NEM lesz világvége, avagy a vezetés kérdése és a kinyilatkoztatók tervei

Tanulmányozás 2025

NEM lesz világvége, avagy a vezetés kérdése és a kinyilatkoztatók tervei

Bevezetés: Ha esetleg nem figyeltetek volna fel rá, az elmúlt néhány évben a filmek, tévésorozatok és egyéb fikciós műfajok körében egyre nagyobb teret hódítanak azok a művek, amelyek cselekménye a világ közelgő végét taglalja. A hagyományos forgatókönyvek, illetve a hírmédia által közölt legrosszabb lehetséges kimenetelek szerint a vég elkövetkezését vagy katasztrofális természeti események vagy az ember által okozott környezetrombolás vagy a tömegpusztító fegyverek fogják elindítani. A fiktív ábrázolásokban a Földet groteszk lények vagy az űrből érkező idegenek veszik be. A kitalált katasztrófák közül szinte egyik sem ábrázol jóindulatú látogatást; mindegyik változat erőszakos jelleget mutat, és az emberiség kegyetlen sorsra jut. Meglehet, hogy ezek a forgatókönyvírók „csonka áloméletét” tükrözik (44:4.7).

A régészeti feltárásokról szóló műsorokban a szakértők azt állítják, hogy az ősi templomok falain olyan bizonyítékokat fedeztek fel, amelyek megjósolják a világvégét. Ezek gyakran egy olyan istenszerű lény érkezésére vagy visszatérésére utalnak, aki a haldokló civilizáció felett átveszi az irányítást.

Ezeket az aggódásokat tetézik a Biblia Jelenések könyvének végidőkre vonatkozó értelmezései. Jézus Krisztus második eljövetelét összekapcsolják az elragadtatással, a megváltottak testének a mennybe való felvitelével. Szerintük az igaz hívők a bajok és nyomorúságok idejének közeledtével a mennybe ragadtatnak. A háborúk, időjárási anomáliák, járványok és az emberiség erkölcsi elfajulásának jeleire utalva úgy vélik, hogy az apokalipszis már közel van. Azt hirdetik, hogy a bűnök, a romlottság és az összeütközések miatt az Isten ítélete már nem várat sokat magára. Bár számos hívő ennél pozitívabban értelmezi a Jelenések könyvét – különösen mint a jövőbeli kinyilatkoztatás és a „földi mennyország” megteremtésének ígéretét – úgy tűnik, hogy a szenzációhajhász végidő-jóslatok egyre több ember figyelmét keltik fel.

Ezekkel a félelmetes előrejelzésekkel szemben az Urantia kinyilatkoztatás azt ígéri, hogy a világnak van jövője! Azt állítjuk, hogy a könyv meglehetős részletességgel vetíti előre az egyre inkább szellemivé váló bolygói jövőt. Az Urantia továbbra is a Nap körül fog keringeni, sőt, egy ösztönzést jelentő és ragyogó jövő felé tartunk a fejlődésben:

„Az Urantia most ott reszket a társadalmi újraigazodás, az erkölcsi megélénkülés és a szellemi megvilágosodás egyik legelképesztőbb és leglebilincselőbb korszakának küszöbén.” (194:9.2)

Annak érdekében, hogy mindannyian – különösen a vezetők – hatékonyan tervezhessük a jövőt, hasznos lenne, ha áttekintenének néhány alapvető információt az Urantia könyvvel kapcsolatban arról, hogy miként illeszkedik a világunk felett őrködő mennyei lények terveihez, és hogyan álljunk hozzá a dolgok intézéshez a közeli jövőben:

1. Mi az Urantia könyv? Az Urantia könyv egy „korszakos kinyilatkoztatás”, az ötödik az isteni kinyilatkoztatások sorában, amelyekre az elmúlt 500.000 évben egyre gyakrabban került sor. Az első négy korszakos kinyilatkoztatástól eltérően az Urantia könyvet nem kísérték látható mennyei személyiségek, akik emberi vagy emberhez hasonló alakban szálltak alá. Az előző három kinyilatkoztatással ellentétben nem esett egybe egy bolygói korszak végével és egy új korszak kezdetével sem. Ez a kinyilatkoztatás egyedülálló jelenség a helyi világegyetemben, ugyanis írott formában került rá sor. A könyv valószínűleg nem egy befejezett kinyilatkoztatás, nem végleges a maga nemében, hanem inkább egyfajta előfutár, egy folyamatban lévő kinyilatkoztatási folyamat első szakasza, amelynek kibontakozása az elkövetkező években folytatódni fog. Ti magatok dönthetitek el, hogy a bolygónk végül a feledés homályába merül-e, ahogyan azt a média manapság ábrázolja, vagy pedig olyan csodálatos és izgalmas jövő vár rá, amelyről hisszük, hogy az a szerető és irgalmas Teremtő, az Atya Isten tervének része.

