Intuíció vagy Igazító?
Az intuícióval az Urantia könyv is foglalkozik, csak éppen a magyar fordításban nem ezzel az idegen eredetű szóval jelöljük, hanem a „belső meglátás” fordulattal utalunk rá. Ez egyúttal a gyors érzékelőképességet is jelenti. A halandó lényekben az állati létszinttől kezdve az emberi létszintig bezárólag összesen legfeljebb hét elmeszellem-segéd működhet. Ezek egyike a belső meglátás szelleme, vagy másként: az intuíció szelleme.
Ezek az elme-szellemek jellemükben hasonlók egymáshoz, azonban különböző a hatalmuk és mindannyian egyformán részesülnek a Világegyetemi Szellem természetéből, bár Anyateremtőjüktől különvéve nem tekinthetők személyiségeknek.
A hét segéd a következő nevet kapta: 1. a belső meglátás szelleme, 2. az értelem szelleme, 3. a bátorság szelleme, 4. a tudás szelleme, 5. a tanácskozás szelleme, 6. az istenimádat szelleme és 7. a bölcsesség szelleme. (34:4.10)
Ezek az elmeszellemek önálló késztetésekként fejtik ki a hatásukat, mindegyikük az adott hatásra való válaszadás képességének megnyilvánulását keresi, függetlenül attól, hogy a többi elmeszellem milyen mértékű fogadtatást és működési lehetőséget talál. Ezek nem entitásokat, hanem inkább csak körök. (36:5.2)
E segédek a tapasztalás által fejlődő elme alacsonyabb szintjeinek segítői, és a fenti sorszámozás a fejlődési (működésbe lépési) rendjükre utal.
A belső meglátás (intuíció) szelleme felelős a gyors érzékelésképességért, a kezdetleges fizikai és veleszületett ingerválaszt adó ösztönökért, az irányító és önfenntartó képességekért minden elmével rendelkező földi teremtményben (állatban és emberben). Ez az egyetlen segéd, melynek működése általános az alacsonyrendű állati életben, és az egyetlen, amely a gépies (mechanikus) elme nem-tanítható szintjeivel átfogó működési kapcsolatot is képes létesíteni. (36:5.6)
A lényeg tehát az, hogy az intuíció az állati örökségeink közül a legalacsonyabb rendű. Az állatokban legfeljebb az első öt segéd képes működni. Az emberben pedig már a 6. és a 7. szellem is tud munkálni.
Ha tehát az inga, lengyelpálca, szenzibil, stb. működéséhez az intuíció működése szükséges, akkor az a lehető legalacsonyabb rendű elmeműködésre vezet vissza, vagyis az alsóbb állati létszintekre. Ezeket a megnyilvánulásokat tudatalatti kiáradásoknak lehet tekinteni, mert ezek a mélyebb elmeszinteken összekapcsolódott, a fejlődő állati elmekörökben jelen lévő szokványos és közönséges pszichikai működés természetes, mindennapos megnyilvánulásai. (110:4.3)
Ezzel szemben a Gondolatigazító megnyilatkozásai a felsőtudatos területeken keresztül jelennek meg (110:4.3), tehát semmi közük az intuícióhoz. A Gondolatigazító magától az Atyától származik (nem a helyi világegyetemi Anyaszellemtől), tehát egy Atya-rész. Az Igazító ráadásul nem kör, hanem entitás. (Személyisége viszont nincs.)
Az Igazító a legnemesebb dolog, amivel kapcsolatba kerülhetünk. Az Igazító csakis a mi szellemivé lényegítésünkön dolgozik, mert a továbbélés az Igazító által végzett szellemivé lényegítéstől függ, azaz a halhatatlan lélek megszületésétől és kifejlődésétől. A halandói elme a halhatatlan szellem nélkül nem képes a túlélésre; az emberi elme halandó, csakis az adományozott szellem halhatatlan. (49:4.9)
A fentiek alapján mindenki beláthatja, hogy sem az intuícióval, sem a "lekérdezésekkel" nincs értelme foglalkozni.
[A hivatkozásokat ld. az Urantia könyvben.]
Hozzászólások