Jövendölések és az Urantia könyv

-

Jövendölések és az Urantia könyv

A szekularizmus (elvilágiasodás) és a prófétai nézőpont

Az 1930-as években a kinyilatkoztatók igencsak lesújtó képet festettek a nyugati gondolkodásról és vallásról. Így jellemezték a helyzetet:

„E kinyilatkoztatás idején mind az európai, mind az amerikai élet uralkodó értelmi és bölcseleti légköre határozottan világi – emberközpontú. A nyugati gondolkodás háromszáz év alatt fokozatosan elvilágiasodott. (…) A nyugati polgárosodott társadalomban a magukat kereszténynek mondó emberek többsége a tudtán kívül ténylegesen világias rendet vall.” (195:8.3) [Kiemelések a szerzőtől.]

Ugyanezt a kérdést tenném fel ma én is: Ez ránk is igaz? Vajon az Urantia könyv olvasóinak többsége tudtán kívül szintén világias gondolkodású lenne?

A prófécia világi tagadása

Ha ez nem így van, akkor az Urantia könyv őszinte tanulmányozói közül miért mutatnak oly sokan határozottan világi hozzáállást a jövendölésekkel kapcsolatban? Miért vannak olyan kevesen azok, akik hisznek a jövendölések érvényességében, akik komolyan veszik azokat és akik elismerik azok alkalmazhatóságát a régi és a modern időkre egyaránt? Az Urantia könyv tanítása szerint az elvilágiasodás figyelmen kívül hagyja az Istent, sőt megpróbálja a vallási szemléletet a saját világias és humanista világnézetével felváltani (195:8.5). Ugyancsak megállapítható, hogy sok olvasó figyelmen kívül hagyja a prófécia tanításait, és helyette egy olyan hozzáállást vall, ami „világias társadalmi és politikai derűlátás” (195:8.12) s amelyet a kinyilatkoztatók egyértelműen a „hiú remény” nézőpontjaként jelölnek meg (195:8.12).

A Webster’s Third International Dictionary, Unabridged (1971) szótár a szekularizmust úgy definiálja, mint „az életre vagy bármely konkrét kérdésre vonatkozó nézet, amely azon az előfeltevésen alapul, hogy a vallást és a vallási szempontokat figyelmen kívül kell hagyni vagy szándékosan ki kell zárni”. Ez a természetes szekuláris hozzáállás a jövendölésekhez. A világias felfogásúak úgy vélik, hogy a próféták állítólagosan ihletett írásai a múlt relikviái, egy ősi és babonás világnézet, amely összeegyeztethetetlen a modern tudományokkal. Úgy vélik továbbá, hogy a jövő nem Isten kezében van, hanem mirajtunk múlik, és a jobb világra vonatkozó egyetlen reményünk a [külső] segítség nélkül végigvitt emberi evolúció.

Erre a világi szemléletre jó példa az alábbi levél, amelyet 1992-ben kaptam az egyik barátomtól, aki egyébként az Urantia könyv őszinte tanulmányozója:

„Kezdek megkérdőjelezni mindenféle próféciát. Lehet, hogy a jövendölés csak átverés? A bibliai próféciák közül sok valószínűleg utólag került be a szentírásba. Vajon mindegyikkel ez a helyzet? A legtöbb prófécia homályosnak tűnik, és a történelem természetes menete valamiképpen úgy magyarázható, hogy illeszkedjen hozzájuk. A Biblia tele van olyan próféciákkal, amelyek különféleképpen értelmezhetők. Nem jut eszembe egyetlen olyan jövendölés sem, amely konkrétan megmondaná, hogy mi, mikor és hol fog történni a jövőben s ami valóban megcáfolhatatlanul be is következett.

Az egyetlen úgynevezett prófécia, amelyre emlékszem az Urantia könyvből, az, hogy Jézus azt mondta, egy nap visszatér, de ez valójában nem is prófécia, hanem Jézus szándékának kinyilvánítása. Azok a kijelentések a tudományos eredményekről, amelyekre még nem jutottunk el, szintén nem valódi jövendölések, hanem inkább olyan természeti jelenségek magyarázatai, amely jelenségeket még nem fedeztünk fel.

Miért érdekelné az Istent, hogy jeleket adjon a halandóknak? Talán a prófécia a primitív babonák olyasféle maradványa, amelynek némelyek még ma is hitelt adnak. Ahhoz, hogy egy jövendölés valódi legyen, nem azt kellene megmutatnia, hogy az Isten irányítja az emberiség ügyeit? Az Isten valójában nem így tesz, ugyebár?

Tehát, mint láthatod, az a gondolat foglalkoztat, hogy ha valamit jövendölésnek neveznek, akkor az nem más, mint babonás kísérlet arra, hogy az adott dolgot természetfelettinek állítsák be, vagyis egy olyan értelmetlen képzelgésről van szó, amely állítólag azt mutatja, hogy az Isten beavatkozik az emberi ügyekbe.”

A prófétai nézőpont

A prófétai nézőpont éles ellentétben áll az ilyen világi szkepticizmussal és kétkedéssel. Megerősíti, hogy az Isten tevőlegesen irányítja a világunkat. Az ő szellemi erői a háttérből és néha nyíltan is hatást gyakorolnak a földi eseményekre. Ahogy az Urantia könyv kifejezetten megerősíti, „[a] Fenségesek (…) uralkodnak az emberi világokon.” (114:0.1)

Az Isten irányítja a jövőt, és az Isten ismeri is a jövőt. Ezt a tudást az általa ihletett próféták kinyilatkoztatásai révén kapjuk meg. Szavaik megérdemlik az odafigyelésünket, a tiszteletünket és azt, hogy ezeket tanulmányozzuk. A jövendölés azért értékes, mert a kinyilatkoztatástartalma révén jobb rálátást, szélesebb nézőpontot kapunk a világ ügyeinek szemléléséhez. Már nem vagyunk korlátozva a pusztán emberi látásmódunkra.

