„A galaxisközi vándor” a Hiúz csillagkép irányában – Az Uversza elhelyezkedésére vonatkozó hipotézis

„A galaxisközi vándor” a Hiúz csillagkép irányában – Az Uversza elhelyezkedésére vonatkozó hipotézis

Bevezetés

Az alábbiakban bemutatott hipotézis lényege az, hogy az Uversza az NGC 2419 [Caldwell 25] gömbhalmazon belül helyezkedik el, mely maga az a „nagy csillaghalmaz” (32:2.11) vagy ahhoz közel van – vagyis a hetedik felsőbb-világegyetemi térszelvény fizikai és csillagászati középpontja.

Az „ellenőrzési triáda” vizsgálati módszert veszem igénybe ahhoz, hogy a világegyetemi keretek kialakításánál minél kisebb mértékű hibát kövessek el. Ez a módszer segít abban, hogy a rendelkezésre álló igazságnak minden vetületét igazoló ellenőrzésnek vessem alá.

1. Korszakos kinyilatkoztatás

Az Urantia írások

2. A tudomány állása a huszadik század elején

Történelmi tényadatok (kb. 1880-1935)

3. A tudomány mai állása

Hipotézisek és tények

„(…) Bármely valós kérdéskör – legyen az emberi vagy isteni, földi vagy mindenségrendi – helyes megközelítése kizárólag a világegyetemi valóság három szakasza közötti összefüggések teljes körű és elfogulatlan tanulmányozásával lehetséges: e szakaszok pedig az eredet, a történelem és a beteljesülés. E három tapasztalásban kibontakozó valóság helyes megértése szolgáltat alapot a jelen helyzet bölcs értékeléséhez.” (19:1.6) Az egyetemes kereteket csak akkor tudjuk kisebb-nagyobb mértékű hiba mellett kialakítani, ha az eredet, a történelem és a beteljesülés mindhárom vetületét gondosan elemeztük, kritikai vizsgálatnak vetettük alá, szintetizáltuk és egyesítettük.

 

Négy feltevés az Orvonton terjedelmével kapcsolatban

Az Orvonton terjedelmére vonatkozóan négy feltevést fogalmazok meg, melyeket azzal a céllal adom közre, hogy világossá tegyem az Uversza elhelyezkedésére vonatkozó hipotézisem lényegét. Nincs jelentősége annak, hogy az olvasó egyetért-e velem, ha megérti, hogy mi is a kiindulópontja az Uversza-hipotézisem megfogalmazásának. Ha a bemutatandó modell nem fogadható el az olvasó részéről, akkor javasolom, hogy átmenetileg függessze fel a kétkedését. Tisztában vagyok azzal, hogy az általam kialakított keretrendszer kisebb-nagyobb mértékben téves. (115:1.1)

Az Uversza elhelyezkedésével kapcsolatos következtetéseim alapjainak megértéséhez fontos legalább alapjaiban megismerkedni azzal, amit az Orvonton terjedelméről feltételezek. (…) Az Orvon terjedelme tárgyában készített videó elérhető a következő videómegosztó oldalon: https://vimeo.com/343356366

Az első feltevés:

A Tejút az egyedüli szervezett és részben lakott része a hetedik világegyetemi térszelvénynek.

A második feltevés:

Az „Orvonton” a lakott Tejút neve. Ennek a hatalmas felsőbb-világegyetemi térszelvénynek csak arra a részére vonatkozik az „Orvonton” elnevezés, mely szervezett és részben lakott teremtésrész. Az „Orvonton” elnevezés a Tejútnak csak a szervezett és lakott részére vonatkozik.

A harmadik feltevés:

A Lokális Lemez alkotja a hetedik felsőbb-világegyetemi térszelvényt. A Lokális Lemez átmérője 20 millió fényév, szemben az Orvonton – a Tejút – viszonylag kicsi 200.000 fényéves átmérőjével.

A negyedik feltevés:

A galaxisszervezési terv szerint a Lokális Lemezhez tartozó összes galaxisnak feltehetőleg évmilliárdok vagy évbilliók alatt egyesülnie kell az Orvonton-Tejútban. A lakott Tejút, vagyis az Orvonton a központja annak a térszelvénynek, ahol mindezek a lokális lemezbeli lakatlan galaxisok egykor majd egyesülnek, miáltal egy sokkal nagyon játéktér jön létre az Orvonton fejlődéséhez és kibontakozásához – az örökké táguló Tejúthoz.

 

Történeti és mai tényadatok

Az alábbiakban az NGC 2419 gömbhalmazzal kapcsolatba hozható történelmi tényeket és a tudomány mai állása szerinti ismereteket mutatom be annak érdekében, hogy megalapozzam a korszakos kinyilatkoztatással való összehasonlító elemzést és szintézist.

