A korszakos kinyilatkoztatás csodálatos emberi vonatkozásai – Igazság a tények tükrében
Az Urantia könyvről azt mondják, hogy igazság-kinyilatkoztatás; a könyvben sehol sem olvashatjuk, hogy tény-kinyilatkoztatás lenne. A szerzők egyike nem kertel, amikor kijelenti, hogy „[a] szó szoros értelmében igaza lehet valakinek a tényeket illetően és örök tévedésben lehet az igazság vonatkozásában.” (48:6.33) Ez a kijelentés elgondolkodtató, sőt, zavarba ejtő is lehet, mert a mi tudományos világképünk keretei között azt hihetnénk, hogy az igazság és a tény lényegében egy és ugyanaz. De valóban azok? Eltöprengtem ezen a kijelentésen, és arra kértem az Istent, hogy mutasson gyakorlati példát, valamilyen metaforát, ami segít megértenem. Aztán több példát is találtam a könyvben.
Az egyik klasszikus példa a főangyalnak az igazságról és tényekről szóló kijelentésére az, amelyet a 100. írásban (Az ember által megtapasztalható vallás) a barlangi ember analógiával ábrázolnak. A tény itt az, hogy ez a barlangi ember „(…) egy tömzsi, idomtalan, piszkos, vicsorgó, otromba férfit láttok, terpeszben megvetett lábakkal, felemelt kezében bunkósbottal, gyűlöletet és ellenségességet lihegve, amint vad tekintettel mered előre.” Az igazság pedig az, hogy „[e] felindult emberrel szemben egy kardfogú tigris, mely ugrani készül. A férfi mögött egy nő és két gyerek.” (100:4.5) Tény, hogy ez a barlangi ember alig különbözik egy vadállattól. Az igazság viszont az, hogy ő is rendelkezik az emberi fajban rejlő sok jó és nemes tulajdonsággal. Az igazság és a tény közötti különbség bár talán csak árnyalatnyi, de nagyon is valós.
Az Urantia könyv emberi forrásainak szerzőiről elérhető ismeretanyag tükrében remélem, hogy új nézőpontot tudok bemutatni arra vonatkozóan, mit mondtak a kinyilatkoztatók ezeknek az emberi forrásoknak a felhasználásáról, valamint az azok felhasználására vonatkozó megbízatásukról. Ennek érdekében hasznos, ha úgy gondolkodunk, mint egy kinyilatkoztató. Képzeld el, hogy egy magasan fejlett lény vagy, akinek feladatul adták, hogy kinyilatkoztassa az igazságot egy bűnös, gonoszsággal fertőzött, önző, elszigetelt világon – mint amilyen az Urantia – élő halandó teremtményeknek. Képzeld el, hogy az alábbiakban eligazítást tartanak az előtted álló feladatról, és hogy a felsőbb-világegyetem vezetői a következő szempontokat határozzák meg számodra a feladat végrehajtásához:
-
Minden arra irányuló erőfeszítésedben, hogy feltárd az igazságot és összehangold a lényeges ismereteket, részesítsd előnyben a bemutatandó témákkal kapcsolatos legmagasabb szintű emberi fogalmakat.
-
Csak akkor folyamodj a tiszta kinyilatkoztatáshoz, ha a bemutatandó fogalom korábban még nem tudott kifejeződni az emberi elmében.
-
Ezért aztán amikor ezeket az Istenről és az ő világegyetemében élő társairól szóló ismertetéseket közreadod, ezek alapjául azokat az emberi fogalmakat válaszd, amelyek a szellemi értékek és a világegyetemi jelentéstartalmak tekintetében a legmagasabb és legfejlettebb bolygói tudásszintet képviselik. Amennyiben ezek az emberi fogalmak, amelyek a múlt és a jelen Isten-ismerő halandóitól származnak, nem elégségesek ahhoz, hogy az igazságot úgy ábrázolják, ahogyan azt neked ki kell nyilatkoztatnod, nyugodtan kiegészítéseket tehetsz a paradicsomi Istenségek valóságáról és isteniségéről, valamint az ő világegyetemi lakóhelyükről a saját felsőbbrendű tudásod alapján.
