A Felsőség kettős természete

A Felsőség kettős természete

A Felsőség kettős természete

„Minden erőhatásnak van egy azzal megegyező nagyságú és ellentétes irányú ellenhatása.” A fizikának ez az alaptétele alapvetően befolyásolta a fizikai világról alkotott képünket. De ha ez valóban a világegyetem „igazsága”, akkor a valóság minden szintjén igaznak kell lennie. A Legfelsőbb természetének megismerésére tett kísérletem során úgy találtam, hogy ez az elképzelés döntő fontosságú ahhoz, hogy megértsük, hogyan is működik a Felsőség, a Mindenható Legfelsőbbnek nemcsak a fizikai, hanem a szellemi, az elmei, sőt még a személyiségi megnyilvánulásaiban is.

Az a tény, hogy a Felsőségnek minden véges lehetőséget magában kell foglalnia, azt jelzi, hogy bármely adott lehetőség minden szintjének megtapasztalása benne kell, hogy legyen, az egyik véglettől a másikig, az egyik végtelent el nem érő közel-abszolúttól az annak ellenkezőjéig. Ennek kifejeződését az Urantia könyvben a felemelkedő és alászálló fiakban vagy az angyali rendek visszahúzódó/harcias beállítottságában is felismerhetjük, sőt még a születési nemünkben is, melynek nyomai egészen a Paradicsomig és azután is megmaradnak.

„Az emberi lények már tudják, hogy a láthatatlan mozgása néha a láthatatlannak a láthatóra gyakorolt hatásait megfigyelve érzékelhető; mi pedig a világegyetemben már régóta tudjuk, hogy a Felsőség mozgásait és főirányait azáltal érzékelhetjük, hogy e változások visszatükröződéseit a nagy világegyetem személyiségeiben és mintáiban megfigyeljük.” (115:6.7)

(…) E téma vizsgálatával sok időt töltöttem. Nem is olyan régen úgy döntöttem, hogy a Teremtő Fiú és az Isteni Segédkező közötti kapcsolatból indulok ki, mert ők képviselik az olyan világegyetemi fogalmak alapját mint férfi/nő, visszahúzódó/harcias, stb.; és rájöttem, hogy e megnevezéseknek mélyebb jelentése és rendeltetési célja van.

A Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem szövetségének egyik legrejtélyesebb vetülete a Fiú személyiségi előjogai és az Isteni Segédkező gyakorlatilag személytelen aspektusai közötti kapcsolat, különösen a helyi világegyetem kialakulásának kezdetén. „A helyi világegyetemekben még a Teremtők is fejlődnek: az Együttes Cselekvő jelenléte az élő erőtér-gócból egy Világegyetemi Anyaszellem isteni személyiségének rendjévé fejlődik; a Teremtő Fiú az öröktől való létezésen alapuló paradicsomi isteniség természetéből a legfelsőbb főhatalom tapasztalati alapra épülő természetéig jut el a fejlődésben.” (116:4.8) Úgy tűnik, hogy amíg a Teremtő Fiú az egyéni személyiségkifejezéstől a teremtményei életének megélése során nyert tapasztalatok által szerzett csoporttudatosság felé fejlődik, addig az Alkotó Szellem a csoporttudatosság kifejeződésétől az egyéni személyiségkifejeződés felé halad. Ez a megfigyelés számos értelmezési és kifejezési lehetőséget ad a személyiségben rejlő lehetőségeknek a visszahúzódó/harcias, férfi/női, jin/jang szerepekben való ténylegessé válásával kapcsolatban, vagyis a Felsőségben való növekedés jelenlegi kettős mozgásával kapcsolatban.

