Név- és fogalomhatározó

Név- és fogalomhatározó

„A”
- Abaddon: 53:1.5 Kaligasztia kíséretének vezetőjeként a Lucifer-féle lázadáshoz csatlakozott.
- abandonterek: 37:9.12 A Nappalok Elődeinek és a hét Tükröző Szellemnek az Orvonton központján lakozó, de ki nem nyilatkoztatott közvetítői teremtették őket. „Az Uverszán tartózkodó eme létpolgárok jelenleg a világuk szokványos ügyeit igazgatják a Fiúval eggyé kapcsolódást megélt halandók uverszai testületének közvetlen felügyelete alatt.” 55:6.6 A felsőbb-világegyetem nyelvét tanítják azokon a bolygókon, amelyek már régóta a fény és élet hetedik szakaszában vannak.
- Abimelek: 93:9.3 Megszerezte magának Ábrahám feleségét, Sárát.
- Abdiás: 97:5.4 Héber látnok, aki az első Ésaiás működését követően munkálkodott Míka kortársaként. Abdiás megerősítette és megszépítette a léleknek megnyugvásul szolgáló, első Ésaiás által hirdetett jó hírt. Támadta a papok által kikényszerített áldozási és szertartás rendszert. Ha nem lett volna a papok makacs ellenállása, Míka és Abdiás lerombolta volna a héber imádási szertartás véres rendjét.
- ABSZOLUTA: 42:2.3-2.5 A térpotenciál elnevezése az Uverszán. A Korlátlan Abszolút megkérdőjelezhetetlen szabad térjelenléte, világegyetemi erő-tér potenciálja. A valóság előtt létező. Csak az Egyetemes Atya személyes hatalmára érzékeny, bár az Elsőrendű Fő-erőszervezők jelenléte képes módosító hatást gyakorolni rá. A Paradicsom Szigetéből örökmód kiáradt világegyetemeket is magába foglalja.
- abszolút: 56:9.7 E fogalom csak a végtelenségben korlátlan. 115:1.3 Korlátlanul örökkévaló, öröktől való létezésben fennálló jellegű. 115:3.1 Fogalmilag határtalan, elsődleges valóság.
- Abszolút: 115:1.3 Korlátlanul örökkévaló, öröktől való létezésben fennálló jellegű. 115:3.1 Fogalmilag határtalan, elsődleges valóság. 115:3.9 Az Eredeti, a Tényleges és a Magvábanvaló létezési szakaszainak kölcsönös egymásra hatása hozza létre a végtelenségen belül azokat a feszültségeket, melyek a világegyetemi növekedések lehetőségét eredményezik. A növekedés a Hétszeres, a Legfelsőbb és a Végleges természetéhez tartozik. Lásd még → „Abszolút Eredeti szakasz” → „Abszolút Tényleges Szakasz” → „Abszolút Magvábanvaló szakasz”
- Abszolút (Isten): 0:11.15 A korlátozott és a korlátlan abszolút az Egyetemes Abszolútban egyesül tökéletesen és isteni módon. „A lényegét tekintve mind a három egy Abszolút.” Bár a végtelent el nem érő szinteken eltérő működést mutatnak, de a végtelenségben EGYEK. 106:8.16 Az Abszolút az „Istenségi az Egyetemes és a Korlátlan Abszolútból kerülhet ki”. E viszonylat, és annak mindenségrendi megnyilvánulási formája jelenleg elképzelhetetlen. 106:8.18 Az Abszolút Isten vehető az Egyetemes Abszolút azon felfogásának, mely nem csak nyugvó és magvábanvaló, hanem társulást alkotó is. Lásd még → „Abszolút Isten”
- Abszolút Eredeti szakasz: 115:3.6 Az Első Forrás és Középpont korlátlanságára vonatkozó fogalom. A VAGYOK forrás-megnyilatkozása, melyből minden valóság ered. 115:3.11 Időbeli nézőpontból az Eredeti az, ami van. 115:3.15 A tényleges ember, a magvábanvaló ember és az örökkévaló ember egymás melletti létezését és szerves egységesülését az Eredeti teszi lehetővé.
- abszolút gravitációs kör: 12:3.1-5 négy ilyen kör van, az Egyetemes-Atya személyiség gravitációja, az Örökkévaló-Fiú szellem-gravitációja, az Együttes Cselekvő elme-gravitációja és a Paradicsom Szigetének mindenségrendi gravitációja.
- Abszolút Háromság (jellemzők): 0:12.7 A Végleges Háromság mellett a másik élményelvi vagyis tapasztalás által beteljesülő Háromság.
- 0:12.7 Már tart a ténylegessé válása.
- 0:12.7 „a Legfelsőbb Isten, a Végleges Isten és a ki nem nyilatkoztatott Világegyetemi Beteljesülés Végrehajtója fogja alkotni.”
- 106:8.11 „E csoportosítás foglalja magába a Legfelsőbb Istent, a Végleges Istent és a Világegyetemi Beteljesülés Végrehajtóját minden isteniségi érték szempontjából.”
- 0:12.7 Ez a Háromság a személyes és a személyest meghaladó szinteken egyaránt működik, sőt eléri még a nem-személyes határait is, és az egyetemességben való egyesülése élményelvivé teheti az Abszolút Istenséget.”
- 106:6.3 A végső kifejlődése egy végleges, világmindenségen túli eseménytérben fog végbemenni.
- abszolút irányítás: 7:6.4 „az elsődleges létezésben rejlik és elválaszthatatlan az örök jelenléttől.”
- Abszolút Isten (meghatározás): 106:6.6 „a harmadik és egyben utolsó élményelvi Istenség”.
- Abszolút Isten (jellemzők): 0:11.2. „a Felsőség, a Véglegesség és az Abszolútság” tapasztaló szintjeit foglalja magába.
- 0:10.2 „teljesítendő cél minden, az abszonit szintet meghaladó lény számára”.
- 0:10.1 Az „Abszolút Háromság egyesülésének következményeként válik ténylegessé”.
- 106:6.6 Olyan személyiségi kiteljesülés, aki személyes-feletti értékeket és személyesen túli jelentéstartalmakat foglal magába. Lásd még → „Abszolút (Isten)”
- Abszolút Magvábanvaló szakasz: 115:3.8 A lehetségesség három Abszolútjának, vagyis az Istenségi, a Korlátlan és az Egyetemes Abszolút egyesülése. „Az öröktől való létezésen alapuló lehetségesség e trioditája képezi az Első Forrás és Középpont eredetiségének magvábanvaló kinyilatkoztatását.” 115:3.11 Időbeli nézőpontból „a Magvábanvaló az, ami kialakulóban van és ami lesz”. 115:4.1 Ez a magvábanvaló triodita – a ténylegessel együtt – „magába foglalja a világegyetemi növekedési viszonyok teljes egészét.” Lásd még → „Trioditák (jellemzők)”
- abszolút nulla fok: 42:4.6 Még a csillagközi térben sincs ilyen alacsony hőmérséklet. A gravitáció jelenléte és hatása akadályozza meg ennek kialakulását.
- Abszolútok: „104:3.6 1. Az Egyetemes Atya.
104:3.7 2. Az Örökkévaló Fiú.
104:3.8 3. A Végtelen Szellem.
104:3.9 4. A Paradicsom Szigete.
104:3.10 5. Az Istenségi Abszolút.
104:3.11 6. Az Egyetemes Abszolút.
103:3.12 7. A Korlátlan Abszolút.” 104:3.13 A hét Abszolút „együtt foglalja magába a végtelenség körét az örökkévalóság végtelen körein keresztül.”
- Abszolútok (jellemzők): 130:7.8 Idő és tér nélküli valóságok.
- abszolút személyiség: 0:5.5 Örökkévaló Fiú.
- abszolút szint (abszolút létszint): 0:1.13 Idő és tér nélküli, kezdet és vég nélküli valóság. „Amikor, ahol és ahogyan az Istenség abszolút szintje működik, Paradicsom-abszolút értékek és jelentéstartalmak nyilvánulnak meg.” 106:9.3 Mivel benne „nincs idő, sem tér; ott minden magvábanvaló (lehetségesség) ténylegesként érzékelhető.”
- abszolút társulások: 115:2.1 A hét Abszolút, a hármasegységek és a trioditák.
- Abszolút Tényleges szakasz: 115:3.7 A ténylegesség három Abszolútjának, vagyis az Örökkévaló Fiúnak, a Végtelen Szellemnek és a paradicsomi Forrásnak és Középpontnak az egyesülése. Ez a triodita alkotja az Első Forrás és Középpont eredetiségének tényleges kinyilatkoztatását. 115:3.11 „Időbeli nézőpontból a Tényleges az, ami volt és ami van”. 115:3.15 Az ember a paradicsomi felemelkedésben az Istenség Ténylegességét keresi. 115:4.1 Ez a tényleges triodita – a magvábanvalóval együtt – „magába foglalja a világegyetemi növekedési viszonyok teljes egészét.” „Lásd még → „Trioditák (jellemzők)”
- abszolút valóság: 0:4.8 örökkévalósági lételvi létező.
- abszolútat el nem érő valóság: 0:4.8 ide tartoznak az abszonit valóságok és a véges valóságok. Az abszonitok az idővel és az örökkévalósággal összevetve viszonylagos valóságok. A végesek pedig a térbe kivetült és az időben ténylegessé vált valóságok.
- Abszolútok: 106:7.9 A Korlátlan, az Egyetemes és az Istenségi Abszolút teljes ténylegessé válása és „egyesülése alkotja a VAGYOK rejtelmét, az örökkévalóság függőben lévő valóságait, az összes jövendő el nem határozott lehetőségeit és még sok egyebet.”
- abszonit: 0:1.12 Időt és teret meghaladó valóság, kezdet és vég nélkül létező lényekkel és dolgokkal. 30:1.92 Nem jelent végeset, de nem jelent végtelenséget és abszolútságot sem. 30:1.93 Hét működési szintje van.
- abszonit elme: 56:8.1 képes a tapasztaláson túli megismerésre. Az örökkévaló szellem és a paradicsomi személyiség egyesülésével is létre jöhet.
- abszonit építészek (Főépítészek): 106:3.1 Világegyetemi szintű terv kidolgozók.
- abszonit lények: 30:1.92 a lények különleges fajtái, akik nem teremtők és nem is teremtmények, hanem az isteniség, véglegesség és örökkévalóság meglényegített gyermekei. 55:4.10 A fény és élet hetedik szakaszába lépett bolygón segédkezőként is működnek.
- abszonit hét szintje: 31:9.2
31:9.3 „1. A Paradicsom-szint.”
31:9.4 „2. A Havona-szint.”
31:9.5 „3. A Felsőbb-világegyetemi szint.”
31:9.6 „4. Az Első Térszint.”
31:9.7 „5. A Második Térszint.”
31:9.8 „6. A Harmadik Térszint.”
31:9.9 „7. A Negyedik Térszint.”
- abszonit első szintje: 31:9.3 a Paradicsom-szinten kizárólag az először meglényegített, vagyis a rangidős Építész működik. Ő a Paradicsom és annak huszonegy kapcsolódó tevékenységet folytató világának szervezője. 31:10.1 Ő gyakorol felügyeletet a hét Végleges Testület felett.
- abszonit második szint: 31:9.4 a Havona-szint, melyen három Építész tevékenykedik. Ők „mindig is a központi világegyetem egymilliárd tökéletes szférája összehangolásának szentelték magukat.” 31:9.11 Azonban kiegészítő segédként működnek az önálló paradicsomi Építész mellett.
- abszonit harmadik szint: 31:9.5 a Felsőbb-világegyetemi szint, melyhez a hét felsőbb-világegyetem hét Főépítésze tartozik. „Ők a nagy világegyetem legfelsőbb összehangolói.” Csoportként „nagyjából egyenlő időket töltenek a Hét Tökéletes Szellem társaságában a Paradicsomon és a Hét Legfőbb Végrehajtóval a Végtelen Szellem hét különleges világán.” 31:9.11 Ők a Havona három Építésze tevékenységének összehangolói a saját területükön.
- abszonit negyedik szint: 31:9.6 az Első Térszint, melynek testületét hetven Építész alkotja. Közük lehet a jelenlegi hét felsőbb-világegyetem határain túl formálódó külső tér első világegyetemének végleges terveihez. 31:9.11 Jelenleg kiegészítő segédként is szolgálnak a hét felsőbb-világegyetem hét Építésze mellett.
- abszonit ötödik szint: 31:9.7 a Második Térszint, melynek ötödik Építész testülete 490 tagú. Közük lehet a jelenlegi hét felsőbb-világegyetem határain túl formálódó külső tér második világegyetemének végleges terveihez.
- abszonit hatodik szint: 31:9.8 a Harmadik Térszint, melynek hatodik Építész testülete 3.430 tagú. Közük lehet a jelenlegi hét felsőbb-világegyetem határain túl formálódó külső tér harmadik világegyetemének végleges terveihez.
- abszonit hetedik szint: 31:9.9 a Negyedik Térszint, melynek hetedik, legnagyobb és egyben utolsó Építész testülete 24.010 tagú. Közük lehet a jelenlegi hét felsőbb-világegyetem határain túl formálódó külső tér negyedik és egyben utolsó, de legnagyobb világegyetemének végleges terveihez.
- abszonit szférák: 109:7.3 Tapasztalás-meghaladó szférák. 109:7.5 A Megszemélyesült Igazítóknak az a rendeltetésük, „hogy a Végleges, a Legfelsőbb-Végleges abszonit teremtésrészei, ideértve még a Végleges-Abszolút szintjeit is, tapasztalás-meghaladó segédkezésének jövőbeli személyes-feletti részévé váljanak.”
- abszonitok: 115:1.3 A véges valóságszinttel együtt „a végtelenség eredeti és elsődleges abszolút valóságának származékai, módosulásai, korlátozódásai és felhígulásai.”
- Adonia: 79:1.4 Kr.e. 8000 táján közép-ázsiai kézművesipari és kereskedelmi világváros a mai Asgabat közelében.
- adó: 70:7.18 „egyik legkorábbi formája a tized, vagyis a vadászat, illetőleg a zsákmány egytizede.” Eredetileg a királyi ház fenntartására szedték, aztán felismerték, hogy a beszedés könnyebb, ha a követelés jogcímeként a templomi szolgálat támogatását tüntetik fel.
- Agni: 94:1.2 + 104:1.2 védikus háromfejű tűzisten. 104:1.2 A szetfiek által tanított Háromság-fogalom fennmaradását jelképezi. 94:1.4 Az árja-anditák védikus hitének legősibb istensége, melyet az istenség panteon vezető atyjává tettek. Az istenség-atya alapelvet Pradzsápatinak, továbbá Brahmának is mondták.
- agondonterek: 50:7.2 evolúciós eredetű, sajátakaratú teremtmények, akik anélkül is hisznek, hogy látnának. Állhatatosak még az elszigeteltségben is. Képesek egyedül is legyőzni a leküzdhetetlennek tűnő nehézségeket. 50:7.1 Jellemzőjük a megkérdőjelezhetetlen hit és a nemes bizakodás. 50:7.2 Működési csoportosulásuk végig megtalálható a helyi világegyetemi felemelkedés és a felsőbb-világegyetemen való áthaladás során. Bár a Havonán való tartózkodás során nem különülnek el, de a Paradicsom elérését követően ismét megjelennek a Halandói Végleges Testületben.
- agyszelvény-fajta sorozatok: Lásd → „halandók bolygói sorozatai”
- akarat: Lásd még → „szabad akarat” → „Isten akarata” → „ember akarata”
- akarat (emberi ~): 107:7.4 „a világegyetemi valóság személyiségszintjén működik”. A személytelen „mindig a létező személyiség akaratára és tetteire válaszol.” Lásd még → „ember akarata”
- akarat (emberi eredetű ~): 110:2.6 Azon keresztül válik istenivé, „hogy az ember elméjét Isten elmeképességével azonossá alakítja.”
- akarat (Háromság ~a): 118:6.4 „abszolút értelemben kizárólag az Atya, a Fiú és a Szellem rendelkezik olyan akarat-előjogokkal, melyeket nem korlátoz idő és nem határol tér.”
- akarat (saját ~ meghatározások): 130:2.10 „az emberi elme azon megnyilatkozása, mely lehetővé teszi, hogy az alanyi tudat tárgyilagosan fejezze ki önmagát és megtapasztalja az Istenhez való hasonlatosság iránti vágyakozás élményét.”
- akarat (saját ~): 111:3.2 „döntési-választási személyiség-erő”. Az élet tartama alatt az anyagi elmekörökben van jelen. Lásd még → „akarat (teremtményi szabad ~ jellemzői)”
- akarat (szellemi ~): 118:6.6 „azonosítja önmagát az Isten akaratával.” 118:6.7 „Az emberi akarat teljes hatóköre szigorúan véve is véges-korlátolt, kivéve egyetlen egyet: amikor az Isten megtalálását választja, és azt, hogy olyanná váljon mint ő, akkor e döntése a végest meghaladja; csak az örökkévalóságban derülhet ki, hogy vajon e döntés egyúttal meghaladja-e az abszonitot is.”
- akarat (teremtményi szabad ~ fogalma): 118:6.4 A választás hatalma.
- akarat (teremtményi szabad ~ jellemzői): 112:6.5 „nem létezhet elme nélkül,” de képes fennmaradni az anyagi értelem megszűnése ellenére is.
- 118:6.4 Viszonylagos, mert idő korlátozhatja és tér határolhatja.
- 118:6.4 A „választása nem abszolút, mégis többé-kevésbé véglegesnek tekinthető a véges szintjén és a választó személyiség sorsát illetően.”
- 118:6.5 Csak a választási lehetőségeit alkotó körön belül választhat.
- 118:7.1 Az éretlen akarat hatóköre az Istenek által bölcsen korlátozott.
- 118:7.1 A megszabott határok között igazi akarat.
- 118:7.2 Általa „az összes valóság tapasztalásbeli alapra épülő megjelenítésének alkotó részeivé” válhatunk.
- 118:7.3 A tévedés, a szabad akaratú kapcsolatteremtés révén a világegyetemi fejlődés része, csak „az időben és a Legfelsőbb Lény fejlődő jelenlétén belül létezhet.”
- 118:7.8 „Az egyre magasabb világegyetemi szintek elérésével egyre nagyobb szabadság adatik a választásnak”.
- 118:7.8 „a választás fokozatosan közelít az isteni szabadsághoz, amint a felemelkedő személyiség eljut az isteniségi állapotig, a világegyetem céljainak legteljesebb elfogadásáig, a mindenségrendi-bölcsesség kiteljesítéséig és az Isten akaratával és útjával való teremtményi azonosulás véglegességéig.”
- 118:8.3 A szellem felszabadítja, a működési rend pedig korlátozza a működését.
- alászállás célja (alászálló személyiségek esetében): 112:2.19 Tapasztalatgyűjtés „a Legfelsőbb, a Végleges és az Abszolút Istenség isteni akaratának megértéséhez és végrehajtásához szükséges egyre hathatósabb képességek” megszerzése érdekében.
- alászállás legfelsőbb szellemi célja (urantiai ~ Jézus esetében): 120:4.4 Az Istenről szóló kinyilatkoztatás kiteljesítése.
- alászállási sajátosság: 119:0.2 Hozzátartozik az Egyetemes Atya paradicsomi Fiainak természetéhez. Szokásként a paradicsomi Háromság Örökkévaló Fia vezette be, aki „hétszer szállt alá a Havona hét körébe Grandfanda és a térből és időből jövő első zarándokok felemelkedése idején.”
- alászállások (Jézusé): 120:0.4 Hét alárendelődés – alászállás – a paradicsomi Háromság személyeiből álló különféle társulások akaratának, a következők szerint:
1. Az Atya, a Fiú és a Szellem együttes akaratának.
2. Az Atya és a Fiú akaratának.
3. Az Atya és a Szellem akaratának.
4. A Fiú és a Szellem akaratának.
5. A Végtelen Szellem akaratának.
6. Az Örökkévaló Fiú akaratának.
7. Az Egyetemes Atya akaratának.
Jézus ezek által 120:0.5 „egyszerre egyesíti a paradicsomi Istenség hétszeres nézőpontját az idő és tér teremtményi nézőpontjával.”
- alászállások célja (Jézus esetében): 120:0.4 a) A teremtmények megértéséhez szükséges tapasztalás megszerzése. b) Azon előjog megszerzése, melynek révén a paradicsomi Háromság legmagasabb szintű hatáskörét képviselheti.
- alászálló Fiú utáni ember: 52:5.8 E korszak hossza tízezertől százezer évig terjedhet. 52:5.1 A paradicsomi alászálló Fiú akkor születik meg egy szokványos világon, amikor azon a halandók értelmi fejlődése és erkölcstani fejlettsége a csúcspontjára ért. Az Urantia alászálló Fiúja, aki egyben a Teremtő Fiú – nem szokványos módon – az ádámi megítéltetési időszak végén született a Földre. 52:5.2 A Teremtő Fiú a világegyeteme csaknem tízmillió világa közül egyen teljesít alászállási küldetést, a többi világra az Ítélkező, vagy más néven Avonal rendbe tartozó Fiú érkezik. 52:5.4 Az alászálló Fiú a halandók szellemi felemeléséért és szellemben való szabadságáért munkálkodik. 52:5.3 E korszak emberének halandói szenvedélye „a mindenségrendi valóságba való behatolás és a szellemi valósággal való egyesülés.” Teljesen új szemléletű oktatási és kormányzási rendszerek jönnek létre. 52:5.8 Az emberi jellem rendkívüli fejlődésen megy keresztül. 52:5.9 E korszakban megoldásra kerülnek a betegségekből és a bűnözésből fakadó problémák. 52:5.10 Még több nemzet van, de lényegében már csak egy emberfajta, egy vallás és egy nyelv létezik. A nemzetvédelmi célt szolgáló katonai fegyvernemeket ekkorra már megszűntették. 52:5.6 Miután az alászálló Fiú megtestesülése véget ér, a harmadik napon felemelkedik az Egyetemes Atya jobbjához, és megbizonyosodik az alászállási küldetése elfogadásáról, majd visszatér a Teremtő Fiú helyi világegyetemi központjára. Innen küldik el az alászállási világra a közös szellemüket és egyidejűleg elrendelik, hogy az adott világ minden épelméjű sajátakaratú teremtménye Gondolatigazítót kapjon, amint elérte az erkölcsi felelősség megjelenésének életkorát.
- alászálló Istenfiak: 20:1.1 isteni származásúak, feladatuk alászállási segédkezések az idő és tér világain az evolúciós eredetű lények paradicsomi felemelkedésének segítése érdekében. Jelenleg hét rendjük ismerhető meg.
20:1.2 „1. Teremtő Fiak – a mihályok.
20:1.3 2. Ítélkező Fiak – az avonalok.
20:1.4 3. Háromsági Tanító Fiak – a daynalok.
20:1.6 4. Melkizedek Fiak.
20:1.7 5. Vorondadek Fiak.
20:1.8 6. Lanonandek Fiak.
20:1.9 7. Az élethordozók.”
- alászálló rendek: 30:1.29 kettős-származású lények, akik tizenkét csoportba sorolhatók.
30:1.31 „1. Teremtő Fiak.
30:1.32 2. Ítélkező Fiak.
30:1.33 3. Fényes Hajnalcsillagok.
30:1.34 4. Melkizedek Atyák.
30:1.35 5. A melkizedekek.
30:1.36 6. A vorondadekek.
30:1.37 7. A lanonandekek.
30:1.38 8. Ragyogó Estcsillagok.
30:1.39 9. A főangyalok.
30:1.40 10. Élethordozók.
30:1.41 11. Ki-nem-nyilatkoztatott Világegyetemi Segítők.
30:1.42 12. Ki-nem-nyilatkoztatott Istenfiak.”
- alászálló zarándokok: 26:3.1 paradicsomi létpolgárok, akik a Havona köreit belülről kifelé haladva járják. Az első kör kísérleti világán keresztül lépnek be a Havonába, és haladnak kifelé, a hetedik kör irányába.
- alázatosság: 87:5.6 kezdetben nem a tudatos én lealacsonyítása volt, hanem az irigynek gondolt szellemek becsapására irányult. Ennek érdekében az ősök elkezdtek lekicsinylően beszélni a sikereikről, vagy 87:5.7 szitkokat szórtak a szerencsés személyre és a kedvelt dologra. A szellemek féltékenységének megelőzéséből eredő lekicsinylő megjegyzések szokása „később polgárias szerénységgé, tartózkodássá és udvariassággá fejlődött.”
- Alexandria: 130:3.8 Város Jézus korában, mely „Róma után a legnagyobb és legkiválóbb volt a világon.”
- Alexandriai könyvtár: 130:3.4 Jézus korában a világ legnagyobb könyvtára. „Majdnem egymillió kéziratot őriztek itt a polgárosodott világ minden tájáról: Görögországból, Rómából, Palesztinából, Pártusföldről, Indiából, Kínából és még Japánból is.” Abban az időben itt volt megtalálható a legbővebb indiai irodalmi gyűjtemény is. Jézus a könyvtárat egy indiai tanítványával kereste fel. 130:3.5 E tanítvány itt készítette el Jézus iránymutatásával azt az összeállítást, amely idézeteket tartalmazatott az akkori világ Egyetemes Istenséget elismerő vallásainak irataiból. 130:3.7 A könyvtár gyűjteménytára „nem annyira a ritka tárgyak gyűjtőhelye, hanem inkább a képzőművészetek, a tudomány és az irodalom egyeteme volt.” A naponta itt tartott előadásoknak köszönhetően abban az időben ez „volt a nyugati világ értelmi központja.”
- alkalmazkodásképesség: 65:6.2 az anyagi vagy szellemi élő létezőkben működő elpusztíthatatlan erőfeszítés, mely egyben a tökéletesedésre való belső törekvés bizonyítéka is. Megnyilvánulásai közé tartozik a környezethez való igazodásra, a szervezeti alkalmazkodásra és a magasabb szintű életvitelre való törekvés.
- alkotókészség (alkotásképesség): 111:4.12 „a személyiség szerves egésszé rendezésén és a sajátlényeg egyesítésén keresztül járul hozzá a jellem megnemesítéséhez.” 111:4.8 Az ember belső világában irányítható a legjobban. 111:4.9 Működése a személyiség felelős választásán múlik. Működhet önkéntelenül, véletlenszerűen, de munkálhat szabályozottan, irányítottan, építőjellegűen is. Az alkotó képzelet működését hátrányosan befolyásolja „az előítélet, a gyűlölet, a félelem, a harag, a bosszúvágy és a vakbuzgóság”. 111:4.11 Mivel az alkotókészség szabad akaratú, ezért képes pusztítani is.
- alkotókészség (isteni ~): 105:2.7 „mindig egység jellemzi, és ez az egység az Atya-Fiú kettőssége és az Atya-Fiú-Szellem Háromsága abszolút egységének kifelé való tükröződése.”
- Alkotó Szellem: 37:0.1; 37:2.1 más néven, a helyi világegyetemi Anyaszellem.
- Alkotó Szellemek: 9:8.4 a Teremtő Fiak helyi világegyetemi társai, a Végtelen Szellem hozza létre őket.
- Alvó továbbélők: 30:4.10 a felemelkedési világegyetemi létpálya egyik szakaszára vonatkozik. 30:4.11 Azok a lények mennek át rajta, akik valamilyen okból képtelenek voltak azt az értelmi szintet és szellemiségi felruházottságot elérni, ami feljogosíthatta volna őket arra, hogy személyes oltalmazót kapjanak. Mivel így nem juthatnak el azonnal és közvetlenül a lakóvilágokra, ezért a túlélő lelkeknek öntudatlan alvásban kell nyugodniuk az új korszakhoz tartozó ítéletnapig, az Istenfiú eljöveteléig, aki számba veszi a korszak túlélőit és megítéli a teremtésrészt. 30:4.12 Az időbeli késedelemtől eltekintve, ők azokkal együtt mennek végig a felemelkedés rendelt útján, aki a „halálbeli” alvást elkerülik.
- Amadon: 67:3.7 módosított andonfi, akit Van mellé rendeltek segítőnek. 67:3.8 E férfi végig kitartott Van mellett a Kaligasztia-féle lázadás során. 67:6.4 Egészen Ádám koráig az Urantián maradt. Emberfeletti társával, Vannal együtt, az életfa-eljárás és a melkizedekek különleges életsegédkezése révén tartotta fenn magát. 74:2.2 Ő az Édenkert nyelvének és ábécéjének egyik kidolgozója. 74:0.1, 74:5.1-2 Kr. előtt 35.907 évvel azelőtt hagyta el az Urantiát.
- amadonfiak: 73:1.3 inkább műveltségi és vallási megjelölés, mint faji meghatározás. 67:6.3 E csoport 144 andonfi származású emberből állt, amely a nevét Amadonról kapta. 39 férfi és 105 nő alkotta, akik hűségesek maradtak a világegyetemi kormányzathoz. Közülük ötvenhatan halhatatlan besorolásúak voltak. A többiek Van és Amadon vezetésével a lázadás utáni Urantián működtek a halandói napjaik végéig. Az utódaik sokáig adtak vezetőket a világnak. 73:1.2 Kaligasztia árulását követően is fennmaradtak közöttük a dalamatiai hagyományok és a Bolygóherceg műveltsége. 73:1.4 Hagyományosan gyűlölték egymást a nodfiakkal. 73:1.6 A Van-tó és a Káspi-tenger déli területei közelében keveredő nodfi és amadonfi leszármazottakat az „eleitől fogva hatalmasok” között tartották számon.
- Amdon: 93:2.1 Sumér származású káld pásztor. 93:2.3 Az első ember, akivel Makiventa Melkizedek a megjelenését követően elbeszélgetett.
- Amenemope: 95:3.5 Egyiptomi látnok, 92:5.11 a Melkizedek utáni kor kiemelkedő vallási tanítója. 95:4.1 Nevezték az „ember fiának” is. 95:1.11 A munkássága Mezopotámia vallási műveltségén alapult, melynek Egyiptomban formált változatából a héber irodalom és szertartásrend sokat átemelt. 95:4.1 Amenemope a lelkiismeretet tette a jó és a rossz közötti döntés meghatározó elemévé. Tanított a bűnért járó büntetésről és a napistenséghez való folyamodáson keresztüli üdvözülésről. 95:4.2 Tanított arról, hogy a javak és a vagyon az Isten ajándéka. Hitte és tanította, „hogy az Isten-tudat a döntő tényező mindenféle viselkedésben; hogy minden pillanatot az Isten jelenlétének és a neki való felelősségnek a felismerésével kell megélni.” 95:4.3 Amenemope héberre fordított tanításai alapvetően határozták meg a Példabeszédek könyvének világszemléletét. Főműve a Bölcsesség könyve, melyet görögre is lefordítottak. 95:4.5 „A héber Példabeszédek könyvének tizenötödik, tizenhetedik, huszadik fejezete, és a huszonkettedik fejezetének tizenhetedik versétől a huszonnegyedik fejezet huszonkettedik verséig tartó részei csaknem szó szerint Amenemope Bölcsesség könyvéből valók. A héber Zsoltárok könyvének első istendicsőítő énekét Amenemope írta és ez képezi Ehnaton tanításainak lényegét is.” Lásd még → „Ehnaton”
- Amerika felfedezése: 79:5.6 Elsőként Kr.e. 83000 évvel a vörös emberfajta törzsei kezdték felfedezni. 78:5.7 Másodikként, az andita vándorlások korában 132 tengerészük, 79:5.9 akik a mai Peru területét elérve 78:5.7 és az andokbeli őslakosokkal házasodva, megalapították a későbbi inkák urainak vérvonalát. Dél-Amerikát Japánból indulva, szigetről szigetre haladva, kis hajókból álló hajórajjal érték el. 79:5.7 Harmadikként, a Krisztus utáni első évezred végén, európai fehér fajták csoportjai jutottak el az amerikai kontinensre, felfedezve az ott élő vörös embert is.
- amidisták: lásd → „buddhizmus (Amida Buddha vallás)”
- Amoszád: 78:5.1 + 92:5.9 Kr.e. 15.000 táján a vezetésével újult meg és szerveződött újjá a második Kert szetfi papsága. Ez az új korszak az ádámfiaknak a nodfiakkal történt összeolvadását követően köszöntött be.
- Anaxagórasz: 98:2.6 Görög bölcselő. Elismert egy Első Okot és egy Első Elmét, de mégis egy működésközpontú világnézet híve volt.
- Anaxand: 130:2.4 Fiatal görög hajóács, akit Jézus Cezáreában tanított. 130:2.5 Később a Fülöp apostol által létrehozott cezáreai keresztény közösség tagja lett. A szenvedők javára végzett segítségadás során halt meg.
- anditák: 76:4.8 Emberfajta, többnyire nodfi nők utódai, akik ádámi élet-sejtanyagot kaptak. Induló csoportjuk 1.570 férfiból és nőből állt. Bár eredetileg 1.682 felsőbbrendű urantiai nő lett megtermékenyítve, de az általuk szültek közül 112 gyermek nem élte meg a felnőttkort. 78:4.1 Összességében idetartoztak a tisztavérű ibolyaszín emberfajta, a nodfiak és az evolúciós népek elsődleges keverékei. Jellemző rájuk, hogy jóval nagyobb arányban volt meg bennük az ádámi vér, mint a mai emberfajtákban. A faji örökségükben „az ibolyaszín fajta aránya az egynyolcad és az egyhatod között volt.” 83:2.5 A világ emberfajtái az anditák által kapták a házassághoz vezető személyes választást, az udvarlásban megnyilvánuló erősödő szerelmet és kalandot. 78:4.2 Az anditák legkorábbi csoportjai Kr.e. több mint 23.000 évvel, az ádámfiak és a nodfiak keveredéséből jöttek létre. 78:0.2 Az ádámi népek Kr.e. 15.000-ben olvadtak össze a nodfiakkal és a szangik törzsekkel. 78:4.6 Az anditák kalandvágyó népek. Kései leszármazottaik hajózták körül a földet. 78:4.4 A korai anditák nem tekinthetők árjáknak, „ők az árják elődei voltak.” A kaukázusinak mondott fajta kialakulása andita örökségnek tekinthető.
- andita vándorlások: 78:3.9 A korai vándorlási időszak Kr.e. 25.000-től 15.000-ig, a későbbi pedig Kr.e. 15.000-től 6.000-ig tartott. 78:3.10 Az első csoportok lassan haladtak, így a műveltségük jelentős részét elveszítették az út során. A későbbi vándorlások sebessége már alkalmas volt arra, hogy az édeni műveltséget tetszőlegesen távoli vidékekre is eljuttassa. A kivándorlás második korszaka Kr.e. 15.000-ben, a szetfi papság megújulását követően vette kezdetét, melyet megelőzött az ádámfiak nodfiakkal való összeolvadása is. 78:5.4 Kr.e. 12.000-re az andita eredetű népek háromnegyede már otthonra talált Észak- és Kelet-Európában. 78:5.5 Továbbá eljutottak Észak-Kínába és nagyban kiegészítették a szaharai szangik népek északi csoportjait is. „De csak néhány tanító és kereskedő jutott el Afrikában a Nílus forrásvidékénél délebbre.” A kontinens két partvonalát követve kevert andita és egyiptomi csoportok az egyenlítőnél délebbre is eljutottak, de Madagaszkárt nem érték el. 78:5.6 Anditák voltak India dravida, majd később árja hódítói is. A Közép-ázsiai jelenlétük nemesítő hatással volt a turániak őseire. Továbbá eljutottak Japánba és Tajvanra is. 78:5.7 Százharminckét andita tengerész kis hajókból álló raja, Japánból indulva – szigetről szigetre haladva – érte el „Dél-Amerikát és az andokbeli őslakosokkal kötött vegyes házasságok révén létrehozták az inkák népe későbbi urainak őseit.” 78:5.8 Mezopotámia műveltsége az andita kirajzások hatására terjedt el Európában, Indiában, Kínában, Észak-Afrikában és a csendes-világtengeri szigeteken. 78:6.1 Az utolsó kirajzások Kr.e. 8000 és 6000 között történtek három hullámban. E kirajzásokat a keleti hegyi törzsek és a nyugati síkságok népeinek terjeszkedése váltotta ki. 78:6.2 A kivonulók 65%-a a Káspi-tengeri útvonalon Európába ment. 78:6.3 A szetfi papok egy nagyobb csoportjával együtt 10%-uk az iráni fennsíkra és Turkesztánba ment. Innen sok leszármazottjuk tovább vándorolt Indiába. 78:6.4 Hszincsiangot 10%-uk érte el. Az itt keveredett utódaik közül többen eljutottak Kínába. 78:6.5 A vándorlók 10%-a Arábián átkelve Egyiptomba ment. 78:6.6 A maradék 5% sem keveredni, sem pedig a Tigris és Eufrátesz torkolatvidékének területeit elhagyni nem volt hajlandó.
- andita vándorlások (Európába): 80:4.1 Hét nagyobb beözönlésük különíthető el. Az egyik útvonaluk az égei-tengeri és a Duna-völgyi volt. A másik a Volga és a Don füves területein keresztül vezetett, és volt egy, amely az orosz folyók és a Baltikum érintésével történt. 80:4.5 Az orosz síkságon nyugat felé törő lovas anditák a Kr. előtti 7. és 6. évezredben érték el Európát. Magukba olvasztva a kék ember legjobbjait és elpusztítva legrosszabbját, egy néppé váltak és a skandináv, a germán és az angolszász népek ősapái lettek.
- andita vének törzsi tanácsa: 80:5.6 Döntött az elfogott alsóbbrendű kék emberek sorsáról. Ha valakit alkalmatlannak találtak, szertartás keretében átadták a sámánpapoknak, akik a folyónál elvégezték a „boldog vadászmezőkre” küldés szertartását, a vízbefojtást.
- Andon: 63:0.3 „az első Atyaszerű teremtmény, mely emberi vágyat mutat a tökéletesség iránt.” Nebadoni megjelöléssel így nevezték az első urantiai emberpár férfi tagját. E nevet csak a Gondolatigazítójával való eggyé kapcsolódást követően ismerte meg 63:7.2 a Jerusemen. Az Urantián használt neve a Szonta-an volt, amelynek jelentése „akit anya szeret”. 63:1.3 Ő találta fel a kőbaltát 63:2.4 és a kvarckavicsok szikraképző tulajdonságát. 63:2.5 A párjával, Fontával együtt gyújtották az első tüzet. 63:3.2 Tizenkilenc gyermeknek adtak életet.
- Andon és Fonta: 63:7.1 Az emberi faj megalapítói.
- andonfiak: 64:6.2 a színes emberfajták előtti megjelenésük az Urantián egyedinek mondható a helyi csillagrendszerben. 78:1.5 Kr.e. 35 000 évvel 5 – 6 jellegzetes települést tartottak fenn Ádámszon központjától északra és keletre. De voltak elszigetelt közösségeik Eurázsia-szerte – különösen a hegyvidéki térségekben. Továbbá jelen voltak Izlandon és Grönlandon is. 80:9.6 Az anditák által Közép-Ázsia északi részeibe szorított andonfiak a növekvő szárazság miatt Kr.e. 3000-re visszatértek Turkesztánba és a Káspi-, valamint a Fekete-tenger előtt szétválva, a Balkán-félszigeten és Ukrajna területén át Európába vonultak. Kr.e. 2500-ra e betörő népek andonizálták a közép-európai emberfajták jellegét.
- andonfiak (dunaiak): 80:8.2 Közép- és Délkelet-Európa hegyvidéki térségeiben, többnyire elszórtan éltek. 80:8.4 E gazdálkodók és pásztorok hajdan a Balkán-félszigeten keresztül léptek Európába és lassan vonultak észak felé a Duna völgyében. Földet műveltek, cserépedényeket készítettek. A legészakibb településük a belgiumi Liege-nél volt. E törzsek a műveltségük központjától távolodva folyamatosan leépültek. 80:8.5 A krétai hitterjesztők tevékenységének eredményeként lettek anyaimádók. Később, a kis-ázsiai partvidékről hajókkal érkezett andonfi tengerészek csoportjaival olvadtak össze, akik szintén anyaimádók voltak. 80:9.7 Kr.e. 2500-ra nagyarányú andonfi lökéshullám érte el Európát keletről és e betörő népek erősen andonizálták a közép-európai emberfajták jellegét.
- Andovontia: 37:8.3 a harmadrendű Világegyetemi Körök Felügyelője a Nebadon világegyetemben. Ő szigetelte el az Urantiát a Lucifer-féle lázadás idején.
- Andronover csillagköd: 57:1.1 az Orvonton felsőbb-világegyetem egyetemes térerő-töltéséből keletkezett, 57:1.6 körülbelül 875 milliárd évvel ezelőtt. Csillagköd száma 876.926-os. 57:4.8 E csillagködből összesen 1.013.628 nap és naprendszer jött létre. „A naprendszereket alkotó napok száma 1.013.572.” 57:4.1 „A csillagköd első szakasza forgási jellegű; a második csavarvonalszerű; a harmadikat az első nap kilépése, a negyediket pedig a napok szétszóródásának második és egyben utolsó szakasza jellemzi, s itt a központi mag vagy gömbszerű halmazként, vagy a végleges naprendszer középpontjaként működő magányos napként fejezi be létét.” 57:2.1 Kezdetben tehát forgó és gáz állapotú volt. 57:2.3 Később, a legnagyobb átmérőjét elérve, még jobban felgyorsul, miközben összehúzódik és sűrűbbé válik. 57:2.4 Hatszáz milliárd évvel ezelőtt a gázfelhő ellapult gömbszerű alakot öltött, és a tér gázai elkezdtek anyaggá szerveződni. 57:3.1 A második szakaszához érve, a csillagköd fokozatosan csavarvonalas alakot vett fel. 57:3.6 Az első napja 500 milliárd évvel ezelőtt született meg. 57:3.8 A széteső csillagködöt a nebadoni Mihály 400 milliárd évvel ezelőtt választotta a világegyetem-építő vállalkozása helyszínéül. A Szalvington épített világai és a száz csillagvilági központ bolygói egymillió év alatt készültek el. 57:3.12 A csillagköd 100 milliárd évvel ezelőtt a második fejlődési szakasza végére ért. 57:4.3 Ötven milliárd évvel ezelőtt pedig gyorsan közeledett a harmadik életpálya-szakasza végéhez, melynek során 876.926 naprendszernek adott életet. 57:4.8 A csillagköd magjának utolsó kitörése 136.702 nap születését eredményezte.
- Ang: 66:5.2 „Az élelmezési és anyagi jóléti tanács” tízfős szakértő csoportját vezette. 66:2.3 A Bolygóherceg testtel bíró törzskarának tagja volt. 67:4.1 Az élelmezési tanács három tagjával együtt nem vett részt a Kaligasztia által vezetett bolygói lázadásban.
- Anglia (mint sziget): 80:2.4 a Szahara elsivatagosodása és Dánia tengerből való kiemelkedése idején vált el Európától.
- Angona: 57:5.4 a naprendszerünk – a Monmatia – kialakulásában szerepet játszott óriási csillagrendszer.
- angyal (beteljesülés-őrangyal jellemzői): 112:3.5 Őrzi az elhalt ember halhatatlan morontia lelkét.
- 112:4.12 A harmadik vagy magasabb szellemi kört elért halandók mellé rendelik.
- 112:4.12 Neki is jóvá kell hagynia az Igazító által készített összefoglaló végleges átiratot a továbbélő jelleméről.
- 112:4.13 Megtervezi a földi halandó továbbélő lelkének befogadására készített személyiségformát.
- Angyali Seregek Hangja: 28:4.3 az elsőfajú szekonáfok hétféle szolgálata közül az egyik. 28:4.11 Minden felsőbb-világegyetemben a negyedik elsőfajú szekonáf és a sorban minden hetedik szekonáf különösen érzékenyen tükrözi minden angyali rend érzelmi válaszait – a fölöttük álló szupernáfoktól az alattuk álló szeráfokig – a Nappalok Elődei és segítőik számára. S teszik ezt folyamatosan, szándékolatlanul, éppen ezért előítélet-mentesen.
- angyalok (ki nem nyilatkoztatottak): 38:3.1 a helyi világegyetemünkben hat olyan, angyalokhoz hasonló lényrend szolgál, akik nincsenek meghatározható kapcsolatban az evolúciós halandók paradicsomi felemelkedésével. Nem nevezik őket szeráfoknak. „E személyiségek teljesen a Nebadon igazgatási és egyéb ügyeivel foglalkoznak”.
- angyalok körei (jerusemi): 46:5.20 hét egyközepű, egymás fölé magasodó körről van szó, melyeknek falairól a belső területekre lehet rálátni.
a) 46:5.21 Az első kör a központi világon állomásozó Végtelen Szellem felsőbb személyiségeié, akik a Független Hírvivők és társaik.
b) A második kört a Jerusemen működő hírvivő seregeknek, Szakmai Tanácsadóknak, morontia társaknak, felügyelőknek és adatrögzítőknek tartják fenn.
c) A harmadik kör a felsőbb rendű és csoportú segédkező szellemeké.
d) 46:5.22 A negyedik kör az intéző szeráfok és más csillagrendszerek szolgáló szeráfjai számára van fenntartva.
e) Az ötödik kör a bolygó szeráfjaié.
f) A hatodik kör az átmenetben segédkezők otthona.
g) A hetedik kör pedig a szeráfok ki nem nyilatkoztatott rendjeinek tartózkodási helye.
Az adatrögzítő csoportok lakhelye a jerusemi-feljegyzés templom.
- Anna: 122:9.2 Galileai származású templomi költőnő Jeruzsálemben. 122:9.4 Az általa írt verset énekelte el Simeon a gyermek Jézus megváltási szertartása idején. Anna és Simeon, Zakariás pap bizalmasai voltak.
- Annan: 74:2.5 a nodfiak állhatatos leánya és szóvivője, tagja volt annak a tizenkét tagú bizottságnak, amely Ádámot és Évát fogadta az Urantián.
- Anova: 49:0.5 a Satania legidősebb lakott világa. Egy hatalmas, sötét bolygó körül kering negyvenhárom segédszférával együtt, azonban három szomszédos nap különböző fényének van kitéve. A lakói egy haladó polgárosodott társadalom magasan fejlett szakaszában élnek.
- Antaresz csillagfelhő: 41:3.2 a Nebadon helyi világegyetem legnagyobb csillaga. Az átmérője négyszázötvenszer, a tömege pedig hatvanmilliószor nagyobb a mi napunkénál.
- anya-gyermek kötelék: 83:7.1 ösztönös kapcsolat, mely az erkölcsök fejlődésétől függetlenül működik. A párkapcsolatok megszakítása esetén a gyermekek már a korai időktől kezdve az anyát követték.
- anya-gyermek közösség: 84:1.8 nem azonos a házassággal és az otthonnal, de mindkettőnek ez az alapja. 84:3.9 Mielőtt a társadalom áttért volna a pásztorkodásra, az anyák négy-ötéves korukig szoptatták a kisgyermekeiket.
- anyag: 42:4.13 Az anyag szerkezetének viszonylagos egységességét és a világegyetemek mozgásban maradását az biztosítja, hogy az energia pontosan meghatározott adagokban nyelődik el és bocsátódik ki. 42:4.14 Az elnyelődő vagy kilépő energiamennyiség mindig „kvantumnyi” vagy annak valamely többszöröse. A kvantum viselkedés hullám-erőtani megnyilvánulás. Az ilyen hullámjellegű energialüktetés kiterjedése 860-szorosa az ultimatonok, az elektronok vagy az atomi egységek átmérőjének. 42:7.4 A helyi Nebadon világegyetemben a térenergiának száz különböző atomi anyagiasulása létezik. „E száz anyagforma szabályos sort alkot, amelyben egy és száz közötti elektron kering a központi, viszonylag állandó atommag körül. 42:7.8-7.9 Száz elektron a tíz legnehezebb elemben van jelen. Három energia sávban harminc-harminc elektron, a negyedikben pedig tíz, melyek hőmérséklet és nyomásváltozásra könnyen megszöknek. A maghoz legközelebbi harminc elektront nehéz különálló, rendezett testekként észlelni. 42:7.6 „Az atom egyensúlyi állapotának biztonsága a magban lévő, villamosan semleges neutronok számától függ. A vegyi tulajdonságokat teljes mértékben a szabadon keringő elektronok működése szabja meg.” 42:7.10 „Az első huszonhét atom, melyek pályaelektronjainak száma egy és huszonhét között van, sokkal könnyebben megérthető, mint a többi. Huszonnyolctól fölfelé a Korlátlan Abszolút feltételezett jelenlétének kiszámíthatatlansága egyre jobban megmutatkozik.” Lásd még → „energia-anyag”
- anyag (meghatározások): 56:10.18 „az abszolút Istenségek paradicsomi energia-ragyogásának tér-idő árnyéka.”
- 0:6.1 Bármi „amiben az alsó-Paradicsomban összpontosuló anyagi-gravitációs kör választ kelt.”
- 42:1.2 A mindenségrendi valóság egyik megnyilvánulása.
- anyag (jellemzők): 42:11.1 „Minden anyagivá lényegülés eredeti oka az Első Forrás és Középpont, és egyúttal az összes szellem első és végső Atyja.”
- 42:11.5 Minden anyagi tömeg rendezett energia.
- 12:8.10 Alá van rendelve az egyenes irányú gravitációnak, kivéve, ha mozgás módosítja vagy elme korlátozza.
- 42:1.4 Vannak villamos egységei, melynek energiaforgásait változtatva fizikai változások hozhatók létre benne.
- 42:3.1 A központi világegyetemet kivéve, mindenhol ugyanolyan.
- 42:3.1 Fizikai „tulajdonságait az határozza meg, hogy az alkotó részecskék milyen keringési sebességgel rendelkeznek, mekkora a keringő alkotórészek száma és mérete, azok milyen távol vannak a magtól, illetőleg mekkora az anyagot kitöltő térrész, valamint függ bizonyos, az Urantián eddig még fel nem fedezett erők jelenlététől is.”
- 42:4.9 Az elektron- és ultimaton-működés lassulása az energia anyaggá „lassulását” eredményezi.
- 42:4.11 „Az anyagbeli tömegnövekedés egyenlő az energiatartalom növekedése osztva a fénysebesség négyzetével.”
- 112:2.11 Bár valóság marad az elme számára, de egyre kevésbé érzékelhető az anyagi érzékelés útján, amint „az elme egyre jobban közelít a valóság végső megértéséhez”.
- 116:6.4 „az anyagtömeg érzékeny a rendteremtő elmejelenlétre.”
- anyag csoportosítása: 42:3.13 osztályozásának alapja az anyag szerveződése. 42:3.2 Tíz nagy csoportja van.
„42:3.3 1. Ultimatonikus anyag – az anyagi létezés első fizikai egységei, azok az energiarészecskék, melyekből az elektronok felépülnek.
42:3.4 2. Elektronszint alatti anyag – a napok folyékonygázainak robbanékony és taszító hatású állapota.
42:3.5 3. Elektron-anyag – az anyagelkülönülés elektron-szerveződési szakasza – elektronok, protonok és különféle egyéb részecskék, melyek elektron-csoportokat képeznek.
42:3.6 4. Atomszint alatti anyag – a forró napok belsejében nagy mennyiségben előforduló anyag.
42:3.7 5. Szétesett atomok – a kihűlő napokban és a világűrben fordulnak elő.
42:3.8 6. Ionizált anyag – villamosság, hőhatás vagy röntgensugárzás és oldószerek által a külső (vegyileg hatóképes) elektronhéjuktól megfosztott atomok halmaza.
42:3.9 7. Atomi anyag – az elemi szerveződés vegyi állapota, a molekuláris vagy látható anyag alkotóelemei.
42:3.10 8. Az anyag molekuláris állapota – mint az Urantián szokványos körülmények között viszonylag állandósult állapotban előforduló anyag.
42:3.11 9. Radioaktív anyag – a nehezebb elemek bomlási hajlama és tevékenysége nem túl magas hőmérséklet és csökkenő gravitációs nyomás mellett.
42:3.12 10. Összeomlott anyag – a kihűlt, illetőleg halott napok belsejében található, viszonylag állandósult állapotú anyag. Ez az anyagforma nem igazán nyugalmi állapot; bizonyos ultimaton-, sőt elektron-működés is észlelhető, de ezek az egységek nagyon közel vannak egymáshoz, és a keringési idejük is nagyon rövid.”
- anyagelvűség: 56:10.4 az istent nem ismerés és a visszataszító dolgok csúcsa, a szép véges ellentéte, mely 102:6.10 „kisebbíti az emberi életet”.
- anyagi dolgok (a véges teremtés anyagi dolgai): 130:4.2 „a paradicsomi Mintának és az örökkévaló Isten Egyetemes Elméjének tér-idő tükröződései.”
- anyagi- és szellemi világok közötti lényszintek: 38:9.9 halandó ember, másodfajú közteslény, elsőfajú közteslény, morontia kerub, középszakaszú kerub, szeráf.
- Anyagi Fiak (helyi csillagrendszeri): 45:5.1 a főtemplomuk a Jerusemen van. 45:5.2 A Fiak és Leányok a saját területeiken élnek az evolúciós bolygói szolgálat vagy a paradicsomi felemelkedés megkezdése előtt. 45:5.3 Ők a legfelsőbb rendű ivarosan szaporodó lények a fejlődő világegyetemek felkészülési szféráin. Bolygói küldetésük során ők a kapcsolat az anyagi teremtmények és a láthatatlan Bolygóherceg között. 45:5.4 A legutóbbi összeírási adat szerint a Nebadonban 161.432.840 létpolgári besorolású Anyagi Fiú és Leány volt a helyi csillagrendszeri központokon. A számuk folyamatosan nő. A szaporodásuk nem csak a vágyaik, hanem a felsőbb kormányzás által is irányított. 45:5.6 A melkizedek minta alapján magas fokú önkormányzatiságot működtetnek, céljuk a teljes önállóság. 45:5.5 De részt vesznek a helyi irányításban is. 45:6.2-6.9 Közvetlen kezesei és pártfogói a csillagrendszer központján állampolgárságot kapott felemelkedő halandóknak. Ennek során olyan kapcsolati, valamint szülői és gyermeknevelési tapasztalatok megszerzésében is segítik őket, melyekben e halandóknak a hústesti életük során valamely okból nem volt részük.
- Anyagi Fiak és Leányok leszármazottai: 51:3.6 „az egyik rendet az ő húsvér gyermekeik, a másikat pedig a köztes teremtmények másodfajú rendje alkotja.”
- Anyagi Fiú és Leány (Ádám és Éva): 51:1.1 anyagi vagy ivaros teremtményei a helyi világegyetemi Teremtő Fiúnak, 51:1.2 aki minden csillagrendszerben csak egy ilyen párt hoz létre, eltérő természettel és fajnemesítő képességekkel. 51:1.6 Ők a csillagrendszeri központ állandó besorolású létpolgárai, akik anyagi teremtményként élnek és szaporodnak. 50:0.1 Mivel a Satania csillagrendszer eredeti Anyagi Fiát Ádámnak hívják, ezért mindazok, akik élőlénytani nemesítőkként mennek a csillagrendszeri világokra, mindig a rendjük első és eredeti Fiának nevét viselik. 51:1.2 „Az Urantiára jött Ádám és Éva az Anyagi Fiak eredeti sataniai párjától származik.” 51:0.3 Mindketten a jerusemi élőlénytani nemesítők testületéből jöttek. 51:1.3 Rendjük két és fél, három méter magas. A testük ibolyaszín árnyalatú fényben ragyog. Anyagi vérük van, de isteni energia is eltölti őket. Mivel hím- és nőneműek, ezért egymás kiegészítői, többnyire párban működnek. 51:1.4 Bár fizikai módon is táplálkoznak, de a halhatatlan létüket a közvetlenül hasznosuló mindenségrendi energiák biztosítják. Ha feladatteljesítés közben elbuknak, akkor halandó emberekként kell befejezniük az életüket. 51:1.5 Az eredeti csillagrendszeri Ádám és Éva utódai csak akkor halhatatlanok, ha a létük során tökéletes összhangot tartanak fenn a Szellem elme-gravitációs körével. 51:1.8 Bár a csillagrendszerünk jerusemi központján az Ádámok és Évák hűséges gyermekei ily módon halhatatlanok, azonban az evolúciós világokra küldött párok bolygón nemzett utódai már nem képesek ellenállni a természetes halálnak, és nemzedékről nemzedékre egyre rövidebb élettartammal bírnak. 51:1.6 Eredetileg nem rendelkeznek Gondolatigazítóval, de a bolygói küldetésük tapasztalatai biztosítják számukra az Igazító beléjük költözését és a paradicsomi felemelkedést. 51:1.7 Ők maguk, és az utódaik is képesek az adott bolygó lakóival történő ivaros szaporodásra. 51:2.2 A bolygói küldetésre való szállításuk anyagtalanná lényegítést követően történik. A téren keresztül történő utazásuk szeráf-társítás által valósul meg. Az anyagivá való visszaállításuk egy élethordozó segítségével történik a küldetésük helyszínén. 51:2.4 Ez urantiai időben mérve tíz és huszonnyolc nap közötti időt vesz igénybe, melyet a pár alvásban tölt. 73:1.1 A megérkezésük rendszerint a találmányok, az anyagi haladás és az értelmi felvilágosodás nagy korszakának kezdetét jelzi a bolygón. 51:2.3 Az evolúciós korszak végéig a választott bolygójukon maradnak 51:0.2 a Bolygóherceggel együttműködve. 51:1.5 A Satania csillagrendszer történetében 13 bolygói Ádám vett részt lázadásban vagy vétekben. 55:4.18 Egy szabályosan fejlődő bolygó Ádámja és Évája a fény és élet ötödik korszakától kezdve kérheti a Teremtő Fiútól a bolygói szolgálatból való elengedést a paradicsomi felemelkedésük megkezdése érdekében. De dönthetnek úgy is, hogy továbbra is a bolygó igazgatói maradnak. 55:4.23 Legkésőbb a fény és élet hetedik szakaszában Ádám és Éva mentesül a bolygói kötelezettségei alól. 55:4.24 Felmentésüket követően az alábbi létpályák közül választhatnak.
55:4.25 1. A világegyetemi központra mennek morontia tapasztalás céljából, majd Gondolatigazítót kapva, a paradicsomi felemelkedés útjára lépnek.
55:4.26 2. Még a fényben megállapodott világon megkapják az Igazítót a saját, önkéntes bolygói szolgálatra jelentkezett egyenes ági gyermekeikkel együtt, és ezt követően közösen kezdik meg a paradicsomi felemelkedést a világegyetemi központról.
55:4.27 3. A bolygóról utazhatnak a rendjük midszonit világára, és ott kapják meg az Igazítójukat.
55:4.28 4. Visszatérhetnek a csillagrendszeri központra, ahol egy időre a legfelsőbb tanács tagjává válnak. Igazítót e szolgálat letelte után kapnak, és kezdhetik meg a paradicsomi létpályát.
55:4.29 5. Vállalhatnak tanári szolgálatot a saját korábbi hazájukban, s csak ezt követően, a világegyetemi központra való átmenetük idején költözik beléjük Igazító.
- Anyagi Fiak feladatai: 50:0.1 Az emberfajták nemesítése. 73:1.1 A tudományok fejlődésének elősegítése. 75:1.2 Az emberfajták keveredésének összehangolása. 75:1.3 Az emberek közötti testvériség hirdetése. 75:1.3 A vallási egység kialakítása.
- Anyagi Istenfiak: 37:9.9 a helyi világegyetem minden egyes csillagrendszerének Ádámját és Éváját a Teremtő Fiú egyedül hozta létre az Alkotó Szellemmel történt közös teremtéseiket követően. A két különböző nem szaporodó fiúi besorolású rendet takar. A párok leszármazottai a csillagrendszeri központok állandó besorolású létpolgárai. 37:9.10 A bolygói küldetéssel megbízott „Anyagi Fiú és Leány feladata az adott világ ádámi emberfajtájának megalapítása, melynek rendeltetése, hogy végül összeolvadjon az adott szféra halandói lakosaival.” A Bolygók Ádámjai alászálló és felemelkedő Fiak is.
- anyai szeretet: 84:1.7 természetes, erős és ösztönös kapcsolat az anya és a gyermeke között, mely az anyát hatalmas nehézségek felvállalására is képessé teszi. 84:1.6 Az anyai szeretet az emlősök esetében veleszületett felruházottság, amely a helyi világegyetemi elmeszellem-segédektől származik. E szeretet erőssége és önzetlensége egyenes arányban áll az újszülött fajra jellemző védtelen időszakának hosszával. 84:1.7 Az anyai szeretet késztetése hátrányt jelent a nő számára a férfival szemben. E késztetés azonban nem ellenállhatatlan erő. Gátolhatja azt becsvágy, önzőség és vallási meggyőződés is.
- anyatisztelet: 80.7.7 először Krétán, Káin leszármazottai körében vált kedveltté, melynek keretében Évát, mint „nagy anyát” imádták. Több ezer nyilvános szentélye volt Kréta- és Kis-Ázsia-szerte. Egészen „Krisztus koráig fennmaradt, később pedig Mária, Jézus földi anyja dicsőítésének és imádatának leple alatt beépült a korai keresztény vallásba is.” 80:8.5 A dunai andonfiak a krétai hitterjesztők munkájának eredményeként anyaimádók lettek. Így Közép-Európa nagy részén e tisztelet elterjedtté vált. A tisztelet-forma követői a halottaikat kőkunyhóban égették el. 80:9.13 Az északi fehér fajták a bronzkorban anyaimádók voltak. 80:9.4 Ezt a tiszteletformát a dunai andonfiakkal folytatott kereskedelmi kapcsolataik révén vették át. 89:3.4 Az anyatisztelet papjai igen tevékenyek voltak a testi szenvedés erényének tanításában, amire úgy mutattak példát, hogy ivartalanításnak vetették alá magukat.
- apajogúság: 70:5.12 ezen eszme a kevesek életkor szerinti uralmából és a vének tanácsa működéséből nőtt ki.
- arabok: 64:7.11 ezen emberfajta ősei a régi perzsiai félszigeten maradt kék emberfajta maradékai, akik később más fajtákkal – elsősorban a sárgákkal – olvadtak össze. E keverék fajt utóbb az ádámi ibolyaszín emberfajta némileg továbbfejlesztette. Ők váltak az újkori arabok barna bőrű, vándorló törzseivé.
- aranyborjú: 96:1.12 + 96:4.3 + 96:5.8 a beduin pásztorok által a Sinai-tűzhányó szelleméről alkotott jelképes felfogás, mely az istenkép bűvtárgyi megnyilvánulása. Lásd még → „Jahve”
- aranykor mondája: 74:8.14 hitrege egy régi kor idealizált társadalmáról. 68:1.7 „kizárólagos valóságalapja Dalamatia és az Éden történelmi ténye.”
- aranyszabály: 85:3.4 az embernek úgy kell bánnia másokkal, ahogy szeretné, hogy vele is bánjanak.
- Ararát: 77:4.12 Észak-Mezopotámia korábbi lakói által szentnek tartott hegy. 77:4.11 Van azon követői, akik a Van nevét viselő tó partjain telepedtek le, szintén szentnek tartották. Krisztus előtt nyolcezer évvel „az asszírok vanfi ősei már azt tanították, hogy a hét parancsolaton alapuló erkölcsi törvényüket az Istenek adták Vannak az Ararát-hegyen.”
- Arábia népeinek vallása: 95:7.2 a sálemi vallás megjelenésének idejéig a törzsek a régi bűvtárgyaikat imádták. Sok családnak megvolt a saját házi istene. A sálemi hitterjesztők nem tudtak számottevő hatást gyakorolni e terület lakóira. Több vallás képviselői is igyekeztek teret nyerni az itteni népek között, de egyik felfogás sem tudta teljesen kiszorítani a többit. A vallási küzdelem a babiloni Istár, a héber Jahve, az iráni Ahura és a keresztény Jézus Úr Atyjának képviselői között folyt. 95:7.5 Azonban minden arab törzs általános és különös tisztelettel adózott a Mekkában levő fekete bűvkőnek, a Kába-kőnek. E hódolati kapocs vezetett aztán az iszlám vallás megalapításához.
- Archelausz: 123:0.5 Heródes Antipász testvére.
- Ardnon: 119:7.6 Káld pap, a kisded Jézust felkereső „napkeleti” bölcsek vezetője.
- Arisztotelész: 98:2.6 az erényt tudásnak mondta, a jóságot pedig a lélek egészségének. Tanította, hogy jobb az igazságtalanságot elszenvedni, mint vétkesnek lenni annak elkövetésében. Vallotta, „hogy helytelen dolog rosszal fizetni a rosszért, és hogy az istenek bölcsek és jók.” Fő erényei a bölcsesség, a bátorság, a mértékletesség és az igazságosság voltak.
- Asgabat: 79:1.4 e mai város közelében fekvő hajdani Adonia, Kr.e. 8000-táján közép-ázsiai kereskedelmi világvárossá lett.
- Ashur: 97:6.2 az asszírok főistene.
- Asóka: 94:9.1 alsó-kasztbeli indiai uralkodó, aki önvédelemből felkarolta és terjeszteni kezdte a buddhista tanokat. Birodalmat épített a buddhista hittérítők munkája nyomán. A támogatásával huszonöt év alatt tizenhétezer hitterjesztőt képeztek és küldtek ki az ismert világba. Így a buddhizmus egy nemzedék alatt Ázsia-szerte uralkodó vallássá vált.
- Aszcendington: 13:1.21 az „Atya, a Fiú és a Szellem kebele”, „az idő és tér felemelkedő lelkeinek tényleges paradicsomi otthona addig, amíg el nem érik a paradicsomi besorolást.”
- Aszcendington titkai: 13:1.22 ilyen a halhatatlan lélek kifejlődése a halandó, anyagi teremtmény elméjében, valamint az isteni Igazító és az emberi eredetű halhatatlan lélek örökkévaló eggyé kapcsolódása.
- atman: 111:0.4 Az emberben lakozó felsőbbrendű rész Hindu kifejezése. E tartalom megnevezése kísérlet volt az emberben lakozó isteni természetű lény (Igazító) megragadására, mely felfogás nem tudta „elkülöníteni a kifejlődő és a lehetőséget tekintve halhatatlan lélek társ-jelenlétét.”
- atom: 42:8.2-8.6 az elektronközi tere nem üres. A töltött protonjait és a töltéssel nem rendelkező neutronjait az elektron tömegénél 180-szor nagyobb tömegű mezotron váltakozó jellege is összetartja, mely „energiaszállító” részecskeként arra készteti a nukleonok villamos töltését, hogy szünet nélkül és váltakozva cserélődjenek. „A nukleon a másodperc egy végtelenül rövid részében töltött proton, a következőben pedig nem töltött neutron.” A mezotron a radioaktív bomlás során elektronná alakul, mely sugárzási többletet eredményez. Van azonban a mezotronon túl is egy olyan atomösszetartó energiaforma, melyet 2014-ig még nem fedeztek fel az Urantián.
- Atya (~ Isten): 115:1.2 „az ember legmagasabb rendű fogalma Istenről”.
- Atya (meghatározások): 105:1.6 a Végtelennek a személyiségünkben ténylegesen tapasztalható valóságként érzékelt állapota.
- Atya (jellemzők, tulajdonságok): 104:4.20 Tiszta szellemlényeg.
- 104:4.21 „a szellem előtt létezik”.
- 104:4.44 „érzékeny az istenségi és a nem-istenségi jelenlétekre”.
- 105:5.4 Az akaratának végtelensége korlátozhatja az abszolút létezési szintet, amely által véglegest hozhat létre és végest teremthet.
- 117:3.8 „az Együttes Cselekvővel együttműködik a Paradicsom energiáinak átalakításában”.
- 117:3.8 Az Együttes Cselekvővel együttműködik abban, hogy a Paradicsom energiáit a Legfelsőbb Lényre érzékennyé tegye.
- 117:3.8 Együttműködik az Örökkévaló Fiúval azoknak a Teremtő személyiségeknek a létrehozásában, akiknek a cselekedetei a Legfelsőbb Lény fennhatóságában fognak kiteljesedni.
- 117:3.8 „együttműködik a Fiúval és a Szellemmel a Háromság-személyiségek megalkotásában, melyek a nagy világegyetem uraiként működnek egészen addig, amíg a Legfelsőbb kiteljesedett evolúciója képessé nem teszi őt e fennhatóság gyakorlására.”
- 117:3.8 Együttműködik az ő istenségi és nem-istenségi mellérendeltjeivel a Felsőség (Legfelsőbb Lény) fejlődésének előmozdításában.
- 117:3.13 A véges mindenségrend gondolata Tőle ered.
- 117:6.22 „nem tesz különbséget a személyek között; minden egyes felemelkedő fiát mindenségrendi egyedként kezeli.”
- Atya (mi Atyánk): 102:3.11 a kinyilatkoztatás úgy mutatja be, mint „a létezés egyetemes tényét, az elme örökkévaló eszméjét és az élet végtelen szellemét.”
- Atya és a Fiú (jellemzők): 118:9.8 A múlt örökkévalóságában a Végtelen Szellem kifejeződésében alkottak egységet.
- Atya-Fiú: 104:4.9-4.10 a Második Hármasegység első tagja. Az ő egyesülésük „a Havona megjelenésében elevenítette meg először a paradicsomi mintát, a Végtelen Szellem, az Együttes Cselekvő megszületésével egyidejűleg.”
- Atya-gyermek viszony: 103:4.5 nem erényen vagy érdemen alapul, hanem a teremtmény gyermek célján és szándékán.
- nem-Atya jellegű világegyetemi megnyilvánulások: 104:2.6 „itt az erő, az energia, az erőtér, az ok-keltés, a válaszadás, a lehetségesség, a ténylegesség, a gravitáció, a feszültség, a minta, az elv és az egység Istenének viszonyairól van szó.”
- Atya-végtelen: 0:3.24 az „Egyetemes Atya abszolút és korlátlanul szabad akarata valódi végtelenségének örökkévalóság-tartalmát képviselő tényleges értékszint.”
- Atyai Kísérők: 26:9.1 a Havona harmadik körének idősebb, nagy szakértelemmel rendelkező szuperáfi segédkezői. 26:9.4 Az idő zarándokait abban segítik, hogy az Egyetemes Atyával elérhető azonosságot és összhangot imádat útján találják meg.
- Atyai szeretet: 40:10.13 Isten az ő minden teremtményét egyformán szereti. E minden egyes fiára kiterjedő „ragaszkodása nem kevesebb, mint igaz, szent, isteni, határtalan, örökkévaló és egyedi – olyan szeretet ez, melyet emennek és amannak a fiúnak adott, mégpedig egyénileg, személyesen és kizárólagosan.” Ezért a fiúi rend a teremtmény legfelsőbb szintű viszonya a Teremtőhöz.
- Atya-szilánkok: 28:5.22 rendelkeznek tudással és tervekkel, de ezek tükrözőműködési úton nem hozzáférhetők. Lásd még → „Gondolatigazító (meghatározások)” → „Gondolatigazító (működésmód – tartalmi elemek)”
- Atya-VAGYOK (jellemzők): 106:7.5 Végtelen.
- 106:7.5 A teremtmények számára egyre jobban megismerhető.
- 106:7.5 Mindig lesznek a teremtmények számára ki nem nyilatkoztatott tartalmai.
- 106:7.6 A teremtmények számára az „Isten teljes elérése képtelenség”.
- 106:7.10 A hét abszolút szakaszának újraegyesülése elméleti lehetőségként nyitva áll az örök jövőben.
- 106:8.23 Az abszolút Atya végleges rendű fiai „mindörökre abszolút akarati részei maradnak a teljes végtelenségnek”. Lásd még → „Atya” → „VAGYOK”
- Atyával eggyé kapcsolódást elért halandók: 40:7.2 a túlélő halandók a felemelkedő Istenfiak csoportjához tartoznak. Amikor egy halandó és a Gondolatigazítója véglegesen és örökre eggyé kapcsolódik, amikor ők ketten eggyé lesznek, éppen úgy, ahogy Krisztus Mihályban az Isten Fia és az Ember Fia is egy, akkor válik egy halandó ténylegesen felemelkedő istenfivá, aki még a legfelsőbb dicsőség és isteniség szintjét is elérheti. 40:10.1 Végső rendeltetésük a világegyetemek mindenségének birtokba vétele.
- ausztrál őslakosok: 69:8.7 sohasem tartottak rabszolgákat, mivel a rabszolgatartás erős szabályozást igényel, ami e visszamaradt törzseknél nem volt meg. 70:4.9 A fejletlenségükből kifolyólag törzsi formájú kormányzást sem alakítottak ki. 92:6.1 Még a XX. század első felében is azzal a kezdetleges vallással rendelkeztek, melynek elemei közé tartozott a kísértetektől való félelem, a sötétségtől való rettegés és az ősök felé való hódolat. 103:3.1 A „szellemekben való hiedelmük ellenére még mindig a nemzetségre összpontosítják a vallásukat.”
- avonalok: Lásd → „Ítélkező Fiak” → „paradicsomi Istenfiak”
- avonalok (jellemzők): 116:3.3 „ténylegesen is fejlesztik isteni természetüket azokkal az eredeti teremtményi jegyekkel, melyeket az evolúciós világokon az adott teremtményi lét megélésekor tettek a magukévá.”
- „az Atya imája”: 66:5.14 Dalamatia lakóinak napi imádsága, melyet „A kinyilatkoztatott vallás kara” adott nekik a következő tartalommal. „Mindenek Atyja, kinek Fiát tiszteljük, jóindulattal tekints le ránk. Szabadíts meg minket minden félelemtől, a tőled valót kivéve. Isteni tanítóinknak teljék örömük mibennünk és tedd, hogy mindörökre igazság szóljon a szánkból. Szabadíts meg minket az erőszaktól és a haragtól; add, hogy tiszteljük a saját és a szomszédaink öregjeit. Ebben az időszakban is adj zöldellő mezőket és gyarapodó nyájakat, mely megörvendezteti a szívünket. Azért imádkozunk, hogy a megígért nemesítő mihamarabb eljöjjön, és teljesítjük az akaratodat e világon, ahogy mások is teljesítik azt más világokon.”
- „Az Atya Útja”: 66:7.8 Dalamatia erkölcsi törvénye, mely hét parancsolatból állt. 66:7.16 Szokássá lett, „hogy a hét egyes napjain e parancsolatok valamelyikével éltek, a köszöntések és az étkezéskori köszönetnyilvánítások alkalmával mondták el azokat.”
„66:7.9 1. Ne félj és ne szolgálj más Istent, csak a mindenek Atyját!
66:7.10 2. Ne légy engedetlen az Atya Fiával, a világ urával szemben, és az emberfeletti társai iránt se mutass tiszteletlenséget!
66:7.11 3. Ne mondj valótlant, amikor az emberek bírósága előtt állsz!
66:7.12 4. Ne ölj férfit, nőt vagy gyereket!
66:7.13 5. Ne lopd el a szomszédod javait vagy jószágát!
66:7.14 6. Ne érintsd a barátod feleségét!
66:7.15 7. Ne mutass tiszteletlenséget a szüleiddel vagy a törzs öregjeivel szemben!”

„Á”
- Ábel: 76:2.1 Ádám és Éva elsőként született gyermeke a második kertben. Nem sokkal Káin második születésnapja előtt jött a világra. Tizenkét éves korában döntött úgy, hogy pásztor lesz.
- Ábrahám: 93:4.16 Melkizedek tanítványa és támogatója. 93:6.5 Eredetileg Ábrámnak hívták. Nevét a Melkizedekkel való isteni szövetség hivatalos elfogadásakor változtatta Ábrahámra. 93:6.8 Nem „volt valami jámbor, viszont talpig becsületes volt, és hitt Makiventa Melkizedekben.” 93:5.1 „Melkizedek az ő felelősségévé tette az egy Isten igazságának életben tartását”. 93:5.10 Ábrahám kezdetben a sálemi terület polgári vezetője lett, majd létre hozta hét közeli törzs szövetségét. 93:5.11 Mivel Ábrahámnak hatalmi törekvései voltak, ezért, miután békésen elvált a Melkizedektől, Hebronba ment, hogy megalapítsa a katonai székhelyét. 93:5.14 A sziddimi csata után tizenegy törzsből álló szövetségnek lett a vezetője. 93:3.1 Az Ábrahám által bevezetett dézsmarendszer a szetfiek hagyományán alapult. 93:9.3 A Melkizedek elmenetelét követően Ábrahám elbátortalanodott. Gerarban telepedett le, de megérkezésekor eltitkolta a személyazonosságát. Ennek is köszönhetően a felesége Abimeleké lett. 96:2.3 Ábrahám nem tekinthető minden héber ősének.
- Ádám: 45:4.11 Isten egyik Anyagi Fia, jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja. 76:1.2 Az urantiai kortársai az Édenkert királyának és főpapjának tartották. 76:5.5 Az Urantián 530 évet élt. Öregkori elgyengülésben halt meg. 76:6.2 A halálát követő harmadik napon különleges feltámadást élt meg Évával együtt, ami újraszemélyesítést és újraegyesítést jelentett.
- Ádám és Éva: 73:0.1 az Urantia Anyagi Fiúja és Leánya. 73:7.4 Feladatuk lett volna olyan faji, földrészi és területi központok létrehozása a bolygón, melyeket a gyermekeik vezetnek, míg ők tanácsadóként és szervezőként odalátogatva közreműködtek volna az emberi faj világméretű élőlénytani nemesítésében és segédkeztek volna az értelmi haladásban, valamint az erkölcsi helyreállításban. 74:0.1 Kr. előtt 35914 évvel ezelőtt jöttek az Urantiára szeráfi szállítmányként. Itt újra anyagivá lényegítették őket, ami tíz napot vett igénybe. Az Anyagi Fiak mindig együtt szolgálnak, csak ritkán működnek egyedül. 74:1.1 A Jerusemen – ahonnan jöttek – az Anyagi Fiak rangidős testületéhez tartoztak, ahol a közös számuk 14.311 volt. A harmadik fizikai sorozathoz tartoznak, két és fél méteres testmagassággal. 74:1.2 Működtek tanítóként a Jerusemre újonnan érkezők létpolgársági tanodáiban, majd több mint tizenötezer évig az élőformák módosítására alkalmas energiák kutatásával foglalkoztak. 74:1.5 Mielőtt az Urantiára jöttek, már ötven fiú és ötven leánygyermeknek adtak életet. 75:4.8 Az Urantián ők az ibolyaszín emberfajta atyja és anyja. 75:7.5 A jerusemi társaikhoz hasonlóan, a halhatatlan állapotukat a Szellem elme-gravitációs körével fenntartott értelmi társulás, mint alapvető éltetőerő biztosította. Az elmebéli elfordulás által ez az éltetőerő megszakítható, ami a halhatatlan szint elvesztését eredményezi. Emellett, a rendelkezésükre állt még az a kettős keringési rendszer, melynek egyik eleme a fizikai természetükön alapult, míg a másikat az élet fájának levelében tárolt felsőbb energia működtette az Urantián, melynek hiányában ők is halandói halált halnak. 76:5.2 A vétküket követően, az őszinte megbánásuk után és a halandói rendre való lefokozásuk mellett, Gondolatigazítót kaptak. 84:7.8 Ádám és Éva tartós hatást gyakorolt az emberiségre. A világunk általuk látott először férfiakat és nőket kertészként együtt dolgozni a Kertben.
- Ádám és Éva bukása: 74:8.14 Éva türelmetlenségén és Ádám téves helyzetmegítélésein alapult.
- Ádám és Éva családja: 74:1.5 mielőtt az Urantiára jöttek, már ötven fiú és ötven leánygyermeknek adtak életet. 74:6.2 Az Urantián összesen 105 közös gyermekük született, továbbá két olyan utód, akiknek egy-egy szülője földi halandó volt. A Kert elhagyásakor már 1.647 egyenes ági leszármazottjuk volt, akik négy nemzedéket tettek ki. 75:6.3 A gyermekeik döntéshozatali életkora húsz év. Szabad akaratából csak a felnőtt gyermekeik egyharmada maradt a vétkesnek talált szüleikkel az Urantián. A döntéshozatali életkornál fiatalabb gyermekek mindegyikét az Edentiára vitték, ahol a Norlatiadek Fenségeseinek gyámoltjai lettek. 75:6.4 Így az Anyagi Fiú és Leány a gyermekeik több mint háromnegyedét veszítette el az első Kertből való kivonulást követően.
- Ádám és Éva táplálkozása: 76:4.3 Ádám és Éva egyaránt élt élelmen és fényen. E táplálkozást felsőbb-fizikai energiák egészítették ki. 74:6.4 Az első Éden ádámi háztartásában nem főztek. „Az élelmüket – az érett gyümölcsöket, dió- és gabonaféléket – készen fogyaszthatták. Naponta egyszer étkeztek, röviddel dél után. Ádám és Éva »fényt és energiát» közvetlenül is magához vett bizonyos térsugárzásokból, valamint igénybe vették az élet fájának segítségét is.” 76:3.7 Bár az első kertben csak gyümölcsöket, gabona- és dióféléket fogyasztottak. A második kert felé közeledve először fogyasztottak fű- és zöldségféléket is. Ádám és Éva sohasem evett húst. Az első kert első nemzedékébe tartozók sem lettek húsevők.
- Ádám és Éva vétke: 76:5.1 „A törvényszegésük lényege a rossz helyzetmegítélés vétke volt, nem pedig a tudatos és szándékos lázadás bűne.” 75:1.6 Mindkettejük, de különösen Éva, látva az urantiai helyzet nehézségeit, túlságosan türelmetlenné vált. Nem akartak vállalni egy hosszantartó próbatételt, azonnali eredményeket szerettek volna látni. Pedig valamikor sikert érhettek volna el, ha felismerik a távlat kínálta lehetőséget és türelmesebbek. 75:4.1 Elkezdték az Urantia kétirányú fejlesztésének tervét az egy irányú, isteni helyett. 75:4.2 Ez engedetlenség volt az Anyagi Fiú és Leány részéről, 75:4.4 ugyanis vegyítették a jót a rosszal. Éva elfogadta 75:3.5 Szerapatatia azon tervét, hogy a nodfiaknak olyan vezetője szülessen, aki részben az ibolyaszín emberfajtától származik, akinek ő az anyja. Éva nem várta meg 75:3.6 az isteni terv szerinti működést, hogy csak akkor fognak hozzá az urantiai emberek nemesítéséhez, ha az ibolyaszín fajta gyermekei elérik az ehhez szükséges létszámot. 75:8.4 Éva hallgatott a személyes tettek szabadságáról szóló hamis bolygói hírverésre, és megengedte, hogy az általuk hozott élet-sejtanyag túl korán keveredjen. 75:4.3 A rossz út választása, a tervek és a módszerek helytelen alkalmazása világegyetemi összhanghiányt és bolygói zűrzavart eredményezett. 75:5.2 Ádám osztozni akart Éva sorsában, ezért a megtévedt feleségét tudatosan követte a vétekben. A halandóinál erősebb ragaszkodással szerette asszonyát. 76:5.2 Tudatosult bennük, hogy bár a Satania csillagrendszer Anyagi Fiaiként kudarcot vallottak, de „a világegyetem felemelkedő fiaiként a paradicsomi létpálya még nyitva áll előttük.”
- Ádám és Éva vétkének következményei: 75:4.3 Világegyetemi összhanghiány. 75:4.3 Bolygói zűrzavar. 75:5.3 Káin születése. 75:5.3 Kánó és a népe elpusztítása. 75:5.9 Az ádámfiak és a nodfiak közötti hosszú háborúskodás kezdete. 75:5.9 Az első Édenkert elhagyása. 75:5.9 A második Édenkert létrehozása. 75:7.3 A teremtésrész halandóinak szintjére való lefokozásuk. 75:6.4 A saját gyermekeik több mint háromnegyedétől való ideiglenes elválás.
- ádámfiak: 78:2.5 „Kr.e. 19 000-ben valódi nemzetet alkottak, négy és fél milliós létszámmal, és ekkorra már a leszármazottaik millióit küldték ki a környező népekhez.” 80:1.5 Nem szívesen párosodtak India kevert emberfajtáival és Afrika sötét bőrű népeivel. Mivel a vörös ember Amerika területén élt, a sárga ember területét pedig nehéz volt megközelíteni, ezért az európai kék fajtákkal való egyesülés mellett döntöttek. 80:1.6 Az ádámfiaktól származó ibolyaszín emberfajta és a kék emberfajta között kölcsönösen erős nemi vonzódás volt. Az ibolyaszín nők előnyben részesítették az ügyes, művészi készségeket mutató kék férfiakat. 80:1.7 A kék emberfajta felsőbbrendű népeivel együtt irtották a neandervölgyi emberfajtát. 80:7.9 „Kr.e. 5000-re az ádámi leszármazottak három legtisztább fajtája Sumériában, Észak-Európában és Görögországban volt jelen.” 95:1.2 Az ádámfiak tisztelték a hét hetedik napját.
- ádámfiak terjeszkedése: 78:3.1 túlnépesedés esetén nem háborúztak új területért, hanem a lakosság többletét tanítókként küldték ki a többi emberfajtához. A korai kivándorlások inkább élőlénytani megújító hatásúak voltak. 78:3.2 A későbbi vándorlások észak felé, majd a Káspi-tengert megkerülve, Európa felé irányultak. 78:3.3 A vándorlások fokozatos keveredést jelentettek. Mire a kivándorló ádámfiak Turkesztánba értek, már jelentős részben keveredtek más fajtákkal, különösen a nodfiakkal. 78:3.5 A korai vándorlásaik ideje Kr.e. 15 000-ben lejárt. A faji hatásukból komolyan részesültek az európai kék emberfajták is. 78:4 5 Az ibolyaszín emberfajta tisztább csoportjai tovább ápolták a békeszerető ádámi hagyományt. Ezért voltak a korai vándorlásaik békések. A nodfiak harciassá válása miatt, a velük való egyesülést követően a mezopotámiai népmozgások egyre inkább katonai jelleget öltöttek.
- ádámi gyermekek oktatása:74:6.7 az első Kertben tizenhat éves korukig külön tanodába jártak. A fiatalokat az idősebbek tanították. „A kisebb gyerekek harmincpercenként, a nagyobbak óránként váltottak tevékenységet.” 74:7.1 Tizenhat éves korukig értelmi képzésben részesültek a jerusemi tanintézetek módszerei alapján. 74:7.2 A tizenhattól húszéves korig tartó időszak a közösségszervezést célozta. 74:7.3 Az oktatási irányok a következők voltak.
„74:7.4 1. Egészség és testápolás.
74:7.5 2. Az aranyszabály, a társadalmi érintkezés mércéje.
74:7.6 3. Az egyéni jogoknak a csoportjogokhoz és a közösségi kötelezettségekhez való viszonya.
74:7.7 4. A különböző földi emberfajták történelme és műveltsége.
74:7.8 5. A világkereskedelem előmozdításához és fejlesztéséhez alkalmazható módszerek.
74:7.9 6. A kötelezettségek és az érzelmek összeütközésének feloldása.
74:7.10 7. A játék, a humor, valamint a testi harc helyettesítőinek művelése.” 74:7.2 Délelőtt mezőgazdasági munkát is végeztek, délután pedig játékos versengésekben vettek részt. „Az estéket a társadalmi érintkezés és a személyes barátságok ápolása céljából vették igénybe.” A vallási és a nemi nevelés a szülők feladata volt. 74:6.8 A fiatalok átlagban tizennyolc éves korukban jegyezték el egymást, majd két éven keresztül a szülői felelősségek vállalására készítették fel őket. Húszéves korukra álltak készen a házasságkötésre, és kezdhették meg a küldetésükre való felkészülést. 76:3.3 A második kertben Ádám az ideje nagy részében a gyermekeit és a társaikat oktatta közigazgatásra, az oktatási módszerekre és a vallási áhítatra.
- ádámi gyermekek táplálkozása: 74:6.3 egyéves korukig anyatejes táplálásban részesültek. A fogaik kibújásáig Éva a diófélék tejét keverte számukra a rendelkezésére álló gyümölcsök levével. E gyermekek nem kaptak állattejet. 74:6.4 Az első Éden ádámi háztartásában nem főztek. „Az élelmüket – az érett gyümölcsöket, dió- és gabonaféléket – készen fogyaszthatták. Naponta egyszer étkeztek, röviddel dél után.” 76:4.3 Ádám és Éva urantiai gyermekeik nem örökölték a szüleik energiafelvételi és fényköri felruházottságaikat. Az ádámi gyermekeket emberi fajtájú vérkeringés táplálta. 76:4.4 Ádám gyermekeinek első nemzedéke után minden leszármazottja áttért a tejtermékeket is tartalmazó étrendre.
- ádámi küldetés: 51:6.6 a bolygók Ádámjai és Évái az utódjaik révén az összekeveredett emberfajták közös szülőinek tekinthetők. 51:3.3 A bolygói Ádámok és Évák az adott bolygó élőlénytani nemesítőiként több nemzedéken át szaporodnak, míg az utódaik – elkeveredve az evolúciós halandókkal – az ibolyaszín emberfajta megalapítóiul szolgálnak. 51:3.1 Az Anyagi Fiak és Leányok kert otthonban laknak, melyet a gyermekeik segítségével építenek fel a Bolygóherceg által kijelölt helyen. 51:3.2 Édenkertnek nevezik, a csillagvilági központ, Edentia iránti tiszteletből. A kertek mintája is innen való, melyek egyben műveltségközpontok is. 51:3.4 A fajnemesítési terveket a Bolygóherceg és a törzskara készíti, Ádám és Éva csak végrehajtja. E téren az Urantia Ádámja és Évája nagy hátrányban volt, mivel a Bolygóhercegünk csatlakozott a Lucifer-féle lázadáshoz. 51:6.5 A szabályosan fejlődő bolygók Anyagi Fiai és Leányai látják és képviselik az emberek előtt a számukra láthatatlan Bolygóherceget és az ő kísérőit. 51:7.3 Amint egy világ szellemi központként is működő fővárosa kiépül, a következő megítéltetésig ötven és száz közötti számban másodlagos központokat hoznak létre a bolygón. 51:7.4 Ádám és Éva elsősorban a bolygó tudományos és gazdasági helyzetére fordít figyelmet, a művészet, a társadalmi kapcsolatok és az értelmi fejlődés elősegítése mellett. 51:7.2 Mire a bolygó megállapodik a fényben és az életben, Ádám és Éva a megdicsőült teremtésrész kormányfőjévé lesz. 51:3.5 Az angyalok ötödik rendje, a bolygók segítői szintén támogatják a küldetésüket. Az ilyen minőségben kijelölt testületük kb. százezer egyedet számlál.
- Ádámszon: 76:3.3 Ádám-fia-Ádám. 74:6.2 Ádám és Éva Urantián született első fiúgyermeke, az urantiai ibolyaszín emberfajta elsőszülötte. 76:3.3 Ő alapította meg az ibolyaszín emberfajta második központját a második Édentől északra. 77:5.4 Kezdetben sokat tett a második kert védelmi és építkezési munkálatainak előmozdítása érdekében. 77:4.13 Kr.e. 35 000-ben ellátogatott egy régi, keleten fekvő vanfi településre, hogy ott megalapítson egy ádámszoni polgárosodottságot tükröző társadalmi központot. 77:5.2 Erre Vantól és Amadontól kapta az első ösztönzést, akiktől sokszor hallotta gyermekkorában az északi hegyvidéki otthonuk történetét. 77:5.3 Az utazásra 120 éves korában került sor. Ekkor már harminckét egyenes ági gyermeke volt az első kertből, akik a feleségével együtt visszatértek az Edentiára. 77:5.5 Ádámszon huszonhét társával együtt kelt útra, mely három évnél kicsivel tovább tartott. A célhoz érve ismerte meg Rattát, 77:5.6 akitől hatvanhét gyermekük született. Minden negyedik gyermekük különleges rendű lett. A pároztatásuk eredményeként jelentek meg a másodfajú urantiai közteslények. 77:6.4 Ádámszonnak 1.984 közteslény unokája született. 77:5.7 Ő maga 396 éves korában halt meg. 77:5.7 Amikor Rattával hétévente meglátogatta a szüleit a második kertben, a közteslények tájékoztatták a népe ügyeiről. 77:5.9 Mielőtt az emberi leszármazottai keveredtek volna a szomszédos nodfiakkal és andonfiakkal, hétezer éven át magas műveltséget tartottak fenn. 77:5.10 A központjuk a Káspi-tenger déli végétől keletre eső térségben, a Kopet-dag közelében helyezkedett el.
- Ádám utáni ember: 52:3.1 e korszak a második megítéltetési időszakhoz tartozik, mely az Anyagi Fiú és Leány bolygói megjelenésével kezdődik. 52:3.3 A Bolygóherceggel együttműködő ádámi csoport igazgatási tevékenysége következtében, akár huszonötezer év alatt is felkészülhet a bolygó az Ítélkező Fiú eljövetelére. 52:3.2 Egyre több Gondolatigazító érkezik a bolygó halandóihoz, továbbá e korszak végére a mennyei segédkezők létszáma is teljessé válik. 52:3.3 Általánossá lesz a mezőgazdasági termelés, majd később a városiasodás és az ipar. 52:3.8 A növényevés elterjedése ádámi hatás, mely párosulhat húsevéssel is. 52:3.9 Kialakulhatnak mindenevő emberfajták, 52:3.8 míg egyes csoportok megmaradhatnak a húsmentes étrend mellett. 52:3.4 Kiteljesedik a faji jelleg tisztítása és az alkalmatlanok eltávolítása. 52:3.5 Az ádámi utódok nem párosodnak az evolúciós emberfajták alsóbbrendű népeivel. 52:3.6 Elkezdődik a gépi találmányok és a szükséges energiák szabályozásának kora. A bolygó felfedezése befejeződik, a fizikai tudományok pedig jelentős fejlődésnek indulnak. 52:3.10 A nemzetköziség egyre inkább általánossá válik. Elterjed a képviseleti kormányzás, az oktatási rendszer pedig világméretűvé válik. Az ibolyaszín emberfajta nyelve általánosan beszélt nyelv lesz. 52:3.11 Bolygói szintű érdeklődés ébred a képzőművészet, a zene és az irodalom iránt. Megjelenik az igazi bölcselet, az értelmi valóságok iránti egyetemes érdeklődés. A vallás a bolygó közös ügyévé, 52:3.12 az emberek közötti testvériség pedig társadalmi céllá válik. A korszak végén általános lesz a világbéke.
- ágyasház: 83:5.15 az volt a rendeltetése, hogy a királyszék megerősítése érdekében erős és nagyszámú vérrokon testületet építsen ki.
- áldás (asztali ~): 87:2.9 „ősi módja az volt, hogy a szellemek megbékítése érdekében étkezés előtt egy darab ételt hajítottak a tűzbe s közben varázsigét mormoltak.”
- áldozás: 89:0.2 vezeklési szertartás, 89:4.1 a vallási áhítat része, amely szoros kapcsolatban van az imádási hajlammal. 91:2.4 Az áldozás képes mérsékelni az imádság hatékonnyá válását, mivel teret ad annak a felfogásnak, hogy az emberek anyagi javak feláldozásával helyettesíthetik „azt a felajánlást, hogy a saját akaratukat az Isten akarata teljesítésének szentelik.” 89:10.1 Az ősökben az áldozáson keresztül tudatosult az, hogy az Isten velük van. 89:4.2 Az áldozásnak két felfogása létezett, a köszönetnyilvánítás magatartásán alapuló ajándék-áldozás és a megváltás eszméjéből kiinduló adós-áldozás. 89:0.2 A korai emberek hite szerint valamilyen különös dolgot kellett tenniük az istenek kegyének elnyerése érdekében. 89:4.1 „Az ősember abban mérte az áldozásának értékét, hogy mekkora fájdalmat szenvedett el.” Korai áldozási forma volt a hajtépés, a test megvágása, a csonkítás és a fogak kiverése. A polgárosodással ezek az élet örömeiről való lemondássá, böjtöléssé, az önkéntes nélkülözés vállalásává alakultak. 87:2.9 Az áldozás korai formája volt az ételáldozás is, mivel az ősök azt gondolták, hogy a holtak kísértetlelkei élvezik az étel illatát. 87:2.10 Alkalmazták még a vagyonáldozást is az értékek elégetése és eltemetése révén. Később a pazarlás csökkentése érdekében személyek és tárgyak rajzait használták az áldozáshoz. 89:4.3 Mivel az ősök a kellemes illatról azt gondolták, hogy kedves lehet az istenség orra számára, ezért bevezették a tömjénnel való áldozást. Ezt követte az áldozati lakomák szokása. 89:4.7 Az isteneknek szánt ajándék nevezhető felajánlásnak, áldozatnak, vagy megszentelt dolognak. 89:8.6 A korai áldozások nem nevezhetők őszinte imádatkifejeződéseknek. 64:4.13 Az áldozás már 550.000 évvel ezelőtt megjelent. A sötétségtől félő neandervölgyi emberek a társaikat áldozták fel azért, hogy az újholdat előcsalogassák. „A faj fejlődésével az áldozás tárgya és célja fokozatosan megváltozott, de az emberáldozatnak a vallási szertartás részeként való felajánlása még sokáig megmaradt.” 74:7.21 Ádám próbálkozott azzal, hogy a vallási szertartásokon alkalmazott véráldozatot a föld gyümölcseinek áldozata váltsa fel, de csak kismértékű előrehaladást tudott elérni. 89:9.4 Az áldozás tisztelete szentségimádássá alakult át.
- áldozás (adós-áldozás): 89:0.2 az a vezeklési szertartás, amely 89:4.2 a megváltás eszméjén alapul.
- áldozás (ajándék-áldozás): 89:0.2 olyan vezeklési szertartás, amely 89:4.2 a köszönetnyilvánítás magatartását foglalja magába.
- áldozás (alapozási áldozás): 89:6.4 azért alkalmazták, hogy a leölt emberi lény kísértetszelleme őrizzen és védelmezzen egy építményt. A régi Kínában azért dobtak egy hajadont az olvadt fémbe, hogy a készülő harang hangzását javítsák. 89:6.5 De gyakran előfordult a falakba történő befalazás is. Bár Mózes tiltotta az alapozási áldozásokat, a halálát követően az izraeliták újra alkalmazni kezdték.
- áldozás (állatáldozás): 89:4.8 az ősi népek a közeli rokonaiknak tekintették az állatokat. Míg kezdetben az ember a legjobb állatait áldozta fel, később felhagyott a munkában igénybe vett állatai felajánlásával. 89:4.10 Még később a szükség arra bírta az embereket, hogy az ételáldozatokat elfogyasszák, így az isteneknek meg kellett elégedniük e dolgok lelkével.
- áldozás (emberáldozás): 89:5.15 az emberevést váltja fel. A feláldozott embert kizárólag az istenek táplálékának tekintették. 89:6.8 Hajdan általánosan elterjedt volt az a meggyőződés, hogy emberáldozatot kell felajánlani, ha valamilyen rendkívüli vagy szokatlan dolog történt. 89:6.2 A káldok elsőként hagytak fel az emberáldozással oly módon, hogy az embereket állatokra cserélték. De egy japán uralkodó esetében előfordult az agyagszobrokkal történő kiváltás is. Voltak olyan közösségek, ahol az emberáldozást szertartásos öngyilkosságként alkalmazták. 89:6.7 Az elsőszülött feláldozásának széles körben elterjedt gyakorlatával a föníciaiak hagytak fel utoljára. 89:6.8 Az elsőszülött fiú feláldozását az apák alkalmazták, amikor erős érzelmi túlterhelés alá kerültek. 89:6.7 Az emberáldozás alkalmazása során az ősök az „életért életet” kifejezést használták. 89:7.1 Mózes kísérletet tett az emberáldozás pénzbeli megváltásának bevezetésére. 89:7.2 „Az eltűnő gyermekáldozás egyik kísérő jelensége volt az a szokás, hogy vért kentek szét a ház ajtófélfáján az elsőszülött védelme céljából.” 89:7.3 Szintén a gyermekáldozás lecsengő szokása volt némely csecsemőt kitenni a természetbe, és az istenek akaratára bízni. 89:8.2 Utóbb a teljes ember feláldozása helyett kitalálták a test valamely részével történő helyettesítő áldozást. Ez lehetett a haj, a köröm, a vér vagy az újjak. A körülmetélés szokása is a részleges áldozásból ered. Míg e célból a férfiakat körülmetélték, addig a nők fülét kilyukasztották. 89:8.3 Az újjak levágását később azok összekötözésére módosították. Az eunuchhá tevés eleinte szintén az emberáldozás eszméjének módosulata volt.
- áldozás eszméje: 63:6.4 Andon és Fonta leszármazottai kezdték el „a törzsi hódolat tárgyát képező állat húsának fogyasztásától való tartózkodás szokását.” Később, hogy „a fiataljaik elméjére nagyobb hatást gyakoroljanak, kialakítottak egy olyan hódolati szertartást, melyet az egyik ilyen tisztelt állat teste körül végeztek; és még később a leszármazottaik e kezdetleges előadást kifinomultabb áldozó szertartássá fejlesztették. És innen ered az áldozás, mint az istenimádat része. Ezt az eszmét dolgozta ki Mózes a héber szertartásban és ezt Pál apostol elvben meg is őrizte, mint a bűn »vérontás« által való levezeklésének hittételét.”
- állam: 71:1.23 „az összes kisebb küzdelmen és csoportkülönbségen felülemelkedő fennhatóság”. 71:2.7 A közvélekedés és az erkölcsök hozzájárulnak a kialakulásához. 71:0.1 A kibontakozó polgárosodás hasznos következménye. 70:6.1 Hatékony módon akkor jelent meg, amikor a vezető teljes körű végrehajtó hatalmat kapott. 71:0.2 Nem isteni eredetű. A kialakulása önkéntelenül végbement folyamatok eredménye. 71:1.3 Legkezdetlegesebb formája a törzsek laza szövetsége. 71:1.22 Később a vérségi befolyás csökken, a területi meghatározottság pedig növekszik. 71:1.1 Eleinte területi alapon létre jövő társadalomszabályozó szerveződés. A legerősebb, a leghatékonyabb és tartós formáját egyetlen nemzet alkotja, ahol az emberek közös nyelvvel, erkölcsökkel és intézményekkel rendelkeznek. 71:1.2 A korai államok kicsik voltak, melyeket hódítás eredményeként hoztak létre. Ezek szükségszerűen osztályokra rétegződtek. 71:3.1 Az általa tett dolgok meghatározzák a társadalmi evolúció menetét. Az erkölcsiségét a vezetői képviselik. 71:3.11 A városai és a tartományai kormányzását szakértők végzik, és azokat úgy igazgatják, mint a gazdasági és kereskedelmi társulásokat. 71:3.9 A működése akkor ideális, ha nagyobbrészt összehangol, kisebbrészt pedig kormányoz. 71:3.12 „A fejlett államokban a politikai szolgálatot a polgárok legmagasabb fokú odaadásaként ismerik el.” 71:7.1 A műveltség teszi tartóssá. A fejlett államot eszményképek uralják és a szolgálat jelenti számára a mozgatóerőt. 71:3.8 A nincstelenséget és a függést nem tudja felszámolni, ha „a sérült és elfajzott fajtákat szabadon támogatja és korlátozás nélkül engedélyezi az újratermelődésüket.”
- állam (eszményi ~): 71:3.7 kevés törvénye van. Ráveszi a polgárait arra, hogy önuralmon alapuló egyéni szabadságot valósítsanak meg. Ne csak dolgozzanak, hanem a szabad idejüket hasznosan, erkölcsi épülést szolgálóan használják ki. 71:5.2 A társadalmi viselkedés szabályozását csak olyan mértékig vállalja fel, hogy képes legyen megfosztani az egyéni versengést az erőszakos jellegtől és hogy megakadályozza a személyes kezdeményezés tisztességtelen voltának megjelenését.
- állami lét (nemzetállam) feltételei:
71:1.4 1. Magántulajdon birtoklása és örökhagyása.
71:1.5 2. Városok, valamint a mezőgazdaság és az ipar megléte.
71:1.6 3. Haszonállatok léte.
71:1.7 4. Gyakorlatias családszervezet.
71:1.8 5. Jól meghatározott terület.
71:1.9 6. Erős elsőszámú vezető.
71:1.10 7. A foglyok rabszolgává tétele.
71:1.11 8. Határozott hódítások.
- államiság eszményképei: 71:3.2 „a tudomány, a kereskedelem, a játékok és a vallás összehangolása révén” valósulnak meg. 71:3.10 A fejlődésének útja az állampolgári öntudat lassú növekedése, valamint a társadalmi szolgálat kötelezettségének és kiváltságának felismerése. 71:3.3 Három hajtóerő működteti.
„71:3.4 1. Az emberek közötti testvériség felismeréséből származó szeretet és kölcsönös bizalom.
71:3.5 2. A bölcs eszményképeken alapuló értelmes hazafiság.
71:3.6 3. A bolygói tények, szükségletek és célok szempontjából értelmezett mindenségrendi látásmód.”
- államiság fejlődési szintjei: 71:8.15 megvalósulásuk által az eszményi államiság jön létre.
71:8.3 1. A végrehajtó, a törvényhozó és az igazságszolgáltató hatalmi ág megteremtése.
„71:8.4 2. A társadalmi, politikai és vallási tevékenységek szabadsága.
71:8.5 3. A rabszolgaság és az emberi leigázottság minden formájának eltörlése.
71:8.6 4. Az állampolgárok beleszólása az adóztatás gyakorlatába.
71:8.7 5. Az általános oktatás létrehozása – a bölcsőtől a sírig tartó tanulás.
71:8.8 6. A helyi és a nemzeti kormányzatok megfelelő összhangja.
71:8.9 7. A tudomány támogatása, és törekvés a betegségek legyőzésére.”
71:8.10 8. A nemek egyenlőségének elismerése, valamint a férfiak és nők összehangolt működése otthon, a tanhelyen és az egyházban, azzal együtt, hogy a nők sajátos szolgálatot teljesítenek az iparban és a kormányzásban.
71:8.11 9. A munkarabszolgaság kiküszöbölése a találmányok révén és a gépek korszaka feletti ellenőrzés megteremtése által.
„71:8.12 10. A tájnyelvek uralmának legyőzése – az egyetemes nyelv győzelme.
71:8.13 11. A háborúskodás befejezése – a nemzeti és faji nézeteltérések nemzetközi elbírálása a nemzetek földrészi illetékességű bíróságai előtt, melyeket egy olyan legfelsőbb bolygói ítélőszék irányít, melynek tagjai közvetlenül a földrészi illetékességű bíróságok rendszeres időközönként visszavonuló vezetőiből kerülnek ki. A földrészi illetékességű bíróságok döntéshozó jellegűek; a világbíróság tanácsadó – erkölcsi – jellegű.
71:8.14 12. A bölcsességre való törekvés világméretű népszerűsége – a bölcselet iránti lelkesedés. Olyan világvallás kifejlődése, mely előre jelzi a bolygó belépését a fényben és életben elérendő végleges állapothoz vezető út kezdeti szakaszaiba.”
- állam (római államiság) feltételei: 71:1.13
„71:1.14 1. Az apajogú család.
71:1.15 2. Mezőgazdaság és az állatok háziasítása.
71:1.16 3. A népesség egy helyre sűrítése – a városok.
71:1.17 4. Magántulajdon és földtulajdon.
71:1.18 5. Rabszolgaság – állampolgári osztályok.
71:1.19 6. A gyenge és visszamaradt népek meghódítása és átszervezése.
71:1.20 7. Jól meghatározott terület, utakkal.
71:1.21 8. Erős, személyes vezetés.”
- államvezetés: 71:0.1 „módszer-együttes a versengő erők küzdelmének szabályozásához a küzdelmet folytató törzsek és nemzetek között.”
- ÁLLANDÓ LÉTPOLGÁRSÁGÚ TESTÜLET: 30:2.116
30:2.117 „1. A bolygók közteslényei.
30:2.118 2. A csillagrendszerek ádámi Fiai.
30:2.119 3. A csillagvilági univitatia.
30:2.120 4. A helyi világegyetemi szuszatia.
30:2.121 5. A Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt, helyi világegyetemi halandók.
30:2.122 6. A felsőbb-világegyetemi abandonterek.
30:2.123 7. A Fiúval eggyé kapcsolódást megélt, felsőbb-világegyetemi halandók.
30:2.124 8. A Havona-honosok.
30:2.125 9. A Szellem paradicsomi szféráinak honosai.
30:2.126 10. Az Atya paradicsomi szféráinak honosai.
30:2.127 11. A Paradicsom teremtett létpolgárai.
30:2.128 12. Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt, paradicsomi halandó létpolgárok.”
- állandó rendek: 30:1.29 kettős-származású lények, akik öt csoportba sorolhatók.
30:1.44 „1. Abandonterek.
30:1.45 2. Szuszatia.
30:1.46 3. Univitatia.
30:1.47 4. Spironga.
30:1.48 5. Ki-nem-nyilatkoztatott kettős-származású lények.”
- állat(ok): 88:1.4 A korai idők vademberei irigyelték az állatokat, melyeknél nem tartották magukat felsőbbrendűnek. Előfordult, hogy a kedvenc vadállatuk után nevezték el magukat. 88:1.5 A bűvtárggyá vált állat húsának fogyasztása tiltott dologgá, tabuvá lett.
- állatok (jellemzők): 69:2.5 Az erőfeszítései nagymértékben ösztönösek.
- 68:2.4 A társulásai kialakulásának ösztönös késztetői az étvágy és a nemi vágy.
- 68:3.2 Nem képzeli el a halál utáni továbbélést.
- 85:0.1 Bár a felsőbbrendű állatfajtáknak vannak félelmeik, de mivel nincsenek ábrándképeik, így vallásuk sincs.
- 101:6.4 Vannak ismeretei, de nem rendelkezik a bölcsesség képességével.
- 109:4.1 „rokonszenvvel viseltetnek a társaik iránt”.
- 109:4.1 „nem közölnek egymással fogalmakat”.
- 109:4.1 „képesek érzelmek kifejezésére”,
- 109:4.1 Nem képesek eszmék és eszményképek közlésére.
- 109:4.2 Kezdetleges módú közléscserét folytatnak egymással.
- 130:4.9 Nem rendelkeznek az istenimádás képességével, sem bölcsességgel.
- 130:4.9 „Az állati elme csak a tárgyias világegyetemnek van tudatában.”
- 130:7.5 „nem úgy érzékelik az időt, ahogyan az ember”. Lásd még → „kutya”
- állatfajták evolúciós megjelenésének sorrendje (ma is élők): 65:2.4 az első az egysejtű amőba, 65:2.5 amelyet az egysejtű állatfajták közösségi társulása követett, először a volvox-moszatok mintájára, majd a hidrák és a medúzák ága mentén is. „Még később kifejlődtek a tengeri csillagok, tengeri liliomok, tengeri sünök, tengeri uborkák, százlábúak, rovarok, pókok, héjas állatok és az ezekkel közeli rokonságban álló földigiliszták és piócák csoportjai, melyeket hamarosan követtek a puhatestűek – az osztriga, a nyolckarú polip és a csiga.” 65:2.6 Ezeket követték a halak, amelyekből a békák és a szalamandrák módosulatai ágaztak le. 65:2.8 „A békákból fejlődtek ki a hüllők, egy gyakorlatilag kihalt nagy állatcsalád, melyből azonban még a kipusztulás előtt megjelent a teljes madárvilág és az emlősök számos rendje.” 65:2.10 „A békák családjából származó hüllővilágot ma négy túlélő osztály képviseli: kettő a fejlődésre képtelenek közé tartozik, nevezetesen a kígyók és a gyíkok, valamint unokatestvéreik, az aligátorok és a teknősök; van egy részleges fejlődésre képes osztály, a madarak családja, valamint egy negyedik, az emlősök ősei és az emberi faj közvetlen leszármazási ága.” 65:2.11 „Az Urantián mindössze tizennégy törzs jelent meg, ezek közül a halak voltak az utolsók, és a madarak, valamint az emlősök óta egyetlen új osztály sem fejlődött ki.”
- állatok háziasítás: 81:2.10 polgárosodást segítő eszköz. Lehetőséget adott a mezőgazdaság és a szállítás fejlődésére. 81:2.11 A háziasításra leginkább alkalmas állatok Közép- és Délnyugat Ázsiában éltek. Voltak állatok, melyeket többször is háziasítottak – utoljára az anditák korában. 81:2.12 „Kr.e. 5000-re a mezopotámiai, a turkesztáni és a kínai gazdálkodók elkezdték a birka-, a kecske-, a marha-, a teve-, a ló-, a baromfi- és az elefánttenyésztést. Teherhordóként használták az ökröt, a tevét, a lovat és a jakot.”
- állatok háziasításának és igénybevételének tanácsa: 66:5.1 a kaligasztiai százak egyik tízfős szakértő csoportja. 66:5.4 A vezetőjük Bon volt. Feladatul kapták a teherhordásban, az emberek szállításában, az élelmezésben és a talajművelésben használható állatok kiválasztását és tenyésztését. 66:5.5 A kerék használatát is ők tanították először. 67:4.1 Az egész tanács, a vezetőjével együtt a Bolygóherceg támogatójává vált a lázadásban.
- álom: 87:5.14 a korai időkben látnokinak tekintették. Ez által is törekedtek a jövő megismerésére, a szellemek által okozott balszerencse elkerülésére. Az álomban megjelenő, szokványostól eltérő dolgokat rossz előjelnek tekintették. 86:5.11 A közönséges álom nem az a módszer, melyet a szellemvilág személyiségei az emberi lényekkel történő érintkezés céljából használnak.
- álom (kísértetálom): 68:3.2 az emberi társadalom kialakulásában önálló szerepet játszó tényező. „Bár az álmok többsége komolyan felkavarta az ősi elmét, a kísértetálom tényleges rettegést váltott ki az ősemberekben, s e babonás álmodókat egymás karjába vezette olyan, tudatosan és őszintén kívánt társulásokba, melyek a kölcsönös védelmet szolgálták a szellemvilág hirtelenül megjelenő és nem látható veszélyeivel szemben.” 86:4.3 Az álomban véghezvitt tettek arról győzték meg a korai embereket, hogy valami testetlen dolog is van bennük. 86:5.10 A korai emberek az álmokat a lélek olyan tapasztalásának hitték, melyhez a testtől való átmeneti eltávolodás által jutott. Éppen ezért az álom az ősök számára ugyanolyan valós volt, mint az ébrenlét során szerzett tapasztalás. Hitték, hogy a lélek kóborlása miatt az alvót fokozatosan kell ébreszteni, hogy a léleknek legyen ideje a testbe való visszatérésre.
- álomélet: 110:5.5 Az „álomélményeitek tisztán élettani és lelki jelenségek.” 110:5.4 Ennek „képtelenségei nemcsak a ki nem fejezett érzelmekből eredő feszültség meglétét bizonyítják, hanem azt is jelzik, hogy az Igazító által bemutatott szellemi fogalmak borzalmas torzulást szenvedtek. A ti saját szenvedélyeitek, késztetéseitek és egyéb belső hajlamaitok alakulnak képpé és foglalják el az isteni üzenetek iránt érzett kifejezetlen vágyaknak a helyét, melyeket a bennetek lakozó próbál lelki formában rögzíteni az elmétekben az öntudatlan alvás időtartama alatt.” 110:5.5 Az ember jobban teszi, ha az Igazítója valamely megnyilvánulását „tisztán emberi tapasztalásnak fogja fel, mintsem hogy a halandói elme valamely válaszát az isteni rangú szférába tartozónak minősítse.”
- álomfejtés: 90:2.5 hajdan széles körben elterjedt gyakorlat volt.
- álom-tapasztalás: 110:5.2 „az összehangolatlan alvó elme rendezetlen és összefüggéstelen díszelgése”.
- Ámósz: 97:4.1 héber látnok, aki a déli hegyekből érkezett, hogy elítélje az északi törzsek bűneit és erkölcstelenségét. Ámósz nagy lépést tett a bűnt és az erkölcstelenséget a saját népe körében is büntető Isten képe irányában. 97:4.2 Támadta a választott nép bűneit elnéző Istenben való hitet. Ámósz hirdette, hogy az Isten nem alkalmaz kettős mércét a különböző népekhez tartozók bűneinek megítélése során. Az Istent szigorúnak, igazságosnak és személyválogatástól mentesnek látta. 97:4.3 Arra törekedett, hogy egy változatlan Jahve kérlelhetetlen igazságosságát ábrázolja, 97:4.4 aki minden népnek Istene. Ámósz hirdette azt is, hogy a szertartásnak nem szabad átvennie az igazságosság helyét. E bátor tanítót halálra kövezték. 97:9.20 A szólásszabadság elnyomása miatt Ámósz a titokban író látnokok közé tartozott.
- áradás: 80:2.4 a Gibraltári földnyelv földrengés általi átszakadása az Atlanti-világtenger benyomulását eredményezte a nyugati tó medencéjébe. Ennek tengervízzel való feltöltődése után a szicíliai földhíd is alámerült. A kialakult Földközi-tenger rengeteg települést áraszott el. A „világ történelme során bekövetkezett áradások közül emberéletben ez okozta a legnagyobb veszteséget.” 74:0.1 + 73:7.1 Mindez Kr.e. 31 000 évvel történt.
- árják: 79:4.1 azon anditák megnevezése, akik Indiát a dravidák nyomán szállták meg a Krisztus előtti harmadik évezred közepén. A beözönlésük csaknem ötszáz éven át tartott. 79:4.2 Mivel nem hódították meg az egész országot, a dravidák később magukba olvasztották őket. 79:4.3 Északon faji hatást is gyakoroltak, a Dekkán-fennsíkon inkább a műveltség és a vallás területén hatottak Indiára. Észak-Indiát folyamatosan érte árja vérvonalhoz tartozó hatás, utolsóként a hellén népek hadjáratai során. 79:4.4 A Gangesz völgyének magas műveltsége az árja-dravida keveredésnek volt köszönhető.
- árpa: 81:1.7 Ádám leszármazottai a Kertben nemesítették. Kezdetben a Mezopotámia felső folyószakaszainak határterületeihez tartozó magasabb fekvésű területeken termesztették.
- ásítás: 87:3.2 a korai ősimádás inkább a félelem vallása volt. Ennek hívei még az ásítástól is féltek, nehogy ilyenkor egy rosszindulatú kísértet költözzön a testükbe.
- átalakulási alvás: 27:1.2 az egyik szakaszból a másikba, az egyik életből a másikba, az egyik létállapotból a másikba való átkelési pihenés, mely „mindig együtt jár a pillanatnyi világegyetemi besorolásból való átmenettel, s amely élesen elkülönül az egy adott besorolásban megélt, különféle evolúciós szakaszokon való átmenettől.” 27:1.3 Az utolsó átalakulási alvás által „az idő és tér teremtményei átkelnek az időlegesnek és a térbelinek a legbelső határain abból a célból, hogy állandó besorolást kapjanak a Paradicsom időtlen és térnélküli lakhelyein.” 27:1.4 Ez valójában szellemi értelemben vett újraszemélyesülés.
- átkelési alvás: 27:1.2 öntudatlan alvás, melyre akkor kerül sor, amikor a lényeket az egyik szféráról átviszik egy másik szférára szeráf-társítás útján. 48:2.18 „Miután a lakóvilágokon átjutottatok, az öntudatotok elveszítése nélkül mentek át a morontia lét egyik szakaszából a másikba. Öntudatlanság csak az első átalakulásokkal, valamint a későbbi, az egyik világegyetemből a másikba való átmenettel, továbbá a Havonából a Paradicsomra való átkeléssel jár együtt.”
- átkozás: 87:6.13 kezdetben a kisebb és gyengébb szellemek megfélemlítésére és elüldözésére kialakított kényszerítő jellegű szokás. „Később e szokás az ellenségre való átokszórás szokásává bővült.”
- átmenetben segédkezők: 39:0.1 helyi világegyetemi szeráfok. 39:6.1 A teremtményeket segítik az anyagiból a szellemi állapotba való átmenetben, mégpedig a következő hét kinevezési rendben.
„39:6.2 1. Szeráfi Örömhírhozók.
39:6.3 2. Faji Közvetítők.
39:6.4 3. Elmetervezők.
39:6.5 4. Morontia Tanácsosok.
39:6.6 5. Műszakiak.
39:6.7 6. Adatrögzítő-Tanítók.
39:6.8 7. Segédkező tartalékosok.”
- átmeneti besorolású lény: 112:5.7 A világegyetemi kormányzatok minősítik ezzé azt a halandót, akinek az emberi azonosságának lakóvilágba emelésével kapcsolatban kétség merül fel. Mindig „az adott egyén személyiségének javára döntenek”, figyelve „a megjelenő morontia szándékot és szellemi célt.” Lásd még → „próbaidő-meghosszabbítás”
- átmeneti műveltség világai: 45:1.1 a Jerusem körül keringő hét nagyobb világ.
45:1.2 Az 1-es számú. A véglegesrendűek világa. Ezt övezi a hét lakóvilág, melyeket a halandói felemelkedési rendnek szenteltek. Bátorításul a felemelkedőket időnként alkalmassá teszik a felemelkedésen végigment magas szellemszemélyiségek szemlélésére.
45:1.3 A 2-es számú. A morontia világ. Ez a telephelye a morontia élet felügyelőinek. A hét segédszférája a morontia segítők felkészítő helye.
45:1.5 A 3-as számú. Az angyalvilág. A csillagrendszeri tevékenységekre szakosodott szeráfseregek központja. Hét segéd-világán angyali felkészítés zajlik.
45:1.6 A 4-es számú. A felsőbbangyal-világ. A Ragyogó Estcsillagok és a mellérendeltjeik otthona. Hét segédszféráját meg nem nevezett mennyei lények hét nagy csoportja használja.
45:1.7 Az 5-ös számú. A Fiak világa. A mindenféle rendű isteni Fiak és a teremtményi-háromságot elért fiak központja. Hét külső világát az isteni rokonságú fiak egyedi csoportjai használják.
45:1.8 A 6-os számú. A Szellem világa. A Végtelen Szellem magas személyiségeinek csillagrendszeri találkozó helye. A hét segédszférát a különféle rendek egyedi csoportjai használják. A Szalvington Isteni Segédkezőjének itt nincs képviselője, mivel a Nebadonban ő mindenhol jelen van.
45:1.9 A 7-es számú. Az Atya világa. Nincs állandó lakója. Itt található a fény nagytemploma. Istenimádati hely. 45:1.10-1.11 Hét segédszféráján a Lucifer-féle lázadásban megmaradtak többségét őrzik.
- átvitt közteslények: 40:3.1 amint az evolúciós bolygó eléri a fény és élet közbenső korszakait, mindkét csoportjukat felmentik a bolygói kötelezettségeik alól, és felemelkedő Istenfiakként jegyzik be őket a helyi világegyetemben. Az anyagi világok halandó fajaival együtt fejlődve az elsőfajú csoport rendeltetése a különböző végleges rendű lények testületeibe való bekerülés, míg a másodfajú vagy ádámi közteslények mindegyikét a Halandói Végleges Testületbe veszik fel.
- Ázsia: 79:0.1 az emberi faj szülőföldje. A) Egyik déli félszigetén született Andon és Fonta. B) Az egyik leszármazottjuk – Badonan – a mai afganisztáni hegyvidéken alapított egy több mint félmillió éven keresztül működött műveltségi központot. C) Ebben a központban „váltak el a szangik népek az andoni törzstől”. D) Valamint Ázsia délnyugati részében hozták létre az első polgárosodott társadalmaikat a dalamatiaiak, a nodfiak, az ádámfiak és az anditák.

„B”
- Baál-imádás: 97:9.24 „olyan gazdasági és társadalmi rendszer volt, mely éppúgy foglalkozott a föld tulajdonjogával, mint annak termékenységével.”
- Baál-követők: 97:3.3 „A Baál szó birtokost jelent.” A Baál tisztelet egyrészt a föld adás-vételét jelentette, másrészt pedig az abban való hitet, hogy a jó termés Baál kegyétől függ, akit a termőföld istenének tartottak. Vagyis e tiszteletfajta erősen kötődött a föld tulajdonjogához és termékenységéhez. Baál követői elsősorban Kánaán északi területeinek letelepedett lakói voltak. 97:9.19 A Baál-követők a föld adás-vételét gyakorolták. Baál látnokai valójában ingatlanügynököknek tekinthetők. 97:3.4 Minden Baálnak volt szent helye, papsága és szent nőknek mondott nemi kufárai.
- babilóniaiak: 104:0.3 hármasisteneik voltak, melyek nem tekinthetők igazi háromságoknak. 74:8.6 Közvetlen kapcsolatban álltak az ádámfiak polgárosodott társadalmának maradványaival. Azt tanították, hogy az ember közvetlenül az istenektől származik.
- Bablot: 77:3.1 Nod egyik leszármazottja, 77:3.3 Bábel tornyának építésze. Nod halála után ötvenezer évvel azt javasolta, hogy 77:3.2 a nodfi fajta dicsőségére állítsanak egyedi toronnyal bíró káprázatos templomot a területeik közepén. 77:3.3 A templom körüli várost a nodfi műveltség és polgárosultság jövőbeli központjává kívánta tenni. Az új városnak is a Bablot nevet szánták.
- babona (babonaság): 90:4.9 gyakorlásának lényeges eleme a titokzatosság, mely elősegítette a babonában való hit működését, ami így, akár a várt eredményre is vezethetett. 70:11.5 A babonaság korszakokon keresztül a társadalom összetartó erkölcsi és rendőri ereje volt. „Az elődeink mind kiálltak amellett, hogy a régi törvényeiket, tabuikat az istenek adták az őseiknek.” 84:3.6 Egy régi babona szerint, az anya voltukból fakadóan a nők jobb növényeket képesek termeszteni, mint a férfiak. 85:2.5 Ősi, fatiszteleten alapuló szokás a májusfa és a karácsonyfa állítás, valamint a fán való lekopogás szokása. De babonás eredetre vezethető vissza a víz és fémkereső favessző használata is. 88:5.3 A vásárláskor keményfát rágcsáló babonások hittek abban, hogy ezáltal meglágyíthatják az eladó szívét. 88:4.6 „A korai babonaság varázsa volt az anyja a későbbi tudományos kíváncsiságnak.” E babonaságokat előremutató érzelmek – félelem és kíváncsiság – hatotta át. A „babonaságok a bolygói környezet megismerésére és szabályozására irányuló emberi vágy előretörését jelentették.”
- Badonan (törzsek): 64:3.1 Badonan volt Andon egyik ükunokája. Névadója az északnyugat-indiai hegyek előterében élt törzsi csoportoknak. Ők Andon azon leszármazottai, akik sohasem gyakorolták az emberáldozatot. 86:5.17 Badonan gyermekei alakították ki a két lélek – a lélegzet és az árnyék – hitét.
- baganda törzs: 91:0.5 afrikai népcsoport. Sokáig használtak olyan imádságokat, melyeket nem személyhez, hanem személytelen erőhöz címeztek.
- baktériumok: 65:2.3 „igen kezdetleges jellegű, egyszerű növényi szervezetek”. A kezdeti időkhöz képest keveset változtak. Az élősdi viselkedésükben némi visszafejlődést mutatnak. A betegséget okozó baktériumok többsége és azok segéd-vírustestjei az átalakult élősdi gombák csoportjába tartoznak.
- barátság: 70:3.6 „régi fogalma a nemzetségbe való felvételt jelentette.”
- Bautan: 94:7.5 Gautama Sziddhártha (Buddha) tanítványa, aki Benáreszben – az ott kezdett oktatás második évében – ismertette meg tanárát a Melkizedek és az Ábrahám közötti szövetségre vonatkozó, sálemi hitterjesztőktől származó hagyományokkal.
- bá: Lásd → „ká és bá”
- bábaság: 84:4.6 az ősök a szülésről azt tartották, hogy a nő általa veszélyes és tisztátalan lesz. Ezért a szülő nőt kerülték, még a házba se engedték be. Utóbb „az idős asszonyoknak megengedték, hogy meglátogassák az asszonyt vajúdás közben, és e szokásból ered a bábaság, mint foglalkozás.”
- Bábel: 77:3.3 a nodfi műveltség és polgárosultság tervezett központja, melynek a Bablot nevet szánták a torony építészének és építőmesterének neve után. Ez az elnevezés módosult később Bablodra, majd Bábelre.
- Bábel földje: 77:3.9 a Bábel tornya építési területének tágabb környékét nevezték így a múltban.
- Bábel tornya: 77:3.2 a nodfi fajta dicsőségére akarták felállítani. 77:3.3 Az építésze és az építőmestere Bablot volt. 77:3.4 Az első építkezés – 77:3.1 Nod halála után kb. 50000 évvel – a tervek és a rendeltetés miatti vita következtében négy és fél év után leállt. 77:3.9 A torony felállítását célzó második kísérletre Kr.e. tízezer évvel került sor az első épület romjain, azonban az építmény a saját súlya alatt összeomlott. Ez a toronyállítás már az anditák, a nodfiak és az ádámfiak kevert fajtáinak próbálkozása volt. 78:8.4 A sumérok a Babilon megnevezést – héberül Bábel – nemzeti megnevezésükké tették, s még egy harmadik Bábel-torony megépítésével is próbálkoztak.
- bábeli zavar: 77:3.4 a nodfi csoportok vitája a Bablot által építendő központ építészeti terveiről és a majdani épületek rendeltetési céljáról, 77:4.1 mely utóbb testvérharcot, majd pedig a nodfiak szétszóródását eredményezte. 77:3.4 A vita az építkezés megkezdését követő ötödik év közepén annyira elmérgesedett, hogy a munkálatokat felfüggesztették. Három nézet versengett egymással. 77:3.5 A legnagyobb csoport „azt szerette volna, ha a tornyot a nodfi történelem és faji felsőbbrendűség emlékműveként építik meg.” Ők a jövő nemzedék csodálatát akarták kivívni. 77:3.6 A második csoport „azt akarta, hogy a toronnyal a dilmuni műveltségnek állítsanak emléket.” Ők Bablot városát kereskedelmi, ipari és kézműves központtá szerették volna tenni. 77:3.7 A harmadik csoport a tornyot a mindenek Atyja imádatának kívánta szentelni. Úgy tartották, hogy az új városnak Dalamatia azon korábbi feladatát is át kellene vennie, hogy műveltségi és vallási központként a környező tudatlan népek fejlesztését szolgálja. 77:3.8 E csoportot leszavazták, és az első két nézet képviselői harcolni kezdtek egymással. A harc elől a vallási csoport délre menekült. A küzdelem úgy meggyengítette az első két csoportot, hogy az építkezés folytatására már nem kerülhetett sor. 77:4.2 A küzdelmet követően a szemben álló nodfi csoportok elvándoroltak a korábbi lakóhelyükről és új központokat hoztak létre. Lásd a ’nodfi polgárosultság központjai’ fogalomnál.
- bálvány(ok): 88:2.4 létük a bűvtárgyi hiten alapul. A legkorábbi faragott képek és emlékművek célja a jeles holtak külső megjelenésének és emlékének megörökítése volt. Az ősök hittek abban, hogy a beszentelési szertartással a szellem rábírható arra, hogy a róla készült képbe, bálványba költözzön.
- bálványimádás: 85:3.5 a bálvány nem az imádati ideát jelképezi. A bálványimádás során közvetlenül és ténylegesen az anyagi tárgyat imádják. 67:4.4 Az „emberi fajok bálványimádásának nagy része abból a vágyból fakadt, hogy megőrizzék a kaligasztiai időkben nagy tiszteletnek örvendő lények emlékét.”
- bárány: 85:3.4 az evolúciós vallás kezdete óta az áldozati állat jelképe.
- bátorság: 111:6.9 Értékes tulajdonság, ami abból 3:5.6 az erős jellemből fakad, amely a nehézségekkel való megbirkózáshoz és a csalódásokkal való szembenézéshez szükséges.
- becsület ellen való bűnök: 82:4.4 a hagyományon alapuló íratlan törvényből következett. Ilyen volt például az, hogy a vagyontárgyként kezelt asszony házasságtörése esetén, a sértett férjnek vagy a nő apjának jogában állt a „tulajdont” illető férfi megölése.
- Beel: 97:6.2 a babiloniak főistene.
- befejezetlen teremtmények: 40:10.11 olyan végleges rendű lények, akik a jelen világegyetemi korszakban még nem érték el a végső rendeltetésüket. Hatodik szintű szellemekként még nem tevékenyek a fényben és életben való megállapodás elérése előtti evolúciós területeken.
- befejezett teremtmények: 40:10.11-10.12 végső rendeltetésüket elért teremtmények. Ilyenek a jelen világegyetemi korszakban a Kiválasztott Háromságot-elért Fiak, illetőleg a Méltóságra Emelkedett Háromságot-elért Fiak.
- befogadott szeráfok: 31:4.1 a halandók hűséges szeráfi oltalmazói, akik közül soknak megengedik azt, hogy az emberi védenceikkel együtt járják végig a felemelkedési létpályát. Ennek során eggyé kapcsolódást élhetnek meg az Atyával, letehetik az örökkévalóság végleges rendűi esküjét és örökre bekerülhetnek a Végleges Testületbe.
- Belzebub: 77:7.4 a hitehagyott másodfajú közteslények vezetője, 53:1.5 egyben a Lucifer-féle lázadáshoz csatlakozó urantiai közteslények vezetője is volt. Együttműködött a bukott Bolygóherceg, Kaligasztia lázadó csoportjával.
- Besorolatlan Központok: 29:2.19 nem a lakott bolygókon, hanem a különleges energiaviszonyokkal rendelkező szférákon működnek, de egyenrangúak a többi erőtér-központtal. Egymillió égitest közül egy ad otthont ilyen élő erőtér-szerveződésnek. Szükség esetén „világegyetemi lendkerékként vagy energiaszabályozóként avatkoznak be.”
- beteljesülés: 103:9.12 Örökkévaló, végleges és egyetemes. 106:7.3 „a paradicsomi Háromságot alkotó Istenségek akarata váltja ki”. A tapasztalatra épülő beteljesülés részben megérthető a tapasztaló teremtmények számára, azonban a végtelen, eredendően létezőkre hatást gyakorló beteljesülés nem. A véglegességi beteljesülés magába foglalja az Istenségi Abszolútat, mivel a véglegességi beteljesülés egyszerre lételvi és élményelvi eredmény. 106:7.4 „A halandók, a morontia lények, a szellemek, a véglegesrendűek, a Tapasztalattól Függetlenül Létezők és mások, valamint maguk a világegyetemek és a valóság minden más szakasza bizonnyal rendelkezik magvában végleges beteljesüléssel, amely a lényegét tekintve abszolút”, azonban e beteljesülés nem minden vonatkozásban tökéletes. 106:7.6 A világegyetemi teremtmények számára elérhetők „a Hétszeres, a Legfelsőbb és a Végleges Istenség-szintjei”. Ez annyit jelent számukra, mint az Örökkévaló Fiúnak és az Együttes Cselekvőnek az Atya Isten végtelen megismerése az örökkévalósági létezésük abszolút szintjén.
- beteljesülés tartalékos alakulata: 114:7.13 Világegyetem-tudatos létpolgárokból áll, „akiknek mindenségrendi létpolgárságával összefüggő szellemi rálátása messze meghaladja a földi lakhelyük határait”. 113:1.5 A tagjai „olyan férfiak és nők, akik többé-kevésbé már kapcsolatban vannak a bennük lakozó Igazítóval”. Nekik személyes szeráfi őrangyaluk van. Képesek nagy döntések meghozatalára és kétségbevonhatatlan szellemi fejlődési lehetőségekkel rendelkeznek. 114:6.20 A rendeltetésük „annak biztosítása, hogy az evolúciós fejlődés ne omoljon össze” a bolygón. 114:7.1 Csoportjuk „a világ ügyeinek emberfeletti igazgatásához különleges szolgálatra felvett, élő férfiakból és nőkből áll.” A teremtésrész szellemigazgatói arra választják ki őket, hogy az égiek segítségére legyenek az evolúciós világokon élők irgalmas és bölcs szolgálatának elősegítése érdekében. 114:7.10 „A tartalékosok öntudatlanul is a bolygóval kapcsolatos lényegi ismeretek őrzőiként működnek.” Előfordul, „hogy egy tartalékos halálakor bizonyos lényeges adatok a haldokló elméjéből az ő fiatalabb követőjébe kerülnek át a két Gondolatigazító között létesült kapcsolat révén.” 114:7.1 A kialakult gyakorlat szerint „nyomban felveszik a saját akarattal rendelkező, halandó teremtményekkel a kapcsolatot, mihelyt a halandók e felelősség vállalására képessé és a bizalomra méltóvá válnak.” Emberi kapcsolattartóként, halandó segítőtársként 114:7.2 a bolygó beteljesülésének védelmezőiként működnek. Átmenetileg felveszik őket a szeráfi testületbe és személyes beteljesülés őrangyalt rendelnek ki melléjük. 114:7.7 Az átlagos bolygókon hetven különböző beteljesülési testület van. Az Urantián tizenkettő, a szeráfi felügyeletet ellátó minden csoport mellé rendeltek egyet. 114:7.11 A tartalékos alakulat több állandó saját tanáccsal rendelkezik, melyek közül a legfontosabb a bírói, a történetírási és a politikai függetlenséggel foglalkozó tanács. E tanácsok a teljes tartalékos testület halandói közül címzetes vezetőket bíznak meg, kizárólag a különleges küldetések idejére. 114:7.8 A beteljesülés tartalékosait felkészítették kulcsfontosságú földi tisztségek betöltésére és a lehetséges világméretű veszélyhelyzetek esetén való cselekvésre. 114:7.8 A tartalékosok jelentős többsége nincs „tudatában annak, hogy kiképezték őket bizonyos világméretű válságok idején való esetleges fellépésre.” A tartalékosokat azok a szeráfi testületek választották ki, amelyekhez tartoznak. A felkészítésük és a kiképzésük az „elméjük mélyén a gondolatigazítói és a szeráfi őrzőszellemi segédkezés vegyes módszerének alkalmazásával” történt. A tudattalan szintjén folyó felkészítést a közteslények is segítik. 77:8.13 Az alakulathoz tartozó férfiak és nők mellett hűséges másodfajú közteslények is működnek észrevétlen, személyes összekötő társként. 77:7.5 Amikor ezen emberi lények Gondolatigazítója ténylegesen külön válik a személyiségtől, hogy emberfeletti értelmekkel lépjen kapcsolatba, akkor az ilyen emberi elmék mellett a hűséges köztes teremtmények működnek összekötő őrként.
- beteljesülés urantiai alakulata: 114:7.8 Az urantiai tartalékosok létszáma a XX. század első felében 962 fő volt. A legkisebb testületük 41, a legnagyobb 172 fővel bírt. 114:7.12 A „testület a legnagyobb létszámmal az ádámfiak és az anditák korában rendelkezett”. Ez Pünkösdig fokozatosan csökkent, azóta az állomány létszáma újra nő. Lásd még → „beteljesülés tartalékos alakulata”
- beteljesülés tartalékos alakulatába tartozók jellemzői: 114:7.9 Előretekintő személyek, akiknek114:7.1 „elegendő elmebeli felfogóképességgel, megfelelő erkölcsi szinttel és kellő szellemi beállítottsággal” kell rendelkezniük. Továbbá 114:7.4 1. legyenek titkon felkészíthetők a veszélyhelyzeti küldetésekre. 114:7.5 2. Szenteljék magukat odaadással valamely társadalmi, gazdasági, politikai vagy szellemi ügynek, mely szolgálatért semmilyen emberi elismerést vagy jutalmat nem várnak. 114:7.6 3. Rendelkezzenek rendkívülien sokoldalú, a nehézségek leküzdésében már tapasztalattal rendelkező Gondolatigazítóval. Lásd még → „beteljesülés urantiai alakulata”
- betegség: 76:4.7 az urantiai emberfajták azért hajlamosak a testi nyavalyákra, mert a testük sejtjei rokonságban vannak a bolygón élő, betegséget okozó mikroszkopikus vagy még parányibb élőlényekkel. Az emberek ellenállóbbak lennének a betegségekkel szemben, ha több ádámi sejtanyagot hordoznának. 86:2.1 A tartós aggódás és félelem, miközben akadályozza a cselekvést, biológiai alkalmazkodási folyamatot indít be az ember testében. 86:3.3 + 90:3.2 A korai emberek úgy tartották, hogy a betegségeket szellemi közrehatás okozza. 87:1.3 + 90:3.4 + 90:4.3 Az ősember azért félt a betegségtől, mert a tapasztalata szerint a halál hírnöke volt. Akit a javas ember nem tudott meggyógyítani, kitettek a családi kunyhóból egy kissebbe, de olyan is volt, akinek a szabad ég alatt kellett meghalnia ellátás nélkül. Azt a házat pedig, amelyben valaki meghalt, lerombolták vagy elkerülték. E szokás kezdetben gátolta az állandó települések kialakulását. 90:3.9 A láz volt az első gyengeségek egyike, melyet kiemeltek a természetfeletti okkal bíró rendellenességek köréből. 90:4.3 A betegségek megállapításához alkalmazták valamely állat belének vizsgálatát is.
- betegség (ok felfogás): 90:3.4 a korai idők emberei a betegségek okaként a következő feltevéseket alakították ki. 1. Kísértetek által okozott közvetlen szellemhatások. Eszerint a betegség oka az, hogy a szellemek kicsalogatják a lelket a testből. Ha a lélek nem tud visszatérni, bekövetkezik a halál. 90:3.5 2. Erőszak általi nyilvánvaló okok. A küzdelmek vagy balesetek azonosítható sérüléseit kivették a kísértetműködés köréből. De a természetes eredetű sebek elfertőződéséért szintén a szellemeket okolták. 90:3.7 3. Varázslat által, emberi ellenség befolyása útján jelentkező ok. „Sok betegséget tulajdonítottak a megigézésnek, a szemmel verésnek és az embernek szegezett íj varázserejének.” Tisztázatlan halál esetén boncolást tartottak. Ha ennek során nem találtak okot, akkor a halálesetet boszorkányságnak tekintették. 90:3.8 4. Bűnért, vagyis a tabu megszegéséért járó büntetés. Ezen újabb keletű felfogás alapján a betegség a személyes vagy a faji bűnért való büntetés. E hiedelem szerint az ember azért szenved, mert tabut sértett. 90:3.9 Természetes betegség okok. E felfogás az ok és a következmény összefüggésének felismerése által terjedt el.
- betegségek legyőzése: 52:5.9 az alászálló Fiú utáni korban válik általános vívmánnyá. Alapja, az ádámi fajták nagy ellenállásképességű jegyeinek tovább erősítése az előző korszakok tudományos felfedezéseinek általánossá válása révén. E korszakra az átlagos élettartam meghaladja az urantiai időben mért háromszáz évet.
- beteljesülés-őrangyal: Lásd → „őrangyal-szeráf”
- békák: 65:2.6 A halak családjából származtak le mutációs módosulat révén. A „békák iránya lett az, amelyen az állati életben elkezdődött ama fokozatos elkülönülések sorozata, amely végül magának az embernek a megjelenésében tetőzött.” 65:2.7 A fajuk az egyetlen, ma is élő földi őse a korai emberfajoknak. „Az emberi fajnak ma már nincsenek a békák és az eszkimók közé eső élő ősei.”
- béke: 68:3.5 A békére való hajlam nem természetes adottsága az emberi fajnak, a kinyilatkoztatott vallás tanításaiból és a fokozatosan fejlődő emberfajták felgyülemlett tapasztalataiból ered. 68:2.8 „A család volt az első sikeres békés csoport, ahol a férfi és a nő megtanulta a kibékíthetetlen ellentéteik szabályozásának módját, miközben a gyermekeiket a béke megteremtésére tanították.” 70:0.2 Mivel egy evolúciós világon a kibékíthetetlen ellentétek természetesek, ezért ott a béke csak társadalmi szabályozórendszer révén biztosítható. E szabályozórendszer egyben társadalomszervező erő is. 70:1.1 A béke léte a polgárosodás kibontakozásának mértékét is jelzi. 70:3.4 Mivel a béke a nemzetközi kereskedelmi szervezetek alapérdeke, ezért messzemenően támogatják. 70:2.20 Az ember akkor fogadja el a békét természetes életmódként, ha alaposan és többszörösen meggyőződött arról, hogy ez a legjobb az ő anyagi jólétéhez, és olyan békés helyettesítők állnak a rendelkezésére, amelyek nem csak közösségi hajtóerőként szolgálnak, hanem gondoskodnak a felgyülemlő érzelmek és energiák felszabadításáról is. 81:6.18 A nyelvi különbségek akadályozzák az embercsoportok közötti békét. „Az egyetemes nyelv elősegíti a békét, biztosítja a műveltséget és emeli a boldogság szintjét.”
- béke (belső ~): 100:6.6 Kétségek és zavar nélküli szellemi egyensúly, mely nem csak felemelő érzet, de lendületet adó állapot is. Minden emberi felfogóképességet meghalad és mentes a csalódástól. Összhangban van a mindenség rendjével.
- Béke Hercege: 68:3.5 + 93:10.7 e címre való jogosultságát Jézus az urantiai győzelmével alapozta meg.
- Bizalom Komolysága: 28:6.13 Harmadfajú szekonáfok, akik egyrészről minden „sajátakaratú teremtménynek megmutatják a kötelességtudatot, a szentség tudatát és a bizalom komolyságának tudatát. Ezzel egyidejűleg tévedhetetlenül tükrözik a kormányzó hatóságoknak a bizalmukra pályázó személy pontos megbízhatóságát.”
- bizonyosság: 102:6.5 Megtapasztalható a mindenségrendi valóság jelentéstartalmaihoz és értékeihez élő hit révén való közelítés által. 111:7.1 A bizonytalansággal együtt a paradicsomi kaland lényegét alkotja. Bizonyosság van a szellemben és az örökkévalóságban, valamint az Egyetemes Atya isteni könyörületében és végtelen szeretetében. Bizonyosság van abban, hogy a mindenható, mindent-tudó, végtelenül szeretetteljes Atya világegyetemi házaiban vagyunk felemelkedő fiak.
- bizonyosságok (vallási ~): 101:5.14 a) A hit bizonyosságát a személyiség számára b) az igazság bizonyossága követi, c) melyet a szellemi látásmód bizonyosságai váltanak, illetve egészítenek ki a szellemvilágban.
- bizonytalanság: 111:7.1 A bizonyossággal együtt a paradicsomi kaland lényegét alkotja. Bizonytalanság van az időben, az elmében és a Paradicsomra való felemelkedés folyamatának eseményeit illetően. Bizonytalanságot élhetünk meg tapasztalatlan világegyetemi létpolgárként is.
- Bírák: 96:6.1 Mózes és Jósua után, egymást követően uralkodó héber törzsi vezetők.
- bíróság (földrészi illetékességű ~): 71:8.13 A nemzetek közös bírósága, mely az államiság magas szintjén működik a bolygói háborúk befejezését követően. A nemzeti és faji nézeteltérések nemzetközi elbírálását végzi. Döntéshozó jellegű.
- bíróság (világ~): 71:8.13 A legfelsőbb bolygói ítélőszék, mely az államiság magas szintjén működik a bolygói háborúk befejezését követően. A „tagjai közvetlenül a földrészi illetékességű bíróságok rendszeres időközönként visszavonuló vezetőiből kerülnek ki.” Erkölcsi jellegű, tanácsadó szerepet tölt be.
- boldogság: 103:5.5 „csak akkor érhető el, amikor az önnön való én-vágyát és a felsőbbrendű sajátlényeg (az isteni szellem) önzetlenségi késztetését az egyesítő és felügyelő személyiség összeszedett akarata összehangolja és megbékíti.” 100:4.3 A boldogság „a testi rendszerek, az elmerendszerek és a szellemrendszerek egyesítéséből ered.” „A legmagasabb fokú boldogság eloldozhatatlanul hozzá van kötve a szellemi fejlődéshez”, mely jelenleg még felfoghatatlan mértékű, tartósan fennálló örömöt és békét eredményez. A boldogság 111:4.7 „a benső létben gyökerezik.” „A magányos élet a boldogság számára végzetes. Még a családok és a nemzetek is jobban élvezhetik az életet, ha megosztják másokkal.” Lásd még → „öröm”
- boldogság (evilági ~): 70:9.17 Három eleme van. Lehetőség önmagunk tisztességes és békés fenntartására, átörökítésére és a magunk kedvére való örömteli létezésre.
- boldogság (legnagyobb ~): 94:8.17 Kapcsolatban van a méltó célok elérésére irányuló értelmes és buzgó törekvéssel, mivel ennek eredményei alkotják a mindenség rendjével összhangban levő ön-kiteljesítésben való előrelépést.
- boldogság keresése: 55:5.6 Akkor eredményes, ha ismert a cél és felvállalt az elérését lehetővé tevő erkölcs. Ezért a fény és élet bolygói korszakaiban ez „nem más, mint örömteli és megelégedéssel járó tapasztalás.”
- bolygó: 15:6.14 Nagyobb anyagegység, amely nap vagy más égitest körül kering. Mérete eltérő, meghatározó anyagát tekintve lehet gáz-, folyadék vagy szilárd gömb. A közeli nappal megfelelő viszonyba kerülő világok tekinthetők eszményinek az értelmes lakók befogadására.
- bolygó elhagyása: 49:6.4 1. A túlélés megítéltetési vagy csoportos rendű halandói.
49:6.3 A halandó túlélők többségét a bolygói szolgálatot teljesítő isteni Fiú eljövetelével összefüggő új megítéltetési időszak kezdetén személyesítik meg újra, 49:6.7 a korszakos megítéltetési számbavétel során. 49:6.5 A személyazonosság és a személyiség helyreállítását a személy vagy csoport szeráfi őrangyal és a halhatatlan Atya-szilánk Igazító végzi. 49:6.6 Amikor a halandók szellemi fejletlensége miatt az Igazítóikkal való eggyé kapcsolódás lehetetlen, akkor a természetes halál útján távozott halandók felébresztését a szeráfi őrzőszellemek a Harmadik Forrás és Középpont halhatatlan szellemének egy egyedivé tett részével közösen végzik.
49:6.8 2. A felemelkedés egyedi rendjeibe tartozó halandók.
Ők a megítéltetési vagy egyéb döntésektől függetlenül személyesülnek újra, mégpedig a szellemi fejlettségüktől függően a hét morontia világ valamelyikén.
49:6.11 3. A felemelkedés próbaidős rendjeinek halandói.
Olyan halandók, akikbe Igazító költözött, de a földi életük rövidsége miatt még nem dönthettek a paradicsomi létpályájukkal kapcsolatban. A fejlettebb szellemi besorolású szülőjüket követve jutnak a csillagrendszeri – illetve a csillagvilági vagy világegyetemi – végleges rendű szférák gyakorlóotthonaiba.
49:6.15 4. A felemelkedés második módosított rendjeibe tartozó halandók.
Ők a közbenső evolúciós világok halandói. Bár nem képesek ellenállni a természetes halálnak, de mentesülnek a hét lakóvilágon való áthaladás kötelezettsége alól. 49:6.16 Ilyenkor a helyi csillagrendszerük központján ébrednek újra. Fejlettebb csoportjuk a helyi csillagrendszer morontia világait is kihagyva, a csillagvilági felkészülési világokról indul a Paradicsom felé. 49:6.17 De ez előtt még oktatóként szereznek tapasztalatot a kihagyott morontia világokon.
49:6.18 5. A felemelkedés első módosított rendjébe tartozó halandók.
Ők a halandói élet folyamán élnek meg eggyé kapcsolódást az Igazítójukkal. Miután elragadtatnak az élők közül, a helyi világegyetem központján, a Fiú előtt jelennek meg, aki magához fogadja őket. 49:6 21 Legtöbben a fény és élet bolygói korszakából jönnek. 49:6.19 Ugyanúgy kapnak morontia öltözéket, mint a más evolúciós világokról érkező halandók.
- Bolygó Felügyelők: 48:2.6 a morontia erőtér-felügyelők harmadik csoportja. 48:2.18 Ők alkotják a legfelsőbb morontia hatóság helyi bolygói tanácsát. Minden morontia világon hetvenen vannak. Ők döntenek a morontia alak adásáról minden szférára érkező felemelkedő számára, és ők engedélyezik számukra a morontia alak megváltoztatását, vagyis a következő szférára való eljutást.
- bolygófelügyelők (urantiai ~): 110:4.6 Támogatják „az urantiai emberfajták szellemileg felsőbbrendű fajtaváltozatainak felemelését és megőrzését szolgáló intézkedések bevezetését”.
- Bolygóherceg: 50:0.1 a másodrendű Lanonandek Fiak rendjébe tartozik. Ilyen megbízást a Csillagrendszer Fejedelemtől kap. 50:0.2 Igazgatási vezető, 50:5.1 akinek korszakokon át való rendeltetése a bolygói polgárosodott társadalom fejlesztése, mely feladat független a felsőbbrendű Fiak későbbi küldetéseitől. 50:0.2 Minden evolúciós halandók lakta bolygó rendelkezik ilyen vezetővel. 50:1.1 „Egy újonnan lakottá vált világon a Bolygóherceg az egyedüli képviselője a teljes isteniségnek”. 50:2.1 A helyi világegyetemben Gábriel igazgatási felügyelete alá tartoznak, de a személyükre vonatkozóan a Csillagrendszer Fejedelmek rendelkezései az irányadók. 50:2.2 Munkájához a melkizedekek, a huszonnégy tanácsos, valamint a hetventagú, csillagvilági központú tanács véleményét is kikérheti. 50:2.3 A saját segítőiből tizenkét fős legfelsőbb tanácsot hoz létre a maga számára. De választhat segítőt a harmadrendű vagy a másodrendű lanonandek rendekből is. 52:7.10 A Tanító Fiú utáni ember korszakának végén, 50:5.11 a fény és élet korának beköszöntével, a folyamatos szolgálatot ellátó Bolygóherceg felemeltetik a Bolygó Fejedelem rangjára. 53:8.2 Többes számban, és a Biblia szóhasználatában ők az „Istennek Fiai”.
- Bolygóherceg bíróságai: 50:2.5 a személyi törzskarának egyik tagja vezeti. Az itt születő ítéletek szabad mérlegelésen alapuló atyai hozzáállást tükröznek. Csak a bolygó lakosait érintő magasabb szintű szabályozási problémákkal lehet a felsőbb ítélőszékekhez fellebbezni. 50:2.6 A békéltetők bizottságai kiegészítik az ítélőszékek munkáját. A szellemi és a fizikai szabályozók kötelesek elfogadni a békéltetők ténybeli megállapításait. Minden döntést a Csillagvilági Atya egyetértésével hajtanak végre.
- Bolygóherceg segítői: 50:1.2 a csillagrendszer intézőinek alacsonyabb rendjeiből válogatják őket, hogy a bolygó lakóihoz kapcsolódni tudó, megértő és rokonszenves vezetők lehessenek. 50:2.4 A teljes segítői törzskar a Végtelen Szellem személyiségeiből, a felsőbbrendű kifejlődött lények bizonyos fajtáiból, és más világokról származó felemelkedő halandókból áll. A létszámuk ezer főtől – a bolygó fejlődése során – százezer fő fölé is nőhet. 50:3.2 Az önkéntes segédek a csillagrendszeri központ létpolgárai és még nem éltek meg eggyé kapcsolódást a bennük lakó Igazítóval. 50:3.1 Az Urantia Hercegének száz ilyen segítőből álló testülete volt. 50:3.4 A herceg testtel bíró törzskarának mindig megengedik, hogy közös utódokat hozzanak létre. De megengedhetik azt is, hogy a honos emberfajták felsőbbrendű csoportjaival párosodjanak. Ha a törzskar munkája befejeződik a második korszakos megítéltetéskor, a feladataikat az utódaik és felsőbbrendű honos önkéntesek veszik át. 50:4.9 Mivel a Herceget a bolygólakók nem láthatják, így a törzskar félanyagi lényei által képviselt dolgokban való hit, számukra a hűségpróba egy formája is. 50:4.13 Az Urantia Bolygóhercegének árulását követően a törzskara utódainak többsége hűséges maradt a Világegyetemi Fiúhoz és az Egyetemes Atyához. Ők a Melkizedek-megbízottak bátorítása mellett sokat tettek azért, hogy az igazság és a pártatlanság fogalmai, valamint az Atyára és a bolygói megítéltetésekre vonatkozó ismeretek legalább részben megmaradjanak.
- Bolygóherceg tanodái: 50:4.1 a bolygó hercegi székhelyén találhatók. Itt tanítják az evolúciós emberfajták legjobbjait, mielőtt visszaküldik őket a saját népeik oktatására. A hercegi tanintézetek tanítói és tanítványai földművelők és kertészek. 50:4.3 Idejük öt tevékenység között oszlik meg.
50:4.4 1. Fizikai munka. Ez a földművelés mellett a házépítésre és annak berendezésére is kiterjed.
50:4.5 2. Közösségi tevékenységek. Csoportalkotás játék és művelődés céljából.
50:4.6 3. Oktatói képzés. Egyéni, osztályszintű és családcsoportos felkészítés.
50:4.7 4. Szakképzés. Ez a kézművesek, a tanítók, a művészek valamint a házasság és az otthonkészítés oktatása.
50:4.8 5. Szellemi műveltség. A testvériség tanítóinak felkészítése a népük közötti hitterjesztői feladatokra.
50:4.9 A bolygó lakói számára egyre nagyobb értékkel bír a tanodákba való bekerülés. 50:4.10 A kiképzett tanulók a népeikhez visszatérve, a tanult minta alapján új oktatási és műveltségi központokat létesítenek. 51:6.4 A bolygó későbbi, fejlettebb időszakában ezek az intézmények elsősorban bölcselettel, vallással, erkölccsel, valamint a felsőbbrendű értelem és művészet fejlesztésével foglalkoznak.
- Bolygóherceg testtel bíró törzskarának utódai: 50:3.5
a) Ők az elsőfajú köztes teremtmények és
b) azon magasabb rendű anyagi lények, akik azután is a törzskarban szolgálnak, hogy a második korszakos megítéltetéskor, vagyis a bolygói Ádám és Éva megérkezésekor, a szüleiket elviszik a bolygóról. Ha e magasabb rendű anyagi lények szükséghelyzet okán a bolygó halandóival párosodnak, akkor ezen utódokba Igazító költözik.
- Bolygóherceg utáni ember: 52:2.2 e megítéltetési időszak átlagosan ötszázezer év. 52:2.1 A Bolygóherceg és kísérete tevékenységének következtében kormányzat jelenik meg a földön, amely elősegíti a fejlett törzsi korszak létrejöttét. A szokványos fejlődésű bolygókon jelentős társadalmi változások mennek végbe pár ezer év alatt. 52:2.2 A bolygók bekapcsolódnak a csillagrendszeri körökbe és a mennyei segítők, valamint a Gondolatigazítók egyre nagyobb számban érkeznek e világokra. 52:2.5 Az emberfajták szétszóródásával erőszakos nemzetieskedés veszi kezdetét. A törzsi és a nemzeti csoportosulás alapja a bőrszín. A különböző embercsoportokra még az elkülönülés a jellemző, melyet a sokféle nyelv léte is elősegít. A bolygói háborúknak gyakran esik áldozatul a narancsszín és a zöld emberfajta. 52:2.6 A hercegi törzskar munkálkodásának következtében tartalommal töltődik meg az otthon fogalma. 52:2.7 Továbbá segítséget nyújtanak a nemek egyenjogúságának felismerésében is. A törzs eszménye lassan leváltódik a nemzeti lét és a családi élet kettős értékére. 52:2.8 Mindkettő térnyerését segíti a letelepedést igénylő mezőgazdaság megjelenése. A polgárosodás gyorsan fejlődik, de a gépi fejlődés még várat magára. 52:2.9 Az emberfajták megtisztulnak, az értelmi fogyatékosok és a közösségi életre alkalmatlan egyedek szaporodásának megtiltása által. Mindez jelentős értelmi fejlődést és testi tökéletesedést eredményez.
- bolygói élet: 49:1.6 A kibontakozása menetének törvényen alapuló rendszere van. 49:1.7 „A felsőbbrendű élőlények kifejlődése az élet alacsonyabb rendű csoportjaiból nem véletlenszerűen megy végbe.” 49:1.5 Kifejlődésében „a növényi életforma mindig megelőzi az állatit és csaknem teljesen kifejlődik, mire az állatminták elkülönülnek. Minden állatfajta az élő dolgok korábbi növényvilágának alapmintáiból alakul ki; nem elkülönülten szerveződnek.”
- bolygói fiak: 40:7.2 Evolúciós teremtmények, akik az élethordozói beültetésből származnak, és akiket az ádámi élet-hozzájárulás módosított, s akik még aligha tekinthetők felemelkedő fiaknak. Azonban felemelkedési képességgel rendelkező fiak, akik „még a legfelsőbb dicsőség és isteniség szintjét is” elérhetik. A felemelkedő fiúi szellemi besorolás elnyerhető hit által és a bennünk lakozó, szellemi átlényegítő tevékenységet folytató Igazítóval való szabadakaratú együttműködés révén.
- bolygói fizikai fajták: 49:2.1 A halandó teremtményeknek hét elsőrendű, de különböző fizikai fajtája van, melyeknek aztán további változatai is léteznek.
49:2.2 1. Légköri fajták.
49:2.10 A légkör jellege alapvetően meghatározza a halandók lakta világok közötti fizikai eltéréseket. 49:2.12 A Satania csillagrendszer halandói fajtái közül 2,5% él ritka légkörben, 5% sűrű légkörben, 91% pedig közbenső sűrűségű légkörben. A nemlégző fajták aránya 1,5%.
49:2.3 2. Elemi fajták.
49:2.15 E változatok a halandók vízzel, levegővel és földdel való viszonyára épülnek, mely alapján az élőhelyek négy fajtája különíthető el. 49:2.18 A Satania csillagrendszer halandói fajtái közül 7% él a vízben, légi fajta 10%, földön élő 70%, vegyes földi-légi fajta pedig 13%.
49:2.4 3. Gravitációs fajták.
49:2.19 A teremtési formaterv változtatásával az értelmes lények képesek az átlagosnál kisebb és nagyobb bolygókon való életre is. 49:2.20 Az értelmes lények nebadoni átlagmagassága 2 méter felett van. Vannak nagyobb bolygók, ahol a halandók 75 centiméteresek, és kisebb szférák, ahol az értelmes lények testmagassága 3 méter körüli. Ezek aránya a Sataniában 20%. A gravitációs fajták közül csak egy faj van, mely 1,20 méter magas.
49:2.5 4. Hőmérsékleti fajták.
49:2.21 A hőszabályozó működési rendjük szerint az élőlények ötfélék. Az urantiai élő fajok a harmadik rendbe tartoznak. A két szélsőséget figyelembe véve, a sataniai élő fajok 12%-a magas hőmérsékleti tartományban is képes élni, míg 18%-a alacsony hőmérsékleti tartományban él.
49:2.6 5. Villamos fajták.
49:2.22 A halandói élet 10 formaterve a bolygók eltérő elektromágneses és elektron-szerveződéséhez alkalmazkodik. 49:2.23 A halandói élet villamos csoportjainak megoszlása a következő: „1. csoport, egy százalék; 2. csoport, két százalék; 3. csoport, öt százalék; 4. csoport, huszonhárom százalék; 5. csoport, huszonhét százalék; 6. csoport, huszonnégy százalék; 7. csoport, nyolc százalék; 8. csoport, öt százalék; 9. csoport, három százalék; 10. csoport, két százalék.” Az urantiai létezés a 4. csoportba tartozik.
49:2.7 6. Energia-felvételi fajták.
49:2.24 Olyan lények, „akik az életfolyamataikkal összefüggő változásokat képesek a fényenergia, valamint a Fizikai Főszabályozók elsődleges erőtér-átalakítói beavatkozása révén biztosítani.” 49:2.25 Az állati és a halandói táplálkozásnak 6 formája van. Az elsőbe a ritka légkörben élők, a másodikba a tengerlakók, a harmadikba az Urantiához hasonló átlagos sűrűségű légkörben élők, a negyedikbe a sűrű légkörben élők, az ötödikbe a nemlégzők, a hatodikba pedig a köztes teremtmények tartoznak.
49:2.8 7. Külön meg nem nevezett fajták.
49:2.26 A bolygói élet további fizikai változatai, mely eltérések nem érintik a különböző bolygók halandóinak értelmi és szellemi életét.
- Bolygói halandók: 30:4.10 „felemelkedési lehetőséggel rendelkező, állati eredetű evolúciós lények”, akik a felemelkedési világegyetemi létpálya első szakaszán tartózkodnak. A felemelkedési út és a kapott segédkezés minden világ emberfajtái esetében ugyanaz. „A természetes halált követően a felemelkedők minden fajtája egyetlen morontia családdá egyesül a lakóvilágokon.”
- bolygói megbízottak: 93:0.2 Tizenkét tagú Melkizedek testület, akik először a Kaligasztia-elszakadást követően, Ádám és Éva koráig vezették az Urantia bolygót. Majd ezen emberpár vétkezését követően addig a napig, amíg a názáreti Jézus – mint az Ember Fia – az Urantia Bolygóhercege lett.
- bolygók felügyelő bizottságai: 114:2.5 A lázadás miatt vesztegzár alá helyezett bolygók fejlődésének biztosításával foglalkoznak. E bizottságok tagjait az adott bolygó néhai lakosaiból választják. A bizottságok létszáma eltérő, és alá vannak rendelve „az urantiai huszonnégyek bizottságának”.  Lásd még → „huszonnégy tanácsos”
- bolygók halandói korszakai: 52:0.1 a felosztásuk az isteni Fiak bolygói küldetései alapján történik. 52:0.9 E küldetéseket megelőzi az előemberi kor, mely az élet beindításától az ember megjelenéséig tart. 52:0.1 Egy átlagos lakott világon az isteni Fiak és a bolygói korszakok kapcsolatának sorrendje a következő.
52:0.2 1. A Bolygóherceg előtti ember. Lásd még: „ősember”.
52:0.3 2. A Bolygóherceg utáni ember. Lásd még: „Bolygóherceg utáni ember”.
52:0.4 3. Az Ádám utáni ember. Lásd még: „Ádám utáni ember”.
52:0.5 4. Az Ítélkező Fiú utáni ember. Lásd még: „Ítélkező Fiú utáni ember”.
52:0.6 5. Az alászálló Fiú utáni ember. Lásd még: „alászálló Fiú utáni ember”.
52:0.7 6. A Tanító Fiú utáni ember. Lásd még: „Tanító Fiú utáni ember”.
52:0.8 7. A fény és élet kora. Lásd még: „fény és élet kora”.
52:3.6 Az Urantia egy teljes megítéltetési korszakkal, de akár kettővel is el van maradva az átlagos bolygók fejlődési ütemtervéhez képest.
- bolygói jóvá igazolás próbaideje: 67:3.10 Akkor kezdődik, amikor minden érintett személy meghozza a döntését az Istenhez való hűség vagy a lázadáshoz való csatlakozás kérdésében. Az időszak kezdetét egy edentiai Fenséges bolygóra való érkezése is jelzi, aki a vele jött veszélyhelyzeti melkizedekek segítségével a Teremtő Fiút képviselve átveszi a hatalmat a bolygón.
- bolygók segítői: 39:5.1 Helyi világegyetemi angyalok, akik a Bolygók Ádámjainak fejlesztési munkáját segítik. 39:5.2 Az Urantia lakóit Ádám nélkül is tovább szolgálják a következő hét csoportban.
a) 39:5.3 A Kert Hangjai. Ők a bolygók élőlénytani nemesítőinek – Ádámnak és Évának – a személyes szeráfjai. Egy részük az ádámi vétek után is az Urantián maradt.
b) 39:5.4 A Testvériség Szellemei. A faji összhangot, a közösségi együttműködést, a békés társulás bölcsességét segítik elő a fejlődő világ különböző természetű emberfajtái között.
c) 39:5.5 A Béke Lelkei. A béke és a jó szándék elősegítői az állati eredetű harcos ösztönökkel bíró fejlődő emberfajták között a bolygókon. 39:5.6 A fejlődés későbbi szakaszában ők működnek közre a megbékélés eszméjének az isteni összhang fogalmával való felváltásában a halandói továbbélési életfelfogásban.
d) 39:5.7 A Bizodalom Szellemei. A túlélési küzdelmek a gyanakvást erősítik az emberek között. Az ádámi rendszer e szeráfjainak küldetése az, hogy a fejlődő emberek elméjébe véssék a bizalom fontosságát az együttélések során. A remény és a bizakodás fogalmait ma is táplálják és erősítik az emberekben.
e) 39.5.10 Szállítók. A helyi bolygói viszonylatban működnek, mint amilyen az Urantia – Jerusem viszonylat is.
f) 39:5.16 Adatrögzítők. Azon bolygói ügyek feljegyzésében érintettek, amelyek a csillagrendszeri vagy a világegyetemi kormányzattal való viszonyokra vonatkoznak. Nem foglalkoznak az egyes lények életének ügyeivel.
g) 39:5.17 Tartalékosok. A sataniai testületük a Jerusemen állomásozik, és szoros társulásban van az Anyagi Fiak tartalékosaival. A tevékenységük sokféle, működnek személyes hírvivőként is.
- bolygósorozatok (világsorozatok): 109:3.2 a) Egyes sorozatba tartozó világok. Ősemberek által lakott, akik közül viszonylag kevesen választják az erkölcsi magasságok elérését. Tiszta Igazítókat küldenek hozzájuk. Olyanokat, akik még nem működtek együtt emberekkel. Az Igazítókkal való eggyé kapcsolódásra képtelen halandók közül sokan „Szellem-egyesülési felemelkedő lényként nyerik el az öröklétet.”
- b) 109:3.3 Kettes sorozatba tartozó világok. Az ilyen bolygókon a halandók egyetlen élettartamnyi időre kapják kölcsön az Igazítókat, akik mintaként szolgálnak számukra a szellemi fejlődéshez és a továbbéléshez szükséges jellem tökéletesítésében. E világok továbbélő halandói „Szellem-egyesülésen keresztül érik el az örökkévaló életet.”
- c) 109:3.4 Hármas sorozatba tartozó világok. Ilyen az Urantia is. E bolygókon valódi jegyesség jön létre az isteni ajándékkal, amit a halandó továbbélése esetén örök egyesülés, „az ember és az Igazító egy lénnyé alakulása” követ. 109:3.6 Az „ilyen világokon a túlélésképességgel rendelkező értelmes férfiak és nők elméibe beköltöző Igazítók gyakorlatilag mindegyike a haladó vagy a felsőbb Igazító-fajtába tartozik.”
- Bon: 66:5.4 „Az állatok háziasításának és igénybevételének tanácsa” tízfős szakértő csoportját vezette. 66:2.3 A Bolygóherceg testtel bíró törzskarának tagja volt. 67:4.1 Az állattenyésztés teljes tanácsával együtt a Bolygóherceg támogatójává vált a lázadásban.
- boszorkány (~mester): 90:2.3 Az el nem ismert szellemek közreműködésével varázslatot végzőket tartották ilyennek. Utóbb a boszorkányokat az ördöggel társították. 88:6.2 A korai felfogás szerint a boszorkány olyan magánjellegű varázslást végzett, amely által az ügyfél ellenségére rosszat kényszerített.
- boszorkányság: 90:2.3 Sok fejletlen törzsnél volt vallás. 88:4.2-4.4 Célja a jövőbelátás biztosítása és a környezet kedvező irányba történő befolyásolása. 90:2.3 A boszorkányság az el nem ismert szellemek közreműködésével végzett varázslat. Lásd még → „varázslás”, „varázslat (fekete ~)”.
- böjt: 89:3.1 Valamely testi örömről való lemondás módja. Az ősi vallásokban szertartásos jellegű.
- böjtölés: 87:2.4 Önmegtartóztatás, melyről az élők azt gondolták, hogy általa örömet okozhatnak a kísértetlelkek számára, és a holtak földjére való elindulásra ösztönözhetik őket.
- bölcselet: 101:5.5 A léte három dolog valóságát feltételezi. A) 101:5.6 1. Az anyagi testet. B) 101:5.7 2. Az emberi lény anyagfeletti szakaszát, a lelket vagy még inkább a bent lakozó szellemet. C) 101:5.8 3. Az emberi elmét, mint az anyagi és a szellemi közötti közléscsere és társulás rendszerét. 27:6.6 A tökéletes bölcseletet csak a Paradicsomon személyesen jelen lévők vehetik igénybe. 55:4.18 De addig is, a fény és élet negyedik szakaszának halandói a Ragyogó Estcsillagok által bemutatott végleges rendű lények bölcseleti tanításainak megértésére törekednek. E lények a felsőbb-világegyetemi központról kiküldött szekonáfokkal alkotott párokban működnek. 55:4.19 Céljuk a társadalom új típusú anyagfeletti – társadalmi, műveltségi, bölcseleti, mindenségrendi és szellemi – tevékenységeinek a beindítása. 71:7.2 A bölcselet az eszményi államban az állampolgárok fő törekvésévé válik. 55:6.4 A fény korának negyedik szakaszú halandói tudatos kapcsolatot alakítanak ki az adott felsőbb-világegyetemet felügyelő Tökéletes Szellem szellemjelenlétével, és arra összpontosítanak, hogy megpróbálják megérteni a Legfelsőbb Isten új kinyilatkoztatásait. 56:9.2 „A világmindenségre vonatkozó legfontosabb bölcseleti alapkérdés ez: vajon az Abszolút (a három Abszolút mint egy a végtelenségben) a Háromság előtt létezett? És vajon az Abszolút a Háromság őse? Vagy a Háromság az elődje az Abszolútnak? 56:9.3 Vajon a Korlátlan Abszolút a Háromságtól független erő-jelenlét? Vajon az Istenségi Abszolút jelenléte magába foglalja-e a Háromság korlátlan működését? És vajon az Egyetemes Abszolút a Háromságnak, sőt egyfajta Háromságok Háromságának, a végső rendeltetése?” 112:2.11 Miközben a bölcselet fejlődik „kénytelen elfogadni a tiszta szellemi tapasztalásban rejlő következtetéseket. A gondolkodás megadja magát a bölcsességnek, a bölcsesség pedig legyőzetik a megvilágosodott és gondolkodó istenimádattól.”
- bölcselet (meghatározások): 52:3.11 Érdeklődés az értelmi valóságok iránt.
- 103:6.7 Az ember hasztalan kísérlete a tudomány és a vallás közötti szakadék áthidalására.
- 103:6.9 Az emberi elme erőfeszítése a tudomány és a vallás elkülönülő fogalmainak egymással való kapcsolatba hozására, és a mindenségrendhez viszonyuló ésszerű, egyesített magatartássá való szervezésére.
- 103:9.8 „összehangolt megértés”.
- 103:6.2 Az ember és a világegyetem kutatásához belülről történő közelítés.
- 103:6.2 Az ember azon erőfeszítése alakítja ki, amely által megpróbálja összehangolni a dolgok és a lények világegyeteméhez való közeledés útjának eredményeit és tanításait.
- 112.2.12 Az anyagi világ tudományos megfigyelésének szemlélése.
- bölcselet (tartalmi elemek, jellemezők): 98:2.12 A bölcselet a vallás számára azt jelenti, amit a tervezés a cselekvés számára.
- 92:7.1 Ellentétben a vallással, a bölcselet tudományos alapokon nyugodhat.
- 27:6.5 A bölcselet a „következtetéseiben sohasem lehet olyan végleges, mint a tudáson alapuló tények és a tapasztalásból származó igazságok”.
- 48:6.27 Törekszik a jelentéstartalmak egységbe rendezésére és az értékek egyesítésére.
- 56:10.10 Az igazságon alapul.
- 81:6.10 A tudomány a hiba kiküszöbölésén keresztül szilárdítja meg.
- 101:2.8 Egységet kínál.
- 101:5.2 „a bölcsesség területe”.
- 102:3.5 Összehangolt tudatossághoz vezet.
- 102:3.8 „a bölcsesség testvériségének elérésére törekszik”.
- 102:3.10 „megkísérli azonosítani a tudomány anyagi szelvényeit az egészre vonatkozó szellemi-rálátási fogalommal.”
- 102:3.11 „egy Abszolút eszméjét mutatja be”.
- 102:3.12 A bölcsességkeresés alkotja.
- 102:3.15 Csak az egységgel elégszik meg.
- 102:6.8 Számára az Isten valószínűség.
- 103:6.2 Egyfajta emberi művészet.
- 103:6.10 A szellem-fogalom és az energia-fogalom szakadéka felett kell hidat vernie.
- 103:6.14 A valóságra vonatkozó értelmezéseit nem meri az oktan által felkínált vonalra kivetíteni.
- 103:6.14 A „tudományos értelemre, a vallásos hitre és a kinyilatkoztatás által biztosított igazság-rálátásra kell alapozni.”
- 103:7.15 Az anyagi világ jelentéstartalmainak lefordítására vállalkozik.
- 103:7.15 „összehangolja a tudományos-anyagi nézőpontot a vallásos szellemi felfogással.”
- 103:8.6 Akkor tud a tudomány és a vallás legnagyobb szolgálatára lenni, ha kerüli az anyagelvűség és a minden-isten tan szélsőségeit.
- 103:8.6 Fel kell ismernie a személyiség valóságát és „a változás jelenlétében való változatlanságát.”
- 103:9.8 Azon a „feltevésen alapul, hogy a bölcsesség igazolható, hogy az anyagi világegyetem összehangolható a szellemivel.”
- bölcselet (egy bölcseleti felfogás): 89:3.2 Az a felfogás, amely a vagyont szellemi hátránynak tekinti, még Philó és Pál korában is igen elterjedt volt az európai bölcseletben.
- bölcselet (brahman ~): 94:3.1 Nem tárta fel a vallás kettős fogalmát, vagyis „az összes világegyetemi teremtmény Egyetemes Atyját és eme teremtmények világegyetembeli felemelkedési tapasztalásának tényét”. 94:3.2 Az Abszolútat egyszerre tekintette teremtő energiának és mindenségrendi válasznak. A Brahmant meghatározhatatlannak tartotta, melyet felfogni a véges minőségek megtagadása által lehet. 94:3.5 A brahman bölcselet elfogadta az oksági folytonosság karma-elvét, valamint „minden személyiségnek az Egyetemes Mindent Átható Lélekben való végleges feloldódását.” 94:3.6 E bölcselet az emberi lelket a Brahman emberben lakozó részének tekintette, és úgy hitte, „hogy az Egyetemes Egynek az emberben lakozó részén kívül nem létezik emberi egyéniség.”. 94:3.8 A brahman bölcselet „nem tett különbséget a valóság különféle szintjei között, úgymint az abszolút, a tapasztalás-meghaladó és a véges szintek között.” Nem ismerte fel továbbá, hogy az Egyetemes Atya olyan lényegbeli és lényeges személyiség, aki személyesen érhető el a létezés minden szintjén.
- Bölcselet Lelke: 28:5.2 a másodfajú szekonáfok hét tükröző fajtája közül az egyik, akik 28:5.11 tanítóként a Paradicsomon tartózkodó bölcselet mestereire hangolódva működnek. Élő tükrök, akikben az isteniség bölcsessége és a paradicsomi bölcselet tükröződik. De képesek ezt gyakorlatiassá tenni az alacsonyabb rendű világok lakói számára is.
- Bölcselet Mesterei: 27:0.3 elsőrendű szupernáfok. 27:6.2 Azon „bölcs lények, akik a tudás igazságát és a tapasztalás tényeit veszik igénybe az ismeretlen megismerésére irányuló erőfeszítéseik során. Esetükben a tudás igazsággá érik és a tapasztalás a bölcsesség szintjére emelkedik.” Örömmel vezetik a paradicsomi lakosok elméit a világegyetemi problémák megoldására irányuló örömteli kutatásban, 27:6.3 de szívesen értekeznek a Végtelenség terveiről és céljairól is. A végkövetkeztetéseiket teljes egyetértésben hozzák meg. 27:6.4 Minden lehetséges oktatási módszerrel tanítanak.
- bölcselet (véges ~ egyik kérdése): 117:2.9 „a Legfelsőbb Lény vajon a nagy világegyetem fejlődésére adott válaszként ténylegesül vagy éppen hogy a Legfelsőbb fokozatos megjelenésének eredménye a véges mindenségrend fokozatos fejlődése? Vagy lehetséges-e, hogy fejlődésüket tekintve e kettő egymásra van utalva? Lehetséges-e, hogy az egyik a másiknak fejlődési ellentettje, s az egyik kiváltja a másik növekedését és viszont?”
- bölcseleti gondolkodás: 102:2.6 „mindig anyagi tényeken kell alapulnia”.
- bölcselő(k): 101:5.9 eszméket hangol össze.
- bölcsesség: 101:6.4 emberi képesség. A „társítás és az újra összekapcsolás folyamata során az ős-sejtanyagi emlékből kialakuló képzeteket foglalja” magába. 99:2.6 A bölcsesség „az Isten megismerésének és az őhozzá hasonlóvá válásra való törekvésnek a megtapasztalásából születik.” 92:3.9 Az evolúciós vallás alakította ki azt az emberi fegyelmet és önuralmat, mely lehetővé tette a bölcsességet. 81:6.13 „Tudásra szert lehet tenni oktatás révén, de az igazi műveltséghez elengedhetetlen a bölcsesség”, mely a tapasztaláson keresztül és az értelem révén biztosítható. 28:5.9 A bölcsességnek két változata van, a tökéletes és a gyakorlatias. Az első az idők bölcsessége, a második a pillanat értelme. 28:5.8 A bölcsesség akkor használható igazán, ha egyszerre mutat tökéletességet és gyakorlatiasságot. 28:5.10 A bölcsesség a jósággal együtt a tervezés és a kivitelezés fontos forrása. 50:5.8 A bölcselői szemléletű ember józan ítélőképességre tesz szert és a boldogtalansága okait saját magában kezdi keresni. Csak bölcs erkölcsi lények képesek az emberi testvériség megteremtésére. 54:1.7 A bölcsesség akkor isteni és megalapozott, ha az egész mindenséget veszi alapul és szellemi a mozgatója. 71:7.13 A bölcsesség halandói végleges szintje az Isten-tudat. 71:7.2 Az eszményi államban a bölcsesség az állampolgárok fő törekvésévé válik és élethosszig tart. Ők a bölcsességre való törekvésük által teljesítik ki az emberi kapcsolataikat, törekszenek felismerni a valóság evilági jelentéstartalmait, az értékek nemességét, az élet céljait és a mindenségrendi beteljesülés dicsőségeit. 81:6.22 „A bölcsesség vezérelte tudomány az ember legnagyobb társadalmi felszabadítójává válhat.” 71:7.5 A bölcsességnek az ember számára bejárható egyre magasabb szintjei a következők:
„71:7.6 1. A dolgok ismerete.
71:7.7 2. A jelentéstartalmak megértése.
71:7.8 3. Az értékek elismerése.
71:7.9 4. A munka nemessége – kötelesség.
71:7.10 5. A célirányos késztetés – erkölcsiség.
71:7.11 6. A szolgálat szeretete – jellem.
71:7.12 7. Mindenségrendi látásmód – szellemi tisztánlátás.”
55:6.5 A bölcsesség megszerzésének – a benne való növekedésnek – nincsenek határai. „Egy hetedik szakaszbeli világon a bölcsesség kimerítheti az anyagi lehetőségeket, hozzáférhet a mota látásmódhoz és végül még megízlelheti az abszonit nagyszerűséget is.”
- bölcsesség (meghatározás): 36:5.12 az értelmi teljesítmény csúcsa, az elme és az erkölcs fejlődésének közös célja.
- 40:10.6 Olyan összpontosuló tapasztalás, mely képes ellentmondást nem tűrő, 40:10.7 mély szellemi rálátást eredményezni.
- 71:7.5 + 50:5.7 A bölcsesség a tudás megszerzésére irányuló erőfeszítés eredménye, mely társul a tapasztalásból szerezhető előnnyel.
- 85:7.3 Az elmélyült és tapasztaló gondolkodás gyümölcse.
- 92:2.1 Olyan tudásnak is mondható, „melyet a tapasztaló értelem irányít és az isteni kinyilatkoztatás világosít meg.”
- 102:3.9 „a személyiség jelentéstartalmának tudatossága”.
- bölcsesség (tartalmi elemek, jellemzők): 102:3.5 összehangolt tudatossághoz vezet.
- 102:3.6 „az eszmék és az embertársak magasabb rendű és jobb társulásához” vezet.
- 102:3.7 „igazságot tesz a különböző emberek között”.
- 103:9.6 a világegyetem magasabb életfelfogásában hittel társul.
- 103:9.6 Bevezeti az embert az igazság világába, a kapcsolatokhoz.
- 103:9.10 Amint „választ a helyes és a helytelen, az igaz és a téves között, már szellemi vezetésről tesz tanúbizonyságot.”
- 103:9.10 Az elme, a lélek és a szellem szerepkörei benne egyesülnek.
- 103:9.10 Tárgya „a bölcselet és a kinyilatkoztatás”.
- 130:4.10 A bölcsesség a világegyetemi jelenségeket a fejlődő személy tapasztalatainak függvényében értelmezi.
- bölcsesség (felsőbbrendű társadalmi ~): 99:2.4 „abból születik, hogy az ember őszinte vágyat érez az Isten legfelsőbb szintű szeretetére és arra, hogy minden embert testvérként szeressen a mennyországban.”
- bölcsesség (isteni): 54:5.8 „a Nappalok Szövetségének bölcsessége a paradicsomi Háromság egyesült bölcsességének időbeli tükröződése.”
- Bölcsesség Hangjai: 28:5.2 a másodfajú szekonáfok hét tükröző fajtája közül az egyik, akik 28:5.7 képesek a felsőbb-világegyetemek főkörein áramló óriási mennyiségű információból kiválasztani és felfogni a bölcsességlényeget, majd tévedhetetlenül továbbítani e gondolkodás-kincseket a Bölcsesség-tökéletesítőkhöz. Végzik ezt úgy, hogy közben azt a személyt is láthatóvá teszik, akitől a megjelenített bölcsesség származik.
- Bölcsesség-tökéletesítők: 19:2.1 a paradicsomi Háromság különleges rendeltetésű teremtései, feladatuk az isteniségi bölcsesség megszemélyesítése a felsőbb-világegyetemekben. Hétmilliárd van belőlük, vagyis mindegyik felsőbb-világegyetemben egymilliárd dolgozik, mégpedig 19:2.2 ezen kormányzatok igazgatási tevékenységeiben. 19:2.3 „Ahol és amikor egy Bölcsesség-tökéletesítő működik, ott és akkor isteni bölcsesség munkál.” 19:2.6 A Bölcsesség-tökéletesítők, az Isteni Tanácsosok és a Világegyetemei ítélők együtt alkotják azon legmagasabb rangú lények csoportját, akik az igazság kinyilatkoztatására vállalkozhatnak, és vállalkoznak is.
- Brahma: 94:1.4 Istenség-atya alapelv, mely az árja-anditák védikus hitében jelent meg. Nevezték Pradzsápatinak is. 94:4.4 A hindu istentan legfelsőbb háromságában ő az első számú, akit úgy tekintenek, mint aki önmagát teremtette a Brahmanból, vagyis a végtelenségből.
- Brahman: 94:2.4 a teremtésösszesség mindent átható lelke. 94:1.4 Felfogás, amely az árja-anditák védikus panteonját mozgató energia-istenség alapelvére vonatkozik. 94:3.2 Egyszerre teremtő energia és mindenségrendi válasz, mely meghatározhatatlan, és felfogni csak a véges minőségek megtagadása által lehet. Mivel a Brahman fogalom mentes a személyiségjegyektől, ezért az egyéni hívők számára nem volt megtapasztalható. 94:4.3-4.4 A hindu istentanban a Brahman az Abszolútat, a Végtelen Egyet és a VAN-t jelenti.
- Brahman-Narájána: 94:3.4 E fogalom az Egy Egyetemes Mindent Átható Lélekre vonatkozik, melyet 94:3.3 „úgy tekintették, mint az Abszolútot, a végtelen VAN-t, a magvábanvaló mindenségrend elsődleges teremtő potenciálját, az Egyetemes Sajátlényeget, mely állandósultan és magvában létezik szerte az egész örökkévalóságban.”
- brahmanák: 94:1.7-94:2.6 A hindu hit védák utáni, későbbi írásai, melyeket az upanisádokkal egy időben állítottak össze.
- brahmanizmus: 94:2.2 Eredetileg az a tanítás, hogy az istenségnek való áldozás ellenállhatatlan hatással bír az istenségre nézve. A brahmanizmus alaptanítása szerint a világegyetem egyik alapvető isteni elve a Brahman, vagyis az istenség, a másik pedig a brahman papság. Ez utóbbival a papok isteneiknek kijáró tiszteletet rendeltek a maguk javára. 94:2.4 Szintén a papok találták ki azt a tantételt, hogy a sajátlényegtől örökre meg lehet szabadulni az egyetemes megpihenésben, a Brahmannal való közösségben, a teremtésösszesség mindent átható lelkével való egyesülésben történő elmerülés által. 94:2.6 A brahmanizmus elutasítja az egy Isten személyes hiten keresztül történő megtapasztalásán alapuló személyes vallás tanítását.
- brahmanizmus építő elemei (időrendben):
a) 94:2.1 kasztrendszer létrehozása az árja faj fenntartása, az alsóbbrendűekkel való keveredés elkerülése érdekében,
b) 94:1.7 a válogatott szent írások, vagyis a védák összeállítása, melyek imádási és áldozási szertartás gyűjteményként válaszok voltak a sálemi hitterjesztők tanításaira,
c) 94:2.2 hangsúlyhelyezés arra, hogy az istenségnek való áldozás kényszerítő erővel bír az istenségre nézve,
d) 94:2.2 a Brahman istenségnek és a brahman papságnak, mint két alapvető isteni elvnek a hirdetése,
e) 94:2.3 az emberi sajátlényegre való indokolatlan összpontosítás,
f) 94:2.3 az ismétlődő lélekvándorlás tanának megjelenése,
g) 94:2.4 a sajátlényegtől való örök megszabadulás tantételének feltalálása a Brahman mindent átható lelkével való egyesülésben,
h) 94:2.5 az életelvétel tiltásának tisztelete az alsóbbrendű vallások hatásának ellensúlyozása érdekében,
i) 94:2.6 a brahmanák és az upanisadok összeállítása,
j) 94:2.6 az indiai istenségkép emberi alakkal való felruházottsága hatására az igaz valóság keresése volt a válasz, amely az istenkép elszemélytelenítésének téves tanítását eredményezte.
- brahman kaszt: 94:1.2 A tanító papok kasztja India területén. 94:2.2 Mivel nem fogadták el a sálemi tanításokat, és védeni akarták magukat a faji leépüléssel szemben, ezért a kasztjukat igyekeztek minden másnál magasabbra emelni.
- brahman papok: 79:4.7 Az Indiát meghódító árják szetfi papjai. Az árja faj eltűnését követően nem tudtak ellenállni a Dekkán-fennsík alsóbbrendű babonás vallási hatásainak. 79:4.6 A XX. század brahmanjainak műveltsége egyenes ágon származott a második kert papjaitól. 94:1.5 + 1.6 A korabeli brahman papok „sohasem fogadták volna el az üdvözülésnek, az Isten kegye elnyerésének hiten keresztüli útjára vonatkozó sálemi tanokat szertartáskövető szabályok és áldozási szertartások nélkül.”
- bretonok: 80:9.14 Korábban napimádók voltak. Nem keveredtek a skandináv északiakkal. „Ők Nyugat-Európa eredeti andonfi őslakosainak a földközi-tengeri fajtával összevegyült leszármazottai.” Bár Kr.u. 400-ra kereszténnyé lettek, részben megőrizték a napimádat korából való babonáikat. A XX. század első felében még mennykövet tartottak a kéményben a villám elleni védelem céljából.
- Buddha: 94:8.2 Jelentése – a megvilágosodott. Így nevezték Gautama Sziddhárthát a tanítványai. Később Sákjamuni Buddhának is mondták.
- Buddha (Gautama Sziddhártha): 92:5.12 + 94:7.1 A Kr. előtti hatodik században született Észak-Indiában, egy kis dél-himalájai völgyben, egy jelentéktelennek mondható törzsfő gyermekeként. 94:7.2 Az elméleteit hat éven át végzett jógázást követően alakította ki. Sziddhárthát a nemes őszinteség és a különleges önzetlenség jellemezte. Küzdött az erősödő kasztrendszer ellen is. Szakított a testi szenvedésen keresztül történő üdvözülés hagyományával, 94:7.3 s közben tagadta az isteneket, a papokat és azok áldozásait. Nem volt képes felfogni az Egy Egyetemes személyiségét. Gautama nem hit az egyéni emberi lélek létezésében, és küzdött a lélekvándorlás hiedelmei ellen. 94:8.16 Ezekkel összhangban, nem hitt az emberi személyiség halhatatlanságában sem. Buddha a nemlét nyugalmát nem tekintette a teljes megsemmisülés állapotának, mivel e nyugalom a halandói létezés során is megtapasztalható. Hitt abban, hogy az anyagi világhoz rögzítő vágy-kötelékek eltéphetők, melynek következtében az ember mennyei üdvösséget, legfelsőbb megvilágosodást tapasztalhat meg. 94:7.4 Bár látnok volt, de nem fogadta meg Godad remete intelmét, és nem adott teret a tanításaiban a hit révén való üdvözülés sálemi örömhírének. 94:7.5 Gautama Benáreszben alapított tanhelyet. 94:7.6 A férje nyomdokain járva Gautama felesége az apácák rendjét alapította meg. 94:4.9 A hindu vallás Buddhát Visnu megtestesülésének tekinti.
- Buddha tanításai: 94:7.5 „a szabad üdvözülés örömhírét” hirdette, mely szerint „mindenféle rendű és rangú ember képes elérni az üdvösséget a pártatlanságban és az igazságosságban való hit révén”. 94:8.8 Gautamának nem állt szándékában minden törekvés, vágy és odaadás elpusztítása a szenvedéstől való megszabadulás érdekében. A tanításaival inkább azt szerette volna elérni, hogy a halandó embereknek megmutassa, hogy az időleges és anyagi célkitűzések nem lehetnek az értelmes emberi remény és törekvés egyedüli irányítói. 94:8.17 Gautama szerint az üdvözülés emberi erőfeszítés révén, isteni segítség nélkül is elérhető, ezért nincs szükség emberfeletti hatalmakban való hitre és hozzájuk folyamodó imákra. 94:8.18 Sziddhártha isten nélküli, eszményi emberszeretetet hirdetett. Tanításának „nagy igazsága a tiszta igazságosság világegyetemének hirdetése volt.” 94:8.19 Buddha eredeti tanításai nem irányultak önzetlen társadalmi szolgálatra. A követőivel nem a hívők testvériségét, hanem a gyakorló tanárjelöltek közösségét alkották. A pénz elfogadásának tiltásával az alá-fölérendeltségi viszonyok kialakulását igyekezett megakadályozni. 94:8.17 Buddha megkísérelte visszafogni a babonaságokat és eltéríteni az embereket a varázslási alapú üdvözüléstől. De a tanítványai félreértelmezték a tanításait és azt kezdték hirdetni, „hogy az előbbre jutásra irányuló minden emberi törekvés visszataszító és fájdalmas.”
- buddhista bölcselet: 96:1.15 A Buddha felfogás fejlődése az Egyetemes Abszolút eszméjének kialakulásához vezetett. 94:11.8 Az Abszolút fogalmának, vagyis az Elsődleges Forrás felfogása magas szintű kialakításának a következő lépcsőfokai voltak.
94:11.9 1. A Gautama monda, mely a terjedése során túllépett az indiai látnokherceg életének és tanításainak történelmi tényén.
94:11.10 2. A sok buddha. E felfogás képviselői szerint, ha Indiának volt Gautamája, akkor a múltban is voltak és a jövőben is lesznek a népeknek nagy tanítói. Sőt, „bárki törekedhet a buddhává válásra – a Buddha isteniségének elérésére.”
94:11.11 3. Az Abszolút Buddha. A sok buddha ténye nyomán azt kezdték tanítani, hogy minden buddha a „végtelen és korlátlan létezésű Örökkévaló Egynek, a minden valóság Abszolút Forrásának a megnyilatkozása.” Az Örökkévaló Buddha jól azonosítható Abszolútként, néha pedig végtelen VAGYOK-ként.
- buddhista hit: 104:1.6 „két háromsági természetű tantételt dolgozott ki: Az előbbit a Tanító, a Törvény és a Testvériség alkotta; ez Gautama Sziddhártha tanítása volt. A Buddha északi követői körében kialakult későbbi felfogás a Legfelsőbb Urat, a Szent Szellemet és a Megtestesült Megmentőt foglalta magába.” 104:1.7 E felfogások által „egy egyszemélyű Isten háromszoros megnyilatkozásának eszméjét hirdették.”
- buddhista hit (Menedék): 94:8.1 A hit nyilvános megvallása. „Menedéket lelek Buddhában; menedéket lelek a Tantételben; menedéket lelek a Testvériségben.”
- buddhista hit (négy nemes igazság): 94:8.3 A buddhista hit négy nemes igazságon alapul.
„94:8.4 1. A szenvedés nemes igazsága.
94:8.5 2. A szenvedés forrásai.
94:8.6 3. A szenvedés megszüntetése.
94:8.7 4. A szenvedés megszüntetéséhez vezető út.”
- buddhista hit (Nyolc Ösvény világszemlélete): 94:8.8 „helyes szemlélet, helyes szándék, helyes beszéd, helyes cselekvés, helyes megélhetési mód, helyes erőfeszítés, tudatos jelenlét és helyes elmélyedés”, melyek szorosan kötődnek a szenvedés és az attól való megszabadulás tantételéhez.
- buddhista hit parancsolatai: 94:8.9 Buddha öt erkölcsi parancsolatot tanított. „94:8.10 1. Ne ölj! 94:8.11 2. Ne lopj! 94:8.12 3. Ne bujálkodj! 94:8.13 4. Ne hazudj! 94:8.14 5. Ne igyál bódító italokat!” Az ezeken túli másodlagos parancsolatok megtartása a hívő döntésétől függött.
- buddhisták: 89:3.4 Őszinte hívei voltak a testi sanyargatás tantételének.
- buddhizmus (Amida Buddha vallás): 94:12.2 A buddhizmus Japán ágának vallása, mely 94:12.3 a végtelenül irgalmas Amida személyéről tanít. A kialakítói Rionin, Hónen és Sinrán Shónin voltak. A Széles Ösvény képviselői az Isten és az Abszolút kettős felfogását tanítják. Azt mondják, hogy a lélek, miután megtapasztalta a halált, dönthet úgy, hogy a nemlét nyugalma előtt még élvezi a Paradicsomban való ottlétet. Azt hirdetik, hogy ez az új üdvözülés Amidának, a nyugati Paradicsom Istennek a kegyelmében és szerető gondoskodásában való hit révén érhető el. „Az amidisták a bölcseletükben kitartanak a Végtelen Valóság mellett, amely minden halandói felfogást meghalad; a vallásukban ragaszkodnak a végtelenül irgalmas Amidában való hithez, aki olyannyira szereti a világot, hogy egyetlen olyan halandó esetében sem engedi, hogy ne érje el a Paradicsom mennyei boldogságát, aki igaz hittel és tiszta szívvel fordul hozzá.”
- buddhizmus istenképe (mindenségtana): 94:12.1 Kettős gyengeséggel bírt. Az első a babonaságokkal való megfertőzöttsége, a másik pedig Gautama személyének felemelése megvilágosultként, majd pedig Örökkévaló Buddhaként.
- buddhizmus (Sasta): 94:8.2 Mestert vagy tanítót jelent. Így szólították Gautamát a követői.
- buddhizmus (vallás): 94:9.1 Azért virágzott, mert a Buddhában, vagyis a megvilágosodottban való hiten keresztül kínált üdvözülést. Vallásként való elterjedése Asóka uralma idején kezdődött el. Az ő támogatásával huszonöt év alatt tizenhétezer hitterjesztőt képeztek és küldtek ki az ismert világba, így a buddhizmus egy nemzedék alatt Ázsia-szerte uralkodó vallássá vált. 94:9.3 Kínában a taoizmus, Japánban a sintó, Tibetben pedig a kereszténység módosította. Indiában ezer év múltán eltűnt, brahmanizálódott. A keleti világban sok helyen pedig vallási szokássá korcsosult. 94:9.4 Sziddhártha alapvető vallási tanításai – merev rendként – Ceylonon, Burmában és az Indokínai-félszigeten maradtak fenn. Ez a buddhizmus hínajána (94:9.5 keskeny ösvény) tagozata, mely ragaszkodik az elzárkózás tantételéhez. 94:9.5 A mahájána (széles ösvény) irányzat pedig elmozdult a társadalmi korlátozások előírásaitól és főleg Kínában és Japánban fejlődik. 94:9.6 A buddhizmus azért gyarapodó vallás, mert sikeresen őrzi meg a hívők számos felsőbb erkölcsi értékét, támogatja a higgadtságot és az önuralmat, továbbá fokozza a derűt, a boldogságot, és sokat tesz a szomorúság, valamint a gyötrődés megelőzése érdekében. 94:11.4 A buddhizmus képviselői megértették, hogy minden igazság viszonylagos. Ennek fényében azt tanították, hogy a kis igazság a felszínes elmének, a nagy igazság pedig a kiváló elmének való. 94:11.5 A buddhista bölcselet szerint a buddha isteni természete minden emberben benne lakozik, és az ember e belső isteniség felismerésére képes a maga igyekezete által eljutni. 94:12.4 Az, hogy a buddhizmus hívei szabadon választhatnak igazságot az összes vallásból, nagy életerőt biztosít e vallásnak, 94:12.5 melynek társadalmi jellege a kereszténységgel való kapcsolatán keresztül erősödött meg. 92:6.16 A buddhizmus „olyan alkalmazkodásképességet mutatott számos nép erkölcseihez, melyhez foghatót csak a kereszténységtől lehet látni.” 94:2.8 A buddhizmus a hinduizmusnál felsőbbrendű erkölcsiséggel bír, azonban az Isten korai leírásában a hinduizmus pontosabb volt nála, mivel kevesebb és személyes istenségeket adott. 94:11.3 Buddha későbbi követői között voltak, akik azt tanították, hogy a Sákjamuni Buddha szelleme rendszeres időközönként élő buddhaként tér vissza a földre, ami teret adott a szélhámos „élő buddhák” megjelenésének is. 131:3.1 A Melkizedek-féle hitterjesztők – akik az egy Isten tantételét hirdették – még Buddha kora után is tovább működtek Indiában.
- Burma: 79:6.2 India és Kína műveltsége itt és az indokínai félszigeten keveredve több, egymást követő polgárosodott társadalmat hozott létre. E területen az eltűnt zöld emberfajta a világ más részeihez képest nagyobb arányban maradt fenn.
- busmanok: 103:3.1 „a hiedelmeiket tekintve még a nemzetség-ős tisztelői szintet sem érik el”.
- búza: 81:1.7 Ádám leszármazottai a Kertben nemesítették. Kezdetben a Mezopotámia felső folyószakaszainak határterületeihez tartozó magasabb fekvésű területeken termesztették.
- büszkeség: 111:6.9 „Az ember halandó természetére leselkedő és a szellemi épsége megőrzésének kihívást jelentő összes veszély közül” a legnagyobb. Az önmagunkkal való túlságos foglalkozás önteltségre vezet és öngyilkos hatású. 111:6.10 „megtévesztő, mérgező és bűn-tápláló, akár egyénben, akár csoportban, emberfajtában vagy nemzetben jelenik meg.” A Mindenség rendjében a kevélységet gyalázat követi.
- bűbájolás: 88:6.1 A gyógyító varázslásban rejtelmet jelent, nem pedig a kezelést.
- bűn (meghatározások): 89:10.2 Mai jelentése szerint az Istenséggel szembeni szándékos hűtlenség.
- 54:0.2 A rossz szándékos választása.
- 67:1.4 Tudatos döntés a szellemi fejlődéssel való szembehelyezkedés mellett, eltökélt ellenállás az isteni valósággal szemben.
- bűn: 67:1.4 Világegyetemi bölcseleti szempontból ez „a mindenségrendi valóságnak tudatosan ellenálló személyiség hozzáállása.” 67:1.3 E magatartás közösségi szempontból leginkább visszatetsző formája az, „amikor valaki visszaél a bizalommal és hűtlenné válik a benne megbízó barátokhoz.” 67:7.1 Egyéni következményei elkerülhetetlenek és kizárólag az Istenségre és az adott egyénre tartoznak. 67:7.2 A közvetett következményei azokra is tartoznak, akik az adott események hatókörében élnek. 67:7.4 Mivel valósághoz való személyes hozzáállást testesít meg, ezért az is a rendeltetése, hogy feltárja a saját rosszhatású termését azon világegyetemi értékekre nézve, amelyekkel kapcsolatba kerül. A személyiség-túlélése szempontjából csak akkor végzetes, ha az Isten ellen lázadó elme döntése és a lélek akarata a személyiség egész lényének hozzáállását tükrözi. 67:7.5 Valakinek a bűne csak késleltetni képes más személyek szellemi előrehaladását, de megakadályozni nem tudja. 67:1.6 A megrögzött bűnelkövető romlottá és lázadóvá válhat az isteni valóság minden képviselőjével szemben. „Bár a bűn minden formája megbocsátást nyerhet, azért nekünk kétségeink vannak afelől, hogy vajon a megátalkodottan romlott személyiség mutatna-e valaha is őszinte sajnálatot a gonosztettei miatt vagy elfogadná-e a megbocsátást a bűneiért.”
- bűn (jellemzők): 54:0.2 A lehetőség szintjén ott van jelen, ahol tökéletlen lények a jó és a rossz közötti választás képességével rendelkeznek.
- 67:1.3 Képes úgy eltorzítani a személyiséget, hogy az elme egyensúlyának megbomlását eredményezi.
- 67:1.5 Szánalmas szellemi szegénységet mutat.
- 67:7.6 Azonban alkalmas az értelmi fejlődés, az erkölcsi gyarapodás, a társadalmi haladás és a tömegek szellemi teljesítményének fékezésére.
- 67:1.6 Ha egy személyiség gyakran választja, akkor szokássá válik.
- 111:4.11 Szabad akaratú alkotókészségen alapul.
- 111:4.11 Romboló erővel rendelkezik.
- 111:4.11 Zsarnoksággal, háborúval és pusztítással járhat együtt.
- 111:6.3 A véges helytelen felhasználása, kifordítása és eltorzítása hozza létre.
- bűn (felfogásának fejlődése): 89:10.2 mai jelentése szerint az Istenséggel szembeni szándékos hűtlenség. 89:0.2 „Az ember eleinte csak a helytelen cselekedetekből eredő bűnökkel foglalkozott, de később nyugtalanítani kezdték a meg nem tett dolgokkal járó bűnök is.” 89:2.2 A korai emberek nem tudták felfogni a természetes halált. Ez csak a bűn fogalmának megjelenésével vált okkal rendelkező dologgá. Azzal, hogy a bűn a tabu megsértése lett, a halál e bűnért járó büntetéssé vált. 89:2.3 Az ősök a bűn alatt tényleges cselekedetet értettek.
- bűn (eredendő bűn): 89:4.5 Az a tantétel, hogy a faj bűnéért áldozás útján kell vezekelni, 89:4.6 azon a felfogáson alapult, hogy minden ember a szellemi erők felé való komoly tartozással kezdte a létét. 88:4.7 Mivel az eredendő bűn magyarázattal rendelkezett a természetes halál okára, ezért a fogalmi megjelenése enyhítette azt a nyomást, amelyet a varázslás (általi halálokozás felfogása) gyakorolt az emberi fajra.
- bűn (fogalmának kialakulása): 86:3.3 Az eredendő bűn és az ember bűnbeesésének gondolatköre abból a korai felfogásból nőtt ki, hogy a veszélyes környezetű világban előforduló természetes halál oka a szellemvilági lények tettében keresendő.
- bűn (világi szabály): 70:11.4 Kezdetben azoknak a tabuknak a megsértését jelentette, „melyek a kísértetek védelme alatt álltak, és sokáig zavar keletkezett abból, hogy az emberek nem tudták megkülönböztetni a vétséget a bűntől.”
- bűnbe esés: 67:4.6 A bűn azon esete, amikor a személyek nem szándékosan vagy előre megfontoltan csatlakoznak az Isten elleni lázadáshoz, hanem a feljebbvalóik, a bizalmukat élvezők tévesztik meg őket.
- bűnösség érzése: 103:4.3 Nem azonos a bűntudattal. Vagy „megszakadt szellemi közösségből, vagy az egyén erkölcsi eszményképeinek elszegényedéséből ered.” 103:5.4 Az emberi bűnösségérzés legkorábbi fajtája a sajátlényegnek és a szomszédoknak járó jogok közötti figyelem és szolgálat megosztásának sikertelenségéből ered.
- bűntudat: 89:10.3 A bűnösség érzése az erkölcsök megsértésének tudatosulása. A bűnösség érzése még nem feltétlenül jelent bűnt. „Ha nincs tudatos hűtlenség az Istenséggel szemben, akkor nincs valódi bűn sem.” 89:10.4 A bűn érzésének képessége azt jelzi, hogy az ember az örökké gyarapodó dicsőséget magában hordozni képes teremtmény.
- bűnvallás (bűn megvallása): 89:10.5 A bűn természetének őszinte felismerése. A hűtlenség bátor elutasítása nem mérsékeli a hűtlenség téridő következményeit. A bűn bevallása fontos az egyén vallásos gyarapodásához és szellemi fejlődéséhez.
- bűvtárgy: 88:0.2 A bűvtárgy szellemét kezdetben egy halott ember kísértetének hitték. Csak később gondolták azt, hogy a bűvtárgyakban felsőbbrendű szellemek lakoznak. 85:1.3 A bűvtárgy, az evolúciós vallással rendelkezők számára gyakran csak jelképe volt az imádat valódi tárgyának. Ilyen jelképek lehettek például a különböző kövek vagy kőalakzatok. 88:1.1 Minden lehetett bűvtárgy, amihez különleges, véletlen tapasztalat fűződött. Lehetett ilyen egy álomhoz kapcsolódó tárgy, vagy olyan orvosság, amelytől valaki meggyógyult. 88:1.2 Az első bűvtárgyak különleges alakú kavicsok voltak. 88:1.1 „A tűzhányók is bűvtárgyi dolgok lettek, viszont a hegyek nem; az üstökösök igen, de a csillagok nem.” 69:6.4 + 88:1.2 A tűz és a víz a korai bűvtárgyak közé tartozott. 88:1.4 Az emberi húst evő állat szintén bűvtárgy lett. 88:1.5 De bűvtárggyá váltak a majmok, a kígyók, a madarak és a sertés is. 88:1.6 A péntek, mint szerencsétlennek tartott nap, szintén bűvtárgyi erővel bíró lett a korai emberek számára. A négyest viszont szerencseszámnak tartották. 88:1.8 Bűvtárgyivá tették továbbá a nyálat, a hajat, a körmöt, a koponyát valamint a köldökzsinórt is. 88:2.6 Végül az Isten szavának tulajdonított szent könyvek is bűvtárggyá lettek. 88:3.4 A később megalkotott papi és királyi hivatali jelvényeket szintén bűvtárgyaknak tekintették. 87:5.5 A nemzőszervekről pedig azt gondolták, hogy a szemmel verés általi rontás erejének elvételére egyedül alkalmas eszközök. 69:4.3 Egy korai bűvtárgy jelenléte védelmet biztosított. Az általa őrzött javak mindig biztonságban voltak. A bűvtárgyat a csendes árucserére szánt javak lerakatainak őrzésére is használták. 69:9.12 Kezdetben a segítségével védték a vízlelőhelyeket, a fákat, a terményeket és a mézet is. 69:7.4 „A kutya jó szaglása azt a képzetet keltette az emberekben, hogy képes látni a szellemeket, és így alakult ki a kutya mint bűvtárgy tisztelete.” Úgy gondolták, hogy a kutya nem csak az idegenektől védi meg az otthonokat, hanem a szellemektől is. Ez utóbbi alkalommal nem ugatással, hanem vonítással jelez (87:6.11). 69:9.12 A törvények azt követően alakultak ki, hogy az ember elveszítette a hitét a bűvtárgyakban. 70:6.4 A királyokat kezdetben természetfelettinek tekintették. A „királyi vérről úgy gondolták, hogy az visszavezet Kaligasztia herceg anyagivá lényegített törzskarának korába. Így a királyok bűvtárgyi személyiségekké lettek és az emberek rendkívül féltek tőlük”. „Az emberek még a legutóbbi időkben is úgy gondolták, hogy a királyi érintés gyógyító hatású”. 88:3.4 A demokrácia is bűvtárgyivá tehető, ha a közemberek közös képzeteit, a közvélekedést kezdik imádni.
- bűvtárgy-ember: 88:0.1 + 88:1.10 szellem által megszállt személyiségnek gondolták, 88:1.10 később isteninek és tévedhetetlennek. 89:1.2 Ilyen volt kezdetben a törzsfőnök vagy a sámán, akikről azt tartották, hogy szellemkísértet vagy isten irányítja őket. 88:1.9 Bűvtárgy-emberek voltak a korai időkben a púpos és nyomorék gyerekek is. Az ősember nem tudott különbséget tenni a lángelméjű és az elmebajos között, mindkettőt szellem által megszállt személynek tartotta. A rángógörcsben (epilepszia) szenvedők gyakran voltak papok és javas emberek. 88:1.10 A korai főnökök után bűvtárgy-embereknek tartották a királyokat, a papokat és a látnokokat is. 88:3.4 A bűvtágy-ember királyok „isteni jogon” uralkodtak.
- bűvtárgyi hit: 88:0.1 a szellem által való megszállás eszméje és tantétele, amely a szellemnek valamely élettelen tárgyba, állatba vagy emberi lénybe való költözésére vonatkozik. E hit alapján a korai emberek elsősorban a bűvtárgyban lakozó szellemet imádták. 88:3.1 A bűvtárgyi hit – mint imádásfajta – fokozatosan alakult a szent kövekben való hittől kezdve a bálványimádáson, emberevésen és természetimádáson át a megtestesült ős tiszteletéig. 88:2.5 Mózes kísérletet tett a bűvtárgy imádás korlátozására a faragott képek készítésének tiltásával. 88:2.7 A bűvtárgyképző hajlam az emberi gondolkodás és értelem alsóbb szintjeit szolgálja ki. 88:2.8 Bűvtárgyi hitnek számít, ha valaki abban hiszi, hogy az adott élethelyzetére nézve isteni útmutatást kap azon rész által, melyen egy szent könyv felütését követően megakad a szeme. Egy „szent könyvre” való esküvés vagy egy tisztelt tárgyra történő fogadalom tétel szintén a bűvtárgyi hit kifinomult formája.
- bűvtárgyzacskó: lásd → „orvosságos zacskó”.

„C”
- Cádok: 122:4.3 Dávid közvetlen leszármazottja, aki Józsefnek, Jézus földi édesapjának hat nemzedékkel korábbi ősét, annak árvasága okán örökbe fogadta. A népszámlálás során ezért vették Józsefet a „Dávid házához” tartozónak.
- Cedesz: 121:8.9 Antiókhiai keresztény hívő, aki Kr.u. 78-ban egy rövid feljegyzést készített Jézus életére vonatkozóan. Ennek tartalmát Lukács evangélista is ismerte.
- Cezárea: 130:2.1 Jézus korában „Palesztina fővárosa és a római helytartó székhelye volt.”
- cél: 112:2.8 A másik emberhez vagy isteni személyhez fűződő igaz viszony. Az Istenség személyiségével fenntartott társas viszony a világegyetemi felemelkedés örök célja.
- cél (abszolút rendeltetési ~): 106:6.4 Magvában, vagyis a lehetőségében korlátozatlan, ami egyúttal korlátlant is jelent – a minőséget tekintve bizonyosan.
- cinikus bölcselet: Lásd → „Jézus korabeli nem zsidó bölcseletek”
- cinikusok: 98:0.2 Tiszteletfajta, mely a sálemi tanításokat viszonylag tisztán tartotta meg. A cinikusok az Istenben való hitet és bizodalmat tanították. A tanaik utóbb bekerültek az újonnan formálódó keresztény vallásba.
- cinizmus: 131:1.1 Melkizedek tanításai a zsidó vallás mellett leginkább a cinikusok tantételeiben maradtak fenn.
- Ciprus: 80:7.10 Nagyjából Kr.e. 5000-ben a mezopotámiaiak fejlett, nagy tömege vándorolt ki az Eufrátesz-völgyből és telepedett le itt. Polgárosodott társadalmukat Kr.e. 3000-ben északról érkező vad hordák pusztították el.
- címer: 69:9.13 Korai formája a családi jelzés, mellyel a magántulajdont látták el. 70:5.8 Az első királyi címerek közül több papi ruházati jel vagy jelvény volt.
- cro-magnoni emberfajta: 80:1.7 A kék emberek életerős, fejlődésképes csoportja. E fejlettségi szintnek legalább tizenegy további közössége is volt, amelyek a kék emberfajta legjobbjainak az ibolyaszín emberfajtával való keveredése nyomán jöttek létre. 80:3.4 A kék emberek e csoportja minden kapcsolatában őszinte volt és mentesek voltak a kevert ádámfiak nemi kicsapongásaitól. Tisztelték a hajadon szüzeket, s csak akkor gyakorolták a többnejűséget, amikor a háborúzás miatt a férfiak száma megfogyatkozott. 80:3.3 Az ádámfiak vallását nehezen fogadták el, mivel azok közül soknak erős hajlama volt a szüzek félrevezetésére és megrontására. 80:3.5 Bátor, előrelátó vadászok és harcosok voltak. A gyermeknevelésük hatékony volt, abban mindkét szülő részt vett, sőt e feladatokba az idősebb gyermekeket is bevonták. Minden „gyermeket megtanítottak a barlang gondozására, a rajzolásra és a kovakő eszközök készítésére.” A nők már fiatal korban elsajátították a házi mesterségeket és a kezdetleges földművelést. 80:3.6 A fakunyhóikat félig a földbe építették, melyeknek tetejét állatbőrökkel fedték. A déli cro-magnoniak főleg barlangokban és sziklaüregekben laktak. 80:3.7 A fajtájuk komoly művészi képességekkel rendelkezett. A művészetük kiteljesedésére Kr.e. 13000 évvel került sor, a sötétebb bőrű afrikai embercsoportok Spanyolország felől való megérkezése előtt. 80:3.8 A füves területek eltűnése és az erdők megjelenése a pusztai vadászokat egyre inkább pásztorokká, letelepült halászokká és földművelőkké tette. 80:3.9 Mivel a középszerű foglyokat munkaerő gyanánt megtartották, azok utódai a teljes cro-magnoni fajtát leépítették.

„Cs”
- család: 83:1.4 a házasságból nő ki, de egyben a házasság intézményének megszilárdítója is. 70:3.2 A nemi vágy és az anyai szeretet hozza létre. 82:0.2 A polgárosodás legnagyobb elősegítője. 83:1.4 Az emberi család evolúciós fejlődés eredménye, ezért határozottan emberi intézmény. 82:0.3 De egyben nevelési intézmény is, melyet fenn kell tartani. 68:2.8 A polgárosodott társadalom csaknem minden maradandó értéke benne gyökerezik. Ez „volt az első sikeres békés csoport, ahol a férfi és a nő megtanulta a kibékíthetetlen ellentéteik szabályozásának módját, miközben a gyermekeiket a béke megteremtésére tanították.” 68:2.9 A család a belőle fakadó élet jelentette élvezeteket is kínálja. 84:6.8 Olyan emberi vívmány, amely összeköti a férfi és a nő biológiai és társas kapcsolatait. A polgárosodott társadalom erkölcsei mellett a család jelenti a faj továbbörökítésének egyetlen reményét. Továbbá hatékony és kielégítő formákat biztosít az ember maga kedvére való létezéséhez. 84:7.28 A családi élet ösztönzőleg hat az ember természetében rejlő legmagasabb rendű lehetőségekre is. 84:7.28 A család a testvériesség alapvető egysége. Itt olyan emberi értékek tanulhatók, mint a türelem, a felebaráti szeretet, az elfogulatlanság és a béketűrés, melyek az emberek közötti testvériség megéléséhez is szükségesek. A családi élet segít tudatosítani a kötelesség iránti hűséget. 84:7.29 A testvéri odaadás eszményi szintre képes emelni a fiúi és a szülői ragaszkodást a családban. 84:7.30 A családi élettel járó kapcsolatok képesek kiegyensúlyozni és fejleszteni a személyiséget azáltal, hogy más személyiségekhez való elkerülhetetlen igazodásra késztetnek. Egy igazi családban a szülők felismerik és bemutatják a Teremtőnek az ő gyermekeivel szembeni beállítottságát, mely így a Teremtő első, közvetítő útján tapasztalható szeretet megnyilvánulásává válik a gyermekek számára. 84:7.3 A család intézményét az erkölcsök a vagyonnal, a büszkeséggel és az önzetlenséggel együtt szilárdítják meg. 84:8.2 A vagyonra alapozott élvhajhászat veszélyezteti a családi életet és az otthont. 68.6.6 Az életszínvonal növekedése csökkenti a család méretét. 83:8.8 Bár a család az utódok felnevelésére létrejött hű társulás, azonban az ilyen társulásokban részt vevő férfiak és nők nem uralkodhatnak egymás személyisége és egyénisége felett.
- család (anyaközpontú ~): 84:2.2 természetes, biológiai alapokon nyugszik. 84:2.1 A leszármazás anyai ágán alapul. A nő havi vérzése és a szüléskori vérzés a korai emberekben azt a képzetet keltette, hogy a gyermek a vérből származik. A nemi kapcsolatok rendezetlensége is hozzájárult ahhoz, hogy a biztosnak tudható anyai ágat vegyék alapul a leszármazásnál. 84:2.2 Az anya és a gyermek közötti ösztönös kapcsolat szintén a család anyaközpontúságát erősítette. Az anyaközpontú család hidat képezett a hordán belüli csoportházasság és a több-, valamint egynejű apaközpontú családok megjelenése között. 84:2.3 Az anyaközpontú család erkölcsei alapján a főhatalom a feleség anyjáé volt. Még a feleség fiútestvérei és azok fiai is több joggal bírtak a család felügyeletében mint a férj. Előfordult az apák saját gyermekük után való átnevezése is. 84:2.4 A korai emberek azt hitték, hogy a gyermekek csak a közös élet miatt hasonlítanak az apára, vagy az anya akarta ezt így. 84:7.9 A korai családok összetartozó munkacsoportok voltak, akik egy lakóhelyen éltek. 84:2.6 Amikor a pásztorkodás vált a fő élelemforrássá, az anyaközpontú család ideje is lejárt. 84:2.2 Az egyébként fejlődőképes irokézek az anyaközpontú család fennmaradása következtében nem hoztak létre államot Észak-Amerikában.
- család (apaközpontú ~): 84:2.2 társadalmi, gazdasági és politikai alapú. 84:2.4 Létrejöttét az anyaközpontú család előzte meg. Az apaközpontú családban a gyermeket kizárólag az apa érdemének tulajdonították és a korábban nőkre vonatkozó tabukat a férjre is kiterjesztették. Szüléskor az apa is ágyba került, sőt tovább is pihent mint az anya, fogadva a jókívánságokat. Ezek az erkölcsi szokások hozzájárultak az apa gyermekhez való jogának megalapozásához. 84:2.6 Az apaközpontú családok akkor váltották fel az anyaközpontú családokat, amikor a pásztorkodás vált a fő élelemforrássá. A feleségrablás, még később pedig a feleségvásárlás gyakorlata, szintén az apaközpontú család kialakulásának kedvezett. Az apaközpontú családokra való váltás nagyobb mértékű társadalmi kifejeződést biztosított és a családi élet mozgalmasabbá válásához vezetett. 84:3.1 A pásztorélet és a korai mezőgazdasági élet erkölcsei szerint a család egységének alapját az apa megkérdőjelezhetetlen és önkényes fennhatósága biztosította. E hatalomnak társadalmi és a nemzeti szintű megjelenése is volt.
- családi élet: 82:0.1 a kétneműségből következő emberi igazodások végeredménye. 99:4.2 Fő egyesítő és bensőségessé tevő elemei a gyermekek léte, valamint az élő és erősödő vallásos hit.
- családi tanács: 84:7.29 az andita családi kormányzás eszköze. A család irányításának testvéries, társuló formája. A családi természetű javaslatok és szabályok szabad és őszinte megvitatása jellemezte. Az anditák a család kormányzása terén eszményi testvériséget gyakoroltak.
- család(ok): 84:0.2 a társadalmi evolúció folyamatos közvetítői, a műveltség és a tudás átadói.
- császárimádás: 121:5.4 Az állam jelképének istenítése az emberek által. Mivel ezt a zsidók és a korai keresztények helytelenítették, ezért a római kormányzat kegyetlenül üldözte őket.
- Cselekvő Isten (jellemzők): 105:2.7 „a tényleges minden szintjén és minden szintjére kinyilatkoztatott Atya-Fiú egysége.”
- 105:2.7 A Havona teremtése az ő révén és rajta keresztül valósult meg.
- csendes árucsere (kereskedelem): 69:4.2 az árucsere legkorábbi formája, mely az áru semleges helyen való hagyásával valósult meg. 69:4.3 A lerakatok javainak őrzéséhez bűvtárgyat vettek igénybe.
- csendes-világtengeri szigetek: 79:6.3 a déli és korábban kiterjedtebb szigeteket megszálló népekben nagy százalékban volt jelen a zöld- és az indigó emberfajta vére.
- csillagászat-hallgatók: 30:3.1 a hét önkéntes telepes csoport egyik rendje. 30:3.2 A munkájukhoz különlegesen megépített világokat választanak, mivel ezek központi elhelyezkedésűek és nincsenek a közelükben nagyméretű élő vagy halott napok, melyek zavarhatnák az energiaáramokat. Ők csak vendégek a felsőbb-világegyetemekben. 30:3.4 A munkájukat fizikai berendezések segítségével végzik. Tevékenységüket segítik a Független Hírvivők, az élő energia-átalakítók és energia-továbbítók, valamint a tükröző személyiségek is.
- csillagászat-hallgatóvá válás feltételei: 30:3.3 Bármely világegyetem bármely csillagrendszerének bármelyik világáról származó lénye jelentkezhet a mennyei csillagászok valamely testületébe, ha
a) az élete folytatódó,
b) elégséges ismerettel bír a tér világairól, különösen azok evolúciójának és szabályozásának fizikai törvényeiről, és
c) nem lép ki e szakmai testületből az uverszai időben mért ezer év letelte előtt.
- csillagjóslás: 121:5.5 Babiloni áltudomány, amely a görög-római birodalomban vallássá fejlődött. 90:2.5 Utóbb világszerte elterjedt hiedelemmé és gyakorlattá vált. 90:2.7 A „nyugati egyház és állam vezetői még a Krisztus utáni tizenhatodik században is a csillagjóslás pártfogói voltak.”
- csillagrendszer: 15:2.3 a felsőbb világegyetemi kormányzat alapegysége, mely mintegy ezer, az élet támogatása céljából kialakított lakott vagy lakható világból áll. 15:2.16 A hét felsőbb-világegyetemben mintegy hétbillió lakható bolygó található. A világegyetemi kormányzat helyi csillagrendszereinek száma hétmilliárd.
- Csillagrendszer Fejedelem: 52:7.10 a Tanító Fiú utáni ember korszakának végén ő jelenti be (55:1.1 a morontia templomban), hogy az adott világ belépett a fény és élet korszakába. 55:8.3 A személyük nem változik azt követően, hogy a teljes csillagrendszer belépett a fény és élet korszakába. A segédeik személye azonban változhat.
- Csillagrendszeri Központok: 29:2.18 mindegyikhez egy Legfőbb Erőtér-központot jelölnek. Ők biztosítják az erőtér-köröket és az erőtér elosztását a helyi csillagrendszerek lakott világai számára, mely alapja a bolygók közötti körkapcsolatnak.
- csillagrendszeri központok békéltetői: 25:3.6 négytagú bizottságuk az evolúciós világokon teljesített szolgálatból kerül a csillagrendszeri központra. A szellem-védő ideiglenes távollétében működő hármasbíróságaik elsősorban a különböző teremtmény rendek csoportjai közötti nézeteltéréseket vizsgálják.
- csillagrendszeri vesztegzár: 67:3.1 lázadás tényének hírére rendelik el, hogy a csillagrendszert elszigeteljék a testvérrendszerektől.
- csillagvilág: 15:2.4 száz csillagrendszer alkotja, melyben mintegy százezer lakható bolygó található. Épített, központi szférával rendelkezik, „melyet három Vorondadek Fiú, Fenségesek irányítanak.” A világegyetemi-kormányzat csillagvilágainak száma hetvenmillió. 15:7.6 A mi csillagvilágunkat Norlatiadeknek nevezik, melynek központját Edentiának hívják.
- csillagvilági békéltetők: 25:3.8 a csillagrendszeri szolgálat után kapnak lehetőséget a csillagvilági problémák kivizsgálására, melynek során a csillagvilágot alkotó száz csillagrendszer lakott világai között felmerülő kisebb jelentőségű problémák megoldását végzik. A nézőpontok különbözőségéből adódó ügyekben az ügy érdemét érintően véleményt kell nyilvánítaniuk.
- csillagvilági híradások: 33:6.6 „a Csillagvilági Atyák vezetője küldi rendszeresen a csillagvilági központról.”
- csillagvilági kormányzat: 43:2.1-2.2 a szalvingtoni kormányzat bírói testülete az adott csillagvilág törvényei szerint hoz döntést, melyet a helyi csillagrendszeri intézők hajtanak végre. 43:2.3 Két csillagvilági ítélőszéke van, a Melkizedek tanács és a Fenséges bírósága. 43:2.4 Az első, tizenkét tagú és ügy előkészítő feladata van, melyet a Csillagvilági Atya – a Fenséges – bírósága számára végez. Ezen ítélőszéknek van halandói tagozata is, melynek hét bírája felemelkedő halandó. 43:2.5 A jogalkotás rendje három lépcsős folyamaton keresztül valósul meg.
a) Az első, a felemelkedők alsóháza, melybe minden csillagrendszer tíz tagot küld. Az ezer halandó képviselő elnöke egy végleges rendű lény.
b) 43:2.6 A középső jogalkotó testület a szeráfi seregek és a helyi világegyetemi Anyaszellem más gyermekeinek százfős testülete.
c) 43:2.7 Az isteni Fiak háza a törvényalkotás legfelsőbb, tíztagú testülete. Őket a Fenséges Atyák választják.
A három testület együttes tanácsa a csillagvilági tanácskozó közgyűlés, mely mindhárom tagozatból három tagot foglal magába. Ők szentesítik az összes rendelkezést és rendelik el a közzétételüket.
43:5.1 A Lucifer-féle lázadás hatására a jelenlegi kormány létszáma tizenkét Vorondadek-rendű Fiúra bővült a következők szerint. 43:5.3-5.14
1. A Csillagvilági Atya. Ő a 617.318. Vorondadek sorozatú Fiú.
2. A rangidős Fenséges társ.
3. A beosztott Fenséges társ.
4. A Fenséges tanácsadó. Jelenleg a Teremtő Fiú személyes képviselője.
5. A Fenséges végrehajtó. Gábriel személyes képviselője.
6. A bolygói megfigyelők Fenséges vezetője, aki a Satania elszigetelt világain állomásozó Vorondadek megfigyelők igazgatója.
7. A Fenséges bíró, akinek feladata a lázadásból eredő nehézségek megoldása a csillagvilágban.
8. A Fenséges veszélyhelyzeti intéző, aki a lázadás miatt elszigetelt sataniai világokhoz igazítja a Norlatiadek veszélyhelyzeti határozatait.
9. A Fenséges közbenjáró, aki a különleges urantiai alászállási gyakorlatot (főangyali tevékenységek, nem szokványos segédkezés jelenléte) a csillagvilág szokványos igazgatásával hangolja össze.
10. A Fenséges bíró-védő. A veszélyhelyzeti ítélőszék elnöke.
11. A Fenséges összekötő. A Nappalok Hűséges Követőjének tanácsosa, akit azért rendeltek az edentiai urak mellé, hogy megtalálja a lázadással és a teremtményi hűtlenséggel kapcsolatos problémák kezelését.
12. A Fenséges igazgató. Az Edentia veszélyhelyzeti tanácsának elnöke.
43:5.17 Minden elszigetelt világhoz egy megfigyelőként tevékenykedő Vorondadek Fiú is tartozik. Ő az, aki „uralkodik az emberek országain”.
- Csillagvilági Központok: 29:2.17 élő erőtér-központok, akik tízesével állomásoznak a csillagvilágokban. Energia-kivetítőkként működnek a csillagvilág száz helyi csillagrendszere számára. E lényekből erőtér-vonalak indulnak ki a közléscsere és a szállítás biztosítása, valamint egyes élő teremtmények fizikai energiával való feltöltése céljából.
- Cs’in Si Huang-ti: 94:6.11 a tanításában kínai birodalmi törekvéseket képviselt, de a konfuciánus elvek ellenében nem kapott nagy teret.
- csoda: 120:4.5 A világegyetemi törvények felfogóképességet meghaladó működése. 120:4.6 Az isteni cselekvés általános, természetes és biztos módját az emberek nevezhetik csodának.
- csodák keresése: 102:8.7 „a varázslási jellegű kezdetleges vallásokhoz való visszatérés.”
- csoporterkölcstan: 43:8.3 azon kellemes és hasznos, kölcsönös viszony titkai, mely viszony az értelmes személyiségek különböző világegyetemi és felsőbb-világegyetemi rendjei között áll fenn. 43:8.4 A jerusemi létpolgárság együtt jár azon hajlandóság kialakulásával, hogy a sajátlényegünket alávessük a csoporttevékenységek és az összehangoltságot igénylő feladatok teljesítésének.
- csók: 70:3.7 eredete a kölcsönös, szertartásos nyálivásban gyökerezik, 70:3.6 ami a nemzetségbe való felvétel barátsági eljárása volt.
- csönderdő: 59:4.16-18 a 230 millió évvel ezelőtt kezdődött devon korszakra jellemző egyik szárazföldi erdő típus, amelyben levélsusogást és hangot nem lehetett hallani, mivel a fáknak nem voltak leveleik.
- csütörtök: 83:4.5 a régen élt emberek szerencsét hozó napnak tartották. Különösen szerencsésnek tartották azt az esküvői szertartást, melyet ezen a napon, pontosan teliholdkor tartottak meg.

