You are here

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (CXVII.)

» A hazafiság azt jelenti, hogy büszkék vagyunk az országunk erényeire, és alig várjuk, hogy kijavítsuk a hiányosságait; elismerjük másoknak a maguk országa iránti jogos hazaszeretetét is, annak sajátos erényeivel együtt. A nacionalista büszkeség azonban a haza erényeit harsogja és tagadja annak hiányosságait, miközben lekicsinyli más országok erényeit. Az ilyen ország „a legnagyobb” akar lenni, és annak is hirdeti magát; de egy országtól nem várják el a nagyságot, csak a jóságot. « Sydney J. Harris amerikai újságíró, író (1917-1986)

„Egyetlen nemzeti alapokra épülő polgárosodott társadalom sem maradhat fenn, hacsak a nevelési módszerei és a vallási eszményképei nem ösztönzik az értelmes hazafiság és a nemzeti odaadás nemesebb fajtájának elfogadását. Ezen értelmes hazafiság és kulturális összetartás hiányában a szűk látókörű féltékenykedés és a helyi önérdekek eredményeként végül minden nemzet széthullik.” (81:6.35)

„A fogságban élők prófétája a népének hirdette a tant, valamint sok más nemzetbelinek is, akik a babiloni folyó mentén meghallgatták őt. E második Ésaiás sokat tett a megígért Messiás küldetésével kapcsolatos téves és faji jellegében önző felfogások közömbösítése érdekében. Ám e törekvésében nem tudott teljes sikert elérni. Ha a papok nem szentelték volna magukat az olyannyira helytelenül értelmezett hazafiság építésének, akkor a két Ésaiás tanításai előkészítették volna a terepet a megígért Messiás felismeréséhez és elfogadásához.” (97:7.14)

„Világbékét nem képesek fenntartani a szerződések, a külügyi tárgyalások, a külpolitikák, a szövetségek, az erőegyensúlyok vagy bármilyen más, a nemzeti érzület felségjogával való silány bűvészkedés. Világtörvényt kell létrehozni és azt világkormánynak – az egész emberiség főhatalmának – kell betartatnia.” (134:6.9)

„Isten nélkül, vallás nélkül a tudományra építő, világias elvszerűség sohasem képes összehangolni az erőit, összhangba hozni az elütő és versengő érdekeit, népeit és nemzeti érzületeit. Ez a világias emberi társadalom, függetlenül a páratlan anyagi vívmányától, lassan szétporlad. A kibékíthetetlen ellentét által működtetett szétmállásnak leginkább ellenálló összetartó erő a hazafiság. Az erőszakos nemzetieskedés a világbéke előtt álló fő akadály.” (195:8.10)

[Sydney J. HARRIS: https://en.wikipedia.org/wiki/Sydney_J._Harris]

[T.A. 3/27/2022]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (CXVI.)

» A tökéletes egységben a férfi és a nő olyan, mint egy felajzott íj. Ugyan ki mondhatná meg, hogy a húr hajlítja-e az íjat, vagy az íj feszíti-e a húrt? « – Cyril Vernon Connolly angol kritikus, novellista (1903-1974)

A férfiak és a nők természetbeli, viszonyulási, nézőponti és gondolkodási különbségeit, melyek messze nem akkorák, hogy emiatt aggódni kellene, úgy kell tekinteni, mint ami igencsak előnyére válik az emberiségnek, mind egyedi, mind pedig közösségi síkon. A világegyetemi teremtmények számos rendje kettős szakaszú személyiség-megnyilatkozással teremtetik. A halandóknál, Anyagi Fiaknál és midszonit lényeknél e különbség úgy jelenik meg, mint férfi és nő; a szeráfoknál, keruboknál és Morontia Társaknál e dolgot pozitívnak vagy harciasnak, és negatívnak vagy visszahúzódónak nevezik. Az ilyen kettős társulások nagyban megsokszorozzák a sokoldalúságot és legyőzik az eredendően meglévő korlátokat, éppen úgy, ahogy bizonyos hármas társulások is a Paradicsom-Havona rendszerben.

A férfiaknak és nőknek a morontiai és szellemi létpályájukon is szükségük van egymásra, mint ahogy a halandói létpályájukon is. A férfi és női nézőpont közötti különbségek megmaradnak még az első élet után és végig a helyi világegyetemi és felsőbb-világegyetemi felemelkedés során is. Még a Havonában is, a zarándokok, akik egykor férfiak és nők voltak, segíteni fogják egymást a paradicsomi felemelkedésben. Soha, még a Végleges Testületben sem alakul át a teremtmény annyira, hogy kitörlődjenek belőle az emberek által férfinak és nőinek mondott személyiségjegyek; az emberiség e két alapvető változata mindig is érdeklődni fog egymás iránt, ösztönözni, bátorítani és segíteni fogja egymást; mindig függeni fognak az egymás mellé rendeltségtől a nyugtalanító világegyetemi kihívásoknak való megfelelésben és a számos mindenségrendi nehézség leküzdésében.

A nemek ugyan sohasem remélhetik, hogy teljesen megértik egymást, de azért hatékony kiegészítői egymásnak, és bár az együttműködés személyes szinten gyakran többé-kevésbé szembenállással jár, azért képes a társadalom fenntartására és újratermelésére is. A házasság olyan intézmény, melynek az lenne a célja, hogy rendezze a nemi különbségeket, s közben biztosítsa a polgárosodott társadalom folyamatosságát és a faj szaporodását.” (84:6.5-7)

[Cyril Vernon CONNOLLY: https://en.wikipedia.org/wiki/Cyril_Connolly]

[T.A. 5/7/2022]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (CXV.)

» Tartsd magad tisztán és fényesen: te vagy az ablak, melyen keresztül a világot nézheted. « George Bernard Shaw Nobel-díjas ír drámaíró (1856-1950)

„Amikor az értelmi természet fejlődése megelőzi a szellemiét, akkor az megnehezíti és veszélyessé is teszi a Gondolatigazítóval való összeköttetést. Hasonlóképpen, a szellemi túlfejlettség az emberben lakozó isteni entitás szellem-vezetésének megszállott, torz értelmezéséhez vezet. A szellemi felfogóképesség hiánya nagyon megnehezíti a magasabb rendű felsőtudatban lakozó szellemi igazságoknak az ilyen anyagi értelem számára való közvetítését. Az egészséges szokásokkal, kiegyensúlyozott idegi energiákkal és egyensúlyban lévő vegyi működéssel rendelkező testben tevékenykedő, tökéletesen kiegyensúlyozott elme – amikor is a fizikai, az elmebéli és a szellemi erők hármas fejlődési összhangot alkotnak – az, amely a legtöbb mennyiségű világosságot és igazságot képes befogadni az ilyen lény valódi jólétének legkisebb mértékű veszélyeztetése vagy kockázatnak való kitettsége mellett. Ilyen kiegyensúlyozott növekedéssel éri el az ember a bolygólétbeli fejlődés egyre magasabb köreit egymás után, a hetediktől az elsőig.” (110:6.4)

[George Bernard SHAW: https://hu.wikipedia.org/wiki/George_Bernard_Shaw]

[T.A. 2/7/2022]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (CXIV.)

» A bizalom az első lépés a szeretet felé.« – Premchand indiai író (1880-1936)

„A vallásbölcselet eszményképe olyan hit-bizodalom, mely feltétlenül arra készteti az embert, hogy bízzon a világegyetemek mindensége végtelen Atyjának feltétlen szeretetében.” (103:9.5)

„A bizonytalanság a bizonyossággal együtt a paradicsomi kaland lényegét alkotja – bizonytalanság az időben és az elmében, bizonytalanság a Paradicsomra való felemelkedés folyamatának eseményeit illetően; bizonyosság a szellemben és az örökkévalóságban, bizonyosság a teremtmény-fiú töretlen bizodalmában, melyet az Egyetemes Atya isteni könyörületébe és végtelen szeretetébe vetett; bizonytalanság tapasztalatlan világegyetemi létpolgárként; bizonyosság egy mindenható, mindent-tudó és végtelenül szeretetteljes Atya világegyetemi házaiban felemelkedő fiúként.” (111:7.1)

„Örömetek az isteni szóban való bizalomból születik, és ezért ne legyenek kétségeitek az Atya szeretetének és irgalmának valóságát illetően.” (143:2.7)

„Ahogy az Atya elküldött engem a világba, úgy küldelek el titeket én. Azt szeretném, hogy szeressétek egymást és bízzatok egymásban. Júdás többé már nincs veletek, mert a szeretete kihűlt, és mert nem volt hajlandó bízni bennetek, az ő hű testvéreiben.” (193:3.2)

„Egy jobb polgárosodott társadalom titka rejlik a Mesternek az ember testvériségéről, a szeretetbeli jó szándékról és a kölcsönös bizalomról szóló tanításaiban.” (194:3.12)

[Dhanpat Rai Srivastava: https://en.wikipedia.org/wiki/Premchand]

[T.A. 2/3/2022]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (CXIII.)

» Az élet nem más, mint kalandozás a megbocsátás területén. « – Norman Cousins amerikai politikai újságíró, író, egyetemi tanár (1915-1990)

„(…) Az Isten jósága alapjaiban hatja át az isteni szabad akaratot – a szeretet, a könyörület, a türelem és a megbocsátás egyetemes gyakorlását.” (2:6.9)

„A bűn Istenség általi megbocsátása nem más, mint a hűségviszony megújítása azon időszak után, amikor az emberben tudatosul e kapcsolatok szünetelése, mely a tudatos lázadás következménye volt. A megbocsátást nem kell keresni, hanem csak fogadni kell, mint annak tudatosulását, hogy a teremtmény és a Teremtő közötti hűségviszony helyreállt. (…)” (89:10.6)

„Simon Péter a Hipposzban dolgozók felügyeletével volt megbízva, és amikor meghallotta Jézus szavait, megkérdezte: »Uram, ha a testvérem vét ellenem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?« Jézus így válaszolt Péternek: »Nem csak hétszer, hanem akár hetvenhétszer is. (…)” (159:1.4)

„(…) A bűn vonatkozásában azt tanította, hogy az Isten már megbocsátott; hogy az ilyen megbocsátást a társainknak való megbocsátással tesszük személyesen is megtapasztalhatóvá. A húsvér testben élő testvérednek való megbocsátással teremted meg a képességet a saját lelkedben arra, hogy a saját helytelen tetteidért való isteni megbocsátás valóságát befogadd.” (170:2.23)

„(…) Az isteni megbocsátás elkerülhetetlen; eredendően és elidegeníthetetlenül megvan az Isten végtelen megértésében, az ő tökéletes tudásában minden olyasmi kapcsán, ami a gyermek hibás ítélőképességével és a téves választásával összefügg. (…)” (174:1.3)

[Norman COUSINS: https://en.wikipedia.org/wiki/Norman_Cousins]

[T.A. 1/4/2022]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (CXII.)

» Ez az, ami a boldog ember és a jól vezetett élet erényét alkotja – amikor az élet dolgai minden tekintetben az egyénben lakozó isteni szellem és a világegyetem Irányítójának akarata közötti összhanghoz igazodnak. « – Khrüszipposz ókori görög sztoikus filozófus (Kr.e. kb. 279 – Kr.e. kb. 206), idézi Diogenész Laertiosz görög történetíró (kb. 180 – kb. 240) A filozófiában jeleskedők élete és nézetei c. műben (7.1.88)

„Amikor az értelmi természet fejlődése megelőzi a szellemiét, akkor az megnehezíti és veszélyessé is teszi a Gondolatigazítóval való összeköttetést. Hasonlóképpen, a szellemi túlfejlettség az emberben lakozó isteni entitás szellem-vezetésének megszállott, torz értelmezéséhez vezet. A szellemi felfogóképesség hiánya nagyon megnehezíti a magasabb rendű felsőtudatban lakozó szellemi igazságoknak az ilyen anyagi értelem számára való közvetítését. Az egészséges szokásokkal, kiegyensúlyozott idegi energiákkal és egyensúlyban lévő vegyi működéssel rendelkező testben tevékenykedő, tökéletesen kiegyensúlyozott elme – amikor is a fizikai, az elmebéli és a szellemi erők hármas fejlődési összhangot alkotnak – az, amely a legtöbb mennyiségű világosságot és igazságot képes befogadni az ilyen lény valódi jólétének legkisebb mértékű veszélyeztetése vagy kockázatnak való kitettsége mellett. Ilyen kiegyensúlyozott növekedéssel éri el az ember a bolygólétbeli fejlődés egyre magasabb köreit egymás után, a hetediktől az elsőig.” (110:6.4)

[KHRÜSZIPPOSZ: https://hu.wikipedia.org/wiki/Khrüszipposz]

[T.A. 12/15/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (CXI.)

» A nehéz szíveken csakúgy, mint az ég nehéz fellegein, a legjobban némi víz kiengedése képes könnyíteni. « – Christopher Morley amerikai újságíró, író, esszéista és költő (1890-1957)

„Az angyalok oly közel állnak hozzátok és oly érzéssel ügyelnek rátok, hogy képletesen szólva »sírva fakadnak, látva szándékos türelmetlenségeteket és makacsságotokat«. A szeráfok nem ejtenek fizikai könnyeket; nekik nincs fizikai testük; nincsenek szárnyaik sem. Vannak azonban szellemi érzelmeik, és olyan szellemi természetű érzéseket és érzelmeket élnek meg, amelyek bizonyos tekintetben az emberi érzelmekhez hasonlíthatók.” (113:5.2)

„Másnap korán már talpon volt és visszament a templomba. Az Olajfák hegyének tetején megállt és keserű könnyeket ontott az elébe táruló táj láttán – egy szellemileg elszegényedett népet látott, melyet a hagyomány köt gúzsba és amely a római légiók felügyelete alatt él. (…)” (125:4.2)

„Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Boldogok, akik sírnak, mert megkapják az öröm szellemét.” (140:3.8)

„Az apostolok közvetlenül indulás előtt nem találták a Mestert, és András elindult, hogy megkeresse. Rövid keresés után akadt rá Jézusra, aki a partnál lévő egyik csónakban üldögélt, és sírt. A tizenkettek gyakran látták a Mesterüket szomorúnak, és megfigyelték nála a komoly elmélyülés rövid időszakait is, de egyikük sem látta sírni még soha. Andrást némiképp megdöbbentette, hogy a Mestert ily szomorúnak látja közvetlenül a Jeruzsálembe indulásukat megelőzően, és a bátorságát összeszedve odament Jézushoz és megkérdezte: »E nagy napon, Mester, amikor arra készülünk, hogy elinduljunk Jeruzsálembe, hogy hirdessük az Atya országát, te miért sírsz? Melyikünk bántott meg téged?« Jézus, ahogy Andrással visszasétált a tizenkettekhez, így válaszolt: »Egyikőtök sem szomorított el. Csak az tett bánatossá, hogy József atyám családjából senkinek sem jutott eszébe, hogy eljöjjön és jó utat kívánjon nekünk.« (…)” (141:0.2)

„Miután Jézus némi időt eltöltött Márta és Mária vigasztalásával, még a gyászolóktól elkülönülten megkérdezte tőlük, »Hol temettétek el?« Erre Márta azt mondta, »Gyere és nézd meg.« Amint a Mester csendben követte a két búsuló testvért, könnyezni kezdett. Meglátván a könnyeit, az őket követő barátságos zsidók egyike azt mondta: »Nézzétek, mennyire szerette. Ő, aki felnyitotta a vak ember szemét, nem tudta volna megmenteni ezt az embert a haláltól?« Ekkorra már a családi sírbolt előtt álltak, mely egy kisebb természetes barlang vagy lejtős üreg volt abban a sziklagerincben, mely a telken belül, annak távolabbi végében, mintegy tíz méternyire magasodott.” (168:1.1)

„Miután Jézus és az őrök kimentek a palota kapuin, Péter utánuk eredt, de csak egy darabon követte őket. Nem tudott továbbmenni. Leült az út mellett és keservesen sírni kezdett. Amikor a lelki gyötrelmének könnyeit kisírta, elindult vissza a tábor felé, reménykedve, hogy megleli a fivérét, Andrást. (…)” (184:2.9)

„Ahogy a halálmenet a szűk jeruzsálemi utcákon haladt, ama lágyszívű zsidó nők közül sokan, akik hallották Jézus szavait a hitbeli bizakodásról és a könyörületről, és akik ismerték a szeretetteljes segédkezésben töltött életét, nem tudták visszatartani a sírást, amikor meglátták az ilyen gyalázatos halálba indulót. Ahogy előttük elhaladt, e nők közül sokan siránkoztak és jajveszékeltek. Amikor némelyikük felbátorodott, hogy mellette haladjon, a Mester feléjük fordította a fejét és azt mondta: »Jeruzsálem leányai, ne értem sírjatok, hanem sírjatok magatokért és a gyermekeitekért. Az én munkám már majdnem elvégeztetett – rövidesen elmegyek Atyámhoz – de Jeruzsálem szörnyűséges bajának időszakai elkezdődnek. (…)” (187:1.6)

[Christopher MORLEY: https://en.wikipedia.org/wiki/Christopher_Morley]

[T.A. 12/7/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (CX.)

» Az ember szabadnak született és mindenütt láncokat visel. « – Jean-Jacques Rousseau filozófus, író, zeneszerző (1712-1778)

„De a kulturális társadalom nem öröklött előjogként rendelkezésre álló nagy és jótékony egylet, melybe minden ember ingyenes tagsággal és teljes egyenlőséggel születik bele. Az inkább a föld munkásainak egy becses és folyamatosan felértékelődő ipartestülete, mely csak ama dolgozók nemességéből vesz fel tagokat, akik arra törekednek, hogy a világ egy jobb hellyé váljon, amelyben az ő gyermekeik és a gyermekeik gyermekei is élhetnek és fejlődhetnek az eljövendő korokban. E polgárosodott ipartestület magas belépési díjat szab, szigorú és kérlelhetetlen fegyelmet követel meg, kemény büntetéssel sújt minden elpártolót és nem alkalmazkodót, miközben a szokásos veszélyekkel és a faji veszedelmekkel szembeni megnövelt biztonság esetét kivéve kevés jogot vagy kiváltságot biztosít.” (81:5.3)

[Jean-Jacques ROUSSEAU: https://hu.wikipedia.org/wiki/Jean-Jacques_Rousseau]

[T.A. 11/28/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (CIX.)

» Az ember egyik legfontosabb képessége s egyben, sajnos, a legritkább is: várni tudni. Türelemmel várni egy levélre, egy találkozásra, egy jó kapcsolatra, az enyhülést hozó holnapra. A telt szív nyitott kapujában bizalommal várakozni. Egészen addig várni, amíg reményünk kitart. « – Jókai Anna magyar író- és költőnő (1932-2017)

„A türelmetlenség szellemméreg (...)” (48:7.20)

„Az »aranykor« egy hitrege, de az Éden tény volt, és a kertbeli polgárosodott társadalom ténylegesen elbukott. Ádám és Éva már száztizenhét éve tevékenykedett a Kertben, amikor is Éva türelmetlenségén és Ádám téves helyzetmegítélésein keresztül arra vetemedtek, hogy letérjenek az elrendelt útról, mellyel gyorsan magukra hozták a végromlást és veszedelmes késedelmet okoztak az egész Urantia fejlődéssel járó haladásában is.” (74:8.14)

„A Paradicsomra tartó felemelkedésetek során sohasem fogtok nyerni semmit sem azzal, ha türelmetlenségből megpróbálkoztok a meghatározott isteni terv kijátszásával lerövidített eljárások, személyes találmányok vagy olyan egyéb eszközök révén, melyekkel javítani akartok a tökéletes úton, a tökéleteshez vezető úton és az örökkévaló tökéletesség érdekében kialakított úton.” (75:8.5)

„(...) Minden fizikai méreg nagymértékben akadályozza az Igazítónak az anyagi elme fejlesztése érdekében tett erőfeszítéseit, míg a félelem, a harag, az irigység, a féltékenység, a gyanakvás és a türelmetlenség elmemérgei hasonlóképpen nagyon komolyan hátráltatják a kifejlődő lélek szellemi előrelépését.” (110:1.5)

[JÓKAI Anna: https://hu.wikipedia.org/wiki/J%C3%B3kai_Anna]

[Cs.G. 12/10/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (CVIII.)

» Amivel a napjainkat töltjük, azzal telik az életünk is. « – Annie Dillard amerikai írónő (1945-)

„Az örökkévalósági beteljesülést a napi életből származó eredmények határozzák meg pillanatról pillanatra. A ma tettei alkotják a holnap beteljesülését.” (48:7.26)

„(…) Nem olyan fontos az, hogy milyenek vagytok ma ahhoz képest, hogy milyenekké váltok napról napra, az örökkévalóságban.” (111:1.5)

„(…) Amivé váltok, az napról napra végtelenül nagyobb fontossággal bír, mint az, hogy mik vagytok ma.” (147:5.7)

[Annie DILLARD: https://en.wikipedia.org/wiki/Annie_Dillard]

[T.A. 11/22/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (CVII.)