Kölcsönös függőség

A Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem a teremtés pillanatától kezdve egyedülálló módon rendelődik egymáshoz. „Amikor az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú megszemélyesít egy Teremtő Fiút, akkor a Végtelen Szellem önmaga új és egyedi megjelenítését hozza létre abból a célból, hogy e Teremtő Fiút a tér területére elkísérje, s ott a társa legyen, először a fizikai szervezési munkában, később pedig az újonnan megtervezett világegyetem teremtményeinek megteremtésében és a számukra való segédkezésben.” (34:0.1) És: „A mellérendelt Teremtő Fiú születése jelzi e paradicsomi Fiú jövőbeli helyi világegyetemi társa megnyilvánulási lehetőségének a Végtelen Szellem személyén belüli megszületését.” (17:6.3)

A tér-idő potenciál véges-ténylegessé válásának kibontakozása és beteljesülése során a helyi világegyetemben a Teremtő Fiúnak és az Alkotó Szellemnek együtt kell működnie. Előbbit a tér, utóbbit az idő korlátozza ugyan, de „(…) amikor ők ketten igazgatási egységet alkotva működnek, akkor gyakorlatilag függetlenek az időtől és a tértől a helyi teremtésrészük határain belül. Ezért, amint az a gyakorlatban is megfigyelhető, a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem a helyi világegyetemben rendszerint függetlenül működik az időtől és tértől, lévén, hogy mindegyikük számára rendelkezésre áll a másikuk időtől, illetve tértől való mentessége.” (34:3.6)

A tudatosság kettős mozgása

A Teremtő Istenségek a Legfelsőbb Elmén belül a tudatosság két végletét képviselik. A Teremtő Fiú rendkívül egyéni. „[M]indegyikük egyedi, eltérő, különleges és eredeti a természetében éppúgy, mint a személyiségében” (21:2.10) Másfelől az Alkotó Szellem kevéssé egyénivé tett lényként indul, de már „(…) csoporttudatra tesz szert a rendeltetését illetően.” (17:6.4) Miközben a Teremtő Fiú a hét teremtett lényfajtához való hasonlatosságban megélt élet révén bővíti a tudatosságát a különféle lényrendek tapasztalataival, az Alkotó Szellem minden egyes alászállásával a tudatosság egyre személyesebb kifejeződésében gyarapodva fejlődik. Ahogy a csoporttudata bővül, úgy növekszik az ő egyéni tudatos kifejeződése is. Együtt növekednek, de a személyes tudatosság és kifejeződés széles sávjának ellentétes végeiről. Így a növekedésük a helyi világegyetemükön belül a másikéval egyenrangú a Legfelsőbb tudatosság evolúciós kibontakozását tekintve.

Bolygói szintű vonatkozások

A Felsőségen belül tapasztalás útján való növekedésnek mindeme mozzanatai kölcsönösek, és a térbeli valóság minden szintjén tükröződnek, az anyagitól az elmebéli és a szellemi tapasztalásokig. „A jelenlegi világegyetemi korszakban ez a kettős mozgás a nagy világegyetem alászálló és felemelkedő személyiségeiben nyilvánul meg.” (115:6.5). Ugyanez sok más típusú kapcsolatban is megmutatkozik, beleértve a visszahúzódó/harcias szerepeket, valamint számtalan szellemi és elmebeli jelenséget is mind a felemelkedő, mind az alászálló személyiségrendek esetében.

A visszahúzódó/harcias szerepeket vizsgálva mindkét tudatossági típust megtaláljuk, az egyéni személyiségkifejeződést és a csoporttudatosabb kifejeződést is. Bár az Urantián mindkét tudatosságtípus tulajdonságai megmutatkoznak, a férfiakat általában „harciasnak”, a nőket pedig „visszahúzódónak” tekintik; vagyis a férfiak inkább harciasabb egyéni személyiségkifejezést mutatnak, a nők pedig inkább csoporttudatosabbak, „családközpontúak”. Talán ez a forrása a „női intuíciónak”, a más személyek tudatossága valamilyen szintű tudatosításának.

