Az Urantia könyv és annak küldetése
Előszó
Úgy gondolom, hogy az Urantia könyv kinyilatkoztatási szövege szilárd alapot nyújt ahhoz, hogy megértsük a küldetését. A szövegéhez fordulok bölcsességért. Ezt az összeállítást azért készítem, mert úgy gondolom, hogy mindig érdemes próbálkozni az Ötödik Korszakos Kinyilatkoztatás elsődleges céljának megfogalmazásával. Emellett szeretnék kitérni arra is, amit az Urantia-mozgalomban egyesek részéről a könyv bolygói nézőpontjától való eltávolodás tendenciájának érzékelek.
A könyv keretein belül ez az írás a következő témák bemutatására és kifejtésére irányul:
-
az Urantia írások célközönsége (potenciális olvasóközönsége) az emberiség egésze;
-
ama törekvés, hogy inkább a kereszténységhez szóljon, mint más vallásokhoz, szűkíti a kinyilatkoztatás hatókörét, és véleményem szerint hibának minősül; és
-
a hosszú távú szemlélet, illetve magasabb rendű látásmód magában foglalja a Paradicsom és az Urantia közötti számtalan kapcsolat eredetét, történetét és beteljesülését.
Szerzőként nem képviselek semmilyen csoportot vagy szervezetet. Csak a fent jelzett tárgykörökről fejtem ki a gondolataimat.
A kinyilatkoztatás természete és célközönsége: az emberiség és az Urantia
Az Urantia könyv szerint legalább három alapvető típusú kinyilatkoztatási tapasztalás létezik: személyes, faji és bolygói. A személyes és faji dimenziókra a szerzők az isteni szellem(ek) halandói létezésre gyakorolt hatásával összefüggésben utalnak. „Három jelenségből tudjuk [ezt]: először személyes tapasztalás (…) révén; másodszor – személyes és faji – kinyilatkoztatás révén; és harmadszor, az ember anyagi környezetére való rendkívüli (…) válaszok (…) révén (…)”. (101:3.17) Az Urantia könyvön belül ezt a kinyilatkoztatást az egész urantiai emberiségnek szóló mennyei kinyilatkoztatási „ajándékként” ábrázolják. „Az Urantia írások (…) alkotják az igazságnak az Urantia halandói számára való legutóbbi bemutatását.” (92:4.9)
Feltételezem, hogy az Urantia könyv minden tanulmányozója személyes értelmezést és egyedi alkalmazásmódot társít a kinyilatkoztatási szövegekhez a saját élete kapcsán. Ez természetes is. De a mennyei beszámoló nem egyes emberek számára íródott, bár némelyek úgy tekintenek rá. Az Urantia írások nem is egy adott emberfajta (vagy törzs vagy nemzet) számára készültek, hanem minden emberfajta, minden nép számára.
A kinyilatkoztatási szöveg az emberiség, a civilizációk és a kultúrák, más szóval minden urantiai számára íródott. Úgy gondolom, hogy ez aligha vitatható megállapítás. Vannak, akik csak a könyv olvasóit nevezik „urantiaiaknak”. Úgy vélem, ez tévedés. Az „urantiai” kifejezés minden bizonnyal minden, ebben a világban született halandóra vonatkozik. Én ezt az értelmezést tulajdonítom az „urantiai” kifejezésnek. Úgy gondolom, hogy az említett tévedés a „kiválasztott nép” tünetegyüttes sajnálatos terjedését tükrözi. Aki így gondolkodik róla, az valamilyen különleges értéket vagy jelentőséget tulajdonít egy adott csoportnak. Ez a gondolkodásmód talán nagyobb vonzerővel bírhat, mint az általam fent alkalmazott megjelölés. Erre a problémára később még visszatérek.
