Az Urantia könyv eredete, jelentősége
(A 2025.11.30-án Budapesten tartott olvasói találkozón elhangzott előadás szövegének szerkesztett, gépi átirata)
Köszönöm Juditnak, hogy megszervezte ezt az eseményt, és én is üdvözlök mindenkit. A társaság egyik részét ismerem korábbi találkozásokról, de sokan vannak, akiket nem ismerek, most látok először, úgyhogy nagyon jó, hogy így tudunk találkozni.
A programban az első előadás nekem lett kiosztva, hogy a könyvről, annak eredetéről, illetve a jelentőségéről mondjak el néhány dolgot. Nem tudhattam, hogy ki mennyire ismeri ennek a könyvnek a hátterét, ennek a jelentőségét, illetve magát a könyvet, milyen mélységében ismeri annak a tartalmát. Úgyhogy néhány olyan gondolatot szedtem össze a könyvről, amelyek annak is érdekesek lehetnek, aki most hall róla először; de annak is lesznek benne újdonságok, aki már elég sokat foglalkozott a könyvvel és sok mindent olvasott a hátteréről.
Először is, hogy lehetne a műfaját meghatározni? Hiszen ez egy könyv alakban elérhető közlés. Ezt magában a könyv tartalmában is úgy olvashatjuk, hogy „korszakos jelentőségű vallási kinyilatkoztatás”. Rögtön jönnek a fogalmi problémák: Mi az, hogy kinyilatkoztatás? Mi az, hogy korszakos jelentőségű?
Erre is válaszol a könyv. Azt mondja, hogy az igazság mindig kinyilatkoztatás. Két esetkör van, az egyik az önmagától való vagy automatikus kinyilatkoztatás, akkor, ha az emberben lakozó Igazító munkájának eredményeként mutatkozik meg. A másik pedig a korszakos kinyilatkoztatás; ez pedig akkor van, ha az valamilyen más mennyei közvetítő csoport vagy személyiség tevékenységéből származik.
Körülbelül így tudjuk elhelyezni, hogy ez a korszakos kinyilatkoztatás mit jelent. A könyv egyébként felsorolja, hogy milyen korszakos kinyilatkoztatások voltak az emberiség történetében. Aki nem ismerte eddig ezeket, gondolhat arra, hogy a nagy világvallások is korszakos kinyilatkoztatások voltak. De nem ez a helyzet, amint az rögtön ki is fog derülni. Azt írja a könyv, hogy öt ilyen korszakos kinyilatkoztatás volt. Tehát vallási kinyilatkoztatásból volt rengeteg, de egyik sem volt korszakos, illetve ezen az ötön kívül egyik sem volt korszakos. Fel is sorolja a könyv, hogy melyik ez az öt.
A legelső a dalamatiai tanítások voltak. Nagyjából 500.000 évvel ezelőtt került rá sor. A színhelye a Perzsa-öböl térségében volt, a későbbi Mezopotámia helyén. A közvetítői ennek a korszakos kinyilatkoztatásnak az úgynevezett Bolygóherceg, vagyis a vezető szellemi személyiség, illetve az ő száztagú törzskara, akik ebben közreműködtek. A negyedik szempont, ami alapján minősítettem ezeket a korszakos kinyilatkoztatásokat, az volt, hogy a vallási és kulturális hatásuk mára vajon milyen erővel bír. Itt azt mondhatjuk, hogy mára gyakorlatilag megszűnt ennek a mintegy félmillió évvel ezelőtti korszakos kinyilatkoztatásnak a hatása.
A második korszakos kinyilatkoztatásra körülbelül 38.000 évvel ezelőtt került sor. A helyszíne egy félsziget volt, egy hosszú, keskeny félsziget a Földközi-tenger keleti partján. Ez volt az első Éden, amelyről a Bibliát ismerők és általában a keresztény, európai kultúrkörben élők úgy hallottak, hogy „Éden”, „Édenkert”. De hogy ebből a Kertből kettő volt, ezt már nehéz elfogadni. Pedig bizony volt egy második is, mégpedig a későbbi Mezopotámia területén. Ennek közvetítője Ádám és Éva volt, két nem ismeretlen személy. A vallási és kulturális hatásáról azt mondhatjuk, hogy mára erősen korlátozott, legalábbis az én meglátásom szerint.