Egy barátom egyszer megkérdezte tőlem: „Miért kellene tanulmányoznom a jövendöléseket? Elég elfoglalt ember vagyok. Mi közöm van nekem a próféciákhoz?” Válaszul megkérdeztem tőle, hogy emlékszik-e az Andrew hurrikánra. Ez a hatalmas, 4-es kategóriájú hurrikán 229 km/órás szélsebességgel csapott le Dél-Floridára 1992-ben. 30 milliárd dollár kárt okozott, és csak Dade megyében 250.000 ember maradt fedél nélkül. Annak ellenére, hogy addig ez volt a legnagyobb anyagi kárt okozó természeti katasztrófa az Egyesült Államok történetében, csak negyven ember halt meg. Emlékszem, akkor azt gondoltam: „Mi lett volna, ha az emberek nem tudnak a pusztító hurrikán közeledtéről és nem hagyják el a várhatóan érintett területeket?” Nyilvánvaló, hogy a halálos áldozatok száma sokkal nagyobb lett volna. Az Andrew hurrikán közeledésével kapcsolatos ismereteinknek köszönhetően a lakosság felkészülhetett rá és elkerülhette a sokkal nagyobb pusztítást. Ahogy ez a példa is világosan mutatja, ha ismerjük a jövőt, felkészülhetünk rá; ez az a létfontosságú tudás, amelyet a prófécia nyújt.

Az emberi események sorának a jövendölések szempontjából való szemlélése szintén megnyugvást, megértést és kiszámíthatóságot hozhat számunkra, amire szükségünk is van ahhoz, hogy szembenézzünk a világunk nagy kihívásaival és veszélyeivel. Ráadásul a prófécia rendkívül érdekes és lenyűgöző tanulmányozási terület. Nemcsak tágítja a látókörünket, hanem erősíti a hitünket is. És amikor tanúi vagyunk a próféciákban megjövendölt eseményeknek, hitben is gyarapodunk.

A próféta kifejezés a „pro” és a „phana” szavakból származik, és szó szerint azt jelenti, hogy valaki nevében beszélnek vagy előre megmondanak valamit. A szó etimológiája egyértelműen tükröződik a Webster’s Third International Dictionary, Unabridged szótárban szereplő két fő próféta-meghatározásban: (1) „Isten által ihletett személy (…), aki az ő nevében beszél”, és (2) „személy, aki jövendöl vagy előre megmondja a jövőbeli eseményeket”.

Az Urantia könyv ezt az első jelentést úgy határozza meg, hogy a prófétát olyan személyként jellemzi, mint aki „[az] Isten akaratát tanítja vagy az igaz élet szükségességét hirdeti. (135:5.6) A második jelentés, azaz a transzcendens perspektívából eredő jövőbelátási képesség azáltal nyer értelmet, hogy a kinyilatkoztatók azt állítják, hogy „(…) az igazi látnoki meglátás a pszichológiai szintet meghaladó előérzet. Az ilyen látomások nem hamis érzékcsalódások, és nem is révületszerű önkívületek.” (91:7.3)

A prófécia érvényessége

A modern, világias vallásos emberek hajlamosak elfogadni az első jelentés érvényességét, és elutasítani a másodikat. Teszik ezt annak ellenére, hogy a próféták írásaiban ez a két szint szorosan összefügg. Sőt, ha valaki hiszi, hogy az igazi próféták Isten nevében beszélnek, akkor nem valószínű, hogy olyan tévedésbe esnének, hogy hamis jövendöléseket tegyenek. Ez azt jelentené, hogy a történelem során azok a próféták, akik egyfelől az Isten akaratát tanították és akiket joggal tisztelünk a földön valaha élt legnagyobb emberek között, másfelől úgy elvakította őket a „primitív babona”, hogy tévesen azt hitték, a jövendöléseik Istentől származnak.

A modern világias szemlélet által kiváltott szkepticizmus és kétely tükrében hasznosnak tartanám, ha áttekintenénk néhány olyan okot, amiért az Urantia könyv őszinte tanulmányozójának nyitottabbnak illene lennie a prófétai nézőpont iránt.

Jézus próféta volt. A próféta mindkét értelemben vett rendeltetését is betöltötte: tanította az igazságosság útját és megjósolta a jövőt. Tanulmányozta a zsidó prófétákat, és igyekezett megérteni a küldetését azok jövendölései alapján. Ennek ékes példája Jézus ama döntése, hogy szamárháton és nem lóháton vonul be Jeruzsálembe.

„Miután döntött a Jeruzsálembe való nyilvános bevonulásról, a Mester azzal szembesült, hogy meg kell választania a döntése végrehajtásának megfelelő módszerét. Jézus átgondolta a számos, többé-kevésbé ellentmondásos, úgynevezett messiási jóslat mindegyikét, de csupán egy olyan volt, amely egyáltalán követhető lehetett (…) melyről Jézus úgy gondolta, hogy következetesen alkalmazható útmutatásul szolgálhat a tervezett jeruzsálemi bevonulásához. Ez az Írás Zekarjahunál volt olvasható, és így szólt: »Ujjongj, ó Sion leánya; zengj éneket, ó Jeruzsálem leánya. Nézd, közeleg királyod. Igaz ő és megszabadulást hoz. Alázatosan, szamáron jön, szamárháton, szamárnak csikaján.«” (172:3.4)

Úgy gondolom, ez egy kiváló, egyértelmű leírása a virágvasárnap eseményeinek, és ezt már több száz évvel a tényleges bekövetkezése előtt megjósolták.

