Uversza – A Legfelsőbb Lény majdani székhelye

Uversza – A Legfelsőbb Lény majdani székhelye

[A szerző 2019. november 3-án az Urantia Tudományos Szimpóziumon „A galaxisközi vándor – az Uversza elhelyezkedésére vonatkozó hipotézis” című előadásában négy feltevést fogalmazott meg az Orvonton kiterjedését illetően: 1. A Tejút galaxis alkotja a hetedik felsőbb-világegyetem egyedüli azon részét, amely szervezett és részben lakott. 2. Az „Orvonton” elnevezés kizárólag a nagy világegyetem hetedik szelvényének ezt a szervezett és részben lakott részét jelöli – a Tejútrendszert. 3. A lokális csoportunk és a Lokális Lemez alkotja a hetedik felsőbb-világegyetemi térszelvényt. 4. A lokális csoportnak és a Lokális Lemeznek a Tejútrendszerbe való összerendeződési folyamata zajlik és a szerkezeti átalakulás évbilliók alatt fog végbemenni.]

 

Az Urantia Írásokból tudjuk, hogy mind a hét felsőbb-világegyetem a maga teljességében való kifejeződéssel valamilyen magasabb rendeltetési célt valósít meg. A lassú fejlődésű Orvonton fő rendeltetési célja nem más, mint bőséges irgalom adományozása mindannyiunk számára. (15:14.2-3) Tekintettel arra, hogy a szeretet és az irgalom bőséges adományozása megadja „az egésznek az értelmét”, ezért a Legfelsőbb Isten a távoli jövőben valószínűleg úgy fogja majd gyakorolni a kiteljesedett személyes és független Mindenható hatalmát mint Legfelsőbb Lény, s a székhelye az Uverszán lesz. Emiatt az Uversza nagyon különleges helyet foglal el a nagy világegyetemben.

Az Urantia Írásokból hihető feltételezést vezethetünk le az Uversza elhelyezkedését illetően, ha a kijelentéseket összefüggésbe hozzuk a jelenleg csillagászati és a történelmi ismeretekkel. Az NGC 2419 jelű távoli gömbhalmazzal kapcsolatos legutóbbi kutatási eredmények szerint van esélye annak, hogy a „galaxisközi vándor” lehet az a nagyobb rendszer, amelyben az Uversza is elhelyezkedik a Hiúz csillagképben.

Az NGC 2419 gömbhalmazt a távoli elhelyezkedése miatt nevezte el Harlow Shapley 1922-ben „intergalaktikus csavargónak”, utalva ezzel arra, hogy ez a rendszer látszólag úgy szeli keresztül az univerzumot, mintha semmilyen kapcsolata nem lenne a Tejútrendszerrel. A mai nyelvhasználatban meghonosodott „intergalaktikus vándor” becenév a Shapley által jelzett jelentéstartalomra utal.

Az NGC 2419 mint az Uverszának helyet adó térrészre vonatkozó hipotézis igazolásához a következő történelmi és aktuális tényadatok szolgáltatják azt az általános keretet, amelyben az Urantia Írásokkal való összehasonlító elemzést és szintézist elvégezzük:

  • A felfedezést William Herschel tette 1788. december 31-én.
  • Becslés szerint egymillió csillag helyezkedik el ezen a 400 fényévnyi átmérőn.
  • Az NGC 2419 irány szerint a galaxisunknak a Hiúz csillagkép felé eső anticentrumához közel helyezkedik el. Ez a vonal a Tejútrendszer közepéből indul és keresztülhalad az Urantián (és a Jerusemen), követi ezt a kijelölt irányt a Tejútrendszer sűrűbb átmérőjén át a Hiúz felé.
  • A Tejútrendszer körül elhelyezkedő legfényesebb, legnagyobb és legtávolibb gömbhalmazok egyikéről van szó.
  • Harlow Shapley 1922-es becslése szerint az NGC 2419 távolsága 168.000 fényév. [1]
  • Walter Baade 1935-ben 185.000 fényévnek becsülte a távolságát. [2]
  • A radiális sebessége 20 km/s a felénk eső irányban. [3]
  • Az NGC 2419 hárommilliárd év alatt fordul meg az elliptikus pályáján a tejútrendszerbeli pólusa körül. [4]
  • Az NGC 2419-ben a vörös óriás csillagoknak két külön nemzedéke található, melyek közül az egyik szokatlanul gazdag héliumban. Ezek a csillagok jellemzően az NGC 2419 közepén keringenek. [5]
  • A jelenlegi távolságbecslés szerint az NGC 2419 kb. 270.000 fényévre van az Urantiától.
  • Az NGC 2419 a tejútrendszerbeli keringése során az Urantiától 319.000 fényévre távolodik el legmesszebb.
  • Az NGC 2419 172.000 fényévre közelíti meg legjobban az Urantiát.
  • Az NGC 2419 átlagos távolsága az Urantiától 245.000 fényév.

Az Uversza helyzetével kapcsolatban az alábbi négy idézet található az Urantia Írásokban. Mindegyik idézetet egy elemzés követ azzal kapcsolatban, hogy milyen bizonyíték van arra, hogy az NGC 2419 az Uverszának helyet adót térrész.

 

1. „A Nyilas-övezet, valamint az Orvonton minden további övezete és osztálya az Uversza körül kering, és az urantiai csillagászok számos tévedése azokból az érzékcsalódásokból és viszonylagos torzulásokból ered, melyeket a következő, összetett forgómozgások keltenek:” (15:3.7)

„6. A tíz nagyövezet forgása, az úgynevezett csillagvonulatok, az Orvonton központja, az Uversza körül.” (15:3.13)

Az angol nyelvhasználat elemzésének döntő szerepe van annak megfejtésében, hogy vajon milyen üzenetet akartak átadni a kinyilatkoztatók a kozmológiai leírásban. A Webster szótár 1934-es kiadásában a „whirl” főnév gyors forgást, pörgést, illetve körülfordulást jelent. A kifinomultabb nyelvhasználatban az angol „about” (alapjelentése: körül) alkalmazható olyan elöljárós szerkezetben, ahol határozói szerepet tölt be. Ezt azt jelenti, hogy az „about” jelentése ebben az esetben arra módosul, hogy „benne vagy a közelében”. Pl.: Kerékpárral körüljárom a környéket. („I ride my bicycle about my neighborhood.”) Ugyanígy alkalmazzák a szerzők az „about” fordulatot a 15:3.13 bekezdésben. A Tejútrendszeren belül lévő tíz nagyövezet mindegyike az Uversza környezetében (körülötte) kering. Az „around” szintén állhat elöljáróként, és ebben az esetben a Webster szótár 1934. évi kiadásában szereplő másodlagos meghatározás szerint „Itt-ott, valaminek a közelében, mindenfelé; olyan értelemben is, hogy mindenütt a közelben, vagy ahhoz képest vagy onnan számítva; úgy mint a fák a sírja környezetében (the trees around his grave).” Talán ilyen tartalmú meghatározásban gondolkodott a Világegyetemi Ítélő, amikor az angolban az „around” kifejezést alkalmazta. A nagyövezetek az Uversza és az NGC 2419 közelében keringenek.

Az egyértelmű, hogy a Tejútrendszer forgást végez. [6] Ez a forgás nem más, mint a Tejút „forgása” a Tejútrendszeren belül elhelyezkedő tíz nagyövezet forgásával együtt. [A Tejút ~250 millió év alatt tesz meg egy fordulatot.] Az NGC 2419 hárommilliárd évenként fordul meg a Tejútrendszer pólusa körül. Tehát a Tejútrendszer és a tíz nagyövezet mind sokszor megfordul az NGC 2419 minden egyes pólus körüli keringése során. Ez feltevés szerint azt jelenti, hogy ez a tíz orvontoni nagyövezet, az úgynevezett csillagvonulatok az Uversza – vagyis az NGC 2419 – „körül” és „benne vagy a közelében” forognak és „keringenek”.

