Alkotó Istenségeink – Egy legfelsőbb szintű kapcsolat
Az Urantia könyvben a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem közötti személyes kapcsolatra való utalások után kutatva gyakorlatilag semmi személyeset nem találtam, csak funkcionális [működési jellegű] kapcsolatokra akadtam.
Tévedés ne essék, a mi Alkotó Szellemünk személy, és Mihály számára mindig is az volt, függetlenül attól, hogy más világegyetemi személyiségek a múltban elismerték-e őt ilyennek vagy sem. A 39. írásban olvashatjuk: „Két lény úgy tekinthető mint páralkotási, kiegészítői vagy társulási alapon működő együttes (…)” (39:3.6) A mi Teremtő Fiúnk és Alkotó Szellemünk jelenti a nebadoni mintát mindhárom személyes kapcsolattípushoz. Ezzel helyben is vagyunk.
„Minden hatáshoz egyenlő nagyságú, de ellentétes irányú ellenhatás tartozik.” Ez a tudományos axióma alapvetően befolyásolta a fizikai világról alkotott képünket, de óriási hatással van a világegyetemnek ezen általunk Felsőségnek nevezett szintjén értelmezett mentális [elmei] és spirituális [szellemi] vonatkozások megértésére is. És ezek közül az egyik, amellyel kapcsolatban van némi tapasztalatunk, az úgynevezett férfi és nő, passzív [visszahúzódó] és agresszív [harcias], illetve jin és jang közötti különbség. A Teremtő Fiúnk és az Alkotó Szellemünk közötti kapcsolatot tanulmányozva megtaláljuk ezeknek a különbségeknek a mintáját, és ami még jobb, az okát. A My Fair Ladyben Higgins professzor ezt morogja: „Miért nem lehet egy nő inkább olyan, mint egy férfi?” Úgy tűnik, az alkotó istenségeink által létrehozott minta szerint az univerzum válasza: „Nem szabadna annak lennie!”
Kezdhetjük az eredetükkel. A Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem egyedülálló kapcsolatban áll egymással már a teremtésük pillanatától kezdve. „Amikor az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú megszemélyesít egy Teremtő Fiút, akkor a Végtelen Szellem önmaga új és egyedi megjelenítését hozza létre abból a célból, hogy e Teremtő Fiút a tér területére elkísérje, s ott a társa legyen, először a fizikai szervezési munkában, később pedig az újonnan megtervezett világegyetem teremtményeinek megteremtésében és a számukra való segédkezésben.” (34:0.1) A Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem között kezdettől fogva személyes kapcsolat van.
A helyi világegyetemen belül az időtér-potenciál véges ténylegességben való növekedése és kiteljesedése terén a Teremtő Fiúnak és az Alkotó Szellemnek együtt KELL működnie. A Fiút a tér, a Szellemet az idő korlátozza, de „(…) amikor ők ketten igazgatási egységet alkotva működnek, akkor gyakorlatilag függetlenek az időtől és a tértől a helyi teremtésrészük határain belül. Ezért, amint az a gyakorlatban is megfigyelhető, a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem a helyi világegyetemben rendszerint függetlenül működik az időtől és tértől, lévén, hogy mindegyikük számára rendelkezésre áll a másikuk időtől, illetve tértől való mentessége.” (34:3.6) Tény, hogy egyik sem tudná betölteni a szerepét a Felsőség növekedésében a másik nélkül.