Természetesen Jézus nem csak a régi próféták által vezérelve cselekedett, hanem ő maga is számos jövendölést tett. Ezek között szerepel a saját halála és feltámadása, Jeruzsálem pusztulása, egy jövőbeli új korszak és az ő második eljövetele. Jézus jövendölése Jeruzsálem pusztulásáról jól szemlélteti a jövő próféciák révén való megismerésének értékét. Jézus aggódott a tanítványai biztonságáért és egyértelműen elmondta az apostolainak, hogy mi fog történni és mit kell tenniük.

„Miután én eltávoztam, itt maradhattok a városban, még a nehézségek és a keserves üldöztetés ideje alatt is, de amikor végül azt látjátok, hogy a római seregek körülveszik Jeruzsálemet a hamis próféták felkelését követően, akkor tudni fogjátok, hogy a város dúlása küszöbön áll; ekkor meneküljetek el a hegyekbe. A városban lévők és a környéken lakók közül senkit sem hagynak menekülni, és a kívül levőket sem engedik, hogy bemenjenek. Nagy szenvedés jön, mert ezek a nem-zsidók bosszújának napjai lesznek. Miután elhagytátok a várost, ezt az engedetlen népet kardélre hányják és minden nemzethez rabságba vetik; és a nem-zsidók így tiporják el Jeruzsálemet.” (176:1.4)

Az apostolok hittek a Jeruzsálem teljes pusztulásával kapcsolatos, megdöbbentő jóslatban, és meg tudták menteni magukat. Azok, akik nem tudtak Jézus figyelmeztetéséről vagy nem fogadták el azt, szörnyű mészárlásnak estek áldozatul.

Melkizedek, Sálem papja próféta is volt. Megjósolta, hogy a gyermektelen Ábrahám sok gyermek apja lesz és hogy a leszármazottai Egyiptom területére mennek, majd elfoglalják Kánaánt, az „Ígéret Földjét”. Megjósolta Jézus jövőbeli eljövetelét is: „A Melkizedek azt tanította, hogy valamikor a jövőben egy másik Istenfiú jön el olyan húsvér testben, mint amilyenben ő maga is, de ő asszonytól fog születni; és ezért van az, hogy számos későbbi tanító Jézust »örökre a Melkizedek rendjéből való« papnak vagy segédkezőnek tartotta.” (93:3.7)

A kinyilatkoztatóktól tudjuk, hogy miután eltávozott, „Makiventa Melkizedek továbbra is nagy figyelmet fordított azon emberek leszármazottainak a dolgaira, akik hittek ama tanításaiban (…)” (93:10.3). Azt is tudjuk, hogy a Melkizedeknek van „a világ általános jólétére vonatkozóan (…) átfogó terv[e]” (76:5.6) és ami a legfontosabb, „a következő ezerkilencszáz éven át folytatta az együttműködést számos prófétával és látnokkal” (93:10.4). Az a tény, hogy Melkizedeknek átfogó terve van a mi jólétünkre vonatkozóan és hogy együttműködött a zsidó prófétákkal, arra utal, hogy ennek a tervnek az elemei megtalálhatók a tanításaikban.

Az Urantia könyv értékesnek állítja be a prófétákat és megerősíti a prófétai nézőpontjuk igazságát. A szerzők gyakran idéznek a bibliai próféciákból és új megvilágításba helyezik azokat. „Az urantiai feljegyzésekben olykor nagyon nehéz felismerni, hogy pontosan kire is utalnak a »Fenséges« fogalommal. Dániel azonban teljesen megértette e dolgokat. Azt mondta, hogy »A Fenséges uralkodik az emberek országán, és akinek akarja, annak adja azt.«” (43:3.4) És János próféciájának ezt a pontosítását is olvashatjuk az új égről és az új földről: „A Tanító Fiak végső küldetésének eredményéről (…) írta János: »Láttam új mennyet és új földet és az új Jeruzsálemet, mely az Istentől szállt alá a mennyből, elkészítve, mint egy herceg számára felékesített hercegnő.«” (52:7.11)

A történelmi ismereteink alapján számos példát mondhatunk a beteljesült jövendölésekre. Az én egyik kedvencem Jeremiás története. Jeremiás a Kr.e. 6. században élt, közvetlenül Jeruzsálem Nebukadneccár általi elfoglalása előtt. Több mint húsz éven át jövendölt Jeruzsálem pusztulásáról, mielőtt az Kr.e. 586-ban ténylegesen be is következett. Az uralkodók úgy reagáltak üzenetére, hogy figyelmen kívül hagyták a figyelmeztetéseit és börtönbe zárták.

Jeremiás jövendölései nagyon konkrétak és pontosak. Például Jeremiás 4:7-ben ezt olvashatjuk: „Egy nagy oroszlán [Nebukadneccár] felkelt a bozótosból, a nemzetek pusztítója elindult; elhagyta helyét, hogy pusztasággá tegye a te földedet; a városaid lakatlan romokká válnak.” A Jeremiás 20:4-ben pedig ezt találjuk: „Egész Júdát a babiloni király kezébe adom, ő fogja őket fogságba vinni Babilonba.” Jeremiás jövendölései egy további egyértelmű bizonyítékot is szolgáltatnak a prófécia értéke tekintetében. Figyelmeztette az uralkodókat, hogy Babilon meg fogja hódítani Jeruzsálemet, és hogy a nagyobb veszteségek elkerülése érdekében meg kell adniuk magukat. Itt álljunk meg egy pillanatra, és vegyük észre, hogy a zsidó nemzet egész sorsa attól függött, hogy a vezetők elfogadják-e Jeremiás jövendölését. De ők nem hallgattak rá és ragaszkodtak a tisztán emberi nézőpontjukhoz. Az, hogy nem hallgattak Jeremiás tanácsára, a zsidó állam teljes összeomlásához és hetven évnyi babiloni száműzetéshez vezetett.