» A legnagyobb gondolkodók érdeme épp abból áll, hogy a meglévő könyvektől és hagyományoktól függetlenül annak adtak kifejezést, amit ők maguk gondoltak és nem annak, amit elődeik vagy a körülöttük élő emberek. « – Ralph Waldo Emerson amerikai esszéíró, költő, unitárius lelkész és a transzcendentalista mozgalom vezetője a 19. század elején (1803-1882)

„Ekkor az egyik jeruzsálemi kém, aki Jézust és az apostolait figyelte, azt mondta: »Észrevettük, hogy sem te, sem az apostolaid nem mostok megfelelően kezet, mielőtt kenyérhez nyúltok. Nagyon jól kellene tudnotok, hogy a szennyezett és meg nem mosott kézzel evés szokása a vének törvényének megszegését jelenti. Ivóedényeiteket és tálaitokat sem mossátok meg kellőképpen. Miért van az, hogy ekkora tiszteletlenséget mutattok az atyák hagyományai és a véneink törvényei iránt?« Amint Jézus a szavait meghallotta, azt válaszolta: »Miért van az, hogy megszegitek az Isten törvényeit a hagyományotok törvényei által? A parancsolat azt mondja, ’Tiszteld atyádat és anyádat’, és úgy rendeli, hogy oszd meg velük a vagyonodat, ha szükséges; de ti olyan hagyománytörvényt fogadtok el, mely megengedi a kötelességüket nem tudó gyermekeknek, hogy arra a pénzre, mellyel a szüleiket segíthetnék, azt mondják, az ’Istennek adatott’. A vének törvénye így felmenti a fondorlatos gyermekeket a felelősség alól annak ellenére, hogy a gyermekek később minden ilyen pénzt a maguk jólétére fordítanak. Miért van az, hogy a magatok hagyománya révén így érvénytelenítitek a parancsolatot? A képmutatóitokról nagyon jól mondta Ésaiás próféta: ’Ez a nép csak az ajkával dicsőít, a szíve azonban távol van tőlem. Hiábavalóan imádnak, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok.’«” (153:3.3)

„Amikor Jézus megérkezett a reggelire, a farizeusok többsége, két-három törvénytudóval együtt, már ott volt és az asztalnál ült. A Mester egyből helyet foglalt Nátániel balján, anélkül, hogy odament volna a mosdótálakhoz és kezet mosott volna. A farizeusok közül sokan, különösen azok, akik kedvezően fogadták Jézus tanításait, tudták, hogy Jézus csak tisztálkodási céllal mos kezet, hogy irtózik e pusztán szertartási célt szolgáló műveletektől; így nem lepődtek meg azon, hogy egyenest odajött az asztalhoz és nem mosott előtte kétszer kezet. Nátániel viszont megdöbbent azon, hogy a Mester nem tett eleget a farizeus szokás szigorú előírásainak. Jézus, ellentétben a farizeusokkal, nem mosott kezet az egyes fogások között, sem pedig az étkezés végén.” (166:1.2)

„Jaj nektek, írástudók, farizeusok és álszentek! Mert gondosan ügyeltek arra, hogy kívülről megtisztítsátok a poharat és a tálat, de belül ott marad a zsarolás, a züllés és az ámítás szennye. Szellemileg vakok vagytok. Hát nem ismeritek fel, hogy mennyivel jobb volna előbb belül megtisztítani a poharat, és azután ami kicsordul, az maga megtisztítaná a külsejét? Ti elvetemültek! Kifelé olyan vallási megnyilvánulásaitok vannak, melyekkel arra törekedtek, hogy megfeleljetek a mózesi törvény értelmezésetek szerinti betűjének, miközben a lelketek gonoszságban merül el és gyilkos érzülettel telik meg.” (175:1.18)

[Ralph Waldo EMERSON: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ralph_Waldo_Emerson]

[Cs.G. 10/20/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (CVI.)

» Ne ítélkezz, ha nincs benned könyörület! « – Anne McCaffrey amerikai-ír író (1926-2011)

„(…) Igaz, hogy a rosszcselekedet termésének igaz aratásakor ezen isteni igazságosságot mindig irgalom hatja át. A végtelen bölcsesség nem más, mint a bármely adott helyzetben kimérendő igazságosság és irgalom arányát meghatározó döntőbíró (…).” (2:3.2)

„Az irgalom egyszerűen csak olyan, bölcsesség enyhítette igazságosság, mely a tökéletes tudásból, valamint annak teljes felismeréséből ered, hogy a véges teremtmények természetes gyengeségekkel és környezeti fogyatékosságokkal rendelkeznek. »A mi Istenünk tele van könyörülettel, ő kegyes, hosszútűrésű és bővelkedik az irgalomban.« (…)” (2:4.1)

„Az irgalom nem más, mint a jóság és a szeretet természetes és szükségszerű következménye. A szerető Atya jó természete semmiképp sem engedi, hogy az Atya a világegyetemi gyermekei által alkotott csoportok minden egyes tagját ne részesítse könyörületes bánásmódban. Az örökkévaló igazságosság és az isteni könyörületesség együtt alkotja azt, amit az emberi tapasztalásban úgy nevezhetnénk, hogy méltányosság” (2:4.4)

„(…) A Szellem a legnagyobb mértékben képes a szeretetben segédkezni és az igazságosságban érvényre juttatni a könyörületességet. (…)” (9:1.8)

[Anne Inez MCCAFFREY : https://en.wikipedia.org/wiki/Anne_McCaffrey]

[T.A. 10/1/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (CV.)

» Az isteni okság térben és időben egyetemes. Állandó befolyásoló tényezőként működik, amely nem szakítja meg és nem zavarja meg a véges dolgok saját hatóerejét, azonban ezen erőkkel együttműködve elősegíti az isteni célok kiteljesedését. A hívő képes meghatározni a fizikai Világegyetem legvégső szellemi környezetét, amely oly módon fejti ki befolyásoló kényszereit, hogy feltáruljanak eredendő lehetőségei. Ez az egyik lehetőség annak az általános oksági befolyásnak a megértésére, amelyet Isten az evolúció menetére gyakorol. Keith Ward brit filozófus, teológus és pap (1938-)

„(...) Az evolúciós világegyetemekben jelenleg ténylegessé váló Legfelsőbb Lény a tér-idő isteniség kölcsönös összefüggést kialakító és magasabb egységbe rendező Istensége, mely a hármas paradicsomi Istenségben tapasztalás által fejlődő társulást alkot az idő és a tér Legfelsőbb Teremtőivel. A ténylegessé válást követően ez az evolúciós Istenség fogja alkotni a véges és a végtelen örök eggyé kapcsolódását – a tapasztalásban kibontakozó és a szellemszemélyiség örökké tartó és megbonthatatlan egységesülését.” (0:7.9)

[Keith WARD: https://en.wikipedia.org/wiki/Keith_Ward]

[Cs.G. 9/30/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (CIV.)

» Bármennyire is kiművelt a nyelvünk, soha nem lehet felvértezve minden olyan eshetőséggel szemben, ami felmerülhet és leírást igényel: a tények tára gazdagabb, mint a leírásoké. « – J. L. Austin brit nyelvfilozófus (1911-1960)

„A mindenségtudat tágítására és a szellemi felfogóképesség fejlesztésére irányuló erőfeszítéseink során rendkívül nehezünkre esik teljesebb fogalmakat és felsőbb igazságokat bemutatnunk, amikor arra kényszerülünk, hogy a teremtésrész korlátolt nyelvét használjuk. De a megbízatásunk értelmében minden lehetőt meg kell tennünk az általunk alkalmazott jelentéstartalmaknak az angol nyelv szavain és jelképein keresztül való átadása érdekében. A nekünk szóló utasítás szerint új kifejezéseket csak abban az esetben vezethetünk be, ha a bemutatandó fogalmat akár részlegesen vagy esetleg kisebb-nagyobb jelentéstorzulással átadni képes szó az angolban nem létezik.

Minden, az ezen írásokat olvasó halandó számára a megértést megkönnyítendő és a fogalomzavar kialakulását megelőzendő, bölcs dolognak ítéltük e bevezető részben felvázolni egyrészt az Istenség megjelölésében alkalmazott különféle szavak jelentéseit, másrészt ezzel összefüggésben az egyetemes valóságra vonatkozó dolgokkal, jelentéstartalmakkal és értékekkel kapcsolatos bizonyos fogalmakat.” (0:0.2-3)

„Teljes mértékben tudatában vagyunk a megbízatásunkkal járó nehézségeknek; tudjuk, mennyire lehetetlen az isteniség és örökkévalóság fogalomnyelvét a halandói elme véges fogalmainak nyelvére lefordítani. De tudjuk azt is, hogy az emberi elmében ott lakozik Isten egy része, és hogy az emberi lélekkel együtt van az Igazság Szelleme is; tudjuk továbbá, hogy e szellemerők együttműködnek annak érdekében, hogy képessé tegyék az anyagi embert a szellemi értékek valóságának megragadására és a világegyetemi jelentéstartalmak bölcseletének megértésére. Mindezeknél is biztosabban tudjuk azonban, hogy az Isteni Jelenlét e szellemei képesek hozzásegíteni az embert mindazon igazságok szellemben történő felismeréséhez, melyek hozzájárulhatnak a személyes vallásos tapasztalás örökké fejlődő valóságának – az Isten-tudatnak – a kiteljesítéséhez.” (0:12.13)

„Egy pillanatra sem feledkezem meg arról, hogy nem ismerek olyan nyelvet, amely alkalmas lenne arra, hogy azon keresztül a halandói elme számára világosan elmagyarázzam, hogy e világegyetemi kérdéseket mi hogyan látjuk.” (1:7.8)

„A feladatunk teljesítését ráadásul komolyan hátráltatják a nyelvi korlátok, valamint az olyan irodalmak hiánya, amelyeket felhasználhatnánk erőfeszítéseink során, hogy az ember véges, halandói elméje számára az isteni értékeket és a szellemi jelentéstartalmakat szemléltessük vagy összehasonlító jelleggel bemutassuk.” (2:0.3)

„Isten »első« gondolatáról beszélünk és az Örökkévaló Fiú lehetetlen idő-eredetére utalunk annak érdekében, hogy az emberi értelem fogalmi csatornáihoz hozzáférhessünk. E nyelvi torzításokkal megtettük a lehető legtöbbet annak érdekében, hogy engedmények útján kapcsolatot létesítsünk a halandó teremtmények idő-korlátolta elméivel.” (6:0.2)

„Azonban szinte semmi reményem sincs arra, hogy az anyagi elme számára be tudjam mutatni az égi mesterek munkájának természetét. Folyton arra kényszerülök, hogy elferdítsem a gondolatokat és torzítsam a nyelvet abban az erőfeszítésben, hogy a halandói elme előtt feltárjam e morontia folyamatok és közel szellemi jelenségek valóságát. A felfogóképességetek nem alkalmas a félszellemi tevékenységek jelentéstartalmának, értékének és viszonyának a megragadására, a nyelvetek pedig alkalmatlan mindezek közvetítésére. Az emberi elmének e valóságokkal kapcsolatos megvilágosítására irányuló erőfeszítéseimet annak teljes tudatában folytatom, hogy a lényem számára teljes mértékben lehetetlen dolog e feladatban komolyabb sikert elérni.” (44:0.20)

[John Langshaw AUSTIN: https://hu.wikipedia.org/wiki/John_Langshaw_Austin]

[T.A. 9/21/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (CIII.)

» Mindenkinek van hitrendszere, a csavar a dologban az, hogy megtanuljuk, nem kell túl komolyan venni senki felfogásrendjét, legfőképpen nem a sajátunkat. « – Robert Anton Wilson amerikai író, drámaíró és költő (1932-2007)

„A részleges, tökéletlen és fejlődő értelmes elmék elveszettek lennének a világmindenségben, képtelenek lennének az első okszerű gondolati váz kialakítására, ha sem a magasabb rendű, sem az alacsonyabb rendű elmék nem rendelkeznének azzal a saját képességgel, hogy létrehozzanak egy egyetemes keretrendszert, amelyben gondolkodhatnak. Ha az elme nem képes következtetéseket levonni, ha nem képes az igazi eredetek mélyére hatolni, akkor szükségképpen olyan következtetésekre jut és olyan eredeteket tár fel, amelyek az általa meghatározott kitételek keretein belül hordozhatják a következetes gondolkodás jegyeit. Miközben a teremtményi gondolatok megfogalmazásához szükséges egyetemes keretek nélkülözhetetlenek az értelem józan működéséhez, azok egyúttal, kivétel nélkül, kisebb-nagyobb mértékben tévesek.” (115:1.1)

[Robert Anton WILSON: https://en.wikipedia.org/wiki/Robert_Anton_Wilson]

[T.A. 8/18/2019]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (CII.)

» Szólhatok az emberek vagy az angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom.

Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat, hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.

Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. « – Pál apostol (Kr.u. 5 ­– Kr.u. 64/67)

„Igaz, hogy számos, nyilvánvalóan vallásos vonás kinőhet nem vallásos gyökerekből is. Az ember képes értelmileg tagadni Istent és mégis erkölcsileg jónak, állhatatosnak, fiúinak, őszintének, sőt még eszményelvűnek is lenni. Az ember képes számos tisztán emberbaráti ágat oltani a maga alapvetően szellemi természetébe és így kétségtelenül bizonyítani állításait egy istentelen vallás mellett, azonban az ilyen tapasztalás mentes a továbbélő értékektől, az Isten-ismeréstől és az Istenhez való felemelkedéstől. Az ilyen halandói tapasztalás csak társadalmi gyümölcsöket terem, nem szellemieket. Az oltvány határozza meg a gyümölcs természetét, függetlenül attól, hogy az éltető tápot az elmével és a szellemmel való eredeti isteni felruházottság gyökereiből kapja.” (102:7.4)

[Pál apostol: https://hu.wikipedia.org/wiki/Pál_apostol]

[T.A. 8/30/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (CI.)

» Nem szabad belefáradnunk abba, hogy megtegyünk kisebb dolgokat az Isten szeretetéért, aki nem a munka nagy mértékét, hanem a benne rejlő szeretetet nézi. Nem szabad meglepődnünk, ha az elején gyakran kudarcot vallunk; a kisebb dolgok megtétele végül szokásunkká válik s így lehetséges lesz ezeket a szeretetből fakadó cselekedeteket úgy kivitelezni, hogy ne gondolkodjunk rajtuk, de közben sok öröm fakadjon belőlük. « – Feltámadásról nevezett Lőrinc (polgári nevén Nicolas Herman), francia segítőtestvér (1614-1691)

„Az embereket a testvéreiként szerette, s ugyanakkor felismerte, hogy mennyire különböznek egymástól a benső felruházottságukat és a szerzett képességeiket tekintve. »Ahol csak járt, jót tett.«” (100:7.8)

„(…) Jézus nagyon szeretett megtenni dolgokat – még kis dolgokat is – mindenféle ember számára.” (132:4.4)

„A Mester képes volt észlelni a megmentő hitet annak az asszonynak az erős babonaságában, aki gyógyulást keresett azáltal, hogy megpróbálta megérinteni Jézus öltözékének szegélyét. Mindig kész és hajlandó volt félbeszakítani a beszédet vagy megállítani a tömeget, hogy segítséget nyújtson egyetlen személynek, még egy kisgyermeknek is. Nem csak azért történtek nagy dolgok, mert az emberek hittek Jézusban, hanem azért is, mert Jézusnak oly nagy volt a hite bennük.

A valóban fontos dolgok többsége, melyeket Jézus mondott vagy tett, láthatólag alkalomszerűen történt, »ahogy arra járt”. A Mester földi segédkezésében nagyon kevés szakavatottan, jól tervezetten és előre megfontoltan véghez vitt dolog volt. Úgy osztott egészséget és hintett boldogságot kedves természetességgel, ahogy az életen átutazott. Szó szerint igaz volt, hogy »ahol csak járt, jót tett«.

A Mester minden korbeli követői jól teszik, ha megtanulnak úgy segédkezni, ahogy »arra járnak« – hogy önzetlen jót cselekedjenek, ahogy a napi kötelességeiknek eleget tesznek.” (171:7.8-10)

[Feltámadásról nev. Lőrinc testvér: https://en.wikipedia.org/wiki/Brother_Lawrence]

[T.A. 8/29/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (C.)

» Mert a szellemi élet éppúgy önmaga bizonysága, miként a természetes élet is, és nincs szükség semmilyen külső vagy idegen dologra, hogy tanúságot tegyen róla. « – William Law brit spirituális író (1686-1761)

„A törvény maga az élet, nem pedig annak a viselkedési szabályai. A rossz a törvény megszegése, nem pedig az élettel, amely maga a törvény, kapcsolatos viselkedési szabályok áthágása. A hamisság nem elbeszélési módszer kérdése, hanem valami előre elhatározott olyan dolog, mint az igazság elferdítése. A régi tényekből új képet teremteni, a szülői életet az utódok életében újból kifejteni – ezek az igazság művészi győzelmei. Hamis célból, előre megfontoltan cselekvőre még a meggörbült hajszál is árnyat vet, s nem kevésbé vétkes az, aki alapvető elvet akár a legkisebb mértékben is elferdít vagy eltorzít – ezek jelentik a hamisságot. (…)” (48:6.33)

[William LAW: https://en.wikipedia.org/wiki/William_Law]

[T.A. 8/14/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XCIX.)

» Az életben az a legnagyobb boldogság, ha biztosan tudjuk, hogy szeretnek minket – hogy önmagunkért szeretnek, vagy pontosabban annak ellenére szeretnek, hogy önmagunk vagyunk. « – Victor Hugo francia költő, regény- és drámaíró, politikus (1802-1885)

„A vallásos élet nagy kihívását azonban az a feladat alkotja, hogy a személyiség a SZERETET uralma révén egyesítse a lelki erőit. Az egészség, az elmebéli teljesítőképesség és a boldogság a testi rendszerek, az elmerendszerek és a szellemrendszerek egyesítéséből ered. A testi és az elmebéli egészségről sokat tud az ember, a boldogságról viszont valójában igen keveset ismert meg eddig. A legmagasabb fokú boldogság eloldozhatatlanul hozzá van kötve a szellemi fejlődéshez. A szellemi növekedés minden felfogóképességet meghaladó tartós örömöt, békét eredményez.” (100:4.3)

„Ezen üdvösségek hite és szeretete erősíti az erkölcsi jellemet és megteremti a boldogságot. A félelem és a harag gyöngíti a jellemet és lerombolja a boldogságot. E nagy jelentőségű beszéd hangneme a boldogságra épült.” (140:5.6) [Jézus Kr.u. 27. január 12-én, vasárnap a tizenkét apostol felavatása során tartott beszédében említette meg a nyolc üdvösséget, melyeket az emberek részére bátorításul, vigasztalásul és ígéretként kellett hirdetniük az apostoloknak.]

[Jézus mondta Kr.u. 29-ben Edreiben Tamásnak és társainak azon alapelvek felsorolása keretében, melyeknek az igazságot hirdetőket kell vezérelniük, és amelyeknek tettre kell sarkallniuk mindazokat, akik az országról szóló evangéliumot tanítják:] „Mikor a gyermekeimben végre tudatosul az isteni jelenlét bizonyossága, e hit kiterjeszti majd az elmét, megnemesíti a lelket, megerősíti a személyiséget, fokozza a boldogságot, elmélyíti a szellemérzékelést és megnöveli a szeretni tudás és a szeretetreméltóság képességét.” (159:3.12)

[Victor HUGO: https://hu.wikipedia.org/wiki/Victor_Hugo]

[T.A. 8/9/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XCVIII.)

» Ha az ember mindent kizár magából és begubózik, igen apró csomagocska lesz belőle. « – John Ruskin angol művészeti író, festő és esztéta (1819-1900)

„A zabolátlan saját akarat és a szabályozatlan önkifejezés egyenlő a legteljesebb önzőséggel, a nem-istenszerűség csúcsával. Ha a szabadság nem jár együtt a sajátlényeg fokozatos meghódításával, akkor nem más, mint az önös halandói képzelgés egyfajta koholmánya. A saját indíttatású szabadság fogalmi vágyálom, keserves csalódás. A szabadság ruhájába bújtatott szabadosság a nyomorúságos szolgaság előfutára.” (54:1.5)

[John RUSKIN: https://hu.wikipedia.org/wiki/John_Ruskin]

[T.A. 8/2/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XCVII.)

» Idén nem ugyanazok vagyunk, mint tavaly; és így van ez azokkal is, akiket szeretünk. Igazán szerencsés dolog, ha így megváltozva továbbra is szeretni tudjuk azt, aki megváltozott. « – William Somerset Maugham angol regényíró, elbeszélő és drámaíró (1874-1965)

„Minden halandó ember igen jól tudja, hogy a szeretet, mely ha nemes volt is egykor, a csalódáson, a féltékenységen és a hosszú ideje tartó neheztelésen keresztül végül miként válhat tényleges gyűlöletté.” (177:4.11)

[William Somerset MAUGHAM: https://hu.wikipedia.org/wiki/William_Somerset_Maugham]

[T.A. 7/28/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XCVI.)

» Minden, a kormányzattal összefonódott vallás többé-kevésbé ellentétben áll a szabadsággal. A kormányzattól elválasztva működők mind összeegyeztethetők a szabadsággal. « – Henry Clay amerikai ügyvéd, államférfi (1777-1852)

„Minden idők egyik legnagyobb békemozgalma arra irányult, hogy az egyházat elválasszák az államtól.” (70:1.14)

„[Egy szomszédos bolygón:] Tisztán vallási ismereteket nyilvános formában csak a bölcselettemplomokban adnak elő, mert ezen embereknél nem alakultak ki az urantiai egyházakhoz hasonló, kizárólagosan vallási intézmények. Az ő életfelfogásukban a vallás nem más, mint törekvés arra, hogy megismerjék Istent és hogy a társaik számára végzett szolgálaton keresztül mutassák ki az emberbaráti szeretetet, de e vallási helyzet nem jellemző a bolygó más nemzeteire. A vallás ezeknél az embereknél olyannyira családi ügy, hogy nincsenek is kizárólag vallási összejövetel céljára szolgáló nyilvános helyek. Politikai értelemben az egyház és az állam, ahogy az urantiaiak szokták mondani, teljesen szét van választva, azonban a vallás és a bölcselet sajátos átfedése érvényesül.” (72:3.5)

[Henry CLAY: https://en.wikipedia.org/wiki/Henry_Clay]

[T.A. 7/12/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XCV.)

» Ahol nincsenek törvények, és minden ember azt teszi, ami számára helyesnek tűnik, ott van a legkevesebb valódi szabadság. « – Henry Martyn Robert amerikai katona, mérnök, író (1837-1923)

„Kiváltságot élvezni visszaélés nélkül, szabadnak lenni szabadosság nélkül, hatalmat gyakorolni, de következetesen elutasítani annak igénybevételét a saját gyarapodásunk céljából – ezek a magasrendű polgárosodott társadalom jegyei.” (48:7.8)

„A zabolátlan saját akarat és a szabályozatlan önkifejezés egyenlő a legteljesebb önzőséggel, a nem-istenszerűség csúcsával. Ha a szabadság nem jár együtt a sajátlényeg fokozatos meghódításával, akkor nem más, mint az önös halandói képzelgés egyfajta koholmánya. A saját indíttatású szabadság fogalmi vágyálom, keserves csalódás. A szabadság ruhájába bújtatott szabadosság a nyomorúságos szolgaság előfutára.” (54:1.5)

[Henry Martyn ROBERT: https://en.wikipedia.org/wiki/Henry_Martyn_Robert]

[Cs.G. 7/23/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XCIV.)

