Név- és fogalomhatározó

Név- és fogalomhatározó

„A”
- Abaddon: 53:1.5 Kaligasztia kíséretének vezetőjeként a Lucifer-féle lázadáshoz csatlakozott.
- abandonterek: 37:9.12 A Nappalok Elődeinek és a hét Tükröző Szellemnek az Orvonton központján lakozó, de ki nem nyilatkoztatott közvetítői teremtették őket. „Az Uverszán tartózkodó eme létpolgárok jelenleg a világuk szokványos ügyeit igazgatják a Fiúval eggyé kapcsolódást megélt halandók uverszai testületének közvetlen felügyelete alatt.” 55:6.6 A felsőbb-világegyetem nyelvét tanítják azokon a bolygókon, amelyek már régóta a fény és élet hetedik szakaszában vannak.
- Abimelek: 93:9.3 Megszerezte magának Ábrahám feleségét, Sárát.
- Abdiás: 97:5.4 Héber látnok, aki az első Ésaiás működését követően munkálkodott Míka kortársaként. Abdiás megerősítette és megszépítette a léleknek megnyugvásul szolgáló, első Ésaiás által hirdetett jó hírt. Támadta a papok által kikényszerített áldozási és szertartás rendszert. Ha nem lett volna a papok makacs ellenállása, Míka és Abdiás lerombolta volna a héber imádási szertartás véres rendjét.
- ABSZOLUTA: 42:2.3-2.5 A térpotenciál elnevezése az Uverszán. A Korlátlan Abszolút megkérdőjelezhetetlen szabad térjelenléte, világegyetemi erő-tér potenciálja. A valóság előtt létező. Csak az Egyetemes Atya személyes hatalmára érzékeny, bár az Elsőrendű Fő-erőszervezők jelenléte képes módosító hatást gyakorolni rá. A Paradicsom Szigetéből örökmód kiáradt világegyetemeket is magába foglalja.
- abszolút: 56:9.7 E fogalom csak a végtelenségben korlátlan. 115:1.3 Korlátlanul örökkévaló, öröktől való létezésben fennálló jellegű. 115:3.1 Fogalmilag határtalan, elsődleges valóság.
- Abszolút: 115:1.3 Korlátlanul örökkévaló, öröktől való létezésben fennálló jellegű. 115:3.1 Fogalmilag határtalan, elsődleges valóság. 115:3.9 Az Eredeti, a Tényleges és a Magvábanvaló létezési szakaszainak kölcsönös egymásra hatása hozza létre a végtelenségen belül azokat a feszültségeket, melyek a világegyetemi növekedések lehetőségét eredményezik. A növekedés a Hétszeres, a Legfelsőbb és a Végleges természetéhez tartozik. Lásd még → „Abszolút Eredeti szakasz” → „Abszolút Tényleges Szakasz” → „Abszolút Magvábanvaló szakasz”
- Abszolút (Isten): 0:11.15 A korlátozott és a korlátlan abszolút az Egyetemes Abszolútban egyesül tökéletesen és isteni módon. „A lényegét tekintve mind a három egy Abszolút.” Bár a végtelent el nem érő szinteken eltérő működést mutatnak, de a végtelenségben EGYEK. 106:8.16 Az Abszolút az „Istenségi az Egyetemes és a Korlátlan Abszolútból kerülhet ki”. E viszonylat, és annak mindenségrendi megnyilvánulási formája jelenleg elképzelhetetlen. 106:8.18 Az Abszolút Isten vehető az Egyetemes Abszolút azon felfogásának, mely nem csak nyugvó és magvábanvaló, hanem társulást alkotó is. Lásd még → „Abszolút Isten”
- Abszolút Eredeti szakasz: 115:3.6 Az Első Forrás és Középpont korlátlanságára vonatkozó fogalom. A VAGYOK forrás-megnyilatkozása, melyből minden valóság ered. 115:3.11 Időbeli nézőpontból az Eredeti az, ami van. 115:3.15 A tényleges ember, a magvábanvaló ember és az örökkévaló ember egymás melletti létezését és szerves egységesülését az Eredeti teszi lehetővé.
- abszolút gravitációs kör: 12:3.1-5 négy ilyen kör van, az Egyetemes-Atya személyiség gravitációja, az Örökkévaló-Fiú szellem-gravitációja, az Együttes Cselekvő elme-gravitációja és a Paradicsom Szigetének mindenségrendi gravitációja.
- Abszolút Háromság (jellemzők): 0:12.7 A Végleges Háromság mellett a másik élményelvi vagyis tapasztalás által beteljesülő Háromság.
- 0:12.7 Már tart a ténylegessé válása.
- 0:12.7 „a Legfelsőbb Isten, a Végleges Isten és a ki nem nyilatkoztatott Világegyetemi Beteljesülés Végrehajtója fogja alkotni.”
- 106:8.11 „E csoportosítás foglalja magába a Legfelsőbb Istent, a Végleges Istent és a Világegyetemi Beteljesülés Végrehajtóját minden isteniségi érték szempontjából.”
- 0:12.7 Ez a Háromság a személyes és a személyest meghaladó szinteken egyaránt működik, sőt eléri még a nem-személyes határait is, és az egyetemességben való egyesülése élményelvivé teheti az Abszolút Istenséget.”
- 106:6.3 A végső kifejlődése egy végleges, világmindenségen túli eseménytérben fog végbemenni.
- abszolút irányítás: 7:6.4 „az elsődleges létezésben rejlik és elválaszthatatlan az örök jelenléttől.”
- Abszolút Isten (meghatározás): 106:6.6 „a harmadik és egyben utolsó élményelvi Istenség”.
- Abszolút Isten (jellemzők): 0:11.2. „a Felsőség, a Véglegesség és az Abszolútság” tapasztaló szintjeit foglalja magába.
- 0:10.2 „teljesítendő cél minden, az abszonit szintet meghaladó lény számára”.
- 0:10.1 Az „Abszolút Háromság egyesülésének következményeként válik ténylegessé”.
- 106:6.6 Olyan személyiségi kiteljesülés, aki személyes-feletti értékeket és személyesen túli jelentéstartalmakat foglal magába. Lásd még → „Abszolút (Isten)”
- Abszolút Magvábanvaló szakasz: 115:3.8 A lehetségesség három Abszolútjának, vagyis az Istenségi, a Korlátlan és az Egyetemes Abszolút egyesülése. „Az öröktől való létezésen alapuló lehetségesség e trioditája képezi az Első Forrás és Középpont eredetiségének magvábanvaló kinyilatkoztatását.” 115:3.11 Időbeli nézőpontból „a Magvábanvaló az, ami kialakulóban van és ami lesz”. 115:4.1 Ez a magvábanvaló triodita – a ténylegessel együtt – „magába foglalja a világegyetemi növekedési viszonyok teljes egészét.” Lásd még → „Trioditák (jellemzők)”
- abszolút nulla fok: 42:4.6 Még a csillagközi térben sincs ilyen alacsony hőmérséklet. A gravitáció jelenléte és hatása akadályozza meg ennek kialakulását.
- Abszolútok: „104:3.6 1. Az Egyetemes Atya.
104:3.7 2. Az Örökkévaló Fiú.
104:3.8 3. A Végtelen Szellem.
104:3.9 4. A Paradicsom Szigete.
104:3.10 5. Az Istenségi Abszolút.
104:3.11 6. Az Egyetemes Abszolút.
103:3.12 7. A Korlátlan Abszolút.” 104:3.13 A hét Abszolút „együtt foglalja magába a végtelenség körét az örökkévalóság végtelen körein keresztül.”
- Abszolútok (jellemzők): 130:7.8 Idő és tér nélküli valóságok.
- abszolút személyiség: 0:5.5 Örökkévaló Fiú.
- abszolút szint (abszolút létszint): 0:1.13 Idő és tér nélküli, kezdet és vég nélküli valóság. „Amikor, ahol és ahogyan az Istenség abszolút szintje működik, Paradicsom-abszolút értékek és jelentéstartalmak nyilvánulnak meg.” 106:9.3 Mivel benne „nincs idő, sem tér; ott minden magvábanvaló (lehetségesség) ténylegesként érzékelhető.”
- abszolút társulások: 115:2.1 A hét Abszolút, a hármasegységek és a trioditák.
- Abszolút Tényleges szakasz: 115:3.7 A ténylegesség három Abszolútjának, vagyis az Örökkévaló Fiúnak, a Végtelen Szellemnek és a paradicsomi Forrásnak és Középpontnak az egyesülése. Ez a triodita alkotja az Első Forrás és Középpont eredetiségének tényleges kinyilatkoztatását. 115:3.11 „Időbeli nézőpontból a Tényleges az, ami volt és ami van”. 115:3.15 Az ember a paradicsomi felemelkedésben az Istenség Ténylegességét keresi. 115:4.1 Ez a tényleges triodita – a magvábanvalóval együtt – „magába foglalja a világegyetemi növekedési viszonyok teljes egészét.” „Lásd még → „Trioditák (jellemzők)”
- abszolút valóság: 0:4.8 örökkévalósági lételvi létező.
- abszolútat el nem érő valóság: 0:4.8 ide tartoznak az abszonit valóságok és a véges valóságok. Az abszonitok az idővel és az örökkévalósággal összevetve viszonylagos valóságok. A végesek pedig a térbe kivetült és az időben ténylegessé vált valóságok.
- Abszolútok: 106:7.9 A Korlátlan, az Egyetemes és az Istenségi Abszolút teljes ténylegessé válása és „egyesülése alkotja a VAGYOK rejtelmét, az örökkévalóság függőben lévő valóságait, az összes jövendő el nem határozott lehetőségeit és még sok egyebet.”
- abszonit: 0:1.12 Időt és teret meghaladó valóság, kezdet és vég nélkül létező lényekkel és dolgokkal. 30:1.92 Nem jelent végeset, de nem jelent végtelenséget és abszolútságot sem. 30:1.93 Hét működési szintje van.
- abszonit elme: 56:8.1 képes a tapasztaláson túli megismerésre. Az örökkévaló szellem és a paradicsomi személyiség egyesülésével is létre jöhet.
- abszonit építészek (Főépítészek): 106:3.1 Világegyetemi szintű terv kidolgozók.
- abszonit lények: 30:1.92 a lények különleges fajtái, akik nem teremtők és nem is teremtmények, hanem az isteniség, véglegesség és örökkévalóság meglényegített gyermekei. 55:4.10 A fény és élet hetedik szakaszába lépett bolygón segédkezőként is működnek.
- abszonit hét szintje: 31:9.2
31:9.3 „1. A Paradicsom-szint.”
31:9.4 „2. A Havona-szint.”
31:9.5 „3. A Felsőbb-világegyetemi szint.”
31:9.6 „4. Az Első Térszint.”
31:9.7 „5. A Második Térszint.”
31:9.8 „6. A Harmadik Térszint.”
31:9.9 „7. A Negyedik Térszint.”
- abszonit első szintje: 31:9.3 a Paradicsom-szinten kizárólag az először meglényegített, vagyis a rangidős Építész működik. Ő a Paradicsom és annak huszonegy kapcsolódó tevékenységet folytató világának szervezője. 31:10.1 Ő gyakorol felügyeletet a hét Végleges Testület felett.
- abszonit második szint: 31:9.4 a Havona-szint, melyen három Építész tevékenykedik. Ők „mindig is a központi világegyetem egymilliárd tökéletes szférája összehangolásának szentelték magukat.” 31:9.11 Azonban kiegészítő segédként működnek az önálló paradicsomi Építész mellett.
- abszonit harmadik szint: 31:9.5 a Felsőbb-világegyetemi szint, melyhez a hét felsőbb-világegyetem hét Főépítésze tartozik. „Ők a nagy világegyetem legfelsőbb összehangolói.” Csoportként „nagyjából egyenlő időket töltenek a Hét Tökéletes Szellem társaságában a Paradicsomon és a Hét Legfőbb Végrehajtóval a Végtelen Szellem hét különleges világán.” 31:9.11 Ők a Havona három Építésze tevékenységének összehangolói a saját területükön.
- abszonit negyedik szint: 31:9.6 az Első Térszint, melynek testületét hetven Építész alkotja. Közük lehet a jelenlegi hét felsőbb-világegyetem határain túl formálódó külső tér első világegyetemének végleges terveihez. 31:9.11 Jelenleg kiegészítő segédként is szolgálnak a hét felsőbb-világegyetem hét Építésze mellett.
- abszonit ötödik szint: 31:9.7 a Második Térszint, melynek ötödik Építész testülete 490 tagú. Közük lehet a jelenlegi hét felsőbb-világegyetem határain túl formálódó külső tér második világegyetemének végleges terveihez.
- abszonit hatodik szint: 31:9.8 a Harmadik Térszint, melynek hatodik Építész testülete 3.430 tagú. Közük lehet a jelenlegi hét felsőbb-világegyetem határain túl formálódó külső tér harmadik világegyetemének végleges terveihez.
- abszonit hetedik szint: 31:9.9 a Negyedik Térszint, melynek hetedik, legnagyobb és egyben utolsó Építész testülete 24.010 tagú. Közük lehet a jelenlegi hét felsőbb-világegyetem határain túl formálódó külső tér negyedik és egyben utolsó, de legnagyobb világegyetemének végleges terveihez.
- abszonit szférák: 109:7.3 Tapasztalás-meghaladó szférák. 109:7.5 A Megszemélyesült Igazítóknak az a rendeltetésük, „hogy a Végleges, a Legfelsőbb-Végleges abszonit teremtésrészei, ideértve még a Végleges-Abszolút szintjeit is, tapasztalás-meghaladó segédkezésének jövőbeli személyes-feletti részévé váljanak.”
- abszonitok: 115:1.3 A véges valóságszinttel együtt „a végtelenség eredeti és elsődleges abszolút valóságának származékai, módosulásai, korlátozódásai és felhígulásai.”
- Adonia: 79:1.4 Kr.e. 8000 táján közép-ázsiai kézművesipari és kereskedelmi világváros a mai Asgabat közelében.
- adó: 70:7.18 „egyik legkorábbi formája a tized, vagyis a vadászat, illetőleg a zsákmány egytizede.” Eredetileg a királyi ház fenntartására szedték, aztán felismerték, hogy a beszedés könnyebb, ha a követelés jogcímeként a templomi szolgálat támogatását tüntetik fel.
- Agni: 94:1.2 + 104:1.2 védikus háromfejű tűzisten. 104:1.2 A szetfiek által tanított Háromság-fogalom fennmaradását jelképezi. 94:1.4 Az árja-anditák védikus hitének legősibb istensége, melyet az istenség panteon vezető atyjává tettek. Az istenség-atya alapelvet Pradzsápatinak, továbbá Brahmának is mondták.
- agondonterek: 50:7.2 evolúciós eredetű, sajátakaratú teremtmények, akik anélkül is hisznek, hogy látnának. Állhatatosak még az elszigeteltségben is. Képesek egyedül is legyőzni a leküzdhetetlennek tűnő nehézségeket. 50:7.1 Jellemzőjük a megkérdőjelezhetetlen hit és a nemes bizakodás. 50:7.2 Működési csoportosulásuk végig megtalálható a helyi világegyetemi felemelkedés és a felsőbb-világegyetemen való áthaladás során. Bár a Havonán való tartózkodás során nem különülnek el, de a Paradicsom elérését követően ismét megjelennek a Halandói Végleges Testületben.
- agyszelvény-fajta sorozatok: Lásd → „halandók bolygói sorozatai”
- akarat: Lásd még → „szabad akarat” → „Isten akarata” → „ember akarata”
- akarat (emberi ~): 107:7.4 „a világegyetemi valóság személyiségszintjén működik”. A személytelen „mindig a létező személyiség akaratára és tetteire válaszol.” Lásd még → „ember akarata”
- akarat (emberi eredetű ~): 110:2.6 Azon keresztül válik istenivé, „hogy az ember elméjét Isten elmeképességével azonossá alakítja.”
- akarat (Háromság ~a): 118:6.4 „abszolút értelemben kizárólag az Atya, a Fiú és a Szellem rendelkezik olyan akarat-előjogokkal, melyeket nem korlátoz idő és nem határol tér.”
- akarat (saját ~ meghatározások): 130:2.10 „az emberi elme azon megnyilatkozása, mely lehetővé teszi, hogy az alanyi tudat tárgyilagosan fejezze ki önmagát és megtapasztalja az Istenhez való hasonlatosság iránti vágyakozás élményét.”
- akarat (saját ~): 111:3.2 „döntési-választási személyiség-erő”. Az élet tartama alatt az anyagi elmekörökben van jelen. Lásd még → „akarat (teremtményi szabad ~ jellemzői)”
- akarat (szellemi ~): 118:6.6 „azonosítja önmagát az Isten akaratával.” 118:6.7 „Az emberi akarat teljes hatóköre szigorúan véve is véges-korlátolt, kivéve egyetlen egyet: amikor az Isten megtalálását választja, és azt, hogy olyanná váljon mint ő, akkor e döntése a végest meghaladja; csak az örökkévalóságban derülhet ki, hogy vajon e döntés egyúttal meghaladja-e az abszonitot is.”
- akarat (teremtményi szabad ~ fogalma): 118:6.4 A választás hatalma.
- akarat (teremtményi szabad ~ jellemzői): 112:6.5 „nem létezhet elme nélkül,” de képes fennmaradni az anyagi értelem megszűnése ellenére is.
- 118:6.4 Viszonylagos, mert idő korlátozhatja és tér határolhatja.
- 118:6.4 A „választása nem abszolút, mégis többé-kevésbé véglegesnek tekinthető a véges szintjén és a választó személyiség sorsát illetően.”
- 118:6.5 Csak a választási lehetőségeit alkotó körön belül választhat.
- 118:7.1 Az éretlen akarat hatóköre az Istenek által bölcsen korlátozott.
- 118:7.1 A megszabott határok között igazi akarat.
- 118:7.2 Általa „az összes valóság tapasztalásbeli alapra épülő megjelenítésének alkotó részeivé” válhatunk.
- 118:7.3 A tévedés, a szabad akaratú kapcsolatteremtés révén a világegyetemi fejlődés része, csak „az időben és a Legfelsőbb Lény fejlődő jelenlétén belül létezhet.”
- 118:7.8 „Az egyre magasabb világegyetemi szintek elérésével egyre nagyobb szabadság adatik a választásnak”.
- 118:7.8 „a választás fokozatosan közelít az isteni szabadsághoz, amint a felemelkedő személyiség eljut az isteniségi állapotig, a világegyetem céljainak legteljesebb elfogadásáig, a mindenségrendi-bölcsesség kiteljesítéséig és az Isten akaratával és útjával való teremtményi azonosulás véglegességéig.”
- 118:8.3 A szellem felszabadítja, a működési rend pedig korlátozza a működését.
- alászállás célja (alászálló személyiségek esetében): 112:2.19 Tapasztalatgyűjtés „a Legfelsőbb, a Végleges és az Abszolút Istenség isteni akaratának megértéséhez és végrehajtásához szükséges egyre hathatósabb képességek” megszerzése érdekében.
- alászállás legfelsőbb szellemi célja (urantiai ~ Jézus esetében): 120:4.4 Az Istenről szóló kinyilatkoztatás kiteljesítése.
- alászállási sajátosság: 119:0.2 Hozzátartozik az Egyetemes Atya paradicsomi Fiainak természetéhez. Szokásként a paradicsomi Háromság Örökkévaló Fia vezette be, aki „hétszer szállt alá a Havona hét körébe Grandfanda és a térből és időből jövő első zarándokok felemelkedése idején.”
- alászállások (Jézusé): 120:0.4 Hét alárendelődés – alászállás – a paradicsomi Háromság személyeiből álló különféle társulások akaratának, a következők szerint:
1. Az Atya, a Fiú és a Szellem együttes akaratának.
2. Az Atya és a Fiú akaratának.
3. Az Atya és a Szellem akaratának.
4. A Fiú és a Szellem akaratának.
5. A Végtelen Szellem akaratának.
6. Az Örökkévaló Fiú akaratának.
7. Az Egyetemes Atya akaratának.
Jézus ezek által 120:0.5 „egyszerre egyesíti a paradicsomi Istenség hétszeres nézőpontját az idő és tér teremtményi nézőpontjával.”
- alászállások célja (Jézus esetében): 120:0.4 a) A teremtmények megértéséhez szükséges tapasztalás megszerzése. b) Azon előjog megszerzése, melynek révén a paradicsomi Háromság legmagasabb szintű hatáskörét képviselheti.
- alászálló Fiú utáni ember: 52:5.8 E korszak hossza tízezertől százezer évig terjedhet. 52:5.1 A paradicsomi alászálló Fiú akkor születik meg egy szokványos világon, amikor azon a halandók értelmi fejlődése és erkölcstani fejlettsége a csúcspontjára ért. Az Urantia alászálló Fiúja, aki egyben a Teremtő Fiú – nem szokványos módon – az ádámi megítéltetési időszak végén született a Földre. 52:5.2 A Teremtő Fiú a világegyeteme csaknem tízmillió világa közül egyen teljesít alászállási küldetést, a többi világra az Ítélkező, vagy más néven Avonal rendbe tartozó Fiú érkezik. 52:5.4 Az alászálló Fiú a halandók szellemi felemeléséért és szellemben való szabadságáért munkálkodik. 52:5.3 E korszak emberének halandói szenvedélye „a mindenségrendi valóságba való behatolás és a szellemi valósággal való egyesülés.” Teljesen új szemléletű oktatási és kormányzási rendszerek jönnek létre. 52:5.8 Az emberi jellem rendkívüli fejlődésen megy keresztül. 52:5.9 E korszakban megoldásra kerülnek a betegségekből és a bűnözésből fakadó problémák. 52:5.10 Még több nemzet van, de lényegében már csak egy emberfajta, egy vallás és egy nyelv létezik. A nemzetvédelmi célt szolgáló katonai fegyvernemeket ekkorra már megszűntették. 52:5.6 Miután az alászálló Fiú megtestesülése véget ér, a harmadik napon felemelkedik az Egyetemes Atya jobbjához, és megbizonyosodik az alászállási küldetése elfogadásáról, majd visszatér a Teremtő Fiú helyi világegyetemi központjára. Innen küldik el az alászállási világra a közös szellemüket és egyidejűleg elrendelik, hogy az adott világ minden épelméjű sajátakaratú teremtménye Gondolatigazítót kapjon, amint elérte az erkölcsi felelősség megjelenésének életkorát.
- alászálló Istenfiak: 20:1.1 isteni származásúak, feladatuk alászállási segédkezések az idő és tér világain az evolúciós eredetű lények paradicsomi felemelkedésének segítése érdekében. Jelenleg hét rendjük ismerhető meg.
20:1.2 „1. Teremtő Fiak – a mihályok.
20:1.3 2. Ítélkező Fiak – az avonalok.
20:1.4 3. Háromsági Tanító Fiak – a daynalok.
20:1.6 4. Melkizedek Fiak.
20:1.7 5. Vorondadek Fiak.
20:1.8 6. Lanonandek Fiak.
20:1.9 7. Az élethordozók.”
- alászálló rendek: 30:1.29 kettős-származású lények, akik tizenkét csoportba sorolhatók.
30:1.31 „1. Teremtő Fiak.
30:1.32 2. Ítélkező Fiak.
30:1.33 3. Fényes Hajnalcsillagok.
30:1.34 4. Melkizedek Atyák.
30:1.35 5. A melkizedekek.
30:1.36 6. A vorondadekek.
30:1.37 7. A lanonandekek.
30:1.38 8. Ragyogó Estcsillagok.
30:1.39 9. A főangyalok.
30:1.40 10. Élethordozók.
30:1.41 11. Ki-nem-nyilatkoztatott Világegyetemi Segítők.
30:1.42 12. Ki-nem-nyilatkoztatott Istenfiak.”
- alászálló zarándokok: 26:3.1 paradicsomi létpolgárok, akik a Havona köreit belülről kifelé haladva járják. Az első kör kísérleti világán keresztül lépnek be a Havonába, és haladnak kifelé, a hetedik kör irányába.
- alázatosság: 87:5.6 kezdetben nem a tudatos én lealacsonyítása volt, hanem az irigynek gondolt szellemek becsapására irányult. Ennek érdekében az ősök elkezdtek lekicsinylően beszélni a sikereikről, vagy 87:5.7 szitkokat szórtak a szerencsés személyre és a kedvelt dologra. A szellemek féltékenységének megelőzéséből eredő lekicsinylő megjegyzések szokása „később polgárias szerénységgé, tartózkodássá és udvariassággá fejlődött.”
- Alexandria: 130:3.8 Város Jézus korában, mely „Róma után a legnagyobb és legkiválóbb volt a világon.”
- Alexandriai könyvtár: 130:3.4 Jézus korában a világ legnagyobb könyvtára. „Majdnem egymillió kéziratot őriztek itt a polgárosodott világ minden tájáról: Görögországból, Rómából, Palesztinából, Pártusföldről, Indiából, Kínából és még Japánból is.” Abban az időben itt volt megtalálható a legbővebb indiai irodalmi gyűjtemény is. Jézus a könyvtárat egy indiai tanítványával kereste fel. 130:3.5 E tanítvány itt készítette el Jézus iránymutatásával azt az összeállítást, amely idézeteket tartalmazatott az akkori világ Egyetemes Istenséget elismerő vallásainak irataiból. 130:3.7 A könyvtár gyűjteménytára „nem annyira a ritka tárgyak gyűjtőhelye, hanem inkább a képzőművészetek, a tudomány és az irodalom egyeteme volt.” A naponta itt tartott előadásoknak köszönhetően abban az időben ez „volt a nyugati világ értelmi központja.”
- alkalmazkodásképesség: 65:6.2 az anyagi vagy szellemi élő létezőkben működő elpusztíthatatlan erőfeszítés, mely egyben a tökéletesedésre való belső törekvés bizonyítéka is. Megnyilvánulásai közé tartozik a környezethez való igazodásra, a szervezeti alkalmazkodásra és a magasabb szintű életvitelre való törekvés.
- alkotókészség (alkotásképesség): 111:4.12 „a személyiség szerves egésszé rendezésén és a sajátlényeg egyesítésén keresztül járul hozzá a jellem megnemesítéséhez.” 111:4.8 Az ember belső világában irányítható a legjobban. 111:4.9 Működése a személyiség felelős választásán múlik. Működhet önkéntelenül, véletlenszerűen, de munkálhat szabályozottan, irányítottan, építőjellegűen is. Az alkotó képzelet működését hátrányosan befolyásolja „az előítélet, a gyűlölet, a félelem, a harag, a bosszúvágy és a vakbuzgóság”. 111:4.11 Mivel az alkotókészség szabad akaratú, ezért képes pusztítani is.
- alkotókészség (isteni ~): 105:2.7 „mindig egység jellemzi, és ez az egység az Atya-Fiú kettőssége és az Atya-Fiú-Szellem Háromsága abszolút egységének kifelé való tükröződése.”
- Alkotó Szellem: 37:0.1; 37:2.1 más néven, a helyi világegyetemi Anyaszellem.
- Alkotó Szellemek: 9:8.4 a Teremtő Fiak helyi világegyetemi társai, a Végtelen Szellem hozza létre őket.
- Alvó továbbélők: 30:4.10 a felemelkedési világegyetemi létpálya egyik szakaszára vonatkozik. 30:4.11 Azok a lények mennek át rajta, akik valamilyen okból képtelenek voltak azt az értelmi szintet és szellemiségi felruházottságot elérni, ami feljogosíthatta volna őket arra, hogy személyes oltalmazót kapjanak. Mivel így nem juthatnak el azonnal és közvetlenül a lakóvilágokra, ezért a túlélő lelkeknek öntudatlan alvásban kell nyugodniuk az új korszakhoz tartozó ítéletnapig, az Istenfiú eljöveteléig, aki számba veszi a korszak túlélőit és megítéli a teremtésrészt. 30:4.12 Az időbeli késedelemtől eltekintve, ők azokkal együtt mennek végig a felemelkedés rendelt útján, aki a „halálbeli” alvást elkerülik.
- Amadon: 67:3.7 módosított andonfi, akit Van mellé rendeltek segítőnek. 67:3.8 E férfi végig kitartott Van mellett a Kaligasztia-féle lázadás során. 67:6.4 Egészen Ádám koráig az Urantián maradt. Emberfeletti társával, Vannal együtt, az életfa-eljárás és a melkizedekek különleges életsegédkezése révén tartotta fenn magát. 74:2.2 Ő az Édenkert nyelvének és ábécéjének egyik kidolgozója. 74:0.1, 74:5.1-2 Kr. előtt 35.907 évvel azelőtt hagyta el az Urantiát.
- amadonfiak: 73:1.3 inkább műveltségi és vallási megjelölés, mint faji meghatározás. 67:6.3 E csoport 144 andonfi származású emberből állt, amely a nevét Amadonról kapta. 39 férfi és 105 nő alkotta, akik hűségesek maradtak a világegyetemi kormányzathoz. Közülük ötvenhatan halhatatlan besorolásúak voltak. A többiek Van és Amadon vezetésével a lázadás utáni Urantián működtek a halandói napjaik végéig. Az utódaik sokáig adtak vezetőket a világnak. 73:1.2 Kaligasztia árulását követően is fennmaradtak közöttük a dalamatiai hagyományok és a Bolygóherceg műveltsége. 73:1.4 Hagyományosan gyűlölték egymást a nodfiakkal. 73:1.6 A Van-tó és a Káspi-tenger déli területei közelében keveredő nodfi és amadonfi leszármazottakat az „eleitől fogva hatalmasok” között tartották számon.
- Amdon: 93:2.1 Sumér származású káld pásztor. 93:2.3 Az első ember, akivel Makiventa Melkizedek a megjelenését követően elbeszélgetett.
- Amenemope: 95:3.5 Egyiptomi látnok, 92:5.11 a Melkizedek utáni kor kiemelkedő vallási tanítója. 95:4.1 Nevezték az „ember fiának” is. 95:1.11 A munkássága Mezopotámia vallási műveltségén alapult, melynek Egyiptomban formált változatából a héber irodalom és szertartásrend sokat átemelt. 95:4.1 Amenemope a lelkiismeretet tette a jó és a rossz közötti döntés meghatározó elemévé. Tanított a bűnért járó büntetésről és a napistenséghez való folyamodáson keresztüli üdvözülésről. 95:4.2 Tanított arról, hogy a javak és a vagyon az Isten ajándéka. Hitte és tanította, „hogy az Isten-tudat a döntő tényező mindenféle viselkedésben; hogy minden pillanatot az Isten jelenlétének és a neki való felelősségnek a felismerésével kell megélni.” 95:4.3 Amenemope héberre fordított tanításai alapvetően határozták meg a Példabeszédek könyvének világszemléletét. Főműve a Bölcsesség könyve, melyet görögre is lefordítottak. 95:4.5 „A héber Példabeszédek könyvének tizenötödik, tizenhetedik, huszadik fejezete, és a huszonkettedik fejezetének tizenhetedik versétől a huszonnegyedik fejezet huszonkettedik verséig tartó részei csaknem szó szerint Amenemope Bölcsesség könyvéből valók. A héber Zsoltárok könyvének első istendicsőítő énekét Amenemope írta és ez képezi Ehnaton tanításainak lényegét is.” Lásd még → „Ehnaton”
- Amerika felfedezése: 79:5.6 Elsőként Kr.e. 83000 évvel a vörös emberfajta törzsei kezdték felfedezni. 78:5.7 Másodikként, az andita vándorlások korában 132 tengerészük, 79:5.9 akik a mai Peru területét elérve 78:5.7 és az andokbeli őslakosokkal házasodva, megalapították a későbbi inkák urainak vérvonalát. Dél-Amerikát Japánból indulva, szigetről szigetre haladva, kis hajókból álló hajórajjal érték el. 79:5.7 Harmadikként, a Krisztus utáni első évezred végén, európai fehér fajták csoportjai jutottak el az amerikai kontinensre, felfedezve az ott élő vörös embert is.
- amidisták: lásd → „buddhizmus (Amida Buddha vallás)”
- Amoszád: 78:5.1 + 92:5.9 Kr.e. 15.000 táján a vezetésével újult meg és szerveződött újjá a második Kert szetfi papsága. Ez az új korszak az ádámfiaknak a nodfiakkal történt összeolvadását követően köszöntött be.
- Anaxagórasz: 98:2.6 Görög bölcselő. Elismert egy Első Okot és egy Első Elmét, de mégis egy működésközpontú világnézet híve volt.
- Anaxand: 130:2.4 Fiatal görög hajóács, akit Jézus Cezáreában tanított. 130:2.5 Később a Fülöp apostol által létrehozott cezáreai keresztény közösség tagja lett. A szenvedők javára végzett segítségadás során halt meg.
- anditák: 76:4.8 Emberfajta, többnyire nodfi nők utódai, akik ádámi élet-sejtanyagot kaptak. Induló csoportjuk 1.570 férfiból és nőből állt. Bár eredetileg 1.682 felsőbbrendű urantiai nő lett megtermékenyítve, de az általuk szültek közül 112 gyermek nem élte meg a felnőttkort. 78:4.1 Összességében idetartoztak a tisztavérű ibolyaszín emberfajta, a nodfiak és az evolúciós népek elsődleges keverékei. Jellemző rájuk, hogy jóval nagyobb arányban volt meg bennük az ádámi vér, mint a mai emberfajtákban. A faji örökségükben „az ibolyaszín fajta aránya az egynyolcad és az egyhatod között volt.” 83:2.5 A világ emberfajtái az anditák által kapták a házassághoz vezető személyes választást, az udvarlásban megnyilvánuló erősödő szerelmet és kalandot. 78:4.2 Az anditák legkorábbi csoportjai Kr.e. több mint 23.000 évvel, az ádámfiak és a nodfiak keveredéséből jöttek létre. 78:0.2 Az ádámi népek Kr.e. 15.000-ben olvadtak össze a nodfiakkal és a szangik törzsekkel. 78:4.6 Az anditák kalandvágyó népek. Kései leszármazottaik hajózták körül a földet. 78:4.4 A korai anditák nem tekinthetők árjáknak, „ők az árják elődei voltak.” A kaukázusinak mondott fajta kialakulása andita örökségnek tekinthető.
- andita vándorlások: 78:3.9 A korai vándorlási időszak Kr.e. 25.000-től 15.000-ig, a későbbi pedig Kr.e. 15.000-től 6.000-ig tartott. 78:3.10 Az első csoportok lassan haladtak, így a műveltségük jelentős részét elveszítették az út során. A későbbi vándorlások sebessége már alkalmas volt arra, hogy az édeni műveltséget tetszőlegesen távoli vidékekre is eljuttassa. A kivándorlás második korszaka Kr.e. 15.000-ben, a szetfi papság megújulását követően vette kezdetét, melyet megelőzött az ádámfiak nodfiakkal való összeolvadása is. 78:5.4 Kr.e. 12.000-re az andita eredetű népek háromnegyede már otthonra talált Észak- és Kelet-Európában. 78:5.5 Továbbá eljutottak Észak-Kínába és nagyban kiegészítették a szaharai szangik népek északi csoportjait is. „De csak néhány tanító és kereskedő jutott el Afrikában a Nílus forrásvidékénél délebbre.” A kontinens két partvonalát követve kevert andita és egyiptomi csoportok az egyenlítőnél délebbre is eljutottak, de Madagaszkárt nem érték el. 78:5.6 Anditák voltak India dravida, majd később árja hódítói is. A Közép-ázsiai jelenlétük nemesítő hatással volt a turániak őseire. Továbbá eljutottak Japánba és Tajvanra is. 78:5.7 Százharminckét andita tengerész kis hajókból álló raja, Japánból indulva – szigetről szigetre haladva – érte el „Dél-Amerikát és az andokbeli őslakosokkal kötött vegyes házasságok révén létrehozták az inkák népe későbbi urainak őseit.” 78:5.8 Mezopotámia műveltsége az andita kirajzások hatására terjedt el Európában, Indiában, Kínában, Észak-Afrikában és a csendes-világtengeri szigeteken. 78:6.1 Az utolsó kirajzások Kr.e. 8000 és 6000 között történtek három hullámban. E kirajzásokat a keleti hegyi törzsek és a nyugati síkságok népeinek terjeszkedése váltotta ki. 78:6.2 A kivonulók 65%-a a Káspi-tengeri útvonalon Európába ment. 78:6.3 A szetfi papok egy nagyobb csoportjával együtt 10%-uk az iráni fennsíkra és Turkesztánba ment. Innen sok leszármazottjuk tovább vándorolt Indiába. 78:6.4 Hszincsiangot 10%-uk érte el. Az itt keveredett utódaik közül többen eljutottak Kínába. 78:6.5 A vándorlók 10%-a Arábián átkelve Egyiptomba ment. 78:6.6 A maradék 5% sem keveredni, sem pedig a Tigris és Eufrátesz torkolatvidékének területeit elhagyni nem volt hajlandó.
- andita vándorlások (Európába): 80:4.1 Hét nagyobb beözönlésük különíthető el. Az egyik útvonaluk az égei-tengeri és a Duna-völgyi volt. A másik a Volga és a Don füves területein keresztül vezetett, és volt egy, amely az orosz folyók és a Baltikum érintésével történt. 80:4.5 Az orosz síkságon nyugat felé törő lovas anditák a Kr. előtti 7. és 6. évezredben érték el Európát. Magukba olvasztva a kék ember legjobbjait és elpusztítva legrosszabbját, egy néppé váltak és a skandináv, a germán és az angolszász népek ősapái lettek.
- andita vének törzsi tanácsa: 80:5.6 Döntött az elfogott alsóbbrendű kék emberek sorsáról. Ha valakit alkalmatlannak találtak, szertartás keretében átadták a sámánpapoknak, akik a folyónál elvégezték a „boldog vadászmezőkre” küldés szertartását, a vízbefojtást.
- Andon: 63:0.3 „az első Atyaszerű teremtmény, mely emberi vágyat mutat a tökéletesség iránt.” Nebadoni megjelöléssel így nevezték az első urantiai emberpár férfi tagját. E nevet csak a Gondolatigazítójával való eggyé kapcsolódást követően ismerte meg 63:7.2 a Jerusemen. Az Urantián használt neve a Szonta-an volt, amelynek jelentése „akit anya szeret”. 63:1.3 Ő találta fel a kőbaltát 63:2.4 és a kvarckavicsok szikraképző tulajdonságát. 63:2.5 A párjával, Fontával együtt gyújtották az első tüzet. 63:3.2 Tizenkilenc gyermeknek adtak életet.
- Andon és Fonta: 63:7.1 Az emberi faj megalapítói.
- andonfiak: 64:6.2 a színes emberfajták előtti megjelenésük az Urantián egyedinek mondható a helyi csillagrendszerben. 78:1.5 Kr.e. 35 000 évvel 5 – 6 jellegzetes települést tartottak fenn Ádámszon központjától északra és keletre. De voltak elszigetelt közösségeik Eurázsia-szerte – különösen a hegyvidéki térségekben. Továbbá jelen voltak Izlandon és Grönlandon is. 80:9.6 Az anditák által Közép-Ázsia északi részeibe szorított andonfiak a növekvő szárazság miatt Kr.e. 3000-re visszatértek Turkesztánba és a Káspi-, valamint a Fekete-tenger előtt szétválva, a Balkán-félszigeten és Ukrajna területén át Európába vonultak. Kr.e. 2500-ra e betörő népek andonizálták a közép-európai emberfajták jellegét.
- andonfiak (dunaiak): 80:8.2 Közép- és Délkelet-Európa hegyvidéki térségeiben, többnyire elszórtan éltek. 80:8.4 E gazdálkodók és pásztorok hajdan a Balkán-félszigeten keresztül léptek Európába és lassan vonultak észak felé a Duna völgyében. Földet műveltek, cserépedényeket készítettek. A legészakibb településük a belgiumi Liege-nél volt. E törzsek a műveltségük központjától távolodva folyamatosan leépültek. 80:8.5 A krétai hitterjesztők tevékenységének eredményeként lettek anyaimádók. Később, a kis-ázsiai partvidékről hajókkal érkezett andonfi tengerészek csoportjaival olvadtak össze, akik szintén anyaimádók voltak. 80:9.7 Kr.e. 2500-ra nagyarányú andonfi lökéshullám érte el Európát keletről és e betörő népek erősen andonizálták a közép-európai emberfajták jellegét.
- Andovontia: 37:8.3 a harmadrendű Világegyetemi Körök Felügyelője a Nebadon világegyetemben. Ő szigetelte el az Urantiát a Lucifer-féle lázadás idején.
- Andronover csillagköd: 57:1.1 az Orvonton felsőbb-világegyetem egyetemes térerő-töltéséből keletkezett, 57:1.6 körülbelül 875 milliárd évvel ezelőtt. Csillagköd száma 876.926-os. 57:4.8 E csillagködből összesen 1.013.628 nap és naprendszer jött létre. „A naprendszereket alkotó napok száma 1.013.572.” 57:4.1 „A csillagköd első szakasza forgási jellegű; a második csavarvonalszerű; a harmadikat az első nap kilépése, a negyediket pedig a napok szétszóródásának második és egyben utolsó szakasza jellemzi, s itt a központi mag vagy gömbszerű halmazként, vagy a végleges naprendszer középpontjaként működő magányos napként fejezi be létét.” 57:2.1 Kezdetben tehát forgó és gáz állapotú volt. 57:2.3 Később, a legnagyobb átmérőjét elérve, még jobban felgyorsul, miközben összehúzódik és sűrűbbé válik. 57:2.4 Hatszáz milliárd évvel ezelőtt a gázfelhő ellapult gömbszerű alakot öltött, és a tér gázai elkezdtek anyaggá szerveződni. 57:3.1 A második szakaszához érve, a csillagköd fokozatosan csavarvonalas alakot vett fel. 57:3.6 Az első napja 500 milliárd évvel ezelőtt született meg. 57:3.8 A széteső csillagködöt a nebadoni Mihály 400 milliárd évvel ezelőtt választotta a világegyetem-építő vállalkozása helyszínéül. A Szalvington épített világai és a száz csillagvilági központ bolygói egymillió év alatt készültek el. 57:3.12 A csillagköd 100 milliárd évvel ezelőtt a második fejlődési szakasza végére ért. 57:4.3 Ötven milliárd évvel ezelőtt pedig gyorsan közeledett a harmadik életpálya-szakasza végéhez, melynek során 876.926 naprendszernek adott életet. 57:4.8 A csillagköd magjának utolsó kitörése 136.702 nap születését eredményezte.
- Ang: 66:5.2 „Az élelmezési és anyagi jóléti tanács” tízfős szakértő csoportját vezette. 66:2.3 A Bolygóherceg testtel bíró törzskarának tagja volt. 67:4.1 Az élelmezési tanács három tagjával együtt nem vett részt a Kaligasztia által vezetett bolygói lázadásban.
- Anglia (mint sziget): 80:2.4 a Szahara elsivatagosodása és Dánia tengerből való kiemelkedése idején vált el Európától.
- Angona: 57:5.4 a naprendszerünk – a Monmatia – kialakulásában szerepet játszott óriási csillagrendszer.
- angyal (beteljesülés-őrangyal jellemzői): 112:3.5 Őrzi az elhalt ember halhatatlan morontia lelkét.
- 112:4.12 A harmadik vagy magasabb szellemi kört elért halandók mellé rendelik.
- 112:4.12 Neki is jóvá kell hagynia az Igazító által készített összefoglaló végleges átiratot a továbbélő jelleméről.
- 112:4.13 Megtervezi a földi halandó továbbélő lelkének befogadására készített személyiségformát.
- Angyali Seregek Hangja: 28:4.3 az elsőfajú szekonáfok hétféle szolgálata közül az egyik. 28:4.11 Minden felsőbb-világegyetemben a negyedik elsőfajú szekonáf és a sorban minden hetedik szekonáf különösen érzékenyen tükrözi minden angyali rend érzelmi válaszait – a fölöttük álló szupernáfoktól az alattuk álló szeráfokig – a Nappalok Elődei és segítőik számára. S teszik ezt folyamatosan, szándékolatlanul, éppen ezért előítélet-mentesen.
- angyalok (ki nem nyilatkoztatottak): 38:3.1 a helyi világegyetemünkben hat olyan, angyalokhoz hasonló lényrend szolgál, akik nincsenek meghatározható kapcsolatban az evolúciós halandók paradicsomi felemelkedésével. Nem nevezik őket szeráfoknak. „E személyiségek teljesen a Nebadon igazgatási és egyéb ügyeivel foglalkoznak”.
- angyalok körei (jerusemi): 46:5.20 hét egyközepű, egymás fölé magasodó körről van szó, melyeknek falairól a belső területekre lehet rálátni.
a) 46:5.21 Az első kör a központi világon állomásozó Végtelen Szellem felsőbb személyiségeié, akik a Független Hírvivők és társaik.
b) A második kört a Jerusemen működő hírvivő seregeknek, Szakmai Tanácsadóknak, morontia társaknak, felügyelőknek és adatrögzítőknek tartják fenn.
c) A harmadik kör a felsőbb rendű és csoportú segédkező szellemeké.
d) 46:5.22 A negyedik kör az intéző szeráfok és más csillagrendszerek szolgáló szeráfjai számára van fenntartva.
e) Az ötödik kör a bolygó szeráfjaié.
f) A hatodik kör az átmenetben segédkezők otthona.
g) A hetedik kör pedig a szeráfok ki nem nyilatkoztatott rendjeinek tartózkodási helye.
Az adatrögzítő csoportok lakhelye a jerusemi-feljegyzés templom.
- Anna: 122:9.2 Galileai származású templomi költőnő Jeruzsálemben. 122:9.4 Az általa írt verset énekelte el Simeon a gyermek Jézus megváltási szertartása idején. Anna és Simeon, Zakariás pap bizalmasai voltak.
- Annan: 74:2.5 a nodfiak állhatatos leánya és szóvivője, tagja volt annak a tizenkét tagú bizottságnak, amely Ádámot és Évát fogadta az Urantián.
- Anova: 49:0.5 a Satania legidősebb lakott világa. Egy hatalmas, sötét bolygó körül kering negyvenhárom segédszférával együtt, azonban három szomszédos nap különböző fényének van kitéve. A lakói egy haladó polgárosodott társadalom magasan fejlett szakaszában élnek.
- Antaresz csillagfelhő: 41:3.2 a Nebadon helyi világegyetem legnagyobb csillaga. Az átmérője négyszázötvenszer, a tömege pedig hatvanmilliószor nagyobb a mi napunkénál.
- anya-gyermek kötelék: 83:7.1 ösztönös kapcsolat, mely az erkölcsök fejlődésétől függetlenül működik. A párkapcsolatok megszakítása esetén a gyermekek már a korai időktől kezdve az anyát követték.
- anya-gyermek közösség: 84:1.8 nem azonos a házassággal és az otthonnal, de mindkettőnek ez az alapja. 84:3.9 Mielőtt a társadalom áttért volna a pásztorkodásra, az anyák négy-ötéves korukig szoptatták a kisgyermekeiket.
- anyag: 42:4.13 Az anyag szerkezetének viszonylagos egységességét és a világegyetemek mozgásban maradását az biztosítja, hogy az energia pontosan meghatározott adagokban nyelődik el és bocsátódik ki. 42:4.14 Az elnyelődő vagy kilépő energiamennyiség mindig „kvantumnyi” vagy annak valamely többszöröse. A kvantum viselkedés hullám-erőtani megnyilvánulás. Az ilyen hullámjellegű energialüktetés kiterjedése 860-szorosa az ultimatonok, az elektronok vagy az atomi egységek átmérőjének. 42:7.4 A helyi Nebadon világegyetemben a térenergiának száz különböző atomi anyagiasulása létezik. „E száz anyagforma szabályos sort alkot, amelyben egy és száz közötti elektron kering a központi, viszonylag állandó atommag körül. 42:7.8-7.9 Száz elektron a tíz legnehezebb elemben van jelen. Három energia sávban harminc-harminc elektron, a negyedikben pedig tíz, melyek hőmérséklet és nyomásváltozásra könnyen megszöknek. A maghoz legközelebbi harminc elektront nehéz különálló, rendezett testekként észlelni. 42:7.6 „Az atom egyensúlyi állapotának biztonsága a magban lévő, villamosan semleges neutronok számától függ. A vegyi tulajdonságokat teljes mértékben a szabadon keringő elektronok működése szabja meg.” 42:7.10 „Az első huszonhét atom, melyek pályaelektronjainak száma egy és huszonhét között van, sokkal könnyebben megérthető, mint a többi. Huszonnyolctól fölfelé a Korlátlan Abszolút feltételezett jelenlétének kiszámíthatatlansága egyre jobban megmutatkozik.” Lásd még → „energia-anyag”
- anyag (meghatározások): 56:10.18 „az abszolút Istenségek paradicsomi energia-ragyogásának tér-idő árnyéka.”
- 0:6.1 Bármi „amiben az alsó-Paradicsomban összpontosuló anyagi-gravitációs kör választ kelt.”
- 42:1.2 A mindenségrendi valóság egyik megnyilvánulása.
- anyag (jellemzők): 42:11.1 „Minden anyagivá lényegülés eredeti oka az Első Forrás és Középpont, és egyúttal az összes szellem első és végső Atyja.”
- 42:11.5 Minden anyagi tömeg rendezett energia.
- 12:8.10 Alá van rendelve az egyenes irányú gravitációnak, kivéve, ha mozgás módosítja vagy elme korlátozza.
- 42:1.4 Vannak villamos egységei, melynek energiaforgásait változtatva fizikai változások hozhatók létre benne.
- 42:3.1 A központi világegyetemet kivéve, mindenhol ugyanolyan.
- 42:3.1 Fizikai „tulajdonságait az határozza meg, hogy az alkotó részecskék milyen keringési sebességgel rendelkeznek, mekkora a keringő alkotórészek száma és mérete, azok milyen távol vannak a magtól, illetőleg mekkora az anyagot kitöltő térrész, valamint függ bizonyos, az Urantián eddig még fel nem fedezett erők jelenlététől is.”
- 42:4.9 Az elektron- és ultimaton-működés lassulása az energia anyaggá „lassulását” eredményezi.
- 42:4.11 „Az anyagbeli tömegnövekedés egyenlő az energiatartalom növekedése osztva a fénysebesség négyzetével.”
- 112:2.11 Bár valóság marad az elme számára, de egyre kevésbé érzékelhető az anyagi érzékelés útján, amint „az elme egyre jobban közelít a valóság végső megértéséhez”.
- 116:6.4 „az anyagtömeg érzékeny a rendteremtő elmejelenlétre.”
- anyag csoportosítása: 42:3.13 osztályozásának alapja az anyag szerveződése. 42:3.2 Tíz nagy csoportja van.
„42:3.3 1. Ultimatonikus anyag – az anyagi létezés első fizikai egységei, azok az energiarészecskék, melyekből az elektronok felépülnek.
42:3.4 2. Elektronszint alatti anyag – a napok folyékonygázainak robbanékony és taszító hatású állapota.
42:3.5 3. Elektron-anyag – az anyagelkülönülés elektron-szerveződési szakasza – elektronok, protonok és különféle egyéb részecskék, melyek elektron-csoportokat képeznek.
42:3.6 4. Atomszint alatti anyag – a forró napok belsejében nagy mennyiségben előforduló anyag.
42:3.7 5. Szétesett atomok – a kihűlő napokban és a világűrben fordulnak elő.
42:3.8 6. Ionizált anyag – villamosság, hőhatás vagy röntgensugárzás és oldószerek által a külső (vegyileg hatóképes) elektronhéjuktól megfosztott atomok halmaza.
42:3.9 7. Atomi anyag – az elemi szerveződés vegyi állapota, a molekuláris vagy látható anyag alkotóelemei.
42:3.10 8. Az anyag molekuláris állapota – mint az Urantián szokványos körülmények között viszonylag állandósult állapotban előforduló anyag.
42:3.11 9. Radioaktív anyag – a nehezebb elemek bomlási hajlama és tevékenysége nem túl magas hőmérséklet és csökkenő gravitációs nyomás mellett.
42:3.12 10. Összeomlott anyag – a kihűlt, illetőleg halott napok belsejében található, viszonylag állandósult állapotú anyag. Ez az anyagforma nem igazán nyugalmi állapot; bizonyos ultimaton-, sőt elektron-működés is észlelhető, de ezek az egységek nagyon közel vannak egymáshoz, és a keringési idejük is nagyon rövid.”
- anyagelvűség: 56:10.4 az istent nem ismerés és a visszataszító dolgok csúcsa, a szép véges ellentéte, mely 102:6.10 „kisebbíti az emberi életet”.
- anyagi dolgok (a véges teremtés anyagi dolgai): 130:4.2 „a paradicsomi Mintának és az örökkévaló Isten Egyetemes Elméjének tér-idő tükröződései.”
- anyagi- és szellemi világok közötti lényszintek: 38:9.9 halandó ember, másodfajú közteslény, elsőfajú közteslény, morontia kerub, középszakaszú kerub, szeráf.
- Anyagi Fiak (helyi csillagrendszeri): 45:5.1 a főtemplomuk a Jerusemen van. 45:5.2 A Fiak és Leányok a saját területeiken élnek az evolúciós bolygói szolgálat vagy a paradicsomi felemelkedés megkezdése előtt. 45:5.3 Ők a legfelsőbb rendű ivarosan szaporodó lények a fejlődő világegyetemek felkészülési szféráin. Bolygói küldetésük során ők a kapcsolat az anyagi teremtmények és a láthatatlan Bolygóherceg között. 45:5.4 A legutóbbi összeírási adat szerint a Nebadonban 161.432.840 létpolgári besorolású Anyagi Fiú és Leány volt a helyi csillagrendszeri központokon. A számuk folyamatosan nő. A szaporodásuk nem csak a vágyaik, hanem a felsőbb kormányzás által is irányított. 45:5.6 A melkizedek minta alapján magas fokú önkormányzatiságot működtetnek, céljuk a teljes önállóság. 45:5.5 De részt vesznek a helyi irányításban is. 45:6.2-6.9 Közvetlen kezesei és pártfogói a csillagrendszer központján állampolgárságot kapott felemelkedő halandóknak. Ennek során olyan kapcsolati, valamint szülői és gyermeknevelési tapasztalatok megszerzésében is segítik őket, melyekben e halandóknak a hústesti életük során valamely okból nem volt részük.
- Anyagi Fiak és Leányok leszármazottai: 51:3.6 „az egyik rendet az ő húsvér gyermekeik, a másikat pedig a köztes teremtmények másodfajú rendje alkotja.”
- Anyagi Fiú és Leány (Ádám és Éva): 51:1.1 anyagi vagy ivaros teremtményei a helyi világegyetemi Teremtő Fiúnak, 51:1.2 aki minden csillagrendszerben csak egy ilyen párt hoz létre, eltérő természettel és fajnemesítő képességekkel. 51:1.6 Ők a csillagrendszeri központ állandó besorolású létpolgárai, akik anyagi teremtményként élnek és szaporodnak. 50:0.1 Mivel a Satania csillagrendszer eredeti Anyagi Fiát Ádámnak hívják, ezért mindazok, akik élőlénytani nemesítőkként mennek a csillagrendszeri világokra, mindig a rendjük első és eredeti Fiának nevét viselik. 51:1.2 „Az Urantiára jött Ádám és Éva az Anyagi Fiak eredeti sataniai párjától származik.” 51:0.3 Mindketten a jerusemi élőlénytani nemesítők testületéből jöttek. 51:1.3 Rendjük két és fél, három méter magas. A testük ibolyaszín árnyalatú fényben ragyog. Anyagi vérük van, de isteni energia is eltölti őket. Mivel hím- és nőneműek, ezért egymás kiegészítői, többnyire párban működnek. 51:1.4 Bár fizikai módon is táplálkoznak, de a halhatatlan létüket a közvetlenül hasznosuló mindenségrendi energiák biztosítják. Ha feladatteljesítés közben elbuknak, akkor halandó emberekként kell befejezniük az életüket. 51:1.5 Az eredeti csillagrendszeri Ádám és Éva utódai csak akkor halhatatlanok, ha a létük során tökéletes összhangot tartanak fenn a Szellem elme-gravitációs körével. 51:1.8 Bár a csillagrendszerünk jerusemi központján az Ádámok és Évák hűséges gyermekei ily módon halhatatlanok, azonban az evolúciós világokra küldött párok bolygón nemzett utódai már nem képesek ellenállni a természetes halálnak, és nemzedékről nemzedékre egyre rövidebb élettartammal bírnak. 51:1.6 Eredetileg nem rendelkeznek Gondolatigazítóval, de a bolygói küldetésük tapasztalatai biztosítják számukra az Igazító beléjük költözését és a paradicsomi felemelkedést. 51:1.7 Ők maguk, és az utódaik is képesek az adott bolygó lakóival történő ivaros szaporodásra. 51:2.2 A bolygói küldetésre való szállításuk anyagtalanná lényegítést követően történik. A téren keresztül történő utazásuk szeráf-társítás által valósul meg. Az anyagivá való visszaállításuk egy élethordozó segítségével történik a küldetésük helyszínén. 51:2.4 Ez urantiai időben mérve tíz és huszonnyolc nap közötti időt vesz igénybe, melyet a pár alvásban tölt. 73:1.1 A megérkezésük rendszerint a találmányok, az anyagi haladás és az értelmi felvilágosodás nagy korszakának kezdetét jelzi a bolygón. 51:2.3 Az evolúciós korszak végéig a választott bolygójukon maradnak 51:0.2 a Bolygóherceggel együttműködve. 51:1.5 A Satania csillagrendszer történetében 13 bolygói Ádám vett részt lázadásban vagy vétekben. 55:4.18 Egy szabályosan fejlődő bolygó Ádámja és Évája a fény és élet ötödik korszakától kezdve kérheti a Teremtő Fiútól a bolygói szolgálatból való elengedést a paradicsomi felemelkedésük megkezdése érdekében. De dönthetnek úgy is, hogy továbbra is a bolygó igazgatói maradnak. 55:4.23 Legkésőbb a fény és élet hetedik szakaszában Ádám és Éva mentesül a bolygói kötelezettségei alól. 55:4.24 Felmentésüket követően az alábbi létpályák közül választhatnak.
55:4.25 1. A világegyetemi központra mennek morontia tapasztalás céljából, majd Gondolatigazítót kapva, a paradicsomi felemelkedés útjára lépnek.
55:4.26 2. Még a fényben megállapodott világon megkapják az Igazítót a saját, önkéntes bolygói szolgálatra jelentkezett egyenes ági gyermekeikkel együtt, és ezt követően közösen kezdik meg a paradicsomi felemelkedést a világegyetemi központról.
55:4.27 3. A bolygóról utazhatnak a rendjük midszonit világára, és ott kapják meg az Igazítójukat.
55:4.28 4. Visszatérhetnek a csillagrendszeri központra, ahol egy időre a legfelsőbb tanács tagjává válnak. Igazítót e szolgálat letelte után kapnak, és kezdhetik meg a paradicsomi létpályát.
55:4.29 5. Vállalhatnak tanári szolgálatot a saját korábbi hazájukban, s csak ezt követően, a világegyetemi központra való átmenetük idején költözik beléjük Igazító.
- Anyagi Fiak feladatai: 50:0.1 Az emberfajták nemesítése. 73:1.1 A tudományok fejlődésének elősegítése. 75:1.2 Az emberfajták keveredésének összehangolása. 75:1.3 Az emberek közötti testvériség hirdetése. 75:1.3 A vallási egység kialakítása.
- Anyagi Istenfiak: 37:9.9 a helyi világegyetem minden egyes csillagrendszerének Ádámját és Éváját a Teremtő Fiú egyedül hozta létre az Alkotó Szellemmel történt közös teremtéseiket követően. A két különböző nem szaporodó fiúi besorolású rendet takar. A párok leszármazottai a csillagrendszeri központok állandó besorolású létpolgárai. 37:9.10 A bolygói küldetéssel megbízott „Anyagi Fiú és Leány feladata az adott világ ádámi emberfajtájának megalapítása, melynek rendeltetése, hogy végül összeolvadjon az adott szféra halandói lakosaival.” A Bolygók Ádámjai alászálló és felemelkedő Fiak is.
- anyai szeretet: 84:1.7 természetes, erős és ösztönös kapcsolat az anya és a gyermeke között, mely az anyát hatalmas nehézségek felvállalására is képessé teszi. 84:1.6 Az anyai szeretet az emlősök esetében veleszületett felruházottság, amely a helyi világegyetemi elmeszellem-segédektől származik. E szeretet erőssége és önzetlensége egyenes arányban áll az újszülött fajra jellemző védtelen időszakának hosszával. 84:1.7 Az anyai szeretet késztetése hátrányt jelent a nő számára a férfival szemben. E késztetés azonban nem ellenállhatatlan erő. Gátolhatja azt becsvágy, önzőség és vallási meggyőződés is.
- anyatisztelet: 80.7.7 először Krétán, Káin leszármazottai körében vált kedveltté, melynek keretében Évát, mint „nagy anyát” imádták. Több ezer nyilvános szentélye volt Kréta- és Kis-Ázsia-szerte. Egészen „Krisztus koráig fennmaradt, később pedig Mária, Jézus földi anyja dicsőítésének és imádatának leple alatt beépült a korai keresztény vallásba is.” 80:8.5 A dunai andonfiak a krétai hitterjesztők munkájának eredményeként anyaimádók lettek. Így Közép-Európa nagy részén e tisztelet elterjedtté vált. A tisztelet-forma követői a halottaikat kőkunyhóban égették el. 80:9.13 Az északi fehér fajták a bronzkorban anyaimádók voltak. 80:9.4 Ezt a tiszteletformát a dunai andonfiakkal folytatott kereskedelmi kapcsolataik révén vették át. 89:3.4 Az anyatisztelet papjai igen tevékenyek voltak a testi szenvedés erényének tanításában, amire úgy mutattak példát, hogy ivartalanításnak vetették alá magukat.
- apajogúság: 70:5.12 ezen eszme a kevesek életkor szerinti uralmából és a vének tanácsa működéséből nőtt ki.
- arabok: 64:7.11 ezen emberfajta ősei a régi perzsiai félszigeten maradt kék emberfajta maradékai, akik később más fajtákkal – elsősorban a sárgákkal – olvadtak össze. E keverék fajt utóbb az ádámi ibolyaszín emberfajta némileg továbbfejlesztette. Ők váltak az újkori arabok barna bőrű, vándorló törzseivé.
- aranyborjú: 96:1.12 + 96:4.3 + 96:5.8 a beduin pásztorok által a Sinai-tűzhányó szelleméről alkotott jelképes felfogás, mely az istenkép bűvtárgyi megnyilvánulása. Lásd még → „Jahve”
- aranykor mondája: 74:8.14 hitrege egy régi kor idealizált társadalmáról. 68:1.7 „kizárólagos valóságalapja Dalamatia és az Éden történelmi ténye.”
- aranyszabály: 85:3.4 az embernek úgy kell bánnia másokkal, ahogy szeretné, hogy vele is bánjanak.
- Ararát: 77:4.12 Észak-Mezopotámia korábbi lakói által szentnek tartott hegy. 77:4.11 Van azon követői, akik a Van nevét viselő tó partjain telepedtek le, szintén szentnek tartották. Krisztus előtt nyolcezer évvel „az asszírok vanfi ősei már azt tanították, hogy a hét parancsolaton alapuló erkölcsi törvényüket az Istenek adták Vannak az Ararát-hegyen.”
- Arábia népeinek vallása: 95:7.2 a sálemi vallás megjelenésének idejéig a törzsek a régi bűvtárgyaikat imádták. Sok családnak megvolt a saját házi istene. A sálemi hitterjesztők nem tudtak számottevő hatást gyakorolni e terület lakóira. Több vallás képviselői is igyekeztek teret nyerni az itteni népek között, de egyik felfogás sem tudta teljesen kiszorítani a többit. A vallási küzdelem a babiloni Istár, a héber Jahve, az iráni Ahura és a keresztény Jézus Úr Atyjának képviselői között folyt. 95:7.5 Azonban minden arab törzs általános és különös tisztelettel adózott a Mekkában levő fekete bűvkőnek, a Kába-kőnek. E hódolati kapocs vezetett aztán az iszlám vallás megalapításához.
- Archelausz: 123:0.5 Heródes Antipász testvére.
- Ardnon: 119:7.6 Káld pap, a kisded Jézust felkereső „napkeleti” bölcsek vezetője.
- Arisztotelész: 98:2.6 az erényt tudásnak mondta, a jóságot pedig a lélek egészségének. Tanította, hogy jobb az igazságtalanságot elszenvedni, mint vétkesnek lenni annak elkövetésében. Vallotta, „hogy helytelen dolog rosszal fizetni a rosszért, és hogy az istenek bölcsek és jók.” Fő erényei a bölcsesség, a bátorság, a mértékletesség és az igazságosság voltak.
- Asgabat: 79:1.4 e mai város közelében fekvő hajdani Adonia, Kr.e. 8000-táján közép-ázsiai kereskedelmi világvárossá lett.
- Ashur: 97:6.2 az asszírok főistene.
- Asóka: 94:9.1 alsó-kasztbeli indiai uralkodó, aki önvédelemből felkarolta és terjeszteni kezdte a buddhista tanokat. Birodalmat épített a buddhista hittérítők munkája nyomán. A támogatásával huszonöt év alatt tizenhétezer hitterjesztőt képeztek és küldtek ki az ismert világba. Így a buddhizmus egy nemzedék alatt Ázsia-szerte uralkodó vallássá vált.
- Aszcendington: 13:1.21 az „Atya, a Fiú és a Szellem kebele”, „az idő és tér felemelkedő lelkeinek tényleges paradicsomi otthona addig, amíg el nem érik a paradicsomi besorolást.”
- Aszcendington titkai: 13:1.22 ilyen a halhatatlan lélek kifejlődése a halandó, anyagi teremtmény elméjében, valamint az isteni Igazító és az emberi eredetű halhatatlan lélek örökkévaló eggyé kapcsolódása.
- atman: 111:0.4 Az emberben lakozó felsőbbrendű rész Hindu kifejezése. E tartalom megnevezése kísérlet volt az emberben lakozó isteni természetű lény (Igazító) megragadására, mely felfogás nem tudta „elkülöníteni a kifejlődő és a lehetőséget tekintve halhatatlan lélek társ-jelenlétét.”
- atom: 42:8.2-8.6 az elektronközi tere nem üres. A töltött protonjait és a töltéssel nem rendelkező neutronjait az elektron tömegénél 180-szor nagyobb tömegű mezotron váltakozó jellege is összetartja, mely „energiaszállító” részecskeként arra készteti a nukleonok villamos töltését, hogy szünet nélkül és váltakozva cserélődjenek. „A nukleon a másodperc egy végtelenül rövid részében töltött proton, a következőben pedig nem töltött neutron.” A mezotron a radioaktív bomlás során elektronná alakul, mely sugárzási többletet eredményez. Van azonban a mezotronon túl is egy olyan atomösszetartó energiaforma, melyet 2014-ig még nem fedeztek fel az Urantián.
- Atya (~ Isten): 115:1.2 „az ember legmagasabb rendű fogalma Istenről”.
- Atya (meghatározások): 105:1.6 a Végtelennek a személyiségünkben ténylegesen tapasztalható valóságként érzékelt állapota.
- Atya (jellemzők, tulajdonságok): 104:4.20 Tiszta szellemlényeg.
- 104:4.21 „a szellem előtt létezik”.
- 104:4.44 „érzékeny az istenségi és a nem-istenségi jelenlétekre”.
- 105:5.4 Az akaratának végtelensége korlátozhatja az abszolút létezési szintet, amely által véglegest hozhat létre és végest teremthet.
- 117:3.8 „az Együttes Cselekvővel együttműködik a Paradicsom energiáinak átalakításában”.
- 117:3.8 Az Együttes Cselekvővel együttműködik abban, hogy a Paradicsom energiáit a Legfelsőbb Lényre érzékennyé tegye.
- 117:3.8 Együttműködik az Örökkévaló Fiúval azoknak a Teremtő személyiségeknek a létrehozásában, akiknek a cselekedetei a Legfelsőbb Lény fennhatóságában fognak kiteljesedni.
- 117:3.8 „együttműködik a Fiúval és a Szellemmel a Háromság-személyiségek megalkotásában, melyek a nagy világegyetem uraiként működnek egészen addig, amíg a Legfelsőbb kiteljesedett evolúciója képessé nem teszi őt e fennhatóság gyakorlására.”
- 117:3.8 Együttműködik az ő istenségi és nem-istenségi mellérendeltjeivel a Felsőség (Legfelsőbb Lény) fejlődésének előmozdításában.
- 117:3.13 A véges mindenségrend gondolata Tőle ered.
- 117:6.22 „nem tesz különbséget a személyek között; minden egyes felemelkedő fiát mindenségrendi egyedként kezeli.”
- Atya (mi Atyánk): 102:3.11 a kinyilatkoztatás úgy mutatja be, mint „a létezés egyetemes tényét, az elme örökkévaló eszméjét és az élet végtelen szellemét.”
- Atya és a Fiú (jellemzők): 118:9.8 A múlt örökkévalóságában a Végtelen Szellem kifejeződésében alkottak egységet.
- Atya-Fiú: 104:4.9-4.10 a Második Hármasegység első tagja. Az ő egyesülésük „a Havona megjelenésében elevenítette meg először a paradicsomi mintát, a Végtelen Szellem, az Együttes Cselekvő megszületésével egyidejűleg.”
- Atya-gyermek viszony: 103:4.5 nem erényen vagy érdemen alapul, hanem a teremtmény gyermek célján és szándékán.
- nem-Atya jellegű világegyetemi megnyilvánulások: 104:2.6 „itt az erő, az energia, az erőtér, az ok-keltés, a válaszadás, a lehetségesség, a ténylegesség, a gravitáció, a feszültség, a minta, az elv és az egység Istenének viszonyairól van szó.”
- Atya-végtelen: 0:3.24 az „Egyetemes Atya abszolút és korlátlanul szabad akarata valódi végtelenségének örökkévalóság-tartalmát képviselő tényleges értékszint.”
- Atyai Kísérők: 26:9.1 a Havona harmadik körének idősebb, nagy szakértelemmel rendelkező szuperáfi segédkezői. 26:9.4 Az idő zarándokait abban segítik, hogy az Egyetemes Atyával elérhető azonosságot és összhangot imádat útján találják meg.
- Atyai szeretet: 40:10.13 Isten az ő minden teremtményét egyformán szereti. E minden egyes fiára kiterjedő „ragaszkodása nem kevesebb, mint igaz, szent, isteni, határtalan, örökkévaló és egyedi – olyan szeretet ez, melyet emennek és amannak a fiúnak adott, mégpedig egyénileg, személyesen és kizárólagosan.” Ezért a fiúi rend a teremtmény legfelsőbb szintű viszonya a Teremtőhöz.
- Atya-szilánkok: 28:5.22 rendelkeznek tudással és tervekkel, de ezek tükrözőműködési úton nem hozzáférhetők. Lásd még → „Gondolatigazító (meghatározások)” → „Gondolatigazító (működésmód – tartalmi elemek)”
- Atya-VAGYOK (jellemzők): 106:7.5 Végtelen.
- 106:7.5 A teremtmények számára egyre jobban megismerhető.
- 106:7.5 Mindig lesznek a teremtmények számára ki nem nyilatkoztatott tartalmai.
- 106:7.6 A teremtmények számára az „Isten teljes elérése képtelenség”.
- 106:7.10 A hét abszolút szakaszának újraegyesülése elméleti lehetőségként nyitva áll az örök jövőben.
- 106:8.23 Az abszolút Atya végleges rendű fiai „mindörökre abszolút akarati részei maradnak a teljes végtelenségnek”. Lásd még → „Atya” → „VAGYOK”
- Atyával eggyé kapcsolódást elért halandók: 40:7.2 a túlélő halandók a felemelkedő Istenfiak csoportjához tartoznak. Amikor egy halandó és a Gondolatigazítója véglegesen és örökre eggyé kapcsolódik, amikor ők ketten eggyé lesznek, éppen úgy, ahogy Krisztus Mihályban az Isten Fia és az Ember Fia is egy, akkor válik egy halandó ténylegesen felemelkedő istenfivá, aki még a legfelsőbb dicsőség és isteniség szintjét is elérheti. 40:10.1 Végső rendeltetésük a világegyetemek mindenségének birtokba vétele.
- ausztrál őslakosok: 69:8.7 sohasem tartottak rabszolgákat, mivel a rabszolgatartás erős szabályozást igényel, ami e visszamaradt törzseknél nem volt meg. 70:4.9 A fejletlenségükből kifolyólag törzsi formájú kormányzást sem alakítottak ki. 92:6.1 Még a XX. század első felében is azzal a kezdetleges vallással rendelkeztek, melynek elemei közé tartozott a kísértetektől való félelem, a sötétségtől való rettegés és az ősök felé való hódolat. 103:3.1 A „szellemekben való hiedelmük ellenére még mindig a nemzetségre összpontosítják a vallásukat.”
- avonalok: Lásd → „Ítélkező Fiak” → „paradicsomi Istenfiak”
- avonalok (jellemzők): 116:3.3 „ténylegesen is fejlesztik isteni természetüket azokkal az eredeti teremtményi jegyekkel, melyeket az evolúciós világokon az adott teremtményi lét megélésekor tettek a magukévá.”
- „az Atya imája”: 66:5.14 Dalamatia lakóinak napi imádsága, melyet „A kinyilatkoztatott vallás kara” adott nekik a következő tartalommal. „Mindenek Atyja, kinek Fiát tiszteljük, jóindulattal tekints le ránk. Szabadíts meg minket minden félelemtől, a tőled valót kivéve. Isteni tanítóinknak teljék örömük mibennünk és tedd, hogy mindörökre igazság szóljon a szánkból. Szabadíts meg minket az erőszaktól és a haragtól; add, hogy tiszteljük a saját és a szomszédaink öregjeit. Ebben az időszakban is adj zöldellő mezőket és gyarapodó nyájakat, mely megörvendezteti a szívünket. Azért imádkozunk, hogy a megígért nemesítő mihamarabb eljöjjön, és teljesítjük az akaratodat e világon, ahogy mások is teljesítik azt más világokon.”
- „Az Atya Útja”: 66:7.8 Dalamatia erkölcsi törvénye, mely hét parancsolatból állt. 66:7.16 Szokássá lett, „hogy a hét egyes napjain e parancsolatok valamelyikével éltek, a köszöntések és az étkezéskori köszönetnyilvánítások alkalmával mondták el azokat.”
„66:7.9 1. Ne félj és ne szolgálj más Istent, csak a mindenek Atyját!
66:7.10 2. Ne légy engedetlen az Atya Fiával, a világ urával szemben, és az emberfeletti társai iránt se mutass tiszteletlenséget!
66:7.11 3. Ne mondj valótlant, amikor az emberek bírósága előtt állsz!
66:7.12 4. Ne ölj férfit, nőt vagy gyereket!
66:7.13 5. Ne lopd el a szomszédod javait vagy jószágát!
66:7.14 6. Ne érintsd a barátod feleségét!
66:7.15 7. Ne mutass tiszteletlenséget a szüleiddel vagy a törzs öregjeivel szemben!”

„Á”
- Ábel: 76:2.1 Ádám és Éva elsőként született gyermeke a második kertben. Nem sokkal Káin második születésnapja előtt jött a világra. Tizenkét éves korában döntött úgy, hogy pásztor lesz.
- Ábrahám: 93:4.16 Melkizedek tanítványa és támogatója. 93:6.5 Eredetileg Ábrámnak hívták. Nevét a Melkizedekkel való isteni szövetség hivatalos elfogadásakor változtatta Ábrahámra. 93:6.8 Nem „volt valami jámbor, viszont talpig becsületes volt, és hitt Makiventa Melkizedekben.” 93:5.1 „Melkizedek az ő felelősségévé tette az egy Isten igazságának életben tartását”. 93:5.10 Ábrahám kezdetben a sálemi terület polgári vezetője lett, majd létre hozta hét közeli törzs szövetségét. 93:5.11 Mivel Ábrahámnak hatalmi törekvései voltak, ezért, miután békésen elvált a Melkizedektől, Hebronba ment, hogy megalapítsa a katonai székhelyét. 93:5.14 A sziddimi csata után tizenegy törzsből álló szövetségnek lett a vezetője. 93:3.1 Az Ábrahám által bevezetett dézsmarendszer a szetfiek hagyományán alapult. 93:9.3 A Melkizedek elmenetelét követően Ábrahám elbátortalanodott. Gerarban telepedett le, de megérkezésekor eltitkolta a személyazonosságát. Ennek is köszönhetően a felesége Abimeleké lett. 96:2.3 Ábrahám nem tekinthető minden héber ősének.
- Ádám: 45:4.11 Isten egyik Anyagi Fia, jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja. 76:1.2 Az urantiai kortársai az Édenkert királyának és főpapjának tartották. 76:5.5 Az Urantián 530 évet élt. Öregkori elgyengülésben halt meg. 76:6.2 A halálát követő harmadik napon különleges feltámadást élt meg Évával együtt, ami újraszemélyesítést és újraegyesítést jelentett.
- Ádám és Éva: 73:0.1 az Urantia Anyagi Fiúja és Leánya. 73:7.4 Feladatuk lett volna olyan faji, földrészi és területi központok létrehozása a bolygón, melyeket a gyermekeik vezetnek, míg ők tanácsadóként és szervezőként odalátogatva közreműködtek volna az emberi faj világméretű élőlénytani nemesítésében és segédkeztek volna az értelmi haladásban, valamint az erkölcsi helyreállításban. 74:0.1 Kr. előtt 35914 évvel ezelőtt jöttek az Urantiára szeráfi szállítmányként. Itt újra anyagivá lényegítették őket, ami tíz napot vett igénybe. Az Anyagi Fiak mindig együtt szolgálnak, csak ritkán működnek egyedül. 74:1.1 A Jerusemen – ahonnan jöttek – az Anyagi Fiak rangidős testületéhez tartoztak, ahol a közös számuk 14.311 volt. A harmadik fizikai sorozathoz tartoznak, két és fél méteres testmagassággal. 74:1.2 Működtek tanítóként a Jerusemre újonnan érkezők létpolgársági tanodáiban, majd több mint tizenötezer évig az élőformák módosítására alkalmas energiák kutatásával foglalkoztak. 74:1.5 Mielőtt az Urantiára jöttek, már ötven fiú és ötven leánygyermeknek adtak életet. 75:4.8 Az Urantián ők az ibolyaszín emberfajta atyja és anyja. 75:7.5 A jerusemi társaikhoz hasonlóan, a halhatatlan állapotukat a Szellem elme-gravitációs körével fenntartott értelmi társulás, mint alapvető éltetőerő biztosította. Az elmebéli elfordulás által ez az éltetőerő megszakítható, ami a halhatatlan szint elvesztését eredményezi. Emellett, a rendelkezésükre állt még az a kettős keringési rendszer, melynek egyik eleme a fizikai természetükön alapult, míg a másikat az élet fájának levelében tárolt felsőbb energia működtette az Urantián, melynek hiányában ők is halandói halált halnak. 76:5.2 A vétküket követően, az őszinte megbánásuk után és a halandói rendre való lefokozásuk mellett, Gondolatigazítót kaptak. 84:7.8 Ádám és Éva tartós hatást gyakorolt az emberiségre. A világunk általuk látott először férfiakat és nőket kertészként együtt dolgozni a Kertben.
- Ádám és Éva bukása: 74:8.14 Éva türelmetlenségén és Ádám téves helyzetmegítélésein alapult.
- Ádám és Éva családja: 74:1.5 mielőtt az Urantiára jöttek, már ötven fiú és ötven leánygyermeknek adtak életet. 74:6.2 Az Urantián összesen 105 közös gyermekük született, továbbá két olyan utód, akiknek egy-egy szülője földi halandó volt. A Kert elhagyásakor már 1.647 egyenes ági leszármazottjuk volt, akik négy nemzedéket tettek ki. 75:6.3 A gyermekeik döntéshozatali életkora húsz év. Szabad akaratából csak a felnőtt gyermekeik egyharmada maradt a vétkesnek talált szüleikkel az Urantián. A döntéshozatali életkornál fiatalabb gyermekek mindegyikét az Edentiára vitték, ahol a Norlatiadek Fenségeseinek gyámoltjai lettek. 75:6.4 Így az Anyagi Fiú és Leány a gyermekeik több mint háromnegyedét veszítette el az első Kertből való kivonulást követően.
- Ádám és Éva táplálkozása: 76:4.3 Ádám és Éva egyaránt élt élelmen és fényen. E táplálkozást felsőbb-fizikai energiák egészítették ki. 74:6.4 Az első Éden ádámi háztartásában nem főztek. „Az élelmüket – az érett gyümölcsöket, dió- és gabonaféléket – készen fogyaszthatták. Naponta egyszer étkeztek, röviddel dél után. Ádám és Éva »fényt és energiát» közvetlenül is magához vett bizonyos térsugárzásokból, valamint igénybe vették az élet fájának segítségét is.” 76:3.7 Bár az első kertben csak gyümölcsöket, gabona- és dióféléket fogyasztottak. A második kert felé közeledve először fogyasztottak fű- és zöldségféléket is. Ádám és Éva sohasem evett húst. Az első kert első nemzedékébe tartozók sem lettek húsevők.
- Ádám és Éva vétke: 76:5.1 „A törvényszegésük lényege a rossz helyzetmegítélés vétke volt, nem pedig a tudatos és szándékos lázadás bűne.” 75:1.6 Mindkettejük, de különösen Éva, látva az urantiai helyzet nehézségeit, túlságosan türelmetlenné vált. Nem akartak vállalni egy hosszantartó próbatételt, azonnali eredményeket szerettek volna látni. Pedig valamikor sikert érhettek volna el, ha felismerik a távlat kínálta lehetőséget és türelmesebbek. 75:4.1 Elkezdték az Urantia kétirányú fejlesztésének tervét az egy irányú, isteni helyett. 75:4.2 Ez engedetlenség volt az Anyagi Fiú és Leány részéről, 75:4.4 ugyanis vegyítették a jót a rosszal. Éva elfogadta 75:3.5 Szerapatatia azon tervét, hogy a nodfiaknak olyan vezetője szülessen, aki részben az ibolyaszín emberfajtától származik, akinek ő az anyja. Éva nem várta meg 75:3.6 az isteni terv szerinti működést, hogy csak akkor fognak hozzá az urantiai emberek nemesítéséhez, ha az ibolyaszín fajta gyermekei elérik az ehhez szükséges létszámot. 75:8.4 Éva hallgatott a személyes tettek szabadságáról szóló hamis bolygói hírverésre, és megengedte, hogy az általuk hozott élet-sejtanyag túl korán keveredjen. 75:4.3 A rossz út választása, a tervek és a módszerek helytelen alkalmazása világegyetemi összhanghiányt és bolygói zűrzavart eredményezett. 75:5.2 Ádám osztozni akart Éva sorsában, ezért a megtévedt feleségét tudatosan követte a vétekben. A halandóinál erősebb ragaszkodással szerette asszonyát. 76:5.2 Tudatosult bennük, hogy bár a Satania csillagrendszer Anyagi Fiaiként kudarcot vallottak, de „a világegyetem felemelkedő fiaiként a paradicsomi létpálya még nyitva áll előttük.”
- Ádám és Éva vétkének következményei: 75:4.3 Világegyetemi összhanghiány. 75:4.3 Bolygói zűrzavar. 75:5.3 Káin születése. 75:5.3 Kánó és a népe elpusztítása. 75:5.9 Az ádámfiak és a nodfiak közötti hosszú háborúskodás kezdete. 75:5.9 Az első Édenkert elhagyása. 75:5.9 A második Édenkert létrehozása. 75:7.3 A teremtésrész halandóinak szintjére való lefokozásuk. 75:6.4 A saját gyermekeik több mint háromnegyedétől való ideiglenes elválás.
- ádámfiak: 78:2.5 „Kr.e. 19 000-ben valódi nemzetet alkottak, négy és fél milliós létszámmal, és ekkorra már a leszármazottaik millióit küldték ki a környező népekhez.” 80:1.5 Nem szívesen párosodtak India kevert emberfajtáival és Afrika sötét bőrű népeivel. Mivel a vörös ember Amerika területén élt, a sárga ember területét pedig nehéz volt megközelíteni, ezért az európai kék fajtákkal való egyesülés mellett döntöttek. 80:1.6 Az ádámfiaktól származó ibolyaszín emberfajta és a kék emberfajta között kölcsönösen erős nemi vonzódás volt. Az ibolyaszín nők előnyben részesítették az ügyes, művészi készségeket mutató kék férfiakat. 80:1.7 A kék emberfajta felsőbbrendű népeivel együtt irtották a neandervölgyi emberfajtát. 80:7.9 „Kr.e. 5000-re az ádámi leszármazottak három legtisztább fajtája Sumériában, Észak-Európában és Görögországban volt jelen.” 95:1.2 Az ádámfiak tisztelték a hét hetedik napját.
- ádámfiak terjeszkedése: 78:3.1 túlnépesedés esetén nem háborúztak új területért, hanem a lakosság többletét tanítókként küldték ki a többi emberfajtához. A korai kivándorlások inkább élőlénytani megújító hatásúak voltak. 78:3.2 A későbbi vándorlások észak felé, majd a Káspi-tengert megkerülve, Európa felé irányultak. 78:3.3 A vándorlások fokozatos keveredést jelentettek. Mire a kivándorló ádámfiak Turkesztánba értek, már jelentős részben keveredtek más fajtákkal, különösen a nodfiakkal. 78:3.5 A korai vándorlásaik ideje Kr.e. 15 000-ben lejárt. A faji hatásukból komolyan részesültek az európai kék emberfajták is. 78:4 5 Az ibolyaszín emberfajta tisztább csoportjai tovább ápolták a békeszerető ádámi hagyományt. Ezért voltak a korai vándorlásaik békések. A nodfiak harciassá válása miatt, a velük való egyesülést követően a mezopotámiai népmozgások egyre inkább katonai jelleget öltöttek.
- ádámi gyermekek oktatása:74:6.7 az első Kertben tizenhat éves korukig külön tanodába jártak. A fiatalokat az idősebbek tanították. „A kisebb gyerekek harmincpercenként, a nagyobbak óránként váltottak tevékenységet.” 74:7.1 Tizenhat éves korukig értelmi képzésben részesültek a jerusemi tanintézetek módszerei alapján. 74:7.2 A tizenhattól húszéves korig tartó időszak a közösségszervezést célozta. 74:7.3 Az oktatási irányok a következők voltak.
„74:7.4 1. Egészség és testápolás.
74:7.5 2. Az aranyszabály, a társadalmi érintkezés mércéje.
74:7.6 3. Az egyéni jogoknak a csoportjogokhoz és a közösségi kötelezettségekhez való viszonya.
74:7.7 4. A különböző földi emberfajták történelme és műveltsége.
74:7.8 5. A világkereskedelem előmozdításához és fejlesztéséhez alkalmazható módszerek.
74:7.9 6. A kötelezettségek és az érzelmek összeütközésének feloldása.
74:7.10 7. A játék, a humor, valamint a testi harc helyettesítőinek művelése.” 74:7.2 Délelőtt mezőgazdasági munkát is végeztek, délután pedig játékos versengésekben vettek részt. „Az estéket a társadalmi érintkezés és a személyes barátságok ápolása céljából vették igénybe.” A vallási és a nemi nevelés a szülők feladata volt. 74:6.8 A fiatalok átlagban tizennyolc éves korukban jegyezték el egymást, majd két éven keresztül a szülői felelősségek vállalására készítették fel őket. Húszéves korukra álltak készen a házasságkötésre, és kezdhették meg a küldetésükre való felkészülést. 76:3.3 A második kertben Ádám az ideje nagy részében a gyermekeit és a társaikat oktatta közigazgatásra, az oktatási módszerekre és a vallási áhítatra.
- ádámi gyermekek táplálkozása: 74:6.3 egyéves korukig anyatejes táplálásban részesültek. A fogaik kibújásáig Éva a diófélék tejét keverte számukra a rendelkezésére álló gyümölcsök levével. E gyermekek nem kaptak állattejet. 74:6.4 Az első Éden ádámi háztartásában nem főztek. „Az élelmüket – az érett gyümölcsöket, dió- és gabonaféléket – készen fogyaszthatták. Naponta egyszer étkeztek, röviddel dél után.” 76:4.3 Ádám és Éva urantiai gyermekeik nem örökölték a szüleik energiafelvételi és fényköri felruházottságaikat. Az ádámi gyermekeket emberi fajtájú vérkeringés táplálta. 76:4.4 Ádám gyermekeinek első nemzedéke után minden leszármazottja áttért a tejtermékeket is tartalmazó étrendre.
- ádámi küldetés: 51:6.6 a bolygók Ádámjai és Évái az utódjaik révén az összekeveredett emberfajták közös szülőinek tekinthetők. 51:3.3 A bolygói Ádámok és Évák az adott bolygó élőlénytani nemesítőiként több nemzedéken át szaporodnak, míg az utódaik – elkeveredve az evolúciós halandókkal – az ibolyaszín emberfajta megalapítóiul szolgálnak. 51:3.1 Az Anyagi Fiak és Leányok kert otthonban laknak, melyet a gyermekeik segítségével építenek fel a Bolygóherceg által kijelölt helyen. 51:3.2 Édenkertnek nevezik, a csillagvilági központ, Edentia iránti tiszteletből. A kertek mintája is innen való, melyek egyben műveltségközpontok is. 51:3.4 A fajnemesítési terveket a Bolygóherceg és a törzskara készíti, Ádám és Éva csak végrehajtja. E téren az Urantia Ádámja és Évája nagy hátrányban volt, mivel a Bolygóhercegünk csatlakozott a Lucifer-féle lázadáshoz. 51:6.5 A szabályosan fejlődő bolygók Anyagi Fiai és Leányai látják és képviselik az emberek előtt a számukra láthatatlan Bolygóherceget és az ő kísérőit. 51:7.3 Amint egy világ szellemi központként is működő fővárosa kiépül, a következő megítéltetésig ötven és száz közötti számban másodlagos központokat hoznak létre a bolygón. 51:7.4 Ádám és Éva elsősorban a bolygó tudományos és gazdasági helyzetére fordít figyelmet, a művészet, a társadalmi kapcsolatok és az értelmi fejlődés elősegítése mellett. 51:7.2 Mire a bolygó megállapodik a fényben és az életben, Ádám és Éva a megdicsőült teremtésrész kormányfőjévé lesz. 51:3.5 Az angyalok ötödik rendje, a bolygók segítői szintén támogatják a küldetésüket. Az ilyen minőségben kijelölt testületük kb. százezer egyedet számlál.
- Ádámszon: 76:3.3 Ádám-fia-Ádám. 74:6.2 Ádám és Éva Urantián született első fiúgyermeke, az urantiai ibolyaszín emberfajta elsőszülötte. 76:3.3 Ő alapította meg az ibolyaszín emberfajta második központját a második Édentől északra. 77:5.4 Kezdetben sokat tett a második kert védelmi és építkezési munkálatainak előmozdítása érdekében. 77:4.13 Kr.e. 35 000-ben ellátogatott egy régi, keleten fekvő vanfi településre, hogy ott megalapítson egy ádámszoni polgárosodottságot tükröző társadalmi központot. 77:5.2 Erre Vantól és Amadontól kapta az első ösztönzést, akiktől sokszor hallotta gyermekkorában az északi hegyvidéki otthonuk történetét. 77:5.3 Az utazásra 120 éves korában került sor. Ekkor már harminckét egyenes ági gyermeke volt az első kertből, akik a feleségével együtt visszatértek az Edentiára. 77:5.5 Ádámszon huszonhét társával együtt kelt útra, mely három évnél kicsivel tovább tartott. A célhoz érve ismerte meg Rattát, 77:5.6 akitől hatvanhét gyermekük született. Minden negyedik gyermekük különleges rendű lett. A pároztatásuk eredményeként jelentek meg a másodfajú urantiai közteslények. 77:6.4 Ádámszonnak 1.984 közteslény unokája született. 77:5.7 Ő maga 396 éves korában halt meg. 77:5.7 Amikor Rattával hétévente meglátogatta a szüleit a második kertben, a közteslények tájékoztatták a népe ügyeiről. 77:5.9 Mielőtt az emberi leszármazottai keveredtek volna a szomszédos nodfiakkal és andonfiakkal, hétezer éven át magas műveltséget tartottak fenn. 77:5.10 A központjuk a Káspi-tenger déli végétől keletre eső térségben, a Kopet-dag közelében helyezkedett el.
- Ádám utáni ember: 52:3.1 e korszak a második megítéltetési időszakhoz tartozik, mely az Anyagi Fiú és Leány bolygói megjelenésével kezdődik. 52:3.3 A Bolygóherceggel együttműködő ádámi csoport igazgatási tevékenysége következtében, akár huszonötezer év alatt is felkészülhet a bolygó az Ítélkező Fiú eljövetelére. 52:3.2 Egyre több Gondolatigazító érkezik a bolygó halandóihoz, továbbá e korszak végére a mennyei segédkezők létszáma is teljessé válik. 52:3.3 Általánossá lesz a mezőgazdasági termelés, majd később a városiasodás és az ipar. 52:3.8 A növényevés elterjedése ádámi hatás, mely párosulhat húsevéssel is. 52:3.9 Kialakulhatnak mindenevő emberfajták, 52:3.8 míg egyes csoportok megmaradhatnak a húsmentes étrend mellett. 52:3.4 Kiteljesedik a faji jelleg tisztítása és az alkalmatlanok eltávolítása. 52:3.5 Az ádámi utódok nem párosodnak az evolúciós emberfajták alsóbbrendű népeivel. 52:3.6 Elkezdődik a gépi találmányok és a szükséges energiák szabályozásának kora. A bolygó felfedezése befejeződik, a fizikai tudományok pedig jelentős fejlődésnek indulnak. 52:3.10 A nemzetköziség egyre inkább általánossá válik. Elterjed a képviseleti kormányzás, az oktatási rendszer pedig világméretűvé válik. Az ibolyaszín emberfajta nyelve általánosan beszélt nyelv lesz. 52:3.11 Bolygói szintű érdeklődés ébred a képzőművészet, a zene és az irodalom iránt. Megjelenik az igazi bölcselet, az értelmi valóságok iránti egyetemes érdeklődés. A vallás a bolygó közös ügyévé, 52:3.12 az emberek közötti testvériség pedig társadalmi céllá válik. A korszak végén általános lesz a világbéke.
- ágyasház: 83:5.15 az volt a rendeltetése, hogy a királyszék megerősítése érdekében erős és nagyszámú vérrokon testületet építsen ki.
- áldás (asztali ~): 87:2.9 „ősi módja az volt, hogy a szellemek megbékítése érdekében étkezés előtt egy darab ételt hajítottak a tűzbe s közben varázsigét mormoltak.”
- áldozás: 89:0.2 vezeklési szertartás, 89:4.1 a vallási áhítat része, amely szoros kapcsolatban van az imádási hajlammal. 91:2.4 Az áldozás képes mérsékelni az imádság hatékonnyá válását, mivel teret ad annak a felfogásnak, hogy az emberek anyagi javak feláldozásával helyettesíthetik „azt a felajánlást, hogy a saját akaratukat az Isten akarata teljesítésének szentelik.” 89:10.1 Az ősökben az áldozáson keresztül tudatosult az, hogy az Isten velük van. 89:4.2 Az áldozásnak két felfogása létezett, a köszönetnyilvánítás magatartásán alapuló ajándék-áldozás és a megváltás eszméjéből kiinduló adós-áldozás. 89:0.2 A korai emberek hite szerint valamilyen különös dolgot kellett tenniük az istenek kegyének elnyerése érdekében. 89:4.1 „Az ősember abban mérte az áldozásának értékét, hogy mekkora fájdalmat szenvedett el.” Korai áldozási forma volt a hajtépés, a test megvágása, a csonkítás és a fogak kiverése. A polgárosodással ezek az élet örömeiről való lemondássá, böjtöléssé, az önkéntes nélkülözés vállalásává alakultak. 87:2.9 Az áldozás korai formája volt az ételáldozás is, mivel az ősök azt gondolták, hogy a holtak kísértetlelkei élvezik az étel illatát. 87:2.10 Alkalmazták még a vagyonáldozást is az értékek elégetése és eltemetése révén. Később a pazarlás csökkentése érdekében személyek és tárgyak rajzait használták az áldozáshoz. 89:4.3 Mivel az ősök a kellemes illatról azt gondolták, hogy kedves lehet az istenség orra számára, ezért bevezették a tömjénnel való áldozást. Ezt követte az áldozati lakomák szokása. 89:4.7 Az isteneknek szánt ajándék nevezhető felajánlásnak, áldozatnak, vagy megszentelt dolognak. 89:8.6 A korai áldozások nem nevezhetők őszinte imádatkifejeződéseknek. 64:4.13 Az áldozás már 550.000 évvel ezelőtt megjelent. A sötétségtől félő neandervölgyi emberek a társaikat áldozták fel azért, hogy az újholdat előcsalogassák. „A faj fejlődésével az áldozás tárgya és célja fokozatosan megváltozott, de az emberáldozatnak a vallási szertartás részeként való felajánlása még sokáig megmaradt.” 74:7.21 Ádám próbálkozott azzal, hogy a vallási szertartásokon alkalmazott véráldozatot a föld gyümölcseinek áldozata váltsa fel, de csak kismértékű előrehaladást tudott elérni. 89:9.4 Az áldozás tisztelete szentségimádássá alakult át.
- áldozás (adós-áldozás): 89:0.2 az a vezeklési szertartás, amely 89:4.2 a megváltás eszméjén alapul.
- áldozás (ajándék-áldozás): 89:0.2 olyan vezeklési szertartás, amely 89:4.2 a köszönetnyilvánítás magatartását foglalja magába.
- áldozás (alapozási áldozás): 89:6.4 azért alkalmazták, hogy a leölt emberi lény kísértetszelleme őrizzen és védelmezzen egy építményt. A régi Kínában azért dobtak egy hajadont az olvadt fémbe, hogy a készülő harang hangzását javítsák. 89:6.5 De gyakran előfordult a falakba történő befalazás is. Bár Mózes tiltotta az alapozási áldozásokat, a halálát követően az izraeliták újra alkalmazni kezdték.
- áldozás (állatáldozás): 89:4.8 az ősi népek a közeli rokonaiknak tekintették az állatokat. Míg kezdetben az ember a legjobb állatait áldozta fel, később felhagyott a munkában igénybe vett állatai felajánlásával. 89:4.10 Még később a szükség arra bírta az embereket, hogy az ételáldozatokat elfogyasszák, így az isteneknek meg kellett elégedniük e dolgok lelkével.
- áldozás (emberáldozás): 89:5.15 az emberevést váltja fel. A feláldozott embert kizárólag az istenek táplálékának tekintették. 89:6.8 Hajdan általánosan elterjedt volt az a meggyőződés, hogy emberáldozatot kell felajánlani, ha valamilyen rendkívüli vagy szokatlan dolog történt. 89:6.2 A káldok elsőként hagytak fel az emberáldozással oly módon, hogy az embereket állatokra cserélték. De egy japán uralkodó esetében előfordult az agyagszobrokkal történő kiváltás is. Voltak olyan közösségek, ahol az emberáldozást szertartásos öngyilkosságként alkalmazták. 89:6.7 Az elsőszülött feláldozásának széles körben elterjedt gyakorlatával a föníciaiak hagytak fel utoljára. 89:6.8 Az elsőszülött fiú feláldozását az apák alkalmazták, amikor erős érzelmi túlterhelés alá kerültek. 89:6.7 Az emberáldozás alkalmazása során az ősök az „életért életet” kifejezést használták. 89:7.1 Mózes kísérletet tett az emberáldozás pénzbeli megváltásának bevezetésére. 89:7.2 „Az eltűnő gyermekáldozás egyik kísérő jelensége volt az a szokás, hogy vért kentek szét a ház ajtófélfáján az elsőszülött védelme céljából.” 89:7.3 Szintén a gyermekáldozás lecsengő szokása volt némely csecsemőt kitenni a természetbe, és az istenek akaratára bízni. 89:8.2 Utóbb a teljes ember feláldozása helyett kitalálták a test valamely részével történő helyettesítő áldozást. Ez lehetett a haj, a köröm, a vér vagy az újjak. A körülmetélés szokása is a részleges áldozásból ered. Míg e célból a férfiakat körülmetélték, addig a nők fülét kilyukasztották. 89:8.3 Az újjak levágását később azok összekötözésére módosították. Az eunuchhá tevés eleinte szintén az emberáldozás eszméjének módosulata volt.
- áldozás eszméje: 63:6.4 Andon és Fonta leszármazottai kezdték el „a törzsi hódolat tárgyát képező állat húsának fogyasztásától való tartózkodás szokását.” Később, hogy „a fiataljaik elméjére nagyobb hatást gyakoroljanak, kialakítottak egy olyan hódolati szertartást, melyet az egyik ilyen tisztelt állat teste körül végeztek; és még később a leszármazottaik e kezdetleges előadást kifinomultabb áldozó szertartássá fejlesztették. És innen ered az áldozás, mint az istenimádat része. Ezt az eszmét dolgozta ki Mózes a héber szertartásban és ezt Pál apostol elvben meg is őrizte, mint a bűn »vérontás« által való levezeklésének hittételét.”
- állam: 71:1.23 „az összes kisebb küzdelmen és csoportkülönbségen felülemelkedő fennhatóság”. 71:2.7 A közvélekedés és az erkölcsök hozzájárulnak a kialakulásához. 71:0.1 A kibontakozó polgárosodás hasznos következménye. 70:6.1 Hatékony módon akkor jelent meg, amikor a vezető teljes körű végrehajtó hatalmat kapott. 71:0.2 Nem isteni eredetű. A kialakulása önkéntelenül végbement folyamatok eredménye. 71:1.3 Legkezdetlegesebb formája a törzsek laza szövetsége. 71:1.22 Később a vérségi befolyás csökken, a területi meghatározottság pedig növekszik. 71:1.1 Eleinte területi alapon létre jövő társadalomszabályozó szerveződés. A legerősebb, a leghatékonyabb és tartós formáját egyetlen nemzet alkotja, ahol az emberek közös nyelvvel, erkölcsökkel és intézményekkel rendelkeznek. 71:1.2 A korai államok kicsik voltak, melyeket hódítás eredményeként hoztak létre. Ezek szükségszerűen osztályokra rétegződtek. 71:3.1 Az általa tett dolgok meghatározzák a társadalmi evolúció menetét. Az erkölcsiségét a vezetői képviselik. 71:3.11 A városai és a tartományai kormányzását szakértők végzik, és azokat úgy igazgatják, mint a gazdasági és kereskedelmi társulásokat. 71:3.9 A működése akkor ideális, ha nagyobbrészt összehangol, kisebbrészt pedig kormányoz. 71:3.12 „A fejlett államokban a politikai szolgálatot a polgárok legmagasabb fokú odaadásaként ismerik el.” 71:7.1 A műveltség teszi tartóssá. A fejlett államot eszményképek uralják és a szolgálat jelenti számára a mozgatóerőt. 71:3.8 A nincstelenséget és a függést nem tudja felszámolni, ha „a sérült és elfajzott fajtákat szabadon támogatja és korlátozás nélkül engedélyezi az újratermelődésüket.”
- állam (eszményi ~): 71:3.7 kevés törvénye van. Ráveszi a polgárait arra, hogy önuralmon alapuló egyéni szabadságot valósítsanak meg. Ne csak dolgozzanak, hanem a szabad idejüket hasznosan, erkölcsi épülést szolgálóan használják ki. 71:5.2 A társadalmi viselkedés szabályozását csak olyan mértékig vállalja fel, hogy képes legyen megfosztani az egyéni versengést az erőszakos jellegtől és hogy megakadályozza a személyes kezdeményezés tisztességtelen voltának megjelenését.
- állami lét (nemzetállam) feltételei:
71:1.4 1. Magántulajdon birtoklása és örökhagyása.
71:1.5 2. Városok, valamint a mezőgazdaság és az ipar megléte.
71:1.6 3. Haszonállatok léte.
71:1.7 4. Gyakorlatias családszervezet.
71:1.8 5. Jól meghatározott terület.
71:1.9 6. Erős elsőszámú vezető.
71:1.10 7. A foglyok rabszolgává tétele.
71:1.11 8. Határozott hódítások.
- államiság eszményképei: 71:3.2 „a tudomány, a kereskedelem, a játékok és a vallás összehangolása révén” valósulnak meg. 71:3.10 A fejlődésének útja az állampolgári öntudat lassú növekedése, valamint a társadalmi szolgálat kötelezettségének és kiváltságának felismerése. 71:3.3 Három hajtóerő működteti.
„71:3.4 1. Az emberek közötti testvériség felismeréséből származó szeretet és kölcsönös bizalom.
71:3.5 2. A bölcs eszményképeken alapuló értelmes hazafiság.
71:3.6 3. A bolygói tények, szükségletek és célok szempontjából értelmezett mindenségrendi látásmód.”
- államiság fejlődési szintjei: 71:8.15 megvalósulásuk által az eszményi államiság jön létre.
71:8.3 1. A végrehajtó, a törvényhozó és az igazságszolgáltató hatalmi ág megteremtése.
„71:8.4 2. A társadalmi, politikai és vallási tevékenységek szabadsága.
71:8.5 3. A rabszolgaság és az emberi leigázottság minden formájának eltörlése.
71:8.6 4. Az állampolgárok beleszólása az adóztatás gyakorlatába.
71:8.7 5. Az általános oktatás létrehozása – a bölcsőtől a sírig tartó tanulás.
71:8.8 6. A helyi és a nemzeti kormányzatok megfelelő összhangja.
71:8.9 7. A tudomány támogatása, és törekvés a betegségek legyőzésére.”
71:8.10 8. A nemek egyenlőségének elismerése, valamint a férfiak és nők összehangolt működése otthon, a tanhelyen és az egyházban, azzal együtt, hogy a nők sajátos szolgálatot teljesítenek az iparban és a kormányzásban.
71:8.11 9. A munkarabszolgaság kiküszöbölése a találmányok révén és a gépek korszaka feletti ellenőrzés megteremtése által.
„71:8.12 10. A tájnyelvek uralmának legyőzése – az egyetemes nyelv győzelme.
71:8.13 11. A háborúskodás befejezése – a nemzeti és faji nézeteltérések nemzetközi elbírálása a nemzetek földrészi illetékességű bíróságai előtt, melyeket egy olyan legfelsőbb bolygói ítélőszék irányít, melynek tagjai közvetlenül a földrészi illetékességű bíróságok rendszeres időközönként visszavonuló vezetőiből kerülnek ki. A földrészi illetékességű bíróságok döntéshozó jellegűek; a világbíróság tanácsadó – erkölcsi – jellegű.
71:8.14 12. A bölcsességre való törekvés világméretű népszerűsége – a bölcselet iránti lelkesedés. Olyan világvallás kifejlődése, mely előre jelzi a bolygó belépését a fényben és életben elérendő végleges állapothoz vezető út kezdeti szakaszaiba.”
- állam (római államiság) feltételei: 71:1.13
„71:1.14 1. Az apajogú család.
71:1.15 2. Mezőgazdaság és az állatok háziasítása.
71:1.16 3. A népesség egy helyre sűrítése – a városok.
71:1.17 4. Magántulajdon és földtulajdon.
71:1.18 5. Rabszolgaság – állampolgári osztályok.
71:1.19 6. A gyenge és visszamaradt népek meghódítása és átszervezése.
71:1.20 7. Jól meghatározott terület, utakkal.
71:1.21 8. Erős, személyes vezetés.”
- államvezetés: 71:0.1 „módszer-együttes a versengő erők küzdelmének szabályozásához a küzdelmet folytató törzsek és nemzetek között.”
- ÁLLANDÓ LÉTPOLGÁRSÁGÚ TESTÜLET: 30:2.116
30:2.117 „1. A bolygók közteslényei.
30:2.118 2. A csillagrendszerek ádámi Fiai.
30:2.119 3. A csillagvilági univitatia.
30:2.120 4. A helyi világegyetemi szuszatia.
30:2.121 5. A Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt, helyi világegyetemi halandók.
30:2.122 6. A felsőbb-világegyetemi abandonterek.
30:2.123 7. A Fiúval eggyé kapcsolódást megélt, felsőbb-világegyetemi halandók.
30:2.124 8. A Havona-honosok.
30:2.125 9. A Szellem paradicsomi szféráinak honosai.
30:2.126 10. Az Atya paradicsomi szféráinak honosai.
30:2.127 11. A Paradicsom teremtett létpolgárai.
30:2.128 12. Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt, paradicsomi halandó létpolgárok.”
- állandó rendek: 30:1.29 kettős-származású lények, akik öt csoportba sorolhatók.
30:1.44 „1. Abandonterek.
30:1.45 2. Szuszatia.
30:1.46 3. Univitatia.
30:1.47 4. Spironga.
30:1.48 5. Ki-nem-nyilatkoztatott kettős-származású lények.”
- állat(ok): 88:1.4 A korai idők vademberei irigyelték az állatokat, melyeknél nem tartották magukat felsőbbrendűnek. Előfordult, hogy a kedvenc vadállatuk után nevezték el magukat. 88:1.5 A bűvtárggyá vált állat húsának fogyasztása tiltott dologgá, tabuvá lett.
- állatok (jellemzők): 69:2.5 Az erőfeszítései nagymértékben ösztönösek.
- 68:2.4 A társulásai kialakulásának ösztönös késztetői az étvágy és a nemi vágy.
- 68:3.2 Nem képzeli el a halál utáni továbbélést.
- 85:0.1 Bár a felsőbbrendű állatfajtáknak vannak félelmeik, de mivel nincsenek ábrándképeik, így vallásuk sincs.
- 101:6.4 Vannak ismeretei, de nem rendelkezik a bölcsesség képességével.
- 109:4.1 „rokonszenvvel viseltetnek a társaik iránt”.
- 109:4.1 „nem közölnek egymással fogalmakat”.
- 109:4.1 „képesek érzelmek kifejezésére”,
- 109:4.1 Nem képesek eszmék és eszményképek közlésére.
- 109:4.2 Kezdetleges módú közléscserét folytatnak egymással.
- 130:4.9 Nem rendelkeznek az istenimádás képességével, sem bölcsességgel.
- 130:4.9 „Az állati elme csak a tárgyias világegyetemnek van tudatában.”
- 130:7.5 „nem úgy érzékelik az időt, ahogyan az ember”. Lásd még → „kutya”
- állatfajták evolúciós megjelenésének sorrendje (ma is élők): 65:2.4 az első az egysejtű amőba, 65:2.5 amelyet az egysejtű állatfajták közösségi társulása követett, először a volvox-moszatok mintájára, majd a hidrák és a medúzák ága mentén is. „Még később kifejlődtek a tengeri csillagok, tengeri liliomok, tengeri sünök, tengeri uborkák, százlábúak, rovarok, pókok, héjas állatok és az ezekkel közeli rokonságban álló földigiliszták és piócák csoportjai, melyeket hamarosan követtek a puhatestűek – az osztriga, a nyolckarú polip és a csiga.” 65:2.6 Ezeket követték a halak, amelyekből a békák és a szalamandrák módosulatai ágaztak le. 65:2.8 „A békákból fejlődtek ki a hüllők, egy gyakorlatilag kihalt nagy állatcsalád, melyből azonban még a kipusztulás előtt megjelent a teljes madárvilág és az emlősök számos rendje.” 65:2.10 „A békák családjából származó hüllővilágot ma négy túlélő osztály képviseli: kettő a fejlődésre képtelenek közé tartozik, nevezetesen a kígyók és a gyíkok, valamint unokatestvéreik, az aligátorok és a teknősök; van egy részleges fejlődésre képes osztály, a madarak családja, valamint egy negyedik, az emlősök ősei és az emberi faj közvetlen leszármazási ága.” 65:2.11 „Az Urantián mindössze tizennégy törzs jelent meg, ezek közül a halak voltak az utolsók, és a madarak, valamint az emlősök óta egyetlen új osztály sem fejlődött ki.”
- állatok háziasítás: 81:2.10 polgárosodást segítő eszköz. Lehetőséget adott a mezőgazdaság és a szállítás fejlődésére. 81:2.11 A háziasításra leginkább alkalmas állatok Közép- és Délnyugat Ázsiában éltek. Voltak állatok, melyeket többször is háziasítottak – utoljára az anditák korában. 81:2.12 „Kr.e. 5000-re a mezopotámiai, a turkesztáni és a kínai gazdálkodók elkezdték a birka-, a kecske-, a marha-, a teve-, a ló-, a baromfi- és az elefánttenyésztést. Teherhordóként használták az ökröt, a tevét, a lovat és a jakot.”
- állatok háziasításának és igénybevételének tanácsa: 66:5.1 a kaligasztiai százak egyik tízfős szakértő csoportja. 66:5.4 A vezetőjük Bon volt. Feladatul kapták a teherhordásban, az emberek szállításában, az élelmezésben és a talajművelésben használható állatok kiválasztását és tenyésztését. 66:5.5 A kerék használatát is ők tanították először. 67:4.1 Az egész tanács, a vezetőjével együtt a Bolygóherceg támogatójává vált a lázadásban.
- álom: 87:5.14 a korai időkben látnokinak tekintették. Ez által is törekedtek a jövő megismerésére, a szellemek által okozott balszerencse elkerülésére. Az álomban megjelenő, szokványostól eltérő dolgokat rossz előjelnek tekintették. 86:5.11 A közönséges álom nem az a módszer, melyet a szellemvilág személyiségei az emberi lényekkel történő érintkezés céljából használnak.
- álom (kísértetálom): 68:3.2 az emberi társadalom kialakulásában önálló szerepet játszó tényező. „Bár az álmok többsége komolyan felkavarta az ősi elmét, a kísértetálom tényleges rettegést váltott ki az ősemberekben, s e babonás álmodókat egymás karjába vezette olyan, tudatosan és őszintén kívánt társulásokba, melyek a kölcsönös védelmet szolgálták a szellemvilág hirtelenül megjelenő és nem látható veszélyeivel szemben.” 86:4.3 Az álomban véghezvitt tettek arról győzték meg a korai embereket, hogy valami testetlen dolog is van bennük. 86:5.10 A korai emberek az álmokat a lélek olyan tapasztalásának hitték, melyhez a testtől való átmeneti eltávolodás által jutott. Éppen ezért az álom az ősök számára ugyanolyan valós volt, mint az ébrenlét során szerzett tapasztalás. Hitték, hogy a lélek kóborlása miatt az alvót fokozatosan kell ébreszteni, hogy a léleknek legyen ideje a testbe való visszatérésre.
- álomélet: 110:5.5 Az „álomélményeitek tisztán élettani és lelki jelenségek.” 110:5.4 Ennek „képtelenségei nemcsak a ki nem fejezett érzelmekből eredő feszültség meglétét bizonyítják, hanem azt is jelzik, hogy az Igazító által bemutatott szellemi fogalmak borzalmas torzulást szenvedtek. A ti saját szenvedélyeitek, késztetéseitek és egyéb belső hajlamaitok alakulnak képpé és foglalják el az isteni üzenetek iránt érzett kifejezetlen vágyaknak a helyét, melyeket a bennetek lakozó próbál lelki formában rögzíteni az elmétekben az öntudatlan alvás időtartama alatt.” 110:5.5 Az ember jobban teszi, ha az Igazítója valamely megnyilvánulását „tisztán emberi tapasztalásnak fogja fel, mintsem hogy a halandói elme valamely válaszát az isteni rangú szférába tartozónak minősítse.”
- álomfejtés: 90:2.5 hajdan széles körben elterjedt gyakorlat volt.
- álom-tapasztalás: 110:5.2 „az összehangolatlan alvó elme rendezetlen és összefüggéstelen díszelgése”.
- Ámósz: 97:4.1 héber látnok, aki a déli hegyekből érkezett, hogy elítélje az északi törzsek bűneit és erkölcstelenségét. Ámósz nagy lépést tett a bűnt és az erkölcstelenséget a saját népe körében is büntető Isten képe irányában. 97:4.2 Támadta a választott nép bűneit elnéző Istenben való hitet. Ámósz hirdette, hogy az Isten nem alkalmaz kettős mércét a különböző népekhez tartozók bűneinek megítélése során. Az Istent szigorúnak, igazságosnak és személyválogatástól mentesnek látta. 97:4.3 Arra törekedett, hogy egy változatlan Jahve kérlelhetetlen igazságosságát ábrázolja, 97:4.4 aki minden népnek Istene. Ámósz hirdette azt is, hogy a szertartásnak nem szabad átvennie az igazságosság helyét. E bátor tanítót halálra kövezték. 97:9.20 A szólásszabadság elnyomása miatt Ámósz a titokban író látnokok közé tartozott.
- áradás: 80:2.4 a Gibraltári földnyelv földrengés általi átszakadása az Atlanti-világtenger benyomulását eredményezte a nyugati tó medencéjébe. Ennek tengervízzel való feltöltődése után a szicíliai földhíd is alámerült. A kialakult Földközi-tenger rengeteg települést áraszott el. A „világ történelme során bekövetkezett áradások közül emberéletben ez okozta a legnagyobb veszteséget.” 74:0.1 + 73:7.1 Mindez Kr.e. 31 000 évvel történt.
- árják: 79:4.1 azon anditák megnevezése, akik Indiát a dravidák nyomán szállták meg a Krisztus előtti harmadik évezred közepén. A beözönlésük csaknem ötszáz éven át tartott. 79:4.2 Mivel nem hódították meg az egész országot, a dravidák később magukba olvasztották őket. 79:4.3 Északon faji hatást is gyakoroltak, a Dekkán-fennsíkon inkább a műveltség és a vallás területén hatottak Indiára. Észak-Indiát folyamatosan érte árja vérvonalhoz tartozó hatás, utolsóként a hellén népek hadjáratai során. 79:4.4 A Gangesz völgyének magas műveltsége az árja-dravida keveredésnek volt köszönhető.
- árpa: 81:1.7 Ádám leszármazottai a Kertben nemesítették. Kezdetben a Mezopotámia felső folyószakaszainak határterületeihez tartozó magasabb fekvésű területeken termesztették.
- ásítás: 87:3.2 a korai ősimádás inkább a félelem vallása volt. Ennek hívei még az ásítástól is féltek, nehogy ilyenkor egy rosszindulatú kísértet költözzön a testükbe.
- átalakulási alvás: 27:1.2 az egyik szakaszból a másikba, az egyik életből a másikba, az egyik létállapotból a másikba való átkelési pihenés, mely „mindig együtt jár a pillanatnyi világegyetemi besorolásból való átmenettel, s amely élesen elkülönül az egy adott besorolásban megélt, különféle evolúciós szakaszokon való átmenettől.” 27:1.3 Az utolsó átalakulási alvás által „az idő és tér teremtményei átkelnek az időlegesnek és a térbelinek a legbelső határain abból a célból, hogy állandó besorolást kapjanak a Paradicsom időtlen és térnélküli lakhelyein.” 27:1.4 Ez valójában szellemi értelemben vett újraszemélyesülés.
- átkelési alvás: 27:1.2 öntudatlan alvás, melyre akkor kerül sor, amikor a lényeket az egyik szféráról átviszik egy másik szférára szeráf-társítás útján. 48:2.18 „Miután a lakóvilágokon átjutottatok, az öntudatotok elveszítése nélkül mentek át a morontia lét egyik szakaszából a másikba. Öntudatlanság csak az első átalakulásokkal, valamint a későbbi, az egyik világegyetemből a másikba való átmenettel, továbbá a Havonából a Paradicsomra való átkeléssel jár együtt.”
- átkozás: 87:6.13 kezdetben a kisebb és gyengébb szellemek megfélemlítésére és elüldözésére kialakított kényszerítő jellegű szokás. „Később e szokás az ellenségre való átokszórás szokásává bővült.”
- átmenetben segédkezők: 39:0.1 helyi világegyetemi szeráfok. 39:6.1 A teremtményeket segítik az anyagiból a szellemi állapotba való átmenetben, mégpedig a következő hét kinevezési rendben.
„39:6.2 1. Szeráfi Örömhírhozók.
39:6.3 2. Faji Közvetítők.
39:6.4 3. Elmetervezők.
39:6.5 4. Morontia Tanácsosok.
39:6.6 5. Műszakiak.
39:6.7 6. Adatrögzítő-Tanítók.
39:6.8 7. Segédkező tartalékosok.”
- átmeneti besorolású lény: 112:5.7 A világegyetemi kormányzatok minősítik ezzé azt a halandót, akinek az emberi azonosságának lakóvilágba emelésével kapcsolatban kétség merül fel. Mindig „az adott egyén személyiségének javára döntenek”, figyelve „a megjelenő morontia szándékot és szellemi célt.” Lásd még → „próbaidő-meghosszabbítás”
- átmeneti műveltség világai: 45:1.1 a Jerusem körül keringő hét nagyobb világ.
45:1.2 Az 1-es számú. A véglegesrendűek világa. Ezt övezi a hét lakóvilág, melyeket a halandói felemelkedési rendnek szenteltek. Bátorításul a felemelkedőket időnként alkalmassá teszik a felemelkedésen végigment magas szellemszemélyiségek szemlélésére.
45:1.3 A 2-es számú. A morontia világ. Ez a telephelye a morontia élet felügyelőinek. A hét segédszférája a morontia segítők felkészítő helye.
45:1.5 A 3-as számú. Az angyalvilág. A csillagrendszeri tevékenységekre szakosodott szeráfseregek központja. Hét segéd-világán angyali felkészítés zajlik.
45:1.6 A 4-es számú. A felsőbbangyal-világ. A Ragyogó Estcsillagok és a mellérendeltjeik otthona. Hét segédszféráját meg nem nevezett mennyei lények hét nagy csoportja használja.
45:1.7 Az 5-ös számú. A Fiak világa. A mindenféle rendű isteni Fiak és a teremtményi-háromságot elért fiak központja. Hét külső világát az isteni rokonságú fiak egyedi csoportjai használják.
45:1.8 A 6-os számú. A Szellem világa. A Végtelen Szellem magas személyiségeinek csillagrendszeri találkozó helye. A hét segédszférát a különféle rendek egyedi csoportjai használják. A Szalvington Isteni Segédkezőjének itt nincs képviselője, mivel a Nebadonban ő mindenhol jelen van.
45:1.9 A 7-es számú. Az Atya világa. Nincs állandó lakója. Itt található a fény nagytemploma. Istenimádati hely. 45:1.10-1.11 Hét segédszféráján a Lucifer-féle lázadásban megmaradtak többségét őrzik.
- átvitt közteslények: 40:3.1 amint az evolúciós bolygó eléri a fény és élet közbenső korszakait, mindkét csoportjukat felmentik a bolygói kötelezettségeik alól, és felemelkedő Istenfiakként jegyzik be őket a helyi világegyetemben. Az anyagi világok halandó fajaival együtt fejlődve az elsőfajú csoport rendeltetése a különböző végleges rendű lények testületeibe való bekerülés, míg a másodfajú vagy ádámi közteslények mindegyikét a Halandói Végleges Testületbe veszik fel.
- Ázsia: 79:0.1 az emberi faj szülőföldje. A) Egyik déli félszigetén született Andon és Fonta. B) Az egyik leszármazottjuk – Badonan – a mai afganisztáni hegyvidéken alapított egy több mint félmillió éven keresztül működött műveltségi központot. C) Ebben a központban „váltak el a szangik népek az andoni törzstől”. D) Valamint Ázsia délnyugati részében hozták létre az első polgárosodott társadalmaikat a dalamatiaiak, a nodfiak, az ádámfiak és az anditák.