A harmadik korszakos kinyilatkoztatás a sálemi Melkizedek volt. A Melkizedekről hallottunk a Bibliából, de hogy neki volt neve is, vagy egyáltalán hogy lehet őt megjelölni, az nem volt egyértelmű eddig. Az ő megjelenésére kb. 4000 évvel ezelőtt került sor. A helye a palesztinai Sálem volt, ebből később a Jebus nevű település lett, ez pedig ma Jeruzsálem területe. Ennek közvetítője az a Melkizedek, akit Makiventa Melkizedeknek hívtak. A vallási és kulturális hatásáról azt mondhatjuk e tekintetben, hogy számos mai vallásban megmaradtak ennek a nyomai. Tehát ennek igenis vannak [nyomai], és a világvallások is hordoznak nyomokat az úgynevezett Melkizedek-féle misszionáriusoknak a tevékenységéből. Eddig nem tudtuk, hogy honnan erednek ezek a tanok, de a könyvből kiderül, hogy mi a forrásuk, és hogy rengeteg helyre és valláshoz eljutottak ezek a tanítások. Azt ugyan nem merném kijelenteni, hogy a vallások közös részei gyakorlatilag mind a Melkizedek-féle tanokból erednek, de az biztos, hogy jelentős részük igen. Lehet találni egyezéseket és így visszavezethetők erre a hatásra.
A negyedik korszakos kinyilatkoztatás már jobban ismert mindenki előtt: a názáreti Jézus tevékenységéről van szó. Ez kb. 2000 évvel ezelőtt történt, Palesztinában. Közvetítője a názáreti Jézus, a könyv szerint Krisztus Mihály, illetve a Teremtő Fiú (ez egy és ugyanaz, mert különböző nevekkel illeti a könyv). A vallási és kulturális hatása tekintetében azt mondhatjuk, hogy az eltorzított változata a kereszténységben maradt fent. Ezzel lehet vitatkozni, de a kereszténységben vannak olyan elemek, amelyek Jézus tanításaira épülnek, és van sok olyasmi, ami nem. Nagyon nem könnyű lehántani azt a sok mindent, ami nem Jézus tanítása, hogy eljussunk oda, hogy mit is tanított ő, és hogyan élte meg azt, amit tanított.
Az ötödik korszakos kinyilatkoztatás – a könyv szerint – az Urantia Írások. Ennek nyilvános megjelenésére, könyv alakban való publikálására 1955-ben került sor az Amerikai Egyesült Államokban, Chicagóban. A közvetítői „mennyei lények”, akiknek a beszámolói jellemzően írott formában jelentek meg, és utána kerültek be a könyvbe. Vallási és kulturális hatásáról azt mondhatnánk egy szóval, hogy „kibontakozóban”. Szerintem ez így egészen jól leírja azt, hogy igazából nem tudjuk, hogy mi lesz belőle, de az biztos, hogy még nem tartunk ott a kibontakozásban, a teljes kivirágzásában annak, aminek szánták a szerzői ezt a könyvet.
A keletkezéséről röviden annyit, hogy három nagyobb időszakra lehet osztani a legelső kapcsolatfelvételtől a megjelentetésig tartó időszakot.
Az 1911 és 1924 közötti időszakot úgy lehetne jellemezni, hogy a felkészülés vagy felkészítés időszaka. Ez arról szólt valójában, hogy a mennyei szerzők, a mennyei lények próbáltak kapcsolatot teremteni, illetve kialakítani azokat a módokat, csatornákat, összeterelni azokat az embereket, akiknek a közreműködése – majd ezt később látni fogjuk – elengedhetetlen volt ahhoz, hogy ezek az információk, ismeretek át tudjanak jönni.
A következő szakasz 1924 és 1942 között: Ez a keletkezésnek az időszaka volt. Több részre lehet tagolni magát a keletkezési szakaszt. 1924-től 1929-ig 57 írás már elérhető volt. 1929 és 1935 között gyakorlatilag átjött az első, második, harmadik rész, továbbá annak az első ellenőrzési köre is lezajlott. 1935 és 1942 között rendelkezésre állt már mind a négy rész, úgy, ahogy ezt a könyvben látjuk, abban a négy részes felosztásban. Ebben az időszakban zajlott a fogalmi pontosítás, illetve a tartalmi kérdéseknek a tisztázása.