-
Szabadon meríthetsz minden feljegyzésből és bolygói ismeretanyagből. És bár rendkívül nehéz kibővített fogalmakat és fejlett igazságokat bemutatni a teremtésrészen élő embereknek, ne feledd, hogy miközben a mindenségrendi tudatosság kiterjesztésére és a szellemi érzékelés fejlesztésére törekszel, a teremtésrész nyelvének használatára kell szorítkoznod. Továbbá csak akkor vezethetsz be új kifejezéseket, ha a leírni kívánt fogalomra nem találsz olyan kifejezést a teremtésrész nyelvében, amely alkalmas lenne egy ilyen új fogalom részleges vagy kisebb-nagyobb jelentéstorzulással való közvetítésére.
Ezek alkotják a feladatmeghatározásodat. A felsőbb-világegyetem vezetői teljes mértékben tisztában vannak a feladatod nehézségeivel; pontosan tudják, hogy az isteniség és az örökkévalóság fogalmainak nyelvét lehetetlenség teljes mértékben lefordítani a halandó elme véges fogalmainak nyelvére. De ne feledd, hogy az emberi elmében ott lakozik az Isten egy szikrája, és hogy az emberi lélekben jelen van az Igazság Szelleme; továbbá tudatosítsd magadban azt is, hogy ezek a szellemi erők együtt dolgoznak, hogy az anyagi ember képes legyen felfogni a szellemi értékek valóságát és megérteni a világegyetemi jelentéstartalmak filozófiáját. Légy még inkább biztos abban, hogy az Isteni Jelenlét szellemei képesek segíteni az embert abban, hogy szellemileg magáévá tegye mindazt az igazságtartalmat, amely hozzájárul a személyes vallási tapasztalás – az Isten-tudatosság – folyamatosan fejlődő valóságának kibontakozásához.
Kétségtelen, hogy az általunk nagyra becsült kinyilatkoztatók is éppen ilyen eligazítást kaptak, mielőtt vállalták azt a hatalmas feladatot, hogy az igazság ötödik korszakos kinyilatkoztatását bemutassák az Urantián élő halandóknak. Ha tárgyilagosan nézzük a kinyilatkoztatói megbízatásukat, akkor betekintést nyerünk a feladatuk nehézségébe. Bizonyára alaposan felmérték a vállalkozásukban rejlő és a végső sikerük szempontjából meghatározó előnyöket és hátrányokat. Ennek ellenére az Isteni Tanácsos, akinek szavait felhasználva állítottam össze ezt az eligazítás-félét, valójában nagyon tárgyilagos volt az egész ügyben. (A szójáték nem szándékos.)
A 121. írás elején egy részletesebb ismertetést és magyarázatot találunk azokról az emberi forrásokról, amelyeket a Jézusról szóló írásokat bemutató tizenkét urantiai közteslény egyike vett igénybe. Úgy gondolom, ez remekül felfedi a kinyilatkoztatási megbízatásban szereplő emberi források felhasználásának okait. Ez a közteslény meglehetősen átfogó magyarázatot ad nekünk az emberi forrásanyagok kiválasztásának folyamatáról. Hogy miért? Talán azért, mert olyan jól ismer minket, hogy tudta, mennyire elbizonytalanodunk, amikor végül felfedezzük az emberi forrásanyagokat. A köztes teremtmények – ellentétben a mennyei lényekkel – valódi földi lények, és nagyon is megértik az embereket. Hűségesen szolgáltak minket a hosszú, hosszú evolúciós küzdelmünk során. Véleményem szerint voltaképpen jobban ismernek minket (mint lénycsoportot) bárki másnál, kivéve magát az Atyát, és kétségtelen, hogy a Kinyilatkoztatási Bizottság tagjai erősen támaszkodtak rájuk, hogy eligazodhassanak a szokatlan test-lelki működésmódunkon és jobban megérthessenek minket.