„B”
- Baál-imádás: 97:9.24 „olyan gazdasági és társadalmi rendszer volt, mely éppúgy foglalkozott a föld tulajdonjogával, mint annak termékenységével.”
- Baál-követők: 97:3.3 „A Baál szó birtokost jelent.” A Baál tisztelet egyrészt a föld adás-vételét jelentette, másrészt pedig az abban való hitet, hogy a jó termés Baál kegyétől függ, akit a termőföld istenének tartottak. Vagyis e tiszteletfajta erősen kötődött a föld tulajdonjogához és termékenységéhez. Baál követői elsősorban Kánaán északi területeinek letelepedett lakói voltak. 97:9.19 A Baál-követők a föld adás-vételét gyakorolták. Baál látnokai valójában ingatlanügynököknek tekinthetők. 97:3.4 Minden Baálnak volt szent helye, papsága és szent nőknek mondott nemi kufárai.
- babilóniaiak: 104:0.3 hármasisteneik voltak, melyek nem tekinthetők igazi háromságoknak. 74:8.6 Közvetlen kapcsolatban álltak az ádámfiak polgárosodott társadalmának maradványaival. Azt tanították, hogy az ember közvetlenül az istenektől származik.
- Bablot: 77:3.1 Nod egyik leszármazottja, 77:3.3 Bábel tornyának építésze. Nod halála után ötvenezer évvel azt javasolta, hogy 77:3.2 a nodfi fajta dicsőségére állítsanak egyedi toronnyal bíró káprázatos templomot a területeik közepén. 77:3.3 A templom körüli várost a nodfi műveltség és polgárosultság jövőbeli központjává kívánta tenni. Az új városnak is a Bablot nevet szánták.
- babona (babonaság): 90:4.9 gyakorlásának lényeges eleme a titokzatosság, mely elősegítette a babonában való hit működését, ami így, akár a várt eredményre is vezethetett. 70:11.5 A babonaság korszakokon keresztül a társadalom összetartó erkölcsi és rendőri ereje volt. „Az elődeink mind kiálltak amellett, hogy a régi törvényeiket, tabuikat az istenek adták az őseiknek.” 84:3.6 Egy régi babona szerint, az anya voltukból fakadóan a nők jobb növényeket képesek termeszteni, mint a férfiak. 85:2.5 Ősi, fatiszteleten alapuló szokás a májusfa és a karácsonyfa állítás, valamint a fán való lekopogás szokása. De babonás eredetre vezethető vissza a víz és fémkereső favessző használata is. 88:5.3 A vásárláskor keményfát rágcsáló babonások hittek abban, hogy ezáltal meglágyíthatják az eladó szívét. 88:4.6 „A korai babonaság varázsa volt az anyja a későbbi tudományos kíváncsiságnak.” E babonaságokat előremutató érzelmek – félelem és kíváncsiság – hatotta át. A „babonaságok a bolygói környezet megismerésére és szabályozására irányuló emberi vágy előretörését jelentették.”
- Badonan (törzsek): 64:3.1 Badonan volt Andon egyik ükunokája. Névadója az északnyugat-indiai hegyek előterében élt törzsi csoportoknak. Ők Andon azon leszármazottai, akik sohasem gyakorolták az emberáldozatot. 86:5.17 Badonan gyermekei alakították ki a két lélek – a lélegzet és az árnyék – hitét.
- baganda törzs: 91:0.5 afrikai népcsoport. Sokáig használtak olyan imádságokat, melyeket nem személyhez, hanem személytelen erőhöz címeztek.
- baktériumok: 65:2.3 „igen kezdetleges jellegű, egyszerű növényi szervezetek”. A kezdeti időkhöz képest keveset változtak. Az élősdi viselkedésükben némi visszafejlődést mutatnak. A betegséget okozó baktériumok többsége és azok segéd-vírustestjei az átalakult élősdi gombák csoportjába tartoznak.
- barátság: 70:3.6 „régi fogalma a nemzetségbe való felvételt jelentette.”
- Bautan: 94:7.5 Gautama Sziddhártha (Buddha) tanítványa, aki Benáreszben – az ott kezdett oktatás második évében – ismertette meg tanárát a Melkizedek és az Ábrahám közötti szövetségre vonatkozó, sálemi hitterjesztőktől származó hagyományokkal.
- bá: Lásd → „ká és bá”
- bábaság: 84:4.6 az ősök a szülésről azt tartották, hogy a nő általa veszélyes és tisztátalan lesz. Ezért a szülő nőt kerülték, még a házba se engedték be. Utóbb „az idős asszonyoknak megengedték, hogy meglátogassák az asszonyt vajúdás közben, és e szokásból ered a bábaság, mint foglalkozás.”
- Bábel: 77:3.3 a nodfi műveltség és polgárosultság tervezett központja, melynek a Bablot nevet szánták a torony építészének és építőmesterének neve után. Ez az elnevezés módosult később Bablodra, majd Bábelre.
- Bábel földje: 77:3.9 a Bábel tornya építési területének tágabb környékét nevezték így a múltban.
- Bábel tornya: 77:3.2 a nodfi fajta dicsőségére akarták felállítani. 77:3.3 Az építésze és az építőmestere Bablot volt. 77:3.4 Az első építkezés – 77:3.1 Nod halála után kb. 50000 évvel – a tervek és a rendeltetés miatti vita következtében négy és fél év után leállt. 77:3.9 A torony felállítását célzó második kísérletre Kr.e. tízezer évvel került sor az első épület romjain, azonban az építmény a saját súlya alatt összeomlott. Ez a toronyállítás már az anditák, a nodfiak és az ádámfiak kevert fajtáinak próbálkozása volt. 78:8.4 A sumérok a Babilon megnevezést – héberül Bábel – nemzeti megnevezésükké tették, s még egy harmadik Bábel-torony megépítésével is próbálkoztak.
- bábeli zavar: 77:3.4 a nodfi csoportok vitája a Bablot által építendő központ építészeti terveiről és a majdani épületek rendeltetési céljáról, 77:4.1 mely utóbb testvérharcot, majd pedig a nodfiak szétszóródását eredményezte. 77:3.4 A vita az építkezés megkezdését követő ötödik év közepén annyira elmérgesedett, hogy a munkálatokat felfüggesztették. Három nézet versengett egymással. 77:3.5 A legnagyobb csoport „azt szerette volna, ha a tornyot a nodfi történelem és faji felsőbbrendűség emlékműveként építik meg.” Ők a jövő nemzedék csodálatát akarták kivívni. 77:3.6 A második csoport „azt akarta, hogy a toronnyal a dilmuni műveltségnek állítsanak emléket.” Ők Bablot városát kereskedelmi, ipari és kézműves központtá szerették volna tenni. 77:3.7 A harmadik csoport a tornyot a mindenek Atyja imádatának kívánta szentelni. Úgy tartották, hogy az új városnak Dalamatia azon korábbi feladatát is át kellene vennie, hogy műveltségi és vallási központként a környező tudatlan népek fejlesztését szolgálja. 77:3.8 E csoportot leszavazták, és az első két nézet képviselői harcolni kezdtek egymással. A harc elől a vallási csoport délre menekült. A küzdelem úgy meggyengítette az első két csoportot, hogy az építkezés folytatására már nem kerülhetett sor. 77:4.2 A küzdelmet követően a szemben álló nodfi csoportok elvándoroltak a korábbi lakóhelyükről és új központokat hoztak létre. Lásd a ’nodfi polgárosultság központjai’ fogalomnál.
- bálvány(ok): 88:2.4 létük a bűvtárgyi hiten alapul. A legkorábbi faragott képek és emlékművek célja a jeles holtak külső megjelenésének és emlékének megörökítése volt. Az ősök hittek abban, hogy a beszentelési szertartással a szellem rábírható arra, hogy a róla készült képbe, bálványba költözzön.
- bálványimádás: 85:3.5 a bálvány nem az imádati ideát jelképezi. A bálványimádás során közvetlenül és ténylegesen az anyagi tárgyat imádják. 67:4.4 Az „emberi fajok bálványimádásának nagy része abból a vágyból fakadt, hogy megőrizzék a kaligasztiai időkben nagy tiszteletnek örvendő lények emlékét.”
- bárány: 85:3.4 az evolúciós vallás kezdete óta az áldozati állat jelképe.
- bátorság: 111:6.9 Értékes tulajdonság, ami abból 3:5.6 az erős jellemből fakad, amely a nehézségekkel való megbirkózáshoz és a csalódásokkal való szembenézéshez szükséges.
- becsület ellen való bűnök: 82:4.4 a hagyományon alapuló íratlan törvényből következett. Ilyen volt például az, hogy a vagyontárgyként kezelt asszony házasságtörése esetén, a sértett férjnek vagy a nő apjának jogában állt a „tulajdont” illető férfi megölése.
- Beel: 97:6.2 a babiloniak főistene.
- befejezetlen teremtmények: 40:10.11 olyan végleges rendű lények, akik a jelen világegyetemi korszakban még nem érték el a végső rendeltetésüket. Hatodik szintű szellemekként még nem tevékenyek a fényben és életben való megállapodás elérése előtti evolúciós területeken.
- befejezett teremtmények: 40:10.11-10.12 végső rendeltetésüket elért teremtmények. Ilyenek a jelen világegyetemi korszakban a Kiválasztott Háromságot-elért Fiak, illetőleg a Méltóságra Emelkedett Háromságot-elért Fiak.
- befogadott szeráfok: 31:4.1 a halandók hűséges szeráfi oltalmazói, akik közül soknak megengedik azt, hogy az emberi védenceikkel együtt járják végig a felemelkedési létpályát. Ennek során eggyé kapcsolódást élhetnek meg az Atyával, letehetik az örökkévalóság végleges rendűi esküjét és örökre bekerülhetnek a Végleges Testületbe.
- Belzebub: 77:7.4 a hitehagyott másodfajú közteslények vezetője, 53:1.5 egyben a Lucifer-féle lázadáshoz csatlakozó urantiai közteslények vezetője is volt. Együttműködött a bukott Bolygóherceg, Kaligasztia lázadó csoportjával.
- Besorolatlan Központok: 29:2.19 nem a lakott bolygókon, hanem a különleges energiaviszonyokkal rendelkező szférákon működnek, de egyenrangúak a többi erőtér-központtal. Egymillió égitest közül egy ad otthont ilyen élő erőtér-szerveződésnek. Szükség esetén „világegyetemi lendkerékként vagy energiaszabályozóként avatkoznak be.”
- beteljesülés: 103:9.12 Örökkévaló, végleges és egyetemes. 106:7.3 „a paradicsomi Háromságot alkotó Istenségek akarata váltja ki”. A tapasztalatra épülő beteljesülés részben megérthető a tapasztaló teremtmények számára, azonban a végtelen, eredendően létezőkre hatást gyakorló beteljesülés nem. A véglegességi beteljesülés magába foglalja az Istenségi Abszolútat, mivel a véglegességi beteljesülés egyszerre lételvi és élményelvi eredmény. 106:7.4 „A halandók, a morontia lények, a szellemek, a véglegesrendűek, a Tapasztalattól Függetlenül Létezők és mások, valamint maguk a világegyetemek és a valóság minden más szakasza bizonnyal rendelkezik magvában végleges beteljesüléssel, amely a lényegét tekintve abszolút”, azonban e beteljesülés nem minden vonatkozásban tökéletes. 106:7.6 A világegyetemi teremtmények számára elérhetők „a Hétszeres, a Legfelsőbb és a Végleges Istenség-szintjei”. Ez annyit jelent számukra, mint az Örökkévaló Fiúnak és az Együttes Cselekvőnek az Atya Isten végtelen megismerése az örökkévalósági létezésük abszolút szintjén.
- beteljesülés tartalékos alakulata: 114:7.13 Világegyetem-tudatos létpolgárokból áll, „akiknek mindenségrendi létpolgárságával összefüggő szellemi rálátása messze meghaladja a földi lakhelyük határait”. 113:1.5 A tagjai „olyan férfiak és nők, akik többé-kevésbé már kapcsolatban vannak a bennük lakozó Igazítóval”. Nekik személyes szeráfi őrangyaluk van. Képesek nagy döntések meghozatalára és kétségbevonhatatlan szellemi fejlődési lehetőségekkel rendelkeznek. 114:6.20 A rendeltetésük „annak biztosítása, hogy az evolúciós fejlődés ne omoljon össze” a bolygón. 114:7.1 Csoportjuk „a világ ügyeinek emberfeletti igazgatásához különleges szolgálatra felvett, élő férfiakból és nőkből áll.” A teremtésrész szellemigazgatói arra választják ki őket, hogy az égiek segítségére legyenek az evolúciós világokon élők irgalmas és bölcs szolgálatának elősegítése érdekében. 114:7.10 „A tartalékosok öntudatlanul is a bolygóval kapcsolatos lényegi ismeretek őrzőiként működnek.” Előfordul, „hogy egy tartalékos halálakor bizonyos lényeges adatok a haldokló elméjéből az ő fiatalabb követőjébe kerülnek át a két Gondolatigazító között létesült kapcsolat révén.” 114:7.1 A kialakult gyakorlat szerint „nyomban felveszik a saját akarattal rendelkező, halandó teremtményekkel a kapcsolatot, mihelyt a halandók e felelősség vállalására képessé és a bizalomra méltóvá válnak.” Emberi kapcsolattartóként, halandó segítőtársként 114:7.2 a bolygó beteljesülésének védelmezőiként működnek. Átmenetileg felveszik őket a szeráfi testületbe és személyes beteljesülés őrangyalt rendelnek ki melléjük. 114:7.7 Az átlagos bolygókon hetven különböző beteljesülési testület van. Az Urantián tizenkettő, a szeráfi felügyeletet ellátó minden csoport mellé rendeltek egyet. 114:7.11 A tartalékos alakulat több állandó saját tanáccsal rendelkezik, melyek közül a legfontosabb a bírói, a történetírási és a politikai függetlenséggel foglalkozó tanács. E tanácsok a teljes tartalékos testület halandói közül címzetes vezetőket bíznak meg, kizárólag a különleges küldetések idejére. 114:7.8 A beteljesülés tartalékosait felkészítették kulcsfontosságú földi tisztségek betöltésére és a lehetséges világméretű veszélyhelyzetek esetén való cselekvésre. 114:7.8 A tartalékosok jelentős többsége nincs „tudatában annak, hogy kiképezték őket bizonyos világméretű válságok idején való esetleges fellépésre.” A tartalékosokat azok a szeráfi testületek választották ki, amelyekhez tartoznak. A felkészítésük és a kiképzésük az „elméjük mélyén a gondolatigazítói és a szeráfi őrzőszellemi segédkezés vegyes módszerének alkalmazásával” történt. A tudattalan szintjén folyó felkészítést a közteslények is segítik. 77:8.13 Az alakulathoz tartozó férfiak és nők mellett hűséges másodfajú közteslények is működnek észrevétlen, személyes összekötő társként. 77:7.5 Amikor ezen emberi lények Gondolatigazítója ténylegesen külön válik a személyiségtől, hogy emberfeletti értelmekkel lépjen kapcsolatba, akkor az ilyen emberi elmék mellett a hűséges köztes teremtmények működnek összekötő őrként.
- beteljesülés urantiai alakulata: 114:7.8 Az urantiai tartalékosok létszáma a XX. század első felében 962 fő volt. A legkisebb testületük 41, a legnagyobb 172 fővel bírt. 114:7.12 A „testület a legnagyobb létszámmal az ádámfiak és az anditák korában rendelkezett”. Ez Pünkösdig fokozatosan csökkent, azóta az állomány létszáma újra nő. Lásd még → „beteljesülés tartalékos alakulata”
- beteljesülés tartalékos alakulatába tartozók jellemzői: 114:7.9 Előretekintő személyek, akiknek114:7.1 „elegendő elmebeli felfogóképességgel, megfelelő erkölcsi szinttel és kellő szellemi beállítottsággal” kell rendelkezniük. Továbbá 114:7.4 1. legyenek titkon felkészíthetők a veszélyhelyzeti küldetésekre. 114:7.5 2. Szenteljék magukat odaadással valamely társadalmi, gazdasági, politikai vagy szellemi ügynek, mely szolgálatért semmilyen emberi elismerést vagy jutalmat nem várnak. 114:7.6 3. Rendelkezzenek rendkívülien sokoldalú, a nehézségek leküzdésében már tapasztalattal rendelkező Gondolatigazítóval. Lásd még → „beteljesülés urantiai alakulata”
- betegség: 76:4.7 az urantiai emberfajták azért hajlamosak a testi nyavalyákra, mert a testük sejtjei rokonságban vannak a bolygón élő, betegséget okozó mikroszkopikus vagy még parányibb élőlényekkel. Az emberek ellenállóbbak lennének a betegségekkel szemben, ha több ádámi sejtanyagot hordoznának. 86:2.1 A tartós aggódás és félelem, miközben akadályozza a cselekvést, biológiai alkalmazkodási folyamatot indít be az ember testében. 86:3.3 + 90:3.2 A korai emberek úgy tartották, hogy a betegségeket szellemi közrehatás okozza. 87:1.3 + 90:3.4 + 90:4.3 Az ősember azért félt a betegségtől, mert a tapasztalata szerint a halál hírnöke volt. Akit a javas ember nem tudott meggyógyítani, kitettek a családi kunyhóból egy kissebbe, de olyan is volt, akinek a szabad ég alatt kellett meghalnia ellátás nélkül. Azt a házat pedig, amelyben valaki meghalt, lerombolták vagy elkerülték. E szokás kezdetben gátolta az állandó települések kialakulását. 90:3.9 A láz volt az első gyengeségek egyike, melyet kiemeltek a természetfeletti okkal bíró rendellenességek köréből. 90:4.3 A betegségek megállapításához alkalmazták valamely állat belének vizsgálatát is.
- betegség (ok felfogás): 90:3.4 a korai idők emberei a betegségek okaként a következő feltevéseket alakították ki. 1. Kísértetek által okozott közvetlen szellemhatások. Eszerint a betegség oka az, hogy a szellemek kicsalogatják a lelket a testből. Ha a lélek nem tud visszatérni, bekövetkezik a halál. 90:3.5 2. Erőszak általi nyilvánvaló okok. A küzdelmek vagy balesetek azonosítható sérüléseit kivették a kísértetműködés köréből. De a természetes eredetű sebek elfertőződéséért szintén a szellemeket okolták. 90:3.7 3. Varázslat által, emberi ellenség befolyása útján jelentkező ok. „Sok betegséget tulajdonítottak a megigézésnek, a szemmel verésnek és az embernek szegezett íj varázserejének.” Tisztázatlan halál esetén boncolást tartottak. Ha ennek során nem találtak okot, akkor a halálesetet boszorkányságnak tekintették. 90:3.8 4. Bűnért, vagyis a tabu megszegéséért járó büntetés. Ezen újabb keletű felfogás alapján a betegség a személyes vagy a faji bűnért való büntetés. E hiedelem szerint az ember azért szenved, mert tabut sértett. 90:3.9 Természetes betegség okok. E felfogás az ok és a következmény összefüggésének felismerése által terjedt el.
- betegségek legyőzése: 52:5.9 az alászálló Fiú utáni korban válik általános vívmánnyá. Alapja, az ádámi fajták nagy ellenállásképességű jegyeinek tovább erősítése az előző korszakok tudományos felfedezéseinek általánossá válása révén. E korszakra az átlagos élettartam meghaladja az urantiai időben mért háromszáz évet.
- beteljesülés-őrangyal: Lásd → „őrangyal-szeráf”
- békák: 65:2.6 A halak családjából származtak le mutációs módosulat révén. A „békák iránya lett az, amelyen az állati életben elkezdődött ama fokozatos elkülönülések sorozata, amely végül magának az embernek a megjelenésében tetőzött.” 65:2.7 A fajuk az egyetlen, ma is élő földi őse a korai emberfajoknak. „Az emberi fajnak ma már nincsenek a békák és az eszkimók közé eső élő ősei.”
- béke: 68:3.5 A békére való hajlam nem természetes adottsága az emberi fajnak, a kinyilatkoztatott vallás tanításaiból és a fokozatosan fejlődő emberfajták felgyülemlett tapasztalataiból ered. 68:2.8 „A család volt az első sikeres békés csoport, ahol a férfi és a nő megtanulta a kibékíthetetlen ellentéteik szabályozásának módját, miközben a gyermekeiket a béke megteremtésére tanították.” 70:0.2 Mivel egy evolúciós világon a kibékíthetetlen ellentétek természetesek, ezért ott a béke csak társadalmi szabályozórendszer révén biztosítható. E szabályozórendszer egyben társadalomszervező erő is. 70:1.1 A béke léte a polgárosodás kibontakozásának mértékét is jelzi. 70:3.4 Mivel a béke a nemzetközi kereskedelmi szervezetek alapérdeke, ezért messzemenően támogatják. 70:2.20 Az ember akkor fogadja el a békét természetes életmódként, ha alaposan és többszörösen meggyőződött arról, hogy ez a legjobb az ő anyagi jólétéhez, és olyan békés helyettesítők állnak a rendelkezésére, amelyek nem csak közösségi hajtóerőként szolgálnak, hanem gondoskodnak a felgyülemlő érzelmek és energiák felszabadításáról is. 81:6.18 A nyelvi különbségek akadályozzák az embercsoportok közötti békét. „Az egyetemes nyelv elősegíti a békét, biztosítja a műveltséget és emeli a boldogság szintjét.”
- béke (belső ~): 100:6.6 Kétségek és zavar nélküli szellemi egyensúly, mely nem csak felemelő érzet, de lendületet adó állapot is. Minden emberi felfogóképességet meghalad és mentes a csalódástól. Összhangban van a mindenség rendjével.
- Béke Hercege: 68:3.5 + 93:10.7 e címre való jogosultságát Jézus az urantiai győzelmével alapozta meg.
- Bizalom Komolysága: 28:6.13 Harmadfajú szekonáfok, akik egyrészről minden „sajátakaratú teremtménynek megmutatják a kötelességtudatot, a szentség tudatát és a bizalom komolyságának tudatát. Ezzel egyidejűleg tévedhetetlenül tükrözik a kormányzó hatóságoknak a bizalmukra pályázó személy pontos megbízhatóságát.”
- bizonyosság: 102:6.5 Megtapasztalható a mindenségrendi valóság jelentéstartalmaihoz és értékeihez élő hit révén való közelítés által. 111:7.1 A bizonytalansággal együtt a paradicsomi kaland lényegét alkotja. Bizonyosság van a szellemben és az örökkévalóságban, valamint az Egyetemes Atya isteni könyörületében és végtelen szeretetében. Bizonyosság van abban, hogy a mindenható, mindent-tudó, végtelenül szeretetteljes Atya világegyetemi házaiban vagyunk felemelkedő fiak.
- bizonyosságok (vallási ~): 101:5.14 a) A hit bizonyosságát a személyiség számára b) az igazság bizonyossága követi, c) melyet a szellemi látásmód bizonyosságai váltanak, illetve egészítenek ki a szellemvilágban.
- bizonytalanság: 111:7.1 A bizonyossággal együtt a paradicsomi kaland lényegét alkotja. Bizonytalanság van az időben, az elmében és a Paradicsomra való felemelkedés folyamatának eseményeit illetően. Bizonytalanságot élhetünk meg tapasztalatlan világegyetemi létpolgárként is.
- Bírák: 96:6.1 Mózes és Jósua után, egymást követően uralkodó héber törzsi vezetők.
- bíróság (földrészi illetékességű ~): 71:8.13 A nemzetek közös bírósága, mely az államiság magas szintjén működik a bolygói háborúk befejezését követően. A nemzeti és faji nézeteltérések nemzetközi elbírálását végzi. Döntéshozó jellegű.
- bíróság (világ~): 71:8.13 A legfelsőbb bolygói ítélőszék, mely az államiság magas szintjén működik a bolygói háborúk befejezését követően. A „tagjai közvetlenül a földrészi illetékességű bíróságok rendszeres időközönként visszavonuló vezetőiből kerülnek ki.” Erkölcsi jellegű, tanácsadó szerepet tölt be.
- boldogság: 103:5.5 „csak akkor érhető el, amikor az önnön való én-vágyát és a felsőbbrendű sajátlényeg (az isteni szellem) önzetlenségi késztetését az egyesítő és felügyelő személyiség összeszedett akarata összehangolja és megbékíti.” 100:4.3 A boldogság „a testi rendszerek, az elmerendszerek és a szellemrendszerek egyesítéséből ered.” „A legmagasabb fokú boldogság eloldozhatatlanul hozzá van kötve a szellemi fejlődéshez”, mely jelenleg még felfoghatatlan mértékű, tartósan fennálló örömöt és békét eredményez. A boldogság 111:4.7 „a benső létben gyökerezik.” „A magányos élet a boldogság számára végzetes. Még a családok és a nemzetek is jobban élvezhetik az életet, ha megosztják másokkal.” Lásd még → „öröm”
- boldogság (evilági ~): 70:9.17 Három eleme van. Lehetőség önmagunk tisztességes és békés fenntartására, átörökítésére és a magunk kedvére való örömteli létezésre.
- boldogság (legnagyobb ~): 94:8.17 Kapcsolatban van a méltó célok elérésére irányuló értelmes és buzgó törekvéssel, mivel ennek eredményei alkotják a mindenség rendjével összhangban levő ön-kiteljesítésben való előrelépést.
- boldogság keresése: 55:5.6 Akkor eredményes, ha ismert a cél és felvállalt az elérését lehetővé tevő erkölcs. Ezért a fény és élet bolygói korszakaiban ez „nem más, mint örömteli és megelégedéssel járó tapasztalás.”
- bolygó: 15:6.14 Nagyobb anyagegység, amely nap vagy más égitest körül kering. Mérete eltérő, meghatározó anyagát tekintve lehet gáz-, folyadék vagy szilárd gömb. A közeli nappal megfelelő viszonyba kerülő világok tekinthetők eszményinek az értelmes lakók befogadására.
- bolygó elhagyása: 49:6.4 1. A túlélés megítéltetési vagy csoportos rendű halandói.
49:6.3 A halandó túlélők többségét a bolygói szolgálatot teljesítő isteni Fiú eljövetelével összefüggő új megítéltetési időszak kezdetén személyesítik meg újra, 49:6.7 a korszakos megítéltetési számbavétel során. 49:6.5 A személyazonosság és a személyiség helyreállítását a személy vagy csoport szeráfi őrangyal és a halhatatlan Atya-szilánk Igazító végzi. 49:6.6 Amikor a halandók szellemi fejletlensége miatt az Igazítóikkal való eggyé kapcsolódás lehetetlen, akkor a természetes halál útján távozott halandók felébresztését a szeráfi őrzőszellemek a Harmadik Forrás és Középpont halhatatlan szellemének egy egyedivé tett részével közösen végzik.
49:6.8 2. A felemelkedés egyedi rendjeibe tartozó halandók.
Ők a megítéltetési vagy egyéb döntésektől függetlenül személyesülnek újra, mégpedig a szellemi fejlettségüktől függően a hét morontia világ valamelyikén.
49:6.11 3. A felemelkedés próbaidős rendjeinek halandói.
Olyan halandók, akikbe Igazító költözött, de a földi életük rövidsége miatt még nem dönthettek a paradicsomi létpályájukkal kapcsolatban. A fejlettebb szellemi besorolású szülőjüket követve jutnak a csillagrendszeri – illetve a csillagvilági vagy világegyetemi – végleges rendű szférák gyakorlóotthonaiba.
49:6.15 4. A felemelkedés második módosított rendjeibe tartozó halandók.
Ők a közbenső evolúciós világok halandói. Bár nem képesek ellenállni a természetes halálnak, de mentesülnek a hét lakóvilágon való áthaladás kötelezettsége alól. 49:6.16 Ilyenkor a helyi csillagrendszerük központján ébrednek újra. Fejlettebb csoportjuk a helyi csillagrendszer morontia világait is kihagyva, a csillagvilági felkészülési világokról indul a Paradicsom felé. 49:6.17 De ez előtt még oktatóként szereznek tapasztalatot a kihagyott morontia világokon.
49:6.18 5. A felemelkedés első módosított rendjébe tartozó halandók.
Ők a halandói élet folyamán élnek meg eggyé kapcsolódást az Igazítójukkal. Miután elragadtatnak az élők közül, a helyi világegyetem központján, a Fiú előtt jelennek meg, aki magához fogadja őket. 49:6 21 Legtöbben a fény és élet bolygói korszakából jönnek. 49:6.19 Ugyanúgy kapnak morontia öltözéket, mint a más evolúciós világokról érkező halandók.
- Bolygó Felügyelők: 48:2.6 a morontia erőtér-felügyelők harmadik csoportja. 48:2.18 Ők alkotják a legfelsőbb morontia hatóság helyi bolygói tanácsát. Minden morontia világon hetvenen vannak. Ők döntenek a morontia alak adásáról minden szférára érkező felemelkedő számára, és ők engedélyezik számukra a morontia alak megváltoztatását, vagyis a következő szférára való eljutást.
- bolygófelügyelők (urantiai ~): 110:4.6 Támogatják „az urantiai emberfajták szellemileg felsőbbrendű fajtaváltozatainak felemelését és megőrzését szolgáló intézkedések bevezetését”.
- Bolygóherceg: 50:0.1 a másodrendű Lanonandek Fiak rendjébe tartozik. Ilyen megbízást a Csillagrendszer Fejedelemtől kap. 50:0.2 Igazgatási vezető, 50:5.1 akinek korszakokon át való rendeltetése a bolygói polgárosodott társadalom fejlesztése, mely feladat független a felsőbbrendű Fiak későbbi küldetéseitől. 50:0.2 Minden evolúciós halandók lakta bolygó rendelkezik ilyen vezetővel. 50:1.1 „Egy újonnan lakottá vált világon a Bolygóherceg az egyedüli képviselője a teljes isteniségnek”. 50:2.1 A helyi világegyetemben Gábriel igazgatási felügyelete alá tartoznak, de a személyükre vonatkozóan a Csillagrendszer Fejedelmek rendelkezései az irányadók. 50:2.2 Munkájához a melkizedekek, a huszonnégy tanácsos, valamint a hetventagú, csillagvilági központú tanács véleményét is kikérheti. 50:2.3 A saját segítőiből tizenkét fős legfelsőbb tanácsot hoz létre a maga számára. De választhat segítőt a harmadrendű vagy a másodrendű lanonandek rendekből is. 52:7.10 A Tanító Fiú utáni ember korszakának végén, 50:5.11 a fény és élet korának beköszöntével, a folyamatos szolgálatot ellátó Bolygóherceg felemeltetik a Bolygó Fejedelem rangjára. 53:8.2 Többes számban, és a Biblia szóhasználatában ők az „Istennek Fiai”.
- Bolygóherceg bíróságai: 50:2.5 a személyi törzskarának egyik tagja vezeti. Az itt születő ítéletek szabad mérlegelésen alapuló atyai hozzáállást tükröznek. Csak a bolygó lakosait érintő magasabb szintű szabályozási problémákkal lehet a felsőbb ítélőszékekhez fellebbezni. 50:2.6 A békéltetők bizottságai kiegészítik az ítélőszékek munkáját. A szellemi és a fizikai szabályozók kötelesek elfogadni a békéltetők ténybeli megállapításait. Minden döntést a Csillagvilági Atya egyetértésével hajtanak végre.
- Bolygóherceg segítői: 50:1.2 a csillagrendszer intézőinek alacsonyabb rendjeiből válogatják őket, hogy a bolygó lakóihoz kapcsolódni tudó, megértő és rokonszenves vezetők lehessenek. 50:2.4 A teljes segítői törzskar a Végtelen Szellem személyiségeiből, a felsőbbrendű kifejlődött lények bizonyos fajtáiból, és más világokról származó felemelkedő halandókból áll. A létszámuk ezer főtől – a bolygó fejlődése során – százezer fő fölé is nőhet. 50:3.2 Az önkéntes segédek a csillagrendszeri központ létpolgárai és még nem éltek meg eggyé kapcsolódást a bennük lakó Igazítóval. 50:3.1 Az Urantia Hercegének száz ilyen segítőből álló testülete volt. 50:3.4 A herceg testtel bíró törzskarának mindig megengedik, hogy közös utódokat hozzanak létre. De megengedhetik azt is, hogy a honos emberfajták felsőbbrendű csoportjaival párosodjanak. Ha a törzskar munkája befejeződik a második korszakos megítéltetéskor, a feladataikat az utódaik és felsőbbrendű honos önkéntesek veszik át. 50:4.9 Mivel a Herceget a bolygólakók nem láthatják, így a törzskar félanyagi lényei által képviselt dolgokban való hit, számukra a hűségpróba egy formája is. 50:4.13 Az Urantia Bolygóhercegének árulását követően a törzskara utódainak többsége hűséges maradt a Világegyetemi Fiúhoz és az Egyetemes Atyához. Ők a Melkizedek-megbízottak bátorítása mellett sokat tettek azért, hogy az igazság és a pártatlanság fogalmai, valamint az Atyára és a bolygói megítéltetésekre vonatkozó ismeretek legalább részben megmaradjanak.
- Bolygóherceg tanodái: 50:4.1 a bolygó hercegi székhelyén találhatók. Itt tanítják az evolúciós emberfajták legjobbjait, mielőtt visszaküldik őket a saját népeik oktatására. A hercegi tanintézetek tanítói és tanítványai földművelők és kertészek. 50:4.3 Idejük öt tevékenység között oszlik meg.
50:4.4 1. Fizikai munka. Ez a földművelés mellett a házépítésre és annak berendezésére is kiterjed.
50:4.5 2. Közösségi tevékenységek. Csoportalkotás játék és művelődés céljából.
50:4.6 3. Oktatói képzés. Egyéni, osztályszintű és családcsoportos felkészítés.
50:4.7 4. Szakképzés. Ez a kézművesek, a tanítók, a művészek valamint a házasság és az otthonkészítés oktatása.
50:4.8 5. Szellemi műveltség. A testvériség tanítóinak felkészítése a népük közötti hitterjesztői feladatokra.
50:4.9 A bolygó lakói számára egyre nagyobb értékkel bír a tanodákba való bekerülés. 50:4.10 A kiképzett tanulók a népeikhez visszatérve, a tanult minta alapján új oktatási és műveltségi központokat létesítenek. 51:6.4 A bolygó későbbi, fejlettebb időszakában ezek az intézmények elsősorban bölcselettel, vallással, erkölccsel, valamint a felsőbbrendű értelem és művészet fejlesztésével foglalkoznak.
- Bolygóherceg testtel bíró törzskarának utódai: 50:3.5
a) Ők az elsőfajú köztes teremtmények és
b) azon magasabb rendű anyagi lények, akik azután is a törzskarban szolgálnak, hogy a második korszakos megítéltetéskor, vagyis a bolygói Ádám és Éva megérkezésekor, a szüleiket elviszik a bolygóról. Ha e magasabb rendű anyagi lények szükséghelyzet okán a bolygó halandóival párosodnak, akkor ezen utódokba Igazító költözik.
- Bolygóherceg utáni ember: 52:2.2 e megítéltetési időszak átlagosan ötszázezer év. 52:2.1 A Bolygóherceg és kísérete tevékenységének következtében kormányzat jelenik meg a földön, amely elősegíti a fejlett törzsi korszak létrejöttét. A szokványos fejlődésű bolygókon jelentős társadalmi változások mennek végbe pár ezer év alatt. 52:2.2 A bolygók bekapcsolódnak a csillagrendszeri körökbe és a mennyei segítők, valamint a Gondolatigazítók egyre nagyobb számban érkeznek e világokra. 52:2.5 Az emberfajták szétszóródásával erőszakos nemzetieskedés veszi kezdetét. A törzsi és a nemzeti csoportosulás alapja a bőrszín. A különböző embercsoportokra még az elkülönülés a jellemző, melyet a sokféle nyelv léte is elősegít. A bolygói háborúknak gyakran esik áldozatul a narancsszín és a zöld emberfajta. 52:2.6 A hercegi törzskar munkálkodásának következtében tartalommal töltődik meg az otthon fogalma. 52:2.7 Továbbá segítséget nyújtanak a nemek egyenjogúságának felismerésében is. A törzs eszménye lassan leváltódik a nemzeti lét és a családi élet kettős értékére. 52:2.8 Mindkettő térnyerését segíti a letelepedést igénylő mezőgazdaság megjelenése. A polgárosodás gyorsan fejlődik, de a gépi fejlődés még várat magára. 52:2.9 Az emberfajták megtisztulnak, az értelmi fogyatékosok és a közösségi életre alkalmatlan egyedek szaporodásának megtiltása által. Mindez jelentős értelmi fejlődést és testi tökéletesedést eredményez.
- bolygói élet: 49:1.6 A kibontakozása menetének törvényen alapuló rendszere van. 49:1.7 „A felsőbbrendű élőlények kifejlődése az élet alacsonyabb rendű csoportjaiból nem véletlenszerűen megy végbe.” 49:1.5 Kifejlődésében „a növényi életforma mindig megelőzi az állatit és csaknem teljesen kifejlődik, mire az állatminták elkülönülnek. Minden állatfajta az élő dolgok korábbi növényvilágának alapmintáiból alakul ki; nem elkülönülten szerveződnek.”
- bolygói fiak: 40:7.2 Evolúciós teremtmények, akik az élethordozói beültetésből származnak, és akiket az ádámi élet-hozzájárulás módosított, s akik még aligha tekinthetők felemelkedő fiaknak. Azonban felemelkedési képességgel rendelkező fiak, akik „még a legfelsőbb dicsőség és isteniség szintjét is” elérhetik. A felemelkedő fiúi szellemi besorolás elnyerhető hit által és a bennünk lakozó, szellemi átlényegítő tevékenységet folytató Igazítóval való szabadakaratú együttműködés révén.
- bolygói fizikai fajták: 49:2.1 A halandó teremtményeknek hét elsőrendű, de különböző fizikai fajtája van, melyeknek aztán további változatai is léteznek.
49:2.2 1. Légköri fajták.
49:2.10 A légkör jellege alapvetően meghatározza a halandók lakta világok közötti fizikai eltéréseket. 49:2.12 A Satania csillagrendszer halandói fajtái közül 2,5% él ritka légkörben, 5% sűrű légkörben, 91% pedig közbenső sűrűségű légkörben. A nemlégző fajták aránya 1,5%.
49:2.3 2. Elemi fajták.
49:2.15 E változatok a halandók vízzel, levegővel és földdel való viszonyára épülnek, mely alapján az élőhelyek négy fajtája különíthető el. 49:2.18 A Satania csillagrendszer halandói fajtái közül 7% él a vízben, légi fajta 10%, földön élő 70%, vegyes földi-légi fajta pedig 13%.
49:2.4 3. Gravitációs fajták.
49:2.19 A teremtési formaterv változtatásával az értelmes lények képesek az átlagosnál kisebb és nagyobb bolygókon való életre is. 49:2.20 Az értelmes lények nebadoni átlagmagassága 2 méter felett van. Vannak nagyobb bolygók, ahol a halandók 75 centiméteresek, és kisebb szférák, ahol az értelmes lények testmagassága 3 méter körüli. Ezek aránya a Sataniában 20%. A gravitációs fajták közül csak egy faj van, mely 1,20 méter magas.
49:2.5 4. Hőmérsékleti fajták.
49:2.21 A hőszabályozó működési rendjük szerint az élőlények ötfélék. Az urantiai élő fajok a harmadik rendbe tartoznak. A két szélsőséget figyelembe véve, a sataniai élő fajok 12%-a magas hőmérsékleti tartományban is képes élni, míg 18%-a alacsony hőmérsékleti tartományban él.
49:2.6 5. Villamos fajták.
49:2.22 A halandói élet 10 formaterve a bolygók eltérő elektromágneses és elektron-szerveződéséhez alkalmazkodik. 49:2.23 A halandói élet villamos csoportjainak megoszlása a következő: „1. csoport, egy százalék; 2. csoport, két százalék; 3. csoport, öt százalék; 4. csoport, huszonhárom százalék; 5. csoport, huszonhét százalék; 6. csoport, huszonnégy százalék; 7. csoport, nyolc százalék; 8. csoport, öt százalék; 9. csoport, három százalék; 10. csoport, két százalék.” Az urantiai létezés a 4. csoportba tartozik.
49:2.7 6. Energia-felvételi fajták.
49:2.24 Olyan lények, „akik az életfolyamataikkal összefüggő változásokat képesek a fényenergia, valamint a Fizikai Főszabályozók elsődleges erőtér-átalakítói beavatkozása révén biztosítani.” 49:2.25 Az állati és a halandói táplálkozásnak 6 formája van. Az elsőbe a ritka légkörben élők, a másodikba a tengerlakók, a harmadikba az Urantiához hasonló átlagos sűrűségű légkörben élők, a negyedikbe a sűrű légkörben élők, az ötödikbe a nemlégzők, a hatodikba pedig a köztes teremtmények tartoznak.
49:2.8 7. Külön meg nem nevezett fajták.
49:2.26 A bolygói élet további fizikai változatai, mely eltérések nem érintik a különböző bolygók halandóinak értelmi és szellemi életét.
- Bolygói halandók: 30:4.10 „felemelkedési lehetőséggel rendelkező, állati eredetű evolúciós lények”, akik a felemelkedési világegyetemi létpálya első szakaszán tartózkodnak. A felemelkedési út és a kapott segédkezés minden világ emberfajtái esetében ugyanaz. „A természetes halált követően a felemelkedők minden fajtája egyetlen morontia családdá egyesül a lakóvilágokon.”
- bolygói megbízottak: 93:0.2 Tizenkét tagú Melkizedek testület, akik először a Kaligasztia-elszakadást követően, Ádám és Éva koráig vezették az Urantia bolygót. Majd ezen emberpár vétkezését követően addig a napig, amíg a názáreti Jézus – mint az Ember Fia – az Urantia Bolygóhercege lett.
- bolygók felügyelő bizottságai: 114:2.5 A lázadás miatt vesztegzár alá helyezett bolygók fejlődésének biztosításával foglalkoznak. E bizottságok tagjait az adott bolygó néhai lakosaiból választják. A bizottságok létszáma eltérő, és alá vannak rendelve „az urantiai huszonnégyek bizottságának”.  Lásd még → „huszonnégy tanácsos”
- bolygók halandói korszakai: 52:0.1 a felosztásuk az isteni Fiak bolygói küldetései alapján történik. 52:0.9 E küldetéseket megelőzi az előemberi kor, mely az élet beindításától az ember megjelenéséig tart. 52:0.1 Egy átlagos lakott világon az isteni Fiak és a bolygói korszakok kapcsolatának sorrendje a következő.
52:0.2 1. A Bolygóherceg előtti ember. Lásd még: „ősember”.
52:0.3 2. A Bolygóherceg utáni ember. Lásd még: „Bolygóherceg utáni ember”.
52:0.4 3. Az Ádám utáni ember. Lásd még: „Ádám utáni ember”.
52:0.5 4. Az Ítélkező Fiú utáni ember. Lásd még: „Ítélkező Fiú utáni ember”.
52:0.6 5. Az alászálló Fiú utáni ember. Lásd még: „alászálló Fiú utáni ember”.
52:0.7 6. A Tanító Fiú utáni ember. Lásd még: „Tanító Fiú utáni ember”.
52:0.8 7. A fény és élet kora. Lásd még: „fény és élet kora”.
52:3.6 Az Urantia egy teljes megítéltetési korszakkal, de akár kettővel is el van maradva az átlagos bolygók fejlődési ütemtervéhez képest.
- bolygói jóvá igazolás próbaideje: 67:3.10 Akkor kezdődik, amikor minden érintett személy meghozza a döntését az Istenhez való hűség vagy a lázadáshoz való csatlakozás kérdésében. Az időszak kezdetét egy edentiai Fenséges bolygóra való érkezése is jelzi, aki a vele jött veszélyhelyzeti melkizedekek segítségével a Teremtő Fiút képviselve átveszi a hatalmat a bolygón.
- bolygók segítői: 39:5.1 Helyi világegyetemi angyalok, akik a Bolygók Ádámjainak fejlesztési munkáját segítik. 39:5.2 Az Urantia lakóit Ádám nélkül is tovább szolgálják a következő hét csoportban.
a) 39:5.3 A Kert Hangjai. Ők a bolygók élőlénytani nemesítőinek – Ádámnak és Évának – a személyes szeráfjai. Egy részük az ádámi vétek után is az Urantián maradt.
b) 39:5.4 A Testvériség Szellemei. A faji összhangot, a közösségi együttműködést, a békés társulás bölcsességét segítik elő a fejlődő világ különböző természetű emberfajtái között.
c) 39:5.5 A Béke Lelkei. A béke és a jó szándék elősegítői az állati eredetű harcos ösztönökkel bíró fejlődő emberfajták között a bolygókon. 39:5.6 A fejlődés későbbi szakaszában ők működnek közre a megbékélés eszméjének az isteni összhang fogalmával való felváltásában a halandói továbbélési életfelfogásban.
d) 39:5.7 A Bizodalom Szellemei. A túlélési küzdelmek a gyanakvást erősítik az emberek között. Az ádámi rendszer e szeráfjainak küldetése az, hogy a fejlődő emberek elméjébe véssék a bizalom fontosságát az együttélések során. A remény és a bizakodás fogalmait ma is táplálják és erősítik az emberekben.
e) 39.5.10 Szállítók. A helyi bolygói viszonylatban működnek, mint amilyen az Urantia – Jerusem viszonylat is.
f) 39:5.16 Adatrögzítők. Azon bolygói ügyek feljegyzésében érintettek, amelyek a csillagrendszeri vagy a világegyetemi kormányzattal való viszonyokra vonatkoznak. Nem foglalkoznak az egyes lények életének ügyeivel.
g) 39:5.17 Tartalékosok. A sataniai testületük a Jerusemen állomásozik, és szoros társulásban van az Anyagi Fiak tartalékosaival. A tevékenységük sokféle, működnek személyes hírvivőként is.
- bolygósorozatok (világsorozatok): 109:3.2 a) Egyes sorozatba tartozó világok. Ősemberek által lakott, akik közül viszonylag kevesen választják az erkölcsi magasságok elérését. Tiszta Igazítókat küldenek hozzájuk. Olyanokat, akik még nem működtek együtt emberekkel. Az Igazítókkal való eggyé kapcsolódásra képtelen halandók közül sokan „Szellem-egyesülési felemelkedő lényként nyerik el az öröklétet.”
- b) 109:3.3 Kettes sorozatba tartozó világok. Az ilyen bolygókon a halandók egyetlen élettartamnyi időre kapják kölcsön az Igazítókat, akik mintaként szolgálnak számukra a szellemi fejlődéshez és a továbbéléshez szükséges jellem tökéletesítésében. E világok továbbélő halandói „Szellem-egyesülésen keresztül érik el az örökkévaló életet.”
- c) 109:3.4 Hármas sorozatba tartozó világok. Ilyen az Urantia is. E bolygókon valódi jegyesség jön létre az isteni ajándékkal, amit a halandó továbbélése esetén örök egyesülés, „az ember és az Igazító egy lénnyé alakulása” követ. 109:3.6 Az „ilyen világokon a túlélésképességgel rendelkező értelmes férfiak és nők elméibe beköltöző Igazítók gyakorlatilag mindegyike a haladó vagy a felsőbb Igazító-fajtába tartozik.”
- Bon: 66:5.4 „Az állatok háziasításának és igénybevételének tanácsa” tízfős szakértő csoportját vezette. 66:2.3 A Bolygóherceg testtel bíró törzskarának tagja volt. 67:4.1 Az állattenyésztés teljes tanácsával együtt a Bolygóherceg támogatójává vált a lázadásban.
- boszorkány (~mester): 90:2.3 Az el nem ismert szellemek közreműködésével varázslatot végzőket tartották ilyennek. Utóbb a boszorkányokat az ördöggel társították. 88:6.2 A korai felfogás szerint a boszorkány olyan magánjellegű varázslást végzett, amely által az ügyfél ellenségére rosszat kényszerített.
- boszorkányság: 90:2.3 Sok fejletlen törzsnél volt vallás. 88:4.2-4.4 Célja a jövőbelátás biztosítása és a környezet kedvező irányba történő befolyásolása. 90:2.3 A boszorkányság az el nem ismert szellemek közreműködésével végzett varázslat. Lásd még → „varázslás”, „varázslat (fekete ~)”.
- böjt: 89:3.1 Valamely testi örömről való lemondás módja. Az ősi vallásokban szertartásos jellegű.
- böjtölés: 87:2.4 Önmegtartóztatás, melyről az élők azt gondolták, hogy általa örömet okozhatnak a kísértetlelkek számára, és a holtak földjére való elindulásra ösztönözhetik őket.
- bölcselet: 101:5.5 A léte három dolog valóságát feltételezi. A) 101:5.6 1. Az anyagi testet. B) 101:5.7 2. Az emberi lény anyagfeletti szakaszát, a lelket vagy még inkább a bent lakozó szellemet. C) 101:5.8 3. Az emberi elmét, mint az anyagi és a szellemi közötti közléscsere és társulás rendszerét. 27:6.6 A tökéletes bölcseletet csak a Paradicsomon személyesen jelen lévők vehetik igénybe. 55:4.18 De addig is, a fény és élet negyedik szakaszának halandói a Ragyogó Estcsillagok által bemutatott végleges rendű lények bölcseleti tanításainak megértésére törekednek. E lények a felsőbb-világegyetemi központról kiküldött szekonáfokkal alkotott párokban működnek. 55:4.19 Céljuk a társadalom új típusú anyagfeletti – társadalmi, műveltségi, bölcseleti, mindenségrendi és szellemi – tevékenységeinek a beindítása. 71:7.2 A bölcselet az eszményi államban az állampolgárok fő törekvésévé válik. 55:6.4 A fény korának negyedik szakaszú halandói tudatos kapcsolatot alakítanak ki az adott felsőbb-világegyetemet felügyelő Tökéletes Szellem szellemjelenlétével, és arra összpontosítanak, hogy megpróbálják megérteni a Legfelsőbb Isten új kinyilatkoztatásait. 56:9.2 „A világmindenségre vonatkozó legfontosabb bölcseleti alapkérdés ez: vajon az Abszolút (a három Abszolút mint egy a végtelenségben) a Háromság előtt létezett? És vajon az Abszolút a Háromság őse? Vagy a Háromság az elődje az Abszolútnak? 56:9.3 Vajon a Korlátlan Abszolút a Háromságtól független erő-jelenlét? Vajon az Istenségi Abszolút jelenléte magába foglalja-e a Háromság korlátlan működését? És vajon az Egyetemes Abszolút a Háromságnak, sőt egyfajta Háromságok Háromságának, a végső rendeltetése?” 112:2.11 Miközben a bölcselet fejlődik „kénytelen elfogadni a tiszta szellemi tapasztalásban rejlő következtetéseket. A gondolkodás megadja magát a bölcsességnek, a bölcsesség pedig legyőzetik a megvilágosodott és gondolkodó istenimádattól.”
- bölcselet (meghatározások): 52:3.11 Érdeklődés az értelmi valóságok iránt.
- 103:6.7 Az ember hasztalan kísérlete a tudomány és a vallás közötti szakadék áthidalására.
- 103:6.9 Az emberi elme erőfeszítése a tudomány és a vallás elkülönülő fogalmainak egymással való kapcsolatba hozására, és a mindenségrendhez viszonyuló ésszerű, egyesített magatartássá való szervezésére.
- 103:9.8 „összehangolt megértés”.
- 103:6.2 Az ember és a világegyetem kutatásához belülről történő közelítés.
- 103:6.2 Az ember azon erőfeszítése alakítja ki, amely által megpróbálja összehangolni a dolgok és a lények világegyeteméhez való közeledés útjának eredményeit és tanításait.
- 112.2.12 Az anyagi világ tudományos megfigyelésének szemlélése.
- bölcselet (tartalmi elemek, jellemezők): 98:2.12 A bölcselet a vallás számára azt jelenti, amit a tervezés a cselekvés számára.
- 92:7.1 Ellentétben a vallással, a bölcselet tudományos alapokon nyugodhat.
- 27:6.5 A bölcselet a „következtetéseiben sohasem lehet olyan végleges, mint a tudáson alapuló tények és a tapasztalásból származó igazságok”.
- 48:6.27 Törekszik a jelentéstartalmak egységbe rendezésére és az értékek egyesítésére.
- 56:10.10 Az igazságon alapul.
- 81:6.10 A tudomány a hiba kiküszöbölésén keresztül szilárdítja meg.
- 101:2.8 Egységet kínál.
- 101:5.2 „a bölcsesség területe”.
- 102:3.5 Összehangolt tudatossághoz vezet.
- 102:3.8 „a bölcsesség testvériségének elérésére törekszik”.
- 102:3.10 „megkísérli azonosítani a tudomány anyagi szelvényeit az egészre vonatkozó szellemi-rálátási fogalommal.”
- 102:3.11 „egy Abszolút eszméjét mutatja be”.
- 102:3.12 A bölcsességkeresés alkotja.
- 102:3.15 Csak az egységgel elégszik meg.
- 102:6.8 Számára az Isten valószínűség.
- 103:6.2 Egyfajta emberi művészet.
- 103:6.10 A szellem-fogalom és az energia-fogalom szakadéka felett kell hidat vernie.
- 103:6.14 A valóságra vonatkozó értelmezéseit nem meri az oktan által felkínált vonalra kivetíteni.
- 103:6.14 A „tudományos értelemre, a vallásos hitre és a kinyilatkoztatás által biztosított igazság-rálátásra kell alapozni.”
- 103:7.15 Az anyagi világ jelentéstartalmainak lefordítására vállalkozik.
- 103:7.15 „összehangolja a tudományos-anyagi nézőpontot a vallásos szellemi felfogással.”
- 103:8.6 Akkor tud a tudomány és a vallás legnagyobb szolgálatára lenni, ha kerüli az anyagelvűség és a minden-isten tan szélsőségeit.
- 103:8.6 Fel kell ismernie a személyiség valóságát és „a változás jelenlétében való változatlanságát.”
- 103:9.8 Azon a „feltevésen alapul, hogy a bölcsesség igazolható, hogy az anyagi világegyetem összehangolható a szellemivel.”
- bölcselet (egy bölcseleti felfogás): 89:3.2 Az a felfogás, amely a vagyont szellemi hátránynak tekinti, még Philó és Pál korában is igen elterjedt volt az európai bölcseletben.
- bölcselet (brahman ~): 94:3.1 Nem tárta fel a vallás kettős fogalmát, vagyis „az összes világegyetemi teremtmény Egyetemes Atyját és eme teremtmények világegyetembeli felemelkedési tapasztalásának tényét”. 94:3.2 Az Abszolútat egyszerre tekintette teremtő energiának és mindenségrendi válasznak. A Brahmant meghatározhatatlannak tartotta, melyet felfogni a véges minőségek megtagadása által lehet. 94:3.5 A brahman bölcselet elfogadta az oksági folytonosság karma-elvét, valamint „minden személyiségnek az Egyetemes Mindent Átható Lélekben való végleges feloldódását.” 94:3.6 E bölcselet az emberi lelket a Brahman emberben lakozó részének tekintette, és úgy hitte, „hogy az Egyetemes Egynek az emberben lakozó részén kívül nem létezik emberi egyéniség.”. 94:3.8 A brahman bölcselet „nem tett különbséget a valóság különféle szintjei között, úgymint az abszolút, a tapasztalás-meghaladó és a véges szintek között.” Nem ismerte fel továbbá, hogy az Egyetemes Atya olyan lényegbeli és lényeges személyiség, aki személyesen érhető el a létezés minden szintjén.
- Bölcselet Lelke: 28:5.2 a másodfajú szekonáfok hét tükröző fajtája közül az egyik, akik 28:5.11 tanítóként a Paradicsomon tartózkodó bölcselet mestereire hangolódva működnek. Élő tükrök, akikben az isteniség bölcsessége és a paradicsomi bölcselet tükröződik. De képesek ezt gyakorlatiassá tenni az alacsonyabb rendű világok lakói számára is.
- Bölcselet Mesterei: 27:0.3 elsőrendű szupernáfok. 27:6.2 Azon „bölcs lények, akik a tudás igazságát és a tapasztalás tényeit veszik igénybe az ismeretlen megismerésére irányuló erőfeszítéseik során. Esetükben a tudás igazsággá érik és a tapasztalás a bölcsesség szintjére emelkedik.” Örömmel vezetik a paradicsomi lakosok elméit a világegyetemi problémák megoldására irányuló örömteli kutatásban, 27:6.3 de szívesen értekeznek a Végtelenség terveiről és céljairól is. A végkövetkeztetéseiket teljes egyetértésben hozzák meg. 27:6.4 Minden lehetséges oktatási módszerrel tanítanak.
- bölcselet (véges ~ egyik kérdése): 117:2.9 „a Legfelsőbb Lény vajon a nagy világegyetem fejlődésére adott válaszként ténylegesül vagy éppen hogy a Legfelsőbb fokozatos megjelenésének eredménye a véges mindenségrend fokozatos fejlődése? Vagy lehetséges-e, hogy fejlődésüket tekintve e kettő egymásra van utalva? Lehetséges-e, hogy az egyik a másiknak fejlődési ellentettje, s az egyik kiváltja a másik növekedését és viszont?”
- bölcseleti gondolkodás: 102:2.6 „mindig anyagi tényeken kell alapulnia”.
- bölcselő(k): 101:5.9 eszméket hangol össze.
- bölcsesség: 101:6.4 emberi képesség. A „társítás és az újra összekapcsolás folyamata során az ős-sejtanyagi emlékből kialakuló képzeteket foglalja” magába. 99:2.6 A bölcsesség „az Isten megismerésének és az őhozzá hasonlóvá válásra való törekvésnek a megtapasztalásából születik.” 92:3.9 Az evolúciós vallás alakította ki azt az emberi fegyelmet és önuralmat, mely lehetővé tette a bölcsességet. 81:6.13 „Tudásra szert lehet tenni oktatás révén, de az igazi műveltséghez elengedhetetlen a bölcsesség”, mely a tapasztaláson keresztül és az értelem révén biztosítható. 28:5.9 A bölcsességnek két változata van, a tökéletes és a gyakorlatias. Az első az idők bölcsessége, a második a pillanat értelme. 28:5.8 A bölcsesség akkor használható igazán, ha egyszerre mutat tökéletességet és gyakorlatiasságot. 28:5.10 A bölcsesség a jósággal együtt a tervezés és a kivitelezés fontos forrása. 50:5.8 A bölcselői szemléletű ember józan ítélőképességre tesz szert és a boldogtalansága okait saját magában kezdi keresni. Csak bölcs erkölcsi lények képesek az emberi testvériség megteremtésére. 54:1.7 A bölcsesség akkor isteni és megalapozott, ha az egész mindenséget veszi alapul és szellemi a mozgatója. 71:7.13 A bölcsesség halandói végleges szintje az Isten-tudat. 71:7.2 Az eszményi államban a bölcsesség az állampolgárok fő törekvésévé válik és élethosszig tart. Ők a bölcsességre való törekvésük által teljesítik ki az emberi kapcsolataikat, törekszenek felismerni a valóság evilági jelentéstartalmait, az értékek nemességét, az élet céljait és a mindenségrendi beteljesülés dicsőségeit. 81:6.22 „A bölcsesség vezérelte tudomány az ember legnagyobb társadalmi felszabadítójává válhat.” 71:7.5 A bölcsességnek az ember számára bejárható egyre magasabb szintjei a következők:
„71:7.6 1. A dolgok ismerete.
71:7.7 2. A jelentéstartalmak megértése.
71:7.8 3. Az értékek elismerése.
71:7.9 4. A munka nemessége – kötelesség.
71:7.10 5. A célirányos késztetés – erkölcsiség.
71:7.11 6. A szolgálat szeretete – jellem.
71:7.12 7. Mindenségrendi látásmód – szellemi tisztánlátás.”
55:6.5 A bölcsesség megszerzésének – a benne való növekedésnek – nincsenek határai. „Egy hetedik szakaszbeli világon a bölcsesség kimerítheti az anyagi lehetőségeket, hozzáférhet a mota látásmódhoz és végül még megízlelheti az abszonit nagyszerűséget is.”
- bölcsesség (meghatározás): 36:5.12 az értelmi teljesítmény csúcsa, az elme és az erkölcs fejlődésének közös célja.
- 40:10.6 Olyan összpontosuló tapasztalás, mely képes ellentmondást nem tűrő, 40:10.7 mély szellemi rálátást eredményezni.
- 71:7.5 + 50:5.7 A bölcsesség a tudás megszerzésére irányuló erőfeszítés eredménye, mely társul a tapasztalásból szerezhető előnnyel.
- 85:7.3 Az elmélyült és tapasztaló gondolkodás gyümölcse.
- 92:2.1 Olyan tudásnak is mondható, „melyet a tapasztaló értelem irányít és az isteni kinyilatkoztatás világosít meg.”
- 102:3.9 „a személyiség jelentéstartalmának tudatossága”.
- bölcsesség (tartalmi elemek, jellemzők): 102:3.5 összehangolt tudatossághoz vezet.
- 102:3.6 „az eszmék és az embertársak magasabb rendű és jobb társulásához” vezet.
- 102:3.7 „igazságot tesz a különböző emberek között”.
- 103:9.6 a világegyetem magasabb életfelfogásában hittel társul.
- 103:9.6 Bevezeti az embert az igazság világába, a kapcsolatokhoz.
- 103:9.10 Amint „választ a helyes és a helytelen, az igaz és a téves között, már szellemi vezetésről tesz tanúbizonyságot.”
- 103:9.10 Az elme, a lélek és a szellem szerepkörei benne egyesülnek.
- 103:9.10 Tárgya „a bölcselet és a kinyilatkoztatás”.
- 130:4.10 A bölcsesség a világegyetemi jelenségeket a fejlődő személy tapasztalatainak függvényében értelmezi.
- bölcsesség (felsőbbrendű társadalmi ~): 99:2.4 „abból születik, hogy az ember őszinte vágyat érez az Isten legfelsőbb szintű szeretetére és arra, hogy minden embert testvérként szeressen a mennyországban.”
- bölcsesség (isteni): 54:5.8 „a Nappalok Szövetségének bölcsessége a paradicsomi Háromság egyesült bölcsességének időbeli tükröződése.”
- Bölcsesség Hangjai: 28:5.2 a másodfajú szekonáfok hét tükröző fajtája közül az egyik, akik 28:5.7 képesek a felsőbb-világegyetemek főkörein áramló óriási mennyiségű információból kiválasztani és felfogni a bölcsességlényeget, majd tévedhetetlenül továbbítani e gondolkodás-kincseket a Bölcsesség-tökéletesítőkhöz. Végzik ezt úgy, hogy közben azt a személyt is láthatóvá teszik, akitől a megjelenített bölcsesség származik.
- Bölcsesség-tökéletesítők: 19:2.1 a paradicsomi Háromság különleges rendeltetésű teremtései, feladatuk az isteniségi bölcsesség megszemélyesítése a felsőbb-világegyetemekben. Hétmilliárd van belőlük, vagyis mindegyik felsőbb-világegyetemben egymilliárd dolgozik, mégpedig 19:2.2 ezen kormányzatok igazgatási tevékenységeiben. 19:2.3 „Ahol és amikor egy Bölcsesség-tökéletesítő működik, ott és akkor isteni bölcsesség munkál.” 19:2.6 A Bölcsesség-tökéletesítők, az Isteni Tanácsosok és a Világegyetemei ítélők együtt alkotják azon legmagasabb rangú lények csoportját, akik az igazság kinyilatkoztatására vállalkozhatnak, és vállalkoznak is.
- Brahma: 94:1.4 Istenség-atya alapelv, mely az árja-anditák védikus hitében jelent meg. Nevezték Pradzsápatinak is. 94:4.4 A hindu istentan legfelsőbb háromságában ő az első számú, akit úgy tekintenek, mint aki önmagát teremtette a Brahmanból, vagyis a végtelenségből.
- Brahman: 94:2.4 a teremtésösszesség mindent átható lelke. 94:1.4 Felfogás, amely az árja-anditák védikus panteonját mozgató energia-istenség alapelvére vonatkozik. 94:3.2 Egyszerre teremtő energia és mindenségrendi válasz, mely meghatározhatatlan, és felfogni csak a véges minőségek megtagadása által lehet. Mivel a Brahman fogalom mentes a személyiségjegyektől, ezért az egyéni hívők számára nem volt megtapasztalható. 94:4.3-4.4 A hindu istentanban a Brahman az Abszolútat, a Végtelen Egyet és a VAN-t jelenti.
- Brahman-Narájána: 94:3.4 E fogalom az Egy Egyetemes Mindent Átható Lélekre vonatkozik, melyet 94:3.3 „úgy tekintették, mint az Abszolútot, a végtelen VAN-t, a magvábanvaló mindenségrend elsődleges teremtő potenciálját, az Egyetemes Sajátlényeget, mely állandósultan és magvában létezik szerte az egész örökkévalóságban.”
- brahmanák: 94:1.7-94:2.6 A hindu hit védák utáni, későbbi írásai, melyeket az upanisádokkal egy időben állítottak össze.
- brahmanizmus: 94:2.2 Eredetileg az a tanítás, hogy az istenségnek való áldozás ellenállhatatlan hatással bír az istenségre nézve. A brahmanizmus alaptanítása szerint a világegyetem egyik alapvető isteni elve a Brahman, vagyis az istenség, a másik pedig a brahman papság. Ez utóbbival a papok isteneiknek kijáró tiszteletet rendeltek a maguk javára. 94:2.4 Szintén a papok találták ki azt a tantételt, hogy a sajátlényegtől örökre meg lehet szabadulni az egyetemes megpihenésben, a Brahmannal való közösségben, a teremtésösszesség mindent átható lelkével való egyesülésben történő elmerülés által. 94:2.6 A brahmanizmus elutasítja az egy Isten személyes hiten keresztül történő megtapasztalásán alapuló személyes vallás tanítását.
- brahmanizmus építő elemei (időrendben):
a) 94:2.1 kasztrendszer létrehozása az árja faj fenntartása, az alsóbbrendűekkel való keveredés elkerülése érdekében,
b) 94:1.7 a válogatott szent írások, vagyis a védák összeállítása, melyek imádási és áldozási szertartás gyűjteményként válaszok voltak a sálemi hitterjesztők tanításaira,
c) 94:2.2 hangsúlyhelyezés arra, hogy az istenségnek való áldozás kényszerítő erővel bír az istenségre nézve,
d) 94:2.2 a Brahman istenségnek és a brahman papságnak, mint két alapvető isteni elvnek a hirdetése,
e) 94:2.3 az emberi sajátlényegre való indokolatlan összpontosítás,
f) 94:2.3 az ismétlődő lélekvándorlás tanának megjelenése,
g) 94:2.4 a sajátlényegtől való örök megszabadulás tantételének feltalálása a Brahman mindent átható lelkével való egyesülésben,
h) 94:2.5 az életelvétel tiltásának tisztelete az alsóbbrendű vallások hatásának ellensúlyozása érdekében,
i) 94:2.6 a brahmanák és az upanisadok összeállítása,
j) 94:2.6 az indiai istenségkép emberi alakkal való felruházottsága hatására az igaz valóság keresése volt a válasz, amely az istenkép elszemélytelenítésének téves tanítását eredményezte.
- brahman kaszt: 94:1.2 A tanító papok kasztja India területén. 94:2.2 Mivel nem fogadták el a sálemi tanításokat, és védeni akarták magukat a faji leépüléssel szemben, ezért a kasztjukat igyekeztek minden másnál magasabbra emelni.
- brahman papok: 79:4.7 Az Indiát meghódító árják szetfi papjai. Az árja faj eltűnését követően nem tudtak ellenállni a Dekkán-fennsík alsóbbrendű babonás vallási hatásainak. 79:4.6 A XX. század brahmanjainak műveltsége egyenes ágon származott a második kert papjaitól. 94:1.5 + 1.6 A korabeli brahman papok „sohasem fogadták volna el az üdvözülésnek, az Isten kegye elnyerésének hiten keresztüli útjára vonatkozó sálemi tanokat szertartáskövető szabályok és áldozási szertartások nélkül.”
- bretonok: 80:9.14 Korábban napimádók voltak. Nem keveredtek a skandináv északiakkal. „Ők Nyugat-Európa eredeti andonfi őslakosainak a földközi-tengeri fajtával összevegyült leszármazottai.” Bár Kr.u. 400-ra kereszténnyé lettek, részben megőrizték a napimádat korából való babonáikat. A XX. század első felében még mennykövet tartottak a kéményben a villám elleni védelem céljából.
- Buddha: 94:8.2 Jelentése – a megvilágosodott. Így nevezték Gautama Sziddhárthát a tanítványai. Később Sákjamuni Buddhának is mondták.
- Buddha (Gautama Sziddhártha): 92:5.12 + 94:7.1 A Kr. előtti hatodik században született Észak-Indiában, egy kis dél-himalájai völgyben, egy jelentéktelennek mondható törzsfő gyermekeként. 94:7.2 Az elméleteit hat éven át végzett jógázást követően alakította ki. Sziddhárthát a nemes őszinteség és a különleges önzetlenség jellemezte. Küzdött az erősödő kasztrendszer ellen is. Szakított a testi szenvedésen keresztül történő üdvözülés hagyományával, 94:7.3 s közben tagadta az isteneket, a papokat és azok áldozásait. Nem volt képes felfogni az Egy Egyetemes személyiségét. Gautama nem hit az egyéni emberi lélek létezésében, és küzdött a lélekvándorlás hiedelmei ellen. 94:8.16 Ezekkel összhangban, nem hitt az emberi személyiség halhatatlanságában sem. Buddha a nemlét nyugalmát nem tekintette a teljes megsemmisülés állapotának, mivel e nyugalom a halandói létezés során is megtapasztalható. Hitt abban, hogy az anyagi világhoz rögzítő vágy-kötelékek eltéphetők, melynek következtében az ember mennyei üdvösséget, legfelsőbb megvilágosodást tapasztalhat meg. 94:7.4 Bár látnok volt, de nem fogadta meg Godad remete intelmét, és nem adott teret a tanításaiban a hit révén való üdvözülés sálemi örömhírének. 94:7.5 Gautama Benáreszben alapított tanhelyet. 94:7.6 A férje nyomdokain járva Gautama felesége az apácák rendjét alapította meg. 94:4.9 A hindu vallás Buddhát Visnu megtestesülésének tekinti.
- Buddha tanításai: 94:7.5 „a szabad üdvözülés örömhírét” hirdette, mely szerint „mindenféle rendű és rangú ember képes elérni az üdvösséget a pártatlanságban és az igazságosságban való hit révén”. 94:8.8 Gautamának nem állt szándékában minden törekvés, vágy és odaadás elpusztítása a szenvedéstől való megszabadulás érdekében. A tanításaival inkább azt szerette volna elérni, hogy a halandó embereknek megmutassa, hogy az időleges és anyagi célkitűzések nem lehetnek az értelmes emberi remény és törekvés egyedüli irányítói. 94:8.17 Gautama szerint az üdvözülés emberi erőfeszítés révén, isteni segítség nélkül is elérhető, ezért nincs szükség emberfeletti hatalmakban való hitre és hozzájuk folyamodó imákra. 94:8.18 Sziddhártha isten nélküli, eszményi emberszeretetet hirdetett. Tanításának „nagy igazsága a tiszta igazságosság világegyetemének hirdetése volt.” 94:8.19 Buddha eredeti tanításai nem irányultak önzetlen társadalmi szolgálatra. A követőivel nem a hívők testvériségét, hanem a gyakorló tanárjelöltek közösségét alkották. A pénz elfogadásának tiltásával az alá-fölérendeltségi viszonyok kialakulását igyekezett megakadályozni. 94:8.17 Buddha megkísérelte visszafogni a babonaságokat és eltéríteni az embereket a varázslási alapú üdvözüléstől. De a tanítványai félreértelmezték a tanításait és azt kezdték hirdetni, „hogy az előbbre jutásra irányuló minden emberi törekvés visszataszító és fájdalmas.”
- buddhista bölcselet: 96:1.15 A Buddha felfogás fejlődése az Egyetemes Abszolút eszméjének kialakulásához vezetett. 94:11.8 Az Abszolút fogalmának, vagyis az Elsődleges Forrás felfogása magas szintű kialakításának a következő lépcsőfokai voltak.
94:11.9 1. A Gautama monda, mely a terjedése során túllépett az indiai látnokherceg életének és tanításainak történelmi tényén.
94:11.10 2. A sok buddha. E felfogás képviselői szerint, ha Indiának volt Gautamája, akkor a múltban is voltak és a jövőben is lesznek a népeknek nagy tanítói. Sőt, „bárki törekedhet a buddhává válásra – a Buddha isteniségének elérésére.”
94:11.11 3. Az Abszolút Buddha. A sok buddha ténye nyomán azt kezdték tanítani, hogy minden buddha a „végtelen és korlátlan létezésű Örökkévaló Egynek, a minden valóság Abszolút Forrásának a megnyilatkozása.” Az Örökkévaló Buddha jól azonosítható Abszolútként, néha pedig végtelen VAGYOK-ként.
- buddhista hit: 104:1.6 „két háromsági természetű tantételt dolgozott ki: Az előbbit a Tanító, a Törvény és a Testvériség alkotta; ez Gautama Sziddhártha tanítása volt. A Buddha északi követői körében kialakult későbbi felfogás a Legfelsőbb Urat, a Szent Szellemet és a Megtestesült Megmentőt foglalta magába.” 104:1.7 E felfogások által „egy egyszemélyű Isten háromszoros megnyilatkozásának eszméjét hirdették.”
- buddhista hit (Menedék): 94:8.1 A hit nyilvános megvallása. „Menedéket lelek Buddhában; menedéket lelek a Tantételben; menedéket lelek a Testvériségben.”
- buddhista hit (négy nemes igazság): 94:8.3 A buddhista hit négy nemes igazságon alapul.
„94:8.4 1. A szenvedés nemes igazsága.
94:8.5 2. A szenvedés forrásai.
94:8.6 3. A szenvedés megszüntetése.
94:8.7 4. A szenvedés megszüntetéséhez vezető út.”
- buddhista hit (Nyolc Ösvény világszemlélete): 94:8.8 „helyes szemlélet, helyes szándék, helyes beszéd, helyes cselekvés, helyes megélhetési mód, helyes erőfeszítés, tudatos jelenlét és helyes elmélyedés”, melyek szorosan kötődnek a szenvedés és az attól való megszabadulás tantételéhez.
- buddhista hit parancsolatai: 94:8.9 Buddha öt erkölcsi parancsolatot tanított. „94:8.10 1. Ne ölj! 94:8.11 2. Ne lopj! 94:8.12 3. Ne bujálkodj! 94:8.13 4. Ne hazudj! 94:8.14 5. Ne igyál bódító italokat!” Az ezeken túli másodlagos parancsolatok megtartása a hívő döntésétől függött.
- buddhisták: 89:3.4 Őszinte hívei voltak a testi sanyargatás tantételének.
- buddhizmus (Amida Buddha vallás): 94:12.2 A buddhizmus Japán ágának vallása, mely 94:12.3 a végtelenül irgalmas Amida személyéről tanít. A kialakítói Rionin, Hónen és Sinrán Shónin voltak. A Széles Ösvény képviselői az Isten és az Abszolút kettős felfogását tanítják. Azt mondják, hogy a lélek, miután megtapasztalta a halált, dönthet úgy, hogy a nemlét nyugalma előtt még élvezi a Paradicsomban való ottlétet. Azt hirdetik, hogy ez az új üdvözülés Amidának, a nyugati Paradicsom Istennek a kegyelmében és szerető gondoskodásában való hit révén érhető el. „Az amidisták a bölcseletükben kitartanak a Végtelen Valóság mellett, amely minden halandói felfogást meghalad; a vallásukban ragaszkodnak a végtelenül irgalmas Amidában való hithez, aki olyannyira szereti a világot, hogy egyetlen olyan halandó esetében sem engedi, hogy ne érje el a Paradicsom mennyei boldogságát, aki igaz hittel és tiszta szívvel fordul hozzá.”
- buddhizmus istenképe (mindenségtana): 94:12.1 Kettős gyengeséggel bírt. Az első a babonaságokkal való megfertőzöttsége, a másik pedig Gautama személyének felemelése megvilágosultként, majd pedig Örökkévaló Buddhaként.
- buddhizmus (Sasta): 94:8.2 Mestert vagy tanítót jelent. Így szólították Gautamát a követői.
- buddhizmus (vallás): 94:9.1 Azért virágzott, mert a Buddhában, vagyis a megvilágosodottban való hiten keresztül kínált üdvözülést. Vallásként való elterjedése Asóka uralma idején kezdődött el. Az ő támogatásával huszonöt év alatt tizenhétezer hitterjesztőt képeztek és küldtek ki az ismert világba, így a buddhizmus egy nemzedék alatt Ázsia-szerte uralkodó vallássá vált. 94:9.3 Kínában a taoizmus, Japánban a sintó, Tibetben pedig a kereszténység módosította. Indiában ezer év múltán eltűnt, brahmanizálódott. A keleti világban sok helyen pedig vallási szokássá korcsosult. 94:9.4 Sziddhártha alapvető vallási tanításai – merev rendként – Ceylonon, Burmában és az Indokínai-félszigeten maradtak fenn. Ez a buddhizmus hínajána (94:9.5 keskeny ösvény) tagozata, mely ragaszkodik az elzárkózás tantételéhez. 94:9.5 A mahájána (széles ösvény) irányzat pedig elmozdult a társadalmi korlátozások előírásaitól és főleg Kínában és Japánban fejlődik. 94:9.6 A buddhizmus azért gyarapodó vallás, mert sikeresen őrzi meg a hívők számos felsőbb erkölcsi értékét, támogatja a higgadtságot és az önuralmat, továbbá fokozza a derűt, a boldogságot, és sokat tesz a szomorúság, valamint a gyötrődés megelőzése érdekében. 94:11.4 A buddhizmus képviselői megértették, hogy minden igazság viszonylagos. Ennek fényében azt tanították, hogy a kis igazság a felszínes elmének, a nagy igazság pedig a kiváló elmének való. 94:11.5 A buddhista bölcselet szerint a buddha isteni természete minden emberben benne lakozik, és az ember e belső isteniség felismerésére képes a maga igyekezete által eljutni. 94:12.4 Az, hogy a buddhizmus hívei szabadon választhatnak igazságot az összes vallásból, nagy életerőt biztosít e vallásnak, 94:12.5 melynek társadalmi jellege a kereszténységgel való kapcsolatán keresztül erősödött meg. 92:6.16 A buddhizmus „olyan alkalmazkodásképességet mutatott számos nép erkölcseihez, melyhez foghatót csak a kereszténységtől lehet látni.” 94:2.8 A buddhizmus a hinduizmusnál felsőbbrendű erkölcsiséggel bír, azonban az Isten korai leírásában a hinduizmus pontosabb volt nála, mivel kevesebb és személyes istenségeket adott. 94:11.3 Buddha későbbi követői között voltak, akik azt tanították, hogy a Sákjamuni Buddha szelleme rendszeres időközönként élő buddhaként tér vissza a földre, ami teret adott a szélhámos „élő buddhák” megjelenésének is. 131:3.1 A Melkizedek-féle hitterjesztők – akik az egy Isten tantételét hirdették – még Buddha kora után is tovább működtek Indiában.
- Burma: 79:6.2 India és Kína műveltsége itt és az indokínai félszigeten keveredve több, egymást követő polgárosodott társadalmat hozott létre. E területen az eltűnt zöld emberfajta a világ más részeihez képest nagyobb arányban maradt fenn.
- busmanok: 103:3.1 „a hiedelmeiket tekintve még a nemzetség-ős tisztelői szintet sem érik el”.
- búza: 81:1.7 Ádám leszármazottai a Kertben nemesítették. Kezdetben a Mezopotámia felső folyószakaszainak határterületeihez tartozó magasabb fekvésű területeken termesztették.
- büszkeség: 111:6.9 „Az ember halandó természetére leselkedő és a szellemi épsége megőrzésének kihívást jelentő összes veszély közül” a legnagyobb. Az önmagunkkal való túlságos foglalkozás önteltségre vezet és öngyilkos hatású. 111:6.10 „megtévesztő, mérgező és bűn-tápláló, akár egyénben, akár csoportban, emberfajtában vagy nemzetben jelenik meg.” A Mindenség rendjében a kevélységet gyalázat követi.
- bűbájolás: 88:6.1 A gyógyító varázslásban rejtelmet jelent, nem pedig a kezelést.
- bűn (meghatározások): 89:10.2 Mai jelentése szerint az Istenséggel szembeni szándékos hűtlenség.
- 54:0.2 A rossz szándékos választása.
- 67:1.4 Tudatos döntés a szellemi fejlődéssel való szembehelyezkedés mellett, eltökélt ellenállás az isteni valósággal szemben.
- bűn: 67:1.4 Világegyetemi bölcseleti szempontból ez „a mindenségrendi valóságnak tudatosan ellenálló személyiség hozzáállása.” 67:1.3 E magatartás közösségi szempontból leginkább visszatetsző formája az, „amikor valaki visszaél a bizalommal és hűtlenné válik a benne megbízó barátokhoz.” 67:7.1 Egyéni következményei elkerülhetetlenek és kizárólag az Istenségre és az adott egyénre tartoznak. 67:7.2 A közvetett következményei azokra is tartoznak, akik az adott események hatókörében élnek. 67:7.4 Mivel valósághoz való személyes hozzáállást testesít meg, ezért az is a rendeltetése, hogy feltárja a saját rosszhatású termését azon világegyetemi értékekre nézve, amelyekkel kapcsolatba kerül. A személyiség-túlélése szempontjából csak akkor végzetes, ha az Isten ellen lázadó elme döntése és a lélek akarata a személyiség egész lényének hozzáállását tükrözi. 67:7.5 Valakinek a bűne csak késleltetni képes más személyek szellemi előrehaladását, de megakadályozni nem tudja. 67:1.6 A megrögzött bűnelkövető romlottá és lázadóvá válhat az isteni valóság minden képviselőjével szemben. „Bár a bűn minden formája megbocsátást nyerhet, azért nekünk kétségeink vannak afelől, hogy vajon a megátalkodottan romlott személyiség mutatna-e valaha is őszinte sajnálatot a gonosztettei miatt vagy elfogadná-e a megbocsátást a bűneiért.”
- bűn (jellemzők): 54:0.2 A lehetőség szintjén ott van jelen, ahol tökéletlen lények a jó és a rossz közötti választás képességével rendelkeznek.
- 67:1.3 Képes úgy eltorzítani a személyiséget, hogy az elme egyensúlyának megbomlását eredményezi.
- 67:1.5 Szánalmas szellemi szegénységet mutat.
- 67:7.6 Azonban alkalmas az értelmi fejlődés, az erkölcsi gyarapodás, a társadalmi haladás és a tömegek szellemi teljesítményének fékezésére.
- 67:1.6 Ha egy személyiség gyakran választja, akkor szokássá válik.
- 111:4.11 Szabad akaratú alkotókészségen alapul.
- 111:4.11 Romboló erővel rendelkezik.
- 111:4.11 Zsarnoksággal, háborúval és pusztítással járhat együtt.
- 111:6.3 A véges helytelen felhasználása, kifordítása és eltorzítása hozza létre.
- bűn (felfogásának fejlődése): 89:10.2 mai jelentése szerint az Istenséggel szembeni szándékos hűtlenség. 89:0.2 „Az ember eleinte csak a helytelen cselekedetekből eredő bűnökkel foglalkozott, de később nyugtalanítani kezdték a meg nem tett dolgokkal járó bűnök is.” 89:2.2 A korai emberek nem tudták felfogni a természetes halált. Ez csak a bűn fogalmának megjelenésével vált okkal rendelkező dologgá. Azzal, hogy a bűn a tabu megsértése lett, a halál e bűnért járó büntetéssé vált. 89:2.3 Az ősök a bűn alatt tényleges cselekedetet értettek.
- bűn (eredendő bűn): 89:4.5 Az a tantétel, hogy a faj bűnéért áldozás útján kell vezekelni, 89:4.6 azon a felfogáson alapult, hogy minden ember a szellemi erők felé való komoly tartozással kezdte a létét. 88:4.7 Mivel az eredendő bűn magyarázattal rendelkezett a természetes halál okára, ezért a fogalmi megjelenése enyhítette azt a nyomást, amelyet a varázslás (általi halálokozás felfogása) gyakorolt az emberi fajra.
- bűn (fogalmának kialakulása): 86:3.3 Az eredendő bűn és az ember bűnbeesésének gondolatköre abból a korai felfogásból nőtt ki, hogy a veszélyes környezetű világban előforduló természetes halál oka a szellemvilági lények tettében keresendő.
- bűn (világi szabály): 70:11.4 Kezdetben azoknak a tabuknak a megsértését jelentette, „melyek a kísértetek védelme alatt álltak, és sokáig zavar keletkezett abból, hogy az emberek nem tudták megkülönböztetni a vétséget a bűntől.”
- bűnbe esés: 67:4.6 A bűn azon esete, amikor a személyek nem szándékosan vagy előre megfontoltan csatlakoznak az Isten elleni lázadáshoz, hanem a feljebbvalóik, a bizalmukat élvezők tévesztik meg őket.
- bűnösség érzése: 103:4.3 Nem azonos a bűntudattal. Vagy „megszakadt szellemi közösségből, vagy az egyén erkölcsi eszményképeinek elszegényedéséből ered.” 103:5.4 Az emberi bűnösségérzés legkorábbi fajtája a sajátlényegnek és a szomszédoknak járó jogok közötti figyelem és szolgálat megosztásának sikertelenségéből ered.
- bűntudat: 89:10.3 A bűnösség érzése az erkölcsök megsértésének tudatosulása. A bűnösség érzése még nem feltétlenül jelent bűnt. „Ha nincs tudatos hűtlenség az Istenséggel szemben, akkor nincs valódi bűn sem.” 89:10.4 A bűn érzésének képessége azt jelzi, hogy az ember az örökké gyarapodó dicsőséget magában hordozni képes teremtmény.
- bűnvallás (bűn megvallása): 89:10.5 A bűn természetének őszinte felismerése. A hűtlenség bátor elutasítása nem mérsékeli a hűtlenség téridő következményeit. A bűn bevallása fontos az egyén vallásos gyarapodásához és szellemi fejlődéséhez.
- bűvtárgy: 88:0.2 A bűvtárgy szellemét kezdetben egy halott ember kísértetének hitték. Csak később gondolták azt, hogy a bűvtárgyakban felsőbbrendű szellemek lakoznak. 85:1.3 A bűvtárgy, az evolúciós vallással rendelkezők számára gyakran csak jelképe volt az imádat valódi tárgyának. Ilyen jelképek lehettek például a különböző kövek vagy kőalakzatok. 88:1.1 Minden lehetett bűvtárgy, amihez különleges, véletlen tapasztalat fűződött. Lehetett ilyen egy álomhoz kapcsolódó tárgy, vagy olyan orvosság, amelytől valaki meggyógyult. 88:1.2 Az első bűvtárgyak különleges alakú kavicsok voltak. 88:1.1 „A tűzhányók is bűvtárgyi dolgok lettek, viszont a hegyek nem; az üstökösök igen, de a csillagok nem.” 69:6.4 + 88:1.2 A tűz és a víz a korai bűvtárgyak közé tartozott. 88:1.4 Az emberi húst evő állat szintén bűvtárgy lett. 88:1.5 De bűvtárggyá váltak a majmok, a kígyók, a madarak és a sertés is. 88:1.6 A péntek, mint szerencsétlennek tartott nap, szintén bűvtárgyi erővel bíró lett a korai emberek számára. A négyest viszont szerencseszámnak tartották. 88:1.8 Bűvtárgyivá tették továbbá a nyálat, a hajat, a körmöt, a koponyát valamint a köldökzsinórt is. 88:2.6 Végül az Isten szavának tulajdonított szent könyvek is bűvtárggyá lettek. 88:3.4 A később megalkotott papi és királyi hivatali jelvényeket szintén bűvtárgyaknak tekintették. 87:5.5 A nemzőszervekről pedig azt gondolták, hogy a szemmel verés általi rontás erejének elvételére egyedül alkalmas eszközök. 69:4.3 Egy korai bűvtárgy jelenléte védelmet biztosított. Az általa őrzött javak mindig biztonságban voltak. A bűvtárgyat a csendes árucserére szánt javak lerakatainak őrzésére is használták. 69:9.12 Kezdetben a segítségével védték a vízlelőhelyeket, a fákat, a terményeket és a mézet is. 69:7.4 „A kutya jó szaglása azt a képzetet keltette az emberekben, hogy képes látni a szellemeket, és így alakult ki a kutya mint bűvtárgy tisztelete.” Úgy gondolták, hogy a kutya nem csak az idegenektől védi meg az otthonokat, hanem a szellemektől is. Ez utóbbi alkalommal nem ugatással, hanem vonítással jelez (87:6.11). 69:9.12 A törvények azt követően alakultak ki, hogy az ember elveszítette a hitét a bűvtárgyakban. 70:6.4 A királyokat kezdetben természetfelettinek tekintették. A „királyi vérről úgy gondolták, hogy az visszavezet Kaligasztia herceg anyagivá lényegített törzskarának korába. Így a királyok bűvtárgyi személyiségekké lettek és az emberek rendkívül féltek tőlük”. „Az emberek még a legutóbbi időkben is úgy gondolták, hogy a királyi érintés gyógyító hatású”. 88:3.4 A demokrácia is bűvtárgyivá tehető, ha a közemberek közös képzeteit, a közvélekedést kezdik imádni.
- bűvtárgy-ember: 88:0.1 + 88:1.10 szellem által megszállt személyiségnek gondolták, 88:1.10 később isteninek és tévedhetetlennek. 89:1.2 Ilyen volt kezdetben a törzsfőnök vagy a sámán, akikről azt tartották, hogy szellemkísértet vagy isten irányítja őket. 88:1.9 Bűvtárgy-emberek voltak a korai időkben a púpos és nyomorék gyerekek is. Az ősember nem tudott különbséget tenni a lángelméjű és az elmebajos között, mindkettőt szellem által megszállt személynek tartotta. A rángógörcsben (epilepszia) szenvedők gyakran voltak papok és javas emberek. 88:1.10 A korai főnökök után bűvtárgy-embereknek tartották a királyokat, a papokat és a látnokokat is. 88:3.4 A bűvtágy-ember királyok „isteni jogon” uralkodtak.
- bűvtárgyi hit: 88:0.1 a szellem által való megszállás eszméje és tantétele, amely a szellemnek valamely élettelen tárgyba, állatba vagy emberi lénybe való költözésére vonatkozik. E hit alapján a korai emberek elsősorban a bűvtárgyban lakozó szellemet imádták. 88:3.1 A bűvtárgyi hit – mint imádásfajta – fokozatosan alakult a szent kövekben való hittől kezdve a bálványimádáson, emberevésen és természetimádáson át a megtestesült ős tiszteletéig. 88:2.5 Mózes kísérletet tett a bűvtárgy imádás korlátozására a faragott képek készítésének tiltásával. 88:2.7 A bűvtárgyképző hajlam az emberi gondolkodás és értelem alsóbb szintjeit szolgálja ki. 88:2.8 Bűvtárgyi hitnek számít, ha valaki abban hiszi, hogy az adott élethelyzetére nézve isteni útmutatást kap azon rész által, melyen egy szent könyv felütését követően megakad a szeme. Egy „szent könyvre” való esküvés vagy egy tisztelt tárgyra történő fogadalom tétel szintén a bűvtárgyi hit kifinomult formája.
- bűvtárgyzacskó: lásd → „orvosságos zacskó”.

„C”
- Cádok: 122:4.3 Dávid közvetlen leszármazottja, aki Józsefnek, Jézus földi édesapjának hat nemzedékkel korábbi ősét, annak árvasága okán örökbe fogadta. A népszámlálás során ezért vették Józsefet a „Dávid házához” tartozónak.
- Cedesz: 121:8.9 Antiókhiai keresztény hívő, aki Kr.u. 78-ban egy rövid feljegyzést készített Jézus életére vonatkozóan. Ennek tartalmát Lukács evangélista is ismerte.
- Cezárea: 130:2.1 Jézus korában „Palesztina fővárosa és a római helytartó székhelye volt.”
- cél: 112:2.8 A másik emberhez vagy isteni személyhez fűződő igaz viszony. Az Istenség személyiségével fenntartott társas viszony a világegyetemi felemelkedés örök célja.
- cél (abszolút rendeltetési ~): 106:6.4 Magvában, vagyis a lehetőségében korlátozatlan, ami egyúttal korlátlant is jelent – a minőséget tekintve bizonyosan.
- cinikus bölcselet: Lásd → „Jézus korabeli nem zsidó bölcseletek”
- cinikusok: 98:0.2 Tiszteletfajta, mely a sálemi tanításokat viszonylag tisztán tartotta meg. A cinikusok az Istenben való hitet és bizodalmat tanították. A tanaik utóbb bekerültek az újonnan formálódó keresztény vallásba.
- cinizmus: 131:1.1 Melkizedek tanításai a zsidó vallás mellett leginkább a cinikusok tantételeiben maradtak fenn.
- Ciprus: 80:7.10 Nagyjából Kr.e. 5000-ben a mezopotámiaiak fejlett, nagy tömege vándorolt ki az Eufrátesz-völgyből és telepedett le itt. Polgárosodott társadalmukat Kr.e. 3000-ben északról érkező vad hordák pusztították el.
- címer: 69:9.13 Korai formája a családi jelzés, mellyel a magántulajdont látták el. 70:5.8 Az első királyi címerek közül több papi ruházati jel vagy jelvény volt.
- cro-magnoni emberfajta: 80:1.7 A kék emberek életerős, fejlődésképes csoportja. E fejlettségi szintnek legalább tizenegy további közössége is volt, amelyek a kék emberfajta legjobbjainak az ibolyaszín emberfajtával való keveredése nyomán jöttek létre. 80:3.4 A kék emberek e csoportja minden kapcsolatában őszinte volt és mentesek voltak a kevert ádámfiak nemi kicsapongásaitól. Tisztelték a hajadon szüzeket, s csak akkor gyakorolták a többnejűséget, amikor a háborúzás miatt a férfiak száma megfogyatkozott. 80:3.3 Az ádámfiak vallását nehezen fogadták el, mivel azok közül soknak erős hajlama volt a szüzek félrevezetésére és megrontására. 80:3.5 Bátor, előrelátó vadászok és harcosok voltak. A gyermeknevelésük hatékony volt, abban mindkét szülő részt vett, sőt e feladatokba az idősebb gyermekeket is bevonták. Minden „gyermeket megtanítottak a barlang gondozására, a rajzolásra és a kovakő eszközök készítésére.” A nők már fiatal korban elsajátították a házi mesterségeket és a kezdetleges földművelést. 80:3.6 A fakunyhóikat félig a földbe építették, melyeknek tetejét állatbőrökkel fedték. A déli cro-magnoniak főleg barlangokban és sziklaüregekben laktak. 80:3.7 A fajtájuk komoly művészi képességekkel rendelkezett. A művészetük kiteljesedésére Kr.e. 13000 évvel került sor, a sötétebb bőrű afrikai embercsoportok Spanyolország felől való megérkezése előtt. 80:3.8 A füves területek eltűnése és az erdők megjelenése a pusztai vadászokat egyre inkább pásztorokká, letelepült halászokká és földművelőkké tette. 80:3.9 Mivel a középszerű foglyokat munkaerő gyanánt megtartották, azok utódai a teljes cro-magnoni fajtát leépítették.

„Cs”
- család: 83:1.4 a házasságból nő ki, de egyben a házasság intézményének megszilárdítója is. 70:3.2 A nemi vágy és az anyai szeretet hozza létre. 82:0.2 A polgárosodás legnagyobb elősegítője. 83:1.4 Az emberi család evolúciós fejlődés eredménye, ezért határozottan emberi intézmény. 82:0.3 De egyben nevelési intézmény is, melyet fenn kell tartani. 68:2.8 A polgárosodott társadalom csaknem minden maradandó értéke benne gyökerezik. Ez „volt az első sikeres békés csoport, ahol a férfi és a nő megtanulta a kibékíthetetlen ellentéteik szabályozásának módját, miközben a gyermekeiket a béke megteremtésére tanították.” 68:2.9 A család a belőle fakadó élet jelentette élvezeteket is kínálja. 84:6.8 Olyan emberi vívmány, amely összeköti a férfi és a nő biológiai és társas kapcsolatait. A polgárosodott társadalom erkölcsei mellett a család jelenti a faj továbbörökítésének egyetlen reményét. Továbbá hatékony és kielégítő formákat biztosít az ember maga kedvére való létezéséhez. 84:7.28 A családi élet ösztönzőleg hat az ember természetében rejlő legmagasabb rendű lehetőségekre is. 84:7.28 A család a testvériesség alapvető egysége. Itt olyan emberi értékek tanulhatók, mint a türelem, a felebaráti szeretet, az elfogulatlanság és a béketűrés, melyek az emberek közötti testvériség megéléséhez is szükségesek. A családi élet segít tudatosítani a kötelesség iránti hűséget. 84:7.29 A testvéri odaadás eszményi szintre képes emelni a fiúi és a szülői ragaszkodást a családban. 84:7.30 A családi élettel járó kapcsolatok képesek kiegyensúlyozni és fejleszteni a személyiséget azáltal, hogy más személyiségekhez való elkerülhetetlen igazodásra késztetnek. Egy igazi családban a szülők felismerik és bemutatják a Teremtőnek az ő gyermekeivel szembeni beállítottságát, mely így a Teremtő első, közvetítő útján tapasztalható szeretet megnyilvánulásává válik a gyermekek számára. 84:7.3 A család intézményét az erkölcsök a vagyonnal, a büszkeséggel és az önzetlenséggel együtt szilárdítják meg. 84:8.2 A vagyonra alapozott élvhajhászat veszélyezteti a családi életet és az otthont. 68.6.6 Az életszínvonal növekedése csökkenti a család méretét. 83:8.8 Bár a család az utódok felnevelésére létrejött hű társulás, azonban az ilyen társulásokban részt vevő férfiak és nők nem uralkodhatnak egymás személyisége és egyénisége felett.
- család (anyaközpontú ~): 84:2.2 természetes, biológiai alapokon nyugszik. 84:2.1 A leszármazás anyai ágán alapul. A nő havi vérzése és a szüléskori vérzés a korai emberekben azt a képzetet keltette, hogy a gyermek a vérből származik. A nemi kapcsolatok rendezetlensége is hozzájárult ahhoz, hogy a biztosnak tudható anyai ágat vegyék alapul a leszármazásnál. 84:2.2 Az anya és a gyermek közötti ösztönös kapcsolat szintén a család anyaközpontúságát erősítette. Az anyaközpontú család hidat képezett a hordán belüli csoportházasság és a több-, valamint egynejű apaközpontú családok megjelenése között. 84:2.3 Az anyaközpontú család erkölcsei alapján a főhatalom a feleség anyjáé volt. Még a feleség fiútestvérei és azok fiai is több joggal bírtak a család felügyeletében mint a férj. Előfordult az apák saját gyermekük után való átnevezése is. 84:2.4 A korai emberek azt hitték, hogy a gyermekek csak a közös élet miatt hasonlítanak az apára, vagy az anya akarta ezt így. 84:7.9 A korai családok összetartozó munkacsoportok voltak, akik egy lakóhelyen éltek. 84:2.6 Amikor a pásztorkodás vált a fő élelemforrássá, az anyaközpontú család ideje is lejárt. 84:2.2 Az egyébként fejlődőképes irokézek az anyaközpontú család fennmaradása következtében nem hoztak létre államot Észak-Amerikában.
- család (apaközpontú ~): 84:2.2 társadalmi, gazdasági és politikai alapú. 84:2.4 Létrejöttét az anyaközpontú család előzte meg. Az apaközpontú családban a gyermeket kizárólag az apa érdemének tulajdonították és a korábban nőkre vonatkozó tabukat a férjre is kiterjesztették. Szüléskor az apa is ágyba került, sőt tovább is pihent mint az anya, fogadva a jókívánságokat. Ezek az erkölcsi szokások hozzájárultak az apa gyermekhez való jogának megalapozásához. 84:2.6 Az apaközpontú családok akkor váltották fel az anyaközpontú családokat, amikor a pásztorkodás vált a fő élelemforrássá. A feleségrablás, még később pedig a feleségvásárlás gyakorlata, szintén az apaközpontú család kialakulásának kedvezett. Az apaközpontú családokra való váltás nagyobb mértékű társadalmi kifejeződést biztosított és a családi élet mozgalmasabbá válásához vezetett. 84:3.1 A pásztorélet és a korai mezőgazdasági élet erkölcsei szerint a család egységének alapját az apa megkérdőjelezhetetlen és önkényes fennhatósága biztosította. E hatalomnak társadalmi és a nemzeti szintű megjelenése is volt.
- családi élet: 82:0.1 a kétneműségből következő emberi igazodások végeredménye. 99:4.2 Fő egyesítő és bensőségessé tevő elemei a gyermekek léte, valamint az élő és erősödő vallásos hit.
- családi tanács: 84:7.29 az andita családi kormányzás eszköze. A család irányításának testvéries, társuló formája. A családi természetű javaslatok és szabályok szabad és őszinte megvitatása jellemezte. Az anditák a család kormányzása terén eszményi testvériséget gyakoroltak.
- család(ok): 84:0.2 a társadalmi evolúció folyamatos közvetítői, a műveltség és a tudás átadói.
- császárimádás: 121:5.4 Az állam jelképének istenítése az emberek által. Mivel ezt a zsidók és a korai keresztények helytelenítették, ezért a római kormányzat kegyetlenül üldözte őket.
- Cselekvő Isten (jellemzők): 105:2.7 „a tényleges minden szintjén és minden szintjére kinyilatkoztatott Atya-Fiú egysége.”
- 105:2.7 A Havona teremtése az ő révén és rajta keresztül valósult meg.
- csendes árucsere (kereskedelem): 69:4.2 az árucsere legkorábbi formája, mely az áru semleges helyen való hagyásával valósult meg. 69:4.3 A lerakatok javainak őrzéséhez bűvtárgyat vettek igénybe.
- csendes-világtengeri szigetek: 79:6.3 a déli és korábban kiterjedtebb szigeteket megszálló népekben nagy százalékban volt jelen a zöld- és az indigó emberfajta vére.
- csillagászat-hallgatók: 30:3.1 a hét önkéntes telepes csoport egyik rendje. 30:3.2 A munkájukhoz különlegesen megépített világokat választanak, mivel ezek központi elhelyezkedésűek és nincsenek a közelükben nagyméretű élő vagy halott napok, melyek zavarhatnák az energiaáramokat. Ők csak vendégek a felsőbb-világegyetemekben. 30:3.4 A munkájukat fizikai berendezések segítségével végzik. Tevékenységüket segítik a Független Hírvivők, az élő energia-átalakítók és energia-továbbítók, valamint a tükröző személyiségek is.
- csillagászat-hallgatóvá válás feltételei: 30:3.3 Bármely világegyetem bármely csillagrendszerének bármelyik világáról származó lénye jelentkezhet a mennyei csillagászok valamely testületébe, ha
a) az élete folytatódó,
b) elégséges ismerettel bír a tér világairól, különösen azok evolúciójának és szabályozásának fizikai törvényeiről, és
c) nem lép ki e szakmai testületből az uverszai időben mért ezer év letelte előtt.
- csillagjóslás: 121:5.5 Babiloni áltudomány, amely a görög-római birodalomban vallássá fejlődött. 90:2.5 Utóbb világszerte elterjedt hiedelemmé és gyakorlattá vált. 90:2.7 A „nyugati egyház és állam vezetői még a Krisztus utáni tizenhatodik században is a csillagjóslás pártfogói voltak.”
- csillagrendszer: 15:2.3 a felsőbb világegyetemi kormányzat alapegysége, mely mintegy ezer, az élet támogatása céljából kialakított lakott vagy lakható világból áll. 15:2.16 A hét felsőbb-világegyetemben mintegy hétbillió lakható bolygó található. A világegyetemi kormányzat helyi csillagrendszereinek száma hétmilliárd.
- Csillagrendszer Fejedelem: 52:7.10 a Tanító Fiú utáni ember korszakának végén ő jelenti be (55:1.1 a morontia templomban), hogy az adott világ belépett a fény és élet korszakába. 55:8.3 A személyük nem változik azt követően, hogy a teljes csillagrendszer belépett a fény és élet korszakába. A segédeik személye azonban változhat.
- Csillagrendszeri Központok: 29:2.18 mindegyikhez egy Legfőbb Erőtér-központot jelölnek. Ők biztosítják az erőtér-köröket és az erőtér elosztását a helyi csillagrendszerek lakott világai számára, mely alapja a bolygók közötti körkapcsolatnak.
- csillagrendszeri központok békéltetői: 25:3.6 négytagú bizottságuk az evolúciós világokon teljesített szolgálatból kerül a csillagrendszeri központra. A szellem-védő ideiglenes távollétében működő hármasbíróságaik elsősorban a különböző teremtmény rendek csoportjai közötti nézeteltéréseket vizsgálják.
- csillagrendszeri vesztegzár: 67:3.1 lázadás tényének hírére rendelik el, hogy a csillagrendszert elszigeteljék a testvérrendszerektől.
- csillagvilág: 15:2.4 száz csillagrendszer alkotja, melyben mintegy százezer lakható bolygó található. Épített, központi szférával rendelkezik, „melyet három Vorondadek Fiú, Fenségesek irányítanak.” A világegyetemi-kormányzat csillagvilágainak száma hetvenmillió. 15:7.6 A mi csillagvilágunkat Norlatiadeknek nevezik, melynek központját Edentiának hívják.
- csillagvilági békéltetők: 25:3.8 a csillagrendszeri szolgálat után kapnak lehetőséget a csillagvilági problémák kivizsgálására, melynek során a csillagvilágot alkotó száz csillagrendszer lakott világai között felmerülő kisebb jelentőségű problémák megoldását végzik. A nézőpontok különbözőségéből adódó ügyekben az ügy érdemét érintően véleményt kell nyilvánítaniuk.
- csillagvilági híradások: 33:6.6 „a Csillagvilági Atyák vezetője küldi rendszeresen a csillagvilági központról.”
- csillagvilági kormányzat: 43:2.1-2.2 a szalvingtoni kormányzat bírói testülete az adott csillagvilág törvényei szerint hoz döntést, melyet a helyi csillagrendszeri intézők hajtanak végre. 43:2.3 Két csillagvilági ítélőszéke van, a Melkizedek tanács és a Fenséges bírósága. 43:2.4 Az első, tizenkét tagú és ügy előkészítő feladata van, melyet a Csillagvilági Atya – a Fenséges – bírósága számára végez. Ezen ítélőszéknek van halandói tagozata is, melynek hét bírája felemelkedő halandó. 43:2.5 A jogalkotás rendje három lépcsős folyamaton keresztül valósul meg.
a) Az első, a felemelkedők alsóháza, melybe minden csillagrendszer tíz tagot küld. Az ezer halandó képviselő elnöke egy végleges rendű lény.
b) 43:2.6 A középső jogalkotó testület a szeráfi seregek és a helyi világegyetemi Anyaszellem más gyermekeinek százfős testülete.
c) 43:2.7 Az isteni Fiak háza a törvényalkotás legfelsőbb, tíztagú testülete. Őket a Fenséges Atyák választják.
A három testület együttes tanácsa a csillagvilági tanácskozó közgyűlés, mely mindhárom tagozatból három tagot foglal magába. Ők szentesítik az összes rendelkezést és rendelik el a közzétételüket.
43:5.1 A Lucifer-féle lázadás hatására a jelenlegi kormány létszáma tizenkét Vorondadek-rendű Fiúra bővült a következők szerint. 43:5.3-5.14
1. A Csillagvilági Atya. Ő a 617.318. Vorondadek sorozatú Fiú.
2. A rangidős Fenséges társ.
3. A beosztott Fenséges társ.
4. A Fenséges tanácsadó. Jelenleg a Teremtő Fiú személyes képviselője.
5. A Fenséges végrehajtó. Gábriel személyes képviselője.
6. A bolygói megfigyelők Fenséges vezetője, aki a Satania elszigetelt világain állomásozó Vorondadek megfigyelők igazgatója.
7. A Fenséges bíró, akinek feladata a lázadásból eredő nehézségek megoldása a csillagvilágban.
8. A Fenséges veszélyhelyzeti intéző, aki a lázadás miatt elszigetelt sataniai világokhoz igazítja a Norlatiadek veszélyhelyzeti határozatait.
9. A Fenséges közbenjáró, aki a különleges urantiai alászállási gyakorlatot (főangyali tevékenységek, nem szokványos segédkezés jelenléte) a csillagvilág szokványos igazgatásával hangolja össze.
10. A Fenséges bíró-védő. A veszélyhelyzeti ítélőszék elnöke.
11. A Fenséges összekötő. A Nappalok Hűséges Követőjének tanácsosa, akit azért rendeltek az edentiai urak mellé, hogy megtalálja a lázadással és a teremtményi hűtlenséggel kapcsolatos problémák kezelését.
12. A Fenséges igazgató. Az Edentia veszélyhelyzeti tanácsának elnöke.
43:5.17 Minden elszigetelt világhoz egy megfigyelőként tevékenykedő Vorondadek Fiú is tartozik. Ő az, aki „uralkodik az emberek országain”.
- Csillagvilági Központok: 29:2.17 élő erőtér-központok, akik tízesével állomásoznak a csillagvilágokban. Energia-kivetítőkként működnek a csillagvilág száz helyi csillagrendszere számára. E lényekből erőtér-vonalak indulnak ki a közléscsere és a szállítás biztosítása, valamint egyes élő teremtmények fizikai energiával való feltöltése céljából.
- Cs’in Si Huang-ti: 94:6.11 a tanításában kínai birodalmi törekvéseket képviselt, de a konfuciánus elvek ellenében nem kapott nagy teret.
- csoda: 120:4.5 A világegyetemi törvények felfogóképességet meghaladó működése. 120:4.6 Az isteni cselekvés általános, természetes és biztos módját az emberek nevezhetik csodának.
- csodák keresése: 102:8.7 „a varázslási jellegű kezdetleges vallásokhoz való visszatérés.”
- csoporterkölcstan: 43:8.3 azon kellemes és hasznos, kölcsönös viszony titkai, mely viszony az értelmes személyiségek különböző világegyetemi és felsőbb-világegyetemi rendjei között áll fenn. 43:8.4 A jerusemi létpolgárság együtt jár azon hajlandóság kialakulásával, hogy a sajátlényegünket alávessük a csoporttevékenységek és az összehangoltságot igénylő feladatok teljesítésének.
- csók: 70:3.7 eredete a kölcsönös, szertartásos nyálivásban gyökerezik, 70:3.6 ami a nemzetségbe való felvétel barátsági eljárása volt.
- csönderdő: 59:4.16-18 a 230 millió évvel ezelőtt kezdődött devon korszakra jellemző egyik szárazföldi erdő típus, amelyben levélsusogást és hangot nem lehetett hallani, mivel a fáknak nem voltak leveleik.
- csütörtök: 83:4.5 a régen élt emberek szerencsét hozó napnak tartották. Különösen szerencsésnek tartották azt az esküvői szertartást, melyet ezen a napon, pontosan teliholdkor tartottak meg.

„D”
- dajákok: 92:6.1 a vallási szokásaik még a XX. század első felében is nagyon kezdetlegesek voltak.
- Dalamatia: 66:3.1 a Bolygóherceg székhelye. A város és közvetlen hatóköre a Perzsa-öböl korabeli partvidékén, a későbbi Mezopotámia területén volt található. 66:3.3 Daligasztiáról nevezték el és 12 méter magas fal vette körül. 66:5.8 A városfal célja a vadállatok elleni védelem és az ellenséges emberi támadások megelőzése volt. 66:7.18 A település közvetlen hatókörzete egy százhatvan kilométer sugarú körön belül épült ki. 66:3.4 A várost tíz részre osztották fel. Mindegyik rész közepén a testtel bíró törzskar egyik tanácsa tagjainak a lakóhelyei álltak. A városközpontban pedig a nem látható Atya temploma magasodott. A herceg és munkatársai igazgatási központja tizenkét teremben kapott helyet, melyek a templomot vették körül. 66:3.6 A város épületei téglából épültek 66:3.5 és földszintesek voltak, kivéve a tanácsok kétszintesre épített székhelyeit és a mindenek Atyjának három emelet magas központi templomát.
- dalamatiai könyvtár: 66:5.9 „Fad házának” is nevezték. Kétmilliónál is több különféle feljegyzést tartalmazott. A Bolygóherceg lázadását követően megsemmisült.
- Daligasztia: 66:2.2 másodrendű Lanonandek Fiú, e rend 319.407-es számú Fia. 53:8.6 Az Urantia bukott Bolygóhercegének helyettese. Követte a herceget a Lucifer-féle lázadás során, és elutasította Mihály kegyelmi ajánlatát. 67:2.4 Ő kiáltotta ki Kaligasztiát „az Urantia Istenének és a mindenek fölött állónak”.
- dallam (szellemi): 44:1.1 a szférák dallamai nem anyagi hanghullámok, hanem a mennyei személyiségek szellemei által felfogott szellemi lüktetések. E dallamok a mennyei körök szellemenergiáján keresztül áramlanak, és a világegyetem legtávolabbi részeibe is közvetíthetők.
- Dágon: 97:6.2 a filiszteusok főistene.
- Dán: 66:5.7 „A ragadozó állatok legyőzésében tanácsokat adók” tízfős szakértő csoportját vezette. 66:2.3 A Bolygóherceg testtel bíró törzskarának tagja volt. 67:4.1 Egész csoportjával együtt a Bolygóherceg támogatójává vált a lázadásban.
- Dánia: 80:2.4 a Szahara elsivatagosodása és Anglia Európától való elválása idején emelkedett ki a tengerből. 80:5.2 Háromezer éven át itt volt az észak-európai anditák katonai főhadiszállása.
- Dániel: 97:8.3 héber látnok, aki a döntő fordulatot, „az igazságosság örökké tartó uralmának, a messiási királyságnak a közvetlen eljövetelét” hirdette.
- Dávid: lásd → „történelem (héber ~ tényeiből)”
- delejes állapot: 90:1.4 előidézhető a köldök hosszas szemlélése által. A régi korok sámánjai közül sok akaratlanul is delejes állapotba esett.
- demokrácia: 71:2.1 eszményképet testesít meg. A polgárosodás hozta létre, nem az evolúció. 71:2.19 Túlélése a sikeres képviseleti kormányzástól függ. Vagyis attól a gyakorlattól, hogy szakmailag felkészült, értelmileg hozzáértő, társadalmilag elkötelezett és erkölcsileg egészséges egyéneket választanak-e meg a közhivatalokba. Csak ezek biztosítása mellett lehetséges az emberek kormányát az emberek által és az emberekért megőrizni. 88:3.4 A demokrácia bűvtárgyivá is tehető, ha a közemberek közös képzeteit, a közvélekedést kezdik imádni.
- demokrácia veszélyei: 71:2.1
„71:2.2 1. A középszer dicsőítése.
71:2.3 2. Hitvány és tudatlan vezetők választása.
71:2.4 3. A társadalmi evolúció alapvető tényeinek fel nem ismerése.
71:2.5 4. A tanulatlan és tunya többség számára megadott általános választójoggal járó veszély.
71:2.6 5. A közvélemény rabjává válás; nem mindig a többségnek van igaza.”
- Deuteronomium: 97:8.3 „írója a Nagy Választást – a jó és a rossz, az áldás és az átok közötti választást – mutatta be.”
- dicsfény hagyománya: 74:6.5 Ádám és Éva teste halványan fénylett. Mivel ezt „a ruházatuk nagyobbrészt elfedte, csak a fejükről kiáradó fényragyogás volt látható. Ádámszon leszármazottai mindig így ábrázolták azokat az egyéneket, akikről úgy gondolták, hogy különleges szellemi fejlődést értek el.”
- dicsőséges térjelentések: 24:6.8 Világegyetemi híradások a Havonába érkező és bebocsátásra váró evolúciós lényekről.
- Dilmun: 77:3.1 A nodfiak Dalamatia utáni faji és műveltségi központja.
- Dionüszosz: 98:2.10 A görög természetimádás központi istenalakja.
- Divinington: 13:1.4 Az „Atya kebele”, az Egyetemes-Atya személyes közösségi szférája, az Ő istenisége különleges megnyilatkozásának, valamint a Gondolatigazítók paradicsomi gyülekezésének a helye, továbbá más, Egyetemes Atyától származó entitás, személyiség és lény otthona.
- Divinington (jellemzők): 107:3.1 A Gondolatigazítók (Titkos Nevelők) szolgálatba küldésével, vezetésével és szolgálatból való visszahívásával van kapcsolatban.
- 107:3.1 A Gondolatigazítók és az Atya más, ki nem nyilatkoztatott elő-személyes entitásai tartózkodnak rajta.
- 107:3.2 Az Atya isteniségének különleges megnyilatkozása is jelen van e titkos szférán.
- 107:3.9 Tanhelyül is szolgál a Gondolatigazítók számára.
- 107:3.10 Itt szentelik fel a megszemélyesült rendekbe tartozó Igazítókat.
- 107:3.10 A Megszemélyesült Igazítók állandó lakhelye.
- 107:3.10 A Megszemélyesült Igazítók csak az Egyetemes Atya parancsára hagyják el.
- Divinington titkai: 13:1.5 Ide tartozó a Gondolatigazítók adományozása és küldetése, a természetük, az eredetük, valamint az a mód is, ahogy az evolúciós világok alacsonyrendű teremtményeivel kapcsolatba lépnek. 13:1.6 De ide tartoznak az Atya-szilánkok más formáinak, pl. a Gravitációs Hírvivőknek a természetével, rendeltetésével és tevékenységével kapcsolatos titkok is.
- döntés: 101:7.1 „a cselekvési terv érvényesítése.”
- dravidák: 79:3.1 India andita hódítóinak és az őshonos csoportok keveredésének eredményeként létrejött kevert nép megnevezése. Kr.e. 10 000-re a műveltségben való haladásra a képességük elveszett. 79:3.6 A műveltségük központjai az Indus és a Gangesz, valamint a Dekkán fennsík három folyama mentén voltak. A Nyugati Ghatok tengerparti települései a tengeren keresztül a sumér városokkal ápoltak kapcsolatokat. 79:3.7 Kr.e. 7000-re rendszeres tevés karaván összeköttetés is kialakult e mezopotámiai településekkel.
- dzsainista tanítók: 92:5.12 a Krisztus előtti hatodik században tűntek fel vallási igazsághirdetőként.
- dzsainizmus: lásd → „szuduanizmus”

