Amint fent, úgy lent
A következő pontokban egyes mennyei és földi működések közötti párhuzamokra hívom fel a figyelmet az ötödik korszakos kinyilatkoztatás alapján.
1) Összhang a mennyei és a földi valóság között.
A menny és föld között összhang van a természeti törvények egyetemes rendje révén. Azonban a menny és az evolúciós bolygók szabad akaratú lakói között csak az Egyetemes Atya szeretet akaratának elfogadása által lehet összhang. Sőt, az evolúciós fejlődésű bolygók polgárai között is csak akkor lehet működési összhang és valósulhat meg tartós béke, ha megszeretik az Egyetemes Atya működésmódját. De még az evolúciós eredetű egyének szívében is csak az isteni gondolkodásmód szeretete teremthet békét. Ezért is üzente a földi gyermekeinek az Atya Jézus által azt, hogy ’legyetek tökéletesek, miként én is az vagyok!’ [Máté szerinti evangélium 5:48; illetve 1:0.3]
A menny és a föld szellemi képességű lényei közötti működési összhang megvalósulásának vágyát Jézus így megfogalmazta meg az általa tanított imában:
„Jöjjön el a te országod; a te akaratod legyen meg
A földön éppúgy, miként a mennyben.” (144:3.5-6)
2) Az emberi személyiségnek a földön van, a mennyei létsíkokon pedig lesz saját teste.
Egy evolúciós eredetű, szellemi fejlődést választó személy, a testének halála után is azonos marad önmagával. A test, mint önkifejezési eszköz, nem csak a földön, hanem a mennyben is biztosítva lesz a számára. Sőt, azért lehet testünk a földön, mert a szellemi személyiségek is rendelkeznek saját testtel a mennyben.
Még a „(…) legfelsőbb rendű szellemszemélyiségek is rendelkeznek alakkal – a személyiség-jelenlétek minden értelemben hasonlók az urantiai halandói testekhez.” (42:12.10)
A test bennünket kifejező eszköz, épüljön fel élő anyagból vagy különböző energiákból. Egyébként, az anyag is csak lelassult rezgésű energia.
Ha a földön még nem is, de az egyre magasabb létsíkokra eljutva meg fogjuk tapasztalni, hogy nem a testnek van lelke, hanem az önmaga azonosságát megtartó lélek-személyiségnek van őt kifejező teste.
Amint az egyén rá jellemző anyagi testtel rendelkezik, úgy az anyagi test halálát túlélő léleknek is lesz saját teste, mely más, halált túlélt személyek testétől megkülönböztethető. A feltámadást követően – viszonylag hosszú időn keresztül – az értelmi és szellemi fejlődés lépcsőfokait járva, egyre nagyszerűbb fél-anyagi testeket fogunk kapni, melyek az anyagi és a szellemi energiák ötvözetéből épülnek fel. De amint az egyre magasabb létszintek felé haladunk, e fél-anyagi testek egyre inkább szellemi energiából és egyre kevésbé anyagi jellegű energiából fognak állni. Azonban a fél-anyagi és a szellemi testek esetében is igaz, hogy azok mutatott alakja és szépsége nagyban függ az azt használó személy gondolkodásától. Az új és jobb test mindig „(…) az azt uraló alkotó elméhez egyedileg és megfelelően szabott.” (42:12.11)
A kinyilatkoztatók közlése szerint, amíg az ember eljut a Paradicsom Szigetére, sok fél-anyagi testet, majd kevés, de egyre tovább finomodó szellemi testeket fog magára ölteni, miközben az alacsonyabb létszinteket elhagyva a valóság magasabb szintjei felé halad, emelkedik (48:1.5). A fél-anyagi élet tapasztalatát követően pedig „(…) nyilvánvalóvá válik, hogy a szellemalakok éppen úgy különbözők, személyesek és a bennük lakozó szellem-elme sajátosságait mutatják (…)” (42:12.11), mint a korábban használt anyagi test és a lélek-személyiség más fél-anyagi „ruhái”.