2. E korszakos kinyilatkoztatást a helyi és a felsőbb-világegyetem legmagasabb rendű lényei hitelesítették. A könyv számos szerző közös munkája, melyek köre a paradicsomi eredetű lényektől a világunkban honos közteslényekig terjed. Az emberfeletti szerzők munkáját egy Kinyilatkoztatási Bizottság irányította, amely a világegyetemi személyiségek következő csoportjaiból állt össze:

I. rész: A központi világegyetem és a felsőbb-világegyetemek, mely a Nappalok Elődeinek felhatalmazása alapján készült. Ezeket az írásokat egy 24 tagú orvontoni tisztviselőből álló főbizottság állította össze.

II. rész: A helyi világegyetem és a III. rész: az Urantia története, melyre a szalvingtoni Gábriel adott engedélyt és amely munkát Mantutia Melkizedek irányította; a szövegeket egy 12 helyi világegyetemi személyiségből álló nebadoni testület szerkesztette.

IV. rész: Jézus élete és tanításai, melynek összeállítását Gábriel felügyelte, Mantutia Melkizedek irányította és a szöveget 12 urantiai közteslény szerkesztette.

3. Hogyan könnyítették meg az érkezését? A fentiekben megjelölt mennyei személyiségek alkották meg az Urantia könyv szövegét, amelyet egy meg nem nevezett emberi kapcsolattartó személyen keresztül közöltek egy emberekből álló Kapcsolattartó Bizottsággal, akik mindannyian a Beteljesülés Tartalékos Testületének tagjai voltak. A Kapcsolattartó Bizottság 1925-től kezdődően egyengette a kinyilatkoztatás fogadásának útját, amikor is mintegy tizennyolc évnyi kapcsolatépítés után a Kinyilatkoztatási Bizottság felkérte őket, hogy hívjanak meg egy nagyobb emberi csoportot – ez lett a Fórum – hogy tegyenek fel kérdéseket. Csak a Kapcsolattartó Bizottság tagjai álltak közvetlen kapcsolatban a Kinyilatkoztatási Bizottsággal. A Fórum tagjai kérdéseket fogalmaztak meg, amelyeket a Kapcsolattartó Megbízottak továbbítottak a Kinyilatkoztatási Bizottságnak. Az első sorozat (1925 és 1929 között) ötvenhét írást tartalmazott, amelyek a Fórum tagjainak kérdéseire válaszul érkeztek. A Kinyilatkoztatási Bizottság ezután a Fórum további kérdéseire adott válaszokkal bővítette a dokumentumokat, és így egy 196 írásból álló sorozatot hoztak létre. A 196 írás szövegének véglegesítése 1942-ig tartott, végül aztán az Urantia Alapítvány 1955-ben az Urantia könyv cím alatt adta ki könyv formában.

4. Bolygói megítéltetési korszakok: Miért most, a huszadik és huszonegyedik században? A mi jelenlegi megítéltetési korszakunk az Urantián azon a napon kezdődött, amikor Jézus előjött a sírból, és többféleképpen is nevezik: az Alászálló Fiú utáni korszak, a keresztény korszak, illetve az Igazság Szellemének korszaka. Az első megítéltetési korszak vége a Bolygóherceg 500.000 évvel ezelőtti megérkezésére esett, amikor is mindazok, akik Andon és Fonta kora óta meghaltak és mindaddig nem mentek tovább a lakóvilágokra, ekkor feltámadtak. A világunk az elmúlt 200.000 évben el volt szigetelve a világegyetemi kommunikációs csatornáktól, mert a világunk Bolygóhercege, Kaligasztia is részt vett Lucifer-féle lázadásában a paradicsomi Egyetemes Atya ellen és a helyi világegyetemünk teremtőjének, a nebadoni Mihálynak az uralma ellen.

A második [teljes] megítéltetési feltámadásra Ádám idején került sor (76:6.2), (189:3.3). Az ádámi küldetés célja az emberi faji állomány minőségének javítása [nemesítése], az emberiség szellemi képességeinek magasabb szintre emelése és a szellemi fejlődés gyorsítása volt. Ádámunk és Évánk csaknem 38.000 évvel ezelőtt érkezett meg, de sajnálatos módon mindössze száz év letelte után méltatlanná váltak a bizalomra, és a küldetésük kudarccal végződött. Anyagi [fizikai] téren ez a veszteség katasztrofális volt.

Ezen a ponton az Urantia eltért a szokványos fejlődésmenettől. Makiventa Melkizedek 1973 évvel Krisztus Mihály (az alászálló Fiúnk) megszületése előtt szállt alá Sálemben. A paradicsomi Avonal Fiak az Anyagi Fiú és Leány – Ádám és Éva – érkezése után rendszerint egy vagy több alkalommal (még az Alászálló Fiú érkezése előtt) való megjelenéssel kezdik el a bolygókon az ítélőhatósági küldetéseket. A Makiventa Melkizedek ehelyett egy vészhelyzeti küldetésre érkezett, amelynek célja az volt, hogy újra lángra lobbantsa az egy Istenről szóló tanítás tüzét, Krisztus Mihály érkezését előkészítendő. A Melkizedek működése idején nem történt (teljes) megítéltetési feltámadás. A harmadik és legutóbbi (teljes) megítéltetési feltámadásra Jézus feltámadásának napján került sor.