Az utolsó nagy szakasz 1942 és 1955 között: ez gyakorlatilag a megjelentetésre való felkészülés, a források összegyűjtése, nyomdai előkészítési munkák, egyebek.
Két érdekes, kevéssé ismert dolgot ezzel kapcsolatban megemlítek.
Az egyik, hogy állítólag 1954. február 11-én kapott megbízást a mennyei lények földi képviselőinek egy prominens csapata – a haladás szeráfjainak nevezik őket –, hogy 500 évig gondozzák ennek a kinyilatkoztatásnak az ügyét, ők vállaljanak érte felelősséget, és ők mozdítsák elő ennek a kibontakozását azzal, hogy az első 100 évre az egyházak szeráfjait bízták meg a közvetlen felelősséggel. Ez azért érdekes, mert ez a két szeráfi csoport – ahogy már csak az elnevezésből kiindulva is sejthető – nagyon komoly vitákat tud egymással folytatni, hiszen az egyházak angyalai a már elért eredményeket szeretnék megőrizni és ennek megfelelően alakítani a fejlődés menetét, a haladás szeráfjai ezzel szemben arra törekednek, hogy ne azt nézzük, hogy mi történt eddig, hanem azt nézzük, hogy mi az, amit még ki lehet bontakoztatni, mi az, ami még továbbvisz, függetlenül attól, hogy korábban ez mondjuk hasznos volt vagy nem. Ez érdekes feszültséget visz a rendszerbe. Hogyha az 1954. február 11-hez hozzáadjuk a száz évet, az 2054. február 11., ami már nincs olyan messze. Elképzelhető, hogy amikor elérünk oda – amikor is átadja a stafétabotot az egyik szeráfi csapat a másiknak (úgymond a konzervatívok a liberálisoknak) –, akkor lehet, hogy nagyobb ütemű fejlődésre vagy átalakulásokra kerülhet sor. Ezt tudni nem tudjuk, csak felvetettem. Ez az egyik érdekes dolog.
A másik, hogy a könyv 1955. október 12-én jelent meg az Egyesült Államokban, és állítólag azt mondták hozzá – egyébként sok egyéb üzenet is érkezett, nemcsak maguk a kinyilatkoztatási anyagok, hanem útmutatások annak a földi csapatnak, aki gondozta a szövegeket –, hogy kb. 50-75 év kell ahhoz, hogy a kinyilatkoztatás nagyjából sínre kerüljön, tehát ne lehessen ellehetetleníteni. Hogyha az 50-75 évből vesszük a 75 évet, ez 2030. Tehát 2030-ig elvileg olyan biztos alapokra tud kerülni az ügy, hogy onnantól már biztosan befutja azt a sikeres pályát, amit szántak neki. És ez a 2030 nagyon közel van. Szoktunk hallani hírekben mindenféle politikusoktól és másoktól a 2030-as időpontról, és bár én nem kötöm össze a kettőt, de nem kizárt, hogy ez a 2030-as év vízválasztó lesz valamilyen szempontból. Reméljük, hogy nem a rossz szempontból, hanem kifejezetten jó szempontból lesz vízválasztó.