Egyébként Jeremiás jövendölését az Urantia könyv is megerősíti: „(…) istenkáromló árulásnak tartották, amikor Jeruzsálem megrohamlása idején azt mondta »És én most odaadom mind e földeket Nabukodonozornak, a babiloni királynak, az én szolgámnak kezébe.« Amikor Jeremiás a város feladását tanácsolta, a papok és a polgári vezetők egy sötét tömlöc piszkos vermébe vetették.” (97:6.4)

Az Urantia könyv maga is foglalkozik jövendölésekkel, és számos kifejezett előrejelzést közöl a jövő vonatkozásában. Íme néhány szemléltető példa:

„Miután összefoglaltuk Jézusnak a mennyországról szóló tanításait, engedélyünk van arra, hogy (…) látnoki előrejelzést tegyünk az eljövendő korszakban megmutatkozó országról.” (170:5.1) [Kiemelések a szerzőtől.]

„Az Urantia most ott reszket a társadalmi újraigazodás, az erkölcsi megélénkülés és a szellemi megvilágosodás egyik legelképesztőbb és leglebilincselőbb korszakának küszöbén.” (195:9.2)

„Előbb-utóbb egy másik és még nagyobb Keresztelő Jánosnak kell megjelennie, aki hirdeti majd, hogy »közel az Isten országa« (…)”. (170:5.19)

„Ez a közelgő új társadalmi rend egy évezredig nem fog egészen kiteljesedni.” (99:1.1)

Az Urantia könyv jövendölése, valamint a világi és a spirituális (szellemi) felfogás összeütközése

Ha nyitottak vagyunk a próféciákra és az Urantia könyvet az előrejelzésekre figyelemmel olvassuk, sokat tudhatunk meg a jövőnkről. Vegyük például a modern szekularizmus térnyerését és annak konfliktusát a vallással. Mit tudhatunk meg ennek a küzdelemnek a jövőjéről, és mi lesz a végső kimenetele?

A jövő a jelenből fakad, és ahhoz, hogy megfelelően értsük a jövőnket, meg kell értenünk a jelen körülményeket is. Az egyik ok, amiért az Urantia könyv prófétai tartalmát különösen hasznosnak találom, az, hogy valójában a jelenről is és a jövőről is szól. A világi és a szellemi közötti összeütközés esetében pedig még mélyebb megértésre vezet minket azáltal, hogy bemutatja azokat a történelmi tényezőket is, amelyek a jelenlegi helyzet kialakulásához vezettek.

A szekularizmus története

A közteslényektől tudjuk, hogy a modern szekularizmust két világméretű hatás táplálta: „a tizenkilencedik és a huszadik század úgynevezett tudományának szűklátókörű és istentelen hozzáállása” és „az egyeduralkodó középkori keresztény egyház” (195:8.2). A szekularizmus „(…) az intézményesített keresztény egyház által csaknem teljesen uralt nyugati polgárosultság elleni fokozódó tiltakozásként (…)” indult (195:8.2). Az elvilágiasodás számos előnnyel járt, amelyek hozzájárultak a megerősödéséhez és a jelenlegi népszerűségéhez; elvágta az egyházi ellenőrzés kötelékeit, és elősegítette a türelem, a közösségi szolgáltatások, a demokratikus kormányzás, a polgári szabadságjogok, a tudomány és az oktatás térnyerését.

Az elvilágiasodás előre jelzett erősödése

Azonban a közteslények azt is közreadják, hogy e pozitív eredmények mellett az elvilágiasodás számos nem várt következménnyel is járt. Amikor a negatív fejleményeket elemezzük, nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a kijelentések több, mint hetven [2025-höz képest: kilencven] évvel ezelőtt íródtak. A történelmi ismereteink alapján láthatjuk, hogy az elemzésük rendkívül pontos előrejelzésnek bizonyult a huszadik és a huszonegyedik századi világ eseményeinek irányát illetően. Az elvilágiasodás kimenetelére vonatkozó prófétai előrejelzéseik ma még inkább érvényesek; sőt, megbízható előrejelzőként tekinthetünk rájuk a mi életünk jövőbeli alakulására vonatkozóan. Olyan világban élünk, amelyben az elvilágiasodás és annak küzdelme a vallással egyre nagyobb jelentőséget kap és a betetőzése felé halad.

1935-ben a kinyilatkoztatók egyértelműen figyelmeztettek bennünket az elvilágiasodás miatt várható pusztításra; ezt közölték velünk: „(…) miután az anyagelvűség és a működéselvű világnézet többé-kevésbé legyőzetett, a huszadik századi elvilágiasítás pusztító hatása még mindig lerontja a gyanútlan lelkek millióinak szellemi tapasztalását.” (195:8.1) [Kiemelések a szerzőtől.]

Először is tisztázzuk, hogy az elvilágiasodás milyen nagy veszélyt jelent: lerontja a szellemi tapasztalást. A növényvilágban a pusztulás először a növény növekedésének leállását, majd a növény elrothadását, végül elhalását okozza. Ez pontosan leírja a modern szekularizmusnak a vallásos hitre és a szellemi tapasztalásra gyakorolt hatását. Ez a mai szekularizmus legnagyobb és legálnokabb hatása: tudtunkon kívül eredményesen gátolja és végül elpusztítja a szellemi tapasztalást és a vallásos életet. És ezt hatalmas méretekben teszi, „gyanútlan lelkek millióinak” életét érinti.