És most, mintegy 2000 évvel Mihály alászállása után, illetve mintegy 200.000 évvel a Lucifer-féle lázadás kitörése után, vannak apró jelei annak, hogy a főkolomposokkal szemben indult ügy az ítélethozatal felé halad, és hogy az elszigeteltségünk a nem túl távoli jövőben véget érhet. Az Urantia könyv a következő érdekes részleteket tárja fel ezzel kapcsolatban:

  • A Gábriel kontra Lucifer bírósági ügy első tárgyalása az Uverszán, a felsőbb-világegyetemi központban zajlott, „e kinyilatkoztatási feladat végrehajtásának időtartama alatt” (54:4.8). Mi a jelentősége ennek? A könyvből tudjuk, hogy közvetlenül Lucifer és társai megsemmisülése után a világunk, valamint a csillagrendszer, a csillagvilág és a helyi világegyetem központi világai közötti kommunikációs körök helyreállításra kerülnek. A nem elszigetelt világok rendszerint közvetítésekből értesülnek a világegyetemben zajló eseményekről. „Amit az irgalom nem képes helyreállítani, azt az igazságosság megsemmisíti.” (21:5.7)

  • Sátán, vagyis Lucifer bűntársa, őrizetbe került „e kinyilatkoztatási feladat végrehajtásának időtartama alatt” (53:9.4) & (54:4.8).

  • Egy főangyali kör lépett működésbe Jézus feltámadásának idején, de egy főangyali egységparancsnokságot is fenntartanak az Urantián „a legutóbbi időkben” (37:3.3). Ez a főangyali kör nem hozzáférhető az emberek számára, és nem tévesztendő össze a fent említett kommunikációs körökkel. A témánk szempontjából esetleg érdekes lehet az a tény, hogy a főangyalok állították össze az Urantia könyv tizenegy írását. „A megítéltetési időszak lezárásának eredményét az egyik főangyali kísérő teszi közzé.” (37:3.6) A főangyalok a paradicsomi Avonal Fiak előőrsei és jobbkezei is az idő lakott bolygóira irányuló ítélőhatósági küldetések során. Gondolkodjunk el ezen a rejtélyes bekezdésen:

„Vajon felfogjátok-e annak a ténynek a jelentőségét, hogy a ti szerény és összezavart bolygótok a paradicsomi felemelkedési rendhez kötődő főangyali tevékenységek világegyetemi igazgatási és irányítási egységparancsnokságává lett? Ez kétségtelenül jelzi az egyéb felemelkedői tevékenységeknek a Mihály alászállási világán való jövőbeli összpontosulását és egyúttal nagy és ünnepélyes jelentőséget ad a Mester személyes ígéretének, miszerint »újra eljövök«.” (37:3.3)

Az az utalás, hogy „egyéb felemelkedői tevékenységek (…) összpontosulása” nem csak a jelenlegi megítéltetési korszakhoz tartozó alvó továbbélőink tömeges feltámadására utalhat, hanem lehet, hogy ez valamilyen burkolt formában való kimondása annak, hogy más elszigetelt világok továbbélőit is elhozzák a világunkba, hogy a feltámadásuk után a lakóvilágokon folytatódjon a felkészítésük. Ha ez így van, akkor azt úgy tervezték, hogy ez Mihály visszatérési ígéretével együtt történjen. Ha mindez esetleg merész spekulációnak tűnik, emlékezzetek arra, hogy Jézus feltámadása után a továbbélő morontia halandókat és a hozzájuk rendelt vezetőket a hét lakóvilágról az Urantiára hozták, hogy itt a földön a feltámadt Jézussal együtt tapasztalják meg a morontia létélményt (191:3.1-4). Az a bolygó, amelyen a Teremtő Fiú teljesítette az alászállási létpályáját, fontos tanulmányút lesz a morontia lények új osztálya számára. A főangyalok „a teremtményi túlélésnek, valamint annak szentelték magukat, hogy az idő és tér halandóinak felemelkedési létpályáját előmozdítsák.” (37:3.2) Mihály másodszor nem szállhat alá emberi alakban, de megnyilvánulhat más módon. Vegyük hozzá azt a nem is burkolt ígéretét, miszerint még visszatér:

„(…) amikor az országról szóló ezen örömhírt terjesztik majd az egész világon minden nép üdvére, és amikor a korszak teljessége kibontakozott, az Atya egy másik megítéltetési adományt küld nektek, vagy különben az Ember Fia tér vissza, hogy megítélje a korszakot.” (176:2.5) [Kiemelések a szerzőktől.]