„E”
- Edentia: 15:7.6 a mi csillagvilágunknak, a Norlatiadeknek az épített központja. 43:0.2 Hétszázhetvenegy épített szférából álló halmaz központi világa. A Csillagvilági Atyáknak, a Norlatiadek Fenségeseinek igazgatási székhelye. Százszor nagyobb méretű az Urantiánál. Hetven nagyobb világ veszi körül, melyeknek tíz-tíz segédszférája nagyjából Urantia méretű. 43:0.3 Az idő- és távolságmérés rendszere megegyezik a szalvingtoniéval. 43:1.2 Az itt található víz nem különbözik az evolúciós bolygók vizétől. 43:1.3 Rajta, és az épített szféráin is valódi, három gáz keverékéből álló légkör van, melyből kettő gázfajta az Urantia légkörében is megtalálható. E világokon nincsenek légköri zavarok és évszakváltozások. 43:1.5 A feltámadási csarnokok a hetedik hegyvidéki körzete tetején helyezkednek el. 43:1.7 Fogadóvilága az üvegtenger, az igazgatási központ közelében. 43:1.10-1.11 Az üvegtenger egy kör alakú, százhatvan kilométer kerületű, ötven kilométer mély kristály, mely nem csak fogadómező, hanem a felsőbb-világegyetemi tükrözőműködés bemutatása mellett energiaátalakításra is használják. 43:1.7 E központi világ felét hetven háromszögletű övezetre osztották, melyeknek határvonalai az adott övezet központi épülete felé mutatnak. 43:1.9 A hetven övezet egy-egy környező morontia felkészítési szférát is képvisel. A végleges rendű lényeké a harminchatodik, a felemelkedő halandóké pedig a harmincötödik igazgatási háromszög. Az univitatia központi állomáshelye a harmincnegyedik háromszögben van.
- Edentia állatvilága: 43:6.5 nem beszélő teremtmények egyedi jellemmel és ragaszkodó természettel. Értelmes, szolgálatkész, barátkozó és szeretetre méltó fajok. Nincs közöttük húsevő és félelmet keltő.
- edentiai létpolgárság ismérvei: 43:9.1
a) A hetvenedik világról kikerült felemelkedő halandók kapják.
b) Lakóhelyet biztosítanak számukra az Edentián.
c) Részt vehetnek a „paradicsomi közgyűléseken”.
d) Először hallgathatják meg a saját kiterjedt teremtésrészük történetét a Nappalok Hűséges követőjének előadásában.
- Edentia növényvilága: 43:6.6 anyagi és morontia válfajai vannak. Az anyagiak zöldszínűek, a morontia fajták pedig ibolyaszínűek vagy lilás árnyalatúak. A morontia növényzet energianövekedés, amit ha megesznek, nem marad belőle semmi.
- edentiai segédszférák: 43:7.3 hétszáz kisebb világ, melyek gyakorlati oktatással foglalkozó szakképzési szférák. Ezeken a helyi világegyetem működéséről tanítanak és az értelmes lények minden osztálya előtt nyitva állnak.
- egészség: 100:4.3 „a testi rendszerek, az elmerendszerek és a szellemrendszerek egyesítéséből ered.” Lásd még → „test egészsége (emberi ~)”
- egészség és az élet megőrzői: 66:5.1 a kaligasztiai százak egyik tízfős szakértő csoportja, 66:5.17 melynek vezetője Lut volt. Feladataik közé tartozott az egészség alapjainak megismertetése és a kezdetleges tisztasági szabályok elterjesztése.
- Egyenlőség Nyilatkozat: 33:3.6 a helyi világegyetemi Fiú közlése arról, hogy
a) elismeri örökkévaló függését a helyi világegyetemi Szellemtől,
b) a Szellemet a világegyetemi területeinek társuraként ismeri el,
c) minden teremtménytől ugyanazt a hűséget kéri a Szellem számára is, mint amilyen hűséggel felé vannak,
d) összességében a Fiú nyilvánvalóvá teszi, hogy „a Szellem minden személyiség-képességében és isteni jellembéli sajátosságában egyenlő vele.”
Ez a családszervezés és -irányítás mintája, „az önkéntes házasság emberi intézményének felsőbb eszményképe.” 33:3.5 A kihirdetésére azután kerül sor, hogy a Fiú sikeresen teljesítette az utolsó teremtményi alászállását és a helyi világegyetemi Alkotó Anyaszellem önként aláveti magát a fogadott Fiúnak.
- Egyensúlyi Tanács: 29:4.2 a Hét Tökéletes Szellem küldi ki őket a Társ-főerőszervezők állományából. Ők az erőtér főbiztosai. Ők osztják el a felsőbb-világegyetemi központokra érkező Fizikai Főszabályozókat, de képesek az adott felsőbb-világegyetem erőtér-nyomását és energiatartalmát jelző adatok értelmezésére is.
- EGYES-SZÁRMAZÁSÚ LÉNYEK: 30:1.55 bármely paradicsomi Istenség által vagy valamelyik paradicsomi Istenségtől közvetlenül, illetve közvetve származó lény által egyéb módon teremtett lények. Három fő csoportjuk van.
30:1.56 „A. A Legfelsőbb Szellemek.”
30:1.64 „B. A felemelkedő rendek”.
30:1.70 „C. A Végtelen Szellem családja.”
- Egyetemes Abszolút: 56:1.2 a Korlátlan Abszolút és az Istenségi Abszolút egyesített működési léte. Ezen összefonódás az anyagi valóságoknak az alsó-Paradicsom gravitációs középpontja hatására adott gravitációs válasza alapján érthető meg. 56:1.3 A bennük levő tiszta szellemet és tiszta energiát az Egyetemes Atya szabályozza. 56:9.1 „Az Abszolútok a Véglegesben hangolódnak össze, a Legfelsőbben határozódnak meg és a Hétszeres Istenben élnek meg tér-idő átalakulást.” Ők csak a végtelen alatti szinteken különíthetők el hárommá, a végtelenségben már egyek. 0:11.12 A „Korlátlan Abszolútban és az Istenségi Abszolútban meglévő végtelenség lehetőségének különbsége teszi örökkévalóvá az Egyetemes Abszolútat, és ezáltal mindenségi viszonylatban is lehetővé válik anyagi világegyetemek létrejötte a térben, és szellemi viszonylatban lehetőség nyílik véges személyiségek megjelenésére az időben.”
- Egyetemes Abszolút (meghatározás): 56:9.5 A Háromságok Háromsága, a végtelenség egyesített és összehangolt Istenség-társulásai személytelen cselekedeteinek megnyilvánult jelenléte.
- 105:2.8 „Az önmagával társuló VAGYOK.”
- Egyetemes Abszolút (jellemzők): 0:11.10 Társ-összehangoló Istenség-jelenség.
- 0:11.11 Az isteniség-valóság és az istenivé nem tett valóság közötti különbség feszültség oldó jelenléte.
- 0:3.18 6. A két Abszolút – a Korlátozott és a Korlátlan – az Egyetemes Abszolútban és általa hangolódik össze és egyesül.
- 104:4.43 „tökéletesen kiegyensúlyozza az összes tökéletlen valóság változó sajátságaiban meglévő különbségeket”.
- 104:4.44 „érzékeny az istenségi és a nem-istenségi jelenlétekre”.
- 105:3.1 A végtelenség hét Abszolútjának egyike.
- 105:2.8 „az Istenségi és a Korlátlan Abszolút egyesítője.”
- 105:2.8 Mint a valóság állandósultságának és magvábanvalóinak (lehetőségeinek) elsőfajú társulása, mondható a Végtelenség Hét Abszolútja, vagyis a VAGYOK negyedik szakaszának, a Végtelen Megtartónak.
- 105:3.8 „Az istenivé alakított és az istenivé nem alakított egyesítője”.
- 105:3.8 „az abszolút és a viszonylagos közötti összefüggés kialakítója.”
- 105:3.8 Nyugvó, magvábanvaló és társuló.
- 105:3.8 Kiegyenlíti „az örökké létező és a befejezetlen közötti feszültséget.”
- 106:5.2 Jelenlétében „az Istenségi és a Korlátlan Abszolút elválaszthatatlan és megkülönböztethetetlen egymástól”.
- 106:5.4 Nem istenség, ezért nem is alkothat háromságot az Istenségi és a Korlátlan Abszolúttal, csak társ-hármasegységet, vagyis trioditát (104:5.7).
- 106:6.1 Határtalan lehetőséggel bír.
- 106:6.6 „nem csak nyugvó és magvábanvaló, hanem társulást alkotó is a szó teljes istenségi értelmében.”
- 106:7.3 A lehetőségek vonatkozásában tapasztaló.
- 106:7.3 Ténylegesen lételvi (eredendően létező).
- 106:7.3 Végtelen – mivel korlátlan, időtlen, tér nélküli, határtalan és mérhetetlen.
- 115:7.8 A jelenléte egyesíti a tevékeny Istenségi működést a korlátlan válaszadási képességgel. Lásd még → „Végtelen Megtartó (jellemzők)”
- Egyetemes Atya: 56:1.5 mivel a természete végtelen, ezért benne nem létezhet kettősségként a fizikai és a szellemi valóság. Azonban rajta kívül, de tőle nem függetlenül, a fizikai és a szellemi valóság léte megfigyelhető. 56:2.1 „A Gondolat-Atya szellemi formában a Szó-Fiúban fejeződik ki”. 56:2.2 Az Egyetemes Atya elsődleges gondolata a Paradicsom Szigetében és az Örökkévaló Fiúban válik örökkévalóvá. 56:3.2 Az Egyetemes Atya az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem működésében – kettős jelenségében – valamint a Gondolatigazítók által nyilvánul meg. 56:9.6 Csak az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem ismeri őt végtelenségként.
- Egyetemes Atya (meghatározások): 1:0.1 „a teremtésösszesség Istene, minden dolog és lény Első Forrása és Középpontja.”
- 24:6.6 Minden olyan személyiség Beteljesülése, aki 42:10.1 „a tér-idő és a tér-időt meghaladó jelentéstartalmak örökké terjeszkedő színterében teljesíti ki önmagát.”
- 105:2.6 Az „Isten-mint-szeretet”.
- Egyetemes Atya (jellemzők): 56:1.4 A személyisége az abszolút szintjén egyesített.
- 56:1.5 A valósága abszolút.
- 56:1.5 A személyes értékeinek szintjei végtelenek.
- 104:4.1 „Ő van, volt és mindig lesz is”.
- 104:4.1 Az abszolútok személyes oka.
- 104:4.1 Az abszolútok abszolútja.
- 104:4.45 „tizenöt háromsági társulással rendelkezik”, melyekből az utolsó nyolc a felsőség tapasztalási szintjén túl lévő valóságokkal, ténylegesekkel és lehetőségekkel kapcsolatos.
- 56:9.10 Ő a személyes forrása minden Istenség-megnyilatkozásnak és valóság-megnyilatkozásnak az értelmes lények számára.
- 90:0.3 Végtelen rokonszenvvel viseltetik a világegyetem fiai iránt.
- 105:2.4 + 105:2.5 A Végtelenség Hét Abszolútjának első szakasza.
- 105:1.1 Végtelenként, örökkévalóként és abszolút VAGYOK-ként működik.
- 105:2.5 VAGYOK-ként az Örökkévaló Fiú Atyja és „a tényleges dolgok elsődleges személyiségi kapcsolata.”
- 105:3.2 „önmaga ténylegesen is végtelen.”
- 106:3.5 A felfogható elemeinek kiterjedése észlelhető az örökkévaló világegyetem fejlődésében.
- 106:9.9 „a paradicsomi Háromságban nem más, mint a Háromságok Háromságának VAGYOK-ja”.
- 107:0.1 Személyesen a Paradicsomon lakozik.
- 107:0.1 „ténylegesen is jelen van a tér világain az ő számtalan időgyermekének elméjében”.
- 107:0.1 Titkos Nevelőként lakozik az időgyermekei elméjében.
- 107:1.7 A saját elő-személyes Istenségét részekre bontja.
- 114:7.17 Szereti az Urantia bolygón élő gyermekeit.
- 116:3.5 Az általa adományozott Igazítók képessé teszik „arra, hogy a saját akarattal bíró teremtmények személyiségét a magáévá tegye.”
- 116:6.6 Szüksége van a Legfelsőbb Lény „evolúciós hatalmára az Istenség kiteljesítéséhez és a Háromsági társulási beteljesülés eléréséhez.”
- 118:1.10 Az emberben lakozó Gondolatigazítón keresztül megismerheti az állati létszintről az Isten-szerű létszintre történő teremtményi felemelkedéssel járó időbeli küzdelem minden nehézségét, és részt is vehet azokban.
- 118:6.2 „okozatlan Ok”, egyetlen Első Nagy Ok és Középpont.
- 130:4.5 Végtelen.
- 130:4.5 Teremtő.
- 130:4.5 A személyiséget folyamatosan, vég nélkül adományozza.
- Egyetemes Atya (további megnevezései): 104:4.1 Első Egyetemes Atya-Forrás, Abszolút Középpont, Elsődleges Ok, Egyetemes Szabályozó, Végtelen Éltető, Eredeti Egység, Korlátlan Megtartó, Istenség Első Személye, Elsődleges Mindenségrendi Minta, Végtelenség Lényege. 104:4.44 Első Forrás és Középpont, VAGYOK. 104:2.6 Végtelen.
- Egyetemes Atya megközelítésének hét nagyobb módja: 117:6.15 A hét felsőbb-világegyetem evolúciós lényei számára áll nyitva, és a Hét Tökéletes Szellem valamelyikének isteniségén át vezet. Az ilyen közelítést az teszi lehetővé, hogy a teremtmény a felsőbb-világegyeteméhez tartozó „Tökéletes Szellem természetének felsőbb-világegyetemi tükröződésében végzett szolgálat eredményeképpen a tapasztaló-képességét kiteljesítette.” „E hétféle tapasztalás összessége képezi a Legfelsőbb Isten valósága és tényleges volta teremtményi tudatosításának mai tudásunk szerinti határait.”
- Egyetemes Szabályozó (jellemzők): 105:2.4 + 105:2.6 a Végtelenség Hét Abszolútjának második szakasza.
- 105:2.6 A VAGYOK mint az örök Paradicsom oka.
- 105:2.6 A „tényleges dolgok elsődleges személytelen kapcsolata”.
- 105:2.6 Az „eredeti nem-szellemi társulás.”
- 105:2.6 Az „Isten-mint-minta.”
- 105:2.6 „E kapcsolat alakítja ki a forma megnyilvánulási lehetőségét – az elrendezést”.
- 105:2.6 Meghatározza „a személytelen és nem-szellemi kapcsolódás eredeti mintáját”.
- 105:2.6 Az általa meghatározott mintáról készül minden másolat.
- Egyetemes Teremtő (jellemzők): 105:2.7 A Végtelenség Hét Abszolútjának harmadik szakasza.
- 105:2.7 A VAGYOK, aki egy az Örökkévaló Fiúval.
- 105:2.7 Az Atya és a Fiú egyesülése.
- 105:2.7 A Paradicsom jelenlétében alkotó körfolyamatot indítanak el.
- 105:2.7 Alkotó egyesülésük az együttes személyiség és az örökkévaló világegyetem megjelenésében teljesedik ki.
- 105:2.7 A halandók szemszögéből a valóság a Havona teremtés megjelenésével vette kezdetét.
- 105:2.7 A Havona teremtését a cselekvő Isten révén és rajta keresztül valósították meg.
- egyetemes testvériség: 12:7.8 A teljesség kapcsolata. 117:1.2 Örök és egyetemes. „Az alászálló Isten-kinyilatkoztató Teremtők és a felemelkedő Isten-kereső teremtmények” kölcsönös megértésén alapul. Lásd még → „világegyetemi testvériség”
- egyén: 82:2.1 a természet nem ismeri el, nem egyénben „gondolkodik”. 82:3.2 „Az egyén mindig is lázadt a társadalom által rákényszerített nemi rendszabályok ellen.”
- egyéni felemelkedők: 49:6.10 három csoportjuk van. A kevésbé fejlettek az első lakóvilágon kezdik a felemelkedést. A fejlettebb csoportba tartozók a közbenső lakóvilágok valamelyikén kezdik a morontia létpályát, míg a legfejlettebbek a hetedik lakóvilágon.
- eggyé kapcsolódás: 101:6.6 „az embernek és az Isten lényegének személyiségi egységbe rendeződése”, mely megteremti a Legfelsőbb élő részévé válásának a lehetőségét. 111:3.1 Ennek megtörténte előtt a felemelkedő bármikor választhatja a paradicsomi Atya akaratától való elszakadást. „Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás jelzi azt a tényt, hogy a felemelkedő halandó mindörökre és visszavonhatatlanul az Atya akaratának megcselekedését választotta.” Lásd még → „Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás” → „Gondolatigazítóval való egyesülés” → „elragadtatás (külső)” → „eggyé válás (morontia)”
- eggyé válás (morontia ~): 110:1.6 „az a felséges összhang, az a mindenségrendi mellérendeltség, az az isteni összehangolódás, az a mennyei eggyé kapcsolódás, az a soha véget nem érő azonosság-összevegyülés, a lényeknek az az egysége, mely oly tökéletes és végleges, hogy még a legtapasztaltabb személyiségek sem képesek soha részeire bontani vagy külön lényegi valókként megkülönböztetni az eggyé kapcsolódott társakat – a halandó embert és az isteni Igazítót.” 110:2.5 „Ha olyannyira az Igazító elméjéhez hasonultok, hogy szemtől szembe kerültök vele, akkor elméitek eggyé válnak, és ti az Igazító-elmével erősödtök. Ezt követően pedig, ha akaratotok elrendeli és kikényszeríti ezen új, társított elme döntéseinek végrehajtását, akkor az Igazító elő-személyes akarata személyiségként nyilvánul meg a döntéseiteken keresztül, és amikor erről az eggyé kapcsolódásról beszélünk, akkor elmondhatjuk, hogy ti és az Igazító egy vagytok. Elmétek megvalósította az isteniségi összehangolódást, és az Igazító akarata személyiség-kifejeződést nyert.” Lásd még → „Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás” → „elragadtatás (külső)” → „eggyé kapcsolódás”
- egyház: 98:2.7 a műveltség fejlődésének alakítója.
- egyház (intézményesített ~): 99:2.6 A XXI. század intézményesített urantiai vallásai mélyen hagyománytisztelők, éppen ezért nehezen változnak. 99:2.5 A fennálló politikai és társadalmi rend erősítése helyett az egyházaknak erőszakmentességet és békés fejlődést kellene tanítaniuk – „békét a földön és jó szándékot minden ember között.” 99:3.5 Az intézményesített egyház támogató magatartása hozzájárult „az elfajzott csoportok oktalan fenntartásához” is. 99:6.1 „Messze jobb dolog egyház nélküli vallással rendelkezni, mint vallás nélküli egyházzal.”
- Egyiptom: 80:1.3 a mezopotámiaiaknak harmincezer éven át folyamatosan célterületük volt. A szaharai népek nagy számban történő beáramlása a Nílus völgyébe Kr.e. 13000 évvel az ottani polgárosodott társadalmat nagymértékben lezüllesztette. 80:6.1 Az Eufrátesz-völgy műveltsége az utolsó andita vándorlásokat követően a Nílus-völgyébe tevődött át. 80:6.2 Kr.e. 5000-ben hét különböző embercsoport élt itt, melyek közül hat Mezopotámiából érkezett. 80:6.3 Egyiptom művészeket, kézműveseket és fémműveseket kapott innen. Ebben az időben a Sinai-hegyről származó vasércet dolgozták fel itt, nem a fekete-tengeri vidékekről származót. 80:6.4 Az egyiptomiak „hamar bonyolult nemzeti istenrendszerré formálták a városi istenségeiket”, és kiterjedt, nagy terhet jelentő papságot hoztak létre. Azonban a szetfiek korai vallási tanainak maradványait nem sikerült visszahozniuk. Az első kőépületeket az anditák építették Egyiptomban. A legnagyobb egyiptomi piramist – temetkezési kőgúlát – Imhotep, a kormányfőként szolgáló lángelme andita építész építette. 80:6.5 Egyiptom első nagy műveltségi korszakát belső háborúskodás, Arábiából támadó alsóbbrendű törzsek és a délről támadó fekete népek törték meg, ami ötszáz évnyi hanyatlást eredményezett. 80:7.12 Ennek következtében több, magasabb fejlettségi szinten levő család Kréta szigetére menekült. 95:2.3 Egyiptomot a korai időkben negyven különböző törzs lakta. 95:2.2 Ezek azért voltak nyitottak az egyistenhitre, mert amint egy törzsi vezető megvívta a fejedelemszékhez vezető útját, a saját törzsi istenét nyilvánította a többi isten teremtőjévé. E szokás teret biztosított az egyetemes teremtő Istenség későbbi tantételének megjelenéséhez is. 95:2.1 Egyiptom polgári intézői között sok sumér származású volt.
- Egyiptom erkölcse: 95:3.3 a sálemi evangélium egyiptomi megjelenése előtt az ország erkölcsi vezetői az igazságosságról, a pártatlanságról, valamint a kapzsiság elkerülésének fontosságáról tanítottak. Továbbá szelídséget, mértéktartást és megfontoltságot hirdettek az Igazság-Igazságosság-Pártatlanság eszmekörén belül. 95:3.4 A jó és a rossz fogalmait előre megalapozta azon elterjedt felfogás, mely szerint „élet adatik a békésnek és halál a bűnösnek”. „A békés az, aki azt teszi, ami szeretnivaló; a bűnös az, aki azt teszi, ami gyűlöletes.” 95:3.5 Krisztus előtt négyezertől számítva Egyiptomnak négy nagy látnoka volt, Amenemope, Okhban, Ehnaton és Mózes. Az Egyiptomban megjelenő sálemi hitterjesztők a lelkiismeretet az Isten parancsának, az Istenség hangjának mondták.
- Egyiptom népei : 64:7.15 „először a narancsszín ember uralta, majd a zöld, akiket az indigó (fekete) ember követett, még később pedig az indigó, a kék és a módosult zöld emberek egy keverék fajtája. De már jóval Ádám megérkezése előtt az európai kék emberek és az arábiai kevert fajták kiszorították az indigó fajt Egyiptomból és messze délre űzték az afrikai földrészen.”
- egyiptomiak: 77:2.12 nagyjából Krisztus előtt ötezerben bevezették a 365 napos évet. 86:4.8 Hajdan hittek abban, hogy a lélek és a test együtt marad, ezért törekedtek a test tartósítására. 90:4.9 Az egyiptomiak orvosi ismeretei az Eufrátesz-völgyből erednek. 95:1.11 Az egyiptomiak megőrizték az anditák társadalmi kötelezettségről szóló tanításait. 95:5.8 A családi életük alkalmas volt az erkölcsi műveltség megőrzésére és szintjének emelésére, és mindez ösztönzőjévé vált a palesztinai zsidók későbbi családi életének is. 104:0.3 Az egyiptomiaknak hármasisteneik voltak, melyek nem tekinthetők igazi háromságoknak.
- egyiptomi temetkezés: 95:2.4 a balzsamozás szokásához és az erre irányuló kísérletekhez az a megfigyelés vezetett, hogy a szikes homokba temetett holttestek nem rothadtak el. Az egyiptomiak hittek abban, hogy a balzsamozott test lehetővé teszi a következő életbe való átmenetet. Az elhunyt egyén azonosíthatósága céljából temetkezési szobrot helyeztek a test mellé. 95:2.5 + 95:2.9 A koporsókra azért véstek varázserejű szövegeket, nehogy elragadják az ember szívét az ártó rossz szellemek az alvilágban. A halottaskönyvük ilyen varázserejű szövegek gyűjteménye volt. 95:2.9 Úgy tartották, hogy aki a „gyilkosság, rablás, hamisság, házasságtörés, lopás és önzőség” vádjában ártatlan volt, azt beengedik az üdvözülés birodalmába. A pokolba kerülőket a Halottfaló várta. 95:2.7 Az egyiptomiak hittek abban is, hogy a csillagok az érdemes lelkek továbbélését jelzik, míg az érdemtelenek a napban szívódnak fel. A nagy piramis bejárati átjárója a sarkcsillag felé mutatott, hogy a király lelke a feltételezett lakóhelye felé vehesse az irányt. 95:5.13 Az Ehnaton előtti vallás csak a gazdagoknak ígért feltámadást. Azért balzsamozták be a testüket, hogy megőrizzék azt az ítélet napjára. Azonban Ehnaton vallása a halhatatlanságot mindenki számára elérhetővé tette, ami torzulva, utóbb az állatvilág továbbélésében való hithez is elvezetett.
- egyiptomi vallás: 95:2.3 a hajdani törzsek eleinte nemzetség-őst tiszteltek az állatokban. Bikát, oroszlánt, kost stb. De természeti isteneket is imádtak. 95:2.9 Később az egyiptomiak hittek abban, hogy az a testtől elvált lélek, amely fel volt szerelkezve varázsigékkel, elkerülhette az ártó szellemeket és eljuthatott Ozirisz ítélőcsarnokába. Innen pedig akkor léphetett az üdvözülés birodalmába, ha ártatlan volt a gyilkosság, rablás, hamisság, házasságtörés, lopás és önzőség vádjaiban. Ha egy megmért lélek könnyűnek találtatott, a pokolba került a Halottfalóhoz. 95.5.12 Az egyiptomi köznép sokáig imádta Íziszt és a társát Oziriszt. Róla azt tartották, hogy csodás módon támadt fel Szetnek, a sötétség és a gonosz istenének kezétől elszenvedett halálból. 98:4.4 Ozirisz és anyja Ízisz tisztelete 98:4.6 rejtelemimádati vallás volt. E rejtelemvallás tanításai és elemei, a) hit az isteni fiú halálában és önerőből történt feltámadásában, b) a rejtelmekbe való bevezetés, valamint c) az isten halálának és feltámadásának évenkénti megünneplése. d) E tisztelet követői szerint, aki az előzőeket elfogadta, illetve megteszi, részesülhet az isteni természetből és halhatatlanságból. 98:4.8 E rejtelemimádat követői vallották, hogy a szertartásrendbe épített tobzódás olyan „elragadtatáshoz” vezet, ami az isteniség felismerését eredményezi. Ízisz és Ozirisz imádási szertartásai a régi Nílus-isten mondája köré fonódtak, aki meghalt és feltámadt. E felfogás azon a megfigyelésen alapult, hogy a növények növekedése minden évben megáll, majd tavasszal újra indul.
- egyistenhit: 98:3.7 „az összes természetfeletti lény felett uralkodó végső istenség” tantétele. 104:2.1 „a többistenhit belső ellentmondásaival szembeni bölcseleti tiltakozásként jelent meg. Fejlődése a panteon szervezeteken keresztül a természetfeletti tevékenységek felosztásával indult meg, majd tovább csiszolódott az egy istennek a többivel szembeni többől-egyet mintájú felmagasztalása révén, és végső formáját a végleges értékű Egyisten megtartásával és az összes többi kizárásával nyerte el.”
- egynejűség: 69:9.7 „az egy férfi és egy nő kivételes társulásának rabszolgaságtól mentes eszményképe az otthonépítés, az utódnevelés, a közös műveltség és az önművelés terén megvalósított nagyszerű vállalkozásban.”
- egység (jellemzők): 105:4.3 Az isteni szinten kettősséget (kettős egységet) kelt.
- 117:3.9 Öröktől való létezésen alapul a Háromságban.
- 117:3.9 Tapasztalás által fejlődő a Legfelsőbb Lényben és a halandókban.
- 117:3.9 Megvalósított a teremtmény és a szabályozó egységében, az Igazítóval való egyesülésben.
- egység (végleges szellemi kettős-egység): 113:7.8 Beteljesülés-őrangyal párok esetében olyan tapasztalás, melynek „során a két angyali természet, mely minden világegyetemi szerepkörét tekintve egymás kiegészítője,” alkalmassá válik „a paradicsomi Atya nem-Igazító lényegű szilánkjának befogadására,” és az azzal való eggyé kapcsolódásra.
- Együttes Cselekvő (jellemzői): 0:5.5 „szellem-elme személyiség, továbbá ő az értelem, az ész és az egyetemes elme forrása.”
- 104:4.43 Minden megnyilvánulási szinten és mindenre kiterjedően egységesíti az összes ténylegessé vált valóság változó működési sajátságait.
- 104:4.44 „érzékeny az istenségi és a nem-istenségi jelenlétekre”.
- 104:5.6 „az elme-valóság abszolútja”.
- 104:5.6 „az abszolút szellem-valóság mellérendeltje”.
- 104:5.6 A személyiség és az erőtér eredendő istenségi egységbe rendeződése.
- 115:3. 14 Egyszerre eleveníti meg az elmét eredményező mindenségrendi energiát, fogalmaz meg szellemcélt és alkotja az anyagi szintek matematikai okainak és hatásainak, valamint a szellemi szint akarati okainak és mozgató tényezőinek egységét.
- 115:6.1 Az elme-gravitációja az értelmi lét minden alapvető jelentéstartalmát megragadja.
- 115:7.8 Az elméje szerves egységbe rendezi a személyes Fiú isteni szellemiségét a paradicsomi minta változhatatlan energiáival.
- 116:2.14 Az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú akarata szerint lobbant életre az örökkévalóságban.
- 116:3.2 Az energia és a szellem véges területeit az elme-jelenlétei tartják össze.
- 116:3.2 Az „elmeadománya egyesíti a Legfelsőbb Isten szellemszemélyét az evolúciós Mindenható tapasztalati alapra épülő hatalmával.”
- 116:3.3 Az elmejelenlétei egyesítik az isteniség szellemét az energia-mintával.
- 116:3.5 Az elme-segédkezés mindig-jelenlévő forrása a véges világegyetemekben.
- 117:3.8 Az Atyával együttműködik a Paradicsom energiáinak átalakításában.
- 117:3.8 Az Atyával együttműködik abban, hogy a Paradicsom energiáit a Legfelsőbb Lényre érzékennyé tegye.
- Együttes Cselekvő Hangja: 28:4.3 az elsőfajú szekonáfok hétféle szolgálata közül az egyik. 28:4.4 Minden felsőbb-világegyetemben az első elsőfajú szekonáfok és e rend később teremtett, minden hetedik tagja különösen jól tolmácsolja és személyes módon képviseli a Végtelen Szellem elméjét a felsőbb-világegyetemi kormányzást végző Nappalok Elődei és a mellettük segédkezők számára.
- Együttes Szabályozók: 48:2.7 a morontia erőtér-felügyelők negyedik csoportja. 48:2.19 Gépies lények. Egy közülük mindig megtalálható az adott morontia világ igazgatási egységének központján. Vele van két rendszer összehangoló, négy kör-szabályozó, egy bolygó felügyelő, egy kapcsolat-állandósító, valamint egy iktató-segéd vagy egy válogató-osztályozó.
- Együttes Teremtő: 9:3.5 az energia átalakítója – mozgató, változtató, átalakító, összehangoló, megszilárdító és kiegyensúlyozó.
- Együttes Teremtő személyiségei: 24:0.1 az általa teremtett csoportok három nagy részre oszthatók, ők a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei, a Tér Hírvivő Seregei és az Idő Segédkező Szellemei.
- együttműködés: 68:1.4 „nem természetes vonása az embernek”. Először az ember a félelmen keresztül tanulja, később fedezi fel, hogy ez által időt is megtakaríthat. 68:1.5 Eredményesebb működést biztosított a természetben és az embertársakkal szembeni védekezés során. Jobb túlélési lehetőséget kínál, 68:2.1 de nem feltétlenül jelent kölcsönös ragaszkodást. 68:2.4 A korai társulások két nagy ösztönzője és befolyásoló tényezője az étvágy és a nemi vágy ösztönös késztetései. Összeterelő és együtt tartó érzelem még a hiúság és a félelem. Kezdetben különösen a kísértetektől való félelem. 81:6.37 Az együttműködés sikere a vezetéstől függ. 81:6.33 A korszerű viszonyok között megteremtett összhang és a testvériség elveinek érvényesítése a szabályozásban, hosszantartó együttműködést hoz létre. 117:1.4 A teremtmény és a teremtő képes a közös együttműködésre a világegyetem tökéletessé tétele és egy örök, végleges rendű lény megteremtése érdekében.
- Ehnaton: 95:5.1 egyiptomi fáraó, 92:5.11 a Melkizedek utáni kor kiemelkedő vallási tanítója. 95:5.1 Az édesanyja egy sálemi származású orvostól hallott a Melkizedek tanításokról, melyeket tovább adott a fia számára. 95:5.2 Ehnatonnak meghatározó szerepe volt az Egy Istenre (El Elyonra) vonatkozó tantétel életben tartásában, 95:5.6 melyet a napisten álcája alatt vezetett be. Az Egyetemes Atya imádásához Ehnaton minden istennek a nap imádásába való beolvasztása révén közelített. Felhasználta „az akkoriban létezett Aton-hitnek az Istenség atyaságával és anyaságával kapcsolatos általános tantételeit és egy olyan vallást teremtett, amely bensőséges imádati kapcsolatot ismert el az ember és az Isten között.” 95:5.5 Ehnaton tiszta szemlélettel és rendkívüli céltudatossággal rendelkezett, melyhez nem társult elegendő politikai éleslátás. 95:5.4 Módszeresen törekedett arra, hogy a nemzetét a többistenhitről az egyistenhitre térítse át. E cél érdekében nevet változtatott és új fővárost is alapított. Mivel nem tudott gondoskodni a népe jólétéről, a halála után Ehnaton széleskörű hatása megszűnt. 95:5.7 Főműve a harmincegy fejezetből álló „Az Egy Isten” című értekezés, melyet az ellene lázadó papok utóbb teljesen elpusztítottak. „Ehnaton százharminchét dicsőítő éneket is írt, melyek közül tizenkettő máig megőrződött a héber szerzőnek tulajdonított ószövetségi Zsoltárok könyvében.” 95:4.5 „A héber Zsoltárok könyvének első istendicsőítő énekét Amenemope írta és ez képezi Ehnaton tanításainak lényegét is.” 95:1.11 Ehnaton munkássága Mezopotámia vallási műveltségén alapult, melynek Egyiptomban továbbformált változatából a héber irodalom és szertartásrend sokat átemelt. 95:5.14 Ehnaton hatással volt a görög bölcsességre és a nyugati népek vallására is. Lásd még → „Amenemope”
- Ehnaton tanításai: 95:5.11 a „mennyek lángoló korongját a teremtő Istennel társította”. 95:5.8 Számára a mindennapi élet legfelsőbb rendű szava a „pártatlanság” volt. A jót cselekvés tantételét általánossá, nemzetek közöttivé tette, 95:5.9 mivel azt tanította, hogy Aton nem csak Egyiptom teremtője. 95:5.9 Azonban ez nem erősítette az egyiptomi hadsereg küzdőszellemét, amit utóbb a papok ellene használtak fel. 95:5.8 A jót cselekvés jámborsága csak az értelmesebbek számára eredményezte az isten megtalálására és megismerésére irányuló őszinte törekvést. 95:5.9 Bár Ehnaton istenségképe haladó volt, de nem szolgált nemzetépítő célokat.
- elefánt: 69:7.3 könnyen szelídíthető. 66:5.5 A kék emberfajta szelídítette meg.
- El Elyon: 93:3.2 a Norlatiadek csillagvilág Csillagvilági Atyja. Ama Fenséges, akit Makiventa Melkizedek az Istennek mondott a sálemi tanítványai többsége számára.
- eleusziszbeli rejtelmek: 98:2.10 az olümposzi istenek panteonjából nőtt ki, a termékenységimádás görög változatának tekinthető.
- eleve elrendelés: 110:2.1 Az egyénekbe költöző Gondolatigazítók révén az Isten eszményi élettervet készít az értelemmel bíró emberek számára, „az viszont nincs előre elrendelve, hogy ezt az isteni eleve elrendelést el kell” fogadniuk. Az emberek szabadon döntenek abban, hogy a Gondolatigazítók programjának valamely részét, vagy az egészet elvetik-e.
- Elihu: 96:7.7 Ur város látnoka, az egykori sálemi hívők papja. 96.7.5 Tőle származik a Jób könyvének legtisztább, fennkölt istenség-képe.
- elkülönítő-bolygók: 45:7.1 a Jerusemhez tartozó világok, ahol azok a halandók kapnak átmeneti alakban lehetőséget a szellemi előrelépésre, akiknek a lelkük fejlődési hiányossága miatt nem sikerült eggyé kapcsolódniuk a bennük lakozó Gondolatigazítóval a húsvér testben töltött élet során. Ennek oka lehet
a) korai halál,
b) öröklött fogyatékosság,
c) kedvezőtlen környezet,
d) és a körülmények összejátszása.
E világokon kell elsajátítaniuk az igaz szándékúaknak az örökkévaló létpálya lényeges elemeit, és olyan jellemvonásokra kell szert tenniük, melyeket a húsvér testben nem szereztek meg.
- Ellanora: 53:7.1 a Panoptia evolúciós bolygó fiatal halandó asszonya, aki azokat az embereket vezette, akik hűségesek maradtak a helyi világegyetemi Teremtő Fiúhoz, és nem követték a lázadó Bolygóhercegüket.
- ellenségesség: 70:1.1 az embernek, mint a természet gyermekének önkéntelen válasza.
- ellentétes irányú mozgás: 57:5.14 „bármely csillagászati rendszerben mindig véletlenszerűen és mindig az idegen égitestek ütközésszerű hatásának eredményeként alakul ki. Az ilyen ütközések nem mindig okoznak visszafelé irányuló mozgást, de ez a visszafelé irányuló mozgás csak olyan rendszerben jön létre, ahol különböző eredetű tömegek vannak jelen.”
- elme (átlagos szintet meghaladó ~): 113:1.5 a) Nagy döntések meghozatalára képes. b) Kétségbevonhatatlan szellemi fejlődési lehetőségekkel rendelkezik.
- elme (meghatározások): 36:5.17 isteniségi adomány, mely „nem halhatatlan akkor, ha világegyetemi szellemi látásmód nélkül működik és nem rendelkezik az istenimádat képességével és a továbbélés iránti vággyal.”
- 0:6.1 „Bármilyen tényezőt, amely az Együttes Cselekvő elme-körére válaszol, elmének nevezünk”.
- 12:8.8 A teremtmény-személyiségek módszere a szellemvalóságok megtapasztalásához, mely anyagfeletti szinten képes a dolgok, a képzetek és az értékek összehangolására.
- 12:8.11 Szervezett tudat, mely nincs teljes mértékben alávetve az anyagi gravitációnak, és amely akkor szabadul fel igazán, ha a szellem módosítja.
- 56:1.6 Olyan készség, amely a Teremtő egyisteni személyiség örökké kiáradó, kettős világegyetemi megnyilvánulásait egyesíti.
- 56:2.2 A „szellemi és az anyagi valóságok közötti párbeszéd nélkülözhetetlen csatornája.”
- 56:1.6 Olyan, elhagyhatatlan készség, „mely az eredeti egyisteni Teremtő személyiségnek, az Első Forrásnak és Középpontnak – a VAGYOK-nak – az egyre inkább elkülönülő kettős világegyetemi megnyilvánulásait”, 56:1.5 vagyis a fizikai és a szellemi valóságot egyesíti.
- 116:3.2 „a teremtmények és a Teremtők által oly könnyen alakítható rugalmas valóság”.
- elme (tartalmi elemek, jellemzők, emberi ~ is): 65:6.8 tanulási képesség, emlékezés, érzékenység a környezeti változásokra.
- 65:6.9 Képesség a környezet átalakítására és szabályozására.
- 103:6.6 A működési rendjére és az ismereteire szükség van az ember benső szellemének kifejeződéséhez, az emberi önmegvalósításhoz.
- 103:6.6 „Az ember az anyagot az elméjében tapasztalja meg; a szellemi valóságot pedig lélekben, de ez a tapasztalás is az elméjében tudatosul.”
- 101:5.2 a valóság fogalmának megragadása érdekében a „felvilágosult bölcseleten keresztül megkísérli egyesíteni a tények és az értékek jelentéstartalmait”.
- 56:1.5 Megfigyeli a fizikai és a szellemi valóság létezését és megérti, hogy e valóságok érzékenyek a VAGYOK személyes jelenlétére.
- 58:6.7 Nem a fizikai evolúció eredménye, azonban teljes mértékben a fizikai és evolúciós változások révén kialakult agyi teljesítőképességtől függ.
- 58:6.7 Az elmével való felruházottság olyan elmeszellem-segédi adomány, amely igazodik a természetes agyteljesítményhez.
- 36:6.2 „csak előbb létezett elméből nyerhető.”
- 106:9.10 Véges értelmi képességet tesz lehetővé.
- 36:6.3 Csak a Szellem adhat elme-képességet, mely az állat és az ember esetében is „a hét elmeszellem-segéden keresztül tevékenykedő helyi világegyetemi Anyaszellem ajándéka”.
- 29:4.13 Az elme nem szükségszerű velejárója a személyiségnek.
- 29:4.13 Az elme akkor is képes gondolkodni, ha a választási lehetőségeitől megfosztották.
- 36:2.18 Az anyagi teremtmények szellemi válaszadó képessége teljes mértékben az elme-adománytól függ, mely képes meghatározni a halandó teremtmények élőlénytani evolúciójának menetét.
- 56:2.2 Mivel az elme a Végtelen Szellem működési felruházottsága, ezért mint adomány egyetemes, és a lehetőségeiben végtelen.
- 56:2.2 Az ember – anyagi-evolúciós teremtményként – csak az elméje által képes felfogni és megérteni a benne lakozó szellemet, 56:10.13 és válik képessé az igazi összefüggések felismerésére, az igaz megkülönböztetésére, a tévestől való elválasztására.
- 86:2.3 Bár az ősi elme következtető volt, kevés értelmes képzettársításból alkotott fogalommal rendelkezett. (Gyakran rendelt elképzelt okokat a tapasztalásaihoz.)
- 110:1.1 Képes istenimádó kapcsolatot létesíteni a szellemmel a felsőtudatban.
- 111:1.5 „ideigvaló értelmi rendszer”.
- 111:1.5 Általa fogadja vagy utasítja el az ember az örök élet lehetőségét.
- 111:1.5 Az ember akaratának alávetett egyetlen világegyetemi valóság.
- 111:1.6 Az elferdült, „önző emberi akarat bűnös fondorlatai folytán ténylegesen is eltorzulhat, elferdülhet, rosszá és visszataszítóvá válhat.”
- 111:1.6 „nemessé, széppé, igazzá és jóvá – ténylegesen is naggyá – tehető az Istent ismerő emberi lény szellem-megvilágosította akarata szerint.”
- 111:1.7 Csak akkor kiegyensúlyozott és megbízható, ha a mindenségrendi észbeliség két végletén egyszerre nyilvánul meg. Ha teljesen gépiessé tett és teljesen szellemivé lényegített.
- 111:2.1 A lényegét tekintve „működési egység”.
- 111:2.1 Akkor is eredendő egységet mutat, amikor a félrevezett önvaló tettei és választásai a működését akadályozzák és hátráltatják.
- 111:2.1 Az egységben működő elme szellemi összehangolódás után kutat az akarati méltósággal és felemelkedési előjoggal bíró, sajátlényeggel rendelkező lényekkel alkotott társulás minden szintjén.
- 111:2.9 Személyes jelleggel bír.
- 111:2.9 „állat-feletti valóságokkal van kapcsolatban”.
- 111:2.9 „mindenségrendi szolgálatra alkalmas anyagfeletti képességgel rendekezik”.
- 111:2.9 Alkalmas az erkölcsi döntések meghozatalára képes erkölcsi természet kifejlesztésére.
- 111:2.10 Olyan átszellemiesülésre képes, amely a lélek fokozatos megszületéséhez vezet.
- 111:3.6 „a mennyiségeket, a valóságot és a jelentéstartalmakat ismeri.”
- 111:6.4 Nem eredendő módon, de képes az energia szabályozására, befolyásolására az általa kifejtett értelmes beavatkozáson keresztül.
- 111:6.6 „nem képes tények nélkül működni.”
- 106:9.10 Véges értelmi képességet tesz lehetővé.
- 102:2.5 „az elme egység”.
- 115:1.1 Részleges, tökéletlen és fejlődő.
- 115:3.2 Az Abszolút fogalmát, e valóság egységének megbontásával igyekszik megragadni.
- 115:3.2 „minden széttartó dolog egyesítője”.
- 115:3.2 A széttartás hiányában „nem talál olyan alapot, amelyből kiindulva értelmes fogalmak kialakításával próbálkozhatna.”
- 116:3.2 „az anyagot és a szellemet összekötő élő kapocs.”
- 116:3.4 „energia-válaszjelenségekkel egyesíti a szellem-okozatokat”.
- 130:7.6 Képes felülmúlni és meghaladni a teret.
- elme (emberi ~):   102:2.5 A „halandói tudat az elmeszinten él és az elmével való felruházottságon keresztül látja az egyetemes valóságokat.” Az elme képes megmutatni „az embernek az energia, az elme és a szellem élményelvi egységbe rendeződését a Legfelsőbb Lényben és a Legfelsőbb Lényként.” Az elme csak akkor sikeres a valóság sokféleségének egyesítésében, ha egyszerre van tudatában az anyagi dolgoknak, az értelmi jelentéstartalmaknak és a szellemi értékeknek. 102:4.1 Krisztus eszméinek elfogadása által az ember képes elérni azt, hogy az elme, mely Krisztusban volt, benne is meglegyen.
- elme (halandói ~): 116:7.3 Az ember általa tudatosíthatja az önazonosságát és a személyiségét.
- elme (kiegyensúlyozott emberi ~): 110:6.4 Benne a fizikai, az elmebéli és a szellemi erők hármas fejlődési összhangot alkotnak.
- elme (közép-~): 111:2.8 A kifejlődő emberi lélek megnevezése a köztes teremtmények által. Nem azonos az alacsonyabb rendű anyagi elmével és a felsőbbrendű mindenségrendi elmével.
- elme (morontia): Lásd → „morontia elme”
- elme (szellemi): 42:11.2 „a világegyetemek mindenségét teljes egészében elme tervezte, elme alkotta meg és elme irányítja.” A mindenséget irányító elme nem a véges elme tudományos módszerei szerint létezik és működik. E „teremtő, szabályozó és fenntartó elme nem anyagi elme és nem is teremtményi elme; ez az isteni valóság teremtői szintjein és szintjeiből működő szellem-elme.” 42:11.6 A felsőbb világegyetemi működési rendek az alacsonyabb rendű teremtmények számára elme nélküliként jelennek meg. Tehát bizonyos hatásaik észlelhetők számukra, de a Forrás nem. 42:11.8 A világegyetemi rendet működtető szellem-elme valójában elmekészséggel bíró Végtelen. 0:6.8 A „különféle energiarendszerek melletti élő segédkezés tevékeny jelenlétére utaló jelenség; és ez minden értelemszinten igaz. A személyiségben az elme mindig a szellem és az anyag között tevékenykedik; ennélfogva a világegyetemet háromféle fény világítja meg: anyagi fény, a mindenségre való értelmi rálátás és szellem-fényesség.”
- elme (teremtményi): 12:9.6 Az oda költözött isteni szellemi-mag körül létező és anyagi környezetben működő személyes-energia rendszer, 42:11.8 a legalacsonyabb rendű elme. 58:6.7 Bár nem a fizikai evolúció eredménye, azonban teljes mértékben a fizikai és evolúciós változások révén kialakult agyi teljesítőképességtől függ. Az elmével való felruházottság olyan elmeszellem-segédi adomány, amely igazodik a természetes agyteljesítményhez. 42:11.8 A fejlődő állati elme az alapja, amely a természeténél fogva Isten-kereső, de nem egyedül és önmagától Istent ismerő. 9:8.12 Olyan személyiség ismérv, mely az emlékezet, értelem, ítélőképesség, alkotó képzelet, képzettársítás, döntés és választás értelmi erőivel rendelkezik. 42:12.1 Ezen elme felsőbbrendű, termékeny és céltudatos sajátságai a következők.
„42:12.2 1. Anyagi működési rendek teremtése.
42:12.3 2. Ködös rejtélyek megoldása.
42:12.4 3. Távoli helyzetek felmérése.
42:12.5 4. Gondolati rendszerek alkotása.
42:12.6 5. Bölcsességcélok elérése.
42:12.7 6. Szellemszintekre való eljutás.
42:12.8 7. Az isteni végzetek – a legfelsőbb, a végleges és az abszolút – beteljesítése.”
42:12.9 „Az állati, halandói, morontiai, szellemi felemelkedő lény vagy a véglegességet elérő egyed elme-felruházottsága mindig képes az élő teremtményi azonosságnak megfelelő és használható testet létrehozni.”
42:12.15 Bár az elme irányító jellege az anyaggal szemben általános, de csak azon halandói elme remélheti a halandói tér-idő lét túlélését, amely magát a szellemirányításnak szabad akaratából aláveti. 55:6.5 Képes a fejlődésre. Igazi feladata az ember szellemi fejlődésének elősegítése. Ez pedig attól függ, hogy a halandó milyen mértékben kapcsolódott eggyé az Igazítójával a morontia értékek és a mindenségrendi jelentéstartalmak összetartozó szintjén. Az értelem evolúciójának elvben sohasem lesznek határai. 55:8.4 Örök cél marad a szellemiesült gondolkodás fejlődése. Lásd még → „elme (meghatározások)” → „elme (tartalmi elemek, jellemzők, emberi ~ is)” → „elme (emberi ~)”
- elme (az ember tapasztalásában): 100:4.4 „felfedezi a jelentéstartalmak valóságát.” 0:5.8 Az elme „emberi élő szervezet gondolkodó, észlelő és érző működési rendje. A teljes tudatos és nem tudatos tapasztalás. Az érzelmi élethez kötődő értelem, mely az istenimádaton és a bölcsességen keresztül a szellemi szintig terjeszkedik.”
- elme-energiai és fizikai energiai személyiségek: 30:1.113 nem érzékenyek a szellem-gravitációra, de ettől függetlenül igazi személyiségek. Az Atya körén belül találhatók.
- elmebéli szenvedés: 75:5.7 szellemi csüggedtséggel jár együtt.
- elmebéli teljesítőképesség: 100:4.3 „a testi rendszerek, az elmerendszerek és a szellemrendszerek egyesítéséből ered.”
- elmeerők: 0:3.14 a Végtelen Szellembe tartanak.
- elme-érzékelte idő: 12:5.7 „a sorozatok, a mozgás tudata és az időtartam érzéklete.”
- elmefejlődés segítői: 36:5.15 ők
a) a Fizikai Főszabályozók – a tapasztalatokból való tanulás képességének megjelenése előtt,
b) az elmeszellem-segédek – az isteniség felismerés és az istenimádás képességének megszerzése előtt, és
c) a helyi világegyetemi Anyaszellem – a teremtményi értelem szellemi válaszadó-képességének megjelenésével, mely a felsőbbrendű elme ismérve.
- elmeképesség (élő szervezet fizikai elmeképessége): 65:0.1 „azok az anyagi működési rendek, melyek értelmi választ mutatnak a külső környezeti ingerekre és később azokra a belső ingerekre, hatásokra, melyek magában az élőlényelmében keletkeznek.”
- elmeszellem segédek: 17:7.1 a helyi világegyetemi Anyaszellem hétszeres elmeadományát jelentik azon élő teremtmények számára, akik egy Teremtő Fiú és ezen Alkotó Szellem közös teremtései. Lásd még → „hét elmeszellem-segéd”.
- elmeszellem segédkezések áthatása: 65:7.7 „az a jelenség, amikor a felsőbbrendű összehangolódik az alacsonyabb rendűvel a magasabb fejlődési szintek elérése érdekében.” A tapasztaló elme kifejlődésében a segédek a hatodik szakaszú szintig, az istenimádat szelleméig működnek közre. Az összehangolódást követően további szellemi segédkezés történik a bölcsesség szelleme részéről.
- elmeszerep: 107:5.1 Az energia- és a szellem-különválását megelőző eredendő létezés szintjén nem létezhet közvetítő elmeszerep, ugyanis ott még nincs mi között közvetíteni.
- elmeszintek: 111:1.2 A világegyetemek mindenségében mindenségrendi egységet alkotnak. Az értelemmel és sajátlényeggel bíró lények a mindenségrendi elméből származnak.
- elme-tudatosság: 5:5.11 „az Isten ideájának megértése.”
- előemberi kor: 52:0.9 az élet beindításától az ember megjelenéséig tartó teljes időszak.
- előgravitációs szakaszok (térerő): 11:8.5 a tér elsőfajú erő-töltése, „melyet néha tiszta energiának vagy szegregátának neveznek.” Ez a térpotenciál egyedivé válásának első lépése, ahol az, a mindenségrendi térerő valamilyen elő-energia formájába alakul át.
- előrelátás: 112:2.6 „A mindenségrendi működésben a rálátás megelőzi”.
- elragadtatás (külső): 55:2.5 szellemi „temetés”, melyet „az elemésztő nagyság és a felemelkedő dicsőség szellemi fényei” jellemeznek. 110:5.2 Az ilyen lelkek úgy jutnak át közvetlenül a lakóvilágokra, hogy nincs szükségük a halál megtapasztalására. Az emberi és az isteni gondolkodás összehangolásán, társításán alapul. 55:1.5 Tartalmában, az élő halandók közvetlen átlépése a morontia létbe, mely együtt jár az isteni Igazítójukkal való végső eggyé kapcsolódással. Ez a fény és élet korszakaiban az adott bolygó morontia templomában történik meg. 55:2.3 Az átlépési villanás 55:1.5 a halandók fizikai testének teljes megsemmisülésével jár. 55:2.3 A köztes teremtmények képesek észlelni a lélek és az Igazító egyesülésének közelgő állapotát. Ezt jelzik a végzet-őrangyaloknak, akik erről tájékoztatják azt a véglegesrendűekből álló csoportot, amelynek felügyelete alatt a várományos halandó működni fog. Ezután a Bolygó Fejedelem rendelésére a halandó felhagy a bolygói kötelezettségei teljesítésével, és elbúcsúzva a származásának világától, a Bolygó Fejedelem templomrészében várakozik 55:2.4 az „életvillanás”-ra. A családtagjaival és a barátaival beszélgető, eggyé kapcsolódásra pályázó halandót mennyei személyiségek belső köre övezi, hogy megvédjék a bolygón maradó társait az energia-megnyilvánulás hatásától. 55:2.5 Az ilyen „temetések” a jövő korszakaiban „a legmagasabb rendű öröm, a mély megelégedettség és a leírhatatlan remény alkalmai.” 55:2.7 Az átvitel eseményeit egy főangyal felügyeli. Lásd még → „Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás” → „eggyé válás (morontia)”
- elragadtatás (belső): 91:7.5 az elragadtatás lehet belső állapot is, mely akkor 91:7.3 szellemi és isteni eredetű, ha 91:7.5 eredményeiben a következő gyakorlati hatások jellemzik. 91:7.6 1. Jobb és teljesebb testi egészség. 91:7.7 2. Hatékonyabb és gyakorlatiasabb elmehasználat. 91:7.8 3. A vallásos tapasztalás örömtelibb és teljesebb megosztásának képessége. 91:7.9 4. A szokványos kötelezettségeknek való eleget tétel mellett, a hétköznapi élet egyre szellemibb módú megélése. 91:7.10 5. Az igazság, a szépség és a jóság szeretetének, értékelésének és a bennük való örömnek a növekedése. 91:7.11 6. Ragaszkodás a korábban felismert társadalmi, magatartásbeli, erkölcstani és szellemi értékekhez. 91:7.12 7. A szellemi látásmód tisztítása, az Isten-tudatosság növelése. Lásd még → „vallási elragadtatás”, „ihletettség” és „öröm (szellemi ~)”.
- elsődleges energia: 29:2.13 három, egyenként tíz részből álló árama van.
- elsődleges kitörés (a helyi világegyetemi anyaszellem megszemélyesülése): 17:6.7 a Végtelen Szellem személyében végbemenő jelenség, melynek során a Paradicsomon a Teremtő Fiú mindaddig személytelen Szellem-társa gyakorlatilag igazi személlyé válik. 34:1.1 Szellemi villanásnak is nevezhető Háromság-megnyilatkozás, melynek folyamata
a) az élet megjelenítés közelségének bejelentése a Fiú részéről,
b) a paradicsomi Háromság jóváhagyó válasza,
c) az adott felsőbb-világegyetemi Tökéletes Szellem beleolvadása az Istenségek szellemi ragyogásába,
d) a többi Tökéletes Szellem a paradicsomi Istenségek központi lakóhelyéhez közelít,
e) az érintett, Istenségbe-foglalt Tökéletes Szellemnek az előbb mondott társai előtt való megjelenése tekinthető az „elsődleges kitörésnek”, mely együtt jár a helyi világegyetemben honos teremtői szellemjelenlét és erőtér természetében bekövetkező változással,
d) és a Teremtő Fiú jelenlétében megszemélyesül a Végtelen Szellem új személyes megjelenési formája, az egyedivé lett Alkotó Szellem (helyi világegyetemi anyaszellem).
- Elsődleges Társítók: 29:4.4 a Fizikai Főszabályozók közé tartoznak. 29:4.32 Nagyléptékben működő energia-tárolók és energia átalakítók, akik élő folyamatszabályozókként a jelenlétükkel hatnak. 29:4.33 Kezelik és irányítják az atomokat, az elektronokat és az ultimatonokat. 29:4.34 Ők az első életcsoport, amely egy szerveződő anyagi szférán megjelenik. Magas fizikai hőmérsékleten is képesek működni. Az értelmes lények legszolgaibb rendjét képviselik a szétbontókkal együtt.
- elsőfajú erő: 29:5.5 a közvetlen paradicsomi gravitációra nem érzékeny elő-energia. Az energia elsődleges szakasza. A Korlátlan Abszolúttól ered.
- elsőfajú szekonáfok: 28:3.1 az egyes felsőbb-világegyetemek központjaira kijelölt hét Tükröző Szellem hozza létre őket. 28:4.1 Élő tükrök ők a Nappalok Elődeinek szolgálatában. Bennük láthatók és hallhatók – pillanatszerűen és hibátlanul – az akár százezer fényév távolságra levő másik lény bizonyos válaszai. 28:4.3 A természetükből adódóan hétféle szolgálat végzésére hajlanak. Ezek
28:4.4 „1. Az Együttes cselekvő Hangja.”
28:4.5 „2. A Hét Tökéletes Szellem Hangja.”
28:4.6 „3. A Teremtő Fiak Hangja.”
28:4.11 „4. Az Angyali Seregek Hangja.”
28:4.12 „5. Híradás-fogadók.”
28:4.13 „6. Szállító-személyiségek.”
28:4.14 „7. Tartalékos Testület.”
- Első Forrás és Középpont: 0:3.12 „a világegyetemmel a következőképpen áll kapcsolatban:
- 0:3.13. 1. Az anyagi világegyetemek gravitációs erői az alsó-Paradicsom gravitációs középpontjában futnak össze. Ez az oka annak, hogy az ő személyének földrajzi elhelyezkedése örökre abszolút helyzetben rögzül a Paradicsom alsó vagy anyagi síkjának erő-energia középpontjához. Az Istenség abszolút személyisége viszont a Paradicsom felső vagy szellemi síkján létezik.
- 0:3.14 2. Az elmeerők a Végtelen Szellembe tartanak; a különvált és széttartó mindenségrendi elme a Hét Tökéletes Szellembe; a ténylegesben megjelenő Legfelsőbb elme pedig mint tér-idő tapasztalás, Madzsesztonba.
- 0:3.15 3. A világegyetemi szellemerők az Örökkévaló Fiúba irányulóan összetartók.
- 0:3.16 4. Az istenség korlátlan cselekvési képessége az Istenségi Abszolútban lakozik.
- 0:3.17 5. A végtelenségi korlátlan válaszadó képesség a Korlátlan Abszolútban van meg.
- 0:3.18 6. A két Abszolút – a Korlátozott és a Korlátlan – az Egyetemes Abszolútban és általa hangolódik össze és egyesül.
- 0:3.19 7. Egy evolúciós erkölcsi lény vagy bármely más erkölcsi lény magvábanvaló személyiségének középpontja az Egyetemes Atya személyiségében van.”
- Első Forrás és Középpont (meghatározások): 105:3.2 „Az Istenség Első Személye”.
- 104:3.13 A „Paradicsom Sziget Mintája”.
- 105:3.2 „az Isten”.
- 105:3.2 „az Egyetemes Atya”.
- Első Forrás és Középpont (jellemzők): 0:3.19 7. Egy evolúciós erkölcsi lény vagy bármely más erkölcsi lény magvábanvaló személyiségének középpontja az Egyetemes Atya személyiségében van.”
- 104:3.13 „az Örökkévaló Fiú számára az Atya”.
- 104:3.13 Korlátlan személyiség a Fiúban.
- 104:3.13 „csírájában létező személyiség az Istenségi Abszolútban.”
- 104:3.13 Megnyilvánult energia a Paradicsom-Havonában.
- 104:3.13 Rejtező energia a Korlátlan Abszolútban.
- 104:3.13 Mindig „megnyilvánul az Együttes Cselekvő szüntelen cselekedeteiben.”
- 104:3.13 Örökmód „működik az Egyetemes Abszolút kiegyenlítő, de rejtett tevékenységeiben.”
- 105:2.11 A Végtelenségi Egyetemes Egy, mint 105:2.4 + 105:2.11 a Végtelenség Hét Abszolútjának hetedik szakasza, abszolútként az ő elsődlegességében nyilatkozik meg.
- 105:2.11 Őbenne él minden személyiség és mozog minden anyag.
- 105:3.2 „az elsődleges nem-istenségi minta”.
- 105:3.2 „teremtő”.
- 105:3.2 „szabályozó és megtartó”.
- 105:3.2 „egyetemes szeretet”.
- 105:3.2 „örökkévaló szellem”.
- 105:3.2 „végtelen energia”.
- 105:3.2 „minden magvábanvaló eredendő lehetősége”.
- 105:3.2 „minden tényleges forrása”.
- 105:3.2 „minden nyugvás állandósága”.
- 105:3.2 „minden változás mozgékonysága”
- 105:3.2 „a minta forrása”.
- 105:3.2 „a személyek Atyja.”
- 105:4.5 Az összes hármasegységi társulást élteti.
- 105:4.5 Önmagától létező szabad akarattal bír.
- 111:6.6 A mindent magába foglaló természete végtelenül arányos és tökéletesen teljes mennyei összhangot mutat.
- 117:1.9 „a három nagy Abszolútban magvábanvaló” módon van jelen.
- 117:1.9 A Paradicsomban, a Fiúban és a Szellemben tényleges módon van jelen.
- Első Nagy Forrás és Középpont (jellemzők): 106:8.12 Önmagában teljesíti ki a valóság korlátlanságát az örökkévalósági körben – „az önmagától való létezés abszolútságától kiindulva az önkinyilatkoztatás végtelenségén keresztül az önmegvalósítás véglegességéig – a lételviek abszolútjától az élményelviek véglegességéig.” Lásd még → „Első Forrás és Középpont”
- Első Ok: 0:2.2 az egyetlen ok nélküli valóság.
- elsődleges felső határok: lásd → „valóság (véges ~ eredeti szakaszai)”
- Elsőrendű Fő-erőszervezők: 29:5.4 elsőfajú térerő alakítók. 29:5.5 Csillagköd teremtők, a tér energiaviharainak élő kiváltói és irányítói. Ők kezdik átalakítani a Korlátlan Abszolúttól eredő elsőfajú erőt olyan hatóenergiává, amely a Paradicsom Szigetének gravitációs befolyása alá kerül. E munkát folytatják az erőszervező segítők.
- elsőrendű szupernáfok: 27:0.1 „az Istenségek fenséges szolgálói a Paradicsom örökkévaló szigetén.” A létszámuk teljes, senki nem veszett el közülük. A tökéletességüket az is mutatja, hogy képesek egymást helyettesíteni. Önkéntes alapon tevékenykednek. Az Istenségek különleges hírvivőiként is működnek. 27:0.2 De ők végzik a lázadás által elszigetelt világokon segédkező szeráfseregek vezetését is. Jellemzően hét szolgálati rendben segédkeznek:
27:0.4 „1. Istenimádat-vezetők.
27:0.5 2. A Bölcselet Mesterei.
27:0.6 3. A Tudás Őrzői.
27:0.7 4. Viselkedés-igazgatók.
27:0.8 5. Erkölcstan-tolmácsok.
27:0.9 6. Kinevezési Elöljárók.
27:0.10 7. Pihenés-ösztönzők.”
26:2.2 Az Együttes Teremtő kizárólagos utódaiként a paradicsomi létpolgároknak és a felemelkedő zarándokoknak segédkeznek. „Nagyban hozzájárulnak ahhoz, ami hasznos a világegyetemi teremtmények e két különleges rendjének kölcsönös megértéséhez”.
- elszigeteltség jutalma: 50:7.1 a lázadás miatt elszigetelt szférák emberfajtái különleges lehetőséget kapnak a hit gyakorlására és a mindenség rendjében való olyan fajta bizonyosság kifejlesztésére, mely nem függ láthatóságtól vagy anyagi tényezőtől. 50:7.2 Lásd még → „agondonterek”
- elő-személyes szellemrend: 108:4.5 Ilyenek a Megszemélyesült Nevelők is. Más szellemrendek nem kerültek kinyilatkoztatásra. Az „Egyetemes Atyának a teremtésrészek teremtményeivel fenntartott közvetlen és megmagyarázhatatlan kapcsolatát képviselik.”
- ember: 89:10.4 az örökké gyarapodó dicsőséget lehetőség szintjén magában hordozó teremtmény, aki képes az erkölcsi nemességre, a mindenségrendi látásmód megszerzésére és a szellemi élet fenséges szintjeinek elérésére. A bűntudat felismerésének lehetősége az ember nemesedését lehetővé tevő értékes képesség. 101:6.17 Jézus hite által az ember ugyanazt a megelégedést élheti meg az Atyával kapcsolatos tapasztalásában, mint amilyet Jézus is megélt, 101:6.1 továbbá nyitva áll előtte a szellemi tökéletesség elérésének lehetősége. 101:10.4 Az ember csak szellemi értelemben az Isten gyermeke, mivel csak szellemi értelemben igaz az, hogy a paradicsomi Atya benne lakozik. 100:2.6 Az ember „jogosult a fizikai gyönyörök élvezetére és az emberi odaadásból fakadó megelégedésre; a javára szolgál az emberi közösségekhez és a mulandó intézményekhez való hűség;” de nem ezek az örökkévaló létezésének alapjai. 99:7.4 Az ember „sohasem dönthet bölcsen az időleges jelentőségű kérdésekben, illetőleg nem haladhatja meg az önző személyes érdekeket, ha nem száll magába az Isten fennhatóságának jelenlétében és nem veszi figyelembe az isteni jelentéstartalmak és szellemi értékek valóságait.” 69:0.1 Társadalmilag már a korai ember is felsőbbrendű az állathoz viszonyítva, mivel eszközkészítő, közléscserélő és intézményépítő. Sőt, érzelmileg is meghaladja az állati őseit, mivel képes értékelni a humort, a művészetet és a vallást. 70:1.1 A korai emberfajták képviselői a természetüknél fogva szélsőségesen egyéniségközpontúak, rendkívül gyanakvók és hihetetlenül harciasak voltak. 69:2.4 Az első emberfajták a természetükből eredően nem szerettek dolgozni. 69:2.7 Az ember a természeténél fogva szerencsejátékos. Mindig mindent ingyen szeretett volna megkapni. 68:2.4 A természeti emberben működik a nyájösztön. 68:2.4 A társaság kedvelése szerzett képesség. 68:3.5 Az emberi faj békehajlama szintén nem természetes adottság. 68:6.4 „A terméshozam javulásával a gépesítési ismeretek kiteljesedése és a népesség csökkenése mind abba az irányba hat, hogy az emberi természet jobb oldalának fejlődését támogassa.” 111:6.2 „A természet legyőzéséhez és az ember önnön valójának meghaladásához szükséges bátorság engedhet az önnön büszkeség kísértéseinek.”
- ember(ek) (jellemzők): 69:2.5 Abban különbözik az állattól, hogy képes megtervezett erőfeszítésre.
- 99:7.5 A természeténél fogva álmodozó.
- 104:0.2 Általában hármas képzetekben gondolkodik, mint „tegnap, ma és holnap; napkelte, dél és napnyugta; apa, anya és gyerek. Háromszor éltetik a győzteseket. A halottakat a harmadik napon temetik el, és a kísértetet három lemosással békítik meg.”
- 102:7.4 Alapvetően szellemi természettel rendelkezik.
- 102:8.1 „természetesen ijedős és gyanakvó”.
- 102:8.1 „eredendően fel van ruházva az önfenntartás erős ösztönével”.
- 102:8.1 Eredendően fel van ruházva a halál utáni továbbélésre való törekvéssel.
- 102:8.1 „hajlandó a jelenének és jövőjének legfontosabb érdekeit azon erő és személy gondjára és irányítására teljes mértékben rábízni, amelyet a hite révén Istenként jelöl meg.”
- 100:4.1 Feladata a felsőbb jelentéstartalmakkal járó felsőbb értékek felvállalása.
- 68:1.6 A természetes hajlamai egyéniségközpontúak.
- 69:3.8 Nem egyenlőként születnek.
- 69:3.8 Közöttük eredendően meglevő különbségek vannak.
- 68:1.4 Az „együttműködés nem természetes vonása az embernek; az együttműködést az ember tanulja”.
- 69:2.5 Képes megtervezett erőfeszítésre.
- 69:2.7 A természeténél fogva szerencsejátékos.
- 103:2.10 „igyekszik az önmaga szolgálatára irányuló belső kényszert a tudatos énjével – önmagával – azonosítani.”
- 103:5.10 A saját szellemi területén szabad akarattal rendelkezik, „a maga örökkévaló beteljesülésének építője.”
- 103:6.12 „nem rendelkezik a morontia elme és anyag fogalmával”.
- 103:9.9 Akkor teljesedhet ki az élete, ha hisz az értelem, a bölcsesség és a hit általi fejlődésben.
- 103:9.9 A fejlődő ember meghatározó eszményképei az igazság és a szeretet.
- 107:6.2 A Gondolatigazító számára lehetőség a személyiség elérésére.
- 111:6.1 Képes meghaladni azt a természetet, amelynek része.
- 111:6.10 Az önmaga meghaladására való képessége képes kiemelni az állatvilágból.
- 111:6.2 Élvezi „a szellemi választás lehetőségének és a cselekvésnek a szabadságát.”
- 112:1.16 „eredendően társas teremtmény”.
- 112:1.16 „a valahová tartozásra való törekvés jellemzi.”
- 112:5.3 Maga határozza meg a saját beteljesülését.
- 112:5.4 Csak anyagi értelemben rendelkezik azonossággal, mely sajátság „az anyagi elmének az értelem energiarendszerében való működése által fejeződik ki.”
- 113:3.6 Akik túlélik a halált, a Legfelsőbb Lényben, illetőleg rajta keresztül fognak folyamatosan tovább élni.
- 114:3.1 „túlságosan is hajlamos a különleges társai és emberfeletti feljebbvalói előtti hódolásra, sőt az ő istenítésükre.”
- 115:3.1 A végtelen mindenségrendben élő véges teremtmény.
- 115:3.15 A paradicsomi felemelkedésben az Istenség Ténylegességét keresi.
- 115:3.15 A paradicsomi felemelkedés során az általa megvalósítható isteniség kiteljesedésének lehetőségét fejleszti ki.
- 115:3.15 Egyszerre lehet tényleges, magvábanvaló és örökkévaló, melyek egymás melletti létezését és szerves egységesülését az Eredeti (az Első Forrás és Középpont, a VAGYOK) teszi lehetővé.
- 115:3.4 A Legfelsőbb Lényre vonatkozó fogalom az értelmi felfogóképességét teljes mértékben kimeríti.
- 116:2.3 Az örökkévalóság és a végtelenség „fel nem fogható istenség-valósági szintet jelent” a számára.
- 116:2.3 A Háromság teljes megértése meghaladja a felfogóképességét.
- 116:3.4 A Gondolatigazítóra, mint abszolút alapra építkezve, szabad akaratú választás révén képes kialakítani az örökkévaló jellegű isteni valóságot, a végleges rendű természetet.
- 116:4.11 Mivel a legtávolabb áll Istentől, ezért a legnagyobb mértékű szellemi felemelkedést tapasztalhatja meg a világegyetemben.
- 116:4.11 Önmaguk örök részének „teremtését társteremtőként a legnagyobb mértékben tapasztalhatják meg.”
- 117:2.2 „számára a létezés egyenlő a növekedéssel.”
- 117:2.5 Benne vannak a Legfelsőbb Lényben, az ő részét képezik.
- 117:2.5 A végleges rendre való eljutásra törekednek.
- 117:3.9 „a világegyetemi személyiségek között a lehető legalacsonyabb rendű”.
- 117:3.9 Magába fogadja a legfelsőbb, örök valóság egy tényleges darabját, minden személyiség eredeti Atyját.
- 117:4.2 „Amint egy emberi lény az örök továbbélést választja, ő is a beteljesülés társteremtőjévé lesz”.
- 117:4.4 „képes a teremtményi rendből eredő egyediséget elpusztítani”.
- 117:4.5 „minden egyes emberi lény személyisége pótolhatatlan többlettartalommal bír a végesben”.
- 117:4.10 Lehetősége van a mindenségrend megtapasztalható jelentéstartalmainak megszemélyesítésére a kifejlődő sajátlényege részeként.
- 117:4.12 Nem csak a paradicsomi Atya Igazító jelenléte lett rábízva, „hanem a Legfelsőbb jövője végtelenül kicsiny részének sorsa feletti irányítás is.”
- 117:5.5 Nem egyesül a Legfelsőbb Lénnyel és nem adja fel a személyazonosságát.
- 117:5.13 Ha a döntésének megfelelően cselekszik, akkor az ebből származó tapasztalásának jelentéstartalmai és értékei „mindörökre az ő örök jellemének részévé válnak.”
- 118:8.2 A testének rendszere gépies, élő működési rendet mutat, amelynek gyökerei az energia fizikai világában erednek.
- 118:8.2 Sok testi válasza, a jellegét tekintve önmagától megy végbe.
- 118:10.14 A saját benső félelmei által megteremtett szolgasorban él, amíg az anyagi világ törvényeit és a szellemi létezés céljait nem ismeri meg és nem hangolja össze.
- 118:10.14 „egyszer majd megszerzi a teljes ellenőrzést a bolygóján működő fizikai erők felett; az Isten szeretete a szívében hatékonyan fog kiáradni az embertársai iránti szeretet formájában, míg az emberi létezés értékei a halandói képességek végső határaihoz közelítenek.”
- ember (emberi természet végső felruházottsága): 101:3.18 A vallási tapasztalás.
- ember (fejlődő ~): 107:0.2 „fokozatosan elsajátítja az Atya akaratának megéléséhez vezető isteni módszert, ahogy lépésről lépésre haladva a világegyetemek során át tartó felemelkedésben végül eléri a paradicsomi Atyjának isteni jelenlétét.”
- ember akarata: 130:2.7 „az ember útja, összegzése és lényege annak a választásnak, amivé a halandó lenni akar és amit tenni akar.” A saját akarat az öntudattal bíró emberi lény szándékos választása, mely értelmes gondolkodáson alapuló döntéshozatalon keresztül valósul.
- ember azonossága: 112:5.4 Azt jelenti, hogy „az ember az emberi személyiség akaratának cselekedetei és választásai alá rendelt elmekörrel rendelkezik.” Az ember azonossága anyagi értelemben értendő, mely sajátság „az anyagi elmének az értelem energiarendszerében való működése által fejeződik ki.” Mivel anyagi, ezért átmeneti jellegű azonosság.
- ember (legbenső) természete: 108:1.2 Függ attól, hogy az ember
- a) „milyen adottság-örökítőktől származik,”
- b) „milyen értelmi adottságokkal”
- c) „és szellemi képességgel rendelkezik.”
- emberáldozat: 83:4.4 valamikor része volt a tehetősek körében megkötött házassági szertartásoknak is.
- emberbarátság (emberbarátiság): 103:5.1 „eszményalapúsága az emberi elmében lakozó isteni szellem közvetlen késztetéséből származik.” 99:1.5 Emberi szempontból nemes magatartás. 52:2.12 Olyan segítő szándékú közeledés, amely a különböző egyedek és társadalmi csoportok közötti különbségek áthidalására irányul, de nem jelenti a közösségi életre alkalmatlan, erkölcsileg elfajzott egyedek és emberfajták támogatását. „Bőségesen sok lehetőség van a türelem gyakorlására és a felebaráti szeretet érvényesülésére ama szerencsétlen és szükséget szenvedő egyedek iránt, akik nem veszítették el helyrehozhatatlanul az erkölcsi örökségüket és akiknek a születésnél fogva járó szellemi joga nem semmisült meg mindörökre.”
- „ember bűnbeesése”: 75:8.1 Ádám és Éva vétke nem az ember bűnbeesése. Az ádámi vétség közvetlen következményei ellenére az Urantia népeit korlátozott mértékű felemelő hatás érte az ibolyaszín emberfajta részéről, 75:8.2 a korábbi élőlénytani állapotukhoz képest.
- emberevés: 89:5.1 része volt a korai társadalom erkölcsének. Az emberevés szokását a csoportérdek kényszerítette ki. 89:5.2 Az ősember azért ajánlott fel emberhúst ételajándékként a szellemeknek, mert maga is élvezte annak fogyasztását. 89:5.4 Az emberhús-evés alapulhatott éhségen, barátságon, bosszún vagy vallási szokáson. 89:5.5 Különösen akkor került előtérbe, „amikor az emberek erős és keserű érzelmeket tápláltak az ellenségeik iránt.” Az ősök hittek abban, hogy az ellenség húsának megevése által az ellenség kísértete elpusztítható, az ereje pedig átvehető. Hittek abban is, hogy a varázstevők emberhús-evés által tettek szert az erejükre. 89:5.6 Voltak, akik azért ettek a saját törzsük tagjaiból, hogy erősítsék a törzsi összetartást. Ezek azt gondolták, hogy a lélek megtiszteltetésnek veszi, ha a testéből a barátja vagy a törzsbeliek esznek. Az ellenség felfalása azonban büntetés volt. 89:5.7 Ha a felnőtt gyermekek nem akartak enni az elaggott szülők testéből, akkor a testeket eladták vagy idegenre cserélték. „Jelentős kereskedés folyt a nőkkel és a gyermekekkel, akiket a leöléshez felhizlaltak.”
- emberevés (megszűnésének fokozatai): 89:5.8-89:5.15 1) Ha egy szertartásban mindenki részt vesz, akkor az már nem vétség. 2) Vallási szertartás keretében kezdik gyakorolni. 3) Csak azt a részt fogyasztják, amely szerintük a lelket vagy a szellemet tartalmazza. 4) Később az emberevés a férfiakra korlátozódik. 5) Majd, csak a főnökök, a papok és a sámánok fogyaszthatják. 6) A felsőbbrendű törzseknél tabuvá lesz. 7) Az emberevést felváltja az emberáldozás, amely által az emberhús kizárólag az istenek táplálékává lesz. 89:5.16 Később az emberáldozatokat állatokkal helyettesítették.
- emberfajták (kevert felsőbbrendű emberfajták előnye): 96:3.1 jellemzőjük a sokoldalúság és az alkalmazkodásképesség. Mózes is ilyen emberek leszármazottja volt.
- emberfajták (urantiai ~): 110:4.5 Nagy mértékben szabályozzák a villamos és a vegyi folyamatok. Az általános viselkedésüket tekintve jellemző rájuk az állatiasság, és a hétköznapi megnyilvánulásaikra az érzelem-uraltság. 111:7.4 A felsőbbrendű emberfajták létrejötte számos különböző eredetű emberfajta és törzs bonyolult keveredései. 114:6.9 „Az Urantián kilenc emberfajta maradványai vannak jelen, melyek keveredtek és együtt alkotják a legújabb idők emberét.”
- Ember Fia: 128:1.2 Jézus választott, és ma is viselt urantiai címe, mely a halandó ember asszonytól való születésének kifejezése, ugyanis Jézus „a teremtésrész embereként élt az Urantián”.
- emberi adottságok (meghatározó ~): 108:1.4 1. Az értelmi képesség, mely magába foglalja az elme egészséges működését, az értelmes megnyilvánulást, és az értelmi teljesítőképességet. Mutatja és jelzi, hogy az egyén képes-e őszinte, saját akarattal rendelkező teremtménnyé fejlődni, valamint bölcsességgel működni.
- 108:1.5 2. A szellemi érzékelésképesség, mely az áhítatban való fejlődésnek, „a vallásos természet megszületésének és növekedésének kilátásai”-t jelzi. Mutatja, hogy mekkora a lélek kifejlődésének rejtett lehetősége, milyen a jövőbeni szellemi felfogóképességének valószínűsége. 
- 108:1.6 3. A társított értelmi és szellemi erők. E két felruházottság társulásának mértéke adja és mutatja az emberi jellem erejét, és képes segíteni a továbbélést biztosító halhatatlan lélek fejlődését.  
108:1.2-1.3 + 108:1.7 A Gondolatigazítók a fentiek ismeretében döntenek az emberi jelöltbe való beköltözésükről.
- emberi bölcsesség: 4:3.4 „az ember próbálkozásainak és a megtapasztalt tévedéseinek eredménye”.
- emberi elme: 0:5.8 az élő emberi szervezet gondolkodó, észlelő és érző működési rendje, mely magába foglalja a teljes tudatos és nem tudatos tapasztalást. De érzelmi élethez kötődő értelem is, „mely az istenimádaton és a bölcsességen keresztül a szellemi szintig terjeszkedik.”
- emberi elme első döntése az Urantián: 62:7.3 az első emberpár azon megfontolt döntése, „hogy észak felé meneküljenek és elválasszák az utódaikat az alsóbbrendű elődeiktől.”
- emberi faj története: 75:8.2 a fokozatos evolúció története. „Az Urantia felsőbbrendűnek tekinthető emberfajtái olyan örökségi tényezőkkel bírnak, melyek négy különböző forrásból származnak: andonfiból, szangikból, nodfiból és ádámiból.”
- emberi képesség: 103:9.6 a legmagasabb rendű emberi képességek az értelem, a bölcsesség és a hit képessége.
- emberi lélek: 0:5.10 új valóság, amely az emberben lakozó isteni szellem és a tapasztaló anyagi elme közös alkotása, rendeltetése „a halandói halál túlélése és a paradicsomi felemelkedés megkezdése.”
- emberi létezés lényeges rendeltetési céljai: 84:0.3 az önfenntartás, önmaga átörökítése és a maga kedvére való létezés. Az otthon mindhármat magába foglalja.
- emberi személyiség: 1:6.1 „az isteni Teremtő személyiség által vetett tér-idő képárny.”
- emberi természet: 108:0.1 A múlandó teremtmény birtokolja. Arra rendeltetett, hogy átalakuljon „az örök-végleges rendű lény isteni természetévé”.
- emberi test: 0:5.7 állati természetű és eredetű élő anyagi szervezet, villamos-vegytani működési renddel.
- emberi testvériség: 50:5.8 csak bölcs erkölcsi lények képesek a megteremtésére. Olyanok, akik elgondolkodnak a tapasztalásaikon és a problémáik okát magukban kezdik keresni.
- emberi törzsfejlődés: 55:6.3 még a fény és élet bolygói szakaszaiban is „azon fajták selejtező átörökítésétől függ, melyek közösségi, bölcseleti, mindenségrendi és szellemi természete felsőbbrendű.” A látás és a hallás tökéletesedik. 55:6.5 A tapasztalatok azt mutatják, hogy az evolúciós halandók testi fejlődése a fény és élet ötödik szakaszának végére befejeződik.
- emberfajta (kaukázusi ~): 81:4.9 az ádámfi és a nodfi emberfajta a többi emberfajtával történt nagymértékű keveredésük következtében már csak ekként azonosítható.
- ember(fajták): 103:0.2  a vallásos hajlamaik velük születettek.
- emberfajták és műveltségek (Kr.e. 23 000 táján): 78:1.3 1. Az ibolyaszín emberfajta – ádámfiak és ádámszonfiak. Az ádámfiak központja a második kertben, a Tigris és az Eufrátesz folyók által határolt háromszögben volt, míg az ádámszonfiak fővárosa a Káspi-tenger déli partjaitól keletre, a Kopet-dag hegység közelében helyezkedett el.
78:1.4 2. Elő-sumérok és egyéb nodfiak. A dalamatiai idők ősi műveltségének maradványait képviselő népek utódai. Az őseik sohasem adták fel a nodfi hagyományaikat, bár az évezredek folyamán keveredtek az északról jött ádámfiakkal. Később a levantei nodfi csoportok a terjeszkedő ibolyaszín fajtával keveredtek.
78:1.5 3. Az andonfiak. Ádámszon központjától északra és keletre 5 – 6 jellegzetes települést tartottak fenn. De voltak elszigetelt közösségeik Eurázsia-szerte – különösen a hegyvidéki térségekben. Jelen voltak Európa északnyugati részén, Izlandon és Grönlandon is.
78:1.6 4. A vörös ember. A két Amerikát birtokolták, mivel Ádám megérkezése előtt több mint ötvenezer évvel kiszorították őket Ázsiából.
78:1.7 5. A sárga emberfajta. A „legfejlettebb településeiket az újkori Kína északnyugati részén elterülő, Tibettel határos vidékeken tartották fenn.”
78:1.8 6. A kék emberfajta. A fejlettebb műveltségi központjaik a földközi-tengeri medence termékeny völgyeiben és Európa északnyugati részén voltak. A neandervölgyiekkel való keveredésük visszavetette a műveltségüket. Az „eurázsiai evolúciós népek közül a legharciasabb, a leginkább kalandvágyó és a legnagyobb felfedező.”
78:1.9 7. A dravidák előtti India. Az emberfajták összetett keveréke élt itt, nagyobb létszámban a zöld, a narancsszín és a fekete.
78:1.10 8. A szaharai polgárosodott társadalom. Az indigó fajtának a mai szaharai sivatag területén voltak fejlettebb települései. Az itt élő csoportok a narancsszín és a zöld emberfajták közül jelentős mennyiséget foglaltak magukba.
78:1.11 9. A földközi-tengeri medence. Kevert emberfajták lakták. Az északi kék emberek a délről való szaharaiakkal találkoztak, keveredve a kelet felől érkező nodfiakkal és ádámfiakkal.
- emberfajták (~ kinézete I.): A) 80:2.1 A Szahara kiszáradása idején, annak lakói viszonylag kistermetűek, barnahajúak, sötét szeműek és hosszúfejűek voltak. B) 80:5.8 A Duna-völgyében élt andonfiak kerek fejűek voltak. C) 80:1.2 A nodfiak rövid-széles fejformával bírtak. D) 80:7.2 A Krétát, valamint a szomszédos szigeteket meghódító anditák keskeny fejformájúak és viszonylag kistermetűek voltak. Ennek oka az volt, hogy korábban keveredtek az északi nodfiak vanfi csoportjával. Mivel alacsonyabbak voltak száznyolcvan centiméternél, ezért a magasabb termetű, de alacsonyabb rendű társaik kiszorították őket a szárazföldről. E) 80:7.3 Görög földön Ádámszon magas termetű leszármazottai telepedtek le Kr.e. 10 000-ben. 80:7.4 Nagyfokú értelemmel bírtak „és külsőre ők voltak a legszebb emberek az első Éden kora óta.” F) 80:8.1 A földközi-tengeri térségek és Észak-Európa területei között a korai andonfi törzsek rövid-széles fejű hegyvidéki csoportjai és azok leszármazottai éltek, élnek. G) 80:8.2 Az andonfi törzsből közvetlenül származó hettitákra a világos bőr és a rövid-széles fejforma volt a jellemző. H) 80:8.2 Ábrahám ősei, a héberek szintén világos bőrrel és rövid-széles fejformával bírtak. I) 80:9.2 Európa korai északi népei hosszúfejűek, szőkék és magas termetűek voltak. E fajta a kék emberből és az anditákból állt, de tartalmazott jelentős andonfi vért, valamint kisebb mennyiségben vörös és sárga szangik fajtákat is. J) 80:9.5 Európa központi fehér népei döntően andonfiak, akik részben kék, sárga és andita fajtákat foglaltak magukba. Rövid-széles fejformával bírtak, barnás bőrűek és zömökek voltak. K) 80:9.10 A déli fehér fajtába tartozók különösen kevert népek, általában alacsony termetűek, hosszúfejűek és barnahajúak. 80:9.8 Az anditák, a kék ember, részben az andonfiak, másodrendű szangik, 80:9.10 valamint arábiai kék-sárga-andita népek alkotják.
- emberfajták (~ kinézete II.): 81:4.2 az emberfajták urantiai képviselői jellegzetes testi adottságokkal bírtak. A) Az andonfiak rövid-széles fejűek voltak. B) A szangik fajták általában középhosszú fejmérettel rendelkeztek, de a sárga és a kék ember inkább rövid-széles fejformájú volt. A másodrendű szangik népek fejmérete a középhosszú és a hosszú között változott. C) „Az ádámfiak és a nodfiak hosszúfejűek voltak”. 81:4.3 Az urantiai emberfajtáknak eredetileg öt különféle csontváz felépítése létezett. „81:4.4 1. Andoni, vagyis az urantiai őslakosoké. 81:4.5 2. Elsőrendű szangik, vagyis a vörös, a sárga és a kék fajtáé. 81:4.6 3. Másodrendű szangik, vagyis a narancsszín, a zöld és az indigó fajtáé. 81:4.7 4. Nodfi, vagyis a dalamatiaiak leszármazottaié. 81:4.8 5. Ádámfi, vagyis az ibolyaszín fajtáé.”
- emberfajták keveredése: 81:4.10 ennek következtében az emberiség a XXI. század elején három osztályba sorolható. A) 81:4.11 1. A kaukázusi – egyesítő tényezője a különböző arányú andita örökség. Ez a nodfi és az ádámfi fajták keveredésén alapszik, melyeket a szangik és az andoni fajtákkal való keveredés módosított. A nyugati fehér fajtákra, valamint egyes indiai és turáni népekre jellemző. B) 81:4.12 2. A mongoloid – „az elsőrendű szangik fajta, beleértve az eredeti vörös, sárga és kék fajtát is. A kínaiak és az amerikai indiánok e csoportba tartoznak. Európában a mongoloid válfajt a másodrendű szangik és az andoni keverék módosította; de még ennél is inkább az andita feljavító hatás. A maláj és az egyéb indonéziai népek is e csoportba tartoznak, bár ők nagy százalékban rendelkeznek másodrendű szangik vérrel.” C) 81:4.3 3. A negroid – „a másodrendű szangik fajta, melybe eredetileg beletartozott a narancsszín, a zöld és az indigó emberfajta. Erre a válfajra a legjobb példa a fekete ember, és ez megtalálható szerte Afrikában, Indiában és Indonéziában, ahol csak a másodrendű szangik fajták megtelepültek.” 81:4.14 A kaukázusi fajta Észak-Kínában a mongoloiddal, a Levantéban a negroiddal keveredett. Indiában és Dél-Amerikában pedig mindhárom fent felsorolt fajta keveredett egymással. A csontvázak sajátosságai segítenek azonosítani a ma élő emberfajták korai őseit.
- emberiség (értelmi szempontból való besorolás): 113:1.3 1. Átlagos szintet el nem érő elmék. Nem hoznak hétköznapi döntéseket, és nem rendelkeznek az értelmes istenségimádás képességével. Hozzájuk egy század szeráf és egy zászlóalj kerub van rendelve.
- 113:1.4 2. „Az átlagos, egészséges emberi elme. A szeráfi segédkezés rendjében a férfiak és nők többsége hetes csoportokba van sorolva, összhangban azzal, hogy az emberi előrehaladás és a szellemi fejlődés köreinek teljesítésében hol tartanak.”
- 113:1.5 3. Átlagos szintet meghaladó elméjűek, „akik nagy döntések meghozatalára képesek és kétségbevonhatatlan szellemi fejlődési lehetőségekkel rendelkeznek”. Valamilyen szinten kapcsolatban vannak az Igazítójukkal, így tagjai a beteljesülés különböző tartalékos alakulatainak is. Az ilyenek „számára személyes szeráfot jelölnek ki”.
- emlékek és tapasztalatok: 112:5.22 Közülük a Gondolatigazító csak azokat fogja a rendelkezésünkre bocsátani az új morontia létben, amelyek a világegyetemi létpályánk részét képezik és ahhoz alapvető fontosságúak. Ezek a továbbélésre érdemes tapasztalások. Lásd még → „személyiségviszonyok”
- emlékek helyreállítása: 40:9.4 A Gondolatigazítók teljesen és érintetlen formában írják át a halandói emlékezetet a morontia szférában feltámadó védencük számára. 40:9.7 Azonban csak azon emberi élmények válnak a túlélő halandó és a visszatérő Igazító közös tulajdonává és a további emlékezet tárgyává, melyek szellemi értékkel bírnak. „A szellemi jelentőséggel nem bíró események esetében még az Igazítóval eggyé kapcsolódottaknak is a túlélő lélekben megjelenő felismerés-válasz sajátosságára kell hagyatkozniuk. És mivel bármely adott eseménynek lehet szellemi jelentése az egyik halandó számára, egy másikéra pedig esetleg nem lehet, ezért válik lehetővé az azonos bolygóról származó, kortárs felemelkedők által alkotott csoport számára, hogy az Igazítók által megőrzött eseményemlékeket összeadják és így helyreállítsanak bármely élményt, melyet együtt éltek át, és amely bármelyikük életében szellemi értékkel bírt.”
40:9.4 A Szellemmel eggyé kapcsolódást elért halandók esetében az Igazító hiánya miatt nem létezik olyan működési rend, mely révén az emberi emlékeik fennmaradnának. 40:9.5 Viszont, rendelkeznek egyfajta felismerő képességgel, mellyel ezen emlék-élmények egy részét visszaszerezhetik, mégpedig
a) a társult szeráfok és kerubok elbeszélései által,
b) a halandói létpálya azon feljegyzéseinek átnézésével, melyeket az adatrögzítő angyalok készítettek, és
c) a szülővilágukra történő ellátogatás által azt követően, hogy véget ér az a bolygói megítéltetés, melyben ők maguk is éltek.
- emlősök túlélési előnyei: 61:1.3 más állati életformákkal szemben képesek voltak
„61:1.4 1. Viszonylag kifejlett és fejlett utódokat világra hozni.
61:1.5 2. Ragaszkodással táplálni, nevelni és védelmezni az utódaikat.
61:1.6 3. A felsőbbrendű agyi teljesítőképességüket az önfenntartáshoz felhasználni.
61:1.7 4. Nagyfokú ügyességet mutatni az ellenségeik elől való menekülés során.
61:1.8 5. Meglehetős értelemmel igazodni és alkalmazkodni a környezetükhöz.”
- Endantum: 119:6.3 + 119:6.1 A Nebadon helyi világegyetem 5-ös csillagvilágának központi bolygója, Jézus hatodik teremtményi alászállásának helyszíne.
- energia: 104.4.13 Az energiát „a Harmadik Forrás és Középpont mindenségrendi közvetítői szervezik”. A „szerkezete megfelel a Paradicsom mintájának, az abszolút anyagivá lényegülésnek.” 44:5.2 A felsőbb-világegyetemekben három alapvető energiaáram és harminc segédenergia-osztály van. 44:5.5 Az isteni energia három eredeti szakasza a világegyetemekben fizikai, elme- és szellemi energiaként nyilvánul meg. 56:1.3 Tiszta formája az elsőfajú erő. 56:1.4 Ez az őse minden viszonylagos, nem-szellemi működési valóságnak. 42:0.1 Minden létezés az energián alapul. Tiszta formáját az Egyetemes Atya szabályozza. A paradicsomi Jelenvalóktól jövő eme folyam eddig soha nem gyengült, nem szakadt meg és nem apadt el. 42:1.5 Az energia az erő-szervezők módosító tevékenységének következtében jelenik meg. Az erőtér-irányítók pedig anyaggá alakítják. 42:1.2 Az energia első mérhető fajtája az ultimaton. 42:12.13 „A fizikai, a szellemi és az elme-energiák, mint olyanok, tiszta állapotukban az érzékelhető világegyetemek tényleges valóságaiként nem teljes kölcsönösséggel hatnak egymásra. A Paradicsomon a három energia egymás mellé van rendelve, a Havonában ezeket összhangba hozzák, míg a véges tevékenységek világegyetemi szintjein az anyagi, az elme- és a szellemi fölérendeltség legváltozatosabb formái fordulnak elő.”
- energia (meghatározások): 42:1.2 A mindenségrendi valóság egyik megnyilvánulása.
- 42:2.1 Az energia a megnyilvánuló mozgás, hatás és potenciál minden szakaszát és formáját jelöli.
- energia (jellemzők): 102:7.8 Abszolút, mert Isten a forrása.
- 105:3.4 Minden, Paradicsomon kívül szervezett vagy szerveződő formája örök mozgásban van.
- 42:1.8 Az energia örökké mozgásban van.
- 42:1.7 Bár az energia a Végtelenből ered, de nem végtelenül nyilvánul meg, mivel az adott világmindenségnek külső határai vannak.
- 56:1.3 Az energia érzékeny a gravitációra.
- 116:5.14 „érzékeny az elmére”.
- 116:6.3 „Az abszolút szinteken az energia és a szellem egy.”
- 116:6.3 Az energia és a szellem közötti űr egyre növekszik, amint a tér irányában távolodnak a Paradicsomtól.
- 116:6.3 A helyi világegyetemekben a teljesen elkülönült energia és szellem között az elme képez hidat.
- 116:6.4 „a szabályozó személyiségek tevékenysége folytán irányítható”, vagyis „érzékeny az elmetevékenységre.”
- energia-anyag: 0:6.1 Bármi, amiben az alsó-Paradicsomban összpontosuló anyagi-gravitációs kör választ kelt. 106:2.3 „a tér mélyén alakul ki és szerveződik erőtérré a Végtelen Szellem gyermekei és az Isten Teremtő Fiainak közös tevékenysége folytán.”
- Energia-átalakítók: 29:4.4 a Fizikai Főszabályozók közé tartoznak. 29:4.23 A „Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító és a Hét Központ-felügyelő közös teremtései.” Személyesebbek, a gépiesebb társaik csak általuk és az irányító segítők által vehetők igénybe. Ők a szeráfjáratok bolygói felügyelői. 29:4.22 Az egyes bolygókon szokásosan százan vannak. 29:4.24 Alakítják az erőterek elrendeződését, és elszigetelik a bolygókat a nagy energiatartalmú áramlatoktól. Csak fizikai és félanyagi energiákkal dolgoznak. Képesek energia elnyelésére és annak kisugárzására. 29:4.25 Képesek megváltoztatni a felsőbb-világegyetemi erőtér-tartalom harminc fizikai energiája közül huszonhétnek a formáját és potenciálját.
- energia-átalakítók: 44:0.10 az égi mesterek közösségébe tartoznak. 44:5.1 Fizikai, elmei és szellemi energiával is foglalkoznak.
44:5.2 1. A fizikai-energia átalakítók – szakértői a fizikai energia sok szakasza átalakításának és szabályozásának. Segítik az átmeneti világok morontia erőtér-felügyelőinek munkáját, egyben a Paradicsom mindenségrendi kivetüléseinek kutatói is.
44:5.3 2. Az elme-energia átalakítók – a morontia és a másfajta értelmes lények közötti érintkezés szakértői. Fejlesztik a felemelkedő morontia lények egymással történő érintkezési képességét. Egyben kutatják a Végtelen Szellem elmeköreit is.
44:5.4 3. A szellem-energia átalakítók – szellemenergia-felvételi eljárásokat dolgoznak ki, és tanulmányozzák az Örökkévaló Fiú azon törvényeit, melyek a világegyetemekben alkalmazott szellemenergiát irányítják.
44:5.5 4. A vegyes-átalakítók – az isteni energia három eredeti szakasza működési társításának szentelték magukat. Egyben a Legfelsőbb Isten világegyetemi jelenlétének kimutatására törekednek.
44:5.6 5. A közlekedési tanácsadók – szakértői a szállítószeráf útvonalak kidolgozásának. Együttműködnek a csillagászat-hallgatókkal. Ők a szférák közlekedési felügyelői. Minden lakott bolygón jelen vannak. Az Urantián hetvenfős közlekedési tanácsadó testület szolgál.
44:5.7 6. A tájékoztatási szakértők – a bolygóközi és a világegyetemközi érintkezésre szakosodtak. Szakértői a teremtésrészek közötti közléscserében alkalmazott átviteli és hullámösszeadódási-törvényeknek. A térüzenetek minden formájával foglalkoznak, kivéve a Gravitációs és a Független Hírvivők által továbbított üzeneteket. Az Urantián a főangyali körön keresztül működnek tizenkét fős csoportban.
44:5.8 7. A pihenés tanítói – az isteni pihenésnek, vagyis a szellemi-energia felvételi eljárásnak a szakértői. 44:5.10 Egyben energia-átalakítók, akik az energia-felvétel leghatékonyabb módozatairól is tanácskoznak az angyalokkal.
- energia (fizikai): 42:2.2 ide tartozik a mindenségrendi erő, a kilépő energia és a világegyetemi erőtér. A világegyetem nem szellemi energiarendszerei a következőképp osztályozhatók.
a) 42:2.3 Térpotenciál. (ABSZOLUTA)
b) 42:2.7 Elsőfajú erő. (SZEGREGÁTA)
c) 42:2.10 Kilépő energiák. Két szintje a 42:2.11 Hatóenergia és a 42:2.12 Gravitációs energia. Együtt kezelve: ULTIMÁTA.
d) 42:2.14 Világegyetemi erőtér. (GRAVITA)
e) 42:2.16 Havona-energia. (TRIÁTA)
f) 42:2.18 Transzcendentális energia. (TRANOSZTA)
g) 42:2.19 Monota.
42:4.13 Az anyag szerkezetének viszonylagos egységességét és a világegyetemek mozgásban maradását az biztosítja, hogy az energia pontosan meghatározott adagokban nyelődik el és bocsátódik ki. 42:4.14 Az elnyelődő vagy kilépő energiamennyiség mindig „kvantumnyi” vagy annak valamely többszöröse. A kvantum viselkedés hullám-erőtani megnyilvánulás. Az ilyen hullámjellegű energialüktetés kiterjedése 860-szorosa az ultimatonok, az elektronok vagy az atomi egységek átmérőjének.
- energia (szellem~): 105:3.4 „az Anya-Fiú abszolút személyiségén keresztül az Egyetemes Atyához kapcsolódik”.
- energia (mindenségrendi ~): 105:3.4 „a Paradicsom Sziget abszolút mintáján keresztül az Első Forrás és Középpont gravitációs szabályozó hatalma alá tartozik.”
- energiabeviteli rendes pihenés: 27:1.2 a lények fizikai és szellemi energiával való feltöltődése.
- energia-pálya: 29:2.16 nevezik energia-sávnak vagy energia-vonalnak is, amely az egyik erőtér-központtól a másikig, vagy az egyik fizikai szabályozótól a másikig terjedő közvetlen energiakör. Ez egyedivé alakított erőtér-áram, amely elkülönül a tagolatlan energia szabadtérbeli mozgásaitól.
- energia sebessége: 15:8.3 „a kezdeti sebesség-felruházottság, levonva a mozgásban lévő tömeg jelentette fékezőhatást, hozzáadva a felsőbb-világegyetem élő energiaszabályozóinak működését, valamint a közeli, nagyhőmérsékletű vagy nagytöltésű testek fizikai hatását.”
- Energia-továbbítók: 29:4.4 a Fizikai Főszabályozók közé tartoznak. 29:4.27 Főként bolygóközi feladatokat látnak el. 29:4.28 Energia befogási és irányítási képességgel rendelkeznek. A fizikai energia harminc formájának több mint fele esetében szupravezetőként működnek. 29:4.29 Helyreállítják a helyi, elkülönített energia gyenge áramait, így a szállított üzenet tökéletesen „láthatóvá” és „hallhatóvá” válik. 29:4.30 Ők biztosítják a veszélyhelyzeti tájékoztatási vonalakat is. 29:4.31 A szerepük különösen nagy a nemlégző bolygókon történő értelmes élet fenntartásában.
- energia-valóságok (rejtett ~): 104:5.11 „a szellemi, az elme- és a mindenségrendi energia-valóság”.
- Ensza: 15:7.8 a mi kisövezetünk központjának neve. Épített világ, melyet hét szféra vesz körül. 15:14.7 Száz helyi világegyetemből áll, a székhelyét III. Uminornak hívják. „E kisövezet a harmadik a Szplandon nagyövezetben.”
- epikureusi bölcselet: Lásd → „Jézus korabeli nem zsidó bölcseletek”
- Eredetek Jelentősége: 28:6.2 harmadfajú szekonáfok, „akik képesek azonnal megmutatni bármit,” amire bármely lény keletkezésével kapcsolatosan a felsőbb-világegyetemi kormányzat Háromságot-elért Fiainak szükségük van. 28:6.4 Ők a hét felsőbb-világegyetemben lakozó emberek, angyalok és más lények hatalmas seregeire vonatkozó feldolgozott leszármazási adatok élő tárai.
- Eredeti Istenség: 116:7.5 „a paradicsomi Háromság”.
- eredeti minta angyal: 27:2.1 a szupernáf-vezető, a Paradicsom első angyala, aki az elsőrendű, a másodrendű és a harmadrendű szupernáf angyali személyiségek felett elnököl.
- eredeti valóság: 0:4.5 az Atya által létrehozott és fenntartott Valóság. Van istenivé tett és istenivé nem tett valóság. De a tér és az idő szempontjából is osztályozható (0:4.6).
- Erek: 78:8.9 sumér városállam, amely tagja volt a Kish központtal működő államszövetségnek. Ennek felbomlását követően – rövid ideig – irányító szerepet is betöltött a felbomlott szövetség államai között. 78:8.10 Miután az északi szuiták és guiták elfoglalták Akkádot, még harminc évig tartotta magát.
- erény: 16:7.6 „a mindenségrendi előrehaladás egyre magasabb szintjeinek elérésében megszerzett fokozatos tapasztalás valósága.” Igazságosság, összhang a mindenségrenddel, mely az ember életében „a jónak a rossz ellenében való következetes választásában jelenik meg”, s ilyenként az ember erkölcsi természetének bizonyítéka. 83:6.6 A legkiemelkedőbb emberi erény a szigorú önfegyelem, melynek fontos szerepe van az önmegtartóztatást igénylő párkapcsolati házasság fenntartásában. 16:7.10 A legfelsőbb szintű emberi erény pedig a mennyei Atya akarata megcselekedésének választása.
- erényes élet: 39:4.13 nincs anyagi jutalma. A teljesítés tudatosulása mély megelégedettséget biztosít az egyén számára, amely meghalad minden anyagi jutalmat.
- erkölcsi akarat: 101:6.3 erkölcsi természetű cselekedeteket eredményez és bizonyítja az erkölcsi személyiség létezését. Érvekkel „alátámasztott tudásra alapozott döntéseket foglal magába, melyeket bölcsesség emel magasabb szintre, és amelyeket vallásos hit szentesít.”
- erkölcsi evolúció: 95:3.2 a lelkiismeret és a jellem természetes formálódása, mely nem függ teljes mértékben a kinyilatkoztatástól. „Magas erkölcsi értékű fogalmak származhatnak az ember saját tapasztalásaiból is.” Az ember azért képes szellemi értéket és mindenségrendi látásmódot levezetni a személyes tapasztalataiból, „mert isteni szellem lakozik benne.”
- erkölcsi érzék: 16:7.1 a kötelesség felismerésének képessége, amely az emberi személyiségben eredendően benne rejlő emberelme-képesség, csakúgy, mint a tudományos kíváncsiság és a szellemi látásmód képessége.
- erkölcsi késztetés: 103:2.5 elme-erők, melyek működése mögött gyakran a Gondolatigazító áll.
- erkölcsi kötelesség: 103:5.1 „érzelmi alapú félelemből származik.”
- erkölcsi lény: 130:2.8 Az értelmes ember is ilyen, mivel „fel van ruházva a szellemi felelősség sajátosságaival és az örök továbbélés lehetőségével.”
- erkölcsi személyiség: 101:6.3 erkölcsi akaratú személyiség. A morontia személyiség és az igaz szellemi szintű személyiség előfutára. Lásd még → „erkölcsi akarat”
- erkölcsi természet: 103:2.3 közösségtudatot eredeztet.
- erkölcsi tudat: 101:9.5 azon erkölcstani és morontia értékek megnevezése, melyek tudatosítását az ember kötelességének érzi annak érdekében, hogy magát a viselkedése feletti ellenőrzéshez és irányításhoz tarthassa.
- erkölcsi tudatosság (igaz ~ megnyilvánulása): lásd → „szellemi hit (igaz ~ megnyilvánulása)”
- erkölcsiség: 112:0.11 „a más személyekkel alkotott kapcsolat viszonylagosságának tudatosulása”, mely „viselkedési szinteket azonosít és közöttük választás útján különbséget tesz.”
- erkölcsiség (emberi ~ ismérvei): 102:5.3 Képes értékek felismerésére.
- 102:5.3 „egy mindenható Szabályozót tár fel, egy szolgálni való Istenséget”.
- erkölcsiség (mindenségrendi ~): 39:4.10 A szabadság és a hűség viszonya. 117:4.8 Az embernek a Legfelsőbb Lényhez fűződő időleges viszonya képezi az alapját. „Ez a viszonylagos jó és rossz átmeneti felfogásán túlmutató erkölcsiséget jelent; olyan erkölcsiség ez, amely közvetlenül arra a tiszteletre épül, melyet az öntudatos teremtmény a tapasztalás által fejlődő Istenség iránti tapasztalásbeli elkötelezettségben táplál.” 110:3.10 A mindenségrendi erkölcsiség „annak tudatosítása, hogy az evolúciós ember és a kifejlődő Istenség egymásra van utalva.” Ez magába foglalja
a) a mindenségrendi létpolgárság örömmel fogadását, és
b) a Legfelsőbb Lény iránti fejlődési kötelezettség őszinte felismerését.
- erkölcsiség (társadalmi ~): 92:2.4 nem a vallás határozza meg. Az adott embercsoport erkölcsisége szabja meg a vallási formákat. 92:2.5 Az embercsoportok a vallásuk intézményét az erkölcseikhez és a hiedelmeikhez igazítják.
- erkölcsi választás: 103:2.7 rendszerint több-kevesebb erkölcsi ellentéttel jár együtt. Az első erkölcsi választások az önös késztetések és az emberbarátság ösztönzései között mennek végbe.
- erkölcs(ök): 82:2.1 a természet nem ismeri el, nem erkölcsben „gondolkodik”. 68:4.3 Az erkölcs összefüggésben van a szokással. 69:5.4 Az erkölcsöket nagyrészt azzal a szándékkal alakították ki, hogy „segítsék az embert abban, hogy a jelent alárendelhesse a jövőnek.” 68:4.2 Az erkölcsök már a kezdetektől abból „az erőfeszítésből táplálkoztak, hogy az ember elkerülje a fájdalmat és a megaláztatást, miközben gyönyört keres és hatalomra igyekszik szert tenni.” Az erkölcsi szokások az ember első társadalmi intézményei. A csoport az életét általuk igyekszik a tömeglét feltételeihez igazítani. 70:11.1 Az erkölcsök meghatározhatók úgy is, mint születőben levő rendszabályok és törvények. 70:11.6 Az erkölcsök „képezték a felhalmozódott tapasztalatok nyersanyagát, melyből később a kormányzó elmék megalkották az írott törvényeket.” 68:5.1 Az erkölcsök kifejlődésére meghatározó erővel bír a termőföld és az ember közötti viszony. 68:5.1 „Az ember földhasználati szaktudása, illetőleg önfenntartási módszerei, valamint az életszínvonala együtt eredményezik a népi viselkedési szokások, az erkölcsök összességét.” 68:4.3 „Az erkölcsöket már korán létrehozó és kikristályosító egyetlen dolog nem volt más, mint a holtak feltételezett féltékenysége arra, ahogyan az élők éltek és meghaltak; e hiedelem szerint a holtak szörnyű megtorlást vittek volna végbe azon élő halandók körében, akik az általuk még a húsvér testben töltött idő alatt tisztelt életviteli szabályokkal szemben óvatlan tiszteletlenséggel viseltetnek.” 84:7.3 Az erkölcsök a házasság és a család intézményének megszilárdítói. 82:3.1 A házasság az első társadalmilag szabályozott területek közé tartozott. 83:5.2 Az erős házassági erkölcsök párkapcsolat állandósítók. 68:4.6 „Az emberi történelem útját a levetett szokások és a feleslegessé vált társadalmi szokások szegélyezik; de egyetlen olyan polgárosodott társadalom sem tartott ki, mely levetette az erkölcseit, kivéve azt az esetet, amikor a jobb és alkalmasabb szokásokhoz való alkalmazkodás érdekében tette ezt.” 92:2.1 A kinyilatkoztatott vallás hatást gyakorol az erkölcsökre.
- erkölcsök (új házasság- és otthonerősítők): 84:7.4 1. Az új szerepű vallás tanításai. Eszerint a nemzés kiváltság, mivel fiakat ad az Atyának. Ezáltal mindenségrendi létpolgárok jönnek létre, és lehetővé válik az alapvető fontosságú szülői tapasztalás is. 84:7.5 2. A tudomány új szerepe. Általa lehetővé válik az önkéntes, emberi ellenőrzés mellett történő utódnemzés. 84:7.6 3. Az élvezet varázsa szintén hozzájárul a faji túlélés biztosításához. 84:7.7 4. A szülői ösztön erősödése segíti azon egyedek kizárását a szaporodás folyamatából, akikben nem elég erős a gyermekvállalás vágya.
- erkölcsös cselekedet: 16:7.10 azon emberi tett, melyet a legmagasabb értelmi szint jellemez, felsőbb célok vezérlik, és azon erkölcsi jelentéstartalmak megválasztásában megnyilvánuló igényes megkülönböztetés jellemzi, melyek e felsőbb célok eléréséhez szükségesek.
- erkölcsösség: 82:4.5 tabuként a nőnek, mint vagyontárgynak a védelmét szolgálta. Kezdetben a házas nőkre alkalmazták. Később a hajadonokra is, mivel a szűzlány az apa kereskedelmi tőkéjévé vált. Az erkölcsösség ára a menyasszonydíj lett, melyet az apának fizettek azért, hogy tiszta menyasszonyt nevelt. A lányokat sokszor évekre elzárták azért, hogy a szüzességüket megőrizzék.
- erkölcstan (európai ~): alapját a görög bölcselet és a páli istentan képezi.
- erkölcstani érzék: 81:6.25 erre nézve az ember számára javasolt a tisztán értelmi, tudományos fejlődési irány követése.
- erkölcstani érzékenység: 56:10.8 összhangon alapuló folyamat, amelyben az igazság felismerése és a szépség értékelése elvezet azon dolgok örök helyénvalóságának érzékeléséhez, melyek elősegítik az isteni jóság felismerését azokban a kapcsolatokban, melyeket az Istenség tart fenn minden lénnyel.
- erkölcstani kötelezettségek: 54:4.4 az egyén csak úgy élhet a jogaival és a szabadságaival, hogy a világegyetemek mindensége minden más lényének jogait és szabadságait tiszteletben tartja. E kötelezettségek velünk születettek, isteniek és egyetemesek.
- erkölcstani tudatosság: 27:3.1 ama jogok egyén általi felismerése, melyek más egyének és azok összessége létezésének velejárói.
- Erkölcstan-tolmácsok: 27:0.3 elsőrendű szupernáfok, akik 27:3.3 „felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtanak a Paradicsomra érkezőknek, mert segítik őket a fenséges lények számos csoportjához való igazodásban azon eseménydús időszakban, amely az állandó lakos besorolás elérésétől a Halandói Véglegesrendűek Testületébe való hivatalos felvételig tart.”
- erkölcstani eszmélés: 52:6.5 a „társadalmi testvériség” megvalósításának egyik eszköze. „Csakis az erkölcstani tudatosság képes leleplezni az emberi türelmetlenség erkölcstelenségét és a testvérviszály bűnös voltát. Kizárólag az erkölcsi érzék képes megbélyegezni a nemzeti irigység és a faji féltékenység rosszait. Csak az erkölcsi lények törekednek mindig az aranyszabály megélése szempontjából alapvető jelentőségű szellemi látásmódra.”
- erő: 0:6.2 általános kifejezés, mely érinti a szellemi-, az elme- és az anyagi területeket. 42:2.1 Közelebbről, gravitáció előtti energiaszakasz. 42:4.11 „Erőtani értelmezésben a nyugalomban lévő anyag által végezhető munka egyenlő az alkotórészeknek a paradicsomi indulástól számított összegyűjtéséhez szükséges energia, levonva az átmenet során legyőzött erők ellenállását és az anyagi részek által egymásra kifejtett vonzást.”
- erőszak: 70:1.1 a természet törvénye.
- erőtér: 0:6.2 a világegyetemben jelen levő egyenes irányú, vagyis anyagi gravitációra válaszoló anyag elektronszerveződési-szintje. 42:2.1 A gravitáció utáni energiaszakasz.
- erőtér-irányítók: 42:2.22 energiai folyamatszabályozók, akik jelenlétükkel az energiát bomlásra, rendeződésre vagy egységbe szerveződésre bírják. 42:4.3 Nagy gondot fordítanak arra, hogy az ultimatont az elektron pályájára és keringésére állítsák. Az erőtér szabályozására és összehangolására az ultimatonok szintjén való beavatkozás révén képesek.
- erőtér-irányítók (jellemzők): 116:5.14 Az „értelmi képességüket szüntelenül az anyagi szabályozás feladatának végzésére fordítják.”
- 116:5.14 Az energiaviszonyok és az anyagtömeg-mozgások fölötti fizikai uralom megszerzésére törekszenek.
- Erőtér-irányító Segítők: 29:4.4 a Fizikai Főszabályozók közé tartoznak, 29:4.15 és ezek rendjeinek, tartalékos állományának feladatot szabnak, 29:4.16 de az energiaszabályozás és átalakítás módszereit tanulmányozók számára oktatóként is szolgálnak. Az Orvonton felsőbb-világegyetem minden kisövezetéhez hárommilliót rendelnek belőlük. A felsőbb-világegyetemi számuk hárommilliárd.
- Erzsébet: 122:2.1 Keresztelő János anyja, Zakariás zsidó pap felesége.
- eskü: 70:11.3 A dalamatiai időkből származik. Általa próbálták a tanúvallomásokat megbízhatóbbá tenni. Hazugság esetén az eskü az egyén saját magára vonatkoztatott elátkozását jelentette. „Korábban az egyének nem tanúskodtak a saját csoportjuk ellen.” 89:3.5 Hajdan az is szokás volt, hogyha az ember érzelmi túlterhelésen ment keresztül, önmegtartóztatásra és önkínzásra tett esküt. Az ilyen eskük fokozatosan az istenekkel kötött szerződésekké váltak. Ezek alapján az emberek feltételezték, hogy a test gyötréséért cserébe az isteneknek valamilyen meghatározott dolgot kell cselekedniük. 89:6.3 Az emberek rabjaivá válhatnak a szükségtelen esküknek. A régi idők emberei minden fogadalmat szent dolognak tartottak. 89:7.1 Mózes kísérletet tett arra, hogy az ostoba eskük rossz következményeit a papoknak fizetendő pénzbeli megváltásra cserélje. Ilyen szükségtelen fogadalom volt az elsőszülött fiak feláldozására vonatkozó eskü is.
- esőcsináló (időjárás-sámán): 90:2.6 Az időjárás szabályozása – különösen a gazdálkodó népek körében – sok korai varázslásnak volt a tárgya. Az ősök hittek a sámán esőcsináló erejében. Ha nem tudott a kudarcára hihető magyarázatot adni, akkor megölték.
- Estcsillag: Lásd → „Ragyogó Estcsillag”
- eszkimók: 81:4.9 A mai eszkimók az andonfiak és a kék emberfajta keverékét alkotják. A legjobban ők és a lappok őrizték meg az andoni fajta csontozatát. 64:2.5-2.7 Az eszkimók a nyugat felé tovább vándorolt andonfi eredetű foxhalli népek leszármazottai. 70:1.2 Mivel az andonfiaknak korán megtanították az aranyszabályt, ezért e leszármazottak „jobbára mentesek az erőszakos és kibékíthetetlen ellentétektől.” 65:2.7 „Az emberi fajnak ma már nincsenek a békák és az eszkimók közé eső élő ősei.” 86:5.1 Az eszkimók „hisznek abban, hogy a természetben mindennek van szelleme.” 92:6.1 Korábban csak halvány fogalommal bírtak az Istenről. Azonban hittek a kísértetekben és a halál utáni továbbélésben. 86:5.17 Az eszkimók azt is gondolják, hogy az ember testből, lélekből és névből áll. 87:2.3 Hitük szerint, a halált követően a lélek három napig a testtel marad.
- eszköz: 112:2.8 „Az emberi tapasztalásban minden nem-szellemi dolog, a személyiséget kivéve, egy-egy eszköz valamilyen célra.”
- eszme (eszmék): 111:4.10 „foganhatnak a külső világból származó hatásoktól”. Az eszmék elterjedése nem tudja visszaszorítani a szegénységet, a válásokat, a háborúkat és fajgyűlöletet. Erre csak az eszményképek széleskörű elterjedése képes. 111:6.7 Az anyagi tudás gyarapodása lehetővé teszi az eszmék jelentéstartalmainak jobb értelmi megbecsülését. Lásd még → „eszménykép(ek)”
- eszme ereje: 92:3.3 nem az eszme igazságtartalmában rejlik, hanem abban, hogy képes-e elegendő vonzerőt gyakorolni az emberekre.
- eszme-minta: 118:3.7 Az eszme valósága.
- eszme-minta (jellemzők): 118:3.7 „nem tartalmaz teret.”
- eszményelvű: 103:6.14 „A szellemi szint felé különösképpen hajló bölcselet”, mely könnyen rejtelemközpontúvá válhat.
- eszményelvűség: 3:5.11 „az isteni megközelítésének felfogása”. Ott van tere, ahol „a jóság és a szépség csak viszonylagos, és amely környezet a jobb dolgok eltántoríthatatlan elérésére késztet.”
- eszményelvűség próbája: 71:4.17 „képes-e egy fejlett társadalom fenntartani a harckedvelő szomszédai minden támadása ellen védelmet nyújtó katonai készültséget anélkül, hogy e katonai erőt önző nyereségvágyból vagy nemzeti önigazolásból más népek elleni támadásokra használná?”
- eszményi emberi állapot: 98:2.12 „az, amelyben a bölcseletet, a vallást és a tudományt értelmes egységgé kovácsolja össze a bölcsesség, a hit és a tapasztalat együttese.”
- eszményi élet: 110:3.4 „szeretetteljes szolgálat, s nem félelmekkel teli nyugtalanság.”
- eszménykép: 81:6.27 „az emberi műveltséget az egyik szintről a másikra ténylegesen kiemelő és továbbvivő energia a szellemi eszményelvűség.” 103:5.9 Az ember hisz az eszményképei emberfeletti eredetében. 103:4.3 Az „ember legfelsőbb rendű erkölcsi eszményképei nem szükségképpen rokonok az Isten akaratával.” 84:7.8 A kertészettel és mezőgazdasággal foglalkozó család eszményképét Ádám és Éva mutatta be az Urantián. 83:6.6 A párkapcsolati házasság az ember nemi evolúciójának célja és eszménye. 83:8.6 A házasság az embernek az időben megvalósítandó legfelsőbb eszményi álma. A házasság eszményképe „az emberi boldogság érdekében állapotszerű törekvésre csábítja a fejlődő emberiséget.” 83:8.2 Mivel a férj és a feleség egyesülése az otthont létrehozó házasságban anyagi működés. S mivel az emberi igyekezet más útjai is eredményezhetnek szellemi fejlődést az ember számára, ezért a házasság nem tekinthető szükségszerűen szent dolognak. 83:8.4 A házasság ember által történő felbonthatóságának ténye azt jelzi, „hogy Istenség nem vesz részt az ilyen egyesülésekben.” 83:8.7 Ha a házasság eszménye a családi élet jövőbeli céljának megjelenítése, akkor az eszményképek nem mások, mint jövőben elérendő emberi célok jelenkori megjelenítései. 84:7.25 A családi élet fejlődő eszményképei egyre inkább annak felismeréséhez vezetnek, hogy egy gyermek világrahozatala „az emberi lét legmagasabb szintű felelősségével jár.”
- eszménykép(ek) (jellemzők): 87:7.1 Akkor bír ösztönző erővel, ha egy állandósuló jelképrendszeren keresztül fejeződik ki, és a megvalósulás érdekében táplálni és erősíteni tudja az érzelmeket.
- 111:4.10 Csak a benső világ alkotóterében születhet.
- 111:4.10 Az elterjedésük képes fokozatosan visszaszorítani a szegénységet, a válásokat, a háborúkat és fajgyűlöletet.
- 111:6.7 Az anyagi tudás gyarapodása lehetővé teszi az értékeinek jobb értelmi megbecsülését.
- 52:7.5 Ilyen lehet a társadalmi testvériség és a szellemi egyenlőség is, melyek egymást erősítik, együtt járnak.
- 103:9.9 A fejlődő ember számára meghatározók az igazság és a szeretet eszményképei.
- 54:3.1 Az emberiség számára eszménykép a szabad akarat is.
- 69:8.11 A társadalom számára eszménykép az egyetemes szabadság.
- 69:9.7 A társadalom számára eszménykép az egynejűség. Lásd még → „eszme (eszmék)”
- eszménykép(ek) (isteni és szellemi ~): 92:7.5 A legfelsőbb rendű jelentéstartalmak, értékek és igazodási mércék az emberek számára. 91:5.1 Megragadásukra az Istenség imádása útján törekszik az ember. 100:5.3 Az eszményképek legfelsőbb szintű fogalmaihoz való gyakorlati hűség az Isten-tudat lelki, érzelmi és szellemi megélését eredményezi.
- eszménykép keresése: 103:5.7 „az Istenszerűvé válásra való törekvés” folyamatos, az embert a halál után is jellemzi.
- Európa: 80:3.8 Kr.e. 13000 évvel az esőt hozó szelek észak felé tolódásával a füves területeit fokozatosan erdők borították be. Az erdők terjedése a pusztai vadászokat a folyóvölgyekbe és a tengerpartok felé kényszerítette. Az éghajlat megváltozása e vadászokat arra késztette, hogy fokozatosan pásztorokká, és részben halászokká, földművesekké váljanak.
- evangélium tanításának buktatója (Melkizedek hiterjesztők kudarca Mezopotámiában és Arábiában): 95:1.8 Az erkölcsök átalakítására való törekvés nem válthatja fel az Egyetemes Atya valóságára vonatkozó igazság hirdetését. 95:7.3 „Ha Jézus követői komolyabban vették volna azt a parancsát, hogy »menjetek a széles világba és terjesszétek az örömhírt«, és ha az evangélium hirdetésében engedékenyebbek, a maguk által kiagyalt járulékos társadalmi követelmények tekintetében kevésbé szigorúak lettek volna, akkor sok vidék, köztük Arábia is, boldogan fogadta volna el az ács fiának egyszerű evangéliumát.” Lásd még → „Nabodad”
- Eventod: 119:5.2 Jézus az ötödik teremtményi alászállása során ezen a néven tevékenykedett az Uverszán, mint felemelkedő halandó. Lásd még → „teremtményi megtestesülések-alászállások (Jézusé)”
- evolúció: 100:3.7 „mindenségrendi növekedési eljárás.” 65:6.10 Az élőlénytani fejlődés mellett létezik az értelmi, a társadalmi, az erkölcsi és a szellemi evolúció is, melyek szintén függnek a hét szellem-segéd és a fizikain túli szinteken működő társaik megnyilvánulásaitól. 102:3.14 Az evolúció „azon van, hogy az Istent az emberhez hasonlóvá tegye”. 115:2.3 Az evolúció teljes terve a tapasztalási szinteken „a lehetségességeknek a ténylegességekké való alakulásán alapul”, és összefügg a tér-, az elme- és a szellempotenciál területeivel. Lásd még → „mindenségrendi evolúció célja”
- evolúció (erkölcsi ~): lásd → „erkölcsi evolúció”
- evolúció (élőlénytani ~): 86:2.1 A fájdalom és a szenvedés lényeges tényező az ember és a társadalom evolúciójában. 81:5.1 Az evolúció és a műveltség ok-okozati viszonyban van. „Az evolúció a műveltség hiányában is haladhat előre, de a művelt és polgárosodott társadalom nem virágzik ki a megelőző faji fejlődés kellő háttere nélkül.” Rövidebb időszakot alapul véve, a szerves törzsfejlődés a társadalom műveltségének hanyatlása közepette is végbemehet. „Az ádámi adomány javította az emberfajták agyi teljesítőképességét, s ezáltal nagymértékben gyorsította a természetes evolúciós folyamatokat.” 49:1.4 Az emberi evolúció az emberi fejlődés szabálya folyamatban megnyilvánulva. 65:0.7 Az evolúció „mindig célirányos és sohasem véletlenszerű.” 65:8.6 „Amint a fizikai feltételek megértek, hirtelenül elmei evolúciós folyamatok mehetnek végbe; amint az elme kedvező állapotot ér el, hirtelenül szellemi átalakulások történhetnek”. 81:1.3 Az evolúció „néha talán lassú, de roppant hatékony.” 81:0.1 Késleltetni lehet, de megállítani nem.
- evolúció (fizikai ~): 116:5.15 A világegyetemek esetében kapcsolatban van a mindenségrendi energia és a szellemi felügyelet alá tartozó elme-elvek egyensúlya közötti összhang megteremtésével. A „nagy világegyetem teljes evolúciójának lényege az energia-szabályozó elmének és a szellem összehangolta értelemnek a személyiség-egyesítése, és ez a Legfelsőbb mindenható hatalmának teljes megjelenésében nyilvánul meg.”
- evolúció (fölérendeltség evolúciója): 112:2.15 A sajátlényeg és a környezet szabályozásának kiteljesedése.
- evolúció (részek evolúciója): 116:6.6 Az egész célirányos növekedésének tükröződése a részekben.
- evolúció (társadalmi ~): 86:2.1 a fájdalom és a szenvedés lényeges tényező az ember és a társadalom evolúciójában. 82:0.1 A társadalom evolúciójának a házasság az alapja. 71:2.8 A társadalom evolúciója „nem egyből hoz páratlan tökéletességet, hanem inkább viszonylagos és fejlődő gyakorlatias igazodással jár.” 81:1.3 Az evolúció „néha talán lassú, de roppant hatékony.” 81:0.1 Késleltetni lehet, de megállítani nem.
- evolúció (vallási~): 87:0.2 első lépcsőfoka a félelmen alapuló kísértetszellem-félés volt. 92:6.19 Mivel az ember evolúciós teremtmény, ezért a magasabb szintű, kinyilatkoztatott igazságot is csak fokozatosan, evolúciós módszerek útján tudja befogadni.
- evolúciós anyagi élet (elme előtti): 65:0.1 három teremtő tényező összehangolt működése. A „Fizikai Főszabályozók előkészítő munkájából, valamint a Hét Tökéletes Szellem életátviteli segédkezéséből és a kirendelt élethordozók tevékeny segédkezéséből áll össze.” Munkájuk eredményeként fejlődik ki az élő szervezet fizikai elmeképessége.
- evolúció (anyagi-élet ~s jellemzői): 118:8.1 Először gépies, majd elme által megelevenített, végül a személyiség-adomány befogadását követően szellem-vezéreltté válhat.
- evolúciós emberfajták: 51:4.8 az a rendeltetésük, hogy egymással keveredjenek, majd pedig felsőbbrendűvé váljanak az ádámi utódokkal való összeolvadás által. 51:4.4 A hat színes emberfajta kifejlődése lehetővé teszi a különféle emberi potenciálok kifejeződését. 51:4.1 A világok első, meghatározó fajtája a vörös ember, 51:4.2 mely értelmi és szellemi képességeit tekintve az utoljára megjelenő fekete emberfajta felett áll. 51:4.2 Azonban a halandói termet csökkeni szokott a vörös embertől az indigóig bezáróan. 51:4.3 Amely világon mind a hat faj jelen van, ott az első a vörös, a harmadik a sárga, az ötödik pedig a kék. Ezek a felsőbbrendű fajták. A második, a negyedik és a hatodik az alsóbbrendű fajták. Ők a narancs, a zöld és a fekete fajta. 51:4.4 A színes emberfajták kifejlődése a vörös ember eredeti felruházottságainak csökkenésével jár. 51:4.3 A másodrendű emberfajtákat sok bolygón kiirtották. 51:4.6 A visszamaradottabb fajtákat rabszolgaként alkalmazzák a korai időkben. A tapasztalatok szerint a vörös és a sárga fajta ápolhat testvéri kapcsolatokat. A vörös általában leigázza a narancsszín fajtát, a sárga a zöldet, a kék pedig a feketét. 49:4.2 A három agyszelvényű lények bolygóin gyakran csak a 3 elsőrendű faj képviselői találhatók meg. 49:4.3 A három agyszelvényűek látása és hallása a miénknél fejlettebb. Minden evolúciós emberfajta átlagosan 12 fizikai érzékkel van felruházva. 49:4.4 A gyermekek rendszerint egyesével születnek. 49:4.6 Az emberi lények élettartama a bolygói fejlettségtől függően 25 évtől 500 évig terjed. 49:4.7 A lények egymás közötti és egymással szembeni csoportalkotási hajlamát csak a fokozatos szellemi átlényegülés képes módosítani. 49:4.8 A személyes vagy a különböző fizikai különbségektől eltekintve, a különféle halandói rendek elmebéli élete és halál utáni létpályája nagyon hasonló. 51:4.2 Urantiai eltérés, hogy itt az óriások váratlan fajtái jelentek meg a zöld és a narancsszín emberfajták között. 51:4.3 E színfajták az Urantián kipusztultak, illetve a többi fajtával keveredtek el. Hasonlóképpen kipusztult a kék ember is, a maradékaik az összeolvadt „fehér fajtában” maradtak fenn. 51:4.4 Az emberi fajták összeolvasztása az Urantián nem járt sikerrel a Bolygóherceg lázadása, valamint Ádám és Éva vétke miatt.
- evolúciós fejlődés: 56:7.1 együtt jár az Istenségnek az értelmes teremtmények számára történő egyre jobban kiteljesedő kinyilatkoztatásával. 55:0.1 Kiteljesedése a fényben és életben való megállapodás.
- evolúciós jellegű tudás: 101:6.4 „a teremtményi tudat legkezdetlegesebb formája”, „az ős-sejtanyagi emlékek felhalmozódása”.
- evolúciós küzdelem: 54:2.3 „célja a fény és élet állapotának elérése mind egyénileg, mind pedig csoportosan.”
- evolúciós nyugvópont: 106:2.3 a nagy világegyetemben fokozatosan terjed ki a Teremtő istenségek erők felett megszerzett tökéletes uralma révén, mely a tér-idő teremtésrészek evolúciós nyugvópontra juttatását és biztos egyensúlyba hozatalát eredményezi. Ez a Hétszeres Isten élményelvi (beteljesülő) hatalmának virágzása. „Magába foglalja az isteniség-elérés teljes sorát a térben és időben, az Egyetemes Atya küldötte Igazítótól a paradicsomi Fiak élet-adományaiig.”
- evolúciós szeráfok: 40:1.1 az őrangyal-szeráfok az idő felemelkedő halandói mellett szerzett tapasztalatokon és a számukra végzett szolgálaton keresztül nyerik el a felemelkedő fiúi besorolást. A Paradicsomot a Szerafingtonon keresztül érik el, közülük sokan még a Halandói Végleges Testületbe is bekerülnek.
- evolúciós ugrás: 65:2.9 „Az ember előtti törzsfejlődésben talán a legnagyobb ugrás akkor következett be, amikor a hüllőből madár lett.”
- evolúciós világ: 49:0.2 ahol túlélői besorolású halandók élnek.
- Ezékiel: 97:8.3 héber látnok, aki „a jámborság-szolgálaton keresztüli megszabadulást hirdette”. 97:10.7 Ezékiel bölcs volt, mivel nem az intézményesített vallás csoportos működési módszerének elpusztítására, hanem annak átalakítására törekedett. A személyes erkölcsi felelősség megtartása mellett a szertartás felsőbbrendűvé tételén munkálkodott.
- Ezra (1): 97:8.3 héber látnok, aki „a törvény megtartása által ígért jólétet.”
- Ezra (2): 130:8.2 Szirakuzai fogadós. Jézus segített neki, hogy megtalálja „Istent és a lelki békéjét.” Később egy áttért, jómódú görög férfival együtt építtette meg az első keresztény templomot Szirakuzában.
- Ezraeon: 123:0.4 József és Mária barátja. Az ő hajóján indultak el Alexandriából Joppába a gyermek Jézussal együtt Kr.e. 4. nyarán.

„É”
- Édenkert: 51:6.2 a Bolygóherceg székhelyvárosa mellett az adott világ második műveltségi központja. 51:6.1 Az első időkben a bolygók kertjei az ipari fejlődés és a kereskedelmi kapcsolatok központjai. Később, a lakott világok többségén korszakokon át megmaradnak mint műveltségi központok, és a bolygó elvi irányításának és gyakorlatának társadalmi mintái. 51:6.4 Rendszerint az első Ítélkező Fiú megérkezését követően olvad össze a Bolygóherceg központjával. 51:6.5 Együtt, és a hagyomány kényszerítő ereje révén fejtenek ki hatást az adott világ polgárosodott társadalmára.
- Édenkert (az első Kert az Urantián) : 73:3.1 egy hosszú, keskeny félsziget, amely a Földközi-tenger keleti partjaitól nyugati irányban nyúlt be a vízbe. 73:3.4 A partvonala magasan a vízszint fölött húzódott, a szárazföldhöz kapcsoló földnyelve pedig negyvenhárom kilométer széles volt a legkeskenyebb pontjánál. 73:3.3 Egyenletes hőmérsékleti viszonyokkal rendelkezett, viszonylag kevés csapadékkal, amit az öntözőcsatornák kiterjedt hálózata ellensúlyozott. 73:3.4 A félsziget főfolyóját – mely a mezopotámiai síkságra ömlött ¬– négy, a félsziget part menti dombjain eredő mellékfolyó táplálta. 73:4.1 Elnevezése az Anyagi Fiaktól ered, akik ezzel Edentiára, a csillagvilági központ virágzó szépségére és növénytani értékeire utalnak. A madarakon kívül nem engedtek szabadon élő vadállatokat a félszigetre. 73:4.2 Erről és a terület védelméről a félsziget tövében épített nagy téglafal gondoskodott. 73:4.1 A pásztorkodás a félsziget előtti szárazföldön folyt. A Kert területén nem öltek le állatot. 73:4.3 A főfal előtt építettek egy kisebb falat is. A kettő közötti területen mindenféle vadállat megtalálható volt, mely a Kert további védelmét szolgálta. A két főfal közötti területet tizenkét egységre osztották. Ezeket fallal védett utak kötöttek össze, melyek a Kert tizenkét kapujához vezettek. 73:4.4 A Kert kialakítási munkái során csak önkéntes munkásokat foglalkoztattak. 73:5.1 A Kert szentélye, az Egyetemes Atya kőtemploma a félsziget közepén állt. „Ettől északra hozták létre az igazgatási központot; délre építették fel a munkások és családjuk otthonait; nyugatra a várt Fiú oktatási rendszerében működtetendő tanodák számára jelöltek ki helyet, míg az »Éden keleti részén« építették fel az ígért Fiúnak és közvetlen leszármazottainak szánt otthont.” Az Édent egymillió ember számára tervezték. 73:5.2 Ádámék érkezése előtt a Kert készültségi szintje huszonöt százalékos volt, ami több ezer kilométernyi öntözőcsatornát, húszezer kilométernyi kövezett utat és ötezernél több téglaépületet jelentett, maximum hét épületből álló lakóegyüttesekben. 73:5.6 Ekkor a Kertnek még csak a húsz százalékát művelték. 73:5.4 „Még az ádámi rendszer összeomlása előtt fedett, téglából rakott szennyvízelvezető rendszert építettek, mely a falak tövében haladt és a Kert külső vagy kisebb falán másfél kilométerrel túl ömlött az Éden folyóba.” 73:7.1, 74:0.1, 76:5.5 Kb. Krisztus előtt 31 ezer évvel ezelőtt fokozatosan a Földközi-tengerbe süllyedt.
- Édenkert (a második Kert az Urantián): 78:1.3 „a Tigris és az Eufrátesz folyók által határolt háromszögben helyezkedett el”. (75:5.9) 76:1.3 Északról a két folyó közötti déli területet kilencven kilométer hosszú fal védte. 78:1.3 Az ádámfi műveltség legfőbb központja volt. Ez tekinthető a nyugati és az indiai polgárosodott társadalom bölcsőjének. 78:2.3 A polgárosodott társadalmi rendje nem kifejlődött, hanem mesterséges szerkezet volt, így a leépülése elkerülhetetlenül végbement. 78:2.4 Az ádámi műveltség „a gépi eszközök használata terén nem jelentett fejlett szintet”. 78:5.1 A Kert műveltsége húszezer évig fennmaradt. Kr.e. 15 000-ig azonban folyamatosan hanyatlott, egészen a szetfi papság újjáéledéséig.
- Édenkert műveltsége (második kert): 76:3.8 megalkották a harmadik ábécéjüket és magas színvonalú írástudományt, fémművességet, fazekasságot és szövőmesterséget tartottak fenn.
- Édenkert tanodái: 51:6.4 „rendszerint a gyakorlati mesterségeknek, az alapvető értelmi felkészítésnek, a társadalmi műveltségnek, a gazdasági fejlődésnek, a kereskedelmi kapcsolatoknak, a testedzésnek és a polgári kormányzásnak szentelik.”
- Édenkert (az első Kert) törvényei: 74:7.12 a dalamatiai szabálygyűjteményeken alapulva hét fő cím alá lettek besorolva.
„74:7.13 1. Az egészség és az egészségtan törvényei.
74:7.14 2. A Kert társadalmi rendszabályai.
74:7.15 3. Az üzleti és kereskedelmi irányelvek.
74:7.16 4. A tisztességes játék és versengés törvényei.
74:7.17 5. A családi élet törvényei.
74:7.18 6. Az aranyszabály polgári törvénytára.
74:7.19 7. A legfelsőbb erkölcsi törvény hét parancsolata.” 74:7.20 Ez utóbbiak különböztek a dalamatiai hét parancsolattól.
- éghajlat: 81:1.1 Ádám kora után harmincötezer éven át meghatározó tényező volt Délnyugat-Ázsiában a polgárosodott társadalom kiépülése szempontjából. 81:1.3 A változása bírta rá az eurázsiai embert arra, hogy felhagyjon a vadászattal és pásztorkodni, valamint gazdálkodni kezdjen. 81:3.1 A nagyjából Kr.e. 12 000-ben elkezdődött éghajlatváltozás, amely a füves turkesztáni vadászmezők átalakulását okozta, az ipar és a kezdetleges kézművesség fejlődéséhez vezetett.
- égi mesterek: 30:3.1 a hét önkéntes telepes csoport egyik rendje. 30:3.6 A hét felsőbb-világegyetemben mindenütt szolgálnak. Felemelkedőként a helyi világegyetemi morontia létpályán találkozhatunk a képviselőikkel. 44:0.1 De működnek a fényben és életben megállapodott szférákon is. Ők a morontia és az alsóbb szellemi területek főművészei. 44:0.3 Kiválasztott és kiképzett csoport. „E mesterek eredeti tanító testületét egykor a Végtelen Szellem jelölte ki a Hét Tökéletes Szellemmel együttműködésben, s e testület hétezer havonai oktatóból állt, mégpedig ezer oktató esett a mesterek hét osztályának mindegyikére.” 44:0.13 Ezen oktatók a Havonáról jöttek, ahol rendelkezésre áll a szellemművészet minden mintája. 44:0.4 Bármely isteni fiúi besorolás alatti lény jelentkezhet e testületbe felvételre, melynek legrövidebb létpályája nem lehet kevesebb ezer felsőbb-világegyetemi évnél. 44:8.1 Segítik a halandó fajok természetes tehetséggel felruházott egyedeit is a fejlődés bolygói angyalainak felügyelete alatt. 44:8.3 E szellemi mesterek soraiban a tehetség számít, nem a származás. 44:0.5 Hét főbb tevékenységi osztályban működnek.
„44:0.6 1. Égi zenészek.
44:0.7 2. Mennyei előadóművészek.
44:0.8 3. Isteni építők.
44:0.9 4. Gondolatrögzítők.
44:0.10 5. Energia-átalakítók.
44:0.11 6. Formatervezők és díszítők.
44:0.12 7. Összhangmunkások.”
- égitestek egymásra hatása: 57:64 „Ha az égitestek mérete és sűrűsége hasonló, akkor összeütközések alakulhatnak ki. Ám ha a két hasonló sűrűségű égitest méretkülönbsége viszonylag nagy, akkor, amennyiben a kisebbik fokozatosan megközelíti a nagyobbat, a kisebbik égitest összeroppanása akkor következik be, amint pályájának sugara a nagyobbik égitestének a két és félszerese alá csökken.” 57:6.5 A Szaturnusz gyűrű is így alakult ki, melyet az egykori mellékbolygójának törmelékei alkotnak. De a Jupiter egyik holdját is a törmelékké válás veszélye fenyegeti.
- égitestek eredete: 15:5.2-15:5.14 közel száz különböző nap- és bolygókeletkezési mód létezik, melyek közül a tíz leggyakoribb a következő
15:5.3 1. Egyközepűen szűkülő gyűrűk: alapjuk egy hatalmas központi nap, melyet számos óriási felhő vesz körül gyűrűalakzatot képezve, s melyeknek körben elhelyezkedő anyaga folyamatosan sűrűsödik.
15:5.4 2. Forgó csillagok: olyan napok, melyeket az igen forró gázok alkotta nagy anyakerék dobott ki magából, és nem gyűrűként repültek ki, hanem jobb- és balforgású egyedekként. E forgó csillagok között vannak nem csavarvonalú csillagköd eredetűek is.
15:5.5 3. Gravitációs robbanásból származó bolygók: Eredetük a csavarvonalú vagy küllős csillagködből megszülető nap, amely nem csak sok gázt tartalmaz, hanem gyakran messzire kirepül a térben. Lehűlés és a gáz kicsapódása után egy közelben lévő hatalmas anyagtömeg, roppant nagy nap vagy a tér egy sötét szigete körül kezd keringésbe. E nagyobb test gravitációs vonzása árapály-erőket kelt benne, mely a rázkódások olyan sorozatát indítja el, ami különböző méretű anyaghalmazok napkitörésszerű leszakadását eredményezi. A leszakadt anyagok a gravitációs-szökési körzethatáron túljutva, és a jelenségben érintett két égitest egyike körül biztosan kiegyensúlyozott keringési pályára állnak. Később a nagyobb anyagcsoportok is egyesülnek és a kisebb tömegeket magukba vonják. A kisebb rendszereket alkotó, szilárd tömegű bolygók közül sok így keletkezett. A mi naprendszerünk eredete is ilyen.
15:5.6 4. Központhagyó leánybolygók: Az óriás napok egy adott fejlődési szakaszában, amikor a forgási szögsebességük nagymértékben felgyorsul, nagy anyagtömegeket szórhatnak ki magukból, melyek összeállva és a napszülő körül keringve, kisebb világokat hoznak létre.
15:5.7 5. Csökkent-gravitációjú szférák: A határméreti nagyságot elérő nap szükségképpen szétesik, hacsak nem lassul a forgása. A bekövetkező naphasadás által új, kettős csillag születik. E hatalmas kitörés melléktermékeként pedig számos kisebb bolygó keletkezhet.
15:5.8 6. Összehúzódó csillagok: A kisebb rendszerekben a legnagyobb külső bolygó magához vonzhatja a szomszédos világokat, míg a naphoz közelebb eső bolygók megkezdik végső útjukat a napba. Egy naprendszer ilyen vége két szomszédos, ám nem egyenlő nagyságú napot eredményez. „Az ilyen végromlások a felsőbb-világegyetem peremét alkotó csillaghalmazok esetét kivéve ritkák a felsőbb-világegyetemben.”
15:5.9 7. Halmozódásos szférák: A térben keringő hatalmas anyagtömeg részét képező kisebb bolygók lassú tömeg felhalmozás útján jönnek létre, s gyarapodhatnak meteorok becsapódásával is.
15:5.11 8. Kiégett napok: A tér sötét szigeteinek némelyike kiégett, magányos nap, melyek már az összes, rendelkezésükre álló tér-energiát kiadták magukból. Nagy anyagsűrűséggel bírnak, és sok időre van szükségük ahhoz, hogy újratöltődve felkészülhessenek a világegyetemi működés következő köreire valamely ütközés vagy ezzel egyenértékű, életre keltő történés által.
15:5.12 9. Ütközésből származó szférák: Az ütközés, a sűrűbb halmazokból álló vidékeken gyakori. Az ilyen csillagászati méretű átrendeződést óriási mértékű energiaváltozás és anyagátalakulás kíséri. „A halott napokkal való ütközés különösen nagy hatással van a messze ható energialüktetések kialakulására. Az ütközésből származó tömegrészek gyakran a halandók által lakható bolygók kialakulásának anyagi magját alkotják.”
15:5.13 10. Épített világok: „különleges cél érdekében terv és előírás szerint” épült világok, 15:7.1 melyeket felhatalmazott személyiségek népesítenek be. Saját világítással és fűtéssel rendelkeznek. „Mindegyiknek van hő nélküli fényt kibocsátó napja”. 15:7.3 Az épített világok segédszférái ugyancsak épített szférák.
- égi zenészek: 44:0.6 az égi mesterek közösségébe tartoznak. 44:1.2 A mennyei összhang előállításával foglalkoznak a következő szellemerők átalakítása révén.
„44:1.3 1. Szellemi hang – szellemáram-megszakítások.
44:1.4 2. Szellemi fény – a morontia és a szellemi területek fényének szabályozása és tartalmasabbá tétele.
44:1.5 3. Energia-ütköztetések – a morontia- és a szellemenergiák szakszerű irányítása révén előállított dallam.
44:1.6 4. Szín-összhangzások – a morontia színárnyalatok dallama; az égi zenészek nyújtotta teljesítmények közül ez a legrangosabb.
44:1.7 5. A társult szellemek összhangja – a különféle morontia- és szellemlény-rendek összerendeződése és társulása önmagában is fenséges dallamokat kelt.
44:1.8 6. A gondolat dallama – a szellemi gondolatok elgondolása oly tökéletes is lehet, hogy Havona-dallam előtörését eredményezi.
44:1.9 7. A tér zenéje – a más szférák dallamai megfelelő behangolást követően foghatók a világegyetemi híradási körökön.”
- élelem: 88:1.3 szintén válhatott bűvtárggyá. Az első élelem bűvtárgy az alma volt. Levante népei sohasem fogyasztották. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.
- élelmezési és anyagi jóléti tanács: 66:5.1 A kaligasztiai százak egyik tízfős szakértő csoportja. 66:5.2 A vezetőjük Ang volt. Feladatul kapták az élelmiszertermelés, a vízgazdálkodás és a ruházkodás terén való segédkezést az emberi faj anyagi haladásának támogatása érdekében.
- élet: 36:6.1 Egyszerre anyagi és szellemi, 42:1.1 de a szellem a lényege. 42:1.5 Az Egyetemes Atya és az ő társ-Teremtő személyiségei adományozzák. 99:7.1 Az emberek által megélt „életnek egyre több értelmet nyerve kell folytatódnia”.
- élet (meghatározás): 36:6.3 Az élet egy „minta szerint rendezett vagy más módon különvált – anyagi, elme- vagy szellemi – energiarendszer lendülete.”
- 112:1.13 Az élőlény és annak környezete között végbemenő folyamat.
- élet (jellemzők): 36:6.2 Élet csak életből fakadhat.
- 36:6.3 Csak a Szellem adhatja a kezdeti életszikrát.
- 36:6.6 Nem érzékeny a gravitációra.
- 36:6.7 Az Atyától a Fiún keresztül és a Szellem révén áramlik.
- 112:1.14 Folyamat.
- 112:1.14 „az élő szervezetre jellemző és az adott környezet által meghatározott válasz-mintákat igyekszik alkotni és létrehozni.”
- 112:1.14 Az irányító mintája befolyásolja az élő sajátlényeg céljának kiválasztását.
- 130:4.7 Alkalmazkodás „a világegyetemi helyzetek követelményeihez és lehetőségeihez”.
- élet (földi élet célja): 81:6.28 Kezdetben a létért folyt, a XXI. században az életszínvonalért, „holnap pedig a minőségi gondolkodásért, az emberi lét eljövendő földi céljáért.”
- élet (ember fizikai élete): 112:2.20 „az anyagi élethordozó folyamatos működésétől, az energiák és az értelem közötti folyamatos egyensúlyhiánytól függ”.
- élet (igazi ~): 112:0.1 A kezdete az emberben lakozó Gondolatigazítóval való örök egyesülés. Egyben a felemelkedői lét és a végleges rendű lényként megélendő küldetés kezdete.
- élet (növényi és állati): 101:2.9 az élet a természetben az anyag és az energia bizonyos körülmények között megjelenő élő, folytonos formája. 36:6.5 Az élethordozóktól kapott alacsonyabb rendű élet a halál után nem tér vissza az élethordozókhoz, mivel az eltávozó élet nem foglal magába önazonosságot, sem pedig személyiséget. „Létezése során és az anyagi testben való tartózkodása alatt változáson ment keresztül; energia-evolúción esett át, és csak mint a világegyetem mindenségrendi erejének része él tovább”.
- élet eredete: 130:4.7 A személyiséggel bíró életet az Egyetemes Elme cselekedete (a harmadik személyű Isten), valamint az Egyetemes Atya (az első személyű Isten) megelevenítő szellemszikrája hozza létre.
- élet értéke: 130:4.7 Azáltal nyilvánul meg, hogy a személy a fokozatos előrehaladást választja, „egészen az Isten-tudatos magasságokig.”
- életfelfogás: 101:7.4 létezik vallásos és nem vallásos életfelfogás. A kettő közötti különbség a felismert értékek természetében, szintjében és a hűségelemek tárgyában van.
- élethordozó-átalakítási főangyal-bizottság: 65:1.6 tíz személyiségi rendből tevődik össze. A csoport vezetője a főangyalok főnöke, aki a tisztségét Gábriel felhatalmazása és a Nappalok Elődeinek engedélye alapján tölti be. A megfelelő körre való rákapcsolódás után e lények képesek az élethordozókon olyan átalakításokat végezni, amelyek alkalmassá teszik őket arra, hogy működhessenek a villamos-vegytani fizikai szinteken.
- élethordozók: 36:1.1 a Teremtő Fiú, a Világegyetemi Anyaszellem és az adott felsőbb-világegyetem beteljesülési céljai felett őrködő három Nappalok Elődje egyikének utódai. 49:1.2 Élő folyamatszabályozók, akik az élő anyag energiaköreit hozzák mozgásba, megindítva ezzel az anyagi élet elsőrendű kölcsönhatásait. 36:1.2 A Nebadon világegyetemben százmillió van belőlük, akiknek irányítását Gábriel, a Melkizedek Atya és Nambia, az elsőszülött nebadoni Élethordozó végzi. Csak a belső szervezeti igazgatásukban önszervezők. 36:1.3 Három osztályuk – a rangidős élethordozók tizenkét csoportban, a segédek és a felügyelők. 36:3.2 Az élet megtelepítésével megbízott Élethordozó testület rendszerint száz rangidős hordozóból, száz segédből és ezer felügyelőből áll. 36:0.1 Feladatuk az adott bolygón létesítendő teremtményi élet részletes megtervezése, szállítása, az új világba történő beoltása, fejlődésének elősegítése. A melkizedekek mindig elkísérik őket az életlétesítési utakra. 62:7.4 Az élethordozók önkényesen nem avatkoznak be a bolygói fejlődési tervek természetes alakulásába, de az értelmes emberi lét megjelenéséig kaphatnak engedélyt arra, hogy a környezetet befolyásolják és az élet-sajtanyagot a maguk módján védelmezzék. 34:2.5 A halandó teremtmények későbbi evolúciója során ők bocsátják rendelkezésre a fizikai testet, melyet a teremtésrészen létező szervezett anyagból készítenek. 50:3.3 Ők látják el a Bolygóherceg önkénteseit is új fizikai testekkel, melyek ellenállnak a teremtésrészen szokványos betegségeknek. 65:1.1 Helyi világegyetemi fiakként a személyiség-átalakulás különleges lehetőségeivel rendelkeznek. 93:0.1 Ezt a képességüket csak a Melkizedek Fiak szárnyalják túl. 65:1.1 Bár az élethordozók rendszerint eredeti állapotukban, középszakaszú Fiakként látják el a feladataikat, de képesek másik két létszakaszban is működni. Egyik feladatuk az, hogy fizikai energiák és anyagi részecskék által élő létezési egységeket állítsanak össze. 65:1.7 A létezésük középszakaszú személyiségi „állapotában képesek az élőegységek befolyásolására és a kifejlődő élő szervezetek irányítására”. 65:1.8 Azon tizenkét fős csoportjuk, amely az emberi fajtájú szabad akarat kifejlődését követően is a bolygón marad, átkerül a személyiségi létezésük harmadik szakaszába, a félszellemi létszintre.36:1.4 A magas fejlettségig jutó bolygók lakóinak igazgatását és további fejlődését az élethordozók tanácsadó testületként segítik. 55:4.11 A fény és élet kora második szakaszának beköszöntét az jelzi, hogy egy közülük önkéntes alapon a bolygó vezetőinek tanácsadója lesz a halandó faj megtisztítását célzó munkában.
- élethordozók beavatkozása: 65:3.2 minden lehetséges természeti erőforrást igénybe vehetnek és bármely, az életkísérlet fejlődésmenetét segítő váratlan körülményt kihasználhatnak, azonban nincs engedélyük a növény vagy állati törzsfejlődésbe beavatkozni, illetőleg a növény vagy állati evolúció jellegét vagy irányát önkényesen alakítani.
- élethordozók lemondási fogadalma: 65:1.8 miután egy bolygón megjelent az emberi fajtájú szabad akarat a legfelsőbb rendű fejlődő élőlényben, a bolygón maradó élethordozók önkéntesen kötelezik magukat arra, hogy tartózkodnak a szerves törzsfejlődés menetébe való bárminemű beavatkozástól. Ezt követően tanácsadói minőségben maradnak a bolygón.
- élethordozók működési szintjei: „65:1.3 1. A villamos-vegytani fizikai szint.
65:1.4 2. A majdnem-morontiai létezés szokványos középszakasza.
65:1.5 3. A fejlett félszellemi szint.”
- élethordozók világai: 36:2.1 a Nebadonban a szalvingtoni körben levő hét elsődleges szféra negyedik csoportjának világai tartoznak ide.
36:2.2 „1. Az élethordozók központja.
36:2.3 2. Az élet-tervezői szféra.
36:2.4 3. Az élet-megőrzői szféra.
36:2.5 4. Az élet evolúciójának szférája.
36:2.6 5. Az elmével társult élet szférája.
36:2.7 6. Az élőlényekben megjelent elme és szellem szférája.
36:2.8 7. A rejtett élet szférája.”
36:2.9 „Ezen elsődleges szférák mindegyikét hat segédszféra veszi körül”.
- élethordozók első világa: 36:2.10 egy központi szférából és hat segédszférából áll, melyeken az életet és annak formáit tanulmányozzák. Itt található az élettervezési tanoda és az elmeszellem-segédek hét központi telephelye.
- élethordozók második világa: 36:2.12 ez az élet-tervezői szféra. Itt dolgozzák ki az életszerveződések új módjait az alábbi lépések által.
a) A Teremtő Fiú élet formaterveket bocsát rendelkezésre.
b) A tervek tényleges kidolgozása az élethordozók és társaik révén.
c) A kialakított általános életterv felülvizsgálata a rangidős élethordozók legfelsőbb tanácsa és egy szakértőkből álló Melkizedek testület által.
d) Az előírttól esetleg eltérő tervek alkalmazásáról a Teremtő Fiú dönt.
36:2.14 Az első segédszférán az élet átviteléhez szükséges anyagi alapokat hozzák létre.
36:2.15 A második segédszférán dolgoznak a nebadoni tizedes bolygókra (életkísérleti világokra) telepítendő élet módosításán.
- élethordozók harmadik világa: 36:2.16 az élet-megőrzői szféra, melyen az élet védelmének módozatait tanulmányozzák és dolgozzák ki.
- élethordozók negyedik világa: 36:2.17 az élet evolúciójának szférája, ahol a teremtményi lét általános törzsfejlődésének és az egyes, adott életszintek evolúciós előzményeinek tanulmányozása történik.
- élethordozók ötödik világa: 36:2.18 „teljes egészében az elmével társult élettel foglalkozik. Minden egyes segédszférája a teremtményi léthez kapcsolódó teremtményi elme egy-egy szakaszát tanulmányozza.”
- élethordozók hatodik világa: 36:2.19 az elme és a szellem szférája. „E világ és hat segédszférája a teremtményi összehangolással foglalkozik”. Az elme és a szellem közötti összefüggéseket vizsgálják az élő formákban és az élő szervezetekben. Itt kerül bemutatásra a teremtmények által elérhető legnagyobb mértékű fejlődés a térben és időben.
- élethordozók hetedik világa: 36:2.20 ahol az evolúciós teremtményi lét rejtett területei találhatók, mivel az itt folyó tevékenység a Legfelsőbb Lény egyre teljesebb megjelenésének mindenségrendi bölcseletével kapcsolatos.
- élet igazsága: 101:9.5 a halandói lét folyton visszatérő helyzeteire való válaszadás jó és rossz módszerének felfedezése.
- életkísérleti eljárási eltérések az Urantián: 65:4.7 a legjelentősebbek
a) A sajátakarattal rendelkező andoni emberfajta a hat színes nép kifejlődése előtt jelent meg (65:4.11).
b) Egyetlen családban egyidejűleg jelentek meg a szangik másultak, és nem egymás után, nem külön fajtákból emelkedtek ki.
c) 65:4.8 A Bolygóherceg nem az emberi sajátakarat megjelenésével egyidejűleg érkezett, hanem jóval később, a hat szangik emberfajta megjelenése idején.
- életkísérleti világ (tizedes bolygó): 49:5.11 bolygók, melyeken az élethordozók megkísérelnek jótékony változtatásokat végrehajtani a szabványos élet-formaterveken. 36:2.15 Minden tíz bolygó közül egyen a többi (nem kísérleti) világhoz képest, az előírt életformaterveknek nagyobb mértékű módosításai engedélyezettek. 58:0.1 A Satania csillagrendszerben jelenleg hatvanegy, Urantiához hasonló életmódosítási világ található. Az ilyen világok egyik célja az élőlények szabványos világegyetemi fajtáinak módosítása vagy fejlesztése. 49:5.11 Mivel az Urantia is ilyen, ezért itt számos, máshol meg nem található életforma jelent meg, a máshol általánosan elterjedtek pedig hiányoznak. 65:4.1 Az Urantián végezték a hatvanadik kísérletet a nebadoni élet-formaterv sataniai átvételének módosítása és fejlesztése céljából. Itt került kidolgozásra és bemutatásra huszonnyolc olyan életmódosítás, amelyek az egész Nebadon számára hasznosak lesznek a jövőben. 65:4.2 Az életkísérletek a már kipróbált és ismert dolgok fokozatos továbbfejlesztései a különválás irányaiba. A fejlődés szabályozott, nem véletlenszerű kísérleteken alapul. 65:4.12 Az életkísérleti működés egyik módszere az örökítő tényezők egyesítése és társítása. A kívánatos örökítő tényezők kialakítása az emberi faj emlős őseiben szükségessé tette az egyenes irányú fejlődés szempontjából látszólag haszontalannak tűnő korábbi élőlények sokaságának megjelenését. 65:4.11 Az urantiai életkísérlet fő célja a sajátakarat korai megnyilvánulásának létrehozása volt az evolúciós életben.
- élet lehelete: 86:4.3 az ősök tapasztalata szerint az élőket a holtaktól elválasztó jelenség az emberi lehelet. 86:4.4 A korai emberek testből és lélegzetből álló lénynek tekintették magukat. A lélegzet és a test különválasztásával jutottak el a kísértetszellemhez.
- élet létrehozásának és fejlődésének szintjei: „65:0.3 1. A fizikai-energia terület – az elme-teljesítőképesség létrehozása.
65:0.4 2. A szellem-segédek elmesegédkezése – mely már eléri a szellemi felfogóképességet.
65:0.5 3. A halandói elme szellemmel való felruházása – mely Gondolatigazító-adományozásban teljesedik ki.”
- életmegjelenés (bolygókon): 36:0.1 két módja van.
a) közvetlen betelepítéssel lakott bolygóra,
b) a helyi világegyetemek Élethordozóinak tevékenysége által 36:3.1 valamely kopár bolygón.
- életmegtelepítési folyamat: 36:3.5 az élethordozók útján történik, akik élő folyamatszabályozóként vannak jelen.
a) A semleges anyagi elemeket összekeverik, szervezik, és 36:3.4 a Végtelen Szellem Alkotó Leányától származó éltető szikra által életre keltik.
b) 36:3.6 Az Élethordozó testületnek a bolygó saját idejében mért félmillió év áll rendelkezésére ahhoz, hogy az új világon létrehozza az életet. Ezt követően új tartalmat nem adhatnak a megtelepült, fejlődő élethez.
c) 36:3.7 Az erkölcsi besorolású emberi teremtmények megjelenéséig az élőlénytani evolúció folyamatába irányszabás céljából beavatkozhatnak.
d) 36:3.8 Az erkölcsi és szellemi döntések meghozatalára képes, akarattal bíró lény megjelenésével az Élethordozók alaptevékenysége befejeződik.
e) 36:3.9 A Bolygóherceg megérkezésével két rangidős hordozó és tizenkét felügyelő önként vállalkozhat arra, hogy az élet-sejtanyag továbbfejlesztése és megőrzése érdekében tanácsadóként meghatározatlan ideig a bolygón marad.
- életöröm: 86:2.5 a létfélelem ellentéte. A törvény és a rend világegyetemének ismeretén alapul, melyben „minden következményt határozott okok előznek meg.” Az életöröm akkor válik általánossá, amikor az ember már ismeri a következmények okait és az élete kívánatos következményeit elő tudja idézni. Az embernek függetlenné kell válnia a véletlennel és a szerencsével kapcsolatos hiedelmektől.
- életpálya-minták: 110:2.1 eszményi életek. A Gondolatigazítók hozzák magukkal az emberi elmékbe való költözésükkor. Ez egy pontos, előre kidolgozott terv, az emberi társuk értelmi és szellemi fejlődése érdekében. Azonban ezt a tervet egyetlen emberi lény sem köteles elfogadni. Az egyénnek szánt eszményi életet a Gondolatigazító és a diviningtoni Megszemélyesült Igazítók határozzák meg, és az Urantia Megszemélyesült Igazítója hagyja jóvá. Lásd még → „eszményi élet”
- életszínvonal: 68:6.6 a növekedése csökkenti a család méretét. 68:6.7 Meghatározza a túlélő népesség minőségét. Új társadalmi kasztokat és új erkölcsöket hozhat létre. Ha túlságosan bonyolult vagy túlzottan fényűző, akkor öngyilkos hatású.
- élettapasztalás célja: 16:6.10-6.11 a tudományos tényszerűségből, az erkölcsi bölcseletből és a tiszta vallásos tapasztalásból eredő dolgok, jelentéstartalmak és értékek megélése.
- élményelvi Istenség: 0:7.4 „a Havona utáni jelenben ténylegessé váló, azonban a teljes jövőbeli örökkévalóságban véget nem érő létezésű lények.”
- élményelvi tudás: 27:5.4 „gyökerei nagyobbrészt az idő és tér területein erednek”.
- élményelvi valóság: 0:4.9 ilyen a kiemelkedő Legfelsőbb és a Végleges Isten.
- élő adatok: 17:3.6 a Végtelen Szellem adatrögzítő személyiségeinek élő elméiben tökéletesen megőrződő világegyetemi feljegyzések.
- élőlények paradicsomi osztályozása:
30:1.2 „I. HÁROMSÁGI-SZÁRMAZÁSÚ LÉNYEK.”
30:1.29 „II. KETTŐS-SZÁRMAZÁSÚ LÉNYEK.”
30:1.55 „III. EGYES-SZÁRMAZÁSÚ LÉNYEK.”
30:1.92 „IV. MEGLÉNYEGÍTETT TAPASZTALÁS-MEGHALADÓ LÉNYEK.”
30:1.100 „V. AZ ISTENSÉG SZILÁNKOSULT ENTITÁSAI.”
30:1.103 „VI. SZEMÉLYES-FELETTI LÉNYEK”.
30:1.104 „VII. NEM OSZTÁLYOZOTT ÉS NEM KINYILATKOZTATOTT RENDEK.”
- éltető szikra: 36:3.4 az élethordozókon keresztül adományozza azt a Végtelen Szellem Alkotó Leánya, akitől a testet életre keltő és az értelmet is felkeltő energiaszikra ered.
- Énosz: 76:3.4 Ádám egyik unokája és Szeth fia. A második kertben új istenimádati rendet alapított.
- épített világok: 41:1.3 egyben energiaszabályozási gócpontok is, melyeket az erőtér-központok és a fizikai szabályozók hoztak létre. A jelenlétük révén irányítják és terelik csatornákba a tér azon fizikai energiáit, mely energiakörök az alapjai minden fizikai-anyagi és morontia-szellemi jelenségnek.
- építészet: 92:3.6 vallási eredetű, a templomépítésből fejlődött ki.
- éretté válni: 118:1.7 „annyit jelent, mint hatékonyabban élni a jelenben s egyúttal megszabadulni a jelen korlátaitól.” 118:1.8 A fejlődő lény úgy hangolja össze a múltat, a jelent és a jövőt, hogy ezáltal a sajátlényeg egyre jobb betekintést tudjon nyerni az események teljességébe.
- értelem (emberi ~ meghatározásai): 101:2.2 „a tudomány módszere”.
- 101:2.8 A tudomány bizonyító eszköze.
- 103:6.7 „a tudományok megértési módszere”.
- 103:7.13 „a tudat végkövetkeztetéseinek levonása az energia és anyag fizikai világában való és azzal kapcsolatban szerzett tapasztalás vonatkozásában.” Lásd még → „értelem (halandói ~)”
- értelem (emberi ~ jellemzői): 102:6.6 Valószínűséget teremt.
- 102.6.6 „önmagában nem képes összhangot teremteni a végtelen igazság és az egyetemes tény között.”
- 103:6.6 „összehangolja és az állandó jelenlétével szabályozza, irányítja és módosítja a halandói tapasztalás teljes egészét.”
- 103:7.6 A tudomány területén mindig hajlik a tisztán okszerű gondolkodásra.
- 103:7.6 „anyagi tudatosságból táplálkozik”.
- 103:7.13 Általa történik „a tudat végkövetkeztetéseinek levonása az energia és anyag fizikai világában való és azzal kapcsolatban szerzett tapasztalás vonatkozásában.”
- 103:9.6 A világegyetem magasabb életfelfogásában hittel társul.
- 103:9.6 Bevezeti az embert a tények és a dolgok világába.
- 103:9.10 Akkor mutat bölcsességet, ha képes a helyes és a helytelen felismerésére.
- 103:9.10 „tárgya a tényszerű tudás”.
- értelem (halandói ~): 112:6.4 „az Alkotó Szellem külön nem vált elmeköreitől független, összpontosult világegyetemi entitás.”
- értelmi keresztbeporzás: 52:6.2 a „társadalmi testvériség” megvalósításának egyik eszköze. 52:6.4 Célja az önzés és a tudatlanság csökkentése azáltal, hogy az emberfajták megismerik egymás gondolkodását, a nemzetek pedig az összes többi nemzet érzéseit. Eszköze lehet a nemzeti és a faji irodalmak kicserélése.
- értelmi képesség (emberi ~): 108:1.4 Mutatja az elme működésének állapotát, egészségét. Jelzi az értelmes megnyilvánulásra való készséget és az értelmi teljesítőképességet. Mutatja és jelzi, hogy az egyén képes-e őszinte, saját akarattal rendelkező teremtménnyé fejlődni, valamint bölcsességgel működni. Lásd még → „emberi adottságok (meghatározó ~)”
- értelmi és szellemi erők társulása (társított értelmi és szellemi erők): 108:1.6 E két felruházottság társulásának mértéke adja és mutatja az emberi jellem erejét, és képes segíteni a továbbélést biztosító halhatatlan lélek fejlődését.
- érték (szellemi ~): 32:5.6 végtelen természetű és örökkévaló jelentőségű. 100:3.3 Szellemi szempontból különbség van „aközött, ami maga érték és ami értékkel bír.” 100:3.4 A tapasztalás jelentéstartalommal ruházza fel az értéket, ami így méltányolt módon tudatosul. A szellemi érték akkor válik élvezhetővé, amikor az elme felismeri és megbecsüli az egymással társított értelmes valóságokat. 100:3.5 Az értékek mindig változók, mivel a valóság, melyhez tartoznak, változik és növekszik. Az értékek valóságosak, de mindig a viszonylatok tényétől függenek. Az érték egyszerre ténylegesség és lehetőség. Az, amit most jelent, és az, amivé majd lennie kell. 100:3.6 A növekvő értékeket az ember az élmény szintjén is megtapasztalhatja. „Az emberi élet legfelsőbb értékét az értékek gyarapodása, a jelentéstartalmakban való fejlődés és e két tapasztalás kölcsönös, mindenségrendi kapcsolatának felismerése adja.”
- érték(ek): 111:3.6 Minőség. 111:4.2 Összefüggésben van a jelentéstartalmakkal . Csak „az emberi tapasztalás belső vagy anyagfeleti szféráiban érzékelhetők.” 115:2.2 A világegyetemi valóság különleges eleme. A végtelen Istenség kapcsolataiban a jelentéstartalmai módosíthatók és magasabb szintre emelhetők. Az isteni értékek a valóság-jelentéstartalmak mélyebb megértése által a ténylegességek szintjére emelkedhetnek a világegyetemek tapasztalás útján fejlődő lakói számára.
- értékek (emberi ~): 100:4.4 az ember késztetéseinek – nézőpontjának és indokainak – megismerése által fedezhetők fel, ami megértést eredményez.
- érzelem (érzelmek): 101:5.9 a vallás velejárója, de nem azonos a vallással. 99:4.5 A tartalmától függően a tudás képes érzelmet kelteni és tevékenységre ösztönözni. 69:0.1 Az érzelmek téren az ember meghaladja az állati őseit, mivel képes értékelni a humort, a művészetet és a vallást. 62:5.4-5.5 Már a kezdetleges embereknél megtalálható volt az áhítat, a hódolat, az alázat és a hála. Ködösen felismerték a sajnálatot, a szégyent, és a szemrehányást. Ténylegesen is tudatosult bennük a szeretet, a gyűlölet, a bosszúállás, valamint a féltékenységre is hajlamosak voltak.
- érzelmi érettség: 52:6.6 az önuralom alapvető forrása.
- érzet (öröm- és szomorúság~): 108:5.6 „alapjában véve tisztán emberi és anyagi válaszok a belső lelkiállapototokra és a benneteket körülvevő külső, anyagi környezetre.”
- érzék(ek): 100:4.4 a fizikai életben tájékoztatnak a dolgok létezéséről.
- érzékelés (idő ~): 106:9.2 E „képesség hiányában egyetlen evolúciós teremtmény sem képes felfogni az egymásra következés összefüggéseit.”
- érzékelés (tér ~): 106:9.2 E „képesség nélkül a teremtmények nem értelmezhetik az egyidejűség viszonyait.”
- érzékelés hiánya (ember esetében): 106.9.5 A Háromságok Háromsága jelenlétét az ember nem képes érzékelni, mert
- 106:9.6 1. Az ember a korlátolt nézőpontjából „nem képes megragadni a korlátlan örökkévalóság fogalmát.”
- 106:9.7 2. Az ember jelenlegi helyzete távol van a tapasztalható valóságok abszolút szintjétől.
- 106:9.8 3. Az ember létezési célja a tapasztalás által való fejlődés, azonban az Abszolút egyszerre lételvi (eredendően létező) és élményelvi (tapasztalás által beteljesülő).
- érzés: 101:5.9 a vallás velejárója, de nem azonos a vallással. 85:7.2 Az érzés vezérlő és szabályozó hatást gyakorol minden evolúciós fejlődésre. Hatásosabb ösztönző, mint a gondolkodás.
- Ésaiás (az első): 97:5.2 héber látnok, aki az Istent örökkévaló természettel rendelkezőnek, végtelen bölcsességűnek, megbízhatónak és állandó tökéletességűnek mondta 97:6.3 – igazként és szeretetteljesnek ábrázolta. 92:6.17 Az első Ésaiás koráig a kinyilatkoztatás Istene igazságának elfogadása nem volt széleskörű a héberek között. Ő kezdte újból tanítani a faji istenségnek az Egyetemes Teremtővel vegyített eszméjét. 97:8.3 A jövőt tekintve, az első Ésaiás a zsidók számára egy jótevő király-megszabadítót hirdetett. 97:9.22 Azt is tanította, hogy „Jeruzsálem, lévén Jahve városa, sohasem fog elesni.” 97:5.4 Az első Ésaiás tanításait Míka, illetve Abdiás vitte és fejlesztette tovább.
- Ésaiás (a második): 97:7.14 + 97:7.4 héber látnok, aki a zsidók babiloni fogsága idején működött. Az igazságosság, a szeretet, a pártatlanság és az irgalom Istenében hitt. Ő is vallotta, hogy Jahve minden nemzet Istene. 97:7.9 Ezen Isten állhatatosságát és hűségét hirdette. A második Ésaiás Izráel Úristenét szellemi felfogásban, Egyetemes Teremtőként mutatta be. 97:7.10 Azt tanította, „hogy az ember igen közeli viszonyban van az Istennel”, 97:7.12 melynek oka a szeretet Istenének ténye. 97:7.11 A második Ésaiás istenképe egyszerre volt szent, fenséges, igaz és kifürkészhetetlen. 97:7.13 Nála a legfelsőbb Jahve „a szeretet Istenének, a világegyetem urának és az egész emberiség szeretetteljes Atyjának fenségességét és egyetemes mindenhatóságát mutatta.” A második Ésaiás számára a mindenható Teremtő mindenkit szerető Atya. 97:7.14 Ezen Ésaiás sokat tett a megígért Messiás küldetésével kapcsolatos téves és önző faji felfogások közömbösítése érdekében is. 97:8.3 „A második Ésaiás az áldozás és a megváltás révén elérhető üdvözülésről beszélt.” 97:7.4 A tanításait leírva is hátra hagyta, melyeket bevettek a korábbi Ésaiás írásai közé. Ezek az Ésaiás könyvében, a negyvenediktől az ötvenötödik fejezetig találhatók.
- Ésaiások: 96:4.9 a szeretetteljes és irgalmas Teremtő Atya fennkölt felfogását hirdették.
- Észak-Amerika: 80:9.16 világpolgári népessége van. A XIX. században a különböző nyugati népek műveltsége számára jó keveredési lehetőséget biztosított. A jövőjét az határozza meg, hogy milyen további faji tényezők adódnak hozzá a népességéhez és milyen lesz a társadalmának műveltségi szintje.
- északi fény: 58:2.6 legmagasabb előfordulásuk a bolygó felszínéhez képest hatszáznegyven kilométer körül van. Csak a földi légkörben jelenik meg, ezért ennek legfelsőbb határát is jelzi. 58:2.7 E jelenségek a napfoltokkal vannak összefüggésben. 58:2.8 „A napfoltok fényrezgésszám-befolyásoló ereje mutatja, hogy e napvihar-központok hatalmas mágnesekként működnek. E mágneses erők képesek töltött részecskéket kitaszítani a napfolt-torkokból a téren keresztül a föld külső légkörébe, ahol azok ionizációs hatása” kelti a látványos fény-jelenségeket. A napunk egyenlítőjénél keletkező napfoltok a többinél erősebb hatásúak szoktak lenni.
- éter: 42:5.14 a térben előforduló erő- és energiacsoportok gyűjtőneve.
- Éva: 45:4.12 az ibolyaszín emberfajta urantiai anyja, jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja. 76:5.5 Az Urantián 511 évet élt. Szívelégtelenségben halt meg. 76:4.8 A második kertben ő volt a fajnemesítés Ádám által létrehozott tizenkét tagú bizottságának vezetője.
- Évaszon: 74:6.2 Ádám és Éva Urantián született második fiúgyermeke. 76:3.3 Szakavatott vezető volt, de Ádámnál hamarabb halt meg. A legidősebb fiát Jansadnak hívták.