Az elvilágiasodás második jelentős hatása a társadalom széthullása. Vegyük például az 1930-as évekkel kapcsolatos alábbi helyzetelemzést és vegyük észre, hogy a közteslények figyelmeztetése a közelgő társadalmi leépülésről teljes mértékben beigazolódott: „Isten nélkül, vallás nélkül a tudományra építő, világias elvszerűség sohasem képes összehangolni az erőit, összhangba hozni az elütő és versengő érdekeit, népeit és nemzeti érzületeit. Ez a világias emberi társadalom, függetlenül a páratlan anyagi vívmányától, lassan széthullik.” (195:88.10)

Akár a házasságról, a családi életről, a közösségekről, az etnikai és vallási konfliktusokról, a nemzeti ügyekről vagy a nemzetközi kapcsolatokról beszélünk, ki kételkedne abban, hogy ilyen társadalmi széthullási folyamatok zajlottak, és hogy ez valóban a mai kor meghatározó jellemzője? Ha pedig a jövőbe tekintünk, be kell látnunk, hogy az elvilágiasodás végleges legyőzéséig folyamatosan szembe kell néznünk a társadalmi széthullás veszélyével.

Az elvilágiasodás harmadik előre jelzett következménye a totalitárius államok megerősödése. A kinyilatkoztatók figyelmeztetnek is erre a veszélyre:

„A világias rend összetörte az egyházi ellenőrzés bilincseit, és most azzal fenyeget, hogy újfajta, istentelen uralmat szerez a mai ember szíve és elméje felett. A zsarnoki, egyeduralmon alapuló politikai állam a tudományos anyagelvűség és a világias bölcselet közvetlen leszármazottja. Amint a világias rend felszabadítja az embert az intézményesített egyház uralma alól, rögtön el is adja rabszolgának az egyeduralmi állam számára.” (195:8.4)

A totalitarizmus meghatározása: „egy kormány által a nemzet összes politikai, társadalmi és gazdasági tevékenysége felett gyakorolt uralom”. Először a Szovjetunióban jelent meg Lenin és Sztálin idején, majd később, az 1930-as években Hitler nemzetiszocializmusa alatt. Benito Mussolini volt az első, aki a totalitarizmus szót használta az általa vezetett olaszországi diktatúra jellemzésére. A totalitárius rendszert minden korábbi zsarnokságtól az különbözteti meg, hogy az egész népességet mozgósítja az állam és a politikai ideológia támogatására. (…) A nagy totalitárius államok felemelkedése a 20. század jellegzetes vonása volt, amely a mai napig tart, és a 21. század legnagyobb politikai kihívását jelenti. (…) A jövőre tekintve bátorsággal kell szembenéznünk az előttünk álló kihívásokkal; és ez a totalitarizmus és a szabadság közötti világméretű küzdelem fogja jellemezni a 21. század első évtizedeit.

A negyedik előre jelzett hatás apokaliptikus jövendölésnek tűnik, mivel a kinyilatkoztatók közelgő háborúra és világméretű katasztrófára figyelmeztetnek minket. A prófécia elfogadásának egyik legnagyobb akadálya a félelem – különösen az ismeretlen és valószínűleg kellemetlen jövővel való szembenézés félelme. A prófétai nézőpont bátorságot és hajlandóságot igényel a tekintetben, hogy őszintén és tisztességgel kövessük az igazságot, vezessen az bárhová is, a következményektől függetlenül. Az elvilágiasodás esetében a kinyilatkoztatók egyértelmű figyelmeztetést fogalmaznak meg számunkra, miszerint ez az istentelen filozófia félelmetes kihívásokkal teli jövőt tartogat. „A huszadik századi világias rend azt erősíti, hogy az embernek nincs szüksége Istenre. De vigyázat! Az emberi társadalomnak ez az istentelen életfelfogása csakis nyugtalansághoz, gyűlölködéshez, boldogtalansághoz, háborúhoz és világméretű végromláshoz vezet.” (195:8.5) [Kiemelések a szerzőtől.]

Figyeljük meg ezt a fordulatot: „csakis (…) -hoz/hez vezet”; ez a jövőnkkel kapcsolatos kijelentést foglal magában, és nagyon eklatáns példája az Urantia könyvben szereplő próféciáknak. A kinyilatkoztatók nem csak megjósolják a jövőt, hanem figyelmeztetnek is rá, ahogyan azt a régi próféták is tették. Más szavakkal: Vigyázzatok, mert valami történni fog! Az elvilágiasodás katasztrofális következményekkel jár, és erre számítanunk kell. A kinyilatkoztatók később, ugyanebben a szakaszban megerősítik és hangsúlyozzák ezt a megállapítást: „A tudomány, az oktatás, az ipar és a társadalom teljes elvilágiasítása csakis összeomláshoz vezethet.” (195:8.13) A „csakis (…) vezethet” fordulat nem hagy kétséget afelől, hogy az elvilágiasodás mit jelent majd a jövőnk szempontjából; a közteslény bizottság ezt a komor értékelést adja: „A huszadik század első harmadában az urantiaiak több emberi lényt öltek meg, mint amennyit az egész keresztény megítéltetési időszakban addig az időpontig megöltek. És ez csak a kezdete az anyagelvűség és a világias rend szörnyűséges aratásának; még ennél is szörnyűbb pusztítás következik.” (195:8.13) [Kiemelések a szerzőtől.]

Hetven [2025-höz képest: kilencven] évnyi történelmünk tanúsítja e jóslat valóságtartalmát. Például a History Channel dokumentumfilm-sorozata a 20. századot „a háborúk évszázadának” nevezte. A „még ennél is szörnyűbb pusztítás következik” jóslat óta Amerika átélte a második világháborút, a koreai háborút, a vietnami háborút, az afganisztáni háborút és két háborút Irak ellen [és még lehetne folytatni a sort]. Más kisebb-nagyobb háborúk is dúltak szerte a világon, például két arab-izraeli háború, az orosz-afganisztáni háború, a kínai polgárháború és az iráni-iraki háború [ezt a sort is lehetne folytatni]. Az első világháborúban nyolc és fél millió katona vesztette életét. Amióta a kinyilatkoztatók megjósolták, hogy ez csak a kezdete a materializmus és az elvilágiasodás szörnyű aratásának, további mintegy harminc millió [és még ennél is sokkal több] katona halt meg háborús körülmények között.