És a teremtéssel egyidejűleg növekednek és fejlődnek is. Az Urantia könyv 116. írásában találjuk ezt a részletet: „A helyi világegyetemekben még a Teremtők is fejlődnek: az Együttes Cselekvő jelenléte az élő erőtér-összpontosulásból egy Világegyetemi Anyaszellem isteni személyiségének rendjévé fejlődik; a Teremtő Fiú az öröktől való létezésen alapuló paradicsomi isteniség természetéből a legfelsőbb főhatalom tapasztalati alapra épülő természetéig jut el a fejlődésben.” (116:4.8) Ezek az alkotó istenségek a Legfelsőbb Elmén belül a tudatosság két végletét képviselik. A Teremtő Fiú rendkívül személyes: „(…) mindegyikük egyedi, eltérő, különleges és eredeti a természetében éppúgy, mint a személyiségében.” (21:2.10)
Másrészt, bár az Alkotó Szellem is egyedi, az Urantia könyv úgy írja le őt, mint aki „csoporttudatra tesz szert a rendeltetését illetően” (17:6.4). Úgy tűnik, hogy amint a Fiú az egyéni személyiség-kifejeződéstől a teremtményei életének megélése során gyűjtött tapasztalatok által szerzett csoporttudatosság felé fejlődik, úgy halad a Szellem a csoporttudatosságtól és a csoportkifejezéstől az egyéni személyiség-kifejeződés felé. Együtt növekednek, de a Legfelsőbbben a személyes tudatosság és kifejeződés spektrumának ellentétes végeiről.
A halandókban a tudatosságnak ezeket az ellentétes típusait találjuk, mind az egyéni személyiség kifejeződése, mind a csoporttudatosabb kifejeződése esetében. Bár az Urantián az emberek mindkét tudatosságtípus tulajdonságait mutatják, a férfiak (vagyis a jangok) inkább a harciasabb egyéni személyiség-kifejeződésre, a nők (vagyis a jinek) pedig inkább a csoporttudatosabb, „családorientáltabb” személyiségre jellemző sajátosságokat mutatnak. Ez lehet a „női intuíció” forrása – az elme valamilyen szintjén a mások tudatosságának tudatosítása.
Szeretném elkerülni a férfi/nő, harcias/visszahúzódó, stb. kifejezések hangoztatását, mert túl sok negatív asszociációnk van az ilyen szavakkal kapcsolatban; tulajdonképpen egy olyan minőségről beszélek, amely áthatja a Felsőség területét minden szinten, beleértve az elmét és a szellemet is. Mivel azonban sokat idézek az Urantia könyvből, ilyenkor tekintettel kell lennem a könyv szerzői által használt kifejezésekre. Szívesebben használom a jin és jang kifejezéseket e két világegyetemi minőség leírására, amelyeknek egyensúlyban kell lenniük.
Ez a Tai Chi, a világegyetemi egyensúly keleti vallásokban használt jelképe. És itt észre kell venni két fontos szempontot itt. Mindkettő tartalmaz valamit a másikból, továbbá teljesen egyenlőek és összehangoltak. Őszintén szólva nem tudok jobb szimbólumot elképzelni a Felsőség kettősségére, amint az a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem kapcsolatában kifejeződik.
A különbségek szükségesek
Miért van szükség a valóság két ilyen eltérő szemléletére? Végezzünk egy a kísérletet. Nézzünk egy pillanatra egyenesen előre, és anélkül, hogy mozgatnánk a fejünket, takarjuk el az egyik szemünket a kezünkkel. Most már nemcsak hogy csak körülbelül a felét látjuk annak, mint amit előtte láttunk, hanem elvesztettük azt a képességünket, hogy a képet három dimenzióban lássuk. Nincs meg a térlátásunk. Aki nem képes a binokuláris látás használatára – és én ismertem ilyeneket – attól nyilvánvalóan nem szerezhet járművezetői jogosítványt. Ugyancsak a térbeli valóság problémája merül fel, ha az egyik fülén súlyos halláskárosodása van az illetőnek. És ezek a példák csak a fizikai oldalát képviselik egy olyan kapcsolatnak, amely valójában kiterjed a mentális és a spirituális valóságokra is.