„Azon megbízatásom teljesítése során, hogy a názáreti Jézus tanításait újra megfogalmazzam és a tetteit újra elmondjam, szabadon merítettem minden feljegyzés- és bolygói ismeretanyagból. Vezérlőelvemnek megfelelően olyan feljegyzést igyekeztem készíteni, mely nem csak a ma élő emberi nemzedék számára lesz megvilágosító hatással, hanem amely hasznos lesz minden jövőbeli nemzedéknek is. A rendelkezésemre álló hatalmas ismerethalmazból azokat választottam, melyek e cél eléréséhez a legmegfelelőbbek. A lehető legnagyobb mértékben tisztán emberi forrásokból vettem az adatokat. Csak az ilyen források hiánya esetén folyamodtam emberfeletti feljegyzésekhez. Amikor a jézusi élet és tanítások eszméi és fogalmai megfelelően kifejezhetők voltak az emberi elme által, akkor mindig előnyben részesítettem az ilyen, kétségtelenül emberi gondolatmintákat. Amennyire csak lehetséges volt, igyekeztem a szavakra épülő kifejezésmódot jobban hozzáigazítani a Mester életének és tanításainak valós jelentéstartalmához és igaz jelentőségéhez, de azért minden beszámolómban tartottam magam a tényleges emberi fogalomhoz és gondolatmintához. Tudom jól, hogy az emberi elméből eredő fogalmak elfogadhatóbbak és hasznosabbak lesznek minden más emberi elme számára is. Amikor nem tudtam megtalálni a szükséges fogalmakat az emberi feljegyzésekben és az emberi kifejezéstárban sem, akkor a rendembeli földi teremtmények, a közteslények emlékforrásaihoz folyamodtam. Amikor ez a másodlagos ismeretanyag is elégtelennek bizonyult, habozás nélkül igénybe vettem a bolygói szint feletti forrásokat.
Az emlékeztetők, melyeket összegyűjtöttem és amelyekből elkészítettem a Jézus életéről és tanításairól szóló beszámolót – az András apostoltól rögzített emlékeken kívül – olyan értékes gondolatokat és haladó fogalmakat tartalmaznak a jézusi tanokról, melyek több mint kétezer olyan emberi lénytől származnak, akik Jézus kora óta ezeknek a kinyilatkoztatásoknak, pontosabban újbóli közléseknek az időpontjáig a földön éltek. A kinyilatkoztatási engedélyt csakis olyan esetben vettem igénybe, amikor az emberi adatok és emberi fogalmak nem szolgálhattak megfelelő gondolatmintával. A kinyilatkoztatási megbízásom tiltotta, hogy emberin kívüli ismeretanyaghoz vagy kifejezésforrásokhoz folyamodjak addig, amíg igazolni nem tudom, hogy az erőfeszítéseim ellenére sem sikerült megtalálnom a szükséges fogalmi kifejezést a tisztán emberi források között. (121:8.12-13) [Kiemelések a szerzőtől.]
Közteslény barátunk leírja, hogy tilos volt számára „emberfeletti forrásokat” használni, kivéve, ha azt feltétlenül szükségesnek ítélte. Még akkor is indokolnia kellett az „emberfeletti források” igénybevételét, amikor egyáltalán nem talált megfelelő „emberi forrásokat”. Ez elgondolkodtatott: miért olyan fontosak ezek az emberi források? A közteslény háromszor említi az emberi „gondolatmintákat”. Úgy gondolom, ez arról árulkodik, hogy valamiért nagyon fontosak az emberi források az ötödik korszakos kinyilatkoztatásnak, valamint az összes korszakos kinyilatkoztatásnak a sikeréhez.