A „kinyilatkoztatás ajándéka” mint bolygószintű jelenség gondolatát a könyv más részei is alátámasztják. Ezek egyike az összetett vallások felsorolása:
„Az Urantián az evolúciós és a kinyilatkoztatott vallás egymás mellett fejlődik, míg keveredve és összeolvadva alkotják azokat a változatos istentani rendszereket, melyek ezen írások összeállítása idején a világon megtalálhatók. E vallások, a huszadik századi Urantia vallásai rendre a következők:
1. Hinduizmus – a legősibb.
2. A héber vallás.
3. Buddhizmus.
4. A konfuciánus tanok.
5. A taoista hitek.
6. Zoroasztrizmus.
7. Sintó.
8. Dzsainizmus.
9. Kereszténység.
10. Iszlám.
11. Szikhizmus – a legújabb.” (92:6.2-13)
Úgy tűnik számomra, hogy a Melkizedek, aki ezt az írást készítette, a fokozatosan fejlődő urantiai evolúciós civilizációban minden vallás szellemi jelentőségét fejezi ki. Hiszem, hogy az urantiai mennyei kormányzat azt akarja, hogy minden őszinte vallási hit nemesebbé váljon az isteni szellem(ek) által irányított kinyilatkoztatásokon keresztül. Az összetett vallások fenti listája a Ganid és Jézus által összeállított vallási felsorolásra emlékeztet (ld. 131:1-10). A munkájukban leginkább az nyűgözött le, hogy rendkívüli szellemi értéket tulajdonítottak a különböző vallásoknak, beleértve a „mi vallásunkat” is, amelyet Ganid Jézus tanításai alapján fogalmazott meg. A vallások összehasonlítása megerősíti a hosszú távú szemléletet, ami viszont lehetővé teszi, hogy – sportnyelven szólva – szemünket a labdán tartsuk. A kinyilatkoztatás tiszteletet tanúsít a világunkban létező bölcseleti-szellemi hagyományok iránt, miközben célja az evolúciós vallás felépítésének megvilágítása, hogy ezzel is segítse az igazsággal kapcsolatos halandói tudatosság erősödését.
Vajon a bolygónk elnevezése, az „Urantia” a Nebadon helyi világegyetem nyelvéből származik? Bármi is legyen a válasz, a könyv címe rávilágít az Ötödik Korszakos Kinyilatkoztatás világi hatókörére. Ezenkívül javaslom figyelembe venni azt is, hogy Mihály Háromság-jelképe, vagyis a három kékszínű, egyközepű kör szintén az emberiségnek adott „Ajándék” egyetemes jellegét hangsúlyozza.
A keresztény szektásodás és a bolygószemlélet
Az Urantia könyv és tanításainak terjesztésével kapcsolatban egy hibás gondolkodásmódot vélek felfedezni. Arra a gyakorlatra gondolok, hogy egy adott vallást [a többinél] alkalmasabbnak tartanak az Urantia könyv bemutatására, ahelyett, hogy olyan megközelítést alakítanának ki, amely elismeri az emberi vallási tapasztalatok szellemi egyenlőségét. Megbocsátható, ha valaki azt feltételezi, hogy az egyik vallási hagyományt a többi fölé vagy azokhoz képest előtérbe helyező gyakorlat azt a benyomást keltheti – az Urantia könyvet nem ismerőkben –, hogy az Ötödik Korszakos Kinyilatkoztatás vallási szempontból előnyben részesít valamit vagy valamiket.
Az Urantia könyv tanításainak legjobb bemutatási módjával kapcsolatos nézeteltérések láthatólag az evolúciós viselkedés és a kinyilatkoztatásból származó tudás közötti feszültségből fakadnak.
„Az evolúciós vallás érzelmi (…). (…) A kinyilatkoztatott vallást a valódi szellemi világ terjeszti elő; az nem más, mint a felsőbb-értelmi mindenségrend válasza a halandó azon vágyára, hogy higgyen és bízzon az egyetemes Istenségekben. Az evolúciós vallás írja le az emberiség körülményes tapogatózását az igazságkeresésben; a kinyilatkoztatott vallás maga ez az igazság.”