Amíg az elvilágiasodás uralkodik az emberek szívében és elméjében, addig a háború és a pusztítás nem fog véget érni – ez az Urantia könyv előrejelzése. Bátorsággal kell szembenéznünk a jövővel, és bíznunk kell Istenben, hogy megvéd, irányít, megtart és megerősít minket az előttünk álló kihívásokkal való szembenézés során.

Jézus felemelkedése és a szekularizmus bukása

Ha ez lenne a történet vége, akkor valóban nagyon sötét jövő állna előttünk. De ez nem a történet vége. Az Urantia könyvben az ilyen negatív jóslatok mellett számos pozitív prófécia is olvasható. Ezek egy egészen másféle jövőt vetítenek előre s ez nagy reménnyel tölti el a világunkat. Lássuk, hogy a kinyilatkoztatók miként térnek vissza többször is a Jézus felemelkedésével és a szekularizmus bukásával kapcsolatos előrejelzésükre:

„Amikor a jelenlegi babonás lázadás véget ér, akkor majd a jézusi evangélium igazságai ismét dicsőséges fénnyel világítanak meg egy új és jobb utat.” (195:9.1)

„A jézusi vallás egy új és teljesebb kinyilatkoztatása arra rendeltetett, hogy meghódítson egy anyagelvű, világias rendre épített birodalmat és legyőzze a működéselvű természetközpontúságot a világban.” (195:9.2)

„Függetlenül attól, hogy milyen az anyagelvűség és a Jézus tanításai közötti nyilvánvaló összeütközés, egészen nyugodtak lehettek afelől, hogy az eljövendő korszakokban a Mester tanításai teljes győzelmet aratnak.” (195:6.2)

„A vallás most a tudományos elmék és az anyagias hajlamok új korszakának kihívásával szembesül. A világi és a szellemi roppant küzdelmében Jézus vallása végül diadalmaskodni fog.” (195:4.5)

Eleget hallgattuk a rossz híreket, most végre jó híreket hallunk: Ott a fény az alagút végén! Igen, nagy kihívásokkal kell szembenéznünk, de az elvilágiasodás és annak hatásai nem az egyetlen hatótényezők a világunkban. Jézus életének és tanításainak szellemi hatása is jelen van, és végül teljes mértékben diadalmaskodni fog az elvilágiasodás fölött.

Van még egy jó hír: Nem kell egy jövőbeli korszakig várnunk a szellemi diadalra. Az már folyamatban van! Még most is, amikor az elvilágiasodás uralma a bolygónk életében a csúcspontján van, Jézus tanításai kifejtik a hatásukat és győznek az elvilágiasodás mélyen gyökeret vert erői felett. „Jézus tanításai (…) már most lassan győzedelmeskednek a huszadik század anyagelvűsége, működéselvű világnézete és világias rendje felett.” (195:9.3) [Kiemelések a szerzőtől.]

Így, ha az Urantia könyv jövendölésében bízva tekintünk a jövőbe, akkor nemcsak a világi és a szellemi felfogás közötti összeütközések fokozódására számíthatunk, hanem a szellemi erő növekedésére is, és végül bekövetkezik Jézus tanításainak teljes és végleges diadala.

Szellemi reneszánsz – Jézus új kinyilatkoztatása

Van egy további jó hír is, ami különösen releváns a nemzedékünk számára: A könyvből megtudjuk, hogy olyan korban és jövőben élünk, amelyben Jézus igazi tanításainak új, erőteljes újjáéledését fogjuk látni. Ez lesz a következő lépés a vallási evolúciónk terén. Ennek most van itt az ideje!

„Most van itt annak az ideje, hogy a mai eltorzított és megalkuvásba kényszerített kereszténység igazi és eredeti alapjait – Jézus valódi életét és tanításait – az ember újra felfedezze.” (195:9.5)

„Megérett az idő arra, hogy az ember tanúja legyen, amint a tizenkilenc évszázad istentani hagyományai és vallási tantételei közepette az emberi Jézus jelképesen feltámad a halotti sírjából.” (196:1.3)

„A mai műveltséget a jézusi élet új kinyilatkoztatásával kell szellemileg megkeresztelni és az örökkévaló üdvözülésről szóló evangéliuma új felfogásával kell megvilágosítani.” (195:10.1)

Figyeljük meg a szerzők által használt drámai képeket, amelyekkel a korunk jelentőségét hangsúlyozzák; azt mondják, hogy most van itt az ideje, megérett az idő arra, és itt a modern kultúráról beszélnek. Lehet-e kétségünk afelől, hogy most van itt az ideje Jézus új kinyilatkoztatásának? Jézusnak és az ő tényleges tanításainak újjáéledését elősegíteni – valójában ez az Urantia-kinyilatkoztatás nagy célja.