Visszatérve a könyv ismertetésére: A könyv tartalmáról mondok néhány gondolatot, arról, hogy mit, milyen jellegű ismereteket tartalmaz a könyv. Tartalmaz egyrészt „szellemi igazságokat”. A szellemit Magyarországon sajnos magyarázni kell, mert van rá idegen szó, a „spirituális”, és ennek magyar változata [lenne] az, hogy szellemi. Viszont a szellemit a tudományos, a pszichológiai területek lefoglalták az elmének a dolgaira. Nem a spirituális dolgokra gondolnak az emberek elsősorban, amikor azt hallják, hogy szellemi. Ez is fontos szempont, hogy amikor olvassuk a könyvet és ilyet találunk benne, hogy „szellemi”, akkor ennek az idegen szóval megjelölt változata az, hogy spirituális, tehát ezt kell érteni alatta, nem pedig azt, hogy elmei, illetve az elmeműködéssel kapcsolatos [dolgok]. Tehát szellemi igazságokat tartalmaz. Ezek közös jellemzője, hogy örökérvényűek, de egy könyvben értelemszerűen nem lehetnek teljeskörűek. Van, aki azt mondja, hogy pusztán azzal, hogy magasabb szellemi szintekről ezeket az igazságokat mint élő igazságokat megfogalmazták és áttették angol nyelvre annak érdekében, hogy közzé tehessék számunkra, az igazságtartalom 99 %-a elveszett. Tehát kaptunk egy százalékot, mert hogy egyszerűen nem lehet földi nyelveken kifejezni azt, amit magasabb rendű szellemi valóságban azokon a nyelveken ki lehetne fejezni. Ez az egyik dolog. A másik, hogy az élő igazságot amúgy sem lehet leírni. Azzal, ha leírunk valamit, azzal rögtön halott igazsággá vált. Olvashatjuk a könyvet, de szem előtt kell tartani, hogy ez nem élő igazság; az élő igazság bennünk van. Erről majd a további előadásokban még lesz szó. Tehát egyrészt tartalmaz ilyen szellemi igazságokat. Ezen kívül tartalmaz ezeknek a szellemi igazságoknak a megvilágításához – a mi halandói elménk számára, hogy jobban megértsük, megvilágítsák – úgynevezett mindenségrendi adatokat és mindenségtani állításokat. Idegen szóval a mindenségtani a kozmológiai, a mindenségrendire pedig azt mondjuk: kozmikus. Ha valakinek ez jobban tetszik, akkor gondoljon ezekre így. Ezeknek viszont az a jellemzőjük, hogy a korabeli szinthez vannak igazítva, az akkori emberi felfogóképességhez.
Gondoljunk bele, hogy milyen nehéz dolga lehetett a kinyilatkoztatói csapatnak, hogy egyrészt vannak olyan igazságok, amelyeket földi nyelven nem lehet kifejezni, sőt valószínűleg semmilyen nyelven sem, és akkor ehhez hogyan tegyünk hozzá olyan kozmológiai vagy kozmikus, magyarul a mindennapi földi valóságot leíró dolgokat, meg a világegyetemi valóságot leíró dolgokat, hogy az egyrészt ne hazudtolja meg a szellemi igazságot, sőt lehetőleg támassza alá, és éppúgy elfogadható és érthető legyen a 20. század elején élt embereknek, mint a majd ezer év múlva élő embereknek. Ez egy lehetetlen küldetés valójában; kérdéses, hogy miként is lehet ezt így megírni.
Éppen ezért ennek a közléseknek komoly korlátai vannak, ezekről a szerzők, a kinyilatkoztatók írnak is, leírják, hogy ezek a mennyei segédkezések részlegesek, átmenetiek, a helyi viszonyokra szabottak. Egy-két érdekes dolgot is hozzátesznek [annyiban], hogy ezekkel a közlésekkel nem foghatják vissza az ember képzelőerejét a következő ezer évre. Tehát azt, hogy gondolkodjunk. Arról van szó – és ezt szerintem sokan éreztük, amikor olvassuk –, hogy elolvasunk két mondatot és lehet, hogy megválaszol két kérdést, de 22 újat generál. És pont ez a célja; sokszor egy bekezdéssel lejjebb olvassuk is a választ, de ettől függetlenül az is a célja ezeknek, az ilyen jellegű közléseknek, hogy ne felejtsünk el gondolkodni. Nem fognak mindent az orrunkra kötni, nem fognak konkrét magatartási szabályokat adni, de általános érvényű dolgokat elmondanak. Elmondják azt is, hogy nem jelezhetnek előre ezer évnyi tudományos felfedezést. Nem azért, mert nem tudják, hanem [mert] nincs engedélyük arra, hogy közzétegyék. Ezekre az ismeretszintekre az emberiség el fog jutni. Ezeknek megvan az evolúciós útja. Ha tudomány, akkor a tudomány el fog jutni oda; ha rossz tudomány volt, akkor a tudomány kijavítja magát és el fog jutni a helyes irányban a következő lépcsőfokhoz.