A fél-anyagi és a szellemi testek ugyanúgy képesek érzékelni a saját létsíkjuk környezetét és az ott élőket, mint az ember anyagi testének érzékszervei a földi valóságot.
A test-váltások átkelési alvások útján történnek. A magasabb létszintre való megérkezés előtt a személy álom nélküli alvásba merül az alacsonyabb létszinten, az addig használt testében. Majd új, őt jobban kifejező testruhában ébred az elért értelmi-szellemi fejlettségi szintjével összhangban levő magasabb létsíkon. Az első fél-anyagi testünket is így kapjuk meg. Szó szerint jobb létre szenderülünk a földön és az első saját fél-anyagi, vagyis energia alapú testünkben ébredünk az első anyag fölötti létsíkon. Mégpedig azon az értelmi-szellemi szinten, mely az átkelési elalvás előtt már a sajátunk volt.
3) Az akarat a személyiség velejárója a mennyben és a földön is.
Az értelmes ember az akarata által nyilvánul meg. Az emberi akarat megnyilvánulási lehetőségeit az ember korlátozott megnyilvánulási képességei határolják be, azonban a természetes, de változó korlátok között az ember akarata szabad. A mindent megtehető Isten akaratához hasonlítva, az ember akarata viszonylagosan szabad. Azonban az ember akarata elég szabad ahhoz, hogy a saját örök sorsáról és a megelégedésének útjáról teljesen szabadon dönthessen. Az ember esetében az öntudatának gondolat szabadsága messze megelőzi az akarata által kivitelezhető dolgokat.
„A teremtményi személyiség a halandói válaszviselkedésnek két, önmagát megnyilvánító és jellegzetes jelenségén keresztül mutatkozik meg: ezek az öntudat és az ezzel társult, viszonylagosan szabad saját akarat.” (16:8.5)
De nem csak az ember rendelkezik szabad akarattal, hanem a magas szinten álló mennyei eredetű lények is. A magas szinteken működő szellemi lények azért nem hibáznak és azért nem lázadnak az Isten ellen, mert az értelmi és szellemi fejlettségük, valamint a felelősségtudatuk – melyekből a mennyei Atyához való hűségük is ered – az ilyen lázadást, mint megoldási eszközt, elutasítja. Ettől függetlenül a lehetőségük és az akarati képességük továbbra is megvan az Isten elleni lázadáshoz.
Az alacsonyabb szinteken élő felemelkedő személyek, mint amilyen az ember is, követhetnek el hibákat és követnek is, mivel nem tökéletesek. De szintén képesek lehetnek arra, hogy megmaradjanak az Istenhez való hűségben. És az ilyen hűséget, részben az emberi testben korábban szerzett tapasztalataik biztosítják a számukra.
A személyek akaratának szabadsága és ennek az anyaginál magasabb létsíkokon való működése jól nyomon követhető a Lucifer-féle lázadás kapcsán. A Lucifer csillagrendszer fejedelem származási rendje fölött álló szellemi lények közül senki sem csatlakozott az Egyetemes Atya elleni lázadáshoz. A Lucifer származási rendje alatt levő lényrendek képviselői közül viszont sokan megtévedtek a csillagrendszerünkben és a lázadó oldalára álltak (53:7.4-8).
De azon felemelkedést választó, korábbi evolúciós bolygólakók közül, akik a csillagrendszeri képzést elvégezték és még a lázadás kitörése előtt csillagrendszeri létpolgárságot kaptak, „(…) egy sem vett részt a luciferi lázadásban.” (53:7.10)
A fentiek jelzik az evolúciós tapasztalatok és a mennyei bölcsesség ötvözésének személyes hasznosíthatóságát.
A korszakos kinyilatkoztatók azt is közölték, hogy még a helyi világegyetemek Teremtő Fiai fölött álló szellemi lényeknek is van olyan saját akaratuk, mely révén, ha akarnának, tudnának gondot okozni a Teremtő Fiaknak. Egy ilyen „(…) Fiúnak csak a saját teremtményei vagy az általa (együttműködés céljából) választott felsőbb lények okozhatnak nehézséget vagy gondot. Arra következtethetünk, hogy a »felsőbb lények«, vagyis a helyi világegyetemi szint felettiek esetében kevéssé valószínű, hogy gondot okoznak a Teremtő Fiúnak, és ez így is van. De okozhatnának, ha úgy akarnák.” (21:3.14)
4) Amint Jézus a földi halálát követően, úgy a hívő ember is a harmadik napon támad fel a halálból.