  • A felfedezést William Herschel tette 1788. december 31-én.
  • A becslés szerint egymillió csillagot foglal magában, melyek egy 400 fényév átmérőjű térrészben elszórva helyezkednek el.
  • A galaktikus anticentrum közelében helyezkedik el, az Urantia felől nézve a Hiúz csillagképben. (Az anticentrum a Tejúton belüli bármely pozícióból nézve a galaxismaggal ellentétes irányt jelöli.) [Csillagászati szóhasználatban a „-ban/-ben” jelentése az, hogy „irányában”.]
  • A Tejút sűrűjébe mutató irányba esik – az Urantia felől nézve a Hiúz csillagképben (anticentrum irány).
  • Egyike a Tejút körül elhelyezkedő legfényesebb, legnagyobb és legtávolabbi gömbhalmazoknak.
  • Harlow Shapley 168.000 fényévnyire becsülte az NGC 2419 távolságát 1922-ben.
  • Walter Baade 1935-ös becslése szerint a távolsága 185.000 fényév.
  • A sugárirányú sebessége 20 km/s a mi irányunkban.
  • Az NGC 2419 hárommilliárd év alatt tesz meg egy fordulatot a Tejút pólusa körül.
  • Az NGC 2419 gömbhalmazban két, egymástól elkülönülő nemzedéket alkotnak a vörös óriás csillagok, melyek egyike szokatlanul gazdag héliumban. Ezek a csillagok jellemzően a gömbhalmaz középpontjában keringenek.
  • A Tejút pólusa fölött elliptikus pályát ír le.
  • Az NGC 2419 jelenlegi becsült távolsága 270.000 fényév.
  • Az Urantiától való legnagyobb távolsága 319.000 fényév.
  • Az Urantiától való legkisebb távolsága 172.000 fényév.
  • Az Urantiától való átlagos távolsága 245.000 fényév.

 

Az Uversza elhelyezkedésére vonatkozó, összesen négy utalás az Urantia könyvből

1. „A Nyilas-övezet, valamint az Orvonton minden további övezete és osztálya az Uversza körül kering, és az urantiai csillagászok számos tévedése azokból az érzékcsalódásokból és viszonylagos torzulásokból ered, melyeket a következő, összetett forgómozgások keltenek:” (15:3.7)

(…) 6. A tíz nagyövezet forgása, az úgynevezett csillagvonulatok, az Orvonton központja, az Uversza körül. (…)” (15:3.13)

A Tejúton belül elhelyezkedő tíz nagyövezet mindegyike az Uversza „körül” [az angol szövegben: „around”] kering.

A 15:3.13 bekezdésben a „körül”– az angol szövegben nem „around, hanem „about” – ebben az esetben a szövegben betöltött nyelvtani szerepe szerint olyasmit jelent, hogy „benne vagy a közelében”.

Példa: Kerékpárral körüljárom a környéket. A „körül” itt azt jelent, hogy a környéken, illetve a közelben. Ugyanilyen értelemben használatos ez a kifejezés a 15:3.13 szakaszban. A tíz nagyövezet az Uversza körül (benne vagy a közelében) „kering”.

A Tejút ~250 millió év alatt tesz meg egy fordulatot. Az NGC 2419 a Tejút pólusa fölött hárommilliárd évente halad át. Vagyis a Tejút 12 alkalommal fordul meg az NGC 2419 minden egyes pólus fölötti áthaladására. Ez elméletileg azt jelenti, hogy ezek az orvontoni nagyövezeti csillagvonulatok az Uversza – az NGC 2419 – „körül”, illetve „benne vagy a közelében” forognak és „keringenek”.

 

2. „Jóllehet minden egyes felsőbb-világegyetemi kormány a saját térrészét alkotó evolúciós világegyetemek középpontja közelében helyezkedik el (…) Amellett, hogy a közeli napok fényéből is részesülnek (…) E központi világok valamelyik nagyobb csillagrendszerhez tartoznak, mely az adott felsőbb-világegyetem csillagászati középpontja közelében helyezkedik el.” (15:7.1)

Az Uversza az NGC 2419 gömbhalmazon belül a hetedik felsőbb-világegyetemi térszelvény közepe „mellett”, illetve ahhoz közel helyezkedik el.

Az NGC 2419 gömbhalmazban lehetnek azok a közeli napok, melyek fényéből más területek részesülnek.

A közel nem nagy távolságot jelent, ha összevetjük a Lokális Lemez 20 millió fényév átmérőjét a Tejút 200.000 fényév átmérőjével.

Az NGC 2419 nem más, mint a Tejutat körülvevő „nagyobb csillagrendszerek” egyike.

 

3. „Az Uversza nemcsak azért kedvező hely a telepes csoport munkájához, mert központi elhelyezkedésű, hanem azért is, mert a közelében nincsenek óriási élő vagy halott napok, melyek zavarnák az energiaáramokat.” (30:3.2)

Az Uversza központi elhelyezkedésű, és a közelében nincsenek élő vagy halott csillagok.