A korlátokat jellemzi az is, hogy elmondják, hogy a felhatalmazásuk a korabeli ismeretanyag rendszerezésére, osztályozására és átmeneti pontosítására korlátozódott. Benne van a könyvben az is, hogy lesznek majd olyanok, akik a későbbi nemzedékekben késztetést éreznek arra, hogy kétségbe vonjanak bizonyos állításokat a könyvben, mert hogy az nincs összhangban a tudománnyal, meg hogy ez már elavult. Úgyhogy ez is érdekes kihívást jelent majd az Urantia mozgalomban mindig is: hogy hogyan lehet kezelni ezeket a szempontokat.
A könyv felépítéséről mélységében most nem érdemes beszélni, de említettem, hogy négy részből áll. Azért mondjuk el, hogy az első rész a központi világegyetemről és a felsőbb-világegyetemekről szól, a második rész a helyi világegyetemről, a harmadik rész az Urantia, vagyis a Föld bolygó történetéről, és a negyedik rész Jézus életéről és tanításairól. Érdekesség, hogy az első három részben szerepel a közlés és közreadás dátuma. Az első rész 1934, a második rész szintén, a harmadik rész 1935. De a negyedik részhez (Jézus élete és tanításai) nem adtak meg keletkezési időpontot. Ki tudja, hogy vajon miért, vagy kinek van ötlete? Ahhoz kell időpontot rendelni, aminek a korlátainál megmondjuk, hogy arra az adott szintre vonatkoznak, mert ahhoz szabjuk az ismeretközlést, pl. az 1930-as évek közepe. De a Jézus életéről szólók nem ilyenek. Azok a jövőbeli történelemkönyvekben így fognak szerepelni, szó szerint. Az nem fog elavulni. Ha ez a kérdés előkerül bárki előtt, akkor azt így értheti: a Jézus életéről szóló tanítások úgy vannak, ahogy; azokat nem fogja kiigazítani majd egy tudományos felfedezés tíz év múlva.
A könyv tagolásáról: Egyetlen kötetben jelent meg eredetileg, azóta az angol szerzői jogok védelme lejárt, bárki közzéteheti. Voltak arra példák, hogy az angol nyelvterületeken a negyedik részt (Jézus életét) leválasztották és külön publikálták. Voltak is perek belőle, de ez már a múlt, hiszen a copyright megszűnt, közzé lehet tenni bárhogyan.
A könyvet az írások címjegyzéke alkotja, emellett van egy tartalomjegyzék, illetve van egy előszó, és a lényeget pedig 196 írás teszi ki. Erről érdemes beszélni egy kicsit, talán érdekes lesz. Ez a 196 – hogy jön ki? Ismert talán, hogy ha a számjegyeket helyi érték nélkül összeadogatom, és utána az összegnek a jegyeit ugyancsak helyi érték nélkül megint összeadom, és addig folytatom, amíg tíznél kisebb pozitív egész számot nem kapok, akkor ez egy jellemző szám lesz. A hetes szám fog itt kijönni, mert összeadom 1 meg 9 meg 6, az 16, és 1 meg 6 az 7. A 7 mindig is a spirituális, szellemi területekhez tartozó szám volt. Erről érdemes akár előadásokat is tartani, hogy hogy jött ki ez a 7, miből lehet ezt egyébként levezetni a könyv alapján, de én itt most csak utalok erre, mint az egyik érdekességre: ez egy spirituális, szellemi tartalmú könyv, és 196 írásból áll, amire kijön ez a 7-es szám. A 196 ezen kívül osztható is 7-tel, tehát ez még egy sajátossága ennek.