„F”
- fa: 88:1.3 később vált bűvtárggyá. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.
- fa (életfa): 67:3.5 energianövény, melynek gyümölcse és levele is fogyasztható. 73:6.4 A hústesti lét öregítő elemeit közömbösíteni képes térenergiákat tárolt. 66:4.13 Az Urantia első Bolygóhercegének megérkezésekor küldték a Norlatiadek fenségesei. 73:6.3 Az Edentiáról való cserje egy példánya a melkizedekek révén került az Urantiára, ahol fává nőtt. Őshonos „a csillagvilági központhoz tartozó szférákon, és megtalálható a helyi világegyetemek és a felsőbb-világegyetemek központi világain, valamint a Havona-szférákon is, de a csillagrendszeri központokon nem.” 73:6.1 A levelét gyógynövényként is alkalmazták a halandók számára, míg a gyümölcsének fogyasztása korlátlan ideig életben tarthatta az arra hivatottakat. 66:4.13 Az Edentiáról származó cserje „gyümölcse tette képessé a herceg törzskarának anyagi és egyébként halandó lényeit arra, hogy meghatározatlan ideig éljenek”. 66:4.14 A kaligasztiai százak mellett a számukra élet-sejtanyagot adó száz módosított andonfinak volt szüksége e gyümölcsre az életük folyamatosságának biztosításához. 73:6.1 Továbbá Ádám és Éva is fogyasztotta. 73:6.4 Az ő szervezetükben olyan vegyi folyamatot indított el, amely a világegyetem életmeghosszabbító erejét működtette. 73:6.7 A teremtésrész anyagi halandói esetében a fa gyümölcse nem állította meg az öregedést. 66:4.13 Dalamatia korában a „fa a nem látható Atya templomának központi udvarában állt”. 73:6.6 Az Édenben szintén. 73:6.7 A nodfiak égették fel Ádám és Éva bukását követően.
- Fad: 66:5.9 „A tudás terjesztésének és megőrzésének tagozata” tízfős szakértő csoportját vezette. 66:2.3 A Bolygóherceg testtel bíró törzskarának tagja volt. 66:5.9 Ő dolgozta ki az első – huszonöt betűs – ábécét. 67:4.1 Az oktatási tagozat öt tagjával együtt nem vett részt a Lucifer-féle lázadásban.
- „Fad háza”: 66:5.9 az első urantiai könyvtár neve. Dalamatia városában állt, de a Bolygóherceg lázadását követően megsemmisült. Kétmilliónál is több különféle feljegyzést tartalmazott.
- fajkeveredés: 82:6.2 a másodrendű szangik fajtáknak voltak olyan kívánatos vonásaik, melyek által a jobb csoportjaik az elsőrendű szangik fajták vérvonalát is jelentősen képesek lettek volna javítani, ha azok keveredtek volna velük. 82:6.10 Élőlénytani szempontból a másodrendű szangik fajták némely tekintetben felsőbbrendűek voltak, mint az elsőrendű fajtákhoz tartozók. 82:6.9 Például a testi adottságokat tekintve. 82:6.3 A „keverékekkel” szembeni előítélet annak tudható be, hogy a mai faji kereszteződések többnyire az adott emberfajták alsóbbrendű csoportjai között mennek végbe. 82:6.5 A különféle népek átlagos vagy felsőbbrendű rétegeinek faji keveredése jelentősen növeli az alkotó potenciált, míg az alsóbbrendű népek keveredése csökkenti azt. 82:6.6 A fajkeveredés jelentősen hozzájárul az új sajátságok váratlan megjelenéséhez. A felsőbbrendű fajták keveredése esetén az új sajátságok felsőbbrendű vonásokként jelennek meg. 82:6.7 „A faji keveredés növeli annak a valószínűségét, hogy a keresztezett fajtában nagyobb számban lesznek jelen a kívánatos meghatározó örökítő tényezők.” 79:2.7 A fajkeveredés előnyös annyiban, hogy változatossá teszi a műveltséget, és segíti a polgárosodott társadalom létrejöttét. Az előnyök csak rövid életűek, ha az alsóbbrendű fajták vannak túlsúlyban. 82:6.11 Tehát nem a különböző emberfajták keveredése a veszélyes, hanem az, ha a polgárosodott népek alsóbbrendű és elfajzott csoportjai korlátlanul sokasodnak.
- fajnemesítés: 52:2.9 a halandók felsőbbrendű fajtái gyarapodásának támogatása az alsóbbrendűek szaporodásának arányos visszafogásával. 52:2.10 E munkát a Bolygóherceg kezdi meg, az értelmi fogyatékosok és a közösségi életre alkalmatlan egyedek szaporodásának megtiltásával. 52:2.11 Egy ilyen vállalkozás nem annyira nagyszabású az emberi törzsfejlődés első időszakaiban. A túlélésért folytatott törzsi küzdelmek önmagukban is akadályozzák a fogyatékos fajták elterjedését. 52:3.5 Később, az Anyagi Fiú és Leány utódai sohasem párosodnak az evolúciós emberfajták alsóbbrendűivel. 52:3.6 Az ádámi élet-sejtanyag ajándéka a halandó emberfajták értelmi képességeinek jelentős javulását eredményezi, ami együtt jár a szellemi fejlődés felgyorsulásával. 52:3.7 Az emberfajták összeolvadásával az általános bőrszínné az ibolyának egy olívaszínű árnyalata válik. 52:3.10 A fajok keveredésének hatására az erőszakos nemzetieskedés alábbhagy és elkezdődik az emberek közötti testvériség kialakulása. 52:4.5 Az Ítélkező Fiú utáni ember korszakában szintén korlátozzák a természetes adottságokkal gyengébben felruházott, kevésbé egészséges egyedek szaporodását. 52:5.9 Az alászálló Fiú utáni korszakban, a selejtező szaporodásnak köszönhetően az elfajzottságot nagyrészt már kiküszöbölték. 52:7.5 A Tanító Fiú utáni ember korszakában az elfajzottságot és az evolúciós küzdelemből eredő közösségellenes vonásokat gyakorlatilag felszámolták. 55:6.3 A fény és élet korában megállapodott bolygókra jellemző, hogy a népszaporulatot a bolygó igényei és a természetes adottságok szerint szabályozzák. E „korszakban a bolygó halandóit öt-tíz csoportba sorolják, és az alacsonyabb rendű csoportokban csak feleannyi gyermek születését engedélyezik, mint a felsőbb csoportokban.” 51:4.8 A szabályosan fejlődő bolygók esetében, a hat evolúciós emberfajta keveredése előtt, az alacsonyrendűek és az alkalmatlanok nagy részét eltávolítják. Az emberi törzsek megfelelőségét a Bolygóherceg, az Anyagi Fiú és más szakértő lények ítélik meg. 51:5.2 A Bolygók Ádámjai és Évái, mint az ibolyaszín emberfajta megalapítói, az egymilliós csoportlétszámuk elérését követően kezdik meg a bolygók lakóival való összeolvadást. 51:5.3 Az Édenkertben Ádám fiai és leányai a Herceg törzskara által odavezetett felsőbbrendű férfiak és nők közül választják ki a szerencséseket, akik az ádámi gyermekekkel való párosodást megtiszteltetésnek veszik. 51:5.4 Ezen időszak az új versengések kezdetének és a faji háborúk megszűnésének első korszaka. 51:5.5 Az ádámi leszármazottakkal egyesülő bolygólakóknak meg kell fogadniuk, hogy egy társuk lesz, és a gyermekeiket is erre nevelik. Az ilyen gyermekek a Bolygóherceg tanodáiban tanulnak, és innen térnek vissza a szüleik származási csoportjához, ahol a felsőbbrendű halandók kiválasztott csoportjaiból választanak maguknak párt. 51:5.6 A felsőbb szintű evolúciós sajátságok nemzés útján való elterjedése polgárosodást és a faji fejlődést eredményez.
- fajnemesítés (nem tudatos): 80:3.9 az európai vadászok korában „a felsőbbrendű törzsek vegyes házasságokat kötöttek a felsőbbrendű hadifoglyokkal és mindig elpusztították az alsóbbrendűeknek tartottakat.” A letelepedettek viszont a földműveléshez és a kereskedelemhez egyre inkább életben hagyták a középszerű foglyokat, rabszolgává téve őket. Ezek utódai aztán nagymértékben leépítették a teljes cro-magnoni fajtát. 80:5.5 Az anditák, a Somme folyó melletti döntő győzelmüket követően a kék ember dél-franciaországi csoportjait kereskedelmi előrenyomulás, a felsőbbrendűikkel kötött vegyes házasságok és az alsóbbrendűik könyörtelen kiirtása révén olvasztották be.
- fajnemesítés (Urantián): 76:4.3 az ibolyaszín emberfajta az Urantián kilencedikként jelent meg. Ádám és Éva hozta létre a gyermekeik által. Ádám és az utódai kék szeműek voltak. Az ide tartozó népek esetében a világos bőrszín, valamint a sárgásszőke, a vörös és a barna hajszín volt a jellemző. 76:4.8 A második Kertben Ádám célzottan létrehozta a fajnemesítés tizenkét tagú bizottságát, melynek vezetőjévé Évát tette meg. E bizottság – még Ádám életében – 1.682 felsőbbrendű urantiai nőt választott ki – többnyire nodfiakat – akiket ádámi élet-sejtanyaggal termékenyítettek meg. E nők gyermekei közül 1.570 fiú és lány érte meg a felnőttkort. Ők alkották az andita emberfajta legelső egyedeit. 51:5.6 Bár a felsőbb szintű evolúciós sajátságok nemzés útján való elterjedése polgárosodást és faji fejlődést eredményez, 51:4.8 azonban az emberi faj fejlődése az Urantián nem így alakult. 51:5.7 A felsőbbrendű fajták az alsóbbrendű fajtákkal párosodtak, ami a faji összhang hiányához vezetett. 51:4.8 Így az embereké maradt az a felelősség és döntés, hogy a kifejezetten alkalmatlan, értelmileg vagy szellemileg fogyatékos, illetve közösségellenes fajtákat és egyedeket kizárják-e a szaporodásból 51:5.7 az emberi szabályozás módszerei révén, vagy akiknél lehetséges, megpróbálkoznak az alkalmazkodásuk elősegítésével. 68:6.11 A természetes adottságokkal rendelkező embert kell támogatni, mivel ő a polgárosodott társadalom gerince és a faj fejlődésének forrása. „A szokványos szintet el nem érő embert a társadalomnak ellenőrzés alatt kell tartania; belőlük nem jöhet létre több mint amennyi azon alsóbbrendű munkák ellátásához szükséges, mely feladatok állati szintet meghaladó értelmet igényelnek ugyan, de alacsony szintjük miatt a felsőbbrendű emberfajták számára valóságos rabságot és igát jelentenek.” 71:3.8 A társadalmi szintű „nincstelenséget és függést sohasem lehet felszámolni, ha az állam a sérült és elfajzott fajtákat szabadon támogatja és korlátozás nélkül engedélyezi az újratermelődésüket.” 82:6.3 A faj szempontjából nem kívánatos, ha az adott emberfajta elfajzott utódai kötnek egymással házasságot. 82:6.4 Viszont kívánatos, ha az emberfajták legfelsőbb rendű csoportjai keverednek egymással. 82:6.5 „A felsőbbrendű és az attól eltérő törzsek keresztezése jelenti az új, életrevalóbb fajták teremtésének titkát.” „A keresztezés erősíti az életerőt és növeli a termékenységet.” 79:5.9 „Az urantiai emberfajták fejlesztésére vonatkozó eredeti Melkizedek-tervben azzal számoltak, hogy Ádám tisztavérű leszármazottai közül egymillió fogja nemesíteni a két Amerika vörös népeit.” 110:4.6 A bolygónk felügyelői támogatják „az urantiai emberfajták szellemileg felsőbbrendű fajtaváltozatainak felemelését és megőrzését szolgáló intézkedések bevezetését”.
- fajnemesítés előnye: 51:6.1
a) magasabb élőlénytani besorolás,
b) az értelmi képességek élénkülése,
c) a szellemi felfogóképesség erősödése. 81:5.1 „Az ádámi adomány javította az emberfajták agyi teljesítőképességét, s ezáltal nagymértékben gyorsította a természetes evolúciós folyamatokat.” 82:6.5 A különféle népek átlagos vagy felsőbbrendű rétegeinek faji keveredése jelentősen növeli az alkotó potenciált. „A keresztezés erősíti az életerőt és növeli a termékenységet.” „A felsőbbrendű és az attól eltérő törzsek keresztezése jelenti az új és életrevalóbb fajták teremtésének titkát.” 82:6.6 A felsőbbrendű fajták keveredése esetén az új sajátságok felsőbbrendű vonásokként jelennek meg.
- fajnemesítés értelme: 76:2.6 „az öröklött sajátságok képezik az egész jellem alapját”. 108:1.1 Az a tény, hogy a tapasztaltabb Gondolatigazítók gyakran költöznek magasabb rendű emberi elmékbe, azt mutatja, hogy az öröklött emberi adottságok fontos szerepet játszanak a Gondolatigazítók általi kiválasztás és a feladatok meghatározása során.
- fandor: 66:5.6 szállításra betanított nagytestű madár. Az időszámításunk kezdete előtt huszonnyolcezer évvel kihalt.
- Fantad: 45:4.9 a zöld embereket vezette „az Élet Egyetlen Forrásának” imádatára. Jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja.
- fazekasság: 81:2.19 a herceg törzskara ismertette meg az emberekkel Kr.e. 500 000 évvel. A rendszer bukása után több mint 150 000 évig szünetelt. A sumérok nodfi elődei kezdték újra művelni. 81:2.18 De volt olyan embercsoport is, amely számára egy agyaggal befedett vesszőház, illetve annak leégése adott ötletet az agyagedények készítéséhez és égetéssel való megszilárdításához.
- fehér emberfajta: 64:6.24 + 80.0.2 alapvetően a kék fajta alkotja, azonban a vérvonalukban képviselve vannak az ádámi törzs szangik emberfajtákkal keveredett túlélő fajtái, valamint a vörös és a sárga faji vérvonal is meg van bennük valamelyest. Összességében elmondható, hogy komoly százalékban rendelkeznek az eredeti andonfi állománnyal, de még ennél is nagyobb bennük a korai nodfi fajták aránya. 80:3.9 Más megfogalmazásban – a fehér ember a középszerű rabszolgáik utódai által leépült cro-magnoni kék emberfajta csoportjainak a kivándorló mezopotámiaikkal való keveredése által létre jött fajta közössége Európában. 80:5.7 A kevert európai fehér népek humora és képzelőereje az anditáktól származik. Az északi fehér fajtákat létrehozó andita-kék egyesülés átmeneti késedelmet okozott az andita polgárosodás fejlődésében. 80:5.8 Kr.e. 5000-re az északi fehér fajták uralkodtak az Észak-Német, az Észak-Francia és a brit-szigeteki területeken is. 80:9.1 A faji keveredés következtében, az anditák Európába irányuló vándorlásai végére három fehér fajta alakult ki. A) 80:9.2 Az északi fehér fajta. 80:9.2 Hosszúfejűek, szőkék és magas termetűek voltak. E fajta a kék emberből és az anditákból állt, de tartalmazott jelentős andonfi vért, valamint kisebb mennyiségben vörös és sárga szangik fajtákat is. 80:9.4 A dunai andonfiakkal való kereskedelmi kapcsolataik következtében anyaimádók lettek. A Balti-tenger partvidékéről borostyánkövet szállítottak délre a Brenner-hágón át. Épített lakóhelyeken laktak, a halottaikat elhamvasztották. B) 80:9.5 A központi fehér fajta. Döntően andonfiak, akik részben kék, sárga és andita fajtákat foglaltak magukba. Rövid-széles fejformával bírtak, barnás bőrűek és zömökek voltak. Területileg az északi és a földközi-tengeri emberfajták között helyezkedtek el. C) 80:9.3 A déli fehér fajta. E földközi-tengeri fajta az anditák és a kék ember keverékéből állt, melyhez északon kevés andonfi jelleg is adódott. Továbbá másodrendű szangik vért is kaptak a szaharaiakon keresztül, később pedig, Kr.e. 2.500 táján e fajta déli részét erős andita hatás érte. 80:9.10 E faji keverék alapozta meg leginkább e kevert fehér fajta közösséget. 80:9.13 A déli fehér fajták kedvvel építkeztek és szívesen állítottak nagy sziklákat a nap tiszteletére. 80:9.15 Kr.e. 3000-re a fehér fajták jelentősen elkeveredtek Európában.
- fejlett törzsi kapcsolatok szervezői: 66:5.1 A kaligasztiai százak egyik tízfős szakértő csoportja, 66:5.28 melynek Tut volt a vezetője. 66:5.30 A feladataik közé tartozott a békés jellegű csoportviszonyok kialakítása, a hadviselés szabályozása, valamint a törzsi kormányzás és a törzsek közötti kapcsolatok fejlesztése.
- fejlődés: 49:5.16 A halandók esetében értelmi és szellemi szempontból mérvadó, mely sokban függ az adott bolygó korától. E tekintetben meghatározó az ottani élőlénytani nemesítők segítsége és az isteni Fiak különféle rendjeinek későbbi küldetései. 117:5.6 „A fejlődésképes személyiség tényleges-valóság nyomot hagy maga után, amint a világegyetemek egyre magasabb szintjein áthalad. Legyen az elme, szellem vagy energia, a tér és idő növekvő teremtésrészei saját területükön mind módosulnak a személyiségfejlődés révén. Amikor az ember cselekszik, akkor a Legfelsőbb válaszol, és ez a kölcsönösség jelenti a fejlődés tényét.”
- fejlődés (emberi ~ ismérvei): 113:1.6 a) Önmaga megértése. b) Önmaga legyőzése. c) Saját maga egyre teljesebb szabályozása. Az elsődleges cél az Igazítóval való kapcsolat és közösség.
- fejlődés (örök emberi ~ tartalma): 108:6.8 Az „örökké szélesedő lehetőség-szférák határok nélkülivé” tágítása „felüdítő szolgálatot, páratlan kalandot, fenséges bizonytalanságot és korlátlan fejlődést” foglal magába.
- fejlődési korszakok (halandó emberfajták esetében):
50:5.4 1. A táplálkozás kora. A korai emberek ébren töltött ideje az élelem keresésével és a támadó vagy védekező harccal telt.
50:5.5 2. A biztonság kora. Az ősi vadász az élelemszerzés mellett megtakarított időt a biztonsági helyzetének javítására fordítja. Csoportokat alkot és megerősíti lakhelyét a gyűlölt idegenekkel szemben.
50:5.6 3. Az anyagi jólét kora. A táplálkozás és a biztonság bizonyos szintű megoldottságából eredő szabad időt az emberek a személyes jólétükre fordítják. Ez az emberi csoportok egy részének elnyomásával jár. E korszakot egyaránt jellemzi a gyönyörkereső mértéktelenség és a zsarnoki kegyetlenkedés.
50:5.7 4. A tudás és a bölcsesség keresése. Az előző korok tudása és tapasztalata bölcsességet eredményez a polgárosodott társadalom irányításában. A műveltség általánosan elérhetővé válik. Sok egyén éhezi a tudást és szomjazza a bölcsességet. A korszak jelszava az oktatás.
50:5.8 5. A bölcselet és a testvériség kora. Ez a társadalom erkölcsössé válásának időszaka. A halandók kezdik komolyan venni az egyéni és a közösségi tapasztalataikat, „végre elkezdik magukban keresni az okokat és józan ítélőképességre tesznek szert.” Csak bölcs erkölcsi lények képesek az emberi testvériség megteremtésére.
50:5.9 6. A szellemi törekvés korszaka. Az egyének szellemi megelégedésre és a mindenségrendi összefüggések keresésére törekszenek. A vallás ekkorra már a mindenségrendi bölcsességet és a személyes szellemi tapasztalás magasabb szintjeit jelenti. E kor oktatása a jelentéstartalmakat igyekszik megvilágítani, a műveltsége pedig a mindenségrendi kapcsolódásokra és az igaz értékekre irányul. Magas műveltségű és képzettségű, páratlan Isten-tudatú korszak ez.
50:5.10 7. A fény és élet korszaka. Ez a fizikai biztonság, az értelmi gyarapodás, a társadalmi műveltség és a szellemi fejlődés egymást követő korszakainak virágzása, melyekben az emberi vívmányok mindenségrendi egységben és önzetlen szolgálatban hangolódnak össze.
- fejlődési utak: 106:1.3 az evolúciós teremtmény számára az igazságban, a szépségben és a jóságban való fejlődést foglalja magába.
- fejlődési út és cél (emberi ~): 108:1.8 A személyiség egyesítése és az elme szellemiesítése.
- fejvadászat: 88:1.8 nagyrészt a koponyában, mint bűvtárgyban való hitre vezethető vissza. 86:5.15 Kezdetben a fejvadászat az ellenség lelkének foglyul ejtését célozta (amint a hajas fejbőr lenyúzása is). 87:2.8 Az ősök azt tartották, hogy a meggyilkoltak örömmel veszik, ha a gyilkosuk kísértetlelkét rabszolgaként a magukénak tudhatják. 87:2.8 E felfogás ösztönzőleg hatott a fejvadászatra. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.
- felemelkedési irányterv: 8:3.5 a továbbélő, sajátakarattal bíró teremtmények felemelése a paradicsomi tökéletesség isteni magasságaiba.
- felemelkedési világegyetemi létpálya: 30:4.1 a felemelkedő zarándokok járják, hét szakasza van.
30:4.2 „1. Bolygói halandók.
30:4.3 2. Alvó továbbélők.
30:4.4 3. Lakóvilági hallgatók.
30:4.5 4. Morontia fejlődő lények.
30:4.6 5. Felsőbb-világegyetemi védencek.
30:4.7 6. Havona-zarándokok.
30:4.8 7. Paradicsomi jövevények.”
- felemelkedő Anyagi Fiak: 40:2.1 a helyi világegyetemben teremtik őket.
40:2.2 A szolgálatuk alól felszabadított Ádámok és Évák hivatalosan is elismert felemelkedő Istenfiakká lesznek,
a) ha élőlénytani fejlesztőként teljes sikert érnek el, és a bolygó eljut a fény és élet fejlettebb szakaszaiba. Ekkor lemondhatnak a bolygói kötelezettségeikről és engedélyezik számukra, hogy tökéletessé lett Anyagi Fiakként jegyeztessék be magukat a helyi világegyetemi nyilvántartásokba.
b) Ha a bolygói minősítés sokat késik, az állandó besorolású anyagi fiak szintén felhagyhatnak a besorolásuknak megfelelő szférákon folytatott tevékenységekkel, és a felszabadításukat kérve ők is megkezdhetik a Paradicsomra tartó útjukat más felemelkedő Fiak társaságában. Céljuk az Isten megtalálása és a Halandói Végleges Testületben való örök szolgálat.
- felemelkedő halandók körei (jerusemi): 46:5.9 a rendszer hét egyközepű, egyre magasabban elhelyezkedő körből áll. 46:5.27 Központját egy emlékmű csoport foglalja el, amely a csillagrendszer 619 lakott világát jelképezi. Minden egyes bolygói emlékmű egy templom. E templomcsoport központjában az Edentia-rendszer negyven mérföld nagyságú, részlet hű és működő hasonmása áll.
- Felemelkedő-háromságivá lett Fiak: 22:7.12 Úgy jönnek létre, hogy a „végleges rendű lények alkotói erőfeszítéseik során megkísérlik háromságivá alakítani a Mindenható Legfelsőbb bizonyos fogalmi valóságait, melyeket tapasztalati úton megragadtak az időn és téren át a Paradicsomra vezető felemelkedési útjuk során.”
- felemelkedő Istenfiak: 40:0.1 helyi világegyetemi lények csoportja, akiknek hét általános osztálya került kinyilatkoztatásra.
„40:0.2 1. Az Atyával eggyé kapcsolódást elért halandók.
40:0.2 2. A Fiúval eggyé kapcsolódást elért halandók.
40:0.3 3. A Szellemmel eggyé kapcsolódást elért halandók.
40:0.5 4. Evolúciós szeráfok.
40:0.6 5. Felemelkedő Anyagi Fiak.
40:0.7 6. Átvitt közteslények.
40:0.8 7. Megszemélyesült Igazítók.”
40:0.11 A felsoroltak közül a négy utolsó nemhalandó felemelkedő fiúi rend.
- felemelkedő rendek (egyes-származásúak): 30:1.55 egyes-származású lények, akiknek öt csoportjuk van.
30:1.65 „1. Megszemélyesült Igazítók.
30:1.66 2. Felemelkedő Anyagi Fiak.
30:1.67 3. Evolúciós szeráfok.
30:1.68 4. Evolúciós kerubok.
30:1.69 5. Ki-nem-nyilatkoztatott felemelkedők.”
- felemelkedő rendek (kettős-származásúak): 30:1.29 kettős-származású lények, akik öt csoportba sorolhatók.
30:1.50 „1. Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt halandók.
30:1.51 2. A Fiúval eggyé kapcsolódást megélt halandók.
30:1.52 3. A Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók.
30:1.53 4. Átvitt közteslények.
30:1.54 5. Ki-nem-nyilatkoztatott felemelkedők.”
- felemelkedő zarándokok: 30:3.1 a hét önkéntes telepes csoport egyik rendje. 26:2.2 A világegyetemek mindensége legalacsonyabb rendű, sajátakaratú teremtményei, akik a tökéletességet célzó kibontakozást képviselik. 26:3.2 A Havonába a hetedik kör kísérleti világán át lépnek be, majd haladnak befelé, az első kör irányába. Egyetlen zarándok sem kerülheti el, hogy átkeljen a fokozatosan erősödő átszellemülésnek mind a hét Havona-körén. 30:3.13 A központi szférákon állomásoznak. Sokfelé tevékenykednek, nagy önállóságot élveznek. E rend személyi összetétele folyamatosan változó, mivel az evolúciós halandók és a felemelkedő társaik összes rendjét magába foglalja.
- felemelkedői lét: 112:0.1 A kezdete az emberben lakozó Gondolatigazítóval való örök egyesülés.
- Felettes szeráfok: 39:0.1-0.2 a helyi világegyetemi angyalok hét kinyilatkoztatott rendjének második csoportja. 39:2.1 A nevüket onnan kapták, hogy a helyi világegyetemben felsőbb tevékenységek végzésével bízzák meg őket. 39:2.2 Hét csoportban működnek.
a) 39:2.3 Hírszerző Testület. A Fényes Hajnalcsillag, Gábriel létszámába tartozó angyalhadtestek tagjai, akik a helyi teremtésrészekről gyűjtenek számára információkat a nebadoni tanácsok munkájának irányításához.
b) 39:2.5 Irgalom Hangja. Ők a kegyelmet és irgalmat bemutató angyali testület tagjai. Az emberek és az angyalok felsőbbrendű késztetéseinek és szentebb érzelmeinek adnak tápot. E hadosztály igazgatói teljes-szeráfok, akik egyben képzett őrangyalok is.
c) 39:2.6 Szellem Összehangolók. A felettes szeráfok harmadik csoportjaként az a megbízásuk, hogy felkészítsék a Szalvingtonon tartózkodó felemelkedőket a morontia szintről a szellemlény állapotba történő átmenetre. A szellem elme képességeinek használatára oktatnak.
d) 39:2.7 Segédtanítók. Társai és segítői ők a tanító tanácsosoknak. Részt vesznek a helyi csillagrendszerekhez tartozó lakóvilágokon folyó hétszintű képzésben. Az Urantián is működnek az igazság és a pártatlanság ügyének elősegítése céljából.
e) 39:2.8 Szállítók. Ők e segédkező szellem csoport saját szállító testülete. Az a feladatuk, hogy a helyi világegyetemi központ viszonylatában teljesítsenek térutaztatási szolgálatot azon személyiségek közlekedésének segítésére, akik maguktól nem képesek egyik szféráról a másikra eljutni. Vannak közöttük olyanok, akik már ilyennek születtek, mások kisebb adottságokkal indulva küzdötték fel magukat e feladat ellátására. 39:2.9 A repüléshez szükséges energiát az átkelés során veszik fel.
f) 39:2.14 Adatrögzítők. A szalvingtoni és az ahhoz tartozó világokról érkező feljegyzéseket fogadják, iktatják és küldik vissza. De szolgálnak a szalvingtoni bíróságok jegyzőiként és e bíróságok vezetőinek titkáraiként is. 39:2.15 Az adatfogadók és továbbítók sajátos alosztálya a Hírközlők. A lényeges üzenetek továbbítása során kapcsolatot tartanak fenn a harmadrendű szupernáfok hírszerzési irányítóival, a Teljes Szeráfi Testület megdicsőült hírszerzési irányítóival, 39:2.16 a felsőbb-világegyetemi felsőbb adatrögzítőkkel, a Havona adatrögzítőivel, valamint a tudás paradicsomi őrzőivel is.
g) 39:2.17 Tartalékosok. 39:2.18 „E testületben az angyalok minden csoportjának minden fajtája képviselteti magát.”
- felfogóképesség (emberi ~): 118:10.3 Az ember egyre kiteljesedő képessége az idő anyagi tényeinek, a gondolkodás jelentőségteljes eszméinek és a szellemi látásmód értékes eszményképeinek megértésére.
- felismerés: 111:4 1 „a külvilágból felfogott érzetkeltő hatásoknak az egyén emlékmintáiba való illesztésének értelmi folyamata.” Lásd még → „megértés” → „jelentéstartalmak”
- Felsőbb Erkölcstan Melkizedek-kara: 35:3.22 A melkizedekek honvilágán található és az eredeti Melkizedek Atya vezeti. Más világegyetemekből is fogad cseretanulókat akiknek létszáma több mint százezer fő.
- felsőbb-világegyetem: 15:2.8 Tíz nagyövezet alkotja, mely közelítőleg egy billió lakható bolygót foglal magába. Épített központi világát három Nappalok Elődje irányítja.
- felsőbb-világegyetemek (jellemzők): 117:7.13 Az a céljuk, „hogy olyan tökéletessé váljanak, mint a Havona”.
- 117:7.13 Magukban hordozzák a Havona tökéletesség lehetőségét.
- 117.7.13 A tökéletesedésük „fizikai és szellemi előrelépést, továbbá igazgatási, irányítási és testvéri fejlődést jelent.”
- 117:7.13 „az eljövendő korszakokban az összhanghiány, a téves igazodás és a helytelen alkalmazkodás lehetőségei fokozatosan megszűnnek” e teremtésrészekben.
- 117:7.13 A tökéletessé válásukat követően az „energiakörök az elmével tökéletes egyensúlyban lesznek és az elmének való alárendeltségük teljessé válik, míg a szellem a személyiség jelenlétében megszerzi az uralmat az elme felett.”
- 117:7.15 Jelenleg éles határvonalak húzódnak közöttük.
- 117:7.15 A távoli jövőben tökéletessé tett egészként fog működni.
- felsőbb-világegyetemek békéltetői: 25:3.14 bizottságuk „a Nappalok Elődeinek általános felügyelete és a Kép Segítők közvetlen irányítása alatt szolgál a Paradicsom eléréséig. A Paradicsomon való ottlétük alatt annak a Tökéletes Szellemnek jelentenek, aki a származási helyük szerinti felsőbb-világegyetemet vezeti.” 25:3.13 Ezen a szinten az isteni döntésvégrehajtó már nem rendelkezik büntető hatalommal. A békéltetők a felemelkedő zarándokok tanácsadóivá és tanáraivá váltak. 25:3.16 A számuk növekedésével átkerülnek a paradicsomi tökéletes tanácsba, „ahonnan úgy kerülnek ki, mint a Végtelen Szellem által a világegyetemek mindensége számára létrehozott egyeztető testület”.
- felsőbb-világegyetemek Hírvivői: 23:2.15 egy felsőbb-világegyetem vezetői rajtuk keresztül képesek közvetlenül és személyesen érintkezni egy másik felsőbb-világegyetem vezetőivel. Közvetlenül kiküldhetők az egyik felsőbb-világegyetemi központról egy másik felsőbb-világegyetemi központra. 23:2.17 A felsőbb-világegyetemi szolgálatuknak nincs korlátja; működhetnek a felsőbb ítélőszékek döntésvégrehajtóiként vagy a teremtésrészek javát szolgáló információk megszerzőiként.
- felsőbb-világegyetemek közötti kapcsolat: 39:2.4 egymással rendszerint csak a paradicsomi információs elosztóközpont által biztosított eszközök és lehetőségek révén képesek érintkezni, mivel energiakülönbség van a különböző felsőbb kormányzatok ügyletei és jelentései között, ami az adatok elkülöníthetőségét teszi lehetővé.
- felsőbb-világegyetemek segédkező szellemei: 26:1.13 ők a szekonáfok, a terciáfok és az omniáfok. „A szekonáfok, a Tükröző Szellemek gyermekei különböző minőségben szolgálnak a hét felsőbb-világegyetemben. A Végtelen Szellemtől származó terciáfok végeredményben a Teremtő Fiak és a Nappalok Elődeinek összekötői szolgálatát látják el. Az omniáfok a Végtelen Szellem és a Hét Legfőbb Végrehajtó együttes teremtményei, és kizárólag az utóbbiaknak szolgálnak.”
- felsőbb-világegyetemi felkészülési és műveltségi rendszer: 30:4.22 „a kisövezeti fogadószféráktól a tíz nagyövezethez tartozó tanulmányvilágokon keresztül a felsőbb-világegyetemi központ felsőbb műveltségi szféráiig terjed.” 30:4.23. Itt a fejlődés a megtanult dolgok átadásának gyakorlata által történik. A fő tárgy a felsőbb-világegyetemi igazgatás.
- felsőbb-világegyetemi kisövezetek békéltetői: 25:3.11 a békéltető biztosok a helyi világegyetemi problémákkal való foglalkozást követően lépnek a felsőbb-világegyetemük kisövezetének problémáihoz. Magasabb szintre kerülve egyre kevesebb anyagi jellegű feladatot kapnak és fokozatosan az irgalom-igazságosság új szerepkörében kezdenek működni úgy, hogy közben az anyagi szempontokat is a helyén kezelik.
- felsőbb-világegyetemi nagyövezetek békéltetői: 25:3.12 a bizottság tagjai számára itt már egyre több a feltárandó és megmagyarázandó rejtélyes jelenség. Így fokozatosan a különbségek elbírálóinak szerepéből átlépnek a rejtélyek megmagyarázóinak szerepkörébe. Bírákból magyarázó tanítókká fejlődnek.
- felsőbb-világegyetemi körök: 15:9.3-15:9.10
15:9.4 „1. A paradicsomi Hét Tökéletes Szellem egyikének egyesítő értelem-köre. Az ilyen mindenségrendi-elme kör egyetlen felsőbb-világegyetemre korlátozódik.
15:9.5 2. A hét Tükröző Szellem tükrözőműködés-szolgálati köre az egyes felsőbb-világegyetemekben.
15:9.6 3. A Titkos Nevelők titkos körei, melyeket Divinington bizonyos mértékig összekapcsol és az Egyetemes Atyához irányít a Paradicsomra.
15:9.7 4. Az Örökkévaló Fiú és az ő paradicsomi Fiai közötti közvetlen kapcsolat fenntartását szolgáló kör.
15:9.8 5. A Végtelen Szellem fényes jelenléte.
15:9.9 6. A paradicsomi híradások, a havonai térjelentések.
15:9.10 7. Az erőtér-központok és a fizikai szabályozók energiakörei.”
- Felsőbb-világegyetemi Központok: 29:2.13 mind a hét felsőbb-világegyetem központi szféráján ezer harmadrendű erőtér-központ van. „Az elsődleges energiának a három, egyenként tíz részből álló árama ezen erőtér-központokba érkezik, de hét különleges és pontosan irányított, bár nem tökéletesen szabályozott erőtér-kör lép ki az egyesített tevékenységük központjából.” 29:2.14 A felsőbb-világegyetem erőtér-tartalma tehát háromállapotú energia, melynek mindegyik fokozata tíz részből tevődik össze.
- Felsőbb-világegyetemi védencek: 30:4.1 a felemelkedői halandói lét egyik szakaszában levő halandók megnevezése, 30:4.22 akik a felsőbb-világegyetemi felkészülési világokra érkezve elismert szellemekké és a Nappalok Elődeinek védenceivé válnak.
- Felsőség Háromságivá Tett Titkai: 18:1.1 hetvenen vannak, akik a paradicsomi segédszférák legbelső, az Egyetemes Atya személyes körének is mondott hét világát vezetik tíz-tíz tagú testületben.
- Felsőség Istenség: 0:1.11 e szintet a véges lételvi létezőkkel kapcsolatos működésként lehet felfogni.
- Felsőségi Kísérők: 26:6.1 kizárólag a központi világegyetem hatodik körén szolgálnak, és nem keverendők össze a Végzős Kísérőkkel, akik a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei.
- Felsőség tíz Titka: 13:2.9 Aszendington irányítói.
- Felsőség háromságivá tett Titkai: 13:2.10 a Legfelsőbb Isten, a Végleges Isten és a Legfelsőbb-Végleges Isten közös titkai.
- felsőtudatosság: 130:4.9 A tudat tudata. Az ember tudatában van a saját tudatának, míg az „állati elme csak a tárgyias világegyetemnek van tudatában.”
- feltámadás (megítéltetési ~): 113:6.8 Az alvó továbbélők feltámadása. Kegyelem-szólításnak is mondják. 47:3.3 Ekkor történik meg a szeráfi végzet-őrangyal által őrzött morontia-lélek és a Gondolatigazítónál levő szellem-elme „letét” újraegyesítése, mely a teremtményi alvó továbbélő személyiség összeállítását jelenti. 30:4.15 Ekkor valósul meg a lélek és az Igazító újratársulása, a személyiséget alkotó tényezők újraegyesítése morontia alakban. 52:5.5 Az Urantia lázadás miatti elszigetelése felfüggesztette azon eljárást, mely révén a halandók a haláluk után közvetlenül jutottak el a lakóvilágok területére. Krisztus Mihály napjai előtt minden léleknek aludnia kellett a megítéltetési, illetve a különleges ezeréves feltámadásokig. „De pünkösd óta az urantiai halandók közvetlenül juthatnak el a morontia szférákra.” 76:5.3 Történt megítéltetési feltámadás Ádám és Éva Urantiára való megérkezésével egyidejűleg is.
- feltámadási csarnok: 112:5.16 Élet-összeállító terem. Itt válik lehetővé az alvó-továbbélő tudat újbóli megjelenése az új morontiai, elme és szellemi természetű energia-kapcsolat révén. 47:0.1 A Jerusem első világának első segédszféráján található 47:3.5 az Új Élet Templomában. Ennek hét szárnya az idő hét fajának feltámadási csarnoka. 47:3.2 A személyiség-összeállításra szolgáló templom az első lakóvilág központja, a szeráfi beteljesülés-őrangyalok, a Gondolatigazítók és a feltámadási főangyalok gyülekezőhelye.
- feltámadás utáni időszak:
a) 47:3.6 Az újraszemélyesült lélek a feltámadási csarnokban ébred, majd
b) a Melkizedek-részlegbe megy, ahol állandó lakos besorolást kap.
c) Ezután tíz nap személyes szabadságban részesül, melynek során szabadon ismerkedhet a környezettel, a programmal, és utána nézhet a szeretteinek is.
d) 47:3.7 Ezt követően kezd hozzá az értelmi felkészüléshez és a paradicsomi célú szellemi fejlődéshez.
e) 47:3.10 A magasabb lelki fejlettségű halandók a tíz napos szabadság leteltével átkelési alvásba kerülve jutnak a második lakóvilágra, majd így tovább, egészen a nekik előírt lakóvilágig. 47:4.4 Ilyenkor az Igazító már nem távozik el. Bár később a felemelkedő újabb és újabb, kidolgozatlan morontia testben ébred, de a személyisége már érintetlen marad.
- Felügyelő szeráfok: 39:3.1 a helyi világegyetemi angyalok azon csoportja, akiket a csillagvilágok kizárólagos szolgálatára jelöltek ki.
a) 39:3.2 Segédfelügyelők. Ők a Csillagvilági Atyák közös munkájának a segítői. Az „egész csillagvilág egyesítésével és egyensúlyba hozatalával foglalkoznak.”
b) 39:3.3 A Törvény Előrevetítői. Feladatuk a csillagvilági törvényalkotók számára olyan előterjesztések készítése, melyek azt mutatják be, hogy az adott indítvány milyen mértékben érintheti a szabad akaratú teremtmények életét. Nem keresik egyik csoport kegyét sem, „viszont a mennyei törvényalkotók előtt abból a célból jelennek meg, hogy azokért szóljanak, akik nem tudnak megjelenni és az érdekeiket maguk képviselni.” Látják és képviselik az emberi benső igaz vágyódását is.
c) 39:3.4 A Közösségi érzék Kialakítói. Az őszinte társas kapcsolatok és a világegyetemi teremtmények közösségi fejlődésének előmozdításán munkálkodnak. Elősegítik az egyének jobb önmegértését és a valóban kölcsönös megbecsülésen alapuló társulások létrejöttét. 39.3.5 Földi munkálkodásuk közé tartozik azon egyének összehozása, akik hatékonyan és egyetértésben tudnak működni az adott cél elérése vagy egy feladat eszményi formában történő ellátása érdekében. 39:3.6 Az Edentián hetven egységbe szerveződve a központi szféra körül keringő hetven morontia fejlődési világon szolgálnak.
d) 39:3.7 Az Erkölcstani érzék Fejlesztői. Segítik a személyek közötti kapcsolatok erkölcsi értékének teremtményi elismerését, a testvériességgel kapcsolatos igazságok felfedezését. Ők az erkölcstani megbecsülés előremozdítói, de működnek önkéntes tanácsosként a bolygók vezetői mellett és csereoktatóként a csillagrendszerbeli felkészülési világokon. Sokat találkozunk majd velük az edentiai társadalmi kutatóintézetekben, a Norlatiadek központ hetven segédszféráján.
e) 39:3.8 Szállítók. A felügyelő szeráfok ötödik csoportja a csillagvilági központok viszonylataiban szállít lényeket. Képesek a céljuk, a sebességük és az irányuk repülés közben történő változtatására. Mozgásuk során mindhárom egyetemesen hozzáférhető energiavezetéket igénybe tudják venni. Képesek a földi másodpercenkénti 893.000 kilométeres sebesség elérésére is.
f) 39:3.10 Adatrögzítők. A felügyelő szeráfok hatodik rendjeként a csillagvilági ügyek különleges feljegyzőiként működnek, így az Edentián, a mi csillagvilágunk norlatiadeki központján is.
g) 39:3.11 Tartalékosok. A csillagvilági központokon tartózkodva a vezetők hírvivőiként segédkeznek vagy a vorondadekek mellett végeznek munkát.
- Fenséges felügyelő: 109:7.7 Az Urantia bolygóügyi Vorondadek-megfigyelője, a világunk veszélyhelyzeti kormányzója.
- Fenséges Hírvivők: 22:2.1 A Háromságot-elért Fiak felemelkedői csoportjába tartozó tökéletessé lett halandók, akik kiálltak már lázadást vagy ezzel egyenértékű módon másként bizonyították a személyes hűségüket.
- Fenséges Hírvivők (jellemzők): 22:2.7 A felsőbb-világegyetemi tevékenységek mindenféle szakaszával kapcsolatos feladatokat végezhetnek.
- 25:6.3 Feladataik közé tartozik a Mennyei Adatrögzítők eredeti szellemi feljegyzéseiről készített félfizikai másolatok megfelelőségének hitelesítése is.
- 117:2.4 Háromság által befogadottak.
- 117:2.4 Nem vesznek részt a jelen világegyetemi korszak növekedésében.
- 117:2.4 Jelen helyzetük a megelőző világegyetemi korszakra jellemző, annak felel meg.
- 117:2.4 A Háromság általi elismertségük szintje nem fog változni.
- 117:2.4 Esetükben „a tapasztalás többé már nem eredményez növekedést.”
- Fenséges Megfigyelő: 114:4.1 Vorondadek Fiú, akit az edentiai Fenségesek megfigyelőnek küldtek az Urantiára a bolygói lázadás kitörését követően. Egyben ő a bolygó felségjogának őre. Időszakonként váltják. 114:4.2 Azon ügyekben bír hatáskörrel, melyeket még a Lucifer-féle lázadás idején vontak magukhoz az edentiai Fenségesek. A Vorondadek Fiú szoros tanácsadói kapcsolatot tart fenn a bolygófelügyelőkkel. Továbbá a faji biztosok csoportvezetőit tanácsadó igazgatóként felügyeli. 114:4.3 Bolygói válsághelyzet esetén a Fenséges Megfigyelő lenne a kormány tényleges, önálló jogkörű vezetője. 114:4.4 Ekkor utasítási jogkörrel bírna „a bolygón tartózkodó minden segítő és az igazgatásban szolgálók felett, kivéve a főangyalok hadosztályszintű szervezetébe tartozókat.” A feljegyzések szerint bolygói szintű válsághelyzet – az 1930-as évekig – harminchárom alkalommal történt. 144:4.5 A vorondadek kormányzással a csillagvilági uralkodók felsőbb rendű bölcsessége jut el „az emberi birodalmak ügyeinek intézésébe.”
- Fenséges összekötő: 43:4.10 a Lucifer-féle lázadás óta működik a csillagvilági kormányzat tanácsadójaként az Edentián, a bűnnel és a lázadással kapcsolatos magatartást érintő ügyekben.
- Fenséges Segédek: 37:1.1 a helyi világegyetemi segítők közé tartoznak. 37:4.1 A helyi világegyetemen kívülről származó önkéntes lények csoportja, akik átmeneti képviselőként vagy megfigyelőként vannak jelen. Változó létszámúak. 37:4.2 A helyi világegyetem így részesül az olyan paradicsomi származású lények segédkezéséből, mint pl. a Bölcsesség-tökéletesítők, az Isteni Tanácsosok, a Világegyetemi Ítélők, az Ihletett Háromsági Szellemek, a Háromságot-elért Fiak, a Független Hírvivők, a szupernáfok, a szekonáfok vagy a terciáfok. Céljuk, hogy a segédkezésük által a „Nebadon jobban összhangba kerüljön az orvontoni eszmékkel és a paradicsomi eszményképekkel.” 37:4.3 Ilyenkor a helyi teremtésrész előírásaihoz igazodva dolgoznak. 37:4.5 Többnyire a nebadoni paradicsomi személyiségek – a Nappalok szövetsége, a Teremtő Fiú, a Nappalok Hűséges Követője, az Ítélkező Fiak és a Háromsági Tanító Fiak – mellé rendelik őket segítségül. A munkájuk jobb megértést, több tapasztalatot és teljesebb előrelátást testesít meg.
- Fenségesek uralkodása az emberek országain: 43:3.7 (+ 73:0.2 + 114:4.2) „Az edentiai Fenségesek a luciferi elszakadás idején a lázadó világok bolygói fennhatóságának bizonyos területeit magukhoz vonták. E hatalom gyakorlását ma is folytatják”. 43:3.8 Amikor pedig „Mihály, a Teremtő Fiú az utolsó alászállását teljesítette, az alászállásával összefüggő minden urantiai ügyet közvetlenül a Norlatiadek Fenségesei felügyeltek”. 93:3.4 Ők „az Urantia istenei”, akik 114:0.1 „számos mennyei erő és közvetítő útján uralkodnak az emberi világokon, de leginkább a szeráfok segítségére támaszkodnak.” 43:9.4 „A Fenségesek nemigen érintettek az egyes emberek boldogulásának elősegítésében a lakott bolygókon; ők inkább az emberek országait uralják, mintsem az egyedek szívét.” 114:4.1 Kiküldöttük – egy Vorondadek Fiú – az Urantia bolygó felségjogának őre. 114:7.9 A Fenségesek uralkodása a beteljesülés tartalékosainak működésén keresztül is valósul. Lásd még → „Fenséges megfigyelő”
- félelem (aggódás): 68:3.1 a mindennapos formája élettani eredetű, „félelem a fizikai fájdalomtól, a kielégítetlen éhségtől vagy valamilyen földi csapástól; azonban a kísértetektől való félelem a rettegésnek egy új és magasabb foka lett.” 68:3.3 A kísértetektől való félelem átlépi és meghaladja az egyed elemi igényeit és a csoport fenntartására irányuló küzdelmeket. 86:3.1 A halállal való szembesülés félelmet váltott ki az őseinkből. 68:3.3 „A halottak eltávozott szellemeitől való rettegés a félelem új és meglepő formáját hozta a felszínre, az iszonyat megdöbbentő és félelmetes fajtáját, mely hozzájárult ahhoz, hogy a régi korok laza társadalmi rendjei összeálljanak az ősi idők jóval fegyelmezettebb és alaposabban szabályozott kezdetleges csoportjaivá.” Ha a félelem oka nem valós dolog, akkor a félelem babonás jellegűvé válik. 86:0.2 A korai ember félt a természeti erőktől. E félelem úgy vált vallási jellegűvé, hogy a természet megszemélyesült, szellemiesült, később pedig megistenült az ember tudatában. 86:1.3 A balszerencsétől való állandó félelem bénító hatással volt az ősi emberekre. 86:2.1 Az aggódás az elméjük természetes állapota lett. 86:2.1 Ha az aggódó félelem állandósul, evolúciós változásokat, biológiai alkalmazkodást indít el a testben. 89:1.2 Hajdan a kísértetek szellemi megtorlásától való félelem olyan erős volt az emberi elmében, hogy valamely tabu megsértésének tudata halált is okozhatott. Az ilyen halál a tabuk megtartásának fontosságát erősítette az élőkben. 88:4.8 A varázslástól való félelem szintén tud olyan erőt gyakorolni az emberi elmére, amely ölni is képes. 92:1.4 A félelem mindig alapvető vallási ösztönző volt. „A félelem alakítja az evolúciós vallás isteneit és mozgatja az elmaradott hívők vallási szertartásait. A polgárosodás kibontakozásával a félelmet módosítja a hódolat, a csodálat, a tisztelet és a rokonszenv, és később tovább befolyásolja a bűntudat és a megbánás.” 76:4.6 Ádám gyermekeit a félelem kevésbé érintette, mint az Urantia evolúciós lakóit. „Az Urantia mai emberfajtáiban azért van még mindig annyi félelem, mert nagyon kevéssé részesültek az ádámi élet-sejtanyagból”.
- féltékenység (nemi ~): 82:4.4 a fejlődő erkölcsök terméke. Az ősi férfi nem volt féltékeny, csak a tulajdonát óvta. A feleségre azért is vigyáztak, mert annak hűtlensége leszármazással és örökséggel járt.
- fémművesség: 81:3.4 a fémeket a korai ipari és kereskedő városokban kezdték elterjedten alkalmazni. Az anditák dolgoztak először a vassal, az arannyal és a rézzel. 81:3.5 Mivel könnyű volt megmunkálni, ezért először az aranyat keresték és díszítő elemként használták. Ezt követte a réz, amely nem volt általános addig, amíg nem került ötvözésre az ónnal, ami a keményebb barnarezet eredményezte. 81:3.4 „Nem voltak elkülönült korok, mint kőkor, bronzkor vagy vaskor; mindhárom egyidejűleg létezett más és más helyen.”
- fény: 0:6.8 – 0:6.9 van anyagi fény, a mindenségre való értelmi rálátás fénye és szellem-fényesség, az utóbbi „a különféle rendű szellemlények személyiség-megnyilatkozásának jellemző vonására utaló jelkép”.
- fény (szellem-fény): lásd → „irányfény”
- Fényes Hajnalcsillag: 32:2.6 Ő „a helyi világegyetem főigazgatója, a Teremtő Fiú személyes társa, aki minden jellembéli ismérvében hozzá hasonló, bár az isteniségi sajátosságaiban határozottan korlátozottabb.” Ő az azonosság „első teremtői fogalmának és az isteniség eszményképének megszemélyesülése.” 21:2.11 A helyi világegyetem elsőszülött honos lénye. 21:2.11 A Mihály Fiú távollétében a helyi világegyetemi kormány vezetője. (A Nebadon helyi világegyetem főigazgatója Gábriel.)
- Fényes Hajnalcsillagok: 37:1.1 a helyi világegyetemi segítők közé tartoznak. Minden egyes helyi világegyetemben egy van belőle. Ő „a helyi világegyetemben honos összes teremtmény közül az elsőszülött.”
- fény és élet első bolygói szakasza: 55:4.4 az ilyen bolygókat három vezető közösen igazgatja. 55:4.5 A Bolygó Fejedelem, akit a Háromsági Tanító Fiak végleges testületének vezetője is tanácsol, 55:4.7 a végleges rendű lények bolygói testületének vezetője és 55:4.7 Ádám a feleségével, akik összehangolják az előbbi kettő irányító tevékenységét. 55:3.13 A fényben megállapodott bolygók alárendelt igazgatási központjait – melyekből a bolygó méretétől függően száznál is több lehet – az alábbi csoportok egyike irányítja.
a) 55:3.14 Fiatal Anyagi Fiak és Leányok, akiket a csillagrendszeri központról hoznak Ádám és Éva segédjeiül.
b) 55:3.15 A Bolygóherceg félig halandó kíséretének leszármazottai.
c) 55:3.16 Ádám és Éva bolygón született leszármazottai.
d) 55:3.17 Köztes teremtmények, akik emberi testet kaptak.
e) 55:3.18 Igazítóval eggyé kapcsolódást elért halandók. (Saját kérelemre kapnak időleges felmentést az átmenet alól a világegyetemi vezető tisztségben lévő Megszemélyesült Igazítótól.)
f) 55:3.19 A bolygó felkészített halandói, akik már rendelkeznek a legfelsőbb szolgálat morontia templomban átadott kitüntetésével.
g) 55:3.20 Bizottság a bolygó három halandójából, akiket a polgárok választanak a képességeik és a felkészültségük alapján.
- fény és élet második bolygói szakasza: 55:4.11 egy élethordozó megjelenését követően folytatódik a halandó faj megtisztítása az értelmi, bölcseleti, mindenségrendi vagy szellemi szempontból alacsonyabb rendű tulajdonságoktól.
- fény és élet harmadik bolygói szakasza: 55:4.13 a bolygólakók képességei kiteljesednek. Szorosan együtt dolgoznak az Estcsillagokkal és a Háromsági Tanító Fiakkal.
- fény és élet negyedik bolygói szakasza: 55:3.11 e korszaktól kezdve a végleges rendű világokon minden felemelkedő köteles valamilyen átmeneti feladatot ellátni az evolúciós fejlődés egy korábbi szakaszában járó bolygón.
- fény és élet ötödik bolygói szakasza: 55:4.20 „A végleges rendű bolygói lét e szakaszának jellemző változásai csaknem teljesen a fizikai területekre terjednek ki és ebben elsődlegesen a Fizikai Főszabályozók érintettek.”
- fény és élet hatodik bolygói szakasza: 55:4.21 ezen időszak „a teremtésrész elmekörei újszerű működésének kialakulását hozza el. Úgy tűnik, hogy ekkorra a mindenségrendi bölcsesség válik a világegyetemi elmesegédkezés alkotójává.”
- fény és élet hetedik bolygói szakasza: 55:4.22 e korszak elején „a Bolygó Fejedelem Háromsági Tanító tanácsosához csatlakozik egy, a Nappalok Elődei által kiküldött önkéntes tanácsadó, és a későbbiek során társaságuk tovább bővül egy harmadik tanácsossal, akit a felsőbb-világegyetemi Legfőbb Végrehajtó küld hozzájuk.” 55:4.23 E korban Ádám és Éva mindig mentesül a vezetői feladatok alól. A bolygó halandó végrehajtójával egy másik Anyagi Fiú is társulhat, ha van ilyen a végleges rendű testületben. De önkéntes alapon egy Melkizedek is vállalkozhat a társult vezetésre. 55:4.30 A segédként hozott Anyagi Fiak és Leányok komoly befolyást gyakorolnak a bolygó társadalmi és gazdasági rendjére. Ha eközben az emberré válás mellett döntenek, akkor a halhatatlanságukat elveszítve Igazítót fogadnak, és elindulnak a Paradicsom felé. 56:10.1 E korszak hetedik szakaszának halandói „egyre többet tudnak meg a Legfelsőbb Istenről, miközben élénken észlelik a Végleges Isten mindenre kiterjedő segédkezésének valóságát.”
- fény és élet bolygói korszakok (jellemzői): 117:7.3 Felettük a Legfelsőbb Korlátlan Ellenőrei gyakorolnak korlátozott mértékű felsőségi fennhatóságot.
- 55:0.3 A teljes jövő örökkévaló korszaka.
- 55:1.1 A Háromsági Tanító Fiak jelentik be.
- 117:0.2 Ott következik be, ahol a világegyetem lényei a lehetőségeikhez mérten teljes odaadással élik meg az Isten akaratát.
- 55:0.2 Meghatározatlan ideig tart a lakott világokon.
- 55:0.2 Az Ítélkező Fiak egymást követő ítélői tevékenysége alapján osztható korszakokra, megítéltetési időszakokra.
- 55:0.4 A Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók világai is olyan irányban fejlődnek, mint az Igazítóval eggyé kapcsolódott lények világai.
- 20:9.4 „a halandók lakta világok evolúciós célja a jelen világegyetemi korszakban.”
- 32:3.2 Egy helyi világegyetem akkor állapodik meg a fejlődésnek ezen a szintjén, amikor a növekedés és fejlődés fizikai lehetőségeit már kimerítette és az összes lakott világának szellemi helyzete mindörökre rendeződött.
- 55:3.1 Már a kezdeti bolygói időszakaira jellemző az egy nyelv, az egy vallás és – a szabályosan fejlődő bolygók esetében – az egy emberfajta.
- 55:3.1 E világok lakói közösen, közel azonos mértékben támogatják anyagilag 55:3.3 a tudományt, a nevelést, a bölcseletet, 55:3.4 a versengő játékot, a társas kikapcsolódást, a művészetet, 55:3.5 a társadalmi szolgálatot, az emberbarátságot és a vallást.
- 55:3.7 A bolygók természeti erőforrásai közösségi tulajdonban vannak.
- 55:3.1 Itt is előfordulnak még balesetek, betegség és öregség.
- 55:3.9 A férfiak és a nők párokban töltenek be igazgatási beosztásokat, látnak el tanítói tevékenységet és igazságszolgáltatási feladatot.
- 55:5.1 A bolygók e korszakait fizikai tökéletesség, értelmi előrehaladás és szellemi fejlődés jellemzi.
- 55:5.2 A szegénység, a társadalmi egyenlőtlenség, az elfajzás, a bűnözés és az elmezavar ritka jelenség.
- 55:5.3 A társadalom igazgatása tökéletes rendben történik.
- A tudomány, a művészet és a gazdaság virágzik.
- 55:5.4 A hadseregek megszűnnek, és az önmérséklet veszi át a törvények helyét.
- 55:6.8 Azon halandók szellemi szintje, akik olyan bolygóról jönnek, amely már régóta a fény és élet hetedik szakaszában van, a helyi világegyetemi székhely morontia világaira érkezők szellemi szintjével vetekedik.
- 55:7.3 Mikor e korszak az Urantián beköszönt, a Bolygóherceg jelenlegi helyettese, Makiventa Melkizedek lesz a Bolygó Fejedelem. Segítőtársként pedig vele lesz Ádám és Éva egy olyan fia és leánya, akik jelenleg a Norlatiadek Fenségeseinek védenceiként az Edentitán tartózkodnak.
- 47:0.3 Amikor egy csillagrendszer eljut erre a szintre, akkor a lakóvilágok – az elsőtől a hetedikig – fokozatosan megszűnnek halandó-felkészülési állomásként szolgálni. E világok más célú irányítását a csillagrendszerben összegyűlt, növekvő létszámú, végleges rendű lényekből álló népesség veszi át.
- fény és élet (bolygón túli) szakaszai: 55:0.2 Az Ítélkező Fiak egymást követő ítélői tevékenysége alapján osztható korszakokra, megítéltetési időszakokra. 55:0.4 Hét szakasza van.
„55:0.5 1. Az első vagy bolygói szakasz.
55:0.6 2. A második vagy csillagrendszeri szakasz.
55:0.7 3. A harmadik vagy csillagvilági szakasz.
55:0.8 4. A negyedik vagy helyi világegyetemi szakasz.
55:0.9 5. Az ötödik vagy kisövezeti szakasz.
55:0.10 6. A hatodik vagy nagyövezeti szakasz.
55:0.11 7. A hetedik vagy felsőbb-világegyetemi szakasz.” 117:6.23 Amikor az összes, tehát a jövőben létrehozott világegyetemek is belépnek e korszakba, „akkor válik a Legfelsőbb minden teremtmény számára világegyetemi ténylegességgé.”
- fény és élet első vagy bolygói szakasza: „55:7.1 E kor a morontia templomnak az új bolygóközponton való megjelenésétől addig tart, amíg a teljes csillagrendszer meg nem állapodik a fényben és életben.”
- fény és élet második vagy csillagrendszeri szakasza: 55:7.4 „amikor a legfiatalabb – tehát a fényben és életben utolsóként megállapodott – világ is csillagrendszeri időben mérve már ezer éve a végleges állapotban van, akkor az egész csillagrendszer belép a biztos egyensúlyi állapotba, és az egyes világok bevezettetnek a fény és élet időszámításának csillagrendszeri korszakába.” 55:8.1 A legfelsőbb szintű igazgatási testület a csillagrendszeri nagytanácskozás. Tagjai a Bolygófejedelmek. Bár e világok rendszere gyakorlatilag önkormányzó, a tanácskozás döntései fölött a Csillagvilági Atyák vétójogot gyakorolnak. A csillagrendszeri jogalkotó gyűlésbe – melynek helye a központi világ – minden bolygó tíz képviselőt küld. A bíróságokat a csillagrendszer székhelyén állítják fel, a fellebbezéseket pedig a világegyetemi központon bírálják el. 55:8.2 Később a jogalkotó gyűlés vezető tisztviselője és a csillagrendszeri legfelsőbb bíróság önkéntes tanácsadója a Kinevezett Őr lesz, aki a felsőbb-világegyetemi Legfőbb Végrehajtó képviselője. 55:8.4 A megszilárdult csillagrendszeri szakasz működését Midszonit lények is segítik – a jogalkotó gyűléseket tanácsosként, az ítélőszékeket pedig tanácsadóként.
- fény és élet harmadik vagy csillagvilági szakasza: 55:8.7 akkor kezdődik, amikor „az adott csillagvilág utolsó csillagrendszere is elér a biztos egyensúlyi állapotba, és a világegyetemi intézők – a Tökéletes Fiú, a Nappalok Szövetsége és a Fényes Hajnalcsillag – megérkeznek a csillagvilági központra abból a célból, hogy a Fenségeseket az újonnan tökéletessé vált, a lakott világokból álló száz végleges rendű csillagrendszer-család korlátlan uraivá nyilvánítsák.” 55:9.1 E korszakban sok csillagvilági és világegyetemi tevékenység kerül át a csillagrendszeri székhelyekre. A „felsőbb-világegyetem képviselői új és bensőségesebb kapcsolatba kerülnek a bolygók, a csillagrendszerek és a világegyetemek uraival. Ezen új társulásokkal egyidejűleg bizonyos felsőbb-világegyetemi intézők mint a Fenséges Atyák önkéntes tanácsadói rendezkednek be a csillagvilági székhelyeken.” 55:9.2 A csillagvilágok megszűnő jogalkotói szerepkörét a Csillagrendszer Fejedelmek háza látja el, melynek elnökei a Fenségesek. Az igazgatás működtetésében a havonai és a paradicsomi kapcsolatok egyre nagyobb szerepet játszanak. 55:9.3 Az egyesített csillagvilágok a korszak fejlődésének hatodik szakaszában válnak gyakorlatilag is teljesen önállóvá. A korszak hetedik szakaszában a csillagvilágok már ténylegesen is együttműködnek a felsőbb-világegyetemi urakkal. Ezzel egy időben „a helyi világegyetemi kormányzat az új nagy-világegyetemi kötelezettségekkel járó felelősségi körökhöz való felemelkedésre törekszik.”
- fény és élet negyedik vagy helyi világegyetemi szakasza: 55:10.1 egy világegyetemnek a fényben és életben való megállapodásával kezdődik, amely együtt jár a felsőbb-világegyetemi körökbe való bekapcsolódással. A Nappalok Elődei kihirdetik a korlátlan hatáskörű legfelsőbb tanács megalakítását, 55:10.2 amely e fejlett létszint új kihívásaival foglalkozik. 55:10.1 E tanács elismeri a Teremtő Fiú fennhatóságának folytonosságát. 55:10.3 A Társfelügyelő felkéri az összes Kinevezett Őrt a helyi világegyetemi egyensúlyba hozatali testület létrehozására, melyet a Melkizedek Atyával közösen felügyel. Az Ihletett Háromsági Szellemek egyik testületét pedig kijelölik a Nappalok Szövetségének szolgálatára. 55:10.4 A helyi világegyetemi Anyaszellem új kapcsolatok létrejöttét tapasztalja meg a felsőbb-világegyetemi Tökéletes Szellemmel. Gábriel is közvetlen összeköttetést teremt a Nappalok Elődeivel. Az ilyen kapcsolat akkor bír jelentőséggel, amikor a Teremtő Fiú időlegesen elhagyja a központi világot. 55:10.5 Az Ítélkező Fiak továbbra is a megítéltetések bíráiként működnek. Azonban közülük száz, a Fényes Hajnalcsillag új tanácsában is részt vesz a világegyetemi székhelyen. Egy Ítélkező Fiú pedig a korszak hetedik szakaszáig legfelsőbb tanácsosi feladatkört is ellát a Csillagrendszer Fejedelmek kérésére. 55:10.6 E korban a Háromsági Tanító Fiak a Bolygó Fejedelmek és a Csillagvilági Atyák önkéntes tanácsadói, és ilyen minőségükben a korlátlan hatáskörű legfelsőbb tanácsot szolgálják. 55:10.8 A Teremtő Fiú sok időt tölt a Paradicsomon és annak világain, ahol a teremtésrészében szolgáló, véglegességet elért csoporttal tanácskozik. 55:10.9 A Teremtő Fiú igazgatási szempontból szabaddá válik. Az Isteni Segédkező társa pedig fokozatosan összekapcsolja a saját segédkezését a felsőbb-világegyetemi Tökéletes Szellem és a Végtelen Szellem segédkezésével. Új és magasztos kapcsolat jön létre a Teremtő Fiú, az Alkotó Szellem, azt Estcsillagok, a Tanító Fiak és a növekvő létszámú végleges rendű testületek között. 55:10.11 Amennyiben a Teremtő Fiú a külső világegyetemben szolgálna tovább, úgy 55:10.10 Gábriel válna a helyi világegyetem első számú irányítójává a Melkizedek Atya társaként.
- fény és élet ötödik vagy kisövezeti szakasza: 55:11.2 kizárólag a felsőbb-világegyetemben kialakított körökben levő száz társult helyi világegyetem állapotának összehangolásával érhető el. „55:11.1 Egy felsőbb-világegyetem akkor állapodik meg a fényben és életben, amint annak minden helyi világegyeteme is ilyen tökéletessé válik. De a hét felsőbb-világegyetem közül még egy sem érte el ezt, sőt még csak meg sem közelítette.” 55:11.2 Az anyagi teremtésrészek ilyen jellegű átállásában az erőtérközpontok és társaik érintettek.
- fény és élet hatodik vagy kisövezeti szakasza: 55:11.3 Ilyen egyensúlyba hozatali szakasz a teremtésrészek vonatkozásában még nem valósult meg. 5:11.4 Várhatóan egy új teremtményi értelmi szint megjelenésével fog együtt járni.
- fény és élet hetedik vagy felsőbb-világegyetemi szakasza: 55:12.1 egy teljes felsőbb-világegyetem fényben való megállapodásával fog megvalósulni a jövőben. Gyökeres változásokat eredményez majd a szervezeti és az igazgatási rendben, melyek a lakott világoktól a felsőbb-világegyetemi központokig terjednek.
- fény és élet nagy világegyetemi szakasza: „55:12.5 Egyikünknek sincs kielégítő fogalma arról, hogy mi fog történni, amikor a nagy világegyetem (a Havonától függő hét felsőbb-világegyetem) teljes egészében eljut a fény és élet végleges állapotába. Ez az esemény a központi világegyetem megjelenése óta végbement események közül kétségkívül a legalapvetőbb lesz az örökkévalósági beszámolókban. Vannak olyanok, akik úgy tartják, hogy maga a Legfelsőbb Lény ki fog emelkedni a szellemszemélyét burkoló Havona-rejtelemből és a hetedik felsőbb-világegyetem központjára fog költözni mint az idő és tér tökéletessé lett teremtésösszességének mindenható és élményelvi ura. De ezt tényleg nem tudjuk.”
- Fény Örömhírhozói: 31:7.2 Bármelyik végleges rendű testület vezetői szolgálatára kijelölt mennyei személyiség a Fény örömhírhozója tisztségébe kerül, mely átmeneti jellegű. E lények nem teszik le a véglegesrendűek esküjét, az adott feladat teljesítését követően visszakerülnek a korábbi besorolásukba.
- férfi: 84:3.6 az ősi férfi számára a földművelés túlságosan békés és kalandmentes volt. 84:3.7 Szívesebben harcoltak és vadásztak. 84:3.10 A férfiak a vadászat és a háború révén tanult szervezési módszereket bevezették és alkalmazták a földművelés, valamint a kézművesség terén, így komoly mértékben fejlesztették tovább a nő szertelen munkamódszereit. 84:7.2 Mivel a férfi számára a közösülés nem jár biológiai következményekkel, ezért csak lassan, az erkölcsök és a társadalmi szabályok nyomására vált érdekeltté a házasságban és az otthonalapításban.
- férfi és nő: 84:6.5 a világegyetemi teremtmények számos rendje a személyiség kettős megnyilatkozásával bír. A halandók, az Anyagi Fiak és a midszonit lények esetében ez a férfi és a női egyedben nyilvánul meg. A szeráfoknál, a keruboknál és a Morontia Társaknál a két eltérő személyiséget pozitívnak vagy küzdőnek, illetve negatívnak vagy visszahúzódónak nevezik. 84:6.4 A nők ösztönösen inkább a ráérzéseiket működtetik, ezért kevésbé tűnnek kövezetes gondolkodásúnak. 84:6.5 A férfiak és a nők esetében különbség van a természetük, a viszonyulásaik, a nézőpontjaik és a gondolkodásuk között. 84:6.6 A nézőpontbeli különbségeik okán a férfiaknak és a nőknek a morontia és a szellemi létpályájukon is szükségük van egymásra. A férfi és a női személyiségjegyek a Végleges Testületben is megmaradnak. Az emberiség e két alapvető változata mindig is érdeklődni fog egymás iránt, ösztönözni, bátorítani és segíteni fogják egymást a nyugtalanító világegyetemi problémák megoldásában és a mindenségrendi nehézségek leküzdésében. 84:1.9 A férfi és a nő együttműködése, „még ha a családról és az utódokról másként vélekednek is, a legtöbb szempontból jóval felsőbb rendű ahhoz képest, mintha két férfiról vagy két nőről lenne szó.” 84:6.7 A férfi és a nő hatékony kiegészítői egymásnak annak ellenére, hogy az együttműködésük szembenállással járhat. Közös feladatuk a társadalom fenntartása és újratermelése. 82:1.1 A közöttük levő személyiségi szakadék ellenére a nemi vágy képes összehozni őket a faj szaporítása céljából. 83:0.2 Nem akarnak egymás nélkül élni. 84:3.1 A nőt az anyaság ösztöne vezette a házasságba, de a férfi nagyobb ereje kényszerítette arra, hogy abban meg is maradjon. 84:4.4 A férfi kezdetben bizalmatlan volt a nővel. Nem értette a nőt, aki mégis vonzotta őt. 84:5.7 A nőt nem a férfi és nem az erkölcsök egyenjogúsították, hanem a tudomány. A gyári munka megjelenésével a férfi fizikai képességei többé már nem voltak alapvető fontosságúak. A nő kiszabadult az otthon börtönéből.
- Fiak köre: 26:8.1 a negyedik Havona-kör neve. Egyrészről a felemelkedő zarándokok e kör világairól mennek a Paradicsomra, hogy megértő kapcsolatot teremtsenek az örökkévaló Fiúval, másrészről pedig, az alászálló zarándokok az e körhöz tartozó világokon értik meg újszerű módon az idő és tér Teremtő Fiainak természetét és küldetését.
- Filadelfia: 130:2.3 A korai keresztény egyház keleti ágának központja.
- filiszteusok: 74:8.9 a magasan polgárosodott krétai társadalom politikai menekültjei voltak. A zsidók tőlük tanulták az ábécé használatát.
- finnek: 85:2.4 hajdanán hittek abban, hogy a legtöbb fában jó szellemek laknak.
- fiúi elismertség: 102:7.1 „az egyetlen tapasztalás, mely az atyaságot bizonyossá teszi.”
- Fiút-elértek: 26:8.5 másodrendű szupernáfok, akik 26:8.2 „a negyedik körös felemelkedő halandók szuperáfi segédkezői”, és a jelentkezőket az Örökkévaló Fiú háromsági kapcsolatainak megértésére készítik fel.
- Fiúval eggyé kapcsolódást elért halandók: 40:8.1 örök életre pályázók, akiknek a világegyetemi központ utolsó oktatási világát elérve sem sikerül a hűséges Igazítóval való azonosság-egyesítés. 40:8.3 Ekkor, ha a Teremtő Fiú túlélési bírái hivatalosan igazolják, hogy a felemelkedő halandó nem bűnös, és az atyai eggyé kapcsolódást valamilyen összehangolódási nehézség akadályozza, akkor az Igazítótól való búcsút követően „a morontia halandó azonnal eggyé kapcsolódik a Teremtő Fiú szellemének valamely egyedivé lett ajándékával.” 40:8.5 Az Orvonton felsőbb-világegyetemi létszámuk egymillió körüli. Bár feladatvégzés céljából utazhatnak a Paradicsomra, azonban osztályként az eredeti felsőbb-világegyetemükre korlátozódik a tevékenységük. 40:10.4 Ők az abandonterek és a szuszatia evolúciós kiegészítői. 40:10.10 Azonban közülük egyeseknek – bizonyos átalakulást követően – lehetősége nyílik a Paradicsomra történő felemelkedésre.
- fiúi eggyé kapcsolódást megtapasztalt teremtmények: 107:1.7 „az Örökkévaló Fiú Teremtő Fiai szellemének egyedivé tett adományai egyesítik” őket.
- fiúi viszony: 115:0.1 Az Atya Isten esetében a hozzá fűződő legmagasabb rendű kapcsolat.
- fizikai egyensúly: 15:9.15-15:9.16 a felsőbb világegyetemi szövetség tagjává válásnak, vagyis a Nappalok Elődeinek tanácsaiba való felvételnek egyik előfeltétele, mely a helyi világegyetem csillagainak és bolygóinak egyensúlyba kerülésekor következik be a közbenső csillag-átalakulási szakaszok lezárulásával. A világegyetem pályájának meghatározhatónak, biztonságosnak és véglegesnek kell lennie. 15:9.17 A másik feltétel a szellemi hűség.
- fizikai energia: 12:8.3 az egyetemes törvénynek igazán és állandóan engedelmeskedő valóság, mely 0:6.3 a megnyilvánuló mozgás, hatás és lehetőség összes szakaszának és formájának jelölésére is szolgál. 0:6.4 A megnyilvánulásainak „tárgyalásakor általánosan használjuk a mindenségrendi erő, a kilépő energia és a világegyetemi erőtér kifejezést. Ezeket gyakran a következőképpen alkalmazzuk:
0:6.5 1. A mindenségrendi erő a Korlátlan Abszolútból származó mindenféle, ám a paradicsomi gravitációra még nem válaszoló energiát jelöli.
0:6.6 2. A kilépő energia a paradicsomi gravitáció hatására választ adó, de a helyi vagy egyenes irányú gravitációra még nem válaszoló energiákat foglalja magába. Ez az energia-anyag elektron-szerveződés előtti szintje.
0:6.7 3. A világegyetemi erőtér mindazokat az energiákat jelenti, amelyekre ugyan még hat a paradicsomi gravitáció, de az egyenes irányú gravitációra már közvetlenül válaszolnak. Ez az energia-anyag és minden további energiaanyag-módosulat elektron-szerveződési szintje.”
- Fizikai Főszabályozók: 29:4.4 „a Legfőbb Erőtér-központok közvetlen utódai, és soraikba a következők tartoznak:
29:4.5 1. Erőtér-irányító Segítők.
29:4.6 2. Gépies Szabályozók.
29:4.7 3. Energia-átalakítók.
29:4.8 4. Energia-továbbítók.
29:4.9 5. Elsődleges Társítók.
29:4.10 6. Másodlagos Szétbontók.
29:4.11 7. Frandalankok és kronoldekek.”
29.4.12 Bizonyos működésmódokban gépiesek, önműködőek és a választást tekintve kevéssé személyek. Ez különösen a négy utolsó rendre vonatkozik, bár ők is mutatnak különböző értelem működést. 29:4.14 Olyan energiák szabályozásával foglalkoznak, melyek alapvetők a bolygóközi szállítórendszer és bizonyos tájékoztatási eljárások szempontjából. 29:4.21 Akár több milliós csoportban is működhetnek. Alakzatuk és elhelyezkedésük változtatásával együttesen és egyénileg is képesek az energia szabályozására. Képesek „fejleszteni és gyorsítani az energia mennyiségét és mozgását, illetőleg visszatartani, sűríteni vagy késleltetni az energiaáramokat.”
29:4.1 Az adott bolygóhoz tartozó térben nagyon nagy sebességre képesek. 29:4.15 Amikor a tartalékos állományuk tagjait a világegyetemek, csillagvilágok és csillagrendszerek központjaira, valamint az egyes bolygókra küldik, a feladataik teljesítése során alá vannak vetve a békéltető bizottságban tevékenykedő isteni döntésvégrehajtók parancsainak. 41:2.8 Ők a felelősek az evolúciós lakott világok erőtér-energia felügyeletéért, de csak a területük és felügyeletük alá eső dolgok esetében.65:0.6 Az evolúcióval kapcsolatos működési területeik az élő szervezet környezeti válaszának gépies-nemtanítható szintjei.
- Fizikai Főszabályozók körei (jerusemi): 46:5.9 a rendszer hét egyközepű, egyre magasabban elhelyezkedő körből áll. 46:5.26 A körök közepén a hatalmas erőtér-templom található. Itt elnököl a csillagrendszer erőtér-főnöke és a morontia erőtér-felügyelők főnöke. A felemelkedő halandók és a köztes teremtmények e templomba nem léphetnek be.
- fizikai terület ellenőrzői és szabályozói:
29:0.2 „1. Meglényegített Elsőrendű Fő-erőszervezők.
29:0.3 2. Tapasztalás-meghaladó Társ-főerőszervezők.
29:0.4 3. Világegyetemi Erőtér-irányítók.”
- fogalmak (állandósult ~): 130:4.15 „jelenthetnek bizonyos mértékű tudást, de nem tartalmaznak elég bölcsességet és híján vannak az igazságnak”, továbbá „hátráltatják a tudomány, a politika, a társadalom és a vallás fejlődését.”
- fogalom (meghatározás): 118:3.3 A viszonylagos, mindenségrendi valóság szintjére süllyedt, tényhez kapcsolt, az idő és a tér által befolyásolt jelentéstartalmú igazság.
- fogalomalkotás (teremtményi ~): 106:9.2 Az idő, a tér és a tapasztalás korlátozza, „és mégis, az idő nélkül, a tértől elvonatkoztatva és a tapasztalás hiányában egyetlen teremtmény sem értheti meg még részben sem a világegyetemi valóságot.”
- Fonta: 63:0.3 „az első Fiúszerű teremtmény, mely emberi vágyat mutat a tökéletesség iránt.” Nebadoni megjelöléssel így nevezték az első urantiai emberpár női tagját. E nevet csak a Gondolatigazítójával való eggyé kapcsolódást követően ismerte meg 63:7.2 a Jerusemen. Az Urantián használt neve a Szonta-en volt, amelynek jelentése „akit apa szeret”. 63:2.5 A párjával, Andonnal együtt gyújtották az első tüzet. 63:3.2 Tizenkilenc gyermeknek adtak életet.
- formatervezők és díszítők: 44:0.11 az égi mesterek közösségébe tartoznak.
44:6.2 Az ezernél is több tevékenységi területük hét fő tevékenységi körbe sorolható.
44:6.3 1. A színek szakmunkásai – a szellemtükröződések tízezer színárnyalatából hozzák létre az összarányos szépségű művészi mondanivalójukat.
44:6.4 2. A hangtervezők – a különböző azonosságú és morontia értékű szellemhangok leírói, melyek pazar tükröződései a mennyei seregek nemes szellem-lelkeinek.
44:6.5 3. Az érzelemtervezők – a morontia érzések és az isteniségi érzelmek fokozói és megőrzői. Ezeket az idő fejlődő gyermekei tanulmányozhatják és általuk ihletet meríthetnek.
44:6.6 4. Az illatok művészei – különféle összhangzásokat hoznak létre a fény fejlődő gyermekeinek épülésére és gyönyörűségére.
44:6.7 5. A megjelenés megszépítői – a kapcsolatok megjelenítői, akik anyagfeletti lényeket rendeznek össze úgy, hogy egyfajta dicsőítő énekké válhassanak.
44:6.8 6. Az ízléstervezők – a morontia ízlés fejlesztői, akik arra is vállalkoznak, hogy javítsák a szépségérzéket a fejlődő szellemérzékek élesítése révén.
44:6.9 7. A morontia egységbe foglalók – az isteni szépség ösztönző képét rajzolják meg, mely hosszantartó ihletettséget jelent a szellemlények és azok morontia társai számára.
- Fortant: 45:3.1 a helyi csillagrendszer hét tagú igazgató testületének tagja. 45:3.7 Jézus urantiai küldetése idején csatlakozott e testülethez. Ő az alászállási igazgató, a másodrendű lanonandekek tartalékosainak 319.847. tagja.
- foxhalli népek: 64:2.4-2.6 andonfiak, akik a mai Anglia területén „megőrizték az andoni hagyományok egy részét és az onagari műveltség bizonyos maradványait.”
- földközi-tengeri medence: 80:1.1 Kr.e. 35 000 évvel a Gibraltári-szoros zárt volt az Atlanti-óceán irányában, mely az akkor még létező szicíliai földhíddal együtt két zárt tavat, a nyugatit és a keletit védte, illetve választotta el egymástól. 78:1.11 Ádám idejét követően kevert emberfajták lakták. Az északi kék emberek a délről való szaharaiakkal találkoztak és tovább keveredtek a kelet felől érkező nodfiakkal és ádámfiakkal. 80:2.4 A terület nyugati tavának vízszintje alacsonyabb volt az Atlanti-világtenger szintjénél, s mivel a Gibraltári földnyelv egy földrengés következtében megnyílt, ezen keresztül a nyugati medence tengervízzel töltődött fel. Mikor ennek szintje elérte a világtengert, a szicíliai földhíd alámerült, létrehozva az egységes Földközi-tengert. 74:0.1 + 73:7.1 Ez Kr.e. 31 000 évvel történt. 78:3.7 Az első földközi tengeri polgárosodott társadalom összeomlását az áradás idézte elő.
- földművelés: 81:1.4 a legnagyobb áldás a földi ember számára. 66:7.19 A legemberibb munkatevékenység. 81:1.4 Kezdetben a vadász és a pásztor is lenézte, mivel a korai gazdálkodók általánosan rabszolgamunkát vettek igénybe. Ezért a földművelést korszakokon át alantas tevékenységnek tartották. Innen ered a földművelés átkos voltának eszméje. „Még Káin és Ábel idejében is többre értékelték a pásztori élet áldozatait, mint a mezőgazdaságból származó felajánlásokat.” Csak azon vidékek népe tért át azonnal a vadászatról a mezőgazdaságra, ahol az emberfajták keveréke nagy arányban tartalmazta az ibolyaszín fajtát. Az evolúciós ember a növénytermesztést részben a magvak csírázó képességének megfigyelése által, részben pedig a második kertből származók révén tanulta. 68:2.6 Az evolúciós emberek első földművelői a nők voltak, mivel a védtelen gyermek jelenléte rendezett lakóhelyet – egyfajta letelepültséget – igényelt. 81:3.1 A Kr.e. 12 000-ben elkezdődött éghajlatváltozás következtében a „Nílus-völgytől a Hindukusig és a Gangesztől a Sárga folyóig a felsőbbrendű törzsek fő tevékenysége a földművelés lett, melyhez mellékfoglalkozásként a kereskedelem társult.”
- főangyali kör: 108:4.4 Elsősorban a főangyali testület kapcsolattartására szolgál. Az Urantián is működik.
- főangyalok: 37:1.1 A helyi világegyetemi segítők közé tartoznak, 37:3.1 és a Teremtő Fiú valamint a helyi világegyetemi anyaszellem utódai. Számuk nyolcszázezer körüli a Nebadonban. 37:3.2 Nem érintettek a világegyetem szokványos igazgatásában, mivel a halandók felemelkedését segítik. 37:3.3 Rendjüket az elsőszülött irányítja. Az Urantián egységparancsnokságot tartanak fenn. 37:3.5 A paradicsomi alászálló Avonal-rend fiait kísérik a lakott világokra egy száz tagot számláló testület által. 37:3.6 A bolygói megítéltetési időszak lezárásának eredményét mindig egy főangyali kísérő teszi közzé. Ő a feltámadás főangyala.
- főangyal(ok) jellemzői: 112:5.15 Megőrzik a továbbélő halandók személyiség-szerkezetét, bár nem keverendők össze a személyiség-őrző őrangyal-szeráfokkal.
- főangyalok világai: 37:3.7 a szalvingtoni világok hetedik csoportjába tartoznak a segédszféráikkal együtt. Az első szféra és annak hat segédszférája a személyiségi adatrögzítőké, akik pontosan követik a felemelkedő halandók útját a születésüktől a felsőbb-világegyetemi rendbe történő átlépésükig, vagy amíg a nevük törlésre nem kerül a Nappalok Elődeinek döntése nyomán. 37:3.8 Továbbá e világokon osztályozzák és őrzik a személyiség adatokat és azonosság-biztosítékokat azon idő alatt, amely a halandói halál és az újraszemélyesülés órája között eltelik.
- főbiztosok: 37:1.1 a helyi világegyetemi segítők közé tartoznak. 37:5.1 Ők Szellemmel való eggyé kapcsolódást megélt felemelkedő halandók. Esetükben az Igazítók csak átmenetileg, a halhatatlan lélek kifejlődését segítendő költöznek beléjük, de a halandói létük végén örökre búcsút vesznek tőlük. 37:5.2 E rendbe tartozó „lelkek azáltal érnek el halhatatlanságot, hogy örökre eggyé kapcsolódnak a helyi világegyetemi Anyaszellem szellemének egy egyedivé lett szilánkjával.” A nebadoni csoportjuk kis létszámú. Többségük a helyi világegyetem szolgálatában marad, mivel csoportként nem rendeltetésük a Paradicsom elérése. 37:5.3 Így válhatnak tagjaivá a helyi világegyetemi Tökéletes Testületnek, 37:5.4 ahová bekerülve Világegyetemi Segítőként kaphatnak feladatot, mely tapasztalásban való növekedést tesz számukra lehetővé. 37:5.5 „Teljes mértékben a halandó fajok jólétének szentelik magukat”. 37:5.4 Ők tolmácsolják „az anyagi világok fejlődő teremtményeinek nézőpontjait a helyi világegyetem mennyei hatóságainak.” 37:5.5 Továbbá, a küzdő halandók teljes csoportjainak véleményét jelenítik meg. Arra törekednek, hogy a halandó fajok számára irgalmat, igazságosságot és méltányos elbírálást biztosítsanak a más népekkel való kapcsolataikban. 37:5.6 A beosztásuk a lakott világok problémáinak megoldásától a felsőbb szintű feladatkörök betöltésén keresztül a helyi világegyetemi főbiztosi tisztség eléréséig tart. Nem tekinthetők végleges rendűeknek, a számuk a Nebadonban több mint másfélmilliárd. 37:5.7 Jelen vannak minden igazságszolgáltatási testületben, ahol a bíróság barátaiként lépve fel tanácsokat adnak a vizsgálandó ügy előzményeiről, sajátos természetéről.
- Fő-erőszervezők: 29:5.1 a Paradicsomon honosak, de a külső térben is működnek. Nem teremtők és nem is teremtmények. Két nagy szolgálati osztályt alkotnak:
29:5.2 „1. Meglényegített Elsőrendű Fő-erőszervezők.
29:5.3 2. Tapasztalás-meghaladó Társ-főerőszervezők.”
29:5.4 Kizárólag a Világmindenség Építészeinek felügyelete alatt dolgoznak.
- főkormányzó (urantiai ~): 114:3.1 Száz földi évenként a 24 bolygófelügyelő a testület végrehajtó képviselőjeként állandó főkormányzót jelöl ki, aki ez idő alatt az Urantián tartózkodik. Csak e 24 jerusemi tanácsos képviselőjeként gyakorol hatásköröket. 114:6.1 Közülük az első az Igazság Szellemének kiáradásakor érkezett a bolygóra (Pünkösdkor). 114:3.2 „Az emberfeletti igazgatási feladatok összehangolójaként tevékenykedik, továbbá ő az Urantián működő mennyei lények elfogadott főnöke és általánosan elismert vezetője.” „Az angyali seregek minden rendje az összehangolásért felelős igazgatónak tekinti”, „az Egyesült Közteslények pedig, amióta az első 1-2-3 egyedet a huszonnégy tanácsos közé választották, az egymást követő főkormányzókat ténylegesen is” a bolygói atyjának tartja. 114:3.3 A főkormányzó működésmódjára leginkább az atyai tanácsadás a jellemző. 114:3.4 Minden „visszatérő főkormányzó ideiglenes tagként van jelen a Csillagrendszer fejedelem kormányában”, melynek tagjai a bolygóhercegek. 114:3.5 Jerusemi létpolgárként betöltheti a Csillagrendszer Fejedelem szóvivőjének tisztségét is. 114:5.1 „A főkormányzó átmeneti jelleggel és tanácsadói minőségben gyakorolja a legfőbb végrehajtó hatalmat a Fenséges megfigyelő vétójoga mellett.” 114:5.2 „A szeráfokkal és a közteslényekkel kapcsolatos vitás ügyek többségében, kölcsönös egyetértés mellett, a főkormányzó dönt. De azokat az ügyeket kivéve, amikor a főkormányzó a huszonnégy tanácsos által ráruházott hatáskörben dönt, minden ítélete megfellebbezhető a békéltető bizottságoknál, a bolygó igazgatására létesített helyi hatóságoknál vagy éppen a Satania csillagrendszer Fejedelménél.” 114:5.5 „Az Urantián minden igazgatási nap véleményező tanácskozással kezdődik, amelyen részt vesz a főkormányzó, a bolygón szolgáló főangyalok főnöke, a Fenséges megfigyelő, a felügyelő szupernáf, az állandó élethordozók főnöke,” valamint egyes meghívottak a bolygóra látogatók közül. 114:5.6 A főkormányzó közvetlen igazgatási testületét tizenkét szeráf alkotja. Ők azok a végrehajtók, akik a bolygó fejlődéséért és egyensúlyi állapotának biztonságáért felelős tizenkét, különleges angyalokból álló csoportot irányítják közvetlen hatáskörű emberfeletti igazgatókként. Lásd még → „huszonnégy tanácsos”
- főníciaiak: 96:2.1 kevert szemita népek felsőbbrendű, jól szervezett csoportja, akik Palesztina nyugati részét, és a földközi-tengeri partvidéket uralták.
- Független Hírvivők: 24:0.2 A Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei közé tartoznak. 23:0.1 „Ők képviselik a Végtelen Szellem első teremtő cselekedetét, melyet önmaga hajtott végre abból a célból, hogy független személyiség-szellemeket hozzon létre.” 23:1.1 A Végtelen Szellem közvetlenül a Havona-körök Hét Szellemének teremtését követően hozta létre őket. 23:1.5 Ők az egyetlen lények a teremtésösszességben, akik bár értékelik az igaz barátságot, de képesek és akarnak is egyedül létezni és dolgozni. 23:3.1 Megbízhatóan igénybe vehetők a teremtésrészekben a fontos és sürgős üzenetek gyors továbbítása céljából olyan esetekben, amikor a híradási szolgálat vagy a tükrözőműködési rend igénybevétele nem célravezető. 23:3.7 Ők „az egyetlen olyan lényosztály, mely az alaktalan szellemeknek láthatólag minden előnyét élvezi s ugyanakkor a teljesen kifejlett személyiséghez tartozó előjogokkal is bír.” 23:4.1 Segítik a lények azon képességének kialakulását, amely által megérthetik és barátjukká fogadhatják az összes többi fajtát és rendet, legyenek azok bármennyire különbözők is.
- Független Hírvivők feladatai: a Végtelen Szellem hétféle szolgálatra jelölheti őket, melyek alapján a következő nevekkel illethetők.
23:2.3 „1. A paradicsomi Háromság Hírvivői.
23:2.4 2. A Havona-körök Hírvivői.
23:2.5 3. A felsőbb-világegyetemek Hírvivői.
23:2.6 4. A helyi világegyetemek Hírvivői.
23:2.7 5. A határozatlan megbízatású Felfedezők.
23:2.8 6. Különleges megbízatású Követek és Küldöttek.
23:2.9 7. Az Igazság Kinyilatkoztatói.”
23:2.10 E szellemi hírvivők egymással helyettesíthetők.
- Független Hírvivő(k) (jellemzők): 23:0.1 A számuk állandó.
- 23:1.3 Teljesen kifejlett, képességeikkel tökéletesen felruházott szellemlényekként jelentek meg.
- 24:0.10 Komoly mértékű ellengravitációs képességek birtokában vannak.
- 24:0.10 Nincs ismert székhelyük, mivel a világegyetemek mindenségét járják.
- 23:1.6 Nem szegülnek ellene a felsőbb rendelkezésnek.
- 23:3.5 Képesek veszélyhelyzeti tájékoztató hálózatként működni azon távoli téregységekben, melyeket nem járnak át a nagy világegyetem kiépített körei.
- 23:2.10 Számmal jelölik őket, de a Végtelen Szellem saját néven nevezi e gyermekeit.
- 23:4.1 A segédkezésük „hozzájárul ahhoz, hogy a kiterjedt szellemi világ személyiségei testvérekké váljanak.”
- 23:4.3 Őket jelölik ki őrtársul a teremtményi háromságot elért fiak számára.
- 108:3.8 „személyiséggel rendelkező teremtmény-csoport”.
- 108:3.8 Képesek tudatosan érzékelni az elő-személyes entitások különböző rendjeinek jelenlétét.
- 108:3.9 Érzékelik az Ihletett Háromsági Szellemek jelenlétét.
- 108:3.9 Érzékelik „az Örökkévaló Fiútól és a Végtelen Szellemtől származó, bizonyos ki nem nyilatkoztatott rendek szellemjelenlétét is.”
- 108:3.10 A Legfelsőbb Lény kiterjedő Istenségében megjelenő bizonyos hatások személyiség-összehangolói.
- füllyukasztás: 85:1.4 Eredete a lyukas köveknek tulajdonított varázserőn alapul, melyekről azt tartották, hogy hatékonyak a gyógyításban. A korai emberek törekedtek a fülön ejtett lyukak nyitva tartására.
- fürdés: 87:6.12 Kezdetben a kísértetek elleni védelem célját szolgáló vallási szertartás volt, később vált egészségvédő szokássá.
- Frandalankok: 29:4.4 A Fizikai Főszabályozók közé tartoznak, 29:4.36 az ő számuk a legnagyobb. Ők az elsőrendű és a másodrendű erőszervezők, valamint az erőtér-irányítók hármasának közös teremtései. Felcserélhetően működnek a lakott és lakatlan tér területein egyaránt. 29:4.37 Harminc különböző osztályban teremtik őket, minden alapvető világegyetemi térerő-formához egyet. Ők élő és önműködő jelenlét-, nyomás- és sebességmérők. Közülük azokat, akik az időt is jegyzik, kronoldekeknek nevezik.
- frandalank-vezetők: 29:4.2 „azon élő eszközök, melyek a teljes-felsőbb világegyetem erőtér-nyomását és energiatartalmát jelzik”, adatait rögzítik.