» A hazaszeretet nagyszerű dolog. De miért kellene a szeretetnek megállnia a határon? « – Pau Carles Salvador Casals i Defilló katalán származású spanyol csellóvirtuóz, karmester, zeneszerző (1876-1973)

„Az eszményi államot három nagy, összehangolt hajtóerő működteti:

1. Az emberek közötti testvériség felismeréséből származó szeretet és kölcsönös bizalom.

2. A bölcs eszményképeken alapuló értelmes hazafiság.

3. A bolygói tények, szükségletek és célok szempontjából értelmezett mindenségrendi látásmód.” (71:3.4-6)

„Egyetlen nemzeti alapokra épülő polgárosodott társadalom sem maradhat fenn, hacsak a nevelési módszerei és a vallási eszményképei nem ösztönzik az értelmes hazafiság és a nemzeti odaadás nemesebb fajtájának elfogadását. Ezen értelmes hazafiság és kulturális összetartás hiányában a szűk látókörű féltékenykedés és a helyi önérdekek eredményeként végül minden nemzet széthullik.” (81:6.35)

[Pau CASALS: https://hu.wikipedia.org/wiki/Pau_Casals]

[T.A. 7/4/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XCIII.)

» A haladás művészete a rend megőrzése a változások közepette és a változások megőrzése a rend mellett. « – Alfred North Whitehead, angliai születésű amerikai matematikus, filozófus (1861-1947)

„A jelenlegi társadalmi rend nem feltétlenül helyes – nem isteni vagy szent – azonban az emberiség jól teszi, ha a változtatásokat lassan végzi el. Amivel ti rendelkeztek, az sokkal jobb, mint az elődeitek által ismert bármely rendszer. A társadalmi rend megváltoztatásakor bizonyosodjatok meg afelől, hogy a változtatás a jobb irányába hat. Ne hagyjátok rábeszélni magatokat arra, hogy az ősapáitok által elvetett képletekkel kísérletezzetek. Előre menjetek, ne visszafelé! Hagyjátok az evolúciót a maga útján haladni! Ne lépjetek vissza!” (69:9.18)

A vallási őrangyalok. Ezek az »egyházak angyalai«, a legkomolyabb védelmezői annak, ami jelenleg van és ami eddig volt. Arra vállalkoznak, hogy megtartsák az eszményképeit mindannak, amely az idő múlását túlélte, annak érdekében, hogy az erkölcsi értékek biztonságosan átadódhassanak az egyik korszakból a másikba. Ők azok, akik rendre keresztülhúzzák a haladás angyalainak számításait, mert mindegyre azon munkálkodnak, hogy a múlt elpusztíthatatlan értékeit az egyik nemzedékről a másikra átmentsék, és a meglévő formákat új és éppen ezért kevésbé szilárd gondolkodás- és viselkedésmintákká alakítsák. Ezek az angyalok a szellemi formákat védelmezik, de a szélsőséges szakadár felekezeti jelenségeknek és a magukat hívőnek tartók közötti hasztalan és értelmetlen megosztottság kialakulásának nem ők a kiváltó okai. Az Urantián jelenleg szolgálatot teljesítők az ötödikek a sorban.” (114:6.7)

[Alfred North WHITEHEAD: https://hu.wikipedia.org/wiki/Alfred_North_Whitehead]

[T.A. 6/17/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XCII.)

» Nincs fregatt könyvhöz fogható
Mert messzire vihet,
Paripánál jobb benne lap
Vinni költészetet. « – Emily Dickinson amerikai költő (1830-1886)

„Csak egy költő képes érzékelni a költészetet a mindennapi létezés szokványos szürkeségében.” (48:7.22)

„Az istenimádatnak – a szellemi szemlélésének – szükségképpen váltakoznia kell a szolgálattal, kapcsolatba kell lépnie az anyagi valósággal. A munkának a játékkal kell váltakoznia; a vallást a vidámságnak kell ellensúlyoznia. Az elmélyült bölcseletet az ütemes verselésnek kell követnie. Az élet nehézségeit – a személyiségen érvényesülő idő-feszültséget – az istenimádat nyugalmának kell oldania. A személyiség világegyetembeli elszigeteltségétől való félelemből eredő bizonytalanságérzet ellenszere az Atya hites szemlélése és a Legfelsőbb megismerésének kísérlete.” (143:7.3)

„A művészet bizonyítja, hogy az ember nem gépies működésű, de azt nem bizonyítja, hogy szellemi értelemben halhatatlan. A művészet halandó morontia, mely az anyagi ember és a szellemi ember közötti közbenső mezőn helyezkedik el. A költészet kísérlet arra, hogy az ember az anyagi valóságoktól a szellemi értékekhez meneküljön.” (195:7.15)

[Emily DICKINSON: https://hu.wikipedia.org/wiki/Emily_Dickinson]

[T.A. 6/9/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XCI.)

» Az elme önmagában való, s képes a poklot mennyé, a mennyet pedig pokollá tenni. « – John Milton angol költő, politikus (1608–1674)

„Az emberi személyiségek az anyagi elme színkörében élnek, öntudattal rendelkeznek, döntéseket hoznak, Istent választják vagy elfordulnak tőle, örökkévalóvá teszik vagy elpusztítják önmagukat.” (111:1.3)

John MILTON [https://hu.wikipedia.org/wiki/John_Milton]

[T.A. 5/31/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XC.)

» A lelkiismeret olyan kutya, mely ugyan meg nem állít meg minket, de amelynek ugatását nem tudjuk elhallgattatni. « – Nicolas Chamfort francia író, moralista (1740-1794)

„A vallás egy s más múltbeli alkalommal támogatott mindenféle ellentétes és következetlen viselkedést, egykor jóváhagyta gyakorlatilag mindazt, amit ma erkölcstelen vagy bűnös dolognak tekint. A lelkiismeret, melyet nem tanít tapasztalás és nem segít értelem, sohasem volt és sohasem lehet az emberi viselkedés biztos és tévedhetetlen iránymutatója. A lelkiismeret nem isteni hang, mely az emberi lélekhez beszél. Az pusztán az adott létezési szakasz erkölcseinek a helyest és az erkölcsöst megjelenítő eredője; egyszerűen csak az ember által felfogott válaszadási eszménykép az adott körülmények között.” (92:2.6)

„(...) A növekedés a sajátlényegünknek az önbírálattal társult felfedezésén is alapul – a tudaton, mert a tudat valóban a sajátlényeg bíráló elemzése az önnön való saját érték-szokásai, személyes eszményképei révén.” (100:1.5)

„A vallás, a személyiség meggyőződés-hite mindig képes győzedelmeskedni a hitetlen anyagi elmében születő, felületesen ellenkező, kétségbeesett okszerű gondolkodáson. Tényleg létezik egy igaz és valódi benső hang, az »igaz fény, mely megvilágosít minden embert, aki a világra jön«. Ez a szellemvezetés különbözik az emberi tudat etikai hangjától. (...)” (101:0.3)

„Ne tévesszétek és keverjétek össze az Igazító küldetését és befolyását azzal, amit általában lelkiismeretnek neveznek; e két dolog nincs egymással közvetlen kapcsolatban. A lelkiismeret emberi és tisztán lelki válasz. Nem szabad lebecsülni, de az aligha a léleknek szóló Isten hangja, ami valójában az Igazítóé volna, ha e hang egyáltalán hallható lenne. A lelkiismeret, nagyon helyesen, jócselekedetre int benneteket; az Igazító viszont ezen felül még arra is vállalkozik, hogy elmondja, valójában mi a jó; s teszi ezt akkor és úgy, amint és amilyen módon képesek vagytok érzékelni e Nevelő vezetését.” (110:5.1)

„Különösen veszélyes dolog meghatározni az álomélet Igazító-tartalmát. Az Igazítók munkálkodnak az ember alvása közben, de a közönséges álomélményeitek tisztán élettani és lelki jelenségek. Hasonlóképpen veszélyes dolog megpróbálkozni a bejegyzett igazítói fogalmak különválasztásával a halandói tudat sugallta többé-kevésbé folyamatos, tudatos érzékletektől. Ezek az egyéni sajátosságok figyelembevételével, személyes döntésen keresztül megoldandó feladatok. Az emberi lény azonban akkor is jobban teszi, ha úgy téved, hogy elutasítja az Igazító valamely megnyilvánulását azáltal, hogy azt tisztán emberi tapasztalásnak fogja fel, mintsem hogy a halandói elme valamely válaszát az isteni rangú szférába tartozónak minősítse. Emlékezzetek arra, hogy a Gondolatigazító befolyása legnagyobb részt, bár nem teljes egészében, felsőtudatos tapasztalás.” (110:5.5)

„(...) Ha megvalljátok a bűneiteket, tiétek a megbocsátás; ezért legyen a lelkiismeretetek vétektől mentes.” (156:2.7)

[Sébastien Nicolas DE CHAMFORT: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nicolas_Chamfort]

[T.A. 5/27/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXXXIX.)

» A kíváncsiság az elme sóvár vágya. « – Thomas Hobbes angol filozófus (1588-1679)

„A kalandvágy, a kíváncsiság és az egyhangúságtól való rettegés – a fejlődő emberi természettel született sajátságok – nem azért vannak jelen, hogy pusztán nehezítsék a dolgotokat és bosszantsanak benneteket rövid földi ottlétetek alatt, hanem inkább annak sugalmazása céljából, hogy a halál csak a kezdete egy végtelen és kalandos létpályának, egy várva várt örök életnek, egy örökké tartó felfedezőútnak.

A kíváncsiság – a vizsgálódás szelleme, késztetés a felfedezésre, a feltárás hajtóereje – része az evolúciós térteremtmények veleszületett, isteni sajátságának. E természetes indíttatások nem pusztán azért jelentkeznek, hogy akadályozzanak és visszatartsanak benneteket. Igaz, e nagyratörő késztetéseket szükségképpen gyakorta vissza kell fognotok a rövid földi életetek során, gyakran csalódást kell megélnetek, azonban az eljövendő hosszú korszakokban mindezeket teljesen kibontakoztatjátok és dicsőségetekre tesztek eleget nekik.” (14:5.10-11)

„A mindenségtani gondolatszintek elérése magába foglal:

l. Kíváncsiságot. Az összhang iránti vágy és a szépség iránti szomj. Állhatatos próbálkozás az összarányos mindenségrendi kapcsolatok új szintjeinek felfedezésére.” (56:10.5-6)

„Ne próbálkozzatok a kíváncsiság kielégítésével vagy minden, a lélekben ott kavargó, lappangó kaland kiélésével a húsvér testben eltöltendő rövid élet alatt. Legyetek türelemmel! Ne engedjetek a kísértésnek, hogy féktelenül elmerüljetek olcsó és hitvány kalandokban. Gazdálkodjatok az energiáitokkal és zabolázzátok meg a szenvedélyeiteket; legyetek higgadtak, miközben a fokozatos fejlődési kaland és a felkavaró felfedezés egy végtelen létpályájának fenséges kibontakozását várjátok.” (195:5.10)

[Thomas HOBBES: https://hu.wikipedia.org/wiki/Thomas_Hobbes]

[T.A. 5/17/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXXXVIII.)

» Az embernek sohasem kell restelkednie egy tévedés bevallásán. Ezzel azt mutatja, hogy fejlődik, és ma okosabb, mint tegnap. « – Jonathan Swift angol születésű ír szatirikus író, esszé- és politikai pamfletíró (1667-1745)

„Nem olyan fontos az, hogy milyenek vagytok ma ahhoz képest, hogy milyenekké váltok napról napra, az örökkévalóságban.” (111:1.5)

„Miután elindultatok az örök élet útján, miután elfogadtátok a feladatot és megkaptátok a fejlődésre vonatkozó utasításokat, ne féljetek az emberi feledékenység és a halandói állhatatlanság veszélyeitől, ne gyötörjön benneteket a hibázás lehetőségéből fakadó kétség vagy a nagyfokú zavar, ne tétovázzatok és ne kérdőjelezzétek meg a besorolásotokat és a helyzeteteket, mert minden sötét órán, az előremutató küzdelem minden keresztútján az Igazság Szelleme mindig szólni fog hozzátok, mondván, »Ez a helyes út«.” (34:7.8)

„A hibázás lehetősége eredendően benne van a bölcsesség megszerzésében, a részlegestől és ideigvalótól a teljesig és örökkévalóig, a viszonylagostól és tökéletlentől a véglegesig és tökéletesig tartó haladás tervében. A hiba a viszonylagos tökéletlenség árnyéka, amely szükségképpen keresztezi az embereknek a paradicsomi tökéletesség felé vezető világegyetemi útját a felemelkedésben.” (130:4.11)

„A hibázás képességétől és a rossz megélésétől csak a végső szellemi szinteken szabadul meg a felemelkedő emberi lélek.” (132:2.6)

[Jonathan SWIFT: https://hu.wikipedia.org/wiki/Jonathan_Swift]

[Cs.G. 5/14/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXXXVII.)

» A nagy vagyon olyan szent letét, amelyet birtokosa köteles az élete során a közösség javát szolgálva kezelni. « – Andrew Carnegie skót származású amerikai gyáriparos (1835-1919)

„Egy bizonyos gazdag embernek, aki római polgár és sztoikus volt, Jézus tanításai nagyon felkeltették az érdeklődését, mely tanításokkal Angamon ismertette meg. E jómódú polgár, miután több bensőséges megbeszélést folytatott Jézussal, megkérdezte, hogy mihez kezdjen a vagyonával, ha már van neki, és Jézus ezt válaszolta: »Az anyagi javakat az anyagi élet javítására fordítanám, éppen úgy, ahogy a tudást, a bölcsességet és a szellemi szolgálatot az értelmi élet gazdagításának, a társadalmi élet nemesebbé tételének és a szellemi élet fejlesztésének segítésére használnám. Az anyagi vagyont úgy gondoznám, mint egy bölcs és hatékony intéző, akinek feladata az adott nemzedék erőforrásainak felhasználása a következő és a későbbi nemzedékek javára és nemesítésére.«” (132:5.1)

[Andrew CARNEGIE: https://en.wikipedia.org/wiki/Andrew_Carnegie]

[T.A. 5/5/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXXXVI.)

» Hinni valamiben még nem megoldás, de a megoldás kezdete. « – Csoóri Sándor költő, esszéíró, prózaíró, politikus (1930-2016)

„Ne légy olyan nemtörődöm, hogy az Istent kéred a nehézségeid megoldására, de soha ne habozz az előtted álló kihívásokkal való elszánt és bátor szembenézés során téged vezérlő és megtartó bölcsességet és szellemi erőt kérni tőle.” (91:6.5)

„[B]árki, aki meg akarja cselekedni az Isten akaratát, meg fogja érteni a szellemi értékek érvényességét. Ez a legjobb megközelítés, mely a halandói szinten alkalmazható ahhoz, hogy a vallásos tapasztalás valóságára bizonyítékokat kínáljunk. (...) Az ilyen hit adja meg az egyetlen menekülési lehetőséget az anyagi világ gépies szorításából és az értelmi világ tökéletlenségének hibás torzításából; ez az egyetlen megtalált megoldás az egyén személyiségének folytatódó továbbélésével kapcsolatos halandói gondolkodás megoldatlan helyzetére. (...)” (101:10.6)

[CSOÓRI Sándor: https://hu.wikipedia.org/wiki/Csoóri_Sándor_(költő)]

[ref. Cs.G. 5/1/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXXXV.)

» Aki nagy hanggal és parancsszóval támogatja meg az érveit, az voltaképpen elárulja, hogy az érvelése milyen gyenge lábakon áll. « – Michel de Montaigne francia esszéíró, filozófus (1533-1592)

„Bármely tétel érvekre épített védelme fordított arányban áll a tétel igazságtartalmával.” (48:7.30)

„Az én életfelfogásom azt mondatja velem, hogy vannak olyan időszakok, amikor harcolnom kell, ha szükséges, az igazságosságról általam alkotott felfogás védelméért, de nem kételkedem abban, hogy a Mester, aki érettebb személyiségfajtával rendelkezik, könnyedén és nemesül aratna ezzel egyenértékű győzelmet az ő tapintatos és türelmes, ígéretes és vonzó módszerével. Az igazunkért küzdve túl gyakran alakul úgy, hogy mind a győztes, mind a vesztes vereséget szenved. (…)” (160:3.4)

[Michel Eyquem DE MONTAIGNE: https://hu.wikipedia.org/wiki/Michel_de_Montaigne]

[ref. T.A. 4/20/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXXXIV.)

» A türelem is egyfajta cselekvés. « – Auguste Rodin francia szobrászművész (1840-1917)

„A mennyei Atya szereti a gyermekeit, és ezért nektek meg kell tanulnotok szeretni egymást; a mennyei Atya megbocsátja nektek a bűneiteket; ezért meg kell tanulnotok megbocsátani egymásnak. Ha a testvéred bűnt követ el ellened, menj oda hozzá és tapintattal és türelemmel mutass rá az ő vétkére. Mindezt csakis vele négyszemközt tedd. Ha hallgat rád, akkor megnyerted a testvéredet. Ám ha a testvéred nem hallgat meg, ha kitart a téves viselkedése mellett, akkor menj el hozzá újra, vidd magaddal egy vagy két közös barátotokat, hogy így két vagy három tanú is legyen, mely megerősíti a tanúságodat és alátámasztja azt a tényt, hogy te igazul és irgalmasan jártál el a téged bántó testvéreddel. Ha most ő nem hajlandó meghallgatni a testvéreidet, előadhatod az egész esetet a gyülekezetnek, és azután, ha nem hajlandó meghallgatni a testvériséget, hadd tegyék azt, amit bölcsnek tartanak; legyen az ilyen engedetlen társ száműzve az országból. Bár nem tetszeleghettek abban a szerepben, hogy ítéletet mondjatok a társaitok lelke felett, és bár nem bocsáthatjátok meg a bűnöket és más módon sem vetemedhettek arra, hogy elbitoroljátok a mennyei seregek felügyelőinek előjogait, ugyanakkor megadatott nektek, hogy ideigvaló rendet tartsatok fenn az országban, a földön. Bár nem árthatjátok bele magatokat az örökkévaló élettel kapcsolatos isteni rendeletekbe, döntenetek kell azokban a viselkedési kérdésekben, melyek a földi testvériség időleges jólétével kapcsolatosak. Amit a testvériség fegyelmezésével kapcsolatosan mindeme dolgokban rendelkeztek a földön, azt el fogják ismerni a mennyben. Bár nem szabhatjátok meg az egyén örökvégzetét, rendelkezhettek a csoport viselkedéséről, mert ha közületek ketten vagy hárman e dolgok közül valamiben egyetértenek és úgy kéritek azt tőlem, meg is kapjátok, amennyiben a kérelmetek nem összeegyeztethetetlen a mennyei Atyám akaratával. Mindez örökkön igaz, ahol ugyanis két vagy három hívő összegyűlik, ott vagyok én közöttük.” (159:1.3)

[Auguste RODIN: https://hu.wikipedia.org/wiki/Auguste_Rodin]

[ref. T.A. 4/7/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXXXIII.)

» A legbölcsebb ember az, aki egyáltalán nem gondolja magát annak. « – Nicolas Boileau-Despréaux francia költő, esztéta és műkritikus (1636-1711)

„Az ilyen személyes hit a mennyei Atya útmutatása és védelme bizonyosságában, a fiú egyedi életében biztonságot és a szellem valóságában való elmélyülés lehetőségét kölcsönzi. És mégis, az isteniséggel való szoros kapcsolat nagyon mélyen gyökerező tudata ellenére, ez a galileai, az Isten galileaija, amikor Jó Tanítóként szólították, azonnal azt felelte, »Miért mondasz engem jónak?« Amikor ilyen kiváló önzetlenséggel szembesülünk, kezdjük érteni, hogy az Egyetemes Atya miként találta lehetségesnek, hogy oly teljes körűen mutassa meg magát neki, és hogy magát rajta keresztül nyilatkoztassa ki a teremtésrészek halandóinak.” (196:0.8)

„Jézus a személyes vallásos tapasztalás hit-bizonyosságainak tisztán emberi tudatától fejlődött azokig a fenséges szellemi magasságokig, ahol határozottan felismerte az isteni természetét, valamint addig, hogy tudatosulhatott benne az Egyetemes Atyával való szoros közösség egy világegyetem irányításában. A halandói függőség ama szerény rendjétől indulva fejlődött – mely arra sarkallta, hogy önkéntelenül is azt mondja az őt Jó Tanítónak nevezőnek, »Miért hívsz engem jónak? Senki sem jó, csak az Isten,« – az elért isteniség azon magasztos tudatára, mely annak kimondására bírta, »Ki vádol bűnnel engem közületek?« Ez a fokozatos felemelkedés az emberitől az istenihez kizárólag halandói teljesítmény volt. Amikor így elérte az isteniséget, ő még mindig ugyanaz az emberi Jézus volt, az Ember Fia és az Isten Fia.” (196:2.2)

[Nicolas BOILEAU: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nicolas_Boileau]

[ref. T.A. 3/30/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXXXII.)

» Mindabból, amit az ember a boldogulásra irányuló késztetésében felállít és megépít, az én szememben semmi sem jobb és értékesebb a hidaknál. Fontosabbak, mint a házak; szentebbek, mint a szentélyek. Mindenkihez tartoznak és mindenkivel szemben egyenlőek; hasznosak, mindig érzékkel épülnek, éppen azon a helyen, ahol a legtöbb emberi szükséglet találkozik; tartósabbak, mint más építmények, és nem szolgálnak semmilyen titkos vagy rossz dolgot. « – Ivo Andrić boszniai származású jugoszláv Nobel-díjas író, költő (1892-1975)

„Az idő eseményei és az anyagi lét küzdelmei legfeljebb csak átmeneti hidat képeznek, mely összeköttetést biztosít a túloldallal, a szellemi valóság és a mennyei létezés alkotta ígéretföldjével.” (32:5.2)

„A kinyilatkoztatás, vagyis a morontia látásmód helyettesítője az evolúciós világon, képessé teszi az embert arra, hogy meglássa ugyanazt az Istent a természetben, mint amit a hit mutat meg a lelkében. Így a kinyilatkoztatás sikeresen áthidalja az anyagi és a szellemi közötti szakadékot, sőt a teremtmény és a Teremtő, az ember és az Isten közötti szakadékot is.” (101:2.10)

„Szidonba beérve Jézus és a társai egy hídon keltek át, sokuk először látott ilyet életében. Ahogy átsétáltak a hídon, Jézus egyebek mellett azt mondta: »E világ csak egy híd; átkelhettek rajta, de nem szabad azon gondolkodnotok, hogy lakhelyet építetek rá.«” (156:2.1)

[Ivo ANDRIĆ: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ivo_Andrić]

[ref. T.A. 3/11/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXXXI.)

