A lét kalandjaiból
Mottó (1): „Egyetlen személyiséggel rendelkező teremtményt sem lehet az örök kalandra kényszeríteni; az örökkévalóság kapuja csakis a szabad akarattal rendelkező Isten szabadakaratú fiainak szabadakaratú választására válaszul tárul fel.” (5:6.12)
Mottó (2): Ha az ember jobban megszeretné érteni a mennyei Atyát, akkor az ajándékozó szeretetéből kell kiindulnia. Ha ugyanis az ember nem így tesz, akkor abból nem lesz számára fejlődés, csak megbotránkozás. Jézus élete, majd pedig az, ahogy meg kellett halnia, két különböző emberi hozzáállás eredménye.
Kaland az Isten számára, amikor tökéletes emberré kell válnia, és kaland az ember számára, ha megistenülhet, mert a személyiség jegyeiben egyesített, a jellemében pedig tökéletes lesz. Ha az ember a végtelen fejlődési utat választja, akkor az örök kaland lehetőségét választja.
„Könnyű lenne az Egyetemes Atyának minden halandót tökéletes lénnyé tenni, tökéletességet adni nekik az ő isteni szava által. De az megfosztaná őket ama kaland és felkészülés csodálatos élményétől, mely a hosszú és fokozatos befelé irányuló felkapaszkodással jár, egy olyan élménytől, melyet csakis azok szerezhetnek meg, akik elég szerencsések ahhoz, hogy az élő létezést a legelején kezdhetik.” (32:3.11)
A mennyei Atyában való hittel együtt járó kalandcsomag a következő lehetőségeket bizonyosan tartalmazza a kezdettel bíró, de öröklétre elhívott értelmes teremtmények számára.
1) Az örök kaland a szellemi út választásával kezdődik a Földön.
Jézus mondta a követőinek: „Mikor a gyermekeimben végre tudatosul az isteni jelenlét (a Gondolatigazító) bizonyossága, e hit kiterjeszti majd az elmét, megnemesíti a lelket, megerősíti a személyiséget, fokozza a boldogságot, elmélyíti a szellemérzékelést és megnöveli a szeretni tudás és a szeretetreméltóság képességét.” (159:3.12)
2) A második kalandlehetőség a szellemi képességek fokozatos megszerzésében áll. E képességek egy része már a hústesti élet során is használható. A jövőben, a szükséges erkölcsi feltételek meglétét követően, ezeket a képességeket az iskolákban is oktatni fogják. Ilyen szellemi képesség például a lélek és az elme kiterjesztése (48:6.32; 55:5.5).
„Bár Jézus azt tanította, hogy a hit, az egyszerű, gyermeki hit a kulcs az ország kapujához, azt is tanította, hogy miután a hívő gyermek belépett a kapun, ott vannak az igazságosság egyre feljebb vivő lépcsőfokai, melyeken minden hívő gyermeknek fel kell mennie annak érdekében, hogy az Isten erős fiait jellemző szellemi képességek teljességének eléréséig növekedjenek.” (170:3.2)
3) A harmadik kaland az Isten Atyaságán és az emberek szellemi testvériségén alapuló új társadalmi rend felépítése a bolygón.
Jézus evangéliumának üzenete felhívás arra, „hogy az ember az ország jézusi testvériségének szellemi újjászületése révén egy új, átalakított emberi társadalmat építsen” (195:10.6). „Ha a keresztény egyház felmerné karolni a Mester programját, a láthatólag közömbös ifjak ezrei rohannának, hogy csatlakozzanak egy ilyen szellemi vállalkozáshoz, és nem haboznának végig kitartani e nagy kalandban.” (195:10.10)
4) A negyedik kaland abban a sokirányú lehetőségben áll fenn, hogy a szellemi fejlődés földi és égi szakaszai során különféle, nagyszerű lényekkel ismerkedhetünk meg.