De ennél többet is tudunk mondani. Ez a 28x7 úgy jön ki, hogyha 7-es tömbökbe rendezzük az egymást követő írásokat (ezeket érdemes így is nézni, mert van ilyen kapocs 7-7 írás között), abból 28 ilyen 7-es tömb van. Az első 8 darab ilyen 7-es tömb (7x8) összesen 56, azaz az első két rész, tehát a központi világegyetem, a felsőbb világegyetemek és a helyi világegyetem együtt; ez az első két rész, ez 56 darab írás, ezt úgy jelölhetnénk meg, hogy „a fent”. A következő a harmadik rész, osztható-e 7-tel? 9x7, vagyis 63 darab írásból áll. Ez az 57.-től a 119. írásig tart. Ezt úgy mondhatnánk összefoglalóan, hogy ha az előbb „a fent”, akkor most „a lent”. És az utolsó, a negyedik rész a 120. írástól a 196. írásig, ez 77 írás, ami 11x7. Ezt úgy jelölhetnénk meg, hogy „az út lentről felfelé”: Jézus megszületik, felnő, tanít, meghal, felemelkedik, lentről felfelé. Hogyha az első három részt is egybe akarom fogni, az 17 darab hetes tömb, vagyis 17x7, ami a „fentről lefelé”, így lehet megjelölni. És az utolsó 77 írás (Jézus élete), ami 11x7, az pedig a „lentről felfelé”. Tehát volt valamilyen fontos rendezőelv abban, ahogy összerakták ezt a könyvet. Miért pont 196, miért nem 197? Hát ezért. Nem véletlenül.
A továbbiakban néhány olyan dolgot emeltem ki, amit a korabeli emberek – akik annak idején közreműködtek ennek a könyvnek a fogadásában, illetve az írások fogadásában – úgy említettek meg, mint valami nagyon nagy újdonságot, ami számukra tényleg kinyilatkoztatásszerű, új ismeret, tartalom volt. Azt hozzá kell tennem – most nem mentem bele részletekbe –, hogy akik annak idején közreműködtek abban, hogy ezek az átjött anyagok olyan formára hozhatók legyenek, ahogy most ismerjük, abban egy népes csapatnak volt szerepe, akiknek megmutatták az első szövegeket, elolvasták és kérdéseket tehettek föl, és a kérdések alapján ezek a szövegek pontosításra kerültek. Nem az emberek írták át, hanem akik közölték az eredetit is. Volt, hogy kivettek részeket, mert nem azt a reakciót váltotta ki az emberi olvasókból, amit vártak, és volt, hogy rengeteget hozzáírtak. Az volt a nagy szerencsénk, hogy voltak ebben az emberi csoportban olyan kiemelkedő elmék is, akik tudtak jókat kérdezni, és bonyolultakat tudtak kérdezni. A könyvben nagyon sok olyasmi van, amit nem értünk. Senki nem érti, ezen nem kell meglepődni, hihetetlenül bonyolult, de ez azért kerülhetett bele, mert voltak abban a csoportban olyanok, akik valamennyit fölfogtak belőle, és jókat tudtak kérdezni, és kérdésekre jöttek ezek a válaszok. Ha nem lettek volna közöttük olyanok, akik értették ezeket valamennyire, és nem tudtak volna jókat kérdezni, sokkal szegényebb lenne a tartalom. Ezt is érdemes tudni, vagyis hogy nagyon nagy része volt az emberi közreműködésnek abban, hogy a könyv így elkészülhetett, de nem az írói voltak, hanem a véleményezői és az ő reakcióik alapján kerültek pontosításra a szövegek. Nem arról van szó, hogy az emberek belenyúltak, [vagy] önkényesen átírták [volna] a dolgokat.
Egy ilyen fogalom, ami nagyon nagy újdonságot jelentett az akkori embereknek: A Paradicsom Abszolút Szigete, vagyis hogy ez egy sziget, hogy az valahol létezik, ha nem is a térben, de a térbeli irányát valahogy meg lehet határozni. Ez egy nagyon nagy újdonság volt akkoriban. Ilyen jellegű ismeretek nem álltak rendelkezésre.
A Teremtő Fiú: Nem egy ilyen van, az Istennek nem egy Fia van, hanem több, 700 ezernél is több. Nagyon nagy újdonság volt.
Az Abszolútokról alkotott fogalom: Az, hogy van a Korlátlan Abszolút, az Egyetemes Abszolút, az Istenségi Abszolút, és hogy összesen hét olyan Abszolút van, amelyekből levezethető minden valóság, ami felépül. Tehát az Első, a Második és a Harmadik Forrás és Középpont, a Paradicsom Szigete, ez négy, és ez a három másik abszolút – ezekről a könyv leírja, amit emberi nyelven le lehet írni, és emberi elme számára közre lehet adni, hogy hogyan vezethető le ebből minden valóság.