Az Urantia könyv szerint „A férfiak és a nők természetbeli, viszonyulási, nézőponti és gondolkodási különbségeit, melyek messze nem akkorák, hogy emiatt aggódni kellene, úgy kell tekinteni, mint ami igencsak előnyére válik az emberiségnek, mind egyedi, mind pedig közösségi síkon. (…) Az ilyen kettős társulások nagyban megsokszorozzák a sokoldalúságot és legyőzik az eredendően meglévő korlátokat (…)” (84:6.5). A könyv ezután rámutat arra, hogy az említett különbségek a helyi és a felsőbb-világegyetemi felemelkedések során is megmaradnak. Eltűnnek ugyan a Havona-tapasztalás során, de aztán újra megjelennek a Paradicsomon és a Véglegesség Testületében. Mintha ez a kettősség annak a jele lenne, hogy a Legfelsőbb gyermekei vagyunk. Egyszerűen csak követjük a Felsőség mintáját, amelyet a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem alkotott meg számunkra.
A tudatosság kettős aspektusai
Ez a kettősség, ahogyan azt a Teremtő Fiú és a Szellem kifejezi, egész bolygók tudatosságára is alkalmazható. Az urantiai emberfajtákat az Isten fiainak tekintik, és mint ilyenek, meglehetősen egyéni személyek. Mi az Atyával eggyé kapcsolódók világainak egyikén élünk; az Igazítók olyan egyedi személyiségekkel keresik az eggyé kapcsolódást, akik a kapcsolatok tudatossága, a Felsőség kibontakozásához szükséges csoporttudatosság felé fejlődnek. A világegyetemben való előrehaladásunknak meglehetősen sok köze lesz a „szocializációnkhoz” és a különböző típusú lények csoportjaival való együttműködésre való képességünkhöz. Többet kell majd elsajátítanunk az Alkotó Anyaszellemünk tudatosságának természetéből.
Most pedig nézzük azokat a halandókat, akik a Teremtő Anyaszellemünk egy-egy szilánkjával kapcsolódnak eggyé. Az ilyen világok lakói ugyanúgy halandók, mint mi, és ugyanúgy felemelkednek a helyi világegyetemben, mint mi. Kevés kivételtől eltekintve azonban a helyi világegyetemben maradnak, mint annak állandó lakói. Ezzel arra utalok, hogy az ő személyiségük az Alkotó Szellemhez hasonlóan fejlődik, a csoporttudattól a személyes kifejeződés felé. Mindig is feltételeztem, hogy a panoptiai Ellanora azért volt képes megakadályozni, hogy a bolygójáról egyetlen lélek is odavesszen a Lucifer-lázadás során, mert az ő világán valamilyen csoporttudatosság, valamilyen bolygói elmekör működött. Talán Ellanora vezető szerepe azt jelzi, hogy ő a fajtájának egy személyre szabottabb tagja volt, és ezért a bolygói elmekörön keresztül erősebb hatást tudott kifejteni. Nem tudom elképzelni, hogy egy ilyen esemény megtörténhetett volna az Urantián, ahol az elmék ennyire individualizáltak. A mi társadalmunkban még csak most kezdjük felismerni, hogy a csoporttudatosság és az együttműködés milyen fontos lesz a bolygónk jövője szempontjából.
Az Alkotó Szellem tulajdonságai
Éreztetek-e sajnálatot valaha is a Szellemmel eggyé kapcsolódott halandók iránt azért, mert nem fogják elérni a Paradicsomot vagy a Végleges Testületét? Velünk ellentétben ők soha nem fognak a külső tér szintjeire merészkedni. Régebben sajnáltam őket, de miután alaposabban megvizsgáltam az Alkotó Szellemünk természetét, már nem sajnálom őket. Sőt, úgy gondolom, hogy ők is sajnálhatnak minket.