Ez alkalmazható egész bolygók tudatosságára is. Az urantiai emberfajtákat az Isten fiainak tekintik, és mint ilyenek, rendkívül egyéni jelleget mutató személyek vagyunk. Az Atyával való eggyé kapcsolódást megélő világ a miénk; az Igazítók olyan egyedi személyiségekkel keresik az eggyé kapcsolódást, akik a kapcsolatok tudatossága, vagyis a Felsőség növekedéséhez szükséges csoporttudatosság felé fejlődnek. „Egy hetedik vagy hatodik kört elért lény éppen olyan igazán Istent ismerő – a fiúi elismertségnek tudatában lévő – lehet, mint egy második vagy első körbe lépett, de az ilyen alacsonyabb rendű körben lévő lények sokkal kevésbé vannak tudatában a Legfelsőbb Lényhez fűződő tapasztalásbeli viszonynak, a világegyetemi létpolgárságnak.” (110:6.16) A lakóvilágokon való előrehaladásunkban fontos szerepe lesz a „szocializációnak” és a különböző típusú lények csoportjaival való együttműködési képességünk kialakításának.

És most nézzük a Szellemmel való eggyé kapcsolódást kereső lények lakta bolygókat. Azt olvassuk, hogy az ilyen világok lakosai éppúgy halandók, mint mi, és ugyanúgy felemelkednek a helyi világegyetemben, mint mi. De akkor miben különbözünk? Feltételezhetjük-e, hogy a személyiségük kifejeződése a csoporttudattól a személyes kifejeződés felé fejlődik, ahogyan az Alkotó Szellemé is? Mindig is feltételeztem, hogy a panoptiai Ellanora azért volt képes megakadályozni azt, hogy a szülőbolygóján egyetlen lélek is elbukjon a luciferi lázadás során, mert az ő világán működött a csoporttudatosság. Talán Ellanora vezető szerepe arra utal, hogy ő a fajának magasan fejlett, azaz egyénileg személyesebbé vált tagja volt, és ezért a bolygói elmekörön keresztül erősebb hatást tudott kifejteni. Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen esemény az Urantián – annak erősen individualizált beállítottságú lakosaival – megtörténhetett volna. Mi, a társadalmunkban még csak most kezdjük felismerni, hogy a csoporttudatosságnak és az együttműködésnek milyen fontos szerepe lesz a bolygónk jövője szempontjából.

Azt is olvashatjuk, hogy az Igazítók értékes tapasztalatot szereznek a Szellemmel való eggyé kapcsolódásra pályázókkal kapcsolatos tevékenységeik során, de az Igazító nem tér vissza az ilyen személyek feltámadásakor. Az Igazító azonban tapasztalatot szerezhet a csoporttudatosság terén, ami értékes lehet, ha az a célja, hogy segítsen minket a nagyobb csoporttudatosság kialakításában; ez pedig az eggyé kapcsolódás után különösen hasznos lenne számunkra a csillagvilág felkészülési világain. Az Urantia könyv szerint az Igazítók „[a]zzal a céllal működnek együtt az anyagi elmével, hogy igazgatási és szellemi-átalakítási tevékenységük révén a jövőbeli létpályátok új világaihoz és új nevéhez egy új elmét hozzanak létre. Küldetésük döntően a jövőbeli életre irányul, nem a mostanira.” (108:5.5) Nem feltételezhetjük automatikusan, hogy az Igazítónk korábbi tapasztalatai csak ahhoz kellenek, hogy átsegítsen minket ezen a (földi) halandói tapasztaláson; az Igazítók ennél sokkal messzebbre terveznek. 

A Legfelsőbb evolúciós kiteljesedése

Úgy tűnik, hogy a növekedésnek ez az ellentétes viszonylatú, de összehangolt mintázata a Felsőség velejárója. A Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem viszonyát és rendeltetési célját illetően már most is megfogalmazhatunk néhány feltételezést. „[V]alamikor a távoli jövőben, a már most mozgásban lévő külső térben, a hétszeresen Tökéletes Fiú és a hetedik-szakaszú Alkotó Szellem közötti kapcsolat elérheti az abszonit szolgálati szintet is (…)” (21:6.3) Tudjuk, hogy a jelenlegi világegyetemi korszakban „(…) a Világegyetemi Anyaszellem sohasem hagyja el a helyi világegyetem központi világát. (…) Az Isteni Segédkező Szent Szelleme nem tudna tovább működni, ha a személyes jelenléte eltávolodna a Szalvingtontól. Úgy tűnik, hogy az ő szellem-jelenléte állandó helyet foglal el a világegyetemi központi világon (…) A Világegyetemi Anyaszellem az Igazság Szellemének, valamint a saját személyes ráhatásának, a Szent Szellemnek a világegyetemi gócaként és központjaként cselekszik.” (34:4.7) Azonban az 55. írás 10. szakaszának 11. bekezdésében ezt olvashatjuk: „Ha a Teremtő Fiak rendeltetése az, hogy a külső világegyetemekbe kerüljenek, akkor az Isteni Segédkezők nyilván elkísérik őket.” Mi kellene annak lehetővé válásához, hogy az Alkotó Szellem csatlakozzon a Tökéletes Fiúhoz a külső térszinteken?

