Makiventa Melkizedek: A történelem egyik rejtélye
Makiventa Melkizedek az Urantia könyv egyik legtitokzatosabb és leglenyűgözőbb személyisége. Kilencvennégy évig tartó ittléte az Urantián a harmadik korszakos kinyilatkoztatást jelentette e bolygó számára; azonban még az Urantia könyv által közölt információk is csak részlegesek, és sok olyan érdekes részletet és bevallottan még talán találgatásokat is szerepeltetnek a szerzők, amelyeket más forrásokban lelhetünk fel. A következőkben nemcsak azt igyekszem bemutatni, amit a könyvből megtudhattunk, hanem néhány olyan érdekes információmorzsát is, amelyeket más forrásokban találtam. Kutatásaim során rábukkantam néhány olyan nagyon érdekes lehetőségre, amin érdemes elgondolkodni, bár az általam bemutatott dolgok nagy része spekulatív jellegű, mivel Makiventát közel 3900 éve nem látta senki.
Tudjuk, hogy a Melkizedek csak háromszor szerepel a Bibliában, az 1Móz 14:18-20-ban, a 110. zsoltárban és a Zsidóknak írt levél 7:1-3-ban. Ez leegyszerűsítés, mert sok tudós úgy véli, hogy közvetve máshol is említik őt a Bibliában. Az, hogy pap/király volt, és nem volt apja vagy anyja, általánosan elfogadott, de nagyon kevés egyéb információ áll rendelkezésre. Összetévesztették az Istennel, és az Úr kifejezést alkalmazták rá az Ábrahámmal és Sárával folytatott beszélgetéseire utalva. Egyesek úgy vélik, hogy Jézus a Melkizedek reinkarnációja, amit érdekesnek találok, mivel mindketten ugyanannak a Gondolatigazítónak a szolgálataiban részesültek. Mihály és a Melkizedek nevét összekapcsolják, általában mindkettőjüket angyalnak gondolják. Sok testvériség és papi közösség épült Makiventa misztériumára, és mindegyik a maga sajátos módján értelmezi az ő szerepét és a rendeltetési célját. Velünk, az Urantia könyv tanulmányozóival sokkal többet közöltek, de a rejtélyek mégis megmaradtak. Tekintsünk át néhány dolgot abból, amit a könyvből ismerhetünk.
A melkizedekek természete
A melkizedekek „veszélyhelyzeti fiakként” különösen hasznosak a világegyetem számára, mert „(…) a nagy személyiségi alászállás természetes felezőpontján helyezkednek el, lévén eredetük szerint éppen félúton vannak a legfelsőbb Isteniségi és a saját akarattal felruházott legalsóbb teremtményi élet között. Így ők egyfajta természetes átmenetet alkotnak az élő létezés felsőbb és isteni szintjei, valamint az evolúciós világok alacsonyabb, sőt anyagi életformái között. A szeráfi rendek, az angyalok örömmel dolgoznak a melkizedekekkel; valójában az értelmes élet minden formája megértő barátokra, rokonszenves tanítókra és bölcs tanácsosokra lel e Fiakban.” (35:2.1)
Őket „(…) szabványidőben mért egyetlen ezeréves korszak alatt teremtett[ék] (…)” (35:1.3) Ez nagyjából 5000 évet tesz ki urantia időben, és ebben az időtartamban annyi jött létre belőlük, hogy a számuk „meghaladja a tízmilliót”, és persze ott van közöttük a mi Makiventánk is. Teremtésük a helyi világegyetemünk fizikai tervének befejezését követte, ami a mi mércénk szerint hosszú időt vett igénybe, és a Melkizedek Fiak e rendje valószínűleg már sok milliárd éve létezik.
A Nebadon egész történelme során mindössze hat alkalommal fordult elő, hogy egy Melkizedek valamilyen bolygón a teremtésrész ideiglenes státusú embereként megszemélyesült. Tudván, hogy Mihály az Urantiát választotta az utolsó alászállásának világául, és hogy a kinyilatkoztatott igazságot az eltűnés fenyegette az ádámi alászállás kudarca miatt, az Urantia tizenkét Melkizedek megbízottja kérvényezte az edentiai Fenségeseknél és a Melkizedek Atyánál, hogy valamilyen módon gondoskodjanak az igazság fényének megőrzéséről az Urantián. Engedélyt kaptak arra, hogy az igazságot a saját választásuknak megfelelő módon megtartsák, amíg Mihály el nem jön. Ennek eredménye lett az, hogy Makiventa önként jelentkezett a világi számára való segédkezésre veszélyhelyzeti Fiúként.
