Az a jó vezető, akit önként követnek az emberek
A következő szavakat Immánuel adja tanácsként Jézus számára urantiai leszületése előtt.
120:3.6 „…minden lehetséges mértékben törekedj arra, hogy elkerüld bármiféle szervezett tiszteletfajta, bármiféle megszilárdított vallás, illetőleg a halandó lények bármiféle elkülönült erkölcstani csoportosulásának hivatalos megalapítását. Az életed és tanításaid minden vallás és minden nép közös örökségévé legyen.”
Nagyon megragadott az, hogy Jézus erkölcse és tanításai a vallási csoportok felett állnak. Tényleg igaz az, hogy csak azok lesznek képesek együtt működni egymással, akik külön-külön igent mondanak a mennyei Atyára és a Jézus által bemutatott Isten országára. Ahhoz, hogy az emberek az Isten családjába akarjanak tartozni, előbb meg kell ismerniük ezt a családot és annak életét. Megismerni pedig csak úgy tudják, ha azok, akik már e család tagjai, bemutatják nekik a mennyország életét és erkölcsét.
Nem elég Isten működésmódjáról beszélni, be is kell mutatni, hogy Isten országa jelen idejű boldog élet. Amíg valaki vezetni akar másokat, addig uralkodni is akar felettük. Még az sem jó vezető, aki Istent akarja szolgálni. Hiába akarja valaki az Istent szolgálni, ha nem ismeri az Ő akaratát. Csak az a jó vezető, akit követni akarnak, akit önként követnek az emberek. Az emberek csak azt akarják követni, akiben az Isten jelenlétét felfedezik. Az Isten csak abban van jelen élő módon, aki nyitottan mindig az Isten vezetését keresi.
Isten mindenkit hív. Nem minden vallást, hanem minden embert. Intézmény nem közvetítheti Jézus életét és tanítását. Csak ember közvetítheti hitelesen Jézus életét és tanítását. A templom eszköz, az intézmény eszköz, az egyház eszköz. Egy eszköz akkor jó, ha minél több embert segít hozzá ahhoz, hogy Jézust megjelenítő életet éljen. A Jézust megjelenítő élethez olyan emberek kellenek, akik élő kapcsolatot ápolnak a bennük élő Istennel, és értelmükkel az Ő akaratát keresik. Egy intézmény fenntartása soha sem lehet cél, csak a szolgálat szervezése. A szolgálat szervezésének szándéka abban segít, hogy mindig csak akkora intézmény jöjjön létre és csak olyan formában, amilyet az adott szolgálat igényel.
A szolgálat lényege a felkínált segítség. A szolgáló öröme pedig az, hogy az Istennel együtt munkálkodva az Isten örömét éli. Isten csak a szükséges mértékben és csak a lényeges tartalmak tekintetében hangol össze. Nem uniformizál ott, ahol erre nincs szükség.
Az egyházi személy mindig elválasztó és szembe állító lesz, ha nem tud lemondani az intézményi jelképeiről és hitelveiről. A mennyei Atyának nincsenek intézményi hitelvei. Ő kapcsolatot kínál és az adás értelmes világának örömét.
Bár minden vallásban van jó tartalom is, de Jézust csak Jézus képviselheti önzetlenül és hűen. Az olyan emberek által létre hozott vallási intézmény, amely nem keretül szolgál a Jézus szellemében élendő élet megjelenítéséhez, nem az Istent szolgálja.
Ne feledjük, Isten szolgálóinak az emberek szolgálóivá kell lenniük. A mérce mindig az, hogy a szó és a tett bír-e közvetlen segítő erővel. Csak az Istenre figyelő, Vele együtt működő szolgáló képes a nehézségeket úgy kezelni, hogy az emberek vonzónak találják az Istenhez tartozást. Soha nem vallást, soha nem intézményt kell képviselni, hanem egy személy által egy másik Személyt. Az ember által az Istent. Az élő által az Éltetőt. Csak az Istenre jellemző többlet megjelenése fogja az embereket a bennük is élő Isten keresésére ösztönözni.
Aki számára Isten az első az életében, az mindig tisztelettel fog a másik emberre tekinteni, mert tudja, hogy az Isten azt a másik embert is egyedileg szereti, vele egyedi kapcsolatban van vagy egyedi kapcsolatban lesz.
Az Isten mindenki számára elfogadott lesz, ha mindenki olyanként ismeri meg, amilyen valójában. Az emberek csak azért utasítják el a mennyei Atya akaratának keresését, mert nem ismerik sem az Atyát, sem az akarata természetét.
Hozzászólások