  • „[A]z Urantia, lévén tizedes bolygó, életkísérleti világ. Minden tíz bolygó közül egyen az előírt élet formaterveknek a többi (nem kísérleti) világhoz képest nagyobb mértékű módosításai engedélyezettek.” (36:2.15) [Kiemelések a szerzőktől.] A Nebadon tizedes bolygóinak felügyelője Tabamantia, aki 38.000 évvel ezelőtt időszakos ellenőrzés keretében kereste fel a világunkat. E látogatás után száz évvel érkezett meg Ádám és Éva. Későbbi forrásokból tudjuk, hogy a legutóbbi látogatására alig néhány hónappal az Urantia könyv első lapjainak átadása előtt került sor. Az Urantia könyv egy kísérlet egy kísérleti bolygón. Lehet, hogy a Tabamantia legutóbbi szemléje után száz éven belül egy isteni látogató érkezésére számíthatunk?

  • Kísérleti bolygóként való besorolásunk mellett az is a javunkra válik, hogy a Tökéletes Mihály Fiú különleges figyelmet fordít az Urantiára:

„Miután a helyi világegyetemben elnyerte a végleges fennhatóságot, a paradicsomi Mihály az ő működési területén az összes többi Istenfi felett teljes ellenőrzést gyakorol, és az adott terület igényei szerint szabadon kormányoz. A Tökéletes Fiú akarata szerint megváltoztathatja a lakott bolygók szellemi megítéltetési rendjét és evolúciós fejlődési menetét. E Fiak a saját akaratuknak megfelelően készítenek és hajtanak végre terveket a sajátos bolygói igényekkel összefüggésben, különösen azon világok esetében tesznek így, ahol maguk is megfordultak és még inkább igaz ez azon világ esetében, ahol az utolsó alászállásukra sor került, vagyis a halandói húsvér testhez hasonlatos alakban való megtestesülés bolygója esetében.” (21:5.9)

  • A csillagrendszerünk „(…) összes világa a Lucifer-féle lázadás következményeként kétszázezer éven keresztül szenvedett a Norlatiadekből való szellemi számkivetettségtől.” (50:6.5) [Kiemelések a szerzőktől.], és a Lucifer-féle lázadás következményeként a Csillagvilági Atyák felügyelete alá került (43:3.7-8); ők a „Fenségesek”, akik „uralkodnak az emberek országain” (50:2.6). Nem sokat tudunk arról, hogy milyen lehet a többi elszigetelt világ. A kinyilatkoztatóknak általában nem megengedett ismertetni „a sataniai szomszédaitok életének és környezetének számos körülményeit.” Ebben „a bolygói vesztegzár és a csillagrendszeri elszigeteltség” korlátozza őket. (50:6.1) Annyit azért közölnek, hogy az Urantia „nem tért el oly nagyon” a többi elszigetelt világtól; de a hűséges világokkal összehasonlítva „összezavartnak, valamint az értelmi fejlődés és a szellemi előrehaladás minden szakaszában nagyon visszamaradottnak” tűnünk. (50:6.2) „[A] műveltség nem fejlődhet, hacsak az elme nem jut magasabb szintre. (…) Sok függ az isteni Fiak sorozatos küldetéseitől is, és annak mértékétől, hogy az általuk elrendelt megítéltetési időszakokban miként fogadják e megvilágosítást.” (50:6.4)

A 72. írásban („Egy szomszédos bolygó kormányzati berendezkedése”) közöltek szerint a csillagrendszerbeli szomszédaink egyikének története meglehetősen hasonlít a miénkhez – az a világ is belekeveredett a lázadásba a Bolygóhercegük révén, és az Anyagi Fiú náluk is vétkezett. Ezen a világon egy kontinentális nemzet jóval magasabb rendű civilizációs szintet ért el a többi tizenegy szomszédos kontinenshez képest. „[H]a egy Ítélkező Fiú rövidesen eljönne e fejlett nemzethez, akkor rövid idő alatt is nagyszerű dolgok történhetnének ezen a világon.” (72:12.2) [Kiemelések a szerzőktől.] Az a következtetés, hogy az Avonal Fiú egy olyan világba érkezik, ahol egyetlen nemzet vagy földrész jutott el a fejlődésben a civilizáció kellően magas szintjére, egyszerre érdekes és megnyugtató. Úgy tűnik, nem szükséges, hogy egy egész világ elérje a kinyilatkoztatás fogadására való felkészültséget mint a halandófeletti látogatás kritériumát.

Szintén érdekes a huszonnégy tanácsos szerepe nemcsak az Urantia jövőjét, hanem „(…) a csillagrendszer harminchat másik, felkelés miatt elszigetelt világán[ak]” (114:2.4) jövőjét illetően is, hiszen ezek tanácsadó testületei az „urantiai tanácsadó testületnek” vannak alárendelve. Ez a volt urantiaiakból álló felügyelőbizottság Krisztus Mihály „személyes közvetítőiként” szolgál a Jerusemen, látogatásokat tesz az egyes bolygókon, és ők a végrehajtói „Gábriel külön kéréseinek és Mihály nem szokványos rendelkezéseinek” (45:4.1 & 114:2.1-6).