„Milyen felemelő szolgálat lenne, ha ezen a kinyilatkoztatáson keresztül az Ember Fia kiszabadulna a hagyományelvű istentan sírjából, és az élő Jézusként lépne az ő nevét viselő egyház elé és minden más vallás elé is!” (196:1.2)

Azt is megtudjuk, hogy a Jézussal kapcsolatos új kinyilatkoztatás fel fogja emelni a világunkat és a szellemi útkeresés új korszakát fogja elhozni. A rendeltetésünk nem a végső pusztulás, hanem egy nagy, új szellemi reneszánsz, amely teljesen át fogja alakítani és meg fogja újítani az egész bolygót. Az Urantia könyv prófétai utalást tesz ennek a szellemi reneszánsznak a bekövetkeztére a világi oktatás tekintetében is: „Még a világias oktatás is tudna segíteni ebben a nagy szellemi megújhodásban, ha több figyelmet fordítana arra, hogy megtanítsa az ifjúságot, hogy miként fogjon az élettervezéshez és a jellemfejlesztéshez.” (195:10.17)

A szerzők egyértelműen megjósolják ezt az új korszakot, és hangsúlyozzák, hogy ez a szellemi reneszánsz nem valahol a távoli jövőben vár ránk, hanem itt áll, közvetlenül előttünk. Az egész könyv egyik legpozitívabb és legreményteljesebb jóslata, amely egy nagyon biztató és izgalmas jövőt jövendöl, hetven [2025-höz képest: kilencven] évvel ezelőtt született: „Az Urantia most ott reszket a társadalmi újraigazodás, az erkölcsi megélénkülés és a szellemi megvilágosodás egyik legelképesztőbb és leglebilincselőbb korszakának küszöbén.” (195:9.2)

A nekünk szóló felhívás

Milyen szerepet fogunk játszani ebben a nagy küzdelemben, mely Jézus tanításai és a világunkat uraló világi szemlélet között zajlik? Lesz-e bátorságunk szellemtől született életet élni és Jézus tanításait követni? A kinyilatkoztatók biztosítanak minket arról, hogy éppen az olyan válságos időkben, mint amilyennel most szembesülünk, bontakozhat ki egy nagy, új kinyilatkoztatás.

Az Urantia könyv valójában arra hív minket, hogy csatlakozzunk Jézus új kinyilatkoztatásához; a közteslények pedig a jövőnk vonatkozásában nagyon is pozitív képpel adnak ösztönzést számunkra a személyes részvétel egyedülálló lehetőségével kapcsolatban. „A felhívás arra a kalandra, hogy az ember az ország jézusi testvériségének szellemi újjászületése révén egy új, átalakított emberi társadalmat építsen, mindenkit kell hogy lelkesítsen, aki hisz őbenne, hiszen az embereket nem kavarta fel semmi azóta, hogy az ő húsvér testbeli társaiként jártak a földön.” (195:10.6) [Kiemelések a szerzőtől.]

Micsoda kaland! Milyen izgalmas lehetőség! Gondoljunk csak bele: arra vagyunk hivatottak, hogy részesei legyünk Jézus új kinyilatkoztatásának, amely át fogja alakítani a társadalmunkat, diadalmaskodni fog az elvilágiasodás felett és egy ragyogó, új korszakba fogja átvezetni a világot.

„A vallásnak új vezetőkre van szüksége, olyan szellemi beállítottságú férfiakra és nőkre, akik mernek kizárólag Jézusra és az ő egyedülálló tanításaira támaszkodni. Ha a kereszténység kitart amellett, hogy figyelmen kívül hagyja a szellemi küldetését, miközben továbbra is a társadalmi és anyagi gondokkal lesz elfoglalva, a szellemi újjászületésnek meg kell várnia a jézusi vallás ezen új tanítóinak eljövetelét, akik kizárólag az emberek szellemi megújításának szentelik magukat.” (195:9.4)

Bár nemigen vagyunk felkészülve rá, az Urantia könyv úgy tűnik, arra hív minket, hogy olyan új tanítókként és vezetőkként működjünk, akik elősegítik ezt a szellemi megújulást. Végül is megkaptuk Jézus új kinyilatkoztatását, és az ő tényleges tanításainak újjáéledése fogja átalakítani a világunkat.

Különös figyelmet érdemel az, hogy bizony arra vagyunk hivatottak, hogy kizárólag Jézusra támaszkodjunk és kizárólag az emberek szellemi megújulásának szenteljük magunkat. Ez sokkal nagyobb feladat, mint pusztán az Urantia könyv terjesztése. Ez [mármint a könyv terjesztése] nemes vállalkozás, de meg kell értenünk, hogy nem ez az, amire az Urantia könyv hív minket. A közteslények azt is közölhették volna velünk, hogy most az Urantia könyv terjesztésére van szükség, hogy erre a munkára vagyunk hivatottak és hogy az Urantia könyv világszerte történő elfogadásával eljön az új korszak. Csakhogy nem ezt mondják! Ehelyett arra hívnak minket, hogy kizárólag Jézusra támaszkodjunk, érjük el a saját szellemi átalakulásunkat és mások szellemben való megújulását.

Azok tekintetében, akik válaszolnak erre a szellemtől született vezetőkkel kapcsolatos felhívásra, ismét csak azt látjuk, hogy nagy siker várható. És ez a siker nem korlátozódik a szellemi világra. Ezek az új vezetők alapvető változásokat fognak előidézni az emberi élet teljes spektrumában a Földön. Látva a bolygónk szomorú helyzetét, ez valóban örvendetes hír. Íme, ezt jósolják: „Ekkor majd ezek a szellemtől született lelkek gyorsan pótolni fogják a világ társadalmi, erkölcsi, gazdasági és politikai újjászervezéséhez szükséges vezetést és ösztönzést.” (195:9.4)

Összefoglalás és következtetések

A nyugati gondolkodás több mint háromszáz éve egyre inkább elvilágiasodik. Ez a tudattalan és fel nem ismert szekuláris hozzáállás annyira elterjedt, hogy mind a keresztény hívek, mind az urantiai vallási beállítottságú emberek többségénél megtalálható. Ez a „meggondolatlan szekularizmus” sokakat arra késztet, hogy figyelmen kívül hagyják a jövendöléseket, és kételkedjenek azok érvényességében és hasznosságában.