„G”
- Gadiah: 130:1.1 Filiszteus tolmács, aki az igazságot kereste. Jézus Joppában találkozott és barátkozott össze vele. 130:1.3 Később e férfi Péter hitszónoklatát hallva, a názáreti Jézus híve lett. Dorkász házában az egyik este Péterrel is vitába keveredett.
- galamb: 85:3.4 már az evolúciós vallás kezdetén a béke és a szeretet jelképének tekintették.
- Galantia: 37:2.6 a Ragyogó Estcsillagok felemelkedő rendjének első tagja, Gavalia társa. Központot tart fenn a Jerusemen a halandó felemelkedők segítése céljából.
- Galilea: 124:2.9 Jézus korában szebb és virágzóbb tartomány volt Júdeánál. Több, „mint kétszáz, ötezer főnél népesebb városa és harminc, tizenötezer főnél népesebb városa volt.” 121:2.12 A jeruzsálemi vallási vezetők és a rabbinikus tanítók szerint Galilea inkább volt nem-zsidó, mint zsidó. 124:2.9 Galileában a megélhetés kb. a negyedébe került, mint Jeruzsálemben és Júdeában.
- Gautama: Lásd → „Buddha (Gautama Sziddhártha)”
- Gamliel (Gamáliel): 126:5.3 Híres jeruzsálemi tanító Jézus korában.
- Ganid: 130:0.1 Jézus indiai tanítványa, aki az apjával, Gonoddal együtt Kr.u. 22. április 26-tól Kr.u. 23. december 10-ig beutazta a Földközi-tenger vidékét és ellátogatott Rómába is. (Ezen az utazáson tolmácsként és házitanítóként Jézus is velük tartott.)
- Gautama fia: 94:7.6 bár megértette a hiten keresztüli üdvözülés eszméjét, ettől később visszakozott, és élete végén az utolsó szavai azok voltak, hogy „munkálkodjatok a magatok üdvösségén”.
- gazdaság: 71:6.3 összeegyeztethető a társadalmi szolgálat iránti, nem haszonszerzési késztetések felsőbbrendű fajtáival – a legnagyobb bölcsességgel, a megkapóan szép testvériséggel és a kiváló szellemi teljesítmény iránti felsőbb késztetésekkel.
- gazdasági felszabadulás: 52:4.5 a lét fenntartására fordított idő csökkenése által valósul meg. Akkor hasznos, ha az erkölcsös és értelmes halandók a felszabadult idejüket önképzésre és a bolygó fejlődésének elősegítésére fordítják. Az Ítélkező Fiú utáni ember korszakában a létfenntartáshoz szükséges napi munka két és fél órát tesz ki. 52:7.6 A Tanító Fiú utáni ember korszakában a bolygó fizikai igazgatása a felnőtt egyének idejéből napi egy urantiai órát igényel.
- Gavalia: 37:2.6 A Ragyogó Estcsillagok nebadoni angyali rendjének teremtett elsőszülöttje és vezetője. Jézusnak az Urantiáról való visszatérése óta a feladatai közé tartozik a felemelkedő halandók számára történő segédkezés. Ő 119:0. a „Krisztus Mihály alászállásai” című, 119. számú Urantia írás közreadója.
- Gábriel (Fényes Hajnalcsillag): 33:4.1 a Fiú és a Szellem legmagasabb rendű szellemszemélyisége, „a Teremtő Fiú által és a Végtelen Szellem helyi világegyetemi megnyilatkozása által megfogalmazott első azonosság-fogalom és személyiség-eszménykép megszemélyesülése”, 33:4.2 aki szabadon részesül a teremtő szülei közös természetéből, de nem részesül az ő teremtői előjogaikból. 33:4.3 Különleges személyiség, aki számos olyan, előzmény nélküli sokoldalúsággal bír, amely nem fedezhető fel egyik ősében sem. Ő a Fiú isteni akaratának és a Szellem alkotó képzelőerejének keveréke, akiknek képviselője is. De képes a szeráfseregek és az evolúciós anyagi lények mélyebb megértésére is a velük ápolt kapcsolatban.
a) 33:4.4 Ő a Teremtő fiú személyes igazgatási képviselője,
b) 33:4.5 a Nebadon világegyetem főigazgatója.
c) 33:7.2 A Nebadon egész ítélkezési rendje a felügyelete alá tartozik.
d) 33:4.6 A személyi állományával együtt ő a tömeges megítéltetéssel és a korszakos feltámadásokkal kapcsolatos ügyek legfőbb végrehajtója.
e) Ő a mennyei seregek főparancsnoka, de
f) 37:1.9 működik a helyi világegyetemi anyaszellem szóvivőjeként is.
g) 119:4.5 Jézus teremtményi alászállásai idején egyre inkább világegyetemi kapcsolattartóként lépett fel az alacsonyabb létformákba öltöző Mihály és a helyette uralkodó Immanuel között.
- gépies-nemtanítható elmefajta: 65:7.5 az élő szervezetek azon fajtái, melyek megnyilvánulásai nem érik el az értelmes szintet, ezért e működések az erőtér-központok, a fizikai szabályozók és társaik energia-területéhez tartoznak.
- Gépies Szabályozók: 29:4.4 a Fizikai Főszabályozók közé tartoznak. 29:4.18 Elnevezésük az önkéntes alávetettségüket jelzi az Erőtér-irányító Segítők akaratának. 29:4.20 Képesek irányítani az energiaáramlást és biztosítani annak külön áramokba vagy körökbe való összpontosulását. Szakértő módon alakítanak a tér harminc fizikai energiája közül huszonegyet, míg a fizikai energia kilenc lágyabb formája közül hatnak az irányításában és szabályozásában is képesek közreműködni. 29:4.19 Nagy hatáskörrel rendelkeznek és nagymértékben ellenállnak a gravitációnak. Ők biztosítják a szeráfi járatok indulását a bolygónkról, melyben együtt működnek az energia-továbbító csapat tagjaival.
- Gibraltári földnyelv: 80:2.4 a Földközi-tenger nyugati medencéjét védte az Atlanti-világtengertől. A nyugati medence tavának vízszintje alacsonyabb volt az Atlanti-világtenger vízszintjénél. A földnyelv egy földrengés következtében nyílt meg, melyen keresztül a nyugati medence tengervízzel töltődött fel. Mikor ennek szintje elérte a világtengert, a szicíliai földhíd alámerült, létrehozva az egységes Földközi-tengert. 74:0.1 + 73:7.1 Ez Kr.e. 31 000 évvel történt.
- Godad: 94:7.4 Gautama Sziddhártha (Buddha) kortársa, aki a Melkizedek-féle hitterjesztők hagyományait ápoló családból származott. Gautama nem fogadta meg Godad remete tanácsát a hit révén történő üdvözülés sálemi evangéliumának felélesztése érdekében.
- gombák: 65:2.3 „olyan növények, amelyek elveszítették a levélzöld-termelő képességüket és többé-kevésbé élősködőkké váltak.” A betegséget okozó baktériumok többsége és azok segéd-vírustestjei az átalakult élősdi gombák csoportjába tartoznak.
- gondolatcsere: 74:6.6 Ádám és Éva képes volt egymással és az egyenes ági gyermekeikkel nyolcvan kilométeres távolsághatárig gondolati úton érintkezni. Ezt azok az érzékeny gáz-üregecskék tették lehetővé, melyek az agykérgük közelében helyezkedtek el. E rendszer révén küldtek és fogadtak gondolatrezgéseket. De e képességük nem működött, ha az elméjük teret engedett a rossz zajának és bomlasztó hatásának.
- Gondolatigazító (megnevezések): 107:0.7 A saját akarattal bíró teremtmény teljes kifejlődéséig „Gondolat-átalakító elnevezéssel” illethetik. A megfontoltság életszakaszába való lépésig Gondolatigazítónak hívják, majd ezt követően a húsvér test kötelékétől való megszabadulásig a Gondolatszabályozó elnevezést alkalmazzák rá. De e szakaszoktól függetlenül használják rá 107:0.1 a Titkos Nevelő, 107:2.4 Nevelő, 107:0.2 Igazító, 107:0.3 Isten-rész, 107:2.9 Isten-szilánk, 107:7.6 Istenség-szilánk, 107:1.5 Atya szilánk, 107:7.1 szellem-entitás, 108:0.2 Igazító-szilánk, 108:5.5 mennyei segítő 108:5.7 és isteni nevelő megnevezéseket is.
- Gondolatigazító(k) (meghatározások): 101:2.14 A legmélyebb természetünk.
- 101:3.2 „az Atya ajándéka az embernek.”
- 101:6.2 Ő „a titka a Legfelsőbb létezési valósága személyes felismerésének”.
- 101:6.2 Ő a titka a Végleges tapasztalás-meghaladó elérésébe vetett emberi hitnek is.
- 40:7.1 Az Egyetemes Atya isteni természetének szilánkja.
- 93:2.7 Az idő nevelője és a húsvér test tanácsadója.
- 103:2.10 Isten-szilánk, szellemi Nevelő.
- 107:0.6 „az ember tévedhetetlen mindenségrendi iránytűje”.
- 107:7.6 Isteni ajándék.
- 113:3.3 „az Atya jelenléte”.
- 113:4.1 „az Egyetemes Atya isteni vonzóerői”.
- 120:2.6 A paradicsomi Atya elkülönített jelenlétének segédkezése.
- Gondolatigazító(k) (jellemzők): 28:5.22 Rendelkeznek tudással és tervekkel, de ezek tükrözőműködési úton nem hozzáférhetők.
102:1.6 Kutató, igaz vágyódást nevel ki az emberi lélekben a tökéletességre, „valamint egy olyan mélyreható kíváncsiságot, melyet megfelelően kielégíteni csakis az Istennel, azon Igazító isteni forrásával való közösség révén lehet.”
- 102:3.12 A valóságérzetet az embernek a mindenségrendre való szellemi rálátásával kapcsolja össze.
- 102:4.1 Segít megismerni az Isten-elmét.
- 101:2.14 Szomjat kelt az emberben a pártatlanság iránt.
- 101:2.14 Az isteni tökéletesség elérésére ösztönöz.
- 103:7.14 „jelenléte a szellemi valóság valódi bizonyítékát alkotja” az egyén számára, mely jelenlét a külvilág számára nem mutatható ki.
- 103:7.14 Tudatosulása az igazság értelmi felfogásán, a jóság felsőbb-elmei szinten való érzékelésén, és a szeretetre irányuló személyiség-késztetésen alapul.
- 107:0.2 Az Atya szeretetének tényleges megtestesülését jelenti az ember lelkében.
- 107:0.2 Az ember örök létpályájának a halandói elmébe zárt valóságos ígéretét képezi.
- 107:0.2 Az ember tökéletessé vált végleges rendű személyiségének lényegét alkotja.
- 107:0.3 Az emberi elmében lakozik.
- 107:0.3 Az Egyetemes Atya megtalálásának biztosítéka a vele társuló ember számára.
- 107:0.3 Az ember Isten általi megtalálását jelképezi.
- 107:0.3 Az Istentől jött.
- 107.0.3 Az embernek az Isten fiává való fogadása érdekében jött.
- 107:0.4 Az őt követő halandó „összhangban él az Isten akaratával.”
- 107:0.4 A „jelenlétének tudata az Isten jelenlétének tudata.”
- 107:0.4 „örök eggyé kapcsolódása az ember evolúciós lelkével nem más, mint az Istennel mint világegyetemi Istenség-társsal való örök egyesülésnek a tényleges megtapasztalása.”
- 107:0.5 Vágyakozást teremt az emberben arra, „hogy olyan akarjon lenni, mint az Isten”.
- 107:0.5 Az Isten élő jelenléte az emberben.
- 107:0.5 „ténylegesen összeköti a halandó fiút az ő paradicsomi Atyjával”.
- 107:0.5 Egyre közelebb vonja az embert az Atyához.
- 107:0.5 Kiegyenlíti azt a feszültséget, amely az ember Istentől való távolságából és az Atya egyetemességével szembeni emberi részlegességből ered.
- 107:0.6 „egy végtelen lény abszolút lényege”.
- 107:0.6 A halandó választásától függően új lényrendet képes létrehozni „a véget nem érő világegyetemi szolgálatra.”
- 107:0.6 Megjeleníti „azt az igazságot, hogy az Isten az ember Atyja.”
- 107:0.6 „mindig és hibátlanul Isten irányába kormányozza a lelket.”
- 107:1.1 „az eredeti Istenség lényegét alkotják”.
- 107:1.2 „az Egyetemes Atyától, az Első Forrástól és Középponttól érkeznek.”
- 107:1.2 „nem teremtett lények”.
- 107:1.2 „részekre bontásból származó entitások”.
- 107:1.2 „a végtelen Isten tényleges jelenlétét alkotják.”
- 107:1.2 „osztatlan és összevegyületlen isteniséget alkotnak”.
- 107:1.2 „az Istenség korlátlan és gyöngítetlen részét képezik”.
- 107:1.2 „Isten részei ők”.
- 107:1.2 „ők az Isten.”
- 107:1.4 Felfoghatatlan természetűek.
- 107:1.5 „isteni ajándékok”.
- 107:1.5 „részei Istennek”.
- 107:1.5 „Istenből származnak”.
- 107:1.5 „olyanok, mint az Isten.”
- 107:1.6 A teremtmények irányában „nagyszerű szeretetet és szellemi segédkezést mutatnak”.
- 107:1.6 A segédkezésük érzékfeletti.
- 107:1.6 A teremtménnyel egyesülve, a személyiségének részévé válik.
- 107:2.1 „tiszta entitásként alakították egyedivé” őket.
- 107:2.2 Az „isteni természetükben örökmód hasonló jellegűek.”
- 107:2.2 A tapasztalati természetük kezdetben nagyon hasonló, később a tényleges tapasztalásuk elkülönül.
- 107:2.7 A halandóval összekapcsolódva is megtartja az összes eredendő isteni sajátságát.
- 107:3.9 Nem személyiségek.
- 107:3.9 Mélyreható, alapos kiképzést kapnak.
- 107:3.10 A megszemélyesült rendekbe tartozó Igazítók azonosítása a nevük – és nem a számuk – alapján történik.
- 107:4.1 „tiszta isteniség”.
- 107:4.1 „magába foglalja minden Istenség-jegy megnyilvánulási lehetőségének lényegét”.
- 107:4.1 Az örökkévaló és végtelen paradicsomi Atya egyetemes jelenléte abszolút lényegének szilánkja.
- 107:4.2 A „tényleges forrása szükségképpen végtelen”.
- 107:4.2 A halandó lelkével való eggyé kapcsolódás előtt a „valósága szükségképpen az abszolútsággal határos.”
- 107:4.2 „általános értelemben, Istenségi értelemben, nem abszolútok”.
- 107:4.2 „valódi abszolútnak minősülnek a szilánkosult természetük lehetőségein belül.”
- 107:4.2 Egyetemességi szempontból korlátozottak.
- 107:4.2 A természetük szerint nem korlátozottak.
- 107:4.2 Átfogó voltukban vannak korlátaik.
- 107:4.2 A jelentéstartalmak, értékek és tények teljességét tekintve abszolútak.
- 107:4.2 Ők az Atya korlátozottan abszolút szilánkjai.
- 107:4.3 Egyikük sem lett hűtlen a paradicsomi Atyához.
- 107:4.3 Páratlan és tévedhetetlen szakértők a teremtményeknek való segédkezésben.
107:4.4 „A meg nem személyesült Igazítók csak a Megszemélyesült Igazítók számára láthatók.”
- 107:4.4 A Független Hírvivők szellemi válaszjelenségek révén képesek érzékelni a jelenlétüket.
- 107:4.4 Az Ihletett Háromsági Szellemek szellemi válaszjelenségek révén képesek érzékelni a jelenlétüket.
- 107:4.4 A szeráfok számára a halandók elméjében való jelenlétük szellem-fényességként érzékelhető.
- 107:4.4 Isteni eredetűek és természetűek.
- 107:4.7 „Isten része”.
- 107:4.7 A halandó ember számára olyan, mint az Isten.
- 107:5.1 Van elméjük.
- 107:5.1 „abszolút valóságszinten lévő Isten-szilánkok”.
- 107:5.1 Elő-személyes valóságúak.
- 107:5.1 Az abszolút valóságszintjük következtében energia- és szellem-elkülönülés nélkül léteznek.
- 107:5.2 „képesek tervezni, munkálkodni és szeretni”.
- 107:5.2 Rendelkeznek elmeműködéssel.
- 107:5.2 Korlátlan képességekkel rendelkeznek az egymással való közléscserére.
- 107:5.3 Az „elmejellege hasonló az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú elmejellegéhez”, mely az Együttes Cselekvő elméi előtt való.
- 107:6.1 A teremtmények tapasztalása szerint szellemhatás jelenlétét és vezetését mutatják.
- 107:6.1 „valóban szellem, tiszta szellem, de még a szellemnél is több.”
- 107:6.1 „valóban istenszerűek.”
- 107:6.2 Az ember lehetősége az örökkévalóságra.
- 107:6.2 Az ember szellemivé alakításán munkálkodnak.
- 107:6.2 Igazán és istenmód szeretik az embert.
- 107:6.2 „ők a szellemi reménynek az emberek elméjébe zárt rabjai.”
- 107:6.4 „szellemek, tiszta szellemek, feltehetően abszolút szellemek.”
- 107:6.4 A tiszta energia valamilyen tényezői is jelen vannak bennük.
- 107:6.4 „a Paradicsom Sziget pillanatszerű közlekedést lehetővé tevő, egyetemes gravitációs körein keresztül utazzák át a teret.”
- 107:6.5 Képesek követni a Paradicsom gravitációs jelenlétét a külső térszintekbe is.
- 107:6.6 „a gravitáció ősének részei”.
- 107:6.7 „nincs szükségük energia-bevitelre”.
- 107:6.7 „ők maguk az energia, a legmagasabb és legistenibb rendű energia.”
- 107:7.1 „nem személyiségek”.
- 107:7.1 „valóságos entitások”.
- 107:7.1 „igazul és tökéletesen egyéniesítettek”.
- 107:7.1 A halandókban tartózkodva sohasem személyesülnek meg ténylegesen.
- 107:7.1 „nem igazi személyiségek”.
- 107:7.1 „igazi valóságok” (az ismert legtisztább rendű valóságok).
- 107:7.1 „ők az isteni jelenlét.”
- 107:7.4 Az akarata jellegében abszolút.
- 107:7.4 A megnyilvánulásában elő-személyes.
- 107:7.5 Személyiségtől függetlenül megnyilvánuló önálló, saját akarattal, szabad választással és szeretet képességgel bír.
- 107:7.5 Elő-személyesek.
- 107:7.6 „isteni eredetűek”.
- 107:7.6 A bizonyságát és az igazolását alkotják annak, hogy általuk az Egyetemes Atya a közvetlen és korlátlan érintkezés lehetőségét tartja fenn az anyagi teremtményei számára.
- 107:7.7 Csak a saját akarattal rendelkező evolúciós teremtmények lényrendjébe költöznek be.
- 108:0.2 A véges halandókkal együtt vesz részt „a felemelkedői létpálya minden igaz tapasztalásában”.
- 108:0.2 „az élet viszontagságainak megtapasztalásában osztoznak az emberi lényekkel.”
- 108:1.1 Az „isteniség-felruházottságukban azonosak”.
- 108:1.1 A tapasztalásaikban különböznek.
- 108:1.1 Tapasztalatokat szereznek „az evolúciós teremtményekben és velük kapcsolatban”.
- 108:1.1 Képesek örökre alkalmazkodni „a várományos személyiséghez”.
- 108:1.1 „a tapasztaltabb Igazítók gyakran magasabb rendű emberi elmékbe költöznek”.
- 108:1.2 + 108:2.1 + 108:3.6 + 108:5.1 A feladatukra önkéntesen jelentkeznek.
- 108:2.1 Az emberi védencük személyiség-jelentésének megismerését követően jelentkeznek a feladatukra.
- 108:2.1 A feladatvállalásuk kijelölés alapján történik.
- 108:1.2 „minden lehetséges adatot megismernek az adott jelöltről.”
- 108:1.7 A feladatának és szolgálatának kijelölésekor, illetve vállalásakor a teremtmény nemét nem veszik figyelembe.
- 108:1.8 Támogatja az emberben a személyiség-egyesítés leghatékonyabb módját és az emberi elme szellemiesítését.
- 108:2.1 Általában „a hatodik születésnapja előtt érkeznek meg emberi társukhoz az Urantiára.”
- 108:2.2 Csak azt követően képesek a halandó elmébe való belépésre, hogy azt az elmeszellem-segédek a Szent Szellemre hangolták.
- 108:2.3 Pünkösd napja óta az Urantián „minden erkölcsi besorolású, egészségesen működő elmébe beköltöznek.”
- 108:2.4 A halandó első erkölcsi döntésének megszületését követően kap felhatalmazást az emberbe való beköltözésre.
- 108:2.4 A Diviningtonon kap felhatalmazást a halandó elméjébe való beköltözésre.
- 108:3.1 Önállóan működnek.
- 108:3.1 A Diviningtonról igazgatják őket.
- 108:3.1 „mind a hét felsőbb-világegyetemben egyformák”.
- 108:3.1 „számos különböző Igazító-sorozat létezik”.
- 108:3.1 A helyi világegyetemekben azonos fajtájú Titkos Nevelők szolgálnak.
- 108:3.2 A Diviningtonon és a hét felsőbb-világegyetem központjaiban vannak róluk teljes nyilvántartások.
- 108:3.3 Az emberi társát gyakran azonosítják az adott Igazító száma alapján.
- 108:3.4 „a paradicsomi alászálló Fiú megjelenését követően az adott evolúciós világhoz az Igazítók bolygófelügyelőjéül egy Megszemélyesült Igazítót jelölnek.”
- 108:3.6 „a jó őrzői a lelkekben”.
- 108:3.6 Az Urantia önkéntes segédkezőiként a helyi világegyetem életkísérleti bolygói főfelügyelőjének (Tabamantia) fennhatósága alá tartoznak.
- 108:3.6 Páratlan szerénységűek.
- 108:3.6 Megértő segédkezők.
- 108:3.6 Pártatlan odaadottságú segítők.
- 108:3.7 „a Diviningtonról jönnek a világokra és a halandó társuk halála után kétségtelenül oda is térnek vissza.”
- 108:3.9 „az Első Forrás és Középpont elő-személyes Istenségének különvált részei.”
- 108:4.1 A halandókban való működésük során csak egymással vannak összhangkapcsolatban.
- 108:4.1 Az Atya rajtuk keresztül van jelen „az ő fejlődő teremtményeinek az elméjében és lelkében”.
- 108:4.2 „az isteni eszményképek felé való haladásra késztetik a teremtményi társukat”.
- 108:4.2 „hozzájárulnak a Nappalok Elődei fennhatóságának megszilárdításához az Orvontonban.”
- 108:4.2 „ténylegesen az Isten akaratát alkotják”.
- 108:4.2 A „tevékenysége és a világegyetemi uralkodók főhatalma egymással kölcsönös összefüggésben” van.
- 108:4.3 „minden más szellemi jelenléttől függetlenül tevékenykednek”.
- 108:4.3 „az emberi elmében tökéletesen egy ütemben és összhangban működnek együtt az összes többi szellemsegédkezéssel”.
- 108:4.4 „Egy bolygó elszigeteltsége semmiben sem befolyásolja az Igazítókat vagy az ő kapcsolattartási képességeiket”.
- 108:4.5 Nem csak „a halandói elmék átformálásában vesznek részt.”
- 108:5.1 Érzékelik „a teremtésrészek szellemi értelmeinek utasításait”.
- 108:5.1 A teremtésrészek szellemi értelmeinek utasításait átalakítják az anyagi elme számára.
- 108:5.1 A halandók számára „nélkülözhetetlenek a Paradicsomra való felemelkedéshez.”
- 108:5.2 „azokat az igazságokat, amelyeket nem tud sikeresen átadni eljegyzett embertársának, azokat hűségesen megőrzi a következő létszakasz idejére”.
- 108:5.3 Sohasem követnek el mulasztást.
- 108:5.3 „sohasem inognak meg.”
- 108:5.3 Mind a hét csoportjuk tökéletesen megbízható.
- 108:5.4 A halandó döntését követően hatalmában áll az anyagi elme „teremtményi folyamatait a kiemelkedő morontia lélek késztetéseinek és célkitűzéseinek átalakító hatása alá vonni.”
- 108:5.5 A küldetésük döntően a jövőbeli életre irányul.
- 108:5.5 Abban érdekeltek, hogy a védencüket egyre több döntési helyzetbe hozzák és döntésre bírják.
- 108:5.5 „fenséges értelmi békét és felséges szellemi megnyugvást” képes hozni a kihívásokat és a mély gondolkodást vállaló védence számára.
- 108:5.6 Az a dolga, hogy a halandót felkészítse az örök kalandra, biztosítsa a továbbélését.
- 108:5.8 Át szeretnék alakítani az ember félelem érzeteit a szeretet és a bizalom meggyőződésévé.
- 108:5.9 Részt vesznek a halandó valóban helyes és valóban rossz közötti választásában.
- 108:5.10 Paradicsomi tökéletességgel dolgoznak.
- 108:6.1 Felsőbbrendűek és tökéletesek.
- 108:6.2 „együtt kell léteznie a halandói elmében még a legnagyobb emberi igazságtalanságokkal is.”
- 108:6.2 Az emberben élve rettenetes szenvedést okoznak nekik „azok a gondolatok, amelyek tisztán aljasak és önzők.”
- 108:6.2 „elszomorítja őket a széppel és az istenivel szemben tanúsított tiszteletlenség”.
- 108:6.2 „az emberek ostoba állati félelmei és gyerekes aggodalmai ténylegesen akadályozzák őket a munkájukban.”
- 108:6.2 Az Isten képének tükröződései a világegyetemben.
- 108:6.3 „az isteniség jegye”.
- 108:6.3 „az Isten jelenléte.”
- 108:6.3 „Isten képe”.
- 108:6.3 Az Egyetemes Atya szellemi jelenlétének ajándéka.
- 108:6.4 A szellemi felemelkedés kútfője és forrása az emberben.
- 108:6.4 Az isteni jellem reménye az emberben.
- 108:6.4 Magasabb rendű, igaz belső szellemi gondolat-ösztönzés az emberben.
- 108:6.5 Szellemi értelemben teremtik újjá az embert, „a továbbélők világaiban való feltámadáshoz.”
- 108:6.6 Az isteni szülője az ember igaz valójának.
- 108:6.7 Az ember kifejlődő halhatatlan lelkének örökkévaló elődje, isteni eredete.
- 108:6.7 Az „örökké tartó fejlődés forrásai.”
- 109:0.1 „tapasztalatokat kell gyűjteniük, miközben a halandó teremtmények növekednek és fejlődnek.”
- 109:1.4 „meghatározott fejlődési létpályát futnak be a halandói elmében”.
- 109:1.4 „mindörökre az övék maradó valóságszintre jutnak el.”
- 109:1.4 „Egyre nagyobb mértékben tesznek szert az igazítói szaktudásra és képességekre az anyagi fajokkal létesített mindenféle kapcsolat eredményeként”.
- 109:1.5 A „fejlődésének első szakasza a halandó lény továbbélő lelkével való eggyé kapcsolódásban teljesedik ki.”
- 109:2.9 Válsághelyzet idején alkalmanként bolygóközi ügyekkel is foglalkoznak.
- 109:2.9 „képesek kapcsolatba lépni a más teremtésrészekben tartózkodó Igazítókkal.”
- 109:2.10 Nem biológiai részei a halandóknak, képesek elhagyni az emberi testet.
- 109:2.10 „Szerepüket az eredeti élettervekben határozták meg”.
- 109:2.10 Az anyagi létezéshez nem nélkülözhetetlenek.
- 109:2.10 Csak ritkán és átmenetileg hagyják el a halandóban levő lakhelyüket.
- 109:4.1 Nagyban segítik az emberi lények közötti magasabb rendű, értelmes érintkezést.
- 109:4.2 „nem személyiség”.
- 109:4.2 „elő-személyes lények.”
- 109:4.2 „a személyiség forrásából származnak”.
- 109:4.2 „a jelenlétük javítja az emberi személyiség minőségi megnyilvánulását”.
- 109:4.3 A fajtájának „sok köze van az emberi személyiség kifejeződési képességéhez.”
- 109:4.6 „bizonyos fokig elősegíthetik az igazság, a szépség és a jóság területeinek kereszt-megtermékenyítését a bolygón.”
- 109:4.6 Ugyanazon a bolygón két alászállási tapasztalásban ritkán részesülnek.
- 109:4.6 „az Urantián jelenleg szolgáló Igazítók között nincs egy sem, aki már egyszer korábban is e világon tartózkodott volna.”
- 109:5.2 A bölcsesség, az igazság, a jóság és a szépség hordozója és közvetítője az ember számára.
- 109:5.2 Folyamatosan jelen levő és bennünk beszélő isteni hang.
- 109:5.3 A szolgálatát nagyban nehezíti az emberi előfeltevés, a meggyökeresedett felfogás és a tartósan meglévő előítélet.
- 109:5.5 Az örökölt agyi felruházottság és az agy elektro-kémiai felügyelete képes csökkenti a tevékenysége hatékonyságát.
- 109:6.1 „sohasem buknak el”.
- 109:6.7 Minden rábízott állandó érték örök továbbélő.
- 109:7.1 „kizárólag úgy nyer személyiséget, hogy személyes sajátosságokra tesz szert valamely személyes lény szolgálat-segítésén keresztül.”
- 110:0.2 A szeretetük és az odaadásuk a legigazabb isteni ragaszkodás a teremtésösszességben.
- 110:0.2 „az egyén iránti odaadása megindítóan fenséges, istenien Atyaszerű.”
- 110:1.1 „nem szerves részei a teremtésrészek fizikai teremtményeinek.”
- 110:1.1 Nem egy testi szerv határain belül létezik.
- 110:1.1 Az ember halandói elméjében lakozik.
- 110:1.1 Közvetve és észrevétlenül folyamatosan érintkezik az emberi társával.
- 110:1.2 „elhivatottsággal és hűségesen munkálkodnak az ember szellemi jólétének megteremtésén.”
- 110:1.2 „az emberi elme felsőbb fokozatainak hatékony szolgálói”.
- 110:1.2 „az emberi értelem szellemi kibontakozási lehetőségének bölcs és tapasztalt alakítói.”
- 110:1.2 Annak szentelték magukat, hogy biztonságosan elvezessék az embert a boldogság mennyei révébe.
- 110:1.2 Arra késztetik a tanítványukat, hogy haladjon tovább a folyamatos tökéletesedés útján.
- 110:1.2 „a teremtményjellem fenséges értékeinek gondos őrzői.”
- 110:1.3 A soha véget nem érő létezés következő szakaszára való szellemi felkészítésünkkel foglalkoznak.
- 110:1.3 Érdekeltek az ideigvaló jólétünkben és a tényleges földi előrejutásunkban is.
- 110:1.3 Örömöt szerez nekik, ha hozzájárulhatnak az egészségünkhöz, a boldogságunkhoz és az igaz jólétünkhöz.
- 110:1.4 A teremtmények mindennapi teendőivel olyan mértékben foglalkoznak, amilyen mértékben azok befolyásolják az alapvető szellemi döntések meghozatalát.
- 110:1.4 „tétlen a tisztán ideigvaló jólétet illetően”.
- 110:1.4 Istenien tevékeny az örök jövőnk mindenféle dolgával kapcsolatban.
- 110:1.5 Az emberrel marad minden válságos állapotban és betegségen keresztül, amely nem teszi teljesen tönkre az elmebéli képességeket.
- 110:1.5 Istentől származó csodálatos ajándék.
- 110:1.6 Az elmével és a lélekkel való örök egyesülést keresi.
- 110:2.1 Az emberi elmékbe való beköltözésükkor eszményi életekre vonatkozó életpálya mintákat hoznak magukkal.
- 110:2.1 Az a küldetésük, hogy az ember belátásán alapuló felhatalmazások „alapján változtatásokat hajtsanak végre az elmében és szellemi kiigazításokat tegyenek abból a célból, hogy nagyobb befolyást szerezzenek a személyiség irányításában.”
- 110:2.1 Tiszteletben tartják az emberi személyiség függetlenségét.
- 110:2.1 Mindig alá vannak rendelve az emberi akaratnak.
- 110:2.2 A munkamódszerüket az állhatatosság, leleményesség és a tökéletesség jellemzi.
- 110:2.3 Nem próbálja meg szabályozni az ember gondolkodását, „inkább annak szellemivé, örökkévalóvá alakításán dolgozik.”
- 110:2.3 Az emberek gondolkodási folyamatai „fejlesztésének, módosításának, kiigazításának és összehangolásának szentelték magukat”.
- 110:2.3 Az a munkájuk, hogy a továbbélés céljára kialakítsák az emberi létpályák szellemi megfelelőit, a fejlődő emberek morontia átiratait.
- 110:2.4 „az emberi elme felsőbb szintjein működnek”.
- 110:2.4 Arra törekszenek, „hogy a halandói értelem minden fogalmáról morontia másolatot készítsenek.”
- 110:2.4 Hatást gyakorol az emberi elmekörökre, illetve azokban összpontosul.
- 110:2.5 Elő-személyes teremtményként „elő-elmével és elő-akarattal rendelkezik.”
- 110:3.3 „sohasem buknak el”.
- 110:3.3 „az isteni lényeg részei”.
- 110:3.3 „minden vállalkozásukat mindig győztesen fejezik be.”
- 110:4.1 „képesek az idő és a tér főkörein keresztül beérkező mindenségrendi értelem folyamatos áramát felfogni”.
- 110:4.1 „tökéletes kapcsolatban vannak a világegyetemek szellem-értelmével és szellem-energiájával.”
- 110:4.3 A megnyilatkozásai az ember felsőtudatos területein keresztül jelennek meg.
- 110:4.4 A továbbélők halandói elméjének minden értékes kincsét fel fogják támasztani.
- 110:5.4 Miközben a halandó társa alszik, megpróbálja 110:4.2 az elmét szellemivé alakító tartalmakat 110:5.4 „az anyagi elme felsőbb szintjeire bejegyezni”.
- 110:5.5 „munkálkodnak az ember alvása közben”.
- 110:5.5 A „befolyása legnagyobb részt, bár nem teljes egészében, felsőtudatos tapasztalás.”
- 110:6.2 A halandó egyenrangú társa a hét lelki kör elérésében, de a saját elismertségét biztosító fejlődése e halandói törekvéstől független.
- 110:6.5 Mindig a közelünkben, nálunk vannak.
- 110:6.5 Ritkán képesek úgy szólni a társukhoz, mint egy másik emberi lény.
- 110:7.9 A hangja mindig szól bennünk, akár halljuk azt, akár nem.
- 110:7.10 Fejlődési, fejlesztési programot dolgoz ki az emberi társa számára.
- 110:7.10 Próbatételeket készít és fejlődési utat választ az emberi társa számára.
- 110:7.10 „Egy isteni szellem felsőbb odaadását és ragaszkodását” adományozza az embernek.
- 110:7.10 Bölcsességgel és erővel működik az embertársa érdekében.
- 110:7.10 Hűséges a rábízott személyiséghez.
- 110:7.10 A továbbélésre buzdítja a védencét.
- 111:0.2 Az Isten belső jelenlétének érzését kelti.
- 111:1.1 A munkája szellemi természetű az emberben.
- 111:1.1 A tevékenységüket értelmi alapon végzik az emberben.
- 111:1.1 Az elmén keresztül neveli ki a morontia lelket.
- 111:1.1 Az érintett személyiség együttműködésével neveli ki a morontia lelket.
- 111:1.6 „érzéketlen a rosszra és képtelen a bűnre”.
- 111:1.8 „befolyásolják az emberi elmét”.
- 111:1.8 Az ember akarata ellenére sohasem uralják az elmét.
- 111:1.8 „számára az emberi akarat felsőbbrendű.”
- 111:1.8 „a gondolatok kiigazításával és a jellem átalakításával összefüggő szellemi célok elérésére törekednek a fejlődő emberi értelem majdnem határtalan színterén.”
- 111:7.2 Nem állíthatja meg és lényegesen nem is változtathatja meg az ember időben vívott létküzdelmeit.
- 111:7.2 Nem csökkentheti az élet nehézségeit a küzdelem világában bejárt út során.
- 111:7.2 Kész az ember mellett és érte harcolni.
- 111:7.2 Szeretné folyamatosan kivetíteni azt az igazi vezérlő eszmét, azt a végső célt és azt az örök rendeltetést, amely az anyagi világ hétköznapi nehézségeivel való bonyolult, fáradságos küzdelemhez kapcsolódik.
- 111:7.3 Kész mindenségrendi-erőt sugárzó szellemi igazságokkal gyarapítani a védence erőnlétét a földi létezés időleges nehézségeivel történő küzdelemhez.
- 111:7.3 Tiszta képet tár az ember elé az egyetemes lét örök látóhatáráról.
- 111:7.3 Kész világegyetemi nézőpontból felvilágosítani és ösztönözni az embert.
- 111:7.3 Szeretné, ha az ember megengedné számára, hogy szellemivé alakítsa a gondolkodását.
- 111:7.4 Az urantiai emberfajták bonyolult keveredései megnehezítik a hatékony működésüket a földi élet során és a halált követően is.
- 111:7.5 Segítő késztetése állandóan jelen van az ember számára.
- 112:2.5 A benne rejlő lehetőséget tekintve irányító jellegű az emberben.
- 112:4.1 A halandó társa halálát követően a Diviningtonra távozik.
- 112:4.2 Másolat-átiratot készít a halandó társa elméjének szellemi értékeiről és morontia jelentéstartalmairól.
- 112:5.2 Az Isten tényleges szilánkja.
- 112:6.7 Miután energiával tölti fel a morontia lélek jellem mintáit, a jellem eleven emlékké alakul.
- 112:7.10 A felemelkedés során „a felemelkedő halandó jövőbeli, teljes szellemi kiegyensúlyozottságának isteni biztosítéka.”
- 112:7.10 A halandó szabad akarata örök csatornát biztosít számára „az isteni, végtelen természetének szabad kibontakoztatásához.”
- 113:2.3 Azon világokon, melyek fajtái nem Igazítóval kapcsolódnak egybe, csak egyetlen élettartamnyi időt töltenek el a kijelölt társukkal, majd új feladatot kapnak.
- 113:4.1 „a lelken belülről, illetőleg a lelken keresztül hat”.
- 113:4.2 „az ember örökkévaló természetének lényegét alkotja”.
- 113:4.4 Vezető tevékenysége nagyban erősíti a felsőbbrendű elmesegédek szellemi közbeavatkozásából származó istenimádatra való késztetést.
- 113:4.5 Mindig tökéletes összhangban és teljes egyetértésben dolgozik az őrangyal szeráffal.
- 113:6.5 Az alvó emberi lélek azonossága.
- 113:6.6 A feltámadási csarnokban azonosítja a feltámadó felemelkedőt.
- 114:7.2 A beteljesülés tartalékos alakulatába tartozó halandók Igazítói öntevékenyek, „többségük már az értelmi fejlődés és a szellemi előrelépés felsőbb mindenségrendi köreiben működik.”
- 114:7.10 A két Gondolatigazító között létesült kapcsolat révén lehetőség van arra, hogy a beteljesülés tartalékos alakulatához tartozó halála esetén a fontos adatok a haldokló elméjéből az ő fiatalabb követőjébe kerüljenek át.
- 116:3.4 „ténylegesen egyesítik a fejlődő teremtményeket Istennel a Paradicsomon.”
- 116:3.4 „olyanok az emberi lények számára, mint a paradicsomi Háromság a Legfelsőbb Lény számára.”
- 117:4.8 A felemelkedő ember örök természetének mintáit a Legfelsőbb Lény valóságából veszi, az emberi akarattal egyetértésben.
- 117:4.9 Az emberi személyiség szellemlényegűvé és örökkévalóvá alakítására törekszik.
- 117:6.18 „amit az Igazítók a hetedik-szakaszú véglegesrendűeknek megmutatnak, az a Legfelsőbb Isten istenisége és természete lesz.”
- 117:7.6 „hitelesen vetítik előre az ember fokozatos világegyetemi előrelépését végig az örökkévalóságban.”
- 118:1.10 Az Egyetemes Atya rajta keresztül megismerheti az állati létszintről az Isten-szerű létszintre történő teremtményi felemelkedéssel járó időbeli küzdelem minden nehézségét, és részt is vehet azokban.
- 123:2.1 Az emberi elmében lakoznak.
- 123:2.1 Az emberi elme végleges szellemivé lényegítésén és a fejlődő emberi lélek örökkévaló továbbélésén munkálkodik.
- Gondolatigazító adományozásának előfeltételei (az Igazság Szellemének adományozását megelőzően): 108:2.6 1. A személyes szeráf őrangyal általi hívás.
- 108:2.7 2. „Az értelmi előrehaladás és a szellemi fejlődés harmadik körének elérése.” Az adományozás a helyi világegyetemi illetékes személyiség előzetes értesítésének hiányában is megtörténhet.
- 108:2.8. 3. Nagy szellemi jelentőségű, magasabb rendű döntés személyes meghozatala a bolygót érintő válsághelyzetben.
- 108:2.9 4. A testvériség szellemének általánossá válása a halandóban.
- 108:2.10 5. „Az Isten akaratának megcselekedésére irányuló szándék kinyilvánítása.”
- 108:2.11 6. A mindenség rendjével összefüggő válasz-megnyilvánulás valamely hatásra, amely a Legfelsőbb Lény befolyásán alapul. Ez olyan világokra jellemző, ahol az Igazítók nem kapcsolódnak véglegesen eggyé a halandók kifejlődő lelkével.
- Gondolatigazító (működésmód): 40:7.1 a halandó lélek e halhatatlan szellemmel való egyesülés által jut az örök élethez. 66:8.6 A Gondolatigazító elutasítja, „hogy az embert akár egyetlen gondolatra is rávegye vagy hogy az embert annak saját akarata ellenében valamilyen tettre rábírja.” 56:3.5 A Gondolatigazító ruházza fel a halandói elmét az evolúciós teremtésrészek hármas szellemkifejeződésének lehetőségével. 32:4.7 Az Isten az Igazítókon keresztül tart kapcsolatot a teremtményeivel. 101:1.2 A Gondolatigazítónak „nincs külön működési rendje önmaga kifejezésére”. 101:1.3 Nem érzések vagy érzelmek révén létesít kapcsolatot az emberrel, „hanem a legmagasabb rendű és leginkább szellemivé lényegített gondolkodás területén.” 49:6.11 Az Igazító megérkezése jelenti az azonosság megjelenését. Azok a lények, akikbe beleköltözött, benne vannak az igazság-összeírásban. 42:12.10 A Gondolatigazító addig nem rendelkezik alakkal, amíg a halandó társa továbbélő lelkével nem egyesül. 40:5.4 Az Igazítók az egyetlen szellemek, melyek olyan eggyé kapcsolódási képességgel rendelkeznek, amely által azonosulhatnak az emberrel a húsvér testben eltöltött élet során. 40:7.5 Az eggyé kapcsolódást megélt halandók pedig az emberi lények egyetlen olyan osztályát alkotják, akik áthaladva a Havona-körökön megtalálják Istent a Paradicsomon. 40:10.2 Az Igazító sohasem nyugszik, amíg a halandó fiú szemtől szembe nem kerül az örökkévaló Istennel. 32:4.9 E szellemrész az „elme mélyén él, munkál és várakozik” 32:4.12 „az örök életre pályázó halandókban”. 34:5.6 Kapcsolatba lép az egyéni elme gondolkodás központjaival, valamint összhangban dolgozik a Teremtő Fiú Igazság Szellemével és a helyi világegyetemi anyaszellem Szent Szellemével. 67:3.7 Az Igazító képes közvetlen kapcsolatot teremteni „az emberi személyiség döntéshozó erőivel annak érdekében, hogy megerősítse a teremtmény teljes mértékben elhivatott akaratát arra, hogy a paradicsomi Atya akarata és szándéka iránti hűséges elhivatottságból bámulatos tetteket hajtson végre.” 34:5.4 Amíg az alászállt Fiú nem szabadítja fel a saját Igazság Szellemét a minden halandó számára teljesítendő bolygói segédkezésre, addig egyetlen ép elme sem részesül magától az Egyetemes Atya szellemi jelenlétének befogadására való felkészítésben. 47:3.3 Az anyagiról a szellemi szintre került halandó-elme átiratok és teremtmény-emlék minták az Igazítók részévé válnak. 47.4.5 Az Igazító csak az érdemes és túlélési értékkel bíró elmebeli képzettársításokról készít másolatot, az állatias és anyagias jellegűekről nem. 49:6.5 Az idő alatt, amíg a halandó továbbélők alszanak, a várakozó Igazítók a Diviningtonon szolgálnak. Ezen átmeneti időszakban sohasem költöznek más halandóba. 49:6.12 Az Igazító nélküli gyermekeket úgy tekintik, mint akik még mindig a szüleikhez tartoznak. 55:6.4 A fény és élet korszakainak bolygói halandói egyre jobban képesek bensőséges kapcsolatra a bennük lakozó Atya-szilánkkal. 93:2.7 Makiventa Melkizedek Gondolatigazítója Jézusban is működött. Ez „az egyetlen Gondolatigazító, aki az Urantián valaha is két elmében működött, és mindkét elme isteni és emberi is volt.” Lásd még → „Atya-szilánkok”
- Gondolatigazító (fejlődési szakaszai): 107:0.7 „az elme-kettőződési és lélekfejlődési” folyamattal van kapcsolatban, mely három fejlődési szakaszt foglal magába.
- Gondolatigazító beköltözési ideje: 108:2.1 „valamivel a hatodik születésnapja előtt érkeznek meg emberi társukhoz az Urantiára.” A jelenlegi nemzedék esetében ez az időtartam öt évet, tíz hónapot és négy napot tesz ki; „vagyis a földi lét 2134. napjáról van szó.”
- Gondolatigazító fogadásának feltétele: 108:2.2 „A teremtményelmének a magasabb rendű istenimádat- és bölcsesség-működés meglétéről kell bizonyságot tennie úgy, hogy bizonyítja képességét a megjelenő jó és rossz értékek közötti választásra – erkölcsi döntés meghozatalára.”
- Gondolatigazító lehetséges feladatai a megítéltetési időszak végéig: 112:4.5 1. Ismeretlen tartalmú szolgálat az eltűnt nevelők között.
- 112:4.6 2. A paradicsomi rendszer tanulmányozása.
- 112:4.7 3. A Divinington valamelyik továbbképző intézetének látogatása.
- 112:4.8 4. A Paradicsom-világok Atya-körét alkotó, Divinington melletti hat szent szféra valamelyikén megfigyelő-hallgatói beosztás.
- 112:4.9 5. A Megszemélyesült Igazítóknál hírvivői szolgálat végzése.
- 112:4.10 6. A tiszta csoportba tartozó Nevelők felkészítését végző diviningtoni tanodákban társoktatói feladat ellátása.
- 112:4.11 7. „Arra jelölik ki, hogy kiválassza azokat a lehetséges világokat, ahol szolgálatot teljesíthet abban az esetben, ha emberi társáról okkal feltételezhető, hogy elutasította a továbbélést.”
- Gondolatigazító létpályájának nagy napjai: a) 110:6.22 Először az, amikor az emberi társa áttöri a harmadik lelki kört, amely által biztosítja a Nevelő önálló tevékenységét és szélesebb körű működését (feltéve, hogy az Igazító addig még nem volt öntevékeny);
- b) majd az, amikor az emberi társa eléri az első lelki kört, s ezáltal bizonyos mértékig képessé válnak az egymás közötti érintkezésre,
- c) végül pedig az, „amikor véglegesen, örökké tartóan eggyé kapcsolódnak.”
- Gondolatigazító tevékenysége azonnali továbbélő társ esetén:
- 112:4.13 a) „bejelentkezik a Diviningtonon,”
- b) „az Egyetemes Atya paradicsomi jelenlétéhez járul,”
- c) a Diviningtonra visszatérve „felvétetik a felsőbb-világegyetemi és helyi világegyetemi illetékességű Megszemélyesült Igazítók közé,”
- d) „elismeri őt a Megszemélyesült Nevelők diviningtoni főnöke”,
- e) majd rögtön az „azonosság-átvitel végrehajtásához” fog, melyre a beteljesülés-őrangyal által tervezett személyiségformában kerül sor.
- Gondolatigazítóhoz közeledés: 100:5.7 ajánlott „módja az élő hiten és az őszinte istenimádáson, az őszinte és önzetlen imán keresztüli közelítés.”
- Gondolatigazítók csoportosítási szempontjai: a) 107:2.9 A világegyetemi küldetésük szerint,
- b) „a halandó személyben eltöltött szolgálat sikerének mértéke szerint”, és
- c) „az eggyé kapcsolódást elérni kívánó halandó faji eredete szerint”.
- Gondolatigazítók (feladatuk természete szerint): 109:3.1 a) Kapcsolati Igazítók – átmenetileg tartózkodnak a halandókban, akik kölcsönbe kapják őket.
- b) Eggyé-kapcsolódási Igazítók – „személyiségre pályázóként küldetnek el az örökké tartó eggyé kapcsolódás engedélyezésével, feltéve, hogy az adott halandó továbbélő lesz.”
- Gondolatigazítók hét rendje: 107:2.2 1. Tiszta Igazítók – „az első rendeltetésüket teljesítik az örök továbbélést kereső evolúciós teremtmények elméiben.”
- 107:2.3 2. Haladó Igazítók – „egy vagy több időszakot szolgáltak saját akarattal bíró teremtményekkel olyan világokon, ahol a végső eggyé válásra az idő teremtményének személyazonossága és a Harmadik Forrás és Középpont helyi világegyetemi megnyilatkozása szellemének egyéniségivé alakított része között kerül sor.”
- 107:2.4 3. Felsőbb Igazítók – „az idő kalandját átélve szolgáltak az evolúciós világokon, de emberi társuk valamilyen oknál fogva elutasította az örök továbbélést, valamint azok, amelyek ezt követően újabb küldetésre jelöltettek ki más halandóban egy másik fejlődő világon.” Ezen Igazítók – a több tapasztalatuk birtokában – olyan dolgokra is képesek az emberi elmében, melyre a kevésbé tapasztalt Igazítók nem.
- 107:2.5 4. Eltűnt Igazítók – e negyedik szakaszú Igazítók „önálló küldetésben vannak és a világegyetemek mindenségét járják.”
- 107:2.6 5. Felszabadult Igazítók – örökre mentesítve lettek „a fejlődő szférák halandói számára végzendő időbeli szolgálat alól”, a tényleges rendeltetésük nem ismert.
- 107:2.7 6. Eggyé kapcsolódást elért Igazítók – véglegesrendűek, akik eggyé váltak valamelyik felsőbb-világegyetemi felemelkedő teremtménnyel. Ők a Végleges Paradicsomi Testületébe bekerült felemelkedők örök társai.
- 107:2.8 7. Megszemélyesült Igazítók – azok, akik a megtestesült paradicsomi Isten Fiakkal szolgáltak. (Ilyen Jézus Megszemélyesült Igazítója is.) 40:4.2 A fiúi besorolásba tartozó rendek legfelsőbbike. Eredetileg elő-személyes besorolásúak voltak, majd tapasztalóvá lettek az anyagi világok halandóinak életében való részvétel által. Az Egyetemes Atya azt követően adományoz nekik személyiséget, hogy
a) 40:4.1 korábban egy megtestesült alászálló Fiúban Igazítóként működtek,
b) vagy ha a halandóknak, melyeknek segédkeztek, nem sikerül megvalósítaniuk a lelkük örök továbbélését. Ez utóbbi esetben a személyiség adományozás több, az idő és tér világain eltöltött szolgálat után történik meg. 108:3.8 A Megszemélyesült Igazítók rendelkeznek személyiséggel. 107:3.9 Ők alkotják „a diviningtoni Igazító-képző tanhelyek oktató személyzetét” is. Az oktató-felügyelő testület elnöke a mihályok rendjéből való első paradicsomi Fiú Nevelője. 107:2.8 A szolgálatuk helye szerinti felsőbb-világegyetembeli Nappalok Elődeinek javaslatára személyesültek meg. 107:3.10 Nagy számban tartózkodnak a központi világegyetem térségeiben, míg a helyi világegyetemekben kevés található belőlük. 108:3.8 Tudatosan érzékelik az elő-személyes entitások különböző rendjeinek jelenlétét. 107:4.6 Minden olyan lény láthatja őket, aki elérte az Egyetemes Atyát. Lásd még → „Gondolatigazítók (Megszemélyesült ~)” → „Gondolatigazítók („tiszteletből hatáskört kapott személyiségek”)”
- Gondolatigazító(k) (igazítói tapasztalás alapján való csoportosítás): 109:2.1 „tiszta, haladó és felsőbb Igazítók.”
- Gondolatigazítók (kötelezettségeik alól felmentett ~): 109:2.11 „teljesítették a rájuk bízott feladatot és csak az anyagi élethordozó felbomlására vagy a halhatatlan lélekké való átmenetre várnak.”
- Gondolatigazítók (Megszemélyesült ~): 109:6.2 Ha egy Igazító emberi társai nem lettek továbbélők, és a Nevelő utóbb személyiséget nyer, a halandói elmék által megszerzett tapasztalatok az újonnan Megszemélyesült Igazító birtokába jutnak. Ezeket az összes jövőbeli korszakban alkalmazhatja és élvezheti. Az ilyen Igazító „olyan vegyes entitásnak minősül, amely az összes korábbi teremtmény-társának túlélésképes jellemvonásaiból áll össze.” 109:6.7 A továbbélő, megőrzött valóságokat „a Világmindenség Építészeinek szolgálatában való jövőbeli felhasználás céljából tartja meg.”
- Gondolatigazítók (Megszemélyesült ~ jellemzői): 109:7.2 A „tevékenységükben nem korlátozottak, nincs kijelölt szolgálatuk”.
- 109:7.2 „a tágas világegyetemek mindenségének felséges állandósítóiként és egyensúlyba hozóiként működnek.”
- 109:7.2 „Vegyítik a Teremtő és a teremtmény – öröktől való létezésen alapuló és megélt – tapasztalását.”
- 109:7.2 Az időnek és az örökkévalóságnak is a lényei.
- 109:7.2 „A világegyetemi közigazgatásban az elő-személyest társítják a személyessel.”
- 109:7.3 „a Világmindenség Építészeinek végtelenül bölcs és hatékony ügyvivői.”
- 109:7.3 „az Egyetemes Atya teljes segédkezésének személyes képviselői – személyükben, elő-személyes voltuk szerint és személyes-feletti lényük alapján.”.
- 109:7.3 A rendkívüli helyzetek személyes segédkezői a tapasztalás-meghaladó abszonit szférákban, sőt még az Abszolút Isten szintjein is.
- 109:7.4 Az egyedüli lények, akik az „önnön lényegükben hordozzák az összes ismert személyiségi kapcsolatot”.
- 109:7.4 Mindig az Egyetemes Atya személyiségét szolgálják.
- 109:7.5 Az a rendeltetésük, hogy „hogy a Végleges, a Legfelsőbb-Végleges abszonit teremtésrészei, ideértve még a Végleges-Abszolút szintjeit is, tapasztalás-meghaladó segédkezésének jövőbeli személyes-feletti részévé váljanak.”
- 109:7.6 „Alkalmanként tanácskoznak a Nappalok Elődeivel”.
- 109:7.6 A „hétszeres Teremtő Fiak Megszemélyesült Igazítói néha összegyűlnek a csillagvilági központi világokon, hogy tanácsülést tartsanak a Vorondadek vezetőkkel.”
- Gondolatigazítók („tiszteletből hatáskört kapott személyiségek”): 109:6.3 Olyan tapasztalt Igazítók, akik az alászállási küldetésben levő isteni Fiakba való költözésre vállalkoznak. 109:6.4 Mindig az Atya tökéletes akarata ösvényének választása felé vezetik a paradicsomi Fiak halandói elméjét. 109:6.3 Mivel e szolgálaton keresztül nem tesznek szert személyiségre, azt a szellemek Atyja adományozhat nekik, megtéve őket a rendjük igazgatójává. A Diviningtonon élnek. A természetükben többszörös tapasztalásból származó emberiségképet és a paradicsomi alászálló Fiú emberi-isteniségének szellemátiratát is hordozzák.
- Gondolatigazítók élettapasztalatai: 109:6.1 Nem vesznek kárba. Az elbukott élet hasznosítható jellemzőit – 109:6.2 az elbukott teremtmény elméjében kifejlődött értékeket – 109:6.1 az Igazító magával viszi „egy másik világba és mindezeket a továbbélő jelentéstartalmakat és értékeket továbbélő-képességgel rendelkező, magasabb rendű halandói elmének adományozza.”
- Gondolatigazítók közlekedési ideje: 108:1.9 „a Diviningtonról az Urantiára való átkelés átlagos időtartama 117 óra, 42 perc és 7 másodperc.”
- Gondolatigazítók küldetése (emberi fajokkal kapcsolatban): 108:0.1 „az, hogy az idő és tér halandó teremtményei számára képviseljék, megjelenítsék az Egyetemes Atyát”. Valamint az, hogy „a paradicsomi-tökéletesség isteni magasságaiba és szellemi szintjeire emeljék a halandói elmét és átvigyék oda az emberek halhatatlan lelkét.”
- Gondolatigazítók (hármas) rendeltetési célja (két megközelítésben):
I. 107:1.3 A „halandói felemelkedővel való eggyé kapcsolódás révén személyiség szerzése, az Egyetemes Atya parancsának eredményeképpen személyiség szerzése, vagy a ma ismert gondolatigazítói kötelezettségek alóli felszabadulás.”
II. 107:2.1 „arra szánták őket, hogy vagy felszabaduljanak, vagy eggyé kapcsolódást éljenek meg, vagy Megszemélyesült Nevelővé váljanak.”
- Gondolatigazító (Öntevékeny Igazító): 109:2.1 Működési jellegen alapuló osztályozás.
- 109:2.2 1. „Már szerzett némi meghatározott és szükséges tapasztalatot a saját akarattal bíró teremtmények kifejlő életében,” ezért „haladó vagy felsőbb Igazító lehet.”
- 109.2.3 2. „2. Kialakította a szellemi erő-egyensúlyt egy olyan emberi lényben, aki már teljesítette a harmadik lelki kört és akihez személyes szeráf őrangyalt rendeltek.”
- 109:2.4 3. „Olyan halandó társa van, aki meghozta a legmagasabb rendű döntést, az Igazítóval ünnepélyes és igaz jegyességet kötött.”
- 109:2.5 4. „Olyan halandó társa van, akit már besoroltak a beteljesülés egyik tartalékos alakulatába a halandói felemelkedés valamelyik evolúciós világán.”
- 109:2.6 5. Alvás közben átmenetileg levált a halandó elméről hogy „a rendeltetési helyét jelentő világ szellemi igazgatásában” emberfeletti szolgálatot végezzen.
- 109:2.7 6. Egy válsághelyzetben levő bolygó szellemi működéséhez alapvetően szükséges küldetés végrehajtására kapott megbízást, egy olyan emberi lény tapasztalásában szolgálva, aki anyagilag egészítette ki őt.
- Gondolatigazítók (urantiai ősemberekben): 109:3.7 a) Az állatias egyedekben hiányzott az Igazító befogadásához szükséges képesség.
- b) Az erkölcsi felelősségvállalás életkorát elérők megkapták a Gondolatigazítót.
- c) Bár a köztes helyzetben levők rendelkeztek Igazító-befogadási képességgel, de csak akkor költözhetett az elméjükbe Igazító, ha azt személyesen kérték.
- Gondolatigazítók (~ viszonya a halandólény-fajtákhoz): Lásd → „bolygósorozatok (világsorozatok)”
- Gondolatigazítók élettapasztalatai: 109:6.1 Nem vesznek kárba. Az elbukott élet hasznosítható jellemzőit – 109:6.2 az elbukott teremtmény elméjében kifejlődött értékeket – 109:6.1 az Igazító magával viszi „egy másik világba és mindezeket a továbbélő jelentéstartalmakat és értékeket továbbélő-képességgel rendelkező, magasabb rendű halandói elmének adományozza.”
- Gondolatigazító kapcsolata az Urantia kinyilatkoztatás emberi közlőjével: 110:5.7 Az Igazító azért bír széles tevékenységi körrel, „mert az ember majdnem teljesen közömbös az Igazító belső jelenlétének kifelé irányuló megnyilvánulásaival szemben”. Ez hasznára van „az Igazítónak a felsőbb-szférákbeli tevékenységéhez, mind pedig az emberi társnak az egészség, az eredményesség és a nyugalom szempontjából.”
- Gondolatigazító-sorozat (Igazító-sorozat): 108:3.1 Különböző fajtájúak léteznek, melyek magukba foglalják a fajok, a megítéltetések, a világok, a csillagrendszerek és a világegyetemek szerinti meghatározásokat is. Egymást cserélve működnek a nagy világegyetemben.
- Gondolatigazítóval való egyesülés: Lásd → „Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás”  
- Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás: 110:7.1 „a halandói akaratnak a Gondolatigazítóban lakozó Isten-akarathoz való végleges és tökéletes ráhangolásától” függ. 111:5.5 Ennek választása nem jelenti a saját akarat feladását az ember részéről. Ez a saját akarat végső szentesítése, kiterjesztése és megdicsőülése. Ennek révén valósulhat meg bensőséges közösség a teremtmény-fiú személyisége és a szellem-Atya személyisége között. 110:7.2 Feltétele még, hogy az Igazító „befejezze az emberi azonosságnak a morontia lélekkel való társítását az evolúciós, fizikai életben”. Az eggyé kapcsolódásra vonatkozó utasítást az Uverszán adják ki. „A húsvér testbeli élet során bekövetkező eggyé kapcsolódás az anyagi testet nyomban elemészti”. 110:7.4 + 110:7.5 „Miután a halhatatlan morontia lélek és a vele társult Igazító eggyé kapcsolódott, az egyikük minden tapasztalata és minden értéke ténylegesen a másiké is lesz, és így a kettő már valóságosan is egyetlen entitás.” 112:7.1 Az eggyé kapcsolódás „örökkévaló, tényleges jegyekkel ruházza fel a személyiséget”. Ilyen új képességek „az isteniség-minőség rögzülése, a múltbéli-örökkévalósági tapasztalás és emlékezet, a halhatatlanság, és a korlátozott kibontakozási lehetőségű abszolútság egyik szakasza.” 112:7.7 Az eggyé kapcsolódott lény egyrészt önálló morontia egyed, a fejlődési lehetőségét tekintve pedig a paradicsomi végleges rendű lények rendjébe tartozik. 112:7.8 A két eggyé kapcsolódott lény egy egyén, egy személyiség lesz, 112:7.9 „aki mindig is szolgálatkész, hűséges és hatékonyan tevékenykedő”. Az eggyé kapcsolódás által az Igazító személyiségre, a felemelkedő halandó pedig Igazító-szerűségre tett szert. 110:7.5 Az Igazítónak „a jövő örökkévalóságára van szüksége ahhoz, hogy az adott személyiség-társulást mindazokkal a jelentéstartalmakkal és értékekkel felruházza, melyeket az isteni Nevelő a múlt örökkévalósága óta hordoz magában.” 108.3.3 Az „egyesülést az jelzi, hogy a beteljesülés-őrangyal új nevet adományoz az új teremtménynek.” A halandók ekkor kapnak igazi világegyetemi nevet. 112:7.2 „Az eggyé kapcsolódás Aszcendington szent szférájának titkát képezi”. 112:7.5 Csak azt követően történik meg, hogy a felsőbb-világegyetemi rendelkezésekben kinyilvánították: „az emberi természet véglegesen és visszavonhatatlanul az örök létpálya mellett döntött.” Ez az egyesülési felhatalmazás. 112:7.13 Az eggyé kapcsolódott Igazító „száma töröltetik a felsőbb-világegyetemi nyilvántartásokból”. Az „Igazítóra vonatkozó bejegyzést átvezetik Grandfanda, a Végleges Testületének végrehajtója belső bíróságának titkos köreibe.” Lásd még → „Aszcendington titkai” → „elragadtatás (külső)” → „eggyé válás (morontia ~)”
- Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás lehetséges helyszínei: 112:7.3 a) a szülőbolygó („a természetes halál fölé kerekedés révén”), b) a csillagrendszer valamelyik lakóvilága, c) a csillagrendszer-központ, d) a csillagvilág, e) és egyes esetekben a helyi világegyetem központja.
- Gondolatigazítóval való együttműködés: 110:3.4 „nem önkínzás, (…) vagy álszent és kérkedő ön-lealacsonyítás”, „összeegyeztethető a derűs, örömteli élettel, valamint a sikeres, tiszteletreméltó életpályával a földön.” 110:3.6 Nem tudatos folyamat, de segítik az ember hűséges elhatározásai és felsőbbrendű vágyai. 110:7.6 Az Igazítóval való kapcsolat kiépítésében a legnagyobb nehézséget az anyagi természet jelenti. E kapcsolat kialakítását elősegíti az emberi elme szellemileg való fejlesztése és fegyelmezése. 110:4.1 Az isteni bölcsességek és igazságok átadását nehezíti, hogy az Igazító és az ember természete különböző, „és az emberből hiányzik a kellően érzékeny felfogóképesség.” 110:5.3 „Az alvás időtartama alatt az Igazító csak annyit próbál meg véghezvinni, amennyit az adott személyiség előzetesen ama döntéseivel és választásaival teljes mértékben jóváhagyott, amelyeket a teljesen éber tudatosság állapotában hozott meg, és amelyek így a felsőbb-elme területeire, az emberi és az isteni viszony kölcsönös kapcsolati területére eljutottak.” 110:5.6 Az „egyre magasabb rendű lelki körök elérésével egyre teljesebben, néha közvetlenül, de többnyire közvetetten érintkeztek az Igazítótokkal.” „A rendetekbe tartozó lények esetében az Igazítónak tulajdonított hang a leggyakrabban nem más, mint a ti saját értelmetek megnyilvánulása.” 110:6.5 „Értelmi döntéseitek, erkölcsi választásaitok és szellemi fejlődésetek körről körre javítja az Igazító elmétekben való működésének képességét”. 110:7.10 A Gondolatigazítók azt szeretnék, „hogy emberi társam hűségesebben és őszintén működjön együtt velem, vidámabban viselje ittlétemet, hűségesebben hajtsa végre az általam kidolgozott programot, türelmesebben élje át az általam kiválasztott próbatételeket, állhatatosabban és vidámabban járja az általam kiválasztott utat, legyen szerényebb, amikor azoknak a fejleményeknek ad hitelt, amelyek valójában az én szüntelen tevékenységeimből erednek”. A Gondolatigazító és az ember személyiségi előrehaladása „az emberi akarattól függ.” Lásd még → „Gondolatigazítóval való összhang javítása”
- Gondolatigazítóval való összhang javítása: 110:3.7 1. „Az isteni vezetés követése mellett való döntés; az emberi életnek az igazság, a szépség és a jóság legmagasabb rendű tudatosságára való őszinte alapozása, majd ezeknek az isteniségi jegyeknek az összehangolása bölcsességen, istenimádaton, hiten és szereteten keresztül.”
- 110:3.8 2. „Isten szeretete és a vágyakozás aziránt, hogy olyanok legyetek, mint ő – az isteni atyaság tiszta felismerése és a mennyei Szülő szeretetteljes imádata.”
- 110:3.9 3. „Az ember szeretete és az ember szolgálata iránti őszinte vágy – az emberek közötti testvériség szívből fakadó felismerése, mely a minden egyes halandótársatokhoz való értelmes, bölcs szeretettel párosul.”
- 110:3.10 4. „A mindenségrendi létpolgárság örömmel fogadása – a Legfelsőbb Lény iránti fejlődési kötelezettségeitek őszinte felismerése, annak tudatosítása, hogy az evolúciós ember és a kifejlődő Istenség egymásra van utalva.”
- gondolatrögzítők: 44:0.9 az égi mesterek közösségébe tartoznak. 44:4.1 A területek felsőbb gondolatainak megőrzését és visszaadását végzik hét csoportban.
44:4.2 1. Gondolat-megőrzők – a területek felsőbb gondolatainak megőrzői. A nemes eszméket uverszai nyelven őrzik meg. 44:4.4 A gondolatok állandó feljegyzéssé való alakítása gyors. Megfelel félmillió szó vagy gondolatkép egy urantiai másodperc alatt történő rögzítésének.
44:4.5 2. Fogalom-rögzítők – a fogalmi képek és a gondolatminták megőrzői. E módszerrel több ismeret szerezhető egy urantiai óra leforgása alatt, mint amennyit a közönséges írott nyelv száz éven keresztüli olvasásával szerezhetünk.
44:4.6 3. Gondolatírás-rögzítők – fogalomképi és gondolatírási eljárásokat használva képesek ezerszeresére tökéletesíteni a fogalom-rögzítők munkáját.
44:4.7 4. A szónoklás támogatói – a gondolat megőrzésével foglalkoznak a szónoklás útján való visszaadás érdekében.
44:4.9 5. A híradási igazgatók – a paradicsomi, a felsőbb-világegyetemi és a helyi világegyetemi híradások általános felügyeletét végzik. Minősítik, szerkesztik és összehangolják a híradási anyagokat, valamint felsőbb-világegyetemi értelmezést adnak minden paradicsomi híradásnak. A Nappalok Elődeinek híradásait is átalakítják és lefordítják a helyi világegyetemek nyelveire.
44:4.11 6. Az ütem-rögzítők – még a földi költőkhöz sem hasonlíthatók. „Az ütem kevéssé fárasztó a morontia- és a szellemlények számára, és így gyakran próbálkoznak a hatékonyságnöveléssel, valamint a megelégedettség fokának javításával azáltal, hogy számos feladatkört ütemes formában látnak el.” Szín- és hangszíngazdag megoldásaik az önkifejezést és a társadalmi összhangot szolgálják.
44:4.12 7. A morontia-rögzítők – megőrzik a morontia ügyek és a szellemi folyamatok különféle csoportjairól készített csoportképeket a morontia feljegyzési csarnokok irattáraiban. Megmentik a jövő számára a fokozatos fejlődési korok életképeit.
- gondolkodás: 115:1.1 A fejlődő elmék esetében olyan egyetemes keretrendszerek útján történik, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben, de tévesek. Az elme következtetések levonására törekszik és be akar hatolni az igazi eredetek mélyére. A következetes gondolkodás jegyeit az egyéni kitételek szerint alakított keretrendszerek hordozzák. 115:1.2 A világegyetemről alkotott emberi fogalmi kereteknek „teret kell engedniük az egyre növekvő mindenségrendi ismeretszerzés kiteljesedésének.”
- gondolkodás (meghatározás): 130:2.8 A magasabb rendű és az erkölcsi jelentéstartalmak megkülönböztetésére alkalmas képesség, mely örök szellemi értékeket is választhat.
- gondolkodás (tartalmi elemek, jellemzők): 68:2.5 A szükségletek kielégítésére való törekvés ösztönzi.
- 68:2.5 „Az ősember csak akkor gondolkodott, amikor az éhség rábírta”.
- 101:2.2 „az okszerű gondolkodás a bölcselet kísérleti módszere”.
- 103:9.2 Kapcsolatban áll az anyagi léttel, de az értelemnek és a tudomány tényeinek a szellemi területekre való lépésével az igazságnak kell uralnia azt.
- 112:2.13 Az időben való használata és fejlődése bölcsességhez vezet.
- 112:2.11 Képes odáig jutni, hogy „megadja magát a bölcsességnek, a bölcsesség pedig legyőzetik a megvilágosodott és gondolkodó istenimádattól.”
- 112:2.13 Az „örökkévalóságban az istenimádat bölcsességhez visz, a bölcsesség pedig a gondolat véglegességét bontja ki.”
- gondolkodási folyamat: 91:3.1 A felnőttek elmesíkján nagyobbrészt társalgási formában zajlik.
- gondolkodás három alapvető tényezője, meglátási módja: 16:6.10
Az anyag-energia tárgykörére vonatkozóan az érzékek mennyiségtani ok-okozati összefüggése révén tehető felismerések.
Az elme-értelem a belső meglátás útján ismeri meg az erkölcsi kötelességét.
A szellem-hit, vagyis az istenimádat pedig a szellemi létezés valóságával való kapcsolatot biztosítja. Amint e három gondolkodásmód egyesítetté válik, „a tényszerű tudomány, az erkölcsi bölcselet és a tiszta vallásos tapasztalás kapcsolatából álló erős jellemet képeznek.”
16:6.10 „e három mindenségrendi meglátás az, amely a dolgokban, a jelentéstartalmakban és az értékekben szerzett, illetőleg az azokkal kapcsolatos emberi tapasztaláshoz tárgyilagos igazolást, valóságalapot nyújt.”
- gondviselés (meghatározások): 118:10.4 A világegyetemek mindensége személyestől-különböző felügyeletének összetett, rendeltetésszerű működése.
- 118:10.23 „a tér galaxisainak és az idő személyiségeinek határozott és magabiztos menetelése az örökkévalósági célok felé, először a Legfelsőbben, majd a Véglegesben és végül talán az Abszolútban.
- gondviselés (jellemzők): 118:10.4 „a Mindenható hatalmában összegződő Hétszeresnek az evolúciós szintjeitől az Istenség Véglegességének tapasztalás-meghaladó területein is túl terjed.”
- 118:10.5 Az Isten szeretete „minden egyes teremtményt körülvesz minden időben és térben.”
- 118:10.5 „a teljesség viszonylatában működik”.
- 118:10.5 „A teremtmény rendeltetésének fontossága váltja ki a gondviselési beavatkozást, nem pedig a teremtménynek mint személynek a fontossága.”
- 118:10.7 Nem gondviselés a véletlenszerű körülmények ember általi összekapcsolása.
- 118:10.18 Minden dolog együtt munkálkodik az Istent ismerő halandók Atya felé törekvő fejlődésének előmozdításában.
- 118:10.19 „egyre jobban érzékelhetővé válik, amint az emberek az anyagitól a szellemi irányában egyre feljebb jutnak.”
- 118:10.21-22 Részben részleges és kiszámíthatatlan addig, amíg a Legfelsőbb Lény megjelenése nem teljes és tökéletes, a teremtményi magatartás pedig ingadozó, ellentétes válaszokat keltő.
- Gonod: 130:0.1 Indiai kereskedő, Ganid apja. Az apa és a fia Kr.u. 22. április 26-tól Kr.u. 23. december 10-ig Jézus társaságában beutazta a Földközi-tenger medencéjét és ellátogatott Rómába is.
- gonoszság: 54:0.2 a bűn és a vétek következetes gyakorlása. 67:1.4 Világegyetemi bölcseleti szempontból ez nyílt és következetes dacolás a felismert valósággal szemben. Megvalósítja a személyiség megbomlásának őrülettel határos fokát, mivel a mindenség rendjével kerül szembe. 67:1.5 A személyiség megszűnő önuralmát jelzi. 67:7.1 Egyéni következményei elkerülhetetlenek és kizárólag az Istenségre és az adott egyénre tartoznak. 67:7.2 A közvetett következményei azokra is tartoznak, akik az adott események hatókörében élnek. 67:7.5 Valakinek a gonoszsága csak késleltetni képes más személyek szellemi előrehaladását, de megakadályozni nem tudja. 67:7.6 Azonban alkalmas az értelmi fejlődés, az erkölcsi gyarapodás, a társadalmi haladás és a tömegek szellemi teljesítményének fékezésére.
- gonosz szem: 111:0.7 A fejletlen népek közül sok tartotta azt, hogy „a lélek az ember szemén keresztül néz ki a világra”. Ezért tartottak annak rossz akaratától. Lásd még → „lélek helyére vonatkozó korai elképzelések”
- görög bölcselet: 130:3.10 Vallási értelemben hiedelem-rendszer, de csak annyiban tekinthető vallásnak, „hogy az embert Isten megtalálására és az Örökkévaló megismerésének élő megtapasztalására” készteti.
- Görögország: 80:7.4 a görögök közvetlen ősei háromszázhetvenöten voltak. 80.7.3 A csoportjukat Kr.e. 10000-ben Szátó, Ádámszon és Ratta egyenesági leszármazottja vezette az északi szigetek érintésével görög földre. Mindannyian magas termetűek voltak. 80:7.4 Az ádámszonfiak második polgárosodott társadalmának utolsó kivándorló csoportjához tartoztak. 80:7.5 A görögök művészete és tehetsége tőlük származik. 80:7.6 E terület az égei-tengeri térséggel együtt öt műveltségi szakaszt élt meg, melyek egyre kevésbé voltak szellemiek. A közösségeik leépülésében szerepet játszottak azoknak a dunai rabszolgáknak a középszerű utódai, mely rabszolgákat a későbbi görög nemzedékek hoztak be.
- görögök: 80:7.6 mielőtt a befogadott alsóbbrendűek leépítették volna őket, 80:7.13 sok központot létesítettek a tőlük nyugatra levő területeken. A dél-európai népek így örökölték a korai görög polgárosodás több vívmányát.
- görögök (jellemzők): 80:7.13 a világ legnagyobb kereskedői és gyarmatosítói voltak.
- 80:7.13 Nagy tanítók és művészek voltak.
- 90:2.8 Hittek a rejtett értelmű tanács hatásos voltában.
- 90:4.9 Ők dolgoztak ki először értelmes módszereket a betegségek kezelésére.
- 90:4.9 Az első orvosi ismereteik az Eufrátesz-völgyből származtak.
- 103:6.10 Már a korai csoportjaik „különbséget tettek az élettelen és az élő dolgok között.”
- 104:0.3 Hármasisteneik voltak, melyek nem tekinthetők igazi háromságoknak.
- 86:4.8 Hittek abban, hogy a gyenge embernek a lelke is gyenge. Számukra találták ki a Hádészt.
- 86:5.17 Hittek abban is, hogy az ember gyomrában növényi lélek, a szívében állati lélek, a fejében pedig értelmi lélek lakozik.
- 90:3.9 Megőrizték az adamszoni tanításokat, és elsőként ismerték fel, hogy a betegségeknek természetes okai vannak.
- görögök bölcselete: 98:1.6 a görögök erkölcsei, erkölcstana és bölcselete meghaladta az istenképüket. Az emberszerű isteneiken 98:2.1 alapuló, papság nélküli vallásuk nem ígért üdvözülést és nem oltotta a hívek szellemi szomját. 98:2.2 Mindez kedvezett az értelmi előre haladásuknak. A görögök elkezdték uralni a félelmüket és már nem keresték a vallást annak ellenszereként. A lélek vigaszaként elmélyült gondolkodásra törekedtek, melynek tárgyai az emberi bölcselet és a természet dolgai voltak. Az üdvözülésről való elmélkedés helyett az önmegvalósítás és önmaguk megértése felé fordultak. 98:2.10 Azonban ez az átlagembereket nem érdekelte. 98:2.3 A görögök következetes gondolkodás révén igyekeztek elérni azt a biztonságtudatot, mely a továbbélésben való hit helyettesítője lett volna, de kudarcot vallottak. 98:2.4 A görög bölcselők többé-kevésbé elfogadták „a világegyetem Értelme”, „az Isten ideája” és „a Nagy Forrás” tartalmakat, melyek sálemi eredetűek voltak. 98:2.8 A görögök a hitet alárendelték a gondolkodásnak, 98:2.9 amely elvonttá vált. 98:2.11 A bölcseletet művészivé alakították. Az erkölcstani rendszerük pedig „gyakorlatilag Istenség nélküli és az emberi üdvözülés ígéretétől teljesen mentes” volt.
- görögök vallása: 98:6.1 „A hellén görögök sohasem alakítottak ki központosított istenimádási rendszert; a szertartás helyi sajátosság volt; nem volt papságuk és nem volt »szent könyvük«” sem. A vallásuk nem késztette őket a felsőbb erkölcs és a szellemi értékek megőrzésére. 98:1.3 Az árja hellének emberszerű istenét Diausz-Zeusznak hívták, aki az alárendelt istenek görög panteonjának feje lett. 98:1.4 A görögök „Hazafias és faji érzelemmel viseltettek Zeusz és a félig emberekből, félig istenekből álló családja iránt, de nemigen hódoltak nekik vagy imádták őket.” 98:1.3 Eljuthattak volna az igaz egyistenhithez Zeusz fogalmában, ha nem ragaszkodnak a Sors felügyeletéhez. 98:1.5 A görögöknél azért nem jelent meg jelentős súlyú papság, mert komolyan hatottak rájuk a korai sálemi tanítók papságellenes tantételei. A hellének istenekről készített képei inkább szolgálták a művészetet, mint az istenimádatot. 98:1.6 A hitregéik is inkább voltak művésziesek, mint erkölcstant szolgálók. A görög vallás annyiban mégis hasznos volt, „hogy egy istenségcsoport által kormányzott világegyetemet ábrázolt.” Az viszont veszélyes egyensúlytalanságot teremtett, hogy a görögök erkölcsei, erkölcstana és bölcselete messze meghaladta az istenképüket. 98:2.1 A papság nélküli „olümposzi vallás nem ígért üdvözülést, és nem is oltotta a híveinek szellemi szomját; ezért volt pusztulásra ítélve.” 98:2.5 A Kr. előtti 5. és 6. században a görög költők – leginkább Pindarosz – kísérletet tettek a görög vallás megújítására. Bár magasabb szintre emelték a vallás eszményképeit, de ez inkább volt művészi teljesítmény, mint vallásos rajongás. „A legmagasabb rendű értékek támogatására és megőrzésére alkalmas módszert nem tudtak kialakítani.” 98:2.8 A görögök a hitet alárendelték a gondolkodásnak, 98:2.9 melyet nagyon elvonttá tettek. Az istenképük pedig a minden-isten homályos képzelgésévé vált. 98:3.2 A görögök vallása hétköznapi és haszonelvű volt, 98:3.5 ezért szükségszerűen buknia kellett a rejtelemimádatok szenvedélyes, mély érzelmi töltetű áhítatával szemben.
- Grandfanda: 24:6.8 A Havona első zarándok felfedezője, aki „az egyes számú felsőbb-világegyetemben található 1131-es helyi világegyetem 62-es csillagvilága 84-es csillagrendszerének 341-es bolygójáról jött.” 31:10.20 Jelenleg „az összes végleges rendű lény rendjének paradicsomi főnökeként elnököl.” 112:7.13 A Végleges Testületének végrehajtója. (A testület belső bírósággal bír.)
- GRAVITA: 42:2.14-2:15 A világegyetemi erőtér tartományának neve az Uverszán. Gravitáció szabályozta energia, mely az erőtér csatornába vezetve a világegyetemi Teremtők rendelkezésére áll. A világegyetemi erőtér-irányítók a hét felsőbb-világegyetem jelenlegi energiarendszerét alkotó harminc energiaállapotból huszonegyet irányítani tudnak. „Az erőtér-energia-anyag e területe a Legfelsőbb tér-idő-felügyelete alatt álló Hétszeres értelmes tevékenységének tartománya.” Lásd még az „utógravitációs szakaszok”- nál.
- gravitáció: 56:1.3 Minden vonzás középpontja a paradicsomi Atya anyagfeletti lakóhelyében van. 115:6.1 A paradicsomi gravitáció az anyagi lét alapelemeire gyakorol vonzást, az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációja a szellemlétezés alapértékeire, az Együttes Cselekvő elme-gravitációja pedig az értelmi lét alapvető jelentéstartalmaira. 42:6.2 „A helyi vagy egyenes irányú gravitáció az anyag atomi szerveződésének megjelenésével lép működésbe. Az atomi szerveződés előtt álló anyag a röntgensugárzás és egyéb hasonló energiák hatására kismértékben érzékeny a gravitációra, de a szabad, nem kötött és töltetlen elektron-energia részecskék vagy a szabad ultimatonok semmilyen mérhető egyenes irányú gravitációs kölcsönhatást nem mutatnak.” 42:11.5 Az egyenes irányú gravitáció a nagy-mindenségrend rövid hatótávolságú összetartó ereje. A fizikai szinten megjelenő energia nem képes haladni a térben egyenes irányú gravitációs hatás kiváltása nélkül. Minden anyagi tömeg e vonzás hatása alatt áll, kivéve, ha mozog és elme hatása éri. A gravitációs kölcsönhatás az anyagmennyiséggel arányos. A „közbenső tér úgy módosítja, hogy a távolság négyzetével való osztással számítható érték a végeredményt csak durván közelíti.”
- gravitációs állandósulás: 32:2.5 elégséges energia anyagiasulás, amely lehetővé teszi, „hogy a különböző körök és rendszerek ellensúlyozni tudják egymást a kölcsönös anyagi vonzás révén.”
- Gravitációs Hírvivők: 31:2.1 Grandfanda felügyelete alá tartoznak. 31:2.2 Ők a Diviningtonról származó módosított és megszemélyesült Igazítók. Isteniek, értelmesek és meghatóan megértők. Felsőbb-szellemi lények ők, korlátlan és határtalan személyiséggel. Nem keverendők össze a Független Hírvivők személyiségrendjével. 31:2.1 Kizárólag az elsődleges végleges rendű testület hat csoportjához (31:0.1) rendelik ki őket. 31:2.3 Korlátlan számban csatlakozhatnak e csoportokhoz, de a Halandói Végleges Testületbe csak a hírvivők vezetőjét veszik fel, azonban ő „állandó kíséretéül választhatja 999 hírvivő társát, és amikor úgy alakul, korlátlan számban segítségül hívhatja a rendjének tartalékosait.”
- gravitációs szakaszok (energia): 11:8.6 A Paradicsom gravitációjának vonzására érzékeny energiarendszerek, mely szakaszokat nevezik ultimátának is. „E kilépő energia eredetileg semleges, ám a további átalakulások folytán úgynevezett ellenható és együttható sajátosságokat mutat.”

„Gy”
- gyakorlóotthon: 47:2.1 gyermekfogadó tanodák, elsősorban a Jerusem első világán, ahol az idő gyermekeinek gondozását és nevelését végzik. Azokét is, „akik a tér evolúciós világain még a világegyetemi nyilvántartásokba egyénekként való bekerülésük előtt meghaltak.” A kifejletlen lelkek akkor kerülnek ide, ha legalább az egyik szülőjük túlélővé válik. 47:2.2 Az idekerülők a haláluk idején birtokolt fizikai állapotuk alakjában személyesülnek meg, de nem rendelkeznek szaporodási képességgel. Az ébredésükre akkor kerül sor, amikor a szülőjük megérkezik az első lakóvilágra. E gyermekek szintén megkapják a lehetőséget a mennyei út választására. 47:2.3 Az Igazítóval nem rendelkezők – kb. ötéves korig – külön csoportban vannak. 47:2.4 Akik rendelkeztek Gondolatigazítóval a haláluk előtt, de nem tudtak döntést hozni a mennyei létpályával kapcsolatban, az Anyagi Fiak és társaik családjaiba kerülnek a csillagrendszer végleges rendű lényeinek világán. 47:2.5 A gyerekek tizenhat éves korukat követően hoznak döntést. 47:2.7 Akik nem választják az Isten elérésének kalandját, az anyagi élet lefutását követően megszűnnek létezni. 47:2.8 Akik nem szereztek evolúciós tapasztalatokat a halandói születésük világán, nem vétetnek fel a Végleges Testületbe, hanem a Paradicsom állandó, felemelkedő létpolgárságának tagjai lesznek. 49.6.14 Azonban ilyen intézmények nem csak a csillagrendszerek végleges rendű bolygóin vannak, hanem a csillagvilági végleges rendű szférákon a felemelkedés második módosított rendjébe tartozó, valamint a világegyetemi végleges rendű szférákon a felemelkedés első módosított rendjébe tartozó Igazító nélküli gyermekek számára is. (Lásd még a „bolygó elhagyása” címszót.)
- gyarmatosítás: 89:7.3 eredete az a szokás, hogy az elsőszülött fiakat az isteneknek ajánlva áldozati jellegűnek minősítettek, de nem ölték meg őket, hanem amikor felnőttek, száműzve lettek. E szokást a rómaiak is alkalmazták a gyarmatosítási módszerük részeként.
- gyász: 87:2.4 olyan csend, melyet azért tartottak, nehogy az eltávozott kísértetlelket hazavonzzák. Az önkínzások és sebzések szintén a gyász szokásos formái voltak. Az élők böjtöléséről és más önmegtartóztatási formákról is azt gondolták, hogy a kísértetek örömöt lelnek bennük a holtak földjére való elindulásuk előtt. 87:2.5 Az akár hónapokig is tartó gyász-tétlenség akadályozta a polgárosodás kibontakozását.
- gyász (szertartás): 87:2.5 a korai időkben nem a szomorúság kifejezése volt, hanem szertartás, amit a hivatásos gyászolók felfogadása is bizonyít. Az ősök a holtak kísértetlelkétől való félelem miatt jártak el így.
- gyászruha: 87:1.5 kezdetben az volt a célja, hogy az elhunyt kísértetét távol tartsák. Ezért e ruhákat úgy tervezték, hogy eltakarja az élőket. Később ezen öltözékeknek azt a célt szánták, hogy kifejezzék a halott iránti tiszteletet és így békítsék meg a kísértetet.
- gyerek(ek): 91:3.1 mikor beszélni tanulnak, hajlamosak a hangos gondolkodásra, a képzelőerő megjelenését követően pedig a képzeletbeli társakkal való beszélgetésre. A tudatos énjük bensőséges kapcsolatra törekszik a képzelt második énnel.
- gyermek: 82:0.2 az élet legfontosabb dolgainak többségét a családjától és a környezetében élő szomszédoktól tanulja meg. 100:1.1 A gyermek a tapasztalatait azok élmény- és örömtartalma alapján értékeli. 84:7.10 A korai időkben az anya érdekeit mindig feláldozták a gyermek jólétéért. Azonban a nagyobb gyermekeket az ősi idők anyái már magukra hagyták. 84:7.11 Az ősi népek sok gyermeket igényeltek a következő okok miatt. „84:7.12 1. A gyerekek értékes munkaerőt jelentettek. 84:7.13 2. A gyermekek voltak az öregségi biztosítás. 84:7.14 3. A leánygyermekeket el lehetett adni. 84:7.15 4. A családi büszkeség megkívánta a név terjesztését. 84:7.16 5. A fiúgyermekek oltalmat és védelmet jelentettek. 84:7.17 6. A kísértetektől való félelem miatt az emberek rettegtek az egyedülléttől. 84:7.18 7. Bizonyos vallások utódokat igényeltek.” 85:5.3 A korai emberek a napistent tartották azon gyermekek apjának, akiket szűztől születettnek gondoltak. Az ilyen gyermekeket kitették hányódni valamely szent folyóra, abban bízva, hogy csodálatos módon megmenekülve rendkívüli emberekké, a népeik szabadítóivá válnak. 84:7.28 A gyermekeknek már a családban érdemes lenne megtanulniuk a vérségi testvériség és az összes ember közötti testvériség értékeit, vagyis a türelmet, a felebaráti szeretetet, az elfogulatlanságot és a béketűrést.
- gyermek (szellemi ~): 91:8.8 egyedül ő „vállalkozhat arra, hogy az Istent meggyőzze vagy a hozzáállását megpróbálja megváltoztatni.”
- gyermek életének szakaszai (galileai zsidóknál): „123:2.6 1. Az újszülött gyermek, az elsőtől a nyolcadik napig.
- 123:2.7 2. A szopós gyermek.
- 123:2.8 3. Az elválasztott gyermek.
- 123:2.9 4. Az anyától való függés időszaka, mely az ötödik év végéig tart.”
- 123:2.10 5. A gyermek függetlenedésének és a fiúk esetében a képzésükért való atyai felelősség vállalásnak a kezdete.
- 123:2.11 6. „A kamaszodó fiúk és hajadonok.
- 123:2.12 7. A fiatal férfiak és a fiatalasszonyok.”
- gyermeki bizodalom: 102:1.1 belépést biztosít az ember számára a mennyei felemelkedés országába.
- gyermeknevelés: 84:7.20 a vademberek gyermekei már korán felismerték, hogy az engedetlenség halállal járhat. Ha ma a gyermeket megvédik a buta viselkedésének természetes következményeitől, akkor engedetlenségre segítik. 84:7.21 Az andita örökséget hordozó fajták gyermekei nyugtalanabbak a vörös és a sárga evolúciós emberek gyermekeinél. Mivel az andita örökséget hordozó gyermekek nagyobb képzelőerővel rendelkeznek és kalandvágyóbbak, ezért több oktatást és fegyelmezést igényelnek. A XXI. század gyermeknevelését nehezíti 84:7.22 a nagyfokú fajkeveredés, 84:7.23 valamint a gyakorlatot és a lényeget mellőző oktatás. 84:7.24 3. A szülők munka miatti távolléte korlátozza a gyermekeket a műveltség utánzás általi megszerzésében. 100:1.4 „A gyermekekre csak a felnőtt társaik hűsége van tartósan nagy hatással; a szabálynak, sőt a példának sincs tartós hatása.” „A hűséges személyek gyarapodó személyek, és a gyarapodás hatásos és ösztönző valóság.”
- gyermekotthon (helyi csillagrendszeri): 45:6.6 a Jerusem első átmeneti-műveltségű világán található. 45:6.7 „Itt fogadják és állítják össze újból a túlélő halandók bizonyos gyermekeit, mint például az olyan utódokat, akik elpusztultak az evolúciós világokon még mielőtt elérték volna az egyéni szellemi szintet.” 45:6.8 A felemelkedő halandóknak a véglegesrendűek e világán szintén van lehetőségük arra, hogy a saját és mások gyermekei mellett társszülői tapasztalatokra tegyenek szert úgy, mint az Anyagi Fiak és Leányok családjaiban. 45:6.9 A gyakorlóotthont ezer Anyagi Fiú és Leány alkotta pár felügyeli, akiket ugyanilyen létszámú önkéntes midszonit szülői csoport segít.
- gyermekszületéssel kapcsolatos hiedelmek: 84:1.3 „Az ősember nem értette a nemi élvezet és a későbbi gyermekszületés közötti összefüggést.” Úgy tartották, hogy a csecsemők a szellemföldön jönnek létre, és a nőbe egy kifejlődő szellemkísértet költözik. De terhességet kiváltó okként gondoltak bizonyos étkezési szokásokra és a nőre vetett gonosz tekintetre is. 84:1.4 Mivel a szellemeket a tengerrel társították, ezért a dagály idején történő tengerben való fürdést szintén a terhesség okának tartották. A torz vagy koraszülött csecsemőket rosszindulatú szellemtevékenység eredményének gondolták. 84:4.8 Hosszú időn keresztül nagyon megverték a lányokat a havi vérzésük időszakában azért, hogy kiűzzék a testükből a rossz szellemet. 84:1.5 A fejlődés első lépése az volt, hogy a nemi kapcsolatot olyannak kezdték tekinteni, ami utat nyit a szellemkísértetnek ahhoz, hogy a nőbe költözhessen. Ez már együtt járt azzal a felismeréssel, hogy az apa és az anya egyenlő mértékben járul hozzá az életörökítéshez.
- gyilkosság: 71:5.1 az erkölcsi megítélését tekintve különbözik a háborútól. Míg a gyilkosság törvénytelen, addig a háború még nincs törvényen kívül helyezve az Urantián.
- gyilkosság tiltása: 74:7.20 az Édenkert erkölcsi törvényei közé tartozott. Tanították, hogy az emberben élő Gondolatigazító miatt sem szabad az emberi életet elpusztítani. Aki viszont mégis így tesz, „annak vére ember által ontassék ki, mert Isten a maga képére teremtette az embert”.
- gyógyítás: 90:3.2 a betegséget a korai emberek szellemjelenségnek tekintették. 90:3.4 + 90:4.3 Kezdetben annyira féltek a betegséget okozó szellemektől, hogy a szenvedőket ellátás nélkül magukra hagyták. 90:3.9 A láz volt az első gyengeségek egyike, melyet kiemeltek a természetfeletti okkal bíró rendellenességek köréből. 90:4.1 Az ősök vallása a betegségek megelőzését szolgálta, és a gyógyítási módszereikben feltétlen hittel bíztak. Az ilyen hit erős orvosságnak számít. 90:4.3 A betegségek megállapításához alkalmazták valamely állat belének vizsgálatát is. Volt olyan gyógyítási szokás, hogy a közösség tagjai a beteg körül üvöltéssel segítették a sámánt a betegséget okozó kísértetek elzavarásában. 90:4.4 De kezeltek betegséget egyhangú énekléssel, kézrátétellel és ráfújással is. Utóbb kezdték alkalmazni a templombeli gyógyító alvást. A koponyalékelés célja a fejfájást okozó szellem eltávozásának biztosítása volt. A sámánnők bábák is voltak. 90:4.5 Az ősök hittek abban, hogyha varázserejű dolgot dörzsölnek a beteg testrészhez, az átveszi a betegséget és a gyógyulás bekövetkezik. Az érvágást segítségnek tartották a betegség okozó szellemtől való megszabadulásban. A gyógynövények alkalmazása csak később kezdődött el. 90:4.6 Mivel az ősök a vizet bűvtárgynak tartották, hittek abban, hogy a betegséget okozó szellem izzadással eltávolítható. Felfedezték azt is, hogy a hő csökkenti a fájdalmat. A gyógyítás során alkalmazott dobolást a szellemek befolyásolásához használták. 90:4.8 A vér és a vizelet az első orvosságok közé tartozott, melyeket gyökerekkel és sókkal javítottak fel. Az elődeink hittek a rossz szagú és ízű orvosságok szellem kiűző erejében. De gyógyítás céljából alkalmazták a böjtöt is. 88:6.1 Az ősök csak a közösség varázserővel felruházott emberének tanácsára vettek magukhoz orvosságot, maguktól nem. 90:4.7 Voltak olyan népek, akik szerint a betegségeket a szellemek és az egyes állatok közötti összeesküvés okozza, melyre az állattól függően, valamilyen növényi szer az orvosság. A vörös emberek különösen tisztelték a gyógyhatású növényeket. A földből kihúzott gyökér helyére mindig cseppentettek egy csepp vért. 90:4.9 Az olaj és a bor használata a sebgyógyítás terén terjedt el az Eufrátesz-völgyből kiindulóan, míg a ricinusolajat és a mákonyt a sumérok használták először a gyógyításban.
- gyógyítás (ima általi ~): 91:6.2 Az ima képes hozzájárulni több elmebeli, érzelmi és idegi alapú gyengeség kezeléséhez. De akár bakteriális eredetű betegségek esetén is képes más gyógymódok hatásosságát javítani. 91:6.4 Ha az ima szokássá válik, az a lélek egészségét szolgálja.
- gyónás: 89:2.5 Korai formája szerint csupán szertartásos megbocsátási szokás.
- gyönyör: 3:5.14 „a boldogságból fakadó megelégedés”.
- gyümölcs (tiltott ~): 89:2.1 Valóságosan az alma volt ilyen, de a tiltott gyümölcs megnevezés jelképezi a „Ne tedd.” tabu tiltó rendelkezését is.
- gyümölcs (véges növekedés végső gyümölcse): 117:2.1 „az elmén keresztül és a személyiség egyesülő és alkotó jelenléte erejénél fogva a szellem révén szabályozott hatalom.”