» A vakbuzgó ember elméje olyan, mint a kifelé nyíló kapu, melyre a külső tények nyomása csupán annyi hatással van, hogy még nehezebben tárható ki. « – Ogden Nash amerikai költő (1902-1971)

„Kajafás azonban már nem bírta tovább nézni a Mestert, amint az tökéletes önuralommal és kitartóan hallgatva ott áll. Úgy gondolta, hogy tud legalább egy módot a fogoly szóra bírására. Ennek megfelelően odaszaladt Jézushoz, és ujját vádlón a Mester arca előtt rázva, azt mondta: »Megparancsolom, az élő Isten nevében, hogy mondd meg nekünk, hogy te vagy-e a Megszabadító, az Isten Fia.« Jézus így felelt Kajafásnak: »Én vagyok. Rövidesen elmegyek Atyámhoz, és az Ember Fia hamarosan hatalommal ruháztatik fel és újra uralkodni fog a mennyei seregek felett.«

Jézus eme szavait hallván a főpap roppant haragra gerjedt, és a felsőruháját megszaggatva azt kiabálta: »Milyen tanúság kell még nekünk? Íme, most mind hallottátok ennek az embernek az istenkáromlását. Szerintetek mit kellene tenni most ezzel a törvényszegővel és istenkáromlóval?« Erre egyhangúlag mind azt felelték, »Megérdemli a halált; feszíttessék meg.«” (184:3.14-15)

[Frederic Ogden NASH: https://en.wikipedia.org/wiki/Ogden_Nash]

[ref. T.A. 3/3/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXXX.)

» Bárki, akinek hatalmat adnak, vissza fog élni vele, ha nem hatja át az igazság és az erény szeretete, függetlenül attól, hogy az illető herceg vagy a nép egyszerű gyermeke. « – Jean de la Fontaine francia író, költő (1621-1695)

„Kiváltságot élvezni visszaélés nélkül, szabadnak lenni szabadosság nélkül, hatalmat gyakorolni, de következetesen elutasítani annak igénybevételét a saját gyarapodásunk céljából – ezek a magasrendű polgárosodott társadalom jegyei.” (48:7.8)

„Ezen elhatározásában a názáreti Jézus megmutatta a figyelő világegyetem számára annak botorságát és bűnét, ha valaki az isteni tehetségét és az istenadta képességeit a személyes gyarapodás vagy a tisztán önző nyerészkedés és felmagasztaltatás aljas szolgálatába állítja. Ez volt Lucifer és Kaligasztia bűne.” (136:6.9)

[Jean DE LA FONTAINE: https://hu.wikipedia.org/wiki/Jean_de_La_Fontaine]

[ref. T.A. 3/18/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXXIX.)

» Az ember lényege nem önmagában, hanem önmaga fölött van valahol. « – Szabados György Kossuth-díjas zeneszerző, zongoraművész, dzsessz-zenész (1939-2011)

„A lélek az ember önmagát figyelő, igazlátó és szellemérzékelő része, mely az emberi lényt mindörökre az állatvilág fölé emeli. Az öntudat, önmagában és magától, nem azonos a lélekkel. Az erkölcsi öntudat az igaz emberi önmegvalósítás és ez alkotja az emberi lélek alapját, és a lélek az ember azon része, mely az emberi tapasztalás lehetséges továbbélési értékét jelenti. Erkölcsi választás és szellemi felemelkedés, az Isten megismerésének képessége és a késztetés, hogy olyanok legyünk, mint ő, ezek jellemzik a lelket. (…)” (133:6.5)

„Az érett, megnemesedett és szellemivé lényegült emberi lélek a mennyei rendűséghez közelít annyiban, hogy az anyagi és a szellemi, az anyagi sajátlényeg és az isteni szellem közötti entitássá kezd alakulni. Az emberi lény kifejlődő lelkét nehéz leírni és még nehezebb kimutatni, mivel sem anyagi vizsgálódási, sem szellemi bizonyítási módszerekkel nem határozható meg. Az anyagi tudomány nem tudja kimutatni a lélek létezését, de a tisztán szellemi vizsgálat sem képes erre. Annak ellenére, hogy sem az anyagi tudomány, sem a szellemi alapelvek nem képesek felfedni az emberi lélek létét, minden erkölcsi tudattal rendelkező halandó tudja, hogy létezik az ő lelke, s ez valós és tényleges személyes tapasztalás.” (133:6.7)

[SZABADOS György: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szabados_György_(zongoraművész)]

[ref. Cs.G. 2/20/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXXVIII.)

» Az ember annyi igazságra tehet szert, amennyit van bátorsága megközelíteni. « – Saul Bellow Nobel-díjas amerikai regényíró (1915-2005)

„A hit igen készségesen magával viszi az értelmet addig, ameddig az képes vele tartani és azután már a bölcsességgel megy tovább a végső bölcseleti határig; és azután egyedül az IGAZSÁG társaságában mer belevágni a határtalan és soha véget nem érő világegyetemi utazásba.” (103:9.7)

„Vajon a bátorság – az erős jellem – kívánatos? Akkor viszont az embernek nehézségekkel való megbirkózást és csalódásokkal való szembenézést követelő környezetben kell növekednie.” (3:5.6)

„Vajon az igazság szeretete és a hajlandóság, hogy kövessük azt, vigyen bármerre is, kívánatos? Akkor viszont az embernek vétekkel terhelt és a hamisság megnyilvánulására mindig lehetőséget adó világban kell felnőnie.” (3:5.10)

„Az erkölcsileg gyávák sohasem érik el a bölcseleti gondolkodás magas síkjait; bátorság kell az új tapasztalási területekre való behatoláshoz és az értelmi élet ismeretlen területeinek felfedezésével való megpróbálkozáshoz.” (101:7.2)

[Saul BELLOW: https://hu.wikipedia.org/wiki/Saul_Bellow]

[ref. Cs.G. 2/13/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXXVII.)

» Aki elkezdett komolyabban élni a bensőjében, az egyszerűbben kezd élni a kinti világban. « – Ernest Miller Hemingway amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró (1899-1961)

„[Az anyagi fejlődés csúcspontja] Az élet üdítően egyszerű; az ember végre összhangba hozta a magas szintű gépi fejlődést a serkentő értelmi haladással és mindkettő elébe nagyszerű szellemi előrelépést helyezett. A boldogság keresése nem más, mint örömteli, megelégedéssel járó tapasztalás.” (55:5.6)

„A vallás végül eljut a mindenható szeretet végtelenül egyszerű felismeréséhez, ahhoz a szeretethez, mely ellenállhatatlanul söpör végig az emberi lelken, amikor az végre megérti, hogy az Egyetemes Atya végtelen rokonszenvvel viseltetik a világegyetem fiai iránt.” (90:0.3)

„[Jézus huszadik éve (Kr.u. 14)] Ebben az évben újra hozzáfogott ahhoz, hogy a halandói és az isteni természetét egyszerű és hatékony emberi egyéniséggé szője. Az erkölcsi rendbeli és szellemi felfogásbeli gyarapodása is folytatódott.” (127:6.9)

„Az ikrek jó természettel rendelkeztek, egyenesek voltak és mindenki szerette őket. Jézus ezeket a szerény képességű ifjakat azért emelte a személyes törzskarában betöltendő megtisztelő rangra az országban, mert számtalan milliónyi hasonlóan egyszerű és félelemmel teli lélek él a tér világain, akiket hasonlóképpen be akar fogadni a vele és az ő elküldött Igazság Szellemével való tevékeny és hívő közösségbe. Jézus nem veti meg a kis dolgokat, csak a rosszat és a bűnt. Jakab és Júdás kicsi volt, de hűséges. Egyszerűek és tudatlanok voltak, de jószívűek, kedvesek és nagylelkűek is.” (139:9.8)

„A Mester nagy bölcsességet és tökéletes pártatlanságot mutatott minden, az apostolaival és az összes tanítványával kapcsolatos ügyben. (…) Egyszerű volt, férfias, őszinte és félelmet nem ismerő. A Mester jelenlétében meglévő mindezen fizikai és értelmi hatásokon túl ott volt még a lényének minden, a személyiségéhez kötődő szellemi bája is – a türelmesség, a gyöngédség, a szerénység, a szelídség és az alázat.” (141:3.4)

[Ernest Miller HEMINGWAY: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ernest_Hemingway]

[ref. T.A. 2/4/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXXVI.)

» Semmi sem korlátozza jobban az intelligenciát, mint a tudatlanság; semmi sem ösztönzi jobban a tudatlanságot, mint az ember saját véleménye; semmi nem erősíti jobban a véleményeket, mint a valósággal való szembenézés elutasítása. « – Sheri S. Stepper  amerikai sci-fi és krimi író (1929-2016)

„Az embernek a jó és a rossz közötti választását nemcsak az ő erkölcsi természetének erőssége befolyásolja, hanem olyan hatások is közrejátszanak, mint a tudatlanság, az éretlenség és a csalatkozás.” (16:7.7)

„A tudatlanság gyanakvást szül, és a gyanakvás nem egyeztethető össze a rokonszenvező és szeretetteli alapállással.” (52:6.4)

„Az ima eltorzításának és elferdítésének veszélyei a tudatlanságban, a babonaságban, az elmerevítésben, az életszerűtlenné tételben, az anyagi elvű gondolkodásban és a vakbuzgóságban állnak fenn.” (91:1.6)

„A növekedés fő kerékkötője az előítélet és a tudatlanság.” (100:1.2)

„Az isteni igazság kinyilatkoztatásait csak az emberi tudatlanság, vakbuzgóság és szűklátókörű türelmetlenség zárja le.” (159:4.9)

[Sheri S. TEPPER: https://en.wikipedia.org/wiki/Sheri_S._Tepper]

[ref. T.A. 1/25/2021]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXXV.)

» A progresszív társadalmak kinövik az intézményeket, ahogy a gyerekek kinövik a ruhát. « – Henry George amerikai politikai közgazdász, újságíró (1839-1897)

„Minden emberi intézménynek vannak kezdetei, és a polgári kormányzás fokozatos fejlődés eredménye, éppen úgy, mint a házasság, az ipar és a vallás. A korai nemzetségektől és kezdetleges törzsektől kezdve az egymást követő emberi kormányzati rendszerek fokozatosan fejlődtek, s egymást váltva érték el a huszadik század második harmadát jellemző társadalmi és polgári szabályozási formákat.” (70:5.1)

„A társadalom nem isteni intézmény; a társadalom fokozatos evolúciós jelenség; és a polgárosodott viszonyok fejlődése mindig késedelmet szenved, amikor a vezetők késlekednek megtenni azokat a társadalomszervezési változtatásokat, melyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a polgárosodott viszonyok fejlődése a korszak tudományos fejlődési ütemével lépést tudjon tartani. Ami azt illeti, a dolgokat nem szabad lenézni csak azért, mert régiek, és valamely eszmét sem szabad feltétel nélkül befogadni csak azért, mert szokatlan és újszerű.” (81:6.39)

[Henry GEORGE: https://en.wikipedia.org/wiki/Henry_George]

[ref. T.A. 5/21/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXXIV.)

» A tények ismerete tudás, azok alkalmazása pedig bölcsesség. « – Thomas Jefferson amerikai ügyvéd, feltaláló, író (1743-1826)

„Emlékezzetek arra, hogy a tudomány a tudás tartománya, a bölcselet a bölcsesség területe, és a vallás a hitbeli tapasztalás mezeje.” (101:5.2)

„Amikor a tudásunk és az értelmünk képtelen elérni valamit, az igaz bölcsesség arra int minket, hogy vallási éleslátáson és szellemi átalakuláson keresztül a hitünk teljesíthesse azt.” (102:1.2)

„Az anyagi elme szeme a tárgyi tudás világát érzékeli; a szellemiesült értelem szeme az igazi értékek világát észleli. E két összehangolt és egyeztetett nézőpont láttatja a valóság világát, melyben a bölcsesség a fejlődésben szerzett személyes tapasztalatok függvényében értelmezi a világegyetemi jelenségeket.” (130:4.10)

„A tudás a tudományból ered; a bölcsesség az igaz bölcseletből; az igazság a szellemi élet vallásos megtapasztalásából. A tudás a tényekhez kötődik; a bölcsesség az összefüggésekhez; az igazság pedig a valóság értékeihez.” (132:3.2)

„Ne kövesd el azt a hibát, hogy összekevered a tudást, a műveltséget és a bölcsességet. Ezek az életben összefüggenek, azonban nagyon is különböző szellemértékeket képviselnek; a bölcsesség mindig uralja a tudást és mindig megdicsőíti a műveltséget.” (160:4.10)

[Thomas JEFFERSON: https://hu.wikipedia.org/wiki/Thomas_Jefferson]

[ref. T.A. 5/24/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXXIII.)

» Mi a szeretet hatalma, ha nem a megbocsátás? « – William Carlos Williams amerikai orvos, költő (1883-1963)

„A kereszt mindörökre mutatja, hogy Jézusnak a bűnösökhöz való hozzáállása nem az elítélés vagy az elnézés volt, hanem az örökkévaló és szeretetteljes üdvözítés. Jézus valóban megmentő abban az értelemben, hogy az élete és a halála megnyeri az embereket a jóságnak és az igaz továbbélésnek. Jézus olyannyira szereti az embereket, hogy a szeretete szeretetválaszt kelt az emberi szívben. A szeretet valóban magával ragadó és örökmód teremtő. Jézus kereszthalála a bűn megbocsátásához és minden rossztett eltörléséhez elég erős és isteni szeretetet példáz. Jézus inkább egy felsőbb rendű pártatlanságot, mint pusztán alakilag helyes és helytelen igazságosságot tárt e világ elé. Az isteni szeretet nem pusztán megbocsátja a helytelen dolgokat; feloldja és ténylegesen meg is szünteti azokat. A szeretet megbocsátása teljes mértékben meghaladja az irgalom megbocsátását. Az irgalom figyelmen kívül hagyja a rossztétemény által való bűnösséget; a szeretet azonban mindörökre megszünteti a bűnt és az abból eredő minden gyengeséget. Jézus új életmódot hozott az Urantiára. Azt tanította nekünk, hogy ne álljunk ellent a rossznak, viszont rajta keresztül találjuk meg a rosszat eredményesen semlegesítő jóságot. A jézusi megbocsátás nem elnézés; az nem más, mint az elítéléstől való megszabadulás. Az üdvözülés nem veszi semmibe a helytelen dolgokat; hanem helyessé teszi azokat. Az igaz szeretet nem alkuszik meg a gyűlölettel és nem is nézi el azt; hanem megszünteti. A jézusi szeretet sohasem elégszik meg a puszta megbocsátással. A Mester szeretete elégtételt, örökkévaló továbbélést foglal magában. Teljesen helyénvaló úgy beszélni az üdvözülésről, mint váltságról, ha ez alatt ezt az örökkévaló elégtételt értitek.” (188:5.2)

[William Carlos WILLIAMS: https://hu.wikipedia.org/wiki/William_Carlos_Williams]

[ref. T.A. 5/28/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXXII.)

» Minden egyes haladó szellemmel ezer középszerű elme áll szemben, kijelöltetvén a múlt őrizetére. « – Maurice Maeterlinck belga flamand származású francia nyelvű drámaiíró, költő, esszéíró, irodalmi Nobel-díjas (1862-1949)

„Mindvégig türelemmel tanítottalak benneteket. Nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyország rejtelmeit, de az ítélőképességgel nem bíró tömegek és azok számára, akik az elpusztításunkra törnek, mostantól fogva példabeszédekben fogjuk előadni az ország rejtelmeit. (…)” (151:1.4)

„Ez alkalommal figyelmeztette Jézus a követőit, hogy óvakodjanak a tömeg támogatásától. Felidézte a galileai élményeiket, amikor az emberek nagy tömegei időről időre lelkesülten követték őket mindenhová és azután éppoly hevesen ellenük fordultak, és visszatértek a korábbi meggyőződésükhöz és életükhöz. Ezután azt mondta: „Tehát nem szabad engednetek, hogy megtévesszenek benneteket a nagy tömegek, akik a templomban hallgattak minket, és akikről úgy látszott, hogy elhiszik a tanításainkat. E tömegek az elméjükben felületesen hallgatják és hiszik az igazságot, s közülük csak kevesen engedik, hogy az igazság szava élő gyökerekkel hatoljon le a szívükbe. Akik csak az elméjükben ismerik az örömhírt, és akik nem tapasztalták meg azt a szívükben, azok támogatására nem lehet számítani a bajok idején. Amikor a zsidók vezetői egyezségre jutnak az Ember Fiának elpusztításáról, és amikor teljes egyetértésben sújtanak le, akkor meglátjátok majd, hogy a tömeg miként menekül ijedtében vagy marad tétlen, döbbent csendben, miközben ezek a feldühödött és elvakult vezetők a halálba küldik az örömhír igazságának tanítóit. (…)” (177:5.2)

„Néhány nappal ezt megelőzően, a tömeg félelemmel vegyes tisztelettel viseltetett Jézus iránt, de a tömeg nem nézett fel olyasvalakire, aki, miután azt állította magáról, hogy ő az Isten Fia, most a főpapok és a vezetők fogságában van és Pilátus előtt áll az életéről döntő perben. Jézus lehetett hős a néptömeg szemében, amikor kikergette a pénzváltókat és az árusokat a templomból, de nem akkor, amikor ellen nem álló fogoly volt az ellenségei kezében és az életéről határozó perben.” (185:5.5)

[Maurice Polydore Marie Bernard MAETERLINCK: https://hu.wikipedia.org/wiki/Maurice_Maeterlinck]

[ref. T.A. 4/30/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXXI.)

» Az élet egy hosszú lecke alázatból. « – James M. Barrie skót regény- és drámaíró, a Pán Péter szerzője (1860-1937)

„A vallási gyarapodáshoz alapvetően szükséges táptalaj megléte eleve feltételez egyfajta, az önmegvalósításra irányuló fokozatosan fejlődő életet, feltételezi továbbá a természetes hajlamok összehangolását, a kíváncsiság gyakorlását és az indokolt kaland élvezetét, a megelégedés érzéseinek megtapasztalását, a veszélyérzet működésére való odafigyelést és annak tudatosítását, a csodák csábítását, valamint a kicsinység, az alázat szokványos tudatosulását. (…)” (100:1.5)

„(…) voltak torz fogalmaitok a Mester szelídségét és alázatát illetően is. Úgy tűnik, hogy az életcélja a nemes önbecsülés elérése volt. Azt javasolta az embernek, hogy csak azért alázkodjon meg, hogy igazán felemeltessen; az igaz célja az Istennel szembeni igaz alázat volt. (…)” (140:8.20)

[Sir James Matthew BARRIE: https://en.wikipedia.org/wiki/J._M._Barrie]

[ref. T.A. 1/12/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXX.)

» Ki ne vállalná az áldozatot, ha a lelkét már megszólították, az erényét már elismerték, és biztosították arról, hogy egy Őrző, egy Szent gyengéd pillantásai kísérik őt kitartóan, kimeríthetetlen szeretetből? « – Ralph Waldo Emerson amerikai esszéíró, költő, unitárius lelkész és a transzcendentalista mozgalom vezetője a 19. század elején (1803-1882)

„Csaknem minden emberi lénynek van valamije, melyhez kedves gyengéjeként ragaszkodik, és amelyet a mennyország a bejutás belépti díjának részeként követel.” (163:2.7)

[Ralph Waldo EMERSON: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ralph_Waldo_Emerson]

[ref. T.A. 12/4/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXIX.)

» Soha ne hagyjuk, hogy egynél több gond nyomja a vállunkat. Vannak, akik háromféle súlyt cipelnek - minden gondot, amin már túl vannak; minden gondot, amit éppen átélnek; és minden gondot, amire a jövőben számítanak. « – Edward Everett Hale amerikai író, teológus (1822–1909)

„Túl gyakran, túlságosan is gyakran rontjátok meg elméteket őszintétlenséggel és bénítjátok meg pártossággal; állati félelemnek teszitek ki és haszontalan aggodalommal torzítjátok el.” (9:5.7)

„Az aggodalmaskodással fel kell hagyni. A soha be nem következő csalódások a legelviselhetetlenebbek.” (48:7.21)

„Az ember véges, azonban a végtelenség egy szikrája lakozik benne. Ez a kettős helyzet nem csak hogy megteremti a rossz lehetőségét, hanem számos olyan társadalmi és erkölcsi helyzetet is teremt, melyet nagy bizonytalanság és nem kevés félelem terhel.” (111:6.1)

„Az angyalok tényleg nehezen tudják megérteni, hogy miért engeditek meg állandóan a félelemnek, hogy felsőbb értelmi erőitek, sőt vallásos hitetek fölébe kerekedjen, hogy a rettegésből és a szorongásból eredő esztelen riadalom olyannyira elcsüggesszen benneteket.” (113:2.5)

„Ami ellen [Jézus] szólt, az nem az előrelátás volt, hanem az aggódás, a nyugtalankodás.” (140:8.3)

„Mellesleg, bárhogy is aggódtok és vergődtök kétségek között, az nem segít semmit az anyagi igényeitek kielégítésében. Aggodalmában melyiktek tudja egy tenyérnyivel is megnövelni a termetét vagy egy nappal is meghosszabbítani az életét? Lévén, hogy e dolgok nem a ti kezetekben vannak, miért engedtek hát teret bármely ilyen nehézséggel kapcsolatos aggodalmas gondolatotoknak?” (165:5.2)

„A Mestert csak egy dolog nyugtalanította, mégpedig az ő választott követőinek biztonsága és üdvözülése.” (179:2.3)

[E.E. HALE: https://hu.wikipedia.org/wiki/Edward_Everett_Hale]

[T.A. 11/8/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXVIII.)

» Késznek kell lennünk elengedni az általunk eltervezett Életet annak érdekében, hogy a miénk lehessen az az Élet, amely ránk vár. « – Edward Morgan Forster angol regény-, novella- és esszéíró (1879–1970)

„Az ilyen szellemi előrelépés után, akár fokozatos növekedés, akár valamilyen válsághelyzet hozta el azt, a személyiség új irányultságot vesz és az értékek új mércéje is kialakul. Az ilyen, szellemben újjászületett egyének az életben olyan új hajtóerőre tesznek szert, mely által képesek higgadtan kitartani, miközben a leghőbb vágyaik semmivé foszlanak és a legvágyottabb reményeik összetörnek; biztosan tudják, hogy e végromlások pusztán az egyén mulandó alkotásait leromboló, új irányt mutató felfordulások, előkészítendő a világegyetemi fejlődés új és magasztosabb szintjén lévő nemesebb és tartósabb valóságokra építkezést.” (100:2.8)

[E.M. FORSTER: https://hu.wikipedia.org/wiki/E._M._Forster]

[T.A. 11/16/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXVII.)