Makiventa urantiai alászállása
„1973 évvel Jézus születése előtt kapták meg az urantiai emberfajták Makiventát. Az érkezése nem keltett feltűnést; az anyagivá lényegülésének nem volt emberi szemtanúja. Őt halandó ember először azon a nagy jelentőségű napon látta meg, amikor belépett Amdon, a sumér származású káld pásztor sátrába. A küldetésének bejelentése abból az egyszerű kijelentésből állt, melyet e pásztornak tett, »Melkizedek vagyok, El Elyonnak, a Fenségesnek, az egyetlen Istennek papja.«” (93:2.1)
„Személyes kinézetét tekintve a Melkizedek hasonlított az akkori, kevert fajú nodfi és sumér népek embereire, mintegy 180 centiméter magas és tiszteletet parancsoló megjelenésű volt. Beszélt káldul és még hat másik nyelven is. A kánaáni papokéhoz nagyon hasonló öltözéket hordott, azzal a különbséggel, hogy a mellkasán egy három egyközepű körből álló jelvényt viselt, mely a paradicsomi Háromság sataniai jelképe. A segédkezése alatt a három egyközepű kör alkotta jelvényt a követői olyan szentnek tekintették, hogy soha nem is merték használni, és néhány nemzedék múltával el is felejtették.” (93:2.5)
A művészeti alkotásokon a történelem során Makiventát általában öregemberként ábrázolják. Ha azonban az alászállás kezdetén öregemberként jelenik meg, nem lett volna valószínű, hogy a környezetében lévő emberek sokkal korábban kezdenek gyanakodni az ő isteni mivoltára, mint ahogy a könyv szerint tették? Szerintem sokkal fiatalabbnak tűnhetett, amikor először megjelent, elég idősnek ahhoz, hogy főpap legyen, de határozottan nem öregnek. Aztán talán hagyta, hogy a fizikai megjelenése lassan öregedjen.
Érdekes, hogy több száz évvel később a zsidó főpapok „mellre erősített táblácskát” viseltek, esetükben tizenkét féldrágakővel, amelyek Izrael tizenkét törzsét jelképezték. Emlékeztetek arra, hogy az egyközepű körök motívuma akkorra már feledésbe merült. Ez a tábla körülbelül kilenc vagy tíz hüvelyk [kb. 23-25 cm] nagyságú, négyzetes alakú volt, valójában egy zseb, amelyben ott volt az „úrím” és a „tummim”, két olyan kő, amelyekről úgy vélték, hogy misztikus erővel rendelkeznek.
Az első zsidó főpap Mózes testvére, Áron volt. „A Katro család tagjai, akikkel a Melkizedek több mint harminc éven át együtt lakott, e felsőbb igazságok közül sokat megismertek és a családon belül sokáig meg is őrizték azokat, egészen a nevezetes leszármazottjuk, Mózes koráig, aki így meghatározó hagyományt kapott a Melkizedek korából, mely az apai ágon és más forrásokon keresztül az anyai ágon át jutott el hozzá.” (93:3.5)
A zsidó papok mindegyike hosszú fehér köntöst hordott, de csak a főpap viselt a köntös fölött kék tunikát, a tunika fölött pedig egy kötényszerű ruhadarabot, az úgynevezett „efódot”, és mindezek fölött a mellre erősített táblácskát. Az úrím és a tummim misztikus úton történő ismeretszerzésre és az események előrejelzésére szolgált.
