Krisztus Mihály hétszeres alászállási létpályájának jelentősége
Krisztus Mihály hét alászállása – ellentétben az Örökkévaló Fiú hét alászállásával a Havonában – a ma élő urantiai férfiak és nők számára felfogható dolog. Az Urantia Írásokat, különösen a 119. írást („Krisztus Mihály alászállásai”) tanulmányozók felismerhetik, hogy amit a világunk Jézus, az úgynevezett „Krisztus” földi életéről, tanításairól, haláláról és feltámadásáról tud, az csak egy kis része mindannak, amit még azok a töredékes feljegyzések is visszaadnak Jézus életéről, amelyeket hagyományosan a keresztény Biblia Újszövetségének négy evangéliuma foglal magában. Az Urantia Írások tükrében Jézus földi élete indulásának, kibontakozásának, befejeződésének és újraindulásának bemutatása az Urantia bolygón, valamint a hat másik mindeddig ismeretlen, a főhatalmának elnyeréséhez szintén hozzájáruló alászállásáról szóló részleges beszámoló sokkal nagyobb és mindenségrendi szempontból meghatározóbb jelentőségű.
A bolygói szintről indult, majd egyre általánosabb és nagyobb jelentőségű szinteket átfogó alászállás, vagyis Mihály urantiai alászállására a kinyilatkoztatók szerint a legkedvezőbb időpontban került sor az alászállás általános megértése és hatása szempontjából – az egész történelmünket, vagyis az addigi és az azóta eltelt idők összességét tekintve. Az Urantia könyv kijelenti, hogy a világunk még nem érte el azt a szintet, amely kedvezőbb lenne Mihály elfogadására, mint az, amely az Isten Fia és az Ember Fia urantiai alászállásának korát jellemezte. Az Urantia Írások szerzői ezzel kapcsolatban a következőket rögzítik:
„Jézus nem valamiféle szellemi hanyatlást mutató korszakban jött el erre a világra; megszületésekor az Urantia a szellemi gondolkodás és a vallási élet olyasfajta megújhodását élte át, amilyet sem az egész korábbi, Ádám utáni történelme, sem bármely későbbi korszak óta nem látott.” (121:1.1)
Hogyan is értsük jól azt, amit a szerzők állítanak? Úgy vélem, ez azt jelenti, hogy az Urantia szellemi és vallási légköre ma már nem olyan kedvező, mint Mihály egykori alászállásának idején volt. Bár az emberiség technológiai, gazdasági és társadalmi szempontból talán alacsonyabb szinten állt, mint korunkban, viszont a korabeli palesztinai terület, valamint a hellenizált és romanizált világ a meglátásom szerint kedvezőbb feltételeket biztosított ahhoz, hogy Mihály élete és tanításai befogadhatók és beépíthetők legyenek a világi rendszerekbe és szervezetekbe ahhoz képest, mint amilyen feltételeket a mai kor kínálhat vagy biztosít.
Most pedig, a korunkban kiderült, hogy nemrégiben (értsük ezt a nemrégiben kitételt mindenségrendi értelemben) újból eljutott hozzánk a Mihály urantiai életének és tanításainak bemutatása – kinyilatkoztatás formájában. Kétségtelen, hogy volt és van is egyfajta „időszerűség” vagy időbeli megfelelőség abban, hogy Jézus életének és tanításainak ilyen nagy részét éppen ebben a történelmi pillanatban adták át számunkra. Hogy milyen okból, azt csak találgathatjuk; én úgy érzem, hogy ezen ajándék időzítésének elsődleges rendeltetése az, hogy segítse a tanítók és vezetők felkészülését ahhoz, hogy egy olyan időszakban tevékenykedjenek, amely szerintem egy évezrednyi átmeneti időszakot is kitehet a bolygónkon, egy olyan korszakot, amelyet már meg is kezdtünk.
„Ez a közelgő új társadalmi rend egy évezredig nem fog egészen kiteljesedni. Az emberi fajnak meg kell békélnie a változások, átalakítások és alkalmazkodások folyamatával. Az emberiség egy új és ki nem nyilatkoztatott bolygói rendeltetés felé halad.” (99:1.1)
„Az urantiai társadalom többé sohasem remélhet olyan megállapodottságot, mint amilyet a múltban megtapasztalt. A társadalom hajója teljes gőzzel kifutott a bevett hagyomány védett öbleiből és megkezdte útját az evolúciós beteljesülés nyílt tengerein; és az emberi léleknek a világtörténelemben eddig még soha nem volt ennyire szüksége arra, hogy az erkölcsiség térképét gondosan tanulmányozza és a vallási irányt mutató iránytűjét figyelmesen kezelje.” (99:1.3)
Milyen szinteken lehet ennek jelentősége?
Azt állítom, hogy Jézus élete és tanításai – a teljes ötödik korszakos kinyilatkoztatás összefüggésrendszerében vizsgálva – az urantiai lakosság által befogadható szellemi és mindenségrendi igazságoknak megfelelő és talán teljes körű kinyilatkoztatását jelent; jelenleg a népességnek talán csak egy részére vonatkoztatható ez, az elkövetkező évszázadokban viszont szép lassan el fogja érni az egész bolygó lakosságát. Így tehát megállapíthatjuk, hogy Mihály hetedik alászállása minden bizonnyal bolygói jelentőséggel bír a világunk számára a múltban, a jelenben és a jövőben.
