Az első korszakos kinyilatkoztatás az amerikai indián hagyományokban

Tanulmányozás 2025

Az első korszakos kinyilatkoztatás az amerikai indián hagyományokban

„Még ha az igazság esetleg csupán közvetve sugalmazott is, a kinyilatkoztatás még akkor is mindig szellemi jelenség. A mindenségtanra vonatkozó állítások ugyan sohasem sugalmazottak, az ilyen kinyilatkoztatások mégis roppant értékesek annyiban, hogy legalább átmenetileg pontosítják a meglévő tudást a következők révén: (…) A régmúltban lejátszódott korszakos folyamatokból származó elveszett, fontos ismeretelemek feltárása.” (101:4.5-8)

Az olvasás során hamar nyilvánvalóvá válik, hogy az Urantia könyv egyik szándéka az, hogy a Föld népei számára helyreállítsa az elveszett történelmüket és újra összekapcsolja őket vele. A könyv szerzői elmondják, hogy „az igazság kinyilatkoztatására (…) irányuló minden erőfeszítésü[k] során” van egy második cél is, mégpedig „az alapvető tudásanyag összehangolás[a]”. (0:12.11) Ennek a koordinációnak az egyik módja az öt korszakos kinyilatkoztatás szerves egészet alkotó rendszerének bemutatása (sorrendben): Dalamatia, az Édenkert, a Melkizedek, Jézus, és végül maga az Urantia könyv. A kozmológiát (mindenségtant) definiálhatjuk úgy is, mint az ember és a világegyetem többi része közötti kapcsolat magyarázatát, s ez a történet szorosan kapcsolódik a vallási felfogásokhoz.

Hogyan kapcsolódnak a fent említett „korszakos történések” ehhez a korszakos kinyilatkoztatás kifejezéshez, amely szintén egyedülálló az Urantia könyvben? Úgy vélem, ez alatt azt értjük, hogy az öt esemény fordulópontot jelent a történelemben, olyan történelmi korszakokat jelöl, amikor egy új kinyilatkoztatott eszme érkezik s átalakítja, magasabb szintre az emberi civilizáció fejlődésmenetét. A korszakos kinyilatkoztatásokban átadott tudásanyagnak nagyobb jelentősége és ereje van, mint az emberi prófétáink kinyilatkoztatásainak.

Összpontosítsunk a 67. írásra, amelyben új szemszögből vizsgálhatjuk a könyv által „lényegesnek” tartott „elveszett tudás” egy fontos darabját.

„Az ember urantiai létével járó kihívásokat nem lehet megérteni anélkül, hogy ne ismernénk (…) a bolygói lázadás kialakulását és következményeit.” (67:0.1)

Az alábbiakban megvizsgálom a Lucifer-féle lázadás hatásait azokra a korai emberfajtákra, amelyek az első korszakos kinyilatkoztatásban részesültek, mely kinyilatkoztatást a Bolygóherceg korában adtak át a kezdetleges fejlettségű bolygónknak. Azokról a dalamatiai tanításokról van szó, amelyek érvényesülésének a lázadás idő előtt véget vetett. Végül megvizsgálom, hogy ez a helyreállított tudás hogyan hat a mai kor társadalmára, emberi felismeréseire és erkölcsi döntéseire.

Az Urantia Bolygóhercegének uralkodása a színes emberfajták 500.000 évvel ezelőtti kialakulásával egy időben kezdődött. Ez egy másik, a történelemkönyveinkből kimaradt és minden más forrásból is hiányzó Urantia könyvbeli leírás – a szangik gyermekek, vagyis az eredeti hat színes fajta: a vörös, a narancsszín, a sárga, a zöld, a kék és az indigó fajták megjelenése. Ez a hat emberfajta a „nyugat-indiai hegyekből” származik, megjelenésükre nagyjából a Herceg érkezésének idején került sor. A hirtelen felbukkanásukat megelőzően már létezett emberfajtát alkotók testében, az andonfiakban már akkor is volt melanin, mint ahogyan „minden emberi lény” (63:4.1) esetében ez a helyzet. Ez egy aminosavból származik, és a melanocitáknak [festéksejt, pigmentsejt] nevezett bőrsejtek termelik, míg az Urantia könyvben kifejtett nézet szerint a különböző bőrszínek megjelenése valami kevésbé általános és sokkal inkább specifikus, a lakott világok emberi biológiájában rejlő látens genetikai tulajdonságon alapul.

„Az Urantia az első sataniai világ, ahol a hat színes fajta egyazon emberi családból ered. Ők rendszerint külön fajtákból emelkednek ki az előemberi állati fajtán belüli független másulatokból, és a földön rendszerint egyenként és (…) egymás után jelennek meg, mégpedig először a vörös ember (…)” (65:4.7) Azonban „[m]ind a hat emberfajta egyidejű megjelenése az Urantián, és egy családban, rendkívül szokatlan dolog volt.” (64:6.1)

Mindez az „elveszett tudás” teljesen eltér a Biblia által az emberi eredetről a bibliai 1Mózes 3:20-ban leírt változattól, ahol Éva „minden élő anyja”. Az Urantia könyv beszámolója tehát azt igyekszik tisztázni, hogy az első színes fajták nem Ádám és Éva gyermekei voltak. Ennek nagy jelentősége van az amerikai indiánok számára, akik intuitív módon „tudják”, hogy az ő eredetük más. Az ádámfiak, vagyis Éva anya népének korszaka sokkal később, Kr.e. 37 000-ben kezdődött, a biológiai nemesítők, vagyis Ádám és Éva megérkezése után, akiket az Urantia könyvben Anyagi Fiúként és Leányként írnak le.