Még a mai összetett vallások is tartalmazzák a fejlődési eredmények és az állati eredetű normák valamiféle keverékét.
Az emberiség kulturális evolúciója a félelemből ered, és az ismeretlennel kapcsolatos érzések teszik igazán bonyolulttá. A mennyei kultúra egy olyan felsőbb elme-szellemi erőként jelenik meg, amely részben állati eredetű jelenségekkel szembesül. A kinyilatkoztatásnak az evolúció számára való bemutatása szükségképpen kényes feladat, illetve kihívás, melyhez nélkülözhetetlen a megfelelő és eredményes ítélőképesség. Általában véve körültekintés szükséges ahhoz, hogy előrehaladjunk a szolgálatban, ugyanakkor a szellemtől vezérelve cselekedjünk. Szem előtt kell tartanunk az összképet. Úgy gondolom, hogy ez az Urantia könyv híveinek alapvető felelőssége. Ezért rendkívül fontos olyan megközelítést kidolgozni, amely „hagyja”, hogy a kinyilatkoztatás szövege „magáért beszéljen”, és a kinyilatkoztatás az életünkben nyilvánuljon meg, így teremjük a Szellem Gyümölcseit a mindennapi életünkben.
És itt zavarhatja meg a szektásodás a legjobb szándékainkat azzal kapcsolatban, hogy a kinyilatkoztatást az evolúciós intézményeknek bemutassuk.
Úgy gondolom, hogy a názáreti Jézus élete és tanításai túllépnek az evolúciós valláson (beleértve a kereszténységet is), ugyanakkor kiegészítik és nemesebb szintre emelik, ha azt az ő világegyeteme erkölcsi és szellemi tekintélyének élő kontextusába helyezzük. Jézust a magasabb szintű kinyilatkoztatás alapján példaként állítani azt jelenti, hogy úgy mutatjuk be őt, mint aki jelen van mind a világegyetemi valóságban, mind pedig a mi világunk valóságában. Ily módon az ötödik korszakos kinyilatkoztatás „felsőbbrendű” az evolúciós szinthez képest. Meggyőződésem, hogy a Mihály-ihlette-Jézus segíteni fogja az urantiai civilizációt és kultúrát abban, hogy eljussunk az Egyetemes Atya szeretetére és tiszteletére.
És itt van a bökkenő: ha bármilyen lépéssel az egyik evolúciós vallást „kiemeljük” a többi szükségleteinek rovására, az elkerülhetetlenül szektariánus vitákba torkollik. Itt nem maga a kereszténység jelenti a problémát; a gond inkább az, hogy egy ilyen lépéssel az Urantia könyv tanulmányozói azt a benyomást keltik, hogy „kedveznek” a kereszténységnek. Ezzel nem akarom alábecsülni a keresztény hagyományt. Az Isten áldása van azokon, akik a Biblia alapján imával és istenimádattal gazdagítják az életüket, hogy elnyerjék a Jézus által kínált csodálatos kegyelmet. (Az „emergens keresztények” jutnak eszembe.) De szerintem nem ők jelentik számunkra az elsődleges szempontot; a mi prioritásunk az, hogy értelmi és szellemi téren is elérjük az emberi vallási tapasztalatok teljes spektrumát. A keresztény érdekek vizsgálata más lapra tartozik. A mi felelősségünk korszakos és nem szektariánus. Engem továbbra is zavar, hogy az utóbbi években ez a két dolog összemosódott. Nyugtalanító olyan elképzelésekről hallani és olvasni, amelyek szerint e kinyilatkoztatás bemutatása „keresztényesíthető”. Ezt inkább figyelmeztetésnek szánom, nem pánikkeltésnek.