Makiventa Sálemben rendezte be a székhelyét, amelyből később Jebus városa lett, végül pedig Jeruzsálem néven vált ismertté. „A sálemi istenimádás szertartásai igen egyszerűek voltak.” (93:4.1) De ahogy az Urantia könyvben olvashatjuk, bármennyire is egyszerű volt ez a hitvallás, mégis „(…) túl sok és túl haladó volt az akkori idők emberei számára” (93:4.5)
A haladóbb tanítások
„A követői közül az egyszerű emberek esetében nem próbálkozott olyan tanításokkal, melyek továbbmentek volna az edentiai Fenségesek – az Urantia Istenei – uralmánál. De némelyek számára a Melkizedek magasabb szintű igazságot tanított, beleértve a helyi világegyetem működését és szerveződését is, míg a ragyogó tanítványának, a kéni Nordannak és a legkomolyabb hallgatóiból álló csoportnak a felsőbb-világegyetemről, sőt a Havonáról szóló igazságokat is megtanította.” (93:3.4)
Az Urantia könyv összefoglalja, hogy a Melkizedek-tanítások hogyan hatottak a nyugati és a keleti vallásokra, de ez nem a teljes történet. Úgy tűnik, a kinyilatkoztatók ránk hagyták, hogy néhány dolgot mi fedezzünk fel, nevezetesen e „haladóbb” tanítások közül néhányat a felsőbb-világegyetemmel és a Havonával kapcsolatban ma is megtalálhatunk különböző kultúrákban.
A 131. írásban a hindu vallás tantételei között említi az Urantia könyv: „Az Istenünk köpönyegként viseli a mennyeket; ott lakozik ő a másik hat kiterjedt világegyetemben is.” (131:4.5) Honnan tudtak a hinduk évezredekkel ezelőtt a hét felsőbb-világegyetemről? Talán a Melkizedek-féle misszionáriusoktól?
A pszichikai (lelki) körök?
Nem egészen olyan nyilvánvaló, mint a fentiek, de mégis lenyűgöző a következő kijelentés a Havona hét körének tárgyalásából a 14. („A központi és isteni világegyetem”) írásban. „Az emberi elme fejlődési köreit a központi világegyetembeli rendszer alapján azonosítjuk.” (14:5.4) Néhány évvel ezelőtt olvastam dr. Caroline Myss A lélek anatómiája című könyvét. A szerző leírt egy hét szintű spirituális fejlődést, amely része a judaizmusnak, a kereszténységnek (római katolicizmus) és a keleti vallásoknak. (…) Mindhárom vallási felfogásban a megfelelő szintek jelentése – beleértve a hét pszichikai (lelki) kört, különösen a hetedik, a harmadik és az első kör jelentését, ahogyan azt az Urantia könyv szerzői bemutatják – nagyon hasonló, néhol gyakorlatilag egybeesik. A terminológia némileg eltér ugyan, de például a hetedik körhöz hasonlóan mindhárom esetében a szellemi közösségbe való belépés szerepel. Ezt arra a gyermekre is igaznak vehetjük, aki éppen most hozta meg az első erkölcsi döntését, és ezáltal a lehetőséget tekintve világegyetemi létpolgárrá válik. A feltételrendszer minden esetben eltérő lehet, azonban az alapvető szimbolika azonos. Miért nem adtak nekünk tájékoztatást a kinyilatkoztatók a többi szintről? Gyanítom azért nem, mert ahogyan ők is rámutatnak, a körök teljesítése minden egyes embernél egyedi.
Nem hiszem, hogy van olyan Urantia könyv olvasó, aki ne gondolkodott volna azon, hogy melyik kör teljesítésénél tarthat. Íme egy lehetséges válasz. Határozottan hiszem, hogy mindegyiken egyszerre működünk, ami nem ugyanaz, mintha bármelyiket is teljesítettük volna. Erre gyakran úgy gondolok, hogy egy kis fenyőfát képzelek el, amelynek ágai egyre kijjebb nyúlnak, ahogy haladunk fentről lefelé. Most képzeljünk el egy madarat, amelyik leszáll a fa tetejére. Az egész fa elkezd rázkódni, amíg a madár leszállásának energiája az ágak minden szintjén el nem oszlik. Ha a madarat úgy képzelitek el, mint az Igazítótól a tudatfelettin keresztül érkező új szellemi megértést, akkor el tudjátok képzelni, hogy a spiritualitásnak ez az új szintje hogyan fogja „megrezegtetni” az összes alatta lévő kört, amíg az egyensúlyi állapot be nem áll. Egyetlen új szellemi megvilágosodás sem korlátozódik egyetlen körre; az összes kört át kell hatnia és mindegyiken ki kell váltania a beállítódást. Emlékezzünk, az Urantia könyv szerzői közlik ezt is:
„E szintek sikeres elérése a teljes személyiség összarányos működését igényli, nemcsak annak egyes szakaszaiét. A részek növekedése nem egyenlő az egész igazi megérésével; a részek valójában a teljes sajátlényeg – az egész önnön való – anyagi, értelmi és szellemi kiteljesedésével arányosan gyarapodnak.” (110:6.3)
Dr. Myss egy vonalat húzott a három alsó és a négy felső szint közé, hogy jelezze azon meggyőződését, miszerint a felső négy szinthez tartozó belső spirituális növekedési tapasztalatoknak az alsó három szinthez tartozó külső életben szerzett tapasztalatainkban kell kifejeződniük.
