Bolygói rendeltetés
A bolygói rendeltetés kifejezés az Urantia könyv terminológiájában egy adott világ végső fejlődési célját jelenti – azt az állapotot, amelyet az evolúciós folyamat, a szellemi fejlődés és a morontiai korszakok során elér. A legtöbb lakott bolygó a „fény és élet korszakában” teljesedik ki, ami a béke, szellemi egység és istenimádat stabil korszaka.
Tehát: ha „általános” bolygóról beszélnénk, akkor ez lenne a cél. Az Urantia viszont nem ilyen, számos különleges körülmény befolyásolta otthonunk helyzetét, melyről már olvashattunk a Néhány példa az Urantia helyzetét befolyásoló számos különleges körülményre című írásban. Az emberiség nem véletlenül létezik: a fejlődés végső célja az, hogy az isteni akaratot fokozatosan megvalósítsa a Földön, és így a bolygó a fény és élet korszakába jusson. Ezek fényében hogyan értelmezhetjük a következő idézetet? „Ez a közelgő új társadalmi rend egy évezredig nem fog egészen kiteljesedni. Az emberi fajnak meg kell békélnie a változások, átalakítások és alkalmazkodások folyamatával. Az emberiség egy új és ki nem nyilatkoztatott bolygói rendeltetés felé halad.” (99:1.1)
Ez a rész egy hosszú, több generációs átalakulásra hívja fel a figyelmet. A könyv szerint az emberiség egy olyan új korszakba lép, amely nem pusztán politikai vagy gazdasági, hanem szellemi fejlődést is jelent. Az emberiség új célja egy „ki nem nyilatkoztatott bolygói rendeltetés” – vagyis valami, amit még nem értünk teljesen, de ami a fejlődésünk része. A következő idézet is ide kapcsolódik szorosan: „Az urantiai társadalom többé sohasem remélhet olyan megállapodottságot, mint amilyet a múltban megtapasztalt. A társadalom hajója teljes gőzzel kifutott a bevett hagyomány védett öbleiből és megkezdte útját az evolúciós beteljesülés nyílt tengerein; és az emberi léleknek a világtörténelemben eddig még soha nem volt ennyire szüksége arra, hogy az erkölcsiség térképét gondosan tanulmányozza és a vallási irányt mutató iránytűjét figyelmesen kezelje.” (99:1.3) Itt a „társadalom hajója” egy erős metafora. A múlt „védett öblei” a hagyományokat, a megszokott biztonságot jelképezik. Most viszont az emberiség új, ismeretlen vizekre evezett, technológiai, etikai, kulturális értelemben is. Ebben a bizonytalanságban az egyén és a közösség számára a morális és szellemi iránytű az egyetlen biztos támpont. A szöveg arra figyelmeztet, hogy az erkölcs és a hit elvesztése káoszba sodorhatja az emberiséget, ha nem tanulunk tudatosan navigálni. A változás elkerülhetetlen, de az erkölcs és a hit képes biztonságot adni a folyamatban.
Azonban van itt egy mondat, ami felett nem szabad átugrani. “Az emberiség egy új és ki nem nyilatkoztatott bolygói rendeltetés felé halad.” Ebből az következik, hogy az emberiség küldetése folyamatban van, de még nem látjuk a teljes képet, csak az irány látszik: egy összehangoltabb, igazságosabb, szellemi téren tudatosabb emberi civilizáció felé haladunk. Az emberiség tehát tanulja, hogyan kell a szabadságot, tudást és hitet összehangolni egy magasabb szintű közjó érdekében. Az „új bolygói rendeltetés” tehát nem valami misztikus titok, hanem annak a felismerése, hogy:
-
az emberi történelem iránya még nincs teljesen meghatározva;
-
az emberiség fejlődési potenciálja nagyobb annál, mint amit ma látunk; és
-
a jelenlegi zűrzavar, változás, globalizáció, technológiai forradalom ennek a fejlődési ívnek a része.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a „fény és élet korszaka” már részletesen kinyilatkoztatott célként szerepel az Urantia könyvben, s akkor logikailag nem lehet ugyanaz, mint a „ki nem nyilatkoztatott bolygói rendeltetés.” A könyv több helyen is egyértelművé teszi, hogy:
-
a fény és élet korszaka az evolúciós bolygók legmagasabb elért fejlettségi szintje,
-
ahol a társadalom, a vallás, a tudomány és a kormányzás összhangba kerül az isteni törvényekkel, és
-
a bolygó teljesen stabil, békés és szellemi értelemben egységes lesz.