A Herceg korai tanításai a „bukás előtt”

Ahhoz, hogy a lázadással kapcsolatos további ismeretekre tegyünk szert, az Urantia könyv visszavezet minket a ködbe vesző múlton át egészen Dalamatiába, a Bolygóherceg városába. Ez a hely lett az ősi történelmünk Dilmunja (77:4.8). „Ennek a világnak a fejedelme” [1], akire Jézus az evangéliumokban utalt, az Urantia könyvben Kaligasztia néven ismert. Ő egy Lanonandek Fiú, aki a Teremtő Fiútól és a Világegyetemi Anyaszellemtől született.

A Perzsa-öböl (Arab-öböl) medencéjének ez a városa, amely mára már elsüllyedt, valahol a mai Bahrein közelében helyezkedett el. Az utóbbi években az Öböl partjainál felfedezett települések, letelepült életvitelre utaló kőházak, kerámiák, csónakok és háziasított állatok leletei arra utalnak, hogy már 7500 évvel ezelőtt is léteztek városok errefelé. [2] A régészeti ismereteink folyamatosan bővülnek, és az ásatásokkal egy napon remélhetőleg eljutnak majd a Dalamatiához kapcsolódó mélyebb, ősi rétegekhez is.

A „dalamatiai tanításokat” (92:4.5), vagyis az igazság első korszakos kinyilatkoztatását 500.000 évvel ezelőtt, az ötödik földi jégkorszak idején adták át, mely eljegesedés kisebb kiterjedésű volt, mint az előző négy jégkorszak. A „mezopotámiai” térségben ismét melegebb éghajlati körülmények uralkodtak, ami kedvezett a kezdetleges emberiség evolúciójának ösztönzésére irányuló dalamatiai tervnek, vagyis annak, hogy „az ember vadászból pásztorrá alakuljon”. Azzal számoltak, hogy végül „az ember (…) majd békeszerető, letelepedett földművessé válik.” (66:3.2)

A vörös [„rézbőrű”] fajta egyike volt annak a három elsődleges szangik népnek a hat színes emberfajta közül, amelyek ezen a mezopotámiai területen éltek és akik Kaligasztia bolygóherceg uralkodása alatt felkészítésben részesültek. A narancsszín fajtához tartozók szintén „(…) sokat tanultak a Herceg tanodáiban és képviselőket is küldtek oda, hogy további ismereteket szerezzenek.” (64:6.10)

A hat szangik fajtából mára négy csoport maradt fenn az Urantián: a vörös, a sárga, a kék (amely ma már az ibolyaszín és más fajtákkal keveredve alkotja a mai fehér fajtát), és egy másodlagos szangik fajta, az indigó (fekete). A narancsszín és a zöld (a történelmünkben ismeretlen) fajta nyomai még mindig megvannak Indiában, és a narancsszín, a kék és a vörös fajta keverékének maradványai még mindig jelen vannak Közép- és Dél-Amerikában.

Antropológusaink és régészeink a Biblia nyomtatása óta rengeteg fosszilis bizonyítékot gyűjtöttek össze, és ezek megerősítik, hogy az emberfajták sokfélesége hosszú korszakokon át megvolt a Földön. Néhányan jóval az Édenkertnek tulajdonított hagyományos időszámítás kezdete előtt éltek, amelyet – már ha elvetjük a Kr.e. 4004 lejáratott teremtésdátumát – egy liberális felfogású, de keresztény tudós 40.000 évvel ezelőttre datálhat (ahogyan egyesek teszik is). Az Urantia könyvből a keresztény hagyomány számára megmutatkozó nehézségek egyike éppen az, hogy nagyon határozottan az emberiség evolúciós eredete mellett foglal állást.

Az olvasókat az is érdekelni fogja, hogy az Urantia könyv szövegváltozata hogyan függ össze a bibliai Teremtés könyvével és más emberi forrásokkal, ahol a kiközösített törzskar megkezdte az evolúciós emberfajták férfiaival és asszonyaival közös utódok nemzésének projektjét. [3] Az emberi evolúciót tanulmányozó tudósok egyöntetűen arra az álláspontra jutottak, hogy a modern ember körülbelül 200.000 évvel ezelőtt alakult ki. Vajon véletlen egybeesés-e, hogy ez a dátum megegyezik az Urantia könyvben a bolygói lázadás kitörésének és annak a nodfi fajtának a megjelenési dátumával, akik később aztán az általunk ismert történelem sumérjaiként jelentek meg? A fajok evolúcióját az Urantia könyvben az „isteni beavatkozás” eseményei módosítják, de ezek nem illeszkednek a Bibliából ismert, szigorúan teremtéstani elképzelésekhez.

A herceg százfős törzskara tíz, egyenként tíz tagú tanácsba (bizottságokba, karokba) szerveződött.

„Mind a tíz bolygói bizottság lassan és a dolgok természetes módján fogott hozzá a rájuk bízott feladatok intézéséhez. A tervük lényege az volt, hogy a környező törzsek legkiválóbb elméinek érdeklődését felkeltik, és a felkészítésüket követően visszaküldik őket a népükhöz, mint a társadalmi haladás küldötteit.” (66:6.4)

A mai nemzedékek ezt a nem missziós megközelítést a Star Trek tévésorozat epizódjaiban látták, ahol ezt „elsődleges irányelvnek” nevezték. A vörös és kék fajtát választották ki először arra, hogy a dalamatiai nevelési programban részt vegyenek. Az egyik „bizottság”, a kinyilatkoztatott vallás kara négy elemű tantervet kínált a diákoknak: 1) a hét istenimádati ének, 2) a napi imádság szavai, 3) az Atya Útja (a hét parancsolat) néven ismert erkölcsi törvény, és végül 4) az Atya imája, amelyben „a megígért nemesítő [eljövetelét]” (66:5.15), „egy új emberfajta ádámi ajándéká[t]” (66:5.16) is megjelenítették.