Keringő vörös óriás csillagok nagyobb csoportjai találhatók az NGC 2419 középpontjának közelében, így építhették meg az Uverszát az NGC 2419 középpontjának „közelében”. A halmaz pereméhez közel helyezkedhet el és ott részesülhet a közeli napok fényéből.

 

4. „A lakott világokból álló Satania csillagrendszer igen messze esik az Uverszától és a hetedik felsőbb-világegyetem fizikai vagy csillagászati központjaként működő nagy csillaghalmaztól. A Jerusemtől, a Satania központjától több mint kétszázezer fényévnyire helyezkedik el az Orvonton felsőbb-világegyetem fizikai középpontja, mely a Tejút sűrűjének roppant távoli részében van. A Satania a helyi világegyetem szélén található, és a Nebadon is az Orvonton pereméhez közelít. A lakott világok legkülső csillagrendszere és a felsőbb-világegyetem középpontja közötti távolság alig valamivel kevesebb, mint kétszázötvenezer fényév.” (32:2.11)

Lehetséges feltételeznünk az első mondat alapján, hogy az „és” kötőszó szerepe az, hogy elkülönítse az Uversza megjelölését attól a „nagy csillaghalmaztól”, mely a fizikai vagy csillagászati központként működik. Hasonló elkülönítésre kell gondolni, mint az autók-teherautók, illetve a fiúk-lányok szópárok esetében. Az „és” úgy képes elkülöníteni kategóriákat, hogy csoportba foglalja őket. Ennek az idézetnek az egyik értelmezése azt mutatja, hogy mind az Uversza, mind pedig az a nagy csillaghalmaz ugyanarra a dologra utal, mely a Satania csillagrendszertől több mint 200.000 fényévre helyezkedik el. A második értelmezés azt mutatja, hogy az Uversza és az a nagy csillaghalmaz különbözik egymástól, és mindegyikük eltérően nagy távolságra esik a Sataniától. Az Uversza mint az NGC 2419 mindkét értelemzésnél a középponthoz közel található.

Azonban a következő mondat arra utal, hogy a fizikai középpont több mint 200.000 fényévre van. Ha a Tejút központi magja lenne az a „nagy csillaghalmaz”, akkor az Uverszára mint az NGC 2419-re való utalást úgy kellene értelmezni, mint a felsőbb-világegyetem anyagi fejlődés térerő-szabályozásáért fizikai központját. A harmadik rendbe tartozó erőtér-központok közül ezer működteti a gravita-köröket az Uverszáról kiindulva (15:8.2). Emiatt lehet az Uversza (mint az NGC 2419) a felsőbb-világegyetem fizikai erőtér-központi szabályozójaként közel ahhoz a „nagy csillaghalmazhoz” a Tejút központi magjában, mely a hetedik felsőbb-világegyetemi térszelvény csillagászati és gravitációs központjaként működik.

A tömegközéppont (baricentrum) csillagászati fogalom azt a meghatározott térbeli helyzetet jelöli, amely körül mint közös tömegközéppont körül két vagy több égitest kering.

Az NGC 2419 (mint az Uversza) a Lokális Lemez tömegközéppontja közelében helyezkedik el, melyről azt feltételezem, hogy kiteszi a felsőbb-világegyetemünk hetedik szelvényét. A hetedik felsőbb-világegyetem játéktere hatalmas. Az Uversza (mint az NGC 2419) a következőkkel jellemezhető: „a középponthoz közel”, „központi” és „csillagászati középpont”. Az Uversza „közel” esik ahhoz a „nagy csillaghalmazhoz”, illetve mellette van, mely a felsőbb-világegyetem fizikai vagy csillagászati központja. Az említett nagy csillaghalmazt úgy foghatjuk fel, mint amelyet kizárólag maga az NGC 2419, illetve a Tejút központi magja alkot.

A Lokális Lemez baricentruma nem ismert, és a mai csillagászok még csak meg sem fogalmaztak semmilyen tudományos feltevést vele kapcsolatban. Nem is várható, hogy a közeljövőben sor kerül rá. Ezért az a feltevés, hogy az NGC 2419 közel esik a Lokális Lemez tömegközéppontjához, tisztán hipotetikus, de kiválóan illeszkedik a modellemhez.

Az Urantia felől nézve az anticentrum azt az irányt jelenti, amely „a Tejút sűrűjében” az NGC 2419 szerint kijelölt irányába esik. Ésszerű az a feltételezés, hogy a Jerusem is ebbe az irányba esik.

Az NGC 2419 átlagos távolsága 245.000 fényév. Ezt tekinthetjük úgy, mint amelyre igaz az, hogy „több mint” 200.000 fényév.

