Találjátok ki, ki jön el legközelebb!

Találjátok ki, ki jön el legközelebb!

Találjátok ki, ki jön el legközelebb!

Mi az Urantia könyv valódi küldetése és rendeltetési célja?

Ez valószínűleg buta kérdésnek tűnik azok számára, akik már évtizedek óta olvassák az Urantia könyvet. De ha megkérdezzük őket, sokféle választ kapunk, kezdve onnan, „hogy jobb emberré váljunk” addig, „hogy bővítsük a világegyetemre vonatkozó tudásunkat”. Ha még nem gondolkoztatok el erről, akkor most bemutatnék nektek egy olyan nézőpontot, melyről úgy gondolom, hogy a könyv összes többi főbb témájának ott van a háttérében:

Előfeltevés: Az Urantia könyv önmagában nem cél. Az új kinyilatkoztatásnak – a világ népei számára könyv formájában történő – elküldéséhez tartozó elsődleges rendeltetési cél hármas jellegű:

  1. Felkészíteni a világunkat egy új paradicsomi Fiú érkezésére.

  2. Felkészíteni a világunkat a 200.000 évvel ezelőtti Lucifer-féle lázadás és a Kaligasztia-féle árulás idején elrendelt karanténból való kikerülésre.

  3. Segíteni az emberiséget a magasabb szintű gondolkodás, a biológiai alkalmasság, a társadalmi béke, a mindenségrendi tudatosság, a jobb szellemi érzékelésképesség elérése és az evolúciós világokra vonatkozó isteni terv kivitelezésének folytatása terén.

Az első két esemény be fog következni. Efelől semmi kétség. Csak azt nem tudjuk, hogy mikor. Gyanítom, hogy az első kettő közvetlen kapcsolatban van egymással. A kérdést inkább így kellene feltennünk: Hogyan tudjuk az erőfeszítéseinket a lehető legjobban e célok elérésére összpontosítani?

Ki kérte ezt a Kinyilatkoztatást?

A láthatatlan lények és felügyelők hatalmas „serege” áll a háttérben, és figyelemmel kíséri a világunk ügyeit. Okkal feltételezhetjük-e, hogy a közteslények kérelmezték a helyi és a felsőbb-világegyetemi kormányoknál, hogy új igazságot nyilatkoztassanak ki a mi elszigetelt és szellemi sötétségbe borult világunkon? Vagy az is lehet, hogy egy magasabb rangú személyiség kezdeményezése volt? Tudjuk, hogy Tabamantia, a Nebadon tizedes bolygóinak felügyelője az „időszakos ellenőrzéseinek” egyikén megállapításokat tett a világunk pillanatnyi helyzetéről (108:3.5). Százévenként új helyben működő főkormányzó érkezik, hogy egy igazgatási ciklusnyi időt szolgáljon ezen a lázadás hatásától szenvedő bolygón (114:3.1). Vagy talán valamilyen még magasabb rangú személy kezdeményezése lehetett?

Bárki kezdeményezte is, a tervezett kinyilatkoztatás magában foglalta az Isten, vagyis az Egyetemes Atya, az Ővele egyenrangú társak, vagyis az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem, továbbá a hatalmas kíséretük, a Paradicsom, a központi világegyetem és a felsőbb-világegyetemek, valamint az idő és tér lényeinek bemutatását. Ez példátlan mennyiségű ismeretanyag volt ahhoz képest, hogy a bolygónk milyen fejlettségi szinten állt, és hogy a lakossága mennyire össze volt zavarva és mekkora engedetlenséget mutatott. El vagyunk szigetelve – karanténban vagyunk – a helyi csillagrendszer többi békés világától, mert a Bolygóhercegünk 200.000 évvel ezelőtt részt vett egy kiterjedt lázadásban a Teremtő Fiúnk, Mihály [hatalma] ellen.

Az Uversza bírósága előtt folyamatban lévő Gábriel kontra Lucifer ügy miatt a kinyilatkoztatók nem voltak teljesen biztosak abban, hogy engedélyt kaptak-e arra, hogy beszéljenek a Teremtő Fiúnk megtestesüléséről, aki egykor Jézus néven részesítette áldásban a mi szerény világunkat. De nemcsak engedélyt kaptak, hanem megbízást is, hogy bemutassák az ő egész életét és a tanításait.

A későbbiek során aztán kiderült, hogy mindezt egy könyvben fogják közreadni, ami rendkívül szokatlan fejlemény volt. Más világokon a korszakos kinyilatkoztatások általában a Paradicsomról vagy a helyi világegyetemből – látható, illetve láthatatlan alakban – származó lényeken keresztül érkeznek. Ezek között lehetnek Lanonandek Fiak, anyagi fiak és leányok (Ádámok és Évák), és alkalmanként melkizedekek is. A helyi világegyetem más fiai – pl. Ragyogó Estcsillagok, főangyalok – kísérik a paradicsomi Fiakat az alászállásaik és az ideiglenes látogatásaik alkalmával. A mi szokatlan kinyilatkoztatásunkban a főangyalok tizenegy írást készítettek az Urantia könyvhöz, míg az Estcsillagok nyolcat, beleértve az Estcsillagok vezetőjét, aki Gabriel megbízásából állította össze a 119. írást (Krisztus Mihály alászállásai). Sok-sok más világegyetemi személyiség is részt vett az Urantia írások elkészítésében.

