Gyermeknevelés az Édenkertben
Mottó: „Az emberi csecsemő előképzettség nélkül születik meg; ezért az embernek megvan a lehetősége arra, hogy a fiatalabb nemzedék nevelésének és képzésének szabályozása révén nagymértékben módosíthassa a polgárosodás evolúciós menetét.” (81:6.24)
A második korszakos kinyilatkoztatás átadására érkezettek leszármazottainak nevelési-oktatási módszereit eddig senkinek nem sikerült túlszárnyalnia (76:3.10). Ez az oktatási mód részben a csillagrendszerünk központján alkalmazott szellemi oktatási rendet képezte le (74:7.1). De abban is biztosak lehetünk, hogy a csillagrendszerünk központján alkalmazott szellemi oktatási rend összhangban van a helyi világegyetemünk vezetőjének akaratával.
Melyek ennek, a családok egymás mellett élésén alapuló nevelési-oktatási módszernek az ismerhető jellemzői?
1. A gyermekeket olyan fiatalok tanították, akiket gyermekkorukban szintén fiatalok oktattak (74:6.7; 74:7.1).
2. „A kisebb gyerekek harmincpercenként, a nagyobbak óránként váltottak tevékenységet.” (74:6.7) A kisebbek korosztálya a tizenkettő és a tizenhat év közöttieket foglalta magába. A nagyobbak korosztályába a tizenhat és a húsz év közöttiek tartoztak (74:7.1).
3. A kisebb gyermekek oktatásának céljai az értelmi képzés és a közösségszervezés voltak (74:7.1-2).
4. A délelőtt folyamán, az értelmi képzések közötti „(…) időszakot a gyakorlatias kertészkedésnek és mezőgazdasági munkáknak szentelték, a délutáni időszakokat pedig a játékos versengéseknek. Az estéket a társadalmi érintkezés és a személyes barátságok ápolása céljából vették igénybe. A vallási és a nemi nevelést otthoni feladatnak tekintették, a szülők feladatának tartották.” (74:7.2)
5. A kisebbek és a nagyobbak oktatása hét témát, tantárgyat ölelt fel:
a) Az egészség megőrzésének és a testápolás módjainak tanítása.
b) Az aranyszabály jelentősége és ennek oktatása, melynek keretében felismertették a gyermekekkel, hogy érdemes úgy bánniuk másokkal, ahogy szeretnék, hogy mások velük bánjanak. A hangsúlyt mindig arra tették, amit megtenni érdemes (127:4.2).
c) Az egyén jogainak, a csoportok jogainak és minden olyan közösséggel kapcsolatos kötelezettségnek a kitisztázása, mely közösségekhez az egyén tartozik – a családtól kezdve egészen a faji közösségig.
d) „A kötelezettségek és az érzelmek összeütközésének feloldása.” (74:7.9)
e) Az embercsoportok történelmének és műveltségének megismerése, ugyanis az ádámfiakat a békében és testvériességben való együttélésre készítették fel (81:6.36).
f) A kereskedelem előmozdításának és fejlesztésének módszerei a cserekereskedelemtől a világkereskedelem szintjéig.
g) Az építő és felszabadító játék, a másokat nem sértő humor és a testi küzdelem helyettesítőinek az oktatása (74:7.4-10).
6. A nagyobbakat, vagyis a fiatalokat már a Kert törvényeire is oktatták, melyek magasabb szinten foglalkoztak az egészségvédelemmel, a Kert rendszabályaival, a családi élet törvényeivel, a legfelsőbb erkölcsi törvény hét parancsolatával, illetve más szükséges tudnivalókkal (74:7.13-19).
7. A tizennyolcadik életévüket betöltött fiatal párok az eljegyzésüket követően „(…) kétéves oktatáson vettek részt, ahol felkészítették őket a szülői felelősségek vállalására.” (74:6.8)
8. A családokban a gyermeki és a szülői ragaszkodást a testvéri odaadás révén nemesítették, emelték magasabb szintre, ami lehetővé tette a családi tanács, vagyis a család, mint önkormányzó egység működését. Még az ádámfiak későbbi leszármazottai, az anditák is „(…) testvériesek és társulók voltak, szabadon és őszintén megvitattak minden, családi természetű javaslatot és szabályt.” (84:7.29) A család tagjai – már a nagyobb gyermekeket is bevonva – egymás értését fontos alapnak tekintették az együttműködéshez. Ez időigényes volt, de működőképességet biztosított és erősítette az egymás közötti bizalmat és így a személyes kapcsolatokat. E felállás működőképességét jelzi az is, hogyha például valamelyik gyermek „(…) bevallottan és szándékosan megszegte a család viselkedési szabályait, a büntetését a többi idősebb gyermek egyhangú döntése (…)” (127:4.3) szabhatta ki.
Azt nem mondhatom, hogy az ádámfiak oktatási rendszere manapság minden tekintetben lemásolható, de több értékes, átvehető eleme van.
„Az otthonépítésnek kell minden nevelési erőfeszítés középpontjában állnia és annak lényegét alkotnia.” (84:0.1)
A számmal jelölt tartalmak forrása az ötödik korszakos kinyilatkoztatás.
Hozzászólások