You are here

A legnagyobb igazság

Szerző:

Tárgykör:

Keletkezés éve:

Nyelv:

A názáreti Jézustól a halandó ember által valaha is hallott legnagyobb vallási igazság: az Isten atyaságának és az emberek közötti testvériségnek az élő evangéliuma. Aki ezt a vallási igazságot képviseli, az a szellemi istenimádás vallási testvériségének erősítésére fordítja a figyelmét, és nem a vallások közötti korlátok erősítésére.

Isten minden egyes egyént úgy szeret, mint a mennyei család egy tagját. Isten az összes egyént szereti, vagyis nem tesz különbséget a személyek között, és a szeretetének egyetemessége hozza létre a teljesség kapcsolatát, az egyetemes testvériséget. És mivel ez a testvériség egyetemes, ezért ez a teljesség kapcsolata, és ez a testvériség – mint tényszerű kapcsolat minden világegyetemi létet élő személy között – a teljesség valósága is.

Nem lehet örömmel fogadni az Isten atyaságát, ha közben elvben elutasítjuk az emberek közötti testvériséget. Bárki szólítja is az Úr nevét, üdvözülni fog. Ha pedig ez igaz, akkor minden embernek testvérnek kell lennie. De nem lehet megteremteni az emberek közötti testvériséget sem úgy, hogy közben figyelmen kívül hagyjuk vagy tagadjuk az Isten atyaságát.

Még ha egy Fiú szelleme ki is áradhat minden testbe, még ha egy Fiú egyszer a halandói húsvér testhez hasonló alakban az emberek között lakozott is, még ha szeráf vigyáz is ránk személyesen és vezeti a lépteinket, hogyan is remélheti ezen isteni lények akármelyike, hogy közelebb kerülhet hozzánk vagy tökéletesebben megérthet minket, mint az Atya, aki önmagából adott nekünk egy részt, hogy bennünk legyen, hogy a mi valóságos és isteni, sőt örök sajátlényegünk legyen?

Akkor tudatosulhat bennünk az ember úgy, mint teremtményi testvérünk, ha előtte Isten már úgy tudatosult bennünk, mint a Teremtő Atyánk. Az atyaságából, mint kapcsolatból vezethetjük le magunknak a testvériség elismerését. Az atyasága azért válhat minden erkölcsi teremtmény számára világegyetemi valósággá, mert maga az Atya adományozott személyiséget minden ilyen lénynek és kapcsolta be őket az egyetemes személyiségkörbe.

A vallás is csak akkor hiteles, ha kinyilatkoztatja az Isten atyaságát és erősíti az emberek közötti testvériséget, és a fejlettebb társadalom nemesebb jelképrendszere is az Isten atyaságán alapul és az emberek közötti testvériség fenséges eszményképét hordozza. Az egyén életében ez az isteni atyaság tiszta felismerésével és a mennyei Szülő szeretetteljes imádatával, valamint az emberek közötti testvériség szívből fakadó felismerésével és a minden egyes halandótársunkhoz való értelmes, bölcs szeretettel való viszonyulással jár együtt.

Jézus mondta: „Az emberi fejlődés végső célja az Isten atyaságának tiszteletteljes felismerése és az emberi testvériség szeretetteljes megvalósítása.” (143:1.4) Számára az ország azon egyének összességét jelentette, akik megvallották hitüket az Isten atyaságában, s ezáltal kijelentették azon őszinte odaadásukat, hogy megcselekszik az Isten akaratát, s ezzel tagjaivá válnak az emberek szellemi testvériségének. A földi mennyország tehát nem más, mint az Isten egyetemes atyaságának örökkévaló tényére épülő szellemi testvériség az emberek között. Márpedig ez a Mester személyes evangéliuma: az Isten atyasága és a minden ember közötti egyetemes testvériség.

 

A gondolatok, a jelölt és jelöletlen idézetek forrása az Urantia könyv.