Ahhoz, hogy ezt megértsük, azonosítanunk kell az Alkotó Anyaszellemünk tulajdonságait. Ő a helyi világegyetem irányítóközpontja minden energia tekintetében, a fizikaitól (beleértve az életet is), az elmein keresztül a szellemi energiákig. Ő a Nebadon egyensúlyteremtője; az ő jelenléte biztosítja a stabilitást. Ő a Nebadon kommunikációs központja; minden kör rajta keresztül halad, még Mihály Igazság Szellemének köre is. Az ő tudata MAGA a Nebadon tudata. A könyv azt mondja, hogy egyszerre, csoportosan fogjuk megtalálni a Legfelsőbbet. Így tehát, ha a csoporttudatosság határozza meg a Legfelsőbbet, akkor úgy tűnik, hogy az ő szellemével eggyé kapcsolódott gyermekei jelentik a tökéletes választást arra, hogy maradjanak és állandóságot biztosítsanak a Felsőség területén. És talán a természetükben rejlik, hogy maradni akarnak, ahogyan a miénkben is benne rejlik, hogy a kalandkeresésben el akarjuk hagyni „az otthonunkat”.
A tenger ajándéka című könyvében Anne Morrow Lindbergh egy gyönyörű képpel ábrázolja a nő szerepét, úgy utal rá, mint a kapcsolatok, kötelezettségek és tevékenységek forgó kerekének mozdulatlan tengelyére. Azt mondja: „(…) nőnek lenni annyit jelent, hogy vannak érdekeink és kötelességeink, amelyek a központi magból minden irányba kisugárzanak, mint kerékagyból a küllők. Életünk mintázata lényegében körkörös. Nyitottnak kell lennünk a szélrózsa minden irányában; férj, gyerekek, barátok, otthon, közösség; kifeszítve, védtelenül, érzékenyen, mint a pókháló, mely minden áthaladó fuvallatot és minden rezdülést érzékel.” Szellemanyánk természetéből fakad, hogy a fizikai, elme- és szellemi körök irányítása révén folyamatosan tudatában van mindannyiunknak, a legkisebb szellőnek is az életünkben, és biztos, gondoskodó környezetet biztosít számunkra, ha úgy tetszik, egy egyetemes otthont. Legalábbis ebben a világegyetemi korban a mi Alkotó Anyaszellemünk tevékenységei jól meghatározottnak tűnnek.
A növekedés jövőbeli szakaszai
Mára az alkotó istenségeink már túljutottak a világegyetem-szervezés első szakaszain. Tökéletesen összehangolt cselekvéssel megteremtették a Nebadon fizikai bolygóit és életformáit, és létrehozták a tökéletes együttműködés és a tökéletes társas kölcsönösség mintáját. Mihály teljesítette a hét alászállását, és az Anyaszellemünk teljes személyiség-elismerésre tett szert. Ebben az állapotban fognak együttműködni egy teljes korszakon át. De mi történik ezután?
A Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem kapcsolatáról és a rendeltetési céljukról az Urantia könyv ezt mondja: „Úgy gondoljuk azonban, hogy valamikor a távoli jövőben, a már most mozgásban lévő külső térben, a hétszeresen Tökéletes Fiú és a hetedik-szakaszú Alkotó Szellem közötti kapcsolat elérheti az abszonit szolgálati szintet is (…)” (21:6.3) Tudjuk, hogy a jelenlegi világegyetemi korszakban „(…) a Világegyetemi Anyaszellem sohasem hagyja el a helyi világegyetem központi világát.” (34:4.4) Ugyanakkor: „[h]a a Teremtő Fiak rendeltetése az, hogy a külső világegyetemekbe kerüljenek, akkor az Isteni Segédkezők nyilván elkísérik őket.” (55:10.11) Ez egy örökkévaló partnerség.