Azonban a kettő összefonódása számomra kiegyensúlyozatlanságot mutat: mindenségrendi-bolygói szempontból nélkülözi az éleslátást és a megalapozottságot. Ez a kiválasztott nép szindróma egyik változatának tűnik, és azt is sugallja, hogy „sietünk”, hogy felgyorsítsuk a társadalmi evolúciót. És éppen ez nyugtalanít engem. Ha a kinyilatkoztatásra épülő mozgalom különleges területeként bevonjuk és kiemeljük a Biblia-hívők csoportját, azzal a fókuszt a magasabb szintről az alacsonyabbra helyezzük át. Ebben az értelemben úgy gondolom, hogy egy ilyen lépés bizonyos értelemben „visszalépés” az Ötödik Korszakos Kinyilatkoztatás tanulmányozói számára. Ezzel kevesebb vagy semennyi figyelmet sem szentelünk a kinyilatkoztatás vallásában annak teljesebb, emberi értelmet meghaladó, mindenségrendi és világi nézőpontja számára. Véleményem szerint ezzel elmegyünk a kinyilatkoztatás lényege mellett. Evolúciós ugrást próbálunk megvalósítani úgy, hogy kilépünk az Urantia könyvben bemutatott, a komplextől az egyszerűbb felé haladó, alapvető pedagógiai rendszer keretei közül. A törekvésből hiányzik a magasabb szintű látásmód.
A hosszú távú szemlélet: az eredet, a történelem és a beteljesülés látképe
Egyáltalán nem áll szándékomban semmilyen módon lenézni azokat a társaimat, akik bár hisznek a kinyilatkoztatásban, de akiket én tévúton járóknak tartok, legyenek ők bármennyire is jó szándékúak. Nem az őszinteségüket kérdőjelezem meg, hanem az ítélőképességüket. Szilárd meggyőződésem, hogy a kinyilatkoztatás ezen „ajándéka” rendkívüli előnyt jelent számunkra mind értelmi, mind szellemi téren – egy csodálatos lehetőség, hogy sasszemmel lássunk (kiváló látásélességgel letekintve a magasból). Az Urantia könyv lehetőséget ad számunkra egy paradoxon kibontására: a jelen pillanat megértésének és értékelésének legjobb módja az, ha figyelembe vesszük a múltat, a jelent és a jövőt, és szerves egységbe rendezzük az eredetet, a történelmet és a beteljesülést.
A könyvben találunk egy meglehetősen egyértelmű leírást (tkp. a kinyilatkoztatás pedagógiáját). Ezt a világegyetemi valóság bármely szakasza megértésének eszközeként mutatják be a szerzők. Érdemes hosszabban is idézni:
„Az emberi elme rendszerint arra törekszik, hogy az eme kinyilatkoztatásokban közreadott mindenségrendi bölcseletet azáltal értse meg, hogy az egyszerűtől és végestől az összetett és a végtelen felé, az emberi eredetűtől az isteni beteljesülésig halad. Ám ez az út nem vezet szellemi bölcsességhez. Az ember ezen eljárása nem más, mint a legkönnyebb út a fejlődéstörténeti ismeret egy bizonyos formájának elsajátítása felé, azonban ez a legjobb esetben is csak az ember eredetét tárhatja fel; igen keveset vagy még inkább semmit sem mutat meg az ember isteni beteljesülési céljából.