„D”
- dajákok: 92:6.1 a vallási szokásaik még a XX. század első felében is nagyon kezdetlegesek voltak.
- Dalamatia: 66:3.1 a Bolygóherceg székhelye. A város és közvetlen hatóköre a Perzsa-öböl korabeli partvidékén, a későbbi Mezopotámia területén volt található. 66:3.3 Daligasztiáról nevezték el és 12 méter magas fal vette körül. 66:5.8 A városfal célja a vadállatok elleni védelem és az ellenséges emberi támadások megelőzése volt. 66:7.18 A település közvetlen hatókörzete egy százhatvan kilométer sugarú körön belül épült ki. 66:3.4 A várost tíz részre osztották fel. Mindegyik rész közepén a testtel bíró törzskar egyik tanácsa tagjainak a lakóhelyei álltak. A városközpontban pedig a nem látható Atya temploma magasodott. A herceg és munkatársai igazgatási központja tizenkét teremben kapott helyet, melyek a templomot vették körül. 66:3.6 A város épületei téglából épültek 66:3.5 és földszintesek voltak, kivéve a tanácsok kétszintesre épített székhelyeit és a mindenek Atyjának három emelet magas központi templomát.
- dalamatiai könyvtár: 66:5.9 „Fad házának” is nevezték. Kétmilliónál is több különféle feljegyzést tartalmazott. A Bolygóherceg lázadását követően megsemmisült.
- Daligasztia: 66:2.2 másodrendű Lanonandek Fiú, e rend 319.407-es számú Fia. 53:8.6 Az Urantia bukott Bolygóhercegének helyettese. Követte a herceget a Lucifer-féle lázadás során, és elutasította Mihály kegyelmi ajánlatát. 67:2.4 Ő kiáltotta ki Kaligasztiát „az Urantia Istenének és a mindenek fölött állónak”.
- dallam (szellemi): 44:1.1 a szférák dallamai nem anyagi hanghullámok, hanem a mennyei személyiségek szellemei által felfogott szellemi lüktetések. E dallamok a mennyei körök szellemenergiáján keresztül áramlanak, és a világegyetem legtávolabbi részeibe is közvetíthetők.
- Dágon: 97:6.2 a filiszteusok főistene.
- Dán: 66:5.7 „A ragadozó állatok legyőzésében tanácsokat adók” tízfős szakértő csoportját vezette. 66:2.3 A Bolygóherceg testtel bíró törzskarának tagja volt. 67:4.1 Egész csoportjával együtt a Bolygóherceg támogatójává vált a lázadásban.
- Dánia: 80:2.4 a Szahara elsivatagosodása és Anglia Európától való elválása idején emelkedett ki a tengerből. 80:5.2 Háromezer éven át itt volt az észak-európai anditák katonai főhadiszállása.
- Dániel: 97:8.3 héber látnok, aki a döntő fordulatot, „az igazságosság örökké tartó uralmának, a messiási királyságnak a közvetlen eljövetelét” hirdette.
- Dávid: lásd → „történelem (héber ~ tényeiből)”
- delejes állapot: 90:1.4 előidézhető a köldök hosszas szemlélése által. A régi korok sámánjai közül sok akaratlanul is delejes állapotba esett.
- demokrácia: 71:2.1 eszményképet testesít meg. A polgárosodás hozta létre, nem az evolúció. 71:2.19 Túlélése a sikeres képviseleti kormányzástól függ. Vagyis attól a gyakorlattól, hogy szakmailag felkészült, értelmileg hozzáértő, társadalmilag elkötelezett és erkölcsileg egészséges egyéneket választanak-e meg a közhivatalokba. Csak ezek biztosítása mellett lehetséges az emberek kormányát az emberek által és az emberekért megőrizni. 88:3.4 A demokrácia bűvtárgyivá is tehető, ha a közemberek közös képzeteit, a közvélekedést kezdik imádni.
- demokrácia veszélyei: 71:2.1
„71:2.2 1. A középszer dicsőítése.
71:2.3 2. Hitvány és tudatlan vezetők választása.
71:2.4 3. A társadalmi evolúció alapvető tényeinek fel nem ismerése.
71:2.5 4. A tanulatlan és tunya többség számára megadott általános választójoggal járó veszély.
71:2.6 5. A közvélemény rabjává válás; nem mindig a többségnek van igaza.”
- Deuteronomium: 97:8.3 „írója a Nagy Választást – a jó és a rossz, az áldás és az átok közötti választást – mutatta be.”
- dicsfény hagyománya: 74:6.5 Ádám és Éva teste halványan fénylett. Mivel ezt „a ruházatuk nagyobbrészt elfedte, csak a fejükről kiáradó fényragyogás volt látható. Ádámszon leszármazottai mindig így ábrázolták azokat az egyéneket, akikről úgy gondolták, hogy különleges szellemi fejlődést értek el.”
- dicsőséges térjelentések: 24:6.8 Világegyetemi híradások a Havonába érkező és bebocsátásra váró evolúciós lényekről.
- Dilmun: 77:3.1 A nodfiak Dalamatia utáni faji és műveltségi központja.
- Dionüszosz: 98:2.10 A görög természetimádás központi istenalakja.
- Divinington: 13:1.4 Az „Atya kebele”, az Egyetemes-Atya személyes közösségi szférája, az Ő istenisége különleges megnyilatkozásának, valamint a Gondolatigazítók paradicsomi gyülekezésének a helye, továbbá más, Egyetemes Atyától származó entitás, személyiség és lény otthona.
- Divinington (jellemzők): 107:3.1 A Gondolatigazítók (Titkos Nevelők) szolgálatba küldésével, vezetésével és szolgálatból való visszahívásával van kapcsolatban.
- 107:3.1 A Gondolatigazítók és az Atya más, ki nem nyilatkoztatott elő-személyes entitásai tartózkodnak rajta.
- 107:3.2 Az Atya isteniségének különleges megnyilatkozása is jelen van e titkos szférán.
- 107:3.9 Tanhelyül is szolgál a Gondolatigazítók számára.
- 107:3.10 Itt szentelik fel a megszemélyesült rendekbe tartozó Igazítókat.
- 107:3.10 A Megszemélyesült Igazítók állandó lakhelye.
- 107:3.10 A Megszemélyesült Igazítók csak az Egyetemes Atya parancsára hagyják el.
- Divinington titkai: 13:1.5 Ide tartozó a Gondolatigazítók adományozása és küldetése, a természetük, az eredetük, valamint az a mód is, ahogy az evolúciós világok alacsonyrendű teremtményeivel kapcsolatba lépnek. 13:1.6 De ide tartoznak az Atya-szilánkok más formáinak, pl. a Gravitációs Hírvivőknek a természetével, rendeltetésével és tevékenységével kapcsolatos titkok is.
- döntés: 101:7.1 „a cselekvési terv érvényesítése.”
- dravidák: 79:3.1 India andita hódítóinak és az őshonos csoportok keveredésének eredményeként létrejött kevert nép megnevezése. Kr.e. 10 000-re a műveltségben való haladásra a képességük elveszett. 79:3.6 A műveltségük központjai az Indus és a Gangesz, valamint a Dekkán fennsík három folyama mentén voltak. A Nyugati Ghatok tengerparti települései a tengeren keresztül a sumér városokkal ápoltak kapcsolatokat. 79:3.7 Kr.e. 7000-re rendszeres tevés karaván összeköttetés is kialakult e mezopotámiai településekkel.
- dzsainista tanítók: 92:5.12 a Krisztus előtti hatodik században tűntek fel vallási igazsághirdetőként.
- dzsainizmus: lásd → „szuduanizmus”

„E”
- Edentia: 15:7.6 a mi csillagvilágunknak, a Norlatiadeknek az épített központja. 43:0.2 Hétszázhetvenegy épített szférából álló halmaz központi világa. A Csillagvilági Atyáknak, a Norlatiadek Fenségeseinek igazgatási székhelye. Százszor nagyobb méretű az Urantiánál. Hetven nagyobb világ veszi körül, melyeknek tíz-tíz segédszférája nagyjából Urantia méretű. 43:0.3 Az idő- és távolságmérés rendszere megegyezik a szalvingtoniéval. 43:1.2 Az itt található víz nem különbözik az evolúciós bolygók vizétől. 43:1.3 Rajta, és az épített szféráin is valódi, három gáz keverékéből álló légkör van, melyből kettő gázfajta az Urantia légkörében is megtalálható. E világokon nincsenek légköri zavarok és évszakváltozások. 43:1.5 A feltámadási csarnokok a hetedik hegyvidéki körzete tetején helyezkednek el. 43:1.7 Fogadóvilága az üvegtenger, az igazgatási központ közelében. 43:1.10-1.11 Az üvegtenger egy kör alakú, százhatvan kilométer kerületű, ötven kilométer mély kristály, mely nem csak fogadómező, hanem a felsőbb-világegyetemi tükrözőműködés bemutatása mellett energiaátalakításra is használják. 43:1.7 E központi világ felét hetven háromszögletű övezetre osztották, melyeknek határvonalai az adott övezet központi épülete felé mutatnak. 43:1.9 A hetven övezet egy-egy környező morontia felkészítési szférát is képvisel. A végleges rendű lényeké a harminchatodik, a felemelkedő halandóké pedig a harmincötödik igazgatási háromszög. Az univitatia központi állomáshelye a harmincnegyedik háromszögben van.
- Edentia állatvilága: 43:6.5 nem beszélő teremtmények egyedi jellemmel és ragaszkodó természettel. Értelmes, szolgálatkész, barátkozó és szeretetre méltó fajok. Nincs közöttük húsevő és félelmet keltő.
- edentiai létpolgárság ismérvei: 43:9.1
a) A hetvenedik világról kikerült felemelkedő halandók kapják.
b) Lakóhelyet biztosítanak számukra az Edentián.
c) Részt vehetnek a „paradicsomi közgyűléseken”.
d) Először hallgathatják meg a saját kiterjedt teremtésrészük történetét a Nappalok Hűséges követőjének előadásában.
- Edentia növényvilága: 43:6.6 anyagi és morontia válfajai vannak. Az anyagiak zöldszínűek, a morontia fajták pedig ibolyaszínűek vagy lilás árnyalatúak. A morontia növényzet energianövekedés, amit ha megesznek, nem marad belőle semmi.
- edentiai segédszférák: 43:7.3 hétszáz kisebb világ, melyek gyakorlati oktatással foglalkozó szakképzési szférák. Ezeken a helyi világegyetem működéséről tanítanak és az értelmes lények minden osztálya előtt nyitva állnak.
- egészség: 100:4.3 „a testi rendszerek, az elmerendszerek és a szellemrendszerek egyesítéséből ered.” Lásd még → „test egészsége (emberi ~)”
- egészség és az élet megőrzői: 66:5.1 a kaligasztiai százak egyik tízfős szakértő csoportja, 66:5.17 melynek vezetője Lut volt. Feladataik közé tartozott az egészség alapjainak megismertetése és a kezdetleges tisztasági szabályok elterjesztése.
- Egyenlőség Nyilatkozat: 33:3.6 a helyi világegyetemi Fiú közlése arról, hogy
a) elismeri örökkévaló függését a helyi világegyetemi Szellemtől,
b) a Szellemet a világegyetemi területeinek társuraként ismeri el,
c) minden teremtménytől ugyanazt a hűséget kéri a Szellem számára is, mint amilyen hűséggel felé vannak,
d) összességében a Fiú nyilvánvalóvá teszi, hogy „a Szellem minden személyiség-képességében és isteni jellembéli sajátosságában egyenlő vele.”
Ez a családszervezés és -irányítás mintája, „az önkéntes házasság emberi intézményének felsőbb eszményképe.” 33:3.5 A kihirdetésére azután kerül sor, hogy a Fiú sikeresen teljesítette az utolsó teremtményi alászállását és a helyi világegyetemi Alkotó Anyaszellem önként aláveti magát a fogadott Fiúnak.
- Egyensúlyi Tanács: 29:4.2 a Hét Tökéletes Szellem küldi ki őket a Társ-főerőszervezők állományából. Ők az erőtér főbiztosai. Ők osztják el a felsőbb-világegyetemi központokra érkező Fizikai Főszabályozókat, de képesek az adott felsőbb-világegyetem erőtér-nyomását és energiatartalmát jelző adatok értelmezésére is.
- EGYES-SZÁRMAZÁSÚ LÉNYEK: 30:1.55 bármely paradicsomi Istenség által vagy valamelyik paradicsomi Istenségtől közvetlenül, illetve közvetve származó lény által egyéb módon teremtett lények. Három fő csoportjuk van.
30:1.56 „A. A Legfelsőbb Szellemek.”
30:1.64 „B. A felemelkedő rendek”.
30:1.70 „C. A Végtelen Szellem családja.”
- Egyetemes Abszolút: 56:1.2 a Korlátlan Abszolút és az Istenségi Abszolút egyesített működési léte. Ezen összefonódás az anyagi valóságoknak az alsó-Paradicsom gravitációs középpontja hatására adott gravitációs válasza alapján érthető meg. 56:1.3 A bennük levő tiszta szellemet és tiszta energiát az Egyetemes Atya szabályozza. 56:9.1 „Az Abszolútok a Véglegesben hangolódnak össze, a Legfelsőbben határozódnak meg és a Hétszeres Istenben élnek meg tér-idő átalakulást.” Ők csak a végtelen alatti szinteken különíthetők el hárommá, a végtelenségben már egyek. 0:11.12 A „Korlátlan Abszolútban és az Istenségi Abszolútban meglévő végtelenség lehetőségének különbsége teszi örökkévalóvá az Egyetemes Abszolútat, és ezáltal mindenségi viszonylatban is lehetővé válik anyagi világegyetemek létrejötte a térben, és szellemi viszonylatban lehetőség nyílik véges személyiségek megjelenésére az időben.”
- Egyetemes Abszolút (meghatározás): 56:9.5 A Háromságok Háromsága, a végtelenség egyesített és összehangolt Istenség-társulásai személytelen cselekedeteinek megnyilvánult jelenléte.
- 105:2.8 „Az önmagával társuló VAGYOK.”
- Egyetemes Abszolút (jellemzők): 0:11.10 Társ-összehangoló Istenség-jelenség.
- 0:11.11 Az isteniség-valóság és az istenivé nem tett valóság közötti különbség feszültség oldó jelenléte.
- 0:3.18 6. A két Abszolút – a Korlátozott és a Korlátlan – az Egyetemes Abszolútban és általa hangolódik össze és egyesül.
- 104:4.43 „tökéletesen kiegyensúlyozza az összes tökéletlen valóság változó sajátságaiban meglévő különbségeket”.
- 104:4.44 „érzékeny az istenségi és a nem-istenségi jelenlétekre”.
- 105:3.1 A végtelenség hét Abszolútjának egyike.
- 105:2.8 „az Istenségi és a Korlátlan Abszolút egyesítője.”
- 105:2.8 Mint a valóság állandósultságának és magvábanvalóinak (lehetőségeinek) elsőfajú társulása, mondható a Végtelenség Hét Abszolútja, vagyis a VAGYOK negyedik szakaszának, a Végtelen Megtartónak.
- 105:3.8 „Az istenivé alakított és az istenivé nem alakított egyesítője”.
- 105:3.8 „az abszolút és a viszonylagos közötti összefüggés kialakítója.”
- 105:3.8 Nyugvó, magvábanvaló és társuló.
- 105:3.8 Kiegyenlíti „az örökké létező és a befejezetlen közötti feszültséget.”
- 106:5.2 Jelenlétében „az Istenségi és a Korlátlan Abszolút elválaszthatatlan és megkülönböztethetetlen egymástól”.
- 106:5.4 Nem istenség, ezért nem is alkothat háromságot az Istenségi és a Korlátlan Abszolúttal, csak társ-hármasegységet, vagyis trioditát (104:5.7).
- 106:6.1 Határtalan lehetőséggel bír.
- 106:6.6 „nem csak nyugvó és magvábanvaló, hanem társulást alkotó is a szó teljes istenségi értelmében.”
- 106:7.3 A lehetőségek vonatkozásában tapasztaló.
- 106:7.3 Ténylegesen lételvi (eredendően létező).
- 106:7.3 Végtelen – mivel korlátlan, időtlen, tér nélküli, határtalan és mérhetetlen.
- 115:7.8 A jelenléte egyesíti a tevékeny Istenségi működést a korlátlan válaszadási képességgel. Lásd még → „Végtelen Megtartó (jellemzők)”
- Egyetemes Atya: 56:1.5 mivel a természete végtelen, ezért benne nem létezhet kettősségként a fizikai és a szellemi valóság. Azonban rajta kívül, de tőle nem függetlenül, a fizikai és a szellemi valóság léte megfigyelhető. 56:2.1 „A Gondolat-Atya szellemi formában a Szó-Fiúban fejeződik ki”. 56:2.2 Az Egyetemes Atya elsődleges gondolata a Paradicsom Szigetében és az Örökkévaló Fiúban válik örökkévalóvá. 56:3.2 Az Egyetemes Atya az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem működésében – kettős jelenségében – valamint a Gondolatigazítók által nyilvánul meg. 56:9.6 Csak az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem ismeri őt végtelenségként.
- Egyetemes Atya (meghatározások): 1:0.1 „a teremtésösszesség Istene, minden dolog és lény Első Forrása és Középpontja.”
- 24:6.6 Minden olyan személyiség Beteljesülése, aki 42:10.1 „a tér-idő és a tér-időt meghaladó jelentéstartalmak örökké terjeszkedő színterében teljesíti ki önmagát.”
- 105:2.6 Az „Isten-mint-szeretet”.
- Egyetemes Atya (jellemzők): 56:1.4 A személyisége az abszolút szintjén egyesített.
- 56:1.5 A valósága abszolút.
- 56:1.5 A személyes értékeinek szintjei végtelenek.
- 104:4.1 „Ő van, volt és mindig lesz is”.
- 104:4.1 Az abszolútok személyes oka.
- 104:4.1 Az abszolútok abszolútja.
- 104:4.45 „tizenöt háromsági társulással rendelkezik”, melyekből az utolsó nyolc a felsőség tapasztalási szintjén túl lévő valóságokkal, ténylegesekkel és lehetőségekkel kapcsolatos.
- 56:9.10 Ő a személyes forrása minden Istenség-megnyilatkozásnak és valóság-megnyilatkozásnak az értelmes lények számára.
- 90:0.3 Végtelen rokonszenvvel viseltetik a világegyetem fiai iránt.
- 105:2.4 + 105:2.5 A Végtelenség Hét Abszolútjának első szakasza.
- 105:1.1 Végtelenként, örökkévalóként és abszolút VAGYOK-ként működik.
- 105:2.5 VAGYOK-ként az Örökkévaló Fiú Atyja és „a tényleges dolgok elsődleges személyiségi kapcsolata.”
- 105:3.2 „önmaga ténylegesen is végtelen.”
- 106:3.5 A felfogható elemeinek kiterjedése észlelhető az örökkévaló világegyetem fejlődésében.
- 106:9.9 „a paradicsomi Háromságban nem más, mint a Háromságok Háromságának VAGYOK-ja”.
- 107:0.1 Személyesen a Paradicsomon lakozik.
- 107:0.1 „ténylegesen is jelen van a tér világain az ő számtalan időgyermekének elméjében”.
- 107:0.1 Titkos Nevelőként lakozik az időgyermekei elméjében.
- 107:1.7 A saját elő-személyes Istenségét részekre bontja.
- 114:7.17 Szereti az Urantia bolygón élő gyermekeit.
- 116:3.5 Az általa adományozott Igazítók képessé teszik „arra, hogy a saját akarattal bíró teremtmények személyiségét a magáévá tegye.”
- 116:6.6 Szüksége van a Legfelsőbb Lény „evolúciós hatalmára az Istenség kiteljesítéséhez és a Háromsági társulási beteljesülés eléréséhez.”
- 118:1.10 Az emberben lakozó Gondolatigazítón keresztül megismerheti az állati létszintről az Isten-szerű létszintre történő teremtményi felemelkedéssel járó időbeli küzdelem minden nehézségét, és részt is vehet azokban.
- 118:6.2 „okozatlan Ok”, egyetlen Első Nagy Ok és Középpont.
- 130:4.5 Végtelen.
- 130:4.5 Teremtő.
- 130:4.5 A személyiséget folyamatosan, vég nélkül adományozza.
- Egyetemes Atya (további megnevezései): 104:4.1 Első Egyetemes Atya-Forrás, Abszolút Középpont, Elsődleges Ok, Egyetemes Szabályozó, Végtelen Éltető, Eredeti Egység, Korlátlan Megtartó, Istenség Első Személye, Elsődleges Mindenségrendi Minta, Végtelenség Lényege. 104:4.44 Első Forrás és Középpont, VAGYOK. 104:2.6 Végtelen.
- Egyetemes Atya megközelítésének hét nagyobb módja: 117:6.15 A hét felsőbb-világegyetem evolúciós lényei számára áll nyitva, és a Hét Tökéletes Szellem valamelyikének isteniségén át vezet. Az ilyen közelítést az teszi lehetővé, hogy a teremtmény a felsőbb-világegyeteméhez tartozó „Tökéletes Szellem természetének felsőbb-világegyetemi tükröződésében végzett szolgálat eredményeképpen a tapasztaló-képességét kiteljesítette.” „E hétféle tapasztalás összessége képezi a Legfelsőbb Isten valósága és tényleges volta teremtményi tudatosításának mai tudásunk szerinti határait.”
- Egyetemes Szabályozó (jellemzők): 105:2.4 + 105:2.6 a Végtelenség Hét Abszolútjának második szakasza.
- 105:2.6 A VAGYOK mint az örök Paradicsom oka.
- 105:2.6 A „tényleges dolgok elsődleges személytelen kapcsolata”.
- 105:2.6 Az „eredeti nem-szellemi társulás.”
- 105:2.6 Az „Isten-mint-minta.”
- 105:2.6 „E kapcsolat alakítja ki a forma megnyilvánulási lehetőségét – az elrendezést”.
- 105:2.6 Meghatározza „a személytelen és nem-szellemi kapcsolódás eredeti mintáját”.
- 105:2.6 Az általa meghatározott mintáról készül minden másolat.
- Egyetemes Teremtő (jellemzők): 105:2.7 A Végtelenség Hét Abszolútjának harmadik szakasza.
- 105:2.7 A VAGYOK, aki egy az Örökkévaló Fiúval.
- 105:2.7 Az Atya és a Fiú egyesülése.
- 105:2.7 A Paradicsom jelenlétében alkotó körfolyamatot indítanak el.
- 105:2.7 Alkotó egyesülésük az együttes személyiség és az örökkévaló világegyetem megjelenésében teljesedik ki.
- 105:2.7 A halandók szemszögéből a valóság a Havona teremtés megjelenésével vette kezdetét.
- 105:2.7 A Havona teremtését a cselekvő Isten révén és rajta keresztül valósították meg.
- egyetemes testvériség: 12:7.8 A teljesség kapcsolata. 117:1.2 Örök és egyetemes. „Az alászálló Isten-kinyilatkoztató Teremtők és a felemelkedő Isten-kereső teremtmények” kölcsönös megértésén alapul. Lásd még → „világegyetemi testvériség”
- egyén: 82:2.1 a természet nem ismeri el, nem egyénben „gondolkodik”. 82:3.2 „Az egyén mindig is lázadt a társadalom által rákényszerített nemi rendszabályok ellen.”
- egyéni felemelkedők: 49:6.10 három csoportjuk van. A kevésbé fejlettek az első lakóvilágon kezdik a felemelkedést. A fejlettebb csoportba tartozók a közbenső lakóvilágok valamelyikén kezdik a morontia létpályát, míg a legfejlettebbek a hetedik lakóvilágon.
- eggyé kapcsolódás: 101:6.6 „az embernek és az Isten lényegének személyiségi egységbe rendeződése”, mely megteremti a Legfelsőbb élő részévé válásának a lehetőségét. 111:3.1 Ennek megtörténte előtt a felemelkedő bármikor választhatja a paradicsomi Atya akaratától való elszakadást. „Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás jelzi azt a tényt, hogy a felemelkedő halandó mindörökre és visszavonhatatlanul az Atya akaratának megcselekedését választotta.” Lásd még → „Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás” → „Gondolatigazítóval való egyesülés” → „elragadtatás (külső)” → „eggyé válás (morontia)”
- eggyé válás (morontia ~): 110:1.6 „az a felséges összhang, az a mindenségrendi mellérendeltség, az az isteni összehangolódás, az a mennyei eggyé kapcsolódás, az a soha véget nem érő azonosság-összevegyülés, a lényeknek az az egysége, mely oly tökéletes és végleges, hogy még a legtapasztaltabb személyiségek sem képesek soha részeire bontani vagy külön lényegi valókként megkülönböztetni az eggyé kapcsolódott társakat – a halandó embert és az isteni Igazítót.” 110:2.5 „Ha olyannyira az Igazító elméjéhez hasonultok, hogy szemtől szembe kerültök vele, akkor elméitek eggyé válnak, és ti az Igazító-elmével erősödtök. Ezt követően pedig, ha akaratotok elrendeli és kikényszeríti ezen új, társított elme döntéseinek végrehajtását, akkor az Igazító elő-személyes akarata személyiségként nyilvánul meg a döntéseiteken keresztül, és amikor erről az eggyé kapcsolódásról beszélünk, akkor elmondhatjuk, hogy ti és az Igazító egy vagytok. Elmétek megvalósította az isteniségi összehangolódást, és az Igazító akarata személyiség-kifejeződést nyert.” Lásd még → „Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás” → „elragadtatás (külső)” → „eggyé kapcsolódás”
- egyház: 98:2.7 a műveltség fejlődésének alakítója.
- egyház (intézményesített ~): 99:2.6 A XXI. század intézményesített urantiai vallásai mélyen hagyománytisztelők, éppen ezért nehezen változnak. 99:2.5 A fennálló politikai és társadalmi rend erősítése helyett az egyházaknak erőszakmentességet és békés fejlődést kellene tanítaniuk – „békét a földön és jó szándékot minden ember között.” 99:3.5 Az intézményesített egyház támogató magatartása hozzájárult „az elfajzott csoportok oktalan fenntartásához” is. 99:6.1 „Messze jobb dolog egyház nélküli vallással rendelkezni, mint vallás nélküli egyházzal.”
- Egyiptom: 80:1.3 a mezopotámiaiaknak harmincezer éven át folyamatosan célterületük volt. A szaharai népek nagy számban történő beáramlása a Nílus völgyébe Kr.e. 13000 évvel az ottani polgárosodott társadalmat nagymértékben lezüllesztette. 80:6.1 Az Eufrátesz-völgy műveltsége az utolsó andita vándorlásokat követően a Nílus-völgyébe tevődött át. 80:6.2 Kr.e. 5000-ben hét különböző embercsoport élt itt, melyek közül hat Mezopotámiából érkezett. 80:6.3 Egyiptom művészeket, kézműveseket és fémműveseket kapott innen. Ebben az időben a Sinai-hegyről származó vasércet dolgozták fel itt, nem a fekete-tengeri vidékekről származót. 80:6.4 Az egyiptomiak „hamar bonyolult nemzeti istenrendszerré formálták a városi istenségeiket”, és kiterjedt, nagy terhet jelentő papságot hoztak létre. Azonban a szetfiek korai vallási tanainak maradványait nem sikerült visszahozniuk. Az első kőépületeket az anditák építették Egyiptomban. A legnagyobb egyiptomi piramist – temetkezési kőgúlát – Imhotep, a kormányfőként szolgáló lángelme andita építész építette. 80:6.5 Egyiptom első nagy műveltségi korszakát belső háborúskodás, Arábiából támadó alsóbbrendű törzsek és a délről támadó fekete népek törték meg, ami ötszáz évnyi hanyatlást eredményezett. 80:7.12 Ennek következtében több, magasabb fejlettségi szinten levő család Kréta szigetére menekült. 95:2.3 Egyiptomot a korai időkben negyven különböző törzs lakta. 95:2.2 Ezek azért voltak nyitottak az egyistenhitre, mert amint egy törzsi vezető megvívta a fejedelemszékhez vezető útját, a saját törzsi istenét nyilvánította a többi isten teremtőjévé. E szokás teret biztosított az egyetemes teremtő Istenség későbbi tantételének megjelenéséhez is. 95:2.1 Egyiptom polgári intézői között sok sumér származású volt.
- Egyiptom erkölcse: 95:3.3 a sálemi evangélium egyiptomi megjelenése előtt az ország erkölcsi vezetői az igazságosságról, a pártatlanságról, valamint a kapzsiság elkerülésének fontosságáról tanítottak. Továbbá szelídséget, mértéktartást és megfontoltságot hirdettek az Igazság-Igazságosság-Pártatlanság eszmekörén belül. 95:3.4 A jó és a rossz fogalmait előre megalapozta azon elterjedt felfogás, mely szerint „élet adatik a békésnek és halál a bűnösnek”. „A békés az, aki azt teszi, ami szeretnivaló; a bűnös az, aki azt teszi, ami gyűlöletes.” 95:3.5 Krisztus előtt négyezertől számítva Egyiptomnak négy nagy látnoka volt, Amenemope, Okhban, Ehnaton és Mózes. Az Egyiptomban megjelenő sálemi hitterjesztők a lelkiismeretet az Isten parancsának, az Istenség hangjának mondták.
- Egyiptom népei : 64:7.15 „először a narancsszín ember uralta, majd a zöld, akiket az indigó (fekete) ember követett, még később pedig az indigó, a kék és a módosult zöld emberek egy keverék fajtája. De már jóval Ádám megérkezése előtt az európai kék emberek és az arábiai kevert fajták kiszorították az indigó fajt Egyiptomból és messze délre űzték az afrikai földrészen.”
- egyiptomiak: 77:2.12 nagyjából Krisztus előtt ötezerben bevezették a 365 napos évet. 86:4.8 Hajdan hittek abban, hogy a lélek és a test együtt marad, ezért törekedtek a test tartósítására. 90:4.9 Az egyiptomiak orvosi ismeretei az Eufrátesz-völgyből erednek. 95:1.11 Az egyiptomiak megőrizték az anditák társadalmi kötelezettségről szóló tanításait. 95:5.8 A családi életük alkalmas volt az erkölcsi műveltség megőrzésére és szintjének emelésére, és mindez ösztönzőjévé vált a palesztinai zsidók későbbi családi életének is. 104:0.3 Az egyiptomiaknak hármasisteneik voltak, melyek nem tekinthetők igazi háromságoknak.
- egyiptomi temetkezés: 95:2.4 a balzsamozás szokásához és az erre irányuló kísérletekhez az a megfigyelés vezetett, hogy a szikes homokba temetett holttestek nem rothadtak el. Az egyiptomiak hittek abban, hogy a balzsamozott test lehetővé teszi a következő életbe való átmenetet. Az elhunyt egyén azonosíthatósága céljából temetkezési szobrot helyeztek a test mellé. 95:2.5 + 95:2.9 A koporsókra azért véstek varázserejű szövegeket, nehogy elragadják az ember szívét az ártó rossz szellemek az alvilágban. A halottaskönyvük ilyen varázserejű szövegek gyűjteménye volt. 95:2.9 Úgy tartották, hogy aki a „gyilkosság, rablás, hamisság, házasságtörés, lopás és önzőség” vádjában ártatlan volt, azt beengedik az üdvözülés birodalmába. A pokolba kerülőket a Halottfaló várta. 95:2.7 Az egyiptomiak hittek abban is, hogy a csillagok az érdemes lelkek továbbélését jelzik, míg az érdemtelenek a napban szívódnak fel. A nagy piramis bejárati átjárója a sarkcsillag felé mutatott, hogy a király lelke a feltételezett lakóhelye felé vehesse az irányt. 95:5.13 Az Ehnaton előtti vallás csak a gazdagoknak ígért feltámadást. Azért balzsamozták be a testüket, hogy megőrizzék azt az ítélet napjára. Azonban Ehnaton vallása a halhatatlanságot mindenki számára elérhetővé tette, ami torzulva, utóbb az állatvilág továbbélésében való hithez is elvezetett.
- egyiptomi vallás: 95:2.3 a hajdani törzsek eleinte nemzetség-őst tiszteltek az állatokban. Bikát, oroszlánt, kost stb. De természeti isteneket is imádtak. 95:2.9 Később az egyiptomiak hittek abban, hogy az a testtől elvált lélek, amely fel volt szerelkezve varázsigékkel, elkerülhette az ártó szellemeket és eljuthatott Ozirisz ítélőcsarnokába. Innen pedig akkor léphetett az üdvözülés birodalmába, ha ártatlan volt a gyilkosság, rablás, hamisság, házasságtörés, lopás és önzőség vádjaiban. Ha egy megmért lélek könnyűnek találtatott, a pokolba került a Halottfalóhoz. 95.5.12 Az egyiptomi köznép sokáig imádta Íziszt és a társát Oziriszt. Róla azt tartották, hogy csodás módon támadt fel Szetnek, a sötétség és a gonosz istenének kezétől elszenvedett halálból. 98:4.4 Ozirisz és anyja Ízisz tisztelete 98:4.6 rejtelemimádati vallás volt. E rejtelemvallás tanításai és elemei, a) hit az isteni fiú halálában és önerőből történt feltámadásában, b) a rejtelmekbe való bevezetés, valamint c) az isten halálának és feltámadásának évenkénti megünneplése. d) E tisztelet követői szerint, aki az előzőeket elfogadta, illetve megteszi, részesülhet az isteni természetből és halhatatlanságból. 98:4.8 E rejtelemimádat követői vallották, hogy a szertartásrendbe épített tobzódás olyan „elragadtatáshoz” vezet, ami az isteniség felismerését eredményezi. Ízisz és Ozirisz imádási szertartásai a régi Nílus-isten mondája köré fonódtak, aki meghalt és feltámadt. E felfogás azon a megfigyelésen alapult, hogy a növények növekedése minden évben megáll, majd tavasszal újra indul.
- egyistenhit: 98:3.7 „az összes természetfeletti lény felett uralkodó végső istenség” tantétele. 104:2.1 „a többistenhit belső ellentmondásaival szembeni bölcseleti tiltakozásként jelent meg. Fejlődése a panteon szervezeteken keresztül a természetfeletti tevékenységek felosztásával indult meg, majd tovább csiszolódott az egy istennek a többivel szembeni többől-egyet mintájú felmagasztalása révén, és végső formáját a végleges értékű Egyisten megtartásával és az összes többi kizárásával nyerte el.”
- egynejűség: 69:9.7 „az egy férfi és egy nő kivételes társulásának rabszolgaságtól mentes eszményképe az otthonépítés, az utódnevelés, a közös műveltség és az önművelés terén megvalósított nagyszerű vállalkozásban.”
- egység (jellemzők): 105:4.3 Az isteni szinten kettősséget (kettős egységet) kelt.
- 117:3.9 Öröktől való létezésen alapul a Háromságban.
- 117:3.9 Tapasztalás által fejlődő a Legfelsőbb Lényben és a halandókban.
- 117:3.9 Megvalósított a teremtmény és a szabályozó egységében, az Igazítóval való egyesülésben.
- egység (végleges szellemi kettős-egység): 113:7.8 Beteljesülés-őrangyal párok esetében olyan tapasztalás, melynek „során a két angyali természet, mely minden világegyetemi szerepkörét tekintve egymás kiegészítője,” alkalmassá válik „a paradicsomi Atya nem-Igazító lényegű szilánkjának befogadására,” és az azzal való eggyé kapcsolódásra.
- Együttes Cselekvő (jellemzői): 0:5.5 „szellem-elme személyiség, továbbá ő az értelem, az ész és az egyetemes elme forrása.”
- 104:4.43 Minden megnyilvánulási szinten és mindenre kiterjedően egységesíti az összes ténylegessé vált valóság változó működési sajátságait.
- 104:4.44 „érzékeny az istenségi és a nem-istenségi jelenlétekre”.
- 104:5.6 „az elme-valóság abszolútja”.
- 104:5.6 „az abszolút szellem-valóság mellérendeltje”.
- 104:5.6 A személyiség és az erőtér eredendő istenségi egységbe rendeződése.
- 115:3. 14 Egyszerre eleveníti meg az elmét eredményező mindenségrendi energiát, fogalmaz meg szellemcélt és alkotja az anyagi szintek matematikai okainak és hatásainak, valamint a szellemi szint akarati okainak és mozgató tényezőinek egységét.
- 115:6.1 Az elme-gravitációja az értelmi lét minden alapvető jelentéstartalmát megragadja.
- 115:7.8 Az elméje szerves egységbe rendezi a személyes Fiú isteni szellemiségét a paradicsomi minta változhatatlan energiáival.
- 116:2.14 Az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú akarata szerint lobbant életre az örökkévalóságban.
- 116:3.2 Az energia és a szellem véges területeit az elme-jelenlétei tartják össze.
- 116:3.2 Az „elmeadománya egyesíti a Legfelsőbb Isten szellemszemélyét az evolúciós Mindenható tapasztalati alapra épülő hatalmával.”
- 116:3.3 Az elmejelenlétei egyesítik az isteniség szellemét az energia-mintával.
- 116:3.5 Az elme-segédkezés mindig-jelenlévő forrása a véges világegyetemekben.
- 117:3.8 Az Atyával együttműködik a Paradicsom energiáinak átalakításában.
- 117:3.8 Az Atyával együttműködik abban, hogy a Paradicsom energiáit a Legfelsőbb Lényre érzékennyé tegye.
- Együttes Cselekvő Hangja: 28:4.3 az elsőfajú szekonáfok hétféle szolgálata közül az egyik. 28:4.4 Minden felsőbb-világegyetemben az első elsőfajú szekonáfok és e rend később teremtett, minden hetedik tagja különösen jól tolmácsolja és személyes módon képviseli a Végtelen Szellem elméjét a felsőbb-világegyetemi kormányzást végző Nappalok Elődei és a mellettük segédkezők számára.
- Együttes Szabályozók: 48:2.7 a morontia erőtér-felügyelők negyedik csoportja. 48:2.19 Gépies lények. Egy közülük mindig megtalálható az adott morontia világ igazgatási egységének központján. Vele van két rendszer összehangoló, négy kör-szabályozó, egy bolygó felügyelő, egy kapcsolat-állandósító, valamint egy iktató-segéd vagy egy válogató-osztályozó.
- Együttes Teremtő: 9:3.5 az energia átalakítója – mozgató, változtató, átalakító, összehangoló, megszilárdító és kiegyensúlyozó.
- Együttes Teremtő személyiségei: 24:0.1 az általa teremtett csoportok három nagy részre oszthatók, ők a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei, a Tér Hírvivő Seregei és az Idő Segédkező Szellemei.
- együttműködés: 68:1.4 „nem természetes vonása az embernek”. Először az ember a félelmen keresztül tanulja, később fedezi fel, hogy ez által időt is megtakaríthat. 68:1.5 Eredményesebb működést biztosított a természetben és az embertársakkal szembeni védekezés során. Jobb túlélési lehetőséget kínál, 68:2.1 de nem feltétlenül jelent kölcsönös ragaszkodást. 68:2.4 A korai társulások két nagy ösztönzője és befolyásoló tényezője az étvágy és a nemi vágy ösztönös késztetései. Összeterelő és együtt tartó érzelem még a hiúság és a félelem. Kezdetben különösen a kísértetektől való félelem. 81:6.37 Az együttműködés sikere a vezetéstől függ. 81:6.33 A korszerű viszonyok között megteremtett összhang és a testvériség elveinek érvényesítése a szabályozásban, hosszantartó együttműködést hoz létre. 117:1.4 A teremtmény és a teremtő képes a közös együttműködésre a világegyetem tökéletessé tétele és egy örök, végleges rendű lény megteremtése érdekében.
- Ehnaton: 95:5.1 egyiptomi fáraó, 92:5.11 a Melkizedek utáni kor kiemelkedő vallási tanítója. 95:5.1 Az édesanyja egy sálemi származású orvostól hallott a Melkizedek tanításokról, melyeket tovább adott a fia számára. 95:5.2 Ehnatonnak meghatározó szerepe volt az Egy Istenre (El Elyonra) vonatkozó tantétel életben tartásában, 95:5.6 melyet a napisten álcája alatt vezetett be. Az Egyetemes Atya imádásához Ehnaton minden istennek a nap imádásába való beolvasztása révén közelített. Felhasználta „az akkoriban létezett Aton-hitnek az Istenség atyaságával és anyaságával kapcsolatos általános tantételeit és egy olyan vallást teremtett, amely bensőséges imádati kapcsolatot ismert el az ember és az Isten között.” 95:5.5 Ehnaton tiszta szemlélettel és rendkívüli céltudatossággal rendelkezett, melyhez nem társult elegendő politikai éleslátás. 95:5.4 Módszeresen törekedett arra, hogy a nemzetét a többistenhitről az egyistenhitre térítse át. E cél érdekében nevet változtatott és új fővárost is alapított. Mivel nem tudott gondoskodni a népe jólétéről, a halála után Ehnaton széleskörű hatása megszűnt. 95:5.7 Főműve a harmincegy fejezetből álló „Az Egy Isten” című értekezés, melyet az ellene lázadó papok utóbb teljesen elpusztítottak. „Ehnaton százharminchét dicsőítő éneket is írt, melyek közül tizenkettő máig megőrződött a héber szerzőnek tulajdonított ószövetségi Zsoltárok könyvében.” 95:4.5 „A héber Zsoltárok könyvének első istendicsőítő énekét Amenemope írta és ez képezi Ehnaton tanításainak lényegét is.” 95:1.11 Ehnaton munkássága Mezopotámia vallási műveltségén alapult, melynek Egyiptomban továbbformált változatából a héber irodalom és szertartásrend sokat átemelt. 95:5.14 Ehnaton hatással volt a görög bölcsességre és a nyugati népek vallására is. Lásd még → „Amenemope”
- Ehnaton tanításai: 95:5.11 a „mennyek lángoló korongját a teremtő Istennel társította”. 95:5.8 Számára a mindennapi élet legfelsőbb rendű szava a „pártatlanság” volt. A jót cselekvés tantételét általánossá, nemzetek közöttivé tette, 95:5.9 mivel azt tanította, hogy Aton nem csak Egyiptom teremtője. 95:5.9 Azonban ez nem erősítette az egyiptomi hadsereg küzdőszellemét, amit utóbb a papok ellene használtak fel. 95:5.8 A jót cselekvés jámborsága csak az értelmesebbek számára eredményezte az isten megtalálására és megismerésére irányuló őszinte törekvést. 95:5.9 Bár Ehnaton istenségképe haladó volt, de nem szolgált nemzetépítő célokat.
- elefánt: 69:7.3 könnyen szelídíthető. 66:5.5 A kék emberfajta szelídítette meg.
- El Elyon: 93:3.2 a Norlatiadek csillagvilág Csillagvilági Atyja. Ama Fenséges, akit Makiventa Melkizedek az Istennek mondott a sálemi tanítványai többsége számára.
- eleusziszbeli rejtelmek: 98:2.10 az olümposzi istenek panteonjából nőtt ki, a termékenységimádás görög változatának tekinthető.
- eleve elrendelés: 110:2.1 Az egyénekbe költöző Gondolatigazítók révén az Isten eszményi élettervet készít az értelemmel bíró emberek számára, „az viszont nincs előre elrendelve, hogy ezt az isteni eleve elrendelést el kell” fogadniuk. Az emberek szabadon döntenek abban, hogy a Gondolatigazítók programjának valamely részét, vagy az egészet elvetik-e.
- Elihu: 96:7.7 Ur város látnoka, az egykori sálemi hívők papja. 96.7.5 Tőle származik a Jób könyvének legtisztább, fennkölt istenség-képe.
- elkülönítő-bolygók: 45:7.1 a Jerusemhez tartozó világok, ahol azok a halandók kapnak átmeneti alakban lehetőséget a szellemi előrelépésre, akiknek a lelkük fejlődési hiányossága miatt nem sikerült eggyé kapcsolódniuk a bennük lakozó Gondolatigazítóval a húsvér testben töltött élet során. Ennek oka lehet
a) korai halál,
b) öröklött fogyatékosság,
c) kedvezőtlen környezet,
d) és a körülmények összejátszása.
E világokon kell elsajátítaniuk az igaz szándékúaknak az örökkévaló létpálya lényeges elemeit, és olyan jellemvonásokra kell szert tenniük, melyeket a húsvér testben nem szereztek meg.
- Ellanora: 53:7.1 a Panoptia evolúciós bolygó fiatal halandó asszonya, aki azokat az embereket vezette, akik hűségesek maradtak a helyi világegyetemi Teremtő Fiúhoz, és nem követték a lázadó Bolygóhercegüket.
- ellenségesség: 70:1.1 az embernek, mint a természet gyermekének önkéntelen válasza.
- ellentétes irányú mozgás: 57:5.14 „bármely csillagászati rendszerben mindig véletlenszerűen és mindig az idegen égitestek ütközésszerű hatásának eredményeként alakul ki. Az ilyen ütközések nem mindig okoznak visszafelé irányuló mozgást, de ez a visszafelé irányuló mozgás csak olyan rendszerben jön létre, ahol különböző eredetű tömegek vannak jelen.”
- elme (átlagos szintet meghaladó ~): 113:1.5 a) Nagy döntések meghozatalára képes. b) Kétségbevonhatatlan szellemi fejlődési lehetőségekkel rendelkezik.
- elme (meghatározások): 36:5.17 isteniségi adomány, mely „nem halhatatlan akkor, ha világegyetemi szellemi látásmód nélkül működik és nem rendelkezik az istenimádat képességével és a továbbélés iránti vággyal.”
- 0:6.1 „Bármilyen tényezőt, amely az Együttes Cselekvő elme-körére válaszol, elmének nevezünk”.
- 12:8.8 A teremtmény-személyiségek módszere a szellemvalóságok megtapasztalásához, mely anyagfeletti szinten képes a dolgok, a képzetek és az értékek összehangolására.
- 12:8.11 Szervezett tudat, mely nincs teljes mértékben alávetve az anyagi gravitációnak, és amely akkor szabadul fel igazán, ha a szellem módosítja.
- 56:1.6 Olyan készség, amely a Teremtő egyisteni személyiség örökké kiáradó, kettős világegyetemi megnyilvánulásait egyesíti.
- 56:2.2 A „szellemi és az anyagi valóságok közötti párbeszéd nélkülözhetetlen csatornája.”
- 56:1.6 Olyan, elhagyhatatlan készség, „mely az eredeti egyisteni Teremtő személyiségnek, az Első Forrásnak és Középpontnak – a VAGYOK-nak – az egyre inkább elkülönülő kettős világegyetemi megnyilvánulásait”, 56:1.5 vagyis a fizikai és a szellemi valóságot egyesíti.
- 116:3.2 „a teremtmények és a Teremtők által oly könnyen alakítható rugalmas valóság”.
- elme (tartalmi elemek, jellemzők, emberi ~ is): 65:6.8 tanulási képesség, emlékezés, érzékenység a környezeti változásokra.
- 65:6.9 Képesség a környezet átalakítására és szabályozására.
- 103:6.6 A működési rendjére és az ismereteire szükség van az ember benső szellemének kifejeződéséhez, az emberi önmegvalósításhoz.
- 103:6.6 „Az ember az anyagot az elméjében tapasztalja meg; a szellemi valóságot pedig lélekben, de ez a tapasztalás is az elméjében tudatosul.”
- 101:5.2 a valóság fogalmának megragadása érdekében a „felvilágosult bölcseleten keresztül megkísérli egyesíteni a tények és az értékek jelentéstartalmait”.
- 56:1.5 Megfigyeli a fizikai és a szellemi valóság létezését és megérti, hogy e valóságok érzékenyek a VAGYOK személyes jelenlétére.
- 58:6.7 Nem a fizikai evolúció eredménye, azonban teljes mértékben a fizikai és evolúciós változások révén kialakult agyi teljesítőképességtől függ.
- 58:6.7 Az elmével való felruházottság olyan elmeszellem-segédi adomány, amely igazodik a természetes agyteljesítményhez.
- 36:6.2 „csak előbb létezett elméből nyerhető.”
- 106:9.10 Véges értelmi képességet tesz lehetővé.
- 36:6.3 Csak a Szellem adhat elme-képességet, mely az állat és az ember esetében is „a hét elmeszellem-segéden keresztül tevékenykedő helyi világegyetemi Anyaszellem ajándéka”.
- 29:4.13 Az elme nem szükségszerű velejárója a személyiségnek.
- 29:4.13 Az elme akkor is képes gondolkodni, ha a választási lehetőségeitől megfosztották.
- 36:2.18 Az anyagi teremtmények szellemi válaszadó képessége teljes mértékben az elme-adománytól függ, mely képes meghatározni a halandó teremtmények élőlénytani evolúciójának menetét.
- 56:2.2 Mivel az elme a Végtelen Szellem működési felruházottsága, ezért mint adomány egyetemes, és a lehetőségeiben végtelen.
- 56:2.2 Az ember – anyagi-evolúciós teremtményként – csak az elméje által képes felfogni és megérteni a benne lakozó szellemet, 56:10.13 és válik képessé az igazi összefüggések felismerésére, az igaz megkülönböztetésére, a tévestől való elválasztására.
- 86:2.3 Bár az ősi elme következtető volt, kevés értelmes képzettársításból alkotott fogalommal rendelkezett. (Gyakran rendelt elképzelt okokat a tapasztalásaihoz.)
- 110:1.1 Képes istenimádó kapcsolatot létesíteni a szellemmel a felsőtudatban.
- 111:1.5 „ideigvaló értelmi rendszer”.
- 111:1.5 Általa fogadja vagy utasítja el az ember az örök élet lehetőségét.
- 111:1.5 Az ember akaratának alávetett egyetlen világegyetemi valóság.
- 111:1.6 Az elferdült, „önző emberi akarat bűnös fondorlatai folytán ténylegesen is eltorzulhat, elferdülhet, rosszá és visszataszítóvá válhat.”
- 111:1.6 „nemessé, széppé, igazzá és jóvá – ténylegesen is naggyá – tehető az Istent ismerő emberi lény szellem-megvilágosította akarata szerint.”
- 111:1.7 Csak akkor kiegyensúlyozott és megbízható, ha a mindenségrendi észbeliség két végletén egyszerre nyilvánul meg. Ha teljesen gépiessé tett és teljesen szellemivé lényegített.
- 111:2.1 A lényegét tekintve „működési egység”.
- 111:2.1 Akkor is eredendő egységet mutat, amikor a félrevezett önvaló tettei és választásai a működését akadályozzák és hátráltatják.
- 111:2.1 Az egységben működő elme szellemi összehangolódás után kutat az akarati méltósággal és felemelkedési előjoggal bíró, sajátlényeggel rendelkező lényekkel alkotott társulás minden szintjén.
- 111:2.9 Személyes jelleggel bír.
- 111:2.9 „állat-feletti valóságokkal van kapcsolatban”.
- 111:2.9 „mindenségrendi szolgálatra alkalmas anyagfeletti képességgel rendekezik”.
- 111:2.9 Alkalmas az erkölcsi döntések meghozatalára képes erkölcsi természet kifejlesztésére.
- 111:2.10 Olyan átszellemiesülésre képes, amely a lélek fokozatos megszületéséhez vezet.
- 111:3.6 „a mennyiségeket, a valóságot és a jelentéstartalmakat ismeri.”
- 111:6.4 Nem eredendő módon, de képes az energia szabályozására, befolyásolására az általa kifejtett értelmes beavatkozáson keresztül.
- 111:6.6 „nem képes tények nélkül működni.”
- 106:9.10 Véges értelmi képességet tesz lehetővé.
- 102:2.5 „az elme egység”.
- 115:1.1 Részleges, tökéletlen és fejlődő.
- 115:3.2 Az Abszolút fogalmát, e valóság egységének megbontásával igyekszik megragadni.
- 115:3.2 „minden széttartó dolog egyesítője”.
- 115:3.2 A széttartás hiányában „nem talál olyan alapot, amelyből kiindulva értelmes fogalmak kialakításával próbálkozhatna.”
- 116:3.2 „az anyagot és a szellemet összekötő élő kapocs.”
- 116:3.4 „energia-válaszjelenségekkel egyesíti a szellem-okozatokat”.
- 130:7.6 Képes felülmúlni és meghaladni a teret.
- elme (emberi ~):   102:2.5 A „halandói tudat az elmeszinten él és az elmével való felruházottságon keresztül látja az egyetemes valóságokat.” Az elme képes megmutatni „az embernek az energia, az elme és a szellem élményelvi egységbe rendeződését a Legfelsőbb Lényben és a Legfelsőbb Lényként.” Az elme csak akkor sikeres a valóság sokféleségének egyesítésében, ha egyszerre van tudatában az anyagi dolgoknak, az értelmi jelentéstartalmaknak és a szellemi értékeknek. 102:4.1 Krisztus eszméinek elfogadása által az ember képes elérni azt, hogy az elme, mely Krisztusban volt, benne is meglegyen.
- elme (halandói ~): 116:7.3 Az ember általa tudatosíthatja az önazonosságát és a személyiségét.
- elme (kiegyensúlyozott emberi ~): 110:6.4 Benne a fizikai, az elmebéli és a szellemi erők hármas fejlődési összhangot alkotnak.
- elme (közép-~): 111:2.8 A kifejlődő emberi lélek megnevezése a köztes teremtmények által. Nem azonos az alacsonyabb rendű anyagi elmével és a felsőbbrendű mindenségrendi elmével.
- elme (morontia): Lásd → „morontia elme”
- elme (szellemi): 42:11.2 „a világegyetemek mindenségét teljes egészében elme tervezte, elme alkotta meg és elme irányítja.” A mindenséget irányító elme nem a véges elme tudományos módszerei szerint létezik és működik. E „teremtő, szabályozó és fenntartó elme nem anyagi elme és nem is teremtményi elme; ez az isteni valóság teremtői szintjein és szintjeiből működő szellem-elme.” 42:11.6 A felsőbb világegyetemi működési rendek az alacsonyabb rendű teremtmények számára elme nélküliként jelennek meg. Tehát bizonyos hatásaik észlelhetők számukra, de a Forrás nem. 42:11.8 A világegyetemi rendet működtető szellem-elme valójában elmekészséggel bíró Végtelen. 0:6.8 A „különféle energiarendszerek melletti élő segédkezés tevékeny jelenlétére utaló jelenség; és ez minden értelemszinten igaz. A személyiségben az elme mindig a szellem és az anyag között tevékenykedik; ennélfogva a világegyetemet háromféle fény világítja meg: anyagi fény, a mindenségre való értelmi rálátás és szellem-fényesség.”
- elme (teremtményi): 12:9.6 Az oda költözött isteni szellemi-mag körül létező és anyagi környezetben működő személyes-energia rendszer, 42:11.8 a legalacsonyabb rendű elme. 58:6.7 Bár nem a fizikai evolúció eredménye, azonban teljes mértékben a fizikai és evolúciós változások révén kialakult agyi teljesítőképességtől függ. Az elmével való felruházottság olyan elmeszellem-segédi adomány, amely igazodik a természetes agyteljesítményhez. 42:11.8 A fejlődő állati elme az alapja, amely a természeténél fogva Isten-kereső, de nem egyedül és önmagától Istent ismerő. 9:8.12 Olyan személyiség ismérv, mely az emlékezet, értelem, ítélőképesség, alkotó képzelet, képzettársítás, döntés és választás értelmi erőivel rendelkezik. 42:12.1 Ezen elme felsőbbrendű, termékeny és céltudatos sajátságai a következők.
„42:12.2 1. Anyagi működési rendek teremtése.
42:12.3 2. Ködös rejtélyek megoldása.
42:12.4 3. Távoli helyzetek felmérése.
42:12.5 4. Gondolati rendszerek alkotása.
42:12.6 5. Bölcsességcélok elérése.
42:12.7 6. Szellemszintekre való eljutás.
42:12.8 7. Az isteni végzetek – a legfelsőbb, a végleges és az abszolút – beteljesítése.”
42:12.9 „Az állati, halandói, morontiai, szellemi felemelkedő lény vagy a véglegességet elérő egyed elme-felruházottsága mindig képes az élő teremtményi azonosságnak megfelelő és használható testet létrehozni.”
42:12.15 Bár az elme irányító jellege az anyaggal szemben általános, de csak azon halandói elme remélheti a halandói tér-idő lét túlélését, amely magát a szellemirányításnak szabad akaratából aláveti. 55:6.5 Képes a fejlődésre. Igazi feladata az ember szellemi fejlődésének elősegítése. Ez pedig attól függ, hogy a halandó milyen mértékben kapcsolódott eggyé az Igazítójával a morontia értékek és a mindenségrendi jelentéstartalmak összetartozó szintjén. Az értelem evolúciójának elvben sohasem lesznek határai. 55:8.4 Örök cél marad a szellemiesült gondolkodás fejlődése. Lásd még → „elme (meghatározások)” → „elme (tartalmi elemek, jellemzők, emberi ~ is)” → „elme (emberi ~)”
- elme (az ember tapasztalásában): 100:4.4 „felfedezi a jelentéstartalmak valóságát.” 0:5.8 Az elme „emberi élő szervezet gondolkodó, észlelő és érző működési rendje. A teljes tudatos és nem tudatos tapasztalás. Az érzelmi élethez kötődő értelem, mely az istenimádaton és a bölcsességen keresztül a szellemi szintig terjeszkedik.”
- elme-energiai és fizikai energiai személyiségek: 30:1.113 nem érzékenyek a szellem-gravitációra, de ettől függetlenül igazi személyiségek. Az Atya körén belül találhatók.
- elmebéli szenvedés: 75:5.7 szellemi csüggedtséggel jár együtt.
- elmebéli teljesítőképesség: 100:4.3 „a testi rendszerek, az elmerendszerek és a szellemrendszerek egyesítéséből ered.”
- elmeerők: 0:3.14 a Végtelen Szellembe tartanak.
- elme-érzékelte idő: 12:5.7 „a sorozatok, a mozgás tudata és az időtartam érzéklete.”
- elmefejlődés segítői: 36:5.15 ők
a) a Fizikai Főszabályozók – a tapasztalatokból való tanulás képességének megjelenése előtt,
b) az elmeszellem-segédek – az isteniség felismerés és az istenimádás képességének megszerzése előtt, és
c) a helyi világegyetemi Anyaszellem – a teremtményi értelem szellemi válaszadó-képességének megjelenésével, mely a felsőbbrendű elme ismérve.
- elmeképesség (élő szervezet fizikai elmeképessége): 65:0.1 „azok az anyagi működési rendek, melyek értelmi választ mutatnak a külső környezeti ingerekre és később azokra a belső ingerekre, hatásokra, melyek magában az élőlényelmében keletkeznek.”
- elmeszellem segédek: 17:7.1 a helyi világegyetemi Anyaszellem hétszeres elmeadományát jelentik azon élő teremtmények számára, akik egy Teremtő Fiú és ezen Alkotó Szellem közös teremtései. Lásd még → „hét elmeszellem-segéd”.
- elmeszellem segédkezések áthatása: 65:7.7 „az a jelenség, amikor a felsőbbrendű összehangolódik az alacsonyabb rendűvel a magasabb fejlődési szintek elérése érdekében.” A tapasztaló elme kifejlődésében a segédek a hatodik szakaszú szintig, az istenimádat szelleméig működnek közre. Az összehangolódást követően további szellemi segédkezés történik a bölcsesség szelleme részéről.
- elmeszerep: 107:5.1 Az energia- és a szellem-különválását megelőző eredendő létezés szintjén nem létezhet közvetítő elmeszerep, ugyanis ott még nincs mi között közvetíteni.
- elmeszintek: 111:1.2 A világegyetemek mindenségében mindenségrendi egységet alkotnak. Az értelemmel és sajátlényeggel bíró lények a mindenségrendi elméből származnak.
- elme-tudatosság: 5:5.11 „az Isten ideájának megértése.”
- előemberi kor: 52:0.9 az élet beindításától az ember megjelenéséig tartó teljes időszak.
- előgravitációs szakaszok (térerő): 11:8.5 a tér elsőfajú erő-töltése, „melyet néha tiszta energiának vagy szegregátának neveznek.” Ez a térpotenciál egyedivé válásának első lépése, ahol az, a mindenségrendi térerő valamilyen elő-energia formájába alakul át.
- előrelátás: 112:2.6 „A mindenségrendi működésben a rálátás megelőzi”.
- elragadtatás (külső): 55:2.5 szellemi „temetés”, melyet „az elemésztő nagyság és a felemelkedő dicsőség szellemi fényei” jellemeznek. 110:5.2 Az ilyen lelkek úgy jutnak át közvetlenül a lakóvilágokra, hogy nincs szükségük a halál megtapasztalására. Az emberi és az isteni gondolkodás összehangolásán, társításán alapul. 55:1.5 Tartalmában, az élő halandók közvetlen átlépése a morontia létbe, mely együtt jár az isteni Igazítójukkal való végső eggyé kapcsolódással. Ez a fény és élet korszakaiban az adott bolygó morontia templomában történik meg. 55:2.3 Az átlépési villanás 55:1.5 a halandók fizikai testének teljes megsemmisülésével jár. 55:2.3 A köztes teremtmények képesek észlelni a lélek és az Igazító egyesülésének közelgő állapotát. Ezt jelzik a végzet-őrangyaloknak, akik erről tájékoztatják azt a véglegesrendűekből álló csoportot, amelynek felügyelete alatt a várományos halandó működni fog. Ezután a Bolygó Fejedelem rendelésére a halandó felhagy a bolygói kötelezettségei teljesítésével, és elbúcsúzva a származásának világától, a Bolygó Fejedelem templomrészében várakozik 55:2.4 az „életvillanás”-ra. A családtagjaival és a barátaival beszélgető, eggyé kapcsolódásra pályázó halandót mennyei személyiségek belső köre övezi, hogy megvédjék a bolygón maradó társait az energia-megnyilvánulás hatásától. 55:2.5 Az ilyen „temetések” a jövő korszakaiban „a legmagasabb rendű öröm, a mély megelégedettség és a leírhatatlan remény alkalmai.” 55:2.7 Az átvitel eseményeit egy főangyal felügyeli. Lásd még → „Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás” → „eggyé válás (morontia)”
- elragadtatás (belső): 91:7.5 az elragadtatás lehet belső állapot is, mely akkor 91:7.3 szellemi és isteni eredetű, ha 91:7.5 eredményeiben a következő gyakorlati hatások jellemzik. 91:7.6 1. Jobb és teljesebb testi egészség. 91:7.7 2. Hatékonyabb és gyakorlatiasabb elmehasználat. 91:7.8 3. A vallásos tapasztalás örömtelibb és teljesebb megosztásának képessége. 91:7.9 4. A szokványos kötelezettségeknek való eleget tétel mellett, a hétköznapi élet egyre szellemibb módú megélése. 91:7.10 5. Az igazság, a szépség és a jóság szeretetének, értékelésének és a bennük való örömnek a növekedése. 91:7.11 6. Ragaszkodás a korábban felismert társadalmi, magatartásbeli, erkölcstani és szellemi értékekhez. 91:7.12 7. A szellemi látásmód tisztítása, az Isten-tudatosság növelése. Lásd még → „vallási elragadtatás”, „ihletettség” és „öröm (szellemi ~)”.
- elsődleges energia: 29:2.13 három, egyenként tíz részből álló árama van.
- elsődleges kitörés (a helyi világegyetemi anyaszellem megszemélyesülése): 17:6.7 a Végtelen Szellem személyében végbemenő jelenség, melynek során a Paradicsomon a Teremtő Fiú mindaddig személytelen Szellem-társa gyakorlatilag igazi személlyé válik. 34:1.1 Szellemi villanásnak is nevezhető Háromság-megnyilatkozás, melynek folyamata
a) az élet megjelenítés közelségének bejelentése a Fiú részéről,
b) a paradicsomi Háromság jóváhagyó válasza,
c) az adott felsőbb-világegyetemi Tökéletes Szellem beleolvadása az Istenségek szellemi ragyogásába,
d) a többi Tökéletes Szellem a paradicsomi Istenségek központi lakóhelyéhez közelít,
e) az érintett, Istenségbe-foglalt Tökéletes Szellemnek az előbb mondott társai előtt való megjelenése tekinthető az „elsődleges kitörésnek”, mely együtt jár a helyi világegyetemben honos teremtői szellemjelenlét és erőtér természetében bekövetkező változással,
d) és a Teremtő Fiú jelenlétében megszemélyesül a Végtelen Szellem új személyes megjelenési formája, az egyedivé lett Alkotó Szellem (helyi világegyetemi anyaszellem).
- Elsődleges Társítók: 29:4.4 a Fizikai Főszabályozók közé tartoznak. 29:4.32 Nagyléptékben működő energia-tárolók és energia átalakítók, akik élő folyamatszabályozókként a jelenlétükkel hatnak. 29:4.33 Kezelik és irányítják az atomokat, az elektronokat és az ultimatonokat. 29:4.34 Ők az első életcsoport, amely egy szerveződő anyagi szférán megjelenik. Magas fizikai hőmérsékleten is képesek működni. Az értelmes lények legszolgaibb rendjét képviselik a szétbontókkal együtt.
- elsőfajú erő: 29:5.5 a közvetlen paradicsomi gravitációra nem érzékeny elő-energia. Az energia elsődleges szakasza. A Korlátlan Abszolúttól ered.
- elsőfajú szekonáfok: 28:3.1 az egyes felsőbb-világegyetemek központjaira kijelölt hét Tükröző Szellem hozza létre őket. 28:4.1 Élő tükrök ők a Nappalok Elődeinek szolgálatában. Bennük láthatók és hallhatók – pillanatszerűen és hibátlanul – az akár százezer fényév távolságra levő másik lény bizonyos válaszai. 28:4.3 A természetükből adódóan hétféle szolgálat végzésére hajlanak. Ezek
28:4.4 „1. Az Együttes cselekvő Hangja.”
28:4.5 „2. A Hét Tökéletes Szellem Hangja.”
28:4.6 „3. A Teremtő Fiak Hangja.”
28:4.11 „4. Az Angyali Seregek Hangja.”
28:4.12 „5. Híradás-fogadók.”
28:4.13 „6. Szállító-személyiségek.”
28:4.14 „7. Tartalékos Testület.”
- Első Forrás és Középpont: 0:3.12 „a világegyetemmel a következőképpen áll kapcsolatban:
- 0:3.13. 1. Az anyagi világegyetemek gravitációs erői az alsó-Paradicsom gravitációs középpontjában futnak össze. Ez az oka annak, hogy az ő személyének földrajzi elhelyezkedése örökre abszolút helyzetben rögzül a Paradicsom alsó vagy anyagi síkjának erő-energia középpontjához. Az Istenség abszolút személyisége viszont a Paradicsom felső vagy szellemi síkján létezik.
- 0:3.14 2. Az elmeerők a Végtelen Szellembe tartanak; a különvált és széttartó mindenségrendi elme a Hét Tökéletes Szellembe; a ténylegesben megjelenő Legfelsőbb elme pedig mint tér-idő tapasztalás, Madzsesztonba.
- 0:3.15 3. A világegyetemi szellemerők az Örökkévaló Fiúba irányulóan összetartók.
- 0:3.16 4. Az istenség korlátlan cselekvési képessége az Istenségi Abszolútban lakozik.
- 0:3.17 5. A végtelenségi korlátlan válaszadó képesség a Korlátlan Abszolútban van meg.
- 0:3.18 6. A két Abszolút – a Korlátozott és a Korlátlan – az Egyetemes Abszolútban és általa hangolódik össze és egyesül.
- 0:3.19 7. Egy evolúciós erkölcsi lény vagy bármely más erkölcsi lény magvábanvaló személyiségének középpontja az Egyetemes Atya személyiségében van.”
- Első Forrás és Középpont (meghatározások): 105:3.2 „Az Istenség Első Személye”.
- 104:3.13 A „Paradicsom Sziget Mintája”.
- 105:3.2 „az Isten”.
- 105:3.2 „az Egyetemes Atya”.
- Első Forrás és Középpont (jellemzők): 0:3.19 7. Egy evolúciós erkölcsi lény vagy bármely más erkölcsi lény magvábanvaló személyiségének középpontja az Egyetemes Atya személyiségében van.”
- 104:3.13 „az Örökkévaló Fiú számára az Atya”.
- 104:3.13 Korlátlan személyiség a Fiúban.
- 104:3.13 „csírájában létező személyiség az Istenségi Abszolútban.”
- 104:3.13 Megnyilvánult energia a Paradicsom-Havonában.
- 104:3.13 Rejtező energia a Korlátlan Abszolútban.
- 104:3.13 Mindig „megnyilvánul az Együttes Cselekvő szüntelen cselekedeteiben.”
- 104:3.13 Örökmód „működik az Egyetemes Abszolút kiegyenlítő, de rejtett tevékenységeiben.”
- 105:2.11 A Végtelenségi Egyetemes Egy, mint 105:2.4 + 105:2.11 a Végtelenség Hét Abszolútjának hetedik szakasza, abszolútként az ő elsődlegességében nyilatkozik meg.
- 105:2.11 Őbenne él minden személyiség és mozog minden anyag.
- 105:3.2 „az elsődleges nem-istenségi minta”.
- 105:3.2 „teremtő”.
- 105:3.2 „szabályozó és megtartó”.
- 105:3.2 „egyetemes szeretet”.
- 105:3.2 „örökkévaló szellem”.
- 105:3.2 „végtelen energia”.
- 105:3.2 „minden magvábanvaló eredendő lehetősége”.
- 105:3.2 „minden tényleges forrása”.
- 105:3.2 „minden nyugvás állandósága”.
- 105:3.2 „minden változás mozgékonysága”
- 105:3.2 „a minta forrása”.
- 105:3.2 „a személyek Atyja.”
- 105:4.5 Az összes hármasegységi társulást élteti.
- 105:4.5 Önmagától létező szabad akarattal bír.
- 111:6.6 A mindent magába foglaló természete végtelenül arányos és tökéletesen teljes mennyei összhangot mutat.
- 117:1.9 „a három nagy Abszolútban magvábanvaló” módon van jelen.
- 117:1.9 A Paradicsomban, a Fiúban és a Szellemben tényleges módon van jelen.
- Első Nagy Forrás és Középpont (jellemzők): 106:8.12 Önmagában teljesíti ki a valóság korlátlanságát az örökkévalósági körben – „az önmagától való létezés abszolútságától kiindulva az önkinyilatkoztatás végtelenségén keresztül az önmegvalósítás véglegességéig – a lételviek abszolútjától az élményelviek véglegességéig.” Lásd még → „Első Forrás és Középpont”
- Első Ok: 0:2.2 az egyetlen ok nélküli valóság.
- elsődleges felső határok: lásd → „valóság (véges ~ eredeti szakaszai)”
- Elsőrendű Fő-erőszervezők: 29:5.4 elsőfajú térerő alakítók. 29:5.5 Csillagköd teremtők, a tér energiaviharainak élő kiváltói és irányítói. Ők kezdik átalakítani a Korlátlan Abszolúttól eredő elsőfajú erőt olyan hatóenergiává, amely a Paradicsom Szigetének gravitációs befolyása alá kerül. E munkát folytatják az erőszervező segítők.
- elsőrendű szupernáfok: 27:0.1 „az Istenségek fenséges szolgálói a Paradicsom örökkévaló szigetén.” A létszámuk teljes, senki nem veszett el közülük. A tökéletességüket az is mutatja, hogy képesek egymást helyettesíteni. Önkéntes alapon tevékenykednek. Az Istenségek különleges hírvivőiként is működnek. 27:0.2 De ők végzik a lázadás által elszigetelt világokon segédkező szeráfseregek vezetését is. Jellemzően hét szolgálati rendben segédkeznek:
27:0.4 „1. Istenimádat-vezetők.
27:0.5 2. A Bölcselet Mesterei.
27:0.6 3. A Tudás Őrzői.
27:0.7 4. Viselkedés-igazgatók.
27:0.8 5. Erkölcstan-tolmácsok.
27:0.9 6. Kinevezési Elöljárók.
27:0.10 7. Pihenés-ösztönzők.”
26:2.2 Az Együttes Teremtő kizárólagos utódaiként a paradicsomi létpolgároknak és a felemelkedő zarándokoknak segédkeznek. „Nagyban hozzájárulnak ahhoz, ami hasznos a világegyetemi teremtmények e két különleges rendjének kölcsönös megértéséhez”.
- elszigeteltség jutalma: 50:7.1 a lázadás miatt elszigetelt szférák emberfajtái különleges lehetőséget kapnak a hit gyakorlására és a mindenség rendjében való olyan fajta bizonyosság kifejlesztésére, mely nem függ láthatóságtól vagy anyagi tényezőtől. 50:7.2 Lásd még → „agondonterek”
- elő-személyes szellemrend: 108:4.5 Ilyenek a Megszemélyesült Nevelők is. Más szellemrendek nem kerültek kinyilatkoztatásra. Az „Egyetemes Atyának a teremtésrészek teremtményeivel fenntartott közvetlen és megmagyarázhatatlan kapcsolatát képviselik.”
- ember: 89:10.4 az örökké gyarapodó dicsőséget lehetőség szintjén magában hordozó teremtmény, aki képes az erkölcsi nemességre, a mindenségrendi látásmód megszerzésére és a szellemi élet fenséges szintjeinek elérésére. A bűntudat felismerésének lehetősége az ember nemesedését lehetővé tevő értékes képesség. 101:6.17 Jézus hite által az ember ugyanazt a megelégedést élheti meg az Atyával kapcsolatos tapasztalásában, mint amilyet Jézus is megélt, 101:6.1 továbbá nyitva áll előtte a szellemi tökéletesség elérésének lehetősége. 101:10.4 Az ember csak szellemi értelemben az Isten gyermeke, mivel csak szellemi értelemben igaz az, hogy a paradicsomi Atya benne lakozik. 100:2.6 Az ember „jogosult a fizikai gyönyörök élvezetére és az emberi odaadásból fakadó megelégedésre; a javára szolgál az emberi közösségekhez és a mulandó intézményekhez való hűség;” de nem ezek az örökkévaló létezésének alapjai. 99:7.4 Az ember „sohasem dönthet bölcsen az időleges jelentőségű kérdésekben, illetőleg nem haladhatja meg az önző személyes érdekeket, ha nem száll magába az Isten fennhatóságának jelenlétében és nem veszi figyelembe az isteni jelentéstartalmak és szellemi értékek valóságait.” 69:0.1 Társadalmilag már a korai ember is felsőbbrendű az állathoz viszonyítva, mivel eszközkészítő, közléscserélő és intézményépítő. Sőt, érzelmileg is meghaladja az állati őseit, mivel képes értékelni a humort, a művészetet és a vallást. 70:1.1 A korai emberfajták képviselői a természetüknél fogva szélsőségesen egyéniségközpontúak, rendkívül gyanakvók és hihetetlenül harciasak voltak. 69:2.4 Az első emberfajták a természetükből eredően nem szerettek dolgozni. 69:2.7 Az ember a természeténél fogva szerencsejátékos. Mindig mindent ingyen szeretett volna megkapni. 68:2.4 A természeti emberben működik a nyájösztön. 68:2.4 A társaság kedvelése szerzett képesség. 68:3.5 Az emberi faj békehajlama szintén nem természetes adottság. 68:6.4 „A terméshozam javulásával a gépesítési ismeretek kiteljesedése és a népesség csökkenése mind abba az irányba hat, hogy az emberi természet jobb oldalának fejlődését támogassa.” 111:6.2 „A természet legyőzéséhez és az ember önnön valójának meghaladásához szükséges bátorság engedhet az önnön büszkeség kísértéseinek.”
- ember(ek) (jellemzők): 69:2.5 Abban különbözik az állattól, hogy képes megtervezett erőfeszítésre.
- 99:7.5 A természeténél fogva álmodozó.
- 104:0.2 Általában hármas képzetekben gondolkodik, mint „tegnap, ma és holnap; napkelte, dél és napnyugta; apa, anya és gyerek. Háromszor éltetik a győzteseket. A halottakat a harmadik napon temetik el, és a kísértetet három lemosással békítik meg.”
- 102:7.4 Alapvetően szellemi természettel rendelkezik.
- 102:8.1 „természetesen ijedős és gyanakvó”.
- 102:8.1 „eredendően fel van ruházva az önfenntartás erős ösztönével”.
- 102:8.1 Eredendően fel van ruházva a halál utáni továbbélésre való törekvéssel.
- 102:8.1 „hajlandó a jelenének és jövőjének legfontosabb érdekeit azon erő és személy gondjára és irányítására teljes mértékben rábízni, amelyet a hite révén Istenként jelöl meg.”
- 100:4.1 Feladata a felsőbb jelentéstartalmakkal járó felsőbb értékek felvállalása.
- 68:1.6 A természetes hajlamai egyéniségközpontúak.
- 69:3.8 Nem egyenlőként születnek.
- 69:3.8 Közöttük eredendően meglevő különbségek vannak.
- 68:1.4 Az „együttműködés nem természetes vonása az embernek; az együttműködést az ember tanulja”.
- 69:2.5 Képes megtervezett erőfeszítésre.
- 69:2.7 A természeténél fogva szerencsejátékos.
- 103:2.10 „igyekszik az önmaga szolgálatára irányuló belső kényszert a tudatos énjével – önmagával – azonosítani.”
- 103:5.10 A saját szellemi területén szabad akarattal rendelkezik, „a maga örökkévaló beteljesülésének építője.”
- 103:6.12 „nem rendelkezik a morontia elme és anyag fogalmával”.
- 103:9.9 Akkor teljesedhet ki az élete, ha hisz az értelem, a bölcsesség és a hit általi fejlődésben.
- 103:9.9 A fejlődő ember meghatározó eszményképei az igazság és a szeretet.
- 107:6.2 A Gondolatigazító számára lehetőség a személyiség elérésére.
- 111:6.1 Képes meghaladni azt a természetet, amelynek része.
- 111:6.10 Az önmaga meghaladására való képessége képes kiemelni az állatvilágból.
- 111:6.2 Élvezi „a szellemi választás lehetőségének és a cselekvésnek a szabadságát.”
- 112:1.16 „eredendően társas teremtmény”.
- 112:1.16 „a valahová tartozásra való törekvés jellemzi.”
- 112:5.3 Maga határozza meg a saját beteljesülését.
- 112:5.4 Csak anyagi értelemben rendelkezik azonossággal, mely sajátság „az anyagi elmének az értelem energiarendszerében való működése által fejeződik ki.”
- 113:3.6 Akik túlélik a halált, a Legfelsőbb Lényben, illetőleg rajta keresztül fognak folyamatosan tovább élni.
- 114:3.1 „túlságosan is hajlamos a különleges társai és emberfeletti feljebbvalói előtti hódolásra, sőt az ő istenítésükre.”
- 115:3.1 A végtelen mindenségrendben élő véges teremtmény.
- 115:3.15 A paradicsomi felemelkedésben az Istenség Ténylegességét keresi.
- 115:3.15 A paradicsomi felemelkedés során az általa megvalósítható isteniség kiteljesedésének lehetőségét fejleszti ki.
- 115:3.15 Egyszerre lehet tényleges, magvábanvaló és örökkévaló, melyek egymás melletti létezését és szerves egységesülését az Eredeti (az Első Forrás és Középpont, a VAGYOK) teszi lehetővé.
- 115:3.4 A Legfelsőbb Lényre vonatkozó fogalom az értelmi felfogóképességét teljes mértékben kimeríti.
- 116:2.3 Az örökkévalóság és a végtelenség „fel nem fogható istenség-valósági szintet jelent” a számára.
- 116:2.3 A Háromság teljes megértése meghaladja a felfogóképességét.
- 116:3.4 A Gondolatigazítóra, mint abszolút alapra építkezve, szabad akaratú választás révén képes kialakítani az örökkévaló jellegű isteni valóságot, a végleges rendű természetet.
- 116:4.11 Mivel a legtávolabb áll Istentől, ezért a legnagyobb mértékű szellemi felemelkedést tapasztalhatja meg a világegyetemben.
- 116:4.11 Önmaguk örök részének „teremtését társteremtőként a legnagyobb mértékben tapasztalhatják meg.”
- 117:2.2 „számára a létezés egyenlő a növekedéssel.”
- 117:2.5 Benne vannak a Legfelsőbb Lényben, az ő részét képezik.
- 117:2.5 A végleges rendre való eljutásra törekednek.
- 117:3.9 „a világegyetemi személyiségek között a lehető legalacsonyabb rendű”.
- 117:3.9 Magába fogadja a legfelsőbb, örök valóság egy tényleges darabját, minden személyiség eredeti Atyját.
- 117:4.2 „Amint egy emberi lény az örök továbbélést választja, ő is a beteljesülés társteremtőjévé lesz”.
- 117:4.4 „képes a teremtményi rendből eredő egyediséget elpusztítani”.
- 117:4.5 „minden egyes emberi lény személyisége pótolhatatlan többlettartalommal bír a végesben”.
- 117:4.10 Lehetősége van a mindenségrend megtapasztalható jelentéstartalmainak megszemélyesítésére a kifejlődő sajátlényege részeként.
- 117:4.12 Nem csak a paradicsomi Atya Igazító jelenléte lett rábízva, „hanem a Legfelsőbb jövője végtelenül kicsiny részének sorsa feletti irányítás is.”
- 117:5.5 Nem egyesül a Legfelsőbb Lénnyel és nem adja fel a személyazonosságát.
- 117:5.13 Ha a döntésének megfelelően cselekszik, akkor az ebből származó tapasztalásának jelentéstartalmai és értékei „mindörökre az ő örök jellemének részévé válnak.”
- 118:8.2 A testének rendszere gépies, élő működési rendet mutat, amelynek gyökerei az energia fizikai világában erednek.
- 118:8.2 Sok testi válasza, a jellegét tekintve önmagától megy végbe.
- 118:10.14 A saját benső félelmei által megteremtett szolgasorban él, amíg az anyagi világ törvényeit és a szellemi létezés céljait nem ismeri meg és nem hangolja össze.
- 118:10.14 „egyszer majd megszerzi a teljes ellenőrzést a bolygóján működő fizikai erők felett; az Isten szeretete a szívében hatékonyan fog kiáradni az embertársai iránti szeretet formájában, míg az emberi létezés értékei a halandói képességek végső határaihoz közelítenek.”
- ember (emberi természet végső felruházottsága): 101:3.18 A vallási tapasztalás.
- ember (fejlődő ~): 107:0.2 „fokozatosan elsajátítja az Atya akaratának megéléséhez vezető isteni módszert, ahogy lépésről lépésre haladva a világegyetemek során át tartó felemelkedésben végül eléri a paradicsomi Atyjának isteni jelenlétét.”
- ember akarata: 130:2.7 „az ember útja, összegzése és lényege annak a választásnak, amivé a halandó lenni akar és amit tenni akar.” A saját akarat az öntudattal bíró emberi lény szándékos választása, mely értelmes gondolkodáson alapuló döntéshozatalon keresztül valósul.
- ember azonossága: 112:5.4 Azt jelenti, hogy „az ember az emberi személyiség akaratának cselekedetei és választásai alá rendelt elmekörrel rendelkezik.” Az ember azonossága anyagi értelemben értendő, mely sajátság „az anyagi elmének az értelem energiarendszerében való működése által fejeződik ki.” Mivel anyagi, ezért átmeneti jellegű azonosság.
- ember (legbenső) természete: 108:1.2 Függ attól, hogy az ember
- a) „milyen adottság-örökítőktől származik,”
- b) „milyen értelmi adottságokkal”
- c) „és szellemi képességgel rendelkezik.”
- emberáldozat: 83:4.4 valamikor része volt a tehetősek körében megkötött házassági szertartásoknak is.
- emberbarátság (emberbarátiság): 103:5.1 „eszményalapúsága az emberi elmében lakozó isteni szellem közvetlen késztetéséből származik.” 99:1.5 Emberi szempontból nemes magatartás. 52:2.12 Olyan segítő szándékú közeledés, amely a különböző egyedek és társadalmi csoportok közötti különbségek áthidalására irányul, de nem jelenti a közösségi életre alkalmatlan, erkölcsileg elfajzott egyedek és emberfajták támogatását. „Bőségesen sok lehetőség van a türelem gyakorlására és a felebaráti szeretet érvényesülésére ama szerencsétlen és szükséget szenvedő egyedek iránt, akik nem veszítették el helyrehozhatatlanul az erkölcsi örökségüket és akiknek a születésnél fogva járó szellemi joga nem semmisült meg mindörökre.”
- „ember bűnbeesése”: 75:8.1 Ádám és Éva vétke nem az ember bűnbeesése. Az ádámi vétség közvetlen következményei ellenére az Urantia népeit korlátozott mértékű felemelő hatás érte az ibolyaszín emberfajta részéről, 75:8.2 a korábbi élőlénytani állapotukhoz képest.
- emberevés: 89:5.1 része volt a korai társadalom erkölcsének. Az emberevés szokását a csoportérdek kényszerítette ki. 89:5.2 Az ősember azért ajánlott fel emberhúst ételajándékként a szellemeknek, mert maga is élvezte annak fogyasztását. 89:5.4 Az emberhús-evés alapulhatott éhségen, barátságon, bosszún vagy vallási szokáson. 89:5.5 Különösen akkor került előtérbe, „amikor az emberek erős és keserű érzelmeket tápláltak az ellenségeik iránt.” Az ősök hittek abban, hogy az ellenség húsának megevése által az ellenség kísértete elpusztítható, az ereje pedig átvehető. Hittek abban is, hogy a varázstevők emberhús-evés által tettek szert az erejükre. 89:5.6 Voltak, akik azért ettek a saját törzsük tagjaiból, hogy erősítsék a törzsi összetartást. Ezek azt gondolták, hogy a lélek megtiszteltetésnek veszi, ha a testéből a barátja vagy a törzsbeliek esznek. Az ellenség felfalása azonban büntetés volt. 89:5.7 Ha a felnőtt gyermekek nem akartak enni az elaggott szülők testéből, akkor a testeket eladták vagy idegenre cserélték. „Jelentős kereskedés folyt a nőkkel és a gyermekekkel, akiket a leöléshez felhizlaltak.”
- emberevés (megszűnésének fokozatai): 89:5.8-89:5.15 1) Ha egy szertartásban mindenki részt vesz, akkor az már nem vétség. 2) Vallási szertartás keretében kezdik gyakorolni. 3) Csak azt a részt fogyasztják, amely szerintük a lelket vagy a szellemet tartalmazza. 4) Később az emberevés a férfiakra korlátozódik. 5) Majd, csak a főnökök, a papok és a sámánok fogyaszthatják. 6) A felsőbbrendű törzseknél tabuvá lesz. 7) Az emberevést felváltja az emberáldozás, amely által az emberhús kizárólag az istenek táplálékává lesz. 89:5.16 Később az emberáldozatokat állatokkal helyettesítették.
- emberfajták (kevert felsőbbrendű emberfajták előnye): 96:3.1 jellemzőjük a sokoldalúság és az alkalmazkodásképesség. Mózes is ilyen emberek leszármazottja volt.
- emberfajták (urantiai ~): 110:4.5 Nagy mértékben szabályozzák a villamos és a vegyi folyamatok. Az általános viselkedésüket tekintve jellemző rájuk az állatiasság, és a hétköznapi megnyilvánulásaikra az érzelem-uraltság. 111:7.4 A felsőbbrendű emberfajták létrejötte számos különböző eredetű emberfajta és törzs bonyolult keveredései. 114:6.9 „Az Urantián kilenc emberfajta maradványai vannak jelen, melyek keveredtek és együtt alkotják a legújabb idők emberét.”
- Ember Fia: 128:1.2 Jézus választott, és ma is viselt urantiai címe, mely a halandó ember asszonytól való születésének kifejezése, ugyanis Jézus „a teremtésrész embereként élt az Urantián”.
- emberi adottságok (meghatározó ~): 108:1.4 1. Az értelmi képesség, mely magába foglalja az elme egészséges működését, az értelmes megnyilvánulást, és az értelmi teljesítőképességet. Mutatja és jelzi, hogy az egyén képes-e őszinte, saját akarattal rendelkező teremtménnyé fejlődni, valamint bölcsességgel működni.
- 108:1.5 2. A szellemi érzékelésképesség, mely az áhítatban való fejlődésnek, „a vallásos természet megszületésének és növekedésének kilátásai”-t jelzi. Mutatja, hogy mekkora a lélek kifejlődésének rejtett lehetősége, milyen a jövőbeni szellemi felfogóképességének valószínűsége. 
- 108:1.6 3. A társított értelmi és szellemi erők. E két felruházottság társulásának mértéke adja és mutatja az emberi jellem erejét, és képes segíteni a továbbélést biztosító halhatatlan lélek fejlődését.  
108:1.2-1.3 + 108:1.7 A Gondolatigazítók a fentiek ismeretében döntenek az emberi jelöltbe való beköltözésükről.
- emberi bölcsesség: 4:3.4 „az ember próbálkozásainak és a megtapasztalt tévedéseinek eredménye”.
- emberi elme: 0:5.8 az élő emberi szervezet gondolkodó, észlelő és érző működési rendje, mely magába foglalja a teljes tudatos és nem tudatos tapasztalást. De érzelmi élethez kötődő értelem is, „mely az istenimádaton és a bölcsességen keresztül a szellemi szintig terjeszkedik.”
- emberi elme első döntése az Urantián: 62:7.3 az első emberpár azon megfontolt döntése, „hogy észak felé meneküljenek és elválasszák az utódaikat az alsóbbrendű elődeiktől.”
- emberi faj története: 75:8.2 a fokozatos evolúció története. „Az Urantia felsőbbrendűnek tekinthető emberfajtái olyan örökségi tényezőkkel bírnak, melyek négy különböző forrásból származnak: andonfiból, szangikból, nodfiból és ádámiból.”
- emberi képesség: 103:9.6 a legmagasabb rendű emberi képességek az értelem, a bölcsesség és a hit képessége.
- emberi lélek: 0:5.10 új valóság, amely az emberben lakozó isteni szellem és a tapasztaló anyagi elme közös alkotása, rendeltetése „a halandói halál túlélése és a paradicsomi felemelkedés megkezdése.”
- emberi létezés lényeges rendeltetési céljai: 84:0.3 az önfenntartás, önmaga átörökítése és a maga kedvére való létezés. Az otthon mindhármat magába foglalja.
- emberi személyiség: 1:6.1 „az isteni Teremtő személyiség által vetett tér-idő képárny.”
- emberi természet: 108:0.1 A múlandó teremtmény birtokolja. Arra rendeltetett, hogy átalakuljon „az örök-végleges rendű lény isteni természetévé”.
- emberi test: 0:5.7 állati természetű és eredetű élő anyagi szervezet, villamos-vegytani működési renddel.
- emberi testvériség: 50:5.8 csak bölcs erkölcsi lények képesek a megteremtésére. Olyanok, akik elgondolkodnak a tapasztalásaikon és a problémáik okát magukban kezdik keresni.
- emberi törzsfejlődés: 55:6.3 még a fény és élet bolygói szakaszaiban is „azon fajták selejtező átörökítésétől függ, melyek közösségi, bölcseleti, mindenségrendi és szellemi természete felsőbbrendű.” A látás és a hallás tökéletesedik. 55:6.5 A tapasztalatok azt mutatják, hogy az evolúciós halandók testi fejlődése a fény és élet ötödik szakaszának végére befejeződik.
- emberfajta (kaukázusi ~): 81:4.9 az ádámfi és a nodfi emberfajta a többi emberfajtával történt nagymértékű keveredésük következtében már csak ekként azonosítható.
- ember(fajták): 103:0.2  a vallásos hajlamaik velük születettek.
- emberfajták és műveltségek (Kr.e. 23 000 táján): 78:1.3 1. Az ibolyaszín emberfajta – ádámfiak és ádámszonfiak. Az ádámfiak központja a második kertben, a Tigris és az Eufrátesz folyók által határolt háromszögben volt, míg az ádámszonfiak fővárosa a Káspi-tenger déli partjaitól keletre, a Kopet-dag hegység közelében helyezkedett el.
78:1.4 2. Elő-sumérok és egyéb nodfiak. A dalamatiai idők ősi műveltségének maradványait képviselő népek utódai. Az őseik sohasem adták fel a nodfi hagyományaikat, bár az évezredek folyamán keveredtek az északról jött ádámfiakkal. Később a levantei nodfi csoportok a terjeszkedő ibolyaszín fajtával keveredtek.
78:1.5 3. Az andonfiak. Ádámszon központjától északra és keletre 5 – 6 jellegzetes települést tartottak fenn. De voltak elszigetelt közösségeik Eurázsia-szerte – különösen a hegyvidéki térségekben. Jelen voltak Európa északnyugati részén, Izlandon és Grönlandon is.
78:1.6 4. A vörös ember. A két Amerikát birtokolták, mivel Ádám megérkezése előtt több mint ötvenezer évvel kiszorították őket Ázsiából.
78:1.7 5. A sárga emberfajta. A „legfejlettebb településeiket az újkori Kína északnyugati részén elterülő, Tibettel határos vidékeken tartották fenn.”
78:1.8 6. A kék emberfajta. A fejlettebb műveltségi központjaik a földközi-tengeri medence termékeny völgyeiben és Európa északnyugati részén voltak. A neandervölgyiekkel való keveredésük visszavetette a műveltségüket. Az „eurázsiai evolúciós népek közül a legharciasabb, a leginkább kalandvágyó és a legnagyobb felfedező.”
78:1.9 7. A dravidák előtti India. Az emberfajták összetett keveréke élt itt, nagyobb létszámban a zöld, a narancsszín és a fekete.
78:1.10 8. A szaharai polgárosodott társadalom. Az indigó fajtának a mai szaharai sivatag területén voltak fejlettebb települései. Az itt élő csoportok a narancsszín és a zöld emberfajták közül jelentős mennyiséget foglaltak magukba.
78:1.11 9. A földközi-tengeri medence. Kevert emberfajták lakták. Az északi kék emberek a délről való szaharaiakkal találkoztak, keveredve a kelet felől érkező nodfiakkal és ádámfiakkal.
- emberfajták (~ kinézete I.): A) 80:2.1 A Szahara kiszáradása idején, annak lakói viszonylag kistermetűek, barnahajúak, sötét szeműek és hosszúfejűek voltak. B) 80:5.8 A Duna-völgyében élt andonfiak kerek fejűek voltak. C) 80:1.2 A nodfiak rövid-széles fejformával bírtak. D) 80:7.2 A Krétát, valamint a szomszédos szigeteket meghódító anditák keskeny fejformájúak és viszonylag kistermetűek voltak. Ennek oka az volt, hogy korábban keveredtek az északi nodfiak vanfi csoportjával. Mivel alacsonyabbak voltak száznyolcvan centiméternél, ezért a magasabb termetű, de alacsonyabb rendű társaik kiszorították őket a szárazföldről. E) 80:7.3 Görög földön Ádámszon magas termetű leszármazottai telepedtek le Kr.e. 10 000-ben. 80:7.4 Nagyfokú értelemmel bírtak „és külsőre ők voltak a legszebb emberek az első Éden kora óta.” F) 80:8.1 A földközi-tengeri térségek és Észak-Európa területei között a korai andonfi törzsek rövid-széles fejű hegyvidéki csoportjai és azok leszármazottai éltek, élnek. G) 80:8.2 Az andonfi törzsből közvetlenül származó hettitákra a világos bőr és a rövid-széles fejforma volt a jellemző. H) 80:8.2 Ábrahám ősei, a héberek szintén világos bőrrel és rövid-széles fejformával bírtak. I) 80:9.2 Európa korai északi népei hosszúfejűek, szőkék és magas termetűek voltak. E fajta a kék emberből és az anditákból állt, de tartalmazott jelentős andonfi vért, valamint kisebb mennyiségben vörös és sárga szangik fajtákat is. J) 80:9.5 Európa központi fehér népei döntően andonfiak, akik részben kék, sárga és andita fajtákat foglaltak magukba. Rövid-széles fejformával bírtak, barnás bőrűek és zömökek voltak. K) 80:9.10 A déli fehér fajtába tartozók különösen kevert népek, általában alacsony termetűek, hosszúfejűek és barnahajúak. 80:9.8 Az anditák, a kék ember, részben az andonfiak, másodrendű szangik, 80:9.10 valamint arábiai kék-sárga-andita népek alkotják.
- emberfajták (~ kinézete II.): 81:4.2 az emberfajták urantiai képviselői jellegzetes testi adottságokkal bírtak. A) Az andonfiak rövid-széles fejűek voltak. B) A szangik fajták általában középhosszú fejmérettel rendelkeztek, de a sárga és a kék ember inkább rövid-széles fejformájú volt. A másodrendű szangik népek fejmérete a középhosszú és a hosszú között változott. C) „Az ádámfiak és a nodfiak hosszúfejűek voltak”. 81:4.3 Az urantiai emberfajtáknak eredetileg öt különféle csontváz felépítése létezett. „81:4.4 1. Andoni, vagyis az urantiai őslakosoké. 81:4.5 2. Elsőrendű szangik, vagyis a vörös, a sárga és a kék fajtáé. 81:4.6 3. Másodrendű szangik, vagyis a narancsszín, a zöld és az indigó fajtáé. 81:4.7 4. Nodfi, vagyis a dalamatiaiak leszármazottaié. 81:4.8 5. Ádámfi, vagyis az ibolyaszín fajtáé.”
- emberfajták keveredése: 81:4.10 ennek következtében az emberiség a XXI. század elején három osztályba sorolható. A) 81:4.11 1. A kaukázusi – egyesítő tényezője a különböző arányú andita örökség. Ez a nodfi és az ádámfi fajták keveredésén alapszik, melyeket a szangik és az andoni fajtákkal való keveredés módosított. A nyugati fehér fajtákra, valamint egyes indiai és turáni népekre jellemző. B) 81:4.12 2. A mongoloid – „az elsőrendű szangik fajta, beleértve az eredeti vörös, sárga és kék fajtát is. A kínaiak és az amerikai indiánok e csoportba tartoznak. Európában a mongoloid válfajt a másodrendű szangik és az andoni keverék módosította; de még ennél is inkább az andita feljavító hatás. A maláj és az egyéb indonéziai népek is e csoportba tartoznak, bár ők nagy százalékban rendelkeznek másodrendű szangik vérrel.” C) 81:4.3 3. A negroid – „a másodrendű szangik fajta, melybe eredetileg beletartozott a narancsszín, a zöld és az indigó emberfajta. Erre a válfajra a legjobb példa a fekete ember, és ez megtalálható szerte Afrikában, Indiában és Indonéziában, ahol csak a másodrendű szangik fajták megtelepültek.” 81:4.14 A kaukázusi fajta Észak-Kínában a mongoloiddal, a Levantéban a negroiddal keveredett. Indiában és Dél-Amerikában pedig mindhárom fent felsorolt fajta keveredett egymással. A csontvázak sajátosságai segítenek azonosítani a ma élő emberfajták korai őseit.
- emberiség (értelmi szempontból való besorolás): 113:1.3 1. Átlagos szintet el nem érő elmék. Nem hoznak hétköznapi döntéseket, és nem rendelkeznek az értelmes istenségimádás képességével. Hozzájuk egy század szeráf és egy zászlóalj kerub van rendelve.
- 113:1.4 2. „Az átlagos, egészséges emberi elme. A szeráfi segédkezés rendjében a férfiak és nők többsége hetes csoportokba van sorolva, összhangban azzal, hogy az emberi előrehaladás és a szellemi fejlődés köreinek teljesítésében hol tartanak.”
- 113:1.5 3. Átlagos szintet meghaladó elméjűek, „akik nagy döntések meghozatalára képesek és kétségbevonhatatlan szellemi fejlődési lehetőségekkel rendelkeznek”. Valamilyen szinten kapcsolatban vannak az Igazítójukkal, így tagjai a beteljesülés különböző tartalékos alakulatainak is. Az ilyenek „számára személyes szeráfot jelölnek ki”.
- emlékek és tapasztalatok: 112:5.22 Közülük a Gondolatigazító csak azokat fogja a rendelkezésünkre bocsátani az új morontia létben, amelyek a világegyetemi létpályánk részét képezik és ahhoz alapvető fontosságúak. Ezek a továbbélésre érdemes tapasztalások. Lásd még → „személyiségviszonyok”
- emlékek helyreállítása: 40:9.4 A Gondolatigazítók teljesen és érintetlen formában írják át a halandói emlékezetet a morontia szférában feltámadó védencük számára. 40:9.7 Azonban csak azon emberi élmények válnak a túlélő halandó és a visszatérő Igazító közös tulajdonává és a további emlékezet tárgyává, melyek szellemi értékkel bírnak. „A szellemi jelentőséggel nem bíró események esetében még az Igazítóval eggyé kapcsolódottaknak is a túlélő lélekben megjelenő felismerés-válasz sajátosságára kell hagyatkozniuk. És mivel bármely adott eseménynek lehet szellemi jelentése az egyik halandó számára, egy másikéra pedig esetleg nem lehet, ezért válik lehetővé az azonos bolygóról származó, kortárs felemelkedők által alkotott csoport számára, hogy az Igazítók által megőrzött eseményemlékeket összeadják és így helyreállítsanak bármely élményt, melyet együtt éltek át, és amely bármelyikük életében szellemi értékkel bírt.”
40:9.4 A Szellemmel eggyé kapcsolódást elért halandók esetében az Igazító hiánya miatt nem létezik olyan működési rend, mely révén az emberi emlékeik fennmaradnának. 40:9.5 Viszont, rendelkeznek egyfajta felismerő képességgel, mellyel ezen emlék-élmények egy részét visszaszerezhetik, mégpedig
a) a társult szeráfok és kerubok elbeszélései által,
b) a halandói létpálya azon feljegyzéseinek átnézésével, melyeket az adatrögzítő angyalok készítettek, és
c) a szülővilágukra történő ellátogatás által azt követően, hogy véget ér az a bolygói megítéltetés, melyben ők maguk is éltek.
- emlősök túlélési előnyei: 61:1.3 más állati életformákkal szemben képesek voltak
„61:1.4 1. Viszonylag kifejlett és fejlett utódokat világra hozni.
61:1.5 2. Ragaszkodással táplálni, nevelni és védelmezni az utódaikat.
61:1.6 3. A felsőbbrendű agyi teljesítőképességüket az önfenntartáshoz felhasználni.
61:1.7 4. Nagyfokú ügyességet mutatni az ellenségeik elől való menekülés során.
61:1.8 5. Meglehetős értelemmel igazodni és alkalmazkodni a környezetükhöz.”
- Endantum: 119:6.3 + 119:6.1 A Nebadon helyi világegyetem 5-ös csillagvilágának központi bolygója, Jézus hatodik teremtményi alászállásának helyszíne.
- energia: 104.4.13 Az energiát „a Harmadik Forrás és Középpont mindenségrendi közvetítői szervezik”. A „szerkezete megfelel a Paradicsom mintájának, az abszolút anyagivá lényegülésnek.” 44:5.2 A felsőbb-világegyetemekben három alapvető energiaáram és harminc segédenergia-osztály van. 44:5.5 Az isteni energia három eredeti szakasza a világegyetemekben fizikai, elme- és szellemi energiaként nyilvánul meg. 56:1.3 Tiszta formája az elsőfajú erő. 56:1.4 Ez az őse minden viszonylagos, nem-szellemi működési valóságnak. 42:0.1 Minden létezés az energián alapul. Tiszta formáját az Egyetemes Atya szabályozza. A paradicsomi Jelenvalóktól jövő eme folyam eddig soha nem gyengült, nem szakadt meg és nem apadt el. 42:1.5 Az energia az erő-szervezők módosító tevékenységének következtében jelenik meg. Az erőtér-irányítók pedig anyaggá alakítják. 42:1.2 Az energia első mérhető fajtája az ultimaton. 42:12.13 „A fizikai, a szellemi és az elme-energiák, mint olyanok, tiszta állapotukban az érzékelhető világegyetemek tényleges valóságaiként nem teljes kölcsönösséggel hatnak egymásra. A Paradicsomon a három energia egymás mellé van rendelve, a Havonában ezeket összhangba hozzák, míg a véges tevékenységek világegyetemi szintjein az anyagi, az elme- és a szellemi fölérendeltség legváltozatosabb formái fordulnak elő.”
- energia (meghatározások): 42:1.2 A mindenségrendi valóság egyik megnyilvánulása.
- 42:2.1 Az energia a megnyilvánuló mozgás, hatás és potenciál minden szakaszát és formáját jelöli.
- energia (jellemzők): 102:7.8 Abszolút, mert Isten a forrása.
- 105:3.4 Minden, Paradicsomon kívül szervezett vagy szerveződő formája örök mozgásban van.
- 42:1.8 Az energia örökké mozgásban van.
- 42:1.7 Bár az energia a Végtelenből ered, de nem végtelenül nyilvánul meg, mivel az adott világmindenségnek külső határai vannak.
- 56:1.3 Az energia érzékeny a gravitációra.
- 116:5.14 „érzékeny az elmére”.
- 116:6.3 „Az abszolút szinteken az energia és a szellem egy.”
- 116:6.3 Az energia és a szellem közötti űr egyre növekszik, amint a tér irányában távolodnak a Paradicsomtól.
- 116:6.3 A helyi világegyetemekben a teljesen elkülönült energia és szellem között az elme képez hidat.
- 116:6.4 „a szabályozó személyiségek tevékenysége folytán irányítható”, vagyis „érzékeny az elmetevékenységre.”
- energia-anyag: 0:6.1 Bármi, amiben az alsó-Paradicsomban összpontosuló anyagi-gravitációs kör választ kelt. 106:2.3 „a tér mélyén alakul ki és szerveződik erőtérré a Végtelen Szellem gyermekei és az Isten Teremtő Fiainak közös tevékenysége folytán.”
- Energia-átalakítók: 29:4.4 a Fizikai Főszabályozók közé tartoznak. 29:4.23 A „Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító és a Hét Központ-felügyelő közös teremtései.” Személyesebbek, a gépiesebb társaik csak általuk és az irányító segítők által vehetők igénybe. Ők a szeráfjáratok bolygói felügyelői. 29:4.22 Az egyes bolygókon szokásosan százan vannak. 29:4.24 Alakítják az erőterek elrendeződését, és elszigetelik a bolygókat a nagy energiatartalmú áramlatoktól. Csak fizikai és félanyagi energiákkal dolgoznak. Képesek energia elnyelésére és annak kisugárzására. 29:4.25 Képesek megváltoztatni a felsőbb-világegyetemi erőtér-tartalom harminc fizikai energiája közül huszonhétnek a formáját és potenciálját.
- energia-átalakítók: 44:0.10 az égi mesterek közösségébe tartoznak. 44:5.1 Fizikai, elmei és szellemi energiával is foglalkoznak.
44:5.2 1. A fizikai-energia átalakítók – szakértői a fizikai energia sok szakasza átalakításának és szabályozásának. Segítik az átmeneti világok morontia erőtér-felügyelőinek munkáját, egyben a Paradicsom mindenségrendi kivetüléseinek kutatói is.
44:5.3 2. Az elme-energia átalakítók – a morontia és a másfajta értelmes lények közötti érintkezés szakértői. Fejlesztik a felemelkedő morontia lények egymással történő érintkezési képességét. Egyben kutatják a Végtelen Szellem elmeköreit is.
44:5.4 3. A szellem-energia átalakítók – szellemenergia-felvételi eljárásokat dolgoznak ki, és tanulmányozzák az Örökkévaló Fiú azon törvényeit, melyek a világegyetemekben alkalmazott szellemenergiát irányítják.
44:5.5 4. A vegyes-átalakítók – az isteni energia három eredeti szakasza működési társításának szentelték magukat. Egyben a Legfelsőbb Isten világegyetemi jelenlétének kimutatására törekednek.
44:5.6 5. A közlekedési tanácsadók – szakértői a szállítószeráf útvonalak kidolgozásának. Együttműködnek a csillagászat-hallgatókkal. Ők a szférák közlekedési felügyelői. Minden lakott bolygón jelen vannak. Az Urantián hetvenfős közlekedési tanácsadó testület szolgál.
44:5.7 6. A tájékoztatási szakértők – a bolygóközi és a világegyetemközi érintkezésre szakosodtak. Szakértői a teremtésrészek közötti közléscserében alkalmazott átviteli és hullámösszeadódási-törvényeknek. A térüzenetek minden formájával foglalkoznak, kivéve a Gravitációs és a Független Hírvivők által továbbított üzeneteket. Az Urantián a főangyali körön keresztül működnek tizenkét fős csoportban.
44:5.8 7. A pihenés tanítói – az isteni pihenésnek, vagyis a szellemi-energia felvételi eljárásnak a szakértői. 44:5.10 Egyben energia-átalakítók, akik az energia-felvétel leghatékonyabb módozatairól is tanácskoznak az angyalokkal.
- energia (fizikai): 42:2.2 ide tartozik a mindenségrendi erő, a kilépő energia és a világegyetemi erőtér. A világegyetem nem szellemi energiarendszerei a következőképp osztályozhatók.
a) 42:2.3 Térpotenciál. (ABSZOLUTA)
b) 42:2.7 Elsőfajú erő. (SZEGREGÁTA)
c) 42:2.10 Kilépő energiák. Két szintje a 42:2.11 Hatóenergia és a 42:2.12 Gravitációs energia. Együtt kezelve: ULTIMÁTA.
d) 42:2.14 Világegyetemi erőtér. (GRAVITA)
e) 42:2.16 Havona-energia. (TRIÁTA)
f) 42:2.18 Transzcendentális energia. (TRANOSZTA)
g) 42:2.19 Monota.
42:4.13 Az anyag szerkezetének viszonylagos egységességét és a világegyetemek mozgásban maradását az biztosítja, hogy az energia pontosan meghatározott adagokban nyelődik el és bocsátódik ki. 42:4.14 Az elnyelődő vagy kilépő energiamennyiség mindig „kvantumnyi” vagy annak valamely többszöröse. A kvantum viselkedés hullám-erőtani megnyilvánulás. Az ilyen hullámjellegű energialüktetés kiterjedése 860-szorosa az ultimatonok, az elektronok vagy az atomi egységek átmérőjének.
- energia (szellem~): 105:3.4 „az Anya-Fiú abszolút személyiségén keresztül az Egyetemes Atyához kapcsolódik”.
- energia (mindenségrendi ~): 105:3.4 „a Paradicsom Sziget abszolút mintáján keresztül az Első Forrás és Középpont gravitációs szabályozó hatalma alá tartozik.”
- energiabeviteli rendes pihenés: 27:1.2 a lények fizikai és szellemi energiával való feltöltődése.
- energia-pálya: 29:2.16 nevezik energia-sávnak vagy energia-vonalnak is, amely az egyik erőtér-központtól a másikig, vagy az egyik fizikai szabályozótól a másikig terjedő közvetlen energiakör. Ez egyedivé alakított erőtér-áram, amely elkülönül a tagolatlan energia szabadtérbeli mozgásaitól.
- energia sebessége: 15:8.3 „a kezdeti sebesség-felruházottság, levonva a mozgásban lévő tömeg jelentette fékezőhatást, hozzáadva a felsőbb-világegyetem élő energiaszabályozóinak működését, valamint a közeli, nagyhőmérsékletű vagy nagytöltésű testek fizikai hatását.”
- Energia-továbbítók: 29:4.4 a Fizikai Főszabályozók közé tartoznak. 29:4.27 Főként bolygóközi feladatokat látnak el. 29:4.28 Energia befogási és irányítási képességgel rendelkeznek. A fizikai energia harminc formájának több mint fele esetében szupravezetőként működnek. 29:4.29 Helyreállítják a helyi, elkülönített energia gyenge áramait, így a szállított üzenet tökéletesen „láthatóvá” és „hallhatóvá” válik. 29:4.30 Ők biztosítják a veszélyhelyzeti tájékoztatási vonalakat is. 29:4.31 A szerepük különösen nagy a nemlégző bolygókon történő értelmes élet fenntartásában.
- energia-valóságok (rejtett ~): 104:5.11 „a szellemi, az elme- és a mindenségrendi energia-valóság”.
- Ensza: 15:7.8 a mi kisövezetünk központjának neve. Épített világ, melyet hét szféra vesz körül. 15:14.7 Száz helyi világegyetemből áll, a székhelyét III. Uminornak hívják. „E kisövezet a harmadik a Szplandon nagyövezetben.”
- epikureusi bölcselet: Lásd → „Jézus korabeli nem zsidó bölcseletek”
- Eredetek Jelentősége: 28:6.2 harmadfajú szekonáfok, „akik képesek azonnal megmutatni bármit,” amire bármely lény keletkezésével kapcsolatosan a felsőbb-világegyetemi kormányzat Háromságot-elért Fiainak szükségük van. 28:6.4 Ők a hét felsőbb-világegyetemben lakozó emberek, angyalok és más lények hatalmas seregeire vonatkozó feldolgozott leszármazási adatok élő tárai.
- Eredeti Istenség: 116:7.5 „a paradicsomi Háromság”.
- eredeti minta angyal: 27:2.1 a szupernáf-vezető, a Paradicsom első angyala, aki az elsőrendű, a másodrendű és a harmadrendű szupernáf angyali személyiségek felett elnököl.
- eredeti valóság: 0:4.5 az Atya által létrehozott és fenntartott Valóság. Van istenivé tett és istenivé nem tett valóság. De a tér és az idő szempontjából is osztályozható (0:4.6).
- Erek: 78:8.9 sumér városállam, amely tagja volt a Kish központtal működő államszövetségnek. Ennek felbomlását követően – rövid ideig – irányító szerepet is betöltött a felbomlott szövetség államai között. 78:8.10 Miután az északi szuiták és guiták elfoglalták Akkádot, még harminc évig tartotta magát.
- erény: 16:7.6 „a mindenségrendi előrehaladás egyre magasabb szintjeinek elérésében megszerzett fokozatos tapasztalás valósága.” Igazságosság, összhang a mindenségrenddel, mely az ember életében „a jónak a rossz ellenében való következetes választásában jelenik meg”, s ilyenként az ember erkölcsi természetének bizonyítéka. 83:6.6 A legkiemelkedőbb emberi erény a szigorú önfegyelem, melynek fontos szerepe van az önmegtartóztatást igénylő párkapcsolati házasság fenntartásában. 16:7.10 A legfelsőbb szintű emberi erény pedig a mennyei Atya akarata megcselekedésének választása.
- erényes élet: 39:4.13 nincs anyagi jutalma. A teljesítés tudatosulása mély megelégedettséget biztosít az egyén számára, amely meghalad minden anyagi jutalmat.
- erkölcsi akarat: 101:6.3 erkölcsi természetű cselekedeteket eredményez és bizonyítja az erkölcsi személyiség létezését. Érvekkel „alátámasztott tudásra alapozott döntéseket foglal magába, melyeket bölcsesség emel magasabb szintre, és amelyeket vallásos hit szentesít.”
- erkölcsi evolúció: 95:3.2 a lelkiismeret és a jellem természetes formálódása, mely nem függ teljes mértékben a kinyilatkoztatástól. „Magas erkölcsi értékű fogalmak származhatnak az ember saját tapasztalásaiból is.” Az ember azért képes szellemi értéket és mindenségrendi látásmódot levezetni a személyes tapasztalataiból, „mert isteni szellem lakozik benne.”
- erkölcsi érzék: 16:7.1 a kötelesség felismerésének képessége, amely az emberi személyiségben eredendően benne rejlő emberelme-képesség, csakúgy, mint a tudományos kíváncsiság és a szellemi látásmód képessége.
- erkölcsi késztetés: 103:2.5 elme-erők, melyek működése mögött gyakran a Gondolatigazító áll.
- erkölcsi kötelesség: 103:5.1 „érzelmi alapú félelemből származik.”
- erkölcsi lény: 130:2.8 Az értelmes ember is ilyen, mivel „fel van ruházva a szellemi felelősség sajátosságaival és az örök továbbélés lehetőségével.”
- erkölcsi személyiség: 101:6.3 erkölcsi akaratú személyiség. A morontia személyiség és az igaz szellemi szintű személyiség előfutára. Lásd még → „erkölcsi akarat”
- erkölcsi természet: 103:2.3 közösségtudatot eredeztet.
- erkölcsi tudat: 101:9.5 azon erkölcstani és morontia értékek megnevezése, melyek tudatosítását az ember kötelességének érzi annak érdekében, hogy magát a viselkedése feletti ellenőrzéshez és irányításhoz tarthassa.
- erkölcsi tudatosság (igaz ~ megnyilvánulása): lásd → „szellemi hit (igaz ~ megnyilvánulása)”
- erkölcsiség: 112:0.11 „a más személyekkel alkotott kapcsolat viszonylagosságának tudatosulása”, mely „viselkedési szinteket azonosít és közöttük választás útján különbséget tesz.”
- erkölcsiség (emberi ~ ismérvei): 102:5.3 Képes értékek felismerésére.
- 102:5.3 „egy mindenható Szabályozót tár fel, egy szolgálni való Istenséget”.
- erkölcsiség (mindenségrendi ~): 39:4.10 A szabadság és a hűség viszonya. 117:4.8 Az embernek a Legfelsőbb Lényhez fűződő időleges viszonya képezi az alapját. „Ez a viszonylagos jó és rossz átmeneti felfogásán túlmutató erkölcsiséget jelent; olyan erkölcsiség ez, amely közvetlenül arra a tiszteletre épül, melyet az öntudatos teremtmény a tapasztalás által fejlődő Istenség iránti tapasztalásbeli elkötelezettségben táplál.” 110:3.10 A mindenségrendi erkölcsiség „annak tudatosítása, hogy az evolúciós ember és a kifejlődő Istenség egymásra van utalva.” Ez magába foglalja
a) a mindenségrendi létpolgárság örömmel fogadását, és
b) a Legfelsőbb Lény iránti fejlődési kötelezettség őszinte felismerését.
- erkölcsiség (társadalmi ~): 92:2.4 nem a vallás határozza meg. Az adott embercsoport erkölcsisége szabja meg a vallási formákat. 92:2.5 Az embercsoportok a vallásuk intézményét az erkölcseikhez és a hiedelmeikhez igazítják.
- erkölcsi választás: 103:2.7 rendszerint több-kevesebb erkölcsi ellentéttel jár együtt. Az első erkölcsi választások az önös késztetések és az emberbarátság ösztönzései között mennek végbe.
- erkölcs(ök): 82:2.1 a természet nem ismeri el, nem erkölcsben „gondolkodik”. 68:4.3 Az erkölcs összefüggésben van a szokással. 69:5.4 Az erkölcsöket nagyrészt azzal a szándékkal alakították ki, hogy „segítsék az embert abban, hogy a jelent alárendelhesse a jövőnek.” 68:4.2 Az erkölcsök már a kezdetektől abból „az erőfeszítésből táplálkoztak, hogy az ember elkerülje a fájdalmat és a megaláztatást, miközben gyönyört keres és hatalomra igyekszik szert tenni.” Az erkölcsi szokások az ember első társadalmi intézményei. A csoport az életét általuk igyekszik a tömeglét feltételeihez igazítani. 70:11.1 Az erkölcsök meghatározhatók úgy is, mint születőben levő rendszabályok és törvények. 70:11.6 Az erkölcsök „képezték a felhalmozódott tapasztalatok nyersanyagát, melyből később a kormányzó elmék megalkották az írott törvényeket.” 68:5.1 Az erkölcsök kifejlődésére meghatározó erővel bír a termőföld és az ember közötti viszony. 68:5.1 „Az ember földhasználati szaktudása, illetőleg önfenntartási módszerei, valamint az életszínvonala együtt eredményezik a népi viselkedési szokások, az erkölcsök összességét.” 68:4.3 „Az erkölcsöket már korán létrehozó és kikristályosító egyetlen dolog nem volt más, mint a holtak feltételezett féltékenysége arra, ahogyan az élők éltek és meghaltak; e hiedelem szerint a holtak szörnyű megtorlást vittek volna végbe azon élő halandók körében, akik az általuk még a húsvér testben töltött idő alatt tisztelt életviteli szabályokkal szemben óvatlan tiszteletlenséggel viseltetnek.” 84:7.3 Az erkölcsök a házasság és a család intézményének megszilárdítói. 82:3.1 A házasság az első társadalmilag szabályozott területek közé tartozott. 83:5.2 Az erős házassági erkölcsök párkapcsolat állandósítók. 68:4.6 „Az emberi történelem útját a levetett szokások és a feleslegessé vált társadalmi szokások szegélyezik; de egyetlen olyan polgárosodott társadalom sem tartott ki, mely levetette az erkölcseit, kivéve azt az esetet, amikor a jobb és alkalmasabb szokásokhoz való alkalmazkodás érdekében tette ezt.” 92:2.1 A kinyilatkoztatott vallás hatást gyakorol az erkölcsökre.
- erkölcsök (új házasság- és otthonerősítők): 84:7.4 1. Az új szerepű vallás tanításai. Eszerint a nemzés kiváltság, mivel fiakat ad az Atyának. Ezáltal mindenségrendi létpolgárok jönnek létre, és lehetővé válik az alapvető fontosságú szülői tapasztalás is. 84:7.5 2. A tudomány új szerepe. Általa lehetővé válik az önkéntes, emberi ellenőrzés mellett történő utódnemzés. 84:7.6 3. Az élvezet varázsa szintén hozzájárul a faji túlélés biztosításához. 84:7.7 4. A szülői ösztön erősödése segíti azon egyedek kizárását a szaporodás folyamatából, akikben nem elég erős a gyermekvállalás vágya.
- erkölcsös cselekedet: 16:7.10 azon emberi tett, melyet a legmagasabb értelmi szint jellemez, felsőbb célok vezérlik, és azon erkölcsi jelentéstartalmak megválasztásában megnyilvánuló igényes megkülönböztetés jellemzi, melyek e felsőbb célok eléréséhez szükségesek.
- erkölcsösség: 82:4.5 tabuként a nőnek, mint vagyontárgynak a védelmét szolgálta. Kezdetben a házas nőkre alkalmazták. Később a hajadonokra is, mivel a szűzlány az apa kereskedelmi tőkéjévé vált. Az erkölcsösség ára a menyasszonydíj lett, melyet az apának fizettek azért, hogy tiszta menyasszonyt nevelt. A lányokat sokszor évekre elzárták azért, hogy a szüzességüket megőrizzék.
- erkölcstan (európai ~): alapját a görög bölcselet és a páli istentan képezi.
- erkölcstani érzék: 81:6.25 erre nézve az ember számára javasolt a tisztán értelmi, tudományos fejlődési irány követése.
- erkölcstani érzékenység: 56:10.8 összhangon alapuló folyamat, amelyben az igazság felismerése és a szépség értékelése elvezet azon dolgok örök helyénvalóságának érzékeléséhez, melyek elősegítik az isteni jóság felismerését azokban a kapcsolatokban, melyeket az Istenség tart fenn minden lénnyel.
- erkölcstani kötelezettségek: 54:4.4 az egyén csak úgy élhet a jogaival és a szabadságaival, hogy a világegyetemek mindensége minden más lényének jogait és szabadságait tiszteletben tartja. E kötelezettségek velünk születettek, isteniek és egyetemesek.
- erkölcstani tudatosság: 27:3.1 ama jogok egyén általi felismerése, melyek más egyének és azok összessége létezésének velejárói.
- Erkölcstan-tolmácsok: 27:0.3 elsőrendű szupernáfok, akik 27:3.3 „felbecsülhetetlen értékű segítséget nyújtanak a Paradicsomra érkezőknek, mert segítik őket a fenséges lények számos csoportjához való igazodásban azon eseménydús időszakban, amely az állandó lakos besorolás elérésétől a Halandói Véglegesrendűek Testületébe való hivatalos felvételig tart.”
- erkölcstani eszmélés: 52:6.5 a „társadalmi testvériség” megvalósításának egyik eszköze. „Csakis az erkölcstani tudatosság képes leleplezni az emberi türelmetlenség erkölcstelenségét és a testvérviszály bűnös voltát. Kizárólag az erkölcsi érzék képes megbélyegezni a nemzeti irigység és a faji féltékenység rosszait. Csak az erkölcsi lények törekednek mindig az aranyszabály megélése szempontjából alapvető jelentőségű szellemi látásmódra.”
- erő: 0:6.2 általános kifejezés, mely érinti a szellemi-, az elme- és az anyagi területeket. 42:2.1 Közelebbről, gravitáció előtti energiaszakasz. 42:4.11 „Erőtani értelmezésben a nyugalomban lévő anyag által végezhető munka egyenlő az alkotórészeknek a paradicsomi indulástól számított összegyűjtéséhez szükséges energia, levonva az átmenet során legyőzött erők ellenállását és az anyagi részek által egymásra kifejtett vonzást.”
- erőszak: 70:1.1 a természet törvénye.
- erőtér: 0:6.2 a világegyetemben jelen levő egyenes irányú, vagyis anyagi gravitációra válaszoló anyag elektronszerveződési-szintje. 42:2.1 A gravitáció utáni energiaszakasz.
- erőtér-irányítók: 42:2.22 energiai folyamatszabályozók, akik jelenlétükkel az energiát bomlásra, rendeződésre vagy egységbe szerveződésre bírják. 42:4.3 Nagy gondot fordítanak arra, hogy az ultimatont az elektron pályájára és keringésére állítsák. Az erőtér szabályozására és összehangolására az ultimatonok szintjén való beavatkozás révén képesek.
- erőtér-irányítók (jellemzők): 116:5.14 Az „értelmi képességüket szüntelenül az anyagi szabályozás feladatának végzésére fordítják.”
- 116:5.14 Az energiaviszonyok és az anyagtömeg-mozgások fölötti fizikai uralom megszerzésére törekszenek.
- Erőtér-irányító Segítők: 29:4.4 a Fizikai Főszabályozók közé tartoznak, 29:4.15 és ezek rendjeinek, tartalékos állományának feladatot szabnak, 29:4.16 de az energiaszabályozás és átalakítás módszereit tanulmányozók számára oktatóként is szolgálnak. Az Orvonton felsőbb-világegyetem minden kisövezetéhez hárommilliót rendelnek belőlük. A felsőbb-világegyetemi számuk hárommilliárd.
- Erzsébet: 122:2.1 Keresztelő János anyja, Zakariás zsidó pap felesége.
- eskü: 70:11.3 A dalamatiai időkből származik. Általa próbálták a tanúvallomásokat megbízhatóbbá tenni. Hazugság esetén az eskü az egyén saját magára vonatkoztatott elátkozását jelentette. „Korábban az egyének nem tanúskodtak a saját csoportjuk ellen.” 89:3.5 Hajdan az is szokás volt, hogyha az ember érzelmi túlterhelésen ment keresztül, önmegtartóztatásra és önkínzásra tett esküt. Az ilyen eskük fokozatosan az istenekkel kötött szerződésekké váltak. Ezek alapján az emberek feltételezték, hogy a test gyötréséért cserébe az isteneknek valamilyen meghatározott dolgot kell cselekedniük. 89:6.3 Az emberek rabjaivá válhatnak a szükségtelen esküknek. A régi idők emberei minden fogadalmat szent dolognak tartottak. 89:7.1 Mózes kísérletet tett arra, hogy az ostoba eskük rossz következményeit a papoknak fizetendő pénzbeli megváltásra cserélje. Ilyen szükségtelen fogadalom volt az elsőszülött fiak feláldozására vonatkozó eskü is.
- esőcsináló (időjárás-sámán): 90:2.6 Az időjárás szabályozása – különösen a gazdálkodó népek körében – sok korai varázslásnak volt a tárgya. Az ősök hittek a sámán esőcsináló erejében. Ha nem tudott a kudarcára hihető magyarázatot adni, akkor megölték.
- Estcsillag: Lásd → „Ragyogó Estcsillag”
- eszkimók: 81:4.9 A mai eszkimók az andonfiak és a kék emberfajta keverékét alkotják. A legjobban ők és a lappok őrizték meg az andoni fajta csontozatát. 64:2.5-2.7 Az eszkimók a nyugat felé tovább vándorolt andonfi eredetű foxhalli népek leszármazottai. 70:1.2 Mivel az andonfiaknak korán megtanították az aranyszabályt, ezért e leszármazottak „jobbára mentesek az erőszakos és kibékíthetetlen ellentétektől.” 65:2.7 „Az emberi fajnak ma már nincsenek a békák és az eszkimók közé eső élő ősei.” 86:5.1 Az eszkimók „hisznek abban, hogy a természetben mindennek van szelleme.” 92:6.1 Korábban csak halvány fogalommal bírtak az Istenről. Azonban hittek a kísértetekben és a halál utáni továbbélésben. 86:5.17 Az eszkimók azt is gondolják, hogy az ember testből, lélekből és névből áll. 87:2.3 Hitük szerint, a halált követően a lélek három napig a testtel marad.
- eszköz: 112:2.8 „Az emberi tapasztalásban minden nem-szellemi dolog, a személyiséget kivéve, egy-egy eszköz valamilyen célra.”
- eszme (eszmék): 111:4.10 „foganhatnak a külső világból származó hatásoktól”. Az eszmék elterjedése nem tudja visszaszorítani a szegénységet, a válásokat, a háborúkat és fajgyűlöletet. Erre csak az eszményképek széleskörű elterjedése képes. 111:6.7 Az anyagi tudás gyarapodása lehetővé teszi az eszmék jelentéstartalmainak jobb értelmi megbecsülését. Lásd még → „eszménykép(ek)”
- eszme ereje: 92:3.3 nem az eszme igazságtartalmában rejlik, hanem abban, hogy képes-e elegendő vonzerőt gyakorolni az emberekre.
- eszme-minta: 118:3.7 Az eszme valósága.
- eszme-minta (jellemzők): 118:3.7 „nem tartalmaz teret.”
- eszményelvű: 103:6.14 „A szellemi szint felé különösképpen hajló bölcselet”, mely könnyen rejtelemközpontúvá válhat.
- eszményelvűség: 3:5.11 „az isteni megközelítésének felfogása”. Ott van tere, ahol „a jóság és a szépség csak viszonylagos, és amely környezet a jobb dolgok eltántoríthatatlan elérésére késztet.”
- eszményelvűség próbája: 71:4.17 „képes-e egy fejlett társadalom fenntartani a harckedvelő szomszédai minden támadása ellen védelmet nyújtó katonai készültséget anélkül, hogy e katonai erőt önző nyereségvágyból vagy nemzeti önigazolásból más népek elleni támadásokra használná?”
- eszményi emberi állapot: 98:2.12 „az, amelyben a bölcseletet, a vallást és a tudományt értelmes egységgé kovácsolja össze a bölcsesség, a hit és a tapasztalat együttese.”
- eszményi élet: 110:3.4 „szeretetteljes szolgálat, s nem félelmekkel teli nyugtalanság.”
- eszménykép: 81:6.27 „az emberi műveltséget az egyik szintről a másikra ténylegesen kiemelő és továbbvivő energia a szellemi eszményelvűség.” 103:5.9 Az ember hisz az eszményképei emberfeletti eredetében. 103:4.3 Az „ember legfelsőbb rendű erkölcsi eszményképei nem szükségképpen rokonok az Isten akaratával.” 84:7.8 A kertészettel és mezőgazdasággal foglalkozó család eszményképét Ádám és Éva mutatta be az Urantián. 83:6.6 A párkapcsolati házasság az ember nemi evolúciójának célja és eszménye. 83:8.6 A házasság az embernek az időben megvalósítandó legfelsőbb eszményi álma. A házasság eszményképe „az emberi boldogság érdekében állapotszerű törekvésre csábítja a fejlődő emberiséget.” 83:8.2 Mivel a férj és a feleség egyesülése az otthont létrehozó házasságban anyagi működés. S mivel az emberi igyekezet más útjai is eredményezhetnek szellemi fejlődést az ember számára, ezért a házasság nem tekinthető szükségszerűen szent dolognak. 83:8.4 A házasság ember által történő felbonthatóságának ténye azt jelzi, „hogy Istenség nem vesz részt az ilyen egyesülésekben.” 83:8.7 Ha a házasság eszménye a családi élet jövőbeli céljának megjelenítése, akkor az eszményképek nem mások, mint jövőben elérendő emberi célok jelenkori megjelenítései. 84:7.25 A családi élet fejlődő eszményképei egyre inkább annak felismeréséhez vezetnek, hogy egy gyermek világrahozatala „az emberi lét legmagasabb szintű felelősségével jár.”
- eszménykép(ek) (jellemzők): 87:7.1 Akkor bír ösztönző erővel, ha egy állandósuló jelképrendszeren keresztül fejeződik ki, és a megvalósulás érdekében táplálni és erősíteni tudja az érzelmeket.
- 111:4.10 Csak a benső világ alkotóterében születhet.
- 111:4.10 Az elterjedésük képes fokozatosan visszaszorítani a szegénységet, a válásokat, a háborúkat és fajgyűlöletet.
- 111:6.7 Az anyagi tudás gyarapodása lehetővé teszi az értékeinek jobb értelmi megbecsülését.
- 52:7.5 Ilyen lehet a társadalmi testvériség és a szellemi egyenlőség is, melyek egymást erősítik, együtt járnak.
- 103:9.9 A fejlődő ember számára meghatározók az igazság és a szeretet eszményképei.
- 54:3.1 Az emberiség számára eszménykép a szabad akarat is.
- 69:8.11 A társadalom számára eszménykép az egyetemes szabadság.
- 69:9.7 A társadalom számára eszménykép az egynejűség. Lásd még → „eszme (eszmék)”
- eszménykép(ek) (isteni és szellemi ~): 92:7.5 A legfelsőbb rendű jelentéstartalmak, értékek és igazodási mércék az emberek számára. 91:5.1 Megragadásukra az Istenség imádása útján törekszik az ember. 100:5.3 Az eszményképek legfelsőbb szintű fogalmaihoz való gyakorlati hűség az Isten-tudat lelki, érzelmi és szellemi megélését eredményezi.
- eszménykép keresése: 103:5.7 „az Istenszerűvé válásra való törekvés” folyamatos, az embert a halál után is jellemzi.
- Európa: 80:3.8 Kr.e. 13000 évvel az esőt hozó szelek észak felé tolódásával a füves területeit fokozatosan erdők borították be. Az erdők terjedése a pusztai vadászokat a folyóvölgyekbe és a tengerpartok felé kényszerítette. Az éghajlat megváltozása e vadászokat arra késztette, hogy fokozatosan pásztorokká, és részben halászokká, földművesekké váljanak.
- evangélium tanításának buktatója (Melkizedek hiterjesztők kudarca Mezopotámiában és Arábiában): 95:1.8 Az erkölcsök átalakítására való törekvés nem válthatja fel az Egyetemes Atya valóságára vonatkozó igazság hirdetését. 95:7.3 „Ha Jézus követői komolyabban vették volna azt a parancsát, hogy »menjetek a széles világba és terjesszétek az örömhírt«, és ha az evangélium hirdetésében engedékenyebbek, a maguk által kiagyalt járulékos társadalmi követelmények tekintetében kevésbé szigorúak lettek volna, akkor sok vidék, köztük Arábia is, boldogan fogadta volna el az ács fiának egyszerű evangéliumát.” Lásd még → „Nabodad”
- Eventod: 119:5.2 Jézus az ötödik teremtményi alászállása során ezen a néven tevékenykedett az Uverszán, mint felemelkedő halandó. Lásd még → „teremtményi megtestesülések-alászállások (Jézusé)”
- evolúció: 100:3.7 „mindenségrendi növekedési eljárás.” 65:6.10 Az élőlénytani fejlődés mellett létezik az értelmi, a társadalmi, az erkölcsi és a szellemi evolúció is, melyek szintén függnek a hét szellem-segéd és a fizikain túli szinteken működő társaik megnyilvánulásaitól. 102:3.14 Az evolúció „azon van, hogy az Istent az emberhez hasonlóvá tegye”. 115:2.3 Az evolúció teljes terve a tapasztalási szinteken „a lehetségességeknek a ténylegességekké való alakulásán alapul”, és összefügg a tér-, az elme- és a szellempotenciál területeivel. Lásd még → „mindenségrendi evolúció célja”
- evolúció (erkölcsi ~): lásd → „erkölcsi evolúció”
- evolúció (élőlénytani ~): 86:2.1 A fájdalom és a szenvedés lényeges tényező az ember és a társadalom evolúciójában. 81:5.1 Az evolúció és a műveltség ok-okozati viszonyban van. „Az evolúció a műveltség hiányában is haladhat előre, de a művelt és polgárosodott társadalom nem virágzik ki a megelőző faji fejlődés kellő háttere nélkül.” Rövidebb időszakot alapul véve, a szerves törzsfejlődés a társadalom műveltségének hanyatlása közepette is végbemehet. „Az ádámi adomány javította az emberfajták agyi teljesítőképességét, s ezáltal nagymértékben gyorsította a természetes evolúciós folyamatokat.” 49:1.4 Az emberi evolúció az emberi fejlődés szabálya folyamatban megnyilvánulva. 65:0.7 Az evolúció „mindig célirányos és sohasem véletlenszerű.” 65:8.6 „Amint a fizikai feltételek megértek, hirtelenül elmei evolúciós folyamatok mehetnek végbe; amint az elme kedvező állapotot ér el, hirtelenül szellemi átalakulások történhetnek”. 81:1.3 Az evolúció „néha talán lassú, de roppant hatékony.” 81:0.1 Késleltetni lehet, de megállítani nem.
- evolúció (fizikai ~): 116:5.15 A világegyetemek esetében kapcsolatban van a mindenségrendi energia és a szellemi felügyelet alá tartozó elme-elvek egyensúlya közötti összhang megteremtésével. A „nagy világegyetem teljes evolúciójának lényege az energia-szabályozó elmének és a szellem összehangolta értelemnek a személyiség-egyesítése, és ez a Legfelsőbb mindenható hatalmának teljes megjelenésében nyilvánul meg.”
- evolúció (fölérendeltség evolúciója): 112:2.15 A sajátlényeg és a környezet szabályozásának kiteljesedése.
- evolúció (részek evolúciója): 116:6.6 Az egész célirányos növekedésének tükröződése a részekben.
- evolúció (társadalmi ~): 86:2.1 a fájdalom és a szenvedés lényeges tényező az ember és a társadalom evolúciójában. 82:0.1 A társadalom evolúciójának a házasság az alapja. 71:2.8 A társadalom evolúciója „nem egyből hoz páratlan tökéletességet, hanem inkább viszonylagos és fejlődő gyakorlatias igazodással jár.” 81:1.3 Az evolúció „néha talán lassú, de roppant hatékony.” 81:0.1 Késleltetni lehet, de megállítani nem.
- evolúció (vallási~): 87:0.2 első lépcsőfoka a félelmen alapuló kísértetszellem-félés volt. 92:6.19 Mivel az ember evolúciós teremtmény, ezért a magasabb szintű, kinyilatkoztatott igazságot is csak fokozatosan, evolúciós módszerek útján tudja befogadni.
- evolúciós anyagi élet (elme előtti): 65:0.1 három teremtő tényező összehangolt működése. A „Fizikai Főszabályozók előkészítő munkájából, valamint a Hét Tökéletes Szellem életátviteli segédkezéséből és a kirendelt élethordozók tevékeny segédkezéséből áll össze.” Munkájuk eredményeként fejlődik ki az élő szervezet fizikai elmeképessége.
- evolúció (anyagi-élet ~s jellemzői): 118:8.1 Először gépies, majd elme által megelevenített, végül a személyiség-adomány befogadását követően szellem-vezéreltté válhat.
- evolúciós emberfajták: 51:4.8 az a rendeltetésük, hogy egymással keveredjenek, majd pedig felsőbbrendűvé váljanak az ádámi utódokkal való összeolvadás által. 51:4.4 A hat színes emberfajta kifejlődése lehetővé teszi a különféle emberi potenciálok kifejeződését. 51:4.1 A világok első, meghatározó fajtája a vörös ember, 51:4.2 mely értelmi és szellemi képességeit tekintve az utoljára megjelenő fekete emberfajta felett áll. 51:4.2 Azonban a halandói termet csökkeni szokott a vörös embertől az indigóig bezáróan. 51:4.3 Amely világon mind a hat faj jelen van, ott az első a vörös, a harmadik a sárga, az ötödik pedig a kék. Ezek a felsőbbrendű fajták. A második, a negyedik és a hatodik az alsóbbrendű fajták. Ők a narancs, a zöld és a fekete fajta. 51:4.4 A színes emberfajták kifejlődése a vörös ember eredeti felruházottságainak csökkenésével jár. 51:4.3 A másodrendű emberfajtákat sok bolygón kiirtották. 51:4.6 A visszamaradottabb fajtákat rabszolgaként alkalmazzák a korai időkben. A tapasztalatok szerint a vörös és a sárga fajta ápolhat testvéri kapcsolatokat. A vörös általában leigázza a narancsszín fajtát, a sárga a zöldet, a kék pedig a feketét. 49:4.2 A három agyszelvényű lények bolygóin gyakran csak a 3 elsőrendű faj képviselői találhatók meg. 49:4.3 A három agyszelvényűek látása és hallása a miénknél fejlettebb. Minden evolúciós emberfajta átlagosan 12 fizikai érzékkel van felruházva. 49:4.4 A gyermekek rendszerint egyesével születnek. 49:4.6 Az emberi lények élettartama a bolygói fejlettségtől függően 25 évtől 500 évig terjed. 49:4.7 A lények egymás közötti és egymással szembeni csoportalkotási hajlamát csak a fokozatos szellemi átlényegülés képes módosítani. 49:4.8 A személyes vagy a különböző fizikai különbségektől eltekintve, a különféle halandói rendek elmebéli élete és halál utáni létpályája nagyon hasonló. 51:4.2 Urantiai eltérés, hogy itt az óriások váratlan fajtái jelentek meg a zöld és a narancsszín emberfajták között. 51:4.3 E színfajták az Urantián kipusztultak, illetve a többi fajtával keveredtek el. Hasonlóképpen kipusztult a kék ember is, a maradékaik az összeolvadt „fehér fajtában” maradtak fenn. 51:4.4 Az emberi fajták összeolvasztása az Urantián nem járt sikerrel a Bolygóherceg lázadása, valamint Ádám és Éva vétke miatt.
- evolúciós fejlődés: 56:7.1 együtt jár az Istenségnek az értelmes teremtmények számára történő egyre jobban kiteljesedő kinyilatkoztatásával. 55:0.1 Kiteljesedése a fényben és életben való megállapodás.
- evolúciós jellegű tudás: 101:6.4 „a teremtményi tudat legkezdetlegesebb formája”, „az ős-sejtanyagi emlékek felhalmozódása”.
- evolúciós küzdelem: 54:2.3 „célja a fény és élet állapotának elérése mind egyénileg, mind pedig csoportosan.”
- evolúciós nyugvópont: 106:2.3 a nagy világegyetemben fokozatosan terjed ki a Teremtő istenségek erők felett megszerzett tökéletes uralma révén, mely a tér-idő teremtésrészek evolúciós nyugvópontra juttatását és biztos egyensúlyba hozatalát eredményezi. Ez a Hétszeres Isten élményelvi (beteljesülő) hatalmának virágzása. „Magába foglalja az isteniség-elérés teljes sorát a térben és időben, az Egyetemes Atya küldötte Igazítótól a paradicsomi Fiak élet-adományaiig.”
- evolúciós szeráfok: 40:1.1 az őrangyal-szeráfok az idő felemelkedő halandói mellett szerzett tapasztalatokon és a számukra végzett szolgálaton keresztül nyerik el a felemelkedő fiúi besorolást. A Paradicsomot a Szerafingtonon keresztül érik el, közülük sokan még a Halandói Végleges Testületbe is bekerülnek.
- evolúciós ugrás: 65:2.9 „Az ember előtti törzsfejlődésben talán a legnagyobb ugrás akkor következett be, amikor a hüllőből madár lett.”
- evolúciós világ: 49:0.2 ahol túlélői besorolású halandók élnek.
- Ezékiel: 97:8.3 héber látnok, aki „a jámborság-szolgálaton keresztüli megszabadulást hirdette”. 97:10.7 Ezékiel bölcs volt, mivel nem az intézményesített vallás csoportos működési módszerének elpusztítására, hanem annak átalakítására törekedett. A személyes erkölcsi felelősség megtartása mellett a szertartás felsőbbrendűvé tételén munkálkodott.
- Ezra (1): 97:8.3 héber látnok, aki „a törvény megtartása által ígért jólétet.”
- Ezra (2): 130:8.2 Szirakuzai fogadós. Jézus segített neki, hogy megtalálja „Istent és a lelki békéjét.” Később egy áttért, jómódú görög férfival együtt építtette meg az első keresztény templomot Szirakuzában.
- Ezraeon: 123:0.4 József és Mária barátja. Az ő hajóján indultak el Alexandriából Joppába a gyermek Jézussal együtt Kr.e. 4. nyarán.

„É”
- Édenkert: 51:6.2 a Bolygóherceg székhelyvárosa mellett az adott világ második műveltségi központja. 51:6.1 Az első időkben a bolygók kertjei az ipari fejlődés és a kereskedelmi kapcsolatok központjai. Később, a lakott világok többségén korszakokon át megmaradnak mint műveltségi központok, és a bolygó elvi irányításának és gyakorlatának társadalmi mintái. 51:6.4 Rendszerint az első Ítélkező Fiú megérkezését követően olvad össze a Bolygóherceg központjával. 51:6.5 Együtt, és a hagyomány kényszerítő ereje révén fejtenek ki hatást az adott világ polgárosodott társadalmára.
- Édenkert (az első Kert az Urantián) : 73:3.1 egy hosszú, keskeny félsziget, amely a Földközi-tenger keleti partjaitól nyugati irányban nyúlt be a vízbe. 73:3.4 A partvonala magasan a vízszint fölött húzódott, a szárazföldhöz kapcsoló földnyelve pedig negyvenhárom kilométer széles volt a legkeskenyebb pontjánál. 73:3.3 Egyenletes hőmérsékleti viszonyokkal rendelkezett, viszonylag kevés csapadékkal, amit az öntözőcsatornák kiterjedt hálózata ellensúlyozott. 73:3.4 A félsziget főfolyóját – mely a mezopotámiai síkságra ömlött ¬– négy, a félsziget part menti dombjain eredő mellékfolyó táplálta. 73:4.1 Elnevezése az Anyagi Fiaktól ered, akik ezzel Edentiára, a csillagvilági központ virágzó szépségére és növénytani értékeire utalnak. A madarakon kívül nem engedtek szabadon élő vadállatokat a félszigetre. 73:4.2 Erről és a terület védelméről a félsziget tövében épített nagy téglafal gondoskodott. 73:4.1 A pásztorkodás a félsziget előtti szárazföldön folyt. A Kert területén nem öltek le állatot. 73:4.3 A főfal előtt építettek egy kisebb falat is. A kettő közötti területen mindenféle vadállat megtalálható volt, mely a Kert további védelmét szolgálta. A két főfal közötti területet tizenkét egységre osztották. Ezeket fallal védett utak kötöttek össze, melyek a Kert tizenkét kapujához vezettek. 73:4.4 A Kert kialakítási munkái során csak önkéntes munkásokat foglalkoztattak. 73:5.1 A Kert szentélye, az Egyetemes Atya kőtemploma a félsziget közepén állt. „Ettől északra hozták létre az igazgatási központot; délre építették fel a munkások és családjuk otthonait; nyugatra a várt Fiú oktatási rendszerében működtetendő tanodák számára jelöltek ki helyet, míg az »Éden keleti részén« építették fel az ígért Fiúnak és közvetlen leszármazottainak szánt otthont.” Az Édent egymillió ember számára tervezték. 73:5.2 Ádámék érkezése előtt a Kert készültségi szintje huszonöt százalékos volt, ami több ezer kilométernyi öntözőcsatornát, húszezer kilométernyi kövezett utat és ötezernél több téglaépületet jelentett, maximum hét épületből álló lakóegyüttesekben. 73:5.6 Ekkor a Kertnek még csak a húsz százalékát művelték. 73:5.4 „Még az ádámi rendszer összeomlása előtt fedett, téglából rakott szennyvízelvezető rendszert építettek, mely a falak tövében haladt és a Kert külső vagy kisebb falán másfél kilométerrel túl ömlött az Éden folyóba.” 73:7.1, 74:0.1, 76:5.5 Kb. Krisztus előtt 31 ezer évvel ezelőtt fokozatosan a Földközi-tengerbe süllyedt.
- Édenkert (a második Kert az Urantián): 78:1.3 „a Tigris és az Eufrátesz folyók által határolt háromszögben helyezkedett el”. (75:5.9) 76:1.3 Északról a két folyó közötti déli területet kilencven kilométer hosszú fal védte. 78:1.3 Az ádámfi műveltség legfőbb központja volt. Ez tekinthető a nyugati és az indiai polgárosodott társadalom bölcsőjének. 78:2.3 A polgárosodott társadalmi rendje nem kifejlődött, hanem mesterséges szerkezet volt, így a leépülése elkerülhetetlenül végbement. 78:2.4 Az ádámi műveltség „a gépi eszközök használata terén nem jelentett fejlett szintet”. 78:5.1 A Kert műveltsége húszezer évig fennmaradt. Kr.e. 15 000-ig azonban folyamatosan hanyatlott, egészen a szetfi papság újjáéledéséig.
- Édenkert műveltsége (második kert): 76:3.8 megalkották a harmadik ábécéjüket és magas színvonalú írástudományt, fémművességet, fazekasságot és szövőmesterséget tartottak fenn.
- Édenkert tanodái: 51:6.4 „rendszerint a gyakorlati mesterségeknek, az alapvető értelmi felkészítésnek, a társadalmi műveltségnek, a gazdasági fejlődésnek, a kereskedelmi kapcsolatoknak, a testedzésnek és a polgári kormányzásnak szentelik.”
- Édenkert (az első Kert) törvényei: 74:7.12 a dalamatiai szabálygyűjteményeken alapulva hét fő cím alá lettek besorolva.
„74:7.13 1. Az egészség és az egészségtan törvényei.
74:7.14 2. A Kert társadalmi rendszabályai.
74:7.15 3. Az üzleti és kereskedelmi irányelvek.
74:7.16 4. A tisztességes játék és versengés törvényei.
74:7.17 5. A családi élet törvényei.
74:7.18 6. Az aranyszabály polgári törvénytára.
74:7.19 7. A legfelsőbb erkölcsi törvény hét parancsolata.” 74:7.20 Ez utóbbiak különböztek a dalamatiai hét parancsolattól.
- éghajlat: 81:1.1 Ádám kora után harmincötezer éven át meghatározó tényező volt Délnyugat-Ázsiában a polgárosodott társadalom kiépülése szempontjából. 81:1.3 A változása bírta rá az eurázsiai embert arra, hogy felhagyjon a vadászattal és pásztorkodni, valamint gazdálkodni kezdjen. 81:3.1 A nagyjából Kr.e. 12 000-ben elkezdődött éghajlatváltozás, amely a füves turkesztáni vadászmezők átalakulását okozta, az ipar és a kezdetleges kézművesség fejlődéséhez vezetett.
- égi mesterek: 30:3.1 a hét önkéntes telepes csoport egyik rendje. 30:3.6 A hét felsőbb-világegyetemben mindenütt szolgálnak. Felemelkedőként a helyi világegyetemi morontia létpályán találkozhatunk a képviselőikkel. 44:0.1 De működnek a fényben és életben megállapodott szférákon is. Ők a morontia és az alsóbb szellemi területek főművészei. 44:0.3 Kiválasztott és kiképzett csoport. „E mesterek eredeti tanító testületét egykor a Végtelen Szellem jelölte ki a Hét Tökéletes Szellemmel együttműködésben, s e testület hétezer havonai oktatóból állt, mégpedig ezer oktató esett a mesterek hét osztályának mindegyikére.” 44:0.13 Ezen oktatók a Havonáról jöttek, ahol rendelkezésre áll a szellemművészet minden mintája. 44:0.4 Bármely isteni fiúi besorolás alatti lény jelentkezhet e testületbe felvételre, melynek legrövidebb létpályája nem lehet kevesebb ezer felsőbb-világegyetemi évnél. 44:8.1 Segítik a halandó fajok természetes tehetséggel felruházott egyedeit is a fejlődés bolygói angyalainak felügyelete alatt. 44:8.3 E szellemi mesterek soraiban a tehetség számít, nem a származás. 44:0.5 Hét főbb tevékenységi osztályban működnek.
„44:0.6 1. Égi zenészek.
44:0.7 2. Mennyei előadóművészek.
44:0.8 3. Isteni építők.
44:0.9 4. Gondolatrögzítők.
44:0.10 5. Energia-átalakítók.
44:0.11 6. Formatervezők és díszítők.
44:0.12 7. Összhangmunkások.”
- égitestek egymásra hatása: 57:64 „Ha az égitestek mérete és sűrűsége hasonló, akkor összeütközések alakulhatnak ki. Ám ha a két hasonló sűrűségű égitest méretkülönbsége viszonylag nagy, akkor, amennyiben a kisebbik fokozatosan megközelíti a nagyobbat, a kisebbik égitest összeroppanása akkor következik be, amint pályájának sugara a nagyobbik égitestének a két és félszerese alá csökken.” 57:6.5 A Szaturnusz gyűrű is így alakult ki, melyet az egykori mellékbolygójának törmelékei alkotnak. De a Jupiter egyik holdját is a törmelékké válás veszélye fenyegeti.
- égitestek eredete: 15:5.2-15:5.14 közel száz különböző nap- és bolygókeletkezési mód létezik, melyek közül a tíz leggyakoribb a következő
15:5.3 1. Egyközepűen szűkülő gyűrűk: alapjuk egy hatalmas központi nap, melyet számos óriási felhő vesz körül gyűrűalakzatot képezve, s melyeknek körben elhelyezkedő anyaga folyamatosan sűrűsödik.
15:5.4 2. Forgó csillagok: olyan napok, melyeket az igen forró gázok alkotta nagy anyakerék dobott ki magából, és nem gyűrűként repültek ki, hanem jobb- és balforgású egyedekként. E forgó csillagok között vannak nem csavarvonalú csillagköd eredetűek is.
15:5.5 3. Gravitációs robbanásból származó bolygók: Eredetük a csavarvonalú vagy küllős csillagködből megszülető nap, amely nem csak sok gázt tartalmaz, hanem gyakran messzire kirepül a térben. Lehűlés és a gáz kicsapódása után egy közelben lévő hatalmas anyagtömeg, roppant nagy nap vagy a tér egy sötét szigete körül kezd keringésbe. E nagyobb test gravitációs vonzása árapály-erőket kelt benne, mely a rázkódások olyan sorozatát indítja el, ami különböző méretű anyaghalmazok napkitörésszerű leszakadását eredményezi. A leszakadt anyagok a gravitációs-szökési körzethatáron túljutva, és a jelenségben érintett két égitest egyike körül biztosan kiegyensúlyozott keringési pályára állnak. Később a nagyobb anyagcsoportok is egyesülnek és a kisebb tömegeket magukba vonják. A kisebb rendszereket alkotó, szilárd tömegű bolygók közül sok így keletkezett. A mi naprendszerünk eredete is ilyen.
15:5.6 4. Központhagyó leánybolygók: Az óriás napok egy adott fejlődési szakaszában, amikor a forgási szögsebességük nagymértékben felgyorsul, nagy anyagtömegeket szórhatnak ki magukból, melyek összeállva és a napszülő körül keringve, kisebb világokat hoznak létre.
15:5.7 5. Csökkent-gravitációjú szférák: A határméreti nagyságot elérő nap szükségképpen szétesik, hacsak nem lassul a forgása. A bekövetkező naphasadás által új, kettős csillag születik. E hatalmas kitörés melléktermékeként pedig számos kisebb bolygó keletkezhet.
15:5.8 6. Összehúzódó csillagok: A kisebb rendszerekben a legnagyobb külső bolygó magához vonzhatja a szomszédos világokat, míg a naphoz közelebb eső bolygók megkezdik végső útjukat a napba. Egy naprendszer ilyen vége két szomszédos, ám nem egyenlő nagyságú napot eredményez. „Az ilyen végromlások a felsőbb-világegyetem peremét alkotó csillaghalmazok esetét kivéve ritkák a felsőbb-világegyetemben.”
15:5.9 7. Halmozódásos szférák: A térben keringő hatalmas anyagtömeg részét képező kisebb bolygók lassú tömeg felhalmozás útján jönnek létre, s gyarapodhatnak meteorok becsapódásával is.
15:5.11 8. Kiégett napok: A tér sötét szigeteinek némelyike kiégett, magányos nap, melyek már az összes, rendelkezésükre álló tér-energiát kiadták magukból. Nagy anyagsűrűséggel bírnak, és sok időre van szükségük ahhoz, hogy újratöltődve felkészülhessenek a világegyetemi működés következő köreire valamely ütközés vagy ezzel egyenértékű, életre keltő történés által.
15:5.12 9. Ütközésből származó szférák: Az ütközés, a sűrűbb halmazokból álló vidékeken gyakori. Az ilyen csillagászati méretű átrendeződést óriási mértékű energiaváltozás és anyagátalakulás kíséri. „A halott napokkal való ütközés különösen nagy hatással van a messze ható energialüktetések kialakulására. Az ütközésből származó tömegrészek gyakran a halandók által lakható bolygók kialakulásának anyagi magját alkotják.”
15:5.13 10. Épített világok: „különleges cél érdekében terv és előírás szerint” épült világok, 15:7.1 melyeket felhatalmazott személyiségek népesítenek be. Saját világítással és fűtéssel rendelkeznek. „Mindegyiknek van hő nélküli fényt kibocsátó napja”. 15:7.3 Az épített világok segédszférái ugyancsak épített szférák.
- égi zenészek: 44:0.6 az égi mesterek közösségébe tartoznak. 44:1.2 A mennyei összhang előállításával foglalkoznak a következő szellemerők átalakítása révén.
„44:1.3 1. Szellemi hang – szellemáram-megszakítások.
44:1.4 2. Szellemi fény – a morontia és a szellemi területek fényének szabályozása és tartalmasabbá tétele.
44:1.5 3. Energia-ütköztetések – a morontia- és a szellemenergiák szakszerű irányítása révén előállított dallam.
44:1.6 4. Szín-összhangzások – a morontia színárnyalatok dallama; az égi zenészek nyújtotta teljesítmények közül ez a legrangosabb.
44:1.7 5. A társult szellemek összhangja – a különféle morontia- és szellemlény-rendek összerendeződése és társulása önmagában is fenséges dallamokat kelt.
44:1.8 6. A gondolat dallama – a szellemi gondolatok elgondolása oly tökéletes is lehet, hogy Havona-dallam előtörését eredményezi.
44:1.9 7. A tér zenéje – a más szférák dallamai megfelelő behangolást követően foghatók a világegyetemi híradási körökön.”
- élelem: 88:1.3 szintén válhatott bűvtárggyá. Az első élelem bűvtárgy az alma volt. Levante népei sohasem fogyasztották. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.
- élelmezési és anyagi jóléti tanács: 66:5.1 A kaligasztiai százak egyik tízfős szakértő csoportja. 66:5.2 A vezetőjük Ang volt. Feladatul kapták az élelmiszertermelés, a vízgazdálkodás és a ruházkodás terén való segédkezést az emberi faj anyagi haladásának támogatása érdekében.
- élet: 36:6.1 Egyszerre anyagi és szellemi, 42:1.1 de a szellem a lényege. 42:1.5 Az Egyetemes Atya és az ő társ-Teremtő személyiségei adományozzák. 99:7.1 Az emberek által megélt „életnek egyre több értelmet nyerve kell folytatódnia”.
- élet (meghatározás): 36:6.3 Az élet egy „minta szerint rendezett vagy más módon különvált – anyagi, elme- vagy szellemi – energiarendszer lendülete.”
- 112:1.13 Az élőlény és annak környezete között végbemenő folyamat.
- élet (jellemzők): 36:6.2 Élet csak életből fakadhat.
- 36:6.3 Csak a Szellem adhatja a kezdeti életszikrát.
- 36:6.6 Nem érzékeny a gravitációra.
- 36:6.7 Az Atyától a Fiún keresztül és a Szellem révén áramlik.
- 112:1.14 Folyamat.
- 112:1.14 „az élő szervezetre jellemző és az adott környezet által meghatározott válasz-mintákat igyekszik alkotni és létrehozni.”
- 112:1.14 Az irányító mintája befolyásolja az élő sajátlényeg céljának kiválasztását.
- 130:4.7 Alkalmazkodás „a világegyetemi helyzetek követelményeihez és lehetőségeihez”.
- élet (földi élet célja): 81:6.28 Kezdetben a létért folyt, a XXI. században az életszínvonalért, „holnap pedig a minőségi gondolkodásért, az emberi lét eljövendő földi céljáért.”
- élet (ember fizikai élete): 112:2.20 „az anyagi élethordozó folyamatos működésétől, az energiák és az értelem közötti folyamatos egyensúlyhiánytól függ”.
- élet (igazi ~): 112:0.1 A kezdete az emberben lakozó Gondolatigazítóval való örök egyesülés. Egyben a felemelkedői lét és a végleges rendű lényként megélendő küldetés kezdete.
- élet (növényi és állati): 101:2.9 az élet a természetben az anyag és az energia bizonyos körülmények között megjelenő élő, folytonos formája. 36:6.5 Az élethordozóktól kapott alacsonyabb rendű élet a halál után nem tér vissza az élethordozókhoz, mivel az eltávozó élet nem foglal magába önazonosságot, sem pedig személyiséget. „Létezése során és az anyagi testben való tartózkodása alatt változáson ment keresztül; energia-evolúción esett át, és csak mint a világegyetem mindenségrendi erejének része él tovább”.
- élet eredete: 130:4.7 A személyiséggel bíró életet az Egyetemes Elme cselekedete (a harmadik személyű Isten), valamint az Egyetemes Atya (az első személyű Isten) megelevenítő szellemszikrája hozza létre.
- élet értéke: 130:4.7 Azáltal nyilvánul meg, hogy a személy a fokozatos előrehaladást választja, „egészen az Isten-tudatos magasságokig.”
- életfelfogás: 101:7.4 létezik vallásos és nem vallásos életfelfogás. A kettő közötti különbség a felismert értékek természetében, szintjében és a hűségelemek tárgyában van.
- élethordozó-átalakítási főangyal-bizottság: 65:1.6 tíz személyiségi rendből tevődik össze. A csoport vezetője a főangyalok főnöke, aki a tisztségét Gábriel felhatalmazása és a Nappalok Elődeinek engedélye alapján tölti be. A megfelelő körre való rákapcsolódás után e lények képesek az élethordozókon olyan átalakításokat végezni, amelyek alkalmassá teszik őket arra, hogy működhessenek a villamos-vegytani fizikai szinteken.
- élethordozók: 36:1.1 a Teremtő Fiú, a Világegyetemi Anyaszellem és az adott felsőbb-világegyetem beteljesülési céljai felett őrködő három Nappalok Elődje egyikének utódai. 49:1.2 Élő folyamatszabályozók, akik az élő anyag energiaköreit hozzák mozgásba, megindítva ezzel az anyagi élet elsőrendű kölcsönhatásait. 36:1.2 A Nebadon világegyetemben százmillió van belőlük, akiknek irányítását Gábriel, a Melkizedek Atya és Nambia, az elsőszülött nebadoni Élethordozó végzi. Csak a belső szervezeti igazgatásukban önszervezők. 36:1.3 Három osztályuk – a rangidős élethordozók tizenkét csoportban, a segédek és a felügyelők. 36:3.2 Az élet megtelepítésével megbízott Élethordozó testület rendszerint száz rangidős hordozóból, száz segédből és ezer felügyelőből áll. 36:0.1 Feladatuk az adott bolygón létesítendő teremtményi élet részletes megtervezése, szállítása, az új világba történő beoltása, fejlődésének elősegítése. A melkizedekek mindig elkísérik őket az életlétesítési utakra. 62:7.4 Az élethordozók önkényesen nem avatkoznak be a bolygói fejlődési tervek természetes alakulásába, de az értelmes emberi lét megjelenéséig kaphatnak engedélyt arra, hogy a környezetet befolyásolják és az élet-sajtanyagot a maguk módján védelmezzék. 34:2.5 A halandó teremtmények későbbi evolúciója során ők bocsátják rendelkezésre a fizikai testet, melyet a teremtésrészen létező szervezett anyagból készítenek. 50:3.3 Ők látják el a Bolygóherceg önkénteseit is új fizikai testekkel, melyek ellenállnak a teremtésrészen szokványos betegségeknek. 65:1.1 Helyi világegyetemi fiakként a személyiség-átalakulás különleges lehetőségeivel rendelkeznek. 93:0.1 Ezt a képességüket csak a Melkizedek Fiak szárnyalják túl. 65:1.1 Bár az élethordozók rendszerint eredeti állapotukban, középszakaszú Fiakként látják el a feladataikat, de képesek másik két létszakaszban is működni. Egyik feladatuk az, hogy fizikai energiák és anyagi részecskék által élő létezési egységeket állítsanak össze. 65:1.7 A létezésük középszakaszú személyiségi „állapotában képesek az élőegységek befolyásolására és a kifejlődő élő szervezetek irányítására”. 65:1.8 Azon tizenkét fős csoportjuk, amely az emberi fajtájú szabad akarat kifejlődését követően is a bolygón marad, átkerül a személyiségi létezésük harmadik szakaszába, a félszellemi létszintre.36:1.4 A magas fejlettségig jutó bolygók lakóinak igazgatását és további fejlődését az élethordozók tanácsadó testületként segítik. 55:4.11 A fény és élet kora második szakaszának beköszöntét az jelzi, hogy egy közülük önkéntes alapon a bolygó vezetőinek tanácsadója lesz a halandó faj megtisztítását célzó munkában.
- élethordozók beavatkozása: 65:3.2 minden lehetséges természeti erőforrást igénybe vehetnek és bármely, az életkísérlet fejlődésmenetét segítő váratlan körülményt kihasználhatnak, azonban nincs engedélyük a növény vagy állati törzsfejlődésbe beavatkozni, illetőleg a növény vagy állati evolúció jellegét vagy irányát önkényesen alakítani.
- élethordozók lemondási fogadalma: 65:1.8 miután egy bolygón megjelent az emberi fajtájú szabad akarat a legfelsőbb rendű fejlődő élőlényben, a bolygón maradó élethordozók önkéntesen kötelezik magukat arra, hogy tartózkodnak a szerves törzsfejlődés menetébe való bárminemű beavatkozástól. Ezt követően tanácsadói minőségben maradnak a bolygón.
- élethordozók működési szintjei: „65:1.3 1. A villamos-vegytani fizikai szint.
65:1.4 2. A majdnem-morontiai létezés szokványos középszakasza.
65:1.5 3. A fejlett félszellemi szint.”
- élethordozók világai: 36:2.1 a Nebadonban a szalvingtoni körben levő hét elsődleges szféra negyedik csoportjának világai tartoznak ide.
36:2.2 „1. Az élethordozók központja.
36:2.3 2. Az élet-tervezői szféra.
36:2.4 3. Az élet-megőrzői szféra.
36:2.5 4. Az élet evolúciójának szférája.
36:2.6 5. Az elmével társult élet szférája.
36:2.7 6. Az élőlényekben megjelent elme és szellem szférája.
36:2.8 7. A rejtett élet szférája.”
36:2.9 „Ezen elsődleges szférák mindegyikét hat segédszféra veszi körül”.
- élethordozók első világa: 36:2.10 egy központi szférából és hat segédszférából áll, melyeken az életet és annak formáit tanulmányozzák. Itt található az élettervezési tanoda és az elmeszellem-segédek hét központi telephelye.
- élethordozók második világa: 36:2.12 ez az élet-tervezői szféra. Itt dolgozzák ki az életszerveződések új módjait az alábbi lépések által.
a) A Teremtő Fiú élet formaterveket bocsát rendelkezésre.
b) A tervek tényleges kidolgozása az élethordozók és társaik révén.
c) A kialakított általános életterv felülvizsgálata a rangidős élethordozók legfelsőbb tanácsa és egy szakértőkből álló Melkizedek testület által.
d) Az előírttól esetleg eltérő tervek alkalmazásáról a Teremtő Fiú dönt.
36:2.14 Az első segédszférán az élet átviteléhez szükséges anyagi alapokat hozzák létre.
36:2.15 A második segédszférán dolgoznak a nebadoni tizedes bolygókra (életkísérleti világokra) telepítendő élet módosításán.
- élethordozók harmadik világa: 36:2.16 az élet-megőrzői szféra, melyen az élet védelmének módozatait tanulmányozzák és dolgozzák ki.
- élethordozók negyedik világa: 36:2.17 az élet evolúciójának szférája, ahol a teremtményi lét általános törzsfejlődésének és az egyes, adott életszintek evolúciós előzményeinek tanulmányozása történik.
- élethordozók ötödik világa: 36:2.18 „teljes egészében az elmével társult élettel foglalkozik. Minden egyes segédszférája a teremtményi léthez kapcsolódó teremtményi elme egy-egy szakaszát tanulmányozza.”
- élethordozók hatodik világa: 36:2.19 az elme és a szellem szférája. „E világ és hat segédszférája a teremtményi összehangolással foglalkozik”. Az elme és a szellem közötti összefüggéseket vizsgálják az élő formákban és az élő szervezetekben. Itt kerül bemutatásra a teremtmények által elérhető legnagyobb mértékű fejlődés a térben és időben.
- élethordozók hetedik világa: 36:2.20 ahol az evolúciós teremtményi lét rejtett területei találhatók, mivel az itt folyó tevékenység a Legfelsőbb Lény egyre teljesebb megjelenésének mindenségrendi bölcseletével kapcsolatos.
- élet igazsága: 101:9.5 a halandói lét folyton visszatérő helyzeteire való válaszadás jó és rossz módszerének felfedezése.
- életkísérleti eljárási eltérések az Urantián: 65:4.7 a legjelentősebbek
a) A sajátakarattal rendelkező andoni emberfajta a hat színes nép kifejlődése előtt jelent meg (65:4.11).
b) Egyetlen családban egyidejűleg jelentek meg a szangik másultak, és nem egymás után, nem külön fajtákból emelkedtek ki.
c) 65:4.8 A Bolygóherceg nem az emberi sajátakarat megjelenésével egyidejűleg érkezett, hanem jóval később, a hat szangik emberfajta megjelenése idején.
- életkísérleti világ (tizedes bolygó): 49:5.11 bolygók, melyeken az élethordozók megkísérelnek jótékony változtatásokat végrehajtani a szabványos élet-formaterveken. 36:2.15 Minden tíz bolygó közül egyen a többi (nem kísérleti) világhoz képest, az előírt életformaterveknek nagyobb mértékű módosításai engedélyezettek. 58:0.1 A Satania csillagrendszerben jelenleg hatvanegy, Urantiához hasonló életmódosítási világ található. Az ilyen világok egyik célja az élőlények szabványos világegyetemi fajtáinak módosítása vagy fejlesztése. 49:5.11 Mivel az Urantia is ilyen, ezért itt számos, máshol meg nem található életforma jelent meg, a máshol általánosan elterjedtek pedig hiányoznak. 65:4.1 Az Urantián végezték a hatvanadik kísérletet a nebadoni élet-formaterv sataniai átvételének módosítása és fejlesztése céljából. Itt került kidolgozásra és bemutatásra huszonnyolc olyan életmódosítás, amelyek az egész Nebadon számára hasznosak lesznek a jövőben. 65:4.2 Az életkísérletek a már kipróbált és ismert dolgok fokozatos továbbfejlesztései a különválás irányaiba. A fejlődés szabályozott, nem véletlenszerű kísérleteken alapul. 65:4.12 Az életkísérleti működés egyik módszere az örökítő tényezők egyesítése és társítása. A kívánatos örökítő tényezők kialakítása az emberi faj emlős őseiben szükségessé tette az egyenes irányú fejlődés szempontjából látszólag haszontalannak tűnő korábbi élőlények sokaságának megjelenését. 65:4.11 Az urantiai életkísérlet fő célja a sajátakarat korai megnyilvánulásának létrehozása volt az evolúciós életben.
- élet lehelete: 86:4.3 az ősök tapasztalata szerint az élőket a holtaktól elválasztó jelenség az emberi lehelet. 86:4.4 A korai emberek testből és lélegzetből álló lénynek tekintették magukat. A lélegzet és a test különválasztásával jutottak el a kísértetszellemhez.
- élet létrehozásának és fejlődésének szintjei: „65:0.3 1. A fizikai-energia terület – az elme-teljesítőképesség létrehozása.
65:0.4 2. A szellem-segédek elmesegédkezése – mely már eléri a szellemi felfogóképességet.
65:0.5 3. A halandói elme szellemmel való felruházása – mely Gondolatigazító-adományozásban teljesedik ki.”
- életmegjelenés (bolygókon): 36:0.1 két módja van.
a) közvetlen betelepítéssel lakott bolygóra,
b) a helyi világegyetemek Élethordozóinak tevékenysége által 36:3.1 valamely kopár bolygón.
- életmegtelepítési folyamat: 36:3.5 az élethordozók útján történik, akik élő folyamatszabályozóként vannak jelen.
a) A semleges anyagi elemeket összekeverik, szervezik, és 36:3.4 a Végtelen Szellem Alkotó Leányától származó éltető szikra által életre keltik.
b) 36:3.6 Az Élethordozó testületnek a bolygó saját idejében mért félmillió év áll rendelkezésére ahhoz, hogy az új világon létrehozza az életet. Ezt követően új tartalmat nem adhatnak a megtelepült, fejlődő élethez.
c) 36:3.7 Az erkölcsi besorolású emberi teremtmények megjelenéséig az élőlénytani evolúció folyamatába irányszabás céljából beavatkozhatnak.
d) 36:3.8 Az erkölcsi és szellemi döntések meghozatalára képes, akarattal bíró lény megjelenésével az Élethordozók alaptevékenysége befejeződik.
e) 36:3.9 A Bolygóherceg megérkezésével két rangidős hordozó és tizenkét felügyelő önként vállalkozhat arra, hogy az élet-sejtanyag továbbfejlesztése és megőrzése érdekében tanácsadóként meghatározatlan ideig a bolygón marad.
- életöröm: 86:2.5 a létfélelem ellentéte. A törvény és a rend világegyetemének ismeretén alapul, melyben „minden következményt határozott okok előznek meg.” Az életöröm akkor válik általánossá, amikor az ember már ismeri a következmények okait és az élete kívánatos következményeit elő tudja idézni. Az embernek függetlenné kell válnia a véletlennel és a szerencsével kapcsolatos hiedelmektől.
- életpálya-minták: 110:2.1 eszményi életek. A Gondolatigazítók hozzák magukkal az emberi elmékbe való költözésükkor. Ez egy pontos, előre kidolgozott terv, az emberi társuk értelmi és szellemi fejlődése érdekében. Azonban ezt a tervet egyetlen emberi lény sem köteles elfogadni. Az egyénnek szánt eszményi életet a Gondolatigazító és a diviningtoni Megszemélyesült Igazítók határozzák meg, és az Urantia Megszemélyesült Igazítója hagyja jóvá. Lásd még → „eszményi élet”
- életszínvonal: 68:6.6 a növekedése csökkenti a család méretét. 68:6.7 Meghatározza a túlélő népesség minőségét. Új társadalmi kasztokat és új erkölcsöket hozhat létre. Ha túlságosan bonyolult vagy túlzottan fényűző, akkor öngyilkos hatású.
- élettapasztalás célja: 16:6.10-6.11 a tudományos tényszerűségből, az erkölcsi bölcseletből és a tiszta vallásos tapasztalásból eredő dolgok, jelentéstartalmak és értékek megélése.
- élményelvi Istenség: 0:7.4 „a Havona utáni jelenben ténylegessé váló, azonban a teljes jövőbeli örökkévalóságban véget nem érő létezésű lények.”
- élményelvi tudás: 27:5.4 „gyökerei nagyobbrészt az idő és tér területein erednek”.
- élményelvi valóság: 0:4.9 ilyen a kiemelkedő Legfelsőbb és a Végleges Isten.
- élő adatok: 17:3.6 a Végtelen Szellem adatrögzítő személyiségeinek élő elméiben tökéletesen megőrződő világegyetemi feljegyzések.
- élőlények paradicsomi osztályozása:
30:1.2 „I. HÁROMSÁGI-SZÁRMAZÁSÚ LÉNYEK.”
30:1.29 „II. KETTŐS-SZÁRMAZÁSÚ LÉNYEK.”
30:1.55 „III. EGYES-SZÁRMAZÁSÚ LÉNYEK.”
30:1.92 „IV. MEGLÉNYEGÍTETT TAPASZTALÁS-MEGHALADÓ LÉNYEK.”
30:1.100 „V. AZ ISTENSÉG SZILÁNKOSULT ENTITÁSAI.”
30:1.103 „VI. SZEMÉLYES-FELETTI LÉNYEK”.
30:1.104 „VII. NEM OSZTÁLYOZOTT ÉS NEM KINYILATKOZTATOTT RENDEK.”
- éltető szikra: 36:3.4 az élethordozókon keresztül adományozza azt a Végtelen Szellem Alkotó Leánya, akitől a testet életre keltő és az értelmet is felkeltő energiaszikra ered.
- Énosz: 76:3.4 Ádám egyik unokája és Szeth fia. A második kertben új istenimádati rendet alapított.
- épített világok: 41:1.3 egyben energiaszabályozási gócpontok is, melyeket az erőtér-központok és a fizikai szabályozók hoztak létre. A jelenlétük révén irányítják és terelik csatornákba a tér azon fizikai energiáit, mely energiakörök az alapjai minden fizikai-anyagi és morontia-szellemi jelenségnek.
- építészet: 92:3.6 vallási eredetű, a templomépítésből fejlődött ki.
- éretté válni: 118:1.7 „annyit jelent, mint hatékonyabban élni a jelenben s egyúttal megszabadulni a jelen korlátaitól.” 118:1.8 A fejlődő lény úgy hangolja össze a múltat, a jelent és a jövőt, hogy ezáltal a sajátlényeg egyre jobb betekintést tudjon nyerni az események teljességébe.
- értelem (emberi ~ meghatározásai): 101:2.2 „a tudomány módszere”.
- 101:2.8 A tudomány bizonyító eszköze.
- 103:6.7 „a tudományok megértési módszere”.
- 103:7.13 „a tudat végkövetkeztetéseinek levonása az energia és anyag fizikai világában való és azzal kapcsolatban szerzett tapasztalás vonatkozásában.” Lásd még → „értelem (halandói ~)”
- értelem (emberi ~ jellemzői): 102:6.6 Valószínűséget teremt.
- 102.6.6 „önmagában nem képes összhangot teremteni a végtelen igazság és az egyetemes tény között.”
- 103:6.6 „összehangolja és az állandó jelenlétével szabályozza, irányítja és módosítja a halandói tapasztalás teljes egészét.”
- 103:7.6 A tudomány területén mindig hajlik a tisztán okszerű gondolkodásra.
- 103:7.6 „anyagi tudatosságból táplálkozik”.
- 103:7.13 Általa történik „a tudat végkövetkeztetéseinek levonása az energia és anyag fizikai világában való és azzal kapcsolatban szerzett tapasztalás vonatkozásában.”
- 103:9.6 A világegyetem magasabb életfelfogásában hittel társul.
- 103:9.6 Bevezeti az embert a tények és a dolgok világába.
- 103:9.10 Akkor mutat bölcsességet, ha képes a helyes és a helytelen felismerésére.
- 103:9.10 „tárgya a tényszerű tudás”.
- értelem (halandói ~): 112:6.4 „az Alkotó Szellem külön nem vált elmeköreitől független, összpontosult világegyetemi entitás.”
- értelmi keresztbeporzás: 52:6.2 a „társadalmi testvériség” megvalósításának egyik eszköze. 52:6.4 Célja az önzés és a tudatlanság csökkentése azáltal, hogy az emberfajták megismerik egymás gondolkodását, a nemzetek pedig az összes többi nemzet érzéseit. Eszköze lehet a nemzeti és a faji irodalmak kicserélése.
- értelmi képesség (emberi ~): 108:1.4 Mutatja az elme működésének állapotát, egészségét. Jelzi az értelmes megnyilvánulásra való készséget és az értelmi teljesítőképességet. Mutatja és jelzi, hogy az egyén képes-e őszinte, saját akarattal rendelkező teremtménnyé fejlődni, valamint bölcsességgel működni. Lásd még → „emberi adottságok (meghatározó ~)”
- értelmi és szellemi erők társulása (társított értelmi és szellemi erők): 108:1.6 E két felruházottság társulásának mértéke adja és mutatja az emberi jellem erejét, és képes segíteni a továbbélést biztosító halhatatlan lélek fejlődését.
- érték (szellemi ~): 32:5.6 végtelen természetű és örökkévaló jelentőségű. 100:3.3 Szellemi szempontból különbség van „aközött, ami maga érték és ami értékkel bír.” 100:3.4 A tapasztalás jelentéstartalommal ruházza fel az értéket, ami így méltányolt módon tudatosul. A szellemi érték akkor válik élvezhetővé, amikor az elme felismeri és megbecsüli az egymással társított értelmes valóságokat. 100:3.5 Az értékek mindig változók, mivel a valóság, melyhez tartoznak, változik és növekszik. Az értékek valóságosak, de mindig a viszonylatok tényétől függenek. Az érték egyszerre ténylegesség és lehetőség. Az, amit most jelent, és az, amivé majd lennie kell. 100:3.6 A növekvő értékeket az ember az élmény szintjén is megtapasztalhatja. „Az emberi élet legfelsőbb értékét az értékek gyarapodása, a jelentéstartalmakban való fejlődés és e két tapasztalás kölcsönös, mindenségrendi kapcsolatának felismerése adja.”
- érték(ek): 111:3.6 Minőség. 111:4.2 Összefüggésben van a jelentéstartalmakkal . Csak „az emberi tapasztalás belső vagy anyagfeleti szféráiban érzékelhetők.” 115:2.2 A világegyetemi valóság különleges eleme. A végtelen Istenség kapcsolataiban a jelentéstartalmai módosíthatók és magasabb szintre emelhetők. Az isteni értékek a valóság-jelentéstartalmak mélyebb megértése által a ténylegességek szintjére emelkedhetnek a világegyetemek tapasztalás útján fejlődő lakói számára.
- értékek (emberi ~): 100:4.4 az ember késztetéseinek – nézőpontjának és indokainak – megismerése által fedezhetők fel, ami megértést eredményez.
- érzelem (érzelmek): 101:5.9 a vallás velejárója, de nem azonos a vallással. 99:4.5 A tartalmától függően a tudás képes érzelmet kelteni és tevékenységre ösztönözni. 69:0.1 Az érzelmek téren az ember meghaladja az állati őseit, mivel képes értékelni a humort, a művészetet és a vallást. 62:5.4-5.5 Már a kezdetleges embereknél megtalálható volt az áhítat, a hódolat, az alázat és a hála. Ködösen felismerték a sajnálatot, a szégyent, és a szemrehányást. Ténylegesen is tudatosult bennük a szeretet, a gyűlölet, a bosszúállás, valamint a féltékenységre is hajlamosak voltak.
- érzelmi érettség: 52:6.6 az önuralom alapvető forrása.
- érzet (öröm- és szomorúság~): 108:5.6 „alapjában véve tisztán emberi és anyagi válaszok a belső lelkiállapototokra és a benneteket körülvevő külső, anyagi környezetre.”
- érzék(ek): 100:4.4 a fizikai életben tájékoztatnak a dolgok létezéséről.
- érzékelés (idő ~): 106:9.2 E „képesség hiányában egyetlen evolúciós teremtmény sem képes felfogni az egymásra következés összefüggéseit.”
- érzékelés (tér ~): 106:9.2 E „képesség nélkül a teremtmények nem értelmezhetik az egyidejűség viszonyait.”
- érzékelés hiánya (ember esetében): 106.9.5 A Háromságok Háromsága jelenlétét az ember nem képes érzékelni, mert
- 106:9.6 1. Az ember a korlátolt nézőpontjából „nem képes megragadni a korlátlan örökkévalóság fogalmát.”
- 106:9.7 2. Az ember jelenlegi helyzete távol van a tapasztalható valóságok abszolút szintjétől.
- 106:9.8 3. Az ember létezési célja a tapasztalás által való fejlődés, azonban az Abszolút egyszerre lételvi (eredendően létező) és élményelvi (tapasztalás által beteljesülő).
- érzés: 101:5.9 a vallás velejárója, de nem azonos a vallással. 85:7.2 Az érzés vezérlő és szabályozó hatást gyakorol minden evolúciós fejlődésre. Hatásosabb ösztönző, mint a gondolkodás.
- Ésaiás (az első): 97:5.2 héber látnok, aki az Istent örökkévaló természettel rendelkezőnek, végtelen bölcsességűnek, megbízhatónak és állandó tökéletességűnek mondta 97:6.3 – igazként és szeretetteljesnek ábrázolta. 92:6.17 Az első Ésaiás koráig a kinyilatkoztatás Istene igazságának elfogadása nem volt széleskörű a héberek között. Ő kezdte újból tanítani a faji istenségnek az Egyetemes Teremtővel vegyített eszméjét. 97:8.3 A jövőt tekintve, az első Ésaiás a zsidók számára egy jótevő király-megszabadítót hirdetett. 97:9.22 Azt is tanította, hogy „Jeruzsálem, lévén Jahve városa, sohasem fog elesni.” 97:5.4 Az első Ésaiás tanításait Míka, illetve Abdiás vitte és fejlesztette tovább.
- Ésaiás (a második): 97:7.14 + 97:7.4 héber látnok, aki a zsidók babiloni fogsága idején működött. Az igazságosság, a szeretet, a pártatlanság és az irgalom Istenében hitt. Ő is vallotta, hogy Jahve minden nemzet Istene. 97:7.9 Ezen Isten állhatatosságát és hűségét hirdette. A második Ésaiás Izráel Úristenét szellemi felfogásban, Egyetemes Teremtőként mutatta be. 97:7.10 Azt tanította, „hogy az ember igen közeli viszonyban van az Istennel”, 97:7.12 melynek oka a szeretet Istenének ténye. 97:7.11 A második Ésaiás istenképe egyszerre volt szent, fenséges, igaz és kifürkészhetetlen. 97:7.13 Nála a legfelsőbb Jahve „a szeretet Istenének, a világegyetem urának és az egész emberiség szeretetteljes Atyjának fenségességét és egyetemes mindenhatóságát mutatta.” A második Ésaiás számára a mindenható Teremtő mindenkit szerető Atya. 97:7.14 Ezen Ésaiás sokat tett a megígért Messiás küldetésével kapcsolatos téves és önző faji felfogások közömbösítése érdekében is. 97:8.3 „A második Ésaiás az áldozás és a megváltás révén elérhető üdvözülésről beszélt.” 97:7.4 A tanításait leírva is hátra hagyta, melyeket bevettek a korábbi Ésaiás írásai közé. Ezek az Ésaiás könyvében, a negyvenediktől az ötvenötödik fejezetig találhatók.
- Ésaiások: 96:4.9 a szeretetteljes és irgalmas Teremtő Atya fennkölt felfogását hirdették.
- Észak-Amerika: 80:9.16 világpolgári népessége van. A XIX. században a különböző nyugati népek műveltsége számára jó keveredési lehetőséget biztosított. A jövőjét az határozza meg, hogy milyen további faji tényezők adódnak hozzá a népességéhez és milyen lesz a társadalmának műveltségi szintje.
- északi fény: 58:2.6 legmagasabb előfordulásuk a bolygó felszínéhez képest hatszáznegyven kilométer körül van. Csak a földi légkörben jelenik meg, ezért ennek legfelsőbb határát is jelzi. 58:2.7 E jelenségek a napfoltokkal vannak összefüggésben. 58:2.8 „A napfoltok fényrezgésszám-befolyásoló ereje mutatja, hogy e napvihar-központok hatalmas mágnesekként működnek. E mágneses erők képesek töltött részecskéket kitaszítani a napfolt-torkokból a téren keresztül a föld külső légkörébe, ahol azok ionizációs hatása” kelti a látványos fény-jelenségeket. A napunk egyenlítőjénél keletkező napfoltok a többinél erősebb hatásúak szoktak lenni.
- éter: 42:5.14 a térben előforduló erő- és energiacsoportok gyűjtőneve.
- Éva: 45:4.12 az ibolyaszín emberfajta urantiai anyja, jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja. 76:5.5 Az Urantián 511 évet élt. Szívelégtelenségben halt meg. 76:4.8 A második kertben ő volt a fajnemesítés Ádám által létrehozott tizenkét tagú bizottságának vezetője.
- Évaszon: 74:6.2 Ádám és Éva Urantián született második fiúgyermeke. 76:3.3 Szakavatott vezető volt, de Ádámnál hamarabb halt meg. A legidősebb fiát Jansadnak hívták.

„F”
- fa: 88:1.3 később vált bűvtárggyá. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.
- fa (életfa): 67:3.5 energianövény, melynek gyümölcse és levele is fogyasztható. 73:6.4 A hústesti lét öregítő elemeit közömbösíteni képes térenergiákat tárolt. 66:4.13 Az Urantia első Bolygóhercegének megérkezésekor küldték a Norlatiadek fenségesei. 73:6.3 Az Edentiáról való cserje egy példánya a melkizedekek révén került az Urantiára, ahol fává nőtt. Őshonos „a csillagvilági központhoz tartozó szférákon, és megtalálható a helyi világegyetemek és a felsőbb-világegyetemek központi világain, valamint a Havona-szférákon is, de a csillagrendszeri központokon nem.” 73:6.1 A levelét gyógynövényként is alkalmazták a halandók számára, míg a gyümölcsének fogyasztása korlátlan ideig életben tarthatta az arra hivatottakat. 66:4.13 Az Edentiáról származó cserje „gyümölcse tette képessé a herceg törzskarának anyagi és egyébként halandó lényeit arra, hogy meghatározatlan ideig éljenek”. 66:4.14 A kaligasztiai százak mellett a számukra élet-sejtanyagot adó száz módosított andonfinak volt szüksége e gyümölcsre az életük folyamatosságának biztosításához. 73:6.1 Továbbá Ádám és Éva is fogyasztotta. 73:6.4 Az ő szervezetükben olyan vegyi folyamatot indított el, amely a világegyetem életmeghosszabbító erejét működtette. 73:6.7 A teremtésrész anyagi halandói esetében a fa gyümölcse nem állította meg az öregedést. 66:4.13 Dalamatia korában a „fa a nem látható Atya templomának központi udvarában állt”. 73:6.6 Az Édenben szintén. 73:6.7 A nodfiak égették fel Ádám és Éva bukását követően.
- Fad: 66:5.9 „A tudás terjesztésének és megőrzésének tagozata” tízfős szakértő csoportját vezette. 66:2.3 A Bolygóherceg testtel bíró törzskarának tagja volt. 66:5.9 Ő dolgozta ki az első – huszonöt betűs – ábécét. 67:4.1 Az oktatási tagozat öt tagjával együtt nem vett részt a Lucifer-féle lázadásban.
- „Fad háza”: 66:5.9 az első urantiai könyvtár neve. Dalamatia városában állt, de a Bolygóherceg lázadását követően megsemmisült. Kétmilliónál is több különféle feljegyzést tartalmazott.
- fajkeveredés: 82:6.2 a másodrendű szangik fajtáknak voltak olyan kívánatos vonásaik, melyek által a jobb csoportjaik az elsőrendű szangik fajták vérvonalát is jelentősen képesek lettek volna javítani, ha azok keveredtek volna velük. 82:6.10 Élőlénytani szempontból a másodrendű szangik fajták némely tekintetben felsőbbrendűek voltak, mint az elsőrendű fajtákhoz tartozók. 82:6.9 Például a testi adottságokat tekintve. 82:6.3 A „keverékekkel” szembeni előítélet annak tudható be, hogy a mai faji kereszteződések többnyire az adott emberfajták alsóbbrendű csoportjai között mennek végbe. 82:6.5 A különféle népek átlagos vagy felsőbbrendű rétegeinek faji keveredése jelentősen növeli az alkotó potenciált, míg az alsóbbrendű népek keveredése csökkenti azt. 82:6.6 A fajkeveredés jelentősen hozzájárul az új sajátságok váratlan megjelenéséhez. A felsőbbrendű fajták keveredése esetén az új sajátságok felsőbbrendű vonásokként jelennek meg. 82:6.7 „A faji keveredés növeli annak a valószínűségét, hogy a keresztezett fajtában nagyobb számban lesznek jelen a kívánatos meghatározó örökítő tényezők.” 79:2.7 A fajkeveredés előnyös annyiban, hogy változatossá teszi a műveltséget, és segíti a polgárosodott társadalom létrejöttét. Az előnyök csak rövid életűek, ha az alsóbbrendű fajták vannak túlsúlyban. 82:6.11 Tehát nem a különböző emberfajták keveredése a veszélyes, hanem az, ha a polgárosodott népek alsóbbrendű és elfajzott csoportjai korlátlanul sokasodnak.
- fajnemesítés: 52:2.9 a halandók felsőbbrendű fajtái gyarapodásának támogatása az alsóbbrendűek szaporodásának arányos visszafogásával. 52:2.10 E munkát a Bolygóherceg kezdi meg, az értelmi fogyatékosok és a közösségi életre alkalmatlan egyedek szaporodásának megtiltásával. 52:2.11 Egy ilyen vállalkozás nem annyira nagyszabású az emberi törzsfejlődés első időszakaiban. A túlélésért folytatott törzsi küzdelmek önmagukban is akadályozzák a fogyatékos fajták elterjedését. 52:3.5 Később, az Anyagi Fiú és Leány utódai sohasem párosodnak az evolúciós emberfajták alsóbbrendűivel. 52:3.6 Az ádámi élet-sejtanyag ajándéka a halandó emberfajták értelmi képességeinek jelentős javulását eredményezi, ami együtt jár a szellemi fejlődés felgyorsulásával. 52:3.7 Az emberfajták összeolvadásával az általános bőrszínné az ibolyának egy olívaszínű árnyalata válik. 52:3.10 A fajok keveredésének hatására az erőszakos nemzetieskedés alábbhagy és elkezdődik az emberek közötti testvériség kialakulása. 52:4.5 Az Ítélkező Fiú utáni ember korszakában szintén korlátozzák a természetes adottságokkal gyengébben felruházott, kevésbé egészséges egyedek szaporodását. 52:5.9 Az alászálló Fiú utáni korszakban, a selejtező szaporodásnak köszönhetően az elfajzottságot nagyrészt már kiküszöbölték. 52:7.5 A Tanító Fiú utáni ember korszakában az elfajzottságot és az evolúciós küzdelemből eredő közösségellenes vonásokat gyakorlatilag felszámolták. 55:6.3 A fény és élet korában megállapodott bolygókra jellemző, hogy a népszaporulatot a bolygó igényei és a természetes adottságok szerint szabályozzák. E „korszakban a bolygó halandóit öt-tíz csoportba sorolják, és az alacsonyabb rendű csoportokban csak feleannyi gyermek születését engedélyezik, mint a felsőbb csoportokban.” 51:4.8 A szabályosan fejlődő bolygók esetében, a hat evolúciós emberfajta keveredése előtt, az alacsonyrendűek és az alkalmatlanok nagy részét eltávolítják. Az emberi törzsek megfelelőségét a Bolygóherceg, az Anyagi Fiú és más szakértő lények ítélik meg. 51:5.2 A Bolygók Ádámjai és Évái, mint az ibolyaszín emberfajta megalapítói, az egymilliós csoportlétszámuk elérését követően kezdik meg a bolygók lakóival való összeolvadást. 51:5.3 Az Édenkertben Ádám fiai és leányai a Herceg törzskara által odavezetett felsőbbrendű férfiak és nők közül választják ki a szerencséseket, akik az ádámi gyermekekkel való párosodást megtiszteltetésnek veszik. 51:5.4 Ezen időszak az új versengések kezdetének és a faji háborúk megszűnésének első korszaka. 51:5.5 Az ádámi leszármazottakkal egyesülő bolygólakóknak meg kell fogadniuk, hogy egy társuk lesz, és a gyermekeiket is erre nevelik. Az ilyen gyermekek a Bolygóherceg tanodáiban tanulnak, és innen térnek vissza a szüleik származási csoportjához, ahol a felsőbbrendű halandók kiválasztott csoportjaiból választanak maguknak párt. 51:5.6 A felsőbb szintű evolúciós sajátságok nemzés útján való elterjedése polgárosodást és a faji fejlődést eredményez.
- fajnemesítés (nem tudatos): 80:3.9 az európai vadászok korában „a felsőbbrendű törzsek vegyes házasságokat kötöttek a felsőbbrendű hadifoglyokkal és mindig elpusztították az alsóbbrendűeknek tartottakat.” A letelepedettek viszont a földműveléshez és a kereskedelemhez egyre inkább életben hagyták a középszerű foglyokat, rabszolgává téve őket. Ezek utódai aztán nagymértékben leépítették a teljes cro-magnoni fajtát. 80:5.5 Az anditák, a Somme folyó melletti döntő győzelmüket követően a kék ember dél-franciaországi csoportjait kereskedelmi előrenyomulás, a felsőbbrendűikkel kötött vegyes házasságok és az alsóbbrendűik könyörtelen kiirtása révén olvasztották be.
- fajnemesítés (Urantián): 76:4.3 az ibolyaszín emberfajta az Urantián kilencedikként jelent meg. Ádám és Éva hozta létre a gyermekeik által. Ádám és az utódai kék szeműek voltak. Az ide tartozó népek esetében a világos bőrszín, valamint a sárgásszőke, a vörös és a barna hajszín volt a jellemző. 76:4.8 A második Kertben Ádám célzottan létrehozta a fajnemesítés tizenkét tagú bizottságát, melynek vezetőjévé Évát tette meg. E bizottság – még Ádám életében – 1.682 felsőbbrendű urantiai nőt választott ki – többnyire nodfiakat – akiket ádámi élet-sejtanyaggal termékenyítettek meg. E nők gyermekei közül 1.570 fiú és lány érte meg a felnőttkort. Ők alkották az andita emberfajta legelső egyedeit. 51:5.6 Bár a felsőbb szintű evolúciós sajátságok nemzés útján való elterjedése polgárosodást és faji fejlődést eredményez, 51:4.8 azonban az emberi faj fejlődése az Urantián nem így alakult. 51:5.7 A felsőbbrendű fajták az alsóbbrendű fajtákkal párosodtak, ami a faji összhang hiányához vezetett. 51:4.8 Így az embereké maradt az a felelősség és döntés, hogy a kifejezetten alkalmatlan, értelmileg vagy szellemileg fogyatékos, illetve közösségellenes fajtákat és egyedeket kizárják-e a szaporodásból 51:5.7 az emberi szabályozás módszerei révén, vagy akiknél lehetséges, megpróbálkoznak az alkalmazkodásuk elősegítésével. 68:6.11 A természetes adottságokkal rendelkező embert kell támogatni, mivel ő a polgárosodott társadalom gerince és a faj fejlődésének forrása. „A szokványos szintet el nem érő embert a társadalomnak ellenőrzés alatt kell tartania; belőlük nem jöhet létre több mint amennyi azon alsóbbrendű munkák ellátásához szükséges, mely feladatok állati szintet meghaladó értelmet igényelnek ugyan, de alacsony szintjük miatt a felsőbbrendű emberfajták számára valóságos rabságot és igát jelentenek.” 71:3.8 A társadalmi szintű „nincstelenséget és függést sohasem lehet felszámolni, ha az állam a sérült és elfajzott fajtákat szabadon támogatja és korlátozás nélkül engedélyezi az újratermelődésüket.” 82:6.3 A faj szempontjából nem kívánatos, ha az adott emberfajta elfajzott utódai kötnek egymással házasságot. 82:6.4 Viszont kívánatos, ha az emberfajták legfelsőbb rendű csoportjai keverednek egymással. 82:6.5 „A felsőbbrendű és az attól eltérő törzsek keresztezése jelenti az új, életrevalóbb fajták teremtésének titkát.” „A keresztezés erősíti az életerőt és növeli a termékenységet.” 79:5.9 „Az urantiai emberfajták fejlesztésére vonatkozó eredeti Melkizedek-tervben azzal számoltak, hogy Ádám tisztavérű leszármazottai közül egymillió fogja nemesíteni a két Amerika vörös népeit.” 110:4.6 A bolygónk felügyelői támogatják „az urantiai emberfajták szellemileg felsőbbrendű fajtaváltozatainak felemelését és megőrzését szolgáló intézkedések bevezetését”.
- fajnemesítés előnye: 51:6.1
a) magasabb élőlénytani besorolás,
b) az értelmi képességek élénkülése,
c) a szellemi felfogóképesség erősödése. 81:5.1 „Az ádámi adomány javította az emberfajták agyi teljesítőképességét, s ezáltal nagymértékben gyorsította a természetes evolúciós folyamatokat.” 82:6.5 A különféle népek átlagos vagy felsőbbrendű rétegeinek faji keveredése jelentősen növeli az alkotó potenciált. „A keresztezés erősíti az életerőt és növeli a termékenységet.” „A felsőbbrendű és az attól eltérő törzsek keresztezése jelenti az új és életrevalóbb fajták teremtésének titkát.” 82:6.6 A felsőbbrendű fajták keveredése esetén az új sajátságok felsőbbrendű vonásokként jelennek meg.
- fajnemesítés értelme: 76:2.6 „az öröklött sajátságok képezik az egész jellem alapját”. 108:1.1 Az a tény, hogy a tapasztaltabb Gondolatigazítók gyakran költöznek magasabb rendű emberi elmékbe, azt mutatja, hogy az öröklött emberi adottságok fontos szerepet játszanak a Gondolatigazítók általi kiválasztás és a feladatok meghatározása során.
- fandor: 66:5.6 szállításra betanított nagytestű madár. Az időszámításunk kezdete előtt huszonnyolcezer évvel kihalt.
- Fantad: 45:4.9 a zöld embereket vezette „az Élet Egyetlen Forrásának” imádatára. Jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja.
- fazekasság: 81:2.19 a herceg törzskara ismertette meg az emberekkel Kr.e. 500 000 évvel. A rendszer bukása után több mint 150 000 évig szünetelt. A sumérok nodfi elődei kezdték újra művelni. 81:2.18 De volt olyan embercsoport is, amely számára egy agyaggal befedett vesszőház, illetve annak leégése adott ötletet az agyagedények készítéséhez és égetéssel való megszilárdításához.
- fehér emberfajta: 64:6.24 + 80.0.2 alapvetően a kék fajta alkotja, azonban a vérvonalukban képviselve vannak az ádámi törzs szangik emberfajtákkal keveredett túlélő fajtái, valamint a vörös és a sárga faji vérvonal is meg van bennük valamelyest. Összességében elmondható, hogy komoly százalékban rendelkeznek az eredeti andonfi állománnyal, de még ennél is nagyobb bennük a korai nodfi fajták aránya. 80:3.9 Más megfogalmazásban – a fehér ember a középszerű rabszolgáik utódai által leépült cro-magnoni kék emberfajta csoportjainak a kivándorló mezopotámiaikkal való keveredése által létre jött fajta közössége Európában. 80:5.7 A kevert európai fehér népek humora és képzelőereje az anditáktól származik. Az északi fehér fajtákat létrehozó andita-kék egyesülés átmeneti késedelmet okozott az andita polgárosodás fejlődésében. 80:5.8 Kr.e. 5000-re az északi fehér fajták uralkodtak az Észak-Német, az Észak-Francia és a brit-szigeteki területeken is. 80:9.1 A faji keveredés következtében, az anditák Európába irányuló vándorlásai végére három fehér fajta alakult ki. A) 80:9.2 Az északi fehér fajta. 80:9.2 Hosszúfejűek, szőkék és magas termetűek voltak. E fajta a kék emberből és az anditákból állt, de tartalmazott jelentős andonfi vért, valamint kisebb mennyiségben vörös és sárga szangik fajtákat is. 80:9.4 A dunai andonfiakkal való kereskedelmi kapcsolataik következtében anyaimádók lettek. A Balti-tenger partvidékéről borostyánkövet szállítottak délre a Brenner-hágón át. Épített lakóhelyeken laktak, a halottaikat elhamvasztották. B) 80:9.5 A központi fehér fajta. Döntően andonfiak, akik részben kék, sárga és andita fajtákat foglaltak magukba. Rövid-széles fejformával bírtak, barnás bőrűek és zömökek voltak. Területileg az északi és a földközi-tengeri emberfajták között helyezkedtek el. C) 80:9.3 A déli fehér fajta. E földközi-tengeri fajta az anditák és a kék ember keverékéből állt, melyhez északon kevés andonfi jelleg is adódott. Továbbá másodrendű szangik vért is kaptak a szaharaiakon keresztül, később pedig, Kr.e. 2.500 táján e fajta déli részét erős andita hatás érte. 80:9.10 E faji keverék alapozta meg leginkább e kevert fehér fajta közösséget. 80:9.13 A déli fehér fajták kedvvel építkeztek és szívesen állítottak nagy sziklákat a nap tiszteletére. 80:9.15 Kr.e. 3000-re a fehér fajták jelentősen elkeveredtek Európában.
- fejlett törzsi kapcsolatok szervezői: 66:5.1 A kaligasztiai százak egyik tízfős szakértő csoportja, 66:5.28 melynek Tut volt a vezetője. 66:5.30 A feladataik közé tartozott a békés jellegű csoportviszonyok kialakítása, a hadviselés szabályozása, valamint a törzsi kormányzás és a törzsek közötti kapcsolatok fejlesztése.
- fejlődés: 49:5.16 A halandók esetében értelmi és szellemi szempontból mérvadó, mely sokban függ az adott bolygó korától. E tekintetben meghatározó az ottani élőlénytani nemesítők segítsége és az isteni Fiak különféle rendjeinek későbbi küldetései. 117:5.6 „A fejlődésképes személyiség tényleges-valóság nyomot hagy maga után, amint a világegyetemek egyre magasabb szintjein áthalad. Legyen az elme, szellem vagy energia, a tér és idő növekvő teremtésrészei saját területükön mind módosulnak a személyiségfejlődés révén. Amikor az ember cselekszik, akkor a Legfelsőbb válaszol, és ez a kölcsönösség jelenti a fejlődés tényét.”
- fejlődés (emberi ~ ismérvei): 113:1.6 a) Önmaga megértése. b) Önmaga legyőzése. c) Saját maga egyre teljesebb szabályozása. Az elsődleges cél az Igazítóval való kapcsolat és közösség.
- fejlődés (örök emberi ~ tartalma): 108:6.8 Az „örökké szélesedő lehetőség-szférák határok nélkülivé” tágítása „felüdítő szolgálatot, páratlan kalandot, fenséges bizonytalanságot és korlátlan fejlődést” foglal magába.
- fejlődési korszakok (halandó emberfajták esetében):
50:5.4 1. A táplálkozás kora. A korai emberek ébren töltött ideje az élelem keresésével és a támadó vagy védekező harccal telt.
50:5.5 2. A biztonság kora. Az ősi vadász az élelemszerzés mellett megtakarított időt a biztonsági helyzetének javítására fordítja. Csoportokat alkot és megerősíti lakhelyét a gyűlölt idegenekkel szemben.
50:5.6 3. Az anyagi jólét kora. A táplálkozás és a biztonság bizonyos szintű megoldottságából eredő szabad időt az emberek a személyes jólétükre fordítják. Ez az emberi csoportok egy részének elnyomásával jár. E korszakot egyaránt jellemzi a gyönyörkereső mértéktelenség és a zsarnoki kegyetlenkedés.
50:5.7 4. A tudás és a bölcsesség keresése. Az előző korok tudása és tapasztalata bölcsességet eredményez a polgárosodott társadalom irányításában. A műveltség általánosan elérhetővé válik. Sok egyén éhezi a tudást és szomjazza a bölcsességet. A korszak jelszava az oktatás.
50:5.8 5. A bölcselet és a testvériség kora. Ez a társadalom erkölcsössé válásának időszaka. A halandók kezdik komolyan venni az egyéni és a közösségi tapasztalataikat, „végre elkezdik magukban keresni az okokat és józan ítélőképességre tesznek szert.” Csak bölcs erkölcsi lények képesek az emberi testvériség megteremtésére.
50:5.9 6. A szellemi törekvés korszaka. Az egyének szellemi megelégedésre és a mindenségrendi összefüggések keresésére törekszenek. A vallás ekkorra már a mindenségrendi bölcsességet és a személyes szellemi tapasztalás magasabb szintjeit jelenti. E kor oktatása a jelentéstartalmakat igyekszik megvilágítani, a műveltsége pedig a mindenségrendi kapcsolódásokra és az igaz értékekre irányul. Magas műveltségű és képzettségű, páratlan Isten-tudatú korszak ez.
50:5.10 7. A fény és élet korszaka. Ez a fizikai biztonság, az értelmi gyarapodás, a társadalmi műveltség és a szellemi fejlődés egymást követő korszakainak virágzása, melyekben az emberi vívmányok mindenségrendi egységben és önzetlen szolgálatban hangolódnak össze.
- fejlődési utak: 106:1.3 az evolúciós teremtmény számára az igazságban, a szépségben és a jóságban való fejlődést foglalja magába.
- fejlődési út és cél (emberi ~): 108:1.8 A személyiség egyesítése és az elme szellemiesítése.
- fejvadászat: 88:1.8 nagyrészt a koponyában, mint bűvtárgyban való hitre vezethető vissza. 86:5.15 Kezdetben a fejvadászat az ellenség lelkének foglyul ejtését célozta (amint a hajas fejbőr lenyúzása is). 87:2.8 Az ősök azt tartották, hogy a meggyilkoltak örömmel veszik, ha a gyilkosuk kísértetlelkét rabszolgaként a magukénak tudhatják. 87:2.8 E felfogás ösztönzőleg hatott a fejvadászatra. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.
- felemelkedési irányterv: 8:3.5 a továbbélő, sajátakarattal bíró teremtmények felemelése a paradicsomi tökéletesség isteni magasságaiba.
- felemelkedési világegyetemi létpálya: 30:4.1 a felemelkedő zarándokok járják, hét szakasza van.
30:4.2 „1. Bolygói halandók.
30:4.3 2. Alvó továbbélők.
30:4.4 3. Lakóvilági hallgatók.
30:4.5 4. Morontia fejlődő lények.
30:4.6 5. Felsőbb-világegyetemi védencek.
30:4.7 6. Havona-zarándokok.
30:4.8 7. Paradicsomi jövevények.”
- felemelkedő Anyagi Fiak: 40:2.1 a helyi világegyetemben teremtik őket.
40:2.2 A szolgálatuk alól felszabadított Ádámok és Évák hivatalosan is elismert felemelkedő Istenfiakká lesznek,
a) ha élőlénytani fejlesztőként teljes sikert érnek el, és a bolygó eljut a fény és élet fejlettebb szakaszaiba. Ekkor lemondhatnak a bolygói kötelezettségeikről és engedélyezik számukra, hogy tökéletessé lett Anyagi Fiakként jegyeztessék be magukat a helyi világegyetemi nyilvántartásokba.
b) Ha a bolygói minősítés sokat késik, az állandó besorolású anyagi fiak szintén felhagyhatnak a besorolásuknak megfelelő szférákon folytatott tevékenységekkel, és a felszabadításukat kérve ők is megkezdhetik a Paradicsomra tartó útjukat más felemelkedő Fiak társaságában. Céljuk az Isten megtalálása és a Halandói Végleges Testületben való örök szolgálat.
- felemelkedő halandók körei (jerusemi): 46:5.9 a rendszer hét egyközepű, egyre magasabban elhelyezkedő körből áll. 46:5.27 Központját egy emlékmű csoport foglalja el, amely a csillagrendszer 619 lakott világát jelképezi. Minden egyes bolygói emlékmű egy templom. E templomcsoport központjában az Edentia-rendszer negyven mérföld nagyságú, részlet hű és működő hasonmása áll.
- Felemelkedő-háromságivá lett Fiak: 22:7.12 Úgy jönnek létre, hogy a „végleges rendű lények alkotói erőfeszítéseik során megkísérlik háromságivá alakítani a Mindenható Legfelsőbb bizonyos fogalmi valóságait, melyeket tapasztalati úton megragadtak az időn és téren át a Paradicsomra vezető felemelkedési útjuk során.”
- felemelkedő Istenfiak: 40:0.1 helyi világegyetemi lények csoportja, akiknek hét általános osztálya került kinyilatkoztatásra.
„40:0.2 1. Az Atyával eggyé kapcsolódást elért halandók.
40:0.2 2. A Fiúval eggyé kapcsolódást elért halandók.
40:0.3 3. A Szellemmel eggyé kapcsolódást elért halandók.
40:0.5 4. Evolúciós szeráfok.
40:0.6 5. Felemelkedő Anyagi Fiak.
40:0.7 6. Átvitt közteslények.
40:0.8 7. Megszemélyesült Igazítók.”
40:0.11 A felsoroltak közül a négy utolsó nemhalandó felemelkedő fiúi rend.
- felemelkedő rendek (egyes-származásúak): 30:1.55 egyes-származású lények, akiknek öt csoportjuk van.
30:1.65 „1. Megszemélyesült Igazítók.
30:1.66 2. Felemelkedő Anyagi Fiak.
30:1.67 3. Evolúciós szeráfok.
30:1.68 4. Evolúciós kerubok.
30:1.69 5. Ki-nem-nyilatkoztatott felemelkedők.”
- felemelkedő rendek (kettős-származásúak): 30:1.29 kettős-származású lények, akik öt csoportba sorolhatók.
30:1.50 „1. Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt halandók.
30:1.51 2. A Fiúval eggyé kapcsolódást megélt halandók.
30:1.52 3. A Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók.
30:1.53 4. Átvitt közteslények.
30:1.54 5. Ki-nem-nyilatkoztatott felemelkedők.”
- felemelkedő zarándokok: 30:3.1 a hét önkéntes telepes csoport egyik rendje. 26:2.2 A világegyetemek mindensége legalacsonyabb rendű, sajátakaratú teremtményei, akik a tökéletességet célzó kibontakozást képviselik. 26:3.2 A Havonába a hetedik kör kísérleti világán át lépnek be, majd haladnak befelé, az első kör irányába. Egyetlen zarándok sem kerülheti el, hogy átkeljen a fokozatosan erősödő átszellemülésnek mind a hét Havona-körén. 30:3.13 A központi szférákon állomásoznak. Sokfelé tevékenykednek, nagy önállóságot élveznek. E rend személyi összetétele folyamatosan változó, mivel az evolúciós halandók és a felemelkedő társaik összes rendjét magába foglalja.
- felemelkedői lét: 112:0.1 A kezdete az emberben lakozó Gondolatigazítóval való örök egyesülés.
- Felettes szeráfok: 39:0.1-0.2 a helyi világegyetemi angyalok hét kinyilatkoztatott rendjének második csoportja. 39:2.1 A nevüket onnan kapták, hogy a helyi világegyetemben felsőbb tevékenységek végzésével bízzák meg őket. 39:2.2 Hét csoportban működnek.
a) 39:2.3 Hírszerző Testület. A Fényes Hajnalcsillag, Gábriel létszámába tartozó angyalhadtestek tagjai, akik a helyi teremtésrészekről gyűjtenek számára információkat a nebadoni tanácsok munkájának irányításához.
b) 39:2.5 Irgalom Hangja. Ők a kegyelmet és irgalmat bemutató angyali testület tagjai. Az emberek és az angyalok felsőbbrendű késztetéseinek és szentebb érzelmeinek adnak tápot. E hadosztály igazgatói teljes-szeráfok, akik egyben képzett őrangyalok is.
c) 39:2.6 Szellem Összehangolók. A felettes szeráfok harmadik csoportjaként az a megbízásuk, hogy felkészítsék a Szalvingtonon tartózkodó felemelkedőket a morontia szintről a szellemlény állapotba történő átmenetre. A szellem elme képességeinek használatára oktatnak.
d) 39:2.7 Segédtanítók. Társai és segítői ők a tanító tanácsosoknak. Részt vesznek a helyi csillagrendszerekhez tartozó lakóvilágokon folyó hétszintű képzésben. Az Urantián is működnek az igazság és a pártatlanság ügyének elősegítése céljából.
e) 39:2.8 Szállítók. Ők e segédkező szellem csoport saját szállító testülete. Az a feladatuk, hogy a helyi világegyetemi központ viszonylatában teljesítsenek térutaztatási szolgálatot azon személyiségek közlekedésének segítésére, akik maguktól nem képesek egyik szféráról a másikra eljutni. Vannak közöttük olyanok, akik már ilyennek születtek, mások kisebb adottságokkal indulva küzdötték fel magukat e feladat ellátására. 39:2.9 A repüléshez szükséges energiát az átkelés során veszik fel.
f) 39:2.14 Adatrögzítők. A szalvingtoni és az ahhoz tartozó világokról érkező feljegyzéseket fogadják, iktatják és küldik vissza. De szolgálnak a szalvingtoni bíróságok jegyzőiként és e bíróságok vezetőinek titkáraiként is. 39:2.15 Az adatfogadók és továbbítók sajátos alosztálya a Hírközlők. A lényeges üzenetek továbbítása során kapcsolatot tartanak fenn a harmadrendű szupernáfok hírszerzési irányítóival, a Teljes Szeráfi Testület megdicsőült hírszerzési irányítóival, 39:2.16 a felsőbb-világegyetemi felsőbb adatrögzítőkkel, a Havona adatrögzítőivel, valamint a tudás paradicsomi őrzőivel is.
g) 39:2.17 Tartalékosok. 39:2.18 „E testületben az angyalok minden csoportjának minden fajtája képviselteti magát.”
- felfogóképesség (emberi ~): 118:10.3 Az ember egyre kiteljesedő képessége az idő anyagi tényeinek, a gondolkodás jelentőségteljes eszméinek és a szellemi látásmód értékes eszményképeinek megértésére.
- felismerés: 111:4 1 „a külvilágból felfogott érzetkeltő hatásoknak az egyén emlékmintáiba való illesztésének értelmi folyamata.” Lásd még → „megértés” → „jelentéstartalmak”
- Felsőbb Erkölcstan Melkizedek-kara: 35:3.22 A melkizedekek honvilágán található és az eredeti Melkizedek Atya vezeti. Más világegyetemekből is fogad cseretanulókat akiknek létszáma több mint százezer fő.
- felsőbb-világegyetem: 15:2.8 Tíz nagyövezet alkotja, mely közelítőleg egy billió lakható bolygót foglal magába. Épített központi világát három Nappalok Elődje irányítja.
- felsőbb-világegyetemek (jellemzők): 117:7.13 Az a céljuk, „hogy olyan tökéletessé váljanak, mint a Havona”.
- 117:7.13 Magukban hordozzák a Havona tökéletesség lehetőségét.
- 117.7.13 A tökéletesedésük „fizikai és szellemi előrelépést, továbbá igazgatási, irányítási és testvéri fejlődést jelent.”
- 117:7.13 „az eljövendő korszakokban az összhanghiány, a téves igazodás és a helytelen alkalmazkodás lehetőségei fokozatosan megszűnnek” e teremtésrészekben.
- 117:7.13 A tökéletessé válásukat követően az „energiakörök az elmével tökéletes egyensúlyban lesznek és az elmének való alárendeltségük teljessé válik, míg a szellem a személyiség jelenlétében megszerzi az uralmat az elme felett.”
- 117:7.15 Jelenleg éles határvonalak húzódnak közöttük.
- 117:7.15 A távoli jövőben tökéletessé tett egészként fog működni.
- felsőbb-világegyetemek békéltetői: 25:3.14 bizottságuk „a Nappalok Elődeinek általános felügyelete és a Kép Segítők közvetlen irányítása alatt szolgál a Paradicsom eléréséig. A Paradicsomon való ottlétük alatt annak a Tökéletes Szellemnek jelentenek, aki a származási helyük szerinti felsőbb-világegyetemet vezeti.” 25:3.13 Ezen a szinten az isteni döntésvégrehajtó már nem rendelkezik büntető hatalommal. A békéltetők a felemelkedő zarándokok tanácsadóivá és tanáraivá váltak. 25:3.16 A számuk növekedésével átkerülnek a paradicsomi tökéletes tanácsba, „ahonnan úgy kerülnek ki, mint a Végtelen Szellem által a világegyetemek mindensége számára létrehozott egyeztető testület”.
- felsőbb-világegyetemek Hírvivői: 23:2.15 egy felsőbb-világegyetem vezetői rajtuk keresztül képesek közvetlenül és személyesen érintkezni egy másik felsőbb-világegyetem vezetőivel. Közvetlenül kiküldhetők az egyik felsőbb-világegyetemi központról egy másik felsőbb-világegyetemi központra. 23:2.17 A felsőbb-világegyetemi szolgálatuknak nincs korlátja; működhetnek a felsőbb ítélőszékek döntésvégrehajtóiként vagy a teremtésrészek javát szolgáló információk megszerzőiként.
- felsőbb-világegyetemek közötti kapcsolat: 39:2.4 egymással rendszerint csak a paradicsomi információs elosztóközpont által biztosított eszközök és lehetőségek révén képesek érintkezni, mivel energiakülönbség van a különböző felsőbb kormányzatok ügyletei és jelentései között, ami az adatok elkülöníthetőségét teszi lehetővé.
- felsőbb-világegyetemek segédkező szellemei: 26:1.13 ők a szekonáfok, a terciáfok és az omniáfok. „A szekonáfok, a Tükröző Szellemek gyermekei különböző minőségben szolgálnak a hét felsőbb-világegyetemben. A Végtelen Szellemtől származó terciáfok végeredményben a Teremtő Fiak és a Nappalok Elődeinek összekötői szolgálatát látják el. Az omniáfok a Végtelen Szellem és a Hét Legfőbb Végrehajtó együttes teremtményei, és kizárólag az utóbbiaknak szolgálnak.”
- felsőbb-világegyetemi felkészülési és műveltségi rendszer: 30:4.22 „a kisövezeti fogadószféráktól a tíz nagyövezethez tartozó tanulmányvilágokon keresztül a felsőbb-világegyetemi központ felsőbb műveltségi szféráiig terjed.” 30:4.23. Itt a fejlődés a megtanult dolgok átadásának gyakorlata által történik. A fő tárgy a felsőbb-világegyetemi igazgatás.
- felsőbb-világegyetemi kisövezetek békéltetői: 25:3.11 a békéltető biztosok a helyi világegyetemi problémákkal való foglalkozást követően lépnek a felsőbb-világegyetemük kisövezetének problémáihoz. Magasabb szintre kerülve egyre kevesebb anyagi jellegű feladatot kapnak és fokozatosan az irgalom-igazságosság új szerepkörében kezdenek működni úgy, hogy közben az anyagi szempontokat is a helyén kezelik.
- felsőbb-világegyetemi nagyövezetek békéltetői: 25:3.12 a bizottság tagjai számára itt már egyre több a feltárandó és megmagyarázandó rejtélyes jelenség. Így fokozatosan a különbségek elbírálóinak szerepéből átlépnek a rejtélyek megmagyarázóinak szerepkörébe. Bírákból magyarázó tanítókká fejlődnek.
- felsőbb-világegyetemi körök: 15:9.3-15:9.10
15:9.4 „1. A paradicsomi Hét Tökéletes Szellem egyikének egyesítő értelem-köre. Az ilyen mindenségrendi-elme kör egyetlen felsőbb-világegyetemre korlátozódik.
15:9.5 2. A hét Tükröző Szellem tükrözőműködés-szolgálati köre az egyes felsőbb-világegyetemekben.
15:9.6 3. A Titkos Nevelők titkos körei, melyeket Divinington bizonyos mértékig összekapcsol és az Egyetemes Atyához irányít a Paradicsomra.
15:9.7 4. Az Örökkévaló Fiú és az ő paradicsomi Fiai közötti közvetlen kapcsolat fenntartását szolgáló kör.
15:9.8 5. A Végtelen Szellem fényes jelenléte.
15:9.9 6. A paradicsomi híradások, a havonai térjelentések.
15:9.10 7. Az erőtér-központok és a fizikai szabályozók energiakörei.”
- Felsőbb-világegyetemi Központok: 29:2.13 mind a hét felsőbb-világegyetem központi szféráján ezer harmadrendű erőtér-központ van. „Az elsődleges energiának a három, egyenként tíz részből álló árama ezen erőtér-központokba érkezik, de hét különleges és pontosan irányított, bár nem tökéletesen szabályozott erőtér-kör lép ki az egyesített tevékenységük központjából.” 29:2.14 A felsőbb-világegyetem erőtér-tartalma tehát háromállapotú energia, melynek mindegyik fokozata tíz részből tevődik össze.
- Felsőbb-világegyetemi védencek: 30:4.1 a felemelkedői halandói lét egyik szakaszában levő halandók megnevezése, 30:4.22 akik a felsőbb-világegyetemi felkészülési világokra érkezve elismert szellemekké és a Nappalok Elődeinek védenceivé válnak.
- Felsőség Háromságivá Tett Titkai: 18:1.1 hetvenen vannak, akik a paradicsomi segédszférák legbelső, az Egyetemes Atya személyes körének is mondott hét világát vezetik tíz-tíz tagú testületben.
- Felsőség Istenség: 0:1.11 e szintet a véges lételvi létezőkkel kapcsolatos működésként lehet felfogni.
- Felsőségi Kísérők: 26:6.1 kizárólag a központi világegyetem hatodik körén szolgálnak, és nem keverendők össze a Végzős Kísérőkkel, akik a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei.
- Felsőség tíz Titka: 13:2.9 Aszendington irányítói.
- Felsőség háromságivá tett Titkai: 13:2.10 a Legfelsőbb Isten, a Végleges Isten és a Legfelsőbb-Végleges Isten közös titkai.
- felsőtudatosság: 130:4.9 A tudat tudata. Az ember tudatában van a saját tudatának, míg az „állati elme csak a tárgyias világegyetemnek van tudatában.”
- feltámadás (megítéltetési ~): 113:6.8 Az alvó továbbélők feltámadása. Kegyelem-szólításnak is mondják. 47:3.3 Ekkor történik meg a szeráfi végzet-őrangyal által őrzött morontia-lélek és a Gondolatigazítónál levő szellem-elme „letét” újraegyesítése, mely a teremtményi alvó továbbélő személyiség összeállítását jelenti. 30:4.15 Ekkor valósul meg a lélek és az Igazító újratársulása, a személyiséget alkotó tényezők újraegyesítése morontia alakban. 52:5.5 Az Urantia lázadás miatti elszigetelése felfüggesztette azon eljárást, mely révén a halandók a haláluk után közvetlenül jutottak el a lakóvilágok területére. Krisztus Mihály napjai előtt minden léleknek aludnia kellett a megítéltetési, illetve a különleges ezeréves feltámadásokig. „De pünkösd óta az urantiai halandók közvetlenül juthatnak el a morontia szférákra.” 76:5.3 Történt megítéltetési feltámadás Ádám és Éva Urantiára való megérkezésével egyidejűleg is.
- feltámadási csarnok: 112:5.16 Élet-összeállító terem. Itt válik lehetővé az alvó-továbbélő tudat újbóli megjelenése az új morontiai, elme és szellemi természetű energia-kapcsolat révén. 47:0.1 A Jerusem első világának első segédszféráján található 47:3.5 az Új Élet Templomában. Ennek hét szárnya az idő hét fajának feltámadási csarnoka. 47:3.2 A személyiség-összeállításra szolgáló templom az első lakóvilág központja, a szeráfi beteljesülés-őrangyalok, a Gondolatigazítók és a feltámadási főangyalok gyülekezőhelye.
- feltámadás utáni időszak:
a) 47:3.6 Az újraszemélyesült lélek a feltámadási csarnokban ébred, majd
b) a Melkizedek-részlegbe megy, ahol állandó lakos besorolást kap.
c) Ezután tíz nap személyes szabadságban részesül, melynek során szabadon ismerkedhet a környezettel, a programmal, és utána nézhet a szeretteinek is.
d) 47:3.7 Ezt követően kezd hozzá az értelmi felkészüléshez és a paradicsomi célú szellemi fejlődéshez.
e) 47:3.10 A magasabb lelki fejlettségű halandók a tíz napos szabadság leteltével átkelési alvásba kerülve jutnak a második lakóvilágra, majd így tovább, egészen a nekik előírt lakóvilágig. 47:4.4 Ilyenkor az Igazító már nem távozik el. Bár később a felemelkedő újabb és újabb, kidolgozatlan morontia testben ébred, de a személyisége már érintetlen marad.
- Felügyelő szeráfok: 39:3.1 a helyi világegyetemi angyalok azon csoportja, akiket a csillagvilágok kizárólagos szolgálatára jelöltek ki.
a) 39:3.2 Segédfelügyelők. Ők a Csillagvilági Atyák közös munkájának a segítői. Az „egész csillagvilág egyesítésével és egyensúlyba hozatalával foglalkoznak.”
b) 39:3.3 A Törvény Előrevetítői. Feladatuk a csillagvilági törvényalkotók számára olyan előterjesztések készítése, melyek azt mutatják be, hogy az adott indítvány milyen mértékben érintheti a szabad akaratú teremtmények életét. Nem keresik egyik csoport kegyét sem, „viszont a mennyei törvényalkotók előtt abból a célból jelennek meg, hogy azokért szóljanak, akik nem tudnak megjelenni és az érdekeiket maguk képviselni.” Látják és képviselik az emberi benső igaz vágyódását is.
c) 39:3.4 A Közösségi érzék Kialakítói. Az őszinte társas kapcsolatok és a világegyetemi teremtmények közösségi fejlődésének előmozdításán munkálkodnak. Elősegítik az egyének jobb önmegértését és a valóban kölcsönös megbecsülésen alapuló társulások létrejöttét. 39.3.5 Földi munkálkodásuk közé tartozik azon egyének összehozása, akik hatékonyan és egyetértésben tudnak működni az adott cél elérése vagy egy feladat eszményi formában történő ellátása érdekében. 39:3.6 Az Edentián hetven egységbe szerveződve a központi szféra körül keringő hetven morontia fejlődési világon szolgálnak.
d) 39:3.7 Az Erkölcstani érzék Fejlesztői. Segítik a személyek közötti kapcsolatok erkölcsi értékének teremtményi elismerését, a testvériességgel kapcsolatos igazságok felfedezését. Ők az erkölcstani megbecsülés előremozdítói, de működnek önkéntes tanácsosként a bolygók vezetői mellett és csereoktatóként a csillagrendszerbeli felkészülési világokon. Sokat találkozunk majd velük az edentiai társadalmi kutatóintézetekben, a Norlatiadek központ hetven segédszféráján.
e) 39:3.8 Szállítók. A felügyelő szeráfok ötödik csoportja a csillagvilági központok viszonylataiban szállít lényeket. Képesek a céljuk, a sebességük és az irányuk repülés közben történő változtatására. Mozgásuk során mindhárom egyetemesen hozzáférhető energiavezetéket igénybe tudják venni. Képesek a földi másodpercenkénti 893.000 kilométeres sebesség elérésére is.
f) 39:3.10 Adatrögzítők. A felügyelő szeráfok hatodik rendjeként a csillagvilági ügyek különleges feljegyzőiként működnek, így az Edentián, a mi csillagvilágunk norlatiadeki központján is.
g) 39:3.11 Tartalékosok. A csillagvilági központokon tartózkodva a vezetők hírvivőiként segédkeznek vagy a vorondadekek mellett végeznek munkát.
- Fenséges felügyelő: 109:7.7 Az Urantia bolygóügyi Vorondadek-megfigyelője, a világunk veszélyhelyzeti kormányzója.
- Fenséges Hírvivők: 22:2.1 A Háromságot-elért Fiak felemelkedői csoportjába tartozó tökéletessé lett halandók, akik kiálltak már lázadást vagy ezzel egyenértékű módon másként bizonyították a személyes hűségüket.
- Fenséges Hírvivők (jellemzők): 22:2.7 A felsőbb-világegyetemi tevékenységek mindenféle szakaszával kapcsolatos feladatokat végezhetnek.
- 25:6.3 Feladataik közé tartozik a Mennyei Adatrögzítők eredeti szellemi feljegyzéseiről készített félfizikai másolatok megfelelőségének hitelesítése is.
- 117:2.4 Háromság által befogadottak.
- 117:2.4 Nem vesznek részt a jelen világegyetemi korszak növekedésében.
- 117:2.4 Jelen helyzetük a megelőző világegyetemi korszakra jellemző, annak felel meg.
- 117:2.4 A Háromság általi elismertségük szintje nem fog változni.
- 117:2.4 Esetükben „a tapasztalás többé már nem eredményez növekedést.”
- Fenséges Megfigyelő: 114:4.1 Vorondadek Fiú, akit az edentiai Fenségesek megfigyelőnek küldtek az Urantiára a bolygói lázadás kitörését követően. Egyben ő a bolygó felségjogának őre. Időszakonként váltják. 114:4.2 Azon ügyekben bír hatáskörrel, melyeket még a Lucifer-féle lázadás idején vontak magukhoz az edentiai Fenségesek. A Vorondadek Fiú szoros tanácsadói kapcsolatot tart fenn a bolygófelügyelőkkel. Továbbá a faji biztosok csoportvezetőit tanácsadó igazgatóként felügyeli. 114:4.3 Bolygói válsághelyzet esetén a Fenséges Megfigyelő lenne a kormány tényleges, önálló jogkörű vezetője. 114:4.4 Ekkor utasítási jogkörrel bírna „a bolygón tartózkodó minden segítő és az igazgatásban szolgálók felett, kivéve a főangyalok hadosztályszintű szervezetébe tartozókat.” A feljegyzések szerint bolygói szintű válsághelyzet – az 1930-as évekig – harminchárom alkalommal történt. 144:4.5 A vorondadek kormányzással a csillagvilági uralkodók felsőbb rendű bölcsessége jut el „az emberi birodalmak ügyeinek intézésébe.”
- Fenséges összekötő: 43:4.10 a Lucifer-féle lázadás óta működik a csillagvilági kormányzat tanácsadójaként az Edentián, a bűnnel és a lázadással kapcsolatos magatartást érintő ügyekben.
- Fenséges Segédek: 37:1.1 a helyi világegyetemi segítők közé tartoznak. 37:4.1 A helyi világegyetemen kívülről származó önkéntes lények csoportja, akik átmeneti képviselőként vagy megfigyelőként vannak jelen. Változó létszámúak. 37:4.2 A helyi világegyetem így részesül az olyan paradicsomi származású lények segédkezéséből, mint pl. a Bölcsesség-tökéletesítők, az Isteni Tanácsosok, a Világegyetemi Ítélők, az Ihletett Háromsági Szellemek, a Háromságot-elért Fiak, a Független Hírvivők, a szupernáfok, a szekonáfok vagy a terciáfok. Céljuk, hogy a segédkezésük által a „Nebadon jobban összhangba kerüljön az orvontoni eszmékkel és a paradicsomi eszményképekkel.” 37:4.3 Ilyenkor a helyi teremtésrész előírásaihoz igazodva dolgoznak. 37:4.5 Többnyire a nebadoni paradicsomi személyiségek – a Nappalok szövetsége, a Teremtő Fiú, a Nappalok Hűséges Követője, az Ítélkező Fiak és a Háromsági Tanító Fiak – mellé rendelik őket segítségül. A munkájuk jobb megértést, több tapasztalatot és teljesebb előrelátást testesít meg.
- Fenségesek uralkodása az emberek országain: 43:3.7 (+ 73:0.2 + 114:4.2) „Az edentiai Fenségesek a luciferi elszakadás idején a lázadó világok bolygói fennhatóságának bizonyos területeit magukhoz vonták. E hatalom gyakorlását ma is folytatják”. 43:3.8 Amikor pedig „Mihály, a Teremtő Fiú az utolsó alászállását teljesítette, az alászállásával összefüggő minden urantiai ügyet közvetlenül a Norlatiadek Fenségesei felügyeltek”. 93:3.4 Ők „az Urantia istenei”, akik 114:0.1 „számos mennyei erő és közvetítő útján uralkodnak az emberi világokon, de leginkább a szeráfok segítségére támaszkodnak.” 43:9.4 „A Fenségesek nemigen érintettek az egyes emberek boldogulásának elősegítésében a lakott bolygókon; ők inkább az emberek országait uralják, mintsem az egyedek szívét.” 114:4.1 Kiküldöttük – egy Vorondadek Fiú – az Urantia bolygó felségjogának őre. 114:7.9 A Fenségesek uralkodása a beteljesülés tartalékosainak működésén keresztül is valósul. Lásd még → „Fenséges megfigyelő”
- félelem (aggódás): 68:3.1 a mindennapos formája élettani eredetű, „félelem a fizikai fájdalomtól, a kielégítetlen éhségtől vagy valamilyen földi csapástól; azonban a kísértetektől való félelem a rettegésnek egy új és magasabb foka lett.” 68:3.3 A kísértetektől való félelem átlépi és meghaladja az egyed elemi igényeit és a csoport fenntartására irányuló küzdelmeket. 86:3.1 A halállal való szembesülés félelmet váltott ki az őseinkből. 68:3.3 „A halottak eltávozott szellemeitől való rettegés a félelem új és meglepő formáját hozta a felszínre, az iszonyat megdöbbentő és félelmetes fajtáját, mely hozzájárult ahhoz, hogy a régi korok laza társadalmi rendjei összeálljanak az ősi idők jóval fegyelmezettebb és alaposabban szabályozott kezdetleges csoportjaivá.” Ha a félelem oka nem valós dolog, akkor a félelem babonás jellegűvé válik. 86:0.2 A korai ember félt a természeti erőktől. E félelem úgy vált vallási jellegűvé, hogy a természet megszemélyesült, szellemiesült, később pedig megistenült az ember tudatában. 86:1.3 A balszerencsétől való állandó félelem bénító hatással volt az ősi emberekre. 86:2.1 Az aggódás az elméjük természetes állapota lett. 86:2.1 Ha az aggódó félelem állandósul, evolúciós változásokat, biológiai alkalmazkodást indít el a testben. 89:1.2 Hajdan a kísértetek szellemi megtorlásától való félelem olyan erős volt az emberi elmében, hogy valamely tabu megsértésének tudata halált is okozhatott. Az ilyen halál a tabuk megtartásának fontosságát erősítette az élőkben. 88:4.8 A varázslástól való félelem szintén tud olyan erőt gyakorolni az emberi elmére, amely ölni is képes. 92:1.4 A félelem mindig alapvető vallási ösztönző volt. „A félelem alakítja az evolúciós vallás isteneit és mozgatja az elmaradott hívők vallási szertartásait. A polgárosodás kibontakozásával a félelmet módosítja a hódolat, a csodálat, a tisztelet és a rokonszenv, és később tovább befolyásolja a bűntudat és a megbánás.” 76:4.6 Ádám gyermekeit a félelem kevésbé érintette, mint az Urantia evolúciós lakóit. „Az Urantia mai emberfajtáiban azért van még mindig annyi félelem, mert nagyon kevéssé részesültek az ádámi élet-sejtanyagból”.
- féltékenység (nemi ~): 82:4.4 a fejlődő erkölcsök terméke. Az ősi férfi nem volt féltékeny, csak a tulajdonát óvta. A feleségre azért is vigyáztak, mert annak hűtlensége leszármazással és örökséggel járt.
- fémművesség: 81:3.4 a fémeket a korai ipari és kereskedő városokban kezdték elterjedten alkalmazni. Az anditák dolgoztak először a vassal, az arannyal és a rézzel. 81:3.5 Mivel könnyű volt megmunkálni, ezért először az aranyat keresték és díszítő elemként használták. Ezt követte a réz, amely nem volt általános addig, amíg nem került ötvözésre az ónnal, ami a keményebb barnarezet eredményezte. 81:3.4 „Nem voltak elkülönült korok, mint kőkor, bronzkor vagy vaskor; mindhárom egyidejűleg létezett más és más helyen.”
- fény: 0:6.8 – 0:6.9 van anyagi fény, a mindenségre való értelmi rálátás fénye és szellem-fényesség, az utóbbi „a különféle rendű szellemlények személyiség-megnyilatkozásának jellemző vonására utaló jelkép”.
- fény (szellem-fény): lásd → „irányfény”
- Fényes Hajnalcsillag: 32:2.6 Ő „a helyi világegyetem főigazgatója, a Teremtő Fiú személyes társa, aki minden jellembéli ismérvében hozzá hasonló, bár az isteniségi sajátosságaiban határozottan korlátozottabb.” Ő az azonosság „első teremtői fogalmának és az isteniség eszményképének megszemélyesülése.” 21:2.11 A helyi világegyetem elsőszülött honos lénye. 21:2.11 A Mihály Fiú távollétében a helyi világegyetemi kormány vezetője. (A Nebadon helyi világegyetem főigazgatója Gábriel.)
- Fényes Hajnalcsillagok: 37:1.1 a helyi világegyetemi segítők közé tartoznak. Minden egyes helyi világegyetemben egy van belőle. Ő „a helyi világegyetemben honos összes teremtmény közül az elsőszülött.”
- fény és élet első bolygói szakasza: 55:4.4 az ilyen bolygókat három vezető közösen igazgatja. 55:4.5 A Bolygó Fejedelem, akit a Háromsági Tanító Fiak végleges testületének vezetője is tanácsol, 55:4.7 a végleges rendű lények bolygói testületének vezetője és 55:4.7 Ádám a feleségével, akik összehangolják az előbbi kettő irányító tevékenységét. 55:3.13 A fényben megállapodott bolygók alárendelt igazgatási központjait – melyekből a bolygó méretétől függően száznál is több lehet – az alábbi csoportok egyike irányítja.
a) 55:3.14 Fiatal Anyagi Fiak és Leányok, akiket a csillagrendszeri központról hoznak Ádám és Éva segédjeiül.
b) 55:3.15 A Bolygóherceg félig halandó kíséretének leszármazottai.
c) 55:3.16 Ádám és Éva bolygón született leszármazottai.
d) 55:3.17 Köztes teremtmények, akik emberi testet kaptak.
e) 55:3.18 Igazítóval eggyé kapcsolódást elért halandók. (Saját kérelemre kapnak időleges felmentést az átmenet alól a világegyetemi vezető tisztségben lévő Megszemélyesült Igazítótól.)
f) 55:3.19 A bolygó felkészített halandói, akik már rendelkeznek a legfelsőbb szolgálat morontia templomban átadott kitüntetésével.
g) 55:3.20 Bizottság a bolygó három halandójából, akiket a polgárok választanak a képességeik és a felkészültségük alapján.
- fény és élet második bolygói szakasza: 55:4.11 egy élethordozó megjelenését követően folytatódik a halandó faj megtisztítása az értelmi, bölcseleti, mindenségrendi vagy szellemi szempontból alacsonyabb rendű tulajdonságoktól.
- fény és élet harmadik bolygói szakasza: 55:4.13 a bolygólakók képességei kiteljesednek. Szorosan együtt dolgoznak az Estcsillagokkal és a Háromsági Tanító Fiakkal.
- fény és élet negyedik bolygói szakasza: 55:3.11 e korszaktól kezdve a végleges rendű világokon minden felemelkedő köteles valamilyen átmeneti feladatot ellátni az evolúciós fejlődés egy korábbi szakaszában járó bolygón.
- fény és élet ötödik bolygói szakasza: 55:4.20 „A végleges rendű bolygói lét e szakaszának jellemző változásai csaknem teljesen a fizikai területekre terjednek ki és ebben elsődlegesen a Fizikai Főszabályozók érintettek.”
- fény és élet hatodik bolygói szakasza: 55:4.21 ezen időszak „a teremtésrész elmekörei újszerű működésének kialakulását hozza el. Úgy tűnik, hogy ekkorra a mindenségrendi bölcsesség válik a világegyetemi elmesegédkezés alkotójává.”
- fény és élet hetedik bolygói szakasza: 55:4.22 e korszak elején „a Bolygó Fejedelem Háromsági Tanító tanácsosához csatlakozik egy, a Nappalok Elődei által kiküldött önkéntes tanácsadó, és a későbbiek során társaságuk tovább bővül egy harmadik tanácsossal, akit a felsőbb-világegyetemi Legfőbb Végrehajtó küld hozzájuk.” 55:4.23 E korban Ádám és Éva mindig mentesül a vezetői feladatok alól. A bolygó halandó végrehajtójával egy másik Anyagi Fiú is társulhat, ha van ilyen a végleges rendű testületben. De önkéntes alapon egy Melkizedek is vállalkozhat a társult vezetésre. 55:4.30 A segédként hozott Anyagi Fiak és Leányok komoly befolyást gyakorolnak a bolygó társadalmi és gazdasági rendjére. Ha eközben az emberré válás mellett döntenek, akkor a halhatatlanságukat elveszítve Igazítót fogadnak, és elindulnak a Paradicsom felé. 56:10.1 E korszak hetedik szakaszának halandói „egyre többet tudnak meg a Legfelsőbb Istenről, miközben élénken észlelik a Végleges Isten mindenre kiterjedő segédkezésének valóságát.”
- fény és élet bolygói korszakok (jellemzői): 117:7.3 Felettük a Legfelsőbb Korlátlan Ellenőrei gyakorolnak korlátozott mértékű felsőségi fennhatóságot.
- 55:0.3 A teljes jövő örökkévaló korszaka.
- 55:1.1 A Háromsági Tanító Fiak jelentik be.
- 117:0.2 Ott következik be, ahol a világegyetem lényei a lehetőségeikhez mérten teljes odaadással élik meg az Isten akaratát.
- 55:0.2 Meghatározatlan ideig tart a lakott világokon.
- 55:0.2 Az Ítélkező Fiak egymást követő ítélői tevékenysége alapján osztható korszakokra, megítéltetési időszakokra.
- 55:0.4 A Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók világai is olyan irányban fejlődnek, mint az Igazítóval eggyé kapcsolódott lények világai.
- 20:9.4 „a halandók lakta világok evolúciós célja a jelen világegyetemi korszakban.”
- 32:3.2 Egy helyi világegyetem akkor állapodik meg a fejlődésnek ezen a szintjén, amikor a növekedés és fejlődés fizikai lehetőségeit már kimerítette és az összes lakott világának szellemi helyzete mindörökre rendeződött.
- 55:3.1 Már a kezdeti bolygói időszakaira jellemző az egy nyelv, az egy vallás és – a szabályosan fejlődő bolygók esetében – az egy emberfajta.
- 55:3.1 E világok lakói közösen, közel azonos mértékben támogatják anyagilag 55:3.3 a tudományt, a nevelést, a bölcseletet, 55:3.4 a versengő játékot, a társas kikapcsolódást, a művészetet, 55:3.5 a társadalmi szolgálatot, az emberbarátságot és a vallást.
- 55:3.7 A bolygók természeti erőforrásai közösségi tulajdonban vannak.
- 55:3.1 Itt is előfordulnak még balesetek, betegség és öregség.
- 55:3.9 A férfiak és a nők párokban töltenek be igazgatási beosztásokat, látnak el tanítói tevékenységet és igazságszolgáltatási feladatot.
- 55:5.1 A bolygók e korszakait fizikai tökéletesség, értelmi előrehaladás és szellemi fejlődés jellemzi.
- 55:5.2 A szegénység, a társadalmi egyenlőtlenség, az elfajzás, a bűnözés és az elmezavar ritka jelenség.
- 55:5.3 A társadalom igazgatása tökéletes rendben történik.
- A tudomány, a művészet és a gazdaság virágzik.
- 55:5.4 A hadseregek megszűnnek, és az önmérséklet veszi át a törvények helyét.
- 55:6.8 Azon halandók szellemi szintje, akik olyan bolygóról jönnek, amely már régóta a fény és élet hetedik szakaszában van, a helyi világegyetemi székhely morontia világaira érkezők szellemi szintjével vetekedik.
- 55:7.3 Mikor e korszak az Urantián beköszönt, a Bolygóherceg jelenlegi helyettese, Makiventa Melkizedek lesz a Bolygó Fejedelem. Segítőtársként pedig vele lesz Ádám és Éva egy olyan fia és leánya, akik jelenleg a Norlatiadek Fenségeseinek védenceiként az Edentitán tartózkodnak.
- 47:0.3 Amikor egy csillagrendszer eljut erre a szintre, akkor a lakóvilágok – az elsőtől a hetedikig – fokozatosan megszűnnek halandó-felkészülési állomásként szolgálni. E világok más célú irányítását a csillagrendszerben összegyűlt, növekvő létszámú, végleges rendű lényekből álló népesség veszi át.
- fény és élet (bolygón túli) szakaszai: 55:0.2 Az Ítélkező Fiak egymást követő ítélői tevékenysége alapján osztható korszakokra, megítéltetési időszakokra. 55:0.4 Hét szakasza van.
„55:0.5 1. Az első vagy bolygói szakasz.
55:0.6 2. A második vagy csillagrendszeri szakasz.
55:0.7 3. A harmadik vagy csillagvilági szakasz.
55:0.8 4. A negyedik vagy helyi világegyetemi szakasz.
55:0.9 5. Az ötödik vagy kisövezeti szakasz.
55:0.10 6. A hatodik vagy nagyövezeti szakasz.
55:0.11 7. A hetedik vagy felsőbb-világegyetemi szakasz.” 117:6.23 Amikor az összes, tehát a jövőben létrehozott világegyetemek is belépnek e korszakba, „akkor válik a Legfelsőbb minden teremtmény számára világegyetemi ténylegességgé.”
- fény és élet első vagy bolygói szakasza: „55:7.1 E kor a morontia templomnak az új bolygóközponton való megjelenésétől addig tart, amíg a teljes csillagrendszer meg nem állapodik a fényben és életben.”
- fény és élet második vagy csillagrendszeri szakasza: 55:7.4 „amikor a legfiatalabb – tehát a fényben és életben utolsóként megállapodott – világ is csillagrendszeri időben mérve már ezer éve a végleges állapotban van, akkor az egész csillagrendszer belép a biztos egyensúlyi állapotba, és az egyes világok bevezettetnek a fény és élet időszámításának csillagrendszeri korszakába.” 55:8.1 A legfelsőbb szintű igazgatási testület a csillagrendszeri nagytanácskozás. Tagjai a Bolygófejedelmek. Bár e világok rendszere gyakorlatilag önkormányzó, a tanácskozás döntései fölött a Csillagvilági Atyák vétójogot gyakorolnak. A csillagrendszeri jogalkotó gyűlésbe – melynek helye a központi világ – minden bolygó tíz képviselőt küld. A bíróságokat a csillagrendszer székhelyén állítják fel, a fellebbezéseket pedig a világegyetemi központon bírálják el. 55:8.2 Később a jogalkotó gyűlés vezető tisztviselője és a csillagrendszeri legfelsőbb bíróság önkéntes tanácsadója a Kinevezett Őr lesz, aki a felsőbb-világegyetemi Legfőbb Végrehajtó képviselője. 55:8.4 A megszilárdult csillagrendszeri szakasz működését Midszonit lények is segítik – a jogalkotó gyűléseket tanácsosként, az ítélőszékeket pedig tanácsadóként.
- fény és élet harmadik vagy csillagvilági szakasza: 55:8.7 akkor kezdődik, amikor „az adott csillagvilág utolsó csillagrendszere is elér a biztos egyensúlyi állapotba, és a világegyetemi intézők – a Tökéletes Fiú, a Nappalok Szövetsége és a Fényes Hajnalcsillag – megérkeznek a csillagvilági központra abból a célból, hogy a Fenségeseket az újonnan tökéletessé vált, a lakott világokból álló száz végleges rendű csillagrendszer-család korlátlan uraivá nyilvánítsák.” 55:9.1 E korszakban sok csillagvilági és világegyetemi tevékenység kerül át a csillagrendszeri székhelyekre. A „felsőbb-világegyetem képviselői új és bensőségesebb kapcsolatba kerülnek a bolygók, a csillagrendszerek és a világegyetemek uraival. Ezen új társulásokkal egyidejűleg bizonyos felsőbb-világegyetemi intézők mint a Fenséges Atyák önkéntes tanácsadói rendezkednek be a csillagvilági székhelyeken.” 55:9.2 A csillagvilágok megszűnő jogalkotói szerepkörét a Csillagrendszer Fejedelmek háza látja el, melynek elnökei a Fenségesek. Az igazgatás működtetésében a havonai és a paradicsomi kapcsolatok egyre nagyobb szerepet játszanak. 55:9.3 Az egyesített csillagvilágok a korszak fejlődésének hatodik szakaszában válnak gyakorlatilag is teljesen önállóvá. A korszak hetedik szakaszában a csillagvilágok már ténylegesen is együttműködnek a felsőbb-világegyetemi urakkal. Ezzel egy időben „a helyi világegyetemi kormányzat az új nagy-világegyetemi kötelezettségekkel járó felelősségi körökhöz való felemelkedésre törekszik.”
- fény és élet negyedik vagy helyi világegyetemi szakasza: 55:10.1 egy világegyetemnek a fényben és életben való megállapodásával kezdődik, amely együtt jár a felsőbb-világegyetemi körökbe való bekapcsolódással. A Nappalok Elődei kihirdetik a korlátlan hatáskörű legfelsőbb tanács megalakítását, 55:10.2 amely e fejlett létszint új kihívásaival foglalkozik. 55:10.1 E tanács elismeri a Teremtő Fiú fennhatóságának folytonosságát. 55:10.3 A Társfelügyelő felkéri az összes Kinevezett Őrt a helyi világegyetemi egyensúlyba hozatali testület létrehozására, melyet a Melkizedek Atyával közösen felügyel. Az Ihletett Háromsági Szellemek egyik testületét pedig kijelölik a Nappalok Szövetségének szolgálatára. 55:10.4 A helyi világegyetemi Anyaszellem új kapcsolatok létrejöttét tapasztalja meg a felsőbb-világegyetemi Tökéletes Szellemmel. Gábriel is közvetlen összeköttetést teremt a Nappalok Elődeivel. Az ilyen kapcsolat akkor bír jelentőséggel, amikor a Teremtő Fiú időlegesen elhagyja a központi világot. 55:10.5 Az Ítélkező Fiak továbbra is a megítéltetések bíráiként működnek. Azonban közülük száz, a Fényes Hajnalcsillag új tanácsában is részt vesz a világegyetemi székhelyen. Egy Ítélkező Fiú pedig a korszak hetedik szakaszáig legfelsőbb tanácsosi feladatkört is ellát a Csillagrendszer Fejedelmek kérésére. 55:10.6 E korban a Háromsági Tanító Fiak a Bolygó Fejedelmek és a Csillagvilági Atyák önkéntes tanácsadói, és ilyen minőségükben a korlátlan hatáskörű legfelsőbb tanácsot szolgálják. 55:10.8 A Teremtő Fiú sok időt tölt a Paradicsomon és annak világain, ahol a teremtésrészében szolgáló, véglegességet elért csoporttal tanácskozik. 55:10.9 A Teremtő Fiú igazgatási szempontból szabaddá válik. Az Isteni Segédkező társa pedig fokozatosan összekapcsolja a saját segédkezését a felsőbb-világegyetemi Tökéletes Szellem és a Végtelen Szellem segédkezésével. Új és magasztos kapcsolat jön létre a Teremtő Fiú, az Alkotó Szellem, azt Estcsillagok, a Tanító Fiak és a növekvő létszámú végleges rendű testületek között. 55:10.11 Amennyiben a Teremtő Fiú a külső világegyetemben szolgálna tovább, úgy 55:10.10 Gábriel válna a helyi világegyetem első számú irányítójává a Melkizedek Atya társaként.
- fény és élet ötödik vagy kisövezeti szakasza: 55:11.2 kizárólag a felsőbb-világegyetemben kialakított körökben levő száz társult helyi világegyetem állapotának összehangolásával érhető el. „55:11.1 Egy felsőbb-világegyetem akkor állapodik meg a fényben és életben, amint annak minden helyi világegyeteme is ilyen tökéletessé válik. De a hét felsőbb-világegyetem közül még egy sem érte el ezt, sőt még csak meg sem közelítette.” 55:11.2 Az anyagi teremtésrészek ilyen jellegű átállásában az erőtérközpontok és társaik érintettek.
- fény és élet hatodik vagy kisövezeti szakasza: 55:11.3 Ilyen egyensúlyba hozatali szakasz a teremtésrészek vonatkozásában még nem valósult meg. 5:11.4 Várhatóan egy új teremtményi értelmi szint megjelenésével fog együtt járni.
- fény és élet hetedik vagy felsőbb-világegyetemi szakasza: 55:12.1 egy teljes felsőbb-világegyetem fényben való megállapodásával fog megvalósulni a jövőben. Gyökeres változásokat eredményez majd a szervezeti és az igazgatási rendben, melyek a lakott világoktól a felsőbb-világegyetemi központokig terjednek.
- fény és élet nagy világegyetemi szakasza: „55:12.5 Egyikünknek sincs kielégítő fogalma arról, hogy mi fog történni, amikor a nagy világegyetem (a Havonától függő hét felsőbb-világegyetem) teljes egészében eljut a fény és élet végleges állapotába. Ez az esemény a központi világegyetem megjelenése óta végbement események közül kétségkívül a legalapvetőbb lesz az örökkévalósági beszámolókban. Vannak olyanok, akik úgy tartják, hogy maga a Legfelsőbb Lény ki fog emelkedni a szellemszemélyét burkoló Havona-rejtelemből és a hetedik felsőbb-világegyetem központjára fog költözni mint az idő és tér tökéletessé lett teremtésösszességének mindenható és élményelvi ura. De ezt tényleg nem tudjuk.”
- Fény Örömhírhozói: 31:7.2 Bármelyik végleges rendű testület vezetői szolgálatára kijelölt mennyei személyiség a Fény örömhírhozója tisztségébe kerül, mely átmeneti jellegű. E lények nem teszik le a véglegesrendűek esküjét, az adott feladat teljesítését követően visszakerülnek a korábbi besorolásukba.
- férfi: 84:3.6 az ősi férfi számára a földművelés túlságosan békés és kalandmentes volt. 84:3.7 Szívesebben harcoltak és vadásztak. 84:3.10 A férfiak a vadászat és a háború révén tanult szervezési módszereket bevezették és alkalmazták a földművelés, valamint a kézművesség terén, így komoly mértékben fejlesztették tovább a nő szertelen munkamódszereit. 84:7.2 Mivel a férfi számára a közösülés nem jár biológiai következményekkel, ezért csak lassan, az erkölcsök és a társadalmi szabályok nyomására vált érdekeltté a házasságban és az otthonalapításban.
- férfi és nő: 84:6.5 a világegyetemi teremtmények számos rendje a személyiség kettős megnyilatkozásával bír. A halandók, az Anyagi Fiak és a midszonit lények esetében ez a férfi és a női egyedben nyilvánul meg. A szeráfoknál, a keruboknál és a Morontia Társaknál a két eltérő személyiséget pozitívnak vagy küzdőnek, illetve negatívnak vagy visszahúzódónak nevezik. 84:6.4 A nők ösztönösen inkább a ráérzéseiket működtetik, ezért kevésbé tűnnek kövezetes gondolkodásúnak. 84:6.5 A férfiak és a nők esetében különbség van a természetük, a viszonyulásaik, a nézőpontjaik és a gondolkodásuk között. 84:6.6 A nézőpontbeli különbségeik okán a férfiaknak és a nőknek a morontia és a szellemi létpályájukon is szükségük van egymásra. A férfi és a női személyiségjegyek a Végleges Testületben is megmaradnak. Az emberiség e két alapvető változata mindig is érdeklődni fog egymás iránt, ösztönözni, bátorítani és segíteni fogják egymást a nyugtalanító világegyetemi problémák megoldásában és a mindenségrendi nehézségek leküzdésében. 84:1.9 A férfi és a nő együttműködése, „még ha a családról és az utódokról másként vélekednek is, a legtöbb szempontból jóval felsőbb rendű ahhoz képest, mintha két férfiról vagy két nőről lenne szó.” 84:6.7 A férfi és a nő hatékony kiegészítői egymásnak annak ellenére, hogy az együttműködésük szembenállással járhat. Közös feladatuk a társadalom fenntartása és újratermelése. 82:1.1 A közöttük levő személyiségi szakadék ellenére a nemi vágy képes összehozni őket a faj szaporítása céljából. 83:0.2 Nem akarnak egymás nélkül élni. 84:3.1 A nőt az anyaság ösztöne vezette a házasságba, de a férfi nagyobb ereje kényszerítette arra, hogy abban meg is maradjon. 84:4.4 A férfi kezdetben bizalmatlan volt a nővel. Nem értette a nőt, aki mégis vonzotta őt. 84:5.7 A nőt nem a férfi és nem az erkölcsök egyenjogúsították, hanem a tudomány. A gyári munka megjelenésével a férfi fizikai képességei többé már nem voltak alapvető fontosságúak. A nő kiszabadult az otthon börtönéből.
- Fiak köre: 26:8.1 a negyedik Havona-kör neve. Egyrészről a felemelkedő zarándokok e kör világairól mennek a Paradicsomra, hogy megértő kapcsolatot teremtsenek az örökkévaló Fiúval, másrészről pedig, az alászálló zarándokok az e körhöz tartozó világokon értik meg újszerű módon az idő és tér Teremtő Fiainak természetét és küldetését.
- Filadelfia: 130:2.3 A korai keresztény egyház keleti ágának központja.
- filiszteusok: 74:8.9 a magasan polgárosodott krétai társadalom politikai menekültjei voltak. A zsidók tőlük tanulták az ábécé használatát.
- finnek: 85:2.4 hajdanán hittek abban, hogy a legtöbb fában jó szellemek laknak.
- fiúi elismertség: 102:7.1 „az egyetlen tapasztalás, mely az atyaságot bizonyossá teszi.”
- Fiút-elértek: 26:8.5 másodrendű szupernáfok, akik 26:8.2 „a negyedik körös felemelkedő halandók szuperáfi segédkezői”, és a jelentkezőket az Örökkévaló Fiú háromsági kapcsolatainak megértésére készítik fel.
- Fiúval eggyé kapcsolódást elért halandók: 40:8.1 örök életre pályázók, akiknek a világegyetemi központ utolsó oktatási világát elérve sem sikerül a hűséges Igazítóval való azonosság-egyesítés. 40:8.3 Ekkor, ha a Teremtő Fiú túlélési bírái hivatalosan igazolják, hogy a felemelkedő halandó nem bűnös, és az atyai eggyé kapcsolódást valamilyen összehangolódási nehézség akadályozza, akkor az Igazítótól való búcsút követően „a morontia halandó azonnal eggyé kapcsolódik a Teremtő Fiú szellemének valamely egyedivé lett ajándékával.” 40:8.5 Az Orvonton felsőbb-világegyetemi létszámuk egymillió körüli. Bár feladatvégzés céljából utazhatnak a Paradicsomra, azonban osztályként az eredeti felsőbb-világegyetemükre korlátozódik a tevékenységük. 40:10.4 Ők az abandonterek és a szuszatia evolúciós kiegészítői. 40:10.10 Azonban közülük egyeseknek – bizonyos átalakulást követően – lehetősége nyílik a Paradicsomra történő felemelkedésre.
- fiúi eggyé kapcsolódást megtapasztalt teremtmények: 107:1.7 „az Örökkévaló Fiú Teremtő Fiai szellemének egyedivé tett adományai egyesítik” őket.
- fiúi viszony: 115:0.1 Az Atya Isten esetében a hozzá fűződő legmagasabb rendű kapcsolat.
- fizikai egyensúly: 15:9.15-15:9.16 a felsőbb világegyetemi szövetség tagjává válásnak, vagyis a Nappalok Elődeinek tanácsaiba való felvételnek egyik előfeltétele, mely a helyi világegyetem csillagainak és bolygóinak egyensúlyba kerülésekor következik be a közbenső csillag-átalakulási szakaszok lezárulásával. A világegyetem pályájának meghatározhatónak, biztonságosnak és véglegesnek kell lennie. 15:9.17 A másik feltétel a szellemi hűség.
- fizikai energia: 12:8.3 az egyetemes törvénynek igazán és állandóan engedelmeskedő valóság, mely 0:6.3 a megnyilvánuló mozgás, hatás és lehetőség összes szakaszának és formájának jelölésére is szolgál. 0:6.4 A megnyilvánulásainak „tárgyalásakor általánosan használjuk a mindenségrendi erő, a kilépő energia és a világegyetemi erőtér kifejezést. Ezeket gyakran a következőképpen alkalmazzuk:
0:6.5 1. A mindenségrendi erő a Korlátlan Abszolútból származó mindenféle, ám a paradicsomi gravitációra még nem válaszoló energiát jelöli.
0:6.6 2. A kilépő energia a paradicsomi gravitáció hatására választ adó, de a helyi vagy egyenes irányú gravitációra még nem válaszoló energiákat foglalja magába. Ez az energia-anyag elektron-szerveződés előtti szintje.
0:6.7 3. A világegyetemi erőtér mindazokat az energiákat jelenti, amelyekre ugyan még hat a paradicsomi gravitáció, de az egyenes irányú gravitációra már közvetlenül válaszolnak. Ez az energia-anyag és minden további energiaanyag-módosulat elektron-szerveződési szintje.”
- Fizikai Főszabályozók: 29:4.4 „a Legfőbb Erőtér-központok közvetlen utódai, és soraikba a következők tartoznak:
29:4.5 1. Erőtér-irányító Segítők.
29:4.6 2. Gépies Szabályozók.
29:4.7 3. Energia-átalakítók.
29:4.8 4. Energia-továbbítók.
29:4.9 5. Elsődleges Társítók.
29:4.10 6. Másodlagos Szétbontók.
29:4.11 7. Frandalankok és kronoldekek.”
29.4.12 Bizonyos működésmódokban gépiesek, önműködőek és a választást tekintve kevéssé személyek. Ez különösen a négy utolsó rendre vonatkozik, bár ők is mutatnak különböző értelem működést. 29:4.14 Olyan energiák szabályozásával foglalkoznak, melyek alapvetők a bolygóközi szállítórendszer és bizonyos tájékoztatási eljárások szempontjából. 29:4.21 Akár több milliós csoportban is működhetnek. Alakzatuk és elhelyezkedésük változtatásával együttesen és egyénileg is képesek az energia szabályozására. Képesek „fejleszteni és gyorsítani az energia mennyiségét és mozgását, illetőleg visszatartani, sűríteni vagy késleltetni az energiaáramokat.”
29:4.1 Az adott bolygóhoz tartozó térben nagyon nagy sebességre képesek. 29:4.15 Amikor a tartalékos állományuk tagjait a világegyetemek, csillagvilágok és csillagrendszerek központjaira, valamint az egyes bolygókra küldik, a feladataik teljesítése során alá vannak vetve a békéltető bizottságban tevékenykedő isteni döntésvégrehajtók parancsainak. 41:2.8 Ők a felelősek az evolúciós lakott világok erőtér-energia felügyeletéért, de csak a területük és felügyeletük alá eső dolgok esetében.65:0.6 Az evolúcióval kapcsolatos működési területeik az élő szervezet környezeti válaszának gépies-nemtanítható szintjei.
- Fizikai Főszabályozók körei (jerusemi): 46:5.9 a rendszer hét egyközepű, egyre magasabban elhelyezkedő körből áll. 46:5.26 A körök közepén a hatalmas erőtér-templom található. Itt elnököl a csillagrendszer erőtér-főnöke és a morontia erőtér-felügyelők főnöke. A felemelkedő halandók és a köztes teremtmények e templomba nem léphetnek be.
- fizikai terület ellenőrzői és szabályozói:
29:0.2 „1. Meglényegített Elsőrendű Fő-erőszervezők.
29:0.3 2. Tapasztalás-meghaladó Társ-főerőszervezők.
29:0.4 3. Világegyetemi Erőtér-irányítók.”
- fogalmak (állandósult ~): 130:4.15 „jelenthetnek bizonyos mértékű tudást, de nem tartalmaznak elég bölcsességet és híján vannak az igazságnak”, továbbá „hátráltatják a tudomány, a politika, a társadalom és a vallás fejlődését.”
- fogalom (meghatározás): 118:3.3 A viszonylagos, mindenségrendi valóság szintjére süllyedt, tényhez kapcsolt, az idő és a tér által befolyásolt jelentéstartalmú igazság.
- fogalomalkotás (teremtményi ~): 106:9.2 Az idő, a tér és a tapasztalás korlátozza, „és mégis, az idő nélkül, a tértől elvonatkoztatva és a tapasztalás hiányában egyetlen teremtmény sem értheti meg még részben sem a világegyetemi valóságot.”
- Fonta: 63:0.3 „az első Fiúszerű teremtmény, mely emberi vágyat mutat a tökéletesség iránt.” Nebadoni megjelöléssel így nevezték az első urantiai emberpár női tagját. E nevet csak a Gondolatigazítójával való eggyé kapcsolódást követően ismerte meg 63:7.2 a Jerusemen. Az Urantián használt neve a Szonta-en volt, amelynek jelentése „akit apa szeret”. 63:2.5 A párjával, Andonnal együtt gyújtották az első tüzet. 63:3.2 Tizenkilenc gyermeknek adtak életet.
- formatervezők és díszítők: 44:0.11 az égi mesterek közösségébe tartoznak.
44:6.2 Az ezernél is több tevékenységi területük hét fő tevékenységi körbe sorolható.
44:6.3 1. A színek szakmunkásai – a szellemtükröződések tízezer színárnyalatából hozzák létre az összarányos szépségű művészi mondanivalójukat.
44:6.4 2. A hangtervezők – a különböző azonosságú és morontia értékű szellemhangok leírói, melyek pazar tükröződései a mennyei seregek nemes szellem-lelkeinek.
44:6.5 3. Az érzelemtervezők – a morontia érzések és az isteniségi érzelmek fokozói és megőrzői. Ezeket az idő fejlődő gyermekei tanulmányozhatják és általuk ihletet meríthetnek.
44:6.6 4. Az illatok művészei – különféle összhangzásokat hoznak létre a fény fejlődő gyermekeinek épülésére és gyönyörűségére.
44:6.7 5. A megjelenés megszépítői – a kapcsolatok megjelenítői, akik anyagfeletti lényeket rendeznek össze úgy, hogy egyfajta dicsőítő énekké válhassanak.
44:6.8 6. Az ízléstervezők – a morontia ízlés fejlesztői, akik arra is vállalkoznak, hogy javítsák a szépségérzéket a fejlődő szellemérzékek élesítése révén.
44:6.9 7. A morontia egységbe foglalók – az isteni szépség ösztönző képét rajzolják meg, mely hosszantartó ihletettséget jelent a szellemlények és azok morontia társai számára.
- Fortant: 45:3.1 a helyi csillagrendszer hét tagú igazgató testületének tagja. 45:3.7 Jézus urantiai küldetése idején csatlakozott e testülethez. Ő az alászállási igazgató, a másodrendű lanonandekek tartalékosainak 319.847. tagja.
- foxhalli népek: 64:2.4-2.6 andonfiak, akik a mai Anglia területén „megőrizték az andoni hagyományok egy részét és az onagari műveltség bizonyos maradványait.”
- földközi-tengeri medence: 80:1.1 Kr.e. 35 000 évvel a Gibraltári-szoros zárt volt az Atlanti-óceán irányában, mely az akkor még létező szicíliai földhíddal együtt két zárt tavat, a nyugatit és a keletit védte, illetve választotta el egymástól. 78:1.11 Ádám idejét követően kevert emberfajták lakták. Az északi kék emberek a délről való szaharaiakkal találkoztak és tovább keveredtek a kelet felől érkező nodfiakkal és ádámfiakkal. 80:2.4 A terület nyugati tavának vízszintje alacsonyabb volt az Atlanti-világtenger szintjénél, s mivel a Gibraltári földnyelv egy földrengés következtében megnyílt, ezen keresztül a nyugati medence tengervízzel töltődött fel. Mikor ennek szintje elérte a világtengert, a szicíliai földhíd alámerült, létrehozva az egységes Földközi-tengert. 74:0.1 + 73:7.1 Ez Kr.e. 31 000 évvel történt. 78:3.7 Az első földközi tengeri polgárosodott társadalom összeomlását az áradás idézte elő.
- földművelés: 81:1.4 a legnagyobb áldás a földi ember számára. 66:7.19 A legemberibb munkatevékenység. 81:1.4 Kezdetben a vadász és a pásztor is lenézte, mivel a korai gazdálkodók általánosan rabszolgamunkát vettek igénybe. Ezért a földművelést korszakokon át alantas tevékenységnek tartották. Innen ered a földművelés átkos voltának eszméje. „Még Káin és Ábel idejében is többre értékelték a pásztori élet áldozatait, mint a mezőgazdaságból származó felajánlásokat.” Csak azon vidékek népe tért át azonnal a vadászatról a mezőgazdaságra, ahol az emberfajták keveréke nagy arányban tartalmazta az ibolyaszín fajtát. Az evolúciós ember a növénytermesztést részben a magvak csírázó képességének megfigyelése által, részben pedig a második kertből származók révén tanulta. 68:2.6 Az evolúciós emberek első földművelői a nők voltak, mivel a védtelen gyermek jelenléte rendezett lakóhelyet – egyfajta letelepültséget – igényelt. 81:3.1 A Kr.e. 12 000-ben elkezdődött éghajlatváltozás következtében a „Nílus-völgytől a Hindukusig és a Gangesztől a Sárga folyóig a felsőbbrendű törzsek fő tevékenysége a földművelés lett, melyhez mellékfoglalkozásként a kereskedelem társult.”
- főangyali kör: 108:4.4 Elsősorban a főangyali testület kapcsolattartására szolgál. Az Urantián is működik.
- főangyalok: 37:1.1 A helyi világegyetemi segítők közé tartoznak, 37:3.1 és a Teremtő Fiú valamint a helyi világegyetemi anyaszellem utódai. Számuk nyolcszázezer körüli a Nebadonban. 37:3.2 Nem érintettek a világegyetem szokványos igazgatásában, mivel a halandók felemelkedését segítik. 37:3.3 Rendjüket az elsőszülött irányítja. Az Urantián egységparancsnokságot tartanak fenn. 37:3.5 A paradicsomi alászálló Avonal-rend fiait kísérik a lakott világokra egy száz tagot számláló testület által. 37:3.6 A bolygói megítéltetési időszak lezárásának eredményét mindig egy főangyali kísérő teszi közzé. Ő a feltámadás főangyala.
- főangyal(ok) jellemzői: 112:5.15 Megőrzik a továbbélő halandók személyiség-szerkezetét, bár nem keverendők össze a személyiség-őrző őrangyal-szeráfokkal.
- főangyalok világai: 37:3.7 a szalvingtoni világok hetedik csoportjába tartoznak a segédszféráikkal együtt. Az első szféra és annak hat segédszférája a személyiségi adatrögzítőké, akik pontosan követik a felemelkedő halandók útját a születésüktől a felsőbb-világegyetemi rendbe történő átlépésükig, vagy amíg a nevük törlésre nem kerül a Nappalok Elődeinek döntése nyomán. 37:3.8 Továbbá e világokon osztályozzák és őrzik a személyiség adatokat és azonosság-biztosítékokat azon idő alatt, amely a halandói halál és az újraszemélyesülés órája között eltelik.
- főbiztosok: 37:1.1 a helyi világegyetemi segítők közé tartoznak. 37:5.1 Ők Szellemmel való eggyé kapcsolódást megélt felemelkedő halandók. Esetükben az Igazítók csak átmenetileg, a halhatatlan lélek kifejlődését segítendő költöznek beléjük, de a halandói létük végén örökre búcsút vesznek tőlük. 37:5.2 E rendbe tartozó „lelkek azáltal érnek el halhatatlanságot, hogy örökre eggyé kapcsolódnak a helyi világegyetemi Anyaszellem szellemének egy egyedivé lett szilánkjával.” A nebadoni csoportjuk kis létszámú. Többségük a helyi világegyetem szolgálatában marad, mivel csoportként nem rendeltetésük a Paradicsom elérése. 37:5.3 Így válhatnak tagjaivá a helyi világegyetemi Tökéletes Testületnek, 37:5.4 ahová bekerülve Világegyetemi Segítőként kaphatnak feladatot, mely tapasztalásban való növekedést tesz számukra lehetővé. 37:5.5 „Teljes mértékben a halandó fajok jólétének szentelik magukat”. 37:5.4 Ők tolmácsolják „az anyagi világok fejlődő teremtményeinek nézőpontjait a helyi világegyetem mennyei hatóságainak.” 37:5.5 Továbbá, a küzdő halandók teljes csoportjainak véleményét jelenítik meg. Arra törekednek, hogy a halandó fajok számára irgalmat, igazságosságot és méltányos elbírálást biztosítsanak a más népekkel való kapcsolataikban. 37:5.6 A beosztásuk a lakott világok problémáinak megoldásától a felsőbb szintű feladatkörök betöltésén keresztül a helyi világegyetemi főbiztosi tisztség eléréséig tart. Nem tekinthetők végleges rendűeknek, a számuk a Nebadonban több mint másfélmilliárd. 37:5.7 Jelen vannak minden igazságszolgáltatási testületben, ahol a bíróság barátaiként lépve fel tanácsokat adnak a vizsgálandó ügy előzményeiről, sajátos természetéről.
- Fő-erőszervezők: 29:5.1 a Paradicsomon honosak, de a külső térben is működnek. Nem teremtők és nem is teremtmények. Két nagy szolgálati osztályt alkotnak:
29:5.2 „1. Meglényegített Elsőrendű Fő-erőszervezők.
29:5.3 2. Tapasztalás-meghaladó Társ-főerőszervezők.”
29:5.4 Kizárólag a Világmindenség Építészeinek felügyelete alatt dolgoznak.
- főkormányzó (urantiai ~): 114:3.1 Száz földi évenként a 24 bolygófelügyelő a testület végrehajtó képviselőjeként állandó főkormányzót jelöl ki, aki ez idő alatt az Urantián tartózkodik. Csak e 24 jerusemi tanácsos képviselőjeként gyakorol hatásköröket. 114:6.1 Közülük az első az Igazság Szellemének kiáradásakor érkezett a bolygóra (Pünkösdkor). 114:3.2 „Az emberfeletti igazgatási feladatok összehangolójaként tevékenykedik, továbbá ő az Urantián működő mennyei lények elfogadott főnöke és általánosan elismert vezetője.” „Az angyali seregek minden rendje az összehangolásért felelős igazgatónak tekinti”, „az Egyesült Közteslények pedig, amióta az első 1-2-3 egyedet a huszonnégy tanácsos közé választották, az egymást követő főkormányzókat ténylegesen is” a bolygói atyjának tartja. 114:3.3 A főkormányzó működésmódjára leginkább az atyai tanácsadás a jellemző. 114:3.4 Minden „visszatérő főkormányzó ideiglenes tagként van jelen a Csillagrendszer fejedelem kormányában”, melynek tagjai a bolygóhercegek. 114:3.5 Jerusemi létpolgárként betöltheti a Csillagrendszer Fejedelem szóvivőjének tisztségét is. 114:5.1 „A főkormányzó átmeneti jelleggel és tanácsadói minőségben gyakorolja a legfőbb végrehajtó hatalmat a Fenséges megfigyelő vétójoga mellett.” 114:5.2 „A szeráfokkal és a közteslényekkel kapcsolatos vitás ügyek többségében, kölcsönös egyetértés mellett, a főkormányzó dönt. De azokat az ügyeket kivéve, amikor a főkormányzó a huszonnégy tanácsos által ráruházott hatáskörben dönt, minden ítélete megfellebbezhető a békéltető bizottságoknál, a bolygó igazgatására létesített helyi hatóságoknál vagy éppen a Satania csillagrendszer Fejedelménél.” 114:5.5 „Az Urantián minden igazgatási nap véleményező tanácskozással kezdődik, amelyen részt vesz a főkormányzó, a bolygón szolgáló főangyalok főnöke, a Fenséges megfigyelő, a felügyelő szupernáf, az állandó élethordozók főnöke,” valamint egyes meghívottak a bolygóra látogatók közül. 114:5.6 A főkormányzó közvetlen igazgatási testületét tizenkét szeráf alkotja. Ők azok a végrehajtók, akik a bolygó fejlődéséért és egyensúlyi állapotának biztonságáért felelős tizenkét, különleges angyalokból álló csoportot irányítják közvetlen hatáskörű emberfeletti igazgatókként. Lásd még → „huszonnégy tanácsos”
- főníciaiak: 96:2.1 kevert szemita népek felsőbbrendű, jól szervezett csoportja, akik Palesztina nyugati részét, és a földközi-tengeri partvidéket uralták.
- Független Hírvivők: 24:0.2 A Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei közé tartoznak. 23:0.1 „Ők képviselik a Végtelen Szellem első teremtő cselekedetét, melyet önmaga hajtott végre abból a célból, hogy független személyiség-szellemeket hozzon létre.” 23:1.1 A Végtelen Szellem közvetlenül a Havona-körök Hét Szellemének teremtését követően hozta létre őket. 23:1.5 Ők az egyetlen lények a teremtésösszességben, akik bár értékelik az igaz barátságot, de képesek és akarnak is egyedül létezni és dolgozni. 23:3.1 Megbízhatóan igénybe vehetők a teremtésrészekben a fontos és sürgős üzenetek gyors továbbítása céljából olyan esetekben, amikor a híradási szolgálat vagy a tükrözőműködési rend igénybevétele nem célravezető. 23:3.7 Ők „az egyetlen olyan lényosztály, mely az alaktalan szellemeknek láthatólag minden előnyét élvezi s ugyanakkor a teljesen kifejlett személyiséghez tartozó előjogokkal is bír.” 23:4.1 Segítik a lények azon képességének kialakulását, amely által megérthetik és barátjukká fogadhatják az összes többi fajtát és rendet, legyenek azok bármennyire különbözők is.
- Független Hírvivők feladatai: a Végtelen Szellem hétféle szolgálatra jelölheti őket, melyek alapján a következő nevekkel illethetők.
23:2.3 „1. A paradicsomi Háromság Hírvivői.
23:2.4 2. A Havona-körök Hírvivői.
23:2.5 3. A felsőbb-világegyetemek Hírvivői.
23:2.6 4. A helyi világegyetemek Hírvivői.
23:2.7 5. A határozatlan megbízatású Felfedezők.
23:2.8 6. Különleges megbízatású Követek és Küldöttek.
23:2.9 7. Az Igazság Kinyilatkoztatói.”
23:2.10 E szellemi hírvivők egymással helyettesíthetők.
- Független Hírvivő(k) (jellemzők): 23:0.1 A számuk állandó.
- 23:1.3 Teljesen kifejlett, képességeikkel tökéletesen felruházott szellemlényekként jelentek meg.
- 24:0.10 Komoly mértékű ellengravitációs képességek birtokában vannak.
- 24:0.10 Nincs ismert székhelyük, mivel a világegyetemek mindenségét járják.
- 23:1.6 Nem szegülnek ellene a felsőbb rendelkezésnek.
- 23:3.5 Képesek veszélyhelyzeti tájékoztató hálózatként működni azon távoli téregységekben, melyeket nem járnak át a nagy világegyetem kiépített körei.
- 23:2.10 Számmal jelölik őket, de a Végtelen Szellem saját néven nevezi e gyermekeit.
- 23:4.1 A segédkezésük „hozzájárul ahhoz, hogy a kiterjedt szellemi világ személyiségei testvérekké váljanak.”
- 23:4.3 Őket jelölik ki őrtársul a teremtményi háromságot elért fiak számára.
- 108:3.8 „személyiséggel rendelkező teremtmény-csoport”.
- 108:3.8 Képesek tudatosan érzékelni az elő-személyes entitások különböző rendjeinek jelenlétét.
- 108:3.9 Érzékelik az Ihletett Háromsági Szellemek jelenlétét.
- 108:3.9 Érzékelik „az Örökkévaló Fiútól és a Végtelen Szellemtől származó, bizonyos ki nem nyilatkoztatott rendek szellemjelenlétét is.”
- 108:3.10 A Legfelsőbb Lény kiterjedő Istenségében megjelenő bizonyos hatások személyiség-összehangolói.
- füllyukasztás: 85:1.4 Eredete a lyukas köveknek tulajdonított varázserőn alapul, melyekről azt tartották, hogy hatékonyak a gyógyításban. A korai emberek törekedtek a fülön ejtett lyukak nyitva tartására.
- fürdés: 87:6.12 Kezdetben a kísértetek elleni védelem célját szolgáló vallási szertartás volt, később vált egészségvédő szokássá.
- Frandalankok: 29:4.4 A Fizikai Főszabályozók közé tartoznak, 29:4.36 az ő számuk a legnagyobb. Ők az elsőrendű és a másodrendű erőszervezők, valamint az erőtér-irányítók hármasának közös teremtései. Felcserélhetően működnek a lakott és lakatlan tér területein egyaránt. 29:4.37 Harminc különböző osztályban teremtik őket, minden alapvető világegyetemi térerő-formához egyet. Ők élő és önműködő jelenlét-, nyomás- és sebességmérők. Közülük azokat, akik az időt is jegyzik, kronoldekeknek nevezik.
- frandalank-vezetők: 29:4.2 „azon élő eszközök, melyek a teljes-felsőbb világegyetem erőtér-nyomását és energiatartalmát jelzik”, adatait rögzítik.