Ezt a műveletet teljes erőbedobással hajtották végre az érdekünkben, viszont más világok esetében egyszer sem említenek könyvet a kinyilatkoztatás közvetítőközegeként. Nagyon furcsa.

Miért most? Miért tartott ilyen sokáig?

Maga a könyv nem ad magyarázatot a megjelenésének időzítésére, csak annyit közöl, hogy jelenleg ott állunk „a társadalmi újraigazodás, az erkölcsi megélénkülés és a szellemi megvilágosodás egyik legelképesztőbb és leglebilincselőbb korszakának küszöbén.” (195:9.2) Amennyire tudjuk, ennek a kinyilatkoztatásnak a tervezése egészen a középkorig nyúlik vissza, amikor először merültek fel kérdések az Isten valóságával kapcsolatban.

Már az első világháború óta szörnyű volt ez az évszázad – háború háborút, népirtás népirtást követett. Csak 1928-ban írták alá a háborúról [mint a nemzetközi konfliktusok megoldási eszközéről] való lemondásra irányuló megállapodást, a Kellogg-Briand-paktumot. Gondolom, ez ideiglenesen civilizálttá tett minket (54:1.10). R. R. Palmer történész a Modern világ története (1965) című művében így ír: „Világunk 1914 óta kataklizma állapotban van.”

A színfalak mögött, az Urantián és a világegyetemi szinteken működő személyiségek az emberi evolúciót nagyobb korszakokon belüli időszakokként szemlélik. Az emberi események válságokká és zavaros helyzetekké alakulnak (ld. pl. az első világháborúhoz vezető körülményeket), amelyek viszont csak szították a második világháborúhoz vezető harag és gyűlölet parazsát. A kommunizmus a háború alatt szunnyadt, de aztán újra erőre kapott.

A kinyilatkoztatási tartalmú könyvre vonatkozó javaslat arra irányulhatott, hogy tartalmazza az emberiség korai történetének átfogó leírását, valamint javaslatokat a jelenlegi problémáink megoldására.

Több, mint száz év telt el azóta, hogy a kinyilatkoztatók először kapcsolatba léptek velünk. Húsz évbe telt, mire tökéletesítették azt a technikát, amellyel az ismeretanyagot személyes elfogultság, ráhatás nélkül lehetett átadni. Az új kinyilatkoztatást aztán 1924-ben jelentették be. Ezt követte az a húsz éves időszak, amikor az anyagot nyilvánosságra hozták, a Fórum tanulmányozta, kérdéseket tehettek fel, magyarázatokat kaptak, a szövegeket bővítették és ellenőrizték, valamint összegyűjtötték a könyv kinyomtatásához szükséges anyagi forrást.

Az emberi kapcsolattartó bizottság a második világháború lezárása utánra tervezte a kiadást, de a kommunizmussal való küzdelem nehezítette a pontos időzítést. További tíz évre volt szükség, hogy biztosak lehessenek afelől, hogy ez az istentelen rendszer nem fog győzedelmeskedni, mire végül 1955-ben megérkezett az utasítás a könyv kinyomtatására.

A kommunizmus után a terrorizmus miatt kialakult zavaros helyzet, valamint a humanista szekularizmus (elvilágiasodás) és ateizmus egyre növekvő árja képviseli a Jézus vallása ellen irányuló, szűnni nem akaró küzdelmet.

Eközben a Lucifer-féle lázadás ügye még mindig ott van az Uversza legfelsőbb bíróságának napirendjén. A Gábriel Lucifer elleni perének első tárgyalását e kinyilatkoztatás elkészítésének ideje alatt tartották (54:4.8). Miért olyan jelentős a Lucifer-ügy rendezése egy olyan jelentéktelen világ számára, mint a miénk? Mert amíg az ügyben ítélet nem születik, addig elszigeteltségben maradunk és a csillagrendszeri körök sem kerülnek visszaállításra (53:9.6).

Mi lehetett a szándékuk?

Általánosságban úgy gondoljuk, hogy a könyv időzítését úgy tervezték, hogy a történelem egy kritikus pontján lépjen be az evolúciós főáramba. Mint ahogy az autópályára felhajtó autó besorol a forgalomba, nem túl gyorsan, de nem is túl lassan. Sajnos, ezen a zabolátlan bolygón bizonyos akadályok visszavetették a várt társadalmi és értelmi evolúciós fejlődést. Ha a világunk szokványos fejlődésmenetet mutatott volna, akkor – az Urantia-mozgalom egyik első vezetőjének elképzelése szerint – a kinyilatkoztatás megjelenése után tíz évvel már nem kevesebb, mint tízezer Urantia-társaság létezett volna. Talán társaság alatt olvasóköröket értett az illető? Előre látta volna a háború utáni világunkra jellemző, az új szellemi igazságok fogadásával kapcsolatos fásultságot? Vagy a hagyományos vallás túlságosan is kényelmes volt az emberek számára? Avagy nem látta előre azt a nyíltan ellenséges érzületet, amely a nyugat-európai társadalomban a vallással szemben kialakult a közelmúltban?