„Mezopotámiában a saját fajtájukkal végzendő munkára később kiképzett tanítványok között ott voltak a nyugat-indiai hegyekből származó andonfiak, valamint a vörös ember és a kék ember képviselői is; még később a sárga emberfajta kisszámú csoportját is fogadták. (…) Erkölcsi törvénnyel Hap ajándékozta meg a korai emberfajtákat. E rendszabályt »Az Atya Útjának” nevezték (…)«” (66:7.7-8)

A Bolygóherceggel való találkozás a vörös fajta számára első és egyetlen kapcsolatfelvételnek bizonyult azzal, amit az Urantia könyv korszakos kinyilatkoztatásnak nevez. Egyes törzsek, különösen a „nagyapai törzsek”, megőrizték az Eredeti Utasítások vagy a Hét Törvény tanítását, amely véleményem szerint valószínűleg a Herceg törzskarának vallási tanításaira utal.

„Mindazok közül, akik részesültek a százak tanításaiban, a vörös emberek tartották meg azt a legtovább (…)” (92:4.5)

E kijelentés miatt az amerikai őslakosok – akik ma már kevésbé a vörös szangik, hanem inkább egy kevert fajta – fennmaradt hagyományai nagyobb jelentőséggel bírnak az Urantia könyvben bemutatott egyedülálló történelem tanulmányozói számára.

Mit meséltek a „kaligasztiai százak” a saját származásukról a szangik tanítványoknak? Az amerikai indiánok tanításai gyakran keverednek az általuk „Csillagnépnek” nevezettekre vagy „Csillagnemzetek” néven ismert csoportokra való utalásokkal. A Lakota hagyományban a természetfeletti hős-lényt, aki az Eredeti Tanításokat adta nekik, Bukott Csillagnak nevezik.

A dalamatiai tanítás ügye hirtelen megakadt, amikor kitört a Lucifer-féle lázadás, mely magával rántotta Kaligasztiát és az általa uralt világot, az Urantiát. A törzskara alcsoportokra esett szét. A százfős testület hatvan tagja hű maradt a Bolygóherceghez, míg negyvenen közülük Van és Amadon követői lettek és nyíltan vállalták az Egyetemes Atya és az ő Fia iránti töretlen hűségüket.

A bolygói lázadás

Tekintsük át, hogy az Urantia könyv szerzői hogyan jelölik ki a 67. írás kereteit: „Az ember urantiai létével járó kihívásokat nem lehet megérteni anélkül, hogy ne ismernénk (…) a bolygói lázadás kialakulását és következményeit.” (67:0.1) Egy olyan bolygó lakosai számára, ahol szinte teljesen feledésbe merültek a lázadásról fennmaradt csekély ismeretek, sokkolóan hat ez a kijelentés s arra int bennünket, hogy igyekezzünk jobban megérteni.

300.000 éven át láthatólag minden jól ment. Aztán körülbelül 200.000 évvel ezelőtt Kaligasztia befogadta a felettesének, vagyis Lucifernek, a csillagrendszer uralkodójának kiáltványát és „Szabadság-nyilatkozatát”. A védtelen Urantia a Satania csillagrendszer harminchat másik világával együtt belekeveredett a lázadásba. (53:7.1) Ezeket az evolúciós világokat azonnal elvágták a világegyetemi híradásoktól.

Tudjuk, hogy „[a] lázadás kitörésekor Dalamatia állandó lakosainak a száma csaknem elérte a hatezret. Ebben a számban benne vannak az állandó tanulók (…)” (66:7.20) A vörös fajta a hatezer polgárral és az általában további ezer főre tehető látogatókkal együtt a mennyei háború látható külső hatásainak szemtanúja volt. Meglehet, hogy nem is volt módjuk sok mindent ténylegesen látni és felfogni. Megtapasztalták azonban a Kaligasztia-féle felemelkedési program vétkét. Őszintén sajnálták a „földönkívüli tanítóik” távozását. Végül a tudomásukra jutott az is, hogy a város elveszítette az élet fáját.

Emlékezzünk, hogy a Herceg programjában tanított csoportokat andonfi eredetűek alkották, főként az elsőrendű szangik törzsekből, azaz a vörös, a kék és a sárga fajtából, valamint a narancsszín fajta néhány képviselője is ott volt közöttük. Nagyon kevés szó esik arról, hogy e régi idők emberei hogyan reagáltak arra, hogy lázadás tört ki a csodálatos tanítóik között. A konfliktus kezdetén a lojalisták Van és Amadon vezetésével kivonultak a Herceg városából és „(…) egy fallal körül nem vett és gyengén megerősített településen rendezkedtek be Dalamatiától néhány kilométernyire keletre (…)” (67:3.4), ahová magukkal vitték az életfát is.

Az egész „kinyilatkoztatott vallás kara” követte Vant és Amadont, míg a többi tanácsnak csak néhány tagja maradt hűséges. Ezt az eredményt a luciferi kiáltvány első lázadási hadüzenetének tulajdoníthatjuk: „az Egyetemes Atya valójában nem is létezik” (53:3.2). Ez visszataszító tantétel lehetett a hercegi törzskar azon tagjai számára, akik elmerültek a vallási hagyományokban és elkötelezettek voltak a világegyetemi kinyilatkoztatások iránt. Ma még mindig ezzel az örökséggel, az ateizmus és az önmagunk mindenáron való érvényesítésének meggyökeresedett tanításaival szembesülünk, amelyeket a Föld történelme során ebben az időszakban hirdettek először.