 

2. „Jóllehet minden egyes felsőbb-világegyetemi kormány a saját térrészét alkotó evolúciós világegyetemek középpontja közelében helyezkedik el, (…) Amellett, hogy a közeli napok fényéből is részesülnek (…) E központi világok valamelyik nagyobb csillagrendszerhez tartoznak, mely az adott felsőbb-világegyetem csillagászati középpontja közelében helyezkedik el.” (15:7.1)

A baricentrum mint csillagászati fogalom egy közös tömegközéppont meghatározott helyét jelenti, amely körül két vagy több test kering. Pl. a Tejútrendszer baricentruma egy hatalmas fekete lyukban, illetve a tér egyik nagytömegű sötét szigetében van, melynek becsült tömege négymillió naptömegnek felel meg, ez a Sagittarius A*. További példa: a Monmatia (a csillagrendszerünk) baricentruma a napunkban van.

Az Uversza több, mint 200.000 fényévre van a Jerusemtől, mégpedig a hetedik felsőbb-világegyetemi térszelvény „közelében”, illetve annak csillagászati középpontjához közel. Ha a kifejtett gravitációs hatás alapján az NGC 2419 gömbhalmazt azonosítjuk csillagászati középpontként, akkor az NGC 2419 – lévén, hogy e középponthoz közel helyezkedik el – maga adhatja a teljes hetedik felsőbb-világegyetemi térszelvény baricentrumát. Azonban a fizikai vagy csillagászati baricentrum valahol máshol is lehet a közelben, pl. a Tejút közepében vagy egy másik ismeretlen hely közelében. Az Uversza azonban mindig is a „közelben” lesz, akárhol helyezkedik is el „a saját térrésze”. Ez a hetedik térszelvény talán sok további lakatlan galaxist is magában foglal a lokális csoport, a lokális lemez vagy a lokális térrész tagjai közül a részben és egyedüliként lakott Tejútrendszer mellett. Elméletileg talán sokbilliónyi urantiai év múltán mindezek szerkezetileg egyesülni fognak a fejlődő Tejútrendszerrel. Vagyis talán ennyit kell várnunk a Felsőség kiteljesedésére.

Függetlenül attól, hogy a kinyilatkoztatók mit értettek a hetedik felsőbb-világegyetem igazi fizikai és csillagászati középpontja alatt, annak nincs hatása arra az elméleti feltevésre, hogy az NGC 2419 ad helyet az Uverszának.

Az NGC 2419 nyilvánvalóan azonos lehet a Tejútrendszert körülvevő „valamelyik nagyobb csillagrendszerrel”. Az NGC 2419 számos közeli napot adhat az Uverszának. Ha az Uversza az NGC 2419 peremén helyezkedik el és ha úgy utalnak rá, mint a csillagászati középpontra, akkor az Uverszának az említett középpont közelében kell lennie és mentesnek kell lennie az óriási méretű élő vagy halott napok nemkívánatos hatásaitól.

 

3. „Az Uversza nemcsak azért kedvező hely a telepes csoport munkájához, mert központi elhelyezkedésű, hanem azért is, mert a közelében nincsenek óriási élő vagy halott napok, melyek zavarnák az energiaáramokat.” (30:3.2)

Az NGC 2419 gömbhalmazon belül az Uversza központi helyzetet foglal el, közel a teljes hetedik felsőbb-világegyetemi térszelvény csillagászati középpontjához. Az Uversza a központja a teljes orvontoni térrész elektronszerveződési szintű erőtér-szabályozásának. Az NGC 2419 középpontja körül a forgó vörös óriás csillagoknak két nemzedéke kering, vagyis a központi elhelyezkedésű Uverszát talán az NGC 2419 középpontján kívül létesítették. Az Uversza talán a térrésze központi elhelyezkedésű halmazának peremén található. Ily módon könnyen osztozhat a fényben a közeli napokkal.