Szilárd meggyőződésem, hogy a szellemi növekedés e hét szintjét a Melkizedek-féle misszionáriusoknak tanították abból a célból, hogy a sálemi alaptanításokkal együtt terjesszék. Tudomásom szerint nem jelentek meg hasonló felfogások ott, ahová a misszionáriusok nem jutottak el, így például Amerikában sem. (…) Az egyes kultúrák némileg módosították e szellemi szakaszok megfogalmazását, de az alapvető jelentéstartalmak gyakorlatilag érintetlenül maradtak. Mindegyik a szellemi növekedés és érettség fokmérőjeként tartja számon ezt a hét szintet.
Jézus életét tanulmányozva tökéletes példát találunk arra, hogyan épülnek be a különböző szintek az ember életébe. Végigkövethetjük őt a szintek teljesítésének útján, és megfigyelhetjük, hogy az egyes szinteken hogyan igazodik az előző szintekhez.
Makiventa és az ábécé?
Mit taníthatott még? Az itt következő téma erősen spekulatív, mégis előhozom. Néhány évvel ezelőtt vettem egy könyvet az ábécéről, amelyben azt olvastam, hogy az első igazi ábécé a szemitáknál jelent meg Palesztinában, Kr.e. 1900 körül, vagyis pontosan ott és akkor, amikor Makiventa az iskoláját vezette. Véletlen egybeesés? Szerencsés véletlen? Talán. Nézzük, mit mond két modernkori szerző. A két szerző több véleménye pontban is egyezik.
-
Az első ábécé a palesztinai szemitáknál jelent meg Kr. e. 2000 és 1900 között. Kr. e. 1800-ra már széles körben használták.
-
Az egyiptomi szimbólumokat bizonyos mértékig felhasználták, és új „betűket” találtak fel a hangok kifejezésére.
-
Az ábécé nagy valószínűséggel egyetlen személy, vagy esetleg egy kisebb csoport agyszüleménye volt.
-
Mindkét szerző a „zseni” kifejezést használja a felelős személy megjelölésére.
A következő idézet John Man Alpha Beta című könyvéből (2000) származik (az ’ázsiaiak’ az egyiptomiak által használt kifejezés mindazokra, akik a Szueztől keletre eső területekről érkeztek): „A környező társadalom összetettségét és az egyiptomiak saját ábécé jeleinek meglétét figyelembe véve valószínűtlennek tűnik, hogy egy új betűkészlet egy-egy jele különböző írástudók fejéből bukkant volna elő. Talán egy bizottság, egy tudós ázsiaiakból álló tanács működött közre. De ez nem lehetett túl hosszadalmas munka, ha már egyszer megvolt az ötlet, amin elgondolkodhattak, s a kidolgozást egy vezető irányíthatta – talán ugyanaz a zseni, aki először állt elő az ötlettel.”
David Sacks a Tökéletes betű című könyvében (2003) azt írja: „(…) az ábécé egy találmány volt, méghozzá látványosan sikeres. Jelentősége a régi megjelenést és a mai mindennapos használatot figyelembe véve a kerékéhez hasonlítható.” Majd így folytatja: „(…) az ábécé volt a leghatékonyabb írásrendszer, amit valaha feltaláltak, sem azelőtt, sem azóta nincs hozzáfogható. A kerékhez hasonlóan átalakította az ókori világot, és a kerékhez hasonlóan még mindig velünk van, azóta sem cserélték le.”
Mitől olyan fontos az ábécé feltalálása? Sacks rámutat, hogy van egy óriási előnye más írásrendszerekkel szemben – kevesebb szimbólumra van szükség. Bármilyen nyelvhez adaptálható, mivel a betűk nem képeket, hanem hangokat jelölnek. Vegyük például az angol nyelvet: mindössze huszonhat betűből körülbelül háromnegyedmillió szó épült fel. Hány piktogram kellett volna ugyanehhez?