A lázadás utóhatásai

Az Urantia könyv inkább összpontosít az „emberfeletti személyiségek” közötti háborúra, mint arra, hogy milyen hatást gyakorolt ez a viharos zűrzavar a tanítványokra. Az Urantia könyvbeli történeti leírás negyedik szakaszában olvashatjuk, hogy a Kaligasztia lázadói úgy találták, „(…) könnyű (…) megnyerni az egyszerű gondolkodású evolúciós halandók támogatását (…)” (67:4.6). Ez a támogatás azonban rövid életű volt. A „félrevezetett és rosszra tanított törzse[k]” (67:5.2) rövidesen lecsaptak a Herceg városára és a megmaradt lakókat és társaikat észak felé űzték, ahol aztán „Nod földjén” telepedtek le. A Dalamatiát megszálló fejletlen csoportok az Atya templomát Nognak, a fény és a tűz hamis istenének szentélyévé alakították. E gonosz megjelenésről némi képet tudok alkotni, ha felidézem magamban A Gyűrűk Ura Tolkien-műben szereplő Balrogot.

Megdöbbenéssel szemléljük ezt a képet a világ különféle emberfajtáiról, ahogy megélik ezt a zavaros időszakot és egy látszólag irányítatlan mindenségrendben tengődnek. A magas rendű fiak, a közteslények és az angyalok lázadása után összeomlott a világkultúra központi helyszíne, amelynek tanításai a békéről, a jóakaratról és a különböző népek közötti együttműködésről szóltak. Dalamatiát elözönlötték azok, akik még nem tanulták meg teljesen, hogyan kell helyettesíteni a természetes agressziót a békés együttélés eszméivel. Ez egy olyan új, féktelen szabadság volt, amelyet a kaligasztiai százak köztiszteletben álló vezetői korábban soha nem hirdettek. A szabadosság e korai tanításai vad érzelmeket váltottak ki az emberekben. A lázadást az „önérvényesítés” [önmegvalósítás] és a „személyes szabadság” luciferi tana táplálta. A világ fővárosa rövidesen elhagyatott lett. Közben Van és követői a vérengzés színhelyétől még nagyobb távolságra helyezték át a főhadiszállásukat, és visszavonultak az Indiától nyugatra fekvő felföldekre.

A hősies emberfeletti irányítás elvesztésével vajon mit kellett volna tenniük a képzésre küldött tanítványoknak? Milyen üzenetet vittek volna haza a törzsüknek és a családoknak? Nem sok részletet ismerhetünk erről az ősi korról, de a békés együttélés rendszerének néhány vonása érvényesülni tudott az első 300.000 év alatt. A város száz mérföldes körzetében néhány kisközösség sikeresen túlélte Dalamatia negyven láb magas falain túl is. Többnyire állattenyésztéssel foglalkoztak akkoriban. Biztosak lehetünk abban, hogy a lázadás kitörésével ezek a közösségek már nem támaszkodhattak a korábbi védelemre. Néhányuk egy ideig talán még kitartott. A legtöbben viszont a biztonságot választották és elmenekültek. Százhatvankét évvel e nagy szellemi csata után a föld, amelyen egykor Dalamatia állt, a tengerbe süllyedt.

Nem meglepő, hogy a Bolygóherceg bukása és az Urantia ebből következő elszigetelődése után háború dúlt a sárga és a vörös faj között. Feltehetően a melegebb éghajlat hosszú ideig tartó, általunk Eemi-interglaciálisnak nevezett időszakában (130.000-110.000 évvel a jelenkor előtt) [4] mindkét szangik csoport északkelet felé nyomult a visszahúzódó jég nyomában. Talán ekkor gyűltek össze először a vörös szangikok, és ekkor gyakorolták először a nagyszerű mesélőkészségüket. Ahogy utaztak, mindig beszéltek és meséltek a hercegről és a csodálatos városról, amelyet a víz elárasztott.

A következő 20.000 év során, az Eemi alatt az erdők terjeszkedtek, és megjelentek az Északi-sarkkör feletti területeken is. A sárga szangik fajta követte a vörös fajtát Szibériába, miközben egymással versengve küzdöttek ugyanazokért az erőforrásokért és területekért. Senki sem tanult többé földművesnek. Egymást űzték a tundrán – a nomád vadászat természetes alkalmazkodás volt, egy lehetséges módja annak, hogy túléljék a konfliktusok és portyázások jellemezte durva, ellenséges környezeti viszonyokat. Amikor éppen nem egymással hadakoztak, akkor gyapjas orrszarvúra, rénszarvasra és vadlovakra vadásztak.