Még az embernek az urantiai élőlénytani fejlődése terén is súlyos ellenérvek hozhatók fel azon megközelítés ellen, mely kizárólagosan történeti úton akarja magyarázni az ember mai helyzetét és jelenlegi nehézségeit. Bármely valós kérdéskör – legyen az emberi vagy isteni, földi vagy mindenségrendi – helyes megközelítése kizárólag a világegyetemi valóság három szakasza közötti összefüggések teljes körű és elfogulatlan tanulmányozásával lehetséges: e szakaszok pedig az eredet, a történelem és a beteljesülés. E három tapasztalásban kibontakozó valóság helyes megértése szolgáltat alapot a jelen helyzet bölcs értékeléséhez.” (19:1.5-6)
Ízelítőül említek néhány módszert, amellyel ezt meg is valósítják az Urantia könyvben. Az egyetemes „eredet” fénye az első öt, Atyánkról szóló írásban tárul fel. A „történelem” különböző összefüggésekben mutatkozik meg: a Központi Világegyetem (bár az a mi értelmezésünk szerinti időn és téren kívül van); a felsőbb-világegyetemek, és különösen a miénk, az Orvonton fejlődése; a Nebadon helyi világegyetem kialakulása; és hasonlóképpen maga az Urantia esete is ide tartozik. A beteljesülési célhoz, a végső állapothoz vezető „beteljesülés” az egész világegyetemi alá-fölérendeltségi rendszerben részletesen le van írva. A valóságnak mindhárom szakasza testet ölt Mihálynak a názáreti Jézusként megélt életében. Asszony szülte csecsemőként jött a világra, felnőtt emberként pedig történelmet írt, személyesen is eljutott a fényre és életre, beteljesítve így az egyéni rendeltetését. Az Urantia könyvnek főként a IV. részében található kinyilatkoztatási beszámolók éves bontásban mutatják be az ő megdicsőült földi életének történetét. Ezt a beszámolót – amely bővebb, tartalmasabb és egyetemesebb jelentőségű, mint bármi előtte – gondosan és értelmesen kell óvni és terjeszteni, most és a távoli jövőben egyaránt.
Hogy tovább részletezzem, álláspontom szerint a hosszú távú szemléletnek legalább az isteni, mindenségrendi, morontia, szellemi (pl. angyali) és emberi kapcsolatokat kell magában foglalnia. Az Egyetemes Atya gyermekeként valójában egymás testvérei vagyunk (testvériség, azaz család). Az időben és térben végzett szolgálattal, azzal, hogy részt veszünk a Legfelsőbbel közösen az Orvonton teremtésében, (tevékeny) mindenségrendi létpolgárokká leszünk. Az angyalokkal (az őrangyal-szeráfokkal és a főszeráfokkal) való együttműködés, az értelmes imádkozás és a bölcs cselekvés együttese révén válunk a bolygó mennyei kormányával együttműködőkké. És amikor a felvilágosult testvériség képét bemutatjuk a halandó testvéreinknek, akkor az igazság, a szépség és a jóság szőlőskertjében dolgozók testvériségét hozzuk létre.
Egy Isteni Tanácsos mindezt elragadó ékesszólással fejezi ki:
„E korszak vallási kihívása azoknak a távlatokban gondolkodó, előretekintő és szellemi alapú éleslátással rendelkező férfiaknak és nőknek szól, akik a mindenségrendi igazság, a világegyetemi szépség és az isteni jóság kibővített és megfelelően összerendezett, korszerű fogalmaiból egy új és vonzó életfelfogást mernek felépíteni.” (2:7.10)
Az itt bemutatott tágabb összefüggések közül két alapvető kapcsolatot szeretnék kiemelni, mégpedig az emberek és az angyalok közötti kapcsolatot. Ezek mind Mihály tervének egyik legfontosabb elemével hozhatók összefüggésbe: hogy egyszer majd az emberek szerte a világon több ezer olvasóköri csoportot hozzanak létre. Úgy gondolom, hogy ez a különlegesen fontos szempont kellő tisztelettel viszonyul a fent említett egyetemes-bolygói kinyilatkoztatás magas szintjéhez.
Egy ilyen társulás felépítéséhez legalább két egymást keresztező tengelyre van szükség. Az egyiket függőleges tengelynek lehetne nevezni, amelyet az élő hit, az ima és a főszeráfok, valamint a könyv tanulmányozására összegyűlt olvasók egymás iránti szellemi türelme köt össze. A másik a vízszintes tengely, amelynek közösségi pontjait az élő hit, az ima, valamint a teremtésrész halandói közötti szellemi kellem alkotja. Az egymásra merőleges tengelyek fogalmilag is egy keresztet alkotnak, s ez a kereszt jelképezi a szeretet jóra irányuló munkálkodását és az Urantiát, mint a Nebadonban lévő „Kereszt Világát”.