» Elárulom a titkot, ami segített nekem, hogy célba érjek: az én erőm egyes egyedül a makacs kitartásomban van. « – Louis Pasteur francia mikrobiológus és kémikus (1822–1895)

„(…) De az idő felemelkedő gyermekei még jóval a Havona elérése előtt megtanultak örülni a bizonytalanságnak, erőt meríteni a csalódásból, felbuzdulni a nyilvánvaló vereségen, új erőre kapni a nehézségek jelenlétében, rettenthetetlen bátorságot mutatni a végtelenséggel szemben, és legyőzhetetlen hitet gyakorolni, amikor a felfoghatatlannal kerülnek szembe. Már régen e zarándokok csatakiáltása lett ez: „Istennel semmi – egyáltalán semmi – sem lehetetlen.” (26:5.3)

„A munka, a megtervezett erőfeszítések különböztetik meg az embert az állattól, mely utóbbiak erőfeszítései nagymértékben ösztönösek. A munka szükségessége az ember számára a legnagyobb áldás. A hercegi törzskar minden tagja dolgozott; sokat tettek a fizikai munka nemesebbé tétele érdekében az Urantián. Ádám kertész volt; a héberek Istene is dolgozott – ő volt minden dolog teremtője és megtartója. A héberek voltak az első törzs, mely külön jutalmazta a szorgalmas embereket; ők voltak az első nép, mely elrendelte, hogy „aki nem dolgozik, az ne is egyék”. De a világ számos vallása visszatért a tunyaság korai eszményképéhez. Jupiter élvhajhász volt, Buddha pedig a magát a semmittevésnek szentelő elmélkedővé vált.” (69:2.5)

„(…) Jézus azon tanítása, hogy bízzanak a mennyei Atya gondoskodásában, nem vak és tétlen végzethit. E délutánon megerősítőleg idézett egy régi héber mondást: „Aki nem dolgozik, ne is egyék.” E tanításaihoz elégséges magyarázatul a saját tapasztalására mutatott rá. Az Atyában való bizodalomról szóló tantételeit nem szabad a legújabb idők vagy más kor társadalmi vagy gazdasági körülményei szerint megítélni. A tanításában az Istenhez közeli élet eszményi elvei jelennek meg minden korszakban és minden világon.” (140:8.2)

[Louis PASTEUR: https://hu.wikipedia.org/wiki/Louis_Pasteur]

[ref. T.A. 11/4/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXVI.)

» Minél többet gondolkodom rajta, annál inkább érzem, hogy semmi sincs, amiben több művészet lenne, mint szeretni az embereket. « – Vincent van Gogh holland festőművész (1853–1890)

„A Mester észrevette, hogy vendéglátóját zavarba ejti az ő művészetpártoló viselkedése; ezért, miután végignézték az egész gyűjteményt, Jézus így szólt: »Azért, mert értékeled az Atyám által teremtett és az ember művészi keze által alakított dolgok szépségét, miért várnál dorgálást? Azért, mert Mózes egykor arra törekedett, hogy harcoljon a bálványimádás és a hamis istenek imádása ellen, miért kellene minden embernek rosszallnia a báj és a szépség visszaadását? Azt mondom neked, Fláviusz, Mózes gyermekei félreértették őt, és most hamis isteneket készítenek annak ellenére, hogy ő tiltotta a képeket és a mennybeli és földi dolgok ábrázolását. De még ha Mózes tanított is ilyen megszorításokat az akkori idők felvilágosulatlan elméi számára, vajon mi köze van annak a mai korhoz, amikor a mennyei Atya úgy nyilatkozik meg, mint a mindenek fölötti egyetemes Szellem-Úr? Kijelentem, Fláviusz, hogy a közelgő országban nem fogják többé azt tanítani, hogy ’Ne imádd ezt és ne imádd azt’; többé nem törődnek majd az ettől való tartózkodás és az attól való óvakodás parancsolataival, hanem mindenki egyetlen legfőbb kötelességgel fog törődni. Az ember kötelessége pedig két nagy kiváltságban fejeződik ki: a végtelen Teremtő, a paradicsomi Atya őszinte imádata, és az embernek a társai iránt teljesített szeretetteljes szolgálata. Ha úgy szereted a szomszédodat, mint ahogy magadat szereted, akkor valóban tudod, hogy te az Isten fia vagy.«” (142:4.2)

[Vincent van GOGH: https://hu.wikipedia.org/wiki/Vincent_van_Gogh]

[ref. T.A. 10/21/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXV.)

» Nincs az az eretnekség vagy filozófia, ami annyira összeegyeztethetetlen az egyházzal, mint az emberi lény. « – James Joyce ír származású költő, író, kritikus (1882–1941)

„Az egyházelvűség egyszer s mindenkorra összeegyeztethetetlen azzal az élő hittel, gyarapodó szellemmel és első kézből való tapasztalással, mellyel azok rendelkeznek a mennyország szellemi társulásában, akik Jézusnak hites társai az emberek testvériségében. (…)” (195:10.8)

[James Augustine Aloysius JOYCE: https://hu.wikipedia.org/wiki/James_Joyce]

[ref. Cs.G. 10/23/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXIV.)

» Az emberek gyakran nagyobb dolgokra képesek, mint amennyit elérnek. Hitellevéllel küldik őket a világra, de csak ritkán veszik igénybe a teljes összeget. « – Horace Walpole angol író (1717-1797)

„Kevés halandó meri a természet és a kegyelem együttes segédkezéséből származó személyes hitelkeretének összegét valaha is felhasználni. Az elszegényedett lelkek többsége valójában gazdag, de ők maguk nem hajlandók ezt elhinni.” (48:7.6)

[Horace WALPOLE: https://hu.wikipedia.org/wiki/Horace_Walpole]

[ref. T.A. 06/04/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXIII.)

» Az igazság nem mindig gyönyörűség, ellentétben az iránta érzett vággyal. « – Nadine Gordimer dél-afrikai író, politikai aktivista (1923-2014)

„Az igazság a tudomány és a bölcselet alapja, s ez képezi a vallás értelmi alapját. A szépség élteti a művészetet, a zenét és a teljes emberi tapasztalásban jelentőséggel bíró szabályos ismétlődéseket. A jóság felöleli az etikai érzéket, az erkölcsiséget és a vallást – a tökéletesség iránti tapasztalásbeli vágyat.” (56:10.10)

„A kinyilatkoztatott igazság, a személyesen felfedezett igazság, ez az emberi lélek legnagyobb boldogsága; az anyagi elme és a benne lakozó szellem közös teremtménye ez. Az igazságot megértő és a szépséget szerető lélek számára a jóság iránti vágy és szomj biztosítja az örök üdvözülést, melyek az Atya akaratának teljesítése, Isten megtalálása és az Istenhez hasonlóvá válás érdekében e halandót egységes cél kitűzésére késztetik. Az igaz tudás és az igazság között soha sincs összeütközés. Lehet feszültség a tudás és az ember hiedelmei között, mely hiedelmekhez előítéletek kapcsolódnak, melyeket félelem torzít, és amelyeket az anyagi felfedezés vagy a szellemi fejlődés új tényeivel való szembenézéstől való rettegés ural.” (132:3.4)

„Nem magyarázunk meg semmit azzal, ha azt mondjuk, hogy az elme az anyagból „bukkant elő”. Ha a világegyetem pusztán működési rend volna és az elme nem válna el az anyagtól, akkor semmilyen megfigyelt jelenségre nem tudnánk két különböző értelmezést adni. Az igazság, a szépség és a jóság fogalma nem eredendően van meg a természettanban vagy a vegytanban. Egy gép nem képes tudni, még kevésbé képes megismerni az igazságot, vágyni az igazságosságra és táplálni a jóságot.” (195:6.11)

[Nadine GORDIMER: https://hu.wikipedia.org/wiki/Nadine_Gordimer]

[ref. T.A. 07/05/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXII.)

» Senki nem követett el nagyobb hibát annál, mint aki inkább nem tett semmit, csak mert keveset tehetett. « – Edmund Burke ír író, politikus (1729-1797)

„Ekkor került a számadás sora arra, aki az egy talentumot kapta. Ez a szolga e szavakkal lépett elő: »Uram, én ismertelek és tudtam, hogy túlzó ember vagy annyiban, hogy olyan hasznokat vársz el, melyekért magad nem dolgoztál meg; ezért féltem kockára tenni bármit is, amit rám bíztál. Biztonságban elrejtettem a talentumodat a földben; itt van; most már visszakaptad, ami a tiéd.« De a gazdája azt felelte: »Semmirekellő és hanyag intéző vagy. A saját szavaid tanúsítják, hogy tudtad, hogy ésszerű haszonnal való elszámolást várok tőled, éppen olyat, mint amilyet az igyekvő szolgatársaid e napon megadtak. Tudván ezt, legalább a pénzváltóknak kellett volna adnod a pénzemet, hogy visszatértemkor kamatostul kapjam vissza.« Ezután azt mondta a gazda a főintézőnek: »Vegyétek el ezt az egy talentumot ettől a hasznot nem hajtó szolgától és adjátok annak, akinek tíz talentuma van.«” (176:3.4)

„»Uram, nézd, itt a minád, melyet biztos helyen, e kendőben megőriztem. Azért tettem így, mert féltem tőled; azt hittem, hogy túlzó ember vagy, mivelhogy fölszeded, amit nem te tettél le, és learatod, amit nem te vetettél.« Erre azt mondta az ura: »Te mihaszna és hűtlen szolga, a te szádból elhangzottak alapján ítéllek meg. Tudtad, hogy nyilvánvalóan learatom, amit nem én vetettem; ezért tudtad, hogy ezt az elszámolást megkövetelik tőled. Tudván ezt, legalább odaadhattad volna a pénzemet a pénzváltónak, hogy megjövet kamatostul kapjam vissza.«” (171:8.6)

„Nátániel volt az, aki igen jól tanította a két példázat jelentését a későbbi évek során, s ő a tanításait e következtetésekben foglalta össze:

1. A képesség az egyéni életlehetőségek gyakorlati kibontója. Sohasem fogják számon kérni rajtad a képességeidet meghaladó dolgok teljesülését.

2. A hűség az emberi megbízhatóság csalhatatlan kifejezője. Aki hű a kis dolgokban, az valószínűleg hűséget fog mutatni minden olyasmiben is, amely összeegyeztethető a képességeivel.

3. A Mester a kisebb hűségért a kisebb jutalmat adja, hasonló alkalmak esetén.

4. Hasonló hűségért hasonló jutalmat ad, még ha erre kevesebb alkalom adódik is.” (171:8.9-13)

[Edmund BURKE: https://hu.wikipedia.org/wiki/Edmund_Burke]

[ref. T.A. 08/30/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LXI.)

» Hibáink új felfedezésekhez vezető kapuk. « – James Joyce (1882–1941) ír származású költő, író, kritikus

„Tőlük tanuljátok majd meg, hogy miként engedjétek a nyomást addig fejlődni, míg az egyensúlyt és bizonyosságot nem hoz; hogy hűségesek és megfontoltak, sőt mi több, vidámak legyetek; hogy a kihívásokat panasz nélkül fogadjátok és félelem nélkül nézzetek szembe a nehézségekkel és a bizonytalanságokkal. Megkérdezik majd tőletek: Ha elbuksz, vajon visszatarthatatlanul nekivágsz-e újra? Ha pedig sikerrel jársz, akkor vajon megtartod-e a biztos egyensúlyt – egy kiegyensúlyozott és szellemivé lényegített beállítottságot – azokban az erőfeszítésekben végig, ama hosszú küzdelem során, amikor is meg akarod törni az anyagi tehetetlenséget és el akarod érni a szellemi létezés szabadságát?” (48:6.35)

„A hiba (a rossz) a büntetés a tökéletlenségért. A tökéletlenség sajátosságait vagy a helytelen alkalmazkodás tényeit anyagi szinten a vizsgálódó szemlélet és a tudományos elemzés mutatja ki; erkölcsi szinten erre az emberi tapasztalás hivatott. A rossz jelenléte szolgál bizonyságul az elme tévedéseire és a fejlődő sajátlényeg éretlenségére. Ezért a rossz a világegyetem tökéletlen értelmezésének mértéke is. A hibázás lehetősége eredendően benne van a bölcsesség megszerzésében, a részlegestől és ideigvalótól a teljesig és örökkévalóig, a viszonylagostól és tökéletlentől a véglegesig és tökéletesig tartó haladás tervében. A hiba a viszonylagos tökéletlenség árnyéka, amely szükségképpen keresztezi az embereknek a paradicsomi tökéletesség felé vezető világegyetemi útját a felemelkedésben. A hiba (a rossz) nem tényleges világegyetemi sajátosság; ez egyszerűen csak a befejezetlen véges tökéletlenségének a Legfelsőbb és Végleges egyre magasabb szintjeivel való kapcsolatában jelentkező viszonylagosság észlelése.” (130:4.11)

„Ne szegje kedveteket az a felfedezés, hogy emberek vagytok. Az emberi természet tán hajlik a rosszra, de nem eredendően bűnös. Ne csüggesszen el az, hogy nem tudjátok teljesen elfelejteni némely sajnálatos élményeteket. Azokat a hibákat, melyeket nem tudtok elfelejteni az időben, elfelejtitek az örökkévalóságban. Könnyítsetek lelki terheiteken azzal, hogy gyorsan szert tesztek a beteljesülésetek távlati nézőpontjára, a létpályátok világegyetemi kiterjesztésére.” (156:5.8)

[James Augustine Aloysius JOYCE: https://hu.wikipedia.org/wiki/James_Joyce]

[ref. T.A. 09/16/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LX.)

» Minél sötétebb az éj, annál fényesebbek a csillagok. « – Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij orosz író (1821-1881)

„Csillagokat a tapasztalásbeli mélységekben megélt magányos elszigeteltségből lehet a legjobban megfigyelni, nem pedig a fényes és mámoros hegycsúcsokról.” (48:7.15)

[Fjodor Mihajlovics DOSZTOJEVSZKIJ: https://hu.wikipedia.org/wiki/Fjodor_Mihajlovics_Dosztojevszkij]

[ref. T.A. 09/02/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LIX.)

» Nem baj, ha szűk a kapu, s ha
a tekercs bármit ró ki rám,
magam vagyok sorsom ura,
lelkem hajóján kapitány.« – William Ernest Henley angol költő (1849-1903)

„Az elme a hajótok, az Igazító a révkapitányotok és az emberi akarat a kapitány. A halandói hajó urának rendelkeznie kell azzal a bölcsességgel, hogy az isteni révkapitányra bízza a felemelkedő lélek elkormányzását az örök továbbélés morontia kikötőibe. Az ember akarata kizárólag önzés, tunyaság és bűn révén utasíthatja vissza a szeretetteljes révkapitány irányító segítségét és futtathatja a halandói létpályát az elutasított kegyelem rossz zátonyaira és vezetheti a befogadott bűn szikláinak. Ez a hűséges révkapitány az egyetértésetekkel biztonságosan átvisz benneteket az idő akadályain és a tér korlátain, és elvezet egészen az isteni elme forrásáig és még tovább, az Igazítók paradicsomi Atyjához.” (111:1.9)

[William Ernest HENLEY: https://en.wikipedia.org/wiki/William_Ernest_Henley]

[ref. T.A. 08/23/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LVIII.)

» Az erkölcsiség funkcionális és nem szerves jellegű, és egy emberfajta vagy egy nemzet értelmi státusát végeredményben inkább meghatározza a faji összetétel és a faji örökség, mintsem a létkörnyezetét befolyásoló intézmények vagy az úgynevezett demokrácia politikai légköre. « William Samuel Sadler amerikai sebész, pszichiáter, az Urantia könyv megjelenésének támogatója (1875-1969)

„[A]z öröklött sajátságok képezik az egész jellem alapját (...) Míg a jó környezet nem képes komolyabb mértékben segíteni a szegényesebb örökségből fakadó jellemgyengeségek legyőzését, addig a rossz környezet igen hatékonyan elronthatja a kiváló örökséget is, legalábbis a fiatalabb életkorban. A jó közösségi környezet és a megfelelő nevelés nélkülözhetetlen táptalaj és környezet ahhoz, hogy a jó örökségből a legjobbat lehessen kihozni.” (76:2.6)

[William S. SADLER: https://en.wikipedia.org/wiki/William_S._Sadler]

[ref. Cs.G. 8/9/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LVII.)

» Elaludtam s azt álmodtam: az élet öröm. Felébredtem s azt láttam: az élet szolgálat. Cselekedtem és felismertem: a szolgálat öröm. « Rabindranáth Tagore indiai filozófus (1861-1941)

„A szeretet, az öröm és a szolgálat megtapasztalása a világegyetemben kölcsönös.” (56:8.3)

„Mialatt megtapasztaljátok a nagy örömet az Atyám szolgálatában, fel kell készülnötök a bajra is, mert figyelmeztetlek benneteket, hogy sokan csak sok szorongatás közepette lépnek be az országba.” (137:6.5)

„Ha osztozni akartok a Mester örömében, akkor osztoznotok kell a szeretetében is.” (180:1.5)

„(…) győzedelmeskedtem a világban és megmutattam nektek az örökkévaló örömhöz és az örökké tartó szolgálathoz vezető utat.” (181:1.6)

[Rabindranáth TAGORE: https://hu.wikipedia.org/wiki/Rabindran%C3%A1th_Tagore]

[ref. T.A. 01/11/2014]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LVI.)

» Csak a tévedés, nem pedig az igazság hátrál meg a vizsgálattól. « – Thomas Paine angol-amerikai politikus, újságíró, esszéista (1737-1809)

„Ekkorra erős zúgolódás támadt a zsinagógában, és olyan felfordulás veszélye fenyegetett, hogy Jézus felállt és azt mondta: „Legyünk türelemmel; az igazság sohasem szenved csorbát az őszinte vizsgálattól. (…)” (153:2.11)

[Thomas PAINE: https://hu.wikipedia.org/wiki/Thomas_Paine]

[ref. T.A. 12/30/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LV.)

» Csak azt alkalmazd, ami működik, és vedd el bárhonnan, ahol rátalálsz. « – Bruce Lee kínai harcművész és színész (1940-1973)

„(…) Jézus tévedhetetlen képességgel rendelkezett az igazság felismerésére, és az igazság befogadásában ő sohasem tétovázott, függetlenül attól, hogy az milyen forrásból is származott.” (126:3.8)

[Bruce LEE: https://hu.wikipedia.org/wiki/Bruce_Lee]

[ref. T.A. 23/2/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LIV.)

» A nehézségek rendeltetése az, hogy tőlük az ember felbátorodjon, s nem az, hogy elbátortalanodjon. Az emberi szellem konfliktusok által erősödik. « – William Ellery Channing amerikai unitárius prédikátor (1780-1842)

„(…) De az idő felemelkedő gyermekei még jóval a Havona elérése előtt megtanultak örülni a bizonytalanságnak, erőt meríteni a csalódásból, felbuzdulni a nyilvánvaló vereségen, új erőre kapni a nehézségek jelenlétében, rettenthetetlen bátorságot mutatni a végtelenséggel szemben, és legyőzhetetlen hitet gyakorolni, amikor a felfoghatatlannal kerülnek szembe. Már régen e zarándokok csatakiáltása lett ez: »Istennel semmi – egyáltalán semmi – sem lehetetlen.«” (26:5.3)

„A nehézségek tán dacolhatnak a középszerrel és legyőzhetik a bátortalanokat, de a Fenségesek igaz gyermekeire csak ösztönzőleg hatnak.” (48:7.7)

„A vallási zavarok elkerülhetetlenek; nem létezhet növekedés lelki összeütközés és szellemi nyugtalanság nélkül. (…)” (100:4.2)

[William Ellery CHANNING: https://en.wikipedia.org/wiki/William_Ellery_Channing]

[ref. T.A. 12/4/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LIII.)

» A hányattatások olyanok, mint a viharos szél. Megfosztanak bennünket mindentől, amit magukkal tudnak sodorni, így aztán olyannak láthatjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk (…). « – Arthur Golden amerikai író (1956-)

„Szellemi igazságot nem ismerhettek fel annak bensőséges megtapasztalása előtt, és sok igazságot igazán csak a hányattatásokban érzékeltek.” (48:7.18)

„A Legfelsőbben a teremtői és a teremtményi jelleg már egy; mindörökre egyesítette ezeket azon hányattatásnak a megtapasztalása, amely annak a számos nehézségnek a kezelése során jelentkezik, melyek minden véges teremtésrészt állandóan jellemeznek, amint a teremtésrész a tökéletesség és a teljesség hiánya miatti béklyóktól való megszabadulást keresve az örök ösvényen halad.” (117:1.6)

„A Legfelsőbb Isten maga a véges Istenség, és ezért a szó szoros értelmében neki kell megoldania a véges lényegű nehézségeket. A mi küzdelmeink az időbeli hányattatásaink során a tér evolúciójában nem mások, mint az ő azon erőfeszítései, hogy önmaga valóságát megjelenítse és fennhatóságát kiteljesítse abban a tevékenységi körben, amelyet kifejlődő természete a lehetőségek legkülső határáig tágít.” (117:4.1)

[Arthur GOLDEN: https://hu.wikipedia.org/wiki/Arthur_Golden]

[ref. T.A. 11/26/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LII.)

» Bizonyosan eljön az ideje annak, amikor a költségek számbavétele és az ár megfizetése már nem mérlegelés tárgya többé. Csak az érték számít – annak végső értéke, amit az ember tesz. « – James Hilton angol sci-fi-szerző (1900-1954)

„Ha nem vagytok hajlandók megfizetni a teljes árat, akkor nemigen lehettek a tanítványaim. Mielőtt továbbmennétek, mindegyikőtök üljön le és vegye számba annak költségét, hogy a tanítványaim vagytok. Melyiketek merne őrtorony építésébe fogni a földjén úgy, hogy előtte nem ül le és veszi számba annak költségét, hogy kiderüljön, vajon van-e elég pénze a torony befejezéséhez? Ha nem tekintitek át így a költségeket, akkor miután leraktátok az alapot, esetleg kiderülhet, hogy nem tudjátok befejezni azt, amit elkezdtetek, és ezért minden szomszédotok gúnyolni fog titeket, mondván, »Nézzétek, ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni a munkát.« Ugyanígy felvethető, hogy miféle király az, aki egy másik király ellen háborúra készülvén nem ül le először és hallgat meg tanácsokat azzal kapcsolatban, hogy vajon képes lehet-e tízezer emberrel szembeszállni olyannal, aki húszezer emberrel jön ellene? Ha a király nem engedheti meg magának, hogy az ellenségével szembeszálljon, amikor még nincs felkészülve, követet küld a másik királyhoz, még akkor, amikor az messze van, és megkérdezi a béke feltételeiről.