  • A Ragyogó Estcsillag párok a helyi világegyetem felsőbb angyalai, „(…) az ő [Gábriel] személyes képviselőiként is gyakran vesznek részt küldetéseken az egyes bolygókon.” (37:2.3) Gábriel felügyelte az Urantia könyv II., III. és IV. részének összeállítását, és az Estcsillagok a könyv nyolc írásának szerzői. Továbbá, „[a]z Estcsillagok egyik fő feladata az Avonal alászálló Fiak elkísérése a bolygói alászállásokra (…)” (37:2.8) Nem említik őket úgy, mint akik elkísérik az Avonalokat az ítélőhatósági küldetéseken, mégis részt vettek az Urantia könyv megírásában.

  • Egy másik zavarba ejtő bekezdés: „Csak egy alászálló Fiú képes helyreállítani a bolygóközi közléscserére használatos vonalakat az ilyen, szellemileg elszigetelt világon.” (35:9.9) [Kiemelések a szerzőktől.] Mi már megkaptuk a nekünk szánt egyetlen alászálló Fiút. Lévén, hogy csak egy „alászálló Fiú” tudja újra megnyitni a köröket, és egy Tanító Fiú nem jöhet „alászállási küldetésre”, akkor ki fogja újraindítani a köröket? Ezzel teszik próbára a türelmünket: „(…) rendszerint csak egyszer fog alászálló Fiú a bolygón szolgálni.” (20:5.4) Most akkor melyik Fiú vet véget az elszigeteltségünknek? Vajon egy Ítélkező Fiút küldenek egy újabb alászállási küldetésre, hogy a luciferi lázadás lezárultával lezárja a megítéltetési korszakot és visszaállítsa a köröket? Vagy a mi alászállt Fiúnk, Mihály kifejezetten azért tér vissza, hogy helyreállítsa „a bolygóközi közléscserére használatos vonalakat”? Mihály megígérte, hogy visszatér. Vajon tudta-e, amikor itt volt, hogy valószínűleg ő lesz az, aki újra bekapcsolja a rádiót?

„A helyi teremtésrész ügyeinek vitele kapcsán néha-néha bölcsnek bizonyul egyes részleteket legalább átmenetileg nem közzé tenni azon ismeretekből, melyek az adott helyi világegyetem gyakorlatilag minden honos személyiségéről rendelkezésre állnak. Bizonyos részletesebben kidolgozott terveket és összetett döntéseket szintén jobban megérthetnek és teljesebben felfoghatnak a Fenséges Segédek tapasztalt és előrelátó testületei (…)” (37:4.5) – akik egyébként fel vannak sorolva az I. rész szerzői között.

5. A következő látogatás. Az Urantia „(…) egy teljes megítéltetési időszakkal, vagy többel, el van maradva az átlagos bolygói ütemtervhez képest.” (52:3.6) És mégis, egy Avonal Fiút – aki egy ítélőhatósági küldetést teljesít – elvileg még azelőtt ki lehet rendelni, hogy a körök helyreállnának; Krisztus Mihály, Makiventa Melkizedek, valamint Ádám és Éva még mind az elszigeteltség ideje alatt járt az Urantián.

Az Ítélkező Fiak „a teremtésrészek felsőbb bírói tisztviselői, az idő világai rendszeres megítéltetésének bírái. (…) Ők felügyelik az alvó továbbélők ébredését (…), új feladatokat osztanak a bolygón szolgáló égi teremtmények számára az új megítéltetési időszakban (…)” (20:3.1), és közülük egynek „[a] jelenléte zárja le az adott világ megítéltetési időszakát (…)” (20:3.4). Minden világ több Ítélkező Fiú látogatásában részesül. „[A]mikor ítélőhatósági küldetésben jönnek, akkor legalábbis az első alkalommal, mindig megtestesülnek (…)” (52:434), azaz „a bolygó kifejlett egyedeként jelenik meg a halandó testben való megszületéssel nem járó megtestesülési eljárást alkalmazva” (20:2.6) és „(…) az adott korszak és nemzedék halandó teremtményei számára (…) fizikai kapcsolat (…)” létesítésére is alkalmas módon. (20:4.1) Nem élnek át születés vagy halált. „Nemzedékeken át élhetnek bizonyos bolygókon azokban az esetekben, amikor uralkodókként tartózkodnak ott.” (52:4.3) „A második és további küldetéseken vagy sor kerül az Ítélkező Fiak megtestesülésére vagy nem. (…) [M]indegyik eljövetel egy megítéltetési időszak végét és egy újabb kezdetét jelzi.” (52:4.9) „Az Ítélkező Fiak megítéltetési időszakai urantiai időben a huszonötezer és az ötvenezer év közé eshetnek. Néha e korszak sokkal rövidebb, ritkán pedig ennél hosszabb.” (52:4.10) A melkizedekek „[a] lakott világokon teljesítendő ítélőhatósági küldetéseken is segítik a paradicsomi avonalokat, és e feladatokban (…) a halandó szem számára is láthatók, amennyiben az Avonal Fiú is így jelenik meg.” (35:2.6) Ahogy a Teremtő Fiak esetében, úgy az Ítélkező Fiú esetében sem történhet utódnemzés. „[A]z avonalok ítélőhatósági minőségben ugyanazon a bolygón több alkalommal is szolgálhatnak az alászálló Fiú megérkezése előtt és után egyaránt.” (20:2.6) 