Jézus a harmadik napon támadt fel az anyagtesti halálból egy fél-anyagi, az ember számára is láthatóvá tehető, de nem érinthető energia testben. A hívő ember is a harmadik napon támad fel az anyagi test halálából a fél-anyagi létsík első fogadóvilágán.
a) Jézus mondja: „Miért lepődtetek meg annyira, amikor a harmadik napon kikeltem a sírból? Azért nem hittetek nekem, mert úgy hallgattátok a szavaimat, hogy nem értettétek azok jelentését.” (193:0.2)
b) „Az evolúciós világok első időiben kevés halandó ítéltetik meg a harmadik napon. De az idő múlásával mind több személyes beteljesülés-őrangyalt rendelnek a felemelkedő halandók mellé, és e fejlődő teremtmények egyre nagyobb számban személyesülnek meg újra az első lakóvilágon a természetes halált követő harmadik napon.” (49:6.9)
5) Jézus földi küldetésének nyilvános kezdetekor és a felemelkedő emberi lélek mennyei szolgálatának kezdetekor hasonló elismerő szavak hangzottak, illetve hangzanak el.
a) Mielőtt Jézus elkezdte a nyilvános működését a bolygónkon, vízbe merítkezett. Ekkor Bemerítő János, más jelenlevő férfiakkal együtt a következőket tapasztalta: „(…) a négy férfi, ahogy még mindig ott állt a vízben, egy különös hangot hallott, és akkor rögtön egy pillanatra fényjelenség volt észlelhető közvetlenül Jézus feje felett, és hallották, amint egy hang ezt mondja, »Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.«” (135:8.6)
b) Hasonlóképp, a felemelkedő emberi lélek és az ő Gondolatigazítójának végleges eggyé kapcsolódásakor, az angyali hírhozók az ilyen személy fél-anyagi testben jelen levő társai előtt a következő szavakat mondják: „(...) »E szeretett fiúban nagy örömöm telik.« Ezen egyszerű szertartás jelzi, hogy egy felemelkedő halandó megkezdte a paradicsomi szolgálat örökkévaló létpályáját.” (47:8.4)
6) Amint a nyilvános működésének kezdete előtt Jézus is elvonult negyven napra, hogy eldöntse, „(…) milyen elveket követ és milyen módszereket alkalmaz a földi életének új, megváltozott szakaszában, (…)” (136:3.2) úgy a Gondolatigazítójával eggyé kapcsolódott felemelkedő személyt is „(…) negyven napra szellemi tekintetben felmentik mindenféle szokványos tevékenység alól, amikor is magába száll és kiválasztja a Havona (a központi világegyetem) felé vezető egyik lehetséges utat és választ a különféle paradicsom-elérési módszerek közül is.” (47:8.5)
7) Az ember is lehet az igazság hírnöke, a tudás tovább adója a földön, és majdan a lét mennyei síkjáról is.
A szellemi felemelkedés rendje arra a gyakorlatra épül, hogy az előbb járók megosztják a tudásukat és a tapasztalataikat az utánuk haladókkal.
Az egyik korszakos kinyilatkoztató szavai:
„Ti, halandók, akik ezt az üzenetet olvassátok, talán magatok is eljuttok a Paradicsomra, eléritek a Háromságba-foglalást, és a távoli jövő korszakaiban a Nappalok Elődeinek szolgálatába léptek a hét felsőbb-világegyetem egyikében, és valamikor talán majd ti is azt a feladatot kapjátok, hogy járuljatok hozzá az igazság kinyilatkoztatásához valamely fejlődő, lakott bolygón, mint ahogy nekem is most ez a feladatom az Urantián.” (22:4.7)
Hozzászólások