Mihály urantiai életének és tanításainak kinyilatkoztatása a helyi csillagrendszer szempontjából is fontos, mivel Mihály – mint a kizárólag az Igazítójának segítségét igénybe vevő emberként – végső küzdelmet vívott Kaligasztiával és Luciferrel, és hivatalosan is véget vetett a Lucifer-féle lázadásnak. Ezenkívül jelentős változásokra volt szükség a helyi csillagrendszer igazgatásában, legfőképpen egy új helyi csillagrendszeri vezető kinevezése vált szükségessé (Lanaforge), akinek Lucifer megüresedett hivatalát kellett betöltötte.
Mihály urantiai alászállása csillagvilági szinten is jelentőséggel bír, ugyanis a Lucifer-féle lázadás kitörése óta (amelynek felszámolására éppen Mihály urantiai alászállása alatt került sor) egy Fenséges Megfigyelő, egy Edentiáról származó Vorondadek Fiú folyamatosan felügyelte a bolygónkat és készen állt a veszélyhelyzeti beavatkozásra (114:4).
Mihály hétszeres alászállási létpályája nyilvánvalóan óriási jelentőségű volt a helyi világegyetem számára, mert ennek az egymilliárd éves vállalkozásnak a teljesítését várták el Mihálytól ahhoz, hogy a saját maga által teremtett Nebadon világegyetem feletti főhatalmat örökre elnyerje.
A nebadoni Mihály helyi világegyetemi alászállási létpályája a felsőbb-világegyetem számára is jelentőséggel bír, mert az uverszai Nappalok Elődei elismerték, hogy ezzel eleget tett a Teremtő Fiútól megkövetelt tapasztalásszerzés követelményeinek ahhoz, hogy teljes önállósággal uralkodhasson az Orvonton egyik helyi világegyetemében.
Lévén, hogy Mihály összességében a 611.121. Teremtő Fiú, ezért Mihály ezen alászállási létpályája, valamint az, hogy ennek teljesítésével a Teremtő Fiú rangjáról a Tökéletes Fiú rangjára emelkedett, a nagy világegyetem számára is jelentőséggel bír. És mivel Mihály hétszeres alászállása a három paradicsomi Istenség akaratának hétféle (egyedi és többes) megmutatkozásának megélését jelentette, az alászállási létpálya magán hordozta a nagy világegyetemi teremtés hét jegyét, amelyek egyesítése hozzájárult a Legfőbb Lény, a Legfelsőbb Isten rangjában, növekedésében és kiteljesedésében való előrelépéshez. Így tehát Mihály alászállási létpályája jelentőséggel bírt a Legfőbb Lény megjelenése szempontjából és általában véve a felsőség rendjének ténylegessé válása szempontjából.
Abból kiindulva, hogy Mihály jelenleg készen áll az abszonit lehetőségek ténylegessé alakítására, és mivel ezek a lehetőségek valószínűleg a négy külső térkörzethez tartozó hatalmas területeken fognak kibontakozni, ezért Mihály helyi világegyetemi főhatalma elnyerésének világmindenségi jelentősége is van.
Tudjuk, hogy a központi világegyetemből származnak azok a fizikai tervek, életminták és személyiségjegyek, amelyeket Mihály a Nebadon helyi világegyetemben végrehajtandó teremtéshez és ténylegessé alakításhoz választott, s ez úgy történt, hogy Mihály a helyi világegyetemi teremtési tevékenységének megkezdése előtt ott járt a központi világegyetemben; így tehát az ő alászállási létpályája – mint a helyi világegyetem fejlődésének és tényleges megjelenésének egyik szakasza – a Havona szempontjából is jelentőséggel bír.
Mihály nebadoni alászállási létpályájának teljesítését és a Tökéletes Fiú rangjára, e helyi világegyetem egyeduralkodójának rangjára való emelkedését az Egyetemes Atya elismeréssel, megbecsüléssel és szeretettel fogadta és nyugtázta – így tehát Mihály helyi világegyetemi létpályája paradicsomi jelentőségű is.
A kinyilatkoztatásból kiderül az is, hogy a Mihály Fiak felfoghatatlan természetében abszolút potenciálok rejlenek, olyan kibontakozási lehetőségek, amelyek az eredetüket jelentő abszolút lényektől – az Egyetemes Atyától és az Örökkévaló Fiútól – származnak. Így tehát a helyi világegyetemi főhatalom elnyerését egy további mérföldkőnek tekinthetjük a korlátlan kibontakozási lehetőségek ténylegessé válása tekintetében. Ezzel kapcsolatban a következő idézetet hozom és ezzel zárom a gondolataimat:
„Az Urantián való tartózkodása során Krisztus Mihály azt mondta, hogy »Én vagyok az út, az igazság és az élet.« És mi hisszük, hogy az örökkévalóságban a mihályok szó szerint arra rendeltettek, hogy ők legyenek »az út, az igazság és az élet«, akik minden világegyetemi személyiség számára örökkön mutatják a legfelsőbb isteniségtől a végleges abszonitumon keresztül az örökkévaló istenség-véglegesség felé vivő utat.” (21:6.4)
Forrás:
-
Glass, D.: The Significance of the Sevenfold Bestowal Career of Christ Michael. In: Fellowship Herald, Vol. 9, Summer 2008.
Magyar fordítás:
-
Cseh Gábor (2025). CC BY-NC-ND HU.
Hozzászólások