A fény és az élet helyi világegyetemi szakaszának tárgyalásakor az Urantia könyv szerzői közlik a következőt is: „A fejlődés negyedik szakaszának elérésével a Teremtő Fiú igazgatásilag szabaddá válik; az Isteni Segédkező fokozatosan összevegyíti a saját segédkezését a felsőbb-világegyetemi Tökéletes Szellemével és a Végtelen Szellemével.” (55:10.9) Ahogy Mihály igazgatási téren önállóvá válik, úgy az Alkotó Szellem is megszabadul a helyi világegyetemi energia- és elmekörök feletti ellenőrzéstől. „Ezzel egy időben minden, állandó létpolgársággal rendelkező rend, mint az Anyagi Fiak, az univitatia, a midszonit lények, a szuszatia és a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók, új besorolásba kerülne.” (55:10.10) Vegyük figyelembe, hogy a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók a felemelkedő evolúciós fiak egyetlen képviselői ebben a csoportban. Vajon ők képviselik az Alkotó Szellem jelenlétét a jövőbeli világegyetemi korszakban valamilyen meg nem nevezett módon?

Azt is megtudhatjuk, hogy „(…) a helyi világegyetemben honos teremtményi rendek meglehetősen eltérőek. E világegyetemek között nincs kettő, melyeket olyan kettős eredetű honos lények igazgatnának vagy laknának, melyek minden tekintetben egyformák. Egy felsőbb-világegyetemen belül a sajátosságaik fele meglehetősen hasonló, melyek az egységes Alkotó Szellemtől származnak; a másik fele változó, mely a különböző Teremtő Fiaktól származik.” (21:2.10) Amikor a Legfelsőbb Lény ténylegessé válik, az Urantia könyv szerzőinek „vélemény[e] szerint a hét felsőbb-világegyetem között meghúzódó jelenlegi éles határvonalak fokozatosan el fognak tűnni, és a teljes nagy világegyetem mint tökéletessé tett egész fog majd működni.” (117:7.15) Lehetséges, hogy ezek a Szellemmel eggyé kapcsolódást elért halandók a jövőbeli korszakokban közre fognak működni a nagy világegyetem egységes igazgatásában?

Úgy tűnik, hogy a Legfelsőbb minden lehetséges tapasztalásbeli kiindulópontból növekedve halad a rendeltetési céljának elérése felé, és mi nemcsak felemelkedő fiakként veszünk részt ebben a növekedésben, hanem sok más megnyilvánulási formában is, mint például nemi önazonosság, tudatosság, személyiségtípusok, a bolygói eredettől függő különféle élethelyzetek – ami a különböző értékek és tapasztalások szinte végtelen bőségére utal. Márpedig a véges valóság minden megnyilvánulása alapvető fontosságú a Felsőség számára. Csupán a mi szellemi és értelmi éretlenségünk láttatja a Legfelsőbb egyik rendeltetési célját vagy kifejeződési formáját értékesebbnek a másiknál. Mindannyiunkra egyformán szükség van az idő és tér Istenének kiteljesedéséhez, és ezt tapasztalati úton egyre jobban fogjuk értékelni, ahogy korszakról korszakra haladunk a fejlődésben.

 

Forrás:

Magyar fordítás:

  • Cseh Gábor (2024). CC BY-NC-ND HU

 

Szerző
Buselli, L.
Év
2024

Címkék

Hozzászólások