„H”
- hadüzenet: 70:1.21 háborús szándéknyilatkozat, amely a hadi tisztesség jele.
- Hagar: 93:9.8 Ábrahám ágyasa volt.
- hagyomány: 66:6.2 a hozzá való „szolgai ragaszkodás állandóságot teremt és együttműködést alakít ki azáltal, hogy érzelmileg összekapcsolja a múltat és a jelent”. Elnyomja „a kezdeményezőkészséget és gúzsba köti a személyiség alkotásképességét.” A megszokás egyfajta rabság, amely 2015-ben „még mindig indokolatlan mértékben uralja az Urantiát.”
- haj: 88:1.8 a korai emberek hatásos bűvtárgynak tartották. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.
- haladás: 28:6.18 adáson alapuló eredményelérő képesség, amely a cselekvésre való isteni képességből ered. Erkölcsi felelősségen és azon a felismerésen alapul, hogy a mindenség a közös otthonunk, amely tele van különböző fajtájú, de összetartozó lények sokaságával.
- halak: 65:2.5 A fejlődés egy szintjén megrekedt, fejlődésre képtelen fajok. 65:2.6 Ezek voltak az első gerincesek. A családjukból „két különleges módosulat ágazott le, a békáké és a szalamandráké.
- halandói azonosság: 112:5.3 „átmeneti jellegű, az élettartam által korlátozott állapot a világegyetemben; csak annyiban valóságos, amennyiben a személyiség amellett dönt, hogy folytonos világegyetemi jelenséggé válik.” Lásd még → „személyiség (meghatározás)” → „személyiség (jellemzők)” → „sajátlényeg (meghatározás)” → „sajátlényeg (jellemzők)”
- halandói korszakos cél: 24:6.1 „Isten, béke és azt követően a tökéletessé vált szolgálat örökkévalósága.”
- halandói létpálya: 111:3.5 „nem annyira próbatétel, mint inkább képzés.” Célja a lélek kifejlődése.
- Halandói Véglegesrendűek Testülete: 31:0.1 a végén felsorolt hat csoport alkotja. 31:0.8 Ők az örökkévaló beteljesülést elértek. A „jövőbeli céljuk szükségképpen a külső tér éppen szerveződő világegyetemeiben való segédkezés.” 30:0.9 E „testületbe felvett minden felemelkedő teremtmény egyenlő megítélés alá esik, de e magas szintű egyenlőségi elv semmilyen mértékben nem érvényteleníti az egyediséget, illetőleg nem rombolja a személyazonosságot.” 31:0.10 Az eredeti felsőbb világegyetemükbe addig nem térhetnek vissza, amíg a másik hat teremtésösszeségben nem szolgáltak. Csak így ragadhatják meg a Legfelsőbb Lény hétszeres fogalmát. 31:0.12 Önkormányzati elven működnek. Működési szabályozásukban nincs külső befolyás. Csak a paradicsomi Háromságnak tesznek hűségesküt. 31:1.3 A testületük átmeneti szolgálatokat ellátó ezerfős egységekből áll. A „997 felemelkedő teremtmény mellett egy Havona-honos és egy Gravitációs Hírvivő is helyet kap.”
31:0.2 „1. A Havona honosai.
31:0.3 2. Gravitációs Hírvivők.
31:0.4 3. Megdicsőült halandók.
31:0.5 4. Befogadott szeráfok.
31:0.6 5. Megdicsőült Anyagi Fiak.
31:0.7 6. Megdicsőült köztes teremtmények.”
- halandók, akik az Igazítóval eggyé kapcsolódást meg nem élő fajtába tartoznak: 40:5.12 e lényfajták nem képesek örökkévaló eggyé kapcsolódásra a bennük lakozó Igazítóval. 40:5.13 Azonban ők is egyetlen Igazító segédkezését élvezik a húsvér testben töltött életük időtartama alatt, akik minden olyasmit megtesznek az otthonukul szolgáló társukért, amit megtesznek az eggyé kapcsolódási képességgel rendelkező halandók számára is. E lényekbe gyakran költöznek kezdő Igazítók, azonban a felsőbb emberi fajták többnyire tapasztalt Igazítókkal kerülnek kapcsolatba. 40:5.14 Szintén részesülnek Szeráfi segítségben is. A nemlégzők közül sokan tartoznak e sorozatba, 40:5.15 azonban a szellemi és a személyes megnyilvánulásaik azonosak a miénkkel.
- halandók, akik az Igazítóval való eggyé kapcsolódási képességgel rendelkeznek: 40:5.17 az ide tartozó halandók állati eredetűek. Vannak közöttük egy-agyszelvényűek, két-agyszelvényűek és három-agyszelvényűek. A fizikai aggyal való felruházottság különbözősége nincs hatással az Igazító-adományra, a szeráfi szolgálatra és a szellemsegédkezés egyéb szakaszaira. De a három agyféleség között különbség van az elmefelruházottság és a szellemi fejlődésképesség tekintetében. Azonban a „csillagrendszeri központtól kezdve a három fajta fejlődése azonos, és a paradicsomi beteljesülésük is egyforma.” 40:5.18 A „felemelkedési létpálya a legfontosabb tényező az idő és tér halandóinak bármely szempontú vizsgálatakor.” 40:5.19. Ami számít, az a vágy az Isten megtalálására és az isteni tökéletesség elérésére.
- halandók, akikben átmenetileg vagy tapasztalatszerzési céllal tartózkodik Igazító: 40:5.8-5.9 az átmenetiség a fejlődő bolygók olyan fejletlen elméjű halandóinak esetében valósul meg, akik az emberiség törzsfejlődésének korai szakaszaiban lakoznak a tér világain, és az Igazítóval való eggyé kapcsolódás a segédkezés ellenére sem sikerül nekik. 40:5.10 „Egy tapasztalatszerző Igazító a fejletlen emberi lénnyel marad annak a húsvér testben eltöltött egész élettartama alatt.” „Az e fajtába tartozó minden Isten-kereső lélek a helyi világegyetemi Anyaszellem általi szellemi befogadáson keresztül nyer örök életet, s így a helyi világegyetemi rendszer felemelkedő halandójává válik. Az Ádám előtti idők Urantiájáról sokan jutottak el így a Satania lakóvilágaira.”
- halandók bolygói sorozatai: 49:5.1 a tanulmányozásuk szempontjai a következők is lehetnek.
49:5.2 1. A bolygói környezethez való alkalmazkodás.
E szempont három csoportja a szokványos- és a szélsőséges alkalmazkodású, valamint a kísérleti csoport. 49:5.11 A nemlégzők világai a szélsőséges alkalmazkodáshoz sorolhatók. Az Urantia a kísérleti csoport tagja.
49:5.3 2. Agyszelvény-fajta sorozatok.
49:5.13 Minden halandó rendelkezik aggyal, melynek három alapvető szerveződése van. Az egy-, a két- és a három-agyszelvényű csoport. Az agyszelvény növekvő száma jótékonyan hat a képzelőerőre, a kalandvágyra és a bölcselői hajlamra. A három-agyszelvényűek inkább szellemiebbek, erkölcsösebbek és istenimádóbbak, mint az urantiaiak. 109:3.5 A három-agyszelvényű halandók esetén „az Igazítók sokkal inkább képesek tényleges kapcsolatteremtésre” a mulandó élet tartama alatt, mint az egy- és a két-agyszelvényű fajták esetében. De a halált követően mindhárom sorozatba tartozó halandó ugyanazt a létpályát követi. 49:5.14 A három-agyszelvényűek esetében az alsó agy főleg a fizikai tevékenységek szabályozását végzi. Az egyik felsőbb agy az értelmi szerepköröket látja el, a másik felsőbb agy pedig a Gondolatigazító szellemi-másoló tevékenységeit szolgálja. 49:5.15 Az elme magasabb szintű szabályozása, valamint az értelmi és a szellemi közötti átjárás terén ők megelőznek bennünket. 49:5.18 Azonban az eltérő agyszelvényű csoportok tagjainak ugyanazt az értelmi- és szellemi fejlődést kell tanúsítania a felemelkedési létpályán. 109:3.6 A két-agyszelvényű lények világain a túlélésképességgel rendelkezőkhöz szinte kizárólag csak a haladó vagy a felsőbb Igazító-fajtába tartozó Igazítók jönnek.
49:5.4 3. Szellem-befogadási sorozatok.
49:5.19 Az elme-formatervek az agyalapi mirigyekkel összevethető mirigyszerveződésekkel és azok vegyi működésével vannak összefüggésben. Vannak világok, ahol az emberfajták egy hipofízissel rendelkeznek. Vannak, ahol kettővel, és olyanok is, ahol hárommal. Ezen plusz adottság vegyi működése jelentősen befolyásolja a természetes képzelőerőt és a szellemi felfogóképességet. 49:5.20 Az egy hipofízissel bíró lények bolygóinak aránya a Nebadonban 12%, a két hipofízissel bíróké 65%, míg a három hipofízissel bírók bolygói aránya 23%. A több hipofízis nagyobb nyitottságot biztosít a szellemi dolgok irányában, de csak a bolygói élet során.
49:5.5 4. Bolygói-halandói korszakok.
49:5.21 Az osztályozás ezen szempontja azokat a megítéltetési időszakokat veszi alapul, amelyek az ember földi helyzetét és a mennyei segédkezés befogadását érintik.
a) 49:5.22 Az élethordozók küldetése az élet megindítása és a fejlődésének figyelemmel kísérése a halandó ember megjelenéséig. Az élők és holtak első megítéltetésére a Bolygóherceg érkezésével egyidejűleg kerül sor.
b) 49:5.23 A Bolygóherceg küldetése az embercsoportok megszervezése a társadalom polgárosodása érdekében. 49:5.24 Az emberi faj természetes fejlődése ebben az időben éri el az élőlénytani tetőpontját.
c) Az Anyagi Fiú és Leány elsődleges küldetése az élőlénytani nemesítés.
d) 49:5.25 Egy paradicsomi Avonal Fiú ítélkezői küldetésére akkor kerül sor, amikor egy emberi faj értelmi és erkölcstani fejlődése eléri az evolúciós fejlődés határait. Küldetése szerint közreműködik az adott világ szellemi állapotának emelésében, annak természetes teljesítőképessége határaiig.
e) Egy paradicsomi alászálló Fiú küldetése a bolygói rend megteremtése, majd az igazság Szellemének elküldése, mely megteremti a lehetőséget a Gondolatigazítók általános eljövetelére.
f) 49:5.27 A Háromsági Tanító Fiak küldetésére akkor kerül sor, amikor a lakott világok fajai elindulnak a bolygói evolúció csúcsának meghódítására, a fény és élet korszakába való belépésre.
49:5.6 5. Teremtmény-rokonsági sorozatok.
49:5.29 A mellérendeltségen alapulnak a fajta, a sorozat és más viszonyok alapján. Egymástól függetlenül megvalósult, de mégis összehasonlítható fejlődésekről van szó. 49:5.30 Emberi és emberfeletti rendek között is megvan. De van összhang az alá- és fölérendeltségben levők között is. E rendszerben az értelmes lények 12 nagyobb csoportba sorolhatok, melyek mindegyike további 7 nagyegységből áll.
49:5.7 6. Igazítói eggyé kapcsolódási sorozatok.
49:5.31 Ez a halandók eggyé kapcsolódási tapasztalást megelőző állapota szerinti szellemi osztályozás, mely a bennük lakozó Titkos Nevelő személyiségi rendjén és a hozzá fűződő viszonyon alapul. A Nebadon lakott világainak közel 90%-át az Igazítóval való eggyé kapcsolódás képességével rendelkező halandók népesítik be.
49:5.8 7. A föld elhagyásának eljárásai.
49:5.32 Több olyan eljárás létezik, amely révén az ember bekerülhet a felemelkedők Paradicsom felé tartó áramába.
- halandók szellemi szintjei: 31:3.4
a) „első szintű szellemek a kisövezeti tartózkodásuk alatt”,
b) „a második szintet akkor érik el, amikor átkerülnek a nagyövezetbe”,
c) „a harmadikat pedig akkor, amikor a felsőbb világegyetem központi felkészülési világaira eljutnak”,
d) „negyedik szintű vagy végzős szellemekké azután válnak, hogy elérik a hatodik Havona-kört”,
e) „ötödik szintű szellemmé akkor lesznek, amikor megtalálják az Egyetemes Atyát”,
f) azután „érik el a szellemlét hatodik szintjét, hogy leteszik azon esküjüket, mely révén mindörökre felvétetnek a Halandói Végleges Testület örökkévalósági feladatára”,
g) valószínű, hogy 31:3.5 „a hetedik szintű szellemi rang adományozására a mind ez idáig fel nem jegyzett és ki nem nyilatkoztatott szférákon való örök szolgálati megbízással és a Legfelsőbb Isten elérésével egyidejűleg fog sor kerülni.”
- halandók viszonya a Gondolatigazítóhoz:
„40:5.5 1. Olyan halandók, akikben átmenetileg vagy tapasztalatszerzési céllal tartózkodik Igazító.
40:5.6 2. Olyan halandók, akik az Igazítóval eggyé kapcsolódást meg nem élő fajtába tartoznak.
40:5.7 3. Olyan halandók, akik az Igazítóval való eggyé kapcsolódási képességgel rendelkeznek.”
- halál (anyagi ~): 32:5.4 A halál átalakulási eljárás azok számára, akik a hústesti életükben nem tudták elérni az Igazítóval való eggyé kapcsolódás szellemi szintjét. Ez által kapnak lehetőséget az idő korlátaitól és az anyagi teremtés jelentette kötöttségektől való megmenekülésre, és válhatnak képessé arra, hogy szellemileg lépést tartsanak „az örökkévalóság folytonos menetével.” 73:6.8 A halált „a lakóvilágon való feltámadás követi”, mely a helyi világegyetemi felemelkedési rend részét képezi. 49:6.21 A halál a maga természetes formájában egyre ritkábban fordul elő a fényben és életben megállapodott bolygókon. 55:2.8 Elméletileg a halál kiküszöbölhető. „Ezt az állapotot talán majd a végleges bolygói lét hetedik szakasza egymást követő korszakainak általános kiteljesedésében lehet elérni.” 86:3.1 A korai emberek számára a halál a véletlen és a rejtély zavarba ejtő keveréke volt. A halál okozta megrázkódtatás ösztönözte a félelmet és támogatta a vallást. Mivel a vadság korai időszakában az erőszakos halál természetes volt, ezért a ritka öregségi halál rejtélyesnek tűnt az emberek számára. A halál elkerülhetetlenségét kezdetben nem ismerték fel. 86:3.2 Az élet tény, a halál pedig megmagyarázhatatlan csapás volt az ősök számára. 86:3.3 + 90:3.2 A természetes halálról az ősök azt gondolták, hogy szellemi közrehatás okozza. 88:4.7 Mivel a korai idők vademberei nem voltak képesek felfogni a természetes halál tényét, ezért sok ártatlan embert is kivégeztek, azt gondolván, hogy okozói voltak valamely személy természetes halálának. 86:5.1-5.2 A korai emberek nagyon hittek az ember álombeli másában, melyet az egyén kísértetlelkének tartottak. Erre alapozva a halált kezdték úgy tekinteni, mint „engedni a kísértetnek”. 87:1.1 Az ősök azért féltek a haláltól, mert egy újabb kísértetnek a fizikai testből való megszabadulását jelentette. 87:2.6 A halottak nevét azért nem ejtették ki, nehogy visszavonzzák a kísértetlelkeket. 88:4.8 A félelem ölni is képes. A varázslástól való félelem ilyen erő volt.
- halál („Szellemi »lélek-« halál”): 112:3.2 A továbbélés végérvényes elutasítása a halandó ember részéről. A Gondolatigazító és a szeráf egybehangzó véleményes javaslatát az Uverszán veszik iktatásba, melyet az Ítélők és a tükröző-társaik ellenőriznek. Az Igazító elküldéséről az Orvonton urai rendelkeznek. Bár a személyes vagy a csoport-szeráf még elvégzi az Igazító nélkül maradt egyénnel szemben fennálló kötelezettségeit, azonban mindenségrendi nézőpontból a halandó ekkor már halott.
- halál („Értelmi »elme-« halál”): 112:3.3 Az oka lehet értelmi rendellenesség vagy az agy működési rendjének részleges felborulása. Ha e károsodások helyrehozhatatlanná válnak, az emberben lakozó Igazítót elbocsátják és a Diviningtonra irányítják. „A test akarattal rendelkező elme nélkül nem ember többé, de az emberi akarat előzetes választásának megfelelően az ilyen egyén lelke még továbbélővé válhat.”
- halál („Fizikai »testi és elme-« halál”): 112:3.1 Az életenergiák fizikai szinten való elapadása. 112:3.4 Ekkor az Igazító addig marad az elmében, amíg az agyi energiák mérhetősége megmarad. Ezt követően az Uverszán keresztül a Diviningtonra távozik.
- halál (ok felfogás): Lásd → „betegség (ok felfogás)”.
- halál (szellemi ~): 49:6.7 A teremtésrész meg nem menthető személyiségei esetében egyetlen halhatatlan szellem sem jelenik meg a morontia lakóvilágokon abból a célból, hogy a csoport végzet-őrangyalai mellett működjön a halandói személyiség helyreállításában, és ez jelenti a teremtményi lét megszűnését.
- halálfélelem: 86:4.2 A haláltól való félelmet az önfenntartás biológiai ösztöne is támogatta. A halálfélelem első ellenszere – az elhunyttal való álmodás – vagyis a kísértetálmok által jelzett jövőbeli élet ígérete volt. Lásd még → „félelem”.
- halál túlélése (túlvilági lét): 86:3.2 A fogalmára vonatkozó korai elképzelések egyrészt abból eredtek, hogy az erőszakos halálhoz szokott ősi emberek nem értették az öregségi halált, annak elkerülhetetlenségét. Másrészt pedig abból, hogy minden megmagyarázhatatlan történést – így a természetes halált is – a szeszélyes szellemvilágnak tulajdonítottak. 86:4.1 A halandó ember személyiségének anyagvilágon túli létére vonatkozó fogalom a mindennapi élet történéseinek és a kísértetálmok (elhunyttal való álmodás) véletlenszerű társításának eredménye. A kísértetálom azt üzente, hogy az a halott, akiről álmodtak, valamilyen formában visszatért. 86:4.7 A korai ember úgy képzelte el a túlvilági létet, mint a jelenlegit, melyből hiányzik a balszerencse. A jó kísérteteket csak később helyezték a mennybe, a rosszakat pedig a pokolba. Mivel hitték, hogy az ember abban az állapotban lép át a túlvilági létbe, amelyben a földi létet elhagyja, inkább kívánták azt, hogy megöljék őket, minthogy megöregedjenek és elgyengüljenek. 70:3.6 A korai emberek „a nemzetségbeli tagságról úgy tartották, hogy túléli a halált is”. Lásd még → „halál utáni élet”
- halál utáni élet: 103:5.7 „a lényegieket illetően nem különbözik a halandó léttől.” Lásd még → „halál túlélése (túlvilági lét)”
- halhatatlanság: 55:2.8 elméletileg a halál kiküszöbölhető. „Ezt az állapotot talán majd a végleges bolygói lét hetedik szakasza egymást követő korszakainak általános kiteljesedésében lehet elérni.”
- hallgató-látogatók: 30:3.1 a hét önkéntes telepes csoport egyik rendje, akik 30:3.11 megfigyelőként, cseretanulóként és kisegítőként, ideiglenesen vannak jelen a különböző központi világokon. A világegyetemi lények minden osztálya képviselteti közöttük magát, kivéve a Teremtő személyiségeket és a morontia halandókat. 30:3.12 Ez utóbbiak csak a helyi világegyetemük határain belül lehetnek hallgató-látogatók.
- hamisság: 48:6.33 nem elbeszélési módszer, hanem az igazság előre elhatározott elferdítése.
- Hamurabi: 78:8.10 uralkodása idején a sumérok már az északi szemita népek soraiba süllyedtek le.
- Hanavard: 45:3.1 a helyi csillagrendszer hét tagú igazgató testületének tagja. 45:3.8 Ő a főtanácsos, az elsőrendű lanonandekek 67. tagja. Ügyvezető elnöke a Satania végrehajtó tanácsának, egyben tagja a világegyetemi tanácsosok és szervezők testületének is.
- Hanna: 122:3.3 Máriának, Jézus földi édesanyjának az anyja, egyben Jézus anyai ágú nagyanyja az Urantián. Kétkedő volt Jézus isteni küldetését illetően. Mária mellett két fiút és két leányt is szült.
- Hap: 66:5.13 „A kinyilatkoztatott vallás kara” tízfős szakértő csoportját vezette. 66:2.3 A Bolygóherceg testtel bíró törzskarának tagja volt. 67:4.1 Az általa vezetett csoport hűséges maradt a világegyetemi kormányzathoz a Lucifer-féle lázadás idején.
- harmadfajú szekonáfok: 28:7.2 ők segédkeznek legszélesebb körben az idő felemelkedő teremtményei számára. 28:6.1 Sorozatban teremtik őket, és mindannyiukat a Méltóságra Emelkedett Háromságot-elért Fiakhoz, vagyis a Fenséges Hírvivőkhöz, a Nagytekintélyűekhez és az Ismeretlen Nevűek és Származásúakhoz rendelik. Hét fajtájuk van
28:6.2 „1. Az Eredetek Jelentősége.”
28:6.5 „2. Az Irgalom Emléke.”
28:6.9 „3. Az Idő Jelentősége.”
28:6.13 „4. A Bizalom Komolysága.”
28:6.16 „5. A Szolgálat Szentsége.”
28:6.20 „6. és 7. A Nagyszerűség Titka és a Jóság Lelke.”
- Harmadik Forrás és Középpont (meghatározások, megnevezések): 105:3.1 a végtelenség hét Abszolútjának egyike.
- 105:3.5 „Az Istenség Harmadik Személye”.
- 105:3.5 „az Együttes Cselekvő”.
- 105:3.5 „Végtelen Szellem”.
- Harmadik Forrás és Középpont (jellemzők): 105:3.5 „a Paradicsom mindenségrendi energiáinak és az Örökkévaló Fiú szellemenergiáinak végtelen összehangolója”.
- 105:3.5 „az akarati késztetések és az erő működéstanának tökéletes összehangolója”.
- 105:3.5 „minden tényleges és ténylegessé váló valóság egyesítője.”
- 105:3.5 Számos gyermeke segédkezésén keresztül nyilatkoztatja ki az Örökkévaló Fiú könyörületét.
- 105:3.5 „végtelen átalakítóként működve örökmód beleszövi a paradicsomi mintát a tér energiáiba.”
- 105:3.5 Cselekvő Istenként „a tökéletes kifejeződése az Atya-Fiú határtalan terveinek és céljainak”.
- 105.3.5 A „mindenségrend teremtményei számára elme-forrásként és értelem-adományozóként működik.”
- Harmadik Forrás és Középpont Működési Családja:
9:8.14-23 „I. A Legfelsőbb Szellemek. Többes-eredetűek csoportja, mely egyebek mellett magába foglalja a következő rendeket:
9:8.16 1. A Paradicsom Hét Tökéletes Szelleme.
9:8.17 2. A Felsőbb-világegyetemek Tükröző Szellemei.
9:8.18 3. A Helyi Világegyetemek Alkotó Szellemei.
9:8.19 II. Az Erőtér-irányítók. Szabályozó teremtmények és közvetítők csoportja, melyek a szervezett térben mindenütt működnek.
9:8.20 III. A Végtelen Szellem Személyiségei. E megjelölés nem feltétlenül jelenti azt, hogy e lények Harmadik-Személy személyiségek, bár némelyikük olyan különleges, mint a saját akarattal rendelkező teremtmények. Rendszerint három nagyobb osztályba soroljuk őket:
9:8.21 1. A Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei.
9:8.22 2. A Tér Hírvivő Seregei.
9:8.23 3. Az Idő Segédkező Szellemei.”
- harmadlagos felső határok: lásd → „valóság (véges ~ nem eredeti szakaszai)”
- harmadrendű szupernáfok: 26:2.7 idősebbek az első- és a másodrendű szupernáfoknál. A Körök Hét Szellemétől származnak. A központi világegyetemben szolgálnak. 26:3.1 Egyaránt segédkeznek az örökkévalóság alászálló és az idő felemelkedő zarándokainak, akik számára láthatóak is.
26:3.3 Hét osztályuk főként az idő zarándokait szolgálja, ezek az
26:3.4 Összhang-felügyelők,
26:3.5 Vezető Adatrögzítők,
26:3.6 Hírközlők,
26:3.7 Hírvivők,
26:3.8 Hírszerzési Irányítók,
26:3.9 Szállító Személyiségek,
26:3.10 Tartalékos Testület.
- hasbeszélés: 90:1.4 a ravasz papok használták először az együgyű nép befolyásolása érdekében.
- hatalom: 81:6.15 + 81:5.6 az eszményi „hatalom nem szül jogot, de gondoskodik az egymást követő nemzedékek általánosan elismert jogainak érvényesítéséről.”
- hatalom (Hétszeres Isten hatalma): 106:2.3 kiérdemelt, bizonyított, tapasztalati úton szerzett.
- hatalom (Paradicsomi Istenségek hatalma): 106:2.3 örökkévaló, kifürkészhetetlen, lételvi.
- határozatlan megbízatású Felfedezők: 23:2.19 a Független Hírvivők tartalékos testületéből választják őket a meghirdetett feladatokra való jelentkezés alapján, mely lehet az új világok és világegyetemek szerveződő energiaközpontjainak megtalálása, 23:2.20 az életkísérletekhez legalkalmasabb világok beazonosítása, vagy 23:2.21 ismeretszerzés céljából történő járőrözés a teljes külső tér feltérképezetlen területein.
- Havona (meghatározások): 32:3.1 „a központi világegyetem, melyet közvetlenül az Egyetemes Atya gondolata és az Örökkévaló Fiú szava alkotott.” Tökéletes „és teljes világegyetem, mely az örökkévaló Istenségek otthonát, a minden dolgok középpontját veszi körül.”
- 12:1.10 „E soha nem kezdődő, soha nem végződő világegyetem egymilliárd fenséges tökéletességű szférából áll és mindezt hatalmas, sötét gravitációs testek veszik körül.”
- 30:4.26 Ez az evolúciós szellemek réve.
- Havona (jellemzők): 105:7.2 Bár örökkévaló, de nem képtelen a változásra.
- 105:7.2 A világegyetem szempontjából növekedési jelleggel bír.
- 105:7.2 „nem tökéletesen véges és nem is abszolút.”
- 105:7.2 „ütközési körzetként is szolgál az abszolút Paradicsom és a véges teremtésrészek között.”
- 105:7.2 Lakói a Havona honosai.
- 105:7.2 A Havona honosait ténylegesen sohasem teremtette senki (örökkön léteznek).
- 116:0.3 „nem növekedett”.
- 116:0.3 „van és mindig is volt”.
- 116:0.3 „öröktől való létezésben fennálló”.
- Havona bolygókörök: 14:1.10 a központi világegyetemnek a nyugalomban lévő Paradicsom Szigete körül egyetlen hatalmas síkban forgó tíz egyközepű körből álló egysége, mely a három Paradicsom-szférai körből és a hét Havona-világi körből áll. A legbelső Havona körben harmincötmillió, a legkülsőben pedig kétszáznegyvenötmillió világ van.
- Havona-honosok (Havona honosai): 19:6.1 A paradicsomi Háromság közvetlen teremtései, akiknek a száma alig felfogható. 31:1.2 Tagjai lehetnek az elsődleges végleges rendű testület mellett 31:1.5 a Háromságot elért Együttes Véglegesrendűek Testületének a Vicegeringtonon, a Tapasztalás-meghaladó Véglegesrendűek Testületének a Paradicsomon, és természetesen a Havonai Véglegesrendűek Testületének is.
- Havona-honosok (Havona honosai, jellemzők): 117:6.14 „eredendően képesek arra, hogy összehangolják az örök Sziget polgárainak és az evolúciós világegyetemek polgárainak lényegesen eltérő nézőpontjait.”
- 19:6.2 A felemelkedő halandók révén tapasztalásszerzésre képes lények.
- 31:1.1 Olyan tökéletes lények, akik egyszerre birtokolják a tökéletest és a tökéletessé lett tapasztalati létezés nézőpontjait.
- 31:1.2 Az evolúciós lényekkel való kapcsolatukon keresztül képessé válnak „az Egyetemes Atya szelleme szilánk-adományának befogadására.”
- Havonaíró-módszer: 26:3.8 a Hírszerzési Irányítók, mint harmadrendű szupernáfok használják. Ennek révén annyi információt képesek befogadni egy óra alatt, amennyit egy 1934-ben használatos modern távíró készülékkel ezer év folyamatos működéssel lehetne rögzíteni.
- Havona-körök Hírvivői: 23:2.14 „különleges viszonyban vannak a Havona-világok honosaival. E hírvivők, akik egyébként a feladatkörükből adódóan nagy hátrányban vannak az egymással való társuláskor, igen szoros és személyes közösséget képesek kialakítani a Havona honosaival és ténylegesen is így tesznek.” 23:2.13 Ők lesznek az első hírvivők, akiket személyesen is képesek leszünk látni.
- Havona korszak: 115:5.2 A jelenlegi világegyetemi korszak, melyet a felsőbb-világegyetemek korszaka fog felváltani. 115:6.1 A ténylegesség trioditája a Havona korszakban és az utána következő korszakokban is közvetlenül fog működni. Lásd még → „Abszolút Tényleges szakasz”
- Havona Központok: 29:2.12 egymillió működik belőlük a központi teremtésrészben, s mindegyik ezer Havona-világ felügyeletét látja el. Tökéletes energiaszabályozók.
- Havona-szolgálók: 25:1.2 a Hét Tökéletes Szellem és a Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító közös alkotásai. 25:1.3 A teremtésük folyamatos, ezres csoportokban jelennek meg. Minden negyedik Havona-szolgáló – a másik háromhoz képest – inkább félfizikai természetű, a fizikai erőtér-irányítókhoz hasonló.
- Havona-zarándokok: 30:4.1 a felemelkedői halandói lét utolsó előtti szakaszában levő halandók megnevezése, 30:4.26 akik a Havona központi világegyetem fogadóvilágaira érkezve komolyan megkezdik a szellemi tanulmányaikat, hogy a Paradicsomon már tökéletessé lett szellemekként jelenhessenek meg. 30:4.27 A tanulmányok egyéni szellemi felkészítés keretében folynak az értelem, a szellem és a tapasztalás szintjén.
- háború: 70:1.2 a félreértésekre és a viszolygásokra adott állati válasz, 70:1.1 amely az emberi kapcsolatokat terhelő ellentétek erőszakos rendezéséhez használatos módszerek alkalmazását jelenti. A „kifejlődő ember természetes állapota és öröksége”. A természetben élő ember önkéntelen, csoportos válasza. 70:1.2 A nehézségeknek és a problémáknak nem ez a polgárosult megoldása. 70:1.4 Szervezettséget igényel. 84:3.10 A háborúban tanult szervezési módszereket a férfi a mezőgazdaságban és a kézművesség terén alkalmazta. 70:1.15 A „régi törzsek mindig is az isteneik parancsára, a vezetőik vagy a javas embereik utasítására viseltek háborút.” 70:1.20 „A háború első tökéletesítése a hadifoglyok szedése volt. Ezután a nőket mentesítették az ellenségeskedés alól, majd pedig elismerték a nem harcolókat.” 70:1.21 „A hadüzenet szokása nagy előrelépést jelentett. E háborús szándéknyilatkozat a tisztesség jele volt, és ezt követte a »civilizált« hadviselés szabályainak kidolgozása. Nagyon hamar kialakult az a szokás, hogy nem harcoltak szent helyek közelében, és később, hogy nem harcolnak bizonyos szent napokon sem. Ezt követte a menedékjog általános elismerése”. 70:2.1 A korai háborúknak társadalmi változásokat előidéző és új eszmék elfogadását elősegítő hatása is volt. „A háború erős orvosság, nagyon költséges és rendkívül veszélyes is; bár gyakran gyógyírt jelent bizonyos társadalmi rendellenességekre, néha azonban megöli a beteget, elpusztítja a társadalmat.” 70:2.2 A mai társadalmak is őriznek olyan hasznos újításokat, amelyek korábban katonaiak voltak. 71:5.1 A háborút a társadalom adott fejlettségi szintjén – béke idején – a versengés váltja fel. 70:2.9 „A régi idők háborúi segítették az utazást és a műveltségi párbeszédet”. „A régi idők háborúi erősítették a nemzeteket, de az újkori küzdelmek szétrombolják a polgárosodott műveltséget.” 70:2.21. „Az ódivatú háború kiválasztotta az eredendően kiváló embereket a vezetői tisztségekre, a mai háború azonban már nem tesz így. Ahhoz, hogy a társadalom megtalálja a vezetőit, most a béke meghódítása felé kell fordulnia: az ipar, a tudomány és a társadalmi haladás felé.” 81:6.12 A nemzetek népességének legkedvezőbb szinten tartása emeli a műveltség színvonalát és megakadályozza a háborút. 54:1.10 A szabályosan fejlődő polgárosodott társadalmak világain a testi küzdelem, mint a faji félreértések megoldásának módja, már régen hitelét vesztette.
- háború okai: 70:1.7 Legfontosabb korai okai
70:1.8 1. „Az éhség, mely élelemszerző rablótámadásokra sarkallta az embert.”
70:1.9 2. „A nőhiány – kísérlet a házi segítség hiányának enyhítésére.” Ez mindig háborúhoz vezetett.
70:1.10 3. „A hiúság – a törzsi bátorság megmutatásának vágya.”
70:1.11 4. „A rabszolgák – a munkásrendűek számának gyarapítása iránti igény.”
70:1.12 5. A bosszú.
70:1.13 6. „A kikapcsolódás – e régi időkben a fiatalférfiak szórakozásnak tekintették a háborút.”
70:1.14 7. „A vallás – a vágy arra, hogy híveket szerezzenek az imádatukhoz.” 70:1.7 „A háborúskodás azért létezik még mindig, mert az ember állatból kifejlődött emberi lény, és minden állat harcias.”
- háború társadalmi értéke: 70:2.3 a már letűnt polgárosodott társadalmak esetében
„70:2.4 1. Fegyelmet követelt és együttműködésre kényszerítette az embereket.
70:2.5 2. Jutalmazta a kitartást és a bátorságot.
70:2.6 3. Támogatta és megszilárdította a nemzeti érzületet.
70:2.7 4. Elpusztította a gyenge és beteg népeket.
70:2.8 5. Szétoszlatta a kezdetleges egyenlőség ábrándját és elkülönítette a társadalmi rétegeket.” 70:2.9 Bár a háborúk kezdetben segítették a társadalom szerveződését és hatékonyságát, mára a háború társadalmi csőddé vált. Nem „képes a társadalmi nyereség olyan mértékű osztalékát biztosítani, mely arányban állna az igénybevételével járó szörnyű veszteségekkel.”
- Hánókh: 76:2.9 Káin és Remóna első fiúgyermeke, aki az elámi nodfiak vezetője lett. Fenntartotta a békét az ádámfiakkal. 45:4.13 Ő az első urantiai, aki már a húsvér testben eggyé kapcsolódott a Gondolatigazítójával. Jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja.
- hármasegység (meghatározás): 104:3.14 „háromszoros működési egyhangúság.”
- 104:3.15 „működési azonosság”.
- hármasegység(ek) (jellemzők, ismérvek): 104:3.1 „nem azonos a háromsággal.”
- 104:3.1 A „természetében sohasem egyenértékű a háromsággal.”
- 104:3.1 Bizonyos működési szempontokból hasonlónak vehető a háromsághoz.
- 104:3.14 Az első hármasegységet a három paradicsomi személyiség társulása teszi örökkévalóvá.
- 104:3.16 „nem entitás.”
- 104:3.16 „inkább működési, mint szerves jellegű.”
- 104:3.16 „Tagjai inkább társak, mint testületet alkotók.”
- 104:3.16 Társulás.
- 104:3.16 Az alkotói lehetnek entitások.
- 104:3.17 Olyan rendeltetési célja van, mely valamivel több, „mint az alkotó tagok sajátosságainak meghatározható összessége.”
- 104:3.17 Csak működési szempontból hasonlítható a háromsághoz.
- 104:3.17 Bennük nyert működési rendeltetést a teljes valóság.
104:3.17 Az „Egyetemes Atya rajtuk keresztül gyakorol közvetlen és személyes hatalmat a végtelenség alapműködése felett.”
- 104:4.1 Mindegyik elsődleges tagja az Egyetemes Atya.
- 104:4.46 Ezek „alkotják a végtelenség működtető lendkerekét”.
- 104:4.46 Ezek alkotják „a Hét Végtelenségi Abszolút egyediségének egyesülését.”
- 104:4.46 Az eredendő jelenlétük „teszi képessé az Atya-VAGYOK-ot arra, hogy megtapasztalja a működési végtelenség-egységet annak ellenében is, hogy a végtelenség szétválik a hét Abszolúttá.”
- 104:4.46 „Mindegyik hármasegységnek az Első Forrás és Középpont az egyesítő tagja”.
- 104:4.47 E „társulások nem növelik az Atya-VAGYOK végtelenségét”.
- 104:4.47 E társulások lehetővé teszik az Atya-VAGYOK valóságának a végtelent és az abszolútat el nem érő megnyilvánulásait.
- 104:4.47 Az első hét hármasegység megsokszorozza a sokféleséget.
- 104:4.47 Az első hét hármasegység az új mélységeket örökkévalóvá teszi.
- 104:4.47 Az első hét hármasegység „az új értékeket istenivé teszi”.
- 104:4.47 Az első hét hármasegység új lehetőségeket tár fel.
- 104:4.47 Az első hét hármasegység „új jelentéseket nyilatkoztat ki”.
- 104:4.47 Az első hét hármasegység a VAGYOK eredeti végtelenségének állandóságában létezik.
- 104:5.12 „elsősorban a végtelenség működési egységesülésével vannak összefüggésben”.
- 104:5.12 Csak közvetett részei a tapasztaló (élményelvi) Istenségeknek.
- 106:8.2 Végső soron feltárhatatlanok.
- Hármasegység (az első ~ jellemzői): 104:4.3 „személyes-céltudatos”.
- 104:4.4 1. Tagjai az Egyetemes Atya, 104:4.5 2. az Örökkévaló Fiú és 104:4.6 3. a Végtelen Szellem.
- 104:4.7 „Ez a szeretet, a kegyelem és a segédkezés háromszoros egyesülése”.
- 104:3.14 Az Atya, a Fiú és a Szellem személyiség-egyesülése.
- 104:4.3 A három Istenség személyiségének csoportja.
- 104:3.14 A három paradicsomi személyiség örökkévaló társulása.
- 104:3.14 A személyként való egyesült működésük nem háromság, hanem hármasegység.
- 104:3.15 Az Atya, a Fiú és a Szellem három személyből álló működési egysége.
- 104:4.7 Céltudatos, személyes társulás.
- 104:4.7 „istenmód testvéri, teremtmény-szerető, atyaian cselekvő és felemelkedés-elősegítő társulás.”
- 104:4.7 Ők a „személyiség- és szellem-adományozó és elmével felruházó Istenek.”
- 104:4.8 „Ez a végtelen akarat hármasegysége”.
- 104:4.8 „E társulás akarati végtelenséget eredményez”.
- 104:4.8 Működési rendeket biztosít a személyes Istenség ön-kinyilatkoztatásához a teremtmények számára.
- Hármasegység (a második ~ jellemzői): 104:4.9 „az erő-minta hármasegység”.
- 104:4.10 1. A társulás tagjai az Atya-Fiú, 104:4.11 2. a Paradicsom Sziget, és 104:4.12 3. az Együttes Cselekvő.
- 104:4.9 Minden fizikai minta – a mindenség-elrendezés – e hármasegység működésének eredménye.
- 104:4.14 „ez határozza meg a mindenség-elrendeződésmintáit.”
- Hármasegység (a harmadik ~ jellemzői): 104:4.16 „a szellemfejlődési hármasegység.”
- „A szellemi megnyilatkozás teljességének kezdete és vége ebben a társulásban van”.
- 104:4.17 A társulás tagjai 1. az Egyetemes Atya, 104:4.18 2. a Fiú-Szellem, és 104:4.19 3. az Istenségi Abszolút.
- 104:4.20 Általuk nyer minden szellem valós kifejeződést.
- 104:4.20 Az Atya tiszta szellemlényege társul a Fiú-Szellem tevékeny szellemértékeivel és az Istenségi Abszolút korlátlan szellem-kibontakozási lehetőségeivel.
- Hármasegység (a negyedik ~ jellemzői): 104:4.22  „az energia-végtelenség hármasegysége.”
- 104:4.22 bennük „válik örökkévalóvá a térpotenciáltól a monotáig minden energia-valóság kezdete és vége.”
- 104:4.23 A társulás tagjai 1. az Atya-Szellem, 104:4.24 2. a Paradicsom Sziget, és 104:4.25 3. a Korlátlan Abszolút.
- 104:4.26 Eredendően jelen van benne a mindenségrend végtelen energiapotenciálja.
104:4.27 „tökéletesen szabályozza a mindenségrendi energia alapegységeit”.
104:4.27 Szabadjára engedi a mindenségrendi energia alapegységeit a Korlátlan Abszolút vonzásából olyan arányban, ahogyan az átalakuló mindenségrend szabályozási és egyensúlyba hozatali, abszolútat el nem érő teljesítőképessége a tapasztaló Istenségekben megjelenik.
- 104:4.27 Ezen egység „maga erő és energia.”
- Hármasegység (az ötödik ~ jellemzői): 104:4.29 „a válaszadó végtelenség hármasegysége”.
- 104:4.30 A társulás tagjai 1. az Egyetemes Atya, 104:4.31 2. az Egyetemes Abszolút és 104:4.32 3. a Korlátlan Abszolút.
- 104:4.33 E társulás eredményezi azon végtelen működés „örökkévalóvá válását, amely a nem-istenségi valóság területein belül ténylegessé alakulhat.”
- 104:4.33 Egységük „korlátlan válaszadó képességet mutat a többi hármasegység akarati, okozati, vonzási és mintaképző cselekedeteire és jelenléteire.”
- Hármasegység (a hatodik ~ jellemzői): 104:4.34 „a mindenségrendi kapcsolódású Istenség hármasegysége”.
- 104:4.35 A társulás tagjai 1. az Egyetemes Atya, 104:4.36 2. az Istenségi Abszolút és 104:4.37 3. az Egyetemes Abszolút.
- 104:4.38 Ez az Istenség társulása a mindenségrendben.
- 104:4.38 Ez a bennmaradó Istenség „összekapcsolódása az Istenség minden másnál magasabb rendűségével.”
104:4.38 „Ez a legtávolabbi isteniségi jelenlét azokon a végtelenség-szinteken, melyek már az istenivé alakított valóság területén kívül lévő valóságok irányában helyezkednek el.”
- Hármasegység (a hetedik ~ jellemzői): 104:4:39 „a végtelen egység hármasegysége.”
- 104:4.39 „Ez az időben és az örökkévalóságban működésileg megjelenő végtelenség egysége”.
- 104:4.39 Ez a „ténylegesek és a lehetségesek összhangban lévő egyesülése.”
- 104:4.40 A társulás tagjai 1. az Egyetemes Atya, 104:4.41 2. az Együttes Cselekvő és 104:4.42 3. az Egyetemes Abszolút.
- hármas-felfogások: 104:0.1 evolúciós eredetűek és nem keverendők össze a kinyilatkoztatott vallás Háromság-fogalmával. 104:0.3 A vallásban természeti eredetű képzettársítások eredményeként jelent meg, nem kinyilatkoztatás révén. 104:0.1 Eredetük „leginkább azzal magyarázható, hogy az emberi ujjnak három perce van, hogy a szék biztos állásához legalább három láb szükséges, hogy három ponton alátámasztva felállítható egy sátor; ezen kívül közrejátszott az is, hogy az ősember hosszú ideig nem tudott háromnál tovább számolni.”
- hármasistenségek: 104:0.3 természeti eredetűek. Amely népnél az evolúciós hármas-hiedelem keveredett a Háromság kinyilatkoztatott fogalmával, ott ezek elemeit gyakran lehetetlen elkülöníteni egymástól. 104:1.5 „A hindu népeknél a háromság fogalma mint Lény, Értelem és Öröm gyökeresedett meg.” „Ennek későbbi indiai felfogása a Brahma-Siva-Vishnu hármas.”
- hármas működés: 106:8.9 A paradicsomi Háromság működése, mely „abszolút, tapasztalás-meghaladó (Véglegesség Háromsága) és véges (a Felsőség Háromsága)”.
- három: 104:0.2 az ember általában hármas képzetekben gondolkodik, mint „tegnap, ma és holnap; napkelte, dél és napnyugta; apa, anya és gyerek. Háromszor éltetik a győzteseket. A halottakat a harmadik napon temetik el, és a kísértetet három lemosással békítik meg.” 104:0.1 Az emberi hármas-felfogások eredete „leginkább azzal magyarázható, hogy az emberi ujjnak három perce van, hogy a szék biztos állásához legalább három láb szükséges, hogy három ponton alátámasztva felállítható egy sátor; ezen kívül közrejátszott az is, hogy az ősember hosszú ideig nem tudott háromnál tovább számolni.”
- három egyközepű kör: 93:2.5 a paradicsomi Háromság Satania csillagrendszerbeli jelképe, 93:3.3 és egyben a Melkizedek urantiai alászállásának a jelképe is. E három kör „az isteni fenntartás és irányítás paradicsomi Háromságának végtelenségét, örökkévalóságát és egyetemességét jelképezi”. 104:1.3 A Háromság jelképe Makiventa Melkizedek melldíszén volt látható.
- Háromság (meghatározások): 104:2.4 „a három paradicsomi Istenség összekapcsolódásából létrejövő, magas fokon rendeződött Istenség-valóság.”
- 10:7.2 „az Istenség teljessége”.
- 10:0.2 Istenség-egység, mely „örökmód azokon az abszolút alapokon nyugszik, melyeket a három eredeti és mellérendelt és egymás mellett létező személyiség, vagyis az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szellem Isten isteni egysége alkot.”
- 106:3.3 Az „abszolút Istenségek kizárólagos társulásának megnyilvánulása”.
- 106:3.3 Az eredeti és végtelen Háromság.
- Háromság (ismérvei, jellemzői): 104:3.14 szerves entitás.
- 92:6.19 A három isteni személyiség és az egy Istenség tantételén alapul.
- 104:0.1 A kinyilatkoztatott vallás Háromság-fogalma nem keverendő össze az evolúciós vallások hármas-hiedelmeivel.
- 104:1.7 „nem egyszerűen három különálló isten csoportosítása.”
- 104:1.3 Tagjai az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem.
- 104:2.3 A tagok személyiségének istenségi egysége a paradicsomi Háromság ténye, valósága és örök oszthatatlansága.
- 104:2.4 A „paradicsomi Háromság valódi entitás – nem személyiség”.
- 104:2.4 Nem személyiség, de az együtt létező Atya, Fiú és Szellem személyiségével összeillő.
- 104:2.4 A „képességei, sajátságai és szerepkörei nem a három paradicsomi Istenség sajátosságainak egyszerű összege”.
- 104:2.4 A szerepkörei „nem határozhatók meg egyértelműen az Atya, a Fiú és a Szellem sajátosságainak elemzése útján.”
- 104:2.5 Nem személyként gyakorolják az igazságtételt, hanem a paradicsomi Háromság együttes egészeként.
- 104:3.15 „A paradicsomi Háromság nem hármasegység”.
- 104:3.15 „osztatlan és oszthatatlan Istenség.”
- 104:3.15 Az Atya, a Fiú és a Szellem személyeinek osztatlan Istensége.
- 104:3.15 Osztatlan Istenségként „tartanak fenn együttes külső kapcsolatot a személy-együttesük hármasegységével.”
- 104:3.16 Eredendő Háromság csak egy van.
- 104:3.17 Olyan rendeltetési célja van, mely valamivel több, „mint az alkotó tagok sajátosságainak meghatározható összessége.”
- 104:3.17 Csak működési szempontból hasonlítható a hármasegységhez.
- 115:4.1 Eredeti istenség.
- 115:4.1 „magukba foglalnak minden abszolút ténylegességet”.
- 115:4.1 Magukba foglalnak minden végtelen lehetségességet.
- 115:4.1 „magába foglalja a világegyetemi növekedési viszonyok teljes egészét.”
- 115:4.2 Örökkévaló, tényleges és osztatlan Istenség.
- 115:5.1 „tökéletes és végtelen állandóságot mutató abszolút középpont-forrás”.
- 115:5.2 „működése a Legfelsőbb működésével van kapcsolatban”.
- 115:5.2 Minden szinten működik.
- 115:5.2 A Felsőség (a Legfelsőbb Lény) működési szintjén is működik.
- 115:6.6 Paradicsomi-teremtő istenségek.
- 115:6.6 Megszemélyesül a Teremtő Fiakban.
- 115:6.6. Erőként nyilvánul meg az erőtér-szabályozókban.
- 56:9.4 A világegyetem minden személyiség-értelme számára ők véglegesek, örökkévalók, felsőségek és a valóság értelmezése szempontjából abszolútok is.
- 106:4.1 „végez összehangolást végleges értelemben”, de ilyenkor ön-korlátozó abszolútként működik.
- 106:6.5 Végtelen.
- 106:7.3 Magvában, vagyis a lehetőségeikben felmérhetetlenek.
- 106:7.3 A lehetőségeik „abszolútsága magába foglalja az összes jövőbeli fejlődési lehetőséget”.
- 106:8.9 Hármas működésű, ezek az abszolút, a tapasztalás-meghaladó (a Véglegesség Háromsága) és a véges (a Felsőség Háromsága).
- 106:9.4 Benne „a végtelen valóság a jelenlegi világegyetemi pillanatban abszolút mértékben egyesült.”
- 106:9.5 „örökkévalósági viszonyt jelent”.
- 106:9.5 A végtelenség lételvi (eredendő) egyesülése.
- 116:2.3 Sajátsága az „istenség végtelensége és a főhatalom abszolútsága”.
- 116:2.13 „öröktől való létezésben fennálló Istenség.”
- 116:2.13 A hatalmuk és a személyiségük isteni egységben van.
- 116:2.13 „a tapasztalás által fejlődő Istenség (Legfelsőbb Lény) új hatalomgyakorlási képességét alkotják és fejezik ki.”
- 116:2.13 A Legfelsőbb Lény számára hatalomgyakorlási képességet biztosít.
- 116:3.1 Közvetlenül a gravitációs köreikben tevékenykednek a nagy világegyetemben.
- 116:7.5 „Eredeti Istenség”.
- 118:10.4 Rendeltetési céljai vannak.
- 120:4.3 A három személyes lénye a valóságban egy Istenség.
- Háromság (paradicsomi ~ meghatározások): Lásd → „Háromság (meghatározások)”
- Háromság (paradicsomi ~ jellemzői): Lásd → „Háromság (ismérvei, jellemzői)”
- Háromság (első élményelvi-tapasztalás által beteljesülő ~): 106:3.2 „a Legfelsőbb Teremtők, a Legfelsőbb Lény és a Világmindenség Építészeinek egysége”. 106:3.3 Nem végtelen háromság. 106:3.2 Az a rendeltetésük, hogy miután az evolúciós véges elérte a beteljesülés első szakaszát, további evolúciós egységbe rendezzék a teljes teremtésösszességet. 106:3.4 A végleges lehetőségek csoportos eléréséről gondoskodik.
- Háromság (második élményelvi tapasztalás által beteljesülő ~): 106:5.1 A „Háromsági Abszolút, vagyis a Legfelsőbb Istennek, a Végleges Istennek és a ki nem nyilatkoztatott Világegyetemi Beteljesülés Végrehajtójának egyesülése.” Létrejöttének előfeltétele a Végleges Isten és a Legfelsőbb Isten megjelenése. Ez a Háromság „képes a magvábanvaló lényegű Abszolútok – az Istenségi, az Egyetemes és a Korlátlan – megelevenítésére. De e Háromsági Abszolút végleges megformálódására csak azután kerülhet sor, miután végbement a világmindenség kiteljesedett evolúciója, a Havonától a negyedik és legkülső térszintig.” 106:5.2 Az élményelvi, vagyis tapasztalás által beteljesülő Háromságok „egymással páronként összefüggnek”.
- Háromság (paradicsomi Háromság megnyilvánulásának közvetítői):
- 116:3.2 1. „A Harmadik Forrás és Középpont elme-összpontosulásai.”
- 116:3.3 2. „A Második Forrás és Középpont személyiségi kinyilatkoztatásai.”
- 116:3.4 3. „Az Első Forrás és Középpont bennlakozó jelenlétei.”
- Háromság (háromszoros ~): 106:7.10 „magába foglalja a lételvi besorolású paradicsomi Háromságot és a két később megjelenő élményelvi jellegű és eredetű Háromságot.” Lásd még → „Háromságok Háromsága”
- Háromság Állandó Fiai: 30:1.2 Háromsági származású lények. Tíz fő rendjük van.
30:1.8 „1. A Felsőség háromságivá tett Titkai.
30:1.9 2. A Nappalok Örökkévalói.
30:1.10 3. A Nappalok Elődei.
30:1.11 4. A Nappalok Tökéletességei.
30:1.12 5. A Nappalok Utódai.
30:1.13 6. A Nappalok Szövetségei.
30:1.14 7. A Nappalok Hűséges Követői.
30:1.15 8. Bölcsesség-tökéletesítők.
30:1.16 9. Isteni Tanácsosok.
30:1.17 10. Világegyetemi Ítélők.”
- Háromság Állandó Fiai (jellemzők): 117:2.4 Jelen helyzetük a megelőző világegyetemi korszakra jellemző, annak felel meg.
- Háromságba-foglalt Fiak:
I. 22:1.13 A számuk folyamatosan nő. 22:1.1 A felsőbb-világegyetemi szolgálatra való szerveződést tekintve hét személyiségi rendet alkotnak:
22:1.2 „1. Fenséges Hírvivők.
22:1.3 2. Nagytekintélyűek.
22:1.4 3. Ismeretlen Nevűek és Származásúak.
22:1.5 4. Háromságot-elért Felügyelők.
22:1.6 5. Háromságot-elért Követek.
22:1.7 6. Mennyei Oltalmazók.
22:1.8 7. Magas Fiú-segédek.”
22:1.13 Minden egyes felsőbb-világegyetemben pontosan azonos számban szolgálnak; eddig még nem veszett el közülük senki.
II. Az eredetük, a természetük és a rendeltetésük szerint három nagyobb osztályba is rendezhetők:
a) Méltóságra emelkedett Háromságot-elért Fiak,
b) Kiválasztott Háromságot-elért Fiak,
c) Tökéletes Háromságot-elért Fiak.
- háromságeszme (meghatározás): 104:1.9 „annak az egy Istenségnek az imádata, aki az isteniség és a személyiség háromsági megnyilvánulásában létezik.”
- háromságeszme (jellemzők): 104:2.2 azon gondolati alapból táplálkozik, hogy lehetetlen felfogni egy kapcsolódások nélküli, világegyetemi jelentőséggel bíró, emberszerűségétől megfosztott, egyedülálló Istenség létezését.
- Háromság-felfogások: a) 104.1.11 „A kereszténység első Háromságát Antiókhiában hirdették s ez Istenből, az ő Szavából és az ő Bölcsességéből állt.”
b) 104:1.12 „A Krisztus utáni első évszázad vége felé elterjedt keresztény felfogású Háromságban az Egyetemes Atya, a nebadoni Teremtő Fiú és a szalvingtoni Isteni Segédkező – a helyi világegyetemi Anyaszellem, a Teremtő Fiú alkotótársa – szerepelt.”
- Háromsági Abszolút (jellemzők): 106:6.4 „ténylegesen is abszolút a teljes működést tekintve.”
- 106:6.3 „kiteljesített szerepköre a végtelenség teremtéseiben fog végső megnyilvánulást nyerni” amikor majd „abszolút értelemben ténylegesül az összes magvábanvaló.”
- 106:6.5 A keletkezésében és a felépítésében élményelvi, vagyis tapasztalás által beteljesülő.
- 106:6.5 „egyértelműen hatást gyakorol a lehetségesség lételvi Abszolútjaira.”
- 106:6.6 Az örökkévalóság-cselekedete a lehetségesség Abszolútjai megtapasztalhatóvá válásának tetőpontja.
- háromsági beállítottság: 10:6.2 többes működés, mely a paradicsomi Háromság egyetemes fennhatóságával jár együtt, nem személyes magatartásforma. Ide tartoznak: az „igazságosság a szeretet, a kegyelem és a segédkezés”. A „jóság, a könyörületesség és az igazság” viszont lehet ezen isteni személyiségek önálló világegyetemi segédkezése.
- Háromsági Nagykövetek: 33:5.1 a központi világegyetemből és a Paradicsomról származó személyiségek a helyi világegyetemben. Nebadoni vezetőjük a paradicsomi Háromság nagykövete, a szalvingtoni Immánuel, de 33:5.3 ide tartoznak a csillagvilági központokon szolgáló Nappalok Hűséges Követői is, akik 33:5.4 „a Háromság Állandó Fiainak végső személyes jelenlétét képviselik”.
- Háromsági Tanító Fiak: 46:5.13 ők állnak a legközelebb ahhoz, hogy az Egyetemes Atya személyes képviselői legyenek a helyi csillagrendszerben, mivel ők a legkevésbé háromsági-származású lények. 55:0.1 Az egymást követő bolygói küldetéseik segédkezései – melyek során fokozatosan nyilatkoztatják ki az isteni igazságot és a mindenségrendi bölcsességet – teszik lehetővé a bolygók fényben és életben való megállapodását. 55:4.12 A fény és élet második bolygói szakaszától kezdve, önkéntes alapon tanácsosként szolgálnak a végleges rendű lények mellett. De a Csillagrendszer Fejedelem hozzájárulásával, a tanácsaikkal segíthetik a bolygó Ádámját és Éváját is. 55:4.15 A fény és élet harmadik szakaszában egyikük a halandók választott ügyvezetőjét segíti, aki ennek következtében – a Bolygó Fejedelemmel együtt – a bolygó ügyeinek intézőjévé válhat huszonöt bolygóéven keresztül. 55:4.17 A fény és élet negyedik szakaszában, a teremtményi háromságot elért fiak támogatásával a Bolygó Fejedelem és munkatársai tanácsadóivá válnak, különféle világegyetemi nézőpontokat képviselve.
- Háromsági Végleges (meghatározás): 31:9.14 A Főépítészek, a paradicsomi Teremtő Fiak, valamint a kifejlődő és élményelvi Legfelsőbb Lény együtt alkotja.
- Háromsági Végleges (jellemzők): 31:9.14 Tapasztalás meghaladó értékeket és világmindenségi jelentéstartalmakat foglalnak magukba.
- 106:3.3 Tagjai között vannak a Tökéletes Teremtő Fiak a Legfelsőbb Teremtő tagok csoportjában.
- 106:3.3 E Háromság-társuláson belül ténylegesen jelen van az igaz teremtményi tapasztalás.
- 106:3.4 Miután a hét felsőbb-világegyetem eljutott a fény és élet szakaszába, a paradicsomi Istenségek célkitűzéseit a Háromsági Végleges által meghatározott módon teszik közzé a Végleges Testületei.
- 106:3.5 A mindenségrendi és a szellem-evolúció az elme és a tapasztalás révén a Háromsági Véglegesként hangolódik össze a tapasztalás-meghaladó szinteken.
- 106:4.1 A „Háromsági Végleges tapasztalás-meghaladóként hangolja össze a tapasztalás-meghaladót.”
- 106:4.1 Az örök jövőben az egység növelésén keresztül fogja egyre teljesebb működésre bírni a Végleges Istenség meglényegülő jelenlétét.
- 106:4.2 A „Háromsági Végleges rendeltetése a teljes teremtésösszesség összehangolása”.
- 106:6.5 Élményelvi, vagyis tapasztalás által beteljesülő.
- 106:6.5 Nem éri el a végtelent.
- 117:7.4 Jelenleg korlátozott valóságot alkot.
- Háromság-isteniségi ítélőszéke: 19:3.4 legfelsőbb, nem állandó székhelyű tanácsadó testület az idő és tér világegyetemeiben, melyet egy Bölcsesség-tökéletesítő, hét Isteni Tanácsos és egy Világegyetemi Ítélő alkot. Tényfeltáró és igazság-kinyilatkoztató ítélőszék, amelynek probléma megoldása és döntése olyan, mintha a tárgyban valamelyik Nappalok Elődje járt volna el.
- Háromsági Kísérők: 26:7.2 másodrendű szupernáfok, 26:7.1 akik a Havona-felkészítés ötödik körének segédkezői az idő és tér fejlődő zarándokai számára. 26:7.2 Minden zarándokot egy Kísérő a küszöbön álló Istenség-kaland természetére és eljárására oktat, hogy a védence felismerhesse, felfoghassa és megérthesse a Végtelen Szellemet elegendő mértékben annyira, hogy ezen Istenség személyes felismerésként élhessen benne.
- HÁROMSÁGI-SZÁRMAZÁSÚ LÉNYEK: 30:1.2 olyanok, akiket mindhárom paradicsomi Istenség közreműködésével teremtettek, mely teremtést Háromságként vagy a Háromságot-elért Testülettel együtt vittek véghez. Három nagy osztályuk van.
30:1.3 „A. A Legfelsőbb Szellemek”.
30:1.7 „B. A Háromság Állandó Fiai”.
30:1.18 „C. Háromsági-származású és Háromságot elért lények.”
- HÁROMSÁGI-SZÁRMAZÁSÚ LÉNYEK: 30:2.22
30:2.23 „1. A Felsőség háromságivá tett Titkai.
30:2.24 2. A Nappalok Örökkévalói.
30:2.25 3. A Nappalok Elődei.
30:2.26 4. A Nappalok Tökéletességei.
30:2.27 5. A Nappalok Utódai.
30:2.28 6. A Nappalok Szövetségei.
30:2.29 7. A Nappalok Hűséges Követői.
30:2.30 8. Háromsági Tanító Fiak.
30:2.31 9. Bölcsesség-tökéletesítők.
30:2.32 10. Isteni Tanácsosok.
30:2.33 11. Világegyetemi Ítélők.
30:2.34 12. Ihletett Háromsági Szellemek.
30:2.35 13. Havona-honosok.
30:2.36 14. Paradicsomi létpolgárok.”
- Háromsági-származású és Háromságot elért lények: 30:1.2 háromsági származású lények. Tíz fő rendjük van.
30:1.19 „1. Háromsági Tanító Fiak.
30:1.20 2. Ihletett Háromsági Szellemek.
30:1.21 3. Havona-honosok.
30:1.22 4. Paradicsomi létpolgárok.
30:1.23 5. Ki-nem-nyilatkoztatott háromsági-származású lények.
30:1.24 6. Ki-nem-nyilatkoztatott istenségi-háromságot elért lények.
30:1.25 7. Méltóságra Emelkedett Háromságot-elért Fiak.
30:1.26 8. Kiválasztott Háromságot-elért Fiak.
30:1.27 9. Tökéletes Háromságot-elért Fiak.
30:1.28 10. Teremtményi-háromságot elért Fiak.”
- Háromsági Tanító Fiak: 20:1.11 az Atya, a Fiú és a Szellem utódai. 20:7.1 Ők a daynalok rendje, de a Szalvingtonon úgy is jelölik őket, mint paradicsomi Szellemi Fiak. 20:7.2 A számuk folyamatosan növekszik. 19:1.1 Szinte teljesen az isteni fiúi szolgálatnak szentelik magukat. Kapcsolattartó lények, „akik a háromsági- és a kettős-származású személyiségek közötti űrt betöltik.” 19:1.3 Nagy számban állnak készenlétben a Paradicsomon és önként jelentkeznek veszélyhelyzeti feladatokra és nem szokványos szolgálatokra a nagy világegyetem minden részében. 20:7.3 Elsősorban „az erkölcsi megvilágosodás és a szellemi fejlődés előmozdításában van szerepük.” 20:4.7 Bár rendelkeznek a három paradicsomi Istenség együttes természetével, „azonban a Havonában láthatólag jobban tükrözik az Egyetemes Atya természetét. A felsőbb-világegyetemekben láthatólag az Örökkévaló Fiú természetét mutatják, míg a helyi teremtésrészekben úgy tűnik, hogy a Végtelen Szellem jellemét nyilvánítják ki.” 20:9.2 „Tényleges szellemi párját képezik az anyagi tudásnak és az ideigvaló bölcsességnek.” 20:9.3 Nem testesülnek meg és más formában sem lényegülnek anyagivá.
- háromságivá alakítás eljárása: 22:7.1 a Vicegerington és a Szolitarington titkai közé tartozó eljárás, és csak azok számára megismerhető és felfogható, akik maguk is megtapasztalták. 22:7.2 Gondolat-azonossági kaland, mely új lény létrehozására irányul 22:7.6 egyesülés által. 22:7.6 A választott egyetemes igazságú gondolat tényleges lénnyé alakítását célozza. 22:9.5 Azon gondolatra van hatással, mely a teremtményi-háromságot elért fiúban megszemélyesült, egyebekben nem változtatja meg a befogadott fiút. 22:7.3 A megdicsőült teremtmények csak egy háromságivá alakítást élhetnek át, a paradicsomi Istenségek számára nincs korlátja a háromsági cselekedetek folyamatos végzésének, azonban az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú közös alkotó tevékenysége következtében csak Egyetlen Eredeti és Végtelen Szellem létezhet.
- háromságivá válás: 13:1.12-13 ténylegessé tevés által a Háromság képviseletére vonatkozó hatáskör, mely azon lények esetében érvényesül, akiket háromságivá tett, megteremtett, meglényegített vagy örökkévalóvá tett két vagy mindhárom paradicsomi Háromság. A távoli jövőben számunkra is nyitva álló lehetőség.
- Háromság rejtelme: 10:4.5 „három egyként és egyben, és egy kettőként és kettejük képviseletében” képes működni.
- háromságok: 106:5.3 „Valamely háromság személyiségjegyeit az egyes tagok hordozzák, és különálló személyekként nem minősülnek e háromságnak. Csak együttes egészként lehetnek háromság; ez a háromság lényege. De a háromság mindig tartalmazza az egész magába foglalt istenséget; a háromság istenség-egység.” 106:5.3 „A  háromságok magukban és maguktól fogva nem személyesek, de nem is összeférhetetlenek a személyiséggel.” 106:5.2 Az élményelvi (tapasztalás által beteljesülő) „Háromságok egymással páronként összefüggnek”.
- Háromságok Háromsága: 106:8.1 „az élményelvi végtelenség teljességének tényleges összegződése, miként az megnyilatkozik az örökkévalóság értelmezésének elméleti végtelenségében.”
- Háromságok Háromsága (jellemzők): 106:8.1 Benne azonosul a beteljesülő végtelen az eredendő végtelennel.
- 106:8.1 Az eredendő végtelen és beteljesülő végtelen egyként van jelen a beteljesülések előtti és a kezdetek előtti VAGYOK-ban.
- 106:8.1 „mindannak végső kifejeződése, ami a tizenöt hármasegységben és a társult trioditákban foglaltatik.”
- 106:8.2 Különböző szakaszokban létezik.
- 106:8.2 A létezési szakaszai tartalmaznak lehetőségeket, valószínűségeket és elkerülhetetlen dolgokat.
- 106:8.17 Nem teljesítheti ki a működését a Három Abszolút teljes egyesülése nélkül, melynek feltétele az összes végtelen magvábanvaló dolog teljes meglényegülése.
- 106:9.4 A „megjelenésének foka egyenes arányban áll a valóság határainak és tökéletlenségének eltűnésével a mindenségrendben.”
- 106:9.5 „örökkévalósági viszonyt jelent”.
- Háromságok Háromsága (növekvő mértékű egyesülést mutató szintjei):
- 106:8.4 „1. A három Háromság szintje.”
- 106:8.5 2. Az élményelvi (tapasztalás által beteljesülő) Istenség szintje.
- 106:8.6 „3. A VAGYOK szintje.” 106:8.7 A „második és a harmadik szint az elsőnek az egyesülési leszármaztatása.”
- Háromságok Háromsága (a három Háromság első szintjének tagjai): 106:8.12 + 106:8.20 A három háromság társulása „a valóság korlátlan, szerves összekapcsolódásának lehetőségét” teremti meg. 106:8.8 Ezen a szinten tökéletes összhangban, de a következő, különálló Istenség-személyiségi csoportokat alkotva működnek.
- 106:8.9 „1. A paradicsomi Háromság, vagyis a három paradicsomi Istenség – az Atya, a Fiú és a Szellem – társulása.” Lásd még → „Háromság (paradicsomi ~ jellemzői)”
- 106:8.10 „2. A Végleges Háromság. Ez a Legfelsőbb Teremtők, a Legfelsőbb Isten és a Világmindenség Építészeinek istenség-társulása.”
- 106:8.11 „3. Az Abszolút Háromság. E csoportosítás foglalja magába a Legfelsőbb Istent, a Végleges Istent és a Világegyetemi Beteljesülés Végrehajtóját minden isteniségi érték szempontjából.”
- Háromságok Háromsága (a három Háromság második szintjének tagjai):
- 106:8.14 1. A Legfelsőbb (Isten). Ez a paradicsomi Háromság és a paradicsomi Istenségek Teremtő-Alkotó gyermekei tapasztalási viszonylatban értelmezett egységének istenségi következménye. „A Legfelsőbb a véges fejlődés első szakasza lezárulásának istenségi megtestesülése.”
- 106:8.15 2. A Végleges (Isten). „Ez a második Háromság meglényegült egységének istenségi következménye, az isteniség tapasztalás-meghaladó és abszonit megszemélyesülése.” Lásd még → „Végleges (Isten)”
- 106:8.16 Az Abszolút (Isten). „Az „Istenségi az Egyetemes és a Korlátlan Abszolútból kerülhet ki”. Lásd még → „Abszolút (Isten)”
106:8.21 Az erről a szintről alkotott „elméletekben benne foglaltatik az összes olyan valóság minden szakaszának kölcsönös viszonya, amely a teljes végtelenségben van, volt vagy éppen valaha is lehet.” 106:8.19 Alapvetően személyesnek felfogható szint, a személyes Háromságok egységének személyes jellegű tükröződése. 106:8.13 A tagjainak összehangolódása szükségszerűen vonja maga után a tapasztalás által beteljesülő Istenségek társulási jellegű egyesülését (106:8.19). 106:8.20 A „második szint a tapasztalati úton kifejlődött, élményelvileg meglényegült és élményelvi-lételvi Istenség-személyiségek személyiség-társulásaként létezik.” 106:8.20 A jelen világegyetemi korszakban „e három Istenség személyes társulása a második szinten Madzseszton isteni lényegűvé válásának jelenségében nyilatkoztatott ki”.
- Háromságok Háromsága (a három Háromság harmadik szintjének tagjai): 106:8.22 Akkor valósulhat meg, ha a Háromságok Háromságának második szintje eléri a háromság-egységet. Az ilyen istenség-egység létrejötte elvezethet a tapasztalás szintjén elérhető VAGYOK megjelenéséhez. Ekkor a személyiséggel bíró lények számára az eddig megismerhetetlen VAGYOK az Atya-Végtelenként válik megtapasztalhatóvá. Mert „minden személyiség végső beteljesülése nem más, mint ugyanezen személyiségek Egyetemes Atyjának végleges megismerése.” „A Legfelsőbb, a Végleges és a teljes Abszolút egyesülésében megtörténhet ama végtelenségi jellemzőknek az újraegyesülése, melyeket eredetileg a VAGYOK osztott meg, és amelyek eredménye a Végtelenség Hét Abszolútjának megjelenése.”
- Háromságok Háromsága (első szintű valóságkör kiteljesedési folyamata): 106:8.12 „Az Atya-Fiú közösség Fiú-Szellem, ezután pedig Szellem-Legfelsőbb közösséggé alakult, majd pedig Legfelsőbb-Végleges és Végleges-Abszolút, s ezután Abszolút és Atya-Végtelen közösség jött létre”.
- Háromságot-elért Felügyelők: 22:5.2 „olyan felemelkedő szeráfok és átvitt köztes teremtmények, akik átjutottak a Havonán és elérték a Paradicsomot és a Végleges Testületet. Ezt követően pedig befogadta őket a paradicsomi Háromság és kijelöltettek a Nappalok Elődeinek szolgálatára.” 22:5.6 „Ők a feljegyzések, tervek és intézmények felügyelői; ők a felügyelői a vállalkozásoknak, a személyiségcsoportoknak, a felemelkedési munkaterveknek, a morontia terveknek, a világegyetemi nagyterveknek és a számtalan egyéb vállalkozásnak.”
- Háromságot-elért Követek: 22:6.1 „A Szellemmel és a Fiúval való eggyé kapcsolódást megélt halandók némelyike eléri a Havonát és eljut a Paradicsomra is. A Paradicsomra eljutott ezen felemelkedők közül választanak ki némelyeket a Háromságba foglalásra, és időről időre hétezres osztályokban háromságivá teszik őket. Ezt követően a felsőbb-világegyetemekben a Nappalok Elődei mellé osztják be őket”.
- házasság: 82:3.1 a társadalom fejlődő intézménye 82:0.1 és minden társadalmi evolúció alapja. 83:1.1 Az a rendeltetése, hogy szabályozza és ellenőrizze a kétneműség testi tényéből eredő emberi kapcsolatokat. 84:0.1 A házasságot kezdetben az anyagi szükség hozta létre, a nemi vágyódás szépítette meg, a vallás szentesítette és magasztalta fel, az állam szabályozta és követelte meg, később pedig a fejlődő szeretet igazolta és dicsőítette. 83:1.5 A korai házasság a megélhetés elősegítése érdekében történt, és később is gyakran volt társadalmi vagy üzleti ügy. Csak utóbb, a polgárosodott társadalom erkölcseinek eredményeként kezdett kölcsönössé, romantikussá, ragaszkodóvá, szülőivé, erkölcsössé, sőt eszményalapúvá válni. 82:3.4 Volt, amikor a házasságot társadalmi kötelezettségnek tekintették. Máskor vallási kötelességnek. De volt, amikor politikai kötelességnek ahhoz, hogy az állam számára polgárokat biztosítsanak. 83:2.1 A házasságot eredetileg csoportügynek tekintették, később lett családi ügy, s csak újabban egyéni kaland. 83:2.5 Eleinte a hasznosság és a tulajdonlás hajtóerői mozgatták, melyeket csak fokozatosan váltott fel az eszményített vonzalom. 84:6.7 Feladata szerint a házasság intézményének a nemi különbségek közös nevezőre hozása mellett a faj szaporodását és a polgárosodott társadalom folyamatosságát is biztosítania kell. 82:0.1 A házasság az ember igazodási válasza a kétneműségre, 83:3.1 a társadalom intézményesített válasza az ember szüntelen szaporodási vágya által keltett feszültségre. 83:2.2 Kezdetben a kényszer és nem a ragaszkodás jellemezte. 84:1.6 A házasság intézményének erkölcsi alapja van. 82:1.4 Társadalmi intézményként a házasság léte megkövetelte, „hogy a nemi élet hasznos keretek között és az erkölcsöknek megfelelően folyjon.” 84:7.3 A házasság intézményét az erkölcsök a vagyonnal, a büszkeséggel és az önzetlenséggel együtt szilárdítják meg. 68:2.9 Evolúciós szempontból a házasság rendeltetése a faji túlélés biztosítása, tehát nem pusztán a személyes boldogság elérésére való törekvés. A házasság az együttműködés öröm-elemét is kínálja. 84:8.1 A házasság a társadalom egyetlen intézménye, amely a három nagy emberi életösztönzőt magába foglalja. Ezek – az önfenntartást biztosító vagyon birtoklása, az átörökítéssel járó nemi vonzódás és a maga kedvére való létezés. 82:3.2 A házasságnak két külön szabályozó területe van. Az egyik a külső vetületeit szabályozó erkölcsök és törvények. 83:1.3 Ezek a leszármazás, az öröklés és az utódlás kérdéseit rendezik, melyek által a társadalmi rendet is szabályozzák. 82:3.2 + 83:1.3 A másik pedig a férfiak és a nők személyes és titkos kapcsolata. 82:3.3 A házasság szabályai mindig hűen mutatták az erkölcsök pillanatnyi erejét és a polgári kormányzat működőképességének állapotát. 83:0.2 Bár a házasság erkölcseit a vagyon és a vallás alapvetően határozzák meg, 83:1.4 azonban a házasság nem egyházi, hanem társadalmi intézmény. 83:8.1 A szetfi papok a házasság vallási jellegét erősítették, de az Édent követően a házasság évezredeken keresztül társadalmi és polgári intézmény volt. 89:3.6 A nemi önmegtartóztatásra esküt tevők a házasságot a bujálkodásnál kisebb rossznak tartva tűrték meg. Pál apostol személyes véleménye a nemi önmegtartóztatásról hosszú időn át befolyásolta a kereszténység tanításait. A nemi önmegtartóztatás elfogadása a társadalom alapja ellen, és az emberi fejlődés alapvető intézménye, vagyis a házasság és az otthon ellen van. 83:7.6 A házasság otthonépítéssel jár. 83:7.6 A házasság valódi próbája és a családi élet elhagyhatatlan velejárója a bensőségesség megléte. 83:7.9 „A mai társadalom nagy ellentmondása az, hogy úgy emeli magas szintre a szerelmet és eszményíti a házasságot, hogy közben nem hajlandó ezek alapos vizsgálatára.”
- házasság (belházasság): 82:5.5 több formája létezik, de nincs olyan élőlénytani hajlam, mely ezek ellen hatna. A tiltó szabályai a tabu területéről erednek. 82:5.3 A belházasságot többnyire a nő részesítette előnyben. A vallás is támogatta azáltal, hogy sokáig tiltotta a más hitűekkel való házasságot. A nemzetségi vagyon megtartásának igénye miatt, az erkölcsök szintén sokszor kényszerítették a nőt arra, hogy az apja törzséből válasszon férjet. A belházasságok kötését a szakmai titkok megőrzése céljából is gyakorolták. 82:5.4 A felsőbbrendű, jó vérvonalú csoportok – mint a nodfiak és az ibolyaszín emberfajta – hosszú időn keresztül alkalmazták a belházasságot. Az ibolyaszín emberfajta hagyományai, vagyis a fiú- és a lánytestvérek közötti házasságok igen meghatározóak voltak Egyiptomban, Szíriában és Mezopotámiában. A királyi vérvonalat is így tartották tisztán Egyiptomban és még hosszabb ideig Perzsiában. 82:5.5 A többnejűség rombolta a belházasságot, mivel a testvérfeleség uralkodott a másik vagy a többi feleség felett.
- házasság (egynejűség): 83:6.6 az ember nemi evolúciójának eszményi célja. 83:6.4 Olyan „kiváltságos helyzetet teremtő nemi társulás”, amely az együttműködés és a megfelelés közös rendjén alapul. 83:7.6 A párkapcsolati házasság otthonépítéssel jár, melyhez önmegtagadás, kölcsönös engedményeken alapuló egyezségek, odaadás és a gyermeknevelés iránti önzetlen elhivatottság szükséges. A házasság élethosszig tartó társulás. 83:6.7 Az egynejűség nélkülözhetetlen a polgárosodott társadalmi viszonyok fenntartásához és továbbfejlesztéséhez. Az egynejűség segíti az érzelmi nemesedést, az erkölcsi jellem erősödését és a szellemi gyarapodást. 83:6.8 Továbbá kedvez a bensőséges megértésnek és segíti a hatékony együttműködés kialakítását is. 83:6.1 A gyermekek szempontjából, 83:6.8 de a szülők boldogsága és a társadalmi hatékonyság szempontjából is a házasság a legjobb együttélési mód. 83:6.2 Az egynejűség eleinte a szegénységből fakadt, és a társadalom fejlődése által vált meghatározóvá, azonban az evolúciós ember számára nem természetes dolog. A magas műveltségű nodfiak és ádámfiak számára az egynejűség teljesen természetes volt. 83:6.3 Az ősök imádásának hagyománya és a házasság szentségének keresztény tanítása az egynejűség szokását segítette. 83:6.3 A polgárosodott társadalmak javuló életszínvonala is az egynejűség terjedését támogatta. 83:7.6 A házasság valódi próbája és a családi élet elhagyhatatlan velejárója a bensőségesség. 83:6.8 A párkapcsolati házasság jövője az, hogy az önművelés, az önuralom, az önkifejezés és az ember átörökítésének nagyszerű intézményévé váljon. 83:7.8 A tartós házasságok létrejöttét segíti a gyermekek és a fiatalok megfelelő oktatása, a házasságra való felkészítés, valamint az éretlen, ifjúkori vágyálmokkal történő leszámolás. 83:8.8 A párkapcsolati házasság nem jelenti azt, hogy a felek uralkodhatnak egymás személyisége és egyénisége felett.
- házasság elvetése: 82:3.9 az ilyen csoportokat már a korai időktől kezdve olyan egyének alapították és tartották fenn, akikből hiányzott az egészséges nemi vágy.
- házasság (~ eszménye): 83:8.6 a házasság az embernek az időben megvalósítandó legfelsőbb eszményi álma. A házasság eszményképe „az emberi boldogság érdekében állapotszerű törekvésre csábítja a fejlődő emberiséget.” 83:8.2 A férj és a feleség egyesülése az otthont létrehozó házasságban anyagi működés. De mivel az emberi igyekezet más útjai is eredményezhetnek szellemi fejlődést az ember számára, ezért a házasság nem tekinthető szükségszerűen szent dolognak. 83:8.4 A házasság ember által történő felbonthatóságának ténye azt jelzi, „hogy Istenség nem vesz részt az ilyen egyesülésekben.” 83:8.5 A házasság és az utódnevelés eszményképei a helyi csillagrendszerek központján, az Isten Anyagi Fiai és Leányai által kerülnek megmutatásra. Az eszményi halandói házasság emberileg mondható szentnek. 83:8.7 A házasság eszménye a családi élet jövőbeli céljának megjelenítése. Az eszményítés, mint beállítottság akkor ösztönző és segítő, ha nem gátolja a családi élet gyakorlati követelményeinek felismerését. 83:8.8 A házasság eszményéről való gondolkodás nem homályosíthatja el azon tényeket sem, hogy a házasság egy férfi és egy nő fejlődő társközössége, mely az adott erkölcsi rendben működik, tabuk által korlátozott és a társadalom törvényei erősítik meg.
- házasság (feleségvásárlás): 83:3.1 az elődeink a tartós egyesüléseket vagyonnal szavatolták. A feleség árát zálognak tekintették, melyet a férj válás vagy elhagyás esetén elveszített. Ha a mennyasszony árát kifizették, a férj a saját bélyegével jelölhette meg a mennyasszonyt. Vannak olyan afrikai törzsek, melyeknél a szerelemfeleséget a macskához hasonlítják, mivel az sem kerül semmibe. 83:3.2 Ha egy férfi nem tudott fizetni a feleségért, akkor a lány apjának családja, mint fiúgyermeket befogadhatta, és miután ledolgozta a menyasszony árát, összeházasodhattak.
- házasság (gyermekek között): 82:3.8 a korai általános hiedelem szerint a nem házasok nem léphettek be a szellemföldre. Ezért az ősi népek szégyennek, majd bűnnek tekintették, ha valaki nem házasodott meg. Mindez ösztönzést jelentett a házasságok egyre korábbi megkötésére. Előfordult a halál utáni, a születés utáni, de még a születés előtti házasságkötés is – feltételezve a születendő gyermek nemét. 82:3.9 A házasulás ideje a polgárosodás kibontakozásával egyre későbbre tolódott.
- házasság (hozomány): 83:3.3 a korai házasságok idején az apák a menyasszony lányukért vételárat kértek és kaptak. A fejlődő polgárosodás következtében az apák már nem akartak eladóként feltűnni, ezért meghonosították a vételárral felérő ajándék adását a házasulandók részére. Még később, a menyasszony vásárlás elmaradásával, az ilyen ajándékokból lett a menyasszony hozománya, 83:3.4 mely már a menyasszony függetlenségét fejezte ki. Ha a férfi elvált egy hozománnyal rendelkező nőtől, akkor a nő hozományát vissza kellett fizetnie. De előfordult a kölcsönös letét intézménye is, amit akkor lehetett elveszíteni, ha az egyik fél elhagyta a másikat.
- házasság (intézményét erősíti): 83:1.4 a házasság megszilárdító tényezői lehetnek a család, a vagyoni erkölcsök, a büszkeség, a hiúság, az önzetlenség, a kötelességtudat és a vallási meggyőződés. 83:7.8 A tartós házasságok létrejöttét segítheti még a gyermekek és a fiatalok megfelelő oktatása, a házasságra való felkészítés, valamint az éretlen, ifjúkori vágyálmokkal történő leszámolás. 83:7.6 A bensőségesség pedig a boldog házasság létrejöttéhez és fennmaradásához szükséges.
- házasság (kapcsolati formák fejlődése): 83:5.1 A) A hordán belüli szabad keveredés. B) Egyszerre-egy-férj. A nőnek egy férje lehetett, de a férfi válthatott társat. C) 83:5.2 Csoportházasság. A csoportok közötti házasság. Például „az egyik család öt fiúgyermeke feleségül vette egy másik család öt leánygyermekét.” D) 83:5.3 Többnejűség, esetleg többférjűség. Ez utóbbi gazdag nők esetében, de szegénység esetén is, amikor „egy feleség tartozott több fiútestvérhez.” 83:5.13 „A várandós vagy szoptatós feleséggel létesítendő nemi kapcsolatra vonatkozó régebbi tabuk nagymértékben hozzájárultak a többnejűség terjedéséhez.” 83:5.14 Továbbá a jómódú férfiak sok gyermeket akartak, melyhez a gyermekhalandóság magas aránya mellett több feleség kellett. E) 83:5.12 Tabufeleség. A törvényes, egyetlen feleség mellett a férj ágyasokat tarthatott. Később „a törvényes feleséget tekintették a férjtől született összes gyermek anyjának.”
- házasság (korai párkapcsolatok): 84:1.1 a korai házasságoknak a nemi kapcsolat csak eseti velejárója volt, mivel az ősi férfi szabadon merült el a nemi vágya kielégítésében. Az utódjához való testi és érzelmi kötődés miatt a nő függ a férfival való együttműködéstől, ami a házasság menedéket nyújtó oltalmának választására készteti. A férfit az élelem utáni vágy és az a menedék csábította a nőhöz, amelyen a nő a gyermekeivel osztozott. 84:1.3 „Az ősember nem értette a nemi élvezet és a későbbi gyermekszületés közötti összefüggést.” 84:1.9. A korai párkapcsolatokat a férfi és a nő kibékíthetetlen ellentmondásai és a társulás laza volta jellemezte, de e kapcsolatok még így is alkalmasak voltak a túlélési esélyek javítására. A nemek szerinti munkamegosztás növelte a kényelmet és fokozta a boldogságot. 82:2.4 A házasság törzsi szabályozása többnyire tiltó tabukon keresztül történt. A két nem egymástól történő távoltartása kedvezett a nyugalomnak, a rendnek és a munkának. 82:3.3 A korai házassági szabályok összefüggéstelenek és nyersek voltak. 82:3.4 A korai közösségekben a feleséggel való rendelkezés megkülönböztető jegyet jelentett. A vadember az esküvője napján lépett be a felelősség és a férfiság korszakába. 82:2.5 A feleségektől már a korai erkölcsök megkövetelték a férjükhöz való hűséget. 82:4.2 Mivel régen a csoport előnye és jóléte érdekében házasodtak, ezért a házasságokat a szülők és az öregek szervezték. 83:2.2 A rablás révén történő házastársszerzés időben megelőzte a szerződésen alapuló házasságot. De a nőrablás nem mindig jelentett hátrányt a nőre. Voltak, akik értékelték, hogy így kimenekülhetnek a törzsük idősebb férfijainak uralma alól, és inkább vállalták, hogy másik törzshöz való, de velük egykorú férfiak kezei közé jussanak.
- házasság (külházasság): 82:5.1 két felismerésből származott. Az egyik szerint a vérvonal megújításából származó egyedek sokoldalúbbak és jobb túlélési képességekkel rendelkeznek, a másik szerint pedig a túlzott beltenyészet néha általános gyengeséget eredményez. 82:5.2 Bár jó állományra alapozott beltenyészet is hozott létre erős törzseket, azonban az örökletes fogyatékossággal élők beltenyészetéből származók ténye meggyőzőbb volt az emberi gondolkodás számára. 82:5.3 A vallás sokáig gátolta a külházasságot azzal, hogy tiltotta a más hitűekkel való házasságot. A férfiak a külházasság gyakorlatát részesítették előnyben, 82:5.6 mivel így szabaddá válhattak a feleség rokonaitól. 82:5.7 A külházasságot később a rokonság elvén túlmutató, területi lakóhelyet alapul vevő szabályozás is segítette. 82:5.8 A külházasság azt követően vált általánossá, hogy a szomszédos embercsoportok megtanultak viszonylagos békében élni egymással. 82:5.9 De a külházasság a béke elősegítőjévé is vált, mivel a törzsek közötti házasságok csökkentették az ellenségeskedést. A külházasság nemzetépítővé lett azáltal, hogy segítette a törzsi összhang megteremtését és a katonai szövetségek létrehozását. A külházasságok terjedését a kereskedelmi kapcsolatok is ösztönözték. 82:5.10 A külházasságok által a törzsi erkölcsök is vegyültek, ellentmondásokat hozva létre.
- házasság (meddőség): 82:3.14 A korai idők erkölcsei megkövetelték, hogy minden párnak legyenek gyermekei, ezért a meddő feleséget a házasság érvénytelenítése mellett a szüleinek vissza kellett vásárolniuk.
- házasság (menyasszonyi fátyol): 83:4.7 kezdetben azért alkalmazták, nehogy az ártani akaró kísértetek felismerjék a menyasszony arcát, és hogy elrejtsék annak szépségét a féltékeny és irigy szellemek tekintete elől.
- házasság (próbaházasság): 82:3.15 kezdetben nemi kicsapongástól mentes őszinte termékenységpróba, mely erkölcsileg magasabb szinten állt a mai, kényelmi szándékkal gyakorolt próbaházasságoknál. 82:3.14 A korai idők próbaházassága addig tartott, amíg a nő teherbe nem esett. Ezt követően megtartották a házassági szertartást. Máshol a házasságot az első gyermek megszületését követően tartották meg hivatalosan.
- házasság (udvarlás és jegyesség): 83:2.1 a házasságokat kezdetben a fiú és a lány szülei tervezték. Ezt követően a házasságközvetítők és a hivatásos házasságszerzők. Őket pedig a szabad párválasztás kora váltotta fel. 83:2.2 Az udvarlás a nő meghódítására irányul. 83:2.6 A korai idők jegyessége egyenértékű volt a házassággal. A nemi kapcsolat már az eljegyzés ideje alatt elfogadott volt.
- házasság (unokatestvér-házasság): 82:5.3 a belházasság egyik formája. Gyakori volt abban az időben, amikor a vagyon nemzetségen belül tartása érdekében az erkölcsök arra kényszerítették a nőket, hogy az apjuk törzséből válasszanak maguknak férjet. 82:5.4 Ábrahám kora előtt a mezopotámiaiak körében az unokatestvéreknek házasulási előjoguk volt az unokatestvéreik esetében.
- házasság (szerelemfeleség): 83:5.11 vagy más néven kedves. Azt követően jelent meg, hogy „az evolúciós törzsek keveredtek a nodfiakkal és az ádámfiakkal.”
- házasság felbontása: 83:7.2 az ősi idők válásának leggyakoribb oka a meddőség volt. „A fejletlen népek körében a házasságoknak csak mintegy a fele bizonyult életképesnek.” A válás sokáig „egyedül a férfi döntése lehetett”. 83:7.3 Voltak olyan közösségek, amelyek a házasság két formáját működtették, „a közönségest, mely engedélyezte a válást, és a papi házasságot, mely nem engedte meg a különválást.” A feleségvásárlás és a hozomány elterjedése csökkentette a válások számát a házasság sikertelensége esetére bevezetett vagyoni kártérítés által. 83:7.7 A nő válását elősegítheti azon elvárás beteljesülésének elmaradása, mely az udvarlással járó nagyfokú képzelgés és szerelmes ábrándozás következménye. De válási hajlamot erősítő tényező lehet még a nő nagyobb személyes szabadsága és megnövekedett gazdasági függetlensége is. A válás kezdeményezése mindkét fél részéről előállhat az önuralom hiánya és a szükséges személyes alkalmazkodás sikertelensége következtében. 83:7.8 A házasság felbontását elősegítheti még a gyermekek és a fiatalok hiányos oktatása, a házasságra való felkészítés hiánya és az ifjúkori vágyálmok meghatározó szerepe. A válás az erkölcsök gyors változásának időszakaiban és akkor működik egyfajta társadalmi biztonsági szelepként, ha a társadalom részéről a házasságra való felkészítés nem megfelelő. 83:7.9 „A mai társadalom nagy ellentmondása az, hogy úgy emeli magas szintre a szerelmet és eszményíti a házasságot, hogy közben nem hajlandó ezek alapos vizsgálatára.”
- házassági próba: 82:3.5 voltak törzsek, amelyek a házasságra való alkalmasság kimutatásához lopási cselekményt követeltek meg. Ezeket később ügyességi versenyekkel helyettesítették. A feleségvásárlás hanyatlásával feleséget rejtvénymegoldó versengés által is lehetett kapni. 82:3.6 A polgárosodás kibontakozásával a házassági próbák irányítását a nők kezébe adták, akik így kedvezhettek a választott férfinak. E próbák során megmutatásra került a vadászat- és a harc-képesség, valamint a családról való gondoskodás képessége. Volt, ahol a vőlegénytől azt követelték meg, hogy legalább egy évig a menyasszony házában éljen és ott dolgozva bizonyítsa az érdemességét. 82:3.7 A feleségnek a munka- és a gyermekszülésre való képességét kellett igazolnia.
- házassági szertartás: 83:4.1 azon a tényen alapul, hogy a házasság eredetileg közösségi ügy volt. 83:4.2 Mivel a házasság már a kezdetektől vagyoni érdeket is kifejez, és mivel a születendő gyermek társadalmi helyzetét is igazolni kellett, ezért a feljegyzésekkel nem rendelkező korai közösségekben a házasságot sok embernek kellett tanúsítania. 83:4.3 Kezdetben a bejelentett együttélési szándékot a közösség nyilvánossága csak nyugtázta. 83:2.3 A házassági szertartás korai formája az eljátszott szöktetés volt. A látszatrablás még a későbbi esküvői szertartásnak is része lett. A menyasszony átemelése a küszöbön a feleségrablás korából származó szokást tükrözi. 83:2.4 A polgárosodott társadalom fejlődésével a nők egyre inkább részt vettek az udvarlás és a házasság minden szakaszában. 83:4.4 A gyermektelenségtől való félelem a korai embert arra ösztönözte, hogy a házassághoz varázslási, illetve vallási szertartásokat társítson a termékenység biztosítása érdekében. 83:4.8 Ez okból alkalmazták a nászágy pap által való megáldását is, mely a házassági szertartás egyik legősibb formája volt. Ugyanekkor a vendégseregtől elvárták, hogy – átvonulva a hálószobán – tanúsítsák a házasság betetőzésének megtörténtét. 83:4.5 A gabonaszemek szórását az ifjú párra szintén termékenység hozónak tartották. A csütörtökön, teliholdkor megtartott esküvőt pedig különösen szerencsésnek gondolták. 83:4.6 A kísértetek és a rossz szellemek megtévesztése érdekében egy nem igazi esküvői napot is kitűztek. De a távoltartásukhoz használták még az oltártüzet és a szenteltvizet is. 83:4.9 A templomi esküvők a házasságok jól alakulásának biztosítása érdekében terjedtek el.
- házasság szentsége: 83:6.3 tévedésen alapuló keresztény tanítás. 83:8.2 A férj és a feleség egyesülése az otthont létrehozó házasságban anyagi működés. De mivel az emberi igyekezet más útjai is eredményezhetnek szellemi fejlődést az ember számára, ezért a házasság nem tekinthető szükségszerűen szent dolognak. 83:8.4 A házasság ember által történő felbonthatóságának ténye azt jelzi, „hogy Istenség nem vesz részt az ilyen egyesülésekben.” 83:8.5 A házasság és az utódnevelés eszményképei a helyi csillagrendszerek központján, az Isten Anyagi Fiai és Leányai által kerülnek megmutatásra. Az eszményi halandói házasság emberileg mondható szentnek.
- házasságszerző (házasság közvetítő): 82:3.8 az ősi ember azt hitte, hogy minden embernek, így a halottnak is meg kell házasodnia ahhoz, hogy beléphessen a szellemföldre. Ezért az első házasságszerzőket az elhunyt gyermekeik közötti házasságkötések nyélbeütéséhez vették igénybe a szülők. 83:2.1 A házasságközvetítés tevékenységét kezdetben a borbélyok végezték, később pedig a papok.
- házasságtörés: 82:4.3 a korai időkben a férj tulajdonjoga megsértésének, a lopás egyik formájának tekintették. A nő az apja tulajdonaként kezdte az életét, mely jogcím a nő férje számára került átadásra. Mivel a nőt a vagyon egy formájának tekintették, ezért őt a férj kölcsön is adhatta. 82:4.4 A házasságtörés miatt először csak az asszonyt, majd azt is büntették, akivel elkövette. A sértett férjnek és a nő apjának sokáig jogában állt a bűnös férfi megölése.
- heidelbergi (ember) fajta: 64:2.2-2.3 a majomszerűnél valamivel felsőbbrendű, szapora nép, melynek leszármazottai több mint 850.000 évvel ezelőtt széles körben elterjedtek Európában.
- helyes (helytelen): 86:6.6 alapja a jó és a rossz szellemkísértetekben való hit. A szellemek jóindulatának megnyerésére irányuló törekvés az emberi magatartás szabályozó erejévé vált. 86:7.3 „A kísértetfélés vallása azt a képzetet keltette az emberekben, hogy szabályozniuk kell a viselkedésüket”.
- helyi csillagrendszer: 49:0.2 közigazgatási szempontból nem lehet benne ezer evolúciós világnál több.
- helyi csillagrendszeri lázadás: 45:2.1 a Nebadon történelme során a csillagrendszer fejedelmek háromszor mutattak hűtlenséget. A Satania csillagrendszerbeli Lucifer-féle lázadás volt a legutóbbi és a legkiterjedtebb. 45:2.3 A második csillagrendszeri lázadás megtévedt fejedelmének első, de hűségben megmaradt segéde a jelenlegi csillagrendszer fejedelmünk, Lanaforge volt. 46:8.1 „A Satania addig nem kerülhet vissza a Norlatiadek teljes jogú tagjai közé, amíg otthont ad a főlázadóknak, azoknak a magas rangú, teremtett lényeknek, akik a fényből a sötétségbe zuhantak.”
- helyi csillagrendszeri kormányzat: 45:3.9 igazgatási, és nem ítélkezési egység. 45:3.1 A csillagrendszer fejedelem munkáját legalább két Lanonandek Fiú segíti első és második segédként. Azonban a Satania csillagrendszert jelenleg hét Lanonandekből álló testület igazgatja.
45:3.2 1.A Csillagrendszer Fejedelem – Lanaforge.
45:3.3 2.A fejedelem első segéde – Manszurótia.
45:3.4 3.A Fejedelem második segéde – Sadib.
45:3.5 4.A csillagrendszer felügyelője – Holdant.
45:3.6 5.A csillagrendszeri adatrögzítő – Vilton.
45:3.7 6.Az alászállási igazgató – Fortant.
45:3.8 7.A főtanácsos – Hanavard.
45:3.9 E veszélyhelyzeti igazgatást vivő végrehajtó csoport munkáját a jerusemi végrehajtó tanács segíti.
- helyi világegyetem: 32:0.1 „száz csillagvilágból áll, melyek mindegyikét lakott világok száz csillagrendszere alkotja.” 32:0.1 Az egyes csillagrendszerekben közel ezer lakott szféra (bolygó) van. 15:2.5 Tízmillió körüli lakható bolygóból áll. Épített központi világát Isten mellérendelt, Mihály rendbe tartozó Teremtő Fiainak egyike irányítja. A világegyetemi-kormányzat helyi világegyetemeinek száma hétszázezer. 32:0.1 A Paradicsom Mihály-rendbe tartozó Teremtő Fia hozza létre, 32:0.3 Összes tervét előzetesen jóváhagyta a paradicsomi Háromság. E terveket 32:0.4 „eredetileg a paradicsomi Világmindenség Építészei vázolták fel és készítették el.” 32:3.4 Az Atya istenség-jelenlétét nem számítva, a központi vagy minta-teremtésrész igazgatási szervezése másodpéldányának tekinthető.
- helyi világegyetem állandó létpolgárai: 37:9.1 kinyilatkoztatott teremtett fajtái a következők
37:9.2 „1. Szuszatia.
37:9.3 2. Univitatia.
37.9.4 3. Anyagi Fiak.
37:9.5 4. Köztes teremtmények.”
37:9.6 Nem felemelkedő és nem is alászálló, de tapasztaló és tapasztalatot megosztó teremtmények.
37:9.12 „Ahogy az Urantiának közteslényei vannak, úgy a Jerusemnek, a csillagrendszeri központotoknak Anyagi Fiai és Leányai vannak; Edentiának, a csillagvilági központotoknak univitatiája van, míg a Szalvington létpolgárai kétfélék, mégpedig a teremtett szuszatia és a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt, kifejlődött halandók.”
- helyi világegyetem szervezése:
a) 32:1.2 „A Teremtő Fiúnak nincs lehetősége megkezdeni a világegyetem-szervezést addig, amíg az erőtér-irányítók elegendő mértékben mozgásba nem hozták a térenergiákat ahhoz, hogy megteremtődjön az előtűnő világegyetem anyagi alapja – annak valódi napjai és anyagi szférái.”
b) 32:1.5 „Amikor az energia-anyag egy bizonyos tömeg-anyagiasulási szintet elér, egy paradicsomi Teremtő Fiú a Végtelen Szellem egyik Alkotó Leánya kíséretében megjelenik a színen. A Teremtő Fiú megérkezésével egyidejűleg megkezdődik a munka az épített szférán, melyből a megtervezett helyi világegyetem központi világa lesz.”
c) 32:2.3 A helyi világegyetemi központ megépítését (a miénk a Szalvington) „rögtön követte a megtervezett csillagvilágok száz központi világának és a bolygók szabályozására és igazgatására rendelt, megtervezett helyi csillagrendszerek tízezer központi szférájának, valamint azok segédszféráinak megteremtése.”
d) 32:2.1 Az „előbb-létezett energiából ezen isteni Fiak látható anyagot hoznak létre, élő teremtményeket terveznek, és a Végtelen Szellem világegyetemi jelenlétével együttműködésben a szellemszemélyiségek sokszínű kíséretét teremtik meg.”
- helyi világegyetem igazgatása: 33:0.1 itt az Egyetemes Atya a Teremtő Fiú személyén keresztül működik. Az igazgatás elveit és gyakorlatát a Fiú alakítja, aki „a Szellemtársával közösen végrehajtói hatalmat ad át Gábrielnek és ítélkezési hatáskört ad le a Csillagvilági Atyáknak, a Csillagrendszer Fejedelmeknek és a Bolygóhercegeknek.”
- helyi világegyetem jogalkotása: 33:8.1 az erre irányuló közgyűlések a száz csillagvilág központjain találhatók.
- helyi világegyetemek békéltetői: 25:3.9-3.10 csoportjuk segítséget jelent a melkizedek és az Ítélkező Fiak számára. Ezen ügyek nem hasonlítanak az evolúciós világokon előforduló anyagi léttel járó perekhez és gondokhoz. A hármasbíróságaik döntései a helyi világegyetem központi szféráin lakozó különféle rendű szeráfoknak és más honosoknak szintén nagy segítségére van.
- helyi világegyetemek Hírvivői: 23:2.18 a helyi világegyetemi Anyaszellem késztetéseinek és szándékának hűséges kinyilatkoztatói. Teljesen az uralkodó Tökéletes Fiú felügyelete alatt állnak, de a helyi világegyetemi szolgálatokban semmi sem korlátozza a működésüket.
- helyi világegyetemek segédkező szellemei: 26:1.14 ők a szeráfok, és az őket segítő kerubok. Felemelkedő haladóként először velük kerülünk kapcsolatba. A köztes teremtmények a lakott bolygókról származnak, nem szigorúan vett angyali rendek, bár gyakran működnek velük együtt.
- helyi világegyetemek teremtői: 21:2.2 „minden egyes Teremtő Fiút a Végtelen Szellem egy Alkotó Leánya kísér el, egy olyan lény, akinek az a rendeltetése, hogy az új helyi világegyetem Isteni Segédkezőjévé, Anyaszellemévé váljon.”
- helyi világegyetemek teremtőinek korlátai:
a) 21:2.4 „Az energia-anyagot a Végtelen Szellem uralja”, „a Teremtő Fiúnak be kell szereznie a Végtelen Szellem beleegyezését és bírnia kell a tevékeny együttműködését is.”
b) 21:2.5 „A teremtményi formaterveket és fajtákat az Örökkévaló Fiú ellenőrzi. Mielőtt egy Teremtő Fiú bármilyen új fajtájú lény, bármilyen új teremtményi formaterv kialakításába belekezd, meg kell szereznie az Örökkévaló és Eredeti Anya Fiú egyetértését.”
c) 21:2.6 „Személyiséget az Egyetemes Atya tervez és adományoz.”
- helyi világegyetemi Alkotó Szellemek: 17:6. a Teremtő Fiakkal működnek együtt.
- helyi világegyetemi anyaszellem: 34:0.1 a Végtelen Szellem önmagából való új és egyedi megjelenése, akit azért hoz létre, hogy a Teremtő Fiút kísérje és társa legyen a teremtésben. 34:0.3 Azonos a Végtelen Szellem lényegével, de nem képes a fizikai teremtési munka és a szellemi segédkezés feladatának egyszerre történő ellátására. A Fiútól kapott minta alapján a fizikai valóságok megtestesítését végzi, ő alakítja át az energia teremtéseket fizikai anyagokká. Létének három szakasza van,
a) 34:1.2 az elsőben, a fizikai világegyetem-szervezés időszakában, ő a Fiú kevésbé személyes társa,
b) a másodikban személyes együttműködést valósít meg a Fiúval, annak utolsó alászállásáig,
c) a harmadikban, a Teremtő Fiú Tökéletes Fiúvá válásával 34:2.1 „az Alkotó Anyaszellem személyiségjegyei oly mértékben kiteljesednek, hogy a vele kapcsolatba lépő minden egyén képes személyként is felismerni őt.” 34:2.2 E kiteljesedési út a fizikai-szabályozó sajátosságok birtoklásától a teljes és végleges elme-gravitációs ellenőrzés képességének birtoklásáig tart. 34:4.7 Sohasem hagyja el a helyi világegyetem központi világát. Az Igazság Szellemének, valamint a saját személyes ráhatásának, a Szent Szellemnek a világegyetemi központjaként cselekszik. 41:0.1 „Az egész Nebadont átjárja a szalvingtoni Isteni Segédkező térjelenléte, és e jelenlét éppoly biztosan véget is ér a helyi világegyetemünk külső határainál.”
- helyi világegyetemi Anyaszellem létpályájának szakaszai:
17:6.3 „1. Kezdeti paradicsomi elkülönülés.”
17:6.4 „2. Előzetes teremtői felkészítés.”
17:6.5 „3. A fizikai teremtés szakasza.”
17:6.7 „4. Az élet-teremtési korszak.”
17:6.8 „5. Az alászállás utáni korszakok.”
17:6.9 „6. A fény és élet korszakai.”
17:6.10 „7. Az ismeretlen létpálya.”
- helyi világegyetemi bíróságok: nem dönthetnek olyan ügyben,
a) 33:7.4 melyben a teremtmény örök élete vagy halála a kérdés,
b) 33:7.5 melyben egy helyi világegyetemi Istenfiú vétke vagy hitehagyása az ő Fiúi besorolását és hatáskörét veszélyezteti,
c) 33:7.6 melyben a szellemi elszigeteltséget követően a helyi teremtésrészbe történő teljes szellemi besorolásba való újbóli felvétel a kérdés.
- helyi világegyetemi csillagrendszer fejedelem: 45:2.1 elsőrendű Lanonandek Fiú, a lakott világok alkotta helyi csillagrendszer elsőszámú vezetője. Különösen széleskörű személyes hatalommal bír. 45:2.2 A neve, Lanaforge. 45:2.4 Ő az elnöke a Bolygóhercegek csillagrendszeri tanácsának, és az elszigetelt világok főkormányzóiból álló tanácsnak. 45:2.5 A Jerusemen minden tizedik napon valamelyik lényrend csoportjával tart nagytanácskozást 45.2.6 a csillagrendszer-központ gyülekezőmezején, az üvegtengeren. Ezek társadalmi és szellemi élményt adó alkalmak, ahol nem foglalkoznak igazgatással és a felemelkedési tervek kérdéseivel.
- helyi világegyetemi egyensúlyba hozatali testület: 55:10.3 a fény és élet negyedik, helyi világegyetemi szakaszában jön létre a Társfelügyelő döntése alapján. A Kinevezett Őrök alkotják. A testületet a Társfelügyelő a Melkizedek Atyával közösen felügyeli.
- helyi világegyetemi Fiú és helyi világegyetemi Szellem viszonya: 33:3.3
a) a Szellem a Fiú igazgatótársa,
b) „a Szellem mindig elismeri a Fiút feljebbvalójának és urának,”
c) „a Fiú mindig mellérendelt helyzetben lévőként és egyenlő hatáskörrel rendelkezőként kezeli a Szellemet a terület minden ügyében”,
d) a Szellem és az ő angyalai mindig és tökéletesen támogatják a Fiút a szeretet és élet adományozására irányuló munkájában,
e) 33:3.4 felkelés esetén csak a Fiú működhet megszabadítóként, csak ő állíthatja helyre a közös teremtésük munkáját, a Szellem azonban támogatja őt azon tapasztalásaiban, amely a fennhatóság visszaszerzésére irányul a bűn uralta világokon,
f) 33:3.5 a hetedik, utolsó alászállását követően a Szellem hűségesen aláveti magát a Fiúnak és ezzel mindörökre véglegesül az állapota mellette. A hatalomról és a hatáskörről való lemondással minden hatalom a Fiú kezébe adatott „a mennyben és a földön”.
g) a Szellem hűségesküjével egy időben a Fiú elismeri örökkévaló függését a Szellem-társától, társuraként ismeri el a területei felett, és minden teremtményétől azt a hűséget kéri a Szellem számára is, amit a maga számára – ez az „Egyenlőség Nyilatkozat” kihirdetése.
- helyi világegyetemi Fiú és Szellem idő és tér jellemzői:
a) 34:3.3 Az „Alkotó Szellem a tértől teljesen független, de az időtől nem.”
b) 34:3.5 „A Teremtő Fiút nem korlátozza az idő, de határt szab neki a tér; egy időben nem tud két helyen lenni.”
c) 34:3.6 Amikor „ők ketten igazgatási egységet alkotva működnek, akkor gyakorlatilag függetlenek az időtől és a tértől a helyi teremtésrészük határain belül.”
- helyi világegyetemi Istenfiak: 35:0.2 „ők a paradicsomi Teremtő Fiúnak és az őt kiegészítő Világegyetemi Anyaszellemnek a különféle társulásokban létrehozott utódai.” Kinyilatkoztatott rendjeik a
35:0.3 „1. Melkizedek Fiak.
35:0.4 2. Vorondadek Fiak.
35:0.5 3. Lanonandek Fiak.
35:0.6 4. Élethordozó Fiak.”
- helyi világegyetemi kinevezett felsőbb szellemrendek: 37:8.1 ők a Végtelen Szellem családjába tartozó olyan felsőbb eredetű szellemlények, akik állandó feladatot kapnak a helyi világegyetemben.
a) 37:8.2 A Független Hírvivők, akik az idő és a tér általi akadályok legyőzését segítik a világegyetemi igazgatásban.
b) 37:8.3 A Harmadrendű Világegyetemi Körök Felügyelője, aki a szellem- és morontia-körökkel foglalkozik.
c) 37:8.4 Az Összeírási Igazgató magától értesül a sajátakarat megszületéséről és haláláról. Naprakészen jegyzi a helyi világegyetem sajátakaratú lényeinek pontos számát. Együttműködik a főangyalok világainak személyiségi adatrögzítőivel.
d) 37:8.5 A Társfelügyelő, aki az Orvonton Legfőbb Végrehajtójának személyes képviselője a Szalvingtonon. A helyi csillagrendszeri társai a Kinevezett Őrök.
e) 37:8.6 A Világegyetemi Békéltetők, akik bizottságokban működve az idő és tér világegyetemeinek utazó bíróságai. A helyi világegyetemben közel százmillió bizottságuk működik.
f) 37:8.7 A Szakmai Tanácsadók, akik a tér élő és utazó, tapasztaló törvénytáraiként működnek. A helyi világegyetemi számuk félmilliárd körül van.
g) 37:8.8 A Mennyei Adatrögzítők, akik felügyelő adatrögzítőként és hallgatóként munkálkodnak. A felügyelők felemelkedő szeráfok, a nebadoni számuk hetvenöt. A haladó szintű adatrögzítő hallgatók száma négymilliárd körüli.
h) 37:8.9 A Morontia Társak, akik az idő zarándokait segítik az átmeneti létszakaszban. A nebadoni számuk hetvenmilliárd.
i) 37:8.10 A Szupernáfok, akik nem a helyi teremtésrészből származva teljesítenek szolgálatot a Nebadonban.
j) De jelen vannak még tükröző szekonáfok és időleges szolgálatot ellátó terciáfok is Fenséges Segédként.
- helyi világegyetemi körök (1): 15:9.11-15:9.14
15:9.12 „1. A paradicsomi Fiak által adományozott szellem, az alászállási világok Vigasztalója. Az Igazság Szelleme, az Urantián pedig Mihály szelleme.”
15:9.13 2. Az Isteni Segédkezők, a helyi világegyetemi Anyaszellemek, a mi világunkon pedig a Szent Szellem köre.
15:9.14 3. „A helyi világegyetem értelem-segédkezési köre, beleértve az elmeszellem-segédek különbözőképpen működő jelenlétét.”
- helyi világegyetemi körök (2): 34:4.1 a Nebadon helyi világegyetemben három különálló szellemkör van,
34:4.2 1. A Teremtő Fiú alászálló szelleme, a Vigasztaló, más néven az Igazság Szelleme.
34:4.3 2. Az Isteni Segédkező szellemköre, vagyis a Szent Szellem.
34:4.4 3. Az értelem-segédkezési kör, beleértve a hét elmeszellem-segéd többé-kevésbé egyesített tevékenységeit, ám elkülönülő működését.
- Helyi Világegyetemi Központok: 29:2.16 az egyes helyi világegyetemek központjain száz negyedrendű élő erőtér-központ állomásozik. Működésük célja a felsőbb-világegyetemi központokból áradó hét erőtér-kör mérséklése és átalakítása a csillagvilágok és a csillagrendszerek számára. Képesek nagyhatásfokú energiasávokat nyitni a bolygóközi közléscseréhez.
- helyi világegyetemi külügyi tisztviselők: 33.6.4 „a csillagvilágok képviselői egy másik csillagvilágban és a világegyetemi központokon”. Törvényerejű rendelettel jelölik ki őket.
- helyi világegyetemi legfelsőbb tanács: 33:8.3 melybe minden egyes csillagrendszer három és minden egyes csillagvilág hét képviselőt küld. Az elszigetelt csillagrendszerek csak megfigyelőket küldhetnek.
- helyi világegyetemi legfőbb hatáskör megszerzésének tapasztalati lépései:
21:3.17 „1. Tapasztalati úton el kell jutnia a lények hét teremtményi szintjére a megtestesülési alászállás eljárásán keresztül az adott szinten levő teremtményekhez nagyon hasonló alakban.
21:3.18 2. Tapasztalási értelemben el kell köteleznie magát a paradicsomi Istenség hétszeres akarata minden egyes szakaszának amint az a Hét Tökéletes Szellemben megtestesült.
21:3.19 3. A teremtményi szinteken mind a hét tapasztaláson át kell esnie egyidejűleg azzal, hogy magát a paradicsomi Istenség hét akarata egyikének alárendeli.
21:3.20 4. Minden egyes teremtményszinten tapasztalásilag be kell mutatnia a teremtményi élet csúcsát a paradicsomi Istenségnek és minden világegyetemi értelemnek.
21:3.21 5. Minden egyes teremtményszinten tapasztalásilag ki kell nyilvánítania az Istenség hétszeres akaratának egyik szakaszát az alászállási szint és minden világegyetem számára.
21:3.22 6. Élményelvi úton egyesítenie kell a hétszeres teremtményi tapasztalást azzal a hétszeres tapasztalással, hogy az Istenség természete és akarata kinyilatkoztatásának szenteli magát.
21:3.23 7. Új és magasabb szintű kapcsolatot kell kialakítania a Legfelsőbb Lénnyel.”
- helyi világegyetemi megfigyelők: 33:6.4 valamely Csillagrendszer Fejedelem igazgatási határozata alapján bízzák meg őket az adott csillagrendszernek más csillagrendszerekben és a csillagvilági központon való képviseletével.
- helyi világegyetemi Melkizedek Atya: 33:6.2 a Nebadonban Gábriel első segéde. Távollétében átveszi az ő felelősségi köreit.
- helyi világegyetemi nagykövetek: 33:6.4 bírósági határozattal jelölik ki őket, és a világegyetemüket képviselik a többi világegyetem számára.
- helyi világegyetem segédkező szellemei: 38:0.2 angyali testület, melynek tagjai a szeráfok, a kerub és szanób társaikkal együtt.
- helyi világegyetemi segítők: 37:1.1 kinyilatkoztatott rendjeik közé tartoznak
37:1.2 „1. Fényes Hajnalcsillagok.
37:1.3 2. Ragyogó Estcsillagok.
37:1.4 3. Főangyalok.
37:1.5 4. Fenséges Segédek.
37:1.6 5. Főbiztosok.
37:1.7 6. Mennyei Felvigyázók.
37:1.8 7. Lakóvilági Tanítók.”
- helyi világegyetemi szeráfseregek: 39:0.1 hét csoportba sorolhatók
„39:0.2 1. Legfelsőbb szeráfok.
39:0.3 2. Felettes szeráfok.
39:0.4 3. Felügyelő szeráfok.
39:0.5 4. Intéző szeráfok.
39:0.6 5. A bolygók segítői.
39:0.7 6. Az átmenetben segédkezők.
39:0.8 7. A jövő szeráfjai.”
39:0.11 Az emberi lényekhez hasonlóan tudást és tapasztalatokat gyűjtenek. Bizonyos személyiségjegyeik közel állnak az emberek személyiség jegyeihez.
- Heródes (az edómi): 121:2.11 Kr.e. 4-ben halt meg. Nagy építőként Cezárea kikötőjét is ő építtette. 122:10.3-10.4 Kr.e. 6. október közepén 16, kettő évesnél fiatalabb gyermeket öletett meg a júdeai Betlehemben azzal a szándékkal, hogy elpusztítsa a közöttük valónak gondolt gyermek Jézust is, akit többen a jövendő Messiásnak tartottak.
- Heródes Antipász: 121:2.11 Nagy Heródes fia. 121:2.11 + 123:0.5 Galileát és Pereát kormányozta Kr.u. 39-ig. 121:2.11 Szeforisz kereskedelmi központjának újjáépítője.
- hetedik nap: 95:1.2 a zsidók babiloni (mezopotámiai) fogsága idején az ottani, e napra vonatkozó tabu szerint tilos volt utazni, főzni vagy tüzet gyújtani. A Sabbatum babiloni tiltó szokását a zsidók magukkal vitték Palesztinába.
- hetedik szellemállapot (jellemzők): 117:6.7 Az utolsó szellemállapot.
- 117:6.7 További gazdagodó tapasztalás, érlelődő bölcsesség és az isteniség-megnyilvánulás haladó korszakai jellemzik.
- 117:6.7 Befejeződik a szellemi önmegvalósítás, a felemelkedő ember-természetnek az isteni Igazító-természettel való összehangolódása a véges lehetőségek határain belül.
- Hetedik Tökéletes Szellem (jellemzők): 116:4.2 A Legfelsőbb nevében szól. Személyes kapcsolatban áll vele, valóban ismeri.
- 116.4.4 Az Orvonton felsőbb-világegyetemet felügyeli a központi világegyetemből.
- 116:4.4 Személyes kapcsolatban áll az Uverszán tartózkodó hét Tükröző Szellemmel, akik fölött felügyeletet gyakorol.
- hetes szám: 42:9.2 alapvető jelentőségű a központi világegyetemben és annak belső, szellemi átviteli rendszerében. De az atomok világa is mutat bizonyos hetes elrendeződésű, ismétlődő sajátosságokat – utalva ezzel a szellemi eredetére. 42:9.3 Azonban a teremtő szerveződés szellemi jegye megmutatkozik az anyag fizikai és vegyi tulajdonságainak hetes elrendeződésében is. „Egy tulajdonságot kiválasztva, bármely elemtől indulunk is ki, az adott tulajdonság hat egymást követő elemen keresztül változik, de a nyolcadik elemnél várható az újramegjelenése, azaz a vegyileg hatóképes nyolcadik elem hasonlít az elsőre, a kilencedik a másodikra, és így tovább. A fizikai világ e ténye kristálytisztán mutatja az ősi energia hétszeres felépítését”. A természetes színkép is hét alapszínből áll.
- hettiták: 80:8.2 közvetlenül az andonfi törzsből származtak.
- „hetven esztendő”: 77:2.11 a hosszú élettartam jelzése a múltban.
- héberek (izraeliták, zsidók): 96:2.3 gyűjtőnév. 84:3.2 Korábban apajogú családokat fenntartó pásztornépek. 96:2.2-2.3 A zsidó nép magját nem csak az Egyiptomban rabszolgává vált építőmunkások utódai alkották, hanem a kivonulásukat követően hozzájuk csatlakozó észak-arábiai vándor népek is. 80:8.2 Ábrahám ősei világos bőrűek és rövid-széles fejformájúak voltak. Anditáktól származó műveltséggel és vallással rendelkeztek, de andonfi eredetű nyelvet beszéltek. 121:7.2 A zsidók a „külvilág iránt nemzedékeken át olyan hozzáállást tanúsítottak, mely megakadályozta, hogy elfogadják a Mesternek az emberek szellemi testvériségéről szóló tanításait.” 121:7.1 „Jézus korára a zsidók már szilárd felfogással rendelkeztek az eredetükről, a történelmükről és a végzetükről. Merev válaszfalat építettek önmaguk és a nem-zsidó világ közé; minden nem-zsidóra mélységes megvetéssel tekintettek. A törvény betűjét imádták és elmerültek a származásukkal kapcsolatos hamis büszkeségre alapozott önelégültség egy formájában. Előítéletes képzeteket alakítottak ki a megígért Messiásról, és e várakozásaik többsége egy olyan Messiásra irányult, aki az ő nemzeti és faji történelmük részeként fog eljönni. A korabeli héberek számára a zsidó istentan megmásíthatatlanul végleges, örökre rögzült volt.” 121:7.3 „A Jézus korabeli zsidókat nemcsak hogy a törvénynek alárendelve tartották, hanem ugyanígy fogva tartották őket a hagyományokhoz való szolgai kötöttségek is, melyek a személyes és a társadalmi élet minden területére kiterjedtek és behatoltak.” Lásd még → „héber vallás (judaizmus)” → „történelem (héber ~ tényeiből)” → „választott nép”
- héberek (jellemzők): 74:8.9 Az ábécé használatát a szomszédos filiszteusoktól tanulták.
- Kr.e. 900-ig lényegében nem volt írott nyelvük.
- 96:5.2 Az Egyiptomból való kivonulás idején nem volt írott nyelvük.
- 69:2.5 Ők voltak az elsők, akik külön jutalmazták a szorgalmas embereket.
- 69:2.5 Az ő rendelésük volt az, hogy „aki nem dolgozik, az ne is egyék”.
- 84:5.6 A nőkkel szemben rendkívül bizalmatlanok voltak.
- 87:5.5 Mélyen hittek a szemmel verésben.
- 89:3.4 Őszinte hívei voltak a testi sanyargatás tantételének is.
- 104:1.8 Az elméjükben nem tudták összeegyeztetni a háromsági elképzelést az egyistenhiten alapuló felfogással.
- héber istenfogalom fejlődése: 96:1.3 1. Jahve. A Hóreb-hegy, vagyis a Sinai-tűzhányó istenségének tartották. Kezdetben a dél-palesztinai törzsek egyik istene a többi természeti isten mellett. 96:1.4 2. El Elyon. A menny Fenséges Istene. A Melkizedek által tanított istenségkép továbbélése. Sok szemita Jahvéval együtt imádta. 96:1.5 3. El Shaddai. Összetett istenkép. Az alapját Amenemope Bölcsesség könyvének tanításai adják, melyet módosított Ehnaton Atonról szóló tantétele, hatott rá a Melkizedek El Elyon fogalma, valamint a sivatagi Jahve hiedelmek is. 96:1.6 Az akkori idők felfogása szerint az anyagi jólét az El Shaddai szolgálatának jutalma. 96:1.7 4. El. Több istenség egy név alatt való imádása. Az előbb felsoroltak mellett a beduin természeti isteneket is beleértettek. 96:1.8 5. Elohim. A Háromság, a három-egyben Isten felfogása, mely az ádámi és a Melkizedek-féle idők hagyományain alapult. E felfogás a babiloni és az egyiptomi területeken keresztül gyakorolt hatást. 96:1.9 6. Vegyes elnevezések. A szemiták nem szerették néven nevezni az Istenségüket, ezért használták „az Isten Szelleme, az Úr, az Úr Angyala, a Mindenható, a Szent, a Felséges, Adonai, az Öreg Korú, Izráel Úristene, a Menny és a Föld Teremtője, Kiriosz, Jah, a Seregek Ura, és a Mennybéli Atya” megnevezéseket. 96:1.10 A Jehova megnevezés a Kr. utáni ezerötszázas évektől kezdett használatossá válni, mint a kiteljesített Jahve-fogalom megjelölése. Lásd még → „héber vallás (judaizmus)”
- héber nemzet: 97:9.1 az „izraeliták és a kánaániak egyesülésének eredményeként jött létre.”
- héber papok: 93:9.6 a Melkizedek utáni idők héber papjainak többsége a Melkizedekre vonatkozó feljegyzéseket nem tartotta valóságosnak. 93:9.9 Ezért azok közül sokat megsemmisítettek. 93:9.9 Csak az Ábrahámot dicső fényben feltüntető, sziddimi csata utáni, Melkizedekkel történt találkozóról szóló beszámolót tartották meg. 78:7.3 A héber papok a „babiloni fogság alatt megpróbálták a zsidó nép leszármazását Ádámig visszavezeti.” Azonban a történeti tények ezt nem támasztották alá. Ekkor javasolta egyikük, hogy a történet szempontjából hagyni kellene, hogy az egész világ belefulladjon a saját gonoszságába egy Noé korabeli özönvíz idején, mert így már könnyebb volna Ábrahám leszármazását Noé három túlélő fiának egyikéig visszavezetni. 78:7.4 „Noé, a bárka és az özönvíz bibliai történetét a héber papság találta ki a babiloni fogság idején.” 97:8.1 A „zsidóknak nincs világi történelmük. Miután a babiloni száműzetés papjai elkészítették az Istennek a héberekkel való állítólagos csodás cselekedeteiről szóló új feljegyzést, vagyis Izráel szent történelmét, ahogyan az az Ószövetségben megjelenik, gondosan és teljesen elpusztítottak minden, a héberek dolgaival kapcsolatos, még létezett feljegyzést”.
- héber vallás (judaizmus): 92:6.14 A hinduizmussal együtt a korai idők leghaladóbb vallása volt. Nagy hatást gyakorolt a keleti és a nyugati vallásfejlődésre. 97:9.29 + 97:10.6 A judaizmus fontos szerepet játszott a kereszténység és a mohamedán vallás kialakulásában. 92:6.14 A héberek hittek abban, hogy kinyilatkoztatott vallást követnek, „és hitték, hogy minden más vallás az egy igaz hit különféle hanyatló formáit képviseli.” 92:6.17 A judaizmus a „többistenhittől az egyistenhitig tartó bölcseleti átmenetet testesíti meg”. 92:6.17 A héberek az egyetlen nyugati nép, mely a korai evolúciós isteneit követte, egészen a kinyilatkoztatás Istenéig. 96:0.1 Az összes istenségüket az Izráel Úristenének fogalmává egyesítették. 97:0.1 A zsidók szellemi vezetői úgy szüntették meg az istenképük emberszerű jellegét, hogy közben nem alakították át elvont, nehezen érthető istenségképpé. Jahvét a fajtájuk Atyjaként jelenítették meg. 131:2.1 „A palesztinai kéniek sok mindent megmentettek a Melkizedek-tanításból”. 96:0.3 A héber vallás alapja a kéniektől átvett sálemi vallás, mely az Ábrahám és a Makiventa Melkizedek közötti szövetségre épül. Ezt elsőként az egyiptomi erkölcsi tanítások befolyásolták, majd a babiloni istentani gondolkodás, „végül pedig a jóról és a rosszról alkotott iráni felfogások”. 95:2.1 A zsidók „a világteremtési felfogásukat jórészt a babiloniaktól vették”. 97:9.28 Szintén a babiloni fogság idején alakult ki a héber vallás halhatatlanság tantétele. 95:2.1 Az „isteni Gondviselés fogalmát azonban az egyiptomiaktól szerezték.” 95:2.10 A túlvilágon való megítéltetés fogalmát szintén Egyiptomból vitték a héber istentanba. 95:4.2 A héberek bölcseletét befolyásolta Amenemope azon tanítása, hogy a javak és a vagyon az Isten ajándéka. 97:8.2 Utóbb a zsidók komolyan küszködtek azon Egyiptomból eredő felfogásukkal, ami az igazságosságért járó isteni jutalom és a bűnért járó büntetés köré szerveződött. 95:6.6 A héber vallás mennyel, pokollal és ördögökkel kapcsolatos hagyományai részben a Luciferrel és Kaligasztiával kapcsolatos meglevő hagyományokon alapultak, főleg pedig a zoroasztrizmus híveitől származtak azon időkből, amikor a zsidók még a perzsák politikai és műveltségi uralma alatt álltak. 86:4.8 A héberek hittek abban, hogy az egyén kísértetlelke a Seolba megy le, és nem térhet vissza az élők földjére. 88:2.3. Hittek abban, hogy az Istenük szelleme a – bűvtárgyi eredetű – kőoltárban lakozik. 85:2.4 Miután felhagytak a faimádással, ligetekben hódoltak a különféle istenségeknek. 85:3.3 A kígyókat Ezékiás király koráig imádták, 88:1.5 és volt, hogy azokat a rossz szellemek eszközének tartották. 89:6.5 A héberek Mózes tiltása ellenére tértek vissza az alapozási (építkezési) emberáldozások végzéséhez. 89:9.3 A korai zsidó testvériességet áldozási vércsere szertartással hozták létre. 85:4.2 A szivárványt pedig még ma is „az ígéret ívének” tekintik. 86:5.11 Továbbá a héberek Mózes parancsolatai ellenében is hittek abban, hogy az Isten szólhat hozzájuk az álmokon keresztül. 97:10.1 A héber vallás alaptanítása a választott nép felfogása. Ezt nem kegynek tartották, hanem azon szolgálat ellentételezésének, hogy minden nemzethez elviszik az egy Isten igazságát. Ezért cserébe aztán „ők lesznek minden nép szellemi vezetői”, és „az eljövendő Messiás a Béke Hercegeként fog uralkodni felettük és az egész világ felett.” 97:10.5 A héber vallás azért maradt meg, mert hatékonyan őrizte a követői legfelsőbb rendű értékeit. Bár a „zsidó vallás megőrizte egy nép eszményképeit, de nem segítette a fejlődést és nem bátorította a bölcseleti alkotó felfedezést az igazság területén.” Szinte „teljesen mentes volt a művészi jegyektől – viszont erkölcsi értékeket őrzött meg; ezért fennmaradt.” 98:2.8 Mivel a zsidók a gondolkodást alárendelték a hitnek, 98:2.9 ezért a vallási hitelvük merevsége már a fejlődésüket veszélyeztette. 98:3.2 A héber vallás szigorú és zsarnoki volt. 97:8.1 A „zsidóknak nincs világi történelmük. Miután a babiloni száműzetés papjai elkészítették az Istennek a héberekkel való állítólagos csodás cselekedeteiről szóló új feljegyzést, vagyis Izráel szent történelmét, ahogyan az az Ószövetségben megjelenik, gondosan és teljesen elpusztítottak minden, a héberek dolgaival kapcsolatos, még létezett feljegyzést”. 97:10.6 „A zsidók úgy szerették az igazságosságot, a bölcsességet, az igazságot és a pártatlanságot, mint kevés nép, de minden nép közül ők járultak hozzá a legkevésbé ezen isteni jegyek értelmi felfogásához és szellemi megértéséhez.” 121:7.5 A zsidó vallást Jézus korában és azt követően a jótétemények tevése és a törvénynek való alávetettség hagyományelvű tehetetlensége jellemezte. 121:7.4 „A Krisztus utáni első századra a törvénynek az elfogadott tanítók, az írástudók általi szóbeli értelmezése erősebb hatalmi erőt képviselt, mint maga az írott törvény.” Mindez megkönnyítette egyes zsidó tanítók számára, hogy az embereket Jézus tanításai ellen hangolják. Lásd még → „héber istenfogalom fejlődése” → „történelem (héber ~ tényeiből)”
- hét apa: 51:6.6 a lakott világokról induló halandóknak a felemelkedésük során tapasztalati úton kell azonosítaniuk őket.
„51:6.7 1. Az élőlénytani apa – a húsvértest apa.
51:6.8 2. A teremtésrészbeli apa – a Bolygó Ádámja.
51:6.9 3. A szférák atyja – a Csillagrendszer Fejedelem.
51:6.10 4. A Fenséges Atya – a Csillagvilági Atya.
51:6.11 5. A világegyetemi Atya – a helyi teremtésrészek Teremtő Fia és legfőbb ura.
51:6.12 6. A felsőbb-Atyák – a Nappalok Elődei, akik a felsőbb világegyetemet kormányozzák.
51:6.13 7. A szellem- vagy Havona Atya – az Egyetemes Atya, aki a Paradicsomon lakozik, és a szellemét küldi el, hogy azon alacsonyrendű teremtmények elméjében éljen és munkálkodjon, akik a világegyetemek mindenségében lakoznak.”
- hét elmeszellem-segéd: 36:5.1 a helyi Világegyetemi Anyaszellem gyermekei. Jelenlétük határozza meg a szerves törzsfejlődés menetének feltételeit, ami biztosítja a bolygói evolúció célirányos voltát. 36:5.2 A hatásukat – egymástól függetlenül is – késztetésként fejtik ki, és „mindegyikük az adott hatásra való válaszadás képességének megnyilvánulását keresi”. 36:5.5 Ők a tapasztaló elme alacsonyabb szintjeinek segítői. 34:4.10 A jellemükben egymáshoz hasonlók, azonban különböző a hatalmuk, és egyformán részesülnek az alkotójuk természetéből, akitől különválasztva nemigen tekinthetők személyiségeknek. 36:5.4 Mivel nem entitások, a működési megnyilvánulásuk inkább a körökre hasonlít. Szellemeik „nem az Isteni Segédkező világegyetemi jelenlététől elkülönülő személyiségként működnek; ők voltaképp az Isteni Segédkező tudatosságának szintjét jelentik, és mindig alkotó anyjuk cselekedeteinek és jelenlétének alárendelten munkálnak.”
a) 36:5.6 A belső meglátás szelleme – a kezdetleges fizikai és a veleszületett ingerválaszt adó ösztönök kiváltója. Ő a gyors érzékelésképesség, az irányítás és az önfenntartás képességének kiváltója minden elme-teremtményben. Működése általános az alacsonyrendű állati életben. Működési kapcsolatot létesít a gépies elme nem-tanítható szintjeivel.
b) 36:5.7 Az értelem szelleme – késztetés az összehangolásra, a képzetek önkéntelen társítására, mely alkalmas a gyors ítéletalkotásra és az azonnali döntésre.
c) 36:5.8 A bátorság szelleme – képesség a hűségre. A személyiséggel megajándékozott lényekben ennek segítségével formálódik a személyiség. Ez az erkölcsi tartás és a szellemi bátorság gyökere, s így a szellemi felemelkedésre való késztetés „titka”.
d) 36:5.9 A tudás szelleme – a felfedező kíváncsiság ösztönzője, mely munkára ösztönzi a bátorság szellemét és összekapcsolja azt a tanácskozás szellemével.
e) 36:5.10 A tanácskozás szelleme – késztetés a társakkal való együttműködésre, mely az akarattal bíró teremtmények esetében az összhang megtalálását célozza, az alacsonyabb rendű élőlényeknél pedig a társas ösztön eredete.
f) 36:5.11 Az istenimádat szelleme – csak a lélek kialakítására képes, szellemi felemelkedésre elhívott lények esetében működik, az állatoknál nem. 85:7.1 A természetimádás korában az „istenimádat szelleme adott az embernek határozott késztetést az imádatra, függetlenül attól, hogy az állati félelem serkentette az imádat kifejeződését, és hogy annak korai gyakorlása a természeti tárgyakra összpontosult.” 92:0.2 Az istenimádat elmeszellem-segéd működése által a valóságérzékelés állati szintet meghaladó képessége jelenik meg, mely nevezhető az Istenséggel kapcsolatos elsődleges emberi ösztönnek is. 92:0.5 Az istenimádat segéd a Szent Szellem-mel és a hét elmeszellem-segéd közé tartozó bölcsesség segéd-del közösen beindítja az evolúciós vallást és kiteljesíti azt. 117:5.7 Az istenimádat segéd és a bölcsesség segéd az ember döntési cselekedeteinek személytelen következményeit, vagyis a tapasztalatokat a Hétszeres Istenen keresztül a Legfelsőbb Lénynek adja át.
g) 36:5.12 A bölcsesség szelleme – a legmagasabb rendű elmeszellem-segéd, amely az erkölcsi teremtményeket ösztönzi az elrendelt és fokozatos evolúciós fejlődésre, egyben szervezi a többi segéd munkáját is, ami a múlt tapasztalatainak és a jelen lehetőségeinek szellemi fejlődést célzó összehangolásában nyilvánul meg. 92:0.3 A bölcsesség elmeszellem-segéd arra való hajlamot kelt, hogy az imádó elme egyre magasabb szinten fejezze ki a tiszteletét, és az Istenség-valóságról alkotott fogalmai a tisztelet irányában bővüljenek. 108:2.3 A hetedik elmeszellem-segéd működésének kezdete „jelzi a Világegyetemi Anyaszellemnek, hogy magvában összehangolta a hat társult segédnek az adott halandói értelem számára addig végzett tevékenységét.” 108:2.2 A Gondolatigazítók csak ezen összehangolást követően képesek a halandó ember elméjébe való belépésre. 92:0.5 A bölcsesség segéd a Szent Szellem-mel és a hét elmeszellem-segéd közé tartozó istenimádat segéd-del közösen beindítja az evolúciós vallást és kiteljesíti azt. 117:5.7 Az istenimádat segéd és a bölcsesség segéd az ember döntési cselekedeteinek személytelen következményeit, vagyis a tapasztalatokat a Hétszeres Istenen keresztül a Legfelsőbb Lénynek adja át.
36:5.13 A hét elmeszellem-segéd tapasztalási képességgel bír, de sohasem válnak személyessé. Ahhoz, hogy a hét segéd az emberi értelemben összehangoltan működhessen, az első ötnek először az állatokban kellett megjelennie. 65:0.6 Megelevenítik és szabályozzák az alkalmazkodó vagy nemgépies-tanítható elmefajtákat.65:7.1 Ezen elmerend munkálkodását a helyi világegyetemi központokból vagy az ezekhez kapcsolódó világokból segítik. 65:7.3 Inkább erőkörszerűek, mint entitás jellegűek. Képesek más helyi világegyetemi segédekkel összekapcsolódni. Azonban az életkísérleti bolygókon többnyire elszigetelten működnek. Itt az életminták különleges természete nehezíti az alsóbbrendű segédek működését az evolúciós élőlényekkel való kapcsolatteremtésben.
- hét felsőbb-világegyetem: 12:1.12 Havona utáni fizikai szerveződések, „mindegyik nagyjából egyenlő számú helyi világegyetemet foglal magába és nagyjából egyenlő mennyiségű teret tartalmaz.” 106:0.18 Egykor egységként jutnak majd el a fény és élet végső korszakába, elérve a jelenlegi világegyetemi korszak növekedési határát. 116:2.2 Mindenható ura a Legfelsőbb Isten lesz.
- hét hetedik napja: 95.1.2 e nap tisztelete az ádámfiak hagyományából eredt és Mezopotámiában is ismert volt. Azonban a Melkizedek korszakban a hét hetedik napját a balszerencse legrosszabb változatának és tabunak tekintették, melyen tilos volt utazni és tüzet gyújtani.
- Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító (jellemzők): 116:5.11 A jelen világegyetemi korszakban a fizikai erőtér-potenciál bennük összpontosul.
- 116:5.11 „a rögzített elhelyezkedésű erőtér-központokon keresztül és a fizikai szabályozók mozgásban lévő jelenlétein keresztül működnek.”
- 116:5.14 Az „értelmi képességüket szüntelenül az anyagi szabályozás feladatának végzésére fordítják.”
- 116:5.14 Az energiaviszonyok és az anyagtömeg-mozgások fölötti fizikai uralom megszerzésére törekszenek.
- Hét Legfőbb Végrehajtó: 24:4.1 a Végtelen Szellem hét paradicsomi szféráján, a hét felsőbb-világegyetem legfelsőbb végrehajtóinak igazgatási testületeként működnek. 17:1.1-1.5 Háromságivá tett személyek, akik a Tökéletes Szellemek és a nagy világegyetem igazgatási segítői. Ők a Tökéletes Szellemek kapcsolattartói a felsőbb-világegyetemi kormányzatok különféle szervei irányában. Szó szerint „mindent látnak, mindent hallanak, mindent éreznek, sőt mindent tudnak, ami csak a hét felsőbb-világegyetemben és a Havonában zajlik.” Mindegyikük egy adott felsőbb világegyetem ügyeit intézi, és a Hét Tökéletes szellem által kihirdetett isteniségi terveket hajtják végre.
- hét lelki kör (mindenségrendi szintek): 110:6.7 Az emberi fejlődés hét szintje, melyek személyes jellegűek, ezért egyénenként különbözőek. 110:6.16 Azoknak a tényleges jelentéstartalmaknak a megragadására és azoknak az értékeknek a felismerésére irányul, „amelyek az evolúciós lélek és a megjelenő Legfelsőbb Lény első kapcsolatának morontia tudatosulásához való közeledést jelentik.” Ezért e szintek „csak viszonylagosan hozhatók kapcsolatba az Isten-tudattal.” 110:6.1 Teljesítésük a személyiség-megvalósítás teljességét, a halandói kiteljesedés lehetőségét jelentik valamely anyagi világon. E körök elérése „az Igazítóval való eggyé kapcsolódást megelőző lépések sikeres megtételét jelzi.” 110:7.1 Azonban a „hét mindenségrendi kör teljesítése nem egyenértékű az Igazítóval való eggyé kapcsolódással.” 110:6.1 A haladás jelzése visszaszámlálás által történik. „A hetedik kör elérése az igazi emberi személyiség működésének kezdetét jelzi. Az első kör teljesítése a halandó lény viszonylagos érettségére utal.” 110:6.19 Az „egyes körök elérése mindig növeli az emberi sikerek és a halandói érvényesülés lehetőségét” is. 110:6.3 „A lelki körök nem kizárólagosan értelmiek, és nem is teljesen morontia jellegűek; a személyiség-szinttel, az elme-kiteljesedéssel, a lélek-gyarapodással és az Igazítóhoz való hangolódással hozhatók összefüggésbe. Az e szintekre való sikeres eljutás a teljes személyiség összarányos működését igényli”. 110:6.21 A hét kör bejárása a legmagasabb szintű halandói tapasztalást öleli fel. 110:6.18 A körök teljesítői a mindenségrendi növekedés mennyiségi fokozása érdekében jutnak el a lakóvilágokra. 110:6.16 Aki e mindenségrendi köröket nem érte el a halál bekövetkezése előtt, felemelkedő lényként, a lakóvilágokon fog e szintek eléréséről tapasztalást szerezni. Lásd még → „Gondolatigazító létpályájának nagy napjai”
- hét lelki kör jellemzői (a hetedik kör): 110:6.13 Az ember akkor lép ebbe a körbe, amikor kifejleszti a személyes választás, az egyéni döntés és az erkölcsi felelőssége erőit, melyek a szellemi egyéniség kialakításának képességét jelentik. Ez jelzi
a) a hét elmeszellem-segédnek a bölcsesség szelleme irányítása alatti egyesített működését,
b) a halandó teremtménynek a Szent Szellem befolyása alá kerülését, és
c) az Urantián az Igazság Szellemének első működését, a Gondolatigazítónak a halandói elmébe való befogadásával együtt. 110:6.13 „A hetedik körbe lépéssel a halandó teremtmény a helyi világegyetem valóban lehetséges létpolgárává lesz.” 110:6.1 „A hetedik kör elérése az igazi emberi személyiség működésének kezdetét jelzi.” 110:6.16 Aki ezen a szinten van, ugyanúgy tudatában lehet a fiúi elismertségének, mint a második vagy első kört elérő, de kevésbé van „tudatában a Legfelsőbb Lényhez fűződő tapasztalásbeli viszonynak, a világegyetemi létpolgárságnak.” 110:6.20 A harmadik kör felé haladva „egyre jobban és egységesebben érvényesül a hét elmeszellem-segéd hatása annak a feladatnak a végrehajtásában, hogy megszabadítsák a halandói elmét az anyagi-létbeli rendszerek valóságaitól való függéstől, mely feladat előkészítő jellegű a morontia szintek megtapasztalásába való egyre teljesebb bevezetéshez.” 110:7.9 „A harmadik és a második kört el nem ért emberi lények ritkán hallják közvetlenül az Igazító hangját, kivéve a felsőbbrendű vágy jellemezte pillanatokban, valamely felsőbbrendű helyzetben és valamely felsőbbrendű döntés meghozatalát követően.”
- hét lelki kör jellemzői (a hatodik kör): 110:6.16 Ezen a szinten az ember ugyanúgy tudatában lehet a fiúi elismertségének, mint a második vagy első kört elérő, de kevésbé van „tudatában a Legfelsőbb Lényhez fűződő tapasztalásbeli viszonynak, a világegyetemi létpolgárságnak.” 110:6.20 A harmadik kör felé haladva „egyre jobban és egységesebben érvényesül a hét elmeszellem-segéd hatása annak a feladatnak a végrehajtásában, hogy megszabadítsák a halandói elmét az anyagi-létbeli rendszerek valóságaitól való függéstől, mely feladat előkészítő jellegű a morontia szintek megtapasztalásába való egyre teljesebb bevezetéshez.” 110:7.9 „A harmadik és a második kört el nem ért emberi lények ritkán hallják közvetlenül az Igazító hangját, kivéve a felsőbbrendű vágy jellemezte pillanatokban, valamely felsőbbrendű helyzetben és valamely felsőbbrendű döntés meghozatalát követően.”
- hét lelki kör jellemzői (az ötödik kör): 110:6.20 A harmadik kör felé haladva „egyre jobban és egységesebben érvényesül a hét elmeszellem-segéd hatása annak a feladatnak a végrehajtásában, hogy megszabadítsák a halandói elmét az anyagi-létbeli rendszerek valóságaitól való függéstől, mely feladat előkészítő jellegű a morontia szintek megtapasztalásába való egyre teljesebb bevezetéshez.” 110:7.9 „A harmadik és a második kört el nem ért emberi lények ritkán hallják közvetlenül az Igazító hangját, kivéve a felsőbbrendű vágy jellemezte pillanatokban, valamely felsőbbrendű helyzetben és valamely felsőbbrendű döntés meghozatalát követően.”
- hét lelki kör jellemzői (a negyedik kör): 110:6.20 A harmadik kör felé haladva „egyre jobban és egységesebben érvényesül a hét elmeszellem-segéd hatása annak a feladatnak a végrehajtásában, hogy megszabadítsák a halandói elmét az anyagi-létbeli rendszerek valóságaitól való függéstől, mely feladat előkészítő jellegű a morontia szintek megtapasztalásába való egyre teljesebb bevezetéshez.” 110:7.9 „A harmadik és a második kört el nem ért emberi lények ritkán hallják közvetlenül az Igazító hangját, kivéve a felsőbbrendű vágy jellemezte pillanatokban, valamely felsőbbrendű helyzetben és valamely felsőbbrendű döntés meghozatalát követően.”
- hét lelki kör jellemzői (a harmadik kör): 110:6.14 Amint a halandó ezt elérte, az Igazító hozzáfog az emberi elme morontia lényegűvé alakításához annak érdekében, hogy a teremtmény, teljesítve a hátralévő köröket, elérje az isteni-emberi társulás végső szakaszát még a halál bekövetkezése előtt. A felemelkedő ember a harmadik körben személyes szeráfi végzet-őrangyalt kap. 110:7.9 A harmadik kört el nem érők ritkán hallják közvetlenül az Igazító hangját, „kivéve a felsőbbrendű vágy jellemezte pillanatokban, valamely felsőbbrendű helyzetben és valamely felsőbbrendű döntés meghozatalát követően.” 110:6.20 „A harmadik körtől kezdve a segédek hatása fokozatosan mérséklődik.”
- hét lelki kör jellemzői (a második kör): 110:6.16 Ezen a szinten az ember ugyanúgy tudatában van a fiúi elismertségének, mint a hetedik vagy hatodik kört elért lény, de sokkal inkább elfogadja és érti a Legfelsőbb Lényhez fűződő tapasztalásbeli viszonyát, és a világegyetemi létpolgárságot. 110:7.9 A második kört el nem érők ritkán hallják közvetlenül az Igazító hangját, „kivéve a felsőbbrendű vágy jellemezte pillanatokban, valamely felsőbbrendű helyzetben és valamely felsőbbrendű döntés meghozatalát követően.” 110:6.20 „A harmadik körtől kezdve a segédek hatása fokozatosan mérséklődik.”
- hét lelki kör jellemzői (az első kör): 110:6.15 Az elme-Igazító viszony legmagasabb rendű megvalósítása a hústestben élő ember számára. Az összhang az elme, az érzelmek és a mindenségrendi látásmód tekintetében valósul. E szint elérése előtt az Igazító nem igazán képes közvetlenül szóba elegyedni az emberrel. 110:6.16 Ezen a szinten az ember ugyanúgy tudatában van a fiúi elismertségének, mint a hetedik vagy hatodik kört elért lény, de sokkal inkább elfogadja és érti a Legfelsőbb Lényhez fűződő tapasztalásbeli viszonyát, és a világegyetemi létpolgárságot. 110:6.20 „A harmadik körtől kezdve a segédek hatása fokozatosan mérséklődik.” 110:6.21 „Az első mindenségrendi kör sikeres teljesítése az elő-morontia halandói érettség elérését jelzi, továbbá mutatja az elmeszellem-segédek közös segédkezésének mint az emberi személyiségbeli elmeműködés kizárólagos befolyásolásának a végét is.” 110:6.1 „Az első kör teljesítése a halandó lény viszonylagos érettségére utal.” 110:6.10 „A személyek valóságosabbá válnak, amint a halandói lét hetedik köréből az elsőbe emelkednek.”
- hét lelki kör teljesítésének gyümölcsei: 110:6.8 1. „Az Igazítóhoz hangolódás. A szellemiesülő elme a kör elérésével arányosan közelít az Igazító-jelenléthez.”
- 110:6.9 2. „A lélek kifejlődése. A morontia lélek megjelenése jelzi a kör teljesítésének mértékét és mélységét.”
- 110:6.10 3. „A személyiség valósága. A sajátlényeg-valóság mértékét közvetlenül meghatározza a kör teljesítése. A személyek valóságosabbá válnak, amint a halandói lét hetedik köréből az elsőbe emelkednek.”
- hétnapos hét: 66:7.17 a dalamatiai tanítók vezették be. Az akkoriban általánosan ismert huszonnyolc napos holdhónapon alapult, mely így négy egyenlő részre volt osztható.
- Hét Önkéntes Telepes Csoport: 30:2.149-30:2.157 megtalálhatók a helyi csillagrendszerektől a felsőbb-világegyetemek központjaiig.
30:2.150 „1. Csillagászat-hallgatók.
30:2.151 2. Égi Mesterek.
30:2.152 3. Visszatekintési Igazgatók.
30:2.153 4. Kiterjesztési Tanodai Oktatók.
30:2.154 5. A Különféle Tartalékos Testületek.
30:2.155 6. Hallgató-látogatók.
30:2.156 7. Felemelkedő zarándokok.”
- hét parancsolat: 89:1.4 Dalamatia és az Éden erkölcsi törvényei, melyek határozottan tiltó tabuk voltak. Az értékük mégis abban állt, hogy sok más tabut kiváltottak, és az engedelmességért cserébe ígértek is valamit. Lásd még → „Az Atya Útja”.
- Hét Tökéletes Szellem (meghatározások): 9:8.2 A Végtelen Szellem első Istenség-teremtő cselekedete.
- 13:4.2 Ők a Végtelen Szellem legfelsőbb és végleges képviselői, a világegyetemek mindenségének elme-szellemi lendkereke, „egy mindent átfogó, mindent magába foglaló és mindent összehangoló, központi elhelyezkedésű erőtér.”
- 105:7.16 Ők „a Hétszeres Isten isteniségének a legfelsőbb szintet el nem érő összehangolói”.
- Hét Tökéletes Szellem (jellemzők): 116:4.3 A teremtés korai szakaszában „csatlakoztak az ősi Háromsághoz a negyvenkilenc Tükröző Szellem közös megteremtésére”.
- A mindenségrendi elme (Legfelsőbb Lény) segédkezésének forrás-központjaiként működnek.
- 116:4.4 Felügyelik a Tükröző Szellemeket.
- 116.4.5 Az együttes teremtéseik anyagi rendűnek látszanak (pl. erőtér-irányítók).
- 116:4.5 Az „egyedi teremtéseik a szellemi rendhez tartoznak” (pl. szupernáfok).
- 116:4.5 Közös szellemi természetű alkotó cselekedetük a Hét Világkör Szellem együttes létre hozása a Legfelsőbb Lény akaratából.
- 116:5.10 Az első közös teremtő cselekedetükkel egyidejűleg jelent meg a Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító.
- 16:3.2-3.3 Első Tökéletes Szellem: ő a paradicsomi Atya közvetlen megjelenítése és az első felsőbb-világegyetem kiteljesedését irányítja,
- 16:3.4-3.5 Második Tökéletes Szellem: ő az Örökkévaló Fiú természetét és jellemét mutatja, a második felsőbb-világegyetem kiteljesedését úgy irányítja, mintha azt az Örökkévaló Fiú tenné.
- 16:3.6-3.7 Harmadik Tökéletes Szellem: ő különösen hasonlít a Végtelen Szellemre, és úgy irányítja a harmadik-felsőbb világegyetem fejlődését, mintha azt a Végtelen Szellem tenné.
- 16:3.8-3.9 Negyedik Tökéletes Szellem: ő az Atya és a Fiú közös természetének részese, és úgy irányítja a negyedik-felsőbb világegyetem kiteljesedését, ahogy azt az Atya és a Fiú közös társulása tenné.
- 16:3.10-3.11 Ötödik Tökéletes Szellem: ő egyesíti az Egyetemes Atya és a Végtelen Szellem jellemét, és úgy irányítja az ötödik-felsőbb világegyetem jólétét, ahogy azt az Atya és Szellem közösen tenné.
- 16:3.12-3.13 Hatodik Tökéletes Szellem: ezen isteni lény az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem együttes jellemét mutatja, és úgy irányítja a hatodik-felsőbb világegyetem ügyeit, ahogy azt a Fiú és a Szellem együtt tenné.
- 16:3.14 Hetedik Tökéletes Szellem: ő egyedien és egyaránt mutatja az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem képét, és úgy irányítja a hetedik-felsőbb világegyetemet, ahogy azt Atya, a Fiú és a Szellem közösen tenné. 116:4.2 A Legfelsőbb (Lény) nevében szól. Személyes kapcsolatban áll vele, valóban ismeri. 116.4.4 Az Orvonton felsőbb-világegyetemet felügyeli a központi világegyetemből. 116:4.4 Személyes kapcsolatban áll az Uverszán tartózkodó hét Tükröző Szellemmel, akik fölött felügyeletet gyakorol.
- 9:8.2 E paradicsomi Szellemek osztják szét a Végtelen Szellemet a világegyetemeknek.
- 0:3.14 2. A különvált és széttartó mindenségrendi elme a Hét Tökéletes Szellembe tart.
- 103:7.12 A Hét Tökéletes Szellem a legteljesebb módon hangolja össze az energia és a szellem látszólagos különbözőségeit.
- Hét Tökéletes Szellem Hangja: 28:4.3 Az elsőfajú szekonáfok hétféle szolgálata közül az egyik. 28:4.5 Minden felsőbb-világegyetemben a második és a később teremtett minden hetedik elsőfajú szekonáf különösen jól jeleníti meg a Hét Tökéletes Szellem együttes természetét és válaszait a Nappalok Elődei számára.
- Hét Tökéletes Szellem társulásának összehangoló tevékenységei:
17:8.4 1. Együttesen szinte elérik a paradicsomi Istenségek Háromságának isteniségi szintjét.
17:8.5 „2. Egyenként kimerítik a háromsági Istenség elsődleges társulási lehetőségeit.”
17:8.6 3. Az Együttes Cselekvő különálló képviselőiként ők a letéteményesei a Legfelsőbb Lény azon szellem-elme-erő főhatalmának, melyet még nem gyakorol személyesen.
17:8.7 „4. A Tükröző Szellemeken keresztül összehangolják a Nappalok Elődei felsőbb-világegyetemi kormányainak működését Madzsesztonnal, az egyetemes tükrözőműködés paradicsomi középpontjával.”
17:8.8 5. A helyi világegyetemi Isteni Segédkezők egyedivé alakításában való részvételükkel hozzájárulnak a Hétszeres Isten végső szintjéhez, a helyi világegyetemek Teremtő Fia és Alkotó Szelleme szövetségéhez.”
- hét Tükröző Kép Segítő: 15:10.20 felsőbb-világegyetemi vezetők, akik „a hét Tükröző Szellem szóvivői és rajtuk keresztül a paradicsomi Hét Tökéletes Szellem képviselői.” 15:10.21 Egyben képviselői az alábbi, jelenleg részlegesen működő, de a felsőbb-világegyetemi kormányzásra befolyással levő csoportnak, melynek tagjai „a Legfelsőbb Lény kifejlődő felsőbb-világegyetemi személyiség-megnyilatkozása, a Legfelsőbb Korlátlan Ellenőrei, a Végleges Korlátozott Helyettesei, Madzseszton meg-nem-nevezett összekötő-tükrözői és az Örökkévaló Fiú személyes-feletti szellem-képviselői.”
- Hét Világkör Szellem: 116:4.5 A Hét Tökéletes Szellem hozta létre a Legfelsőbb Lény akaratából.
- Hétszeres Isten: 105:7.17 „jelenti mind a legfelsőbb, mind a legfelsőbbet el nem érő besorolású teremtmények számára az Egyetemes Atya személyiségi és isteniségi kinyilatkoztatását”. 0:8.1 – 0:8.9 Az Istenséghez való evolúciós teremtményi közeledés hétszeres útja, az idő és tér e hétszeres Istenség-megszemélyesülése fokozatosan képessé teszi az embert a szellem Isten jelenlétének elérésére. A megismerés hét fokozata:
0:8.2 „1. A paradicsomi Teremtő Fiak.
0:8.3 2. A Nappalok Elődei.
0:8.4 3. A Hét Tökéletes Szellem.
0:8.5 4. A Legfelsőbb Lény.
0:8.6 5. A Szellem Isten.
0:8.7 6. A Fiú Isten.
0:8.8 7. Az Atya Isten.”
0:8.11 „A Teremtő Fiak a Hétszeres Istenben alkotott Istenség-társulásban alakítják ki azt a működési rendet, mely révén a halandó halhatatlanná válik és a véges a végtelenbe burkolózik.”
117:7.5 Közösségük a paradicsomi Egyetemes Atyától a helyi világegyetemi Teremtő Fiakig és Alkotó Szellemekig terjed. 56:7.2 Első kifejezése a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem társulásából eredő szabályozó hatás a bolygókon. „Amikor egy csillagrendszer jut el a fénybe, akkor e Fiú-Szellem kapcsolat eléri a működésének teljességét; és amikor egy egész csillagvilág éri el ezt az állapotot, akkor ott a Hétszeres Isten második szakasza válik tevékenyebbé”. „A helyi világegyetem teljessé tett igazgatási fejlődését a felsőbb-világegyetemi Tökéletes Szellemek új és közvetlenebb segédkezései jellemzik; és ekkor kezdődik el a Legfelsőbb Isten örökké tökéletesedő kinyilatkoztatása és megértése is”. 106:1.3 A Hétszeres Isten léte azt jelzi, hogy a paradicsomi Istenség ismeri a tér evolúciós világegyetemeinek idő-akadályait. 106:1.2 A felsőbb-világegyetemekben végbemenő folytonos növekedés időszakai alatt a befejezetlen a Hétszeres Isten segédkezésén keresztül kerül kapcsolatba a tökéletessel. 106:1.3 A Hétszeres Isten a küzdő evolúciós teremtményeket is szeretettel és könyörülettel segíti az igazságban, a szépségben és a jóságban való fejlődés útján. „A Hétszeres isteniségi segédkezése az Örökkévaló Fiún keresztül befelé, a paradicsomi Atya felé, és a Nappalok Elődein keresztül kifelé, a világegyetemi Atyák – a Teremtő Fiak – felé irányul.”
- Hétszeres Isten (eredete): 116:2.3 A paradicsomi Istenség fokozatosan mérsékli és korlátozza a Paradicsomon kívüli megszemélyesüléseit, egészen az alászálló Fiak evolúciós világokon megjelenő isteni életéig.
- Hétszeres Isten (meghatározások): 106:2.4 A kifejlődő teremtésrészek felett megszerzett tapasztalati uralom mindenható erőtere.
- 106:1.4 Személyes, szellemi istenség – Istenség-csoportosulás, mely rendelkezik személyiségfejlődéshez nem köthető szakaszokkal is.
- Hétszeres Isten (jellemzők): 56:10.1 A valóságának megértése a Teremtő Fiú iránti rajongástól a paradicsomi Atya imádatáig terjed.
- 56:10.19 Az Atya, a Fiú és a Szellem egységbe rendeződését „különféleképpen nyilvánítja ki az isteni jelentéstartalmak és értékek hét különböző társulásában a hét felemelkedési szinten.”
- 56:8.2 A Legfelsőbb Lényben egyesülnek.
- 106:1.4 Jelenlegi isteniségi jellemzői „a Hét Tökéletes Szellem és az Együttes Cselekvő közötti kapcsolatban összegződnek, de rendeltetésük az, hogy örökmód egyesüljenek a Legfelsőbb Lény megjelenő személyiségében.”
- 56:7.8 Az idő és a tér világegyetemeiben fokozatos közeledést biztosít az Egyetemes Atyához.
- 106:2.4 A tér és idő erőterét a központi teremtésrészben lakozó szellem-jelenléttel és isteni személyiséggel ruházza fel.
- 106:1.4 „a jelenlegi nagy világegyetem működési valósága viszonylagos egységének forrása.”
- 106:2.1 A működés szempontjából hangolja össze a véges evolúciót.
- 106:2.3 A hatalma kiérdemelt, bizonyított és tapasztalati úton szerzett.
- 115:3.9 Természetének jellemzője a növekedés.
- 116:4.12 Istenségi csoport, mely a Legfelsőbb Lény tényleges megjelenésében éri el a csúcspontját.
- 116:5.1 „magába foglalja a nagy világegyetem szabályozóit éppúgy, mint a teremtőit.”
- hétszeres megszabadulás: 101:6.16 „egyenértékű az Egyetemes Atya végleges megtapasztalásának teljes és tökéletes elérésével.” Lásd még → „Jézus hite”
- hétszeres Teremtő Fiú legfőbb hatásköre jellemzői:
21:5.2 „1. Magába foglalja a paradicsomi Istenség hétszeres nézőpontját.
21:5.3 2. Megtestesíti a tér-idő teremtmények hétféle beállítottságát.
21:5.4 3. Tökéletes rendezett egészbe foglalását alkotja a paradicsomi hozzáállásnak és a teremtményi nézőpontnak.”
- Hétszeres Isten szabályozói: 116:5.9 Az Istenség-társulás fizikai szabályozó szintjét alkotják, ezért működésileg nem választhatók el tőle.
116:5.2 1. „A Fizikai Főszabályozók.
116:5.3 2. A Legfőbb Erőtér-központok.
116.5.4 3. A Legfelsőbb Erőtér-irányítók.
116.5.5 4. A Mindenható Legfelsőbb.
116.5.6 5. A Cselekvő Isten – a Végtelen Szellem.
116.5.7 6. A Paradicsom Szigete.
116:5.8 7. A Paradicsom Forrása – az Egyetemes Atya.”
- Hétszeres Isten személyei: 116:2.4 A felemelkedő ember a következő sorrendben találkozik velük.
116:2.5 1. „A Teremtő Fiak (és Alkotó Szellemek).
116:2.6 2. A Nappalok Elődei.
116:2.7 3. A Hét Tökéletes Szellem.
116:2.8 4. A Legfelsőbb Lény.
116:2.9 5. Az Együttes Cselekvő.
116:2.10 6. Az Örökkévaló Fiú.
116:2.11 7. Az Egyetemes Atya.”
- hétszeresen Tökéletes Fiú: 21:4.6 akinek „természetéhez hozzáadódott a teremtményi tapasztalás, mely örökre elválasztja őt a Teremtő Fiú isteni szintjétől és felemeli a Tökéletes Fiú élményelvi síkjára, egy olyan személyére, aki teljesen kiérdemelte valamely világegyetem feletti irányítás és az annak világai feletti igazgatás jogát. Megtestesíti mindazt, ami megszerezhető az isteni örökségből és magába foglalja mindazt, ami a tökéletesített-teremtményi tapasztalásból nyerhető.”
- hiba (rossz): 130:4.11 A tökéletlenség rossz következménye (büntetése). A bölcsesség megszerzésének útja magában hordja a hibázás lehetőségét, kezdve a részlegestől, a múlandótól, a viszonylagostól és a tökéletlentől, egészen a teljesig, az örökkévalóig, a véglegesig és tökéletesig tartó haladásban.
- hideg: 42:4.5 a hő hiánya, mely a tér általános erő-töltésének állapotát jelzi, feltéve, hogy sem kilépő energia, sem szervezett anyag nincs jelen és nem válaszol a gravitációra. 42:4.7 Az alacsony hőmérséklet az elektron-szerveződési és atomi rendeződési formáknak kedvez.
- hiedelem (hiedelmek): 101:8.1 valamely tanítás igazként való elfogadása. A hiedelem akkor működik a hit szintjén, amikor hat az életre és alakítja az életmódot. 101:8.2 A hiedelem korlátozó és megszorító. Könnyen válhat csoportos meggyőződéssé is. 92:5.1 A vallási hiedelmeket az emberek alakítják ki, ami vonatkozhat az istenképre is. Ennek során a kinyilatkoztatás általi tanításokat vegyítik az evolúciós vallás elemeivel. 93:7.3 Ilyenek a Nagy Anyára és a Napra vonatkozó ősi tiszteletfajták hiedelmei. 89:2.3 Hajdan elterjedt hiedelem volt az, hogy az embert különleges módon teremtették, a létpályáját tökéletesként kezdte, és a tabuk megsértése, vagyis a bűn miatt került nyomorúságos helyzetbe. 90:2.7 Még a XXI. században is vannak, akik hisznek a szerencsés vagy szerencsétlen csillagzat alatt való születésben. Továbbá hisznek abban, „hogy az égitestek együttállása meghatározza a különböző földi események kimenetelét.” 90:3.8 De olyanok is vannak, akik még hisznek abban, hogy a betegség és a szenvedés valamilyen isteni tilalom megszegésének következménye, melyért az Isten büntetéssel súlyt. 94:3.6 A brahman bölcselet egyik hiedelme szerint „az Egyetemes Egynek az emberben lakozó részén kívül nem létezik emberi egyéniség.” 94:4.4-4.5 A hindu vallás egyik hiedelme szerint pedig a legfelsőbb vallás háromságához tartozó Visnu, rendszeresen megtestesül emberi alakban. 94:6.7 „Lao-cénak az ellen nem állásról szóló tanítása és az a megkülönböztetés, melyet a cselekvés és a kényszerítés között tett, később a »semmit nem látás, tevés és gondolás« hiedelmeivé ferdült.” 94:2.3 Hiedelem továbbá a lélekvándorlásban, vagyis a lelkek újratestesülésének tantételében való hit is, ami az indiai Dekkán dravidáitól ered. 95:2.6 Egyiptomból terjedt át Arábiába és Mezopotámiába az a hiedelem, hogy a köpetnek gyógyító hatása van. 95:2.7 Az egyiptomiak hittek abban is, hogy a csillagok az érdemes lelkek továbbélését jelzik, míg az érdemtelenek a napban szívódnak fel. 95:6.5 A kései zoroasztrizmusban is fellelhető hiedelem az, hogy a jó és a gonosz egyenlő feltételek mellett küzd. 102:6.7 A hiedelem nem képes ellenállni a kétségnek és nem képes legyőzni a félelmet.
- hinduizmus: lásd → „hindu vallás (hinduizmus, hindu istentan)”
- hinduk (hindu népek): 96:0.1 a sokféle istenüket a Rigvédában bemutatott „istenek egy szellemiségévé” egyesítették. 104:0.3 Hármasisteneik voltak, melyek nem tekinthetők igazi háromságoknak. 104:1.5 Esetükben „a háromság fogalma mint Lény, Értelem és Öröm gyökeresedett meg.” „Ennek későbbi indiai felfogása a Brahma-Siva-Vishnu hármas.” 104:1.7 E felfogások által „egy egyszemélyű Isten háromszoros megnyilatkozásának eszméjét hirdették.” 89:3.4 A hinduk őszinte hívei voltak a testi sanyargatás tantételének.
- hindu vallás (hinduizmus, hindu istentan): 94:4.8 Az Urantia leginkább alkalmazkodó, türelmes vallása. 94:4.9 Azért maradt fenn, mert szerves részét képezi India alapvető társadalmi szerkezetének. 131:4.1 A Melkizedek-féle hitterjesztők „egy Istenről” szóló tantételének több eleme, más felfogásokkal együtt bekerült a hinduizmus későbbi tanításaiba is. 92:5.9 A hindu vallás brahmanjai még a XX. században is őrizték a szetfi papság által hirdetett vallás elemeit. 92:6.3 A hinduizmus a legősibb vallás az Urantián. Istentani rendszerét az evolúciós és a kinyilatkoztatott vallás összeolvadt elemei alkotják. 92:6.14 A hinduizmus a judaizmussal együtt a korai idők leghaladóbb vallása volt. Nagy hatást gyakorolt a keleti és a nyugati vallásfejlődésre. A hinduk hittek abban, hogy kinyilatkoztatott vallást követnek, „és hitték, hogy minden más vallás az egy igaz hit különféle hanyatló formáit képviseli.” 94:4.2 A hindu vallás az istenség és az isteniség négy egymás alatti szintjét írja le.
94:4.3 1. „A Brahman, az Abszolút, a Végtelen Egy, a VAN.”
94:4.4 2. „A trimúrti, a hinduizmus legfelsőbb háromsága.” Az első számú tagja Brahma, akiről úgy tartják, hogy önmagát teremtette a Brahmanból, vagyis a végtelenségből. 94:4.5 A második tag Siva, az élet és a halál ura, a termékenység istene és a pusztítás ura. A harmadik tag pedig Visnu, akiről azt tartják, hogy rendszeresen megtestesül emberi alakban. Siva és Visnu tisztelete a Krisztus utáni első évezredben jelent meg. 94:4.9 A hindu vallás Krisztust Visnu megtestesülésének tekinti.
94:4.6 3. „Védikus és késő-védikus istenségek.” Mások mellett ide tartozik Agni, Indra és Szóma is, akik a trimúrti három tagjához képest másodrendűek.
94:4.7 4. „A félistenek: emberfeletti emberek, hősök, démonok, kísértetek, rossz szellemek, manók, szörnyek, lidércek és a későbbi tiszteletfajták szentjei.”
- hit (életerőhit): 91:1:4-1.5 a személyes jellegű imádsággal kevéssé társítható. Az eredete a vallásétól eltérő is lehet.
- hit (~felfogás): 92:5.10 a Melkizedek-féle hitterjesztők a hitet az Isten kegyének áraként hirdették.
- hit (igaz ~ tartalmi elemei, jellemzői): 101:2.10 Kinyilatkoztatja az Istent a lélekben.
- 102:1.2 „az örökkévalóság szellemprogramjából gyűjt bizonyítékot.”
- 102:6.4 „a valószínűség bölcseleti Istenét átalakítja a személyes vallásos tapasztalásban való bizonyosság üdvözítő Istenévé.”
- 102:6.5 Alapja a személyes tapasztalás, melyen keresztül az egyén Istent ismerővé válik.
- 102:6.6 Képes kiegészíteni az értelmet és az okszerű gondolkodást.
- 102:6.7 „mindig győzedelmeskedik a kétkedés felett”.
- 102:6.7 „igenlő és élő”.
- 103:7.1 bár nem az értelmen alapul, mégis ésszerű.
- 103:7.1 „bár az okszerű gondolkodástól független, mindazonáltal egészséges okszerűség támogatja.”
-103:7.1 Még eszményi bölcselet sem képes a táplálására.
- 103.7.1 A tudománnyal együtt a bölcselet forrása.
- 103:7.1 Oktatni csak kinyilatkoztatás révén lehet.
- 103.7.1 Magasabb szintre emelni csak a jelenlevő Gondolatigazító személyes halandói megtapasztalása útján lehet.
- 101:3.4 Az igaz szellemi hit igaz erkölcsi tudatosságon alapul.
- 103:7.6 Az igaz vallás területén „mindig okszerű a belső nézőpont alapjától fogva.”
- 103:7.6 Szellemi tudatosságból táplálkozik.
- 103:9.7 Először az értelmet használja, majd a bölcsességet, végül az IGAZSÁG társaságában folytatja a soha véget nem érő utazását.
- 103:9.10 Tárgya „az élő szellemi tapasztalás.”
- 103:9.11 „az Isten megismeréséhez vezet”.
- 101:2.10 Kinyilatkoztatja az Istent a lélekben.
- 101:2.16 Az ember tisztánlátásában áll fenn.
- 101:1.6 „egyesíti az erkölcsi rálátást az értékek tudatos szemléletével”.
- 101:8.1 Istenre összpontosuló imádat.
- 101:8.2 Egyszerre kiterjedő és elengedő.
- 101:8.2 „a szellemi jelentéstartalmakkal, az isteni eszményképekkel és a legfelsőbb értékekkel kapcsolatos élő tapasztalás”.
- 101:8.2 „Istent ismerő és embert szolgáló.”
- 101:8.3 Nyitott a valóságokra és a rájuk vonatkozó tudásra.
- 101:8.3 Támogatja az értelmi összeszedettséget.
- 101:8.3 Hűséges a legfelsőbb értékekhez és az isteni eszményképekhez.
- 101:8.3 Nem menekül a halandói lét problémáitól, törekszik azok megoldására.
- 101:8.4 Támogatja az alkotó képzeletet.
- 101:8.4 Tárgyilagosan közelít a tudományos vizsgálatok eredményeihez.
- 101:8.4 Arra készteti a vallási hívőt, hogy az aranyszabály szerint éljen.
- 101:9.9 Összekötő kapocs az erkölcsi tudat és a maradandó valóság szellemi fogalma között.
- 103:7.13 „a szellemi tudat igazolhatóságának felismerése – valami, amit más halandói úton nem lehet bizonyítani.”
- 103:9.6 Ismerteti az emberrel az isteniség világát, a szellemi tapasztalást.
- 101:2.16 Bizonyosság az Isten személyiségében és valóságában.
- 103:9.11 Nem szabad túlságosan befolyásolniuk a belőle fakadó érzelmi következményeknek. Lásd még → „hit (vallásos ~ tartalmi elemei, jellemzői)”
- hit (szellemi ~ jellemezői): 104:2.3 általa „az ember megláthat valamennyit az Isten szeretetéből”.
- 104:2.3 Nincs hatása az anyagi világegyetem elrendelt törvényeire.
- hit (a szellemi világban): 110:6.17 A lehetőséget (magvábanvalót) ténylegessé alakítja.
- hit (többistenhit, árjáké): 94:1.3 a korábbi egyistenhitük elfajzása, mely a törzsi egységekre való bomlás következménye volt. De mondható az andita Mezopotámia egyistenhite és háromság eszméje elkorcsosulásának is.
- hit (vallásos ~): 99:5.7-5.8 A hívők akkor képesek együttműködni, ha a személyes hitük az eszményi értékek megragadására vonatkozik. 101:2.3 A vallási hit képes a tudományos értelem által felismert Első Okot az üdvözülés Isteneként azonosítani. 101:2.4 Az ember két ok miatt hisz a továbbélését segítő Istenben. 101:2.5 1. Egyrészt személyes tapasztalata és bizonyossága van erről a benne lakozó Gondolatigazító működése következtében. 101:2.6 Másrészt pedig kinyilatkoztatást kapott az Igazság Szellemének személyes segédkezése révén, valamint az „isteni Fiak világra való alászállása által, vagy az írott szó kinyilatkoztatásain keresztül.”
- hit (meghatározások): 101:2.2 „a vallás módszere”.
- 3:5.9 „az emberi gondolat legfelsőbb szintű bizonyossága”.
- 101:8.1 „az igaz személyes vallásos tapasztalás élő sajátossága”.
- 103:6.7 „a vallás rálátási eljárása”.
- 103:7.1 Emberi vallásos látásmód.
- hit (vallásos ~ tartalmi elemei, jellemzői): 3.5.9 Az emberi elme mindig kevesebbet tudhat annál, mint amennyit hinni képes.
- 53:8.8 hatékony a bűn és a gonoszság ellen.
- 101:2.8 A vallás bizonyító eszköze.
- 101:2.16 Bizonyosság a szellemi dolgok valóságában.
- 101:8.1 Ténylegesen is uralja az életmódot.
- 101:8.2 Személyes jellegű, csak a hívek szívében keletkezhet.
- 103:6.7 „a vallás rálátási eljárása”.
- 103:7.1 Emberi vallásos látásmód. Lásd még → „vallás (igaz ~ meghatározásai)” → „hit (igaz ~ tartalmi elemei, jellemzői)” → „hívő jellemzői (igaz vallásban)”
- hit születése: 102:0.3 Akkor történik „meg az ember szívében, amikor az erkölcsi tudata felismeri, hogy az emberi értékek az anyagitól a szellemi felé, az emberitől az isteni felé, az időtől az örökkévalóság felé terelődhetnek a halandói tapasztalásban.”
- hit (továbbélésben): 102:3.5 A személyiség továbbélésének lehetőségében való hitet a tények, az értékek és az igaz valóság összehangolása alakítja ki.
- hitrege: 122:8.7 A keleti és közel-keleti elmék gyakran szőnek történeteket „a vallási vezetőik és politikai hőseik élete köré.” Ahol az emberi tudás javát a nemzedékek szájról szájra adják át, ott a hitregék könnyen válnak hagyományokká, melyeket utóbb gyakran tartanak tényként elfogadott dolognak. Ilyen hitrege a betlehemi csillag csodálatos mondája is. 90:5.2 Továbbá azáltal, hogy a szokás szentesíti a szertartást, hitregéket is teremt és tart fenn. 66:2.8 A kaligasztiai százaknak szánt különleges testek megalkotása számos mondának vált alapjává, melyek közül utóbb sok összekeveredett azon későbbi hagyományokkal, melyek Ádám és Éva bolygói beiktatásával függtek össze. 66:4.2 Bár a kaligasztiai százak nem alkalmaztak természetfeletti módszereket, a halandók hajlamosak voltak isteneknek tekinteni őket. 67:4.3 Továbbá annak ténye, hogy a Lucifer-féle lázadásban részt vett azon „emberfeletti férfiak és nők jelenléte, akik a lázadás következtében itt ragadtak és akkoriban a föld fiaival és leányaival párosodtak, könnyen adott tápot azoknak a mondai történeteknek, melyek arról szóltak, hogy az istenek lejöttek a földre a halandókkal párosodni. És innen ezer és egy mesei természetű monda eredt, de ezek alapját a lázadás utáni idők tényei képezik, és ezek később helyet kaptak azoknak a különféle népeknek a meséiben és hagyományaiban, akiknek az ősei kapcsolatba kerültek a nodfiakkal és az ő leszármazottaikkal.” 93:9.5 Szintén hitrege képződéshez vezetett az, hogy az Ábrahám utáni nemzedék nehezen fogta fel a Melkizedek történetét, ezért a működését ötszáz év elteltével egyre inkább hitregének minősítették.
- hitregetan: 103:9.4 Hatékonyan készítette elő a terepet a későbbi felsőbbrendű vallás számára azzal, hogy anyagfeletti értékek és lények létezését, illetve valóságát tételezte fel.
- hittudomány: 103:9.6 vallásos törekvés a vallás tapasztalati (élményelvi) igényeinek meghatározására, tisztázására, kiterjesztésére és igazolására.
- hitvallás (sálemi ~): 93:4.1 Azok számára készült, akik elfogadták a Melkizedek tanításokat. „93:4.2 1. Hiszek El Elyonban, a Fenséges Istenben, az egyetlen Egyetemes Atyában és a minden dolog Teremtőjében. 93:4.3 2. Elfogadom a Fenségessel kötött Melkizedek szövetséget, mely az Isten kegyét a hitemre, és nem az áldozatokra és égő-áldozatokra adja. 93:4.4 3. Ígérem, hogy teljesítem a Melkizedek hét parancsolatát és a Fenségessel kötött eme szövetség jó hírét mindenkinek elmondom.”
- hiúság: 68:2.11 jelentős mértékben járult hozzá a társadalom megszületéséhez. 68:2.10 Beleérthető a büszkeség, a törekvés és a méltóság hajlama is. Ezek az érzelmek csak akkor értékesek az egyén számára, ha általuk díszeleghet mások előtt. Ezért nem csak hozzájárultak az emberi társulásuk kialakulásához, hanem segítenek azok összetartásában is. „Ebből az érzelemcsoportból származik minden művészet, szertartás, játékos testgyakorlás és egyéb versengés minden formájának ősi kezdete.” 68:2.11 Azonban a széles körben elterjedt túlzott kérkedés pusztító a társadalomra nézve.
- Híradás-fogadók: 28:4.3 az elsőfajú szekonáfok hétféle szolgálata közül az egyik. 28:4.12 Minden felsőbb-világegyetemben a sorban ötödikként teremtett elsőfajú szekonáf és az ezeket követően teremtett minden hetedik együttműködik a tükrözőműködési hangok angyalaival, hogy összhangba hozzák a Nappalok Elődei tükrözőműködési képét, egyes világegyetemi közléscsere céljából létesített körökön beérkező üzenetekkel.
- Hírközlők: 26:3.3 a harmadrendű szupernáf-testület egyik osztálya. 26:3.6 A harmadik Kör-szellem gyermekei, de a Havonában mindenütt működnek. Hivatalos állomáshelyük a legkülső kör hetvenes számú bolygója. Ők a központi teremtésrész híradásainak vevői és küldői. Egyben ők az összes, Istenség-jelenségről szóló térjelentés szerkesztői.
- Hírszerzési Irányítók: 26:3.8 harmadrendű szupernáfok, akik az ötödik Kör-szellem gyermekei. Ők tájékoztatják a felemelkedőket a világegyetemek mindenségének ügyeiről. Ők a Havona „élő napilapjai”. Hírszerzési tevékenységüket a Havonaíró-módszerrel végzik.
- Hírvivők: 26:3.3 a harmadrendű szupernáf-testület egyik osztálya. 26:3.7 A négyes számú Kör-szellem gyermekei, akik a személyes továbbítást igénylő üzenetek hordozói a Paradicsom-Havona rendszerben. Egyaránt szolgálják a mennyei személyiségeket, a paradicsomi zarándokokat és az idő felemelkedő lelkeit.
- hívő jellemzői (igaz vallásban): 100:6.3 a nemesség és a nagyság vonásainak megjelenése.
- 100:6.3 A világegyetemi létpolgárság tudata.
- 100:6.3 Tisztában „van azzal, hogy kapcsolatot teremt az emberfeletti hatalom forrásaival”.
- 100:6.3 Lelkesíti és energiával tölti fel az Isten fiainak közösségéhez való tartozás bizonyossága.
- 100:6.3 Hiszi és kutatja az egyetemes végcélokat.
- 100:6.3 Az önmaga előtti értékét magasabb szintre juttatja a legfelsőbb célok megtalálására irányuló késztetése.
- 100:6.4 Nagyobb az önfegyelme.
- 100:6.4 Mérséklődik az érzelmi feszültsége.
- 100:6.4 Az életet a halandói fogyatékosságai tudatában is kedvvel éli.
- 100:6.4 Erkölcsi határozottság jellemzi,
- 100:6.4 mely szellemi törekvéssel „társul a legfelső világegyetemi és felsőbb-világegyetemi célok elérése érdekében”.
- 100:6.4 A halandó feletti eszményképek elérésére irányuló törekvését „növekvő türelem, béketűrés, állhatatosság és elfogulatlanság jellemzi.”
- 100:6.6 A békéje – mely kétség és zavar nélküli mindenségrendi egyensúly – minden emberi felfogóképességet meghalad.
- 100:6.7 Biztonságérzettel bír,
- 100:6.7 melyhez a győzedelmes dicsőség felismerése társul.
- 100:6.7 Megragadta a Legfelsőbb valóságát, amely által a Végleges célját követi.
- 102:2.7 „folyamatosan munkálkodnia kell a szellemi növekedésén, az értelme által meghódított terület bővítésén, a tárgyi tudásának gyarapításán és a társadalmi szolgálatán.”
- 102:3.4 Örökkévaló jóság tör föl a lelkéből, mely túlcsordul és az embertársak megújítására és megnemesítésére törekszik. Lásd még → „vallási bizonyság (vallásos bizonyosság jellemzői)” → „vallás (igaz ~)”
- hívő (igaz ~ jellemzői): lásd → „hívő jellemzői (igaz vallásban)”
- Hold: 57:6.2 az egyik féltekéjét mindig az Urantia felé fordítja. Ennek oka az Urantia erős gravitációs hatása, amely a kísérő égitest keringési pályájának állandósulásához is hozzájárult. Az erős vonzásból eredő hatás a tengelykörüli forgás szögsebességét fékezi, ami fokozatosan a tengelykörüli forgás leállását eredményezte. 57:6.3 A pályaegyensúly kialakulásával az erők már nem távolítani akarják az Urantia kísérő égitestét, hanem vonzani fogják azt a bolygó felé. Amikor a holdunk a távoli jövőben tizennyolcezer kilométernél jobban meg fogja közelíteni a bolygónkat, akkor ennek gravitációs erői összefogják roppantani azt. Ezt követően a holdunk anyagának egy része anyagi gyűrűvé áll össze az Urantia körül, más anyagrészek pedig meteorként fognak a bolygóba zuhanni.
- Holdant: 45:3.1 a helyi csillagrendszer hét tagú igazgató testületének tagja. 45:3.5 Ő a csillagrendszer felügyelője, a 19. a harmadrendű lanonandek testületben, és a halandói létezési rend feletti összes lázadó szellem fogva tartó felügyelője.
- hosszú életűekkel kapcsolatos hiedelmek: 77:2.11 megfigyelhető Ábrahám bibliai családfája, valamint a korai kínai feljegyzések esetében. A hónapoknak az évekkel való összekeveredéséből adódik. Keverték a huszonnyolc napos hónapot a később bevezetett, több mint háromszázötven napból álló esztendővel.
- horda: 70:3.1 a legkezdetlegesebb társadalom közössége, amelyben még a gyermekek is közös tulajdonban vannak. 70:3.2 A vezetését nem hivatalosan választott egyedek gyakorolták.
- hókristályok: 111:4.6 „mindig hatszögűek, de soha sincs közöttük két egyforma.”
- Hónen: 94:12.2 a munkásságával hozzájárult a Japán Amida Buddha vallás kialakításához. Lásd → „buddhizmus (Amida Buddha vallás)”
- Hósea: 97:4.5 héber látnok, aki feltámasztotta a szeretet Istenének mózesi felfogását. Az Istentől jövő megbocsátást a megbánáson keresztül hirdette, nem az áldozás révén. A szeretet és az isteni kegyelem jó hírét terjesztette. 97:4.6 A reményt és megbocsátást hirdető Hósea üzenetének lényege mindig ez volt: „Megkönyörülök az én népemen. Nem ismerhetnek más Istent kívülem, mert rajtam kívül nincs más megmentő.” 97:9.20 A szólásszabadság elnyomása miatt Hósea a titokban író látnokok közé tartozott.
- hő: 42:4.5 összehasonlítható energiatartalék, mely az elektron-tevékenység mértékétől függ. 42:4.7 A magas hőmérséklet az atomok bomlását, az anyag szétesését segíti elő. 42:4.8 Az ultimatont hatóenergiává visszaalakító csillaghő nem ismert.
- Hszincsiang: 79:1.1 hegyi útvonal Kelet-Turkesztánban, melyen keresztül mezopotámia népei a sárga emberek lakta területeket elérték.
- hullámenergia: 42:5.1 az Orvonton felsőbb-világegyetemben száz ilyen energia-sor létezik. 42:5.14 „Az anyag részecskefolytonossági hiányai, az energiasugarak kezdősebességével együtt okozzák az energia-anyag különféle formáinak hullámszerű megnyilvánulását.” 42:5.2 A huszadik századi tudás szintjén tíz osztályba sorolhatók.
„42:5.3 1. Ultimatonikuson inneni sugarak – az ultimatonok határhelyzeti keringései, amikor határozott formát kezdenek ölteni.”
42:5.4 2. Ultimatonikus sugarak. Az energia összeállása az ultimatonok parányi szféráivá, mérhető rezgéseket kelt a tértartalomban. Amint az ultimatonok elektronokká állnak össze, sűrűsödés lép fel, ami energiatárolással jár.
42:5.5 3. A rövidhullámú térsugárzás. Az elektron-rezgések között ezek a legrövidebb hullámhosszúak és az anyag atomképződés előtti szintjét képviselik. Létrejöttükhöz szélsőségesen magas vagy alacsony hőmérséklet szükséges. „Kétféle ilyen térsugárzás létezik: az egyik az atomok keletkezését kíséri, a másik pedig az atomok szétesését jelzi.”
42:65.6 4. Az elektronszakasz. Ezen energiaszakasz az alapja minden anyagiasulásnak. „Amint az elektronok magasabb keringési pályáról alacsonyabbra kerülnek, mindig kvantumok lépnek ki az atomból.”
„42:5.7 5. Gammasugarak – az atomi anyag természetes bomlását kísérő kisugárzások.”
42:5.8 6. A röntgensugarak csoportja. Az elektronok lassulása által keletkeznek a különböző csillagi eredetű, valamint a mesterségesen keltett röntgensugarak. „Az elektron töltése villamos mezőt kelt; a mozgás villamos áramot idéz elő; az áram pedig mágneses mezőt hoz létre. Ha az elektron hirtelen megáll, a keletkező elektromágneses zavar röntgensugárzást kelt; a zavar maga a röntgensugárzás.”
„42:5.9 7. A nap ibolyán túli vagy másként vegyi sugárzása és a különböző működési eredetű sugárzások.”
„42:5.10 8. A fehér fény – a napok összes látható fénye.”
42:5.11 9. Vörösön inneni sugárzások – az elektron-tevékenység csökkenése, mely az észlelhető hőtartalmú szakaszhoz van közel.
„42:5.12 10. Hertz-hullámok – az Urantián rádiótávközlésre használt energiák.”
- hullócsillag (lásd még meteorit): 57:6.5 gyakran előforduló jelenség. Olyan nagyobb anyagi égitestek maradékai, melyek a közelükben levő még nagyobb égitestek gravitációs erejének hatására hullottak darabokra.
- humor: 77:8.3 az urantia közteslények mindkét rendje élvezi és megérti az emberi humort.
- humor (szellemi): 48:4.4 nincs meg benne a gyengék és a tévelygők szerencsétlenségének pellengérezése. Három értékszinten működik.
48:4.5 1. Múltidéző móka. Azáltal bátorít és pihentet, hogy az egyén sajátos küzdelmének, alaptalan félelmeinek és gyerekes aggodalmainak emlékein csipkelődik.
48:4.6 2. Jelenkori humor. Az egyén számára gondnak tűnő dolgok fölötti túllépés és a személyes aggodalmak jelentéktelen voltának felismerésével járó öröm.
48:4.7 3. Látnoki öröm. Megelégedés nyerése annak bizonyosságából, hogy a szellemeknek, a morontiáknak és a felemelkedő halandóknak minden a javára válik. A humor e formáját a feljebbvalók szeretetteljes gondoskodásában és a Legfelsőbb Igazgatók isteni állandóságában való hit táplálja.
48:4.14 „A humor segít elkerülni azt, hogy az önteltség képzete túlzottan nagyra növekedjék.” 48:4.15 „A humor a tudatos én felmagasztalásának isteni ellenszere.” Az Alkotók végtelen nagyságára és nagyszerűségére összpontosítva a magunk dicsőítése könnyen válhat mulatságossá.
- humorérzék: 74:6.7 az ádámfiak nagyra értékelték. A mai kor emberfajtái nagyobbrészt az ádámi törzstől örökölték.
- huszonnégy tanácsos (általában): 50:2.2 Csillagrendszeri tanácsadó testület, melynek tagjai alászállást megtapasztalt bolygókról gyűlnek össze. A Bolygóhercegek is kérhetik a tanácsait. A Satania csillagrendszer e tanácsosai jelenleg mind az Urantiáról származnak. Lásd még → „urantiai tanácsadó testület” → „huszonnégy tanácsos”
- huszonnégy tanácsos: 114:1.1 Az Urantia bolygón valaha élt személyekből áll, 114:2.1 akik már a bolygón valódi vezetők voltak, és e képességeiket – a Melkizedek kivételével – a lakóvilágokon továbbfejlesztették, majd kiteljesítették a jerusemi létpolgárságra való felkészítés során. Ők különleges felügyelők, akiknek 114:1.1 Jerusemi bizottságát a Felséges Teremtő Fiú, Jézus hozta létre az Urantia Bolygóhercegeként. E bizottságot azzal a joggal ruházta fel, „hogy képviselje őt az Urantia kormányában és a csillagrendszerhez tartozó minden más zárlat alá helyezett bolygó kormányában is.” A tanács egyik tagja állandó főkormányzóként folyamatosan jelen van az Urantián. 114:5.1 „A huszonnégy tanácsos tekinthető a leginkább a bolygó kormányzatának törvényhozó hatalmi ágaként. A főkormányzó átmeneti jelleggel és tanácsadói minőségben gyakorolja a legfőbb végrehajtó hatalmat a Fenséges megfigyelő vétójoga mellett.” 114:2.1 A tanács minden tagja hozzájárult „a Legfelsőbb főhatalmának kiteljesítéséhez a Satania csillagrendszerben.” „A huszonnégyek közé választáshoz a jelölést Lanaforge irányító tanácsa teszi meg, melyet az edentiai Fenségesek megerősítenek, a Jerusem Kinevezett Őre jóváhagy, és a kinevezést Mihály felhatalmazása alapján a szalvingtoni Gábriel véglegesíti.” Az állandó és a nem véglegesített tagok is teljes hatáskörrel bírnak. 114:2.5 Azonban e hatáskör mindegyikük esetében csak a halandói továbbélés bizonyos területeit tekintve nevezhető teljesnek. 114:2.2 Ezen igazgatótanács azokat a tevékenységeket felügyeli, melyek a Teremtő Mihályunk utolsó alászállásának földi tényeiből fakadnak. A bolygófelügyelők azon Ragyogó Estcsillagon keresztül tartják a kapcsolatot Jézussal, aki a halandói megtestesülése során is végig kísérte. 114:2.3 A bolygófelügyelők tanácsának hivatalból kinevezett vezetője a Satania Kinevezett Őre. 114:2.4 A bizottság tagjai egyben „tanácsadó felügyelőkként is tevékenykednek a csillagrendszer harminchat másik, felkelés miatt elszigetelt világán”. Külön-külön és gyakran ellátogatnak e bolygókra, és „nagyon hasznos segítséget nyújtanak Lanaforge-nak, a Csillagrendszer Fejedelemnek abban, hogy közvetlenül és megértően intézhesse e bolygók ügyeit”. 114:2.5 Azonban főként „az urantiai halandó emberfajták jó sorának és fejlődésének biztosításával foglalkoznak”. Ők csak az Urantia ügyeit felügyelik közvetlenül, 114:2.6 feltehetőleg addig, amíg a következő események valamelyike meg nem valósul:
a) „a jelenlegi megítéltetési időszak végének eljövetele,”
b) „Makiventa Melkizedek tényleges hivatalba lépése,”
c) „a Lucifer-féle lázadás kivizsgálásának befejezése”,
d) „vagy Mihály újbóli megjelenése az utolsó megtestesülésének világán.” 114:3.1 Száz földi évenként a 24 bolygófelügyelő a testület végrehajtó képviselőjeként állandó főkormányzót jelöl ki, aki ez idő alatt az Urantián tartózkodik. Lásd még → „bolygók felügyelő bizottságai” → „főkormányzó (urantiai ~)”
- húsvér test (halandói ~): 120:0.2 A Jézus által teremtett értelmes, saját akaratú teremtmények legalsóbb rendjének anyagi teste. Lásd még → „test (emberi ~)” → „test (az ember tapasztalásában)”
- Húsvét-szigetek: 78:5.7 vallási és igazgatási központja volt több, azóta elmerült földterületnek. 79:1.3 Kr.e. 8000 táján az aszály miatti andita vándorlások 79:1.6 a csendes-világtengeri szigetek népeinek többségét magasabb fejlettségi szintre emelték. 78:5.7 Az andita tengerészek – a velük tartókkal együtt – élőlénytanilag is módosították az útjukba eső őslakos csoportokat.
- hűség: 39:4.11 „a világegyetemi testvériség értelmes megbecsülésének gyümölcse”, 3:5.12 „a legfelsőbb rendű kötelesség magunkénak tekintése”. „Az állhatatosság értékét az elbukás benne foglalt veszélye jelenti.”53:4.6 Az Isten irányában nem csak elvi szintű, hanem gyakorlati odaadásban is megnyilvánul. Önkéntes, őszinte és nem enged az értelmi álokoskodásnak. 100:5.3 A hűség akkor nyilvánul meg a legfelsőbb eszményképek irányában, ha az Isten-tudat lelki, érzelmi és szellemi megélésén alapul. 100:1.4 „A gyermekekre csak a felnőtt társaik hűsége van tartósan nagy hatással; a szabálynak, sőt a példának sincs tartós hatása. A hűséges személyek gyarapodó személyek, és a gyarapodás hatásos és ösztönző valóság. Élj hűségesen ma – növekedj – és a holnap gondoskodik magáról.”
- hűség (vallásos ~): 100:3.1 a tartalmában fenségesen magasztos és megszentelt teljességgel bír. A vallásos „hűségelemek társadalmilag hatékonyak és szellemileg előrevivők.” 100:5.3 A hűség akkor nyilvánul meg a legfelsőbb eszményképek irányában, ha az Isten-tudat lelki, érzelmi és szellemi megélésén alapul.
- hűtlenség: 89:10.2 a hűség halála az isten nélküli eszményképekhez való kötődésben nyilvánul meg. A hűtlenség fokozatai – „az ingadozás részleges hűsége; a szembenállás megosztott hűsége; a közömbösség haldokló hűsége; és a hűség halála”. 89:10.5 „A bűn megvallása a hűtlenség bátor elutasítása”. A hűtlenségnek vannak következményei a téridő világában.