„G”
- Gadiah: 130:1.1 Filiszteus tolmács, aki az igazságot kereste. Jézus Joppában találkozott és barátkozott össze vele. 130:1.3 Később e férfi Péter hitszónoklatát hallva, a názáreti Jézus híve lett. Dorkász házában az egyik este Péterrel is vitába keveredett.
- galamb: 85:3.4 már az evolúciós vallás kezdetén a béke és a szeretet jelképének tekintették.
- Galantia: 37:2.6 a Ragyogó Estcsillagok felemelkedő rendjének első tagja, Gavalia társa. Központot tart fenn a Jerusemen a halandó felemelkedők segítése céljából.
- Galilea: 124:2.9 Jézus korában szebb és virágzóbb tartomány volt Júdeánál. Több, „mint kétszáz, ötezer főnél népesebb városa és harminc, tizenötezer főnél népesebb városa volt.” 121:2.12 A jeruzsálemi vallási vezetők és a rabbinikus tanítók szerint Galilea inkább volt nem-zsidó, mint zsidó. 124:2.9 Galileában a megélhetés kb. a negyedébe került, mint Jeruzsálemben és Júdeában.
- Gautama: Lásd → „Buddha (Gautama Sziddhártha)”
- Gamliel (Gamáliel): 126:5.3 Híres jeruzsálemi tanító Jézus korában.
- Ganid: 130:0.1 Jézus indiai tanítványa, aki az apjával, Gonoddal együtt Kr.u. 22. április 26-tól Kr.u. 23. december 10-ig beutazta a Földközi-tenger vidékét és ellátogatott Rómába is. (Ezen az utazáson tolmácsként és házitanítóként Jézus is velük tartott.)
- Gautama fia: 94:7.6 bár megértette a hiten keresztüli üdvözülés eszméjét, ettől később visszakozott, és élete végén az utolsó szavai azok voltak, hogy „munkálkodjatok a magatok üdvösségén”.
- gazdaság: 71:6.3 összeegyeztethető a társadalmi szolgálat iránti, nem haszonszerzési késztetések felsőbbrendű fajtáival – a legnagyobb bölcsességgel, a megkapóan szép testvériséggel és a kiváló szellemi teljesítmény iránti felsőbb késztetésekkel.
- gazdasági felszabadulás: 52:4.5 a lét fenntartására fordított idő csökkenése által valósul meg. Akkor hasznos, ha az erkölcsös és értelmes halandók a felszabadult idejüket önképzésre és a bolygó fejlődésének elősegítésére fordítják. Az Ítélkező Fiú utáni ember korszakában a létfenntartáshoz szükséges napi munka két és fél órát tesz ki. 52:7.6 A Tanító Fiú utáni ember korszakában a bolygó fizikai igazgatása a felnőtt egyének idejéből napi egy urantiai órát igényel.
- Gavalia: 37:2.6 A Ragyogó Estcsillagok nebadoni angyali rendjének teremtett elsőszülöttje és vezetője. Jézusnak az Urantiáról való visszatérése óta a feladatai közé tartozik a felemelkedő halandók számára történő segédkezés. Ő 119:0. a „Krisztus Mihály alászállásai” című, 119. számú Urantia írás közreadója.
- Gábriel (Fényes Hajnalcsillag): 33:4.1 a Fiú és a Szellem legmagasabb rendű szellemszemélyisége, „a Teremtő Fiú által és a Végtelen Szellem helyi világegyetemi megnyilatkozása által megfogalmazott első azonosság-fogalom és személyiség-eszménykép megszemélyesülése”, 33:4.2 aki szabadon részesül a teremtő szülei közös természetéből, de nem részesül az ő teremtői előjogaikból. 33:4.3 Különleges személyiség, aki számos olyan, előzmény nélküli sokoldalúsággal bír, amely nem fedezhető fel egyik ősében sem. Ő a Fiú isteni akaratának és a Szellem alkotó képzelőerejének keveréke, akiknek képviselője is. De képes a szeráfseregek és az evolúciós anyagi lények mélyebb megértésére is a velük ápolt kapcsolatban.
a) 33:4.4 Ő a Teremtő fiú személyes igazgatási képviselője,
b) 33:4.5 a Nebadon világegyetem főigazgatója.
c) 33:7.2 A Nebadon egész ítélkezési rendje a felügyelete alá tartozik.
d) 33:4.6 A személyi állományával együtt ő a tömeges megítéltetéssel és a korszakos feltámadásokkal kapcsolatos ügyek legfőbb végrehajtója.
e) Ő a mennyei seregek főparancsnoka, de
f) 37:1.9 működik a helyi világegyetemi anyaszellem szóvivőjeként is.
g) 119:4.5 Jézus teremtményi alászállásai idején egyre inkább világegyetemi kapcsolattartóként lépett fel az alacsonyabb létformákba öltöző Mihály és a helyette uralkodó Immanuel között.
- gépies-nemtanítható elmefajta: 65:7.5 az élő szervezetek azon fajtái, melyek megnyilvánulásai nem érik el az értelmes szintet, ezért e működések az erőtér-központok, a fizikai szabályozók és társaik energia-területéhez tartoznak.
- Gépies Szabályozók: 29:4.4 a Fizikai Főszabályozók közé tartoznak. 29:4.18 Elnevezésük az önkéntes alávetettségüket jelzi az Erőtér-irányító Segítők akaratának. 29:4.20 Képesek irányítani az energiaáramlást és biztosítani annak külön áramokba vagy körökbe való összpontosulását. Szakértő módon alakítanak a tér harminc fizikai energiája közül huszonegyet, míg a fizikai energia kilenc lágyabb formája közül hatnak az irányításában és szabályozásában is képesek közreműködni. 29:4.19 Nagy hatáskörrel rendelkeznek és nagymértékben ellenállnak a gravitációnak. Ők biztosítják a szeráfi járatok indulását a bolygónkról, melyben együtt működnek az energia-továbbító csapat tagjaival.
- Gibraltári földnyelv: 80:2.4 a Földközi-tenger nyugati medencéjét védte az Atlanti-világtengertől. A nyugati medence tavának vízszintje alacsonyabb volt az Atlanti-világtenger vízszintjénél. A földnyelv egy földrengés következtében nyílt meg, melyen keresztül a nyugati medence tengervízzel töltődött fel. Mikor ennek szintje elérte a világtengert, a szicíliai földhíd alámerült, létrehozva az egységes Földközi-tengert. 74:0.1 + 73:7.1 Ez Kr.e. 31 000 évvel történt.
- Godad: 94:7.4 Gautama Sziddhártha (Buddha) kortársa, aki a Melkizedek-féle hitterjesztők hagyományait ápoló családból származott. Gautama nem fogadta meg Godad remete tanácsát a hit révén történő üdvözülés sálemi evangéliumának felélesztése érdekében.
- gombák: 65:2.3 „olyan növények, amelyek elveszítették a levélzöld-termelő képességüket és többé-kevésbé élősködőkké váltak.” A betegséget okozó baktériumok többsége és azok segéd-vírustestjei az átalakult élősdi gombák csoportjába tartoznak.
- gondolatcsere: 74:6.6 Ádám és Éva képes volt egymással és az egyenes ági gyermekeikkel nyolcvan kilométeres távolsághatárig gondolati úton érintkezni. Ezt azok az érzékeny gáz-üregecskék tették lehetővé, melyek az agykérgük közelében helyezkedtek el. E rendszer révén küldtek és fogadtak gondolatrezgéseket. De e képességük nem működött, ha az elméjük teret engedett a rossz zajának és bomlasztó hatásának.
- Gondolatigazító (megnevezések): 107:0.7 A saját akarattal bíró teremtmény teljes kifejlődéséig „Gondolat-átalakító elnevezéssel” illethetik. A megfontoltság életszakaszába való lépésig Gondolatigazítónak hívják, majd ezt követően a húsvér test kötelékétől való megszabadulásig a Gondolatszabályozó elnevezést alkalmazzák rá. De e szakaszoktól függetlenül használják rá 107:0.1 a Titkos Nevelő, 107:2.4 Nevelő, 107:0.2 Igazító, 107:0.3 Isten-rész, 107:2.9 Isten-szilánk, 107:7.6 Istenség-szilánk, 107:1.5 Atya szilánk, 107:7.1 szellem-entitás, 108:0.2 Igazító-szilánk, 108:5.5 mennyei segítő 108:5.7 és isteni nevelő megnevezéseket is.
- Gondolatigazító(k) (meghatározások): 101:2.14 A legmélyebb természetünk.
- 101:3.2 „az Atya ajándéka az embernek.”
- 101:6.2 Ő „a titka a Legfelsőbb létezési valósága személyes felismerésének”.
- 101:6.2 Ő a titka a Végleges tapasztalás-meghaladó elérésébe vetett emberi hitnek is.
- 40:7.1 Az Egyetemes Atya isteni természetének szilánkja.
- 93:2.7 Az idő nevelője és a húsvér test tanácsadója.
- 103:2.10 Isten-szilánk, szellemi Nevelő.
- 107:0.6 „az ember tévedhetetlen mindenségrendi iránytűje”.
- 107:7.6 Isteni ajándék.
- 113:3.3 „az Atya jelenléte”.
- 113:4.1 „az Egyetemes Atya isteni vonzóerői”.
- 120:2.6 A paradicsomi Atya elkülönített jelenlétének segédkezése.
- Gondolatigazító(k) (jellemzők): 28:5.22 Rendelkeznek tudással és tervekkel, de ezek tükrözőműködési úton nem hozzáférhetők.
102:1.6 Kutató, igaz vágyódást nevel ki az emberi lélekben a tökéletességre, „valamint egy olyan mélyreható kíváncsiságot, melyet megfelelően kielégíteni csakis az Istennel, azon Igazító isteni forrásával való közösség révén lehet.”
- 102:3.12 A valóságérzetet az embernek a mindenségrendre való szellemi rálátásával kapcsolja össze.
- 102:4.1 Segít megismerni az Isten-elmét.
- 101:2.14 Szomjat kelt az emberben a pártatlanság iránt.
- 101:2.14 Az isteni tökéletesség elérésére ösztönöz.
- 103:7.14 „jelenléte a szellemi valóság valódi bizonyítékát alkotja” az egyén számára, mely jelenlét a külvilág számára nem mutatható ki.
- 103:7.14 Tudatosulása az igazság értelmi felfogásán, a jóság felsőbb-elmei szinten való érzékelésén, és a szeretetre irányuló személyiség-késztetésen alapul.
- 107:0.2 Az Atya szeretetének tényleges megtestesülését jelenti az ember lelkében.
- 107:0.2 Az ember örök létpályájának a halandói elmébe zárt valóságos ígéretét képezi.
- 107:0.2 Az ember tökéletessé vált végleges rendű személyiségének lényegét alkotja.
- 107:0.3 Az emberi elmében lakozik.
- 107:0.3 Az Egyetemes Atya megtalálásának biztosítéka a vele társuló ember számára.
- 107:0.3 Az ember Isten általi megtalálását jelképezi.
- 107:0.3 Az Istentől jött.
- 107.0.3 Az embernek az Isten fiává való fogadása érdekében jött.
- 107:0.4 Az őt követő halandó „összhangban él az Isten akaratával.”
- 107:0.4 A „jelenlétének tudata az Isten jelenlétének tudata.”
- 107:0.4 „örök eggyé kapcsolódása az ember evolúciós lelkével nem más, mint az Istennel mint világegyetemi Istenség-társsal való örök egyesülésnek a tényleges megtapasztalása.”
- 107:0.5 Vágyakozást teremt az emberben arra, „hogy olyan akarjon lenni, mint az Isten”.
- 107:0.5 Az Isten élő jelenléte az emberben.
- 107:0.5 „ténylegesen összeköti a halandó fiút az ő paradicsomi Atyjával”.
- 107:0.5 Egyre közelebb vonja az embert az Atyához.
- 107:0.5 Kiegyenlíti azt a feszültséget, amely az ember Istentől való távolságából és az Atya egyetemességével szembeni emberi részlegességből ered.
- 107:0.6 „egy végtelen lény abszolút lényege”.
- 107:0.6 A halandó választásától függően új lényrendet képes létrehozni „a véget nem érő világegyetemi szolgálatra.”
- 107:0.6 Megjeleníti „azt az igazságot, hogy az Isten az ember Atyja.”
- 107:0.6 „mindig és hibátlanul Isten irányába kormányozza a lelket.”
- 107:1.1 „az eredeti Istenség lényegét alkotják”.
- 107:1.2 „az Egyetemes Atyától, az Első Forrástól és Középponttól érkeznek.”
- 107:1.2 „nem teremtett lények”.
- 107:1.2 „részekre bontásból származó entitások”.
- 107:1.2 „a végtelen Isten tényleges jelenlétét alkotják.”
- 107:1.2 „osztatlan és összevegyületlen isteniséget alkotnak”.
- 107:1.2 „az Istenség korlátlan és gyöngítetlen részét képezik”.
- 107:1.2 „Isten részei ők”.
- 107:1.2 „ők az Isten.”
- 107:1.4 Felfoghatatlan természetűek.
- 107:1.5 „isteni ajándékok”.
- 107:1.5 „részei Istennek”.
- 107:1.5 „Istenből származnak”.
- 107:1.5 „olyanok, mint az Isten.”
- 107:1.6 A teremtmények irányában „nagyszerű szeretetet és szellemi segédkezést mutatnak”.
- 107:1.6 A segédkezésük érzékfeletti.
- 107:1.6 A teremtménnyel egyesülve, a személyiségének részévé válik.
- 107:2.1 „tiszta entitásként alakították egyedivé” őket.
- 107:2.2 Az „isteni természetükben örökmód hasonló jellegűek.”
- 107:2.2 A tapasztalati természetük kezdetben nagyon hasonló, később a tényleges tapasztalásuk elkülönül.
- 107:2.7 A halandóval összekapcsolódva is megtartja az összes eredendő isteni sajátságát.
- 107:3.9 Nem személyiségek.
- 107:3.9 Mélyreható, alapos kiképzést kapnak.
- 107:3.10 A megszemélyesült rendekbe tartozó Igazítók azonosítása a nevük – és nem a számuk – alapján történik.
- 107:4.1 „tiszta isteniség”.
- 107:4.1 „magába foglalja minden Istenség-jegy megnyilvánulási lehetőségének lényegét”.
- 107:4.1 Az örökkévaló és végtelen paradicsomi Atya egyetemes jelenléte abszolút lényegének szilánkja.
- 107:4.2 A „tényleges forrása szükségképpen végtelen”.
- 107:4.2 A halandó lelkével való eggyé kapcsolódás előtt a „valósága szükségképpen az abszolútsággal határos.”
- 107:4.2 „általános értelemben, Istenségi értelemben, nem abszolútok”.
- 107:4.2 „valódi abszolútnak minősülnek a szilánkosult természetük lehetőségein belül.”
- 107:4.2 Egyetemességi szempontból korlátozottak.
- 107:4.2 A természetük szerint nem korlátozottak.
- 107:4.2 Átfogó voltukban vannak korlátaik.
- 107:4.2 A jelentéstartalmak, értékek és tények teljességét tekintve abszolútak.
- 107:4.2 Ők az Atya korlátozottan abszolút szilánkjai.
- 107:4.3 Egyikük sem lett hűtlen a paradicsomi Atyához.
- 107:4.3 Páratlan és tévedhetetlen szakértők a teremtményeknek való segédkezésben.
107:4.4 „A meg nem személyesült Igazítók csak a Megszemélyesült Igazítók számára láthatók.”
- 107:4.4 A Független Hírvivők szellemi válaszjelenségek révén képesek érzékelni a jelenlétüket.
- 107:4.4 Az Ihletett Háromsági Szellemek szellemi válaszjelenségek révén képesek érzékelni a jelenlétüket.
- 107:4.4 A szeráfok számára a halandók elméjében való jelenlétük szellem-fényességként érzékelhető.
- 107:4.4 Isteni eredetűek és természetűek.
- 107:4.7 „Isten része”.
- 107:4.7 A halandó ember számára olyan, mint az Isten.
- 107:5.1 Van elméjük.
- 107:5.1 „abszolút valóságszinten lévő Isten-szilánkok”.
- 107:5.1 Elő-személyes valóságúak.
- 107:5.1 Az abszolút valóságszintjük következtében energia- és szellem-elkülönülés nélkül léteznek.
- 107:5.2 „képesek tervezni, munkálkodni és szeretni”.
- 107:5.2 Rendelkeznek elmeműködéssel.
- 107:5.2 Korlátlan képességekkel rendelkeznek az egymással való közléscserére.
- 107:5.3 Az „elmejellege hasonló az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú elmejellegéhez”, mely az Együttes Cselekvő elméi előtt való.
- 107:6.1 A teremtmények tapasztalása szerint szellemhatás jelenlétét és vezetését mutatják.
- 107:6.1 „valóban szellem, tiszta szellem, de még a szellemnél is több.”
- 107:6.1 „valóban istenszerűek.”
- 107:6.2 Az ember lehetősége az örökkévalóságra.
- 107:6.2 Az ember szellemivé alakításán munkálkodnak.
- 107:6.2 Igazán és istenmód szeretik az embert.
- 107:6.2 „ők a szellemi reménynek az emberek elméjébe zárt rabjai.”
- 107:6.4 „szellemek, tiszta szellemek, feltehetően abszolút szellemek.”
- 107:6.4 A tiszta energia valamilyen tényezői is jelen vannak bennük.
- 107:6.4 „a Paradicsom Sziget pillanatszerű közlekedést lehetővé tevő, egyetemes gravitációs körein keresztül utazzák át a teret.”
- 107:6.5 Képesek követni a Paradicsom gravitációs jelenlétét a külső térszintekbe is.
- 107:6.6 „a gravitáció ősének részei”.
- 107:6.7 „nincs szükségük energia-bevitelre”.
- 107:6.7 „ők maguk az energia, a legmagasabb és legistenibb rendű energia.”
- 107:7.1 „nem személyiségek”.
- 107:7.1 „valóságos entitások”.
- 107:7.1 „igazul és tökéletesen egyéniesítettek”.
- 107:7.1 A halandókban tartózkodva sohasem személyesülnek meg ténylegesen.
- 107:7.1 „nem igazi személyiségek”.
- 107:7.1 „igazi valóságok” (az ismert legtisztább rendű valóságok).
- 107:7.1 „ők az isteni jelenlét.”
- 107:7.4 Az akarata jellegében abszolút.
- 107:7.4 A megnyilvánulásában elő-személyes.
- 107:7.5 Személyiségtől függetlenül megnyilvánuló önálló, saját akarattal, szabad választással és szeretet képességgel bír.
- 107:7.5 Elő-személyesek.
- 107:7.6 „isteni eredetűek”.
- 107:7.6 A bizonyságát és az igazolását alkotják annak, hogy általuk az Egyetemes Atya a közvetlen és korlátlan érintkezés lehetőségét tartja fenn az anyagi teremtményei számára.
- 107:7.7 Csak a saját akarattal rendelkező evolúciós teremtmények lényrendjébe költöznek be.
- 108:0.2 A véges halandókkal együtt vesz részt „a felemelkedői létpálya minden igaz tapasztalásában”.
- 108:0.2 „az élet viszontagságainak megtapasztalásában osztoznak az emberi lényekkel.”
- 108:1.1 Az „isteniség-felruházottságukban azonosak”.
- 108:1.1 A tapasztalásaikban különböznek.
- 108:1.1 Tapasztalatokat szereznek „az evolúciós teremtményekben és velük kapcsolatban”.
- 108:1.1 Képesek örökre alkalmazkodni „a várományos személyiséghez”.
- 108:1.1 „a tapasztaltabb Igazítók gyakran magasabb rendű emberi elmékbe költöznek”.
- 108:1.2 + 108:2.1 + 108:3.6 + 108:5.1 A feladatukra önkéntesen jelentkeznek.
- 108:2.1 Az emberi védencük személyiség-jelentésének megismerését követően jelentkeznek a feladatukra.
- 108:2.1 A feladatvállalásuk kijelölés alapján történik.
- 108:1.2 „minden lehetséges adatot megismernek az adott jelöltről.”
- 108:1.7 A feladatának és szolgálatának kijelölésekor, illetve vállalásakor a teremtmény nemét nem veszik figyelembe.
- 108:1.8 Támogatja az emberben a személyiség-egyesítés leghatékonyabb módját és az emberi elme szellemiesítését.
- 108:2.1 Általában „a hatodik születésnapja előtt érkeznek meg emberi társukhoz az Urantiára.”
- 108:2.2 Csak azt követően képesek a halandó elmébe való belépésre, hogy azt az elmeszellem-segédek a Szent Szellemre hangolták.
- 108:2.3 Pünkösd napja óta az Urantián „minden erkölcsi besorolású, egészségesen működő elmébe beköltöznek.”
- 108:2.4 A halandó első erkölcsi döntésének megszületését követően kap felhatalmazást az emberbe való beköltözésre.
- 108:2.4 A Diviningtonon kap felhatalmazást a halandó elméjébe való beköltözésre.
- 108:3.1 Önállóan működnek.
- 108:3.1 A Diviningtonról igazgatják őket.
- 108:3.1 „mind a hét felsőbb-világegyetemben egyformák”.
- 108:3.1 „számos különböző Igazító-sorozat létezik”.
- 108:3.1 A helyi világegyetemekben azonos fajtájú Titkos Nevelők szolgálnak.
- 108:3.2 A Diviningtonon és a hét felsőbb-világegyetem központjaiban vannak róluk teljes nyilvántartások.
- 108:3.3 Az emberi társát gyakran azonosítják az adott Igazító száma alapján.
- 108:3.4 „a paradicsomi alászálló Fiú megjelenését követően az adott evolúciós világhoz az Igazítók bolygófelügyelőjéül egy Megszemélyesült Igazítót jelölnek.”
- 108:3.6 „a jó őrzői a lelkekben”.
- 108:3.6 Az Urantia önkéntes segédkezőiként a helyi világegyetem életkísérleti bolygói főfelügyelőjének (Tabamantia) fennhatósága alá tartoznak.
- 108:3.6 Páratlan szerénységűek.
- 108:3.6 Megértő segédkezők.
- 108:3.6 Pártatlan odaadottságú segítők.
- 108:3.7 „a Diviningtonról jönnek a világokra és a halandó társuk halála után kétségtelenül oda is térnek vissza.”
- 108:3.9 „az Első Forrás és Középpont elő-személyes Istenségének különvált részei.”
- 108:4.1 A halandókban való működésük során csak egymással vannak összhangkapcsolatban.
- 108:4.1 Az Atya rajtuk keresztül van jelen „az ő fejlődő teremtményeinek az elméjében és lelkében”.
- 108:4.2 „az isteni eszményképek felé való haladásra késztetik a teremtményi társukat”.
- 108:4.2 „hozzájárulnak a Nappalok Elődei fennhatóságának megszilárdításához az Orvontonban.”
- 108:4.2 „ténylegesen az Isten akaratát alkotják”.
- 108:4.2 A „tevékenysége és a világegyetemi uralkodók főhatalma egymással kölcsönös összefüggésben” van.
- 108:4.3 „minden más szellemi jelenléttől függetlenül tevékenykednek”.
- 108:4.3 „az emberi elmében tökéletesen egy ütemben és összhangban működnek együtt az összes többi szellemsegédkezéssel”.
- 108:4.4 „Egy bolygó elszigeteltsége semmiben sem befolyásolja az Igazítókat vagy az ő kapcsolattartási képességeiket”.
- 108:4.5 Nem csak „a halandói elmék átformálásában vesznek részt.”
- 108:5.1 Érzékelik „a teremtésrészek szellemi értelmeinek utasításait”.
- 108:5.1 A teremtésrészek szellemi értelmeinek utasításait átalakítják az anyagi elme számára.
- 108:5.1 A halandók számára „nélkülözhetetlenek a Paradicsomra való felemelkedéshez.”
- 108:5.2 „azokat az igazságokat, amelyeket nem tud sikeresen átadni eljegyzett embertársának, azokat hűségesen megőrzi a következő létszakasz idejére”.
- 108:5.3 Sohasem követnek el mulasztást.
- 108:5.3 „sohasem inognak meg.”
- 108:5.3 Mind a hét csoportjuk tökéletesen megbízható.
- 108:5.4 A halandó döntését követően hatalmában áll az anyagi elme „teremtményi folyamatait a kiemelkedő morontia lélek késztetéseinek és célkitűzéseinek átalakító hatása alá vonni.”
- 108:5.5 A küldetésük döntően a jövőbeli életre irányul.
- 108:5.5 Abban érdekeltek, hogy a védencüket egyre több döntési helyzetbe hozzák és döntésre bírják.
- 108:5.5 „fenséges értelmi békét és felséges szellemi megnyugvást” képes hozni a kihívásokat és a mély gondolkodást vállaló védence számára.
- 108:5.6 Az a dolga, hogy a halandót felkészítse az örök kalandra, biztosítsa a továbbélését.
- 108:5.8 Át szeretnék alakítani az ember félelem érzeteit a szeretet és a bizalom meggyőződésévé.
- 108:5.9 Részt vesznek a halandó valóban helyes és valóban rossz közötti választásában.
- 108:5.10 Paradicsomi tökéletességgel dolgoznak.
- 108:6.1 Felsőbbrendűek és tökéletesek.
- 108:6.2 „együtt kell léteznie a halandói elmében még a legnagyobb emberi igazságtalanságokkal is.”
- 108:6.2 Az emberben élve rettenetes szenvedést okoznak nekik „azok a gondolatok, amelyek tisztán aljasak és önzők.”
- 108:6.2 „elszomorítja őket a széppel és az istenivel szemben tanúsított tiszteletlenség”.
- 108:6.2 „az emberek ostoba állati félelmei és gyerekes aggodalmai ténylegesen akadályozzák őket a munkájukban.”
- 108:6.2 Az Isten képének tükröződései a világegyetemben.
- 108:6.3 „az isteniség jegye”.
- 108:6.3 „az Isten jelenléte.”
- 108:6.3 „Isten képe”.
- 108:6.3 Az Egyetemes Atya szellemi jelenlétének ajándéka.
- 108:6.4 A szellemi felemelkedés kútfője és forrása az emberben.
- 108:6.4 Az isteni jellem reménye az emberben.
- 108:6.4 Magasabb rendű, igaz belső szellemi gondolat-ösztönzés az emberben.
- 108:6.5 Szellemi értelemben teremtik újjá az embert, „a továbbélők világaiban való feltámadáshoz.”
- 108:6.6 Az isteni szülője az ember igaz valójának.
- 108:6.7 Az ember kifejlődő halhatatlan lelkének örökkévaló elődje, isteni eredete.
- 108:6.7 Az „örökké tartó fejlődés forrásai.”
- 109:0.1 „tapasztalatokat kell gyűjteniük, miközben a halandó teremtmények növekednek és fejlődnek.”
- 109:1.4 „meghatározott fejlődési létpályát futnak be a halandói elmében”.
- 109:1.4 „mindörökre az övék maradó valóságszintre jutnak el.”
- 109:1.4 „Egyre nagyobb mértékben tesznek szert az igazítói szaktudásra és képességekre az anyagi fajokkal létesített mindenféle kapcsolat eredményeként”.
- 109:1.5 A „fejlődésének első szakasza a halandó lény továbbélő lelkével való eggyé kapcsolódásban teljesedik ki.”
- 109:2.9 Válsághelyzet idején alkalmanként bolygóközi ügyekkel is foglalkoznak.
- 109:2.9 „képesek kapcsolatba lépni a más teremtésrészekben tartózkodó Igazítókkal.”
- 109:2.10 Nem biológiai részei a halandóknak, képesek elhagyni az emberi testet.
- 109:2.10 „Szerepüket az eredeti élettervekben határozták meg”.
- 109:2.10 Az anyagi létezéshez nem nélkülözhetetlenek.
- 109:2.10 Csak ritkán és átmenetileg hagyják el a halandóban levő lakhelyüket.
- 109:4.1 Nagyban segítik az emberi lények közötti magasabb rendű, értelmes érintkezést.
- 109:4.2 „nem személyiség”.
- 109:4.2 „elő-személyes lények.”
- 109:4.2 „a személyiség forrásából származnak”.
- 109:4.2 „a jelenlétük javítja az emberi személyiség minőségi megnyilvánulását”.
- 109:4.3 A fajtájának „sok köze van az emberi személyiség kifejeződési képességéhez.”
- 109:4.6 „bizonyos fokig elősegíthetik az igazság, a szépség és a jóság területeinek kereszt-megtermékenyítését a bolygón.”
- 109:4.6 Ugyanazon a bolygón két alászállási tapasztalásban ritkán részesülnek.
- 109:4.6 „az Urantián jelenleg szolgáló Igazítók között nincs egy sem, aki már egyszer korábban is e világon tartózkodott volna.”
- 109:5.2 A bölcsesség, az igazság, a jóság és a szépség hordozója és közvetítője az ember számára.
- 109:5.2 Folyamatosan jelen levő és bennünk beszélő isteni hang.
- 109:5.3 A szolgálatát nagyban nehezíti az emberi előfeltevés, a meggyökeresedett felfogás és a tartósan meglévő előítélet.
- 109:5.5 Az örökölt agyi felruházottság és az agy elektro-kémiai felügyelete képes csökkenti a tevékenysége hatékonyságát.
- 109:6.1 „sohasem buknak el”.
- 109:6.7 Minden rábízott állandó érték örök továbbélő.
- 109:7.1 „kizárólag úgy nyer személyiséget, hogy személyes sajátosságokra tesz szert valamely személyes lény szolgálat-segítésén keresztül.”
- 110:0.2 A szeretetük és az odaadásuk a legigazabb isteni ragaszkodás a teremtésösszességben.
- 110:0.2 „az egyén iránti odaadása megindítóan fenséges, istenien Atyaszerű.”
- 110:1.1 „nem szerves részei a teremtésrészek fizikai teremtményeinek.”
- 110:1.1 Nem egy testi szerv határain belül létezik.
- 110:1.1 Az ember halandói elméjében lakozik.
- 110:1.1 Közvetve és észrevétlenül folyamatosan érintkezik az emberi társával.
- 110:1.2 „elhivatottsággal és hűségesen munkálkodnak az ember szellemi jólétének megteremtésén.”
- 110:1.2 „az emberi elme felsőbb fokozatainak hatékony szolgálói”.
- 110:1.2 „az emberi értelem szellemi kibontakozási lehetőségének bölcs és tapasztalt alakítói.”
- 110:1.2 Annak szentelték magukat, hogy biztonságosan elvezessék az embert a boldogság mennyei révébe.
- 110:1.2 Arra késztetik a tanítványukat, hogy haladjon tovább a folyamatos tökéletesedés útján.
- 110:1.2 „a teremtményjellem fenséges értékeinek gondos őrzői.”
- 110:1.3 A soha véget nem érő létezés következő szakaszára való szellemi felkészítésünkkel foglalkoznak.
- 110:1.3 Érdekeltek az ideigvaló jólétünkben és a tényleges földi előrejutásunkban is.
- 110:1.3 Örömöt szerez nekik, ha hozzájárulhatnak az egészségünkhöz, a boldogságunkhoz és az igaz jólétünkhöz.
- 110:1.4 A teremtmények mindennapi teendőivel olyan mértékben foglalkoznak, amilyen mértékben azok befolyásolják az alapvető szellemi döntések meghozatalát.
- 110:1.4 „tétlen a tisztán ideigvaló jólétet illetően”.
- 110:1.4 Istenien tevékeny az örök jövőnk mindenféle dolgával kapcsolatban.
- 110:1.5 Az emberrel marad minden válságos állapotban és betegségen keresztül, amely nem teszi teljesen tönkre az elmebéli képességeket.
- 110:1.5 Istentől származó csodálatos ajándék.
- 110:1.6 Az elmével és a lélekkel való örök egyesülést keresi.
- 110:2.1 Az emberi elmékbe való beköltözésükkor eszményi életekre vonatkozó életpálya mintákat hoznak magukkal.
- 110:2.1 Az a küldetésük, hogy az ember belátásán alapuló felhatalmazások „alapján változtatásokat hajtsanak végre az elmében és szellemi kiigazításokat tegyenek abból a célból, hogy nagyobb befolyást szerezzenek a személyiség irányításában.”
- 110:2.1 Tiszteletben tartják az emberi személyiség függetlenségét.
- 110:2.1 Mindig alá vannak rendelve az emberi akaratnak.
- 110:2.2 A munkamódszerüket az állhatatosság, leleményesség és a tökéletesség jellemzi.
- 110:2.3 Nem próbálja meg szabályozni az ember gondolkodását, „inkább annak szellemivé, örökkévalóvá alakításán dolgozik.”
- 110:2.3 Az emberek gondolkodási folyamatai „fejlesztésének, módosításának, kiigazításának és összehangolásának szentelték magukat”.
- 110:2.3 Az a munkájuk, hogy a továbbélés céljára kialakítsák az emberi létpályák szellemi megfelelőit, a fejlődő emberek morontia átiratait.
- 110:2.4 „az emberi elme felsőbb szintjein működnek”.
- 110:2.4 Arra törekszenek, „hogy a halandói értelem minden fogalmáról morontia másolatot készítsenek.”
- 110:2.4 Hatást gyakorol az emberi elmekörökre, illetve azokban összpontosul.
- 110:2.5 Elő-személyes teremtményként „elő-elmével és elő-akarattal rendelkezik.”
- 110:3.3 „sohasem buknak el”.
- 110:3.3 „az isteni lényeg részei”.
- 110:3.3 „minden vállalkozásukat mindig győztesen fejezik be.”
- 110:4.1 „képesek az idő és a tér főkörein keresztül beérkező mindenségrendi értelem folyamatos áramát felfogni”.
- 110:4.1 „tökéletes kapcsolatban vannak a világegyetemek szellem-értelmével és szellem-energiájával.”
- 110:4.3 A megnyilatkozásai az ember felsőtudatos területein keresztül jelennek meg.
- 110:4.4 A továbbélők halandói elméjének minden értékes kincsét fel fogják támasztani.
- 110:5.4 Miközben a halandó társa alszik, megpróbálja 110:4.2 az elmét szellemivé alakító tartalmakat 110:5.4 „az anyagi elme felsőbb szintjeire bejegyezni”.
- 110:5.5 „munkálkodnak az ember alvása közben”.
- 110:5.5 A „befolyása legnagyobb részt, bár nem teljes egészében, felsőtudatos tapasztalás.”
- 110:6.2 A halandó egyenrangú társa a hét lelki kör elérésében, de a saját elismertségét biztosító fejlődése e halandói törekvéstől független.
- 110:6.5 Mindig a közelünkben, nálunk vannak.
- 110:6.5 Ritkán képesek úgy szólni a társukhoz, mint egy másik emberi lény.
- 110:7.9 A hangja mindig szól bennünk, akár halljuk azt, akár nem.
- 110:7.10 Fejlődési, fejlesztési programot dolgoz ki az emberi társa számára.
- 110:7.10 Próbatételeket készít és fejlődési utat választ az emberi társa számára.
- 110:7.10 „Egy isteni szellem felsőbb odaadását és ragaszkodását” adományozza az embernek.
- 110:7.10 Bölcsességgel és erővel működik az embertársa érdekében.
- 110:7.10 Hűséges a rábízott személyiséghez.
- 110:7.10 A továbbélésre buzdítja a védencét.
- 111:0.2 Az Isten belső jelenlétének érzését kelti.
- 111:1.1 A munkája szellemi természetű az emberben.
- 111:1.1 A tevékenységüket értelmi alapon végzik az emberben.
- 111:1.1 Az elmén keresztül neveli ki a morontia lelket.
- 111:1.1 Az érintett személyiség együttműködésével neveli ki a morontia lelket.
- 111:1.6 „érzéketlen a rosszra és képtelen a bűnre”.
- 111:1.8 „befolyásolják az emberi elmét”.
- 111:1.8 Az ember akarata ellenére sohasem uralják az elmét.
- 111:1.8 „számára az emberi akarat felsőbbrendű.”
- 111:1.8 „a gondolatok kiigazításával és a jellem átalakításával összefüggő szellemi célok elérésére törekednek a fejlődő emberi értelem majdnem határtalan színterén.”
- 111:7.2 Nem állíthatja meg és lényegesen nem is változtathatja meg az ember időben vívott létküzdelmeit.
- 111:7.2 Nem csökkentheti az élet nehézségeit a küzdelem világában bejárt út során.
- 111:7.2 Kész az ember mellett és érte harcolni.
- 111:7.2 Szeretné folyamatosan kivetíteni azt az igazi vezérlő eszmét, azt a végső célt és azt az örök rendeltetést, amely az anyagi világ hétköznapi nehézségeivel való bonyolult, fáradságos küzdelemhez kapcsolódik.
- 111:7.3 Kész mindenségrendi-erőt sugárzó szellemi igazságokkal gyarapítani a védence erőnlétét a földi létezés időleges nehézségeivel történő küzdelemhez.
- 111:7.3 Tiszta képet tár az ember elé az egyetemes lét örök látóhatáráról.
- 111:7.3 Kész világegyetemi nézőpontból felvilágosítani és ösztönözni az embert.
- 111:7.3 Szeretné, ha az ember megengedné számára, hogy szellemivé alakítsa a gondolkodását.
- 111:7.4 Az urantiai emberfajták bonyolult keveredései megnehezítik a hatékony működésüket a földi élet során és a halált követően is.
- 111:7.5 Segítő késztetése állandóan jelen van az ember számára.
- 112:2.5 A benne rejlő lehetőséget tekintve irányító jellegű az emberben.
- 112:4.1 A halandó társa halálát követően a Diviningtonra távozik.
- 112:4.2 Másolat-átiratot készít a halandó társa elméjének szellemi értékeiről és morontia jelentéstartalmairól.
- 112:5.2 Az Isten tényleges szilánkja.
- 112:6.7 Miután energiával tölti fel a morontia lélek jellem mintáit, a jellem eleven emlékké alakul.
- 112:7.10 A felemelkedés során „a felemelkedő halandó jövőbeli, teljes szellemi kiegyensúlyozottságának isteni biztosítéka.”
- 112:7.10 A halandó szabad akarata örök csatornát biztosít számára „az isteni, végtelen természetének szabad kibontakoztatásához.”
- 113:2.3 Azon világokon, melyek fajtái nem Igazítóval kapcsolódnak egybe, csak egyetlen élettartamnyi időt töltenek el a kijelölt társukkal, majd új feladatot kapnak.
- 113:4.1 „a lelken belülről, illetőleg a lelken keresztül hat”.
- 113:4.2 „az ember örökkévaló természetének lényegét alkotja”.
- 113:4.4 Vezető tevékenysége nagyban erősíti a felsőbbrendű elmesegédek szellemi közbeavatkozásából származó istenimádatra való késztetést.
- 113:4.5 Mindig tökéletes összhangban és teljes egyetértésben dolgozik az őrangyal szeráffal.
- 113:6.5 Az alvó emberi lélek azonossága.
- 113:6.6 A feltámadási csarnokban azonosítja a feltámadó felemelkedőt.
- 114:7.2 A beteljesülés tartalékos alakulatába tartozó halandók Igazítói öntevékenyek, „többségük már az értelmi fejlődés és a szellemi előrelépés felsőbb mindenségrendi köreiben működik.”
- 114:7.10 A két Gondolatigazító között létesült kapcsolat révén lehetőség van arra, hogy a beteljesülés tartalékos alakulatához tartozó halála esetén a fontos adatok a haldokló elméjéből az ő fiatalabb követőjébe kerüljenek át.
- 116:3.4 „ténylegesen egyesítik a fejlődő teremtményeket Istennel a Paradicsomon.”
- 116:3.4 „olyanok az emberi lények számára, mint a paradicsomi Háromság a Legfelsőbb Lény számára.”
- 117:4.8 A felemelkedő ember örök természetének mintáit a Legfelsőbb Lény valóságából veszi, az emberi akarattal egyetértésben.
- 117:4.9 Az emberi személyiség szellemlényegűvé és örökkévalóvá alakítására törekszik.
- 117:6.18 „amit az Igazítók a hetedik-szakaszú véglegesrendűeknek megmutatnak, az a Legfelsőbb Isten istenisége és természete lesz.”
- 117:7.6 „hitelesen vetítik előre az ember fokozatos világegyetemi előrelépését végig az örökkévalóságban.”
- 118:1.10 Az Egyetemes Atya rajta keresztül megismerheti az állati létszintről az Isten-szerű létszintre történő teremtményi felemelkedéssel járó időbeli küzdelem minden nehézségét, és részt is vehet azokban.
- 123:2.1 Az emberi elmében lakoznak.
- 123:2.1 Az emberi elme végleges szellemivé lényegítésén és a fejlődő emberi lélek örökkévaló továbbélésén munkálkodik.
- Gondolatigazító adományozásának előfeltételei (az Igazság Szellemének adományozását megelőzően): 108:2.6 1. A személyes szeráf őrangyal általi hívás.
- 108:2.7 2. „Az értelmi előrehaladás és a szellemi fejlődés harmadik körének elérése.” Az adományozás a helyi világegyetemi illetékes személyiség előzetes értesítésének hiányában is megtörténhet.
- 108:2.8. 3. Nagy szellemi jelentőségű, magasabb rendű döntés személyes meghozatala a bolygót érintő válsághelyzetben.
- 108:2.9 4. A testvériség szellemének általánossá válása a halandóban.
- 108:2.10 5. „Az Isten akaratának megcselekedésére irányuló szándék kinyilvánítása.”
- 108:2.11 6. A mindenség rendjével összefüggő válasz-megnyilvánulás valamely hatásra, amely a Legfelsőbb Lény befolyásán alapul. Ez olyan világokra jellemző, ahol az Igazítók nem kapcsolódnak véglegesen eggyé a halandók kifejlődő lelkével.
- Gondolatigazító (működésmód): 40:7.1 a halandó lélek e halhatatlan szellemmel való egyesülés által jut az örök élethez. 66:8.6 A Gondolatigazító elutasítja, „hogy az embert akár egyetlen gondolatra is rávegye vagy hogy az embert annak saját akarata ellenében valamilyen tettre rábírja.” 56:3.5 A Gondolatigazító ruházza fel a halandói elmét az evolúciós teremtésrészek hármas szellemkifejeződésének lehetőségével. 32:4.7 Az Isten az Igazítókon keresztül tart kapcsolatot a teremtményeivel. 101:1.2 A Gondolatigazítónak „nincs külön működési rendje önmaga kifejezésére”. 101:1.3 Nem érzések vagy érzelmek révén létesít kapcsolatot az emberrel, „hanem a legmagasabb rendű és leginkább szellemivé lényegített gondolkodás területén.” 49:6.11 Az Igazító megérkezése jelenti az azonosság megjelenését. Azok a lények, akikbe beleköltözött, benne vannak az igazság-összeírásban. 42:12.10 A Gondolatigazító addig nem rendelkezik alakkal, amíg a halandó társa továbbélő lelkével nem egyesül. 40:5.4 Az Igazítók az egyetlen szellemek, melyek olyan eggyé kapcsolódási képességgel rendelkeznek, amely által azonosulhatnak az emberrel a húsvér testben eltöltött élet során. 40:7.5 Az eggyé kapcsolódást megélt halandók pedig az emberi lények egyetlen olyan osztályát alkotják, akik áthaladva a Havona-körökön megtalálják Istent a Paradicsomon. 40:10.2 Az Igazító sohasem nyugszik, amíg a halandó fiú szemtől szembe nem kerül az örökkévaló Istennel. 32:4.9 E szellemrész az „elme mélyén él, munkál és várakozik” 32:4.12 „az örök életre pályázó halandókban”. 34:5.6 Kapcsolatba lép az egyéni elme gondolkodás központjaival, valamint összhangban dolgozik a Teremtő Fiú Igazság Szellemével és a helyi világegyetemi anyaszellem Szent Szellemével. 67:3.7 Az Igazító képes közvetlen kapcsolatot teremteni „az emberi személyiség döntéshozó erőivel annak érdekében, hogy megerősítse a teremtmény teljes mértékben elhivatott akaratát arra, hogy a paradicsomi Atya akarata és szándéka iránti hűséges elhivatottságból bámulatos tetteket hajtson végre.” 34:5.4 Amíg az alászállt Fiú nem szabadítja fel a saját Igazság Szellemét a minden halandó számára teljesítendő bolygói segédkezésre, addig egyetlen ép elme sem részesül magától az Egyetemes Atya szellemi jelenlétének befogadására való felkészítésben. 47:3.3 Az anyagiról a szellemi szintre került halandó-elme átiratok és teremtmény-emlék minták az Igazítók részévé válnak. 47.4.5 Az Igazító csak az érdemes és túlélési értékkel bíró elmebeli képzettársításokról készít másolatot, az állatias és anyagias jellegűekről nem. 49:6.5 Az idő alatt, amíg a halandó továbbélők alszanak, a várakozó Igazítók a Diviningtonon szolgálnak. Ezen átmeneti időszakban sohasem költöznek más halandóba. 49:6.12 Az Igazító nélküli gyermekeket úgy tekintik, mint akik még mindig a szüleikhez tartoznak. 55:6.4 A fény és élet korszakainak bolygói halandói egyre jobban képesek bensőséges kapcsolatra a bennük lakozó Atya-szilánkkal. 93:2.7 Makiventa Melkizedek Gondolatigazítója Jézusban is működött. Ez „az egyetlen Gondolatigazító, aki az Urantián valaha is két elmében működött, és mindkét elme isteni és emberi is volt.” Lásd még → „Atya-szilánkok”
- Gondolatigazító (fejlődési szakaszai): 107:0.7 „az elme-kettőződési és lélekfejlődési” folyamattal van kapcsolatban, mely három fejlődési szakaszt foglal magába.
- Gondolatigazító beköltözési ideje: 108:2.1 „valamivel a hatodik születésnapja előtt érkeznek meg emberi társukhoz az Urantiára.” A jelenlegi nemzedék esetében ez az időtartam öt évet, tíz hónapot és négy napot tesz ki; „vagyis a földi lét 2134. napjáról van szó.”
- Gondolatigazító fogadásának feltétele: 108:2.2 „A teremtményelmének a magasabb rendű istenimádat- és bölcsesség-működés meglétéről kell bizonyságot tennie úgy, hogy bizonyítja képességét a megjelenő jó és rossz értékek közötti választásra – erkölcsi döntés meghozatalára.”
- Gondolatigazító lehetséges feladatai a megítéltetési időszak végéig: 112:4.5 1. Ismeretlen tartalmú szolgálat az eltűnt nevelők között.
- 112:4.6 2. A paradicsomi rendszer tanulmányozása.
- 112:4.7 3. A Divinington valamelyik továbbképző intézetének látogatása.
- 112:4.8 4. A Paradicsom-világok Atya-körét alkotó, Divinington melletti hat szent szféra valamelyikén megfigyelő-hallgatói beosztás.
- 112:4.9 5. A Megszemélyesült Igazítóknál hírvivői szolgálat végzése.
- 112:4.10 6. A tiszta csoportba tartozó Nevelők felkészítését végző diviningtoni tanodákban társoktatói feladat ellátása.
- 112:4.11 7. „Arra jelölik ki, hogy kiválassza azokat a lehetséges világokat, ahol szolgálatot teljesíthet abban az esetben, ha emberi társáról okkal feltételezhető, hogy elutasította a továbbélést.”
- Gondolatigazító létpályájának nagy napjai: a) 110:6.22 Először az, amikor az emberi társa áttöri a harmadik lelki kört, amely által biztosítja a Nevelő önálló tevékenységét és szélesebb körű működését (feltéve, hogy az Igazító addig még nem volt öntevékeny);
- b) majd az, amikor az emberi társa eléri az első lelki kört, s ezáltal bizonyos mértékig képessé válnak az egymás közötti érintkezésre,
- c) végül pedig az, „amikor véglegesen, örökké tartóan eggyé kapcsolódnak.”
- Gondolatigazító tevékenysége azonnali továbbélő társ esetén:
- 112:4.13 a) „bejelentkezik a Diviningtonon,”
- b) „az Egyetemes Atya paradicsomi jelenlétéhez járul,”
- c) a Diviningtonra visszatérve „felvétetik a felsőbb-világegyetemi és helyi világegyetemi illetékességű Megszemélyesült Igazítók közé,”
- d) „elismeri őt a Megszemélyesült Nevelők diviningtoni főnöke”,
- e) majd rögtön az „azonosság-átvitel végrehajtásához” fog, melyre a beteljesülés-őrangyal által tervezett személyiségformában kerül sor.
- Gondolatigazítóhoz közeledés: 100:5.7 ajánlott „módja az élő hiten és az őszinte istenimádáson, az őszinte és önzetlen imán keresztüli közelítés.”
- Gondolatigazítók csoportosítási szempontjai: a) 107:2.9 A világegyetemi küldetésük szerint,
- b) „a halandó személyben eltöltött szolgálat sikerének mértéke szerint”, és
- c) „az eggyé kapcsolódást elérni kívánó halandó faji eredete szerint”.
- Gondolatigazítók (feladatuk természete szerint): 109:3.1 a) Kapcsolati Igazítók – átmenetileg tartózkodnak a halandókban, akik kölcsönbe kapják őket.
- b) Eggyé-kapcsolódási Igazítók – „személyiségre pályázóként küldetnek el az örökké tartó eggyé kapcsolódás engedélyezésével, feltéve, hogy az adott halandó továbbélő lesz.”
- Gondolatigazítók hét rendje: 107:2.2 1. Tiszta Igazítók – „az első rendeltetésüket teljesítik az örök továbbélést kereső evolúciós teremtmények elméiben.”
- 107:2.3 2. Haladó Igazítók – „egy vagy több időszakot szolgáltak saját akarattal bíró teremtményekkel olyan világokon, ahol a végső eggyé válásra az idő teremtményének személyazonossága és a Harmadik Forrás és Középpont helyi világegyetemi megnyilatkozása szellemének egyéniségivé alakított része között kerül sor.”
- 107:2.4 3. Felsőbb Igazítók – „az idő kalandját átélve szolgáltak az evolúciós világokon, de emberi társuk valamilyen oknál fogva elutasította az örök továbbélést, valamint azok, amelyek ezt követően újabb küldetésre jelöltettek ki más halandóban egy másik fejlődő világon.” Ezen Igazítók – a több tapasztalatuk birtokában – olyan dolgokra is képesek az emberi elmében, melyre a kevésbé tapasztalt Igazítók nem.
- 107:2.5 4. Eltűnt Igazítók – e negyedik szakaszú Igazítók „önálló küldetésben vannak és a világegyetemek mindenségét járják.”
- 107:2.6 5. Felszabadult Igazítók – örökre mentesítve lettek „a fejlődő szférák halandói számára végzendő időbeli szolgálat alól”, a tényleges rendeltetésük nem ismert.
- 107:2.7 6. Eggyé kapcsolódást elért Igazítók – véglegesrendűek, akik eggyé váltak valamelyik felsőbb-világegyetemi felemelkedő teremtménnyel. Ők a Végleges Paradicsomi Testületébe bekerült felemelkedők örök társai.
- 107:2.8 7. Megszemélyesült Igazítók – azok, akik a megtestesült paradicsomi Isten Fiakkal szolgáltak. (Ilyen Jézus Megszemélyesült Igazítója is.) 40:4.2 A fiúi besorolásba tartozó rendek legfelsőbbike. Eredetileg elő-személyes besorolásúak voltak, majd tapasztalóvá lettek az anyagi világok halandóinak életében való részvétel által. Az Egyetemes Atya azt követően adományoz nekik személyiséget, hogy
a) 40:4.1 korábban egy megtestesült alászálló Fiúban Igazítóként működtek,
b) vagy ha a halandóknak, melyeknek segédkeztek, nem sikerül megvalósítaniuk a lelkük örök továbbélését. Ez utóbbi esetben a személyiség adományozás több, az idő és tér világain eltöltött szolgálat után történik meg. 108:3.8 A Megszemélyesült Igazítók rendelkeznek személyiséggel. 107:3.9 Ők alkotják „a diviningtoni Igazító-képző tanhelyek oktató személyzetét” is. Az oktató-felügyelő testület elnöke a mihályok rendjéből való első paradicsomi Fiú Nevelője. 107:2.8 A szolgálatuk helye szerinti felsőbb-világegyetembeli Nappalok Elődeinek javaslatára személyesültek meg. 107:3.10 Nagy számban tartózkodnak a központi világegyetem térségeiben, míg a helyi világegyetemekben kevés található belőlük. 108:3.8 Tudatosan érzékelik az elő-személyes entitások különböző rendjeinek jelenlétét. 107:4.6 Minden olyan lény láthatja őket, aki elérte az Egyetemes Atyát. Lásd még → „Gondolatigazítók (Megszemélyesült ~)” → „Gondolatigazítók („tiszteletből hatáskört kapott személyiségek”)”
- Gondolatigazító(k) (igazítói tapasztalás alapján való csoportosítás): 109:2.1 „tiszta, haladó és felsőbb Igazítók.”
- Gondolatigazítók (kötelezettségeik alól felmentett ~): 109:2.11 „teljesítették a rájuk bízott feladatot és csak az anyagi élethordozó felbomlására vagy a halhatatlan lélekké való átmenetre várnak.”
- Gondolatigazítók (Megszemélyesült ~): 109:6.2 Ha egy Igazító emberi társai nem lettek továbbélők, és a Nevelő utóbb személyiséget nyer, a halandói elmék által megszerzett tapasztalatok az újonnan Megszemélyesült Igazító birtokába jutnak. Ezeket az összes jövőbeli korszakban alkalmazhatja és élvezheti. Az ilyen Igazító „olyan vegyes entitásnak minősül, amely az összes korábbi teremtmény-társának túlélésképes jellemvonásaiból áll össze.” 109:6.7 A továbbélő, megőrzött valóságokat „a Világmindenség Építészeinek szolgálatában való jövőbeli felhasználás céljából tartja meg.”
- Gondolatigazítók (Megszemélyesült ~ jellemzői): 109:7.2 A „tevékenységükben nem korlátozottak, nincs kijelölt szolgálatuk”.
- 109:7.2 „a tágas világegyetemek mindenségének felséges állandósítóiként és egyensúlyba hozóiként működnek.”
- 109:7.2 „Vegyítik a Teremtő és a teremtmény – öröktől való létezésen alapuló és megélt – tapasztalását.”
- 109:7.2 Az időnek és az örökkévalóságnak is a lényei.
- 109:7.2 „A világegyetemi közigazgatásban az elő-személyest társítják a személyessel.”
- 109:7.3 „a Világmindenség Építészeinek végtelenül bölcs és hatékony ügyvivői.”
- 109:7.3 „az Egyetemes Atya teljes segédkezésének személyes képviselői – személyükben, elő-személyes voltuk szerint és személyes-feletti lényük alapján.”.
- 109:7.3 A rendkívüli helyzetek személyes segédkezői a tapasztalás-meghaladó abszonit szférákban, sőt még az Abszolút Isten szintjein is.
- 109:7.4 Az egyedüli lények, akik az „önnön lényegükben hordozzák az összes ismert személyiségi kapcsolatot”.
- 109:7.4 Mindig az Egyetemes Atya személyiségét szolgálják.
- 109:7.5 Az a rendeltetésük, hogy „hogy a Végleges, a Legfelsőbb-Végleges abszonit teremtésrészei, ideértve még a Végleges-Abszolút szintjeit is, tapasztalás-meghaladó segédkezésének jövőbeli személyes-feletti részévé váljanak.”
- 109:7.6 „Alkalmanként tanácskoznak a Nappalok Elődeivel”.
- 109:7.6 A „hétszeres Teremtő Fiak Megszemélyesült Igazítói néha összegyűlnek a csillagvilági központi világokon, hogy tanácsülést tartsanak a Vorondadek vezetőkkel.”
- Gondolatigazítók („tiszteletből hatáskört kapott személyiségek”): 109:6.3 Olyan tapasztalt Igazítók, akik az alászállási küldetésben levő isteni Fiakba való költözésre vállalkoznak. 109:6.4 Mindig az Atya tökéletes akarata ösvényének választása felé vezetik a paradicsomi Fiak halandói elméjét. 109:6.3 Mivel e szolgálaton keresztül nem tesznek szert személyiségre, azt a szellemek Atyja adományozhat nekik, megtéve őket a rendjük igazgatójává. A Diviningtonon élnek. A természetükben többszörös tapasztalásból származó emberiségképet és a paradicsomi alászálló Fiú emberi-isteniségének szellemátiratát is hordozzák.
- Gondolatigazítók élettapasztalatai: 109:6.1 Nem vesznek kárba. Az elbukott élet hasznosítható jellemzőit – 109:6.2 az elbukott teremtmény elméjében kifejlődött értékeket – 109:6.1 az Igazító magával viszi „egy másik világba és mindezeket a továbbélő jelentéstartalmakat és értékeket továbbélő-képességgel rendelkező, magasabb rendű halandói elmének adományozza.”
- Gondolatigazítók közlekedési ideje: 108:1.9 „a Diviningtonról az Urantiára való átkelés átlagos időtartama 117 óra, 42 perc és 7 másodperc.”
- Gondolatigazítók küldetése (emberi fajokkal kapcsolatban): 108:0.1 „az, hogy az idő és tér halandó teremtményei számára képviseljék, megjelenítsék az Egyetemes Atyát”. Valamint az, hogy „a paradicsomi-tökéletesség isteni magasságaiba és szellemi szintjeire emeljék a halandói elmét és átvigyék oda az emberek halhatatlan lelkét.”
- Gondolatigazítók (hármas) rendeltetési célja (két megközelítésben):
I. 107:1.3 A „halandói felemelkedővel való eggyé kapcsolódás révén személyiség szerzése, az Egyetemes Atya parancsának eredményeképpen személyiség szerzése, vagy a ma ismert gondolatigazítói kötelezettségek alóli felszabadulás.”
II. 107:2.1 „arra szánták őket, hogy vagy felszabaduljanak, vagy eggyé kapcsolódást éljenek meg, vagy Megszemélyesült Nevelővé váljanak.”
- Gondolatigazító (Öntevékeny Igazító): 109:2.1 Működési jellegen alapuló osztályozás.
- 109:2.2 1. „Már szerzett némi meghatározott és szükséges tapasztalatot a saját akarattal bíró teremtmények kifejlő életében,” ezért „haladó vagy felsőbb Igazító lehet.”
- 109.2.3 2. „2. Kialakította a szellemi erő-egyensúlyt egy olyan emberi lényben, aki már teljesítette a harmadik lelki kört és akihez személyes szeráf őrangyalt rendeltek.”
- 109:2.4 3. „Olyan halandó társa van, aki meghozta a legmagasabb rendű döntést, az Igazítóval ünnepélyes és igaz jegyességet kötött.”
- 109:2.5 4. „Olyan halandó társa van, akit már besoroltak a beteljesülés egyik tartalékos alakulatába a halandói felemelkedés valamelyik evolúciós világán.”
- 109:2.6 5. Alvás közben átmenetileg levált a halandó elméről hogy „a rendeltetési helyét jelentő világ szellemi igazgatásában” emberfeletti szolgálatot végezzen.
- 109:2.7 6. Egy válsághelyzetben levő bolygó szellemi működéséhez alapvetően szükséges küldetés végrehajtására kapott megbízást, egy olyan emberi lény tapasztalásában szolgálva, aki anyagilag egészítette ki őt.
- Gondolatigazítók (urantiai ősemberekben): 109:3.7 a) Az állatias egyedekben hiányzott az Igazító befogadásához szükséges képesség.
- b) Az erkölcsi felelősségvállalás életkorát elérők megkapták a Gondolatigazítót.
- c) Bár a köztes helyzetben levők rendelkeztek Igazító-befogadási képességgel, de csak akkor költözhetett az elméjükbe Igazító, ha azt személyesen kérték.
- Gondolatigazítók (~ viszonya a halandólény-fajtákhoz): Lásd → „bolygósorozatok (világsorozatok)”
- Gondolatigazítók élettapasztalatai: 109:6.1 Nem vesznek kárba. Az elbukott élet hasznosítható jellemzőit – 109:6.2 az elbukott teremtmény elméjében kifejlődött értékeket – 109:6.1 az Igazító magával viszi „egy másik világba és mindezeket a továbbélő jelentéstartalmakat és értékeket továbbélő-képességgel rendelkező, magasabb rendű halandói elmének adományozza.”
- Gondolatigazító kapcsolata az Urantia kinyilatkoztatás emberi közlőjével: 110:5.7 Az Igazító azért bír széles tevékenységi körrel, „mert az ember majdnem teljesen közömbös az Igazító belső jelenlétének kifelé irányuló megnyilvánulásaival szemben”. Ez hasznára van „az Igazítónak a felsőbb-szférákbeli tevékenységéhez, mind pedig az emberi társnak az egészség, az eredményesség és a nyugalom szempontjából.”
- Gondolatigazító-sorozat (Igazító-sorozat): 108:3.1 Különböző fajtájúak léteznek, melyek magukba foglalják a fajok, a megítéltetések, a világok, a csillagrendszerek és a világegyetemek szerinti meghatározásokat is. Egymást cserélve működnek a nagy világegyetemben.
- Gondolatigazítóval való egyesülés: Lásd → „Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás”  
- Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás: 110:7.1 „a halandói akaratnak a Gondolatigazítóban lakozó Isten-akarathoz való végleges és tökéletes ráhangolásától” függ. 111:5.5 Ennek választása nem jelenti a saját akarat feladását az ember részéről. Ez a saját akarat végső szentesítése, kiterjesztése és megdicsőülése. Ennek révén valósulhat meg bensőséges közösség a teremtmény-fiú személyisége és a szellem-Atya személyisége között. 110:7.2 Feltétele még, hogy az Igazító „befejezze az emberi azonosságnak a morontia lélekkel való társítását az evolúciós, fizikai életben”. Az eggyé kapcsolódásra vonatkozó utasítást az Uverszán adják ki. „A húsvér testbeli élet során bekövetkező eggyé kapcsolódás az anyagi testet nyomban elemészti”. 110:7.4 + 110:7.5 „Miután a halhatatlan morontia lélek és a vele társult Igazító eggyé kapcsolódott, az egyikük minden tapasztalata és minden értéke ténylegesen a másiké is lesz, és így a kettő már valóságosan is egyetlen entitás.” 112:7.1 Az eggyé kapcsolódás „örökkévaló, tényleges jegyekkel ruházza fel a személyiséget”. Ilyen új képességek „az isteniség-minőség rögzülése, a múltbéli-örökkévalósági tapasztalás és emlékezet, a halhatatlanság, és a korlátozott kibontakozási lehetőségű abszolútság egyik szakasza.” 112:7.7 Az eggyé kapcsolódott lény egyrészt önálló morontia egyed, a fejlődési lehetőségét tekintve pedig a paradicsomi végleges rendű lények rendjébe tartozik. 112:7.8 A két eggyé kapcsolódott lény egy egyén, egy személyiség lesz, 112:7.9 „aki mindig is szolgálatkész, hűséges és hatékonyan tevékenykedő”. Az eggyé kapcsolódás által az Igazító személyiségre, a felemelkedő halandó pedig Igazító-szerűségre tett szert. 110:7.5 Az Igazítónak „a jövő örökkévalóságára van szüksége ahhoz, hogy az adott személyiség-társulást mindazokkal a jelentéstartalmakkal és értékekkel felruházza, melyeket az isteni Nevelő a múlt örökkévalósága óta hordoz magában.” 108.3.3 Az „egyesülést az jelzi, hogy a beteljesülés-őrangyal új nevet adományoz az új teremtménynek.” A halandók ekkor kapnak igazi világegyetemi nevet. 112:7.2 „Az eggyé kapcsolódás Aszcendington szent szférájának titkát képezi”. 112:7.5 Csak azt követően történik meg, hogy a felsőbb-világegyetemi rendelkezésekben kinyilvánították: „az emberi természet véglegesen és visszavonhatatlanul az örök létpálya mellett döntött.” Ez az egyesülési felhatalmazás. 112:7.13 Az eggyé kapcsolódott Igazító „száma töröltetik a felsőbb-világegyetemi nyilvántartásokból”. Az „Igazítóra vonatkozó bejegyzést átvezetik Grandfanda, a Végleges Testületének végrehajtója belső bíróságának titkos köreibe.” Lásd még → „Aszcendington titkai” → „elragadtatás (külső)” → „eggyé válás (morontia ~)”
- Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás lehetséges helyszínei: 112:7.3 a) a szülőbolygó („a természetes halál fölé kerekedés révén”), b) a csillagrendszer valamelyik lakóvilága, c) a csillagrendszer-központ, d) a csillagvilág, e) és egyes esetekben a helyi világegyetem központja.
- Gondolatigazítóval való együttműködés: 110:3.4 „nem önkínzás, (…) vagy álszent és kérkedő ön-lealacsonyítás”, „összeegyeztethető a derűs, örömteli élettel, valamint a sikeres, tiszteletreméltó életpályával a földön.” 110:3.6 Nem tudatos folyamat, de segítik az ember hűséges elhatározásai és felsőbbrendű vágyai. 110:7.6 Az Igazítóval való kapcsolat kiépítésében a legnagyobb nehézséget az anyagi természet jelenti. E kapcsolat kialakítását elősegíti az emberi elme szellemileg való fejlesztése és fegyelmezése. 110:4.1 Az isteni bölcsességek és igazságok átadását nehezíti, hogy az Igazító és az ember természete különböző, „és az emberből hiányzik a kellően érzékeny felfogóképesség.” 110:5.3 „Az alvás időtartama alatt az Igazító csak annyit próbál meg véghezvinni, amennyit az adott személyiség előzetesen ama döntéseivel és választásaival teljes mértékben jóváhagyott, amelyeket a teljesen éber tudatosság állapotában hozott meg, és amelyek így a felsőbb-elme területeire, az emberi és az isteni viszony kölcsönös kapcsolati területére eljutottak.” 110:5.6 Az „egyre magasabb rendű lelki körök elérésével egyre teljesebben, néha közvetlenül, de többnyire közvetetten érintkeztek az Igazítótokkal.” „A rendetekbe tartozó lények esetében az Igazítónak tulajdonított hang a leggyakrabban nem más, mint a ti saját értelmetek megnyilvánulása.” 110:6.5 „Értelmi döntéseitek, erkölcsi választásaitok és szellemi fejlődésetek körről körre javítja az Igazító elmétekben való működésének képességét”. 110:7.10 A Gondolatigazítók azt szeretnék, „hogy emberi társam hűségesebben és őszintén működjön együtt velem, vidámabban viselje ittlétemet, hűségesebben hajtsa végre az általam kidolgozott programot, türelmesebben élje át az általam kiválasztott próbatételeket, állhatatosabban és vidámabban járja az általam kiválasztott utat, legyen szerényebb, amikor azoknak a fejleményeknek ad hitelt, amelyek valójában az én szüntelen tevékenységeimből erednek”. A Gondolatigazító és az ember személyiségi előrehaladása „az emberi akarattól függ.” Lásd még → „Gondolatigazítóval való összhang javítása”
- Gondolatigazítóval való összhang javítása: 110:3.7 1. „Az isteni vezetés követése mellett való döntés; az emberi életnek az igazság, a szépség és a jóság legmagasabb rendű tudatosságára való őszinte alapozása, majd ezeknek az isteniségi jegyeknek az összehangolása bölcsességen, istenimádaton, hiten és szereteten keresztül.”
- 110:3.8 2. „Isten szeretete és a vágyakozás aziránt, hogy olyanok legyetek, mint ő – az isteni atyaság tiszta felismerése és a mennyei Szülő szeretetteljes imádata.”
- 110:3.9 3. „Az ember szeretete és az ember szolgálata iránti őszinte vágy – az emberek közötti testvériség szívből fakadó felismerése, mely a minden egyes halandótársatokhoz való értelmes, bölcs szeretettel párosul.”
- 110:3.10 4. „A mindenségrendi létpolgárság örömmel fogadása – a Legfelsőbb Lény iránti fejlődési kötelezettségeitek őszinte felismerése, annak tudatosítása, hogy az evolúciós ember és a kifejlődő Istenség egymásra van utalva.”
- gondolatrögzítők: 44:0.9 az égi mesterek közösségébe tartoznak. 44:4.1 A területek felsőbb gondolatainak megőrzését és visszaadását végzik hét csoportban.
44:4.2 1. Gondolat-megőrzők – a területek felsőbb gondolatainak megőrzői. A nemes eszméket uverszai nyelven őrzik meg. 44:4.4 A gondolatok állandó feljegyzéssé való alakítása gyors. Megfelel félmillió szó vagy gondolatkép egy urantiai másodperc alatt történő rögzítésének.
44:4.5 2. Fogalom-rögzítők – a fogalmi képek és a gondolatminták megőrzői. E módszerrel több ismeret szerezhető egy urantiai óra leforgása alatt, mint amennyit a közönséges írott nyelv száz éven keresztüli olvasásával szerezhetünk.
44:4.6 3. Gondolatírás-rögzítők – fogalomképi és gondolatírási eljárásokat használva képesek ezerszeresére tökéletesíteni a fogalom-rögzítők munkáját.
44:4.7 4. A szónoklás támogatói – a gondolat megőrzésével foglalkoznak a szónoklás útján való visszaadás érdekében.
44:4.9 5. A híradási igazgatók – a paradicsomi, a felsőbb-világegyetemi és a helyi világegyetemi híradások általános felügyeletét végzik. Minősítik, szerkesztik és összehangolják a híradási anyagokat, valamint felsőbb-világegyetemi értelmezést adnak minden paradicsomi híradásnak. A Nappalok Elődeinek híradásait is átalakítják és lefordítják a helyi világegyetemek nyelveire.
44:4.11 6. Az ütem-rögzítők – még a földi költőkhöz sem hasonlíthatók. „Az ütem kevéssé fárasztó a morontia- és a szellemlények számára, és így gyakran próbálkoznak a hatékonyságnöveléssel, valamint a megelégedettség fokának javításával azáltal, hogy számos feladatkört ütemes formában látnak el.” Szín- és hangszíngazdag megoldásaik az önkifejezést és a társadalmi összhangot szolgálják.
44:4.12 7. A morontia-rögzítők – megőrzik a morontia ügyek és a szellemi folyamatok különféle csoportjairól készített csoportképeket a morontia feljegyzési csarnokok irattáraiban. Megmentik a jövő számára a fokozatos fejlődési korok életképeit.
- gondolkodás: 115:1.1 A fejlődő elmék esetében olyan egyetemes keretrendszerek útján történik, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben, de tévesek. Az elme következtetések levonására törekszik és be akar hatolni az igazi eredetek mélyére. A következetes gondolkodás jegyeit az egyéni kitételek szerint alakított keretrendszerek hordozzák. 115:1.2 A világegyetemről alkotott emberi fogalmi kereteknek „teret kell engedniük az egyre növekvő mindenségrendi ismeretszerzés kiteljesedésének.”
- gondolkodás (meghatározás): 130:2.8 A magasabb rendű és az erkölcsi jelentéstartalmak megkülönböztetésére alkalmas képesség, mely örök szellemi értékeket is választhat.
- gondolkodás (tartalmi elemek, jellemzők): 68:2.5 A szükségletek kielégítésére való törekvés ösztönzi.
- 68:2.5 „Az ősember csak akkor gondolkodott, amikor az éhség rábírta”.
- 101:2.2 „az okszerű gondolkodás a bölcselet kísérleti módszere”.
- 103:9.2 Kapcsolatban áll az anyagi léttel, de az értelemnek és a tudomány tényeinek a szellemi területekre való lépésével az igazságnak kell uralnia azt.
- 112:2.13 Az időben való használata és fejlődése bölcsességhez vezet.
- 112:2.11 Képes odáig jutni, hogy „megadja magát a bölcsességnek, a bölcsesség pedig legyőzetik a megvilágosodott és gondolkodó istenimádattól.”
- 112:2.13 Az „örökkévalóságban az istenimádat bölcsességhez visz, a bölcsesség pedig a gondolat véglegességét bontja ki.”
- gondolkodási folyamat: 91:3.1 A felnőttek elmesíkján nagyobbrészt társalgási formában zajlik.
- gondolkodás három alapvető tényezője, meglátási módja: 16:6.10
Az anyag-energia tárgykörére vonatkozóan az érzékek mennyiségtani ok-okozati összefüggése révén tehető felismerések.
Az elme-értelem a belső meglátás útján ismeri meg az erkölcsi kötelességét.
A szellem-hit, vagyis az istenimádat pedig a szellemi létezés valóságával való kapcsolatot biztosítja. Amint e három gondolkodásmód egyesítetté válik, „a tényszerű tudomány, az erkölcsi bölcselet és a tiszta vallásos tapasztalás kapcsolatából álló erős jellemet képeznek.”
16:6.10 „e három mindenségrendi meglátás az, amely a dolgokban, a jelentéstartalmakban és az értékekben szerzett, illetőleg az azokkal kapcsolatos emberi tapasztaláshoz tárgyilagos igazolást, valóságalapot nyújt.”
- gondviselés (meghatározások): 118:10.4 A világegyetemek mindensége személyestől-különböző felügyeletének összetett, rendeltetésszerű működése.
- 118:10.23 „a tér galaxisainak és az idő személyiségeinek határozott és magabiztos menetelése az örökkévalósági célok felé, először a Legfelsőbben, majd a Véglegesben és végül talán az Abszolútban.
- gondviselés (jellemzők): 118:10.4 „a Mindenható hatalmában összegződő Hétszeresnek az evolúciós szintjeitől az Istenség Véglegességének tapasztalás-meghaladó területein is túl terjed.”
- 118:10.5 Az Isten szeretete „minden egyes teremtményt körülvesz minden időben és térben.”
- 118:10.5 „a teljesség viszonylatában működik”.
- 118:10.5 „A teremtmény rendeltetésének fontossága váltja ki a gondviselési beavatkozást, nem pedig a teremtménynek mint személynek a fontossága.”
- 118:10.7 Nem gondviselés a véletlenszerű körülmények ember általi összekapcsolása.
- 118:10.18 Minden dolog együtt munkálkodik az Istent ismerő halandók Atya felé törekvő fejlődésének előmozdításában.
- 118:10.19 „egyre jobban érzékelhetővé válik, amint az emberek az anyagitól a szellemi irányában egyre feljebb jutnak.”
- 118:10.21-22 Részben részleges és kiszámíthatatlan addig, amíg a Legfelsőbb Lény megjelenése nem teljes és tökéletes, a teremtményi magatartás pedig ingadozó, ellentétes válaszokat keltő.
- Gonod: 130:0.1 Indiai kereskedő, Ganid apja. Az apa és a fia Kr.u. 22. április 26-tól Kr.u. 23. december 10-ig Jézus társaságában beutazta a Földközi-tenger medencéjét és ellátogatott Rómába is.
- gonoszság: 54:0.2 a bűn és a vétek következetes gyakorlása. 67:1.4 Világegyetemi bölcseleti szempontból ez nyílt és következetes dacolás a felismert valósággal szemben. Megvalósítja a személyiség megbomlásának őrülettel határos fokát, mivel a mindenség rendjével kerül szembe. 67:1.5 A személyiség megszűnő önuralmát jelzi. 67:7.1 Egyéni következményei elkerülhetetlenek és kizárólag az Istenségre és az adott egyénre tartoznak. 67:7.2 A közvetett következményei azokra is tartoznak, akik az adott események hatókörében élnek. 67:7.5 Valakinek a gonoszsága csak késleltetni képes más személyek szellemi előrehaladását, de megakadályozni nem tudja. 67:7.6 Azonban alkalmas az értelmi fejlődés, az erkölcsi gyarapodás, a társadalmi haladás és a tömegek szellemi teljesítményének fékezésére.
- gonosz szem: 111:0.7 A fejletlen népek közül sok tartotta azt, hogy „a lélek az ember szemén keresztül néz ki a világra”. Ezért tartottak annak rossz akaratától. Lásd még → „lélek helyére vonatkozó korai elképzelések”
- görög bölcselet: 130:3.10 Vallási értelemben hiedelem-rendszer, de csak annyiban tekinthető vallásnak, „hogy az embert Isten megtalálására és az Örökkévaló megismerésének élő megtapasztalására” készteti.
- Görögország: 80:7.4 a görögök közvetlen ősei háromszázhetvenöten voltak. 80.7.3 A csoportjukat Kr.e. 10000-ben Szátó, Ádámszon és Ratta egyenesági leszármazottja vezette az északi szigetek érintésével görög földre. Mindannyian magas termetűek voltak. 80:7.4 Az ádámszonfiak második polgárosodott társadalmának utolsó kivándorló csoportjához tartoztak. 80:7.5 A görögök művészete és tehetsége tőlük származik. 80:7.6 E terület az égei-tengeri térséggel együtt öt műveltségi szakaszt élt meg, melyek egyre kevésbé voltak szellemiek. A közösségeik leépülésében szerepet játszottak azoknak a dunai rabszolgáknak a középszerű utódai, mely rabszolgákat a későbbi görög nemzedékek hoztak be.
- görögök: 80:7.6 mielőtt a befogadott alsóbbrendűek leépítették volna őket, 80:7.13 sok központot létesítettek a tőlük nyugatra levő területeken. A dél-európai népek így örökölték a korai görög polgárosodás több vívmányát.
- görögök (jellemzők): 80:7.13 a világ legnagyobb kereskedői és gyarmatosítói voltak.
- 80:7.13 Nagy tanítók és művészek voltak.
- 90:2.8 Hittek a rejtett értelmű tanács hatásos voltában.
- 90:4.9 Ők dolgoztak ki először értelmes módszereket a betegségek kezelésére.
- 90:4.9 Az első orvosi ismereteik az Eufrátesz-völgyből származtak.
- 103:6.10 Már a korai csoportjaik „különbséget tettek az élettelen és az élő dolgok között.”
- 104:0.3 Hármasisteneik voltak, melyek nem tekinthetők igazi háromságoknak.
- 86:4.8 Hittek abban, hogy a gyenge embernek a lelke is gyenge. Számukra találták ki a Hádészt.
- 86:5.17 Hittek abban is, hogy az ember gyomrában növényi lélek, a szívében állati lélek, a fejében pedig értelmi lélek lakozik.
- 90:3.9 Megőrizték az adamszoni tanításokat, és elsőként ismerték fel, hogy a betegségeknek természetes okai vannak.
- görögök bölcselete: 98:1.6 a görögök erkölcsei, erkölcstana és bölcselete meghaladta az istenképüket. Az emberszerű isteneiken 98:2.1 alapuló, papság nélküli vallásuk nem ígért üdvözülést és nem oltotta a hívek szellemi szomját. 98:2.2 Mindez kedvezett az értelmi előre haladásuknak. A görögök elkezdték uralni a félelmüket és már nem keresték a vallást annak ellenszereként. A lélek vigaszaként elmélyült gondolkodásra törekedtek, melynek tárgyai az emberi bölcselet és a természet dolgai voltak. Az üdvözülésről való elmélkedés helyett az önmegvalósítás és önmaguk megértése felé fordultak. 98:2.10 Azonban ez az átlagembereket nem érdekelte. 98:2.3 A görögök következetes gondolkodás révén igyekeztek elérni azt a biztonságtudatot, mely a továbbélésben való hit helyettesítője lett volna, de kudarcot vallottak. 98:2.4 A görög bölcselők többé-kevésbé elfogadták „a világegyetem Értelme”, „az Isten ideája” és „a Nagy Forrás” tartalmakat, melyek sálemi eredetűek voltak. 98:2.8 A görögök a hitet alárendelték a gondolkodásnak, 98:2.9 amely elvonttá vált. 98:2.11 A bölcseletet művészivé alakították. Az erkölcstani rendszerük pedig „gyakorlatilag Istenség nélküli és az emberi üdvözülés ígéretétől teljesen mentes” volt.
- görögök vallása: 98:6.1 „A hellén görögök sohasem alakítottak ki központosított istenimádási rendszert; a szertartás helyi sajátosság volt; nem volt papságuk és nem volt »szent könyvük«” sem. A vallásuk nem késztette őket a felsőbb erkölcs és a szellemi értékek megőrzésére. 98:1.3 Az árja hellének emberszerű istenét Diausz-Zeusznak hívták, aki az alárendelt istenek görög panteonjának feje lett. 98:1.4 A görögök „Hazafias és faji érzelemmel viseltettek Zeusz és a félig emberekből, félig istenekből álló családja iránt, de nemigen hódoltak nekik vagy imádták őket.” 98:1.3 Eljuthattak volna az igaz egyistenhithez Zeusz fogalmában, ha nem ragaszkodnak a Sors felügyeletéhez. 98:1.5 A görögöknél azért nem jelent meg jelentős súlyú papság, mert komolyan hatottak rájuk a korai sálemi tanítók papságellenes tantételei. A hellének istenekről készített képei inkább szolgálták a művészetet, mint az istenimádatot. 98:1.6 A hitregéik is inkább voltak művésziesek, mint erkölcstant szolgálók. A görög vallás annyiban mégis hasznos volt, „hogy egy istenségcsoport által kormányzott világegyetemet ábrázolt.” Az viszont veszélyes egyensúlytalanságot teremtett, hogy a görögök erkölcsei, erkölcstana és bölcselete messze meghaladta az istenképüket. 98:2.1 A papság nélküli „olümposzi vallás nem ígért üdvözülést, és nem is oltotta a híveinek szellemi szomját; ezért volt pusztulásra ítélve.” 98:2.5 A Kr. előtti 5. és 6. században a görög költők – leginkább Pindarosz – kísérletet tettek a görög vallás megújítására. Bár magasabb szintre emelték a vallás eszményképeit, de ez inkább volt művészi teljesítmény, mint vallásos rajongás. „A legmagasabb rendű értékek támogatására és megőrzésére alkalmas módszert nem tudtak kialakítani.” 98:2.8 A görögök a hitet alárendelték a gondolkodásnak, 98:2.9 melyet nagyon elvonttá tettek. Az istenképük pedig a minden-isten homályos képzelgésévé vált. 98:3.2 A görögök vallása hétköznapi és haszonelvű volt, 98:3.5 ezért szükségszerűen buknia kellett a rejtelemimádatok szenvedélyes, mély érzelmi töltetű áhítatával szemben.
- Grandfanda: 24:6.8 A Havona első zarándok felfedezője, aki „az egyes számú felsőbb-világegyetemben található 1131-es helyi világegyetem 62-es csillagvilága 84-es csillagrendszerének 341-es bolygójáról jött.” 31:10.20 Jelenleg „az összes végleges rendű lény rendjének paradicsomi főnökeként elnököl.” 112:7.13 A Végleges Testületének végrehajtója. (A testület belső bírósággal bír.)
- GRAVITA: 42:2.14-2:15 A világegyetemi erőtér tartományának neve az Uverszán. Gravitáció szabályozta energia, mely az erőtér csatornába vezetve a világegyetemi Teremtők rendelkezésére áll. A világegyetemi erőtér-irányítók a hét felsőbb-világegyetem jelenlegi energiarendszerét alkotó harminc energiaállapotból huszonegyet irányítani tudnak. „Az erőtér-energia-anyag e területe a Legfelsőbb tér-idő-felügyelete alatt álló Hétszeres értelmes tevékenységének tartománya.” Lásd még az „utógravitációs szakaszok”- nál.
- gravitáció: 56:1.3 Minden vonzás középpontja a paradicsomi Atya anyagfeletti lakóhelyében van. 115:6.1 A paradicsomi gravitáció az anyagi lét alapelemeire gyakorol vonzást, az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációja a szellemlétezés alapértékeire, az Együttes Cselekvő elme-gravitációja pedig az értelmi lét alapvető jelentéstartalmaira. 42:6.2 „A helyi vagy egyenes irányú gravitáció az anyag atomi szerveződésének megjelenésével lép működésbe. Az atomi szerveződés előtt álló anyag a röntgensugárzás és egyéb hasonló energiák hatására kismértékben érzékeny a gravitációra, de a szabad, nem kötött és töltetlen elektron-energia részecskék vagy a szabad ultimatonok semmilyen mérhető egyenes irányú gravitációs kölcsönhatást nem mutatnak.” 42:11.5 Az egyenes irányú gravitáció a nagy-mindenségrend rövid hatótávolságú összetartó ereje. A fizikai szinten megjelenő energia nem képes haladni a térben egyenes irányú gravitációs hatás kiváltása nélkül. Minden anyagi tömeg e vonzás hatása alatt áll, kivéve, ha mozog és elme hatása éri. A gravitációs kölcsönhatás az anyagmennyiséggel arányos. A „közbenső tér úgy módosítja, hogy a távolság négyzetével való osztással számítható érték a végeredményt csak durván közelíti.”
- gravitációs állandósulás: 32:2.5 elégséges energia anyagiasulás, amely lehetővé teszi, „hogy a különböző körök és rendszerek ellensúlyozni tudják egymást a kölcsönös anyagi vonzás révén.”
- Gravitációs Hírvivők: 31:2.1 Grandfanda felügyelete alá tartoznak. 31:2.2 Ők a Diviningtonról származó módosított és megszemélyesült Igazítók. Isteniek, értelmesek és meghatóan megértők. Felsőbb-szellemi lények ők, korlátlan és határtalan személyiséggel. Nem keverendők össze a Független Hírvivők személyiségrendjével. 31:2.1 Kizárólag az elsődleges végleges rendű testület hat csoportjához (31:0.1) rendelik ki őket. 31:2.3 Korlátlan számban csatlakozhatnak e csoportokhoz, de a Halandói Végleges Testületbe csak a hírvivők vezetőjét veszik fel, azonban ő „állandó kíséretéül választhatja 999 hírvivő társát, és amikor úgy alakul, korlátlan számban segítségül hívhatja a rendjének tartalékosait.”
- gravitációs szakaszok (energia): 11:8.6 A Paradicsom gravitációjának vonzására érzékeny energiarendszerek, mely szakaszokat nevezik ultimátának is. „E kilépő energia eredetileg semleges, ám a további átalakulások folytán úgynevezett ellenható és együttható sajátosságokat mutat.”

„Gy”
- gyakorlóotthon: 47:2.1 gyermekfogadó tanodák, elsősorban a Jerusem első világán, ahol az idő gyermekeinek gondozását és nevelését végzik. Azokét is, „akik a tér evolúciós világain még a világegyetemi nyilvántartásokba egyénekként való bekerülésük előtt meghaltak.” A kifejletlen lelkek akkor kerülnek ide, ha legalább az egyik szülőjük túlélővé válik. 47:2.2 Az idekerülők a haláluk idején birtokolt fizikai állapotuk alakjában személyesülnek meg, de nem rendelkeznek szaporodási képességgel. Az ébredésükre akkor kerül sor, amikor a szülőjük megérkezik az első lakóvilágra. E gyermekek szintén megkapják a lehetőséget a mennyei út választására. 47:2.3 Az Igazítóval nem rendelkezők – kb. ötéves korig – külön csoportban vannak. 47:2.4 Akik rendelkeztek Gondolatigazítóval a haláluk előtt, de nem tudtak döntést hozni a mennyei létpályával kapcsolatban, az Anyagi Fiak és társaik családjaiba kerülnek a csillagrendszer végleges rendű lényeinek világán. 47:2.5 A gyerekek tizenhat éves korukat követően hoznak döntést. 47:2.7 Akik nem választják az Isten elérésének kalandját, az anyagi élet lefutását követően megszűnnek létezni. 47:2.8 Akik nem szereztek evolúciós tapasztalatokat a halandói születésük világán, nem vétetnek fel a Végleges Testületbe, hanem a Paradicsom állandó, felemelkedő létpolgárságának tagjai lesznek. 49.6.14 Azonban ilyen intézmények nem csak a csillagrendszerek végleges rendű bolygóin vannak, hanem a csillagvilági végleges rendű szférákon a felemelkedés második módosított rendjébe tartozó, valamint a világegyetemi végleges rendű szférákon a felemelkedés első módosított rendjébe tartozó Igazító nélküli gyermekek számára is. (Lásd még a „bolygó elhagyása” címszót.)
- gyarmatosítás: 89:7.3 eredete az a szokás, hogy az elsőszülött fiakat az isteneknek ajánlva áldozati jellegűnek minősítettek, de nem ölték meg őket, hanem amikor felnőttek, száműzve lettek. E szokást a rómaiak is alkalmazták a gyarmatosítási módszerük részeként.
- gyász: 87:2.4 olyan csend, melyet azért tartottak, nehogy az eltávozott kísértetlelket hazavonzzák. Az önkínzások és sebzések szintén a gyász szokásos formái voltak. Az élők böjtöléséről és más önmegtartóztatási formákról is azt gondolták, hogy a kísértetek örömöt lelnek bennük a holtak földjére való elindulásuk előtt. 87:2.5 Az akár hónapokig is tartó gyász-tétlenség akadályozta a polgárosodás kibontakozását.
- gyász (szertartás): 87:2.5 a korai időkben nem a szomorúság kifejezése volt, hanem szertartás, amit a hivatásos gyászolók felfogadása is bizonyít. Az ősök a holtak kísértetlelkétől való félelem miatt jártak el így.
- gyászruha: 87:1.5 kezdetben az volt a célja, hogy az elhunyt kísértetét távol tartsák. Ezért e ruhákat úgy tervezték, hogy eltakarja az élőket. Később ezen öltözékeknek azt a célt szánták, hogy kifejezzék a halott iránti tiszteletet és így békítsék meg a kísértetet.
- gyerek(ek): 91:3.1 mikor beszélni tanulnak, hajlamosak a hangos gondolkodásra, a képzelőerő megjelenését követően pedig a képzeletbeli társakkal való beszélgetésre. A tudatos énjük bensőséges kapcsolatra törekszik a képzelt második énnel.
- gyermek: 82:0.2 az élet legfontosabb dolgainak többségét a családjától és a környezetében élő szomszédoktól tanulja meg. 100:1.1 A gyermek a tapasztalatait azok élmény- és örömtartalma alapján értékeli. 84:7.10 A korai időkben az anya érdekeit mindig feláldozták a gyermek jólétéért. Azonban a nagyobb gyermekeket az ősi idők anyái már magukra hagyták. 84:7.11 Az ősi népek sok gyermeket igényeltek a következő okok miatt. „84:7.12 1. A gyerekek értékes munkaerőt jelentettek. 84:7.13 2. A gyermekek voltak az öregségi biztosítás. 84:7.14 3. A leánygyermekeket el lehetett adni. 84:7.15 4. A családi büszkeség megkívánta a név terjesztését. 84:7.16 5. A fiúgyermekek oltalmat és védelmet jelentettek. 84:7.17 6. A kísértetektől való félelem miatt az emberek rettegtek az egyedülléttől. 84:7.18 7. Bizonyos vallások utódokat igényeltek.” 85:5.3 A korai emberek a napistent tartották azon gyermekek apjának, akiket szűztől születettnek gondoltak. Az ilyen gyermekeket kitették hányódni valamely szent folyóra, abban bízva, hogy csodálatos módon megmenekülve rendkívüli emberekké, a népeik szabadítóivá válnak. 84:7.28 A gyermekeknek már a családban érdemes lenne megtanulniuk a vérségi testvériség és az összes ember közötti testvériség értékeit, vagyis a türelmet, a felebaráti szeretetet, az elfogulatlanságot és a béketűrést.
- gyermek (szellemi ~): 91:8.8 egyedül ő „vállalkozhat arra, hogy az Istent meggyőzze vagy a hozzáállását megpróbálja megváltoztatni.”
- gyermek életének szakaszai (galileai zsidóknál): „123:2.6 1. Az újszülött gyermek, az elsőtől a nyolcadik napig.
- 123:2.7 2. A szopós gyermek.
- 123:2.8 3. Az elválasztott gyermek.
- 123:2.9 4. Az anyától való függés időszaka, mely az ötödik év végéig tart.”
- 123:2.10 5. A gyermek függetlenedésének és a fiúk esetében a képzésükért való atyai felelősség vállalásnak a kezdete.
- 123:2.11 6. „A kamaszodó fiúk és hajadonok.
- 123:2.12 7. A fiatal férfiak és a fiatalasszonyok.”
- gyermeki bizodalom: 102:1.1 belépést biztosít az ember számára a mennyei felemelkedés országába.
- gyermeknevelés: 84:7.20 a vademberek gyermekei már korán felismerték, hogy az engedetlenség halállal járhat. Ha ma a gyermeket megvédik a buta viselkedésének természetes következményeitől, akkor engedetlenségre segítik. 84:7.21 Az andita örökséget hordozó fajták gyermekei nyugtalanabbak a vörös és a sárga evolúciós emberek gyermekeinél. Mivel az andita örökséget hordozó gyermekek nagyobb képzelőerővel rendelkeznek és kalandvágyóbbak, ezért több oktatást és fegyelmezést igényelnek. A XXI. század gyermeknevelését nehezíti 84:7.22 a nagyfokú fajkeveredés, 84:7.23 valamint a gyakorlatot és a lényeget mellőző oktatás. 84:7.24 3. A szülők munka miatti távolléte korlátozza a gyermekeket a műveltség utánzás általi megszerzésében. 100:1.4 „A gyermekekre csak a felnőtt társaik hűsége van tartósan nagy hatással; a szabálynak, sőt a példának sincs tartós hatása.” „A hűséges személyek gyarapodó személyek, és a gyarapodás hatásos és ösztönző valóság.”
- gyermekotthon (helyi csillagrendszeri): 45:6.6 a Jerusem első átmeneti-műveltségű világán található. 45:6.7 „Itt fogadják és állítják össze újból a túlélő halandók bizonyos gyermekeit, mint például az olyan utódokat, akik elpusztultak az evolúciós világokon még mielőtt elérték volna az egyéni szellemi szintet.” 45:6.8 A felemelkedő halandóknak a véglegesrendűek e világán szintén van lehetőségük arra, hogy a saját és mások gyermekei mellett társszülői tapasztalatokra tegyenek szert úgy, mint az Anyagi Fiak és Leányok családjaiban. 45:6.9 A gyakorlóotthont ezer Anyagi Fiú és Leány alkotta pár felügyeli, akiket ugyanilyen létszámú önkéntes midszonit szülői csoport segít.
- gyermekszületéssel kapcsolatos hiedelmek: 84:1.3 „Az ősember nem értette a nemi élvezet és a későbbi gyermekszületés közötti összefüggést.” Úgy tartották, hogy a csecsemők a szellemföldön jönnek létre, és a nőbe egy kifejlődő szellemkísértet költözik. De terhességet kiváltó okként gondoltak bizonyos étkezési szokásokra és a nőre vetett gonosz tekintetre is. 84:1.4 Mivel a szellemeket a tengerrel társították, ezért a dagály idején történő tengerben való fürdést szintén a terhesség okának tartották. A torz vagy koraszülött csecsemőket rosszindulatú szellemtevékenység eredményének gondolták. 84:4.8 Hosszú időn keresztül nagyon megverték a lányokat a havi vérzésük időszakában azért, hogy kiűzzék a testükből a rossz szellemet. 84:1.5 A fejlődés első lépése az volt, hogy a nemi kapcsolatot olyannak kezdték tekinteni, ami utat nyit a szellemkísértetnek ahhoz, hogy a nőbe költözhessen. Ez már együtt járt azzal a felismeréssel, hogy az apa és az anya egyenlő mértékben járul hozzá az életörökítéshez.
- gyilkosság: 71:5.1 az erkölcsi megítélését tekintve különbözik a háborútól. Míg a gyilkosság törvénytelen, addig a háború még nincs törvényen kívül helyezve az Urantián.
- gyilkosság tiltása: 74:7.20 az Édenkert erkölcsi törvényei közé tartozott. Tanították, hogy az emberben élő Gondolatigazító miatt sem szabad az emberi életet elpusztítani. Aki viszont mégis így tesz, „annak vére ember által ontassék ki, mert Isten a maga képére teremtette az embert”.
- gyógyítás: 90:3.2 a betegséget a korai emberek szellemjelenségnek tekintették. 90:3.4 + 90:4.3 Kezdetben annyira féltek a betegséget okozó szellemektől, hogy a szenvedőket ellátás nélkül magukra hagyták. 90:3.9 A láz volt az első gyengeségek egyike, melyet kiemeltek a természetfeletti okkal bíró rendellenességek köréből. 90:4.1 Az ősök vallása a betegségek megelőzését szolgálta, és a gyógyítási módszereikben feltétlen hittel bíztak. Az ilyen hit erős orvosságnak számít. 90:4.3 A betegségek megállapításához alkalmazták valamely állat belének vizsgálatát is. Volt olyan gyógyítási szokás, hogy a közösség tagjai a beteg körül üvöltéssel segítették a sámánt a betegséget okozó kísértetek elzavarásában. 90:4.4 De kezeltek betegséget egyhangú énekléssel, kézrátétellel és ráfújással is. Utóbb kezdték alkalmazni a templombeli gyógyító alvást. A koponyalékelés célja a fejfájást okozó szellem eltávozásának biztosítása volt. A sámánnők bábák is voltak. 90:4.5 Az ősök hittek abban, hogyha varázserejű dolgot dörzsölnek a beteg testrészhez, az átveszi a betegséget és a gyógyulás bekövetkezik. Az érvágást segítségnek tartották a betegség okozó szellemtől való megszabadulásban. A gyógynövények alkalmazása csak később kezdődött el. 90:4.6 Mivel az ősök a vizet bűvtárgynak tartották, hittek abban, hogy a betegséget okozó szellem izzadással eltávolítható. Felfedezték azt is, hogy a hő csökkenti a fájdalmat. A gyógyítás során alkalmazott dobolást a szellemek befolyásolásához használták. 90:4.8 A vér és a vizelet az első orvosságok közé tartozott, melyeket gyökerekkel és sókkal javítottak fel. Az elődeink hittek a rossz szagú és ízű orvosságok szellem kiűző erejében. De gyógyítás céljából alkalmazták a böjtöt is. 88:6.1 Az ősök csak a közösség varázserővel felruházott emberének tanácsára vettek magukhoz orvosságot, maguktól nem. 90:4.7 Voltak olyan népek, akik szerint a betegségeket a szellemek és az egyes állatok közötti összeesküvés okozza, melyre az állattól függően, valamilyen növényi szer az orvosság. A vörös emberek különösen tisztelték a gyógyhatású növényeket. A földből kihúzott gyökér helyére mindig cseppentettek egy csepp vért. 90:4.9 Az olaj és a bor használata a sebgyógyítás terén terjedt el az Eufrátesz-völgyből kiindulóan, míg a ricinusolajat és a mákonyt a sumérok használták először a gyógyításban.
- gyógyítás (ima általi ~): 91:6.2 Az ima képes hozzájárulni több elmebeli, érzelmi és idegi alapú gyengeség kezeléséhez. De akár bakteriális eredetű betegségek esetén is képes más gyógymódok hatásosságát javítani. 91:6.4 Ha az ima szokássá válik, az a lélek egészségét szolgálja.
- gyónás: 89:2.5 Korai formája szerint csupán szertartásos megbocsátási szokás.
- gyönyör: 3:5.14 „a boldogságból fakadó megelégedés”.
- gyümölcs (tiltott ~): 89:2.1 Valóságosan az alma volt ilyen, de a tiltott gyümölcs megnevezés jelképezi a „Ne tedd.” tabu tiltó rendelkezését is.
- gyümölcs (véges növekedés végső gyümölcse): 117:2.1 „az elmén keresztül és a személyiség egyesülő és alkotó jelenléte erejénél fogva a szellem révén szabályozott hatalom.”

„H”
- hadüzenet: 70:1.21 háborús szándéknyilatkozat, amely a hadi tisztesség jele.
- Hagar: 93:9.8 Ábrahám ágyasa volt.
- hagyomány: 66:6.2 a hozzá való „szolgai ragaszkodás állandóságot teremt és együttműködést alakít ki azáltal, hogy érzelmileg összekapcsolja a múltat és a jelent”. Elnyomja „a kezdeményezőkészséget és gúzsba köti a személyiség alkotásképességét.” A megszokás egyfajta rabság, amely 2015-ben „még mindig indokolatlan mértékben uralja az Urantiát.”
- haj: 88:1.8 a korai emberek hatásos bűvtárgynak tartották. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.
- haladás: 28:6.18 adáson alapuló eredményelérő képesség, amely a cselekvésre való isteni képességből ered. Erkölcsi felelősségen és azon a felismerésen alapul, hogy a mindenség a közös otthonunk, amely tele van különböző fajtájú, de összetartozó lények sokaságával.
- halak: 65:2.5 A fejlődés egy szintjén megrekedt, fejlődésre képtelen fajok. 65:2.6 Ezek voltak az első gerincesek. A családjukból „két különleges módosulat ágazott le, a békáké és a szalamandráké.
- halandói azonosság: 112:5.3 „átmeneti jellegű, az élettartam által korlátozott állapot a világegyetemben; csak annyiban valóságos, amennyiben a személyiség amellett dönt, hogy folytonos világegyetemi jelenséggé válik.” Lásd még → „személyiség (meghatározás)” → „személyiség (jellemzők)” → „sajátlényeg (meghatározás)” → „sajátlényeg (jellemzők)”
- halandói korszakos cél: 24:6.1 „Isten, béke és azt követően a tökéletessé vált szolgálat örökkévalósága.”
- halandói létpálya: 111:3.5 „nem annyira próbatétel, mint inkább képzés.” Célja a lélek kifejlődése.
- Halandói Véglegesrendűek Testülete: 31:0.1 a végén felsorolt hat csoport alkotja. 31:0.8 Ők az örökkévaló beteljesülést elértek. A „jövőbeli céljuk szükségképpen a külső tér éppen szerveződő világegyetemeiben való segédkezés.” 30:0.9 E „testületbe felvett minden felemelkedő teremtmény egyenlő megítélés alá esik, de e magas szintű egyenlőségi elv semmilyen mértékben nem érvényteleníti az egyediséget, illetőleg nem rombolja a személyazonosságot.” 31:0.10 Az eredeti felsőbb világegyetemükbe addig nem térhetnek vissza, amíg a másik hat teremtésösszeségben nem szolgáltak. Csak így ragadhatják meg a Legfelsőbb Lény hétszeres fogalmát. 31:0.12 Önkormányzati elven működnek. Működési szabályozásukban nincs külső befolyás. Csak a paradicsomi Háromságnak tesznek hűségesküt. 31:1.3 A testületük átmeneti szolgálatokat ellátó ezerfős egységekből áll. A „997 felemelkedő teremtmény mellett egy Havona-honos és egy Gravitációs Hírvivő is helyet kap.”
31:0.2 „1. A Havona honosai.
31:0.3 2. Gravitációs Hírvivők.
31:0.4 3. Megdicsőült halandók.
31:0.5 4. Befogadott szeráfok.
31:0.6 5. Megdicsőült Anyagi Fiak.
31:0.7 6. Megdicsőült köztes teremtmények.”
- halandók, akik az Igazítóval eggyé kapcsolódást meg nem élő fajtába tartoznak: 40:5.12 e lényfajták nem képesek örökkévaló eggyé kapcsolódásra a bennük lakozó Igazítóval. 40:5.13 Azonban ők is egyetlen Igazító segédkezését élvezik a húsvér testben töltött életük időtartama alatt, akik minden olyasmit megtesznek az otthonukul szolgáló társukért, amit megtesznek az eggyé kapcsolódási képességgel rendelkező halandók számára is. E lényekbe gyakran költöznek kezdő Igazítók, azonban a felsőbb emberi fajták többnyire tapasztalt Igazítókkal kerülnek kapcsolatba. 40:5.14 Szintén részesülnek Szeráfi segítségben is. A nemlégzők közül sokan tartoznak e sorozatba, 40:5.15 azonban a szellemi és a személyes megnyilvánulásaik azonosak a miénkkel.
- halandók, akik az Igazítóval való eggyé kapcsolódási képességgel rendelkeznek: 40:5.17 az ide tartozó halandók állati eredetűek. Vannak közöttük egy-agyszelvényűek, két-agyszelvényűek és három-agyszelvényűek. A fizikai aggyal való felruházottság különbözősége nincs hatással az Igazító-adományra, a szeráfi szolgálatra és a szellemsegédkezés egyéb szakaszaira. De a három agyféleség között különbség van az elmefelruházottság és a szellemi fejlődésképesség tekintetében. Azonban a „csillagrendszeri központtól kezdve a három fajta fejlődése azonos, és a paradicsomi beteljesülésük is egyforma.” 40:5.18 A „felemelkedési létpálya a legfontosabb tényező az idő és tér halandóinak bármely szempontú vizsgálatakor.” 40:5.19. Ami számít, az a vágy az Isten megtalálására és az isteni tökéletesség elérésére.
- halandók, akikben átmenetileg vagy tapasztalatszerzési céllal tartózkodik Igazító: 40:5.8-5.9 az átmenetiség a fejlődő bolygók olyan fejletlen elméjű halandóinak esetében valósul meg, akik az emberiség törzsfejlődésének korai szakaszaiban lakoznak a tér világain, és az Igazítóval való eggyé kapcsolódás a segédkezés ellenére sem sikerül nekik. 40:5.10 „Egy tapasztalatszerző Igazító a fejletlen emberi lénnyel marad annak a húsvér testben eltöltött egész élettartama alatt.” „Az e fajtába tartozó minden Isten-kereső lélek a helyi világegyetemi Anyaszellem általi szellemi befogadáson keresztül nyer örök életet, s így a helyi világegyetemi rendszer felemelkedő halandójává válik. Az Ádám előtti idők Urantiájáról sokan jutottak el így a Satania lakóvilágaira.”
- halandók bolygói sorozatai: 49:5.1 a tanulmányozásuk szempontjai a következők is lehetnek.
49:5.2 1. A bolygói környezethez való alkalmazkodás.
E szempont három csoportja a szokványos- és a szélsőséges alkalmazkodású, valamint a kísérleti csoport. 49:5.11 A nemlégzők világai a szélsőséges alkalmazkodáshoz sorolhatók. Az Urantia a kísérleti csoport tagja.
49:5.3 2. Agyszelvény-fajta sorozatok.
49:5.13 Minden halandó rendelkezik aggyal, melynek három alapvető szerveződése van. Az egy-, a két- és a három-agyszelvényű csoport. Az agyszelvény növekvő száma jótékonyan hat a képzelőerőre, a kalandvágyra és a bölcselői hajlamra. A három-agyszelvényűek inkább szellemiebbek, erkölcsösebbek és istenimádóbbak, mint az urantiaiak. 109:3.5 A három-agyszelvényű halandók esetén „az Igazítók sokkal inkább képesek tényleges kapcsolatteremtésre” a mulandó élet tartama alatt, mint az egy- és a két-agyszelvényű fajták esetében. De a halált követően mindhárom sorozatba tartozó halandó ugyanazt a létpályát követi. 49:5.14 A három-agyszelvényűek esetében az alsó agy főleg a fizikai tevékenységek szabályozását végzi. Az egyik felsőbb agy az értelmi szerepköröket látja el, a másik felsőbb agy pedig a Gondolatigazító szellemi-másoló tevékenységeit szolgálja. 49:5.15 Az elme magasabb szintű szabályozása, valamint az értelmi és a szellemi közötti átjárás terén ők megelőznek bennünket. 49:5.18 Azonban az eltérő agyszelvényű csoportok tagjainak ugyanazt az értelmi- és szellemi fejlődést kell tanúsítania a felemelkedési létpályán. 109:3.6 A két-agyszelvényű lények világain a túlélésképességgel rendelkezőkhöz szinte kizárólag csak a haladó vagy a felsőbb Igazító-fajtába tartozó Igazítók jönnek.
49:5.4 3. Szellem-befogadási sorozatok.
49:5.19 Az elme-formatervek az agyalapi mirigyekkel összevethető mirigyszerveződésekkel és azok vegyi működésével vannak összefüggésben. Vannak világok, ahol az emberfajták egy hipofízissel rendelkeznek. Vannak, ahol kettővel, és olyanok is, ahol hárommal. Ezen plusz adottság vegyi működése jelentősen befolyásolja a természetes képzelőerőt és a szellemi felfogóképességet. 49:5.20 Az egy hipofízissel bíró lények bolygóinak aránya a Nebadonban 12%, a két hipofízissel bíróké 65%, míg a három hipofízissel bírók bolygói aránya 23%. A több hipofízis nagyobb nyitottságot biztosít a szellemi dolgok irányában, de csak a bolygói élet során.
49:5.5 4. Bolygói-halandói korszakok.
49:5.21 Az osztályozás ezen szempontja azokat a megítéltetési időszakokat veszi alapul, amelyek az ember földi helyzetét és a mennyei segédkezés befogadását érintik.
a) 49:5.22 Az élethordozók küldetése az élet megindítása és a fejlődésének figyelemmel kísérése a halandó ember megjelenéséig. Az élők és holtak első megítéltetésére a Bolygóherceg érkezésével egyidejűleg kerül sor.
b) 49:5.23 A Bolygóherceg küldetése az embercsoportok megszervezése a társadalom polgárosodása érdekében. 49:5.24 Az emberi faj természetes fejlődése ebben az időben éri el az élőlénytani tetőpontját.
c) Az Anyagi Fiú és Leány elsődleges küldetése az élőlénytani nemesítés.
d) 49:5.25 Egy paradicsomi Avonal Fiú ítélkezői küldetésére akkor kerül sor, amikor egy emberi faj értelmi és erkölcstani fejlődése eléri az evolúciós fejlődés határait. Küldetése szerint közreműködik az adott világ szellemi állapotának emelésében, annak természetes teljesítőképessége határaiig.
e) Egy paradicsomi alászálló Fiú küldetése a bolygói rend megteremtése, majd az igazság Szellemének elküldése, mely megteremti a lehetőséget a Gondolatigazítók általános eljövetelére.
f) 49:5.27 A Háromsági Tanító Fiak küldetésére akkor kerül sor, amikor a lakott világok fajai elindulnak a bolygói evolúció csúcsának meghódítására, a fény és élet korszakába való belépésre.
49:5.6 5. Teremtmény-rokonsági sorozatok.
49:5.29 A mellérendeltségen alapulnak a fajta, a sorozat és más viszonyok alapján. Egymástól függetlenül megvalósult, de mégis összehasonlítható fejlődésekről van szó. 49:5.30 Emberi és emberfeletti rendek között is megvan. De van összhang az alá- és fölérendeltségben levők között is. E rendszerben az értelmes lények 12 nagyobb csoportba sorolhatok, melyek mindegyike további 7 nagyegységből áll.
49:5.7 6. Igazítói eggyé kapcsolódási sorozatok.
49:5.31 Ez a halandók eggyé kapcsolódási tapasztalást megelőző állapota szerinti szellemi osztályozás, mely a bennük lakozó Titkos Nevelő személyiségi rendjén és a hozzá fűződő viszonyon alapul. A Nebadon lakott világainak közel 90%-át az Igazítóval való eggyé kapcsolódás képességével rendelkező halandók népesítik be.
49:5.8 7. A föld elhagyásának eljárásai.
49:5.32 Több olyan eljárás létezik, amely révén az ember bekerülhet a felemelkedők Paradicsom felé tartó áramába.
- halandók szellemi szintjei: 31:3.4
a) „első szintű szellemek a kisövezeti tartózkodásuk alatt”,
b) „a második szintet akkor érik el, amikor átkerülnek a nagyövezetbe”,
c) „a harmadikat pedig akkor, amikor a felsőbb világegyetem központi felkészülési világaira eljutnak”,
d) „negyedik szintű vagy végzős szellemekké azután válnak, hogy elérik a hatodik Havona-kört”,
e) „ötödik szintű szellemmé akkor lesznek, amikor megtalálják az Egyetemes Atyát”,
f) azután „érik el a szellemlét hatodik szintjét, hogy leteszik azon esküjüket, mely révén mindörökre felvétetnek a Halandói Végleges Testület örökkévalósági feladatára”,
g) valószínű, hogy 31:3.5 „a hetedik szintű szellemi rang adományozására a mind ez idáig fel nem jegyzett és ki nem nyilatkoztatott szférákon való örök szolgálati megbízással és a Legfelsőbb Isten elérésével egyidejűleg fog sor kerülni.”
- halandók viszonya a Gondolatigazítóhoz:
„40:5.5 1. Olyan halandók, akikben átmenetileg vagy tapasztalatszerzési céllal tartózkodik Igazító.
40:5.6 2. Olyan halandók, akik az Igazítóval eggyé kapcsolódást meg nem élő fajtába tartoznak.
40:5.7 3. Olyan halandók, akik az Igazítóval való eggyé kapcsolódási képességgel rendelkeznek.”
- halál (anyagi ~): 32:5.4 A halál átalakulási eljárás azok számára, akik a hústesti életükben nem tudták elérni az Igazítóval való eggyé kapcsolódás szellemi szintjét. Ez által kapnak lehetőséget az idő korlátaitól és az anyagi teremtés jelentette kötöttségektől való megmenekülésre, és válhatnak képessé arra, hogy szellemileg lépést tartsanak „az örökkévalóság folytonos menetével.” 73:6.8 A halált „a lakóvilágon való feltámadás követi”, mely a helyi világegyetemi felemelkedési rend részét képezi. 49:6.21 A halál a maga természetes formájában egyre ritkábban fordul elő a fényben és életben megállapodott bolygókon. 55:2.8 Elméletileg a halál kiküszöbölhető. „Ezt az állapotot talán majd a végleges bolygói lét hetedik szakasza egymást követő korszakainak általános kiteljesedésében lehet elérni.” 86:3.1 A korai emberek számára a halál a véletlen és a rejtély zavarba ejtő keveréke volt. A halál okozta megrázkódtatás ösztönözte a félelmet és támogatta a vallást. Mivel a vadság korai időszakában az erőszakos halál természetes volt, ezért a ritka öregségi halál rejtélyesnek tűnt az emberek számára. A halál elkerülhetetlenségét kezdetben nem ismerték fel. 86:3.2 Az élet tény, a halál pedig megmagyarázhatatlan csapás volt az ősök számára. 86:3.3 + 90:3.2 A természetes halálról az ősök azt gondolták, hogy szellemi közrehatás okozza. 88:4.7 Mivel a korai idők vademberei nem voltak képesek felfogni a természetes halál tényét, ezért sok ártatlan embert is kivégeztek, azt gondolván, hogy okozói voltak valamely személy természetes halálának. 86:5.1-5.2 A korai emberek nagyon hittek az ember álombeli másában, melyet az egyén kísértetlelkének tartottak. Erre alapozva a halált kezdték úgy tekinteni, mint „engedni a kísértetnek”. 87:1.1 Az ősök azért féltek a haláltól, mert egy újabb kísértetnek a fizikai testből való megszabadulását jelentette. 87:2.6 A halottak nevét azért nem ejtették ki, nehogy visszavonzzák a kísértetlelkeket. 88:4.8 A félelem ölni is képes. A varázslástól való félelem ilyen erő volt.
- halál („Szellemi »lélek-« halál”): 112:3.2 A továbbélés végérvényes elutasítása a halandó ember részéről. A Gondolatigazító és a szeráf egybehangzó véleményes javaslatát az Uverszán veszik iktatásba, melyet az Ítélők és a tükröző-társaik ellenőriznek. Az Igazító elküldéséről az Orvonton urai rendelkeznek. Bár a személyes vagy a csoport-szeráf még elvégzi az Igazító nélkül maradt egyénnel szemben fennálló kötelezettségeit, azonban mindenségrendi nézőpontból a halandó ekkor már halott.
- halál („Értelmi »elme-« halál”): 112:3.3 Az oka lehet értelmi rendellenesség vagy az agy működési rendjének részleges felborulása. Ha e károsodások helyrehozhatatlanná válnak, az emberben lakozó Igazítót elbocsátják és a Diviningtonra irányítják. „A test akarattal rendelkező elme nélkül nem ember többé, de az emberi akarat előzetes választásának megfelelően az ilyen egyén lelke még továbbélővé válhat.”
- halál („Fizikai »testi és elme-« halál”): 112:3.1 Az életenergiák fizikai szinten való elapadása. 112:3.4 Ekkor az Igazító addig marad az elmében, amíg az agyi energiák mérhetősége megmarad. Ezt követően az Uverszán keresztül a Diviningtonra távozik.
- halál (ok felfogás): Lásd → „betegség (ok felfogás)”.
- halál (szellemi ~): 49:6.7 A teremtésrész meg nem menthető személyiségei esetében egyetlen halhatatlan szellem sem jelenik meg a morontia lakóvilágokon abból a célból, hogy a csoport végzet-őrangyalai mellett működjön a halandói személyiség helyreállításában, és ez jelenti a teremtményi lét megszűnését.
- halálfélelem: 86:4.2 A haláltól való félelmet az önfenntartás biológiai ösztöne is támogatta. A halálfélelem első ellenszere – az elhunyttal való álmodás – vagyis a kísértetálmok által jelzett jövőbeli élet ígérete volt. Lásd még → „félelem”.
- halál túlélése (túlvilági lét): 86:3.2 A fogalmára vonatkozó korai elképzelések egyrészt abból eredtek, hogy az erőszakos halálhoz szokott ősi emberek nem értették az öregségi halált, annak elkerülhetetlenségét. Másrészt pedig abból, hogy minden megmagyarázhatatlan történést – így a természetes halált is – a szeszélyes szellemvilágnak tulajdonítottak. 86:4.1 A halandó ember személyiségének anyagvilágon túli létére vonatkozó fogalom a mindennapi élet történéseinek és a kísértetálmok (elhunyttal való álmodás) véletlenszerű társításának eredménye. A kísértetálom azt üzente, hogy az a halott, akiről álmodtak, valamilyen formában visszatért. 86:4.7 A korai ember úgy képzelte el a túlvilági létet, mint a jelenlegit, melyből hiányzik a balszerencse. A jó kísérteteket csak később helyezték a mennybe, a rosszakat pedig a pokolba. Mivel hitték, hogy az ember abban az állapotban lép át a túlvilági létbe, amelyben a földi létet elhagyja, inkább kívánták azt, hogy megöljék őket, minthogy megöregedjenek és elgyengüljenek. 70:3.6 A korai emberek „a nemzetségbeli tagságról úgy tartották, hogy túléli a halált is”. Lásd még → „halál utáni élet”
- halál utáni élet: 103:5.7 „a lényegieket illetően nem különbözik a halandó léttől.” Lásd még → „halál túlélése (túlvilági lét)”
- halhatatlanság: 55:2.8 elméletileg a halál kiküszöbölhető. „Ezt az állapotot talán majd a végleges bolygói lét hetedik szakasza egymást követő korszakainak általános kiteljesedésében lehet elérni.”
- hallgató-látogatók: 30:3.1 a hét önkéntes telepes csoport egyik rendje, akik 30:3.11 megfigyelőként, cseretanulóként és kisegítőként, ideiglenesen vannak jelen a különböző központi világokon. A világegyetemi lények minden osztálya képviselteti közöttük magát, kivéve a Teremtő személyiségeket és a morontia halandókat. 30:3.12 Ez utóbbiak csak a helyi világegyetemük határain belül lehetnek hallgató-látogatók.
- hamisság: 48:6.33 nem elbeszélési módszer, hanem az igazság előre elhatározott elferdítése.
- Hamurabi: 78:8.10 uralkodása idején a sumérok már az északi szemita népek soraiba süllyedtek le.
- Hanavard: 45:3.1 a helyi csillagrendszer hét tagú igazgató testületének tagja. 45:3.8 Ő a főtanácsos, az elsőrendű lanonandekek 67. tagja. Ügyvezető elnöke a Satania végrehajtó tanácsának, egyben tagja a világegyetemi tanácsosok és szervezők testületének is.
- Hanna: 122:3.3 Máriának, Jézus földi édesanyjának az anyja, egyben Jézus anyai ágú nagyanyja az Urantián. Kétkedő volt Jézus isteni küldetését illetően. Mária mellett két fiút és két leányt is szült.
- Hap: 66:5.13 „A kinyilatkoztatott vallás kara” tízfős szakértő csoportját vezette. 66:2.3 A Bolygóherceg testtel bíró törzskarának tagja volt. 67:4.1 Az általa vezetett csoport hűséges maradt a világegyetemi kormányzathoz a Lucifer-féle lázadás idején.
- harmadfajú szekonáfok: 28:7.2 ők segédkeznek legszélesebb körben az idő felemelkedő teremtményei számára. 28:6.1 Sorozatban teremtik őket, és mindannyiukat a Méltóságra Emelkedett Háromságot-elért Fiakhoz, vagyis a Fenséges Hírvivőkhöz, a Nagytekintélyűekhez és az Ismeretlen Nevűek és Származásúakhoz rendelik. Hét fajtájuk van
28:6.2 „1. Az Eredetek Jelentősége.”
28:6.5 „2. Az Irgalom Emléke.”
28:6.9 „3. Az Idő Jelentősége.”
28:6.13 „4. A Bizalom Komolysága.”
28:6.16 „5. A Szolgálat Szentsége.”
28:6.20 „6. és 7. A Nagyszerűség Titka és a Jóság Lelke.”
- Harmadik Forrás és Középpont (meghatározások, megnevezések): 105:3.1 a végtelenség hét Abszolútjának egyike.
- 105:3.5 „Az Istenség Harmadik Személye”.
- 105:3.5 „az Együttes Cselekvő”.
- 105:3.5 „Végtelen Szellem”.
- Harmadik Forrás és Középpont (jellemzők): 105:3.5 „a Paradicsom mindenségrendi energiáinak és az Örökkévaló Fiú szellemenergiáinak végtelen összehangolója”.
- 105:3.5 „az akarati késztetések és az erő működéstanának tökéletes összehangolója”.
- 105:3.5 „minden tényleges és ténylegessé váló valóság egyesítője.”
- 105:3.5 Számos gyermeke segédkezésén keresztül nyilatkoztatja ki az Örökkévaló Fiú könyörületét.
- 105:3.5 „végtelen átalakítóként működve örökmód beleszövi a paradicsomi mintát a tér energiáiba.”
- 105:3.5 Cselekvő Istenként „a tökéletes kifejeződése az Atya-Fiú határtalan terveinek és céljainak”.
- 105.3.5 A „mindenségrend teremtményei számára elme-forrásként és értelem-adományozóként működik.”
- Harmadik Forrás és Középpont Működési Családja:
9:8.14-23 „I. A Legfelsőbb Szellemek. Többes-eredetűek csoportja, mely egyebek mellett magába foglalja a következő rendeket:
9:8.16 1. A Paradicsom Hét Tökéletes Szelleme.
9:8.17 2. A Felsőbb-világegyetemek Tükröző Szellemei.
9:8.18 3. A Helyi Világegyetemek Alkotó Szellemei.
9:8.19 II. Az Erőtér-irányítók. Szabályozó teremtmények és közvetítők csoportja, melyek a szervezett térben mindenütt működnek.
9:8.20 III. A Végtelen Szellem Személyiségei. E megjelölés nem feltétlenül jelenti azt, hogy e lények Harmadik-Személy személyiségek, bár némelyikük olyan különleges, mint a saját akarattal rendelkező teremtmények. Rendszerint három nagyobb osztályba soroljuk őket:
9:8.21 1. A Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei.
9:8.22 2. A Tér Hírvivő Seregei.
9:8.23 3. Az Idő Segédkező Szellemei.”
- harmadlagos felső határok: lásd → „valóság (véges ~ nem eredeti szakaszai)”
- harmadrendű szupernáfok: 26:2.7 idősebbek az első- és a másodrendű szupernáfoknál. A Körök Hét Szellemétől származnak. A központi világegyetemben szolgálnak. 26:3.1 Egyaránt segédkeznek az örökkévalóság alászálló és az idő felemelkedő zarándokainak, akik számára láthatóak is.
26:3.3 Hét osztályuk főként az idő zarándokait szolgálja, ezek az
26:3.4 Összhang-felügyelők,
26:3.5 Vezető Adatrögzítők,
26:3.6 Hírközlők,
26:3.7 Hírvivők,
26:3.8 Hírszerzési Irányítók,
26:3.9 Szállító Személyiségek,
26:3.10 Tartalékos Testület.
- hasbeszélés: 90:1.4 a ravasz papok használták először az együgyű nép befolyásolása érdekében.
- hatalom: 81:6.15 + 81:5.6 az eszményi „hatalom nem szül jogot, de gondoskodik az egymást követő nemzedékek általánosan elismert jogainak érvényesítéséről.”
- hatalom (Hétszeres Isten hatalma): 106:2.3 kiérdemelt, bizonyított, tapasztalati úton szerzett.
- hatalom (Paradicsomi Istenségek hatalma): 106:2.3 örökkévaló, kifürkészhetetlen, lételvi.
- határozatlan megbízatású Felfedezők: 23:2.19 a Független Hírvivők tartalékos testületéből választják őket a meghirdetett feladatokra való jelentkezés alapján, mely lehet az új világok és világegyetemek szerveződő energiaközpontjainak megtalálása, 23:2.20 az életkísérletekhez legalkalmasabb világok beazonosítása, vagy 23:2.21 ismeretszerzés céljából történő járőrözés a teljes külső tér feltérképezetlen területein.
- Havona (meghatározások): 32:3.1 „a központi világegyetem, melyet közvetlenül az Egyetemes Atya gondolata és az Örökkévaló Fiú szava alkotott.” Tökéletes „és teljes világegyetem, mely az örökkévaló Istenségek otthonát, a minden dolgok középpontját veszi körül.”
- 12:1.10 „E soha nem kezdődő, soha nem végződő világegyetem egymilliárd fenséges tökéletességű szférából áll és mindezt hatalmas, sötét gravitációs testek veszik körül.”
- 30:4.26 Ez az evolúciós szellemek réve.
- Havona (jellemzők): 105:7.2 Bár örökkévaló, de nem képtelen a változásra.
- 105:7.2 A világegyetem szempontjából növekedési jelleggel bír.
- 105:7.2 „nem tökéletesen véges és nem is abszolút.”
- 105:7.2 „ütközési körzetként is szolgál az abszolút Paradicsom és a véges teremtésrészek között.”
- 105:7.2 Lakói a Havona honosai.
- 105:7.2 A Havona honosait ténylegesen sohasem teremtette senki (örökkön léteznek).
- 116:0.3 „nem növekedett”.
- 116:0.3 „van és mindig is volt”.
- 116:0.3 „öröktől való létezésben fennálló”.
- Havona bolygókörök: 14:1.10 a központi világegyetemnek a nyugalomban lévő Paradicsom Szigete körül egyetlen hatalmas síkban forgó tíz egyközepű körből álló egysége, mely a három Paradicsom-szférai körből és a hét Havona-világi körből áll. A legbelső Havona körben harmincötmillió, a legkülsőben pedig kétszáznegyvenötmillió világ van.
- Havona-honosok (Havona honosai): 19:6.1 A paradicsomi Háromság közvetlen teremtései, akiknek a száma alig felfogható. 31:1.2 Tagjai lehetnek az elsődleges végleges rendű testület mellett 31:1.5 a Háromságot elért Együttes Véglegesrendűek Testületének a Vicegeringtonon, a Tapasztalás-meghaladó Véglegesrendűek Testületének a Paradicsomon, és természetesen a Havonai Véglegesrendűek Testületének is.
- Havona-honosok (Havona honosai, jellemzők): 117:6.14 „eredendően képesek arra, hogy összehangolják az örök Sziget polgárainak és az evolúciós világegyetemek polgárainak lényegesen eltérő nézőpontjait.”
- 19:6.2 A felemelkedő halandók révén tapasztalásszerzésre képes lények.
- 31:1.1 Olyan tökéletes lények, akik egyszerre birtokolják a tökéletest és a tökéletessé lett tapasztalati létezés nézőpontjait.
- 31:1.2 Az evolúciós lényekkel való kapcsolatukon keresztül képessé válnak „az Egyetemes Atya szelleme szilánk-adományának befogadására.”
- Havonaíró-módszer: 26:3.8 a Hírszerzési Irányítók, mint harmadrendű szupernáfok használják. Ennek révén annyi információt képesek befogadni egy óra alatt, amennyit egy 1934-ben használatos modern távíró készülékkel ezer év folyamatos működéssel lehetne rögzíteni.
- Havona-körök Hírvivői: 23:2.14 „különleges viszonyban vannak a Havona-világok honosaival. E hírvivők, akik egyébként a feladatkörükből adódóan nagy hátrányban vannak az egymással való társuláskor, igen szoros és személyes közösséget képesek kialakítani a Havona honosaival és ténylegesen is így tesznek.” 23:2.13 Ők lesznek az első hírvivők, akiket személyesen is képesek leszünk látni.
- Havona korszak: 115:5.2 A jelenlegi világegyetemi korszak, melyet a felsőbb-világegyetemek korszaka fog felváltani. 115:6.1 A ténylegesség trioditája a Havona korszakban és az utána következő korszakokban is közvetlenül fog működni. Lásd még → „Abszolút Tényleges szakasz”
- Havona Központok: 29:2.12 egymillió működik belőlük a központi teremtésrészben, s mindegyik ezer Havona-világ felügyeletét látja el. Tökéletes energiaszabályozók.
- Havona-szolgálók: 25:1.2 a Hét Tökéletes Szellem és a Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító közös alkotásai. 25:1.3 A teremtésük folyamatos, ezres csoportokban jelennek meg. Minden negyedik Havona-szolgáló – a másik háromhoz képest – inkább félfizikai természetű, a fizikai erőtér-irányítókhoz hasonló.
- Havona-zarándokok: 30:4.1 a felemelkedői halandói lét utolsó előtti szakaszában levő halandók megnevezése, 30:4.26 akik a Havona központi világegyetem fogadóvilágaira érkezve komolyan megkezdik a szellemi tanulmányaikat, hogy a Paradicsomon már tökéletessé lett szellemekként jelenhessenek meg. 30:4.27 A tanulmányok egyéni szellemi felkészítés keretében folynak az értelem, a szellem és a tapasztalás szintjén.
- háború: 70:1.2 a félreértésekre és a viszolygásokra adott állati válasz, 70:1.1 amely az emberi kapcsolatokat terhelő ellentétek erőszakos rendezéséhez használatos módszerek alkalmazását jelenti. A „kifejlődő ember természetes állapota és öröksége”. A természetben élő ember önkéntelen, csoportos válasza. 70:1.2 A nehézségeknek és a problémáknak nem ez a polgárosult megoldása. 70:1.4 Szervezettséget igényel. 84:3.10 A háborúban tanult szervezési módszereket a férfi a mezőgazdaságban és a kézművesség terén alkalmazta. 70:1.15 A „régi törzsek mindig is az isteneik parancsára, a vezetőik vagy a javas embereik utasítására viseltek háborút.” 70:1.20 „A háború első tökéletesítése a hadifoglyok szedése volt. Ezután a nőket mentesítették az ellenségeskedés alól, majd pedig elismerték a nem harcolókat.” 70:1.21 „A hadüzenet szokása nagy előrelépést jelentett. E háborús szándéknyilatkozat a tisztesség jele volt, és ezt követte a »civilizált« hadviselés szabályainak kidolgozása. Nagyon hamar kialakult az a szokás, hogy nem harcoltak szent helyek közelében, és később, hogy nem harcolnak bizonyos szent napokon sem. Ezt követte a menedékjog általános elismerése”. 70:2.1 A korai háborúknak társadalmi változásokat előidéző és új eszmék elfogadását elősegítő hatása is volt. „A háború erős orvosság, nagyon költséges és rendkívül veszélyes is; bár gyakran gyógyírt jelent bizonyos társadalmi rendellenességekre, néha azonban megöli a beteget, elpusztítja a társadalmat.” 70:2.2 A mai társadalmak is őriznek olyan hasznos újításokat, amelyek korábban katonaiak voltak. 71:5.1 A háborút a társadalom adott fejlettségi szintjén – béke idején – a versengés váltja fel. 70:2.9 „A régi idők háborúi segítették az utazást és a műveltségi párbeszédet”. „A régi idők háborúi erősítették a nemzeteket, de az újkori küzdelmek szétrombolják a polgárosodott műveltséget.” 70:2.21. „Az ódivatú háború kiválasztotta az eredendően kiváló embereket a vezetői tisztségekre, a mai háború azonban már nem tesz így. Ahhoz, hogy a társadalom megtalálja a vezetőit, most a béke meghódítása felé kell fordulnia: az ipar, a tudomány és a társadalmi haladás felé.” 81:6.12 A nemzetek népességének legkedvezőbb szinten tartása emeli a műveltség színvonalát és megakadályozza a háborút. 54:1.10 A szabályosan fejlődő polgárosodott társadalmak világain a testi küzdelem, mint a faji félreértések megoldásának módja, már régen hitelét vesztette.
- háború okai: 70:1.7 Legfontosabb korai okai
70:1.8 1. „Az éhség, mely élelemszerző rablótámadásokra sarkallta az embert.”
70:1.9 2. „A nőhiány – kísérlet a házi segítség hiányának enyhítésére.” Ez mindig háborúhoz vezetett.
70:1.10 3. „A hiúság – a törzsi bátorság megmutatásának vágya.”
70:1.11 4. „A rabszolgák – a munkásrendűek számának gyarapítása iránti igény.”
70:1.12 5. A bosszú.
70:1.13 6. „A kikapcsolódás – e régi időkben a fiatalférfiak szórakozásnak tekintették a háborút.”
70:1.14 7. „A vallás – a vágy arra, hogy híveket szerezzenek az imádatukhoz.” 70:1.7 „A háborúskodás azért létezik még mindig, mert az ember állatból kifejlődött emberi lény, és minden állat harcias.”
- háború társadalmi értéke: 70:2.3 a már letűnt polgárosodott társadalmak esetében
„70:2.4 1. Fegyelmet követelt és együttműködésre kényszerítette az embereket.
70:2.5 2. Jutalmazta a kitartást és a bátorságot.
70:2.6 3. Támogatta és megszilárdította a nemzeti érzületet.
70:2.7 4. Elpusztította a gyenge és beteg népeket.
70:2.8 5. Szétoszlatta a kezdetleges egyenlőség ábrándját és elkülönítette a társadalmi rétegeket.” 70:2.9 Bár a háborúk kezdetben segítették a társadalom szerveződését és hatékonyságát, mára a háború társadalmi csőddé vált. Nem „képes a társadalmi nyereség olyan mértékű osztalékát biztosítani, mely arányban állna az igénybevételével járó szörnyű veszteségekkel.”
- Hánókh: 76:2.9 Káin és Remóna első fiúgyermeke, aki az elámi nodfiak vezetője lett. Fenntartotta a békét az ádámfiakkal. 45:4.13 Ő az első urantiai, aki már a húsvér testben eggyé kapcsolódott a Gondolatigazítójával. Jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja.
- hármasegység (meghatározás): 104:3.14 „háromszoros működési egyhangúság.”
- 104:3.15 „működési azonosság”.
- hármasegység(ek) (jellemzők, ismérvek): 104:3.1 „nem azonos a háromsággal.”
- 104:3.1 A „természetében sohasem egyenértékű a háromsággal.”
- 104:3.1 Bizonyos működési szempontokból hasonlónak vehető a háromsághoz.
- 104:3.14 Az első hármasegységet a három paradicsomi személyiség társulása teszi örökkévalóvá.
- 104:3.16 „nem entitás.”
- 104:3.16 „inkább működési, mint szerves jellegű.”
- 104:3.16 „Tagjai inkább társak, mint testületet alkotók.”
- 104:3.16 Társulás.
- 104:3.16 Az alkotói lehetnek entitások.
- 104:3.17 Olyan rendeltetési célja van, mely valamivel több, „mint az alkotó tagok sajátosságainak meghatározható összessége.”
- 104:3.17 Csak működési szempontból hasonlítható a háromsághoz.
- 104:3.17 Bennük nyert működési rendeltetést a teljes valóság.
104:3.17 Az „Egyetemes Atya rajtuk keresztül gyakorol közvetlen és személyes hatalmat a végtelenség alapműködése felett.”
- 104:4.1 Mindegyik elsődleges tagja az Egyetemes Atya.
- 104:4.46 Ezek „alkotják a végtelenség működtető lendkerekét”.
- 104:4.46 Ezek alkotják „a Hét Végtelenségi Abszolút egyediségének egyesülését.”
- 104:4.46 Az eredendő jelenlétük „teszi képessé az Atya-VAGYOK-ot arra, hogy megtapasztalja a működési végtelenség-egységet annak ellenében is, hogy a végtelenség szétválik a hét Abszolúttá.”
- 104:4.46 „Mindegyik hármasegységnek az Első Forrás és Középpont az egyesítő tagja”.
- 104:4.47 E „társulások nem növelik az Atya-VAGYOK végtelenségét”.
- 104:4.47 E társulások lehetővé teszik az Atya-VAGYOK valóságának a végtelent és az abszolútat el nem érő megnyilvánulásait.
- 104:4.47 Az első hét hármasegység megsokszorozza a sokféleséget.
- 104:4.47 Az első hét hármasegység az új mélységeket örökkévalóvá teszi.
- 104:4.47 Az első hét hármasegység „az új értékeket istenivé teszi”.
- 104:4.47 Az első hét hármasegység új lehetőségeket tár fel.
- 104:4.47 Az első hét hármasegység „új jelentéseket nyilatkoztat ki”.
- 104:4.47 Az első hét hármasegység a VAGYOK eredeti végtelenségének állandóságában létezik.
- 104:5.12 „elsősorban a végtelenség működési egységesülésével vannak összefüggésben”.
- 104:5.12 Csak közvetett részei a tapasztaló (élményelvi) Istenségeknek.
- 106:8.2 Végső soron feltárhatatlanok.
- Hármasegység (az első ~ jellemzői): 104:4.3 „személyes-céltudatos”.
- 104:4.4 1. Tagjai az Egyetemes Atya, 104:4.5 2. az Örökkévaló Fiú és 104:4.6 3. a Végtelen Szellem.
- 104:4.7 „Ez a szeretet, a kegyelem és a segédkezés háromszoros egyesülése”.
- 104:3.14 Az Atya, a Fiú és a Szellem személyiség-egyesülése.
- 104:4.3 A három Istenség személyiségének csoportja.
- 104:3.14 A három paradicsomi személyiség örökkévaló társulása.
- 104:3.14 A személyként való egyesült működésük nem háromság, hanem hármasegység.
- 104:3.15 Az Atya, a Fiú és a Szellem három személyből álló működési egysége.
- 104:4.7 Céltudatos, személyes társulás.
- 104:4.7 „istenmód testvéri, teremtmény-szerető, atyaian cselekvő és felemelkedés-elősegítő társulás.”
- 104:4.7 Ők a „személyiség- és szellem-adományozó és elmével felruházó Istenek.”
- 104:4.8 „Ez a végtelen akarat hármasegysége”.
- 104:4.8 „E társulás akarati végtelenséget eredményez”.
- 104:4.8 Működési rendeket biztosít a személyes Istenség ön-kinyilatkoztatásához a teremtmények számára.
- Hármasegység (a második ~ jellemzői): 104:4.9 „az erő-minta hármasegység”.
- 104:4.10 1. A társulás tagjai az Atya-Fiú, 104:4.11 2. a Paradicsom Sziget, és 104:4.12 3. az Együttes Cselekvő.
- 104:4.9 Minden fizikai minta – a mindenség-elrendezés – e hármasegység működésének eredménye.
- 104:4.14 „ez határozza meg a mindenség-elrendeződésmintáit.”
- Hármasegység (a harmadik ~ jellemzői): 104:4.16 „a szellemfejlődési hármasegység.”
- „A szellemi megnyilatkozás teljességének kezdete és vége ebben a társulásban van”.
- 104:4.17 A társulás tagjai 1. az Egyetemes Atya, 104:4.18 2. a Fiú-Szellem, és 104:4.19 3. az Istenségi Abszolút.
- 104:4.20 Általuk nyer minden szellem valós kifejeződést.
- 104:4.20 Az Atya tiszta szellemlényege társul a Fiú-Szellem tevékeny szellemértékeivel és az Istenségi Abszolút korlátlan szellem-kibontakozási lehetőségeivel.
- Hármasegység (a negyedik ~ jellemzői): 104:4.22  „az energia-végtelenség hármasegysége.”
- 104:4.22 bennük „válik örökkévalóvá a térpotenciáltól a monotáig minden energia-valóság kezdete és vége.”
- 104:4.23 A társulás tagjai 1. az Atya-Szellem, 104:4.24 2. a Paradicsom Sziget, és 104:4.25 3. a Korlátlan Abszolút.
- 104:4.26 Eredendően jelen van benne a mindenségrend végtelen energiapotenciálja.
104:4.27 „tökéletesen szabályozza a mindenségrendi energia alapegységeit”.
104:4.27 Szabadjára engedi a mindenségrendi energia alapegységeit a Korlátlan Abszolút vonzásából olyan arányban, ahogyan az átalakuló mindenségrend szabályozási és egyensúlyba hozatali, abszolútat el nem érő teljesítőképessége a tapasztaló Istenségekben megjelenik.
- 104:4.27 Ezen egység „maga erő és energia.”
- Hármasegység (az ötödik ~ jellemzői): 104:4.29 „a válaszadó végtelenség hármasegysége”.
- 104:4.30 A társulás tagjai 1. az Egyetemes Atya, 104:4.31 2. az Egyetemes Abszolút és 104:4.32 3. a Korlátlan Abszolút.
- 104:4.33 E társulás eredményezi azon végtelen működés „örökkévalóvá válását, amely a nem-istenségi valóság területein belül ténylegessé alakulhat.”
- 104:4.33 Egységük „korlátlan válaszadó képességet mutat a többi hármasegység akarati, okozati, vonzási és mintaképző cselekedeteire és jelenléteire.”
- Hármasegység (a hatodik ~ jellemzői): 104:4.34 „a mindenségrendi kapcsolódású Istenség hármasegysége”.
- 104:4.35 A társulás tagjai 1. az Egyetemes Atya, 104:4.36 2. az Istenségi Abszolút és 104:4.37 3. az Egyetemes Abszolút.
- 104:4.38 Ez az Istenség társulása a mindenségrendben.
- 104:4.38 Ez a bennmaradó Istenség „összekapcsolódása az Istenség minden másnál magasabb rendűségével.”
104:4.38 „Ez a legtávolabbi isteniségi jelenlét azokon a végtelenség-szinteken, melyek már az istenivé alakított valóság területén kívül lévő valóságok irányában helyezkednek el.”
- Hármasegység (a hetedik ~ jellemzői): 104:4:39 „a végtelen egység hármasegysége.”
- 104:4.39 „Ez az időben és az örökkévalóságban működésileg megjelenő végtelenség egysége”.
- 104:4.39 Ez a „ténylegesek és a lehetségesek összhangban lévő egyesülése.”
- 104:4.40 A társulás tagjai 1. az Egyetemes Atya, 104:4.41 2. az Együttes Cselekvő és 104:4.42 3. az Egyetemes Abszolút.
- hármas-felfogások: 104:0.1 evolúciós eredetűek és nem keverendők össze a kinyilatkoztatott vallás Háromság-fogalmával. 104:0.3 A vallásban természeti eredetű képzettársítások eredményeként jelent meg, nem kinyilatkoztatás révén. 104:0.1 Eredetük „leginkább azzal magyarázható, hogy az emberi ujjnak három perce van, hogy a szék biztos állásához legalább három láb szükséges, hogy három ponton alátámasztva felállítható egy sátor; ezen kívül közrejátszott az is, hogy az ősember hosszú ideig nem tudott háromnál tovább számolni.”
- hármasistenségek: 104:0.3 természeti eredetűek. Amely népnél az evolúciós hármas-hiedelem keveredett a Háromság kinyilatkoztatott fogalmával, ott ezek elemeit gyakran lehetetlen elkülöníteni egymástól. 104:1.5 „A hindu népeknél a háromság fogalma mint Lény, Értelem és Öröm gyökeresedett meg.” „Ennek későbbi indiai felfogása a Brahma-Siva-Vishnu hármas.”
- hármas működés: 106:8.9 A paradicsomi Háromság működése, mely „abszolút, tapasztalás-meghaladó (Véglegesség Háromsága) és véges (a Felsőség Háromsága)”.
- három: 104:0.2 az ember általában hármas képzetekben gondolkodik, mint „tegnap, ma és holnap; napkelte, dél és napnyugta; apa, anya és gyerek. Háromszor éltetik a győzteseket. A halottakat a harmadik napon temetik el, és a kísértetet három lemosással békítik meg.” 104:0.1 Az emberi hármas-felfogások eredete „leginkább azzal magyarázható, hogy az emberi ujjnak három perce van, hogy a szék biztos állásához legalább három láb szükséges, hogy három ponton alátámasztva felállítható egy sátor; ezen kívül közrejátszott az is, hogy az ősember hosszú ideig nem tudott háromnál tovább számolni.”
- három egyközepű kör: 93:2.5 a paradicsomi Háromság Satania csillagrendszerbeli jelképe, 93:3.3 és egyben a Melkizedek urantiai alászállásának a jelképe is. E három kör „az isteni fenntartás és irányítás paradicsomi Háromságának végtelenségét, örökkévalóságát és egyetemességét jelképezi”. 104:1.3 A Háromság jelképe Makiventa Melkizedek melldíszén volt látható.
- Háromság (meghatározások): 104:2.4 „a három paradicsomi Istenség összekapcsolódásából létrejövő, magas fokon rendeződött Istenség-valóság.”
- 10:7.2 „az Istenség teljessége”.
- 10:0.2 Istenség-egység, mely „örökmód azokon az abszolút alapokon nyugszik, melyeket a három eredeti és mellérendelt és egymás mellett létező személyiség, vagyis az Atya Isten, a Fiú Isten és a Szellem Isten isteni egysége alkot.”
- 106:3.3 Az „abszolút Istenségek kizárólagos társulásának megnyilvánulása”.
- 106:3.3 Az eredeti és végtelen Háromság.
- Háromság (ismérvei, jellemzői): 104:3.14 szerves entitás.
- 92:6.19 A három isteni személyiség és az egy Istenség tantételén alapul.
- 104:0.1 A kinyilatkoztatott vallás Háromság-fogalma nem keverendő össze az evolúciós vallások hármas-hiedelmeivel.
- 104:1.7 „nem egyszerűen három különálló isten csoportosítása.”
- 104:1.3 Tagjai az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem.
- 104:2.3 A tagok személyiségének istenségi egysége a paradicsomi Háromság ténye, valósága és örök oszthatatlansága.
- 104:2.4 A „paradicsomi Háromság valódi entitás – nem személyiség”.
- 104:2.4 Nem személyiség, de az együtt létező Atya, Fiú és Szellem személyiségével összeillő.
- 104:2.4 A „képességei, sajátságai és szerepkörei nem a három paradicsomi Istenség sajátosságainak egyszerű összege”.
- 104:2.4 A szerepkörei „nem határozhatók meg egyértelműen az Atya, a Fiú és a Szellem sajátosságainak elemzése útján.”
- 104:2.5 Nem személyként gyakorolják az igazságtételt, hanem a paradicsomi Háromság együttes egészeként.
- 104:3.15 „A paradicsomi Háromság nem hármasegység”.
- 104:3.15 „osztatlan és oszthatatlan Istenség.”
- 104:3.15 Az Atya, a Fiú és a Szellem személyeinek osztatlan Istensége.
- 104:3.15 Osztatlan Istenségként „tartanak fenn együttes külső kapcsolatot a személy-együttesük hármasegységével.”
- 104:3.16 Eredendő Háromság csak egy van.
- 104:3.17 Olyan rendeltetési célja van, mely valamivel több, „mint az alkotó tagok sajátosságainak meghatározható összessége.”
- 104:3.17 Csak működési szempontból hasonlítható a hármasegységhez.
- 115:4.1 Eredeti istenség.
- 115:4.1 „magukba foglalnak minden abszolút ténylegességet”.
- 115:4.1 Magukba foglalnak minden végtelen lehetségességet.
- 115:4.1 „magába foglalja a világegyetemi növekedési viszonyok teljes egészét.”
- 115:4.2 Örökkévaló, tényleges és osztatlan Istenség.
- 115:5.1 „tökéletes és végtelen állandóságot mutató abszolút középpont-forrás”.
- 115:5.2 „működése a Legfelsőbb működésével van kapcsolatban”.
- 115:5.2 Minden szinten működik.
- 115:5.2 A Felsőség (a Legfelsőbb Lény) működési szintjén is működik.
- 115:6.6 Paradicsomi-teremtő istenségek.
- 115:6.6 Megszemélyesül a Teremtő Fiakban.
- 115:6.6. Erőként nyilvánul meg az erőtér-szabályozókban.
- 56:9.4 A világegyetem minden személyiség-értelme számára ők véglegesek, örökkévalók, felsőségek és a valóság értelmezése szempontjából abszolútok is.
- 106:4.1 „végez összehangolást végleges értelemben”, de ilyenkor ön-korlátozó abszolútként működik.
- 106:6.5 Végtelen.
- 106:7.3 Magvában, vagyis a lehetőségeikben felmérhetetlenek.
- 106:7.3 A lehetőségeik „abszolútsága magába foglalja az összes jövőbeli fejlődési lehetőséget”.
- 106:8.9 Hármas működésű, ezek az abszolút, a tapasztalás-meghaladó (a Véglegesség Háromsága) és a véges (a Felsőség Háromsága).
- 106:9.4 Benne „a végtelen valóság a jelenlegi világegyetemi pillanatban abszolút mértékben egyesült.”
- 106:9.5 „örökkévalósági viszonyt jelent”.
- 106:9.5 A végtelenség lételvi (eredendő) egyesülése.
- 116:2.3 Sajátsága az „istenség végtelensége és a főhatalom abszolútsága”.
- 116:2.13 „öröktől való létezésben fennálló Istenség.”
- 116:2.13 A hatalmuk és a személyiségük isteni egységben van.
- 116:2.13 „a tapasztalás által fejlődő Istenség (Legfelsőbb Lény) új hatalomgyakorlási képességét alkotják és fejezik ki.”
- 116:2.13 A Legfelsőbb Lény számára hatalomgyakorlási képességet biztosít.
- 116:3.1 Közvetlenül a gravitációs köreikben tevékenykednek a nagy világegyetemben.
- 116:7.5 „Eredeti Istenség”.
- 118:10.4 Rendeltetési céljai vannak.
- 120:4.3 A három személyes lénye a valóságban egy Istenség.
- Háromság (paradicsomi ~ meghatározások): Lásd → „Háromság (meghatározások)”
- Háromság (paradicsomi ~ jellemzői): Lásd → „Háromság (ismérvei, jellemzői)”
- Háromság (első élményelvi-tapasztalás által beteljesülő ~): 106:3.2 „a Legfelsőbb Teremtők, a Legfelsőbb Lény és a Világmindenség Építészeinek egysége”. 106:3.3 Nem végtelen háromság. 106:3.2 Az a rendeltetésük, hogy miután az evolúciós véges elérte a beteljesülés első szakaszát, további evolúciós egységbe rendezzék a teljes teremtésösszességet. 106:3.4 A végleges lehetőségek csoportos eléréséről gondoskodik.
- Háromság (második élményelvi tapasztalás által beteljesülő ~): 106:5.1 A „Háromsági Abszolút, vagyis a Legfelsőbb Istennek, a Végleges Istennek és a ki nem nyilatkoztatott Világegyetemi Beteljesülés Végrehajtójának egyesülése.” Létrejöttének előfeltétele a Végleges Isten és a Legfelsőbb Isten megjelenése. Ez a Háromság „képes a magvábanvaló lényegű Abszolútok – az Istenségi, az Egyetemes és a Korlátlan – megelevenítésére. De e Háromsági Abszolút végleges megformálódására csak azután kerülhet sor, miután végbement a világmindenség kiteljesedett evolúciója, a Havonától a negyedik és legkülső térszintig.” 106:5.2 Az élményelvi, vagyis tapasztalás által beteljesülő Háromságok „egymással páronként összefüggnek”.
- Háromság (paradicsomi Háromság megnyilvánulásának közvetítői):
- 116:3.2 1. „A Harmadik Forrás és Középpont elme-összpontosulásai.”
- 116:3.3 2. „A Második Forrás és Középpont személyiségi kinyilatkoztatásai.”
- 116:3.4 3. „Az Első Forrás és Középpont bennlakozó jelenlétei.”
- Háromság (háromszoros ~): 106:7.10 „magába foglalja a lételvi besorolású paradicsomi Háromságot és a két később megjelenő élményelvi jellegű és eredetű Háromságot.” Lásd még → „Háromságok Háromsága”
- Háromság Állandó Fiai: 30:1.2 Háromsági származású lények. Tíz fő rendjük van.
30:1.8 „1. A Felsőség háromságivá tett Titkai.
30:1.9 2. A Nappalok Örökkévalói.
30:1.10 3. A Nappalok Elődei.
30:1.11 4. A Nappalok Tökéletességei.
30:1.12 5. A Nappalok Utódai.
30:1.13 6. A Nappalok Szövetségei.
30:1.14 7. A Nappalok Hűséges Követői.
30:1.15 8. Bölcsesség-tökéletesítők.
30:1.16 9. Isteni Tanácsosok.
30:1.17 10. Világegyetemi Ítélők.”
- Háromság Állandó Fiai (jellemzők): 117:2.4 Jelen helyzetük a megelőző világegyetemi korszakra jellemző, annak felel meg.
- Háromságba-foglalt Fiak:
I. 22:1.13 A számuk folyamatosan nő. 22:1.1 A felsőbb-világegyetemi szolgálatra való szerveződést tekintve hét személyiségi rendet alkotnak:
22:1.2 „1. Fenséges Hírvivők.
22:1.3 2. Nagytekintélyűek.
22:1.4 3. Ismeretlen Nevűek és Származásúak.
22:1.5 4. Háromságot-elért Felügyelők.
22:1.6 5. Háromságot-elért Követek.
22:1.7 6. Mennyei Oltalmazók.
22:1.8 7. Magas Fiú-segédek.”
22:1.13 Minden egyes felsőbb-világegyetemben pontosan azonos számban szolgálnak; eddig még nem veszett el közülük senki.
II. Az eredetük, a természetük és a rendeltetésük szerint három nagyobb osztályba is rendezhetők:
a) Méltóságra emelkedett Háromságot-elért Fiak,
b) Kiválasztott Háromságot-elért Fiak,
c) Tökéletes Háromságot-elért Fiak.
- háromságeszme (meghatározás): 104:1.9 „annak az egy Istenségnek az imádata, aki az isteniség és a személyiség háromsági megnyilvánulásában létezik.”
- háromságeszme (jellemzők): 104:2.2 azon gondolati alapból táplálkozik, hogy lehetetlen felfogni egy kapcsolódások nélküli, világegyetemi jelentőséggel bíró, emberszerűségétől megfosztott, egyedülálló Istenség létezését.
- Háromság-felfogások: a) 104.1.11 „A kereszténység első Háromságát Antiókhiában hirdették s ez Istenből, az ő Szavából és az ő Bölcsességéből állt.”
b) 104:1.12 „A Krisztus utáni első évszázad vége felé elterjedt keresztény felfogású Háromságban az Egyetemes Atya, a nebadoni Teremtő Fiú és a szalvingtoni Isteni Segédkező – a helyi világegyetemi Anyaszellem, a Teremtő Fiú alkotótársa – szerepelt.”
- Háromsági Abszolút (jellemzők): 106:6.4 „ténylegesen is abszolút a teljes működést tekintve.”
- 106:6.3 „kiteljesített szerepköre a végtelenség teremtéseiben fog végső megnyilvánulást nyerni” amikor majd „abszolút értelemben ténylegesül az összes magvábanvaló.”
- 106:6.5 A keletkezésében és a felépítésében élményelvi, vagyis tapasztalás által beteljesülő.
- 106:6.5 „egyértelműen hatást gyakorol a lehetségesség lételvi Abszolútjaira.”
- 106:6.6 Az örökkévalóság-cselekedete a lehetségesség Abszolútjai megtapasztalhatóvá válásának tetőpontja.
- háromsági beállítottság: 10:6.2 többes működés, mely a paradicsomi Háromság egyetemes fennhatóságával jár együtt, nem személyes magatartásforma. Ide tartoznak: az „igazságosság a szeretet, a kegyelem és a segédkezés”. A „jóság, a könyörületesség és az igazság” viszont lehet ezen isteni személyiségek önálló világegyetemi segédkezése.
- Háromsági Nagykövetek: 33:5.1 a központi világegyetemből és a Paradicsomról származó személyiségek a helyi világegyetemben. Nebadoni vezetőjük a paradicsomi Háromság nagykövete, a szalvingtoni Immánuel, de 33:5.3 ide tartoznak a csillagvilági központokon szolgáló Nappalok Hűséges Követői is, akik 33:5.4 „a Háromság Állandó Fiainak végső személyes jelenlétét képviselik”.
- Háromsági Tanító Fiak: 46:5.13 ők állnak a legközelebb ahhoz, hogy az Egyetemes Atya személyes képviselői legyenek a helyi csillagrendszerben, mivel ők a legkevésbé háromsági-származású lények. 55:0.1 Az egymást követő bolygói küldetéseik segédkezései – melyek során fokozatosan nyilatkoztatják ki az isteni igazságot és a mindenségrendi bölcsességet – teszik lehetővé a bolygók fényben és életben való megállapodását. 55:4.12 A fény és élet második bolygói szakaszától kezdve, önkéntes alapon tanácsosként szolgálnak a végleges rendű lények mellett. De a Csillagrendszer Fejedelem hozzájárulásával, a tanácsaikkal segíthetik a bolygó Ádámját és Éváját is. 55:4.15 A fény és élet harmadik szakaszában egyikük a halandók választott ügyvezetőjét segíti, aki ennek következtében – a Bolygó Fejedelemmel együtt – a bolygó ügyeinek intézőjévé válhat huszonöt bolygóéven keresztül. 55:4.17 A fény és élet negyedik szakaszában, a teremtményi háromságot elért fiak támogatásával a Bolygó Fejedelem és munkatársai tanácsadóivá válnak, különféle világegyetemi nézőpontokat képviselve.
- Háromsági Végleges (meghatározás): 31:9.14 A Főépítészek, a paradicsomi Teremtő Fiak, valamint a kifejlődő és élményelvi Legfelsőbb Lény együtt alkotja.
- Háromsági Végleges (jellemzők): 31:9.14 Tapasztalás meghaladó értékeket és világmindenségi jelentéstartalmakat foglalnak magukba.
- 106:3.3 Tagjai között vannak a Tökéletes Teremtő Fiak a Legfelsőbb Teremtő tagok csoportjában.
- 106:3.3 E Háromság-társuláson belül ténylegesen jelen van az igaz teremtményi tapasztalás.
- 106:3.4 Miután a hét felsőbb-világegyetem eljutott a fény és élet szakaszába, a paradicsomi Istenségek célkitűzéseit a Háromsági Végleges által meghatározott módon teszik közzé a Végleges Testületei.
- 106:3.5 A mindenségrendi és a szellem-evolúció az elme és a tapasztalás révén a Háromsági Véglegesként hangolódik össze a tapasztalás-meghaladó szinteken.
- 106:4.1 A „Háromsági Végleges tapasztalás-meghaladóként hangolja össze a tapasztalás-meghaladót.”
- 106:4.1 Az örök jövőben az egység növelésén keresztül fogja egyre teljesebb működésre bírni a Végleges Istenség meglényegülő jelenlétét.
- 106:4.2 A „Háromsági Végleges rendeltetése a teljes teremtésösszesség összehangolása”.
- 106:6.5 Élményelvi, vagyis tapasztalás által beteljesülő.
- 106:6.5 Nem éri el a végtelent.
- 117:7.4 Jelenleg korlátozott valóságot alkot.
- Háromság-isteniségi ítélőszéke: 19:3.4 legfelsőbb, nem állandó székhelyű tanácsadó testület az idő és tér világegyetemeiben, melyet egy Bölcsesség-tökéletesítő, hét Isteni Tanácsos és egy Világegyetemi Ítélő alkot. Tényfeltáró és igazság-kinyilatkoztató ítélőszék, amelynek probléma megoldása és döntése olyan, mintha a tárgyban valamelyik Nappalok Elődje járt volna el.
- Háromsági Kísérők: 26:7.2 másodrendű szupernáfok, 26:7.1 akik a Havona-felkészítés ötödik körének segédkezői az idő és tér fejlődő zarándokai számára. 26:7.2 Minden zarándokot egy Kísérő a küszöbön álló Istenség-kaland természetére és eljárására oktat, hogy a védence felismerhesse, felfoghassa és megérthesse a Végtelen Szellemet elegendő mértékben annyira, hogy ezen Istenség személyes felismerésként élhessen benne.
- HÁROMSÁGI-SZÁRMAZÁSÚ LÉNYEK: 30:1.2 olyanok, akiket mindhárom paradicsomi Istenség közreműködésével teremtettek, mely teremtést Háromságként vagy a Háromságot-elért Testülettel együtt vittek véghez. Három nagy osztályuk van.
30:1.3 „A. A Legfelsőbb Szellemek”.
30:1.7 „B. A Háromság Állandó Fiai”.
30:1.18 „C. Háromsági-származású és Háromságot elért lények.”
- HÁROMSÁGI-SZÁRMAZÁSÚ LÉNYEK: 30:2.22
30:2.23 „1. A Felsőség háromságivá tett Titkai.
30:2.24 2. A Nappalok Örökkévalói.
30:2.25 3. A Nappalok Elődei.
30:2.26 4. A Nappalok Tökéletességei.
30:2.27 5. A Nappalok Utódai.
30:2.28 6. A Nappalok Szövetségei.
30:2.29 7. A Nappalok Hűséges Követői.
30:2.30 8. Háromsági Tanító Fiak.
30:2.31 9. Bölcsesség-tökéletesítők.
30:2.32 10. Isteni Tanácsosok.
30:2.33 11. Világegyetemi Ítélők.
30:2.34 12. Ihletett Háromsági Szellemek.
30:2.35 13. Havona-honosok.
30:2.36 14. Paradicsomi létpolgárok.”
- Háromsági-származású és Háromságot elért lények: 30:1.2 háromsági származású lények. Tíz fő rendjük van.
30:1.19 „1. Háromsági Tanító Fiak.
30:1.20 2. Ihletett Háromsági Szellemek.
30:1.21 3. Havona-honosok.
30:1.22 4. Paradicsomi létpolgárok.
30:1.23 5. Ki-nem-nyilatkoztatott háromsági-származású lények.
30:1.24 6. Ki-nem-nyilatkoztatott istenségi-háromságot elért lények.
30:1.25 7. Méltóságra Emelkedett Háromságot-elért Fiak.
30:1.26 8. Kiválasztott Háromságot-elért Fiak.
30:1.27 9. Tökéletes Háromságot-elért Fiak.
30:1.28 10. Teremtményi-háromságot elért Fiak.”
- Háromsági Tanító Fiak: 20:1.11 az Atya, a Fiú és a Szellem utódai. 20:7.1 Ők a daynalok rendje, de a Szalvingtonon úgy is jelölik őket, mint paradicsomi Szellemi Fiak. 20:7.2 A számuk folyamatosan növekszik. 19:1.1 Szinte teljesen az isteni fiúi szolgálatnak szentelik magukat. Kapcsolattartó lények, „akik a háromsági- és a kettős-származású személyiségek közötti űrt betöltik.” 19:1.3 Nagy számban állnak készenlétben a Paradicsomon és önként jelentkeznek veszélyhelyzeti feladatokra és nem szokványos szolgálatokra a nagy világegyetem minden részében. 20:7.3 Elsősorban „az erkölcsi megvilágosodás és a szellemi fejlődés előmozdításában van szerepük.” 20:4.7 Bár rendelkeznek a három paradicsomi Istenség együttes természetével, „azonban a Havonában láthatólag jobban tükrözik az Egyetemes Atya természetét. A felsőbb-világegyetemekben láthatólag az Örökkévaló Fiú természetét mutatják, míg a helyi teremtésrészekben úgy tűnik, hogy a Végtelen Szellem jellemét nyilvánítják ki.” 20:9.2 „Tényleges szellemi párját képezik az anyagi tudásnak és az ideigvaló bölcsességnek.” 20:9.3 Nem testesülnek meg és más formában sem lényegülnek anyagivá.
- háromságivá alakítás eljárása: 22:7.1 a Vicegerington és a Szolitarington titkai közé tartozó eljárás, és csak azok számára megismerhető és felfogható, akik maguk is megtapasztalták. 22:7.2 Gondolat-azonossági kaland, mely új lény létrehozására irányul 22:7.6 egyesülés által. 22:7.6 A választott egyetemes igazságú gondolat tényleges lénnyé alakítását célozza. 22:9.5 Azon gondolatra van hatással, mely a teremtményi-háromságot elért fiúban megszemélyesült, egyebekben nem változtatja meg a befogadott fiút. 22:7.3 A megdicsőült teremtmények csak egy háromságivá alakítást élhetnek át, a paradicsomi Istenségek számára nincs korlátja a háromsági cselekedetek folyamatos végzésének, azonban az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú közös alkotó tevékenysége következtében csak Egyetlen Eredeti és Végtelen Szellem létezhet.
- háromságivá válás: 13:1.12-13 ténylegessé tevés által a Háromság képviseletére vonatkozó hatáskör, mely azon lények esetében érvényesül, akiket háromságivá tett, megteremtett, meglényegített vagy örökkévalóvá tett két vagy mindhárom paradicsomi Háromság. A távoli jövőben számunkra is nyitva álló lehetőség.
- Háromság rejtelme: 10:4.5 „három egyként és egyben, és egy kettőként és kettejük képviseletében” képes működni.
- háromságok: 106:5.3 „Valamely háromság személyiségjegyeit az egyes tagok hordozzák, és különálló személyekként nem minősülnek e háromságnak. Csak együttes egészként lehetnek háromság; ez a háromság lényege. De a háromság mindig tartalmazza az egész magába foglalt istenséget; a háromság istenség-egység.” 106:5.3 „A  háromságok magukban és maguktól fogva nem személyesek, de nem is összeférhetetlenek a személyiséggel.” 106:5.2 Az élményelvi (tapasztalás által beteljesülő) „Háromságok egymással páronként összefüggnek”.
- Háromságok Háromsága: 106:8.1 „az élményelvi végtelenség teljességének tényleges összegződése, miként az megnyilatkozik az örökkévalóság értelmezésének elméleti végtelenségében.”
- Háromságok Háromsága (jellemzők): 106:8.1 Benne azonosul a beteljesülő végtelen az eredendő végtelennel.
- 106:8.1 Az eredendő végtelen és beteljesülő végtelen egyként van jelen a beteljesülések előtti és a kezdetek előtti VAGYOK-ban.
- 106:8.1 „mindannak végső kifejeződése, ami a tizenöt hármasegységben és a társult trioditákban foglaltatik.”
- 106:8.2 Különböző szakaszokban létezik.
- 106:8.2 A létezési szakaszai tartalmaznak lehetőségeket, valószínűségeket és elkerülhetetlen dolgokat.
- 106:8.17 Nem teljesítheti ki a működését a Három Abszolút teljes egyesülése nélkül, melynek feltétele az összes végtelen magvábanvaló dolog teljes meglényegülése.
- 106:9.4 A „megjelenésének foka egyenes arányban áll a valóság határainak és tökéletlenségének eltűnésével a mindenségrendben.”
- 106:9.5 „örökkévalósági viszonyt jelent”.
- Háromságok Háromsága (növekvő mértékű egyesülést mutató szintjei):
- 106:8.4 „1. A három Háromság szintje.”
- 106:8.5 2. Az élményelvi (tapasztalás által beteljesülő) Istenség szintje.
- 106:8.6 „3. A VAGYOK szintje.” 106:8.7 A „második és a harmadik szint az elsőnek az egyesülési leszármaztatása.”
- Háromságok Háromsága (a három Háromság első szintjének tagjai): 106:8.12 + 106:8.20 A három háromság társulása „a valóság korlátlan, szerves összekapcsolódásának lehetőségét” teremti meg. 106:8.8 Ezen a szinten tökéletes összhangban, de a következő, különálló Istenség-személyiségi csoportokat alkotva működnek.
- 106:8.9 „1. A paradicsomi Háromság, vagyis a három paradicsomi Istenség – az Atya, a Fiú és a Szellem – társulása.” Lásd még → „Háromság (paradicsomi ~ jellemzői)”
- 106:8.10 „2. A Végleges Háromság. Ez a Legfelsőbb Teremtők, a Legfelsőbb Isten és a Világmindenség Építészeinek istenség-társulása.”
- 106:8.11 „3. Az Abszolút Háromság. E csoportosítás foglalja magába a Legfelsőbb Istent, a Végleges Istent és a Világegyetemi Beteljesülés Végrehajtóját minden isteniségi érték szempontjából.”
- Háromságok Háromsága (a három Háromság második szintjének tagjai):
- 106:8.14 1. A Legfelsőbb (Isten). Ez a paradicsomi Háromság és a paradicsomi Istenségek Teremtő-Alkotó gyermekei tapasztalási viszonylatban értelmezett egységének istenségi következménye. „A Legfelsőbb a véges fejlődés első szakasza lezárulásának istenségi megtestesülése.”
- 106:8.15 2. A Végleges (Isten). „Ez a második Háromság meglényegült egységének istenségi következménye, az isteniség tapasztalás-meghaladó és abszonit megszemélyesülése.” Lásd még → „Végleges (Isten)”
- 106:8.16 Az Abszolút (Isten). „Az „Istenségi az Egyetemes és a Korlátlan Abszolútból kerülhet ki”. Lásd még → „Abszolút (Isten)”
106:8.21 Az erről a szintről alkotott „elméletekben benne foglaltatik az összes olyan valóság minden szakaszának kölcsönös viszonya, amely a teljes végtelenségben van, volt vagy éppen valaha is lehet.” 106:8.19 Alapvetően személyesnek felfogható szint, a személyes Háromságok egységének személyes jellegű tükröződése. 106:8.13 A tagjainak összehangolódása szükségszerűen vonja maga után a tapasztalás által beteljesülő Istenségek társulási jellegű egyesülését (106:8.19). 106:8.20 A „második szint a tapasztalati úton kifejlődött, élményelvileg meglényegült és élményelvi-lételvi Istenség-személyiségek személyiség-társulásaként létezik.” 106:8.20 A jelen világegyetemi korszakban „e három Istenség személyes társulása a második szinten Madzseszton isteni lényegűvé válásának jelenségében nyilatkoztatott ki”.
- Háromságok Háromsága (a három Háromság harmadik szintjének tagjai): 106:8.22 Akkor valósulhat meg, ha a Háromságok Háromságának második szintje eléri a háromság-egységet. Az ilyen istenség-egység létrejötte elvezethet a tapasztalás szintjén elérhető VAGYOK megjelenéséhez. Ekkor a személyiséggel bíró lények számára az eddig megismerhetetlen VAGYOK az Atya-Végtelenként válik megtapasztalhatóvá. Mert „minden személyiség végső beteljesülése nem más, mint ugyanezen személyiségek Egyetemes Atyjának végleges megismerése.” „A Legfelsőbb, a Végleges és a teljes Abszolút egyesülésében megtörténhet ama végtelenségi jellemzőknek az újraegyesülése, melyeket eredetileg a VAGYOK osztott meg, és amelyek eredménye a Végtelenség Hét Abszolútjának megjelenése.”
- Háromságok Háromsága (első szintű valóságkör kiteljesedési folyamata): 106:8.12 „Az Atya-Fiú közösség Fiú-Szellem, ezután pedig Szellem-Legfelsőbb közösséggé alakult, majd pedig Legfelsőbb-Végleges és Végleges-Abszolút, s ezután Abszolút és Atya-Végtelen közösség jött létre”.
- Háromságot-elért Felügyelők: 22:5.2 „olyan felemelkedő szeráfok és átvitt köztes teremtmények, akik átjutottak a Havonán és elérték a Paradicsomot és a Végleges Testületet. Ezt követően pedig befogadta őket a paradicsomi Háromság és kijelöltettek a Nappalok Elődeinek szolgálatára.” 22:5.6 „Ők a feljegyzések, tervek és intézmények felügyelői; ők a felügyelői a vállalkozásoknak, a személyiségcsoportoknak, a felemelkedési munkaterveknek, a morontia terveknek, a világegyetemi nagyterveknek és a számtalan egyéb vállalkozásnak.”
- Háromságot-elért Követek: 22:6.1 „A Szellemmel és a Fiúval való eggyé kapcsolódást megélt halandók némelyike eléri a Havonát és eljut a Paradicsomra is. A Paradicsomra eljutott ezen felemelkedők közül választanak ki némelyeket a Háromságba foglalásra, és időről időre hétezres osztályokban háromságivá teszik őket. Ezt követően a felsőbb-világegyetemekben a Nappalok Elődei mellé osztják be őket”.
- házasság: 82:3.1 a társadalom fejlődő intézménye 82:0.1 és minden társadalmi evolúció alapja. 83:1.1 Az a rendeltetése, hogy szabályozza és ellenőrizze a kétneműség testi tényéből eredő emberi kapcsolatokat. 84:0.1 A házasságot kezdetben az anyagi szükség hozta létre, a nemi vágyódás szépítette meg, a vallás szentesítette és magasztalta fel, az állam szabályozta és követelte meg, később pedig a fejlődő szeretet igazolta és dicsőítette. 83:1.5 A korai házasság a megélhetés elősegítése érdekében történt, és később is gyakran volt társadalmi vagy üzleti ügy. Csak utóbb, a polgárosodott társadalom erkölcseinek eredményeként kezdett kölcsönössé, romantikussá, ragaszkodóvá, szülőivé, erkölcsössé, sőt eszményalapúvá válni. 82:3.4 Volt, amikor a házasságot társadalmi kötelezettségnek tekintették. Máskor vallási kötelességnek. De volt, amikor politikai kötelességnek ahhoz, hogy az állam számára polgárokat biztosítsanak. 83:2.1 A házasságot eredetileg csoportügynek tekintették, később lett családi ügy, s csak újabban egyéni kaland. 83:2.5 Eleinte a hasznosság és a tulajdonlás hajtóerői mozgatták, melyeket csak fokozatosan váltott fel az eszményített vonzalom. 84:6.7 Feladata szerint a házasság intézményének a nemi különbségek közös nevezőre hozása mellett a faj szaporodását és a polgárosodott társadalom folyamatosságát is biztosítania kell. 82:0.1 A házasság az ember igazodási válasza a kétneműségre, 83:3.1 a társadalom intézményesített válasza az ember szüntelen szaporodási vágya által keltett feszültségre. 83:2.2 Kezdetben a kényszer és nem a ragaszkodás jellemezte. 84:1.6 A házasság intézményének erkölcsi alapja van. 82:1.4 Társadalmi intézményként a házasság léte megkövetelte, „hogy a nemi élet hasznos keretek között és az erkölcsöknek megfelelően folyjon.” 84:7.3 A házasság intézményét az erkölcsök a vagyonnal, a büszkeséggel és az önzetlenséggel együtt szilárdítják meg. 68:2.9 Evolúciós szempontból a házasság rendeltetése a faji túlélés biztosítása, tehát nem pusztán a személyes boldogság elérésére való törekvés. A házasság az együttműködés öröm-elemét is kínálja. 84:8.1 A házasság a társadalom egyetlen intézménye, amely a három nagy emberi életösztönzőt magába foglalja. Ezek – az önfenntartást biztosító vagyon birtoklása, az átörökítéssel járó nemi vonzódás és a maga kedvére való létezés. 82:3.2 A házasságnak két külön szabályozó területe van. Az egyik a külső vetületeit szabályozó erkölcsök és törvények. 83:1.3 Ezek a leszármazás, az öröklés és az utódlás kérdéseit rendezik, melyek által a társadalmi rendet is szabályozzák. 82:3.2 + 83:1.3 A másik pedig a férfiak és a nők személyes és titkos kapcsolata. 82:3.3 A házasság szabályai mindig hűen mutatták az erkölcsök pillanatnyi erejét és a polgári kormányzat működőképességének állapotát. 83:0.2 Bár a házasság erkölcseit a vagyon és a vallás alapvetően határozzák meg, 83:1.4 azonban a házasság nem egyházi, hanem társadalmi intézmény. 83:8.1 A szetfi papok a házasság vallási jellegét erősítették, de az Édent követően a házasság évezredeken keresztül társadalmi és polgári intézmény volt. 89:3.6 A nemi önmegtartóztatásra esküt tevők a házasságot a bujálkodásnál kisebb rossznak tartva tűrték meg. Pál apostol személyes véleménye a nemi önmegtartóztatásról hosszú időn át befolyásolta a kereszténység tanításait. A nemi önmegtartóztatás elfogadása a társadalom alapja ellen, és az emberi fejlődés alapvető intézménye, vagyis a házasság és az otthon ellen van. 83:7.6 A házasság otthonépítéssel jár. 83:7.6 A házasság valódi próbája és a családi élet elhagyhatatlan velejárója a bensőségesség megléte. 83:7.9 „A mai társadalom nagy ellentmondása az, hogy úgy emeli magas szintre a szerelmet és eszményíti a házasságot, hogy közben nem hajlandó ezek alapos vizsgálatára.”
- házasság (belházasság): 82:5.5 több formája létezik, de nincs olyan élőlénytani hajlam, mely ezek ellen hatna. A tiltó szabályai a tabu területéről erednek. 82:5.3 A belházasságot többnyire a nő részesítette előnyben. A vallás is támogatta azáltal, hogy sokáig tiltotta a más hitűekkel való házasságot. A nemzetségi vagyon megtartásának igénye miatt, az erkölcsök szintén sokszor kényszerítették a nőt arra, hogy az apja törzséből válasszon férjet. A belházasságok kötését a szakmai titkok megőrzése céljából is gyakorolták. 82:5.4 A felsőbbrendű, jó vérvonalú csoportok – mint a nodfiak és az ibolyaszín emberfajta – hosszú időn keresztül alkalmazták a belházasságot. Az ibolyaszín emberfajta hagyományai, vagyis a fiú- és a lánytestvérek közötti házasságok igen meghatározóak voltak Egyiptomban, Szíriában és Mezopotámiában. A királyi vérvonalat is így tartották tisztán Egyiptomban és még hosszabb ideig Perzsiában. 82:5.5 A többnejűség rombolta a belházasságot, mivel a testvérfeleség uralkodott a másik vagy a többi feleség felett.
- házasság (egynejűség): 83:6.6 az ember nemi evolúciójának eszményi célja. 83:6.4 Olyan „kiváltságos helyzetet teremtő nemi társulás”, amely az együttműködés és a megfelelés közös rendjén alapul. 83:7.6 A párkapcsolati házasság otthonépítéssel jár, melyhez önmegtagadás, kölcsönös engedményeken alapuló egyezségek, odaadás és a gyermeknevelés iránti önzetlen elhivatottság szükséges. A házasság élethosszig tartó társulás. 83:6.7 Az egynejűség nélkülözhetetlen a polgárosodott társadalmi viszonyok fenntartásához és továbbfejlesztéséhez. Az egynejűség segíti az érzelmi nemesedést, az erkölcsi jellem erősödését és a szellemi gyarapodást. 83:6.8 Továbbá kedvez a bensőséges megértésnek és segíti a hatékony együttműködés kialakítását is. 83:6.1 A gyermekek szempontjából, 83:6.8 de a szülők boldogsága és a társadalmi hatékonyság szempontjából is a házasság a legjobb együttélési mód. 83:6.2 Az egynejűség eleinte a szegénységből fakadt, és a társadalom fejlődése által vált meghatározóvá, azonban az evolúciós ember számára nem természetes dolog. A magas műveltségű nodfiak és ádámfiak számára az egynejűség teljesen természetes volt. 83:6.3 Az ősök imádásának hagyománya és a házasság szentségének keresztény tanítása az egynejűség szokását segítette. 83:6.3 A polgárosodott társadalmak javuló életszínvonala is az egynejűség terjedését támogatta. 83:7.6 A házasság valódi próbája és a családi élet elhagyhatatlan velejárója a bensőségesség. 83:6.8 A párkapcsolati házasság jövője az, hogy az önművelés, az önuralom, az önkifejezés és az ember átörökítésének nagyszerű intézményévé váljon. 83:7.8 A tartós házasságok létrejöttét segíti a gyermekek és a fiatalok megfelelő oktatása, a házasságra való felkészítés, valamint az éretlen, ifjúkori vágyálmokkal történő leszámolás. 83:8.8 A párkapcsolati házasság nem jelenti azt, hogy a felek uralkodhatnak egymás személyisége és egyénisége felett.
- házasság elvetése: 82:3.9 az ilyen csoportokat már a korai időktől kezdve olyan egyének alapították és tartották fenn, akikből hiányzott az egészséges nemi vágy.
- házasság (~ eszménye): 83:8.6 a házasság az embernek az időben megvalósítandó legfelsőbb eszményi álma. A házasság eszményképe „az emberi boldogság érdekében állapotszerű törekvésre csábítja a fejlődő emberiséget.” 83:8.2 A férj és a feleség egyesülése az otthont létrehozó házasságban anyagi működés. De mivel az emberi igyekezet más útjai is eredményezhetnek szellemi fejlődést az ember számára, ezért a házasság nem tekinthető szükségszerűen szent dolognak. 83:8.4 A házasság ember által történő felbonthatóságának ténye azt jelzi, „hogy Istenség nem vesz részt az ilyen egyesülésekben.” 83:8.5 A házasság és az utódnevelés eszményképei a helyi csillagrendszerek központján, az Isten Anyagi Fiai és Leányai által kerülnek megmutatásra. Az eszményi halandói házasság emberileg mondható szentnek. 83:8.7 A házasság eszménye a családi élet jövőbeli céljának megjelenítése. Az eszményítés, mint beállítottság akkor ösztönző és segítő, ha nem gátolja a családi élet gyakorlati követelményeinek felismerését. 83:8.8 A házasság eszményéről való gondolkodás nem homályosíthatja el azon tényeket sem, hogy a házasság egy férfi és egy nő fejlődő társközössége, mely az adott erkölcsi rendben működik, tabuk által korlátozott és a társadalom törvényei erősítik meg.
- házasság (feleségvásárlás): 83:3.1 az elődeink a tartós egyesüléseket vagyonnal szavatolták. A feleség árát zálognak tekintették, melyet a férj válás vagy elhagyás esetén elveszített. Ha a mennyasszony árát kifizették, a férj a saját bélyegével jelölhette meg a mennyasszonyt. Vannak olyan afrikai törzsek, melyeknél a szerelemfeleséget a macskához hasonlítják, mivel az sem kerül semmibe. 83:3.2 Ha egy férfi nem tudott fizetni a feleségért, akkor a lány apjának családja, mint fiúgyermeket befogadhatta, és miután ledolgozta a menyasszony árát, összeházasodhattak.
- házasság (gyermekek között): 82:3.8 a korai általános hiedelem szerint a nem házasok nem léphettek be a szellemföldre. Ezért az ősi népek szégyennek, majd bűnnek tekintették, ha valaki nem házasodott meg. Mindez ösztönzést jelentett a házasságok egyre korábbi megkötésére. Előfordult a halál utáni, a születés utáni, de még a születés előtti házasságkötés is – feltételezve a születendő gyermek nemét. 82:3.9 A házasulás ideje a polgárosodás kibontakozásával egyre későbbre tolódott.
- házasság (hozomány): 83:3.3 a korai házasságok idején az apák a menyasszony lányukért vételárat kértek és kaptak. A fejlődő polgárosodás következtében az apák már nem akartak eladóként feltűnni, ezért meghonosították a vételárral felérő ajándék adását a házasulandók részére. Még később, a menyasszony vásárlás elmaradásával, az ilyen ajándékokból lett a menyasszony hozománya, 83:3.4 mely már a menyasszony függetlenségét fejezte ki. Ha a férfi elvált egy hozománnyal rendelkező nőtől, akkor a nő hozományát vissza kellett fizetnie. De előfordult a kölcsönös letét intézménye is, amit akkor lehetett elveszíteni, ha az egyik fél elhagyta a másikat.
- házasság (intézményét erősíti): 83:1.4 a házasság megszilárdító tényezői lehetnek a család, a vagyoni erkölcsök, a büszkeség, a hiúság, az önzetlenség, a kötelességtudat és a vallási meggyőződés. 83:7.8 A tartós házasságok létrejöttét segítheti még a gyermekek és a fiatalok megfelelő oktatása, a házasságra való felkészítés, valamint az éretlen, ifjúkori vágyálmokkal történő leszámolás. 83:7.6 A bensőségesség pedig a boldog házasság létrejöttéhez és fennmaradásához szükséges.
- házasság (kapcsolati formák fejlődése): 83:5.1 A) A hordán belüli szabad keveredés. B) Egyszerre-egy-férj. A nőnek egy férje lehetett, de a férfi válthatott társat. C) 83:5.2 Csoportházasság. A csoportok közötti házasság. Például „az egyik család öt fiúgyermeke feleségül vette egy másik család öt leánygyermekét.” D) 83:5.3 Többnejűség, esetleg többférjűség. Ez utóbbi gazdag nők esetében, de szegénység esetén is, amikor „egy feleség tartozott több fiútestvérhez.” 83:5.13 „A várandós vagy szoptatós feleséggel létesítendő nemi kapcsolatra vonatkozó régebbi tabuk nagymértékben hozzájárultak a többnejűség terjedéséhez.” 83:5.14 Továbbá a jómódú férfiak sok gyermeket akartak, melyhez a gyermekhalandóság magas aránya mellett több feleség kellett. E) 83:5.12 Tabufeleség. A törvényes, egyetlen feleség mellett a férj ágyasokat tarthatott. Később „a törvényes feleséget tekintették a férjtől született összes gyermek anyjának.”
- házasság (korai párkapcsolatok): 84:1.1 a korai házasságoknak a nemi kapcsolat csak eseti velejárója volt, mivel az ősi férfi szabadon merült el a nemi vágya kielégítésében. Az utódjához való testi és érzelmi kötődés miatt a nő függ a férfival való együttműködéstől, ami a házasság menedéket nyújtó oltalmának választására készteti. A férfit az élelem utáni vágy és az a menedék csábította a nőhöz, amelyen a nő a gyermekeivel osztozott. 84:1.3 „Az ősember nem értette a nemi élvezet és a későbbi gyermekszületés közötti összefüggést.” 84:1.9. A korai párkapcsolatokat a férfi és a nő kibékíthetetlen ellentmondásai és a társulás laza volta jellemezte, de e kapcsolatok még így is alkalmasak voltak a túlélési esélyek javítására. A nemek szerinti munkamegosztás növelte a kényelmet és fokozta a boldogságot. 82:2.4 A házasság törzsi szabályozása többnyire tiltó tabukon keresztül történt. A két nem egymástól történő távoltartása kedvezett a nyugalomnak, a rendnek és a munkának. 82:3.3 A korai házassági szabályok összefüggéstelenek és nyersek voltak. 82:3.4 A korai közösségekben a feleséggel való rendelkezés megkülönböztető jegyet jelentett. A vadember az esküvője napján lépett be a felelősség és a férfiság korszakába. 82:2.5 A feleségektől már a korai erkölcsök megkövetelték a férjükhöz való hűséget. 82:4.2 Mivel régen a csoport előnye és jóléte érdekében házasodtak, ezért a házasságokat a szülők és az öregek szervezték. 83:2.2 A rablás révén történő házastársszerzés időben megelőzte a szerződésen alapuló házasságot. De a nőrablás nem mindig jelentett hátrányt a nőre. Voltak, akik értékelték, hogy így kimenekülhetnek a törzsük idősebb férfijainak uralma alól, és inkább vállalták, hogy másik törzshöz való, de velük egykorú férfiak kezei közé jussanak.
- házasság (külházasság): 82:5.1 két felismerésből származott. Az egyik szerint a vérvonal megújításából származó egyedek sokoldalúbbak és jobb túlélési képességekkel rendelkeznek, a másik szerint pedig a túlzott beltenyészet néha általános gyengeséget eredményez. 82:5.2 Bár jó állományra alapozott beltenyészet is hozott létre erős törzseket, azonban az örökletes fogyatékossággal élők beltenyészetéből származók ténye meggyőzőbb volt az emberi gondolkodás számára. 82:5.3 A vallás sokáig gátolta a külházasságot azzal, hogy tiltotta a más hitűekkel való házasságot. A férfiak a külházasság gyakorlatát részesítették előnyben, 82:5.6 mivel így szabaddá válhattak a feleség rokonaitól. 82:5.7 A külházasságot később a rokonság elvén túlmutató, területi lakóhelyet alapul vevő szabályozás is segítette. 82:5.8 A külházasság azt követően vált általánossá, hogy a szomszédos embercsoportok megtanultak viszonylagos békében élni egymással. 82:5.9 De a külházasság a béke elősegítőjévé is vált, mivel a törzsek közötti házasságok csökkentették az ellenségeskedést. A külházasság nemzetépítővé lett azáltal, hogy segítette a törzsi összhang megteremtését és a katonai szövetségek létrehozását. A külházasságok terjedését a kereskedelmi kapcsolatok is ösztönözték. 82:5.10 A külházasságok által a törzsi erkölcsök is vegyültek, ellentmondásokat hozva létre.
- házasság (meddőség): 82:3.14 A korai idők erkölcsei megkövetelték, hogy minden párnak legyenek gyermekei, ezért a meddő feleséget a házasság érvénytelenítése mellett a szüleinek vissza kellett vásárolniuk.
- házasság (menyasszonyi fátyol): 83:4.7 kezdetben azért alkalmazták, nehogy az ártani akaró kísértetek felismerjék a menyasszony arcát, és hogy elrejtsék annak szépségét a féltékeny és irigy szellemek tekintete elől.
- házasság (próbaházasság): 82:3.15 kezdetben nemi kicsapongástól mentes őszinte termékenységpróba, mely erkölcsileg magasabb szinten állt a mai, kényelmi szándékkal gyakorolt próbaházasságoknál. 82:3.14 A korai idők próbaházassága addig tartott, amíg a nő teherbe nem esett. Ezt követően megtartották a házassági szertartást. Máshol a házasságot az első gyermek megszületését követően tartották meg hivatalosan.
- házasság (udvarlás és jegyesség): 83:2.1 a házasságokat kezdetben a fiú és a lány szülei tervezték. Ezt követően a házasságközvetítők és a hivatásos házasságszerzők. Őket pedig a szabad párválasztás kora váltotta fel. 83:2.2 Az udvarlás a nő meghódítására irányul. 83:2.6 A korai idők jegyessége egyenértékű volt a házassággal. A nemi kapcsolat már az eljegyzés ideje alatt elfogadott volt.
- házasság (unokatestvér-házasság): 82:5.3 a belházasság egyik formája. Gyakori volt abban az időben, amikor a vagyon nemzetségen belül tartása érdekében az erkölcsök arra kényszerítették a nőket, hogy az apjuk törzséből válasszanak maguknak férjet. 82:5.4 Ábrahám kora előtt a mezopotámiaiak körében az unokatestvéreknek házasulási előjoguk volt az unokatestvéreik esetében.
- házasság (szerelemfeleség): 83:5.11 vagy más néven kedves. Azt követően jelent meg, hogy „az evolúciós törzsek keveredtek a nodfiakkal és az ádámfiakkal.”
- házasság felbontása: 83:7.2 az ősi idők válásának leggyakoribb oka a meddőség volt. „A fejletlen népek körében a házasságoknak csak mintegy a fele bizonyult életképesnek.” A válás sokáig „egyedül a férfi döntése lehetett”. 83:7.3 Voltak olyan közösségek, amelyek a házasság két formáját működtették, „a közönségest, mely engedélyezte a válást, és a papi házasságot, mely nem engedte meg a különválást.” A feleségvásárlás és a hozomány elterjedése csökkentette a válások számát a házasság sikertelensége esetére bevezetett vagyoni kártérítés által. 83:7.7 A nő válását elősegítheti azon elvárás beteljesülésének elmaradása, mely az udvarlással járó nagyfokú képzelgés és szerelmes ábrándozás következménye. De válási hajlamot erősítő tényező lehet még a nő nagyobb személyes szabadsága és megnövekedett gazdasági függetlensége is. A válás kezdeményezése mindkét fél részéről előállhat az önuralom hiánya és a szükséges személyes alkalmazkodás sikertelensége következtében. 83:7.8 A házasság felbontását elősegítheti még a gyermekek és a fiatalok hiányos oktatása, a házasságra való felkészítés hiánya és az ifjúkori vágyálmok meghatározó szerepe. A válás az erkölcsök gyors változásának időszakaiban és akkor működik egyfajta társadalmi biztonsági szelepként, ha a társadalom részéről a házasságra való felkészítés nem megfelelő. 83:7.9 „A mai társadalom nagy ellentmondása az, hogy úgy emeli magas szintre a szerelmet és eszményíti a házasságot, hogy közben nem hajlandó ezek alapos vizsgálatára.”
- házassági próba: 82:3.5 voltak törzsek, amelyek a házasságra való alkalmasság kimutatásához lopási cselekményt követeltek meg. Ezeket később ügyességi versenyekkel helyettesítették. A feleségvásárlás hanyatlásával feleséget rejtvénymegoldó versengés által is lehetett kapni. 82:3.6 A polgárosodás kibontakozásával a házassági próbák irányítását a nők kezébe adták, akik így kedvezhettek a választott férfinak. E próbák során megmutatásra került a vadászat- és a harc-képesség, valamint a családról való gondoskodás képessége. Volt, ahol a vőlegénytől azt követelték meg, hogy legalább egy évig a menyasszony házában éljen és ott dolgozva bizonyítsa az érdemességét. 82:3.7 A feleségnek a munka- és a gyermekszülésre való képességét kellett igazolnia.
- házassági szertartás: 83:4.1 azon a tényen alapul, hogy a házasság eredetileg közösségi ügy volt. 83:4.2 Mivel a házasság már a kezdetektől vagyoni érdeket is kifejez, és mivel a születendő gyermek társadalmi helyzetét is igazolni kellett, ezért a feljegyzésekkel nem rendelkező korai közösségekben a házasságot sok embernek kellett tanúsítania. 83:4.3 Kezdetben a bejelentett együttélési szándékot a közösség nyilvánossága csak nyugtázta. 83:2.3 A házassági szertartás korai formája az eljátszott szöktetés volt. A látszatrablás még a későbbi esküvői szertartásnak is része lett. A menyasszony átemelése a küszöbön a feleségrablás korából származó szokást tükrözi. 83:2.4 A polgárosodott társadalom fejlődésével a nők egyre inkább részt vettek az udvarlás és a házasság minden szakaszában. 83:4.4 A gyermektelenségtől való félelem a korai embert arra ösztönözte, hogy a házassághoz varázslási, illetve vallási szertartásokat társítson a termékenység biztosítása érdekében. 83:4.8 Ez okból alkalmazták a nászágy pap által való megáldását is, mely a házassági szertartás egyik legősibb formája volt. Ugyanekkor a vendégseregtől elvárták, hogy – átvonulva a hálószobán – tanúsítsák a házasság betetőzésének megtörténtét. 83:4.5 A gabonaszemek szórását az ifjú párra szintén termékenység hozónak tartották. A csütörtökön, teliholdkor megtartott esküvőt pedig különösen szerencsésnek gondolták. 83:4.6 A kísértetek és a rossz szellemek megtévesztése érdekében egy nem igazi esküvői napot is kitűztek. De a távoltartásukhoz használták még az oltártüzet és a szenteltvizet is. 83:4.9 A templomi esküvők a házasságok jól alakulásának biztosítása érdekében terjedtek el.
- házasság szentsége: 83:6.3 tévedésen alapuló keresztény tanítás. 83:8.2 A férj és a feleség egyesülése az otthont létrehozó házasságban anyagi működés. De mivel az emberi igyekezet más útjai is eredményezhetnek szellemi fejlődést az ember számára, ezért a házasság nem tekinthető szükségszerűen szent dolognak. 83:8.4 A házasság ember által történő felbonthatóságának ténye azt jelzi, „hogy Istenség nem vesz részt az ilyen egyesülésekben.” 83:8.5 A házasság és az utódnevelés eszményképei a helyi csillagrendszerek központján, az Isten Anyagi Fiai és Leányai által kerülnek megmutatásra. Az eszményi halandói házasság emberileg mondható szentnek.
- házasságszerző (házasság közvetítő): 82:3.8 az ősi ember azt hitte, hogy minden embernek, így a halottnak is meg kell házasodnia ahhoz, hogy beléphessen a szellemföldre. Ezért az első házasságszerzőket az elhunyt gyermekeik közötti házasságkötések nyélbeütéséhez vették igénybe a szülők. 83:2.1 A házasságközvetítés tevékenységét kezdetben a borbélyok végezték, később pedig a papok.
- házasságtörés: 82:4.3 a korai időkben a férj tulajdonjoga megsértésének, a lopás egyik formájának tekintették. A nő az apja tulajdonaként kezdte az életét, mely jogcím a nő férje számára került átadásra. Mivel a nőt a vagyon egy formájának tekintették, ezért őt a férj kölcsön is adhatta. 82:4.4 A házasságtörés miatt először csak az asszonyt, majd azt is büntették, akivel elkövette. A sértett férjnek és a nő apjának sokáig jogában állt a bűnös férfi megölése.
- heidelbergi (ember) fajta: 64:2.2-2.3 a majomszerűnél valamivel felsőbbrendű, szapora nép, melynek leszármazottai több mint 850.000 évvel ezelőtt széles körben elterjedtek Európában.
- helyes (helytelen): 86:6.6 alapja a jó és a rossz szellemkísértetekben való hit. A szellemek jóindulatának megnyerésére irányuló törekvés az emberi magatartás szabályozó erejévé vált. 86:7.3 „A kísértetfélés vallása azt a képzetet keltette az emberekben, hogy szabályozniuk kell a viselkedésüket”.
- helyi csillagrendszer: 49:0.2 közigazgatási szempontból nem lehet benne ezer evolúciós világnál több.
- helyi csillagrendszeri lázadás: 45:2.1 a Nebadon történelme során a csillagrendszer fejedelmek háromszor mutattak hűtlenséget. A Satania csillagrendszerbeli Lucifer-féle lázadás volt a legutóbbi és a legkiterjedtebb. 45:2.3 A második csillagrendszeri lázadás megtévedt fejedelmének első, de hűségben megmaradt segéde a jelenlegi csillagrendszer fejedelmünk, Lanaforge volt. 46:8.1 „A Satania addig nem kerülhet vissza a Norlatiadek teljes jogú tagjai közé, amíg otthont ad a főlázadóknak, azoknak a magas rangú, teremtett lényeknek, akik a fényből a sötétségbe zuhantak.”
- helyi csillagrendszeri kormányzat: 45:3.9 igazgatási, és nem ítélkezési egység. 45:3.1 A csillagrendszer fejedelem munkáját legalább két Lanonandek Fiú segíti első és második segédként. Azonban a Satania csillagrendszert jelenleg hét Lanonandekből álló testület igazgatja.
45:3.2 1.A Csillagrendszer Fejedelem – Lanaforge.
45:3.3 2.A fejedelem első segéde – Manszurótia.
45:3.4 3.A Fejedelem második segéde – Sadib.
45:3.5 4.A csillagrendszer felügyelője – Holdant.
45:3.6 5.A csillagrendszeri adatrögzítő – Vilton.
45:3.7 6.Az alászállási igazgató – Fortant.
45:3.8 7.A főtanácsos – Hanavard.
45:3.9 E veszélyhelyzeti igazgatást vivő végrehajtó csoport munkáját a jerusemi végrehajtó tanács segíti.
- helyi világegyetem: 32:0.1 „száz csillagvilágból áll, melyek mindegyikét lakott világok száz csillagrendszere alkotja.” 32:0.1 Az egyes csillagrendszerekben közel ezer lakott szféra (bolygó) van. 15:2.5 Tízmillió körüli lakható bolygóból áll. Épített központi világát Isten mellérendelt, Mihály rendbe tartozó Teremtő Fiainak egyike irányítja. A világegyetemi-kormányzat helyi világegyetemeinek száma hétszázezer. 32:0.1 A Paradicsom Mihály-rendbe tartozó Teremtő Fia hozza létre, 32:0.3 Összes tervét előzetesen jóváhagyta a paradicsomi Háromság. E terveket 32:0.4 „eredetileg a paradicsomi Világmindenség Építészei vázolták fel és készítették el.” 32:3.4 Az Atya istenség-jelenlétét nem számítva, a központi vagy minta-teremtésrész igazgatási szervezése másodpéldányának tekinthető.
- helyi világegyetem állandó létpolgárai: 37:9.1 kinyilatkoztatott teremtett fajtái a következők
37:9.2 „1. Szuszatia.
37:9.3 2. Univitatia.
37.9.4 3. Anyagi Fiak.
37:9.5 4. Köztes teremtmények.”
37:9.6 Nem felemelkedő és nem is alászálló, de tapasztaló és tapasztalatot megosztó teremtmények.
37:9.12 „Ahogy az Urantiának közteslényei vannak, úgy a Jerusemnek, a csillagrendszeri központotoknak Anyagi Fiai és Leányai vannak; Edentiának, a csillagvilági központotoknak univitatiája van, míg a Szalvington létpolgárai kétfélék, mégpedig a teremtett szuszatia és a Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt, kifejlődött halandók.”
- helyi világegyetem szervezése:
a) 32:1.2 „A Teremtő Fiúnak nincs lehetősége megkezdeni a világegyetem-szervezést addig, amíg az erőtér-irányítók elegendő mértékben mozgásba nem hozták a térenergiákat ahhoz, hogy megteremtődjön az előtűnő világegyetem anyagi alapja – annak valódi napjai és anyagi szférái.”
b) 32:1.5 „Amikor az energia-anyag egy bizonyos tömeg-anyagiasulási szintet elér, egy paradicsomi Teremtő Fiú a Végtelen Szellem egyik Alkotó Leánya kíséretében megjelenik a színen. A Teremtő Fiú megérkezésével egyidejűleg megkezdődik a munka az épített szférán, melyből a megtervezett helyi világegyetem központi világa lesz.”
c) 32:2.3 A helyi világegyetemi központ megépítését (a miénk a Szalvington) „rögtön követte a megtervezett csillagvilágok száz központi világának és a bolygók szabályozására és igazgatására rendelt, megtervezett helyi csillagrendszerek tízezer központi szférájának, valamint azok segédszféráinak megteremtése.”
d) 32:2.1 Az „előbb-létezett energiából ezen isteni Fiak látható anyagot hoznak létre, élő teremtményeket terveznek, és a Végtelen Szellem világegyetemi jelenlétével együttműködésben a szellemszemélyiségek sokszínű kíséretét teremtik meg.”
- helyi világegyetem igazgatása: 33:0.1 itt az Egyetemes Atya a Teremtő Fiú személyén keresztül működik. Az igazgatás elveit és gyakorlatát a Fiú alakítja, aki „a Szellemtársával közösen végrehajtói hatalmat ad át Gábrielnek és ítélkezési hatáskört ad le a Csillagvilági Atyáknak, a Csillagrendszer Fejedelmeknek és a Bolygóhercegeknek.”
- helyi világegyetem jogalkotása: 33:8.1 az erre irányuló közgyűlések a száz csillagvilág központjain találhatók.
- helyi világegyetemek békéltetői: 25:3.9-3.10 csoportjuk segítséget jelent a melkizedek és az Ítélkező Fiak számára. Ezen ügyek nem hasonlítanak az evolúciós világokon előforduló anyagi léttel járó perekhez és gondokhoz. A hármasbíróságaik döntései a helyi világegyetem központi szféráin lakozó különféle rendű szeráfoknak és más honosoknak szintén nagy segítségére van.
- helyi világegyetemek Hírvivői: 23:2.18 a helyi világegyetemi Anyaszellem késztetéseinek és szándékának hűséges kinyilatkoztatói. Teljesen az uralkodó Tökéletes Fiú felügyelete alatt állnak, de a helyi világegyetemi szolgálatokban semmi sem korlátozza a működésüket.
- helyi világegyetemek segédkező szellemei: 26:1.14 ők a szeráfok, és az őket segítő kerubok. Felemelkedő haladóként először velük kerülünk kapcsolatba. A köztes teremtmények a lakott bolygókról származnak, nem szigorúan vett angyali rendek, bár gyakran működnek velük együtt.
- helyi világegyetemek teremtői: 21:2.2 „minden egyes Teremtő Fiút a Végtelen Szellem egy Alkotó Leánya kísér el, egy olyan lény, akinek az a rendeltetése, hogy az új helyi világegyetem Isteni Segédkezőjévé, Anyaszellemévé váljon.”
- helyi világegyetemek teremtőinek korlátai:
a) 21:2.4 „Az energia-anyagot a Végtelen Szellem uralja”, „a Teremtő Fiúnak be kell szereznie a Végtelen Szellem beleegyezését és bírnia kell a tevékeny együttműködését is.”
b) 21:2.5 „A teremtményi formaterveket és fajtákat az Örökkévaló Fiú ellenőrzi. Mielőtt egy Teremtő Fiú bármilyen új fajtájú lény, bármilyen új teremtményi formaterv kialakításába belekezd, meg kell szereznie az Örökkévaló és Eredeti Anya Fiú egyetértését.”
c) 21:2.6 „Személyiséget az Egyetemes Atya tervez és adományoz.”
- helyi világegyetemi Alkotó Szellemek: 17:6. a Teremtő Fiakkal működnek együtt.
- helyi világegyetemi anyaszellem: 34:0.1 a Végtelen Szellem önmagából való új és egyedi megjelenése, akit azért hoz létre, hogy a Teremtő Fiút kísérje és társa legyen a teremtésben. 34:0.3 Azonos a Végtelen Szellem lényegével, de nem képes a fizikai teremtési munka és a szellemi segédkezés feladatának egyszerre történő ellátására. A Fiútól kapott minta alapján a fizikai valóságok megtestesítését végzi, ő alakítja át az energia teremtéseket fizikai anyagokká. Létének három szakasza van,
a) 34:1.2 az elsőben, a fizikai világegyetem-szervezés időszakában, ő a Fiú kevésbé személyes társa,
b) a másodikban személyes együttműködést valósít meg a Fiúval, annak utolsó alászállásáig,
c) a harmadikban, a Teremtő Fiú Tökéletes Fiúvá válásával 34:2.1 „az Alkotó Anyaszellem személyiségjegyei oly mértékben kiteljesednek, hogy a vele kapcsolatba lépő minden egyén képes személyként is felismerni őt.” 34:2.2 E kiteljesedési út a fizikai-szabályozó sajátosságok birtoklásától a teljes és végleges elme-gravitációs ellenőrzés képességének birtoklásáig tart. 34:4.7 Sohasem hagyja el a helyi világegyetem központi világát. Az Igazság Szellemének, valamint a saját személyes ráhatásának, a Szent Szellemnek a világegyetemi központjaként cselekszik. 41:0.1 „Az egész Nebadont átjárja a szalvingtoni Isteni Segédkező térjelenléte, és e jelenlét éppoly biztosan véget is ér a helyi világegyetemünk külső határainál.”
- helyi világegyetemi Anyaszellem létpályájának szakaszai:
17:6.3 „1. Kezdeti paradicsomi elkülönülés.”
17:6.4 „2. Előzetes teremtői felkészítés.”
17:6.5 „3. A fizikai teremtés szakasza.”
17:6.7 „4. Az élet-teremtési korszak.”
17:6.8 „5. Az alászállás utáni korszakok.”
17:6.9 „6. A fény és élet korszakai.”
17:6.10 „7. Az ismeretlen létpálya.”
- helyi világegyetemi bíróságok: nem dönthetnek olyan ügyben,
a) 33:7.4 melyben a teremtmény örök élete vagy halála a kérdés,
b) 33:7.5 melyben egy helyi világegyetemi Istenfiú vétke vagy hitehagyása az ő Fiúi besorolását és hatáskörét veszélyezteti,
c) 33:7.6 melyben a szellemi elszigeteltséget követően a helyi teremtésrészbe történő teljes szellemi besorolásba való újbóli felvétel a kérdés.
- helyi világegyetemi csillagrendszer fejedelem: 45:2.1 elsőrendű Lanonandek Fiú, a lakott világok alkotta helyi csillagrendszer elsőszámú vezetője. Különösen széleskörű személyes hatalommal bír. 45:2.2 A neve, Lanaforge. 45:2.4 Ő az elnöke a Bolygóhercegek csillagrendszeri tanácsának, és az elszigetelt világok főkormányzóiból álló tanácsnak. 45:2.5 A Jerusemen minden tizedik napon valamelyik lényrend csoportjával tart nagytanácskozást 45.2.6 a csillagrendszer-központ gyülekezőmezején, az üvegtengeren. Ezek társadalmi és szellemi élményt adó alkalmak, ahol nem foglalkoznak igazgatással és a felemelkedési tervek kérdéseivel.
- helyi világegyetemi egyensúlyba hozatali testület: 55:10.3 a fény és élet negyedik, helyi világegyetemi szakaszában jön létre a Társfelügyelő döntése alapján. A Kinevezett Őrök alkotják. A testületet a Társfelügyelő a Melkizedek Atyával közösen felügyeli.
- helyi világegyetemi Fiú és helyi világegyetemi Szellem viszonya: 33:3.3
a) a Szellem a Fiú igazgatótársa,
b) „a Szellem mindig elismeri a Fiút feljebbvalójának és urának,”
c) „a Fiú mindig mellérendelt helyzetben lévőként és egyenlő hatáskörrel rendelkezőként kezeli a Szellemet a terület minden ügyében”,
d) a Szellem és az ő angyalai mindig és tökéletesen támogatják a Fiút a szeretet és élet adományozására irányuló munkájában,
e) 33:3.4 felkelés esetén csak a Fiú működhet megszabadítóként, csak ő állíthatja helyre a közös teremtésük munkáját, a Szellem azonban támogatja őt azon tapasztalásaiban, amely a fennhatóság visszaszerzésére irányul a bűn uralta világokon,
f) 33:3.5 a hetedik, utolsó alászállását követően a Szellem hűségesen aláveti magát a Fiúnak és ezzel mindörökre véglegesül az állapota mellette. A hatalomról és a hatáskörről való lemondással minden hatalom a Fiú kezébe adatott „a mennyben és a földön”.
g) a Szellem hűségesküjével egy időben a Fiú elismeri örökkévaló függését a Szellem-társától, társuraként ismeri el a területei felett, és minden teremtményétől azt a hűséget kéri a Szellem számára is, amit a maga számára – ez az „Egyenlőség Nyilatkozat” kihirdetése.
- helyi világegyetemi Fiú és Szellem idő és tér jellemzői:
a) 34:3.3 Az „Alkotó Szellem a tértől teljesen független, de az időtől nem.”
b) 34:3.5 „A Teremtő Fiút nem korlátozza az idő, de határt szab neki a tér; egy időben nem tud két helyen lenni.”
c) 34:3.6 Amikor „ők ketten igazgatási egységet alkotva működnek, akkor gyakorlatilag függetlenek az időtől és a tértől a helyi teremtésrészük határain belül.”
- helyi világegyetemi Istenfiak: 35:0.2 „ők a paradicsomi Teremtő Fiúnak és az őt kiegészítő Világegyetemi Anyaszellemnek a különféle társulásokban létrehozott utódai.” Kinyilatkoztatott rendjeik a
35:0.3 „1. Melkizedek Fiak.
35:0.4 2. Vorondadek Fiak.
35:0.5 3. Lanonandek Fiak.
35:0.6 4. Élethordozó Fiak.”
- helyi világegyetemi kinevezett felsőbb szellemrendek: 37:8.1 ők a Végtelen Szellem családjába tartozó olyan felsőbb eredetű szellemlények, akik állandó feladatot kapnak a helyi világegyetemben.
a) 37:8.2 A Független Hírvivők, akik az idő és a tér általi akadályok legyőzését segítik a világegyetemi igazgatásban.
b) 37:8.3 A Harmadrendű Világegyetemi Körök Felügyelője, aki a szellem- és morontia-körökkel foglalkozik.
c) 37:8.4 Az Összeírási Igazgató magától értesül a sajátakarat megszületéséről és haláláról. Naprakészen jegyzi a helyi világegyetem sajátakaratú lényeinek pontos számát. Együttműködik a főangyalok világainak személyiségi adatrögzítőivel.
d) 37:8.5 A Társfelügyelő, aki az Orvonton Legfőbb Végrehajtójának személyes képviselője a Szalvingtonon. A helyi csillagrendszeri társai a Kinevezett Őrök.
e) 37:8.6 A Világegyetemi Békéltetők, akik bizottságokban működve az idő és tér világegyetemeinek utazó bíróságai. A helyi világegyetemben közel százmillió bizottságuk működik.
f) 37:8.7 A Szakmai Tanácsadók, akik a tér élő és utazó, tapasztaló törvénytáraiként működnek. A helyi világegyetemi számuk félmilliárd körül van.
g) 37:8.8 A Mennyei Adatrögzítők, akik felügyelő adatrögzítőként és hallgatóként munkálkodnak. A felügyelők felemelkedő szeráfok, a nebadoni számuk hetvenöt. A haladó szintű adatrögzítő hallgatók száma négymilliárd körüli.
h) 37:8.9 A Morontia Társak, akik az idő zarándokait segítik az átmeneti létszakaszban. A nebadoni számuk hetvenmilliárd.
i) 37:8.10 A Szupernáfok, akik nem a helyi teremtésrészből származva teljesítenek szolgálatot a Nebadonban.
j) De jelen vannak még tükröző szekonáfok és időleges szolgálatot ellátó terciáfok is Fenséges Segédként.
- helyi világegyetemi körök (1): 15:9.11-15:9.14
15:9.12 „1. A paradicsomi Fiak által adományozott szellem, az alászállási világok Vigasztalója. Az Igazság Szelleme, az Urantián pedig Mihály szelleme.”
15:9.13 2. Az Isteni Segédkezők, a helyi világegyetemi Anyaszellemek, a mi világunkon pedig a Szent Szellem köre.
15:9.14 3. „A helyi világegyetem értelem-segédkezési köre, beleértve az elmeszellem-segédek különbözőképpen működő jelenlétét.”
- helyi világegyetemi körök (2): 34:4.1 a Nebadon helyi világegyetemben három különálló szellemkör van,
34:4.2 1. A Teremtő Fiú alászálló szelleme, a Vigasztaló, más néven az Igazság Szelleme.
34:4.3 2. Az Isteni Segédkező szellemköre, vagyis a Szent Szellem.
34:4.4 3. Az értelem-segédkezési kör, beleértve a hét elmeszellem-segéd többé-kevésbé egyesített tevékenységeit, ám elkülönülő működését.
- Helyi Világegyetemi Központok: 29:2.16 az egyes helyi világegyetemek központjain száz negyedrendű élő erőtér-központ állomásozik. Működésük célja a felsőbb-világegyetemi központokból áradó hét erőtér-kör mérséklése és átalakítása a csillagvilágok és a csillagrendszerek számára. Képesek nagyhatásfokú energiasávokat nyitni a bolygóközi közléscseréhez.
- helyi világegyetemi külügyi tisztviselők: 33.6.4 „a csillagvilágok képviselői egy másik csillagvilágban és a világegyetemi központokon”. Törvényerejű rendelettel jelölik ki őket.
- helyi világegyetemi legfelsőbb tanács: 33:8.3 melybe minden egyes csillagrendszer három és minden egyes csillagvilág hét képviselőt küld. Az elszigetelt csillagrendszerek csak megfigyelőket küldhetnek.
- helyi világegyetemi legfőbb hatáskör megszerzésének tapasztalati lépései:
21:3.17 „1. Tapasztalati úton el kell jutnia a lények hét teremtményi szintjére a megtestesülési alászállás eljárásán keresztül az adott szinten levő teremtményekhez nagyon hasonló alakban.
21:3.18 2. Tapasztalási értelemben el kell köteleznie magát a paradicsomi Istenség hétszeres akarata minden egyes szakaszának amint az a Hét Tökéletes Szellemben megtestesült.
21:3.19 3. A teremtményi szinteken mind a hét tapasztaláson át kell esnie egyidejűleg azzal, hogy magát a paradicsomi Istenség hét akarata egyikének alárendeli.
21:3.20 4. Minden egyes teremtményszinten tapasztalásilag be kell mutatnia a teremtményi élet csúcsát a paradicsomi Istenségnek és minden világegyetemi értelemnek.
21:3.21 5. Minden egyes teremtményszinten tapasztalásilag ki kell nyilvánítania az Istenség hétszeres akaratának egyik szakaszát az alászállási szint és minden világegyetem számára.
21:3.22 6. Élményelvi úton egyesítenie kell a hétszeres teremtményi tapasztalást azzal a hétszeres tapasztalással, hogy az Istenség természete és akarata kinyilatkoztatásának szenteli magát.
21:3.23 7. Új és magasabb szintű kapcsolatot kell kialakítania a Legfelsőbb Lénnyel.”
- helyi világegyetemi megfigyelők: 33:6.4 valamely Csillagrendszer Fejedelem igazgatási határozata alapján bízzák meg őket az adott csillagrendszernek más csillagrendszerekben és a csillagvilági központon való képviseletével.
- helyi világegyetemi Melkizedek Atya: 33:6.2 a Nebadonban Gábriel első segéde. Távollétében átveszi az ő felelősségi köreit.
- helyi világegyetemi nagykövetek: 33:6.4 bírósági határozattal jelölik ki őket, és a világegyetemüket képviselik a többi világegyetem számára.
- helyi világegyetem segédkező szellemei: 38:0.2 angyali testület, melynek tagjai a szeráfok, a kerub és szanób társaikkal együtt.
- helyi világegyetemi segítők: 37:1.1 kinyilatkoztatott rendjeik közé tartoznak
37:1.2 „1. Fényes Hajnalcsillagok.
37:1.3 2. Ragyogó Estcsillagok.
37:1.4 3. Főangyalok.
37:1.5 4. Fenséges Segédek.
37:1.6 5. Főbiztosok.
37:1.7 6. Mennyei Felvigyázók.
37:1.8 7. Lakóvilági Tanítók.”
- helyi világegyetemi szeráfseregek: 39:0.1 hét csoportba sorolhatók
„39:0.2 1. Legfelsőbb szeráfok.
39:0.3 2. Felettes szeráfok.
39:0.4 3. Felügyelő szeráfok.
39:0.5 4. Intéző szeráfok.
39:0.6 5. A bolygók segítői.
39:0.7 6. Az átmenetben segédkezők.
39:0.8 7. A jövő szeráfjai.”
39:0.11 Az emberi lényekhez hasonlóan tudást és tapasztalatokat gyűjtenek. Bizonyos személyiségjegyeik közel állnak az emberek személyiség jegyeihez.
- Heródes (az edómi): 121:2.11 Kr.e. 4-ben halt meg. Nagy építőként Cezárea kikötőjét is ő építtette. 122:10.3-10.4 Kr.e. 6. október közepén 16, kettő évesnél fiatalabb gyermeket öletett meg a júdeai Betlehemben azzal a szándékkal, hogy elpusztítsa a közöttük valónak gondolt gyermek Jézust is, akit többen a jövendő Messiásnak tartottak.
- Heródes Antipász: 121:2.11 Nagy Heródes fia. 121:2.11 + 123:0.5 Galileát és Pereát kormányozta Kr.u. 39-ig. 121:2.11 Szeforisz kereskedelmi központjának újjáépítője.
- hetedik nap: 95:1.2 a zsidók babiloni (mezopotámiai) fogsága idején az ottani, e napra vonatkozó tabu szerint tilos volt utazni, főzni vagy tüzet gyújtani. A Sabbatum babiloni tiltó szokását a zsidók magukkal vitték Palesztinába.
- hetedik szellemállapot (jellemzők): 117:6.7 Az utolsó szellemállapot.
- 117:6.7 További gazdagodó tapasztalás, érlelődő bölcsesség és az isteniség-megnyilvánulás haladó korszakai jellemzik.
- 117:6.7 Befejeződik a szellemi önmegvalósítás, a felemelkedő ember-természetnek az isteni Igazító-természettel való összehangolódása a véges lehetőségek határain belül.
- Hetedik Tökéletes Szellem (jellemzők): 116:4.2 A Legfelsőbb nevében szól. Személyes kapcsolatban áll vele, valóban ismeri.
- 116.4.4 Az Orvonton felsőbb-világegyetemet felügyeli a központi világegyetemből.
- 116:4.4 Személyes kapcsolatban áll az Uverszán tartózkodó hét Tükröző Szellemmel, akik fölött felügyeletet gyakorol.
- hetes szám: 42:9.2 alapvető jelentőségű a központi világegyetemben és annak belső, szellemi átviteli rendszerében. De az atomok világa is mutat bizonyos hetes elrendeződésű, ismétlődő sajátosságokat – utalva ezzel a szellemi eredetére. 42:9.3 Azonban a teremtő szerveződés szellemi jegye megmutatkozik az anyag fizikai és vegyi tulajdonságainak hetes elrendeződésében is. „Egy tulajdonságot kiválasztva, bármely elemtől indulunk is ki, az adott tulajdonság hat egymást követő elemen keresztül változik, de a nyolcadik elemnél várható az újramegjelenése, azaz a vegyileg hatóképes nyolcadik elem hasonlít az elsőre, a kilencedik a másodikra, és így tovább. A fizikai világ e ténye kristálytisztán mutatja az ősi energia hétszeres felépítését”. A természetes színkép is hét alapszínből áll.
- hettiták: 80:8.2 közvetlenül az andonfi törzsből származtak.
- „hetven esztendő”: 77:2.11 a hosszú élettartam jelzése a múltban.
- héberek (izraeliták, zsidók): 96:2.3 gyűjtőnév. 84:3.2 Korábban apajogú családokat fenntartó pásztornépek. 96:2.2-2.3 A zsidó nép magját nem csak az Egyiptomban rabszolgává vált építőmunkások utódai alkották, hanem a kivonulásukat követően hozzájuk csatlakozó észak-arábiai vándor népek is. 80:8.2 Ábrahám ősei világos bőrűek és rövid-széles fejformájúak voltak. Anditáktól származó műveltséggel és vallással rendelkeztek, de andonfi eredetű nyelvet beszéltek. 121:7.2 A zsidók a „külvilág iránt nemzedékeken át olyan hozzáállást tanúsítottak, mely megakadályozta, hogy elfogadják a Mesternek az emberek szellemi testvériségéről szóló tanításait.” 121:7.1 „Jézus korára a zsidók már szilárd felfogással rendelkeztek az eredetükről, a történelmükről és a végzetükről. Merev válaszfalat építettek önmaguk és a nem-zsidó világ közé; minden nem-zsidóra mélységes megvetéssel tekintettek. A törvény betűjét imádták és elmerültek a származásukkal kapcsolatos hamis büszkeségre alapozott önelégültség egy formájában. Előítéletes képzeteket alakítottak ki a megígért Messiásról, és e várakozásaik többsége egy olyan Messiásra irányult, aki az ő nemzeti és faji történelmük részeként fog eljönni. A korabeli héberek számára a zsidó istentan megmásíthatatlanul végleges, örökre rögzült volt.” 121:7.3 „A Jézus korabeli zsidókat nemcsak hogy a törvénynek alárendelve tartották, hanem ugyanígy fogva tartották őket a hagyományokhoz való szolgai kötöttségek is, melyek a személyes és a társadalmi élet minden területére kiterjedtek és behatoltak.” Lásd még → „héber vallás (judaizmus)” → „történelem (héber ~ tényeiből)” → „választott nép”
- héberek (jellemzők): 74:8.9 Az ábécé használatát a szomszédos filiszteusoktól tanulták.
- Kr.e. 900-ig lényegében nem volt írott nyelvük.
- 96:5.2 Az Egyiptomból való kivonulás idején nem volt írott nyelvük.
- 69:2.5 Ők voltak az elsők, akik külön jutalmazták a szorgalmas embereket.
- 69:2.5 Az ő rendelésük volt az, hogy „aki nem dolgozik, az ne is egyék”.
- 84:5.6 A nőkkel szemben rendkívül bizalmatlanok voltak.
- 87:5.5 Mélyen hittek a szemmel verésben.
- 89:3.4 Őszinte hívei voltak a testi sanyargatás tantételének is.
- 104:1.8 Az elméjükben nem tudták összeegyeztetni a háromsági elképzelést az egyistenhiten alapuló felfogással.
- héber istenfogalom fejlődése: 96:1.3 1. Jahve. A Hóreb-hegy, vagyis a Sinai-tűzhányó istenségének tartották. Kezdetben a dél-palesztinai törzsek egyik istene a többi természeti isten mellett. 96:1.4 2. El Elyon. A menny Fenséges Istene. A Melkizedek által tanított istenségkép továbbélése. Sok szemita Jahvéval együtt imádta. 96:1.5 3. El Shaddai. Összetett istenkép. Az alapját Amenemope Bölcsesség könyvének tanításai adják, melyet módosított Ehnaton Atonról szóló tantétele, hatott rá a Melkizedek El Elyon fogalma, valamint a sivatagi Jahve hiedelmek is. 96:1.6 Az akkori idők felfogása szerint az anyagi jólét az El Shaddai szolgálatának jutalma. 96:1.7 4. El. Több istenség egy név alatt való imádása. Az előbb felsoroltak mellett a beduin természeti isteneket is beleértettek. 96:1.8 5. Elohim. A Háromság, a három-egyben Isten felfogása, mely az ádámi és a Melkizedek-féle idők hagyományain alapult. E felfogás a babiloni és az egyiptomi területeken keresztül gyakorolt hatást. 96:1.9 6. Vegyes elnevezések. A szemiták nem szerették néven nevezni az Istenségüket, ezért használták „az Isten Szelleme, az Úr, az Úr Angyala, a Mindenható, a Szent, a Felséges, Adonai, az Öreg Korú, Izráel Úristene, a Menny és a Föld Teremtője, Kiriosz, Jah, a Seregek Ura, és a Mennybéli Atya” megnevezéseket. 96:1.10 A Jehova megnevezés a Kr. utáni ezerötszázas évektől kezdett használatossá válni, mint a kiteljesített Jahve-fogalom megjelölése. Lásd még → „héber vallás (judaizmus)”
- héber nemzet: 97:9.1 az „izraeliták és a kánaániak egyesülésének eredményeként jött létre.”
- héber papok: 93:9.6 a Melkizedek utáni idők héber papjainak többsége a Melkizedekre vonatkozó feljegyzéseket nem tartotta valóságosnak. 93:9.9 Ezért azok közül sokat megsemmisítettek. 93:9.9 Csak az Ábrahámot dicső fényben feltüntető, sziddimi csata utáni, Melkizedekkel történt találkozóról szóló beszámolót tartották meg. 78:7.3 A héber papok a „babiloni fogság alatt megpróbálták a zsidó nép leszármazását Ádámig visszavezeti.” Azonban a történeti tények ezt nem támasztották alá. Ekkor javasolta egyikük, hogy a történet szempontjából hagyni kellene, hogy az egész világ belefulladjon a saját gonoszságába egy Noé korabeli özönvíz idején, mert így már könnyebb volna Ábrahám leszármazását Noé három túlélő fiának egyikéig visszavezetni. 78:7.4 „Noé, a bárka és az özönvíz bibliai történetét a héber papság találta ki a babiloni fogság idején.” 97:8.1 A „zsidóknak nincs világi történelmük. Miután a babiloni száműzetés papjai elkészítették az Istennek a héberekkel való állítólagos csodás cselekedeteiről szóló új feljegyzést, vagyis Izráel szent történelmét, ahogyan az az Ószövetségben megjelenik, gondosan és teljesen elpusztítottak minden, a héberek dolgaival kapcsolatos, még létezett feljegyzést”.
- héber vallás (judaizmus): 92:6.14 A hinduizmussal együtt a korai idők leghaladóbb vallása volt. Nagy hatást gyakorolt a keleti és a nyugati vallásfejlődésre. 97:9.29 + 97:10.6 A judaizmus fontos szerepet játszott a kereszténység és a mohamedán vallás kialakulásában. 92:6.14 A héberek hittek abban, hogy kinyilatkoztatott vallást követnek, „és hitték, hogy minden más vallás az egy igaz hit különféle hanyatló formáit képviseli.” 92:6.17 A judaizmus a „többistenhittől az egyistenhitig tartó bölcseleti átmenetet testesíti meg”. 92:6.17 A héberek az egyetlen nyugati nép, mely a korai evolúciós isteneit követte, egészen a kinyilatkoztatás Istenéig. 96:0.1 Az összes istenségüket az Izráel Úristenének fogalmává egyesítették. 97:0.1 A zsidók szellemi vezetői úgy szüntették meg az istenképük emberszerű jellegét, hogy közben nem alakították át elvont, nehezen érthető istenségképpé. Jahvét a fajtájuk Atyjaként jelenítették meg. 131:2.1 „A palesztinai kéniek sok mindent megmentettek a Melkizedek-tanításból”. 96:0.3 A héber vallás alapja a kéniektől átvett sálemi vallás, mely az Ábrahám és a Makiventa Melkizedek közötti szövetségre épül. Ezt elsőként az egyiptomi erkölcsi tanítások befolyásolták, majd a babiloni istentani gondolkodás, „végül pedig a jóról és a rosszról alkotott iráni felfogások”. 95:2.1 A zsidók „a világteremtési felfogásukat jórészt a babiloniaktól vették”. 97:9.28 Szintén a babiloni fogság idején alakult ki a héber vallás halhatatlanság tantétele. 95:2.1 Az „isteni Gondviselés fogalmát azonban az egyiptomiaktól szerezték.” 95:2.10 A túlvilágon való megítéltetés fogalmát szintén Egyiptomból vitték a héber istentanba. 95:4.2 A héberek bölcseletét befolyásolta Amenemope azon tanítása, hogy a javak és a vagyon az Isten ajándéka. 97:8.2 Utóbb a zsidók komolyan küszködtek azon Egyiptomból eredő felfogásukkal, ami az igazságosságért járó isteni jutalom és a bűnért járó büntetés köré szerveződött. 95:6.6 A héber vallás mennyel, pokollal és ördögökkel kapcsolatos hagyományai részben a Luciferrel és Kaligasztiával kapcsolatos meglevő hagyományokon alapultak, főleg pedig a zoroasztrizmus híveitől származtak azon időkből, amikor a zsidók még a perzsák politikai és műveltségi uralma alatt álltak. 86:4.8 A héberek hittek abban, hogy az egyén kísértetlelke a Seolba megy le, és nem térhet vissza az élők földjére. 88:2.3. Hittek abban, hogy az Istenük szelleme a – bűvtárgyi eredetű – kőoltárban lakozik. 85:2.4 Miután felhagytak a faimádással, ligetekben hódoltak a különféle istenségeknek. 85:3.3 A kígyókat Ezékiás király koráig imádták, 88:1.5 és volt, hogy azokat a rossz szellemek eszközének tartották. 89:6.5 A héberek Mózes tiltása ellenére tértek vissza az alapozási (építkezési) emberáldozások végzéséhez. 89:9.3 A korai zsidó testvériességet áldozási vércsere szertartással hozták létre. 85:4.2 A szivárványt pedig még ma is „az ígéret ívének” tekintik. 86:5.11 Továbbá a héberek Mózes parancsolatai ellenében is hittek abban, hogy az Isten szólhat hozzájuk az álmokon keresztül. 97:10.1 A héber vallás alaptanítása a választott nép felfogása. Ezt nem kegynek tartották, hanem azon szolgálat ellentételezésének, hogy minden nemzethez elviszik az egy Isten igazságát. Ezért cserébe aztán „ők lesznek minden nép szellemi vezetői”, és „az eljövendő Messiás a Béke Hercegeként fog uralkodni felettük és az egész világ felett.” 97:10.5 A héber vallás azért maradt meg, mert hatékonyan őrizte a követői legfelsőbb rendű értékeit. Bár a „zsidó vallás megőrizte egy nép eszményképeit, de nem segítette a fejlődést és nem bátorította a bölcseleti alkotó felfedezést az igazság területén.” Szinte „teljesen mentes volt a művészi jegyektől – viszont erkölcsi értékeket őrzött meg; ezért fennmaradt.” 98:2.8 Mivel a zsidók a gondolkodást alárendelték a hitnek, 98:2.9 ezért a vallási hitelvük merevsége már a fejlődésüket veszélyeztette. 98:3.2 A héber vallás szigorú és zsarnoki volt. 97:8.1 A „zsidóknak nincs világi történelmük. Miután a babiloni száműzetés papjai elkészítették az Istennek a héberekkel való állítólagos csodás cselekedeteiről szóló új feljegyzést, vagyis Izráel szent történelmét, ahogyan az az Ószövetségben megjelenik, gondosan és teljesen elpusztítottak minden, a héberek dolgaival kapcsolatos, még létezett feljegyzést”. 97:10.6 „A zsidók úgy szerették az igazságosságot, a bölcsességet, az igazságot és a pártatlanságot, mint kevés nép, de minden nép közül ők járultak hozzá a legkevésbé ezen isteni jegyek értelmi felfogásához és szellemi megértéséhez.” 121:7.5 A zsidó vallást Jézus korában és azt követően a jótétemények tevése és a törvénynek való alávetettség hagyományelvű tehetetlensége jellemezte. 121:7.4 „A Krisztus utáni első századra a törvénynek az elfogadott tanítók, az írástudók általi szóbeli értelmezése erősebb hatalmi erőt képviselt, mint maga az írott törvény.” Mindez megkönnyítette egyes zsidó tanítók számára, hogy az embereket Jézus tanításai ellen hangolják. Lásd még → „héber istenfogalom fejlődése” → „történelem (héber ~ tényeiből)”
- hét apa: 51:6.6 a lakott világokról induló halandóknak a felemelkedésük során tapasztalati úton kell azonosítaniuk őket.
„51:6.7 1. Az élőlénytani apa – a húsvértest apa.
51:6.8 2. A teremtésrészbeli apa – a Bolygó Ádámja.
51:6.9 3. A szférák atyja – a Csillagrendszer Fejedelem.
51:6.10 4. A Fenséges Atya – a Csillagvilági Atya.
51:6.11 5. A világegyetemi Atya – a helyi teremtésrészek Teremtő Fia és legfőbb ura.
51:6.12 6. A felsőbb-Atyák – a Nappalok Elődei, akik a felsőbb világegyetemet kormányozzák.
51:6.13 7. A szellem- vagy Havona Atya – az Egyetemes Atya, aki a Paradicsomon lakozik, és a szellemét küldi el, hogy azon alacsonyrendű teremtmények elméjében éljen és munkálkodjon, akik a világegyetemek mindenségében lakoznak.”
- hét elmeszellem-segéd: 36:5.1 a helyi Világegyetemi Anyaszellem gyermekei. Jelenlétük határozza meg a szerves törzsfejlődés menetének feltételeit, ami biztosítja a bolygói evolúció célirányos voltát. 36:5.2 A hatásukat – egymástól függetlenül is – késztetésként fejtik ki, és „mindegyikük az adott hatásra való válaszadás képességének megnyilvánulását keresi”. 36:5.5 Ők a tapasztaló elme alacsonyabb szintjeinek segítői. 34:4.10 A jellemükben egymáshoz hasonlók, azonban különböző a hatalmuk, és egyformán részesülnek az alkotójuk természetéből, akitől különválasztva nemigen tekinthetők személyiségeknek. 36:5.4 Mivel nem entitások, a működési megnyilvánulásuk inkább a körökre hasonlít. Szellemeik „nem az Isteni Segédkező világegyetemi jelenlététől elkülönülő személyiségként működnek; ők voltaképp az Isteni Segédkező tudatosságának szintjét jelentik, és mindig alkotó anyjuk cselekedeteinek és jelenlétének alárendelten munkálnak.”
a) 36:5.6 A belső meglátás szelleme – a kezdetleges fizikai és a veleszületett ingerválaszt adó ösztönök kiváltója. Ő a gyors érzékelésképesség, az irányítás és az önfenntartás képességének kiváltója minden elme-teremtményben. Működése általános az alacsonyrendű állati életben. Működési kapcsolatot létesít a gépies elme nem-tanítható szintjeivel.
b) 36:5.7 Az értelem szelleme – késztetés az összehangolásra, a képzetek önkéntelen társítására, mely alkalmas a gyors ítéletalkotásra és az azonnali döntésre.
c) 36:5.8 A bátorság szelleme – képesség a hűségre. A személyiséggel megajándékozott lényekben ennek segítségével formálódik a személyiség. Ez az erkölcsi tartás és a szellemi bátorság gyökere, s így a szellemi felemelkedésre való késztetés „titka”.
d) 36:5.9 A tudás szelleme – a felfedező kíváncsiság ösztönzője, mely munkára ösztönzi a bátorság szellemét és összekapcsolja azt a tanácskozás szellemével.
e) 36:5.10 A tanácskozás szelleme – késztetés a társakkal való együttműködésre, mely az akarattal bíró teremtmények esetében az összhang megtalálását célozza, az alacsonyabb rendű élőlényeknél pedig a társas ösztön eredete.
f) 36:5.11 Az istenimádat szelleme – csak a lélek kialakítására képes, szellemi felemelkedésre elhívott lények esetében működik, az állatoknál nem. 85:7.1 A természetimádás korában az „istenimádat szelleme adott az embernek határozott késztetést az imádatra, függetlenül attól, hogy az állati félelem serkentette az imádat kifejeződését, és hogy annak korai gyakorlása a természeti tárgyakra összpontosult.” 92:0.2 Az istenimádat elmeszellem-segéd működése által a valóságérzékelés állati szintet meghaladó képessége jelenik meg, mely nevezhető az Istenséggel kapcsolatos elsődleges emberi ösztönnek is. 92:0.5 Az istenimádat segéd a Szent Szellem-mel és a hét elmeszellem-segéd közé tartozó bölcsesség segéd-del közösen beindítja az evolúciós vallást és kiteljesíti azt. 117:5.7 Az istenimádat segéd és a bölcsesség segéd az ember döntési cselekedeteinek személytelen következményeit, vagyis a tapasztalatokat a Hétszeres Istenen keresztül a Legfelsőbb Lénynek adja át.
g) 36:5.12 A bölcsesség szelleme – a legmagasabb rendű elmeszellem-segéd, amely az erkölcsi teremtményeket ösztönzi az elrendelt és fokozatos evolúciós fejlődésre, egyben szervezi a többi segéd munkáját is, ami a múlt tapasztalatainak és a jelen lehetőségeinek szellemi fejlődést célzó összehangolásában nyilvánul meg. 92:0.3 A bölcsesség elmeszellem-segéd arra való hajlamot kelt, hogy az imádó elme egyre magasabb szinten fejezze ki a tiszteletét, és az Istenség-valóságról alkotott fogalmai a tisztelet irányában bővüljenek. 108:2.3 A hetedik elmeszellem-segéd működésének kezdete „jelzi a Világegyetemi Anyaszellemnek, hogy magvában összehangolta a hat társult segédnek az adott halandói értelem számára addig végzett tevékenységét.” 108:2.2 A Gondolatigazítók csak ezen összehangolást követően képesek a halandó ember elméjébe való belépésre. 92:0.5 A bölcsesség segéd a Szent Szellem-mel és a hét elmeszellem-segéd közé tartozó istenimádat segéd-del közösen beindítja az evolúciós vallást és kiteljesíti azt. 117:5.7 Az istenimádat segéd és a bölcsesség segéd az ember döntési cselekedeteinek személytelen következményeit, vagyis a tapasztalatokat a Hétszeres Istenen keresztül a Legfelsőbb Lénynek adja át.
36:5.13 A hét elmeszellem-segéd tapasztalási képességgel bír, de sohasem válnak személyessé. Ahhoz, hogy a hét segéd az emberi értelemben összehangoltan működhessen, az első ötnek először az állatokban kellett megjelennie. 65:0.6 Megelevenítik és szabályozzák az alkalmazkodó vagy nemgépies-tanítható elmefajtákat.65:7.1 Ezen elmerend munkálkodását a helyi világegyetemi központokból vagy az ezekhez kapcsolódó világokból segítik. 65:7.3 Inkább erőkörszerűek, mint entitás jellegűek. Képesek más helyi világegyetemi segédekkel összekapcsolódni. Azonban az életkísérleti bolygókon többnyire elszigetelten működnek. Itt az életminták különleges természete nehezíti az alsóbbrendű segédek működését az evolúciós élőlényekkel való kapcsolatteremtésben.
- hét felsőbb-világegyetem: 12:1.12 Havona utáni fizikai szerveződések, „mindegyik nagyjából egyenlő számú helyi világegyetemet foglal magába és nagyjából egyenlő mennyiségű teret tartalmaz.” 106:0.18 Egykor egységként jutnak majd el a fény és élet végső korszakába, elérve a jelenlegi világegyetemi korszak növekedési határát. 116:2.2 Mindenható ura a Legfelsőbb Isten lesz.
- hét hetedik napja: 95.1.2 e nap tisztelete az ádámfiak hagyományából eredt és Mezopotámiában is ismert volt. Azonban a Melkizedek korszakban a hét hetedik napját a balszerencse legrosszabb változatának és tabunak tekintették, melyen tilos volt utazni és tüzet gyújtani.
- Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító (jellemzők): 116:5.11 A jelen világegyetemi korszakban a fizikai erőtér-potenciál bennük összpontosul.
- 116:5.11 „a rögzített elhelyezkedésű erőtér-központokon keresztül és a fizikai szabályozók mozgásban lévő jelenlétein keresztül működnek.”
- 116:5.14 Az „értelmi képességüket szüntelenül az anyagi szabályozás feladatának végzésére fordítják.”
- 116:5.14 Az energiaviszonyok és az anyagtömeg-mozgások fölötti fizikai uralom megszerzésére törekszenek.
- Hét Legfőbb Végrehajtó: 24:4.1 a Végtelen Szellem hét paradicsomi szféráján, a hét felsőbb-világegyetem legfelsőbb végrehajtóinak igazgatási testületeként működnek. 17:1.1-1.5 Háromságivá tett személyek, akik a Tökéletes Szellemek és a nagy világegyetem igazgatási segítői. Ők a Tökéletes Szellemek kapcsolattartói a felsőbb-világegyetemi kormányzatok különféle szervei irányában. Szó szerint „mindent látnak, mindent hallanak, mindent éreznek, sőt mindent tudnak, ami csak a hét felsőbb-világegyetemben és a Havonában zajlik.” Mindegyikük egy adott felsőbb világegyetem ügyeit intézi, és a Hét Tökéletes szellem által kihirdetett isteniségi terveket hajtják végre.
- hét lelki kör (mindenségrendi szintek): 110:6.7 Az emberi fejlődés hét szintje, melyek személyes jellegűek, ezért egyénenként különbözőek. 110:6.16 Azoknak a tényleges jelentéstartalmaknak a megragadására és azoknak az értékeknek a felismerésére irányul, „amelyek az evolúciós lélek és a megjelenő Legfelsőbb Lény első kapcsolatának morontia tudatosulásához való közeledést jelentik.” Ezért e szintek „csak viszonylagosan hozhatók kapcsolatba az Isten-tudattal.” 110:6.1 Teljesítésük a személyiség-megvalósítás teljességét, a halandói kiteljesedés lehetőségét jelentik valamely anyagi világon. E körök elérése „az Igazítóval való eggyé kapcsolódást megelőző lépések sikeres megtételét jelzi.” 110:7.1 Azonban a „hét mindenségrendi kör teljesítése nem egyenértékű az Igazítóval való eggyé kapcsolódással.” 110:6.1 A haladás jelzése visszaszámlálás által történik. „A hetedik kör elérése az igazi emberi személyiség működésének kezdetét jelzi. Az első kör teljesítése a halandó lény viszonylagos érettségére utal.” 110:6.19 Az „egyes körök elérése mindig növeli az emberi sikerek és a halandói érvényesülés lehetőségét” is. 110:6.3 „A lelki körök nem kizárólagosan értelmiek, és nem is teljesen morontia jellegűek; a személyiség-szinttel, az elme-kiteljesedéssel, a lélek-gyarapodással és az Igazítóhoz való hangolódással hozhatók összefüggésbe. Az e szintekre való sikeres eljutás a teljes személyiség összarányos működését igényli”. 110:6.21 A hét kör bejárása a legmagasabb szintű halandói tapasztalást öleli fel. 110:6.18 A körök teljesítői a mindenségrendi növekedés mennyiségi fokozása érdekében jutnak el a lakóvilágokra. 110:6.16 Aki e mindenségrendi köröket nem érte el a halál bekövetkezése előtt, felemelkedő lényként, a lakóvilágokon fog e szintek eléréséről tapasztalást szerezni. Lásd még → „Gondolatigazító létpályájának nagy napjai”
- hét lelki kör jellemzői (a hetedik kör): 110:6.13 Az ember akkor lép ebbe a körbe, amikor kifejleszti a személyes választás, az egyéni döntés és az erkölcsi felelőssége erőit, melyek a szellemi egyéniség kialakításának képességét jelentik. Ez jelzi
a) a hét elmeszellem-segédnek a bölcsesség szelleme irányítása alatti egyesített működését,
b) a halandó teremtménynek a Szent Szellem befolyása alá kerülését, és
c) az Urantián az Igazság Szellemének első működését, a Gondolatigazítónak a halandói elmébe való befogadásával együtt. 110:6.13 „A hetedik körbe lépéssel a halandó teremtmény a helyi világegyetem valóban lehetséges létpolgárává lesz.” 110:6.1 „A hetedik kör elérése az igazi emberi személyiség működésének kezdetét jelzi.” 110:6.16 Aki ezen a szinten van, ugyanúgy tudatában lehet a fiúi elismertségének, mint a második vagy első kört elérő, de kevésbé van „tudatában a Legfelsőbb Lényhez fűződő tapasztalásbeli viszonynak, a világegyetemi létpolgárságnak.” 110:6.20 A harmadik kör felé haladva „egyre jobban és egységesebben érvényesül a hét elmeszellem-segéd hatása annak a feladatnak a végrehajtásában, hogy megszabadítsák a halandói elmét az anyagi-létbeli rendszerek valóságaitól való függéstől, mely feladat előkészítő jellegű a morontia szintek megtapasztalásába való egyre teljesebb bevezetéshez.” 110:7.9 „A harmadik és a második kört el nem ért emberi lények ritkán hallják közvetlenül az Igazító hangját, kivéve a felsőbbrendű vágy jellemezte pillanatokban, valamely felsőbbrendű helyzetben és valamely felsőbbrendű döntés meghozatalát követően.”
- hét lelki kör jellemzői (a hatodik kör): 110:6.16 Ezen a szinten az ember ugyanúgy tudatában lehet a fiúi elismertségének, mint a második vagy első kört elérő, de kevésbé van „tudatában a Legfelsőbb Lényhez fűződő tapasztalásbeli viszonynak, a világegyetemi létpolgárságnak.” 110:6.20 A harmadik kör felé haladva „egyre jobban és egységesebben érvényesül a hét elmeszellem-segéd hatása annak a feladatnak a végrehajtásában, hogy megszabadítsák a halandói elmét az anyagi-létbeli rendszerek valóságaitól való függéstől, mely feladat előkészítő jellegű a morontia szintek megtapasztalásába való egyre teljesebb bevezetéshez.” 110:7.9 „A harmadik és a második kört el nem ért emberi lények ritkán hallják közvetlenül az Igazító hangját, kivéve a felsőbbrendű vágy jellemezte pillanatokban, valamely felsőbbrendű helyzetben és valamely felsőbbrendű döntés meghozatalát követően.”
- hét lelki kör jellemzői (az ötödik kör): 110:6.20 A harmadik kör felé haladva „egyre jobban és egységesebben érvényesül a hét elmeszellem-segéd hatása annak a feladatnak a végrehajtásában, hogy megszabadítsák a halandói elmét az anyagi-létbeli rendszerek valóságaitól való függéstől, mely feladat előkészítő jellegű a morontia szintek megtapasztalásába való egyre teljesebb bevezetéshez.” 110:7.9 „A harmadik és a második kört el nem ért emberi lények ritkán hallják közvetlenül az Igazító hangját, kivéve a felsőbbrendű vágy jellemezte pillanatokban, valamely felsőbbrendű helyzetben és valamely felsőbbrendű döntés meghozatalát követően.”
- hét lelki kör jellemzői (a negyedik kör): 110:6.20 A harmadik kör felé haladva „egyre jobban és egységesebben érvényesül a hét elmeszellem-segéd hatása annak a feladatnak a végrehajtásában, hogy megszabadítsák a halandói elmét az anyagi-létbeli rendszerek valóságaitól való függéstől, mely feladat előkészítő jellegű a morontia szintek megtapasztalásába való egyre teljesebb bevezetéshez.” 110:7.9 „A harmadik és a második kört el nem ért emberi lények ritkán hallják közvetlenül az Igazító hangját, kivéve a felsőbbrendű vágy jellemezte pillanatokban, valamely felsőbbrendű helyzetben és valamely felsőbbrendű döntés meghozatalát követően.”
- hét lelki kör jellemzői (a harmadik kör): 110:6.14 Amint a halandó ezt elérte, az Igazító hozzáfog az emberi elme morontia lényegűvé alakításához annak érdekében, hogy a teremtmény, teljesítve a hátralévő köröket, elérje az isteni-emberi társulás végső szakaszát még a halál bekövetkezése előtt. A felemelkedő ember a harmadik körben személyes szeráfi végzet-őrangyalt kap. 110:7.9 A harmadik kört el nem érők ritkán hallják közvetlenül az Igazító hangját, „kivéve a felsőbbrendű vágy jellemezte pillanatokban, valamely felsőbbrendű helyzetben és valamely felsőbbrendű döntés meghozatalát követően.” 110:6.20 „A harmadik körtől kezdve a segédek hatása fokozatosan mérséklődik.”
- hét lelki kör jellemzői (a második kör): 110:6.16 Ezen a szinten az ember ugyanúgy tudatában van a fiúi elismertségének, mint a hetedik vagy hatodik kört elért lény, de sokkal inkább elfogadja és érti a Legfelsőbb Lényhez fűződő tapasztalásbeli viszonyát, és a világegyetemi létpolgárságot. 110:7.9 A második kört el nem érők ritkán hallják közvetlenül az Igazító hangját, „kivéve a felsőbbrendű vágy jellemezte pillanatokban, valamely felsőbbrendű helyzetben és valamely felsőbbrendű döntés meghozatalát követően.” 110:6.20 „A harmadik körtől kezdve a segédek hatása fokozatosan mérséklődik.”
- hét lelki kör jellemzői (az első kör): 110:6.15 Az elme-Igazító viszony legmagasabb rendű megvalósítása a hústestben élő ember számára. Az összhang az elme, az érzelmek és a mindenségrendi látásmód tekintetében valósul. E szint elérése előtt az Igazító nem igazán képes közvetlenül szóba elegyedni az emberrel. 110:6.16 Ezen a szinten az ember ugyanúgy tudatában van a fiúi elismertségének, mint a hetedik vagy hatodik kört elért lény, de sokkal inkább elfogadja és érti a Legfelsőbb Lényhez fűződő tapasztalásbeli viszonyát, és a világegyetemi létpolgárságot. 110:6.20 „A harmadik körtől kezdve a segédek hatása fokozatosan mérséklődik.” 110:6.21 „Az első mindenségrendi kör sikeres teljesítése az elő-morontia halandói érettség elérését jelzi, továbbá mutatja az elmeszellem-segédek közös segédkezésének mint az emberi személyiségbeli elmeműködés kizárólagos befolyásolásának a végét is.” 110:6.1 „Az első kör teljesítése a halandó lény viszonylagos érettségére utal.” 110:6.10 „A személyek valóságosabbá válnak, amint a halandói lét hetedik köréből az elsőbe emelkednek.”
- hét lelki kör teljesítésének gyümölcsei: 110:6.8 1. „Az Igazítóhoz hangolódás. A szellemiesülő elme a kör elérésével arányosan közelít az Igazító-jelenléthez.”
- 110:6.9 2. „A lélek kifejlődése. A morontia lélek megjelenése jelzi a kör teljesítésének mértékét és mélységét.”
- 110:6.10 3. „A személyiség valósága. A sajátlényeg-valóság mértékét közvetlenül meghatározza a kör teljesítése. A személyek valóságosabbá válnak, amint a halandói lét hetedik köréből az elsőbe emelkednek.”
- hétnapos hét: 66:7.17 a dalamatiai tanítók vezették be. Az akkoriban általánosan ismert huszonnyolc napos holdhónapon alapult, mely így négy egyenlő részre volt osztható.
- Hét Önkéntes Telepes Csoport: 30:2.149-30:2.157 megtalálhatók a helyi csillagrendszerektől a felsőbb-világegyetemek központjaiig.
30:2.150 „1. Csillagászat-hallgatók.
30:2.151 2. Égi Mesterek.
30:2.152 3. Visszatekintési Igazgatók.
30:2.153 4. Kiterjesztési Tanodai Oktatók.
30:2.154 5. A Különféle Tartalékos Testületek.
30:2.155 6. Hallgató-látogatók.
30:2.156 7. Felemelkedő zarándokok.”
- hét parancsolat: 89:1.4 Dalamatia és az Éden erkölcsi törvényei, melyek határozottan tiltó tabuk voltak. Az értékük mégis abban állt, hogy sok más tabut kiváltottak, és az engedelmességért cserébe ígértek is valamit. Lásd még → „Az Atya Útja”.
- Hét Tökéletes Szellem (meghatározások): 9:8.2 A Végtelen Szellem első Istenség-teremtő cselekedete.
- 13:4.2 Ők a Végtelen Szellem legfelsőbb és végleges képviselői, a világegyetemek mindenségének elme-szellemi lendkereke, „egy mindent átfogó, mindent magába foglaló és mindent összehangoló, központi elhelyezkedésű erőtér.”
- 105:7.16 Ők „a Hétszeres Isten isteniségének a legfelsőbb szintet el nem érő összehangolói”.
- Hét Tökéletes Szellem (jellemzők): 116:4.3 A teremtés korai szakaszában „csatlakoztak az ősi Háromsághoz a negyvenkilenc Tükröző Szellem közös megteremtésére”.
- A mindenségrendi elme (Legfelsőbb Lény) segédkezésének forrás-központjaiként működnek.
- 116:4.4 Felügyelik a Tükröző Szellemeket.
- 116.4.5 Az együttes teremtéseik anyagi rendűnek látszanak (pl. erőtér-irányítók).
- 116:4.5 Az „egyedi teremtéseik a szellemi rendhez tartoznak” (pl. szupernáfok).
- 116:4.5 Közös szellemi természetű alkotó cselekedetük a Hét Világkör Szellem együttes létre hozása a Legfelsőbb Lény akaratából.
- 116:5.10 Az első közös teremtő cselekedetükkel egyidejűleg jelent meg a Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító.
- 16:3.2-3.3 Első Tökéletes Szellem: ő a paradicsomi Atya közvetlen megjelenítése és az első felsőbb-világegyetem kiteljesedését irányítja,
- 16:3.4-3.5 Második Tökéletes Szellem: ő az Örökkévaló Fiú természetét és jellemét mutatja, a második felsőbb-világegyetem kiteljesedését úgy irányítja, mintha azt az Örökkévaló Fiú tenné.
- 16:3.6-3.7 Harmadik Tökéletes Szellem: ő különösen hasonlít a Végtelen Szellemre, és úgy irányítja a harmadik-felsőbb világegyetem fejlődését, mintha azt a Végtelen Szellem tenné.
- 16:3.8-3.9 Negyedik Tökéletes Szellem: ő az Atya és a Fiú közös természetének részese, és úgy irányítja a negyedik-felsőbb világegyetem kiteljesedését, ahogy azt az Atya és a Fiú közös társulása tenné.
- 16:3.10-3.11 Ötödik Tökéletes Szellem: ő egyesíti az Egyetemes Atya és a Végtelen Szellem jellemét, és úgy irányítja az ötödik-felsőbb világegyetem jólétét, ahogy azt az Atya és Szellem közösen tenné.
- 16:3.12-3.13 Hatodik Tökéletes Szellem: ezen isteni lény az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem együttes jellemét mutatja, és úgy irányítja a hatodik-felsőbb világegyetem ügyeit, ahogy azt a Fiú és a Szellem együtt tenné.
- 16:3.14 Hetedik Tökéletes Szellem: ő egyedien és egyaránt mutatja az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem képét, és úgy irányítja a hetedik-felsőbb világegyetemet, ahogy azt Atya, a Fiú és a Szellem közösen tenné. 116:4.2 A Legfelsőbb (Lény) nevében szól. Személyes kapcsolatban áll vele, valóban ismeri. 116.4.4 Az Orvonton felsőbb-világegyetemet felügyeli a központi világegyetemből. 116:4.4 Személyes kapcsolatban áll az Uverszán tartózkodó hét Tükröző Szellemmel, akik fölött felügyeletet gyakorol.
- 9:8.2 E paradicsomi Szellemek osztják szét a Végtelen Szellemet a világegyetemeknek.
- 0:3.14 2. A különvált és széttartó mindenségrendi elme a Hét Tökéletes Szellembe tart.
- 103:7.12 A Hét Tökéletes Szellem a legteljesebb módon hangolja össze az energia és a szellem látszólagos különbözőségeit.
- Hét Tökéletes Szellem Hangja: 28:4.3 Az elsőfajú szekonáfok hétféle szolgálata közül az egyik. 28:4.5 Minden felsőbb-világegyetemben a második és a később teremtett minden hetedik elsőfajú szekonáf különösen jól jeleníti meg a Hét Tökéletes Szellem együttes természetét és válaszait a Nappalok Elődei számára.
- Hét Tökéletes Szellem társulásának összehangoló tevékenységei:
17:8.4 1. Együttesen szinte elérik a paradicsomi Istenségek Háromságának isteniségi szintjét.
17:8.5 „2. Egyenként kimerítik a háromsági Istenség elsődleges társulási lehetőségeit.”
17:8.6 3. Az Együttes Cselekvő különálló képviselőiként ők a letéteményesei a Legfelsőbb Lény azon szellem-elme-erő főhatalmának, melyet még nem gyakorol személyesen.
17:8.7 „4. A Tükröző Szellemeken keresztül összehangolják a Nappalok Elődei felsőbb-világegyetemi kormányainak működését Madzsesztonnal, az egyetemes tükrözőműködés paradicsomi középpontjával.”
17:8.8 5. A helyi világegyetemi Isteni Segédkezők egyedivé alakításában való részvételükkel hozzájárulnak a Hétszeres Isten végső szintjéhez, a helyi világegyetemek Teremtő Fia és Alkotó Szelleme szövetségéhez.”
- hét Tükröző Kép Segítő: 15:10.20 felsőbb-világegyetemi vezetők, akik „a hét Tükröző Szellem szóvivői és rajtuk keresztül a paradicsomi Hét Tökéletes Szellem képviselői.” 15:10.21 Egyben képviselői az alábbi, jelenleg részlegesen működő, de a felsőbb-világegyetemi kormányzásra befolyással levő csoportnak, melynek tagjai „a Legfelsőbb Lény kifejlődő felsőbb-világegyetemi személyiség-megnyilatkozása, a Legfelsőbb Korlátlan Ellenőrei, a Végleges Korlátozott Helyettesei, Madzseszton meg-nem-nevezett összekötő-tükrözői és az Örökkévaló Fiú személyes-feletti szellem-képviselői.”
- Hét Világkör Szellem: 116:4.5 A Hét Tökéletes Szellem hozta létre a Legfelsőbb Lény akaratából.
- Hétszeres Isten: 105:7.17 „jelenti mind a legfelsőbb, mind a legfelsőbbet el nem érő besorolású teremtmények számára az Egyetemes Atya személyiségi és isteniségi kinyilatkoztatását”. 0:8.1 – 0:8.9 Az Istenséghez való evolúciós teremtményi közeledés hétszeres útja, az idő és tér e hétszeres Istenség-megszemélyesülése fokozatosan képessé teszi az embert a szellem Isten jelenlétének elérésére. A megismerés hét fokozata:
0:8.2 „1. A paradicsomi Teremtő Fiak.
0:8.3 2. A Nappalok Elődei.
0:8.4 3. A Hét Tökéletes Szellem.
0:8.5 4. A Legfelsőbb Lény.
0:8.6 5. A Szellem Isten.
0:8.7 6. A Fiú Isten.
0:8.8 7. Az Atya Isten.”
0:8.11 „A Teremtő Fiak a Hétszeres Istenben alkotott Istenség-társulásban alakítják ki azt a működési rendet, mely révén a halandó halhatatlanná válik és a véges a végtelenbe burkolózik.”
117:7.5 Közösségük a paradicsomi Egyetemes Atyától a helyi világegyetemi Teremtő Fiakig és Alkotó Szellemekig terjed. 56:7.2 Első kifejezése a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem társulásából eredő szabályozó hatás a bolygókon. „Amikor egy csillagrendszer jut el a fénybe, akkor e Fiú-Szellem kapcsolat eléri a működésének teljességét; és amikor egy egész csillagvilág éri el ezt az állapotot, akkor ott a Hétszeres Isten második szakasza válik tevékenyebbé”. „A helyi világegyetem teljessé tett igazgatási fejlődését a felsőbb-világegyetemi Tökéletes Szellemek új és közvetlenebb segédkezései jellemzik; és ekkor kezdődik el a Legfelsőbb Isten örökké tökéletesedő kinyilatkoztatása és megértése is”. 106:1.3 A Hétszeres Isten léte azt jelzi, hogy a paradicsomi Istenség ismeri a tér evolúciós világegyetemeinek idő-akadályait. 106:1.2 A felsőbb-világegyetemekben végbemenő folytonos növekedés időszakai alatt a befejezetlen a Hétszeres Isten segédkezésén keresztül kerül kapcsolatba a tökéletessel. 106:1.3 A Hétszeres Isten a küzdő evolúciós teremtményeket is szeretettel és könyörülettel segíti az igazságban, a szépségben és a jóságban való fejlődés útján. „A Hétszeres isteniségi segédkezése az Örökkévaló Fiún keresztül befelé, a paradicsomi Atya felé, és a Nappalok Elődein keresztül kifelé, a világegyetemi Atyák – a Teremtő Fiak – felé irányul.”
- Hétszeres Isten (eredete): 116:2.3 A paradicsomi Istenség fokozatosan mérsékli és korlátozza a Paradicsomon kívüli megszemélyesüléseit, egészen az alászálló Fiak evolúciós világokon megjelenő isteni életéig.
- Hétszeres Isten (meghatározások): 106:2.4 A kifejlődő teremtésrészek felett megszerzett tapasztalati uralom mindenható erőtere.
- 106:1.4 Személyes, szellemi istenség – Istenség-csoportosulás, mely rendelkezik személyiségfejlődéshez nem köthető szakaszokkal is.
- Hétszeres Isten (jellemzők): 56:10.1 A valóságának megértése a Teremtő Fiú iránti rajongástól a paradicsomi Atya imádatáig terjed.
- 56:10.19 Az Atya, a Fiú és a Szellem egységbe rendeződését „különféleképpen nyilvánítja ki az isteni jelentéstartalmak és értékek hét különböző társulásában a hét felemelkedési szinten.”
- 56:8.2 A Legfelsőbb Lényben egyesülnek.
- 106:1.4 Jelenlegi isteniségi jellemzői „a Hét Tökéletes Szellem és az Együttes Cselekvő közötti kapcsolatban összegződnek, de rendeltetésük az, hogy örökmód egyesüljenek a Legfelsőbb Lény megjelenő személyiségében.”
- 56:7.8 Az idő és a tér világegyetemeiben fokozatos közeledést biztosít az Egyetemes Atyához.
- 106:2.4 A tér és idő erőterét a központi teremtésrészben lakozó szellem-jelenléttel és isteni személyiséggel ruházza fel.
- 106:1.4 „a jelenlegi nagy világegyetem működési valósága viszonylagos egységének forrása.”
- 106:2.1 A működés szempontjából hangolja össze a véges evolúciót.
- 106:2.3 A hatalma kiérdemelt, bizonyított és tapasztalati úton szerzett.
- 115:3.9 Természetének jellemzője a növekedés.
- 116:4.12 Istenségi csoport, mely a Legfelsőbb Lény tényleges megjelenésében éri el a csúcspontját.
- 116:5.1 „magába foglalja a nagy világegyetem szabályozóit éppúgy, mint a teremtőit.”
- hétszeres megszabadulás: 101:6.16 „egyenértékű az Egyetemes Atya végleges megtapasztalásának teljes és tökéletes elérésével.” Lásd még → „Jézus hite”
- hétszeres Teremtő Fiú legfőbb hatásköre jellemzői:
21:5.2 „1. Magába foglalja a paradicsomi Istenség hétszeres nézőpontját.
21:5.3 2. Megtestesíti a tér-idő teremtmények hétféle beállítottságát.
21:5.4 3. Tökéletes rendezett egészbe foglalását alkotja a paradicsomi hozzáállásnak és a teremtményi nézőpontnak.”
- Hétszeres Isten szabályozói: 116:5.9 Az Istenség-társulás fizikai szabályozó szintjét alkotják, ezért működésileg nem választhatók el tőle.
116:5.2 1. „A Fizikai Főszabályozók.
116:5.3 2. A Legfőbb Erőtér-központok.
116.5.4 3. A Legfelsőbb Erőtér-irányítók.
116.5.5 4. A Mindenható Legfelsőbb.
116.5.6 5. A Cselekvő Isten – a Végtelen Szellem.
116.5.7 6. A Paradicsom Szigete.
116:5.8 7. A Paradicsom Forrása – az Egyetemes Atya.”
- Hétszeres Isten személyei: 116:2.4 A felemelkedő ember a következő sorrendben találkozik velük.
116:2.5 1. „A Teremtő Fiak (és Alkotó Szellemek).
116:2.6 2. A Nappalok Elődei.
116:2.7 3. A Hét Tökéletes Szellem.
116:2.8 4. A Legfelsőbb Lény.
116:2.9 5. Az Együttes Cselekvő.
116:2.10 6. Az Örökkévaló Fiú.
116:2.11 7. Az Egyetemes Atya.”
- hétszeresen Tökéletes Fiú: 21:4.6 akinek „természetéhez hozzáadódott a teremtményi tapasztalás, mely örökre elválasztja őt a Teremtő Fiú isteni szintjétől és felemeli a Tökéletes Fiú élményelvi síkjára, egy olyan személyére, aki teljesen kiérdemelte valamely világegyetem feletti irányítás és az annak világai feletti igazgatás jogát. Megtestesíti mindazt, ami megszerezhető az isteni örökségből és magába foglalja mindazt, ami a tökéletesített-teremtményi tapasztalásból nyerhető.”
- hiba (rossz): 130:4.11 A tökéletlenség rossz következménye (büntetése). A bölcsesség megszerzésének útja magában hordja a hibázás lehetőségét, kezdve a részlegestől, a múlandótól, a viszonylagostól és a tökéletlentől, egészen a teljesig, az örökkévalóig, a véglegesig és tökéletesig tartó haladásban.
- hideg: 42:4.5 a hő hiánya, mely a tér általános erő-töltésének állapotát jelzi, feltéve, hogy sem kilépő energia, sem szervezett anyag nincs jelen és nem válaszol a gravitációra. 42:4.7 Az alacsony hőmérséklet az elektron-szerveződési és atomi rendeződési formáknak kedvez.
- hiedelem (hiedelmek): 101:8.1 valamely tanítás igazként való elfogadása. A hiedelem akkor működik a hit szintjén, amikor hat az életre és alakítja az életmódot. 101:8.2 A hiedelem korlátozó és megszorító. Könnyen válhat csoportos meggyőződéssé is. 92:5.1 A vallási hiedelmeket az emberek alakítják ki, ami vonatkozhat az istenképre is. Ennek során a kinyilatkoztatás általi tanításokat vegyítik az evolúciós vallás elemeivel. 93:7.3 Ilyenek a Nagy Anyára és a Napra vonatkozó ősi tiszteletfajták hiedelmei. 89:2.3 Hajdan elterjedt hiedelem volt az, hogy az embert különleges módon teremtették, a létpályáját tökéletesként kezdte, és a tabuk megsértése, vagyis a bűn miatt került nyomorúságos helyzetbe. 90:2.7 Még a XXI. században is vannak, akik hisznek a szerencsés vagy szerencsétlen csillagzat alatt való születésben. Továbbá hisznek abban, „hogy az égitestek együttállása meghatározza a különböző földi események kimenetelét.” 90:3.8 De olyanok is vannak, akik még hisznek abban, hogy a betegség és a szenvedés valamilyen isteni tilalom megszegésének következménye, melyért az Isten büntetéssel súlyt. 94:3.6 A brahman bölcselet egyik hiedelme szerint „az Egyetemes Egynek az emberben lakozó részén kívül nem létezik emberi egyéniség.” 94:4.4-4.5 A hindu vallás egyik hiedelme szerint pedig a legfelsőbb vallás háromságához tartozó Visnu, rendszeresen megtestesül emberi alakban. 94:6.7 „Lao-cénak az ellen nem állásról szóló tanítása és az a megkülönböztetés, melyet a cselekvés és a kényszerítés között tett, később a »semmit nem látás, tevés és gondolás« hiedelmeivé ferdült.” 94:2.3 Hiedelem továbbá a lélekvándorlásban, vagyis a lelkek újratestesülésének tantételében való hit is, ami az indiai Dekkán dravidáitól ered. 95:2.6 Egyiptomból terjedt át Arábiába és Mezopotámiába az a hiedelem, hogy a köpetnek gyógyító hatása van. 95:2.7 Az egyiptomiak hittek abban is, hogy a csillagok az érdemes lelkek továbbélését jelzik, míg az érdemtelenek a napban szívódnak fel. 95:6.5 A kései zoroasztrizmusban is fellelhető hiedelem az, hogy a jó és a gonosz egyenlő feltételek mellett küzd. 102:6.7 A hiedelem nem képes ellenállni a kétségnek és nem képes legyőzni a félelmet.
- hinduizmus: lásd → „hindu vallás (hinduizmus, hindu istentan)”
- hinduk (hindu népek): 96:0.1 a sokféle istenüket a Rigvédában bemutatott „istenek egy szellemiségévé” egyesítették. 104:0.3 Hármasisteneik voltak, melyek nem tekinthetők igazi háromságoknak. 104:1.5 Esetükben „a háromság fogalma mint Lény, Értelem és Öröm gyökeresedett meg.” „Ennek későbbi indiai felfogása a Brahma-Siva-Vishnu hármas.” 104:1.7 E felfogások által „egy egyszemélyű Isten háromszoros megnyilatkozásának eszméjét hirdették.” 89:3.4 A hinduk őszinte hívei voltak a testi sanyargatás tantételének.
- hindu vallás (hinduizmus, hindu istentan): 94:4.8 Az Urantia leginkább alkalmazkodó, türelmes vallása. 94:4.9 Azért maradt fenn, mert szerves részét képezi India alapvető társadalmi szerkezetének. 131:4.1 A Melkizedek-féle hitterjesztők „egy Istenről” szóló tantételének több eleme, más felfogásokkal együtt bekerült a hinduizmus későbbi tanításaiba is. 92:5.9 A hindu vallás brahmanjai még a XX. században is őrizték a szetfi papság által hirdetett vallás elemeit. 92:6.3 A hinduizmus a legősibb vallás az Urantián. Istentani rendszerét az evolúciós és a kinyilatkoztatott vallás összeolvadt elemei alkotják. 92:6.14 A hinduizmus a judaizmussal együtt a korai idők leghaladóbb vallása volt. Nagy hatást gyakorolt a keleti és a nyugati vallásfejlődésre. A hinduk hittek abban, hogy kinyilatkoztatott vallást követnek, „és hitték, hogy minden más vallás az egy igaz hit különféle hanyatló formáit képviseli.” 94:4.2 A hindu vallás az istenség és az isteniség négy egymás alatti szintjét írja le.
94:4.3 1. „A Brahman, az Abszolút, a Végtelen Egy, a VAN.”
94:4.4 2. „A trimúrti, a hinduizmus legfelsőbb háromsága.” Az első számú tagja Brahma, akiről úgy tartják, hogy önmagát teremtette a Brahmanból, vagyis a végtelenségből. 94:4.5 A második tag Siva, az élet és a halál ura, a termékenység istene és a pusztítás ura. A harmadik tag pedig Visnu, akiről azt tartják, hogy rendszeresen megtestesül emberi alakban. Siva és Visnu tisztelete a Krisztus utáni első évezredben jelent meg. 94:4.9 A hindu vallás Krisztust Visnu megtestesülésének tekinti.
94:4.6 3. „Védikus és késő-védikus istenségek.” Mások mellett ide tartozik Agni, Indra és Szóma is, akik a trimúrti három tagjához képest másodrendűek.
94:4.7 4. „A félistenek: emberfeletti emberek, hősök, démonok, kísértetek, rossz szellemek, manók, szörnyek, lidércek és a későbbi tiszteletfajták szentjei.”
- hit (életerőhit): 91:1:4-1.5 a személyes jellegű imádsággal kevéssé társítható. Az eredete a vallásétól eltérő is lehet.
- hit (~felfogás): 92:5.10 a Melkizedek-féle hitterjesztők a hitet az Isten kegyének áraként hirdették.
- hit (igaz ~ tartalmi elemei, jellemzői): 101:2.10 Kinyilatkoztatja az Istent a lélekben.
- 102:1.2 „az örökkévalóság szellemprogramjából gyűjt bizonyítékot.”
- 102:6.4 „a valószínűség bölcseleti Istenét átalakítja a személyes vallásos tapasztalásban való bizonyosság üdvözítő Istenévé.”
- 102:6.5 Alapja a személyes tapasztalás, melyen keresztül az egyén Istent ismerővé válik.
- 102:6.6 Képes kiegészíteni az értelmet és az okszerű gondolkodást.
- 102:6.7 „mindig győzedelmeskedik a kétkedés felett”.
- 102:6.7 „igenlő és élő”.
- 103:7.1 bár nem az értelmen alapul, mégis ésszerű.
- 103:7.1 „bár az okszerű gondolkodástól független, mindazonáltal egészséges okszerűség támogatja.”
-103:7.1 Még eszményi bölcselet sem képes a táplálására.
- 103.7.1 A tudománnyal együtt a bölcselet forrása.
- 103:7.1 Oktatni csak kinyilatkoztatás révén lehet.
- 103.7.1 Magasabb szintre emelni csak a jelenlevő Gondolatigazító személyes halandói megtapasztalása útján lehet.
- 101:3.4 Az igaz szellemi hit igaz erkölcsi tudatosságon alapul.
- 103:7.6 Az igaz vallás területén „mindig okszerű a belső nézőpont alapjától fogva.”
- 103:7.6 Szellemi tudatosságból táplálkozik.
- 103:9.7 Először az értelmet használja, majd a bölcsességet, végül az IGAZSÁG társaságában folytatja a soha véget nem érő utazását.
- 103:9.10 Tárgya „az élő szellemi tapasztalás.”
- 103:9.11 „az Isten megismeréséhez vezet”.
- 101:2.10 Kinyilatkoztatja az Istent a lélekben.
- 101:2.16 Az ember tisztánlátásában áll fenn.
- 101:1.6 „egyesíti az erkölcsi rálátást az értékek tudatos szemléletével”.
- 101:8.1 Istenre összpontosuló imádat.
- 101:8.2 Egyszerre kiterjedő és elengedő.
- 101:8.2 „a szellemi jelentéstartalmakkal, az isteni eszményképekkel és a legfelsőbb értékekkel kapcsolatos élő tapasztalás”.
- 101:8.2 „Istent ismerő és embert szolgáló.”
- 101:8.3 Nyitott a valóságokra és a rájuk vonatkozó tudásra.
- 101:8.3 Támogatja az értelmi összeszedettséget.
- 101:8.3 Hűséges a legfelsőbb értékekhez és az isteni eszményképekhez.
- 101:8.3 Nem menekül a halandói lét problémáitól, törekszik azok megoldására.
- 101:8.4 Támogatja az alkotó képzeletet.
- 101:8.4 Tárgyilagosan közelít a tudományos vizsgálatok eredményeihez.
- 101:8.4 Arra készteti a vallási hívőt, hogy az aranyszabály szerint éljen.
- 101:9.9 Összekötő kapocs az erkölcsi tudat és a maradandó valóság szellemi fogalma között.
- 103:7.13 „a szellemi tudat igazolhatóságának felismerése – valami, amit más halandói úton nem lehet bizonyítani.”
- 103:9.6 Ismerteti az emberrel az isteniség világát, a szellemi tapasztalást.
- 101:2.16 Bizonyosság az Isten személyiségében és valóságában.
- 103:9.11 Nem szabad túlságosan befolyásolniuk a belőle fakadó érzelmi következményeknek. Lásd még → „hit (vallásos ~ tartalmi elemei, jellemzői)”
- hit (szellemi ~ jellemezői): 104:2.3 általa „az ember megláthat valamennyit az Isten szeretetéből”.
- 104:2.3 Nincs hatása az anyagi világegyetem elrendelt törvényeire.
- hit (a szellemi világban): 110:6.17 A lehetőséget (magvábanvalót) ténylegessé alakítja.
- hit (többistenhit, árjáké): 94:1.3 a korábbi egyistenhitük elfajzása, mely a törzsi egységekre való bomlás következménye volt. De mondható az andita Mezopotámia egyistenhite és háromság eszméje elkorcsosulásának is.
- hit (vallásos ~): 99:5.7-5.8 A hívők akkor képesek együttműködni, ha a személyes hitük az eszményi értékek megragadására vonatkozik. 101:2.3 A vallási hit képes a tudományos értelem által felismert Első Okot az üdvözülés Isteneként azonosítani. 101:2.4 Az ember két ok miatt hisz a továbbélését segítő Istenben. 101:2.5 1. Egyrészt személyes tapasztalata és bizonyossága van erről a benne lakozó Gondolatigazító működése következtében. 101:2.6 Másrészt pedig kinyilatkoztatást kapott az Igazság Szellemének személyes segédkezése révén, valamint az „isteni Fiak világra való alászállása által, vagy az írott szó kinyilatkoztatásain keresztül.”
- hit (meghatározások): 101:2.2 „a vallás módszere”.
- 3:5.9 „az emberi gondolat legfelsőbb szintű bizonyossága”.
- 101:8.1 „az igaz személyes vallásos tapasztalás élő sajátossága”.
- 103:6.7 „a vallás rálátási eljárása”.
- 103:7.1 Emberi vallásos látásmód.
- hit (vallásos ~ tartalmi elemei, jellemzői): 3.5.9 Az emberi elme mindig kevesebbet tudhat annál, mint amennyit hinni képes.
- 53:8.8 hatékony a bűn és a gonoszság ellen.
- 101:2.8 A vallás bizonyító eszköze.
- 101:2.16 Bizonyosság a szellemi dolgok valóságában.
- 101:8.1 Ténylegesen is uralja az életmódot.
- 101:8.2 Személyes jellegű, csak a hívek szívében keletkezhet.
- 103:6.7 „a vallás rálátási eljárása”.
- 103:7.1 Emberi vallásos látásmód. Lásd még → „vallás (igaz ~ meghatározásai)” → „hit (igaz ~ tartalmi elemei, jellemzői)” → „hívő jellemzői (igaz vallásban)”
- hit születése: 102:0.3 Akkor történik „meg az ember szívében, amikor az erkölcsi tudata felismeri, hogy az emberi értékek az anyagitól a szellemi felé, az emberitől az isteni felé, az időtől az örökkévalóság felé terelődhetnek a halandói tapasztalásban.”
- hit (továbbélésben): 102:3.5 A személyiség továbbélésének lehetőségében való hitet a tények, az értékek és az igaz valóság összehangolása alakítja ki.
- hitrege: 122:8.7 A keleti és közel-keleti elmék gyakran szőnek történeteket „a vallási vezetőik és politikai hőseik élete köré.” Ahol az emberi tudás javát a nemzedékek szájról szájra adják át, ott a hitregék könnyen válnak hagyományokká, melyeket utóbb gyakran tartanak tényként elfogadott dolognak. Ilyen hitrege a betlehemi csillag csodálatos mondája is. 90:5.2 Továbbá azáltal, hogy a szokás szentesíti a szertartást, hitregéket is teremt és tart fenn. 66:2.8 A kaligasztiai százaknak szánt különleges testek megalkotása számos mondának vált alapjává, melyek közül utóbb sok összekeveredett azon későbbi hagyományokkal, melyek Ádám és Éva bolygói beiktatásával függtek össze. 66:4.2 Bár a kaligasztiai százak nem alkalmaztak természetfeletti módszereket, a halandók hajlamosak voltak isteneknek tekinteni őket. 67:4.3 Továbbá annak ténye, hogy a Lucifer-féle lázadásban részt vett azon „emberfeletti férfiak és nők jelenléte, akik a lázadás következtében itt ragadtak és akkoriban a föld fiaival és leányaival párosodtak, könnyen adott tápot azoknak a mondai történeteknek, melyek arról szóltak, hogy az istenek lejöttek a földre a halandókkal párosodni. És innen ezer és egy mesei természetű monda eredt, de ezek alapját a lázadás utáni idők tényei képezik, és ezek később helyet kaptak azoknak a különféle népeknek a meséiben és hagyományaiban, akiknek az ősei kapcsolatba kerültek a nodfiakkal és az ő leszármazottaikkal.” 93:9.5 Szintén hitrege képződéshez vezetett az, hogy az Ábrahám utáni nemzedék nehezen fogta fel a Melkizedek történetét, ezért a működését ötszáz év elteltével egyre inkább hitregének minősítették.
- hitregetan: 103:9.4 Hatékonyan készítette elő a terepet a későbbi felsőbbrendű vallás számára azzal, hogy anyagfeletti értékek és lények létezését, illetve valóságát tételezte fel.
- hittudomány: 103:9.6 vallásos törekvés a vallás tapasztalati (élményelvi) igényeinek meghatározására, tisztázására, kiterjesztésére és igazolására.
- hitvallás (sálemi ~): 93:4.1 Azok számára készült, akik elfogadták a Melkizedek tanításokat. „93:4.2 1. Hiszek El Elyonban, a Fenséges Istenben, az egyetlen Egyetemes Atyában és a minden dolog Teremtőjében. 93:4.3 2. Elfogadom a Fenségessel kötött Melkizedek szövetséget, mely az Isten kegyét a hitemre, és nem az áldozatokra és égő-áldozatokra adja. 93:4.4 3. Ígérem, hogy teljesítem a Melkizedek hét parancsolatát és a Fenségessel kötött eme szövetség jó hírét mindenkinek elmondom.”
- hiúság: 68:2.11 jelentős mértékben járult hozzá a társadalom megszületéséhez. 68:2.10 Beleérthető a büszkeség, a törekvés és a méltóság hajlama is. Ezek az érzelmek csak akkor értékesek az egyén számára, ha általuk díszeleghet mások előtt. Ezért nem csak hozzájárultak az emberi társulásuk kialakulásához, hanem segítenek azok összetartásában is. „Ebből az érzelemcsoportból származik minden művészet, szertartás, játékos testgyakorlás és egyéb versengés minden formájának ősi kezdete.” 68:2.11 Azonban a széles körben elterjedt túlzott kérkedés pusztító a társadalomra nézve.
- Híradás-fogadók: 28:4.3 az elsőfajú szekonáfok hétféle szolgálata közül az egyik. 28:4.12 Minden felsőbb-világegyetemben a sorban ötödikként teremtett elsőfajú szekonáf és az ezeket követően teremtett minden hetedik együttműködik a tükrözőműködési hangok angyalaival, hogy összhangba hozzák a Nappalok Elődei tükrözőműködési képét, egyes világegyetemi közléscsere céljából létesített körökön beérkező üzenetekkel.
- Hírközlők: 26:3.3 a harmadrendű szupernáf-testület egyik osztálya. 26:3.6 A harmadik Kör-szellem gyermekei, de a Havonában mindenütt működnek. Hivatalos állomáshelyük a legkülső kör hetvenes számú bolygója. Ők a központi teremtésrész híradásainak vevői és küldői. Egyben ők az összes, Istenség-jelenségről szóló térjelentés szerkesztői.
- Hírszerzési Irányítók: 26:3.8 harmadrendű szupernáfok, akik az ötödik Kör-szellem gyermekei. Ők tájékoztatják a felemelkedőket a világegyetemek mindenségének ügyeiről. Ők a Havona „élő napilapjai”. Hírszerzési tevékenységüket a Havonaíró-módszerrel végzik.
- Hírvivők: 26:3.3 a harmadrendű szupernáf-testület egyik osztálya. 26:3.7 A négyes számú Kör-szellem gyermekei, akik a személyes továbbítást igénylő üzenetek hordozói a Paradicsom-Havona rendszerben. Egyaránt szolgálják a mennyei személyiségeket, a paradicsomi zarándokokat és az idő felemelkedő lelkeit.
- hívő jellemzői (igaz vallásban): 100:6.3 a nemesség és a nagyság vonásainak megjelenése.
- 100:6.3 A világegyetemi létpolgárság tudata.
- 100:6.3 Tisztában „van azzal, hogy kapcsolatot teremt az emberfeletti hatalom forrásaival”.
- 100:6.3 Lelkesíti és energiával tölti fel az Isten fiainak közösségéhez való tartozás bizonyossága.
- 100:6.3 Hiszi és kutatja az egyetemes végcélokat.
- 100:6.3 Az önmaga előtti értékét magasabb szintre juttatja a legfelsőbb célok megtalálására irányuló késztetése.
- 100:6.4 Nagyobb az önfegyelme.
- 100:6.4 Mérséklődik az érzelmi feszültsége.
- 100:6.4 Az életet a halandói fogyatékosságai tudatában is kedvvel éli.
- 100:6.4 Erkölcsi határozottság jellemzi,
- 100:6.4 mely szellemi törekvéssel „társul a legfelső világegyetemi és felsőbb-világegyetemi célok elérése érdekében”.
- 100:6.4 A halandó feletti eszményképek elérésére irányuló törekvését „növekvő türelem, béketűrés, állhatatosság és elfogulatlanság jellemzi.”
- 100:6.6 A békéje – mely kétség és zavar nélküli mindenségrendi egyensúly – minden emberi felfogóképességet meghalad.
- 100:6.7 Biztonságérzettel bír,
- 100:6.7 melyhez a győzedelmes dicsőség felismerése társul.
- 100:6.7 Megragadta a Legfelsőbb valóságát, amely által a Végleges célját követi.
- 102:2.7 „folyamatosan munkálkodnia kell a szellemi növekedésén, az értelme által meghódított terület bővítésén, a tárgyi tudásának gyarapításán és a társadalmi szolgálatán.”
- 102:3.4 Örökkévaló jóság tör föl a lelkéből, mely túlcsordul és az embertársak megújítására és megnemesítésére törekszik. Lásd még → „vallási bizonyság (vallásos bizonyosság jellemzői)” → „vallás (igaz ~)”
- hívő (igaz ~ jellemzői): lásd → „hívő jellemzői (igaz vallásban)”
- Hold: 57:6.2 az egyik féltekéjét mindig az Urantia felé fordítja. Ennek oka az Urantia erős gravitációs hatása, amely a kísérő égitest keringési pályájának állandósulásához is hozzájárult. Az erős vonzásból eredő hatás a tengelykörüli forgás szögsebességét fékezi, ami fokozatosan a tengelykörüli forgás leállását eredményezte. 57:6.3 A pályaegyensúly kialakulásával az erők már nem távolítani akarják az Urantia kísérő égitestét, hanem vonzani fogják azt a bolygó felé. Amikor a holdunk a távoli jövőben tizennyolcezer kilométernél jobban meg fogja közelíteni a bolygónkat, akkor ennek gravitációs erői összefogják roppantani azt. Ezt követően a holdunk anyagának egy része anyagi gyűrűvé áll össze az Urantia körül, más anyagrészek pedig meteorként fognak a bolygóba zuhanni.
- Holdant: 45:3.1 a helyi csillagrendszer hét tagú igazgató testületének tagja. 45:3.5 Ő a csillagrendszer felügyelője, a 19. a harmadrendű lanonandek testületben, és a halandói létezési rend feletti összes lázadó szellem fogva tartó felügyelője.
- hosszú életűekkel kapcsolatos hiedelmek: 77:2.11 megfigyelhető Ábrahám bibliai családfája, valamint a korai kínai feljegyzések esetében. A hónapoknak az évekkel való összekeveredéséből adódik. Keverték a huszonnyolc napos hónapot a később bevezetett, több mint háromszázötven napból álló esztendővel.
- horda: 70:3.1 a legkezdetlegesebb társadalom közössége, amelyben még a gyermekek is közös tulajdonban vannak. 70:3.2 A vezetését nem hivatalosan választott egyedek gyakorolták.
- hókristályok: 111:4.6 „mindig hatszögűek, de soha sincs közöttük két egyforma.”
- Hónen: 94:12.2 a munkásságával hozzájárult a Japán Amida Buddha vallás kialakításához. Lásd → „buddhizmus (Amida Buddha vallás)”
- Hósea: 97:4.5 héber látnok, aki feltámasztotta a szeretet Istenének mózesi felfogását. Az Istentől jövő megbocsátást a megbánáson keresztül hirdette, nem az áldozás révén. A szeretet és az isteni kegyelem jó hírét terjesztette. 97:4.6 A reményt és megbocsátást hirdető Hósea üzenetének lényege mindig ez volt: „Megkönyörülök az én népemen. Nem ismerhetnek más Istent kívülem, mert rajtam kívül nincs más megmentő.” 97:9.20 A szólásszabadság elnyomása miatt Hósea a titokban író látnokok közé tartozott.
- hő: 42:4.5 összehasonlítható energiatartalék, mely az elektron-tevékenység mértékétől függ. 42:4.7 A magas hőmérséklet az atomok bomlását, az anyag szétesését segíti elő. 42:4.8 Az ultimatont hatóenergiává visszaalakító csillaghő nem ismert.
- Hszincsiang: 79:1.1 hegyi útvonal Kelet-Turkesztánban, melyen keresztül mezopotámia népei a sárga emberek lakta területeket elérték.
- hullámenergia: 42:5.1 az Orvonton felsőbb-világegyetemben száz ilyen energia-sor létezik. 42:5.14 „Az anyag részecskefolytonossági hiányai, az energiasugarak kezdősebességével együtt okozzák az energia-anyag különféle formáinak hullámszerű megnyilvánulását.” 42:5.2 A huszadik századi tudás szintjén tíz osztályba sorolhatók.
„42:5.3 1. Ultimatonikuson inneni sugarak – az ultimatonok határhelyzeti keringései, amikor határozott formát kezdenek ölteni.”
42:5.4 2. Ultimatonikus sugarak. Az energia összeállása az ultimatonok parányi szféráivá, mérhető rezgéseket kelt a tértartalomban. Amint az ultimatonok elektronokká állnak össze, sűrűsödés lép fel, ami energiatárolással jár.
42:5.5 3. A rövidhullámú térsugárzás. Az elektron-rezgések között ezek a legrövidebb hullámhosszúak és az anyag atomképződés előtti szintjét képviselik. Létrejöttükhöz szélsőségesen magas vagy alacsony hőmérséklet szükséges. „Kétféle ilyen térsugárzás létezik: az egyik az atomok keletkezését kíséri, a másik pedig az atomok szétesését jelzi.”
42:65.6 4. Az elektronszakasz. Ezen energiaszakasz az alapja minden anyagiasulásnak. „Amint az elektronok magasabb keringési pályáról alacsonyabbra kerülnek, mindig kvantumok lépnek ki az atomból.”
„42:5.7 5. Gammasugarak – az atomi anyag természetes bomlását kísérő kisugárzások.”
42:5.8 6. A röntgensugarak csoportja. Az elektronok lassulása által keletkeznek a különböző csillagi eredetű, valamint a mesterségesen keltett röntgensugarak. „Az elektron töltése villamos mezőt kelt; a mozgás villamos áramot idéz elő; az áram pedig mágneses mezőt hoz létre. Ha az elektron hirtelen megáll, a keletkező elektromágneses zavar röntgensugárzást kelt; a zavar maga a röntgensugárzás.”
„42:5.9 7. A nap ibolyán túli vagy másként vegyi sugárzása és a különböző működési eredetű sugárzások.”
„42:5.10 8. A fehér fény – a napok összes látható fénye.”
42:5.11 9. Vörösön inneni sugárzások – az elektron-tevékenység csökkenése, mely az észlelhető hőtartalmú szakaszhoz van közel.
„42:5.12 10. Hertz-hullámok – az Urantián rádiótávközlésre használt energiák.”
- hullócsillag (lásd még meteorit): 57:6.5 gyakran előforduló jelenség. Olyan nagyobb anyagi égitestek maradékai, melyek a közelükben levő még nagyobb égitestek gravitációs erejének hatására hullottak darabokra.
- humor: 77:8.3 az urantia közteslények mindkét rendje élvezi és megérti az emberi humort.
- humor (szellemi): 48:4.4 nincs meg benne a gyengék és a tévelygők szerencsétlenségének pellengérezése. Három értékszinten működik.
48:4.5 1. Múltidéző móka. Azáltal bátorít és pihentet, hogy az egyén sajátos küzdelmének, alaptalan félelmeinek és gyerekes aggodalmainak emlékein csipkelődik.
48:4.6 2. Jelenkori humor. Az egyén számára gondnak tűnő dolgok fölötti túllépés és a személyes aggodalmak jelentéktelen voltának felismerésével járó öröm.
48:4.7 3. Látnoki öröm. Megelégedés nyerése annak bizonyosságából, hogy a szellemeknek, a morontiáknak és a felemelkedő halandóknak minden a javára válik. A humor e formáját a feljebbvalók szeretetteljes gondoskodásában és a Legfelsőbb Igazgatók isteni állandóságában való hit táplálja.
48:4.14 „A humor segít elkerülni azt, hogy az önteltség képzete túlzottan nagyra növekedjék.” 48:4.15 „A humor a tudatos én felmagasztalásának isteni ellenszere.” Az Alkotók végtelen nagyságára és nagyszerűségére összpontosítva a magunk dicsőítése könnyen válhat mulatságossá.
- humorérzék: 74:6.7 az ádámfiak nagyra értékelték. A mai kor emberfajtái nagyobbrészt az ádámi törzstől örökölték.
- huszonnégy tanácsos (általában): 50:2.2 Csillagrendszeri tanácsadó testület, melynek tagjai alászállást megtapasztalt bolygókról gyűlnek össze. A Bolygóhercegek is kérhetik a tanácsait. A Satania csillagrendszer e tanácsosai jelenleg mind az Urantiáról származnak. Lásd még → „urantiai tanácsadó testület” → „huszonnégy tanácsos”
- huszonnégy tanácsos: 114:1.1 Az Urantia bolygón valaha élt személyekből áll, 114:2.1 akik már a bolygón valódi vezetők voltak, és e képességeiket – a Melkizedek kivételével – a lakóvilágokon továbbfejlesztették, majd kiteljesítették a jerusemi létpolgárságra való felkészítés során. Ők különleges felügyelők, akiknek 114:1.1 Jerusemi bizottságát a Felséges Teremtő Fiú, Jézus hozta létre az Urantia Bolygóhercegeként. E bizottságot azzal a joggal ruházta fel, „hogy képviselje őt az Urantia kormányában és a csillagrendszerhez tartozó minden más zárlat alá helyezett bolygó kormányában is.” A tanács egyik tagja állandó főkormányzóként folyamatosan jelen van az Urantián. 114:5.1 „A huszonnégy tanácsos tekinthető a leginkább a bolygó kormányzatának törvényhozó hatalmi ágaként. A főkormányzó átmeneti jelleggel és tanácsadói minőségben gyakorolja a legfőbb végrehajtó hatalmat a Fenséges megfigyelő vétójoga mellett.” 114:2.1 A tanács minden tagja hozzájárult „a Legfelsőbb főhatalmának kiteljesítéséhez a Satania csillagrendszerben.” „A huszonnégyek közé választáshoz a jelölést Lanaforge irányító tanácsa teszi meg, melyet az edentiai Fenségesek megerősítenek, a Jerusem Kinevezett Őre jóváhagy, és a kinevezést Mihály felhatalmazása alapján a szalvingtoni Gábriel véglegesíti.” Az állandó és a nem véglegesített tagok is teljes hatáskörrel bírnak. 114:2.5 Azonban e hatáskör mindegyikük esetében csak a halandói továbbélés bizonyos területeit tekintve nevezhető teljesnek. 114:2.2 Ezen igazgatótanács azokat a tevékenységeket felügyeli, melyek a Teremtő Mihályunk utolsó alászállásának földi tényeiből fakadnak. A bolygófelügyelők azon Ragyogó Estcsillagon keresztül tartják a kapcsolatot Jézussal, aki a halandói megtestesülése során is végig kísérte. 114:2.3 A bolygófelügyelők tanácsának hivatalból kinevezett vezetője a Satania Kinevezett Őre. 114:2.4 A bizottság tagjai egyben „tanácsadó felügyelőkként is tevékenykednek a csillagrendszer harminchat másik, felkelés miatt elszigetelt világán”. Külön-külön és gyakran ellátogatnak e bolygókra, és „nagyon hasznos segítséget nyújtanak Lanaforge-nak, a Csillagrendszer Fejedelemnek abban, hogy közvetlenül és megértően intézhesse e bolygók ügyeit”. 114:2.5 Azonban főként „az urantiai halandó emberfajták jó sorának és fejlődésének biztosításával foglalkoznak”. Ők csak az Urantia ügyeit felügyelik közvetlenül, 114:2.6 feltehetőleg addig, amíg a következő események valamelyike meg nem valósul:
a) „a jelenlegi megítéltetési időszak végének eljövetele,”
b) „Makiventa Melkizedek tényleges hivatalba lépése,”
c) „a Lucifer-féle lázadás kivizsgálásának befejezése”,
d) „vagy Mihály újbóli megjelenése az utolsó megtestesülésének világán.” 114:3.1 Száz földi évenként a 24 bolygófelügyelő a testület végrehajtó képviselőjeként állandó főkormányzót jelöl ki, aki ez idő alatt az Urantián tartózkodik. Lásd még → „bolygók felügyelő bizottságai” → „főkormányzó (urantiai ~)”
- húsvér test (halandói ~): 120:0.2 A Jézus által teremtett értelmes, saját akaratú teremtmények legalsóbb rendjének anyagi teste. Lásd még → „test (emberi ~)” → „test (az ember tapasztalásában)”
- Húsvét-szigetek: 78:5.7 vallási és igazgatási központja volt több, azóta elmerült földterületnek. 79:1.3 Kr.e. 8000 táján az aszály miatti andita vándorlások 79:1.6 a csendes-világtengeri szigetek népeinek többségét magasabb fejlettségi szintre emelték. 78:5.7 Az andita tengerészek – a velük tartókkal együtt – élőlénytanilag is módosították az útjukba eső őslakos csoportokat.
- hűség: 39:4.11 „a világegyetemi testvériség értelmes megbecsülésének gyümölcse”, 3:5.12 „a legfelsőbb rendű kötelesség magunkénak tekintése”. „Az állhatatosság értékét az elbukás benne foglalt veszélye jelenti.”53:4.6 Az Isten irányában nem csak elvi szintű, hanem gyakorlati odaadásban is megnyilvánul. Önkéntes, őszinte és nem enged az értelmi álokoskodásnak. 100:5.3 A hűség akkor nyilvánul meg a legfelsőbb eszményképek irányában, ha az Isten-tudat lelki, érzelmi és szellemi megélésén alapul. 100:1.4 „A gyermekekre csak a felnőtt társaik hűsége van tartósan nagy hatással; a szabálynak, sőt a példának sincs tartós hatása. A hűséges személyek gyarapodó személyek, és a gyarapodás hatásos és ösztönző valóság. Élj hűségesen ma – növekedj – és a holnap gondoskodik magáról.”
- hűség (vallásos ~): 100:3.1 a tartalmában fenségesen magasztos és megszentelt teljességgel bír. A vallásos „hűségelemek társadalmilag hatékonyak és szellemileg előrevivők.” 100:5.3 A hűség akkor nyilvánul meg a legfelsőbb eszményképek irányában, ha az Isten-tudat lelki, érzelmi és szellemi megélésén alapul.
- hűtlenség: 89:10.2 a hűség halála az isten nélküli eszményképekhez való kötődésben nyilvánul meg. A hűtlenség fokozatai – „az ingadozás részleges hűsége; a szembenállás megosztott hűsége; a közömbösség haldokló hűsége; és a hűség halála”. 89:10.5 „A bűn megvallása a hűtlenség bátor elutasítása”. A hűtlenségnek vannak következményei a téridő világában.