Végezetül még egy megjegyzést szeretnék tenni az olvasókörökkel és általában az igazság terjesztéssel kapcsolatban. Jézus arról beszélt, hogy szellemi értelemben mi vagyunk a felelősek azért, ha nekünk kell odamennünk az emberekhez az üzenetünkkel, ahelyett, hogy inkább megpróbálnánk rávenni őket arra, hogy jöjjenek és tőlünk akarják megtanulni azt, amit szellemi és értelmi téren tudunk. „Igen nyomatékosan kell kimondanom ezen örökkévaló igazságot: Ha ti az igazságra hangolódás révén megtanuljátok, hogy példát mutassatok életetekben az igazságosság szép teljességére, akkor az embertársaitok keresni fognak titeket, hogy ők is megkapják, amire ti már szert tettetek. Amilyen mértékben az igazságkeresők vonzódnak hozzátok, az mutatja az igazsággal való felruházottságotok, az igazságosságotok mértékét. Amilyen mértékben üzenetetekkel az emberekhez kell mennetek, az valamiképpen azon sikertelenségetek mutatója, hogy mennyire nem tudtok teljes vagy igazságos életet, igazságban összehangolt életet élni.” (155:1.5)
Ezt a kérdéskört részletesen is kifejtette több morontia megjelenése alkalmával a feltámadása után. Amikor például az alexandriai hívek előtt jelent meg, így fogalmazott:
„Béke legyen veletek. Aminek a létrehozására Atyám engem e világba küldött, nem valamely emberfajtáé vagy valamely nemzeté, és nem is a tanítók vagy tanhirdetők valamely különleges csoportjáé. Az országról szóló ezen örömhír egyaránt a zsidóké és a nem-zsidóké, a gazdagoké és a szegényeké, a szabadoké és a rabszolgáké, a férfiaké és a nőké, még a kisgyermekeké is. Nektek mindannyiotoknak hirdetnetek kell a szeretet és az igazság ezen örömhírét azon élet által, melyet a húsvér testben éltek. Új és feltűnő ragaszkodással kell szeretnetek egymást, éppen úgy, ahogy én szerettelek titeket. Új és meglepő odaadással fogjátok szolgálni az emberiséget, éppen úgy, ahogy én szolgáltalak titeket. Amikor az emberek látják, hogy mennyire szeretitek őket, és amikor látják, hogy mily lelkesen szolgáljátok őket, észre fogják venni, hogy ti a mennyország hites társaivá váltatok, és követni fogják az Igazság Szellemét, melyet a ti életetekben látnak, és rálelnek az örökkévaló üdvözülésre.” (191:6.2)
A fentiek alkotják az én meglátásom körvonalait. Lehetővé teszik, hogy képletesen szólva „egyenes vonalat” húzzak az Atya paradicsomi jelenlététől az Urantiáig. (…) Az Urantia könyv elkötelezett tanulmányozójaként a názáreti Jézust követem, és csakis őt. Az Ő Igazság Szellemére támaszkodom abbéli törekvésemben, hogy felismerjem és megcselekedjem az Atyám, a minden dolog és lény Forrásának és Középpontjának akaratát. Az Ő isteni szellemének – az én felbecsülhetetlen értékű Gondolatigazítómnak – az adományozását olyan ajándéknak tartom, amelynek szellemi határait soha nem fogom tudni teljes mértékben felmérni. De már most nagyon hálás vagyok ezért az isteni szellemi társért! Örömmel és megbecsüléssel fogadom azt, amit a mennyei igazgatás Mihály áldásával oly önként és szeretettel adományozott nekem: az Urantia könyv lapjain kinyilatkoztatott tanítások erejét és dicsőségét. (…)
A cikk hangoskönyvként elérhető a YouTube-csatornánkon is!
Forrás:
-
Olivea, Ch.L.: The Urantia Book and Its Mission. In: The Fellowship Herald. Summer 2015.
Magyar fordítás:
-
Cseh Gábor (2025). CC BY-NC-ND HU.