„I”
- ibolyaszín emberfajta: 76:4.3 az Urantián kilencedikként jelent meg. Ádám és Éva hozta létre. Ádám és az utódai kék szeműek voltak. Az ide tartozó népek esetében a világos bőrszín, valamint a sárgásszőke, a vörös és a barna hajszín volt a jellemző. 78:1.3 Az ádámfiak és az ádámszonfiak tartoznak ide. Az ádámfiak központja a második kertben, a Tigris és az Eufrátesz folyók által határolt háromszögben volt, míg az ádámszonfiak fővárosa a Káspi-tenger déli partjaitól keletre, a Kopet-dag hegység közelében helyezkedett el. 78:4 5 A fajilag tisztább csoportjaik tovább ápolták a békeszerető ádámi hagyományt. Ezért voltak a korai vándorlásaik is békések. 78:8.12 A Tigris és Eufrátesz közötti polgárosodott társadalmuk a felsőbbrendű népek elvándorlása és az alsóbbrendű szomszédaik bevándorlása miatt pusztult el. 84:8.3 A mai emberek humorérzékkel társuló játékösztöne az ibolyaszín-emberfajtától származik. Ennek, az evolúciós fajtákban is meglevő kezdetleges adottságát ők emelték az örömforrás lehetőségének szintjére. 103:6.10 Az ibolyaszín emberfajta, az ő andita utódaikkal együtt elsőként próbálták meg elválasztani a mennyiségtani tartalmakat az akarati tartalmaktól.
- idő (meghatározások): 118:1.8 A sohasem kezdődő és sohasem befejeződő végtelen folytonosság részei.
- 118:3.1 „pillanatok sorozata”.
- 130:7.4 Az idő a teremtményi tudat révén érzékelt múlandó események folyamata. Az idő megnevezéssel azt a sorrendiséget jelöljük, mely által „az eseményeket felismerjük és megkülönböztetjük.”
- idő (jellemzők): 118:1.1 Az Istenek úgy viszonyulnak hozzá, mint örökkévalósági tapasztaláshoz.
- 102:2.4 „állandó eleme az ismeretszerzésnek”.
- 12:5.1 „a mozgásból származik és mert az elme önmagától tudatában van az események egymásra következésének.”
- 12:5.5 Az időtudat mozgás nélkül is létezik.
- 12:5.2 Az abszolútuma az örökkévalóság.
- 54:5.13 Az időtlenség Paradicsomi nézőpontjából a Lucifer-féle lázadással kapcsolatos ítélkezés egyszerre zajlik az elkövetéssel.
- 65:8.3 Minden teremtményt korlátoz.
- 65:8.3 A Paradicsomon nem létezik az idő. Ott az evolúció minden dolga jelen van a Végtelenség elméjében és az Örökkévalóság cselekedeteiben.
- 130:7.4 A Paradicsom és annak Istenségei nincsenek alárendelve az időnek és a térnek sem.
- 130:7.5 Az ember számára események sorozatának tűnik.
- 130:7.5 Valójában körfolyamat, körformával leírható egyidejűség.
- 130:7.6 Az idő nem mérhető a térrel, de a tér mérhető az idővel.
- idő (emberi felfogása): 118:3.1 Elemzés által történik.
- idő (elme érzékelte): 12:5.7 az egymásra következések sorozatának tapasztalatából, a mozgás tudatából és az időtartam érzékeléséből ered.
- idő (szellem érzékelte): 12:5.8 „az Isten felé irányuló mozgás belső észlelése és a növekvő mértékű isteniség egyre magasabb szintjei felé való emelkedés mozgásának tudomása.”
- idő (személyiség alkotta): 12:5.9 egyedi időérzet, mely az egyén rálátási képessége alapján alakul és a Valóságra, a jelenlét tudatosságára, valamint az időtartamok tudatára vonatkozik.
- idő (állat érzékelte): 12:5.10 az állat a jelenben él és csak a múltra vonatkozóan lehetnek ismeretei. A jövőt csak olyan lény képes megjeleníteni, akiben szellem lakozik.
- idő célja: 48:8.1 Isten megtalálása a Paradicsomon.
- idők célja (urantián): 77:9.10 állapot, amikor „ténylegesen is béke fog honolni a földön és valóban jóakarat fog uralkodni az emberek szívében.” A fényben és életben való megállapodással fog megvalósulni.
- Idő Jelentősége: 28:6.11 harmadfajú szekonáfokként ők az idő kiértékelői, akik előrelátással is bírnak. A felsőbb-világegyetemek hatóságai az ő véleményüket kérik ki ahhoz, „hogy képesek legyenek a jövő eseményeit előre jelezni.” 28:6.12 A lakóvilágokon ők tanítanak meg bennünket a munkaidő és a pihenőidő előnyös használatára.
- idő (szabad~): 71:3.7 akkor hasznos, ha az egyén erkölcsi épülését is szolgálja, továbbá egyszerre termékeny és fogyasztó. A mennyiségének növekedését és a nehéz munkától való megszabadulást a gépiesített technika fejlődése biztosítja.
- Idő Segédkező Szellemei: 24:0.1 a Végtelen Szellem azon szellemlényei, „akik a halandó-fejlődési felemelkedési rendbe tartozó, sajátakarattal rendelkező teremtmények tanításában és a számukra való segédkezésben érintettek.”
- igazgatási szereplők működési szempontjai: 65:5.3 összhangban való munkálkodás a bölcsesség szabályával, az erő uralmával és a fejlődés menetével.
- Igazító: 30:4.15 az alvó továbbélő elméje szellemi átiratának őrzője. A kijelölt szeráffal egyesíti újra a gondjaikra bízott személyiséget. (Lásd még „Gondolatigazító”.)
- Igazító-átkelés: 49:6.19 az Igazítójukkal a halandói élet folyamán eggyé kapcsolódott személyiségek, akik a morontia alak felöltése előtt szabadon szelik át a teret, és így jutnak el a felsőbb morontia szférák feltámadási csarnokaiba. 49:6.21 A fény és élet bolygóin az „elragadtatás” gyakorinak tekinthető, a természetes halál ritka.
- Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt halandók: 30:4.9 „az Urantia összes emberfajtája előtt ilyen beteljesülés áll.”
- igazság (meghatározások): 103:7.8 „a mindenségrendi viszonyok, a világegyetemi tények és a szellemi értékek megértése”.
- igazság (tartalmi elemek, jellemzők): 54:4.6 a könyörületesség korlátozhatja.
- 103:4.2 A felfedezett igazság „magasabb szintre emeli az eszményképeket”.
- 103:7.8 „legjobban az Igazság Szellemének segédkezésén keresztül érhető el”.
- 103:7.8 „legjobban a kinyilatkoztatás révén bírálható.”
- 103:9.10 Az ember rajta keresztül jut el a szépséghez.
- 103:9.10 Akkor érvényesülhet azonnal, ha az isteni irgalom nem késlelteti.
- 101:6.4 Az által válik hozzáférhetővé a bölcsességgel felruházott egyén számára, hogy a Gondolatigazító és az Igazság Szelleme az elméje számára adományozódik.
- 117:7.17 A még tökéletlen világokon a jelentéstartalmakból fejlődik ki.
-  118:3.2 Időtlen.
- 118:3.2 Az egyre több igazság megismerése segíti az ember igazzá válását.
- 118:3.2 Az egyre több igazság megismerése egyre több múltbeli dolog megértését teszi lehetővé.
- 118:3.2 Az egyre több igazság megismerése a jövő egyre inkább történő felfogását is elősegíti.
- 118:3.3 Megingathatatlan, mivel mentes az átmeneti hányattatásoktól.
- 118:3.3 Sohasem halott, mindig sugárzóan eleven.
- 118:3.3 Ha tényhez kötődik, akkor az idő és a tér is befolyásolja a jelentéstartalmát.
- 228:3.3 Ha tényhez kötődik, akkor az idő és a tér kölcsönös összefüggésbe hozza az igazság és a tény értékeit.
- 118:3.3 Ha tényhez kapcsolják, akkor a viszonylagos mindenségrendi valóság szintjére süllyed.
- 130:4.10 „az Isten megismerésének tudatában lévő, szellemileg felruházott értelem területe.”
- 130:4.10 Az igazság „a világegyetemek elme-szellemi szintjének vetülete”, melyet a lélek, a fejlődő önnön való tapasztal. A „szellemiesült értelem szeme az igazi értékek világát észleli.”
- 130:4.10 Az igazság tudással összehangolt és egyeztetett nézőpontja láttatja a valóság világát. A bölcsesség a világegyetemi jelenségeket a fejlődő személy tapasztalatainak függvényében értelmezi.
- igazság (Isten igazsága): 102:7.2 az Isten viszonya a világegyetemhez „olyan viszonylagos kinyilatkoztatás, mely mindig tud alkalmazkodni az állandóan fejlődő világegyetemhez.”
- igazság (isteni ~): 102:7.8 Egyetemes.
- igazság (örök igazság): 92:7.4 a szellemében minden ember egyenlő.
- igazság (örökkévaló): 79:8.8 az ember számára viszonylagos és növekvő dolog. Mindig a jelenben nyilvánul meg. Nem csak minden emberi nemzedékben, hanem minden egyes emberi életben is új kifejeződésre talál. 56:10.9 A jelentéstartalmai együttesen szólnak a halandó ember értelmi és szellemi természetéhez. 56:10.18 E jelentéstartalmak az Istenség örökkévaló szavának a halandók értelmében való tükröződései, melyek így a legfelsőbb fogalmaknak a térben és időben való értelmezéseiként jelennek meg. 56:10.17 De jelenti azon paradicsomi Fiak különleges segédkezését is, akik nem csak a halandó fajoknak adják magukat, de az Igazság-szellemüket is elküldik minden néphez. 56:10.10 Ez a tudomány és a bölcselet alapja.
- igazság bölcsessége: 27:5.4 „a központi világegyetem isteniségéből származik”.
- igazság felfedezése: 103:4.2 a pártatlanság iránti vágy és szomj ösztönzi.
- igazság szeretete: 3:5.10 „a hajlandóság, hogy kövessük azt”.
- igazság, szépség, jóság: 44:7.2 „A szépség, az ütem és az összhang értelmileg összetartozó és szellemileg rokon dolog. Az igazság, a tény és a kapcsolat értelmileg elválaszthatatlan és összetartozik a szépség bölcseleti fogalmaival. A jóság, a pártatlanság és az igazságosság bölcseletileg összetartozik és szellemileg össze van kötve az élő igazsággal és az isteni szépséggel.” 101:8.1 „Az ember hiszi az igazságot, becsüli a szépséget és tiszteli a jóságot”.
- igazság, szépség, jóság (tartalmi elemek, jellemzők): 101:8.1 az Isten mindezek megszemélyesülése és még annál is végtelenül több.
- 56:10.2 Az Istenség felfogható elemeinek tekinthetők.
- 56:10.2 Általuk ismerhető fel az Isten az elmében, az anyagban és a szellemben.
- 56:6.3 A halandó ember ezek értékelése és a jóság imádása révén jut el a szerető Isten felismeréséig.
- 56:10.9 Magukba foglalják az Istenség kinyilatkoztatását az idő és tér világai számára.
- 103:9.10 „Az igazságon keresztül az ember eljut a szépséghez és a szellemi szeretet révén felemelkedik a jóság szintjére.”
- 56:10.20 E három elem az isteniségi valóság teljes kinyilatkoztatását magába foglalja.
- 56:10.15 A három fogalom egyesítve legfelsőbb, isteni eszményképet eredményez, amely isteni atyai szeretetet mutató személyiség jelleggé alakul.
- 44:7.4 Eszményi szinten az igazság örökkévaló, a szépség egyetemes, a jóság pedig isteni.
- 44:7.3. Az igazságnak vannak valóságai, a szépségnek jelentéstartalmai, a jóságnak pedig értékei.
- 44:7.3 Az igazság az értelemre, a szépség az érzelemre, a jóság pedig a szellemire hat. Lásd még → „isteniség”
- 117:1.7 „örök forrásai a végest meghaladó szinteken helyezkednek el”.
- 117:1.7 A forrásait csak igazság-felettiként, szépség-felettiként és jóság-felettiként képzelhetjük el.
- 117:1.7 Az isteniség háromsági ismérvei.
- 117:1.7 „az eszmei tapasztalás véges felső határát jelentik.”
- 117:1.7 „kölcsönösen összefügg a Szellem segédkezésében, a Paradicsom nagyságában, a Fiú irgalmasságában és a Legfelsőbb tapasztalásában.”
- 117:1.7 „A Legfelsőbb Isten maga igazság, szépség és jóság”.
- Igazság kinyilatkoztatói: 23:2.24 a Független Hírvivők legnagyobbra értékelt feladata az igazság kinyilatkoztatása. E minőségben egyaránt működnek a tér felsőbb-világegyetemeitől a tér egyes bolygóiig.
- igazságosság (isteni): 54:4.8 az irgalom jellemezte világegyetemben az érvényesülése lehet ugyan lassú, ám annál bizonyosabb. 97:7.11 Az isteni igazságosság „felismerése indította el az embert az ősi varázslástól és az élőlénytani félelemtől való szabadulás útján”. Az ember ez által jut a törvény és a rend világegyetemébe. Egy olyan egyetemes Istenhez, aki megbízható és végleges sajátosságokkal rendelkezik.
- igazságosság (teremtményi): 10:6.18 „a pártatlanság közösségi eszméje”. 54:1.2 Az értelem, az érettség, a testvériesség és a méltányosság valósága.
- Igazság Szelleme (a Vigasztaló): 113:3.3 „a Fiak jelenléte”, avagy 34:4.5 a Teremtő Fiak szelleme, akik „a világegyetemi jelenlét olyan szellemével vannak felruházva, mely sok tekintetben hasonló a paradicsomi Hét Tökéletes Szelleméhez.” Ennek valamely világra való kiáradásáért az alászálló Fiú a felelős. Ez olyan szellemi erő, mely minden igazságkeresőt őfelé vonz, mivel a Teremtő Fiú az igazság megszemélyesülése a helyi világegyetemben. „E szellem a Teremtő Fiú eredendően meglévő sajátsága, mely az ő isteni természetéből úgy emelkedik ki, mint ahogy a nagy-világegyetemi főkörök a paradicsomi Istenségek személyiség-jelenléteiből kilépnek.” 34:4.6 Bár ezen isteni jelenlét a Teremtő Fiú személyiségéből fakad, de működésében az Isteni Segédkező – a helyi világegyetemi anyaszellem – személyében összpontosul. 34:4.7 Így e szellem működhet a Fiú személyes jelenlététől függetlenül is. 34:5.4 Egyként munkálkodik a Szent Szellem jelenlétével. 56:10.13 Az Igazság Szellem adomány, mely jelen van az ember elméjében. Tévedhetetlenül válaszol az igazságra. Megjelenik azon szellemi kapcsolatokban és összhangban, amelyek minden dolog és minden lény között kialakulnak az Isten felé tartó örök felemelkedés során. 108:2.3 Az Igazság Szelleme az elmeszellem-segédek által nyújtott „szellemi segítségek szellemi összehangolójaként működik.” 108:6.2 Az Urantián minden emberbe alászállt.
- igazság-szólítás: Lásd → „igaztalanok feltámadása”
- igazságszolgáltatás: 70:11.2 korai formája a tabuk kikényszerítésében merült ki. 70:10.5 „Már nagyon korán úgy gondolták, hogy a kísértetek a javas embereken és papokon keresztül szolgáltatnak igazságot; ezért e rendekből lettek az első bűnfelderítők és a törvény hivatalos képviselői.” 70:10.9 Elfogadott sérelem törlesztési magatartás volt a megtorlás, a szemet szemért, életet életért elv alkalmazása. 70:10.10 Az ősi hit szerint, aki nem tudott bosszút állni, a halála után kísértetként ijesztgethette az ellenségét. E hit elterjedtsége okán sok esetben az öngyilkossággal való fenyegetés is elegendő volt az ellenfél kényszerítéséhez. 70:10.11 Viszály esetén a férfi büntetlenül megölhette a feleségét, ha előtte teljesen megadta az árát. 70:10.12 Az első pénzbüntetéseket a tabuk megszegése miatt szabták ki. „E bírságok képezték az első közbevételt.” Később a vérbosszú helyett „vérdíj” fizetésére is volt lehetőség, mely fizetség először nő vagy jószág volt. A pénzbeli kártérítés elterjedésével minden dolognak és életnek szabott ára lett. 70:10.15 A törzsbeli társak elárulását főbűnnek tekintették. 70:10.13 A pártatlan igazságszolgáltatás akkor kezdődik el, amikor a fejletlen rokoni csoportoktól az állam átveszi a bosszúállás jogát. 70:11.7 A bírói döntések során az irányadó esetekre való hivatkozás gondoskodik a változó társadalmi körülményekhez való alkalmazkodásról, mely egyben a hagyományi folytonosság benyomását is kelti. 70:11.8 A tulajdonviták rendezésének korai módjai.
70:11.9 1. A vita tárgyát képező vagyon megsemmisítése.
70:11.10 2. Erővel – a vitában álló felek harca által.
70:11.11 3. Önkényesen – harmadik fél döntése által.
70:11.12 4. A vének, majd pedig a bíróság segítségét kérve.
70:11.14 Egy polgárosodott társadalom állapotát jól fel lehet mérni a bíróságainak alapossága és igazságossága, valamint a bírái feddhetetlensége alapján. 70:5.2 „Az első igazi kormányzati testület a vének tanácsa volt.” 70:12.2 Később ennek hatáskörei az abszolút egyeduralkodó személyében összpontosulnak, a vének csoportjai pedig látszólagos törvényhozó-igazságszolgáltató tanácsadó testületekként maradtak meg. A később megjelenő egyeztető jogállású törvényhozó testületeket a törvényalkotó hatalomtól független, igazságszolgáltatást végző legfelsőbb bíróságok váltják fel. 70:12.19 Az alkotmányos bíróságoknak az alábbiak elkerülésére kell figyelemmel lenniük a döntéshozatalaik során.
„70:12.7 1. A jogtalan hatalombitorlás a végrehajtó vagy a törvényhozó hatalmi ág részéről.
70:12.8 2. A tudatlan és babonás bujtogatók ármánykodása.
70:12.9 3. A tudományos haladás feltartóztatása.
70:12.10 4. A középszer meghatározó volta miatti megoldhatatlan helyzet kialakulása.
70:12.11 5. A romlott kisebbségek uralgása.
70:12.12 6. A törekvő és okos önjelölt zsarnokok befolyása.
70:12.13 7. Vészes fejvesztettség kialakulása.
70:12.14 8. A gátlástalan emberek által való kihasználás.
70:12.15 9. A polgárok adózási rabszolgaságban tartása az állam által.
70:12.16 10. A társadalmi és gazdasági tisztesség csődje.
70:12.17 11. Az egyház és az állam összefonódása.
70:12.18 12. A személyes szabadságtól való megfosztás.”
- „igaztalanok feltámadása”: 113:6.8 Az igazság-szólítás, amely a teremtményi lét végének hivatalos elismerése. Ennek során a személyes vagy a csoportos őrangyal válaszol „a megítéltetési szólításra minden nem-továbbélő személyiség nevében.” A korábbi Igazítók ekkor már nincsenek jelen.
- Ihletett Háromsági Szellemek: 19:5.1 A létező lények titkos rendjébe tartoznak, mivel nem képesek teljesen kinyilvánítani magukat. Ők „a paradicsomi Háromság cselekedetének eredményeként jönnek létre”, 108:3.9 „a paradicsomi Háromság személyes-feletti kifejeződései.” 19:5.3 Nem részei annak a megnyilvánuló szervezetnek, melyet a tér-idő világegyetemek vezetésével bíztak meg. „Ők a paradicsomi Háromság egyik titka.”
- ihletettség: 91:7.4 az emberi elme megnyilvánulása a tudatalattiból felbukkanó tartalomra vagy a tudatfeletti eredetű késztetésre. Nem nevezhető isteni eredetű ihletnek a zabolátlan, vallásinak mondott önkívület. Lásd még → „látnoki meglátás”.
- ikrek: 68.6.8 az ősi törzsek esetében az „ikrek apja rendszerint ragaszkodott az egyik csecsemő megöléséhez, mert úgy tartották, hogy az ikrek varázslat vagy hűtlenség eredményei. A szabály azonban az volt, hogy az azonos nemű ikreket elválasztották egymástól.” E tabuk nem képezték részét az andonfi erkölcsöknek. Ezek a népek úgy tekintettek az ikrekre, mint a jószerencse előjeleire.
- Iktató-segédek: 48:2.10 a morontia erőtér-felügyelők hetedik csoportja. 48:2.25 A morontia világ saját adatrögzítői. Együttműködnek a szellemi adatrögzítőkkel a morontia teremtésrészekre vonatkozó feljegyzések és adatok megőrzésében. A feljegyzéseik minden személyiség számára hozzáférhetők.
- illem (asztali ~): 89:1.6 az eredete bizonyos étkezési módok tabuvá válására vezethető vissza.
- Illés: 97:2 1 a héber nemzet északi királyságának látnoka volt. Sámuel istenképét képviselte, és a hamis istenek bálványait rombolta. 97:3.6 „Illés a Jahve-Baál ellentétet a földkérdésből a héber és a kánaáni világszemléletek vallási oldala felé terelte.” Az ő idején lett Jahvéból Elohim, 96:1.8 vagyis a három-egyben felfogású Háromság Isten. 97:3.6 Illés a mezőgazdasági viszonyok megújításának hirdetőjeként kezdte a működését, de a pályáját az Istenség magasztalójaként fejezte be. Munkálkodása következtében a sok Baál helyett az egy Isten győzött. 97:9.20 A szólásszabadság elnyomása miatt Illés a titokban író látnokok közé tartozott. 97.2.2 Munkáját Elizeus, a hű társa folytatta Mikeás segítségével. 45:4.15 Illés lelkét a szellemi előmenetele okán vitték át. Jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja.
- ima: 102:4.5 „része a vallásos tapasztalásnak” és 102:4.5 „gazdagíthatja az életet”. 91:1.2 Az ima a legfontosabb vallásközvetítő. 91:3.6 Szellemi módszerrel társult lélektani eljárás, 91:2.2 mely az embernek a bolygó környezetéhez való igazodási válaszai következtében jelent meg. 5:3.3 Az ima „az ön- vagy teremtményérdek valamely elemét testesíti meg”. 91:2.8 Az ima az evolúciós és a kinyilatkoztatott vallásokban is szolgáltat tapasztalati értéket az egyének számára. 91:0.4 + 91:1.1 Az ima feladata többek között a társadalmi, erkölcsi vagy szellemi értékek megőrzése illetve gyarapítása. 91:1.2 Az ima csak azokkal az értékekkel társul, melyek társadalmi elismertséggel és a csoport jóváhagyásával bírnak. 91:0.3 Az ima akkor jelent meg, amikor a kérelmek címzettje isteni lett. 91:6.4 Ha az ima csak az egyén második énjével való párbeszéd, akkor is segítség az elme tudattalan területei erőtartalékainak felismeréséhez. 91:1.3 Az anyagi dolgok nem az ima területére valók. A „fizikai áldások”-ért való imádkozás lezülleszti az imát. Bár az ilyen ima ront a közösség szellemi értékein, viszont közvetlenül javítja a gazdasági, társadalmi és erkölcstani felfogásokat. 91:1.6 Nem helyes, ha az ima a kóros bűntudat fenntartását, babonaságot vagy vakbuzgóságot szolgál, 91:2.2 és lesüllyed az álvarázslás szintjére azért, mert az alkalmazói meg kívánják takarítani a problémáik megoldásához feltétlenül szükséges erőfeszítéseket. Az ima mindig lelki – néha szellemi – és támogatja a tudatos ént. 91:2.3 Az ima nem alkalmas az emberfeletti kényszerítésére, 91.2.7 de képes fejleszteni az ember vallási érzületét és hozzájárul a személyiség elszigetelődésének megakadályozásához. 91:2.6 Az ima alkalmas a világegyetem szellemi erőinek befogadására és felismerésére, 91:3.3 továbbá hathatós megőrzője az imádkozó legmagasabb rendű szellemi értékeinek, eszményképeinek. Az ima közösségszervező, erkölcsileg nemesítő és szellemivé lényegítő szokás. 91:3.5 Az erkölcsi indíttatású ima segíti a tudatos én magasabb szintre emelését és támogatja az embert a teljesebb élet és a felsőbbrendű képességek elérésében. Egyben arra készteti a tudatos ént, hogy tágítsa a tudat alatti és a tudat feletti lehetőségeit. 91:6.7 Az ima a Teremtő valóságával, az emberben lakozó Gondolatigazítóval való kapcsolatteremtés eszköze. 91:4.2 Az imát nem szabad lealjasítani azáltal, hogy a tett helyébe állítják. 91:4.4 Minden hiten alapuló ima hozzájárul az életminőség javulásához, de nem minden hiten alapuló ima méltó szellemi elismerésre. 91:4.5 Bár az ima nem változtatja meg az Isten hozzáállását, de komoly és tartós változásokat képes hozni „a hittel és bizakodó várakozással teli imádkozóban.” 91:5.6 Az ima módja és eljárása nagyban elősegíti az adott vallás intézményesülését. 91:6.1 Az ima csak akkor képes hatással lenni az egyén fizikai környezetére, ha összhangban van a teremtésrész anyagi felügyelőinek akaratával és cselekedeteivel. 91:6.2 Azonban az ima képes hozzájárulni több elmebeli, érzelmi és idegi alapú gyengeség kezeléséhez. De akár bakteriális betegségek esetén is képes más gyógymódok hatásosságát javítani. 91:6.3 A „hiten alapuló őszinte ima óriási erőt jelent a személyes boldogság, az egyéni önuralom, a társadalmi összhang, az erkölcsi fejlődés és a szellemi teljesítőképesség támogatásában.” 91:6.7 A hiten alapuló ima hatásának megtapasztalása nem függ az imádást gyakorló értelmi felfogóképességétől, bölcseleti éleslátásától és műveltségi helyzetétől sem. Az ilyen ima lelki és szellemi tapasztalatai közvetlenek illetve személyesek. 91:8.9 Az ima szellemi értelemben felemeli az embert. 91:8.11 Az imára adott válasza által az Isten az igazságról teljesebb kinyilatkoztatást, a szépséghez pontosabb érzékelést, a jóságról pedig átfogóbb képet biztosít az ember számára. A legnagyobb szellemi gyarapodást ösztönző erő az, amikor az ember értelemmel ragad meg emberfeletti értékeket az ima által. 91:8.13 Amiért imádkozni érdemes, az a szellemben való gyarapodás. Az ima a lelki gyarapodás feszültség jelenlétében is működő ösztönzője. 91:6.6 Az ima segíti a társadalom szellemi fejlődését, összhangban van a tudományos tényekkel, a világról alkotott bölcsességgel és az őszinte értelemmel.
- ima (~ története, korai imák): 91:1.2 az ima a legfontosabb vallásközvetítő, 91:0.1 amely a társadalmi fejlődés és az Isten felismerésére való emberi képesség kialakulása következtében jelenik meg. Az ima előzményei a nem vallási jellegű magánbeszéd és a párbeszéd forma, 91:1.4 melyeket a csoportimádás imaszintje követett. 91:8.1 Az ősember már akkor imádkozott a szükség és az öröm önkéntelen helyzeteiben, amikor az Istenről még nem volt elképzelése. 91:8.2 „Az ima nem a varázslás továbbfejlődése”. 91:0.2 + 91:2.1 Tehát az első imák szóban kifejezett jó kívánságok és őszinte vágyak voltak, és később alakultak át a szellemek együttműködését biztosító eljárásokká. 91:0.3 Az ima akkor jelent meg, amikor a kérelmek címzettje isteni lett. 91:6.4 Ha az ima csak az egyén második énjével való párbeszéd, akkor is segítség az elme tudattalan területei erőtartalékainak felismeréséhez. 89:8.7 Kezdetleges formáiban az ima a szellemekkel való üzletelés és az istenekkel való vitatkozás volt. Azt tartották jó imádkozónak, aki teljes mértékben eleget tett az istenekkel szembeni szertartásos kötelességeinek. 89:8.8 A korai ima nem nevezhető istenimádásnak. Inkább volt alkudozó kérelem az egészségért, a vagyonért és az életért. 88:6.3 A kezdeti ráolvasások is fejlődhettek imává. Az egyhangú énekléseket és ráolvasásokat varázserejűnek tartották. A varázstáncok eljátszott imák voltak. „Az ima az áldozás velejárójaként fokozatosan kiszorította a varázslást.”
- ima (erkölcsi ima) ismérvei: 91:4.3 az ima akkor indul el az erkölcsössé válás útján, ha megbocsátásra törekszik, „és a teljesebb önuralomhoz szükséges bölcsességet keresi.” 91:4.2 Az erkölcsi ima eszményalapú célokat kínál, útmutatással szolgál, és értelmes cselekvésre ösztönöz, hogy önmagunkat meghaladva érhessük el e célokat. 91:4.3 Az erkölcsi ima pártatlan, mivel az imádkozó nem várja azt az Istentől, hogy őt jobban szeresse, mint mást. 91:4.5 Az erkölcsi ima képes lelki nyugalom, derű, higgadtság, bátorság, önuralom és elfogulatlanság kiváltására. 91:6.6 Jézus azt kérte, hogy a tanítványai őszintén, önzetlenül, pártatlanul és kételkedés nélkül imádkozzanak. 91:8.11 A legnagyobb szellemi gyarapodást ösztönző erő az, amikor az ember értelemmel ragad meg emberfeletti értékeket az ima által.
- ima (fohász → „szerencsefohász”): 91:0.2 a legkorábbi imaformák egymásnak való jókívánságok voltak. 91:0.1 Olyan nem vallásos magánbeszédek és párbeszédek, melyek mondhatók szerencsekívánásnak is. 91:0.2 A „szerencsében hívők megnyerték a barátaik és családjaik támogatását, s aztán valamiféle szertartást végeztek, melyben az egész nemzetség vagy törzs részt vett.” 91:0.3 A kísértetekben való hit megjelenésével a kérelmek emberfelettivé váltak.
- ima (formája, kifejezése): 91:8.12 „Isten a lélek hozzáállására válaszol, nem a szavakra.” Nem a szavak lényegesek az imában. A szó értéke csak annyi, hogy önmeggyőző a magánjellegű áhítat során, és képes a közösség ösztönzésére a csoportáhítat alkalmával.
- ima (hatékony imakérés törvényei): 91:9:1 + 9.2 1. A meggyőző erővel bíró imádkozónak van bátorsága arra, hogy őszintén szembe nézzen a világegyetem valós problémáival. 91:9.3 2. Kimerítette az emberi igazodási lehetőségeit. 91:9.4 3. Lemond az elméje vágyairól és a lelke sóvárgásairól az átformáló szellemi növekedés befogadása érdekében. 91:9.5 4. Őszintén választja az isteni akaratot, 91:9.6 5. és annak szenteli az életét, hogy ezen akarat megcselekedésén munkálkodjon. 91:9.7 6. Vágyja azt az isteni bölcsességet, amely azoknak az emberi problémáknak a megoldásához szükséges, amik nehézségként jelentkeznek az isteni tökéletesség elérésének útján, 91:9.8 7. továbbá élő hittel bír.
- ima (hiten alapuló ~): 91:6.3 a „hiten alapuló őszinte ima óriási erőt jelent a személyes boldogság, az egyéni önuralom, a társadalmi összhang, az erkölcsi fejlődés és a szellemi teljesítőképesség támogatásában.” 91:6.7 A hiten alapuló ima hatásának megtapasztalása nem függ az imádást gyakorló értelmi felfogóképességétől, bölcseleti éleslátásától és műveltségi helyzetétől sem. Az ilyen ima lelki és szellemi tapasztalatai közvetlenek illetve személyesek. 91:6.6 Jézus azt kérte, hogy a tanítványai őszintén, önzetlenül, pártatlanul és kételkedés nélkül imádkozzanak. 91:8.2 „Az igazi ima egyszerre erkölcsi és vallási”. 91:8.9 A hiten alapuló ima szellemi értelemben felemeli az embert. 91:8.11 A válasza által az Isten az igazságról teljesebb kinyilatkoztatást, a szépséghez pontosabb érzékelést, a jóságról pedig átfogóbb képet biztosít az ember számára. A legnagyobb szellemi gyarapodást ösztönző erő az, amikor az ember értelemmel ragad meg emberfeletti értékeket az ima által. 91:4.5 Bár az ima nem változtatja meg az Isten hozzáállását, de komoly és tartós változásokat képes hozni „a hittel és bizakodó várakozással teli imádkozóban.” 91:8.13 Amiért imádkozni érdemes, az a szellemben való gyarapodás.
- ima (Isten válasza az imára): 91:8.11 az igazságról teljesebb kinyilatkoztatást, a szépséghez pontosabb érzékelést, a jóságról pedig átfogóbb képet biztosít az ember számára. A legnagyobb szellemi gyarapodást ösztönző erő az, amikor az ember értelemmel ragad meg emberfeletti értékeket az ima által.
- ima (közös ima): 91:5.2 ha egy közösségi ima a magasabb erkölcsi és szellemi szintekre való emelkedés érdekében történik, akkor ez elősegíti a csoportot alkotó egyének jobbá válását is. A közös imának nincsenek korlátai. Egy várost, de egy teljes nemzeti közösséget is segíthetnek az ilyen jellegű imádkozások, melyeknek eleme lehet a megvallás, a megbánás és a megújulásra vonatkozó törekvés.
- ima (oka és célja): 91:8.13 amiért imádkozni érdemes, az a szellemben való gyarapodás. 91:8.3 De az ima lehet másokat követő szokás. Lehet félelemből eredő, baj elhárító esdeklő magatartás. 91:8.4 Lehet az ima az egyéni hála csendes, vagy a magasztalás csoportos kifejezése. 91:8.5 Az Isten-tudatosság önkéntelenül is kifejeződhet imában. De lehet az ima vallási közhelyek puffogtatása és félelemből eredő szolgai hódolás is. Lehet örömteli dicsőítés vagy „megbocsátás iránti szerény kérelem”. 91:8.6 Léteznek gyerekes kérelmek a lehetetlenért és érett könyörgések erkölcsi gyarapodásért, valamint szellemi erőért. Ima kérelem irányulhat a napi kenyérre, de kifejezheti az Isten megtalálását célzó őszinte vágyat és ezzel összefüggésben a belső igényt az ő akaratának megcselekedésére. Az ima lehet önző kérés, de irányulhat az önzetlen testvériség megteremtésére is. 91:8.7 Lehet dühös kiáltás bosszúért vagy irgalmas közbenjárás ellenségért. Lehet az ima törekvés az Isten megváltoztatására, de lehet az imádkozó megváltozását elősegítő módszer is. Lehet a bűnös meghunyászkodó kérelme és a mennyei Atya felszabadult fiának örömkifejeződése.
- ima (önzetlen ima): 91:4.4 erősít és megnyugtat. 91:5.3 A másért való rendszeres ima kapcsolati ereje akkor mutatkozik meg igazán, 91:5.4 ha az, akiért imádkoznak, tudja ezt, 91:5.5 továbbá az imádkozó társas kapcsolatot igyekszik kialakítani azzal a személlyel, akiért imádkozik. 91:4.3 Az egyéni és a közösségi imádkozás is lehet önző vagy önzetlen. Az önző ima az imádkozóra, az önzetlen ima pedig másokra összpontosul.
- ima (önző ima): 91:4.3 vallomásokat és kérelmeket foglal magába. Gyakran csak anyagi kedvezmények kéréséből áll. 91:4.4 A faj és az egyének kezdeti imádkozása önző és anyagelvű volt. 91:4.3 Az egyéni és a közösségi imádkozás is lehet önző vagy önzetlen. Az önző ima az imádkozóra, az önzetlen ima pedig másokra összpontosul.
- ima és varázslás: 91:8.2 az ima nem továbbfejlődött varázslás. A fejlődésük egymástól független. A varázslás arra tett kísérlet, hogy az ember az Istenséget a körülményeihez igazítsa; az ima pedig arra irányuló erőfeszítés, hogy a személyiség az Istenség akaratához igazodjon. „Az igazi ima egyszerre erkölcsi és vallási”. A varázslásról ezek nem mondhatók el.
- Immanuel: 119:1.1 Jézus idősebb, Teremtő testvére, 128:1.11 a bátyja. Ő irányította a Nebadont Jézus teremtményi alászállásai idején, 120:3.11 mint a Nebadon ügyvezető fejedelme. Ő 120:0.7 „az Egyetemes Atya nevében eljáró Nappalok Szövetsége,” vagyis „a paradicsomi Háromságnak a Nebadon helyi világegyetembeli nagykövete”.119:2.3 Egyben a Nebadon világegyetem Nappalok Szövetségéhez tartozó tanácsadója.
- Immanuel és Gábriel intelmei Jézus hetedik alászállása előtt (kisebb intelmek):
1. 120:3.2 A saját eszményképének követése során Jézus legyen tekintettel az emberek számára gyakorlati haszonnal bíró mintaértékű magatartás bemutatására.
2. 120:3.3 A kor családi élete szabályainak és közösségi élete szokásainak elfogadásával éljen.
3. 120:3.4 A szellemi megújítás, valamint az értelmi felszabadítás mellett kerüljön „minden érdemi kapcsolatot a korabeli gazdasági rendszerrel és politikai törekvésekkel.”
4. 120:3.5 Ne avatkozzon be az urantiai emberfajták természetes fejlődésébe, de törekedjen az igenlő jellegű vallási etika bemutatására.
5. 120:3.6 Nem szabad szervezett vallást alapítania, az életének minden vallás és minden nép közös örökségévé kell lennie.
6. 120:3.7 Nem hagyhat írásokat és képmásokat maga után a bolygón, hogy ezeket ne használhassák fel olyan vallási rendszerek, amelyek nem fejlődésképesek.
7. 120:3.8 Paradicsomi eredetű alászálló Fiúként Jézus nem hagyhat emberi utódot maga után a bolygón.
8. 120:3.9 Az intelmeken túl, Jézusnak az Igazító vezetésére és az öröklött képességeken alapuló fejlődő emberi értelemre is tekintettel kell lennie az urantiai küldetése során.
- Immanuel intelmei Jézus hetedik alászállása előtt (nagyobb intelmek):
1. 120:2.1 Jézusnak emberként kell felnőnie, magát a paradicsomi Atya akaratának alávetve.
2. 120:2.2 Kiegészítő feladat gyanánt, az Ember Fiaként kell véget vetnie „a Lucifer-féle lázadásnak a Satania csillagrendszerben”.
3. 120:2.3 A végső alászállási tapasztalásának örök elismeréseképpen el kell fogadnia az „Urantia Bolygóhercege” címet.
4. 120:2.4 Jézus alászállása együtt fog járni a teremtésrész megítéltetésének bejelentésével, a továbbélő alvó halandók feltámadásával és az Igazság Szelleme megítéltetési időszakának elrendelésével.
5. 120:2.5 Jézusnak az ember szellemi természete felszabadítójaként és bátorítójaként az egész világegyetemét kell ösztönöznie.
6. 120:2.6 A lázadás által elkülönült ember szellemi felszabadítását az Igazság Szellemének kiáradása és a Gondolatigazítók széleskörű segédkezése fogja követni.
7. 120:2.7 Jézus Urantián leélt életének szellemi ösztönzésül kell szolgálnia minden létező és jövőbeni lakott világ számára, minden emberi és emberfeletti értelem részére a Nebadonban.
8. 120:2.8 Jézusnak be kell mutatnia, „hogy az Isten keresi az embert és meg is találja őt,” valamint, „hogy az ember keresi az Istent és meg is találja őt”.
9. 120:2.9 Jézusnak tekintettel kell lennie arra is, hogy a személyes istenségének teremtői sajátosságai megmaradnak, ezért tartózkodnia „kell bármiféle emberfeletti akarat-szándék, teljesítmény vagy erő felmutatásától”.
- imádat: 74:4.4 az Atyát illeti meg, valamint azokat, akiket az Atya megjelöl.
- imádat (ősök imádása): 87:3.1 a kísértettisztelet fejlődésével alakult ki. A régi idők korai istenei eltávozott, megdicsőült emberek voltak. Az ősök imádása lett az összekötő kapocs a közönséges kísértetek, a felsőbbrendű szellemek és a kifejlődő istenek között. 91:5.1 Az ősök imádásában az ima az ősi eszményképek ápolásának is eszköze. 87:3.2 Az ősök imádása eredetileg inkább volt félelem, mint imádat. 84:7.19 Azok a csoportok, melyek az ősök imádását gyakorolták, a fiúgyermek hiányát örökkévalóságig ható csapásnak tekintették. Szükségesnek tartották a fiúgyermek létét a halál utáni ünnepségek levezetéséhez, hogy a szellemföldre való átjutáshoz az előírt áldozatokat felajánlhassák. 83:6.3 Az ősök imádásának hagyománya és a házasság szentségének keresztény tanítása az egynejűség szokását segítette. Lásd még „sárga emberfajta (ősi idők tisztelete)”.
- imádat emberi érzelmei: 62:5.4 befogadó áhítat, hódolat, alázat, hála.
- imádati és tökéletességi cél: 47:6.3 a felemelkedő halandók paradicsomi célja, mely a közös és legfelsőbb beteljesülés megismerésére irányul.
- imádatkésztetés: 85:7.3 amikor az ember imádatkésztetését már a bölcsesség serkenti és irányítja, akkor a hetedik szellem-segéd – a bölcsesség szelleme – képessé válik arra, hogy segítse az embert a természettől és a természeti tárgyaktól való elfordulásra, hogy az ember imádata a minden természeti dolog örökkévaló Teremtője felé fordulhasson.
- imádás (igaz imádás): 91:4.3 akkor jelenik meg, amikor az imádkozó semmit nem kér a maga és a társai számára az imájában. 91:8.4 Az igaz imádás szellemi természetű érintkezés a teremtmény és a Teremtő mindenütt jelen való szelleme között, mely a bizalomra és az őszinteségre épül. 91:8.5 Az Isten-tudatosság önkéntelenül is kifejeződhet imában. 91:5.1 Az Istenséget imádó az isteni eszményképek megragadására törekszik. 91:7.13 Az imádás a paradicsomi istenség szellemi szépségében való szemlélődő gyönyörködés, melynek áldásai közvetlenül tapasztalhatók. Az ilyen jellegű ima veszít a közösségteremtő hatásából és nem jó, ha elszigeteli az embert a társaitól. Helyes, ha az imádást gyakorló közös áhítatban is részt vesz. 91:8.9 Az igazi ima szellemi értelemben felemeli az embert. 91:8.10 Az igaz ima segíti a szellemi gyarapodást, képes a hozzáállások megváltoztatására „és megadja azt a megelégedést, mely az istenséggel való bensőséges kapcsolatból fakad.” 91:8.11 Az igaz imára adott válasza által az Isten az igazságról teljesebb kinyilatkoztatást, a szépséghez pontosabb érzékelést, a jóságról pedig átfogóbb képet biztosít az ember számára. A legnagyobb szellemi gyarapodást ösztönző erő az, amikor az ember értelemmel ragad meg emberfeletti értékeket az ima által. 91:6.7 A hiten alapuló ima hatásának megtapasztalása nem függ az imádást gyakorló értelmi felfogóképességétől, bölcseleti éleslátásától és műveltségi helyzetétől sem. Lásd még → „ima (hiten alapuló ~)”, „ima (erkölcsi ima) ismérvei” és „imádság (igazi imádság)”.
- imádás (rejtelemimádás): 90:5.3 régi áhítati eljárás, a felhalmozódott és összekapcsolódott vallási szertartások hosszúra nyúlt előadása.
- imádkozás: 91:1.1 „bármely csoportnak azt a szándékolatlan, mindamellett személyes és közös törekvését jelenti, hogy biztosítsák (elérjék) a magasabb rendű értékek e módon való megőrződését.” 91:8.13 Amiért imádkozni érdemes, az a szellemben való gyarapodás. 91:0.5 A fejlődése korai időszakában az imádkozás történhetett istenekhez, bűvtárgyakhoz, védelmezőnek hitt függőkhöz, kísértetekhez, vezetőkhöz, valamint közemberekhez is. 91:1.3 A „fizikai áldások”-ért való imádkozás lezülleszti az imát. 91:4.3 Az egyéni és a közösségi imádkozás is lehet önző vagy önzetlen. Az önző ima az imádkozóra, az önzetlen ima pedig másokra összpontosul. 91:4.4 A faj és az egyének kezdeti imádkozása önző és anyagelvű volt. 91:5.2 A csoportos vagy gyülekezeti imádkozásnak erőteljes közösségszervező hatása van.
- imádság (igazi imádság): 91:2.3 „az ember és az Alkotója közötti bensőséges közösség.” 91:8.13 Amiért tehát imádkozni érdemes, az a szellemben való gyarapodás. 91:7.1 Az elme, és a benne lakozó Gondolatigazító közötti kapcsolatteremtést elsősorban a készséges és önzetlen, teremtménytársak felé irányuló szolgálat, másodsorban pedig az áhítatos és ellazult állapotú elmélyedés segíti. 91:2.5 Az igazi imádság alapismérve tehát az ember és a felsőbbrendű lény személye közötti bensőségesség. 91:2.6 Ez nem keverendő össze az embernek a tudatalattijával folytatott beszélgetéssel. 91:1.4 Az igazi imádság azt követően jelenik meg, hogy az ember az imát személyes jellegűként kezdi használni. De szükséges még hozzá azon emberfeletti, az emberek tudatos énjétől különböző, jó akaratú erők és lények valóságának felismerése is, akik képesek a társadalmi értékek gyarapítására és az erkölcsi eszményképek javítására. 91:3.7 Az igazi ima által az egyén nem csak a rajta kívüli paradicsomi Egyetemes Atya fogalmát igyekszik megragadni, hanem elsősorban a benne lakozó isteni ént, az Egyetemes Atya valódi jelenlétét és lényegét. 91:5.1 Az isteni szintek felé törekvő imádkozó emberi jelleme gyarapszik, és az ilyen ima a személyiség egyesülését is elősegíti. 91:5.2 Ha egy közösségi ima a magasabb erkölcsi és szellemi szintekre való emelkedés érdekében történik, akkor ez elősegíti a csoportot alkotó egyének jobbá válását is.
- Imhotep: 80:6.4 Egyiptomban kormányfőként szolgáló andita lángelme építész, a legnagyobb piramis – temetkezési kőgúla – építője.
- Immánuel: 33:5.1 magas rangú Háromsági Fiú, az Egyetemes Atya személyes képviselője a nebadoni Teremtő Fiú udvarában. 33:5.2 Ő „a Legfelsőbb Háromsági Személyiségek hatodik rendjének 611.121. tagja”. A Teremtő Fiú tanácsadója, aki csak felkérésre ad tanácsot.
- India: 79:2.1 az egyetlen hely, ahol az összes urantiai emberfajta keveredett. 79:2.2 A legkorábbi indiai fajkeveredés a vándorló vörös és sárga emberfajták keverékének az andonfi őslakosokkal való összevegyülése nyomán jött létre. E csoportok élőlénytani sajátosságait gyengítette a zöld népek és a narancsszín emberfajta később történt magukba olvasztása. A kék emberekkel való korlátozott mértékű keveredés e sajátosságokat némiképp javította, míg az indigó fajta tömeges befogadása gyengítette. Az indiai-félsziget déli és keleti peremén élő őslakos népeket a korai anditák és a későbbi árják sohasem olvasztották teljesen magukba. 78:1.9 Ádám idejében az emberfajták összetett keveréke élt Indiában, nagyobb létszámban a zöld, a narancsszín és a fekete. 79:1.1 Az anditák a turkesztáni hegyvidék felől Pandzsáb felé, és az iráni legelők felől Beludzsisztánon át érték el. 79:2.3 Az ádámi vér Kr.e. 20000-re már megjelent a nyugat-indiai népességben. 79:2.4 Az első kiterjedt andita vándorlás Kr.e. 15000-ben érte el Indiát, melynek oka a Turkesztán- és Irán-szerte fokozódó túlnépesedés volt. A felsőbbrendű népek beözönlése Beludzsisztánon át az Indus és a Gangesz völgye felé ezerötszáz éven keresztül folyamatos volt. Az északnyugati andita nyomás az alsóbbrendű déli és keleti népek nagy részét Burmába és Dél-Kínába szorította. 79:3.3 India népeinek felsőbbrendű műveltsége és vallási hajlamai a dravida-uralom korai időszakából erednek és részben annak köszönhető, hogy ekkor, és a későbbi árja beözönlések során sok szetfi pap lépett e földre. 79:3.1 Az anditák és az őslakosok keveredéséből létrejött dravida csoportok műveltségi központjai 79:3.6 az Indus és a Gangesz, valamint a Dekkán fennsík három folyama mentén helyezkedtek el. A Nyugati Ghatok tengerparti települései a tengeren keresztül a sumér városokkal ápoltak kapcsolatokat. 79:3.7 Kr.e. 7000-re rendszeres tevés karaván összeköttetés is kialakult a mezopotámiai városokkal. 79:4.1 Az árják beözönlése csaknem ötszáz éven át tartott. 79:4.2 Mivel nem hódították meg az egész országot, a dravidák később magukba olvasztották őket. 79:4.3 Az árják északon faji hatást gyakoroltak, a Dekkán-fennsíkon inkább a műveltség és a vallás területén hatottak Indiára. Észak-Indiát folyamatosan érte árja vérvonalhoz tartozó hatás, utolsóként a hellén népek hadjáratai során. 79:4.4 A Gangesz völgyének magas műveltsége az árja-dravida keveredésnek volt köszönhető. 92:6.15 India meghatározó vallásai a XX. században a hindu, a szikh, a mohamedán és a dzsainista, mely vallások saját képet alkotnak az Istenről, az emberről és a világegyetemről.
- indiaiak: 85:2.4 a fák szellemeit sokáig kegyetlennek gondolták.
- indiánok: 92:6.1 korábban csak halvány fogalommal bírtak az Istenről. Azonban hittek a kísértetekben és a halál utáni továbbélésben.
- indiánok (észak-amerikai ~): 91:0.5 a manitou-babonáik részét képezte a vallás megjelenése előtti, személytelen erőt célzó imaforma használata. Lásd még → „vörös emberfajta”.
- indigó emberfajta: 64:5.2 az Urantia egyik ősi színes emberfajtája. 64:6.20 A színes fajták közül utolsóként fejlődött ki és vándorolt el a szangik központjából. Ők igázták le a zöld emberfajtát Afrikában és 64:7.17 olvasztották magukba a narancsszín emberfajta maradékait. 64:6.26 Az ádámi vérből alig részesedtek. 64:6.26 A nagy szellemi vezetőjük Orvonon volt, aki az „Istenek Istenét” tanította és hirdette. 78:1.10 Ádám idejében a mai szaharai sivatag területén voltak fejlettebb települései. Az itt élő csoportok a narancsszín és a zöld emberfajták közül jelentős mennyiséget foglaltak magukba. 78:3.7 A szaharai polgárosodott társadalmuk összeomlását az aszály idézte elő. 82:3.5 A köreikben még a XX. században is élt a rejtvénymegoldó versenyen történő feleségszerzés szokása.
- inkák: 78:5.7 az uralkodóik és a vezetőik őseinek vérvonala 132 andita tengerésszel vette kezdetét, akik házasságokat kötöttek az andokbeli őslakosokkal. Dél-Amerikát Japánból indulva, szigetről szigetre haladva, kis hajókból álló hajórajjal érték el.
- intézmény: 69:1.1 valamilyen társadalmi igényt szolgál. Az ember fölé nőve csökkenti az egyén érdemlegességét, a személyiség háttérbe kerül, a kezdeményezőkészség pedig visszaszorul. 69:0.3 A „múlt felhalmozott erkölcseit jelenti, melyeket a tabuk megőriztek és a vallás felmagasztalt.” E hagyatékok hagyományokká, végül pedig bevett szokásokká alakulnak. 69:1.3 A „félelem, a tudatlanság és a babona előkelő szerepet játszott minden emberi intézmény korai kialakulásában és későbbi fejlődésében.” 69:1.2 Három általános osztálya van, 69:1.6 melyek egy társadalmi rendszert alkotnak.
69:1.3 1. Az önfenntartás intézményei. Szokások, „melyek az éleleméhségből és az önfenntartás ezzel kapcsolatos ösztöneiből nőnek ki.” Idetartozik a kitartó munka, a vagyon, a zsákmányszerző háború és a társadalom szabályozó gépezete.
69:1.4 2. Az önmaga átörökítésének intézményei. A „nemi vágyból, az anyai ösztönből és az emberfajták felsőbbrendű gyöngéd érzelmeiből táplálkoznak.” Idetartozók az otthon, a tanhely, a családi élet, az oktatás, az erkölcstan, a védekező háborúk és a vallás társadalmi védőintézkedései.
69:1.5 3. A maga kedvére való létezés intézményei. E szokások a hiúsági hajlamokból és a büszkeség érzelmeiből nőnek ki. Idetartoznak „az öltözékdíszítési és szépítkezési szokások, a társadalmi szokások, a dicsőségszerző háborúk, a tánc, a szórakozás, a játékok és az érzéki örömszerzés egyéb fajtái.”
- intézményesülés: 69:0.2 a tevékenységirányzatok kicsúcsosodása. Kezdeti funkciója a munkakímélés és a csoportbiztonság javítása.
- Intéző szeráfok: 39:4.1 a helyi világegyetemi szeráfok negyedik rendje, akik rendkívüli igazgatási képességekkel vannak felruházva. A csillagrendszerben mindenütt megtalálhatók. Ők a helyi világegyetemi kormány alsóbb szintű egységei igazgatóinak a segédei, mely tevékenységet hét szervezeti egységben végzik.
a) 39:4.2 Igazgatási Segédek. Ők az elsőrendű Lanonandek Fiúnak, a Csillagrendszer Fejedelemnek a közvetlen segédei és személyes közvetítői. 39:4.3 De működnek a Bolygóhercegek kormányai mellett is. Az Urantia jelenlegi ügyvezetőjét e szeráfok ezer tagból álló testülete segíti.
b) 39:4.4 Igazságossági Kísérők. Ők terjesztik elő az emberek és az angyalok örökkévaló jólétére vonatkozó bizonyítékok összességét, amikor ezek megítélésére kerül sor egy csillagrendszeri vagy bolygói ítélőszék előtt. A kétséges túlélési ügyekben a védelmet e szeráfok készítik fel. 39:4.5 Ők segítik elő azt, hogy a tévedhetetlen igazság nemes kegyelemmel párosulva, pártatlanul nyilvánulhasson meg minden teremtmény számára. Később az Irgalom Hangjaiként is szolgálhatnak a felsőbb szférákban és a Szalvingtonon.
c) 39:4.7 A Mindenségrendi Létpolgárság Tolmácsai. 39:4.9 Ők kísérik a csillagrendszeri központ új létpolgárait, serkentve bennük a világegyetemi kormányzati felelősségi körök iránti megbecsülést. Együttműködnek az Anyagi Fiakkal a csillagrendszeri igazgatásban, melynek során megmutatják a lakott világokon élő anyagi halandóknak a mindenségrendi létpolgársággal járó felelősséget és erkölcsiséget.
d) 39:4.10 Az Erkölcsiség Serkentői. Segítik a lakóvilágok lakóit a náluk bölcsebb lényekkel történő együttműködés és közös tervkészítés megtanulásában. 39:4.12 A türelem gyümölcsöző voltát tanítják.
e) 39:4.15 Szállítók. Ők a helyi csillagrendszerekben működő szállító szeráfok. A mi csillagrendszerünkben – a Sataniában – utasokat szállítanak a Jerusemre és onnan vissza, de működnek bolygóközi szállítóként is.
f) 39:4.16 Adatrögzítők. Ők felügyelik a helyi csillagrendszerek hármas feljegyzéseit. A csillagrendszerek központján álló feljegyzés templomok harmadrészt anyagiak (fénylő fémek és kristályok), harmadrészt morontiaiak (a szellemi- és az anyagi energia kapcsolatára épülők), harmadrészt pedig szellemiek.
g) 39:4.17 Tartalékosok. A várakozási idejük jelentős részét azzal töltik a Jerusemen, hogy szellemtársakként meglátogatják a csillagrendszer különböző világairól újonnan érkezett felemelkedő halandókat.
- ipar: 70:0.1 a „fejlődése törvényt, rendet és társadalmi alkalmazkodást igényelt”. 70:2.9 Céljai közé tartozik a szerveződés és a hatékonyság. 70:2.11 A kiteljesedésével járó veszélyek a bolygónkon.
„70:2.12 1. Az anyagelvűség, a szellemi vakság felé való erőteljes sodródás.
70:2.13 2. A vagyon hatalmának imádata, az értékek torzulása.
70:2.14 3. A pazarlás, a műveltségi éretlenség bűnei.
70:2.15 4. A nemtörődömség, a szolgálat iránti érzéketlenség növekvő veszélyei.
70:2.16 5. A nemkívánatos faji elpuhultság, az élőlénytani leépülés erősödése.
70:2.17 6. A megerősített ipari rabszolgaság, a személyiségfejlődés megrekedésének veszélye. A munka nemesít, de a nehéz, szolgai munka megbénít.” 70:2.18 Amit a széleskörű technikai iparosításnak támogatnia kell az a kezdeményezőkészség, az egyéniségközpontúság és az eredetiség.
- ipari és kereskedelmi bizottság: 66:5.1 a kaligasztiai százak egyik tízfős szakértő csoportja, 66:5.11 melyet Nod vezetett. Feladatuk volt a termelés támogatása a törzseken belül és a békés emberi közösségek közötti kereskedelem segítése. 66:5.12 Ők vezették be a kereskedelmi hitel intézményét.
- Irán (Perzsia): 95:6.1 a sálemi hitterjesztők ötszáz éven át fokozatosan kibontakozó hatást gyakoroltak az ott élők vallási életére, aminek egy uralkodóváltást követő üldöztetés vetett véget. A sálemi tanításokat a Krisztus előtti 6. században Zoroaszter élesztette újjá.
- „irányfény”: 107:4.5 A paradicsomi fényesség neve a Nebadonban. E szellem-fényességet az Uverszán „az élet fényének” nevezik. A Gondolatigazítók jelenlétét kíséri, rájuk jellemző. Az Urantián így is utaltak rá: „az igazi világosság, mely megvilágosít minden embert, aki a világra jön.” 113:6.2 E szellem-fényességet a szeráf-társak az emberi elmében jelenlevő Igazítóval társítják.
- irgalom: 28:6.8 növekedési minőség, amely a személyes megelégedés legfelsőbb foka. Megelőző lépcsőfokai sorrendben – a helyes cselekvés, majd a tisztesség, ezt követi a türelem, utolsó előtti fokozatként pedig a jóságosság. Az igaz irgalom a csoportos megértés, a kölcsönös megbecsülés, a testvéri társas viszony, a szellemi közösség és az isteni összhang betetőzése. 2:4.4 A „jóság és a szeretet természetes és szükségszerű következménye”, 6:3.5 „alkalmazott szeretet”.
- irgalom bölcsessége: 54:4.6 a tökéletlen teremtmény fokozatos fejlődésének tényén alapul. Ugyanúgy lehetővé teszi a jellem kipróbálását és épülését, mint a megbánást és a jó útra térést.
a) 54:5.2 Időt biztosít a rossztevő számára ahhoz, hogy határozott és felvállalt álláspontot alakíthasson ki a saját rossz gondolatairól és bűnös cselekedeteiről.
b) 54:5.3 Mivel „az igazságosság sohasem pusztítja el azt, amit az irgalom megmenthet”, ezért minden gonosztevőnek adnak időt a mentesülés elfogadásához.
c) 54:5.4 A szeretete eredendően is türelmessé teszi az Atyát a vétkező családtagnak beígért büntetés végrehajtásában.
d) 54:5.9 Az Isten engedi a lázadókat szabadon cselekedni annak érdekében, hogy a működésüket látva megszűnjön a gonosztevők iránti együttérzés minden jelenlegi és jövőbeli gyermek szívében.
e) 54:5.10 Továbbá, engedi a lázadást kifejlődni azért is, hogy az összes teremtmény gyermeke egyértelmű magatartást tanúsíthasson, bárhogyan is érintett a fejleményekben.
f) 54:5.12 Egy lázadás kifejlődésének engedése azért is indokolt, mert az önkényes és rögtönítélő módszerek alkalmazása az Isten részéről, sokakat a lázadók követésére ösztönözne.
g) 54:5.13 A késlekedésnek, vagyis az időnek, az időtől független Isten számára nincs jelentősége.
- Irgalom Emléke: 28:6.5 harmadfajú szekonáfok, akik azt a kegyelmet tartják számon, amely az adott egyén számára megtérési lehetőségeket biztosít. 28:6.7 Kimutatják, hogy az Istenfiak által létrehozott szellemi hitelt „kifizették-e a Harmadik Forrás és Középpont türelmes személyiségeinek szeretetteljes segédkezésében.” 28:6.8 Ezek a kegyelem hitelek, vagyis a megtérésre nyitva álló idő, bőven elégséges az őszinte célú és nyíltszívű egyének számára. Továbbá ők tanítják a felemelkedőket a szellemerkölcstan alkalmazására, valamint arra, hogy miként lehetnek igazán irgalmasak.
- irigység: 87:5.6 mélyen gyökerező emberi sajátosság, melyet az őseink kivetítettek és a korai isteneik tulajdonságának is gondoltak. Az emberek önmaguk elcsúfításával és a sikereik lekicsinylésével próbálták az irigy szellemeket becsapni.
- irokézek: 87:2.10 mivel átalakították a temetésekkel együtt járó vagyonáldozási szokásokat, a vagyonmegőrzés révén az északi vörös emberek között a legerősebb néppé váltak.
- irokéz szövetség: 71:1.3 hat nemzetből álló csoport, mely nem tudott államként működni.
- Ismeretlen Nevűek és Származásúak: 22:4.1 „felemelkedő lelkek, akik az istenimádat képességét magasabb szintre fejlesztették annál, mint amit az idő és tér világairól jövő evolúciós fajok minden más fiai és leányai elértek. Az Egyetemes Atya örökkévaló céljának olyan szellemi fogalmát ragadták meg, mely viszonylagosan meghaladja azt a szintet, amelyre a névvel, illetőleg számmal ellátott evolúciós teremtmények felfogása kiterjed; innen ered az elnevezés, hogy Ismeretlen Nevűek és Származásúak. Pontosabb fordításban a nevük az lenne, hogy »Nevet és Származást Meghaladottak«.” 22:4.3 Ők a túlélő fajok felsőbb szellemi elméi, az Orvonton ítélkezési gyakorlatában a legfőbb esküdtek.
- Istár: 95:1.5 népszerű mezopotámiai isten, akit az istenek anyjának és a nemi termékenység szellemének tartottak. A felfogás szerint Istár nemi áldozathozatalt követelt, ezért minden fiatal nőt – legalább egyszer – idegeneknek szolgáltattak ki. A kor hite szerint a termékenységhez szükség volt a nemi áldozathozatalra is. 95:1.7 Istárt Palesztinában Astoretként, Egyiptomban Íziszként, Görögországban Afroditéként, az északi törzseknél pedig Astarteként tisztelték.
- Isten: 101:2.11 nem lehet kizárólag a természeten keresztül megtalálni. 0:2.6 Az Isten „kifejezés az Istenség-működés minden egyes személyes szintjén külön meghatározást igényel és az egyes szinteken belül az értelmezéseket tovább kell pontosítani, mivel e kifejezés az Istenség különböző mellé- és alárendelt megszemélyesüléseinek megjelölésére is használható”. E személyek számunkra a következők:
0:2.12 „1. Atya Isten – Teremtő, Szabályozó és Megtartó. Az Egyetemes Atya, az Istenség Első Személye.
0:2.13 2. Fiú Isten – Mellérendelt Teremtő, Szellem Szabályozó és Szellemi Igazgató. Az Örökkévaló Fiú, az Istenség Második Személye.
0:2.14 3. Szellem Isten – Együttes Cselekvő, Egyetemes Egységbe-rendező és Elme Adományozó. A Végtelen Szellem, az Istenség Harmadik Személye.
0:2.15 4. A Legfelsőbb Isten – az idő és a tér ténylegessé váló vagy fejlődő Istene. A teremtmény-Teremtő azonosságot a térben és időben való tapasztalás útján, társulásban megvalósító személyes Istenség. A Legfelsőbb Lény az idő és a tér evolúciós teremtményeinek kifejlődő és tapasztalásbeli Isteneként személyes tapasztaláson keresztül éri el az Istenség-egységet.
0:2.16 5. A Hétszeres Isten – az időben és a térben bárhol ténylegesen működő Istenség-személyiség. A központi világegyetemben és annak határain kívül tevékenykedő és a tér-időbeni egyesülő Istenség-kinyilatkoztatás első teremtményi szintjén a Legfelsőbb Lényként erő-megszemélyesülést végrehajtó személyes paradicsomi Istenségek és teremtőtársaik. Ez a szint, vagyis a nagy világegyetem alkotja a paradicsomi személyiségek tér-időbeli alászállásának és ennek ellentettjeként az evolúciós teremtmények tér-időbeli felemelkedésének szféráját.
0:2.17 6. A Végleges Isten – a felsőbb-idő és a meghaladott tér meglényegülő Istene. Az egyesülő Istenség-megnyilatkozás második tapasztalásbeli szintje. A Végleges Isten fogalma magába foglalja az abszonit-személyesen-túli, a tér-időt-meghaladó és a meglényegült-tapasztalásbeli értékek tényleges elérését, melyek az Istenség-valóság végleges alkotó szintjein hangolódnak össze.
0:2.18 7. Az Abszolút Isten – a meghaladott személyesen-túli értékek és isteniségi jelentéstartalmak tapasztalást megvalósító Istene, mely jelenleg Istenségi Abszolútként létezik. Ez az egyesülő Istenség-kifejeződés és Istenség-kiterjedés harmadik szintje. E legteljesebb alkotói szinten az Istenség tapasztalás útján megvalósítja a megszemélyesülés lehetőségét, eléri az isteniség teljességét és kimeríti a más-megszemélyesülés egymást követő fejlődési szintjein való ön-kinyilatkoztatás képességét. Az Istenség ekkor rátalál a Korlátlan Abszolútra és megtapasztalja a vele való azonosságot.”
0:3.10 Az „Egyetemes Atya – az Első Forrás és Középpont személyisége, és mint ilyen, végtelen és személyes felügyeleti viszonyt tart fenn minden mellérendelt és alárendelt forrással és középponttal. Ez az ellenőrzés a lehetőségeit tekintve személyes és végtelen, még ha ténylegesen nem is működik, mivel a mellé- és alárendelt források és középpontok, valamint személyiségek tökéletesen működnek.”
56:0.1 Az Isten maga az egység, 56:4.4 aki minden egyes teremtménye számára Atya. 92:1.5 Jézus a szeretettel azonosította. 89:0.2 Az Istent a fejlett polgárosodott társadalomban következetesen kiegyensúlyozottnak és jóindulatúnak tartják. 0:2.2 Az „Egyetemes Atya a végtelen-alatti értékek és a viszonylagos isteniség-kifejeződés három Istenség-személyiségi szintjén működik:
0:2.3 1. Elő-személyes – mint az Atya-részek segédkezésében, úgy mint a Gondolatigazítók.
0:2.4 2. Személyes – mint a teremtett és a nemzett lények evolúciós tapasztalásában.
0:2.5 3. A személyest meghaladó – mint bizonyos abszonit és velük rokon, meglényegített lételvi lényekben.”
- Isten (jellemzők): 100:2.5 A valóság legmagasabb foka.
- 0:2.6 „az Istenség mindenféle megszemélyesítését magába foglaló jelkép.”  
- 102:1.5 Mivel teljesen valóságos és abszolút, ezért „az ő valósága bizonyságának semmilyen anyagi tanújelét nem lehet megtalálni”.
- 102:4.3 Mivel az Isten személyiség, ezért az emberi személyiség valós vallásos tapasztalásának élő részévé válhat.
- 102:6.6 Ő „az első igazság és a végső tény”.
- 102:6.6 Minden igazság őbenne ered.
- 102:6.6 Minden tény őhozzá viszonyulva létezik.
- 102:6.6 Tiszta igazság.
- 102:6.6 Igazságként az ember számára megismerhető.
- 102:6.6 A megértéséhez és megmagyarázásához „az embernek fel kell fedeznie a világegyetemek mindenségének tényét.”
- 102:7.1 A világegyetem okaként „abszolút, végtelen, örökkévaló és változhatatlan”.
- 102:7.2 „az egyetlen önmagától keletkezett tény a világegyetemben.”
- 102:7.2 „Ő a titka a dolgok és lények teljes teremtésösszessége rendjének, tervének és céljának.”
- 103:7.3 szellem.
- 105:1.6 Szellemi Atyaként minden halandó számára megérthető.
- 107:6.4 „a tiszta energia és a tiszta szellem forrása”.
- 108:0.2 „végtelen”.
- 108:0.2 „teljes és egész”.
- 108:0.2 „végtelenmód magába foglal minden dolgot, kivéve a rosszat és a teremtményi tapasztalást.”
- 108:0.2 „nem képes rosszat tenni”.
- 108:0.2 „tévedhetetlen.”
- 108:0.2 Öröktől fogva létező.
- 108:0.2 A „végtelensége magába foglalja a véges tapasztalás lehetőségét” az Igazító-szilánkok révén.
- 112:7.6 „a legmagasabb rendű világegyetemi érték”.
- 118:6.1 „ténylegesen mindenható”.
- 118:6.1 „nem személyesen ő cselekszik meg mindent, amit megcselekszenek.”
- 130:1.5 „oly határozottan jó, hogy őbenne a tagadáson alapuló rossznak egyáltalán nincs helye.”
- Isten (Egyisten): 91:3.3 megtestesíti az imádkozó legmagasabb rendű eszményképeit és a legmagasztosabb törekvéseit.
- isten (minden-isten): 91:2.5 eszményelvű tan, amelynek a legmagasabb rendű istenképe egy személytelen Istenségre vonatkozik.
- Isten akarata: 117:0.1 „az Első Forrás és Középpont célja, amint az a három Abszolútban lehetőségként, az Örökkévaló Fiúban személyesen, a Végtelen Szellemben világegyetemi cselekvésre egyesülten és a Paradicsom állandó mintáiban örökké váltan benne foglaltatik.” A Legfelsőbb Isten (Legfelsőbb Lény) az Isten teljes akaratának legmagasabb rendű véges megnyilvánulása. 110:6.17 Az Isten akaratának választása a szellemi hitet kapcsolja össze az anyagi döntésekkel a személyiség cselekedetében. 101:10.6 Bárki, aki meg akarja cselekedni, meg fogja érteni a szellemi értékek érvényességét. Az Isten akarata 130:2.7 „az Isten útja, közösségvállalás Isten választásával minden más elvi lehetőséggel szemben.” Annak „fokozatos megtapasztalása, hogy egyre inkább olyanná válunk, mint ő”. Az Isten akarata továbbá mindannak a forrása és a beteljesülése, ami jó, szép és igaz.
- Isten akaratának megcselekedése: 111:5.1  A teremtmény azon hajlandóságának kinyilvánítása, hogy a benső életét megosztja az Istennel.
- Isten bölcsessége: 4:3.4 „az ő végtelen világegyetemi látásmódjának korlátlan tökéletességében áll”.
- Isten hangja: 110:5.1 A Gondolatigazító munkája az emberben. Arra „is vállalkozik, hogy elmondja, valójában mi a jó”.
- Isten hárfája: 47:10.2 morontia eszköz, amely a térben való közléscserét segíti, ugyanis a felemelkedő morontia lény ezen érzékelő képessége még hiányos. Zebedeus János is említést tesz róla A Jelenések Könyvében (15;1-2.).
- Isten Háromságot-elért Fiai: három elsődleges osztályuk van
22:0.2 „1. Istenségi-háromságot elért Fiak.
22:0.3 2. Háromságba-foglalt Fiak.
22:0.4 3. Teremtményi-háromságot elért Fiak.”
- Isten hű fiai: 40:6.1 az idő és tér halandói a természetüknél fogva nem isteni rendűek, azonban a jelzett besorolást kapják akkor, amikor a továbbélő halandó lélek valamely örökkévaló és halhatatlan szellemfajtával való végleges összeolvadás előtt áll. 40:6.3 E fiak jellemzői közé tartozik az Istenhez való hűség és a társaik irányában megnyilvánuló irgalmasság. 40:6.3 Az urantiai halandók azért lehetnek az Isten fiai, mert
a) 40:6.4 elfogadhatjuk a fiúi besorolást, az Istennel való atya-fiúi viszonyt,
b) 40:6.5 az Isten Teremtő Fia az emberi élete által a testvérünkké lett, így mi is fiaivá leszünk a közös Atyánknak,
c) 40:6.6 a Teremtő Fiú szelleme kiáradt ránk, és aki engedi őt magában munkálkodni, azt a Fiún keresztül az atyai forrás felé kezdi vonzani.
d) az Atyától kaptuk a szabad akaratú teremtményi személyiségünket, melyet az Isten mindazokkal megoszt, akiket a fiainak szeretne.
- Isten keresése: 117:6.9 „az Isten a legnagyobb tapasztalás az emberi létezésben.”
- 117:6.9 „Istent keresve az emberek mindent keresnek. Istent megtalálva pedig mindent megtalálnak.”
- 117:6.9 Isten keresése „a szeretet bőkezű adományozása, melyet a szeretet újabb és nagyobb mértékű adományozására való képesség meglepő felfedezése kísér.”
- Isten kertjei: 43:6.1 a jellemző, növények általi díszítettség miatt a csillagvilágok központi világainak egyik neve. 43:6.2 A Fenségesek páratlan szépségű kertjei az Edentia felét teszik ki. Nevezik „Édenkertnek” is. 43:6.3 A kert központi részén helyezkedik el a Fenségesek istenimádati szentélye, ahol „a nyugalmi időszak minden tizedik napján az egész Edentia elmerül a Legfelsőbb Istenre irányuló imádatteljes szemlélődésben.”
- Isten Legfelsőbb Teremtő gyermekei: 108:4.2 „ténylegesen az Isten akaratát alkotják”. Lásd még → „Mihály Teremtők”
- Isten szelleme: 8:5.6 A teljes szellemi segédkezés kapcsolat rendszere, mely „kapcsolat igazán az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szellem Isten és a Hétszeres Isten – sőt a legfelsőbb Isten – szellemének egyesülése.”
- Isten szeretete: 2:5.10 „értelmes és előrelátó szülői ragaszkodás.”
- Isten-élmény: 103:7.3 Elérése érdekében „a felemelkedő ember befelé és a Paradicsom felé törekszik”.
- Isten-tudat: 100:5.3 többnyire szellemben való fejlődés eredménye. 100:3.6 Élmény, amely egyben az emberi élet legfelsőbb értéke is. Az értékek gyarapodásán és a jelentéstartalmakban való fejlődésen, valamint e két tapasztalás kölcsönös, mindenségrendi kapcsolatának felismerésén alapul. Az Istentudat birtokosa emberfelettivé válik annyiban, hogy benne és általa „egy halhatatlan lélek fejlődése bontakozik ki.” 100:5.3 Az Isten-tudat a legfelsőbb eszményképek iránti hűségen alapul, és az eszményképek lelki, érzelmi és szellemi megélése útján nyilvánul meg. Az Isten-tudat, vagyis a legfelsőbb eszményképek iránti gyakorlati hűség lehet természetes, vagyis fokozatos növekedés eredménye, de megtapasztalható döntő pillanatú válsághelyzetekben is. Ilyen megtérést élt meg Pál apostol. Lásd még → „megtérés”
- istenbizonyíték (ismérvek): 102:1.5 „azért fogjuk ismerni őt, mert bízunk benne, és az őbenne való hitünk teljes mértékben azon alapul, hogy személyesen részt veszünk az ő végtelen valóságának isteni megnyilatkozásaiban.”
- 102:1.6 Kutató, igaz vágyódás a tökéletességre, és az Isten keresésére irányuló mélyreható kíváncsiság megléte az emberi lélekben.
- Istenfiak: 20:0.1-0.5 az Orvonton felsőbb-világegyetembeli működésük alapján három főbb osztályuk van
1. Az alászálló Istenfiak (isteni teremtésű személyiségek).
2. A felemelkedő Istenfiak (halandó eredetű teremtmények).
3. Az Isten Háromságot-elért Fiai (származásától függetlenül, minden paradicsomi Háromságba tartozó lény).
- ISTENFIAK: 30:2.37
30:2.38 „A. Alászálló Fiak.
30:2.39 1. Teremtő Fiak – Mihályok.
30:2.40 2. Ítélkező Fiak – Avonalok.
30:2.41 3. Háromsági Tanító Fiak – Daynalok.
30:2.42 4. Melkizedek Fiak.
30:2.43 5. Vorondadek Fiak.
30:2.44 6. Lanonandek Fiak.
30:2.45 7. Élethordozó Fiak.
30:2.46 B. Felemelkedő Fiak.
30:2.47 1. Az Atyával eggyé kapcsolódást megélt halandók.
30:2.48 2. A Fiúval eggyé kapcsolódást megélt halandók.
30:2.49 3. A Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók.
30:2.50 4. Evolúciós szeráfok.
30:2.51 5. Felemelkedő Anyagi Fiak.
30:2.52 6. Átvitt közteslények.
30:2.53 7. Megszemélyesült Igazítók.
30:2.54 C. Háromsági Fiak.
30:2.55 1. Fenséges Hírvivők.
30:2.56 2. Nagytekintélyűek.
30:2.57 3. Ismeretlen Nevűek és Származásúak.
30:2.58 4. Háromságot-elért Felügyelők.
30:2.59 5. Háromságot-elért Követek.
30:2.60 6. Mennyei Oltalmazók.
30:2.61 7. Magas Fiú-segédek.
30:2.62 8. Felemelkedő-háromságivá lett Fiak.
30:2.63 9. Paradicsom-Havona-háromságivá lett Fiak.
30:2.64 10. A Végzet Háromságot-elért Fiai.”
- Istenfiak körei (jerusemi): 46:5.11 hét egyközepű, egymás fölé magasodó kör, ahol a külső nagyobb körökből rá lehet látni a belső kisebb körökre. A köröket sétálófalak választják el egymástól, melyek kimagasodnak, így róluk az adott lakókör egésze belátható. A falakat átszelő kapuk ezrei egyetlen kristályból készültek. 46:5.19 A körök közös közepén a Mihály-emlékmű áll, amely az urantiai alászállás folytán megváltozott csillagrendszeri irányítással összefüggő tevékenységek központja.
a) 46:5.12 Az első kört az Ítélkező Fiak és a személyes kísérőik foglalják el. Itt összpontosulnak az alászállási és ítélkezési szolgálataikkal kapcsolatos tervek és közvetlen tevékenységek. A csillagrendszeri avonalok e központot használják a világegyetemmel való kapcsolattartásra.
b) 46.5.13 A második kör a Háromsági Tanító Fiaké. Itt végzik a daynalok az újonnan érkezett elsőrendű Tanító Fiak felkészítését. A teremtményi-háromságot elért fiaknak külön övezete van a Daynal-körben.
c) 46:5.14 A harmadik kör a melkizedekeké. A csillagrendszeri vezetők is itt laknak, és innen felügyelik e fiak tevékenységeit.
d) 46:5.15 A negyedik kör a vorondadekeké, valamint minden olyan látogató és megfigyelő fiúi rendé, akikről másként nem gondoskodnak. De itt szállnak meg a Fenséges Csillagvilági Atyák ellenőrző útjaik során, valamint a csillagrendszeri szolgálatot teljesítő Bölcsesség-tökéletesítők, Isteni Tanácsosok és Világegyetemi Ítélők is.
e) 46:5.16 Az ötödik körben a lanonandekek, a Csillagrendszer Fejedelmek fiúi rendje, valamint a Bolygóhercegek laknak. De itt állomásoznak a csillagrendszer tartalékosai is. A Csillagrendszer Fejedelem temploma az igazgatási hegyen található.
f) 46:5.17 A hatodik körben van a csillagrendszeri élethordozók tartózkodási helye.
g) 46:5.18 A hetedik körben van azon felemelkedő fiak gyülekező helye, akik a szeráftársaikkal együtt átmenetileg működnek a csillagrendszer központján. Szintén itt van a központja a végleges rendre még nem jutott, jerusemi létpolgársági szint felett állóknak is.
- istenfiúság: 89:10.6 „az Isten minden hű fia boldog, szolgálatkész és örökké fejlődő a paradicsomi felemelkedés során.”
- Istenhit: 103:8.4 hit által ismerni és szeretni őt.
- Istenkereső döntés eredményességének feltételei: 112:2.20 Az ember őszintesége, állhatatossága és elkötelezettsége.
- isteni beavatkozás: 97:8.5 „az Isten sokszor az Atya gondviselő-beavatkozó kezével belenyúl az emberi ügyek menetébe”. Azonban az „a tény, hogy a »Fenségesek uralkodnak az emberek birodalmain« még nem teszi a világi történelmet úgynevezett szent történelemmé.”
- isteni építők: 44:0.8 az égi mesterek közösségébe tartoznak. 44:3.1 Hét csoportban működnek.
44:3.2 1. Az otthontervezők és építők – az egyedek és a munkacsoportok számára hoznak létre félanyagi és szellemi lakóhelyeket. Ezeket a majdan ott lakók igényeinek megfelelően szerelik fel és díszítik az illető egyéni igényeit figyelembe véve.
44:3.3 2. Az építő szakmunkások – a szellemi és a morontia területek általános és szokványos munkásainak lakhelyeit tervezik és építik az átmeneti világok kialakult munkamegosztását figyelembe véve.
44:3.4 3. A játék építői – a pihenés időszakaiban segítik a visszatekintési igazgatókat, akik a morontia világok mulattatói. „Még a felsőbb szellemek is elmerülnek a múltidéző humor bizonyos formájában a szellemi feltöltődésük időszakaiban.”
44:3.5 4. Az istenimádat építői – a szellemi és a morontia templomok építészei.
44:3.6 5. Az oktatási építők – a morontia felkészülés és a felsőbb szellemi képzés központjainak építői.
44:3.7 6. Morontia tervezők – bármely mellérendelt társulás számára építenek, bármely terület bármely személyiségeinek, legyenek jelen bármely időpontban, bármely szférán. Együttműködnek a morontia erőtér-felügyelőkkel.
44:3.8 7. A közcélú építők – az istenimádati célú közgyűlések kivételével, más közgyűlések számára tervező és építő mesterek.
- isteni irgalom: 2:4.1 „olyan, bölcsesség enyhítette igazságosság, mely a tökéletes tudásból, valamint annak teljes felismeréséből ered, hogy a véges teremtmények természetes gyengeségekkel és környezeti fogyatékosságokkal rendelkeznek.”
- isteni gondviselés: 4:1.1 „azon égi lények és isteni szellemek beavatkozó tevékenysége, akik a mindenségrendi törvénnyel összhangban szakadatlanul Isten dicsőségére és az ő világegyetemi gyermekeinek szellemi felemelkedése érdekében munkálkodnak.”
- istenimádat: 103:4.1 Az „igaz istenimádat előjátéka – az Isten jelenlétének folyamatos tudatosítása, mely elvezet az emberek közötti testvériség megjelenéséhez.” 56:4.5 Bár léteznek többes háromságok, azonban az Istennel való személyes kapcsolatfelvétel élményében az Isten egy. 74:7.21 „Az Édenben a nyilvános istenimádat időszaka a dél volt; a napnyugta pedig a családi istenimádat órája lett.” Ádám azt tanította, hogy a hatékony ima egyedi és annak a „lélek vágyából” kell fakadnia. 77:8.3 Az urantiai közteslények mindkét rendje élvezi és megérti az emberi istenimádatot. 55:5.5 A fény és élet bolygói korszakaiban e célból templomokat építenek, melyeket kiegészítenek a hozzájuk csatlakozó bölcseleti és vallási tapasztalást elősegítő tanodák is. A nagy tömegeket érintő istenimádati gyűléseket fennkölt, de egyszerű művészi képet mutató szabadtéri létesítményekben tartják.
- istenimádat (imádságos-istenimádati hozzáállás meghatározása): 106:2.7 A véges teremtmény személyisége ez által ragadhatja meg az Atya, a Fiú és a Szellem személyiségi valóságait.
- istenimádat (istenimádás jellemzői): 27:7.1 Az Istenek végtelen jellemére vonatkozó tudás fejlődésével a teremtett lények által megismerhető legfelsőbb gyönyörűséggé és legnagyszerűbb tapasztalható örömmé válik.
- 5:3.3 „saját magáért való”.
- 5:3.3 „semmiféle önös kérés vagy egyéb személyes érdek sincs” benne.
- 5:3.3 Az Atya páratlan személyiségének elismerése váltja ki bennünk.
- 16:6.8 A „vallásos tapasztalás valóságának szellemi területe”,
- 16:6.8 „az isteni közösség személyes megismerése”,
- 16:6.8 „a szellemértékek felismerése”,
- 16:6.8 „az örök továbbélés bizonyossága”,
- 16:6.8 „felemelkedés az Isten szolgálóinak besorolásából az Isten fiainak örömére és szabadságára.”
- 102:4.5 Vallásos tapasztalás.
- 102:4.5 Közösség megélése az Istennel.
- 102:4.5 „megsokszorozza az elme gondolkodási képességeit”,
- 102:4.5 „rávilágít a beteljesülésre.”
- 16:6.8 A mindenségrendi elme legfelsőbb szintű látásmódja.
- 16:6.8 A mindenségrendi különbségtétel áhitati és istenimádati formája.
- 16:6.10 A „szellemi létezés valóságának vallása.”
- 27:7.1 Tudatos „és örömteli felismerése és elismerése a teremtők és teremtményeik közötti bensőséges és személyes kapcsolat igazságának és tényének.”
- 27:7.1 „a legnagyobb kiváltsága és a legfőbb kötelessége minden teremtett értelemnek.”
- 27:7.1 Minőségét „a teremtményi érzékelés mélysége határozza meg”.
- 27:7.2 Ez lesz az elsődleges és meghatározó szenvedélye azoknak, akik a Paradicsom áldott területét elérik.
- 27:7.2 Akaratlan forrás ez azok számára, „akik eleget tudnak már Istenről ahhoz, hogy eljussanak a színe elé.”
- 27:7.3 E hódolat „eléri a legfelsőbb öröm teremtményi céljait és eljut a magasztos önkifejezés és személyes gyönyör tökéletességének magasságaiba.”
- 27:7.3 Minden „felemelkedő lény örökre élvezné, ha az istenimádat beállítottságában maradhatna”.
- 27:7.8 Az istenimádat teljességéből eredő legfelsőbb megelégedés elérését követően válunk képessé a Végleges Testületébe való felvételre.
- istenimádás (fejlődése): 89:4.7 új keletű formái a régi kiengesztelési tiszteletfajta igenlő jellegű eljárásaiból fejlődtek ki. Ilyen mai forma az áldozás, a magasztalás és a dicsőítés.
- istenimádási szertartás (árja-andita ~): 94:1.1 védikus istenimádási szertartás, amelyben az apa papként, az anya pedig papnőként működött, és a családi tűzhely szolgált oltár gyanánt.
- Istenimádat-vezetők: 27:0.3 elsőrendű szupernáfok. 27:7.3. „A legfelsőbb szintű imádatnak és szellemi magasztalásnak a rendszeres, az önkéntelen, a csoportos vagy az egyéb különleges alkalmait” vezetik a Paradicsomon. 27:7.4 Feladatuk, hogy „megtanítsák a felemelkedő teremtményeket úgy imádni az Istent, hogy képesek legyenek ezen önkifejezésnek eleget tenni és ugyanakkor képesek legyenek figyelmet fordítani a paradicsomi rendszer lényeges tevékenységeire is.”
- isteni pihenés: 44:5.8-5.10 ez nem más, mint a tér alapenergiáinak hatékony igénybevétele, ugyanis a „morontia- és a szellemenergiát ugyanúgy újra kell tölteni, mint a fizikai energiát, de nem ugyanazon okból.” A szellemvilág lakóinak rendszeres időközönként fel kell hagyniuk a szokványos tevékenységeikkel és adott találkozási helyekre kell utazniuk, ahol isteni nyugalomba merülve pótolják a kimerített energiáikat. A tér zarándokai a Havona legbelső körén hosszú és üdítő paradicsomi pihenésre térnek. E szükségszerűség a pihenés olyan formája, mely nem csak az elhasznált energiák pótlásához kell, hanem szellemerőt tartalékol a végtelen létpálya következő szakaszára is.
- Isteni Tanácsosok: 19:3.1 „nem tükrözik a Háromság isteni tanácsát; ők maguk az a tanács. Huszonegy milliárd Tanácsos szolgál, és hárommilliárd működik az egyes felsőbb-világegyetemekben.” 19:3.7 „Hét Isteni Tanácsos egy háromságivá tett evolúciós hármassal – mely egy Fenséges Hírvivőből, egy Nagytekintélyűből, valamint egy Ismeretlen Nevűből és Származásúból áll – együtt jelenti azt a legjobb felsőbb-világegyetemi megközelítést, mely az emberi nézőpontot és az isteni magatartást egyesíti a szellemi jelentéstartalmak és a valóságértékek paradicsomközeli szintjein.”
- Isteniség (isteniség): 0:1.16 + 0:1.17 „az Istenség jellegzetes, egyesítő és összehangoló jegye”, igazságot, szépséget és jóságot képvisel annak következtében, hogy szeret, irgalmas és segédkező. A „személytelen szinteken igazságosságként, erőként és fennhatóságként nyilvánul meg.” 0:1.18 Lehet „tökéletes – teljes – mint a paradicsomi tökéletesség lételvi és teremtői szintjein; lehet tökéletlen, mint a tér-idő evolúció tapasztaló és teremtményi szintjein; vagy lehet viszonylagos, tehát nem tökéletes és nem is tökéletlen, mint a Havona egyes lételvi és tapasztaló szintjei kapcsolatában.” 101:2.12 Az isteniség „a halandói személyiségben az Atya Igazító ajándékaként, a Fiú Igazság Szellemeként és a Világegyetemi Szellem Szent Szellemeként működik”. 101:10.4 Az isteniséget az emberek csak a vallásos tapasztalás útján és az igaz hit gyakorlása révén fedezhetik fel. 56:10.3 Kezdetben az istenimádat, mások szolgálata és a személyes szellemi tapasztalás által fogható fel.
- isteniség gyümölcsei: 56:10.20 „az értelemre épülő béke, a társas fejlődés, az erkölcsi megelégedés, a szellemi öröm és a mindenségrendi bölcsesség.”
- isteniség hét végtelensége: 42:2.22 közülük egyik, a mindenségrendi erő világegyetemi erőtérré alakulásának jelensége.
- isteniség szellemi jelenléte: 13:4.4-4.5 nem szeszélyes vagy önkényes jelenlét, tapasztalható változásai a személyiséggel bíró teremtmények szabad akaratú képességéből erednek. Az Istenségek egyszer többet adnak a jelenlétükből, ha a teremtmény őszinte vágyára válaszolnak, másszor pedig visszahúzódnak, ha a teremtményeik a választási szabadság isteni adományának gyakorlásában hátrányosan döntenek.
- isteniségi jellemvonások: 106:9.11 Az Atya valóságai ebben a világegyetemi korszakban általuk nyilatkoznak meg. A világegyetemi teremtmények ezeket személyesen veszik fel az Isten akarata szerint élt élet tapasztalásában. 106:9.12 Az Atya akaratának megélésére épített élet a személyiség szintjén elvezet a szellemi felsőséghez, és közelebb visz az Atya-Végtelen megértéséhez. Az ilyen élet az igazságon alapul, fogékony a szépségre és a jóság uralja.
- istenivé nem tett valóság: 0:4.2 „a nem-személyes energiaterületeitől az egyetemes létezés meg nem személyesíthető értékeinek valóságterületeiig, sőt egészen a Korlátlan Abszolút jelenlétéig terjed.”
- istenivé tett valóság: 0:4.3 „minden végtelenné tett Istenség-lehetőséget magába foglal, a legalacsonyabb rendű végestől a legmagasabb rendű végtelenig terjedő összes személyiségterületen keresztül, vagyis mindazt, ami megszemélyesíthető és még többet is – még az Istenségi Abszolút jelenlétét is.”
- istenkáromlás: 90:5.3 a szent nevek korábbi, szertartásos ismétlésének lealjasítása.
- istenkép: 92:5.1 amennyiben a kinyilatkoztatott tanítások és az evolúciós vallás elemeinek keverékén alapul, akkor a következő tényezők játszanak benne szerepet. 92:5.1 1. „Az evolúciós tiszteletfajták előbb-létezett felfogásai. 92:5.3 2. A kinyilatkoztatott vallás magasztos eszményképei. 92:5.4 3. A nagy vallási tanítóknak, az emberiség látnokainak és tanítóinak személyes nézőpontjai.”
- istenkép (eszménykép): 97:1.4 az Isten a teremtésösszesség mindenható és változhatatlan Teremtőjének és Felügyelőjének eszményképét mutatja. 97:7.13 A nyugati világ legmagasabb szintű istenképe a második Ésaiás működése „óta foglal magába egyetemes igazságosságot, isteni kegyelmet és örökkévaló pártatlanságot.” 97:10.8 Jahve képe fokozatosan alakult a Sinai-tűzhányó féltékeny és kegyetlen szellemének felfogásától a minden dolog teremtőjének és az egész emberiség szeretetteljes és irgalmas Atyjának képéig. Lásd még → „héber istenfogalom fejlődése”
- istenmód élni: 106:9.11 „annyit jelent, mint az Isten akaratát ténylegesen megélni.” 106:9.12 Az ilyen élet az igazságon alapul, fogékony a szépségre és a jóság uralja. Az Atya akaratának megélésére épített élet a személyiség szintjén elvezet a szellemi felsőséghez, és közelebb visz az Atya-Végtelen megértéséhez.
- Istennel való közösség: 103:2.2 ennek tudatához el lehet jutni, ha
A) valakit úgy neveltek, hogy egy szerető mennyei Atya gyermekeként való létezés tudatában nőtt fel, vagy
B) lélektani válsághelyzet, érzelmi felkavarodás útján.
- Istenség: 102:4.4 bár az Istenség „több, mint szellem, azonban a szellemi az egyetlen lehetséges megközelítés a felemelkedő ember számára.” 0:1.15 Jellegében és változhatatlanul isteni, viszont „ami isteni, az nem szükségképpen mind Istenség, bár az Istenséggel össze fog hangolódni és az Istenséggel való szellemi, elme- vagy személyes szintű egység kialakítására törekszik.” 56:5.2 Az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem a paradicsomi Háromságban ténylegesen osztatlan és oszthatatlan. 0:1.3 Az Istenség személyes, elő-személyes és személyen túli szinteken működő valóság.
Működési szintjei:
0:1.4 „1. Nyugvó – az önálló és önmagától létező Istenség.
0:1.5 2. Magvábanvaló – a saját akarattal és eredendő céltudatossággal rendelkező Istenség.
0:1.6 3. Társuló – az önmagát megszemélyesítő és isteni mód testvéri Istenség.
0:1.7 4. Alkotó – az önmagát szétosztó és isteni mód kinyilatkoztatott Istenség.
0:1.8 5. Evolúciós – az önmagát kiterjesztő és a teremtménnyel azonosult Istenség.
0:1.9 6. Legfelsőbb – az önmagától tapasztalatot szerző és a teremtményt Teremtővel egyesítő Istenség.”
0:1.10 7. „Végleges – az önmagát kivetített és a tér-időt meghaladó Istenség. Mindenható, mindentudó és mindenütt-jelenvaló Istenség. Az egyesítő isteniségi kifejeződés második szintjén a világmindenség hatékony felügyelőiként és abszonit megtartóiként működő Istenség.” 0:1.14 De az Istenség lehet „lételvi, mint az Örökkévaló Fiúban; lehet tapasztaló, mint a Legfelsőbb Lényben; lehet társuló, mint a Hétszeres Istenben; és lehet osztatlan, mint a paradicsomi Háromságban.”
- Istenség (meghatározások): 103:7.3 Egység, mely „nem csak az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú szellemi értékeit öleli fel, hanem elismeri az Egyetemes Szabályozónak és a Paradicsom Szigetének energiatényeit” is, melyek tökéletes megfelelésbe kerülnek az Együttes Cselekvő elmeviszonyaiban, és egyesülnek a Legfelsőbb lény megjelenő Istenségének véges szintjén.
- 56:10.16 Az egyetemes és örök fejlődés felsőbb rendű, végtelen célja.
- 117:3.9 „öröktől való létezésen alapuló egység a Háromságban”.
- 118:10.11 „a Mindenható Legfelsőbb és a paradicsomi Háromság”.
- Istenség (tartalmi elemek, jellemzők): 56:6.3 Hatalomban való egyesültség.
- 0:1.15 Minden isteninek ez a forrása.
- 56:0.1 Az összehangoltsága egyetemes.
- 56:6.3 A megértéséhez és az eléréséhez az ember megszemélyesítheti.
- 56:10.18 A megtapasztalható jóságértékei az Egyetemes, az Örökkévaló és a Végtelen szellemszemélyiségek irgalmas segédkezései az evolúciós szférák teremtményei számára.
- 118:2.1 A „tér-időbeli mindenütt-jelenvalósága igen gyakran a térhez köthető, de nem feltétlenül időhöz kötött.”
- 118.10.11 A jelenléte személytelen.
-118:10.11 „az egész iránt tanúsít tiszteletet, nem a rész iránt.”
- Istenségek (élményelvi – tapasztaló – ~): 104:5.12 a Legfelsőbb, a Végleges és az Abszolút.
- Istenség Első Személye: 105:1.2 Minden személyiség Egyetemes Atyja. Lásd → „Egyetemes Atya”
- Istenség Felsőség: 0:1.9 az „első teremtmény-azonossági szinten a nagy világegyetem tér-idő felügyelőiként működő Istenség”.
- Istenség Második Személye: lásd → „Második Forrás és Középpont”
- Istenség természetei: 118:0.2 „1. Az Atya önmagától létező sajátlényeg.
118:0.3 2. A Fiú társ-létező sajátlényeg.
118:0.4 3. A Szellem együttesben-létező sajátlényeg.
118:0.5 4. A Legfelsőbb evolúciós-tapasztaló sajátlényeg.
118:0.6 5. A Hétszeres önmagát szétosztó isteniség.
118:0.7 6. A Végleges tapasztalásmeghaladó-tapasztaló sajátlényeg.
118:0.8 7. Az Abszolút öröktől való létezésen alapuló és tapasztalás által kibontakozó sajátlényeg.”
- Istenségi Abszolút (meghatározások): 105:3.1 A végtelenség hét Abszolútjának egyike.
- 105:2.9 Értendő alatta a Végtelenség Hét Abszolútjának, vagyis a VAGYOK-nak az ötödik szakasza, mint a Végtelen Kibontakozási Lehetőség.
- Istenségi Abszolút (jellemzők): 104:4.21 „mindent-átölelő szellemként létezik, még a szellemin túl is.”
- 0:3.16 4. Az istenség korlátlan cselekvési képessége az Istenségi Abszolútban lakozik.
- 105:2.9 „Ez a végtelenségi tájékozódási pont örökké mutatja a VAGYOK-nak azt az akarati ön-korlátozását, mely révén a háromszoros önkifejeződés és ön-kinyilatkoztatás megtörténhetett.”
- 105:3.6 Az egyetemes valóság okforrási lehetőségei.
- 105:3.6 Az egyetemes valóság kibontakozatlan (nem kibontott) személyes lehetőségei.
- 105:3.6 „minden Istenség-kibontakozás lehetőségének teljessége.”
- 105:3.6 „a korlátlan, abszolút és nem-istenségi valóságok céltudatos határolója.”
- 105:3.6 „az abszolút korlátozója”.
- 105:3.6 Az abszolút „elhatárolt abszolúttá lényegítője – a beteljesülés megindítója.”
- 106:5.2 Az abszolút szinten a Korlátlan Abszolúttól elválaszthatatlan és megkülönböztethetetlen az Egyetemes Abszolút jelenlétében.
- 106:5.4 Nem istenség, ezért nem is alkothat háromságot az Egyetemes és a Korlátlan Abszolúttal, csak társ-hármasegységet, vagyis trioditát (104:5.7).
- 106:6.1 Határtalan lehetőséggel bír, azonban a jelenlegi szintjén személytelen.
- 106:6.6 A megszemélyesülésével személyes-feletti értékek és a személyesen túli jelentéstartalmak jelennek meg.
- 106:7.3 A véglegességi beteljesülés magába foglalja, mivel a véglegességi beteljesülés egyszerre lételvi és élményelvi eredmény.
- 106:7.3 „örökkévalósági viszonyban áll a Korlátlan Abszolúttal az Egyetemes Abszolút révén.”
- 106:7.3 A lehetőségek vonatkozásában tapasztalati.
- 106:7.3 Ténylegesen lételvi.
- 106:7.3 Végtelen – mivel korlátlan, időtlen, tér nélküli, határtalan és mérhetetlen.
- 106:8.16 „örökkévalósági besorolású lételvi valóság.”
- 106:8.21 Amennyiben az Egyetemes Abszolút és a Korlátlan Abszolút egy-lényegét egységesen értelmezzük, úgy az Istenségi Abszolút „magába foglalja a teljes valóság értelmezésének abszolút véglegességét is. Lásd még → „Abszolút Isten”
- istenség kettős fogalma: 85:6.4 olyan evolúciós vallási rendszerekben fordul elő, amelyek magukba foglalják a természeti isteneket és a kísértetisteneket is. Az istenség fogalmának ilyen összefonódására példa Thór is, aki egyszerre volt kísértethős és a villámok ura.
- Istenség-kalandra pályázók: 26:7.1 a szellemi végzősök neve a Havona-felkészítés ötödik körén.
- istenségműködés: 94:3.3 hét szintje van.
- ISTENSÉG SZILÁNKOSULT ENTITÁSAI: 30:1.100 vannak az Egyetemes Atyával eggyé kapcsolódást elért halandók, 30:1.101 a Szellemmel eggyé kapcsolódást elért halandók és 30:1.102 a Fiúval eggyé kapcsolódást elért halandók. 30:1.100 Az Atyától származó legismertebb entitások a Gondolatigazítók. 30:1.100 „Egy Igazítóval vagy egyéb ilyen résszel való eggyé kapcsolódás a teremtményt az Atyával eggyé kapcsolódást elért lénnyé teszi.”
30:1.101 A Harmadik Forrás és Középpont előelme-szellemének részei nem elő-személyesek olyan értelemben, mint az Igazítók, nem költöznek olyan halandó teremtményekbe, akik még húsvér testben élnek.
30:1.102 A Teremtő Fiú egyedivé tett szellemével történő teremtményi egyesülés még inkább eltér az Igazítóval való eggyé kapcsolódástól.
De az Istenségnek más „szilánkosult” részei is vannak.
- Istenség Véglegesség: 0:1.10 az Istenségek nagy világegyetemet segítő tevékenységeivel összevetve az egyetemes felügyelettel és felsőbbrendű fenntartással egyenértékű világmindenségbeli abszonit működés.
- istenségkép (Melkizedek-féle ~): 96:0.1 a teremtő erőn alapult, nem hasonlított a beleértéssel, alárendeléssel és kizárással létrehozott, több istenségből kialakított bölcseleti felfogásokhoz. Hatást gyakorolt a mezopotámiai, indiai és egyiptomi istenségképekre.
- istenségkép (szemita ~ ek): 96:1.1 a korai szemiták hite szerint mindenben szellem lakozott (pl. állati- és növényi szellemek, de ilyenek voltak az „évszakok szellemei” és a „sarjak ura” is). 96:5.8 A héber nép istenképe Mózes idején kezdetleges, nyers és emberszerű volt. 96.6.1 Mózes halála után a végtelenül bölcs és jóakaratú, mindenható Isten hagyományát csak Izráel vezetői ápolták, a köznép Jahve sivatagi eszméjéhez tért vissza. 96:6.3 Jósua igyekezett megtartani a legfelsőbb Jahve fogalmát a héber nép körében. E korszakban úgy ábrázolták Jahvét, mint „a hatalom, az ítélet és az igazságosság Istenét.”
- Istenségi Abszolút: 0:11.6 „az Egyetemes Atya szabad akaratú választása révén a teljes, végtelen valóságból kivált magvábanvaló, melyben minden isteniségi tevékenység – legyen az lételvi vagy élményelvi – végbemegy.” 0:11.4 Ő a mindenható megelevenítője a teljesen „egyesített és véglegesen összehangolt világegyetemek mindensége számára, sőt a már megteremtett, a kialakulóban lévő és a jövőben megalkotandó világegyetemek számára is.” 56:1.2 A teljes anyagi valóság felügyeletét végzi.
- Istenség-végzet (beteljesülés): 112:5.2 Elérési útja az ember által választható, személyes és tapasztalás által valósuló.
- Istent ismerő: 110:6.16 „a fiúi elismertségnek tudatában lévő”.
- istentan (meghatározások): 90:5.7 az Isten maghatározására irányuló kísérlet.
- 103:1.5 „a vallás bölcselete”, mely 103:1.4 „nem teremt vallást”.
- 103:1.5 Jóhiszemű kísérlet a vallásos tapasztalás értelmezésére.
- 103:6.1 „az emberi szellem válaszainak és viszont-válaszainak tanulmányozása”.
- 103:6.1 A saját vallás tanulmányozása.
- istentan (tartalmi elemek, jellemzők): 103:6.1 „sohasem válhat tudománnyá.”
- 103:6.1 „keverednie kell a lélektannal a személyes kifejeződésében”.
- 103:6.1 keverednie kell a bölcselettel a módszeres leírásában.
- 103:6.2 Az ember és a világegyetem kutatásához belülről történő közelítés.
- 103:9.1 „a vallás értelmi tartalmával foglalkozik”.
- 103:9.6 Nem kerekedhet a vallás fölé.
- 103:9.6 Az a küldetése, „hogy segítse a személyes szellemi tapasztalás tudatosulását.”
- Isten törvényei: 12:7.2 „Isten szokásai, annak módja, ahogyan a dolgokat újra és újra teszi”.
- Isten-tudat: 71:7.13 a bölcsesség halandók által is elérhető végleges szintje, mely az elme kiteljesedése által valósul. 71:4.15 Az Isten-tudat a mennyei Atya akarata megcselekedésének törekvésében nyilvánul meg. 101:0.6 Az igaz vallás megtapasztalása biztos Isten-tudathoz és a hívő személyisége továbbélésének kétségtelen bizonyosságához vezet.
- Isten-tudatosság önkéntelen kitörése: 91:8.10 az istenséggel való bensőséges kapcsolatból fakad, mely az igaz imán keresztül megadja az ember számára a szellemi gyarapodás, a hozzáállás változás és a megelégedés tapasztalatát.
- „Isten ujja”: 85:0.4 az élet azon dolgainak jelölése, melyek megmagyarázhatatlanok az ember számára. Mondják még a „Gondviselés rejtélyes beavatkozásának” is.
- Isten viszonya a helyi világegyetemhez:
a) 32:4.1 Isten soha nem tesz semmi olyat, melyet a mellé- vagy alárendelt társai meg tudnak tenni.
b) 32:4.2 De személyesen mégis részt vesz ezen eseményekben az eleve elrendelt közvetítők és személyiségek révén, rajtuk keresztül.
c) 32:4.3 Az Istenfiak kölcsönös viszonyába, a Harmadik Forrásból és Középpontból származó személyiségek csoportos viszonyába, illetve a bármely egyéb teremtmények közötti viszonyba, illetve társulásokba – mint amilyen az emberi lényeké is, az Egyetemes Atya sohasem avatkozik bele.
d) 32.4.3 „A Teremtő Fiú törvénye, a Csillagvilági Atyák, a Csillagrendszer Fejedelmek és a Bolygóhercegek határozatai” azt tükrözik, hogy nincs hatáskör megosztás, csak feladat megosztás. „Az Istenségek között tökéletes és örökkévaló nézetazonosság van.”
e) 32.4.4 Az Egyetemes Atyának megvan a módja és lehetősége arra, hogy bármely egyéni teremtménye esetében – „ami azon egyed pillanatnyi helyzetét vagy jövőbeli kilátásait érinti és ami az Atya örökkévaló tervét és végtelen célját illeti” – beavatkozzon.
f) 32:4.7 A bennlakozó Igazítók által az Egyetemes Atya az ő minden teremtményével – éljenek azok bárhol – kapcsolatot tart. 32:4.8 A személyiségkörön keresztül személyesen ismeri „a teremtésösszesség minden világegyeteme minden csillagrendszerében élő minden lény összes gondolatát és cselekedetét.”
- Istent ismerő személy (jellemzők): 106:9.12 „a bensőjében az istenimádat révén világosodik meg”.
- 106:9.12 Teljes odaadással szolgálja az összes személyiség egyetemes testvériségét.
- 106:9.12 A szolgáló segédkezését irgalom tölti ki és szeretet hajtja.
- István: 128:3.4-3.5 Nem zsidó származású, de zsidó hitre áttért görög férfi, 128:3.6 a „keresztény hit első vértanúja”, akinek azért kellett meghalnia, mert bírálta a zsidó templomok hagyományos gyakorlatát. 128:3.5 Kr.u. 17-ben személyesen is találkozott a huszonhárom éves Jézussal Jeruzsálemben. Ekkor nagy hatással volt Istvánra az a négyórás beszélgetés, amelyet „az életmódról és az igaz Istenről, az ő imádásáról” folytattak. 128.3.6 István úgy halt meg, hogy „még csak nem is sejtette, hogy az a galileai, akivel tizenöt évvel korábban beszélgetett, azonos azzal, akiről később azt hirdette, hogy ő a világ Megmentője”. István bátor tettét, amely a halálához vezetett, az a beszélgetés alapozta meg, melyet Jézussal folytatott évekkel korábban.
- iszappenész: 58:6.1 átmeneti létformák, amelyek már 450 millió évvel ezelőtt léteztek az Urantián. Egyértelműen sem a növények, sem pedig az állatok közé nem sorolhatók be.
- iszlám hit: 104:1.9 a követői képtelenek voltak a Háromság eszméjének megragadására.
- iszlám vallás: 92:6.19 „Észak-Afrikát, a Levantét és a Délkelet-Ázsiát összekötő vallási-műveltségi kapocs.” 92:6.19 Az iszlámot a zsidó hittudományi, majd pedig a keresztény tanítások tették egyistenhiten alapulóvá. 95:7.5 Az iszlám vallás megalapításához az a hódolati kapocs vezetett, hogy minden arab törzs általános és különös tisztelettel adózott a Mekkában levő fekete bűvkőnek, a Kába-kőnek. 94:2.8 + 95:7.6 Az iszlám ereje Allahnak, mint a világegyetem egyetlen, legfelsőbb Istenének a világos, jól meghatározott képében van. A gyengesége pedig abban, hogy a hit terjesztéséhez katonai erőt alkalmazott, és a nőt lealacsonyította.
- Izador: 121:8.5 Máté apostol tanítványa, a Máté szerinti evangélium lejegyzője. Lásd még → „Máté szerinti evangélium”
- izraeliták: lásd → „héberek (izraeliták, zsidók)”
- „Izráel királyainak cselekedetei”: 97:8.1 a zsidók világi történelmére vonatkozó feljegyzés. A héber papok elpusztították, miután „elkészítették az Istennek a héberekkel való állítólagos csodás cselekedeteiről szóló új feljegyzést”, az Izráel szent történelmére vonatkozót.
- Izsák: 93:6.5 Ábrahám fia. 93:9.8 A csodás születésére vonatkozó történet érdekében a szüleit a valóságosnál idősebb életkorúnak tüntették fel az írásokban. 93:9.5 Izsák kitartott az apjától hallott Melkizedek tanítások mellett. 93:9.8 Mivel Ábrahám törvényes feleségének – Sárának – volt a fia, ezért Ábrahám minden vagyona Izsáké lett.
- Ígéret Földje: 96:2.2 az arábiai szemiták által vágyott „tejjel és mézzel folyó” vidék, melyet az északi szemiták és a hettiták birtokoltak.
- írás: 66:5.9 az első írott ábécét huszonöt betű alkotta. Fad dolgozta ki, aki a Bolygóherceg anyagi testtel bíró törzskarának tagjaként „A tudás terjesztésének és megőrzésének tagozata” vezetője volt. Kezdetben fakéregre, agyagtáblára, kőlapra, vékonyított állati bőrre és darázsfészekből készített papírszerű anyagra írtak. 66:5.10 A kék emberfajta az ábécén alapuló írást kedvelte. A vörös emberfajta a képírást, a sárga emberfajta pedig a szavak és fogalmak jelképekkel való rögzítését alkalmazta. 69:4.6 „A mai írás a korai kereskedelmi feljegyzésekből származik; az ember első olvasmánya egy kereskedelmi hirdetés volt, egy sóhirdetés.” 77:4.7 A sumérok az évezredek folyamán elhagyták a dalamatiai ábécét, és a Dilmunból származó írásrendszert vették át.
- írás (Kína): 79:8.7 bár az írásbeliség fejlődésével együtt járt a tudás terjedése, azonban a képírás rendszer nehézkessége a nyomtatás korai megjelenése ellenére korlátozta a társadalmi osztályok tanult egyedeinek létszámát.
- írás (India): 79:3.7 dravida tengerészek és kereskedők Sumériából egy ábécét és egy írásmódszert is magukkal vittek az India területén levő központjaikba.
- ítélkezés: 10:6.4 „az igazságosság végső alkalmazása”.
- Ítélkező Fiak: 20:1.11 hármas eredetű, másodlagos fiak, akik az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem gyermekei. 20:2.1 Ők az avonalok, akik „a bolygók segédkezői és bírái, a tér-idő teremtésrészek igazságszolgáltatási tisztviselői”. 20:2.2 Számuk a nagy világegyetemben egymilliárd körül van. 20:2.3 Halandói húsvér testben megtestesülhetnek, s néha földi anyától is születhetnek. 20:3.3 „Az ítélkező küldetések néha, az alászállási küldetések pedig mindig megtestesülések;”
- Ítélkező Fiak (jellemzők): 116:4.9 „az evolúciós világokba való alászállásaik során olyan jellemvonásokat szereznek meg, amelyek a paradicsomi isteniséget fejezik ki az anyagi emberi természet legmagasabb szellemi értékeivel való tapasztalati egyesülésben.” Lásd még → „avonalok (jellemzők)”
- Ítélkező Fiak (avonalok) bírói feladatai: 20:3.1-3.2
1. Felügyelik az alvó továbbélők ébredését.
2. Ítéletet hoznak az adott teremtésrész felett.
3. Lezárják a késleltetett igazságszolgáltatású megítéltetési időszakot.
4. Végrehajtják a próbaidőt elrendelő kegyelmi döntéseket.
5. Új feladatokat osztanak a bolygón szolgáló égi teremtmények számára az új megítéltetési időszakban.
6. Irányt szabnak az evolúciós fajok végső rendeltetésének.
7. Dönthetnek a személyes teremtmények azonosságának megszüntetéséről, de ezt az ítéletet nem ők hajtják végre.
- Ítélkező Fiú utáni ember: 52:4.2 az Ítélkező Fiú a paradicsomi Avonal Fiak felsőbb rendjének egyike. 52:4.10 Ezen megítéltetési időszak, illetve időszakok a mi időnkben mérve, többnyire huszonötezer és ötvenezer év közé esnek. 52:4.3 E Fiú az első alkalommal mindig megtestesül, de nem él át születést. 52:4.1 Ebben a korszakban már virágzik az emberek közötti testvériség. 52:4.6 Az önkormányzatiság elterjedt. 52:4.7 A Gondolatigazítók adományozása még nem általános, az is szükséges, hogy a sajátakaratú teremtmények is válasszák a Titkos Nevelőket. 52:4.8 A társadalom tagjai egyre inkább az egyszerűbb, természetesebb és eredményesebb életformát választják. A képzőművészet és a zene virágzik. A fizikai tudományok ekkorra elérték a fejlődés végső fokát. Az eszményi világokon világméretű szellemi megvilágosodásra is sor kerül. 52:4.9 Sok világon az Ítélkező Fiak több megítéltetési küldetést is teljesíthetnek.