Ez tehát egy ismert, leírt, nyíltan kijelentett cél. Ezt a „rendeltetést” már kinyilatkoztatták, így nem lehet azonos azzal, amit a szöveg „ki nem nyilatkoztatott bolygói rendeltetésnek” nevez. Más szóval: a „fény és élet” a fejlődés vége a jelenlegi kinyilatkoztatás szerint, míg a „ki nem nyilatkoztatott rendeltetés” azt sugallja, hogy még azután is van valami, egy újfajta, még nem ismert bolygói szerep vagy küldetés a világegyetemben. Ide kapcsolódóan nézzünk meg egy másik részt:
„Úgy tűnik, hogy a helyi világegyetemben senki sem képes megmondani, hogy a bolygó igazgatásának ez az átmeneti állapota mikor fog véget érni. A nebadoni melkizedekek leginkább úgy vélekednek, hogy a bolygó kormányzásában és igazgatásában kevés változás fog beállni mindaddig, amíg Mihály második személyes megjelenésére sor nem kerül az Urantián. Ekkor, ha nem előbb, kétségkívül gyökeres változások fognak bekövetkezni a bolygó irányításában. De a világ igazgatásában beálló változások természetét senki sem képes még csak sejteni sem. A Nebadon világegyetem lakott világainak történelmében ilyen mellékeseményre még nem volt példa. Az Urantia jövőbeni kormányzásával kapcsolatos sok, nehezen megérthető dolog közül az egyik legkülönösebb az, hogy a bolygón főangyali kör és hadosztályszintű főhadiszállás létesült.” (114:7.16)
A Lucifer-féle lázadás, Kaligasztia árulása, Ádám és Éva kudarcai miatt az Urantia teljesen rendhagyó fejlődési utat járt be. Ennek ellenére a bolygó nem pusztán „hibás” hely lett, hanem egyedi tanulási és kinyilatkoztatási központ. A mennyei lények is figyelemmel kísérik, mert egyedi tapasztalatokat gyűjt a bűn, a tévedés és a helyreállítás működéséről. Ez a különleges tapasztalat – hogyan áll helyre egy „bukott” bolygó – önmagában univerzális érték lehet.
A legfontosabb tényező azonban, ami minden más bolygótól megkülönbözteti a Földet, az az, hogy Mihály alászállása és emberi élete (Jézusként) itt történt meg. Ez az esemény örökre kozmosz-központúvá tette az Urantiát. A Nebadon világegyetemben minden értelmes lény ismeri Jézus nevét. Urantia a „Kereszt Világa” – egyedülálló emlékmű az egész világegyetemben, ezáltal a Föld szellemi középponttá vált, annak ellenére, hogy a fizikai helyzete jelentéktelen. Ez önmagában is megalapozza, hogy a bolygó rendeltetése valamiképpen különleges lesz. Úgy vélem a Föld a jövőben példaként fog szolgálni más világnak: hogyan lehet a legmélyebb sötétségből fényre jutni. A bolygó lehet az „irgalom és megbocsátás iskolája” – ahol a bűn utáni helyreállítás módszere a legteljesebben megmutatkozik. Ez már egyfajta ki nem nyilatkoztatott rendeltetés, egy olyan küldetés, amit a Teremtő Fiú életének ténye határoz meg, de amelynek kiterjedése még ismeretlen.