„I”
- ibolyaszín emberfajta: 76:4.3 az Urantián kilencedikként jelent meg. Ádám és Éva hozta létre. Ádám és az utódai kék szeműek voltak. Az ide tartozó népek esetében a világos bőrszín, valamint a sárgásszőke, a vörös és a barna hajszín volt a jellemző. 78:1.3 Az ádámfiak és az ádámszonfiak tartoznak ide. Az ádámfiak központja a második kertben, a Tigris és az Eufrátesz folyók által határolt háromszögben volt, míg az ádámszonfiak fővárosa a Káspi-tenger déli partjaitól keletre, a Kopet-dag hegység közelében helyezkedett el. 78:4 5 A fajilag tisztább csoportjaik tovább ápolták a békeszerető ádámi hagyományt. Ezért voltak a korai vándorlásaik is békések. 78:8.12 A Tigris és Eufrátesz közötti polgárosodott társadalmuk a felsőbbrendű népek elvándorlása és az alsóbbrendű szomszédaik bevándorlása miatt pusztult el. 84:8.3 A mai emberek humorérzékkel társuló játékösztöne az ibolyaszín-emberfajtától származik. Ennek, az evolúciós fajtákban is meglevő kezdetleges adottságát ők emelték az örömforrás lehetőségének szintjére. 103:6.10 Az ibolyaszín emberfajta, az ő andita utódaikkal együtt elsőként próbálták meg elválasztani a mennyiségtani tartalmakat az akarati tartalmaktól.
- idő (meghatározások): 118:1.8 A sohasem kezdődő és sohasem befejeződő végtelen folytonosság részei.
- 118:3.1 „pillanatok sorozata”.
- 130:7.4 Az idő a teremtményi tudat révén érzékelt múlandó események folyamata. Az idő megnevezéssel azt a sorrendiséget jelöljük, mely által „az eseményeket felismerjük és megkülönböztetjük.”
- idő (jellemzők): 118:1.1 Az Istenek úgy viszonyulnak hozzá, mint örökkévalósági tapasztaláshoz.
- 102:2.4 „állandó eleme az ismeretszerzésnek”.
- 12:5.1 „a mozgásból származik és mert az elme önmagától tudatában van az események egymásra következésének.”
- 12:5.5 Az időtudat mozgás nélkül is létezik.
- 12:5.2 Az abszolútuma az örökkévalóság.
- 54:5.13 Az időtlenség Paradicsomi nézőpontjából a Lucifer-féle lázadással kapcsolatos ítélkezés egyszerre zajlik az elkövetéssel.
- 65:8.3 Minden teremtményt korlátoz.
- 65:8.3 A Paradicsomon nem létezik az idő. Ott az evolúció minden dolga jelen van a Végtelenség elméjében és az Örökkévalóság cselekedeteiben.
- 130:7.4 A Paradicsom és annak Istenségei nincsenek alárendelve az időnek és a térnek sem.
- 130:7.5 Az ember számára események sorozatának tűnik.
- 130:7.5 Valójában körfolyamat, körformával leírható egyidejűség.
- 130:7.6 Az idő nem mérhető a térrel, de a tér mérhető az idővel.
- idő (emberi felfogása): 118:3.1 Elemzés által történik.
- idő (elme érzékelte): 12:5.7 az egymásra következések sorozatának tapasztalatából, a mozgás tudatából és az időtartam érzékeléséből ered.
- idő (szellem érzékelte): 12:5.8 „az Isten felé irányuló mozgás belső észlelése és a növekvő mértékű isteniség egyre magasabb szintjei felé való emelkedés mozgásának tudomása.”
- idő (személyiség alkotta): 12:5.9 egyedi időérzet, mely az egyén rálátási képessége alapján alakul és a Valóságra, a jelenlét tudatosságára, valamint az időtartamok tudatára vonatkozik.
- idő (állat érzékelte): 12:5.10 az állat a jelenben él és csak a múltra vonatkozóan lehetnek ismeretei. A jövőt csak olyan lény képes megjeleníteni, akiben szellem lakozik.
- idő célja: 48:8.1 Isten megtalálása a Paradicsomon.
- idők célja (urantián): 77:9.10 állapot, amikor „ténylegesen is béke fog honolni a földön és valóban jóakarat fog uralkodni az emberek szívében.” A fényben és életben való megállapodással fog megvalósulni.
- Idő Jelentősége: 28:6.11 harmadfajú szekonáfokként ők az idő kiértékelői, akik előrelátással is bírnak. A felsőbb-világegyetemek hatóságai az ő véleményüket kérik ki ahhoz, „hogy képesek legyenek a jövő eseményeit előre jelezni.” 28:6.12 A lakóvilágokon ők tanítanak meg bennünket a munkaidő és a pihenőidő előnyös használatára.
- idő (szabad~): 71:3.7 akkor hasznos, ha az egyén erkölcsi épülését is szolgálja, továbbá egyszerre termékeny és fogyasztó. A mennyiségének növekedését és a nehéz munkától való megszabadulást a gépiesített technika fejlődése biztosítja.
- Idő Segédkező Szellemei: 24:0.1 a Végtelen Szellem azon szellemlényei, „akik a halandó-fejlődési felemelkedési rendbe tartozó, sajátakarattal rendelkező teremtmények tanításában és a számukra való segédkezésben érintettek.”
- igazgatási szereplők működési szempontjai: 65:5.3 összhangban való munkálkodás a bölcsesség szabályával, az erő uralmával és a fejlődés menetével.
- Igazító: 30:4.15 az alvó továbbélő elméje szellemi átiratának őrzője. A kijelölt szeráffal egyesíti újra a gondjaikra bízott személyiséget. (Lásd még „Gondolatigazító”.)
- Igazító-átkelés: 49:6.19 az Igazítójukkal a halandói élet folyamán eggyé kapcsolódott személyiségek, akik a morontia alak felöltése előtt szabadon szelik át a teret, és így jutnak el a felsőbb morontia szférák feltámadási csarnokaiba. 49:6.21 A fény és élet bolygóin az „elragadtatás” gyakorinak tekinthető, a természetes halál ritka.
- Igazítóval eggyé kapcsolódást megélt halandók: 30:4.9 „az Urantia összes emberfajtája előtt ilyen beteljesülés áll.”
- igazság (meghatározások): 103:7.8 „a mindenségrendi viszonyok, a világegyetemi tények és a szellemi értékek megértése”.
- igazság (tartalmi elemek, jellemzők): 54:4.6 a könyörületesség korlátozhatja.
- 103:4.2 A felfedezett igazság „magasabb szintre emeli az eszményképeket”.
- 103:7.8 „legjobban az Igazság Szellemének segédkezésén keresztül érhető el”.
- 103:7.8 „legjobban a kinyilatkoztatás révén bírálható.”
- 103:9.10 Az ember rajta keresztül jut el a szépséghez.
- 103:9.10 Akkor érvényesülhet azonnal, ha az isteni irgalom nem késlelteti.
- 101:6.4 Az által válik hozzáférhetővé a bölcsességgel felruházott egyén számára, hogy a Gondolatigazító és az Igazság Szelleme az elméje számára adományozódik.
- 117:7.17 A még tökéletlen világokon a jelentéstartalmakból fejlődik ki.
-  118:3.2 Időtlen.
- 118:3.2 Az egyre több igazság megismerése segíti az ember igazzá válását.
- 118:3.2 Az egyre több igazság megismerése egyre több múltbeli dolog megértését teszi lehetővé.
- 118:3.2 Az egyre több igazság megismerése a jövő egyre inkább történő felfogását is elősegíti.
- 118:3.3 Megingathatatlan, mivel mentes az átmeneti hányattatásoktól.
- 118:3.3 Sohasem halott, mindig sugárzóan eleven.
- 118:3.3 Ha tényhez kötődik, akkor az idő és a tér is befolyásolja a jelentéstartalmát.
- 228:3.3 Ha tényhez kötődik, akkor az idő és a tér kölcsönös összefüggésbe hozza az igazság és a tény értékeit.
- 118:3.3 Ha tényhez kapcsolják, akkor a viszonylagos mindenségrendi valóság szintjére süllyed.
- 130:4.10 „az Isten megismerésének tudatában lévő, szellemileg felruházott értelem területe.”
- 130:4.10 Az igazság „a világegyetemek elme-szellemi szintjének vetülete”, melyet a lélek, a fejlődő önnön való tapasztal. A „szellemiesült értelem szeme az igazi értékek világát észleli.”
- 130:4.10 Az igazság tudással összehangolt és egyeztetett nézőpontja láttatja a valóság világát. A bölcsesség a világegyetemi jelenségeket a fejlődő személy tapasztalatainak függvényében értelmezi.
- igazság (Isten igazsága): 102:7.2 az Isten viszonya a világegyetemhez „olyan viszonylagos kinyilatkoztatás, mely mindig tud alkalmazkodni az állandóan fejlődő világegyetemhez.”
- igazság (isteni ~): 102:7.8 Egyetemes.
- igazság (örök igazság): 92:7.4 a szellemében minden ember egyenlő.
- igazság (örökkévaló): 79:8.8 az ember számára viszonylagos és növekvő dolog. Mindig a jelenben nyilvánul meg. Nem csak minden emberi nemzedékben, hanem minden egyes emberi életben is új kifejeződésre talál. 56:10.9 A jelentéstartalmai együttesen szólnak a halandó ember értelmi és szellemi természetéhez. 56:10.18 E jelentéstartalmak az Istenség örökkévaló szavának a halandók értelmében való tükröződései, melyek így a legfelsőbb fogalmaknak a térben és időben való értelmezéseiként jelennek meg. 56:10.17 De jelenti azon paradicsomi Fiak különleges segédkezését is, akik nem csak a halandó fajoknak adják magukat, de az Igazság-szellemüket is elküldik minden néphez. 56:10.10 Ez a tudomány és a bölcselet alapja.
- igazság bölcsessége: 27:5.4 „a központi világegyetem isteniségéből származik”.
- igazság felfedezése: 103:4.2 a pártatlanság iránti vágy és szomj ösztönzi.
- igazság szeretete: 3:5.10 „a hajlandóság, hogy kövessük azt”.
- igazság, szépség, jóság: 44:7.2 „A szépség, az ütem és az összhang értelmileg összetartozó és szellemileg rokon dolog. Az igazság, a tény és a kapcsolat értelmileg elválaszthatatlan és összetartozik a szépség bölcseleti fogalmaival. A jóság, a pártatlanság és az igazságosság bölcseletileg összetartozik és szellemileg össze van kötve az élő igazsággal és az isteni szépséggel.” 101:8.1 „Az ember hiszi az igazságot, becsüli a szépséget és tiszteli a jóságot”.
- igazság, szépség, jóság (tartalmi elemek, jellemzők): 101:8.1 az Isten mindezek megszemélyesülése és még annál is végtelenül több.
- 56:10.2 Az Istenség felfogható elemeinek tekinthetők.
- 56:10.2 Általuk ismerhető fel az Isten az elmében, az anyagban és a szellemben.
- 56:6.3 A halandó ember ezek értékelése és a jóság imádása révén jut el a szerető Isten felismeréséig.
- 56:10.9 Magukba foglalják az Istenség kinyilatkoztatását az idő és tér világai számára.
- 103:9.10 „Az igazságon keresztül az ember eljut a szépséghez és a szellemi szeretet révén felemelkedik a jóság szintjére.”
- 56:10.20 E három elem az isteniségi valóság teljes kinyilatkoztatását magába foglalja.
- 56:10.15 A három fogalom egyesítve legfelsőbb, isteni eszményképet eredményez, amely isteni atyai szeretetet mutató személyiség jelleggé alakul.
- 44:7.4 Eszményi szinten az igazság örökkévaló, a szépség egyetemes, a jóság pedig isteni.
- 44:7.3. Az igazságnak vannak valóságai, a szépségnek jelentéstartalmai, a jóságnak pedig értékei.
- 44:7.3 Az igazság az értelemre, a szépség az érzelemre, a jóság pedig a szellemire hat. Lásd még → „isteniség”
- 117:1.7 „örök forrásai a végest meghaladó szinteken helyezkednek el”.
- 117:1.7 A forrásait csak igazság-felettiként, szépség-felettiként és jóság-felettiként képzelhetjük el.
- 117:1.7 Az isteniség háromsági ismérvei.
- 117:1.7 „az eszmei tapasztalás véges felső határát jelentik.”
- 117:1.7 „kölcsönösen összefügg a Szellem segédkezésében, a Paradicsom nagyságában, a Fiú irgalmasságában és a Legfelsőbb tapasztalásában.”
- 117:1.7 „A Legfelsőbb Isten maga igazság, szépség és jóság”.
- Igazság kinyilatkoztatói: 23:2.24 a Független Hírvivők legnagyobbra értékelt feladata az igazság kinyilatkoztatása. E minőségben egyaránt működnek a tér felsőbb-világegyetemeitől a tér egyes bolygóiig.
- igazságosság (isteni): 54:4.8 az irgalom jellemezte világegyetemben az érvényesülése lehet ugyan lassú, ám annál bizonyosabb. 97:7.11 Az isteni igazságosság „felismerése indította el az embert az ősi varázslástól és az élőlénytani félelemtől való szabadulás útján”. Az ember ez által jut a törvény és a rend világegyetemébe. Egy olyan egyetemes Istenhez, aki megbízható és végleges sajátosságokkal rendelkezik.
- igazságosság (teremtményi): 10:6.18 „a pártatlanság közösségi eszméje”. 54:1.2 Az értelem, az érettség, a testvériesség és a méltányosság valósága.
- Igazság Szelleme (a Vigasztaló): 113:3.3 „a Fiak jelenléte”, avagy 34:4.5 a Teremtő Fiak szelleme, akik „a világegyetemi jelenlét olyan szellemével vannak felruházva, mely sok tekintetben hasonló a paradicsomi Hét Tökéletes Szelleméhez.” Ennek valamely világra való kiáradásáért az alászálló Fiú a felelős. Ez olyan szellemi erő, mely minden igazságkeresőt őfelé vonz, mivel a Teremtő Fiú az igazság megszemélyesülése a helyi világegyetemben. „E szellem a Teremtő Fiú eredendően meglévő sajátsága, mely az ő isteni természetéből úgy emelkedik ki, mint ahogy a nagy-világegyetemi főkörök a paradicsomi Istenségek személyiség-jelenléteiből kilépnek.” 34:4.6 Bár ezen isteni jelenlét a Teremtő Fiú személyiségéből fakad, de működésében az Isteni Segédkező – a helyi világegyetemi anyaszellem – személyében összpontosul. 34:4.7 Így e szellem működhet a Fiú személyes jelenlététől függetlenül is. 34:5.4 Egyként munkálkodik a Szent Szellem jelenlétével. 56:10.13 Az Igazság Szellem adomány, mely jelen van az ember elméjében. Tévedhetetlenül válaszol az igazságra. Megjelenik azon szellemi kapcsolatokban és összhangban, amelyek minden dolog és minden lény között kialakulnak az Isten felé tartó örök felemelkedés során. 108:2.3 Az Igazság Szelleme az elmeszellem-segédek által nyújtott „szellemi segítségek szellemi összehangolójaként működik.” 108:6.2 Az Urantián minden emberbe alászállt.
- igazság-szólítás: Lásd → „igaztalanok feltámadása”
- igazságszolgáltatás: 70:11.2 korai formája a tabuk kikényszerítésében merült ki. 70:10.5 „Már nagyon korán úgy gondolták, hogy a kísértetek a javas embereken és papokon keresztül szolgáltatnak igazságot; ezért e rendekből lettek az első bűnfelderítők és a törvény hivatalos képviselői.” 70:10.9 Elfogadott sérelem törlesztési magatartás volt a megtorlás, a szemet szemért, életet életért elv alkalmazása. 70:10.10 Az ősi hit szerint, aki nem tudott bosszút állni, a halála után kísértetként ijesztgethette az ellenségét. E hit elterjedtsége okán sok esetben az öngyilkossággal való fenyegetés is elegendő volt az ellenfél kényszerítéséhez. 70:10.11 Viszály esetén a férfi büntetlenül megölhette a feleségét, ha előtte teljesen megadta az árát. 70:10.12 Az első pénzbüntetéseket a tabuk megszegése miatt szabták ki. „E bírságok képezték az első közbevételt.” Később a vérbosszú helyett „vérdíj” fizetésére is volt lehetőség, mely fizetség először nő vagy jószág volt. A pénzbeli kártérítés elterjedésével minden dolognak és életnek szabott ára lett. 70:10.15 A törzsbeli társak elárulását főbűnnek tekintették. 70:10.13 A pártatlan igazságszolgáltatás akkor kezdődik el, amikor a fejletlen rokoni csoportoktól az állam átveszi a bosszúállás jogát. 70:11.7 A bírói döntések során az irányadó esetekre való hivatkozás gondoskodik a változó társadalmi körülményekhez való alkalmazkodásról, mely egyben a hagyományi folytonosság benyomását is kelti. 70:11.8 A tulajdonviták rendezésének korai módjai.
70:11.9 1. A vita tárgyát képező vagyon megsemmisítése.
70:11.10 2. Erővel – a vitában álló felek harca által.
70:11.11 3. Önkényesen – harmadik fél döntése által.
70:11.12 4. A vének, majd pedig a bíróság segítségét kérve.
70:11.14 Egy polgárosodott társadalom állapotát jól fel lehet mérni a bíróságainak alapossága és igazságossága, valamint a bírái feddhetetlensége alapján. 70:5.2 „Az első igazi kormányzati testület a vének tanácsa volt.” 70:12.2 Később ennek hatáskörei az abszolút egyeduralkodó személyében összpontosulnak, a vének csoportjai pedig látszólagos törvényhozó-igazságszolgáltató tanácsadó testületekként maradtak meg. A később megjelenő egyeztető jogállású törvényhozó testületeket a törvényalkotó hatalomtól független, igazságszolgáltatást végző legfelsőbb bíróságok váltják fel. 70:12.19 Az alkotmányos bíróságoknak az alábbiak elkerülésére kell figyelemmel lenniük a döntéshozatalaik során.
„70:12.7 1. A jogtalan hatalombitorlás a végrehajtó vagy a törvényhozó hatalmi ág részéről.
70:12.8 2. A tudatlan és babonás bujtogatók ármánykodása.
70:12.9 3. A tudományos haladás feltartóztatása.
70:12.10 4. A középszer meghatározó volta miatti megoldhatatlan helyzet kialakulása.
70:12.11 5. A romlott kisebbségek uralgása.
70:12.12 6. A törekvő és okos önjelölt zsarnokok befolyása.
70:12.13 7. Vészes fejvesztettség kialakulása.
70:12.14 8. A gátlástalan emberek által való kihasználás.
70:12.15 9. A polgárok adózási rabszolgaságban tartása az állam által.
70:12.16 10. A társadalmi és gazdasági tisztesség csődje.
70:12.17 11. Az egyház és az állam összefonódása.
70:12.18 12. A személyes szabadságtól való megfosztás.”
- „igaztalanok feltámadása”: 113:6.8 Az igazság-szólítás, amely a teremtményi lét végének hivatalos elismerése. Ennek során a személyes vagy a csoportos őrangyal válaszol „a megítéltetési szólításra minden nem-továbbélő személyiség nevében.” A korábbi Igazítók ekkor már nincsenek jelen.
- Ihletett Háromsági Szellemek: 19:5.1 A létező lények titkos rendjébe tartoznak, mivel nem képesek teljesen kinyilvánítani magukat. Ők „a paradicsomi Háromság cselekedetének eredményeként jönnek létre”, 108:3.9 „a paradicsomi Háromság személyes-feletti kifejeződései.” 19:5.3 Nem részei annak a megnyilvánuló szervezetnek, melyet a tér-idő világegyetemek vezetésével bíztak meg. „Ők a paradicsomi Háromság egyik titka.”
- ihletettség: 91:7.4 az emberi elme megnyilvánulása a tudatalattiból felbukkanó tartalomra vagy a tudatfeletti eredetű késztetésre. Nem nevezhető isteni eredetű ihletnek a zabolátlan, vallásinak mondott önkívület. Lásd még → „látnoki meglátás”.
- ikrek: 68.6.8 az ősi törzsek esetében az „ikrek apja rendszerint ragaszkodott az egyik csecsemő megöléséhez, mert úgy tartották, hogy az ikrek varázslat vagy hűtlenség eredményei. A szabály azonban az volt, hogy az azonos nemű ikreket elválasztották egymástól.” E tabuk nem képezték részét az andonfi erkölcsöknek. Ezek a népek úgy tekintettek az ikrekre, mint a jószerencse előjeleire.
- Iktató-segédek: 48:2.10 a morontia erőtér-felügyelők hetedik csoportja. 48:2.25 A morontia világ saját adatrögzítői. Együttműködnek a szellemi adatrögzítőkkel a morontia teremtésrészekre vonatkozó feljegyzések és adatok megőrzésében. A feljegyzéseik minden személyiség számára hozzáférhetők.
- illem (asztali ~): 89:1.6 az eredete bizonyos étkezési módok tabuvá válására vezethető vissza.
- Illés: 97:2 1 a héber nemzet északi királyságának látnoka volt. Sámuel istenképét képviselte, és a hamis istenek bálványait rombolta. 97:3.6 „Illés a Jahve-Baál ellentétet a földkérdésből a héber és a kánaáni világszemléletek vallási oldala felé terelte.” Az ő idején lett Jahvéból Elohim, 96:1.8 vagyis a három-egyben felfogású Háromság Isten. 97:3.6 Illés a mezőgazdasági viszonyok megújításának hirdetőjeként kezdte a működését, de a pályáját az Istenség magasztalójaként fejezte be. Munkálkodása következtében a sok Baál helyett az egy Isten győzött. 97:9.20 A szólásszabadság elnyomása miatt Illés a titokban író látnokok közé tartozott. 97.2.2 Munkáját Elizeus, a hű társa folytatta Mikeás segítségével. 45:4.15 Illés lelkét a szellemi előmenetele okán vitték át. Jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja.
- ima: 102:4.5 „része a vallásos tapasztalásnak” és 102:4.5 „gazdagíthatja az életet”. 91:1.2 Az ima a legfontosabb vallásközvetítő. 91:3.6 Szellemi módszerrel társult lélektani eljárás, 91:2.2 mely az embernek a bolygó környezetéhez való igazodási válaszai következtében jelent meg. 5:3.3 Az ima „az ön- vagy teremtményérdek valamely elemét testesíti meg”. 91:2.8 Az ima az evolúciós és a kinyilatkoztatott vallásokban is szolgáltat tapasztalati értéket az egyének számára. 91:0.4 + 91:1.1 Az ima feladata többek között a társadalmi, erkölcsi vagy szellemi értékek megőrzése illetve gyarapítása. 91:1.2 Az ima csak azokkal az értékekkel társul, melyek társadalmi elismertséggel és a csoport jóváhagyásával bírnak. 91:0.3 Az ima akkor jelent meg, amikor a kérelmek címzettje isteni lett. 91:6.4 Ha az ima csak az egyén második énjével való párbeszéd, akkor is segítség az elme tudattalan területei erőtartalékainak felismeréséhez. 91:1.3 Az anyagi dolgok nem az ima területére valók. A „fizikai áldások”-ért való imádkozás lezülleszti az imát. Bár az ilyen ima ront a közösség szellemi értékein, viszont közvetlenül javítja a gazdasági, társadalmi és erkölcstani felfogásokat. 91:1.6 Nem helyes, ha az ima a kóros bűntudat fenntartását, babonaságot vagy vakbuzgóságot szolgál, 91:2.2 és lesüllyed az álvarázslás szintjére azért, mert az alkalmazói meg kívánják takarítani a problémáik megoldásához feltétlenül szükséges erőfeszítéseket. Az ima mindig lelki – néha szellemi – és támogatja a tudatos ént. 91:2.3 Az ima nem alkalmas az emberfeletti kényszerítésére, 91.2.7 de képes fejleszteni az ember vallási érzületét és hozzájárul a személyiség elszigetelődésének megakadályozásához. 91:2.6 Az ima alkalmas a világegyetem szellemi erőinek befogadására és felismerésére, 91:3.3 továbbá hathatós megőrzője az imádkozó legmagasabb rendű szellemi értékeinek, eszményképeinek. Az ima közösségszervező, erkölcsileg nemesítő és szellemivé lényegítő szokás. 91:3.5 Az erkölcsi indíttatású ima segíti a tudatos én magasabb szintre emelését és támogatja az embert a teljesebb élet és a felsőbbrendű képességek elérésében. Egyben arra készteti a tudatos ént, hogy tágítsa a tudat alatti és a tudat feletti lehetőségeit. 91:6.7 Az ima a Teremtő valóságával, az emberben lakozó Gondolatigazítóval való kapcsolatteremtés eszköze. 91:4.2 Az imát nem szabad lealjasítani azáltal, hogy a tett helyébe állítják. 91:4.4 Minden hiten alapuló ima hozzájárul az életminőség javulásához, de nem minden hiten alapuló ima méltó szellemi elismerésre. 91:4.5 Bár az ima nem változtatja meg az Isten hozzáállását, de komoly és tartós változásokat képes hozni „a hittel és bizakodó várakozással teli imádkozóban.” 91:5.6 Az ima módja és eljárása nagyban elősegíti az adott vallás intézményesülését. 91:6.1 Az ima csak akkor képes hatással lenni az egyén fizikai környezetére, ha összhangban van a teremtésrész anyagi felügyelőinek akaratával és cselekedeteivel. 91:6.2 Azonban az ima képes hozzájárulni több elmebeli, érzelmi és idegi alapú gyengeség kezeléséhez. De akár bakteriális betegségek esetén is képes más gyógymódok hatásosságát javítani. 91:6.3 A „hiten alapuló őszinte ima óriási erőt jelent a személyes boldogság, az egyéni önuralom, a társadalmi összhang, az erkölcsi fejlődés és a szellemi teljesítőképesség támogatásában.” 91:6.7 A hiten alapuló ima hatásának megtapasztalása nem függ az imádást gyakorló értelmi felfogóképességétől, bölcseleti éleslátásától és műveltségi helyzetétől sem. Az ilyen ima lelki és szellemi tapasztalatai közvetlenek illetve személyesek. 91:8.9 Az ima szellemi értelemben felemeli az embert. 91:8.11 Az imára adott válasza által az Isten az igazságról teljesebb kinyilatkoztatást, a szépséghez pontosabb érzékelést, a jóságról pedig átfogóbb képet biztosít az ember számára. A legnagyobb szellemi gyarapodást ösztönző erő az, amikor az ember értelemmel ragad meg emberfeletti értékeket az ima által. 91:8.13 Amiért imádkozni érdemes, az a szellemben való gyarapodás. Az ima a lelki gyarapodás feszültség jelenlétében is működő ösztönzője. 91:6.6 Az ima segíti a társadalom szellemi fejlődését, összhangban van a tudományos tényekkel, a világról alkotott bölcsességgel és az őszinte értelemmel.
- ima (~ története, korai imák): 91:1.2 az ima a legfontosabb vallásközvetítő, 91:0.1 amely a társadalmi fejlődés és az Isten felismerésére való emberi képesség kialakulása következtében jelenik meg. Az ima előzményei a nem vallási jellegű magánbeszéd és a párbeszéd forma, 91:1.4 melyeket a csoportimádás imaszintje követett. 91:8.1 Az ősember már akkor imádkozott a szükség és az öröm önkéntelen helyzeteiben, amikor az Istenről még nem volt elképzelése. 91:8.2 „Az ima nem a varázslás továbbfejlődése”. 91:0.2 + 91:2.1 Tehát az első imák szóban kifejezett jó kívánságok és őszinte vágyak voltak, és később alakultak át a szellemek együttműködését biztosító eljárásokká. 91:0.3 Az ima akkor jelent meg, amikor a kérelmek címzettje isteni lett. 91:6.4 Ha az ima csak az egyén második énjével való párbeszéd, akkor is segítség az elme tudattalan területei erőtartalékainak felismeréséhez. 89:8.7 Kezdetleges formáiban az ima a szellemekkel való üzletelés és az istenekkel való vitatkozás volt. Azt tartották jó imádkozónak, aki teljes mértékben eleget tett az istenekkel szembeni szertartásos kötelességeinek. 89:8.8 A korai ima nem nevezhető istenimádásnak. Inkább volt alkudozó kérelem az egészségért, a vagyonért és az életért. 88:6.3 A kezdeti ráolvasások is fejlődhettek imává. Az egyhangú énekléseket és ráolvasásokat varázserejűnek tartották. A varázstáncok eljátszott imák voltak. „Az ima az áldozás velejárójaként fokozatosan kiszorította a varázslást.”
- ima (erkölcsi ima) ismérvei: 91:4.3 az ima akkor indul el az erkölcsössé válás útján, ha megbocsátásra törekszik, „és a teljesebb önuralomhoz szükséges bölcsességet keresi.” 91:4.2 Az erkölcsi ima eszményalapú célokat kínál, útmutatással szolgál, és értelmes cselekvésre ösztönöz, hogy önmagunkat meghaladva érhessük el e célokat. 91:4.3 Az erkölcsi ima pártatlan, mivel az imádkozó nem várja azt az Istentől, hogy őt jobban szeresse, mint mást. 91:4.5 Az erkölcsi ima képes lelki nyugalom, derű, higgadtság, bátorság, önuralom és elfogulatlanság kiváltására. 91:6.6 Jézus azt kérte, hogy a tanítványai őszintén, önzetlenül, pártatlanul és kételkedés nélkül imádkozzanak. 91:8.11 A legnagyobb szellemi gyarapodást ösztönző erő az, amikor az ember értelemmel ragad meg emberfeletti értékeket az ima által.
- ima (fohász → „szerencsefohász”): 91:0.2 a legkorábbi imaformák egymásnak való jókívánságok voltak. 91:0.1 Olyan nem vallásos magánbeszédek és párbeszédek, melyek mondhatók szerencsekívánásnak is. 91:0.2 A „szerencsében hívők megnyerték a barátaik és családjaik támogatását, s aztán valamiféle szertartást végeztek, melyben az egész nemzetség vagy törzs részt vett.” 91:0.3 A kísértetekben való hit megjelenésével a kérelmek emberfelettivé váltak.
- ima (formája, kifejezése): 91:8.12 „Isten a lélek hozzáállására válaszol, nem a szavakra.” Nem a szavak lényegesek az imában. A szó értéke csak annyi, hogy önmeggyőző a magánjellegű áhítat során, és képes a közösség ösztönzésére a csoportáhítat alkalmával.
- ima (hatékony imakérés törvényei): 91:9:1 + 9.2 1. A meggyőző erővel bíró imádkozónak van bátorsága arra, hogy őszintén szembe nézzen a világegyetem valós problémáival. 91:9.3 2. Kimerítette az emberi igazodási lehetőségeit. 91:9.4 3. Lemond az elméje vágyairól és a lelke sóvárgásairól az átformáló szellemi növekedés befogadása érdekében. 91:9.5 4. Őszintén választja az isteni akaratot, 91:9.6 5. és annak szenteli az életét, hogy ezen akarat megcselekedésén munkálkodjon. 91:9.7 6. Vágyja azt az isteni bölcsességet, amely azoknak az emberi problémáknak a megoldásához szükséges, amik nehézségként jelentkeznek az isteni tökéletesség elérésének útján, 91:9.8 7. továbbá élő hittel bír.
- ima (hiten alapuló ~): 91:6.3 a „hiten alapuló őszinte ima óriási erőt jelent a személyes boldogság, az egyéni önuralom, a társadalmi összhang, az erkölcsi fejlődés és a szellemi teljesítőképesség támogatásában.” 91:6.7 A hiten alapuló ima hatásának megtapasztalása nem függ az imádást gyakorló értelmi felfogóképességétől, bölcseleti éleslátásától és műveltségi helyzetétől sem. Az ilyen ima lelki és szellemi tapasztalatai közvetlenek illetve személyesek. 91:6.6 Jézus azt kérte, hogy a tanítványai őszintén, önzetlenül, pártatlanul és kételkedés nélkül imádkozzanak. 91:8.2 „Az igazi ima egyszerre erkölcsi és vallási”. 91:8.9 A hiten alapuló ima szellemi értelemben felemeli az embert. 91:8.11 A válasza által az Isten az igazságról teljesebb kinyilatkoztatást, a szépséghez pontosabb érzékelést, a jóságról pedig átfogóbb képet biztosít az ember számára. A legnagyobb szellemi gyarapodást ösztönző erő az, amikor az ember értelemmel ragad meg emberfeletti értékeket az ima által. 91:4.5 Bár az ima nem változtatja meg az Isten hozzáállását, de komoly és tartós változásokat képes hozni „a hittel és bizakodó várakozással teli imádkozóban.” 91:8.13 Amiért imádkozni érdemes, az a szellemben való gyarapodás.
- ima (Isten válasza az imára): 91:8.11 az igazságról teljesebb kinyilatkoztatást, a szépséghez pontosabb érzékelést, a jóságról pedig átfogóbb képet biztosít az ember számára. A legnagyobb szellemi gyarapodást ösztönző erő az, amikor az ember értelemmel ragad meg emberfeletti értékeket az ima által.
- ima (közös ima): 91:5.2 ha egy közösségi ima a magasabb erkölcsi és szellemi szintekre való emelkedés érdekében történik, akkor ez elősegíti a csoportot alkotó egyének jobbá válását is. A közös imának nincsenek korlátai. Egy várost, de egy teljes nemzeti közösséget is segíthetnek az ilyen jellegű imádkozások, melyeknek eleme lehet a megvallás, a megbánás és a megújulásra vonatkozó törekvés.
- ima (oka és célja): 91:8.13 amiért imádkozni érdemes, az a szellemben való gyarapodás. 91:8.3 De az ima lehet másokat követő szokás. Lehet félelemből eredő, baj elhárító esdeklő magatartás. 91:8.4 Lehet az ima az egyéni hála csendes, vagy a magasztalás csoportos kifejezése. 91:8.5 Az Isten-tudatosság önkéntelenül is kifejeződhet imában. De lehet az ima vallási közhelyek puffogtatása és félelemből eredő szolgai hódolás is. Lehet örömteli dicsőítés vagy „megbocsátás iránti szerény kérelem”. 91:8.6 Léteznek gyerekes kérelmek a lehetetlenért és érett könyörgések erkölcsi gyarapodásért, valamint szellemi erőért. Ima kérelem irányulhat a napi kenyérre, de kifejezheti az Isten megtalálását célzó őszinte vágyat és ezzel összefüggésben a belső igényt az ő akaratának megcselekedésére. Az ima lehet önző kérés, de irányulhat az önzetlen testvériség megteremtésére is. 91:8.7 Lehet dühös kiáltás bosszúért vagy irgalmas közbenjárás ellenségért. Lehet az ima törekvés az Isten megváltoztatására, de lehet az imádkozó megváltozását elősegítő módszer is. Lehet a bűnös meghunyászkodó kérelme és a mennyei Atya felszabadult fiának örömkifejeződése.
- ima (önzetlen ima): 91:4.4 erősít és megnyugtat. 91:5.3 A másért való rendszeres ima kapcsolati ereje akkor mutatkozik meg igazán, 91:5.4 ha az, akiért imádkoznak, tudja ezt, 91:5.5 továbbá az imádkozó társas kapcsolatot igyekszik kialakítani azzal a személlyel, akiért imádkozik. 91:4.3 Az egyéni és a közösségi imádkozás is lehet önző vagy önzetlen. Az önző ima az imádkozóra, az önzetlen ima pedig másokra összpontosul.
- ima (önző ima): 91:4.3 vallomásokat és kérelmeket foglal magába. Gyakran csak anyagi kedvezmények kéréséből áll. 91:4.4 A faj és az egyének kezdeti imádkozása önző és anyagelvű volt. 91:4.3 Az egyéni és a közösségi imádkozás is lehet önző vagy önzetlen. Az önző ima az imádkozóra, az önzetlen ima pedig másokra összpontosul.
- ima és varázslás: 91:8.2 az ima nem továbbfejlődött varázslás. A fejlődésük egymástól független. A varázslás arra tett kísérlet, hogy az ember az Istenséget a körülményeihez igazítsa; az ima pedig arra irányuló erőfeszítés, hogy a személyiség az Istenség akaratához igazodjon. „Az igazi ima egyszerre erkölcsi és vallási”. A varázslásról ezek nem mondhatók el.
- Immanuel: 119:1.1 Jézus idősebb, Teremtő testvére, 128:1.11 a bátyja. Ő irányította a Nebadont Jézus teremtményi alászállásai idején, 120:3.11 mint a Nebadon ügyvezető fejedelme. Ő 120:0.7 „az Egyetemes Atya nevében eljáró Nappalok Szövetsége,” vagyis „a paradicsomi Háromságnak a Nebadon helyi világegyetembeli nagykövete”.119:2.3 Egyben a Nebadon világegyetem Nappalok Szövetségéhez tartozó tanácsadója.
- Immanuel és Gábriel intelmei Jézus hetedik alászállása előtt (kisebb intelmek):
1. 120:3.2 A saját eszményképének követése során Jézus legyen tekintettel az emberek számára gyakorlati haszonnal bíró mintaértékű magatartás bemutatására.
2. 120:3.3 A kor családi élete szabályainak és közösségi élete szokásainak elfogadásával éljen.
3. 120:3.4 A szellemi megújítás, valamint az értelmi felszabadítás mellett kerüljön „minden érdemi kapcsolatot a korabeli gazdasági rendszerrel és politikai törekvésekkel.”
4. 120:3.5 Ne avatkozzon be az urantiai emberfajták természetes fejlődésébe, de törekedjen az igenlő jellegű vallási etika bemutatására.
5. 120:3.6 Nem szabad szervezett vallást alapítania, az életének minden vallás és minden nép közös örökségévé kell lennie.
6. 120:3.7 Nem hagyhat írásokat és képmásokat maga után a bolygón, hogy ezeket ne használhassák fel olyan vallási rendszerek, amelyek nem fejlődésképesek.
7. 120:3.8 Paradicsomi eredetű alászálló Fiúként Jézus nem hagyhat emberi utódot maga után a bolygón.
8. 120:3.9 Az intelmeken túl, Jézusnak az Igazító vezetésére és az öröklött képességeken alapuló fejlődő emberi értelemre is tekintettel kell lennie az urantiai küldetése során.
- Immanuel intelmei Jézus hetedik alászállása előtt (nagyobb intelmek):
1. 120:2.1 Jézusnak emberként kell felnőnie, magát a paradicsomi Atya akaratának alávetve.
2. 120:2.2 Kiegészítő feladat gyanánt, az Ember Fiaként kell véget vetnie „a Lucifer-féle lázadásnak a Satania csillagrendszerben”.
3. 120:2.3 A végső alászállási tapasztalásának örök elismeréseképpen el kell fogadnia az „Urantia Bolygóhercege” címet.
4. 120:2.4 Jézus alászállása együtt fog járni a teremtésrész megítéltetésének bejelentésével, a továbbélő alvó halandók feltámadásával és az Igazság Szelleme megítéltetési időszakának elrendelésével.
5. 120:2.5 Jézusnak az ember szellemi természete felszabadítójaként és bátorítójaként az egész világegyetemét kell ösztönöznie.
6. 120:2.6 A lázadás által elkülönült ember szellemi felszabadítását az Igazság Szellemének kiáradása és a Gondolatigazítók széleskörű segédkezése fogja követni.
7. 120:2.7 Jézus Urantián leélt életének szellemi ösztönzésül kell szolgálnia minden létező és jövőbeni lakott világ számára, minden emberi és emberfeletti értelem részére a Nebadonban.
8. 120:2.8 Jézusnak be kell mutatnia, „hogy az Isten keresi az embert és meg is találja őt,” valamint, „hogy az ember keresi az Istent és meg is találja őt”.
9. 120:2.9 Jézusnak tekintettel kell lennie arra is, hogy a személyes istenségének teremtői sajátosságai megmaradnak, ezért tartózkodnia „kell bármiféle emberfeletti akarat-szándék, teljesítmény vagy erő felmutatásától”.
- imádat: 74:4.4 az Atyát illeti meg, valamint azokat, akiket az Atya megjelöl.
- imádat (ősök imádása): 87:3.1 a kísértettisztelet fejlődésével alakult ki. A régi idők korai istenei eltávozott, megdicsőült emberek voltak. Az ősök imádása lett az összekötő kapocs a közönséges kísértetek, a felsőbbrendű szellemek és a kifejlődő istenek között. 91:5.1 Az ősök imádásában az ima az ősi eszményképek ápolásának is eszköze. 87:3.2 Az ősök imádása eredetileg inkább volt félelem, mint imádat. 84:7.19 Azok a csoportok, melyek az ősök imádását gyakorolták, a fiúgyermek hiányát örökkévalóságig ható csapásnak tekintették. Szükségesnek tartották a fiúgyermek létét a halál utáni ünnepségek levezetéséhez, hogy a szellemföldre való átjutáshoz az előírt áldozatokat felajánlhassák. 83:6.3 Az ősök imádásának hagyománya és a házasság szentségének keresztény tanítása az egynejűség szokását segítette. Lásd még „sárga emberfajta (ősi idők tisztelete)”.
- imádat emberi érzelmei: 62:5.4 befogadó áhítat, hódolat, alázat, hála.
- imádati és tökéletességi cél: 47:6.3 a felemelkedő halandók paradicsomi célja, mely a közös és legfelsőbb beteljesülés megismerésére irányul.
- imádatkésztetés: 85:7.3 amikor az ember imádatkésztetését már a bölcsesség serkenti és irányítja, akkor a hetedik szellem-segéd – a bölcsesség szelleme – képessé válik arra, hogy segítse az embert a természettől és a természeti tárgyaktól való elfordulásra, hogy az ember imádata a minden természeti dolog örökkévaló Teremtője felé fordulhasson.
- imádás (igaz imádás): 91:4.3 akkor jelenik meg, amikor az imádkozó semmit nem kér a maga és a társai számára az imájában. 91:8.4 Az igaz imádás szellemi természetű érintkezés a teremtmény és a Teremtő mindenütt jelen való szelleme között, mely a bizalomra és az őszinteségre épül. 91:8.5 Az Isten-tudatosság önkéntelenül is kifejeződhet imában. 91:5.1 Az Istenséget imádó az isteni eszményképek megragadására törekszik. 91:7.13 Az imádás a paradicsomi istenség szellemi szépségében való szemlélődő gyönyörködés, melynek áldásai közvetlenül tapasztalhatók. Az ilyen jellegű ima veszít a közösségteremtő hatásából és nem jó, ha elszigeteli az embert a társaitól. Helyes, ha az imádást gyakorló közös áhítatban is részt vesz. 91:8.9 Az igazi ima szellemi értelemben felemeli az embert. 91:8.10 Az igaz ima segíti a szellemi gyarapodást, képes a hozzáállások megváltoztatására „és megadja azt a megelégedést, mely az istenséggel való bensőséges kapcsolatból fakad.” 91:8.11 Az igaz imára adott válasza által az Isten az igazságról teljesebb kinyilatkoztatást, a szépséghez pontosabb érzékelést, a jóságról pedig átfogóbb képet biztosít az ember számára. A legnagyobb szellemi gyarapodást ösztönző erő az, amikor az ember értelemmel ragad meg emberfeletti értékeket az ima által. 91:6.7 A hiten alapuló ima hatásának megtapasztalása nem függ az imádást gyakorló értelmi felfogóképességétől, bölcseleti éleslátásától és műveltségi helyzetétől sem. Lásd még → „ima (hiten alapuló ~)”, „ima (erkölcsi ima) ismérvei” és „imádság (igazi imádság)”.
- imádás (rejtelemimádás): 90:5.3 régi áhítati eljárás, a felhalmozódott és összekapcsolódott vallási szertartások hosszúra nyúlt előadása.
- imádkozás: 91:1.1 „bármely csoportnak azt a szándékolatlan, mindamellett személyes és közös törekvését jelenti, hogy biztosítsák (elérjék) a magasabb rendű értékek e módon való megőrződését.” 91:8.13 Amiért imádkozni érdemes, az a szellemben való gyarapodás. 91:0.5 A fejlődése korai időszakában az imádkozás történhetett istenekhez, bűvtárgyakhoz, védelmezőnek hitt függőkhöz, kísértetekhez, vezetőkhöz, valamint közemberekhez is. 91:1.3 A „fizikai áldások”-ért való imádkozás lezülleszti az imát. 91:4.3 Az egyéni és a közösségi imádkozás is lehet önző vagy önzetlen. Az önző ima az imádkozóra, az önzetlen ima pedig másokra összpontosul. 91:4.4 A faj és az egyének kezdeti imádkozása önző és anyagelvű volt. 91:5.2 A csoportos vagy gyülekezeti imádkozásnak erőteljes közösségszervező hatása van.
- imádság (igazi imádság): 91:2.3 „az ember és az Alkotója közötti bensőséges közösség.” 91:8.13 Amiért tehát imádkozni érdemes, az a szellemben való gyarapodás. 91:7.1 Az elme, és a benne lakozó Gondolatigazító közötti kapcsolatteremtést elsősorban a készséges és önzetlen, teremtménytársak felé irányuló szolgálat, másodsorban pedig az áhítatos és ellazult állapotú elmélyedés segíti. 91:2.5 Az igazi imádság alapismérve tehát az ember és a felsőbbrendű lény személye közötti bensőségesség. 91:2.6 Ez nem keverendő össze az embernek a tudatalattijával folytatott beszélgetéssel. 91:1.4 Az igazi imádság azt követően jelenik meg, hogy az ember az imát személyes jellegűként kezdi használni. De szükséges még hozzá azon emberfeletti, az emberek tudatos énjétől különböző, jó akaratú erők és lények valóságának felismerése is, akik képesek a társadalmi értékek gyarapítására és az erkölcsi eszményképek javítására. 91:3.7 Az igazi ima által az egyén nem csak a rajta kívüli paradicsomi Egyetemes Atya fogalmát igyekszik megragadni, hanem elsősorban a benne lakozó isteni ént, az Egyetemes Atya valódi jelenlétét és lényegét. 91:5.1 Az isteni szintek felé törekvő imádkozó emberi jelleme gyarapszik, és az ilyen ima a személyiség egyesülését is elősegíti. 91:5.2 Ha egy közösségi ima a magasabb erkölcsi és szellemi szintekre való emelkedés érdekében történik, akkor ez elősegíti a csoportot alkotó egyének jobbá válását is.
- Imhotep: 80:6.4 Egyiptomban kormányfőként szolgáló andita lángelme építész, a legnagyobb piramis – temetkezési kőgúla – építője.
- Immánuel: 33:5.1 magas rangú Háromsági Fiú, az Egyetemes Atya személyes képviselője a nebadoni Teremtő Fiú udvarában. 33:5.2 Ő „a Legfelsőbb Háromsági Személyiségek hatodik rendjének 611.121. tagja”. A Teremtő Fiú tanácsadója, aki csak felkérésre ad tanácsot.
- India: 79:2.1 az egyetlen hely, ahol az összes urantiai emberfajta keveredett. 79:2.2 A legkorábbi indiai fajkeveredés a vándorló vörös és sárga emberfajták keverékének az andonfi őslakosokkal való összevegyülése nyomán jött létre. E csoportok élőlénytani sajátosságait gyengítette a zöld népek és a narancsszín emberfajta később történt magukba olvasztása. A kék emberekkel való korlátozott mértékű keveredés e sajátosságokat némiképp javította, míg az indigó fajta tömeges befogadása gyengítette. Az indiai-félsziget déli és keleti peremén élő őslakos népeket a korai anditák és a későbbi árják sohasem olvasztották teljesen magukba. 78:1.9 Ádám idejében az emberfajták összetett keveréke élt Indiában, nagyobb létszámban a zöld, a narancsszín és a fekete. 79:1.1 Az anditák a turkesztáni hegyvidék felől Pandzsáb felé, és az iráni legelők felől Beludzsisztánon át érték el. 79:2.3 Az ádámi vér Kr.e. 20000-re már megjelent a nyugat-indiai népességben. 79:2.4 Az első kiterjedt andita vándorlás Kr.e. 15000-ben érte el Indiát, melynek oka a Turkesztán- és Irán-szerte fokozódó túlnépesedés volt. A felsőbbrendű népek beözönlése Beludzsisztánon át az Indus és a Gangesz völgye felé ezerötszáz éven keresztül folyamatos volt. Az északnyugati andita nyomás az alsóbbrendű déli és keleti népek nagy részét Burmába és Dél-Kínába szorította. 79:3.3 India népeinek felsőbbrendű műveltsége és vallási hajlamai a dravida-uralom korai időszakából erednek és részben annak köszönhető, hogy ekkor, és a későbbi árja beözönlések során sok szetfi pap lépett e földre. 79:3.1 Az anditák és az őslakosok keveredéséből létrejött dravida csoportok műveltségi központjai 79:3.6 az Indus és a Gangesz, valamint a Dekkán fennsík három folyama mentén helyezkedtek el. A Nyugati Ghatok tengerparti települései a tengeren keresztül a sumér városokkal ápoltak kapcsolatokat. 79:3.7 Kr.e. 7000-re rendszeres tevés karaván összeköttetés is kialakult a mezopotámiai városokkal. 79:4.1 Az árják beözönlése csaknem ötszáz éven át tartott. 79:4.2 Mivel nem hódították meg az egész országot, a dravidák később magukba olvasztották őket. 79:4.3 Az árják északon faji hatást gyakoroltak, a Dekkán-fennsíkon inkább a műveltség és a vallás területén hatottak Indiára. Észak-Indiát folyamatosan érte árja vérvonalhoz tartozó hatás, utolsóként a hellén népek hadjáratai során. 79:4.4 A Gangesz völgyének magas műveltsége az árja-dravida keveredésnek volt köszönhető. 92:6.15 India meghatározó vallásai a XX. században a hindu, a szikh, a mohamedán és a dzsainista, mely vallások saját képet alkotnak az Istenről, az emberről és a világegyetemről.
- indiaiak: 85:2.4 a fák szellemeit sokáig kegyetlennek gondolták.
- indiánok: 92:6.1 korábban csak halvány fogalommal bírtak az Istenről. Azonban hittek a kísértetekben és a halál utáni továbbélésben.
- indiánok (észak-amerikai ~): 91:0.5 a manitou-babonáik részét képezte a vallás megjelenése előtti, személytelen erőt célzó imaforma használata. Lásd még → „vörös emberfajta”.
- indigó emberfajta: 64:5.2 az Urantia egyik ősi színes emberfajtája. 64:6.20 A színes fajták közül utolsóként fejlődött ki és vándorolt el a szangik központjából. Ők igázták le a zöld emberfajtát Afrikában és 64:7.17 olvasztották magukba a narancsszín emberfajta maradékait. 64:6.26 Az ádámi vérből alig részesedtek. 64:6.26 A nagy szellemi vezetőjük Orvonon volt, aki az „Istenek Istenét” tanította és hirdette. 78:1.10 Ádám idejében a mai szaharai sivatag területén voltak fejlettebb települései. Az itt élő csoportok a narancsszín és a zöld emberfajták közül jelentős mennyiséget foglaltak magukba. 78:3.7 A szaharai polgárosodott társadalmuk összeomlását az aszály idézte elő. 82:3.5 A köreikben még a XX. században is élt a rejtvénymegoldó versenyen történő feleségszerzés szokása.
- inkák: 78:5.7 az uralkodóik és a vezetőik őseinek vérvonala 132 andita tengerésszel vette kezdetét, akik házasságokat kötöttek az andokbeli őslakosokkal. Dél-Amerikát Japánból indulva, szigetről szigetre haladva, kis hajókból álló hajórajjal érték el.
- intézmény: 69:1.1 valamilyen társadalmi igényt szolgál. Az ember fölé nőve csökkenti az egyén érdemlegességét, a személyiség háttérbe kerül, a kezdeményezőkészség pedig visszaszorul. 69:0.3 A „múlt felhalmozott erkölcseit jelenti, melyeket a tabuk megőriztek és a vallás felmagasztalt.” E hagyatékok hagyományokká, végül pedig bevett szokásokká alakulnak. 69:1.3 A „félelem, a tudatlanság és a babona előkelő szerepet játszott minden emberi intézmény korai kialakulásában és későbbi fejlődésében.” 69:1.2 Három általános osztálya van, 69:1.6 melyek egy társadalmi rendszert alkotnak.
69:1.3 1. Az önfenntartás intézményei. Szokások, „melyek az éleleméhségből és az önfenntartás ezzel kapcsolatos ösztöneiből nőnek ki.” Idetartozik a kitartó munka, a vagyon, a zsákmányszerző háború és a társadalom szabályozó gépezete.
69:1.4 2. Az önmaga átörökítésének intézményei. A „nemi vágyból, az anyai ösztönből és az emberfajták felsőbbrendű gyöngéd érzelmeiből táplálkoznak.” Idetartozók az otthon, a tanhely, a családi élet, az oktatás, az erkölcstan, a védekező háborúk és a vallás társadalmi védőintézkedései.
69:1.5 3. A maga kedvére való létezés intézményei. E szokások a hiúsági hajlamokból és a büszkeség érzelmeiből nőnek ki. Idetartoznak „az öltözékdíszítési és szépítkezési szokások, a társadalmi szokások, a dicsőségszerző háborúk, a tánc, a szórakozás, a játékok és az érzéki örömszerzés egyéb fajtái.”
- intézményesülés: 69:0.2 a tevékenységirányzatok kicsúcsosodása. Kezdeti funkciója a munkakímélés és a csoportbiztonság javítása.
- Intéző szeráfok: 39:4.1 a helyi világegyetemi szeráfok negyedik rendje, akik rendkívüli igazgatási képességekkel vannak felruházva. A csillagrendszerben mindenütt megtalálhatók. Ők a helyi világegyetemi kormány alsóbb szintű egységei igazgatóinak a segédei, mely tevékenységet hét szervezeti egységben végzik.
a) 39:4.2 Igazgatási Segédek. Ők az elsőrendű Lanonandek Fiúnak, a Csillagrendszer Fejedelemnek a közvetlen segédei és személyes közvetítői. 39:4.3 De működnek a Bolygóhercegek kormányai mellett is. Az Urantia jelenlegi ügyvezetőjét e szeráfok ezer tagból álló testülete segíti.
b) 39:4.4 Igazságossági Kísérők. Ők terjesztik elő az emberek és az angyalok örökkévaló jólétére vonatkozó bizonyítékok összességét, amikor ezek megítélésére kerül sor egy csillagrendszeri vagy bolygói ítélőszék előtt. A kétséges túlélési ügyekben a védelmet e szeráfok készítik fel. 39:4.5 Ők segítik elő azt, hogy a tévedhetetlen igazság nemes kegyelemmel párosulva, pártatlanul nyilvánulhasson meg minden teremtmény számára. Később az Irgalom Hangjaiként is szolgálhatnak a felsőbb szférákban és a Szalvingtonon.
c) 39:4.7 A Mindenségrendi Létpolgárság Tolmácsai. 39:4.9 Ők kísérik a csillagrendszeri központ új létpolgárait, serkentve bennük a világegyetemi kormányzati felelősségi körök iránti megbecsülést. Együttműködnek az Anyagi Fiakkal a csillagrendszeri igazgatásban, melynek során megmutatják a lakott világokon élő anyagi halandóknak a mindenségrendi létpolgársággal járó felelősséget és erkölcsiséget.
d) 39:4.10 Az Erkölcsiség Serkentői. Segítik a lakóvilágok lakóit a náluk bölcsebb lényekkel történő együttműködés és közös tervkészítés megtanulásában. 39:4.12 A türelem gyümölcsöző voltát tanítják.
e) 39:4.15 Szállítók. Ők a helyi csillagrendszerekben működő szállító szeráfok. A mi csillagrendszerünkben – a Sataniában – utasokat szállítanak a Jerusemre és onnan vissza, de működnek bolygóközi szállítóként is.
f) 39:4.16 Adatrögzítők. Ők felügyelik a helyi csillagrendszerek hármas feljegyzéseit. A csillagrendszerek központján álló feljegyzés templomok harmadrészt anyagiak (fénylő fémek és kristályok), harmadrészt morontiaiak (a szellemi- és az anyagi energia kapcsolatára épülők), harmadrészt pedig szellemiek.
g) 39:4.17 Tartalékosok. A várakozási idejük jelentős részét azzal töltik a Jerusemen, hogy szellemtársakként meglátogatják a csillagrendszer különböző világairól újonnan érkezett felemelkedő halandókat.
- ipar: 70:0.1 a „fejlődése törvényt, rendet és társadalmi alkalmazkodást igényelt”. 70:2.9 Céljai közé tartozik a szerveződés és a hatékonyság. 70:2.11 A kiteljesedésével járó veszélyek a bolygónkon.
„70:2.12 1. Az anyagelvűség, a szellemi vakság felé való erőteljes sodródás.
70:2.13 2. A vagyon hatalmának imádata, az értékek torzulása.
70:2.14 3. A pazarlás, a műveltségi éretlenség bűnei.
70:2.15 4. A nemtörődömség, a szolgálat iránti érzéketlenség növekvő veszélyei.
70:2.16 5. A nemkívánatos faji elpuhultság, az élőlénytani leépülés erősödése.
70:2.17 6. A megerősített ipari rabszolgaság, a személyiségfejlődés megrekedésének veszélye. A munka nemesít, de a nehéz, szolgai munka megbénít.” 70:2.18 Amit a széleskörű technikai iparosításnak támogatnia kell az a kezdeményezőkészség, az egyéniségközpontúság és az eredetiség.
- ipari és kereskedelmi bizottság: 66:5.1 a kaligasztiai százak egyik tízfős szakértő csoportja, 66:5.11 melyet Nod vezetett. Feladatuk volt a termelés támogatása a törzseken belül és a békés emberi közösségek közötti kereskedelem segítése. 66:5.12 Ők vezették be a kereskedelmi hitel intézményét.
- Irán (Perzsia): 95:6.1 a sálemi hitterjesztők ötszáz éven át fokozatosan kibontakozó hatást gyakoroltak az ott élők vallási életére, aminek egy uralkodóváltást követő üldöztetés vetett véget. A sálemi tanításokat a Krisztus előtti 6. században Zoroaszter élesztette újjá.
- „irányfény”: 107:4.5 A paradicsomi fényesség neve a Nebadonban. E szellem-fényességet az Uverszán „az élet fényének” nevezik. A Gondolatigazítók jelenlétét kíséri, rájuk jellemző. Az Urantián így is utaltak rá: „az igazi világosság, mely megvilágosít minden embert, aki a világra jön.” 113:6.2 E szellem-fényességet a szeráf-társak az emberi elmében jelenlevő Igazítóval társítják.
- irgalom: 28:6.8 növekedési minőség, amely a személyes megelégedés legfelsőbb foka. Megelőző lépcsőfokai sorrendben – a helyes cselekvés, majd a tisztesség, ezt követi a türelem, utolsó előtti fokozatként pedig a jóságosság. Az igaz irgalom a csoportos megértés, a kölcsönös megbecsülés, a testvéri társas viszony, a szellemi közösség és az isteni összhang betetőzése. 2:4.4 A „jóság és a szeretet természetes és szükségszerű következménye”, 6:3.5 „alkalmazott szeretet”.
- irgalom bölcsessége: 54:4.6 a tökéletlen teremtmény fokozatos fejlődésének tényén alapul. Ugyanúgy lehetővé teszi a jellem kipróbálását és épülését, mint a megbánást és a jó útra térést.
a) 54:5.2 Időt biztosít a rossztevő számára ahhoz, hogy határozott és felvállalt álláspontot alakíthasson ki a saját rossz gondolatairól és bűnös cselekedeteiről.
b) 54:5.3 Mivel „az igazságosság sohasem pusztítja el azt, amit az irgalom megmenthet”, ezért minden gonosztevőnek adnak időt a mentesülés elfogadásához.
c) 54:5.4 A szeretete eredendően is türelmessé teszi az Atyát a vétkező családtagnak beígért büntetés végrehajtásában.
d) 54:5.9 Az Isten engedi a lázadókat szabadon cselekedni annak érdekében, hogy a működésüket látva megszűnjön a gonosztevők iránti együttérzés minden jelenlegi és jövőbeli gyermek szívében.
e) 54:5.10 Továbbá, engedi a lázadást kifejlődni azért is, hogy az összes teremtmény gyermeke egyértelmű magatartást tanúsíthasson, bárhogyan is érintett a fejleményekben.
f) 54:5.12 Egy lázadás kifejlődésének engedése azért is indokolt, mert az önkényes és rögtönítélő módszerek alkalmazása az Isten részéről, sokakat a lázadók követésére ösztönözne.
g) 54:5.13 A késlekedésnek, vagyis az időnek, az időtől független Isten számára nincs jelentősége.
- Irgalom Emléke: 28:6.5 harmadfajú szekonáfok, akik azt a kegyelmet tartják számon, amely az adott egyén számára megtérési lehetőségeket biztosít. 28:6.7 Kimutatják, hogy az Istenfiak által létrehozott szellemi hitelt „kifizették-e a Harmadik Forrás és Középpont türelmes személyiségeinek szeretetteljes segédkezésében.” 28:6.8 Ezek a kegyelem hitelek, vagyis a megtérésre nyitva álló idő, bőven elégséges az őszinte célú és nyíltszívű egyének számára. Továbbá ők tanítják a felemelkedőket a szellemerkölcstan alkalmazására, valamint arra, hogy miként lehetnek igazán irgalmasak.
- irigység: 87:5.6 mélyen gyökerező emberi sajátosság, melyet az őseink kivetítettek és a korai isteneik tulajdonságának is gondoltak. Az emberek önmaguk elcsúfításával és a sikereik lekicsinylésével próbálták az irigy szellemeket becsapni.
- irokézek: 87:2.10 mivel átalakították a temetésekkel együtt járó vagyonáldozási szokásokat, a vagyonmegőrzés révén az északi vörös emberek között a legerősebb néppé váltak.
- irokéz szövetség: 71:1.3 hat nemzetből álló csoport, mely nem tudott államként működni.
- Ismeretlen Nevűek és Származásúak: 22:4.1 „felemelkedő lelkek, akik az istenimádat képességét magasabb szintre fejlesztették annál, mint amit az idő és tér világairól jövő evolúciós fajok minden más fiai és leányai elértek. Az Egyetemes Atya örökkévaló céljának olyan szellemi fogalmát ragadták meg, mely viszonylagosan meghaladja azt a szintet, amelyre a névvel, illetőleg számmal ellátott evolúciós teremtmények felfogása kiterjed; innen ered az elnevezés, hogy Ismeretlen Nevűek és Származásúak. Pontosabb fordításban a nevük az lenne, hogy »Nevet és Származást Meghaladottak«.” 22:4.3 Ők a túlélő fajok felsőbb szellemi elméi, az Orvonton ítélkezési gyakorlatában a legfőbb esküdtek.
- Istár: 95:1.5 népszerű mezopotámiai isten, akit az istenek anyjának és a nemi termékenység szellemének tartottak. A felfogás szerint Istár nemi áldozathozatalt követelt, ezért minden fiatal nőt – legalább egyszer – idegeneknek szolgáltattak ki. A kor hite szerint a termékenységhez szükség volt a nemi áldozathozatalra is. 95:1.7 Istárt Palesztinában Astoretként, Egyiptomban Íziszként, Görögországban Afroditéként, az északi törzseknél pedig Astarteként tisztelték.
- Isten: 101:2.11 nem lehet kizárólag a természeten keresztül megtalálni. 0:2.6 Az Isten „kifejezés az Istenség-működés minden egyes személyes szintjén külön meghatározást igényel és az egyes szinteken belül az értelmezéseket tovább kell pontosítani, mivel e kifejezés az Istenség különböző mellé- és alárendelt megszemélyesüléseinek megjelölésére is használható”. E személyek számunkra a következők:
0:2.12 „1. Atya Isten – Teremtő, Szabályozó és Megtartó. Az Egyetemes Atya, az Istenség Első Személye.
0:2.13 2. Fiú Isten – Mellérendelt Teremtő, Szellem Szabályozó és Szellemi Igazgató. Az Örökkévaló Fiú, az Istenség Második Személye.
0:2.14 3. Szellem Isten – Együttes Cselekvő, Egyetemes Egységbe-rendező és Elme Adományozó. A Végtelen Szellem, az Istenség Harmadik Személye.
0:2.15 4. A Legfelsőbb Isten – az idő és a tér ténylegessé váló vagy fejlődő Istene. A teremtmény-Teremtő azonosságot a térben és időben való tapasztalás útján, társulásban megvalósító személyes Istenség. A Legfelsőbb Lény az idő és a tér evolúciós teremtményeinek kifejlődő és tapasztalásbeli Isteneként személyes tapasztaláson keresztül éri el az Istenség-egységet.
0:2.16 5. A Hétszeres Isten – az időben és a térben bárhol ténylegesen működő Istenség-személyiség. A központi világegyetemben és annak határain kívül tevékenykedő és a tér-időbeni egyesülő Istenség-kinyilatkoztatás első teremtményi szintjén a Legfelsőbb Lényként erő-megszemélyesülést végrehajtó személyes paradicsomi Istenségek és teremtőtársaik. Ez a szint, vagyis a nagy világegyetem alkotja a paradicsomi személyiségek tér-időbeli alászállásának és ennek ellentettjeként az evolúciós teremtmények tér-időbeli felemelkedésének szféráját.
0:2.17 6. A Végleges Isten – a felsőbb-idő és a meghaladott tér meglényegülő Istene. Az egyesülő Istenség-megnyilatkozás második tapasztalásbeli szintje. A Végleges Isten fogalma magába foglalja az abszonit-személyesen-túli, a tér-időt-meghaladó és a meglényegült-tapasztalásbeli értékek tényleges elérését, melyek az Istenség-valóság végleges alkotó szintjein hangolódnak össze.
0:2.18 7. Az Abszolút Isten – a meghaladott személyesen-túli értékek és isteniségi jelentéstartalmak tapasztalást megvalósító Istene, mely jelenleg Istenségi Abszolútként létezik. Ez az egyesülő Istenség-kifejeződés és Istenség-kiterjedés harmadik szintje. E legteljesebb alkotói szinten az Istenség tapasztalás útján megvalósítja a megszemélyesülés lehetőségét, eléri az isteniség teljességét és kimeríti a más-megszemélyesülés egymást követő fejlődési szintjein való ön-kinyilatkoztatás képességét. Az Istenség ekkor rátalál a Korlátlan Abszolútra és megtapasztalja a vele való azonosságot.”
0:3.10 Az „Egyetemes Atya – az Első Forrás és Középpont személyisége, és mint ilyen, végtelen és személyes felügyeleti viszonyt tart fenn minden mellérendelt és alárendelt forrással és középponttal. Ez az ellenőrzés a lehetőségeit tekintve személyes és végtelen, még ha ténylegesen nem is működik, mivel a mellé- és alárendelt források és középpontok, valamint személyiségek tökéletesen működnek.”
56:0.1 Az Isten maga az egység, 56:4.4 aki minden egyes teremtménye számára Atya. 92:1.5 Jézus a szeretettel azonosította. 89:0.2 Az Istent a fejlett polgárosodott társadalomban következetesen kiegyensúlyozottnak és jóindulatúnak tartják. 0:2.2 Az „Egyetemes Atya a végtelen-alatti értékek és a viszonylagos isteniség-kifejeződés három Istenség-személyiségi szintjén működik:
0:2.3 1. Elő-személyes – mint az Atya-részek segédkezésében, úgy mint a Gondolatigazítók.
0:2.4 2. Személyes – mint a teremtett és a nemzett lények evolúciós tapasztalásában.
0:2.5 3. A személyest meghaladó – mint bizonyos abszonit és velük rokon, meglényegített lételvi lényekben.”
- Isten (jellemzők): 100:2.5 A valóság legmagasabb foka.
- 0:2.6 „az Istenség mindenféle megszemélyesítését magába foglaló jelkép.”  
- 102:1.5 Mivel teljesen valóságos és abszolút, ezért „az ő valósága bizonyságának semmilyen anyagi tanújelét nem lehet megtalálni”.
- 102:4.3 Mivel az Isten személyiség, ezért az emberi személyiség valós vallásos tapasztalásának élő részévé válhat.
- 102:6.6 Ő „az első igazság és a végső tény”.
- 102:6.6 Minden igazság őbenne ered.
- 102:6.6 Minden tény őhozzá viszonyulva létezik.
- 102:6.6 Tiszta igazság.
- 102:6.6 Igazságként az ember számára megismerhető.
- 102:6.6 A megértéséhez és megmagyarázásához „az embernek fel kell fedeznie a világegyetemek mindenségének tényét.”
- 102:7.1 A világegyetem okaként „abszolút, végtelen, örökkévaló és változhatatlan”.
- 102:7.2 „az egyetlen önmagától keletkezett tény a világegyetemben.”
- 102:7.2 „Ő a titka a dolgok és lények teljes teremtésösszessége rendjének, tervének és céljának.”
- 103:7.3 szellem.
- 105:1.6 Szellemi Atyaként minden halandó számára megérthető.
- 107:6.4 „a tiszta energia és a tiszta szellem forrása”.
- 108:0.2 „végtelen”.
- 108:0.2 „teljes és egész”.
- 108:0.2 „végtelenmód magába foglal minden dolgot, kivéve a rosszat és a teremtményi tapasztalást.”
- 108:0.2 „nem képes rosszat tenni”.
- 108:0.2 „tévedhetetlen.”
- 108:0.2 Öröktől fogva létező.
- 108:0.2 A „végtelensége magába foglalja a véges tapasztalás lehetőségét” az Igazító-szilánkok révén.
- 112:7.6 „a legmagasabb rendű világegyetemi érték”.
- 118:6.1 „ténylegesen mindenható”.
- 118:6.1 „nem személyesen ő cselekszik meg mindent, amit megcselekszenek.”
- 130:1.5 „oly határozottan jó, hogy őbenne a tagadáson alapuló rossznak egyáltalán nincs helye.”
- Isten (Egyisten): 91:3.3 megtestesíti az imádkozó legmagasabb rendű eszményképeit és a legmagasztosabb törekvéseit.
- isten (minden-isten): 91:2.5 eszményelvű tan, amelynek a legmagasabb rendű istenképe egy személytelen Istenségre vonatkozik.
- Isten akarata: 117:0.1 „az Első Forrás és Középpont célja, amint az a három Abszolútban lehetőségként, az Örökkévaló Fiúban személyesen, a Végtelen Szellemben világegyetemi cselekvésre egyesülten és a Paradicsom állandó mintáiban örökké váltan benne foglaltatik.” A Legfelsőbb Isten (Legfelsőbb Lény) az Isten teljes akaratának legmagasabb rendű véges megnyilvánulása. 110:6.17 Az Isten akaratának választása a szellemi hitet kapcsolja össze az anyagi döntésekkel a személyiség cselekedetében. 101:10.6 Bárki, aki meg akarja cselekedni, meg fogja érteni a szellemi értékek érvényességét. Az Isten akarata 130:2.7 „az Isten útja, közösségvállalás Isten választásával minden más elvi lehetőséggel szemben.” Annak „fokozatos megtapasztalása, hogy egyre inkább olyanná válunk, mint ő”. Az Isten akarata továbbá mindannak a forrása és a beteljesülése, ami jó, szép és igaz.
- Isten akaratának megcselekedése: 111:5.1  A teremtmény azon hajlandóságának kinyilvánítása, hogy a benső életét megosztja az Istennel.
- Isten bölcsessége: 4:3.4 „az ő végtelen világegyetemi látásmódjának korlátlan tökéletességében áll”.
- Isten hangja: 110:5.1 A Gondolatigazító munkája az emberben. Arra „is vállalkozik, hogy elmondja, valójában mi a jó”.
- Isten hárfája: 47:10.2 morontia eszköz, amely a térben való közléscserét segíti, ugyanis a felemelkedő morontia lény ezen érzékelő képessége még hiányos. Zebedeus János is említést tesz róla A Jelenések Könyvében (15;1-2.).
- Isten Háromságot-elért Fiai: három elsődleges osztályuk van
22:0.2 „1. Istenségi-háromságot elért Fiak.
22:0.3 2. Háromságba-foglalt Fiak.
22:0.4 3. Teremtményi-háromságot elért Fiak.”
- Isten hű fiai: 40:6.1 az idő és tér halandói a természetüknél fogva nem isteni rendűek, azonban a jelzett besorolást kapják akkor, amikor a továbbélő halandó lélek valamely örökkévaló és halhatatlan szellemfajtával való végleges összeolvadás előtt áll. 40:6.3 E fiak jellemzői közé tartozik az Istenhez való hűség és a társaik irányában megnyilvánuló irgalmasság. 40:6.3 Az urantiai halandók azért lehetnek az Isten fiai, mert
a) 40:6.4 elfogadhatjuk a fiúi besorolást, az Istennel való atya-fiúi viszonyt,
b) 40:6.5 az Isten Teremtő Fia az emberi élete által a testvérünkké lett, így mi is fiaivá leszünk a közös Atyánknak,
c) 40:6.6 a Teremtő Fiú szelleme kiáradt ránk, és aki engedi őt magában munkálkodni, azt a Fiún keresztül az atyai forrás felé kezdi vonzani.
d) az Atyától kaptuk a szabad akaratú teremtményi személyiségünket, melyet az Isten mindazokkal megoszt, akiket a fiainak szeretne.
- Isten keresése: 117:6.9 „az Isten a legnagyobb tapasztalás az emberi létezésben.”
- 117:6.9 „Istent keresve az emberek mindent keresnek. Istent megtalálva pedig mindent megtalálnak.”
- 117:6.9 Isten keresése „a szeretet bőkezű adományozása, melyet a szeretet újabb és nagyobb mértékű adományozására való képesség meglepő felfedezése kísér.”
- Isten kertjei: 43:6.1 a jellemző, növények általi díszítettség miatt a csillagvilágok központi világainak egyik neve. 43:6.2 A Fenségesek páratlan szépségű kertjei az Edentia felét teszik ki. Nevezik „Édenkertnek” is. 43:6.3 A kert központi részén helyezkedik el a Fenségesek istenimádati szentélye, ahol „a nyugalmi időszak minden tizedik napján az egész Edentia elmerül a Legfelsőbb Istenre irányuló imádatteljes szemlélődésben.”
- Isten Legfelsőbb Teremtő gyermekei: 108:4.2 „ténylegesen az Isten akaratát alkotják”. Lásd még → „Mihály Teremtők”
- Isten szelleme: 8:5.6 A teljes szellemi segédkezés kapcsolat rendszere, mely „kapcsolat igazán az Atya Isten, a Fiú Isten, a Szellem Isten és a Hétszeres Isten – sőt a legfelsőbb Isten – szellemének egyesülése.”
- Isten szeretete: 2:5.10 „értelmes és előrelátó szülői ragaszkodás.”
- Isten-élmény: 103:7.3 Elérése érdekében „a felemelkedő ember befelé és a Paradicsom felé törekszik”.
- Isten-tudat: 100:5.3 többnyire szellemben való fejlődés eredménye. 100:3.6 Élmény, amely egyben az emberi élet legfelsőbb értéke is. Az értékek gyarapodásán és a jelentéstartalmakban való fejlődésen, valamint e két tapasztalás kölcsönös, mindenségrendi kapcsolatának felismerésén alapul. Az Istentudat birtokosa emberfelettivé válik annyiban, hogy benne és általa „egy halhatatlan lélek fejlődése bontakozik ki.” 100:5.3 Az Isten-tudat a legfelsőbb eszményképek iránti hűségen alapul, és az eszményképek lelki, érzelmi és szellemi megélése útján nyilvánul meg. Az Isten-tudat, vagyis a legfelsőbb eszményképek iránti gyakorlati hűség lehet természetes, vagyis fokozatos növekedés eredménye, de megtapasztalható döntő pillanatú válsághelyzetekben is. Ilyen megtérést élt meg Pál apostol. Lásd még → „megtérés”
- istenbizonyíték (ismérvek): 102:1.5 „azért fogjuk ismerni őt, mert bízunk benne, és az őbenne való hitünk teljes mértékben azon alapul, hogy személyesen részt veszünk az ő végtelen valóságának isteni megnyilatkozásaiban.”
- 102:1.6 Kutató, igaz vágyódás a tökéletességre, és az Isten keresésére irányuló mélyreható kíváncsiság megléte az emberi lélekben.
- Istenfiak: 20:0.1-0.5 az Orvonton felsőbb-világegyetembeli működésük alapján három főbb osztályuk van
1. Az alászálló Istenfiak (isteni teremtésű személyiségek).
2. A felemelkedő Istenfiak (halandó eredetű teremtmények).
3. Az Isten Háromságot-elért Fiai (származásától függetlenül, minden paradicsomi Háromságba tartozó lény).
- ISTENFIAK: 30:2.37
30:2.38 „A. Alászálló Fiak.
30:2.39 1. Teremtő Fiak – Mihályok.
30:2.40 2. Ítélkező Fiak – Avonalok.
30:2.41 3. Háromsági Tanító Fiak – Daynalok.
30:2.42 4. Melkizedek Fiak.
30:2.43 5. Vorondadek Fiak.
30:2.44 6. Lanonandek Fiak.
30:2.45 7. Élethordozó Fiak.
30:2.46 B. Felemelkedő Fiak.
30:2.47 1. Az Atyával eggyé kapcsolódást megélt halandók.
30:2.48 2. A Fiúval eggyé kapcsolódást megélt halandók.
30:2.49 3. A Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók.
30:2.50 4. Evolúciós szeráfok.
30:2.51 5. Felemelkedő Anyagi Fiak.
30:2.52 6. Átvitt közteslények.
30:2.53 7. Megszemélyesült Igazítók.
30:2.54 C. Háromsági Fiak.
30:2.55 1. Fenséges Hírvivők.
30:2.56 2. Nagytekintélyűek.
30:2.57 3. Ismeretlen Nevűek és Származásúak.
30:2.58 4. Háromságot-elért Felügyelők.
30:2.59 5. Háromságot-elért Követek.
30:2.60 6. Mennyei Oltalmazók.
30:2.61 7. Magas Fiú-segédek.
30:2.62 8. Felemelkedő-háromságivá lett Fiak.
30:2.63 9. Paradicsom-Havona-háromságivá lett Fiak.
30:2.64 10. A Végzet Háromságot-elért Fiai.”
- Istenfiak körei (jerusemi): 46:5.11 hét egyközepű, egymás fölé magasodó kör, ahol a külső nagyobb körökből rá lehet látni a belső kisebb körökre. A köröket sétálófalak választják el egymástól, melyek kimagasodnak, így róluk az adott lakókör egésze belátható. A falakat átszelő kapuk ezrei egyetlen kristályból készültek. 46:5.19 A körök közös közepén a Mihály-emlékmű áll, amely az urantiai alászállás folytán megváltozott csillagrendszeri irányítással összefüggő tevékenységek központja.
a) 46:5.12 Az első kört az Ítélkező Fiak és a személyes kísérőik foglalják el. Itt összpontosulnak az alászállási és ítélkezési szolgálataikkal kapcsolatos tervek és közvetlen tevékenységek. A csillagrendszeri avonalok e központot használják a világegyetemmel való kapcsolattartásra.
b) 46.5.13 A második kör a Háromsági Tanító Fiaké. Itt végzik a daynalok az újonnan érkezett elsőrendű Tanító Fiak felkészítését. A teremtményi-háromságot elért fiaknak külön övezete van a Daynal-körben.
c) 46:5.14 A harmadik kör a melkizedekeké. A csillagrendszeri vezetők is itt laknak, és innen felügyelik e fiak tevékenységeit.
d) 46:5.15 A negyedik kör a vorondadekeké, valamint minden olyan látogató és megfigyelő fiúi rendé, akikről másként nem gondoskodnak. De itt szállnak meg a Fenséges Csillagvilági Atyák ellenőrző útjaik során, valamint a csillagrendszeri szolgálatot teljesítő Bölcsesség-tökéletesítők, Isteni Tanácsosok és Világegyetemi Ítélők is.
e) 46:5.16 Az ötödik körben a lanonandekek, a Csillagrendszer Fejedelmek fiúi rendje, valamint a Bolygóhercegek laknak. De itt állomásoznak a csillagrendszer tartalékosai is. A Csillagrendszer Fejedelem temploma az igazgatási hegyen található.
f) 46:5.17 A hatodik körben van a csillagrendszeri élethordozók tartózkodási helye.
g) 46:5.18 A hetedik körben van azon felemelkedő fiak gyülekező helye, akik a szeráftársaikkal együtt átmenetileg működnek a csillagrendszer központján. Szintén itt van a központja a végleges rendre még nem jutott, jerusemi létpolgársági szint felett állóknak is.
- istenfiúság: 89:10.6 „az Isten minden hű fia boldog, szolgálatkész és örökké fejlődő a paradicsomi felemelkedés során.”
- Istenhit: 103:8.4 hit által ismerni és szeretni őt.
- Istenkereső döntés eredményességének feltételei: 112:2.20 Az ember őszintesége, állhatatossága és elkötelezettsége.
- isteni beavatkozás: 97:8.5 „az Isten sokszor az Atya gondviselő-beavatkozó kezével belenyúl az emberi ügyek menetébe”. Azonban az „a tény, hogy a »Fenségesek uralkodnak az emberek birodalmain« még nem teszi a világi történelmet úgynevezett szent történelemmé.”
- isteni építők: 44:0.8 az égi mesterek közösségébe tartoznak. 44:3.1 Hét csoportban működnek.
44:3.2 1. Az otthontervezők és építők – az egyedek és a munkacsoportok számára hoznak létre félanyagi és szellemi lakóhelyeket. Ezeket a majdan ott lakók igényeinek megfelelően szerelik fel és díszítik az illető egyéni igényeit figyelembe véve.
44:3.3 2. Az építő szakmunkások – a szellemi és a morontia területek általános és szokványos munkásainak lakhelyeit tervezik és építik az átmeneti világok kialakult munkamegosztását figyelembe véve.
44:3.4 3. A játék építői – a pihenés időszakaiban segítik a visszatekintési igazgatókat, akik a morontia világok mulattatói. „Még a felsőbb szellemek is elmerülnek a múltidéző humor bizonyos formájában a szellemi feltöltődésük időszakaiban.”
44:3.5 4. Az istenimádat építői – a szellemi és a morontia templomok építészei.
44:3.6 5. Az oktatási építők – a morontia felkészülés és a felsőbb szellemi képzés központjainak építői.
44:3.7 6. Morontia tervezők – bármely mellérendelt társulás számára építenek, bármely terület bármely személyiségeinek, legyenek jelen bármely időpontban, bármely szférán. Együttműködnek a morontia erőtér-felügyelőkkel.
44:3.8 7. A közcélú építők – az istenimádati célú közgyűlések kivételével, más közgyűlések számára tervező és építő mesterek.
- isteni irgalom: 2:4.1 „olyan, bölcsesség enyhítette igazságosság, mely a tökéletes tudásból, valamint annak teljes felismeréséből ered, hogy a véges teremtmények természetes gyengeségekkel és környezeti fogyatékosságokkal rendelkeznek.”
- isteni gondviselés: 4:1.1 „azon égi lények és isteni szellemek beavatkozó tevékenysége, akik a mindenségrendi törvénnyel összhangban szakadatlanul Isten dicsőségére és az ő világegyetemi gyermekeinek szellemi felemelkedése érdekében munkálkodnak.”
- istenimádat: 103:4.1 Az „igaz istenimádat előjátéka – az Isten jelenlétének folyamatos tudatosítása, mely elvezet az emberek közötti testvériség megjelenéséhez.” 56:4.5 Bár léteznek többes háromságok, azonban az Istennel való személyes kapcsolatfelvétel élményében az Isten egy. 74:7.21 „Az Édenben a nyilvános istenimádat időszaka a dél volt; a napnyugta pedig a családi istenimádat órája lett.” Ádám azt tanította, hogy a hatékony ima egyedi és annak a „lélek vágyából” kell fakadnia. 77:8.3 Az urantiai közteslények mindkét rendje élvezi és megérti az emberi istenimádatot. 55:5.5 A fény és élet bolygói korszakaiban e célból templomokat építenek, melyeket kiegészítenek a hozzájuk csatlakozó bölcseleti és vallási tapasztalást elősegítő tanodák is. A nagy tömegeket érintő istenimádati gyűléseket fennkölt, de egyszerű művészi képet mutató szabadtéri létesítményekben tartják.
- istenimádat (imádságos-istenimádati hozzáállás meghatározása): 106:2.7 A véges teremtmény személyisége ez által ragadhatja meg az Atya, a Fiú és a Szellem személyiségi valóságait.
- istenimádat (istenimádás jellemzői): 27:7.1 Az Istenek végtelen jellemére vonatkozó tudás fejlődésével a teremtett lények által megismerhető legfelsőbb gyönyörűséggé és legnagyszerűbb tapasztalható örömmé válik.
- 5:3.3 „saját magáért való”.
- 5:3.3 „semmiféle önös kérés vagy egyéb személyes érdek sincs” benne.
- 5:3.3 Az Atya páratlan személyiségének elismerése váltja ki bennünk.
- 16:6.8 A „vallásos tapasztalás valóságának szellemi területe”,
- 16:6.8 „az isteni közösség személyes megismerése”,
- 16:6.8 „a szellemértékek felismerése”,
- 16:6.8 „az örök továbbélés bizonyossága”,
- 16:6.8 „felemelkedés az Isten szolgálóinak besorolásából az Isten fiainak örömére és szabadságára.”
- 102:4.5 Vallásos tapasztalás.
- 102:4.5 Közösség megélése az Istennel.
- 102:4.5 „megsokszorozza az elme gondolkodási képességeit”,
- 102:4.5 „rávilágít a beteljesülésre.”
- 16:6.8 A mindenségrendi elme legfelsőbb szintű látásmódja.
- 16:6.8 A mindenségrendi különbségtétel áhitati és istenimádati formája.
- 16:6.10 A „szellemi létezés valóságának vallása.”
- 27:7.1 Tudatos „és örömteli felismerése és elismerése a teremtők és teremtményeik közötti bensőséges és személyes kapcsolat igazságának és tényének.”
- 27:7.1 „a legnagyobb kiváltsága és a legfőbb kötelessége minden teremtett értelemnek.”
- 27:7.1 Minőségét „a teremtményi érzékelés mélysége határozza meg”.
- 27:7.2 Ez lesz az elsődleges és meghatározó szenvedélye azoknak, akik a Paradicsom áldott területét elérik.
- 27:7.2 Akaratlan forrás ez azok számára, „akik eleget tudnak már Istenről ahhoz, hogy eljussanak a színe elé.”
- 27:7.3 E hódolat „eléri a legfelsőbb öröm teremtményi céljait és eljut a magasztos önkifejezés és személyes gyönyör tökéletességének magasságaiba.”
- 27:7.3 Minden „felemelkedő lény örökre élvezné, ha az istenimádat beállítottságában maradhatna”.
- 27:7.8 Az istenimádat teljességéből eredő legfelsőbb megelégedés elérését követően válunk képessé a Végleges Testületébe való felvételre.
- istenimádás (fejlődése): 89:4.7 új keletű formái a régi kiengesztelési tiszteletfajta igenlő jellegű eljárásaiból fejlődtek ki. Ilyen mai forma az áldozás, a magasztalás és a dicsőítés.
- istenimádási szertartás (árja-andita ~): 94:1.1 védikus istenimádási szertartás, amelyben az apa papként, az anya pedig papnőként működött, és a családi tűzhely szolgált oltár gyanánt.
- Istenimádat-vezetők: 27:0.3 elsőrendű szupernáfok. 27:7.3. „A legfelsőbb szintű imádatnak és szellemi magasztalásnak a rendszeres, az önkéntelen, a csoportos vagy az egyéb különleges alkalmait” vezetik a Paradicsomon. 27:7.4 Feladatuk, hogy „megtanítsák a felemelkedő teremtményeket úgy imádni az Istent, hogy képesek legyenek ezen önkifejezésnek eleget tenni és ugyanakkor képesek legyenek figyelmet fordítani a paradicsomi rendszer lényeges tevékenységeire is.”
- isteni pihenés: 44:5.8-5.10 ez nem más, mint a tér alapenergiáinak hatékony igénybevétele, ugyanis a „morontia- és a szellemenergiát ugyanúgy újra kell tölteni, mint a fizikai energiát, de nem ugyanazon okból.” A szellemvilág lakóinak rendszeres időközönként fel kell hagyniuk a szokványos tevékenységeikkel és adott találkozási helyekre kell utazniuk, ahol isteni nyugalomba merülve pótolják a kimerített energiáikat. A tér zarándokai a Havona legbelső körén hosszú és üdítő paradicsomi pihenésre térnek. E szükségszerűség a pihenés olyan formája, mely nem csak az elhasznált energiák pótlásához kell, hanem szellemerőt tartalékol a végtelen létpálya következő szakaszára is.
- Isteni Tanácsosok: 19:3.1 „nem tükrözik a Háromság isteni tanácsát; ők maguk az a tanács. Huszonegy milliárd Tanácsos szolgál, és hárommilliárd működik az egyes felsőbb-világegyetemekben.” 19:3.7 „Hét Isteni Tanácsos egy háromságivá tett evolúciós hármassal – mely egy Fenséges Hírvivőből, egy Nagytekintélyűből, valamint egy Ismeretlen Nevűből és Származásúból áll – együtt jelenti azt a legjobb felsőbb-világegyetemi megközelítést, mely az emberi nézőpontot és az isteni magatartást egyesíti a szellemi jelentéstartalmak és a valóságértékek paradicsomközeli szintjein.”
- Isteniség (isteniség): 0:1.16 + 0:1.17 „az Istenség jellegzetes, egyesítő és összehangoló jegye”, igazságot, szépséget és jóságot képvisel annak következtében, hogy szeret, irgalmas és segédkező. A „személytelen szinteken igazságosságként, erőként és fennhatóságként nyilvánul meg.” 0:1.18 Lehet „tökéletes – teljes – mint a paradicsomi tökéletesség lételvi és teremtői szintjein; lehet tökéletlen, mint a tér-idő evolúció tapasztaló és teremtményi szintjein; vagy lehet viszonylagos, tehát nem tökéletes és nem is tökéletlen, mint a Havona egyes lételvi és tapasztaló szintjei kapcsolatában.” 101:2.12 Az isteniség „a halandói személyiségben az Atya Igazító ajándékaként, a Fiú Igazság Szellemeként és a Világegyetemi Szellem Szent Szellemeként működik”. 101:10.4 Az isteniséget az emberek csak a vallásos tapasztalás útján és az igaz hit gyakorlása révén fedezhetik fel. 56:10.3 Kezdetben az istenimádat, mások szolgálata és a személyes szellemi tapasztalás által fogható fel.
- isteniség gyümölcsei: 56:10.20 „az értelemre épülő béke, a társas fejlődés, az erkölcsi megelégedés, a szellemi öröm és a mindenségrendi bölcsesség.”
- isteniség hét végtelensége: 42:2.22 közülük egyik, a mindenségrendi erő világegyetemi erőtérré alakulásának jelensége.
- isteniség szellemi jelenléte: 13:4.4-4.5 nem szeszélyes vagy önkényes jelenlét, tapasztalható változásai a személyiséggel bíró teremtmények szabad akaratú képességéből erednek. Az Istenségek egyszer többet adnak a jelenlétükből, ha a teremtmény őszinte vágyára válaszolnak, másszor pedig visszahúzódnak, ha a teremtményeik a választási szabadság isteni adományának gyakorlásában hátrányosan döntenek.
- isteniségi jellemvonások: 106:9.11 Az Atya valóságai ebben a világegyetemi korszakban általuk nyilatkoznak meg. A világegyetemi teremtmények ezeket személyesen veszik fel az Isten akarata szerint élt élet tapasztalásában. 106:9.12 Az Atya akaratának megélésére épített élet a személyiség szintjén elvezet a szellemi felsőséghez, és közelebb visz az Atya-Végtelen megértéséhez. Az ilyen élet az igazságon alapul, fogékony a szépségre és a jóság uralja.
- istenivé nem tett valóság: 0:4.2 „a nem-személyes energiaterületeitől az egyetemes létezés meg nem személyesíthető értékeinek valóságterületeiig, sőt egészen a Korlátlan Abszolút jelenlétéig terjed.”
- istenivé tett valóság: 0:4.3 „minden végtelenné tett Istenség-lehetőséget magába foglal, a legalacsonyabb rendű végestől a legmagasabb rendű végtelenig terjedő összes személyiségterületen keresztül, vagyis mindazt, ami megszemélyesíthető és még többet is – még az Istenségi Abszolút jelenlétét is.”
- istenkáromlás: 90:5.3 a szent nevek korábbi, szertartásos ismétlésének lealjasítása.
- istenkép: 92:5.1 amennyiben a kinyilatkoztatott tanítások és az evolúciós vallás elemeinek keverékén alapul, akkor a következő tényezők játszanak benne szerepet. 92:5.1 1. „Az evolúciós tiszteletfajták előbb-létezett felfogásai. 92:5.3 2. A kinyilatkoztatott vallás magasztos eszményképei. 92:5.4 3. A nagy vallási tanítóknak, az emberiség látnokainak és tanítóinak személyes nézőpontjai.”
- istenkép (eszménykép): 97:1.4 az Isten a teremtésösszesség mindenható és változhatatlan Teremtőjének és Felügyelőjének eszményképét mutatja. 97:7.13 A nyugati világ legmagasabb szintű istenképe a második Ésaiás működése „óta foglal magába egyetemes igazságosságot, isteni kegyelmet és örökkévaló pártatlanságot.” 97:10.8 Jahve képe fokozatosan alakult a Sinai-tűzhányó féltékeny és kegyetlen szellemének felfogásától a minden dolog teremtőjének és az egész emberiség szeretetteljes és irgalmas Atyjának képéig. Lásd még → „héber istenfogalom fejlődése”
- istenmód élni: 106:9.11 „annyit jelent, mint az Isten akaratát ténylegesen megélni.” 106:9.12 Az ilyen élet az igazságon alapul, fogékony a szépségre és a jóság uralja. Az Atya akaratának megélésére épített élet a személyiség szintjén elvezet a szellemi felsőséghez, és közelebb visz az Atya-Végtelen megértéséhez.
- Istennel való közösség: 103:2.2 ennek tudatához el lehet jutni, ha
A) valakit úgy neveltek, hogy egy szerető mennyei Atya gyermekeként való létezés tudatában nőtt fel, vagy
B) lélektani válsághelyzet, érzelmi felkavarodás útján.
- Istenség: 102:4.4 bár az Istenség „több, mint szellem, azonban a szellemi az egyetlen lehetséges megközelítés a felemelkedő ember számára.” 0:1.15 Jellegében és változhatatlanul isteni, viszont „ami isteni, az nem szükségképpen mind Istenség, bár az Istenséggel össze fog hangolódni és az Istenséggel való szellemi, elme- vagy személyes szintű egység kialakítására törekszik.” 56:5.2 Az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem a paradicsomi Háromságban ténylegesen osztatlan és oszthatatlan. 0:1.3 Az Istenség személyes, elő-személyes és személyen túli szinteken működő valóság.
Működési szintjei:
0:1.4 „1. Nyugvó – az önálló és önmagától létező Istenség.
0:1.5 2. Magvábanvaló – a saját akarattal és eredendő céltudatossággal rendelkező Istenség.
0:1.6 3. Társuló – az önmagát megszemélyesítő és isteni mód testvéri Istenség.
0:1.7 4. Alkotó – az önmagát szétosztó és isteni mód kinyilatkoztatott Istenség.
0:1.8 5. Evolúciós – az önmagát kiterjesztő és a teremtménnyel azonosult Istenség.
0:1.9 6. Legfelsőbb – az önmagától tapasztalatot szerző és a teremtményt Teremtővel egyesítő Istenség.”
0:1.10 7. „Végleges – az önmagát kivetített és a tér-időt meghaladó Istenség. Mindenható, mindentudó és mindenütt-jelenvaló Istenség. Az egyesítő isteniségi kifejeződés második szintjén a világmindenség hatékony felügyelőiként és abszonit megtartóiként működő Istenség.” 0:1.14 De az Istenség lehet „lételvi, mint az Örökkévaló Fiúban; lehet tapasztaló, mint a Legfelsőbb Lényben; lehet társuló, mint a Hétszeres Istenben; és lehet osztatlan, mint a paradicsomi Háromságban.”
- Istenség (meghatározások): 103:7.3 Egység, mely „nem csak az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú szellemi értékeit öleli fel, hanem elismeri az Egyetemes Szabályozónak és a Paradicsom Szigetének energiatényeit” is, melyek tökéletes megfelelésbe kerülnek az Együttes Cselekvő elmeviszonyaiban, és egyesülnek a Legfelsőbb lény megjelenő Istenségének véges szintjén.
- 56:10.16 Az egyetemes és örök fejlődés felsőbb rendű, végtelen célja.
- 117:3.9 „öröktől való létezésen alapuló egység a Háromságban”.
- 118:10.11 „a Mindenható Legfelsőbb és a paradicsomi Háromság”.
- Istenség (tartalmi elemek, jellemzők): 56:6.3 Hatalomban való egyesültség.
- 0:1.15 Minden isteninek ez a forrása.
- 56:0.1 Az összehangoltsága egyetemes.
- 56:6.3 A megértéséhez és az eléréséhez az ember megszemélyesítheti.
- 56:10.18 A megtapasztalható jóságértékei az Egyetemes, az Örökkévaló és a Végtelen szellemszemélyiségek irgalmas segédkezései az evolúciós szférák teremtményei számára.
- 118:2.1 A „tér-időbeli mindenütt-jelenvalósága igen gyakran a térhez köthető, de nem feltétlenül időhöz kötött.”
- 118.10.11 A jelenléte személytelen.
-118:10.11 „az egész iránt tanúsít tiszteletet, nem a rész iránt.”
- Istenségek (élményelvi – tapasztaló – ~): 104:5.12 a Legfelsőbb, a Végleges és az Abszolút.
- Istenség Első Személye: 105:1.2 Minden személyiség Egyetemes Atyja. Lásd → „Egyetemes Atya”
- Istenség Felsőség: 0:1.9 az „első teremtmény-azonossági szinten a nagy világegyetem tér-idő felügyelőiként működő Istenség”.
- Istenség Második Személye: lásd → „Második Forrás és Középpont”
- Istenség természetei: 118:0.2 „1. Az Atya önmagától létező sajátlényeg.
118:0.3 2. A Fiú társ-létező sajátlényeg.
118:0.4 3. A Szellem együttesben-létező sajátlényeg.
118:0.5 4. A Legfelsőbb evolúciós-tapasztaló sajátlényeg.
118:0.6 5. A Hétszeres önmagát szétosztó isteniség.
118:0.7 6. A Végleges tapasztalásmeghaladó-tapasztaló sajátlényeg.
118:0.8 7. Az Abszolút öröktől való létezésen alapuló és tapasztalás által kibontakozó sajátlényeg.”
- Istenségi Abszolút (meghatározások): 105:3.1 A végtelenség hét Abszolútjának egyike.
- 105:2.9 Értendő alatta a Végtelenség Hét Abszolútjának, vagyis a VAGYOK-nak az ötödik szakasza, mint a Végtelen Kibontakozási Lehetőség.
- Istenségi Abszolút (jellemzők): 104:4.21 „mindent-átölelő szellemként létezik, még a szellemin túl is.”
- 0:3.16 4. Az istenség korlátlan cselekvési képessége az Istenségi Abszolútban lakozik.
- 105:2.9 „Ez a végtelenségi tájékozódási pont örökké mutatja a VAGYOK-nak azt az akarati ön-korlátozását, mely révén a háromszoros önkifejeződés és ön-kinyilatkoztatás megtörténhetett.”
- 105:3.6 Az egyetemes valóság okforrási lehetőségei.
- 105:3.6 Az egyetemes valóság kibontakozatlan (nem kibontott) személyes lehetőségei.
- 105:3.6 „minden Istenség-kibontakozás lehetőségének teljessége.”
- 105:3.6 „a korlátlan, abszolút és nem-istenségi valóságok céltudatos határolója.”
- 105:3.6 „az abszolút korlátozója”.
- 105:3.6 Az abszolút „elhatárolt abszolúttá lényegítője – a beteljesülés megindítója.”
- 106:5.2 Az abszolút szinten a Korlátlan Abszolúttól elválaszthatatlan és megkülönböztethetetlen az Egyetemes Abszolút jelenlétében.
- 106:5.4 Nem istenség, ezért nem is alkothat háromságot az Egyetemes és a Korlátlan Abszolúttal, csak társ-hármasegységet, vagyis trioditát (104:5.7).
- 106:6.1 Határtalan lehetőséggel bír, azonban a jelenlegi szintjén személytelen.
- 106:6.6 A megszemélyesülésével személyes-feletti értékek és a személyesen túli jelentéstartalmak jelennek meg.
- 106:7.3 A véglegességi beteljesülés magába foglalja, mivel a véglegességi beteljesülés egyszerre lételvi és élményelvi eredmény.
- 106:7.3 „örökkévalósági viszonyban áll a Korlátlan Abszolúttal az Egyetemes Abszolút révén.”
- 106:7.3 A lehetőségek vonatkozásában tapasztalati.
- 106:7.3 Ténylegesen lételvi.
- 106:7.3 Végtelen – mivel korlátlan, időtlen, tér nélküli, határtalan és mérhetetlen.
- 106:8.16 „örökkévalósági besorolású lételvi valóság.”
- 106:8.21 Amennyiben az Egyetemes Abszolút és a Korlátlan Abszolút egy-lényegét egységesen értelmezzük, úgy az Istenségi Abszolút „magába foglalja a teljes valóság értelmezésének abszolút véglegességét is. Lásd még → „Abszolút Isten”
- istenség kettős fogalma: 85:6.4 olyan evolúciós vallási rendszerekben fordul elő, amelyek magukba foglalják a természeti isteneket és a kísértetisteneket is. Az istenség fogalmának ilyen összefonódására példa Thór is, aki egyszerre volt kísértethős és a villámok ura.
- Istenség-kalandra pályázók: 26:7.1 a szellemi végzősök neve a Havona-felkészítés ötödik körén.
- istenségműködés: 94:3.3 hét szintje van.
- ISTENSÉG SZILÁNKOSULT ENTITÁSAI: 30:1.100 vannak az Egyetemes Atyával eggyé kapcsolódást elért halandók, 30:1.101 a Szellemmel eggyé kapcsolódást elért halandók és 30:1.102 a Fiúval eggyé kapcsolódást elért halandók. 30:1.100 Az Atyától származó legismertebb entitások a Gondolatigazítók. 30:1.100 „Egy Igazítóval vagy egyéb ilyen résszel való eggyé kapcsolódás a teremtményt az Atyával eggyé kapcsolódást elért lénnyé teszi.”
30:1.101 A Harmadik Forrás és Középpont előelme-szellemének részei nem elő-személyesek olyan értelemben, mint az Igazítók, nem költöznek olyan halandó teremtményekbe, akik még húsvér testben élnek.
30:1.102 A Teremtő Fiú egyedivé tett szellemével történő teremtményi egyesülés még inkább eltér az Igazítóval való eggyé kapcsolódástól.
De az Istenségnek más „szilánkosult” részei is vannak.
- Istenség Véglegesség: 0:1.10 az Istenségek nagy világegyetemet segítő tevékenységeivel összevetve az egyetemes felügyelettel és felsőbbrendű fenntartással egyenértékű világmindenségbeli abszonit működés.
- istenségkép (Melkizedek-féle ~): 96:0.1 a teremtő erőn alapult, nem hasonlított a beleértéssel, alárendeléssel és kizárással létrehozott, több istenségből kialakított bölcseleti felfogásokhoz. Hatást gyakorolt a mezopotámiai, indiai és egyiptomi istenségképekre.
- istenségkép (szemita ~ ek): 96:1.1 a korai szemiták hite szerint mindenben szellem lakozott (pl. állati- és növényi szellemek, de ilyenek voltak az „évszakok szellemei” és a „sarjak ura” is). 96:5.8 A héber nép istenképe Mózes idején kezdetleges, nyers és emberszerű volt. 96.6.1 Mózes halála után a végtelenül bölcs és jóakaratú, mindenható Isten hagyományát csak Izráel vezetői ápolták, a köznép Jahve sivatagi eszméjéhez tért vissza. 96:6.3 Jósua igyekezett megtartani a legfelsőbb Jahve fogalmát a héber nép körében. E korszakban úgy ábrázolták Jahvét, mint „a hatalom, az ítélet és az igazságosság Istenét.”
- Istenségi Abszolút: 0:11.6 „az Egyetemes Atya szabad akaratú választása révén a teljes, végtelen valóságból kivált magvábanvaló, melyben minden isteniségi tevékenység – legyen az lételvi vagy élményelvi – végbemegy.” 0:11.4 Ő a mindenható megelevenítője a teljesen „egyesített és véglegesen összehangolt világegyetemek mindensége számára, sőt a már megteremtett, a kialakulóban lévő és a jövőben megalkotandó világegyetemek számára is.” 56:1.2 A teljes anyagi valóság felügyeletét végzi.
- Istenség-végzet (beteljesülés): 112:5.2 Elérési útja az ember által választható, személyes és tapasztalás által valósuló.
- Istent ismerő: 110:6.16 „a fiúi elismertségnek tudatában lévő”.
- istentan (meghatározások): 90:5.7 az Isten maghatározására irányuló kísérlet.
- 103:1.5 „a vallás bölcselete”, mely 103:1.4 „nem teremt vallást”.
- 103:1.5 Jóhiszemű kísérlet a vallásos tapasztalás értelmezésére.
- 103:6.1 „az emberi szellem válaszainak és viszont-válaszainak tanulmányozása”.
- 103:6.1 A saját vallás tanulmányozása.
- istentan (tartalmi elemek, jellemzők): 103:6.1 „sohasem válhat tudománnyá.”
- 103:6.1 „keverednie kell a lélektannal a személyes kifejeződésében”.
- 103:6.1 keverednie kell a bölcselettel a módszeres leírásában.
- 103:6.2 Az ember és a világegyetem kutatásához belülről történő közelítés.
- 103:9.1 „a vallás értelmi tartalmával foglalkozik”.
- 103:9.6 Nem kerekedhet a vallás fölé.
- 103:9.6 Az a küldetése, „hogy segítse a személyes szellemi tapasztalás tudatosulását.”
- Isten törvényei: 12:7.2 „Isten szokásai, annak módja, ahogyan a dolgokat újra és újra teszi”.
- Isten-tudat: 71:7.13 a bölcsesség halandók által is elérhető végleges szintje, mely az elme kiteljesedése által valósul. 71:4.15 Az Isten-tudat a mennyei Atya akarata megcselekedésének törekvésében nyilvánul meg. 101:0.6 Az igaz vallás megtapasztalása biztos Isten-tudathoz és a hívő személyisége továbbélésének kétségtelen bizonyosságához vezet.
- Isten-tudatosság önkéntelen kitörése: 91:8.10 az istenséggel való bensőséges kapcsolatból fakad, mely az igaz imán keresztül megadja az ember számára a szellemi gyarapodás, a hozzáállás változás és a megelégedés tapasztalatát.
- „Isten ujja”: 85:0.4 az élet azon dolgainak jelölése, melyek megmagyarázhatatlanok az ember számára. Mondják még a „Gondviselés rejtélyes beavatkozásának” is.
- Isten viszonya a helyi világegyetemhez:
a) 32:4.1 Isten soha nem tesz semmi olyat, melyet a mellé- vagy alárendelt társai meg tudnak tenni.
b) 32:4.2 De személyesen mégis részt vesz ezen eseményekben az eleve elrendelt közvetítők és személyiségek révén, rajtuk keresztül.
c) 32:4.3 Az Istenfiak kölcsönös viszonyába, a Harmadik Forrásból és Középpontból származó személyiségek csoportos viszonyába, illetve a bármely egyéb teremtmények közötti viszonyba, illetve társulásokba – mint amilyen az emberi lényeké is, az Egyetemes Atya sohasem avatkozik bele.
d) 32.4.3 „A Teremtő Fiú törvénye, a Csillagvilági Atyák, a Csillagrendszer Fejedelmek és a Bolygóhercegek határozatai” azt tükrözik, hogy nincs hatáskör megosztás, csak feladat megosztás. „Az Istenségek között tökéletes és örökkévaló nézetazonosság van.”
e) 32.4.4 Az Egyetemes Atyának megvan a módja és lehetősége arra, hogy bármely egyéni teremtménye esetében – „ami azon egyed pillanatnyi helyzetét vagy jövőbeli kilátásait érinti és ami az Atya örökkévaló tervét és végtelen célját illeti” – beavatkozzon.
f) 32:4.7 A bennlakozó Igazítók által az Egyetemes Atya az ő minden teremtményével – éljenek azok bárhol – kapcsolatot tart. 32:4.8 A személyiségkörön keresztül személyesen ismeri „a teremtésösszesség minden világegyeteme minden csillagrendszerében élő minden lény összes gondolatát és cselekedetét.”
- Istent ismerő személy (jellemzők): 106:9.12 „a bensőjében az istenimádat révén világosodik meg”.
- 106:9.12 Teljes odaadással szolgálja az összes személyiség egyetemes testvériségét.
- 106:9.12 A szolgáló segédkezését irgalom tölti ki és szeretet hajtja.
- István: 128:3.4-3.5 Nem zsidó származású, de zsidó hitre áttért görög férfi, 128:3.6 a „keresztény hit első vértanúja”, akinek azért kellett meghalnia, mert bírálta a zsidó templomok hagyományos gyakorlatát. 128:3.5 Kr.u. 17-ben személyesen is találkozott a huszonhárom éves Jézussal Jeruzsálemben. Ekkor nagy hatással volt Istvánra az a négyórás beszélgetés, amelyet „az életmódról és az igaz Istenről, az ő imádásáról” folytattak. 128.3.6 István úgy halt meg, hogy „még csak nem is sejtette, hogy az a galileai, akivel tizenöt évvel korábban beszélgetett, azonos azzal, akiről később azt hirdette, hogy ő a világ Megmentője”. István bátor tettét, amely a halálához vezetett, az a beszélgetés alapozta meg, melyet Jézussal folytatott évekkel korábban.
- iszappenész: 58:6.1 átmeneti létformák, amelyek már 450 millió évvel ezelőtt léteztek az Urantián. Egyértelműen sem a növények, sem pedig az állatok közé nem sorolhatók be.
- iszlám hit: 104:1.9 a követői képtelenek voltak a Háromság eszméjének megragadására.
- iszlám vallás: 92:6.19 „Észak-Afrikát, a Levantét és a Délkelet-Ázsiát összekötő vallási-műveltségi kapocs.” 92:6.19 Az iszlámot a zsidó hittudományi, majd pedig a keresztény tanítások tették egyistenhiten alapulóvá. 95:7.5 Az iszlám vallás megalapításához az a hódolati kapocs vezetett, hogy minden arab törzs általános és különös tisztelettel adózott a Mekkában levő fekete bűvkőnek, a Kába-kőnek. 94:2.8 + 95:7.6 Az iszlám ereje Allahnak, mint a világegyetem egyetlen, legfelsőbb Istenének a világos, jól meghatározott képében van. A gyengesége pedig abban, hogy a hit terjesztéséhez katonai erőt alkalmazott, és a nőt lealacsonyította.
- Izador: 121:8.5 Máté apostol tanítványa, a Máté szerinti evangélium lejegyzője. Lásd még → „Máté szerinti evangélium”
- izraeliták: lásd → „héberek (izraeliták, zsidók)”
- „Izráel királyainak cselekedetei”: 97:8.1 a zsidók világi történelmére vonatkozó feljegyzés. A héber papok elpusztították, miután „elkészítették az Istennek a héberekkel való állítólagos csodás cselekedeteiről szóló új feljegyzést”, az Izráel szent történelmére vonatkozót.
- Izsák: 93:6.5 Ábrahám fia. 93:9.8 A csodás születésére vonatkozó történet érdekében a szüleit a valóságosnál idősebb életkorúnak tüntették fel az írásokban. 93:9.5 Izsák kitartott az apjától hallott Melkizedek tanítások mellett. 93:9.8 Mivel Ábrahám törvényes feleségének – Sárának – volt a fia, ezért Ábrahám minden vagyona Izsáké lett.
- Ígéret Földje: 96:2.2 az arábiai szemiták által vágyott „tejjel és mézzel folyó” vidék, melyet az északi szemiták és a hettiták birtokoltak.
- írás: 66:5.9 az első írott ábécét huszonöt betű alkotta. Fad dolgozta ki, aki a Bolygóherceg anyagi testtel bíró törzskarának tagjaként „A tudás terjesztésének és megőrzésének tagozata” vezetője volt. Kezdetben fakéregre, agyagtáblára, kőlapra, vékonyított állati bőrre és darázsfészekből készített papírszerű anyagra írtak. 66:5.10 A kék emberfajta az ábécén alapuló írást kedvelte. A vörös emberfajta a képírást, a sárga emberfajta pedig a szavak és fogalmak jelképekkel való rögzítését alkalmazta. 69:4.6 „A mai írás a korai kereskedelmi feljegyzésekből származik; az ember első olvasmánya egy kereskedelmi hirdetés volt, egy sóhirdetés.” 77:4.7 A sumérok az évezredek folyamán elhagyták a dalamatiai ábécét, és a Dilmunból származó írásrendszert vették át.
- írás (Kína): 79:8.7 bár az írásbeliség fejlődésével együtt járt a tudás terjedése, azonban a képírás rendszer nehézkessége a nyomtatás korai megjelenése ellenére korlátozta a társadalmi osztályok tanult egyedeinek létszámát.
- írás (India): 79:3.7 dravida tengerészek és kereskedők Sumériából egy ábécét és egy írásmódszert is magukkal vittek az India területén levő központjaikba.
- ítélkezés: 10:6.4 „az igazságosság végső alkalmazása”.
- Ítélkező Fiak: 20:1.11 hármas eredetű, másodlagos fiak, akik az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem gyermekei. 20:2.1 Ők az avonalok, akik „a bolygók segédkezői és bírái, a tér-idő teremtésrészek igazságszolgáltatási tisztviselői”. 20:2.2 Számuk a nagy világegyetemben egymilliárd körül van. 20:2.3 Halandói húsvér testben megtestesülhetnek, s néha földi anyától is születhetnek. 20:3.3 „Az ítélkező küldetések néha, az alászállási küldetések pedig mindig megtestesülések;”
- Ítélkező Fiak (jellemzők): 116:4.9 „az evolúciós világokba való alászállásaik során olyan jellemvonásokat szereznek meg, amelyek a paradicsomi isteniséget fejezik ki az anyagi emberi természet legmagasabb szellemi értékeivel való tapasztalati egyesülésben.” Lásd még → „avonalok (jellemzők)”
- Ítélkező Fiak (avonalok) bírói feladatai: 20:3.1-3.2
1. Felügyelik az alvó továbbélők ébredését.
2. Ítéletet hoznak az adott teremtésrész felett.
3. Lezárják a késleltetett igazságszolgáltatású megítéltetési időszakot.
4. Végrehajtják a próbaidőt elrendelő kegyelmi döntéseket.
5. Új feladatokat osztanak a bolygón szolgáló égi teremtmények számára az új megítéltetési időszakban.
6. Irányt szabnak az evolúciós fajok végső rendeltetésének.
7. Dönthetnek a személyes teremtmények azonosságának megszüntetéséről, de ezt az ítéletet nem ők hajtják végre.
- Ítélkező Fiú utáni ember: 52:4.2 az Ítélkező Fiú a paradicsomi Avonal Fiak felsőbb rendjének egyike. 52:4.10 Ezen megítéltetési időszak, illetve időszakok a mi időnkben mérve, többnyire huszonötezer és ötvenezer év közé esnek. 52:4.3 E Fiú az első alkalommal mindig megtestesül, de nem él át születést. 52:4.1 Ebben a korszakban már virágzik az emberek közötti testvériség. 52:4.6 Az önkormányzatiság elterjedt. 52:4.7 A Gondolatigazítók adományozása még nem általános, az is szükséges, hogy a sajátakaratú teremtmények is válasszák a Titkos Nevelőket. 52:4.8 A társadalom tagjai egyre inkább az egyszerűbb, természetesebb és eredményesebb életformát választják. A képzőművészet és a zene virágzik. A fizikai tudományok ekkorra elérték a fejlődés végső fokát. Az eszményi világokon világméretű szellemi megvilágosodásra is sor kerül. 52:4.9 Sok világon az Ítélkező Fiak több megítéltetési küldetést is teljesíthetnek.

„J”
- Jahve: 96:1.11 a Hóreb-hegy szelleme, a héber szemiták istene. 95:7.5 A szemita zsidók kezdetben tűzhányó szellemnek tartották. 96:1.11 Kr.e. 2000-ig a Sinai-hegy tűzhányóként működött, és ennek következtében a környezetében lakó bediunok erősen tisztelték a Hóreb-hegy szellemét. Őt tartották a többi isten közül a legfelsőbbnek. 130:3.4 A Jahve kép „a Melkizedek kinyilatkoztatásaiból és Ábrahám szövetségéből kifejlődött Isten.” 96:1.15 A Jahve felfogás fejlődése az Egyetemes Atya eszméjének kialakulásához vezetett. Tartalmilag a Jahve fogalom a Hóreb-hegy törzsi istenétől a szeretetteljes és irgalmas teremtő Atyáig fejlődött.
- jang és jin: 111:0.4 Az emberi lény két oldalának, a léleknek és a szellemnek kínai eredetű értelmezése.
- Jansad: 76:3.3 Évaszon legidősebb fia. Ádámot követően ő lett az ádámfi törzsek vezetője.
- Japán: 79:6.3 népének elődei Kr.e. 12 000 táján hagyták el Kína területét, részben az északi kínai törzsek tengerpart menti nyomulása miatt, részben pedig ama törzsfőnökük kezdeményezésére, akit fokozatosan isteni személyiségként kezdtek tisztelni.
- Jaram: 93:5.5 Melkizedek hettita tanítványa. Makiventa általa hívta meg Ábrahámot és Nahort Sálembe. De ezt a meghívást csak Ábrahám fogadta el.
- javas ember: 69:3.5 ők alkották az első hivatásos osztályt, akik felmentést kaptak a fizikai munka alól. 70:5.8 Egyes korai közösségeket főnökként ők irányítottak. Egy személyben léptek fel papként, gyógyítóként és elsőszámú vezetőként.
- Jákob (1): 93:9.5 Izsák fia és Ábrahám unokája. Nehezen tudta felfogni a Melkizedek hagyományok jelentőségét.
- Jákob (2) : 124:2.4 Jézus egy évvel idősebb, 123:1.4 legjobb gyermekkori barátja, akivel felnőve is hű társak maradtak. 123:6.9 A szomszédban laktak. 124:2.4 Jákob apja kőművesként Jézus apjának az üzlettársa volt. Mivel a gyermek Jézus nem ment bele testi küzdelmekbe a jogaiért, ezért Jákob sokszor érzett késztetést arra, hogy megvédje őt, vagy megbüntesse Jézus támadóit.
- János (Zebedeus ~): 129:2.3 Már azelőtt Jézus barátja és bizalmasa lett, hogy apostol vált volna belőle. Jézusnak a színre lépése előtt megvalósított utazásai idején, a Zebedeusnál letétbe helyezett keresményéből János vitt minden hónapban pénzt Jézus Názáretben élő apai családjának. Sőt arra is ígéretet tett, hogyha Jézus pénze időközben elfogyna, akkor a saját keresetét fogja megosztani Jézus édesanyjával. 129:2.11 Jézus távollétében János „minden hónapban ajándékot vitt Máriának és Rúth-nak.”
- János szerinti evangélium: 121:6.6 A Jézus földi életéről szóló beszámolók utolsó darabja a nyugati népeknek szól és a történetet az alexandriai keresztények nézőpontjából láttatja. 121:8.10 Nagyrészt Jézusnak a Júdeában és Jeruzsálem környékén végzett, mások által nem közölt tevékenységéről szól. Az evangéliumot Nátán, egy cezáreai görög zsidó írta le János kérésére Kr.u. 101-ben, János emlékanyagára támaszkodva. János ismerte a másik három, akkor már meglévő evangéliumot is.
- játék: 74:6.7 örömöt szerző és felüdülést adó tevékenység, melyben kedvtelésből merülhetünk el. A mai kor emberfajtáinak játékossága nagyobbrészt az ádámi törzstől származik. 88:1.8 „Az emberiség első játéka a tartósított köldökzsinór volt.”
- jávai ember: 64:1.6 Andon és Fonta leszármazottai.
- jelentéstartalmak: 111:4.2 „a felismerés és a megértés társulásából származnak.” Nem léteznek egy teljesen érzékelésen alapuló vagy anyagi működésű világban. Csak „az emberi tapasztalás belső vagy anyagfeletti szféráiban érzékelhetők.” Lásd még → „felismerés” → „megértés”
- jelentéstartalmak-értékek: 106:6.1 „lehetetlenség elérni az abszolút többlettartalmak teljes kinyilatkoztatását az abszolútat el nem érő mindenségrend keretein belül.”
- jelentéstartalom: 100:3.4 A tapasztalás adja hozzá az értékhez, elősegítve annak méltánylását és tudatosulását.
- jelkép: 85:3.5 A vallásban helyettesítheti az eredeti imádati ideát. Ebben az esetben a jelkép alkalmazása jónak mondható.
- jellem (emberi ~): 28:6.14 Mutatja az egyén felelősségvállalási, bizalom-megőrzési és küldetés-teljesítési képességének határait. 81:6.6 Egy ember jellemében az erkölcsi és szellemi érték az anyagi jólét hiányában is létrejöhet. 111:4.12 A benső alkotókészség a személyiség szerves egésszé rendezésén és a sajátlényeg egyesítésén keresztül járul hozzá a jellem megnemesítéséhez. 117:5.13 Amikor az ember a döntésének megfelelően cselekszik, akkor az ebből származó tapasztalásának jelentéstartalmai és értékei „mindörökre az ő örök jellemének részévé válnak.” Az ember mindenségrendi értelemben vett erkölcsi és isteni értelemben vett szellemi jellemmel bír. A jellem által jelennek meg a teremtmény azon személyes döntései, melyeket „az őszinte istenimádat megvilágosított, az értelmes szeretet megdicsőített és a testvéri szolgálat kiteljesített.”
- jellem (igaz ~, nemes ~): 103:5.7 Erényekkel bír. 101:6.7 Az a személy birtokolja, akinek a gondolat-döntései összehangoltak, az eszményképei okszerűek és azonosul az isteni igazsággal. Az igaz jellem birtoklása az előfeltétele annak, hogy a halandó bebocsátást nyerjen a morontia világok egyre szellemibbé váló valóságaiba. 127:3.14 A nemes jellem kialakulásához a bizakodó bátorság, a megélhetési nehézségek ellenére is hozzájárul.
- jellemfejlődés: 76:2.6 Az öröklött sajátságoktól, a környezettől és a képzéstől függ. A jellem alapját az öröklött sajátságok képezik. Az alsóbbrendű környezet – különösen a gyermekkorban – képes semlegesíteni az öröklött kiváló sajátosságokat. Amíg „a jó környezet nem képes komolyabb mértékben segíteni az alsóbbrendű örökségből fakadó jellemgyengeségek legyőzését, addig a rossz környezet igen hatékonyan elronthatja a kiváló örökséget is, legalábbis a fiatalabb életkorban. A jó közösségi környezet és a megfelelő oktatás nélkülözhetetlen táptalaj és környezet ahhoz, hogy a jó örökségből a legjobbat lehessen kihozni.” 28:6.15 A jellemfejlődés többletfelelősség vállalást tesz lehetővé. 81:6.26 A jelenlegi nemzedék otthonai, templomai és iskolái előre meghatározzák a következő nemzedék jellemfejlődésének irányvonalát.
- jellem-gyümölcsök (a szellem gyümölcsei): 34:7.1; 34:6.13 „a szeretet, az öröm, a békesség, a béketűrés, a szelídség, a jóság, a hit, az alázatosság és az önmérséklet”.
- jellemvonások (emberileg kívánatosak): 64:7.20 bátorság, merészség, hősiesség, állhatatosság, nemes odaadás.
- Jeremiás: 97:6.1 héber látnok, aki a népe Jahve Istenének nemzetközivé tételén munkálkodott. 97:6.2 Határozottan „állította, hogy Jahve nem áll a héberek mellett a más népekkel vívott küzdelmeikben.” Hirdette, „hogy Jahve az egész föld, minden nemzet és minden nép Istene.” 97:6.3 Jeremiás tanított az első Ésaiás által ábrázolt igaz és szeretetteljes Istenről is. „Igen, örökkévaló szeretettel szerettelek téged; azért terjesztettem reád az én szeretetemet.” 97:8.3 A jövőre nézve Jeremiás a zsidók számára „a belső igazságosság korát – a szív tábláira írott szövetséget – hirdette.” 97:9.22 Jeremiás szólt Jeruzsálem elestéről is. 97:6.4 Nem volt népszerű a héber vezetők körében, amikor Jeruzsálem feladását tanácsolta Nabukodonozor babiloni király ostroma idején.
- Jerusem: 45:0.1 a helyi csillagrendszerünk – Satania – igazgatási központja. Ötvenhét épített szférából áll, vagyis a Jerusemből, hét nagy segédszférából és negyvenkilenc kis-segédszférából. Az Urantiánál százszor nagyobb, de a gravitációja kisebb. 45:0.3 Saját világítása, fűtése, víz-és energiaellátása van. 46:4.8 Egyszerre anyagi, morontiai és szellemi központ. 46:1.1 Ezer szélességi övezetre és tízezer hosszúsági területrészre van felosztva. Hét nagyobb városa és hetven kisebb igazgatási központja van. 46:2.8 A legmagasabb helye a négyezerötszáz méteres Szeráf-hegy, mely a szállító szeráfok kiindulási pontja. 46:1.2 A szabvány mérföldje közelítőleg hét urantiai mérföldnek (11,2 km) felel meg. Súlyegysége a „gradáns”, amely az ultimatonra épülő tízes számrendszeren alapul. Közelítve 280 grammot nyom. A Satania bolygó egy óra négy perc és tizenöt másodperc híján három urantiai nap alatt fordul meg a tengelye körül. Egy csillagrendszeri év pedig száz jerusemi napból áll. 46:1.3 A bolygó az energiáját a tér energiatöltéséből kapja a szféra körüli körzetcsatornákon keresztül. Ezen energiának a fizikai vezetőcsatornán való áramoltatása – a vezeték ellenállás során fejlődő hő által – egyenletes hőmérsékletet biztosít. A teljes fény időszakában 21, a fényszegény időszakban pedig 10 Celsius fok körüli a hőmérséklet. 46:1.4 A világítást a százezer központból felsugárzott, majd a levegőkupoláról (46:1.6 ionizálódott légréteg) visszaverődő egyenletes fény adja. 46:1.5 E fény hőereje kicsi. Az ilyen típusú világok nem fénylenek a térben. 46:1.7 E világítás a jerusemi nap hetvenöt százalékán át teljes. 46.2.2 A fényszegény állapot idején a három gázból álló légkörében a nedvesség kicsapódik. Az egész bolygó keringető vízellátással rendelkezik, mely a magas területekre is elér a gazdag növényi és állati élet kiszolgálása céljából. 46:2.3 A harmadik légköri gáz a morontia légzéshez szükséges. 46:2.4 A fizikai személyek és anyagok szállítását a szállítómadarak és az óránként nyolcszáz kilométeres sebességű anyagi szerkezetek révén végzik. 46:2.5 A bolygón az élet tíz megkülönböztethető egysége létezik, melyek egymáshoz való viszonya alkotó alkalmazkodást mutat. 46:2.7 A szféra gyártó- és kutató övezete magas fokon gépesített, ennek hátrányai nélkül. 46:4.6 A csillagrendszeri lakó- és igazgatási tevékenységek körökbe, négyzetekbe, téglalapokba és háromszögekbe való elrendezése a Nebadon minden csillagrendszeri központján általános.
- jerusemi háromszögek: 46.4.5 a helyi igazgatási területek. 46:8.1 A szokványos helyi ügyeket a száz háromszögből álló egységből irányítják, melyek tíz igazgatási építmény köré csoportosulnak. E háromszögeket pedig a csillagrendszeri történelem körképszerű látványa övezi.
- jerusemi híradások: 46:3.1 világegyetemi térjelentések, mely lehet
a) felsőbb-világegyetemi,
b) paradicsom-havonabeli,
c) helyi világegyetemi központi
d) csillagvilági központi és
e) helyi világokról érkező.
Az első két híradást az üvegtenger kristályának segítségével, az utolsó hármat pedig egy hármas kört alkotó állomáscsoport útján fogják és közvetlenül meg is jelenítik azokat. 46:3.2 A hírfogadó terembe továbbított látható és hallható adásokat több mint ötmilliárd anyagi és morontia lény élvezheti. 46:3.3 A híradások hatékonyan vetítik előre a halandó túlélőkre váró egyre magasabb szintű szépséget és nagyszerűséget. 46:3.4 Mihály üzenetei a főangyali körön át is érkezhetnek.
- jerusemi körkép: 46:5.23 az angyalok köreit övezi. A kerülete ötezer szabványmérföld. Rendeltetése a Satania csillagrendszer benépesített, felemelkedő bolygói adott helyzetének bemutatása.
- jerusemi körök: 46:4.2 a nem honosok lakóterületei. 46:5.1 A világegyetemi élet e nagyobb csoportjai,
„46:5.2 1. Az Istenfiak körei.
46:5.3 2. Az angyalok és a főszellemek körei.
46:5.4 3. A Világegyetemi segítők körei, közéjük sorolva azokat a teremtményi-háromságot elért fiakat is, akiket nem jelöltek Háromsági Tanító Fiaknak.
46:5.5 4. A Fizikai Főszabályozók körei.
46:5.6 5. A kijelölt felemelkedő halandók körei, közéjük sorolva a köztes teremtményeket is.
46:5.7 6. Az önkéntes telepes csoportok körei.
46:5.8 7. A Végleges Testület körei.”
46:5.9 A lakócsoportok mindegyike hét egyközepű, egyre magasabban elhelyezett körből áll. Bár mintájuk ugyanaz, de a méretük és az anyagösszetételük eltérő.
- jerusemi létpolgárság: 47.10.4 a helyi csillagrendszer-központ állandó lakos besorolása.
- jerusemi négyzetek: 46:4.3 a csillagrendszer végrehajtói-igazgatási területei. 46:6.1 Ezer van belőlük, melyeknek mindegyike száz kisrészlegre van felosztva. Minden kisrészleg tíz alcsoportból áll. Az ezer négyzet pedig tíz nagy igazgatási egységet alkot a következők szerint.
„46:6.2 1. Fizikai fenntartás és anyagi fejlesztés, ezek a fizikai erőtér és energia területei.
46.6.3 2. Döntőbíráskodás, erkölcstan és igazgatási bíráskodás.
46:6.4 3. Bolygói és helyi ügyek.
46.6.5 4. Csillagvilági és világegyetemi ügyek.
46:6.6 5. Oktatás és egyéb Melkizedek tevékenységek.
46:6.7 6. Bolygói és csillagrendszeri fizikai fejlődés, a sataniabeli tevékenységek tudományos területei.
46:6.8 7. Morontia ügyek.
46.6.9 8. Tisztaszellem-tevékenységek és -erkölcstan.
46:6.10 9. Felemelkedési segédkezés.
46.6.11 10. Nagy világegyetemi bölcselet.”
46:6.12 Mivel a terület épületei átlátszóak, ezért az ott folyó csillagrendszeri tevékenységek a hallgató-látogatók számára is megfigyelhető.
- jerusemi téglalapok: 46:4.4 az alsóbbrendű honos élet otthona. A bolygón ezer ilyen téglalap van. 46:7.1 E terület közepén a spornagia hatalmas kör alakú telephelye található.
- jerusemi végrehajtó tanács: 45:3.9 a Satania csillagrendszer legfelsőbb – tizenkét tagú – tanácsadó testülete. 45:3.22 A lázadás előtt e tanács három, rendszeres időközönként megválasztott tagja képviselte a helyi csillagrendszert a világegyetemi központ végrehajtó tanácsában. 45:3.9 A következő tagokból áll.
„45:3.10 1. Hanavard, a Lanonandek elnök.
45:3.11 2. Lanaforge, a Csillagrendszer Fejedelem.
45:3.12 3. Manszurótia, a Fejedelem első segédje.
45:3.13 4. A sataniai melkizedekek főnöke.
45:3.14 5. A sataniai élethordozók megbízott vezetője.
45:3.15 6. A végleges rendű lények sataniai főnöke.
45:3.16 7. Az eredeti sataniai Ádám, az Anyagi Fiak felügyelő vezetője.
45:3.17 8. A sataniai szeráfseregek igazgatója.
45:3.18 9. A sataniai fizikai szabályozók főnöke.
45:3.19 10. A csillagrendszeri morontia erőtér-felügyelők igazgatója.
45:3.20 11. A csillagrendszeri köztes teremtmények megbízott vezetője.
45:3.21 12. A felemelkedő halandók testületének megbízott vezetője.”
- Jethró: 95:5.3 Mózes apósa. 96:4.2 El Elyon kéni származású imádója volt. Mózes az apósa hatására vált El Elyon hívővé.
- Jézus (a Mihály rendből): 92:1.5 „a vallásos élet legmagasabb rendű kinyilatkoztatása”. 93:10.7 Jézus az urantiai győzelmével Kaligasztia és Ádám utódjává is vált.
- Jézus (jellemzők): 122:2.3 A zsidó nép lelki gyógyítója.
- 122:2.3 Az egész emberiség szellemi-felszabadítója.
- 122:3.1 Elhozta a mennyországot a földre az emberek közé.
- 122:4.2 „Az ő küldetése minden emberfajtára és népre irányult, nem csak valamely népcsoportra.”
- 102:3.14 Általa az Isten kinyilatkoztatja magát az embernek.
- 100:4.4 Nagy értéket tulajdonított az embereknek, ezért szerette őket.
- 100:5.10 Az élete utolsó éveiben közvetlen közösségben volt a Gondolatigazítójával.
- 100:5.11 „Jézusnak nem voltak tudatalatti káprázatai vagy tudatfeletti képzelgései.”
- 100:7.1 Jellembeli tökéletességet ért el.
- 100:7.1 + 100:7.4 A személyisége arányosan, kiegyensúlyozottan volt egyesített.
- 100:7.2 A kedvessége kimeríthetetlen volt.
- 100:7.2 A jelleme rendíthetetlen erőt sugárzott.
- 100:7.2 Őszinte és üdítően hiteles volt.
- 100:7.2 Úgy élte meg az igazságot, ahogyan azt tanította.
- 100:7.2 „Feltétlen hűséggel viseltetett minden igazság iránt.”
- 100:7.3 Belátó, közvetlen és gyakorlatias volt.
- 100:7.3 A terveit szent józan ész jellemezte.
- 100:7.3 A tanításaiban és a tetteiben az „éleslátás párosult a helyes cselekvés felismerésének rendkívüli érzékével.”
- 100:7.4 Jézus tele volt vakbuzgóság nélküli isteni lelkesedéssel.
- 100:7.4 Érzelmileg is tevékeny volt.
- 100:7.4 Nagy képzelőerővel bírt.
- 100:7.4 Bátran, de körültekintően nézett szembe az élet tényeivel.
- 100:7.4 Rokonszenvező volt érzelgősség nélkül.
- 100:7.4 Jámbor volt álszentség nélkül.
- 100:7.5 „Megingathatatlan önbizalommal beszélt és kikezdhetetlen tekintéllyel tanított.”
- 100:7.7 Őszintén bízott a mennyei Atyjában.
- 100:7.12 Az „Atya ügye mellett” kötelezte el magát.
- 100:7.9 Hű volt a meggyőződéseihez és kitartott a mennyei Atya akaratának megcselekedésében.
- 100:7.7 Tökéletes hittel bírt, önteltség nélkül.
- 100:7.8 Az embereket a testvéreiként szerette.
- 100:7.8 „Ahol csak járt jót tett.”
- 100:7.9 Jókedvű és derűlátó volt, 100:7.12 de a derűjét és a lelkesültségét mindig ellenőrzés alatt tartotta.
- 100:7.9 Megindító figyelemmel szerette az embereket és hitt bennük.
- 100:7.10 Nemes lelkű volt.
- 100:7.11 Nyílt, őszinte és pártatlan volt.
- 100:7.13 „Örvendező volt és ugyanakkor szerény is.”
- 100:7.14 „A bátorságával csak a türelme ért fel.”
- 100:7.15 A bátorsága nemes volt és hősies.
- 100:7.15 A bátorsága hitből született, melyet az értelme szabályozott.
- 100:7.14 „Sohasem sietett; a lélekjelenléte fenséges volt.”
- 100:7.14 Gyakran volt ingerült a rosszal szemben, és türelmetlen a bűnnel, ami azonban nem keltett benne dühöt a bűnös iránt.
- 100:7.16 Tiszteletben tartotta a társai hamis istenimádását, de felszólalt a vallási hagyományok ellen és támadta az emberi hiedelem tévedéseit.
- 100:7.18 Jézus ma is „folytatja a halandói tapasztalás egyesítését és az emberi törekvések összehangolását. Életet egyesít, jellemet nemesít és tapasztalást egyszerűsít. Belép az emberi elmébe, hogy felemelje, átalakítsa és átlényegítse azt.”
- 101:6.5 A felemelkedése után „a Felsőség megtapasztalásának, a Legfelsőbb felismerésének urává lett”.
- 101:6.5 „ő az egyetlen személy, aki a Nebadonban korlátlan képességgel rendelkezik a Legfelsőbb valóságának megtapasztalására”.
- 101:6.17 A mennyei Atya elérését lehetővé tevő új, élő utat világított meg a halandók számára.
- 106:2.6 Osztozik az Atya paradicsomi tökéletességében.
- 106:2.6 „olyan, mint a paradicsomi Atya”.
- 109:6.6 „a halandói tapasztalásban elérhető szellemi értékeket teljes mértékben kimerítette.”
- 117:1.4 Emberként való megtestesülése által elérte a teremtményi tapasztalás csúcsát.
- 117:1.8 Teremtő.
- 117:1.8 „a Teremtő Atya isteni szeretetét nyilvánította ki földi gyermekeinek.”
- 117:3.3 „ő az öntudat anyagi szintjéről az Isten-tudat szellemi szintjére vezető élő út.”
- 117:3.3 Ő az egyéntől az Istenhez felfelé vezető élő út.
- 119:0.7 A Nebadon Teremtő Mihályaként a helyi világegyeteme szervezését 400 milliárd évvel ezelőtt kezdte meg.
- 119:1.1 A teremtményi alászállásaival a paradicsomi Atyja akaratának tett eleget.
- 120:4.2 Kettős eredetű, de nem kettős személyiség.
- 120:4.2 „emberben megtestesült Isten volt.”
- 120:4.2 „egyesített lény volt.”
- 120:4.3 „Isten és ember volt”, sőt mindörökké Isten és ember marad egy, egyesített lényként.
- Jézus (tanításai, munkássága): 121:5.18 „az Istennél való fiúi elismerésről szóló evangélium”.
- 100:7.5 Kiemelte a szeretetet és a kegyelmet a félelem és az áldozás ellenében.
- 99:5.3 Ellene mondott a hagyománynak, és az emberiséget a legmagasabb rendű eszményképeinek elérésére hívta fel. Arra, hogy mindenki törekedjen a tökéletesség elérésére, mivel a mennyei Atya is tökéletes.
- 99:5.5 „Jézus az ember méltóságának helyreállítására törekedett, amikor kijelentette, hogy minden ember az Isten gyermeke.”
- 100:7.6 A követőit arra buzdította, hogy minden népnek hirdessék az evangéliumot.
- 100:7.6 Mindenkit magához és a követésére hívott.
- 100:7.10 Tanította, hogy „áldottabb dolog adni, mint kapni”.
- 100:7.10 Azt mondta, hogy „ingyen kaptál, adj hát önként”
- 100:7.10 Tanította, hogy hinni kell az üdvözülésben, „Mert mindenki, aki keres, kapni fog.”
- 100:7.13 Folyton hirdette, hogy „örvendezzetek és legyetek szerfölött boldogok”.
- 100:7.15 A jelmondata ez volt – „ne féljetek”.
103:4.4 „elvetett mindenféle áldozási és vezeklési szertartásrendet.”
- 103:4.4 Azzal, hogy az embert az Isten gyermekének mondta,
- 103:4.4 lerombolta az alapját minden kitalált bűnösségnek, és
- 103:4.4 lerombolta az ember világegyetembeli elszigeteltség-érzését.
- 103:4.4 A „teremtmény-Teremtő viszonyt gyermek-szülő alapra helyezte.”
- 103:5.6 Irányt mutatott arra nézve, hogy miként tegyünk az önnön valónk javára úgy, hogy közben a legnagyobb számú más sajátlényeg javára is teszünk.
- 103:9.4 Az élete és a tanításai „megfosztották a vallást a varázslási babonaságoktól, a mitológiai káprázatoktól és a hagyományos tantételesség béklyójától.”
- 104:2.4 „emlékeztette a követőit arra, hogy az igazságtétel sohasem személyes cselekedet; ez mindig a csoport tevékenysége.”
- Jézus aranyszabálya: 123:5.11 Mint a zsidó iskolások, Jézus is hétéves korában választotta. Ez vezérelte őt a tanulmányai során. „Születésnapi szöveg”-nek is nevezték. Jézus Ézsaiás prófétától választott: „Az Úr Isten szelleme van énrajtam azért, mert fölkent engem az Úr; elküldött, hogy örömhírt vigyek a jámboraknak, meggyógyítsam a megtört szívűeket, szabadulást hirdessek a foglyoknak és megoldást a megkötözötteknek.”
- Jézus emberi természete: 122:5.3 A „szokatlan szelídségének és bámulatos rokonszenvező-megértő jellemvonásának jelentős részét az apjától örökölte; a nagy tanítói tehetségét és a jogos felháborodásra való erőteljes képességét az anyjától kapta.” Apai örökség volt továbbá az elmélyült gondolkodásra való hajlam és az istenimádatra való készség, valamint az időnkénti szomorúság. Az anyja természetéből derűlátást és határozottságot is örökölt. De „Mária alkata érvényesült az isteni Fiú létpályáján, amint felnőtt és megtette a felnőttkori életének nagy jelentőségű lépéseit.” 122:5.4 „Jézus Józseftől szigorú felkészítést kapott a zsidó szertartásrendek alkalmazása és a héber írások szokatlanul alapos megismerésére való törekvés terén; Máriától a vallásos élet szélesebb nézőpontját és a személyes szellemi szabadság szabadelvűbb felfogását kapta.”
- Jézus élete: 102:8.7 A legmagasabb rendű kinyilatkoztatott vallás a Nebadon világegyetemben.
- Jézus élet útja (életének főbb állomásai): 122:8.7 Jézus, Kr.e. 7. augusztus 21-én délben született Betlehemben. 122:8.4 Ezt követően, több mint egy évig élt itt. 122:10.4 Mivel Heródes meg akarta öletni, ezért a szülei Kr.e. 6. október közepén az egyiptomi Alexandriába vitték, ahol a család József távoli jó módú rokonainál két teljes évet töltött. 123:0.4-06. Mária és József Kr.e. 4 októberében tért vissza Alexandriából Názáretbe. 123:1.2 Ekkor Jézus „hároméves és kéthónapos volt.” 123:2.1 Miután Jézus elérte az első személyes, őszinte erkölcsi döntésének korszakát, Kr.e. 2 február 11-én Gondolatigazító költözött belé. A paradicsomi Atya ezen isteni ajándéka korábban Makiventa Melkizedeknél szolgált és gyűjtött működési tapasztalatot. Ezen történésnek Jézus nem volt tudatában. 123:2.14 Már gyermekkorában elkezdte az arámi, a görög és a héber nyelv tanulását, melyeken később írt, olvasott és folyékonyan beszélt. 123:5.2 Hét és tíz éves kora között Jézus a názáreti zsinagóga elemi tanodájába járt. A tanoda felsőbb osztályait a tíz és a tizenharmadik életéve között végezte. Ezt követően vált a parancsolat fiává, Izráel államközösségének felelős polgárává, aki részt vehet a páska-ünnepen, Jeruzsálemben. 125:6.5 Közel tizenhárom éves, amikor az állampolgárrá avatását követően Jeruzsálemben, a templomi viták során három napra teljesen megfeledkezik az emberi szüleiről. 126:2.1 Kr.u. 8-tól, az apja halálát követően Jézusnak egyszerre kellett szembenéznie 126:0.1 a küldetése megtalálásának feladatával, a kamaszkor problémáival és 126:2.2 az apai családja létfenntartási kihívásaival. 126:3.1 Tizenöt éves korától Jézus egy sokgyermekes, apa nélküli család fenntartója lett. 126:3.3 Az általunk „Mi Atyánk” kezdettel ismert imát Jézus tizenöt évesen alakította ki az apai családja számára. 126:4.1 „A tizenötödik születésnapja elérkeztével Jézus hivatalosan is elfoglalhatta a zsinagóga szószékét a szombati napon.” 129:1.1 Kr.u. 21 januárjában a huszonhét éves Jézus elhagyta az apai családja házát. 129:1.3 Több mint egy évig Zebedus hajóépítő műhelyében dolgozott, 129:1.8 és az adófizetés során „kapernaumi szakképzett kézműves”- ként vétette magát nyilvántartásba. 129:2.7 Jézus huszonnyolc éves korában sok időt töltött Annás társaságában Jeruzsálemben, akihez Zebedeus felesége, Szalómé ajánlotta be. 129:3.1 „Jézus egész huszonkilencedik éve azzal telt, hogy végigjárta a földközi-tengeri világ körüli utat”. 130:0.1  A Rómát is érintő utazás során 129:2.9  két Indiából származó utazót kísért, apát és fiát. 129:3.3 Erről az útról „sohasem számolt be sem a családja tagjainak, sem az apostolainak.” 129:3.8 „A földközi-tengeri medencében tett útjának valódi célja az volt, hogy megismerje az embereket.” 129:4.1 Ez a nyilvános fellépése előtti személyes segédkezésének időszaka volt. 126:2.4 A nyilvános segédkezését a keresztelését követően kezdte meg.
- Jézus fejlődését segítő szempontok (emberi ~): 124:0.1 a) „a saját létkérdéseinek megválaszolásán a legkevesebb nevelési útmutatás mellett dolgozzon”.
b) „nagy számban találkozzon mindenféle társadalmi rendű, a polgárosodott világ minden sarkából származó férfival és nővel.”
- Jézus földi küldetése: 128:7.6 a) „az elsődleges küldetése, hogy megszerezze a teremtményi tapasztalást, elnyerje a főhatalmat a Nebadonban.”
b) „e tapasztalás megszerzésében a legfelsőbb szinten nyilatkoztatta ki a paradicsomi Atyát az Urantia és a maga egész helyi világegyeteme számára.”
c) „E célok mellett, mintegy élve a lehetőséggel, felvállalta e bolygó kusza ügyeinek a rendbetételét is, melyek a Lucifer-féle lázadással függtek össze.”  Lásd még → „urantiai alászállás kettős célja (Mihályé)”
- Jézus földi küldetésének természete: 127:1.7 Az igazság tanítója és a mennyei Atyának a világ számára való kinyilatkoztatója. Azért jött, 127:6.16 „hogy kinyilatkoztassa Istent az embereknek és elvezesse az embereket Istenhez”, 126:3.10 hogy „kinyilatkoztassa az Atyja szeretetteljes természetét az egész emberiség számára”. 129:3.5 „Annak a munkának szentelte magát, hogy kinyilatkoztassa a mennyei Atyát a halandó társainak és ugyanakkor elkötelezte magát annak nemes feladata mellett, hogy a halandói földi életét mindvégig ugyanezen paradicsomi Atya akarata szerint éli meg.” Mindazt pedig, ami nem erre vonatkozott a földi élete során, törekedett hangsúlytalanná tenni.
- Jézus földközi-tengeri utazásának állomásai: 130:0.1 – 130:0.3 Jeruzsálem → Joppa → Cezárea → Alexandria → Lázea (Kréta) → Ciréne → Karthágó → Málta → Szirakuza → Messzina → Nápoly → Kápua ¬→ Róma → Tarentum → Nikopolisz → Korinthosz → Athén → Troász → Efezus → Rodosz → Ciprus → Antiókhia → Szidon → Damaszkusz → Thapszakusz → Lárisza → Ur → Szuza → Kharax.  (Kr.u. 22. április 26. – Kr.u. 23. december 10.)
- Jézus gyerekekhez való viszonya: 129:1.11 Még a Zebedeusnál végzett munkája során is „hiányoztak neki a názáreti ácsműhely mellett játszó gyerekek.”
- Jézus gyermekkori jellemvonásaiból: 123:6.9 A sorsát meghatározó döntéseiben megfontolt volt. Nem változtatott, ha nem volt biztos a mások által javasolt út helyességében.
- 123:6.9 Már nyolc éves korában is kereste a mennyei Atyja akaratát.
- 124:1.4 Felszólalt azokkal szemben, akik az ő rajzai miatt az apját hibáztatták.
- 124:1.13 A maga és a társai számára már kilenc éves korától fontosnak tartotta a fizikai, értelmi és vallási képességek kifejlesztését.
- 124:2.1 Először tíz éves korában kezdett „tudatosulni benne az életküldetésének szokatlan jellege.”
- 124:2.3 A tudásvágya átlagon felüli volt.
124:2.4 Nem ment bele testi küzdelembe, még az őt ért igazságtalanság esetén sem.
- 124:2.5 A pajtásai szerették, mert „megértő rokonszenvet mutatott, mely szeretetre utalt és amely tapintatos könyörülettel volt határos.”
- Jézus gyermeknevelési módszerei: A) 127:4.2 A jócselekedetre való igenlő késztetést alkalmazta ahelyett, hogy a régebbi zsidó módszer szerint a rosszcselekedetet tiltotta volna. „A házában és végig a nyilvános tanítói tevékenysége során Jézus mindig is az intelmek igenlő formáját alkalmazta. Mindig és mindenhol azt mondta, hogy »Ezt tedd – azt kell tenned.« Az ősi tabukból származó nemleges felfogású tanításmódot sohasem alkalmazta. Tartózkodott a rossz hangsúlyozásától, melyre azáltal került volna sor, ha tiltja azt, inkább kiemelte a jót azzal, hogy annak megcselekedésére szólított fel. Az imaidő e házban azzal telt, hogy megbeszéltek mindent, ami csak a család jólétével összefüggött.”
B) 127:4.3 „Három alkalommal, amikor bölcs dolognak tűnt Júdás megbüntetése, amiért bevallottan és szándékosan megszegte a család viselkedési szabályait, a büntetését a többi idősebb gyermek egyhangú döntése szabta ki és azt maga Júdás is elfogadta, mielőtt kimérték volna rá.”
C) Jézus 127:4.4 „irányítási döntéseiben az értelmezésnek olyan üdítő rugalmassága és az alkalmazkodásnak olyan egyedi jellege mutatkozott meg, hogy az apa-bátyjukat átható igazságosság szelleme nagy hatást gyakorolt az összes gyermekre.” Önkényesen sohasem fegyelmezte az öccseit és a húgait, „és ezen egységesen pártatlan elbánás és személyes megítélés miatt az egész család nagyon kedvelte Jézust.”
D) 127:4.5 „Jakab és Simon úgy nőtt fel, hogy megpróbálta követni a jézusi tervet abban, hogy megbékítsék a harcias és néha haragos pajtásaikat a meggyőzés és az ellent nem állás révén, és ebben igencsak sikeresek voltak”. „De az ellent nem állás nem volt családi törvény. A személyes tanítások megszegéséért nem járt büntetés.”
E) 128:7.4 „Jézus a béke híve volt, de folyamatosan kellemetlen helyzetbe hozták őt Júdás harcias fellépései és a számos hazafias kirohanása. Jakab és József amellett volt, hogy Júdást űzzék el a háztól, Jézus azonban nem egyezett bele. Amikor Júdás a türelmüket már komolyan próbára tette, Jézus csak annyit tanácsolt nekik: »Legyetek türelmesek. Legyetek megfontoltak a tanácsadásban és példamutatók az életetekben, hogy az öcsétek előbb ismerje meg a helyesebb utat, és ezzel vegyétek rá, hogy kövessen benneteket.« Jézus bölcs és szeretetteljes tanácsa megakadályozta a család szétszakadását; együtt maradtak.”
F) 128:6.11 „A gyerekeket mindig szívesen látta a javítóműhelyben. Jézus homokot, faelemeket és köveket hordott a műhely melletti részre, és a gyerkőcök csapatostul jöttek, hogy ott játsszanak. Amikor beleuntak a játékba, a bátrabbak belestek a műhelybe és ha az üzlet vezetője éppen nem volt elfoglalt, bemerészkedtek és azt mondták neki, hogy »Jósua bácsi, gyere ki és mesélj nekünk egy jó kis történetet«”. 128:6.10 „Jézus mindig kész volt elhalasztani a világ és a világegyetem dolgával kapcsolatos jövőbeli munkáján való gondolkodást, hogy osztozhasson a gyermekek tiszta örömében és ifjonti boldogságában, akik sohasem unták hallgatni Jézust, amint a Jeruzsálembe tett különböző útjairól beszámolót tartott. Nagyon élvezték az állatokról és a természetről szóló történeteit is.”
- Jézus hite: 101:6.8 „kijelölte az utat az emberi üdvözülés véglegessége, a halandói világegyetemi fejlődés véglegessége felé”.
- 101:6.16 Véglegesen túli valóságokat is kinyilatkoztatott és még a világegyetemi abszolút szintjét is megközelítette.
- 101:6.9 1. Megszabadulást biztosít az anyagi béklyóktól a szellem Istenhez fűződő fiúi viszony személyes felismerése által.
- 101:6.10 2. Megszabadít az értelmi rabságból, mivel az ember megismeri az igazságot és a megismert igazság felszabadítja őt.
- 101:6.11 3. Megszabadít a szellemi vakságtól a halandó lények testvériségének emberi felismerése és a minden világegyetemi teremtmény testvériségének morontia tudatossága által.
- Segít a szellemi valóság felfedezésében és a szellemértékek jóságának kinyilatkoztatásában a tevékeny szolgálaton keresztül.
- 101:6.12 4. Segít megszabadulni a sajátlényeg tökéletlenségétől a világegyetem szellemszintjeinek elérésén, valamint a Havona összhangjának és a Paradicsom tökéletességének végső felismerésén keresztül.
- 101:6.13 5. Megszabadít a sajátlényegtől és az öntudat korlátjaitól a Legfelsőbb elme mindenségrendi szintjeinek elérésén keresztül, továbbá a más öntudatos lények által elért eredményekkel való összehangolódás révén.
- 101:6.14 6. Megszabadít az időtől az Isten-felismerésben és az Isten-szolgálatban való végtelen fejlődés örökké tartó életének elérése révén.
- 101:6.15 7. A végestől való megszabadulás, valamint az Istenséggel tökéletessé tett egység által és a Legfelsőbb révén illetve rajta keresztül a teremtménynek megadja a lehetőséget „a Végleges tapasztalás-meghaladó felfedezésére az abszonitnak a véglegességi állapot utáni szintjein.”
- 101:6.17 A halandó ember is szert tehet Jézus hitére. Lásd még → „hétszeres megszabadulás”
- Jézus jelleme: 126:2.7 Már tizennégy évesen is „Nagyvonalú volt, de mértékletes; takarékos volt, de nagylelkű.” 126:3.8 „Jézus tévedhetetlen képességgel rendelkezett az igazság felismerésére, és az igazság befogadásában ő sohasem tétovázott, függetlenül attól, hogy az milyen forrásból is származott.” 127:1.2 Kamaszkorára Jézus józan és komoly lett, de megmaradt szívélyesnek és rokonszenvezőnek. „A tekintete kedves volt, de fürkésző; a mosolya mindig megnyerő és bizalomkeltő. A hangja dallamos, de nagyon határozott volt; a köszöntése pedig szívélyes, de nem színlelt. Mindig, még a leghétköznapibb kapcsolataiban is megnyilvánulni látszott a kettős természete, az emberi és az isteni. Mindig a rokonszenvező barát és a határozott tanító keverékét mutatta.” Az 127:1.3 „elméje éles és elemző, a kiállása kedves és rokonszenves, a vérmérséklete némiképp hullámzó, de erélyt mutató volt, mely sajátságok együttesen egy erős, feltűnő és vonzó személyiséggé szerveződtek.”
- Húszéves korára Jézus 127:6.12 „Jól megtanulta a felelősségvállalást. Most már tudja, hogy miként kell továbblépni a csalódás ellenére. Bátran talpra áll, amikor a tervei meghiúsulnak és a céljait átmenetileg nem tudja elérni. Már megtanulta, hogy miként legyen tisztességes és méltányos, még az igazságtalanság jelenlétében is. Most tanulja, hogy miként igazítsa hozzá a szellemi életről alkotott eszményképeit a földi létezés gyakorlati igényeihez. Most tanulja, hogy miként készítsen tervet az eszményelvűség felsőbb és távoli céljának eléréséhez, miközben megfontoltan dolgozik a szükségletekből eredő közelebbi és közvetlen cél elérésén. Folyamatosan elsajátítja annak módját, hogy miként egyeztesse össze a vágyait az emberi helyzettel járó hétköznapi igényekkel. Már majdnem tökéletesen elsajátította annak módját, hogy a szellemi hajtóerő energiájával miként működtesse az anyagi szinten való boldogulás működési rendjét. Lassan megtanulja, hogy miként éljen mennyei életet, miközben folytatja a földi létét is. Egyre inkább támaszkodik az ő mennyei Atyjának végső útmutatására, miközben betölti azt az atyai szerepet, hogy utat mutasson a földi családja gyermekeinek és irányítsa őket. Tapasztalatot szerez abban, hogy miként csikarja ki ügyesen a győzelmet a vereség közvetlen jelenlétében is; megtanulja, hogy az idő nehézségeit miként alakítsa át az örökkévalóság győzelmeivé.”
- 128:6.2 Huszonöt éves korára Jézus az emberi faj egyik legerőteljesebb és legkifinomultabb egyedévé vált, mely Ádám kora óta a földön megjelent. Az esze tevékeny, éles és kutató volt. Összehasonlítva a kortársai átlagos elmebéli alkatával, az elmebeli képességei óriási méreteket öltöttek. A szelleme valóban emberien isteni volt.
- 129:4.4 A kinyilatkoztatók a huszonkilenc éves Jézus esetében megjegyzik, hogy ritka jó humora volt.
- Jézus jellemvonásairól a Melkizedek Fiúként történt alászállás idején: 119:1.5 Páratlan bölcsesség, legmagasabb rendű szeretet és kiváló kötelességtudat jellemezte. Lásd még → „teremtményi megtestesülések-alászállások (Jézusé)”
- Jézus jellemvonásairól a Lanonandek Fiúként történt alászállás idején: 119:2.6 A Palonia csillagrendszer lakói a „legnemesebb és legjóságosabb uralkodó”-nak tartották. Még az eltévelyedett elődje is pártatlannak, igazságosnak és könyörületesnek ismerte el.
- Jézus jellemvonásairól az Anyagi Fiúként történt alászállás idején: 119:3.5 A türelme, az állhatatossága és a hozzáértése 119:3.4 „bűnbánatra és megtérésre késztette a vétkes Bolygóherceget és annak egész törzskarát”. 119:3.7 Megértő uralkodóként és rokonszenves barátként mutatkozott.
- Jézus jellemvonásairól a felemelkedő halandóként megélt alászállás idején: 119:5.2 Az „elöljárói minden alkalommal hitelesnek és bizalomra érdemesnek találták, a szellemtársai körében pedig kifogyhatatlan tiszteletet és hűséges csodálatot keltett.”
- Jézus jellemvonásairól a morontia halandóként megélt alászállás idején: 119:6.5 Azonosul az Atya ügyével, szereti a teremtményeit és a megértésükre törekszik.
- Jézus kapcsolata az anyjával: Fiatal felnőtt korától a kapcsolatukra az volt a jellemző, hogy 128:7.7 „Mária egyszerűen nem tudta megérteni az elsőszülött fiát.” (Olyan, Messiásnak tulajdonított magatartást várt Jézustól, amire neki nem volt küldetése.)
- Jézus korabeli nem zsidó bölcseletek:
a) 121:4.2 Az epikureusi: a boldogságot kereste, „azt tanította, hogy az embereknek tenniük kell valamit a földi helyzetük javítása érdekében.” Hatékony volt a babonaság ellenében.
b) 121:4.3 A sztoikus: e felsőbbrendű életfelfogás követői hittek a természetet szabályozó és beteljesítő magasabb rendű értelemben. Hittek az ember isteni lelkében, amely egy „fizikai természetű rossz testbe van bezárva.” Tanításuk szerint az erényes ember úgy nyeri el a jutalmát, hogy összhangban él a természettel és Istennel. Bár törekedtek az egyetemes elmével való összhangra, de az Istent nem tudták Atyaként, magukat pedig az ő gyermekeként látni.
c) 121:4.4 A cinikus: tartalmilag a fennmaradt Melkizedek tanokból építkezett. Egyszerűséget és erényt hirdetett. Eleinte inkább vallás, mint bölcselet volt, így több társadalmi réteget sikerült megszólítania.
d) 121:4.5 A szkeptikus: kijelentése szerint a tudás hamis dolog, „a meggyőződés és a bizonyosság lehetetlen.” E bölcselet a negatív hozzáállása következtében nem terjedt el széles körben.
- Jézus korabeli polgárosodott társadalmat meghatározó hatások:
121:1.4 „1. A római politikai és társadalmi rendszer.
121:1.5 2. A hellén nyelv és műveltség – és bizonyos mértékig a görög bölcselet.
121:1.6 3. A zsidó vallási és erkölcsi tanítások gyorsan terjedő befolyása.”
- Jézus második eljövetele: 114:7.16 Ha előbb nem is, ennek megtörténtekor „gyökeres változások fognak bekövetkezni a bolygó irányításában.” Az igazgatási változások természete előre nem tudható.
- Jézus megkísértése: 53:8.1 Lucifer és Sátán közös kísérlete az Urantián az Emberfia eltévelyítésére. 53:9.2 Megpróbálták elérni, hogy Mihály ne teljesíthesse a megtestesülési küldetését, a Nebadon feletti főhatalom elnyerését.
- Jézus megtestesülési terve: 122:1.3 „úgy tervezte, hogy átlagos emberként jelenik meg a földön, hogy az egyszerű nép is megérthesse és elfogadhassa őt”.
- Jézus tanárai: 123:2.1 A Gondolatigazítója.
- 123:2.3 „Jézus első tanulmányainak legértékesebb részét a szüleitől nyerte az ő elgondolkodtató és kutató kérdezősködésére adott válaszok révén.” 123:5.8 Elsősorban tőlük kapott erkölcsi felkészítést és szellemi műveltséget is.
- 124:0.1 „Názáretben olyan nevelést kapott és olyan képzésben részesült, mely elfogadhatóbb módon készítette fel őt a nem-zsidók megértésére, és amely jobb és kiegyensúlyozottabb képet vázolt fel benne a héber istentan keleti vagy babiloni, és nyugati vagy hellén nézeteinek egymáshoz viszonyított érdemeiről.”
- 124:1.13 Már a gyermekkori utazásai hozzásegítették a szülei és a testvérei alkotta család mélyebb megértéséhez.
- 123:5.14 „Jézus a legelső ismereteit, az otthoni tűzhely mellett szerzetteken kívül, a természettel való tiszteletteljes és rokonszenvező viszonyból kapta.”
- 123:5.8 „Sok értelmi és istentani oktatásban részesült az előéneklő részéről.” 124:3.5 Mikor tizenegy éves volt, „Az előéneklő minden héten egy estét Jézussal töltött, segítve őt a héber írások elsajátításában.”
- 123:5.8 „az elméjének és szívének ama felkészítésében, mely az élet bonyolult kérdéseivel való” megbirkózás próbatételeihez kellett, „az embertársaival való kapcsolatokból részesült.”
- 123:5.15 Nátán, a názáreti fazekas gyakran adott Jézusnak és a barátjának „agyagot, hogy játszanak vele, arra törekedvén, hogy serkentse a képzelőerejüket azzal, hogy különféle tárgyak és állatok kicsinyített másainak elkészítésében való versengésre biztatta őket.”
- 123:6.3 Jézus nyolcéves korában találkozott „egy Damaszkuszból való matematikatanárral, és a számokkal való új műveleteket valamelyest megtanulva éveken át sok időt töltött a matematikával. Kialakult benne a számok, a távolságok és az arányok jó érzéke.”
- 126:2.3 „Mindig is kész volt tanulni még a legkisebb gyermekektől is, de sohasem vetemedett arra, hogy emberi forrásokból tanítsa az igazságot.”
- Jézus tanításai (tartalmi elemek): 101:6.8 a tudást, a bölcsességet, a hitet, az igazságot és a szeretetet arányosan foglalták egységbe.
- Jézus tanításainak célja: 101:6.8 hogy „teljesen és egyidejűleg biztosítson időleges megnyugvást, értelmi bizonyságot, erkölcsi megvilágosodást, bölcseleti kiegyensúlyozottságot, erkölcstani érzékenységet, Isten-tudatot és a személyes továbbélés határozott bizonyosságát.”
- Jézus tanítási módszerei: a) Közel tizenhárom évesen Jeruzsálemben, a zsidó tanítók templomi vitacsoportjában 125:5.8 „A tanítását azokon a kérdéseken keresztül adta át, melyeket feltett. A kérdés ügyes és elmés megfogalmazásával egyszerre kérdőjelezte meg a tanításaikat és sugallta a magáét. A kérdésfeltevésének módjában megnyerően keveredett az éleslátás és a humor, mely révén még azokkal is megkedveltette magát, akik többé-kevésbé nehezteltek rá az ifjúi lelkesedése miatt. Jézus mindig rendkívül egyenes és megfontolt volt a kényes kérdések feltevésekor.”
b) Az istentiszteleten 127:3.8 „rendszerint úgy választotta ki a felolvasandó részeket, hogy nem volt szükség magyarázatra. Nagyon ügyesen úgy rendezte össze a különböző helyekről származó részeket, hogy a felolvasásukkor az egyik magyarázta a másikat.”
c) 129:1.10 Huszonhét és huszonnyolc évesen, a Zebedeusnál végzett munkája idején a kis csoportok részére tartott oktatásait azon a színvonalon végezte, melyet a hallgatósága még képes volt megérteni.
d) 130:1.2 A személyes tanításai során nem mondott olyat, ami a hallgatója „akkori valós életfelfogását váratlanul és alapjaiban ingatta volna meg.”
- Jézus testvérei: 123:1.5 Jakab, Mária és József második fiúgyermeke. Született: Kr.e. 3. április 2-án. 127:4.7 „Jakab kiegyensúlyozott és egyenletes vérmérsékletű ifjúvá cseperedett, de neki nem voltak olyan erős szellemi hajlamai, mint Jézusnak. Azonban sokkal jobb tanítvány lett belőle Józsefnél”.
- 123:2.3 Mirjám, Mária és József első leánygyermeke. Született: Kr.e. 2. július 11-én. 127:4.8 Mirjám nagyon szép, „kiegyensúlyozott és higgadt leány volt, aki nagyon is értékelte a nemes és szellemi dolgokat.”
- 123:4.9 József, Mária és József harmadik fiúgyermeke. Született: Kr.u. 1. március 16-án. 127:4.7 „József ugyan kitartó volt, de az értelmi szintje nem ért fel a többi gyermekével.”
- 123:6.7 Simon, Mária és József negyedik fiúgyermeke. Született: Kr.u. 2. április 14-én. 127:4.7 „Simon jó szándékú, de túl sokat álmodozó fiúvá vált. Nehezen szállt le a fellegekből és ez komolyan nyugtalanította Jézust és Máriát. De mindig is jó és jó szándékú gyermek maradt.”
- 124:1.7 Márta, Mária és József második leánygyermeke. Született: Kr.u. 3. szeptember 13-án. 127:4.8 „Márta lassúbb felfogású és kevésbé erélyes, viszont nagyon megbízható és hatékonyan tevékenykedő gyermek volt.”
- 124:3.4 Júdás, Mária és József ötödik fiúgyermeke. Született: Kr.u. 5. június 24-én. 127:4.7 „Júdás lázító volt. Ő bírt a legmagasabb rendű eszményképekkel, de az alkata szeszélyes volt. Rendelkezett az anyja minden eltökéltségével és harciasságával, sőt még többel is, de nagyon hiányzott belőle az anyja arányérzéke és megfontoltsága.”
- 124:5.2 Ámósz, Mária és József hatodik fiúgyermeke. Született: Kr.u. 7. január 9-én. 127:3.13 Kr.u. 12 december 03-án halt meg egy heti lázas betegséget követően.
- 126:3.2 Rúth, Mária és József harmadik leánygyermeke. Született: Kr.u. 9. április 17-én. Rúth szinte 127:4.8 „istenítette az ő nagy bátyját és apját”, Jézust.
- Jézus testvéreivel való viszonya: 124:4.3 Jézus nagyon jól kijött Jakabbal, Mirjámmal, Ámósszal és Rúth-tal. Jó kapcsolatot tudott ápolni Mártával. „Ami gondja otthon akadt, az nagymértékben Józseffel és Júdással volt összefüggésben, különösen ez utóbbival.”
- Jézus vallása: 5:4.5 „szabadulás az ember önnön valójától, megszabadulás a teremtmény elszigeteltségét okozó rossz dolgoktól az időben és az örökkévalóságban.” 99:5.3 Jézus vallása az emberi fajt leginkább felélénkítő hatás.
- Jézus viszonyulása a fiatalokhoz: 129:1.9 „Volt valami bizalomkeltő és bátorító Jézus személyiségében, ami mindig megragadta a fiatalokat. Mindig felszabadultnak érezték magukat a jelenlétében. Az ő nagy titka, hogy olyan jól kijött velük, talán abban a kettős tényben állt, hogy mindig érdeklődést mutatott a dolgaik iránt, miközben csak ritkán adott tanácsokat úgy, hogy nem kérték tőle.”
- jézusi evangélium (tanításai): 94:10.3 az Istennel való fiúi viszony, az emberek közötti testvériség és az örökkévaló világegyetemben valósuló örök felemelkedés létpolgársága.
- jézusi vallás: 103:9.4 Tökéletesen üdvözítő örömhír.
- Jézust illető megnevezések: 128:1.10 „az Isten Fia”,
- „az alfa és az ómega, a kezdet és a vég, az első és az utolsó”,
- „Dicsőség Ura”,
- „Világegyetem Ura”,
- „a teremtésösszesség Úr Istene”,
- „Izráel Szentje”,
- „mindenek Ura”,
- „Urunk és Istenünk”,
- „velünk lévő Isten”,
- „olyan névvel bíró, mely fölötte van minden névnek minden világon”,
- „a világegyetem Mindenhatósága”,
- „e teremtésösszesség Világegyetemi Elméje”,
- „Akiben benne rejlik a tudomány és a bölcsesség minden kincse”,
- „Annak teljessége, aki minden dolgot kitölt”,
- „az örökkévaló Isten örökkévaló Szava”,
- „Ő, aki minden dolog előtt volt és akiben minden dolog fennáll”,
- „a mennyek és a föld Teremtője”,
- „a világegyetem Megtartója”,
- „az egész föld Bírája”,
- „az örök életet Adó”,
- „Igaz Pásztor”,
- „világok Megszabadítója”,
- „az üdvözülésünk Vezére”.
- jin: Lásd → „jang és jin”
- Joáchim: 122:3.3 Jézus földi édesanyjának, Máriának az apja. Egyben Jézus anyai ágú nagyapja az Urantián. Kétkedő volt Jézus isteni küldetését illetően.
- jog: 70:9.13 Az emberi versengés folyton változó jelenségeihez való tudatos alkalmazkodások a viszonyok szabályozása révén. Viszonylagos és állandóan változó társadalmi játékszabály. Ha a keletkezésére már nem emlékeznek, akkor természetes jognak is mondhatják.
- jog (a kérvényezéshez): 71:2.15 az állampolgár joga arra, hogy meghallgassák. A szabad állampolgársággal együtt járó kiváltság.
- jog (a kormányzáshoz): 71:2.16 a kérvényezés jogának továbbfejlődése a kormányzati igazgatásban való részvételig.
- jog (általános választó~): 71:2.17 bár általános marad mindkét emberi nem esetében, a jövőben külön fejlődik tovább.
- jog (emberi ~): 81:5.6 minden emberi joghoz társul valamilyen társadalmi kötelezettség. A társadalmi csoporthoz tartozó embernek kötelessége a csoportja szolgálata. A társadalomnak az egyéni- és a csoportjogokat is védenie kell.
- jó: 103:5.7 Minden e létben tett jó közvetlenül járul hozzá a jövőbeli életünk teljesebbé válásához.
- Jób könyve: 96:7.5 tarka képet mutat az Istenségről. Több mint húsz mezopotámiai vallási tanító háromszáz év alatt végzett munkáját tükrözi, 96.7.1 + 95:1.10 köztük a sálemi (Melkizedek-féle) tanoda Kish-beli tanításait is. 96.7.5 A Jób könyvében fellelhető, valódi Istenre vonatkozó eszme a káldeai 96:7.7 Elihutól származik, aki Ur város látnoka és a sálemi hívők papja volt. Általa kerültek be Jób könyvébe a következők is. „Imádkozik Istenhez és ő kegyelmébe veszi, hogy az ő színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek isteni igazságosságot ad.” „Ha bármelyik azt mondja, hogy »vétkeztem és az igazat elferdítettem, és ez nem vált hasznomra«, az Isten megszabadítja az ő lelkét a sírba szállástól, és megláthatja a fényt.”
- jómód: 69:2.2 nem természetes adottság. A munka, a tudás és a szervezés eredménye.
- jóság: 56:10.12 A különböző, isteni tökéletességű szintek viszonylagos értékeinek elme általi felismerése. 56:10.10 Magába foglalja az erkölcstani érzéket, az erkölcsiséget és a vallást. 56:10.12 A jóság felismeréséhez szükséges a jó és a rossz közötti megkülönböztetésre képes személyes elme, vagyis az erkölcsi besorolású elme. Aki jóságot birtokol, erkölcsi nagyságot birtokol. A jóság által mérhető az istenséghez való közeledés. 103:9.10 Az ember a szellemi szeretet révén emelkedik fel a jóság szintjére. 117:7.17 A még tökéletlen világokon a jóság az értékekből fejlődik ki.
- jóság (isteni): 56:10.9 a végtelen értékek kinyilatkoztatását jelenti a véges elme számára, felfogható formában. Ezen értékek az emberi felfogóképesség szellemi határáig terjedhetnek. 56:10.17 Megjelenik a Végtelen Szellem sokféle személyiségének szeretetteljes segédkezése által is.
- Jóse: 124:4.8 Szabadelvű názáreti rabbi Jézus korában.
- Jósua: 96.6.1 Mózes szellemi hagyatékénak ápolója. 96:6.3 Igyekezett megtartani a legfelsőbb Jahve fogalmát a héber nép körében. Tanításának lényege szerint, „Jahve szent Isten; féltékeny Isten ő; nem bocsátja meg a ti vétkeiteket és bűneiteket.” E korszakban úgy ábrázolták Jahvét, mint „a hatalom, az ítélet és az igazságosság Istenét.”
- jót tenni (másokkal jót tenni eszme-eszményképe): 103:5.2 „az a késztetés, hogy az ember megtagadjon a tudatos énjétől valamit a szomszédja előnyére”.
- józan ész: 103:6.11 „kiegyensúlyozó hatású”.
- József (Jákob fia ~): 93:9.5 Jákob fia, Izsák unokája és Ábrahám dédunokája. Erősen hitt a Melkizedekkel kapcsolatos hagyományokban. A testvérei főleg emiatt tartották álmodózónak. Egyiptomban elsősorban Ábrahám emléke miatt tisztelték. Nem vállalta el az egyiptomi seregek parancsnoki tisztét. Azért lett polgári intéző, hogy jobban előmozdíthassa a mennyország ügyét.
- József: 122:1.1 Jézus emberi apja. A foglalkozására nézve ács volt, később építésvezető lett. 122:5.5 Fekete szemű, barna hajú férfi. 122:2.2 Kr.e. 8. márciusában kötött házasságot Máriával. 122:5.1 József jóindulatú, lelkiismeretes ember volt, aki hűséges a népe vallási szabályaihoz. Keveset beszélt, sokat gondolkodott. 122:5.6 Ha nem hal meg, a fia erős híve vált volna belőle. 122:5.11 „József a zsidó vallás keleti vagy babiloni nézetei mellett tartott ki szilárdan”. 122:5.10 Inkább „hajlott a várt Messiás szellemi fogalmában való hitre”. 122:5.8 Az ifjú József akkor ismerkedett meg a feleségével, amikor Mária apja a házának bővítési munkálatai során alkalmazta. 122:5.9 József két éves udvarlási időszakot követően, huszonegy éves korában vette feleségül Máriát. 126:2.2 Mária férjeként kilenc gyermeket nemzett, akik közül nyolcnak a születését meg is érte. 126:2.1 Jézus apja Kr.u. 8. szeptember 25-én a szeforiszi kormányzói palota munkálatai közben, egy daru összeomlása során szenvedett halálos sérülést.
- jövő: 111:4.12 Alakítható a benső sajátlényeg jelenlegi alkotókészségének segédkezése révén.
- jövőbelátás: 87:5.14 a korai időkben nem puszta kíváncsiság, hanem próbálkozás a szellemeknek tulajdonított balszerencse elkerülésére.
- jövő szeráfjai: 39:0.1 helyi világegyetemi szeráfok. 39:7.1 A Nebadon idősebb teremtésrészeiben és a fejlettebb bolygókon működve, „csaknem kizárólag azon halandók számára segédkeznek, akik a módosított felemelkedési rend valamelyikébe tartoznak.”
- judaizmus: lásd → „héber vallás (judaizmus)”
- „Júda királyainak cselekedetei”: 97:8.1 a zsidók világi történelmére vonatkozó feljegyzés. A héber papok elpusztították, miután „elkészítették az Istennek a héberekkel való állítólagos csodás cselekedeteiről szóló új feljegyzést”, az Izráel szent történelmére vonatkozót.
- Jupiter: 57:5.9 az Angona csillagrendszer által a napból kiszakított anyagív középső részéből keletkezett. Méreténél fogva további anyagrészeket fogott be az Angona által kiszakított napanyagból. Ennek tényét egyes holdjainak ellentétes irányú mozgása is tanúsít. 57:5.10 Különösen nagy hőtartalmú csillaggázból származik, így kezdetben ragyogó fénnyel világítva nagy mennyiségű hőt bocsátott ki. Mivel még mára sem hűlt le teljesen a megszilárdulás határáig, ezért nagyrészt gázállapotú maradt. 57:6.4 Rendszerének ma is észlelhető szervezettségi szintje már négymilliárd éve nagyon hasonlított a mostanihoz.