Személyes véleményem szerint az Urantia könyv az ötödik korszakos kinyilatkoztatás terv szerinti második szakaszának létfontosságú eleme. Más szóval az Urantia könyv egy kétlépcsős kinyilatkoztatás első szakasza. A könyv azoknak a képzési kézikönyve, akik a következő Fiút, az Urantia következő igazsághirdetőjét fogják segíteni. Mikor fog ez megtörténni? Valószínűleg nem a mi életünkben, ha az előrejelzéshez a tétlenkedésünket, a fásultságunkat és a világunk helyzetét vesszük alapul. Bár szerintem hamarabb fog sor kerülni rá, mint ahogy a legtöbb ember várja.

1. előfeltevés: A következő kinyilatkoztatónk – A paradicsomi Fiú eljövetele

Vajon a Mester tér majd vissza? Jézus visszatérésének lehetőségéhez [sokakban] az ősi Armageddon és a világvége képe társul. A fundamentalista kereszténység egyik alapvető tétele Jézus Krisztus elvárt (újbóli) megjelenése és az Apokalipszis utolsó időinek eljövetele. A könyvben semmi sem utal arra, hogy ilyen sors várna ránk. Bár a szerzők rámutatnak az elszigetelt világunkat sújtó számos problémára, de arra is utalnak, hogy rendelkezünk azokkal az eszközökkel, amelyekkel a legtöbbet orvosolhatjuk, ha végre komolyan nekiveselkedünk a munkának.

Jézus elmondta az apostolainak, hogy szándékában áll visszatérni, de ebből ők arra következtettek, hogy ez még az ő életükben bekövetkezik. Jézus azt mondta, „(…) azt is megígérem, hogy valamikor majd visszatérek e világra (…)” (176:2.3) „De az Ember Fia újbóli megjelenésének időpontját csak a Paradicsom tanácsaiban ismerik; még a menny angyalai sem tudják, hogy mikor kerül erre sor. Azonban meg kell értenetek, hogy amikor az országról szóló ezen örömhírt terjesztik majd az egész világon minden nép üdvére, és amikor a korszak teljessége kibontakozott, az Atya egy másik megítéltetési adományt küld nektek, vagy különben az Ember Fia tér vissza, hogy megítélje a korszakot.” (176:2.5)

„(…) Azonban bölcsen kell hozzáállnotok egy korszak kibontakozásához; éberen kell figyelnetek az idők jeleit. Amikor a fügefa gyenge ágat hajt és meghozza a leveleit, tudhatjátok, hogy közeleg a nyár. Hasonlóképpen tudhatjátok majd, hogy amikor a világ átesett az anyagias beállítottság hosszú telén és látjátok egy új megítéltetés szellemi tavaszának közeledtét, akkor egy új látogatás nyárideje közeleg.” (176:2.6)

Túljutottunk-e már „az anyagias beállítottság hosszú telén”? Hogyan ismerhetjük fel, hogy megérett az idő? Vajon hamarosan beköszönt a tavasz? Vagy már itt lenne a nyár?

Egy közteslény is foglalkozik Jézus visszatérésének kérdésével; a mondatainak sorrendjét átrendeztem az izgalom fokozása érdekében: „Az ország egy új kinyilatkoztatását ígérte a földön, a valamikori jövőben; megígérte azt is, hogy valamikor majd személyesen is visszajön e világra; de azt nem mondta, hogy e két eseményre egyszerre kerül sor.” (107:4.15) „Jézus az ország egy jövőbeli szakaszára utalt és számos alkalommal bizalmasan tudatta azt is, hogy egy ilyen esemény esetleg valamilyen világméretű válsághelyzetben jelenik meg[.]” (170:4.15) „Emlékezzetek, hogy a fokozatos evolúció rendje hirtelen és váratlan időszakos változásoknak van kitéve mind az anyagi, mind a szellemi világokban.” (170:4.14)

A közteslény folytatja a témát, és én ismét csak sorrendileg átrendezve idézem a mondatait: „Egy alkalommal utalt arra, hogy míg a húsvér test szeme látta őt, amikor a húsvér testben itt élt, a visszatértekor (legalábbis az egyik esetleges látogatásakor) csak a szellemi hit szeme fogja látni.” (176:4.3) „Vajon a második földi eljövetelét a jelen korszakot lezáró megítéltetéshez időzíti, akár egy Ítélkező Fiú megjelenésével együtt, akár nélküle?” (176:4.5) „Sokunk hajlamos azt hinni, hogy Jézus az elkövetkező korszakokban több alkalommal is vissza fog térni az Urantiára.” (176:4.4) „De ha minden szemnek látnia kell őt, és ha csak szellemi szemek láthatják meg a jelenlétét, akkor az eljövetele még sokáig várat magára.” (176:4.5)

Jézus biztosította az apostolait, hogy lesz még további igazságkinyilatkoztatás: „Amikor majd az ország teljesen kibontakozik, legyetek nyugodtak afelől, hogy a mennyei Atya nem fog elfelejtkezni arról, hogy meglátogasson titeket az igazság teljesebb kinyilatkoztatásával és az igazságosság bőségesebb megmutatásával (…)” (176:2.3) Az írott kinyilatkoztatást már megkaptuk; most az igazságosság megmutatóját várjuk.