Most tehát mindegyikőtöknek le kell ülnie és számba kell vennie annak költségét, ami azzal jár, hogy a tanítványaim vagytok. Mostantól kezdve már nem követhettek minket úgy, hogy hallgatjátok a tanítást és szemlélitek a cselekedeteinket; azt követelik tőletek, hogy keserves üldöztetéssel nézzetek szembe és a lesújtó csalódás mellett is tanúsítsátok ezt az örömhírt. Ha nem vagytok hajlandók lemondani mindenről, amik vagytok és nem vagytok hajlandók mindeneteket Istennek ajánlani, akkor nem vagytok méltók arra, hogy a tanítványaim legyetek. Ha már legyőztétek magatokat a szívetekben, akkor nem kell félnetek attól a külsődleges győzelemtől, melyet rövidesen ki kell vívnotok, amikor az Ember Fiát a főpapok és a szadduceusok elutasítják és a gúnyolódó hitetlenek kezére adják.

Most tartsatok tehát önvizsgálatot, hogy megismerjétek azon szándékotokat, hogy a tanítványaim akartok-e lenni. Ha tiszteletre és dicsőségre törekedtek, ha világi beállítottságúak vagytok, akkor olyanok vagytok, mint az ízét vesztett só. Ha pedig ízét vesztette az, amelynek értékét a sós volta jelenti, mivel sózzák akkor? Az ilyen ízesítő semmit sem ér; csak arra való, hogy a szemétbe dobják. Most figyelmeztettelek titeket, hogy térjetek haza békével, ha nem vagytok hajlandók kiinni velem azt a poharat, melyet már készítenek. Újra és újra elmondtam nektek, hogy az én országom nem e világi, de nem akartok hinni nekem. Akinek füle van a hallásra, az hallja meg amit mondok.” (171:2.3-2.5)

[James HILTON: https://hu.wikipedia.org/wiki/James_Hilton]

[ref. T.A. 11/22/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (LI.)

» Az embernek sohasem szabad szégyellenie annak bevallását, hogy hibázott, más szóval annak kimondását, hogy ma már bölcsebb, mint tegnap volt. « – Alexander Pope angol költő (1688-1744)

„A sikeres élet nem több és nem kevesebb, mint annak művészete, hogy az ember elsajátítja a megoldandó hétköznapi feladatokhoz alkalmazható megbízható módszereket. Bármely feladat megoldásának első lépése a nehézség meghatározása, a kérdéskör lehatárolása és a nehézség jellegének és súlyának őszinte felmérése. A nagy hiba az, hogy amikor a lét kihívásai felkorbácsolják a legmélyebb félelmeinket, nem vagyunk hajlandók felismerni azokat. És hasonlóképpen, amikor a nehézségeink felismerése megkívánja a régi önhittségünk visszafogását, az irigység beismerését vagy a mélyen gyökerező előítéletektől való megszabadulást, akkor az átlagember szívesebben ragaszkodik a biztonságról alkotott régi ábrándjaihoz és a biztonsággal kapcsolatosan régóta meglévő hamis érzéseihez. Az őszinte és józan elme feltárta dolgokat nyíltan beismerni és azzal félelmet nem ismerőn szembenézni csak bátor ember hajlandó.” (160:1.7)

„Az élet azonban a létezés terhévé válik, hacsak nem tanulod meg, hogy miként veszíts méltósággal. Megvan a veszítésnek is a művészete, melyet a nemes lelkek mindig elsajátíthatnak; ismerned kell a vesztés derűs módját; félelem nélkül kell szembenézned a csalódással. Soha ne habozz elismerni a kudarcot. Ne tégy kísérletet a kudarc megtévesztő mosollyal és sugárzó derűlátással való elrejtésére. Jól hangzó dolog mindig sikert hirdetni, de a végeredmények ijesztőek. Az effajta módszerek közvetlenül egy nem valóságos világ megteremtéséhez és a végső csalódással járó, elkerülhetetlen összeomláshoz vezetnek.” (160:4.13)

[Alexander POPE: https://hu.wikipedia.org/wiki/Alexander_Pope]

[ref. T.A. 01/20/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (L.)

» Az emberek egy életnyi időt töltenek boldogságkereséssel; folyton keresik a békét. Hasztalan kergetnek álmokat, űznek szenvedélyeket, követnek vallásokat, sőt embereket is abban a reményben, hogy kitölthetik az őket gyötrő ürességet. Ebben az az ironikus, hogy csak egyetlen helyen kellett volna keresgélniük: saját magukban. « – Ramona L. Anderson amerikai író (1887-1949)

„A világ tele van az élet kenyerének közvetlen jelenlétében éhező, szükséget szenvedő lelkekkel; az emberek éppen annak az Istennek a keresésében halnak meg, aki bennük lakozik. Az emberek epekedő szívvel és a fáradtságtól elnehezült lábbal keresik az ország kincseit, amikor mindannyian csak karnyújtásnyira vannak az élő hittől. (…)” (159:3.8)

[ref. T.A. 02/01/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XLIX.)

» A boldogság nem erény vagy öröm, nem is ilyen vagy olyan dolog. Boldogok akkor vagyunk, amikor növekedünk. « – Willam Butler Yeats ír költő, drámaíró (1865-1939)

„(…) A testi és az elmebéli egészségről sokat tud az ember, a boldogságról viszont valójában igen keveset ismert meg eddig. A legmagasabb fokú boldogság eloldozhatatlanul hozzá van kötve a szellemi fejlődéshez. A szellemi növekedés minden felfogóképességet meghaladó tartós örömöt, békét eredményez.” (100:4.3)

[Willam Butler YEATS: https://hu.wikipedia.org/wiki/William_Butler_Yeats]

[ref. T.A. 10/21/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XLVIII.)

» Mi az élet? Egy parázsbogár fényének villanása az éjszakában; egy bölény lehelete tél idején; a legelőn átsuhanó s a napfényben szertefoszló, röpke árny. « – Crow Foot amerikai őslakos indián (1873-1890)

„Az Urantián egy rövid és beható próbán estek át az anyagi lét első élete során. (…)” (14:5.1)

„A kalandvágy, a kíváncsiság és az egyhangúságtól való rettegés – a fejlődő emberi természettel született sajátságok – nem azért vannak jelen, hogy pusztán nehezítsék a dolgotokat és bosszantsanak benneteket rövid földi ottlétetek alatt, hanem inkább annak sugalmazása céljából, hogy a halál csak a kezdete egy végtelen és kalandos létpályának, egy elvárt örök életnek, egy örökké tartó felfedezőútnak.” (14:5.10)

„Ne próbálkozzatok a kíváncsiság kielégítésével vagy minden, a lélekben ott kavargó, lappangó kaland kiélésével a húsvér testben eltöltendő rövid élet alatt. Legyetek türelemmel! Ne engedjetek a kísértésnek, hogy féktelenül elmerüljetek olcsó és hitvány kalandokban. Gazdálkodjatok az energiáitokkal és zabolázzátok meg a szenvedélyeiteket; legyetek higgadtak, miközben a fokozatos fejlődési kaland és a felkavaró felfedezés egy végtelen létpályájának fenséges kibontakozását várjátok.” (195:5.10)

[Crow Foot: https://en.wikipedia.org/wiki/Crow_Foot]

[ref. T.A. 10/14/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XLVII.)

» Csak akkor érthetünk meg igazán valakit, ha az ő helyzetébe képzeljük magunkat. « – Harper Lee amerikai regényíró (1926-2016)

„Lelki szemetek előtt idézzétek fel az egyik fejletlen ősötök képét még a barlanglakó időkből – egy tömzsi, idomtalan, piszkos, vicsorgó, otromba férfit láttok, terpeszben megvetett lábakkal, felemelt kezében bunkósbottal, gyűlöletet és ellenségességet lihegve, amint vad tekintettel mered előre. E kép aligha az ember isteni méltóságát ábrázolja. De tágítsuk csak a képet. E felindult emberrel szemben egy kardfogú tigris, mely ugrani készül. A férfi mögött egy nő és két gyerek. Azonnal megértitek, hogy e kép sok olyasminek a kezdetét jelképezi, ami tiszta és nemes az emberi fajban, pedig a férfi mindkét képen azonos. Csakhogy a második vázlaton szélesebb a látképetek. Ezzel láthatóvá válik számotokra a fejlődő halandó késztetése. A hozzáállása dicséretessé válik, mert megértitek őt. Bárcsak el tudnátok képzelni a társaitok indítékait, mennyivel jobban megértenétek őket! Ha megismernétek a társaitokat, végül megszeretnétek őket.” (100:4.5)

„Amikor a bölcs ember megérti a társai belső indítékait, akkor megszereti őket. Amikor szeretitek a testvéreteket, már meg is bocsátottatok neki. Isten-szerű a képesség az ember természetének megértésére és a nyilvánvalóan helytelen cselekedetének megbocsátására. (…)” (174:1.4)

[Harper LEE: https://hu.wikipedia.org/wiki/Harper_Lee]

[ref. T.A. 10/09/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XLVI.)

» Ha egy társadalom az eredményes erőszak meséjével áltatja a gyermekeket, akkor nem számíthat arra, hogy ne higgyenek abban, hogy az erőszaknak végül meglesz a jutalma. « – Margaret Mead amerikai kulturális antropológus, író (1901-1978)

„Ne álljatok ellent erővel az igazságtalanságnak; ne a húsvér karban bízzatok. Ha a szomszédod megüti a jobb arcodat, tartsd oda neki a másikat is. Legyetek hajlandók elszenvedni az igazságtalanságot, mintsem hogy pereskedjetek egymással. Kedvességben és irgalommal segédkezzetek mindenkinek, aki ínséget és szükséget szenved.” (140:3.14)

„Ma a nem hívők talán gúnyolnak benneteket, amiért az ellen nem állás örömhírét terjesztitek és az erőszakmentes életmód megélését hirdetitek, de ti vagytok az országról szóló örömhírben őszintén hívők hosszú sorában az első önkéntesek, akik e tanítások iránti hősies odaadásukkal ámulatba ejtik majd az egész emberiséget. A világ egyetlen hadserege sem mutatott több bátorságot és merészséget, mint amilyet ti és a ti hű utódaitok mutatnak majd, akik elmennek az egész világba hirdetni a jó hírt – az Isten atyaságát és az emberek testvériségét. A húsvér test bátorsága a legalsóbb rendű formája a bátorságnak. Az elme bátorsága magasabb rendű emberi bátorság, de a legmagasabb rendű és legfelsőbb bátorság nem más, mint a mély szellemi valóságokkal kapcsolatos felvilágosult meggyőződéshez való rendíthetetlen hűség. Az ilyen bátorság alkotja az Istent ismerő ember hősiességét. És ti mind Istent ismerő emberek vagytok; ti igazán az Ember Fiának személyes társai vagytok.” (143:1.7)

„[Jézus mondta:] »Amikor ellenséged arcul üt, ne állj ott dermedten és tétlenül, hanem határozott kiállással tartsd oda a másik arcodat; azaz, tevékenyen tedd meg a lehető legjobb dolgot, hogy a tévelygő testvéredet áttereld a rossz útról az igaz élet jobb útjaira.« Jézus megkívánta a követőitől, hogy határozottan és tetterősen válaszoljanak minden élethelyzetre. A másik orca odatartása vagy bármely efféle tevőleges cselekedet kezdeményezést igényel, nyomatékos, tevékeny és bátor megnyilvánulást tesz szükségessé a hívő személyisége részéről.” (159:5.9)

[Margaret MEAD: https://hu.wikipedia.org/wiki/Margaret_Mead]

[ref. T.A. 09/20/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XLV.)

» Az igazi vallás az, amilyen életet élünk, nem pedig az, hogy milyen hitet vallunk meg. « – Louis Nizer amerikai bírósági védőügyvéd (1902-1994)

„Az istentan rögzítheti, alakíthatja, meghatározhatja és elvszerűsítheti a hitet, de Jézus emberi életében a hit személyes, élő, eredeti, önkéntelen és tisztán szellemi volt. E hit nem hagyománytisztelet volt, és nem is tisztán értelmi meggyőződés, melyet szent hitvallásként tartott volna meg, hanem olyan magasztos tapasztalás és olyan mély meggyőződés volt, mely biztosan tartotta őt. Az ő hite oly valós és mindent magába foglaló volt, amely tökéletesen félresöpört mindenféle szellemi kétséget és eredményesen megszüntetett minden ellentétes vágyat. Semmi sem tudta letépni őt e lángoló, magasztos és tántoríthatatlan hit szellemi horgonyáról. Még a nyilvánvaló vereség idején vagy a csalódás és a fenyegető kétségbeesés fájdalmai közepette is higgadtan állt az isteni jelenlétben, félelem nélkül és a szellemi legyőzhetetlenség teljes tudatában. Jézus a rendíthetetlen hit birtoklásából eredően éltető bizonyosságot élvezett, és a megpróbáltatást hozó egyes élethelyzetekben mindig feltétlen hűséget mutatott az Atya akarata iránt. E fenséges hitétől még a méltatlan halál kegyetlen és közvetlen fenyegetése sem tántorította el.” (196:0.5)

[Louis NIZER: https://en.wikipedia.org/wiki/Louis_Nizer]

[ref. T.A. 09/19/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XLIV.)

» Tégy három homokszemet egy óriási katedrálisba, és a katedrális jobban tele lesz homokkal, mint amennyire a világűrt kitöltik a csillagok. « – Sir James Hopwood Jeans angol fizikus, csillagász (1877-1946)

„A Nebadon napjai nem különböznek a többi világegyeteméitől. Az összes nap, sötét sziget, bolygó és hold, beleértve még a meteorokat is, meglehetősen azonos. E napok átlagos átmérője mintegy egymillió-hatszázezer kilométer, s a ti napotoké ennél valamivel kevesebb. A világegyetem legnagyobb csillaga, az Antaresz csillagfelhő négyszázötvenszer nagyobb átmérőjű a ti napotokénál, a tömege pedig hatvanmilliószoros. De van elég tér mindeme hatalmas napoknak. Hozzávetőlegesen annyi mozgásterük van a térben, mint amennyi tizenkét narancsnak lenne, ha az Urantia belsejében keringenének, amennyiben a bolygó üreges volna.” (41:3.2)

[James JEANS: https://hu.wikipedia.org/wiki/James_Jeans]

[ref. T.A. 01/05/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XLIII.)

» A keresztény eszményről nem állítható, hogy megpróbáltatott és nem állta ki a próbát; inkább az a helyzet, hogy bonyolultnak találtatott és kipróbálatlan maradt. « – Gilbert Keith Chesterton angol író, filozófus, kritikus (1874-1936)

„(…) Számos értelmes és jó szándékú ember, még e kinyilatkoztatások felvilágosultabb korában is, úgy tartja, hogy a mai polgárosodott társadalom nem épülhetett volna Jézus tanításaira – és részben igazuk is van. De minden ilyen kétkedő elfelejti, hogy egy sokkal jobb polgárosodott társadalom épülhetett volna az ő tanításaira, és valamikor majd így is lesz. E világ komolyan még sohasem próbálkozott a jézusi tanítások nagymérvű kivitelezésével, függetlenül attól, hogy gyakran történtek halovány kísérletek az úgynevezett kereszténység tantételeinek követésére.” (154:4.2)

„Az értelmes mai férfiak és nők azért kerülik Jézus vallását, mert félnek attól, amit az nekik megtehet – és amit velük megtehet. Minden ilyen félelem igencsak megalapozott. Jézus vallása valóban uralja és átalakítja a híveit, megkívánja, hogy az emberek ajánlják életüket annak, hogy a mennyei Atya akarata megismerésére törekednek és megköveteli, hogy az életenergiákat az ember testvérisége önzetlen szolgálatának szenteljék.” (195:9.6)

„Sok olyan meggyőződéses személy, aki örömmel adózna hűséggel az evangélium Krisztusa iránt, roppant nehéznek találja, hogy lelkesen támogasson egy olyan egyházat, amely az ő életének és tanításainak szelleméből oly keveset mutat meg, és amelyről tévesen azt tanították, hogy ő alapította. Nem Jézus alapította az úgynevezett keresztény egyházat, de az ő természetével összeegyeztethető mindenféle módon támogatta azt, mint a földön teljesített életművének legjobb létező képviselőjét.

Ha a keresztény egyház fel merné karolni a Mester programját, a láthatólag közömbös ifjak ezrei rohannának, hogy csatlakozzanak egy ilyen szellemi vállalkozáshoz, és nem haboznának végig kitartani e nagy kalandban.” (195:10.9-10.10)

[G. K. CHESTERTON: https://hu.wikipedia.org/wiki/G._K._Chesterton]

[ref. T.A. 09/11/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XLII.)

» A művészet végső célja az, hogy javítsa, sőt ha szükséges, magasabb szintre emelje az emberek erkölcsi tudatát. « – Norman Mailer amerikai író (1923-2007)

„A szépség keresése csak addig képezi részét a vallásnak, ameddig etikus és csak olyan mértékben, amennyire gazdagítja az erkölcsi felfogását. A művészet csak akkor vallási, ha magas szellemi késztetésből nyert cél hatja át.” (101:9.4)

[Norman MAILER: https://hu.wikipedia.org/wiki/Norman_Mailer]

[ref. T.A. 08/27/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XLI.)

» A nacionalizmus (…) a kereszténység előtti, görög-római, egy helyi közösség által képviselt kollektív hatalom imádatának nyugati változata. « – Arnold Joseph Toynbee brit történész (1889-1975)

„(…) Nyugaton az ősök imádása a nemzeti istenek előtti hódolattá és a faji hősök iránti tiszteletté fejlődött. A huszadik században ez a hőstisztelő hazafias vallás jelenik meg a különféle harcos és hangosan nemzetieskedő, világias rendi küzdelmekben, melyek számos nyugati emberfajtát és nemzetet jellemeznek. Ugyanezen beállítottság sok eleme ugyancsak fellelhető az angolul beszélő népek széles körében és ezek nagyobb gazdasági közösségeiben. E felfogásoktól nem nagyon áll távol az az eszme, hogy a vallás csak »a jó élet utáni közös kutatás«. A »nemzeti vallások« nem jelentenek többet, mint visszatérést a korai római császárimádáshoz és a sintóhoz – ez a császári családban megtestesülő állam imádása.” (92:6.20)

[Arnold Joseph TOYNBEE: https://en.wikipedia.org/wiki/Arnold_J._Toynbee]

[ref. Cs.G. 1/5/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XL.)

» A háziasított növényeink és állataink tervszerű szaporításáról az Istenhez hasonló módszerességgel gondoskodtunk, ugyanakkor a saját fajtánk szaporításához mindeddig a nyulak tervszerűtlen módján viszonyultunk. « Arnold Joseph Toynbee brit történész (1889-1975)

„A világ szempontjából a túlnépesedés a múltban még sohasem jelentett komoly veszedelmet, azonban ha a háborúk száma csökken és a tudomány egyre jobban visszaszorítja az emberi betegségeket, akkor ez a kihívás a közeli jövőben komollyá válhat. Ilyen esetben a világ vezetőinek bölcsessége nagyban mérettetik meg. Vajon az urantiai vezetők rendelkeznek-e éleslátással és bátorsággal ahhoz, hogy az átlagos vagy kiegyensúlyozott emberi lények sokasodását támogassák a szokványoshoz képest rendkívüli egyedek végletei vagy az átlagos szintet el nem érők óriási mértékben növekvő csoportjai ellenében? A természetes adottságokkal rendelkező embert kell támogatni; ő a polgárosodott társadalom gerince és a faj másulás útján megjelenő lángelméinek forrása. A szokványos szintet el nem érő embert a társadalomnak ellenőrzés alatt kell tartania; belőlük nem jöhet létre több mint amennyi azon kevésbé nemes munkák ellátásához szükséges, mely feladatok állati szintet meghaladó értelmet igényelnek ugyan, de alacsony szintjük miatt a fejlettebb emberfajták számára valóságos rabságot és igát jelentenek.” (68:6.11)

„Néha erős megütközést kelt bennetek a háború pusztítása, de fel kell ismernetek, hogy nagyszámú halandó létrehozása szükséges ahhoz, hogy bőséges lehetőség álljon rendelkezésre a társadalmi és az erkölcsi fejlődésre; az ilyen bolygói termékenység mellett hamar jelentkezik a túlnépesedés komoly kihívása. A lakott világok többsége kicsi. Az Urantia átlagos méretű, talán valamelyest kicsi is. A nemzetek népességének legkedvezőbb szinten tartása emeli a műveltség színvonalát és megakadályozza a háborút. Bölcs az a nemzet, mely tudja, hogy mikor kell felhagynia a növekedéssel.” (81:6.12)

[Arnold Joseph TOYNBEE: https://en.wikipedia.org/wiki/Arnold_J._Toynbee]

[ref. T.A. 9/4/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XXXIX.)

» (...) az önuralom az egyetlen megoldása az egyén és az egész emberiség boldogságának. « - Arnold Joseph Toynbee brit történész (1889-1975)

„(…) A nagyszerűség megnyilvánulása az olyan világon, mint az Urantia, nem más, mint az önuralom megmutatása. Nem az a nagy ember, aki »bevesz egy várost« vagy »legyőz egy nemzetet«, hanem inkább az, aki »vigyáz a szavára«.” (28:6.20)

„Az igaz szabadság az önuralom gyümölcse; a hamis szabadság önteltségből eredő önérvényesítés. Az önuralom önzetlen szolgálathoz vezet; az önimádat a mások kizsákmányolása felé visz, mert az ilyen, hibát vétő egyén önmagát felmagasztalva hajlamos a helyes utat feláldozni azért, hogy jogtalan hatalmat birtokoljon társai felett.” (54:1.6)

„Az eszményi állam törvényeinek száma kevés, és azok ki is emelkedtek a nemleges jellegű tabu korszakából és eljutottak a teljesebb önuralmon alapuló egyéni szabadság igenlő jellegű fejlődésének korszakába. (…)” (71:3.7)

„(…) A tökéletes szellemi önuralom elérése egyet jelent a világegyetemi függetlenség és a személyes szabadság kiteljesedésével. (…)” (132:3.10)

„(…) Az önuralom az ember erkölcsi természetének mértéke és a szellemi fejlődésének jelzője. (…)” (143:2.3)

„(…) a szellem gyümölcsei alkotják az élvezhető és megnemesítő önuralom legmagasabb rendű fajtájának lényegét, sőt a földi halandói teljesítmény csúcsát – az igaz önuralmat.” (143:2.8)

[Arnold Joseph TOYNBEE: https://en.wikipedia.org/wiki/Arnold_J._Toynbee]

[ref. Cs.G. 1/1/2020]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XXXVIII.)