„K”
- kakas: 87:6.11 az elődök hite szerint a kakas kukorékolással jelzi, ha kísértet jár a közelben. „A szélirányjelző kakas formája is e babonaság továbbélése.”
- kalcium: 41:6.2 az anyaggal átjárt tér fő eleme az Orvonton felsőbb-világegyetemben. Túltesz az általános anyagformákon, hosszú élettartammal bír. 41:6.3-6.4 A napunkat is ezen anyagból álló gázszerű kőfelszín borítja kilencezerhatszáz kilométer vastagságban, bár e réteg alatt más elemek is találhatók. Atomi szinten képes a térben utazni fény- és energiamozgások révén – „meglovagolja a kifelé tartó napsugarakat.” Az atomjának húsz elektronjából a két utolsó lazán kapcsolódik a két külső elektronkörön. A huszadik elektront elveszítve, a tizenkilencedik másodpercenként huszonötezernél is többször ugrál a két pálya között. Így képes a sérült kalcium atom részlegesen dacolni a gravitációval, megragadva és elengedve a napsugarat másodpercenként mintegy huszonötezerszer. 41:6.5 Ezen elektron mozgékonyságát jelzi az is, hogy amikor a nagy hőmérsékletű röntgensugárzás naperői egy magasabb keringési körbe taszítják, akkor a másodperc egy milliomod részéig marad e pályán; s még mielőtt az atommag villamos-gravitációs erőtere visszahúzná a régi pályájára, az elektron képes egymilliószor megfordulni az atomi központja körül.
- Kaligasztia: 50:3.1 az Urantia első Bolygóhercege. 66:1.1 A 9.344. Lanonandek Fiú a másodrendűek közül. 66:1.2 Mielőtt Lucifer személyes törzskarába került volna tanácsadó volt a Jerusemen az élethordozók tanácsa mellett. 66:8.1 Szélsőségesen egyéniség-hangsúlyozónak mutatkozott. Rendszerint „rokonszenvezett azokkal, akik valamilyen burkolt bírálatot enyhe formában juttattak kifejezésre.” Továbbá nyugtalanul viselte a fennhatóságot is, azzal szemben némi türelmetlenséget mutatott. 66:1.4 Rendelkezett „egyfajta nyughatatlansággal, melyhez az a hajlam társult, hogy nem értett egyet a szokásos gyakorlattal bizonyos kisebb jelentőségű kérdésekben.” 66:1.5 Később alattomban önmagába szeretett. 50:4.11 Csatlakozott a Lucifer-féle lázadáshoz. 53:8.5 A lázadás idején az „Urantia Istenének” is nevezte magát. 50:4.12 Módszeresen elferdítette a bolygón működő tanhelyek tananyagát. 74:5.6 Korlátlan személyes szabadságot hirdetett. Azonban ezen elv hívei felboríthatják a renden alapuló fejlődésre kidolgozott működési terveket. 67:1.2 Az Urantia rábízott lakóit előre megfontoltan árulta el. A Teremtő Fiúnk mondta róla – „Olyan vagy, mint a vezetőd, Lucifer, és bűnösen megtartottad az ő gonoszságát. Hamis volt ő már attól fogva, hogy önmaga felmagasztalásához fogott, mert nem maradt meg az igazságban.” 53:1.4 A hitregéink ördögének tekinthető. 73:0.1 Bolygóhercegként való bukása műveltségbeli hanyatlást és szellemi nyomort eredményezett az Urantián. 75:2.3 Terveket szőtt az ibolyaszín emberfajta anyjának, Évának a tőrbe csalására, 66:8.4 és tevékenyen járult hozzá ahhoz, hogy Ádám és Éva fajnemesítő küldetése megbukjon. 53:1.4 Krisztus Mihály urantiai alászállási küldetése ellen is szervezkedett. 53:8.6 A Mihály által felkínált kegyelmet nem fogadta el. Bár még az Urantián tartózkodik, az emberek elméjének megszállására és a lelkük eltévelyítésére már nincs saját hatalma. 75:2.2 Krisztusnak az Urantián töltött idejéig nem fosztották meg az Urantia bolygóhercegi címétől. 66:8.5 Azonban Krisztus Mihály húsvér testben eltöltött élete alatt minden urantiai hatalmától végérvényesen megfosztották.
- kaligasztiai százak: 66:2.3 az Urantia első Bolygóhercege törzskarának testtel bíró tagjai. 66:2.4 Felemelkedő besorolású jerusemi létpolgárok közül választották ki őket, de egyikük sem származott az Urantiáról. 66:2.5 A bolygónkra érkezve újra anyagivá lényegítették őket. 77:1.2 „A Jerusem felemelkedő morontia létpolgáraiként szaporodási előjogokkal nem rendelkező anyagfeletti teremtmények voltak. Alászálló bolygói segédkezőkként az Urantián anyagi utódot nemzeni képes anyagi, ivaros teremtmények lettek”. 66:2.9 A szeráfi szállítmánnyal való megérkezésüktől az újraszemélyesülésükig tíz nap telt el. 66:2.6 Andon és Fonta száz kiválasztott emberi leszármazottja – 66:2.7 ötven földi férfi és ötven földi nő – élet-sejtanyagát ültették át a számukra tervezett anyagi testekbe. 74:8.3 Ez élő anyag cseréjével járó mennyei sebészeti beavatkozás volt. 66:4.3 A törzskar tagjai az urantiai emberekhez képest különleges, hármas lénynek tekinthetők. 66:4.4 Egyrészről fizikai testtel rendelkeztek, 66:4.7 és bár az andoni emberfajtára hasonlítottak, e testeknek elég volt a húsmentes étrend. 66:4.8 Másrészről felsőbbrendűek is voltak, mivel nem csak a feladatuknak megfelelő testet alkottak a számukra, 66:4.9 de e lények kiteljesedett lélekkel is rendelkeztek, amit a kiválasztásuk előtt, a jerusemi létpolgári besorolás elnyeréséig tartó fokozatos tapasztalásokon keresztül értek el. 66:4.12 Harmadrészben pedig az emberi személyük halhatatlan volt, mivel az anyagi alakjukban ott keringett a csillagrendszeri életáramok öregedést gátló pótléka, 66:4.13 melyet az Edentiáról származó cserje, az életfa gyümölcséből nyertek. 77:2.2 Azért lettek ivaros teremtmények, hogy részt vegyenek azon utódok nemzésében, akik a különleges rendjük és a kiválasztott andoni törzsek egyesített sajátságait testesítik meg. A fejlesztési terv tartalmazta a hercegi törzskar együttes utódainak és az ádámi pár első nemzedéke leszármazottainak egyesüléséből keletkező új halandófajta tervét is. Az ilyen halandókat az emberi társadalom tanító-urainak szánták. Társadalmi, s nem igazgatási uralmat terveztek számukra. De e terv nem valósult meg a lázadás miatt. 77:2.4 Amikor a törzskar hatvan lázadó tagja ivarosan szaporodott az andonfi és szangik népekkel – testi értelemben, valamint az értelmi sajátságok és a szellemi képességek terén is – e népekhez viszonyítva felsőbbrendű utódaik születtek. 77:2.6 Ennek az volt az oka, hogy a törzskarba ültetett 77:2.5 andoni csíra-sejtanyag örökítő-tényezőinek szerkezetében és vegyi összetételében változtatásokat alkalmaztak 77:2.6 az avaloni sebészek. 77:2.5 A belső átszerveződés miatt az élet-sejtanyag jobban igazodott az elrendelt nebadoni élet-megnyilvánulás szabványosított sataniai változatának mintáihoz. 66:5.1 Tíz önálló, egyenként tíztagú tanácsban szolgálták a bolygót, melyek a következők voltak.
66:5.2 1. „Az élelmezési és anyagi jóléti tanács.”
66:5.4 2. „Az állatok háziasításának és igénybevételének tanácsa.”
66:5.7 3. „A ragadozó állatok legyőzésében tanácsokat adók.”
66:5.9 4. „A tudás terjesztésének és megőrzésének tagozata.”
66:5.11 5. „Az ipari és kereskedelmi bizottság.”
66:5.13 6. „A kinyilatkoztatott vallás kara.”
66:5.17 7. „Az egészség és az élet megőrzői.”
66:5.23 8. „A kézművesség és a tudomány bolygói tanácsa.”
66:5.28 9. „A fejlett törzsi kapcsolatok szervezői.”
66:5.31 10. „A törzsi összhang és a faji együttműködés legfelsőbb bírósága.”
66:5.1 Két vagy több tanács együttes ülése esetén Daligasztia elnökölt. 67:3.2 A Lucifer-féle lázadás idején a Bolygóherceg száztagú, testtel bíró törzskarának negyven tagja utasította el a lázadáshoz való csatlakozást. 67:4.5 Őket, a Melkizedek-megbízottak bolygóra érkezését követően – Van kivételével – visszaküldték a Jerusemre, ahol újra egyesültek a várakozó Gondolatigazítójukkal.
- kamaszkor: 128:2.1 Alkalmazkodási nehézségek jellemzik.
- Kapcsolat-állandósítók: 48:2.8 a morontia erőtér-felügyelők ötödik csoportja. 48:2.20 Ők teszik lehetővé a morontia energia morontia anyaggá való alakulását. Addig a pontig lassítják az energiaforgásokat, hogy a morontia anyaggá alakulás megtörténjen.
- kapcsolatok: 81:6.19 a nemzetek közötti nyelvi, kereskedelmi, művészeti, tudományos, sport-játék, valamint vallási jellegű kapcsolatokat támogatni kell, 81:6.18 a világbéke és az általános műveltség elősegítése érdekében.
- kapcsolatok (elsőfajú kapcsolódások): 105:4.4 1. Egységi kapcsolatok. 105:4.5 2. Kettősségi kapcsolatok. 105:4.6 3. Hármasegységi kapcsolatok. Lásd még → „kapcsolatok (Egységi ~)” → „kapcsolatok (Kettősségi ~)” → „kapcsolatok (Hármasegységi ~)”
- kapcsolatok (Egységi ~): 105:4.4 „A VAGYOK-on belül létező kapcsolatok, ha annak egységét előbb mint önmaga háromszoros, majd mint hétszeres különválását fogjuk fel.”
- kapcsolatok (Kettősségi ~): 105:4.5 „A VAGYOK mint hétszeres és a Végtelenség Hét Abszolútja között létező kapcsolatok.” Másképp fogalmazva, 105:4.2 „a Végtelenség Hét Abszolútjának és az önmagát kinyilatkoztató VAGYOK magát-szelvényesítő szakaszai hétszeres végtelenségének örök” társulása. E kettős kapcsolódások „a világegyetemek felé mint a hét Abszolút válnak örökkévalóvá,” és teszik örökkévalóvá az alapokat minden világegyetemi valóság számára. 105:4.8 „A kettősségek örökkévalóvá teszik a valóság alapjait.”
- kapcsolatok (Hármasegységi ~): 105:4.9 az Abszolútok legalapvetőbb társulása. Az eredendő (lételvi) létezők a hármasegységekben kezdenek működni.105:4.6 „Ezek a Végtelenség Hét Abszolútjának működési társulásai.” 105:4.7 Kettősségi alapokon jönnek létre „az Abszolútok kölcsönös társulásának elkerülhetetlensége miatt.” E „társulások teszik örökkévalóvá minden valóság kibontakozási lehetőségét” és „magukba foglalják mind az istenivé alakított, mind az istenivé nem alakított valóságot.” 105:4.8 „A hármasegységek lehetővé teszik a végtelenség mint egyetemes rendeltetés megvalósulását.” 105:4.9 A világegyetemi színtér a hármasegységek örökkévalóvá válásának kísérője.
- Kapernaum: 129:1.7 Közvetlenül a Damaszkusztól dél felé tartó útvonalon helyezkedett el.
- Karthágó: 80:7.11 e város ősét a Mezopotámiából kivándoroltak alapították.
- kaszt: 68:6.7 „a sűrű népesség miatt kialakuló éles versengés okozta nagy társadalmi nyomás közvetlen eredménye.” 70:8.11 9. Két „vagy több emberfajta jelenléte egy adott nemzeten vagy területi egységen belül rendszerint színes kasztokat eredményez. India eredeti kasztrendszerének alapját a bőrszín képezte, mint ahogy ez volt a helyzet az ősi Egyiptomban is.” 70:8.13 A társadalmi osztályból kaszt lesz, ha a társadalmi rétegek tartósan elkülönülnek. A társadalmi egyensúly ilyen fajta kiteljesedése gátolja a személyes kezdeményezőkészséget, korlátozza az egyéni fejlődési lehetőségeket és megakadályozza a társadalmi együttműködést. 70:7.15 A társadalmi kasztok kiépüléséhez a titkos társaságok is hozzájárultak, főként a beavatásaik sejtelmes jellege révén.
- kasztrendszer: 79:2.6 kétségbeesett kísérlet az Indiát meghódító anditák részéről a faji keveredésük megakadályozása érdekében, merev házasodási korlátozások által. Ennek ellenére az anditák Kr.e. 10000-re faji értelemben felolvadtak az indiai néptömegben. 94:2.1 Bár az árja-anditák ama rendszere, melynek segítségével meg kívánták akadályozni a faji azonosságuk elvesztését – a másodrendű szangik népekkel való keveredésüket – nem tudta megmenteni az árja fajt, viszont fenntartotta a brahmanokat. 79:4.6 A négyből három kasztot azon hasztalan igyekezetből alakítottak ki, hogy megakadályozzák az árják összeolvadását az alsóbbrendű meghódítottakkal. Az első kaszt a szetfiektől származó tanító papok rendje volt. 79:4.7 E brahman papok az árja faj eltűnését követően nem tudtak ellenállni a Dekkán-fennsík alsóbbrendű babonás vallási hatásainak. 79:4.9 A rendszerük azért nem volt képes az árja műveltség fenntartására, mert csak olyan vallás hozhat létre felsőbbrendű polgárosodott társadalmat, amely az emberek közötti testvériségen alapul. 79:4.5 Formailag a nagy társadalmi kasztok még a XXI. században is megvoltak, 89:1.6 mint a régi tiltások (tabuk) csökevényes maradványai.
- Katro (~ család): 93:3.5 Makiventa Melkizedek több mint harminc éven át lakott velük együtt, megismertetve őket sok felsőbb igazsággal. E hagyományokból nevezetes leszármazottjuk, Mózes is részesült.
- ká és bá: 111:0.4 Az emberi lényeg két tényezőjének egyiptomi felfogása, melyet számos afrikai törzs is vallott. A „lelket (bá) rendszerint nem tartották előbb-létezettnek, csak a szellemet (ká).” 110:0.5 E hitrendszer szerint, „a szellemek által kedvelt egyénekbe születésükkor vagy nem sokkal azt követően egy védőszellem költözik, melyet kának neveztek. Azt tanították, hogy ez a védőszellem a halandó társával marad végig az élet tartama alatt és őelőtte megy át a jövőbeli állapotba.” 111:0.6 Úgy tartották, hogy a védőszellem ká arra vágyik, hogy az emberi társa halandó lelkét a múlandó élet jobb ösvényeire vezesse, és gondoskodjon az emberi társa jobb sorsáról a túlvilágon. Kezdetben csak a királyokat tartották ká-val bírónak, később a jó emberekről is ezt feltételezték. Sokan hitték azt, hogy a ká „»Istentől származó, mindent tudó bölcs az emberekben.«”
- kábítószer: lásd → „méreg”.
- Kánó: 75:3.7 az első Édenhez közel élő barátságos nodfiak értelmes, tevékeny vezetője. 75:3.9 Éva nemi kapcsolatot létesített vele a fajfejlesztés előmozdítása érdekében. 75:5.3 Ő volt Káin apja. A Kert feldühödött lakói ölték meg.
- Káin: 75:5.3 Éva és Kánó gyermeke. 76:2.1 Mezőgazdasággal foglalkozott. 76:2.4 Örökletes harcias természettel rendelkezett. Az apja – (75:5.3) Kánó – abból a nodfi fajtából származott, amely korábban a kék és a vörös emberrel, valamint az eredeti andoni fajtával keveredett. 76:2.8 Ábel megölését követően megbánást tanúsított és Gondolatigazító költözött belé. 76:2.9 A második Édent elhagyva keletre vándorolt, Nod földjére. Az apja népének egyik csoportját vezetve fenntartotta a békét a csoportja és az ádámfiak között. Egy távoli unokatestvérét, Remónát vette feleségül. 80:7.2 Kr.e. 12 000-ben 80:7.7 a késői leszármazottai Kréta szigetére menekültek a szárazföldről, ahol az anyatiszteletet követték, és Évát, mint „nagy anyát” imádták.
- Káin és Ábel: 76:2.1 Káin mezőgazdasággal foglalkozott, Ábel pedig pásztor volt. 76:2.2 A szokás szerint Káin a föld gyümölcseiből, Ábel pedig az állataiból tett felajánlásokat a papok számára. Gyakran vitatkoztak azon, hogy a papok melyikük felajánlásait értékelik többre. 76:2.3 Mivel az első Éden idején Ádám igyekezett visszaszorítani az állatáldozásokat, ezért Káin talált igazolható érveket az állítása alátámasztására. Azonban a második kertben Ádám erre már nem tudott ügyelni, ezért az istenimádat és az oktatás megszervezésével megbízott nodfiak hamar visszatértek az Ádám előtti idők rendszabályaihoz. 76:2.2 Ábel sokat gúnyolódott a bátyja zavarán. 76.2.4 A két fiú egyébként sem jött ki jól egymással. Ábel azt is sokszor Káin szemére vetette, hogy az ő apja nem Ádám, hogy Káin nem tisztavérű ibolyaszín-fajú. Káin növekvő gyűlölettel viseltetett Ábel iránt. Ábel tizennyolc éves volt, amikor egy gúnyolódását követően Káin rátámadt és megölte.
- káldok: 96:1.8 + 96:2.1 a mezopotámiai Kish és Ur területén élt fejlett keleti szemita népcsoport. 96:1.8 Az ádámi és a Melkizedek hagyományok alapján a Háromságot, a három-egyben Isten felfogását tanították. 90:3.8 A káldok a betegségek okozta szenvedésért a csillagokat okolták.
- Kámos: 96:1.14 az amoriak istene. A héberek elfogadták a létét, de Jahve alárendeltjének tartották.
- kegyelem: 10:6.18. „a szeretet magatartásformája”.
- kegyelem-szólítás: Lásd → „feltámadás”
- kegytárgy: 88:2.2 léte az ősi bűvtárgy-tiszteletből ered, 88:2.1 mely a szentek és hősök csontmaradványára is vonatkozhat. Ezeket tisztelet övezi és hatóerőt tulajdonítanak nekik. 88:2.1 A kegytárgyakban való hit alapja az a régi feltételezés, hogy a kísértetlélek szívesen költözik olyan tárgyba, ami korábban az övé volt.
- Kenan: 76:3.4 a második kertben ő állította fel a külső törzsek felé irányuló hitterjesztői szolgálat intézményét. Az apja Énosz, a nagyapja pedig Szet volt.
- kereskedelem: 69:3.11 korai formája a csoportok közötti árucserén alapult. Kezdetben a kémekként alkalmazott nők végezték, akik később közvetítőkké váltak. 69:4.2 Az első árucsere az áru semleges helyen hagyása által valósult meg. 69:4.2 Az első vásári elárusítóhelyek olyan széles falak voltak, amelyek megakadályozták, hogy a kereskedők elérjék egymást a fegyvereikkel. 69:4.3 A korai kereskedők becsületesek voltak a törzsbeliekkel, a távoli idegeneket azonban törekedtek becsapni. 69:4.4 A később kialakított vásártereket szentnek tekintették, ahol az emberek fegyvertelenül találkoztak. Az üldözöttek számára ezek menedékhelyként is szolgáltak. 69:5.10 „Az első emberi kereskedelmi forma a nők cseréje volt; ez jóval megelőzte a lókereskedelmet.” 69:4.5 Az első súlymértékek a gabona magvak voltak. Az árucsere első forgalmi egysége a hal és a kecske volt. Ezeket követte a tehén. 69:4.8 A kereskedelem a műveltség terjesztőjeként és a polgárosodás fejlesztőjeként is szolgál. 69:5.8 Az ősi idők vagyon- és pénzkölcsönzési díja egy évre száz százalék volt. 70:3.4 A kereskedelmi kapcsolatokat a nyelv fejlődése, a fejlett közléscserét biztosító módszerek és a jobb szállítási lehetőségek segítették. 81:3.1 A kereskedelem a felsőbbrendű törzseknél a földműveléshez mellékfoglalkozásként társult. 81:3.2 Mivel a kereskedelem különféle emberi lényeket hoz közel egymáshoz, ezért hozzájárul a műveltségek kölcsönös megtermékenyítéséhez. 81:3.6 A kezdetleges kézművesség és ipar megjelenésével a kereskedelem a műveltség és a polgárosodás legerőteljesebb ösztönzőjévé vált. Segítette az utazás fejlődését és a polgárosodott társadalmak keveredését is.
- kereskedelem (Európában): 80:9.4 az északi fehér emberfajta a Balti-tenger vidékéről származó borostyánkővel kereskedett az andonfi dunaiakkal a Brenner hágón keresztül. 80:9.6 Az andonfi népek Turkesztán felől érkező betörése következtében 80:9.9 Kr.e. 2500-ra a szárazföldi kereskedelem szinte leállt a Földközi-tenger keleti körzeteiben. Ez nagyban elősegítette a tengeri kereskedelmet és az anditák leszármazottainak gyors elterjedését a földközi-tengeri medence teljes partvidékén.
- kereskedők: 79:1.3 Kr.e. 8000-re az embereket a folyóvölgyek felé terelő aszály nagy számban kezdte kitermelni ennek az új társadalmi osztálynak a tagjait. A magasabb fokon polgárosodott törzsek az aszály nyomán nem váltak pásztorokká, hanem kézművesiparból és kereskedelemből élő városokban gyűltek össze.
- Keresztelő János: 122:2.7 Kr.e. 7. március 25-én született Júda városában, Zakariás és Erzsébet egyetlen fiaként. 45:4.17 Testileg Jézus távoli unokatestvére és urantiai küldetésének előfutára. 122:3.1 Az volt a feladata, hogy előkészítése a terepet a – megszabadulás – Jézus által hirdetendő üzenetéhez. 45:4.17 Jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja.
- keresztes vitéz szellemisége: 100:6.5 veszélyes, ha nem felügyeli szellemi rálátás és a szokványos társadalmi kötelezettségek iránti hűség és odaadás.
- keresztények: 121:2.5 Elsőként Pál antiókhiai tanítványait nevezték így. Pál a zsidó hitre áttértek csoportja köréből térítette kereszténységre az első hívek többségét. 85:4.2 A keresztények a szivárványt „az ígéret ívének” tekintik.
- kereszténység (keresztény vallás): 92:6.18 A Krisztus életéről és tanításairól szóló vallás. 121:3.9 A létrejöttekor „semmilyen értelemben nem volt az elnyomott osztályok nyomorúságának enyhítését célul tűző gazdasági mozgalom.” 98:2.8 A hatékonyságához nagyban hozzájárult a héberektől kölcsönzött erkölcsiség és a görögöktől vett gondolkodásmód. 98:6.5 A keresztény valláshoz a görög bölcselet szolgáltatta az erkölcstan érték fogalmait, a mithraizmus az istenimádás szokásrendjét, a kereszténység által hozzáadott saját pedig az erkölcsi és társadalmi értékek megőrzésének módszere volt. 98:7.3 A teljességet tekintve, a keresztény vallás a következő tanítások, hatások, hiedelmek, tiszteletfajták és személyes hozzáállások keveredéséből alakult ki. A) 98:7.4 1. A Melkizedek tanítások. B) 98:7.5 2. „Az erkölcsiség, az erkölcstan, az istentan, valamint a Gondviselésben és a legfelsőbb Jahvéban való hit héber rendszere.” C) 98:7.6 3. Zoroaszter felfogása a mindenség rendjében való jó és rossz közötti küzdelemről. D) 98:7.7 4. „A rejtelemimádatok, különösen a mithraizmus”. E) 98:7.8 5. „József-fia-Jósua emberi életének történelmi ténye, a názáreti Jézusnak mint a megdicsőült Krisztusnak, az Isten Fiának a valóságos volta.” F) 98:7.9 6. „A tárzusi Pál személyes nézőpontja.” G) 98:7.10 7. „A hellén népek bölcseleti gondolkodása”. 92:6.18 A befogadott görög bölcseletet elsősorban Philó, Péter és Pál alakította ki. 92:6.16 A kereszténység a fennállása során olyan alkalmazkodásképességet mutatott számos nép erkölcseihez, melyhez foghatót csak a buddhizmustól lehet látni. 92:6.18 + 98:7.11 A kereszténység a nyugati műveltség hatása alá került, és már régen nem Jézus vallása. A XX. századra „a fehér emberfajták társadalmi, gazdasági és politikai erkölcseihez jól alkalmazkodó vallássá lett.” Bár a kereszténység „megdicsőítette Jézust a Krisztusként, az Istentől jött messiási felkentként, azonban igencsak elfelejtette a Mester személyes evangéliumát: az Isten Atyaságát és a minden ember közötti egyetemes testvériséget.”
- kereszténység (korai ~): 99:3.1 mentes volt a polgári szerveződésektől, a társadalmi elkötelezettségtől és a gazdasági szövetségektől.
- kereszténység páli tanításairól: 121:5.14 „Pál etikai megváltást, erkölcsi üdvözülést tanított.” 121:5.16 A kereszténység nem hitregén alapult, mint a misztériumvallások, hanem amint Pál hirdette, történelmi tényen. Azon, hogy „az Isten Fia az emberiségnek adta magát.” 121:6.2 „A judaizmus újjáéledése a héber írások görögre fordításának korától indul. Ez az alapvető fontosságú hatás döntötte el később, hogy a Pál-féle kereszténytisztelet inkább nyugat és nem kelet felé terjeszkedik.” 121:6.5 „Pál elmélete az eredendő bűnről, az öröklött bűnösségről és a veleszületett rosszról, valamint az attól való megszabadulásról alkotott tantételei részben Mitrász-eredetűek voltak, kevés közös elemük volt a héber istentannal, Philón bölcseletével vagy Jézus tanításaival. Az eredendő bűnnel és a vezekléssel kapcsolatos páli tanítások némely része magától Páltól származik.” 121:7.6 Pál tanítási rendszere magába foglalta a görögök bölcseletét, a rómaiak törvényét és a héberek erkölcsiségét, valamint a személyiség szentségének és a szellemi szabadságnak a jó hírét.
- kereszt világa: 20:6.6 + 119:8.8 Az Urantia bolygó neve helyi világegyetemi viszonylatban, és a Nebadon világegyetem teremtő-alászálló Fia, a názáreti Jézus által átélt különleges és szokatlanul kegyetlen tapasztalásra utal.
- kerék: 81:3.6 Kr.e. 5000-re a kerékkel felszerelt járművek alkalmazása általánossá vált a kereskedelemben és a háborúban.
- kerubok és szanóbok: 38:7.6 A helyi világegyetemi Anyaszellem gyermekei. 38:7.1 „Ők a legalacsonyabb angyali rend”. 38:7.2 Működésileg egyesítettek, mindig együtt tevékenykednek. „Egyikük energia-pozitív személyiség; a másikuk energia-negatív. A jobboldali deflektor vagy pozitívtöltésű angyal a kerub – ő a rangidős vagy irányító személyiség. A baloldali deflektor vagy negatívtöltésű angyal pedig a szanób – a kiegészítő lény.” 38:7.6 Minden negyedik párjuk félanyagi látszatú, morontiai jelleget mutat. 38:7.7 A természetükben és a működésükben hasonlítanak a köztes teremtményekre. 38:7.3 A szeráfok mellett alárendelt segédekként dolgoznak, 38:7.4 de ők emberi lényeket nem látogatnak. A fejlődési lehetőségeiket tekintve lehetnek
a) 38:8.2 Felemelkedésre pályázók, akik így a szeráfi besorolás várományosai, és 38:8.5 elérhetik a Lakóvilági Tanító besorolást. 38:8.6 Miután így hosszú időt szolgáltak, a Világegyetemi Anyaszellem hétezres csoportokban újra befogadja őket, s e befogadásból, mint teljesen kifejlett szeráfok bontakoznak ki, majd végzet-őrangyali szolgálatot követően eljuthatnak „még a Paradicsomra és a Végleges Testületbe is.”
b) 38:8.3 Középszakaszú kerubok, akik a korlátozott szeráfi szolgálat szintjét érhetik el, és
c) 38:8.4 morontia kerubok, akik ezen angyali rend „negyedik teremtményei” anyagi látszatú jegyekkel. Ők mindaddig megmaradnak kerubnak és szanóbnak, amíg a Legfelsőbb Lény ténylegessé válása végbe nem megy.
- kerub-pár: 113:2.9 „egy kerub és egy szanób”.
- kerubok (jellemzők): 114:0.2 A számuk az Urantián nagyjából megegyezik a szeráfokéval.
- 114:0.2 A szervezeti felépítésük az Urantián hasonló a szeráfokéhoz.
- 114:0.3 A szeráfok társaságában munkálkodnak a bolygók emberfeletti kormányzásában.
- 114:0.3 Különösen sok feladatuk van a lázadás miatt elszigetelt világokon.
- 114:0.3 Az Urantia állandó főkormányzójának, összes társának és alárendeltjének utasításait hajtják végre.
- kerub-pár (jellemzők): 113:2.9 Az őrangyalok munkáját segítve „mindig a szeráfi őrangyalokkal vannak”.
- 113:2.9 Gondoskodnak a szeráfok által készített őrangyali feljegyzésekről.
- 113:2.10 Az őrangyal szeráf pár egyik tagjának távollétében a kerub veszi át az őrangyali tevékenység feljegyzését.
- kettős csillag: 41:3.3-3.4 Ha egy nap eléri a mi napunk tényleges anyagtartalmának harmincszorosát, akkor az egyenlítője mentén kettéhasad, és két külön égitestként vagy új rendszerek központjai lesznek, vagy egymás gravitációs vonzáskörzetében maradva egy közös középpont körül keringenek tovább. Helyi világegyetemünkben a legutóbbi kettőscsillag-robbanás Kr.u. 1572-ben volt, melyet az Urantián fényes nappal és szabad szemmel is látni lehetett.
- kettős-egység: Lásd → „egység (végleges szellemi kettős-egység)”
- KETTŐS-SZÁRMAZÁSÚ LÉNYEK: 30:1.29 a teremtőjük a három közül bármely két paradicsomi Istenség vagy ezen Istenségektől közvetlenül, illetve közvetve származó két lény által egyéb módon teremtett lények. Három fő rendjük van.
30:1.30 „A. Az alászálló rendek.”
30:1.43 „B. Az állandó rendek.”
30:1.49 „C. A felemelkedő rendek.”
- kettős szellemelvűség: 92:5.12 a jó és a rossz létét feltételező felfogás.
- kettősség: 105:4.3 az isteni szinten „hármasegységet kelt”, mely „minden dolgok örök őse.”
- Keturah: 93:9.8 Ábrahámnak nem a felesége, hanem az ágyasa volt.
- kevélység: Lásd → „büszkeség”
- kék emberfajta: 64:5.2 az Urantia egyik ősi színes emberfajtája, amely 64:6.21 rendelkezett „a vörös ember agyi teljesítőképességével és a sárga ember lelki és érzelmi adottságaival”. Az ádámi leszármazottak is velük párosodtak a legszívesebben. 64:6.23 A Kaligasztia bukását követő zavaros idők után mintegy 500 évvel, köreikben a tanulás és a vallás kezdetleges újjáéledésére került sor a szellemi vezetőjük, Orlandof által. Ő az igaz Isten imádatát tanította, akit a „Legnagyobb Főnöknek” nevezett. 64:6.24 A fehér emberek a kék emberfajta leszármazottai. 79:5.1 A leromlott, neandervölgyi fajtába tartozó csoportokkal való keveredésük Európában komolyan hátráltatta a fejlődésüket. 78:1.8 Ádám idejében a fejlettebb műveltségi központjaik a földközi-tengeri medence termékeny völgyeiben és Európa északnyugati részén voltak. Az „eurázsiai evolúciós népek közül a legharciasabb, a leginkább kalandvágyó és a legnagyobb felfedező” fajta. 80:1.6 Az ádámfiaktól származó ibolyaszín emberfajta és a kék emberfajta között kölcsönösen erős nemi vonzódás volt. A legjobbjaik nagy megtiszteltetésnek tartották, ha az ádámfiakkal házasodhattak. 80:1.7 A felsőbbrendű csoportjaik a velük keveredett ádámfiakkal együtt irtották a neandervölgyi emberfajtát. Az ádámfiakkal keveredett kék embereknek legalább tizenkét fejlett közössége jött létre. Az egyiket nevezték utóbb cro-magnoni fajtának. 80:2.5 Az ádámfiakkal való találkozás kezdetén a műveltségük évezredekkel maradt el az ázsiaitól. 80.3.1 A műveltségük központjai az európai folyók mentén voltak. 80:3.2 Már Kr.e. 33 000 évvel nagyon kevert fajféleség volt. 80:4.6 Az andonfi kék emberek csak a Lappföldön és bizonyos mértékben Bretagne-ban őrizték meg a látszólagos önazonosságukat Európában. 80:5.5 Az andita hódítókkal szemben a Somme folyónál döntő vereséget szenvedtek. A legtovább kitartó erősségeik Dél-Franciaországban voltak. 80:5.7 A kék embert a fehér ember olvasztotta magába. 80:9.11 Bár a kék embert az anditák északon felszámolták, délen nagyobb számban maradtak fenn. A kék jelleget őrző baszkok és berberek komoly mértékben keveredtek a szaharaiakkal.
- kényszer: 103:5.11 a személyiséget eltorzíthatja, és nem ösztönzi a növekedést. A nevelési kényszer semlegesítő lehet annyiban, hogy segíthet a megrendítő élmények megelőzésében.
- képességek (kívánatos emberi ~): 93:5.3 értelem, kezdeményezőkészség, éleselméjűség, őszinteség.
- képviseleti kormányzás: 45:7.3 az önkormányzatiság isteni eszményképe a nem-tökéletes lények közösségeiben. „A teljes világegyetemet képviseleti terv szerint szervezik és igazgatják.” 45:7.6 A választójog általános a Jerusemen
a) 45:7.5 az Anyagi Fiak és Leányok,
b) a szeráfok, a társaik és a köztes teremtmények, valamint
c) a felemelkedő halandók számára.
A halandók választótestületi tagságához az ajánlás a Melkizedek igazgatási tanodáktól érkezik. 45:7.6 Egy személy bölcsességétől függően a szavazatának értéke egy és ezer között lehet. 45:7.4 Minden csillagrendszer a világegyetemi időben mért száz évben tíz képviselőt választ a csillagvilági törvényhozásba. Esetünkben e képviselőket az ezertagú jerusemi csillagrendszeri tanács választja, amely a csillagrendszeri csoportokat képviseli. Nem csak e tanács tagjai, hanem a megválasztott képviselők is elvégezték a Melkizedek Igazgatási Kar legfelsőbb tanintézetét.
- képzet: 87:4.3 egy képzetnek „a gyarapodó evolúciós értelemre gyakorolt hatása nem a képzet valóságosságától, vagy ésszerűségétől függ, hanem annak életszerűségétől, valamint általában is gyors és egyszerű alkalmazhatóságától.”
- kétely (kétkedés): 102:1.1 ha őszinte, akkor nem bűn. Az ilyen hozzáállás csak késlekedést hoz a tökéletesség felé tartó fejlődési úton.
- kézfogás: 66:5.22 a személyes barátság megpecsételése és a csoporthűség záloga. 66:5.17 „Az egészség és az élet megőrzői” tízfős szakértő csoportjának tagjai vezették be a Dalamatiába látogató urantiai őslakók számára a nyálcsere és a vérivás szokásának felváltása érdekében.
- kézművesség és a tudomány bolygói tanácsa: 66:5.1 a kaligasztiai százak egyik tízfős szakértő csoportja, 66:5.23 melynek vezetője Mek volt. A feladataik közé tartozott az ősember kézműves módszereinek fejlesztése és a szépségről alkotott fogalmaik magasabb szintre emelése. 67:4.1 A tanács és a vezetője nem vett részt a Bolygóherceg lázadásában.
- Khédorlaomer: 93:4.14 a legyőzését követően Ábrahám hagyományos áldozatot mutatott be.
- kiegyenlítő eljárás: 55:2.12 célja, hogy egyetlen felemelkedő se legyen megfosztva olyasmitől, ami a felemelkedési tapasztalása szempontjából lényeges. 55:2.11 Helye, a morontia világok hét lakószférája. Módja, a tanárként és tanítványként történő tapasztalatszerzés.
- kiengesztelés: 89:4.7 nemleges formája a lemondás, igenlő formája pedig az áldozás lett. De a kiengesztelés eszköze lett még a magasztalás, a dicsőítés, a hízelgés, sőt a szórakoztatás is.
- kijelölt szeráf: 30:4.15 az alvó továbbélő önazonosságának, a halhatatlan léleknek az őre. Ő biztosítja a morontia alak összeállítását.
- kilépő energia: 0:6.6 „az energia-anyag villamos-szerveződés előtti szintje”, mely „a paradicsomi gravitáció hatására választ adó, de a helyi vagy egyenes irányú gravitációra még nem válaszoló energiákat foglalja magába.”
- Kinevezett Őr: 55:8.2 a felsőbb-világegyetemi Legfőbb Végrehajtó képviselője azon csillagrendszerekben, amelyek megállapodtak a fényben. Ő válik a csillagrendszeri legfelsőbb bíróság önkéntes tanácsadójává és a jogalkotó gyűlés vezető tisztviselőjévé.
- ki nem nyilatkoztatott honosok: 27:3.3 a Paradicsom-Havona rendszer lakói, akik a jövőbeli, ki nem nyilatkoztatott feladataik végzéséhez szükséges csoportos felkészítésen vesznek részt.
- ki nem nyilatkoztatott istenség-szintek: 0:7.6 a Legfelsőbb Isten, a Végleges Isten és az Abszolút Isten; ezek az élményelvi Istenségek jelenleg még nem teljesen létezők; a ténylegessé válás folyamatában vannak.
- ki nem töltött tér: 11:6.3 az, melyben nincsenek jelen a kitöltött térre jellemző erők, energiák, erőterek és jelenlétek.
- Kinevezett Őrök: 24:0.2 a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei közé tartoznak. 24:0.10 A helyi világegyetemi, illetve a helyi világegyetemet alkotó csillagrendszeri központokon állomásoznak. 24:5.1 A Hét Legfőbb Végrehajtó összehangoló személyiségei és összekötő képviselői. A számuk állandó, hétmilliárd létezik belőlük. 24:5.2 Egy helyi világegyetemben, minden tízezer csillagrendszerhez rendelnek egyet belőlük. Igazgatási szervezeti szempontból az adott világegyetemi központon állomásozó Társfelügyelőnek vannak alárendelve. 24:5.3 Alapfeladatuk a világegyetemük Társfelügyelőjének folyamatos és teljes körű tájékoztatása az adott világegyetem jólétével és állapotával kapcsolatban. Bár nem vesznek részt a csillagrendszeri ügyekkel kapcsolatos tanácskozásokon, de ők irányítják az evolúciós világokból származó 24 bolygói intézőt (János 24 vénnek nevezi az általa látott urantiai tanácsadó testület tagjait A Jelenések Könyvében.).
- Kinevezési Elöljárók: 27:0.3 elsőrendű szupernáfok, 27:2.1 akiknek csoportját időről időre a szupernáf-vezető jelöli ki, hogy irányítsák az elsőrendű, a másodrendű és a harmadrendű angyalrend alkotta szervezetet. 26:8.5 Ők felügyelik továbbá az elbukott, Istenség-kalandra pályázókat a tér területein végzendő munka idejére, mely ezer évnél soha nem rövidebb.
- kinyilatkoztatás: 56:9.7 részleges, viszonylagos és fokozatos marad addig, amíg az Istenség-jelenlét erőtere megtapasztalhatóan nem válik végtelenné a Korlátlan Abszolút térpotenciáljában, a személyiség megnyilatkozása a tapasztalás szempontjából nem lesz végtelen az Istenségi Abszolút megnyilvánult jelenlétében, és a végtelenség e két potenciálja nem egyesül valóságosan az Egyetemes Abszolútban.
- kinyilatkoztatás (meghatározások): 101:5.4 Szellemtől származó világegyetemi beállítottság.
- 52:2.3 A szellemi igazságra és a vallásos erkölcstanra vonatkozó közlések rendje, melyekről minden megítéltetési időszak – halandói kor – egyre teljesebb képet kap.
- 102:3.9 „a személyiség túlélésének bizonyossága.”
- 103:8.6 „a fejlődő bölcselet gyarlóságainak ellentételezése”.
- 103:9.1 „a létező dolgok bölcselete”.
- 103:6.8 „az egyetlen eljárás, mely egy anyagi világon képes ellensúlyozni a mota igazság-érzékenységének hiányát.”
- 103:6.13 „az evolúciós ember egyetlen reménye a morontia űr betöltésére.”
- kinyilatkoztatás (mindenségtanra vonatkozó ~): 101:4.5 átmenetileg pontosítja a meglévő tudást a következők révén.
- 101:4.6 1. A zavar csökkentése a tévedések kiküszöbölése által.
- 101:4.7 2. Összehangolja az ismertté vált tényeket és megfigyeléseket.
- 101:4.8 3. Feltárja a múlt korszakos folyamataiból származó fontos ismeretelemeket.
- 101:4.9 4. Közli a kiérdemelt tudás fontos, de hiányzó láncszemét.
- 101:4.10 5. Mindenségrendi adatokat közöl annak érdekében, hogy azok tisztább képet teremtsenek a kinyilatkoztatásokban foglalt szellemi tanítások lényegéről.
- kinyilatkoztatás (korszakos ~): 101:4.3 valamely mennyei közvetítő – de nem a Gondolatigazító – csoport vagy személyiség tevékenységének eredménye.
- kinyilatkoztatás (személyes ~): 101:4.3 „az emberben lakozó Igazító munkájának eredményeként mutatkozik meg”.
- kinyilatkoztatás (Urantián): 92:4.9 mennyei segédkezés, amely részleges, átmeneti és a tér- idő helyi viszonyaira szabott. A kinyilatkoztatás az ember számára akkor válik teljessé, amikor általa elérte az Egyetemes Atyát. 92:4.1 Mivel a kinyilatkoztatás tekintettel van az evolúcióra, ezért mindig fokozatos. Folyamatosan hoz egyre nagyobb megvilágosodást. Olyan tanításokat mutat be, amelyek nem állnak távol azon korszak gondolkodásától és felfogásától, amelyben közreadják azokat. A kinyilatkoztatások tartalmát mindig korlátozza az ember felfogóképessége. 66:5.14 A Bolygóherceg anyagi testtel bíró törzskarának tagjai csak akkor folyamodtak kinyilatkoztatáshoz, „amikor az evolúciós erők kimerülése már teljessé vált.” 66:6.6 Zavart és ijedelmet kelt az, „amikor a felvilágosult és felsőbbrendű lények túl sok tanítással és túlzott mértékű felvilágosítással próbálják a visszamaradt emberfajtákat felemelni.” 68:3.5 „Az emberi faj békehajlama nem természetes adottság; az a kinyilatkoztatott vallás tanításaiból származik”, amit persze az emberfajták tapasztalatai is alátámasztanak. 92:4.4 A vallási kinyilatkoztatások közül öt bír korszakos jelentőséggel. Lásd még → „kinyilatkoztatott vallás”
- kinyilatkoztatás (jelentősége, célja): 101:1.7 olyan megvilágosító hatással van az evolúciós kötelességeit ismerő ember erkölcsi természetére, melynek következtében az elméjében arra a felismerésre jut, „hogy nincs joga nem hinni az Istenben.” Ha pedig mégis így tenne, akkor az elméjében és a lelkében „lévő legvalóságosabb és legmélyebb dologhoz – az isteni Igazítóhoz” lenne hűtlen.
- 101:2.2 „ellentételezést nyújt a morontia nézőpont hiányáért”.
- 101:2.10 „a morontia rálátás helyettesítője az evolúciós világon”.
- 101:2.10 „képessé teszi az embert arra, hogy meglássa ugyanazt az Istent a természetben, mint amit a hit mutat meg a lelkében.”
- 101:2.2 Módszert „ad ahhoz, hogy egység legyen elérhető az anyag és a szellem valóságának és kapcsolatának megértésében az elme közvetítése révén.”
- 101:2.2 A tudományt természetesnek, a vallást értelmesnek, a bölcseletet pedig okszerűnek tartja.
- 101:2.7 Megerősíti, hogy a tudomány vizsgálódásai következtében felismert Első Ok „és a vallás üdvözülést adó Istene egy és ugyanazon Istenség.”
- 101:2.8 Az ember élményvilágában összhangba hozza a tudást kínáló tudományt, a boldogságot adó vallást és az egységet kínáló bölcseletet, melyek külön-külön mind az egyetemes valóságra irányulnak.
- 101:2.10 „sikeresen áthidalja az anyagi és a szellemi közötti szakadékot, sőt a teremtmény és a Teremtő, az ember és az Isten közötti szakadékot is.
- 101:4.1 Útbaigazítást ad a mindenségtan terén.
- 101:4.2 Emberi bölcsességet nem, csak isteni és szellemi meglátást ajándékoz.
- 101:5.1 Általa sok korszaknyi idő takarítható meg abban a folyamatban, amely az evolúciós hibáknak a szellemi gyarapodást segítő igazságokról való leválasztására irányul.
- 101:2.1 következetes és okszerű világegyetemi bölcseletté, a tudomány és a vallás összehangolt, folytonos magyarázatává rendezi a széttartónak tűnő természettudományokat és a vallástant, ez által az elme számára összhangot, a szellem számára pedig megelégedést teremt. Így válaszolja meg az emberi tapasztalás útján a halandói elme kérdéseit, mely tudni szeretné, hogy a Végtelen miként viszi keresztül az akaratát és valósítja meg a terveit az anyagban, az elmével és a szellemen.
- 52:2.3 A világok lakosainak szellemi fejlődését hivatott elősegíteni.
- 52:6.2 Alapvető fontosságú a testvériség megteremtéséhez.
- 90:3.10 Összehangoló hatású.
- kinyilatkoztatás (tartalmi elemek, jellemzők, ismérvek): 101:2.12 bár korszakonként jelenik meg, ezért időszakos, azonban személyes emberi élményként folytonos.
- 101:2.8 „csakis az emberi tapasztalás igazolja.”
- 101:4.1 A kinyilatkoztatás törvényei nem teszik lehetővé „ki nem érdemelt ismeretek vagy a tudás túl korai átadását.”
- 101:4.1 A közölt mindenségtanok rövid idő alatt elavulnak.
- 101:4.2 A közölt történelmi tények és vallási igazságok állandónak tekinthetők.
- 101:4.2 + 101:4.5 A korszakos kinyilatkoztatás mindenségtana nem sugalmazás, hanem a meglevő ismeretanyag rendszerezése és osztályozása.
- 101:4.5 „mindig szellemi jelenség.”
- 101:2.3 Elősegíti a vallásos hit szellemi látásmódjának érvényesítését.
- 101:5.4 Hit és bizonyosság a valós dolgok örök megőrződésében, a személyiség továbbélésében és a mindenségrend Istenségének elérésében.
- 101:5.11 A paradicsomi Háromság személyeinek alászálló szellemei segítik, különös tekintettel az igazság kiterjesztésére.
- 101:5.11 A szeretetet és az aranyszabályt hangsúlyozza.
- 101:5. 12 Bizonyosságot ad az isteniség és a valóság igazságainak ábrázolásán keresztül.
- 101:5.12 Gyakorlatias munkakapcsolatot épít ki az evolúciós hittel.
- 101:5.12 Fejleszti a morontia személyiséghez szükséges jellemet.
- 101:5.13 A hit bizonyosságán túl megadja a kinyilatkoztatott élő valóságok élményének igazságát is.
- 101:5 13 A legfelsőbb értékek, az isteni jóság, az egyetemes kapcsolatok, az örök valóságok és a végleges beteljesülések igazság tartalmait bontja ki.
- 101:9.1 Elismeri azokat az igényeket, melyekre nézve a megelőző evolúciós vallás erkölcstani kötelességeket alapított.
- 101:9.1 Kitágítja a kifejlődött vallás erkölcstani látókörét.
- 101:9.1 Kiterjeszti a korábbi kinyilatkoztatások által közölt erkölcsi kötelességeket.
- 102:3.5 „a morontia mota helyettesítője”.
- 102:3.5 „az igaz valóság tudatosulásához vezet”.
- 102:3.6 „felszabadítja az embereket és elindítja őket az örökkévaló kaland útján.”
- 102:3.7 „megdicsőíti az embert és megmutatja az embernek az Istennel alkotott társulásra való képességét.”
- 102:3.8 „bemutatja az örökkévaló testvériséget, a Végleges Paradicsomi Testületét.”
- 102:3.11 „megerősíti az Istenség tényének, az Abszolút eszméjének és az Isten szellemi személyiségének az egységét”, akit a mi Atyánkként mutat be.
- 102:3.14 Azon van, „hogy az embert az Istenhez hasonlóvá tegye.”
- 102:3.15 Megerősíti, hogy a tudomány, a vallás és a bölcselet mind jó és valójában egy.
- 102:4.6 Az emberi létezés egyesítő eleme, „egyesíti a történelmet, összehangolja a földtant, a csillagászatot, a természettant, a vegytant, az élőlénytant, a társadalomtant és a lélektant.”
- 103:6.8 „eloszlatja az értelem által kialakított, a létező dolgok bölcseletében megmutatkozó zűrzavart.”
- 103:7.8 „nem tudományból és nem vallásból ered”.
- 103:7.9 Segíti a tudományos megalapozottság és a vallásos bizonyosság kiegyensúlyozott bölcseletté való válását.
- 103:9.1 A bölcseleti szempontokkal foglalkozik.
- kinyilatkoztatás bölcsessége: 101:6.7 a) tudást kínál, b) majd arra ösztönzi az embert, hogy a tudását gondolat-döntésekké szervezze, c) ezután a bölcsességre hat, hogy a megragadott gondolatokat olyan gyakorlatias és magasztos eszményképekké és fogalmakká alakítsa, melyek értelmes eszmékként és okszerű eszményképekként d) alkalmasak arra, hogy azokat az Igazító egyesítse és szellemivé lényegítse e) annak érdekében, hogy a Fiak Igazság Szelleme megnyilatkozhasson általuk az ember számára.
- kinyilatkoztatás gyümölcse: 102:3.13 „az akarat, mely hisz”.
- kinyilatkoztatás küldetése: 92:4.1 feladatai közé tartozik az egymást követő evolúciós vallások megrostálása és megtisztítása.
- kinyilatkoztatás rendeltetése: 103:7.8 „a tudománynak és a vallásnak a valóság igazságával való összehangolása.”
- kinyilatkoztatók: a) 52:2.3 Egy földi világ első kinyilatkoztatója a Bolygóherceg. A közlések rendszerint a helyi csillagrendszer ügyeivel vannak kapcsolatban.
b) 52:3.11 Egy bolygó második korszakos kinyilatkoztatása az Anyagi Fiú és Leány megjelenése utáni korszakban történik. Az igazság kinyilatkoztatásai kiterjednek a csillagvilágok igazgatásának szintjére.
c) 52:4.4 A szabványos világokon az Ítélkező Avonal Fiak igazságról tett kinyilatkoztatásai kiterjednek a helyi világegyetem és segédszférái ügyeinek bemutatására.
d) 52:5.3 Az alászálló Fiú korának kinyilatkoztatásai a felsőbb-világegyetemig terjednek.
e) 52:7.3 A Tanító Fiú korának igazságról szóló kinyilatkoztatása pedig már a központi világegyetemre és a Paradicsomra is kiterjed. 55:3.12 A fény és élet első korszakában a kinyilatkoztatott igazság – többek között – a világegyetemek mindenségének működését is taglalja, míg a fény második korszakában a közölt igazság által a Teremtő Fiak, vagyis a Hétszeres Isten első szintje természetének, küldetésének és társulásainak megismertetésére tesznek kísérletet.
- kinyilatkoztatott vallás: 102:4.6 „az emberi létezés egyesítő eleme.” 92:4.3 Mivel az emberiség által keresett igazságra vonatkozik, ezért azt a valódi szellemi világ terjeszti elő. Így a kinyilatkoztatott vallás a felsőbb-értelmű mindenségrend válasza a halandók azon vágyára, amely kifejezi, hogy hinni és bízni szeretnének az egyetemes Istenségekben. 92:4.2 A kinyilatkoztatott vallás két fontos jellemzője a végleges értékű Istenségbe és a személyazonosság halál utáni továbbélésébe vetett hit. 92:4.4 A vallási kinyilatkoztatások közül öt bír korszakos jelentőséggel. Ezek, 92:4.5 1. a dalamatiai tanítások, 92:4.6 2. az édeni tanítások, 92:4.7 3. a sálemi Melkizedek, 92:4.8 4. a názáreti Jézus és 92:4.9 5. az Urantia írások. 92:5.1 A kinyilatkoztatott vallás által azt tanítják az embereknek, hogy ők az Isten fiai. 92:5.7 Az isteni eredetű kinyilatkoztatások célja az emberiség erkölcsiségének, bölcseletének és vallásának felemelése. 85:6.3 „A vallás a korai fejlődési szakaszában megteremti a maga isteneit. A kinyilatkoztatás során az Istenek alakítják a vallást. Az evolúciós vallás a halandó ember képére és hasonlatosságára teremti meg a maga isteneit; a kinyilatkoztatott vallás arra törekszik, hogy a halandó embert az Isten képére és hasonlatosságára alakítsa és formálja.” Lásd még → „kinyilatkoztatás” → „kinyilatkoztatás (Urantián)” → „kinyilatkoztatás (jellemzők, ismérvek)”
- kinyilatkoztatott vallás (dalamatiai tanítások): 92:4.5 az első korszakos kinyilatkoztatás. Kaligasztia herceg törzskarának testtel bíró száz tagja hirdette, több mint háromszázezer éven át. Az első Forrás és Középpont igazi fogalmát tanították. Munkásságuk megszakadt a bolygó lázadás miatti elszakadása következtében. Tanításaik elvesztek a világ számára. Legtovább a vörös emberek őrizték meg annak maradványait, melyet a Nagy Szellemre vonatkozó felfogásuk is mutat.
- kinyilatkoztatott vallás (édeni tanítások): 92:4.6 a második korszakos kinyilatkoztatás. A mindenek Atyjának fogalma Ádám és Éva működése nyomán került bemutatásra, de a tanításaik nem tudtak kibontakozni a vétkük, majd pedig az első Éden elhagyása és annak pusztulása miatt. Ádám befejezetlen tanításait a szetfi papok vitték tovább, mellyel megváltoztatták a levantei vallásfejlődés irányvonalát. E kinyilatkoztatás Kr.e. 2500-ra jórészt elveszett az emberiség számára.
- kinyilatkoztatott vallás (sálemi Melkizedek): 92:4.7 a harmadik korszakos kinyilatkoztatás, melynek fő tantételei a bizodalom és a hit voltak. Melkizedek az Isten mindenható jóságában való bizodalmat tanította és „azt hirdette, hogy a hit az a cselekedet, mely révén az emberek kiérdemlik az Isten kegyét.” A tanításai utóbb evolúciós vallási hiedelmekkel és szokásokkal keveredtek.
- kinyilatkoztatott vallás (názáreti Jézus): 92:4.8 a negyedik korszakos kinyilatkoztatás, amelyben Jézus az Isten Egyetemes Atyaságát hirdette. Tanításának egyik lényege az a szeretet volt, mellyel a teremtmény fiak imádják az Atyjukat azt követően, hogy felismerik a feléjük áradó isteni szeretetet. Tanítása másik lényeges eleme pedig a szolgálat, melyet a teremtmény fiak önkéntesen nyújtanak a társaiknak azon örömteli felismerés következtében, hogy ezzel az Atya Istent is szolgálják.
- kinyilatkoztatott vallás (Urantia írások): 92:4.9 az ötödik korszakos kinyilatkoztatás az igazság bemutatására, mely nem egyetlen világegyetemi személyiség munkája.
- kinyilatkoztatott vallás kara: 66:5.1 a kaligasztiai százak egyik tízfős szakértő csoportja, 66:5.13 melyet Hap vezetett. Az volt a feladatuk, hogy a teremtményi félelmet és a kísértetek imádását a Teremtő Isten tiszteletével helyettesítsék az emberi fejlődés és a polgárosodás elősegítése érdekében.
- király: 70:12.3 kezdetben ő volt az erkölcsök, vagyis az íratlan törvény végrehajtója. 70:12.4 A működését eleinte jelentősen korlátozta a hagyomány. 70:12.3 „Később a törvényi rendelkezéseket, a megszilárdult közvélekedést tartatta be.” 70:6.2 A működésük az apajogú családi fennhatóság és a vagyon eszméjén alapul. Kezdetben a királyt a népe atyjának tekintették. Eleinte hősöktől származtatták őket, később pedig istenektől. 70:6.3 A királyság öröklődő formája segített elkerülni a király nélküli állapotok pusztításait. 70:6.4 A későbbi királyokat azért tekintették természetfelettinek, mert úgy gondolták, hogy a vérvonaluk „visszavezet Kaligasztia herceg anyagivá lényegített törzskarának korába.” 70:6.5 Így váltak bűvtárgyá és szentté. 70:6.6 A javasok, gyógyító varázslók és papok mindig erős ellenőrzést gyakoroltak felettük. Később a földbirtokos nemesség volt számukra visszatartó erő. (lásd még kormányzat, kormányzás, kormányfő intézménye)
- királyok és királynők eszmeisége: 55:7.2 mivel a végleges rendű lények a Bolygóherceggel együtt láthatatlanok, ezért a bolygó tényleges és valódi vezetője Ádám és Éva. Kettejük működési rendjének ismerete adta meg az uralkodó párok eszmeiségének tekintélyét a bolygókon.
- kisbolygó-halmaz: 57:6.5 valamikor a naprendszer ötödik bolygója szabálytalan pályán haladt. Ennek során rendszeres időközönként és egyre jobban megközelítette a Jupitert. 57:6.4 Amint a pályájának sugara a Jupiter sugarának két és félszerese alá csökkent, a Jupiter gravitációs ereje összeroppantotta és övvé rendezte.
- kisebb égitestek: 15:6.12 térben keringő üstökösök, meteorok és kisméretű anyagdarabok.
- kisebb Krisztusok: 35:0.7 a három paradicsomi Istenség által 35:0.1 létrehozott második fiúi rend, az Avonalok vagy más néven Ítélkező Fiak.
- Kish: 78:8.9 a sumér államszövetség központja volt 78:8.8 Szargon idején. 78:8.9 Az államszövetséghez tartozott Sumer, Akkád, Kish, Erek, Ur és Szuza.
- kisövezet: 15:2.6 a felsőbb-világegyetemi kormányzás egysége, amely száz helyi világegyetemből áll, és egymilliárd körüli lakható bolygót foglal magába. Központi, épített világgal bír, melynek vezetője három Nappalok Utóda. 15:2.13 A világegyetemi-kormányzat kisövezeteinek száma hétezer. 15:3.5 A mi kisövezetünk forgási középpontja az igen távoli, hatalmas és sűrű Nyilas csillagfelhőben található, s a helyi világegyetemünk, valamint annak minden égi társteremtménye e középpont körül mozog.
- „kiszámoló” versike: 90:2.4 ma gyermekjáték, hajdan „a kiszámolt személynek meg kellett halnia”. A kiszámoló a sorsvetés továbbélő formája.
- kiterjesztési tanodai oktatók: 30:3.8 a magasabb lakóvilágok tanári testülete az eggyel alacsonyabb szintű világon. 30:3.1 Előkészítő tanhelyet működtetnek a továbblépő zarándokok számára. A hét önkéntes telepes csoport egyik rendje.
- Kiválasztott Háromságot-elért Fiak: 22:1.11 „ide tartoznak a Háromságot-elért Felügyelők és a Háromságot-elért Követek. Ők bizonyos evolúciós szeráfok és átvitt köztes teremtmények közül kerülnek ki, akik áthaladtak a Havonán és elérték a Paradicsomot, továbbá vannak köztük a Fiúval és a Szellemmel való eggyé kapcsolódást megélt halandók is, akik hasonlóképpen felemelkedtek a Fény és Élet központi Szigetéhez.” A Nappalok Elődeinek bíróságaihoz osztják be őket. 22:1.13 Az orvontoni szolgálatban eddig még sohasem hibáztak.
- Kivetült Befejezetlen Bennfoglaltsága: 117:7.6 Az a folyamat és tartalom, amely a Legfelsőbb Lénynek az idő feletti szintekre előrevetített saját világegyetemi jelenléte visszatükröződését jelenti a teremtett szintekre.
- kígyó(k): 88:1.5 később vált bűvtárgyi állattá. A főníciaiak imádták, a rossz szellemek eszközének tartották. A moki indiánok kígyótánccal is kifejezték a kígyók iránti hódolatukat. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.
- Kína: 94:5.1 a sálemi hitterjesztők Kr.e. 1500 táján érkeztek meg Kínába, ahol a központjuk több mint száz éven át Szí Fuch-ban volt. Az itt kiképzett tanítók az ország egész területén oktattak. 94:5.2 Hatásukra jelent meg Kínában a korai vagy elő-taoizmus. 94:5.8 A hatodik századi Kína nagy bölcselői – mint Lao-ce és Konfuciusz – a sálemi hitterjesztők örömhírének alapjaira építették a tanításaikat. E kor erkölcsi légkörét és szellemi nézeteit a sálemi hitterjesztők tanításai alapvetően határozták meg. 92:6.15 A XX. századi kínaiak elsősorban a taoizmust és a konfuciánus tanításokat követték. Lásd még → „sárga emberfajta”
- kínaiak: 85:3.3 a sárkányimádásuk a kígyótisztelet továbbélésén alapul. 86:4.8 Hittek abban is, hogy a lélek és a test együtt marad. 90:3.8 A betegséget a kínaiak sokáig a rossz démonok cselekedetének tekintették. 90:2.8 Védekezésül varázslást alkalmaztak ellenük. Lásd még → „sárga emberfajta”.
- kísértetek hazája: 87:1.1 korai elképzelés a holtak földjéről.
- kísértetszellem (kísértetlélek): 86:5.1 „Az ember nem anyagi részét nevezték kísértetnek, szellemnek, árnynak, rémnek, jelenésnek és később léleknek.” 86:4.4 Az ősi emberek testből és lélegzetből álló lénynek tekintették magukat. A lélegzet és a test különválasztásával jutottak el a kísértetszellemhez. E szellemek emberi eredetűek voltak, de emberfelettinek tekintették azokat. 87:1.2 Bár a vadember természetfeletti erővel ruházta fel őket, de nem tekintett rájuk természetfeletti értelemmel bíróként, mivel megpróbálta őket megtéveszteni és félrevezetni. 86:4.4 Az ősök a testtől elkülönült szellemek létezésével magyarázták a szokatlan és érthetetlen dolgok előfordulását. 86:5.1 Az egyén nem anyagi részét az ember álombeli másának tartották, mely 86:5.2 bár hallható és látható, de nem érinthető meg. 86:5.4 Az ősök szerint a lélek elhagyhatta a testet 86:5.5 1. eszméletvesztés során, 86:5.6 2. alvás közben álmodáskor, 86:5.7 3. a betegség vagy baleset kábult állapotaiban, valamint 86:5.8 4. halál esetén. 86:5.10 Az ősök hite szerint az alvó ember elkóborolt lelke az alvó nevének kimondásával visszahívható volt. Hitték továbbá, hogy a lélek kóborlása miatt az alvót fokozatosan kell ébreszteni, hogy a léleknek legyen ideje a testbe való visszatérésre.
- kísértettisztelet: 87:0.1 „se több, se kevesebb, mint baj elleni biztosítás”, mely „a balszerencse veszélyeinek ellensúlyozásaként alakult ki”. E tiszteletfajta oka a balszerencse miatti aggodalom és a holtaktól való rendkívüli félelem volt, vagyis a kísértettisztelet nem az Istenség elismerésén alapult. E tisztelet szertartásainak célja az volt, hogy elkerüljék, elűzzék vagy kényszerítsék a kísérteteket. 87:3.5 Egykor minden törzs és emberfajta hitt a kísértetekben. 87:1.1 Az ősök mindent megtettek annak érdekében, hogy a halál által megjelenő kísértetlelket a holtak földjére való elindulásra késztessék. 87:1.4 A halott számára fényt biztosítottak a virrasztás idején, és kerülő útvonalon tértek vissza a temetésről, hogy a kísértetet megtévesszék. 87:4.2 A kísértettisztelet fejlődésével nem csak emberi eredetű, hanem felsőbbrendű szellemekben is hinni kezdtek. Felfogásuk szerint az ilyen megdicsőült kísértetek a kísértetföld területén túljutva, a szellemföld felsőbb vidékeit érték el. 87:4.3 A kétféle szellemkísértet képzete az egész bolygón jelen volt, de nem elterjedés, hanem belső fejlődés eredményeként. 87:4.4 Később az ősök egyes kísérteteket csak a jószerencse, míg másokat csak a balszerencse okozóinak tartottak. S mindig az utóbbiakat hitték tevékenyebbnek. 87:4.5 Ebből a hitből jött létre a jó és a rossz szellemek tantétele, mely a következetesen viselkedő halandó-feletti erők felfogásának kialakulásához vezetett. 87:5.1 Az elődök azt gondolták, hogy a szellemek lenézik az embert, mivel folyton hibázik a szellemi kötelességei teljesítésében, és az ilyen hibák a kísértetek közbeavatkozásához vezetnek. Az ősök annyira féltek attól, hogy valamely szellemet megsértik, hogy nem csak az ismert, hanem az „ismeretlen isteneknek” is mutattak be áldozatot. 87:5.2 Az egyszerű kísértettiszteletet az összetettebb szellemkísértet-tisztelet szokásai váltották fel. 87:5.3 Az elődök szerint nem a jó, hanem a rossz szellemeket kell jókedvben tartani.
- kísértettisztelet (kiengesztelés által): 87:2.1 megelőzte a szellemek kényszerítését és a hozzájuk való folyamodást. A kezdeti cél a kísértetek felől jövő balszerencse elleni védelem biztosítása volt. A szertartási szokások is arra irányultak, hogy 87:5.9 a szellemeket kiengeszteljék, kielégítsék és lefizessék. 87:2.2 A korai emberek minden, általuk helyesnek vélt dolgot megtettek annak érdekében, hogy a halott szellem minél hamarabb a holtak földjére menjen. Ezt a szertartások pontos megtartása biztosította. Hitük szerint a szertartási hiba a kísértet haragját eredményezte. 87:2.7 A kísértettől való megszabadulás érdekében minden olyasmit felkínáltak neki, amit az életében kívánt volna. Így került sor a feleség feláldozására, vagy gyermekhalál esetén az anya, a nagynéni vagy a nagymama megölésére. 87:2.8 Rabszolgákat is leöldöstek azért, hogy a kísértetföldön tovább szolgálják az urukat. 87:2.9 Mivel az ősök azt gondolták, hogy a kísértetlelkek élvezik az étel illatát, elterjedt az ételáldozás tartása a halotti torokon. 87:2.10 Hittek abban is, hogy mindennek van lelke, így az eszközök és fegyverek kísérteteit széttörés által engedték szabadon, hogy az elhunyt szolgálatába állíthassák. 87:5.3 Az elődök szerint nem a jó, hanem a rossz szellemeket kell jókedvben tartani. 87:5.9 A szellemek szándékát jelekből és jóslatokból is megpróbálták kikövetkeztetni.
- kísértettisztelet (kikényszerítés és elűzés által): 87:6.1 a kísértetlelkeknél magasabb szinten álló, felsőbbrendű szellemek kegyének elnyerése érdekében, a kisebbrendűségi érzéstől hajtott ősök módszereket kezdtek kidolgozni a hátrányuk kiegyenlítése érdekében. 87:6.2 A kísértetműködés befolyásolása eleinte a szellem kegyének elnyerésére irányult, az ember a balszerencsét vesztegetéssel igyekezett megváltani. Később a cél a jó szerencse elnyerése volt, amit a szellemek együttműködésének és segítségnyújtásának kikényszerítésére irányuló törekvés követett. 87:6.3 A kísértetek elűzésére kitalált eljárások közé tartozott „87:6.4 1. A fej levágása és a test összekötözése a sírban. 87:6.5 2. A halottasház kikövezése. 87:6.6 3. Ivartalanítás vagy a test lábszárainak eltörése. 87:6.7 4. Sziklák alá temetés, mely a mai sírkőhasználat eredetét jelenti. 876:6.8 5. Hamvasztás, a kísértet által jelentett probléma megelőzésére később kidolgozott eljárás. 87:6.9 6. A test tengerbe dobása. 87:6.10 7. A test odavetése a vadállatoknak.” 87:6.11 A halottvirrasztások során a kísérteteket megpróbálták elűzni kiabálással és dobolással is, vagy rút szellemképeket készítettek, hogy elijesszék a holtak kísérteteit. 87:6.12 A vizet, a szenteltvizet, vagy különösen azt, amiben a papok lábát mosták, olyan védelemnek gondolták, amelyen a kísértetek nem tudnak áthatolni. A tűzről is ezt tartották. A keresztelés pedig a korai, kísértet szellemek elleni vízszertartásból nőtt ki. 87:6.13 Egy idő után a rossz szellemek elűzéséhez jó szellemeket kezdtek igénybe venni – egy erőset a gyenge ellen. 87:6.14 Hittek abban is, hogy a régebbi erkölcsökhöz való visszatéréssel a szellemek kedvező cselekedetekre kényszeríthetők. 87:6.15 „A kezdetleges szokásokhoz való visszatérést számos csapás ellen biztos védelemnek tartották.” 87:6.16 Végül pedig a szellemeket vallási ígéretekkel, szent eskükkel, önsanyargatással és önmegtartóztatással igyekeztek befolyásolni, kényszeríteni.
- kísértettisztelet (megtévesztés által): 87:5.6 mivel a korai emberek irigynek gondolták a szellem kísérteteket és a korai isteneiket, ezért elkezdték elcsúfítani magukat és lekicsinylően beszéltek a sikereikről. 87:5.7 A szellemek féltékenységét megelőzendő szitkokat szórtak a szerencsés személyekre és a kedvelt dolgokra.
- kísértettisztelet (világszemlélete): 87:5.11 1. A kötelesség – melyen azokat a dolgokat értették, amiket azért kellett megtenni, hogy a szellemek kedvező szándékúak, de legalább is semlegesek legyenek. 87:5.12 2. A helyes cselekvés – azon helyesnek gondolt viselkedések és szertartások, melyeknek az volt a rendeltetése, hogy az egyének hathatós támogatást nyerjenek a szellemektől az ügyeik számára. 87:5.13 3. Az igazság – a szellemekre, ennélfogva az életre és a halálra vonatkozó felfogás és a hozzájuk való megfelelő hozzáállás.
- kíváncsiság: 14:5.11 a vizsgálódás szelleme, a feltárás hajtóereje, késztetés a felfedezésre. Az evolúciós térteremtmények veleszületett és isteni sajátsága. 56:10.6 Kitartó próbálkozás a mindenségrendi kapcsolatok új szintjeinek felfedezésére. Vágy az összhang iránt és szomj a szépség után.
- Klaudusz: 130:8.1 Jézus Málta szigetén találkozott vele. Később a cinikusok lelkes tanítója lett. Utóbb Péterrel együtt terjesztette a kereszténység tanait Rómában és Nápolyban, majd Péter halála után spanyol földön. A földi élete során nem tudta meg, hogy az a Jézus ösztönözte őt az életre, akit a világ Megszabadítójaként hirdetett.
- konfucianizmus: 131:9.1 A világ nagy vallásai közül az Istent legkevésbé ismeri el, mégis „elfogadta a Melkizedek-féle hitterjesztők és a fennmaradt követőik egyistenhitét.”
- Konfuciusz (Kung Fu-ce): 94:5.8 A Kr. előtti hatodik század Kínájának nagy bölcselője, 94:6.9 Lao-ce fiatalabb kortársa. 92:5.12 Nagy hatással volt a kínai erkölcsiségre. Bár nem tekinthető vallási tanítónak, a működésének voltak vallási következményei. A tanításai elsősorban az emberiességre vonatkoztak. 94:5.8 Bár Konfuciusz korának erkölcsi légkörét és szellemi nézeteit a sálemi hitterjesztők tanításai alapvetően határozták meg, 94:6.9 a tantételeit elsősorban a sárga emberfajta jobb erkölcsi hagyományaira alapozta. 94:6.1 Konfuciusz működését szellemi közvetítők is segítették annak érdekében, hogy a sálemi evangéliumot újra fogalmazva életre keltsék. 94:6.9 Fő műve az ősi gondolkodók bölcs mondásaiból készült összeállítás volt, amely által a varázslás helyébe az erkölcsiséget helyezte. Ezzel elősegítette az ősi magatartás iránti tiszteletet. Az életében mellőzött tanító volt.
- Konfuciusz tanítása: 94:6.11 Sok urantiai számára a műveltség erkölcsi szerkezetének alapját adja. 94:6.10 Az erkölcsisége azon az elméleten alapult, hogy a földi út a mennyei út torz árnyéka, hogy egy mintaszerű földi társadalomnak a menny örökkévaló rendjét kell tükröznie. A hangsúlyt nem az istenképre, hanem a Mennyei Útra, a mindenségrend mintájára tette.
- Korán: 82:4.3 A nők alsóbbrendűségét tanítja.
- Korlátlan Abszolút (meghatározások): 56:9.4 A Háromság személytelen, összehangolt válasza minden alapvető és elsődleges térhelyzetre a világegyetemen belül vagy azon kívül.
- 105:3.1 A végtelenség hét Abszolútjának egyike.
- 105:3.7 „a VAGYOK ki nem nyilatkoztatott mindenségrendi végtelensége”.
- 105:3.7 „az istenivé nem alakított valóság teljessége”.
- Korlátlan Abszolút (jellemzők): 11:8.9 „a kinyilatkoztatója, a szabályozója és a tára annak, aminek a Paradicsom a forrása és az eredete.”
- 56:1.2 Az anyagi világegyetem fenntartója.
- 0:11.7 - 0:11.8 Nem személyes, istenen túli, de istenivé nem tett többletlényegű valóság, melyet a paradicsomi Háromság akarata köt és az élet, az elme, a szellem és a személyiség jelenléte korlátoz.
- 104:4.28 A lehetőségei végtelenek.
- 104:4.28 A „végtelen lehetőségei a paradicsomi Sziget abszolútuma köré csoportosulnak.”
- 104:4.28 Alapvetően állandósult nyugalmú.
- 104:4.28 Felfoghatatlan mozgató hatással bír.
- 104:4.43 A területei számunkra felfoghatatlanok.
- 104:4.43 A nyugvó, visszaható, nem-istenségi valóság határtalan lehetőségeit foglalja magába.
- 0:3.17 5. A végtelenségi korlátlan válaszadó képesség a Korlátlan Abszolútban van meg.
- 0:3.18 6. A két Abszolút – a Korlátozott és a Korlátlan – az Egyetemes Abszolútban és általa hangolódik össze és egyesül.
- 105:2.10 A kiterjedt gravitációs jelenléte mondható a Végtelenség Hét Abszolútja, vagyis a VAGYOK hatodik szakaszának, Végtelen Képességnek.
- 105:2.10 „Ez minden jövőbeli mindenségrendi kiterjedés végtelen tárháza, lehetősége.”
- 105:3.4 Az egész térben csak az ő jelenléte nyugvó.
- 105:3.4 Összhangban van a Paradicsommal.
- 105:3.4 Átjárja a Paradicsomot.
- 105:3.7 „Nyugvó, válaszoló és határozatlan jellegű”.
- 105:3.7 „minden nem-személyes kibontakozási lehetőség véglegessége.”
- 105:3.7 A tér korlátozza a működését.
- 105:3.7 A maga jelenlétében korlátlan és végtelen.
- 105:3.7 A jelenléte határtalan.
- 105:3.7 „nem-istenségi Abszolút”.
- 105:3.7 Még az örökkévalóság sem merítheti ki a korlátlan nyugalmát.
- 106:5.2 Az abszolút szinten az Istenségi Abszolúttól elválaszthatatlan és megkülönböztethetetlen az Egyetemes Abszolút jelenlétében.
- 106:5.4 A Korlátlan Abszolút nem istenség, ezért nem is alkothat háromságot az Istenségi és az Egyetemes Abszolúttal, csak társ-hármasegységet, vagyis trioditát (104:5.7).
- 106:6.1 Határtalan lehetőséggel bír.
- 106:7.3 A lehetőségek vonatkozásában tapasztalati.
- 106:7.3 Ténylegesen lételvi.
- 106:7.3 Végtelen – mivel korlátlan, időtlen, tér nélküli, határtalan és mérhetetlen.
- korlátlan hatáskörű legfelsőbb tanács: 55:10.1 a fényben megállapodott helyi világegyetem kormányzótestülete. Száz Nappalok Hűséges követőjéből áll. Az elnöki feladatkört a Nappalok Szövetsége látja el. E legfelsőbb tanács első cselekedete az, hogy elismeri a helyi világegyetemi Teremtő Fiú fennhatóságának folytonosságát. 55:10.7 E tanács felügyeleti jogát a végleges rendű lények testülete is elismeri maga felett.
- korlátok (valóság megértését nehezítő emberi ~):
- 106:0.11 „1. A halandók beszélte nyelv korlátai.
- 106:0.12 2. A halandói elme képességének korlátai.
- 106:0.13 3. A hét-felsőbb világegyetem korlátozott mértékű fejlődése.”
- 106:0.14 4. A felsőbb-világegyetemi fejlődés hat elsődleges célja felől való emberi ismeret hiány, mely nem gátolja a halandók Paradicsomra való eljutását.
- 106:0.15 5. Azon emberi sajátosság, hogy még részlegesen sem tudunk örökkévalósági nézőpontot kialakítani.
- 106:0.16 6. „A mindenségrendi evolúció és beteljesedés bemutatásának lehetetlensége”.
- 106:0.17 7. A teremtmények azon képességének hiánya, hogy felfogják a kezdetek előtti és a beteljesülések utáni jelentéseket.
- Korlátozott Abszolút: 0:3.18 6. a két Abszolút – a Korlátozott és a Korlátlan – az Egyetemes Abszolútban és általa hangolódik össze és egyesül.
- kormány: 81:5.6 elsődleges feladata a társadalom osztálykülönbségein alapuló jogos, igazságos és pártatlan szabályozás megalkotása, valamint az egyenlő lehetőségek kikényszerítése a törvény által.
- kormányzat: 70:0.3 kezdetben nem tudatos fejlődés eredménye. Próbálkozásokon és hibákon keresztül alakul ki. 70:0.2 Kényszer „révén hangolja össze a törzsek, nemzetségek, családok és egyének kibékíthetetlen ellentéteit.” 70:0.3 Mivel a fejetlenség fokozta a közösség gyötrelmeit, így a szervezett vezetés túlélési értékkel bír, hagyományossá válik. 70:3.2 Azt követően jelenik meg, hogy a családnál nagyobb társadalmi egységek kialakulnak. 70:5.2 „Az első igazi kormányzati testület a vének tanácsa volt.” 70:12.2 Később ennek hatáskörei az abszolút egyeduralkodó személyében összpontosulnak, a vének csoportjai pedig látszólagos törvényhozó-igazságszolgáltató tanácsadó testületekként maradtak meg. 70:6.5 A kormányfő intézménye azon alapul, hogy egyes királyokat isteni eredetűnek és szentnek tartottak és ezért elkülönítették őket az emberektől, így a királyt megszemélyesítő helyettesítőre volt szükség. A kormány első tagja az élelemügyi intéző volt. De hamar uralkodói képviselők jelentek meg a kereskedelem és a vallás vonatkozásában is. E korai királyi segédekből lett az elfogadott nemesség. A kormányzat fejlődésével a végrehajtó hatalom személytelenné vált. 71:2.8 A polgárosodott formája a közvélekedést alakítók személyes választójoggal való felruházásával jelent meg. 71:3.1 A tudatlanság és az önzés kormányzat buktató. 71:8.1 Meghatározó jellemvonása, hogy az állami hatalom a végrehajtó, a törvényhozó és az igazságszolgáltató ágra oszlik.
- kormányzás (képviseleti ~): 71:2.9 gyakorlati kibontakozása tíz lépésen keresztül történik.
71:2.10 1. A személy szabadsága. Az emberi leigázottság minden formájának el kell tűnnie.
72:2.11 2. Az elme szabadsága. A szabad emberek oktatása és képzése.
71:2.12 3. A törvény uralma. A szabadság csak akkor élvezhető, amikor a vezetői önkényt felváltják az elfogadott alaptörvénnyel összhangban lévő törvényi rendelkezések.
71:2.13 4. A véleménynyilvánítás szabadsága.
71:2.14 5. A tulajdon biztonságának szavatolása.
71:2.15 6. A kérvényezés joga.
71:2.16 7. A kormányzáshoz való jog. A kérvényezés jogának tovább fejlődése a tényleges kormányzati igazgatásban való részvételig.
71:2.17 8. Általános választójog.
71:2.18 9. A köztisztviselők ellenőrzése.
71:2.19 10. Értelmes és képzett képviselet. Mely személyek egyben társadalmilag elkötelezettek és erkölcsileg egészségesek.
- kormányzás (polgári ~): 70:5.1 fokozatos fejlődés eredménye. 70:12.1 A bolygók evolúciós társadalmai azon képviseleti kormányzás révén szabályozhatók a legeredményesebben, amelyben „a hatalmat kellő egyensúlyban birtokolják a jól összehangolt végrehajtó, törvényhozó és igazságszolgáltató hatalmi ágak.” 70:12.2 Az eszményi formája az, melyben a vezetés a képességen alapul. 70:12.05 „A törvényhozó hatalmi ágban való képviseletre csakis azokat szabad megválasztani, akik értelmileg és erkölcsileg alkalmasak az ilyen szent felelősségek viselésére. A magas és legfelsőbb bíróságokban tevékenykedő bírákként pedig csakis olyanokat szabad választani, akik fel vannak ruházva a szükséges természetes képességgel és akik bőséges tapasztalatok révén lettek bölcsek.” 70:12.20 Az eszményi, isteni kormányzási forma lehetősége az evolúciós bolygók társadalmai számára is nyitva áll. Ennek tartalma felfedezésre, felismerésre vár.
- kormányfő intézménye: 70:6.5 a király megszemélyesítésére és helyettesítésére választott képviselő. A kialakulása összefügg azzal, hogy a korai bűvtárgyi királyokat szentnek hitték, ezért elkülönítették őket az emberektől. Mivel csak ünnepnapokon és a szent napokon voltak láthatók, ezért a királyoknak a hétköznapok ügyvitelében helyettesítőre volt szüksége.
- kovácsok: 69:3.5 a javasokkal versengő kisebb korai csoport, akiket varázstevőknek tartottak. 69:3.6 Nem vallási csoport, mely különleges előjogokat élvezett. A háborúban semleges félnek tekintették őket. Belőlük váltak a korai társadalom államférfijei. Miután visszaéltek az előjogaikkal, a javasok vezetésével elkergették őket. Ők hozták létre az első fogadókat a települések külterületén.
- kölcsönösen összekapcsolódott valóság: 0:4.4 az istenivé válás szintjét el nem ért lények számára létező valóság, mely egyszerre magvábanvaló és ténylegessé váló, valójában nehezen azonosítható. E mellérendelt valóság nagy részét az Egyetemes Abszolút területei foglalják magukba.
- köldökzsinór: 88:1.8 a korai emberek értékes bűvtárgynak tartották. Az emberiség első játéka is ez volt. Miután gyöngyöket fűztek rá, ez lett az első, ember által használt nyaklánc alapja.
- költészet: 92:3.6 vallási eredetű, kezdetei az igézésekhez nyúlnak vissza.
- könyörületesség: 10:6.18 az isteni igazságosságon alapuló pártatlanság közösségi eszméjének személyes kifejeződése.
- környezet: 86:6.1 „Az ember természeti környezetet örökölt, társadalmi környezetre tett szert és kísértet környezetet képzelt el magának. Az állam az ember válasza a természeti környezetére, az otthon a társadalmi környezetére, az egyház pedig a csalóka kísértet környezetére.” 103:3.3 Az ember környezete gyakran uralta az ember vallását, ahelyett, hogy az ember vallása megváltoztatta volna az ember környezetét.
- Körök Harmadrendű Felügyelői: 24:0.2 a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei közé tartoznak. 24:1.10 A helyi világegyetemek központi világain működnek. A teremtésük folyamatos, és hétszázas csoportokban történik. A helyi világegyetemekhez a Nappalok Elődei jelölik ki őket. 24:1.11 Mivel feladatra teremtik őket, ezért örökre a feladatuk szerinti csoportban szolgálnak, váltás nélkül.
- Körök Hét Szelleme: 14:1.9 a Havona egymilliárd világának hét egyközepű körbe szerveződött rendszere mindegyikét átjáró, Végtelen Szellemet képviselő sajátos, személytelen megnyilvánulás, amelyek az egyes körökben a mennyei ügyek intézését is összehangolják. 17:5.1-5.2 a Végtelen Szellem és a Hét Tökéletes Szellem közös, személytelen kifejeződései. Kapcsolatban vannak a Hét Legfőbb Végrehajtóval, és összehangolódnak a Legfelsőbb Lény központi világegyetemi jelenlétével is. 17:5.5 „A Kör Szellemek sok tekintetben úgy köthetők a Havona honos lakosaihoz, mint ahogy a Gondolatigazítók az evolúciós világegyetemek világain élő halandó teremtményekhez…De a Körök Szellemei sohasem válnak a Havona-személyiségek állandó részévé.”
- Körök Legfelsőbb Felügyelői: 24:0.2 a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei közé tartoznak, 24:1.2 őt közvetítik. 24:1.7 Heten vannak, a rendjükből többet már nem hoznak létre. A hét Havona-kör kísérleti világain állomásoznak.
- Körök Másodrendű Felügyelői: 24:0.2 a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei közé tartoznak. 24:1.9 A teremtésük most is folyik, „időről időre hetvenes csoportokban jelennek meg a Legfőbb Végrehajtók világain.” A felsőbb-világegyetemek központi világain állomásoznak. A fejlődő világegyetemekhez kirendelés útján kerülnek, amikor az adott illetékességi területek számára külön szellem-energiai és összekötő-erőtéri körök létesítése van készülőben.
- Körök Társ Felügyelői: 24:0.2 a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei közé tartoznak, 24:4.1 akik a Végtelen Szellem és a paradicsomi Hét Tökéletes Szellem közös utódai. Hétszázezren személyesültek meg, a tartalékos testületük a Paradicsomon van. 24:1.7 A számuk teljes, többet a rendjükből már nem teremtenek. 24:4.2 A Hét Legfőbb Végrehajtó közvetlen felügyelete alatt dolgoznak. 24:5.2 Egy Társfelügyelő a Hét Legfőbb Végrehajtót képviseli egy helyi világegyetem számára. 24:1.8 „A Szellem paradicsomi szféráin a körök hét társ-felügyelője és a Legfőbb Erőtér-központok olyan hatékony kapcsolatot tartanak fenn, mely, a Legfőbb Végrehajtók irányítása mellett, paradicsomi szint alatti összhangot teremt a hét felsőbb-világegyetembe tartó összes anyagi és szellemi kör között.” 24:4.3 Alárendeltjeik a Kinevezett Őrök.
- köröm: 88:1.8 a korai emberek erős bűvtárgynak tartották. A főnökök hosszú körmeit nagyra becsülték, az abból származó nyesedéket erővel bírónak tartották. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.
- Kör-szabályozók: 48:2.4 a morontia erőtér-felügyelők első csoportja. 48:2.13 Mivel a morontia körök különböznek a fizikai és a szellemi energia köröktől, ezért az adott bolygó esetében ők hangolják össze a fizikai és a szellemi energia köröket, szabályozva az energia áramlását a morontia szféra különálló csatornájában. Egy lakóvilági rendszerhez sokmillió szükséges közülük. 48:2.14 Az anyagi energiákban ők az elindítói azon változásoknak, melyeket a társaik használnak. Ezért tekinthetők morontia erőforrásoknak is.
- körülmetélés: 92:1.1 „előbb áldozás volt, majd egészségügyi célú eljárás lett.” 70:7.10 A korai időkben először egy titkos társaságba való bevezetés szertartásos szokásaként gyakorolták. 93:6. A körülmetélés szokását a sálemi hívők számára a Melkizedek sohasem tette kötelezővé. Bár Ábrahám korábban ellenezte a körülmetélést, a Melkizedekkel való isteni szövetség hivatalos megkötésekor, az alkalom ünnepivé tétele érdekében elfogadta e szertartásos szokást a sálemi szövetség megerősítésének jelképeként.
- kötelesség: 130:1.2 A fény és az élet szolgálata. „A kötelességtől való menekülés az igazság feláldozása.” A kötelesség 16:6.7 „a mindenségrendi különbségtétel pártatlan formája”, „az erkölcsök valóságterülete a bölcselet mezején, az okok küzdőtere, a viszonylagos jó és rossz felismerése.”
- követküldés: 74:5.8 az egyik törzstől a másikhoz való nagykövet kiküldés gyakorlata Ádám idejéből származik, és a kormányzat kialakítása érdekében alkalmazták.
- Közép-Európa: 80:5.8 Kr.e. 5000-ben még a kék emberek és a kerek fejű andonfiak ellenőrizték. A duna-völgyi andonfiakat az anditák sohasem szorították ki teljesen.
- közös nyelv: 52:3.10 az emberfajták összekeveredésének következménye. Általánossá válása a társadalmi békét és együttműködést segíti elő.
- közösség: 39:3.6 három vagy több személy csoportban való működése. Két lény alkothat párt, lehetnek egymás kiegészítői vagy létrehozhatnak társulási alapon működő együttest. De amikor hárman vagy többen alkotnak csoportot szolgálat céljából, akkor az már közösségi, társadalmi helyzetnek tekinthető.
- „közösségi földek”: 69:9.14 a nagyobb települések által közlegeltetés és támadások alatti hasznosítás céljából fenntartott földterület. A társadalmi tulajdon korai formájának túlélése.
- központi világegyetem segédkező szellemei: 26:1.12 ide tartozik a szupernáfok három, Paradicsom-Havona rendszerben szolgáló rendje. 26:1.12 „Az elsőrendű vagy paradicsomi szupernáfokat a Végtelen Szellem teremti. A Havonában szolgáló másodrendűek a Tökéletes Szellemeknek, a harmadrendűek pedig a Körök Szellemeinek az utódai.”
- központi világegyetem teremtményei: 14:4.1-14:4.8 élő dolgok és lények hét alapformában, melyek anyagi, morontiai, szellemi, abszonit, végleges, mellérendelt-abszolút és abszolút alapformák, ezek mindegyike három különböző szakaszban létezik, mely szakaszok mindegyike hetven nagyosztályba sorolható. Ezen nagyosztályok még tovább bontottak.
- köztes teremtmények: 38:9.1 A felemelkedő Istenfiak közé tartozó, állandó létpolgársággal bíró rendek csoportja, akik a feladatköreik alapján az idő segédkező szellemei közé sorolhatók. 123:4.7 Rendes körülmények között beavatkozhatnak „az anyagi körülményekbe, hogy megóvják a beteljesülés férfijainak és nőinek személyét.” 123:4.7 Különleges helyzetekben a feletteseik külön utasításai szerint beavatkozhatnak az anyagi körülményekbe, változtathatnak azokon. 37:9.11 A köztes teremtmények az elnevezésüket onnan kapták, hogy az Anyagi Fiak és az evolúciós teremtmények között éppen félúton helyezkednek el. Ők képviselik a bolygói igazgatás folytonosságát. Az Urantián is ők az állandó, de számunkra láthatatlan létpolgárok. 38:9.2 Az életkísérleti bolygókon mindig megtalálhatók. A fajtáik szerint
a) 38:9.3 elsőfajúak, akik inkább szellemi csoport és egységesen a Bolygóhercegek módosított felemelkedő-halandó kíséretétől származnak. Számuk az adott bolygón közel ötvenezer. 38:9.6 Mivel az értelmi besorolásuk az angyalokéval azonos, így az angyali eljárás révén látják el magukat értelmi és szellemi energiákkal. Az elmeszellem-segédek közül csak az istenimádat szelleme és a bölcsesség szelleme tud számukra segédkezni. 38:9.8 Képesek együttműködni a morontia- és a szellem-energia szabályozóival és az elmekör-felügyelőkkel. 38:9.10 A szokványos világokon a Bolygóherceg nevében szolgáló hírszerző testületként és mennyei házigazdaként működnek. 38:9.12 Ők a bolygók történetírói és a bolygók történelmének bemutatói a csillagrendszeri központi világokon rendezett kiállításokon.
b) 38:9.4 A másodfajúak inkább anyagi csoport, akik eltérő mértékben származnak „a bolygó élőlénytani nemesítőitől, az Ádámoktól és Éváktól, illetőleg az ő közvetlen leszármazottaiktól.” Létrehozásukra huszonnégyféle eljárás létezik a tér evolúciós világain. 38:9.7 Ők fizikailag, az Ádámi eljárás révén töltődnek fel energiával. Értelmileg a morontia-átmenet fajtába tartozó elmével vannak felruházva, de képesek rákapcsolódni a szellemkörre. Négy fizikai fajtába és hét szellemi rendbe sorolhatók be. A két utolsó elmeszellem-segéd megnyilvánulására tizenkétféle értelmi szinten válaszolnak. 38:9.8 Csak a fizikai szabályozókkal és az anyagi-kör alakítóival képesek munkakapcsolatba lépni. 51:3.6 Bár a másodfajú rend anyagi, többnyire mégis láthatatlan. Segítik a bolygói polgárosodott társadalom fejlődését. Hozzájárulnak „ahhoz is, hogy visszaszoruljanak azok az engedetlen kisebbségek, melyek a társadalmi fejlődés és a szellemi haladás aláaknázására törekednek.” 51:3.7 Az Urantián, a Bolygóherceg korából származó elsőfajú közteslények többsége Kaligasztiával tartott a lázadásban, azonban ezek, és az ádámi csoport hűtlen másodfajú lényei Pünkösd óta el vannak különítve. 51:3.8 Pünkösd napján a hűséges elsőfajú és másodfajú közteslények önkéntes alapon egyesültek az Urantián, és azóta egységben működnek a világunk ügyeiben. 38:9.8 Mivel a két rend szorosan együttműködik, ezért képesek igénybe venni a teljes energiasort, a fizikai erőtértől a felsőbb szellem-valósági térerőkig. 38:9.13 Elismert szolgálatuk jutalmaként a felemelkedő Istenfiak rangjára emelik őket. 55:4.8 A fény és élet korának első szakaszától kezdve, a Háromsági Tanító Fiak által felszabadított egyedeik a végleges rendű lények számára tolmácsként működnek. A Fizikai Főszabályozók kiteljesedő bolygói működése és a tudomány felfedezései révén, a másodfajú közteslények az emberek számára is láthatóak lesznek. 55:4.9 A Csillagrendszer Fejedelem hatáskörébe tartozik a bolygói szolgálatból való elbocsátásuk. Az élethordozók és a fizikai szabályozók segítségével a morontia síkon emberivé válhatnak, s miután Gondolatigazítót kapnak, elindulhatnak az emberek számára is nyitva álló úton a Paradicsomba. 55:4.10 A fény és élet harmadik, valamint azt követő szakaszaira már csak kevés marad közülük a bolygón, és főként a végleges rendű lények kapcsolattartóiként működnek. 55:4.23 Amennyiben a bolygó végleges rendűi között van közteslény, legkésőbb a fény és élet hetedik szakaszában elbocsátják a bolygói szolgálatból.
- közszolgálat (hivatali~) emberi feltételei: 71:2.19 Szakmai felkészültség, értelmi hozzáértés, társadalmi elkötelezettség, erkölcsi egészség.
- köztes teremtmények (urantiai ~): 77:0.1 Az elnevezésük onnan ered, hogy az életműködési szintjük a teremtésrészek halandói és az angyali rendek között helyezkedik el. 77:0.2 Az Urantián két különböző közteslény-rend működik. 77:8.3 A táplálékul szolgáló energiákat nem anyagi módon veszik magukhoz. De rendelkeznek emberi vonásokkal, amit az is mutat, hogy élvezik és megértik az emberi humort, valamint az ember istenimádatát. A halandókhoz csatlakozva képesek átvenni az emberi munka, pihenés és játék szellemét. Azonban nem alszanak és nem rendelkeznek szaporodási képességgel. 77:8.4 Nélkülözhetetlenek azon szeráfok számára, akik személyes oltalmazóként szolgálnak az emberek mellett. 77:8.10 Az elsőfajú közteslények az angyali létfajtához állnak közelebb. Ezért ők a látogató mennyei lények segítői. A „másodfajú teremtményeket csaknem kizárólag a teremtésrész anyagi lényei számára való segédkezésre osztják be.” 77:9.1 Mindkét fajtájuk állandó létpolgár a bolygón. 77:9.3 Ezért érdekük fűződik a szféra végső rendeltetésének eléréséhez. Egyesült rendjük jelmondata: „Ha egyszer az Egyesült Közteslények elvállalnak valamit, azt az Egyesült Közteslények véghez is viszik.” 77:9.4 Az elsőfajú rend legidősebbjét kivéve egyetlen hűséges köztes teremtmény sem hagyta el soha az Urantiát. 77:9.5 Őt – az első 1-2-3-at – röviddel pünkösd után jerusemi szolgálatra osztották be. A huszonnégy tanácsos egyike lett. Azóta egy alkalommal az Urantia főkormányzójaként is működött. 77:9.6 A közteslények kapcsolatot tartanak a mennyei utazókkal és általuk ismerik meg a távolabbi rendszerek életét, híreit. Ezáltal „készülnek fel a teremtményi lét felsőbb szintjein való létpolgárságra.” 77:9.7 Bár annak idején kifejlett formában jelentek meg, azonban a bölcsességük és a tapasztalatuk folyamatosan gyarapodik. Ezért evolúciós eredményű műveltséggel rendelkeznek. Nagy elmék, nagyszerű szellemek. 114:7.8 Az urantiai közteslények részt vesznek a beteljesülés tartalékos alakulatába tartozó halandók tudattalan szinten zajló felkészítésében is. 77:9.10 Idősebb testvéreink és bajtársaink ők. 77:9.9 A közteslények műveltsége egy halhatatlan bolygói létpolgárság terméke, amelynek emlékei megőrződnek, és megfelelő körülmények között az emberek számára is hozzáférhetővé válnak. Ilyen pl. a Jézus életéről és tanításairól szóló kinyilatkoztatás rész is.
- köztes teremtmények (elsőfajú urantiai közteslények): 77:0.2 Ők a rangidős testület, még a dalamatiai időkben jöttek létre. 77:1.1 Eredetük az anyagi és a szellemi dolgok különleges közrehatására vezethető vissza. 77:1.2 Közülük az elsőszülött Kaligasztia herceg testtel bíró törzskara egy hímnemű és egy nőnemű tagja közötti anyagfeletti (nem nemi) kapcsolat eredményeként jelent meg. 66:4.10 Eredeti létszámuk 50.000 fő. Az Urantia Bolygóhercege testtel bíró törzskara ellentétes nemű egyedpárjaitól – azok morontia sajátlényege közötti kapcsolatából – származnak. Az első ilyen lényt Dán csoportjának kettes és hetes számú egyede véletlenül hozta létre. 77:1.3 A hasznosságát látva, a testtel bíró törzskar mindegyik párja engedélyt kapott hasonló lények létrehozására. Így az első csoportjuk ötven teremtményből állt. 66:4.10 E lények láthatóak voltak a törzskar és a mennyei segítők számára, azonban az emberek számára nem. 77:1.4 A Bolygóherceg egy éven át tanulmányozta e csoport munkáját, majd engedélyezte további, korlát nélküli létrehozásukat. 77:1.5 Azonban minden pártól csak ezer ilyen lény született. 77:1.4 Így jött létre az 50.000-es létszámú eredeti testület. 77:1.5 Az egyes közteslények létrehozása között fél év telt el. 77:1.6 E teremtmények alkották a hercegi igazgatás hírszerző testületét. Segítették az urantia emberfajtáinak tanulmányozását és megfigyelését. Általuk befolyást lehetett gyakorolni az emberi társadalomra a bolygói központtól távolabb is. 77:1.7 E rendszer a bolygói lázadás idejéig működött. 67:3.2 Közülük negyvenezer-száztizenkilenc csatlakozott a lázadó Kaligasztiához. 77:7.3 A hűtlenek a jézusi megítéltetés előtt sok furcsa dolgot tettek. 77:7.4 Bizonyos körülmények között meg tudtak jelenni a halandók előtt. 77:1.7 A hűséges kisebbség a Melkizedek-megbízottak szolgálatába lépve Van címzetes vezetése mellett Ádám koráig működött. 77:6.5 Az ádámi vétséget követően visszatértek a Melkizedek-megbízottak szolgálatába. 77:8.2 Míg az ádámi közteslényeket betűrend szerint jelölik, addig az elsőfajú rend tagjai szám szerint ismeretesek, „gyakran kaptak olyan neveket, mint az első 1-2-3, az első 4-5-6, és így tovább.” 77:8.4 A segítségük nélkülözhetetlen azon szeráfok számára, akik személyes oltalmazóként szolgálnak az emberek mellett. 77:8.10 Az elsőfajú közteslények az angyali létfajtához állnak közelebb.
- köztes teremtmények (másodfajú urantiai közteslények): 77:0.2 E fiatalabb csoport Ádám idejéből, 77:6.1 a tiszta ádámi fajta és a hercegi törzskar emberivé lett leszármazottainak egyesüléséből származik. 77:5.1 Ők Ádámszon unokái, 77:5.6 akik Ádámszon és Ratta különleges rendű gyermekeinek pároztatása által lettek. E gyermekek – minden negyedik – gyakran váltak láthatatlanná. 77:6.2 Ádámszonnak nyolc pár, azaz tizenhat ilyen gyermeke volt, és az ellentétes nemű párok hétnaponta hoztak létre egy köztes lényt „nemi és nem nemi kapcsolaton alapuló vegyes eljárásuk révén.” 77:5.6 Száz év alatt 77:6.4 a párok egyenként 248, összesen 1.984 közteslényt hoztak létre. Tekintettel a nyolc alcsoportjukra, úgy „jelölik őket, mint az első, a második, a harmadik, stb. a-b-c. Ez után következik az első, a második, stb. d-e-f.” 77:8.2 Az ádámi közteslényeket azért nevezik betűrend szerint, hogy megkülönböztessék őket a szám szerint megjelölt elsőfajú közteslényektől. 77:8.3 A másodfajú csoport – bizonyos értelemben – hímnemű és nőnemű ágra bomlik, és gyakran ilyen felállásban dolgoznak. 77:8.4 A természetük szerint közelebb állnak az emberekhez, mint az angyalokhoz. A segítségük nélkülözhetetlen azon szeráfok számára, akik személyes oltalmazóként szolgálnak az emberek mellett. De más módon is segítik a szeráfok emberekért végzett munkáját. 77:6.5 Ádámszon haláláig az általa létrehozott központot szolgálták. Ezt követően a rendet vezető harminchárom lény a rendjük egészét a melkizedekek szolgálatába akarta állítani. Azonban e törekvés a társaik vonatkozásában nem járt sikerrel, így csak ők álltak a bolygói megbízottak szolgálatába. 77:6.6 A nem csatlakozó többség Makiventa Melkizedek idejéig szertelen, önhatalmúan befolyásoló életet élt, aki aztán részlegesen az ellenőrzése alá vonta őket. Azonban Krisztus idejéig sok rossz dolgot követtek el. Még Jézus földi idejében mindegyikük meghozta a jövőbeli rendeltetésére vonatkozó végső döntését. Többségében ekkor kerültek az elsőfajú közteslények irányítása alá. 77:7.2 Azonban 873-an nem sorakoztak fel Jézus mögé, így őket pünkösd napján őrizet alá helyezték az Urantia bolygói megítéltetése keretében. Az ő jövendő sorsuk még nem ismert. 77:7.3 A hűtlenek a jézusi megítéltetés előtt sok furcsa dolgot tettek. 77:7.4 Bizonyos körülmények között meg tudtak jelenni a halandók szeme előtt. A hitehagyott csoport vezetőjét Belzebubnak hívták. E csoportot a régi írástudók démonokként és rossz szellemekként azonosították. 77:7.5 Képesek voltak bizonyos alsóbbrendű halandók elméit megszállni és őket némiképp irányítani. 77:7.4 Nem keverendők össze a rossz angyalokkal, vagyis a hitehagyott szeráfokkal és kerubokkal. 77:7.7 Pünkösd óta már az alsóbbrendű halandók gyengébb elméi is mentesek a démoni befolyásolás lehetőségétől. 77:8.11 Az 1.111 hűséges másodfajú közteslény az elsőfajúakhoz képest határozottan anyagi, bár az emberi szem által érzékelt tartományon kívül léteznek. Képesek hatást gyakorolni az anyagra, az időre és az állatokra, 77:8.13 azonban a néha szükségessé váló fizikai tevékenységük által nem szolgálnak semmilyen spiritiszta tevékenységet. 77:8.10 Fajtájukat „csaknem kizárólag a teremtésrész anyagi lényei számára való segédkezésre osztják be.” 77:8.12 Az emberek több olyan dolgot tulajdonítottak az angyaloknak, melyeket másodfajú közteslények vittek véghez. Ilyen volt Péter apostol tömlöcének a kinyitása is. 77:8.13 Észrevétlen, személyes összekötő társként is működnek a beteljesülés bolygói tartalékos alakulatát alkotó férfiak és nők mellett. 114:7.9 A jó alkalmazkodóképességgel bíró másodfajú urantiai közteslények képesek kapcsolatot létesíteni az erre alkalmas halandók Gondolatigazítójával az által, hogy behatolnak a tartózkodási helyét képező elmébe.
- köztes teremtmények (Urantia Egyesült Közteslényei): 77:8.1 röviddel Pünkösd után az elsőfajú és a másodfajú közteslények közös testületet hoztak létre a bolygón folyó szellemi és majdnem-szellemi munka segítése érdekében. A testület létszáma 10.992 fő, melyet felváltva irányítanak a két rend rangidős tagjai. 77:8.5 Az Urantia szeráfjaival együtt szervezik őket szolgálatra a belső tulajdonságaik és a megszerzett képességeik alapján. E csoportok a következők.
77:8.6 1. Közteslény hírvivők. Ez egy kisebb testület, melynek tagjai névvel rendelkeznek. A gyors és megbízható személyes közléscserét végzik.
77:8.7 2. Bolygói őrök. A bolygó láthatatlan szellemterületén járőröznek. Oltalmazzák és őrzik a tér világait. Figyelik és ellenőrzik a különböző jelenségeket és közléscseréket a teremtésrész természetfeletti lényei által megszabott módon.
77:8.8 3. Kapcsolattartó személyiségek. Alapvetően fontos közreműködők a szellemi és az anyagi szint közötti összeköttetésben, az anyagi világok halandó lényeivel való kapcsolattartásban.
77:8.9 4. Fejlődéssegítők. Ők a köztes teremtmények leginkább szelleminek mondható egyedei. A különleges működésű, csoportokban szolgáló szeráfok segítőiként rendelik ki őket.
77:9.1 A bolygónk állandó létpolgáraiként 77:9.3 érdekük fűződik a szféra végső rendeltetésének eléréséhez. Egyesült rendjük jelmondata az elszántságukat is tükrözi: „Ha egyszer az Egyesült Közteslények elvállalnak valamit, azt az Egyesült Közteslények véghez is viszik.” 77:9.4 Addig maradnak a bolygón, amíg az el nem jut a fény és élet korszakaiba.
- közvélekedés (közgondolkodás): 88:3.4 a közemberek közös, éppen ezért bűvtárgyi erővel felruházott képzetei, melyek által a demokrácia is bűvtárgyivá tehető. 71:2.7 A közvélekedés erkölcsi tartalommal bír. Egyrészt hátráltatja a polgárosodott társadalom fejlődését, másrészt megőrzi azt. A közvélekedés felvilágosítás által javítható, ami polgárosodást gyorsító erő. Csak az erőszakmentes formája államalkotó és államfejlesztő erő.
- Kréta: 80:7.2 Kr.e. 12 000-ben fejlett andita törzs szállta meg. Ez volt a felsőbbrendűek által elfoglalt első sziget. Kr.e. 10 000-ben a tengerészeik a szomszédos szigeteket is megszállták. E nép korábban keveredett az északi nodfiak vanfi csoportjával. S mivel alacsonyabbak voltak száznyolcvan centiméternél, ezért a magasabb termetű, de alacsonyabb rendű társaik kiszorították őket a szárazföldről. E krétai menekültek pásztorkodó gazdálkodók voltak és jól értettek mindenfajta mesterséghez. Az írást is ismerték. 80:7.7 A krétai menekültek csoportjába tartoztak Káin kései leszármazottai, akik az anyatiszteletet követték, és Évát, mint „nagy anyát” imádták. 80:7.12 A műveltség hanyatlása idején Egyiptomból is menekültek ide a magasabb fejlettségi szinten levő családok közül. Amikor Krétát alsóbbrendű csoportok érkezése kezdte fenyegetni, akkor a műveltebb családok görögföldre vándoroltak tovább.
- Krisztus Mihály: lásd → „Jézus”
- kronoldekek: 29:4.4 a Fizikai Főszabályozók közé tartoznak. 29:4.37 Olyan frandalankok ők, akik az energia-jelenlét mennyisége és minősége mellett az időt is jegyzik. 29:4.38 Értelemszerű hozzáértéssel és pontossággal, élő gépekként dolgoznak.
- kutatás (örökkévalóság utáni végső ~): 106:9.11 „a végtelenség véget nem érő felfedezése, soha véget nem érő felfedező utazás az Első Forrás és Középpont abszolútságába.”
- kutya: 81:2.11 az emberrel maradt, mióta a kék ember nagyon régen befogadta. 69:7.4 Az első megszelídített állat. 84:3.10 Már a korai időktől használták a tábor vagy a falu őrzésére. 89:5.16 A kutyát az ember első háziállataként élelem gyanánt is nagy becsben tartották, továbbá áldozási célokra is használták. 69:7.4 A kutyák kezdetben csak vonyítottak, később tanultak meg ugatni. „A kutya jó szaglása azt a képzetet keltette az emberekben, hogy képes látni a szellemeket, és így alakult ki a kutya mint bűvtárgy tisztelete.” Úgy gondolták, hogy nem csak az idegenektől védi meg az otthonokat, hanem a szellemektől is. Ez utóbbi alkalommal nem ugatással, hanem vonítással jelez (87:6.11). 88:1.4 Bűvtárgyként a kutya a perzsák szent állata lett. Ennek oka az volt, hogy látták emberi húst enni. A kutyának 130:2.8 van elméje, melynek révén képes az anyagi testű gazdája megismerésére. De „nem ismerheti meg Istent, aki szellem; ezért a kutyának nincs szellemi természete és nem képes szellemi tapasztalás megélésére.” A kutya rendelkezhet természettől kapott akaraterővel, ami fejleszthető, de ez az értelmi képesség nem szellemi erő, mivel nem különböztet meg magasabb rendű erkölcsi jelentéstartalmakat és nem képes örök szellemi értékek választására. A magasabb rendű gondolkodás hiányában a kutya nem képes nyelv kifejlesztésére sem. Nem képes olyasmi megtapasztalására, ami „a személyiség örök továbbélésével lenne egyenértékű.” Lásd még → „állat” → „bűvtárgy” → „bűvtárgyi hit”
- különféle tartalékos testületek: 30:3.1 a hét önkéntes telepes csoport egyik rendjéhez tartoznak. 30:3.10 Különleges személyiségű lények. Az Uverszán hetven elsődleges osztályba sorolták őket. A létszámuk jelentős a világegyetemi központokon. A csoportvezetőik kérelmére vezénylik őket tevékeny szolgálatba.
- különleges feltámadás (rendkívüli szólítás): 49:6.2 a bolygói hatóságok vagy a csillagrendszer urainak kezdeményezésére történik az alvó továbbélők között, de a bolygói időben mért ezer évnél rövidebb időn belül nem kerülhet rá sor. Az ezeréves feltámadások során kiválasztott felemelkedőket sajátos szolgálatvégzés céljából személyesítik meg. 76:6.2 Az urantiai sorozatban a huszonhatos számú keretében történt meg Ádám és Éva újraszemélyesítése és újraegyesítése az első kertben velük élt 1.316 társukkal együtt.
- Különleges megbízatású Követek és Küldöttek: 23:2.23 „Amikor úgy alakul, hogy egy helyi követnek évszázadokra lenne szüksége valamely távoli helyi világegyetem eléréséhez, akkor gyakran egy Független Hírvivőt kérnek fel arra, hogy haladéktalanul utazzon a helyszínre és átmenetileg követként működjön.” „Más esetekben különleges feladattal megbízott küldöttekként is működnek.” Nagyon rövid idő alatt képesek az utat megtenni, de nem függetlenül az időtől és a tértől.
- külső tér világegyetemei: 31:9.6 – 31:9.9 szám szerint négy formálódik belőlük. 31:10.16 „E külső teremtésrészek jelenleg teljesen fizikai jellegűek; nyilvánvalóan lakatlanok és úgy tűnik, hogy a teremtményi igazgatástól is mentesek.” 31:10.16 E fizikai teremtésrészek a benépesített és szervezett teremtésrészek jelenlegi határain messze túl formálódnak kör alakban. 31:10.19 „Az egész Uversza egyre inkább hisz abban, hogy a gyülekező Végleges Testületek a külső tér világegyetemeiben való szolgálatra rendeltettek, ahol már most is képesek vagyunk azonosítani legalább hetvenezer anyaghalmaz sűrűsödési folyamatát, melyek mindegyike nagyobb, mint a jelenlegi felsőbb-világegyetemek bármelyike.” 31:10.8 Majdan „az Istenség Legfelsőbb személye ezen óriási teremtésösszességek mindenható uraként nyer hatalmat.”
- külső-térbeliek (meghatározás): 117:2.7 „a következő világegyetemi korszak létpolgárai”.
- külső-térbeliek (jellemzők): 117:2.7 „a felsőbb-világegyetemi szintet meghaladó növekedési képességgel rendelkeznek majd”.
- 117:2.7 Az evolúciós fejlődésképességük összefüggésben lesz a Mindenható Legfelsőbb fennhatóságával.
- küzdelem: 100:4.2 e nélkül senki sem képes hűséget gyakorolni „a nagy, a jó, az igaz és a nemes dolgok mellett.”

„L”
- Lagash: 78:8.10 Kr.e 2500-ban a sumérok fővárosa. Ekkor foglalják el az északi szuiták és guiták. Hordalékdombokra épült.
- lakott világok eredete: 41:10.2 mindig gravitációs ráhatás hozza létre a teremtés naprendszer-fajtáját, „vagyis egy központi napot, illetőleg sötét szigetet bolygókkal, holdakkal, kis-segédszférákkal és meteorokkal.” 41:10.1 A naprendszer elődjének anyagát a napunk az Angona csillagrendszer közelítő-távolodó mozgása során szórta ki magából. 41:10.3 „Az egyes világok fizikai sajátságait nagymértékben a származási módjuk, a csillagászati helyzetük és a fizikai környezetük határozza meg. Meghatározó tényező továbbá a kor, a méret, a forgási ütem, valamint a térbeli haladási sebesség.”
- lakóvilág: 30:4.16 a felemelkedő halandók többségének fogadóvilágai. A közel ezer lakott világból álló helyi csillagrendszerekben hét lakóvilág van, melyek rendszerint a csillagrendszeri központ segédszférái. 55:2.9 A fény és élet virágzó korszakaiban a végleges rendű szférák átlépett lelkei nem mennek át a morontia világok fokozatain. Ők a felemelkedési létpálya első tapasztalatait – kihagyva a csillagrendszeri és a csillagvilági szakaszokat – a világegyetemi központok fejlődési világain szerzik. Innen tanárként térnek vissza az eredeti bolygólyukra, s csak ezt követően lépnek a halandói felemelkedés Paradicsom felé vivő kiépített útjára.
- lakóvilág (első): 47:0.1 a Jerusem első világának első segédszféráján található. 47:3.1 Az itt feltámasztott lelkek ott folytatják az életüket, ahol a haláluk idején abbahagyták. 47:4.7 Részben itt történik a nemi élettel, a családi közösséggel és a szülői szereppel kapcsolatos tapasztalati hiányok pótlása és javítása. De ezekre később is van lehetőség az Anyagi Fiak jerusemi családjaiban.
- lakóvilág (második): 47:0.1 a Jerusem első világának második segédszférája, 47:4.1 mely a munkacsoportok és a közösségek kiépülésének színtere. 47:4.3 Jerusemi jegyként itt már megjelenik az üvegtenger is. 47:4.8 Egyben megtörténik az értelmi ellentmondások feloldása, az elmebéli összhanghiány megszűntetése. Folytatódik a morontia bölcsesség elsajátítása.
- lakóvilág (harmadik): 47:0.1 a Jerusem első világának harmadik segédszférája, 47:5.3 ahol a felemelkedők tapasztalati hiányainak pótlását követően itt kezdődik el a morontia bölcsesség és az emberi bölcselet összehangolása. Ez által gyakorlati betekintés nyerhető a létező dolgok igazi bölcseletébe, a mindenségrendi jelentéstartalmak és a világegyetemi viszonyok megértésébe.
- lakóvilág (negyedik): 47:0.1 a Jerusem első világának negyedik segédszférája, 47:6.2 ahol a felemelkedő elkezd kiteljesedni a morontia lét csoportmunkájában és a tanosztálya szerepköreiben. Megismeri a morontia teremtmények közösségi igényeit és örömeit. Képessé válik komolyan értékelni a híradásokat, és a helyi világegyetemi műveltséget. 47:7.2 Megtörténik a helyi világegyetemi nyelv elsajátítása is.
- lakóvilág (ötödik): 47:0.1 a Jerusem első világának ötödik segédszférája, 47:7.2 ahol a felemelkedők folyamatosan tökéletesítik az uverszai nyelvtudásukat, 47:7.4 és elkezdenek foglalkozni a csillagvilági tanulmányvilágokkal. Megkezdődik a csillagvilági tartózkodásra történő felkészítésük. 47:7.5 Ekkorra kialakul bennük a világegyetemi beállítottság, megszületik az igazi mindenségtudat, megjelenik az igazi morontia jellem.
- lakóvilág (hatodik): 47:0.1 a Jerusem első világának hatodik segédszférája, 47.7.4 ahol a felemelkedők számára folytatódik a csillagvilágon való életre történő felkészítés. 47:8.1 Itt kezdődnek el a várható szellemi létpályával kapcsolatos első tanítások, 47:8.2 valamint sor kerül az első oktatásokra a világegyetemi igazgatási készség tárgykörében. Mostanra valósul meg az emberi elme és az isteni Igazító tökéletes eggyé kapcsolódása is, 47:8.4 ami a felemelkedő halandó örökkévaló paradicsomi szolgálatának kezdetét jelzi. 47:8.5 Az új morontia lény a negyven napos szellemi elmélyülésre fordított szabadsága alatt itt dönti el, hogy
a) a Havona elérésének melyik útját, és
b) a Paradicsom elérésének melyik módszerét választja.
- lakóvilág (hetedik): 47:0.1 a Jerusem első világának hatodik segédszférája, 47.7.4 ahol a felemelkedők számára tovább folytatódik a csillagvilágon történő életre való felkészítés. 47:9.2 A hallgatók a nem látható Atyát szellemibb módon kezdik imádni. 47:9.3 Elkezdődik a jerusemi végzős osztályok kialakítása is. Azonban a hallgató dönthet arról, hogy bevárja-e a földi, vagy a lakóvilági munkacsoportja késlekedő tagját a Jerusemre való indulása előtt.
- lakóvilági fejlődési szintek:
a) 47:3.9 Az első lakóvilágon való ottlét célja, hogy a halandó túlélők a fejlődés eredményeként eljussanak arra a szintre, amely a szokványos evolúciós világokon az Ádám utáni megítéltetési korokra jellemző.
b) 47:4.8 A második lakóvilág fejlődés szintje a töretlen fejlődésű evolúciós világok Ítélkező Fiakat követő műveltségének értelmi színvonalával vethető össze.
c) 47:5.3 A harmadik lakóvilág műveltségi szintje a rendben fejlődő lakott világok fiúi alászállást követő korszakával vethető össze.
d) 47:6.4 A negyedik lakóvilág értelmi és társadalmi műveltsége a szokásos módon fejlődő világok Tanító Fiút követő korszakának elmebéli és társadalmi életével rokon.
e) 47:7.1 Az ötödik lakóvilág műveltsége a szokványos evolúciós fejlődést mutató bolygók által elért fény és élet korszak kezdeti korának felel meg.
f) 47:8.7 A hatodik lakóvilágon a hallgatók arra a fejlődési szintre érnek, amely a rendben fejlődött, fény és élet első korszakán áthaladt evolúciós világok szellemi szintjével vethető össze.
- lakóvilági látogatások: 47:5.2 a felemelkedő halandók
a) 47:5.2 Az első lakóvilágon lehetőséget kapnak az első átmeneti világok, a végleges rendű lények központja és a kifejletlen evolúciós gyermekek gondozását végző csillagrendszeri gyakorlóotthon meglátogatására.
b) A második lakóvilágra érkezve engedélyt kapnak a második átmeneti világon levő morontia központ és a morontia rendek felkészítő tanodáinak rendszeres látogatására.
c) A harmadik lakóvilágról meglátogathatják a harmadik átmeneti szférán levő angyali rendek központját, és a csillagrendszeri felkészítő tanhelyeket.
d) 47:6.1 A negyedik lakóvilágról látogatóba mehetnek a negyedik átmeneti világra, és ott ismerkedhetnek a felsőbb angyalok valamint a Ragyogó Estcsillagok központjának felkészítő tanintézeteivel. A jerusemi látogatásaik kapcsán pedig az Istenfiak különféle rendjeihez kerülhetnek közel.
e) 47:7.3 Az ötödik lakóvilágon az ötödik átmeneti világon levő Fiak állomáshelyének meglátogatására kapnak engedélyt, ahol az isteni fiúi elismertségben levők csoportjaival találkozhatnak bensőséges módon.
f) 47:8.1 A hatodik lakóvilágon lehetőséget kapnak a hatodik átmeneti világ meglátogatására, ahol a felsőbb-világegyetem főszellemeiről tudhatnak meg többet.
g) 47:9.2 A hetedik lakóvilágon engedélyt kapnak az Egyetemes Atya világának, a hetedik átmeneti világnak a meglátogatására.
- lakóvilági épületek: 48:3.15 a lakóvilági szférák kör, négyzet és háromszög alakú területein álló épületek többségének nincs teteje. A lakóvilági hallgatók a Terület- és Épületfelügyelő Morontia Társak segítségével alakíthatják a lakóhelyüket. Az építmények tündökletessége szféráról szférára növekszik.
- Lakóvilági hallgatók: 30:4.14 a felemelkedés útjára lépő és a lakóvilágokon felébredt továbbélő halandók, 30:4.15 akik már morontia alakban léteznek tovább, mivel a halandói húsvér fizikai test nem része egy alvó továbbélő újbóli összeállításának. A lakóvilági szférákról egyedül lépnek, fejlődnek tovább, „de az egyik világegyetemi tanulmányi szakaszból mindig osztályostól lépnek tovább a következőbe.”
- lakóvilági szülők: 47:1.5 olyan evolúciós túlélők, akiknek növekvő gyermekeik vannak a gyakorlóotthonban, 47:2.1 a végleges rendű lények első jerusemi átmeneti-műveltségű világán. 47:1.5 E szülők évente négy alkalommal meglátogathatják a gyermekeiket és lehetőségük van a felkészítésükben való részvételre. Minden szülő választhat abban is, hogy tovább emelkedik a lakóvilágról, vagy egy időre együtt marad a gyermekével.
- Lakóvilági Tanítók: 37:1.1 a helyi világegyetemi segítők közé tartoznak 37:7.1 és a morontia életszakasz oktatási vállalkozásaiban működnek közre. 47:5.1 A csillagrendszeri csoportközpontjuk a Jerusem első világának harmadik segédszféráján van. A helyi világegyetem minden felkészülési szféráján működnek. 48:5.1 Ők a megdicsőült kerubok és szanóbok testülete, akik korábban a halandókat segítő szeráfokkal dolgoztak együtt. 48:5.2 A morontia élet megkezdése után a felemelkedőket kísérő szeráfnak már nincs szüksége az angyali segédeire, akik közül sokat a Világegyetemi Anyaszellem befogad, majd ezt követően a felkészülési szférákon segédkeznek tovább tanítóként. Lehetőséget kapnak arra is, hogy a korábbi szeráfjukkal dolgozzanak együtt. 48:5.3 A Sataniában sokmilliárd ilyen tanító van. 48:5.4 A munkamegbízásukat a melkizedekektől kapják, de a felügyeletüket a Morontia Társak látják el. 48:5.5 Többnyire párokban dolgoznak. 48:5.9 Külön oktatást nem kapnak, mivel a munkájukra már akkor felkészültek, amikor szeráfi társakként szolgáltak a jelenlegi morontia tanítványaik szülőbolygóin. 48:5.10 Akik közülük hosszú ideig szolgáltak a Szalvingtoni körhöz tartozó világokon, a Világegyetemi Anyaszellem újabb öleléséből szeráfként bontakoznak ki.
- lakóvilágok (jerusemi): 47.0.1 a Jerusem körül keringő ötvenhat világ közül az első világ hét segédszférája. 47:0.2 Az első világ jelenleg több mint százezer végleges rendű társaság telephelye. Minden ilyen csoportba ezer megdicsőült lény tartozik. 47:0.4 A hét lakóvilágot szakmailag a morontia felügyelők és a melkizedekek vezetik. A világok végrehajtó kormányzója a jerusemi vezetőknek tartozik felelősséggel. Minden lakóvilágon van uverszai békéltető központ, de elérhetők a Szakmai Tanácsadók, a visszatekintési igazgatók és az égi mesterek is.
- Lanaforge: 45:2.2 A helyi csillagrendszerünk, 93:3.2 a Satania csillagrendszer Fejedelme. 45:2.2 Lucifer utóda. 45:3.2 Ő a 2.709. elsőrendű Lanonandek Fiú. 45:2.3 Kipróbált, hű intéző, 45:2.3 aki korábban már átélt egy olyan lázadást, amelyet a közvetlen, megtévedt felettese robbantott ki. 114:2.4 A Norlatiadek Csillagrendszer fejedelmeként ő intézi a lázadás miatt elszigetelt bolygók ügyeit.
- lanonandekek (elsőrendűek): 35:8.4 A rendjükből ők a legmagasabb rangúak. Számuk a Melkizedek-egyetem befejezését követően 709.841 fő volt. Őket „jelölik Csillagrendszer Fejedelmeknek és a csillagvilágok legfelsőbb tanácsai segédeinek, valamint a világegyetem felsőbb szintű igazgatási feladataival foglalkozó tanácsosoknak.”
- lanonandekek (másodrendűek): 35:8.5 „A Melkizedektől kikerülő eme rendbe tartozókból 10.234.601 volt. Őket Bolygóhercegeknek és e rend tartalékosainak jelölik.”
- lanonandekek (harmadrendűek): 35:8.6 E rendbe tartozónak minősítettek 1.055.558 főt, akik beosztott segédekként, hírvivőkként, felügyelőkként, biztosokként, megfigyelőkként működnek a csillagrendszerben és annak világain.
- Lanonandek Fiak: 35:8.1 a helyi világegyetemi fiúi besorolásba tartozók harmadik rendje, akiket a Teremtő Fiú és a Világegyetemi Anyaszellem hozott létre. Leginkább „Csillagrendszer Fejedelmekként, a helyi csillagrendszerek uraiként, valamint Bolygóhercegekként, a lakott világok igazgatási vezetőiként ismerik őket.” 35:9.2 A Csillagrendszer Fejedelmek két-három tagú bizottságokban látják el a feladataikat és 35:9.5 szinte szabad kezük van a lakott világok helyi ügyeiben. 35:8.2 A feladataikra való felkészítésük okán ők voltak a Melkizedek-egyetem első hallgatói, akiket a képességeik, a személyiségük és az előmenetelük alapján minősítve, 35:8.3 három osztályba soroltak be. Így jött létre 35:8.4 az Elsőrendű lanonandekek, 35:8.5 a Másodrendű lanonandekek, és 35:8.6 a Harmadrendű lanonandekek osztálya. 35:8.3 E Fiak összlétszáma a Nebadon-világegyetemben, annak kezdetekor pontosan tizenkétmillió volt. 35:8.7 Ezek a Fiak nem szaporodnak, a számuk a világegyetemben állandó. 35:8.15 Bár képesek közel kerülni az értelmes fajok alacsonyabb rendű teremtményeihez, de nagyobb a veszélye is annak, hogy eltévelyedve eltérnek a világegyetemi kormányzás elfogadható eljárásától, amit az is elősegíthet, hogy 35:9.5 egy Csillagrendszer Fejedelmet nem felügyelnek a háromsági megfigyelők a központi világegyetemből.
- Lanonandek Fiak szalvingtoni osztályozása: 35:8.8
a) Világegyetemi Összehangolók és Csillagvilági Tanácsosok,
b) Csillagrendszer Fejedelmek és segédek,
c) Bolygóhercegek és tartalékosaik,
d) Hírvivő Testület,
e) Felügyelők és adatrögzítők,
f) Tartalékos Testület.
- Lanonandek-világok: 35:10.1 „A hetven bolygóból álló szalvingtoni körben található hét világból álló harmadik csoport, azok negyvenkét segédszférájával együtt alkotja az igazgatási szférák” ezen halmazát, ahol az evolúciós halandók „részt is vesznek a tízezer helyi csillagrendszer igazgatási határozatainak tényleges összehangolásában” „az egykori csillagrendszer-fejedelmi testületbe tartozó tapasztalt lanonandekek” irányítása és felügyelete mellett.
- Lao-ce: 94:6.3 nagy szellemi képzelőerővel rendelkező ember, 92:5.12 + 94:5.8 a Kr. előtti hatodik század Kínájának bölcselője és igazsághirdetője. Korának erkölcsi légkörét és szellemi nézeteit a sálemi hitterjesztők tanításai alapvetően határozták meg. 92:5.12 Többet „jelenített meg Istenből a taoban, mint amennyit Konfuciusz az emberiességben vagy Platon az eszményelvűségben.” 94:6.1 Lao-ce működését szellemi közvetítők is segítették annak érdekében, hogy a sálemi evangéliumot újra fogalmazva keltsék életre. 94:6.3 Lao-ce kijelentése szerint „a tao a teremtésösszesség Egyetlen Első Oka.” Azt tanította, hogy az ember rendeltetése „a Taoval, a Legfelsőbb Istennel és Egyetemes Királlyal való örökké tartó egyesülés”.
- Lao-ce tanításai: 94:6.11 a keleti emberek többsége számára nem élő tanítások.
A) 94:6.3 A végleges okozati viszonyról – „Az Egység az abszolút taoból ered, és az Egységből mindenségrendi Kettősségként jelenik meg, és e Kettősségből Háromság jön létre, és a Háromság az elsődleges forrása minden valóságnak.”
B) 94:6.4 A jót adni rosszért cserébe tantételéről – „A jóság jóságot szül, de annak, aki igazán jó, a rossz is jóságot szül.”
C) 94:6.6 Az Isten örökkévaló céljáról – „Az Abszolút Istenség sohasem törekszik, de mindig győzedelmeskedik; nem kényszeríti az emberiséget, viszont mindig kész az emberek igaz vágyainak meghallgatására; az Isten akarata örök a türelemben és örök a kifejeződésének elkerülhetetlenségében.”
D) 94:6.6 Az igaz hívőről – „A jó ember nem arra törekszik, hogy az igazságot megtartsa magának, hanem inkább arra, hogy megkísérelje átadni e gazdagságot a társainak, mert ez az igazság felismerése. Az Abszolút Isten akarata mindig előnyöket hoz, sohasem rombol; az igaz hívő célja mindig is a cselekvés, de sohasem a kényszerítés.”
E) 94:6.5 Az életről azt tanította, hogy az a személyiség kiemelkedése a mindenségrend kínálta lehetőségekből.
F) 94:6.5 Tanított a teremtménynek a Teremtőhöz való visszatéréséről. A halált a teremtmény személyiség hazatérésének tekintette.
G) 94:6.5 Az igaz hitet többek között a „kisgyermeki beállítottsághoz” hasonlította.
H) 94:6.7 Tanított az ellen nem állásról, és
I) 94:6.8 az igazsággal kapcsolatban hitt abban, „hogy az Abszolút Isten a forrása annak az isteni energiának, mely megújítja a világot, és amely révén az ember felemelkedve eléri a taoval, a világegyetemek Örökkévaló Istenségével és Teremtő Abszolútjával való szellemi egységet.”
- Laotta: 75:5.2 nodfi asszony, az első kert nyugati tanodájának vezetője. Ádám előre megfontoltan, vele létesített nemi kapcsolatot Éva hasonló, megtévedtségen alapuló vétkét követően. 76:0.2 Ádámtól született leányát Sansának hívták. Meghalt a gyermeke megszülésekor.
- lappok: 81:4.9 az andonfiak és a kék emberfajta keverékét alkotják. Legjobban ők és az eszkimók őrizték meg az andoni fajta csontozatát.
- látásképesség (szellemi ~): 76:4.5 Ádám és Éva képes volt látni a közteslényeket, az angyali seregeket, a melkizedekeket és a bukott Kaligasztia herceget is. A vétségük után még több mint száz évvel is képesek voltak az ilyen érzékelésre. A gyermekeikben e különleges érzékek már nem voltak annyira élesek, és minden egyes nemzedékkel fokozatosan tovább gyengültek.
- látásmód (szellemi ~): 112:2.11 „mindig képes szellemi természetű mindenségrendi valóságokat és felsőbb értékeket érzékelni.”
- látnoki meglátás: 91:7.3 „lélektani szintet meghaladó előérzet”, amely nem érzékcsalódás vagy révületszerű önkívület. Nem minden élénk előérzet vagy érzelmi élmény tekinthető isteni kinyilatkoztatásnak.
- lázadás: 75:7.2 szellemi értelemben ilyen a világegyetemi kormányzat semmibe vétele, 75:7.7 az igazság elutasítása, valamint az Egyetemes Atya és az ő Teremtő Fia pártatlan uralma elleni tudatos felkelés.
- Lázár: 124:6.9 A betániai Simon egyetlen fia. A két testvére Mária és Márta. Lázár 127:6.5 „Jézussal egykorú volt”. 124:6.1 Jézus a szüleivel Kr.u. 7-ben ismerte meg e családot a páska-ünnepre menet. 124:6.9 A két család között életre szóló barátság szövődött. Jézus később számos alkalommal betért hozzájuk.
- „legfelsőbb”: 106:0.4 A valamihez való viszonyítást kifejező jelző. Például, „ami a jelenlegi világegyetemi korszakban legfelsőbb, vagyis látszólag végleges, az az eljövendő korszak szempontjából nem más, mint valamely valódi kezdet.”
- Legfelsőbb Egész: 116:4.1 „egysége a véges részek fokozatos egyesülésének függvénye”.
- Legfelsőbb Elme: 22:7.11 A Harmadik Forrás és Középpont és az ő mellérendeltjei. 0:3.14 Mint tér-idő tapasztalás, Madzsesztonba tart. 116:1.2 Működése a Felsőség erő- és személyiség-sajátosságainak egyesülése, 116:1.3 „jelenleg a nagy világegyetemi összhangteremtődésben és a Hétszeres Isten kinyilatkoztatásának és elérésének működési társulásában formálódik.” Lásd még → „Legfelsőbb Lény”
- Legfelsőbb Erőtér-irányítók: 29:0.6 heten vannak és 29:0.10 szinte az örökkévalóság óta léteznek. A Hét Tökéletes Szellem személyesítette meg őket, e rendbe tartozóan több lényt már nem teremtenek. 29:1.2 A megjelenésükben és a rendeltetésükben azonosak. Az alapján lehet őket megkülönböztetni, hogy melyik Tökéletes Szellemnek vannak működésileg alárendelve. Kapcsolatuk egy félig fizikai lény és egy szellemszemélyiség különleges társulása. 29:1.1 Ők a nagy világegyetem fizikai-energia szabályozói. 29:1.3 A Paradicsom peremén állomásoznak. 29:3.2 A társaikkal és az alárendeltjeikkel együtt mentesek a teljes tér összes bíróságának beavatkozásától. 29:3.3 Kapcsolatban vannak a Legfelsőbb lény mindenségrendi felügyeletével.
- Legfelsőbb Háromsági Személyiségek: hét rendjük van, 18:0.10 ők képviselik a paradicsomi Háromság igazgatási elveit az egész világegyetemben. Az igazságosság képviselése mellett „ténylegesen ők a paradicsomi Háromság végrehajtó szerve.”
18:0.2 „1. A Felsőség Háromságivá tett Titkai.
18:0.3 2. A Nappalok Örökkévalói.
18:0.4 3. A Nappalok Elődei.
18:0.5 4. A Nappalok Tökéletességei.
18:0.6 5. A Nappalok Utódai.
18:0.7 6. A Nappalok Szövetségei.
18:0.8 7. A Nappalok Hűséges Követői.”
- Legfelsőbb Isten (meghatározások): 118:9.9 Az összes világegyetemi tapasztalás megszemélyesülése,
119:9.9 „az összes véges fejlődés összpontosulása,”
119:9.9 „az összes teremtményi valóság kiteljesedése”,
118:9.9 „a mindenségrendi bölcsesség betetőzése,”
118:9.9 „az idő-galaxisok összarányos szépségének megtestesülése”,
118:9.9 „a mindenségrendi elme-jelentéstartalmak igazsága” és
118:9.9 „a legfelsőbb szellemértékek jósága.”
- Legfelsőbb Isten (jellemzők): 118:2.3 Ő „az isteni tér-időbeli mindenütt-jelenvalóság megnyilvánulása.”
- 118:2.3 „A Teremtő szellem-jelenléte és a teremtésrész anyagi megnyilvánulásai között található”.
- 118:2.4 Majdan „közvetlen irányítást szerez a tér és idő világegyetemei fölött”.
- 118:2.4 Amikor majd „közvetlen irányítást szerez a tér és idő világegyetemei fölött”, akkor már nem Legfelsőbb Istennek, hanem Végleges Istennek fogják hívni.
- 118:2.5 A nagy világegyetemi igazgatási hatáskör megszerzése során a fejlődése együtt jár majd a Végleges Isten magasabb szintű megnyilvánulásaival.
- 118:6.1 A „saját akaratából véghezvitt cselekedetei nem a Végtelen Isten személyes tettei.”
- 118:10.11 „mindazon dolgok jelentőségteljes összekapcsolója, amelyek megjelenése folyamatban van”.
- 120:0.7 Benne teljesedik ki az Istenség hétszeres akarata.
- 120:1.2 Az akaratának hét fokozata van.
- Legfelsőbb (Isten): Lásd → „Legfelsőbb Lény” → „Legfelsőbb Lény (meghatározások) → „Legfelsőbb Lény (jellemzők)”
- Legfelsőbb Isten: Lásd → „Legfelsőbb Lény” → „Legfelsőbb Lény (meghatározások) → „Legfelsőbb Lény (jellemzők)”
- Legfelsőbb Isten (jellemzők): Lásd → „Legfelsőbb Lény (jellemzők)”
- Legfelsőbb (Isten) valóságának alkotói: 130:4.2 Három egyetemes mértékben mérhető, örök kapcsolatban levő, tökéletes minőségű és isteni értékű megtapasztalható valóság alkotja. Ezek:
a) A fizikai világban az okozati folyamat.
b) Az értelem világában az öntudat.
c) A szellemi világban a fejlődésképes sajátlényeg (szellemtapasztalás).
Azonban az „öröké változó világegyetemben az okozati folyamat, az értelem és a szellemtapasztalás Eredeti Személyisége változatlan, abszolút.”
- Legfelsőbb Isten, Végleges Isten és Abszolút Isten (jellemzők): 118:2.1 Az Egyetemes Atya akarata szerint „ellensúlyoznia kell, össze kell hangolnia és egyesítenie kell az ő tér-időbeli mindenütt-jelenvalóságát és az ő tér-időt-meghaladó mindenütt-jelenvalóságát az ő időtlen és téren kívüli egyetemes és abszolút jelenlétével.”
- Legfelsőbb Isten és a Végleges Isten (jellemzők): 118:09 Kettős jelenlétük alkotja az abszolútat el nem érő, származtatott Istenség alapvető társulását. Együtt képezik az alkotó növekedés kezdetét és kiteljesedését összekötő tapasztalásbeli hidat a világmindenségben.
- Legfelsőbb Istensége: 103:7.12 Az energia és a szellem látszólagos különbsége elsőként benne egyesül.
- Legfelsőbb Korlátlan Ellenőrei: 55:12.4 A Legfelsőbb Isten képviselői, a tér-idő felsőség megszemélyesülései. „Kizárólag legfelsőbb egyesítőkként működnek.” Lásd még → „Legfelsőbb Isten”
- Legfelsőbb Korlátlan Ellenőrei (jellemzők): 117:7.3 „korlátozott mértékű felsőségi fennhatóságot gyakorolnak a fény és élet korszakába lépett világegyetemek esetében.”
- 5:12.3 Amennyiben egy teljes felsőbb-világegyetem megállapodik a fényben, ők válnak majd a felsőbb igazgatási testületté a felsőbb-világegyetem központi világán.
- 5:12.3 Képesek „közvetlen kapcsolatba lépni az abszonit intézőkkel, akik haladéktalanul tevékennyé válnak a végleges rendű felsőbb-világegyetemben.”
- 5:12.3 Bár „sokáig tanácsadóként és tanácsosként működtek a fejlettebb evolúciós teremtési egységekben, nem vállalnak igazgatási felelősséget mindaddig, amíg a Legfelsőbb Lény a fennhatóságot el nem nyeri.”
- Legfelsőbb Lény: 0:2.15 „az idő és a tér ténylegessé váló vagy fejlődő Istene. A teremtmény-Teremtő azonosságot a térben és időben való tapasztalás útján, társulásban megvalósító személyes Istenség. A Legfelsőbb Lény az idő és a tér evolúciós teremtményeinek kifejlődő és tapasztalásbeli Isteneként személyes tapasztaláson keresztül éri el az Istenség-egységet.” 56:6.2 „A Legfelsőbb Lény személyiségi valóságai a paradicsomi Istenségektől származnak és a külső Havona-kör kísérleti világán egyesülnek a nagy világegyetem Teremtő isteniségeiből kiáradó Mindenható Legfelsőbb erő-előjogaival. A Legfelsőbb Isten, mint személy már a hét felsőbb-világegyetem megteremtése előtt létezett a Havonában, de csak szellemi szinteken működött. A Felsőség Mindenható erőterének kialakulása, melyet a fejlődő világegyetemekben végbement változatos isteniségi egységbe rendeződés tett lehetővé, az Istenségnek egy új erő-jelenlétét lényegítette meg, amely összehangolódott a Havonában a Legfelsőbb szellemi személyével a Legfelsőbb Elme révén, amely ezzel egyidejűleg a Végtelen Szellem végtelen elméjében meglévő kibontakozási lehetőségből a Legfelsőbb Lény tevékenyen működő elméjévé alakult.” 56:6.4 A küldetése az, hogy ténylegesen működővé váljon a jövő külső világegyetemeit érintő tevékenységeiben. A véglegesrendűek számára akkor lesz megtalálható, miután elérték a hetedik szakaszú szellemi állapotot. Azonban a személyiségének lényege már a Havona külső köreiben teljesen megérthető lesz. 56:7.1 A Paradicsomon túli evolúciós fejlődés a tapasztaló Istenség egy új és teljesebb kinyilatkoztatása. 56:7.8 Az Egyetemes Atyához való fokozatos evolúciós közeledés a tapasztalás szintjén egyesül a Legfelsőbb Istenben. 106:8.14 Ő a paradicsomi Háromság és a paradicsomi Istenségek Teremtő-Alkotó gyermekei tapasztalási viszonylatban értelmezett egységének istenségi következménye. „A Legfelsőbb a véges fejlődés első szakasza lezárulásának istenségi megtestesülése.” 36:5.16 A Legfelsőbb Lény elő-személyiségi szinteken tevékenykedik, melyeken a hét elmeszellem-segéd nem tükröződik. 56:6.3 A fejlődő halandók az Istenség-egységet a Legfelsőbb Lény egységbe rendeződő személyiség erejének fejlődésén keresztül érthetik meg. 31:10.12 „Mi őbenne fejlődünk és ő mibennünk fejlődik.” 31:10.13 A fejlődése így téridő evolúciós jellegű is. 18:3.8-3.9 A szolgálat tapasztalata révén a jövőben övé lesz a hét felsőbb-világegyetem feletti főhatalom és a Nappalok Elődei lesznek a helyettesei. A „befejezetlen kialakulásának jelenlegi korszakában a Nappalok Elődei biztosítják az idő és tér fejlődő világegyetemei feletti összehangolt és tökéletes igazgatási felügyeletet.” 56:8.1 A Legfelsőbb Lénynek a halandó ember tapasztalásában hármas szerepköre van.
a) „ő a tér-idő isteniség, a Hétszeres isten egyesítője”,
b) „ő az Istenségnek a véges teremtmények által ténylegesen is felfogható teljessége”, és
c) „ő a halandó ember egyetlen közeledési lehetősége az abszonit elme, az örökkévaló szellem és a paradicsomi személyiség egyesülésének tapasztalás-meghaladó megismeréséhez.”
106:1.1 Közvetlenül, a szellemszemélyében nyilvánul meg a Havonában. 106:4.3 Ma is jelen van szellemileg és személyesen a Havonában. 106:5.2 A „szellem-személyi tulajdonságai elválaszthatatlanok a Mindenható erő-előjogaitól”.
- Legfelsőbb Lény (további megnevezések): 117:3.1 Legfelsőbb Isten.
117:3.1 Mindenható Legfelsőbb. 117:4.5 Legfelsőbb Egész. 117:6.5 Egyetemes Anya. 117:6.7 Anya-Legfelsőbb (Legfelsőbb-Anya).
- Legfelsőbb Lény (meghatározások): 0:7.7 Tapasztalati úton fejlődő erő-személyiség, akit Legfelsőbb Lény-nek is neveznek.
- 22:7.11 Lényegében az Istenség-valóság három szakaszának egyesítését alkotja, akik a Legfelsőbb Isten, a Mindenható Legfelsőbb és a Legfelsőbb Elme.
- 106:2.1 „a nagy világegyetemi evolúció istenségi kiteljesedése”.
- 106:2.1 „a szellem-mag körüli fizikai evolúciónak a kiteljesedése és a szellem-mag tényleges egyeduralmának megjelenése a magot körülvevő és körülette keringő fizikai evolúciós területek felett.”
- 106:2.5 Evolúciós Istenség.
- 56:5.3 Tapasztaló istenség, akiben a teljes Hétszeres Isten az első szintjén hangolódik össze.
- 32:3.13 Ő a paradicsomi Háromság örökkévaló isteniségének egyesülése a téridő világegyetemek Legfelsőbb Teremtőinek kifejlődő isteniségével.
- 113:3.6 „az idő és tér fejlődő világegyetemeinek ténylegessé váló Istensége”.
- 115:4.1 A magvábanvaló lehetségesek ténylegesekké való átalakulásának csúcspontját és személyes akarati gócát alkotja a létezés véges szintjében, illetőleg szintjén.
- 115:4.7 Evolúciós Istenség.
- 115:6.8 „a paradicsomi Istenség véges tükröződése”.
- 115:7.3 „magasabb egységbe foglalódó és egyesülő Istenség”.
- 115:7.3 „annak a véges árnyéknak a megszemélyesülése, melyet a paradicsomi Atya, az Első Forrás és Középpont kifürkészhetetlen természetének végtelen egysége vet a nagy világegyetemre.”
- 115:7.4 „az Abszolút Tényleges és az Abszolút Magvábanvaló természet véges sajátságainak Istenség-összpontosulása és mindenségrendi összegződése.”
- 116:2.12 „a paradicsomi Háromság tapasztalás útján kibontakozó szellem-megszemélyesülése”.
- 116:2.12 A paradicsomi Istenségek teremtő gyermekei mindenható evolúciós hatalmának tapasztalati alapjára épülő központ.
- 116:2.12 „az Istenség legteljesebb megnyilatkozása a hét felsőbb-világegyetem és a jelenlegi világegyetemi korszak számára.”
- 116:2.13 Háromsági eredetű, tapasztalás által fejlődő Istenség.
- 117:0.1 Az Isten teljes akaratának legmagasabb rendű véges megnyilvánulása.
- 117:0.2 A Legfelsőbb Isten isteni személyisége.
- 117:0.2 A Felsőség istenség-kibontakozása.
- 117.1.1 „a nagy világegyetem mindent átható lelke”.
- 117:1.1 „a véges mindenségrend tudatossága”.
- 117:1.1 „a véges valóság beteljesülése”.
- 117:1.1 „a teremtői-teremtményi tapasztalás megszemélyesülése.”
- 117:1.2 A tökéletes-teremtői ok és a tökéletesedő-teremtményi válasz megtapasztalásának véges, rendezett egésze.
- 117:2.1 „Isten-az-időben”.
- 117:4.13 Az összes teremtmény nagytestvére.
- 117:5.1 „a nagy világegyetem mindent átható mindenségrendi lelke.”
- Legfelsőbb Lény (jellemzők): 31:0.10 Hétszeres fogalommal bír, a hét felsőbb-világegyetem szellemi adottságai alapján.
- 105:7.3 „kapcsolatban áll a végesekkel”.
- 56:10.19 Az Atya, a Fiú és a Szellem istenisége elsődlegesen a személyiségében rendeződik egységbe.
- 24:7.9 Az evolúciós teremtmények Istene.
- 9:6.9 Az „összes teremtmény elméjének kialakuló kifejeződése a Teremtőjük számára.”
- 0:7.9 Az „összes teremtményi-teremtői tevékenység magasabb egységbe rendezője a világegyetemben”.
- 0:7.9 „élményelvi társulást alkot az idő és a tér Legfelsőbb Teremtőivel.”
- 0:7.9 A ténylegessé válását követően „ez az evolúciós Istenség fogja alkotni a véges és a végtelen örök eggyé kapcsolódását”,
- 103:6.10 A tér világában a szellem és az energia fogalma egyként létezik benne.
- 44:5.5 „ebben az Istenség-jelenlétben kell megtörténnie a nagy-világegyetemi isteniség élményelvi egyesülésének.”
- 14:6.23 Ő a tapasztaló Istenség evolúciós egyesülése.
- 32:3.13 Hatalomban ténylegesülő Istenség.
- 14:6.38 Elő-paradicsomi Istenség.
- 0:7.7 Ő „a hármas paradicsomi Istenség személyes szellem-tükröződése” a Havonában, mely alkotó módon terjeszkedik egyre kijjebb a nagy világegyetemben.
- 22:7.11 Ő a paradicsomi Háromság bizonyos véges jellegeinek szellemi egyesülése.
- 104:5.12 Kialakuló erő-személyiségében az élményelvi (tapasztaló) Istenségek, vagyis a Legfelsőbb, a Végleges és az Abszolút rendeződik egységbe.
- 104:5.14 A tér időben élő teremtményei számára „a VAGYOK egységének kinyilatkoztatása.”
- 106:2.1 El fogja érni a beteljesülése kibontakozását.
- 106:2.2 Általa rendeződik egységbe a szellem személy, az evolúciós erő és az erő-személyiség.
- 106:2.2 Az evolúciós erő egyesítését és annak egyeduralmát jelenti a szellemszemélyiséggel, illetőleg általa.
- 106:2.5 Minden térben és időben fejlődő dolgot magába fogad.
- 106:2.5 A halandók is megszerzik a képességet a megismerésére.
- 106:2.7 „ő teljes mértékben megtapasztalható.”
- 106:2.8 A véges személyiségek által tapasztalati úton elérhető és megérthető.
- 106:2.8 A különböző trioditák abszolút módon, a kiteljesedett erő-személyiségén belül fognak csoportosulni.
- 106:2.8 Lesznek abszolútat el nem érő szintjei.
- 106:3.5 A mindenségrendi és a szellem-evolúció az elme és a tapasztalás révén egyesül a személyében a véges istenségi szinteken.
- 106:8.21 „nem csak szellem, hanem elme, erő és tapasztalás is.”
- 112:5.2 Tapasztalás által fejlődő Istenség.
- 112:7.15 Azt követően lép színre, hogy „a hét felsőbb-világegyetem eljutott a fény és élet korszakába”.
- 112:7.16 A külső tér jelenleg „feltérképezetlen vidékein fogja kifejteni eddig még ismeretlen, harmadlagos működését”.
- 115:3.9 Természetének jellemzője a növekedés.
- 115:4.1 Származtatott Istenség.
- 115:4.1 „evolúciós Legfelsőbb”.
- 115:4.2 „forrása a paradicsomi Háromságban van”.
- 115:4.2 „elsősorban szellem-személy”.
- 115:4.2 Másodsorban evolúciós növekedési Istenség.
- 115:4.2 Evolúciós jellegű növekedése „a két trioditából, a ténylegesből és a magvábanvalóból ered.”
- 115:4.5 A véges szinten a ténylegest és a magvábanvalót magukba foglaló trioditákkal együtt nyilvánul meg.
- 115:4.5 A triodita-kapcsolatok részben közvetlenül tükröződnek benne.
- 115:4.5 A triodita-kapcsolatok részben a meglényegült abszonit szint közvetítésén keresztül erednek benne.
- 115:4.7 „növekedése a trioditákból származtatható”.
- 115:4.7 A szellemszemélye a Háromságból származtatható.
- 115:4.7 A Mindenhatónak mondható erő-előjogai „a Hétszeres Isten isteniség-eredményein alapulnak”.
- 115:4.7 „erő-előjogainak a Legfelsőbb Isten szellem-személyével való társulására az Együttes Cselekvő segédkezése révén kerül sor”.
- 115:4.7 Az elméjét az Együttes Cselekvő biztosítja.
- 115:5.1 „személyes és szellemtermészetének valóságát tekintve abszolút értelemben függ a paradicsomi Háromság lététől és tevékenységétől.”
- 115:5.1 „növekedését a triodita kapcsolat határozza meg”.
- 115:5.1 „szellemszemélyisége a paradicsomi Háromságtól függ, illetőleg abból származik”.
- 115:5.1 Az evolúciós növekedése fokozatosan bontakozik ki a paradicsomi Háromság körül.
- 115:6.3 „olyan mindenségrendi segédkezési lehetőségeket foglal magába, melyek nem nyilvánulnak meg egyértelműen az Örökkévaló Fiúban, a Végtelen Szellemben vagy a Paradicsom Szigetének nem-személyes valóságaiban.”
- 115:6.3 A növekedése nemcsak az Istenség és a Paradicsom ténylegességeiben nyilvánul meg, hanem az Istenségi, az Egyetemes és a Korlátlan Abszolúton belül végbemenő fejlődésben is.
- 115:6.4 „véges Istenség”.
- 115:6.4 Részben annak révén gyarapodik, hogy „a fejlődő világegyetemek Teremtői és teremtményei elérik az Istenszerűséget”.
- 115.6.4 Az által is gyarapodik, „hogy a teremtmény és a Teremtő ellenőrzése alá vonja a nagy világegyetem véges lehetőségeit.”
- 115:6.4 Kettős mozgása által „kitartóan halad a Paradicsom és az Istenség felé és átfogóan közelít a magvábanvaló Abszolútok határtalanságához.”
- 115:6.5 Kettős mozgása a jelen világegyetemi korszakban „a nagy világegyetem alászálló és felemelkedő személyiségeiben nyilvánul meg.”
- 115.6.5 A Legfelsőbb Teremtő Személyiségek és az isteni társaik a kifelé irányuló, széttartó mozgását tükrözik.
- 115:6.5 A hét felsőbb-világegyetemből érkező felemelkedő zarándokok a befelé irányuló, egy pontba tartó haladását jelzik.
- 115:6.6 Egyszerre keresi a Paradicsom és az Istenségei felé tartó, valamint a végtelenség és a benne lévő Abszolútok felé tartó viszonyokat.
- 115.6.8 „örök fejlődésben halad a külső tér felé”.
- 115.6.8 „a külső tér három magvábanvaló Abszolútjának feltételes megnyilvánulásaként örökmód paradicsomi összetartóként igyekszik működni.”
- 115:7.1 Benne „az Atya-VAGYOK viszonylag teljesen megszabadult a végtelenség-állapot, az örökkévalóság-lét és az abszolútság-természet jelentette korlátoktól.”
- 115:7.1 „azáltal szabadult meg az összes öröktől való létezésen alapuló korláttól, hogy egyetemes működésbeli kötöttségeket vett magára a tapasztalásban.”
- 115:7.1 A tapasztalásra való képesség megszerzésével annak tényleges használatára is szükséget érez.
- 115:7.1 Az örökkévalóságtól való mentesülés által az idő korlátaival találta magát szemben.
- 115:7.1 Úgy ismerheti meg a növekedést és a fejlődést, mint részleges létezést, kiteljesítetlen természetet és abszolútat el nem érő létezést.
- 115:7.3 Felsőségének ténye a paradicsomi erőn, a Fiú-személyiségen és az Együttes cselekedetén alapul.
- 115:7.3 A „növekedése az Istenségi Abszolútban, a Korlátlan Abszolútban és az Egyetemes Abszolútban testesül meg.”
- 115:7.5 „erő-elme-szellem-személyiség”.
- 115:7.6 „Ő az evolúciós tapasztalás összpontosítója, összegzője és összefogója”.
- 115:7.6 A természetében eredményesen egyesíti az evolúciós valóságérzékelés eredményeit.
- 115:7.6 Működésével hozzájárul a Végleges Isten elkerülhetetlen meglényegüléséhez és a tapasztalást meghaladó, végesen túllépő megnyilvánulásához.
- 115:7.8 Az evolúciós tapasztalás összegzésének folyamata által összekapcsolja a végest az abszonittal.
- 116:0.5 A központi világegyetemben szellemszemélyiségként működik.
- 116:0.5 A nagy világegyetemben Mindenható Istenként, a hatalom személyiségeként működik.
- 116:1.1 A benne megjelenő egység evolúciós módon növekszik.
- 116:1.1 Az elméjének alkotó késztetése által az erő és a személyiség teremtő egységbe rendeződik benne.
- 116:1.2 Elméjében a Felsőség erő- és személyiség-sajátosságai egyesülnek.
- 116:1.3 Az evolúciós korszakokban a fizikai erőterének potenciálját a Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító birtokolja.
- 116:1.3 Az evolúciós korszakokban az elmepotenciálja a Hét Tökéletes Szellemnél van.
- 116:2.13 A hatalomgyakorlási képességét a paradicsomi Háromság biztosítja.
- 116:2.14 Háromsági eredetéből következően „az evolúciós teremtmények számára erő-személyiségként kizárólag a Hétszeres Isten első három szintjének összehangolt működésében nyilatkozik meg.”
- 116:2.14 A megjelenése jelenleg is tart.
- 116:3.3 „egyaránt teremtmény és teremtő”.
- 116:4.1 A részek fokozatos egyesülése alapján a „teremtőkből, a teremtményekből, az értelmekből és a világegyetemi energiákból” jön létre.
- 116:4.3 Teremtő módon nyilvánult meg a paradicsomi Háromság és a Hét Tökéletes Szellem által közösen létrehozott negyvenkilenc Tükröző Szellem megalkotása során.
- 116:5.11 „a nagy világegyetem fizikai erőterének felügyelőjévé fejlődik.”
- 116:7.3 Az elméje „örökkön az energia-anyag fölötti uralom megszerzésére tör.”
- 116:7.5 „örökmód függ az Eredeti Istenség, a paradicsomi Háromság abszolút állandóságától.”
- 116:1.1 A felsőbb-világegyetemek minden egyes fizikai szelvénye a Mindenható Legfelsőbb értelem növekvő felügyeletének van alárendelve.
- 22:7.11 A nagy világegyetemi Teremtők hatalom-egyesülése.
- 106:3.2 A jelen világegyetemi korszak végén fog megjelenni.
- 106:3.2 A léte jelezni fogja, hogy az evolúciós véges elérte a tapasztalati úton elérhető beteljesülés első szakaszát.
- 116:0.4 Élő, „erejében és személyiségében fejlődő Istenség.”
- 116:0.4 Jelenlegi léttere a nagy világegyetem.
- 116:0.4 „Beteljesülése a tökéletesség”.
- 116:0.4 „jelenlegi tapasztalása a növekedés és a tökéletlen állapot elemeit foglalja magába.”
- 116:1.2 Kifejlődésének eredménye az egyesült, személyes Istenség lesz.
- 117:0.1 A ténylegessé válásának kibontakozása attól függ, hogy a gyermekek milyen mértékben cselekszik meg az Atyjuk akaratát.
- 117:0.4 A nagy világegyetem részei és egyedei a teljes körű evolúciója tükröződéseként fejlődnek.
- 117:0.4 „a teljes nagy világegyetemi evolúció egységbe foglalt összességét alkotja.”
- 117:1.1 „a fizikai összhang szépsége”.
- 117:1.1 „az értelmi jelentéstartalom igazsága”.
- 117:1.1 „a szellemi érték jósága.”
- 117:1.1 „az igazi siker édessége”.
- 117:1.1 „a soha véget nem érő fejlődés öröme.”
- 117:1.1 A jövőbeli örökkévalóságban kifejezi a saját akarat alapú tapasztalás valóságát az Istenség háromsági kapcsolataiban.
- 117:1.3 A háromsági egység fejeződik ki benne a véges mindenségrendben.
- 117:1.3 A „valósága egyre nyilvánvalóbbá válik, amint a világegyetemek egyre jobban megközelítik a Háromság-azonosság legfelső szintjét.”
- 117:1.5 A Teremtő és a teremtmény egyetlen Istenségként egyesül benne.
- 117:1.5 Az „akarata egyetlen isteni személyiségként nyilvánul meg.”
- 117:1.5 Az akarata „több, mint a teremtmény vagy a Teremtő saját önálló akarata”.
- 117:1.6 Benne „a teremtői és a teremtményi jelleg már egy”.
- 117:1.8 Az ember Jézustól tanult szeretete „a Legfelsőbb szeretetének igaz tükröződése.”
- 117:1.9 „tükörképszerűen foglalja magában a dolgokat.”
- 117:1.9 „személyes felsőséggel és mindenható hatalommal rendelkező lény”.
- 117:1.9 A „teremtményi erőfeszítésekre éppúgy érzékeny, mint a teremtői célokra”.
- 117:1.9 A világegyetemet illetően öntevékeny.
- 117:1.9 A világegyetemi teljességre önállóan válaszol.
- 117:1.9 „egyszerre a legfelsőbb teremtő és a legfelsőbb teremtmény.”
- 117:1.9 „a teljes véges összességét fejezi ki.”
- 117:2.1 „ő a titka a teremtmények időbeli fejlődésének”.
- 117:2.1 „ő a nem teljes jelen meghódítása”.
- 117:2.1 Ő „a tökéletesedő jövő beteljesítése”.
- 117:2.1 Az elmén keresztül és a személyiség egyesülő, alkotó jelenléte erejénél fogva, a szellem szabályozása révén növekvő, kiteljesedő hatalom.
- 117:2.3 Jelenlég még nem teljes, növekedési besorolású.
- 117:2.6 Energia-szellemi értelemben ki fog teljesedni.
- 117:2.6 A kiteljesedésének elérése a növekedésének végét jelenti.
- 117:2.7 A jelen világegyetemi korszak kiteljesülésével „tapasztalati alapra épülő főhatósági szerepkörben fog működni.”
- 117:3.1 A véges valóság minden születőben lévő szakaszának összetett, egyetemes egységbe rendeződése.
- 117:3.1 „minden véges növekedés összessége”.
- 117:3.1 „önmagát a véges értelemben elérhető legnagyobb kiteljesedés istenségi szintjein jeleníti meg.”
- 117:3.2 Isteni csatornaként rajta keresztül áramlik a trioditák alkotó végtelensége.
- 117:3.3 „a véges tudattól a tudat érzékfeletti lényegéhez, sőt az abszonit látásmódhoz vezető élő út.”
- 117:3.4 „a véges korlátok meghaladásának világegyetemi módja”.
- 117:3.4 „ő a tényleges megtestesülése és személyes kivonata minden teremtményi evolúciónak, továbbfejlődésnek és átszellemülésnek.”
- 117:3.4 Rendelkezik a Paradicsomról alászálló személyiségek nagy világegyetemben szerzett tapasztalataival.
117:3.4 Rendelkezik azokkal a tapasztalatokkal, „melyeket az idő zarándokai a felemelkedés során szereznek.”
- 117:3.7 „Fennhatósága a Legfelsőbb Teremtő Személyiségek cselekedeteiben és fejlődésükben, valamint azok eredményeként növekszik”.
- 117:3.7 Istenségi természete függ a paradicsomi Háromság előbb-létezett egységétől.
- 117:3.10 A Háromság ugyanaz a számára, mint az Igazító a fejlődő embernek.
- 117:3.11 A világegyetemi tükrözőműködés véges cselekvési lehetőségeinek kimerülésekor „az összes előző teremtő cselekedet alkotó kiteljesítőjeként lépett fel.”
- 117:3.13 „nem képes eredeti okozatot kelteni”.
- 117:3.13 „ő minden világegyetemi növekedés folyamatszabályozója”.
- 117:3.13 Kiteljesíti a teljes végest és kapcsolatot alakít ki az abszonit rendeltetésével.
- 117:4.1 „maga a véges Istenség”.
- 117:4.1 „neki kell megoldania a véges lényegű nehézségeket.”
- 117:4.2 „szerte a nagy világegyetemben a kifejeződésért küzd.”
- 117:4.2 „Isteni fejlődése arányban áll a minden létező személyiség bölcsesség-megnyilvánulásával.”
- 117:4.2 Az örök létpályát elutasító teremtmény személyisége „szétoszlik a teremtés mindent átható lelkében, a Legfelsőbb Istenségének részévé válik.”
- 117:4.5 „függ a számtalan rész cselekedeteinek összességétől.”
- 117:4.6 Bennünk és velünk küzd az istenség-kifejeződésért.
- 117:4.9 A Gondolatigazító embert tökéletesítő tevékenysége a Legfelsőbb Lény fennhatóságának növekedését eredményezi.
- 117:4.9 A „kifejlődése sohasem tetőzhet az összes teremtmény kiteljesedett evolúciójától függetlenül.”
- 117:4.13 Nagy mértékben függ minden egyes teremtménytől.
- 117:5.1 „ténylegessé váló Istenség”.
- 117:5.1 „kiteljesedő világegyetemi célt hordozó, alkotó akarattal bír.”
- 117:5.4 Az örök jövőben „a felemelkedő ember szellemivé lényegült elméjében, a halhatatlan lélekben fog ténylegessé válni”.
- 117:5.4 Az örök jövőben a felemelkedő ember szellemivé lényegült elméjében, a halhatatlan lélekben fog alkotóan kifejeződni.
- 117:5.4 Az örök jövőben a felemelkedő ember szellemivé lényegült elméjében, a halhatatlan lélekben fog szellemi értelemben megmutatkozni.
- 117:5.5 Az összes ember tapasztalásainak világegyetemi tükröződése részét képezi az isteni tapasztalásának.
- 117:5.14 Minden teremtményi tapasztalásnak nyoma marad benne.
- 117:5.14 „tényleges isteniségi jelenlét”
- 117:6.1 Jelenleg „a még kialakulatlannak a formája, a még meg nem teremtettnek a mintája.”
- 117:6.1 „egyszerre teremtményszerű és teremtőszerű.”
- 117:6.5 A fejlődő lélekkel kapcsolatos szerepe okán Egyetemes Anyaként működik.
- 117:6.10 A szeretetének lényege az Istent ismerők testvéri ragaszkodása.
- 117:6.22 Nem tesz különbséget a személyek között.
- 117:6.22 „minden egyes tapasztalás által fejlődő gyermekét egyedülálló mindenségrendi teljességként kezeli.”
- 117:6.16 „a tökéletesség egyetemes elérésével minden teremtmény egyidejűleg éri el őt.”
- 117:6.17 A lényegét az emberi tapasztalásban felfedezhető szellem gyümölcsei alkotják.
- 117:6.18 A bolygónk lakói számára az elérésére az Egyetemes Atya Igazító-jelenlétével való szellemi eggyé kapcsolódást követően kerül sor.
- 117:6.19 „magába foglalja a végtelenségnek azt a fajta teljességét, amelyet egy véges teremtmény valaha is ténylegesen megérthet.”
- 117:7.4 Akkor lesz képes működni a Háromsági Véglegesben, ha a világegyetemi elismertsége teljes lesz.
- 117:7.5 A Hétszeres Istenség számára már most is valóságos.
- 117:7.6 Képes előrevetíteni a saját világegyetemi jelenlétét az időfeletti szintekre.
- 117:7.7 A felfogásunkban Ő „maga a Háromság”.
- 117:7.7 „az evolúciós Végleges Testület egyesítőjeként fejlődik ki”.
- 117:7.7 A Végleges Háromságának egyik tagja.
- 117:7.14 Olyan ténylegesség lesz „melyet minden teremtmény-értelem megfigyelhet”.
- 117:7.14 Olyan ténylegesség lesz „melyre minden teremtett energia válaszolhat”.
- 117:7.14 Olyan ténylegesség lesz „mely minden szellemi entitásban összehangolódik”.
- 117:7.14 Olyan ténylegesség lesz „amelyet minden világegyetemi személyiség megtapasztal.”
- 117:7.15 Tényleges fennhatósággal fog bírni a nagy világegyetemben.
- 117:7.16 A távoli jövőben az Uverszán, az Orvonton központján fog személyesen lakozni.
- 118:0.9 A Hétszeres Isten nélkülözhetetlen a fejlődés útján való eléréséhez.
- 118:10.3 „a paradicsomi Háromság részleges képmása.”
- Legfelsőbb Lény elérése: 117:6.24 Akkor valósul meg, amikor „az összes személyiség tökéletesen kiteljesíti önmagát” és „minden véges valóság megszabadul a tökéletlen létezés korlátaitól.” 117:6.16 A „tökéletesség egyetemes elérésével minden teremtmény egyidejűleg éri el őt.”
- Legfelsőbb Lény és a felemelkedő viszonya: 118:2.2 „A Havonán keresztül felfedezitek a Legfelsőbb Istent. A Paradicsomon személyként találkoztok vele, a végleges rendre eljutva pedig rögvest kísérletet fogtok tenni arra, hogy őt mint a Véglegest megismerjétek.”
- Legfelsőbb Lény működési területei: 116:0.5 a) 116:0.5 A központi világegyetemben szellemszemélyiségként működik.
- b) 116:0.5 A nagy világegyetemben Mindenható Istenként, a hatalom személyiségeként működik.
- c) 116:6.5 A harmadlagos működése lappangó elmepotenciál, ma még ismeretlen működéssel.
- Legfelsőbb Lény véges feletti lehetőségei: 117:7.9 1. „Abszonit együttműködés az első tapasztalás által fejlődő Háromságban.”
- 117:7.10 2. „Mellérendelt-abszolút viszony a második tapasztalás által fejlődő Háromságban.”
- 117:7.11. 3. „Társ-végtelen”, azaz végtelen társként való részvétel a Háromságok Háromságában.
- Legfelsőbb Lényhez való közeledés módjai: 117:6.12 1. A Paradicsom Létpolgárai az örökkévaló szigetről a Havonára alászállva tesznek szert a Legfelsőbb Lény megértésének képességére, valamint a Legfelsőbb Teremtő Személyiségek tevékenységének felfedezése által.
- 117:6.13 Az evolúciós tér-idő lények a Havonán való áthaladásuk során kerülnek közel hozzá, mielőtt megtanulnák magasabb szinten értékelni a paradicsomi Háromság egységét.
- 117:6.14 A Havona honosai a Paradicsomról alászálló és a hét felsőbb-világegyetemből felemelkedő zarándokokkal való kapcsolat útján képesek közeledni a Legfelsőbb Lényhez.
- Legfelsőbb segédkezése: 101:2.12 az ember tapasztaló fejlődésében jelenik meg a következő halandó feletti felruházottságok által. A) Az Atya Igazító ajándékaként, B) a Fiú Igazság Szellemeként, és C) a Világegyetemi Szellem Szent Szellemeként. Mindhárom a halandói személyiségben működik.
- Legfelsőbb Szellemek: 30:1.2-30:1.3 háromsági származású lények. Három fő csoportjuk van.
30:1.4 „1. A Hét Tökéletes Szellem.
30:1.5 2. A Hét Legfőbb Végrehajtó.
30:1.6 3. A Tükröző Szellemek Hét Rendje.”
- LEGFELSŐBB SZELLEMEK: 30:2.14
30:2.15 „1. A Hét Tökéletes Szellem.
30:2.16 2. A Hét Legfőbb Végrehajtó.
30:2.17 3. A Tükröző Szellemek Hét Csoportja.
30:2.18 4. A Tükröző Kép Segítők.
30:2.19 5. A Körök Hét Szelleme.
30:2.20 6. A helyi világegyetemi Alkotó Szellemek.
30:2.21 7. Elmeszellem-segédek.”
- Legfelsőbb Szellemek: 30:1.55 egyes-származású lények, akiknek hét csoportjuk van.
30:1.57 „1. Gravitációs Hírvivők.
30:1.58 2. A Havona-körök Hét Szelleme.
30:1.59 3. A Havona-körök Tizenkét Segéde.
30:1.60 4. A Tükröző Kép Segítők.
30:1.61 5. Világegyetemi Anyaszellemek.
30:1.62 6. A hét elmeszellem-segéd.
30:1.63 7. Ki-nem-nyilatkoztatott istenségi-származású lények.”
- Legfelsőbb szeráfok: 39:1.1 a helyi világegyetemi angyalok hét kinyilatkoztatott rendjének legfelsőbb csoportja, akik további hét csoportra osztva tevékenykednek.
a) 39:1.2 – 39:1.4 A Fiú-Szellem segédkezők és az Alászállás-kísérők. A közösségük e tagjai a Világegyetemi Fiút és a Világegyetemi szellemet szolgálják, szoros a kapcsolatuk a Fényes Hajnalcsillag hírszerző testületével, valamint ők kísérik el a paradicsomi avonalokat minden ítélkezői és alászálló küldetésükre. Az avonal fiakat kísérő szeráfcsoport 144 tagú. Ők szervezik és irányítják az angyalhadosztályokat, amelyeknek náluk magasabb rendű angyal tagjai – szupernáfok és szekonáfok – is lehetnek. Az alászállás-kísérők már a Teljes Szeráfi Testület Tagjai.
b) 39:1.7 Bírósági Tanácsadók. Közéjük „tartoznak a mindenféle megítélésben közreműködő tanácsadók és segítők, a békéltetőktől az adott terület legfelsőbb bíróságaiig.” A feladatuk „annak biztosítása, hogy a halandó teremtmények ellen felhozott minden vád igazságos legyen és a megítéltetés irgalommal párosuljon.” Együttműködnek a Főbiztosokkal. 39:1.9 A Teljes Szeráfi Testületbe tartozó társaik akár az uverszai Nappalok Elődeinek ítélőszékeinél is működhetnek.
c) 39:1.10 Világegyetemi iránymutatók. Ők a Szalvingtonon időző azon felemelkedő teremtmények barátai és tanácsadói, akik az Orvonton felsőbb-világegyetemben rájuk váró szellemi kaland küszöbén állnak. Segítik az idő zarándokait abban, hogy a morontia fejlődést követően a szellemi fejlődés útjára léphessenek.
d) 39:1.13 Tanító Tanácsosok. Ők a különféle rendű tanárok segédei, a melkizedekektől és a Háromsági Tanító Fiaktól kezdve, le egészen a morontia halandókig, akiket a felemelkedői létben csak kicsit hátrébb álló társaik segítésére jelöltek ki. Ők látogatják és segítik az idő felszentelt tanárait is. Továbbá őket fogjuk először meglátni a Jerusemet körülvevő hét lakóvilág egyikén.
e) 39:1.16 Jelölő Igazgatók. 144 legfelsőbb szeráfból álló testület. Ez a legfelsőbb angyali tanács. Ez hangolja össze a szeráfi szolgálat és kijelölés önálló szeráfi hatáskörben rendezhető feladatait. Ők elnökölnek a szeráfi szolgálati renddel és az istenimádatra való felhívással kapcsolatos szeráfi gyűléseken.
f) 39:1.17 Adatrögzítők. A legfelsőbb szeráfok részére rögzítenek hivatalos adatokat. Közülük egyesek ilyen képességek birtokában születtek, mások tanulással és szolgálattal érdemelték ki e beosztást.
g) 39:1.18 Önálló Segédkezők. Ők a rendjük tartalékállománya és önkéntes szolgálatot végeznek az épített szférákon, valamint a lakott bolygókon.
- „legfelsőbb szolgálat” rendje: 55:3.8 a fény és élet bolygói korszakainak legnagyobb kitüntetése, melyet egy polgár megkaphat. Átadásának helye a morontia templom. Azok kapják, akik régóta kiemelkedőt alkotnak az anyag feletti felfedezés vagy a bolygói társadalmi szolgálat valamely területén.
- Legfelsőbb (Lény) tapasztalásának evolúciója: 115:7.2 Az Atya terve és rendelése szerint való, „amely erőfeszítésre épülő véges fejlődést, kitartásra építő teremtményi előrelépést és hiten alapuló személyiségfejlődést határozott meg.”
- Legfelsőbb Teremtők (személyei): 56:5.3 + 116:2.12 + 116:2.5 Ők a helyi világegyetemi Teremtő Fiak és (Alkotó) Szellemek, a felsőbb-világegyetemi Nappalok Elődei, valamint a Paradicsom Hét Tökéletes Szelleme. Ők alkotják a Hétszeres Isten Egyetemes Atyához vezető első három szintjét.
- Legfelsőbb Teremtők (jellemzők): 116:2.14 A Legfelsőbb Lény „hatalmának igazi természetét és forrását alkotják”.
- 116:2.14 Csatlakozásukkal támogatják a Legfelsőbb Lény igazgatási intézkedéseit.
- Legfőbb Erőtér-központok: 29:2.1 a Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító a Hét Tökéletes Szellemmel társulva hozza létre őket. Hét csoportban működnek,
29:2.2 „1. Legfőbb Központ-felügyelők.
29:2.3 2. Havona Központok.
29:2.4 3. Felsőbb-világegyetemi Központok.
29:2.5 4. Helyi Világegyetemi Központok.
29:2.6 5. Csillagvilági Központok.
29:2.7 6. Csillagrendszeri Központok.
29:2.8 7. Besorolatlan Központok.”
29:2.9 Nagyfokú szabad akarattal és Harmadik-Forrás személyiséggel rendelkeznek. 29:3.4 Tökéletesek, mindig az eredeti feladatukat látják el, a létszámuk változatlan, 29:3.1 tízmilliárd fölött van. 29:3.5 Mindig szolgálatban vannak. 29:3.6 Ellenállnak a fizikai gravitációnak. Az erőtér, az anyagi és a félfizikai energia nem tőlük származik, csak alakítják és irányítják azokat. 29:3.11 A világegyetemi áramok tíz energiaformája közül csak „hét fölött gyakorolnak tökéletes ellenőrzést”. 29:3.9 Közük van a hő nélkül világító fény elosztásához is, 29:3.10 de nincs közük a külső, lakatlan térben zajló hatalmas energia folyamatokhoz.
a) 41:1.2 Közülük száz negyedrendű állandóan szolgálatban van a helyi világegyetemünkben. „E lények fogadják az Uversza harmadrendű központjaitól jövő erőtér-vonalakat és kötik át a mérsékelt és átalakított köröket a csillagvilágaink és csillagrendszereink erőtér-központjaira.”
b) 41:1.4 Közülük tíz ötödrendű van kijelölve a világegyetemünk száz csillagvilágának mindegyikéhez. Csillagvilágunkban, a Norlatiadekben nem a központi szférára, hanem a fizikai magot alkotó csillagrendszer központjára települtek.
c) 41:1.5 Közülük egy hatodrendű állomásozik minden helyi csillagrendszer gravitációs központjában. A Satania csillagrendszer esetében annak csillagászati középpontjában működik, a tér egyik sötét szigetén.
- Legfőbb Központ-felügyelők: 29:2.11 A „gravitációs energia” szintjei alatt működnek.29:2.10 Minden Legfelsőbb Erőtér-irányító mellett hét van belőlük. A Hét Legfőbb Végrehajtó különleges világainak egyikén állomásoznak, velük is szorosan együttműködnek.
- legmagasabb rendű erkölcsi választási lehetőség: 39:4.14 A lehető legnagyobb érték választása mindig az Isten akarata megcselekedésének választása. Aki ezt választja, maga is nagy.
- legteljesebb rejtelem: 8:1.9 „az örökkévalóság kifürkészhetetlen folyamatai és a végtelenség mélységei”.
- lehetőség (választási ~): 112:5.9 Akkor igazi, ha egyértelmű, tudatos és végleges döntés meghozatalára kínál lehetőséget. Egy ilyen döntéshez a lehetőségnek teljesnek és bőségesnek kell lennie, hogy az igaz szándék és a valódi cél megjelenhessen.
- lehetségesség: 115:3.12 A teremtmény nézőpontjából a képességet jelöli. 115:3.12 A „lehetségesség a végtelenség peremétől befelé halad és a minden dolog középpontjába tart.”
- lehetségesség három Abszolútja (trioditája): 115:3.8 Az Istenségi, a Korlátlan és az Egyetemes Abszolút egyesülése. Ez a triodita „képezi az Első Forrás és Középpont eredetiségének magvábanvaló kinyilatkoztatását.” 115:3.13 Ők a mindenségrend tisztán örökkévaló szintjén működnek. Sohasem működnek abszolútként az abszolútat el nem érő szinteken. E triodita az alászálló valóságszinteken a Véglegessel és a Legfelsőbb által nyilvánul meg. „Isten akarata általánosan érvényesül, az egyénnel kapcsolatban esetleg nem mindig, az egészet tekintve viszont minden esetben.”
- lelkek (elveszett ~): 100:5.1 Esetükben létezik istentani értelemben vett elveszettség és létezik irányválasztási értelemben vett elveszettség.
- Lelkek Szövetsége: 28:5.2 A másodfajú szekonáfok hét tükröző fajtája közül az egyik, akik 28:5.13 „az erkölcstani viszonyok eszményképeinek és szintjének tükrözői.” 28:5.14 Ők a csapatmunka támogatói és előmozdítói.
- lelki gyakorlat: 91:7.2 Az emberekkel való kapcsolattartás, amelynek a tömegek szolgálatában és az önzetlen segédkezésben kell nyilvánulnia.
- lelkiismeret: 110:5.1 „emberi és tisztán lelki válasz.” Jócselekedetre inti az embert. Nem keverendő össze a Gondolatigazító befolyásával. 92:2.6 A lelkiismeret „nem isteni hang, mely az emberi lélekhez beszél”, hanem a fennálló körülményekre válaszként megjelenő eszménykép az emberben, amely az adott létszakasz „erkölcseinek a helyest és az erkölcsöst megjelenítő eredője.” Mivel a lelkiismeretet nem tanítja a tapasztalás és nem segíti az értelem, ezért nem lehet „az emberi viselkedés biztos és tévedhetetlen iránymutatója.”
- lelki szerveződés: 36:2.16 az Urantián huszonnégy alapfajtája van, amely az öröklés útján megnyilvánuló huszonnégy mintaegységet tartalmazó élet-hordköteg tényén alapul.
- Levante: 95:0.1 a nyugati világ vallásainak szülőföldje.
- lélek: 49:4.9 Az emberi elme halandó; csakis az adományozott szellem halhatatlan. A továbbélés az Igazító által végzett szellemivé lényegítéstől, vagyis a halhatatlan lélek megszületésétől és kifejlődésétől függ. 16:9.3 A „személyazonosság a lélek továbbélésében és azáltal marad fenn.” 40:9.2 A halandói természet Gondolatigazító segítségével épült szellemmása azokban formálódik, akik ezen isteni szellemrésszel való egyesülésre pályáznak. 48:6.2 Egy felemelkedő halandó morontia (szellemi és anyagi közti) élete a lélek megfoganásakor kezdődik, a teremtményelmébe költöző szellemi Igazító megérkezésével. Ez a halandó-feletti képesség működésének kezdete. 0:5.10 „Amint a halandó teremtmény »a mennyei Atya akaratának megcselekedését« választja, úgy az emberben lakozó szellem az emberi tapasztalásban gyökerező új valóság atyjává lesz. Ugyanezen keletkező valóság anyja pedig a halandói és anyagi elme. Ennek az új valóságnak a lényege nem anyagi és nem is szellemi – hanem morontiai. E kiemelkedő és halhatatlan lélek rendeltetése a halandói halál túlélése és a paradicsomi felemelkedés megkezdése.” 49:4.9 Éppen ezért, nem volna szabad szembe menni az anyagi elme szellemi átalakítását végző Igazító küldetésével. 66:4.9 A „húsvér testben eltöltött halandói élet során a lélek magzatállapotban van; a lélek a morontia életben születik meg (támad fel) és az egymás utáni morontia világokon tapasztalja meg a növekedést.” 91:7.2 „Az emberi léleknek lelkigyakorlatra és szellemi táplálékra egyaránt szüksége van.” 112:0.15 A Gondolatigazító és a személyiség közötti kapcsolat folyamatos fejlődés. A fejlődésben megnyilvánuló növekedés megszakadása a lélek megszűnését eredményezi.
- lélek (meghatározás): 13:1.22 A szellemi jellem és önazonosság magvában halhatatlan mása, amely a halandó anyagi elméjében fokozatosan fejlődik ki.
- lélek (jellemzői, tulajdonságai): 84:8.4 Az éhsége nem elégíthető ki testi gyönyörrel.
- 99:1.3 Eligazítást találhat az erkölcsiség és a vallás területén.
- 16:9.2 Valóságos létező.
- 16:9.2 Mindenségrendi túlélésképességgel rendelkezik.
- 111:3.2 „anyagfeletti lényegű”.
- 111:3.2 „nem önmagában működik az emberi tapasztalás anyagfeletti szintjén.”
- 111:3.2 Jellemzően „nem hoz végleges döntéseket addig, amíg a halál vagy az átvitel el nem választja a halandói elmétől”.
- 111:3.2 Az elme – szabadon és önként – még az anyagi élet során felhatalmazhatja végleges döntések meghozatalára.
- 111:3.2 „a személyazonosság jövőbeli morontia hordozójának csírája.”
- 111:3.2 A jellegét tekintve teljesen morontia.
- 111:3.3 Halhatatlan jelleggel bír.
- 111:3.3 Fejlődési képességgel bír.
- 111:3.3 Képes tovább emelkedni az igazi szellemszintekre.
- 111:3.3 Az Istenség szellemeivel való eggyé kapcsolódási képességgel és értékkel bír.
- 111:3.4 Képes egyre jobban tudatára ébredni az elmének és az Igazítónak, mint társ-azonosságoknak.
- 111:3.4 Az emberi elme és az isteni szellem jegyeiből is foglal magába elemeket.
- 111:3.4 „segíti az igaz szellemértékkel való összhang megtalálását célzó elme-működést.”
- 111:3.6 Képes az értékkel bíró minőség érzés által történő felismerésére.
- 112:5.12 Entitás, mely túléli a fizikai test és az elme halálát.
- 112:5.12 Az emberi és isteni lényünk (Gondolatigazító) közös életének és erőfeszítésének gyermeke.
- 112:5.13 Fennmaradó jelentéstartalommal és továbbélő értékkel bír.
- 112:5.13 „öntudatlan állapotban tölti a halál és az újbóli megszemélyesülés közötti időtartamot”.
- 112:5.13 Az öntudatlan várakozás ideje alatt „szeráfi beteljesülés-őrangyal vigyáz rá.”
- 112:5.13 Új morontia-tudatot kapva kezd újra tudatos lényként működni a Satania egyik lakóvilágán.
- 112:6.7 Jellemfolytonossággal bír. (A „jellem eleven emlékké alakul, amint annak mintáit a visszatérő Igazító energiával feltölti.”)
- 112:6.8 Benne marad fenn az emlékezetminta.
- lélek (korai felfogások): 86:5.2 „az Istent ismerő halandói elme és az abban lakozó isteni szellem, a Gondolatigazító közös alkotása.” 86:4.3 „Az emberi lélekről alkotott legkezdetlegesebb felfogás, a kísértet képzete a lélegzet és az álom eszmerendszeréből ered.” 86:5.1 „Az ember nem anyagi részét nevezték kísértetnek, szellemnek, árnynak, rémnek, jelenésnek és később léleknek.” 86:5.4 „A lélekről úgy gondolták, hogy úgy hozzátartozik a testhez, mint az illat a virághoz.” 86:5.13 Az ősök hitték, hogy a lélek a lélegzettel van kapcsolatban, és a lélek sajátosságait át lehet adni a lélegzet révén. Például a bátor főnök rálehelt az újszülöttre, hogy bátorságot öntsön belé, vagy a legidősebb fiú megpróbálta elkapni az apja utolsó lélegzetét. 86:5.14 A lélegzet mellett az árnyékról és a tükörképről is azt gondolták, hogy az ember második lényegének a bizonyítékai. Egyes csoportok sokáig gondolták azt is, hogy az emberről készült képek és rajzok által – részben vagy egészben – el lehet venni a testtől a lelket. 86:5.15 Az idők során a lélek lakóhelyének gondolták már a fejet, a hajat, a szívet, a májat, a vért és a zsírt is. 86:5.15 A fejvadászat és a hajas fejbőr lenyúzása az ellenség lelkének foglyul ejtését célozta. 86:5.17 Badonan gyermekei kialakították a két lélek – a lélegzet és az árnyék – hitét is. 86:5.16 De voltak közösségek, ahol három, sőt négy lélek létezésében is hittek. Szerintük a négy lélek a lélegzetben, a fejben, a hajban és a szívben lakott. 86:5.17 A görögök szerint az ember gyomrában növényi lélek, a szívében állati lélek, a fejében pedig értelmi lélek lakozik.
- lélek (gyermeki ~, gyermeki ~tan): 103:2.5 a természeténél fogva igenlő jellegű az erkölcsi késztetései megélésében.
- lélek helyére vonatkozó korai elképzelések: 111:0.3 Kezdetben különböző fizikai szervekben lakozónak gondolták. Szemben, májban, vesében, szívben lakozónak. (Emlékezz „A szem lélek tükre”, a „rosszmájú”, a „bele látok a vesédbe” és a „tudom mi lakik a szívedben” nyelvi kifejezésekre.) Később a lélek lakhelyét gondolták az agyban levőnek is. „A vadak a lelket a vérrel, a lélegzettel, az árnyékokkal és az egyén vízben meglátható tükörképével társították.”
- lélek létének feltételei (halhatatlan ~): 111:2.5 „1. Az emberi elme és minden, előtte létező és rá hatással bíró mindenségrendi befolyás.”
- 111:2.6 „2. Az ezen emberi elmében lakozó isteni szellem és az ilyen abszolút szellemlényegű szilánkban meglévő minden magvábanvaló dolog mindazokkal a szellemi hatásokkal és tényezőkkel együtt, amelyek az emberi életben megjelennek.”
- 111:2.7 „3. Az anyagi elme és az isteni szellem közötti kapcsolat, amely olyan értéket és olyan jelentést hordoz, amelyek nem találhatók meg a társulás kialakulásában szerepet játszó egyetlen tényezőben sem. E különleges kapcsolat valósága nem anyagi és nem is szellemi, hanem morontia lényegű. Ez a lélek.” Lásd még → „elme (közép-~)” → „elme (morontia ~)”
- lélektan: 103:6.1 „másvalaki vallásának” tanulmányozásával foglalkozik. 102:6.8 Számára az Isten kívánatosság. 101:2.17 A lélektan „próbálkozhat a társadalmi környezetre adott vallásos válaszok jelenségeinek tanulmányozásával, de sohasem remélheti, hogy eljuthat a vallás valós”, belső hajtóerőinek és mozgatórugóinak a feltárásáig. A vallásos tapasztalás természetéről és tartalmáról csak az istentan, a hit és a kinyilatkoztatás eljárása képes értelmes beszámolót adni.
- lélektani tehetetlenség: 86:0.2 a fejlődő, állatias emberelmék esetében akkor jelentkezett, amikor azok fogalmakat kezdtek alkotni a természetfelettiről oly módon, hogy a természet erőit megszemélyesítették, szellemiesítették, végül pedig megistenítették a tudatukban.
- lélek-tudatosság: 5:5.11 „az Istenről alkotott eszménykép megértése.”
- lélekvándorlás (újratestesülés): 94:2.3 a sajátlényeg nem evolúciós továbbélésére vonatkozó, egymást követő emberi, állati vagy növényi megtestesülések végtelen köre. Az igazsághoz viszonyítva komolytalan felfogásnak tekinthető. 86:4.6 A narancsszín emberfajta különösen hitt benne. Az eszméje abból a megfigyelésből eredt, hogy az utód a veleszületett testi jegyeiben és vonásaiban az elődjére hasonlít. Szintén az újratestesülésben való hiten alapul az, hogy a gyermekeket a nagyszülőkről vagy más elődökről nevezték el. Voltak olyan későbbi csoportok, melyek abban hittek, hogy az ember három-hét alkalommal hal meg. (E hiedelem Ádámnak a lakóvilágokon való élettel kapcsolatos tanításaiból eredt.) 86:5.12 Az ősök hittek abban is, hogy a lelkek állatokba költözhetnek. Például valaki nappal törvénytisztelő polgár, de elalvás után a lelke egy farkasba költözve zsákmány után jár.
- lételvi Istenség: 0:7.3 „öröklétű lények a múltban, a jelenben és a jövőben.”
- lételvi valóság: 0:4.9 ilyen, a paradicsomi Istenség.
- létezés célja (emberi ~): 110:3.4 „az emberben lakozó Igazító isteniségére való ráhangolódás”. Mely az elmében „várakozó és munkáló isteni szellem örök céljai iránti igaz, saját belátáson alapuló elhivatottság” megjelenését eredményezi.
- Létezés Öröme: 28:5.2 a másodfajú szekonáfok hét tükröző fajtája közül az egyik, akiknek 28:5.16 elsőrendű „tevékenységeik arra irányulnak, hogy támogassák az angyali seregek különféle rendjei és az alacsonyabb rendű, sajátakaratú teremtmények közötti örömmegnyilvánulásokat.” Sajátos öröm-elosztóközpontokként működnek, a szabad akaratú létezésben levő öröm kimutatására vállalkoznak. Fejleszteni törekszenek a teremtésrészek örömmegnyilvánulásait és a felsőbb rendű humort. Jól tükrözik a szuperáfi összhang-felügyelőket.
- lét élvezeti értéke: 81:5.2 a megélhetés biztosításával járó szüntelen küzdelem alól való fokozatos felszabadulással az ember az élet megédesítésének módját kezdte kutatni. Ez anyagi kényelemre való törekvéssel jár együtt. „A kézművességen és az iparon keresztül az ember fokozatosan növeli a halandói lét élvezeti értékét.”
- Loyalatia: 38:2.5 a János apostol által látott szeráf neve, akiről A Jelenések Könyvében ír (19;10.).
- ló: 81:2.12 a háziasításával a turkesztáni anditák kezdtek általánosan foglalkozni. A használata elősegítette a műveltségük uralkodó helyzetének megtartását. 80:4.4 A ló a terjeszkedő anditáknak a mozgékonyság előnyét adta. Lehetővé tette számukra, hogy egységes csoportokban érjék el Európát. 80:4.5 A lovas anditák a Kr. előtti 7. és 6. évezredben jelentek meg az orosz síkságon nyugat felé haladva. 78:8.2 Kr.e. 5000 körül 78:8.3 a turkesztáni és az iráni fennsík hegyi pásztorai és vadászai számára szintén hatalmas katonai előnyt biztosítottak Mezopotámia lerohanásakor az általuk tartott szelídített lovak. 78:8.5 Azonban a Perzsa-öbölnél élő anditákat még a lovak igénybevételével sem tudták leigázni. 81:3.6 Kr.e. 5000-re a lovat már a félig polgárosodott társadalmak is használták.
- Lót: 93:5.5 Ábrahám unokaöccse. A nagybátyjával tartott Sálembe, amikor Ábrahám elfogadta a Melkizedek személyes meghívását. 93:5.9 Elkísérte Ábrahámot Egyiptomba is. Később Szodomában telepedett le, ahol kereskedelemmel és állattenyésztéssel foglalkozott.
- Lucifer: 53:0.1 a Nebadon helyi világegyetemből származó Lanonandek Fiú. A rendjében 37-es számon tartották nyilván. A fajtájának hétezer egyede közül a száz legkiválóbb személyiség közé tartozott. 53:1.1 Hatszázhét lakott világot vezetett Csillagrendszer Fejedelemként. 53:2.1 Több mint ötszázezer évig töltötte be ezt a tisztséget a Jerusemen, amikor szembe fordult az Egyetemes Atyával és az ő helyi világegyetemi Teremtő Fiával. 53:4.1 Magát az emberek és az angyalok barátjának és a szabadság Istenének nevezte. 53:1.3 Jelenleg a Satania csillagrendszer bukott és címétől megfosztott fejedelme. 53:1.4 Krisztus Mihály urantiai alászállási küldetése ellen is szervezkedett. 53:9.1 Mihály kegyelmi ajánlatát elutasította.
- Lucifer által megtévesztett lények csoportjai: melyek közül sikerült követőket toboroznia.
a) 53:7.1 harminchét Bolygóherceg (53:4.2 megígérte nekik, hogy a világukat legfőbb megbízottakként irányíthatják),
b) 53:7.2 több evolúciós bolygó emberi lakója (őket a határtalan szabadságról szóló álokoskodásokkal és a saját jogokra vonatkozó téveszmékkel vezette félre),
c) 53:7.5 Morontia Társak,
d) 53:7.5 Lakóvilági Tanítók,
e) 53:7.6 a második, vagyis a felettes szeráfi rend,
f) 53:7.6 a harmadik, vagyis a felügyelő angyali rend,
g) 53:7.6 a negyedik, vagyis az intéző angyali rend,
h) 53:7.6 az intéző angyalokhoz tartozó jerusemi kerubok,
i) 53:7.7 a bolygók Anyagi Fiai mellé beosztott angyali segítők,
j) 53:7.7 az átmenetben segédkezők,
k) 53:7.8 Anyagi Fiak,
l) 53:7.8 köztes teremtmények,
m) 53:7.4 a lázadó bolygókon tartózkodó egyes élethordozók,
53:7.9 De próbálkozott a véglegesrendűek oktatási bolygóján levő gyermekotthonok lakóival is.
- Lucifer bűne: 54:2.3 azzal, hogy le akarta rövidíteni a tapasztalásra és a döntésre nyitva álló időt, 54:2.4 el kívánta venni az embereknek és az angyaloknak adott azon isteni előjogot, hogy a saját beteljesülésük megalkotásában és a Satania csillagrendszer sorsának alakításában részt vehessenek. 54:2.5 A tapasztalás idejének értékét az adja, hogy ez egyben a szeretés és a mások által szeretve levés ideje is, ami lényegében az Isten imádatának és a társak szolgálatának szabad akaraton alapuló lehetősége.
- Lucifer elleni per: 53:9.3 Gábriel indította urantiai időszámítás szerint kb. kétszázezer évvel ezelőtt az uverszai legfelsőbb bíróságon. Miután Mihály megkapta a világegyeteme feletti teljes hatalmat, kérelmezte a Nappalok Elődeinél, hogy a per idejére a luciferi lázadás minden érintett személye őrizet alá kerüljön. Azonban Sátánnak meg kellett engednie azt, hogy mindaddig látogathassa a hitehagyott hercegeket a bukott világokon, amíg e világok nem kapnak újabb Istenfit, vagy amíg az uverszai bíróságok nem kezdik meg az ítélkezést a perben. 53:9.4 Mivel az ítélkezés azóta megkezdődött, Sátán a jerusemi börtönvilág foglya lett. Az ítélkezés kezdete azt is jelzi, „hogy az összes elszigetelt világon felállt a bolygók átmeneti kormánya.” 53:9.7 A Mihály megbocsátását elutasítók ítélete várhatóan a személyes létezéstől való megfosztás lesz.
- luciferi kiáltvány: 53:2.2 a „saját jogok és a szabadság” jelszavaira épült, 53:2.3 mely tényleges tartalmában szemben állt a Teremtő Fiú akaratával és az Egyetemes Atya terveivel. 53:3.6 Lucifer azt képviselte, hogy a felemelkedőknek legyen joguk az egyéni önmeghatározás szabadságára, egyben elutasította a halandói felemelkedésre vonatkozó egyetemes isteni tervet. 53:4.1 Hirdette az egyetemes személytelen erők imádatának lehetőségét, és azt, hogy egyedül neki, mint jelenlévő uralkodónak kell engedelmességet fogadni. 53:4.4 A többség uralmáról és az elme tévedhetetlenségéről beszélt. 53:4.2 Az elmék egyenlőségére és az értelmek testvériségére alapozva, az önkormányzatiságot mindenféle rendű értelem számára jónak tartotta. Azonban az önkormányzattal bíró bolygók önkéntes szövetségének hatáskörét csak a helyi csillagrendszerre vonatkozóan tartotta érvényesnek. Nem ismerte el a csillagvilági központ jogalkotó tevékenységét és az igazságszolgáltatási eljárásoknak a világegyetemi fővárosban való lefolytatását. A kormányzást és a törvényhozást a csillagrendszeri fővárosokba akarta összpontosítani. 53:3.1 A támadásának három fő iránya volt.
a) 53:3.2 Támadás az Egyetemes Atya valósága ellen.
Lucifer állítása szerint az Egyetemes Atya nem létezik. Az Atya hitregéjét a paradicsomi Fiak azért találták ki, hogy a nevében uralkodhassanak a világegyetemek felett. A végleges rendű lények pedig ennek érdekében összejátszanak velük. Ezekből következően tagadta azt is, hogy a személyiség az Egyetemes Atya ajándéka lenne. Azt is állította, hogy a fizikai gravitációnak és a térenergiának nincs központi forrása, ezek eredendően jelen vannak a világegyetemben.
b) 53:3.3 Támadás a helyi világegyetemi Teremtő Fiú kormányzása ellen.
Lucifer vitatta, hogy a Teremtő Fiú a paradicsomi Atya nevében gyakorol fennhatóságot a Nebadonban. Jogtalannak tartotta, hogy az Atyára hivatkozva kér hűséget minden személyiségtől. Állítása szerint a teljes istenimádati terv a paradicsomi Fiak felmagasztalását szolgálja. 53:3.4 A Nappalok Elődeit „idegen hatalmasságoknak” tartotta, akiknek nincs joguk beavatkozni a helyi világegyetemek és csillagrendszerek ügyeibe. 53:3.5 Azt is állította, hogy a halhatatlanság a csillagrendszer minden személyiségének eredendő sajátsága, a feltámadás pedig magától megtörténik – kivéve, ha a Nappalok Elődeinek ítéletvégrehajtói igazságtalanul közbeavatkoznak.
c) 53:3.6 Támadás a felemelkedő halandók képzésének egyetemes terve ellen.
Lucifer álláspontja szerint túl sok időt és energiát fordítanak a felemelkedő halandók világegyetemi igazgatásra történő felkészítésére, melyet erkölcstanilag is tévesnek ítélt. A teremtésösszesség jövőbeni igazgatási célját kitaláltnak nevezte. Azt is állította, hogy a végleges rendűek elárulták a halandó társaikat azzal, hogy közreműködnek a leigázásukra irányuló tervben.
- Lucifer-féle lázadás: 39:4.6 a korlátlan személyes szabadságra vonatkozó álokoskodások következménye.
- Lucifer-féle lázadás kezelése: 53:4.7 „Lucifernek megengedték, hogy teljes egészében felépítse és alaposan megszervezze lázadó kormányzását, mielőtt Gábriel egyáltalán hozzálátott volna ahhoz, hogy szembeszálljon az elszakadás jogával vagy hogy ellenlépéseket tegyen a lázadó hírveréssel szemben.” Bár a Csillagvilági Atyák a hűtlen személyiségek cselekvési hatáskörét azonnal a Satania csillagrendszerre korlátozták, 53:4.6 minden lénynek megengedték, hogy szabadon, befolyástól mentesen válasszon az Egyetemes Atya akarata és a Lucifer által kínáltak között. 53:5.3 „A lázadás kitörésétől kezdve addig a napig, amikor a Nebadon teljhatalmú urának nyilvánították, Mihály sohasem szállt szembe Lucifer lázadó erőivel; urantiai időben mérve csaknem kétszázezer évig hagyta, hogy a maguk útját járják.” 53:5.1 A lázadás teljes kifejlődésének idejéig a helyi világegyetemi Teremtő Fiú a be nem avatkozás politikáját követte. 53:7.12 A lázadás megkezdése után két évvel érkezett meg az új Csillagrendszer Fejedelem a Jerusemre. 53:7.13 Ekkor a lázadók vezetőit minden címüktől és hatalmuktól megfosztották, de továbbra is szabadon közlekedhettek az elszigetelt területeken, és mintegy kétszázezer évig szabadon próbálkozhattak a megtévesztéssel. 53:7.15 Azonban újabb világot nem sikerült fellázítaniuk. 53:8.2 Krisztus Mihály urantiai alászállásáig a Bolygóhercegek jerusemi gyűlésein Sátán még megjelenhetett a bukott Bolygóhercegek elszigetelt világainak képviseletében. De Mihály utolsó alászállása óta már nem. 53:8.4 A lázadás szellemi értelemben akkor ért véget, amikor az Urantián Jézus ezt válaszolta a Lucifer ajánlatát kínáló Sátánnak – „Távozz tőlem, Sátán”. 53:9.1 Mihály már kezdetben felajánlotta a lázadóknak, hogy miután elnyeri a teljes fennhatóságot a világegyeteme felett, akkor az őszinte megbánást mutatókat a megbocsátás mellett a világegyetemi szolgálat valamilyen formájába is visszahelyezi. Bár a lázadás vezetői ezt nem fogadták el, az alacsonyabb rendű lények ezrei igen. 53:9.2 Miután Mihály a Nebadon világegyetem vezetője lett, Lucifert őrizetbe vették, és az Atya átmeneti szférái jerusemi csoportjának egyes számú bolygóján tartják fogva.
- Lucifer lobogója (jelvénye): 53:5.5 fehér alapon vörös kör, a belsejében egy fekete teli körrel.
- Lucifer megtévesztésének ellenálló lénycsoportok: 53:7.4 a Háromságot elért Fiak, a melkizedekek, a főangyalok, a Ragyogó Estcsillagok, a békéltetők, a Mennyei Adatrögzítők, 53:7.10 és a Jerusemen működő sataniai felemelkedő létpolgárok.
- Lukács: 121:8.8 Az antiókhiai Pizidiából származó orvos, Pál egyik nem-zsidó áttért híve. Pált Kr.u. 47-ben kezdte követni. Kr.u. 90-ben halt meg.
- Lukács szerinti evangélium: 121:8.8 Úgy mutatja be a Mestert, mint „a vámszedők és a bűnösök barátját”. 121:8.9 Lukács Jézus életét elsősorban Pál elbeszélése alapján ismerte, bár sok szemtanút is kikérdezett. Így a műve bizonyos tekintetben páli evangélium. 121:8.8 Az evangéliuma Kr.u. 82-ben készült el Akhájában. Lukács három könyvet tervezett Krisztus és a kereszténység történetéről, de csak az evangéliuma és az „Apostolok cselekedetei” készült el. 121:8.9 Lukács ismerte a Márk-féle evangélium első négyötöd részét, a Mátéról elnevezett Izador féle beszámolót, és egy rövid feljegyzést is, melyet egy Cedesz nevű hívő készített Kr.u. 78-ban Antiókhiában. De rendelkezésére állt egy jegyzetmásolat is, amelyet Andrásnak tulajdonítottak.
- Lut: 66:5.17 „Az egészség és az élet megőrzői” tízfős szakértő csoportját vezette. 66:2.3 A Bolygóherceg testtel bíró törzskarának tagja volt. 67:4.1 Az általa vezetett csoporttal csatlakozott a Lucifert követő Kaligasztiához.
- Lutentia: 119:2.1 A Nebadon világegyetem 37-es csillagvilága 11-es csillagrendszerének – 119:2.5 a Palonia csillagrendszernek – 850 millió évvel ezelőtt fellázadt Lanonandek fejedelme. 119:2.2 A Teremtő Fiú elleni lázadóként húsz nebadoni szabványévig uralkodhatott, mielőtt megfosztották a fejedelem székétől. 119:2.4 Az új fejedelem kijelöléséig az ügyvezető Csillagrendszer Fejedelem tisztséget Jézus töltötte be a második teremtményi alászállása idején.