A közteslény így folytatja: „Jóllehet a tizenegy közteslény társammal együttműködve és a feljegyzési Melkizedek felügyelete alatt dolgozva annak megfelelően adtam elő ezt a beszámolót, ahogy annak hatékony rendszeréről gondolkodtam és ahogy annak közvetlen kifejezésmódját megválasztottam, mindazonáltal azon eszmék többsége, sőt ama hatékony kifejezések némelyike, melyeket így felhasználtam, számos emberfajta olyan egyedeinek elméjében fogant meg, akik a közbenső nemzedékek korában éltek a földön, közöttük azokkal is, akik most, e vállalkozás idején élnek. Sok esetben inkább szolgáltam adatgyűjtőként és szerkesztőként, mint eredeti elbeszélőként. Habozás nélkül alkalmaztam azokat a kiváltképpen emberi eszméket és fogalmakat, melyek képessé tehettek arra, hogy a legeredményesebben mutassam be Jézus életét, és amelyek biztosíthatták számomra, hogy az ő páratlan tanításait a legnagyobb haszonnal és általánosan magasztos kifejezésmóddal adjam elő újra. Az urantiai Egyesült Közteslények Testvériségének nevében a leghálásabb elismerésemet fejezem ki minden olyan feljegyzés és fogalom iránt, melyet a továbbiakban felhasználtunk Jézus földi élete újbóli, részletesebb kifejtése során.” (121:8.14) [Kiemelések a szerzőtől.]
Imádom, ahogyan méltatja az emberi forrásokat. A következő idézet némi betekintést nyújt az emberi gondolkodás és gondolatminták felépítésébe:
„A részleges, tökéletlen és fejlődő értelmes elmék elveszettek lennének a világmindenségben, képtelenek lennének az első okszerű gondolati váz kialakítására, ha sem a magasabb rendű, sem az alacsonyabb rendű elmék nem rendelkeznének azzal a saját képességgel, hogy létrehozzanak egy egyetemes keretrendszert, amelyben gondolkodhatnak. Ha az elme nem képes következtetéseket levonni, ha nem képes az igazi eredetek mélyére hatolni, akkor szükségképpen olyan következtetésekre jut és olyan eredeteket tár fel, amelyek az általa meghatározott kitételek keretein belül hordozhatják a következetes gondolkodás jegyeit. Miközben a teremtményi gondolatok megfogalmazásához szükséges egyetemes keretek nélkülözhetetlenek az értelem józan működéséhez, azok egyúttal, kivétel nélkül, kisebb-nagyobb mértékben tévesek.” (115:1.1)
Lehetséges, hogy a kinyilatkoztatóknak be kell vonniuk az embereket a korszakos kinyilatkoztatások átadásába? Lehetséges, hogy nem tudják gépiesen újraalkotni a mi sajátos világegyetemi kereteinket, mert azok a lázadás és az elszigeteltség által annyira sajátos módon meghatározottak? Ha csak úgy átadnák a gondolataikat, mindenféle segítség és fordítás nélkül, ezeken az emberi konstrukciókon belül, vajon egyáltalán megértenénk az üzenetüket? Meglehet, hogy ha nem használták volna ezeket az emberi forrásokat, akkor az egész könyvet úgy olvashatnánk mint az Előszót, vagyis a legtöbbünk számára szinte érthetetlen lenne.
Akárcsak te, én is csak találgatni tudom, hogy a tökéletes és a tökéletessé tett lények gondolkodásmódja mennyiben különbözhet a miénktől, azonban arra a következtetésre jutottam, hogy ezek a különbségek olyan hatalmasak, hogy szinte lehetetlen számukra a velünk érthető módon való kommunikáció. Ezt a szakadékot át kell hidalni, már ha egy korszakos kinyilatkoztatást át akarnak adni nekünk, és a szakadék áthidalásának a legjobb – és talán egyetlen módja – a más emberi elmék felhasználása. Nem akármilyen emberi elméké, hanem olyanoké, mint a miénk, amelyek a miénkkel azonos emberi konstrukcióban fejlődtek.