Ők „a bolygók segédkezői és bírái (..) minden faj (…) számára.” (20:2.1) „Tanítókként e Fiak kizárólag a (…) halandó fajok szellemi felvilágosításának szentelik magukat.” (20:6.4) „Ezen Ítélkező Fiak szeretettel és odaadással, nemes irgalommal és tiszteletteljes előzékenységgel fordulnak a tér világai felé. (…) [A]z Ítélkező Fiak a helyi világegyetem világain végzett minden tevékenységükben éppoly istenien hatékonyak és éppoly bölcsek, mint amilyen a paradicsomi testvérük, a Teremtő Fiú lett volna.” (20:5.6)

„Az alászálló Fiú utáni korszak hossza tízezertől százezer évig terjedhet” (52:5.8), ami után a Háromsági Tanító Fiak ezer évre a bolygóra kerülnek, hogy beindítsák a fény és az élet szellemi korszakát. E paradicsomi Daynal Fiakat minden egyes küldetésükön egy ítélkező Fiú kíséri, aki lezárja az adott megítéltetési korszakot és megnyitja az újat. „Az Ítélkező Fiak és a Tanító Fiak korszakai, valamint a fény és élet korai eljönnek az Urantián, függetlenül az isteni Fiak váratlan látogatásaitól, melyekre vagy sor kerül vagy nem.” (45:4.21)

6. A kinyilatkoztatók útmutatása. Néhány évvel a könyv megjelenése előtt az emberi kapcsolatokért felelős megbízottak értesültek a szöveg elkészülte után végbement történésekről. A könyv már a nyomtatásra való előkészítés szakaszában volt, amikor az emberi közreműködők tudomást szereztek a világunk emberfeletti felügyeletében bekövetkezett változásokról:

  • Beiktatták hivatalába az ügyvezető Bolygóherceg kormányzóját, aki az Urantián szolgált és felügyelte az Urantia könyv első kiadását és terjesztését. Ez a személy a helyi világegyetemi Fiak Melkizedek-rendjébe tartozik. A kormányzó az értelmező szótár szerint olyan személy „aki a hatalmat az uralkodó távollétében gyakorolja”. („A Gábriel nevében valamely távoli világba utazó Melkizedek (…) a feladatteljesítés bolygóján a Fényes Hajnalcsillag teljes hatáskörét birtokolva jelenhet meg.” (35:2.5) A könyv kiadásával és a hozzá kapcsolódó szervezetekkel kapcsolatos számos döntése mellett megerősítést nyertek ezek a korábbi közlései is:

a) ’A kinyilatkoztatás ügyének általános irányításával az elkövetkező ötszáz évre (1935. február 11-től [mások szerint 1954. február 11-től] számítva) a fejlődés angyalai kapnak megbízást.’

b) ’Évtizedről étvizedre (legalább az elkövetkező száz évben) a vallási őrangyalok kapják meg az Urantia kinyilatkoztatás ügyeivel kapcsolatos közvetlen irányítást. Utasítottam ezt a csoportot, hogy külön bizottságot hozzon létre a munka folytatására.’

Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a szeráfi irányításnak a fontosságát. Ők a főszeráfok rendjének tizenkét csoportja közül kettőt képviselnek, mindannyian a Szerafingtonon kaptak felkészítést, és a bolygónk kormányának helyben állomásozó intézői, a feladatuk pedig az urantiai emberi civilizáció létfontosságú területeinek felügyelete. Velük együtt dolgoznak a Beteljesülés Emberi Tartalékos Testületének tagjai. A Főszeráfi Testület vezetője egy elsőrendű szupernáf, aki az Urantia könyv öt írásának szerzője. A szeráf-társvezető, Manotia a Nebadon egyik legfelsőbb szeráfja, aki számos helyi világegyetemi szeráfi eredménnyel büszkélkedhet. Ő volt az a bizonyos „állhatatos szeráfparancsnok” a Jerusemen, amikor a lázadás kitört. Manotia a lázadás első napjai óta az Urantián szolgál, mivel akkor helyezték át ide, amikor Lanaforge Csillagrendszer Fejedelemként való beiktatására sor került. (53:6.1-6)