„M”
- madarak: 65:2.9 hüllő őstől származnak. 88:1.5 Az ember számára később bűvtárgyi állattá váltak. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”. 65:2.10 Még ma is képesek részleges (evolúciós) fejlődésre.
- Madzseszton: 106:8.20 Az Istenivé válásának jelensége a Legfelsőbb Isten, a Végleges Isten és az Abszolút Isten személyes társulása által nyilatkoztatott ki a jelen világegyetemi korszakban. Madzseszton „második szinten való ténylegesülését az Istenségi Abszolút tette lehetővé a Véglegesen keresztül hatva és a Legfelsőbb Lény eredendő alkotó parancsa következtében.”
- Madzseszton (jellemzők): 0:3.14 2. A ténylegesben megjelenő Legfelsőbb elme – mint tér-idő tapasztalás – Madzsesztonba tart.
- 17:2.3 Valódi személy, 17:2.4. „akit a Legfelsőbb Lény az Istenségi Abszolúttal alkotott működési kapcsolatában teremtett.”
- 17:1.10 Az összes tükröző szellemcsoport vezetője.
- 25:8.2 Az angyali seregek tagjai közül történő Paradicsomi Társ szolgálatra való kijelölést együtt végzi a helyi világegyetemi Anyaszellemmel és a felsőbb-világegyetemi Tükröző Szellemekkel.
- 116:4.3 A negyvenkilenc Tükröző Szellem létrehozásával egyidejűleg jelent meg.
- 116:4.3 A Legfelsőbb Elme (Lény) mindenségrendi jelenlétét gyűjti egy pontba.
- maga kedvére való létezés: 84:8.2 az élvezhető örömök módszereit jelenti. 84:8.1 Kívánatos formái az önfenntartásra alapozott házassággal jöttek létre. Túlzó formája a „gyönyörkórság” vagyis 84:8.2 az élvhajhászat, mely a családi életet és az otthont is veszélyezteti. 84:0.3 Hajdanán a maga kedvére való létezés a házasságot csak esetlegesen befolyásolta. 68:2.9 Az otthon, mint társadalmi kisközösség szempontjából a maga kedvére való létezés „esetleges és nem alapvető dolog, kivéve, ha a nemi társulás ösztönzőjeként működik”, ugyanis az otthon igazi tárgya az ember szempontjából az önfenntartás és önmaga átörökítése. 84:6.8 A maga kedvére való létezéshez a család hatékonyan biztosít kielégítő formákat. 84:8.2 + 84.8.3 Ezek korai és jelenleg is alkalmazott eszközei az éhség csillapítása, a játék, a humor és a nemi életben való időszakos elmerülés. A maga kedvére való létezés intézményének a fejlődő erkölcsök által kell kialakulniuk. Ennek hiányában a gyönyörkeresés minden emberi intézményt átjárhat. 84:8.5 Az építő kikapcsolódásra és a felemelő játékban való elmerülésre irányuló törekvések egészségesek. Csakúgy, mint az üdítő alvás, és minden olyan időtöltés, amely mentesít az unalmas egyhangúságtól. De a maga kedvére való létezés szempontjából hasznosak még a versenyszerű játékok, a történetmesélés és a jó ételek fogyasztása is. 84:8.3 A humorérzékkel társuló játékösztön az ibolyaszín emberfajtától származik. Az evolúciós fajtákban is meglevő, kezdetleges adottságot ők emelték az örömforrás lehetőségének szintjére. 84:8.6 Ha a maga kedvére való létezés elpusztítja a vagyont, tönkre teszi a házasságot és az otthont, akkor a polgárosodott társadalom túlélését veszélyezteti. 68:2.11 Ha a létezés féktelenné válik, biztosan elpusztítja a polgárosodott társadalmat.
- Magas Fiú-segédek: 22:10.1 újonnan háromságivá tett fiak, akik a Halandói Végleges Testület és a Paradicsom-Havona személyiségek megdicsőült felemelkedő lényei. Felsőbb-világegyetemi szolgálatban működnek, a Nappalok Elődei kormányai magas rangú fiainak személyes segítőiként tevékenykednek. 22:10.2 Ők valamely isteni vagy egyetemes eszme személyiségi megtestesülései, „olyan gondolatnak, mely addig még sohasem fogant meg, fejeződött ki vagy lett háromságivá.” Ők az adott, megszemélyesült gondolat, 22:10.5 az adott probléma lényegét megragadó isteni gondolat teljessége. 22:10.4 Ők a felsőségben váltak teremtmény-háromságivá és a véglegességben lettek Istenség-háromságivá.
- magasrendű polgárosodott társadalom jegyei: 48:7.8
a) Kiváltságot élvezni visszaélés nélkül.
b) Szabadnak lenni szabadosság nélkül.
c) Hatalmat gyakorolni, de következetesen elutasítani annak igénybevételét a saját gyarapodásunk céljából.
- magántulajdon (vagyon): 84:8.6 az önfenntartás intézményének alapja, 70:0.1 amely szervezett kormányzást tett szükségessé. 69:9.9 A vagyont először azért tisztelték, mert azt tartották, hogy a tulajdonos személyiségének egy részét hordozza. 69:9.8 Így kezdetben azokat a dolgokat tekintették magántulajdonúnak, amelyhez az ember hozzáért. „Ha egy idegen ivott egy csészéből, a csésze attól fogva az övé volt. Továbbá, az a földterület, ahol vérontásra került sor, a sérült személy vagy csoport tulajdonába ment át.” 69:9.9 Az ilyen babonák miatt a személyes dolgok őrzésére a korai időkben nem volt szükség, a csoporton belül nem voltak lopások, csak a különböző törzsek között. Halál esetén a személyes holmikat kezdetben elégették, később a család vagy a törzs örökölte azokat. 89:3.2 Miután a korai embercsoportok felhagytak a holtak vagyonának szertartásos elégetésével, a lemondás új formájaként sokak kezdték a vagyont szellemi hátránynak tekinteni. 69:9.10 Az ősök a díszes szerencsetárgyakat hiúságból és a kísértetektől való félelem miatt hordtak, így azokat a létszükségleti cikknél is többre becsülték. 69:9.11 Az alvóhely és a tűz helye a legkorábbi javak közé tartozott. 69:9.12 Hasonlóképpen a vízlelőhelyek is. 69:9.14 Kezdetben csak a termés volt magántulajdon, a föld nem. A felhalmozódó termés által biztosított rang vezetett a föld magántulajdonának kialakulásához. A földhasználat eleinte csak élethosszig tartó volt, az egyén halála után visszaszállt a törzsre. A törzs által az egyéneknek adott első örökös földhasználati címek a családi temetkezési földek voltak. 69:9.12 Az amerikai vörös ember nem tudta felfogni a föld magántulajdonának elvét. 69:9.16 A magántulajdon léte szabadságnövelő tényező. A „föld magántulajdona csak azt követően kapott társadalmi megerősítést, hogy a közösségi ellenőrzés és irányítás csődöt mondott”. 82:4.1 A vagyon már a korai időktől a házasság megszilárdítója volt.
- magvábanvaló: 102:5.1 Az, ami lesz, vagyis az Istenség célirányos rendelkezéseinek kibontakozása és e kibontakozás lehetősége. Az idő világegyetemeiben „a magvábanvaló mindig felette áll a ténylegesnek”.
- magvábanvaló valóság: 0:4.7 Teljes kifejeződéssel létező valóság.
- magvábanvaló(k) (lehetőségek): 110:6.17 A szellemi világban a hit alakítja ténylegessé. A véges világában a választás megtapasztalása révén, azon keresztül válik ténylegessé.
- majmok: 88:1.5 az emberhez való hasonlóságuk miatt már korán bűvtárgyi állatok lettek. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.
- Makiventa Melkizedek: 93:1.3 az Urantia tizenkét bolygói megbízottjának egyike volt. 93:1.3 + 93:10.2 A teremtésrész világi embereként személyesült meg a földön, mint veszélyhelyzeti Fiú. Előtte ilyet a Nebadonban hat alkalommal tettek meg. 92:5.10 + 93:2.1 Makiventa Melkizedek Jézus születése előtt 1973 évvel jelent meg az Urantián, ahol 93:2.2 kilencvennégy évet töltött. Egy Amdon nevű pásztor sátrába lépve így mutatkozott be. „Melkizedek vagyok, El Elyonnak, a Fenségesnek, az egyetlen Istennek papja.” 93:2.7 Makiventa kapott Gondolatigazítót, aki később a Mihály rendű Jézusban is működött. 93:5.11 Melkizedek a Sálem környéki törzsekkel békés kapcsolatokat ápolt. 93:6.1 Sálem papjának is nevezték, 93:5.8 de még Egyiptomban is tisztelték. 93:8.1 Elsősorban azért döntött a hústesthez hasonló alakból való eltávozás mellett, mert az emberek egyre inkább természetfeletti lénynek, félistennek kezdték tekinteni. Hódoltak neki, miközben babonás félelemmel viseltettek az irányában. Másodsorban Melkizedek azért döntött az eltávozás mellett kellő idővel Ábrahám halála előtt, hogy az egyetlen Isten igazsága erősen rögzülhessen a követői elméiben. A Melkiedek távozása olyan volt, mint az érkezése – az emberek számára észrevétlen. 93:9.7 A későbbi írástudók a Melkizedek kifejezést Istent helyettesítő szónak tekintették. 93:9.6 Utóbb, a héber papok többsége, a Melkizedekre vonatkozó feljegyzéseket már nem tartotta valóságosnak. 93:10.4 Jézus megjelenéséig a Melkizedek ezerkilencszáz éven át számos látnokkal működött együtt a sálemi igazságok életben tartása érdekében. 45:4.16 + 93:10.5 + 93:10.7 „Makiventa bolygói megbízott maradt Mihály urantiai győzelmének idejéig. Később a huszonnégy igazgató egyikeként a Jerusemen vállalt urantiai szolgálatot, és csak a közelmúltban emelkedett a Teremtő Fiú jerusemi személyes nagykövetének rangjára, viselve az Urantia Bolygóhercege Helyettesének címét.” 93:10.10 Kr.u. 1000 táján, Makiventa száz évnyi időszakra az Urantia bolygó főkormányzójaként tevékenykedett. 45:4.16 Ő „örökre a Fenségesek segédkezője”.
- Makiventa Melkizedek feladatai: 93:4.15 életben tartani a földön az egy Isten igazságát és előkészíteni a terepet az Egyetemes Atya paradicsomi Fia későbbi, halandóként történő alászállásához.
- Malvorian: 24:6.4 az első Végzős Kísérő, ma a legfelső tanácsuk feje és a Végzős Kísérők hatalmas oktatási szervezetének igazgatója.
- Mamré-mező: 93:6.7 miután Ábrahám őszintén lemondott a személyes becsvágyáról az istenség kedvéért, három mennyei lény jelent meg számára e helyen.
- mana-szokások: 91:0.5 a melanéziaiak gyakorolták. E szokások részét képezte a vallás megjelenése előtti, személytelen erőt célzó imaforma használata.
- manitou-babonák: 91:0.5 az észak-amerikai indiánok gyakorolták. E hiedelem rendszer részét képezte a vallás megjelenése előtti, személytelen erőt célzó imaforma használata.
- Manotia: 39:0.9 legfelsőbb szeráfi besorolású helyi világegyetemi angyal, aki jelenleg szeráf-társvezetői rangban áll az Urantián, mivel már a szeráfi szolgálat mind a hét formáját teljesítette. 53:6.1 A Lucifer-féle lázadás idején a sataniai főparancsnokságon parancsnokhelyettesi beosztásban szolgált, de hű maradt az Istenhez. 53:6.2 Bár a felettese átállt a lázadók oldalára, 53:6.2 helyettesként hősiesen kitartott, 53:6.4 és átvette a jerusemi angyali seregek vezetését. 39:0.9 Közreműködött az Urantia kinyilatkoztatás 39. írásának összeállításában.
- Manovandet Melkizedek: 53:9.9 egykor az urantiai megbízottaknál szolgált. Ő adta közre az Urantia kinyilatkoztatás 53. írását.
- Manszant: 45:4.4 a Bolygóherceg utáni idők nagy tanítója, aki „a Nagy Világosság” tiszteletére tanított. Jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja. (lásd még: 64:6.29)
- Manszurótia: 45:3.1 a helyi csillagrendszer hét tagú igazgató testületének tagja. 45:3.3 Ő a csillagrendszer fejedelem első segéde, a 17.841. a harmadrendű lanonandekek között.
- Mantutia Melkizedek: 56:10.23 + 119:8.9 + 120:0.1 Annak a tizenkét tagú nebadoni bizottságnak az igazgató vezetője, amely az ötödik korszakos kinyilatkoztatásnak az Urantiára és Jézusra vonatkozó írásait felügyeli.
- Marduk: 92:5.6 ókori babiloni isten, kinek léte „az ádámi mondának, az Isten-fia eszméjének, az embert az Istennel összekötő kapocsnak a folytatódása volt.”
- Mars: 49:2.13 ritka légkörű bolygó.
- matematika (jellemzők): 118:0.11 Minőségi korlátokkal bír.
- 118:0.11 „A számoknak nincsenek mennyiségi korlátaik”.
- 118:0.11 „fogalmi alapokat ad a véges elmének a végtelenség tanulmányozásához.”
- Mária (1): 122:1.2 Jézus földi édesanyja. „Műveltségét és hitét tekintve zsidó volt, az öröklött adottságait tekintve azonban inkább a szíriai, a hettita, a föníciai, a görög és az egyiptomi fajták keveréke”. Az „ő faji származása Józsefénél is általánosabb volt.” 122:5.5 Barna szemű, szőkés hajú nő. 122:2.2 Kr.e. 8. márciusában kötött házasságot Józseffel. Gábriel 122:3.4 a Jézus fogantatását követő napon, 122:2.6 Kr.e. 8. november közepén közölte Máriával, hogy hamarosan anyává lesz. 122:5.5 Mária jó tervező, és a gyors kivitelezés gyakorlatias mestere volt, 122:5.7 ügyes a házimunkában és kiváló otthonteremtő. 122:5.11 Inkább hajlott „a törvény és a próféták szabadelvűbb és szélesebb látókörű nyugati vagy hellén értelmezésére”.
- Mária (2): 124:6.9 A betániai Simon idősebbik leánya. A két testvére Márta és Lázár. 127:6.5 Mária – Lázár húga – Jézusnál két évvel volt fiatalabb. 124:6.1 Jézus a szüleivel Kr.u. 7-ben ismerte meg e családot a páska-ünnepre menet. 124:6.9 A két család között életre szóló barátság szövődött. Jézus később számos alkalommal betért hozzájuk.
- Márk (János ~): 121:8.3 Előbb Simon Pétert, majd Pált követte.
- Márk szerinti evangélium: 121:8.3 János Márk munkája, mely rövid, egyszerű feljegyzés Jézus életéről – Márk és Péter apostol emlékei alapján. A Mestert segédkezőként ábrázolta, aki ember volt az emberek között. E feljegyzés András apostol jegyzeteit követően íródott Péter és a római egyház kérésére. Márk először jegyzeteket készített, melyet Péter még a halála előtt jóváhagyott. Az evangélium a Kr.u. 68. év vége előtt készült el. Utóbb azonban mások több helyen megváltoztatták. Márk, András és Máté feljegyzései alkották az írott alapját minden későbbi evangéliumi beszámolónak.
- Márta: 124:6.9 A betániai Simon második leánya. A két testvére Mária és Lázár. 127:6.5 Lázár e nővére „alig egy évvel volt idősebb Jézusnál”. 124:6.1 Jézus a szüleivel Kr.u. 7-ben ismerte meg a családot a páska-ünnepre menet. 124:6.9 A két család között életre szóló barátság szövődött. Jézus később számos alkalommal betért hozzájuk.
- másodfajú erő: 29:5.5 a gravitációs energia. Az energia másodlagos szakasza.
- másodfajú szekonáfok: 28:5.1 olyan képességekkel bírnak, mint az első- és harmadfajú társaik. Az osztályozásuk eljárásbeli megkülönböztetés. 28:5.2 Hét tükröző fajtájuk van. Ők
28:5.7 „1. A Bölcsesség Hangja.”
28:5.11 „2. A Bölcselet Lelke.”
28:5.13 „3. A Lelkek Szövetsége.”
28:5.15 „4. Tanács Szíve.”
28:5.16 „5. A Létezés Öröme.”
28:5.17 „6. A Szolgálat Megelégedése.”
28:5.19 „7. A Szellemek Szakértője.”
28:5.6 E csoportot is hetes sorozatban teremtik, 28:5.2 és a Nappalok Elődei mellé rendelt háromsági-származású társak szolgálatára osztják be őket.
28:5.3 „A Bölcsesség-tökéletesítőkhöz – a Bölcsesség Hangjait, a Bölcselet Lelkeit és a Lelkek Szövetségeit.
28:5.4 Az Isteni Tanácsosokhoz – a Tanács Szíveit, a Létezés Örömeit, és a Szolgálat Megelégedéseit.
28:5.5 A Világegyetemi Ítélőkhöz – a Szellemek Szakértőit.”
- Második Forrás és Középpont (meghatározások): 105:3.1 a végtelenség hét Abszolútjának egyike.
- 105:3.3 „Az Istenség Második Személye”.
- 105:3.3 „az Örökkévaló és Eredeti Fiú”.
- Második Forrás és Középpont (jellemzők): 105:3.3 „a VAGYOK abszolút személyiségi valóságai”.
- 105:3.3 „a »VAGYOK-személyiség« elérésének-kinyilatkoztatásának alapja.”
- 105:3.3 A személyiségek számára az Egyetemes Atya csak az ő Örökkévaló Fián keresztül érhető el.
- 105:3.3 A személyiségek számára a létezés szellemi szintjei ezen abszolút minta tevékenységének és segítségének igénybevételével érhetők el.
- 105:3.3 Benne a szellem korlátlan.
- 105:3.3 Benne a személyiség abszolút.
- másodlagos felső határok: lásd → „valóság (véges ~ eredeti szakaszai)”
- Másodlagos Szétbontók: 29:4.4 a Fizikai Főszabályozók közé tartoznak. 29:4.35 A gravitációnak nagymértékben ellenállnak. Képesek korlátlan energiaellátást biztosítani.
- másodrendű szupernáfok: 26:2.4 a felemelkedő lényekkel kapcsolatos ügyeket vivő angyali rendű igazgatók a Havona hét körén. De érintettek a központi teremtésrész világkörein tanulási céllal tartózkodó paradicsomi létpolgárok elméleti jellegű felkészítésében való segédkezésben is. 26:2.5 Hét válfajuk van, akik azt a mintát követik, amelyik Tökéletes Szellemtől származnak. Főként a központi világegyetemben és annak hét körén működnek. 26:4.2 A felemelkedő zarándokokat hét csoportban szolgálják, ezek
26:4.3 „1. Zarándok-segítők.
26:4.4 2. Felsőségi Kísérők.
26:4.5 3. Háromsági Kísérők.
26:4.6 4. Fiút-elértek.
26:4.7 5. Atyai Kísérők.
26:4.8 6. Tanácsosok és tanácsadók.
26:4.9 7. A Pihenés Személyi Állománya.”
- Máté: 121:8.6 Kr.u. 40-ben elhagyta Jeruzsálemet az evangéliumi hitszónoki tevékenységének megkezdése miatt.
- Máté feljegyzése Jézus mondásairól: 121:8.5 Arámi nyelvű írás, mely közvetlenül Jézus keresztre feszítését követően készült. 121:8.6 E tartalmak Kr.u. 40-ben kerültek beemelésre a Máté személyes emlékei alapján lejegyzett evangéliumba. Ennek a magánjellegű feljegyzésnek az utolsó másolata „egy szíriai rendháztűzben semmisült meg Kr.u. 416-ban.”
- Máté szerinti evangélium: 121:8.4-8.5 A Mester életéről szóló feljegyzés a zsidó keresztények tájékoztatása céljából. A művet Máté személyes emlékei és az általa lejegyzett jézusi mondások felhasználásával az egyik tanítványa, Izador írta le, és 121:8.7 Kr.u. 71-ben Pellában készült el. 121:8.4-8.5 Máté azt kívánta bemutatni Jézus élete által, hogy a Mester annak érdekében tevékenykedett, hogy mindazt beteljesítse, amit a próféták vele kapcsolatban megjövendöltek. Az evangéliumban Jézus Dávid fiaként jelenik meg, aki tiszteli a törvényt és a prófétákat.
- megbízhatóság: 28:6.13 a sajátakaratú teremtmény közösségi értékének legfontosabb fokmérője. Jelzi az önuralom mértékét is, ami viszont a jellem fokmérője. 28:6.14 Szorosan összefügg az egyénnek a lehetséges vétekre és árulásra való nyitottságával. 28:6.16 Megléte a szolgálat kiváltságát eredményezi.
- megbocsátás: 89:2.5 korai formája szerint az emberek nyilvános gyűlésen előre kértek megbocsátást azokért a bűnökért, melyeket a következő héten szándékoztak elkövetni.
- megbocsátás (Isten általi ~): 89:10.6 „nem kell keresni, hanem csak fogadni kell, mint annak tudatosulását, hogy a teremtmény és a Teremtő közötti hűségviszony helyreállt.”
- Megdicsőült Anyagi Fiak: 31:5.1 a helyi csillagrendszerek ádámi létpolgárai, ha elég hosszú időt töltöttek bolygói feladatok teljesítésével, kérvényezhetik az állandó létpolgársági besorolásukból való felmentésüket. Engedély esetén „csatlakoznak a felemelkedő zarándokokhoz a világegyetemi központokon és innen haladnak tovább a Paradicsomra és a Végleges Testületbe.” 31:5.3 A felemelkedő édeni párok „sokkal sikeresebbek a háromságivá válás kalandjában, mint a felemelkedő halandók.”
- megdicsőült halandók: 31:2.4 ők „az Egyetemes Atya szilánkjával, a szellemlényegű Gondolatigazítóval eggyé kapcsolódott továbbélő halhatatlan lélekben létező teremtményi személyiség”-ek. 31:3.1 „A befogadott és megdicsőült szeráfokkal együtt rendszerint 990-en vannak minden egyes végleges rendű egységben.” De az arányuk messze meghaladja az angyalokét. A fennmaradó tíz hely a nemhalandó és nemszeráfi személyiségek számára van fenntartva. 31:3.2 „Jelenleg a Paradicsomon lakoznak és átmenetileg a Fény és Élet Testületében szolgálnak”. 31:3.3 Hatodik szintű szellemi besorolással bírnak.
- megdicsőült köztes teremtmények: 31:6.1 „ritkán maradnak a szülőbolygójukon azt követően, hogy az megállapodott a fényben és életben.” Ekkor kiemelik őket az állandó létpolgársági besorolásból, hogy megkezdhessék a felemelkedésüket az idő és tér halandóival együtt. 31:6.2 A hét felsőbb-világegyetemből származó különböző eredetű és természetű felemelkedő közteslények végül mind Igazítóval való eggyé kapcsolódást élnek meg és valamelyik paradicsomi végleges testületbe kerülnek.
- megelégedettség: 100.1.1 egy gyermek az élményt annak örömtartalma alapján értékeli. Az érett felnőtt képes arra, hogy személyes megelégedettséget éljen meg a felsőbb jelentéstartalmakhoz való hűség által. Az élethelyzeteit és a mindenségrendi viszonyait a legfelsőbb szintű fogalmaihoz való hűség alapján éli meg.
- megelégedést nyújtó folytonosság: 39:5.9 titka az ismerethiányból fakadó bizonytalanság, mely képes az ismeretlen jövőt varázslatosan vonzóvá tenni az ember számára.
- megértés: 100:4.4-4.5 Az embertárs nézőpontja, indokai és indítékai felismerésének a következménye. A megértés türelmet eredményez. 111:4.1 Arra utal, hogy „a felismert érzetkeltő hatások és a hozzájuk társított emlékminták az alapelvek élénk működésű hálózatába szervesen beágyazódtak vagy annak részévé szerveződtek.” Lásd még → „felismerés” → „jelentéstartalmak” → „türelem”
- megfigyelő: 112:2.12 „nem lehet azonos a megfigyelt dologgal; a kiértékeléshez szükség van az értékelt dolgok bizonyos fokú meghaladására.”
- MEGLÉNYEGÍTETT TAPASZTALÁS-MEGHALADÓ LÉNYEK: 30:1.92 „ők az isteniség, véglegesség és örökkévalóság meglényegített gyermekei.” A Paradicsomon találhatók, és a származásuk rendszerint nem nyilvánul meg az idő és tér világegyetemei számára, csak ha beköszönt világaikon a fény és élet korszaka. Ők nem végesek és nem is végtelenek, hanem abszonitok. 30:1.93 Hűségesek a paradicsomi Háromsághoz és engedelmeskednek a Végleges Istennek. „A személyiségi tevékenységek négy végleges szintjén léteznek és az abszonit hét szintjén működnek tizenkét nagy osztályban, melyek mindegyike ezer nagyobb munkacsoportból áll, s ez utóbbiak mindegyike hét-hét osztályból tevődik össze. E meglényegített lények az alábbi rendekbe sorolhatók:
30:1.94 1. A Világmindenség Építészei.
30:1.95 2. Tapasztalás-meghaladó Adatrögzítők.
30:1.96 3. Egyéb Tapasztalattól Függetlenül Létezők.
30:1.97 4. Meglényegített Elsőrendű Fő-erőszervezők.
30:1.98 5. Tapasztalás-meghaladó Társ-főerőszervezők.”
- megmagyarázhatatlan keresése: 91:7.1 akkor helyes, ha az Isten jelenlétének tudatosítására irányul. Az isteni sugalmazás nem keverendő össze az érzelmileg túlfűtött, rejtelemkereső emberi elme mélyének felszínre törésével.
- megnyilvánulási szintek (istenségi ~): 104:4.43 végesek, tapasztalás-meghaladóak és abszolútok.
- megosztozás: 54:2.1 „a teremtésben való, mellérendeltségi viszonyon alapuló közreműködés örök mintája”. Ez „alkotja az eredeti formatervet Isten minden Fia és Leánya számára, akik abból a célból mennek ki a térbe, hogy kísérletet tegyenek az örök tökéletességű központi világegyetem másolatának létrehozására az időben.” 54:2.2 A teremtmény a tökéletesség tapasztalás útján való elérését a Teremtők társává válva valósítja meg, ha vállalkozik az Atya akaratának megcselekedésére. Ezért van az evolúciós teremtményeknek szabad akarata, és ezért lép velük közösségre az Atya a saját, bennük lakozó szelleme révén.
- megszállottság (démoni ~): 77:7.5 mielőtt megkezdődött a Gondolatigazítók általános eljövetele és Jézus Krisztus szellemének minden húsvér testbe való kiáradása, a lázadó közteslények képesek voltak bizonyos alsóbbrendű halandók elméit befolyásolni, a cselekedeteiket némiképp irányítani. 77:7.7 Azonban ép emberi elmét lázadó szellem ekkor sem tudott leigázni. Pünkösd óta már az alsóbbrendű halandók gyengébb elméi is mentesek az ilyen démoni befolyásolás lehetőségétől. 77:7.4 E közteslény „démonok” nem keverendők össze a rossz angyalokkal, vagyis a hitehagyott szeráfokkal és kerubokkal. 77:7.7 „A feltételezett ördögűzés az Igazság Szellemének megérkezése óta lényegében nem más, mint a démoni megszállottságban való hit összekeverése az önuralom kóros hiányával, az elmezavarral és a gyengeelméjűséggel.” 77:7.8 A Gondolatigazítók jelenlététől függetlenül, az Igazság Szellemének minden húsvér testbe való kiáradása örökre lehetetlenné tette, hogy bármilyen hűtlen szellem egyetlen emberi elmét is megszálljon. „Pünkösd napja óta soha többé nem történhet olyan dolog, mint a démoni megszállás.”
- Megszemélyesült Igazítók: Lásd → „Gondolatigazítók hét rendje”
- megszentesülés: 89:4.1 a keresztény tantétel szerint lelki fájdalmon, szenvedésen és a test gyötrésén keresztül érhető el.
- megtakarítás: 69:5.1 a fenntartást és a túlélést biztosítja.
- megtestesülés: 7:5.4 a Fiú azon eljárása, mellyel megszabadul a személyiségének abszolút jelleget adó, mindent magába foglaló kötöttségeitől. Ezt az eljárást a Szonarington titkának is nevezik.
- megtérés: 100:5.3-5.4 a legfelsőbb eszményképek iránti hűség kinyilvánítása. Lehet természetes, vagyis fokozatos növekedés eredménye. De megnyilvánulhat hirtelen, látványos módon is. Lehet teljes mértékben lélektani természetű, de megtörténhet szellemi eredetű tapasztalásként is. 100:5.5 A megtérő „egyénnek hittel és érzelemmel egyaránt kell rendelkeznie.” Az emberi hűség-késztetéstől, annak fokától függően a megtérés lehet az értelmi, érzelmi és szellemi valóság keveredése. 100:5.4 A megtérés akkor történik hirtelen és látványos módon, vagyis a Gondolatigazító szellemi beavatkozása révén, ha e bent lakozó szellem összhangba akar kerülni azzal a hívő halandóval, akit az elméje már a legteljesebb módon mozgósított a szellemi magaslatok lelki elérésére, és az emberi késztetése az isteni eszméhez való hűség iránt tökéletességet mutat. Az ilyen megtérés egyesített értelmi és szellemi jelenségekkel járó élmény. Lásd még → „Isten-tudat”
- megtisztulás: 89:2.5 kezdetben szertartásos rend, ami a beszennyezés – „tisztátalan, tisztátalan” – hangos, nyilvános és rosszalló bejelentését követte. A szertartásjellegű megtisztulási szokásokat az összes ősi nép gyakorolta.
- megváltás: 89:0.1 az ősi ember azon szellemek adósának tekintette magát, melyeket a balszerencséje forrásának gondolt. A lelkeket kezdték úgy tekinteni, mint amelyek tartozással – eredendő bűnben – jönnek a világra. Ez hozta magával a bűn és a megszabadulásra törekvés fogalmait.
- Mek: 66:5.23 „A kézművesség és a tudomány bolygói tanácsa” tízfős szakértő csoportját vezette. 66:2.3 A Bolygóherceg testtel bíró törzskarának tagja volt. 67:4.1 Az általa vezetett tanáccsal együtt nem vett részt a Bolygóherceg lázadásában.
- melanéziaiak: 91:0.5 az általuk gyakorolt mana-szokásokra jellemző a vallás megjelenése előtti, személytelen erőt célzó imaforma használata.
- Melkizedek Atya: 35:1.1 a személyes igazgatási segítőik után teremti a helyi világegyetemi Fiú és Szellem. Ő az eredeti Melkizedek, aki később együttműködik a szüleivel az e névvel jelölt egész csoport létrehozásában. 35:1.2 A Nebadonban ő a Fényes Hajnalcsillag első végrehajtó társa, és Gábriel távollétében a helyi világegyetem főigazgatója. 35:1.2 Munkamegosztásuk szerint Gábriel inkább a világegyetemi irányelvekkel, ő pedig a megvalósítási eljárásokkal foglalkozik. Gábriel a meglévő nebadoni ítélőszékeket és tanácsokat vezeti, ő pedig a különleges, veszélyhelyzeti bizottságokat. 35:1.4 Szabadon utazhat a szomszédos világegyetemekbe és a Paradicsomra is a rendjének ügyeiben.
- melkizedek általános oktatási rendszer ismérvei: 35:10.3 gyakorlatias, fokozatos, jelentőségteljes, tapasztalásra építő, 35:8.2 ahol a tanulók minősítése a képességeikre, a személyiségükre és az előmenetelükre tekintettel történik.
- Melkizedek Egyetem: 35:3.1 a Szalvington körül elhelyezkedő hetven elsődleges és a négyszázhúsz segédszférát nevezik így is. 35:3.2 Valójában a tényleges Melkizedek-világok száma hét elsődleges szféra és negyvenkét segédszféra.
- Melkizedek Fiak: 35:1.3 a szalvingtoni szabványidőben mért ezeréves korszak alatt teremtette őket a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem a Melkizedek Atyával közösen. A szabványidőben mért hét éves időszakra maguk választják az igazgatási vezetőjüket. Önszabályozó rendként működnek. 35:2.9 A nebadoni számuk meghaladja a tízmilliót. 35:2.2 Ők „az önkormányzatiság mintája és tanítói a Nebadon minden szférája számára.” 35:2.1 Jól megértik a felemelkedő fajokat, mivel félúton helyezkednek el az Isten és az ember között. Az „értelmes élet minden formája megértő barátokra, rokonszenves tanítókra és bölcs tanácsosokra lel e Fiakban.” 35:2.3 Természetüknél fogva előítéletmentes megfigyelők. Világegyetemi hírszerzésre szakosodott szervezetet tartanak fenn, mely által rendszeres jelentéseket készítenek a Teremtő Fiúnak, a szokványos igazgatási híreken túl. 35:2.6 Egy Avonal Fiú alászállását tizenkét Melkizedek támogató kíséri. 35.2.8 Szinte tökéletes bölcsességűek, de az ítélőképességük nem az. Hibás döntés esetén az illető Melkizedek hatáskörét átmenetileg felfüggesztik, a Teremtő Fiútól személyes útmutatást kap, majd a javító pihenést követően, a harmadik napon újra szolgálatba léphet. 35:4.2 A csillagvilágunk központján, az Edentián, veszélyhelyzeti fiakként ismerik őket. 35:4.3 Segítségül hívják őket oda, ahol a Teremtő Fiú tervének valamely eleme veszélybe került. 35:4.4 Egy ellenszegülő világon működhetnek átmeneti felügyelőként, a vétkes bolygói kormányzatnál pedig megbízottként. Könnyen láthatóvá tehetik magukat a halandó lények előtt. 93:0.1 Veszélyhelyzetekben működhetnek a világegyetem legkülönbözőbb létszintjein, még a személyiség-megnyilatkozás fizikai szintjén is. Ezt a széles körű személyiség megnyilatkozási adottságukat csak az élethordozók közelítik meg. 35:5.2 Nem rendelkeznek szaporodási képességgel. 55:10.10 A rendeltetésük közé tartozik az is, hogy egyre nagyobb szerepük legyen a helyi világegyetemi kormányzásban és igazgatásban.
- Melkizedek Fiak honvilág hat segédszférája: 35:3.13 a felemelkedő halandók számára tanulmányterületekként is szolgálnak az alábbi felosztásban.
35:3.14 Az első szférán történik a kezdeti bolygóélet csoportban való áttekintése.
35:3.15 A második szférán a helyi csillagrendszeri központ első segédszféráját körülvevő lakóvilágokon szerzett tapasztalatok összegzése történik meg.
35:3.16 A harmadik szféra a helyi csillagrendszeri központon és annak épített világain nyert élmények vizsgálati helye.
35:3.17 „A negyedik szférán a csillagvilág hetven segédvilágán és azok társszféráin szerzett tapasztalatok áttekintésével foglalkoznak.”
35:3.18 „Az ötödik szférán a csillagvilági központi világon való felemelkedői ottlétet tekintik át.”
35:3.19 A hatodik szférán a felemelkedők a korábbi öt korszak tapasztalatainak összehangolására törekszenek.
- Melkizedek hét parancsolata: 93:4.6 hasonlított az első és a második Édenben tanított hét parancsolathoz.
„93:4.7 1. Ne szolgálj más Istent, mint a menny és a föld Fenséges Teremtőjét!
93:4.8 2. Ne kételkedj abban, hogy a hit az egyetlen feltétele az örök üdvösségnek!
93:4.9 3. Ne tanúskodj hamisan!
93:4.10 4. Ne ölj!
93:4.11 5. Ne lopj!
93:4.12 6. Ne kövess el házasságtörést!
93:4.13 7. Ne mutass tiszteletlenséget a szüleiddel és az idősekkel szemben!”
- Melkizedek-honvilágon tanulható tárgyak és tanulmányterületek: 35:3.20 világegyetemi igazgatás, szellemi bölcsesség, energia, anyag, szervezés, közléscsere, feljegyzések, erkölcstan, viszonylagos teremtményi lét.
- Melkizedek megfigyelők: 65:4.9 az Urantián is ők működtek tizenkét fős csoportban az élethordozók tanácsadóiként és a bolygó felvigyázóiként a Bolygóherceg megérkezéséig. Ez nem szokványos, hanem életkísérleti világon alkalmazott eljárás.
- Melkizedek megtestesülés célja: 96:0.2 úgy támogatni az egy Istenről szóló vallásokat, hogy ez előkészítse a terepet az egy Isten Fiának földi alászállásához. Jézus csak olyan népnél jelenhetett meg, amelyik hitt az Egyetemes Atyában.
- Melkizedek szövetsége Ábrahámmal: 93:6.4 szövetség az isteniség és az emberiség között. Megállapodás, mely alapján az Isten beleegyezik abba, hogy mindent megtesz; az ember pedig csak abba egyezik bele, hogy hisz az Isten ígéreteinek és a vezetése szerint él. 93:6.1 Ábrahámot a fiú utód iránti vágy is ösztönözte arra, hogy egy átfogó szellemi terv kivitelezésében működjön közre. 93:6.5 Izsák fia születését követően, Ábrahámnak a Melkizedekkel való isteni szövetségét írásba is foglalták Sálemben. A szövetség Ábrahám általi hivatalos elfogadása nyilvánosan történt. 93:9.7 „Amiket az ószövetségi feljegyzések úgy ismertetnek, mint Ábrahám és az Isten közötti beszélgetések, azok valójában Ábrahám és a Melkizedek közötti megbeszélések voltak.” „Az Ábrahámnak és Sárának »az Úr angyalával« való számos találkozását említő feljegyzés a Melkizedeknél tett számos látogatásukra utal.”
- Melkizedek (Makiventa) tanításai: 97:7.12 Makiventa Melkizedek tanítása a félelmet elsöprő evangélium, az Isten irányában való bizodalom erősítésének vallása. 93:3.2 Melkizedek „az egy Isten, az egy egyetemes Istenség fogalmát tanította”. 95:1.8 Arra „intette a követőit, hogy az egy Istenről, a mindenek Atyjáról és Teremtőjéről tanítsanak, és hogy csakis azt az evangéliumot hirdessék, hogy az isteni kegy egyedül a hiten keresztül nyerhető el.” Melkizedek az Egyetemes Atya valóságának igazságát hirdette. 93:3.6 Csak olyasmit tanított, amit a követői képesek voltak felfogni és befogadni. Mindent „alárendelt az egy Isten, a világegyetemi Istenség, a mennyei Teremtő, az isteni Atya tantételének. E tanításra azért helyezett hangsúlyt, hogy felkeltse az ember imádatát és előkészítse a terepet Mihálynak, mint ezen Egyetemes Atya Fiának a későbbi megjelenéséhez.” 93:3.8 Melkizedek azt tanította Ábrahám számára, hogy az Isten „az embert a személyes hit egyszerű kapcsolatán keresztül is elfogadja.” 93:4.14 Melkizedek a hús és a vér áldozásának régi szokását a kenyér és a bor szentségével helyettesítette. A fő tanítása az, hogy 94:0.1 „az embernek az egy egyetemes Istenben való hite és bizodalma a kizárólagos ára az isteni kegy elnyerésének.” Vagyis az üdvözülés 94:1.6 az Istenben való bizodalmon és hiten keresztül történik. 98:0.4 „A görög bölcselet, a zsidó istentan és a keresztény erkölcstan alaptételei alapjában véve a korábbi Melkizedek tanítások folyományai voltak.”
- Melkizedek-tanodák: 45:7.1 a Jerusemen és a hozzátartozó világokon, különösen pedig a hét lakóvilágon, 45:7.3 több mint harminc ilyen oktatási központ működik. A képzés az önértékelési karokon kezdődik és a jerusemi létpolgársági tanintézetekben fejeződik be. E tanodákban az Anyagi Fiak és Leányok mellett 45:7.2 a Ragyogó Estcsillagok és a Háromsági tanító Fiak is közreműködnek oktatóként.
- Melkizedek-testvériség: 93:6.8 a sálemi közösség, melynek virágzása idején, a nyilvántartás szerint százezernél is több rendszeres tizedfizetője volt.
- Melkizedek-világok: 35:3.2 a felügyeletük alatt álló kísérleti világ és a körülötte keringő hat elsődleges szféra.
35:3.3 „1. A kísérleti világ – a Melkizedek Fiak honvilága.
35:3.4 2. A fizikai-élet tanodák és az élő energiák kutatóállomásainak világa.
35:3.5 3. A morontia élet világa.
35:3.6 4. A kezdő szellemlét szférája.
35:3.7 5. A szellemközép-lét világa.
35:3.8 6. A haladó szellemlét szférája.
35:3.9 7. A mellérendelt és legfelsőbb önmegvalósítás területe.”
35:3.10 Az elsődleges szférák mindegyikének hat-hat segédvilága van. Ez összesen negyvenkilenc szféra.
- melkizedekek edentiai tanintézetei: 43:1.6 az Edentián tartják fenn a „veszélyhelyzeti tanintézet”-et, melynek rendeltetése a sataniabeli lázadásból eredő problémák tanulmányozása. A másik itteni iskolájuk az „alászállási tanhely”. Ez azon új problémák megértésére törekszik, mely Jézus urantiai alászállásának tényéből ered. Már akkor létrehozták – közel negyvenezer évvel ezelőtt – amikor Jézus bejelentette ezen alászállás tervét.
- mellérendelt háromsági származású lények:
19:0.2 „1. Háromsági Tanító Fiak.
19:0.3 2. Bölcsesség-tökéletesítők.
19:0.4 3. Isteni Tanácsosok.
19:0.5 4. Világegyetemi Ítélők.
19:0.6 5. Ihletett Háromsági Szellemek.
19:0.7 6. Havona-honosok.
19:0.8 7. Paradicsomi létpolgárok.”
- „menyasszonyszemle”: 70:7.13 a kezdeti korok házibálja. A női titkos társaságok által felkészített és beavatott, házasságra alkalmassá vált lányok vehettek részt rajta.
- Mennyei Adatrögzítők: 25:6.1 a helyi világegyetemekből való felemelkedő szeráfok, akiket a hét felsőbb-világegyetem központjain működő Vezető Adatrögzítők tanácsa fogad és sorol be. Itt találhatók a tanhelyeik is. Ismertek arról, hogy egyszerre képesek alakítani a szellemi és az anyagi energiát. Minden feljegyzésből kettőt készítenek, egy eredeti szellemi feljegyzést és annak félanyagi mását. 25:6.3 Testületük ellenőrzött és kipróbált, feljegyzett adataik között soha nem találtak hamisítottat. 25:6.5 A megbízatásuk állandó.
- mennyei előadóművészek: 44:0.7 az égi mesterek közösségébe tartoznak. 44:2.10 Gyakran működnek együtt a visszatekintési igazgatókkal, „hogy társítsák az emlékek újbóli összegzését az elme pihenésének és a személyiség kikapcsolódásának bizonyos formáival.” 44:2.11 A szellemvilág örökkévaló értékeit mutatják meg. Csoportjaik a következők.
44:2.3 1. Az énekesek – ők a múlt sajátos összehangzásait megújító és a jelen dallamait tolmácsoló egyeztetők a morontia szinten.
44:2.4 2. A színmunkások – a fény és árnyék azon művészei, akik a jövőbeli morontia műélvezethez megőrzik a tovatűnő képeket és az átmeneti eseményeket.
44:2.5 3. A fény-képírók – a valódi félszellemi jelenségek megőrzését végzik. Munkájuknak a mozgókép-készítéshez való hasonlítása csak durva közelítés.
44:2.6 4. A történelmi látványosságszervezők – megindítóan idézik fel a világegyetemi feljegyzések és történelem komoly eseményeit.
44:2.7 5. A látnoki művészek – a történelem jelentéstartalmait vetítik ki a jövőre.
44:2.8 6. Az élettörténet-mesélők – megörökítik az élettapasztalat jelentéstartalmát és jelentőségét. Kivetítik a jelenbeli személyes tapasztalatokat a jövőben elérendő értékek felé.
44:2.9 7. Az igazgatási színjátszók – megjelenítik a kormányzati bölcselet és az igazgatási műtudás jelentőségét. Ők a fennhatóság mennyei színműírói.
- Mennyei Felvigyázók: 37:1.1 a helyi világegyetemi segítők közé tartoznak. 37:6.1 Toborzott csoport, melynek tagjai a nebadoni oktatási rendszer fenntartásában és fejlesztésében vesznek részt. Ezen oktatási tanácsadók három milliónál is többen vannak. Tapasztalt önkéntesek, akik „a felemelkedő teremtmények elme-felkészítésére és szellem-képzésére rendeltetett nebadoni oktatási módszer felügyelőiként járják a helyi világegyetemet.” 37:6.7 A helyi világegyetem elhagyása előtt a legtöbb urantiai halandó kap lehetőséget arra, hogy hosszabb-rövidebb időt szolgáljon e testület tagjaként.
- mennyei háború: 53:5.6 a Lucifer-féle lázadás nyomán folyt mennyei küzdelem. A csata nem fizikai jellegű volt. „A küzdelem első időszakában Lucifer folyamatosan szónokolt a bolygó fogadótermében. Gábriel a közelben létesített főhadiszállásról szüntelenül megválaszolta a lázadói álokoskodásokat. A szférán jelenlévő különféle személyiségek, akik még nem voltak biztosak a választásban, a vitában a két oldalról elhangzott érveket figyelve jutottak döntő elhatározásra.” 53:5.7 A küzdelem tétje a személyek esetében az örök élet volt. 53:6.5 E harcban a rend meggyőző ereje állt szemben a lázadó magatartással, a hűség értelme a saját jogok értékességével és az igazság szelleme a szabadság személyes értelmezésével. 53:7.12 Megállapítható, hogy „a halandói felemelkedés túlélési tapasztalása adja a legnagyobb biztonságot a lázadás ellen és ez a legjobb védelem a bűnnel szemben is.”
- Mennyei Oltalmazók: 22:9.1 A tökéletessé lett emberek és a Paradicsom-Havona személyiségek háromságivá tett utódai. 22:9.5 Igazító nem költözik beléjük. 22:9.4 Ők a Nappalok Elődei bíróságainak tisztviselői és bírósági hírnökei. Ők kézbesítik a felsőbb-világegyetemi kormányok különböző ítélőszékeinek idézéseit és döntéseit. Ők mennek el a megidézettekért és végzik a személyiségek őrizetbe vételét a felsőbb-világegyetemben. De „ők kísérik a Szellemmel eggyé kapcsolódást elért helyi világegyetemi halandók közül azokat, akiknek az Uverszán való megjelenésére bármely okból szükség van.”
- mennyiség: 7:1.3 a fizikai anyag szervezett energiája.
- mennyország: 99:3.2 nem társadalmi vagy gazdasági rend, hanem „az Istent ismerő egyének szellemi testvérisége.” Az ilyen testvériség léte politikai és gazdasági kihatásokkal jár a társadalomban.
- mennyország kulcsai: 39:4.14 „őszinteség, több őszinteség és még több őszinteség.”
- Merkúr: 57:6.2 az egyik féltekéjét mindig a napunk felé fordítja. Ennek oka a nap erős gravitációs hatása, amely a keringési pályák állandósulásához is hozzájárult. Az erős vonzásból eredő hatás a tengelykörüli forgás szögsebességét fékezi, ami fokozatosan a tengelykörüli forgás leállását eredményezte.
- Mester: 104:2.5 → lásd „Jézus”, → „Jézus tanításai”
- „Mester” („a Mester”): 129:1.11 Jézus egyik megnevezése. Először Zebedeus munkásai szólították így.
- meteorit (meteorok, hullócsillag): 57:5.7-5.8 egy részük a napunk anyagából jött létre az Angona csillagrendszer vonzóereje hatására. 49.3.3 Az Urantia légkörébe naponta több millió meteorit lép be 320 kilométeres másodpercenkénti sebességgel érkezve. 88:1.1 A fénycsíkjuk az ősember hite szerint egy különleges szellem földre érkezését jelezte. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.
- meteor(kő): 85:1.2 az evolúciós vallással rendelkező emberek imádatának lehetséges tárgya. Az őseink a meteorkő földre érkezését megelőző ragyogó fénysávról azt gondolták, hogy egy érkező szellem útját mutatja. A meteorkövek imádata a többi kő imádását is elősegítette. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.
- mezopotámiaiak: 90:3.8 a betegséget sokáig a rossz démonok cselekedetének tekintették.
- mezopotámiai istenek: 95:1.4 név szerint Bel, Shamash, Nabu, Anu, Ea, Marduk és Sin. A sálemi tanítók működésének következtében csökkent a számuk hétre. Később közülük Bel földistent, Ea tengeristent és Anu ég istent a többi fölé emelték.
- mezőgazdaság: 81:2.13 a rabszolgaság és a föld magántulajdonának intézménye hozta magával. 84:3.10 A megjelenése emelte a nő tekintélyét és javított a társadalmi helyzetén. Legalább is addig az időig, amíg a férfi maga kezdett gazdálkodni.
- méltányosság: 2:4.4 „Az örökkévaló igazságosság és az isteni könyörületesség együtt alkotja”.
- Méltóságra Emelkedett Háromságot-elért Fiak: 15:10.12 a Fenséges Hírvivők, a Nagytekintélyűek és az Ismeretlen Nevűek és Származásúak rendjei, akik megdicsőült felemelkedett halandók. 22:1.10 Amint a Fenséges Hírvivők, a Nagytekintélyűek és az Ismeretlen Nevűek és Származásúak csoportjába tartozók Háromságba foglaltattak, a nevüket törlik a véglegességet elért lények nyilvántartásából. Felkészítést követően a Nappalok Elődeinek szolgálatára jelölik őket a hét felsőbb-világegyetemben. 22:1.13 Az orvontoni szolgálatban eddig még sohasem hibáztak.
- méltóságra emelkedett szeráf: 39:2.1 olyan helyi világegyetemi angyal – pl. felettes szeráf – „aki szolgált az összes felkészítő szakaszban és ezt követően saját fajtájának megdicsőült igazgatójaként tért vissza a korábbi tevékenységeinek szféráiba.” A fiatal Nebadon világegyetemben még kevés van belőlük.
- méreg (kábítószer): 88:1.9 azért vált bűvtárgyi dologgá, mivel a korai emberek felfogása szerint szellemi megszállottságot okoz.
- midszonit lények: 36:4.1 egy anyagi síkon módosított Melkizedek Fiú és 36:4.2 egy Anyagi Leány leszármazottai. Előbb az apa, majd a hetedik utódnemzedék megjelenésével e felsőrendű teremtmények anyja is távozik a bolygóról. A világot a legidősebb fiú irányítja tovább. 36:4.3 Sokasodó lényekként élnek az ezeréves bolygói szabványéletkor eléréséig. Ekkor – a helyi világegyetemünk esetében – 36:4.6 a véglegesrendűek hetedik bolygójára, a Szalvington midszonit szférájára költöznek. 36:4.3 A szeráf-társítás által történő utazásra való felkészítés során az anyagtalanná lényegítési eljárás végleg megfosztja őket szaporító kiváltságaiktól. 36:4.4 Jelenlegi besorolásuk szerint nem halandók, de nem is halhatatlanok. A Nebadonban született összes ilyen lény ma is él. 36:4.8 A világegyetemi fejlődés valamely jövőbeli eseményére készülve gyülekeznek a véglegesrendűek adott világán.
- midszonit világ: 35:1.3 számunkra ki nem nyilatkoztatott lakható világok, ahová a helyi világegyetemi Melkizedek Atya időről időre kijelöl a rendjéből egyeseket arra a feladatra, hogy ott különleges élethordozókként működjenek.
- Mihály (nebadoni ~): Lásd → „Jézus (jellemzők)” → „alászálló Istenfiak”
- Mihály Fiak: lásd → „Teremtő Fiú”
- Mihály főangyala: 37:3.6 néha így nevezik a bolygói megítéltetési időszak lezárásának eredményét közzé tevő főangyali kísérőt. Ő a feltámadás főangyala.
- Mihály lobogója (jelvénye): 53:5.4 a teremtésösszesség Háromsági kormányzásának anyagi jelvénye, mely fehér alapon három égszínkék egyközepű kör.
- Mihály Teremtők: 104:1.13 „teljes mértékben megtestesítik az Örökkévaló Fiú isteniségét, de nem ők az abszolút személyiség.”
- Mihály Teremtők (jellemzők): 116.4.9 „szert tesznek azokra a jellemvonásokra és mindenségrendi világlátásra, amellyel az ő tényleges helyi világegyetemi gyermekeik rendelkeznek.”
- 116:3.3 „ténylegesen is fejlesztik isteni természetüket azokkal az eredeti teremtményi jegyekkel, melyeket az evolúciós világokon az adott teremtményi lét megélésekor tettek a magukévá.”
- mihályok (jellemzők): Lásd → „Mihály Teremtők (jellemzők)”
- mindenevő: 81:1.8 az embert az életkörülmények változása kényszerítette erre.
- Mindenható Legfelsőbb: Lásd még → „Legfelsőbb Lény” → „Legfelsőbb Lény (meghatározások)” → „Legfelsőbb Lény (jellemzők)”
- Mindenható Legfelsőbb (jellemzők): Lásd még → „Legfelsőbb Lény (jellemzők)”
- mindenhatóság (jellemzők): 118:5.1 „nem csak saját természettel rendelkező dolgokat teremt, hanem minden dolog és lény természetének is ez a forrása.”
- 118:6.1 „magában foglalja a Mindenható Legfelsőbb és a Legfelsőbb Lény hatalomgyakorlási képességét”.
- mindenségrend: 102:3.10 Mivel a Végtelen VAGYOK tartja fenn, „ezért végtelen, határtalan és mindent magába foglaló – időtlen, tér nélküli és korlátlan.” 115:3.16 Lendületes sajátság jellemzi, amely „a valóságnak a lehetségességből a ténylegességbe való folyamatos áramlásával magyarázható.” Az átalakulás a gyakorlatban soha nem fog véget érni, mivel a Magvábanvaló, a Tényleges és az Eredeti Abszolút körébe van kötve. Ez teszi lehetővé a világegyetem örök fejlődését.
- mindenségrend (élő ~): 112:5.1 „a valós egységek csaknem végtelenül egységesült csoportosulása, amelyben az egyes elemeket többé-kevésbé meghatározza az egész végső rendeltetése.”
- mindenségrend-végtelen: 106:6.3 Korlátozhatatlan mindenségrend a világmindenségen túl.
- mindenségrendi elme: 42:10.6 4. „Ez az idő és tér hétszer különvált elméje, melynek egy-egy szakasza számára a hét felsőbb-világegyetem egyikéhez tartozó Tökéletes Szellem segédkezik. A mindenségrendi elme magába foglal minden végeselme-szintet, és ő hangolja össze tapasztalásilag a Legfelsőbb Elme evolúciós-istenségi szintjeivel és tapasztalás-meghaladóan az abszolút elme lételvi szintjeivel – az Együttes Cselekvő közvetlen köreivel.” 0:3.14. A különvált és széttartó mindenségrendi elme a Hét Tökéletes Szellembe tart. 42:10.7 „A Paradicsomon az elme abszolút; a Havonában abszonit; az Orvontonban véges.”
- mindenségrendi elme (eredete): 116:5.10 Akkor jelent meg, amikor a Hét Tökéletes Szellem szellemi körei ellenpontot képezve különváltak az erőtér-irányítás felügyeletének fizikai tevékenységétől.
- mindenségrendi elme (jellemzők): 116:5.10 „az anyag és szellem összehangolásáért felelős”.
- 116:1.4 „A tér-idő elme”.
- 116:1.3 „a Hét Tökéletes Szellem segédkezése”.
- 116:1.4 „különbözőképpen működik a hét felsőbb-világegyetemben”.
- 116:1.4 „összehangolódik a Legfelsőbb Lényben.”
- mindenségrendi erkölcsiség: 39:4.10 A szabadság és a hűség viszonyán alapul. „Amint egyre magasabb személyiségfokra juttok, először megtanultok hűségesnek lenni, azután megtanultok szeretni, majd fiúinak lenni, és azután lehettek szabadok; de amíg nem vagytok végleges rendű lények, amíg nem vagytok tökéletesen elkötelezettek, addig nem bontakoztathatjátok ki a saját végleges szabadságotokat.”
- mindenségrendi erő: 0:6.5 Minden Korlátlan Abszolútból származó, ám a paradicsomi gravitációra még nem válaszoló energia.
- mindenségrendi evolúció célja: 112:2.15 A személyiség-egység elérése az egyre teljesebb szellemirányításon, valamint a Gondolatigazító tanítására és vezetésére adott akarati válaszon keresztül.
- mindenségrendi látásmód: 112:1.10 „a mindenségrendi valóság szilárd tudatosításának megtapasztalására való képesség(…)”.
- mindenségrendi növekedés: 100:1.7 Nemes gondolkodás, melynek növekedése öntudatlanul megy végbe. A „jelentéstartalmak felgyülemlését és egyre magasabb értékszintek elérését vonja maga után.”
- mindenségrendi szintek: 110:6.16 Lásd → „hét lelki kör”
- mindenségrendi valóság paradicsomi körének középpontja: 42:2.4 Három egy közepű körzet, melyek három erőjelenlétet és erőtevékenységet takarnak a Paradicsom örök szigetének alsó részén. Ezek,
a) a Korlátlan Abszolút forgásponti körzete,
b) a Paradicsom Szigetének körzete és
c) bizonyos nem azonosított kiegyensúlyozó és kiegyenlítő közvetítők vagy rendeltetések beavatkozási körzete.
- mindenségtan: 56:10.3 a szépség keresése. 56:10.5 Több gondolati szinten is létezik, amelyeknek eléréséhez szükség van kíváncsiságra, szépségtani érzékre és erkölcstani érzékenységre. Lásd még → „kinyilatkoztatás (mindenségtanra vonatkozó ~)” → „kinyilatkoztatás (tartalmi elemek)”
- mindenségtudat: 104:3.2 a „kiteljesedésével az ember felfedezi az összefüggéseket mindama dolgok között, melyeket az anyagi tudományban, az értelmi bölcseletben és a szellemi rálátásban talál.” Az Isten változatlansága mellett felfogja, hogy egy folytonos változásban és növekvő, élményszerű tapasztalatokat kínáló világegyetemben él.
- mindentevőség (Istené): 118:6.8 Téveszme, 118:6.2 mivel az Egyetemes Atya teremtői előjogokat adományozott a paradicsomi Teremtő Fiak részére.
- minőség: 111:3.6 Érték.
- minta: 0:6.13 az örökkévaló Paradicsom a minták abszolútja; az Örökkévaló Fiú a minta-személyiség; az Egyetemes Atya mindkettőnek közvetlen ősforrása. A Paradicsom azonban nem adományoz mintát, a Fiú pedig nem adományozhat személyiséget. 104:4.14 Világegyetemi tényként a minta „a Paradicsom”. 0:6.12 A teljessel szembeállítva a minta az energia és a személyiség egyedi jellegét mutatja meg. A személyiség- vagy azonosság-formák (testi, szellemi vagy elme) energiából származó minták, de az energia maga eredendően nem tartalmazza ezeket. A minta megjelenését lehetővé tevő energiajellemző vagy személyiségjegy Istennek – az Istenségnek – a paradicsomi erő-sajátságnak, a személyiség és a hatalom egymás melletti létezésének tulajdonítható.
- minta (meghatározások): 101:7.1 „elfogadott, de nem érvényesített cselekvési terv.”
- 0:6.10 Anyagi, elmei vagy szellemi kivetülés, vagy ezen energiák társulása.
- 0:6.11 A „teljes gravitációs tartozását már lerótt valóság-összeállítás.”
- 0:6.13 A másolatok készítését lehetővé tevő mesterpéldány.
- minta (jellemzők): 0:6.11 „bármely minta valósága annak energiáiból, elmei, szellemi vagy anyagi alkotórészeiből áll.”
- mise (szertartásos összejövetel): 99:5.10 „Jézus nem kívánta meg a követőitől, hogy rendszeresen összegyűljenek és a közös hitüket kifejező fordulatokat mondogassanak. Csak annyit rendelt el, hogy (…) vegyenek részt az ő urantiai alászállásban eltöltött életének emlékére szervezett közös estebéden.”
- misztériumvallások: 121:5.6 Mivel egyéni üdvözülést ígértek, 121:5.7 maguk után vonták a nemzeti vallási hiedelmek megszűnését. A személyimádások megszületésével 121:5.9 vallási testvériségeket hoztak létre. 121:5.8 Az eredetük valamilyen homályos monda vagy rejtély volt, valamilyen isten életéről, haláláról és az életbe való visszatéréséről. 121:5.10 Kifinomult beavatási szertartások és hatásos imádások jellemezték. A titkos szertartási rész gyakran visszataszító volt. Amit ígértek: 121:5.11 „megszabadulást a rossztól, továbbélést a halál után és maradandó életet a szomorúság és a rabszolgaság világán túli áldott területeken”.
- mithraizmus: 95:6.7 Mitrász-imádás. Ősi vallás, melyet a perzsa papok Zoroaszter tanai ellenében élesztettek újjá. Elterjedtté vált a Levantéban és a Földközi-tenger partvidékén. Egy ideig kortársa volt a judaizmusnak és a kereszténységnek is.
- mithraizmus és kereszténység: 98:6.3-6.4 mindkettő alkalmazta a) a keresztelés szertartását, b) a kenyér és a bor szentségként való fogyasztását, c) a megmentő szenvedéseinek oltáron való ábrázolását, d) az istenimádási helyek föld alatt való kialakítását, e) a kéz ujjainak szentelt vízbe mártását a templomba való belépéskor, és f) 98:5.4 december huszonötödikét ünnepként. E két utóbbi dolgot a keresztény hívők a mithraizmus szokásrendjéből vették át. 98:6.4 Mithrász és Jézus jelleme azonban különbözött. Jézus határozottan békeelvű volt, míg Mithrász bátorította a katonai szellemet. A két vallás küzdelmét az döntötte el, hogy a keresztény hit teljes jogú tagként tekintett a nőkre.
- Mithrász-tisztelet: lásd → „rejtelemimádat (Mithrász-tisztelet)”
- Míka: 97:5.4 héber látnok, aki az első Ésaiás működését követően munkálkodott Abdiás kortársaként. Megerősítette és megszépítette a léleknek megnyugvásul szolgáló, első Ésaiás által hirdetett jó hírt. Támadta a papok által kikényszerített áldozási és szertartás rendszert. 97:5.5 Míka elítélte az ajándékért bíráskodókat, a jutalomért tanítókat és a pénzért jövendölőket. Bátran hirdette a papok nélküli, Isten megértése szerinti életet. 97:5.6 Üzenetének lényege ez volt: „Égőáldozatokkal menjek-e Isten elébe? Kedvét leli-e az Úr ezernyi kosban vagy tízezernyi olaj-patakban? Elsőszülöttemet adjam-e vétkemért, méhem gyümölcsét lelkemnek bűnéért? Megjelentette nékem, ó ember, mi légyen a jó; és mit kíván az Úr tetőled, csak azt, hogy igazságot cselekedj, szeresd az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.” Ha nem lett volna a papok makacs ellenállása Míka és Abdiás lerombolta volna a héber imádási szertartás véres rendjét.
- Mohamed: 92:5.14 vallásalapító a Krisztus utáni hatodik században. Hitvallása az idegenek hiteiből „eredő társadalmi igények és a saját népe vallási életének következetlensége elleni tiltakozás volt.”
- mongolok: 79:1.9 a közép-ázsiai anditák leszármazottai. Az őseikhez hasonlóan tehetséges katonanépek voltak, és szintén az „egyetlen mennyei Isten” létét hirdették.
- Monmatia: 57:5.3 a napunk bolygói családjának, a naprendszernek a neve. 57:5.13 E rendszer az anyagát tekintve kettős eredetű. Nagyrészt a napunk anyagából keletkezett, de magához vonzotta az Angona csillagrendszer három szélső bolygóját is. 57:5.4 Az Angona csillagrendszer 4,5 milliárd évvel ezelőtt közelítette meg a napunkat. 57:5.6 Ennek hatására „egyre több anyag szabadult ki a napból és vált önállóan keringő égitestté a közeli térben.” Az így 57:5.7 „különvált csillaganyagú hatalmas gázoszlopból jött létre később a naprendszer tizenkét bolygója.” 57:5.9 A kiszakított anyagív naptól távolabbi végéből az öt külső bolygó, a naphoz közelebbi részéből pedig az öt belső bolygó jött létre. A Szaturnusz és a Jupiter az ív középső, tömörebb és felfúvódott részéből alakult ki. 57:5.12 „A bolygók nem az anyacsillag egyenlítői síkjában keringenek, ami akkor lenne így, ha a csillag forgása folytán repültek volna ki.” A bolygók „az Angona miatti csillaganyag-kitörés hatására álltak be a mai keringési síkjukba, mely esemény síkja meglehetősen nagy szöget zárt be a nap egyenlítői síkjával.” 57:5.14 „A naprendszernek a napból eredő összes anyaga eredetileg azonos keringési iránnyal rendelkezett, és ha a három idegen égitest nem hatolt volna be a rendszerbe, akkor a naprendszer teljes anyagmennyisége megtartotta volna az azonos keringési irányát. Az Angona három alárendeltjének hatása azonban új és idegen forgási erőket vitt a kialakuló naprendszerbe, s ennek eredménye az ellentétes irányú mozgás megjelenése lett.” 57:6.5 A naprendszer ötödik bolygóját a távoli múltban a Jupiter vonzó ereje összeroppantotta és a jelen állapotú kisbolygó-halmazzá rendezte. 57:6.8 A naprendszerünk mai formáját már hárommilliárd évvel ezelőtt elérte. Ekkor vették a Nebadon fizikai nyilvántartásába, és kapta a Monmatia nevet.
- MONOTA: 42:2.19 a Paradicsom és így az Egyetemes Atya nem-szellemi energiarendszere.
- morontia: 0:5.12 az anyagi és a szellemi közötti szint. „Jelölhet személyes vagy személytelen valóságokat, élő és élettelen energiákat. A morontia láncfonala szellemi, vetülékfonala fizikai.” 42:10.5 Ötszázhetven létformája létezik.
- morontia alak (test): 30:4.15 A halhatatlan lélek és a visszatért Igazító új, közös élethordozó teste. 112:6.2 Személyiség-megnyilatkozásra alkalmas morontia minta. Azt a szerepet tölti be a helyi világegyetem világain, mint az anyagi test a szülőbolygón. 42:12.11 A morontia elme hozza létre (határozza meg) a személyes morontia alakot. Az ehhez szükséges, tagolatlan szerveződésű morontia anyagot a morontia erőtér-felügyelők biztosítják és a kísérő szeráf továbbítja. 43:8.2 A halandói felemelkedés edentiai időszakában, a morontia műveltség hetven felkészülési világán történő fokozatos áthaladás során a morontia test megmarad, de minden egyes alkalommal újra hangolják azt. 47:10.5 Bár a hét lakóvilág végig járása szükségessé teszi a ráhangolódási alvást és a feltámadási ébredést, az ezt követő alakváltások már nem járnak együtt öntudatvesztéssel, nem eredményeznek törést a személyes élmények folyamatosságában. 48:1.5 A nebadoni morontia léten való áthaladás során a morontia erőtér-felügyelők 570 ilyen testet adnak a felemelkedők számára, melyek mindegyike a fejlődési átalakulás egy-egy szakaszára jellemző. Az ilyen testi változásból 8 a csillagrendszerben, 71 a csillagvilágban, 491 pedig a Szalvington szféráin fog megtörténni.
112:6.3 A felsőbb szintekhez közeledve „a személyiségforma közvetlenül a személy belső természete szerint alakul.” 112:6.4 A felemelkedő halandó a morontia állapotban az orvontoni tökéletes-szellem mindenségrendi-elme képességének nebadoni módosított változatával ruháztatik fel.
- morontia anyag: 48:1.3 különleges energiaszerveződések. A mesterséges, rendelésre épített morontia szférákon százféle formában léteznek a fizikai anyag mellett. A Fizikai Főszabályozók és a morontia erőtér-felügyelők az anyag elsődleges egységeinek forgását módosítva hozzák létre ezeket az új energia-társulásokat.
- morontia elme: 110:2.6 „olyan fogalom, amely az egymástól alapvetően különböző anyagi és szellemi természetű, együttműködő elmék lényegét és összességét jelöli.” 111:2.8 A létét két elmekésztetés hordozza magában. A „teremtmény véges elméjében az Isten megismerésére és a Teremtő isteniségének elérésére irányuló ösztönzés, valamint a Teremtő végtelen elméjének az ember megismerésére és a teremtményi tapasztalás átélésére irányuló késztetése.” 42:12.11 A morontia elme létrehozza a morontia alakot a halandó túlélő számára. A morontia alak az uraló morontia elméhez egyedileg és megfelelően szabott. A morontia testek is csak annyiban hasonlítanak egymásra, mint az emberi hús-vér testek.
- morontia entitás: 113:6.1 Az emberi lélek, amely „a halandói elme és az isteni Igazító közös működésének eredménye”. Lásd még → „morontia lélek (jellemzők, tulajdonságok)”
- Morontia Erőtér-felügyelők: 48:2.1 a szellemi, a fizikai és a félanyagi energiák egyesítésével kapcsolatos tevékenységek felügyeletével foglalkoznak. Ők biztosítják a fejlődő morontia teremtmények számára az átmeneti környezetet. Csak a morontia fejlődésben segédkeznek. Ők a morontia erőtér energia ellátó csatornái és fenntartói. 48:2.2 A helyi világegyetemi Anyaszellem hozta létre őket. A formatervük azonos, de a természetük eltérő lehet. 48:2.3 A teremtésükre az első halandó túlélő lakóvilágon való megjelenésével kerül sor. Ezres csoportokban hozzák létre őket a következő felosztásban.
„48:2.4 1. Kör-szabályozók 400
48:2.5 2. Rendszer Összehangolók 200
48:2.6 3. Bolygó Felügyelők 100
48:2.7 4. Együttes Szabályozók 100
48:2.8 5. Kapcsolat-állandósítók 100
48:2.9 6. Választó-osztályozók 50
48:2.10 7. Iktató-segédek 50”
48:2.11 Csak a saját világegyetemükben szolgálnak a Világegyetemi Fiú és a Világegyetemi Szellem közös irányítása mellett. Egyébként öntevékeny csoport, amely a helyi csillagrendszerünk első lakóvilágainak mindegyikén tart fenn székhelyet. 48:2.12 Átmenetileg kaphatnak megbízást anyagfeletti jelenségekkel kapcsolatban az evolúciós világokon is.
- morontia élet tanodái: 48:5.6 a szervezésük három nagyobb csoportba történik.
a) A lakóvilágokon ezek a gondolkodás tanodái, az érzések tanhelyei és a cselekvés tanintézetei.
b) A csillagvilágon a fentiek kiegészülnek az erkölcstan tanodáival, az igazgatás tanhelyeivel és a közösségi alkalmazkodás tanintézeteivel.
c) A világegyetemi központon pedig megjelennek a bölcselet, az isteniség és a tiszta szellemiség tanodái.
- morontia értelem: 110:2.6 „a helyi világegyetemben egy akarat uralta kettős elmét jelent.”
- morontia étel: 47:4.6 a morontia testtel bíró felemelkedő lények fogyasztják a hét lakóvilágon. E táplálék – az ilyen jellegű vízzel együtt – az élő energiának az anyagi világokon nem ismert, teljesen hasznosuló, mellékterméket nem képező fajtája.
- morontia fejlődés: 101:5.13 bővíti a kinyilatkoztatott vallás igazságainak körét. Ebben fejlődve egyre több tudható meg „a legfelsőbb értékek, az isteni jóság, az egyetemes kapcsolatok, az örök valóságok és a végleges beteljesülések igazságáról.” 101:5.14 „A morontia fejlődésben az igazság bizonyossága egyre inkább felváltja a hit bizonyosságát.” 101:6.1 A morontia tapasztalás nagy mozgatója a szellemi tökéletesség elérésének lehetősége.
- morontia (~ felfogás): 103:6.7 megközelítésében a fizikai tudományok eredményei és a vallás szellemének működése közötti eltérés eltűnik. 103:7.10 „A morontia szinten a tudomány és a vallás követelményei a mota oktanával részlegesen bizonyíthatók.”
- Morontia fejlődő lények: 48:8.1 a felemelkedő halandók megnevezése a lakóvilágokról való kikerülés idején, de még a felsőbb-világegyetemi létpályán megvalósuló szellemállapot elérés előtt. 30:4.18 Átmenetileg a csillagrendszeri, a csillagvilági és a világegyetemi szférákon tartózkodnak a folyamatos értelmi, szellemi és személyiség-formai fejlődés érdekében. Szellem-önazonosságot „csak röviddel azelőtt kapnak, hogy a helyi világegyetemi központról elindulnak a felsőbb-világegyetem kisövezeteinek fogadóvilágaira.” Ez alakváltozással jár.
- morontia közösségi tevékenység: 47:6.3 nem épül sem személyes gyarapodásra, sem önző hódításra. A személyek közötti viszony a kölcsönös és megértő rokonszenvre épülő tiszteleten, az önzetlen szeretetből kiinduló kölcsönös szolgálaton, valamint azon őszinte késztetés kialakításán alapul, amely a legfelsőbb beteljesülés megismerésére irányul.
- morontia látásmód: 101:6.1 „maga után vonja a Hétszeres, a Legfelsőbb és még a Végleges örökké gyarapodó tudatosságát is.”
- morontia lélek (jellemzők, tulajdonságok): 111:0.1 „csak mindenségrendi látásmódon és szellemi felfedezésen keresztül ismerhető meg.”
- 111:3.7 Képes az Isten-tudatra jellemző igazság, szépség és jóság értékek magába fogadására.
- 111:3.7 Az elpusztíthatatlansága az igazság, szépség és jóság értékek magába fogadásának mértékétől függ.
- 117:3.7 A „saját szándékai szerint cselekvő társalkotója a saját halhatatlanná válásának.”Lásd még → „morontia entitás”
- morontia mota: 45:7.6 A morontia bölcsesség. 102:3.2 Az igazság felismerésére és az egység felfogására való bölcseletet meghaladó érzékenység. 48:6.27 Törekszik a jelentéstartalmak egységbe rendezésére és az értékek egyesítésére. 48:6.28 Több, mint felsőbbrendű emberi bölcselet. A jelentéstartalmakat és az értékeket a mindenségrendi távlat összefüggésében szemléli. 48:7.1 Az alsóbb síkjai közvetlenül az emberi bölcselet felsőbb szintjeihez csatlakoznak. „A kevésbé fejlett hallgatókat az első lakóvilágon szokásos rend szerint a párhuzamok módszerével oktatják; vagyis az egyik oszlopban bemutatják a mota jelentéstartalmak egyszerűbb fogalmait, a másik oszlopban pedig idézik a megfelelő halandói bölcselet alaptételeit. 45:7.7 Egy választó szavazata értékének minősítése attól függ, hogy milyen fejlődést tanúsít a morontia bölcsesség, a szellemi látásmód és a közösségiesülés terén.
- morontia sajátlényeg: 108:6.5 A kifejlődő, szellemi átalakulást őrző halhatatlan lélek valósága.
- morontia személyiségforma: Lásd → „morontia alak (test)”
- morontia személyiség közösségivé válásának lépcsői: 43:8.5-8.11
1. Boldog élet és hatékony munka megvalósítása tíz különböző morontia-társsal (a helyi világegyetemi anyaszellem gyermekei), akik másik tíz ilyen csoporttal százfős századokat alkotnak, melyek további, ezerfős testületekbe szerveződnek.
2. Boldog élet és hatékony munka tíz univitatiával, akik további tíz családdal együttműködve ezer univitatiából álló testületként alkotnak szövetséget.
3. Egyidejű igazodás a saját társainkhoz, és a házigazda univitatiához az önkéntes, szoros és hatékony együttműködés kialakítása érdekében.
4. A hasonló és nem hasonló lényekkel való közösségi együttműködés mellett, értelmi összhang megvalósítása a társcsoportokkal is.
5. A közösségi működés értelmi és tevékenységi szintje mellett bensőséges kapcsolatok kialakítása hasonló és nem hasonló lényekkel, egyre csökkenő ingerlékenység és sértődékenység mellett.
6. A világegyetemi látásmód fejlesztése az örökkévaló célokat felfedő azon jelentéstartalmak megragadása által, melyek a korábbi lépcsőfokok tevékenységeiben rejlenek. Készülés a paradicsomi felemelkedési létpályára.
7. A szellemi látásmód fejlesztése a csoportos szellemi társuláson és a morontia együttműködésen keresztül. Két erkölcsi teremtmény értelmi, közösségi és szellemi társulása olyan személyes potenciálokat bont ki, melyek megnégyszerezik a feladatok teljesítésének és a célok elérésének lehetőségeit.
43:8.12 „A hét nagyobb világ második csoportján két halandó lakik együtt minden tízes honos csoporttal, és így tovább, egészen a hét nagyobb szféra utolsó csoportjáig, amelyben tíz morontia lény lakik tíz univitatiával.”
- morontia szférák: 48:1.2 a „halandói felemelkedés átmeneti szakaszai a helyi világegyetemben. A helyi csillagrendszerekben csak a végleges rendű lények szféráját körülvevő hét világot nevezik lakóvilágoknak, viszont morontia világnak nevezzük mind az ötvenhat átmeneti tartózkodási helyet a csillagrendszerben, közéjük sorolva a csillagvilági és a világegyetemi központok körül található felsőbb szférákat is.”
- Morontia Társak: 25:7.1 a helyi világegyetemi Anyaszellem gyermekei, akik barátai és társai azoknak, akik a felemelkedő morontia létet élik. Nélkülözhetetlenek a felemelkedő lény fejlődéséhez, azonban nem helyettesítik a szeráfi őrangyalok munkáját. 25:7.3 Csak a helyi világegyetemekben szolgálnak. 47:3.12 Minden, ezer felemelkedőből álló csoporthoz egyet jelölnek közülük. 48:3.1 Korszakról korszakra százezres csoportokban teremtik őket, a Nebadonban több mint hetvenmilliárd van belőlük. 48:3.2 A melkizedekek képezik ki őket egy Szalvingtonhoz közeli bolygón. Ők irányítják a szakmai tevékenységeiket is, az Istenfiak általános felügyelete mellett. 48:3.3 A helyi világegyetemi közösségük tízezer telephelyet tart fenn – minden helyi csillagrendszer minden első világán. A kormányzatuk önállónak mondható. Hűségesek, bár egyesek közülük ritkán megtévedhetnek. 48:3.4 Két azonos rendű fajtájuk van. Az egyikük irányító, a másik egyetértő. Nem ivaros teremtmények. 48:3.5 A személyiségük eltérő. 48:3.17 Segítik a túlélő felemelkedők együttműködését a végleges rendű lényekkel. 48:3.6 A tevékenységeik alapján a következőképp osztályozhatók.
48:3.7 1. Zarándok-oltalmazók. Ők minden morontia és átmenetben segédkező lény munkájának összehangolói.
48:3.8 2. Zarándok-fogadók és Szabadtársítók. Ők fogadják az első lakóvilágon felébredőket, és igény szerint végig kísérik őket addig a napig, amíg első-szakaszú szellemként elhagyják a helyi világegyetemet. A társak kirendelése nem állandó jellegű.
48:3.10 3. Mennyei Látogatók Fogadói. Szívélyes fogadtatásban részesítik a hallgató-látogatók és más mennyei lények emberfeletti csoportjait, amint azok az átmeneti világokra látogatnak.
48:3.11 4. Összehangolók és Összekötő Igazgatók. Ők a társas viselkedés és a morontia fejlődés oktatói, a csoporttevékenységek irányítói. Feladatuk a morontia érintkezés megkönnyítése és a zavarok kialakulásának megelőzése.
48:3.12 5. Tolmácsok és Fordítók. Ők a teremtésrészek nyelvészei. Ismerik és beszélik az összes helyi világegyetemi nyelvet. Elsőként a Satania, másodikként pedig a Nebadon nyelvének elsajátításában segédkeznek.
48:3.14 6. Kirándulás és Visszatekintés Felügyelők. A hosszabb, csillagrendszeri utak célpontjaira irányuló kirándulások szervezői és vezetői.
48:3.15 7. Terület- és Épületfelügyelők. A hallgatók az ő segítségükkel alakíthatnak a lakóhelyükön.
- morontia templom: 55:1.3 a Fizikai Főszabályozókkal együttműködve épül. 55:1.5 Morontia anyagból készül. 55:1.1 Egy lakott világ központjában akkor hozzák létre, amikor a bolygó belépett a fény és élet korszakába. A bolygó Paradicsomi alászálló Fia itt jelenti be a Bolygóherceg Bolygó Fejedelemmé válását és teljesebb hatáskörrel való felruházását a bolygó ügyeit illetően. 55:1.2 A templom három részből áll. A középső a paradicsomi alászálló Fiú szentélye. Ettől jobbra a Bolygó Fejedelem széke, balra pedig a bolygóhoz tartozó végleges rendű lények megbízottjának széke található. 55:1.4 Az átlagos méretű templom háromszázezer főnek biztosít férőhelyet. Rendeltetései,
a) a Csillagrendszer Fejedelemmel és a Fenségesekkel való találkozási hely,
b) a szellemlények személyiség-jelenlétének látható módon történő kinyilatkoztatása,
c) a csendes mindenségrendi szemlélődés,
d) a mindenségrendi bölcselet tanodáinak záróvizsga helye,
e) a felsőbb társadalmi szolgálat és a kiváló teljesítmények elismerésének közösségi helye,
f) 55:1.5 az élő halandók „elragadtatás”-ának, vagyis a morontia létbe való átmenet megszemlélésének helye.
- morontia-világi szeráfok: 48:6.1 átmenetben segédkező angyalok, akik a szeráfi szolgálók hatodik rendjét képviselik. A halandó teremtmények átkelését segítik a húsvér testből a morontia lét kezdeti szakaszaiba. 48:6.3 Hét egységben szolgálnak a tanítványaik előmenetele érdekében.
a) 48:6.4 Szeráfi Örömhírhozók. 48:6.5 Segítik a szellemi felemelkedőket „az Edentiára, a Szalvingtonra, az Uverszára és a Havonába vezető lehetséges utak bölcs megválasztásában.” Ők tesznek javaslatot a jerusemi huszonnégy tanácsadónak az egyes felemelkedők számára legelőnyösebb pályára. 48:6.21 Ők a tökéletesség elérésének hirdetői a csillagrendszerben.
b) 48:6.22 Faji Közvetítők. Az eltérő faji nézőpontok összehangolását segítik a lakóvilágokon, de már a fejlettebb anyagi világokon is kapnak lehetőséget a működésre. Ők „az első menny szakértő társadalomkutatói és bölcs közösségi tanácsadói.”
c) 48:6.24 Elmetervezők. 48:6.25 A lakóvilágokon áthaladó morontia lények természetét és tapasztalási állapotát vizsgálják az előmenetelüket legjobban segítő csoportba való szervezésük érdekében. 48:6.24 Korábbról őrangyal tapasztalatokkal is rendelkeznek. Ők az első menny lélektankutatói.
d) 48:6.27 Morontia Tanácsosok. Feladatuk a túlélő halandók tanítása, irányítása és tanáccsal való ellátása. A szerteágazó életszintek tapasztalati egységét kutató és megjelenítő tanítók. 48:6.28 Sok legfelsőbb rendű tanító tanácsos szeráf kerül ki közülük.
e) 48:6.29 Műszakiak. Az új felemelkedők igazodását segítik az egyre magasabb szintű morontia környezethez. Egyben oktatást tartanak az átmeneti szférákon használatos energiákról és összekötőként is szolgálnak a morontia erőtér-felügyelők valamint a Fizikai Főszabályozók irányában. Tevékenykednek veszélyhelyzeti térutazókként is.
f) 48:6.30 Adatrögzítő-Tanítók. A szellemi és a fizikai határterület folyamatainak, az emberi és az angyali közötti viszonynak, valamint az alsóbb világegyetemi területek morontia folyamatainak művészi szintű rögzítői. 48:6.31 Továbbá minden ténykereső eszményi oktatói is, mivel alaposan ismerik a Satania 619 lakott világának történelmét.
g) 48:6.34 Segédkező tartalékosok. Az átmenetet segítő szeráfok minden rendjéből vannak a testületükben.
- mota (meghatározások): 103:6.7 „a morontia szint módszere.”
- 103:6.7 „a széttartó valóság-felfogásnak az anyagi személyiségek által el nem érhető felsőbb-bölcseleti összehangolása”.
- mota (tartalmi elemek jellemzők): 103:6.7 érzékeny a felsőbb-anyagi valóságra.
- 103:6.7 Anyagának tekinti az értelem által felismert tudást.
- 103:6.7 Lényegének tekinti a hit általi rálátást.
- 103:6.7 „részben a húsvér testbeli anyagi élet túlélésének élményén alapul.”
- 103:6.8 „az ember nem képes felfogni.”
- 103:6.13 E „látásmód hiányában a halandó ember nem képes észrevenni az anyagi világ jelenségeiben a jóságot, a szeretetet és az igazságot.”
- 103:7.12 A motával való hosszas tapasztalás képes arra, hogy a tudományos és a vallásos világegyetemi érzékelést úgy hangolja össze, „hogy az eredetekről, a rendeltetésekről, a kapcsolatokról, a valóságokról és a beteljesülésekről hasonló értelmezéseket adjanak.”
- mota személyiség: 45:7.8 olyan egyéniség, amely a Gondolatigazító szellemi felügyelete alatt egyesíti a kiteljesített halandói létezés tapasztalatát a sarjadzó morontia létpályával.
- Mo Ti: 94:6.11 kínai tanító, aki testvériséget hirdetett. Ezt nem erkölcstani kötelességnek mondta, hanem az Isten szeretetére alapozta. A tanításainak elterjedését Konfuciusz tanítványai meghiúsították.
- mozgás (jellemzők): 14:4.16 „a gravitáció kiegészítője, illetőleg kiegyenlítője.”
- 105:3.4 „állandósult állapota a paradicsomi kapcsolódáson keresztül határozódik meg.”
- módosított andonfiak: 66:2.7 ötven férfi és ötven nő Andon és Fonta leszármazottai közül, akik élet-sejtanyagot biztosítottak a Bolygóherceg testtel bíró törzskara tagjai számára. 66:4.14 Velük társulva segítették a munkájukat is, és az életfa gyümölcséből nyert anyagot fogyasztva nekik is meg volt a lehetőségük a testi halál elkerülésére, 66:4.15 mivel „az élethordozók az ő halandó testükbe is bevezették a csillagrendszeri körök pótlékát”. 67:3.5 A száz közül ötvenhat utasította vissza a Kaligasztia-féle lázadásban való részvételt.
- Mózes: 95:5.3 héber-egyiptomi származású. Sokoldalú és rátermett, politikai éleseszűséggel bíró vezető. 96:5.1 Egyszerre volt katonai vezető, társadalmi szervező és vallási tanító. 96:3.1 Mózes anyja az egyiptomi királyi családból származott, az apja pedig szemita összekötő tiszt volt a kormány és a beduin foglyok között. 96:4.2 E szülőket a Makiventa Melkizedek tanításain alapuló közös vallásos hit is összekötötte. Mindketten El Shaddaiban hittek, bár Mózes apósa El Elyon kéni imádója volt. Mózest El Shaddai hívőnek nevelték, de az apósa hatására El Elyon hívővé vált. 45:4.14 Mózes az ibolyaszín emberfajta egyik maradványának vezetője és felszabadítója, 92:5.11 a Melkizedek utáni kor kiemelkedő vallási tanítója, aki a héber vallás megalapítójaként egyistenhitet hirdetett. 45:4.14 Az Egyetemes Atya imádatát „Izráel Istenének” neve alatt tanította. 92:5.11 Mózes következetesen törekedett arra, hogy megszűntesse a népe körében a kísértettisztelet maradványait. Még halálbüntetést is előírt e tiszteletfajta követői számára. Mózes a bölcsessége és az éleslátása által egy egész népet vett rá az általa hirdetett haladó hit elfogadására. 96:5.2 Mivel az egyiptomi kivonulás idején a népe nem rendelkezett írott nyelvvel, így a Mózesre vonatkozó feljegyzéseket több mint ezer évvel a halála után, a fennmaradt hagyományok alapján készítették. 45:4.14 Mózes jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja.
- Mózes tanítása: 96:5.3 sok tekintetben épített az apósa segítségével összegyűjtött, Melkizedek időkből származó kéni hagyományokra. Ezekhez hozzátársította Egyiptom és Palesztina vallásának és erkölcseinek legjobb elemeit és szokásait, megalkotva ez által a héber szertartási imádásrendszert. 96:4.3 El Elyon eszméjét Mózes az ősi beduin Jahve istenség képébe igyekezett belefogalmazni. Jahvét más népek istenei fölött állónak mondta. A héberek a Sinai szent hegyének lábánál a Jahvében való hit okán táboroztak hosszú ideig. 96:4.4 Mózes a tízparancsolatot is Jahvénak, a Hóreb istenének nevében adta. 96:4.5 A Jahve kép megerősítését Mózes azáltal tudta elérni a nép körében, hogy a táborukban folytatott istenimádásuk harmadik hete alatt kitört a Hóreb-hegy vulkánja. Ily módon egy erős, félelmetes, mindenható isten képet tudott rögzíteni a követőiben. 96:4.6 Mózes Jahvét Izráel Úristenének mondta, aki a hébereket választotta népül. Mivel Mózes nemzetet épített, a tanításait nemzetivé tette. Ezért állította Jahvéről, hogy „féltékeny Isten”. Bár minden test Istenének is mondta, olyanként állította be, aki tiszteletben tartja a népével kötött szövetséget. 96:4.7 Mózes szerette volna, ha a követői Jahvét hűségesnek, gonoszságtól mentesnek, igaznak és a cselekedeteiben egyenesnek látják, de a korlátozott felfogású többség számára kénytelen volt úgy beszélni Istenről, mint aki befolyásolható, és az emberhez hasonlóan haragvó, sőt bosszúálló is tud lenni. 96:5.6 Mózes félt hirdetni Jahve irgalmát. Célra vezetőbbnek látta, ha a féktelenkedő nemzetségek félelemmel vegyes tisztelettel tekintenek az igazságosság Istenére. 96:5.4 Mózes az Istennek való engedelmesség fejében az Isten részéről megnyilvánuló Gondviselést tanította. 96:5.5 Mózes tiltotta a bűvtárgyakat, a bálványimádást, továbbá mindenféle képi ábrázolást is.
- munka: 69:2.1 kezdetleges formája az éhínségtől való rettegés elleni biztosítékként lassan alakult ki. 69:2.3 A fejletlen vadember nem végezte örömmel vagy önként. 69:2.5 Szükségessége az ember számára a legnagyobb áldás. Az ember abban különbözik az állattól, hogy képes megtervezett erőfeszítésre. 69:2.7 Velejárója az előrelátás, az önmegtartóztatás és a kitartó szorgalom. 69:3.2 „A női munka a gyermek megkülönböztető jelenlétéből alakult ki.” Így a nőnek minden nap voltak munkafeladatai. 69:3.3 „A férfi mindig is szégyellte a női munkát, a nő viszont sohasem vonakodott a férfi munkáját ellátni.”
- munka apostolai: 69:2.6 a magukról gondoskodók.
- munkamegosztás: 81:6.29 szakosodással jár. Polgárosodást elősegítő tényező. 69:2.3 A társulásból fakadó szerveződésből következik. A munka szakosodása a kisebb ellenállás irányába való haladást jelenti és időbeli, valamint anyagi megtakarítással jár együtt. 68:2.6 A „védtelen gyermek jelenléte meghatározta a férfi és a női tevékenységek szétválását”. 84:1.9 A munkamegosztás már a legkorábbi párkapcsolatok idején hozzájárult a kényelem és a boldogság növeléséhez. 84:3.7 A férfi harcolt és vadászott, míg a nő a családi vagyont gondozta és ellátta a gyermekeket. 84:3.6 Az első földművelők is a nők voltak. „Számos visszamaradt mai törzsnél a férfiak főzik a húst, a nők a növényeket, és amikor a fejletlen ausztrál törzsek úton vannak, a nők sohasem rontanak rá a vadra, a férfiak pedig nem hajolnak le azért, hogy gyökeret ássanak ki.” A nő volt a termő, 84.3.7 a termelő. A férfi rendszerint a könnyebbik utat választotta. 84:3.6 A pásztorkodó férfi a nyájat az élelem miatt tartotta, míg a nőnek növényi élelmet kellett gyűjtenie. 69:3.1 A kezdetleges társadalomban a munkamegosztást először a természeti, később pedig a társadalmi körülmények határozzák meg. A munkamegosztás szakosodásának korai szempontjai a következők.
69:3.2 1. A nemek szerinti tagolódás.
69:3.4 2. Az életkor és a betegség miatti változások.
69:3.5 3. A vallási alapú elkülönülés.
69:3.7 4. Urak és szolgák. (A legyőző és a legyőzött viszonya alapján.)
69:3.8 5. Az eltérő fizikai és elmebéli adottságokon alapuló elkülönülés. (Az emberek nem egyenlőként születnek. Közöttük eredendően meglévő különbségek vannak.)
81:6.33 A magasan képzett és rendkívüli mértékben szakosodott emberi lényeket legjobban az értelmes együttműködés valamely módszerével lehet irányítani. 81:6.36 A túlzott mértékű szakosodás veszélyei az egyhangúság, a korlátoltság, valamint a gyanakvásra és a féltékenységre való hajlam.
- mutogatás: 90:3.7 ma illetlenségnek tekintik, egykor varázserővel bíró ártó cselekedetnek tartották, csakúgy, mint az embernek szegezett íj varázserejét.
- múlt: 111:4.12 „megváltoztathatatlan”.
- működési rend (meghatározás): 118:9.5 „a Teremtő-gondolat végleges kikristályosodása”.
- működési rend(szer) (jellemzők): 118:9.5 „mindig az azt létrehozó akarat-szándéknak megfelelően munkál.”
- 118:9.5 A „rendeltetése az eredetében keresendő, nem pedig a működésében.”
- 112:1.13 A lényegénél fogva tétlen.
- működési rend (világegyetemeké): 118:9.2 A felsőbb elmék által létrehozott működési rendek a saját alkotóerőik felszabadítása érdekében, melyek bizonyos mértékben korlátozzák az alárendelt értelmek cselekedeteit.
- műveltség: 71:7.1 a tartós állam alapja. 70:9.17 Az emberek eltérő műveltségi képességekkel rendelkeznek, 79:4.9 mivel a műveltségre való képesség élőlénytani – biológiai alapokon nyugszik. 50:6.4 A műveltség ugyanis elmeminőséget feltételez, mivel csak az elme magasabb szintre való kerülésével fejlődhet. A felsőbbrendű értelem nemes műveltségre törekszik. „Az alacsonyabb rendű elmék még a legmagasabb rendű műveltséget is eltaszítják maguktól, még akkor is, ha készen kapják.” 66:6.1 A műveltség elterjedésének üteme az emberek azon képességétől függ, hogy mennyire értik meg az új, fejlett eszméket. 68:2.2 Tehát a műveltség fejlődésének üteme függ az ember értelmi színvonalától. 68:5.1 Az ember életszükségletekhez való igazodásának összessége a társadalom műveltségi színvonalát mutatja. 81:6.40 A műveltség olyan társadalmi működési rend, melynek fejlesztését „mindig a társadalmi evolúció történetét tökéletesen ismerőknek kell ellenőrizniük.” 81:2.1 A műveltség akkor növekszik, ha a polgárosodás eszközei is fejlődnek, 81:6.6 azonban sohasem fejlődhet a nincstelenség viszonyai között. 81:3.7 A műveltség terjedését nagyban segítették az utazó kereskedők és a vándorló felfedezők, melyhez hozzájárultak a vallások által ösztönzött katonai hódítások, a gyarmatosítás és a hitterjesztői vállalkozások is. 81:5.1 „Az evolúció a műveltség hiányában is haladhat előre, de a művelt és polgárosodott társadalom nem virágzik ki a megelőző faji fejlődés kellő háttere nélkül.” 81:6.4 „A délnyugat-ázsiai felsőbbrendű műveltség evolúciójának meghatározó tényezője a faj és az éghajlat volt.” 79:8.9 A műveltség állandóságát és tartósságát Kínában a család kiemelkedő szerepe és az elődök tisztelete biztosította. 81:6.9 A nyomtatás feltalálása és elterjedése rendkívül nagy mértékben gyorsította a tudomány és a műveltség fejlődését. 81:6.13 Az igazi műveltséghez feltétlenül szükséges a bölcsesség, mely tapasztalás és értelem révén biztosítható. 81:6.18 A műveltség általánossá válásához egységes nyelvre is szükség van. „Az egyetemes nyelv elősegíti a békét, biztosítja a műveltséget és emeli a boldogság szintjét.” 81:6.23 A műveltség átadásának alapintézménye mindig az otthon lesz, melyet követ a játék és a társadalmi élet, végül pedig az iskola. A XX. századi műveltség fejlődését legnagyobb mértékben befolyásoló tényező az utazás világméretűvé válása és a tájékoztatás módszereinek páratlan fejlődése.
- műveltségek keveredése: 80:9.12 A Kr. előtti 3.000 időszaka Európában 80:9.13 az új kőkor és a beköszöntő bronzkor átfedése volt. „Skandináviában ez az anyaimádat jellemezte bronzkort jelentette. Franciaország déli részén és Spanyolországban pedig a napimádat jellemezte újkőkort jelentette.
- műveltség nyugati központjai: 80:7.5 az első Mezopotámiában volt, a második Egyiptomban, a harmadik pedig Görögörszágban és az égei-tengeri szigetek térségében.
- művelt társadalom: 81:5.3 a tagjai arra törekszenek, hogy a világukat jobb hellyé tegyék. Olyanná, „amelyben az ő gyermekeik és a gyermekeik gyermekei is élhetnek és fejlődhetnek az eljövendő korokban.” E cél megvalósulásához mindenképp fegyelem és munkálkodás szükséges.
- művészet: 101:9.4 „csak akkor vallási, ha magas szellemi késztetésből nyert cél hatja át.” 48:7.23 A művészet legfőbb küldetése az, hogy ábrándjai révén egy felsőbb világegyetemi valóságot vetítsen előre, hogy az idő érzelmeit az örökkévalóság gondolataivá kristályosítsa.

„N”
- Nabodad: 95:1.6 sálemi hitterjesztő, aki Mezopotámia Kish tanhelyének vezetőjeként támadást indított az Istár hiten alapuló templomi bujálkodás általános szokása ellen. Kudarcot vallott, melynek következtében a szellemi és bölcseleti tanításai is vereséget szenvedtek.
- nagylelkűség: 3:5.13 „az önzetlenség szelleme”. „Elhagyható sajátélet hiányában az ember nem lenne képes az isteni élet lendületes választására.” „Az ember sohasem számolhatna megmentő igazságossággal, ha nem létezne magvábanvaló rossz, mely kiemeli és megkülönbözteti a jót azzal, hogy éles ellentétet képez vele.”
- nagyszerűség: 28:6.21 az isteniség kifejezője. 28:6.20 A fokmérője pedig a szükséget szenvedők és az arra érdemes emberek jóléte érdekében végzett önzetlen munka. Vannak erkölcsi alkotóelemei és vannak titkai. Erkölcsi alkotóelemei a bizalom komolyságának felismerése és a szolgálat szentségének elismerése. 28:6.22 Ismérveit a jóságtartalom határozza meg. Csak az lehet naggyá, aki jóvá válik.
- Nagyszerűség Titka és a Jóság Lelke: 28:6.21 harmadfajú szekonáfok. Mivel a nagyszerűség és a jóság nem választható szét, ezért e két angyali közösség tükrözőműködés tevékenysége kölcsönösen függ egymástól, egyik sem működhet a másik nélkül. A nagyszerűségről és a jóságról készített tükrözőműködési értékelések elválaszthatatlanok. E szekonáfok mindig kettős, egymástól függő jelentést adnak arról a lényről, akire éppen összpontosítanak.
- nagyövezet: 15:2.7 száz kisövezet alkotja, mely közelítőleg százmilliárd lakható bolygót foglal magába, 15:13.1 és tízezer helyi világegyetemből áll. Épített központi világát három Nappalok Tökéletessége irányítja. 15:2.12 A világegyetemi-kormányzat nagyövezeteinek száma hetven.
- Nagytekintélyűek: 22:3.1 „a Méltóságra emelkedett Háromságot-elért Fiak második csoportja mind Igazítóval eggyé kapcsolódott, halandó-eredetű lényből áll. Ezek olyan tökéletessé lett halandók, akik felsőbb rendű igazgatási képességekkel rendelkeznek és tanúbizonyságát adták kivételes irányítási tehetségüknek végig a felemelkedői létpályájuk során.” 22:3.3 Intézőként való működésüknek nincsenek korlátaik a hét felsőbb-világegyetemben.
- nagy világegyetem: 0:0.6 a hét fejlődő felsőbb-világegyetem és a központi, isteni világegyetem együtt, 12:1.13 ez „a jelenlegi szervezett és lakott teremtésrész”, 15:2.9 amely „megközelítőleg hétbillió lakható bolygóból áll, valamint az épített szférákból és egymilliárd lakott Havona-szférából áll.”
- nagy világegyetem igazgatási szerveződése: 41:0.2 központi világegyetemi, felsőbb világegyetemi és helyi világegyetemi kormányzatokra tagozódik.
- Nahor (1): 93:5.4 Ábrahám fiútestvére. Rávette az apjukat és a családot arra, hogy Sálembe menet Haranban időzzenek. 93:9.4 Ábrahám Nahor családjából hozatott feleséget a fia, Izsák számára.
- Nahor (2) : 123:6.8 A rabbik jeruzsálemi főtanodájának egyik tanára. Jézusról Zakariástól hallott. Személyesen kereste fel a 8 éves Jézust és szüleit. Miután megismerte őket, szerette volna magával vinni a gyermeket nevelés és képzés céljából Jeruzsálembe. Ebbe Jézus nem egyezett bele.
- Nambia: 36.1.2 a Nebadon helyi világegyetem elsőszülött Élethordozója, aki tagja az isteni Fiak e családja nebadoni testületét irányító vezetőségnek.
- nap: 15:6.8 a tér csillagainak elnevezése, melyeknek különböző létformáik vannak. A tér csillagainak közel ezer, különféle állapotú életszakasza van. Energiatárak, melyek az energiaáramlás helyi gyorsítóiul szolgálnak. Léteznek hőkibocsátás nélküli világító napok is. 15:6.10 „Az Orvonton felsőbb-világegyetemet több mint tízbillió izzó nap világítja meg és melegíti.”
- Nap (a központi égitestünk): 57:1.1 anyaga az Andronover csillagködből származik. 57:4.8 Hat milliárd évvel ezelőtt keletkezett az Andronover második csillagcsaládja utolsó sorozatának 56. csillagaként. 57:5.2 Fiatalabb korában változócsillag volt, amit a tizenegy és fél éves napfolttevékenységi időszaka is jelez. 41:3.1 Van egy olyan feladata is, hogy más napokkal és a tér sötét óriásaival együtt állomásként szolgál az erőtérközpontok és a fizikai szabályozók számára, hogy az anyagi teremtésrészek energiaköreit hatékonyan irányíthassák és összpontosíthassák. 41:7.2 A közepében levő hőmérséklet 19.400.000 fok körül van. 41:5.6 Az energiája fényként vagy más formában egyenesen halad a téren keresztül. 41:5.7 A hullámokban való terjedés észlelése más ráhatás eredményeként áll elő. Központi égitestünk felszínét kilencezerhatszáz kilométer vastagságban kalcium réteg borítja. 41:6.7 Bár a színképében sok vasvonal található, ez nem a főeleme. A jelenséget a napfelszín 3.300 foknál kicsit kevesebb hőmérséklete okozza, mely kedvező a vas színképének megjelenéséhez. 66:5.20 A „napfény gyógyító és betegségeket legyőző sajátságokkal bír.”
- napenergia forrásai: 41:7.3 fontosságuk sorrendjében a következők
„41:7.4 1. Az atomok és később az elektronok megsemmisülése.
41:7.5 2. Az elemek átalakulása, beleértve az így felszabadult energiák radioaktív csoportját is.
41:7.6 3. Bizonyos térenergiák felhalmozódása és átadódása.
41:7.7 4. Téranyagok és meteorok, melyek szüntelenül az izzó napokba zuhannak.
41:7.8 5. A nap összehúzódása; a nap hűlése és az ezt követő összehúzódása néha több energiát és hőt eredményez, mint a téranyag által termelt hőmennyiség.
41:7.9 6. Magas hőmérsékleten a gravitációs hatás bizonyos keringő erőteret sugárzó energiává alakít.
41:7.10 7. Újból befogott fény és egyéb anyag, melyeket a nap magába visszahúzott, miután azok kiléptek belőle, valamint ide tartoznak az ezekkel együtt befogott, a napon kívülről származó egyéb energiák is.”
- napfolt: 58:2.7 valójában napforgatagok, amelyek a központi égitestünk „egyenlítője felett és alatt ellentétes irányban örvénylenek”. 58:2.8 E napvihar központok hatalmas mágnesekként működnek, amely által befolyásolják a fényrezgésszámot. A napunk egyenlítőjénél keletkező folt-forgatagok a többinél erősebb hatásúak szoktak lenni.
- napimádat: 80:9.13 Franciaország déli részén és Spanyolországban az újkőkorra volt jellemző. Az ott élő fehér fajták kör alaprajzú, fedetlen naptemplomokat építettek. Szívesen állítottak nagy sziklákat a nap tiszteletére. A napimádat a mezőgazdaság fontosságát is jelzi Dél-Európában.
- „napkeleti” bölcsek: 122:8.6 A mezopotámiai Urból való (122:10.1 káld) papok, akik egy vallási tanító álma alapján keresték a csecsemőként megszülető „élet fényét” a zsidók között. A Jeruzsálemben kutakodó papokat Zakariás irányította Betlehembe, akik a három hetes Jézus anyjánál hagyták az általuk hozott ajándékokat.
- Nappalok Elődei: 55:4.13 A Hétszeres Isten második szakaszának is tekinthetők. 18:3.2-3.5 Huszonegyen vannak, akik hármas csoportokban igazgatják a hét felsőbb-világegyetemet. Alapvetően egyformák, és a Háromság együttes jellemét, egyesített természetét mutatják. Egységes irányítási gyakorlatot biztosítanak az egyébként különböző hét felsőbb-világegyetem számára. 28:4.1 A „lakott világok és a Paradicsom – ember és Isten – között feleúton való elhelyezkedésük folytán képesek minden pillanatban mindkét irányba figyelni, mindkét irányban hallgatni és mindkét irányban megismerni.” 28:4.10 Csak hárman együtt képesek tévedhetetlen bizonyossággal kiszámítani az Atya akaratát a helyi világegyetemi igazgatási kérdésekben. Képesek az Istenek egyikének akaratát a másik kettő akaratának ismeretéből levezetni. 18:3.4 „Velük kezdődnek a világegyetemek mindenségének személyiségi nyilvántartásai, innen van a nevük is – Nappalok Elődei.” 18:3.7 Egyedül „ők kaptak felsőbb hatalmat arra, hogy a saját akarattal rendelkező teremtmények esetében az örök megsemmisítésre vonatkozó döntést meghozzák.” 55:4.13 A fény és élet harmadik bolygói korában járó szférák lakói új módon kezdik tisztelni őket. 107:2.8 7. Azok az Igazítók, akik a megtestesült paradicsomi Isten Fiakkal szolgáltak, a szolgálatuk helye szerinti felsőbb-világegyetembeli Nappalok Elődeinek javaslatára személyesültek meg és váltak Megszemélyesült Igazítókká.
- Nappalok Elődei (meghatározás): 23:2.15 „azon háromsági eredetű személyiségek, akik a hét felsőbb-világegyetem végzetét vigyázzák”.
- 116:4.6 A Háromság igazságos ítélkezésének megszemélyesülései az időben és a térben.
- Nappalok Elődei (jellemzők): 116:4.6 Közreműködnek a Legfelsőbb Lény mindenható hatalmának életre keltésében.
- 116:4.6 „hétszeres gócpontként szolgálnak a háromsági fennhatóság evolúciójához az idő és a tér mezőiben.”
- Nappalok Hűséges Követői: 15:2.4 a paradicsomi Háromság nagykövetei minden egyes csillagvilágon.18:7.1-7.2 Hetvenmillióan vannak, akik paradicsomi tanácsadóként működnek az egyes helyi világegyetemek száz csillagvilágának urai mellett. „A megbízatásuk tárgyát képező csillagvilág jóléte iránt a legteljesebb mértékig elhivatottak és istenien állhatatosak is ebben, s innen ered az elnevezésük – Nappalok Hűséges Követői.” „Az ő paradicsomi tartalékos testületük a Világegyetemközi Erkölcstan és Önkormányzat Tanácsadó Bizottsága.”
- Nappalok Örökkévalói: 15:10.19 a felsőbb-világegyetemi központban tartózkodó vezetők. 18:2.1 Ők irányítják a Havona minden egyes világát, ezért egymilliárd van belőlük. Váltások és újbóli kinevezések nélkül működnek a saját egyedi és eredeti berendezkedésű teremtésrészük felett, miközben egymással is kapcsolatot tartanak.
- Nappalok Szövetségei: 15:2.5 a paradicsomi Háromság képviselői a helyi világegyetemekben. 18:6.1-6.3 Hétszázezren vannak, „kizárólag tanácsosként és tanácsadóként tevékenykednek.” Minden egyes megszervezett és lakott helyi világegyetemhez kijelölnek egy ilyen paradicsomi tanácsost. „E háromsági megfigyelők sajátosan hangolják össze a világegyetemi kormányzás minden ágának igazgatási tevékenységeit, beleértve a helyi világegyetemi területeken folyóktól az övezeti kormányzati területeken folyókon keresztül egészen a felsőbb-világegyetemi területeken folyó tevékenységekig, s innen ered a nevük is – Nappalok Szövetségei.” „A Nappalok Szövetségeinek tartalékos alakulata a Paradicsomon mint a Világegyetemi Legfelsőbb Egyeztetőtanács működik.”
- Nappalok Tökéletességei: 18:4.1 Kétszáztíz van belőlük „és ők irányítják az egyes felsőbb-világegyetemek tíz nagyövezetének kormányait.” Háromságiak és a Nappalok Elődeinek helyettesei. Minden egyes nagyövezeti központot három Nappalok Tökéletessége irányít. 18:4.3 „különösen tökéletesek az igazgatási kérdések aprólékos gonddal való intézésében, s innen ered a nevük is – Nappalok Tökéletességei.”
- Nappalok Utódai: 15:2.6 Legfelsőbb Háromsági Személyiségek, akik közül három a kisövezeti kormányzást – száz helyi világegyetem egymilliárd lakható bolygójának felsőbb-világegyetemi szintű kormányzati ügyeit végzi. 18:5.1 Huszonegyezren vannak, és a felsőbb-világegyetemi legfőbb igazgatók közül a legfiatalabbak, „hármas csoportokban irányítják a kisövezetek ügyeit.”
- narancsszín emberfajta: 64:5.2 az Urantia egyik ősi színes emberfajtája. 64:6.10 Különös késztetést éreztek az építésre. 64:6.11 Ők vándoroltak először Afrika irányába. A később odaérkező zöld emberfajta pusztította ki őket. 64:6.9 E két embercsoport vezetői között egyaránt voltak óriásnövésűek. A vezetők testmagassága több mint két és fél méter volt. 64:6.13 E nép szétszórt embercsoportjait a később odaérkező indigó ember olvasztotta magába. Önálló emberfajtaként kb. 100.000 éve szűnt meg létezni. 64:6.12 A legnagyobb szellemi vezetőjük Porshunta volt kb. háromszázezer évvel ezelőtt.
- Nának (Nának guru): 92:5.15 a Krisztus utáni tizenötödik század kiemelkedő tanítója, aki a követőivel a szikhizmusban foglalta magasabb egységbe az iszlám, a hinduizmus és a buddhizmus összevegyült tanításait, létrehozva így Ázsia egyik leghaladóbb vallását.
- nászajándék: 82:3.10 eredete abból a szokásból következett, hogy egyes törzsek megengedték a vezető csoport tagjainak, hogy a férj számára való átadás előtt nemi kapcsolatot létesítsenek a menyasszonnyal. E férfiak ilyenkor valamilyen ajándékot is adtak a lánynak.
- Názáret: 123:5.12 „a héber nemzet huszonnégy papi központjának egyike”. 123:5.7 A népességét tekintve jórészt nem zsidó település. Útkereszteződésben helyezkedett el, így az átutazó csoportok pihenőhelye is volt. Egyben a hagyományos zsidó vallási törvény szabadelvű értelmezőinek központja. 123:5.10 Továbbá otthont adott a szabadelvű héber gondolkodásnak és haladó műveltségnek is.
- Názáret („Jöhet valami jó Názáretből?” szólás eredete): A nem zsidókkal való kapcsolat szabad, sokszor megengedő názáreti eredetű értelmezésének ismeretében alakult ki a hagyományokat szigorúan követő nem názáreti zsidók között.
- názáreti Jézus: 128:1.1 Az isteni és az emberi természet hatékonnyá szervezett egysége.
- neandervölgyi emberfajta: 64:3.5 a badonita törzsek kevert leszármazottai, akik 850.000 évvel ezelőtt jelentek meg. 64:4.1 Kiváló harcosok, s közel félmillió évig uralták a világot. 64:4.2 A mai Franciaország területén élt törzsek 800.000 évvel ezelőtt elsőként vezették be „azt a gyakorlatot, hogy először a legsikeresebb vadászok választhattak párt maguknak.” 64:4.12 E nép fokozatos, lassú műveltségi visszafejlődésen ment keresztül. Babonásak voltak, vallással nem rendelkeztek. Féltek a ködtől. Az ismeretlen fizikai erők megnyerése érdekében emberáldozatot vezettek be. 64:4.13 De féltek a sötétségtől is, az új „holdról úgy tartották, hogy csakis akkor tér vissza, ha a törzsbeli társaikat feláldozzák.” 64:7.10 (79:5.1) Az Európába vándorolt kék emberfajta fejlettebb törzseit magukba olvasztották, ami látványos faji fejlődést eredményezett náluk. 79:5.2 A fajtájuk egész Eurázsiában elterjedt. A leromlott állati csoportjaik – melyek nem érték el az emberi szintet – leginkább Eurázsia keleti peremvidékén éltek. Déli irányba az ötödik eljegesedés szorította őket.
- Nebadon: 12:1.12 a mi helyi világegyetemünk, amely az Orvonton hetedik felsőbb világegyetem egyik, viszonylag újabb teremtésrésze. 57:3.9 Az Orvonton uverszai kormánya 300 milliárd évvel ezelőtt jegyezte be, mint újonnan létrejött világegyetemet. 57:3.10 A legidősebb lakott bolygóin az életet közel 200 milliárd évvel ezelőtt telepítették meg. 41:0.4 Helyi világegyetemünk „jelenleg egy folyamatosan állandósuló pályán halad az Orvonton ama kisövezetének Nyilas-központja körül, melyhez a helyi teremtésrészünk tartozik.” 15:14.6 A száma az Ensza kisövezetben a nyolcvannégyes. 32:2.9 Az 1934-ben közölt adat szerint 3.840.101 lakott bolygója van, 37:10.1 de ezek száma majdan tízmillióra fog emelkedni. Helyi világegyetemünk épített szféráinak száma 647.591.
- Nebadon alaptörvényei: 49:1.3 a Szalvington isteni előírásai. 39.3.3 Az a rendeltetésük, hogy „a lehető legnagyobb mértékben tegyék lehetővé az egész csillagvilág szervezését úgy, hogy az összhangban legyen a személyes teremtmények erkölcsi szabad akarata tiszteletben tartására hivatott, rögzített irányelvvel.”
- Nebadon főigazgatója: 93:10.2 a szalvingtoni Gábriel.
- nebadoni év: 33:6.7 „egyenlő száz nappal világegyetemi szabványidőben mérve, ami nagyjából öt évet tesz ki urantiai időben.” Az Uversza-körön való világegyetemi haladás idejéből származtatják. 33:6.8 „Minden egyes csillagvilág a nebadoni időt használja hivatalos célokra, azonban a csillagrendszerek és az egyes bolygók megtartják a saját időszámításukat.”
- nebadoni Mihály: 119:0.7 A Nebadon helyi világegyetem Teremtő Fiúja, az Örökkévaló Fiú „611.121. adománya a tér és idő világegyetemei számára”. Értsd → „Krisztus Mihály”, Lásd még → „Jézus” → „Jézus (jellemzők)”
- nebadoni szabványnap: 33:6.7 „urantiai időben mérve megegyezik tizennyolc nap hat óra két és fél perccel.” 33:6.8 „Minden egyes csillagvilág a nebadoni időt használja hivatalos célokra, azonban a csillagrendszerek és az egyes bolygók megtartják a saját időszámításukat.”
- Nebadonnal szomszédos helyi világegyetemek: 32:2.12 Avalon, Henszelon, Szanszelon, Portalon, Wolvering, Fanoving, Alvoring.
- negyedik bolygói megítéltetési időszak: 51:7.1 egy ítélkezői küldetésben érkező Avonal Fiú nyitja meg, aki a rendjének első képviselője a bolygón. Ha elfogadják, egy korszaknyi időt marad. Ez virágzó korszak, mivel a világot a láthatatlan Bolygóherceg, valamint a látható Anyagi Fiú és az Ítélkező Fiú közösen irányítja.
- negyedik kör fogadóvilága: 26:5.1 arról nevezetes, hogy a Paradicsomból érkezett zarándokok és az idő első zarándokai a távoli múltban itt találkoztak először egymással.
- nemek egyenlősége: lásd még „nemek viszonya”. 84:5.1 „Önmaga átörökítésében a nő a férfival egyenrangú”. 84:5.14 A nemek saját területei részben fedhetik egymást. „A férfiak és a nők kizárólag társadalmilag versenghetnek azonos feltételek mellett.” 49:4.4 A férfi és a nő az elme-felruházottságát és a szellemi helyzetét tekintve szintén egyenrangú. A nemek egyenlősége a fejlettebb világok jellemvonása. Amely bolygón nem ez a helyzet, az embertelenség szintjén van.
- nemek viszonya: 84:6.5 a világegyetemi teremtmények számos rendje a személyiség kettős megnyilatkozásával bír. A férfiak és a nők között természetbeli, viszonyulási, nézőponti és gondolkodásbeli különbségek vannak, melyek az egyéneknek és a közösségeknek is az előnyére válnak. 84:6.3 „Gyakorlati szempontból a férfi és a nő egyazon faj két, szoros és bensőséges közösségben élő, különböző változata. Nézőpontjaik és az életmegnyilvánulásaik teljes köre lényegesen eltérő”. Képtelenek egymás teljes és valódi megértésére. „A nemek közötti teljes megértés nem kivitelezhető.” 84:5.3 A nemek egyenlősége a polgárosodott társadalom szép és hasznos eszméje, azonban a természetben nincs ilyen. 84:5.2 A természet nem ismeri a pártatlanságot, a szülés gyötrelmeiben egyedül a nőt részesíti. 84:5.11 A nők jogai nem azonosak a férfiak jogaival. 84:5.12 „Mindegyik nemnek meg van a maga külön élettere, melyhez hozzátartoznak az e téren belüli jogok is.” 84:5.11 „A nő nem nyerhet többet a férfi jogai által, mint amennyire a férfi hasznát veheti a nő jogainak.” 84:5.13 A nemek viselkedése közötti szakadékot a polgárosodás sem képes megszüntetni. 84:5.13 Az anyai ragaszkodás sohasem fogja megengedni a nőnek, hogy a folyamatos munkában a férfi vetélytársa legyen. Azonban a maga területén mindkét nem egyeduralkodó. A nő és a férfi között vannak különbségek a biológiai adottságok és az elmebéli beállítottság terén. Ezért „Mindegyik nem mindörökre egyeduralkodó marad a maga területén, azokon a területeken, melyeket az élőlénytani különbözőség és az elmebéli eltérés határoz meg.”
- nemesség: 70:6.3 a nemzetségen belüli eszméje a „névbirtoklás” erkölcsein alapult. 70:6.5 Kezdeti, elfogadott csoportjuk a korai királyok segédeiből jött létre.
- nemgépies-tanítható elmefajta: 65:0.6 azon élőlények válaszadó rendszerei, melyek képesek a tapasztalatokból tanulni. 65:7.6 A tapasztalatokból való tanulás képességének kialakulása a szellem-segédek működését jelzi, melyek úgy működnek a kezdetleges, láthatatlan lételvi lények legalacsonyabb rendű elméiben, mint az emberi lények legfelsőbb rendű fajtáiban. Ezek a forrásai és mintái a gyors válaszjelenségeknek, melyeket az elme az anyagi környezet hatásaira mutat. E befolyásoló hatásoknak sokáig kell kifejteniük a segédkezési tevékenységüket ahhoz, hogy az állati elme elérhesse a szellemi felfogóképesség emberi szintjeit.
- nemi élet: 82:1.4 1. a polgárosodott társadalom a fejlődésével összefüggésben egyre nagyobb mértékben követelte meg, hogy a nemi élet hasznos keretek között, az erkölcsöknek megfelelően történjen. 83:5.2 A nemi élet és a házasság korai szabályozása kedvezett a törzs túlélésének, mivel nagyszámú gyermek születését biztosította. 82:1.5 2. Az andita csoportok körében a nemiség egyszerre vált a testi és az érzelmi sajátosságok legmagasabb és legalacsonyabb rendű kifejezőjévé.
- nemi kufár (prostituált): 82:4.5 az első csoportjaik azokban az időkben jöttek létre, amikor a szűzlány az apa vagyonának részeként kereskedelmi tőkének számított. A nemi kufárok azon lányok közül kerültek ki, akik megbuktak a szüzességi próbák során.
- nemi kufárkodás: 89:7.4 az eredete arra vezethető vissza, hogy amikor az emberáldozáshoz áldozatot kereső fejvadászok nővel találkoztak, az megválthatta az életét, ha nőként a rendelkezésükre állt. Később az istenek számára áldozatként szánt hajadon dönthetett úgy, hogy a testét egész életére a templom szent nemi szolgálatába állítja. Ezzel a saját megváltási pénzét is megkereshette. 89:7.5 Az így keresett pénzt szentnek, az isteneknek bemutatandó becses ajándéknak tartották. Később magas rangú nők is végeztek ilyen szolgálatot, és az így keresett pénzt szent szolgálatra és a köz javát szolgáló munkákra fordították. Templomi nemi szolgálat révén hozományt is lehetett gyűjteni, és házasuláskor sok férfi előnyben részesítette az ilyen nőket. 89:8.1 A templomi nemi bujálkodás lecsengő szertartása volt a leánygyermekek hamis feláldozása. Ez szertartásos véreztetés volt, amit élethosszig tartó szüzességre való felajánlás követett.
- nemi problémák: 82:1.10 a titkolózás, az őszintétlenség és a képmutatás elfedheti, de megoldást nem nyújt és az erkölcstan szintjét sem emeli. 82:3.2 Mivel az egyén mindig lázadt a társadalom által rákényszerített nemi rendszabályok ellen, ezért feszültség keletkezik abból, hogy bár az önfenntartás egyéni, de az a csoporton keresztül biztosítható, míg az átörökítés közösségi ügy, de csak az egyéni késztetésen keresztül biztosított.
- nemi szabadság: 82:2.2 a korai emberfajták körében általánosan létezett, éppen ezért nem volt igény a nemi kufárkodásra (prostitúcióra).
- nemi vágy: 82:1.1 ösztön. Hatékonyan működő késztetés, természetes vonzalom, amely összehozza a férfit és a nőt a faj szaporítása céljából. 82:1.9 Mivel meghatározó hajlammá vált, ezért a polgárosodott társadalom részéről szabályozást igényelt. 83:0.3 A nemi vágy polgárosodás felé mozdító erő, mivel önkéntelenül is gondolkodásra kényszeríti az embert és rávezeti a szeretet útjára. Bár a nemi kapcsolat önös kielégülést nyújt, önmegtagadást és önzetlen kötelezettségeket von maga után. 82:1.2 Az ősi népek magától értetődőnek vették a nemi vágyat. A vágy és annak kielégítése mentes volt a képzeletbeli megszépítéstől. A nemi szenvedély akkor kezdett elterjedni, amikor az evolúciós ember keveredett a képzettársító képzelőerővel bíró, a szépséget pártoló nodfiakkal és ádámfiakkal. Azonban az evolúciós népek esetében a fejlettebb nemi öntudat és az erősebb párzási vágyak – az andita örökség korlátozott befogadása miatt – nem biztosítottak elégséges önuralmat az állati szenvedélyek felett. 82:1.9 Mivel a nemi vágy az emberek esetében nem időszakos, mint az állatoknál, ezért olyan szabályozásra van szükség, amellyel a társadalom önmérsékletre képes bírni az egyént. 82:2.1 Az elemi ösztönök és a fejlődő erkölcstan folyamatosan ellentétbe kerül egymással a társadalomban.
- nemlégzők világai: 49:3.1 léteznek természetes fejlődésű értelmes lények kevés levegőjű vagy levegőtlen világokon is. Az orvontoni világok 7 %-a és a nebadoni világok alig 3 %-a tartozik ide, míg a Sataniában csupán 9 ilyen világ van. 49:3.3 A légkörhiányos világokon élő értelmes lények a meteorok ellen elektromos felfogó és eltérítő készülékekkel védekeznek, de ki vannak téve viharos villamos energiahatásoknak is, melyek elől védőszigeteléssel ellátott építményekbe húzódnak. 49:3.4 E lények nem esznek ételt és nem isznak vizet. A hőszabályozásuk, az anyagcseréjük és az idegrendszeri válaszaik a miénktől eltérő, amint az élettevékenységeik is. 49:3.5 E lények a Szellemmel való eggyé kapcsolódásra pályázhatnak, azonban elmében és jellemben nem különböznek más világok halandóitól. Az ilyen világok állatfajai szintén alapvető eltéréseket mutatnak.
- NEM OSZTÁLYOZOTT ÉS NEM KINYILATKOZTATOTT RENDEK: 30:1.113 ők szellementitások, szellemjelenlétek, személyes szellemek, elő-személyes szellemek, személyes-feletti szellemek, szellemlényegű lételvi lények és szellemszemélyiségek. De léteznek elme energiai és fizikai energiai személyiségek is. 30:1.104 A jelen világegyetemi korszakban a következő rendjeik említhetők, bár lényegesen többen vannak,
30:1.105 „A Világegyetemi Beteljesülés Végrehajtója.
30:1.106 A Végleges Korlátozott Helyettesei.
30:1.107 A Legfelsőbb Korlátlan Ellenőrei.
30:1.108 A Nappalok Elődeinek Ki-nem-nyilatkoztatott Alkotó Közvetítői.
30:1.109 Paradicsomi Madzseszton.
30:1.111 A helyi világegyetemek midszonit rendjei.”
- nem-Teremtő elmék élő rendszerei: 42:10.2
42:10.3 1. Segédelőtti-szellemi elmék. Nem tapasztaló, gépies elme, a legkezdetlegesebb anyagi létformák nem tanítható értelme. A kezdetleges bolygói élet szintjén is működik.
42:10.4 2. Segéd-szellemi elmék. A tanítható, anyagi elme szintje, mely a hét elmeszellem-segédjén keresztül tevékenykedő helyi világegyetemi Anyaszellem segédkezésének tere. „Ezen a szinten az anyagi elme úgy tapasztal: mint ember alatti (állati) értelem az első öt segédben; mint emberi (erkölcsi) értelem a hét segédben; mint emberfeletti (közteslényi) értelem a két utolsó segédben.”
42:10.5 3. Kibontakozó morontia elmék. Ez a fejlődő személyiségek kiteljesedő tudata. A helyi világegyetemi Anyaszellem és a Teremtő Fiú közös adománya.
- nemzeti önzés: 71:3.2 a fejlődés egy szintjén alapvető jelentőségű a társadalmi túlélés érdekében.
- nemzetség: 70:3.3 a rokon egyedek összessége, a családok vér révén történő egyesülése. 71:1.23 De szakmai és egyéb társulásokból is létre jöhet. 70:3.6 „A barátság régi fogalma a nemzetségbe való felvételt jelentette; és a nemzetségbeli tagságról úgy tartották, hogy túléli a halált is”. 70:3.7 E közösségbe való felvétel szertartása kezdetben a vérivás volt, némely csoportban pedig a nyálcsere. 70:4.2 A vérségi csoportok kialakulását elősegítő közös érdekek a következők.
„70:4.3 1. Közös őshöz vezették vissza az eredetüket.
70:4.4 2. Közös vallási nemzetségi ősnek hódoltak.
70:4.5 3. Azonos nyelvjárást beszéltek.
70:4.6 4. Közös lakóhelyen éltek.
70:4.7 5. Ugyanazoktól az ellenségektől tartottak.
70:4.8 6. Közös katonai tapasztalatokkal rendelkeztek.”
70:4.10 „A nemzetségek békefőnökei rendszerint az anyai ágon át uralkodtak.” Értékes célt szolgáltak a helyi irányításban, de „nagymértékben késleltették a nagy és erős nemzetek kialakulását.”
- nemzetségi ős(ök): 78:4.5 a fejletlen népek esetében az ősükként feltételezett állat. 92:1.1 A nemzetségi ősök a törzsi bűvtárgyakból jöttek létre, később törzsi istenekké fejlődtek. 88:3.2 A nemzetségi ős tiszteletének eredete azon alapul, hogy az állat ős, amelytől a közösség származtatta magát, élelemként táplálja az embereket. Hajdan a nemzetségi ős egyszerre volt az adott csoportnak és a csoport istenének is a jelképe. Az ilyen isten a megszemélyesült nemzetség volt. A nemzetségi ős tisztelete által egy személyes eredetű vallást kívántak közösségivé tenni. A nemzetségi ős tisztelete a társadalmi és vallási szokások keverékének tekinthető. „A nemzetségi ős végül lobogóvá vagy nemzeti jelképpé fejlődött”. 78:4.5 Afrikában egyes törzsek a hiénától származtatják magukat. 82:5.7 Az a hajdani tabu, amely tiltotta a férfi házasságát a saját nemzetségi ősétől származó nővel, a szomszédos törzsektől való feleségrablás szokását, vagyis a külházasságot ösztönözte.
- neriek: 78:8.11 kevert andonfi-andita fajták mezopotámiai leszármazottai. Ők voltak az utolsó kivándorló Kaspi-tengeri csoport Kr.e. 2500 és 2000 között.
- négy abszolút-gravitációs kör: 12:3.6 időtől és tértől független abszolút jelenléti körök, melyek „nem erő-, energia- vagy erőtér-körök.” Ezek
12:3.2 „1. Az Egyetemes Atya személyiség-gravitációja.
12:3.3 2. Az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációja.
12:3.4 3. Az Együttes Cselekvő elme-gravitációja.
12:3.5 4. A Paradicsom Szigetének mindenségrendi gravitációja.”
- négyes: 88:1.6 az ősember szerencseszámnak tartotta. A négy égtáj felismerésén alapult.
- négy teremtmény jelleg: 38:7.6 a Havona-szolgálókra, a Világegyetemi Békéltetők bizottságaira és a helyi világegyetemi kerubokra valamint szanób társaikra jellemző, hogy közülük minden negyedik félanyagi, vagyis morontiai jellegű.
- népességszám: 81:6.11 ha nem növekszik eléggé, akkor megakadályozza a nemzeti rendeltetés betöltését. Ha viszont az ember-termőföld arány legkedvezőbb helyzetén túl nő, akkor vagy csökken az életszínvonal, vagy a területi határokat kell kiterjeszteni.
- népességszám korlátozás (születésszabályozás): 68:6.8 a korai emberfajták is alkalmazták. Az ősi törzsek megölték a torzszülött és a beteges csecsemőket. „A gyermekeket néha már a születésükkor megfojtották, azonban a közkedvelt módszer az elhagyás volt. Az ikrek apja rendszerint ragaszkodott az egyik csecsemő megöléséhez, mert úgy tartották, hogy az ikrek varázslat vagy hűtlenség eredményei.” 68:6.9 A magzatelhajtás módszerét különösen a házasságot nem kötöttek esetében alkalmazták. 68:6.9 Sokáig volt szokás, hogy a hajadonnak meg kellett ölnie a gyermekét, később e gyermekek a leány anyjának gyámoltjai lettek. Függetlenül a kor erkölcsi előírásaitól, „kevés gyermeket pusztítottak el azt követően, hogy egyszer már megszoptatták őket”.
- népszaporulat: 88:4.7 88:4.7 mivel a korai idők vademberei nem voltak képesek felfogni a természetes halál tényét, ezért sok ártatlan embert is kivégeztek, azt gondolván, hogy okozói voltak valamely személy természetes halálának. Ez komoly mértékben lassította az ősi népek gyarapodásának ütemét.
- népszavazás: 71:2.8 jó kivitelezési mód, amely által nem mindig döntenek helyesen.
- népszámlálás: 88:1.6 az ősök szerencsétlen dolognak tartották, ellenálltak az ilyen szándéknak.
- név: 88:5.5 a korai időkben a nevet a fizikai személyiségtől függetlenül is létező hatásnak tekintették. Olyan nagyra értékelték, mint a lelket és az árnyékot. Az istenek nevét különösen tisztelték. A név kölcsönért elzálogosítható volt. Csak a kölcsön visszafizetését követően lehetett újra sajátként használni. A vadembernek két neve volt. Egy fontosabbik szent és egy hétköznapi használatú, a becenév. A név megváltoztatása előfordult egy betegség meggyógyítása vagy a balszerencse megállítása céljából. Az afrikai busmanoknál nem léteztek egyéni nevek.
- „névbirtoklás”: 70:6.3 a nemzetségek közösségeiben ez a szokás szolgált erkölcsi alapul a királyi családok és a nemesség eszméjének kialakulásához.
- nézőpont módosítók (emberi ~): 118:10.3 1. „Az ember javuló felfogóképessége”.
- 118:10.4 2. „Az emberi ellenőrzés alá vont dolgok körének bővülése”.
- 118:10.15 3. „Az ember beilleszkedése a világegyetembe”.
- Nod: „Az ipari és kereskedelmi bizottság” tízfős szakértő csoportját vezette. 66:2.3 A Bolygóherceg testtel bíró törzskarának tagja volt. 67:4.1 Az általa vezetett ipari és kereskedelmi bizottsággal együtt csatlakozott a Lucifert követő Kaligasztiához. 67:4.2 A bolygói törzskar lázadásban részt vett hatvan tagja a vezetőjének választotta.
- nodfiak: 73:1.3 egyaránt jelent műveltségi és faji meghatározást. 75:2.5 Emberfajtaként ők Kaligasztia törzskara vétkes tagjainak kevert leszármazottai. 73:1.3 Elnevezésük az első vezetőjük, Nod nevéből származik. E csoport alkotta az Urantia nyolcadik emberfajtáját. 80:1.2 Rövid-széles fejformával bírtak. 73:1.2 Kaligasztia árulását követően is fennmaradtak közöttük a dalamatiai hagyományok és a Bolygóherceg műveltsége. 77:2.5 Az első nemzedékük 77:2.4 a hercegi törzskar hatvan lázadó tagjának az andonfi és a szangik népekkel való ivaros szaporodása következtében született. Az utódok testi értelemben, valamint az értelmi sajátságok és a szellemi képességek terén is felsőbbrendűek lettek az urantia őshonos népeinél. 77:2.7 A lázadó törzskarhoz csatlakozott negyvennégy andonfi is, akik a csíra-sejtanyag adományozásáért viszonzásul korábban megkapták az élet fájának szerves kiegészítőjét. Az egymás közötti párosodásaik által ők is hozzájárultak a nodfi fajta fejlesztéséhez, hiszen a sataniai életáramok az ő testüket is átjárták. 77:2.8 A nodfiak őseit tehát az a 104 (60 + 44) emberi egyed alkotta, akik módosított andonfi csíra-sejtanyagot hordoztak. 73:1.4 Hagyományosan gyűlölték egymást az amadonfiakkal. 77:2.9 Mivel fokozatosan elkeveredtek a föld evolúciós népeivel, annyira leépültek, hogy a lázadást követően tízezer évvel, az átlagos élettartamuk már alig haladta meg az evolúciós fajtákét. 77:4.1 A Bábel tornya miatti belviszály és háború nagymértékben csökkentette a tisztavérű nodfiak számát. A műveltségük százhúszezer éven át – az ádámi hatás jelentkezéséig – hanyatlott. 73:1.5 Dalamatia pusztulását követően három nagyobb területet népesítettek be. A központi csoportjuk a Perzsa-öböl felső részének közelében maradt. A keleti csoportjuk Elám hegyvidéki területeire, az Eufrátesz völgyétől keletre vándorolt. A nyugati csoportjuk a Földközi-tenger északkelet-szíriai partjai mentét foglalta el. 73:1.6 E csoportok tagjai szabadon házasodtak a szangik fajtákkal. Később a leszármazottaik csatlakoztak Vanhoz és a követőihez Észak-Mezopotámia síkságain. A Van-tó és a Káspi-tenger déli területei közelében keveredő nodfi és amadonfi leszármazottakat az „eleitől fogva hatalmasok” között tartották számon.
- nodfi polgárosultság központjai: 77:4.2 a négy nodfi központ közül három megalapítására a Bablot féle összeütközést követően került sor.
A) 77:4.3 A nyugati vagy szíriai nodfiak. Ők voltak a nemzeti érzelmű emlékmű pártiak. Mezopotámiától északnyugatra több központot alapítottak az andonfiakkal egyesülve. Nagyban hozzájárultak a később megjelenő asszír embercsoport kialakulásához.
B) 77:4.4 A keleti vagy elámi nodfiak. Ők voltak a műveltség és a kereskedelem pártolói. Elám területén a kevert szangik törzsekkel egyesültek. 77:4.5 A második kert létrehozását követően, e területet Nod földjének nevezték. Még később nagy mértékben keveredtek az ádámfiakkal.
C) 77:4.6 A központi vagy elő-sumér nodfiak. A Tigris és az Eufrátesz folyók torkolatánál éltek, a faji osztatlanságukat jobban megőrizve. Majd az ádámfiakkal keveredve hozzájárultak a sumér népek létrehozásához.
D) 77:4.10 Az északi nodfiak és amadonfiak – a vanfiak. E csoport még a babloti összeütközés előtt jött létre azokból, akik a Nod és utódai vezette népet elhagyva Vanhoz és Amadonhoz csatlakoztak.
- „Nod földje”: Két területet is így neveztek. 67:4.2 Először a Nod által vezetett, világegyetemi kormányzathoz hűtlenné vált hercegi törzskar lakhelyét nevezték így Dalamatia elestét követően. Az ott lakókat – a hűtlen törzskar leszármazottait – pedig nodfiaknak. 77:4.4-4.5 Később ezt Elám területére értették, amit a második Éden létrehozását követően kezdtek így nevezni.
- Noé (1): 74:2.5 az Édenkert építészének és építőjének fia, az elhunyt apa terveinek kivitelezője.
- Noé (2): 78:7.5 valóságos személy volt. Bortermeléssel foglalkozott a folyóparti Aramban, Erek közelében. Mivel az évente visszatérő áradások egyre erőteljesebbek lettek, Noé évről évre napi feljegyzéseket készített a folyó vízszintjének emelkedéséről. Nevetség tárgya lett azzal az általa terjesztett érveléssel, hogy a házakat fából, hajóformára kell építeni, hogy az áradási időszak közeledtével, a háziállatokat éjszakára a fedélzetre lehessen vinni. Időről időre figyelmeztette az embereket az áradás (özönvíz) közeledtére. Aztán az egyik éves áradás szintjét az erős esőzés úgy megemelte, hogy a hirtelen árhullám az egész falut elmosta. Csak Noé és családja menekült meg a lakóbárkájukon.
- Nog: 67:5.5 a fény és a tűz hamis istene. A Dalamatiát elfoglaló emberhordák imádták. Az Atya templomát alakították át a szentéjévé (közel 200 ezer évvel az időszámításunk kezdete előtt).
- Nordan (kéni ~): 93:3.4 Makiventa Melkizedek legjobb tanítványai közé tartozott, aki számára a felsőbb-világegyetemről és a Havonáról szóló igazságok is kinyilatkoztatásra kerültek.
- Norlatiadek: 15:7.6 a mi csillagvilágunk neve, melynek épített központját Edentiának nevezik. 15:14.6 Száz helyi csillagrendszerből áll. Száma a Nebadon helyi világegyetemben a hetvenes. 93:3.2 A Norlatiadek csillagvilág Csillagvilági Atyját Makiventa Melkizedek El Elyonnak nevezte a tanítványai előtt.
- Norlatiadek Fenségesei: 43:3.1 a csillagvilágok urai a helyi világegyetemi fiak Vorondadek rendjéből, akik legfelsőbb szintű igazgatási bölcsességgel rendelkező hű személyek. A világegyetemi tevékeny szolgálatuk idején nevezik őket Fenségesnek. 43:3.2 A csillagvilágok Fenségeseinek háromfős csoportjait Gábriel bízza meg. Az elnök a Csillagvilági Atya, társai pedig a rangidős Fenséges és a beosztott Fenséges. Tízezer szabványévenként váltják egymást. 43:3.7 A luciferi lázadás miatt bizonyos bolygói fennhatóságokat az Urantia esetében ők gyakorolnak, 43:3.8 továbbá a Teremtő Fiú urantiai alászállása idején a bolygónk ügyeit ők felügyelték.
- növekedés: 100:3.6 A ténylegességek és a lehetségességek társulása. A fejlődésnek csak az ilyen társulások által van értéke. 100:3.7 „A növekedés mindig öntudatlan, legyen az testi, értelmi vagy szellemi.” Az ember csak kedvező feltételeket teremt hozzá. Az ember egyedüli hozzájárulása a növekedéshez az, ha ehhez a személyisége minden erejét mozgósítja.
- növekedés (alkotó ~): 118:0.10 Sohasem ér véget.
- 118:0.10 A terjedelmében végtelen.
- 118:0.10 Az átmeneti célok elérésekor folyvást megszakítják a személyiséget megörvendeztető pillanatok.
- növekedés (halandói ~ jellemzői): 100:4.2 Növekedés nem létezhet lelki összeütközés és szellemi nyugtalanság nélkül.
- 100:4.2 Növekedés nincs erőfeszítés nélkül.
- 117:2.2 Szellemi vezetés mellett, tapasztalás útján bontakozik ki.
- 117:2.2 A „teremtményi létezésre jellemző jelenlegi növekedés valójában a Legfelsőbb (Lény) egyik működése.”
- 117:3.6 Az ember az erejére és a képességeire támaszkodva, valamint a saját döntéseit kitartóan vállalva, tudatosan növekszik az anyagi felől a szellemi felé.
- 117:3.6 Az ember azáltal is gyarapodik, hogy a Gondolatigazítója a szellemitől lefelé, „a morontia lélekszintekig való eljutáshoz új módszereket fejleszt ki; és amint a lélek megszületik, attól kezdve magában és magától növekedni kezd.”
- növekedés (egész növekedése): 116:6.6 „a részek együttes növekedésének teljessé válása”.
- növekedés (teremtmény szellemi növekedése): 106:9.11 „az Atyával való azonosulás mértékével arányos.” Az Isten akaratának megélése örök útlevelet ad a végtelenség végtelen lehetőségéhez. A „Végtelen keresése egyenes arányban áll az Atyához hasonlatossá válás mértékével”.
- nő: 68:2.7 a férfi társa az önfenntartásban. A korai időkben élelmet állított elő az otthona közelében (68.2.6), málhásállatként működött, elviselte az együttlétből fakadó zaklatásokat, valamint a nemi kielégülés mindig elérhető eszközeként szolgált. 83:2.2 A korai időkben a nőkre nem volt jellemző a nemi visszafogottság, csak az erkölcsök által beléjük nevelt nemi alsóbbrendűség. 69:9.7 „A legkorábbi időkben a nők közösségi tulajdonban voltak, és a család feje az anya volt.” A házasságkötéshez szükség volt a törzs vezetőjének hozzájárulására is. 69:9.7 Az osztálynélküli társadalmi rend megszűnésével a törzs főnökétől az apa vette át az otthon irányítását és a nők feletti felügyeletet. 82:4.3 A nőt kezdetben a vagyon egy formájának tekintették, aki fölött először az apa, majd pedig a férj gyakorolta a tulajdonjogot. Ebből fakadóan a férj kölcsön is adhatta a feleségét a barátjának vagy a vendégének. 69:3.2 A természeténél fogva a nő jobban szereti a csecsemőket, mint a férfi. 69:3.3 „A férfi mindig is szégyellte a női munkát, a nő viszont sohasem vonakodott a férfi munkáját ellátni.” 69:8.1 „Az első rabszolga a nő volt, a családi rabszolga.” 69:3.11 Ők voltak az első kereskedők és kémek is, mely tevékenységeket összekapcsolva végezték. 69:4.2 A kereskedő feladatuk a teherhordó voltukból következett. Az első vásárokat is ők tartották. 68:5.8 A pásztorkodás megjelenésével a nemek együttműködése felbomlott. A nőnek továbbra is „művelnie kellett a földet az élelemül szolgáló növényi táplálék előállítása érdekében, míg a férfinak csak ki kellett mennie a nyájaihoz a megfelelő mennyiségű állati hús megszerzéséhez.” „E korszak végére a nő alig állt magasabb szinten, mint egy emberi állat”. 84:6.4 A nő az emberiség erkölcsi zászlóvivőjének és szellemi vezetőjének tekinthető. 84:3.3 A korai idők nőit az anyai szeretet hátráltatta a törzsért való küzdelemben. Nem voltak jó válsághelyzet-kezelők. Ez szintén hátráltatta a társadalmi elismerésüket. 84:3.4 Továbbá a nő felmagasztalta a harcost, ami a férfi tudatos énjét erősítette, a sajátját viszont gyengítette. 84:4.3 Eleinte a nő vagyontárgy, szolga és rabszolga volt a férfi számára. Később társ a gazdaságban, játékszer és gyermeket megszülő személy. 84:3.5 A női tapintatosság kialakulását elsősorban a nő férfihoz viszonyított gyengesége segítette elő. E gyengeség okán a nő már korán megtanulta, hogy miként használja a nemi vonzerejét. Bár a férfi megelőzte a nőt az otthonon kívül, de otthon a nő rendszerint fortélyosabbnak bizonyult. 84:4.2 A nő mindig a férfi eszes irányítója volt. A saját érdekében és a helyzete erősítése céljából folyamatosan kihasználta a férfi erős nemi vágyát. 84:3.7 A korai időktől a nő feladata volt a családi vagyon gondozása és a gyermekek ellátása. 84:3.8 A nő első felszabadulására azzal egyidejűleg került sor, hogy a férfi beleegyezett a földművelésbe. A férfi foglyok földműves rabszolgaként való alkalmazása szintén a nő felszabadítását segítette elő, aki így többet foglalkozhatott az otthonnal és a gyermekneveléssel. 84.4.4 A nő kezdeti lenézettségét fejezte ki a nőtlenséget fogadott papság részéről az a vélemény, hogy a nő hitvány lény. 84:4.5 Volt olyan felfogás is, hogy a nőknek nincs lelkük, melyből kifolyólag nevet sem adtak nekik. 84:4.5 Mivel a korai idők férfijai féltek a nővel való első nemi kapcsolattól, elterjedt az a szokás, hogy a pap létesített először nemi kapcsolatot a szűzzel. Előfordult, hogy a nőnek még az árnyékát is veszélyesnek tartották. 84:4.8 A korai felfogás szerint, a havi vérzés idején a nő és mindaz, amit megérintett tisztátalanná lett. Ezért is különítették el őket családi és társadalmi szinten minden hónap egy teljes hetére a serdülőkortól a szülőképes kor végéig. 84:4.8 Hosszú időn keresztül nagyon megverték a lányokat a havi vérzésük időszakában azért, hogy kiűzzék a testükből a rossz szellemet. 84:4.6 Voltak törzsek, ahol a szülést követően az anyának tisztulási szertartást írtak elő, mivel úgy tartották, hogy a szülés által a nő veszélyes és tisztátalan lesz. Kezdetben a vajúdó nőt magára hagyták. 84:4.10 Volt olyan időszak is az emberiség életében, amikor a férfi tetszés szerint megölhette a feleségét. Először a férfitől ezt a jogot vonták meg, majd a nő rendelkezhetett a házassági ajándékokkal, később pedig törvényes jogot kapott a vagyontartásra és az afölötti rendelkezésre. 84:5.1 „Önmaga átörökítésében a nő a férfival egyenrangú”. 84:5.5 Az ádámfiak és a nodfiak elismerték és értékelték a nőket. 84:5.6 A korai kínaiak és a görögök a szomszédos népeknél jobban bántak a nőkkel. Több keleti vallás nagyon lealacsonyítja őket még a XXI. század elején is. 84:5.7 A nőt a tudomány egyenjogúsította. A gyári munka megjelenésével a férfi fizikai képességei többé már nem voltak alapvető fontosságúak. 84:5.8 A nő felszabadulhatott a házi rabszolgaság alól. 84:5.9 Az iparosodott országokban jogokat és kötelezettségek alóli mentesüléseket kapott, mint amilyen a katonai szolgálat alól való mentesség.
- női hajlam: 75:2.4 inkább azonnali eredményeket akar, mintsem a távolabbi hatások kiváltásához készítsen előrelátó terveket.

„Ny”
- nyaklánc: 88:1.8 a bűvtárgynak tekintett köldökzsinór, a ráfűzött gyöngyökkel együtt alkotta az ember első nyakláncát. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.
- nyál: 88:1.8 erős bűvtárgyi dolognak tartották. Azt gondolták, hogy leköpés által a személyből az ördög kiűzhető. A magas rangú embertől kapott köpést megtiszteltetésnek vették.
- nyelv: 81:6.17 gondolkodási eszköz. A kifejlődését a közösségi társulásoknak köszönheti. „A nyelv a taglejtéseken, a jeleken, a felkiáltásokon, a hangutánzáson, a hanghordozáson és a rendben egymást követő betűk tagolt kiejtésén keresztül fejlődve nőtt fel.” Minden helyi csoport saját szócsere-rendszert fejlesztett ki. Egy nyelv továbbfejlesztéséhez szükséges, hogy a társadalmi csoportok szabad idővel rendelkezzenek. Ha a többség elfogad egy csoportnyelvet, akkor a használat létrehozza a nyelvet. 87:2.6 A korai idők kísértetfélelme miatt a halottak nevét nem ejtették ki többé, ami a nyelvek folyamatos szegényedéséhez vezetett. E tény teret biztosított a jelképes beszéd és a képletes kifejezésmód elterjedéséhez. Példa erre „a név, melyet sohasem említ az ember”. 88:6.7 Sok olyan „kövület” van a XXI. századi nyelvben, amely azt igazolja, hogy a fajunk hosszú ideig élt a varázslással kapcsolatos babonaságban. Ilyen kifejezések például a „megigézett”, a „rossz csillagzat alatt született”, a „megszállottság”, a „sugalmazás” és az „elbűvölő” is. 78:5.3 Az árja anyanyelv a turkesztáni hegyvidéken alakult ki a vidék egyik andoni nyelvjárásának és az adamszonfiak nyelvének keverékéből, melyet tovább formált az anditák nyelve is. Sok mai nyelv azon közép-ázsiai törzsek korai nyelvéből alakult ki, akik meghódították Európát, Indiát és a mezopotámiai síkság felsőbb területeit. 81:6.16 Az élő nyelvek biztosítják a polgárosodott gondolkodás és tervezés terjedését. Ma is szükség van nyelvészeti fejlesztésekre, hogy a fejlődő gondolkodás kifejezhetővé váljon. 81:6.18 Az egységes nyelv hiánya a béke terjedésének és a műveltség általánossá válásának is akadálya. Ugyanis az „egyetemes nyelv elősegíti a békét, biztosítja a műveltséget és emeli a boldogság szintjét.” 70:3.4 A nyelv fejlődése segíti a kereskedelmi kapcsolatokat. 55:5.6 A fény és élet bolygói korszakaiban a nyelv magas fejlettséget ér el. Képessé válik „a fogalmak jelképi megjelenítésére és az eszmék kifejezésére is.” E korszakokban az irodalom és az ékesszólás művészete virágzik. 55:6.6 Azokon a bolygókon, amelyek már régóta a fény és élet hetedik szakaszában vannak, az emberek még azelőtt elsajátítják a helyi világegyetemi nyelvet, hogy az átlépésükre sor kerülne.
- nyelv (sumér ~): 77:4.7 a világ számára gyakorlatilag elveszett. Nem szemita nyelv, sok közös eleme volt az árja nyelvekkel.
- nyelv (Éden nyelve): 74:2.2 az Amadon által beszélt egyik andoni nyelvjárás, melyet egy új, huszonnégy betűs ábécével fejlesztett tovább Van és Amadon.
- nyelvek (világegyetemi): 44:4.3 Minden felsőbb-világegyetemnek van saját beszélt nyelve, amely általános annak minden övezetében. Az Orvonton felsőbb-világegyetemben ez az uverszai nyelv. A Nebadon helyi világegyetem minden felsőbb rendje kétnyelvű, beszéli a nebadoni nyelvet és az uverszai nyelvet. A helyi világegyetemekből származó két egyed találkozásakor az uverszai nyelvet használják, de ha egyikük egy másik felsőbb-világegyetemből való, akkor tolmácsra van szükség. „A központi világegyetemben kevéssé van szükség a nyelvre; ott tökéletes és gyakorlatilag teljes a megértés; ott kizárólag az Istenek nem érthetők teljesen.” 44:4.8 A szalvingtoni és edentiai beszélt nyelvben leírhatatlan lelkesítő zenei összhang és széphangzású kifejeződés van. 44:4.4 „Az Uversza fogalmi jelképei egymilliárdnál is több írásjelet tartalmaznak, bár az alapábécé mindössze hetven jelből áll. A nebadoni nyelv nem ilyen fejlett, az alapjeleinek száma negyvennyolc.” 44:4.7 Nebadoni nyelven egy félórás beszéd során egy urantiai halandó teljes élettartamát, mint tárgyat ki lehet meríteni. E folyamatok leginkább az álom azon működéséhez hasonlíthatók, mely által többéves tapasztalaton lehet áthaladni néhány másodperc alatt.
- nyelv megjelenése: 52:1.6 rendszerint az ember sajátakaratú, erkölcstani szintű ítélőképességének megszerzésével egyidejűleg kerül rá sor.
- nyereségérdekeltség: 71:6.1 az erre épülő gazdasági rend összeomlik, ha „a haszonszerzési indítékokat nem nemesítik szolgálatkésztetések.” Önös érdeket szolgáló formájában nem egyeztethető össze Jézus tanításaival. Hasznos abból a szempontból, hogy egyes halandókat képes kemény munkára ösztönözni.
- nyomtatás: 81:6.9 az általa jelentett előnyökből a tudomány és a felfedezőszellem minden másnál nagyobb mértékben részesült. 81:6.44 A feltalálása előtt egyetlen nemzedék sem részesedhetett gyorsan az elődök által elért eredményekből.

„O”
- Oban: 63:6.7 ősi település volt a mai Káspi tenger térségében. A Mezopotámia déli területeiről észak felé vezető, majd itt nyugatra forduló gyalogút pihenőhelye.
- Okhban: 95:3.5 egyiptomi látnok, akit megöltek. Az Amenemope és Ehnaton közötti időszakban élt.
- ok-okozati összefüggés: 86:2.3 „a létmegnyilvánulások a tettek és azok következményei között jelennek meg.” 86:2.4 Ha az ember ezt nem látja, akkor az önös érdeke szerint kezd gondolkodni. 86:2.5 A még meglévő, véletlenre vonatkozó hiedelmeket a törvény és a rend világegyetemének megismerése fogja felváltani, „ahol minden következményt határozott okok előznek meg.”
- okoskodás: 102:3.2 azzal, hogy megzavarja az okszerű gondolkodás tisztaságát, „eltorzítja a vizsgálódása tárgyát.” „Az elméleti okoskodás hajlamos a vallást valamiféle anyagi vagy emberszerű dologgá alakítani”.
- okozati viszony (1): 16:6.6 „az oktani azonosság tudományterülete”, „a fizikai érzékek valóságterülete”, „a tényszerű és a nem tényszerű elkülönítésének területe”, „a mindenségrendi különbségtétel mennyiségtani formája”, „a mindenségrendi válaszon alapuló gondolati következtetések területe.”
- okozati viszony (2): 118:4.4 A nem öröktől való létezésen alapuló dolgok esetében hármas alapfelépítésű.
- 118:4.5 1. „Nyugalmi potenciálok megelevenedése.” Jelentése → „A beteljesülés létrejötte az Egyetemes Abszolútban az Istenségi Abszolút cselekedetei révén, mely a Korlátlan Abszolútban és rá alapulóan, valamint a paradicsomi Háromság önálló akarati rendelkezéseinek eredményeként működik.”
- 118:4.6 2. „Világegyetemi kibontakozási lehetőségek meglényegülése.” Jelentése → „Ez az Istenség Véglegességének és a tapasztalás-meghaladó szint számos segédjének cselekedete”, és „a szét nem vált magvábanvalóknak különálló, jól meghatározott tervekre való átalakítását jelenti.” „E cselekedetek tökéletes előzményei az egész világmindenség jövőbeli igényeinek.”
- 118:4.7 3. „Világegyetemi ténylegességek teremtése és fejlődése.” Jelentése → A Legfelsőbb Teremtők elősegítik „a megérett magvábanvalók tapasztalásbeli ténylegesekké alakulását az időben”. A ténylegesülést a végleges fejlődési képesség korlátozza, a tér-idő adottságok pedig szabályozzák. A helyi világegyetemi Teremtő Fiak mindenségrendi értelemben átalakító teremtők.
- oktan (meghatározások): 101:2.8 a bölcselet bizonyító eszköze.
- 103:7.6 „a bölcselet eljárása, annak kifejezési módszere.”
- 103:7.13 „a hit és az értelem egységének összefoglaló igazság-keresésében való előrelépés, mely a halandó lények alkotó elme-felruházottságán, a dolgok, jelentéstartalmak és értékek belső felismerésén alapul.”
- oktatás: 70:7.14 az első tanhelyek a nőtlen férfiak és a szabad nők csoportjai által megalakított szervezetek voltak. 66:5.9 A Dalamatiaban alkalmazott kezdeti módszere „a tevékenységek felügyeletében állt, mely kiegészült a fejlettebb munkamódszerekre való oktatással.” 66:7.6 A dalamatiai oktatási tervet Fad hangolta össze, mely a jellemfejlesztésre is kiterjedt. Bár tekintettel voltak a gondolkodás és az érzelemvilág fejlesztésére, azonban a hangsúlyt a kézügyesség fejlesztésére tették az ismeretek gyakorlati úton történő elsajátítása által. A dalamatiai oktatásnak volt egyénre szabott és csoportos része. A tanulókat férfiak és nők is tanították, néha ketten együtt. Volt nemenként elkülönített és vegyes osztályban történő oktatás. Ez utóbbi a közösségtudat fejlesztését is szolgálta. 71:2.11 Az „értelmes gondolkodásra és a bölcs tervezésre való kiképzés” 71:7.3 a tisztán nyereségérdekelt gazdasági rendszer elhagyásával új értékszintekre fog ugrani. Eleinte helyi jellegű, katonai, a tudatos ént éltető és sikervágyó. Később válik világméretűvé, eszményalapúvá, ön-kiteljesítővé és a mindenségrendi látásmódot elsajátítóvá. 71:7.4 Kezdetben a papság ellenőrzi. Ezt követően a jogászok és az üzletemberek, végül pedig a bölcselők és a tudósok veszik át az irányítását. 55:3.10 A fény és élet korszakaiban versengést biztosító rendszerben történik. Célja az igazság, a szépség és a jóság megismerésére irányuló törekvés elősegítése az érdeklődés felkeltése által. 55:5.5 A fény és élet bolygói szakaszaiban az elme felkészítésére és a lélek kiterjesztésére irányul. 55:5.6 Az „egyének és a csoportok arra törekednek, hogy a tudományokban és a mindenségtani bölcseletekben kitűnjenek.” Lásd még → „ádámi gyermekek oktatása”
- oktatás célja: 16:6.10-6.11 a tudományos tényszerűségre, az erkölcsi bölcseletre és a tiszta vallásos tapasztalásra képes emberi elmének a dolgok, a jelentéstartalmak és az értékek felismerésére szolgáló veleszületett képességének fejlesztése.
- oktatási módszer: 46:5.29 a különböző lényrendek és az eltérő személyiségcsoportok vegyítése értékes eredményekkel jár. 46:5.28. A Jerusemen a felemelkedők más csoportok tevékenységét közvetlenül figyelhetik meg.
- oltár (kőoltár): 88:2.3 bűvtárgyi eredetű. Az izraeliták hittek abban, hogy az Istenük szelleme benne lakozik. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.
- omniáfok: 28:2.1 a Végtelen Szellem teremti őket, együttműködésben a Hét Legfőbb Végrehajtóval. 28:2.2 Teljesen a felsőbb-világegyetemek felügyeletével foglalkoznak, „a Hét Legfőbb Végrehajtó nézőpontja szerinti igazgatási összhang megteremtésének támogatása érdekében.”
- Onagar: 92:5.8 az emberiség első, említésre méltó szellemi vezetője. 63:6.1 Az igazság első tanítójaként az „emberek és állatok Lélegzetadójának” imádatára vezette az andoni törzseket. 63:6.8 2015-höz képest 983404 évvel ezelőtt született és hatvankilenc évet élt. 63:6.7 A központjából, Obanból tanítókat küldött ki, akik az egy Istenségre vonatkozó új tantételeit, és a Nagy Túloldalnak nevezett túlvilágról alkotott elképzelését hirdették. 63:6.8 Onagar társadalomszervező is volt, aki hatékony törzsi kormányzást létesített. 45:4.3 Jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja. (Lásd még → „élet lehelete”.)
- Onagar kora: 63:6.9 az ősember aranykora. Az Igazítók és az őrangyal-szeráfok ez időtől fogva jöttek nagy számban az Urantiára.
- Onagar küldöttei: 63:6.7 a világ első hitterjesztői, akik a tanítójuknak az egy Istenségre vonatkozó tantételeit és a túlvilágról alkotott elképzelését hirdették. Ők voltak az első emberek, akik a húst nyárson és forró köveken megsütötték.
- Onamonalonton: 64:6.7 az amerikai vörös emberek politikai és szellemi vezetője volt Kr.e. 63000 évvel. 92:5.6 Teljes nevén Heszunanin Onamonalonton. 79:5.8 A legősibb amerikai indián műveltséget hozta létre Kaliforniában, mely azonban Ádám megjelenésének idejére már régen letűnt. 64:6.7 Átmeneti békét teremtett a törzsek között, és újjáélesztette a „Nagy Szellem” imádatát. 70:5.2 A kezdeti kormányzati testületnek, 70:5.4 a „hetek tanácsának” osztatlan uralmát tanította. 45:4.5 Népét a többisten-imádatból az egy isten tiszteletére vezette. Kilencvenhat éves korában halt meg. Főhadiszállása a nagy kaliforniai vörösfák (mamutfenyők) erdejében volt. Kései leszármazottai a feketelábú indiánok között találhatók. 45:4.5 Jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja.
- orfikus testvériség: 98:2.10 haladó (görög) tiszteletfajta, „melynek erkölcsi hitszónoklatai és az üdvözülésre vonatkozó ígéretei sokakat megfogtak.”
- Orlandof: 45:4.6 a kék emberek hercege 64:6.23 és szellemi vezetője volt az időszámításunk kezdete előtt, közel 200000 éve. Az igaz Isten imádatára tanított, akit a „Legnagyobb Főnöknek” nevezett. 45:4.6 Jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja.
- Orvonon: 45:4.10 az indigó fajták megvilágosítója, aki „az Istenek Istenének” szolgálója volt 64:6.26 Afrikában. Jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja.
- Orvonton: 0:0.5 „az idő és a tér hét evolúciós felsőbb-világegyetemének egyike”. 32:2.11 A felsőbb-világegyetemünk fizikai központja, amely a Tejúton található és a helyi csillagrendszerünk központjától, a Jerusemtől kétszázezer fényévnyire helyezkedik el. 41:3.10 A felsőbb világegyetemünk tíz csillagászati egységre – csillaghalmazra – osztható.
- orvontoni ítélőszékek: 33:7.4 az örökkévaló élet kérdésében döntenek.
- orvontoni szabványnap: 15:7.2 a felsőbb-világegyetemünk napi időmérője, ami közel harminc urantiai nappal egyenlő. Egy orvontoni év száz orvontoni szabványnapból áll. Ez a szabványos év a mi felsőbb-világegyetemünkben, melynek tartama huszonkét perccel rövidebb, mint háromezer urantiai nap.
- orvosságos zacskó: 88:3.3 az ősök felfogása szerint, „kísértetek által átjárt tárgyak becses gyűjteményét tartalmazó erszény”. A zacskó, amely a benne levő tárgyak erejét jelképezte, nem érinthette a földet.
- osztályharc: 71:1.2 mindig az érvényesülés érdekében vívják.
- osztálynélküli társadalom: 69:9.1 az önkéntelen igazodás kezdeti rendje. Az ősközösségi berendezkedés megakadályozta az általános szegénység és ínség kialakulását. 69:9.2 E társadalmi rend különösebb módon nem volt kiegyenlítő. Azonban „jutalmazta a tétlenséget és a semmittevést, valamint elnyomta az igyekezetet és kiölte a lelkesedést.” Továbbá nem támogatta négy nagy emberi hajlam kibontakozását. Ezek,
69:9.3 1. A család. (Vágy a tőkejavak örökül hagyására.)
69:9.4 2. Vallásos hajlamok. (Hiedelem a vagyonszükségletről a halál utáni lét megkezdéséhez. A halottal eltemetett javak szokása.)
69:9.5 3. A szabadság és a dologtalanság iránti vágy. (A dolgozó ember nem akart a tétlen ember kiszolgálója lenni.)
69:9.6 4. A biztonságra és a hatalomra irányuló belső ösztönzés. (A készlet felhalmozás igénye és a mások fölé való kerekedés vágya.)
- osztozás (megosztozás): 111:5.1 „Istenszerű – isteni. Isten mindent megoszt az Örökkévaló Fiúval és a Végtelen Szellemmel, és ők viszonzásul minden dolgot megosztanak a világegyetemek isteni Fiaival és szellem Leányaival.” 111:5.2 „Isten példájának követése a kulcs a tökéletességhez; az ő akaratának megcselekedése jelenti a továbbélés titkát és a továbbélésben a tökéletességet.”
- otthon: 83:0.1 a magasabb szintű társadalmi rend 84:6.8 szerkezeti alapja. 87:7.8 Egyszerre van biológiai, társadalmi és vallási jelentősége. 84:0.1 Az otthon a polgárosodott viszonyok leghasznosabb és legnagyszerűbb intézménye. A házasságon alapul, az hozta létre. Az otthon egyben a nevelés alapintézménye is. 82:0.1 Az otthont a házasság adta az emberiségnek és az ember evolúciós küzdelmének betetőzését jelenti. 68:2.9 Az otthon alapvető tárgyát képezi az önfenntartás és az emberi átörökítés. 66:7.4 A családi élet meghatározott rendjeként és társadalmi egységként akkor sikeres, ha az emberek nem csak a gyermekeiket, hanem az unokáikat és az unokáik gyermekeit is törődéssel szeretik. 68:2.6 A legkorábbi időktől azt tekintették otthonnak, ahol a nő volt. Az otthon létrehozásának „alapja a férfinak a nemi élettel kapcsolatos türelmetlensége volt, mely olyankor mutatkozott meg, amikor meg volt fosztva a gyakori kielégüléstől, valamint az emberi női egyed odaadó anyai szeretete”. A védtelen gyermek jelenlétéből kifolyólag „a nőnek rendezett lakóhelyet kellett fenntartania”. 69:6.3 Az otthon korai formája nem épület volt, hanem a tűz körüli hely. 69:9.7 Az otthon kialakulása a magántulajdon megjelenésével kezdődött. A törzs főnökétől az apa vette át az otthon irányítását és a nők feletti felügyeletet. 69:3.3 Az otthon megépítését és berendezését a férfi és a nő már a kezdetektől együtt végezte. 82:0.3 A múltban a társadalom fejlődését elsősorban a hatékonyan működő otthonok biztosították. 81:6.23 Az otthon mindig a műveltség átadásának alapintézménye lesz, 81:6.25 ezért a polgárosodott társadalom védelmére szorul és a polgárosodott társadalomnak védenie kell. 89:3.6 A nemi önmegtartóztatás elfogadása a társadalom alapja ellen, és az emberi fejlődés alapvető intézménye, vagyis a házasság és az otthon ellen van.
- oudah-hiedelmek: 91:0.4 az afrikai pigmeusok hiedelem rendszere, melynek részét képezte a vallás megjelenése előtti, személytelen erőt célzó imaforma használata.
- Ovid: 93:5.4 föníciai tanító, aki Urban hirdette a sálemi tantételeket. Téra (Ábrahám apja) a családjával tőle hallott a Melkizedekről.
- Ozirisz: 97:6.2 az egyiptomiak főistene. 95:2.9 A benne való hit szerint, a testtől elvált lelkek az ő ítélő csarnokába mentek. 95:5.12 Oziriszról azt „tartották, hogy csodásan feltámadt Szet, a sötétség és a gonosz istenének kezétől elszenvedett kegyetlen halálból.”

„Ó”
- Ószövetség: 97:9.27 írásainak felfogása és tartalma a zsidók babiloni fogsága idején alakult ki. A zsidók itt ismerték fel, hogy az eszmerendszerük csak akkor maradhat fenn, ha Jahve választott szolgálóivá válnak, és elkezdik a nem-zsidók megtérítését. 97:8.1 A „zsidóknak nincs világi történelmük. Miután a babiloni száműzetés papjai elkészítették az Istennek a héberekkel való állítólagos csodás cselekedeteiről szóló új feljegyzést, vagyis Izráel szent történelmét, ahogyan az az Ószövetségben megjelenik, gondosan és teljesen elpusztítottak minden, a héberek dolgaival kapcsolatos, még létezett feljegyzést”. 82:4.3 Az Ószövetség „úgy foglalkozik a nőkkel, mint a vagyon egy formájával”.

„Ö”
- önbizalom: 111:6.9 Ha ésszerű mértékű, akkor nem helyteleníthető.
- önfegyelem: Lásd → „önuralom”.
- önérzet: 66:8.2 Nem szolgálja a jellemfejlődést, ha a túlzott mértékű önhittség érzésével társul. Az önérzetes ember a figyelmeztetést indokolatlan bírálatként, a személyes szabadságába történő jogtalan beavatkozásként foghatja fel. Az önhitté vált ember gondolkodása torzult és önző gondolkodás, mely nem képes az Isten igazsága szerint ítélni.
- öngyilkosság: 70:10.10 Az ősember nem tartotta értékesnek az életet. Csekélységek miatt is könnyen véget vetett az életének. Továbbá a bosszú egyik módjaként is használták. „Ha valaki nem volt képes még az életében bosszút állni, akkor abban a hitben halt meg, hogy kísértetként visszatérhet és ráijeszthet az ellenségére. És lévén, hogy e hit igen általános volt, az öngyilkossággal való fenyegetés az ellenség háza ajtajának küszöbénél rendszerint elég volt ahhoz, hogy ő szabhassa meg a feltételeket.”
- önimádat: 54:1.6 Önmaga felmagasztalása miatt hajlamos a társai feletti jogtalan hatalom birtoklására is, ami kizsákmányoláshoz vezet.
- önkéntes telepes csoportok: 37:10.4-10.5 A helyi világegyetem életét különféle módokon segítő csoportok. Ezek lehetnek égi mesterekből, visszatekintési igazgatókból, vagy világegyetemi szolgálatra kijelölt felemelkedő halandókból és hozzájuk rendelt megdicsőült köztes teremtményekből álló testületek. 30:3.1 Időszakosan, a küldetésük lejártáig tartózkodnak az épített szférákon.
- önkéntes telepes csoportok körei (jerusemi): 46:5.9 A rendszer hét egyközepű, egyre magasabban elhelyezkedő körből áll. 46:5.30 Központjának három óriási építménye a csillagvizsgáló, Satania szépművészeti kiállítása, és a pihenésnek és kikapcsolódásnak szentelt morontia tevékenységek háza. 46:5.31 E központ fenntartását az égi mesterek irányítják, de más önkéntes telepes csoportok is nagy és szép központokat tartanak fenn.
- önkifejezés: 112:1.9 Személy-kifejezés.
- ön-kiteljesítés (önkiteljesítés): 94:11.6 a mindenségrend valóságával való azonosulásból, valamint az energia, az elme és a szellem azon véges mindenségrendjével való azonosulásból ered, melyet tér korlátoz és idő szab meg. 56:10.14 Az önkiteljesítés akkor tekinthető eredendően rossznak, ha közösségellenes.
- önkorlátozó eszközök: lásd → „társadalom önkorlátozó eszközei”
- önkormányzás: 52:4.6 a képviseleti kormányzás legmagasabb rendű fajtája, melyben csak azokat emelik fel és tisztelik, akik a társadalmi és a politikai felelősségek viselésére a legalkalmasabbak.
- önmegtartóztatás: lásd → „önuralom”.
- önmegvalósítás (emberi ~): 112:2.17-2.18 A kiteljesedés tapasztalás útján valósuló folyamata. 100:2.6 Lehet szellemi és lehet anyagi célú, de csak a szellemi célú a törekvésre méltó. A szellemi önmegvalósítás a tér meghaladásával, az idő leküzdésével és az örök beteljesülés elérésével jár. 112:2.17-2.18 Ennek első szakasza a véglegesrend-előtti, vagyis az Istent kereső megtapasztalás. A második szakasza pedig a véglegesrend-utáni, vagyis az Istent kinyilatkoztató megtapasztalás. Az első szakaszt a mindenségrendi kihívásokkal való szembenézés és ennek következtében a magas szintű világegyetemi ismeretek elsajátítása jellemzi, ami az Istennel való fokozatos azonosulást eredményezi. A második szakasz az önmegvalósítás alkotó kiteljesedése, amely a tapasztaló Legfelsőbb Lény kinyilatkoztatásán keresztül történik, mégpedig azon Istent kereső értelmek számára, akik még úton vannak az Isten felé, vagyis még nem érték el az Istenhez való hasonlatosság isteni szintjeit.
- önuralom (önfegyelem, önmegtartóztatás): 89:3.7 az önuralom nem azonos a szélsőséges önmegtartóztatással. Az önuralom jobb viselkedésszabályozó, mint a szélsőségnek számító nemi önmegtartóztatás tisztelete. Ez utóbbit Jézus nem tanította. 68:2.5 Az ember első önmegtartóztató cselekedete az élelemmel való takarékoskodás. 87:6.16 Az önsanyargatás és a böjtölés a szellemek és a félistenek kényszerítésének eszköze is volt. Az elődeink úgy tartották, hogy a szenvedés és a nélkülözés által képesek a vonakodó szellemeket kedvező magatartásra kényszeríteni. Különösen igaznak tartották ezt a nemi vágy elfojtása által. 89:1.7 Az ember önmegtartóztatását segítő korai eszköz a (tiltó) tabu volt. 89:3.3 A vezeklés – bár gyakorta ostoba nélkülözési szertartás – alkalmas eszköze lett a korai emberek önuralomra való tanításának, ami új életfelfogást eredményezett számukra. 89:3.4 Ősi eredetű önfegyelmezési módszer a testi kínzás, melynek legismertebb formája az önkorbácsolás. 89:3.5 Hajdan szokás volt, hogyha az ember érzelmi túlterhelésen ment keresztül, önmegtartóztatásra és önkínzásra tett esküt. „A nemi önmegtartóztatás tisztelete a csatába induló katonák szokásából ered”, s csak később vált a szentek szokásává. 89:3.6 A nemi önmegtartóztatás elfogadása a társadalom alapja ellen, és az emberi fejlődés alapvető intézménye, vagyis a házasság és az otthon ellen van.
- önmérséklet: 55:5.4 „lassan elavulttá teszi az emberi viszonyok törvényeken alapuló szabályozását.”
- önművelési program: 74:4.6 délelőtt testfejlesztés, délben szellemi istenimádat, délután elmeképzés, este pedig társadalmi örömök.
- önnön való: Lásd → „sajátlényeg (meghatározás)” → „sajátlényeg (jellemzők)”
- önnön való, önvaló, sajátlényeg (jellemzők): 118:1.5 „kiteljesedésében a múlt és a jövő összekapcsolása világítja meg a jelen igaz jelentéstartalmát.” (Milyen tanulságot vonok le és mire törekszem most.)
- 118:1.5 Az „éretté válása során egyre visszább és visszább nyúl a múltba tapasztalatokért, míg bölcsesség-látomásai egyre mélyebbre és mélyebbre hatolnak be az ismeretlen jövőbe.”
- öntudat: 16:8.6 a személyiség ténylegességének értelmi tudatosulása, melyhez hozzátartozik a más személyiségek valóságának megismerésére irányuló képesség, és a dönteni képes szabad akarat viszonylagos függetlenségének megértése is. 16:9.9 „lényegében közösségi tudat: Isten és ember, Atya és Fiú, Teremtő és teremtmény” viszonyokkal.
- önuralom: 54:1.6 önzetlen szolgálathoz vezet.
- önvédelem: 50:5.5 „olyan szükséglet, mely mindig követi az önfenntartást.”
- önzetlenség: 16:9.7 „eltekintve a szülői ösztöntől, nem egészen természetes; az ember számára nem természetes, hogy a többi személyt szeresse és társadalmilag szolgálja. Az embernek értelemre, erkölcsiségre és vallási késztetésre van szüksége ahhoz, hogy önzetlen és emberbarát társadalmi rend alakuljon ki.” 16:9.8 „Az önzetlen társadalmi tudatnak végeredményben vallásos tudatosságnak kell lennie”. 103:5.3 Az Önzetlenség emberbarátivá válás. 103:2.7 Az „emberi boldogság céljához és a mennyország örömeihez vezet.” 103:2.8 Az önzetlenség melletti döntés vallásos tapasztalásnak minősül, mivel az szabad akaratból hozott helyes erkölcsi ítélet. „Magába foglalja az Isten-tudat tényét és a társadalmi szolgálat késztetését, és az emberek közötti testvériség alapját mutatja.” 103:5.3 Az önzetlenség elméből származó „hajtóereje a Gondolatigazító belső szellemi vezetésére való érzékenységben rejlik.”
- önzés: 53:2.3 ismérvei közé tartozik a saját elme felmagasztalása, 53:2.5 amely az öntelt büszkeségen át az önmagát tápláló önáltatásig fajulhat. Az önáltató gondolkodás képes a saját okosságát az Isten bölcsessége fölé helyezni, amint ez történt az Egyetemes Atya és az ő helyi világegyetemi Teremtő Fia ellen lázadó Lucifer elméjében is. Ha a büszkeség erősebb, mint a józan tényekre alapozni tudó értelem, akkor az értelem nem hajlandó a felismerésre, ezért az ilyen elmében könnyen teret kaphat a rossz szándék és az akaratlagos bűn. 54:1.5 Kiteljesedett formáját a zabolátlan saját akarat és a szabályozatlan önkifejezés jellemzi.
- öregkori elgyengülés: 76:5.5 amikor a test rendszerei elfáradnak, és a bomlási folyamat fokozatosan legyőzi a javítási folyamatot.
- örökbefogadás: 87:3.3 kezdetben azt a célt szolgálta, hogy az örökbefogadó halála esetén legyen olyan gyermeke, aki a lelke békéje és fejlődése érdekében a felajánlásokat megteszi.
- örök élet: 100:2.5 „a végtelen értékek utáni vég nélküli kutatás.”
- örök továbbélés: 130:2.9 Az isteni szolgálatban való véget nem érő fejlődés.
- örökkévaló: 118:1.9 „A VAGYOK azt is jelenti, hogy VOLTAM és hogy LESZEK.”
- örökkévaló és isteni cél: 32:5.2 „Az örökkévaló Isten örökkévaló célja egy magas szellemi eszménykép”, melyet 32:4.1 az Istenség-társaival, a Fiaival és az értelemmel bíró gyermekeivel együtt akar elérni. 32:5.2 Ezen céleszme olyan örökkévalósági gondolat, „ami sohasem kezdődött és sohasem fejeződik be.” 32:5.4 Végtelen kör ez, egy örökkévalósági körpályán, mely összhangban van az idő átmeneti anyagi körfolyamataival. 32:5.7 Olyan tervről van tehát szó, mely „a határtalan lehetőségek, a korlátlan fejlődés és a végtelen élet örökkévaló célját foglalja magában.”
- Örökkévaló Fiú (meghatározások): 105:2.5 az Eredeti Fiú, akiben kialakul a Végtelen személyisége, és akinek az „abszolút személyisége teszi abszolúttá az Isten atyaságának tényét és teremti meg minden személyiség magvábanvaló fiúi helyzetét.”
- 7:5.10 Az idő és tér világegyetemeiben alászállási segédkezéseken résztvevő minden Istenfit megihlető minta.
- 6:3.1. „az isteni szeretet kinyilatkoztatása a világegyetemek számára”.
- 6:1.1 „az Istenség Második Személye és minden dolog társteremtője”.
- 20:5.1 Az Isten örökkévaló Szava.
- 20:5.1 Az „ő örökkévaló Atyja »első« abszolút és végtelen gondolatának tökéletes kifejeződése.”
- Örökkévaló Fiú (megnevezések): 107:1.7 Eredeti Fiú.
- Örökkévaló Fiú (jellemzők): 104:5.6 „a szellem-valóság abszolútja, az abszolút személyiség.”
- 0:5.5 Abszolút „személyiség, továbbá ő a szellemi energia, a morontia szellemek és a tökéletesített szellemek titka is”.
- 56:2.1 A szellemi kifejeződései a Végtelen Szellem működése révén szoros kapcsolatban vannak a teremtés anyagi szintjeivel.
- 0:3.15 A világegyetemi szellemerők felé irányulóan összetartók.
- 56:3.1 A paradicsomi személyes jelenléte az egyetemes szellem-gravitáció középpontja.
- 56:3.4 Az ő gravitációs körében zajlik az összes tér-időbeli szellem-megnyilatkozás végső egyesülése.
- 105:2.5 A VAGYOK e szakasza az Atyát imádó húsvér testben élők számára is megtapasztalható.
- 107:1.7 A „szelleme kiáradt vagy elkülönülten személyes jellegű.”
- 109:7.5 Az Atya végtelen, abszolút rendű, öröktől való létezésben fennálló személyiséget adományozott neki.
- 115:3.14 „személyisége jelenti az alapmintát minden személyiség számára az összes világegyetemben.”
- 115:6.1 A „szellem-gravitációja közvetlen hatással van a szellemlétezés alapértékeire”.
- 116:3.3 A paradicsomi Fiai mellett megvalósított „alászállási megtestesülései egyesítik, ténylegesen eggyé kapcsolják a Teremtő isteni természetét a teremtmény fejlődő természetével.”
- 116:7.4 Szellem-gravitációs vonzással bír. Lásd még → „szellem-gravitációs vonzás”
- 117:3.8 Együttműködik az Atyával azoknak a Teremtő személyiségeknek a létrehozásában, akiknek a cselekedetei a Legfelsőbb Lény fennhatóságában fognak kiteljesedni.
- 119:0.2 „a képviselőinek, a Mihály és Avonal Fiaknak a személyében folytatja önmaga adományozását a tér helyi világegyetemei számára.”
- örökkévalóság (meghatározások): 118:1.9 Fogalmilag azt jelenti, hogy a „végtelen és az abszolút szintjein a jelen pillanat tartalmazza mind az összes múltat és mind az összes jövőt.”
- 12:5.2 Az idő abszolútuma.
- örökkévalóság (jellemzők): 106:7.8 Soha véget nem érő és a személyek számára korlátlan lehetőségekkel bíró.
- 115:3.11 Minden megtalálható benne, „csak még nem minden nyilvánult meg az időben és a térben.” - 106:8.23 A múlt-örökkévalóságban és a jelen-örökkévalóságban a VAGYOK a lényege szerint „egyedül létezik, nincs senki és semmi őmellette.”
- örökkévalóság (evolúciós világegyetemekben): 118:1.1 „időleges állandóság – az állandó most.”
- örökkévalóság (~ feltételezett, állandósult pillanata): 105:1.5 végtelenül távoli, feltételezett, múltbeli-örökkévaló, melyben „nincs különválás sehol sem az egész végtelenségben.” „A végtelenséget a Végtelen tölti ki; a Végtelen magába foglalja a végtelenséget.” A „ténylegesek még a kibontakozási lehetőségükön belül vannak, és a magvábanvalók még nem jelentek meg a VAGYOK végtelenségében”, melyben „el kell fogadnunk a személyes akarat lehetőségének létezését” is.
- örökkévalósági kör eljárás: 28:4.8 „az idő gyermekeinek a tér jelentette komoly nehézségek legyőzésében nyújt segítséget.” Általa az isteniség körül öleli az idő terét és uralja a tér idejét. E „jelenségek a Tükröző Szellemek számára létesített világegyetemi eljáráson felül léteznek.” 28:4.9 Isteni jelenlétet tesznek lehetővé a felsőbb-világegyetemi központokon.
- öröm: 111:4.7 „a benső létben gyökerezik.” „Igazi örömöt nem érezhettek teljesen egyedül.” „Még a családok és a nemzetek is jobban élvezhetik az életet, ha megosztják másokkal.” Lásd még → „boldogság”
- öröm (szellemi ~): 91:7.3 „kifelé irányuló nyugodtsággal és csaknem tökéletes érzelmi önuralommal jár.”
- örömünnepek: 27:7.8 Vannak a felemelkedő létpályának és az örökkévalóságnak örömünnepei. A felemelkedő létpályának hét, jól elkülöníthető örömünnepe van. Az örökkévalósági lét örömünnepei pedig számtalanok. „Az első örömünnepet a Gondolatigazítóval kötött halandói megegyezés jelezte, amikor a továbbélés célja megpecsételődött; a második a morontia életben való felébredés volt; a harmadik a Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás lett; a negyediket a Havonában való ébredés jelentette; az ötödikben az Egyetemes Atya megtalálását ünnepeltétek; és a hatodik örömünnepre a Paradicsomon, az utolsó átkelési alvásból való ébredés alkalmával került sor. A hetedik örömünnep a halandói véglegesrendűek testületébe való belépéshez kötődik és az örökkévalósági szolgálat kezdetét jelzi. Az, hogy a végleges rendű lény elérte a szellemmegvalósítás hetedik szakaszát, valószínűleg az örökkévalósági örömünnepek sorában az első ilyennek a megülését jelzi.”
- ösztön: 84:5.13 az erkölcsökkel ellentétben, sohasem változik.
- összeférhetőség: 118:5.1 Az isteni hatalomnak eredendően sajátja.
- összehangzás: 44:1.11 a dallamtársítás hét szintje, mely a szellemi érintkezés egyetlen egyetemes jelrendszere. 44:1.3 Felsőbb értelmi erő szükséges az új ütemek és összhangok létrehozásához és élvezetéhez. 44:1.14 Hét kifejezés- és visszaadás-módja ismert. A szellem-morontia zenében ezeket nem ritkán együtt alkalmazzák. 44:1.15 A fejlődését elősegíti az összehangzás értékelésének képessége. Jelenleg csak minden ezredik emberben mutatkozik meg az igazán jó összhang-érzékelésképesség.
- Összeírási Igazgatók: 24:0.2 a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei közé tartoznak. 24:0.10 Komoly mértékű ellengravitációs képességek birtokában vannak. Székhelyeket tartanak fenn a felsőbb-világegyetemek központjain. 24:2.2 Érzékelik a nagy világegyetem bármely részében megszülető sajátakaratot. Ezért képesek megadni „a központi teremtésrész és a hét felsőbb-világegyetem bármely részében az összes, sajátakarattal rendelkező teremtmény számát, természetét és tartózkodási helyét.” A Paradicsomon nem működnek. 24:2.3 A Havonában hét van belőlük. Minden Havona-körhöz tartozó kísérleti világon van egy. A hét felsőbb-világegyetemen működőket a Nappalok Elődei felügyelik. 24:2.9 Sohasem hibázó személyek nagyszerű hatáskörökkel és hihetetlen előjogokkal. Alakjuk van, szellemjelenlétük felismerhető.
- ÖSSZETETT SZEMÉLYISÉGCSOPORTOK: 30:2.130 szoros a kapcsolatuk a nagy világegyetem szervezésével és igazgatásával. Több csoportjuk közül három
30:2.131 „A Végleges Paradicsomi Testülete.”
30:2.140 „B. A Világegyetemi Segítők.”
30:2.149 „C. A Hét Önkéntes Telepes Csoport.”
- Összhang Felügyelők: 26:3.4 harmadrendű szupernáf osztály, akiknek feladata a Havona körökön tartózkodó különböző rendű és szintű személyiségek által végzett sokféle tevékenység összehangolása. Általános segítők, akik „nagy mértékben járulnak hozzá az idő zarándokainak és az örökkévalóság zarándokainak kölcsönös megértéséhez.” Az első körön teremtik őket.
- összhangmunkások: 44:0.12 az égi mesterek közösségébe tartoznak. 44:7.1 A szellemvilágban jelen levő különleges térerők és energiák alakításával és szervezésével foglalkoznak.
- ötlet: 101:7.1 csupán elméleti cselekvési terv.
- övezeturak és térségi felvigyázók: 15:10.3-15:10.20 a felsőbb-világegyetemhez tartozó vezetők, akik
15:10.14 „1. A Nappalok Tökéletességei – a felsőbb-világegyetemi nagyövezetek urai.
15:10.15 2. A Nappalok Utódai – a felsőbb-világegyetemi kisövezetek igazgatói.
15:10.16 3. A Nappalok Szövetségei – a helyi világegyetemek urai mellett szolgáló paradicsomi tanácsadók.
15:10.17 4. A Nappalok Hűséges Követői – a csillagvilági kormányok Fenséges urai mellett működő paradicsomi tanácsosok.
15:10.18 5. A Háromsági Tanító Fiak, akik éppen a felsőbb-világegyetemi központban vannak szolgálatban.
15:10.19 6. A Nappalok Örökkévalói, akik éppen a felsőbb-világegyetemi központban tartózkodnak.
15:10.20 7. A hét Tükröző Kép Segítő – a hét Tükröző Szellem szóvivői és rajtuk keresztül a paradicsomi Hét Tökéletes Szellem képviselői.”
- özönvíz: 78:7.4 csak a földtörténeti alsó őskorban, a szárazföld megjelenése előtt borította víz a föld teljes felszínét. „Noé, a bárka és az özönvíz bibliai történetét a héber papság találta ki a babiloni fogság idején.”
- özvegység: 82:3.12 voltak idők, mikor különösen tartottak tőle, mivel az adott erkölcs szerint az özvegynek a férjével együtt kell a szellemföldre távoznia. Így az özvegyeket megölték, vagy lehetőséget kaptak a férjük sírján való öngyilkosságra. Az életben maradt özvegy élete gyászban és társadalmi megszorítások közepette telt. Az újraházasodást ritkán engedélyezték az özvegyek számára. 82:3.11 De voltak olyan törzsek is, ahol a fiatal férfiakat azért házasítottak özvegyekkel, hogy a házasulandók ne bolonduljanak egymásba. Később, a megözvegyült, idősebbé váló férfinak már megengedték fiatal lány feleségül vételét.

„Ő”
- őrangyal (személyes beteljesülés-őrangyal): 114:7.2 Ha egy halandó a beteljesülés tartalékos alakulatának tagjává válik, és a bolygó szeráfjainak vezetője jóváhagyja az átmeneti felvételét a szeráfi testületbe, akkor személyes beteljesülés-őrangyalt rendelnek ki mellé. Lásd még → „őrangyal(ok) (személyes őrangyal szeráfok jellemzői)”
- őrangyal (kiegészítő szeráf/ok/): 113:2.9 „az evolúciós világok halandóinak feljegyzéskészítő angyalai.”
- őrangyal (szeráfi őrangyal): Lásd → „őrangyal(ok) (személyes őrangyal szeráfok jellemzői)”
- őrangyal kiválasztás feltételei: 113:2.3 a) a szeráf legyen önként jelentkező, b) rendelkezzen hosszú szolgálati idővel, tapasztalattal, a szükséges ismeretekkel és bölcsességgel, legyen kipróbált és c) a kijelölés az emberi igényekkel összhangban történjen.
- őrangyalok (beteljesülés-őrangyal megnevezés kezdete): 113:2.1 Attól kezdve nevezik így az emberi lélek mellé rendelt szeráfokat, mikortól az emberi társuk a) „meghozta azt a legfelsőbb rendű döntést, hogy Isten-szerűvé akar válni”, vagy b) elérte a harmadik lelki kört, vagy c) „felvétetett a beteljesülés tartalékos alakulatainak egyikébe.”
- őrangyalok száma („hét lelki kör”-t járó halandókhoz való rendelés szerint): 113:1.7 A 7. kört elértek esetében ezer halandóra egy szeráf-pár és egy kerubszázad vigyáz.
- A 6. körben ötszáz halandóra egy szeráf-pár és egy kerubszázad vigyáz.
- A 5. körben száz halandóra egy szeráf-pár és egy kerubraj vigyáz.
- A 4. körben tíz halandóra egy szeráf-pár és egy kerubraj vigyáz.
- A 3. körben egy halandóra egy szeráf-pár – személyes őrangyalként – „teljesen és kizárólagosan” vigyáz. 113:2.2 Minden értelmes faj evolúciójában az adott lelki-fejlődési kört „legelőször elérő lény beteljesülés-őrangyalt kap.”
- őrangyal(ok) (személyes őrangyal szeráfok jellemzői): 113:0.1 „a halandó ember szellemi segítői”.
- 113:0.2 „a mennyország hagyományos értelemben vett angyalai”.
- 113:0.2 „segédkező szellemek”.
- 113:0.2 „az emberi értelem megjelenésének kezdete óta szolgálnak az Urantián.”
- 113:1.2 „eredetileg kifejezetten a különböző urantiai emberfajtákhoz rendelték” őket.
- 113:1.2 „Mihály alászállása óta az emberi értelem, a szellemiség és az egyéni rendeltetés szerint jelölik ki őket.”
- 113:1.1 Az emberi lények meghatározott csoportjai rendelkeznek velük.
- 113:1.1 „mindenkor látják az Atyám szellemének jelenlétét.” (Jézus)
- 113:1.5 A földi létpálya végéig folyamatos segédkezést és szüntelen felügyeletet biztosítanak.
- 113:1.5 Azonnal kirendelik őket azok mellé, akik örökre eljegyzik magukat az Igazítóval.
- 113:2.3 Gyakran szereznek tapasztalatot olyan világokon, amelyek fajtái nem Igazítóval kapcsolódnak egybe.
- 113:2.3 Azon világokon, melyek fajtái nem Igazítóval kapcsolódnak egybe, csak egyetlen élettartamnyi időt töltenek el a kijelölt társukkal, majd új feladatot kapnak.
- 113:2.4 Érzelmileg kötődnek egyes világokhoz, emberfajtákhoz, „a halandó teremtmények bizonyos fajtáihoz”.
- 113:2.5 Sok személyiségjegyükben nagyon hasonlítanak az emberekhez.
- 113:2.5 Képesek a legtöbb emberi érzelem átélésére.
- 113:2.5 Nehezen értelmezik az emberben megjelenő, állati eredetű félelmet.
- 113:2.6 Saját névvel bírnak.
- 113:2.6 A világokon eltöltött szolgálatukról feljegyzés készül.
- 113:2.6 A szolgálatukról szóló feljegyzésekben gyakran nem a saját nevükön, hanem az adott bolygón kapott számmal jelölik őket.
- 113:2.6 A világegyetemi központokban a nevük és a számuk szerint is nyilvántartják őket.
- 113:2.8 A szeráf pár bármelyik tagja vállalhatja az összes szolgálati felelősséget.
- 113:2.8 Nem csak párban, néha egyedül is dolgoznak.
- 113:2.8 Párban való tevékenységükre van szükség „a közléscseréhez és a világegyetemek felsőbb körein való szolgálathoz”.
- 113:2.9 Az ember mellet tevékenykedő szeráf pár egyike „a feladat végrehajtásának feljegyzőjeként” szolgál.
- 113:2.9 Az őrangyali tevékenység feljegyzéseit mindig az egyikük hitelesíti.
- 113:2.10 Szükségük van pihenésre és a világegyetemi körök életenergiájával való feltöltődésre.
- 113:3.1 „személyesen összehangolja azt a sokféle személytelen szellemhatást, amely a fejlődő anyagi teremtmény elméjében és lelkében lakozik”
- 113:3.2 Összehangolja „a Végtelen Szellem különböző közvetítőit és hatásait”.
- 113:3.2 Egyesíti és személyesebbé teszi a Végtelen Szellem sokrétű segédkezését.
- 113:3.2 Az Együttes Cselekvő „szerves egységbe rendezett hatását kölcsönös viszonyba hozza az Atya és a Fiú szellem-jelenlétével.”
- 113:3.4 „a halandó továbbélő elme- és emlék-mintáinak, valamint lélek-valóságainak személyes őrzőjévé” válik, „amíg a halandó a húsvér test halála és a morontia feltámadás között tartózkodik.”
- 113:3.5 Szellemi szinten személyessé alakítanak sok különböző „személytelen vagy elő-személyes világegyetemi segédkezést”.
- 113:3.5 Összehangolók.
- 113:3.5 „Értelmi szinten az elme és a morontia összekötői”.
- 113:3.5 „tulajdonképpen tolmácsok.”
- 113:3.5 „A fizikai szinten pedig a Fizikai Főszabályozókkal fenntartott kapcsolatukon és a köztes teremtmények együttműködő segédkezésén keresztül avatkoznak be a földi környezetbe.”
- 113:3.6 A teremtését tekintve, „csak kevéssel van az emberiség világegyetemi szintje felett”.
- 113:3.6 Összehangoló tevékenységüket a Legfelsőbb Lény – jelenleg még ki nem nyilatkoztatott – segítsége révén végzik.
- 113:4.1 Nem elmék, hanem „elme-ösztökélők”.
- 113:3.4 „folytonosan arra törekednek, hogy az emberi elmét kör-teljesítő döntések meghozatalára bírják.”
- 113:4.1 Az Alkotó Szellemből származnak.
- 113:4.1 „kívülről befelé irányban fejtik ki tevékenységüket az emberi lények társadalmi, etikai és erkölcsi környezetén keresztül munkálkodva.”
- 113:4.1 „úgy működnek, mint a Végtelen Szellem segédkezésének személyes közvetítői.”
- 113:4.2 Az Igazító vezette halandó embert is vezetheti.
- 113:4.2 „az ember fejlődő természetének – ebben az életben a halandói elmének, a következőben a morontia léleknek – a tanítója.”
- 113:4.2 A morontia lélek számára a lakóvilágokon tudatosul a jelenléte és válik érzékelhetővé.
- 113:4.3 Az útmutatásainak megfogadása erkölcsi választáshoz és a szellemi fejlődés lehetőségéhez vezet.
- 113:4.4 Működésének gyakori eredménye az Isten-tudatos halandókat imára késztető hatás.
- 113:4.4 Befolyásolja a halandó környezetét, „hogy teljesebbé tegye a felemelkedő emberi lény mindenségrendi rálátását”.
- 113:4.4 Azt igyekszik elősegíteni, „hogy a továbbélő-jelölt tökéletesebben felismerhesse a benne lakozó Igazító jelenlétét és így képessé váljon az isteni jelenlét szellemi küldetésével való teljesebb együttműködésre.”
- 113:4.5 Mindig tökéletes összhangban és teljes egyetértésben dolgozik az Igazítóval.
- 113:4.5 „akkor a legtevékenyebbek, amikor az Igazítók a legkevésbé azok”.
- 113:5.1 „nem sértik meg az emberi elme szentségét”.
- 113:5.1 „nem befolyásolják a halandók saját akaratát”.
- 113:5.2 Nem lépnek közvetlen kapcsolatba az emberben lakozó Igazítóval.
-113:5.1 Minden, személyiség tiszteletben tartásával összeegyeztethető módon hatást gyakorol az emberre.
- 113:5.1 Nem áll hatalmában és jogában az emberi döntéshozatali előjogok csorbítása vagy korlátozása.
- 113:5.2 „olyan szellemi természetű érzéseket és érzelmeket élnek meg, amelyek bizonyos tekintetben az emberi érzelmekhez hasonlíthatók.”
- 113:5.2 „a feletteseik parancsait hajtják végre”.
- 113:5.2 Nem az emberek kívánsága szerint, hanem az érdekükben cselekszenek.
- 113:5.4 Oltalmazók és őrzők.
- 113:5.4 Nem törekednek a halandók közvetlen befolyásolására.
- 113:5.5 Ritkán, „bizonyos körülmények között képesek az emberi lényeket anyagi értelemben is szolgálni,” sőt velük ténylegesen kapcsolatba lépni.
- 111:7.4 Az urantiai emberfajták bonyolult keveredései megnehezítik az egyén érdekében történő hatékony működését a halált követően.
- 112:3.6 „nélkülözhetetlenek a személyiség helyreállításához.”
- 113:6.1 A halandó társa halálát követően megőrzi a róla „készült feljegyzéseket, azonosság-jegyeket és az emberi lélek morontia entitását”, kivéve az Igazító és a személyiség ténylegessége által képviselt folyamatos létezés azonosságát.
- 113:6.2 A halandó társa halálát követően jelentéstételi kötelezettsége van az összes parancsnoka felé, majd a bolygón szolgáló szeráfok vezetőjének jóváhagyásával az Estcsillagnak, esetleg Gábriel más hadnagyának.
- 113:6.2 A legmagasabb szeráfi egység parancsnokától kap engedélyt arra, hogy az első lakóvilágon megvárhassa, míg a védence visszanyeri a tudatát.
- 113:6.3 Ha a léleknek nem sikerül a továbbélés, a számára kijelölt szeráf a helyi világegyetemi központban tanúságot tesz a társa által készített feljegyzések teljességéről.
- 113:6.3 Csak a főangyalok ítélőszéke mentheti fel „a védence továbbélésének sikertelenségével összefüggő vádak alól”. Csak ezt követően kaphat új szeráfi segédkező feladatot.
- 113:6.4 Ha a védence esetében meg kell várnia a megítéltetési feltámadást, ez idő alatt „különféle segédkezési küldetésekre vezénylik”.
- 113:6.5 „a halandó-emberi alvó lélek továbbélő értékeinek őrizője”.
- 113:6.6 Újra-személyesíti a feltámadó felemelkedőt a lakóvilág feltámadási csarnokában, mielőtt az Igazító (Nevelő) elé vinné.
- 113:6.8 Válaszol a megítéltetési szólításra a nem-továbbélő személyiség nevében.
- 113:6.9 A csoportos őrangyalok egy korszakon át szolgálhatnak ugyanazon a bolygón.
- 113:6.9 A csoportos őrangyalok az adott csillagrendszer több különböző bolygóján is szolgálhatnak.
- 113:7.2 A morontia szférákon minden lehetséges módon segítik a felemelkedőket a morontia- és szellembesorolás elnyerésében.
- 113.7.2 „megragadják a fejlődés ama lehetőségeit, melyeket a lakóvilágokon az evolúciós szeráfok továbbképzése érdekében fenntartott tanodák nyújthatnak számukra.”
- 113:7.4 „A lakóvilágok elhagyása előtt minden halandó állandó szeráfi társat vagy őrangyalt kap.”
- 113:7.4 Tanúsítják és igazolják a Gondolatigazítóval való örök egyesülés szakaszait a morontia szférákban való feljebbjutás során.
- 113:7.4 A kifejlett morontia állapotú felemelkedőt végig kísérik a Jerusemen és annak világain, az Edentián és annak hetven szféráján, kísérik a melkizedekek bölcsességének elsajátítása során, valamint tovább a Szalvingtonra, majd a felsőbb-világegyetem kis- és nagyövezetein át az Uversza fogadóvilágaiig, egészen a havonabeli utazásra való felkészülésig.
- 113:7.5 Akik teljesítik közülük a szerafingtoni köröket, a Paradicsom területén várakoznak arra, hogy a felemelkedő társuk „az örökkévalóság új tapasztalására ébredjen.”
- 113:7.4 A felemelkedő szeráfok „a végleges rendű testületek és a Teljes Szeráfi Testület állományában különböző szolgálatokba lépnek.”
- 113:7.6 „mindig kapcsolatban maradnak az evolúciós világokból származó védencükkel” az isteni szolgálatban.
- 113:7.7 A legbiztosabb út számukra a paradicsomi Istenségek eléréséhez az, „ha sikeresen vezetnek el egy evolúciós származású lelket a Paradicsom előcsarnokaiig.”
- 113:7.7 „a beteljesülés-őrangyalként való kijelölés a legtöbbre értékelt szeráfi feladat.”
- 113:7.8 A halandói Végleges Testületbe csak olyan beteljesülés-őrangyalokat vesznek fel, akik a szeráf párjukkal megélik „az egyként való azonosulás legfelsőbb rendű kalandját” a Szerafingtonon.
- 113:7.8 Azon szeráf párok, akik végleges szellemi kettős-egységet alakítanak ki, az örökkévalóságban végleges rendűvé válnak, „a Legfelsőbb gyermekévé és a paradicsomi Atya tökéletessé lett fiává.”
- 114:0.1 A Fenségesek leginkább rájuk támaszkodva uralkodnak az emberi világokon.
- 114:0.3 Anyagfeletti segítők.
- 114:0.3 Az Urantia állandó főkormányzójának, összes társának és alárendeltjének utasításait hajtják végre.
- 114:0.3 Számos olyan megbízatást is teljesítenek, „melyek nincsenek összefüggésben személyek vagy csoportok őrzésével.”
- őrangyal szeráfok: Lásd → „őrangyal(ok) (személyes őrangyal szeráfok jellemzői)”
- ősember: 52:1.1 A Bolygóherceg megérkezéséig nevezik így azokat az állati szintről felemelkedett saját akaratú teremtményeket, akik képesek úgy dönteni, hogy imádják a Teremtőt. E korszak fejlődési ideje bolygónként eltérő. Százötvenezer évtől egymilliónál is több évig tarthat. 52:1.5 Ezen emberek első fajtája nem színes bőrű. 52:1.1 A későbbi, egymás után megjelenő hat színes fajta 52:1.2 a vörös, a narancsszín, a sárga, a zöld, a kék és az indigó. A színes fajták megjelenés a tűz és az eszközök használatának elterjedésével esik egybe. Ekkor már jelen van nyelvhasználat és működik az alkotó képzelet is. 52:1.3 Ezek az emberek törzsi szervezetben élő vadászok és vad harcosok, akik a fizikai túlélésért küzdenek. 52:1.6 Azonban az erkölcsi sajátakarat megszerzésével fogékonnyá válnak az isteni Igazító átmeneti befogadására is. A halált követően így sokukat továbbélővé választják, és a soron következő feltámadásban a Szellemmel való eggyé kapcsolódásra pályázhatnak.
- ősember (urantiai): 63:4.1 Andon népe. Fekete szemű és barna bőrű volt. Leginkább a mai eszkimókhoz hasonlítottak. A hideg ellen állatbőröket használtak. 63:3.3 Csoportokban vadásztak. 63:5.6 A kőbalta mellett használták a gerelyt és a szigonyt is. Elsősorban húst, illetve gyümölcsöket fogyasztottak. 63:4.2 Kezdetleges munkamegosztást alakítottak ki. Hajlamosak voltak az utánzásra. A játékösztönük gyenge volt, a humorérzékük csaknem teljesen hiányzott. A fájdalomra kevésbé voltak érzékenyek. 63:4.3 Az ősemberek a családjaik iránt elkötelezettek voltak, de a felebaráti szeretet még nem született meg a szívükben. 63:6.3 Mivel állathúson éltek, ezért állatimádók lettek. 81:2.8 Az ősember „a mindennapos jelenségek magyarázatául nem volt hajlandó elismerni a természeti okokat.” 81:2.9 Minden természeti jelenséghez természetfeletti magyarázatot keresett. Olyat, amely kívül esett a személyes felfogóképességén. 86:2.6 Azonban semmit nem tekintett véletlennek. A történések mögött szándékot látott, melyben nem tudott rendszert felfedezni. A szerencsét a szellemvilág szeszélyes megnyilvánulásának, később pedig az istenek hangulatváltozásának tartotta. 91:8.1 Az ősember már akkor imádkozott a szükség és az öröm önkéntelen helyzeteiben, amikor az Istenről még nem volt elképzelése. 102:5.2 Azonban „több volt a vallásos félelme, mint a vallásos hite”. 90:2.13 A sámánt szükséges rossznak tekintette. Félt tőle, nem szerette.
- ősember (további jellemzők): 91.1.3 nem gondolkodott okszerűen és következetes sem volt.
- 103:5.2 „csak azokat tekinti szomszédjának, akik nagyon közel vannak hozzá, akikkel jószomszédi viszonyban van”.
- 99:5.9 A vallását és a vallási meggyőződését „inkább tánccal, mint gondolattal fejezte ki.”
- 91:0.2 A varázslás rabja volt.
- 103:6.10 „nem tett különbséget az energiaszint és a szellemszint között.”
- 104:0.1 „hosszú ideig nem tudott háromnál tovább számolni.”
- 90:2.13 Mindig elismerte a tudást, és tisztelte, jutalmazta a bölcsességet.
- ősök imádása: lásd → „vallás (ősök imádása)”

„P”
- Palesztina: 121:2.3 A zsidó vallási műveltség hazája és a kereszténység szülőföldje. 93:5.2 Kedvező helyszín volt a Melkizedek küldetéséhez és Mihály megjelenéséhez, mivel e terület a korabeli világ egyik kereskedelmi és utazási központja volt. 121:2.2 Jézus korában három földrész találkozóhelye és útkereszteződése. 121:2.8 „A szeleukida Szíria és a ptolemaioszi Egyiptom egymással való szembeállítását célul tűző fondorlatos (római) politika megkívánta Palesztina, mint különálló és független állam megerősítését.” 121:6.2 Jézus korában három uralkodó nyelve volt: „a köznép az aráminak valamilyen nyelvjárását használta; a papok és a rabbik héberül beszéltek; a művelt osztályok és a tehetősebb zsidó néprétegek általában a görögöt használták.”
- Palonia csillagrendszer: 119:2.5 + 119:2.4 A Nebadon 37-es csillagvilágának 11-es csillagrendszere. 119:0.7 + 119:2.1 A második teremtményi alászállásakor 119:2.5 tizenhét világegyetemi szabványévig 119:2.4 Jézus látta el itt az ügyvezető Csillagrendszer Fejedelem tisztséget.
- Palonia csillagrendszer Megmentő Fejedelme: 119:2.5 A Nebadon helyi világegyetem Teremtő Fia, a második teremtményi megtestesülése idején.
- Panoptia: 53:7.1 a Satania csillagrendszer bolygója, ahol a Lucifer-féle lázadás idején az áruló Bolygóhercegnek nem sikerült a maga oldalára állítania az evolúciós halandókat. A „hű panoptiaiak azóta is az Atya szférájának és az azt körülvevő hét elkülönítő-világnak a felügyelőiként és építőiként szolgálnak a hetedik jerusemi átmeneti világon.
- „papok címe”: az birtokolta, akinek a földterületét varázserejű tabu védte, miután a papok e földet felszentelték és a szellemek felügyelete alá helyezték.
- papság: 90:5.4 a vallásos imádat tényleges vezetői. 90:5.1 Az állandó papság kialakulását az segítette elő, hogy az ősök hitték, hogy csak a szertartás pontos kivitelezési módja bír kényszerítő erővel a szellemekre. 90:5.4 A papok elődjeinek tekinthetők a sámánok, a jövendőmondók, a dalnokok, a vallási táncosok, az időjósok, a kegyeleti tárgyak őrzői és a templomőrök is. A papi hivatalnak volt örökölhető formája. 90:5.5 A papok a tehetségük és a hajlamaik szerint előéneklővé, imádkozóvá vagy áldozókká szakosodhattak. De kerülhetett ki közülük szónok és tanhirdető is. 90:5.6 A papság mindig törekedett arra, hogy félelemmel vegyes tiszteletet keltsen az egyszerű népben. Idegen nyelven tartottak szertartást és a jámborság látszatát keltették a tekintélyük erősítése érdekében. 90:5.7 A papság gyakran akadályozta a tudományos fejlődést és a szellemi haladást, azonban hozzájárult a polgárosodott viszonyok megszilárdulásához és a műveltség gyarapodásához. A mai papok közül sokan már nem szertartás vezetők, hanem az istentan kutatói.
- Paradicsom: 0:4.11 Magába „foglalja a világegyetemi valóság minden szakasza személyes és nem-személyes góc-Abszolútját. A Paradicsom, ha helyesen határozzuk meg, egyaránt jelölhet bármilyen valóságot, Istenséget, isteniséget, személyiséget és energiát – legyen az szellemi, elme vagy anyagi. Az értékeket, a jelentéstartalmakat és a tényszerű létezést tekintve mindezek eredetének, működésének és rendeltetése beteljesülésének helye a Paradicsom.” 0:4.13 Nem teremtő, számos világegyetemi tevékenység egyedi szabályozója, inkább szabályozó, mint viszonzó. „Az erővel, energiával és erőtérrel szerte az anyagi világegyetemekben kapcsolatba kerülő bármilyen lény válaszát és viselkedését befolyásolja”.
- Paradicsom (meghatározások): 11:9.7 „minden személyiségi tevékenység egyetemes központja és minden erőtér- és energia-megnyilatkozás forrás-közepe.”
- 11:9.1 „minden szellemszemélyiség számára az elsődleges eredet területe és a beteljesülés végleges célja”.
- 11:7.2 „a kitöltött és a ki nem töltött tér között elhelyezkedő viszonylagos nyugalmi állapotú körzetek ténylegesen mozdulatlan magja”.
- 105:3.4 „örök Sziget”. Lásd még → „Paradicsom Forrás és Középpont (meghatározások)”
- Paradicsom (jellemzők): 11:9.7 „középpontja a teremtésösszességnek”.
- 56:1.1 Minden anyagi világegyetem tényleges forrása.
- 56:1.1 Az anyagi mindenségrend a Korlátlan Abszolúton keresztül emelkedik ki belőle.
- 11:9.7 „a forrása az összes energiának”.
- 11:9.7 „a helyszíne minden személyiség elsődleges eredetének.”
- 104:4.26 „a mindenségrend erő-energia működésbe lépésének központja”.
- 104:4.26 Az „Első Forrás és Középpont helye a világegyetemben”.
- 11:1.1 „az Istenség lakóhelye”.
- 104:4.26 A „Korlátlan Abszolút mindenségrendi gócpontja”.
- 104:4.26 Minden energia forrása.
- 104:5.6 „a mindenségrendi valóság abszolútja, az abszolút minta.”
- 11:0.1 „anyagi szféra és szellemi lakhely”.
- 105:3.4 „nem a térben van”.
- 105:3.4 „a tér a Paradicsomhoz viszonyítva létezik”.
- 105:3.4 „a mozgás állandósult állapota a paradicsomi kapcsolódáson keresztül határozódik meg.”
- 105:3.4 „abszolút nyugalomban van”.
- 105:3.4 A tér középpontjában létezik.
- 105:3.4 A Korlátlan Abszolút járja át.
- 105:3.4 Minden „viszonylagos létezésnek e területen belül van a kezdete.”
- 107:0.1 A világegyetemek kellős közepén található. Lásd még → „Paradicsom Forrás és Középpont (jellemzők)”
- Paradicsom Forrás és Középpont (meghatározások): 105:3.1 A végtelenség hét Abszolútjának egyike.
- 105:3.4 „A második nem-istenségi minta”.
- 105:3.4 „a Paradicsom örök Szigete”. Lásd még → „Paradicsom (meghatározások)”
- Paradicsom Forrás és Középpont (jellemzők): 105:3.4 „a »VAGYOK-erő« elérésének-kinyilatkoztatásának alapja”.
- 105:3.4 „a gravitációs szabályozás létrehozásának megalapozása szerte a világegyetemekben.”
- 105:3.4 A minták abszolútuma minden ténylegessé vált, nem-szellemi, személytelen és nem-akarati valóság esetében. Lásd még → „Paradicsom (jellemzők)”
- Paradicsom Sziget: 115:3.14 A lényegi valója olyan alapminta, amelynek a Havona a tökéletes, a felsőbb-világegyetemek pedig a tökéletessé váló kinyilatkoztatását testesítik meg.
- Paradicsom szigete: 0:4.12 „vagyis a Paradicsom, ha másként nem határozzuk meg – az Első Forrás és Középpont által végzett anyagi-gravitációs szabályozás Abszolútja. A Paradicsom mozdulatlan, lévén ez az egyetlen állandó helyzetű dolog a világegyetemek mindenségében. A Paradicsom Szigetének van világegyetemi elhelyezkedése, de nincs térbeli helyzete. Ez az örök Sziget a tényleges forrása a fizikai világegyetemeknek – múltbelieknek, jelenbelieknek és jövőbelieknek. A Fénysziget-mag Istenség-származék, de aligha Istenség; az anyagi teremtésrészek sem képezik részét az Istenségnek; ezek következmények.”
- Paradicsom élő könyvtárai: 25:5.1 a tudás őrzőinek elméiben lévő adatok.
- Paradicsom-Havona-háromságivá lett Fiak: 22:7.13 „A paradicsomi létpolgárok és a havonaiak alkotó erőfeszítései a Legfelsőbb Lény bizonyos felsőbb szellemi jellegeinek háromságivá alakítását eredményezik, melyeket tapasztalati úton megragadtak a Véglegessel és az Örökkévalóval határos, a legfelsőbbet meghaladó területen.”
- Paradicsom-Havona rendszer: 12:1.11 „az örök Szigetet körülvevő örökkévaló világegyetem” a világmindenség tökéletes és örökkévaló magja.
- Paradicsom-Havona személyiségek: 19:7.2 a paradicsomi létpolgárok és a Havona honosai együtt.
- paradicsomi Atya: 76:5.7 páratlan szeretetű, kegyelmű és türelmű.
- Paradicsomi Beteljesülés Legfelsőbb Tanácsa: 31:10.9 a hét Végleges Testület elnöklő fejei együtt alkotják. A jelen világegyetemi korszakban Grandfanda a vezetőjük. Ez a tanács szabja meg a végleges beteljesülés gyermekeinek világegyetemi feladatait.
- Paradicsomi Feljegyzés-felügyelők: 25:5.1 a havonabeli harmadrendű rangidős vezető-adatrögzítő szupernáfok közül választják őket, s így a Fény Szigete hivatalos irattárainak őreivé válnak. 25:6.5 A megbízatásuk állandó.
- paradicsomi gyűlés hegye: 43:4.5 a Nappalok Hűséges Követőjének – 43:4.1 a paradicsomi Háromság Edentián működő képviselőjének – lakhelye. 43:4.5 A felemelkedő halandók rendszeresen itt gyűlnek össze és ismerkednek a központi világegyetemből származó személyiségek különféle csoportjaival.
- Paradicsomi Háromság: 0:12.2 „az Egyetemes Atya, az Örökkévaló Fiú és a Végtelen Szellem örökkévaló Istenség-egyesülése”, akik eredetük szerint örökkévalók, de a lehetőségükben tapasztalók, „ezért következik be a Legfelsőbb Isten, a Végleges Isten és az Abszolút Isten ténylegessé válásának világegyetemi jelensége.”
- paradicsomi Háromság gyermekei:
17:0.2 „1. A Hét Tökéletes Szellem.”
17:0.3 „2. A Hét Legfőbb Végrehajtó.”
17:0.4 „3. A Tükröző Szellemek.”
- paradicsomi Háromság Hírvivői: 23:2.11 „az Istenségek megbízható és titkos szolgálói”. Az Istenek nem nyilvános terveivel és jövőbeli viselkedésével kapcsolatos különleges üzenetek is rájuk bízhatók.
- paradicsomi Istenfiak: három rendbe sorolhatók
20:1.2 „1. Teremtő Fiak – a mihályok.
20:1.3 2. Ítélkező Fiak – az avonalok.
20:1.4 3. Háromsági Tanító Fiak – a daynalok.”
- paradicsomi Istenfiak a Nebadonban: 35:0.7 „A hármas paradicsomi Istenség a fiúi besorolást elnyerő három rend teremtésében működik: a mihályokéban, az avonalokéban és a daynalokéban.” 35:0.1 „A Paradicsom első fiúi rendjéből, a Teremtő Fiakból csupán egy van a Nebadonban, Mihály, a világegyetem-atya és -fejedelem. A Paradicsom második fiúi rendjéből, az Avonal vagy Ítélkező Fiakból a nebadoni hányad már teljes – 1.062-en vannak.” A harmadik rend a daynalok, vagyis a Háromsági Tanító Fiak. A nebadoni számuk tizenötezer és húszezer között van.
- PARADICSOMI ISTENSÉGEK: 30:2.10
30:2.11 „1. Az Egyetemes Atya.
30:2.12 2. Az Örökkévaló Fiú.
30:2.13 3. A Végtelen Szellem.”
- Paradicsomi jövevények: 30:4.1 a felemelkedői halandói lét utolsó szakaszában levő halandók megnevezése. 30:4.31 Ők már elérték a paradicsomi állandó besorolást. 30:4.31 A paradicsomi felkészülés vezet el a Halandói Végleges Testületbe való felvételhez. Akik idáig eljutottak, már megtalálták Istent, és megkezdik a fokozatos felkészülést az isteniség és az abszonit dolgok tárgyában. 30:4.32 Társulásokat hoznak létre az elsőrendű szupernáfok hét csoportjával. Paradicsomi végzőssé akkor válnak, amikor az istenimádat-vezetők által tartott tanfolyamot elvégezték.
- Paradicsomi létpolgárok: 19:7.1 háromezer rendjük van, a felemelkedő teremtményekre kidolgozott terv kivitelezésében közvetlenül nem vesznek részt. 26:2.2 Ők az isteni és tökéletes sajátakaratú teremtmények legfelsőbb fajtájú közössége.
- Paradicsom Szigete: 0:0.5 „a végtelenség földrajzi középpontja és az örökkévaló Isten lakóhelye”, 0:4.12 állandó helyzetű anyagi-gravitációs szabályozó központ.
- paradicsomi Háromság sataniai jelképe: lásd → „három egyközepű kör”
- Paradicsomi Társak: 25:8.1 tagjai a szeráfok, a szekonáfok, a szupernáfok és az omniáfok közül kerülnek ki. A besorolásuk nem állandó, 25:8.2 e szolgálatra való kijelölésüket a helyi világegyetemi Anyaszellem, a felsőbb-világegyetemi Tükröző Szellemek és a paradicsomi Madzseszton végzi. 25:8.2 „A Paradicsomon elért állandó besorolás mellett a Paradicsomi Társként való átmeneti szolgálat a legnagyobb megtiszteltetés, melyben a segédkező szellemek valaha is részesülhetnek.” 25:8.3 Ők csak barátkozó társak. 25:8.8 Egy felemelkedőhöz sohasem rendelnek ki olyan társat, akinek a természete nem hasonlít a felemelkedő felsőbb-világegyetemi természetének fajtájához.
- paradicsomi Teremtő Fiak: 21:0.1 „az idő és tér helyi világegyetemeinek alkotói és urai”, „kettős eredetűek, bennük az Atya Isten és a Fiú Isten jelleme is megtestesül.” Azonban a természetük és a személyiségük egyedi. 21:1.4 Hétszázezernél többen vannak. 21:0.3 A Mihály-rend Fiaiként személyesülnek meg. 21:0.4 Az alászállásaik következtében minden teremtményi természetben is osztoznak, „a legfelsőbb szintűtől a legalsóbb szintűig.”
- parancsolatok (isteni ~ magasabb szellemi rendbe tartozó lények számára): 107:3.4 1. „Mindig tanúsítsanak megfelelő tiszteletet a rangidősök és az előljáróik tapasztalatai és képességei iránt.”
107:3.5 2. „Mindig vegyék figyelembe a rangban alattuk állók és a beosztottaik korlátait és tapasztalatlanságát.”
- 107:3.6 3. „Soha ne próbálkozzanak leszállni a Divinington területén.”
- Pál (tárzusi Pál): 92:5.13 a Krisztus utáni első század nagy tanítója. Vallási nézetei meghatározó szerepet játszottak a Krisztus nevét viselő hitfelfogás fejlődésében. 121:1.2 Pál „a vallásos műveltségben a héberek hébere volt, a zsidó Messiásról szóló evangéliumot hirdette görög nyelven, s közben ő maga római polgár volt.” 121:5.13 Jézus tanításait bizonyos mértékben a jobb misztériumvallásokhoz igazította, „hogy a várható megtértek nagyobb tömegei számára tegye azokat elfogadhatóbbá.” 89:9.3 Pál szerint Krisztus az utolsó emberi áldozat, akivel az isteni Ítélő teljes mértékben és mindörökre megelégedett. A vér által szerzett szövetség tanítása révén új keresztény tiszteletfajta kiépülését indította el, amivel szükségtelenül terhelte meg a kereszténységet. Azonban ezzel véget vetett az ember- és állatáldozáson keresztüli megváltás tantételeinek. 104:1.11 Pál „összetévesztette Jézust, a helyi világegyetem Teremtő Fiát az Istenség Második Személyével, a Paradicsom Örökkévaló Fiával.”
- páli kereszténység forrásai: a) 121:7.7 + 121:7.11 a zsidó erkölcsiség,
b) 121:7.7 a zsidó történelemszemlélet,
c) 121:7.9 az örökkévaló életről alkotott némely zsidó felfogások,
d) 121:7.7 az örökkévaló életre vonatkozó görög felfogás,
e) 121:7.7 az istentan és bölcselet jézusi eredetű tanításai,
f) 121:7.7 Platon és Philón istentani és bölcseleti tézisei,
g) 121:7.7 a krisztusi etika,
h) 121:7.7 a sztoikus etika,
i) 121:7.10 a rejtelemimádatok azon tanítása, amely egy isten által meghozott áldozat révén megváltást kínál,
j) 121:7.10 a „vezeklésről és üdvözülésről szóló Mitrász-tantételek.”
- pártatlanság: 10:6.3 „a könyörületességgel összhangban lévő igazságosság”. 101:10.7 Segíti a lélek felszabadulását, a Végtelen tervével és az Örökkévaló szándékával való azonosulást és megadja a világegyetemben való otthonérzést. 84:5.2 A természet nem ismeri a pártatlanságot. A szülés gyötrelmében egyedül a nőt részesíti.
- párzás (nász): 82:1.1 a férfi és a nő közötti természetes késztetésen alapul a faj szaporítása érdekében. 82:1.8 Mivel ösztönös késztetés, ezért csak közelítőleg nevezhető nemi vonzalomnak. 82:1.7 A párzási ösztön meghatározó hajtóerő, mely az egyéni kielégülés címén a faj jóléte és fenntartása érdekében való tevékenységre ösztönzi az egyént.
- perzsák: 104:0.3 hármasisteneik voltak, melyek nem tekinthetők igazi háromságoknak.
- Példabeszédek könyve: 95:4.5 „A héber Példabeszédek könyvének tizenötödik, tizenhetedik, huszadik fejezete, és a huszonkettedik fejezetének tizenhetedik versétől a huszonnegyedik fejezet huszonkettedik verséig tartó részei csaknem szó szerint Amenemope Bölcsesség könyvéből valók.”
- péntek: 88:1.6 a korai emberek bűvtárgyi erővel bírónak, szerencsétlen napnak tartották.
- Péter: Kr.u. 67-ben halt meg.
- Philon (alexandriai ~): 92:6.18 + 95:4.3 Alexandriai görög bölcselő, 92:5.13 a Krisztus utáni első század nagy tanítója. Vallási nézete meghatározó szerepet játszott a Krisztus nevét viselő hitfelfogás fejlődésében. 121:6.3 Arra törekedett, hogy a görög bölcseletet és a héber istentant szilárd és következetes vallási hiedelem- és szokásrendszerré hangolja össze. 121:6.4 Mózes óta ő gyakorolta a nyugati világ etikai és vallási gondolkodására a legnagyobb hatást. 121:6.5 „Philón a kizárólag a vér kiontása révén elnyerhető megbocsátás tantételétől való megszabadulást tanította.” 95:4.3 + 95:4.5 Philon felfogását befolyásolták az egyiptomi Amenemope görögre lefordított tanításai, a Bölcsesség könyve is. Lásd még → „Amenemope”
- pigmeusok: 91:0.5 afrikai népcsoport, 92:6.1 „mint közösségnek nincsenek vallási megnyilvánulásaik”. A XX. század első felében olyan volt a felfogásuk, mint az ősemberé a vallás kialakulásának kezdetén. 91:0.5 Az általuk gyakorolt oudah-hiedelmekre jellemző a vallás megjelenése előtti, személytelen erőt célzó imaforma használata.
- pihenési jelleggel bíró tevékenységek: 27:1.2 hétféle van belőlük. Az alvási, a játék általi, a felfedezés jellegű és istenimádati pihenés. Létezik továbbá az energiabeviteli rendes pihenés és az átkelési alvás. Az úgynevezett átalakulási alvás nem pihenési jelleggel bíró tevékenység.
- Pihenés-ösztönzők: 27:0.3 elsőrendű szupernáfok. 27:1.1 Ők az utolsó oktatók, a feladatuk pedig az idő zarándokainak felkészítése az örökkévalóságba való belépésre.
- Pihenés Személyi Állománya: 26:10.7 a másodrendű szupernáfok azon utolsó rendje, melynek feladata az idő zarándokainak segítése a Havona világkörein. 26:11.3 „A pihenés szuperáfi állománya nem annyira a felkészítésben, hanem inkább a különböző csoportok közötti megértésen alapuló társulások elősegítésében érintett.” 26:11.7 Ezen állományba tartozó kísérő társunk velünk együtt készül a végső idő-alvásra.
- Pindarosz: 98:2.5 a Krisztus előtti 5. és 6. század azon görög költői közé tartozott, akik megpróbálkoztak a görög vallás megújításával. Bár sikerült magasabb szintre emelniük a vallás eszményképeit, de ez inkább volt művészi teljesítmény, mint vallásos rajongás. E görögök, „A legmagasabb rendű értékek támogatására és megőrzésére alkalmas módszert nem tudtak kialakítani.”
- Platón: 92:5.12 görög bölcselő, a Krisztus előtti hatodik század igazsághirdetője. Bár nem tekinthető vallási tanítónak, a működésének voltak vallási következményei. A tanításai elsősorban az eszményelvűségre vonatkoztak. 130:4.1 Jézus is elfogadta azt a tanítását, hogy „a világ anyagi dolgai a láthatatlan, de annál lényegesebb szellemi valóságok egyfajta tükröződései”. 98:2.6 Platón az erényt tudásnak mondta, a jóságot pedig a lélek egészségének. Tanította, hogy jobb az igazságtalanságot elszenvedni, mint vétkesnek lenni annak elkövetésében. Vallotta, „hogy helytelen dolog rosszal fizetni a rosszért, és hogy az istenek bölcsek és jók.” Fő erényei a bölcsesség, a bátorság, a mértékletesség és az igazságosság voltak.
- poklok: 89:2.4 a tabut megsértők számára találták ki. A jövőbeli büntetés fogalma azért jelent meg, mert akik azt gondolták, hogy a jólét együtt jár a becsületességgel, aggódni kezdtek a rossz emberek látható jóléte miatt. A jövőbeli büntetés elképzelt helyszíneinek száma egy és öt között változott.
- polgári haladás alapvető elemei: 71:3.1 a szabadság, a biztonság, az oktatás és a társadalmi összhangteremtés.
- polgárosodás: 76:6.4 „Az emberek hozzák létre a polgárosodott társadalmat; nem a polgárosodás teremti meg az embereket.” 68:1.3 + 68:0.2 Tehát a polgárosodás az emberi faj fejlődésének eredménye. Olyan társadalmi örökség, melyre minden nemzedék gyermekeit meg kell tanítani. 78:2.4 A polgárosodás „kibontakozásának határt szabnak a rendelkezésre álló természeti erőforrások, a polgárosodott társadalomban kitermelődő kivételes tehetségek és a találékonyság érvényesüléséhez elégséges mértékű szabadidő.” 81:6.20 A polgárosodás „kibontakozása közvetlen összefüggésbe hozható az eszközök a gépek és az elosztási csatornák fejlődésével és birtoklásával.” 81:2.3 A polgárosodást négy fontos lépés alapozta meg. A) „81:2.4 1. A tűz uralása.” B) „81:2.5 2. Az állatok háziasítása.” C) „81:2.6 3. A hadifoglyok rabszolgasorba vetése.” D) „81:2.7 4. A magántulajdon.” 81:6.16 „A polgárosodás terjedésének meg kell várnia a nyelv kialakulását.” A fejlődő gondolkodás kifejezését segítő nyelvfejlesztés szintén fontos a polgárosodás fejlődéséhez. 78:2.3 Az ádámfiak polgárosodott társadalmi rendje nem kifejlődött, hanem mesterséges szerkezet volt, így a leépülése elkerülhetetlenül végbement. 68:1.2 A polgárosodás túlélést segítő társulásként indult, 68:1.3 mely megnövekedett biztonságot eredményezett. Kezdetben kényszerből fakadó kelletlen együttműködés volt. 68.0.3 Az emberek közötti együttműködési rend kialakítását időszámításunk kezdete előtt 500 ezer évvel kezdték meg a dalamatiai tanítók és folyamatosan erre törekedtek 300 ezer éven keresztül. A csoportos tevékenységek eszméjét – mint korai társadalmi tanításokat – leginkább a kék emberfajta hasznosította, „míg a vörös ember egy bizonyos mértékig, a fekete ember pedig a legkevésbé.” Utóbb „a sárga fajta és a fehér fajta mutatta a legkomolyabb társadalmi fejlődést az Urantián.” 71:2.7 A polgárosodás felgyorsítható a társadalmi közgondolkodás felvilágosítás általi javításával. 71:4.1 A polgárosodásnak csak azok az intézményei maradnak meg, amelyek fejlődésképesek. A gazdasági rendnek, a társadalomnak és a kormányzásnak fejlődnie kell. 71:4.2 E fejlődés programja magába foglalja a következőket.
„71:4.3 1. Az egyéni szabadságok megőrzése.
71:4.4 2. Az otthon védelme.
71:4.5 3. A gazdasági biztonság előmozdítása.
71:4.6 4. A betegségek megelőzése.
71:4.7 5. Kötelező oktatás.
71:4.8 6. Kötelező munka.
71:4.9 7. A szabadidő hasznos eltöltése.
71:4.10 8. Az elesettekről való gondoskodás.
71:4.11 9. Fajfejlesztés.
71:4.12 10. A tudomány és a művészet támogatása.
71:4.13 11. A bölcselet – a bölcsesség – támogatása.
71:4.14 12. A mindenségrendi látásmód – a szellemi beállítottság – kiterjesztése.” 71:4.15 Mindez az emberek közötti testvériséget és az Isten-tudat személyes állapotának társadalmi szintű megjelenését eredményezi, mely a mennyei Atya akarata megcselekedésének törekvésében nyilvánul meg. 70:3.5 „A nyereségre való törekvés óriási polgárosodáshozó erő, amikor azt a szolgálat iránti vágy nemesíti meg.” 81:6.25 A XX. századi polgárosodás legnagyobb előmozdítói az utazás világméretűvé válása és a tájékoztatás módszereinek páratlan fejlődése voltak. 81:6.29 A polgárosodás a XXI. században a szakértővé váló munkavállalók tevékenységeinek hatékony összehangolásától függ. 84:5.13 Azonban a polgárosodás sem képes megszüntetni a nemek viselkedése közötti űrt.
- polgárosodás folyamata: 68:5.2 négy nagy lépésben történt.
68:5.3 1. A gyűjtögető szakasz. A műveltség kezdetleges, vándorló szakasza. Az első munkaszervezési forma az élelemgyűjtő út volt.
68:5.4 2. A vadászó szakasz. 68:5.4 A fegyverül használható eszközök feltalálása képessé tette az embert a vadásszá válásra és így komoly mértékű élelemszerzésre szánt ideje szabadult fel.
68:5.6 3. A pásztorkodó szakasz. Az állatok háziasítása lehetővé tette, 68:5.7 hogy az ember megtanuljon megélni a gyarapodó nyájaiból, ami több szabadidőt biztosított számára a művelődésre és a haladásra.
68:5.9 4. A mezőgazdasági szakasz. A polgárosultság legfelsőbb rendű válfaja, amit a növények háziasítása tett lehetővé. A kertművelés nemesítő hatással van minden emberfajtára. Ádám és Éva egyértelműen kertész volt és nem pásztor.
68:5.11 „Az állatokkal való együttlét küzdelemre és az erő alkalmazására sarkall; a növényekkel való törődés türelmet, nyugalmat és békét nevel ki. A mezőgazdaság és az iparosodás a béke tevékenységei közé tartozik.” 68:5.13 A „legmagasabb szintű társadalmi fejlődésnek is mindig egészséges mezőgazdasági alapon kell nyugodnia.” 68.6.3. A népesség nő a földművelési ismeretek fejlődésével, azonban csökken az életszínvonal emelkedésével.
- polgárosodást fenntartó tényezők: A) 81:6.3 1. Természeti körülmények. Az éghajlat és a fizikai körülmények befolyásolják a műveltség fejlődését. 81:6.4 Például a területek kiszáradása új és fejlettebb módszerek kitalálására és alkalmazására ösztönöz. B) 81:6.6 2. A tőke javak. A „polgárosodott társadalom csakis az anyagi jólét olyan körülményei közepette alakítható ki, melyek a szabadidőnek és a tetterőnek egyaránt kedveznek.” C) 81:6.8 3. Tudományos ismeretek. 81:6.9 A találmányok mindig megelőzik és gyorsítják a műveltség fejlődését. D) 81:6.11 4. Emberi erőforrások. 81:6.11 A lakosság elegendően nagy létszáma 81:6.12 emeli a műveltség színvonalát, 81:6.13 amely a nép szükséges értelmi szintjével és bölcsességével együtt elengedhetetlen a polgárosodott viszonyok elterjedéséhez. E) 81:6.14 5. Az anyagi erőforrások hatékonysága. Attól a bölcsességtől függ, amely kiaknázza a természeti erőforrásokban, a tudományos ismeretekben, a tőke javakban és az emberben levő lehetőségeket. F) 81:6.16 6. A nyelv hatékonysága. A nyelv fejlődése biztosítja, hogy a fejlődő gondolkodás kifejezhetővé váljon. 81:6.18 A nyelv akkor a leghatékonyabb, ha a közös nyelv kialakulásával a nyelvi különbségek eltűnnek. „Az egyetemes nyelv elősegíti a békét, biztosítja a műveltséget és emeli a boldogság szintjét.” G) 81:6.20 7. A gépi eszközök hatékonysága. 81:6.22 „A bölcsesség vezérelte tudomány az ember legnagyobb társadalmi felszabadítójává válhat.” H) 81:6.23 8. A fáklyavivők jelleme. „A műveltségi fáklya következő nemzedéknek való átadásában mindig is az otthon lesz az alapintézmény.” I) 81:6.26 9. A faji eszmények. 81:6.27 Az „emberi műveltséget az egyik szintről a másikra ténylegesen kiemelő és továbbvivő energia a szellemi eszményelvűség.” J) 81:6.29 10. A szakértők szervezése. A polgárosodás a XXI. században a szakértővé váló munkavállalók tevékenységének hatékony összehangolásától függ. K) 81:6.31 11. Eszközök ahhoz, hogy az ember megtalálhassa a helyét. 81:6.33 A magasan képzett és rendkívüli mértékben szakosodott emberi lényeket legjobban az értelmes együttműködés valamely módszerével lehet irányítani. L) 81:6.34 12. Az együttműködésre való hajlam. 81:6.36 A világméretű polgárosodott társadalom fennmaradása attól függ, hogy az emberek megtanulnak-e összehangoltan, békében és testvériességben élni. M) 81:6.37 13. Hatékony és bölcs vezetés. 81:6.38 A magas szintű polgárosodott társadalom az anyagi jólét, az értelmi nagyság, az erkölcsi érték, a társadalmi éleslátás és a mindenség rendjére való rálátás közötti bölcs kapcsolatból születik. N) 81:6.39 14. Társadalmi változások. „A faj eszményképei jelentik a fő támogatást és megnyugvást azokban a nehéz időkben, amikor a polgárosodott társadalom az egyik szintről a másikra való átmenetnél tart.” NY) 81:6.41 15. Az átmeneti összeomlás megakadályozása. 81:6.42 „A vezetés életbevágó fontosságú a fejlődés során. A bölcsesség, a szellemi meglátás és az előrelátás nélkülözhetetlen a nemzetek megmaradásához.”
- polgárosodott társadalom: 68:1.4 nem pusztán az egyedek egyszerű társulása, hanem az értelmesen együttműködők szerveződésének eredménye. 68:2.1 Lehetőséget biztosít az elszigeteltségből való kitörésre. 68:2.5 Összetett, kölcsönös függőségek rendszerévé alakul. 81:2.14 Nem hozható létre és nem fejlődhet, amíg az ember nem rendelkezik szabadidővel, „a dolgok megtétele jobb módjainak kigondolásához, megtervezéséhez és elképzeléséhez.” 81:6.6 Ezért csak olyan anyagi körülmények között alakítható ki, melyek kedveznek a szabadidőnek és tetterőnek. 81:6.14 „A korai polgárosodott társadalmat meghatározó tényező a bölcs társadalomvezetők által mutatott erő volt”. 68:2.4 A korai társulások két nagy ösztönzője és befolyásoló tényezője az étvágy és a nemi vágy ösztönös késztetései voltak. Összeterelő és együtt tartó érzelem még a hiúság és a félelem. Kezdetben különösen a kísértetektől való félelem. 68:3.4 Azonban ezek, a békét támogató isteni kinyilatkoztatások hatása nélkül nem lennének képesek ellensúlyozni az emberek közötti társulásokban meglévő gyanakvást és viszolygást. S éppen a társadalom összehozó és együtt tartó tényezői azok, amelyek a kinyilatkoztatások hatásának hiányában háborúba viszik az emberiséget. 68:2.8 A társadalom csaknem minden maradandó értéke a családban gyökerezik. 79:8.9 A polgárosodott társadalom közvetlenül függ a család hatékony működésétől. 84:8.6 A polgárosodott társadalom túlélésének esélyét az otthon biztosítja. 68:2.11 Amíg az önfenntartás építi a társadalmat; a féktelen maga kedvére való létezés biztosan elpusztítja azt. 68:4.7 A polgárosodott társadalom túlélése főként az erkölcsök fokozatos fejlődésétől függ. 81:6.26 Valamely emberfajta vagy nemzet erkölcsi és szellemi lendülete nagymértékben meghatározza az adott polgárosodott társadalom műveltségének haladási sebességét. 81:6.30 A teret kapó változatos emberi képességek és a foglalkoztatottság egyre sokrétűbbé válása gyöngíti és bomlasztja a polgárosodott társadalmat. Ezért ki kell fejleszteni az összhangteremtés és az együttműködés hatékony eszközeit. 81:6.32 A munkanélküliség zülleszti és csüggeszti a társadalomban élő embert. Ezért a különleges képzettséggel rendelkező polgárnak tudnia kell hétköznapi munkát vagy szakmát is ellátnia arra az átmeneti időre, amíg a magas képzettséget igénylő munkájában nem tud elhelyezkedni. 81:6.33 A magasan képzett és rendkívüli mértékben szakosodott emberi lényeket legjobban az értelmes együttműködés valamely módszerével lehet irányítani a közösségi társadalomban. 81:6.35 A nemzeti alapokra épülő polgárosodott társadalomnak értelmes hazafiságra és összetartó műveltségre van szüksége, melyeket nevelési módszerek és vallási eszményképek által tud biztosítani. 81:6.37 Amíg az ember szellemi és erkölcsi szempontból nem jut magasabb szintre, „addig a polgárosodott társadalom mindig is függeni fog a bölcs és tetterős vezetőktől.” 81:6.39 A polgárosodott társadalom viszonyai fejlődésének lépést kell tartania az adott korszak tudományos fejlődési ütemével. Azonban a fejlődés késik, ha a társadalom vezetői késlekednek megtenni az elengedhetetlen társadalomszervezési változtatásokat. 81:6.41 Minden társadalmat fenyeget az a veszély, amely az újnak és jobbnak szánt, de még ki nem próbált eljárásokra való átállással jár. Egy ilyen átállás – 81:6.42 a vezetés hiányosságai következtében – 81:6.41 az adott társadalom összeomlását is eredményezheti. 71:5.3 A polgárosodott társadalom fejlett formájára jellemző az emberek közötti értelmes együttműködés, a megértő testvériesség és a szellemi testvériség.
- polgárosodott társadalom (magas szintű ~): 99:3.4 az eszményi állampolgárok és az eszményi, helyénvaló társadalmi rendszerek létén alapul. Az ilyen rendben az állampolgárok képesek felügyelni a társadalom gazdasági és politikai intézményeit.
- polgárosodott társadalom (világméretű ~): 81:6.36 A világméretű polgárosodott társadalom fennmaradása attól függ, hogy az emberek megtanulnak-e összehangoltan, békében és testvériességben élni. 81:6.38 A magas szintű polgárosodott társadalom az anyagi jólét, az értelmi nagyság, az erkölcsi érték, a társadalmi éleslátás és a mindenség rendjére való rálátás közötti bölcs kapcsolatból születik.
- polgárosodott társadalom öngyilkossága: 79:2.7 megvalósul, ha a többfajú és többnyelvű közösség alsóbbrendű csoportjainak korlátozás nélküli sokasodása együtt jár a felsőbbrendűek folyamatosan csökkenő szaporodásával.
- polgárosodott társadalom valódi természete: 102:8.2 a vallásának tisztasága és nemessége révén ítélhető meg, mondható róla vélemény.
- polgárosultság (európai ~): 80:1.8 a kedvező vándorlási útvonalak következtében a mezopotámiai műveltség korai népvándorlási hullámai leginkább Európa felé irányultak, és olyan körülményeket teremtettek, amelyek kialakították az európai polgárosultság előzményeit.
- polgárosultság (urantiai ~): 77:9.8 az urantiai halandók és az urantiai közteslények közös eredménye. Bár e két közösség műveltségi szintje csak a fény és élet korszakaiba való belépést követően fog kiegyenlítődni.
- polgárosultság célja: 16:6.10-6.11 a tudományos tényszerűségből, az erkölcsi bölcseletből és a tiszta vallásos tapasztalásból eredő dolgok, jelentéstartalmak és értékek kifejezése.
- politikatudomány: 99:7.2 feladatai közé tartozik a gazdasági rend és az ipar átszervezése. Ennek során alkalmaznia kell a társadalomtudományoktól átvett módszereket és igénybe kell vennie a vallásos élet adta rálátást és hajtóerőket.
- politikai bölcsesség: 52:6.2 a „társadalmi testvériség” megvalósításának egyik eszköze. 52:6.6 Célja, a háborúk leváltása a polgárosult megítélés nemzetközi eljárásaival. Eszköze az érzelmi érettségen alapuló önuralom, amely nem csak egy önző politikai érdek, hanem az emberiség jóléte érdekében is képes munkálkodni. Az önző politikai gondolkodás azokat az állandó értékeket pusztítja, amelyek a bolygó lakosságának túlélését biztosítják.
- Porshunta: 64:6.12 a narancsszín emberek legnagyobb szellemi és politikai vezetője volt kb. háromszázezer évvel ezelőtt. 46:4.7 Az azóta kihalt narancsszín emberfajtát „a Nagy Tanító” imádatára vezette. Ebben az időben ezen emberfajta központi települése Armageddonban (Megiddó hegye) volt. 46:4.7 Jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja.
- Prédikátor könyve: 97:8.2 „nyílt borúlátása a Gondviselésben való túlzottan derűlátó hitre adott világi bölcsességű válasz”. 97:8.2 A zsidók komolyan küszködtek azon Egyiptomból eredő felfogásukkal, ami az igazságosságért járó isteni jutalom és a bűnért járó büntetés köré szerveződött.
- próbaidő-meghosszabbítás: 112:5.6 A halandó részére biztosított próbaidő önmaga kipróbálására, ha a szülőbolygóján önhibáján kívül nem tudja elérni a személyiség gyarapodás mindenségrendi köreit, de a szándékai és a vágyai továbbélési értékkel bírnak. Lásd még → „átmeneti besorolású lény”
- próféta: 101:5.9 eszményképeket emel fel.