A „legkülső csillagrendszer” valószínűleg a Nebadonban van, mert az előző mondat a Nebadonra utal. Vagyis a Nebadon legkülső csillagrendszere alig valamivel kevesebb, mint 250.000 fényévre van az Uverszától. Ez talán egy kulcs lehet ahhoz a feltevéshez, mely szerint itt egy összehasonlításra kell gondolni egy közeli s egyben legtávolabbi nebadoni csillagrendszer átlagos távolsága és a Jerusem-Uversza átlagos távolság tekintetében. A kinyilatkoztatók talán szándékosan átlagolták e két rendszer távolságát annak érdekében, hogy utaljanak egy későbbi háromszögelési távolságszámításra. Vagyis e két rendszer csak néhány ezer fényévre lehet egymástól. Ez könnyen beleeshet a még befejezetlen Nebadon kiterjedésének nagyságrendjébe. A Satania és a Nebadon fényévben kifejezett határainak viszonylag pontos terjedelmét eddig még nem számolta ki senki, kinyilatkoztatott számadat pedig még kevésbé áll rendelkezésre.

 

Következtetések:

Hacsaknem gondoljuk úgy, hogy az Urantia írásokban megadott számadatok nem helytállók, illetve nem vethetők össze a valódi számadatokkal, akkor mind egyet kell értsünk abban, hogy az Uversza több mint 200.000 fényév távolságra van tőlünk. Az Orvonton nagyságrendjével kapcsolatos egyéb modellek esetében ez a tényadat szilárd pontot jelent, akár hasonlít a modell az enyémhez, akár nem.

Az NGC 2419 Urantiától mért átlagos távolsága 245.000 fényév. Álláspontom szerint ez az átlagos távolság megfelel a „több mint 200.000 fényév” forrásadatnak. A kinyilatkoztatók nem közölhették az NGC 2419 tényleges távolságát, mert Shapley és Baade akkori mérései szerint a távolság kevesebb volt, mint 200.000 fényév. Tudván, hogy a modern tudomány egyszer majd megállapítja az NGC 2419 valóságoshoz közelebb eső távolságát, az egyetlen utalásként csak annyit adhattak közre, hogy az több, mint 200.000 fényév. Ezzel megadják nekünk a lehetőséget, hogy ha majd egyszer meghatározzuk az NGC 2419 valódihoz közelebb eső távolságát, akkor minden ezzel kapcsolatos adat a helyére kerüljön.

Ezek az adatok és feltevések sok tekintetben egybeesnek az Orvonton terjedelmére vonatkozó modellemben foglaltakkal. Íme, a következtetéseim:

  • Az Orvonton felsőbb-világegyetem fizikai szabályozóközpontja a [Tejút] „sűrűjében” van, ami azt jelenti, hogy az anticentrum irányába, a Hiúz csillagképben az NGC 2419 felé esik.
  • Attól függően, hogy a kinyilatkoztatók milyen értelemben használják az „és” kötőszót, a szövegben említett nagy csillaghalmazról kijelenthető, hogy vagy megegyezik az NGC 2419 gömbhalmazzal, illetve a Tejút központi magjával, vagy mindkettővel.
  • A Tejút esik a legközelebb ahhoz, hogy a Lokális Lemez középpontjában legyen.
  • Az Urantiától mért 245.000 fényév távolság több, mint 200.000 fényév.
  • Valamivel kevesebb, mint 250.000 fényév az átlagos távolsága a „nebadonbeli legkülső rendszernek”. E két rendszer viszonylag közel lehet egymáshoz.
  • Az Uversza elliptikus pályán kering a Tejúton belül keringő tíz nagyövezeti csillagvonulat „körül”, illetve „bennük vagy a közelükben”.
  • Az, hogy a mi lokális csoportunk látszólag közel központi helyet foglal el a Lokális Lemezben, némi alapot ad annak a feltevésnek, miszerint az Uversza az NGC 2419 gömbhalmazon belül közel esik a térszelvényünk tömegközéppontjához.

Ahhoz, hogy ez a fajta kutatás továbbvihető legyen, számos régóta fennálló problémára kell még megoldást találni, mint amilyen például a Satania és a Nebadon fényévekben kifejezett határa is. A Lokális Lemezben található galaxisok pontos mozgásának és pontosabb sebességeinek ismerete sok kérdés tisztázásában segíthetne. A ma még rendelkezésre nem álló mozgásszámítások a távoli jövő eredményei közé tartoznak, de a majdani urantiai csillagászok el fognak jutni ezekre az eredményekre. Jelenleg azonban – kinyilatkoztatott adat hiányában – nem alkothatunk pontos képek róluk.

(…)

 

 

Az eredeti mű:

 

Szerző
Allen, T.
Év
2020

Címkék

Hozzászólások