(Az andita faji jelleg megjelenése a kínai népességben)
Olvasóköri gondolatok 80
A „Historia Universalis” internetes oldal többek között a következőt írta 2021. június 09-én, a kínai Lijian településsel kapcsolatban, mely máshol Liqian vagy Likian írásmódban szerepel.
A „lakosaik 46%-ának egyértelműen európai tulajdonságai vannak: világos szemek, göndör, barna színű haj, sőt még sasorr is.” (Gépi fordítás)
Hasonlóan ír az „Ancient History Revived” oldal a 2025. december 11-i közlésében: „Az északnyugat-kínai Likian óvárosa régóta lenyűgözte a történészeket és a genetikai kutatókat, mert néhány lakosa nem gyakori fizikai tulajdonságokat mutat a régióban. Az olyan tulajdonságok, mint a világos színű haj, kék vagy zöld szemek, a világosabb bőr és a kiemelkedő orrformák arra vezettek, hogy ezek a közösségek az évszázadokkal ezelőtt érkezett idegenektől származhatnak.” (Gépi fordítás)
A tapasztaltak magyarázataként van olyan feltételezés, mely szerint az eltérő faji sajátosságok korábban elfogott és letelepített római katonáktól erednek.
Azonban az ötödik korszakos kinyilatkoztatás alapján más magyarázat kínálkozik a Liqianban tapasztaltakra.
A jobb megértés érdekében távolabbról indulva, a következőket tudhatjuk meg a mai Kína északi vidékén élő világos hajszínű, kék és zöld szemű emberek eredetéről.
A bolygónk emberi faja kilenc, korábban megjelent emberfajta különböző arányú keveredéséből áll. Ebből hét emberfajta evolúciós úton fejlődött ki, kettő pedig behozott, a korszakos kinyilatkoztatások átadása céljából érkezett emberfajta volt.
A hét evolúciós emberfajta közé az ősi andoni emberek és a tőlük leszármazott hat eredeti színes emberfajta tartozott.
„A világon ma már nincsenek tisztavérű emberfajták. A korai, eredeti evolúciós színes fajtákat a világon ma már csupán két fennmaradt fajta képviseli, a sárga ember és a fekete ember; és még e két emberfajta is erősen keveredett a már kihalt színes népekkel.” (82:6.1)
A bolygónk kilencedik emberfajtáját Ádám és Éva alapította. „Ádámnak és az utódainak kék szemük volt, és az ibolyaszín fajtához tartozó népeknél a világos bőrszín és a világos – az aranyszőke, a vörös és a barna – hajszín volt a jellemző.” (76:4.1)
Miután Ádám és Éva a vétek miatt halandóvá vált, elhagyták az első Kertet és a leszármazottaikkal, valamint az őket támogató emberekkel Mezopotámiában, a Tigris és az Eufrátesz folyók közötti térségben telepedtek le. Itt, Krisztus előtt 35.000-től az ádámi leszármazottak magas műveltségű államot tartottak fenn, miközben elkezdték a fokozatos terjeszkedést Észak-Mezopotámia felé, majd pedig elfoglalták az akkor még termékeny turkesztáni térséget is. Az ádámfiak Kr.e. 27.000-től már jelen voltak Turkesztánban (79:1.1).
A fokozatos, eleinte békésnek mondható terjeszkedés során az ádámfiak észak és északkelet felé tartó csoportjai keveredtek a nodfiakkal és az evolúciós emberfajták arra érdemesnek tartott egyedeivel. Az így létrejött emberi fajtaváltozatot nevezik a kinyilatkoztatók andita fajtaváltozatnak. „Az andita népek a tisztavérű ibolyaszín emberfajtának és a nodfiaknak, továbbá az evolúciós népeknek az elsődleges keverékei voltak.” (78:4.1)
Az anditák kevert, de fejlett népként építettek az ádámi és a megmaradt nodfi műveltség elemeire. Szívesen utaztak felfedezőként és kereskedőként, továbbá megjelent bennük a katonai hódítás vágya is.
A Turkesztánt elhagyó anditák két irányban mentek tovább. Észak felé Európa irányába és keleti irányba, ahol településeket hoztak létre Hszincsiang területén, a Tarim folyó medencéjében, mely térség Kr.e. 12.000-ig, a lassú kiszáradási folyamat kezdetéig, termékeny területnek számított.
A Kelet-Ázsia felé tartó anditák elsősorban telepesek, illetve kereskedők voltak. A Tarim folyó völgyében és a Tibettel határos térségben hozták létre azokat a településeiket, amelyek csaknem tizenötezer éven keresztül léteztek (79:1.2). Itt kereskedtek és keveredtek a keleten élő sárga emberekkel és az északon élő andonfiakkal. Ez a folyamat Kr.e. 17.500 és a Kr.e. 2.300 között állandó volt.
Kr.e. 13.000-ben a Tarim völgyi „(…) anditák jelentős számban keltek át a Ti Tao hegyszoroson és települtek le a Sárga folyó felső szakaszának völgyében a Kanszu területen lévő települések között. Majd keleti irányban behatoltak Honanba, ahol a legfejlettebb települések helyezkedtek el. Ez a nyugat felőli beszivárgás nagyjából felerészben andonfi és felerészben andita volt.” (79:7.1)
Ezek a korai andita emberek nagyobb arányban hordoztak magukban az ádámi vért, mint a jelenlegi észak-európai embercsoportok. A korai anditák örökítő anyagában az ádámi vér egynyolcad és egyhatod közötti arányban volt jelen (78:4.1).
Szintén nagyobb létszámban érkeztek mezopotámiai anditák Kr.e. 8.000 és 6.000 között a Tarim völgyébe. Miután elérték Hszincsiangot, „(…) keveredtek az andita-sárga helyiekkel. E faji egyesülés rátermett egyedeinek többsége később eljutott Kínába és nagymértékben hozzájárult a sárga emberfajta északi csoportjának közvetlen fejlődéséhez.” (78:6.4)
„Nem az anditák nagy száma, és nem is a magasabb műveltségük, hanem a velük való összeolvadás volt az, ami egy sokszínűbb fajtát hozott létre. Az észak-kínaiak elég andita vért kaptak ahhoz, hogy az enyhe késztetést jelentsen az amúgy is tehetséges elméjük számára (…)” (79:7.3).
A fentieket azért fontos tudni, mert Liqian (骊靬), jelenlegi nevén Zhelaizhai (者來寨), egy kis vidéki település Kanszu tartományban, a Góbi-sivatag szélén. Vagyis a helység a régi andita vándorlások keleti szakaszán fekszik. A Wikipédia szerint Liqian több mint 300 km-re található Lanzhoutól, a fővárostól, és több mint 60 km-re a legközelebbi várostól, Jinchangtól (金昌市), a régi Selyemút mentén. A Selyemút annak az ősi kereskedelmi útnak az elnevezése, amely évezredeken át Mezopotámiát kötötte össze a korai Kína fejlett térségeivel (79:7.6).
„A korai kínai híradások említik a Sárga folyó melletti békés településektől északra élő vörös hajú vándor népeket, és a szőke-andita és a barna-mongol fajtáknak a hosszú idővel ezelőtti, tarim-medencei jelenlétéről hű képet mutató festmények még ma is fellelhetők.” (79:1.8)
Tehát Liqian több mai polgárának világos bőre, haja és szeme a régi andita elődöktől való leszármazásra utal.
A számmal jelölt tartalmak forrása az Urantia könyv.
Hozzászólások