A Tökéletes Fiú irányít az alászállás világán

A szokványos fejlődésmenetű világokon az alászálló Fiú megvárja, amíg az emberfajták kellően magas értelmi és szellemi fejlődési szintet érnek el és a fejlett tanításokhoz szükséges magas kulturális felkészültséget mutatnak, mielőtt megérkezik az utolsó alászállásának világába (52:5.3). Az Urantia fejlődésmenete eddig nem volt szokványos; elszigeteltségben éltünk, még mindig a barbárság szorításában. Csak a zsidók és a kínaiak rendelkeztek kellően erős alapokon nyugvó családkultúrával. Mihály úgy döntött, hogy a zsidók között száll alá, mégpedig egy új kinyilatkoztatás fogadására való felkészülés korának hajnalán. „A Krisztus utáni második század hozta el a világtörténelem legkedvezőbb időszakát ahhoz, hogy egy jó vallás fejlődhessen a nyugati világban.” (195:3.7) Talán érdemes elgondolkodni azon, hogy hol fog megjelenni az új „igazság-megmutató”?

Egy Tökéletes Fiú (mint amilyen a nebadoni Mihály) szabadon dönthet arról, hogy ő és más Fiak hogyan és mikor tervezik meg a látogatásukat a világokba: „[Ami a] paradicsomi Fiak jövőbeli megjelenését illet[i,] (…) az olyan világ, amelyre egy Mihály alászállt, valójában e Tökéletes Fiú egyéni, személyes felügyelete alá tartozik, és mint ilyen, teljes mértékben az ő terveinek megfelelően és irányítása szerint működik. A ti világotok esetében a helyzetet tovább bonyolítja Mihály azon ígérete, hogy visszatér.” (20:4.5) „Miután a helyi világegyetemben elnyerte a végleges fennhatóságot, a paradicsomi Mihály az ő működési területén az összes többi Istenfi felett teljes ellenőrzést gyakorol, és az adott terület igényei szerint szabadon kormányoz. A Tökéletes Fiú akarata szerint megváltoztathatja a lakott bolygók szellemi megítéltetési rendjét és evolúciós fejlődési menetét. E Fiak a saját akaratuknak megfelelően készítenek és hajtanak végre terveket a sajátos bolygói igényekkel összefüggésben, különösen azon világok esetében tesznek így, ahol maguk is megfordultak és még inkább igaz ez azon világ esetében, ahol az utolsó alászállásukra sor került, vagyis a halandói húsvér testhez hasonlatos alakban való megtestesülés bolygója esetében.” (21:5.9)

Úgy tűnik, Mihály már azelőtt át tudta rendezni az események sorrendjét, hogy elnyerte volna a Tökéletes Fiú rangját. Már harminchétezer évvel ezelőtt, vagyis Ádám vétkezése idején bejelentette, hogy el fog jönni az Urantiára. Makiventa Melkizedeket azzal a sürgős küldetéssel bízta meg, hogy felelevenítse az Egy Isten felfogását és felkészítse az embereket az ő (Mihály) saját, ezerkilencszáz évvel későbbi alászállására. Valójában az Urantia könyv kinyilatkoztatása kiváló példa arra, hogy Mihály miképpen válaszolt a bolygónk különleges igényeire azzal, hogy egy könyv összeállítását rendelte el a megtestesülésének tárgyát képező, félig írástudatlan bolygó, az Urantia számára. A kinyilatkoztatók az Urantia Írásokra „a Szó könyvvé lett” fordulattal utaltak.

A közeljövő hiú reménye – A Háromsági Tanító Fiak

E Fiak működése vezeti át „(…) az evolúciós korszakokat a fény és élet korszakába (…)” (52:7.2). Ezt a korszakot a béke, az önuralom és a nagyobb világegyetemi léptékben zajló események felismerése jellemzi. Ekkorra az anyagi nehézségek és a fizikai léttel járó problémák már megoldódtak. A bolygó működése zökkenőmentes és az emberiség a mindenségrendi megvilágosodás útját követi (52:7).

A Háromsági Tanító Fiak közjövőbeli érkezésére vonatkozó várakozásaink alaptalanok. Az ő küldetésükre a távoli jövőben, több ezer év múlva kerülhet sor. Van-e bárki e sorok olvasói között, aki úgy gondolja, hogy közeledünk a fény és élet ama korához, amelyet a Tanító Fiak, a Daynalok irányítanak?

Jézus biztosan betartja azon ígéretét, hogy visszatér, „(…) azt viszont senki sem tudja, hogy a második eljövetelére vajon az Ítélkező vagy Tanító Fiak urantiai megjelenése előtt vagy után fog sor kerülni.” (52:7.1)

Egy meg nem nevezett Melkizedek a reményének ad hangot, amikor ezt közli: „Mindezek az elmélkedések, kiegészülve azzal a bizonyossággal, hogy Ítélkező és Háromsági Tanító Fiak egyaránt meg fognak jelenni, valamint a Teremtő Fiú kifejezett ígéretével, miszerint egyszer még visszatér, tehát mindez az Urantia jövőjét kifürkészhetetlenné s a bolygót az egész Nebadon világegyetem egyik legérdekesebb és legizgalmasabb szférájává teszi. Az is teljességgel lehetséges, hogy valamely eljövendő korban, amikor az Urantia a fény és élet korszakához közelít, miután már a Lucifer-féle lázadás és a Kaligasztia-féle elszakadás ügyeit véglegesen megítélték, tanúi lehetünk annak, hogy az Urantián egyszerre lesz jelen Makiventa, Ádám, Éva és Krisztus Mihály, valamint egy Ítélkező Fiú vagy akár több Háromsági Tanító Fiú is.” (93:10.8)

Nos, én nem hiszem, hogy már készen állnánk az efféle izgalmakra.