Gondoltam, hasznos lenne áttekinteni az öt korszakos kinyilatkoztatást annak megértéséhez, hogy milyen fontos szerepben és bonyolult módon jelentek meg bennük az emberi lények. A könyv szerint sok vallási kinyilatkoztatás történt, de csak öt volt korszakos jelentőségű. Ezek a következők:
Az első korszakos kinyilatkoztatás: a dalamatiai tanítások
„Az Első Forrás és Középpont igazi fogalmát az Urantián először Kaligasztia herceg törzskarának testtel bíró száz tagja hirdette. Ezen Istenségről szóló kinyilatkoztatás terjedése több mint háromszázezer éven át folyt, míg végül hirtelenül megszakította azt a bolygó elszakadása és a tanítási rendszer összeomlása.” (92:4.5)
Az Első Korszakos Kinyilatkoztatás emberi forrásai egy csillagrendszeri központról származó, önkéntes létpolgárok voltak, akik közül még egyik sem kapcsolódott eggyé a benne lakozó Gondolatigazítóval. Kettős természetű személyiségformát kaptak, amely különleges bolygói szolgálatra volt alkalmas, olyan valódi húsvér testekről van szó, amelyek egyúttal a csillagrendszer életköreire is kapcsolódtak.
Ezeket az anyagi testeket az Andon és Fonta fennmaradt nemzetségének száz kiválasztott képviselőjéből átültetett életplazmából alkották meg. A magasan képzett avaloni sebészek ezt az élő plazmát ültették át az önkéntesek számára kialakított anyagi testekbe. A törzskar ötven férfiból és ötven nőből állt. Ez az anyagi segítőkből álló testület jelentette a Herceg és a világ emberfajtái közötti kapcsolatot. (Lehet, hogy az Urantia könyv emberi forrásai jelentik a kapcsolatot az ötödik korszakos kinyilatkoztatás esetében?)
Azt olvassuk, hogy mivel a Bolygóherceg a halandó lények számára nem volt látható, az emberek számára a hit próbáját jelentette, hogy higgyenek a félig anyagi, illetve láthatatlan lények alkotta törzskartól származó beszámolóknak. (Mi lenne a hit próbája számunkra az Urantia könyv tekintetében?)
A második korszakos kinyilatkoztatás: az édeni tanítások
„Ádám és Éva újból bemutatta a mindenek Atyjának fogalmát az evolúciós népeknek. Az első Éden pusztulása még azelőtt megállította az ádámi kinyilatkoztatás menetét, hogy az egyáltalán teljesen kibontakozhatott volna. De Ádám befejezetlen tanításait továbbvitték a szetfi papok, és (…) [a] szetfiek tanításai a levantei vallásfejlődés teljes irányvonalát megváltoztatták.” (92:4.6)
A Második Korszakos Kinyilatkoztatás emberi forrásai – az Anyagi Fiak és Leányok – határozottan anyagiak és a halandó szem számára teljesen láthatóak, így nem kell nagy szakadékot áthidalni a megértésükhöz. A világra érkezésükkor már rengeteg tapasztalattal rendelkeztek azokkal a halandó lényekkel kapcsolatban, akik felemelkedtek a lakóvilágokra. A második korszakos kinyilatkoztatás emberi forrása azoknak a legkiválóbb emberi lényeknek az alakjában jelenik meg, akiket kiválasztanak abból a célból, hogy a Kert Iskoláiban oktatásban részesüljenek és aztán visszatérjenek, hogy a továbbiakban ők tanítsák a törzsük tagjait. A küldöttek alkalmazása az Urantia könyvben vissza-visszatérő motívum.
(Úgy gondolom, hogy az emberi források szerzői nem különböznek a Kert Iskoláinak küldötteitől. Talán a Tartalékos Testület tagjai lehettek, akiket titokban és/vagy tudat alatt képeztek ki arra, hogy a huszadik századi gondolkodási kereteken belül magas szintű kinyilatkoztatási eszméket adjanak elő. A Kinyilatkoztatási Bizottságnak ki kellett válogatnia ezeknek a nagy emberi gondolkodóknak számos írását, az anyagokat át kellett szerkeszteniük és értelmes egésszé kellett összeállítaniuk. Semmiképpen sem állítom, hogy könnyű dolguk volt.)