 

4. „A lakott világokból álló Satania csillagrendszer igen messze esik az Uverszától és a hetedik felsőbb-világegyetem fizikai vagy csillagászati központjaként működő nagy csillaghalmaztól. A Jerusemtől, a Satania központjától több mint kétszázezer fényévnyire helyezkedik el az Orvonton felsőbb-világegyetem fizikai középpontja, mely a Tejút sűrűjének roppant távoli részében van. A Satania a helyi világegyetem szélén található, és a Nebadon is az Orvonton pereméhez közelít. A lakott világok legkülső csillagrendszere és a felsőbb-világegyetem középpontja közötti távolság alig valamivel kevesebb, mint kétszázötvenezer fényév.” (32:2.11)

Ebből az idézetből úgy tűnik, mintha az Uverszát „a hetedik felsőbb-világegyetem fizikai vagy csillagászati központjaként” azonosíthatnánk. Ebből a csillagászati középpontból fejti ki a szabályozó hatását ezer harmadrendű erőtér-központ. (15:8.1-2, 29:2.13-15) A kiterjedt elektronszerveződési szintű erőteret az Uverszáról tartják részleges ellenőrzés alatt és ez kihat a hetedik térszelvény egészére. Talán éppen ezért képzelhető el az Uversza „a hetedik felsőbb-világegyetem fizikai vagy csillagászati központjaként”. Ebben az idézetben a baricentrum nem azonosítható, bár lehet érveket találni amellett, hogy az Uversza annak a megfoghatatlan baricentrumnak a „közelében” van.

Valószínű, hogy a felsőbb-világegyetemünk gravitációs baricentruma a hatalmas orvontoni térrész valamely meg nem jelölt pontjára tehető. Az Orvonton fizikai és csillagászati baricentrumának meghatározásával érdemes lenne foglalkozni, de mindennek nincs jelentősége ama feltételes következtetést illetően, miszerint az Uversza az NGC 2419 gömbhalmazban helyezkedik el, mégpedig egy olyan középpont közelében, melynek helyzetéről bármit feltételezhetünk.

Az angolban az „in” (alapjelentése: -ban, -ben) irányt jelölő, bevett csillagászati kifejezés. „[A] Tejút sűrűjének (…) részében (…)” arra az irányra utal, mely a Tejútrendszer lapos síkjának sűrűbb átmérőjű részén át vezet. Fogalmilag végtelen számú sűrűbb átmérőjű rész van a Tejútrendszeren belül. Ez a kitüntetett anticentrum-irány olyan vonalat ad, amely a sűrűbb átmérőjű részen keresztül vezet a galaxismagtól a közeli Hiúz és az NGC 2419 irányába. A Tejútrendszer meglehetősen sűrű ebben az irányban, ellentétben a Tejút alatt vagy felett haladó irányokkal.

A „legkülső csillagrendszer” valószínűleg a Nebadonban található, mert az előző mondat a Nebadonra utal. Ennélfogva a legkülső csillagrendszer a Nebadonban valamivel kevesebb, mint 250.000 fényévre esik az Uverszától. Az NGC 2419 gömbhalmaznak a Jerusemtől mért átlagos távolsága kb. 245.000 fényév. Ha összehasonlítjuk egy közeli és egyben legkülső nebadoni csillagrendszer átlagos távolságát a Jerusem-Uversza távolság átlagával, akkor ennek a két rendszernek mindössze néhány ezer fényévnyire kell lennie egymástól. Ez akkor lehet igaz, ha a kinyilatkoztatók valóban e két nebadoni csillagrendszer Uverszától való távolságának átlagára gondoltak.