» Az aggódás nem üresíti ki a bánata holnapját; az csak az ereje jelenét üresíti meg. « – Corrie ten Boom holland órakészítő, író (1892-1983)

„Az aggodalmaskodással fel kell hagyni. A soha be nem következő csalódások a legelviselhetetlenebbek.” (48:7.21)

„(…) Az angyalok tényleg nehezen tudják megérteni, hogy miért engeditek meg állandóan a félelemnek, hogy felsőbb értelmi erőitek, sőt vallásos hitetek fölébe kerekedjen, hogy a rettegésből és a szorongásból eredő esztelen riadalom olyannyira elcsüggesszen benneteket.” (113:2.5)

„Jézus világossá tette a hármak előtt, hogy mi a különbség az apostoli és a tanítványi besorolás követelményei között. De még ekkor sem tiltotta a tizenketteknek, hogy elővigyázatosak és előrelátók legyenek. Ami ellen szólt, az nem az előrelátás volt, hanem az aggódás, a nyugtalankodás. (…)” (140:8.3)

„(…) Az országért való segédkezésnek szenteltétek az életeteket; ezért ne nyugtalankodjatok és ne aggódjatok az ideigvaló élet dolgai miatt, hogy mit fogtok enni és hogy milyen öltözéket viseltek a testeteken. A lélek jóléte több, mint étel és ital; a szellembeli előrehaladás jóval fontosabb a ruházkodás igényénél. Amikor kísértést éreztek a kenyeretek bizonyosságának kétségbe vonására, tekintsétek a hollókat; nem vetnek, nem aratnak, nincs tárházuk, sem csűrük, s az Isten mégis gondoskodik élelemről mindegyiknek, amelyik keres. És mennyivel többet értek ti, mint a sok madár! Mellesleg, bárhogy is aggódtok és vergődtök kétségek között, az nem segít semmit az anyagi igényeitek kielégítésében. Aggodalmában melyiktek tudja egy tenyérnyivel is megnövelni a termetét vagy egy nappal is meghosszabbítani az életét? Lévén, hogy e dolgok nem a ti kezetekben vannak, miért engedtek hát teret bármely ilyen nehézséggel kapcsolatos aggodalmas gondolatotoknak?” (165:5.2)

[Cornelia Arnolda Johanna „Corrie” TEN BOOM: https://en.wikipedia.org/wiki/Corrie_ten_Boom]

[ref. T.A. 09/16/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XXXVII.)

»A kudarc a próbálkozás természetes velejárója. Kedvezőtlen esélyek mellett a sikerhez idő és kitartó erőfeszítés szükséges. Ha úgy gondoljuk, hogy más kimenetele is lehet valaminek, akármit is teszünk, akkor számíthatunk arra, hogy sérülhetünk és hogy a lelkesedésünket újrapróbálkozás fogja lehűteni.« – David Viscott amerikai pszichiáter, író (1938-1996)

„Tőlük tanuljátok majd meg, hogy miként engedjétek a nyomást addig fejlődni, míg az egyensúlyt és bizonyosságot nem hoz; hogy hűségesek és megfontoltak, sőt mi több, vidámak legyetek; hogy a kihívásokat panasz nélkül fogadjátok és félelem nélkül nézzetek szembe a nehézségekkel és a bizonytalanságokkal. Megkérdezik majd tőletek: Ha elbuksz, vajon visszatarthatatlanul nekivágsz-e újra? Ha pedig sikerrel jársz, akkor vajon megtartod-e a biztos egyensúlyt – egy kiegyensúlyozott és szellemivé lényegített beállítottságot – azokban az erőfeszítésekben végig, ama hosszú küzdelem során, amikor is meg akarod törni az anyagi tehetetlenséget és el akarod érni a szellemi létezés szabadságát?” (48:6.35)

„Az élet azonban a létezés terhévé válik, hacsak nem tanulod meg, hogy miként veszíts méltósággal. Megvan a veszítésnek is a művészete, melyet a nemes lelkek mindig elsajátíthatnak; ismerned kell a vesztés derűs módját; félelem nélkül kell szembenézned a csalódással. Soha ne habozz elismerni a kudarcot. Ne tégy kísérletet a kudarc megtévesztő mosollyal és sugárzó derűlátással való elrejtésére. Jól hangzó dolog mindig sikert hirdetni, de a végeredmények ijesztőek. Az effajta módszerek közvetlenül egy nem valóságos világ megteremtéséhez és a végső csalódással járó, elkerülhetetlen összeomláshoz vezetnek.” (160:4.13)

[David Steven VISCOTT: https://en.wikipedia.org/wiki/David_Viscott]

[ref. T.A. 08/07/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XXXVI.)

»A változás a fejlődés jelszava. Amikor belefáradunk a kitaposott út követésébe, akkor újat keresünk. Ez a sóvár vágy az emberi lélekben arra sarkall, hogy felfelé kapaszkodva a magaslatról szemlélhessük a lenti világot.« – Ella Wheeler Wilcox amerikai író, költő (1850-1919)

„A legmagasabb szint, ameddig valamely véges teremtmény eljuthat, az Egyetemes Atya felismerése és a Legfelsőbb megismerése. A végleges beteljesülési besorolású lények még ezután is tapasztalják a fizikai világ mozgásaiban és az annak anyagi jelenségeiben bekövetkező változást. Hasonlóképpen továbbra is tudatában vannak a sajátlényeg előrelépésének a szellemi világegyetemi folyamatos felemelkedésben, valamint a növekvő tudatosságnak az értelmi mindenségrend egyre mélyebb tiszteletében és az arra való válaszadásban. Csak az akarat tökéletességében, összhangjában és osztatlanságában válhat a teremtmény eggyé a Teremtővel; és ezt az isteniségi állapotot a teremtmény kizárólag úgy érheti el és tarthatja fenn, ha az időben és az örökkévalóságban tovább élve következetesen a Teremtő isteni akaratához igazítja véges személyes saját akaratát. Mindig az Atya akaratának megcselekedésére irányuló vágynak kell a legfontosabbnak lennie a lélekben és ennek kell uralnia az Isten felemelkedő fiának elméjét.” (130:4.3)

[Ella Wheeler WILCOX: https://en.wikipedia.org/wiki/Ella_Wheeler_Wilcox]

[ref. T.A. 07/15/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XXXV.)

»Egy világközösség csak világkommunikációval létezhet, ami többet jelent annál, mint hogy a bolygón mindenfelé szoftveres megoldásokat teszünk elérhetővé. Ez inkább közös megértést, közös hagyományt, közös eszméket és közös eszményképeket jelent.« – Robert M. Hutchins amerikai oktatásfilozófus (1899-1977)

„A testvériség lehetetlen egy olyan világon, amelynek lakosai oly fejletlenek, hogy nem ismerik fel a korlátlan önzés dőreségét. Szükség van a nemzeti és faji irodalom kicserélésére. Minden egyes emberfajtának meg kell ismernie minden emberfajta gondolkodását; minden egyes nemzetnek ismernie kell az összes nemzet érzéseit. A tudatlanság gyanút szül, és a gyanú nem egyeztethető össze a rokonszenvező és szeretetteli alapállással.” (52:6.4)

„A világviszonylatban működő kormány alatt a nemzeti csoportok valódi lehetőséget kapnak az igazi demokrácia személyes szabadságjogainak felismerésére és igénybevételére. Az önrendelkezés téveszméje megszűnik. A pénzügyek és a kereskedelem bolygószintű szabályozásával beköszönt a világbéke új korszaka. Hamarosan világnyelv is kialakul, és legalább lesz valamiféle remény egy valamikori világvallásra – vagy vallásokra, világviszonylatban.” (134:6.11)

[Robert Maynard HUTCHINS: https://en.wikipedia.org/wiki/Robert_Maynard_Hutchins]

[ref. T.A. 07/16/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XXXIV.)

»Teljes bizonyosság nem létezik, olyan bizonyosság azonban van, amely elégséges az emberi életcélokhoz.« – John Stuart Mill angol filozófus és közgazdász (1806-1873)

„A tudás örökkévaló kutatás; mindig tanultok, de sohasem lesztek képesek eljutni a tiszta igazság teljes megismeréséig. Önmagában a tudásban sohasem lehet teljes bizonyosságra szert tenni, csak a közelítés valószínűsége növekszik; viszont a szellemileg megvilágosodott vallásos lélek tud, és most tud.” (102:2.4)

[John Stuart MILL: https://hu.wikipedia.org/wiki/John_Stuart_Mill]

[ref. T.A. 07/24/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XXXIII.)

»Érezd közelről a természet szívdobbanását… időről-időre szakadj el a hétköznapoktól, és mássz meg egy hegyet vagy tölts egy hetet az erdőben. Tisztulj meg lélekben.« – John Muir skót származású amerikai természettudós és író (1838-1914)

„Jézus a tizenketteknek mindig a titkon való imádkozást tanította; hogy vonuljanak el magukban csendes természeti környezetbe vagy vonuljanak vissza a szobáikba és csukják be az ajtót maguk mögött, amikor imához fognak.” (144:3.14)

„Amikor nincs lehetőség az Istent a természet sátortemplomaiban imádni, akkor az embereknek meg kell tenniük minden tőlük telhetőt, hogy olyan szép házakat, megkapó egyszerűségű és művészi szépségű szentélyeket emeljenek, hogy a legmagasabb szintű emberi érzelmek az Istennel való szellemi közösségre irányuló értelmi közeledéssel társulva feléledjenek. Az igaz, a szép és a szentség mind erős és hatékony segítője az igaz imádatnak. De a szellemi közösséget nem segítik az ember kifinomult és kérkedő művészetének erős ékességei és túlzott díszei. A szépség akkor a leginkább vallási, ha az a legegyszerűbb és a természethez hasonló. Milyen szerencsétlen dolog, hogy a kisgyermekeknek a nyilvános istenimádat fogalmaival való megismerkedésére hideg és sivár termekben kerül sor, melyek olyannyira mentesek a szépség vonzerejétől és olyannyira hiányzik belőlük a derű és a lelkesítő szentség mindenféle ösztönzése! A gyermeket az istenimádatba bevezetni a szabad ég alatt kell és a gyermek később kísérje el a szüleit a nyilvános vallási összejövetelt szolgáló házakba, melyek legalább olyan anyagi vonzerőt és művészi szépséget árasszanak, mint az otthon, melyben a gyermek nap mint nap lakik.” (167:6.6)

[John MUIR: https://en.wikipedia.org/wiki/John_Muir]

[ref. T.A. 07/22/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XXXII.)

»Valahogy az az érzésem, Jézus nem azért jött a Földre, hogy megszólaltassa a New York-i Tőzsde csengőjét.« – Michael Moore amerikai filmrendező, író (1954-)

„Jézus ezért nem volt politikai reformer. Nem azért jött, hogy újjászervezze a világot; még ha meg is tette volna, az akkor is csak arra a korra és arra a nemzedékre lett volna érvényes. Mindazonáltal megmutatta az embernek a jobb életutat, és egyetlen nemzedék sem mentesül annak feladata alól, hogy meghatározza, hogy mi a legjobb módja annak, hogy Jézus életét a saját kihívásaihoz igazítsa. De soha ne essetek abba a hibába, hogy Jézus tanításait valamely politikai vagy gazdasági elmélettel, valamilyen társadalmi vagy ipari rendszerrel azonosítjátok.” (140:8.10)

„Jézus minden embert Istenhez hasonlóvá akart tenni, hogy aztán ott álljon, rokonszenvvel figyelve, amint az Isten fiai leküzdik a maguk politikai, társadalmi és gazdasági nehézségeit. Nem a vagyon ellen emelt kifogást, hanem az ellen, amit az a vagyon megszállottainak többségével tesz. Ezen a csütörtöki délutánon mondta először Jézus a társainak, hogy »áldottabb dolog adni, mint kapni«.” (140:8.18)

„(…) Jézus úgy dolgozott, élt és cselekedett a világban, ahogy a világgal kapcsolatba került. Nem gazdasági megújító volt, bár gyakran felhívta a figyelmet a javak egyenlőtlen elosztásának igazságtalan voltára. Azonban nem tett javaslatokat a bajok orvoslására. Világossá tette a hármak előtt, hogy bár az apostoloknak nem lehet vagyona, azért ő még nem a javak és a vagyon ellen beszél, hanem pusztán annak egyenlőtlen és tisztességtelen elosztása ellen. Elismerte a társadalmi igazságosság igényét és a tisztesség iránti igényt az ipar területén, de nem javasolt szabályokat azok elérésére.” (140:8.15)

„Jézus gyakorta intette a hallgatóságát a mohóság ellen, kijelentve, hogy „egy ember boldogsága nem az általa birtokolt anyagi javak bőségében áll”. Állandóan megismételte, hogy „Mit nyer az ember, ha megnyeri az egész világot és elveszíti a lelkét?” Nem intézett közvetlen támadást a tulajdonbirtoklás ellen, de kitartott annak örökkévalón alapvető fontossága mellett, hogy a szellemi értékek az elsők. A későbbi tanításaiban megpróbált helyesbíteni sok téves urantiai életszemléletet azáltal, hogy elmondott számos példabeszédet, melyeket a nyilvános segédkezése során adott elő. Jézusnak sohasem állt szándékában gazdasági elméletek megfogalmazása; jól tudta, hogy minden egyes korszaknak ki kell alakítania a fennálló bajok orvoslásának módszereit. Ha Jézus ma a földön lenne, az életét húsvér testben élné, akkor a férfiak és nők többsége számára nagy csalódást okozna azon egyszerű oknál fogva, hogy nem venne részt a mai politikai, társadalmi vagy gazdasági vitákban. Meglehetősen közömbös maradna, miközben arra tanítana benneteket, hogy miként tökéletesítsétek a belső szellemi életeteket annak érdekében, hogy sokoldalúan felkészültté válva a tisztán emberi nehézségek leküzdéséhez hozzáértőbben fogjatok hozzá.” (140:8.17)

[Michael MOORE: https://hu.wikipedia.org/wiki/Michael_Moore]

[ref. T.A. 12/02/2019]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XXXI.)

» Érdekes, hogy a testi bátorság milyen gyakori jelenség a világban, az erkölcsi bátorság pedig milyen ritka.« – Mark Twain amerikai író, újságíró, humorista (1835-1910)

„Ma a nem hívők talán gúnyolnak benneteket, amiért az ellen nem állás örömhírét terjesztitek és az erőszakmentes életmód megélését hirdetitek, de ti vagytok az országról szóló örömhírben őszintén hívők hosszú sorában az első önkéntesek, akik e tanítások iránti hősies odaadásukkal ámulatba ejtik majd az egész emberiséget. A világ egyetlen hadserege sem mutatott több bátorságot és merészséget, mint amilyet ti és a ti hű utódaitok mutatnak majd, akik elmennek az egész világba hirdetni a jó hírt – az Isten atyaságát és az emberek testvériségét. A húsvér test bátorsága a legalsóbb rendű formája a bátorságnak. Az elme bátorsága magasabb rendű emberi bátorság, de a legmagasabb rendű és legfelsőbb bátorság nem más, mint a mély szellemi valóságokkal kapcsolatos felvilágosult meggyőződéshez való rendíthetetlen hűség. Az ilyen bátorság alkotja az Istent ismerő ember hősiességét. És ti mind Istent ismerő emberek vagytok; ti igazán az Ember Fiának személyes társai vagytok.” (143:1.7)

„Jézus folytatta a huszonnégyek tanítását, azt mondta: „A pogányok nincsenek híján ürügynek, amikor kikelnek ellenünk. Az ő látószögük kicsiny és szűk, ezért képesek az energiáikat lelkesen összpontosítani. Az ő céljuk közel van és többé-kevésbé látható; minélfogva bátran és eredményesen törekednek a cél elérésére. Ti, akik magatokról azt vallottátok, hogy beléptek a mennyországba, túlságosan is ingadozók és határozatlanok vagytok a tanítási tevékenységetekben. A pogányok közvetlenül a céljaikra törnek; a ti hibátok a túlzott mértékű, állandó epekedés. Ha vágytok az országba való belépésre, akkor miért nem veszitek be azt szellemi rohammal, mint ahogy a pogányok beveszik a megtámadott várost? Nemigen vagytok méltók az országra, amennyiben a szolgálatotokat oly nagy mértékben jellemzi a múlton való sajnálkozás, a jelen feletti siránkozás és a jövőért való hiábavaló epekedés magatartása. Hogy miért háborognak a pogányok? Mert nem ismerik az igazságot. Hogy ti miért bágyadtok hiábavaló sóvárgásban? Mert nem hallgattok az igazságra. Hagyjatok fel a hasztalan vágyakozással és bátran fogjatok az ország megteremtését célzó tettekbe.” (155:1.3)

[Mark TWAIN: https://hu.wikipedia.org/wiki/Mark_Twain]

[ref. T.A. 11/25/2019]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XXX.)

»Ha az önzetlen szeretet nem terjed ki az egész emberiségre, ha csak egy csoporton belüli viszonyokra korlátozódik – egy adott családra, törzsre, nemzetre, emberfajtára, vallási irányzatra, politikai pártra, szakszervezetre, kasztra, társadalmi osztályra vagy bármilyen más emberi közösségre – akkor az ilyen csoporton belüli emberbarátiság folyományaként nagyon könnyen kialakul a csoporton kívüliekkel szemben valamilyen ellenséges érzület. És minél erősebb és kizárólagosabb a csoporttagok összetartása a csoporton belül, annál inkább elkerülhetetlenek a csoport és az emberiség többi része közötti összeütközések.« – Pitirim Alexandrovich Sorokin orosz származású, amerikai szociológus, politikai aktivista (1889-1968)

„A másokkal jót tenni eszme-eszményképe – az a késztetés, hogy az ember megtagadjon a tudatos énjétől valamit a szomszédja előnyére – először még igen szűkre szabott dolog. Az ősember csak azokat tekinti szomszédjának, akik nagyon közel vannak hozzá, akikkel jószomszédi viszonyban van; a vallásos polgárosodott társadalom kibontakozásával az ember szomszédjának fogalma kiterjed a nemzetségre, a törzsre, a nemzetre. Jézus aztán tovább tágította a szomszéd fogalmát úgy, hogy az magába foglalja az egész emberiséget, még az ellenségeinket is szeretnünk kell. Minden egészséges emberi lényben van belül valami, ami azt mondja neki, hogy e tanítás erkölcsös – helyes. Még azok is, akik ezt az eszményképet a legkevésbé teszik a magukévá, elismerik annak elméleti helyességét.” (103:5.2)

[Pitirim SOROKIN: http://www.magyarszemle.hu/cikk/20060815_szorokin_a_szeretet_szociologusa]

[ref. Cs.G. 11/22/2019]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XXIX.)

»Ha megkérdeznék tőlem, miért van az, hogy bár oly sokan vállalták az Isten közvetlen szolgálatát, mégis oly kevés a szentek száma, akkor azt válaszolnám, hogy ennek fő oka az, hogy a többség túl nagy teret enged az életében a jelentéktelen dolgoknak.« – Jean-Joseph Surin francia jezsuita pap, misztikus (1600-1665)

„Kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy sokan közületek túl sok időt és gondolatot pazarolnak az élet jelentéktelen dolgaira, miközben majdnem teljesen figyelmen kívül hagyják az örök fontosságú, lényeges valóságokat, éppen azokat az eredményeket, amelyek a közöttetek és az Igazítótok közötti egyezőbb munkakapcsolat kialakításával kapcsolatosak. Az emberi létezés nagy célja az emberben lakozó Igazító isteniségére való ráhangolódás; a halandói lét nagy eredménye az elmétekben várakozó és munkáló isteni szellem örök céljai iránti igaz, saját belátáson alapuló elhivatottság megjelenése. De az örök beteljesülés felismerésére irányuló elhivatott és határozott erőfeszítés teljes mértékben összeegyeztethető a derűs, örömteli élettel, valamint a sikeres, tiszteletreméltó életpályával a földön. A Gondolatigazítóval való együttműködés nem önkínzás, nem a jámborság megcsúfolása vagy álszent és kérkedő ön-lealacsonyítás; az eszményi élet szeretetteljes szolgálat, s nem félelmekkel teli nyugtalanság.” (110:3.4)

[Jean-Joseph SURIN: https://en.wikipedia.org/wiki/Jean-Joseph_Surin]

[ref. T.A. 09/27/2019]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XXVIII.)

»Az igazság nem változik attól függően, hogy mennyire van ínyünkre.« – Flannery O’Connor amerikai író (1925-1964)

„Az Isten ténye, az isteni törvény maga változhatatlan; az Isten igazsága, az ő viszonya a világegyetemhez pedig olyan viszonylagos kinyilatkoztatás, mely mindig tud alkalmazkodni az állandóan fejlődő világegyetemhez.” (102:7.2)

[Flannery O’CONNOR: https://en.wikipedia.org/wiki/Flannery_O%27Connor]

[ref. T.A. 10/14/2019]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XXVII.)

»Elárulom neked, mi csihol szerelmet orvosszerek nélkül, füvek nélkül; mindenféle varázsének nélkül: ha azt akarod, hogy szeressenek: szeress.« – Rodoszi Hekatón görög filozófus (Kr. e. 1. század)

„Függetlenül attól, hogy Isten örökkévaló hatalom, fenséges jelenlét, minden másnál magasabb rendű eszménykép és dicső szellem, és bár ő mindezek együtt és még ennél is végtelenül több, tehát mindettől függetlenül ő igazmód és örökmód tökéletes Teremtő személyiség, olyan személy is, aki képes »megismerni és aki megismerhető«, aki képes »szeretni és aki szerethető«, és olyan valaki, aki barátilag is segít bennünket; ti is Isten barátaivá lehettek, miként más emberekkel is megtörtént ez már. (…)” (1:5.8)

„Az igazság fogalma esetleg értelmezhető a személyiségtől különvéve is, a szépség fogalma talán létezhet személyiség nélkül is, viszont az isteni jóság fogalma csak személyiségi viszonylatban értelmezhető. Kizárólag személy képes szeretni és szeretve lenni.” (1:7.3)

„(…) Isten a szó legmagasabb rendű értelmében Atya. Örökké az isteni szeretet tökéletes eszményelvűsége hajtja, és e gyöngéd természet abban találja meg a legerősebb kifejeződési formáját és a legnagyobb mértékű megelégedést, hogy szeret, és hogy szeretik.” (4:4.6)

„Ahogy az Atya szeretett engem, úgy szerettelek én is titeket. Éljetek a szeretetemben éppen úgy, ahogy én élek az Atya szeretetében. Ha úgy tesztek, ahogy tanítottam, akkor velem lesztek a szeretetemben éppen úgy, ahogy én megtartottam az Atya szavát és mindig megmaradok az ő szeretetében.” (180:2.2)

[HEKATÓN: https://hu.wikipedia.org/wiki/Hekat%C3%B3n]

[ref. T.A. 10/21/2019]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XXVI.)