„R”
- rabszolgaság: 81:2.13 „emelte az úr életszínvonalát és több szabadidőt biztosított neki a társadalmi művelődésre.” 69:8.2 Nagy előrelépésnek tekinthető ahhoz képest, hogy kezdetben a foglyokat megkínozták, feláldozták vagy megették. 69:8.7 Mivel e rendszer erős szabályozást igényelt, ezért arra kényszerítette a rabszolgatartókat, hogy társadalmi szintű szabályozórendszert alakítsanak ki. Innen erednek a kormányzás kezdetei. 69:8.4 A vadászó és a pásztorkodó népek körében nem volt elterjedt. A háborúban a pásztorok csak a nőket és a gyermekeket tették rabszolgává, a férfiakat megölték. 69:5.8 Az adósrabszolgaság is korán megjelent. Az ősi idők vagyon- és pénzkölcsönzési díja egy évre száz százalék volt. Aki nem tudott fizetni, a kölcsönt adó adósrabszolgájává vált. 69:5.10 A nemi életre tartott rabszolgák cseréje fajgyalázásnak tekintendő, mert „akadályozta a családi élet fejlődését és rontotta a felsőbbrendű népek élőlénytani alkalmasságát. 69:8.1 „Az első rabszolga a nő volt, a családi rabszolga.” 69:8.8 Bár a „rabszolgaság műveltségi és társadalmi eredményeket felmutató szerveződést teremt, viszont az összes pusztító társadalmi betegség legsúlyosabbikaként rövidesen álnokul, belülről támadja meg a társadalmat.” 69:8.9 „Az újkori gépi találmányok feleslegessé tették a rabszolgákat.” E társadalmi intézmény azért szűnik meg, mert nem kifizetődő. 69:8.10 A mai társadalmakban még jelen van az adósrabszolgaság egy formája.
- ragadozó állatok legyőzésében tanácsokat adók: 66:5.1 A kaligasztiai százak egyik tízfős szakértő csoportja. 66:5.7 A vezetőjük Dán volt. 66:5.8 Oktatták a védett emberi szálláshelyek és az állatcsapdák készítésének módját. 67:4.1 Az egész tanács, a vezetőjével együtt a Bolygóherceg támogatójává vált a lázadásban.
- Ragyogó Estcsillagok: 37:1.1 A helyi világegyetemi segítők közé tartoznak. 37:2.1 A melkizedekek tervei alapján a Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem hozta létre őket. Ők Gábriel összekötő tisztviselői, akik a Nebadon minden csillagvilági és csillagrendszeri központján működnek. 37:2.2 Továbbá Gábrielt képviselik az egy időben folyó különböző tanácskozásokon. 37:2.3 De el is kísérik őt a bolygói útjaira, vagy személyesen képviselik a bolygói küldetéseken. E szerepükben úgy is nevezik őket, mint „az Úr angyala”. Ritkán utaznak az Orvonton felsőbb-világegyetem határain túlra. 113:6.2 Ők működnek a világegyetemi felemelkedésre jelölt halandók szeráfi seregének parancsnokaként is. 37:2.4 Kettős rendűek, mivel vannak közöttük teremtett rangúak és szolgálat által rangra emeltek is. E felsőbb angyali testület a Nebadonban 13641 tagot számlál. Közülük teremtett rangú 4832, míg a szolgálat által rangra emeltek száma 8809. A rangra emeltek szeráfként kezdték vagy „a teremtményi lét ki nem nyilatkoztatott szintjeiről emelkedtek fel.” 37:2.6 E kettős rend vezetője Gavalia, a rend nebadoni elsőszülöttje. 37:2.7 Mindig párban dolgoznak, melyben egyikük egy teremtett rangú, a másikuk pedig szolgálat által felemelkedő. 37:2.8 Fő feladatuk közé tartozik az Avonal Fiak kísérése a bolygói alászállásokon. 37:2.9 De szolgálnak összekötőként is a teremtésrész halandói és a Háromsági Tanító Fiak láthatatlan testülete között. 37:2.11 Továbbá szoros és elmélyült kapcsolatot ápolnak a Gravitációs Hírvivőkkel. 55:0.1 Segítik a Háromsági Tanító Fiak igazság kinyilatkoztatásait a fény és élet bolygókorszakának eljövetele érdekében. 114:2.2 Egyikük végig kísérte Jézust a halandói megtestesülése során. Jelenleg ez a lény teljesít összekötő tevékenységet Jézus és a bolygónk 24 tanácsosa között.
- Ragyogó Estcsillagok világai: 37:2.10 A hét szalvingtoni világból álló hatodik csoport és azok negyvenkét segédszférája tartozik az igazgatásuk alá. A hét elsődleges világot a teremtett rendjeik, míg a segédszférákat a felemelkedő társcsoport igazgatja.
a) 37:2.11 Az első három világ segédszférái azon Háromsági Tanító Fiak és Estcsillagok tanhelyei, akik a helyi világegyetem szellemszemélyiségeit szolgálják.
b) A következő három csoport segédszférái a felemelkedő halandók felkészítését segítik.
c) A hetedik világuk segédszféráit a Háromsági Tanító Fiak, az Estcsillagok és a véglegességet elért lények hármas tanácsülései számára tartják fenn.
d) A hetedik elsődleges világ az előbbi hármas csoport jövőbeli kapcsolatához köthető és a Legfelsőbb Isten személyiségének teljes megnyilvánulásával válik ismertté.
- Rantowok: 113:2.2 Hajdan élt, vörös emberfajtából származó bölcs, aki először kapott személyes őrangyalt az Urantián.
- Ratta: 80:7.5 Az ősei mind Kaligasztia herceg tisztavérű nodfi törzskarának két tagjától származtak. 77:5.5 Ádámszon második felesége. 77:5.6 Ádám e fiától hatvanhét gyermeke született, akik által a világ vezetőinek nagy leszármazási ága indult el. Minden negyedik gyermekük különleges rendű lett. „Gyakran láthatatlanok voltak.” E gyermekek ellentétes neműit pároztatva száz év alatt létre jött a közteslények második urantiai rendje.
- rálátás: 112:2.6 A mindenségrendi működésben megelőzi az előrelátást.
- Rebeka: 127:5.1 „Ezrának, a gazdag názáreti kereskedőnek és boltosnak a legidősebb leánya”, 127:5.6 aki egész élete során reménytelen szerelmet táplált magában Jézus iránt.
- rejtelemimádat(ok): 130:3.5 Sokfélék és különféle istenségképpel rendelkeztek, melyek a náluk régebbi vallásokból származtathatók. 98:4.1 Egyiptom és a Levante területéről származnak látványos, érzelmi színezetű megnyilvánulásokkal, melyek hatással voltak a görög-római világban élő népek többségére. 98:3.9 Rejtelmes szertartások jellemezték, „melyek nem csak a személyes üdvözülés reményét ígérték, hanem kielégítették a kikapcsolódás, az izgalom és a szórakozás iránti” igényt is. 98:4.2 A három legnépszerűbb rejtelemimádat 98:4.3 1. Cibele és fia, Attisz fríg tisztelete, 98:4.4 2. Ozirisz és anyja, Ízisz egyiptomi tisztelete, valamint 98:4.5 3. Mithrász, mint a bűnös emberiség megmentője és megváltója imádásának perzsa tisztelete. 98:4.6 A fríg és az egyiptomi rejtelemvallások követői a) hittek az isteni fiú halálában és önerőből történt feltámadásában, b) részt vettek a rejtelmekbe való bevezetésben, c) valamint az isten halálának és feltámadásának évenkénti megünneplésében. d) Hitték, hogy aki ezeket elfogadja, illetve megteszi, részesülhet az isteni természetből és halhatatlanságból. 98:4.8 A rejtelemimádatok követői vallották, hogy a szertartásrendbe épített tobzódás olyan „elragadtatáshoz” vezet, ami az isteniség felismerését eredményezi.
- rejtelemimádat (Mithrász-tisztelet): 98:5.1 a legjelentősebb rejtelemimádat, mely a légiós katonák által terjedt el a római birodalomban. 98:5.5 Kezdetben csak a férfiak vallása volt. Hét különböző rendjébe a híveket fokozatosan avatták be. 98:5.2 A Mithrász tisztelet Perzsiában jelent meg, és később a zoroaszteri tanítás által továbbfejlődve fejtett ki hatást a kereszténységre. 98:5.3 „Mithrászt úgy tekintették, mint a napistennek a sötétség istenével vívott küzdelmét túlélő bajnokát.” Mithrász, aki a szent bika leölése által halhatatlanná lett, az istenek közé emelkedve az emberi fajért való közbenjáróvá vált. Ezen imádat napistenét Szol Inviktusznak nevezték. 98:5.4 A Mithrász-tisztelet követői naponta háromszor imádkoztak. Az éves ünnepük december huszonötödikén volt. A hívek úgy tartották, hogyha részesülnek a szentségből, az biztosítja számukra az örökkévaló életet, és az ítélet napjáig Mithrásszal lehetnek. Az ítéletnapon a hűségesek belépnek a Paradicsom kapuján, a megkereszteletlen élők és holtak pedig megsemmisülnek Mithrász földre való visszatérésével. Tanították, „hogy a világ végén Mithrász az összes holtat összehívja a sírokból az utolsó ítélet megismerésére.” Ezt követően a gonoszokat tűz emészti el, a jók pedig Mithrásszal uralkodnak örökké. Lásd még → „rejtelemimádat(ok)”
- rejtelmességi állapot: 100:5.8 túlzott keresése a személyiség tartós elszigeteltségével jár együtt, ami nem kívánatos. 100:5.9 A rejtelmességi állapot keresése tétlennek tekinthető, összpontosító figyelem, amely 100:5.8 az elmébe vetített tudatosság révületszerű állapota. Az ilyen állapot eredményének vallási tapasztalatként való elfogadása nem javasolt, mivel 100:5.9 ennek eredete a tudatalatti, nem pedig a tudatfeletti, ami a szellemi kapcsolatfelvétel körzete. A rejtelmességi állapot erőltetése rendellenes elmebéli megnyilvánulást eredményezhet. 100:5.10 Az ilyen állapot létrejöttének kedvez a fáradtság, a böjtölés, a megbomlott lelki egyensúly, az elmélyült műélvezet, az erőteljes nemi ingerek, a félelem, a szorongás, a düh és a vad tánc. A rejtelmességi állapot keresésének ellentéte a szellemi elmélkedés. Lásd még → „szellemi elmélkedés”
- remény: 3:5.8 A nemes bizalom.
- Remóna: 76:2.9 Nodfi származású nő. Káin távoli unokatestvére és felesége. Az első fiúgyermekük Hánókh volt.
- rendszer: 112:1.17 Kapcsolat három vagy több dolog között, mely sokkal több mint egy kiterjedt vagy összetett kapcsolat.
- rendszer (jellemzők): 112:1.19 A rendszer részei nem összeadódnak, hanem összerendeződnek.
- 112:1.19 „Egy jó rendszerben minden tényező mindenségrendi helyzetű.”
- 112:1.19 Egy jó rendszerben nem merül fel hiány, mindenki és minden a helyén van, jó az elrendezés.
- 112:2.2 „a fizikai rendszerek alárendeltek.”
- 112:2.3 „az értelmi rendszerek mellérendeltek.”
- rendszer (mindenségrendi ~): 112:1.17 Ezekben „az egyes tagok nem állnak közvetlen kapcsolatban egymással, eltekintve az egészhez való viszonyuktól és az egész egyediségén keresztül megnyilvánuló kapcsolattól.”
- Rendszer Összehangolók: 48:2.5 A morontia erőtér-felügyelők második csoportja. 48:2.15 Mivel az egyes morontia világok energiarendszere egyedi, ezért ők hangolják össze az adott szféra egyedi erőtér-rendszerét működő egységgé. 48:2.17 Ők veszik át a szállító szeráfoktól a lakóvilági felemelkedőket a magasabb morontia világon, hogy elvégezhessék a szükséges teremtményformai változtatásokat, melyekhez kezdetben hét szabványnapnyi idő szükséges.
- részegség: 88:1.9 kezdetben „a szellemi megszállottság egyik formájának tekintették.”
- Rionin: 94:12.2 a munkásságával hozzájárult a Japán Amida Buddha vallás kialakításához. Lásd → „buddhizmus (Amida Buddha vallás)”
- rokonaink a teremtményi létezési rendben: 48:3.4 legközelebbi rokonaink a köztes teremtmények. Őket követik a morontia kerubok, majd a Morontia Társak.
- rokonszellemek: 7:1.6 hasonló ízlésű és ugyanarra vágyó szellemi gondolkodású személyek, akik között szellemi természetű vonzás van.
- rossz (meghatározás): 130:4.11 „a világegyetem tökéletlen értelmezésének mértéke”.
- rossz (jellemzők): 54:4.7 Még a lehetőség szerinti és a megnyilvánult formája is együtt munkálkodik minden olyan lény javára, aki ismeri az Istent és szereti megcselekedni az ő akaratát.
- 54:0.2 A rosszat nem az Istenek teremtik.
- 67:1.4 Világegyetemi bölcseleti szempontból ez „a világegyetemi valóságok részleges felismerése, illetőleg az azokhoz való helytelen igazodás.”
- 111:4.12 Egyfajta polgárháború a személyiségen belül.
- 67:7.6 Alkalmas az értelmi fejlődés, az erkölcsi gyarapodás, a társadalmi haladás és a tömegek szellemi teljesítményének fékezésére.
- 67:1.5 A bölcsesség hiányára utal.
- 111:6.3 A véges helytelen felhasználása, kifordítása és eltorzítása hozza létre.
- 111:4.11 Romboló erővel bír, ami zsarnoksággal, háborúval és pusztítással járhat együtt. Ezért nem más, „mint a szétesés és az azt követő megsemmisülés felé vivő részleges alkotókészség.”
- 111:4.11 Szabad akaratú alkotókészségen alapul.
- 54:4.3 Választásának lehetősége a szabad akarat tényét tükrözi.
- 67:7.5 Valakinek a rossz cselekedete csak késleltetni képes más személyek szellemi előrehaladását, de megakadályozni nem tudja.
- 130:1.5 „azok éretlen választása és meggondolatlan botlása, akik ellenállnak a jóságnak, elutasítják a szépséget és hűtlenek az igazsághoz.”
- 130:1.5 „az éretlenség helytelen alkalmazkodása vagy a tudatlanság bomlasztó és torzító hatása.”
- 130:1.5 „a fény esztelen elutasítását elkerülhetetlenül követő sötétség.”
- 130:1.5 „az, ami sötét és hamis, és amelyet a tudatos befogadás és a szándékos támogatás bűnné formál.”
- 130:4.11 A jelenléte bizonyságul szolgál „az elme tévedéseire és a fejlődő sajátlényeg éretlenségére.” Lásd még → „hiba (rossz)”
- Róma: 130:8.6 Kr.u. 22-ben az akkori világ legnagyobb városa volt.
- rómaiak: 89:7.3 a gyarmatosítási módszerük részeként úgy jártak el, hogy az áldozati jellegűnek minősített elsőszülött fiaikat nem ölték meg, hanem miután felnőttek, száműzték azokat.
- rómaiak vallása: 98:3.5 alakias és szenvedélymentes álvallásos hazafiság. 98:3.1 Kezdetben a latinok a családi isteneiket imádták. Majd Mars hadisten törzsi tisztelete terjedt el. A latinok későbbi vallása inkább tekinthető politikai szokásnak. 98:3.2 A formálódó római vallásra az etruszk papság volt nagy hatással. A sálemi hitterjesztők befolyása nem kimutatható. A kialakult római államvallás „nem volt olyan hétköznapi és haszonelvű, mint a görögöké, és nem is volt olyan szigorú és zsarnoki, mint a hébereké; a legnagyobb részt puszta formák, eskük és tabuk megtartásából állt.” 98:3.4 A római ifjak vallási beavatása azt jelentette, hogy magukat ünnepélyesen az állami szolgálatnak szentelték. Az állampolgársági eskük pedig vallási szertartások voltak. 98:3.3 A görög hatás érvényesülését a római vallásban az is mutatja, hogy az olümposzi istenek többségét átvették. A családi tűzhely tüze imádásának görög hatására jelent meg az otthon római istennője, Veszta. Zeuszból Jupiter vált, Afroditéből pedig Vénusz. 104:0.3 A rómaiaknak hármasisteneik voltak, melyek nem tekinthetők igazi háromságoknak. 98:3.6 Augusztusz kísérletet tett a meghódított tartományok Rómát elárasztó tiszteletfajtáinak visszaszorítására a régebbi politikai vallás újjáélesztése által. 98:3.7 Augusztusznak tudomására jutott a sálemi tanítók azon próbálkozása, hogy elterjesszék az egyetlen Isten tantételét. Ezen ismeret ihlette azon döntését, hogy a helyreállított államvallásban császárként magát nevezte ki a legfelsőbb istennek. 98:3.8 Fennállása alatt a császárimádat tiszteletfajtája negyven, önmagát felmagasztaló emberi istenséget tudhatott a sorában. 130:3.5 Mivel a rómaiak vallásában nem található valóságos Isten, ezért alig volt több mint a császár imádása.
- római társadalom belső elfajzása: 71:1.22 az a hirtelen és általánosan elterjesztett intézmény, „hogy a fiúk huszonegy éves korukra függetlenné válhattak, valamint az, hogy a lányokat feltétel nélkül elengedték otthonról, és akik így szabadon, a maguk választása szerint házasodhattak meg vagy költözhettek vidékre és ott elzüllöttek.”
- római társadalom bukásának tényezői: 71:1.22 „a belső elfajzással együtt járó túl gyors terjeszkedés”.
- rózsafüzér: 88:1.2 egykor szentnek tartott kövek gyűjteménye, varázserejűnek hitt szerencsetárgyak együttese volt. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.

„S”
- Sadib: 45:3.1 A helyi csillagrendszer hét tagú igazgató testületének tagja. 45:3.4 Ő a csillagrendszer fejedelem második segéde, a 271.402. a harmadrendű lanonandekek között.
- sajátakarat (bolygó evolúciós teremtményeiben): 62:7.6 Képesség az istenimádatra és a felemelkedés melletti döntésre.
- sajátakarat (emberi ~): 65:0.6 Az a képesség, amely által az ember megismerheti és az imádata tárgyául választhatja az Istent. 66:0.1 Az a képessége, amely által az örök továbbélés útját választja.
- sajátlényeg: Lásd még → „önnön való”
- sajátlényeg (halandói ~): 94:3.7 Az ember lelke, melynek 103:5.4 „éppúgy vannak jogai, mint az egyén szomszédainak.”
- sajátlényeg (meghatározás): 110:2.4 Személyiséggel rendelkező személyes sajátlényeg.
- 112:5.1 „A személyes lényeg”.
- 112:1.18 Az ember egyedi lényege.
- 112:1.18 „Az emberi élő szervezetben a részek összegződése alkotja”. Ennek a folyamatnak nincs köze a személyiséghez. Lásd még → „személyiség (meghatározás)”
- sajátlényeg (jellemzők): 110:2.4 Az élethordozók eredeti tervéből fejlődött ki.
- 110:2.4 Az emberi elmekörökre gyakorol hatást, illetve abban összpontosul.
- 111:6.2 Amint „büszkévé és önhitté válik, megjelenhet a bűn.”
- 112:1.15 Az elme közvetítésével hoz létre tartalmas kapcsolatot a környezettel.
- 112:2.7 Egyes alkotórészei, mint a gondolkodás, érzés és vágyakozás, különbözőképpen is működhetnek.
- 112:2.9 Az „egysége és a személyiség öntudata az anyagfeletti világ adománya.”
- 112:2.12 A tudomány által az anyagi világot figyeli.
- 112:2.14 Fejlődőképes.
- 112:2.14 Egyesíthető.
- 112:2.14 „egyesítésének lehetősége az egyes alkotó tényezők sajátosságaiban rejlik”. Lásd még → „sajátlényeg alkotó tényezői”
- 112:2.20 Továbbélési értékkel rendelkezik (képes túllépni a halál élményén).
- 112:2.20 Fejlődésének módja az, ha lehetőséget teremt arra, hogy a kifejlődő személyiség azonosságának székhelyét az anyagi testből először a halhatatlan morontia lélekbe helyezze át.
- 112:5.1 Mindenségrendi valóság, mely lehet anyagi, morontiai vagy szellemi.
- 112:5.1 Az Egyetemes Atya önmagában, illetve önmagaként vagy a közvetítői útján juttatott adománya.
- 112:5.20 „mindig változatlan marad az önnön való összes tényezőjének folyamatos változása közepette”.
- 112:7.6 Az evolúciós világokon az anyagi létezés törvényei vonatkoznak rá.
- 112:7.6 „tényként van jelen az időben és válaszol annak változásaira.”
- 112:7.6 A szellemi szintet elérve biztos értékké vált a világegyetemben és meghozza a továbbélésre vonatkozó végleges döntését. Lásd még → „személyiség (jellemzők)”
- sajátlényeg alkotó tényezői: 112:2.14 a) alapenergiák, b) anyagi alapú testi szövetek, c) alapvető vegyi szabályozás, d) legfelsőbb eszmék, e) legfelsőbb késztetések, f) legfelsőbb célok, g) Gondolatigazító.
- sajátlényegtől való megszabadulás: 94:2.4 Szellemi reménytelenség. E felfogás ellentétes a halandói vággyal és megsemmisíti az emberi törekvést. Lásd még → „brahmanizmus”
- Salamon: 97:9.10 Dávid király hettita feleségének, 97:9.15 Bethshibának volt a fia. 97:9.16 Izrael királyaként Salamon zsarnoki rendszert tartott fenn. Pazarló udvarával csődbe vitte a nemzetet.
- Sansa: 76:0.2 Az anyja Laotta volt, de mivel ő meghalt a kislány világra hozatala során, Éva, Ádám felesége vette magához és szoptatta. Később ő lett Szargannak, az északi kék emberfajták vezetőjének a felesége. Hozzájárult az akkori kék emberek fejlődéséhez.
- Satania: 32:2.9 a bolygónk helyi csillagrendszerének neve. 41:2.1 A Norlatiadek csillagvilág igazgatási szervezetéhez tartozik, mint a száz helyi csillagrendszer egyike. 41:2.2 Hétezer csillagászati csoportból illetve fizikai rendszerből áll. 41:3.1 Kétezernél is több ragyogó napja van. 41:10.5 A csillagrendszerünk csak eggyel van beljebb a legkülső csillagrendszertől a Norlatiadek csillagvilágban. 49:0.2 Közigazgatási szempontból nem lehet benne ezer evolúciós világnál több. 49:0.3 A mi befejezetlen csillagrendszerünk jelenleg 619 lakott világot foglal magába. 36 nem lakott bolygója közelíti meg az élettel való felruházottság szakaszát. Közel 200 szférája pedig néhány millió éven belül alkalmassá válik az élet beültetésére. 32:2.10 A 619 lakott bolygó ötszáz különböző fizikai rendszerben helyezkedik el. Közülük csak öt rendszernek van kettőnél több lakott bolygója. S ezen öt rendszerből csak egyben van négy lakott bolygó. Az ötszázból negyvenhat rendszerben van két lakott világ. 49:1.3 Minden világa félreismerhetetlen fizikai rokonságot mutat, azonban a növényi és állati élettel való felruházottságot tekintve nincs két tökéletesen azonos bolygója. 15:14.6 Csillagrendszer száma a csillagvilágunkban huszonnégy. 41:2.3 A fizikai-energia rendszerének felügyelete a Jerusemen összpontosul, bár a kijelölt erőtér-központ a csillagrendszer csillagászati központjában levő egyik sötét szigeten van. 41:2.4 Az energia körökbe szervezését és csatornákba terelését az elszórtan jelenlevő ötszázezer élő és értelmes energia átalakító felügyeli.
- Satania Kinevezett Őre: 114:2.4 Jelenleg az Urantia 24 bolygótanácsosának hivatalból kinevezett vezetője, és egyben „a szalvingtoni Társfelügyelő és az orvontoni Legfőbb Végrehajtó közvetlen és személyes képviselője.”
- Sataniával szomszédos csillagrendszerek: 41:2.1 közéjük tartozik a Szandmatia, az Aszuntia, a Porogia, a Szortoria, a Rantulia és a Glantonia.
- sataniai szabványnap: 33:6.9 egy óra négy perc tizenöt másodperccel kevesebb, mint három urantiai nap.
- Saul (1): lásd → „történelem (héber ~ tényeiből)”
- Saul (2): 128:3.6 Jelen volt István vértanú jeruzsálemi halálra kövezésénél Kr.u. 32-ben. Belőle „lett később a harcias és fékezhetetlen Pál, a keresztény vallás bölcselője, sőt talán az egyedüli alapítója.”
- Sálem: 93:2.4 város, melyet a Melkizedek működését követően Jebusnak neveztek, később pedig Jeruzsálemnek.
- Sálem bölcse: lásd → „Makiventa Melkizedek”
- Sálem Hercege: 35:4.5 Ábrahám idején az Urantián élt Melkizedek, aki az igazságkeresők egy csoportját vezette Sálemben. Célja a szellemi világosság fenntartása és az igazság átadása volt Ábrahám és társai részére. Lásd → „Makiventa Melkizedek”
- sálemi evangélium: 94:7.6 „a hit révén is elnyerhető az isteni kegy”, 94:11.13 „az Istenben való hit biztosíthatja az isteni kegyet és az örök továbbélést.”
- sálemi hitterjesztők: 93:7.1 eljutottak Egyiptomba, Mezopotámiába és Kis-Ázsiába. 93:7.2 Kínán át a Japán szigetekig, valamint nyugaton a Brit-szigetekig, sőt Izlandba is. 94:0.1 A hitterjesztési módszerük volt az is, hogy a világ különböző részein létesített kiképzőközpontokban a helyi lakosokat kioktatták a sálemi vallásra, majd e tanítványokat megbízták azzal, hogy a saját népük között tanítókként működjenek. 94:1.5 + 94:5.1 A „Melkizedek egy Istenét, a menny Fenségesét hirdették”, valamint a hiten keresztüli üdvözülés tantételét. 94:1.5 A sálemi hitterjesztők nem voltak szertartáskövetők. 94:5.1 Kr.e. 1500 táján érkeztek meg Kínába, ahol a központjuk több mint száz éven át Szí Fuch-ban volt. 93:7.3 A sálemi hitterjesztők munkájának eredménye csak átmeneti volt. Palesztinát kivéve az egy Isten eszméje nem váltotta ki egy egész törzs vagy népcsoport állandó hűségét. „Az eredeti Melkizedek örömhír csaknem teljesen felszívódott a Nagy Anya, a Nap és az egyéb ősi tiszteletfajták hiedelmeiben.”
- sálemi hitterjesztők fogadalma: 98:1.1 a Makiventa Melkizedektől kapott felavatási esküjük fogadalma tiltotta, hogy a) olyan gyülekezetet szervezzenek, amely kizárólagosan istenimádási céllal alakul, hogy b) papként működjenek, hogy c) a vallási szolgálatukért díjat fogadjanak el. E tanítók csak ételt, ruhát és szállást fogadhattak el a munkájukért cserébe.
- sálemi hitvallás: lásd → „hitvallás (sálemi ~)”
- sálemi tanítások: 98:0.3 a tantételeinek európai elterjesztői között jelentős számban voltak fizetett zsidó katonák is.
- sámán: 90:1.1 szertartást gyakorló bűvtárgy-ember, a legkiválóbb javas. Gyakran a harci főnöknél is magasabb rangban állt. Működhetett papként vagy papkirályként is. 90:1.2 Mivel hajdan a rendellenességeket szellemi megszállottságnak tartottak, ez már elég ok volt arra, hogy egy rángógörcsben szenvedő (epilepsziás) javassá váljon. 90:1.4 A javasok között voltak önámítók, akik hittek a saját szellemi megszállottságukban, de voltak közöttük szélhámosok is. A sámánok jellemző öltözködésformát alakítottak ki, és alkalmanként kábító hatású szerekkel is éltek. A sámántanoncok – önmegtartóztatások közepette – tíz éven át is készülhettek a hivatásukra. 90:1.5 Ha a sámán elvesztette a közösség bizalmát, lefokozták vagy megölték. 90:2.1 A sámán fő feladata az élettel járó veszélyek felismerése és szabályozása volt. 90:4.3 Nagy előrelépésnek számított, amikor a sámánok elvállalták a betegségek kezelését. 90:3.1 Tehát a javasként és papként működő sámánok orvosi és így sebészi feladatokat is elláttak. 90:2.1 De feladatuk volt még az esőcsinálás és a bűneset-felderítés is, melyekre tovább szakosodhattak. 90:2.4 Mivel a sámánok hittek a véletlenben, a szellemek akaratának kinyilatkoztatása kapcsán a döntéseikhez gyakran vetettek sorsot. 90:2.5 Bíztak az előjelekben és értelmezték is azokat. 90:2.10 A sámánok részei voltak a közösség életének. Vízzel hintették meg és nevet adtak az újszülötteknek. A fiúgyermekeket körülmetélték, levezették a temetési szertartást, és ők nyilatkoztak arról, hogy a halott épségben megérkezett a szellemföldre. 90:2.11 Egyes sámánok nagyon meggazdagodtak. A tehetős emberek vagyonát szokás volt egyenlően megosztani a sámán és valamilyen közcél között. 90:2.12 A sámánok a vetélytársaikat gyakran bélyegezték boszorkánymesternek.
- Sámuel (az első héber látnok): 97:1.2 megmaradt a Melkizedek-féle igazságok hirdetése mellett. Az volt a célja, hogy visszavezesse Izráelt a mózesi idők legfelsőbb Jahvéjának imádására. De ez csak a legértelmesebb honfitársai esetében sikerült. 97:1.3 Sámuel nyers, gyakorlatias újító volt. Keveset tanított és keveset szónokolt. A fejlődést kényszerítő erő révén érte el, sok Baál oltárt lerombolt. Világos képe volt az egy Istenről, a menny és a föld atyjáról. 97:1.4 Az istenségkép fejlődéséhez Sámuel azzal járult hozzá, hogy Jahvét változhatatlannak, a biztos tökéletesség és isteniség megtestesülésének mondta. Sámuel azt hirdette, hogy „Izráel Úristene a forrása minden igazságnak, egyensúlynak és állandóságnak.” Az istenképet az emberek változékony gondolkodásmódja és a halandói lét viszontagságai fölé helyezte. Sámuel hatására az istenkép az emberszerű törzsi istenektől a mindenség változhatatlan Teremtőjének és Felügyelőjének eszményképe irányába kezdett fejlődni. 97:1.5 Sámuel kiállt amellett, hogy az Isten tisztességes és megbízható az Ábrahámmal kötött szövetség megtartásában. 97:1.6 Jahvét olyanként ábrázolta, mint aki képes gazdaggá tenni a szegényt és a koldust. 97:1.7 Olyanként, aki bár minden ember teremtője, de főként a választott népével törődik. 97:1.8 Az idős Sámuel tanításában már megjelenik az Isten kegyelme, ami azonban csak az irgalmasokra korlátozódik.
- Sára: 93:5.7 elkísérte a férjét, Ábrahámot Egyiptomba. 93:9.3 Melkizedek eltűnését követően a férjével Gerarba ment, ahol Sára Abimelek asszonya lett.
- sárga emberfajta: 64:5.2 az Urantia egyik ősi színes emberfajtája. 79:5.1 Nagymértékben elkerülte a keveredést a leromlott neandervölgyi fajtába tartozó csoportokkal, megőrizve így felsőbbrendű potenciálját. 64:6.14 Ők voltak az elsők, akik mezőgazdaságra épülő letelepült közösségeket hoztak létre. A különböző törzseik viszonylagos békében, a testvériség szellemét kialakítva éltek. 64:6.16 A nagy egyedszámban való túlélésük is ennek köszönhető. 79:6.6 Az ősi sárga emberfajta felsőbbrendűségének megmaradása négy fontos tényezőn alapul. 79:6.7 1. Az örökítő anyaga egységének megőrzése. Ez különösen az észak-kínaiakra jellemző. A dél-kínaiak sokat gyengültek a befogadott zöld emberfajtától és a dravida-andita beözönlés hatására Indiából kiszorult alsóbbrendű népek hordái által. 79:6.8 2. Társadalmi. A sárga fajtához tartozók megtanultak békében élni egymással, ami népességnövekedéshez és nagy polgárosodott társadalom kialakulásához vezetett. Kr.e. 25000 és 5000 között Közép- és Észak-Kínában volt a legnagyobb urantiai polgárosodott tömegtársadalom faji összetartással és magas fokú műveltséggel, 79:6.9 amihez hozzájárult az is, hogy Kr.e. 15000-ben az egy nyelvet beszélő nemzetük létszáma még nem érte el a tizenkétmilliót. 79:6.10 3. Szellemi. A Szinglangton által hirdetett Egy Igazság imádatához való ragaszkodásuk több akkori emberfajta fölé emelte őket. 79:6.12 4. Földrajzi. Kínát nyugatról hegyek, keletről tenger védi. Északról pedig nem érte támadás a vörös ember elvándorlásától az anditák kései leszármazottainak megérkezéséig. 79:5.3 Kb. Krisztus előtt háromszázezer évvel, a sárga emberfajta fő ereje dél felől, a partvidéket követve vonult be Kína területére. 79:5.4 A vörös emberfajta vadászterületére a túlnépesedésük miatt léptek. 79:5.5 E két emberfajta kétszázezer éven keresztül küzdött egymással. Kezdetben a vörös ember volt a sikeresebb, de a sárga ember megtanulta a saját fajtájával való békében élés és az összefogás értékét, melynek következtében egyre északabbra szorították a vörös embert. Ehhez hozzájárult az is, hogy a vörös törzsek folyamatosan egymással is testvérharcot vívtak. 64:6.14 Összefogásuk eredményeként tudták kiszorítani a vörös embert Ázsiából. 64:6.15 Említésre méltó szellemi vezetőjük Szinglangton volt, Kr.e. kb. 98000 évvel, aki az „Egy Igazság” imádatát hirdette. 94:5.3 A sárga emberfajta az egyistenhitet tanító 94:5.7 Szinglangton kora óta sohasem volt reménytelenül kiszolgáltatott a papok hatalmának. Elsőként „vívtak ki bizonyos mértékű szabadságot az istenektől való nyomorult félelemmel szemben, még a holtak kísérteteitől sem féltek annyira, mint más emberfajták.” A későbbi fejlődésük azért bukott el, mert az ősök imádásának tévedésébe estek. 79:5.6 Észak-Kína népeinek javára vált, hogy az ottani sárga ember a vörös emberfajta komoly hányadát olvasztotta magába a Szibéria területén élő andonfiakkal együtt. 78:1.7 Ádám idejében a „legfejlettebb településeiket az újkori Kína északnyugati részén elterülő, Tibettel határos vidékeken tartották fenn.” 64:6.16 Az ádámi fajta örökségéből kicsiny, de hathatós részt kaptak. 79:6.5 Kr.e. 18000 évvel a sárga emberek tizenkét, a műveltségüknek és a tudományuknak helyet adó erős központot építettek ki, elsősorban a Sárga folyó és a Jangce mentén, melyek tovább erősödtek, elsősorban a Hszincsiang felől beáramló kevert anditák révén. A sárga ember tibeti központjai nem voltak olyan fejlettek, mint a Tarim-medencében. 79:7.1 Kr.e. 13000 évvel nagyobb létszámban és azonos arányban andonfi és andita csoportok keltek át a Ti Tao hegyszoroson és telepedtek le a Sárga folyó felső szakaszának völgyében. Egy részük tovább vándorolt Honanba, ahol az akkori legfejlettebb települések helyezkedtek el. 79:7.3 Az anditákkal való összeolvadás ösztönzőleg hatott a sárga ember elméjére, de a természetes nyugodtságukat nem zavarta meg. 79:7.4 A még később, északon letelepült anditák hatására változott az észak-kínai népek gazdasági és oktatási gyakorlata, míg a vallási műveltségre gyakorolt andita hatás rövid életű volt. 79:7.5 A kínai emberek Kr.e. 10000-ben fogtak hozzá a városok építéséhez és az ipartelepítéshez, mely egybe esett a kései andita bevándorlók megérkezésével. E keveredések még inkább segítettek kibontani a felsőbbrendű kínai csoportok rejtett képességeit. Fémművességről és más ipari jellegű tevékenységekről ez időtől fogva lehet beszélni a sárga ember esetében. 79:7.6 A Krisztus előtti harmadik évezredbeli éghajlati változások és a vándorló népek betörései nagymértékben csökkentették a kínaiak Turkesztáni és Mezopotámiai kereskedelmi tevékenységét. 79:8.5 A sárga emberfajta politikai újraegyesülése Kr.e. 4000 és 500 között történt meg, ami nem ment összetűzések nélkül. Azonban a Jangce és a Sárga folyó menti központok műveltségét már korábban egyesítették. 79:8.6 Egy döntőrészt mezőgazdasággal foglalkozó nép esetében az öntözési problémák közös megoldása az egymásra utaltság felismeréséhez és az együttműködés kialakításához, vagyis békéhez vezetett. Jól látható volt ez a Senhszi és a Honan területek esetében. 79:8.15 A kínai polgárosodásra szintén hatással volt a Krisztus előtti 6. század nagy erkölcstani, erkölcsi és részben vallási eszmélése. Lásd még → „Kína”, „kínaiak”.
- sárga emberfajta (ősi idők tisztelete): 79:8.3 „abban csúcsosodott ki, hogy a letűnt korok embereit úgy tisztelték, hogy az már az istenimádattal volt határos.” Mindez a jól fejlett családi életen, a döntően mezőgazdasággal foglalkozó nép hagyományőrzésén és a múltban elért eredmények tudatosításán alapult. 79:8.4 A magasabb rendű igazság keresését azon hajlamuk szorította háttérbe, hogy azt tiszteljék, ami már előzőleg is létezett. 79:8.8 E felfogás gyengesége az, hogy a visszatekintő bölcseletet támogatja. Bár a múltból meríthető bölcsesség, azonban „dőreség a múltat az igazság egyedüli forrásának tekinteni.” 79:8.9 E felfogás értéke az, hogy segíti a család szerepének megerősödését, továbbá állandó és tartós műveltséget biztosít. Kínában a család társadalmi és vallási jelentőséggel egyaránt bír. 79:8.16 A fehér ember csoportjainak családi hűsége, csoporterkölcstana és személyes erkölcsisége az eddigi történelem során nem volt összemérhető a kínaiakéval. 79:8.10 A kínai polgárosodott viszonyok tartóssá tételét a családi csoportok és kapcsolatok kiépülése az alábbiak tekintetében egyértelműen erősítette. „79:8.11 1. A vagyon és a javak megőrzése. 79:8.12 2. Az egymást követő nemzedékek tapasztalatainak összegyűjtése. 79:8.13 3. A gyermekek hatékony oktatása a múltból örökölt mesterségekre és tudományokra. 79:8.14 4. Erős kötelességérzet kialakulása, az erkölcsiség erősödése és az erkölcstani érzékenység magasabb szintre jutása.” Lásd még → „vallás (ősi idők tisztelete)”
- sárkány: 53:1.6 az Egyetemes Atya és a Teremtő Fiú ellen lázadó személyek, mint például Lucifer, Sátán, Kaligasztia, Abaddon és Belzebub csoportként való jelképi ábrázolása.
- Sátán: 53:2.1 Lucifer első helyettese volt. 53:1.4 Elsőrendű Lanonandek Fiú, aki csatlakozott a felettese által szított lázadáshoz. Ő volt Lucifer urantiai összekötője. Krisztus Mihály urantiai alászállási küldetése ellen is szervezkedett. 53:9.1 Mihály kegyelmi ajánlatát elutasította.
- segédkezés (isteni ~ forrásai): 113:4.6 a) „az emberben lakozó Igazító Isten-jelenléte,” b) „a Szent Szellem körön belüli tevékenysége”, c) „az Igazság Szellemének Fiú-tudata”, d) az „őrangyal szeráf segédkező személyisége,” e) 113:3.2 a paradicsomi Harmadik Forrás és Középpont Szelleme f) 113:5.5 a „köztes teremtmények”, g) 113:3.2 „az elmeszellem-segédek”, h) „a fizikai szabályozók”.
- segédkezés (isteni ~ módja): 106:1.3 Mindig szeretettel és könyörülettel történik.
- segédkező szellemek: 26:1.1 más néven angyalok, akik a tér evolúciós és felemelkedő, saját akaratú teremtményeinek segédkező-szellemi társai, egyben a szférák isteni személyiségeinek és a magasabb rendű seregeknek is munkatársai. Az „emberi lényeknél messze jobb közösségteremtő képességekkel rendelkeznek.” Hét osztályuk a következő:
26:1.3 „1. Szupernáfok.
26:1.4 2. Szekonáfok.
26:1.5 3. Terciáfok.
26:1.6 4. Omniáfok.
26:1.7 5. Szeráfok.
26:1.8 6. Kerubok és szanóbok.
26:1.9 7. Köztes teremtmények.”
A felemelkedő teremtmények számára jelentőséggel bíró szerepköreik szerint lehetnek
26:1.12 a központi világegyetem segédkező szellemei,
26:1.13 a felsőbb-világegyetemek segédkező szellemei, és
26:1.14 a helyi világegyetemek segédkező szellemei.
26:1.10 „Az angyali rendek egyedei a személyes besorolásukat tekintve nem teljesen állandók. Bizonyos angyali rendek egy időre Paradicsomi Társakká válhatnak; némelyekből Mennyei Adatrögzítők lehetnek; mások a Szakmai Tanácsadók rangjára emelkednek. Bizonyos kerubok szeráfi besorolásra és végzetre pályázhatnak, míg az evolúciós szeráfok elérhetik a felemelkedő Istenfiak szellemi szintjeit.” 26:1.17 Az angyali seregek a világegyetem elsődleges köreinek szellemi energiájából táplálkoznak. A tudást és a bölcsességet az életenergiák felvételéhez hasonló módon fogadják be.
- segédkező szellemek teremtői: 18:8.2 az elsőfajú szupernáfok a Végtelen Szellemből származnak; a másodfajú szupernáfokat a Tökéletes Szellemek teremtik; a harmadfajú szupernáfokat a Körök Hét Szelleme hozza létre, a fenséges szekonáfokat pedig a Tükröző Szellemek. A helyi teremtésrészek angyali rendjei a helyi világegyetemi Alkotó Szellem központi minta alapján létrehozott alkotásai.
- segédkező szellemi négyes: 55:4.16 a fény és élet harmadik szakaszától működnek a bolygón. Csak akkor tanácsolnak, ha kérik őket. A csoport tagja a szféra szeráfi vezetője, a felsőbb-világegyetemi szekoráfi tanácsos, az átmenetek főangyala, valamint egy omniáf, aki a csillagrendszeri központon állomásozó Kinevezett Őr személyes képviselője.
- sertés (disznó): 88:1.5 utóbb vált bűvtárgyi állattá. 89:1.5 A föníciaiak szentnek tartották. „A disznóra vonatkozó egyiptomi tabut a héber és az iszlám vallás megtartotta.” Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.
- Shin: 94:12.4 haladó buddhista szakadár vallási felekezet. Készek voltak bármely vallásból igazságot átvenni. Tanítókat képeztek és küldtek ki a többi néphez.
- Simeon: 122:9.2 + 122:9.4 Júdeából származó templomi énekes, aki egy Anna által írt verset énekelt el a gyermek Jézus templomi megváltásakor Jeruzsálemben. Anna és Simeon, Zakariás pap bizalmasai voltak.
- Sinrán Shónin: 94:12.2 a munkásságával hozzájárult a Japán Amida Buddha vallás kialakításához. Lásd → „buddhizmus (Amida Buddha vallás)”
- sintó: 94:5.6 Japánban e néven ismerték el a Kínában megjelent elő-taoizmust. 131:7.1 A tanításaira vonatkozó kéziratok az első század elején még az alexandriai könyvtárba is bekerültek. E vallás hiedelmei között „megvoltak a korábbi Melkizedek-féle tanítások maradványai” is. 92:6.15 Később Japán elterjedt nemzeti vallása, 92:6.20 mely „a császári családban megtestesülő állam imádása.” Lásd még → „taoizmus”
- sírkő: 85:1.4 „azoknak a képeknek és bálványoknak a fennmaradt jelképe, melyeket az emberek a kísértetekkel és az eltávozott embertársaik szellemével kapcsolatos hiedelmek szerint véstek a kőbe.” 87:6.7 A sírkő használatának eredete a kísértetek távoltartására kitalált sziklák alá temetés volt.
- skandináv népek: 104:0.3 hármasisteneik voltak, melyek nem tekinthetők igazi háromságoknak.
- skandinávok: 85:3.4 a korai csoportjaik úgy tartották, hogy a nap- és holdfogyatkozásokat farkas okozza, mely egy darabjukat éppen felfalja.
- Somme: 80:3.1 folyó, mely ma is abban a mederben folyik, mint a jégkorszak előtti időkben. Hajdan a kék emberek táboroztak a partjai mentén. 80:5.4 Itt került sor a fehér anditák és a kék emberfajta közötti döntő küzdelem megvívására. Az északi hódítók parancsnoka, akit később egyes törzsek istenként tiszteltek, Thór volt. A kiválóbb katonai terve alapján győzött. Ezt megelőzően a kékek ötszáz évig sikeresen védték a területeiket a dél felé vonuló anditákkal szemben.
- sorsvetés: 90:2.4 a sámánok gyakran alkalmazták a döntéshozataluk során, mivel hittek a véletlen szerepében a szellemek akaratának kinyilvánításával kapcsolatban.
- só: 84:8.5 a használatának elterjedése előtt az ember úgy jutott sóhoz, hogy az ételt a hamuban megforgatta. 69:4.6 „A mai írás a korai kereskedelmi feljegyzésekből származik; az ember első olvasmánya egy kereskedelmi hirdetés volt, egy sóhirdetés.”
- Spiritington: 13:1.9 a „Szellem kebele”, a Végtelen Szellemet képviselő felsőbb lények kizárólagos otthona, pl. a Hét Tökéletes Szellemé is.
- Spiritington titkai: 13:1.10 ide tartozik pl. a tükrözőműködés, vagyis az információk gyűjtésének és továbbításának rejtélye.
- spironga: 37:10.2 ők a helyi világegyetem szellemi segítői, a Fényes Hajnalcsillag és a Melkizedek Atya szellemi ivadékai. Nem személyiségek, és nem is evolúciós vagy felemelkedő lények. 46:4.7 Csillagrendszeri működésre lettek tervezve. Rendeltetésük az anyagfeletti lakosok és látogatók szellemi szolgálata. Nem csak szépek, de értelmesek is. 43:0.4 A Norlatiadek csillagvilág központjához tartozó épített szférák működtetésében is részt vesznek. 47:0.4 A hét lakóvilágot tekintve, csak a másodiktól kezdve működnek.
- spornagia: 37:10.3 fizikai teremtmények, melyek a helyi világegyetem épített központi világainak fizikai fenntartásában segédkeznek. Tökéletes, de állati módú létezési rendről van szó. 46:7.2 A Jerusemen ezek tájkertészek. 46:7.3 Negyven-ötvenezer szabványévig is elélnek, de nincs túlélő lelkük. Nagy számban vannak jelen. 46:7.4 Bár személyiséggel nem, de kifejlődő egyéniséggel rendelkeznek. Az alkotóik az élethordozókkal együttműködve képesek számukra új testet készíteni, melyben a régi spornagia újra megtelepszik. 46:7.5 Csak az első öt elmeszellem-segédre érzékenyek. 46:7.8 A „gazdáikhoz való ragaszkodáson keresztül képesek bekapcsolódni a területük kifelé irányuló szellemi áhítatába.” 43:0.4 Ezek a Norlatiadek csillagvilág központjához tartozó épített szférák működtetésének szépséges segítői is. 43:6.7 Közösségüket az Isten kertjének gondozásában az égi mesterek irányítják. 47:1.1 A Jerusem mind a hét lakóvilágán működnek. Vendégszerető házigazdái minden olyan lénynek, akiket látnak. A végleges rendű lényeket nem látják.
- Stonehenge: 80:9.13 kör alaprajzú, fedetlen naptemplom a nap tisztelet céljára. Kr.e. 3000 után építették.
- sumérok: 78:8.4 faji szempontból a turkesztáni kevert északi fajták, az ádámszoni fajta 78:8.1 és a mezopotámiai anditák keverékéből álltak. 77:2.10 A nodfiak kései leszármazottai. 78:1.4 A sumérok a dalamatiai idők ősi műveltségének maradványait képviselő népek utódainak tekinthetők. Az őseik sohasem adták fel a nodfi hagyományaikat, bár az évezredek folyamán keveredtek az északról jött ádámfiakkal. 78:8.1 Kr.e. 6000-re a Mezopotámia folyótorkolati területein élők nagyrészt anditákká lettek. 78:8.4 A sumérok a Babilon megnevezést – héberül Bábel – nemzeti megnevezésükké tették, s még egy harmadik Bábel-torony megépítésével is próbálkoztak. 78:8.5 Egységes nép volt, mivel egységes csoportvallással rendelkeztek. Ez faji és nemzeti egységet biztosított számukra. 78:8.6 Emiatt az északról érkező támadók sem tudták legyőzni őket. Fejlett volt a művészetük, a kézművességük, a kereskedelmük és az államigazgatásuk. 78:8.7 Miután az első államszövetségük felbomlott, „a későbbi városállamokat a szetfi papok lázadó leszármazottai irányították.” 77:2.10 A sumérok agyagtábla-feljegyzéseinek jellemzői, hogy az uralkodóházakat Dalamatiáig törekedtek visszavezetni, valamint az, hogy e feljegyzések szerint a korai nodfi uralkodók némelyike hosszabb ideig élt, mint a későbbi utódai. 77:4.7 A régebbi múltat nem ismerő emberi tudat számára úgy tűnik, hogy a sumérok hirtelen és rejtélyes módon tűntek fel a mezopotámiai színtéren. 77:4.7 A dalamatiai ábécét elhagyva, a sumérok a Dilmunból származó írásrendszert vették át. 77:4.8 A megtalált agyagtábláikon Dilmunt olyan földi paradicsomként mutatják be, „ahol az Istenek először áldották meg az emberiséget a polgárosodott és művelt élet példájával”. 77:4.7 Nem szemita nyelvüknek, sok közös eleme volt az árja nyelvekkel, mely mára a világ számára gyakorlatilag elveszett. 103:6.10 Különbséget „tettek az élettelen és az élő dolgok között.” 90:4.9 A suméroktól ered a ricinusolaj és a mákony használata a gyógyításban.
- svájciak: 85:2.4 hajdanán azt hitték, hogy a fákban furfangos szellemek lakoznak.

„Sz”
- szabad akarat: 112:5.5 Jelentősége van a szabad akarat összeszedettségének, őszinteségének, a választás állhatatosságának és bölcsességének. A „végleges rendű lény örök beteljesülése az emberi akarat összeszedettségétől függ”. Az isteni Igazító örök személyisége „a halandói szabad akarat őszinteségétől függ”. A halandói választás állhatatossága eredményezi az Egyetemes Atya új felemelkedő fiának megalkotását, a döntéssel járó cselekedetek állhatatossága és bölcsessége pedig a Legfelsőbb Lény tapasztalás által kibontakozó evolúcióját. Lásd még → „választási képesség”
- szabad akarat (meghatározás): 54:3.1 A szabad akarat világegyetemi valóság, ami a jó és a rossz közötti választásra való emberi képességben nyilvánul meg.
- 54:1.9 A személyiség kibontakozását lehetővé tevő előjog.
- szabad akarat (jellemzők): 112:5.5 „az ember legnagyobb lehetőségét és legkomolyabb mindenségrendi felelősségét alkotja.”
- 54:1.9 Mivel a Teremtők adományozták, ezért a világegyetem Legfőbb Urai is tiszteletben tartják a teremtmények általi működését.
- 54:1.9 Egymás erre való jogát a teremtmények sem csorbíthatják.
- 103:5.10 A saját szellemi területén az ember szabad akarattal rendelkezik.
- 16:8.7 Az ember esetében viszonylagosan szabad.
- szabad akarat (szabadság a választásra): 16:8.7 Az ember esetében viszonylagosan szabad, de részes az alábbi döntésekben.
16:8.8 „1. Erkölcsi döntés, a legfelsőbb bölcsesség.
16:8.9 2. Szellemi választás, az igazság érzékelése.
16:8.10 3. Önzetlen szeretet, a testvériség szolgálata.
16:8.11 4. Céltudatos együttműködés, csoporthűség.
16:8.12 5. Mindenségrendi látásmód, a világegyetemi jelentéstartalmak megragadása.
16:8.13 6. A személyiség felsőbb célnak való szentelése, teljes odaadás az Atya akaratának megcselekedésében.
16:8.14 7. Istenimádat, az isteni értékek őszinte keresése és az isteni Érték-Adó szívből való szeretete.”
- szabadidő: 81:2.2 szükséges az elmélyült gondolkodáshoz és a társadalmi kérdések átgondolásához. A korai elődeink kevés, vagy egyáltalán semennyi szabad idővel sem rendelkeztek. 81:2.14 A megléte elengedhetetlenül szükséges a polgárosodott társadalom létrehozásához és fejlődéséhez, „a dolgok megtétele jobb módjainak kigondolásához, megtervezéséhez és elképzeléséhez.” 81:6.7 A társadalmi haladás azon emberfajták gondolatain és tervein alapul, melyek értelmes és kemény munka árán megtanulták, hogy miként biztosítsák a földből való megélhetésüket egyre kisebb erőfeszítéssel és egyre kevesebb munkanap mellett, hogy élvezhessék és javukra fordíthassák az így nyert szabadidőt.
- (ál)szabadság (szabadosság): 54:4.4 abból a türelmetlenségből ered, amely az igazi szabadság elérését célozza. Csak más lények jogainak és szabadságainak mellőzésével valósulhat. 54:1.6 Jellegzetes kísérője az önimádat, melyet az önérvényesítésből eredő önteltség mellett, 54:1.3 a józan értelem hiánya, a korlát nélküliség és az ellenőrizetlenség is jellemez. 54:1.4 Önpusztító, mivel „elszakad az anyagi igazságosságtól, az értelmi méltányosságtól, a társadalmi türelemtől, az erkölcsi kötelességtől és a szellemi értékektől.” 54:1.1 Az éretlen evolúciós halandók nem képesek különbséget tenni a szabadság igaz és hamis formája között.
- szabadság: 54:2.1 „a korszakokon át mutatott törekvés, és az evolúciós fejlődés jutalma.” 54:1.1 Az éretlen evolúciós halandók nem képesek különbséget tenni az igaz és hamis formája között. 54:1.3 „Az igaz szabadság egyre szorosabban kötődik a valósághoz és mindig tekintettel van a társadalmi igazságosságra, a mindenségrendi méltányosságra, a világegyetemi testvériességre és az isteni kötelezettségekre.” 54:1.4 Nem létezhet a mindenség rendjének valóságától függetlenül. 54:1.6 Az önuralom gyümölcse. 54:1.8 Összhangban van a szeretet uralmával és a könyörületes segédkezéssel. 69:5.15 A tőke és a találékonyság együttese képes magas fokú fizikai szabadság biztosítására.
- szabadság (egyéni ~): 71:5.4 az ipari verseny kiküszöbölésével nem csorbítható.
- szabadságjogok (női ~): 83:8.9 a múltbeli erkölcsök sok jogot tagadtak meg a nőktől. A női szabadságjogok gyors megjelenése és terjedése próbára teszi az otthon intézményének működését is.
- szabadság (társadalmi ~): 71:2.12 csak akkor élvezhető, amikor a vezetői önkényt felváltják az elfogadott alaptörvénnyel összhangban lévő törvényi rendelkezések. 70:12.6 Az egyén szabadsága a közösségben akkor valósul meg, ha annak eszményét bölcsen, értelmesen és félelemtől mentesen értelmezik. Az egyének szabadsága érdekében az alábbiak elkerülésére kell ügyelni a társadalomban.
„70:12.7 1. A jogtalan hatalombitorlás a végrehajtó vagy a törvényhozó hatalmi ág részéről.
70:12.8 2. A tudatlan és babonás bujtogatók ármánykodása.
70:12.9 3. A tudományos haladás feltartóztatása.
70:12.10 4. A középszer meghatározó volta miatti megoldhatatlan helyzet kialakulása.
70:12.11 5. A romlott kisebbségek uralgása.
70:12.12 6. A törekvő és okos önjelölt zsarnokok befolyása.
70:12.13 7. Vészes fejvesztettség kialakulása.
70:12.14 8. A gátlástalan emberek által való kihasználás.
70:12.15 9. A polgárok adózási rabszolgáságban tartása az állam által.
70:12.16 10. A társadalmi és gazdasági tisztesség csődje.
70:12.17 11. Az egyház és az állam összefonódása.
70:12.18 12. A személyes szabadságtól való megfosztás.” 81:5.7 Bár a szabadság csoportszabályozás tárgyát képezi, egyben a társadalmi fejlődés helyénvaló célja is. „A korlátozások nélküli szabadság az ingatag és léha emberi elmék hiú és különc ábrándja.” 81:5.5 A társadalom a polgárai szabadságát intézményeken, a gazdasági szabadságot a tőkén és a találékonyságon, a társadalmi szabadságot pedig a műveltségen keresztül biztosítja.
- Szabadság-nyilatkozat: 67:1.2 Lucifer hirdette ki az általa vezetett lázadás kezdetén.
- szabadság (véleménynyilvánításé): 71:2.13 „az emberi vágyak és vélemények mindenféle kifejezésmódjának szabadsága”.
- szabványidő: 33:6.9 A szalvingtoni vagy más néven világegyetemi idő.
- Szahara: 80:1.4 Kr.e. 35000 évvel füves terület volt, melyen mindenfelé pásztor- és gazdálkodó népek éltek az indigó emberfajtából, akik nagy számban tartalmazták a mostanra kipusztult zöld és narancsszín emberfajtákat is. Nem voltak városaik és kézművesiparuk sem. 80:2.1 Az északi jégmezők visszahúzódása következtében a nyugati esőt hozó szelek északra tolódtak, így a tágas szaharai térség lassan sivataggá változott, szétszórva annak lakóit. 80:3.8 A sivatagosodás folyamata Kr.e. 13 000 évvel már javában tartott.
- szaharai népek vándorlása: 80:2.2 A sivatagosodás következtében a fekete emberfajta délre, a közép-afrikai erdők felé vándorolt. A kevert nyugati felsőbbrendű törzsek Spanyolországi majd földközi-tengeri területekre vándoroltak. 80:3.8 Mindez a Kr. előtti 13.000 év utáni időszakban történt. 80:2.2 A keleti törzsek kevésbé fejlődésképes része Arábián, Észak-Mezopotámián és Indián keresztül Ceylonig is eljutott. A központi szaharai csoport a Nílus-völgyébe és Palesztinába vonult.
- szakadék (mindenségrendi ~): 112:2.10 Fenn áll az anyag és a gondolat között, és mérhetetlenül nagy „az anyagi elme és a szellemi szeretet között.”
- Szakmai Tanácsadók: 25:4.1-4.2 Sokszínű csoportjuk egymillió fős magját a Végtelen Szellem választotta az első szupernáfok és omniáfok legfegyelmezettebb elméi közül. Az tartozhat közéjük, aki tényleges tapasztalattal rendelkezik a tökéletes törvényeknek az evolúciós teremtésrészek terveire való alkalmazásában. 25:4.11 Működhetnek egyedi minőségben, de alapvetően hetes csoportokban osztják be őket szolgálatra. Közülük ötnek állandó besorolással kell rendelkeznie, míg kettő lehet átmeneti társ. 25:4.14 Felkészítésük a helyi világegyetemek Melkizedek-karain kezdődik és a Nappalok Elődeinek bíróságain folytatódik. Ezután a Havona-körök kísérleti világain levő tanhelyekre mennek, és innen veszik fel őket „a törvényi erkölcstannak és a Felsőség készségének karára”. 25:4.15 A teljesen felkészült tanácsadók többek, mint jogi szakérők, az idő személyiségeit a legelfogadhatóbb eljárási formákra és módokra oktatják, vagyis a paradicsomi követelményekkel való összhangban történő működésre. 25:4.20 Bár kiválasztott és ellenőrzött lények, de nem tévednek meg. A törvény és a tapasztalat teljes világegyetemi tárához hozzáférnek.
Tagjaikat a következő személyiségrendek soraiból képzik ki
25:4.3 „1. A szupernáfok.
25:4.4 2. A szekonáfok.
25:4.5 3. A terciáfok.
25:4.6 4. Az omniáfok.
25:4.7 5. A szeráfok.
25:4.8 6. A felemelkedő halandók bizonyos fajtái.
25:4.9 7. A felemelkedő közteslények bizonyos fajtái.”
24:4.12 Átmenetileg felemelkedő halandókat és közteslényeket is választhatnak e munkára, mert szakértői az egyetemes törvény és a legfelsőbb igazságosság fogalmának.
- Szalómé: 129:1.5 Zebedeus felesége. Rokona volt Annásnak, az egykori jeruzsálemi főpapnak, a szadduceus csoport legbefolyásosabb emberének, akit Kr.u. 13-ban mozdítottak el a főpapi tisztségből. Szalóménak három fia és négy leánya volt. Jézus nagy tisztelője vált belőle és úgy szerette, mint a fiait, Jakabot, Jánost és Dávidot.
- Szalszatia: 37:8.4 a nebadoni Összeírási Igazgató neve. A központja a Szalvingtonon van, Gábriel övezetén belül.
- Szalvington: 32:2.4 Pontosan „a helyi világegyetem energia-tömeg középpontjában helyezkedik el.” 15:5.13 Épített világ, a helyi világegyetemünknek, a 15:7.7 Nebadonnak a központja, amelyet tíz, egyenként negyvenkilenc szférából álló halmaz övez. Ez a szellemlényegűvé válásunk központja, 32:2.5 a nebadoni Mihály – a Teremtő Fiú – személyes székhelye.
- szalvingtoni felsőbb bíróságok: 33:7.2 hetven tagozatuk van, melyek tíz részleget alkotva működnek, egyenként hét osztállyal. „Minden ítélkezési kérdésben kettős tisztviselői testület dönt, melyet egy tökéletes előéletű bíró és egy felemelkedői tapasztalattal rendelkező igazságszolgáltatási tisztviselő alkot.” Általános „világegyetemi jelentőségű problémákkal és a csillagrendszeri ítélőszékektől felküldött fellebbezési ügyekkel foglalkoznak.”
- szalvingtoni Világegyetemi Anyaszellem (33:2.3 Alkotó Anyaszellem): 33:3.2 a Teremtő Fiú társa a Nebadon szabályozásában és igazgatásában. A Legfelsőbb Szellemek hatodik csoportjába tartozik, és e rend 611.121. tagja, 33:2.3 a Végtelen Szellem helyi világegyetemi képviselője. 33:3.3 Isteni segédkezőként Ő „a szellemek és szellemszemélyiségek anyja, a Teremtő Fiú mindig jelenlévő és végtelenül bölcs tanácsadója, a paradicsomi Végtelen Szellem hűséges és igaz megnyilatkozása.” 33:3.7 Ő a Teremtő Fiú teremtőtársa.
- szangik család: 64:5.1-5.3 az Urantia hat színes emberfajtájának ősei. Egy szülőpár tizenkilenc gyermeke, akik az időszámításunk kezdete előtt kb. 500.000 évvel ezelőtt születtek India északnyugati hegyeinek keleti részében. E gyermekek nem csak értelmesebbek voltak a társaiknál, de a napfényben a bőrük színe is különféle árnyalatokat mutatott. Közülük „öt vörös, két narancsszín, négy sárga, két zöld, négy kék és két indigó volt.” A törzsbeli társaikkal párosodva, az utódok e bőrszíneket örökölték.
- szangik emberfajták: 89:5.3 „mind emberevők voltak”.
- Szanhedrin (alexandreai ~): Jézus korában 130:3.8 „a vének hetvenfős kormányzó testületének székhelye”.
- Szargon: 78:8.8 Kish sumér város papja, aki királlyá kiáltatta ki magát, és Mezopotámia meghódítására tört.
- Szaturnusz: 57:5.9 az Angona csillagrendszer által a napból kiszakított anyagív középső részéből keletkezett. Méreténél fogva további anyagrészeket fogott be az Angona által kiszakított napanyagból. Ennek tényét egyes holdjainak ellentétes irányú mozgása is tanúsít. 57:5.10 Különösen nagy hőtartalmú csillaggázból származik, így kezdetben ragyogó fénnyel világítva nagy mennyiségű hőt bocsátott ki. Mivel még mára sem hűlt le teljesen a megszilárdulás határáig, ezért nagyrészt gázállapotú maradt. 57:6.4 Rendszerének ma is észlelhető szervezettségi szintje már négymilliárd éve nagyon hasonlított a mostanihoz.
- szállító madár: 52:1.5 nagytestű repülő állatok, melyeket a korai emberfajták egyes bolygókon széles körben vesznek igénybe. E madarak értelmesek, engedelmesek és ragaszkodók. Az adott teremtésrész nyelvén képesek számos szó kiejtésére is. Méretüknél fogva alkalmasak egy-két átlagos termetű embert egyfolytában akár nyolcszáz kilométeres távolságra is eljuttatni. Lásd még → „fandor”
- Szállító Személyiségek: 26:3.3 a harmadrendű szupernáf-testület egyik osztálya. A hatodik Kör-szellem gyermekei, de a legkülső kör negyvenes számú bolygóján van a központjuk. A Havona szolgálatban érdekelteket szállítják.
- Szállító Személyiségek: 28:4.3 az elsőfajú szekonáfok hétféle szolgálata közül az egyik. 28:4.13 Minden felsőbb-világegyetemben a hetes csoportok hatodik elsőfajú szekonáfjai és az ezeket követő minden hetedik egyed alkotják azt a szállító testületet, amely az idő zarándokait a felsőbb-világegyetemek központi világairól a Havona külső körére szállítja.
- számok az életkifejeződésekben: 36:2.11 „A tízes szám – a tízes számrendszer – a fizikai világegyetemhez hozzátartozik, de a szellemihez nem. Az élet területe a három, a hét és a tizenkettő alapszámmal, illetőleg ezen alapszámok szorzataival és összegződéseivel jellemezhető. A három paradicsomi Forrásnak és Középpontnak megfelelően három elsődleges és lényegesen különböző életterv van, és a Nebadon világegyetemben e három alapvető életforma három különböző fajta bolygón létezik. Az átadható életnek eredetileg tizenkét különböző isteni terve volt. E tizenkettes szám, annak osztóival és többszöröseivel együtt mind a hét felsőbb-világegyetemnek az összes életmintájában jelen van. Emellett az élet formatervének, vagyis az élő anyag alapvető szaporodási jellegének hét különböző felépítésű fajtája is van. Az orvontoni életminták szerkezete a tizenkettes örökséget mutatja. A saját akarattal bíró teremtmények különböző rendjeit a 12, a 24, a 48, a 96, a 192, a 384 és a 768 szám szerinti tagolás jellemzi. Az Urantián negyvennyolc mintaszabályozó – az egyedi sajátosságokat meghatározó – egység található az emberi ivarsejtekben.” 36:2.16 A miénkhez hasonló bolygókon az élet legfejlettebb formájának szaporodása huszonnégy mintaegységet tartalmazó élet-hordköteg révén megy végbe. „És mivel az értelmes élet a fizikai létből nő ki és azon alapul, ezért jön létre a lelki szerveződésnek éppen huszonnégy alapfajtája.”
- Szátó: 80:7.3 Ádámszon és Ratta egyenesági leszármazottja. Kr.e. 10 000-ben 80:70.4 háromszázhetvennégy felsőbbrendű társát vezetve görög földön telepedtek le. Az ádámszonfiak második polgárosodott társadalmának utolsó kivándorló csoportjához tartoztak.
- száz legfelsőbb jóváhagyási tanács: 33:8.4 a Szalvingtonon találhatók. Ezek elnökei alkotják Gábriel közvetlen munkaszervezetét. 33:8.5 Felsőszintű jogalkotó testületek, melyek rendelkezési jogosultság és végrehajtó hatalom nélkül működnek. „Ha a tanácsuk a világegyetem alaptörvényein alapul, akkor a nebadoni bíróság dönt annak érvényesítéséről; de ha a javaslataik helyi vagy veszélyhelyzeti körülményekre vonatkoznak, akkor az ügyet határozathozatal és kihirdetés céljából át kell adniuk a csillagvilágok jogalkotó közgyűléseinek és azután végrehajtás céljából továbbítani kell azt a csillagrendszeri hatóságoknak.”
- Szeforisz: 124:1.12 „Kr.e. 4-től nagyjából Kr.u. 25-ig Galilea fővárosa és Heródes Antipász egyik székhelye”. Názárettől öt kilométerre helyezkedett el északnyugati irányban.
- szegénység: 69:2.2 az ember természetes, zsarnoki állapota.
- szegregáta: 42:2.7-2.9 az elsőfajú erőnek, mint tiszta energiának az elnevezése az Uverszán. Ez az első alapvető változás a térpotenciálban, mely a Meglényegített Elsőrendű Főerőszervezők térjelenlétéből származó ellenállás következtében válik tevékennyé és elsőfajúvá. Lásd még az „előgravitációs szakaszok”-nál.
- szekonáfok: 26:1.13 a felsőbb-világegyetemek segédkező szellemei. 28:3.1 A felsőbb-világegyetemek központjaira kijelölt hét Tükröző Szellem hozza létre őket hetes csoportokban. 28:3.1 Minden hetes csoportban egy elsőfajú, három másodfajú és három harmadfajú szekonáf személyesül meg a jelzett sorrendben. Az „elsőfajú a Nappalok Elődeinek szolgálatába áll. A három másodfajú angyal a felsőbb-világegyetemi kormányzásban érintett három, paradicsomi eredetű intézőcsoporthoz kerül: az Isteni Tanácsosokhoz, a Bölcsesség-tökéletesítőkhöz és a Világegyetemi Ítélőkhöz. A három harmadfajú angyalt a felsőbb-világegyetemi vezetők felemelkedő, háromságot elért társai mellé rendelik: ezek pedig a Fenséges Hírvivők, a Nagytekintélyűek és az Ismeretlen Nevűek és Származásúak.” Három rendjük
28:0.3 „1. A szekonáfok.
28:0.4 2. A terciáfok.
28:0.5 3. Az omniáfok.”
A két utóbbi rendnek nincs közvetlen köze a halandói fejlődés felemelkedési útjához. 26:1.16 Az Örökkévaló Fiú köreivel való összhangba kerülés érdekében párokat alkotnak. Ilyenkor az egyikük a másik kiegészítője.
17:3.5 Feljegyző személyiségek is, akik az adatok az elmebeli adottságaik révén őrzik meg. 28:0.1 Sokkal inkább hasonlítanak a központi világegyetem szupernáfjaihoz, mint a helyi világegyetemek szeráfjaihoz. 28:3.2 A tükrözőműködés a természetük része, azonban nem tükrözik közvetlenül azokat a lényeket és entitásokat, akik kizárólag az Egyetemes Atyától származnak.
- Szellem: 12:8.12 A legfelsőbb személyes valóság. 56:1.4 Belőle ered minden alapvető energiarendszer isteni irányító felügyelete. 56:3.6 Egyetlen forrásból, de háromszoros kifejeződésen keresztül ered. 56:1.3 Érzékeny a gravitációra.
- szellem (emberi ~): 0:5.9 az ember elméjében lakozó isteni szellem, a Gondolatigazító. Elő-személyes vagyis nem személyiség, de „a továbbélő halandó teremtmény személyiségének részévé válik.”
- szellem (jellemzők): 36:6.2 Csak szellem-őstől eredhet.
- 106:2.3 „a Havonán keresztül a Paradicsomról származik.”
- 0:6.1 A Fiú szellem-körére válaszoló bármilyen tényező.
- 111:6.4 Képes uralni az elmét.
- 115:5.14 Az anyag feletti uralmat a személyes elme közvetítése révén szerzi meg.
- 117:3.2 „az elme közreműködésével meghódítja az energia-anyagot.”
- szellem (az ember tapasztalásában): 0:5.9 „Az ember elméjében lakozó isteni szellem – a Gondolatigazító. E halhatatlan szellem elő-személyes – nem személyiség, jóllehet rendeltetése szerint a továbbélő halandó teremtmény személyiségének részévé válik.”
- szellem-gravitációs vonzás: 116:7.4 Az Örökkévaló Fiú jellemzője, amely „a véges tér-idő mindenségrend teljes teremtésösszessége örökkévaló szellemi értékeinek egyetemes anyagfeletti összetartó erejére” vonatkozik.
- szellemalak: 42:12.10 a legfelsőbb rendű szellemszemélyiségeknek is van. A személyiségi alak egyedi, felismerhető és személyesen is elkülöníthető. A Gondolatigazító addig nem rendelkezik alakkal, amíg a halandó társa továbbélő lelkével nem egyesül. „A Független Hírvivőknek, az Ihletett Háromsági Szellemeknek, a Végtelen Szellem Személyi Segédeinek, a Gravitációs Hírvivőknek, a Tapasztalás-meghaladó Adatrögzítőknek és bizonyos más rendeknek” nincs észlelhető alakjuk.
- szellem elme: 9:4.5 számunkra isteni cél beteljesülés közben.
- szellem-elme személyiség: 0:5.5 Együttes Cselekvő.
- szellemállapot: Lásd → „hetedik szellemállapot (jellemzők)”
- szellemelvűség (kettős ~): 92:5.12 a jó és a rossz szellemerők létén alapuló felfogás.
- szellemidézés: 90:2.1 kezdetben a sámánok által gyakorolt aprólékos, bonyolult, érthetetlen nyelvű szertartás az emberfeletti segítség biztosítása céljából.
- szellemi bölcselet: 101:3.2 a szellemvalóságok bölcsessége az Igazság Szelleme megértésének képessége, mely az alászálló Fiak közös ajándéka az emberek számára.
- szellemi elszigetelés (lázadás idején): 53:7.3 a Lucifer-féle lázadás kitörésekor az általa vezetett Satania csillagrendszert elszigetelték a csillagvilági és a világegyetemi köröktől. Szintén elvágták a lázadó Bolygóhercegek evolúciós világaihoz vezető köröket is, hogy Lucifer ne használhassa e csatornákat. A kapcsolati köröket addig nem állítják helyre, amíg a lázadók vezetői a Satania határain belül élnek.
- szellemi értelem: 101:3.2 Lelki értelmesség, amely a Szent Szellemtől kapott képesség.
- szellemi és anyagi valóságok érzékelésére is képes lények: 44:0.17
a) a minden negyedikként teremtett Havona-szolgáló,
b) a minden negyedikként teremtett Világegyetemi Békéltető,
c) az idő és tér angyalai,
d) a felemelkedő halandók a felsőbb szellemi szintek elérését követően.
- szellemi fejlődés (társadalomé): 81:6.25 A XX. századi polgárosodott társadalom nem védi és nem támogatja. 81:6.27 Az „emberi műveltséget az egyik szintről a másikra ténylegesen kiemelő és továbbvivő energia a szellemi eszményelvűség.” „81:6.40 Kizárólag az erkölcsi és a szellemi igazodást lehet véghezvinni a pillanat ösztönző hatása alatt, és még ezek esetében is időre van szükség, hogy azok anyagi és társadalmi gyümölcsei teljesen beérjenek. A faj eszményképei jelentik a fő támogatást és megnyugvást azokban a nehéz időkben, amikor a polgárosodott társadalom az egyik szintről a másikra való átmenetnél tart.”
- szellemi fejlődést gátló emberi vonások: 48:5.8 A késlekedés, a köntörfalazás, az őszintétlenség, a problémakerülés, a tisztességtelenség és a kényelemkeresés.
- szellemi felfogóképesség hiánya: 110:6.4 Megnehezíti a magasabb rendű felsőtudatban lakozó szellemi igazságoknak az anyagi értelem számára való közvetítését.
- szellemi látásmód: 103:5.5 tiszta vallásos gondolkodás.
- szellemi látásmód és erkölcsi állhatatosság feltételei: 67:3.6 világos gondolkodás, bölcs értelem, józan ítélőképesség, becsületes szándék, önzetlen cél, belátáson alapuló hűség, tapasztalatokon alapuló emlékek, fegyelmezett jellem és a paradicsomi Atya akarata megcselekedésének egyértelmű vállalása.
- szellemi növekedés (szellemi gyarapodás): 103:5.11 „a fejlődő lélekből fakad.” Ott „a legnagyobb, ahol minden külső hatás elenyésző.”
- szellemi tartalom: 103:9.12 olyan valóság, amely „az értelem, a tudomány, a bölcselet, a bölcsesség számára és minden más emberi vívmányhoz képest érzékfeletti.”
- Szellemmel eggyé kapcsolódást elért halandók: 40:9.3 olyan alvó továbbélők, akik esetében a lakóvilágokon való újbóli megszemélyesülést követően a lelket kinevelő Igazító helyét az Isteni Segédkező szellemének azon egyede tölti be, aki az adott helyi világegyetem Végtelen Szellemének képviselője. 40:9.4 Az Igazító hiánya miatt esetükben nem létezik olyan működési rend, mely révén az emberi emlékeik fennmaradnának. 40:9.5 Viszont, rendelkeznek egyfajta felismerő képességgel, mellyel ezen emlék-élmények egy részét visszaszerezhetik, mégpedig
a) a társult szeráfok és kerubok elbeszélései által,
b) a halandói létpálya azon feljegyzéseinek átnézésével, melyeket az adatrögzítő angyalok készítettek, és
c) a szülővilágukra történő ellátogatás által azt követően, hogy véget ér az a bolygói megítéltetés, melyben ők maguk is éltek.
40:9.9 Ők a helyi világegyetemek állandó létpolgárai, 40:10.4 az abandonterek és a szuszatia evolúciós kiegészítői. A Nebadonban az ő világegyetemi otthonuk a Szalvington körül keringő világok nyolcadik csoportja. Törekedhetnek a paradicsomi végső rendeltetés elérésére, 40:10.9 de ez csak azok esetében valósul meg, akiket a munkájuk alapján előbb felsőbb világegyetemi, majd pedig a Mennyei Oltalmazók segítőiként végzett munka alapján paradicsomi és havonai szolgálatra hívnak. E folyamat esetükben felemelkedésre képessé tevő létbeli átalakulással jár.
- Szellem segédkezése: 34:5.4 a halandók számára teljesítendő bolygói segédkezés isteni forrásai
a) az Egyetemes Atya szellemi jelenléte, a Gondolatigazító,
b) 34:5.7 az Örökkévaló Fiú Világegyetemi Fia Igazság-szelleme, és
c) 34:5.7 a Végtelen Szellem Világegyetemi Leányának Szent Szelleme.
- Szellemek Szakértője: 28:5.2 a másodfajú szekonáfok hét tükröző fajtája közül az egyik, akik 28:5.19 jól összehangolódnak a második Havona-kör tanácsosaival és tanácsadóival. Egyben ők a Világegyetemi Ítélőkhöz rendelt leginkább szakosodott szekonáf-csoport, akik „tévedhetetlenül tükrözik bármely, az összpontosításuk tárgyát képező egyén tényleges erkölcsi és szellemi jellemét.” 28:5.21 A teremtményi természet és potenciál élő képe általuk tükröződik a felsőbb-világegyetemi központokon, így az Ítélők teljes mértékben tudatában vannak, hogy miután egy lény megkapta az élet leheletét, „milyen szellemmagatartás” született meg.
- Szellem-gravitációs kör: 7:1.1 „igaz szellemértékre irányuló mindig-jelenlévő és biztos szellemi uralom feletti ellenőrzés és működtetés hatáskör”, 7:1.6 de vonzás és reagálás is.
- szellem-minta: 118:3.7 A szellem valósága.
- szellem minták (jellemzők): 118:3.7 „kizárólag a térrel összefüggésben léteznek”.
- 118:3.7 „nem foglalnak el és nem szorítanak ki teret”.
- 118:3.7 „nem foglalnak teret magukba.”
- szellemiesülés: 34:6.1 halandói fejlődés az elme-szabályozás és a szellem-érzékenység terén a paradicsomi Háromság mindenre kiterjedő segédkezése mellett.
- szellem-segédkezési körök: 117:5.8 Ilyennel bír az Igazság Szelleme, a Szent Szellem, és ilyenek a felsőbb-világegyetemi szellemjelenlétek. Az ember használja ezeket a felemelkedése során, de nem birtokolja azokat a saját örök személyisége részeként. E körök érzékenyen válaszolnak a felemelkedő személyiség megmutatkozó értékeire.
- szellemi beállítottság: 100:2.4 azt mutatja, hogy az egyén milyen közel jutott az Istenhez, és mennyire hasznos a lénytársai számára. „A szellemi beállítottság javítja azt a képességet, hogy az egyén meglássa a dolgokban a szépséget, felismerje a jelentéstartalmakban az igazságot és felfedezze az értékekben a jóságot.” 100:2.5 A szellemi beállítottság véglegessége megegyezik „a valóság legmagasabb fokának, az Istenhez való hasonlatosság legfelső határának elérésével”.
- szellemi bizonyosság: 100:2.7 megdönthetetlen. Az ember is megtapasztalhatja, ha „elkötelezte a lelkét az örökkévaló Isten benne lakozó szelleme mellett.”
- szellemi elmélkedés: 100:5.10 a gondolkodó istenimádat és a köszönetnyilvánító ima által valósul. A rejtelmességi állapot keresésének ellentéte.
- szellemi erőfeszítés: 50:7.3 jutalom követi, mely kiemeli az egyedet az átlagból és a teremtményi tapasztalás sokrétűségét eredményezi. Gazdagítja a végleges rendű lények közös testületének teljesítményét is.
- szellemi érettség: 100:1.1 túl mutat az egyén személyes megelégedettségén. Az egyén annál érettebb szellemileg, mennél inkább hűségesebb a felsőbb jelentéstartalmakhoz és a mindenségrendi viszonyok iránt. Az ember annál szellemibb, minél inkább hűségesebb a hétköznapi élethelyzeteiben a mindenségrendi viszonyok legfelsőbb szintű fogalmaihoz.
- szellemi érzékelésképesség: 108:1.5 Magába foglalja az áhítatban való fejlődés lehetőségét, valamint mutatja „a vallásos természet megszületésének és növekedésének kilátásai”-t. Jelzi továbbá, hogy mekkora a lélek kifejlődésének rejtett lehetősége, milyen a jövőbeni szellemi felfogóképességének valószínűsége. Lásd még → „emberi adottságok (meghatározó ~)”
- szellemi fejlődés: 65:8.4 függ az elmebéli gyarapodástól és késedelmet szenved az értelmi elmaradottság miatt. A lélek túlélése nem függ a tudás vagy a bölcsesség birtoklásától, a fejlődése azonban igen. 65:8.5 „A fizikai helyzet hátrányba hozhatja az elmét, az elme természetellenes volta pedig késleltetheti a szellemi felemelkedést, de mindezen akadályok nem győzhetik le a lélekben meghozott döntést.” 65:8.6 Amint „az elme kedvező állapotot ér el, hirtelenül szellemi átalakulások történhetnek; amint az egyén tisztán felismeri a szellemi értékeket, akkor a mindenségrendi jelentéstartalmak felismerhetővé válnak, és a személyiség egyre inkább kiszabadul az időhátrányból és kilép a tér korlátai mögül.”
- Szellemi Felruházás Melkizedek-kara: 35:3.21 célja a beteljesülés örömhírhozóinak felkészítése, „akik a szellemi szabadságot és az isteni fiúi elismerést hirdetik a világegyetem legtávolabbi világain is.”
- szellemi felruházottságok: 101:3.2 a szellemi ráérzésre, a szellemi értelemre és a szellemi bölcseletre való képesség a hívő emberben. Ezek összhangja adja meg az ember számára azt, hogy örök sorsú szellemszemélyiség lehet. Lásd még → „szellemi látásmód (~ rálátás, ~ ráérzés)” → „szellemi értelem” → „szellemi bölcselet”
- szellemi hűség: 15:9.15-15:9.17 a felsőbb világegyetemi szövetség tagjává válásnak, vagyis a Nappalok Elődeinek tanácsaiba való felvételnek egyik előfeltétele, amely állapotban „Istennek az adott helyi világegyetemi ügyek felsőbb irányítását végző Fejedelemfiát általánosan elismerik és hűségesek hozzá.” Feltételezi a teljes helyi világegyetem bolygói, csillagrendszerei és csillagvilágai közötti együttműködést is. 15:9.16 Másik feltétel a fizikai egyensúly.
- szellemi késztetés: 102:3.3 „vallásos cselekedetekhez, a társadalmi szolgálat és az emberszerető jóakarat önzetlen tetteihez” vezet.
- szellemi látásmód: 52:6.2 a „társadalmi testvériség” megvalósításának egyik eszköze, 102:2.6 igazságon alapuló, „bölcseleti lendülettel áthatott lélek és energia”. 52:6.7 Célja, az emberiség szellemi látásmódjának átalakítása az emberek közötti testvériség megvalósítása érdekében. Eszköze, a társadalmi fejlődés természetes folyamatának felgyorsítása, az erkölcsi látásmód kiteljesítése, valamint az egymás megértése és megszeretése lelki képességének kifejlesztése a tudatos, fentről érkező szellemi hatás érvényesítése által.
- szellemi látásmód (~ rálátás, ~ ráérzés): 101:3.2 a szellemi ráérzés képessége a mindenségrendi elmével való felruházottságon és a Gondolatigazítóval való társuláson alapul. 101:1.5 A szellemi rálátás az emberi személyiség azon képessége, „mely az Istent kinyilatkoztató Gondolatigazítónak az Istenre vágyó halandói elmében való jelenlétének következményeként fejlődik ki.” 101:1.3 A bent lakozó Gondolatigazítót halló halandói értelem képes belső, szellemi közösség megélésére. Az ilyen tiszta elme lelki szemnek is mondható. E szellemi látásmód vallási tapasztalatokat eredményez, melyek a Gondolatigazító és az Igazság Szelleme együttes működésének következményei, és főleg az Isten fejlődő fiai eszméivel, eszményképeivel, rálátásaival és szellemi törekvéseivel kapcsolatosak.
- szellemi növekedés (szellemi fejlődés): 100:4.3 minden felfogóképességet meghaladó tartós örömöt és békét eredményez. 100:2.4 Annál fejlettebb szellemileg valaki, minél inkább mentes a szeretet önző jegyeitől. 100:1.3 A szellemi fejlődés folyamatszerű, mely egyéni vallási tapasztalaton és tanuláson alapul, 100:1.6 amit a mennyei Atya akarata megcselekedésének szentelt lélek visz véghez. A szellemi növekedés „természetes lehetőségének kibontakozását segítő biztos eljárás az, hogy az egyén fenntartások nélküli elfogadó magatartást mutat a legfelsőbb értékek iránt.” 100:2.1 „A szellemi fejlődés elsősorban az igaz szellemi erőkkel való élő szellemi kapcsolat fenntartásától függ, másodsorban pedig a szellemi gyümölcsök folyamatos termésétől: a társak számára segédkezni abból, amihez az egyén a szellemi jótevőitől hozzájutott. A szellemi fejlődés az egyén saját szellemi nélkülözésének értelmi felismerésén alapul, melyhez társul a tökéletességre való tudatos törekvése, a vágy, hogy megismerje az Istent és olyan legyen, mint ő, valamint az őszinte szándék a mennyei Atya akaratának megcselekedésére.” 100:2.2 Tehát a szellemi növekedés az igényekre való ráébredéssel kezdődik, amit a jelentéstartalmak megkülönböztetése követ, „majd pedig az értékek felfedezése.” 100:2.5 Az egyén szellemi szintjét az mutatja, hogy milyen közel jutott az Istenséghez, és mennyire hangolódott össze a Gondolatigazítójával. 100:0.2 A vallási hívők bensőséges közössége ösztönzőleg hat a szellemi növekedésre, 100:1.2 melynek fő kerékkötői az előítélet és a tudatlanság. 100:1.3 A szellemi növekedés értelmi fejlődés és jellemfejlődés is, melyet a) az eszményképek kiteljesedése, b) az értékek fokozott megbecsülése, c) az értékek új jelentéstartalmainak meglátása d) és a legfelsőbb értékekhez való hűség erősödése jellemez. Lásd még → „vallásos gyarapodás (vallási tapasztalat)”
- szellemi rálátás: 9:4.2 az elme tudatosságát meghaladó, azt megelőző, a fölött létező szint.
- szellemi tapasztalás (Isten megismerése): 5:5.1 „megköveteli az embertől, hogy találja meg őt és őszintén törekedjen arra, hogy olyanná váljon mint ő.” 100:4.4 A szellemi tapasztalás feltárja az élet igazi értékeit az egyén számára, melyek „az Isten legfelsőbb szintű szeretetében és az ember önzetlen szeretetében érhetők el.”
- szellemi válság: 67:3.7 mivel e helyzet döntést igényel, ezért nagy szerepe van benne az elmének.
- szellemi veszélyhelyzet: 99:4.8 „a félelem evolúciós vallásainak elhagyása a szeretet kinyilatkoztatott vallásának azonnali felvétele nélkül.”
- szellemi végzősök: 26:6.1 A tér felemelkedőit akkor nevezik így, amikor a Havona hetedik köréről a hatodik körre juttatták és a Felsőségi Kísérők közvetlen felügyelete alá helyezték őket.
- szellemlétezés hetedik szakasza: 106:2.8 Az elérésére akkor fog sor kerülni, amikor a teljes nagy világegyetem eljutott a fény és élet korszakába. Ezt „elérve a felemelkedők megtapasztalják a trioditák új jelentéstartalmú abszolútságának és végtelenségének megjelenését”.
- Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandók világai: 37:5.10 a szalvingtoni kör hét elsődleges világból álló nyolcadik csoportja és azok segédszférái. 37:5.11 E világok egy állandó, szellemileg fejlett lakosságot biztosítanak a helyi világegyetem igazgatási feladatainak jövőbeli segítéséhez. Az itteni lakosok az isteni és az emberi nézőpont egyesítésén és bölcs megjelenítésén munkálkodnak.
- szellemműködés igazolásai (emberben): 101:3.17 a) a vallásos hit személyes tapasztalása, b) a személyes és faji kinyilatkoztatások, c) lásd → „szellemszerű működések (igaz szellemi hit megnyilvánulásai)”
- szellemszerű működések (igaz szellemi hit megnyilvánulásai): 101:3.5 1. Fejlődésre készteti az ember erkölcstanát és erkölcseit a veleszületett és káros állati hajlamok ellenében is.
- 101:3.6 2. Fenntartja a bizodalmat az Isten jóságában, még a keserű csalódások és a megsemmisítő vereség idején is.
- 101:3.7 3. „Mélyről fakadó bátorságot és magabiztosságot hoz elő a természeti és fizikai csapások ellenére is.”
- 101:3.8 4. Higgadtságot és nyugalmat mutat a váratlan betegségek és még a heves testi fájdalmak mellett is.
- 101:3.9 5. Higgadtságot és nyugalmat ad a rossz bánásmód és az égbekiáltó igazságtalanság ellenére is.
- 101:3.10 6. Isteni erővel bízik a végső győzelemben még a sors kegyetlenségei és a természeti erőknek az ember jólétével szembeni közömbössége ellenére is.
- 101:3.11 7. Az álokosodásoknak nem engedve megingathatatlan hitet tart meg az Istenben.
- 101:3.12 8. „eltántoríthatatlan hitet mutat a lélek továbbélése iránt, függetlenül a hamis tudomány félrevezető tanításaitól és a téves bölcselet meggyőző ámításaitól.”
- 101:3.13 9. Győzedelmesen túléli a társadalmi átalakulásokból eredő túlterheléseket.
- 101:3.14 10. Segíti a felebaráti szeretet folyamatos továbbélését az emberi önzőség, a társadalmi ellentétek, valamint az ipari és politikai kiszolgáltatottságok ellenére is.
- 101:3.15 11 „Rendületlenül kitart a világegyetemi egységben és az isteni útmutatásban való magasztos hit mellett függetlenül a rossz és a bűn zavarba ejtő jelenlététől.”
- 101:3.16 12. Továbbra is kitart az Isten imádása mellett minden más ellenében.
- szellem-tudatosság: 5:5.11 „az Isten szellemvalóságának megértése.”
- szellemvezetés: 101:0.3 „igaz és valódi belső hang”, mely belső fénnyel világosít meg minden embert, de nem azonos az emberi tudat erkölcsöt megjelenítő szavával.
- szellemvilág segédkezése: 65:7.7 „az egyén sohasem tapasztal hirtelen átmenetet a szellemi együttműködésben; e változások mindig fokozatosan és a viszonosság elve alapján következnek be.”
- személyazonosság (morontia szférákon): 113:7.4 Az idő világából jövő húsvér gyermek azonossága.
- személyes: 0:6.1 bármilyen dolog, amely az Atya személyiségi körére válaszol.
- személyes és személytelen valóság: 0:4.10 „Az Istenség kiterjedését, a személyiség kifejeződését és a világegyetemi evolúciót mindörökre az Atya szabad akaratú cselekedete határozza meg, mely mindörökre elválasztotta az Örökkévaló Fiúban összpontosuló ténylegesség és lehetségesség elme-szellem-személyes jelentéstartalmait és értékeit a Paradicsom örök Szigetében összpontosuló és benne foglalt dolgoktól.”
- SZEMÉLYES-FELETTI LÉNYEK: 30:1.103 Isteni eredetű, a személyestől különböző lények, akik sokféle szolgálatot látnak el. Egy részük a Fiú paradicsomi világain állomásozik.
- személyes túlélés titka: 40:5.4 A szellemmel való azonosulástól függ, ez határozza meg a szellemi felemelkedés által megvalósuló beteljesülést.
- személyiség (emberi ~): 103:1.1 Egyedi, ezért nincs két egyforma halandó, és nincs két azonos tartalmú értelmezése az isteniség elmében lakozó szelleme vezetésének és késztetéseinek. 0:5.4 A személyiség „a paradicsomi Atya ajándéka”. 16:8.4 A személyiség az egyed azon ismérve, akit ismerünk, és amely képessé tesz bennünket e személy jövőbeni felismerésére az alakjában, az elméjében vagy a szellemi állapotában bekövetkezett változások jellegétől és mértékétől függetlenül. „A személyiség bármely egyed azon része, mely képessé tesz bennünket az adott személy felismerésére és határozott azonosítására úgy, mint akit korábbról ismerünk, és nem számít, hogy mennyire változott meg azért, mert az ő személyisége kifejeződésének és megnyilvánulásának hordozóformája megváltozott.” 100:2.3 Az emberi személyiség három szintje az értelmi, a morontiai és a szellemi, melyek alapján az elme szintjén, a fejlődő lélekben és a bent lakozó szellemmel működhet. 100:4.6 A személyiség fejlesztésének emberi célja a személyiség szellemivé lényegítése, ami az egyén képességeinek a közösség érdekében történő használatán alapul. 75:8.7 A teremtésrészünk eredendően személyiség uralt módon meghatározott. Ezért biztosak lehetünk a személyiség túlélésével, fejlődésével és célba érésével kapcsolatos lehetőségek létében. Biztosra vehetjük a személyiség növekedését, tapasztalását és kalandját. A személyesség léte fejlődésképességre ad lehetőséget. 0:5.11 A személyiség „nem a test, az elme vagy a szellem; nem is a lélek. A személyiség az egyetlen változatlan valóság a máskülönben állandó változást mutató teremtményi tapasztalásban; és a személyiség egyesíti az egyediség minden egyéb társult tényezőjét. A személyiség az Egyetemes Atya által az anyag, az elme és a szellem élő és társított energiáihoz adott egyedi adomány, mely a morontia lélek továbbélésével válik túlélővé.” 56:4.2 Mivel a személyiség rendelkezik a halandó teremtményt alkotó tényezők egyesítésének képességével, ezért eredendően törekszik a valóságelemek egyesítésére. 0:5.1 A személyiség istenivé „tett valóságszint és mint ilyen, a magasabb rendű istenimádati és bölcsesség tartalmú elmeműködés halandó- és közteslény-szintjétől felfelé, a morontiai és szellemi szinteken keresztül egészen a végleges személyiség-állapot eléréséig terjed.” 42:12.9 A személyiség tényleges megnyilvánulása vagyis a személyazonosság mintája nem fizikai, elmei vagy szellemi megnyilvánulás. „A személyiségalak az élőlény minta jellege; ez foglalja magába az energiák elrendezését, és ez az élettel, valamint a mozgással együtt alkotja a teremtményi lét működési rendjét.” 0:5.3 Az Isten és az ember személyisége társítható. 0:5.2 A „személyiség-valóságok folyamatos evolúciójának (…) nincsenek korlátai”. 84:7.28 A házasság és a gyermeknevelést is magába foglaló családi élet ösztönzőleg hat az ember természetében rejlő legmagasabb rendű lehetőségekre, és eszményi teret biztosít a személyiség ily módon felélénkült sajátosságainak kifejeződéséhez. 84:7.30 A családi élettel járó kapcsolatok képesek kiegyensúlyozni és fejleszteni a személyiséget, mivel más személyiségekhez való elkerülhetetlen igazodásra késztetnek. 63:1.4 A személyiség megléte elősegíti annak a tudatnak a kialakulását, hogy az ember több az állatnál. 0:5.4 A személyiség sohasem akaratlan; „A személyiség az energia fölé helyeződik, és kizárólag élő energiarendszerekkel társul; az azonosság társítható nem élő energiamintákkal is”. 30:1.113 Egyetlen „entititásnak sincs személyisége, hacsak Isten nem ruházta fel őket ilyennel”. Vannak elmével rendelkező szellemszemélyiségek, de vannak szellemmel rendelkező elmeszemélyiségek is. 100:2.2 A vallás valósága a szeretet által hajtott, az önzetlen segédkezés által mozgatott és az isteniség tökéletességére vonatkozó eszményképek őszinte imádása által uralt ember személyiségében mutatkozik meg.
- személyiség (meghatározások): 9:4.6 A tapasztaló egyéniség szellem, elme és energia elemeinek egyesítője.
- 0:5.11 A teremtményi tapasztalás változatlan valósága, mely egyesíti az egyediség társult tényezőit.
- 112:1.17 „az élő és működő teremtmény egésze”.
- 112:1.18 A mindenségrendi valóságokhoz fűződő kapcsolat tényezőinek egyesítője.
- 112:5.1 „a mindenségrendi élő szervezeten belül létező viszonylagos egyediesülés.”
- 112:5.20 A „sajátlényeg igaz valósága”. Lásd még → „sajátlényeg (meghatározás)”
- személyiség (emberi ~ jellemzői, tulajdonságai): 109:7.1 Az Egyetemes Atya szabad akaratú adománya.
- 102:2.5 Csakis az által nyer megelégedést, hogy az elméjében összhangot mutató egységben vannak az anyagi dolgok, az értelmi jelentéstartalmak és a szellemi értékek.
- 91:2.7 A személyiség elszigetelődését az ima nagymértékben képes akadályozni.
- 111:1.3 Az anyagi elme színkörében él.
- 111:1.3 Öntudattal rendelkezik.
- 111:1.3 Döntéseket hoz.
- 111:1.3 Képes az Isten választására vagy elutasítására.
- 111:1.3 A döntésétől függ, hogy örökkévalóvá teszi vagy elpusztítja magát.
- 111:2.3 Az egymással működési kapcsolatban levő elmével és szellemmel azonosítható.
- 111:2.3 Az elme és a szellem személyiséget mutató kapcsolatának rendeltetése a lélek megalkotása.
- 111:3.2 A lakóvilágon való feltámadást követően teljesen azonosul az ember morontia sajátlényegével.
- 111:4.5 A természetéből eredően teremtő jellegű.
- 111:4.5 „tényleges teremtőként csak az egyén benső létében működik.”
- 111:4.6 „Vannak személyiségfajták, de a személyiség mindig egyedi.”
- 111:4.8 Képes az ember belső világa alkotókészségének irányítására.
- 111:4.8 Az ember belső világában „jelentős mértékben felszabadul az ok-okozati törvények jelentette korlátok alól.”
- 111:4.8 Korlátozottan szabad akarat társul mellé.
- 111:5.5 Képes bensőséges közösséget alkotni a szellem-Atya személyiségével a Gondolatigazítóval való egyesülést követően.
- 111:5.6 Képes megelégedést nyerni abban az imádat-közösségben, amely az ember személyiségét a Teremtője személyiségével köti össze.
- 112:0.3 1. „a valóság azon minősége, amelyet maga az Egyetemes Atya vagy az Atyát képviselő Együttes Cselekvő adományoz.”
- 112:0.4 2. „bármely, elmét vagy szellemet magába foglaló élő energiarendszernek adományozható.”
- 112:0.5 3. „nem határozzák meg teljes mértékben az ok-okozati viszonyok.”
- 112:0.5 „viszonyító értelemben alkotó vagy társalkotó.”
- 112:06 4. Ha „evolúciós anyagi teremtménynek adományoztatik, akkor az a szellemet az elme közreműködésével az energia-anyag feletti ellenőrzés megszerzésére készteti.”
- 112:0.7 5. „Bár azonosság nélkül való,” „képes bármely élő rendszer azonosságának egyesítésére.”
- 112:0.8 6. „kizárólag minőségi választ ad a személyiségkörre, szemben azzal a három energiával, amely minőségileg és mennyiségileg is válaszol a gravitációra.”
- 112:0.9 7. „sosem változik a változások közepette.”
- 112:0.10 8. „megajándékozhatja Istent – szabad akaratát szentelheti az Isten akarata megcselekedésének.”
- 112:0.11 9. „erkölcsiség jellemzi”.
- 112:0.12 10. „egyediként adományoztatik – nincsenek másodpéldányok belőle”.
- 112:0.12 „nem összeadhatók – társíthatók, de nem összegezhetők.”
- 112:0.13 11. „közvetlenül válaszol a más-személyiség jelenlétére.”
- 112:0.14 12. „szellemhez adódhat, és így a Fiúnak az Atyával való kapcsolatában jellemzi az Atya elsődlegességét.”
- 112:0.15 13. „túlélheti a halandói halált”.
- 112:0.15 Benne „van a továbbélő lélek azonossága.”
- 112:0.15 Változatlan.
- 112:0.15 A Gondolatigazítóval való kapcsolata folyamatos fejlődés.
- 112:0.15 A Gondolatigazítóval való kapcsolata maga a lélek.
- 112:0.16 14. Egyedi időtudatossága „más, mint az elme vagy a szellem időérzékelése.”
- 112:1.1 Adomány – „isteni ajándék”.
- 112:1.1 Az örökkévaló létezést lehetőségként hordozza magában.
- 112:1.1 Három mindenségrendi síkon, világegyetemi szakaszban tevékenykedik. Ezek, 112:1.2 a „Helyi-állapot”, 112:1.3 a „Jelentéstartalom-állapot”, és az 112:1.4 „Érték-állapot.” Lásd még → „személyiség tevékenységi szakaszai”
- 112:1.13 Azonosság-értéket és folytonosság-jelentéstartalmat kölcsönöz az élőlény-környezet társulásnak.
- 112:1.16 Az elszigeteltségben nem képes igazán jó működésre.
- 112:1.17 A kapcsolatait magában egyesíti és összehangolja.
- 112:1.17 „sokkal több, mint a kapcsolatok szerves egymásra épülése”.
- 112:1.19 Az emberben – mint rendszerben – minden tevékenységet egyesít, azonosság- és alkotásképesség-jegyeket kölcsönözve néki.
- 112:2.7 Értelmes cselekvésre csak az összehangolt sajátosságai – a gondolkodás, érzés és vágyakozás – összpontosíthatók.
- 112:2.9 „birtoklása az embert szellemi lénnyé teszi”.
- 112:2.9 Az öntudata és a sajátlényeg egysége az anyagfeletti világ adománya.
- 112:3.5 Ha túlélő, akkor az önazonosság képleteit, vagyis a halandói létpálya emlékiratát a Gondolatigazító, a halhatatlan morontia lelket pedig a beteljesülés-őrangyal őrzi.
- 112:3.7 „sohasem nyilatkozik meg emberi akarat nélkül.”
- 112:3.7 A halált követően „semmilyen formában nem tart kapcsolatot a földi élőlényekkel.”
- 112:5.1 Megadatott számára „a beteljesülés elfogadása és a beteljesülés elutasítása közötti tényleges választás lehetősége.”
- 112:5.2 „az Atya akarata következtében jelent meg”.
- 112:5.2 Mivel az ember dönt arról, hogy a beteljesülés elérésekor jelen akar-e lenni, ezért azonossági szempontból a személyiség feltételes örök valóság.
- 112:5.2 A döntése alapján képes elérni az Istenség-beteljesülést.
- 112:5.2 Ha nem dönt az Istenség-beteljesülés elérése mellett, akkor a tapasztalás által fejlődő Istenség, a Legfelsőbb Lény részévé válik.
- 112:5.4 A „saját választásain keresztül rendelkezik azzal a hatalommal, hogy azonosságának székhelyét a múló anyagi-értelmi rendszerből a magasabb rendű morontia-lélek rendszerbe tegye át”.
- 112:5.20 A „saját alkotórészeit szüntelen változtatva képes a világegyetemi viszonyokra válaszolva működni”.
- 112:6.5 A továbbélést követően – kezdetben jelentős mértékben – „az emberi életből származó jellem-minták és a morontia mota újonnan megjelenő működése irányítja.”
- 117:4.5 „ha a személyiség egyszer már kifejeződött, akkor sohasem fog még egyszer ugyanolyan kifejeződési formát találni, kivéve annak az adott élő személyiségnek a folytatódó létezésében.”
- 117:5.2 Nem tűnik el, ha a teremtmény aláveti magát a Teremtő akaratának.
- 117:5.2 Fokozatosan gyarapodik azáltal, hogy a teremtmény aláveti magát a Teremtő akaratának.
- 117:5.2 „az isteniséggel való egyesülés révén az ember felemeli, gazdagítja, szellemivé alakítja és egyesíti fejlődő sajátlényegét egészen a felsőség határáig.”
- 117:5.6 Ha fejlődésképes, akkor „tényleges-valóság nyomot hagy maga után, amint a világegyetemek egyre magasabb szintjein áthalad.”
- 118:1.2 Úgy „válhat örökkévalóvá, hogy az Atya akaratának megfelelő cselekvést választja.”
- 118:7.6 „felruházza az élő szervezeteket az önmeghatározás, az önfejlesztés és az Istenség eggyé kapcsolódó szellemével való önazonosulás további előjogaival.”
- 118:7.7 „az Atyától származik”.
- 118:7.7 „egyedi választási előjogokat biztosít az élő rendszer számára.”
- 130:4.5 Isteni adomány, amely „az Istenség fokozatos elérésében válhat továbbélővé.”
- 130:4.6 Az egyetemes valóság részeként úgy létezik a mindenség rendjében, hogy a számtalan változás közepette is megtartja az önazonosságát, sőt azok után is, mindörökké. Lásd még → „sajátlényeg (jellemzők)”
- személyiség adományozása: 5:6.4 az élő energiarendszerek megszemélyesítése, mely az Egyetemes Atya kizárólagos működési körébe tartozik, aki felruházza azokat „a viszonylagos alkotó tudatosság és annak szabad akaratú irányításának sajátosságaival.”
- személyiség (isteni): 56:4.1 az Egyetemes Atya esetében istenmód egyesített. 56:4.2 Önmagában egyesíti a végtelenség hét Abszolút-elemét. 0:3.22 Az „elméleti VAGYOK azáltal tett szert személyiségre, hogy egyszerre vált az Eredeti Fiú Örökkévaló Atyjává és a Paradicsom Szigetének Örökkévaló Forrásává.”
- személyiség (minden-személyiségű lény): 109:7.4 Csak egy lényfajta van, aki az összes ismert személyiségi kapcsolatot a saját lényegében hordozza. 109:7.7 Ők a Megszemélyesült Igazítók.
- személyiség (teremtményi ~): 106:9.12 Örökké fejlődő.
- személyiség (véges ~ három kiterjedése): 112:1.10 A hossz jelentéstartalmat jelöl. 112:1.6 1. „A hossz kiterjedés a fejlődés irányára és jellegére utal – ez a téren keresztüli és az idő szerinti mozgás – az evolúció.”
- 112:1.10 A mélység értéket jelent. 112:1.7 2. „A függőleges mélység kiterjedés az élőlény-szintű hajtóerőket és viszonyulásokat, az önmegvalósítás különböző szintjeit, valamint a környezetre való általános válaszadás jelenségét foglalja magába.”
- 112:1.10 A szélesség a mindenségrendi látásmódot jelenti. 112:1.8 3. „A szélesség kiterjedés az összehangolódás, a társulás és a sajátlényeg megszervezésének területét öleli fel.”
- személyiség beállítottsága: 112:1.15 Az élőlény képessége és hajlandósága arra, hogy tartalmas, meghatározó kapcsolatot építsen ki a környezetével.
- személyiség célja: 16:6.10-06.11 az emberi gondolkodás tényezőinek, vagyis
a) a dolgok felismerésére képes tudományos tényszerűségnek,
b) a jelentéstartalmak felismerésére képes erkölcsi bölcseletnek és
c) az értékek felismerésére képes tiszta vallásos tapasztalás tényezőinek a személyiségfejlődés érdekében való egyesítése.
- személyiség ismérvei (teremtményi ~): 16:8.5 „az öntudat és az ezzel társult, viszonylagosan szabad saját akarat.” 32:4.5 A halandó sajátakaratú teremtmény esetében is az Atya ennek a forrása.
- személyiség megszűntetés: 54:3.2 a rosszal, vagyis a bűnnel való tudatos és teljes azonosulás következménye. 54:3.3 A „Nappalok Elődei elutasítják bármely lény megsemmisítését mindaddig, amíg minden erkölcsi érték és az összes szellemi valóság kihuny mind a gonosztevőben, mind pedig az ő támogatóiban és a vele esetleg rokonszenvezőkben.”
- személyiség összhang hiány (emberi ~): 110:6.3 Az ember az anyagi, az értelmi és a szellemi kiteljesedésével arányosan gyarapszik. 110:6.4 „Amikor az értelmi természet fejlődése megelőzi a szellemiét, akkor az megnehezíti és veszélyessé is teszi a Gondolatigazítóval való összeköttetést. Hasonlóképpen, a szellemi túlfejlettség az emberben lakozó isteni entitás szellem-vezetésének megszállott, torz értelmezéséhez vezet.”
- személyiség tevékenységi szakaszai: 112:1.2 1. „Helyi-állapot.” Képes eredményesen működni a helyi-, a felsőbb- és a központi világegyetemekben.
- 112:1.3 2. „Jelentéstartalom-állapot.” Hatékonyan működik a véges és az abszonit szinten, valamint „az abszolút szinttel való érintkezésben is.”
- 112:1.4 3. „Érték-állapot.” „tapasztalati úton értelmezhető az anyagi, a morontiai és a szellemi fokozatosan fejlődő területein.”
- személyiség új jegyei és képességei a Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódás után: 112:7.1 „az isteniség-minőség rögzülése, a múltbéli-örökkévalósági tapasztalás és emlékezet, a halhatatlanság, és a korlátozott kibontakozási lehetőségű abszolútság egyik szakasza.”
- személyiség újbóli összeállítás (újraszemélyesülés) feltételei: 112:5.17 1. Olyan energia minta megalkotása, „amelyen belül a mindenségrendi elme morontia-válfaja képes működni.”
- 112:5.18 2. Az Igazító, mint az ember felemelkedő azonossága őrzőjének visszatérése.
- 112:5.19 3. A lélek, vagyis a morontia entitás felruházása az előkészített morontia elme-test formával a lélek kiteljesedési lehetőségeit őrző szeráf vezetésével, aki a továbbélőt „a várakozó Igazító örök társaságára bízza”. Lásd még → „újraszemélyesülés”
- személyiség-valóság tudatosítása: 102:3.5 A lét csúcsa, melyet a tények, az értékek és az igaz valóság összehangolása alkot.
- személyiség viszonya fizikai-, elme- és szellemrendszerekhez: 116:6.1 Esetében a fizikai rendszerek alárendelődnek, az elmerendszerek mellérendelődnek, a szellemrendszerek pedig irányítóvá válnak.
- személyiségfajta (urantiai ~): 112:1.9 A személy-kifejezés hétkiterjedésű  lehetőségével rendelkezik, mely „jelenségek közül három a véges szinten, három az abszonit szinten, egy pedig az abszolút szinten értelmezhető.” A hetedik kiterjedés „rendelkezik az abszolútba való végtelent-el-nem-érő jellegű benyomulás rejtett lehetőségével.” Lásd még → „személy-kifejezés”
- személyiségfejlődés (teremtményi ~): 106:9.11 „minden teremtményi növekedés az Atyával való azonosulás mértékével arányos.” 109:5.5 Az örökölt jegyek befolyásolhatják az ütemét.
- 106:9.11 „a Végtelen keresése egyenes arányban áll az Atyához hasonlatossá válás mértékével”.
- 106:9.11 „istenmód élni annyit jelent, mint az Isten akaratát ténylegesen megélni.”
- 106:9.12 Az „Atya-élet az igazságon alapul, a szépségre fogékony és jóság-uralta.”
- 106:9.12 Az Istent ismerő személy „a bensőjében az istenimádat révén világosodik meg, kifelé pedig az összes személyiség egyetemes testvériségének teljes odaadással végzett szolgálatának, az irgalom kitöltötte és szeretet hajtotta szolgáló segédkezésnek szenteli magát, s eközben mindezek az életelemek az örökké fejlődő személyiségben egyesülnek”.
- személyiségfejlődés irányai (teremtményi ~): 106:9.12 a) Mindenségrendi bölcsesség, b) önmegvalósítás, c) Isten-keresés, d) Atya-imádat.
- személyiségjegy (jellemzők): 118:5.1 „nem lehet egyszerre Istenszerű és nem-istenszerű.”
- személyiség-egyesítés: 56:10.14 legmagasabb foka a mindenség rendjével és közösségeivel történő összhangban való működés képessége, ami a mindenség rendjével összhangban történő közösségi szolgálatot jelenti. 56:10.15 A halandói személyiség egyesíti magában az ember anyagi, elmei és szellemi tapasztalásait. 67:3.9 „A teljesen egyesített elme és szellem emberfeletti értékek, sőt morontia valóságok magvábanvaló megteremtője.” 100:4.3 A személyiség lelki erőinek egyesítése csak „a SZERETET uralma révén” lehetséges.
- személy-kifejezés: 112:1.9 Önkifejezés.
- személyiségi előjog (emberi ~): 110:2.3 A gondolkodás közvetlen befolyásolása.
- személyiségi előjogok: Közéjük tartozik 23:3.8 „a szellemi kifejeződés, az isteni szolgálat, a személyes segédkezés és a mindenségrendi közléscsere”.
- személyiségi felhatalmazások (jelenlegi ~): 106:2.1 „paradicsomi személyiség a legmagasabb fokon, teremtői személyiség a világegyetemi értelemben, halandói személyiség az emberi viszonylatban, Legfelsőbb személyiség a betetőződő vagy tapasztalatilag kiteljesedő viszonylatban.”
- személyiségviszonyok: 112:5.22 Ezek halandói emlékei mindenségrendi értékkel bírnak, ezért megmaradnak. Egykori földi társainkra a morontia sík lakóvilágain rá fogunk ismerni és kölcsönösen emlékezni fogunk egymásra. Lásd még → „emlékek és tapasztalatok”
- személytelen: 107:7.4 „a nem-személyes, a személyest el nem érő és az elő-személyes”. A személytelen „mindig a létező személyiség akaratára és tetteire válaszol.”
- szemiták: 86:5.15 azt tanították, hogy a lélek a testzsírban lakozik.
- szemiták (faji értelemben): 96:2.1 „az Urantia legkevertebb népei közé tartoztak, csaknem mind a kilenc emberfajta örökségét hordozták.”
- szemmel verés: 87:5.4 Az elődök felfogása szerint az ember jóléte vagy a nők szépsége kiválthatta a rossz szellemek irigységét és bosszúját, akik emberi közvetítőn keresztül, szemmel verés által büntettek. A szemmel veréstől való félelem szinte általánosnak volt mondható. A szép nőket elfátyolozták, a gyermekeket sötétedés után nem engedték ki. A régi imák része volt a „szabadíts meg minket a gonosz tekintettől” kérelme is. 87:5.5 Az ősök hite szerint a rontás erejét egyedül elvenni képes bűvtárgyak a nemzőszervek voltak. Az anyajegyekről azt tartották, hogy azok a gonosz tekintet következményei.
- szent könyvek: 88:2.7 Bűvtárgyi erővel felruházott írások, 88:2.6 melyek tartalmát Isten szavainak tartják. Alkalmasak arra, hogy bűvtárgyszerű börtönökké váljanak az ember szellemi képzelőereje számára. 88:2.7 A hiedelem szerint, egy szent könyvnek minden tartalma igaz, továbbá az ilyen könyvben minden igazság benne van. 88:2.8 Bűvtárgyi hitnek számít, ha valaki hiszi, hogy az adott élethelyzetére nézve isteni útmutatást kap azon rész által, melyen egy szent könyv felütését követően megakad a szeme. Egy „szent könyvre” történő esküvés szintén a bűvtárgyi hit kifinomult formája.
- szentségszertartás: 89:9.1 a korai áldozási szokások – a váltságdíj, a kiváltás és a szövetségek – nyomán jött létre. Például a pap részesült az emberáldozat egy kis részéből, míg ezt követően a többiek az állati helyettesítőn osztoztak. A szentségszertartások közösségszervező erővel is bírtak.
- szentségszertartás (szentségimádás): 89:9.1 a szentség imádása az áldozás tisztelete alapján alakult ki.
- szentségtörés: lásd → „istenkáromlás”.
- Szent Szellem: 8:5.3 a paradicsomi Végtelen Szellem Alkotó Leányának, 34:4.3 az Isteni Segédkezőnek a szellemköre, 34:5.4 aki egyként dolgozik a Teremtő Fiú Igazság Szellemével az emberi teremtmények szellemi felemelésén. A vele felruházott elme már rendelkezik azzal a képességgel, hogy nyitottá váljon a Gondolatigazító munkálkodására. 34:5.6 A helyi világegyetemi anyaszellem ezen különvált része nem lép kapcsolatba az egyéni elme gondolkodás központjaival és nem lakozik benne. 92:0.4 A Szent Szellem az első felsőbbelme-adomány, amely tényszerű tapasztalásként minden őszinte emberi személyiségben megjelenik. Az imádásra törekvő és bölcsességre vágyó elme számára végez segédkezést, megteremtve az ember továbbélésre és önkiteljesítésre való képességét. 92:0.5 A hét elmeszellem-segéd közé tartozó istenimádat segéd és bölcsesség segéd összehangolt közreműködésével beindítja az evolúciós vallás növekedését és végigviszi azt.
- szenvedély (vétkes ~): 89:2.4 Kezdetben a tabu sorozatos megsértése, amely először csak vétség lett. Bűnné a vallás tette.
- Szerafington: 13:1.19 E szféra a „Fiú és a Szellem kebele”, mely egyben a Fiú és a Szellem által teremtett – számunkra ismeretlen – lények hatalmas seregeinek otthona, továbbá az angyali seregek összes szolgáló rendjének végső szférája, paradicsomi otthona.
- Szerafington titkai: 13:1.20 Legalább három rejtélyről van szó, melyek közül az egyik a szeráfi szállítás rejtélye, a másik pedig azok a személyes tapasztalások, melyeket a szellemi szolgálók azon, hozzánk közel álló fajtái élnek át, akik előttünk még nem ismertek.
- Szerapatatia: 75:3.1 A nodfi törzsek nyugati (szíriai) szövetségének vezetője, a dalamatiai egészségügyi bizottság egykori vezetőjének leszármazottja. 75:3.2 Ádám és Éva szövetségese. Mély benyomást gyakorolt rá az ádámi ügy pártatlansága. 75:3.3 Ádám egyik hadnagya lett, aki értékelte az őszinte becsületességét. 75:3.4 A törzsi kapcsolatok első Édenben működő bizottsága társelnökeként a távolabb élő törzsek megnyerése érdekében munkálkodott. 75:3.3 Kaligasztia tudatlan eszközként használta fel Éva megtévesztéséhez. 75:5.4 Szembesülve az Évával történteket megtudó, felháborodó kertlakók gyilkos dühének eredményével, a félelemtől és a bűntudattól hajtva a nagyfolyóba ölte magát.
- szeráf (kiegészítő ~): Lásd → „őrangyal (kiegészítő szeráf/ok/)”
- szeráfi beteljesülés: 39:8.1 a helyi világegyetemi szeráfok célja, amely az örökkévalóság felsőbb, paradicsomi szolgálatára irányul. 39:8.2 Esetükben a Paradicsom elérésének leggyakoribb három módja.
a) 39:8.3 Paradicsomi Társsá válhatnak, ha tökéletesen teljesítenek égi mesterként, Szakmai Tanácsadóként vagy Mennyei Adatrögzítőként.
b) 39:8.4 A Szerafingtonra rendelik őket a harmadrendű szupernáfok által érkező felhívásban.
c) 39:8.4-8.5-8.6-8.7 Sikeres végzet-őrangyalként, az evolúciós felemelkedés fokozatos útján érik el a Paradicsomot, a halandó felemelkedőket kísérve.
39:8.9 A Szerafingtonról, az angyalok beteljesülés-szférájáról kikerülő szeráfok 39:8.10 beléphetnek a Halandói Végleges Rendű Testületbe, de lehetnek a Paradicsomot elért korábbi halandói társaik örökös társaivá, míg mások beléphetnek a különféle nemhalandói végleges rendű testületekbe, sokukat pedig a Teljes Szeráfok Testületébe veszik fel.
- szeráfi szállítás (jerusemi): 46:2.8-2.9 kiindulópontja a négyezerötszáz méter magas Szeráf-hegy. A bolygói gravitáció és a légellenállás legyőzéséhez gépi eszközöket használnak. A szállítmányok urantiai időben mért három másodpercenként indulnak. A felszállási sebesség huszonöt szabványmérföld per urantiai másodperc. A repülési sebességet kétezer mérföld magasságban érik el. A szeráfi szállítmányok az üvegtengernek nevezett kristálymezőre érkeznek.
- szeráfi szállítás rejtélye: 13:1.20 „Az a képesség, melynek birtokában különböző szeráfi rendek és közreműködő szellemlények a maguk szellemi formájába foglalnak mindenféle nem-anyagi személyiségrendekbe tartozókat és hosszú bolygóközi utakon hordozzák őket”.
- szeráfi világok: 38:4.1 a szalvingtoni kör hét elsődleges szférából álló kilencedik csoportja, mely világok mindegyikének hat segédszférája van. A segédszférák a szeráfi felkészítés szakaszainak tanintézetei. A szeráfok kizárólag az első hetes csoporton tartózkodnak. A többi hat halmazt a számunkra ki nem nyilatkoztatott angyali társak hat rendje foglalja el. Azonban az összes angyali rendnek szabad bejárása van mindegyik szeráfi világra.
- szeráfok: 38:0.3 Mind a hét felsőbb-világegyetemben közel hasonló felépítésűek. A helyi teremtésrészek képzett és általános segédkezői. 38:1.1 A helyi Világegyetemi Anyaszellem kezdi teremteni őket a Fiú által alkotott Anyagi Fiakkal egy időben, mégpedig 41.472 – fős csoportokban. 38:1.2 A teremtésük akkor kezdődik, amikor a helyi Világegyetemi Anyaszellem viszonylagos személyiségre tesz szert, a teremtő Fiú korai alkotó segítőjeként. 38:1.3 A nebadoni szeráfok teremtése rendszeres időközönként jelen időszakban is megtörténik, mivel a világegyetemünk még kialakítás alatt áll. 38:2.1 Nincs anyagi testük, mivel szellemtermészetűek. Képesek osztozni az ember nem érzékszervi érzelmeiben és érzéseiben. Ismerik a lelkiismereti küzdelmeinket. 38:2.2 Nem ivaros-késztetésű teremtmények. 38:2.3 Hozzánk képest különleges képességekkel bírnak, igazi számtani lángelmék. 38:2.4 Segítők ők és nem ítélkezők. 38:3.1 Nagy mértékben érintettek a halandói túlélési tervek kivitelezésében. 38:4.2 Párokban élnek szép és nagyméretű otthonaikban. 38:4.3 Az egyikük ellenható, a másik pedig együttható. A feladataik többségében együtt dolgoznak, (26:1.16 ilyenkor az egyikük a másik kiegészítője) de egyedül is képesek munkálkodni. Páros kapcsolatuk szeretetteljes, ritkán váltanak társat. 38:4.4 Ezer évenként gyűléseken jönnek össze. 38:6.1 De nem csak párban kapcsolódnak egymáshoz. A szeráfi központon való ottlétük második ezer évének leteltével vezető kijelölése mellett tizenkettes csoportokba szervezik őket (12 pár, 24 szeráf). Tizenkét ilyen csoport alkot egy századot (144 pár, 288 szeráf), melyet egy vezér irányít. Tizenkét század egy parancsnok alatt alkot egy zászlóaljat (1728 pár, 3456 szeráf), és tizenkét zászlóalj egy igazgató vezetése alatt tesz ki egy szeráfi egységet (20736 pár, 41472 egyed), míg tizenkét egység egy felügyelő irányítása alatt alkot egy 248832 párból, illetőleg 497664 egyedből álló hadosztályt. 38:6.2 Tizenkét angyalhadosztály alkotja a 2985984 párból, illetőleg 5971968 egyedből álló hadtestet, és tizenkét hadtest (35831808 pár, illetőleg 71663616 egyed) teszi ki a legnagyobb működő szeráfszervezetet, az angyalsereget, melyet többnyire egy főangyal irányít. 38:5.1 A helyi világegyetemünkben a központi felkészítő tanintézetüket jelenleg az első százezer nebadoni szeráf vezeti. Főnökük pedig a helyi világegyetemi elsőszülött angyal. A felkészülésük első ezer évét megfigyelőként töltik a Szalvingtonon és annak társvilági lakhelyein. A második ezer év szeráfi világain történő felkészítésükön rangidős angyalok és melkizedekek is részt vesznek. 38:5.3 Segédkező szellemként végzett első szolgálatukban megfigyelőként működnek a legalacsonyabb rendű evolúciós világokon.
- szeráfok: Lásd még → „őrangyal(ok) (személyes őrangyal szeráfok jellemzői)”
- szeráfok (jellemzők): Lásd → „őrangyal(ok) (személyes őrangyal szeráfok jellemzői)”
- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok): 114:6.1 Az Urantia első főkormányzóját „a Szerafingtonon végzett különleges szeráfokból álló tizenkét testület is” elkísérte. Ők a bolygó felügyeletét ellátó főszeráfok „és eltekintve a bolygó Fenséges megfigyelőjének felügyeleti jogkörétől, az állandó főkormányzó közvetlen irányítása alá tartoznak.” 114:6.2 A csoportok vezetői tizenkét fős szeráftanácsot alkotnak, és az állandó főkormányzó önkéntes irányító testületeként is működnek.
- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testülete): 114:6.18 Nem irányítják közvetlenül a bolygó ügyeit. A fennálló viszonyokat úgy befolyásolják és a körülményeket úgy rendezik, hogy azok kedvező hatással legyenek az emberi tevékenységekre. 114:6.19 „Eszmék elosztóközpontjaiként, elme-összpontosítókként és terv-támogatókként működnek.” Magasabb rendű fogalmakat nem visznek az emberi elmébe, de „közreműködnek annak a magasabb rendű eszményképnek a felerősítésében, amely az emberi értelemben már megjelent.” Csoportjaik,
- 114:6.5 1. „A korszakos angyalok.”
- 114:6.6 2. „A haladás angyalai.”
- 114:6.7 3. „A vallási őrangyalok.”
- 114:6.8 4. „A nemzetlét angyalai.”
- 114:6.9 5. „A fajok angyalai.”
- 114:6.10 6. „A jövő angyalai.”
- 114:6.11 7. „A megvilágosodás angyalai.”
- 114:6.12 8. „Az egészség angyalai.”
- 114:6.13 9. „Az otthon szeráfjai.”
- 114:6.14 10. „Az ipar angyalai.”
- 114:6.15 11. „A kikapcsolódás angyalai.”
- 114:6.16 12. „Az emberfeletti szolgálat angyalai.”
114:6.17 A csoportok közötti, bolygószintű politikai vagy eljárási kérdésben kialakult véleményeltérés esetén az álláspontokat rendszerint a főkormányzó egyezteti, akinek a döntése megtámadható. 114:6.19 A szeráfcsoportok a küldetésük teljesítéséhez számos közvetítőt is igénybe vesznek. 114:6.20 Egyben ők mozgósítják, képzik és gyakorlatoztatják a beteljesülés tartalékos alakulatát.
- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „korszakos angyalok”): 114:6.5 Ők a jelenlegi megítéltetési korszak angyalai. E csoport feladata az egyes nemzedékek ügyeinek vitele és irányítása annak érdekében, hogy azok terv szerint illeszkedjenek az adott korszak menetébe.
- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „haladás angyalai”): 114:6.6 Az a feladatuk, hogy ösztönözzék az egymást követő társadalmi korszakok evolúciós fejlődését. „Elősegítik az evolúciós teremtményekben rejlő fejlődési irányok kibontakozását”.
- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „vallási őrangyalok”): 114:6.7 Ők az „egyházak angyalai”. Mivel „azon munkálkodnak, hogy a múlt elpusztíthatatlan értékeit az egyik nemzedékről a másikra átmentsék,” ezért „rendre keresztülhúzzák a haladás angyalainak számításait”. Védelmezik a szellemi formákat, de nem támogatják a szélsőséges felekezeti jelenségeket.
- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „nemzetlét angyalai”): 114:6.8 Ők a „harsonák angyalai”, akik az urantiai nemzetek életének politikai folyamatait igazgatják és felügyelik a nemzetközi kapcsolatokat. „Különösen e szeráfrend szolgálatán keresztül valósul meg az, hogy »a Fenségesek uralkodnak az emberek országain.«”
- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „fajok angyalai”): 114:6.9 „az idő evolúciós emberfajtáinak megtartásáért dolgoznak,” függetlenül az adott emberfajta politikai beállítottságától és vallási tagozódásától. A tevékenységük kilenc emberfajta keveredett maradványaira vonatkozik. A munkájuk szorosan kötődik a fajok biztosainak szolgálatához.
- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „jövő angyalai”): 114:6.10 Az egymást követő korszakok építőiként eljövendő korszakokat vetítenek előre, és tervet készítenek a következő, fejlettebb megítéltetési időszak jobb dolgainak megvalósítása érdekében.
- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „megvilágosodás angyalai”): 114:6.11 A bolygón folyó oktatás elősegítésének szentelték magukat. Az egyéni szinttől az emberfajták szintjéig részt vesznek minden elmebeli és erkölcsi képzésben.
- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „egészség angyalai”): 114:6.12 Azokhoz a szervezetekhez rendelték ki őket, amelyeket a halandók „az egészség megőrzése és a betegségek megelőzése érdekében hoztak létre.”
- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „otthon szeráfjai”): 114:6.13 Csoportjuk „az otthon, az emberi polgárosodott társadalom alapépítménye megőrzésének és fejlesztésének szentelte magát.”
- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „ipar angyalai”): 114:6.14 Az „ipari fejlődés elősegítésével és az urantiai népek gazdasági helyzetének fejlesztésével” foglalkoznak.
- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „kikapcsolódás angyalai”): 114:6.15 Az emberi felüdülés magasabb szintre való emelésére törekszenek, „gyarapítják a játék, a jókedv és a pihenés értékeit.”
- szeráfok (Urantia felügyeletét ellátó főszeráfok tizenkét testületéhez tartozó „emberfeletti szolgálat angyalai”): 114:6.16 Ők „az angyalok angyalai”, „akiket a bolygón létező minden más emberfeletti élet segítésére jelöltek ki”.
- szeráf-társítás: 39:2.10-2.11 a felemelkedő halandók a Paradicsom eléréséig nem rendelkeznek a világok közötti átkelésre alkalmas alakkal, ezért szeráfi közreműködést kell igénybe venniük. Az átkelés alatti alvás tudatosan előidézett öntudatlan állapot.
- szerencse: 86:2.5 fogalom, melyet az emberek azért alkottak, hogy azzal jelöljék a megmagyarázhatatlant, azokat a jelenségeket, „melyeket az emberek nem képesek vagy nem akarnak mélyebben megérteni.” 86:2.6 Az ősember a szerencsét a szellemvilág szeszélyes válaszának, később pedig az istenek hangulatváltozásának tekintette. 87:4.1 Az ősök „Azt tanították, hogy az embernek akkor van jószerencséje, amikor a kísértet örül, balszerencséje pedig akkor, amikor mérges.” 87:4.4 Később egyes kísérteteket csak a jószerencse, míg másokat csak a balszerencse okozóinak tartottak. S mindig az utóbbiakat hitték tevékenyebbnek. 69:2.7 Valójában a szerencse nem más, mint a kitartó munka eredménye. Lásd még → „véletlen”.
- szerencseszámok: 88:1.6 Az ősember a négyest szerencseszámnak tartotta, mely a négy égtáj felismerésén alapult. A hármas és a hetes – mint szerencseszámok – a későbbi kinyilatkoztatások nyomán terjedtek el.
- szerencsetárgy: 88:2.4 A korai időkben azt tartották, hogyha bizonyos tárgyakat megáldanak, azokba szerencsehozó szellem költözik. 88:5.2 Varázserejű szerencsetárgy lehetett emberi hús, tigriskarom, krokodilfog, mérgező növény magja, emberi haj, holtak csontja stb. Az ősök komolyan hittek a szerelemhozó függők használatában is. 88:5.4 Az ősi tárgyakat szerencsét hozónak tartották. 88:6.4 „A baba eleinte a meddő feleség varázserejű szerencsetárgya volt.” Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.
- szeretet: 56:10.20 „a legnagyobb dolog a világegyetemben.” Első számú képviselője az Isten, aki maga a szeretet. 56:10.21 A szeretet egyben vágy arra is, hogy másokkal jót tegyünk. 12:9.2 Ezért a szeretet a személyiségek közötti jótékony társulás is. 100:2.4 A szeretet megnyilvánulásának lehetnek önző jegyei. Annál fejlettebb szellemileg valaki, minél inkább mentes a szeretet önző jegyeitől.
- szeretet (meghatározások): 56:10.17 Az egyetemes szépség, az örökkévaló igazság és az isteni jóság összessége, amely az ember felfogásában azt eredményezi, hogy az Isten az ő szellem-Atyja.
- 102:6.3 „a vallás lényege és a felsőbbrendű polgárosodott társadalom kútfője.”
- 112:2.7 A „teljes személyiségek kölcsönös szemléletére utal”, legyenek azok „emberiek, isteniek vagy emberiek és isteniek.”
- szeretet (jellemzők): 100:0.1 Táptalajt biztosít a vallási gyarapodáshoz.
- 100:0.2 Legfelsőbb szintű szellemi megelégedést eredményez.
- 100:4.6 A másik ember megszeretése csak az embertárs késztetéseinek és érzéseinek mély megértéséből fakadhat.
- 100:3.7 A növekedése mindig öntudatlan.
- 100:3.7 Az ember csak kedvező feltételeket teremthet a növekedéséhez.
- 100:3.7 Akkor él, ha adják.
- 100:4.4 Segít felismerni a más emberekben levő értékeket.
- 100:4.6 Akkor vonzó mások számára, vagyis akkor képes terjedni, „amikor az emberi odaadás értelmes és bölcs”.
- 100:4.6 Csak az igazi, önzetlen szeretet vonzó, és erősebb, mint a gyűlölet.
- 71:4.17 Képes visszatartani az erőset a gyenge elnyomásától.
- 117:6.10 A jellegét tekintve tevékeny (lendületes, dinamikus).
- 117:6.10 „élő, szabad, felkavaró és mindig mozgásban lévő.”
- szeretet (anyai ~): 84:1.6 Ösztönös, nem az erkölcsökből következik.
- szeretet (felebaráti ~): 3:5.7 Az embertársak szolgálata.
- szeretet (isteni ~): 84:7.30. A szülő beállítottságának és szeretetének a Teremtő első, közvetlenül is megtapasztalható, gyermekek felé irányuló szeretet megnyilvánulásának kellene lennie. 102:7.8 Az isteni szeretet Végtelen.
- szeretet (szellemi ~): 103:9.10 az ember ennek révén emelkedik fel a jóság szintjére.
- szeretet (testvéri ~): 68:1.1 nem magától értetődő velejárója az emberi természetnek.
- szeretet (utódok iránti ~): 84:7.10 általánossá vált és határozott túlélési értékkel bír. A polgárosodott ember örül a gyermekei boldogulásának és sikerének. A gyermekei gyermekeit is szereti.
- szeretet működése: 129:0.2 „Minél nagyobb mértékben adjuk át magunkat a társainknak, annál jobban megszeretjük őket;”
- szertartás(ok): 90:5.2 „a szokás megszentesítésének eljárása”. 103:3.5 A kialakulásukat követően „törzsi hiedelmekké sűrűsödtek”. 90:5.2 A szertartás nem csak fenntartja a hitregéket, hanem hozzájárul a társadalmi és vallási szokások megőrzéséhez is. 87:7.2 A jelképes szertartásrend egy korábbi, érzelmi töltetű mozzanatra utal. Minél észrevétlenebb egy szertartás térnyerése, annál erősebben tartja fogva a híveket. 90:5.6 Ha a szertartás túlságosan nagy hangsúlyt kap, akkor a vallás helyébe léphet. 90:5.2 Sok szertartás először társadalmi jellegű szokás volt, mely később gazdasági jellegű lett, végül pedig megkapta a vallási szertartás szentségét és méltóságát. A szertartást lehet egyénileg, csoportosan vagy ezek vegyítésével gyakorolni. 90:0.1 A vallási magatartások fejlődési lépcsőfokai – melyekhez szertartás is kezdett társulni – a szellemek kiengesztelése, a bajok elkerülésére való törekvés, a szellemek elűzése, kényszerítése, megbékítése, lecsendesítése, az áldozás, a vezeklés és a megváltás volt. 90:5.1 Az ősök szerint egy szertartás a végrehajtás tökéletessége által gyakorol kényszerítő erőt a szellemekre. A szertartás tökéletlensége pedig az istenek dühét váltja ki. Az a hit, hogy a szertartás hatásosságát a kivitelezés pontossága határozza meg, felkészült papságot hozott létre a szertartás aprólékos gonddal történő végzésére. 90:5.3 A szent helyekhez való zarándoklat is ősi szertartásnak minősül. Utóbb a szertartások a testi és a lelki megtisztulás, valamint a megszentesülés kifinomult módjaivá nőtték ki magukat. Illetve olyan istentiszteletekké váltak, melyek imádkozást, éneklést, felelgetős felolvasást, valamint az egyéni és csoportos szellemi áhítat formáit foglalják magukba. 97:10.7 A szertartást, mint az intézményesített vallás csoportos működési módszerét nem megszűntetni, hanem átalakítani érdemes. A személyes erkölcsi felelősség megtartása mellett a közösség szempontjából hasznos a szertartás felsőbbrendűvé tétele.
- szertartások (beavatási ~): 90:5.3 Eredetileg durva, vallási szertartásos szokások, melyeket az ősi titkos törzsi társaságok alkalmaztak.
- szervezet (élő ~): 112:1.13 Eredendően tevékeny.
- szervezés: 112:1.19 „a helyzeti értékek kialakítása”.
- Szet: 76:3.4 Ádám és Éva második kertben született legidősebb túlélő fia. Százhuszonkilenc évvel Ádám Urantiára érkezését követően jött a világra. A második kert új papságának vezetője lett. Ő Énosz apja és Kenan nagyapja.
- szetfi papok (Indiában): 79:3.3 India népeinek felsőbbrendű műveltsége és vallási hajlamai a dravida-uralom korai időszakából erednek és részben annak köszönhető, hogy ekkor, és a későbbi árja beözönlések során sok szetfi pap lépett e földre. 79:3.4 Száz fős csoportjuk már Kr.e. 16 000-ben elérte Indiát és komoly hatást gyakorolt a nyugati terület többnyelvű népeire. Azonban 5000 éven belül a háromságról szóló tantételeik a tűzisten hármas jelképévé korcsosultak.
- szetfi papság (szetfi papok): 92:5.9 ők voltak az Ádám utáni idők nagy tanítói. 92:4.6 Ádám és Éva édeni tanításait vitték tovább, amely által meghatározó erővel bírtak a levantei vallásfejlődésre. 76:3.5 A szetfi papok vallási, egészséggel kapcsolatos és oktatási feladatokat láttak el. E rend papjait eredetileg vallási szertartások levezetésére, gyógyításra és egészség felügyelői tevékenységekre, valamint a kertben működő tanodákban való oktatásra képezték ki. 76:3.10 Fejlett, többé-kevésbé helyes vallási fogalmakkal rendelkeztek az Istenségről és a világegyetemről. Az egészségre vonatkozó ismereteik kiválóak voltak, az oktatási módszereiket pedig azóta sem sikerült túlszárnyalni. 78:5.1 A szervezetük Kr.e. 15000 táján Amoszád vezetésével újult meg. 78:8.7 A szetfi papok kései, lázadó utódai az első sumér államszövetség felbomlását követően a városállamokat irányították. Királyoknak csak azt követően nevezték magukat, hogy a szomszédos városokat meghódították. Mivel féltékenyek voltak egymás istenségeire, ezért e városi királyoknak nem sikerült erős szövetségeket létrehozniuk Szargon kora előtt. 78:8.8 Minden városállamnak saját városi istene és saját szertartásrendszere volt.
- szél: 85:3.4 a korai emberek hiedelme szerint a madarak szárnycsapásai keltették.
- szépség: 56:10.17 „a Paradicsom-Sziget tükröződésének felismerése az anyagi teremtésben.” 56:10.9 Magába foglalja a teremtett mindenségrend egymáshoz illő kapcsolódásait és működési ütemeit. Ezek értelmi felismerése vezet el az anyagi világegyetem egységes és összehangolt értelmezése felé. 56:10.11 A szépség a kiterjedt és széttagozódott, jelenségekben megnyilvánuló valóság értelmi felismerése a tér-idő harmonikusan rendezett egységeiben, melyek mindegyike az előbb-létezett örök egyetlenségből származik. 56:10.3 Az ember kezdetben az éles ellentéteket egyesíteni tudó művészetnek is tekintheti. Jellemző rá a változatosság. A legfelsőbb szépség a véges művészet csúcsa, a Teremtő és a teremtmények közötti szélsőségek folyamatos egyesítése. Amikor a teremtmény tökéletessé válik, eléri a legfelsőbb szintű szépséget. Ez a mindenségrendi művészet csúcsára való eljutás. 56:10.4 A legmagasabb rangú szépség a valóságon alapuló változatok egyesüléséből fakad. 56:10.10 A szépség élteti a művészetet, a zenét és az emberi tapasztalás jelentőséggel bíró összhangzatait. 2:7.8 De a szépség „az isteni jóság felfedezése az örök igazságban” is. 101:9.4 A szépség „keresése csak addig képezi részét a vallásnak, ameddig erkölcsös és csak olyan mértékben, amennyire gazdagítja az erkölcsi felfogását.” 103:9.10 Az ember az igazságon keresztül jut el a szépséghez. Lásd még → „igazság, szépség, jóság”
- szépségtani érzék: 56:10.7 fejlődő és fejleszthető képesség, mely a szépség szeretetére és az alkotó megnyilvánulások művészi vonásainak egyre teljesebb értékelésére vonatkozik a valóság minden szintjén.
- szikhizmus: 92:5.15 + 92:7.2 a Krisztus utáni tizenötödik században létrejött vallás, melynek kiemelkedő tanítója Nának guru volt, aki a követőivel magasabb egységbe rendezte az iszlám, a hinduizmus és a buddhizmus összevegyült tanításait. A szikhizmus így Ázsia egyik leghaladóbb, 92:6.13 és az Urantia legújabb vallása lett a XX. században létező vallásokat tekintve.
- színes emberfajták létének okai: 64:6.31 „1. A felsőbbrendű fajták természetes kiválogatódásának, elkülönült túlélésének széleskörű kibontakozása szempontjából elengedhetetlenül szükséges a változatosság.
63:6.32 2. A különböző népek keveredéséből erősebb és jobb fajták származnak, amennyiben e különböző fajták felsőbbrendű örökítőtényezők hordozói.”
64:6.33 „3. A versengést egészségesen gerjeszti a faji elkülönülés.
64:6.34 4. Az emberfajták közötti, illetőleg az egyes fajtákon belül a csoportok közötti különbségek lényegesek az emberi türelem és a felebaráti szeretet kifejlődése szempontjából.
64:6.35 5. Az emberi faj hasonneműsége mindaddig nem kívánatos, amíg a fejlődő világ népei nem jutnak el a szellemi fejlődés viszonylag magasabb szintjeire.”
- Szinglangton: 64:6.15 a sárga emberfajta törzseinek politikai és szellemi vezetője volt Kr.e. kb. 98000 évvel. 45:4.9 A több isten imádat helyett az „Egy Igazság” imádatára vezette a népét. Jelenleg az urantiai tanácsadó testület egyik tagja. 79:8.4 Az általa tanított „Egy Igazság” hite és tisztelete sohasem halt ki teljesen. 79:8.7 A sárga ember az Istenről alkotott valódi felfogás nyomait a Shang-ti birodalom istenimádatában őrizte meg.
- szivacsok: 65:2.2 „azok az élőlények, melyeken keresztül a növényiből az állati felé tartó fokozatos átmenet végbement.” A mai szivacsok nem azonosak az őseik korai, átmeneti formáival, bár nagyon hasonlítanak hozzájuk. A korai változatok átmenetet képező élőlények voltak. Már nem növények, de még nem is állatok. Azonban ezek vezettek el az igazi állati életformák kifejlődéséhez.
- színjáték: 92:3.6 Vallási eredetű, a szellemi útmutatás előadásából fejlődött ki.
- Szíria: 80:1.2 A hajdani nodfiak területe, akik a fémművesség fejlett módszereivel rendelkeztek. Innen hatoltak be a Nílus völgyébe, ahová birkát, kecskét, marhát és más háziállatokat is vittek magukkal, és a településeiken magas szintű fémművességet honosítottak meg.
- szíriaiak: 96:1.13 Hittek a héberek Jahvéjában is.
- szkeptikus: 103:6.14 A látható, anyagi dolgok bölcseletére támaszkodó ember. Könnyen összezavarttá válik.
- szkeptikus bölcselet: Lásd → „Jézus korabeli nem zsidó bölcseletek”
- Szkítaváros: 124:3.6 A Tízváros legfontosabb görög települése. Korábban ez volt Bet-seán héber város. Jézus korában tiszta, rendezett település volt.
- szobrászat: 92:3.6 Vallási eredetű, a bálványkészítésből fejlődött ki.
- Szodoma és Gomorra: 93:6.7 Városok, melyek pusztulásának természetes oka volt.
- szokás: 68:4.3 összefüggésben van az erkölccsel. 68.4.7 A fejlődési folyamata a kísérletezés iránti vágyból nő ki. 68:4.1 A „ma szokásformái a tegnap módosított és kiterjesztett szokásai. A megszokás az egyén számára ugyanaz, mint a szokás a csoport számára; és a csoportszokások népi szokásokká vagy törzsi szokásokká – tömeges szokásformákká – fejlődnek.” „A népi szokások eredete, hasonlóan a nyelvek eredetéhez, sohasem tudatos és sohasem szándékos, és ezért mindig rejtelmekbe burkolózik.” 68:4.4 A hozzá ragaszkodó embert zsarnoki módon határozza meg. 68:4.6 Mégis olyan folytonosságot jelent, amely képes összetartani egy polgárosodott társadalmat. 68:4.6 „Az emberi történelem útját a levetett szokások és a feleslegessé vált társadalmi szokások szegélyezik; de egyetlen olyan polgárosodott társadalom sem tartott ki, mely levetette az erkölcseit, kivéve azt az esetet, amikor a jobb és alkalmasabb szokásokhoz való alkalmazkodás érdekében tette ezt.” 68:5.1 „Az ember földhasználati szaktudása, illetőleg önfenntartási módszerei, valamint az életszínvonala együtt eredményezik a népi viselkedési szokások, az erkölcsök összességét.” 70:11.6 „Az ősi bírónak nem voltak törvényei. A döntés meghozatalakor egyszerűen azt mondta, hogy »ez a szokás.«”
- szokásformálás: 110:6.6 A jó szokások bizonyossággá válását szolgálja a felsőbbrendű döntések nagy számban való meghozatala és azok gyakori ismétlése.
- szolgálat: 28:6.17 A legmagasabb szintű megelégedés és a legistenibb méltóság kifejezése. A fokozatainak bejárása egyben az időben való létezés célja is. Ezek: a több szolgálat, az emelt szintű szolgálat, a nehéz szolgálat, a kalandos szolgálat és az isteni, vagyis a tökéletes szolgálat, amit az örökkévalóság nagyszolgálatának is neveznek. Az időben való fejlődés szolgálati szakaszai mindig váltakoznak a játékos időszakokkal. 40:10.7 Örökké fejlődő tartalmú minőség.
- Szolgálat Megelégedése: 28:5.2 a másodfajú szekonáfok hét tükröző fajtája közül az egyik, akik 28:5.17 a Paradicsomon működő viselkedés-igazgatók beállítottságát tükrözik. Arra „törekednek, hogy növeljék a szolgálat értékét és emeljék az abból származó megelégedettség szintjét.” 28:5.18 Az Isteni Tanácsosok rendelkezésére a szellemi szolgálatból nyerhető hasznokat tükrözik az egyik világról a másikra. A „legjobb teljesítményével ösztönzik és bátorítják a középszerűt”. Bármely „világnak eljuttatják a tudnivalókat arról, hogy a többiek, leginkább pedig a legjobbak, mit is csinálnak.”
- Szolgálat Szentsége: 28:6.19 harmadfajú szekonáfok. Bármely szolgálat valódi természete, teljesítse azt ember vagy angyal, a maga teljességében előttük nyilvánul meg. Ők az igaz és rejtett mozgatóerők feltárói. „A halandók szavaikkal elrejthetik a gondolataikat, de e magas rangú szekonáfok felfedik az emberi szív és az angyali elme mélyen rejtőző mozgatórúgóit is.”
- Szolitarington: 13:1.15 az „Atya és a Szellem kebele”, azon lények gyülekezőhelye, melyek az Egyetemes Atya és a Végtelen Szellem együttes cselekedeteiből származnak. Olyan lényeké, akik a Szellem örökségén kívül az Atya jegyeit is hordozzák. De ez az otthona a Független Hírvivők és más felsőbb angyali rendbe tartozó személyiségeknek is. A jelen világegyetemi korszakban ez a kijelölt szférája a világegyetemi erőtér-irányítóknak is.
- Szolitarington titkai: 13:1.18 A háromságivá alakítás egyes titkai mellett e világhoz kötődnek a Végtelen Szellem azon személyes viszonyának titkai is, mely viszonyt a Harmadik Forrás és Középpont bizonyos felsőbb utódaival tart fenn. „A Szolitaringtonon találhatók azok a rejtélyek, melyek a különféle ismeretlen rendek, valamint az Atya, a Fiú és a Szellem szellemei, a Háromság hármas szellemei, a Legfelsőbb, a Végleges és a Legfelsőbb-Végleges szellemei közötti bensőséges társulásban fedezhetők fel.”
- Szolonia: 73:7.5 ő volt a szeráfi „hang a Kertben”, egyben a 73., 74., 75. és 76. Urantia írások közreadója (74:8.15, 75:8.8, 76:6.6). 51:3.5 A bolygói segítő angyalok egyik vezetője, aki a Kert egyik szeráfi Hangjaként panaszt tett a bolygónk Ádámjának és Évájának helytelen viselkedése miatt, és bejelentette a küldetésük isteni tervének megbukását. Egyben ő rendelte el az urantiai Melkizedek-megbízottak visszatérését is.
- szombat hagyományának eredete: 74:3.10 miután az Édenkert halandó lakói megtapasztalták, hogy Ádám milyen jól ismeri az Urantia állatvilágát, meggyőződtek az elbűvölő modoráról, és miután nagy hatással volt rájuk a beavatási beszéde is, többségében készek voltak őt istenként imádni a párjával együtt. 74:4.4 Mindezt az Ádám és Éva megérkezésétől számított hetedik napon akarták megtenni. Mivel Ádám egyértelművé tette, hogy csak az Atyát szabad imádni, így e halandókat az Atya templomához küldte imádatra. 74:4.6 Ettől kezdve az Édenben a hetedik napot „mindig a napközbeni templomi gyűlésnek szentelték; sokáig tartotta is magát az a szokás, hogy e nap az önművelésé. A délelőttöt a testi tökéletesedésnek, a délidőt a szellemi istenimádatnak, a délutánt az elme képzésének, míg az estét a társadalmi örömöknek szentelték.” Ez nem törvény volt, csak szokás.
- szomszéd: 103:5.2 a) „Az ősember csak azokat tekinti szomszédjának, akik nagyon közel vannak hozzá, akikkel jószomszédi viszonyban van”.
b) A vallásos polgárosodott társadalomban „az ember szomszédjának fogalma kiterjed a nemzetségre, a törzsre, a nemzetre.”
c) Jézus „tovább tágította a szomszéd fogalmát úgy, hogy az magába foglalja az egész emberiséget, még az ellenségeinket is szeretnünk kell.”
- Szonarington: 13:1.7 a „Fiú kebele”, az Örökkévaló Fiú személyes fogadóvilága. Ez a paradicsomi központja a felemelkedő és alászálló Istenfiaknak, egyben paradicsomi otthona az Örökkévaló Fiú összes fiának, valamint az ő mellérendelt és társ Fiainak.
- Szonarington titkai: 13:1.8 ide tartoznak pl. az isteni Fiak megtestesüléseinek titkai.
- Szontad: 63:3.1 Andon és Fonta elsőszülött fiúgyermeke.
- Szókratész: 98:2.6 az erényt tudásnak mondta, a jóságot pedig a lélek egészségének. Tanította, hogy jobb az igazságtalanságot elszenvedni, mint vétkesnek lenni annak elkövetésében. Vallotta, „hogy helytelen dolog rosszal fizetni a rosszért, és hogy az istenek bölcsek és jók.” Fő erényei a bölcsesség, a bátorság, a mértékletesség és az igazságosság voltak.
- szövetség (istennel való ~): 89:8.4 Az áldozás szokásából jött létre. Az emberek elfogadták, hogy az istenek valódi egyezségeket kötnek velük. A szerencse, a félelem és a babonaság helyét a törvény és a szövetség vette át. 89:8.5 A szövetség gondolata csak az után jelenhetett meg, hogy az ember képessé vált arra, hogy az Istent megbízhatónak tartsa. Az ember nem tudott megbízható Istenséget elképzelni addig, amíg nem vált maga is megbízhatóvá és erkölcsössé.
- Szplandon: 15:7.9 A mi nagyövezetünknek, az V. Umajornak a központja. 15:14.7 Száz kisövezet alkotja. „Ez az ötödik nagyövezet az Orvonton felsőbb-világegyetemben.”
- sztoikus bölcselet: Lásd → „Jézus korabeli nem zsidó bölcseletek”
- sztoikus tanok: 130:3.10 Vallási értelemben hiedelem-rendszer. Csak annyiban tekinthető vallásnak, „hogy az embert Isten megtalálására és az Örökkévaló megismerésének élő megtapasztalására” készteti.
- szuduanizmus: 131:6.1 Indiai vallás, mely megőrizte a Melkizedek-féle tanítás „egy Isten tantételét”. E vallás mai neve: dzsainizmus.
- szupernáfok: 26:0.1 Ők a Végtelen Szellem gyermekei legalsó csoportjának, vagyis az angyali seregeknek a legfelsőbb rendje. A Paradicsom és a központi világegyetem segédkező szellemei, de nem csak itt működhetnek. 27:2.1 A testületük teljes mértékben önkormányzati és önszabályozó jellegű. 26:1.16 Egyedül és párokban is dolgoznak. Párokban akkor, amikor az Atya kizárólagos köreivel kerülnek kapcsolatba, pl. erőtér-befogadókként. A párt alkotó szellemlények esetében az egyik a másik kiegészítője.
- szupernáf(ok) (tulajdonságok, jellemzők, feladatok): 113:3.4 A teremtményazonosság őrzője és a személyi épség biztosítéka az utolsó átmeneti alvás, vagyis az időből az örökkévalóságba való átkerülés állapotában.
- szuszatia: 37:9.7 a helyi világegyetemi központ, a Szalvington állandó besorolású létpolgárai. A Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem utódai. Szoros a kapcsolatuk a helyi világegyetem felemelkedő létpolgáraival és a nebadoni Tökéletes Testületbe felvett, Szellemmel eggyé kapcsolódást megélt halandókkal.
- Szuza: 78:8.2 mezopotámiai város, melynek virágzására az áradások időszakában került sor. Miután az alacsonyabban fekvő első város víz alá került, a magasabban fekvő város az akkori idők különlegesen fejlett kézműves központjává lett.
- szülés: 84:4.7 a nem kevert törzsek körében könnyen ment, viszonylag két-három órát vett igénybe. A szülés a kevert fajták között vált nehézzé. 76:4.2 „Éva nem szenvedett fájdalmakat a szüléskor; a korai evolúciós fajták sem. Csak az evolúciós embernek a nodfiakkal és később az ádámfiakkal való egyesüléséből létrejött kevert fajták számára vált fájdalmassá a szülés.” 84:4.7 A szülésbe belehalt nőt – különösen ikerszülés esetén – a szellemmel való házasságtörés bűnével vádolták. A felsőbbrendű törzsek az anya szülés közbeni halálát a felsőbb akarat megnyilvánulásának tekintették, mely nemes okból történt.
- szülői bizottság: 47:1.4 a Jerusem első lakóvilágán működnek, mégpedig annyi bizottságban, ahány felemelkedő lénycsoport a csillagrendszerben van. Az adott bizottság szülőpárjai ügyeleti rendben dolgoznak, a szolgálati idejük tíz év. A feladatuk annak elbírálása, hogy az adott túlélő rendelkezik-e a szükséges szülői tapasztalatokkal. Hiányosság esetén a túlélő az Anyagi Fiak jerusemi otthonaiban, vagy a végleges rendű lények gyakorló otthonában szerezhet pótlólagos tapasztalatot.

„T”
- Tabamantia: 108:3.5 „a Nebadon világegyetem összes életkísérleti bolygójának főfelügyelője.” Ezek 73:0.3 „a tizedes vagy kísérleti világok”. 49:5.12 Az életkísérleti világokat ellenőrző világegyetemi igazgatók testületének vezetője a Nebadonban. Végleges rendű, érdemes személyiség. 50:7.2 Agondonter, aki a Mindenség első lázadásában érintett, és ezért elszigetelt szférák egyikén vált továbbélővé. Lásd még → „életkísérleti világ (tizedes bolygó)” → „agondonterek”
- tabu: 89:1.1 eleinte nem vallási jellegű. Azt a célt szolgálta, hogy a szellemkísértetek megsértését elkerüljék. 70.11.2 A tabu eszméje eredendően nemleges jellegű, mert a kezdetleges társadalom a szerveződését tekintve teljes mértékben a tiltásokra épült. A korai igazságszolgáltatás a tabuk kikényszerítésében merült ki. 89:1.2 A tabu tisztelete a félelmen alapult. 89:1.1 Miután e tisztelet a kísértetektől való félelem miatt megerősödött, a tabuk törvényalkotóvá és intézményépítővé váltak. 89:1.1 „A tabu a forrása a szertartási szabályoknak és az őse az önuralom kezdetleges szintjének.” 89:1.4 Dalamatia és az Éden hétparancsolata határozottan tiltó tabu volt. Ezek értéke mégis abban állt, hogy sok más tabut kiváltottak, és az engedelmességért cserébe ígértek is valamit. 89:5.14 Az emberevés tabuja is Dalamatiából ered. 89:1.3 A legkorábbi tiltó tabuk a nők és más vagyonelemek tulajdonlását igyekeztek rendezni. A vallás fejlődésével a tiltott cselekmény először tisztátalan, majd pedig szentségtelen lett. 70.11.5 Az ölés tabuját az önérdek hozta létre. 86:5.15 Amely népek abban hittek, hogy a lélek a testzsírban lakozik, tiltottá, vagyis tabuvá tették az állati zsír fogyasztását. 87:2.6 Az ősök a halottak nevét nem ejtették ki. E nevek tabuk lettek. 68:6.9 A házasságot nem kötöttek esetében a gyermekáldás tilalma alakult ki. 84:4.8 A régi idők erkölcsei szerint a tiltó tabu megszegésének számított, ha a nő a havi vérzése idején mások előtt megmutatkozott. 82:2.4 A házasság törzsi szabályozása többnyire tiltó tabukon keresztül történt. A nemi szokásokkal összefüggő öltözködés, szépítkezés és vallási szokások a nemi szabadságok körét megszabó korai tabukból eredtek, melyek később az erkölcstelenség, a vétek és a bűn fogalmát is megteremtették. 82:2.5 A házas nőkre mindig szigorúbb tabuk vonatkoztak, mint a férfiakra. E nők megkülönböztető jegye lehetett a hajviselet, a ruházat, a fátyol, az ékszerek, a gyűrűk vagy a visszavonultság. 82:5.2 Az örökletes fogyatékossággal élők beltenyészetének hátrányai és a vérvonal megújításából származó előnyök arra ösztönözték az embereket, hogy egyre erősebb tabukat alkossanak a közeli rokonok házasodása ellen. 89:1.6 A tabuk egyszerre bírtak társadalomszervező erővel és jelentettek terhet. 89:1.7 Egy tabu fennmaradása a vallás szentesítő erejének következménye. 89:1.1 A tabu még ma is „a társadalom szabályozó rendszerének egyik alapegysége.”
- tabu (élelem ~): 89:1.5 A bűvtárgyi hitből és a megtestesült ős tiszteletéből származik. A sertés szent volt a föníciaiak, a tehén pedig a hinduk számára. Azon hús tiltottá, tabuvá lett a gyermek számára, melyet az anyja terhesen nagyon kívánt, mivel úgy tartották, hogy a gyermek azon állat húsát megjelenítette, visszatükrözte. 89:1.6 Egyes étkezési módok tabuvá válása volt az eredete az asztali illemnek.
- tagadás (anyagfeletti valóságok létezésének tagadása): 112:2.9 A halandó anyagelvű ember ezen képessége „bizonyítja a szellemi egységbe rendezés és a mindenségtudat jelenlétét” és működését a saját elméjében.
- találmányok: 81:6.9 Mindig megelőzik a művelt társadalom fejlődését. 81:6.8 Éppen ezért nevezhetők a polgárosodás anyagi arculatának kialakulását segítő eszközöknek is. Ebből a szempontból alaptalálmány volt az íj és a nyíl, valamint az állatok erőforrásként való igénybe vehetőségének felismerése.
- tanácskozó közgyűlés: 15:11.2 A felsőbb-világegyetem központi világának törvényalkotó tanácsa, tanácsadó testülete, amely hét házból áll, „melyek mindegyikébe egy-egy állandó képviselőt jelölhetnek a felsőbb-világegyetembe felvett helyi világegyetemek.”
- Tanácsosok és tanácsadók: 26:10.1 az idő gyermekeinek oktatói a Havona második körén az örökkévalósági létpályát illető kérdésekben. 26:10.6 Ők készítik fel az idő zarándokait az utolsó idő-alvásra. 26:10.2 Továbbá ők az első Havona kör ideiglenesen elbukott zarándokainak első vigasztalói is.
- Tanács Szíve: 28:5.2 a másodfajú szekonáfok hét tükröző fajtája közül az egyik, akik 28:5.15 az Isteni Tanácsosok felügyelete alatt működve olyan tanácsok adásában segítik őket, amelyek ténylegesen magukba foglalják „a teljes felsőbb-világegyetem legszakavatottabb elméinek összehangolt bölcsességét és tanácsát”.
- tanító (igazi ~): „az értelmi összeszedettségét örök tanulónak megmaradva tartja fenn.”
- Tanító Fiú utáni ember: 52:7.2 e korszak hossza a bolygói időben mért ezer évtől több ezer évig terjedhet. 52:7.1 A korszak kezdetét a paradicsomi Háromság isteni Fiainak, vagyis a Háromsági Tanító Fiaknak az evolúciós világra történő eljövetele jelzi. 52:7.2 Csoportosan érkeznek a szellemiesülő világokra. A bolygói Tanító Fiút hetven elsőrendű Fiú, tizenkét másodrendű Fiú, és a daynal rend három tapasztalt képviselője segíti. Az a feladatuk, hogy az adott bolygó lakóit átvezessék a fény és élet korszakába. 52:7.10 A Háromsági Tanító Fiak a korszakukon belül többször is visszatérhetnek a küldetésük bolygójára. 52:7.8 Ilyenkor egy Ítélkező Fiú is elkíséri őket. A távozásuk után egy másik Ítélkező Fiú bírói feladatot ellátva hátra marad. 52:7.3 Ekkorra az emberfajták már magas szinten szellemiesültek. A bolygó oktatási, gazdasági és igazgatási viszonyai gyökeresen átalakultak az új értékek és szempontok alapján. Isten dicsősége kiárad és jelen van a világban. 52:7.4 Az idő halandóinak szellemi hűsége egyre általánosabban érvényesül. A természetes halál pedig egyre ritkább, mivel az Igazítók növekvő számban kapcsolódnak eggyé a védenceikkel a húsvér testben töltött élet során. A korszak előre haladtával a bolygót hivatalosan is felveszik a halandói felemelkedés első módosított rendjébe. 52:7.5 Az emberfajták elfajzottsága gyakorlatilag megszűnt. A faj szaporodási üteme okosan szabályozott. A bolygó halandóinak élettartama megközelíti az urantiai időben mért ötszáz évet. A társadalom állapota közelít a társadalmi testvériség és a szellemi egyenlőség eszményképeihez. A képviseleti kormányzást az egyéni önmérséklet törvénye váltja fel. A kormány, főként már csak a társadalom-igazgatás és a gazdaságszervezés közösségi feladatait végzi. 52:7.7 A fizikai nehézségek és az anyagi problémák jórészt már megoldásra kerültek. 52:7.6 A bolygó fizikai igazgatása a felnőtt egyének idejéből napi egy urantiai órát igényel. A bolygó ügyei mostanra szoros kapcsolatban állnak a világegyetemi ügyekkel. 52:7.7 Az egyének egyre nagyobb számban önként azonosulnak azokkal, akik igazságot gyakorolva, irgalommal élnek. Az ilyen világok fokozatosan az Istenfiak örömteli szolgálatának adják át magukat. 52:7.10 E korszak végén a Bolygóherceget a Bolygó Fejedelem rangjára emelik és a Csillagrendszer Fejedelem bejelenti az adott világ belépését a fény és élet korszakába.
- tanítói ismérvek: 48:5.9 gyakorlatiasság, rokonszenv felkeltésére való képesség, bölcsesség, megértés, hozzáértésből fakadó eredményes kísérés.
- tanítók: 71:7.4 szabad lényekké, valódi vezetőkké kell válniuk annak érdekében, hogy a bölcselet, a bölcsességre való törekvés a fő oktatási tevékenységgé válhasson.
- tantárgyak a jövőben: 56:10.2 fontossá válik a bölcselet, a mindenségtan és az isteniség tapasztalást adó tanulmányozása.
- tanulás: 100:1.3 az értelem és a jellem fejlődésének eszköze. 71:7.1 Eszményi célja a szaktudás megszerzése, a bölcsességre való törekvés, az emberi önvaló megismerése és a szellemi értékek elérése. 100:1.3 „A tanulásból eredő valódi gyarapodást az eszményképek kiteljesedése, az értékek fokozott megbecsülése, az értékek új jelentéstartalmai és a legfelsőbb értékekhez való hűség erősödése mutatja.” 71:7.2 A tanulás az eszményi államban élethosszig tart.
- tao: 94:6.3 Lao-ce tanítása szerint „a teremtésösszesség Egyetlen Első Oka”, 94:6.8 a világegyetemek Örökkévaló Istensége és Teremtő Abszolútja.
- taoizmus: 131:8.1 A Melkizedek hírvivői által hirdetett egy Isten igazságának tantételét a legnagyobb mértékben tartalmazó, legtovább fennmaradt kínai vallás. 94:5.2 Korai formája, vagyis az elő-taoizmus a sálemi hitterjesztők tanításainak közvetlen következményeként jelent meg Kínában, de e megjelenésben három tényező keveredett. 94:5.3 1. Szinglangton fennmaradt, Egy Igazságra vonatkozó tanításai, melyek a Shang-tire, a Menny Istenére vonatkozó felfogásban éltek tovább. 94:5.4 2. A Fenséges Teremtő Istenség sálemi vallása, mely Istenség az egyén hitére válaszolva fogadja kegyébe az embert. 94:5.5 3. „Az indiai bölcselők Brahman-Abszolútról alkotott felfogása, melyhez társult a minden rossztól való megszabadulás vágya.” Lásd még → „Kína”
- tapasztalat: 117:5.7 Az ember döntési cselekedetének személytelen következménye.
- Tapasztalattól Függetlenül Létezők: 31:8.1 felsőbb-személyiségű létpolgárok, akik a Paradicsom nyugati részén élnek ezernél is több csoportban. Ők abszonit sajátosságokkal rendelkező meglényegített lények. A tökéletessé lett halandókkal társulásokat alkothatnak. 31:8.2 Nincs közük a Havona és a hét felsőbb-világegyetem dolgaihoz, csak a világmindenség ügyeinek felsőbb szintű vitelével foglalkoznak. 31:8.3 Meglényegítik őket, de ők nem teremtenek lényeket. A paradicsomi létüket a Háromság felügyeli és irányítja. 31:8.4 A Paradicsomot elért halandók e lények vezetőjével – a Világmindenség Építészeinek elnöklő fejével – akkor találkoznak, amikor leteszik az örökkévalósági Háromság-esküt.
- tapasztalás: 115:7.6 Valóságérzékelési mód. 115:2.4 Az ebben való „gyarapodás lehetősége világegyetemi ténylegességgé válik a Legfelsőbbel és a Legfelsőbben létesített triodita kapcsolatokon keresztül.” 106:9.2 A tapasztalást a Végtelenség Hét Abszolútja haladja meg. Az evolúciós teremtmények nélküle nem létezhetnek.
- tapasztalás (emberi ~): 102:4.2 Kölcsönhatás a tevékeny, kutató sajátlényeg és a külső valóság között, amely 102:3.5 „az értékek tudatosulásához vezet”. 102:4.2 A tapasztalást a fogalomalkotás mélysége és a külső valóság felismerésének egésze határozza meg.
- tapasztalás (teremtményi ~): 130:4.4 „minden igaz értéke a felismerés mélységében rejtezik.”
- tapasztalás-meghaladó dolgok: 105:5.3 „megelőztek és meghaladtak mindent, ami véges. A tapasztalás-meghaladó véglegesek, a végesre vonatkoztatva, egyszerre ok és beteljesülés jellegűek.”
- tapasztalás-meghaladó(k): 106:8.9 A paradicsomi Háromság egyik működési szintje, mely a Véglegesség Háromsága. 105:7.1 E fogalom „a végtelent és az abszolútat el nem érő, de a végest és a teremtményit meghaladó szintekre utal.” Az „abszolútok felsőbb értékei és a végesek legteljesebb értékei között teremtenek szerves kapcsolatot. A teremtmény nézőpontjából vizsgálva a tapasztalás-meghaladó az, ami a véges következményeként meglényegültnek tűnik; az örökkévalóság felől tekintve pedig az, ami a véges előtt létezik”. 105:7.2 Bár meghaladja az evolúciós szintet, nem nélkülözi a fejlődést. Felsőbb jellegű tapasztalást hordoz.
- tapasztalás-meghaladó szinthez kapcsolódó valóságok: (nem teljes felsorolás)
- „105:7.5 1. A Végleges Istenség-jelenléte.
- 105:7.6 2. A világmindenség fogalma.
- 105:7.7 3. A Világmindenség Építészei.
- 105:7.8 4. A Paradicsom erőszervezőinek két rendje.
- 105:7.9 5. Bizonyos változtatások a térpotenciálban.
- 105:7.10 6. Bizonyos szellem-értékek.
- 105:7.11 7. Bizonyos elme-jelentéstartalmak.
- 105:7.12 8. Abszonit minőségek és valóságok.
- 105:7.13 9. Mindenhatóság, mindentudás és mindenütt-jelenvalóság.
- 105:7.14 10. Tér.”
- Tarim folyó: 79:1.2 a medencéjében tizenötezer éven át léteztek kevert andita műveltségközpontok. Ez a völgy volt az igazi andita műveltség legkeletibb előretolt állása. Fénykorában Mezopotámiával vetekedett. Polgárosodott társadalma az időjárás megváltozása miatt, az esőfelhők délkeletre húzódásával tűnt el.
- Tartalékos Testület: 26:3.3 a harmadrendű szupernáf-testület egyik osztálya. 26:3.10 A hetedik Kör-szellem gyermekei. „Nem különleges formaterv szerint teremtetnek, és képesek szolgálatot vállalni a harmadrendű szuperáfi társaik bármely feladatának mérsékeltebb gondosságot igénylő munkaszakaszában.”
- Tartalékos Testület: 28:4.3 az elsőfajú szekonáfok hétféle szolgálata közül az egyik. 28:4.14 Minden felsőbb-világegyetemben a sorozatban a hetedik elsőfajúak alkotják, akiket – a szokásos feladataikon túl – ismeretlen küldetésekre és a „teremtésrészek érdekében végzendő veszélyhelyzeti feladatokra tartanak készenlétben.”
- tánc: 92:3.6 vallási eredetű, kezdetei az időszakos imádási ünnepségekig nyúlnak vissza. 70:2.2 De a harcnak is köszönhető. Az „egyik korai formája katonai kiképzés volt.”
- társadalmi esemény: 103:4.1 nem hatja át a közösség légköre.
- társadalmi gyakorlat: 92:2.2 a régi formákat részesíti előnyben, azokba kapaszkodik.
- társadalmi haladás: 81:6.7 azon emberfajták gondolatain és tervein alapul, melyek értelmes és kemény munka árán megtanulták, hogy miként biztosítsák a földből való megélhetésüket egyre kisebb erőfeszítéssel és egyre kevesebb munkanap mellett, hogy élvezhessék és javukra fordíthassák az így nyert szabadidőt.
- társadalmi megbecsülés (fejlett államokban): 71:3.12 első helyen a polgári és társadalmi szolgálatot ellátók tevékenysége áll. A tiszteletben őket követik a bölcselők, a tanítók, a tudósok, az iparosok és a katonák. A szülők a gyermekeik kiválósága alapján nyerik el a jutalmukat. A vallási vezetők – a szellemi ország nagyköveteiként – egy másik világban kapják meg az igazi jutalmukat.
- társadalmi osztályok: 70:8.1 megjelenésüket az emberi lények elmebéli és testi különbözősége biztosítja. 69:6.1 A kezdetleges formájában a társadalom négy osztállyal bírt. Ezek a dolgozói, a szabályozói, a vallási és a katonai. 70:8.2 Az osztályokba tömörülést több általános ok is elősegíti.
70:8.3 1. Természetes – az első társadalmi elkülönülések alapját a nemi, életkori és vérségi – a vezérrel való rokonsági – sajátságok alkották.
70:8.4 2. Személyes – az ügyesség, a kitartás, a szakértelem, a hűség, a nyelvismeret, a tudás és az általános értelem elismerése.
70:8.5 3. Véletlen – a háború és a kivándorlás szintén az emberi csoportok különválásához vezetett. A rabszolgaság megteremtette a szabadok és a rabszolgák elkülönülését.
70:8.6 4. Gazdasági – a vagyon és a rabszolgák száma alapján történő elkülönülés gazdagokra és szegényekre.
70:8.7 5. Földrajzi – osztályok jelentek meg a városi vagy a falusi települések létéből eredően is. A város és a vidék az eltérő nézőpontok és hozzáállás miatt hozzájárult a pásztor-mezőgazdász és a kereskedő-iparos szétválásához.
70:8.8 6. Társadalmi – osztályok alakultak ki az alapján is, „hogy az emberek milyen társadalmi értéket tulajdonítottak a különféle csoportoknak. Az e fajtába tartozó legkorábbi osztályok között megvoltak a paptanárok, az uralkodó-harcosok, a tőkés-kereskedők, a közönséges munkások és a rabszolgák közötti határvonalak.”
„70:8.9 7. Szakmai – a foglalkozások sokasodásával igény jelentkezett kasztok és ipartestületek alapítására. A munkások három csoportra oszlottak: a hivatást gyakorló osztályok, beleértve a javasokat is, majd a szakmunkások következtek, melyeket a szakképzetlen munkások követtek.”
70:8.10 8. Vallási – „a papok áhítata és titokzatossága hosszú időn keresztül külön társadalmi csoporttá tette őket.”
„70:8.11 9. Faji – két vagy több emberfajta jelenléte egy adott nemzeten vagy területi egységen belül rendszerint színes kasztokat eredményez. India eredeti kasztrendszerének alapját a bőrszín képezte, mint ahogy ez volt a helyzet az ősi Egyiptomban is.”
70:8.12 10. Életkori – a fiatalok és az érettebb emberek közötti eltérés alapján. „A törzseknél a fiú az apja felügyelete alatt maradt az apa élete végéig, míg a leánygyermeket az anyja gondjaira bízták a házasságkötésig.”
- társadalmi rend (eszményi ~): 99:2.4 „az, amelyben minden ember úgy szereti a szomszédját, mint önmagát.”
- társadalmi szolgálat: 5:5.4 „az erkölcsös gondolkodás és a vallásos élet eredménye.”
- társadalmi testvériesség: 52:6.2 a „társadalmi testvériség” megvalósításának egyik eszköze. 52:6.3 Célja, a nemzetek és az emberfajták közötti társadalmi érintkezések növelése, a kapcsolatok és a testvériességi társulások kialakítása. Eszközei lehetnek az utazás, a versengő játék, valamint a diákok, a szakemberek és a vallási bölcselők cseréje. Fontos még az egymás megértését segítő közös nyelv kifejlesztése és a több nyelven beszélők számának növelése is.
- társadalmi tudat: 102:4.1 a máselme-tudatra épül.
- társadalmi újjászervezés: 99:1.1 „A gépi találmányok és az ismeretek terjedése megváltoztatja a polgárosodott viszonyokat.” 99:0.3 Az életkörülmények gyors változása a társadalmi intézmények gyors átalakítását igényli. A vallásnak szintén alkalmazkodnia kell a változó társadalmi rendhez. 99:2.1 A vallás akkor tud hatékony segítség lenni a társadalmi újjászervezésben, ha személyes szellemi tapasztaláson alapul. 99:3.3 Az igaz vallás azáltal befolyásolja közvetlenül a társadalmi újjászerveződést, hogy szellemivé lényegíti és eszményivé teszi az egyes állampolgárt. 99:3.5 A múlt egyházainak hamis nézetei támogatták az elfajzott társadalmi csoportok oktalan fenntartását, ami késleltette a polgárosodott viszonyok fejlődését. 99:4.2 A szellemi látásmód képes átalakítani a társadalom vezetését. Sőt, a társadalom vezetését csak a szellemi látásmód képes lényegi módon átalakítani.
- társadalmi viszonyok: 99:1.4 a testvériség hiányában a kölcsönös függés mértékének növekedése a társadalom viszonyait egyre kiélezettebbé teszi. Az „új társadalmi viszonyoknak és gazdasági változásoknak csak a vallás segédkezése révén lehet eredménye a tartós testvériség.”
- társadalom: 68:2.4 alapja a nyájösztön, a természetes társas hajlam. 81:6.39 A társadalom fokozatosan fejlődő, evolúciós jelenség. 81:6.41 Adott állapota a korszakokon át végzett próbálkozások és tévedések eredménye. 70:9.17 A társadalom „dolga és kötelessége, hogy a természet gyermekének tisztességes és békés lehetőséget biztosítson arra, hogy önmagát fenntarthassa, hogy közreműködhessen az önmaga átörökítésében, s ugyanakkor valamilyen mértékben élvezhesse a maga kedvére való létezés örömeit, mely három dolog együtt alkotja az emberi boldogságot.” 81:5.5 A társadalom olyan együttműködési rend, amely a polgárai szabadságát intézményeken, a gazdasági szabadságot a tőkén és a találékonyságon, a társadalmi szabadságot a műveltségen, és az erőszakmentességet a rendszabályokon keresztül biztosítja. 81:6.34 A társadalom működését és fejlődését nehezítik a haladóbb és az elzárkózóbb csoportok közötti érdekellentétek. 68:2.2 A társadalom alapvető rendeltetése az, hogy az egyéni életmód kockázati elemeit és az élettel kapcsolatos fájdalom-elemeket csökkentse, az öröm-elemeket pedig növelje. A fejlődése ezek kapcsán mérhető. A társadalom fennmarad, ha a célja az önfenntartás. Azonban a mértéktelen maga kedvére való létezés képes elpusztítani. 68:2.5 Ez a feltételezett emberi értékek túlzóvá válásában nyilvánul meg. 68:3.1 A társadalom korai formájának egyik összetartó ereje a kísértetektől való félelem volt, mely a társadalom létét emberfeletti jelleggel is gazdagította. 68:3.2 A kísértetálom közösség formáló. 68:3.3 „A halottak eltávozott szellemeitől való rettegés a félelem új és meglepő formáját hozta a felszínre, az iszonyat megdöbbentő és félelmetes fajtáját, mely hozzájárult ahhoz, hogy a régi korok laza társadalmi rendjei összeálljanak az ősi idők jóval fegyelmezettebb és alaposabban szabályozott kezdetleges csoportjaivá.” „A kísértetfélés korai tisztelete erős társadalmi kötelékké vált”. 70:9.2 A társadalom fokozatosan szilárdította meg létének jogosultságait az alábbi feladatok ellátása által.
„70:9.3 1. Az élelemmel való ellátottság biztosítása.
70:9.4 2. Katonai védelem – a biztonság elérése felkészülés révén.
70:9.5 3. A belső béke fenntartása – a személyes erőszak és a társadalmi békétlenség megelőzése.
70:9.6 4. Nemi szabályozás – házasság, a család intézménye.
70:9.7 5. Tulajdon – a birtoklás joga.
70:9.8 6. Az egyének és a csoportok versengésének támogatása.
70:9.9 7. A fiatalok nevelésének és képzésének biztosítása.
70:9.10 8. Az üzlet és a kereskedelem – az ipari fejlődés – támogatása.
70:9.11 9. A munkakörülmények és a bérhelyzet javítása.”
70:9.12 10. A vallási szokások szabadságának biztosítása abból a célból, hogy a kapott szellemi ösztönzés révén a társadalmi tevékenységek magasabb szintre emelkedhessenek. 70:3.5 A társadalom mai formáját nagymértékben az ipari kereslet-kínálat tartja össze. 71:2.7 A közgondolkodás (közvélekedés) egyrészt megőrzi a polgárosodott társadalmat, másrészt hátráltatja a fejlődését. 84:0.2 Mivel a társadalom a családi egységek együttesének szervezete, 84:7.27 ezért a társadalom biztonsága azt igényli, hogy az adott nemzedék a következő és a további nemzedékek jólétét célzó beruházásokat hajtson végre. 55:5.3 A fény és élet bolygói korszakaiban a társadalom „egy magas szintű anyagi, értelmi és műveltségi fejlődést felmutató, olajozottan működő rendszer.”
- társadalom és kormányzás gyarapodásának titka: 39.3.7 „annak elősegítése és támogatása, hogy a személyek közötti kapcsolatok erkölcsi értékét a teremtmények egyre nagyobb mértékben ismerjék el”.
- társadalomfejlesztés: 66:0.2 az Urantia Bolygóhercegének ötszázezer évvel ezelőtti megérkezésekor félmilliárd fejletlen emberi lény élt a földön szórt eloszlásban. 66:3.2 „Az akkori idők nagy kihívása az volt, hogy az ember vadászból pásztorrá alakuljon, annak reményében, hogy egykor majd békeszerető, letelepedett földművessé válik.” 66:3.8 „A herceg testtel bíró törzskara folyamatosan maga köré gyűjtötte a környező törzsek felsőbbrendű egyedeit, és miután e tanítványokat felkészítették és fellelkesítették, tanítókként és vezetőkként visszaküldték őket a népükhöz.” 66:5.13 Az urantiai polgárosodott társadalom „a szükség üllőjén és a félelem kalapácsai alatt kovácsolódott.” 66:6.5 „Az egyes emberfajták esetében az idő próbáját kiállt, saját erkölcsöt türelmes munkával emelték magasabb szintre és fejlesztették tovább.” 66:6.6 „A dalamatiai tanítók az élőlénytani evolúció tisztán természetes kiválogatódási rendszereihez egyfajta tudatos társadalmi kiválasztási gyakorlatot igyekeztek hozzáadni. Nem bontották fel az emberi társadalmat, viszont határozottan felgyorsították annak szokványos és természetes fejlődését. A szándékuk az evolúciós úton való fejlődés volt, nem pedig a kinyilatkoztatás útján elérendő fordulat.” 70:8.14 A társadalmi osztályok megszűnése a polgárosodás élőlénytani, értelmi és szellemi forrásainak fokozatos és okos igénybevétele által történik.
„70:8.15 1. A faji állományok élőlénytani helyreállítása – az alsóbbrendű emberi fajták selejtező felszámolása. Ez egyúttal számos halandói egyenlőtlenséget is meg fog szüntetni.
70:8.16 2. Az ilyen élőlénytani fejlesztés eredményeként megjelenő kiemelkedő agyi képességű egyének oktatása és képzése.
70:8.17 3. A halandók közötti rokonság és testvériség érzése kialakulásának vallási jellegű felgyorsítása.”
70:8.18 Az ilyen intézkedések akkor vezetnek eredményre, ha az alkalmazásuk módja értelmes, bölcs és türelmes.
- társadalomfejlesztési terv: 71:3.9 erkölcsös társadalmat épít, ami a legfelsőbb rendű társadalmi műveltség létrejöttét eredményezi. Célul tűzi ki a polgárok önérzetének megőrzését „és minden egészséges egyénnek megfelelő lehetőséget biztosít az önmegvalósításra.” 71:4.16 Az eszményi társadalom csak úgy érhető el, ha „az »aranyszabály követői« olyan haladó társadalmat hoznak létre, amelyben a maguk eszményképei szerint élnek, s közben megfelelő szintű védelmet tartanak fenn a szellemi sötétségben élő azon társaikkal szemben, akik akár a békés kedvteléseik kiélésére, akár a fejlődő társadalom elpusztítására törekednek.”
- társadalom önkorlátozó eszközei: 118:8.10 a) az igazságról alkotott és elterjedt fogalmak, b) a testvériség eszményképei, c) a könyörülettel együtt járó visszatartó erő, d) elkezd úgy bánni az embertársaival, ahogy szeretné, hogy vele is bánjanak, „sőt amilyen bánásmódban szerinte Isten részesítené őket.”
- Társ-főerőszervezők: 29:5.4 Elsőfajú térerő alakítók, akik a Világmindenség Építészeinek felügyelete alatt dolgoznak. 29:5.7 Magas hőmérsékleten, a külső tér rossz fizikai körülményei között is működnek. „A kinyilatkoztatott lények közül rajtuk kívül egyedül a Független Hírvivők és az Ihletett Háromsági Szellemek képesek működni a külső tér e területein.”
- társulás: 81:5.4 Az egyéni és a csoportos túlélés biztosításának egy formája. Az egyén számára a csoport védelmét és biztonságát nyújtja, melyért a közösség az egyéntől önfegyelmet és a személyes szabadsága részleges feladását igényli.
- társulás (ember és Isten ~a): 118:5.2 A jövőbeli lehetőségei korlátlanok.
- társulások (csoportos ~): 106:3.4 Lehetővé válik általuk az egyéni képességek előrevetítése és meghaladása. Az ilyen működés a véges szinten túl is meg van. Lásd még → „Háromság (első élményelvi ~)”
- társulások (hármas ~): 84:6.5 a Paradicsom-Havona rendszerre jellemzők. Lásd még a „társulások (kettős ~)” címszó alatt.
- társulások (kettős ~): 84:6.5 a világegyetemi lények több rendje kettős jellegű személyiség-megnyilatkozással lett teremtve. A halandók, az Anyagi Fiak és a midszonit lények esetében ez férfi és nő formájában jelenik meg. A szeráfok, a kerubok és a Morontia Társak esetében adónak (küzdőnek) illetve elfogadónak (visszahúzódónak) nevezik őket. Az ilyen társulások jelentősen növelik a sokoldalúságot és általuk legyőzhetők az eredendően meglevő korlátok. 84:6.6 A nézőpontbeli különbségeik okán a férfiaknak és a nőknek a morontia és a szellemi létpályájukon is szükségük van egymásra. A férfi és a női személyiségjegyek a Végleges Testületben is megmaradnak. Az emberiség e két alapvető változata mindig is érdeklődni fog egymás iránt, ösztönözni, bátorítani és segíteni fogják egymást a nyugtalanító világegyetemi problémák megoldásában és a mindenségrendi nehézségek leküzdésében.
- tehetség (emberi): 44:8.2 három forrása van.
a) A természetes, eredendő elmebéli tehetség.
b) Olyan Gondolatigazító vezetése, aki korábban más világokon és más halandó teremtményekben ilyen irányú, tényleges és valódi tapasztalatokat szerzett.
c) Kijelölt égi mester, aki szellemileg segíti, összehangolja és ösztönzi e halandókat a mind tökéletesebb eszményképek felkutatására és azok tökéletesebb bemutatására.
- tehén: 88:1.5 egykor bűvtárgy volt, a teje pedig tabu. 89:1.5 A hinduk szentnek tartották. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.
- tekintély (állami ~): 88:2.10 a polgári formák fejlődése által jelent meg. 88:3.4 Az állami felsőbbség bűvtárgyi tekintélyre tett szert, melynek fejlődési szakaszai „a nemzetségektől a törzsekig, a hűbérességtől a korlátlan uralomig, a nemzetségi ősöktől a lobogókig” terjedt.
- tekintély (egyházi ~): 88:2.10 az isteni ihletésűnek tekintett írásokon alapul.
- teljesség: 12:7.10 a testvériség a teljesség valósága, mely felfedi a teljesség tulajdonságait.
- Teljes Szeráfi Testület: 39:1.5 tagjai a teljessé lett szeráfok, akik már megjárták a Szerafington köreit. Eljutottak a Paradicsomra is, ahol a Második Forrás és Középpont, vagyis az Örökkévaló Fiú, már mindegyiküket személyesen is magához ölelte. Képzettségük alapján e testület tagjai képesek szembenézni azokkal a kihívásokkal és szükséghelyzeti feladatokkal is, amelyek az idő gyermekeinek felemelését célzó Istenfiúi alászállások kíséreteként rájuk várnak. Sőt, ők igazán az alászálló Istenfiak kísérése által válnak teljes-szeráffá. 39:9.1 Mivel helyi világegyetemi származásúak, segédkezhetnek a fényben és életben megállapodott világokon. Szolgálhatnak továbbá a felsőbb-világegyetemi szekonáfok társaiként és a felsőbb Paradicsom-Havona-rendű szupernáfok segédeiként is. 39:9.2 E testület tizenkét különleges, felügyeletet ellátó csoportja jelenleg is segédkezik az Urantián.
- temetési beszéd: 87:2.3 eredetileg arra találták ki, hogy az elhunyt kísértetlelkét útbaigazítsák. Szokás volt az útra élelmet és ruházatot is biztosítani a számára.
- temetési szertartás: 87:2.3 „az ember azon törekvéséből ered, hogy rábírja a kísértetlelket a jövőbeli otthonába való elindulásra”. Az ősök hitték, hogy akár egy év időtartam is szükséges ahhoz, hogy a kísértet eltávozzon a sír közeléből.
- templom (szentély): 74:4.5 ma az Atya nem látható jelenlétének anyagi jelképe. 88:2.3 Hajdan a templomok azért váltak az első bűvtárgyi helyekké, mert a holtakat ott temették el. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.
- templomi temetkezés: 76:5.5 Ádámot és Évát a terveik szerint épített, istentisztelet céljára szolgáló templom központjában temették el, „innen ered az a szokás, hogy a kiváló és jámbor férfiakat és nőket az istentiszteletnek helyet adó építmény padozata alá temetik el.”
- Tenskwatawa: 90:2.9 A sóni indián látnok, „aki előre jelezte az 1806-os napfogyatkozást és leleplezte a fehér ember által elkövetett bűnöket.”
- terciáfok: 28:1.1 A Végtelen Szellem gyermekei, akik ezerfős csoportokban személyisülnek meg a Paradicsomon. 28:0.6 Működési szempontból nincs közvetlen közük a halandói felemelkedés támogatásához. 28:1.2 Ezerfős csoportjuk a Teremtő Fiút segíti a helyi világegyeteme szervezésének munkájában. 28:1.3 A helyi világegyetemben honos angyali élet első rendjeinek megjelenésével a feladatuk összekötő-segédkező szolgálattá alakul az adott Teremtő Fiú és a felsőbb-világegyetemét vezető Nappalok Elődei között.
- teremtés: 56:0.1 Vannak fizikai, értelmi és szellemi területei, melyek istenmód kölcsönös összefüggésben állnak egymással. 56:1.1 Fizikai, vagyis anyagi értelemben nem végtelen. 48:0.1 „Amennyiben a Teremtők tökéletes lényeket kívánnak létrehozni, akkor azt közvetlen és eredeti teremtés révén teszik, de sohasem vállalkoznak arra, hogy állati eredetű és anyagi teremtményeket egyetlen lépésben tökéletes lényekké változtassanak.” 56:9.13 Az értelmes teremtmények véget nem érően fognak sokasodni, a teremtésüknek nem lesz vége.
- teremtés (egyetemes ~): 115:2.3 A tapasztalási szintek estében a lehetségességeknek a ténylegességekké való alakulásán alapul és összefügg a tér-, az elme- és a szellempotenciál területeivel.
- teremtés (zsidó-keresztény) mondája: 74:8.12 hamisított írás, amit Mózes tanításai közül valónak tartanak. 74:8.11 A babiloniai fogságból Jeruzsálembe visszatért zsidó papok véglegesítették a mai formájában. 74:8.8 Ők még tudtak az Ádám előtt létező polgárosodott társadalomról, amit az is mutat, hogy véletlenül az írásban hagyták „azt az árulkodó hivatkozást, hogy Káin »Nod földjére« vándorolt, ahonnan feleséget vett magának.” 74:8.12 Ptolemaiosz, Egyiptom görög királya fordítatta le görögre. 74:8.1 Az Urantia hat nap alatt való teremtésének története azon a hagyományon alapul, hogy Ádám és Éva hat napot töltött a Kert első felmérésével. E szervező és ellenőrző tevékenység hossza nem volt tervezett. A hetedik nap istenimádatra való szentelése Ádám terelő tevékenységéből ered, aki az előttük hódolni akaró kertlakókat az Atya templomához irányította az Istent megillető imádás céljából. 74:8.4 Az ember agyagból való teremtése hiedelmét elősegítette az a hagyomány, hogy Ádám és Éva olyan testi alakkal rendelkezett, amelyet az Urantiára való megérkezésükkor alkottak a számukra. 74:8.3 Évának az ádámi oldalbordából való teremtése két különböző dolog összekeveredésén alapul. Az egyik Ádámék megérkezése, a másik pedig az a mennyei sebészeti beavatkozás, ami az ő eljövetelük előtt több mint négyszázötvenezer évvel korábban történt, és a Bolygóherceg testtel bíró törzskarát érintette. 74:8.10 Mivel Mózes Ábrahám származási ágát Ádámhoz igyekezett visszavezetni, ezért Mózes utódai Ádámot hitték az első embernek, akinek létét a teremtésnek kellett megelőznie.
- teremtésrész (helyi világegyetem) kormánya: 32:2.7 ide tartoznak a helyi világegyetem legfelsőbb tanácsai, a csillagvilági atyák és a helyi csillagrendszerek fejedelmei.
- teremtmény(ek) (jellemzők): 106:2.7 „személyisége kizárólag az Atya, a Fiú és a Szellem személyiségi valóságait ragadhatja meg az imádságos-istenimádati hozzáállásban.”
- 106:7.6 A világegyetemi teremtmények számára elérhetők „a Hétszeres, a Legfelsőbb és a Végleges Istenség-szintjei”. Ez annyit jelent számukra, mint az Örökkévaló Fiúnak és az Együttes Cselekvőnek az Atya Isten végtelen megismerése az örökkévalósági létezésük abszolút szintjén.
- 115:7.2 Világegyetemi létüket a Legfelsőbb Lény tapasztalás-evolúciós tervének létezése tette lehetővé.
- 115:7.2 Tapasztalások útján fejlődhetnek.
- 115:7.2 A fejlődésük eredményeként elérhetik a Felsőség (Legfelsőbb Lény) isteniségét.
- teremtmény (személyiséggel bíró ~): 110:2.5 Elmével és akarattal rendelkezik.
- teremtményi fejlődés szakaszai: 107:0.7 Az első szakasz a saját akarattal bíró teremtmény teljes kifejlődéséig tart, mely az Urantián mintegy húsz év. A második szakasz „a megfontoltság életszakaszába való lépésig, vagyis nagyjából a negyvenedik évig”.  A harmadik szakasz pedig a húsvér test kötelékétől való megszabadulásig tart.
- teremtményi háromságot elért fiak: 22:7.11 A Legfelsőbb Istenség hármas értelemben való felfedezése, amely a Felemelkedő-háromságivá lett Fiak, a Paradicsom-Havona-háromságivá lett Fiak és a Végzet Háromságot-elért Fiai rendjeit eredményezi.
- teremtményi-háromságot elért fiak (jellemzők): 117:2.3 „a jelen világegyetemi korszakban születtek és élnek”.
- 117:2.3 „van személyiségük”,
- 117:2.3 „rendelkeznek elme- és szellem-adománnyal.”
- 117:2.3 „Vannak tapasztalataik és azokról emlékeik”.
- 117:2.3 „nem növekednek úgy, mint a felemelkedők.”
- 117:2.3 „benne élnek a jelenlegi világegyetemi korszakban”.
- 117:2.3 „valójában a következő világegyetemi korszakhoz tartoznak”.
- 117:2.3 Nem foglaltatnak benne a jelenleg még növekedési besorolású Legfelsőbb Lényben.
- 117:2.3 „nem résztvevői a jelen világegyetemi korszak tapasztalás útján kibontakozó növekedésének”.
117:2.3 A következő világegyetemi korszakra „tartalékolt” teremtmények.
- teremtményi megtestesülések-alászállások (Jézusé): 119:0.7 Kb. 150 millió évente követték egymást, az elsőre egymilliárd évvel ezelőtt került sor.
- 119:1.3 Elsőként Jézus nebadoni Melkizedek Fiúként testesült meg. Veszélyhelyzeti szolgálatra osztották be, melyet 119:1.4 száz urantiai évig látott el. Ennek során huszonnégy világegyetemi veszélyhelyzeti bevetésen vett részt. 119:8.4 Ezen „alászállás alkalmával az Atya, a Fiú és a Szellem egyesített akaratát nyilvánította ki”.
- 119:2.4 Másodikként ügyvezető Csillagrendszer Fejedelemként testesült meg a Nebadon 37-es csillagvilága 11-es csillagrendszerében, 119:2.5 több mint tizenhét világegyetemi szabványévig. 119:8.4 Az „alászállás alkalmával az Atya és a Fiú akaratát” jelenítette meg.
- 119:3.1 A harmadik megtestesülés a Nebadon 61-es csillagvilága 87-es csillagrendszerének 217-es bolygóján történt olyan Anyagi Fiú képében, aki 119:3.3 megbízott Bolygóhercegi feladatot látott el 119:3.4 egy egész nemzedéknyi időn át a csillagrendszeri lázadás idején. 119:8.4 Az „ádámi alászállás alkalmával az Atya és a Szellem akaratát nyilatkoztatta ki”.
- 119:4.2 A negyedik megtestesülés a helyi világegyetem legfelsőbb angyali rendjébe tartozó szeráf tanító tanácsosként történt, és 119:4.3 negyven világegyetemi szabványévig tartott. Ez idő alatt Jézus huszonhat tanítómester mellett huszonkét különböző világban működött. 119:8.4 A „szeráfi alászállás alkalmával a Fiú és a Szellem akaratát” nyilvánította ki.
- 119:5.1 Jézus ötödik alászállása több mint háromszázmillió éve történt az Uverszán, az Orvonton felsőbb-világegyetem központján, halandó eredetű zarándokként, 119:5.2 Eventod néven. Mint felemelkedő halandó, „orvontoni szabványidőben mérve tizenegy évig élt és tevékenykedett”. 119:8.4 Az „uverszai halandóként való alászállás alkalmával az Együttes Cselekvő akaratát mutatta meg”.
- 119:6.1 A hatodik alászállásra a Nebadon 5-ös csillagvilága központi bolygóján került sor a Fenséges Atyák bíróságainál 119:6.3 „teljesen felkészült morontia halandóként”. 119:8.4 Ekkor Jézus az Örökkévaló Fiú akaratát nyilatkoztatta ki.
- 119:7.2 A hetedik alászállás helyszíne az Urantia bolygó volt. Ez erre vonatkozó döntés Ádám és Éva vétségét követően vált nyilvánossá. 119:8.4 Jézus az „urantiai anyagi alászállás alkalmával az Egyetemes Atya akaratát élte meg, éppen úgy, mint egy húsvér halandó.”
- teremtményi megtestesülések célja (Teremtő Fiúk által): 119:0.4 A „Teremtők bölcs, rokonszenves, igazságos és megértő uralkodókká” válását szolgálja. 119:0.6 Tapasztalás által kell elérniük a saját teremtményeik nézőpontját, megismerniük azok életét. „Az élő tapasztalások révén gyakorlati könyörületességre, pártatlan ítélőképességre és a tapasztalásra épülő teremtményi lét szülte türelemre tesznek szert.” 119:0.4 A megtestesülések segítik a helyi világegyetemi kormányzásra való felkészülést, az isteni pártatlanság és az igaz ítélőképesség megvalósulását, 119:0.5 egyben lezárják a Teremtő Fiúk személyes képzését és világegyetemi felkészítését.
- teremtményi szaporodási képesség: 36:6.7 „a Világegyetemi Anyaszellem kelti életre az élettelen mintákat, és ő az, aki ezt a megelevenített sejtanyagot ellátja az élőlény szaporodásához szükséges képességekkel.” 36:6.3 E különleges és személyes adomány az élethordozók útján kerül az életre keltett ősi élet-sejtanyagba.
- teremtményi személyiség: 9:8.12 Rendelkezik egyéniséggel és olyan elmével, „mely magába foglal emlékezetet, értelmet, ítélőképességet, alkotó képzeletet, képzettársítást, döntést, választást”. 9:8.6 - 8.8 az alanyi öntudat és az Atya személyiség körére adott tárgyilagos válasz jellemzi.
- teremtő (ember): 130:2.10 Minden „gondolkodó és szellemi elmével felruházott emberi lény” képes „teremtővé válni.”
- Teremtő Fiak: 33:1.3 A paradicsomi Atya-Fiú szellemi erőinek személyiség-központjai, a Hétszeres Isten téridő sajátosságainak végső erő-személyiség összpontosulásai.
- Teremtő Fiak/Fiúk (jellemzők): 20:1.11 Hármas eredetű, elsődleges fiak, akiket az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú hoz létre.
- 33:2.1 Némelyikük „az Atyára, mások a Fiúra, megint mások pedig a két végtelen szülőjük keverékére hasonlítanak. A mi Teremtő Fiúnk igen határozottan inkább az Örökkévaló Fiúéhoz hasonlító jegyeket és sajátosságokat mutat.”
- 33:2.2 Az „Örökkévaló Fiú jóváhagyásával új teremtményi formaterveket készítenek, és a Szellem-társuk tevékeny közreműködésével megpróbálkozhatnak az energia-anyag új formájának kialakításával is.”
- 118:4.7 „mindenségrendi értelemben átalakító teremtők.”
- 119:0.3 Teljes felelősséget vállal a világegyeteme befejezéséért, irányításáért és rendezett működtetéséért.
- 119:0.3 Vállalja, hogy addig nem gyakorolja az új teremtésrész feletti főhatalmat, amíg a hét teremtményi alászállását a Nappalok Elődei által igazolt módon nem teljesíti.
- 119:0.4 A természetüknél fogva igazságosak.
- 119:0.4  A természetüknél fogva irgalmasak.
- 119.0.4 Az „egymást követő alászállási tapasztalások eredményeként megértően könyörületessé válnak”.
- 119:0.6 A különböző rendű, maguk teremtette lények iránti rokonszenvük igazi és teljes.
- 119:0.6 A teremtményeik iránti könyörületességük mérhetetlen.
- 119:0.6 Sajnálatot éreznek a tévelygők és az önzőek irányában.
- Teremtő Fiak Hangja: 28:4.3 az elsőfajú szekonáfok hétféle szolgálata közül az egyik. 28:4.6 Minden felsőbb-világegyetemben a harmadik elsőfajú szekonáf és minden, a sorban ezt követő hetedik szekonáf hallható módon és jól tükrözi a helyi-világegyetemek Teremtő Fiainak elmeválaszát valamely időszerű kérdéshez való hozzáállásukról a Nappalok Elődei számára.
- Teremtő Fiú helyi világegyetemi hatáskörei:
21:3.5 „1. Első helyettesi hatáskör – a Teremtő Fiú által gyakorolt egyes és átmeneti hatáskör azt megelőzően, hogy a vele társult Alkotó Szellem révén megszerzi a személyes értékeket.
21:3.6 2. Együttes helyettesi hatáskör – a paradicsomi pár közös uralkodása azt követően, hogy a Világegyetemi Anyaszellem személyisége megjelent.
21:3.7 3. Kibővülő helyettesi hatáskör – a Teremtő Fiú kiteljesedő hatásköre a hét teremtményi alászállási időszakban.
21:3.8 4. A legfőbb hatáskör – a hetedik alászállás teljesítését követően elnyert szilárd fennhatóság. A Nebadonban a legfőbb hatáskör Mihály urantiai alászállásának teljesítésétől számítódik. Ez a ti bolygóidőtökben mérve alig több mint ezerkilencszáz év óta áll fenn. (1934-hez képest 31:10.22)
21:3.9 5. Kibővülő legfőbb hatáskör – a fény és élet korszakának a teremtményi területük többségén való beköszöntére épülő, erősödő kapcsolatrendszer. E szakasz a helyi világegyetemek jövőjének része.
21:3.10 6. Háromsági hatáskör – melyet azt követően gyakorol, hogy a teljes helyi világegyetem elérte a fény és élet korszakát.
21:3.11 7. Ismeretlen hatáskör – a jövőbeli világegyetemi korszak ismeretlen kapcsolatrendszere.”
- Teremtő Fiúnk (33:1.3 Világegyetemi Fiú; 33:2.3 Tökéletes Fiú; 33:1.1 Krisztus Mihály): 33:1.1 a nebadoni Mihály. Ő az isteniség és a végtelenség 611.121. eredeti fogalmát megszemélyesítő „egyszülött Fiú”, aki az Egyetemes Atyától és az Örökkévaló Fiútól származik. Székhelye a Szalvington. 33:1.2 Ebből következően Ő „nem az Örökkévaló Fiú, vagyis az Egyetemes Atya és a Végtelen Szellem lételvi paradicsomi társa.” Viszont Ő az, aki megszemélyesíti az Örökkévaló Fiút, illetve képviseli és megtestesíti az Egyetemes Atya személyiség-jelenlétét a saját világegyeteme számára. 33:1.3 Szellemi vonzerőt gyakorol a helyi világegyetem központjából. 33:2.3 Amint visszatért az Urantián teljesített utolsó alászállásáról, jogot szerzett „minden hatalomra a mennyben és a földön”. 33:2.4 Így vált az Atya, a Fiú és a Szellem megjeleníthető isteniségévé a fejlődő halandók számára. 39:1.15 Tudható az is, hogy a negyedik teremtményi megtestesülésére egy nebadoni legfelsőbb szeráfi rendbe tartozó tanító tanácsos alakjában került sor. 33:7.1 Elsősorban a teremtéssel, a fenntartással és a segédkezéssel foglalkozik. A saját teremtményei fölött sohasem ítélkezik. 33:3.1 A saját világegyeteme tekintetében a legfelsőbb szintű igazgatási hatáskörrel rendelkezik. 33.2.5 Távollétében Gábriel helyettesíti a Nebadon világegyetem kormányzójaként.
- Teremtő Fiú (jellemzők): 116:5.13 A „székhelybolygóját addig nem hagyja el, amíg a helyi világegyetem nagybani egyensúlya ki nem alakult.”
- Teremtő Mihály: 21:0.3 a Paradicsomról a világegyeteme keresésére induló Mihály-rendbeli Fiú megnevezése.
- természet: 101:2.9 csak anyagot, mozgást és mozgások sorozatát, vagyis életet mutat. A természet folytonosságából nem következik az ember-személyiség továbbélésében való okszerű hit. 101:2.10 A természet nem tár fel személyes Istent a megfigyelő számára. 101:2.11 Bár az Istent nem lehet kizárólag a természeten keresztül megtalálni, azonban „a természet tanulmányozása teljes mértékben összehangolható egy felsőbb és szellemibb világegyetem-értelmezéssel.” 84:5.2 A természet nem ismeri a pártatlanság fogalmát. A szülés gyötrelmeiben egyedül a nőt részesíti. 70:9.1 A természet „nem ruházza fel az embert jogokkal, csak az élettel s egy világgal, amelyben megélheti azt.” Ez azt is jelenti, hogy még az élethez való jogot sem adja meg az embernek. 82:2.1 A természet a faj szaporodásában érdekelt, melyhez ellenállhatatlan erővel ragaszkodik. Éppen ezért nem az egyénre és nem az erkölcsökre van tekintettel. 70:10.1 A természet egyféle igazságot nyújt – „a következményeknek az okokhoz való elkerülhetetlen igazodását.” 4:2.4 A természet értelmezhető úgy is, mint „a Paradicsom tökéletessége osztva a befejezetlen világegyetemek hiányos és rossz voltával, és bűnével.”
- természeti jelenségek személytelenítése: 81:2.9 e jelenségek igazi okának nyílt, őszinte és bátor keresése vezetett a mai tudomány megszületéséhez. Így lett a csillagjóslásból csillagászat, a varázsvegytanból vegyészet, a varázslásból pedig orvostudomány.
- természeti törvények: 65:6.8 ide tartoznak a fizika törvényei, a vegyi kölcsönhatások és a villamosság törvényei, amelyek az ember számára változatlanok, megváltoztathatatlanok, egységesek, megbízhatók és kiszámíthatók – kivéve a Korlátlan Abszolút jelenlétében.
- természetközpontú: 103:6.14 okszerűen gondolkodó, de erősen az anyagi világ felé hajló életfelfogású ember.
- természettisztelet: 85:6.4 lásd → vallás (evolúciós, természetimádás)
- test (az ember tapasztalásában): 0:5.7 Anyagi vagy testi élő szervezet. „Az állati természetű és eredetű, élő, villamos-vegytani működési rend.”
- test (emberi ~): 111:1.4 Életgép, 111:2.10 „fizikai-élet gép”.42:12.12 Nem a testnek van szelleme, hanem a szellem öltött anyagi testet. Az anyagi szemek a szellemtől született lélek ablakai. „A szellem az építész, az elme az építőmunkás, a test pedig az anyagi építmény.” Lásd még → „test (az ember tapasztalásában)” → „húsvér test (halandói ~)”
- test (morontia ~): Lásd → „morontia alak (test)”
- test egészsége (emberi ~): 110:6.4 Célja, a legnagyobb világosság és igazság befogadásának biztosítása. Ezt a test akkor segíti elő a legjobban, ha az ember jó és tiszta szokásokkal, kiegyensúlyozott idegi energiákkal és egyensúlyban lévő vegyi működéssel, valamint tökéletesen kiegyensúlyozott elmével rendelkezik. Lásd még → „egészség”
- testalak (anyagi ~): 112:6.3 Külső megjelenése bizonyos mértékig a személyazonosság jellegét tükrözi.
- testalak (morontia ~): Lásd → „morontia alak (test)”
- testalak (szellemi ~): 112:6.3 „A szellemi szinten a külsődleges forma és a benső természet egyre jobban megközelíti a teljes azonosulást és ez egyre tökéletesebbé válik, amint a teremtmény egyre magasabb szellemi szintekre jut el.”
- testvérházasság: 74:6.9 Az ádámi utódok hagyományain alapul. Némely későbbi nemzet azon szokása, amely az isteni leszármazással rendelkezőnek hitt királyi családok esetében megengedte a fiú- és leánygyermekeik közötti házasodást.
- testvériség: 52:6.7 Az Isten atyai voltának közös elismerésére épül. 71:4.16 Olyan társadalmi rend, amelyben minden ember örömmel viseli a másik terheit, ahol ténylegesen vágynak arra, hogy az aranyszabályt gyakorolják az igazság, a szépség és a jóság iránti elhivatott szolgálatban. 100:4.6 A testvériség az egyének önzetlen, tetterős szeretetén alapul. E szeretet tapasztalása érzelmeket kelt és érzéseket vált ki másokból, ami őket is ilyen szeretet gyakorlására ösztönzi. Az így cselekvő egyének közössége hozza létre és tartja fenn az emberek közötti testvériséget. 71:4.17 A testvériség képes visszatartani az erőset a gyenge elnyomásától. 52:6.2 A testvériségnek van szellemi és társadalmi formája. Jézus a szellemi testvériség közvetlen eléréséhez vezető utat mutatta meg. A társadalmi testvériség megvalósítása döntéseket és új emberi viszonyulásokat igényel. Ehhez elő kell segíteni
52:6.3 1. a társadalmi testvériesség-et,
52:6.4 2. az értelmi keresztbeporzás-t,
52:6.5 3. az erkölcstani eszmélés-t,
52:6.6 4. a politikai bölcsesség-et, és
52:6.7 5. a szellemi látásmód-ot.
(A fenti fogalmak kibontása betűrend szerint történik a fogalomhatározóban.) 84:7.28 A vérségi alapú testvériség erkölcstanát a szülő és a gyermek is a családban tanulja. Az összes ember közötti testvériség eléréséhez már a családban előnyös elsajátítani a türelmet, a felebaráti szeretetet, az elfogulatlanságot és a béketűrést. 84:7.29 A testvéri odaadás eszményi szintre képes emelni a fiúi és a szülői ragaszkodást a családban. 12:7.10 A testvériség a teljesség valósága, mely felfedi a teljesség tulajdonságait. 99:7.5 A gazdasági egymásrautaltság és a társadalmi közösségvállalás a bolygói testvériség kialakító tényezői közé tartoznak.
- testvériség értékei: 84:7.28 a gyermekeknek már a családban érdemes lenne megtanulniuk a vérségi testvériség és az összes ember közötti testvériség értékeit, vagyis a türelmet, a felebaráti szeretetet, az elfogulatlanságot és a béketűrést. Lásd még → „testvériség”
- tetoválás (törzsi bélyeg): 70:7.10 eredetileg törzsi hovatartozást jelölt. A törzsi jegyeket, mint a törzshöz tartozás jelzéseit, a kamaszkori beavatás részeként vágták bele a bőrbe. 68:1.2 „A magányos ember védtelen volt, hacsak nem viselte magán a törzs bélyegét, mely igazolta, hogy ő valamelyik olyan csoporthoz tartozik, mely az illetőt ért bármiféle támadást bizonyosan megbosszulna. Még Káin idejében is végzetes dolog lett volna távolabbra utazni egyedül, a csoporthoz való tartozás valamilyen ismertetőjegye nélkül.”
- tett: 110:6.17 „a döntések kivitelezése”.
- tények: 111:6.6 „a bölcsesség építményében az építőelemek, melyeket az élettapasztalat habarcsa köt meg.”
- tényleges valóság: 0:4.7 Teljes kifejeződéssel létező valóság.
- ténylegessé váló Istenség-személyiségek: 0:7.1 A Legfelsőbb Isten, a Végleges Isten és az Abszolút Isten, akik a Havona utáni korszakok ténylegessé váló Istenség-személyiségei.
- ténylegesség: 115:3.12 A teremtmény nézőpontjából lényegi valóságot jelent. 115:3.12 „A ténylegesség központi létezésű és kifelé, a végtelenség pereme felé terjeszkedik”. 115:3.16 A ténylegesek nyitnak új utat a megjelenésükben addig korlátozott lehetőségek létrejöttéhez. A fejlődés örök, mivel a VAGYOK lehetőségeinek ténylegessége abszolút és a ténylegeseinek lehetségessége is abszolút. Minden emberi döntés új valóságot tesz ténylegessé az emberi tapasztalásban és egyben „új képességet is teremt az emberi növekedésre.”
- ténylegesség trioditája: 115:3.7 Az Első Forrás és Középpont eredetiségének tényleges kinyilatkoztatásai, vagyis az Örökkévaló Fiú, a Végtelen Szellem és a Paradicsom Sziget alkotja. 115:3.4 Ez a társulás a mindenségrend létezőinek – szellem, elme és energia – középpontja.
- tér: 12:4.7 valami nem tér jellegűvel kapcsolatban fennálló valós létező, amely mozgást tartalmaz és szabályoz, sőt még mozog is. E mozgásoknak négyféle csoportosítása létezik.
- tér (meghatározás): 118:3.1 „összetartozó pontok rendszere.”
- tér (jellemzők): 12:4.16 „A mozgás csakúgy, mint a tér, a gravitáció kiegészítője, illetőleg kiegyenlítője.”
- 105:3.4 „a Paradicsomhoz viszonyítva létezik”.
- 105:3.7 „korlátozza a Korlátlan működését”.
- 42:4.6 Nem üres. A Nebadon legritkább tere is 16,4 köbcentiméterenként nagyjából száz ultimatont tartalmaz.
- 42:5.16 Még az atomok belső tere sem üres.
- 106:7.7 „végleges jellegű, a nyugalmi középtéri körzetek viszonylagos abszolútságán belüli sajátosságú.”
- 118:3.5 Nem abszolút dolog.
- 118:3.5 Nem abszolút dologként a legközelebb van ahhoz, hogy abszolúttá váljon.
- 118:3.5 Abszolút értelemben végleges.
- 118:3.5 „míg anyagi testek léteznek a térben, addig maga a tér is létezik ugyanezen anyagi testekben.”
- 118:3.5 Nem abszolút, de sok mindenben abszolút jelleget mutat.
- 118:3.6 „minden anyagi test sajátja.”
- 130:7.6 Mérhető az idővel, de az idő nem mérhető a térrel.
- 130:7.6 Nem csak a világegyetem változatosságát jelenti.
- 130.7.6 A tér nem üres.
- 130:7.6 Az elme képes felülmúlni és meghaladni a teret.
- tér (emberi felfogása): 118:3.1 „egységbe foglalás útján” valósul. Az emberi személyiség egységbe rendező látásmódja képes az idő és a tér társítására, összehangolására.
- tér és idő Legfelsőbb Teremtői: 36:6.7
a) A Tökéletes Szellem, aki nem részletezett módon vesz részt az élet adományozás első felvonásában egy új bolygón.
b) A Nappalok Elődei szintén nem részletezett tevékenységgel működnek közre az élet beindításában.
c) A Világegyetemi Anyaszellem megelevenítő tevékenysége.
Ők hárman a Hétszeres Isten szintjei közé tartoznak.
- tér hírvivő seregei: 25:0.1 a Végtelen Szellem családjában közbenső helyet foglalnak el, a felsőbb személyiségek és a segédkező szellemek közötti összekötőként működnek. Közéjük az alábbi rendek tartoznak
25:0.2 „1. Havona-szolgálók.
25:0.3 2. Világegyetemi Békéltetők.
25:0.4 3. Szakmai Tanácsadók.
25:0.5 4. Paradicsomi Feljegyzés-felügyelők.
25:0.6 5. Mennyei Adatrögzítők.
25:0.7 6. Morontia Társak.
25:0.8 7. Paradicsomi Társak.”
- tér sötét szigete: 15:6.11 olyan anyaghalmozódás, mely sem fényt, sem pedig hőt nem bocsát ki. Legtöbbször hatalmas tömegű, nagy sűrűségű és jelentős hatást gyakorol a világegyetem egyensúlyi és energiaviszonyaira. Pontos méretük és helyzetük kiszámítható a pályákon tartott napok gravitációs vonzereje mértékének ismeretében.
- Téra: 93:5.3 Ábrahám apja.
- térpotenciál: 11:8.8 téren belül létező erők és potenciálok, ami tekinthető a Paradicsomról kiáradó abszolút hatások és potenciálok összességének is, mely a Korlátlan Abszolút térjelenlétét alkotja.
- térszférák osztályai: 15:6.1-15:6.6
15:6.2 „1. A napok – a tér csillagai.
15:6.3 2. A tér sötét szigetei.
15:6.4 3. Kisebb égitestek – üstökösök, meteorok és a bolygóknál kisebb égitestek.
15:6.5 4. A bolygók, beleértve a lakott világokat is.
15:6.6 5. Épített szférák – rendelésre létesített világok.”
- Thór: 80:5.4 a cro-magnoni kék emberek ellen vonuló északi andita seregek parancsnoka volt, aki győzelemre vezette népét a Somme folyó melletti csatában. A kiválóbb katonai terve alapján győzött. Egyes törzsek később istenként tiszteltek.
- Tibet (vallása): 94:10.3 a vezető világvallások mindegyikéből rendelkezik valamennyivel, kivéve a jézusi evangélium tanításait. 94:10.2 A tibeti vallásban ősi varázslási hagyományok keverednek más vallásokból átvett elemekkel. Szertartásokra épül, melyek gyakorlásától üdvözülést várnak. Halmozott szertartásrendje nehéz, terhes.
- Tibériás: 129:1.2 Szeforiszt követte Galilea fővárosának rangjában.
- tiltott övezet (jerusemi): 46:5.26 a felemelkedő halandók és a köztes teremtmények nem léphetnek be
a) a Fizikai Főszabályozók jerusemi köreinek központjában álló erőtér-templomba, és
b) az Anyagi Fiak területén található anyagtalanná lényegítő övezetbe, ahol a szállító szeráfok az anyagi lényeket a morontia rendű létállapothoz hasonló állapotúvá alakítják át.
- tisztátalanság: 84:4.8 a régi erkölcsök szerint a havi vérzés idején a nő és mindaz, amit megérintett tisztátalanná lett. A görögök szerint a tisztátalanság három fő oka a vérző nő, a disznó és a fokhagyma.
- tisztelet (Isten iránti): 87:7.10 személyes szellemi tapasztaláson alapul.
- tiszteletfajták: 92:3.1 ezeket nem az igazság felfedezése, hanem a hitvallások terjesztése céljából alakítják ki. 92:3.4 „A vallási tisztelet azért áll ellen a fejlődésnek, mert a valódi fejlődés bizonyosan módosítja vagy megsemmisíti magát a tiszteletfajtát is; ezért a felülvizsgálatot mindig rá kell kényszeríteni.” 92:3.5 A tiszteletfajták hittételeit az erkölcsi fejlődés nyomása és a korszakos kinyilatkoztatás időszakos megvilágosító hatása képes nemesebbé tenni. Lásd még → „vallás (evolúciós ~)”.
- tiszteletközösség: 87:7.10 szertartások, jelmondatok és célok jelképrendszere. 87:7.2 A tiszteletközösség érzéseket őriz meg és érzelmeket elégít ki, ami egyben akadálya is a társadalmi és szellemi fejlődésnek. 87:7.1 A közös jelképrendszer segíti az erkölcsi nézetek és a vallási állhatatosság megőrzését, illetve ösztönzi azokat. A tiszteletközösség a „régi családok” hagyományaiból nőtt ki és állandósult intézményként. 87:7.3 Vallási tiszteletet nem lehet gyártani, annak fokozatosan kell teret nyernie. A különböző kultúrák eltérő tiszteletfajtákkal rendelkeznek. 87:7.4 A leghatékonyabb és legvonzóbb tiszteletközösség a korai keresztény tiszteletfajta volt, melynek azóta sok értéke megsemmisült. Az alapeszméinek pusztulása az adott tiszteletfajta elerőtlenedését eredményezi. 87:7.5 A rendelkezésre álló igazság és az alakítható tiszteletfajták kedveznek a társadalmi fejlődésnek. 87:7.6 Tény, hogy az igazságra vonatkozó új kinyilatkoztatások mindig új tiszteletfajta megjelenését eredményezték. Így lesz ez Jézusnak az V. korszakos kinyilatkoztatás által közzétett vallási tanításai esetében is. 87:7.8 Kívánatos az olyan tiszteletfajta, amely segíti a polgárosodást és az egyén szellemi boldogulását.
- tiszteletközösség (jövő jelképrendszere): 87:7.10 egyszerű, nem összetett szertartások, jelmondatok és célok jelképrendszere, melyek kifejezik a hódolat iránti igényt és a hűségre való választ. 87:7.6 A magasabb rendű polgárosodott társadalom felsőbbrendű jelképrendszere eszméket, eszményképeket és hűségviszonyokat fejez ki. Azon vallásos élet szellemi tapasztalása által fog megjelenni, amely az Isten Atyaságán alapul, és ki fogja fejezni az emberek közötti testvériség fenséges eszményképét, mivel a megtapasztalt szeretet természetes következménye lesz. 87:7.7 Az új jelképrendszernek táplálnia kell az érzést, lehetőséget kell adnia érzelem kifejezésére, állhatatosságra kell ösztönöznie, segítenie kell a szellemi fejlődést, hirdetnie kell a mindenségrend jelentéstartalmait, magasabb szintre kell emelnie az erkölcsi értékeket, bátorítania kell a társadalmi fejlődést és ösztönöznie kell a felsőbbrendű személyes vallásos életet. Az új tiszteletfajtának ki kell fejeznie az élet legfelsőbb céljait, melyek egyszerre időlegesek és örökkévalók, társadalmiak és szellemiek. 87:7.8 E tiszteletfajtának fel kell ismernie az igaz értékeket, méltatnia kell a szép kapcsolatokat, és a valódi nemességét jóságát kell dicsőítenie. 87:7.9 Továbbá egyaránt jelentőséggel kell bírnia az egyén és a közösség számára is. Egy hasznos jelképrendszer formáit egyénileg és közösen is lehet alkalmazni.
- tiszteletszertartás: 90:3.2 azon törekvés eszköze, „hogy az ősember szabályozhassa azt az anyagi világot, melyben ő maga is benne van.” Céljai közé tartozott az élet meghosszabbítása és az egészség megőrzése.
- Titkos Nevelő: lásd → „Gondolatigazító”
- titkos társaság: 70:7.1 kezdetben vallási jellegű férfiszövetségek voltak, később társadalompolitikai céllal is működtek. 70:7.2 E társaságok titkos voltát az alábbi okok is indokolhatták.
„70:7.3. 1. Attól való vélelem, hogy kiváltják az uralkodók nemtetszését, mert valamilyen tabut megsértettek.
70:7.4 2. Kisebbségi vallási szertartásos szokások gyakorlása érdekében.
70:7.5 3. Értékes »szellem-« vagy szakmai titkok megőrzése céljából.
70:7.6 4. Valamilyen különleges bűbáj vagy varázslat élvezete érdekében.”
70:7.8 A hajdan élt emberek a kamasz fiúk oktatását és nevelését a házasságig a férfiak titkos társaságaira bízták. Így tudták őket ellenőrzés alatt tartani, megakadályozandó a törvénytelen gyermekek születését. 70:7.13 Az első női társaságok célja a kamaszlányok felkészítése volt a feleség- és anyaszerepre. 70:7.16 E társaságok az eskütételre és a bizalomra építettek, valamint a titkok megőrzését tanították. Felléptek éjszakai őrtársulásként és alkalmazták a lincstörvényt. Kémkedtek hadiállapot idején, és titkosrendőrségként működtek béke idején. A működésük elbizonytalanította a gátlástalan királyokat. 70:7.17 „E társaságokból alakultak ki az első politikai pártok.” 70:7.19 Idővel pedig az első jótékonysági szervezetek. Ezek utóbb vallási társaságokká, az egyházak előhírnökeivé alakultak át. A törzsközivé alakult társaságok nemzetközi szövetségekké lettek.
- tizenhárom: 88:1.6 a korai emberek bűvtárgyi erővel bírónak, szerencsétlen számnak tartották.
- Tizenkét tagú Családbizottság: 122:0.2 Eseti bizottság, melynek tagjait Gábriel választotta ki magasabb rangú világegyetemi személyiségek közül. Azzal a feladattal küldte őket az Urantiára, hogy a zsidók között keressenek olyan alakuló családokat, amelyek alkalmasak lehetnek „alászállási családul Mihály tervezett megtestesüléséhez.” 122:0.3 A három alkalmasnak talált pár közül Gábriel választotta ki Józsefet és Máriát.
- tízes szám: 42:9.1-9.2 az idő és a tér minden fizikai világegyetemében a tízes rendszer az energia, az anyag és az anyagi teremtés sajátsága. 43:6.4 Az épített világokon – így az Edentián is – az anyagi rendbe sorolt életnek tíz formája, osztálya létezik. A növényi és állati életet ismerő urantiaiak az Edentia első három életosztályába tartozókat növényiként sorolnák be, az utolsó hármat pedig állatinak. Azonban a közbenső négy életformát kezdetben nem értenék.
- toda: 91:0.4 indiai törzs. 91:3.2 Az imáiknak nincs személyes címzettje. E személytelen imák nem alkalmasak társadalmi, erkölcsi vagy szellemi érték megőrzésére illetve gyarapítására.
- továbbélés: 110:2.2 „az Istenek ajándéka, amelyet az idő teremtményeinek maguknak kell kívánniuk.” 110:3.2 Az ember döntéseitől, elhatározásaitól és az állhatatos hitétől függ, melyek a személyiséggyarapodás lépcsőinek tekinthetők. 110:3.5 Tudatlanság, összezavarodott gondolkodás és félelemmel telt bizonytalanság nem, csak „az Igazító vezetésének való tudatos ellenállás akadályozhatja meg a kifejlődő halhatatlan lélek továbbélését.”
- továbbélés (azonnali ~ feltételei): 112:4.12 a) A halál idején a halandó már elérte a harmadik vagy magasabb (második esetleg első) kört.
- b) A továbbélő jellemről az Igazító által készített végleges összefoglaló átiratot a beteljesülés-őrangyal feltétel nélkül jóváhagyta.
- c) Ezeket az adatokat az Uverszai Világegyetemi Ítélők és a tükröző-társaik is egyhangúlag jóváhagyják.
- d) Ekkor a Nappalok Elődei a tájékoztatási körökön keresztül a Szalvingtonra továbbítják az illető felsőbbrendűségét kihirdető határozatot.
- e) Ezt követően rendelik el a Nebadon Urának bíróságai a továbbélő lélek átküldését a lakóvilágok valamelyik feltámadási csarnokába.
- továbbélés titka: 110:3.2 Az a felsőbbrendű emberi vágy, hogy az ember Istenszerű legyen, „valamint az a társult akarat, hogy az ember mindazokat a dolgokat tegye, illetőleg azzá legyen, amelyek alapvető fontosságúak” a továbbélés vágyának eléréséhez.
- többnejűség: 69:9.7 „a nőirabszolgaság-elem túlélése a házasságban.” 80:3.4 A kék emberfajta csak akkor gyakorolta, amikor a háborúzás miatt a férfiak száma megfogyatkozott.
- Tökéletes Háromságot-elért Fiak: 22:1.12 A Mennyei Oltalmazók és „a Magas Fiú-segédek a kétszeres háromságot-elért személyiségek egy különleges csoportját alkotják. Ők a Paradicsom-Havona személyiségek, illetőleg tökéletessé lett halandók azon teremtményi-háromságot elért fiai, akik már régóta kitűntek a Végleges Testületben.” A Nappalok Elődeinek bíróságaihoz rendelik őket. 22:1.13 Ők néha hoznak olyan rossz döntést is, ami átmeneti zavar okozására képes.
- Tökéletes Mihály: 21:03 a világegyeteme felett legfőbb hatáskört elnyert Mihály-rendbeli Fiú megnevezése.
- tökéletesség: 101:6.1 a szellemi tökéletesség lehetősége az ember számára is nyitva áll. 102:1.1 Tökéletességre irányuló vágy szükséges „ahhoz, hogy biztosított legyen a legfelsőbb eléréséhez vezető hitbeli út megértésére való” képesség. 75:8.6 Azonban a helyi világegyetemünket nem tökéletesnek teremtették. „A tökéletesség az örökkévaló célunk, nem pedig az eredetünk.” 75:8.7 „Ha ez egy működésközpontú világegyetem volna, ha az Első Nagy Forrás és Középpont csak egy személyiséggel nem rendelkező térerő lenne, ha a teljes teremtés a fizikai anyag olyan hatalmas halmaza volna, melyet változhatatlan energia-megnyilvánulások jellemezte pontos törvények irányítanának, akkor állhatna fenn tökéletesség, még a tökéletlen világegyetemi helyzet ellenére is.” Egy ilyen felállásban nem lennének véleménykülönbségek és súrlódások. 0:1.19 A tökéletességnek hét értelmezhető válfaja van.
„0:1.20 1. Abszolút tökéletesség minden szempontból.
0:1.21 2. Abszolút tökéletesség egyes állapotokban és viszonylagos tökéletesség minden egyéb szempontból.
0:1.22 3. Abszolút, viszonylagos és tökéletlen szempontok különféle társulásban.
0:1.23 4. Abszolút tökéletesség néhány tekintetben, tökéletlenség minden másban.
0:1.24 5. Abszolút tökéletesség egyetlen tekintetben sem, viszonylagos tökéletesség minden megnyilatkozásban.
0:1.25 6. Abszolút tökéletesség egyetlen állapotban sem, viszonylagos tökéletesség néhányban, tökéletlenség a többiben.
0:1.26 7. Abszolút tökéletesség egyetlen jegyben sem, tökéletlenség mindben.”
- tökéletesség (teremtmény általi ~): 105:6.4 Eléréséhez a tökéletlen működésből induló evolúciós – időhöz kötött alkotó – tapasztalásra van szükség, mely növekedés szükségszerűen együtt jár helytelen alkalmazkodással, összhang hiánnyal és összeütközésekkel.
- tökéletesség (világegyetemi ~): 116:5.12 Az idő-világegyetemek beteljesülése. 116:5.12 Az anyagi egyensúly végső elérése a Legfelsőbb Lény fizikai szabályozásának befejeződött fejlődését fogja jelezni.
- tökéletlenség: 105:6.4 Oka a magvábanvaló (lehetőségként jelen levő) rossznak. 130:4.11 Helytelen alkalmazkodást is eredményezhet. Ennek tényét és a tökéletlenség sajátosságait „anyagi szinten a vizsgálódó szemlélet és a tudományos elemzés mutatja ki”. Az erkölcsi tökéletlenség kimutatására „az emberi tapasztalás hivatott.”
- történelem: 68:2.5 „az ember korszakos küzdelme az élelemért.”
- történelem (héber ~ tényeiből): A) 97:9.1 „Az izraelitáknak sohasem volt tizenkét törzsük – csak három-négy törzs élt Palesztinában.” B) 97:9.1 A papok feljegyzései ellenére a „héberek sohasem szorították ki a kánaániakat Palesztinából”. Velük egyesülve hozták létre a héber nemzetet. C) 97:9.2 „Az izraelita öntudat Efraim hegyvidékéről származik; a későbbi zsidó öntudat eredete pedig Júda déli nemzetsége. A zsidók (júdaiak) mindig próbálkoztak azzal, hogy hiteltelenítsék és rossz színben tüntessék fel az északi izraelitákról (efraimiakról) szóló feljegyzéseket.” D) 97:3.1 „A Jahve-hívők és a Baál-követők közötti hosszas vita inkább az eszmerendszerek társadalmi-gazdasági összeütközése volt, semmint vallásfelfogási nézetkülönbség.” 97:3.2 Palesztina déli, vándorló törzsei elidegeníthetetlenként tekintettek a földre. 97:3.3 Az északi letelepedett törzsek viszont szabadon adták, vették és terhelték a földjeiket. E) 97:9.3 Saul ammoniakat legyőző serege alig volt nagyobb 3000 főnél. A babiloni száműzetés idején a sereg létszámát 330.000-re írták át és „Júdát” is felvették a csatában harcoló törzsek sorába. F) 94:9.4 Sault a csapatai közfelkiáltással tették királlyá. A papok ezt úgy jegyezték le, hogy Sámuel koronázta királlyá isteni útmutatás alapján. Tették ezt azért, hogy „isteni leszármazási ágat” teremtsenek Dávid júdai királyságának. G) 97:95. Dávid szembekerült Saullal és egy filiszteus szövetséghez csatlakozott. Bár nem vett részt a Saul elleni csatában, a filisztesusok nem győzhettek volna, „ha Dávid hűséges marad Izráelhez.” H) 97:9.7 A Dávid vezetésével létrejött júdai királyság nem héber népelemekből tevődött össze. Kéniek, kalebiek, jebuzeusok és más kánaániak alkották. 97:9.11 „Júda törzse inkább volt nem-zsidó, mint zsidó”. I) 97:9.8 Dávid királlyá tevésének két változata is megtalálható az Ószövetségben. A valósat, vagyis hogy a serege királlyá tette, a papok véletlenül hagyták benne. A Sámuel látnok általi felkenése kitaláció. J) 97:9.11 Miután Dávid legyőzte a filiszteusokat, 97:9.12 „Jahvénak szükségszerűen némiképp osztoznia kellett a dicsőségben a kánaáni istenekkel, mert Dávid seregének zöme nem héber volt. És ezért lelhető fel a feljegyzésetekben ez az árulkodó kijelentés (melyet a júdai szerkesztők nem vettek észre): »Szétszórta az Úr ellenségeimet előttem. Ezért nevezte azt a helyet Baál-Perázimnak.« És azért tettek így, mert Dávid katonáinak nyolcvan százaléka Baál-követő volt.” K) 97:9.18 Az Ószövetség nem említi Akháb, efraimi király és szövetségesei nagy csatáját Karkarnál III. Salmanassár ellen, amely által sikerült megakadályozni az asszírok azon szándékát, hogy ellenőrzésük alá vonják a földközi-tengeri partvidéket. L) 97:9.20 Jehoás és Jeroboám idején az állam és az egyház összefonódva működött. „A szólásszabadság elnyomására tett kísérlet miatt kezdett Illés, Ámósz és Hósea titokban írni, és ez volt a valódi kezdete a zsidó és a keresztény bibliaírásnak.” M) 97:10.3 „A nemzeti önzés, a helytelenül értelmezett, megígért Messiásban való hamis hit, valamint a papság által rájuk kényszerített rabság és zsarnokság örökre elhallgattatta a szellemi vezetők (kivéve Dániel, Ezékiel, Aggeus és Malákiás) hangját; és attól a naptól Keresztelő János koráig egész Izráel egyre erősödő szellemi hanyatlást élt meg.”
- történelem (szent ~): 97:8.1 a zsidóknak nincs világi történelmük, mivel a héberek dolgaival kapcsolatos feljegyzéseket a papjaik elpusztították, miután a babiloni fogságuk idején elkészítették „az Istennek a héberekkel való állítólagos csodás cselekedeteiről szóló új feljegyzést, vagyis Izráel szent történelmét,” amint ez az Ószövetségben is olvasható. 97:8.6 „Az Újszövetség szerzői és a későbbi keresztény írók fokozták a héber történelem torz jellegét azzal, hogy jóhiszeműen megpróbálkoztak a zsidó látnokok érzékfölötti szintű tetteinek és szavainak magyarázatával. A héber történelmet így szerencsétlenül kihasználták mind a zsidó, mind a keresztény írók. A világi héber történelmet gyökereiben hitelvesítették. A szent történelem koholmányává alakították azt és kibogozhatatlanul összekötötték az úgynevezett keresztény nemzetek erkölcsi felfogásaival és vallási tanításaival.”
- történelem (világi ~): 97:8.5 „Az a tény, hogy a »Fenségesek uralkodnak az emberek birodalmain« még nem teszi a világi történelmet úgynevezett szent történelemmé.”
- törvény: 101:10.3 létezik anyagi szintje és elmeszintje. Az anyagi szint az okozatiság folytonossága. Az elmeszint eszmei folytonosságot sugall, a fogalmi lehetségességnek az előzetesen létező fogalmakból való következését.
- törvény(ek) (szellemi ~, Isteni ~ ): 102:7.2 abszolút változhatatlanok, mivel egy változhatatlan (nem változó) Isten szokásai. A mindenütt-változó világegyetemet szabályozzák, „tartják biztos egyensúlyban.” 39:3.3 A szellemi törvény az igazságosság értelmi alapja. 12:7.4 A végtelen és tökéletes isteni elme változatlan válasza.
- törvény (világi szabály): 70:11.6 „a hosszas emberi tapasztalás írásban való rögzítése, a megszilárdult és hitelesített közvélekedés.” 70:11.1 A már régóta létező, nem rögzített erkölcsök hajlamosak pontosan meghatározott törvényekké, egyértelmű előírásokká és jól érthető társadalmi szabályokká alakulni. 70:11.6 Vagyis az „erkölcsök képezték a felhalmozódott tapasztalatok nyersanyagát, melyből később a kormányzó elmék megalkották az írott törvényeket.” 70:11.2 Kezdetben nemleges jellegű és tiltó. A korai társadalom úgy adott az egyénnek élethez való jogot, hogy mindenki más számára kötelezővé tette a „ne ölj” parancsot. 69:9.12 A magántulajdon védelme érdekében azt követően alakult ki, hogy az ember elveszítette a hitét a bűvtárgyakban. A vadászatra vonatkozó törvények megelőzték a földre vonatkozó törvényeket.
- törvényhozás (edentiai): 45:3.22 melybe Jézus urantiai küldetése óta a Satania csillagrendszer tíz tagot jelöl.
- törvénykezés: 92:2.2 a régi formákba kapaszkodik.
- törvénytelen gyermek: 82:4.4 már a polgárosodott viszonyok terjedése elején hátránnyal kezdte az életét, mivel a feleség házastársi hűtlensége problémát okozhatott a leszármazás és az örökség terén.
- törzs: 70:3.3 rokonsági alapú nemzetségek közössége. A létrejöttüket a hadviselés és a külső nyomás kényszerítette ki, de a kereskedelem és az üzlet tartotta egyben, viszonylagos békességben. 71:1.23 A törzsi kormányzás átmenet a családi és az állami fennhatóság között. 70:4.9 A „korai törzsi kormányzatok a nemzetségek laza szövetségére épültek.” A nemzetségek vezérei a törzsfőnök alárendeltjei voltak. 70:4.10 A törzsek harcifőnökei apai ágon uralkodtak.
- törzsfejlődés (szerves): 65:0.7 a lakott világokon megvalósuló menetét az élethordozók, a fizikai szabályozók és az elmeszellem-segédek együttes működése szabja meg.
- törzsi összhang és a faji együttműködés legfelsőbb bírósága: 66:5.1 a kaligasztiai százak egyik tízfős szakértő csoportja, 66:5.31 melynek vezetője Van volt. Ez „szolgált fellebbviteli bíróságul az emberi ügyek felügyeletével megbízott többi kilenc különleges bizottság számára.” Továbbá minden olyan földi üggyel is foglalkozott, melyet nem rendeltek más csoporthoz. E testület összetételét az edentiai Csillagvilági Atyák hagyták jóvá, és az Urantia legfelsőbb tanácsaként működött.
- törzsszövetség: 69:4.6 az első törzsek közötti megállapodás a sólelőhelyek felosztása érdekében jött létre. A kvarckavics, só és fémlelőhelyek szerződés útján való felosztása lehetővé tette az eszmék baráti és békés cseréjét, valamint a különböző törzsek keveredését is.
- tőke: 69:5.1 „az a munka, amelyről az ember a jelenben lemond a jövő javára.” 69:5.5 Takarékoskodás a vagyonnal a ma igényeiből eredő nyomás ellenében azért, hogy biztonságot nyújtson a jövő igényeivel szemben. 69:8.5 „A pásztorok voltak az első tőkések; a nyájaik jelentették a tőkét, ők pedig a kamatból – a természetes szaporulatból – éltek.” 69.9.15 A föld bérleti díja, mint bevételi forrás, a földet tőkévé tette.
- tőkefelhalmozás: 69:5.3 több alapvető késztetés váltja ki.
69:5.4 1. „Éhség – mely előrelátással társult.”
69:5.5 2. „Családszeretet – az emberi szükségletekről való gondoskodás vágya.”
69:5.6 3. „Hiúság – a felhalmozott vagyon mutogatásának vágya.”
69:5.7 4. „Tisztség – a társadalmi és politikai súly vásárlására való törekvés.”
69:5.8 5. „Hatalom – az úrrá válás iránti vágy.”
69:5.9 6. „A holtak kísérteteitől való félelem – a papság által szedett védelmi díjak.”
69:5.10 7. „A nemi vágy – a vágy, hogy a férfi egy vagy több feleséget vásároljon magának.”
69:5.11 8. „A maga kedvére való létezés számos formája.”
- TRANOSZTA: 42:2.18 a Transzcendentális energia neve az Uverszán. A felsőbb paradicsomi szinten működik az abszonit népességgel kapcsolatban.
- trákok: 92:6.1 tartották magukat az egyistenhithez és hittek a halhatatlanságban is.
- TRIÁTA: 42:2.16-2.17 a Havona-energia neve az Uverszán. Ezen energiarendszerek hármas jellegűek. „Ez a paradicsomi Háromságért tevékenykedő Együttes Cselekvő lételvi energiaterülete.” Lásd még → „utógravitációs szakaszok”
- triodita (Magvábanvaló Trioditája) jellemzői: 104:5.7 a lehetségesség három Abszolútjának társulása.
- 104:5.8 Tagjai 1. az Istenségi Abszolút, 104:5.9 2. az Egyetemes Abszolút és 104:5.10 3. a Korlátlan Abszolút.
- 104:5.11 Ők „a minden rejtett energia-valóság – a szellemi, az elme- és a mindenségrendi energia-valóság – végtelen tárolói.”
- 104:5.11 Általuk „szerveződik egységbe az összes rejtett energia-valóság.”
- 104:5.11 E társulás végtelen a lehetőségek tekintetében.
- triodita (Ténylegesség Trioditája) jellemzői: 104:5.2 „a három abszolút-tényleges kölcsönös kapcsolódásaiban áll fenn”.
- 104:5.3 Tagjai 1. az Örökkévaló Fiú, 104:5.4 2. a Paradicsom Sziget és 104:5.5 3. az Együttes Cselekvő.
- 104:5.6 E „társulás hangolja össze a ténylegessé vált valóság teljes összességét – a szellemi, a mindenségrendi, illetőleg az elmei valóságokat.”
- 104:5.6 „E társulás korlátlan a ténylegességben.”
- trioditák/Trioditák (jellemzők): 104:5.1 Nem-Atya tartalmú hármas kapcsolatrendszerek.
- 104:5.1 Nem valódi hármasegységek.
- 104:5.1 Nevezik társ-hármasegységeknek és egyenrangú hármasegységeknek is.
- 104:5.1 Létük a hármasegységek létezésének a következménye.
- 104:5.12 Létük a tapasztaló Istenségeknek a mindenség rendjében való megjelenésével kapcsolható össze.
- 104:5.12 Közvetlen részei a tapasztaló (élményelvi) Istenségeknek.
- 106:2.8 Teljes abszolútságukban a Legfelsőbb Lény kiteljesedett erő-személyiségén belül fognak csoportosulni.
- 106:2.8 A Legfelsőbb Lény abszolútat el nem érő szintjein az új jelentéstartalmuk abszolútságát és végtelenségét a szellemlétezés hetedik szakaszát elérő felemelkedők is megtapasztalják.
- 115:3.9 A végtelenségen belül az Eredeti, a Tényleges és a Magvábanvaló (Abszolútok) kölcsönös egymásra hatása hozza létre azokat a feszültségeket, melyek a világegyetemi növekedés lehetőségét eredményezik.
- 115:3.10 „Az Istenségi, az Egyetemes és a Korlátlan Abszolút társulásában a lehetségesség abszolút”.
- 115:3.10 Az Istenségi, az Egyetemes és a Korlátlan Abszolút társulásában a ténylegesség kibontakozó jellegű.
- 115:3.10 „a Második, a Harmadik és a paradicsomi Forrás és Középpont társulásában a ténylegesség abszolút”.
- 115:3.10 A Második, a Harmadik és a paradicsomi Forrás és Középpont társulásában a lehetségesség kibontakozó jellegű.
- 115:4.3 „képesek a véges szinten működni”.
- 115:4.3 A végtelenségük magában hordozza a véges lehetségességét.
- tudat: 100:1.5 „a sajátlényeg bíráló elemzése az önnön való saját érték-szokásai, személyes eszményképei révén.”
- tudat (emberi ~): 111:1.5 Alul a villamos-vegytani rendszerekhez, felül pedig a szellem-morontia energiarendszerhez csatlakozik, de a halandói elme egyik rendszert sem tudatosíthatja tökéletesen. Ezért kell az elmét munkára bírni azzal kapcsolatban, aminek a tudatában van. A „továbbélés biztosításához nem annyira az a fontos, hogy az elme mit ért meg, hanem inkább az, hogy mit kíván megérteni; a szellemmel való azonosulás létrehozásához nem annyira az a fontos, hogy az elme milyen, hanem inkább az, hogy milyenné válásra törekszik.”
- tudat (felvilágosult szellemi ~): 101:9.5 Képes az élet igazságának, a halandói lét folyton visszatérő helyzeteire való válaszadás jó és rossz módszerének felfedezésére.
- tudat (öntudat): 112:2.10 „nem magyarázható semmiféle működésközpontú, elektron-társulási elmélettel vagy anyagelvű energia-jelenséggel.”
- tudatfeletti működés: 100:5.6 + 100:5.9 a felemelkedő ember értelmi tevékenységének azon területe, amelyen a bent lakozó szellementitással, vagyis a Gondolatigazítóval érintkezik, tart kapcsolatot. 100:1.9 A tudatfeletti működés létezését az önkéntelen vallásos gyarapodás felismerésének élménye egyértelműen jelzi.
- tudatlanság: 52:6.4 Gyanút szül, mely nem egyeztethető össze az alapvető rokonszenvvel és a szeretetbeli beállítottsággal.
- tudatosság (halandó ~a): 118:5.3 „a ténytől a jelentéstartalom felé, majd annak elérését követően az érték felé haladva teljesedik ki.”
- tudatosság (Teremtő ~a): 118:5.3 „a gondolat-értéktől a szó-jelentéstartalmon keresztül a cselekvés ténye felé halad.”
- tudás (meghatározás): 102:2.4 „örökkévaló kutatás”, melyben „sohasem lehet teljes bizonyosságra szert tenni, csak a közelítés valószínűsége növekszik”.
- tudás (jellemzői): 102:3.5 „a tények tudatosulásához vezet”.
- 102:3.6 „az emberek helyének kijelöléséhez, társadalmi rétegek és kasztok létrehozásához vezet.”
- 102:3.9 „büszkeséget merít a személyiség tényéből”.
- 103:9.8 Azon a „feltevésen alapul, hogy az értelem igazolható, hogy a világ megérthető.”
- 130:4.10 A tényfeltáró anyagi elme területe.
- 130:4.10  Nem-szellemi szintre vonatkozó ismeret.
- 130:4.10  Mivel az anyagi elme szeme a tárgyi tudás világát érzékeli, ezért az elme által birtokolt tudás kimutatható.
- 130:4.10 A tudás igazsággal összehangolt és egyeztetett nézőpontja láttatja a valóság világát.
- 130:4.10  A bölcsesség a világegyetemi jelenségeket a fejlődő személy tapasztalatainak függvényében értelmezi.
- tudás (emberi): 99:4.5 a tartalmától függően képes érzelmet kelteni és tevékenységre ösztönözni. „Végeredményben az ember hite és nem a tudása szabja meg a viselkedését és határozza meg a személyes teljesítményét. A tisztán ténybeli tudás igen kevés hatással van az átlagemberre, hacsak nem válik érzelmileg hatóképessé.”
- tudás (szellemi ~): 102:2.4 „a szellemileg megvilágosodott vallásos lélek tud, és most tud.” 27:5.5 A szellemi tudásnak hét nagy rendje van, melyet a tudás elsőrendű szuperáfi őrzői alakítottak ki. Mindegyik tudás-rend körülbelül egymillió alosztályból áll. Lásd még → „vallási bizonyság (vallásos bizonyosság jellemzői)”
- Tudás Őrzői: 27:0.3 elsőrendű szupernáfok, 27:5.1 a tudás szuperáfi őrzői, az igazság isteni feljegyzései, a valódi tudás élő, Paradicsomon lakozó könyvei. A világegyetemek tényei ezen angyalokban vannak feljegyezve. Ők „tökéletes és teljes letéteményesei az örökkévalóság igazságának és az idő értelmének.” 27:5.2 E fényes lények maguk az a tény vagy igazság, mely általuk megismerhető. 27:5.3 Egyben, „a tudás ezen őrzői a végleges és élő összefoglalói az adatrögzítő angyalok hatalmas hálózatának, mely a helyi világegyetemi szeráfoktól és szekonáfoktól a Havona harmadrendű szupernáfjai közül kikerülő vezető adatrögzítőkig terjed.” A tudásuk különbözik a hivatalos paradicsomi feljegyzésektől, és az egyetemes történelem összegyűjtött kivonatától. 27:5.5 Felelnek a tudás szervezéséért és osztályozásáért is, melyet hét nagy rendre osztottak fel. 27:5.5 Magas rangú tanítók ők, akik „önként adják át az élő kincseiket minden lénynek a Havona-körök bármelyikén”.
- tudás terjesztésének és megőrzésének tagozata: 66:5.1 a kaligasztiai százak egyik tízfős szakértő csoportja. 66:5.9 E csoport szervezte és irányította az oktatást Dalamatiában. A vezetőjük Fad volt. Ő dolgozta ki az első – huszonöt betűs – ábécét.
- tudomány: 88:4.5 A céljai azonosak a varázslás céljaival. 88:4.2-4.4 Ezek, a jövőbelátás biztosítása és a környezet kedvező irányba való befolyásolása. 88:4.5 A tudományos gondolkodásmód nem elmélyült értelmi tevékenység révén, hanem tapasztalást eredményező próbálkozás útján nyer teret az emberiség életében. 88:4.6 „A korai babonaság varázsa volt az anyja a későbbi tudományos kíváncsiságnak.” 88:6.7 A tudomány fokozatosan tisztítja meg az életet attól a felfogástól, amely a működését és az eredményességét szerencsejáték jellegűnek tekinti. 81:2.9 Mivel az ősember minden természeti jelenséghez természetfeletti magyarázatot keresett, ezért a tudományok létrejöttéhez szükség volt a jelenségek okának nyílt, őszinte és bátor keresésére. Így jöhetett létre a csillagjóslásból a csillagászat, a varázsvegytanból a vegyészet, a varázslásból az orvostudomány, 88:6.5 a bölcsek kövében való hitből a fémművesség, a varázserejű számokban való hit pedig megalapozta a mennyiségtant. E folyamat a természeti jelenségek személytelenítésének is mondható. 81:2.14 A gépi-technikai felfedezések felbecsülhetetlen értékűek az ember felszabadítása szempontjából. 81:6.9 A nyomtatás jelentette előnyökből a tudomány és a felfedező szellem minden másnál nagyobb mértékben részesült. 81:6.10 A tudomány az emberi gondolatokat a szigorú szabatosság útjára tereli és megtanítja az embert arra, hogy a világot a számtan és a mértan új nyelve szerint lássa és értse. Továbbá a tudomány „a hiba kiküszöbölésén keresztül a bölcseletet is megszilárdítja, míg a babona eltörlése révén megtisztítja a vallást.” 81:6.22 „A bölcsesség vezérelte tudomány az ember legnagyobb társadalmi felszabadítójává válhat.” 69:8.12 A mai polgárosodott társadalom újra a szervetlen világ felé fordul, hogy a vagyon és a hatalom új titkait és forrásait ragadhassa ki a természet elemi tárházából. 84:5.7 A tudománynak jelentős szerepe van a nő egyenjogúsításában is, mivel a gyári munka megjelenésével a férfi fizikai képességei többé már nem alapvető fontosságúak.
- tudomány (meghatározások): 103:6.9 „az embernek a maga fizikai környezetére, az energia-anyag világára irányuló kísérletező vizsgálódása”.
- tudomány (tartalmi elemek, jellemzők): 56:10.10 Az igazságon alapul.
- 92:3.4 Gondoskodik önmaga fokozatos helyesbítéséről.
- 101:5.2 A tudomány „a tudás tartománya”.
- 101:2.8 Tudást kínál.
- 101:5.2 A tényekkel foglalkozik.
- 101:2.3 Általa az emberi értelem képes eljutni egy Első Ok felismeréséhez.
- 102:1.4 „az elme felfogásához folyamodik.”
- 102:3.5 „a tények tudatosulásához vezet”.
- 102:3.7 „osztályozza az embereket”.
- 102:3.8 Hiábavaló módon törekszik a műveltségek testvériségének megalkotására.
- 102:3.10 A határtalan mindenségrend felbontott részeinek azonosítására, elemzésére és osztályozására törekszik.
- 102:3.11 „az Istenséget úgy ábrázolja, mint tényt”.
- 102:3.12 „A tudás utáni kutatás alkotja”.
- 102:3.13 Az eszme megelőzi a tudomány testet öltésének folyamatát.
- 102:3.15 „csak az első okokkal elégszik meg”.
- 102:6.8 „számára Isten egy lehetőség”.
- 101:2.7 Az Első Ok feltételezését követően nem keresi tovább ennek értelmét.
- 101:2.7 Csupán fenntartja, hogy létezik valamilyen Abszolút valóság.
- 103:6.2 A fizikai tudományok által az ember a világegyetemet kívülről tanulmányozza és vizsgálja.
- 103:6.11 „mindig az értelmen kell alapulnia”.
- 103:6.11 A képzelet és az elvi vizsgálódás hasznos a határai kitolásában.
- 103:7.1 Az értelem élteti.
- 103:7.1 A hittel együtt a bölcselet forrása.
- 103:7.6 Hiteles bíráló csak a saját tényei tekintetében lehet.
- 103:7.9 „képessé teszi az embert a maga fizikai környezetének befolyásolására”.
- 103:7.9 Képessé teszi az embert arra, hogy bizonyos mértékben uralja a környezetét.
- 103:7.10 A halandói szinten feltevésekre alapoz, abszolút értelemben nem bizonyít.
- 103:7.11 Az anyag, a mozgás és az élet feltételezésén alapul.
- 103:7.15 „felfedezi az anyagi világot”.
- 103:9.8 Azon a „feltevésen alapul, hogy az értelem igazolható, hogy a világ megérthető.”
- 111:6.6 „a tények forrása”.
- 112:2.11 A fejlődése során teret enged a bölcseletnek.
- tudomány fejlődése: 103:7.3 „nem korlátozódik az ember földi életére; az ember világegyetemi és felsőbb-világegyetemi felemelkedési tapasztalását nem kis mértékben az energia átalakulásának és az anyag átváltozásának tanulmányozása fogja képezni.”
- tudományos alapismeretek: 81:6.9 a találmányok mindig megelőzik a műveltség fejlődésének gyorsulását. 81:6.8 A polgárosodás maga is felgyülemlett tudományos alapismeretekre épül. Ilyen alapismeret volt az íj és a nyíl feltalálása, az állatok erőforrásként való igénybevétele, a szél és a víz alkalmazása, a mesterségek fejlődése.
- tudományos megértés: 102:1.2 „alapját az időben megfigyelhető tények alkotják”.
- tudományos meggyőződés: 102:1.4 teljes mértékben az értelemből fakad.
- tudós(ok): 101:5.9 tényeket állít össze.
- tulajdon: 66:5.3 legkorábbi formája a tartósított élelem volt.
- tulajdon biztonsága: 71:2.14 az „ember törekszik arra, hogy rendelkezzen a személyes tulajdona használatának, ellenőrzésének, adományozásának, eladásának, bérbeadásának, örökül hagyásának jogával.”
- Tut: 66:5.28 „A fejlett törzsi kapcsolatok kormányzói” tízfős szakértő csoportját vezette. 66:2.3 A Bolygóherceg testtel bíró törzskarának tagja volt. 67:4.1 Az általa vezetett törzsi kormányzást segítő bizottsággal együtt csatlakozott a Lucifert követő Kaligasztiához.
- Tutanhamon: 95:5.10 Ehnaton veje, aki az egyistenhiten alapuló eszményképet elvetve, visszatért a régi istenek imádásához és újra Thébát tette meg Egyiptom fővárosává. Működése a papi rend erősödését vonta maga után.
- túlélési érték: 50:6.3 a megszerzéséhez a halandói lények erőfeszítésére van szükség, az általuk ismert igazsággal összhangban levő jó döntések meghozatala érdekében.
- túlvilági lét: lásd → „halál túlélése”.
- Tükröző Kép Segítők: 17:4.1 negyvenkilencen vannak, akiket a Tükröző Szellemek teremtettek, és minden egyes felsőbb-világegyetemi központon éppen hét van belőlük. Lényegében tökéletes másolataik ők a Tükröző Anyaszellemüknek, leszámítva a tükrözőműködés sajátosságát. Igazi képek ők, akik folyamatos összeköttetést biztosítanak a Tükröző Szellemek és a felsőbb-világegyetemi hatóságok között. A Kép Segítők nem pusztán segédek, 17:4.3 „teljesen tükrözik az egyedi Szellem-ős személyiségét és elméjét.”
- tükrözőműködés: 17:3.3 magasabb elmeszint jelenségek átvitele az egyetemes értelem tervében érdekelt lényekre. 17:3.7 Szervezete „a teremtésösszesség hírgyűjtő és döntés-kihirdető működési rendje is.”
- Tükröző Szellemek: 17:3.1 negyvenkilencen vannak és Háromság-eredetűek. Mindegyik felsőbb-világegyetemi központon hét van belőlük azért, hogy a három paradicsomi Istenség összes lehetséges megnyilvánulását hűen tükrözhessék. 17:3.2 Nevük a természetükre és a jellemükre utal. 17:3.5 Nem csak az átvitelben közreműködő segítők ők, hanem szellemi érték feljegyző-megőrző személyiségek is. 17:3.4 Ők a teremtői a munkatársaiknak, a Tükröző Kép Segítőknek.
- türelem: 118:1.6 E téren érettséget a valódi tudás ad. 100:4.4 Béketűrés (békésen tűrés), melynek a megértés az előszobája. A türelem barátsággá nőheti ki magát és szeretetté érhet. Lásd még → „éretté válni”
- tüsszentés: 86:5.9 a vadember úgy tekintette, mint a lélek sikertelen kísérletét a testből való kiszabadulásra. Erre alapozva a tüsszentést később olyan vallási kifejezések kezdték kísérni, mint az „Áldjon meg az Isten!”
- tűz: 69:6.2 jelentős mértékben segítette az állatokkal szembeni éjjeli védelmet. Erősítette a társas érintkezést, és védelmet kínált a kísértetekkel szemben. Kezdetben inkább a fényéért és nem a melegéért vették igénybe. 69:6.3 A parázs adása lehetőséget biztosított az embernek az önzetlenségre. Arra, hogy úgy adjon a szomszédjának, hogy közben semmitől sem fosztja meg magát. A tűz ébren tartása éberségre és megbízhatóságra nevelt. Kezdetben az anya vagy a legidősebb leánygyermek felügyelte. 69:6.4 Az ősember félelemmel tekintett a tűzre, ezért arra törekedett, hogy jókedvében tartsa – innen ered a tömjén hintés hagyománya. „Az ősemberek semmilyen körülmények között nem köptek volna a tűzbe, és nem is haladtak volna át egy ember és az égő tűz között.” 69:6.5 „Lángot kioltani bűn volt; ha egy kunyhó lángra kapott, akkor hagyták leégni.” 88:1.2 A tűz a korai bűvtárgyak közé tartozott. 88:2.3 A tűz helyét pedig szent helynek tekintették. (Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.) 69:6.5 Hajdan azért választottak női papokat, mert a nők voltak az otthoni tüzek őrzői is. 69:6.6 A tűz istenektől eredő hitregéje a villám által okozott tüzek megfigyeléséből eredt. 69:6.7 A főzés 69:6.8 és a fémek megmunkálása a tűz ismeretén alapul. 83:4.6 A korai időkben a tüzet alkalmas eszköznek tartották a kísértetek és a rossz szellemek távoltartására. Ezért is terjedt el az alkalmazása a házassági szertartásoknál oltártűz vagy meggyújtott gyertya formájában.
- tűzhányó: 88:1.1 bűvtárgyi dologgá vált. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.

