Az Atya akarata
Mottó: 196:0.2 „Az emberi Jézus Istent szentnek, pártatlannak és nagynak, valamint igaznak, szépnek és jónak látta. Mindezen isteniségi sajátosságokat az elméjében úgy összpontosította, mint a »mennyei Atya akaratát.”
Az Atya akaratának választása az értelem, a szabadság és a boldogság kibontakozási útja az ember számára.
Az Atya akarata nem az önkény megnyilvánulása, amely által irányítani akarja az embereket.
Mivel az Isten minden értelemmel bíró gyermekének egyaránt az Atyja, ezért nem személyválogató. Ez egyébként a szeretetre méltóságának egyik oka is.
Mivel mindannyiunk szellemi Atyja nem személyválogató, ezért az akarata csak olyan lehet, amellyel senkinek sem árt, viszont minden gyermekének használ.
Az Isten pártatlan, mindenki javára létező nemes jellem. Aki tehát olyan akar lenni, mint az Isten – nemes jellemű akar lenni.
Mivel az Atya akarata egyesíti a pártatlanságot a mindenki számára hasznos megoldásokkal, ezért az Atya akarata mindig a legjobb megoldás az adott helyzetben. Ez az akarat, az ember akaratává is válhat, ha keresi és választja azt.
Bár az ember nem az Isten szerepében munkálkodik, hanem barátként, házastársként, szülőként, rokonként, munkatársként, szomszédként és így tovább, mindez nem korlátozza a bennünk is élő Istent abban, hogy az ilyen viszonyokra is legyen az Atya akaratával összhangban levő hasznos akarata, amit az ember kényszer nélkül felismerhet.
Valójában minden alkalommal, amikor a legjobb megoldást önzetlenül keressük, akkor a mennyei Atya látásmódjára szeretnénk eljutni.
Az Atya akarata egyben olyan cél felé is segíti a gyermekeit, amely örök fejlődést tesz lehetővé a számukra. Mivel az Isten világa végtelen lehetőséget kínál a szellemi hasznosságok kibontására, ezért az Isten felé igyekvők egyre nagyobb szabadságra is szert tesznek a Szellem kitáguló világában.
A mennyei Atyának csak a bűn talaján vannak korlátai. Más bántása és bűnös kihasználása nem az isteni működés területe. Az ilyen működésmódok híján vannak a jónak, a szeretetnek és a hosszú távú okosságnak. Hogy miért létezhet a rossz és a bűn mégis? Először is, ezek nem minden létszinten vannak jelen. Másodszor pedig, az ilyen területeken olyan szabad akaratú emberek működnek, akiknek hiányos a szeretetük és a bölcsességük.
A mennyei Atya nem a bűnt engedi meg, hanem a fejlődésre elhívottak szabad akaratát. A korszakos kinyilatkoztatásait is azért adja, hogy a szabad akaratú gyermekei tanulhassanak általuk.
A mennyei Atya azt szeretné, hogy a gyermekei képesek legyenek azonosulni azzal az igazsággal, hogy úgy érdemes bánniuk az előttük álló emberrel, ahogy azt a mennyei Atyjuk is tenné a helyükben. Az Atya akarata az, hogy lassan de biztosan, a legjobbat hozzuk ki magunkból. A mennyei Atya hozzáállása nem helyettünk munkálkodó, hanem értünk tevékenykedő.
Bizony tapasztalhatjuk, hogy az emberek világágában rengeteg alkalom kínálkozik a bölcs és nemes emberi jellem megjelenítésére. (Egy kellemetlen tartalom is elmondható a másik tiszteletének kifejezésre juttatásával.)
A mennyei Atya akaratának keresése és választása a legjobb dolog, ami egy emberrel történhet. Ez a saját szempontomból nézve azt is jelenti, hogy olyan akarok lenni, aki nem csak egy embernek, kettőnek vagy többnek akar jót, hanem mindenkinek. Az Atya akarata annak is javára van, aki nincs a közvetlen közelünkben. De mindig a javát célozza annak, akire éppen irányul. Az persze már nem biztos, hogy a másik embernek is tetszeni fog az, ha nem úgy teszünk vele kapcsolatban, ahogy azt ő elvárná.
Az Atya akaratát azért érdemes keresni, hogy azt a sajátunkként találhassuk meg. Az Atya akaratának képviselése mindig szívbékét ad és értelemmel is alátámasztható.
Az értelmes ember legnagyobb értéke és egyben lehetősége az, hogy képes olyan választásokra, amelyek nem csak összhangban vannak az Atya szándékával, de egyre inkább egyeznek is azzal. Aki erre törekszik, annak számára elkezdenek helyükre kerülni a dolgok a földi világban is, mivel minden létezés az Isten valóságán alapul.
A jövőkor embere nem akar majd sok mindent birtokolni az anyagi javakból, bár a termelőerők elég fejlettek lesznek ahhoz, hogy sok mindent akarhasson a maga számára. A jövő felvilágosult embere tudatosan akarja majd a szellemi lehetőségei kibontását, a közös szellemi Atyához való felnövekedést. Ezt a segítséget a jövőkor embere meg is fogja kapni a társadalomtól, mivel az ilyen nemes törekvéseket a társadalom is támogatni fogja. A jövő korszakok emberei segíteni fogják egymást abban, hogy olyanok lehessenek, mint az ő közös szellemi Atyjuk.
Az emberiség egy szellemi forradalom küszöbén áll, melynek elkövetkezése mindig szükségszerű volt, de immár nem halasztható. Az Isten, mennyei Atyaként már régóta nyújtja ehhez a segítő kezét. Bár a megélhetési küzdelem ma még sok emberi energiát leköt, azért talán minden nap lehet időt szakítani annak az imának az őszinte kimondására, hogy „Mennyei Atyám, a Te akaratod legyen meg az én életemben!”
Hozzászólások