Ádám és Éva számára nemigen voltak komoly akadályok a velünk való kommunikáció terén. A könyvből megtudhatjuk, hogy:
„Az Anyagi Fiak és Leányok a gyermekeikkel együtt lenyűgöző látványt nyújtanak, mely kifogyhatatlan kíváncsiságot és érdeklődést vált ki minden felemelkedő halandóból. Ők olyannyira hasonlítanak a ti anyagi ivaros fajtáitokra, hogy mindkét fajnak komoly érdeke lehet a gondolatok megosztása és a testvéri kapcsolatok ápolása.” (45:6.1) [Kiemelések a szerzőtől.]
Ádám és Éva esetében valójában nem lehetett szó a hit próbájáról. Voltaképpen azt a feladatot kapták, hogy akadályozzák meg a fejletlen emberi lények imádatának kialakulását [irányukban]. Szívesen játszom el azzal a gondolattal, hogy vajon mennyire más lenne a világunk, ha jelen lehettek volna az elmúlt 37.000 év során. Az Anyagi Fiak és Leányok nagyon fontos szerepet töltenek be, mivel az evolúciós világok számára ők a világegyetemi kormány látható, anyagi képviselői. Ha itt lettek volna velünk és 37.000 évig ugyanabban a bolygói központban élnek, akkor nem lett volna szükség nagy hitre a valóság megértéséhez vagy a rendkívüli világegyetemi lények létezésének elfogadásához. Nélkülük abszurd módon még az olyan alapvető igazságok elfogadásával is meg kellett küzdenünk, mint például az, hogy rajtunk kívül vannak-e más életformák az univerzumban.
A harmadik korszakos kinyilatkoztatás: a sálemi Melkizedek
„E nebadoni veszélyhelyzeti Fiú indította el az igazság harmadik kinyilatkoztatását az Urantián. A tanításainak sarkalatos tantételeit a bizodalom és a hit képezte. Az Isten mindenható jóságában való bizodalmat tanította és azt hirdette, hogy a hit az a cselekedet, mely révén az emberek kiérdemlik az Isten kegyét. A tanításai fokozatosan összeolvadtak a különféle evolúciós vallási hiedelmekkel és szokásokkal és végül azokká a hittudományi rendszerekké fejlődtek, mely a Krisztus utáni első évezred kezdetén az Urantián megvoltak.” (92:4.7)
A Melkizedek is emberi testet kapott, hogy kapcsolatba léphessen az emberi lényekkel. Jézushoz és Ádámhoz hasonlóan ő is emberi küldötteket és tanhirdetőket alkalmazott. Ezek az emberek terjesztették a tanításait szerte a világon.
E kinyilatkoztatással kapcsolatba került emberek számára a hit próbája az volt, hogy higgyenek-e abban a lényben, aki „(…) a fölséges Isten papja (…) a békesség királya; nem ismerjük apját, anyját, családfáját, sem napjainak kezdetét vagy életének végét, de az Isten Fiához hasonl[ó] (…).” [Ld. Pál apostol levelét.] Lássuk be, egy ilyen állítást nem könnyű elfogadni anélkül, hogy ne lenne szükségünk egy nagy adag hitre.