„J”
- Jahve: 96:1.11 a Hóreb-hegy szelleme, a héber szemiták istene. 95:7.5 A szemita zsidók kezdetben tűzhányó szellemnek tartották. 96:1.11 Kr.e. 2000-ig a Sinai-hegy tűzhányóként működött, és ennek következtében a környezetében lakó bediunok erősen tisztelték a Hóreb-hegy szellemét. Őt tartották a többi isten közül a legfelsőbbnek. 130:3.4 A Jahve kép „a Melkizedek kinyilatkoztatásaiból és Ábrahám szövetségéből kifejlődött Isten.” 96:1.15 A Jahve felfogás fejlődése az Egyetemes Atya eszméjének kialakulásához vezetett. Tartalmilag a Jahve fogalom a Hóreb-hegy törzsi istenétől a szeretetteljes és irgalmas teremtő Atyáig fejlődött.
- jang és jin: 111:0.4 Az emberi lény két oldalának, a léleknek és a szellemnek kínai eredetű értelmezése.
- Jansad: 76:3.3 Évaszon legidősebb fia. Ádámot követően ő lett az ádámfi törzsek vezetője.
- Japán: 79:6.3 népének elődei Kr.e. 12 000 táján hagyták el Kína területét, részben az északi kínai törzsek tengerpart menti nyomulása miatt, részben pedig ama törzsfőnökük kezdeményezésére, akit fokozatosan isteni személyiségként kezdtek tisztelni.
- Jaram: 93:5.5 Melkizedek hettita tanítványa. Makiventa általa hívta meg Ábrahámot és Nahort Sálembe. De ezt a meghívást csak Ábrahám fogadta el.
- javas ember: 69:3.5 ők alkották az első hivatásos osztályt, akik felmentést kaptak a fizikai munka alól. 70:5.8 Egyes korai közösségeket főnökként ők irányítottak. Egy személyben léptek fel papként, gyógyítóként és elsőszámú vezetőként.
- Jákob (1): 93:9.5 Izsák fia és Ábrahám unokája. Nehezen tudta felfogni a Melkizedek hagyományok jelentőségét.
- Jákob (2) : 124:2.4 Jézus egy évvel idősebb, 123:1.4 legjobb gyermekkori barátja, akivel felnőve is hű társak maradtak. 123:6.9 A szomszédban laktak. 124:2.4 Jákob apja kőművesként Jézus apjának az üzlettársa volt. Mivel a gyermek Jézus nem ment bele testi küzdelmekbe a jogaiért, ezért Jákob sokszor érzett késztetést arra, hogy megvédje őt, vagy megbüntesse Jézus támadóit.
- János (Zebedeus ~): 129:2.3 Már azelőtt Jézus barátja és bizalmasa lett, hogy apostol vált volna belőle. Jézusnak a színre lépése előtt megvalósított utazásai idején, a Zebedeusnál letétbe helyezett keresményéből János vitt minden hónapban pénzt Jézus Názáretben élő apai családjának. Sőt arra is ígéretet tett, hogyha Jézus pénze időközben elfogyna, akkor a saját keresetét fogja megosztani Jézus édesanyjával. 129:2.11 Jézus távollétében János „minden hónapban ajándékot vitt Máriának és Rúth-nak.”
- János szerinti evangélium: 121:6.6 A Jézus földi életéről szóló beszámolók utolsó darabja a nyugati népeknek szól és a történetet az alexandriai keresztények nézőpontjából láttatja. 121:8.10 Nagyrészt Jézusnak a Júdeában és Jeruzsálem környékén végzett, mások által nem közölt tevékenységéről szól. Az evangéliumot Nátán, egy cezáreai görög zsidó írta le János kérésére Kr.u. 101-ben, János emlékanyagára támaszkodva. János ismerte a másik három, akkor már meglévő evangéliumot is.
- játék: 74:6.7 örömöt szerző és felüdülést adó tevékenység, melyben kedvtelésből merülhetünk el. A mai kor emberfajtáinak játékossága nagyobbrészt az ádámi törzstől származik. 88:1.8 „Az emberiség első játéka a tartósított köldökzsinór volt.”
- jávai ember: 64:1.6 Andon és Fonta leszármazottai.
- jelentéstartalmak: 111:4.2 „a felismerés és a megértés társulásából származnak.” Nem léteznek egy teljesen érzékelésen alapuló vagy anyagi működésű világban. Csak „az emberi tapasztalás belső vagy anyagfeletti szféráiban érzékelhetők.” Lásd még → „felismerés” → „megértés”
- jelentéstartalmak-értékek: 106:6.1 „lehetetlenség elérni az abszolút többlettartalmak teljes kinyilatkoztatását az abszolútat el nem érő mindenségrend keretein belül.”
- jelentéstartalom: 100:3.4 A tapasztalás adja hozzá az értékhez, elősegítve annak méltánylását és tudatosulását.
- jelkép: 85:3.5 A vallásban helyettesítheti az eredeti imádati ideát. Ebben az esetben a jelkép alkalmazása jónak mondható.
- jellem (emberi ~): 28:6.14 Mutatja az egyén felelősségvállalási, bizalom-megőrzési és küldetés-teljesítési képességének határait. 81:6.6 Egy ember jellemében az erkölcsi és szellemi érték az anyagi jólét hiányában is létrejöhet. 111:4.12 A benső alkotókészség a személyiség szerves egésszé rendezésén és a sajátlényeg egyesítésén keresztül járul hozzá a jellem megnemesítéséhez. 117:5.13 Amikor az ember a döntésének megfelelően cselekszik, akkor az ebből származó tapasztalásának jelentéstartalmai és értékei „mindörökre az ő örök jellemének részévé válnak.” Az ember mindenségrendi értelemben vett erkölcsi és isteni értelemben vett szellemi jellemmel bír. A jellem által jelennek meg a teremtmény azon személyes döntései, melyeket „az őszinte istenimádat megvilágosított, az értelmes szeretet megdicsőített és a testvéri szolgálat kiteljesített.”
- jellem (igaz ~, nemes ~): 103:5.7 Erényekkel bír. 101:6.7 Az a személy birtokolja, akinek a gondolat-döntései összehangoltak, az eszményképei okszerűek és azonosul az isteni igazsággal. Az igaz jellem birtoklása az előfeltétele annak, hogy a halandó bebocsátást nyerjen a morontia világok egyre szellemibbé váló valóságaiba. 127:3.14 A nemes jellem kialakulásához a bizakodó bátorság, a megélhetési nehézségek ellenére is hozzájárul.
- jellemfejlődés: 76:2.6 Az öröklött sajátságoktól, a környezettől és a képzéstől függ. A jellem alapját az öröklött sajátságok képezik. Az alsóbbrendű környezet – különösen a gyermekkorban – képes semlegesíteni az öröklött kiváló sajátosságokat. Amíg „a jó környezet nem képes komolyabb mértékben segíteni az alsóbbrendű örökségből fakadó jellemgyengeségek legyőzését, addig a rossz környezet igen hatékonyan elronthatja a kiváló örökséget is, legalábbis a fiatalabb életkorban. A jó közösségi környezet és a megfelelő oktatás nélkülözhetetlen táptalaj és környezet ahhoz, hogy a jó örökségből a legjobbat lehessen kihozni.” 28:6.15 A jellemfejlődés többletfelelősség vállalást tesz lehetővé. 81:6.26 A jelenlegi nemzedék otthonai, templomai és iskolái előre meghatározzák a következő nemzedék jellemfejlődésének irányvonalát.
- jellem-gyümölcsök (a szellem gyümölcsei): 34:7.1; 34:6.13 „a szeretet, az öröm, a békesség, a béketűrés, a szelídség, a jóság, a hit, az alázatosság és az önmérséklet”.
- jellemvonások (emberileg kívánatosak): 64:7.20 bátorság, merészség, hősiesség, állhatatosság, nemes odaadás.
- Jeremiás: 97:6.1 héber látnok, aki a népe Jahve Istenének nemzetközivé tételén munkálkodott. 97:6.2 Határozottan „állította, hogy Jahve nem áll a héberek mellett a más népekkel vívott küzdelmeikben.” Hirdette, „hogy Jahve az egész föld, minden nemzet és minden nép Istene.” 97:6.3 Jeremiás tanított az első Ésaiás által ábrázolt igaz és szeretetteljes Istenről is. „Igen, örökkévaló szeretettel szerettelek téged; azért terjesztettem reád az én szeretetemet.” 97:8.3 A jövőre nézve Jeremiás a zsidók számára „a belső igazságosság korát – a szív tábláira írott szövetséget – hirdette.” 97:9.22 Jeremiás szólt Jeruzsálem elestéről is. 97:6.4 Nem volt népszerű a héber vezetők körében, amikor Jeruzsálem feladását tanácsolta Nabukodonozor babiloni király ostroma idején.
- Jerusem: 45:0.1 a helyi csillagrendszerünk – Satania – igazgatási központja. Ötvenhét épített szférából áll, vagyis a Jerusemből, hét nagy segédszférából és negyvenkilenc kis-segédszférából. Az Urantiánál százszor nagyobb, de a gravitációja kisebb. 45:0.3 Saját világítása, fűtése, víz-és energiaellátása van. 46:4.8 Egyszerre anyagi, morontiai és szellemi központ. 46:1.1 Ezer szélességi övezetre és tízezer hosszúsági területrészre van felosztva. Hét nagyobb városa és hetven kisebb igazgatási központja van. 46:2.8 A legmagasabb helye a négyezerötszáz méteres Szeráf-hegy, mely a szállító szeráfok kiindulási pontja. 46:1.2 A szabvány mérföldje közelítőleg hét urantiai mérföldnek (11,2 km) felel meg. Súlyegysége a „gradáns”, amely az ultimatonra épülő tízes számrendszeren alapul. Közelítve 280 grammot nyom. A Satania bolygó egy óra négy perc és tizenöt másodperc híján három urantiai nap alatt fordul meg a tengelye körül. Egy csillagrendszeri év pedig száz jerusemi napból áll. 46:1.3 A bolygó az energiáját a tér energiatöltéséből kapja a szféra körüli körzetcsatornákon keresztül. Ezen energiának a fizikai vezetőcsatornán való áramoltatása – a vezeték ellenállás során fejlődő hő által – egyenletes hőmérsékletet biztosít. A teljes fény időszakában 21, a fényszegény időszakban pedig 10 Celsius fok körüli a hőmérséklet. 46:1.4 A világítást a százezer központból felsugárzott, majd a levegőkupoláról (46:1.6 ionizálódott légréteg) visszaverődő egyenletes fény adja. 46:1.5 E fény hőereje kicsi. Az ilyen típusú világok nem fénylenek a térben. 46:1.7 E világítás a jerusemi nap hetvenöt százalékán át teljes. 46.2.2 A fényszegény állapot idején a három gázból álló légkörében a nedvesség kicsapódik. Az egész bolygó keringető vízellátással rendelkezik, mely a magas területekre is elér a gazdag növényi és állati élet kiszolgálása céljából. 46:2.3 A harmadik légköri gáz a morontia légzéshez szükséges. 46:2.4 A fizikai személyek és anyagok szállítását a szállítómadarak és az óránként nyolcszáz kilométeres sebességű anyagi szerkezetek révén végzik. 46:2.5 A bolygón az élet tíz megkülönböztethető egysége létezik, melyek egymáshoz való viszonya alkotó alkalmazkodást mutat. 46:2.7 A szféra gyártó- és kutató övezete magas fokon gépesített, ennek hátrányai nélkül. 46:4.6 A csillagrendszeri lakó- és igazgatási tevékenységek körökbe, négyzetekbe, téglalapokba és háromszögekbe való elrendezése a Nebadon minden csillagrendszeri központján általános.
- jerusemi háromszögek: 46.4.5 a helyi igazgatási területek. 46:8.1 A szokványos helyi ügyeket a száz háromszögből álló egységből irányítják, melyek tíz igazgatási építmény köré csoportosulnak. E háromszögeket pedig a csillagrendszeri történelem körképszerű látványa övezi.
- jerusemi híradások: 46:3.1 világegyetemi térjelentések, mely lehet
a) felsőbb-világegyetemi,
b) paradicsom-havonabeli,
c) helyi világegyetemi központi
d) csillagvilági központi és
e) helyi világokról érkező.
Az első két híradást az üvegtenger kristályának segítségével, az utolsó hármat pedig egy hármas kört alkotó állomáscsoport útján fogják és közvetlenül meg is jelenítik azokat. 46:3.2 A hírfogadó terembe továbbított látható és hallható adásokat több mint ötmilliárd anyagi és morontia lény élvezheti. 46:3.3 A híradások hatékonyan vetítik előre a halandó túlélőkre váró egyre magasabb szintű szépséget és nagyszerűséget. 46:3.4 Mihály üzenetei a főangyali körön át is érkezhetnek.
- jerusemi körkép: 46:5.23 az angyalok köreit övezi. A kerülete ötezer szabványmérföld. Rendeltetése a Satania csillagrendszer benépesített, felemelkedő bolygói adott helyzetének bemutatása.
- jerusemi körök: 46:4.2 a nem honosok lakóterületei. 46:5.1 A világegyetemi élet e nagyobb csoportjai,
„46:5.2 1. Az Istenfiak körei.
46:5.3 2. Az angyalok és a főszellemek körei.
46:5.4 3. A Világegyetemi segítők körei, közéjük sorolva azokat a teremtményi-háromságot elért fiakat is, akiket nem jelöltek Háromsági Tanító Fiaknak.
46:5.5 4. A Fizikai Főszabályozók körei.
46:5.6 5. A kijelölt felemelkedő halandók körei, közéjük sorolva a köztes teremtményeket is.
46:5.7 6. Az önkéntes telepes csoportok körei.
46:5.8 7. A Végleges Testület körei.”
46:5.9 A lakócsoportok mindegyike hét egyközepű, egyre magasabban elhelyezett körből áll. Bár mintájuk ugyanaz, de a méretük és az anyagösszetételük eltérő.
- jerusemi létpolgárság: 47.10.4 a helyi csillagrendszer-központ állandó lakos besorolása.
- jerusemi négyzetek: 46:4.3 a csillagrendszer végrehajtói-igazgatási területei. 46:6.1 Ezer van belőlük, melyeknek mindegyike száz kisrészlegre van felosztva. Minden kisrészleg tíz alcsoportból áll. Az ezer négyzet pedig tíz nagy igazgatási egységet alkot a következők szerint.
„46:6.2 1. Fizikai fenntartás és anyagi fejlesztés, ezek a fizikai erőtér és energia területei.
46.6.3 2. Döntőbíráskodás, erkölcstan és igazgatási bíráskodás.
46:6.4 3. Bolygói és helyi ügyek.
46.6.5 4. Csillagvilági és világegyetemi ügyek.
46:6.6 5. Oktatás és egyéb Melkizedek tevékenységek.
46:6.7 6. Bolygói és csillagrendszeri fizikai fejlődés, a sataniabeli tevékenységek tudományos területei.
46:6.8 7. Morontia ügyek.
46.6.9 8. Tisztaszellem-tevékenységek és -erkölcstan.
46:6.10 9. Felemelkedési segédkezés.
46.6.11 10. Nagy világegyetemi bölcselet.”
46:6.12 Mivel a terület épületei átlátszóak, ezért az ott folyó csillagrendszeri tevékenységek a hallgató-látogatók számára is megfigyelhető.
- jerusemi téglalapok: 46:4.4 az alsóbbrendű honos élet otthona. A bolygón ezer ilyen téglalap van. 46:7.1 E terület közepén a spornagia hatalmas kör alakú telephelye található.
- jerusemi végrehajtó tanács: 45:3.9 a Satania csillagrendszer legfelsőbb – tizenkét tagú – tanácsadó testülete. 45:3.22 A lázadás előtt e tanács három, rendszeres időközönként megválasztott tagja képviselte a helyi csillagrendszert a világegyetemi központ végrehajtó tanácsában. 45:3.9 A következő tagokból áll.
„45:3.10 1. Hanavard, a Lanonandek elnök.
45:3.11 2. Lanaforge, a Csillagrendszer Fejedelem.
45:3.12 3. Manszurótia, a Fejedelem első segédje.
45:3.13 4. A sataniai melkizedekek főnöke.
45:3.14 5. A sataniai élethordozók megbízott vezetője.
45:3.15 6. A végleges rendű lények sataniai főnöke.
45:3.16 7. Az eredeti sataniai Ádám, az Anyagi Fiak felügyelő vezetője.
45:3.17 8. A sataniai szeráfseregek igazgatója.
45:3.18 9. A sataniai fizikai szabályozók főnöke.
45:3.19 10. A csillagrendszeri morontia erőtér-felügyelők igazgatója.
45:3.20 11. A csillagrendszeri köztes teremtmények megbízott vezetője.
45:3.21 12. A felemelkedő halandók testületének megbízott vezetője.”
- Jethró: 95:5.3 Mózes apósa. 96:4.2 El Elyon kéni származású imádója volt. Mózes az apósa hatására vált El Elyon hívővé.
- Jézus (a Mihály rendből): 92:1.5 „a vallásos élet legmagasabb rendű kinyilatkoztatása”. 93:10.7 Jézus az urantiai győzelmével Kaligasztia és Ádám utódjává is vált.
- Jézus (jellemzők): 122:2.3 A zsidó nép lelki gyógyítója.
- 122:2.3 Az egész emberiség szellemi-felszabadítója.
- 122:3.1 Elhozta a mennyországot a földre az emberek közé.
- 122:4.2 „Az ő küldetése minden emberfajtára és népre irányult, nem csak valamely népcsoportra.”
- 102:3.14 Általa az Isten kinyilatkoztatja magát az embernek.
- 100:4.4 Nagy értéket tulajdonított az embereknek, ezért szerette őket.
- 100:5.10 Az élete utolsó éveiben közvetlen közösségben volt a Gondolatigazítójával.
- 100:5.11 „Jézusnak nem voltak tudatalatti káprázatai vagy tudatfeletti képzelgései.”
- 100:7.1 Jellembeli tökéletességet ért el.
- 100:7.1 + 100:7.4 A személyisége arányosan, kiegyensúlyozottan volt egyesített.
- 100:7.2 A kedvessége kimeríthetetlen volt.
- 100:7.2 A jelleme rendíthetetlen erőt sugárzott.
- 100:7.2 Őszinte és üdítően hiteles volt.
- 100:7.2 Úgy élte meg az igazságot, ahogyan azt tanította.
- 100:7.2 „Feltétlen hűséggel viseltetett minden igazság iránt.”
- 100:7.3 Belátó, közvetlen és gyakorlatias volt.
- 100:7.3 A terveit szent józan ész jellemezte.
- 100:7.3 A tanításaiban és a tetteiben az „éleslátás párosult a helyes cselekvés felismerésének rendkívüli érzékével.”
- 100:7.4 Jézus tele volt vakbuzgóság nélküli isteni lelkesedéssel.
- 100:7.4 Érzelmileg is tevékeny volt.
- 100:7.4 Nagy képzelőerővel bírt.
- 100:7.4 Bátran, de körültekintően nézett szembe az élet tényeivel.
- 100:7.4 Rokonszenvező volt érzelgősség nélkül.
- 100:7.4 Jámbor volt álszentség nélkül.
- 100:7.5 „Megingathatatlan önbizalommal beszélt és kikezdhetetlen tekintéllyel tanított.”
- 100:7.7 Őszintén bízott a mennyei Atyjában.
- 100:7.12 Az „Atya ügye mellett” kötelezte el magát.
- 100:7.9 Hű volt a meggyőződéseihez és kitartott a mennyei Atya akaratának megcselekedésében.
- 100:7.7 Tökéletes hittel bírt, önteltség nélkül.
- 100:7.8 Az embereket a testvéreiként szerette.
- 100:7.8 „Ahol csak járt jót tett.”
- 100:7.9 Jókedvű és derűlátó volt, 100:7.12 de a derűjét és a lelkesültségét mindig ellenőrzés alatt tartotta.
- 100:7.9 Megindító figyelemmel szerette az embereket és hitt bennük.
- 100:7.10 Nemes lelkű volt.
- 100:7.11 Nyílt, őszinte és pártatlan volt.
- 100:7.13 „Örvendező volt és ugyanakkor szerény is.”
- 100:7.14 „A bátorságával csak a türelme ért fel.”
- 100:7.15 A bátorsága nemes volt és hősies.
- 100:7.15 A bátorsága hitből született, melyet az értelme szabályozott.
- 100:7.14 „Sohasem sietett; a lélekjelenléte fenséges volt.”
- 100:7.14 Gyakran volt ingerült a rosszal szemben, és türelmetlen a bűnnel, ami azonban nem keltett benne dühöt a bűnös iránt.
- 100:7.16 Tiszteletben tartotta a társai hamis istenimádását, de felszólalt a vallási hagyományok ellen és támadta az emberi hiedelem tévedéseit.
- 100:7.18 Jézus ma is „folytatja a halandói tapasztalás egyesítését és az emberi törekvések összehangolását. Életet egyesít, jellemet nemesít és tapasztalást egyszerűsít. Belép az emberi elmébe, hogy felemelje, átalakítsa és átlényegítse azt.”
- 101:6.5 A felemelkedése után „a Felsőség megtapasztalásának, a Legfelsőbb felismerésének urává lett”.
- 101:6.5 „ő az egyetlen személy, aki a Nebadonban korlátlan képességgel rendelkezik a Legfelsőbb valóságának megtapasztalására”.
- 101:6.17 A mennyei Atya elérését lehetővé tevő új, élő utat világított meg a halandók számára.
- 106:2.6 Osztozik az Atya paradicsomi tökéletességében.
- 106:2.6 „olyan, mint a paradicsomi Atya”.
- 109:6.6 „a halandói tapasztalásban elérhető szellemi értékeket teljes mértékben kimerítette.”
- 117:1.4 Emberként való megtestesülése által elérte a teremtményi tapasztalás csúcsát.
- 117:1.8 Teremtő.
- 117:1.8 „a Teremtő Atya isteni szeretetét nyilvánította ki földi gyermekeinek.”
- 117:3.3 „ő az öntudat anyagi szintjéről az Isten-tudat szellemi szintjére vezető élő út.”
- 117:3.3 Ő az egyéntől az Istenhez felfelé vezető élő út.
- 119:0.7 A Nebadon Teremtő Mihályaként a helyi világegyeteme szervezését 400 milliárd évvel ezelőtt kezdte meg.
- 119:1.1 A teremtményi alászállásaival a paradicsomi Atyja akaratának tett eleget.
- 120:4.2 Kettős eredetű, de nem kettős személyiség.
- 120:4.2 „emberben megtestesült Isten volt.”
- 120:4.2 „egyesített lény volt.”
- 120:4.3 „Isten és ember volt”, sőt mindörökké Isten és ember marad egy, egyesített lényként.
- Jézus (tanításai, munkássága): 121:5.18 „az Istennél való fiúi elismerésről szóló evangélium”.
- 100:7.5 Kiemelte a szeretetet és a kegyelmet a félelem és az áldozás ellenében.
- 99:5.3 Ellene mondott a hagyománynak, és az emberiséget a legmagasabb rendű eszményképeinek elérésére hívta fel. Arra, hogy mindenki törekedjen a tökéletesség elérésére, mivel a mennyei Atya is tökéletes.
- 99:5.5 „Jézus az ember méltóságának helyreállítására törekedett, amikor kijelentette, hogy minden ember az Isten gyermeke.”
- 100:7.6 A követőit arra buzdította, hogy minden népnek hirdessék az evangéliumot.
- 100:7.6 Mindenkit magához és a követésére hívott.
- 100:7.10 Tanította, hogy „áldottabb dolog adni, mint kapni”.
- 100:7.10 Azt mondta, hogy „ingyen kaptál, adj hát önként”
- 100:7.10 Tanította, hogy hinni kell az üdvözülésben, „Mert mindenki, aki keres, kapni fog.”
- 100:7.13 Folyton hirdette, hogy „örvendezzetek és legyetek szerfölött boldogok”.
- 100:7.15 A jelmondata ez volt – „ne féljetek”.
103:4.4 „elvetett mindenféle áldozási és vezeklési szertartásrendet.”
- 103:4.4 Azzal, hogy az embert az Isten gyermekének mondta,
- 103:4.4 lerombolta az alapját minden kitalált bűnösségnek, és
- 103:4.4 lerombolta az ember világegyetembeli elszigeteltség-érzését.
- 103:4.4 A „teremtmény-Teremtő viszonyt gyermek-szülő alapra helyezte.”
- 103:5.6 Irányt mutatott arra nézve, hogy miként tegyünk az önnön valónk javára úgy, hogy közben a legnagyobb számú más sajátlényeg javára is teszünk.
- 103:9.4 Az élete és a tanításai „megfosztották a vallást a varázslási babonaságoktól, a mitológiai káprázatoktól és a hagyományos tantételesség béklyójától.”
- 104:2.4 „emlékeztette a követőit arra, hogy az igazságtétel sohasem személyes cselekedet; ez mindig a csoport tevékenysége.”
- Jézus aranyszabálya: 123:5.11 Mint a zsidó iskolások, Jézus is hétéves korában választotta. Ez vezérelte őt a tanulmányai során. „Születésnapi szöveg”-nek is nevezték. Jézus Ézsaiás prófétától választott: „Az Úr Isten szelleme van énrajtam azért, mert fölkent engem az Úr; elküldött, hogy örömhírt vigyek a jámboraknak, meggyógyítsam a megtört szívűeket, szabadulást hirdessek a foglyoknak és megoldást a megkötözötteknek.”
- Jézus emberi természete: 122:5.3 A „szokatlan szelídségének és bámulatos rokonszenvező-megértő jellemvonásának jelentős részét az apjától örökölte; a nagy tanítói tehetségét és a jogos felháborodásra való erőteljes képességét az anyjától kapta.” Apai örökség volt továbbá az elmélyült gondolkodásra való hajlam és az istenimádatra való készség, valamint az időnkénti szomorúság. Az anyja természetéből derűlátást és határozottságot is örökölt. De „Mária alkata érvényesült az isteni Fiú létpályáján, amint felnőtt és megtette a felnőttkori életének nagy jelentőségű lépéseit.” 122:5.4 „Jézus Józseftől szigorú felkészítést kapott a zsidó szertartásrendek alkalmazása és a héber írások szokatlanul alapos megismerésére való törekvés terén; Máriától a vallásos élet szélesebb nézőpontját és a személyes szellemi szabadság szabadelvűbb felfogását kapta.”
- Jézus élete: 102:8.7 A legmagasabb rendű kinyilatkoztatott vallás a Nebadon világegyetemben.
- Jézus élet útja (életének főbb állomásai): 122:8.7 Jézus, Kr.e. 7. augusztus 21-én délben született Betlehemben. 122:8.4 Ezt követően, több mint egy évig élt itt. 122:10.4 Mivel Heródes meg akarta öletni, ezért a szülei Kr.e. 6. október közepén az egyiptomi Alexandriába vitték, ahol a család József távoli jó módú rokonainál két teljes évet töltött. 123:0.4-06. Mária és József Kr.e. 4 októberében tért vissza Alexandriából Názáretbe. 123:1.2 Ekkor Jézus „hároméves és kéthónapos volt.” 123:2.1 Miután Jézus elérte az első személyes, őszinte erkölcsi döntésének korszakát, Kr.e. 2 február 11-én Gondolatigazító költözött belé. A paradicsomi Atya ezen isteni ajándéka korábban Makiventa Melkizedeknél szolgált és gyűjtött működési tapasztalatot. Ezen történésnek Jézus nem volt tudatában. 123:2.14 Már gyermekkorában elkezdte az arámi, a görög és a héber nyelv tanulását, melyeken később írt, olvasott és folyékonyan beszélt. 123:5.2 Hét és tíz éves kora között Jézus a názáreti zsinagóga elemi tanodájába járt. A tanoda felsőbb osztályait a tíz és a tizenharmadik életéve között végezte. Ezt követően vált a parancsolat fiává, Izráel államközösségének felelős polgárává, aki részt vehet a páska-ünnepen, Jeruzsálemben. 125:6.5 Közel tizenhárom éves, amikor az állampolgárrá avatását követően Jeruzsálemben, a templomi viták során három napra teljesen megfeledkezik az emberi szüleiről. 126:2.1 Kr.u. 8-tól, az apja halálát követően Jézusnak egyszerre kellett szembenéznie 126:0.1 a küldetése megtalálásának feladatával, a kamaszkor problémáival és 126:2.2 az apai családja létfenntartási kihívásaival. 126:3.1 Tizenöt éves korától Jézus egy sokgyermekes, apa nélküli család fenntartója lett. 126:3.3 Az általunk „Mi Atyánk” kezdettel ismert imát Jézus tizenöt évesen alakította ki az apai családja számára. 126:4.1 „A tizenötödik születésnapja elérkeztével Jézus hivatalosan is elfoglalhatta a zsinagóga szószékét a szombati napon.” 129:1.1 Kr.u. 21 januárjában a huszonhét éves Jézus elhagyta az apai családja házát. 129:1.3 Több mint egy évig Zebedus hajóépítő műhelyében dolgozott, 129:1.8 és az adófizetés során „kapernaumi szakképzett kézműves”- ként vétette magát nyilvántartásba. 129:2.7 Jézus huszonnyolc éves korában sok időt töltött Annás társaságában Jeruzsálemben, akihez Zebedeus felesége, Szalómé ajánlotta be. 129:3.1 „Jézus egész huszonkilencedik éve azzal telt, hogy végigjárta a földközi-tengeri világ körüli utat”. 130:0.1  A Rómát is érintő utazás során 129:2.9  két Indiából származó utazót kísért, apát és fiát. 129:3.3 Erről az útról „sohasem számolt be sem a családja tagjainak, sem az apostolainak.” 129:3.8 „A földközi-tengeri medencében tett útjának valódi célja az volt, hogy megismerje az embereket.” 129:4.1 Ez a nyilvános fellépése előtti személyes segédkezésének időszaka volt. 126:2.4 A nyilvános segédkezését a keresztelését követően kezdte meg.
- Jézus fejlődését segítő szempontok (emberi ~): 124:0.1 a) „a saját létkérdéseinek megválaszolásán a legkevesebb nevelési útmutatás mellett dolgozzon”.
b) „nagy számban találkozzon mindenféle társadalmi rendű, a polgárosodott világ minden sarkából származó férfival és nővel.”
- Jézus földi küldetése: 128:7.6 a) „az elsődleges küldetése, hogy megszerezze a teremtményi tapasztalást, elnyerje a főhatalmat a Nebadonban.”
b) „e tapasztalás megszerzésében a legfelsőbb szinten nyilatkoztatta ki a paradicsomi Atyát az Urantia és a maga egész helyi világegyeteme számára.”
c) „E célok mellett, mintegy élve a lehetőséggel, felvállalta e bolygó kusza ügyeinek a rendbetételét is, melyek a Lucifer-féle lázadással függtek össze.”  Lásd még → „urantiai alászállás kettős célja (Mihályé)”
- Jézus földi küldetésének természete: 127:1.7 Az igazság tanítója és a mennyei Atyának a világ számára való kinyilatkoztatója. Azért jött, 127:6.16 „hogy kinyilatkoztassa Istent az embereknek és elvezesse az embereket Istenhez”, 126:3.10 hogy „kinyilatkoztassa az Atyja szeretetteljes természetét az egész emberiség számára”. 129:3.5 „Annak a munkának szentelte magát, hogy kinyilatkoztassa a mennyei Atyát a halandó társainak és ugyanakkor elkötelezte magát annak nemes feladata mellett, hogy a halandói földi életét mindvégig ugyanezen paradicsomi Atya akarata szerint éli meg.” Mindazt pedig, ami nem erre vonatkozott a földi élete során, törekedett hangsúlytalanná tenni.
- Jézus földközi-tengeri utazásának állomásai: 130:0.1 – 130:0.3 Jeruzsálem → Joppa → Cezárea → Alexandria → Lázea (Kréta) → Ciréne → Karthágó → Málta → Szirakuza → Messzina → Nápoly → Kápua ¬→ Róma → Tarentum → Nikopolisz → Korinthosz → Athén → Troász → Efezus → Rodosz → Ciprus → Antiókhia → Szidon → Damaszkusz → Thapszakusz → Lárisza → Ur → Szuza → Kharax.  (Kr.u. 22. április 26. – Kr.u. 23. december 10.)
- Jézus gyerekekhez való viszonya: 129:1.11 Még a Zebedeusnál végzett munkája során is „hiányoztak neki a názáreti ácsműhely mellett játszó gyerekek.”
- Jézus gyermekkori jellemvonásaiból: 123:6.9 A sorsát meghatározó döntéseiben megfontolt volt. Nem változtatott, ha nem volt biztos a mások által javasolt út helyességében.
- 123:6.9 Már nyolc éves korában is kereste a mennyei Atyja akaratát.
- 124:1.4 Felszólalt azokkal szemben, akik az ő rajzai miatt az apját hibáztatták.
- 124:1.13 A maga és a társai számára már kilenc éves korától fontosnak tartotta a fizikai, értelmi és vallási képességek kifejlesztését.
- 124:2.1 Először tíz éves korában kezdett „tudatosulni benne az életküldetésének szokatlan jellege.”
- 124:2.3 A tudásvágya átlagon felüli volt.
124:2.4 Nem ment bele testi küzdelembe, még az őt ért igazságtalanság esetén sem.
- 124:2.5 A pajtásai szerették, mert „megértő rokonszenvet mutatott, mely szeretetre utalt és amely tapintatos könyörülettel volt határos.”
- Jézus gyermeknevelési módszerei: A) 127:4.2 A jócselekedetre való igenlő késztetést alkalmazta ahelyett, hogy a régebbi zsidó módszer szerint a rosszcselekedetet tiltotta volna. „A házában és végig a nyilvános tanítói tevékenysége során Jézus mindig is az intelmek igenlő formáját alkalmazta. Mindig és mindenhol azt mondta, hogy »Ezt tedd – azt kell tenned.« Az ősi tabukból származó nemleges felfogású tanításmódot sohasem alkalmazta. Tartózkodott a rossz hangsúlyozásától, melyre azáltal került volna sor, ha tiltja azt, inkább kiemelte a jót azzal, hogy annak megcselekedésére szólított fel. Az imaidő e házban azzal telt, hogy megbeszéltek mindent, ami csak a család jólétével összefüggött.”
B) 127:4.3 „Három alkalommal, amikor bölcs dolognak tűnt Júdás megbüntetése, amiért bevallottan és szándékosan megszegte a család viselkedési szabályait, a büntetését a többi idősebb gyermek egyhangú döntése szabta ki és azt maga Júdás is elfogadta, mielőtt kimérték volna rá.”
C) Jézus 127:4.4 „irányítási döntéseiben az értelmezésnek olyan üdítő rugalmassága és az alkalmazkodásnak olyan egyedi jellege mutatkozott meg, hogy az apa-bátyjukat átható igazságosság szelleme nagy hatást gyakorolt az összes gyermekre.” Önkényesen sohasem fegyelmezte az öccseit és a húgait, „és ezen egységesen pártatlan elbánás és személyes megítélés miatt az egész család nagyon kedvelte Jézust.”
D) 127:4.5 „Jakab és Simon úgy nőtt fel, hogy megpróbálta követni a jézusi tervet abban, hogy megbékítsék a harcias és néha haragos pajtásaikat a meggyőzés és az ellent nem állás révén, és ebben igencsak sikeresek voltak”. „De az ellent nem állás nem volt családi törvény. A személyes tanítások megszegéséért nem járt büntetés.”
E) 128:7.4 „Jézus a béke híve volt, de folyamatosan kellemetlen helyzetbe hozták őt Júdás harcias fellépései és a számos hazafias kirohanása. Jakab és József amellett volt, hogy Júdást űzzék el a háztól, Jézus azonban nem egyezett bele. Amikor Júdás a türelmüket már komolyan próbára tette, Jézus csak annyit tanácsolt nekik: »Legyetek türelmesek. Legyetek megfontoltak a tanácsadásban és példamutatók az életetekben, hogy az öcsétek előbb ismerje meg a helyesebb utat, és ezzel vegyétek rá, hogy kövessen benneteket.« Jézus bölcs és szeretetteljes tanácsa megakadályozta a család szétszakadását; együtt maradtak.”
F) 128:6.11 „A gyerekeket mindig szívesen látta a javítóműhelyben. Jézus homokot, faelemeket és köveket hordott a műhely melletti részre, és a gyerkőcök csapatostul jöttek, hogy ott játsszanak. Amikor beleuntak a játékba, a bátrabbak belestek a műhelybe és ha az üzlet vezetője éppen nem volt elfoglalt, bemerészkedtek és azt mondták neki, hogy »Jósua bácsi, gyere ki és mesélj nekünk egy jó kis történetet«”. 128:6.10 „Jézus mindig kész volt elhalasztani a világ és a világegyetem dolgával kapcsolatos jövőbeli munkáján való gondolkodást, hogy osztozhasson a gyermekek tiszta örömében és ifjonti boldogságában, akik sohasem unták hallgatni Jézust, amint a Jeruzsálembe tett különböző útjairól beszámolót tartott. Nagyon élvezték az állatokról és a természetről szóló történeteit is.”
- Jézus hite: 101:6.8 „kijelölte az utat az emberi üdvözülés véglegessége, a halandói világegyetemi fejlődés véglegessége felé”.
- 101:6.16 Véglegesen túli valóságokat is kinyilatkoztatott és még a világegyetemi abszolút szintjét is megközelítette.
- 101:6.9 1. Megszabadulást biztosít az anyagi béklyóktól a szellem Istenhez fűződő fiúi viszony személyes felismerése által.
- 101:6.10 2. Megszabadít az értelmi rabságból, mivel az ember megismeri az igazságot és a megismert igazság felszabadítja őt.
- 101:6.11 3. Megszabadít a szellemi vakságtól a halandó lények testvériségének emberi felismerése és a minden világegyetemi teremtmény testvériségének morontia tudatossága által.
- Segít a szellemi valóság felfedezésében és a szellemértékek jóságának kinyilatkoztatásában a tevékeny szolgálaton keresztül.
- 101:6.12 4. Segít megszabadulni a sajátlényeg tökéletlenségétől a világegyetem szellemszintjeinek elérésén, valamint a Havona összhangjának és a Paradicsom tökéletességének végső felismerésén keresztül.
- 101:6.13 5. Megszabadít a sajátlényegtől és az öntudat korlátjaitól a Legfelsőbb elme mindenségrendi szintjeinek elérésén keresztül, továbbá a más öntudatos lények által elért eredményekkel való összehangolódás révén.
- 101:6.14 6. Megszabadít az időtől az Isten-felismerésben és az Isten-szolgálatban való végtelen fejlődés örökké tartó életének elérése révén.
- 101:6.15 7. A végestől való megszabadulás, valamint az Istenséggel tökéletessé tett egység által és a Legfelsőbb révén illetve rajta keresztül a teremtménynek megadja a lehetőséget „a Végleges tapasztalás-meghaladó felfedezésére az abszonitnak a véglegességi állapot utáni szintjein.”
- 101:6.17 A halandó ember is szert tehet Jézus hitére. Lásd még → „hétszeres megszabadulás”
- Jézus jelleme: 126:2.7 Már tizennégy évesen is „Nagyvonalú volt, de mértékletes; takarékos volt, de nagylelkű.” 126:3.8 „Jézus tévedhetetlen képességgel rendelkezett az igazság felismerésére, és az igazság befogadásában ő sohasem tétovázott, függetlenül attól, hogy az milyen forrásból is származott.” 127:1.2 Kamaszkorára Jézus józan és komoly lett, de megmaradt szívélyesnek és rokonszenvezőnek. „A tekintete kedves volt, de fürkésző; a mosolya mindig megnyerő és bizalomkeltő. A hangja dallamos, de nagyon határozott volt; a köszöntése pedig szívélyes, de nem színlelt. Mindig, még a leghétköznapibb kapcsolataiban is megnyilvánulni látszott a kettős természete, az emberi és az isteni. Mindig a rokonszenvező barát és a határozott tanító keverékét mutatta.” Az 127:1.3 „elméje éles és elemző, a kiállása kedves és rokonszenves, a vérmérséklete némiképp hullámzó, de erélyt mutató volt, mely sajátságok együttesen egy erős, feltűnő és vonzó személyiséggé szerveződtek.”
- Húszéves korára Jézus 127:6.12 „Jól megtanulta a felelősségvállalást. Most már tudja, hogy miként kell továbblépni a csalódás ellenére. Bátran talpra áll, amikor a tervei meghiúsulnak és a céljait átmenetileg nem tudja elérni. Már megtanulta, hogy miként legyen tisztességes és méltányos, még az igazságtalanság jelenlétében is. Most tanulja, hogy miként igazítsa hozzá a szellemi életről alkotott eszményképeit a földi létezés gyakorlati igényeihez. Most tanulja, hogy miként készítsen tervet az eszményelvűség felsőbb és távoli céljának eléréséhez, miközben megfontoltan dolgozik a szükségletekből eredő közelebbi és közvetlen cél elérésén. Folyamatosan elsajátítja annak módját, hogy miként egyeztesse össze a vágyait az emberi helyzettel járó hétköznapi igényekkel. Már majdnem tökéletesen elsajátította annak módját, hogy a szellemi hajtóerő energiájával miként működtesse az anyagi szinten való boldogulás működési rendjét. Lassan megtanulja, hogy miként éljen mennyei életet, miközben folytatja a földi létét is. Egyre inkább támaszkodik az ő mennyei Atyjának végső útmutatására, miközben betölti azt az atyai szerepet, hogy utat mutasson a földi családja gyermekeinek és irányítsa őket. Tapasztalatot szerez abban, hogy miként csikarja ki ügyesen a győzelmet a vereség közvetlen jelenlétében is; megtanulja, hogy az idő nehézségeit miként alakítsa át az örökkévalóság győzelmeivé.”
- 128:6.2 Huszonöt éves korára Jézus az emberi faj egyik legerőteljesebb és legkifinomultabb egyedévé vált, mely Ádám kora óta a földön megjelent. Az esze tevékeny, éles és kutató volt. Összehasonlítva a kortársai átlagos elmebéli alkatával, az elmebeli képességei óriási méreteket öltöttek. A szelleme valóban emberien isteni volt.
- 129:4.4 A kinyilatkoztatók a huszonkilenc éves Jézus esetében megjegyzik, hogy ritka jó humora volt.
- Jézus jellemvonásairól a Melkizedek Fiúként történt alászállás idején: 119:1.5 Páratlan bölcsesség, legmagasabb rendű szeretet és kiváló kötelességtudat jellemezte. Lásd még → „teremtményi megtestesülések-alászállások (Jézusé)”
- Jézus jellemvonásairól a Lanonandek Fiúként történt alászállás idején: 119:2.6 A Palonia csillagrendszer lakói a „legnemesebb és legjóságosabb uralkodó”-nak tartották. Még az eltévelyedett elődje is pártatlannak, igazságosnak és könyörületesnek ismerte el.
- Jézus jellemvonásairól az Anyagi Fiúként történt alászállás idején: 119:3.5 A türelme, az állhatatossága és a hozzáértése 119:3.4 „bűnbánatra és megtérésre késztette a vétkes Bolygóherceget és annak egész törzskarát”. 119:3.7 Megértő uralkodóként és rokonszenves barátként mutatkozott.
- Jézus jellemvonásairól a felemelkedő halandóként megélt alászállás idején: 119:5.2 Az „elöljárói minden alkalommal hitelesnek és bizalomra érdemesnek találták, a szellemtársai körében pedig kifogyhatatlan tiszteletet és hűséges csodálatot keltett.”
- Jézus jellemvonásairól a morontia halandóként megélt alászállás idején: 119:6.5 Azonosul az Atya ügyével, szereti a teremtményeit és a megértésükre törekszik.
- Jézus kapcsolata az anyjával: Fiatal felnőtt korától a kapcsolatukra az volt a jellemző, hogy 128:7.7 „Mária egyszerűen nem tudta megérteni az elsőszülött fiát.” (Olyan, Messiásnak tulajdonított magatartást várt Jézustól, amire neki nem volt küldetése.)
- Jézus korabeli nem zsidó bölcseletek:
a) 121:4.2 Az epikureusi: a boldogságot kereste, „azt tanította, hogy az embereknek tenniük kell valamit a földi helyzetük javítása érdekében.” Hatékony volt a babonaság ellenében.
b) 121:4.3 A sztoikus: e felsőbbrendű életfelfogás követői hittek a természetet szabályozó és beteljesítő magasabb rendű értelemben. Hittek az ember isteni lelkében, amely egy „fizikai természetű rossz testbe van bezárva.” Tanításuk szerint az erényes ember úgy nyeri el a jutalmát, hogy összhangban él a természettel és Istennel. Bár törekedtek az egyetemes elmével való összhangra, de az Istent nem tudták Atyaként, magukat pedig az ő gyermekeként látni.
c) 121:4.4 A cinikus: tartalmilag a fennmaradt Melkizedek tanokból építkezett. Egyszerűséget és erényt hirdetett. Eleinte inkább vallás, mint bölcselet volt, így több társadalmi réteget sikerült megszólítania.
d) 121:4.5 A szkeptikus: kijelentése szerint a tudás hamis dolog, „a meggyőződés és a bizonyosság lehetetlen.” E bölcselet a negatív hozzáállása következtében nem terjedt el széles körben.
- Jézus korabeli polgárosodott társadalmat meghatározó hatások:
121:1.4 „1. A római politikai és társadalmi rendszer.
121:1.5 2. A hellén nyelv és műveltség – és bizonyos mértékig a görög bölcselet.
121:1.6 3. A zsidó vallási és erkölcsi tanítások gyorsan terjedő befolyása.”
- Jézus második eljövetele: 114:7.16 Ha előbb nem is, ennek megtörténtekor „gyökeres változások fognak bekövetkezni a bolygó irányításában.” Az igazgatási változások természete előre nem tudható.
- Jézus megkísértése: 53:8.1 Lucifer és Sátán közös kísérlete az Urantián az Emberfia eltévelyítésére. 53:9.2 Megpróbálták elérni, hogy Mihály ne teljesíthesse a megtestesülési küldetését, a Nebadon feletti főhatalom elnyerését.
- Jézus megtestesülési terve: 122:1.3 „úgy tervezte, hogy átlagos emberként jelenik meg a földön, hogy az egyszerű nép is megérthesse és elfogadhassa őt”.
- Jézus tanárai: 123:2.1 A Gondolatigazítója.
- 123:2.3 „Jézus első tanulmányainak legértékesebb részét a szüleitől nyerte az ő elgondolkodtató és kutató kérdezősködésére adott válaszok révén.” 123:5.8 Elsősorban tőlük kapott erkölcsi felkészítést és szellemi műveltséget is.
- 124:0.1 „Názáretben olyan nevelést kapott és olyan képzésben részesült, mely elfogadhatóbb módon készítette fel őt a nem-zsidók megértésére, és amely jobb és kiegyensúlyozottabb képet vázolt fel benne a héber istentan keleti vagy babiloni, és nyugati vagy hellén nézeteinek egymáshoz viszonyított érdemeiről.”
- 124:1.13 Már a gyermekkori utazásai hozzásegítették a szülei és a testvérei alkotta család mélyebb megértéséhez.
- 123:5.14 „Jézus a legelső ismereteit, az otthoni tűzhely mellett szerzetteken kívül, a természettel való tiszteletteljes és rokonszenvező viszonyból kapta.”
- 123:5.8 „Sok értelmi és istentani oktatásban részesült az előéneklő részéről.” 124:3.5 Mikor tizenegy éves volt, „Az előéneklő minden héten egy estét Jézussal töltött, segítve őt a héber írások elsajátításában.”
- 123:5.8 „az elméjének és szívének ama felkészítésében, mely az élet bonyolult kérdéseivel való” megbirkózás próbatételeihez kellett, „az embertársaival való kapcsolatokból részesült.”
- 123:5.15 Nátán, a názáreti fazekas gyakran adott Jézusnak és a barátjának „agyagot, hogy játszanak vele, arra törekedvén, hogy serkentse a képzelőerejüket azzal, hogy különféle tárgyak és állatok kicsinyített másainak elkészítésében való versengésre biztatta őket.”
- 123:6.3 Jézus nyolcéves korában találkozott „egy Damaszkuszból való matematikatanárral, és a számokkal való új műveleteket valamelyest megtanulva éveken át sok időt töltött a matematikával. Kialakult benne a számok, a távolságok és az arányok jó érzéke.”
- 126:2.3 „Mindig is kész volt tanulni még a legkisebb gyermekektől is, de sohasem vetemedett arra, hogy emberi forrásokból tanítsa az igazságot.”
- Jézus tanításai (tartalmi elemek): 101:6.8 a tudást, a bölcsességet, a hitet, az igazságot és a szeretetet arányosan foglalták egységbe.
- Jézus tanításainak célja: 101:6.8 hogy „teljesen és egyidejűleg biztosítson időleges megnyugvást, értelmi bizonyságot, erkölcsi megvilágosodást, bölcseleti kiegyensúlyozottságot, erkölcstani érzékenységet, Isten-tudatot és a személyes továbbélés határozott bizonyosságát.”
- Jézus tanítási módszerei: a) Közel tizenhárom évesen Jeruzsálemben, a zsidó tanítók templomi vitacsoportjában 125:5.8 „A tanítását azokon a kérdéseken keresztül adta át, melyeket feltett. A kérdés ügyes és elmés megfogalmazásával egyszerre kérdőjelezte meg a tanításaikat és sugallta a magáét. A kérdésfeltevésének módjában megnyerően keveredett az éleslátás és a humor, mely révén még azokkal is megkedveltette magát, akik többé-kevésbé nehezteltek rá az ifjúi lelkesedése miatt. Jézus mindig rendkívül egyenes és megfontolt volt a kényes kérdések feltevésekor.”
b) Az istentiszteleten 127:3.8 „rendszerint úgy választotta ki a felolvasandó részeket, hogy nem volt szükség magyarázatra. Nagyon ügyesen úgy rendezte össze a különböző helyekről származó részeket, hogy a felolvasásukkor az egyik magyarázta a másikat.”
c) 129:1.10 Huszonhét és huszonnyolc évesen, a Zebedeusnál végzett munkája idején a kis csoportok részére tartott oktatásait azon a színvonalon végezte, melyet a hallgatósága még képes volt megérteni.
d) 130:1.2 A személyes tanításai során nem mondott olyat, ami a hallgatója „akkori valós életfelfogását váratlanul és alapjaiban ingatta volna meg.”
- Jézus testvérei: 123:1.5 Jakab, Mária és József második fiúgyermeke. Született: Kr.e. 3. április 2-án. 127:4.7 „Jakab kiegyensúlyozott és egyenletes vérmérsékletű ifjúvá cseperedett, de neki nem voltak olyan erős szellemi hajlamai, mint Jézusnak. Azonban sokkal jobb tanítvány lett belőle Józsefnél”.
- 123:2.3 Mirjám, Mária és József első leánygyermeke. Született: Kr.e. 2. július 11-én. 127:4.8 Mirjám nagyon szép, „kiegyensúlyozott és higgadt leány volt, aki nagyon is értékelte a nemes és szellemi dolgokat.”
- 123:4.9 József, Mária és József harmadik fiúgyermeke. Született: Kr.u. 1. március 16-án. 127:4.7 „József ugyan kitartó volt, de az értelmi szintje nem ért fel a többi gyermekével.”
- 123:6.7 Simon, Mária és József negyedik fiúgyermeke. Született: Kr.u. 2. április 14-én. 127:4.7 „Simon jó szándékú, de túl sokat álmodozó fiúvá vált. Nehezen szállt le a fellegekből és ez komolyan nyugtalanította Jézust és Máriát. De mindig is jó és jó szándékú gyermek maradt.”
- 124:1.7 Márta, Mária és József második leánygyermeke. Született: Kr.u. 3. szeptember 13-án. 127:4.8 „Márta lassúbb felfogású és kevésbé erélyes, viszont nagyon megbízható és hatékonyan tevékenykedő gyermek volt.”
- 124:3.4 Júdás, Mária és József ötödik fiúgyermeke. Született: Kr.u. 5. június 24-én. 127:4.7 „Júdás lázító volt. Ő bírt a legmagasabb rendű eszményképekkel, de az alkata szeszélyes volt. Rendelkezett az anyja minden eltökéltségével és harciasságával, sőt még többel is, de nagyon hiányzott belőle az anyja arányérzéke és megfontoltsága.”
- 124:5.2 Ámósz, Mária és József hatodik fiúgyermeke. Született: Kr.u. 7. január 9-én. 127:3.13 Kr.u. 12 december 03-án halt meg egy heti lázas betegséget követően.
- 126:3.2 Rúth, Mária és József harmadik leánygyermeke. Született: Kr.u. 9. április 17-én. Rúth szinte 127:4.8 „istenítette az ő nagy bátyját és apját”, Jézust.
- Jézus testvéreivel való viszonya: 124:4.3 Jézus nagyon jól kijött Jakabbal, Mirjámmal, Ámósszal és Rúth-tal. Jó kapcsolatot tudott ápolni Mártával. „Ami gondja otthon akadt, az nagymértékben Józseffel és Júdással volt összefüggésben, különösen ez utóbbival.”
- Jézus vallása: 5:4.5 „szabadulás az ember önnön valójától, megszabadulás a teremtmény elszigeteltségét okozó rossz dolgoktól az időben és az örökkévalóságban.” 99:5.3 Jézus vallása az emberi fajt leginkább felélénkítő hatás.
- Jézus viszonyulása a fiatalokhoz: 129:1.9 „Volt valami bizalomkeltő és bátorító Jézus személyiségében, ami mindig megragadta a fiatalokat. Mindig felszabadultnak érezték magukat a jelenlétében. Az ő nagy titka, hogy olyan jól kijött velük, talán abban a kettős tényben állt, hogy mindig érdeklődést mutatott a dolgaik iránt, miközben csak ritkán adott tanácsokat úgy, hogy nem kérték tőle.”
- jézusi evangélium (tanításai): 94:10.3 az Istennel való fiúi viszony, az emberek közötti testvériség és az örökkévaló világegyetemben valósuló örök felemelkedés létpolgársága.
- jézusi vallás: 103:9.4 Tökéletesen üdvözítő örömhír.
- Jézust illető megnevezések: 128:1.10 „az Isten Fia”,
- „az alfa és az ómega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó”,
- „Dicsőség Ura”,
- „Világegyetem Ura”,
- „a teremtésösszesség Úr Istene”,
- „Izráel Szentje”,
- „mindenek Ura”,
- „Urunk és Istenünk”,
- „velünk lévő Isten”,
- „olyan névvel bíró, mely fölötte van minden névnek minden világon”,
- „a világegyetem Mindenhatósága”,
- „e teremtésösszesség Világegyetemi Elméje”,
- „Akiben benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse”,
- „Annak teljessége, aki minden dolgot kitölt”,
- „az örökkévaló Isten örökkévaló Szava”,
- „Ő, aki minden dolog előtt volt és akiben minden dolog fennáll”,
- „a mennyek és a föld Teremtője”,
- „a világegyetem Megtartója”,
- „az egész föld Bírája”,
- „az örök életet Adó”,
- „Igaz Pásztor”,
- „világok Megszabadítója”,
- „az üdvözülésünk Vezére”.
- jin: Lásd → „jang és jin”
- Joáchim: 122:3.3 Jézus földi édesanyjának, Máriának az apja. Egyben Jézus anyai ágú nagyapja az Urantián. Kétkedő volt Jézus isteni küldetését illetően.
- jog: 70:9.13 Az emberi versengés folyton változó jelenségeihez való tudatos alkalmazkodások a viszonyok szabályozása révén. Viszonylagos és állandóan változó társadalmi játékszabály. Ha a keletkezésére már nem emlékeznek, akkor természetes jognak is mondhatják.
- jog (a kérvényezéshez): 71:2.15 az állampolgár joga arra, hogy meghallgassák. A szabad állampolgársággal együtt járó kiváltság.
- jog (a kormányzáshoz): 71:2.16 a kérvényezés jogának továbbfejlődése a kormányzati igazgatásban való részvételig.
- jog (általános választó~): 71:2.17 bár általános marad mindkét emberi nem esetében, a jövőben külön fejlődik tovább.
- jog (emberi ~): 81:5.6 minden emberi joghoz társul valamilyen társadalmi kötelezettség. A társadalmi csoporthoz tartozó embernek kötelessége a csoportja szolgálata. A társadalomnak az egyéni- és a csoportjogokat is védenie kell.
- jó: 103:5.7 Minden e létben tett jó közvetlenül járul hozzá a jövőbeli életünk teljesebbé válásához.
- Jób könyve: 96:7.5 tarka képet mutat az Istenségről. Több mint húsz mezopotámiai vallási tanító háromszáz év alatt végzett munkáját tükrözi, 96.7.1 + 95:1.10 köztük a sálemi (Melkizedek-féle) tanoda Kish-beli tanításait is. 96.7.5 A Jób könyvében fellelhető, valódi Istenre vonatkozó eszme a káldeai 96:7.7 Elihutól származik, aki Ur város látnoka és a sálemi hívők papja volt. Általa kerültek be Jób könyvébe a következők is. „Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek isteni igazságosságot ad.” „Ha bármelyik azt mondja, hogy »vétkeztem és az igazat elferdítettem, és ez nem vált hasznomra«, az Isten megszabadítja az ő lelkét a sírba szállástól, és megláthatja a fényt.”
- jómód: 69:2.2 nem természetes adottság. A munka, a tudás és a szervezés eredménye.
- jóság: 56:10.12 A különböző, isteni tökéletességű szintek viszonylagos értékeinek elme általi felismerése. 56:10.10 Magába foglalja az erkölcstani érzéket, az erkölcsiséget és a vallást. 56:10.12 A jóság felismeréséhez szükséges a jó és a rossz közötti megkülönböztetésre képes személyes elme, vagyis az erkölcsi besorolású elme. Aki jóságot birtokol, erkölcsi nagyságot birtokol. A jóság által mérhető az istenséghez való közeledés. 103:9.10 Az ember a szellemi szeretet révén emelkedik fel a jóság szintjére. 117:7.17 A még tökéletlen világokon a jóság az értékekből fejlődik ki.
- jóság (isteni): 56:10.9 a végtelen értékek kinyilatkoztatását jelenti a véges elme számára, felfogható formában. Ezen értékek az emberi felfogóképesség szellemi határáig terjedhetnek. 56:10.17 Megjelenik a Végtelen Szellem sokféle személyiségének szeretetteljes segédkezése által is.
- Jóse: 124:4.8 Szabadelvű názáreti rabbi Jézus korában.
- Jósua: 96.6.1 Mózes szellemi hagyatékénak ápolója. 96:6.3 Igyekezett megtartani a legfelsőbb Jahve fogalmát a héber nép körében. Tanításának lényege szerint, „Jahve szent Isten; féltékeny Isten ő; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bűneiteket.” E korszakban úgy ábrázolták Jahvét, mint „a hatalom, az ítélet és az igazságosság Istenét.”
- jót tenni (másokkal jót tenni eszme-eszményképe): 103:5.2 „az a késztetés, hogy az ember megtagadjon a tudatos énjétől valamit a szomszédja előnyére”.
- józan ész: 103:6.11 „kiegyensúlyozó hatású”.
- József (Jákob fia ~): 93:9.5 Jákob fia, Izsák unokája és Ábrahám dédunokája. Erősen hitt a Melkizedekkel kapcsolatos hagyományokban. A testvérei főleg emiatt tartották álmodózónak. Egyiptomban elsősorban Ábrahám emléke miatt tisztelték. Nem vállalta el az egyiptomi seregek parancsnoki tisztét. Azért lett polgári intéző, hogy jobban előmozdíthassa a mennyország ügyét.
- József: 122:1.1 Jézus emberi apja. A foglalkozására nézve ács volt, később építésvezető lett. 122:5.5 Fekete szemű, barna hajú férfi. 122:2.2 Kr.e. 8. márciusában kötött házasságot Máriával. 122:5.1 József jóindulatú, lelkiismeretes ember volt, aki hűséges a népe vallási szabályaihoz. Keveset beszélt, sokat gondolkodott. 122:5.6 Ha nem hal meg, a fia erős híve vált volna belőle. 122:5.11 „József a zsidó vallás keleti vagy babiloni nézetei mellett tartott ki szilárdan”. 122:5.10 Inkább „hajlott a várt Messiás szellemi fogalmában való hitre”. 122:5.8 Az ifjú József akkor ismerkedett meg a feleségével, amikor Mária apja a házának bővítési munkálatai során alkalmazta. 122:5.9 József két éves udvarlási időszakot követően, huszonegy éves korában vette feleségül Máriát. 126:2.2 Mária férjeként kilenc gyermeket nemzett, akik közül nyolcnak a születését meg is érte. 126:2.1 Jézus apja Kr.u. 8. szeptember 25-én a szeforiszi kormányzói palota munkálatai közben, egy daru összeomlása során szenvedett halálos sérülést.
- jövő: 111:4.12 Alakítható a benső sajátlényeg jelenlegi alkotókészségének segédkezése révén.
- jövőbelátás: 87:5.14 a korai időkben nem puszta kíváncsiság, hanem próbálkozás a szellemeknek tulajdonított balszerencse elkerülésére.
- jövő szeráfjai: 39:0.1 helyi világegyetemi szeráfok. 39:7.1 A Nebadon idősebb teremtésrészeiben és a fejlettebb bolygókon működve, „csaknem kizárólag azon halandók számára segédkeznek, akik a módosított felemelkedési rend valamelyikébe tartoznak.”
- judaizmus: lásd → „héber vallás (judaizmus)”
- „Júda királyainak cselekedetei”: 97:8.1 a zsidók világi történelmére vonatkozó feljegyzés. A héber papok elpusztították, miután „elkészítették az Istennek a héberekkel való állítólagos csodás cselekedeteiről szóló új feljegyzést”, az Izráel szent történelmére vonatkozót.
- Jupiter: 57:5.9 az Angona csillagrendszer által a napból kiszakított anyagív középső részéből keletkezett. Méreténél fogva további anyagrészeket fogott be az Angona által kiszakított napanyagból. Ennek tényét egyes holdjainak ellentétes irányú mozgása is tanúsít. 57:5.10 Különösen nagy hőtartalmú csillaggázból származik, így kezdetben ragyogó fénnyel világítva nagy mennyiségű hőt bocsátott ki. Mivel még mára sem hűlt le teljesen a megszilárdulás határáig, ezért nagyrészt gázállapotú maradt. 57:6.4 Rendszerének ma is észlelhető szervezettségi szintje már négymilliárd éve nagyon hasonlított a mostanihoz.

„K”
- kakas: 87:6.11 az elődök hite szerint a kakas kukorékolással jelzi, ha kísértet jár a közelben. „A szélirányjelző kakas formája is e babonaság továbbélése.”
- kalcium: 41:6.2 az anyaggal átjárt tér fő eleme az Orvonton felsőbb-világegyetemben. Túltesz az általános anyagformákon, hosszú élettartammal bír. 41:6.3-6.4 A napunkat is ezen anyagból álló gázszerű kőfelszín borítja kilencezerhatszáz kilométer vastagságban, bár e réteg alatt más elemek is találhatók. Atomi szinten képes a térben utazni fény- és energiamozgások révén – „meglovagolja a kifelé tartó napsugarakat.” Az atomjának húsz elektronjából a két utolsó lazán kapcsolódik a két külső elektronkörön. A huszadik elektront elveszítve, a tizenkilencedik másodpercenként huszonötezernél is többször ugrál a két pálya között. Így képes a sérült kalcium atom részlegesen dacolni a gravitációval, megragadva és elengedve a napsugarat másodpercenként mintegy huszonötezerszer. 41:6.5 Ezen elektron mozgékonyságát jelzi az is, hogy amikor a nagy hőmérsékletű röntgensugárzás naperői egy magasabb keringési körbe taszítják, akkor a másodperc egy milliomod részéig marad e pályán; s még mielőtt az atommag villamos-gravitációs erőtere visszahúzná a régi pályájára, az elektron képes egymilliószor megfordulni az atomi központja körül.
- Kaligasztia: 50:3.1 az Urantia első Bolygóhercege. 66:1.1 A 9.344. Lanonandek Fiú a másodrendűek közül. 66:1.2 Mielőtt Lucifer személyes törzskarába került volna tanácsadó volt a Jerusemen az élethordozók tanácsa mellett. 66:8.1 Szélsőségesen egyéniség-hangsúlyozónak mutatkozott. Rendszerint „rokonszenvezett azokkal, akik valamilyen burkolt bírálatot enyhe formában juttattak kifejezésre.” Továbbá nyugtalanul viselte a fennhatóságot is, azzal szemben némi türelmetlenséget mutatott. 66:1.4 Rendelkezett „egyfajta nyughatatlansággal, melyhez az a hajlam társult, hogy nem értett egyet a szokásos gyakorlattal bizonyos kisebb jelentőségű kérdésekben.” 66:1.5 Később alattomban önmagába szeretett. 50:4.11 Csatlakozott a Lucifer-féle lázadáshoz. 53:8.5 A lázadás idején az „Urantia Istenének” is nevezte magát. 50:4.12 Módszeresen elferdítette a bolygón működő tanhelyek tananyagát. 74:5.6 Korlátlan személyes szabadságot hirdetett. Azonban ezen elv hívei felboríthatják a renden alapuló fejlődésre kidolgozott működési terveket. 67:1.2 Az Urantia rábízott lakóit előre megfontoltan árulta el. A Teremtő Fiúnk mondta róla – „Olyan vagy, mint a vezetőd, Lucifer, és bűnösen megtartottad az ő gonoszságát. Hamis volt ő már attól fogva, hogy önmaga felmagasztalásához fogott, mert nem maradt meg az igazságban.” 53:1.4 A hitregéink ördögének tekinthető. 73:0.1 Bolygóhercegként való bukása műveltségbeli hanyatlást és szellemi nyomort eredményezett az Urantián. 75:2.3 Terveket szőtt az ibolyaszín emberfajta anyjának, Évának a tőrbe csalására, 66:8.4 és tevékenyen járult hozzá ahhoz, hogy Ádám és Éva fajnemesítő küldetése megbukjon. 53:1.4 Krisztus Mihály urantiai alászállási küldetése ellen is szervezkedett. 53:8.6 A Mihály által felkínált kegyelmet nem fogadta el. Bár még az Urantián tartózkodik, az emberek elméjének megszállására és a lelkük eltévelyítésére már nincs saját hatalma. 75:2.2 Krisztusnak az Urantián töltött idejéig nem fosztották meg az Urantia bolygóhercegi címétől. 66:8.5 Azonban Krisztus Mihály húsvér testben eltöltött élete alatt minden urantiai hatalmától végérvényesen megfosztották.
- kaligasztiai százak: 66:2.3 az Urantia első Bolygóhercege törzskarának testtel bíró tagjai. 66:2.4 Felemelkedő besorolású jerusemi létpolgárok közül választották ki őket, de egyikük sem származott az Urantiáról. 66:2.5 A bolygónkra érkezve újra anyagivá lényegítették őket. 77:1.2 „A Jerusem felemelkedő morontia létpolgáraiként szaporodási előjogokkal nem rendelkező anyagfeletti teremtmények voltak. Alászálló bolygói segédkezőkként az Urantián anyagi utódot nemzeni képes anyagi, ivaros teremtmények lettek”. 66:2.9 A szeráfi szállítmánnyal való megérkezésüktől az újraszemélyesülésükig tíz nap telt el. 66:2.6 Andon és Fonta száz kiválasztott emberi leszármazottja – 66:2.7 ötven földi férfi és ötven földi nő – élet-sejtanyagát ültették át a számukra tervezett anyagi testekbe. 74:8.3 Ez élő anyag cseréjével járó mennyei sebészeti beavatkozás volt. 66:4.3 A törzskar tagjai az urantiai emberekhez képest különleges, hármas lénynek tekinthetők. 66:4.4 Egyrészről fizikai testtel rendelkeztek, 66:4.7 és bár az andoni emberfajtára hasonlítottak, e testeknek elég volt a húsmentes étrend. 66:4.8 Másrészről felsőbbrendűek is voltak, mivel nem csak a feladatuknak megfelelő testet alkottak a számukra, 66:4.9 de e lények kiteljesedett lélekkel is rendelkeztek, amit a kiválasztásuk előtt, a jerusemi létpolgári besorolás elnyeréséig tartó fokozatos tapasztalásokon keresztül értek el. 66:4.12 Harmadrészben pedig az emberi személyük halhatatlan volt, mivel az anyagi alakjukban ott keringett a csillagrendszeri életáramok öregedést gátló pótléka, 66:4.13 melyet az Edentiáról származó cserje, az életfa gyümölcséből nyertek. 77:2.2 Azért lettek ivaros teremtmények, hogy részt vegyenek azon utódok nemzésében, akik a különleges rendjük és a kiválasztott andoni törzsek egyesített sajátságait testesítik meg. A fejlesztési terv tartalmazta a hercegi törzskar együttes utódainak és az ádámi pár első nemzedéke leszármazottainak egyesüléséből keletkező új halandófajta tervét is. Az ilyen halandókat az emberi társadalom tanító-urainak szánták. Társadalmi, s nem igazgatási uralmat terveztek számukra. De e terv nem valósult meg a lázadás miatt. 77:2.4 Amikor a törzskar hatvan lázadó tagja ivarosan szaporodott az andonfi és szangik népekkel – testi értelemben, valamint az értelmi sajátságok és a szellemi képességek terén is – e népekhez viszonyítva felsőbbrendű utódaik születtek. 77:2.6 Ennek az volt az oka, hogy a törzskarba ültetett 77:2.5 andoni csíra-sejtanyag örökítő-tényezőinek szerkezetében és vegyi összetételében változtatásokat alkalmaztak 77:2.6 az avaloni sebészek. 77:2.5 A belső átszerveződés miatt az élet-sejtanyag jobban igazodott az elrendelt nebadoni élet-megnyilvánulás szabványosított sataniai változatának mintáihoz. 66:5.1 Tíz önálló, egyenként tíztagú tanácsban szolgálták a bolygót, melyek a következők voltak.
66:5.2 1. „Az élelmezési és anyagi jóléti tanács.”
66:5.4 2. „Az állatok háziasításának és igénybevételének tanácsa.”
66:5.7 3. „A ragadozó állatok legyőzésében tanácsokat adók.”
66:5.9 4. „A tudás terjesztésének és megőrzésének tagozata.”
66:5.11 5. „Az ipari és kereskedelmi bizottság.”
66:5.13 6. „A kinyilatkoztatott vallás kara.”
66:5.17 7. „Az egészség és az élet megőrzői.”
66:5.23 8. „A kézművesség és a tudomány bolygói tanácsa.”
66:5.28 9. „A fejlett törzsi kapcsolatok szervezői.”
66:5.31 10. „A törzsi összhang és a faji együttműködés legfelsőbb bírósága.”
66:5.1 Két vagy több tanács együttes ülése esetén Daligasztia elnökölt. 67:3.2 A Lucifer-féle lázadás idején a Bolygóherceg száztagú, testtel bíró törzskarának negyven tagja utasította el a lázadáshoz való csatlakozást. 67:4.5 Őket, a Melkizedek-megbízottak bolygóra érkezését követően – Van kivételével – visszaküldték a Jerusemre, ahol újra egyesültek a várakozó Gondolatigazítójukkal.
- kamaszkor: 128:2.1 Alkalmazkodási nehézségek jellemzik.
- Kapcsolat-állandósítók: 48:2.8 a morontia erőtér-felügyelők ötödik csoportja. 48:2.20 Ők teszik lehetővé a morontia energia morontia anyaggá való alakulását. Addig a pontig lassítják az energiaforgásokat, hogy a morontia anyaggá alakulás megtörténjen.
- kapcsolatok: 81:6.19 a nemzetek közötti nyelvi, kereskedelmi, művészeti, tudományos, sport-játék, valamint vallási jellegű kapcsolatokat támogatni kell, 81:6.18 a világbéke és az általános műveltség elősegítése érdekében.
- kapcsolatok (elsőfajú kapcsolódások): 105:4.4 1. Egységi kapcsolatok. 105:4.5 2. Kettősségi kapcsolatok. 105:4.6 3. Hármasegységi kapcsolatok. Lásd még → „kapcsolatok (Egységi ~)” → „kapcsolatok (Kettősségi ~)” → „kapcsolatok (Hármasegységi ~)”
- kapcsolatok (Egységi ~): 105:4.4 „A VAGYOK-on belül létező kapcsolatok, ha annak egységét előbb mint önmaga háromszoros, majd mint hétszeres különválását fogjuk fel.”
- kapcsolatok (Kettősségi ~): 105:4.5 „A VAGYOK mint hétszeres és a Végtelenség Hét Abszolútja között létező kapcsolatok.” Másképp fogalmazva, 105:4.2 „a Végtelenség Hét Abszolútjának és az önmagát kinyilatkoztató VAGYOK magát-szelvényesítő szakaszai hétszeres végtelenségének örök” társulása. E kettős kapcsolódások „a világegyetemek felé mint a hét Abszolút válnak örökkévalóvá,” és teszik örökkévalóvá az alapokat minden világegyetemi valóság számára. 105:4.8 „A kettősségek örökkévalóvá teszik a valóság alapjait.”
- kapcsolatok (Hármasegységi ~): 105:4.9 az Abszolútok legalapvetőbb társulása. Az eredendő (lételvi) létezők a hármasegységekben kezdenek működni.105:4.6 „Ezek a Végtelenség Hét Abszolútjának működési társulásai.” 105:4.7 Kettősségi alapokon jönnek létre „az Abszolútok kölcsönös társulásának elkerülhetetlensége miatt.” E „társulások teszik örökkévalóvá minden valóság kibontakozási lehetőségét” és „magukba foglalják mind az istenivé alakított, mind az istenivé nem alakított valóságot.” 105:4.8 „A hármasegységek lehetővé teszik a végtelenség mint egyetemes rendeltetés megvalósulását.” 105:4.9 A világegyetemi színtér a hármasegységek örökkévalóvá válásának kísérője.
- Kapernaum: 129:1.7 Közvetlenül a Damaszkusztól dél felé tartó útvonalon helyezkedett el.
- Karthágó: 80:7.11 e város ősét a Mezopotámiából kivándoroltak alapították.
- kaszt: 68:6.7 „a sűrű népesség miatt kialakuló éles versengés okozta nagy társadalmi nyomás közvetlen eredménye.” 70:8.11 9. Két „vagy több emberfajta jelenléte egy adott nemzeten vagy területi egységen belül rendszerint színes kasztokat eredményez. India eredeti kasztrendszerének alapját a bőrszín képezte, mint ahogy ez volt a helyzet az ősi Egyiptomban is.” 70:8.13 A társadalmi osztályból kaszt lesz, ha a társadalmi rétegek tartósan elkülönülnek. A társadalmi egyensúly ilyen fajta kiteljesedése gátolja a személyes kezdeményezőkészséget, korlátozza az egyéni fejlődési lehetőségeket és megakadályozza a társadalmi együttműködést. 70:7.15 A társadalmi kasztok kiépüléséhez a titkos társaságok is hozzájárultak, főként a beavatásaik sejtelmes jellege révén.
- kasztrendszer: 79:2.6 kétségbeesett kísérlet az Indiát meghódító anditák részéről a faji keveredésük megakadályozása érdekében, merev házasodási korlátozások által. Ennek ellenére az anditák Kr.e. 10000-re faji értelemben felolvadtak az indiai néptömegben. 94:2.1 Bár az árja-anditák ama rendszere, melynek segítségével meg kívánták akadályozni a faji azonosságuk elvesztését – a másodrendű szangik népekkel való keveredésüket – nem tudta megmenteni az árja fajt, viszont fenntartotta a brahmanokat. 79:4.6 A négyből három kasztot azon hasztalan igyekezetből alakítottak ki, hogy megakadályozzák az árják összeolvadását az alsóbbrendű meghódítottakkal. Az első kaszt a szetfiektől származó tanító papok rendje volt. 79:4.7 E brahman papok az árja faj eltűnését követően nem tudtak ellenállni a Dekkán-fennsík alsóbbrendű babonás vallási hatásainak. 79:4.9 A rendszerük azért nem volt képes az árja műveltség fenntartására, mert csak olyan vallás hozhat létre felsőbbrendű polgárosodott társadalmat, amely az emberek közötti testvériségen alapul. 79:4.5 Formailag a nagy társadalmi kasztok még a XXI. században is megvoltak, 89:1.6 mint a régi tiltások (tabuk) csökevényes maradványai.
- Katro (~ család): 93:3.5 Makiventa Melkizedek több mint harminc éven át lakott velük együtt, megismertetve őket sok felsőbb igazsággal. E hagyományokból nevezetes leszármazottjuk, Mózes is részesült.
- ká és bá: 111:0.4 Az emberi lényeg két tényezőjének egyiptomi felfogása, melyet számos afrikai törzs is vallott. A „lelket (bá) rendszerint nem tartották előbb-létezettnek, csak a szellemet (ká).” 110:0.5 E hitrendszer szerint, „a szellemek által kedvelt egyénekbe születésükkor vagy nem sokkal azt követően egy védőszellem költözik, melyet kának neveztek. Azt tanították, hogy ez a védőszellem a halandó társával marad végig az élet tartama alatt és őelőtte megy át a jövőbeli állapotba.” 111:0.6 Úgy tartották, hogy a védőszellem ká arra vágyik, hogy az emberi társa halandó lelkét a múlandó élet jobb ösvényeire vezesse, és gondoskodjon az emberi társa jobb sorsáról a túlvilágon. Kezdetben csak a királyokat tartották ká-val bírónak, később a jó emberekről is ezt feltételezték. Sokan hitték azt, hogy a ká „»Istentől származó, mindent tudó bölcs az emberekben.«”
- kábítószer: lásd → „méreg”.
- Kánó: 75:3.7 az első Édenhez közel élő barátságos nodfiak értelmes, tevékeny vezetője. 75:3.9 Éva nemi kapcsolatot létesített vele a fajfejlesztés előmozdítása érdekében. 75:5.3 Ő volt Káin apja. A Kert feldühödött lakói ölték meg.
- Káin: 75:5.3 Éva és Kánó gyermeke. 76:2.1 Mezőgazdasággal foglalkozott. 76:2.4 Örökletes harcias természettel rendelkezett. Az apja – (75:5.3) Kánó – abból a nodfi fajtából származott, amely korábban a kék és a vörös emberrel, valamint az eredeti andoni fajtával keveredett. 76:2.8 Ábel megölését követően megbánást tanúsított és Gondolatigazító költözött belé. 76:2.9 A második Édent elhagyva keletre vándorolt, Nod földjére. Az apja népének egyik csoportját vezetve fenntartotta a békét a csoportja és az ádámfiak között. Egy távoli unokatestvérét, Remónát vette feleségül. 80:7.2 Kr.e. 12 000-ben 80:7.7 a késői leszármazottai Kréta szigetére menekültek a szárazföldről, ahol az anyatiszteletet követték, és Évát, mint „nagy anyát” imádták.
- Káin és Ábel: 76:2.1 Káin mezőgazdasággal foglalkozott, Ábel pedig pásztor volt. 76:2.2 A szokás szerint Káin a föld gyümölcseiből, Ábel pedig az állataiból tett felajánlásokat a papok számára. Gyakran vitatkoztak azon, hogy a papok melyikük felajánlásait értékelik többre. 76:2.3 Mivel az első Éden idején Ádám igyekezett visszaszorítani az állatáldozásokat, ezért Káin talált igazolható érveket az állítása alátámasztására. Azonban a második kertben Ádám erre már nem tudott ügyelni, ezért az istenimádat és az oktatás megszervezésével megbízott nodfiak hamar visszatértek az Ádám előtti idők rendszabályaihoz. 76:2.2 Ábel sokat gúnyolódott a bátyja zavarán. 76.2.4 A két fiú egyébként sem jött ki jól egymással. Ábel azt is sokszor Káin szemére vetette, hogy az ő apja nem Ádám, hogy Káin nem tisztavérű ibolyaszín-fajú. Káin növekvő gyűlölettel viseltetett Ábel iránt. Ábel tizennyolc éves volt, amikor egy gúnyolódását követően Káin rátámadt és megölte.
- káldok: 96:1.8 + 96:2.1 a mezopotámiai Kish és Ur területén élt fejlett keleti szemita népcsoport. 96:1.8 Az ádámi és a Melkizedek hagyományok alapján a Háromságot, a három-egyben Isten felfogását tanították. 90:3.8 A káldok a betegségek okozta szenvedésért a csillagokat okolták.
- Kámos: 96:1.14 az amoriak istene. A héberek elfogadták a létét, de Jahve alárendeltjének tartották.
- kegyelem: 10:6.18. „a szeretet magatartásformája”.
- kegyelem-szólítás: Lásd → „feltámadás”
- kegytárgy: 88:2.2 léte az ősi bűvtárgy-tiszteletből ered, 88:2.1 mely a szentek és hősök csontmaradványára is vonatkozhat. Ezeket tisztelet övezi és hatóerőt tulajdonítanak nekik. 88:2.1 A kegytárgyakban való hit alapja az a régi feltételezés, hogy a kísértetlélek szívesen költözik olyan tárgyba, ami korábban az övé volt.
- Kenan: 76:3.4 a második kertben ő állította fel a külső törzsek felé irányuló hitterjesztői szolgálat intézményét. Az apja Énosz, a nagyapja pedig Szet volt.
- kereskedelem: 69:3.11 korai formája a csoportok közötti árucserén alapult. Kezdetben a kémekként alkalmazott nők végezték, akik később közvetítőkké váltak. 69:4.2 Az első árucsere az áru semleges helyen hagyása által valósult meg. 69:4.2 Az első vásári elárusítóhelyek olyan széles falak voltak, amelyek megakadályozták, hogy a kereskedők elérjék egymást a fegyvereikkel. 69:4.3 A korai kereskedők becsületesek voltak a törzsbeliekkel, a távoli idegeneket azonban törekedtek becsapni. 69:4.4 A később kialakított vásártereket szentnek tekintették, ahol az emberek fegyvertelenül találkoztak. Az üldözöttek számára ezek menedékhelyként is szolgáltak. 69:5.10 „Az első emberi kereskedelmi forma a nők cseréje volt; ez jóval megelőzte a lókereskedelmet.” 69:4.5 Az első súlymértékek a gabona magvak voltak. Az árucsere első forgalmi egysége a hal és a kecske volt. Ezeket követte a tehén. 69:4.8 A kereskedelem a műveltség terjesztőjeként és a polgárosodás fejlesztőjeként is szolgál. 69:5.8 Az ősi idők vagyon- és pénzkölcsönzési díja egy évre száz százalék volt. 70:3.4 A kereskedelmi kapcsolatokat a nyelv fejlődése, a fejlett közléscserét biztosító módszerek és a jobb szállítási lehetőségek segítették. 81:3.1 A kereskedelem a felsőbbrendű törzseknél a földműveléshez mellékfoglalkozásként társult. 81:3.2 Mivel a kereskedelem különféle emberi lényeket hoz közel egymáshoz, ezért hozzájárul a műveltségek kölcsönös megtermékenyítéséhez. 81:3.6 A kezdetleges kézművesség és ipar megjelenésével a kereskedelem a műveltség és a polgárosodás legerőteljesebb ösztönzőjévé vált. Segítette az utazás fejlődését és a polgárosodott társadalmak keveredését is.
- kereskedelem (Európában): 80:9.4 az északi fehér emberfajta a Balti-tenger vidékéről származó borostyánkővel kereskedett az andonfi dunaiakkal a Brenner hágón keresztül. 80:9.6 Az andonfi népek Turkesztán felől érkező betörése következtében 80:9.9 Kr.e. 2500-ra a szárazföldi kereskedelem szinte leállt a Földközi-tenger keleti körzeteiben. Ez nagyban elősegítette a tengeri kereskedelmet és az anditák leszármazottainak gyors elterjedését a földközi-tengeri medence teljes partvidékén.
- kereskedők: 79:1.3 Kr.e. 8000-re az embereket a folyóvölgyek felé terelő aszály nagy számban kezdte kitermelni ennek az új társadalmi osztálynak a tagjait. A magasabb fokon polgárosodott törzsek az aszály nyomán nem váltak pásztorokká, hanem kézművesiparból és kereskedelemből élő városokban gyűltek össze.
- Keresztelő János: 122:2.7 Kr.e. 7. március 25-én született Júda városában, Zakariás és Erzsébet egyetlen fiaként. 45:4.17 Testileg Jézus távoli unokatestvére és urantiai küldetésének előfutára. 122:3.1 Az volt a feladata, hogy előkészítése a terepet a – megszabadulás – Jézus által hirdetendő üzenetéhez. 45:4.17 Jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja.
- keresztes vitéz szellemisége: 100:6.5 veszélyes, ha nem felügyeli szellemi rálátás és a szokványos társadalmi kötelezettségek iránti hűség és odaadás.
- keresztények: 121:2.5 Elsőként Pál antiókhiai tanítványait nevezték így. Pál a zsidó hitre áttértek csoportja köréből térítette kereszténységre az első hívek többségét. 85:4.2 A keresztények a szivárványt „az ígéret ívének” tekintik.
- kereszténység (keresztény vallás): 92:6.18 A Krisztus életéről és tanításairól szóló vallás. 121:3.9 A létrejöttekor „semmilyen értelemben nem volt az elnyomott osztályok nyomorúságának enyhítését célul tűző gazdasági mozgalom.” 98:2.8 A hatékonyságához nagyban hozzájárult a héberektől kölcsönzött erkölcsiség és a görögöktől vett gondolkodásmód. 98:6.5 A keresztény valláshoz a görög bölcselet szolgáltatta az erkölcstan érték fogalmait, a mithraizmus az istenimádás szokásrendjét, a kereszténység által hozzáadott saját pedig az erkölcsi és társadalmi értékek megőrzésének módszere volt. 98:7.3 A teljességet tekintve, a keresztény vallás a következő tanítások, hatások, hiedelmek, tiszteletfajták és személyes hozzáállások keveredéséből alakult ki. A) 98:7.4 1. A Melkizedek tanítások. B) 98:7.5 2. „Az erkölcsiség, az erkölcstan, az istentan, valamint a Gondviselésben és a legfelsőbb Jahvéban való hit héber rendszere.” C) 98:7.6 3. Zoroaszter felfogása a mindenség rendjében való jó és rossz közötti küzdelemről. D) 98:7.7 4. „A rejtelemimádatok, különösen a mithraizmus”. E) 98:7.8 5. „József-fia-Jósua emberi életének történelmi ténye, a názáreti Jézusnak mint a megdicsőült Krisztusnak, az Isten Fiának a valóságos volta.” F) 98:7.9 6. „A tárzusi Pál személyes nézőpontja.” G) 98:7.10 7. „A hellén népek bölcseleti gondolkodása”. 92:6.18 A befogadott görög bölcseletet elsősorban Philó, Péter és Pál alakította ki. 92:6.16 A kereszténység a fennállása során olyan alkalmazkodásképességet mutatott számos nép erkölcseihez, melyhez foghatót csak a buddhizmustól lehet látni. 92:6.18 + 98:7.11 A kereszténység a nyugati műveltség hatása alá került, és már régen nem Jézus vallása. A XX. századra „a fehér emberfajták társadalmi, gazdasági és politikai erkölcseihez jól alkalmazkodó vallássá lett.” Bár a kereszténység „megdicsőítette Jézust a Krisztusként, az Istentől jött messiási felkentként, azonban igencsak elfelejtette a Mester személyes evangéliumát: az Isten Atyaságát és a minden ember közötti egyetemes testvériséget.”
- kereszténység (korai ~): 99:3.1 mentes volt a polgári szerveződésektől, a társadalmi elkötelezettségtől és a gazdasági szövetségektől.
- kereszténység páli tanításairól: 121:5.14 „Pál etikai megváltást, erkölcsi üdvözülést tanított.” 121:5.16 A kereszténység nem hitregén alapult, mint a misztériumvallások, hanem amint Pál hirdette, történelmi tényen. Azon, hogy „az Isten Fia az emberiségnek adta magát.” 121:6.2 „A judaizmus újjáéledése a héber írások görögre fordításának korától indul. Ez az alapvető fontosságú hatás döntötte el később, hogy a Pál-féle kereszténytisztelet inkább nyugat és nem kelet felé terjeszkedik.” 121:6.5 „Pál elmélete az eredendő bűnről, az öröklött bűnösségről és a veleszületett rosszról, valamint az attól való megszabadulásról alkotott tantételei részben Mitrász-eredetűek voltak, kevés közös elemük volt a héber istentannal, Philón bölcseletével vagy Jézus tanításaival. Az eredendő bűnnel és a vezekléssel kapcsolatos páli tanítások némely része magától Páltól származik.” 121:7.6 Pál tanítási rendszere magába foglalta a görögök bölcseletét, a rómaiak törvényét és a héberek erkölcsiségét, valamint a személyiség szentségének és a szellemi szabadságnak a jó hírét.
- kereszt világa: 20:6.6 + 119:8.8 Az Urantia bolygó neve helyi világegyetemi viszonylatban, és a Nebadon világegyetem teremtő-alászálló Fia, a názáreti Jézus által átélt különleges és szokatlanul kegyetlen tapasztalásra utal.
- kerék: 81:3.6 Kr.e. 5000-re a kerékkel felszerelt járművek alkalmazása általánossá vált a kereskedelemben és a háborúban.
- kerubok és szanóbok: 38:7.6 A helyi világegyetemi Anyaszellem gyermekei. 38:7.1 „Ők a legalacsonyabb angyali rend”. 38:7.2 Működésileg egyesítettek, mindig együtt tevékenykednek. „Egyikük energia-pozitív személyiség; a másikuk energia-negatív. A jobboldali deflektor vagy pozitívtöltésű angyal a kerub – ő a rangidős vagy irányító személyiség. A baloldali deflektor vagy negatívtöltésű angyal pedig a szanób – a kiegészítő lény.” 38:7.6 Minden negyedik párjuk félanyagi látszatú, morontiai jelleget mutat. 38:7.7 A természetükben és a működésükben hasonlítanak a köztes teremtményekre. 38:7.3 A szeráfok mellett alárendelt segédekként dolgoznak, 38:7.4 de ők emberi lényeket nem látogatnak. A fejlődési lehetőségeiket tekintve lehetnek
a) 38:8.2 Felemelkedésre pályázók, akik így a szeráfi besorolás várományosai, és 38:8.5 elérhetik a Lakóvilági Tanító besorolást. 38:8.6 Miután így hosszú időt szolgáltak, a Világegyetemi Anyaszellem hétezres csoportokban újra befogadja őket, s e befogadásból, mint teljesen kifejlett szeráfok bontakoznak ki, majd végzet-őrangyali szolgálatot követően eljuthatnak „még a Paradicsomra és a Végleges Testületbe is.”
b) 38:8.3 Középszakaszú kerubok, akik a korlátozott szeráfi szolgálat szintjét érhetik el, és
c) 38:8.4 morontia kerubok, akik ezen angyali rend „negyedik teremtményei” anyagi látszatú jegyekkel. Ők mindaddig megmaradnak kerubnak és szanóbnak, amíg a Legfelsőbb Lény ténylegessé válása végbe nem megy.
- kerub-pár: 113:2.9 „egy kerub és egy szanób”.
- kerubok (jellemzők): 114:0.2 A számuk az Urantián nagyjából megegyezik a szeráfokéval.
- 114:0.2 A szervezeti felépítésük az Urantián hasonló a szeráfokéhoz.
- 114:0.3 A szeráfok társaságában munkálkodnak a bolygók emberfeletti kormányzásában.
- 114:0.3 Különösen sok feladatuk van a lázadás miatt elszigetelt világokon.
- 114:0.3 Az Urantia állandó főkormányzójának, összes társának és alárendeltjének utasításait hajtják végre.
- kerub-pár (jellemzők): 113:2.9 Az őrangyalok munkáját segítve „mindig a szeráfi őrangyalokkal vannak”.
- 113:2.9 Gondoskodnak a szeráfok által készített őrangyali feljegyzésekről.
- 113:2.10 Az őrangyal szeráf pár egyik tagjának távollétében a kerub veszi át az őrangyali tevékenység feljegyzését.
- kettős csillag: 41:3.3-3.4 Ha egy nap eléri a mi napunk tényleges anyagtartalmának harmincszorosát, akkor az egyenlítője mentén kettéhasad, és két külön égitestként vagy új rendszerek központjai lesznek, vagy egymás gravitációs vonzáskörzetében maradva egy közös középpont körül keringenek tovább. Helyi világegyetemünkben a legutóbbi kettőscsillag-robbanás Kr.u. 1572-ben volt, melyet az Urantián fényes nappal és szabad szemmel is látni lehetett.
- kettős-egység: Lásd → „egység (végleges szellemi kettős-egység)”
- KETTŐS-SZÁRMAZÁSÚ LÉNYEK: 30:1.29 a teremtőjük a három közül bármely két paradicsomi Istenség vagy ezen Istenségektől közvetlenül, illetve közvetve származó két lény által egyéb módon teremtett lények. Három fő rendjük van.
30:1.30 „A. Az alászálló rendek.”
30:1.43 „B. Az állandó rendek.”
30:1.49 „C. A felemelkedő rendek.”
- kettős szellemelvűség: 92:5.12 a jó és a rossz létét feltételező felfogás.
- kettősség: 105:4.3 az isteni szinten „hármasegységet kelt”, mely „minden dolgok örök őse.”
- Keturah: 93:9.8 Ábrahámnak nem a felesége, hanem az ágyasa volt.
- kevélység: Lásd → „büszkeség”
- kék emberfajta: 64:5.2 az Urantia egyik ősi színes emberfajtája, amely 64:6.21 rendelkezett „a vörös ember agyi teljesítőképességével és a sárga ember lelki és érzelmi adottságaival”. Az ádámi leszármazottak is velük párosodtak a legszívesebben. 64:6.23 A Kaligasztia bukását követő zavaros idők után mintegy 500 évvel, köreikben a tanulás és a vallás kezdetleges újjáéledésére került sor a szellemi vezetőjük, Orlandof által. Ő az igaz Isten imádatát tanította, akit a „Legnagyobb Főnöknek” nevezett. 64:6.24 A fehér emberek a kék emberfajta leszármazottai. 79:5.1 A leromlott, neandervölgyi fajtába tartozó csoportokkal való keveredésük Európában komolyan hátráltatta a fejlődésüket. 78:1.8 Ádám idejében a fejlettebb műveltségi központjaik a földközi-tengeri medence termékeny völgyeiben és Európa északnyugati részén voltak. Az „eurázsiai evolúciós népek közül a legharciasabb, a leginkább kalandvágyó és a legnagyobb felfedező” fajta. 80:1.6 Az ádámfiaktól származó ibolyaszín emberfajta és a kék emberfajta között kölcsönösen erős nemi vonzódás volt. A legjobbjaik nagy megtiszteltetésnek tartották, ha az ádámfiakkal házasodhattak. 80:1.7 A felsőbbrendű csoportjaik a velük keveredett ádámfiakkal együtt irtották a neandervölgyi emberfajtát. Az ádámfiakkal keveredett kék embereknek legalább tizenkét fejlett közössége jött létre. Az egyiket nevezték utóbb cro-magnoni fajtának. 80:2.5 Az ádámfiakkal való találkozás kezdetén a műveltségük évezredekkel maradt el az ázsiaitól. 80.3.1 A műveltségük központjai az európai folyók mentén voltak. 80:3.2 Már Kr.e. 33 000 évvel nagyon kevert fajféleség volt. 80:4.6 Az andonfi kék emberek csak a Lappföldön és bizonyos mértékben Bretagne-ban őrizték meg a látszólagos önazonosságukat Európában. 80:5.5 Az andita hódítókkal szemben a Somme folyónál döntő vereséget szenvedtek. A legtovább kitartó erősségeik Dél-Franciaországban voltak. 80:5.7 A kék embert a fehér ember olvasztotta magába. 80:9.11 Bár a kék embert az anditák északon felszámolták, délen nagyobb számban maradtak fenn. A kék jelleget őrző baszkok és berberek komoly mértékben keveredtek a szaharaiakkal.
- kényszer: 103:5.11 a személyiséget eltorzíthatja, és nem ösztönzi a növekedést. A nevelési kényszer semlegesítő lehet annyiban, hogy segíthet a megrendítő élmények megelőzésében.
- képességek (kívánatos emberi ~): 93:5.3 értelem, kezdeményezőkészség, éleselméjűség, őszinteség.
- képviseleti kormányzás: 45:7.3 az önkormányzatiság isteni eszményképe a nem-tökéletes lények közösségeiben. „A teljes világegyetemet képviseleti terv szerint szervezik és igazgatják.” 45:7.6 A választójog általános a Jerusemen
a) 45:7.5 az Anyagi Fiak és Leányok,
b) a szeráfok, a társaik és a köztes teremtmények, valamint
c) a felemelkedő halandók számára.
A halandók választótestületi tagságához az ajánlás a Melkizedek igazgatási tanodáktól érkezik. 45:7.6 Egy személy bölcsességétől függően a szavazatának értéke egy és ezer között lehet. 45:7.4 Minden csillagrendszer a világegyetemi időben mért száz évben tíz képviselőt választ a csillagvilági törvényhozásba. Esetünkben e képviselőket az ezertagú jerusemi csillagrendszeri tanács választja, amely a csillagrendszeri csoportokat képviseli. Nem csak e tanács tagjai, hanem a megválasztott képviselők is elvégezték a Melkizedek Igazgatási Kar legfelsőbb tanintézetét.
- képzet: 87:4.3 egy képzetnek „a gyarapodó evolúciós értelemre gyakorolt hatása nem a képzet valóságosságától, vagy ésszerűségétől függ, hanem annak életszerűségétől, valamint általában is gyors és egyszerű alkalmazhatóságától.”
- kétely (kétkedés): 102:1.1 ha őszinte, akkor nem bűn. Az ilyen hozzáállás csak késlekedést hoz a tökéletesség felé tartó fejlődési úton.
- kézfogás: 66:5.22 a személyes barátság megpecsételése és a csoporthűség záloga. 66:5.17 „Az egészség és az élet megőrzői” tízfős szakértő csoportjának tagjai vezették be a Dalamatiába látogató urantiai őslakók számára a nyálcsere és a vérivás szokásának felváltása érdekében.
- kézművesség és a tudomány bolygói tanácsa: 66:5.1 a kaligasztiai százak egyik tízfős szakértő csoportja, 66:5.23 melynek vezetője Mek volt. A feladataik közé tartozott az ősember kézműves módszereinek fejlesztése és a szépségről alkotott fogalmaik magasabb szintre emelése. 67:4.1 A tanács és a vezetője nem vett részt a Bolygóherceg lázadásában.
- Khédorlaomer: 93:4.14 a legyőzését követően Ábrahám hagyományos áldozatot mutatott be.
- kiegyenlítő eljárás: 55:2.12 célja, hogy egyetlen felemelkedő se legyen megfosztva olyasmitől, ami a felemelkedési tapasztalása szempontjából lényeges. 55:2.11 Helye, a morontia világok hét lakószférája. Módja, a tanárként és tanítványként történő tapasztalatszerzés.
- kiengesztelés: 89:4.7 nemleges formája a lemondás, igenlő formája pedig az áldozás lett. De a kiengesztelés eszköze lett még a magasztalás, a dicsőítés, a hízelgés, sőt a szórakoztatás is.
- kijelölt szeráf: 30:4.15 az alvó továbbélő önazonosságának, a halhatatlan léleknek az őre. Ő biztosítja a morontia alak összeállítását.
- kilépő energia: 0:6.6 „az energia-anyag villamos-szerveződés előtti szintje”, mely „a paradicsomi gravitáció hatására választ adó, de a helyi vagy egyenes irányú gravitációra még nem válaszoló energiákat foglalja magába.”
- Kinevezett Őr: 55:8.2 a felsőbb-világegyetemi Legfőbb Végrehajtó képviselője azon csillagrendszerekben, amelyek megállapodtak a fényben. Ő válik a csillagrendszeri legfelsőbb bíróság önkéntes tanácsadójává és a jogalkotó gyűlés vezető tisztviselőjévé.
- ki nem nyilatkoztatott honosok: 27:3.3 a Paradicsom-Havona rendszer lakói, akik a jövőbeli, ki nem nyilatkoztatott feladataik végzéséhez szükséges csoportos felkészítésen vesznek részt.
- ki nem nyilatkoztatott istenség-szintek: 0:7.6 a Legfelsőbb Isten, a Végleges Isten és az Abszolút Isten; ezek az élményelvi Istenségek jelenleg még nem teljesen létezők; a ténylegessé válás folyamatában vannak.
- ki nem töltött tér: 11:6.3 az, melyben nincsenek jelen a kitöltött térre jellemző erők, energiák, erőterek és jelenlétek.
- Kinevezett Őrök: 24:0.2 a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei közé tartoznak. 24:0.10 A helyi világegyetemi, illetve a helyi világegyetemet alkotó csillagrendszeri központokon állomásoznak. 24:5.1 A Hét Legfőbb Végrehajtó összehangoló személyiségei és összekötő képviselői. A számuk állandó, hétmilliárd létezik belőlük. 24:5.2 Egy helyi világegyetemben, minden tízezer csillagrendszerhez rendelnek egyet belőlük. Igazgatási szervezeti szempontból az adott világegyetemi központon állomásozó Társfelügyelőnek vannak alárendelve. 24:5.3 Alapfeladatuk a világegyetemük Társfelügyelőjének folyamatos és teljes körű tájékoztatása az adott világegyetem jólétével és állapotával kapcsolatban. Bár nem vesznek részt a csillagrendszeri ügyekkel kapcsolatos tanácskozásokon, de ők irányítják az evolúciós világokból származó 24 bolygói intézőt (János 24 vénnek nevezi az általa látott urantiai tanácsadó testület tagjait A Jelenések Könyvében.).
- Kinevezési Elöljárók: 27:0.3 elsőrendű szupernáfok, 27:2.1 akiknek csoportját időről időre a szupernáf-vezető jelöli ki, hogy irányítsák az elsőrendű, a másodrendű és a harmadrendű angyalrend alkotta szervezetet. 26:8.5 Ők felügyelik továbbá az elbukott, Istenség-kalandra pályázókat a tér területein végzendő munka idejére, mely ezer évnél soha nem rövidebb.
- kinyilatkoztatás: 56:9.7 részleges, viszonylagos és fokozatos marad addig, amíg az Istenség-jelenlét erőtere megtapasztalhatóan nem válik végtelenné a Korlátlan Abszolút térpotenciáljában, a személyiség megnyilatkozása a tapasztalás szempontjából nem lesz végtelen az Istenségi Abszolút megnyilvánult jelenlétében, és a végtelenség e két potenciálja nem egyesül valóságosan az Egyetemes Abszolútban.
- kinyilatkoztatás (meghatározások): 101:5.4 Szellemtől származó világegyetemi beállítottság.
- 52:2.3 A szellemi igazságra és a vallásos erkölcstanra vonatkozó közlések rendje, melyekről minden megítéltetési időszak – halandói kor – egyre teljesebb képet kap.
- 102:3.9 „a személyiség túlélésének bizonyossága.”
- 103:8.6 „a fejlődő bölcselet gyarlóságainak ellentételezése”.
- 103:9.1 „a létező dolgok bölcselete”.
- 103:6.8 „az egyetlen eljárás, mely egy anyagi világon képes ellensúlyozni a mota igazság-érzékenységének hiányát.”
- 103:6.13 „az evolúciós ember egyetlen reménye a morontia űr betöltésére.”
- kinyilatkoztatás (mindenségtanra vonatkozó ~): 101:4.5 átmenetileg pontosítja a meglévő tudást a következők révén.
- 101:4.6 1. A zavar csökkentése a tévedések kiküszöbölése által.
- 101:4.7 2. Összehangolja az ismertté vált tényeket és megfigyeléseket.
- 101:4.8 3. Feltárja a múlt korszakos folyamataiból származó fontos ismeretelemeket.
- 101:4.9 4. Közli a kiérdemelt tudás fontos, de hiányzó láncszemét.
- 101:4.10 5. Mindenségrendi adatokat közöl annak érdekében, hogy azok tisztább képet teremtsenek a kinyilatkoztatásokban foglalt szellemi tanítások lényegéről.
- kinyilatkoztatás (korszakos ~): 101:4.3 valamely mennyei közvetítő – de nem a Gondolatigazító – csoport vagy személyiség tevékenységének eredménye.
- kinyilatkoztatás (személyes ~): 101:4.3 „az emberben lakozó Igazító munkájának eredményeként mutatkozik meg”.
- kinyilatkoztatás (Urantián): 92:4.9 mennyei segédkezés, amely részleges, átmeneti és a tér- idő helyi viszonyaira szabott. A kinyilatkoztatás az ember számára akkor válik teljessé, amikor általa elérte az Egyetemes Atyát. 92:4.1 Mivel a kinyilatkoztatás tekintettel van az evolúcióra, ezért mindig fokozatos. Folyamatosan hoz egyre nagyobb megvilágosodást. Olyan tanításokat mutat be, amelyek nem állnak távol azon korszak gondolkodásától és felfogásától, amelyben közreadják azokat. A kinyilatkoztatások tartalmát mindig korlátozza az ember felfogóképessége. 66:5.14 A Bolygóherceg anyagi testtel bíró törzskarának tagjai csak akkor folyamodtak kinyilatkoztatáshoz, „amikor az evolúciós erők kimerülése már teljessé vált.” 66:6.6 Zavart és ijedelmet kelt az, „amikor a felvilágosult és felsőbbrendű lények túl sok tanítással és túlzott mértékű felvilágosítással próbálják a visszamaradt emberfajtákat felemelni.” 68:3.5 „Az emberi faj békehajlama nem természetes adottság; az a kinyilatkoztatott vallás tanításaiból származik”, amit persze az emberfajták tapasztalatai is alátámasztanak. 92:4.4 A vallási kinyilatkoztatások közül öt bír korszakos jelentőséggel. Lásd még → „kinyilatkoztatott vallás”
- kinyilatkoztatás (jelentősége, célja): 101:1.7 olyan megvilágosító hatással van az evolúciós kötelességeit ismerő ember erkölcsi természetére, melynek következtében az elméjében arra a felismerésre jut, „hogy nincs joga nem hinni az Istenben.” Ha pedig mégis így tenne, akkor az elméjében és a lelkében „lévő legvalóságosabb és legmélyebb dologhoz – az isteni Igazítóhoz” lenne hűtlen.
- 101:2.2 „ellentételezést nyújt a morontia nézőpont hiányáért”.
- 101:2.10 „a morontia rálátás helyettesítője az evolúciós világon”.
- 101:2.10 „képessé teszi az embert arra, hogy meglássa ugyanazt az Istent a természetben, mint amit a hit mutat meg a lelkében.”
- 101:2.2 Módszert „ad ahhoz, hogy egység legyen elérhető az anyag és a szellem valóságának és kapcsolatának megértésében az elme közvetítése révén.”
- 101:2.2 A tudományt természetesnek, a vallást értelmesnek, a bölcseletet pedig okszerűnek tartja.
- 101:2.7 Megerősíti, hogy a tudomány vizsgálódásai következtében felismert Első Ok „és a vallás üdvözülést adó Istene egy és ugyanazon Istenség.”
- 101:2.8 Az ember élményvilágában összhangba hozza a tudást kínáló tudományt, a boldogságot adó vallást és az egységet kínáló bölcseletet, melyek külön-külön mind az egyetemes valóságra irányulnak.
- 101:2.10 „sikeresen áthidalja az anyagi és a szellemi közötti szakadékot, sőt a teremtmény és a Teremtő, az ember és az Isten közötti szakadékot is.
- 101:4.1 Útbaigazítást ad a mindenségtan terén.
- 101:4.2 Emberi bölcsességet nem, csak isteni és szellemi meglátást ajándékoz.
- 101:5.1 Általa sok korszaknyi idő takarítható meg abban a folyamatban, amely az evolúciós hibáknak a szellemi gyarapodást segítő igazságokról való leválasztására irányul.
- 101:2.1 következetes és okszerű világegyetemi bölcseletté, a tudomány és a vallás összehangolt, folytonos magyarázatává rendezi a széttartónak tűnő természettudományokat és a vallástant, ez által az elme számára összhangot, a szellem számára pedig megelégedést teremt. Így válaszolja meg az emberi tapasztalás útján a halandói elme kérdéseit, mely tudni szeretné, hogy a Végtelen miként viszi keresztül az akaratát és valósítja meg a terveit az anyagban, az elmével és a szellemen.
- 52:2.3 A világok lakosainak szellemi fejlődését hivatott elősegíteni.
- 52:6.2 Alapvető fontosságú a testvériség megteremtéséhez.
- 90:3.10 Összehangoló hatású.
- kinyilatkoztatás (tartalmi elemek, jellemzők, ismérvek): 101:2.12 bár korszakonként jelenik meg, ezért időszakos, azonban személyes emberi élményként folytonos.
- 101:2.8 „csakis az emberi tapasztalás igazolja.”
- 101:4.1 A kinyilatkoztatás törvényei nem teszik lehetővé „ki nem érdemelt ismeretek vagy a tudás túl korai átadását.”
- 101:4.1 A közölt mindenségtanok rövid idő alatt elavulnak.
- 101:4.2 A közölt történelmi tények és vallási igazságok állandónak tekinthetők.
- 101:4.2 + 101:4.5 A korszakos kinyilatkoztatás mindenségtana nem sugalmazás, hanem a meglevő ismeretanyag rendszerezése és osztályozása.
- 101:4.5 „mindig szellemi jelenség.”
- 101:2.3 Elősegíti a vallásos hit szellemi látásmódjának érvényesítését.
- 101:5.4 Hit és bizonyosság a valós dolgok örök megőrződésében, a személyiség továbbélésében és a mindenségrend Istenségének elérésében.
- 101:5.11 A paradicsomi Háromság személyeinek alászálló szellemei segítik, különös tekintettel az igazság kiterjesztésére.
- 101:5.11 A szeretetet és az aranyszabályt hangsúlyozza.
- 101:5. 12 Bizonyosságot ad az isteniség és a valóság igazságainak ábrázolásán keresztül.
- 101:5.12 Gyakorlatias munkakapcsolatot épít ki az evolúciós hittel.
- 101:5.12 Fejleszti a morontia személyiséghez szükséges jellemet.
- 101:5.13 A hit bizonyosságán túl megadja a kinyilatkoztatott élő valóságok élményének igazságát is.
- 101:5 13 A legfelsőbb értékek, az isteni jóság, az egyetemes kapcsolatok, az örök valóságok és a végleges beteljesülések igazság tartalmait bontja ki.
- 101:9.1 Elismeri azokat az igényeket, melyekre nézve a megelőző evolúciós vallás erkölcstani kötelességeket alapított.
- 101:9.1 Kitágítja a kifejlődött vallás erkölcstani látókörét.
- 101:9.1 Kiterjeszti a korábbi kinyilatkoztatások által közölt erkölcsi kötelességeket.
- 102:3.5 „a morontia mota helyettesítője”.
- 102:3.5 „az igaz valóság tudatosulásához vezet”.
- 102:3.6 „felszabadítja az embereket és elindítja őket az örökkévaló kaland útján.”
- 102:3.7 „megdicsőíti az embert és megmutatja az embernek az Istennel alkotott társulásra való képességét.”
- 102:3.8 „bemutatja az örökkévaló testvériséget, a Végleges Paradicsomi Testületét.”
- 102:3.11 „megerősíti az Istenség tényének, az Abszolút eszméjének és az Isten szellemi személyiségének az egységét”, akit a mi Atyánkként mutat be.
- 102:3.14 Azon van, „hogy az embert az Istenhez hasonlóvá tegye.”
- 102:3.15 Megerősíti, hogy a tudomány, a vallás és a bölcselet mind jó és valójában egy.
- 102:4.6 Az emberi létezés egyesítő eleme, „egyesíti a történelmet, összehangolja a földtant, a csillagászatot, a természettant, a vegytant, az élőlénytant, a társadalomtant és a lélektant.”
- 103:6.8 „eloszlatja az értelem által kialakított, a létező dolgok bölcseletében megmutatkozó zűrzavart.”
- 103:7.8 „nem tudományból és nem vallásból ered”.
- 103:7.9 Segíti a tudományos megalapozottság és a vallásos bizonyosság kiegyensúlyozott bölcseletté való válását.
- 103:9.1 A bölcseleti szempontokkal foglalkozik.
- kinyilatkoztatás bölcsessége: 101:6.7 a) tudást kínál, b) majd arra ösztönzi az embert, hogy a tudását gondolat-döntésekké szervezze, c) ezután a bölcsességre hat, hogy a megragadott gondolatokat olyan gyakorlatias és magasztos eszményképekké és fogalmakká alakítsa, melyek értelmes eszmékként és okszerű eszményképekként d) alkalmasak arra, hogy azokat az Igazító egyesítse és szellemivé lényegítse e) annak érdekében, hogy a Fiak Igazság Szelleme megnyilatkozhasson általuk az ember számára.
- kinyilatkoztatás gyümölcse: 102:3.13 „az akarat, mely hisz”.
- kinyilatkoztatás küldetése: 92:4.1 feladatai közé tartozik az egymást követő evolúciós vallások megrostálása és megtisztítása.
- kinyilatkoztatás rendeltetése: 103:7.8 „a tudománynak és a vallásnak a valóság igazságával való összehangolása.”
- kinyilatkoztatók: a) 52:2.3 Egy földi világ első kinyilatkoztatója a Bolygóherceg. A közlések rendszerint a helyi csillagrendszer ügyeivel vannak kapcsolatban.
b) 52:3.11 Egy bolygó második korszakos kinyilatkoztatása az Anyagi Fiú és Leány megjelenése utáni korszakban történik. Az igazság kinyilatkoztatásai kiterjednek a csillagvilágok igazgatásának szintjére.
c) 52:4.4 A szabványos világokon az Ítélkező Avonal Fiak igazságról tett kinyilatkoztatásai kiterjednek a helyi világegyetem és segédszférái ügyeinek bemutatására.
d) 52:5.3 Az alászálló Fiú korának kinyilatkoztatásai a felsőbb-világegyetemig terjednek.
e) 52:7.3 A Tanító Fiú korának igazságról szóló kinyilatkoztatása pedig már a központi világegyetemre és a Paradicsomra is kiterjed. 55:3.12 A fény és élet első korszakában a kinyilatkoztatott igazság – többek között – a világegyetemek mindenségének működését is taglalja, míg a fény második korszakában a közölt igazság által a Teremtő Fiak, vagyis a Hétszeres Isten első szintje természetének, küldetésének és társulásainak megismertetésére tesznek kísérletet.
- kinyilatkoztatott vallás: 102:4.6 „az emberi létezés egyesítő eleme.” 92:4.3 Mivel az emberiség által keresett igazságra vonatkozik, ezért azt a valódi szellemi világ terjeszti elő. Így a kinyilatkoztatott vallás a felsőbb-értelmű mindenségrend válasza a halandók azon vágyára, amely kifejezi, hogy hinni és bízni szeretnének az egyetemes Istenségekben. 92:4.2 A kinyilatkoztatott vallás két fontos jellemzője a végleges értékű Istenségbe és a személyazonosság halál utáni továbbélésébe vetett hit. 92:4.4 A vallási kinyilatkoztatások közül öt bír korszakos jelentőséggel. Ezek, 92:4.5 1. a dalamatiai tanítások, 92:4.6 2. az édeni tanítások, 92:4.7 3. a sálemi Melkizedek, 92:4.8 4. a názáreti Jézus és 92:4.9 5. az Urantia írások. 92:5.1 A kinyilatkoztatott vallás által azt tanítják az embereknek, hogy ők az Isten fiai. 92:5.7 Az isteni eredetű kinyilatkoztatások célja az emberiség erkölcsiségének, bölcseletének és vallásának felemelése. 85:6.3 „A vallás a korai fejlődési szakaszában megteremti a maga isteneit. A kinyilatkoztatás során az Istenek alakítják a vallást. Az evolúciós vallás a halandó ember képére és hasonlatosságára teremti meg a maga isteneit; a kinyilatkoztatott vallás arra törekszik, hogy a halandó embert az Isten képére és hasonlatosságára alakítsa és formálja.” Lásd még → „kinyilatkoztatás” → „kinyilatkoztatás (Urantián)” → „kinyilatkoztatás (jellemzők, ismérvek)”
- kinyilatkoztatott vallás (dalamatiai tanítások): 92:4.5 az első korszakos kinyilatkoztatás. Kaligasztia herceg törzskarának testtel bíró száz tagja hirdette, több mint háromszázezer éven át. Az első Forrás és Középpont igazi fogalmát tanították. Munkásságuk megszakadt a bolygó lázadás miatti elszakadása következtében. Tanításaik elvesztek a világ számára. Legtovább a vörös emberek őrizték meg annak maradványait, melyet a Nagy Szellemre vonatkozó felfogásuk is mutat.
- kinyilatkoztatott vallás (édeni tanítások): 92:4.6 a második korszakos kinyilatkoztatás. A mindenek Atyjának fogalma Ádám és Éva működése nyomán került bemutatásra, de a tanításaik nem tudtak kibontakozni a vétkük, majd pedig az első Éden elhagyása és annak pusztulása miatt. Ádám befejezetlen tanításait a szetfi papok vitték tovább, mellyel megváltoztatták a levantei vallásfejlődés irányvonalát. E kinyilatkoztatás Kr.e. 2500-ra jórészt elveszett az emberiség számára.
- kinyilatkoztatott vallás (sálemi Melkizedek): 92:4.7 a harmadik korszakos kinyilatkoztatás, melynek fő tantételei a bizodalom és a hit voltak. Melkizedek az Isten mindenható jóságában való bizodalmat tanította és „azt hirdette, hogy a hit az a cselekedet, mely révén az emberek kiérdemlik az Isten kegyét.” A tanításai utóbb evolúciós vallási hiedelmekkel és szokásokkal keveredtek.
- kinyilatkoztatott vallás (názáreti Jézus): 92:4.8 a negyedik korszakos kinyilatkoztatás, amelyben Jézus az Isten Egyetemes Atyaságát hirdette. Tanításának egyik lényege az a szeretet volt, mellyel a teremtmény fiak imádják az Atyjukat azt követően, hogy felismerik a feléjük áradó isteni szeretetet. Tanítása másik lényeges eleme pedig a szolgálat, melyet a teremtmény fiak önkéntesen nyújtanak a társaiknak azon örömteli felismerés következtében, hogy ezzel az Atya Istent is szolgálják.
- kinyilatkoztatott vallás (Urantia írások): 92:4.9 az ötödik korszakos kinyilatkoztatás az igazság bemutatására, mely nem egyetlen világegyetemi személyiség munkája.
- kinyilatkoztatott vallás kara: 66:5.1 a kaligasztiai százak egyik tízfős szakértő csoportja, 66:5.13 melyet Hap vezetett. Az volt a feladatuk, hogy a teremtményi félelmet és a kísértetek imádását a Teremtő Isten tiszteletével helyettesítsék az emberi fejlődés és a polgárosodás elősegítése érdekében.
- király: 70:12.3 kezdetben ő volt az erkölcsök, vagyis az íratlan törvény végrehajtója. 70:12.4 A működését eleinte jelentősen korlátozta a hagyomány. 70:12.3 „Később a törvényi rendelkezéseket, a megszilárdult közvélekedést tartatta be.” 70:6.2 A működésük az apajogú családi fennhatóság és a vagyon eszméjén alapul. Kezdetben a királyt a népe atyjának tekintették. Eleinte hősöktől származtatták őket, később pedig istenektől. 70:6.3 A királyság öröklődő formája segített elkerülni a király nélküli állapotok pusztításait. 70:6.4 A későbbi királyokat azért tekintették természetfelettinek, mert úgy gondolták, hogy a vérvonaluk „visszavezet Kaligasztia herceg anyagivá lényegített törzskarának korába.” 70:6.5 Így váltak bűvtárgyá és szentté. 70:6.6 A javasok, gyógyító varázslók és papok mindig erős ellenőrzést gyakoroltak felettük. Később a földbirtokos nemesség volt számukra visszatartó erő. (lásd még kormányzat, kormányzás, kormányfő intézménye)
- királyok és királynők eszmeisége: 55:7.2 mivel a végleges rendű lények a Bolygóherceggel együtt láthatatlanok, ezért a bolygó tényleges és valódi vezetője Ádám és Éva. Kettejük működési rendjének ismerete adta meg az uralkodó párok eszmeiségének tekintélyét a bolygókon.
- kisbolygó-halmaz: 57:6.5 valamikor a naprendszer ötödik bolygója szabálytalan pályán haladt. Ennek során rendszeres időközönként és egyre jobban megközelítette a Jupitert. 57:6.4 Amint a pályájának sugara a Jupiter sugarának két és félszerese alá csökkent, a Jupiter gravitációs ereje összeroppantotta és övvé rendezte.
- kisebb égitestek: 15:6.12 térben keringő üstökösök, meteorok és kisméretű anyagdarabok.
- kisebb Krisztusok: 35:0.7 a három paradicsomi Istenség által 35:0.1 létrehozott második fiúi rend, az Avonalok vagy más néven Ítélkező Fiak.
- Kish: 78:8.9 a sumér államszövetség központja volt 78:8.8 Szargon idején. 78:8.9 Az államszövetséghez tartozott Sumer, Akkád, Kish, Erek, Ur és Szuza.
- kisövezet: 15:2.6 a felsőbb-világegyetemi kormányzás egysége, amely száz helyi világegyetemből áll, és egymilliárd körüli lakható bolygót foglal magába. Központi, épített világgal bír, melynek vezetője három Nappalok Utóda. 15:2.13 A világegyetemi-kormányzat kisövezeteinek száma hétezer. 15:3.5 A mi kisövezetünk forgási középpontja az igen távoli, hatalmas és sűrű Nyilas csillagfelhőben található, s a helyi világegyetemünk, valamint annak minden égi társteremtménye e középpont körül mozog.
- „kiszámoló” versike: 90:2.4 ma gyermekjáték, hajdan „a kiszámolt személynek meg kellett halnia”. A kiszámoló a sorsvetés továbbélő formája.
- kiterjesztési tanodai oktatók: 30:3.8 a magasabb lakóvilágok tanári testülete az eggyel alacsonyabb szintű világon. 30:3.1 Előkészítő tanhelyet működtetnek a továbblépő zarándokok számára. A hét önkéntes telepes csoport egyik rendje.
- Kiválasztott Háromságot-elért Fiak: 22:1.11 „ide tartoznak a Háromságot-elért Felügyelők és a Háromságot-elért Követek. Ők bizonyos evolúciós szeráfok és átvitt köztes teremtmények közül kerülnek ki, akik áthaladtak a Havonán és elérték a Paradicsomot, továbbá vannak köztük a Fiúval és a Szellemmel való eggyé kapcsolódást megélt halandók is, akik hasonlóképpen felemelkedtek a Fény és Élet központi Szigetéhez.” A Nappalok Elődeinek bíróságaihoz osztják be őket. 22:1.13 Az orvontoni szolgálatban eddig még sohasem hibáztak.
- Kivetült Befejezetlen Bennfoglaltsága: 117:7.6 Az a folyamat és tartalom, amely a Legfelsőbb Lénynek az idő feletti szintekre előrevetített saját világegyetemi jelenléte visszatükröződését jelenti a teremtett szintekre.
- kígyó(k): 88:1.5 később vált bűvtárgyi állattá. A főníciaiak imádták, a rossz szellemek eszközének tartották. A moki indiánok kígyótánccal is kifejezték a kígyók iránti hódolatukat. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.
- Kína: 94:5.1 a sálemi hitterjesztők Kr.e. 1500 táján érkeztek meg Kínába, ahol a központjuk több mint száz éven át Szí Fuch-ban volt. Az itt kiképzett tanítók az ország egész területén oktattak. 94:5.2 Hatásukra jelent meg Kínában a korai vagy elő-taoizmus. 94:5.8 A hatodik századi Kína nagy bölcselői – mint Lao-ce és Konfuciusz – a sálemi hitterjesztők örömhírének alapjaira építették a tanításaikat. E kor erkölcsi légkörét és szellemi nézeteit a sálemi hitterjesztők tanításai alapvetően határozták meg. 92:6.15 A XX. századi kínaiak elsősorban a taoizmust és a konfuciánus tanításokat követték. Lásd még → „sárga emberfajta”
- kínaiak: 85:3.3 a sárkányimádásuk a kígyótisztelet továbbélésén alapul. 86:4.8 Hittek abban is, hogy a lélek és a test együtt marad. 90:3.8 A betegséget a kínaiak sokáig a rossz démonok cselekedetének tekintették. 90:2.8 Védekezésül varázslást alkalmaztak ellenük. Lásd még → „sárga emberfajta”.
- kísértetek hazája: 87:1.1 korai elképzelés a holtak földjéről.
- kísértetszellem (kísértetlélek): 86:5.1 „Az ember nem anyagi részét nevezték kísértetnek, szellemnek, árnynak, rémnek, jelenésnek és később léleknek.” 86:4.4 Az ősi emberek testből és lélegzetből álló lénynek tekintették magukat. A lélegzet és a test különválasztásával jutottak el a kísértetszellemhez. E szellemek emberi eredetűek voltak, de emberfelettinek tekintették azokat. 87:1.2 Bár a vadember természetfeletti erővel ruházta fel őket, de nem tekintett rájuk természetfeletti értelemmel bíróként, mivel megpróbálta őket megtéveszteni és félrevezetni. 86:4.4 Az ősök a testtől elkülönült szellemek létezésével magyarázták a szokatlan és érthetetlen dolgok előfordulását. 86:5.1 Az egyén nem anyagi részét az ember álombeli másának tartották, mely 86:5.2 bár hallható és látható, de nem érinthető meg. 86:5.4 Az ősök szerint a lélek elhagyhatta a testet 86:5.5 1. eszméletvesztés során, 86:5.6 2. alvás közben álmodáskor, 86:5.7 3. a betegség vagy baleset kábult állapotaiban, valamint 86:5.8 4. halál esetén. 86:5.10 Az ősök hite szerint az alvó ember elkóborolt lelke az alvó nevének kimondásával visszahívható volt. Hitték továbbá, hogy a lélek kóborlása miatt az alvót fokozatosan kell ébreszteni, hogy a léleknek legyen ideje a testbe való visszatérésre.
- kísértettisztelet: 87:0.1 „se több, se kevesebb, mint baj elleni biztosítás”, mely „a balszerencse veszélyeinek ellensúlyozásaként alakult ki”. E tiszteletfajta oka a balszerencse miatti aggodalom és a holtaktól való rendkívüli félelem volt, vagyis a kísértettisztelet nem az Istenség elismerésén alapult. E tisztelet szertartásainak célja az volt, hogy elkerüljék, elűzzék vagy kényszerítsék a kísérteteket. 87:3.5 Egykor minden törzs és emberfajta hitt a kísértetekben. 87:1.1 Az ősök mindent megtettek annak érdekében, hogy a halál által megjelenő kísértetlelket a holtak földjére való elindulásra késztessék. 87:1.4 A halott számára fényt biztosítottak a virrasztás idején, és kerülő útvonalon tértek vissza a temetésről, hogy a kísértetet megtévesszék. 87:4.2 A kísértettisztelet fejlődésével nem csak emberi eredetű, hanem felsőbbrendű szellemekben is hinni kezdtek. Felfogásuk szerint az ilyen megdicsőült kísértetek a kísértetföld területén túljutva, a szellemföld felsőbb vidékeit érték el. 87:4.3 A kétféle szellemkísértet képzete az egész bolygón jelen volt, de nem elterjedés, hanem belső fejlődés eredményeként. 87:4.4 Később az ősök egyes kísérteteket csak a jószerencse, míg másokat csak a balszerencse okozóinak tartottak. S mindig az utóbbiakat hitték tevékenyebbnek. 87:4.5 Ebből a hitből jött létre a jó és a rossz szellemek tantétele, mely a következetesen viselkedő halandó-feletti erők felfogásának kialakulásához vezetett. 87:5.1 Az elődök azt gondolták, hogy a szellemek lenézik az embert, mivel folyton hibázik a szellemi kötelességei teljesítésében, és az ilyen hibák a kísértetek közbeavatkozásához vezetnek. Az ősök annyira féltek attól, hogy valamely szellemet megsértik, hogy nem csak az ismert, hanem az „ismeretlen isteneknek” is mutattak be áldozatot. 87:5.2 Az egyszerű kísértettiszteletet az összetettebb szellemkísértet-tisztelet szokásai váltották fel. 87:5.3 Az elődök szerint nem a jó, hanem a rossz szellemeket kell jókedvben tartani.
- kísértettisztelet (kiengesztelés által): 87:2.1 megelőzte a szellemek kényszerítését és a hozzájuk való folyamodást. A kezdeti cél a kísértetek felől jövő balszerencse elleni védelem biztosítása volt. A szertartási szokások is arra irányultak, hogy 87:5.9 a szellemeket kiengeszteljék, kielégítsék és lefizessék. 87:2.2 A korai emberek minden, általuk helyesnek vélt dolgot megtettek annak érdekében, hogy a halott szellem minél hamarabb a holtak földjére menjen. Ezt a szertartások pontos megtartása biztosította. Hitük szerint a szertartási hiba a kísértet haragját eredményezte. 87:2.7 A kísértettől való megszabadulás érdekében minden olyasmit felkínáltak neki, amit az életében kívánt volna. Így került sor a feleség feláldozására, vagy gyermekhalál esetén az anya, a nagynéni vagy a nagymama megölésére. 87:2.8 Rabszolgákat is leöldöstek azért, hogy a kísértetföldön tovább szolgálják az urukat. 87:2.9 Mivel az ősök azt gondolták, hogy a kísértetlelkek élvezik az étel illatát, elterjedt az ételáldozás tartása a halotti torokon. 87:2.10 Hittek abban is, hogy mindennek van lelke, így az eszközök és fegyverek kísérteteit széttörés által engedték szabadon, hogy az elhunyt szolgálatába állíthassák. 87:5.3 Az elődök szerint nem a jó, hanem a rossz szellemeket kell jókedvben tartani. 87:5.9 A szellemek szándékát jelekből és jóslatokból is megpróbálták kikövetkeztetni.
- kísértettisztelet (kikényszerítés és elűzés által): 87:6.1 a kísértetlelkeknél magasabb szinten álló, felsőbbrendű szellemek kegyének elnyerése érdekében, a kisebbrendűségi érzéstől hajtott ősök módszereket kezdtek kidolgozni a hátrányuk kiegyenlítése érdekében. 87:6.2 A kísértetműködés befolyásolása eleinte a szellem kegyének elnyerésére irányult, az ember a balszerencsét vesztegetéssel igyekezett megváltani. Később a cél a jó szerencse elnyerése volt, amit a szellemek együttműködésének és segítségnyújtásának kikényszerítésére irányuló törekvés követett. 87:6.3 A kísértetek elűzésére kitalált eljárások közé tartozott „87:6.4 1. A fej levágása és a test összekötözése a sírban. 87:6.5 2. A halottasház kikövezése. 87:6.6 3. Ivartalanítás vagy a test lábszárainak eltörése. 87:6.7 4. Sziklák alá temetés, mely a mai sírkőhasználat eredetét jelenti. 876:6.8 5. Hamvasztás, a kísértet által jelentett probléma megelőzésére később kidolgozott eljárás. 87:6.9 6. A test tengerbe dobása. 87:6.10 7. A test odavetése a vadállatoknak.” 87:6.11 A halottvirrasztások során a kísérteteket megpróbálták elűzni kiabálással és dobolással is, vagy rút szellemképeket készítettek, hogy elijesszék a holtak kísérteteit. 87:6.12 A vizet, a szenteltvizet, vagy különösen azt, amiben a papok lábát mosták, olyan védelemnek gondolták, amelyen a kísértetek nem tudnak áthatolni. A tűzről is ezt tartották. A keresztelés pedig a korai, kísértet szellemek elleni vízszertartásból nőtt ki. 87:6.13 Egy idő után a rossz szellemek elűzéséhez jó szellemeket kezdtek igénybe venni – egy erőset a gyenge ellen. 87:6.14 Hittek abban is, hogy a régebbi erkölcsökhöz való visszatéréssel a szellemek kedvező cselekedetekre kényszeríthetők. 87:6.15 „A kezdetleges szokásokhoz való visszatérést számos csapás ellen biztos védelemnek tartották.” 87:6.16 Végül pedig a szellemeket vallási ígéretekkel, szent eskükkel, önsanyargatással és önmegtartóztatással igyekeztek befolyásolni, kényszeríteni.
- kísértettisztelet (megtévesztés által): 87:5.6 mivel a korai emberek irigynek gondolták a szellem kísérteteket és a korai isteneiket, ezért elkezdték elcsúfítani magukat és lekicsinylően beszéltek a sikereikről. 87:5.7 A szellemek féltékenységét megelőzendő szitkokat szórtak a szerencsés személyekre és a kedvelt dolgokra.
- kísértettisztelet (világszemlélete): 87:5.11 1. A kötelesség – melyen azokat a dolgokat értették, amiket azért kellett megtenni, hogy a szellemek kedvező szándékúak, de legalább is semlegesek legyenek. 87:5.12 2. A helyes cselekvés – azon helyesnek gondolt viselkedések és szertartások, melyeknek az volt a rendeltetése, hogy az egyének hathatós támogatást nyerjenek a szellemektől az ügyeik számára. 87:5.13 3. Az igazság – a szellemekre, ennélfogva az életre és a halálra vonatkozó felfogás és a hozzájuk való megfelelő hozzáállás.
- kíváncsiság: 14:5.11 a vizsgálódás szelleme, a feltárás hajtóereje, késztetés a felfedezésre. Az evolúciós térteremtmények veleszületett és isteni sajátsága. 56:10.6 Kitartó próbálkozás a mindenségrendi kapcsolatok új szintjeinek felfedezésére. Vágy az összhang iránt és szomj a szépség után.
- Klaudusz: 130:8.1 Jézus Málta szigetén találkozott vele. Később a cinikusok lelkes tanítója lett. Utóbb Péterrel együtt terjesztette a kereszténység tanait Rómában és Nápolyban, majd Péter halála után spanyol földön. A földi élete során nem tudta meg, hogy az a Jézus ösztönözte őt az életre, akit a világ Megszabadítójaként hirdetett.
- konfucianizmus: 131:9.1 A világ nagy vallásai közül az Istent legkevésbé ismeri el, mégis „elfogadta a Melkizedek-féle hitterjesztők és a fennmaradt követőik egyistenhitét.”
- Konfuciusz (Kung Fu-ce): 94:5.8 A Kr. előtti hatodik század Kínájának nagy bölcselője, 94:6.9 Lao-ce fiatalabb kortársa. 92:5.12 Nagy hatással volt a kínai erkölcsiségre. Bár nem tekinthető vallási tanítónak, a működésének voltak vallási következményei. A tanításai elsősorban az emberiességre vonatkoztak. 94:5.8 Bár Konfuciusz korának erkölcsi légkörét és szellemi nézeteit a sálemi hitterjesztők tanításai alapvetően határozták meg, 94:6.9 a tantételeit elsősorban a sárga emberfajta jobb erkölcsi hagyományaira alapozta. 94:6.1 Konfuciusz működését szellemi közvetítők is segítették annak érdekében, hogy a sálemi evangéliumot újra fogalmazva életre keltsék. 94:6.9 Fő műve az ősi gondolkodók bölcs mondásaiból készült összeállítás volt, amely által a varázslás helyébe az erkölcsiséget helyezte. Ezzel elősegítette az ősi magatartás iránti tiszteletet. Az életében mellőzött tanító volt.
- Konfuciusz tanítása: 94:6.11 Sok urantiai számára a műveltség erkölcsi szerkezetének alapját adja. 94:6.10 Az erkölcsisége azon az elméleten alapult, hogy a földi út a mennyei út torz árnyéka, hogy egy mintaszerű földi társadalomnak a menny örökkévaló rendjét kell tükröznie. A hangsúlyt nem az istenképre, hanem a Mennyei Útra, a mindenségrend mintájára tette.
- Korán: 82:4.3 A nők alsóbbrendűségét tanítja.
- Korlátlan Abszolút (meghatározások): 56:9.4 A Háromság személytelen, összehangolt válasza minden alapvető és elsődleges térhelyzetre a világegyetemen belül vagy azon kívül.
- 105:3.1 A végtelenség hét Abszolútjának egyike.
- 105:3.7 „a VAGYOK ki nem nyilatkoztatott mindenségrendi végtelensége”.
- 105:3.7 „az istenivé nem alakított valóság teljessége”.
- Korlátlan Abszolút (jellemzők): 11:8.9 „a kinyilatkoztatója, a szabályozója és a tára annak, aminek a Paradicsom a forrása és az eredete.”
- 56:1.2 Az anyagi világegyetem fenntartója.
- 0:11.7 - 0:11.8 Nem személyes, istenen túli, de istenivé nem tett többletlényegű valóság, melyet a paradicsomi Háromság akarata köt és az élet, az elme, a szellem és a személyiség jelenléte korlátoz.
- 104:4.28 A lehetőségei végtelenek.
- 104:4.28 A „végtelen lehetőségei a paradicsomi Sziget abszolútuma köré csoportosulnak.”
- 104:4.28 Alapvetően állandósult nyugalmú.
- 104:4.28 Felfoghatatlan mozgató hatással bír.
- 104:4.43 A területei számunkra felfoghatatlanok.
- 104:4.43 A nyugvó, visszaható, nem-istenségi valóság határtalan lehetőségeit foglalja magába.
- 0:3.17 5. A végtelenségi korlátlan válaszadó képesség a Korlátlan Abszolútban van meg.
- 0:3.18 6. A két Abszolút – a Korlátozott és a Korlátlan – az Egyetemes Abszolútban és általa hangolódik össze és egyesül.
- 105:2.10 A kiterjedt gravitációs jelenléte mondható a Végtelenség Hét Abszolútja, vagyis a VAGYOK hatodik szakaszának, Végtelen Képességnek.
- 105:2.10 „Ez minden jövőbeli mindenségrendi kiterjedés végtelen tárháza, lehetősége.”
- 105:3.4 Az egész térben csak az ő jelenléte nyugvó.
- 105:3.4 Összhangban van a Paradicsommal.
- 105:3.4 Átjárja a Paradicsomot.
- 105:3.7 „Nyugvó, válaszoló és határozatlan jellegű”.
- 105:3.7 „minden nem-személyes kibontakozási lehetőség véglegessége.”
- 105:3.7 A tér korlátozza a működését.
- 105:3.7 A maga jelenlétében korlátlan és végtelen.
- 105:3.7 A jelenléte határtalan.
- 105:3.7 „nem-istenségi Abszolút”.
- 105:3.7 Még az örökkévalóság sem merítheti ki a korlátlan nyugalmát.
- 106:5.2 Az abszolút szinten az Istenségi Abszolúttól elválaszthatatlan és megkülönböztethetetlen az Egyetemes Abszolút jelenlétében.
- 106:5.4 A Korlátlan Abszolút nem istenség, ezért nem is alkothat háromságot az Istenségi és az Egyetemes Abszolúttal, csak társ-hármasegységet, vagyis trioditát (104:5.7).
- 106:6.1 Határtalan lehetőséggel bír.
- 106:7.3 A lehetőségek vonatkozásában tapasztalati.
- 106:7.3 Ténylegesen lételvi.
- 106:7.3 Végtelen – mivel korlátlan, időtlen, tér nélküli, határtalan és mérhetetlen.
- korlátlan hatáskörű legfelsőbb tanács: 55:10.1 a fényben megállapodott helyi világegyetem kormányzótestülete. Száz Nappalok Hűséges követőjéből áll. Az elnöki feladatkört a Nappalok Szövetsége látja el. E legfelsőbb tanács első cselekedete az, hogy elismeri a helyi világegyetemi Teremtő Fiú fennhatóságának folytonosságát. 55:10.7 E tanács felügyeleti jogát a végleges rendű lények testülete is elismeri maga felett.
- korlátok (valóság megértését nehezítő emberi ~):
- 106:0.11 „1. A halandók beszélte nyelv korlátai.
- 106:0.12 2. A halandói elme képességének korlátai.
- 106:0.13 3. A hét-felsőbb világegyetem korlátozott mértékű fejlődése.”
- 106:0.14 4. A felsőbb-világegyetemi fejlődés hat elsődleges célja felől való emberi ismeret hiány, mely nem gátolja a halandók Paradicsomra való eljutását.
- 106:0.15 5. Azon emberi sajátosság, hogy még részlegesen sem tudunk örökkévalósági nézőpontot kialakítani.
- 106:0.16 6. „A mindenségrendi evolúció és beteljesedés bemutatásának lehetetlensége”.
- 106:0.17 7. A teremtmények azon képességének hiánya, hogy felfogják a kezdetek előtti és a beteljesülések utáni jelentéseket.
- Korlátozott Abszolút: 0:3.18 6. a két Abszolút – a Korlátozott és a Korlátlan – az Egyetemes Abszolútban és általa hangolódik össze és egyesül.
- kormány: 81:5.6 elsődleges feladata a társadalom osztálykülönbségein alapuló jogos, igazságos és pártatlan szabályozás megalkotása, valamint az egyenlő lehetőségek kikényszerítése a törvény által.
- kormányzat: 70:0.3 kezdetben nem tudatos fejlődés eredménye. Próbálkozásokon és hibákon keresztül alakul ki. 70:0.2 Kényszer „révén hangolja össze a törzsek, nemzetségek, családok és egyének kibékíthetetlen ellentéteit.” 70:0.3 Mivel a fejetlenség fokozta a közösség gyötrelmeit, így a szervezett vezetés túlélési értékkel bír, hagyományossá válik. 70:3.2 Azt követően jelenik meg, hogy a családnál nagyobb társadalmi egységek kialakulnak. 70:5.2 „Az első igazi kormányzati testület a vének tanácsa volt.” 70:12.2 Később ennek hatáskörei az abszolút egyeduralkodó személyében összpontosulnak, a vének csoportjai pedig látszólagos törvényhozó-igazságszolgáltató tanácsadó testületekként maradtak meg. 70:6.5 A kormányfő intézménye azon alapul, hogy egyes királyokat isteni eredetűnek és szentnek tartottak és ezért elkülönítették őket az emberektől, így a királyt megszemélyesítő helyettesítőre volt szükség. A kormány első tagja az élelemügyi intéző volt. De hamar uralkodói képviselők jelentek meg a kereskedelem és a vallás vonatkozásában is. E korai királyi segédekből lett az elfogadott nemesség. A kormányzat fejlődésével a végrehajtó hatalom személytelenné vált. 71:2.8 A polgárosodott formája a közvélekedést alakítók személyes választójoggal való felruházásával jelent meg. 71:3.1 A tudatlanság és az önzés kormányzat buktató. 71:8.1 Meghatározó jellemvonása, hogy az állami hatalom a végrehajtó, a törvényhozó és az igazságszolgáltató ágra oszlik.
- kormányzás (képviseleti ~): 71:2.9 gyakorlati kibontakozása tíz lépésen keresztül történik.
71:2.10 1. A személy szabadsága. Az emberi leigázottság minden formájának el kell tűnnie.
72:2.11 2. Az elme szabadsága. A szabad emberek oktatása és képzése.
71:2.12 3. A törvény uralma. A szabadság csak akkor élvezhető, amikor a vezetői önkényt felváltják az elfogadott alaptörvénnyel összhangban lévő törvényi rendelkezések.
71:2.13 4. A véleménynyilvánítás szabadsága.
71:2.14 5. A tulajdon biztonságának szavatolása.
71:2.15 6. A kérvényezés joga.
71:2.16 7. A kormányzáshoz való jog. A kérvényezés jogának tovább fejlődése a tényleges kormányzati igazgatásban való részvételig.
71:2.17 8. Általános választójog.
71:2.18 9. A köztisztviselők ellenőrzése.
71:2.19 10. Értelmes és képzett képviselet. Mely személyek egyben társadalmilag elkötelezettek és erkölcsileg egészségesek.
- kormányzás (polgári ~): 70:5.1 fokozatos fejlődés eredménye. 70:12.1 A bolygók evolúciós társadalmai azon képviseleti kormányzás révén szabályozhatók a legeredményesebben, amelyben „a hatalmat kellő egyensúlyban birtokolják a jól összehangolt végrehajtó, törvényhozó és igazságszolgáltató hatalmi ágak.” 70:12.2 Az eszményi formája az, melyben a vezetés a képességen alapul. 70:12.05 „A törvényhozó hatalmi ágban való képviseletre csakis azokat szabad megválasztani, akik értelmileg és erkölcsileg alkalmasak az ilyen szent felelősségek viselésére. A magas és legfelsőbb bíróságokban tevékenykedő bírákként pedig csakis olyanokat szabad választani, akik fel vannak ruházva a szükséges természetes képességgel és akik bőséges tapasztalatok révén lettek bölcsek.” 70:12.20 Az eszményi, isteni kormányzási forma lehetősége az evolúciós bolygók társadalmai számára is nyitva áll. Ennek tartalma felfedezésre, felismerésre vár.
- kormányfő intézménye: 70:6.5 a király megszemélyesítésére és helyettesítésére választott képviselő. A kialakulása összefügg azzal, hogy a korai bűvtárgyi királyokat szentnek hitték, ezért elkülönítették őket az emberektől. Mivel csak ünnepnapokon és a szent napokon voltak láthatók, ezért a királyoknak a hétköznapok ügyvitelében helyettesítőre volt szüksége.
- kovácsok: 69:3.5 a javasokkal versengő kisebb korai csoport, akiket varázstevőknek tartottak. 69:3.6 Nem vallási csoport, mely különleges előjogokat élvezett. A háborúban semleges félnek tekintették őket. Belőlük váltak a korai társadalom államférfijei. Miután visszaéltek az előjogaikkal, a javasok vezetésével elkergették őket. Ők hozták létre az első fogadókat a települések külterületén.
- kölcsönösen összekapcsolódott valóság: 0:4.4 az istenivé válás szintjét el nem ért lények számára létező valóság, mely egyszerre magvábanvaló és ténylegessé váló, valójában nehezen azonosítható. E mellérendelt valóság nagy részét az Egyetemes Abszolút területei foglalják magukba.
- köldökzsinór: 88:1.8 a korai emberek értékes bűvtárgynak tartották. Az emberiség első játéka is ez volt. Miután gyöngyöket fűztek rá, ez lett az első, ember által használt nyaklánc alapja.
- költészet: 92:3.6 vallási eredetű, kezdetei az igézésekhez nyúlnak vissza.
- könyörületesség: 10:6.18 az isteni igazságosságon alapuló pártatlanság közösségi eszméjének személyes kifejeződése.
- környezet: 86:6.1 „Az ember természeti környezetet örökölt, társadalmi környezetre tett szert és kísértet környezetet képzelt el magának. Az állam az ember válasza a természeti környezetére, az otthon a társadalmi környezetére, az egyház pedig a csalóka kísértet környezetére.” 103:3.3 Az ember környezete gyakran uralta az ember vallását, ahelyett, hogy az ember vallása megváltoztatta volna az ember környezetét.
- Körök Harmadrendű Felügyelői: 24:0.2 a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei közé tartoznak. 24:1.10 A helyi világegyetemek központi világain működnek. A teremtésük folyamatos, és hétszázas csoportokban történik. A helyi világegyetemekhez a Nappalok Elődei jelölik ki őket. 24:1.11 Mivel feladatra teremtik őket, ezért örökre a feladatuk szerinti csoportban szolgálnak, váltás nélkül.
- Körök Hét Szelleme: 14:1.9 a Havona egymilliárd világának hét egyközepű körbe szerveződött rendszere mindegyikét átjáró, Végtelen Szellemet képviselő sajátos, személytelen megnyilvánulás, amelyek az egyes körökben a mennyei ügyek intézését is összehangolják. 17:5.1-5.2 a Végtelen Szellem és a Hét Tökéletes Szellem közös, személytelen kifejeződései. Kapcsolatban vannak a Hét Legfőbb Végrehajtóval, és összehangolódnak a Legfelsőbb Lény központi világegyetemi jelenlétével is. 17:5.5 „A Kör Szellemek sok tekintetben úgy köthetők a Havona honos lakosaihoz, mint ahogy a Gondolatigazítók az evolúciós világegyetemek világain élő halandó teremtményekhez…De a Körök Szellemei sohasem válnak a Havona-személyiségek állandó részévé.”
- Körök Legfelsőbb Felügyelői: 24:0.2 a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei közé tartoznak, 24:1.2 őt közvetítik. 24:1.7 Heten vannak, a rendjükből többet már nem hoznak létre. A hét Havona-kör kísérleti világain állomásoznak.
- Körök Másodrendű Felügyelői: 24:0.2 a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei közé tartoznak. 24:1.9 A teremtésük most is folyik, „időről időre hetvenes csoportokban jelennek meg a Legfőbb Végrehajtók világain.” A felsőbb-világegyetemek központi világain állomásoznak. A fejlődő világegyetemekhez kirendelés útján kerülnek, amikor az adott illetékességi területek számára külön szellem-energiai és összekötő-erőtéri körök létesítése van készülőben.
- Körök Társ Felügyelői: 24:0.2 a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei közé tartoznak, 24:4.1 akik a Végtelen Szellem és a paradicsomi Hét Tökéletes Szellem közös utódai. Hétszázezren személyesültek meg, a tartalékos testületük a Paradicsomon van. 24:1.7 A számuk teljes, többet a rendjükből már nem teremtenek. 24:4.2 A Hét Legfőbb Végrehajtó közvetlen felügyelete alatt dolgoznak. 24:5.2 Egy Társfelügyelő a Hét Legfőbb Végrehajtót képviseli egy helyi világegyetem számára. 24:1.8 „A Szellem paradicsomi szféráin a körök hét társ-felügyelője és a Legfőbb Erőtér-központok olyan hatékony kapcsolatot tartanak fenn, mely, a Legfőbb Végrehajtók irányítása mellett, paradicsomi szint alatti összhangot teremt a hét felsőbb-világegyetembe tartó összes anyagi és szellemi kör között.” 24:4.3 Alárendeltjeik a Kinevezett Őrök.
- köröm: 88:1.8 a korai emberek erős bűvtárgynak tartották. A főnökök hosszú körmeit nagyra becsülték, az abból származó nyesedéket erővel bírónak tartották. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.
- Kör-szabályozók: 48:2.4 a morontia erőtér-felügyelők első csoportja. 48:2.13 Mivel a morontia körök különböznek a fizikai és a szellemi energia köröktől, ezért az adott bolygó esetében ők hangolják össze a fizikai és a szellemi energia köröket, szabályozva az energia áramlását a morontia szféra különálló csatornájában. Egy lakóvilági rendszerhez sokmillió szükséges közülük. 48:2.14 Az anyagi energiákban ők az elindítói azon változásoknak, melyeket a társaik használnak. Ezért tekinthetők morontia erőforrásoknak is.
- körülmetélés: 92:1.1 „előbb áldozás volt, majd egészségügyi célú eljárás lett.” 70:7.10 A korai időkben először egy titkos társaságba való bevezetés szertartásos szokásaként gyakorolták. 93:6. A körülmetélés szokását a sálemi hívők számára a Melkizedek sohasem tette kötelezővé. Bár Ábrahám korábban ellenezte a körülmetélést, a Melkizedekkel való isteni szövetség hivatalos megkötésekor, az alkalom ünnepivé tétele érdekében elfogadta e szertartásos szokást a sálemi szövetség megerősítésének jelképeként.
- kötelesség: 130:1.2 A fény és az élet szolgálata. „A kötelességtől való menekülés az igazság feláldozása.” A kötelesség 16:6.7 „a mindenségrendi különbségtétel pártatlan formája”, „az erkölcsök valóságterülete a bölcselet mezején, az okok küzdőtere, a viszonylagos jó és rossz felismerése.”
- követküldés: 74:5.8 az egyik törzstől a másikhoz való nagykövet kiküldés gyakorlata Ádám idejéből származik, és a kormányzat kialakítása érdekében alkalmazták.
- Közép-Európa: 80:5.8 Kr.e. 5000-ben még a kék emberek és a kerek fejű andonfiak ellenőrizték. A duna-völgyi andonfiakat az anditák sohasem szorították ki teljesen.
- közös nyelv: 52:3.10 az emberfajták összekeveredésének következménye. Általánossá válása a társadalmi békét és együttműködést segíti elő.
- közösség: 39:3.6 három vagy több személy csoportban való működése. Két lény alkothat párt, lehetnek egymás kiegészítői vagy létrehozhatnak társulási alapon működő együttest. De amikor hárman vagy többen alkotnak csoportot szolgálat céljából, akkor az már közösségi, társadalmi helyzetnek tekinthető.
- „közösségi földek”: 69:9.14 a nagyobb települések által közlegeltetés és támadások alatti hasznosítás céljából fenntartott földterület. A társadalmi tulajdon korai formájának túlélése.
- központi világegyetem segédkező szellemei: 26:1.12 ide tartozik a szupernáfok három, Paradicsom-Havona rendszerben szolgáló rendje. 26:1.12 „Az elsőrendű vagy paradicsomi szupernáfokat a Végtelen Szellem teremti. A Havonában szolgáló másodrendűek a Tökéletes Szellemeknek, a harmadrendűek pedig a Körök Szellemeinek az utódai.”
- központi világegyetem teremtményei: 14:4.1-14:4.8 élő dolgok és lények hét alapformában, melyek anyagi, morontiai, szellemi, abszonit, végleges, mellérendelt-abszolút és abszolút alapformák, ezek mindegyike három különböző szakaszban létezik, mely szakaszok mindegyike hetven nagyosztályba sorolható. Ezen nagyosztályok még tovább bontottak.
- köztes teremtmények: 38:9.1 A felemelkedő Istenfiak közé tartozó, állandó létpolgársággal bíró rendek csoportja, akik a feladatköreik alapján az idő segédkező szellemei közé sorolhatók. 123:4.7 Rendes körülmények között beavatkozhatnak „az anyagi körülményekbe, hogy megóvják a beteljesülés férfijainak és nőinek személyét.” 123:4.7 Különleges helyzetekben a feletteseik külön utasításai szerint beavatkozhatnak az anyagi körülményekbe, változtathatnak azokon. 37:9.11 A köztes teremtmények az elnevezésüket onnan kapták, hogy az Anyagi Fiak és az evolúciós teremtmények között éppen félúton helyezkednek el. Ők képviselik a bolygói igazgatás folytonosságát. Az Urantián is ők az állandó, de számunkra láthatatlan létpolgárok. 38:9.2 Az életkísérleti bolygókon mindig megtalálhatók. A fajtáik szerint
a) 38:9.3 elsőfajúak, akik inkább szellemi csoport és egységesen a Bolygóhercegek módosított felemelkedő-halandó kíséretétől származnak. Számuk az adott bolygón közel ötvenezer. 38:9.6 Mivel az értelmi besorolásuk az angyalokéval azonos, így az angyali eljárás révén látják el magukat értelmi és szellemi energiákkal. Az elmeszellem-segédek közül csak az istenimádat szelleme és a bölcsesség szelleme tud számukra segédkezni. 38:9.8 Képesek együttműködni a morontia- és a szellem-energia szabályozóival és az elmekör-felügyelőkkel. 38:9.10 A szokványos világokon a Bolygóherceg nevében szolgáló hírszerző testületként és mennyei házigazdaként működnek. 38:9.12 Ők a bolygók történetírói és a bolygók történelmének bemutatói a csillagrendszeri központi világokon rendezett kiállításokon.
b) 38:9.4 A másodfajúak inkább anyagi csoport, akik eltérő mértékben származnak „a bolygó élőlénytani nemesítőitől, az Ádámoktól és Éváktól, illetőleg az ő közvetlen leszármazottaiktól.” Létrehozásukra huszonnégyféle eljárás létezik a tér evolúciós világain. 38:9.7 Ők fizikailag, az Ádámi eljárás révén töltődnek fel energiával. Értelmileg a morontia-átmenet fajtába tartozó elmével vannak felruházva, de képesek rákapcsolódni a szellemkörre. Négy fizikai fajtába és hét szellemi rendbe sorolhatók be. A két utolsó elmeszellem-segéd megnyilvánulására tizenkétféle értelmi szinten válaszolnak. 38:9.8 Csak a fizikai szabályozókkal és az anyagi-kör alakítóival képesek munkakapcsolatba lépni. 51:3.6 Bár a másodfajú rend anyagi, többnyire mégis láthatatlan. Segítik a bolygói polgárosodott társadalom fejlődését. Hozzájárulnak „ahhoz is, hogy visszaszoruljanak azok az engedetlen kisebbségek, melyek a társadalmi fejlődés és a szellemi haladás aláaknázására törekednek.” 51:3.7 Az Urantián, a Bolygóherceg korából származó elsőfajú közteslények többsége Kaligasztiával tartott a lázadásban, azonban ezek, és az ádámi csoport hűtlen másodfajú lényei Pünkösd óta el vannak különítve. 51:3.8 Pünkösd napján a hűséges elsőfajú és másodfajú közteslények önkéntes alapon egyesültek az Urantián, és azóta egységben működnek a világunk ügyeiben. 38:9.8 Mivel a két rend szorosan együttműködik, ezért képesek igénybe venni a teljes energiasort, a fizikai erőtértől a felsőbb szellem-valósági térerőkig. 38:9.13 Elismert szolgálatuk jutalmaként a felemelkedő Istenfiak rangjára emelik őket. 55:4.8 A fény és élet korának első szakaszától kezdve, a Háromsági Tanító Fiak által felszabadított egyedeik a végleges rendű lények számára tolmácsként működnek. A Fizikai Főszabályozók kiteljesedő bolygói működése és a tudomány felfedezései révén, a másodfajú közteslények az emberek számára is láthatóak lesznek. 55:4.9 A Csillagrendszer Fejedelem hatáskörébe tartozik a bolygói szolgálatból való elbocsátásuk. Az élethordozók és a fizikai szabályozók segítségével a morontia síkon emberivé válhatnak, s miután Gondolatigazítót kapnak, elindulhatnak az emberek számára is nyitva álló úton a Paradicsomba. 55:4.10 A fény és élet harmadik, valamint azt követő szakaszaira már csak kevés marad közülük a bolygón, és főként a végleges rendű lények kapcsolattartóiként működnek. 55:4.23 Amennyiben a bolygó végleges rendűi között van közteslény, legkésőbb a fény és élet hetedik szakaszában elbocsátják a bolygói szolgálatból.
- közszolgálat (hivatali~) emberi feltételei: 71:2.19 Szakmai felkészültség, értelmi hozzáértés, társadalmi elkötelezettség, erkölcsi egészség.
- köztes teremtmények (urantiai ~): 77:0.1 Az elnevezésük onnan ered, hogy az életműködési szintjük a teremtésrészek halandói és az angyali rendek között helyezkedik el. 77:0.2 Az Urantián két különböző közteslény-rend működik. 77:8.3 A táplálékul szolgáló energiákat nem anyagi módon veszik magukhoz. De rendelkeznek emberi vonásokkal, amit az is mutat, hogy élvezik és megértik az emberi humort, valamint az ember istenimádatát. A halandókhoz csatlakozva képesek átvenni az emberi munka, pihenés és játék szellemét. Azonban nem alszanak és nem rendelkeznek szaporodási képességgel. 77:8.4 Nélkülözhetetlenek azon szeráfok számára, akik személyes oltalmazóként szolgálnak az emberek mellett. 77:8.10 Az elsőfajú közteslények az angyali létfajtához állnak közelebb. Ezért ők a látogató mennyei lények segítői. A „másodfajú teremtményeket csaknem kizárólag a teremtésrész anyagi lényei számára való segédkezésre osztják be.” 77:9.1 Mindkét fajtájuk állandó létpolgár a bolygón. 77:9.3 Ezért érdekük fűződik a szféra végső rendeltetésének eléréséhez. Egyesült rendjük jelmondata: „Ha egyszer az Egyesült Közteslények elvállalnak valamit, azt az Egyesült Közteslények véghez is viszik.” 77:9.4 Az elsőfajú rend legidősebbjét kivéve egyetlen hűséges köztes teremtmény sem hagyta el soha az Urantiát. 77:9.5 Őt – az első 1-2-3-at – röviddel pünkösd után jerusemi szolgálatra osztották be. A huszonnégy tanácsos egyike lett. Azóta egy alkalommal az Urantia főkormányzójaként is működött. 77:9.6 A közteslények kapcsolatot tartanak a mennyei utazókkal és általuk ismerik meg a távolabbi rendszerek életét, híreit. Ezáltal „készülnek fel a teremtményi lét felsőbb szintjein való létpolgárságra.” 77:9.7 Bár annak idején kifejlett formában jelentek meg, azonban a bölcsességük és a tapasztalatuk folyamatosan gyarapodik. Ezért evolúciós eredményű műveltséggel rendelkeznek. Nagy elmék, nagyszerű szellemek. 114:7.8 Az urantiai közteslények részt vesznek a beteljesülés tartalékos alakulatába tartozó halandók tudattalan szinten zajló felkészítésében is. 77:9.10 Idősebb testvéreink és bajtársaink ők. 77:9.9 A közteslények műveltsége egy halhatatlan bolygói létpolgárság terméke, amelynek emlékei megőrződnek, és megfelelő körülmények között az emberek számára is hozzáférhetővé válnak. Ilyen pl. a Jézus életéről és tanításairól szóló kinyilatkoztatás rész is.
- köztes teremtmények (elsőfajú urantiai közteslények): 77:0.2 Ők a rangidős testület, még a dalamatiai időkben jöttek létre. 77:1.1 Eredetük az anyagi és a szellemi dolgok különleges közrehatására vezethető vissza. 77:1.2 Közülük az elsőszülött Kaligasztia herceg testtel bíró törzskara egy hímnemű és egy nőnemű tagja közötti anyagfeletti (nem nemi) kapcsolat eredményeként jelent meg. 66:4.10 Eredeti létszámuk 50.000 fő. Az Urantia Bolygóhercege testtel bíró törzskara ellentétes nemű egyedpárjaitól – azok morontia sajátlényege közötti kapcsolatából – származnak. Az első ilyen lényt Dán csoportjának kettes és hetes számú egyede véletlenül hozta létre. 77:1.3 A hasznosságát látva, a testtel bíró törzskar mindegyik párja engedélyt kapott hasonló lények létrehozására. Így az első csoportjuk ötven teremtményből állt. 66:4.10 E lények láthatóak voltak a törzskar és a mennyei segítők számára, azonban az emberek számára nem. 77:1.4 A Bolygóherceg egy éven át tanulmányozta e csoport munkáját, majd engedélyezte további, korlát nélküli létrehozásukat. 77:1.5 Azonban minden pártól csak ezer ilyen lény született. 77:1.4 Így jött létre az 50.000-es létszámú eredeti testület. 77:1.5 Az egyes közteslények létrehozása között fél év telt el. 77:1.6 E teremtmények alkották a hercegi igazgatás hírszerző testületét. Segítették az urantia emberfajtáinak tanulmányozását és megfigyelését. Általuk befolyást lehetett gyakorolni az emberi társadalomra a bolygói központtól távolabb is. 77:1.7 E rendszer a bolygói lázadás idejéig működött. 67:3.2 Közülük negyvenezer-száztizenkilenc csatlakozott a lázadó Kaligasztiához. 77:7.3 A hűtlenek a jézusi megítéltetés előtt sok furcsa dolgot tettek. 77:7.4 Bizonyos körülmények között meg tudtak jelenni a halandók előtt. 77:1.7 A hűséges kisebbség a Melkizedek-megbízottak szolgálatába lépve Van címzetes vezetése mellett Ádám koráig működött. 77:6.5 Az ádámi vétséget követően visszatértek a Melkizedek-megbízottak szolgálatába. 77:8.2 Míg az ádámi közteslényeket betűrend szerint jelölik, addig az elsőfajú rend tagjai szám szerint ismeretesek, „gyakran kaptak olyan neveket, mint az első 1-2-3, az első 4-5-6, és így tovább.” 77:8.4 A segítségük nélkülözhetetlen azon szeráfok számára, akik személyes oltalmazóként szolgálnak az emberek mellett. 77:8.10 Az elsőfajú közteslények az angyali létfajtához állnak közelebb.
- köztes teremtmények (másodfajú urantiai közteslények): 77:0.2 E fiatalabb csoport Ádám idejéből, 77:6.1 a tiszta ádámi fajta és a hercegi törzskar emberivé lett leszármazottainak egyesüléséből származik. 77:5.1 Ők Ádámszon unokái, 77:5.6 akik Ádámszon és Ratta különleges rendű gyermekeinek pároztatása által lettek. E gyermekek – minden negyedik – gyakran váltak láthatatlanná. 77:6.2 Ádámszonnak nyolc pár, azaz tizenhat ilyen gyermeke volt, és az ellentétes nemű párok hétnaponta hoztak létre egy köztes lényt „nemi és nem nemi kapcsolaton alapuló vegyes eljárásuk révén.” 77:5.6 Száz év alatt 77:6.4 a párok egyenként 248, összesen 1.984 közteslényt hoztak létre. Tekintettel a nyolc alcsoportjukra, úgy „jelölik ők