A Kr.e. 1900-ban bevezetett ábécé nem az elsőként létezett ábécé volt. „Fad dolgozta ki az első ábécét és vezetett be egyfajta írásrendszert. Ezt az ábécét huszonöt betű alkotta. (…) Azonban az ábécé és annál több minden is a világ számára később elveszett a lázadást követő zűrzavar alatt. A Kaligasztia-féle árulás megfosztotta a világot az egyetemes nyelv reményétől, legalábbis egy meghatározatlan időre.” (66:5.9-10)
Tudjuk, hogy Van és társai már használtak valamilyen ábécét abban a reményben, hogy azt a Kert lakói is átveszik. Normális esetben a társadalmi és kulturális fejlődést az ádámi rendszer támogatta volna; de már nincs Ádám és Éva. Elképzelhetőnek tartom, hogy Makiventa lehetőséget látott arra, hogy e téren ebbéli minőségében járjon el, amikor ismét bevezetett egy ábécét a kommunikáció megkönnyítésére.
Jól ismerem ezt a kijelentést is az Urantia könyvből: „Jézushoz hasonlóan a Melkizedek is szigorúan ügyelt az alászállási küldetésének teljesítésére. Nem próbálkozott az erkölcsök átalakításával, a világ szokásainak megváltoztatásával és még a fejlettebb egészségvédelmi szokások vagy tudományos igazságok terjesztésével sem. Két feladat teljesítése céljából jött el: hogy életben tartsa a földön az egy Isten igazságát és hogy előkészítse a terepet ezen Egyetemes Atya paradicsomi Fia későbbi halandói alászállásához.” (93:4.15)
A felsőbb-világegyetemi igazságok tanításával azonban a Melkizedek bizonyos értelemben tudományos tényeket tárt fel; bár lehet, hogy a felsőbb-világegyetemeket a Háromság személyeinek hét lehetséges kombinációjának példájaként is használta. Mindazonáltal, ha valóban köze volt az ábécé feltalálásához, ez nem akadályozhatta a szellemi küldetését. Azáltal, hogy fejlesztette az emberiség kommunikációs, információátviteli és -tárolási eszköztárát, az ábécé segíthette a küldetését – és a misszionáriusainak munkáját is.
Makiventa misszionáriusai
„Ádámszonnak a Van-tó partjainál letelepedett leszármazottai figyelmes hallgatói lettek a sálemi tiszteletfajta hettita tanítóinak. Ebből az egykori andita központból tanítókat küldtek Európa és Ázsia távoli térségeibe is. A sálemi hitterjesztők egész Európába behatoltak, egészen a Brit-szigetekig eljutottak. Az egyik csoport a Feröer-szigeteken át elment egészen az izlandi andonfiakig, míg egy másik átjutott Kínán és elérte a keleti szigeteken élő japánokat.” (93:7:2)
Néhány évvel ezelőtt láttam (…) egy műsort „Kína titokzatos múmiái” címmel, mely a Kína nyugati határán, a Takla-Makán homoksivatag peremén eltemetett, kiváló állapotban megőrződött, kifejezetten európai megjelenésű emberi maradványok feltárásáról szólt. A környékbeli sziklafalakon lévő festményekből és maguknak a múmiáknak a vizsgálatából tudjuk, hogy ezeknek az embereknek vörös vagy szőke haja és kék vagy zöld szeme volt, s a csontozatuk is európai jellegzetességeket mutat. Ruházatuk nagyon magas tudásszintet tükröző szövésről árulkodik, amely ismeretlen volt azon a területen abban az időben, amikor eltemették őket, vagyis Kr.e. 1800 körül, tehát körülbelül nyolcvan évvel azután, hogy Makiventa befejezte az alászállását.
Már ez is nagyon érdekes volt, de amikor bemutatták a múmiákkal együtt eltemetett megkövült kenyeret, majd pedig azt, ahogyan a mai, európai kinézetű leszármazottak ugyanúgy sütik a kenyeret, mint az őseik, megdöbbenve láttam, hogy az asszonyok három koncentrikus kört nyomnak minden egyes sülő kenyérbe. Úgy tűnik, hogy ezek az emberek talán éppen azoknak a misszionáriusoknak a leszármazottai, akiket az Urantia könyvben említenek. Jelenleg ez az ujgur néven ismert népcsoport az etnikai identitásuk és a török nyelvük megőrzéséért küzd, mert a térségbe nagy számban érkeznek han kínai bevándorlók.