A negyedik korszakos kinyilatkoztatás: a názáreti Jézus
„Krisztus Mihály adta közre az Urantiának negyedik alkalommal az Isten mint az Egyetemes Atya felfogását, és az ő tanításai azóta is általánosan megmaradtak. A tanításának lényege a szeretet és a szolgálat volt, az a szeretetteljes imádás, mellyel egy teremtményfiú enged az Isten, az Atyja szeretetteljes segédkezése felismerésének és az arra való válaszadásnak; annak az önkéntes szolgálatnak, melyet az ilyen teremtményfiak a társaiknak nyújtanak abban az örömteli felismerésben, hogy e szolgálatban egyúttal az Atya Istent is szolgálják.” (92:4.8)
Jézus is emberi testhez hasonló alakban született. Valójában nagyon is nagy gondot fordítottak az ő emberi szüleinek és a halandó állapotának a kiválasztására. Minden tekintetben megközelíthetőnek kellett lennie az emberek számára, és valóban az is volt. Nem hiszem, hogy szükség lenne annak taglalására, hogy Jézus miként hidalta át a tökéletesség és a tökéletlenség közötti űrt. Elég annyit mondanom, hogy ha nem lett volna olyan ember, mint mi mindannyian, akkor aligha tudta volna az Isten kezét elég kicsivé tenni ahhoz, hogy megfoghassuk. Ismétlem, az ő emberi mivolta döntő fontosságú volt a kinyilatkoztatása sikerében. Ennek ellenére a tanításai terjesztéséhez támaszkodott a küldöttek és a tanhirdetők által alkalmazott módszereire is. Néhány tanhirdető – mint például Pál – még csak nem is ismerte őt személyesen. Viszont a közteslényektől tudjuk, hogy az olyan tökéletlen források nélkül mint Pál, a kereszténység nem terjedt volna el a világon ilyen könnyen.
Mi lehetett a hit próbája a negyedik korszakos kinyilatkoztatással kapcsolatba kerülő emberek számára? El kellett hinniük, hogy ez a férfi, aki itt nőtt fel a szomszédban, aki ugyanabba a tanodába és zsinagógai iskolába járt mint ők, aki egy népes, átlagos családból származott, amelynek tagjai komoly problémákkal küzdöttek – valóban Isten Fia volt. Gondolj csak bele... te elhinnéd neki, ha azt mondaná, hogy ő az Isten Fia?
Az ötödik korszakos kinyilatkoztatás: az Urantia Írások
„[Ezek az] írások alkotják az igazságnak az Urantia halandói számára való legutóbbi bemutatását. Ezek az írások minden korábbi kinyilatkoztatástól különböznek, ugyanis ezek nem egyetlen világegyetemi személyiség munkája, hanem több lény összetett beszámolói. De a kinyilatkoztatás sohasem lehet teljes, kivéve, ha az ember általa elérte az Egyetemes Atyát. Minden más mennyei segédkezés nem más, mint részleges, átmeneti és gyakorlatilag az idő és tér helyi viszonyaira szabott. Bár az ehhez hasonló ismertetések talán gyengítik az összes kinyilatkoztatás közvetlen erejét és tekintélyét, eljött az idő az Urantián, amikor tanácsos ilyen őszinte vallomásokat tenni, még akkor is, ha ezzel megjelenik annak a kockázata, hogy ennek, az igazságról az Urantia halandó emberfajtái számára tett kinyilatkoztatások közül a legutóbbinak, a jövőbeli hatása és tekintélye gyengül.” (92:4.9) [Kiemelések a szerzőtől.]
Végezetül elgondolkodhatunk azon, hogy a jövőbeli igazságok vajon milyen képet fognak festeni ennek a könyvnek az emberi forrásairól. Mi jelenti a kihívást a hitünk számára az Urantia könyvvel kapcsolatban? Személy szerint én nem gondolom, hogy ez nagyobb kihívás lenne, mint a korábbi kinyilatkoztatások esetében az akkori hívők által megismert hitbeli kihívás. Úgy gondolom, hogy az Isten folyamatosan kinyilatkoztatja magát, körülöttünk mindenhol. Az Urantia könyv csak egy újabb vitaindító előadás az Urantia legújabb szellemi kongresszusán. Bízom abban, hogy még sok-sok további is lesz. Jézus azt mondta, hogy a hívő előtt csak egy harc áll, mégpedig a kétely, a hitetlenség elleni küzdelem. Azt kell mondanom, hogy meglátásom szerint, végeredményben, ha az Urantia könyv nem az, aminek mondja magát, akkor szerintem az Istennek el kellene olvasnia.
Forrás:
-
Thompson, P.: Amazing Human Aspects Of Epochal Revelation – Truth Vs. Fact In: Fellowship Herald, Vol. 8, Summer 2007.
Magyar fordítás:
-
Cseh Gábor (2025). CC BY-NC-ND HU.
Hozzászólások