A könyv azt is leírja, hogy ez miként fog megvalósulni. A fény és az élet helyi világegyetemi szakaszát tárgyaló 55. írásban ezt is olvashatjuk: „A fejlődés negyedik szakaszának elérésével a Teremtő Fiú igazgatásilag szabaddá válik; az Isteni Segédkező fokozatosan összevegyíti a saját segédkezését a felsőbb-világegyetemi Tökéletes Szellemével és a Végtelen Szellemével.” (55:10.9)
Miközben Mihály igazgatási téren szabaddá válik, maga a Szellem is megszabadul a helyi világegyetem energia- és elmekörök feletti ellenőrzés feladatától: „Ezzel egy időben minden, állandó létpolgársággal rendelkező rend, mint az Anyagi Fiak, az univitatia, a midszonit lények, a szuszatia és a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók, új besorolásba [kerül].” (55:10.10) Vegyük figyelembe, hogy a Szellemmel eggyé kapcsolódott halandók az egyetlen halandói képviselői a felemelkedő evolúciós fiaknak, akiket az idézet szerinti felsorolásban említenek. Amint már utaltam rá, talán ők képviselik a Szellem jelenlétét a jövőbeli világegyetemi korszakban valamilyen meg nem nevezett módon.
Ennek fontos következményei vannak, mert „(…) a helyi világegyetemben honos teremtményi rendek meglehetősen eltérőek. E világegyetemek között nincs kettő, melyeket olyan kettős eredetű honos lények igazgatnának vagy laknának, melyek minden tekintetben egyformák. Egy felsőbb-világegyetemen belül a sajátosságaik fele meglehetősen hasonló, melyek az egységes Alkotó Szellemtől származnak; a másik fele változó, mely a különböző Teremtő Fiaktól származik.” (21:2.10) Ezt a magam számára úgy értelmezem, hogy a Szellemmel eggyé kapcsolódott halandók bolygó szerte és világegyetem szerte jobban hasonlítanak egymásra, mint a halandók Atyával eggyé kapcsolódott típusai, akik nagymértékben különböznek egymástól. Ez pedig azért fontos, mert amikor a Legfelsőbb Lény ténylegessé válik, az Urantia könyv szerzői „(…) vélemény[e] szerint a hét felsőbb-világegyetem között meghúzódó jelenlegi éles határvonalak fokozatosan el fognak tűnni, és a teljes nagy világegyetem mint tökéletessé tett egész fog majd működni.” (117:7.15) Ugyan ki lenne alkalmasabb ezeknél a Szellemmel eggyé kapcsolódott halandóknál arra a feladatra, hogy megszemélyesítsék a Legfelsőbb csoporttudatosságát ama zarándokok számára, akiket majd a külső tér szintjeiről küldünk hozzájuk?
Egy kozmikus minta
Ezalatt itt, az Urantián a halandói tapasztalásaink megszerzése során tanúi lehetünk mind a Teremtő Fiú, mind az Alkotó Szellem eltérő természetének és megnyilvánulásainak, ahogy megpróbáljuk egyensúlyba hozni a jin-jang viszonyokat a saját életünkben. Az Urantia könyv nagyon világosan leírja, hogy a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem közötti tökéletessé vált kapcsolattal ellentétben „[a] nemek ugyan sohasem remélhetik, hogy teljesen megértik egymást” (84:6.7) De azt is megtudjuk, hogy „[a] férfiaknak és nőknek a morontiai és a szellemi létpályájukon is szükségük van egymásra, mint ahogy a halandói létpályájukon is. (…) Soha, még a Végleges Testületben sem alakul át a teremtmény annyira, hogy kitörlődjenek belőle az emberek által férfinak és nőinek mondott személyiségjegyek; (…) mindig függeni fognak az egymás mellé rendeltségtől a nyugtalanító világegyetemi kihívásoknak való megfelelésben és a számos mindenségrendi nehézség leküzdésében.” (84:6.6)
Mi az alkotó istenségeink által meghatározott kozmikus minta halandói változatát tapasztaljuk meg. A popkultúránkban elterjedt fordulattal élve, a férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról származnak… és ez valamiféle mennyei rendet tükröz.
Forrás:
-
Buselli, L.: Our Creative Deities – A Supreme Relationship. In: Fellowship Herald, Vol. 10, Summer 2009.
Magyar fordítás:
-
Cseh Gábor (2025). CC BY-NC-ND HU.
Hozzászólások