Ami a Japánba eljutott misszionáriusokat illeti, létezik egy ainu nevű gyűjtögető népcsoport, akiket a japán szigetek őslakóinak tartanak. Ők is [valamelyest] európai kinézetűek, és sokuknak kék a szeme. Lehet, hogy ők is a misszionáriusok leszármazottai, de az is lehet, hogy nem. A fenti esetek mindegyikére jellemző, hogy a vallás sokféle hit és babona keverékévéből alakult ki, és úgy tűnik, Sálem eredeti üzenete elveszett vagy beleolvadt a jelenlegi vallási felfogásokba.
A melkizedekek az Urantián
Makiventa a Kaligasztia-féle elszakadás óta évezredeken át kapcsolatban állt az Urantiával, mielőtt emberi alakban megtestesült volna.
„A világegyetemi fiúi besorolásúak Melkizedek rendje eddig rendkívül tevékeny volt az Urantián. Az élethordozók mellett egy tizenkét tagú testület szolgált. Később, nem sokkal a Kaligasztia-féle elszakadást követően egy tizenkét tagú testület lett a világotok megbízottjává Ádám és Éva koráig, és meg is tartotta e megbízatását. E tizenkét Melkizedek Ádám és Éva vétkezését követően visszatért az Urantiára, és bolygói megbízottakként tevékenykedtek tovább egészen addig a napig, amikor a názáreti Jézus, az Ember Fiaként az Urantia címzetes Bolygóhercege lett.” (93:0.2)
Makiventa Kr.e. 1879-ben fejezte be a megtestesülési küldetését az Urantián, de „(…) továbbra is nagy figyelmet fordított azon emberek leszármazottainak a dolgaira, akik hittek ama tanításaiban, melyeket még a húsvér testben adott közre. Azonban csak Ábrahám Izsák utáni leszármazottai, akik a kéniekkel kötöttek vegyes házasságokat, alkották az egyetlen vérvonalat, mely elég sokáig megmaradt és táplálta a sálemi tanítások valamelyest tiszta felfogását.” (93:10.3)
„Ugyanez a Melkizedek a következő ezerkilencszáz éven át folytatta az együttműködést számos prófétával és látnokkal, így próbálva életben tartani a sálemi igazságokat addig, amíg el nem érkezik az idő Mihály földi megjelenésére.” (93:10.4)
Irányváltás
Amikor Makiventa emberi alakban megtestesült az Urantián, az jelentősen megváltoztatta a világegyetemi létpályájának menetét. Személyes egyedülálló módon kapcsolódik a világunkhoz, nemcsak annak múltjához, hanem a jövőjéhez is. „Később a huszonnégy igazgató egyikeként a Jerusemen vállalt urantiai szolgálatot, és csak a közelmúltban emelkedett a Teremtő Fiú jerusemi személyes nagykövetének rangjára, viselve az Urantia Bolygóhercege Helyettesének címét. Úgy gondoljuk, hogy amíg az Urantia lakott bolygó marad, addig Makiventa Melkizedek nem fog teljesen visszatérni a fiúi besorolásúak e rendjének feladataihoz, de az idő szempontjából örökre Krisztus Mihályt képviselő bolygói segédkező marad.” (93:10.5)
És Makiventa még mindig tevékeny az urantiai szolgálatban. Körülbelül ezer évvel ezelőtt száz éven át helyben működő főkormányzóként tevékenykedett, „(…) és ha a bolygói ügyek vitelének jelenlegi rendszere fennmarad, akkor bizonyosan visszatér még ilyen minőségében valamivel több mint ezer év múlva.” (93:10.10) E tekintetben talán az Urantia könyv is frissítésre vár?
Makiventa közelről érintett az ötödik korszakos kinyilatkoztatás ügyében. 1924. február 11-én ő tájékoztatta a Kapcsolattartó Bizottságot a Fórum által vállalt projekt mibenlétéről. Valójában a Fórum csak a következő év decemberében értesült erről, amikor Sadler dokitól véletlenül kiszivárgott az információ. Makiventa egy Fenséges Hírvivővel közösen készítette az 56. („Az egyetemes egység”) című írást. Makiventa és Gabriel is jelen volt az Urantián Jézus születésnapján 1951-ben; 1952. február 11-én pedig ő mutatta be a Kapcsolattartó Bizottságnak a Norszon nevű Melkizedeket, az Urantia hivatalban lévő bolygóhercegének leendő kormányzóját. Nincs kétségem afelől, hogy kiemelt figyelemmel követi a világunknak szóló kinyilatkoztatás ügyének alakulását, és sokféleképpen segíti annak előrehaladását.