A sárga fajtával folytatott háborúskodás és a folyamatos kelet felé irányuló vándorlások eredményeképpen a szangik népek egy csoportjának a Bering-szoroson át kényszerűen távoznia kellett. Az ismeretlen, lakatlan vidék, vagyis Amerika felé vette az irányt a csoport, amely többnyire a vörös fajta tizenegy törzséből állt, s ez összesen valamivel több mint hétezer férfit, nőt és gyermeket jelentett. De a bátor úttörők között ott volt „(…) három kisebb, kevert eredetű csoport, melyek közül a legnagyobb a narancsszín és a kék fajta keverékéből állt.” (64:7.5) „Százezer évvel ezelőtt a vörös emberfajta megtizedelt törzsei úgy küzdöttek, hogy a hátukban ott volt az utolsó eljegesedésből visszahúzódó jégtömeg, és amikor a Nyugat szárazföldi átjárója, mely a Bering-földnyelven át vezetett, ténylegesen is járhatóvá vált, e törzsek nem haboztak elhagyni az ázsiai földrész barátságtalan partjait.” (79:5.6)

Egyes indián őslakosok szóbeli történetei őrzik a szangik emberfajta emlékeit. Az arizonai hopik például négy fajra emlékeznek, amelyeket a négy irányba küldtek ki, és amelyek mindegyikét a Nagy Szellem más-más őrzési feladatra jelölte. Ezeknek az őshonos népeknek a hagyománya összhangban van az Urantia könyv tanításával, amely szerint az eredeti szangik fajták közül kettő, a zöld és a narancssárga fajta 100.000 évvel ezelőtt kihalt.

A négy színes fajtáról – amelyekre az amerikai indiánok ma vörös, sárga, fekete és fehér megjelöléssel emlékeznek – azt jósolták, hogy egy napon a jövőben ismét össze fognak gyűlni, hogy aztán egységes népként éljenek. A négynek állít emléket a négyküllős gyógyító kerékről szóló pán-indián tanítás, mely széles körben elterjedt, általánosan elismert szimbólum.

A tanítások, amelyekre emlékeznek: Az eredeti utasítások

A törzsek közül sokan emlékeznek a hét Eredeti Utasításra. Ezeket felváltva tanításoknak, szent utasításoknak, törvényeknek, ajándékoknak, stb. nevezik. Az amerikai őslakosok szájhagyomány útján megőrződött történetei így szólnak: „az Eredeti Utasítások – szeretet, tisztelet és megbecsülés minden lény iránt az élet körforgásában”. Darcy Rheault, őslakos spirituális tanítvány és író (Ontarioi Ojibwe, Kanada,) így folytatja: „Azt tanítják, hogy az anishinaabegek hét ajándékot kaptak a csillagvilág hét nagyapjától. Ez a Hét Ajándék a bölcsesség, a szeretet, a tisztelet, a bátorság, az őszinteség, az alázatosság és az igazság”. [5] Az Ázsiából való kivándorlás miatt az amerikai indiánok nem kerülhettek kapcsolatba a Tízparancsolat későbbi mózesi hagyományával, de látunk némi átfedést a Herceg parancsolatai és a Mózesnek „kinyilatkoztatott” tíz parancsolat között.

Természetesen úgy éreztem, hogy a dalamatiai vallási tanításokkal való összehasonlításnak ott a helye az amerikai indiánok történelmével kapcsolatos kutatásom fő témái között. Áttanulmányoztam az Eredeti Utasítások hagyományait és elgondolkodtam rajtuk, és azon is, hogy miként kapcsolódhatnak az első korszakos kinyilatkoztatás hét parancsolatához. Először azt a változatot veszem elő, amelyben a hét parancsolat az Urantia könyvben szerepel. E felsorolást három példa követi arra, hogy miként adják meg őket az ojibwe (Egyes Szerződés, anishinaabe), a Nez Perce (Joseph főnök) és a cseroki (Gördülő Mennydörgés) nyelveken. Megjelöltem néhány helyet, ahol egyezést találtam a három törzs példáival:

Dalamatia törvénye (az Urantia könyv szerint, de az én megfeleltetéseimmel kiegészítve):

  1. Ne félj és ne szolgálj más Istent, csak a mindenek Atyját! (ojibwe, SZERETET #1)

  2. Ne légy engedetlen az Atya Fiával, a világ urával szemben, és az emberfeletti társai iránt se mutass tiszteletlenséget! (ojibwe, BÁTORSÁG #3), (cseroki, TISZTELET #1)

  3. Ne mondj valótlant, amikor az emberek bírósága előtt állsz! (ojibwe, ŐSZINTESÉG #4) (Nez Perce, #3) és (cseroki, #6)

  4. Ne ölj férfit, nőt vagy gyereket! (ojibwe, #5)

  5. Ne lopd el a szomszédod javait vagy jószágát! (Nez Perce, #5)

  6. Ne érintsd a barátod feleségét! (ugyanott)

  7. Ne mutass tiszteletlenséget a szüleiddel vagy a törzs öregjeivel szemben! (ojibwe, ALÁZATOSSÁG & TISZTELET #6 and #2), (cseroki, #1).

„Csaknem háromszázezer éven át ez volt Dalamatia törvénye. A törvény szövegét hordozó kőlapok közül sok ma a mezopotámiai és perzsiai partoktól távolabb eső vizek mélyén nyugszik.” (66:7.16)

Az amerikai indiánok szájhagyományaiban a hét törvény néha egyszerűen azoknak az eszményképeknek a felsorolásaként jelenik meg, amelyek megélésére törekedni kell. Ami ma megmaradt az Eredeti Utasításokból, az is néha hasonlóan hangzik, olyan, mint Dalamatia törvénye, „mózesi” hangvételű, mint a Sinai-sivatagban jóval később átadott Tízparancsolat, amely Melkizedek későbbi tanításaiból származik. Az ojibwe és más törzsek mind a mai napig, vagyis kétszázezer évvel a Bolygóherceg uralmának megszűnése után is őrzik a hét parancsolat, az Eredeti Utasítások ősi hagyományát.