  • Bevezetés a nyilvánosságra hozatalról szóló felhatalmazáshoz. Amikor a Kapcsolattartó Bizottság tagjai engedélyt kaptak az Urantia könyv megjelentetésére, a Kinyilatkoztatási Bizottság áttekintést adott a küldetés mibenlétéről. Tisztázták az elvárásokat azzal kapcsolatban, hogy az emberi munkatársaiknak mire kell törekedniük azelőtt, hogy az emberek az egész világon elfogadnák az Urantia-tanításokat. A Fórum és a későbbi vezetők előtt – egyebek mellett – felolvasták a következőket:

„Az Urantia könyvet mi az emberi társadalom fokozatos fejlődésének egyik sajátos vonásaként értelmezzük. Az Urantia könyv nem tartozik a korszakos forradalmi változások látványos mellékeseményei közé, még ha a megjelenésének időpontja éppen az egyik ilyen emberi társadalmi forradalom kitöréséhez látszik is igazodni. A könyv a mai világnézeti küzdelmek lezárását közvetlenül követő korszakhoz tartozik. Ahhoz az időhöz, amikor az emberek hajlandók lesznek az igazság és az igazságosság keresésére. Amint a mai zűrzavar megszűnik, könnyebb lesz kialakítani az emberi viszonyrendszerek új és fejlettebb korszakának mindenségrendjét. S a könyv éppen a földi ügyek vitelében beálló eme javulás kora számára készült.”

„A könyv megjelenése azonban nem halasztódik el ama (vélhetően) némiképp távoli időpontig. Azért született döntés a könyv idejekorán való közzétételére, hogy kéznél legyen a vezetők és a tanítók felkészítéséhez. A könyv hozzáférhetővé tételét szükségessé teszi az is, hogy felhívhassa magára azoknak a tehetős embereknek a figyelmét, akik így hozzájárulhatnak más nyelvekre való lefordításához.”

„Nagy lelki türelmet kell mutatnotok. Olyan igazság-kinyilatkoztatással kerültök kapcsolatba, mely e világ természetes vallási fejlődésének a része. A túl gyors növekedés öngyilkosság lenne. A könyv azok kezébe adatik, akik készen állnak rá, s ők még az előtt kapják meg, hogy a világ minden részében való terjesztése megkezdődne. Ezer és ezer olvasókört kell alakítani és számos nyelven kell elkészíteni a fordítást. Így áll majd készen a könyv a sokféle nyelvet beszélő népek vigasztalására és megvilágosítására, amikor az ember végre megnyeri a szabadságért vívott harcát és a világban újból jó kezekben lesz Jézus vallása és az emberiség szabadsága.”

Az Urantia könyv tanulmányozói között találgatások tárgya, hogy mit is jelent a „mai világnézeti küzdelmek lezárása” fordulat. Többféleképpen értelmezték már, így pl. értették alatta a fasizmust, a kommunizmust, a terrort vagy akár a Lucifer-féle lázadást. Mások az elszigeteltség miatti erkölcsi és szellemi fejlődés általános hiányának bélyegeként értelmezik.

  • A Halandói Kiválasztottak Vészhelyzeti Testülete. A háromévente megrendezett küldöttgyűlések sorában az első alkalommal, 1967-ben az egyik kapcsolattartó biztos az elnöki beszédében a kinyilatkoztatói utasítások egy részletével zárta a felszólalását:

„Előzőleg már emlékeztettelek titeket arra, hogy az Urantia mennyei felügyelői a szellem által vezetett férfiak és nők kis csoportjait mozgósítják világszerte – minden nemzetnél – és ezek az igazság-csapatok, ezek a feladatra választottak számos olyan kulcsfontosságú vállalkozásra összpontosítanak, melyeknek a világ majdani rehabilitálásához van közük (…)

És az Urantián a feladatra választott halandók alkotta összes veszélyhelyzeti testület közül egy sem kapott magasztosabb feladatot, mint a mi csoportunk. Annak a nagy munkának az elvégzésére kaptunk elhívást, hogy megtegyük az első lépést ahhoz, hogy az Isten szeretetéről egy új világosság, egy új kinyilatkoztatás tárulhasson fel a halandó ember előtt. A korábbi idők könnyen elsekélyesedő vallása többé már nem tud megfelelni a mai kor kihívásainak. Ha a jézusi életutat szeretnénk követni, akkor ahhoz a teljes elköteleződésből eredő cselekvésre, elhivatott szándékra, céltudatosságra és egy olyan életre hívó kürtjelre van szükség, mely nem köt kompromisszumot.”