Ami a jövőt illeti, a könyvben a következőket olvashatjuk:
„Lévén, hogy az övé veszélyhelyzeti alászállás volt az Urantián, a feljegyzésekből nem tűnik ki, hogy mit hoz a jövő Makiventa számára. Megtörténhet, hogy a nebadoni Melkizedek testület elszenvedi az egyik tagjának elvesztését. Az edentiai Fenségesektől származó közelmúltbeli határozatok, melyeket az uverszai Nappalok Elődei utóbb jóváhagytak, erősen azt sugallják, hogy ezen alászálló Melkizedek rendeltetése az, hogy átvegye a bukott Bolygóherceg, Kaligasztia helyét. Ha a sejtéseink e tekintetben helytállók, akkor nagyon is lehetséges, hogy Makiventa Melkizedek újból megjelenhet személyesen az Urantián és valamilyen más értelemben betölti a királyszékétől megfosztott Bolygóherceg szerepét, vagy esetleg úgy jelenik meg a földön, mint helyettes Bolygóherceg, Krisztus Mihály helytartója, aki jelenleg ténylegesen is viseli az Urantia Bolygóhercegének címét. Bár távolról sem világos előttünk, hogy mi lehet Makiventa végső rendeltetése, mindazonáltal a közelmúltban bekövetkezett események erősen azt sugallják, hogy a már említett sejtéseink nem állnak távol az igazságtól.
Tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy Mihály az urantiai győzelmével miként vált Kaligasztia és Ádám utódjává; hogy miként lett a bolygó Béke Hercege és a második Ádám. Most szembesülünk azzal, hogy e Melkizedek kapja az Urantia Helyettes Bolygóhercegének címét. Vajon őt nevezik-e ki az Urantia Helyettes Anyagi Fiának is? Vagy van-e annak esélye, hogy valamilyen váratlan és példátlan esemény következik be és Ádámnak és Évának vagy valamely utódaiknak a bolygóra való valamikori visszatérésére kerül sor úgy, mint Mihály képviselői, akik az Urantia második Ádámjának helyettesi címét viselik?
Mindezek az elmélkedések, kiegészülve azzal a bizonyossággal, hogy Ítélkező és Háromsági Tanító Fiak egyaránt meg fognak jelenni, valamint a Teremtő Fiú kifejezett ígéretével, miszerint egyszer még visszatér, tehát mindez az Urantia jövőjét kifürkészhetetlenné s a bolygót az egész Nebadon világegyetem egyik legérdekesebb és legizgalmasabb szférájává teszi. Az is teljességgel lehetséges, hogy valamely eljövendő korban, amikor az Urantia a fény és élet korszakához közelít, miután már a Lucifer-féle lázadás és a Kaligasztia-féle elszakadás ügyeit véglegesen megítélték, tanúi lehetünk annak, hogy az Urantián egyszerre lesz jelen Makiventa, Ádám, Éva és Krisztus Mihály, valamint egy Ítélkező Fiú vagy akár több Háromsági Tanító Fiú is.
A rendünk sokáig osztotta azt a véleményt, hogy Makiventa tagsága az urantiai igazgatók jerusemi testületében, vagyis a huszonnégy tanácsos körében, elegendő bizonyíték arra, hogy igazolja azon meggyőződésünket, hogy az ő rendeltetése az, hogy az Urantia halandóit kövesse a fejlődés és felemelkedés világegyetemi rendjében egészen a Végleges Paradicsomi Testületéig. Tudjuk, hogy Ádám és Éva rendeltetése, hogy elkísérjék a földi társaikat a paradicsomi kalandra, amikor az Urantia megállapodik a fényben és életben.” (93:10.6-9)
Azt hiszem, mindannyian számítunk arra, hogy majd találkozunk vele a lakóvilágokon, én legalábbis már alig várom.
Forrás:
-
Buselli, L.: Makiventa Melchizedek: One of History’s Mysteries. In: Fellowship Herald, Vol. 12, Summer 2011.
Magyar fordítás:
-
Cseh Gábor (2025). CC BY-NC-ND HU.
Hozzászólások