 

A fenti elméleti levezetés eredményeként az alábbi adatok és feltételezések jól alátámasztják azt a következtetést, hogy az Uversza talán az NGC 2419 gömbhalmazban helyezkedik el. Ennek elméleti alapját az az értelmezés képezi, miszerint a „több mint kétszázezer fényévnyire” fordulatot szó szerint kell venni, nem analógiaként.

  • Az Uversza a „sűrűbb” átmérőjű térrészben helyezkedik el, ami azt jelenti, hogy az anticentrum irányába esik, mely irány az Urantián keresztül halad, ami pedig keresztülmegy a Tejútrendszer sűrűjének közepén a Hiúz és az NGC 2419 irányában. Az Urantia-Jerusem távolság nem változtatja meg lényegesen ezt az irányt.
  • Az a „nagy csillaghalmaz”, vagyis az NGC 2419 vagy a hetedik térszelvény baricentrumában, vagy az erőtér-szabályozás csillagászati központjában van, vagy mindkettőben. A „fizikai és csillagászati középpont” helyzetének bármely értelmezése összhangban van az NGC 2419 mint az Uverszának otthont adó térrész felfogásával.
  • 245.000 fényév az átlagos távolság az Urantia és az Uversza között. Ez összhangban van az Uversza-Jerusem közötti távolság kinyilatkoztatott értékével, ami több, mint 200.000 fényév. Az egyik lehetséges magyarázat arra, hogy a kinyilatkoztatók miért nem adhatták meg az NGC 2419 tényleges távolságát 1934-ben, az lehet, hogy Shapley és Baade akkoriban kevesebb, mint 200.000 fényévnek mérte ezt az értéket. Tudván, hogy a modern tudomány végül majd megállapítja az NGC 2419 valódi távolságát, a kinyilatkoztatók csak annyit voltak hajlandók közreadni, hogy a távolság több, mint 200.000 fényév.
  • Valamivel kevesebb, mint 250.000 fényév az átlagos távolsága a Nenadon „legkülső csillagrendszerének” az Uverszától. A Satania csillagrendszer átlagosan 245.000 fényévnyi távolsága az NGC 2419 gömbhalmaztól csak néhány ezer fényévvel térhet el ettől a nebadoni legkülső csillagrendszertől mért távolságadattól.

A tíz nagyövezetű Tejút-rész, vagyis az úgynevezett csillagvonulatok elliptikus pályán keringenek az NGC 2419 hárommilliárd fényév terjedelmű pályája körül és annak környezetében, és a Tejútrendszer körül.

(…)

 

 

Hivatkozások:

[1] Shapley, Harlow (10/1922) Harvard College Observatory Bulletin No. 776, pp.4-5

[2] Baade, W (12/1935) The Globular Cluster NGC Astrophysical Journal, 82, 396-412 DOI: http://adsabs.harvard.edu/doi/10.1086/143687 Ibid, p 397

[3] Massar, D., Posti, L., Helm, A., Fiorenti, G., & Tolstoi, E. (February 2017) Astronomy and Astrophysics, The Power of Teaming up HST and Gaia: The First Proper Motion Measurement of the Distant Cluster NGC 2419, 598 (Id.L9), https://doi.org/10.1051/0004-6361/201630174

[4] https://freestarcharts.com/ngc-2419

[5] https://spacetelescope.org/images/potw1908a/

[6] Gerhardt R Meurer, Danail Obreschkow, O Ivy Wong, Zheng Zheng, Fiona M Audcent-Ross, D J Hanish, Cosmic clocks: a tight radius–velocity relationship for HI-selected galaxies, Monthly Notices of the Royal Astronomical Society, Volume 476, Issue 2, May 2018,Pages 1624–1636, https://doi.org/10.1093/mnras/sty275

 

Az eredeti mű:

 

Szerző
Év

Hozzászólások