7. Célok és küldetés. A kinyilatkoztatók hangsúlyozzák azokat a Jézus születése idején fennálló körülményeket, amelyek meghatározták az emberiség felkészültségét a negyedik korszakos kinyilatkoztatás fogadására:

„Jézus nem valamiféle szellemi hanyatlást mutató korszakban jött el erre a világra; megszületésekor az Urantia a szellemi gondolkodás és a vallási élet olyasfajta megújhodását élte át, amilyet sem az egész korábbi, Ádám utáni történelme, sem bármely későbbi korszak óta nem látott. Mihálynak az Urantián való megtestesülése idején a világ a Teremtő Fiú alászállásához olyan kedvező körülményeket kínált, amilyenek sem korábban, sem azóta soha nem álltak elő.” (121:1.1)

Ha igaz az a feltételezésünk, hogy az Urantia könyv egy kétlépcsős korszakos kinyilatkoztatás első szakasza, akkor a mi feladatunk az, hogy felkészüljünk a földi média és irodalom képviselői által festett borús képhez képest nagyon is eltérő eseményekre. Készen kell állnunk egy Ítélkező Fiú eljövetelére és Mihály újbóli látogatásának lehetőségére. Bár azt tanácsolják nekünk, hogy Mihály visszatérését ne kössük egy adott korszakhoz, mivel ő vagy mások bármikor eljöhetnek, de EL IS FOGNAK jönni; ehhez kétség sem férhet!

Azt az utasítást kaptuk, hogy vezetőket és tanítókat készítsünk fel és alakítsunk több ezer olvasóköri csoportot, hogy az emberek millióihoz juthassanak el ezek a tanítások s így jobban felkészülhessenek ezekre a látogatásokra, az új megítéltetési korszak eljövetelére és a világegyetemen belüli kommunikációs csatornák helyreállítására. Ahogy a könyv az egész világon terjedni kezd, úgy lesz szükség további fordításokra. Így állunk majd készen, amikor eljön az ideje „az igazságosság bőségesebb megmutatásának” (176:2.3), melyre emberi szemmel is látható Melkizedek tanítók kíséretében kerül majd sor, akik meg fogják erősíteni az Urantia könyv tanításait.

A kinyilatkoztatók szokatlanul sok tényszerű információt közöltek a világegyetem szintjeiről és az azokat belakó lényekről. Mindent megosztottak, amit csak lehetett, és még annál is több betekintést adtak nekünk, mint amennyit a Háromsági Tanító Fiú eljövetelének szintjét elért bolygók kapnak. Az Urantia könyv olvasói körében azonban úgy tűnik, hogy az I. és II. rész iránt kisebb az érdeklődés, mint a III. és IV. rész iránt. Eddig ez utóbbira koncentráltak leginkább az olvasóköri csoportok. Mindazonáltal az I. és II. rész anyaga az, ahol a jövőnk képét felvillantják. Az örökkévaló életünk színterét a tér épített világai fogják alkotni, míg a közvetlen bolygói jövőnk olyan lények rendjeihez kapcsolódik, akik a színfalak mögött irányítják a világunkat. Az Urantia könyv célja:

„A mindenségtudat tágítására és a szellemi felfogóképesség fejlesztésére irányuló erőfeszítése[k]” (0:0.2) „A leggyorsabb módja az emberek közötti testvériség megvalósításának az Urantián az, hogy véghez viszitek a mai emberiség szellemi átalakítását. A társadalmi fejlődés természetes folyamatának felgyorsításához az egyetlen mód a fentről érkező szellemi ráhatás érvényesítése (…)” (52:6.7) „A vallási kinyilatkoztatás alapvető fontosságú a testvériség megteremtéséhez az Urantián.” (52:6.2)

Sok embertársunk keres valami önmagánál többet, olyasmit, ami gazdagabbá teheti az életét, vagy új utat jelenthet a mennyei Atya megközelítéséhez, de nem tudja, hogyan induljon el. Mindenki fel van ruházva a Gondolatigazítóval és az Igazság Szellemével, s ez megnyitja az emberek előtt az értelmi és a szellemi kibontakozás lehetőségét. Azon a napon, amikor Jézus eltávozott az Urantiáról, „a szellem [vagyis az Igazság Szellemének] ezen ajándéka nem csak az apostolokhoz jött el. A felsőteremben összegyűlt százhúsz férfi és nő mind megkapta az új tanítót, mint ahogy minden nyíltszívű ember is az egész világon.” (194:3.6) „Az Igazság Szellemének eljövetele (…) azt jelzi, hogy a történelmi Jézusból az élő tapasztalás isteni Fia lett. E kiáradt szellem öröme, amikor azt tudatosan megélik az emberi életben, erősíti az egészséget, ösztönzőleg hat az elmére és kifogyhatatlan energiát biztosít a léleknek.” (194:3.19)

„Milyen felemelő szolgálat lenne, ha ezen a kinyilatkoztatáson keresztül az Ember Fia kiszabadulna a hagyományelvű istentan sírjából, és az élő Jézusként lépne az ő nevét viselő egyház elé és minden más vallás elé is!” (196:1.2)

 

Forrás:

  • Kendall, C., Newsom, B..: The World Is NOT Coming To An End, aka Leadership and the Revelators’ Plans. In: Fellowship Herald, Vol. 11, Summer 2010.

Magyar fordítás:

  • Cseh Gábor (2025). CC BY-NC-ND HU.

Szerző
Kendall, C.
Newsom, B.
Év
2025

Címkék

Hozzászólások