Íme néhány jellegzetes kijelentés a hét tanításról, ahogyan azok három néphagyományban megjelennek. Az ojibwe közösségeknél sok példát találunk, bár néha eltérő sorrendbe állítva, ld. például az ontariói Eagle Lake Első Nemzetének esetét, illetve Darcy Rheault fenti felsorolását. Az alábbi változat a Treaty One (Winnepeg, Manitoba) forrásból származik. Az ojibwe nép gyermekei a saját nyelvükön az anishinaabe, illetve anishinaabeg megjelöléssel utalnak magukra.

1. Az ojibwe hét értéke vagy tanítása

„Az anishinaabeghez tartozóknak mindig SZERETET-ben kellett cselekedniük.

  1. Szeressék a Nagy Szellemet, ahogyan ő is szerette a népét, mert a Nagy Szellem szeretete adta az életet.

  2. Tiszteljenek minden életét a Földanyában. Az igazi tiszteletet az jelentette, hogy önmagukat odaszánták minden élet javára.

  3. Legyen BÁTORSÁGUK mindig azt tenni, ami erkölcsileg helyes.

  4. Legyenek ŐSZINTÉK önmagukhoz. Éljenek annak szellemében, ahogyan teremtésükkor éltek. Soha ne hazudjanak vagy pletykáljanak egymásról.

  5. Éljenek BÖLCSESSÉGBEN, és ez a Nagy Szellem által mindenkinek adott ajándékok ismeretét jelenti. Ezeket az ajándékokat a család és a közösség építésére használják.

  6. Mindig ALÁZATOSAN cselekedjenek. Az embernek előbb mindig a társaira és a közösségére kellett gondolnia, és nem saját magára.

  7. Mindig keressék az IGAZSÁGOT. Az igazság a szellemben rejlik.” [6]

Azonnal felismerjük azt a határozott etikai magot, amely a megőrzött Eredeti Utasításokat jellemzi. Felmerült bennem egy kérdés például az „őszinteséggel” kapcsolatban, mert ez mindig szerepel az Eredeti Utasítások felsorolásában. Vajon a cselekvésben való őszinteség a becsületességre vonatkozó isteni parancsolat következménye? „Az anishnaabegnek mindig őszintének kellett lennie önmagával.” Darcy Rheault úgy véli, hogy az őslakos filozófia az őszinteséget „a priori” ismeretként fogja fel. A „Hét Ajándék” „nem parancsolat (…) [hanem olyasmi, ami] a lényünkbe, a szellemünkbe van kódolva”. Rheault itt arra az elmejelenségre utal, amelyet Immanuel Kant filozófus „eredendően meglévő kognitív struktúrákként” írt le. Ha ezek veleszületettek, akkor természetesen képzésre és oktatásra is szükség van ahhoz, hogy gyakorolhatóvá váljanak, vagyis hogy a fizikai világban a mindennapi élet során alkalmazhassuk őket.

2. A Nez Perce hét törvénye

Joseph főnök (Nez Perce) hét olyan törvényt tudott felidézni, amelyeket ő törvényeknek nevezett (az alábbiakban beillesztettem az emlékezetes beszédének számait). Az általa használt „Utasítások” kifejezés megőrzött valamennyit a dalamatiai változatban is fellelhető „parancsolat” jellegből:

„Atyáink sok törvényt adtak nekünk, amelyeket az ő atyáiktól tanultak. Ezek a törvények jók voltak. Azt mondták nekünk, hogy (…) (1) úgy bánjunk minden emberrel, ahogy ők bánnak velünk; (2) hogy soha ne mi legyünk az elsők, akik megszegnek egy megállapodást; (3) hogy szégyen volt hazudni [ld. a 3. számút Dalamatia törvényében]; (4) hogy csak az igazat mondjuk (megint csak a 3. számú); (5) hogy szégyen volt, ha valaki elvette más feleségét vagy tulajdonát anélkül, hogy fizetett volna érte [az 5. és a 6. számú Dalamatia törvényében]. (6) Megtanítottak bennünket hinni abban, hogy a Nagy Szellem mindent lát és hall, és hogy soha nem felejt; (7) hogy a továbbiakban minden embernek szellemotthont fog adni, aszerint, ahogyan azt kiérdemelte: ha jó ember volt, jó otthona lesz; ha rossz ember volt, rossz otthona lesz. Ezt hiszem én, és az egész népem ugyanezt hiszi.” [7]

Vegyük észre, hogy a (6) és a (7) tétel Joseph főnök változatában rendhagyónak tekinthető, mivel ebben a csoportosításban egyedül ő hozza be az Isten természetéről szóló fejtegetéseket, valamint az üdvözülésről és az örök életről szóló tanításokat. Az ő kijelentése és a Gördülő Mennydörgéstől alább olvasható változat azt mutatja, hogy az „Eredeti Utasításokban” menyiféle változatot találunk. Valószínű, hogy más kinyilatkoztatásokat is átvettek Onamonalonton és más fontos amerikai indián próféták tanításaiból. A törzsek törvényeit az újabb idők keresztény vallása is befolyásolta.

3. A cserokik hét törvénye

Gördülő Mennydörgés (Cherokee, Alabama) [8] egy kissé elvilágiasított változatot ad elő, de még mindig ráerősít az isteni eredetre. „A törvénykönyvet, a hét törvényt, maga a Nagy Szellem adta nekünk réges-régen. Egy öreg indián férfi, aki már sok éve eltávozott, ő adta nekem nagyon régen.”