„A felemelkedési létpálya minden szakaszában minden megismerhető személyiség barátságos és társaságkedvelő lesz” (7:1.6). „Egyfajta szellemi összetartozás van bármely világhoz, fajhoz, nemzethez vagy hívő egyének csoportjához tartozó szellemi és szellemivé vált személyiségek között. Közvetlen szellemi természetű vonzás fedezhető fel a hasonló ízlésű és ugyanarra vágyó, szellemi gondolkodású személyek között. A rokonszellemek kifejezés nem üres szófordulat.” (25:7.3)
5) Az ötödik kalandlehetőség a lét egyre magasabb létsíkjai pazar környezeti viszonyainak felfedezése.
„Ha szeretitek (a bolygónk) az Urantia virágait, cserjéit és fáit, akkor a szemetek gyönyörködhet majd az Edentia (a csillagvilágunk központja) mennyei kertjeinek növénytani szépségében és virágos tündökletességében. De az én képességeimet meghaladja, hogy a halandói elme számára megfelelő fogalmat találjak a mennyei világok szépségeire. Tényleg nem látott még emberi szem oly nagyszerű dolgokat, mint ami a halandói-felemelkedési kaland e világain rátok vár.” (43:6.8)
6) Izgalmas lehetőségeket kínál az Istennel való együttmunkálkodás is.
„Minden dolog szent azok életében, akiket a szellem vezet; vagyis akik az igazságnak alárendeltek, akiket a szeretet nemesít meg, akiket irgalom vezérel és akiket tisztességesség – igazságosság – korlátoz.” (155:6.11)
7) Felelősségteljes kaland a külső tér most alakuló világegyetemeiben majdan kifejlődő értelmes lények igazgatásában való közreműködés is.
„Úgy hisszük, hogy az Igazítóval eggyé kapcsolódott halandók a végleges rendű társaikkal együtt arra rendeltettek, hogy valamilyen formában közreműködjenek az első külső térszint világegyetemeinek igazgatásában. Szemernyi kétségünk sincs afelől, hogy e hatalmas galaxisokból egykor majd lakott világegyetemek lesznek.” (112:7.17)
8) A szellemi fejlődés magas szintjére lépők számára lehetőségként kínálkozik egy választott, egyetemes igazságú gondolat tényleges lénnyé való alakítása (22:7.6), ami teremtésnek is mondható (22:7.1).
Az így létrehozott lény-fiak „eszméket, eszményképeket és tapasztalást testesítenek meg” (22:7.10), melyeknek szellemi szintű kifejezőivé válnak a jövő véges szint fölötti korszakai számára.
9) De kaland lesz a távoli jövőben a véges fölötti létszint felfedezése is, mely az abszolút előszobájának mondható.
A „jövőbeli, tökéletessé tett nagy világegyetem igencsak különbözni fog a maitól. Nyoma sem lesz már a tér-galaxisok szervezéséhez kapcsolódó izgalmas kalandoknak, az idő bizonytalan világain való élet-megtelepítési folyamatoknak, és az összhang kifejlődésének az őskuszaságból,
- a szépség kifejlődésének a bennfoglalt lehetőségekből,
- az igazság kifejlődésének a jelentéstartalmakból és
- a jóság kifejlődésének az értékekből.
Az idő-világegyetemek ekkorra már elérték véges beteljesülésüket. Talán egy darabig nyugalom lesz, nyugalom az evolúciós tökéletesedés érdekében folytatott korszakos küzdelemtől. De nem sokáig!” (117:7.17)
Az Isten kalandjaiból:
„Az Atya Isten szereti az embereket; a Fiú Isten szolgálja az embereket; a Szellem Isten az Atya Isten megtalálásának egyre feljebb jutást hozó kalandjára készteti a világegyetem gyermekeit” (3:6.8). Vagyis az ember küzdelme az isteni működés kalandja is. Mert kaland az Isten számára
- a Teremtés,
- az Atya önmagából való részeinek, a Gondolatigazítóknak az elküldése az értelmes emberekhez,
- a Teremtő Fiú emberként való megszületése, annak vállalása, „hogy a teremtményeinek alakját és tapasztalásait magára veszi” (21:3.24),
- de ilyen isteni kihívás az emberek számára való szellemi segédkezés is.
Hozzászólások