Egy reálisabb előrejelzés

Az Avonal Fiakat az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem együttesen teremtette, s e Fiak a tevékenységüket önállóan szervező paradicsomi Fiak rendjébe tartoznak. Nem teremtők, hanem segédkezők és bírák. A nagy világegyetemben egymilliárdan szolgálnak ilyen minőségben. Az Avonal Fiak négyféle módon teljesíthetnek szolgálatot egy evolúciós bolygón (20:2).

1. Avonal Fiú ítélői feladattal megbízva – Láthatatlanul. „Az avonalokat azért nevezik Ítélkező Fiaknak, mert ők a teremtésrészek felsőbb bírói tisztviselői (…). Ők felügyelik az alvó továbbélők ébredését, ítéletet hoznak az adott teremtésrész felett, lezárják a (…) megítéltetési időszakot.” (20:3.1) „Egy paradicsomi Avonal (…) [aki] (…) valamely evolúciós világra [csak] abból a célból [jön], hogy egy megítéltetési időszakot lezárjon és egy új fejlődési szakaszt megnyisson a bolygó életében, nem (…) ítélőhatósági küldetés[t] vagy alászállási küldetés[t] [teljesít] (…).” (20:3.3) Megérkezik egy bolygóra, a teremtésrész anyagi lényei számára láthatatlan alakban, és nem testesül meg. Ilyen ítélői küldetésekre „(…) a lakott világ hosszú történelme során több alkalommal is sor kerül” (20:3.3) az alászállási küldetések előtt és után. Az Urantia-kinyilatkoztatás fogadásakor nem került sor a megítéltetési időszak lezárása.

2. Avonal Fiú ítélőhatósági küldetéseken – Látható alakban. Rendes körülmények között a világunk is részesült volna „(…) egy ítélőhatósági küldetésben (…) valamikor az ádámi korszak és Krisztus Mihály alászállása között. Azonban a paradicsomi Fiak szokványos küldetési rendjét a bolygótokon teljesen megváltoztatta a Teremtő Fiútok megjelenése az ő végső megtestesülési küldetésén, melyre ezerkilencszáz évvel ezelőtt került sor.” (20:4.4) Az Avonal Fiú lezár egy megítéltetési korszakot, és jelenléte az adott teremtésrész megítéltetésével áll összefüggésben. Amikor ítélőhatósági küldetések teljesítése céljából testesülnek meg, egy ideig ott is maradnak, hogy a szellemi igazság tanítóiként működjenek. Amikor ezt az Ítélkező Fiút „(…) általánosan elfogadják, (…) ő egy korszakig marad (…)” (51:7.1) „[A]mikor a halandói húsvér testhez hasonló alakban szolgálnak, akkor is mindig az adott világ felnőtt egyedeként jelennek meg; nem asszonytól születnek.” (20:4.2) Gondolatigazítót fogadnak, de eggyé kapcsolódásra nem kerül sor. (20:4.2) „A lakott világokon teljesítendő ítélőhatósági küldetéseken is segítik a paradicsomi avonalokat [a melkizedekek], és e feladatokban a melkizedekek a halandó szem számára is láthatók, amennyiben az Avonal Fiú is így jelenik meg.” (35:2.6) Ezekre a küldetésekre rendszerint tizenkét melkizedek van beosztva. (35:2.6) Az Urantia esetében még sor kerülhet ilyen ítélőhatósági küldetés teljesítésével megbízott Avonal Fiú megtestesült alakban való látogatására. (35:2.6) „A[z] avonalokat (…) támogatja valamely elsődleges paradicsomi Fiúnak, a szolgálati helyüket jelentő helyi világegyetem Teremtő Fiának a teljes hatalma és hatásköre.” (20:2.9)

3) Avonal Fiak ítélőhatósági küldetéseken; nem megtestesülve, de látható alakban. Amikor „(…) többször kerül sor ítélőhatósági küldetésre, az avonalok nem mindig esnek át halandói megtestesülésen (…) (20:4.2).

Egy bolygó számos ítélőhatósági látogatást tapasztalhat meg az alászálló Fiú megjelenése előtt és után egyaránt. Az ítélőhatósági küldetést teljesítő Avonal Fiú – akár megtestesült alakban, akár nem – továbbra is az adott bolygói korszak megítélőjeként jár el és megnyitja az új megítéltetési korszakot. Kapcsolatba lép a bolygó láthatatlan lényeivel; csak éppen az emberi szem számára nem látható (20:2.9). Vajon tudnánk-e arról, hogy egy Avonal ilyesféle küldetésre érkezett hozzánk? Ez valószínűleg attól függene, hogy kiléptünk-e már az elszigeteltségből, és hogy az emberi népesség megbarátkozott-e már a magasabb rendű lények létezésének és felügyeleti tevékenységének gondolatával.