Itt még mindig megvan – ahogy ő fogalmaz – „a hét törvény”: „Az első a megfelelő tekintély tisztelete. A második a természeti szépségek megőrzése és gondozása. A harmadik: kedvességgel és bölcsességgel ítélkezni. A negyedik a mértékletesség mindenben. Az ötödik az, hogy tisztességesen játsszunk az élet játékában. A hatodik az, hogy az ember becsületszava szent. A hetedik a másság tisztelete.” [9]

Hogyan sikerült az Eredeti Utasításokat ilyen sokáig ilyen sikeresen megőrizni? Beleszövődtek a korábbi vadásztársadalom mindennapi életébe. A vallás és a szilárd szellemi megalapozottság nem különült el az élettől. Az őslakosok mindennapi túléléséhez elengedhetetlen volt, és szervesen beépült a férfiak és a nők mindennapi dolgaiba.

Az ősi rituálék előírásszerű végrehajtása is segített az emlékek megtartásában. Az embereknek a mindenségrenddel való szerves egységét megerősítő szertartások alapvető fontosságúak voltak az amerikai indiánok életében. A vadásztársadalmakban egy-egy fontos vadászat előtt a férfiak az izzasztótérbe vonultak el. Ott távol tudták tartani maguktól az asszonyoktól és a nemi kapcsolat csábításától, amivel a manidók (a szellemek) haragját vonták volna magukra. A férfiak imádkoztak az állat szelleméhez, és megteremtették a hasonló lelkek közösségét a vadász és a szent lény között, melyre másnap vadászni indultak. Az egyik legtekintélyesebb vén, akit azért tiszteltek, mert képes volt emlékezni a nép történelmére, talán felállt és elmondta a Teremtés és az Eredet hosszú történetét, ismét csak meghökkentve mindenkit. Néha talán szólítás és válasz formájában történt ez, amikor emlékezetből felelevenítette a törzs szent történetét. Talán az Eredeti Utasításokat ezután hangosan, hitvallás formájában ismételte el, ahogyan ma a templomokban a nikaiai vagy az apostoli hitvallást elmondják. Ezek olyan feltételezések, amelyekben lehet némi igazság.

Eddig még nem találtak írásos feljegyzést az eredeti utasításokról az európai írásbeliség átvétele előttről. Az Urantia könyv szerint a vörös fajta a mezopotámiai térségben való ottlétük során megtanult egy írásrendszert: „A vörös ember a képírást részesítette előnyben (…)”. (66:5.10) A Lenni Lanape (a delaware nép), az anishinaabe nép egykori ősei nyugatról keletre vándorlásának epikus története piktogramokkal van megörökítve. Azt mondják, hogy a Wallum Olum, ami egy ősi, kéregtáblákra és énekmondó botokra írt feljegyzés, a legrégebbi írásos emlék Észak-Amerika népeiről. Állítólag Kr.e. 1600 előttről származik, de a hitelessége megkérdőjelezhető.

Egy québec-i törzs, a mamiwinini (mely a nyolcvannégy algonkin nemzet egyike) még mindig tart egy wampumöv-őrzési hagyományt, amely az algonkin törzsek Hét Tűzzel kapcsolatos próféciáit rögzíti. Ez a gyöngyökből és kagylókból álló öv azért készült, hogy vezesse az anishinaabek vándorlását az Atlanti-óceán partvidékéről a Nagy-tavakhoz. Valószínűleg Kr.u. 1000 körül készült, a vándorlás kezdetének hozzávetőleges időpontjában.

A Hét Tűz egyik jóslata a szent hagyományokat őrző dokumentumokra utal. A Hatodik Tűz jóslata szerint lesz egy fiú, aki álmot lát, és egy üreges fatörzshöz, egy keményfához vezeti az embereket. Ott aztán elrejtett tekercseken fedezik majd fel az Égiek tanításait és a szertartásokat. Eddig még ezek a „wee-gwas” (nyírfakéreg-tekercsek) nem kerültek elő.

A Bolygóherceg korszakának egyéb megőrzött részletei

Több is van az emlékezetben, mint az „eredeti” hét tanítás. A Herceg „korszakos” történetének más nyomai is fellelhetők az indiánok emlékeikben a kereszténység előtti időkből.

  • Az amerikai indiánok hisznek egy fenti, égi kormányzatban, egy „ősi főnökben” odafent, a mennyei birodalomban.

  • Emlékeznek a mennyei lények emberi alakban való megtestesülésére.

  • Ősi történeteik szólnak a szent életfáról és annak gyökerestül való kitépéséről.

  • Nem feledkeztek meg arról, hogy a földön élők hálát adjanak a szellemi erőknek és a Nagy Szellemnek, vagyis a Teremtőnek.

  • Az északi törzsek nagyon is emlékeznek arra, hogy a Halhatatlanok leszálltak az égből, majd eltávoztak tőlük, és „az óceánon túlra” utaztak. [10]

  • Emlékeznek a kőtáblákra, „amelyekre ez a törvény fel volt írva”.

  • Még az a tanítás is létezik, hogy az a hely, ahol az Eredeti Utasításokat adták, most a víz alatt van.