„A nebadoni melkizedekek leginkább úgy vélekednek, hogy (...) kevés változás fog beállni mindaddig, amíg Mihály második személyes megjelenésére sor nem kerül az Urantián.” Ez az esemény tehát nem csupán szellemi fordulat, hanem kozmikus-politikai határvonal, az Urantia valószínűleg ekkor kerül véglegesen vissza a normális bolygói igazgatásba, de a melkizedekek szerint valami új típusú kormányzási modell jöhet létre, olyasmi, amire eddig még nem volt példa. Ezért mondják: „[A] világ igazgatásában beálló változások természetét senki sem képes (...) sejteni (...).”
A melkizedekek a Nebadon világegyetem tanítói és kormányzati tanácsadói rendje, akik az evolúciós bolygók fejlődését felügyelik. Feladatuk: válsághelyzetekben beavatkozni, szellemi útmutatást nyújtani és megőrizni az isteni terv irányát . Ők „a Nebadon tanítói testvérei”, akik ismerik az evolúciós világok rendjét, fejlődési fázisait és a „fény és élet” célját. Ezért különösen beszédes, amikor ők maguk mondják az Urantiáról, hogy annak rendeltetése ismeretlen, mert ha valakik tudnák, mi egy bolygó célja, azok éppen ők lennének.
A 99:1.1 bekezdés szövegében „Az emberiség egy új és ki nem nyilatkoztatott bolygói rendeltetés felé halad” kijelentés egy Melkizedek tanulmányból származik. A 99. írás címe: A vallást kísérő társadalmi nehézségek, a szerzője pedig egy Melkizedek, és ő maga mondja ki ezt az előrejelzést.
Ez azt jelenti, hogy:
-
nem pusztán filozófiai gondolat,
-
hanem egy világegyetemi szintű megfigyelés a Melkizedek rend részéről.
Ők látják, hogy az Urantia nem térhet vissza a múlt stabil társadalmi rendjéhez, hanem belépett egy új korszakba, ahol: „A társadalom hajója teljes gőzzel kifutott a bevett hagyomány védett öbleiből (...)”. (99:1.3) A melkizedekek nem pesszimisták; ők kozmikus pedagógusok. A 99. írás szelleme nem a bizonytalansággal járó félelemről, hanem az isteni terv kibontakozásáról szól, még ha annak részletei rejtve vannak is. Ők a változásban az isteni cél továbbvitelét látják, nem a káoszt. „Az emberi fajnak meg kell békélnie a változások, átalakítások és alkalmazkodások folyamatával.” „Az emberi léleknek (...) soha nem volt ennyire szüksége arra, hogy az erkölcsiség térképét gondosan tanulmányozza és a vallási irányt mutató iránytűjét figyelmesen kezelje.” Tehát a melkizedekek arra hívják fel a figyelmet, hogy a jövő ismeretlen, de a lelki iránytű (vallási-erkölcsi alap) biztos pont marad az új bolygói rend felé vezető úton.
A főangyali kör szokatlan módon állandó főhadiszállást hozott létre az Urantián, ami példátlan. A főangyalok feladata jellemzően az ítéletek, feltámadások és korszakváltások adminisztrációja, ha tehát itt van a főhadiszállásuk, az azt sugallja, hogy Urantia lesz a központja vagy előképe valamilyen jövőbeli bolygói, sőt talán világegyetemi rendnek. Ez jól illeszkedik ahhoz a gondolathoz, hogy az emberiség „új és ki nem nyilatkoztatott bolygói rendeltetés” felé halad, vagyis az Urantia lesz az isteni kinyilatkoztatás új típusának vagy a mennyei igazgatás új mintájának színtere.
Az Urantia örökre központi jelentőségű világ marad, mert itt zajlott Mihály hetedik alászállása, ahol emberként tökéletesen kinyilvánította az Atya akaratát. Ezért a bolygó nemcsak egy evolúciós világ a több millió közül, hanem:
-
tanúsága annak, hogy az Isten és az ember természete egyesülhet,
-
mintaképe lehet egy új mennyei rendnek, amelyben a szellemi és anyagi valóság mélyebb egységbe kerül.
A főangyali kör, a Melkizedek megfigyelések és a Mihályhoz kötődő ígéretek mind ebbe az irányba mutatnak.
A számmal jelölt idézetek és tartalmak forrása az ötödik korszakos kinyilatkoztatás.
Hozzászólások