4. Avonal Fiak alászállási küldetéseken – Látható alakban. A legtöbb lakott világon az alászálló Fiú a paradicsomi Avonal Fiak rendjébe tartozik. Az Urantia esetében ez másképp történt; az alászálló Fiú a Nebadon helyi világegyetemünk paradicsomi Teremtő Fia volt, aki csecsemőként testesült meg, asszonytól született. Ha nem az alászálló Fiú jött volna el hozzánk, akkor egy Avonal Fiút kaptunk volna, aki fiúcsecsemőként, asszonytól születik és itt éri el a felnőttkört is. Az alászálló Avonal Fiak felkészültséget igénylő területen dolgoznak, ahogyan Jézus is tette Názáretben (20:6.2, 6.3). Ők ítélik meg a folyamatban lévő megítéltetési korszakot és ők nyitják meg az újat. Amikor egy Avonal befejezi az alászállását, az Atyához való felemelkedése után visszatér a helyi világegyetembe, és ő és „a Teremtő Mihály elküldi közös szellemét, az Igazság Szellemét az alászállásnak helyet adott világba.” (52:5.6) A következő korszakot Jézus az Igazság Szelleme korszakának nevezte (179:5.1, 5.2). Hozzánk már soha nem fog Avonal érkezni alászállási küldetésre, mivel már megkaptuk a nekünk kijelölt alászálló Fiút.

Az Avonal Fiú kísérete

Mi történik a színfalak mögött, az emberfeletti személyiségek felkészülése közben? „Az Ítélkező Fiakat a lakott világok számára és e lakott világokon végzett minden munkájukban a helyi világegyetemi teremtmények két rendje segíti, a melkizedekek és a főangyalok, míg az alászállási küldetésekre a Ragyogó Estcsillagok is elkísérik őket (…)” (20:2.9). Az Estcsillagok a közteslények számára láthatók. „Minden paradicsomi alászálló Fiút egy száztagú [főangyali] testület kísér el a lakott világra, lévén, hogy az ilyen alászállás időtartamára átmenetileg kijelölik őket.” (37:3.5) „Két rangidős főangyalt mindig a paradicsomi Avonal személyes segítőjéül jelölnek minden bolygói küldetésre (…)” (37:3.6) „Ha az Ítélkező Fiú átmenetileg a bolygó urává válna, akkor e főangyalok az egész mennyei élet végrehajtóiként tevékenykednének az adott szférán.” (37:3.5) Feltételezhető, hogy a Mihállyal érkezett száz főangyal még mindig itt van, mert azóta létrehoztak egy hadosztály-parancsnokságot. Erre később még visszatérünk.

Nagy köszönettel tartozom az egyik olvasónak, hogy felhívta a figyelmemet a következő részletre: „Minden egyes új evolúciós eredmény a teremtés valamely övezetén belül, valamint minden új térnyerés az isteniségi megnyilatkozások révén, együtt jár az Istenség működési-kinyilatkoztatásának egyidejű kiterjedésével a teremtésösszesség akkor létező és előzőleg már megszervezett egységein belül. A világegyetemek és alkotórészeik ezen új igazgatási rendjének bevezetése láthatóan nem mindig egyezik meg tökéletesen az itt bemutatott eljárással, ugyanis az a szokás, hogy igazgatási csoportokat küldenek előre, hogy az új igazgatási felügyelet további és egymást követő korszakait előkészítsék.” (56:7.5) Azt is felvetette ez az olvasó, hogy „Az Urantia könyv nyilvánvalóan része egy bolygószintű felkészülésnek, melynek célja, hogy előkészítse az Ítélkező Fiút segítő számos mennyei személyiség érkezését, azt, amikor hivatalosan is megkezdi az alászállását. Ugyanakkor hasonlóképpen lehetségesnek tartom, hogy ő (az Avonal) már itt van, és részt vesz egy átfogó felkészülési programban.”

Ne feledjétek, hogy az Avonalokat mindig melkizedekek segítik, de a melkizedekek nem uralkodók, hanem tanítók. Ideiglenesen bármilyen tisztséget betölthetnek, és szükség esetén láthatóvá is tudják tenni magukat (50:2.7). Ha az Ítélkező Fiú és a melkizedekek mind láthatóak lennének, az bizony sokkolná és ámulatba ejtené a lakosságot!

A főangyali kör

A könyv jelentős terjedelmet szentel az főangyaloknak, akik az Ítélkező Fiakkal együtt dolgoznak; itt működik a körük és egy új parancsnokságuk is van itt. Emlékezzünk vissza, hogy Jézus feltámadása után, azaz Kr.u. 30. április 9-én, vasárnap reggel működött a „(…) főangyalok köre (…) első alkalommal az Urantiáról.” (189:3.2) Ez a kör nagyon hasznosnak bizonyult a bolygói kormányzat számára, lévén, hogy a világunk karanténban van (114:5.4) „[A] legutóbbi időkben a főangyalok egységparancsnokságot tartanak fenn az Urantián. Legelőször e szokatlan tény vonja magára a Nebadonon kívülről jött hallgató-látogatók figyelmét. A világegyetemen belüli folyamatok első megfigyeléseiből leszűrik, hogy a Ragyogó Estcsillagok számos felemelkedői tevékenységét a helyi csillagrendszer, a Satania központjáról irányítják. További vizsgálódásaik során felfedezik, hogy bizonyos főangyali tevékenységeket egy kicsi és jelentéktelennek tűnő lakott világról vezényelnek, melynek neve Urantia.” (37:3.3) És itt van ez a fejtörő is: „Vajon felfogjátok-e annak a ténynek a jelentőségét, hogy a ti szerény és összezavart bolygótok a paradicsomi felemelkedési rendhez kötődő főangyali tevékenységek világegyetemi igazgatási és irányítási egységparancsnokságává lett?” (37:3.4) Feltételezhetjük, hogy a főangyalok központjának nagy szerepe van az előfeltevés mindkét elemében: a Paradicsomi Fiú érkezésében és a bolygói karantén feloldásában.