Az evolúciós istenségeknek a tantétele: Ez is nagyon nagy újdonság volt akkoriban; az, hogy az Isten, az istenség, az Istenek, illetve a Legfelsőbb Lény, meg a Végleges Isten – ezeknek a fejlődő valóságoknak hatása van a valóság fejlődésére, sőt ők maguk is fejlődnek, sőt mi magunk is részei vagyunk a Legfelsőbb Lénynek. Ez is olyan részletesen kifejtett tétel, ami újdonság volt.
Említettük az első részt, a központi világegyetemet, illetve, hogy abban a központi világegyetemben – ami egy tökéletes világegyetem – élnek olyanok, akik gyakorlatilag tökéletes lények. Ez is szinte felfoghatatlan újdonság.
Vagy ilyen a tér értelmezése: A könyv teljesen más tér és idő értelmezést ad, mint amit általában gondolunk vagy ismerünk. Elég csak arra gondolni, hogy leírja, hogy a tér tágul, és hogy lélegzik is a kozmosz. Aki ismeri a könyvből ezt a részt, az tudja, hogy amikor a tér összehúzódik – amit a tudósaink mérni tudnak –, akkor arra merőlegesen – bárhogy is kell értelmezni azt, hogy arra merőlegesen – a tértárolók tágulnak. Amikor a tértárolók összehúzódnak, akkor a mi terünk tágul. Ez a tágulás-összehúzódás nem csak ebben az értelemben van, hanem a tér tárolóira vonatkozóan is így jelent egy rendszert.
A Nagy Világegyetemnek és a világmindenségnek a leírása: A Központi Világegyetem, a Paradicsom Szigete, a Központi Világegyetem, körülötte a hét felsőbb-világegyetem, azon kívül pedig a négy külső tér, ahol jelenleg galaxisok képződnek, ahol még élet sincs, de olyan hihetetlen méretekben történik az anyagképződés és a galaxisok kialakulása, hogy ahhoz képest az, ami a hét felsőbb-világegyetemben és az ismert világegyetemben van, az semmi – szinte semmi ahhoz képest, ami ott lesz. És az mind be lesz népesítve. Nem azért hoznak létre galaxisokat, hogy csak úgy a csillagok szülessenek és haljanak, azokban mind élni fognak olyanok, akiknek fel kell majd emelkedniük, akik fel akarnak emelkedni, akik keresik majd a felemelkedés útját és el fognak indulni ők is az Atyához.
Kedvenc témám: a világegyetemi körök. Erről nem sokat lehetett tudni, de az, hogy vannak gravitációs körök, vannak személyiségi körök, vannak szellemi körök és elmekörök – ezek hihetetlenül nagy újdonságok. Rögtön, ha az elsőnél megállunk (a gravitációs köröknél): Nem csak egyféle gravitáció van, hanem kétféle. A tudomány egyféle gravitációt ismer, a newtonit, amelyben a tömegek között a vonzás a távolság négyzetével fordítottan arányos, tehát ha kétszer távolabb viszek egymástól két tömeget, akkor negyedére csökken a közöttük lévő vonzóerő. De ezzel nem lehet megmagyarázni például azt, hogy a spirálgalaxisok, a spirálkarok (ha forognak a galaxisok), miért nem hullanak szét, ha a forgási szögsebesség azonos, akkor miért nem hullik szét? Amelyik a forgási középponthoz közelebb van, annak kisebb a kerületi sebessége, mint ami messzebb van. Miért tartja meg ezt a formát? És akkor olyan elméleteket találtak ki a tudósok, hogy kis távolságokban a hagyományos gravitáció, nagyobb távolságokban meg egy másmilyen hatás érvényesül. Ugyan már! Ha egységes a világegyetemi működés, akkor azok a szabályok lehetőleg legyenek érvényesek [mindenhol].