Az ilyen világias kétkedéssel és szkepticizmussal ellentétben a prófétai nézőpont azt állítja, hogy végső soron nem az ember, hanem az Isten irányítja az emberi beteljesülést. Az Isten ismeri a jövőt, és prófétai kinyilatkoztatások révén fel is tárja előttünk. A prófécia azért hasznos számunkra, mert lehetővé teszi, hogy túllépjünk a korlátozott emberi nézőpontunkon és magasabb, isteni nézőpontból kapjunk rálátást a világ ügyeire. A prófécia révén jobban meg tudjuk érteni és el tudjuk fogadni a világ eseményeinek alakulását. És ami a legfontosabb: a jövő ismeretében jobban felkészülhetünk arra a jövőre.

Ha az Urantia könyv őszinte tanulmányozói fenntartások nélkül megvizsgálják a bizonyítékokat, akkor világos és meggyőző indokokat találnak a jövendölések elfogadására, olyanokat mint:

  1. Jézus próféta volt. Számos előrejelzést tett, többek között Jeruzsálem pusztulásával és a második eljövetelével kapcsolatban. Ifjúkorában a zsidó prófétákat tanulmányozta, felnőttként pedig azok kijelentéseinek tükrében munkálkodott az életküldetésén.

  2. Melkizedek szintén próféta volt. Megjósolta, hogy a gyermektelen Ábrahám a zsidók ősatyja lesz, és hogy Jézus eljön majd. Különösen jelentős az a tény, hogy van terve a bolygónk rendjének helyreállítására és hogy ténylegesen is együttműködött az Ószövetség prófétáival.

  3. A történelmi ismereteink alapján számos egyértelmű példát tudunk mondani beteljesült próféciákra. Jeremiás jóslata Jeruzsálem pusztulásáról és a babiloni fogságról is ezek között említhető.

  4. Az Urantia könyv elismeri a prófétai működés értékét, általánosságban alátámasztja a próféciák érvényességét, és gyakran megerősít és elmagyaráz konkrét jövendöléseket is.

  5. Az Urantia könyv maga is számos „látnoki előrejelzést” tartalmaz. Az egyik ilyen – ami számunkra is különös jelentőséggel bír – a közelgő új korszakra, a szebb jövőre vonatkozó előrejelzés.

Ezek és más megfontolások is arra késztetnek, hogy óvakodnunk kell a modern kor szekuláris elfogultságától, és nyitottnak kell lennünk a próféciák érvényességére és értékére.

Ha az Urantia könyvet a prófétai tartalomra figyelemmel tanulmányozzuk, sokat megtudhatunk a jövőnkről. Ha a világi és a szellemi felfogás közötti összeütközést vizsgáljuk, akkor a csodálkozó tekintetünk előtt megjelenik e nagy küzdelem múltjának, jelenének és jövőjének kibontakozása. Az elvilágiasodás, mely egykor pozitív célokat szolgált, mára olyan mértékben elterjedt mindenütt, hogy egészen uralma alá hajtotta a világunkat. Olyan korban élünk, amikor a materialista szekularizmus súlyos következményei mindenütt nyilvánvalóak. A huszadik századi szekularizmus keserű gyümölcsei közé tartozik a szellemi tapasztalás leromlása, a társadalmak széthullása, a totalitárius államok megerősödése, az ellenségeskedés, a háborúk és a világméretű katasztrófák. Egy ilyen jövő kihívásaival való szembenézés bátorságot és Istenbe vetett bizodalmat igényel, mert szükségünk van az ő védelmére, útmutatására, kiszámíthatóságára, vigaszára és támogatására.

Az elvilágiasodás és annak gonosz hatásai azonban nem az egyetlen hatóerők, amelyek a világunkban működnek, és mi sem arra vagyunk hivatottak, hogy csak úgy tűrjük annak pusztításait. A jézusi élettel példázott tanítások még ma is kifejtik a hatásukat, megállítják és legyőzik az elvilágiasodás fenyegetését. Jézus új kinyilatkoztatása arra rendeltetett, hogy teljes győzelmet arasson az elvilágiasodás mai birodalma felett. Jézus tényleges tanításainak ez az újjáéledése fogja alkotni a bolygónk vallási evolúciójának következő szakaszát. Ennek kibontakozásával egy új korszakba lépünk, amelyet a szellemi megvilágosodás, az erkölcsi felemelkedés és a társadalmi haladás jellemez s ennek során tanúi leszünk a világ gazdasági és politikai átszerveződésének. Ez az új korszak nincs messze; már ott vagyunk a kapujában. Az Urantia egy nagyszerű, új szellemi megvilágosodás küszöbén áll.

Az Urantia könyv egyértelműen arra buzdít minket, hogy csatlakozzunk ehhez a nagy szellemi vállalkozáshoz, és biztosít minket arról, hogy éppen az olyan zavaros időkben, mint amilyenekkel most szembesülünk, születnek meg nagy, új kinyilatkoztatások. Ha megfelelünk a három konkrét követelménynek – azaz annak, hogy a szellemtől szülessünk, hogy csakis Jézusra és az ő tanításaira támaszkodjunk, és hogy kizárólag mások szellemi megújulásának szenteljük magunkat –, akkor egyedülálló lehetőség nyílik előttünk. Az Urantia könyv által megjövendölt azon új tanítók és vezetők között lehetünk, akik világosságot hoznak a sötétségbe merült bolygónkra és elősegítik egy ragyogó, dicsőséges új korszak, egy szellemi reneszánsz beköszöntét!

 

Forrás:

  • Thomas, P.: Prophecy and The Urantia Book. In: Fellowship Herald, Vol. 7, Summer 2006.

Magyar fordítás:

  • Cseh Gábor (2025). CC BY-NC-ND HU.

 

Szerző
Thomas, P.
Év
2025

Címkék

Hozzászólások