2. előfeltevés: Hogyan fog véget érni az Urantia elszigeteltsége?

„Mihály alászállása véget vetett a luciferi lázadásnak az egész Sataniában, kivéve a hitehagyott Bolygóhercegek bolygóit.” (53:8.3) Kaligasztia még mindig szabadon mozoghat az Urantián, bár nincs hatalma belépni az elménkbe, hogy megkísértsen vagy rosszra vezessen minket, „(…) hacsak nem [kívánjuk] ténylegesen is fel (…) venni az ő gonosz jelenlétének átkát.” (53:8.6) Az ördögnek sok olyasmit tulajdonítanak, amit nem is ő követett el. Lucifer nem tartózkodik ezen a bolygón azóta, hogy mintegy 2000 évvel ezelőtt megpróbálta eltéríteni Jézust a küldetésétől. Lucifert jelenleg a Jerusem egyik segédvilágán tartják fogságban (53:9.2).

Gábriel Lucifer elleni perét 200.000 évvel ezelőtt vették fel az Uversza Legfelsőbb Bíróságának ügyelosztási rendjére (53:9.3). Minden hűtlen személyt őrizetbe vettek, kivéve Sátánt, akinek megengedték, hogy az Urantia-kinyilatkoztatás közreadásáig látogassa az elszigetelt világokat, de aztán Luciferrel együtt ő is őrizetbe került. Ekkor tartották meg az első tárgyalási fordulót Gábriel Lucifer elleni perében, amikor is Gabriel a főlázadókra halálbüntetést kért (54:4.8). Amikor Lucifer és a többiek halála bekövetkezik, akkor fogják visszaállítani a csillagrendszeri köröket (53:9.6).

„A lázadás a Jerusemen véget ért. A bukott világokon akkor ér véget, amint az isteni Fiak megérkeznek. (…) Várjuk azt a villanásszerű híradást, mely mindezen árulókat megfosztja a személyes létezéstől. Arra számítunk, hogy az (…) ítélet ezen őrizetben tartott lázadók megsemmisítését foganatosítja. (…) Mindegyikük az uverszai ítéletre vár.” (53:9.7)

A 72. írásban bemutatott „szomszédos bolygó” szintén elszigeteltségben van, miután a lázadás és a vétek miatt elveszítette a bolygóhercegét, illetve Ádámot és Évát. E világ még soha nem részesült az Ítélkező Fiú ajándékában (72:0.3). A leírásból tudjuk, hogy az egyik nemzet abban a világban nagyobb haladást ért el a vallás, a kormányzás, a családi élet, az oktatás és a biológiai fejlődés terén, mint a mi világunk. Aztán pedig ezt a kijelentést olvashatjuk: „Természetesen, ha egy Ítélkező Fiú rövidesen eljönne e fejlett nemzethez, akkor rövid idő alatt is nagyszerű dolgok történhetnének ezen a világon.” (72:12.2) A 72. írásban szereplő világon csak egyetlen nemzet érte el ezt a civilizációs fejlettségi szintet; a többi állam még mindig félig sötétségben él, de reménykednek egy új kinyilatkoztatóban – ami arra utal, hogy nem kell egy egész világ minden részének ugyanolyan szintű fejlődést elérnie ahhoz, hogy kinyilatkoztatást kapjon.

A Jerusemen, vagyis a csillagrendszerünk központján vannak híradó-állomások. Az egyik állomás a karanténban nem lévő világokból érkező adásokat veszi, míg a másik adásokat sugároz (46:3.1, 46:3.4). Azt olvassuk, hogy ha minket „(…) áttelepíthetnén[e]k (…) egy olyan átlagos bolygóra, mely jelenleg az alászálló Fiú korszakában van (…)”, akkor láthatnánk, hogy ott miként „(…) élvezik a világegyetemi híradások és a felsőbb-világegyetemi tükrözőműködés-szolgáltatások minden előnyét.” (52:6.8)

Tabamantia, egy véglegesrendű agondonter, aki a Nebadon tizedes bolygóinak (ide tartozik az Urantia is) felügyelője (49:5.11), harminchétezer évvel ezelőtt megvizsgálta az Urantiát és kevesebb mint száz évvel később Ádám és Éva meg is érkezett ide, „(…) hogy megpróbálja rendbe tenni egy olyan bolygó zavaros ügyeit, melyet lázadás hátráltatott és amelyet a szellemi elszigeteltség következménye sújtott.” (73:0.3) A legutóbbi ellenőrző útjáról is olvashatunk, melyre állítóleg a 20. század elején került sor, amikor is „a különböző emberfeletti személyiségek különböző vezetőinek szóló figyelmeztetése[ket] és intelme[ket]” (108:3.5) adott át. Dicsérte „(…) e viszállyal sújtott, szerencsétlenségbe taszított és betegség-gyötörte világ halandó lakosainak Istenszerű szolgálói[nak]”, vagyis a Gondolatigazítóknak a munkáját (108:3.6). Talán a látogatása felgyorsítja az Ítélkező Fiú eljövetelét.

