Az ételkészítési célú tűzhasználat kezdetei
Az ember ősei már 780 ezer évvel ezelőtt is jól átsütve vagy megfőzve szerethették a halat – derült ki egy új régészeti kutatásból, amely egyben arra szolgál bizonyítékokkal, hogy az eddig véltnél 600 ezer évvel korábban is főzték már az ételt. A Jordán folyónál talált fosszíliák vizsgálatából ugyanis kiderült, hogy a térségben 780 ezer évvel ezelőtt élő emberek tűzön készítették el a halat.
Az új kutatási eredmény kétségtelenül nagy lépés a tűzzel való ételkészítés kezdeteinek megismerésében, de nem jelenti azt, hogy ez lenne a végső igazság. Talán nem kell már sokáig várni az újabb eredményekre, melyek a még régebbi múltba vezetik vissza az ételkészítési célú tűzhasználat kezdeteit. Van még mit felfedezni, ugyanis az igazságot még mintegy további 200.000 évvel korábban kell keresnünk:
„Onagar [az egyszerű andoni népek egyik nagy szellemi vezetője] főhadiszállást tartott fenn az ősi Földközi-tenger északi partján, a mai Káspi-tenger térségében egy Oban nevű településen, mely a Mezopotámia déli területeitől észak felé vezető, majd itt nyugatra forduló gyalogút pihenőhelye volt. Obanból tanítókat küldött ki a távoli településekre, hogy terjesszék az egy Istenségre vonatkozó új tantételeit és a túlvilágról alkotott elképzelését, melyet ő a Nagy Túloldalnak nevezett. Onagar küldöttei voltak a világ első hitterjesztői; szintén ők voltak az első emberi lények, akik megsütötték a húst, akik először használták rendszeresen a tüzet az ételkészítéshez. A húst nyársra tűzve és forró köveken készítették el; később nagyobb darabokat sütöttek a tűzön, azonban a leszármazottaik csaknem teljesen visszatértek a nyers hús fogyasztásához.
Onagar 983.323 évvel ezelőtt született (Kr.u. 1934-hez képest), és hatvankilenc évet élt. A Bolygóherceg előtti időkben élt ragyogó elme és szellemi vezető teljesítményének áttekintése izgalmas beszámoló arról, hogy e fejletlen népeket miként szervezte valódi társadalommá. Hatékony törzsi kormányzást létesített, olyat, melyhez foghatót az egymást követő nemzedékek évezredeken keresztül sem tudtak kialakítani. A Bolygóherceg megérkezéséig ilyen magasan fejlett szellemi polgárosultság nem létezett a földön. Ezek az egyszerű emberek valódi, bár kezdetleges vallással rendelkeztek, mely azonban a leépülő leszármazottaik számára végleg elveszett.
(...) Ez tényleg az ősember aranykora volt.” (63:6.7-9)
Felhasznált irodalom:
Hozzászólások