Mindenesetre leírják a könyvben a gravitációval kapcsolatban, hogy kétféle gravitáció van. Van az egyik, amit ismerünk, ez az egyenes irányú vagy lineáris gravitáció, és van a centrális vagy központi gravitáció, ami nem közvetlenül az anyagra, az anyagi alkotóelemekre hat, hanem az anyagot felépítő nem anyagi alkotóelemekre. Ezt a tudósok még nem fedezték fel, de az ezt magyarázó matematikát már igen. Newton is. És Bertrand is, aki a híres Bertrand-tétellel bebizonyította. Ő azt vizsgálta, hogy a centrális erőterek közül melyek azok, amelyek egy zárt pályán tudnak tartani különböző objektumokat. Newton vélelmezte, Bertrand kimutatta, hogy kettő ilyen rendszer van. Az egyik ilyen az, amikor az ellipszisnek az egyik [vagy másik] gyújtópontjából hat: ez a lineáris gravitáció, a távolság négyzetével fordítottan arányos erő. De van egy másik is, a geometriai középpontból ható erő, és az viszont a távolsággal egyenes arányosan növekvő erő, tehát minél távolabb vagyok tőle, annál nagyobb erőt tud kifejteni. Bertrand bebizonyította, hogy nincs is más, csak ez a kettő. Akit érdekel, ennek a matematikája megvan. Az, hogy mi az a nem anyagi elem, amiből az anyag felépül, és amire hat ez a centrális gravitáció, de nem hat a lineáris (merthogy itt még nem tart a tudomány) – ez egy érdekes téma.
Személyiségi körök: Az, hogy az Atyából indul ki, és tőle kapjuk a személyiségünket. Csak hozzáteszem, hogyha ezeken [az adományokon] végünk megyünk, akkor mi [eredendően] a miénk? A személyiséget az Atyától kapjuk. Az elmét szolgáltatásként kapjuk a helyi világ egyetemi Anyaszellemtől, az ő elmeszellem-segédei útján működik az elménk. A test az örökítő anyagokra épül. Ott van a szellem – nem a miénk, az is az Atyától jön. Akkor mi a miénk? Ezek jó kérdések. És hol van a szabad akarat? Az a miénk, így van.
A Gondolatigazítók: olyan téma, amihez a Bibliában találunk nyomokat, de annyira következetlenek a bibliaszövegek és a fordítások, hogy nem mindig lehet tudni, hogy mire gondolt a bibliai szerző, vagyis hogy mikor gondol az ember lelkére, mikor gondol az emberben lakozó szellemre, mikor gondol az Igazság Szellemére. Ezek nem túl egyértelműek, de az Urantia könyv teljesen egyértelművé teszi ezeket a dolgokat. Rögtön azt, hogy „szellem”, és hogy mi a viszony az elme, a szellem és a lelkünk között. Ezek olyan alapvető, megvilágosodás szerű ismeretközlések, hogy ilyen jellegű abban a korban sehol máshol nem volt. Ez egy nagyon nagy újdonság volt.
Nem megyek bele a továbbiakba, hiszen rengeteg ilyen új elemet lehetne felsorolni.
Még egy dolgot azért megemlítenék Jézus tevékenységével kapcsolatban a Bibliából: Aki a Bibliát olvassa, csodatételekre gondol sok esetben, amit így jelenítenek meg, de az Urantia könyvben leírják, hogy ezek nem mindegyike volt csoda és van rá magyarázat. Attól, hogy mi nem értjük, meg a korabeli ember sem értette, még nem biztos, hogy csodának minősül. Voltak olyan tevékenységei Jézusnak, amit a magas szellemi lények, a kinyilatkoztatók sem értenek. Azt akár csodának is mondhatjuk. De ez is egy nagyon fontos újdonsága a könyvnek, hogy van, amit egyértelműen elmagyaráznak, hogy az nem csoda volt, hanem így működik a Teremtő, így működnek a világegyetemi törvények, és meg lehet magyarázni.
Itt abbahagyom, a kérdések-válaszok, egyebek között még bármiről tudunk beszélni, ha maradt kérdés, vagy szeretnétek, hogy másról is beszéljünk. Átadom a szót Juditnak, hogy haladjunk tovább [a programmal].
Hozzászólások