3. előfeltevés: Az emberiség segítése a magasabb fejlettségi szintek elérésében

Hogyan segíthetjük az előrelépést?

  1. Határozzuk meg az alábbi két listán szereplő előrehaladás hozzávetőleges mértékét.

  2. Tegyünk úgy, ahogyan a korábbi kinyilatkoztatók minden segítője is tett – vállaljuk annak felelősséget, hogy felkészülünk ezen új igazságok tanítóiként. Még ha az új Fiú nem is érkezik meg a mi életünkben, a felkészülésünkkel járó előnyök hatással lesznek a környezetünkre is.

  3. Törekedjünk az Urantia könyv olvasói közötti egységre és együttműködésre.

  4. Az új Fiúnak felkészült társakra lesz szüksége a bolygói küldetéséhez; készüljünk fel arra, hogy vezetőkké váljunk.

  5. Mindig tekintsünk kifelé, legyünk figyelemmel az emberek felemelésére és szellemi fejlődésére.

Az Urantia fejlődését gátló körülmények:

  1. A vezető vallások által terjesztett téves istenképpel kapcsolatos felfogások

  2. Ateizmus, elvilágiasodás, élvhajhászás

  3. Elfajzás, betegségek, függőségek, mentális rendellenességek

  4. Háború, terrorizmus, bűnözés, erőszak

  5. Természeti katasztrófák, környezetromlás

  6. Politikai vagy vallási céloknak alárendelt tudományos kutatás

  7. (A lista folytatható…)

Szellemi, társadalmi és erkölcsi fejlődés a 20. és 21. században

  1. A többség hisz Istenben és valamilyen formában a továbbélésben.

  2. A többség ismeri Jézust és törekszik az ő tanításai szerint élni.

  3. Népek és nemzetek közötti kapcsolatok utazás, kereskedelem, sport és oktatás révén.

  4. Irodalom és történelmi ismeretek cseréje népek és nemzetek között.

  5. Az egész világra kiterjedő kommunikáció és információáramlás.

  6. Az angol mint közös nyelv elterjedése.

  7. Képviseleti kormányzás a fejlett országokban.

  8. Az emberiség kormányának kialakítása kezdeti szakaszban van.

  9. Bölcsesség és őszinteség elvárása a közbizalmat élvezőktől.

  10. Gyermekjóléti és -védelmi normák.

  11. A nők egyenlő esélyeket kapnak.

  12. A nemi és társadalmi szerepek javuló minősége.

  13. Empátia gyakorlása az idegenekkel szemben: szolgálat.

  14. (A lista folytatható…)

Amikor a kultúra túl gyorsan fejlődik…

„Az evolúciónak, az ember kulturális fejlődésének lassúsága azon fék – anyagi tehetetlenség – hatékonyságának bizonyítéka, amely oly hatékonyan működik a fejlődés veszélyes mértékű sebességének visszafogásában. Így maga az idő tompítja és vezeti el azokat az egyébként halálos következményeket, amelyek az emberi cselekvés elől az eljövendőt elzáró korlátok alól való túl korai szabadulással együtt járnának. Mert ha a műveltség túl gyorsan fejlődik, ha az anyagi előrehaladás üteme meghaladja az istenimádat-bölcsesség fejlődési ütemét, akkor a polgárosultság magában hordozza a visszafejlődés magvait; és hacsak a tapasztalásbeli alapra épülő bölcsesség gyors növekedése nem tart ennek ellensúlyt, az ilyen emberi társadalmak e magas, ám éretlen fejlődési szintekről visszaesnek, és a bölcsességbeli folytonossághiány »sötét korszakaiban« megtapasztalható lesz az ön-felszabadítás és az önmérséklés közötti egyensúly elkerülhetetlen helyreállítódása.” (118:8.6)

„Még a szokványos evolúciós világokon sem kis teljesítmény az emberek világméretű testvériségének megteremtése. Egy olyan összezavart és szétzilált világon, mint az Urantia, ehhez jóval hosszabb időre és sokkal több erőfeszítésre van szükség. A segítséget nem kapó társadalmi fejlődés aligha érhet el ilyen szép eredményeket egy szellemileg elszigetelt szférán. A vallási kinyilatkoztatás alapvető fontosságú a testvériség megteremtéséhez az Urantián.” (52:6.2)

 

Forrás:

  • Kendall, C.: Guess Who’s Coming Next?. In: The Fellowship Herald, Vol. 9 Summer 2008.

Magyar fordítás:

  • Cseh Gábor (2025). CC BY-NC-ND HU.

 

Szerző
Kendall, C.
Év
2025

Címkék

Hozzászólások