„U”
- ultimaton: 42:4.3 az anyagivá lényegített energia alapegysége. 42:4.5 A hideg- és más hatások elektronokká alakítják. 42:6.5 Egy elektronban száz található belőle, melyeket a kölcsönös vonzás tart össze. 42:6.5 „Egy vagy több ultimaton elvesztése megszünteti a jellemző elektronazonosságot, s így létrehozza az elektron tíz módosult formájának egyikét.” 42:6.4 Háromféleképpen mozoghatnak. Ezek
a) a mindenségrendi erőnek való kölcsönös ellenállás,
b) ellengravitációs potenciállal bíró egyedi keringések,
c) és az elektronon belül elhelyezkedő, egymással kölcsönhatásban álló száz ultimaton mozgása.
42:6.6 Nem pályákat írnak le, és nem körökben keringenek az elektronokon belül, de tengely körüli forgási sebességük által kijjebb kerülve vagy csoportosulva meghatározzák az elektron méretét. 41:7.12 Szétbontásukra a napok központjában levő 19.400.000 Celsius fokos hőmérséklet sem képes.41:4.3 A kihűlő csillagok folyékonygáz állapotukban a szabad ultimatonikus energiatartalékaikat nagyobbrészt már elveszítették. 41:7.15 Amikor egy halott napban a gravitációs sűrűsödés eléri az energianyomás ultimatonikus sűrűsödésének határértékét, a nap tömegrobbanás által szétesik. 41:9.2 A helyi gravitáció nem hat rájuk. Azonban teljes mértékben engedelmeskednek az abszolút vagy paradicsomi gravitációnak, pontosan tartva a kiterjedt teremtésrész nagy, elliptikus zárt görbéjének köre által meghatározott ütemet.
- ULTIMÁTA: 42:2.10-2.13 így nevezik az Uverszán az együtt kezelt hatóenergiát és a gravitációs energiát, melyek a kilépő energia két szintjét jelentik.
a) A hatóenergia az erő irányította, tömeg mozgatta, nagyfeszültségű és erőteljes megnyilvánulású energia. Ezen elsőrendű energia nem egyből válaszol határozottsággal a Paradicsom gravitációs vonzására. „Amint az energia Paradicsom körön visszatérő és abszolút-gravitációs vonzásának szintjét eléri, az elsőrendű erőszervezők átadják a helyet a másodrendű társaiknak.”
b) Ekkor jelenik meg a gravitációs energia, mely érzékeny a gravitációra és a világegyetemi erőtér potenciálját hordozza. Ebből jön létre minden világegyetemi anyag tevékeny őse. A Tapasztalás-meghaladó Társ-főerőszervezők alakítják ilyenné és a paradicsomi gravitáció körön visszatérő hatása alá kerül. Lásd még a „gravitációs szakaszok”- nál.
- III. Uminor: 15:7.8 a mi kisövezetünknek, az Enszának az épített központja, melyet hét szféra vesz körül.
- V. Umajor: 15:7.9 a mi nagyövezetünknek, a Szplandonnak az épített központja, melyet hetven szféra övez.
- univitatia: 37:9.8 a helyi világegyetem csillagvilági központjainak állandó besorolású lakosai. A Teremtő Fiú és az Alkotó Szellem gyermekeiként azt „nyújtják a felemelkedő halandóknak a csillagvilági szférákon való áthaladásuk során, mint amivel a Havona-honosok hozzájárulnak az idő zarándokainak a fejlődéséhez, amikor azok a központi teremtésrészen áthaladnak.” 43:0.4 Ők a Norlatiadek csillagvilág állandó létpolgárai is, akik az Edentia hetven nagyobb és azok hétszáz segédszféráján laknak. 43:7.1 Az anyagi és a szellemi közötti létsíkra tervezték őket, de nem morontia teremtmények. Felemelkedési rendben fejlődő lények változó alakkal, 43:7.2 de különböző értelemmel. Hetven különböző személyiségrendben működnek. Minden egyes rend tíz nagyobb értelmi működési változatot alkot. Részt vesznek a felkészítő tanodák vezetésében. 43:7.4 Kiemelkedő művészi tehetséggel, társas alkalmazkodóképességgel és szervezői ügyességgel rendelkeznek. A Nebadonban az égi mesterek testületével társulnak. 43:7.5 Csak a csillagvilági központi világok határain belül működnek. 55:9.2 A csillagvilági morontia világok irányítását a fény és élet csillagvilági szakaszában is elvégzik.
- upanisadok: 94:1.7- 94:2.6 a hindu hit védákat követő későbbi írásai. A brahmanákkal egy időben készültek.
- Ur: 78:8.2 a mezopotámiai áradások hevességének enyhülésével a fazekasipar központjává lett. Kr.e. 5000-ben a város még a Perzsa öböl partján állt.
- uralkodás: 70:6.2 „a családi fennhatóság, illetőleg a vagyon eszméjéből alakult ki.” Öröklődővé akkor vált, amikor az emberek hinni kezdtek a királyok isteni eredetében.
- Urantia (bolygó): 15:14.5 A bolygónk neve. Száma a Satania csillagrendszerben hatszázhat. 43:0.1 Ez azt jelenti, hogy e világ a Satania helyi csillagrendszer hatszázhatodik világa.15:14.8 A világunk nagy világegyetemi száma 5.342.482.337.666. Ez a nyilvántartási számunk az Uverszán, a Paradicsomon és a lakott világok között. 41:10.5 A világunk viszonylag elszigetelten helyezkedik el a Satania peremén. A naprendszerünk – egyetlen másik naprendszer kivételével – a legmesszebbre esik a csillagrendszeri központunktól, a Jerusemtől. 120:1.1 Jézus leszületése idején a világunk a szétzilált és összezavart bolygó képét mutatta. 57:8.6 + 119:8.8 Jézus halandói alászállása óta a helyi világegyetemben az Urantiát a „kereszt világa” néven emlegetik. 93:10.11 Az Urantia történelmének fejlődése rendhagyó és szokatlan. 76:5.7 Azonban nem csak szerencsétlenség jutott számára osztályrészül. E bolygó egyben a Nedadon helyi világegyetem legszerencsésebb világa is Mihály azon döntése miatt, hogy ezt a bolygót „választotta a mennyei Atya szeretetteljes személyisége kinyilvánításának színteréül.” Így lett a bolygónk 119:8.8 „az egész Nebadon érzelmi kegyhelye”, „a tízmillió lakott világ legfontosabbika”.
- Urantia (sajátos kormányzásának okai): 114:0.5 1 „Az Urantia élet-módosítási besorolása.” Lásd → „életkísérleti világ (tizedes bolygó)”
- 114:0.6 2. „A Lucifer-féle lázadás szükségszerű következményei.”
- 114:0.7 3. „Az ádámi vétség bomlasztó hatásai.”
- 114:0.8 4. Az Urantia egyike azon világoknak, ahová a helyi Világegyetem Ura alászállt. („A nebadoni Mihály az Urantia Bolygóhercege.”)
- 114:0.9 5. „A huszonnégy bolygóigazgató különleges feladatköre.”
- 114:0.10 6. „A bolygón létesített főangyali kör.”
- 114:0.11 7. A bolygón megtestesült formában élt Makiventa Melkizedek helyettes bolygóhercegnek való kinevezése.
- Urantia Egyesült Közteslényei: lásd → köztes teremtmények (Urantia Egyesült Közteslényei)
- Urantia istenei: 93:3.4 Melkizedek az edentiai Fenségeseket mondta annak az egyszerű emberek számára.
- urantiai alászállás kettős célja (Mihályé): 128:0.3 1. A húsvér testben élő halandó emberi teremtmény teljes élete megélésének megtapasztalása, mely együtt járt a Nebadonbeli fennhatóság kiteljesítésével.
128:0.5 2. „Az Egyetemes Atya kinyilatkoztatása az idő és tér világainak halandó lakói számára és e halandóknak még eredményesebb módot mutatni az Egyetemes Atya jobb megértéséhez.” Lásd még → „Jézus földi küldetése”
- urantiai élet: 58:4.1 egyedi, eredendően e bolygóra jellemző sajátosság. A Nebadonban nincs olyan bolygó, amelyen az élet pontosan ilyen formában létezne. 58:4.2 Az élet eredeti mintáinak beültetése az élethordozó testület által 550 millió évvel ezelőtt történt meg a tengeröblök vizeibe. Ez „három eredeti, azonos és egykorú tengeriélet-mintából származott.”
- urantiai élet fejlődése: 36:2.15 életkísérleti világ vagyunk. 36:3.2 Bolygónkon az élet nem hozott, hanem helyben szervezett életminták alapján terjedt el. 36:3.1 Nálunk a bolygói élet nem minden formája létezik. 58:3.4 A bolygónkon megtelepített élet képes ellenállni a világegyetemi energia rövidhullámhosszú térsugarainak. 58:6.4 Az élő szervezetek új fajainak és különálló rendjeinek hirtelen történő megjelenése természetes dolog. 58:6.2 Nincsen „hiányzó láncszem”. 58:6.6 Megvan viszont az élő szervezetek folyamatos alkalmazkodási küzdelme a környezet változásaihoz. 58:1.7 Az első és egyetlen ősi földrész hosszanti repedéseiben kialakult beltengerek ritkán voltak 180 méternél mélyebbek, a napsugárzás pedig 200 méternél is mélyebbre képes behatolni a tenger vizébe. 58:1.8 Később, az ősi növényi élet ezen enyhe éghajlatú partszakaszokról terjedt el a szárazföld felé. Ekkor a légkör még olyan nagy arányban tartalmazott széndioxidot, hogy egyetlen állat sem lett volna képes a felszínen megélni. 58:4.2 Az 550 millió éve megtelepített tengeri élet 50 millió év alatt kezdetleges növényi életet hozott létre e vizekben. 58:6.1 A növényiből az állati életbe való átmenet 450 millió évvel ezelőtt fokozatosan következett be a védett tengeröblökben. 58:7.2 Az első időkben az élet szórványos elterjedésű volt. 59:1.2 400 millió évvel ezelőtt 59:1.4 hirtelen, átmeneti ősök nélkül jelentek meg az első többsejtű állatok. A kifejlődő háromkaréjú ősrákok korszakokon át uralták a tengereket. 59:3.9 280 millió évvel ezelőtt 59:3.11 először a vízi skorpiók, majd hirtelenül a ténylegesen lélegző skorpiók jelentek meg. 59:4.9-4.10 250 millió évvel ezelőtt hirtelen jelent meg a halak családja, vagyis a gerincesek, amely az ember előtti törzsfejlődés egyik legfontosabb történése volt. Az első gerincesek ősei az ízeltlábúak, illetve a rákfélék. 59:4.13 Szintén ezen időszak eseménye volt a páfrányok hirtelen történt megjelenése és elterjedése a szárazföldön. 59:5.4-5.5 Az első szárazföldi állatok szintén hirtelenül jelentek meg 210 millió évvel ezelőtt. „Ezek a levegőt lélegző kétéltűek az ízeltlábúakból alakultak ki, melyek úszóhólyagjai tüdőkké fejlődtek.” 59:5.6 Bár a csigák és a skorpiók a békákkal együtt másztak partra a tengerek sós vizeiből, ez az időszak mégis a békák koraként ismert. 59:5.7 Nem sokkal később a rovarok is megjelentek. „A szitakötők keresztmérete elérte a hetvenöt centimétert.” 59:6.4 170 millió évvel ezelőtt 59:6.7 jelentek meg először a magvas növények, jobb táplálékforrást biztosítva a szárazföldi állatok számára. 59:6.8 A békák hüllővé alakulása szintén ebben az időszakban zajlott Afrika területén. 59:6.10 160 millió évvel ezelőtt a kontinensek nagyobb részét a szárazföldi állatok táplálására alkalmas növénytakaró fedte. 60:1.9 140 millió évvel ezelőtt hirtelen jelentek meg a teljesen kifejlett hüllők. 60:10.1 Az első hüllő dinoszauruszok kisméretű húsevők voltak, és a hátsó lábukon kenguruszerűen jártak. „Üreges, madárszerű csontjaik voltak és később csak három ujj fejlődött ki a hátsó lábukon”. 60:1.11 135 millió évvel ezelőtt jelentek meg az első, méhlepény nélküli emlősök, melyek hamar kihaltak. 60:2.12 A madarak ősei üreges csontú, ugráló dinoszauruszokból fejlődtek ki 60:2.14 több mint százmillió évvel ezelőtt. 60:2.12 A szárnyaik denevérszárny-szerűek voltak, hat-nyolc méteres fesztávolsággal. E három méter hosszúra nőtt repülő sárkánygyíkok jelentik a madárősök kipusztult fajait. 60:2.14 100 millió évvel ezelőtt elkezdődött a nagy testű dinoszauruszok kipusztulása is, amelynek oka az volt, hogy az agyuk kis mérete nem adott számukra elég értelmet a szükséges mennyiségű táplálék biztosításához. „Innentől fogva a törzsfejlődés az agyméret és nem a fizikai testtömeg növekedése felé vette az irányt, és az agy fejlődése fogja jellemezni az állati evolúció és a bolygói előrehaladás minden következő korszakát.” 60:3.7 A zárvatermő növények 90 millió évvel ezelőtt kerültek az alsó krétakori tengerekből a szárazföldekre, és hamar meghódították azt. 60:3.12 A földrészek sodródása 75 millió évvel ezelőtt ért véget. 60:3.19 A virágos növények nagy családja hirtelen és előzetes átmenetek nélkül, átalakulás révén jelent meg 65 millió évvel ezelőtt. 60:3.22 55 millió „évvel ezelőtt a törzsfejlődés menetét az igazi madarak első fajának, egy kis, galambszerű teremtménynek a hirtelen megjelenése jellemezte, mely madár lett minden madárélet őse. Ez volt a földön megjelent repülő teremtmények harmadik válfaja, és közvetlenül a hüllők csoportjától származott, nem pedig a kortárs repülő dinoszauruszoktól, és nem is a szárazföldi fogasmadarak korai fajtáitól.” 60:4.5 Ebben az időszakban a szárazföldi páfrányerdőket fokozatosan felváltották a fenyők és más mai fák. 61:1.1 50 millió évvel ezelőtt 61:1.2 Észak-Amerikában hirtelen jelentek meg a méhlepényes emlősök. E lények atyja egy kisméretű, eleven életet élő, húsevő, ugráló dinoszaurusz volt. 61:2.2 „Bár a méhlepényes emlősök húsevő ősöktől eredtek, hamarosan kifejlődtek a növényevő változataik, és nemsokára felbukkantak a mindenevő emlőscsaládok is.” 61:2.5 „Az állati túlélés folyamatában az agy és a mozgékonyság felváltotta a vértet és a méretet.” 61:2.6 A hüllőfélék közül ma már csak a béka képviseli az ember korai őseit. 61:2.8 Az emlősök mai fajtái 30 millió évvel ezelőtt kezdtek megjelenni. Kezdetben a hegyekben éltek. A síkvidéki patás fajtáik őse egy karmokkal rendelkező húsevő állat volt. 61:5.6 Másfél millió évvel ezelőtt, 61:6.1 India nyugati részétől kissé távolabb, mely terület ma már víz alatt van, az Ázsiába vándorolt észak-amerikai makifajta utódai között hirtelen egy nagyobb aggyal rendelkező, többnyire két lábon járó korai emlőscsoport jelent meg, mely életrend hetvenedik nemzedéke még tovább, csaknem kétszer nagyobbra nőtt, és arányosan jobb agyi teljesítőképességgel rendelkezett. E középemlős csoportnak aztán, szintén hirtelen, egy újabb, immár főemlős változata jelent meg. 61:6.2 Az Urantiát egy millió évvel ezelőtt jegyezték be lakott világként, a fejlődő főemlősök törzsében hirtelen bekövetkezett változás eredményeként, amely két kezdetleges emberi lényt hozott létre, az emberi faj valóságos őseit. 61:7.4 Fél millió évvel ezelőtt pedig szintén hirtelen, és egyetlen nemzedék életében, hat színes emberfajta vált ki az őshonos emberi törzsből.
- urantiai életkísérlet: 57:8.9 A hatvanadik kísérlet a Satania csillagrendszerben, „melynek célja a nebadoni életminták sataniai fajtájának felerősítése és továbbfejlesztése.” 57:8.7 A bolygónkat kilencszázmillió évvel ezelőtt mérték fel az életkísérlethez való alkalmasság céljából. A 24 tagú vizsgálóbizottságban helyet kaptak élethordozók, Lanonandek Fiak, melkizedekek, szeráfok és más rendek. A megállapításaikat a Csillagrendszer Fejedelemmel közölték. A vizsgálóbizottság javaslatára lett a bolygó életkísérleti besorolású. A bolygó birtokbavételi eljárását egy „tizenkét fős jerusemi vegyesbizottság zárta le, és az edentiai hetvenek bolygóügyi bizottsága hagyta jóvá.”
- Urantia felségjoga (ennek gyakorlói időrendben): 114:1.1 1. A Satania csillagrendszer fejedelme. 2. Melkizedekekből és élethordozókból álló közös bizottság. 3. Kaligasztia Bolygóherceg 4. A nebadoni Mihály a Nappalok Szövetségének kinevezése által. 5. A huszonnégy tanácsos a Mihály általi képviseleti megbízás alapján (114:1.3 Egyikük mindig a bolygón tartózkodik a főkormányzói feladatkör ellátása érdekében.). 6. 114:1.2 Makiventa Melkizedek mint helyettes Bolygóherceg.
- Urantia kialakulása: 57:1.1 A bolygónk a napunk anyagából keletkezett. 57:6.10 Két és félmilliárd évvel ezelőtt a jelenlegi tömegének tizedével rendelkezett, és a meteoráradat hatására tovább növekedett. 57:7.2 Kétmilliárd éve a jelenlegi tömegének ötödét érte el. 57:7.1 Rengeteg anyagot fogott be a térből, amelyek légkör híján a bolygóba csapódva annak anyagát növelték. Ekkor a bolygófelszín sokáig felhevített állapotban volt, melynek hatására a nehéz elemek, mint amilyen a vas is, a bolygó közepe felé süllyedtek. 57:7.2 A kialakuló kezdetleges légköre a forró mag és a kihűlő köpeny egymásra hatása következtében jött létre. 57:7.6 E légkörben még nincs szabad nitrogén és oxigén. Van viszont vízgőz, szénmonoxid, széndioxid és hidrogén-klorid. 57:7.4 Másfélmilliárd évvel ezelőtt a bolygó a jelenlegi méretének már a kétharmadával rendelkezett, és kezdte elvonni a holdja kevés légkörét. 57:7.5 Földünkön ez a tűzhányók kora. 57:7.7 A hőmérséklet csökkenése a vízgőz víztartalmának eső formájában történő kiválásához vezetett. A forró talajra hulló eső következtében a bolygónkat évezredeken át gőzburok fedte. 57:7.8 A légkör széntartalma a fémekkel kölcsönhatásba lépve karbonátokat képezett. A különböző széngázokat a későbbi növényi élet használta fel. 57:7.9 Szabad légköri oxigén nagyobb mértékben csak a tengeri algák és moszatok, valamint a növényi élet egyéb formáinak elterjedésével jelent meg, ezek oxigén termelő hatása következtében. 57:8.1 A bolygónk egymilliárd évvel ezelőtt érte el a mai méretét. Ekkor vették fel a Nebadon fizikai nyilvántartásaiba és kapta az Urantia nevet. 57:8.2 A tűzhányók korát, a földkéreg elrendeződését követően, a földrengések kora követte, 57:8.3 mely együtt járt az első világtenger kialakulásával. Ez a világméretű tenger a bolygó egész kihűlő felszínét beborította, átlagosan másfél kilométeres mélységgel. E víz a klór-hidrogén miatt enyhén savas édesvíz volt. 57:8.4 „Az első szárazföldtalapzat a fokozatosan vastagodó földkéreg egyensúlybontó hatásának kiegyenlítésére emelkedett ki a Világtengerből.” 57:8.14 A bolygó első hegységei „nem az összehúzódó földgömb hűlő kérgének összeroppanásából keletkeznek; megjelenésük későbbre tehető, és az esők, a gravitáció és a kimaródás eredményeként alakulnak ki.” 57:8.21 Nyolcszázmillió évvel ezelőtt a szárazföld tovább emelkedett, és a mérete elérte a bolygó felszínének egyharmadát. 57:8.20 Ebben az időszakban jelen volt a bolygón tizenhat kilométeres vízmélység, és 57:8.22 az ázsiai hátság révén tizennégy és fél kilométer magas kiemelkedés is. A szárazföld területi méretéből adódóan időjárási különbségek alakultak ki. 57:8.23 Hétszázötvenmillió évvel ezelőtt a szárazföld talapzatában törésvonalak jöttek létre, melyek közül a nagy észak-déli törésvonal előkészítette az amerikai földrész és Grönland nyugatra sodródását. 57:8.25 A törésvonalakba benyomuló beltengerek váltak aztán az élet bölcsőivé, miután a tengervíz só töménysége elérte az élet kialakulásához szükséges mértéket.
- Urantia kinyilatkoztatás átadása: 114:7.9 A mindenségrendi képességek olyan társulása által valósult meg, melynek során az alkalmazkodásra képes másodfajú köztes teremtmények behatoltak az arra alkalmas halandó elméjébe és kapcsolatot létesítettek az ott tartózkodó Gondolatigazítóval. E társulás révén vált lehetővé, hogy az utóbb könyvbe szerkesztett „kinyilatkoztatások angol nyelven megjelenhettek az Urantián.”
- Urantia kormányzása: 114:0.4 Jelenleg „eltér a Satania csillagrendszer, sőt az egész Nebadon minden más világáétól is.” 114:5.4 Lazán szervezett és némiképp személyes irányítás alatt áll. 114:5.1 „A huszonnégy tanácsos tekinthető a leginkább a bolygó kormányzatának törvényhozó hatalmi ágaként. A főkormányzó átmeneti jelleggel és tanácsadói minőségben gyakorolja a legfőbb végrehajtó hatalmat a Fenséges megfigyelő vétójoga mellett.” Az igazságszolgáltatói hatalomhoz leginkább közelítő tevékenységet a békéltető bizottságok gyakorolnak. 114:5.2 „A szeráfokkal és a közteslényekkel kapcsolatos vitás ügyek többségében, kölcsönös egyetértés mellett, a főkormányzó dönt.” A főkormányzó azon határozata, melyet nem a huszonnégy tanácsos által ráruházott hatáskörben hoz, „megfellebbezhető a békéltető bizottságoknál, a bolygó igazgatására létesített helyi hatóságoknál vagy éppen a Satania csillagrendszer Fejedelménél.” 114:5.3 „A Bolygóherceg hiányát hatékonyan pótolja a főangyalok, a Fenséges megfigyelő és a főkormányzó hármas jelenléte.” Az Anyagi Fiak rendszerének hiányát részben a különleges szeráfi segédkezés és a köztes teremtmények nem mindennapi szolgálata pótolja. 114:5.4 A veszélyhelyzetek, és az igazgatási nehézségek során nagy segítséget jelent a főangyali kör használata. 114:5.5 „Az Urantián minden igazgatási nap véleményező tanácskozással kezdődik”. Ezeken részt vesz „a főkormányzó, a bolygón szolgáló főangyalok főnöke, a Fenséges megfigyelő, a felügyelő szupernáf, az állandó élethordozók főnöke,” és a bolygón tartózkodók közül meghívottak. 114:5.6 „A főkormányzó közvetlen igazgatási testületét tizenkét szeráf alkotja”.
- Urantia lázadás utáni vezetése: 67:6.5 a bolygót Ádám és Éva megérkezéséig az alábbiak irányították. A tizenkét fős megbízott Melkizedek tanács és a mellettük működő tanácsadó testület a következő összetételben: „a bukott herceg egyik hű maradt segéde, két állandó besorolású Élethordozó, egy tanulóidejét töltő Háromságot-elért Fiú, egy önkéntes Tanító Fiú, egy avaloni Ragyogó Estcsillag (időszakosan), a szeráfok és a kerubok főnökei, tanácsadók két szomszédos bolygóról, az alárendelt angyali élet főigazgatója, valamint Van, a köztes teremtmények főparancsnoka.”
- urantiai tanácsadó testület: 45:4.1 huszonnégy tanácsosból áll. (Zebedeus János a huszonnégy vénnek hívta őket. Jelenések Könyve 4;4.) 45:4.16 Közülük kerülnek ki az Urantiát jelenleg felügyelő főkormányzók. A testület székhelye a hét angyali tartózkodási kör közepén, a Jerusemen található. A középen álló királyszék az elnöklő főangyalé. Ez mindig megvolt, de a huszonnégy szék Jézus saját világegyeteme feletti főhatalmának megszerzése óta áll. A használóik Jézus képviselői a sataniai számbavételek során. Tagjai,
45:4.3 1. Onagar, a Bolygóherceg előtti idők első nagy tanítója, aki „a Lélegzet Adójának” imádatára vezetett.
45:4.4 2. Manszant, a Bolygóherceg utáni idők nagy tanítója, aki „a Nagy Világosság” tiszteletére tanított.
45:4.5 3. Onamonalonton, a vörös emberek vezetője, aki a többisten-imádatból „a Nagy Szellem” tiszteletére vezette őket.
45:4.6 4. Orlandof, a kék emberek hercege, aki „a Legfelsőbb Vezér” isteniségét tanította.
46:4.7 5. Porshunta, a kihalt narancsszín emberfajta bölcse, aki népét „a Nagy Tanító” imádatára vezette.
45:4.9 6. Szinglangton, az első sárga ember, aki a több isten imádat helyett az „Egy Igazság” imádatára vezette a népét.
45:4.9 7. Fantad, a zöld embereket vezette „az Élet Egyetlen Forrásának” imádatára.
45:4.10 8. Orvonon, az indigó fajták megvilágosítója, aki „az Istenek Istenének” szolgálója volt.
45:4.11 9. Ádám, Isten egyik Anyagi Fia, akit Mihály rendelkezésére helyeztek e tisztségbe, miután az urantiai vétkét követően a hűségében igazolták.
45:4.12 10. Éva, az ibolyaszín emberfajta urantiai anyja, akit a vétke büntetését követően a társával együtt jelöltek ki e feladatra.
45:4.13 11. Hánókh, az első urantiai, aki már a húsvér testben eggyé kapcsolódott a Gondolatigazítójával.
45:4.14 12. Mózes, az Egyetemes Atya imádatát „Izráel Istenének” neve alatt tanította. Az ibolyaszín emberfajta egyik maradványának vezetője és felszabadítója.
45:4.15 13. Illés, szellemi előmenetele okán átvitt lélek.
45:4.16 14. Makiventa Melkizedek, Ábrahám idejében húsvér testhez hasonló alakban élt az Urantián, Sálemben. Jelenleg az Urantia Bolygóhercegének helyettese. A székhelye a Jerusemen van. Ő „örökre a Fenségesek segédkezője”.
45:34.17 15. Keresztelő János, testileg Jézus távoli unokatestvére és urantiai küldetésének előfutára.
45:4.18 16. Az Első 1-2-3, a Gábriel szolgálatában álló köztes teremtmények vezetője, aki a Kaligasztia-féle árulás idején hűséges maradt Mihályhoz.
45:4.20 A 17.,18., 19. és 20. helyek ideiglenesen kerülnek betöltésre felemelkedő urantiai halandókkal.
45:4.21 A 21., 22., 23. és 24. helyek szintén ideiglenesen vannak betöltve. Ezeket a későbbi korok urantiai tanítói számára tartják fenn.
- Urantia története: 59:0.1 nagyjából egymilliárd éve kezdődött és öt nagyobb korszakból áll.
„59:0.2 1. Az élet előtti kor az első négyszázötvenmillió évet teszi ki, mely nagyjából onnan számítható, hogy a bolygó elérte a mai méretét és addig tartott, amíg sor került az életlétesítésre. A tudósaitok e kort földtörténeti alsó őskornak hívják.
59:0.3 2. Az élet hajnalának kora a következő százötvenmillió évre terjed ki. E korszak a megelőző, élet előtti kor vagy másként a pusztító természeti események korszaka és a fejlettebb tengervízi élet időszaka közé esik. E korszakot a kutatóitok földtörténeti felső őskornak nevezik.
59:0.4 3. A tengervízi élet kora teszi ki a következő kétszázötvenmillió évet, és a számotokra leginkább földtörténeti ókorként ismeretes.
59:0.5 4. A korai szárazföldi élet kora a következő százmillió év, és úgy ismeretes, mint a földtörténeti középkor.
59:0.6 5. Az emlősök kora teszi ki az utolsó ötvenmillió évet. A legújabb időket is magába foglaló kort harmad- és negyedidőszaknak nevezik.”
- Uszatia: 24:2.4-2.5 az Orvonton felsőbb-világegyetem Összeírási Igazgatójának neve, aki főigazgatóként elnököl a minden helyi világegyetemi központon tartózkodó igazgató felett. A helyi teremtésrészek központjairól beérkező jelentések összegző személyisége.
- utógravitációs szakaszok (világegyetemi erőtér): 11:8.7 energia-anyag válasz az egyenes irányú gravitáció szabályozására. Ez lehet triáta, vagyis háromszoros szerveződésű fizikai rendszer a központi világegyetemben, és lehet gravita, vagyis kettős felépítésű anyagi szerveződés a felsőbb-világegyetemekben.
- Uversza: 15:5.13 épített világ, a mi felsőbb világegyetemünknek az Orvontonnak a központja, és kormányának a székhelye, mely 15:7.11 hozzávetőlegesen egybillió lakott vagy lakható világ szellemi és igazgatási központja. 15:7.10 Hét szférájának mindegyike hetven különleges világból áll. 28:7.1 Azaz négyszázkilencven tanulmányvilág veszi körül, melyek az idő világegyetemeinek zárótanodái. Felkészítő tanfolyamok ezek a Havona hétkörös egyeteme előtt.
- Uversza Egyensúlyi Tanácsa: 57:1.4 ők adnak engedélyt a felsőbb-világegyetemi kormánynak az erőszervező és csapata kiküldésére egy új anyagi teremtés megszervezése érdekében.
- uverszai személyi nyilvántartás: 30:2.1 az élőlények isteni családját hét nagy osztályba sorolja.
30:2.2 „1. A paradicsomi Istenségek.
30:2.3 2. A Legfelsőbb Szellemek.
30:2.4 3. A háromsági-származású lények.
30:2.5 4. Az Istenfiak.
30:2.6 5. A Végtelen Szellem Személyiségei.
30:2.7 6. A Világegyetemi Erőtér-irányítók.
30:2.8 7. Az Állandó Létpolgárságú Testület.”

„Ú”
- Új Élet Temploma: A Jerusem első világa első segédszférájának 47:3.2 központja. 47:3.5 Hét szárnya az idő hét fajának feltámadási csarnoka. Minden szárnyban százezer személyes feltámadási fülke van. Az egyes szárnyak egymillió egyed befogadására alkalmas kör alakú gyülekezési csarnokokban végződnek.
- újraszemélyesülés: 112:5.19 „az azonosság helyreállítása”, „vagyis az emlék, a világegyetemi látásmód és a tudat újbóli összeállítása”. 112:5.20 A „felébredő emberi sajátlényeg rákapcsolódik az újonnan elválasztott mindenségrendi elme morontia szakaszú körére.” Lásd még → „személyiség újbóli összeállítás (újraszemélyesülés) feltételei”
- újraszemélyesülés emberi feltételei: 112:5.8 A türelem, az elfogulatlanság, a megértés és az irgalmas rokonszenv tényleges gyakorlása.
- újratestesülés: 88.1.4 Ha a korai időkben egy állatot bűvtárgyként fogadtak el, és a vonatkozó felfogás szerint a kísértet állandóan benne lakozott, akkor e bűvtárgyi hit újratestesülésben való hitet eredményezett.
- Úr angyala: 37:2.3 A Gábriel személyes képviselőiként bolygói küldetéseken részt vevő helyi világegyetemi Ragyogó Estcsillagok megnevezése.
- út (szellemi ~): 75:8.5 Tökéletes, mivel a tökéleteshez vezet, és annak érdekében alakították ki, hogy a rajta járó elérje az örökkévaló tökéletességet. Az Isten által kért és kínált szellemi úton való változtatás a felemelkedő részéről kudarcot eredményez.

„Ü”
- üdvözülés (meghatározások): 94:1.5 az Isten kegyének elnyerése hiten keresztül.
- 93:6.4 Az Isten velünk levősége, mely hit révén biztosítható.
- 103:7.2 A halandói elme azon eljárása, mely az anyaggal való azonosulástól, a morontia kapcsolat területein keresztül a kölcsönös szellemi kapcsolat magas világegyetemi szintjéig tart.
- üdvözülés ígérete: 98:4.1 vallási vigasz a mában, és a halhatatlanság reményének bizonyossága a halál után. Lásd még → „vallási vágy tartalmai”
- ünnep (kísértetünnep): 87:3.4 a mindenlélek ünnepét majdnem mindegyik törzs megtartotta legalább évente egyszer. A rómaiak minden évben tizenkét kísértet ünnepet tartottak, melynek szertartásos napjai az év felét tették ki.
- üstökös: 15:6.13 a központi szerepet betöltő nap körül keringő anyagdarab, melynek csóvája a vonzó égitesthez képest ellenkező irányba mutat. E jelenség meggyőző bizonyítéka annak, hogy a fénynek tömege van. 49:3.2 De állhat kisebb darabokra szétesett anyagtestekből, vagyis meteorrajokból is.
- üzletszerű kéjelgés: 70:7.9 akkor kezdett megjelenni, amikor a titkos férfiszövetségek pénzzel fizettek a más törzsekből való nők használatáért.

„V”
- vadászat: 84:3.10 a férfi szervezést tanult általa, amit a mezőgazdaság és a kézművesség terén alkalmazott.
- VAGYOK (meghatározás): 105:1.3 „a Végtelen”, és a „végtelenség is.”
- 103:7.12 Az Első Forrás és Középpont.
- VAGYOK (jellemzők): 103:7.12 Az energia és a szellem látszólagos különbözősége az ő végtelenségében végleges egységben van.
- 105:1.4 Mint lételvi (eredendő) fogalom nem minősíthető ismert tartalmakra hivatkozva, „legfeljebb az állítható róla, hogy a VAGYOK van.”
- 105:1.4 Bölcseleti meghatározása a Korlátlan Abszolút fogalmánál nehezebben megérthető egyetemes fogalom.
- 105:1.2 Abszolút eredetű és végtelen beteljesedésű.
- 105:1.2 „minden személyiségi jelentésben és értékben rokon az Istenség Első Személyével”.
- 105:1.2 Rokonsága az Isteniség Első Személyével nem határozható meg egyértelműen az egyetemes valóság istenivé nem alakított területein.
- 105:1.3 „minden valóság eredete”.
- 105:1.6 Mindazt tartalmazza, „amit az Első Forrással és Középponttal kapcsolatban megismerhetetlennek érzünk.”
- 105:1.6 Felfedezetlen végtelenséggel bír.
- 105:2.2 A Végtelenség Örökkévaló folytonossága.
- 105:2.3 Az Első Forrás és Középpont jelenlétében abszolútként nyilvánul meg.
- 105:2.3 Az Egyetemes Atya határtalan szeretetében személyiségként nyilvánul meg.
- 105.2.4 A „belső átalakulásai révén hozza létre önmaga hétszeres kapcsolódásának alapját.”
- 105:2.4 Hét szakaszú természettel bír.
- 105:2.4 Természete a Végtelenség Hét Abszolútjával kapcsolatban mutatkozik meg a legszembetűnőbben.
- 105:3.1 A benne lévő „hét elsődleges kapcsolat a Végtelenség Hét Abszolútjaként válik örökkévalóvá.”
- 105:4.1 Örökkévalósági létezése minden valóság elsődleges forrásaként határozható meg.
- 105:4.1 Elsődleges, belső kapcsolódásokká alakuló önszelvényesüléssel bír – mely a végtelenség hét szakasza.
- 105:4.1 A VAGYOK hét szakasza és a Végtelenség Hét Abszolútjának örökkévalósági megjelenése kettősségben társul és válik örökkévalóvá. Lásd még → „Végtelenség Hét Abszolútja”
- 105:4.8 Egységként korlátlan végtelenség.
- 105:5.1 Eredeti szétválása a belső, önálló akarat következménye.
- 106:3.5 Átjárja a teljes végtelenséget.
- 106:8.1 Az eredendő végtelen és a beteljesülő végtelen egyként van jelen a beteljesülések előtti és a kezdetek előtti VAGYOK-ban.
- 106:8.23 A múlt-örökkévalóságban és a jelen-örökkévalóságban a lényegi VAGYOK „egyedül létezik, nincs senki és semmi őmellette.”
- 106:8.23 Lételvi, vagyis eredendő létezőként a jövő-örökkévalóságában sem fog változni.
- 106:8.23 Ön-kinyilatkoztató.
- 106:8.23 Az ön-kinyilatkoztatása az akaratuk által részvevő személyiségek útján valósul.
- 106:8.23 Lehetőséggel bír a teljes önmegvalósításra.
- 106:8.23 Az abszolút Atya végleges rendű fiai „mindörökre abszolút akarati részei maradnak a teljes végtelenségnek”.
- 115:2.1 A benne „eredendően meglévő teljes végtelenség örökmód jelen van a hét Abszolútban”.
- 115:2.1 A benne „eredendően meglévő teljes végtelenség” „működési társulást alkot a hármasegységekben”.
- 115:2.1 A benne „eredendően meglévő teljes végtelenség” „átviteli társulást képez a trioditákban.”
- 115:3.16 Ami azonosul vele, soha nem hagyja abba a fejlődést, mivel a lehetőségeinek ténylegessége abszolút.
- 115:3.16 Ami azonosul vele, soha nem hagyja abba a fejlődést, mivel a ténylegeseinek lehetségessége abszolút.
- VAGYOK-ból elkülönült valóságrészek: 105:2.3 az istenivé vált valóság, az istenivé nem vált valóság, a magvábanvaló (lehetséges) valóság, a tényleges valóság és a nem minősíthető egyéb valóságok – melyek a kapcsolódásaik révén egybeépültek.
- VAGYOK-on belüli kapcsolódások: 105:2.3 a VAGYOK-ból elkülönült valóságrészek egyidejű kapcsolódásaiból jön létre „a magvábanvaló-előtti, tényleges-előtti, elő-személyes, egyisteni elő-valóság”.
- VAGYOK ön-kinyilatkoztatása: 105:4.2 „a nyugvó önmegfogalmazástól az ön-szelvényesülésen és a belső kapcsolódáson keresztül jut el az abszolút kapcsolódásokig, az önmagukból eredő Abszolútokkal való kapcsolatokig.”
- vagyon: lásd → „magántulajdon”.
- vallás: 121:5.1 Jézusig főként a törzs vagy a nemzet ügye, mivel az istenek törzsi vagy nemzeti istenek voltak. „Az ilyen vallási rendszerek kevés teret hagytak az átlagember egyéni szellemi vágyainak kielégítéséhez.” 99:1.2 A vallásnak az erkölcsi állhatatosság és a szellemi fejlődés ösztönzőjévé kell válnia. 92:6.19 Mivel az ember evolúciós teremtmény, ezért a magasabb szintű, kinyilatkoztatott igazságot is csak fokozatosan, evolúciós módszerek útján tudja befogadni. 92:7.1 A vallás nem válhat tudományos ténnyé. Mindig evolúciós vagy kinyilatkoztatott, illetve e kettő keveréke lehet. 92:7.2 Új vallást nem lehet kitalálni, azok vagy kialakulnak, vagy kinyilatkoztatás által váratlanul jelennek meg. 92:7.4 A vallások „az ember változatlan szellemi vezetésére adott változó értelmi válaszok eredményeként jelentek meg.” A különböző vallások hitvallásai, tantételei és vallási szokásai eltérnek egymástól. Az eltérő vallások követői csak akkor fognak egységet megélni, ha a mindenek szellemi Atyját igaz imádás által ismerik el. 92:7.5 A fejlődés révén „a vallás önkéntelen és kifinomult áhítattá, a szeretet hűségének élő tapasztalásává válik.” 92:7.6 Egy vallás minősége lemérhető a) 92:7.7 a megbízhatóság értékszintje, vagyis a hűségviszonyok révén, b) 92:7.8 a jelentéstartalmak mélysége, vagyis annak révén, hogy az egyén mennyire érzékeny a felsőbb értékek eszményalapú elismerésére, c) 92:7.9 továbbá az elhivatottság erőssége, vagyis az isteni értékek iránti áhítat foka révén, d) 92:7.10 valamint az által, hogy a személyiség akadálytalanul fejlődik-e az eszményelvű szellemi lét felé vezető úton, a mindenségrenden alapuló világegyetemi létpolgárság felismerésében. 91:2.5 Amennyiben egy vallásban nem tesznek hangsúlyt a személyes Istenre, akkor az ilyen vallás imái az istentani és a bölcseleti szintek felé mozdulnak el. 98:6.1 Az intézményesülés többnyire rontja egy vallás szellemi minőségét, de valamilyen mértékű intézményi szerveződés nélkül egy vallásnak sem sikerül megmaradnia. 99:1.6 A vallás nem vehet részt közvetlenül a társadalmi újjászervezés és a gazdasági átalakítás világi munkájában. Ehelyett újra és újra ki kell fejtenie az erkölcsi parancsait és a szellemi tételeit, „az emberi életre és az érzékfeletti továbbélésre vonatkozó haladó bölcseletét” az adott kor kifejezési módján. 81:6.10 A tudomány megtisztítja a vallást a babona eltörlése révén. 82:4.1 A vallás már a korai időktől a házasság erkölcsi összetartója volt. 83:1.4 Az helyénvaló, ha a vallás befolyással van a házasság intézményére, de nem törekedhet annak kizárólagos ellenőrzésére és szabályozására. 83:2.6 Az eljegyzés és a házasság ideje közötti nemi kapcsolat tiltása a vallás hatásának eredménye. 100:1.7 A vallást „nem lehet adományozni, elfogadni, kölcsönözni, elsajátítani vagy elveszíteni.” 100:0.1 A vallás a közösségek fejlődését az egyének fejlődésén keresztül támogatja, „az egyesek fejlődését pedig a közösség előrehaladásán keresztül erősíti.” A vallás az egyént eszményalapú hatalommal bíró személlyé alakítja. 100:1.1 Gyarapítja a jelentéstartalmakat és az értékeket magasabb szintre emeli. 100:6.1 A vallás egyfajta életmód, 100:6.2 és annyira igaz, amennyire a legfelsőbbnek tartott értéke megegyezik a mindenségrendi valóság igaz szellemi értékével. 101:3.1 A vallás állandó tartalmi elemei „az erkölcsös lelkiismeret és az erkölcsi tudat.” 101:9.8 A vallás az emberi elme számára megalkotja azon isteni valóság szellemivé lényegített tudatosságát, amely az erkölcsi értékek korábbi fogalmain alapul és hit révén azokból ered. 102:2.1 A vallásról alkotott emberi felfogások szolgálhatják a tudatlanság rabságát, a babonaság rabszolgaságát, a megtévesztő álokoskodást és hamis bölcseleti téveszméket. 102:2.9 Függetlenül a meggyőződésbeli tévelygéstől, „a vallás lendületes”, „a vallás mindig tesz valamit”.
- vallás (meghatározások): 100:6.1 őszinte áhítat egy olyan valóság iránt, „melyet a hívő önmaga és az egész emberiség szempontjából a legfelsőbb értéknek tart.”
- 92:7.14 Egyszerre életmód és gondolkodásmód is.
- 92:1.3 „a társadalom igazodása ahhoz, ami rejtélyes.”
- 100:1.7 „a végleges értékek kiteljesedő felkutatásával arányosan gyarapodó személyes élmény.”
- 101:0.2 „az ember fejlődő természetének ösztönzője”.
- 103:1.1 „a huszadik századi hittudósok és bölcselők ötszáznál is több különböző meghatározást adtak” rá.
- 103:1.1 „A valóságban minden emberi lény az őbenne lakozó Isten-szellemből áradó isteni ösztönzések saját, tapasztaláson alapuló értelmezése alapján határozza meg a vallást, és ennélfogva az ilyen értelmezésnek egyedinek kell lennie”. Lásd még → „vallás (igaz ~)” és „hívő jellemzői (igaz vallásban)”
- vallás (tartalmi elemek, jellemzők): 111:3.5 Magját a „legfelsőbb értékek továbbélésébe vetett hit alkotja”.
- 92:2.2 Mindig a fennálló erkölcsökbe kapaszkodik, az ősit szentnek gondolva.
- 92:2.1 A bölcsességet követve fejlődik.
- 103:1.4 istentani bölcseletet teremt.
- 103:1.4 A kialakulását megelőzi az értékek keresése, melyet az értelmező hiedelmek valamilyen rendszerének kialakulása követ.
- 103:1.4 Az értékeiben és a céljaiban egyetértés van a hívek részéről, míg az egyének vallási hitvallásaiban, hiedelmeiben nem.
- 103:1.5 „érvényét a személyes vallásos tapasztalás hite igazolja.”
- 103:1.5 „tapasztaláson és vallásos gondolkodáson alapul”.
- 103:2.1 A „születése” nem hirtelen jellegű, fokozatosan emelkedik ki, jelenik meg.
- 103:3.2 „előbb-utóbb megköveteli, hogy az egyén valamilyen személyes áldozatot hozzon a társadalmi csoportjának jóléte érdekében, tegyen valamit a többi ember boldogságáért és jólétéért.”
- 103:7.1 A hit élteti.
- 103:7.6 Hiteles bíráló csak a saját tényei tekintetében lehet.
- 103:7.10 A halandói szinten feltevésekre alapoz, abszolút értelemben nem bizonyít.
- 103:9.3 „hit nélkül ellentmondás”.
- 103:9.3 Isten nélkül „bölcseleti következetlenség és értelmi képtelenség.”
- 81:3.7 Voltak olyan formái, amelyek ösztönözték a katonai hódításokat.
- 92:1.3 Egy kifejlődött vallást nem lehet teljesen elkülöníteni a varázslástól vagy a boszorkányságtól.
- 101:0.2 A társadalom erkölcsi környezetének része.
- vallás (egyiptomi vallás): lásd → „egyiptomi vallás”
- vallás (evolúciós ~): 90:0.3 az ismeretlentől, a megmagyarázhatatlantól és a felfoghatatlantól való félelemből születik. 85:0.1 Természetes fejlődésű. „Az ember a félelmeiből és az ábrándképei révén teremti meg a maga kezdetleges vallásait.” 85:0.2 A korai vallás értelmi alapú és a körülmények kínálta képzettársításokra épült. Az imádat tárgyai rabul ejtették az ember képzeletét. 86:1.1 Mivel a vallás korai formájának kialakulását a véletlen dolgokra vonatkozó tapasztalatok is befolyásolták, 86:6.4 így a korai vallást az ősember imádatkésztetése és a véletlenről alkotott helytelen képzetei együtt alakították ki. 64:1.2 Az ember legkorábbi vallásos érzületei a földrajzi helyzetből adódó, „elzárt környezetben való elhagyatottság érzéséből fejlődtek ki”. 86:2.2 Tehát a vallás „a rejtélyes dolgoktól való félelemből, a nem látható dolgok félelemmel vegyes tiszteletéből és az ismeretlentől való rettegésből” született. 86:2.3 Az ősi ember igyekezett a nem megfogható és elvont dolgokat megszemélyesíteni. 86:3.1 A halállal való szembesülés kiváltotta félelem hatékonyan támogatta a korai vallásokat. 86:3.4 Az emberek az élet rejtélyes viszontagságainak kivédése céljából, a segítség érdekében fordultak az anyagi feletti világhoz. 92:0.1 Kezdetben és önmagában tekintve a vallás „az ember állati szintet meghaladó felruházottságának a terméke volt.” 92:3.10 Mondható az állati sorból való kiemelkedés szent örökségének is. 92:3.3 A korai vallás az anyagi létért folyó önfenntartási küzdelem, melyet kiterjesztettek a síron túli lét elképzelt kísértet-szellem világára. 92:4.3 Az evolúciós vallás „az ember válasza a feltételezett kísértet-szellem világban való hitre”. Ez érzelmi válasz, melyet az ismeretlen megtapasztalása és az attól való félelem vált ki. Az evolúciós vallás az igazság keresésére irányuló körülményes tapogatózás. 92:1.3 Az „elmének a szellemi hiedelmekre és a környezetre adott élőlénytani válaszaként bukkan fel.” 92:2.1 Az evolúciós vallás tükrözi a változó erkölcsöket. 92:5.1 Az ilyen vallások képviselői úgy gondolták, hogy az istenek emberhez hasonló alakban léteznek. 86:6.7 Az evolúciós vallással járó félelem képes rabszolgaságban tartani az embert. 86:7.1 A kezdetleges vallás a balszerencse elleni varázslási biztosítás elvén alapul, 86:7.2 és csak lassan emelkedik a magasabb, bölcseleti szintekre. 86:7.3 Az evolúciós vallás segített kialakítani annak képzetét, hogy az anyagfeletti világ az ellenőrzése alatt tartja az ember sorsát. 68:4.3 Az, hogy a kísértetektől való félelem az ősembert a természetfeletti dolgok elképzelésére késztette, hozzájárult az erkölcstan és a vallás kialakulásához. 92:1.3 Egy kifejlődött vallást nem lehet teljesen elkülöníteni a varázslástól vagy a boszorkányságtól. 91:1.1 Az evolúciós vallásnak az a rendeltetése, „hogy megőrizze és gyarapítsa a lassan formálódó, elsőrendű fontosságú társadalmi, erkölcsi és szellemi értékeket.” E működése az ima révén történik. 92:7.2 Egy új evolúciós vallás a régi hiedelmek, az új alkalmazkodások és igazodások fejlettebb kifejeződése. 92:2.2 Az evolúciós vallások a fejlődésük során tisztelték az ősit, míg az újdonságot szentségtörésnek tekintették. 92:3.4 Az evolúciós vallás nem gondoskodik a változásról és önmaga felülvizsgálatáról. „A kifejlődött vallás azért parancsol tiszteletet, mert a követői hiszik, hogy az Az Igazság”, mely így szükségképpen végleges és tévedhetetlen. Lásd még → „tiszteletfajták”
- vallás (evolúciós ~ és kinyilatkoztatott ~): 101:5.3 a vallás egyik megnyilvánulási szakasza az evolúciós vallás, 101:5.4 a másik a kinyilatkoztatott vallás. Az evolúciós vallás rendeltetése, hogy előbb-utóbb elfogadja a kinyilatkoztatás szellemi terjeszkedését. 52:1.7 Kezdetben a vallást az ősemberben az állati félelem továbbélése táplálja, melyhez tudatlan áhítat és törzsi babona társul. E félelemvallás hasznos annyiban, hogy képes fékezni a fejletlen teremtmények vad indulatait. Az ilyen vallás szolgál alapul a kinyilatkoztatott vallás tartalmaihoz. 92:3.5 Az evolúciós vallások hittételeit az erkölcsi fejlődés nyomása és a korszakos kinyilatkoztatás időszakos megvilágosító hatása képes nemesebbé tenni. „A kísértetekben való evolúciós hit fektette le az alapját a kinyilatkoztatott vallás ama bölcseletének, mely végül le fogja rombolni az evolúciós vallás kezdetét jelentő babonaságot.” 85:6.3 „A vallás a korai fejlődési szakaszában megteremti a maga isteneit. A kinyilatkoztatás során az Istenek alakítják a vallást. Az evolúciós vallás a halandó ember képére és hasonlatosságára teremti meg a maga isteneit; a kinyilatkoztatott vallás arra törekszik, hogy a halandó embert az Isten képére és hasonlatosságára alakítsa és formálja.” Lásd még → „vallás (tartalmi elemek)”
- vallás (evolúciós vallás meghatározások): 101:5.3 elméből származó vallás, mely a kezdetleges imádás élményét adja. Lásd még → „vallás (evolúciós vallás tartalmi elemek)”
- vallás (evolúciós vallás tartalmi elemek): 102:5.3 magyarázható lélektanilag.
101:5.10 az istenimádatot támogató helyi világegyetemi elmesegéddel való felruházottság eredménye.
- 101:5.10 Kapcsolódik az erkölcstanhoz, az erkölcsökhöz és az emberi kötelességtudathoz.
- 101:5.10 Épít a lelkiismeret bizonyosságára.
- 101:5.11 Az egyénbe bevési a személyes kötelesség eszméjét.
- 101:5.12 Teljes mértékben a hiten alapul.
- 101:5.13 „a hit bizonyosságát és a lelkiismeret megerősítését nyújtja”. Lásd még → „vallás (evolúciós vallás meghatározások)”
- vallás (evolúciós ~ tartalmi elemei):
- vallás (evolúciós, természetimádás): 85:0.3 a természetimádás megteremti a vallás társadalmi környezet által befolyásolt szellemi eredet gyökereit. Ilyen fogalom volt például a halandón túli világ munkamegosztása, mely abból eredt, hogy a korai emberek számára külön szellemei voltak a tavaknak, a fáknak és a vízeséseknek is. Az ősi emberek minden, számukra érthetetlen természeti jelenséget, mint amilyenek a viharok, áradások, földrengések és tűzhányók – imádva tiszteltek. 86:2.1 A természetfélelem kialakulásához először a véletlen, mint tapasztalat, majd pedig a természeti jelenségek működésének rejtélyessége járult hozzá. 86:2.7 A természetközpontú hiedelmek az igazi vallásnak még csak a kezdeményei. 86:5.1 Annak képzetéhez, hogy minden élő és holt dolog rendelkezik lélekkel, az ember álombeli másában való hit szolgáltatott alapot. Ez egyben biztosította a természeti szellemekre (a természet dolgait mozgató szellemekre) vonatkozó felfogás hosszú időn keresztül való fennmaradását is.
- vallás (evolúciós, természetimádás, kövek és hegyek imádása): 85:1.1 az emberi imádat első tárgya a kő volt. 85:1.2 Különösen pedig a meteorkövek. A földre érkezésüket megelőző ragyogó fénysávokról azt gondolták, hogy egy érkező szellem útját mutatják. A meteorkövek imádata a többi kő imádását is elősegítette. 85:1.3 A kő – mint bűvtárgy – az imádat valódi tárgyának jelképéül is szolgálhatott. 85:1.4 A lyukas kövekről azt gondolták, hogy hatékonyak a betegségek gyógyításában. 85:1.4 A sírkő „azoknak a képeknek és bálványoknak a fennmaradt jelképe, melyeket az emberek a kísértetekkel és az eltávozott embertársaik szellemével kapcsolatos hiedelmek szerint véstek a kőbe.” 85:1.5 A kőimádást értelemszerűen a hegyek imádása követte. A hegyek szentsége úgy jött létre, hogy azokhoz bizonyos isteneket társítottak. A hegyekhez jó szellemeket, míg az alvilágba vezető barlangokhoz rossz szellemeket társítottak.
- vallás (evolúciós, természetimádás, növények és fák imádása): 85:5.1 az emberiség, sorban másodikként választott imádati tárgyai. 85:2.6 E korai imádási formák részben összekeveredtek a később kifejlődött imádási szokásokkal. 85:2.1 Az ősember azt hitte, hogy a növények nedvének bódító hatása, vagyis a mámor istenivé tesz. Az ilyen tapasztalást szent dolognak vélték. 85:2.2 Szintén babonás áhítattal tekintettek a csírázó magokra. 85:2.3 A gyógynövények hatását természetfeletti erők közvetlen tevékenységének gondolták. A faimádás is a legkorábbi időkig nyúlik vissza. A korai idők házasságait fa alatt tartották. A gyermeket akaró nők vastag tölgyfát karoltak át. 85:2.4 A népek hitétől függően ugyanazon fában lakhattak jó vagy rossz szellemek is. Az életfa tisztelete Kína kivételével egykor általános volt.
- vallás (evolúciós, természetimádás, állatok imádása): 85:5.1 az emberiség, sorban harmadikként választott imádati tárgyai. 85:3.1 Az ősember társként ismerte el a felsőbbrendű állatokat. A lelkek állati alakban való visszatérésének hite az állatimádás szokásának túlélése. 85:3.2 „A korai emberek az erejükért és ügyességükért tisztelték az állatokat. Azt hitték, hogy bizonyos teremtmények jó szaglása és kiváló látása szellemi irányításra utal.” 85:3.3 „A kínaiak sárkányimádása a kígyótisztelet továbbélése.” A kígyó bölcsességében való hiedelem a görög orvoslás jelképeként is megjelenik. 85:3.4 A rovarok imádását az aranyszabály – úgy bánj másokkal (minden életformával), ahogy szeretnéd, hogy veled is bánjanak – későbbi félreértelmezése segítette elő. Az ősök kezdetben azt is hitték, hogy a szelet a madarak szárnycsapásai keltik.
- vallás (evolúciós, természetimádás, elemek imádása): 85:5.1 az emberiség, sorban negyedikként választott imádati tárgyai. 85:4.1 Az ősi ember vallási imádat tárgyává tette a földet, a levegőt, a vizet és a tüzet is. A mozgó víztömeget szellemek által való éltetésnek vélték. Volt, hogy a fuldokló embertől megtagadták a segítséget, nehogy magukra haragítsanak valamilyen folyóistent. 85:4.2 Az ősi népek hittek a természeti szellemekben. 85:4.3 A tűz imádása és a villámlástól való félelem összekapcsolódott az elméjükben. A mennydörgést egy haragvó Isten hangjának vélték. 85:4.4 A tűz az ősember számára varázslatos volt és a varázslás fogalmával keveredett. A tűz lehetett az „imádott istenségek megtisztító és megnemesítő szellemének lángoló” jelképe, de maga a bálványozott istenség is. A tűzimádás Perzsiában sokáig fennmaradt. A Vesta-szüzek pedig a szent tüzek őrzésével voltak megbízva.
- vallás (evolúciós, természetimádás, égitestek imádása): 85:5.1 az emberiség, sorban ötödikként választott imádati tárgyai a nap, a hold és a csillagok voltak. A csillagokat sok helyen és sokáig úgy tekintették, mint a húsvér testüket elhagyó nagy emberek megdicsőült lelkeit. „A káld csillagtisztelet követői magukat az ég-atya és a föld-anya gyermekeinek tekintették.” 85:5.2 A holdimádás a vadászok korában volt tetőponton. Ezt követte a napimádás a mezőgazdaság korszakában. A napimádás első központja Indiában volt. A perzsa Mitrász-tisztelet a napimádásból eredt. Voltak polgárosodott társadalmak, melyek a hét első napját a napról nevezték el. 85:5.3 Azok apjának pedig, akiket szűztől születettnek tartottak, a napistent gondolták.
- vallás (evolúciós, természetimádás, emberek imádása): 85:6.1 az emberiség, sorban hatodikként választott imádati tárgyává az ember vált. 85:6.2 A korai emberek a nem szokványos személyeket emberfelettinek tekintették, és félelemmel vegyes bámulattal tisztelték. A gyengeelméjűeket és a nyavalyatörősöket (epilepsziások) azért imádták, mert úgy tartották, hogy istenek szállták meg őket. A papokat, királyokat és látnokokat pedig azért imádták, mert úgy gondolták, hogy az istenségtől kapnak ösztönzést. 85:6.3 „A törzsfők a haláluk után megistenültek.” A későbbi időkben pedig az eltávozott nemes lelkek szentté lettek. 85:6.5 Az emberimádás tetőpontja az volt, amikor evilági urak azt követelték az alattvalóiktól, hogy az istenségtől való származásuk okán hódoljanak nekik.
- vallás (evolúciós ~ hatása a polgárosodásra): 92:3.7 részben segítette, részben pedig gátolta a polgárosodást. Akadályozta az ipari és a gazdasági fejlődést, fölöslegesen követelt sok munkát és tőkejavakat pazarolt el. A béke és a jó szándék terjedését nem megfelelően segítette elő, feltartóztatta a tudomány fejlődését és néha elhanyagolta az oktatást. Továbbá „indokolatlanul elszegényítette az életet a halál színlelt gazdagításával.” Azonban ezek mellett erkölcstanon alapuló műveltséget és polgárosodott erkölcsiséget tartott fenn, valamint társadalmi összetartozást biztosított. Megkönnyítette a tőkefelhalmozást, s bár gátolta a tudomány fejlődését, de támogatta annak kibontakozó kezdeteit és a művészetet. Az evolúciós vallás tévedései lehetőséget adtak a kinyilatkoztatott vallás későbbi, ellentételező működése számára. 92:3.6 Szintén a vallási műveltség keretében jött létre a szobrászat, az építészet, a költészet, a zene, a színjáték és a tánc.
- vallás (evolúciós ~ szellemi segítői): 92:0.2 1. Az istenimádat segéd, 92:0.3 a bölcsesség segéd és 92:0.4 a Szent Szellem. Lásd még → „hét elmeszellem-segéd” és „Szent Szellem”
- vallás (értéke): 102:8.2 az erkölcsi ítéleteitől és az erkölcstani mércéitől függ.
- vallás („fehér ember vallása”): 94:4.1 Jézus elnyugatiasított tanításait nevezték ily módon is Indiában.
- vallás (görögök vallása): lásd → „görögök vallása”
- vallás (héber ¬vallás): lásd → „héber vallás (judaizmus)”
- vallás (igaz ~): 92:7.5 akkor jelenik meg, amikor a sajátlényeg az értelmes, felsőbb értékek szolgálatának szenteli magát. 92:7.15 Az igaz vallás minden tartósan fennálló társadalom örök alapja és vezérlő csillaga. 98:2.2 Kielégíti a lélek vágyait és a szellemi nyugtalanság, valamint az erkölcsi kétségbeesés ellenszeréül szolgál. 98:6.1 Az igaz vallás a felsőbb erkölcs és a szellemi értékek megőrzésére készteti a híveket. 99:5.2 Ennek következménye pedig „az Istennek Atyátokként és az embernek a testvéretekként való elismerése.” 99:4.3 Mivel az igaz vallás „a jellem egyedi fejlődésének és a személyiség teljesebb egységbe rendeződésének ösztönzésére törekszik”, ezért nem szabad szabványosítani. Az igaz vallás a szellemi tapasztalásban való fejlődésre és az értékek elérésére késztet, egyben támogatja a legfelsőbb szintű hűségeket is. 99:4.4 Az igaz vallás „elősegíti, hogy az egyén olyan tapasztalást szerezzen, amelyben az igazság, a szépség és a jóság felsőbbsége érvényesül”. 99:2.1 Az igaz vallás azért hatékony, mert valódi szellemi tapasztaláson alapul. 99:0.2 Elutasítja az erőszakos társadalmi fejlesztést, de támogatja, hogy a társadalom a szokásait és az intézményeit a gazdaság új feltételeihez és a műveltségi követelményekhez igazítsa. 99:1.4 Az igaz vallás bölcs vezető és tapasztalt tanácsadó az emberi és társadalmi helyzetek változásai közepette. 99:1.4 Az igaz vallás a tartós testvériség kialakításának eszköze a társadalomban. 99:1.5 Hosszú távon tudja fokozni egy társadalmi csoportnak a többi csoport igényeire és szenvedéseire való válaszképességét. 99:2.6 Az igaz vallás képes lépést tartani a társadalmi és gazdasági változásokkal. Képes erkölcsi kiegyensúlyozóként, társadalmi vezetőként és szellemi kormányosként működni, az arra érdemes műveltséget és bölcsességet a jövendő korszakokba átmenteni. 99:3.3 Az igaz vallás azáltal befolyásolja közvetlenül a társadalmi újjászerveződést, hogy szellemivé lényegíti és eszményivé teszi az egyes állampolgárt. 99:4.1 Vagyis az igaz vallás képes a hívőt vonzóvá tenni a társadalom számára. E hívők által új jelentés tartartalmakat kínál fel és felértékeli az igazi humort is. 99:4.2 Az igaz vallás képes megakadályozni a közösségi mozgalmakat abban, hogy az igaz céljaikat szem elől tévesszék. 99:4.5 Az igaz vallás „felsőbb szintű érzelmi jellegű megelevenítő erővel bír.” Ennek oka az, hogy a teljes emberi tapasztalás az érzékfeletti szinteken egyesül, és úgy tart kapcsolatot a halandó élet szellemi energiáival, hogy fel is szabadítja azokat ezen élet számára. 99:4.6 Az igaz vallás képes vigaszt nyújtani az egyénnek, a társadalom számára pedig kiegyensúlyozó erővel bír. 99:5.7 Az igaz vallás hívei hatékonyan működnek együtt „az eszményképek és célok egysége alapján”. E híveket nem a hitvallások, hanem a célok egyesítik úgy, hogy közben minden egyes hívő a saját hite alapján hisz. 99:5.7-5.8 A hívők akkor képesek együttműködni, ha a személyes hitük az eszményi értékek megragadására vonatkozik. 99:7.3 Az igaz és helyes „vallás arra készteti az embert, hogy bátran és örömmel éljen a föld színén; a szenvedélyhez türelmet párosít, rálátást a buzgalomhoz, rokonszenvet a hatalomhoz és eszményképeket a tetterőhöz.” 100:6.5 Az igaz vallás „új jelentéstartalmakat ad az élet egészének”, amely által „a lelkesedés, a hév és a bátorság új fajtáit hozza létre.”
- vallás (igaz ~) küldetése: 102:2.8 az ember felkészítése arra, „hogy bátran, sőt hősiesen nézzen szembe az élet viszontagságaival.”
- vallás (igaz ~, meghatározások): 99:5.1 „szellemi tapasztalás – az Isten Atyaként való megismerése”.
- 2:6.1 „az Isten jóságába vetett hitbizalom”.
- 100:6.1 Őszinte áhítat egy olyan valóság iránt, „melyet a hívő önmaga és az egész emberiség szempontjából a legfelsőbb értéknek tart.”
- 56:10.10 Vágy a tökéletesség megtapasztalására.
- 100:6.5 „élő szeretet, szolgálatot teljesítő élet.”
- 92:7.14 Egyszerre életmód és gondolkodásmód, 56:10.10 melynek értelmi alapját az igazság képezi.
- 100:6.1 Őszinte áhítat egy olyan valóság iránt, „melyet a hívő önmaga és az egész emberiség szempontjából a legfelsőbb értéknek tart.”
- 100:1.7 „a végleges értékek kiteljesedő felkutatásával arányosan gyarapodó személyes élmény.”
- 100:2.3 A megdicsőült vallás az a tapasztalási szint, amelyen a világegyetemre való szellemi válaszadás felvilágosult és bölcs módszerének tekinthető.
- 100:3.1 A lélek indíttatása a bátor szolgálatra.
- 100:3.1 A „sajátlényeg odaadó elkötelezettsége az Isten szeretete és az ember számára való segédkezés mellett.”
- 100:6.5 „élő szeretet, szolgálatot teljesítő élet.”
- 101:1.1 „nem természeti bizonyítékok révén levezethető és bebizonyítható bölcseleti hiedelemrendszer”.
- 101:0.3 „a személyiség meggyőződés-hite”.
- 101:1.1 Az „isteniség megtapasztalása az evolúciós eredetű erkölcsi lény tudatában”.
- 101:1.1 Az örök valóságok igaz megtapasztalása az időben.
- 101:1.1 A szellemi megelégedések elérése – már a húsvér testben.
- 101:1.5 Az „ember elme-tapasztalásából eredő, teljesen józan rálátás” terméke.
- 101:2.13 A „valóságra való rálátás”.
- 101:2.13 Az „erkölcsi tudat hit-gyermeke”.
- 101:2.14 Az isteni elérésére való belső késztetés felismerésének hit-cselekedete.
- 101:2.15 Szellemi látásmód.
- 101:3.4 Az emberi lélek magvábanvaló isteni természetének cselekvő kinyilatkoztatása az értelmileg kihívó és próbára tevő társadalmi helyzetekben.
- 101:9.3 „az a magasztos és mély meggyőződés a lélekben, mely sürgetőleg arra inti az embert, hogy helytelen dolog nem hinnie azokban a morontiai valóságokban, melyek az ő legnemesebb erkölcstani és erkölcsi felfogásait, az élet legnagyobb értékeiről és a világegyetem legmélyebb valóságairól általa alkotott legmagasabb rendű” fogalmakat képezik.
- 101:9.3 A szellemi tudat legmagasabb rendű parancsaihoz való értelmi hűség megélése.
- 101:9.9 Út, melyen az ember kitörhet a mulandó, természeti világ anyagi korlátai mögül az örökkévaló, szellemi világ mennyei valóságaihoz az üdvözülés, a fokozatos morontia átalakulás eljárása révén és azon keresztül.
- 101:1.4 Mély és tényleges megtapasztalása az emberi elmében lakozó Szellemtől származó hatásoknak, a vele való szellemi közösségnek.
- 101:2.13 A Szellem által tett tanúbizonyság megtapasztalása arról, hogy a hívő az Isten gyermeke.
- 102:3.9 „a személyiség értéke felismerésének megtapasztalása”.
- 101:2.14 Lélek-bizonyosság az üdvözülés útjában, a személyiség túlélés módszerében, valamint a felismert igaz és jó értékeiben.
- 103:1.1 „A valóságban minden emberi lény az őbenne lakozó Isten-szellemből áradó isteni ösztönzések saját, tapasztaláson alapuló értelmezése alapján határozza meg a vallást, és ennélfogva az ilyen értelmezésnek egyedinek kell lennie”.
- 103:6.9 „a szellemértékek mindenségrendjének ember általi megtapasztalása”.
- 103:9.8 „a személyes szellemi tapasztalás igazsága”.
- 103:9.11 A hit és a tudás élménye, valamint a megelégedettség érzése.
- 112:2.12 „az igaz szellemi tapasztalás”.
- 112.2.12 Az idő és tér energia-anyagai viszonylagos egységbe rendeződésének megfigyelésére irányuló szemlélődés, mely a mindenségrendi valóság tapasztalásbeli felismerését eredményezi. Lásd még → „vallás (igaz ~)” → „hívő jellemzői (igaz vallásban)”
- vallás (igaz ~ tartalmi elemei, jellemzői): 99:2.1 + 99:5.1 a vallás akkor valódi, ha személyes szellemi tapasztaláson alapul.
- 101:1.6 Eredete az ember előzetesen meglevő evolúciós kötelességérzése, 101:1.5 valamint az ember erkölcsi tudata, melyek az ember szellemi rálátásának növekedésében nyilatkoznak meg.
- 101:0.3 Egyszerre hit, bizalom és bizonyosság.
- 101:1.1 Bár nem az értelem terméke, de onnan nézve teljes mértékben ésszerű, és halandói tapasztalásként teljesen okszerű.
- 101:2.1 Teljes „mértékben a józan és átlagos emberi lények vallási tapasztalásában áll fenn.”
- 101:5.2 „a hitbeli tapasztalás mezeje.”
- 101:1.4 Az „ember megtapasztalja az Istenben való hit valóságát úgy, mint egy tisztán személyes élmény valóságát.”
- 101:1.4 Az egyén számára „a hit és a rálátás révén” valósul. E rálátás elsősorban olyan tények új, szellemi jelentéstartalmaira vonatkozik, melyeket az emberiség korábbról már jól ismer.
- 101:0.6 Az igaz vallás megtapasztalása a biztos Isten-tudathoz és a hívő személyisége továbbélésének kétségtelen bizonyosságához vezet.
- 101:2.7 Az igaz vallás hitének szárnyalása nem áll meg addig, amíg nem biztos az üdvözülést adó Istenben.
- 101:2.7 Fenntartás nélkül hisz a személyes továbbélést segítő Isten valóságában.
- 101:2.13 „szellemi látásmódban és a lélek bizodalmának magasztosságában áll fenn.”
- 101:2.15 Nem függ a tanultságtól.
- 101:2.16 Önmaga bírálója és bírája, mivel kívülről nem figyelhető és nem érthető meg.
- 101:3.1 Állandó tartalmi elemei „az erkölcsös lelkiismeret és az erkölcsi tudat.”
- 101:5.2 Csak az értékek érdeklik.
- 101:10.7 Hatékonyan gyógyítja az ember eszményalapú elszigeteltségének és szellemi magányosságának érzését.
- 101:10.7 „Isten fiaként ismeri el a hívőt”.
- 101:2.8 Boldogságot ad.
- 101:5.9 „lehet az élmény érzése, de aligha lehet az érzés élménye.”
- 102:1.4 „a test, az elme és a szellem, sőt az egész személyiség hűségéhez és odaadásához folyamodik.”
- 102:2.1 az emberi fajhoz tartozik, nem a műveltség „gyermeke”.
- 102:2.4 Az „általa biztosított felruházottságokat azonnal hozzáférhetővé teszi”.
- 102:2.7 „az igaz vallás élő.”
- 102:2.7 Az igaz vallás eszmék nélkül nem fogható fel.
- 102:2.8 Az evolúciós ember legfelsőbb szintű képessége, amely az élet nehézségei ellenére is képessé teszi az embert a folytatásra.
- 102:2.8 Azáltal tesz cselekvővé, hogy igazán birtokba veszi az embert.
- 102:3.1 „szüksége van a gondolat hatékony kihasználására, s ugyanakkor engednie kell minden gondolat szellemi hasznavehetőségéből.”
- 102:3.2 A rendeltetési célja éles ellentétben van a múlandó világ céljaival.
- 102:3.4 Fokozottabb társadalmi szolgálatra ösztönöz.
- 102:3.5 „az értékek tudatosulásához vezet”.
- 102:3.6 „az emberek szolgálatához, s így erkölcstan és emberbarátság megalkotásához vezet.”
- 102:3.7 „szereti az embereket”.
- 102:3.8 Létre hívja a szellem testvériségét.
- 102:3.10 „a teljesség-eszmét, az egész mindenségrendet ragadja meg.”
- 102:3.10 Azonosítja a tudomány anyagi szelvényeit az egészre vonatkozó szellemi-rálátási fogalommal.
- 102:3.10 Megerősíti, „hogy a mindenségrendi kör egyetemes, örökkévaló, abszolút és végtelen.”
- 102:3.11 „úgy láttatja Istent, mint szeretetteljes szellemi személyiséget.”
- 102:3.12 Az Isten iránti szeretet alkotja.
- 102:3.13 „a vallásban a felismerés élménye megelőzi az eszme kifejeződését.”
- 102:3.15 Csak a legfelsőbb személyiséggel elégszik meg.
- 102:4.1 Máselme-tudatra épül.
- 102:5.3 Szellemi eredetű, személyes-élményű vallás, mely lélektanilag nem magyarázható meg.
- 102:5.3 Képes az emberi erkölcsiség által felismert értékek megőrzésére, megnemesítésére és szellemivé lényegítésére.
- 102:5.3 Több, mint érzelmileg telített erkölcsiség.
- 102:5.3 „egy mindenkit-szerető Atyát mutat meg, egy imádni és szeretni való Istent.”
- 102:5.3 A benne található szellemi lehetségesség több, mint az evolúciós erkölcsiség által követelt tényleges kötelezettségek.
- 102:6.8 Számára az Isten bizonyosság.
- 102:7.5 „értelmi ismertetőjele a meggyőződés; a bölcseleti ismérve a következetesség; a társadalmi gyümölcse pedig a szeretet és a szolgálat.”
- 102:8.1 A valósága és a hathatóssága az emberi tapasztalás tényén alapul.
- 103:5.7 Nem becsüli alá a halandói élet időtartama alatt kifejtett emberi erőfeszítéseket.
- 103:6.11 „mindig a hittől fog függeni”.
- 103:7.1 A hit élteti.
- 103:7.6 Hiteles bíráló csak a saját tényei tekintetében lehet.
- 103:7.9 „képessé teszi az embereket az együttélésre a tudományos korszak polgárosodott társadalmának összetett körülményei közepette is.”
- 103:1.5 „érvényét a személyes vallásos tapasztalás hite igazolja.”
- 103:7.10 A halandói szinten feltevésekre alapoz, abszolút értelemben nem bizonyít.
- 103:1 5 „az értékek felismerésén alapul”.
- 103:6.3 „a szellemi nézőponthoz, az emberi tapasztalás belső jellegének tudatosulásához van köze.”
- 103:7.11 „három dolog igazolhatóságának feltételezésével indul: elme, szellem és a világegyetem – a Legfelsőbb Lény.”
- 103:7.15 Kiértékeli az anyagi világot.
- 103:9.1 Szellemi tartalma a vallási tapasztalat.
- 103:9.2 Köze van a gondolkodáshoz, az érzéshez, a cselekvéshez és az élethez.
- 103:9.5 Hisz egy legfelsőbb Istenségben, reménye van az örökkévaló továbbélésben, és szeretet jellemzi, különösen az embertársak iránt.
- 103:9.8 Azon az eredendő „feltevésen alapul, hogy a hit igazolható, hogy az Isten megismerhető és elérhető.”
- vallás (intézményesített ~): 99:2.1 a XXI. századra csapdába került, mivel annak a társadalomnak és gazdasági rendszernek vált a szerves részévé, amely megújításra vár.
- vallás (ókori görögök vallása): 130:3.5 Bár e nép rendelkezett bölcselettel, de nem volt személyes Istent tartalmazó vallása.
- vallás (ókori rómaiak vallása): 130:3.5 Nincs benne valóságos Isten, ezért alig volt több mint a császár imádása. Lásd → „rómaiak vallása”
- vallás (rejtelemimádatok): Lásd → „rejtelemimádat(ok)”
- vallás bizonyossága: 101:0.3 „meghaladja az elme értelmét, sőt még a bölcselet oktanát is.”
- vallás kettős fogalma: 94:3.1 A) Tény, hogy az összes világegyetemi teremtmény Egyetemes Atyával bír, és B) tény, hogy e teremtmények számára nyitva áll a világegyetembeli felemelkedés tapasztalást nyújtó útja.
- vallás (kinyilatkoztatott ~): lásd → „kinyilatkoztatott vallás”
- vallás (kinyilatkoztatott vallás tartalmi elemek): lásd → „kinyilatkoztatás (tartalmi elemek)”
- vallás (mint társadalmi intézmény): 92:1.3 „magába foglal szertartásos szokásokat, jelképeket, imádásfajtákat, írásokat, oltárokat, szentélyeket és templomokat. A szentelt víz, a kegytárgyak, a bűvtárgyak, a szerencsetárgyak, a papi öltözékek, a harangok, a dobok és a papság szokványos tartozékai minden vallásnak.” 92:2.1 A vallás szilárd emberi intézmény, nehézkesen igazodik a változó társadalomhoz.
- vallás („nemzeti vallások”): 92:6.20 ilyen volt a korai római császárimádás és a sintó. Lásd még → „vallás (ősök imádása)” és „sintó”
- vallás (ősök imádása): 92:6.20 még a XX. században is jelen volt Kína-, Japán- és India-szerte. Ez az imádat forma nyugaton „a nemzeti istenek előtti hódolattá és a faji hősök iránti tiszteletté fejlődött.” 92:5.7 Egyiptomban a napimádás az ősök imádásának egyik formája volt. 95:2.7 A régi egyiptomiak hittek abban , hogy a csillagok az érdemes lelkek továbbélését jelzik, míg az érdemtelenek a napban szívódnak fel. Lásd még → „sárga emberfajta (ősi idők tisztelete)”
- vallás (sálemi ~): 96:0.3 „Palesztinában a kénieknél hitvallásként létezett”.
- vallás (vallások közötti evolúciós kapocs): 92:6.7 az evolúciós vallások és a kinyilatkoztatott vallások közötti egyik evolúciós kapocs a többistenhittől az egyistenhitig tartó bölcseleti átmenet. A héber vallás ennek megtestesítője.
- vallás célja: 16:6.10-6.11 a tudományos tényszerűségből, az erkölcsi bölcseletből és a tiszta vallásos tapasztalásból eredő dolgok, jelentéstartalmak és értékek nemesebbé tétele az emberben. 101:10.5 Továbbá az értelmi állandóság és a bölcseleti biztonság megadása, valamint az emberi élet kiegyensúlyozása és gazdagítása a halandói és az isteni vegyítése által.
- vallás erkölcstani válasza: 101:9.7 az ember erkölcsi értékekről készített értékelése magára nézve és a társai dolgaira kivetítve.
- vallás fejlődésének feltételei: első közelítésben ilyen 99:3.7 a) a fegyelmező hatást gyakorló építő jellegű bírálat, b) a bölcselet erősítő szerepe, c) a tudomány megtisztító ereje, d) valamint az eszményekhez hű egyének közösségeinek léte. 99:3.9 A vallás szentségtelenné válását megakadályozó, a függetlenségét és a fejlődését biztosító feltételek a másik megközelítés szerint a következők. 99:3.10 1. A bíráló és helyesbítő bölcselet. 99:3.11 2. „Mentesség minden társadalmi, gazdasági és politikai szövetségtől.” 99:3.12 3. „Alkotó, megerősítő és a szeretet kibontakozását támogató társaságok” léte. 99:3.13 4. „A szellemi látásmód fokozatos kiteljesítése és a mindenségrendi értékek méltánylása.” 99:3.14 5. „A vakbuzgóság elkerülése a tudomány értelmi alapállásának kiegyenlítő szerepe révén.”
- vallás kihívásai (a XXI. század nehézségei): a) 99:4.7 az önzetlen és szeretetteljes társadalmi szolgálatra való ösztönzés elveszítése, b) a műveltségek váratlan keveredése, c) a hitvallások összevegyülése, d) az egyházi fennhatóság csökkenése, e) a családi élet megváltozása, f) városiasodás, g) elgépiesítés.
- vallás küldetése (feladata, dolga): 99:1.3 társadalmi befolyásolóként állandósítja az emberiség eszményképeit, így segítve a polgárosultság és a műveltség fejlődési szakaszai közötti átmenetet. 99:3.16 A vallás feladata olyan hűség kialakítása és ösztönzése a mindenség rendjének irányában, amely az egyes állampolgárokat sikeresen tereli a társadalmi szolgálatok vállalása felé. 99:5.1 A társadalom szintjén a vallás az erkölcsök megőrzőjeként és a társadalmi viszonyok megszilárdítójaként is működik.
- vallás megtapasztalás fokai: 101:5.13 a) a hit bizonyossága és a lelkiismeret megerősítése, b) mely kiegészül a kinyilatkoztatott valóságok élményének igazságával, c) amit a morontia fejlődés, a morontia mota megragadása követ. Lásd még → „morontia fejlődés”
- vallás rendeltetése: 103:3.2 az Isten és az ember szolgálata, 103:3.3 az ember környezetének megváltoztatása. 5:4.7 Az, hogy „mindazon dolgok szellemi egyesítő valóságává váljon, amelyek az emberi tapasztalásban jók, szépek és igazak.”
- vallás társadalmi szerepe: 70:11.5 a társadalmat nem lehetett volna összetartani a korai időkben, ha a jogok nem kaptak volna megerősítést általa. 99:0.1 A múltban a rossz jóra való lecserélésére a vallás a fennálló társadalmi renden belül vállalkozott. 70:1.14 A korai vallások szentesítették a háborút. A papság rendszerint szövetkezett a katonai hatalommal. 70:8.18 A vallás akkor képes a társadalom emelője lenni, ha egészséges, ép elmékre támaszkodhat. 99:0.2 A vallás nem lehet közvetlenül érintett új társadalmi rendek megalkotásában vagy a régiek megőrzésében. 99:5.1 A társadalom szintjén a vallás az erkölcsök megőrzőjeként és a társadalmi viszonyok megszilárdítójaként is működik. 79:6.10 A haladó, fejlett vallás hajtóerő, amely döntő tényező a műveltség fejlődésében. Ilyen volt a kínaiak vallása az andita vándorlások időszakában, ami a Szinglangton által hirdetett „Egy Igazság” imádatához való ragaszkodásban nyilvánult meg.
- vallás társadalmi vetülete: 99:5.1 „a vallás kizárólag személyes szellemi tapasztalás – az Isten Atyaként való megismerése – e tapasztalás szükségszerű következménye – az ember testvérként való elismerése – azt jelenti, hogy a sajátlényeg igazodik a többi sajátlényeghez, és ez maga után vonja a vallási élet társadalmi vagy csoportos jellegét.” Így válik a személyes igazodás társadalmi szolgálattá, csoportigazodássá.
- vallás tévútjai: 103:9.1 a) az értelmi tartalmak mitológiai hóbortjai, b) a lélektani káprázatok, c) a vétekről alkotott bölcseleti feltevések, d) az önámítási módszerek, e) a vallási bölcselettartalom politika hatására történő torzulásai, f) a társadalmi és gazdasági ráhatás elfajzást eredményező hatásai a vallás bölcselettartalmára.
- vallás valósága: 100:2.2 a szeretet által hajtott, az önzetlen segédkezés által mozgatott és az isteniség tökéletességére vonatkozó eszményképek őszinte imádása által uralt ember személyiségében mutatkozik meg.
- vallás (intézményesült) veszélyei: 99:6.3 a) a hiedelmek rögzülése és a nézetek megmerevedése; b) a hagyományos érdekek felgyülemlése és az elvilágiasodás erősödése; c) az igazság szabványosítására és kőbe vésésére való hajlam; d) a vallás elterelése az Isten szolgálatától az egyház szolgálata felé; e) a vezetők elterelése a segédkezőkké válástól az intézőkké válás felé; f) a szakadár felekezetek és versengő csoportok alapítására való hajlam; g) elnyomó egyházi fennhatóság létrehozása; h) az előkelő „választott népi” hozzáállás kialakítása; i) a szentségről alkotott hamis és eltúlzott eszmék erőltetése; j) a vallás megszokottá tétele és az istenimádat megmerevítése; k) a múlt felé fordulás a jelen igényeinek figyelmen kívül hagyása mellett; l) a naprakész vallási értelmezések elmulasztása; m) a világi intézményi feladatkörökkel való keveredés; n) a vallási kasztok helytelen megkülönböztetésének megteremtése; ny) az óhitűség türelmetlen bírálatának megjelenése; o) az ifjúság képzeletére való hatásgyakorlás hiánya; p) az örök üdvözülésről szóló evangélium megmentő üzenetének elvesztése, r) az emberek korlátozása a személyes szellemi tevékenységeikben.
- vallásbölcselet (eszményképe): 103:9.5 az a hit-bizodalom, mely a) bízik „a világegyetemek mindensége végtelen Atyjának feltétlen szeretetében”, b) bizonyos az üdvözülésben és c) „csak azzal törődik, hogy megismerje és megcselekedje a paradicsomi Atya akaratát.”
- vallásbölcselet (személyes ~): 101:7.2 alapját a kibontakozó eszmék és a tapasztalatokat szolgáltató élet adja, amiket módosíthat a társak utánzására való hajlam. A bölcseleti következtetések értéke függ a jelentéstartalmak iránti érzékenységtől, az elmélyült, őszinte, különbségtevő gondolkodástól. „Az erkölcsileg gyávák sohasem érik el a bölcseleti gondolkodás magas síkjait; bátorság kell az új tapasztalási területekre való behatoláshoz és az értelmi élet ismeretlen területeinek felfedezésével való megpróbálkozáshoz.” Csak így alakulhatnak ki új értékrendszerek, ölthetnek új alakot eszményképek. A „személyes Istenről új felfogásokhoz jut el az ember, melyet a hozzá fűződő viszonnyal kapcsolatos fogalmak kibővülése követ.” Lásd még → „vallásbölcselet szintjei”
- vallásbölcselet szintjei: 101:7.4 A) A vallási élményt megélő személy alkalmazkodik, aláveti magát a hagyománynak és a tekintélynek. B) Megelégedés a kis felismerésekkel. A halandó elfogadja a magára hagyottság gondolatát. C) E csoport halandói eljutnak értelmükkel az ok-okozati felismerésekre, de vagy a műveltségi kötelék tartja őket fogva, vagy pedig a tudomány anyagelvű béklyói. D) A negyedik bölcseleti szint művelője „megszabadul minden szabályszerű és hagyományos akadálytól és mer őszintén, hűségesen, félelemtől mentesen és igazul gondolkodni, cselekedni és élni.” 101:7.5 Az igazi vallásbölcselet különbséget tesz az anyagi és a szellemi világ valóságai között, de felismeri az egyesülésüket az értelmi törekvés és a társadalmi szolgálat terén. 101:7.6 Az igazi vallásbölcselet segít a mindenségrendi valóság egyre tisztábban látott értékeinek megtapasztalásában.
- vallásfajták (az Urantián):103:0.4 „1. Természetes vagy evolúciós vallás.
- 103:0.5 2. Természetfeletti vagy kinyilatkoztatott vallás.
- 103:0.6 3. Gyakorlati vagy közkeletű vallás, mely különböző mértékben tartalmazza a természetes és a természetfeletti vallások elemeit.”
- 103:0.7 4. Bölcseleti vallások, melyek ember alkotta, bölcseleti úton kitalált hittudományi tantételek és józan ész alkotta vallások.
- vallásfejlődés: 99:1.2 a vallásnak az erkölcsi állhatatosság és a szellemi fejlődés ösztönzőjévé kell válnia. 92:0.5 A vallás fejlődésének útja a morontia értékek megragadásán át a szellemi igazság mennyei magasságaiba vezet. 92:0.2 – 0.5 E folyamat segítői a hét elmeszellem-segéd közé tartozó istenimádat segéd és a bölcsesség segéd, valamint a Szent Szellem, a Gondolatigazítók, a szeráfok és az Igazság Szelleme. 92:2.1 A vallás a bölcsességet követve fejlődik, 92:2.2 és mindig a fennálló erkölcsökbe kapaszkodik, az ősit szentnek gondolva. 92:6.19 Mivel az ember evolúciós teremtmény, ezért a magasabb szintű, kinyilatkoztatott igazságot is csak fokozatosan, evolúciós módszerek útján tudja befogadni. 92:7.4 A vallások „az ember változatlan szellemi vezetésére adott változó értelmi válaszok eredményeként jelentek meg.” A különböző vallások hitvallásai, tantételei és vallási szokásai eltérnek egymástól. Az eltérő vallások követői csak akkor fognak egységet megélni, ha a mindenek szellemi Atyját igaz imádás által ismerik el. 92:7.5 A fejlődés révén „a vallás önkéntelen és kifinomult áhítattá, a szeretet hűségének élő tapasztalásává válik.” 52:2.3 A vallás fejlődése a Bolygóherceg érkezése előtt teljesen evolúciós folyamat. Ezt követően a fokozatos kinyilatkoztatások és az evolúció révén fejlődik. 92:1.3 Egy kifejlődött vallást nem lehet teljesen elkülöníteni a varázslástól vagy a boszorkányságtól. 100:0.1 A vallás a közösségek fejlődését az egyének fejlődésén keresztül támogatja, „az egyesek fejlődését pedig a közösség előrehaladásán keresztül erősíti.” A vallás az egyént eszményalapú hatalommal bíró személlyé alakítja. 100:1.1 Gyarapítja a jelentéstartalmakat és az értékeket magasabb szintre emeli. 102:2.9 Függetlenül a meggyőződésbeli tévelygéstől, „a vallás lendületes”, „a vallás mindig tesz valamit”.
- vallási bizonyság (vallásos bizonyosság jellemzői): 102:1.4 az egész személyiség legmélyebb alapjaiból származik.
- 102:2.2 Az állításai a hívő számára abszolútok.
- 102:2.2 A hívő hozzáállását rendíthetetlenné teszi.
- 102:2.2 Az ilyen kifejeződés szelleme biztos és kiegyensúlyozott.
- 102:2.2 Soha nem tolja erőszakosan előtérbe önmagát.
- 102:2.2 Nem magasztalja fel magát.
- 102:2.2 Az ember és a Gondolatigazító közös munkájának eredménye.
- 102:2.3 A vallási hívő úgy tevékenykedik, mintha az Örökkévaló jelenlétében élne.
- 102:2.3 A vallási hívő a jellemében nyugodtságot, a személyiségében pedig kiegyensúlyozottságot mutat.
- vallási csoport (értékelemei): 103:5.12 a) szellemi egységet képvisel, b) az élő Istent imádja, c) szentesíti az emberek közötti testvériséget, d) „mentesíteni meri a tagjait mindenféle hitvallási kényszertől.”
- vallási ellentmondások: 92:2.3 jelentős részben azok a kísérletek hozták létre, melyek által megkísérelték összebékíteni a kifogásolható régi szokásokat az új, teljesebb magyarázatokkal. Az eredeti cél mindig az volt, hogy hihető elméleteket találjanak az ősi, túlhaladott szokások vallási célú megtartásának igazolásához.
- vallási elragadtatás: 91:7.3 a mély szellemi jellem megnyilvánulása, mely ritkán tekinthető tisztán érzelmi behatás következményének. „A valódi szellemi öröm rendszerint nagy, kifelé irányuló nyugodtsággal és csaknem tökéletes érzelmi önuralommal jár.” Lásd még → „elragadtatás”.
- vallási érzület (vallásos érzés): 101:1.2 az ilyen „tapasztalások a halandói elme természetesen kialakult rendszerén keresztül jelennek meg.” 92:1.4 A vallási érzületet a rejtelem és a hatalom is ösztönözte, de részét képezhette a vallási félelem is.
- vallási fejlődés: 103:2.1 „nem megy végbe tudatos erőfeszítés és céltudatos, egyéni elhatározás nélkül.”
- vallási (vallásos) gyarapodás: 100:1.9 önkéntelenül valósul, és a halandói elme tudatfeletti szintjein folyó alkotótevékenységeket jelzi. 100:5.2 „A vallásos gyarapodás fejlődési iránya a megrekedtségtől az összeütközésen keresztül az összehangolódás felé mutat, a biztonságérzet hiányától a feltétlen hit felé, a mindenségrendi tudat zavarától a személyiség egyesítése felé, a mulandó céltól az örökkévaló felé, a félelem béklyójától az isteni fiúi elismertség szabadsága felé.”
- vallási gyarapodás előfeltételei: 100:1.5 a) önmegvalósításra irányuló fejlődő élet, b) a természetes hajlamok összehangolása, c) a kíváncsiság és a kalandvágy megléte, d) a megelégedés érzéseinek megtapasztalása, e) a figyelem működése, f ) a veszélyhelyzetek észlelése és tudatosítása, g) a csodák csábítása, h) a kicsinység és az alázat tudatosulása, i) valamint a sajátlényeg önbírálattal társult felfedezése. Lásd még → „szellemi növekedés”
- vallási gyarapodás elősegítői: 100.1.8 a) az isteni értékekre való érzékenység fejlesztése, b) a vallásos élet másokban való felismerése, c) a mindenségrendi jelentéstartalmakon való elmélyült gondolkodás, d) a problémák megoldása az istenimádás gyakorlása által, e) az egyéni szellemi élet felismeréseinek megosztása a társakkal, f) az önzőség kerülése, g) az isteni kegyelemre való kizárólagos építés mellőzése, h) az Isten jelenlétében való élet.
- vallási hagyomány: 4:5.1 „a letűnt korok Istent ismerő emberei által megszerzett tapasztalatok tökéletlenül megőrzött emléke”.
- vallási hívek: 99:2.4 a társadalom számára annyiban bírnak nagyobb haszonnal másoknál, amennyiben a vallásuk által a mindenség rendjének teljesebb látásával rendelkeznek. Ez felsőbbrendű társadalmi bölcsességet biztosít a számukra. 99:2.3 A vallási híveknek egyénekként kell működniük, nem pártként vagy intézményként. A törekvéseiket a vallási ügyek előmozdítására kell összpontosítaniuk.
- vallási hívő: 102:6.3 „a szeretet Istenében hisz.”
- vallási igazság: 92:5.16 „az Isten Atyasága és az összes teremtmény testvéri viszonya”.
- vallási kérdés: 129:1.10 Az embernek az Istenhez fűződő viszonya.
- vallási késztetés: 99:3.6 „személyes és többé-kevésbé fel nem ismert”. Képes komoly szerepet játszani a társadalmi újjászervezés programjában.
- vallási korszakok: 92:5.8 az Ádám utáni Urantián hét nagyobb vallási korszak különböztethető meg. 92:5.9 1. A szetfi időszak. 92:5.10 2. A Melkizedek-féle hitterjesztők kora. 92:5.11 3. A Melkizedek utáni kor. 92:5.12 4. A Krisztus előtti hatodik század. 92:5.13 5. A Krisztus utáni első század. 92:5.14 6. A Krisztus utáni hatodik század. 92:5.15 7. A Krisztus utáni tizenötödik század.
- vallási korszakok (1. A szetfi időszak.): 92:5.9 az Ádám utáni időszak nagy tanítói a szetfi papok voltak. Képviselték az Ádám által kinyilatkoztatott háromság felfogást is. Hatásukat a görögök, a sumérok és a hinduk őrizték meg legtovább.
- vallási korszakok (2. A Melkizedek-féle hitterjesztők kora.): 92:5.10 a sálemi Melkizedek tanítását hirdették. A hitről azt tanították, hogy az Isten kegyének ára. A tanításaik megalapozták az Urantia később kialakult vallásait.
- vallási korszakok (3. A Melkizedek utáni kor.): 92:5.11 kiemelkedő vallási tanítói voltak Amenemope, Ikhnaton és különösen Mózes.
- vallási korszakok (4. A Krisztus előtti hatodik század.): 92:5.12 a vallási eszmélés nagy korszaka az Urantián. E korszak kiemelkedő tanítói voltak Gautama (Buddha), Konfuciusz, Lao-ce, Zoroaszter, Platon és a dzsainista tanítók.
- vallási korszakok (5. A Krisztus utáni első század.): 92:5.13 legnagyobb vallási tanítója a názáreti Jézus. Tanításai meghaladták a Keresztelő János által alapított tiszteletfajtát. A korszak említendő két nagy tanítója még a tárzusi Pál és az alexandriai Philó.
- vallási korszakok (6. A Krisztus utáni hatodik század.): 92:5.14 ezen időszak jelentős vallásalapítója Mohamed. Hitvallása az idegenek hiteiből „eredő társadalmi igények és a saját népe vallási életének következetlensége elleni tiltakozás volt.”
- vallási korszakok (7. A Krisztus utáni tizenötödik század.): 92:5.15 ezen időszak egybeesett a kereszténység egységének felbomlásával nyugaton és a szikhizmus egységesülésével keleten. A szikhizmus kiemelkedő tanítója Nának guru volt, aki a követőivel magasabb egységbe rendezte az iszlám, a hinduizmus és a buddhizmus összevegyült tanításait.
- vallási közvetítő: 90:0.2 az ősi ember úgy tartotta, hogy a szellemvilágot csak kivételes emberek tudják befolyásolni, és a szellemek csak kivételes férfiakat és nőket hajlandók meghallgatni. Így a hívő és az imádat tárgya között közvetítőként megjelent a javas, a sámán, majd pedig a pap.
- vallási látásmód: 102:3.3 „vallásos cselekedetekhez, a társadalmi szolgálat és az emberszerető jóakarat önzetlen tetteihez” vezet.
- vallási összejövetel: 103:4.1 a közösség légköre hatja át, mivel „az istenivel való közösség érzését kelti”. A vallási közösség legkorábbi formája a „közös étkezésen való részvétel volt”.
- vallási tapasztalás: 99:5.6 a szellemi Atyára vonatkozó személyes tapasztalás, amely a szellem gyümölcseinek termését eredményezi „a szellem vezette halandó mindennapi életében.” 99:7.5 A személyes vallásos tapasztalás képes szembesíteni az embert a „gyarapodó és fejlődő mindenségrendi létpolgárság örök valóságaival.” 99:5.1 A személyes szellemi tapasztalás lehetőséget ad az egyénnek arra, hogy az Istent Atyaként tapasztalja, ismerje meg. 100:1.6 A vallási tapasztalásra befolyással vannak az olyan időleges körülmények, mint a testi egészség, az örökölt vérmérséklet és a társadalmi környezet.
- vallási tapasztalás (~ tapasztalat): 101:1.4 a legmagasabb rendű formája nem függ előzetes tettektől. 101:1.6 A vallási tapasztalás „a biztos Isten-tudathoz és a hívői személyiség továbbélésének kétségtelen bizonyosságához vezet.” 101:3.18 A vallási tapasztalás személyesen birtokolt szellemi valóság, mely az emberi természet végső felruházottságának is tekinthető. Lásd még → „vallásos tapasztalás” Lásd még → „vallásos tapasztalás (tiszta ~)”
- vallási tevékenységek (csoportos) célja: 99:6.2 a) érzelmi hatás kiváltása a vallás hűségelemei által; b) az igazság, a szépség és a jóság iránti érdeklődés felerősítése; c) a legfelsőbb értékek iránti vonzódás támogatása; d) az önzetlen közösségi szolgálat fokozása; e) a családi életben rejlő lehetőségek méltó elismerése; f) a vallási oktatás előmozdítása; g) bölcs tanács és szellemi útmutatás adása; h) a csoportos istenimádás támogatása; i) az emberek közötti barátság bátorítása; j) az erkölcsiség megőrzése; k) a szomszédok segítőkészségének előmozdítása; l) és az örök üdvözülésről szóló üzenetek jó hírének terjesztése.
- vallási vágy: 101:1.7 nem kényszeríti az embert arra, hogy higgyen az Istenben, hanem azon meggyőződését erősíti, hogy hinnie kellene benne.
- vallási vágy tartalmai: 98:2.10 a) az üdvözüléssel kapcsolatos ígéretek b) és az imákat meghallgatni képes személyes Isten léte. Lásd még → „üdvözülés ígérete”
- vallási vezető(k): 90:5.8 közülük azok bírnak felbecsülhetetlen értékkel az embercsoportok számára, akik a felsőbb, jobb valóságok felé mutatták az utat számukra.
- vallásbölcseleti irányzatok: 99:4.9-4.12 az isteni szellem, a földi ember, vagy a természet tudományos alapú eszményítése révén léteznek. Részben hiedelem jellegűek. A XXI. században még küzdelem folyt közöttük. Ezek, 99:4.10 1. „Számos vallás szellemalapú hiedelme (egy gondviselő Istenségben).” 99:4.11 2. „Számos bölcselet emberbaráti és eszményalapú hiedelme.” 99:4.12 3. „Számos tudomány működéselvű és természetközpontú felfogásai.” 99:4.13 E három részleges megközelítést végül összhangba fogja hozni a vallásról, a bölcseletről és a mindenségtanról szóló Urantia kinyilatkoztatás, „mely bemutatja a Paradicsom Háromságából kiáradó és a Legfelsőbb Istenségén belül tér-idő egyesülést elérő szellem, elme és energia háromsági létezését.”
- vallásfejlődés: 87:5.2 az ősök a vallásukban jelenítették meg a véletlen dolgok rejtélyes voltával kapcsolatos képzelgéseiket. 89:2.1 A kezdetleges vallás kialakulását a véletlentől és a balszerencsétől való félelem ösztönözte, 92:1.2 és a természetimádástól kezdve 89:2.1 „a varázslásból és a kísértetekből a szellemeken és bűvtárgyakon át a tabukig jutva fejlődött ki.” 89:1.7 Egy tabu fennmaradását a vallás szentesítő ereje biztosította. 89:2. A tabu megsértéséből következő bűnt a gyónás, a megbocsátás és a megtisztulás korai szertartásai útján kezelték. 89:3.1 Ezeket a lemondás megjelenése követte, amely leginkább a böjtölésben nyilvánult meg. 89:4.4 A rossz szellemi hatás elkerülését, a szellemek engesztelését és elűzését, a vallás fejlődésével a megbékítés és a vezeklés szertartásai váltották fel. 87:0.2 A vallási evolúció első lépcsőfoka a félelmen alapuló kísértetszellem-félés volt. 68:3.3 A halottak eltávozott szellemeitől való közös rettegés hozzájárult ahhoz, hogy fegyelmezettebb, alaposabban szabályozott, közös felfogással rendelkező embercsoportok jöjjenek létre. 86:6.2 A kísértetek és szellemek elképzelt világának valóságaiban való hit az egész emberiség elmebéli és erkölcsi életét mindörökre megváltoztatta. 86:6.7 Az ember a viszonylagosan helyes és helytelen dolgok természetes felismeréséig az örökké elégedetlen szellemek megbékítéséért folyó küzdelmen keresztül jutott el. 87:4.5 A jó és a rossz szellemek tantételének kialakulása pedig a következetesen viselkedő halandó feletti lényekben való hit megjelenését eredményezte, ami az igazsággal kapcsolatos legnagyobb jelentőségű bölcseleti felfedezések egyike. 87:4.6 Bár a jó és a rossz szellemekre vonatkozó felfogás képessé tette az embert arra, hogy az élete véletlen változásait összhangba hozza a halandó-feletti erők fogalmával, azonban megnehezítette a mindenségrendi egység elképzelését a hívők számára. 88:6.2 A „vallás fejlődésével a varázslás az ember saját imádatán kívül eső szellemi működésre alkalmazott fogalom lett, és utalt a régebbi kísértethiedelmekre is.” 90:5.5 A vallás intézményesülésével a papság magához ragadta „a mennynek kulcsai”-t.
- vallásközvetítő (elsőrendű ~): 91:1.2 az ima. 91:5.6 Káros, ha az elsőrendű vallásközvetítő másodrendű vallásközvetítőkkel társul.
- vallásközvetítő (másodrendű ~): 91:5.6 ilyenek lehetnek például „a papok, a szent könyvek, az imádási szokások és a szertartások is.”
- vallások (nemzetközi „fajközi” vallások): 92:6.16 a héber, a buddhista, a keresztény és az iszlám.
- vallások (Urantia vallásai a XX. században): 92:6.3 1. a hinduizmus, 92:6.4 2. a héber vallás, 92:6.5 3. a buddhizmus, 92:6.6 4. a konfuciánus tanok, 92:6.7 5. a taoista hitek, 92:6.8 6. a zoroasztrizmus, 92:6.9 7. a sintó, 92:6.10 8. a dzsainizmus, 92:6.11 9. a kereszténység, 92:6.12 10. az iszlám, 92:6.13 11. és a szikhizmus.
- vallások értéke: 92:7.3 az urantiai vallások addig jók, „amíg közelebb viszik az embert Istenhez és lehetővé teszik az Atya felismerését az ember számára.”
- vallásos bátorság: 103:9.12 akkor igazi, ha megtörhetetlen.
- vallásos egyén: 5:4.3 „igyekszik azonosítani magát a világegyetemmel, majd pedig ezen egyesített sajátlényegnek olyan tevékenységeket szab meg, melyekkel az ő világegyetemi családjába tartozó emberi és emberfeletti lénytársainak szolgálatára lehet.”
- vallásos ember: 101:2.9 egyszerre találja meg az Istent a természetben és a személyes Istent a saját lelkében. 102:3.7 Magaként szereti az embereket.
- „vallásos ember” („egy vallásos ember”): 129:1.7 A zsidók szívesen nevezték így a vallásukra áttért idegeneket.
- vallásos erő: 102:2.2 az ember és a minden bölcsesség örök forrása (Gondolatigazító) magasztos társulásának munkája.
- vallásos élet: 100:4.1 mivel odaadó élet, ezért eredeti és önkéntelen alkotó élet. 103:9.12 Az okszerűsége kétségbevonhatatlan.
- vallásos élet jegyei: 100:6.1 „megkérdőjelezhetetlen elkötelezettség és őszinte odaadás a legfelsőbb értékek iránt.” Ilyen jellegű odaadottságot megélhet egy vallástalan anya vagy egy hitetlen is az általa felkarolt ügyben. A hívő odaadottsága független az általa elfogadott érték igaz vagy hamis voltától.
- vallásos hajlam: 103:0.2 az emberfajták általános és természetes, velük született jellemzője.
- vallásos hűség: 103:9.12 akkor igazi, ha az elemei legfelsőbb rendűek.
- vallásos késztetés (igaz ~): 103:3.1 „eredetét azok a tiszta szellemjelenlétek képezik, melyek az akaratot arra késztetik, hogy önzetlen legyen.”
- vallásos megelégedés: 103:9.12 akkor igazi, ha magasztosan isteni.
- vallásos odaadás: 103:9.12 akkor igazi, ha megkérdőjelezhetetlen.
- vallásos tapasztalás: 102:3.4 Azon tudat felismerése, „hogy az ember megtalálta Istent.” 103:2.6 A „fejlődése végbemehet összeütközéssel és összeütközés nélkül is, de az emberi akarat elkerülhetetlen döntéseinek sora, erőfeszítése és működése mindig jelen van.” 103:9.12 „A vallásos tapasztalásban annyi valóság van, amennyi arányos annak szellemi tartalmával”. A vallásos tapasztalás meggyőződései vitathatatlanok. 102:2.4 Minden „szakaszában ott van a határozott fejlődés”. Lásd még → „vallási tapasztalás (~ tapasztalat)”
- vallásos tapasztalás (tiszta ~): 111:3.5 „a legfelsőbb értékek és a mindenségrendi jelentéstartalmak egyesülésének egyetemes valóságként való felismerése.”
- vallásos tapasztalás egysége: 103:1.1 „valamely társadalmi vagy faji csoport körében az egyénben lakozó Isten-szilánk azonos természetéből származik.”
- vallásos tudás: 103:9.12 a bizonysága emberfeletti.
- vallásos vágy: 102:3.4 „az isteni valóság utáni sóvár kutatás.”
- Valóság (valóság): 115:7.3 „beleértve a Legfelsőbbet és még a véglegest is, kivéve a hét Abszolút korlátlan értékeit, viszonylagos.” 103:9.12 Olyan szellemi tartalom, amely „az értelem, a tudomány, a bölcselet, a bölcsesség számára és minden más emberi vívmányhoz képest érzékfeletti.” 100:2.6 Örökkévaló alap ez, amely isteni és szellemi. 0:4.1 Az „Egyetemes Atya által és az ő végtelen akaratából ered és a számos különböző világegyetemi ténylegesülési szinten három elsődleges szakaszban érzékelhető:
0:4.2 1. Az istenivé nem tett valóság a nem-személyes energiaterületeitől az egyetemes létezés meg nem személyesíthető értékeinek valóságterületeiig, sőt egészen a Korlátlan Abszolút jelenlétéig terjed.
0:4.3 2. Az istenivé tett valóság minden végtelenné tett Istenség-lehetőséget magába foglal, a legalacsonyabb rendű végestől a legmagasabb rendű végtelenig terjedő összes személyiségterületen keresztül, vagyis mindazt, ami megszemélyesíthető és még többet is – még az Istenségi Abszolút jelenlétét is.
0:4.4 3. Kölcsönösen összekapcsolódott valóság. A világegyetemi valóság feltételezhetően vagy istenivé tett vagy istenivé nem tett, ugyanakkor az istenivé válás szintjét el nem ért lények számára létezik a kölcsönösen összekapcsolódott valóságnak egy óriási területe, mely egyszerre magvábanvaló és ténylegessé váló, amelyet nehéz azonosítani. E mellérendelt valóság nagy részét az Egyetemes Abszolút területei foglalják magukba.”
0:4.6 Az idő és a tér szempontjából a valóság tovább osztályozható:
„0:4.7 1. Tényleges és magvábanvaló. Ezek a teljes kifejeződéssel létező valóságok, szemben a rejtett növekedési készséget hordozókkal. Az Örökkévaló Fiú abszolút szellemi ténylegesség; a halandó ember igen nagy mértékben még beteljesületlen szellemi lehetségesség.
0:4.8 2. Abszolút és Abszolútat el nem érő. Az abszolút valóságok örökkévalósági lételvi létezők. Az abszolútat el nem érő valóságok két szintre vetülnek ki: Abszonitok – melyek az idővel és az örökkévalósággal összevetve viszonylagos valóságok. Végesek – a térbe kivetült és az időben ténylegessé vált valóságok.
0:4.9 3. Lételvi és élményelvi. A paradicsomi Istenség lételvi, viszont a kiemelkedő Legfelsőbb és Végleges élményelvi.
0:4.10 4. Személyes és személytelen. Az Istenség kiterjedését, a személyiség kifejeződését és a világegyetemi evolúciót mindörökre az Atya szabad akaratú cselekedete határozza meg, mely mindörökre elválasztotta az Örökkévaló Fiúban összpontosuló ténylegesség és lehetségesség elme-szellem-személyes jelentéstartalmait és értékeit a Paradicsom örök Szigetében összpontosuló és benne foglalt dolgoktól.” 100:3.5 A valóság változást és növekedést is jelent. 56:9.11 A Valóság az Egyetemes Atya világában korlátlan, és az abszolút értékek és jelentéstartalmak egységét jelenti. 0:3.1 A Valóság hét „fokozatban és hét mellérendelt Abszolútként létezik:
0:3.2 1. Az Első Forrás és Középpont.
0:3.3 2. A Második Forrás és Középpont.
0:3.4 3. A Harmadik Forrás és Középpont.
0:3.5 4. A Paradicsom Szigete.
0:3.6 5. Az Istenségi Abszolút.
0:3.7 6. Az Egyetemes Abszolút.
0:3.8 7. A Korlátlan Abszolút.”
0:4.5 „A valóság elsődleges különbözeteit az istenivé tett és az istenivé nem tett alkotja – az Istenségi Abszolút és a Korlátlan Abszolút. Az elsődleges kapcsolat pedig a közöttük lévő feszültség. Ezt az Atya-kiváltotta isteniség-feszültséget tökéletesen feloldja az Egyetemes Abszolút és mindez az Egyetemes Abszolútként válik örökkévalóvá.”
- valóság (jellemzők): 106:0.10 „A halandói nézőponttól különbözően és más világegyetemi korszakok felől közelítve sokféle módon bemutatható”.
- 106:0.18 A „növekedését az egymást követő világegyetemi korszakok sajátos körülményei határozzák meg.”
- 106:0.19 Magasabb szintjein a dolgok, a jelentéstartalmak és az értékek egységes rendszert alkotnak.
- 106:6.3 Az „örökké növekvő részterületeinek összehangolódása és társulása megközelíti majd az abszolút besorolású jelleget, mégpedig annak megfelelően, hogy az így csoportot alkotó részterületek milyen mértékben hordozzák magukban a teljes valóságot.”
- 106:7.9 A teljes valóság végső egységesülésének megértésére a három abszolút magvábanvaló ténylegessé válása által nyílik lehetőség.
- 118:3.7 Az „összes mintája teret foglal az anyagi szinteken”.
- valóság (abszolút ~) ismérvei: 105:2.1 „az örökkévalóságból ered”.
- 105.2.1 A létezésének nincs kezdete.
- 105.2.1 Ide tartozik az Istenség három eredendő személye, a Paradicsom Szigete és a három Abszolút.
- 105:2.1 „A hét valóság összehangoltan örökkévaló”.
- valóság (előzetes ~): 105:1.5 „elsőfajú, örökkévalósági helyzet”. Lásd még → „örökkévalóság (~ feltételezett, állandósult pillanata)”
- valóság (ténylegessé vált valóságok): 104:5.6 a szellemi, a mindenségrendi és az elmei valóságok.
- valóság (véges ~): 105:5.1 „kiteljesedése a paradicsomi Istenség szabad elhatározásainak és a működési hármasegységek válasz-megnyilvánulásainak köszönhető.” 105:5.2 A véges valóságot érvényre juttató szabad elhatározás „magába foglalja az abszolútság egyfajta korlátozását és maga után vonja a viszonylagosságok megjelenését.”
- valóság (véges ~ eredeti szakaszai): 105:5.6 két eredeti szakaszban létezik.
- 105:5.7 „1. Elsődleges felső határok, a legfelsőbb szintű tökéletes valóság, a Havona-fajtájú világegyetem és teremtmény.”
- 105:5.8 „2. Másodlagos felső határok, a legfelsőbb szinten tökéletessé vált valóság, a felsőbb-világegyetemi fajtájú teremtmény és teremtés.”
105:5.9 Ezek az eredeti megnyilatkozások „az eredetében tökéletes és a fejlődés során tökéletessé vált megnyilvánulás.” A kapcsolatukra az örökkévalóságban az összhang a jellemző. Mivel a másodlagos véges dolgok növekednek, ezért szükségszerű, hogy tökéletlenként jelenjenek meg az időben.
- valóság (véges ~ nem eredeti szakaszai): 105:5.10 „olyan dolgok, jelentéstartalmak és értékek, melyek nem tökéletesek és nem is tökéletessé váltak, mégis összhangban vannak mindkét felsőbb határral”, a véges valóság eredeti szakaszaival. Ezek a harmadlagos felső határok az elsődlegesek és a másodlagosak közötti háromságivá válás és más kapcsolódások eredményeképpen jelennek meg.
- valóság (véges ~ tükröződései): 105:6.1 átmenetet képeznek a magvábanvalókból a ténylegesekbe. A véges alkotó erejű megjelenésének tükröződései közül kiemelkedik
- 105:6.2 1. az istenségi válasz,
- 105:6.3 2. a világegyetemi válasz,
- 106:6.4 3. a teremtményi tükröződés, és
- 105:6.5 4. az isteniségi válasz. Lásd kibontva az alábbiakban.
- valóság (véges ~ tükröződése az istenségi válaszban): 105:6.2 a tapasztaló felsőség három szintjének megjelenése. Ezek
a) „a személyes-szellemi felsőség ténylegessége a Havonában,”
b) „a személyes-erő felsőség kibontakozási lehetősége a létrejövő nagy világegyetemben,” és
c) „a még ismeretlen azon működési képesség, mely az eljövendő világmindenségben valamely felsőségi szinten működő” tapasztaló elmék sajátja.
- valóság (véges ~ tükröződése a világegyetemi válaszban): 105:6.3 a felsőbb-világegyetemi térszint szerkezetére vonatkozó tervek megvalósulásának kezdetét jelenti, mely „fejlődés továbbra is folyamatban van szerte a hét felsőbb-világegyetem fizikai szerveződéseiben.”
- valóság (véges ~ tükröződése a teremtmények által): 105:6.4 idetartozó lények „a Havona örökös lakóiként létező tökéletes lények rendje”, valamint „a hét felsőbb-világegyetemből érkező, tökéletessé lett evolúciós felemelkedők”.
- valóság (véges ~ tükröződése az isteniségi válaszban): 105:6.5 „az evolúciós időbeli késedelemben alapvetően jelen lévő tökéletlenségre adatik”. A Hétszeres Isten ellensúlyozó jelenlétében jelenik meg, „akinek tevékenységei révén minden, ami tökéletesítendő, szervesen összekapcsolódik mind az eredetükben tökéletes, mind pedig a tökéletessé vált dolgokkal.” Az evolúcióval együtt járó időkülönbözet lehetővé teszi a teremtést az időben. A Hétszeres Isten isteniség-eredményei a Legfelsőbb mindenható erőterét vetítik előre. Az időbeli késedelem teremtményi részvételt tesz lehetővé az isteni teremtés folyamatában, akik a fejlődésük teljességének elérése érdekében az Isteniség társaivá válnak.
- valóság (véges ~ elsőrendű társulásai): 106:1.1 Az elsőrendű alatt szellem-eredetű értendő. A teremtményi szinten ők tökéletes személyiségek. A világegyetemi szinten pedig a tökéletes Havona-teremtésösszességként nyilatkozik meg. A Legfelsőbb Isten is közvetlenül, a szellemszemélyében nyilvánul meg a Havonában.
- valóság (véges ~ másodrendű társulásai): 106:1.1 A másodrendű alatt evolúciós, idő-és-tér-szabta szakaszok értendők, melyek csak a növekedés és a kiteljesedés által válnak a mindenségrendi egységesülés részévé. E másodrendű, tökéletesedő véges dolgoknak az elsőrendű tökéletességgel egyenértékű szintet kell elérniük. E fejlődés időbeli késedelemmel jár a felsőbb-világegyetemekben.
- valóság (véges ~ harmadrendű társulásai): 106:1.1 Létezésük tény, de a szerves egységbe való rendeződésük módja még nem került kinyilatkoztatásra.
- valóság abszonit szintje: 0:1.12 „a kezdet és vég nélkül létező dolgok és lények, valamint az idő és a tér meghaladása jellemzik. Az abszonit dolgokat és lényeket nem teremtik; azokat meglényegítik – egyszerűen csak vannak.” A Véglegesség Istenség-szintje az abszonit valóságokkal kapcsolatos működést jelöli. Függetlenül attól, hogy a világmindenség mely részében és mikor haladja meg egy abszonit jelenség az időt és a teret, az maga a Végleges Istenség cselekedete.
- valóság egyesülése (egységesülése): 106:9.4 Fogalmilag lételvi (kezdettel bíró) és élményelvi (beteljesülő). Korlátlanul, örökmód és lételvileg (eredendően) jelen van a paradicsomi Háromságban.
- valóság keletkezése: 105:2.2 a Végtelen Egy kiválása A Határtalanságból.
- valóság minőségi mértéke: 7:1.8 a szellemi érték ténylegességének foka.
- valóság szellemi felfogása: 99:4.4 olyan tapasztalás, amelyben az igazság, a szépség és a jóság felsőbbsége érvényesül. Megélési területei az istenimádás, mely a fiúnak a szellemi Atyához való viszonyában valósul, és a szeretet, mely az emberekkel való közösség építésén keresztül nyilvánul meg.
- valóság véges szintje: 0:1.11 „teremtményi lét és tér-idő korlátok jellemzik. A véges valóságoknak esetleg nincs végük, de mindig van kezdetük – mivel a véges valóságokat teremtik.”
- valóság-átalakulás körének kettős mozgása: 115:3.12 Az Első Forrás és Középpont váltja ki, majd pedig egyensúlyozza „a lehetségesekből a ténylegesekbe való átmeneteket és a létező ténylegesek magvábanvalóvá alakulását.” Lásd még → „ténylegesség” → „lehetségesség”
- valóság megismerés felső szintje (evolúciós értelem esetében): 130:4.3 Az Egyetemes Atya felismerése és a Legfelsőbb (tapasztalás által kifejlődött) Isten megismerése.
- valóságok egyesülése: 105:7.16 „ a különböző hármasegységek révén abszolút értelemben, a Világmindenség Építészei révén működését tekintve, és a Hét Tökéletes Szellem által” „pedig viszonylagosan egyesül.”
- valóságszintek (mindenségrendi ~): 115:1.3 A véges, az abszonit és az abszolút szintek. Az utóbbi korlátlanul örökkévalónak minősül. „Az abszonitok és a végesek a végtelenség eredeti és elsődleges abszolút valóságának származékai, módosulásai, korlátozódásai és felhígulásai.”
- valóságszintek (világegyetemi ~): 106:0.2 Létező, de az ember számára részben rejtett dolgok, 106:0.10 melyek jó közelítéssel a jelen világegyetemi korszakot jelképezik.
- 106:0.3 1. Tökéletlen végesek. Lásd könyv → 106:1.1-106:1.4 „A véges működésiek elsőrendű társulásai”
- 106:0.4 2. Legfelsőbb végesek. Lásd könyv → 106:2.1-106:2.8 „A véges valóságok másodrendű legfelsőbb egységesülése”
- 106:0.5 3. Tapasztalás-meghaladók. Lásd könyv → 106:3.1-106:3.5 „Tapasztalás-meghaladó harmadrendű valóság-csoportok”
- 106:0.6 4. Véglegesek. Lásd könyv → 106:4.1-106:4.4 „Végleges negyedrendű egységesülés”
- 106:0.7 5. Mellérendelt-abszolútok. Lásd könyv → 106:5.1-106:5.4 „Mellérendelt-abszolút vagy ötödrendű társulás”
- 106:0.8 6. Abszolútok. Lásd könyv → 106:6.1-106:6.6 „Abszolút vagy hatodrendű egységesülés”
- 106:0.9 7. Végtelenség. Lásd könyv → 106:7.1-106:7.10 „A beteljesülés véglegessége”
- valóságszintek (világegyetemi ~, tökéletlen végesek): 106:0.3 A nagy világegyetem felemelkedő teremtményeinek jelenlegi helyzete”, mely szint a bolygókon élő embertől kezdve a beteljesülést elértekig tart, mégpedig oly módon, hogy a beteljesülést elérők már nem tartoznak a tökéletlen végesek közé. A világegyetemek fejlődési szakaszait tekintve, e szint „a korai életkezdeményektől a fény és élet korszakába való belépésig tart” azzal a megkötéssel, hogy a fény és élet korszaka már nem tekintendő tökéletlen véges szintnek. Ez a szint „a nagy világegyetemnek a fény és élet korszakába való belépéséhez vezet, mely új fejlődési-növekedési rendek megjelenésével jár együtt az első külső térszintben.
- valóságszintek (világegyetemi ~, legfelsőbb végesek): 106:0.4 A mostani világegyetemi korszak beteljesülését elért, tapasztaló teremtmények jelenlegi helyzete. „A Havona néhány szakasza a legfelsőbb rendbe tartozónak tűnik.”
- valóságszintek (világegyetemi ~, tapasztalás-meghaladók): 106:0.5 Véges-feletti szint, mely megelőző jelleggel követi a véges fejlődési szakaszt. „Magába foglalja a véges kezdetek elő-véges eredetét és minden nyilvánvaló véges végzet vagy beteljesülés utó-véges lényegét. A Paradicsom-Havona nagy része észleléseink szerint a tapasztalás-meghaladó rendbe tartozik.”
- valóságszintek (világegyetemi ~, véglegesek): 106:0.6 „E szinthez tartozik az, amelynek jelentősége van a világmindenség szempontjából és amelynek hatása van a teljessé vált világmindenség beteljesülési szintjére. A Paradicsom-Havona (különösen az Atya világainak köre) sok tekintetben végleges lényegű.”
- valóságszintek (világegyetemi ~, mellérendelt abszolútok): 106:0.7 „E szinthez tartozik a megtapasztalható valóságok kivetülése az alkotó megnyilvánulás teljes-feletti világegyetemi mezőjére.”
- valóságszintek (világegyetemi ~, abszolútok): 106:0.8 „E szint foglalja magába a hét lételvi Abszolút örökkévalóság-jelenlétét.”
- valóságszintek (világegyetemi ~, végtelenség): 106:0.9 Ez a kezdetek előtti és a beteljesülések utáni szint, vagyis a minden kezdet előtt és a minden beteljesülés után feltételezett korlátlan egységű valóság.
- Van: 66:5.3 „A törzsi összhang és a faji együttműködés legfelsőbb bírósága” tízfős szakértő csoportját vezette. 66:2.3 A Bolygóherceg testtel bíró törzskarának tagja volt. 67:3.6 Hűséges maradt a világegyetemi kormányzathoz, nem csatlakozott a Kaligasztia-féle lázadáshoz. 67:6.4 Egészen Ádám koráig az Urantián maradt. Ő lett a bolygón működő emberfeletti személyiségek címzetes feje. Emberi kísérőjével, Amadonnal együtt, az életfa-eljárás révén tartotta fenn magát. 67:6.8 Ádám és Éva megérkezését követően a Jerusemre vitték, ahol egyesült a várakozó Gondolatigazítójával. Jelenleg is az Urantiát szolgálja. 74:0.1, 74:5.1-2 Kr. előtt 35.907 évvel azelőtt hagyta el az Urantiát.
- varázslat (fehér ~): 90:2.2 az a varázslat, amelyet papok, látnokok, sámánok vagy javasok végeztek, 90:2.3 s amelyekhez a törzs rendes szellemeinek és elismert isteneinek volt közük.
- varázslat (fekete ~): 90:2.3 az el nem ismert szellemek közreműködésével végzett varázslat. 90:2.2 Olyan, amelyet boszorkánymesterek, varázstevők, varázslók, boszorkányok, rontástevők, halottidézők, szellemidézők és jövendőmondók végeztek. 91:1.2 A fekete varázslat nem vallási jellegű. Mivel közösségellenesnek minősült, ezért a gyakorlása során nem alkalmaztak benne imát.
- varázslás: 88:4.1 „a feltételezett szellemkörnyezet befolyásolási eljárása”, a „szellemi segítség kikényszerítésének módja” volt, melyet bűvtárgyak és az erősebb szellemek igénybevétele által gyakoroltak. 88:4.2-4.4 Célja a jövőbelátás biztosítása és a környezet kedvező irányba való befolyásolása volt. 91:2.2 A varázslás az embernek a bolygói környezethez való igazodási válaszai következtében jelent meg. A varázslás által az ember arra tett kísérletet, hogy úgy avatkozzon be a valóságba, hogy az ne legyen hatással a varázslás kivitelezőjének tudatos énjére. A varázslás a célok magasabbra emelésével az igazi ima küszöbéig is eljuthatott. 88:4.8 A hajdan élt emberek komolyan hittek abban, hogy az ellenségtől származó hajjal vagy körömnyesedékkel végzett varázslás által az ellenség megölhető. A tökéletlen varázslásra pedig még több varázslás volt a megoldás. 88:6.1 A varázslást hajdan pálcák, „bűbájolási” szertartás és ráolvasás révén végezték, mégpedig meztelenül. Az ősi varázslók között több volt a nő. 88:6.2 A varázslást végző lehetett javas ember, sámán vagy pap. Róluk feltételezték, hogy a közösség javára működnek. A boszorkánymesterek magánjellegű szolgáltatásokat nyújtottak. A jó és a rossz szellemekben való hit alapozta meg a fehér és a fekete varázslatokban való hiedelmeket. 88:4.7 A korai emberek azért ragaszkodtak a varázsláshoz, mert nem értették a természetes halál fogalmát. Úgy gondolták, hogy az ilyen halált varázslással okozzák. 88:4.8 A varázslástól való félelem olyan erő, amely ölni is képes. 88:5.1 A varázslásban hívők a testhez köthető hajat, körmöt vagy köpetet eltemették, nehogy ellenük irányuló varázsláshoz használhassák fel azokat. 88:5.2 A szerelmi varázslásokhoz vért és testváladékot használtak. 88:5.3 A varázslás hívei szerint az ember sorsa befolyásolható volt azzal, ahogyan az őt ábrázoló képpel vagy a vele azonosított bábúval bántak. 88:5.4 Az ősök varázserejűnek tartották a csengőket, a csomókat, a fekete tehén tejét és a fekete macskát is. 88:6.4 Szintén varázserejűnek tartották a taglejtéseket és az utánzást. Például a május elsejei nemi ünnepségek olyan utánzási varázslások voltak, melyek a növényvilág felpezsdüléséhez igazodó nemi szaporodási folyamodványoknak tekinthetők. 88:6.3 De varázserejűnek gondolták az egyhangú éneklések és ráolvasások szertartását is. 88:5.4 Voltak, akik az írást, a nyomtatást és az új társadalmi szokásokat gonosz varázslatoknak tartották. 88:6.6 A korai időkben a szorgalom és a tudás eredményét könnyen tekintették olyan varázslatnak, amelyért halál járt. Ugyanis hamar megvádolhattak valakit azzal, hogy a szomszéd földjéről csalta el a termést. 88:4.6 A korai „babonaságok a bolygói környezet megismerésére és szabályozására irányuló emberi vágy előretörését jelentették.” 88:6.2 A „vallás fejlődésével a varázslás az ember saját imádatán kívül eső szellemi működésre alkalmazott fogalom lett, és utalt a régebbi kísértethiedelmekre is.” 88:6.3 „Az ima az áldozás velejárójaként fokozatosan kiszorította a varázslást.” 103:9.4 A varázslás hatékonyan készítette elő a terepet a későbbi felsőbbrendű vallás számára azzal, hogy anyagfeletti értékek és lények létezését és valóságát tételezte fel.
- varázslás és ima: Lásd → „ima és varázslás”.
- vágy (segítség iránt): 92:5.5 Elültetett és ösztönös az evolúciós emberek szívében. Az a célja, hogy az emberek keressék a fentről érkező segítséget és nyitottak legyenek a kívülről érkező segítség iránt. „E vágy rendeltetése, hogy az emberek számítsanak a Bolygóherceg és a későbbi Anyagi Fiak földi megjelenésére.” Ez a vágy teszi hajlamossá az embereket a vezetők személyiségének tiszteletére, akár az általuk tanított igazságok szem elől tévesztése mellett is.
- választási képesség: 112:5.5 „a szabad-akaratú teremtményrend világegyetemi rangjelzése”, mely „az ember legnagyobb lehetőségét és legkomolyabb mindenségrendi felelősségét alkotja.” Lásd még → „szabad akarat”
- Választó-osztályozók: 48:2.9 A morontia erőtér-felügyelők hatodik csoportja. 48:2.21 Elsősorban át- és újjáhangolók, 48:2.22 akik a felemelkedő személyiségrendszerét az egyre szellemibbé váló morontia léttel tartják egy ütemben. 48:2.24 Másodsorban pedig természetes módon jelzik, hogy mely morontia személyiségek alkalmasak az adott tanulási vagy egyéb csoportokban való átmeneti társulásra.
- „választott nép”: 96:2.3 Makiventa Melkizedek és Ábrahám korát követően egyes szemita törzseket a vallási hiedelmeik miatt kezdetben Izráel gyermekeinek, később hébereknek, zsidóknak és „választott népnek” kezdték hívni.
- város: 81:3.3 a független városok kora nagyjából Kr.e. 10000 évvel köszöntött be. A kezdetleges kereskedő és kézműves városokat mezőgazdasági és állattenyésztési körzetek övezték. Az átlagos ősi település huszonöt évente harminc-hatvan centiméter vastagságú szemét- és hulladékréteggel gyarapodva hamar a környező földek szintje fölé nőtt, melyhez hozzájárult az is, hogy az új lakóhelyeket a régebbi, sárból rakott kunyhók romjaira építették.
- „vendég-barátság”: 70:3.9 „az átmeneti vendégszeretet viszonyát fejezte ki.”
- versengés: 71:5.1 a társadalmi fejlődés lényeges eleme. Ha szabálytalanul folyik, akkor erőszakot szül. A társadalom adott fejlettségi szintjén a háborúval váltakozik. Meghatározza az ember helyét a termelésben és dönt az iparágak túléléséről is. 71:5.3 A társadalomfejlődés kezdeti időszakában alapvető fontosságú a fokozatos polgárosodás szempontjából. Azonban a fejlett polgárosodott társadalmakban egyre inkább az együttműködés váltja fel. A későbbi polgárosodott társadalmakat jobban segíti az emberek közötti értelmes együttműködés, a megértő testvériesség és a szellemi testvériség. 71:5.4 Az iparban való verseny rendkívül pazarló és igen kevéssé hatékony, ezért gazdaságilag veszteséges.
- veszélyhelyzeti anyagtalanító eljárás: 51:2.3 a teljes, megmenthető népesség érdekében alkalmazzák, ha valamelyik fejlődő faj bolygói életét fizikai eredetű válságos állapot pusztulással fenyegetné. A lakosságot a melkizedekek és az élethordozók által rendelkezésre bocsátott eljárást követen, szeráfi-szállítmányként viszik át arra a világra, melyet a továbbélésükhöz készítettek elő.
- Vevona: 39:5.1 A bolygónk segítő szeráfjaként 39:5.5 a béke lelkeinek vezetője volt az ádámi időkben. Jelenleg az állandó főkormányzó kíséretéhez tartozik az Urantián. Jézus megszületésekor az angyali sereg vezetőjeként ő hirdetett az „Istennek dicsőséget a Havonán és az emberek között békét és jóakaratot”.
- vezeklés: 89:3.3 nélkülözési szertartás. Ilyen a nincstelenség is, mint a húsvér test gyötrésének szertartásos eszköze. 89:0.2 A vezeklés kezdetben a közvetlen balszerencse elleni biztosítás volt, melyben összemosódtak az elkerülés, az elűzés, a kényszerítés és a kiengesztelés szertartásai. 89:3.3 A nélkülöző vezeklés előnye az, hogy önuralomra tanít.
- vezetés: 81:6.42 „A vezetés életbevágó fontosságú a fejlődés során. A bölcsesség, a szellemi meglátás és az előrelátás nélkülözhetetlen a nemzetek megmaradásához. A polgárosodott társadalom addig sohasem kerül igazán veszélybe, míg a rátermett vezetők eltűnése meg nem kezdődik. És az ilyen bölcs vezetők aránya sohasem haladja meg a népesség egy százalékát.”
- Vezető Adatrögzítők: 26:3.5 harmadrendű szupernáf osztály, akiket a Havona második körén teremtenek, de a központi világegyetemben mindenhol működnek. Három példányban jegyeznek fel adatokat – a havonai adatállomány tár, a rendjük szellemi adatállomány tára és a hivatalos paradicsomi feljegyzéstár részére. De adatokat is továbbítanak a Paradicsom élő könyvtár-személyiségei számára.
- véda (Rigvéda): 94:1.7 a Kr. e. 1900 évvel már létezett szent írások válogatott összeállítása, melyet a brahman papság készített a sálemi tanítókkal vívott küzdelem eredményeként. Felülvizsgálatot követően érte meg a XX. századot. 96.0.1 A Rigvéda a hinduk sokféle istenét az istenek egy szellemiségeként ábrázolta. 94:1.7 Később még három véda készült, melyek által a brahman papok az imádási és áldozási szertartásaikat kívánták formába önteni a vallásuk megszilárdítása érdekében.
- védák: 94:1.7 megtalálhatók bennük a legmagasabb rendű és a legalacsonyabb rendű Istenség-felfogások is. 94:2.3 A korai védikus hit részét képezte az, hogy a küzdő halandók a halálban megtalálják a megszabadulást és a szellemi előrelépést.
- védikus tiszteletközösség: 94:1.2 Kr.e. 1900 évvel harminchárom árja istenséget ismert, melyek egy panteonná szervezése ekkor már tartott 94:1.3 „diausz pitárnak, a menny urának; Indrának, a légkör háborgó urának; és Agninak, a háromfejű tűzistennek, a föld urának és a korábbi Háromság fogalom elcsökevényesedett jelképének hármas vezetése alatt.”
- vég: 115:3.17 Nem létezik, 115:3.18 „csak az egyik fejlődési szakaszból a másikba való átmenet van.”
- véges felsőbb szintjei: 117:7.6 „ahol az idő egyesül a meghaladott idővel”, megtapasztalható az egymásra következések összekeveredése.
- véges szint: 0:1.11 Valóság tér-idő korlátok közötti teremtményi léttel.
- véges valóság: 0:1.11 teremtett valóság. 32:3.15 Két elsődleges, egymás mellé rendelt, egymástól függő és egységbe rendeződött megnyilvánulása van – az eredendő tökéletesség és a kifejlődött tökéletesség.
- Végleges (Isten): 106:8.15 „Ez a második Háromság meglényegült egységének istenségi következménye, az isteniség tapasztalás-meghaladó és abszonit megszemélyesülése.” Számos minőség változatosnak tekintett egységében áll fenn. A véglegességi szakaszai között szabályozó-irányító, személyesen megtapasztalható és egyesülésre törő jellegűek is vannak. A Végleges nem azonos a Legfelsőbbel. Nem csak ennek a kiterjesztése. Lásd még → „Végleges Isten”
- Végleges Háromság: 0:12.6 Kifejlődő Istenség-következmény, mely „egykor majd a Legfelsőbb Lényből, a Legfelsőbb Teremtő Személyiségekből és a Világmindenség abszonit Építészeiből” fog összeállni. 106:8.10 „Ez a Legfelsőbb Teremtők, a Legfelsőbb Isten és a Világmindenség Építészeinek istenség-társulása.”
- Végleges Isten (meghatározások): 10:8.2 „a Tapasztalattól Függetlenül Létezők által magába foglalt Háromság-megnyilatkozás.”
- 0:9.2 A Legfelsőbb Istent meghaladó meglényegülés.
- 0:9.2 „az időn túllépő és a teret meghaladó világegyetemi szférákon működő személyes Istenség”.
- 105:7.3 „a Végleges az új Istenség-valóságok meglényegülése, az annak előtte korlátlannak az új formájú korlátozódása.”
- 106:4.2 „a világmindenségnek irányt mutató tapasztalás-meghaladó erő-megszemélyesülés.”
- Végleges Isten (jellemzők): 115:3.9 Természetének jellemzője a növekedés.
- 115:7.6 A meglényegülése elkerülhetetlen, melyhez a Legfelsőbb Lény is hozzájárul.
- 115:7.6 A megnyilvánulása tapasztalást meghaladó, a végesen túllépő lesz.
- 105:7.3 „azonosul a tapasztalás-meghaladókkal.”
- 105:7.3 „A Végleges valamivel több, mint a tapasztalás-meghaladó szintre vetülő Legfelsőbb-meghaladó.”
- 0:9.1 Az abszonit szintekre eljutott tér-idő teremtmények végleges szolgálatát is elősegíti, lehetővé teszi.
- 106:4.2 „tapasztalás-meghaladó Istenség”.
- 106:4.2 „egyre teljesebb meglényegülése maga után vonja a teljes teremtésösszesség kiteljesedését”.
- 106:4.3 Ma is jelen van a Havonában, bár a „jelenléte abszonit és személyes-feletti jellegű.”
- 106:4.4 „a teret és időt meghaladva létezik”.
- 106:4.4 Az „abszolútat el nem érő”.
- 106:4.4 „megvannak a képességei az abszolútokkal való működési társulásra.”
- 106:5.1 „a tapasztalás-meghaladó valóság csúcspontja”.
- 106:5.2 Nem képzelhető el olyan személy számára, aki nem bír a Végleges Istenség nem-személyes tulajdonságaival.
- 106:8.21 „nem csak szellem, hanem elme, erő és tapasztalás”, és még ezeknél sokkal több is.
- 117:7.1 A Legfelsőbb Lénynek a jelen világegyetemi korszak kiteljesedésekor kezdődő létszakasza.
- 117:7.1 Külön személyiség lesz.
- 117:7.1 Valóságos hatalommal fog rendelkezni.
- 117:7.1 „tökéletesen egyesített lesz”.
- 118:0.9 A Legfelsőbb Isten (Lény) nélkülözhetetlen a megjelenéséhez.
- 118:2.4 Amikor majd közvetlen irányítást szerez a tér és idő világegyetemei felett, a számukra úgy kezd megnyilatkozni, „mint a Mindenható Legfelsőbb irányító szerepkörei tekintetében a felsőbb-idő és a meghaladott tér felett felügyeletet gyakorló tapasztalás-meghaladó Mindenható.”
- 118:10.11 Fokozatosan születik meg.
- 118:10.11 „minden dolgok tapasztalás-meghaladó egyesítője.”
- Végleges Paradicsomi Testülete:
30:2.132 „1. A Halandói Véglegesrendűek Testülete.
30:2.133 2. A Paradicsomi Véglegesrendűek Testülete.
30:2.134 3. A Háromságot elért Véglegesrendűek Testülete.
30:2.135 4. A Háromságot elért Együttes Véglegesrendűek Testülete.
30:2.136 5. A Havonai Véglegesrendűek Testülete.
30:2.137 6. A Tapasztalás-meghaladó Véglegesrendűek Testülete.
30:2.138 7. A Beteljesülés Ki-nem-nyilatkoztatott Fiainak Testülete.”
- Végleges Paradicsomi Testülete (tagjainak jellemzői): 112:7.16 E végleges rendű lények a Legfelsőbb Lény tapasztalás által fejlődő gyermekei.
- 112:7.17 „arra rendeltettek, hogy valamilyen formában közreműködjenek az első külső térszint világegyetemeinek igazgatásában.” Lásd még → „véglegesrendűek” → „végleges rendű lény”
- 112:7.17 A természetük „a teremtmény és a Teremtő társulásának mindenségrendi következménye.”
- véglegesrendűek: 56:8.2 „a szülőhelyük felsőbb-világegyetemén kívüli többi felsőbb-világegyetem mindegyikében szolgálnak.” Így érik el a lehetséges teremtményi tapasztalás hétszeres változatosságát. Az Egyetemes Atyát a bennük lakozó Igazító segédkezésén keresztül találják meg. A tapasztalási eljárások révén pedig képesek valóban megismerni a Legfelsőbb Lényt. Az a rendeltetésük, hogy a Legfelsőbb Istenséget szolgálják és kinyilatkoztassák a külső tér jövőbeli világegyetemeiben. Lásd még → „Végleges Paradicsomi Testülete (tagjainak jellemzői)” → „végleges rendű lény”
- végleges rendű lény: 100:2.6 Halhatatlan személyiség, aki isteni tökéletességre és szolgálatra rendeltetett. Lásd még → „Végleges Paradicsomi Testülete (tagjainak jellemzői)” → „véglegesrendűek”
- végleges rendű lények körei (jerusemi): 46:5.9 A rendszer hét egyközepű, egyre magasabban elhelyezkedő körből áll. 46:5.32 A körök közepén egy üres templom található, mely azonos minden nebadoni csillagrendszeri központ esetében. A jerusemi épület Mihály jelével van lepecsételve a következő ajánlással. „Nem felszentelve a szellemlét hetedik szakaszához – az örökkévaló feladathoz.”
- végleges rendű lények világa: 47:1.1 A Jerusem első átmeneti világa az ötvenhat közül. 47:1.2 Szellemi lakhely, melynek nagyszerűségét a felemelkedő halandók csak az energia-átalakítók segítségével észlelhetik.
- Végleges Testület (Véglegesrendűek Halandói Testülete): 10:8.7 „A Végleges Testület egyebek mellett magába foglalja az idő és tér azon halandóit, akik minden olyan szempontból elérték a tökéletességet, ami csak az Isten akaratához köthető. Teremtményként és a teremtményi lehetőségek korlátain belül ők teljesen és igazán ismerik az Istent.” 14:3.5 Ők örökre a fényben és életben megállapodottnak tekinthetők, „gyakran tartózkodnak és segédkeznek a Havona-világokon. E magas lények saját otthona a Paradicsomon van.” 55:4.1 E Paradicsomot elért felemelkedő lények önkéntesként a végrehajtás irányításában kínálnak segítséget a húsvér testvéreiknek a morontia templom megjelenését követően, a fény és élet korszakaiban. Együttműködnek a Háromsági Tanító Fiakkal is. 84:6.6 A teremtmények lényeges férfi és női személyiségjegyei még Végleges Testületben is megmaradnak. Az „emberiség e két alapvető változata mindig is érdeklődni fog egymás iránt, ösztönözni, bátorítani és segíteni fogja egymást; mindig függeni fognak az egymás mellé rendeltségtől a nyugtalanító világegyetemi problémák megoldásában és a számos mindenségrendi nehézség leküzdésében.” 47:2.8 Azok a gyermekek, akik a végleges rendű lények világán újraszemélyesülve nőttek fel, vagyis nem részesültek evolúciós tapasztalatokban a halandói születésük világán, e testületbe nem vétetnek fel.
- végleges rendű testület (jellemzők): 117:7.7 Halandó felemelkedők is tagjai lehetnek.
- 117:7.7 A testületbe felvettek esküt tesznek a paradicsomi Háromságra.
- 117:7. A testületbe felvettek hűségesküje a Legfelsőbb (Lénynek) Istennek tett örök fogadalmat is jelenti.
- 117:7.7 Hét testületet alkotnak.
- 117:7.7 Az örök beteljesülésüket a Legfelsőbb Lény a Végleges Háromság egyik tagjaként irányítja. Lásd még → „véglegesrendűek (jellemzők)”
- véglegesrendűek (jellemzők): 117:2.5 Evolúciós, tapasztalás útján fejlődő rend.
- 117:2.5 A Legfelsőbb növekedési folyamatának résztvevői.
- 117:2.5 Benne vannak a Legfelsőbb Lényben, az ő részét képezik. Lásd még → „végleges rendű testület (jellemzők)”
- véglegesrendűek érzékfeletti lényegűvé alakítása: 117:5.3 Tapasztalási eljárás, melynek segítségével a Végleges Testületbe felvett lélek ráhangolódik az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációs körére. Ez teszi elfogadható jelöltté arra, hogy tapasztalati úton elismerjék a Legfelsőbb Isten személyiségeként. Amint az ilyen halandóból fejlődött értelem eljut a szellemi létezés hetedik szintjére, a kettős elméje háromságivá lesz. A már összehangolódott emberi és isteni elmét megdicsőíti a Legfelsőbb Lény tapasztalás által fejlődő elméjével végbemenő egyesülés.
- Végleges Testületek: 31:10.1 Hét van belőlük és a rangidős Főépítész gyakorol fölöttük felügyeletet. Ezek
31:10.2 „1. A Halandói Véglegesrendűek Testülete.
31:10.3 2. A Paradicsomi Véglegesrendűek Testülete.
31:10.4 3. A Háromságot elért Véglegesrendűek Testülete.
31:10.5 4. A Háromságot elért Együttes Véglegesrendűek Testülete.
31:10.6 5. A Havonai Véglegesrendűek Testülete.
31:10.7 6. A Tapasztalás-meghaladó Véglegesrendűek Testülete.
31:10.8 7. A Beteljesülés Ki-nem-nyilatkoztatott Fiainak Testülete.”
- Véglegesség Istenség-szintje: 0:1.12 az abszonit valóságokkal kapcsolatos működést jelöli. „Függetlenül attól, hogy a világmindenség mely részében és mikor haladja meg egy abszonit jelenség az időt és a teret, az maga a Végleges Istenség cselekedete.”
- végrehajtói természetű ügyek: 17:0.11 irányítás, szabályozás, igazgatás, egyéb ügyvitel.
- Végtelen: 105:1.8 „a végtelenség képes az önkorlátozásra és képes valós kifejeződésre a világegyetemi létformák minden szintjén.”
- végtelen: 0:3.24 az Első Forrás és Középpont elsődlegessége, teljessége és véglegessége. Az „Egyetemes Atya abszolút és korlátlanul szabad akarata valódi végtelenségének örökkévalóság-tartalmát képviselő tényleges értékszint. E fogalmat néha Atya-Végtelenként jelöljük.”
- Végtelen Elme: 116:1.3 „a Végtelen Szellem működése”.
- Végtelen keresése: 106:9.11 „egyenes arányban áll az Atyához hasonlatossá válás mértékével”.
- Végtelen Képesség: 105:2.4 + 105:2.10 A Végtelenség Hét Abszolútjának hatodik szakasza.
- 105:2.10 „A nyugvó-válaszoló VAGYOK.”
- 105:2.10 „Ez minden jövőbeli mindenségrendi kiterjedés végtelen tárháza, lehetősége.”
- 105:2.10 „A VAGYOK e szakaszát a legjobban talán a Korlátlan Abszolút kiterjedt gravitációs jelenléteként lehet értelmezni.”
- Végtelen Kibontakozási Lehetőség: 105:2.4 + 105:2.9 A Végtelenség Hét Abszolútjának ötödik szakasza.
- 105:2.9 „Az önkorlátozó VAGYOK.”
- 105:2.9 Végtelenségi tájékozódási pont.
- 105:2.9 Örökké „mutatja a VAGYOK-nak azt az akarati ön-korlátozását, mely révén a háromszoros önkifejeződés és ön-kinyilatkoztatás megtörténhetett.”
- 105:2.9 „A VAGYOK e szakasza alatt rendszerint az Istenségi Abszolút értendő.”
- Végtelen Megtartó (jellemzők): 105:2.4 + 105:2.8 A Végtelenség Hét Abszolútjának negyedik szakasza.
- 105:2.8 „Az önmagával társuló VAGYOK.”
- 10:2.8 „Ez a valóság állandósultságának és magvábanvalóinak elsőfajú társulása.”
- 105:2.8 „E kapcsolódásban minden feltételes és korlátlan kiegyenlítődik.”
- 105:2.8 „A VAGYOK e szakasza mint az Egyetemes Abszolút érthető meg a legjobban”.
- 105:2.8 E szakasz, vagyis az Egyetemes Abszolút, az Istenségi és a Korlátlan Abszolút egyesítőjeként érthető meg a legjobban. Lásd még → „Egyetemes Abszolút”
- Végtelen Szellem: 56:2.2 Ő az elme-Isten. A léte szükségszerű, mivel az örök valóság kettős kifejeződési formában működik – a Paradicsom Szigetében és az Örökkévaló Fiúban. 56:2.1 Vannak fizikai-irányítói elmecselekedetei, melyekben az Istenség szellemi valóságai és anyagi válaszrezgései kölcsönösen összefüggnek. A segédkezése szellemkihatású. Az anyagi-evolúciós teremtmények csak az elmesegédkezése révén képesek felfogni és megérteni a bennük lakozó szellemet. 56:2.3 Jelen van a szellem-segédek egyszerű segédkezésétől a világegyetem legfőbb végrehajtójának elméjéig.
- Végtelen Szellem (meghatározások): 8:0.1 az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú közös kifejeződésének és együttes cselekvésének egyetemes és végtelen segédje, az Istenség Harmadik Személye.
- Végtelen Szellem (jellemzők): 8:3.6 Az isteni gondolat-szó egyesülés közös képviselője.
- 56:3.1 Az egyetemes elme-gravitáció központja.
- 105:3.5 Számos gyermeke segédkezésén keresztül nyilatkoztatja ki az Örökkévaló Fiú könyörületét.
- 105:3.5 „végtelen átalakítóként működve örökmód beleszövi a paradicsomi mintát a tér energiáiba.”
- 105:3.5 Cselekvő Istenként „a tökéletes kifejeződése az Atya-Fiú határtalan terveinek és céljainak”.
- 105.3.5 A „mindenségrend teremtményei számára elme-forrásként és értelem-adományozóként működik.”
- 107:1.7 Egyedi jellegű részeket alkot a saját előelme-szelleméből, „hogy azok a szellem-egyesülési fajtájú továbbélő halandók kifejlődött lelkébe költözzenek és velük ténylegesen is eggyé kapcsolódjanak.”
- Végtelen Szellem Családja: 30:1.55 egyes-származású lények, akiknek huszonegy csoportjuk van.
30:1.71 „1. Független Hírvivők.
30:1.72 2. A Világegyetemi Körök Felügyelői.
30:1.73 3. Összeírási Igazgatók.
30:1.74 4. A Végtelen Szellem Személyi Segédei.
30:1.75 5. Társfelügyelők.
30:1.76 6. Kinevezett Őrök.
30:1.77 7. Végzős Kísérők.
30:1.78 8. Havona-szolgálók.
30:1.79 9. Világegyetemi Békéltetők.
30:1.80 10. Morontia Társak.
30:1.81 11. Szupernáfok.
30:1.82 12. Szekonáfok.
30:1.83 13. Terciáfok.
30:1.84 14. Omniáfok.
30:1.85 15. Szeráfok.
30:1.86 16. Kerubok és szanóbok.
30:1.87 17. Ki-nem-nyilatkoztatott Szellem-származású lények.
30:1.88 18. A Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító.
30:1.89 19. A Legfőbb Erőtér-központok.
30:1.90 20. A Fizikai Főszabályozók.
30:1.91 21. A Morontia Erőtér-felügyelők.”
- Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei: a nagy világegyetemben hét osztályban működnek
24:0.3 „1. Független Hírvivők.
24:0.4 2. A Világegyetemi Körök Felügyelői.
24:0.5 3. Összeírási Igazgatók.
24:0.6 4. A Végtelen Szellem Személyi Segédei.
24:0.7 5. Társfelügyelők.
24:0.8 6. Kinevezett Őrök.
24:0.9 7. Végzős Kísérők.”
- Végtelen Szellem működési családja (a hét Legfelsőbb Szellem-csoport):
17:0.2 „1. A Hét Tökéletes Szellem.”
17:0.3 „2. A Hét Legfőbb Végrehajtó.”
17:0.4 „3. A Tükröző Szellemek.”
17:0.6 „4. Tükröző Kép Segítők.”
17:0.7 „5. A Körök Hét Szelleme.”
17:0.8 „6. A helyi világegyetemi Alkotó Szellemek.”
17:0.9 “7. Az elmeszellem-segédek.”
- VÉGTELEN SZELLEM SZEMÉLYISÉGEI: 30:2.65
30:2.66 A. A Végtelen Szellem felsőbb személyiségei.
30:2.67 „1. Független Hírvivők.
30:2.68 2. A Világegyetemi Körök Felügyelői.
30:2.69 3. Összeírási Igazgatók.
30:2.70 4. A Végtelen Szellem Személyi Segédei.
30:2.71 5. Társfelügyelők.
30:2.72 6. Kinevezett Őrök.
30:2.73 7. Végzős Kísérők.
30:2.74 B. A Tér Hírvivő Seregei.
30:2.75 1. Havona-szolgálók.
30:2.76 2. Világegyetemi Békéltetők.
30:2.77 3. Szakmai Tanácsadók.
30:2.78 4. Paradicsomi Feljegyzés-felügyelők.
30:2.79 5. Mennyei Adatrögzítők.
30:2.80 6. Morontia Társak.
30:2.81 7. Paradicsomi Társak.
30:2.82 C. A segédkező szellemek.
30:2.83 1. Szupernáfok.
30:2.84 2. Szekonáfok.
30:2.85 3. Terciáfok.
30:2.86 4. Omniáfok.
30:2.87 5. Szeráfok.
30:2.88 6. Kerubok és szanóbok.
30:2.89 7. Közteslények.”
- Végtelen Szellem Személyi Segédei: 24:0.2 a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei közé tartoznak. 24:0.10 Állomáshelyük a Fény központi Szigetén, a Paradicsomon van. Komoly mértékű ellengravitációs képességek birtokában vannak. 24:0.11 Gyakran járják a világegyetemek mindenségét. 24:3.1 A teremtésüknek nincs számszerű korlátja. 24:3.2 Nem személyek olyan értelemben, mint a Független Hírvivők. 24:3.3 Mind egyenlők és egyformák. Bár a Végtelen Szellem személyiségként tekint rájuk, a többi szellemlény számára nem nyilvánítanak ki alakként érzékelhető szellemjelenlétet.
- Végtelen Személyek (jellemzők): 106:7.3 „korlátlanok, időtlenek, tér nélküliek, határtalanok és mérhetetlenek”.
- 106:7.3 Közéjük tartozik az Istenségi Abszolút, a Korlátlan Abszolút és az Egyetemes Abszolút is.
- Végtelen VAGYOK (VAGYOK): 102:3.10 a mindenség rendjének fenntartója. Egyben „a nebadoni Mihály Atyja és az emberi üdvözülés Istene is.” 102:7.3 Ok nélkül való.
- végtelen valóság mellérendelt viszonyú Abszolútjai:
„0:3.2 1. Az Első Forrás és Középpont.
0:3.3 2. A Második Forrás és Középpont.
0:3.4 3. A Harmadik Forrás és Középpont.
0:3.5 4. A Paradicsom Szigete.
0:3.6 5. Az Istenségi Abszolút.
0:3.7 6. Az Egyetemes Abszolút.
0:3.8 7. A Korlátlan Abszolút.”
- végtelenség (meghatározások): 105:0.2 „a valóság-teljesség”.
- 104:3.5 A teljes valóság.
- 115:2.1 Teremtményi nézőpontból sok olyasmit foglal magába, „amely inkább a jövőbeli lehetőségek rendjébe, semmint a jelenlegi ténylegességek közé tartozik.”
- 115:4.3 Magába foglal minden dolgot a legalacsonyabb rendű, legkorlátozottabb véges létezéstől kezdve a legmagasabb rendű, korlátlanul abszolút valóságokig.
- végtelenség (jellemzők): 104:3.5 A hét Abszolútban működik.
- 106:0.9 Korlátlan egysége a minden kezdet előtti és a minden beteljesülés utáni valóságnak.
- 106:7.1 „az elképzelhetetlen, hogy a mennyiségi végtelenség valaha is teljesen megjelenhetne a véglegességben.”
- 115:2.4 Öröktől való létezésen alapul.
- 115:2.4 Mindent magába foglaló sajátsággal bír.
- 115:2.4 Korlátlan, így tartalmazza a véges evolúciós tapasztalás lehetőségét is.
- 115:3.1 Az eszméje alapján korlátlan kiterjedésű.
- 115:3.1 A ténye tekintetében abszolút.
- 115:3.4 „egyrészt EGYSÉG, másrészt vég és korlátok nélküli SOKFÉLESÉG.”
- végtelenség (korlátlan ~): 105:1.3 a szét nem vált valósága mindannak, „ami egy végtelen örökkévalóság mindenségében valaha is létezhet.”
- végtelenség-egyesülés: 106:9.1 Mint élményelvi (tapasztalás által beteljesülő) valóság elképzelhetetlenül távoli, de a jelenlegi világegyetemi létezést korlátlan végtelenség-egység uralja, s ez a minden valóság széttartó elemeit lételvi (öröktől való) fenségességgel egyesíti, ami abszolút.
- Végtelenség Hét Abszolútja: 105:2.4 a VAGYOK hétszeres, hét szakaszú fogalma,
- 105:2.5 „1. Az Egyetemes Atya. Az Örökkévaló Fiú atyja VAGYOK.”
- 105:2.6 „2. Az Egyetemes Szabályozó. Az örök Paradicsom oka VAGYOK.”
- 105:2.7 „3. Az Egyetemes Teremtő. Az Örökkévaló Fiúval egy VAGYOK.”
- 105:2.8 „4. A Végtelen Megtartó. Az önmagával társuló VAGYOK.”
- 105:2.9 „5. A Végtelen Kibontakozási Lehetőség. Az önkorlátozó VAGYOK.”
- 105:2.10 „6. A Végtelen Képesség. A nyugvó-válaszoló VAGYOK.”
- 105:2.11 „7. A Végtelenségi Egyetemes Egy. VAGYOK, mint VAGYOK.”
- Végtelenség Hét Abszolútja (jellemzők): 105:3.1 „mind a hét Abszolút korlátlanul és mellérendelten örök.”
- 105:3.1 Nincs kezdetük.
- 105:3.10 „sohasem volt kezdetük”.
- 105:3.1 Örökkévalók, mindig is voltak.
- 105:3.1 „A hét Abszolút a valóság előfeltétele.”
- 105:3.2 Együttesen a végtelenséggel egyenértékűek.
- 105:3.9 Együtt alkotják a valóság kezdeteit. („A halandói elme szempontjából az Első Forrás és Középpont látszólag megelőz minden abszolútot. Ám ezt az alapfeltevést, bármennyire is hasznos, érvénytelenné teszi a Fiú, a Szellem, a három Abszolút és a Paradicsom Sziget örökkévalósági együttes létezése.”)
- 105:3.10 „a VAGYOK-Első-Forrás-és-Középpont megnyilatkozásai”.
- 105:3.10 „mindegyikük összehangoltan örökkévaló az Első Forrással és Középponttal.”
- 105:3.10 „a teljes valóság az ő örökkévalósági létezésükre és végtelenségi kapcsolataikra alapozható.”
105:4.9 Az eredendő-előtti (lételvi-előtti) létezés a hét Abszolútban válik eredendően (lételvi) létezővé.
- Végtelenségi Egyetemes Egy: 105:2.4 + 105:2.11 A Végtelenség Hét Abszolútjának hetedik szakasza.
- 105:2.11 A „VAGYOK, mint VAGYOK.”
- 105:2.11 „Ez a Végtelenség állandósulása vagy önmagába-kapcsolódása”.
- 105:2.11 Ez „a végtelenség-valóság örök ténye”.
- 105:2.11 Ez „a valóság-végtelenség egyetemes igazsága.”
- 105:2.11 E személyiségként is értelmezhető kapcsolatban nyilatkoztatnak ki a személyiségek a világegyetemekben – még az abszolút személyiségek is – minden személyiség isteni Atyjában.
- 105:2.11 E kapcsolat személytelenül is kifejeződhet, mely esetben „e kapcsolódást a világegyetem hozza létre mint a tiszta energia és a tiszta szellem abszolút összefüggő egészét az Egyetemes Atya jelenlétében.”
- 105:2.11 „Amennyire e kapcsolat abszolútként fogható fel, annyiban az Első Forrás és Középpont elsődlegességében nyilatkoztatik ki”.
- végrehajtói tagozat: 15:10.3-15:10.10 a felsőbb-világegyetemi kormányzat vezetőinek hét csoportja, melyek
15:10.4 „1. A Nappalok Elődei.
15:10.5 2. A Bölcsesség-tökéletesítők.
15:10.6 3. Az Isteni Tanácsosok.
15:10.7 4. A Világegyetemi Ítélők.
15:10.8 5. A Fenséges Hírvivők.
15:10.9 6. A Nagytekintélyűek.
15:10.10 7. Az Ismeretlen Nevűek és Származásúak.”
- végső idő-alvás állapota (nevezik végső idő-pihenésnek is): 24:6.3 az örökkévalóságba lépés előtti alvás, amely a Halandói Végleges Testületbe való felvételhez vezet. 26:7.4 Erre „az Egyetemes Atya és a Havona-körök végső területének elérését követően kerül sor.” A felemelkedő zarándokok csak ezután részesülnek az »isteniség lényegében« és a »felsőség szellemében« és csak e pihenést követően „kezdenek el ténylegesen is működni az örökkévalósági körben és a Háromság jelenlétében.” 26:10.6 Az átkelési alvások eddig is elválasztották egymástól a felemelkedői létpálya korszakosnak mondható szakaszait. 26.11.6 „A tökéletessé lett zarándokok a Havona első körén kezdik meg a pihenést, térnek aludni, viszont már a Paradicsom területén ébrednek.” 26:11.8 „Az első átkelésetek valóban a halál volt, a második az eszményi alvás, és most a harmadik átalakulásotok az igazi pihenés, a korszakok kipihenése.”
- Végzet Háromságot-elért Fiai: 22:7.14 akkor jönnek létre, „amikor egy végleges rendű és egy Paradicsom-Havona lény együtt tesz háromságivá egy új teremtményt”. Ők képviselik a Legfelsőbb-Végleges Istenség azon ténylegességeit, melyeket még senki sem ért el tapasztalati úton.
- végzet-őrangyalok (szeráfi): 39:8.5-8.6 helyi világegyetemi szeráfi rendből származó tapasztalt angyali személyiségek, akik az idő gyermekeinek személyes kísérő vigyázói az isteni beteljesülés útján. „Mielőtt a halandó felemelkedők elhagynák a lakóvilágokat, már mindegyiknek állandó szeráfi társa van.” 49:6.8 A morontia világok esetében a felemelkedő halandók a hetedik morontia körtől indulva haladnak az első felé. Azok számára, akik a harmadik kört elérték, személyes őrangyalt rendelnek ki. 47:3.3 Az egyén azonosság jegyei és a teremtményi elme-alapok a gondjukra bízott morontia lélekben vannak jelen. 49:6.4 Vagyis a továbbélők alvási időszakában az újonnan kifejlődött és halhatatlan lelkek szellemi értékeit és örökkévaló tartalmait a személy vagy a csoport őrangyalok őrzik. 108:5.10 Ha a személyes végzet-őrangyal védence nem válik továbbélővé, akkor eljárást indítanak ellene „annak tisztázása érdekében, hogy a feladatát hűségesen elvégezte-e.”
- Végzős Kísérők: 24:0.2 a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei közé tartoznak. 24:7.7 Eredetük szerint ők továbbfejlődött, 24:7.3 isteni befogadást megélt Havona-szolgálók. 24:6.9 A Havona világokat sohasem hagyják el. 24:6.4 A számuk folyamatosan nő. 24:6.1 Csoportban irányítják a szakoktatásra és szellemi képzésre szakosodott felsőbb egyetemet. Elnevezésük a munkájuk természetéből fakad. 24:6.3 Feladatuk az idő zarándokainak átvezetése a Havona világok hét körén. A fogadó Kísérő végig, a mennyei körökben befutott teljes létpálya alatt a pártfogoltja mellett marad.
- véleménykülönbség és félreértés: 75:8.7 „ezek bizonyítják a világegyetemben meglévő személyiség tényét és működését.”
- véletlen: 86:2.5 az ember akkor alkalmazza, ha tudatlan, vagy lusta az okok meghatározásához. 86:1.1 A véletlen a jószerencse és a balszerencse területére vonatkozik, és különös jelentőséggel bírt a korai, vadászatból élő népek számára, 86:1.2 akik féltek attól, hogy valamely cselekedetük balszerencsét hoz rájuk. Még a szerencsesorozatról is azt tartották, hogy végül balszerencsét hoz. 86:1.3 „A balszerencsétől való állandó félelem bénító hatással volt rájuk. Mi értelme keményen dolgozni és balszerencsét aratni – vagyis valamiért nem kapni semmit – amikor az ember tengődhet is és rámosolyoghat a jószerencse – vagyis a semmiért kaphat valamit?” A nem gondolkodók inkább a balszerencséjükre emlékeznek. 86:1.5 A természettel kapcsolatban levő későbbi pásztornépek és gazdálkodók szintén hittek az őket érő jó- és balszerencsében. 86:6.4 A fejlődés során a jószerencse a jó szellemekkel, a balszerencse pedig a rossz szellemekkel kapcsolódott össze. 86:2.5 A véletlenre vonatkozó hiedelmeket a törvény és a rend világegyetemének megismerése fogja felváltani, „ahol minden következményt határozott okok előznek meg.” 86:7.4 „Csakis a tények megértése és a természeti törvények adta kereteken belüli bölcs alakítása fogja képessé tenni az embert arra, hogy elérje, amit akar és elkerülje, amit nem akar.” 123:4.7 A véletlenbe, mint mindennapos fizikai jellegű történésbe a mennyei személyiségek nem avatkoznak be önkényesen. Rendes körülmények között a köztes teremtmények beavatkozhatnak „az anyagi körülményekbe, hogy megóvják a beteljesülés férfijainak és nőinek személyét.”. Különleges helyzetekben – a beavatkozás tekintetében – a feletteseik külön utasításai szerint járhatnak el.
- véletlenszerűségek törvényei: 58:2.3 azok, amelyek nem egyeztethetők össze az anyagi teremtésben meglévő értelmes céllal.
- vének tanácsa: 70:5.2 az első igazi kormányzati testület. Olyan idős emberek alkották, „akik valamilyen téren jelentősen kitűntek a többiek közül.” A bölcsességüket és a tapasztalataikat értékelték. A kevesek életkor szerinti uralma lassan az apajogúság eszméjévé nőtte ki magát. 70:5.3 „A kezdeti időkben a vének tanácsában minden hatalmi ág megvolt: a végrehajtó, a törvényhozó és az igazságszolgáltató. A mindenkori erkölcsöket értelmező tanács bíróságként működött; a társadalmi szokások új módjainak megalkotásakor törvényalkotó volt; e rendeletek és törvények betartatásakor pedig végrehajtóként járt el. A tanács elnöke a későbbi törzsfőnökök egyik előfutára volt.”
- Vénusz: 49:2.13 sűrű légkörű bolygó.
- vérfertőzés: 82:3.11 ennek képzetéhez először a házasulás bizonyos korcsoportokra való korlátozása vezetett.
- vérivás: 89:9.3 az ősi társadalmi testvériségek alapját képezte. 89:5.11 Amely közösségek azt feltételezték, hogy a vér hordozza a lelket, az emberevés helyett a vérivást is alkalmazhatták szertartásként.
- vérségi kötelék: 84:2.1 eszméje a nő rendszeres havi vérzésén, valamint a szüléssel járó vérzésen alapult.
- vérszövetség: 70:3.10 az első békeszerződési forma. „A hadban álló felek békekövetei találkoztak, kifejezték az egymás iránti tiszteletüket, majd kisebb vérző sebet ejtettek a bőrükön; ezután ittak egymás véréből és kinyilvánították a békét.”
- vétek (szellemi szabály): 67:1.4 világegyetemi bölcseleti szempontból ez a valóság félreértelmezése vagy elferdítése. 67:1.5 A tisztánlátás hiányára utal, 54:0.2 ami az igazság szándékos elutasítását eredményezheti. 54:1.8 Elkövethető önbecsapás által is.
- vétség (világi szabály): 70:11.4 kezdetben a törzsi erkölcsök elleni támadást jelentette.
- Vicegerington: 13:1.11 e bolygó az „Atya és a Fiú kebele”, mely azon ismeretlen lények titkos szférája, akik az Atya és a Fiú cselekedeteiből származnak. De számos, összetett származású megdicsőült lény paradicsomi otthona is.
- Vicegerington titkai: 13:1.12 Ide tartoznak pl. a háromságivá válás titkai.
- világegyetem: 115:1.4 Létezése a Teremtők és az alkotók akaratával függ össze. 111:6.4 Az energia-titkai a teremtményelme számára kifürkészhetők és befolyásolhatók a fizikai területek okainak és hatásainak matematikai szintjén eredendően meglévő, átalakult potenciálok révén. 115:3.16 Lendületes sajátság jellemzi, amely „a valóságnak a lehetségességből a ténylegességbe való folyamatos áramlásával magyarázható.” Az ilyen átalakulás a gyakorlatban soha nem fog véget érni, mivel a Magvábanvaló, a Tényleges és az Eredeti Abszolút körébe van kötve. Ez teszi lehetővé a világegyetem örök fejlődését is.
- világegyetem (meghatározások): 105:7.15 „a személyiség-előadás és az energia-átalakulás végtelen színművének helyet adó mindenségrendi színpad”, mely „úgy is felfogható, mint létezés a véges, a tapasztalás-meghaladó és az abszolút szinten.”
- világegyetem (jellemzők): 102:7.1 Teremtett okozatként „tér-idő jellegű és tapasztalás-meghaladó, de folyton változó, mindegyre növekvő.”
- 0:0.5 Jelenthet „teremtésrész”-t is.
- 56:0.1 Egyetlen hatalmas egységbe szervezett rendszer.
- 103:7.6 Kívülről befelé tekintve anyaginak tűnhet, míg belülről kifelé nézve szelleminek látszik.
- 91:4.4 A fizikai világegyetemet törvény és rend jellemzi.
- 56:10.14 Teljes egész, melyben nem található elszigetelten létező dolog vagy lény.
- 71:8.1 A célok elérése és a fennhatóság gyakorlása érdekében a világegyetem(ek) igazgatása a végrehajtó, a törvényhozó és az igazságszolgáltató hatalmi ágak révén történik.
- 130:7.7 Hét kiterjedéssel bír. Lásd még → „világegyetem (nagy ~ jellemzői)”
- világegyetem (nagy ~): 117:1.3 Mindenségrendi létezés, amely „a teljes egyesülés lehetőségét magába foglalja”. Léte a korlátlan egységű paradicsomi Háromság „alkotó tetteinek és hatalmi előjogainak következménye.”
- világegyetem (nagy ~ jellemzői): 116:0.3 „növekedés jellemzi”.
- 116:0.3 „erőben és személyiségben növekvő környezet.”
- 116:1.4 A Mindenható általi „felügyelete nem kizárólag fizikai és szellemi jellegű.”
- 116:7.1 „érzékenyen viselkedő élő szervezet”.
- 116:7.1 „a Mindenható Legfelsőbb felfogható valóságát jelképezi”.
- 116:7.1 Értelemkörök hatják át, amelyek megfelelnek az emberi test érzőideg-hálózatának.
- 116:7.1 Az anyagi teremtésösszességet mozgató energiapálya hálózata az emberi testet tápláló keringési rendszerhez hasonlítható.
- 116:7.1 Felügyelő, összhangteremtő központokkal bír, „melyek az emberi szervezet kifinomult vegyi szabályozórendszeréhez hasonlíthatók.”
- 116:7.4 „érzékenyen válaszol az Örökkévaló Fiú kiterjedt szellem-gravitációs vonzására”.
- 118:9.4 Egyszerre gépies működési rend és élő szervezet.
- 118:9.4 Élő rendszerként a Legfelsőbb Elme eleveníti meg.
- 118:9.4 Mint élő rendszert, a Legfelsőbb Szellem hangolja össze.
- 118:9.4 A hatalom- és személyiség egyesítés legfelsőbb szintjein „mint a Legfelsőbb Lény nyer kifejeződést.” Lásd még → „világegyetem (jellemzők)”
- világegyetem (nyilvánvalóan önfenntartó ~): 42:11.6 a bölcselet útján kikövetkeztethető – szellemi alapú – felsőbb világegyetemi működési rend. 42:11.7 A felsőrendű elme általi összehangolást jellemzi, hogy
a) a működési rendjei nem mereven rögzítettek,
b) fokozatos és egyetemes evolúcióval bír,
c) a fejlődési készsége kimeríthetetlen a végtelen önkéntelenségében,
d) az összarányos egység felé halad,
e) a kapcsolódásai örökké növekvő összetettséget mutatnak, mely jellemzők az emberi elme számára is megtapasztalhatóak.
- világegyetem egyik fenséges ügye: 77:9.12 „az a nagyszerű továbbélési terv, hogy az Istent lehozza az emberhez és azután, a társulásnak egy különlegesen nemes formája révén, az embert felvigye az Istenhez és még tovább, az örökkévaló szolgálatra és az isteniség elérésére – halandót és közteslényt egyaránt.”
- világegyetem (helyi ~ valóság-megnyilvánulása): 103:6.7 három szakasza három fokozatot jelöl, melyek az anyag, a morontia és a szellem.
- világegyetemek: 106:0.4 Szellemi és fizikai értelemben is eljuthatnak a legfelsőbb szintre. 106:5.2 A világegyetemek mindensége személytelen vonatkozásainak is az egységesülés a rendeltetése.
- világegyetemek (fejlődésük célja): 116:6.1 „az energia-anyag legyőzése az elme révén,” valamint „az elme és a szellem összehangolása”.
- világegyetemek (helyi ~ jellemzők): 116.4.7 Itt dolgozzák ki az elme-kísérleteket, a csillagrendszertani küldetéseket, az isteniségi kibontakozásokat és azokat a személyiségfejlődéseket, melyek mindenségrendi értelemben teljessé válva alapul szolgálnak a Legfelsőbb Lény számára a tapasztaláson alapuló istenségi evolúcióra.
- 116:4.8 Még a Teremtők számára is a fejlődés helye, melynek során az Együttes Cselekvő „élő erőtér-gócból egy Világegyetemi Anyaszellem isteni személyiségének rendjévé fejlődik, míg „a Teremtő Fiú az öröktől való létezésen alapuló paradicsomi isteniség természetéből a legfelsőbb főhatalom tapasztalati alapra épülő természetéig jut el”.
- világegyetemek mindensége: 105:1.7 „hatalmas és összetett élő szervezet”.
- világegyetemek működési rendje: lásd → „működési rend (világegyetemeké)”
- Világegyetemi Beteljesülés Végrehajtója: 106:7.3 A beteljesülést a paradicsomi Háromságot alkotó Istenségek akarata alapján hajtja végre, melyben – vélhetően – közre fog működni a háromsági abszolútbeli Legfelsőbb és a Végleges.
- Világegyetemi Békéltetők: 25:2.2 Amikor a Hét Tökéletes Szellem – akik a hét felsőbb-világegyetem központi világain hétféleképpen tükröződnek – az erőtér-irányítókkal társulnak azért, hogy egy csoport Havona-szolgálót teremtsenek, akkor, „ezzel egyidejűleg mindig minden egyes felsőbb-világegyetemi csoportban az egyik Tükröző Szellemre való összpontosulás megy végbe és azonnal és teljes kifejlettségben ugyanannyi Világegyetemi Békéltető jelenik meg”. 25:2.2 „E folyamatok révén jelenik meg a Tökéletes Szellemek hétszeres természetét tükröző, hét teremtett békéltetői rend, melyek az egyes felsőbb-világegyetemekben szolgálnak.” 25:2.1 Minden megteremtett Havona-szolgálóhoz hét Világegyetemi Békéltetőt hoznak létre. 25:2.11 A kisebb problémák gyors rendezésére szakosodtak, a térben háromszoros szeráfi sebességgel haladnak. 25:2.5 A Világegyetemi Békéltetők négyes csoportokat alkotnak. Három szellemszemélyiséghez egy félanyagi személy társul.
1. 25:2.6 A döntőbírót a másik három által egyhangúlag választják meg alkalmasság és felkészültség alapján.
2. 25:2.7 A szellem-védő feladata a bizonyítékok beterjesztése és azon személyiségek jogainak védelme, akik az adott ügyekben érintettek. A döntőbíró nevezi ki.
3. 25:2.8 Az isteni döntésvégrehajtó feladata a teremtésrészek anyagi teremtményeivel való kapcsolatteremtés révén a békéltető bizottság döntéseinek végrehajtása. Negyedik teremtményként, részben láthatják őket a halandó fajok is. 25:3.5 A hatalma nagy, az adott lakott világon széles körben tevékenykedhet. „A munkájukat néha a teremtésrész látható jóléte érdekében végzik, néha viszont nehéz megmagyarázni az idő és tér világain véghezvitt tetteiket. Bár a határozatok végrehajtása során nem dacolnak sem a természeti törvényekkel, sem a teremtésrész rendeltetéséből adódó dolgokkal, mégis gyakran a csillagrendszeri igazgatás felsőbb törvényeinek megfelelően végzik a dolgukat és kényszerítik ki a békéltetők rendelkezéseit.”
4. 25:2.9 Az adarögzítő a bírósági jegyzőkönyvvezető. „Ő gondoskodik arról, hogy minden feljegyzés megfelelően elkészüljön a felsőbb-világegyetemi levéltárak és a helyi világegyetemi irattárak számára. Ha a bizottság valamely evolúciós világon szolgál, akkor a döntésvégrehajtó közreműködésével egy harmadik jelentés is készül az adott csillagrendszeri kormányzat fizikai adattárai számára.”
25:2.12 A döntésük végleges, egyhangú, mely ellen jogorvoslatnak nincs helye. 25:2.10 A szellem-védő ideiglenes távollétében hármasbíróságként is működhetnek. 25:3.17 Négyes csoportjuk örökre úgy szolgál együtt, ahogyan eredetileg összeállt. 25:3.2 Megbízhatóak, hűségesek és a felsőbb-világegyetemük központjára térnek vissza, miután a következő hét szolgálati fejlődési szintet végigjárták.
25:3.3 világok békéltetői,
25:3.6 csillagrendszeri központok békéltetői,
25:3.8 csillagvilági békéltetők,
25:3.9 helyi világegyetemek békéltetői,
25:3.11 felsőbb-világegyetemi kisövezetek békéltetői,
25:3.12 felsőbb-világegyetemi nagyövezetek békéltetői,
25:3.13 felsőbb-világegyetemek békéltetői.
- világegyetemi erőtér: 0:6.7 az energia-anyag villamos szintje, mely „mindazokat az energiákat jelenti, amelyekre ugyan még hat a paradicsomi gravitáció, de az egyenes irányú gravitációra már közvetlenül válaszolnak.”
- Világegyetemi Erőtér-irányítók: 29:0.5 ők „az élőlények olyan különleges csoportját alkotják, akik az energia értelmes szabályozásában érintettek szerte a nagy világegyetemben.” Idetartozók
29:0.6 1. A Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító.
29:0.7 2. A Legfőbb Erőtér-központok.
29:0.8 3. A Fizikai Főszabályozók.
29:0.9 4. A Morontia Erőtér-felügyelők.”
- VILÁGEGYETEMI ERŐTÉR-IRÁNYÍTÓK: 30:2.90
30:2.91 „A. A Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító.
30:2.92 B. A Legfőbb Erőtér-központok.
30:2.93 1. Legfőbb Központ-felügyelők.
30:2.94 2. Havona Központok.
30:2.95 3. Felsőbb-világegyetemi Központok.
30:2.96 4. Helyi Világegyetemi Központok.
30:2.97 5. Csillagvilági Központok.
30:2.98 6. Csillagrendszeri Központok.
30:2.99 7. Besorolatlan Központok.
30:2.100 C. Fizikai Főszabályozók.
30:2.101 1. Erőtér-irányító Segítők.
30:2.102 2. Gépies Szabályozók.
30:2.103 3. Energia-átalakítók.
30:2.104 4. Energia-továbbítók.
30:2.105 5. Elsődleges Társítók.
30:2.106 6. Másodlagos Szétbontók.
30:2.107 7. Frandalankok és kronoldekek.
30:2.108 D. Morontia Erőtér-felügyelők.
30:2.109 1. Kör-szabályozók.
30:2.110 2. Rendszer Összehangolók.
30:2.111 3. Bolygó Felügyelők.
30:2.112 4. Együttes Szabályozók.
30:2.113 5. Kapcsolat-állandósítók.
30:2.114 6. Válogató-osztályozók.
30:2.115 7. Iktató-segédek.”
- világegyetemi erőtér villamos szerveződése: 29:2.13 a felsőbb-világegyetemi erőtér központokba érkező elsődleges energia három árama egyenként tíz részből áll. 29:2.14 E hármas energiatartalom eloszlik a nagy világegyetem terében és átjárja a hét óriási teremtésösszességet. 29:2.15 Hétszeres körben működő, a felsőbb-világegyetemi erőtér-központokból kiinduló villamos szerveződésről van szó, amely változatosan válaszol az egyenes irányú gravitációra.
- világegyetemi felemelkedés örök célja: 112:2.8 Az Istenség személyiségével fenntartott társas viszony.
- világegyetemi híradások: 33:6.5 „minden lakott bolygót elérnek, függetlenül annak szellemi helyzetétől.” A Szalvingtonról egyidejűleg mennek a csillagvilági központokra, a csillagrendszer-központokra és az egyes bolygókra. 53:9.7 Van közöttük olyan, amelyet a tartalmánál fogva „végrehajtói híradás”- nak neveznek. Várhatóan ilyen híradás fogja közölni azt az uverszai ítéletet, amely a Lucifer-féle lázadásban kitartók megsemmisítését mondja ki. 33:6.5 „A bolygóközi közléscserétől csak a szellemi vesztegzár alá helyezett világokat vágják el.”
- világegyetemi igazságszolgáltatás elvei: 33:7.8 igazságosság, isteni pártatlanság és könyörületesség.
- világegyetemi ítélők csoportjai: 10:6.4 a Háromság Állandó Fiai. Ide tartozó személyiségek:
10:6.6 „1. A Felsőség háromságivá tett Titkai.
10:6.7 2. A Nappalok Örökkévalói.
10:6.8 3. A Nappalok Elődei.
10:6.9 4. A Nappalok Tökéletességei.
10:6.10 5. A Nappalok Utódai.
10:6.11 6. A Nappalok Szövetségei.
10:6.12 7. A Nappalok Hűséges Követői.
10:6.13 8. Bölcsesség-tökéletesítők.
10:6.14 9. Isteni Tanácsosok.
10:6.15 10. Világegyetemi Ítélők.”
- Világegyetemi Ítélők: 19:4.1 Ők az Istenség ítélete. Nyolcmilliárdan vannak. 19:4.3 A nagy világegyetem minden szintjén tevékenykednek. 19:4.6 Az „Ítélők új jelentéstartalmakat alakítanak ki és új értékeket származtatnak azon tények, igazságok és ténymegállapítások halmazából, melyeket a világegyetemi ügyek kivizsgálása során eléjük tárnak.”
- Világegyetemi Ítélők (jellemzők): 112:4.2 „képesek az emberi élet kivonatára szert tenni”, mely az Igazítónak az adott emberi elme szellemi értékeiről és morontia jelentéstartalmairól készített másolat-átiratát tartalmazza.
- 112:4.2 „képesek megítélni az elhunyt halandó továbbélő jellemét és szellemi képességeit”.
- világegyetemi korszak (következő ~) I.: 106:0.18 „az első külső térszint korszaka,” mely „megszabadítja majd a felsőbb-világegyetemeket a mostani korszak beteljesülési korlátaitól. A kiteljesedés folyamatosan épül rá a beteljesülésre.”
- világegyetemi korszak (következő ~) II.: 117:2.3 A Legfelsőbb Lény növekedésének kiteljesedését követi.
- Világegyetemi Körök Felügyelői: 24:0.2 a Végtelen Szellem Felsőbb Személyiségei közé tartoznak. 24:1.2 Kizárólag az Együttes Cselekvő közvetítőiként működnek. Négy rendben személyesülnek meg
24:1.3 „1. A Körök Legfelsőbb Felügyelői.
24:1.4 2. A Körök Társ-felügyelői.
24:1.5 3. A Körök Másodrendű Felügyelői.
24:1.6 4. A Körök Harmadrendű Felügyelői.”
24:1.1 A Paradicsom Szigetén kívül minden olyan szellem-energia kört ők irányítanak és befolyásolnak, amelyek összefüggésbe hozhatók az idő és az örökkévalóság felsőbb szellemköreivel és azon viszonylagos szellemkörökkel, melyek szerepet játszanak a nagy világegyetemet alkotó részek igazgatásában, a magasan fejlett szellemi lények és az átmenetben lévő morontia-fajta értelmes teremtmények fenntartásában. 24:0.10 Komoly mértékű ellengravitációs képességek birtokában vannak. Székhelyeket tartanak fenn a felsőbb-világegyetemek központjain. 24:1.12 „Ők szigetelik el az evolúciós világot, ha annak Bolygóhercege fellázadna az Egyetemes Atya és a helyetteseként működő Fia ellen. Bármely világegyetem bármely világát ki tudják kapcsolni a felsőbb szellemi rendből, de az erőtér-irányítók anyagi áramait nem képesek megszakítani.” 24:1.15 Külön egyének, akik olyan személyiséggel rendelkeznek, amely más teremtményi fajtákban nem lelhető fel, elsősorban a feladatukkal törődnek. 24:1.14 A munkájukat a Hét Legfelsőbb Erőtér-irányító és az ő alárendeltjeik irányítják.
- világegyetemi látásmód: 53:0.1 megszerzése a teremtett lények számára fontos. Ismérvei közé tartozik
a) a mindenségrendi kapcsolatok ismerete,
b) a világegyetemi szemléleten alapuló önkéntes alávetettség,
c) és a testvéri kötelességek vállalása.
- Világegyetemi Segítők: 30:2.140-30:2.148 „a Teremtő Fiak felügyelete alatt végzik a munkájukat és a megfigyeléseiket.”
30:2.141 „1. Fényes Hajnalcsillagok.
30:2.142 2. Ragyogó Estcsillagok.
30:2.143 3. Főangyalok.
30:2.144 4. Fenséges Segédek.
30:2.145 5. Főbiztosok.
30:2.146 6. Mennyei Felvigyázók.
30:2.147 7. Lakóvilági Tanítók.”
- világegyetemi segítők körei (jerusemi): 46:5.25 az Estcsillagok telephelyei a központi téren helyezkednek el, melynek átmérője ötven mérföld. Mivel személyiségfeletti sajátosságokkal rendelkeznek, az egész Jerusemen kifejtik a hatásukat. Itt állomásozik a csoportjuk társvezetője, Galantia is.
- világegyetemi testvériség (jellemzők): 117:6.10 Ténylegesen megnyilvánuló ragaszkodás és szeretet, amely a Legfelsőbb Lény szeretetének lényegét is képezi.
- 5:5.2 A világegyetemi testvériség tudatossága szellemi szint, amely az istenimádaton keresztül is felismerhető.
- 54:1.3 Az igaz szabadság mindig tekintettel van a világegyetemi testvériességre.
- 39:4.11 „A hűség a világegyetemi testvériség értelmes megbecsülésének gyümölcse”.
- 117:6.10 Az Istent ismerő fiak kinyilatkoztatják a szeretetüket a világegyetemi testvéreik számára. Lásd még → „egyetemes testvériség”
- világegyetemi tükrözőműködés: 9:7.1: az Együttes Cselekvő hatalma arra, „hogy lássa, hallja, érezze és ismerje az összes dolgot, amint azok szerte a felsőbb-világegyetemben felbukkannak, és… mindezen ismeretet és tudást bármely kiválasztott pontba összpontosítsa.” Mely által 9:7.2 „a világegyetem irányítói képesek a távoli körülményekről abban a pillanatban, azzal egyidejűleg tudomást szerezni, ahogy azok előállnak.”
- világegyetemi valóság: 130:4.2 „forrása a Végtelen.”
- világmindenség: 105:1.7 A Végtelen részleges kinyilatkoztatása. 0:0.6 A hét fejlődő felsőbb-világegyetem, a központi világegyetem és „a külső tér lakatlan, de mozgásban lévő világegyetemei” együtt. 105:3.7 „A világmindenségnek van fogalmi határa.” 106:7.8 „mindig fiatal marad a soha véget nem érő örökkévalóság korlátlan lehetőségeinek tükrében.”
- Világmindenség Építészei: 31:9.1 Ők alkotják a paradicsomi Tapasztalattól Függetlenül Létezők irányító testületét, mely „28.011 tökéletes elmével, kiváló szellemmel és felséges abszonit-lényeggel rendelkező” személyiségekből áll. Elnöki tisztviselőjük és összehangolójuk a rangidős Főépítész. 31:9.13 Szerves kapcsolatban vannak a Független Hírvivőkkel és az Ihletett Háromsági Szellemekkel. 31:9.12 De segítőik közé tartoznak a meglényegült elsőrendű tapasztalás-meghaladók és a tapasztalás-meghaladó társak is.
- Világmindenség Építészei (jellemzők): 118:4.6 A világegyetemek istenségképe igazi megtestesítőiként léteznek.
- 31:9.14 Ők hagyják jóvá szakmailag a Teremtő Fiak helyi világegyetemei térbeli helyeinek megszervezésével összefüggő feladatterveket.
-  31:9.2 Az abszonit hét szintjén léteznek.
- 118:4.6 A terveiket nem korlátozza idő és tér, bár azok terjedelme a világmindenség végleges értelmű fogalomkorlátja által tér-határoltnak tűnik.
- 106:3.2 A jelen világegyetemi korszakban a világmindenség ügyeinek összehangolt igazgatását végzik.
- világok békéltetői: 25:3.3-3.4 az egyes helyi világok két ellenérdekű felügyelő személyiségének kérelmére kezdik meg a működésüket igazgatási és jogi problémák tisztázása érdekében. Szabadon idézhetnek tanúkat, a döntéseik ellen nincs helye fellebbezésnek. De az adott kérdés vizsgálatát a teremtésrész felsőbb bíróságaihoz is áttehetik.
- világsorozatok: Lásd → „bolygó sorozatok”
- villamos szint: 42:4.3 az energia elektron-szakasza.
- Vilton: 45:3.1 a helyi csillagrendszer hét tagú igazgató testületének tagja. 45:3.6 Ő a csillagrendszeri adatrögzítő, a sataniai Lanonandek-szolgálat titkára, a harmadik rendjük 374. tagja.
- virrasztás: 87:1.4 ősi szokás, melynek alapja az volt, hogy a közösség tagjai féltek attól, hogy ők is meghalnak, ha a holttest közelében elalszanak. A holttest által terjesztett fertőzés pedig igazolta e félelmet. A halottal érintkezők számára előírás volt a tisztulási szertartás. Hiedelem volt az is, hogy a halott sohasem maradhat sötétben.
- viselkedés (emberi): 99:4.5 „az ember hite és nem a tudása szabja meg”. A ténybeli tudásnak akkor van igazán hatása az emberi viselkedésre, ha e tudás érzelemmel párosul, és így nyer hatóképességet.
- Viselkedés-igazgatók: 27:0.3 elsőrendű szupernáfok, 27:4.4 akik „megdicsőült tanítókként és kísérőkként szolgálnak.” 27:4.1 Ők készítik fel az idő érkező zarándokait, vagyis a paradicsomi társadalom új tagjait a Fény és Élet központi Szigetén tartózkodó magas szellemi rangú lények tökéletes viselkedési gyakorlatára. 27:4.2 Ők tanítják az Isteniség megközelítésének isteni eljárását is.
- Visnu: 85:3.4 hindu hitvilág szerinti istenség, akinek lófejjel való ábrázolása korai állattiszteletre utal.
- visszatekintési igazgatók: 30:3.1 a hét önkéntes telepes csoport egyik rendje. 30:3.7 A halandói felemelkedés működtetését segítik, különösen a morontia átmenet idején és a szellemi tapasztalás kezdeti szakaszaiban. 48:4.2 A humor és a játék szakértő támogatói, a Morontia Társak segítői. 48:4.3 Egyben a morontia és a szellemi területek fennkölt humorának előadói. 48:4.8 A feladataik közé tartozik még a kikapcsolódás, a szellemi felüdülés és a morontia szórakozás vezetése is. Ők a legkülönfélébb származású lények kiképzett csoportja, tehát nem ilyen célra teremtett lények. Olyan önkéntesek, akik között még evolúciós világokról származó felemelkedők is vannak. 48:4.10 Segítik az emlékezetet egy korábbi fejlődési állapotába vagy a lét egy kevésbé megélt helyzetébe visszaállítani.
- víz: 83:4.6 a korai időkben alkalmas eszköznek tartották a kísértetek és a rossz szellemek távoltartásához. Ezért is terjedt el az alkalmazása a házassági szertartásoknál szenteltvíz hintés formájában. 88:1.2 A víz a korai bűvtárgyak közé tartozott. Lásd még → „bűvtárgy”, „bűvtárgyi hit”.
- Vorondadek Fiak: 35:5.1 a helyi világegyetemi fiúi besorolás második nagy rendje, akiket a Teremtő Fiú és a helyi világegyetemi Alkotó Szellem tervezett és hozott létre. Leginkább Csillagvilági Atyákként ismerik őket, mivel ott vannak minden helyi világegyetem minden csillagvilágának vezetésében. 35:6.1 Minden csillagvilágot hárman vezetnek a Teremtő Fiú választása alapján. Egy Csillagvilági Atya mint kormányfő, egy rangidős és egy beosztott társ. Ők a csillagvilágok Fenségesei. 35:6.3 A kormányfő a Csillagvilági végrehajtói feladatkört látja el, a rangidős a szellemi ügyeket felügyeli, a beosztott társ pedig csillagvilág fizikai jólétével foglalkozik. 35:6.2 Száz Csillagvilági Atya – vagyis a csillagvilági kormányok tényleges vezetői – alkotja a Teremtő Fiú legfelsőbb tanácsadó testületét. 35:5.2 E lényrend fiainak nebadoni száma éppen egymillió. Nem rendelkeznek szaporodási képességgel. 35:5.3 Önrendelkezők, bár nem olyan sokoldalúak mint a Melkizedekek, viszont vezetőként és intézőként megbízhatóbbak és hatékonyabbak náluk. Rendíthetetlen célirányosságuk és isteni ítélőképességük a Melkizedek és Lanonandek fiakon is túltesz. 35:5.4 Ritkán vétkeznek és sohasem vettek még részt lázadásban. 35:5.5 „Szolgálnak nagykövetként a többi világegyetemben és külügyi tisztviselőkként is képviselik a csillagvilágokat a saját világegyetemükben.” 35:5.6 A lázadás és vétek miatt elszigetelt bolygón rendszerint egy közülük megfigyelőként is jelen van addig, amíg a bolygó eredeti rangba való visszavételére sor nem kerül. De néha Fenséges kormányzóként is működhetnek valamely bolygón. 35:5.7 Tizenkét vagy annál többtagú csoportban gyakran alkotnak felülvizsgálati és fellebbviteli bírói testületet egy bolygó vagy csillagrendszer besorolásával kapcsolatban. Ők a helyi világegyetemek történetírói, mivel személyesen ismerik a lakott világok politikai küzdelmeit és társadalmi zavarait.
- Vorondadek-világok: 35:7.1 A Szalvingtont körülvevő hetven elsődleges szféra körében lévő, hét világból álló második csoportot alkotják. „E szférák mindegyike, azok hat-hat segédszférájával a Vorondadek tevékenységek egy külön szakaszára szolgál. E negyvenkilenc területen szerzik meg a felemelkedő halandók a világegyetemi jogalkotási felsőbb képesítésüket.” 35:7.2 Továbbá felügyelet alatt részt vehetnek a helyi világegyetem általános jogalkotási folyamatában, melynek „célja a száz csillagvilág önkormányzati jogalkotó közgyűlései által hozott különféle határozatok összehangolása.”
- vörös emberfajta: 64:5.2 az Urantia egyik ősi színes emberfajtája. 79:5.1 Nagymértékben elkerülte a keveredést a leromlott, neandervölgyi fajtába tartozó csoportokkal, megőrizve így felsőbbrendű potenciálját. 92:4.5 A dalamatiai tanítások hatása legtovább a vörös emberfajta esetében érvényesült, amit a Nagy Szellemre vonatkozó felfogásuk is jelez. 64:6.3 + 79:5.2 A szangik gyermekek közül ők fejlesztettek ki elsőként törzsi kormányzást. Mindig egynejűek maradtak. 83:4.3 Ez a fajta alakította ki elsőként a házassági ünnepség kifinomultabb rendjét. 82:1.2 A szangik fajták közül a vörös emberek rendelkeztek a legmagasabb rendű nemi szabályrendszerrel. 79:5.2 Elsőként vándoroltak el a szangik fajták közép-ázsiai gócpontjából. Az Ázsia északkeleti része felé irányuló vándorlási útvonalukon nem voltak jelen emberi szintet el nem érő neandervölgyi csoportok. Közel százezer évig – a sárga törzsek megérkezéséig – a vörös emberé volt a legfőbb hatalom Kelet-Ázsiában. 64:6.4 Korán feltalálták az íjat és a nyilat, és sokat harcoltak egymás ellen is. 79:5.4 A sárga ember csoportjai a túlnépesedésük miatt nyomultak be a vörös emberfajta vadászterületére. 79:5.5 E két emberfajta kétszázezer éven keresztül küzdött egymással. Kezdetben a vörös ember volt a sikeresebb, de a sárga ember megtanulta a saját fajtájával való békében élés és az összefogás értékét, melynek következtében a vörös embert egyre északabbra szorították. Ehhez az is hozzájárult, hogy a vörös törzsek folyamatosan egymással is testvérharcot vívtak. 64:6.4 Ez úgy meggyengítette e népet, hogy a sárga törzsek ennek következtében tudták kiszorítani őket az ázsiai földrészről. 79:5.6 A vörös emberek egy része Észak-Kínában keveredett az ottani sárga emberekkel és a Szibéria területén élt andonfiakkal. Miután az utolsó eljegesedésből visszahúzódó jégtömeg felszabadította a Bering-földnyelvet, Kr.e. 83000 évvel a tisztavérű vörös emberek elhagyták Ázsiát, 64:6.5 a Bering-földnyelven keresztül Észak-Amerikába távoztak. 79:5.7 Észak-Amerikát nomád vadászokként, mezőgazdasági tevékenységet csak kis mértékben folytató törzsekként lepték el. 64:7.5 E hétezer férfi, nő és gyermek tizenegy törzset alkotott. De velük tartott három kisebb, kevert eredetű csoport is, akik hamar tovább vándoroltak Mexikó területére és Közép-Amerikába. 79:5.8 A Közép-Amerikában, Mexikóban és Dél-Amerika hegyei között később kifejlődött polgárosodott társadalmakat az a vörös emberfajta alapította, mely jelentős mértékben tartalmazta a sárga-, a narancsszín- és a kék emberfajta keverékét is. 64:6.9 Az ádámi emberfajta örökségéből – 64:7.5 a Dél-Amerikába tovább vándorolt ágtól eltekintve – a vörös emberek nem részesültek. 64:6.7 Az észak-amerikai törzsek legnagyobb szellemi vezetője Onamonalonton volt Kr.e. 63000 évvel. 70:5.7 A vörös embereknek gyakran volt kétféle vezetőjük. A békefőnökök (sachemek), akik bírák és tanítók is voltak, valamint az örökölt tisztséget betöltő harcifőnökök. 71:1.7 A vörös emberek az „anyajogú családhoz kötődtek és az unokatestvéri öröklést gyakorolták.” 71:1.10 A foglyaikat vagy befogadták, vagy megölték. 71:1.3 Az államiság szervezettségét soha nem érték el. Az államhoz legközelebb álló, hat nemzet alkotta törzsszövetséget az irokézek hozták létre. Azonban e csoportosulás nem rendelkezett az „állami lét (nemzetállam) feltételei”-vel, 71:1.12 bár demokratikusak voltak és a kormányuk is jó volt. 84:2.2 A fejlődőképes irokézek az anyaközpontú család fennmaradása következtében nem hoztak létre államot Észak-Amerikában. 90:4.7 A vörös emberek különösen tisztelték a gyógyhatású növényeket. A földből kihúzott növény gyökere helyére mindig cseppentettek egy csepp vért.

„X”
- Xenophanész: 98:2.5 a Krisztus előtti 5. és 6. század azon görög költői közé tartozott, akik megpróbálkoztak a görög vallás megújításával. 98:2.6 Bár Xenophanész az egy Istenről tanított, de az ő istenség képe túlságosan közelített a minden-isten felfogásához, „semhogy személyes Atyja lehetett volna a halandó embernek.”

„Z”
- Zakariás: 122.2.1 Keresztelő János apja, zsidó pap.
- Zarándok-segítők: 26:5.1 gyors felfogású, igen rokonszenves másodrendű szupernáfok, akikkel az idő zarándokai a központi világegyetem világain és annak végleges rendű rendszerében találkoznak. 26:5.2 A Havona-világok hetedik körén működnek és három nagy osztályban segédkeznek. Az első osztály a paradicsomi Háromság legfelsőbb szintű megértését, a második az Atya-Fiú társulás szellemi megértését, a harmadik osztály pedig a Végtelen Szellem értelmi felismerését segíti elő. „Ezen oktatási szakaszok mindegyike hét, egyenként tizenkét kisebb tagozatból álló karra oszlik, mely kistagozatok hetven-hetven alsóbb rendű oktatási csoportból állnak; és e hetven oktatási csoport mindegyike ezer kisosztályból áll.”
- zászló (lobogó): 88:3.3 a nemzettudat jelképe. A kialakult felfogás szerint nem érintheti a földet. 88:3.4 Az állami felsőbbség bűvtárgyi tekintélyre tett szert, melynek fejlődési szakaszai „a nemzetségektől a törzsekig, a hűbérességtől a korlátlan uralomig, a nemzetségi ősöktől a lobogókig” terjedt.
- Zebedeus: 129:1.2 Kapernaumi hajóépítő. Józsefnek, Jézus földi édesapjának a barátja. A fiai halászok voltak. Miután Jézus elhagyta az apai családját, valamivel több mint egy évet nála dolgozott.
- zene: 92:3.6 vallási eredetű, az imádási énekekből származik. 66:5.24 Az „ibolyaszín emberfajta megérkezéséig kevés fejlődésen ment keresztül.” 74:6.7 Az ádámfiak nagyra értékelték.
- Zoroaszter: 92:5.12 nagy vallási igazsághirdető. 95:6.1 A sálemi tanításokat a Krisztus előtti 6. században élesztette újjá Perzsiában. 95:6.2 A később kialakított vallására nagy hatással volt a mezopotámiai Urba tett első zarándokútja, ahol többek között a Kaligasztia-féle és a Lucifer-féle lázadás hagyományairól is értesült. Egy itt tapasztalt álma következtében határozta el, hogy újjáalakítja a népe vallását. Megértette és igent mondott az igazságos, legfelsőbb Isten eszméjére. Minden más istent ördögnek minősített. Az Urban megismert Hét Tökéletes Szellem hagyománya alapján olyan isteni testületet hozott létre, melynek élére Ahura-Mazdát tette. A neki alárendelt isteneket pedig „a Helyes Törvény, a Helyes Gondolat, a Nemes Kormányzás, a Szent Jellem, az Egészség és a Halhatatlanság eszményképével társította.” 95:6.6 Zoroaszter tanított az „ítélet napjáról”, amit a világvégével hozott összefüggésbe. 92:5.12 A kettős szellemelvűség, vagyis a jó és a rossz uralkodó felfogása erősen befolyásolta. Azonban „magasabb szintre emelte az egy örökkévaló Istenség és a fénynek a sötétség feletti végső győzelme eszméjét.” 95:6.8 A tanításai mellett istendicsőítő énekeket is szerzett. 95:6.4 Zoroaszter a vallását karddal is terjesztette, melynek során egy csatában elesett. 95:6.7 Zoroaszter tanításai a judaizmusra, a kereszténységre, majd rajtuk keresztül a mohamedán vallásra gyakoroltak hatást.
- zoroasztrizmus: 131:5.1 A judaizmus után a zoroasztrizmus őrizte meg a legtöbbet a sálemi tanításokból. A Melkizedek-hitterjesztők „egy Istenről” szóló tantétele lett a központi tanítása annak a vallásnak, melyet Zoroaszter Perzsiában alapított. E vallásalapító közvetlen kapcsolatban állt a sálemi hitterjesztők leszármazottaival. 95:6.1-6.2 A Zoroaszter által létrehozott vallás 95:6.3 a cselekvés vallása volt, nem az imáké és szertartásoké. Harcba szállt a gonosszal, a tunyasággal és a visszamaradottsággal. 95:6.4 E vallás felhasználta a lángot az egyetemes, legfelsőbb uralkodó, bölcs és tiszta Szellem jelképeként. Zoroaszter nem tanította a tűz imádását, bár kései követői között voltak, akik így tettek. 95:6.5 A zoroasztrizmus eredeti felfogásában a jó mellett megjelenő gonosz mindörökre és véglegesen feloszlott a jó valóságában. A jó és a gonosz egyenlő feltételek melletti küzdelmének felfogása későbbi hiedelem eredménye.
- zöld emberfajta: 64:5.2 az Urantia egyik ősi színes emberfajtája. 64:6.17 Az összes közül ők voltak a legkevésbé rátermettek. A szétszóródásukat megelőzően nagy műveltségi megújulást éltek át Fantad vezetése alatt kb. háromszázötvenezer évvel ezelőtt. 64:6.18 Három különálló csoportra oszlottak. Az északi törzseiket a sárga és a kék emberfajta igázta le, vetette rabszolgaságba, majd olvasztotta be. A keleti törzsek az India területén élt korabeli népekkel olvadtak össze. A déli csoportjuk pedig a narancsszín törzseket semmisítette meg Afrika területén. 64:6.19 E két embercsoport vezetői között egyaránt voltak óriásnövésűek. A vezetők testmagassága több mint két és fél méter volt. 64:6.20 Az Afrikában győztes zöld embercsoportokat az utolsóként odavándorolt indigó emberfajta igázta le és olvasztotta magába.
- zuluk: 92:6.1 a XX. század első felében olyan vallást alakítottak ki, amely kísértetfélelmen és áldozáson alapult.

„Zs”
- zsidók: Lásd → „héberek (izraeliták, zsidók)”.
- zsidó ünnepek Jézus korában: 123:3.5 a) Az év első ünnepe a tél közepére eső ünnepi világossággyújtás, melynek nyolc napján minden éjszaka újabb gyertyát gyújtanak meg. Ezzel „arra a templomszentelésre emlékeztek, amikor Júdás Makkabeus visszaállította a mózesi istentiszteleteket.”
b) A kora tavaszi purim megünneplésével Eszter és Izrael megszabadulására emlékeznek.
c) A soron következő a páska-ünnep, melynek idejére, ha tehették, a felnőttek Jeruzsálembe mentek. Ennek hetében kelt tésztából sütött kenyeret a zsidó családok nem fogyasztottak.
d) A zsengék ünnepe a termés begyűjtésének ünnepe volt, ismertebb nevén a sátoros ünnep.
e) A legfennköltebb ünnep az újév ünnepe, az engesztelés napja.
125:1.5 A galileai lakosok évente három jeruzsálemi templomi imádaton vettek részt. A páska-ünnepkor, hét héttel ezt követően a pünkösd ünnepén, és az októberi sátoros ünnepen. „Ezeket az ünnepeket Mózes alapította.”
- zsidó vallás: Lásd → „héber vallás (judaizmus)”
- Zsoltárok könyve: 95:1.10 ószövetségi istendicsőítő énekek. Közülük számosat a sálemi hitterjesztők véstek kőbe Mezopotámiában azt követően, hogy ott a tanításaikat az emberek elutasították. A babiloni fogságuk idején a héber papok rátaláltak e vésetekre és később azok tartalmát beemelték a zsidó szerzőknek tulajdonított ének gyűjteménybe. 96:7.2 A Zsoltárok énekei több mint húsz szerző műve. Sok énekét egyiptomi és mezopotámiai tanítók írták, 96:7.3 ebből fakadóan nagy időtávot ölel át, Amenemopétól egészen Ésaiásig. A Zsoltárok énekei bővelkednek az Isten iránti áhítatban és lelkesítő eszmékben. 96:7.1 A Zsoltárok egyes énekei a fennmaradt sálemi csoportok istenképét tükrözik, 96:7.3 más énekek pedig másfajta istenképeket. „A Zsoltárokban az Istenről alkotott felfogások minden fejlődési szakaszát felvázolták,” a törzsi istenség felfogásától a szeretetteljes és irgalmas Atyáig. 95:4.5 „A héber Zsoltárok könyvének első istendicsőítő énekét Amenemope írta és ez képezi Ehnaton tanításainak lényegét is.” 95:5.7 „Ehnaton százharminchét dicsőítő éneket is írt, melyek közül tizenkettő máig megőrződött a héber szerzőnek tulajdonított ószövetségi Zsoltárok könyvében.” 96:7.4 A Zsoltárok dicsőítő énekei meghaladják más szent könyvek imádati szellemiségének szintjét.

 

Szerző
Év

Hozzászólások