Dan Evehema főnök, a Hopi Nemzet (AZ) egyik spirituális vezetője a következőképpen írta le a Nagy Szellemet: „A hopik számára a Nagy Szellem mindenható. Ő tanított minket arra, hogyan éljünk, hogyan imádkozzunk, hová menjünk és milyen élelmet vigyünk, ő adta a magokat, hogy elültessük és a termést betakarítsuk. Szent kőtáblákat adott nekünk, amelyekbe minden tanítást belelehelt, hogy megvédje a földet és az életet. Ezekre a kőtáblákra utasításokat, próféciákat és figyelmeztetéseket írtak.” [11]

A táblák végső jelentőségét a délnyugati népek körében feljegyzett prófécia adta, miszerint amikor a fehér testvér visszatér keletről, ő fogja vinni a kőtáblát. Vagy egy másik változat szerint „nála” lesz a vörös fajta kőtáblájának hiányzó sarka, amelyet egykor nekik adományoztak. De amikor a spanyolok a tizenhatodik században lóháton megérkeztek, korbácsot, fegyvert és Bibliát hoztak magukkal. Amikor egy hopi férfi kinyújtotta a kezét azzal a gesztussal, amellyel a fehér testvér kezét akarták fogadni, ahogy az a jóslatban állt, a konkvisztádor egy olcsó, csillogó csecsebecsét ejtett a tenyerébe.

Az Első Nemzetek Indián népe emlékszik arra, hogy azt tanították nekik, hogy minden emberi fajnak békében kell élnie, ezt a tanítást Onamonalonton hatvanötezer évvel ezelőtt, jóval a Bolygóherceg felhagyott küldetése után elevenítette fel sikeresen. Az indiánok ma azt tanítják, hogy régóta vágyott cél az etika és az erkölcsi bölcsesség elérése, valamint a Mino-Bimaadiziwin, „a jó élet” megélésére való törekvés a Földdel egyensúlyban és harmóniában. Sajnos a gyakorlatban ezek a célok nem valósulnak meg. Az igaz értékektől való elfordulás erősödő terjedése minden emberfajta körében a luciferi kiáltvány és a korlátlan szabadságról szóló tanok eredménye. Az amerikai indián hagyományok azonban még mindig a Teremtő iránti állhatatos hűséget tanítják és bátorítják. Hiszem, hogy Jézus evangéliumi kinyilatkoztatása lesz az, ami megerősíti ezt az Egyetemes Atyához való hűséget. Jézus mélyebben meg fogja ismertetni velük az Atya szeretetének mélységét és terjedelmét. Az ő tanításai alapvető fontosságúak az amerikai indián közösség egészséges fejlődéséhez és jólétéhez, és a jelenben a legnagyobb reménységet jelentik.

Mi állhat az Urantia könyv azon alapvetése mögött, hogy a Lucifer-féle lázadás történetének alaposabb megismerése vezet az emberi problémák jobb megértéséhez?

A bővebb ismeretek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy együttérzőbben viszonyulhassunk az ateizmushoz, ami létezik, virágzik és olyannyira elterjedtnek tűnik napjainkban. A Lucifer és követői által hirdetett önmegvalósítás és személyes szabadság tanait napjainkban „az egyszerű gondolkodású evolúciós halandók” ugyanolyan könnyen elfogadják és támogatják, mint kétszázezer évvel ezelőtt. Ez magától értetődő. Arra kérnek bennünket, hogy tanuljunk alázatot, mérjük fel a dolgokat, járjunk nyitott szemmel és lássuk meg, hogy Lucifer tanai még mindig mennyire ott élnek a „civilizált” társadalomban, mekkora utat kell még megtennünk, mennyi munkára van még szükség ahhoz, hogy az Egyetemes Atya ügyét előmozdítsuk és az ő vezetését megalapozzuk a szívünkben és a világban.

A hopiknak és más indián törzseknek van egy modernebb próféciájuk, amelyben tükröződik a szangik, vagyis a szivárványszín törzsek emléke:

„Amikor a föld haldoklik, új törzs támad minden színből és minden hitvallásból. Ezt a törzset a Szivárvány Harcosainak fogják hívni, és nem a szavaknak, hanem a tetteknek fog hinni.” [12]

 

Jegyzetek:
[1] Ján 12.31 (SZIT), „Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét.”
[2] www.archaeologydaily.com/news/201012095735/LostCivilization-Under- Persian-Gulf.html
[3] Ter 6:2-4 (SZIT) és Énok könyve, „az Isten fiai (…) az emberek lányai”
[4] A eemi interglaciális – az észak-európai régió terminológiája szerinti – alpi elnevezéssel Riss-Wurm interglaciálisnak feleltethető meg, mely Észak-Amerikában Sangamon néven is ismert.
[5] Rheault, D’Arcy, Anishinaabe Mino-Bimaadiziwin, (The Way of a Good Life), Ch. 4, page 10
[6] www.oocities.com/redroadcollective/Sevenvalues.html told by Waaabishki Giizis (Dave Courchene, Jr.)
[7] www.indians.org/welker/joseph.htm
[8] Rolling Thunder („Gördülő Mennydörgés”) személyének hitelességét illetően vannak kétségek. Egyesek műsámánnak [plastic shaman], azaz indián felmenőkkel valójában nem is rendelkező, mondvacsinált sámánnak tartják. https://en.wikipedia.org/wiki/Rolling_Thunder_(person) [A ford. megjegyzése]
[9] www.birdclan.org/rollingthunder.htm
[10] Hupa történetek a Halhatatlanokról, ld. http://www.sacred-texts.com/nam/ca/hut/hut06.htm
[11] www.nativevillage.org/Inspiration-/danevehemafinalmessage.htm
[12] William Wiloya, Vinson Brown. Warriors of the Rainbow: Strange and Prophetic Dreams. Healsburg, California: Naturegraph, 1962

 

Forrás:

  • Holt, D.: The First Epochal Revelation In American Indian Traditions. In: Fellowship Herald, Summer 2011.

Magyar fordítás:

  • Cseh Gábor (2025). CC BY-NC-ND HU.

 

Szerző
Holt, D.
Év
2025

Címkék