A jövő szellemi tanítói
Mottó: „Mihelyt hozzáfogsz, hogy megtaláld Istent a lelkedben, rövidesen egyre inkább felfedezed őt más emberek lelkében és végül egy hatalmas világegyetem minden teremtményében és teremtésrészében is.” (155:6.13)
A szellemi testvériség társadalmi testvériségként való működéséről számunkra Jézus adott először tanítást. Jézus azon nép emberei közé született, akik hittek ugyan egy mindenek fölött álló istenben, de nem voltak tisztában azzal, hogy ez az Isten milyen és mit kínál az embereknek – nem csak a hébereknek.
Jézus volt az első, aki azt kérte a követőitől, hogy ismerjék fel az Atya pártatlan szeretetén alapuló szellemi testvériség értékét, majd ezt éljék is meg a társadalmi testvériség kibontakoztatása révén – először a bolygón, majd pedig világegyetemi szinten. Mert Jézusnak más bárányai is vannak. S a célja az, hogy az Ő fennhatósága alatt levő mindenségrészben egy akol és egy pásztor legyen (165:2.9).
Jézus imádkozhatott volna így is, „Én Atyám, ki a menyben vagy”, de nem tett így, mert tudta, hogy az Egyetemes Isten minden más földi és nem földi személynek is a szellemi Atyja. Jézus olyan imát tanított a követőinek, amelynek értő elmondása az egyéneket arra a felismerésre vezeti, hogy ők egy világegyetemi szintű közösség tagjai. Ha ugyanis a Jézus által tanított szellemi testvériség egyetemes, akkor az ebből következő társadalmi testvériségnek is egyetemesnek kell lennie.
A jövő szellemi tanítói számára az Isten atyasága és a személyiséggel bíró teremtmények testvérisége még a természeti törvényeknél is magasabb rendű valóság. Ugyanis a természeti törvények azért léteznek, hogy az emberek felismerhessék és a fejlődésük alapjává tehessék az Atyaság és a testvériség eszméit, a szellemi szinteken pedig ezek eszményképeit.
A jövő szellemi tanítóinak működési mintája Jézus lesz, aki mindig a mennyei Atyjához fordult, ha az emberi értelmét meghaladó kihívással szembesült.
„Jézus szokása mindig is az volt, hogy amikor bármiféle új vagy komoly döntés elé került, visszavonult a saját szellemével való közösségbe, hogy megtudja az Isten akaratát.” (136:4.10)
Az Isten akaratának keresése a személyek magas szintű megelégedésének és az emberi társadalom célzott fejlődésének is az alapfeltétele.
De a jövő tanítója azt is tudja, hogy Jézus csak a saját szellemi küldetése kapcsán felmerült kérdésekben kereste a mennyei Atyja akaratát, s nem jövedelmező kereskedelmi lépések meglátásához kért iránymutatást. Az Atya a gyermekei szellemi előrejutásában érdekelt, ezért bármely élethelyzetben kész támogatni azt, aki ilyen céllal keresi, kérdezi Őt.
Mivel Jézus szellemi fejlődésre vonatkozó igéi nem múlnak el, ezért a jövő tanítói is egyetemes, nem múló igazságokat fognak hirdetni. Ennek érdekében a korszakos kinyilatkoztatásokra kell alapozniuk a közlendőiket. „Az Urantia jövőjét kétségkívül a vallási igazság – az Isten Atyasága és az összes teremtmény testvéri viszonya – tanítóinak megjelenése fogja jellemezni.” (92:5.16)
Csak a korszakos kinyilatkoztatásokon alapuló tanítások biztosíthatják, hogy az Istenről – aki Atya is – helyes képpel rendelkezzünk. Jézus sem szégyellt soha az Atyára hivatkozva tanítani.
Az a véleményem, hogy a jövő tanítói szabad emberek lesznek, mivel senki más szekerét nem akarják tolni, csak az Istenét, ugyanis megértették azt a szellemiséget, melyet Jézus mindig is képviselni fog.
A jövő tanítói tudják, hogy Jézus senkit nem akar a hátán, az illető akarata ellenére az Atyához vinni. Mivel az Istenhez való hűség személyes meggyőződésen alapul, ezért a jövő tanítói ezt fogják elősegíteni mások esetében is. Mivel tanítani fogják, hogy a képességei szerint mindenki felelősséggel tartozik magáért, ezért felelősséget ők sem vállalnak át másoktól. Éppen ezért nem, vagy csak nagyon ritkán adnak tanácsot kéretlenül.
E tanítók tudni fogják, hogy minden evolúciós eredetű személy azonos szellemi ranggal bír, ezért az embereket az Atya gyermekeinek és a saját szellemi testvéreiknek tekintik, akiket igyekeznek úgy szeretni, amint ezt Jézus is tenné a helyükben.
A jövő szellemi tanítói nem akarják a sérelmeiket megbosszulni. Értik Jézus kereszten mondott szavainak mélyebb jelentéseit: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek.” (187:2.4) Így tisztában vannak azzal is, hogy a szellemi hívő még a legnagyobb bajban is bírja az Atya támogató közelségét.
A jövő tanítói nem érdekesek, hanem hasznosak akarnak lenni az emberek számára. Figyelnek az előttük állóra, és annyi fényt kínálnak neki, ami segít látni, de nem vakít el.
Tisztában vannak azzal, hogy csak arról tudnak hitelesen tanítani, amiben ők is hisznek, ami őket is lelkesíti. De tudják azt is, hogy amit az Isten révén ők megtanultak, azt az Atya a többi gyermekének is meg akarja mutatni. Vagyis tudják, hogy az esetleges szellemi előnyük csak időleges, és nem kiváltság, hanem felelősség. A jövő szellemi tanítói az Atya számára akarnak követőket, nem maguknak. S bár dicsőséget nem keresnek, de gyakran örülnek annak, aminek az Isten és az ember is örül.
A jövő tanítója nem olyan lesz, mint a középkor misztikusa, ugyanis tudja, hogy a Mestere, Jézus sem volt az. Miközben Jézus az Atyára figyelt és gyakran megélte irányában a hála örömét, mindig követhető utat mutatott az embereknek.
Eljön majd az idő, amikor a bolygónk minden Isten felé törekvő embere a szellemi út tanítója lesz. S nem csak e bolygón, hanem más evolúciós világok számára is (55:3.11).
Aki az Isten gyermekének tartja magát, annak illik szoknia az isteni léptékű gondolkodást. Barátkoznia kell a működés egyetemes rendjével, a szellemi felemelkedés útjával és a létezés síkjain átívelő világegyetemi testvériséggel.
Úgy gondolom, hogy aki a fentiekre törekszik, az már a jelenben is a jövő tanítója lehet.
Hozzászólások