A testvéri hozzáállásról
Mottó: A ma lélektana az emberi elveszettség ijesztő érzését próbálja kezelni. A jövő lélektana az Istennel való kapcsolatápolás gyógyító, felszabadító tényéből fog kiindulni.
Jézus szerint a tökéletes testvéri hozzáállás atyai. Nem atyáskodó, hanem atyai. Az atyai szeretet a nagyobb áldozathozatalra való képességet jelzi. Jézus is meghozta a maga testvéri-atyai áldozatát értünk, urantiai emberekért. Azonban ezt nem buta módon tette, az áldozata nem volt értelmetlen és hiábavaló. Jézus építkezett. Az a gyalázat, amit az élete végén vele tettek, még az is azt a szellemi alkotást szolgálta, amelynek felépítésére és bemutatására vállalkozott. Jézus – az ember – felépítette magában az Istenhez méltó lelki-szellemi jellemet, és másokat is erre ösztönzött. Csak azt követően halt meg a hústesthez hasonló alakjában, miután a kinyilatkoztatása művét átadta a követőinek és az őt figyelő világoknak.
Jézus az élete során bemutatta az atyai és a testvéri szeretetet. Bemutatta, hogy egy ember miként lehet boldog az Istennel és a testvéreivel való kapcsolatában, ha szeret.
Jézus megmutatta, hogy a testvér hozzáállása az Isten gyermekének a hozzáállása. Az emberként felnövő Jézus megtalálta maga számára az Istent, mint szerető mennyei Atyát, és az embereket, mint szeretett testvéreket. Természetes módon élte meg, hogy a jó testvér a mennyei Atyának is jó gyermeke, hiszen azzal, amit a többiekkel kapcsolatban tesz, mindig a közös Atya szeretetét törekszik megjeleníteni.
Jézus azonosult az atyai akarattal. Nem csak szószólója lett, hanem a megélője is. Az emberek alkalmazzák a matematika és a grafika adta lehetőségeket. Nevezik is ezt alkalmazott matematikának és alkalmazott grafikának. Jézus az Atya akaratát alkalmazta. Ezt élte elénk és nem szégyenült meg, bármennyire meg akarták szégyeníteni. A jellemének nemessége által még a keresztre szegezve is képes volt követőket megnyerni az Atyához vezető út számára.
Jézus a testvéri-atyai hozzáállása által ma is arra törekszik, hogy az emberek ne csak egy földi család tagjaként lássák magukat, hanem egy olyan család tagjaként, amelybe minden személy beletartozik. Az igazi testvériség ezért szellemi testvériség, és egy igazi testvér elsősorban a többiek lelki-szellemi jólléte érdekében akar hasznos lenni.
A szellemi testvériség örökre összeköti azokat, akik megértik és megszeretik a mennyei Atyát, vagyis azt a személyes valóságot, aki nem csak a NagyVilágegyetemben, hanem az ember-világegyetemében is benne él.
A szellemi testvériség személyei az Isten családjának tagjai, és a létük által tudatosan vesznek részt az Isten életében. A mi mennyei Atyánk nem kínálhat nekünk többet a saját jelleménél. Nem kínálhat más utat és életet, csak azt, ami személyként neki is boldogságot ad. Az Atya akarata a legjobb eszköz az ember számára nyitva álló legnagyszerűbb cél eléréséhez, mely ugyan körülírható, de tartalmi jelentőségében jelenleg fel nem fogható. A szellemi gyermek szabad abban, hogy a szeretet szándékát megőrizve alkotó módon teljesedjen ki a többi személlyel kapcsolatos viszonyában – mindörökre. Az örökkévalóság a személyek közötti ajándékozó kapcsolatok miatt nem unalmas.
A szellemi testvériségben azért keresi mindenki a mennyei Atya akaratát, mert ez által nem csak elismeri a sajátjánál nagyobb jóakaratot és bölcsességet, hanem így válik ő is egyre inkább képessé a jó és bölcs döntések meghozatalára.
Hozzászólások