»A hanyatló civilizációk makacs jellemzője a szabványosításra és egységesítésre való hajlam.« – Arnold J. Toynbee brit történész (1889-1975)

„A haladás megköveteli az egyéniség fejlődését; a középszerűség folyton szabványosításra törekszik.” (48:7.29)

[A kereszténység a római birodalom fennállása alatt:] „Még egy jó vallás sem tudott megmenteni egy nagy birodalmat a kormányzati ügyekben való egyéni részvétel hiányának biztos következményeitől, valamint az olyan dolgoktól, mint a túlzott gyámkodás, a túladóztatás és a visszaélések burjánzása, a Levantéval folytatott kiegyenlítetlen kereskedelem, mely lecsapolta az aranyat, a szórakozási őrület, a római szabványosítás, a nők lealacsonyítása, a rabszolgaság és a faji hanyatlás, a járványos betegségek, és egy államegyház, melynek intézményesülése a szellemi sivárság szintjéhez közelített.” (195:3.9)

[Arnold Joseph TOYNBEE: https://en.wikipedia.org/wiki/Arnold_J._Toynbee]

[ref. T.A. 7/13/2019]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XXV.)

»Időről időre nézz meg jól magadnak valamit, amit nem emberi kéz alkotott: egy hegyet, egy csillagot, egy patak kanyarulatát. Akkor bölcsesség, türelem és megnyugvás tölt majd el, és mindenekfelett a bizonyosság, hogy nem vagy egyedül a világban.« – Sidney Lovett amerikai lelkész (1890-1979)

„Az emberben korán tudatosul, hogy nincs egyedül a világban és a világegyetemben. A sajátlényeg környezetében kialakul a más-elmeségnek egyfajta természetes, önkéntelen öntudata. A hit e természetes élményt vallássá alakítja, az Istennek a más-elme valóságaként – forrásaként, természeteként és beteljesüléseként – való felismerésévé. Ám az Istenre vonatkozó ilyen tudás mindig is személyesen megtapasztalt valóság. Ha Isten nem személyiség volna, akkor nem válhatna élő részévé az emberi személyiség valós vallásos tapasztalásának.” (102:4.3)

[Augustus Sidney LOVETT: https://chaplain.yale.edu/augustus-sidney-lovett-1890-1979]

[ref. T.A. 7/16/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XXIV.)

»Nem tudom mi a sorsod, de egy dolgot tudok: csak azok lesznek igazán boldogok közöttetek, akik keresték és megtalálták annak módját, hogyan lehet másokat szolgálni.« – Albert Schweitzer német teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár, orvos, Nobel-békedíjas (1875-1965)

„Ülj le ide mellém, és megmutatom neked a szolgálat ösvényeit és a boldogság országútjait, melyek az önsajnálatból az emberek közötti testvériségben és a mennyei Isten szolgálatában végzett szeretetteljes tevékenységek örömeihez vezetnek.” (130:6.2)

[Albert SCHWEITZER: https://hu.wikipedia.org/wiki/Albert_Schweitzer]

[ref. T.A. 6/14/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XXIII.)

»Az elme és a test egészségének egyaránt az a titka, hogy nem kesergünk a múlt miatt, nem aggódunk a jövőért, viszont bölcsen és komolyan éljük a jelen pillanatot.« – Gautama Sziddhártha, ókori bölcs, a buddhizmus meghatározó alakja (Kr.e. 563 és Kr.e. 483)

„Először az Isten országát keressétek, és amikor bebocsátást nyertek oda, minden szükséges dolog megadatik nektek. Ezért hát ne aggódjatok indokolatlanul a holnap miatt. Elég a napnak a maga baja.” (140:6.13)

„Nemigen vagytok méltók az országra, amennyiben a szolgálatotokat oly nagy mértékben jellemzi a múlton való sajnálkozás, a jelen feletti siránkozás és a jövőért való hiábavaló epekedés magatartása. Hogy miért háborognak a pogányok? Mert nem ismerik az igazságot. Hogy ti miért bágyadtok hiábavaló sóvárgásban? Mert nem hallgattok az igazságra. Hagyjatok fel a hasztalan vágyakozással és bátran fogjatok az ország megteremtését célzó tettekbe.” (155:1.3)

[Gautama SZIDDHÁRTHA: https://hu.wikipedia.org/wiki/Gautama_Sziddh%C3%A1rtha]

[ref. T.A. 6/3/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XXII.)

»A közösségi ember nagy megrontója az ego (…) A tükör nézegetése eltereli az illető figyelmét a problémáról.« – Dean Acheson, amerikai politikus (1893-1971)

„Meg fogod tanulni, hogy csak növeled a terheidet és csökkented a siker valószínűségét, ha túl komolyan veszed magad. Semmi sem lehet fontosabb, mint a besorolásodnak megfelelő szférán végzendő munka – legyen az e világon vagy egy másikon. Nagyon fontos a felkészülési munka a következő, felsőbb szférára, azonban semmi sem ér fel az éppen adott világban élt életben elvégzendő munka fontosságával. De azért a munka a fontos, nem pedig az önnön valód. Amikor fontosnak érzed magad, akkor energiát vesztegetsz a tudatos éned méltóságának kiélésében, és így kevés energiád marad a feladat elvégzésére. Az önteltség, és nem a munka-központúság meríti ki az éretlen teremtményeket; a sajátlényeg-elem merít ki, nem pedig a cél elérése érdekében tett erőfeszítés. Akkor végezhetsz fontos munkát, ha nem válsz önteltté; több dolgot is végezhetsz ugyanolyan könnyedén, mint egyetlent, ha kihagyod magadat mindebből. (…)” (48:6.26)

[Dean ACHESON: https://en.wikipedia.org/wiki/Dean_Acheson]

[ref. T.A. 5/24/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XXI.)

»Megérteni a rendet a világegyetemben és megérteni a rendeltetési célt a világegyetemben – ez két különböző dolog, de azért nem állnak olyan nagyon távol egymástól.« – Charles Hard Townes, Nobel-díjas amerikai fizikus (1915-2015)

„A világegyetemek téren át való menetelésének nagyszerű és dicsőséges célja van. Az összes halandói küzdelmetek nem hiábavaló. Mi mindannyian egy hatalmas terv, egy hatalmas vállalkozás részei vagyunk, és e vállalkozás nagyságrendje miatt lehetetlen sokat meglátnunk abból bármely időpontban és bármely életben. Mi mindannyian egy, az Istenek felügyelte és végrehajtotta örökkévaló munkaterv részesei vagyunk. A teljes bámulatos és egyetemes működési rend fenségesen hatja át a teret az Első Nagy Forrás és Középpont végtelen gondolata és örökkévaló célja adta ütemre.” (32:5.1)

„Az Isten az egyetlen önmagától keletkezett tény a világegyetemben. Ő a titka a dolgok és lények teljes teremtésösszessége rendjének, tervének és céljának. (…)” (102:7.2)

[Charles H. TOWNES: https://en.wikipedia.org/wiki/Charles_H._Townes]

[ref. T.A. 5/3/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XX.)

»A babonaság alapvetően onnan ered, hogy az emberek arra figyelnek, amikor bekövetkezik valami, nem pedig arra, amikor nem, s míg az előbbit megjegyzik maguknak, az utóbbi fölött átsiklanak.« – Francis Bacon, angol filozófus, államférfi (1561-1626)

„A varázslás megszállottja élénken emlékszik az egyetlen pozitív eredményre, melyre a varázsszabályainak alkalmazása során jutott, közben pedig közönyösen megfeledkezik a sok negatív eredményről, tökéletes kudarcról.” (85:4.4)

[Francis BACON: https://hu.wikipedia.org/wiki/Francis_Bacon_(filoz%C3%B3fus)]

[ref. T.A. 4/11/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XIX.)

»A cselekvés ugyan nem mindig hozza meg a boldogságot, tettek nélkül viszont senki sem lehet boldog.« – Benjamin Disraeli, Beaconsfield grófja brit politikus, író, miniszterelnök (1804-1881)

„Az erőfeszítésnek nem mindig eredménye az öröm, de értelmes erőfeszítés nélkül nincs boldogság.” (48:7.10)

[Benjamin DISRAELI: https://hu.wikipedia.org/wiki/Benjamin_Disraeli]

[ref. T.A. 4/4/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XVIII.)

»Semmi sem hökkenti meg az embereket úgy, mint a józan ész és a korrektség.« – Ralph Waldo Emerson, amerikai esszéíró, költő, unitárius lelkész és a transzcendentalista mozgalom vezetője a 19. század elején (1803-1882)

„De a Mester belátó és közvetlen is volt. Minden segédkezésében nagyon is gyakorlatiasan járt el, s közben minden tervét ilyen szent józan ész jellemezte. Mentes volt minden túlzó, különc és hóbortos hajlamtól. (...)” (100:7.3)

[Ralph Waldo EMERSON: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ralph_Waldo_Emerson]

[ref. T.A. 3/19/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XVII.)

»Maga a zene létezése is csodálatos dolog, mondhatni maga a csoda. A gondolat és a tünemények között elterülő birodalom. Mint egy megfoghatatlan közvetítő közeg, szellem és anyag közt lebeg testetlenül, mindkettőhöz kötődve, mégis különbözve azoktól.« – Christian Johann Heinrich Heine, német romantikus költő, író, újságíró (1797-1856)

„A zene élvezete az Urantián fizikai és szellemi egyaránt; és az emberi zenészeitek sokat tettek a zenei ízlés magasabb szintre emelése érdekében a korai elődeitek nyers, egyhangú szövegénekléseitől a hang elismerésének felsőbb szintjeiig. Az urantiai halandók többsége túlságosan is az anyagból való izmaival válaszol a zenére és nem annyira az elméjével és a szellemével; de folyamatos fejlődés ment végbe a zenei műveltség terén a több mint harmincötezer év alatt.” (44:1.12)

„(…) Szó szerint igaz, hogy „a dallam egy egész világ átformálására alkalmas erővel bír”. A zene mindörökre az emberek, az angyalok és a szellemek egyetemes nyelve lesz. Az összhang a Havona nyelve.” (44:1.15)

[Heinrich HEINE: https://hu.wikipedia.org/wiki/Heinrich_Heine]

[ref. T.A. 3/18/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XVI.)

»Bölcsességet sokszor könnyebben találunk szerényen meghajolva, mint a fellegekben járva.« – William Wordsworth, angol romantikus költő (1770-1850)

„Csillagokat a tapasztalásbeli mélységekben megélt magányos elszigeteltségből lehet a legjobban megfigyelni, nem pedig a fényes és mámoros hegycsúcsokról.” (48:7.15)

[William WORDSWORTH: https://hu.wikipedia.org/wiki/William_Wordsworth]

[ref. T.A. 2/15/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XV.)

»Az oktatás legfontosabb feladata bármely szinten az, hogy fejlessze az egyén személyiségét és kiemelje az illető életének jelentőségét, mind önmaga, mind a többi ember viszonylatában.« – Grayson L. Kirk, amerikai egyetemi tanár, a New York-i Kolumbia Egyetem elnöke (1903-1997)

„Minden oktatás célja az kellene legyen, hogy támogassa és előmozdítsa a legfelsőbb életcélt, egy nemes és kiegyensúlyozott személyiség kialakítását.” (195:10.17)

[Grayson L. KIRK: https://en.wikipedia.org/wiki/Grayson_L._Kirk]

[ref. T.A. 2/13/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XIV.)

»Nagyobb bátorságot mutat, ki erőt vesz a vágyain, mint az, aki megtöri az ellenségeit, mert önmagunk legyőzésénél nincs nagyobb diadal.« – Arisztotelész, görög tudós és filozófus (Kr.e. 384-322)

„Az ember énje az ember legyőzhetetlen ellenfele, és az emberi sajátlényeg úgy nyilvánul meg, mint az ember négy nagy szenvedélye: harag, gőg, ámítás és mohóság.” (131:6.2)

„Bizony, bizony mondom nektek, aki magának ura, nagyobb az annál, mint aki bevesz egy várost. Az önuralom az ember erkölcsi természetének mértéke és a szellemi fejlődésének jelzője. A régi rendben böjtöltetek és imádkoztatok; a szellemtől való újjászületés új teremtményeiként azt a tanítást kaptátok, hogy higgyetek és örvendezzetek. Az Atya országában új teremtmény lesz belőletek; a régi dolgok eltűnnek; lássátok, megmutatom nektek, hogy minden dolog miként válik újjá. Az egymás iránti szeretetetek révén meggyőzitek a világot, hogy a rabságból eljutottatok a szabadságra, a halálból az örökkévaló életre.” (143:2.3)

[ARISZTOTELÉSZ: https://hu.wikipedia.org/wiki/Arisztotel%C3%A9sz]

[ref. T.A. 8/28/2019]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XIII.)

»Nem az a legnagyobb dicsőség, ha soha nem bukunk el, hanem ha valahányszor elbukunk, mindig talpra állunk.« – Konfuciusz, kínai filozófus (Kr.e. 551-479)

„Tőlük tanuljátok majd meg, hogy miként engedjétek a nyomást addig fejlődni, míg az egyensúlyt és bizonyosságot nem hoz; hogy hűségesek és megfontoltak, sőt mi több, vidámak legyetek; hogy a kihívásokat panasz nélkül fogadjátok és félelem nélkül nézzetek szembe a nehézségekkel és a bizonytalanságokkal. Megkérdezik majd tőletek: Ha elbuksz, vajon visszatarthatatlanul nekivágsz-e újra? Ha pedig sikerrel jársz, akkor vajon megtartod-e a biztos egyensúlyt – egy kiegyensúlyozott és szellemivé lényegített beállítottságot – azokban az erőfeszítésekben végig, ama hosszú küzdelem során, amikor is meg akarod törni az anyagi tehetetlenséget és el akarod érni a szellemi létezés szabadságát?” (48:6.35)

[KONFUCIUSZ: https://hu.wikipedia.org/wiki/Konfuciusz]

[ref. T.A. 8/25/2019]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XII.)

»Ti csak a szorult, nehéz helyzetben imádkoztok; bizony jól tennétek, ha akkor is imádkoznátok, amikor örömök közepette, jólétben telnek a napjaitok.« – Halíl Dzsibrán, libanoni származású amerikai maronita keresztény költő, filozófus, képzőművész (1883-1931)

„Sokan csak akkor folyamodnak imádkozáshoz, amikor bajban vannak. Az ilyen gyakorlat meggondolatlan és félrevezető. Igaz, jól teszitek, hogy imádkoztok a gondjaitok közepette, de gondolnotok kell arra is, hogy fiúként beszéljetek az Atyátokhoz olyankor is, amikor minden rendben van a lelketekkel.” (146:2.12)

[Halíl DZSIBRÁN: https://hu.wikipedia.org/wiki/Hal%C3%ADl_Dzsibr%C3%A1n]

[ref. T.A. 1/28/2013]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (XI.)

»Vannak idők, amikor a saját fényünk kialszik, és egy másik embertől kapott szikra kell, hogy újra lángra kapjon. Mindannyiunknak jó okunk van arra, hogy mélységes hálával gondoljunk azokra, akik fellobbantották bennünk a lángot.« – Albert Schweitzer, német teológus, lelkész, filozófus, orgonaművész, tanár, orvos (1875-1965)

„(…) Az igaz hívőről azt hirdette [Lao-ce], kimondva az igazságot, miszerint áldottabb dolog adni, mint kapni: „A jó ember nem arra törekszik, hogy az igazságot megtartsa magának, hanem inkább arra, hogy megkísérelje átadni e gazdagságot a társainak, mert ez az igazság felismerése. (…)” (94:6.6)

„A Mester mindig nemes lelkű volt. Sohasem fáradt bele azt mondani, hogy „áldottabb dolog adni, mint kapni”. Azt mondta, hogy „ingyen kaptál, adj hát önként”. (…)” (100:7.10)

„A félős legény” (130:6.1-6.5)

„(…) Ingyen kaptátok az ország jó dolgait; adjatok hát önként. (…)” (163:1.4)

„A betegekért és a szenvedőkért imádkozva ne várjátok el, hogy a kérelmeitek majd helyettesítik a szenvedők szükségleteit kielégítő szeretetteljes és értelmes segédkezést. Imádkozzatok a családotok, a barátaitok és a társaitok jólétéért, de különösen azokért imádkozzatok, akik káromolnak titeket, mutassatok be szeretetteljes kérelmeket azokért, akik üldöznek benneteket.” (146:2.11)

[Albert SCHWEITZER: https://hu.wikipedia.org/wiki/Albert_Schweitzer]

[ref. T.A. 8/15/2019]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (X.)

»Az idő az életedet jelképező pénzérme. Csak ez az egy érméd van, és csak te dönthetsz arról, hogy miként legyen elköltve. Ügyelj, nehogy mások költhessék el helyetted.« – Carl Sandburg, amerikai író, költő (1878-1967)

Az Idő Jelentősége. Az idő az egyetlen egyetemes dolog, amellyel az összes saját akaratú teremtmény felruháztatott; ez az az „egyetlen talentum”, melyet minden lényre rábíztak. Nektek mindannyiotoknak van elég időtök, melyben biztosítható a továbbélésetek; és az idő csak akkor pazarolódik el végzetesen, amikor nem figyeltek rá, amikor nem használjátok ki úgy, hogy az biztosítsa a lelketek továbbélését. Ha valaki nem tudja a lehető legteljesebb mértékig kihasználni az idejét, akkor az még nem jár végzetes következménnyel a számára; ez pusztán csak késlelteti az idő zarándokát a felemelkedés útján. Ha a továbbélést elnyeri, akkor az összes többi veszteség behozható.” (28:6.9)

[Carl SANDBURG: https://hu.wikipedia.org/wiki/Carl_Sandburg]

[ref. T.A. 8/12/2019]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (IX.)

»A vallásban a hit erény. A tudományban a hit bűn.« – Jerry Allen Coyne, amerikai biológus (1949-)

„A tudomány az Első Ok feltételezésében felhagy az értelemkereséssel. A vallás nem áll meg a hit szárnyalásában addig, amíg nem biztos az üdvözülést adó Istenben.” (101:2.7)

„Az értelem a tudomány bizonyítéka, a hit a vallás bizonyítéka, az oktan a bölcselet bizonyítéka, a kinyilatkoztatást azonban csakis az emberi tapasztalás igazolja.” (101:2.8)

„A tudományos megértés alapját az időben megfigyelhető tények alkotják; a vallásos hit az örökkévalóság szellemprogramjából gyűjt bizonyítékot.” (102:1.2)

„A tudományt az értelem, a vallást a hit élteti.” (103:7.1)

[Jerry COYNE: https://en.wikipedia.org/wiki/Jerry_Coyne]

[ref. T.A. 8/8/2019]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (VIII.)

»A világ hét baklövése, mely erőszakhoz vezet: gazdagság – munka nélkül, élvezet – lelkiismeret nélkül, tudás – jellem nélkül, üzlet – erkölcs nélkül, tudomány – emberség nélkül, vallás – áldozatkészség nélkül, politika – elvek nélkül.« – Mahátma Gandhi, indiai jogász, politikus, szellemi vezető (1869-1948)

„(...) Kiváltságot élvezni visszaélés nélkül, szabadnak lenni szabadosság nélkül, hatalmat gyakorolni, de következetesen elutasítani annak igénybevételét a saját gyarapodásunk céljából – ezek a magasrendű polgárosodott társadalom jegyei.” (48:7.8)

„A kereszténység nagy hátrányban van, mert az egész világ elméiben azonosult a nyugati polgárosultság társadalmi rendszerének, ipari világának és erkölcsi alapelveinek egy részével; és így a kereszténység akaratlanul is egy olyan társadalom védnökeként tűnt fel, mely azon bűnösség terhe alatt tántorog, hogy eltűri az eszményelvűség nélküli tudományt, az elvtelen politizálást, a munka nélkül szerzett vagyont, a korlátozás nélküli élvezetet, a jellem nélküli tudást, a lelkiismeret nélküli hatalmat és az erkölcsiségtől mentes ipart.” (195:10.20)

[Mohandász Karamcsand GANDHI: https://hu.wikipedia.org/wiki/Mohand%C3%A1sz_Karamcsand_Gandhi]

[ref. T.A. 3/20/2019]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (VII.)

»Ha van Isten, akkor sem hiszem, hogy azt követelné bárkitől, hogy hajlongjon előtte vagy felálljon a tiszteletére.« – Rebecca West, brit írónő, újságíró, irodalomkritikus (1892-1983)

„Most a barátaim vagytok; bízom bennetek és szeretlek titeket; rövidesen a bizalmas társaim lesztek. Legyetek türelemmel, legyetek szelídek. Mindig engedjetek az Atya akaratának. Álljatok készen az ország hívására.” (137:6.5)

„A kötelesség eszméje azt jelzi, hogy szolgai beállítottságúak vagytok és ezért nincs meg bennetek az a nagyszerű izgalom, hogy a szolgálatotokat barátként, egy barátnak tegyétek meg. A barátságbeli indíttatás meghalad minden kötelességbeli meggyőződést, és egy barátnak a barát iránti szolgálata sohasem nevezhető áldozatnak. A Mester megtanította az apostolainak, hogy ők az Isten fiai. Testvéreinek nevezte őket, most pedig, a távozása előtt, a barátainak hívta őket.” (180:1.6)

[Rebecca WEST: https://en.wikipedia.org/wiki/Rebecca_West]

[ref. T.A. 8/5/2019]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (VI.)

»Az igazság iránti szeretettől hajtva kiszakadtam a bizonyosságok jelentette védett kényelemből – és az igazság lett a jutalma.« – Simone de Beauvoir, francia írónő, filozófus (1908-1986)

„Ezért jelent tehát egyre nagyobb biztonságot a személyiségi választás határainak beszűkítése szerte az alacsonyabb létszinteken. Az egyre magasabb világegyetemi szintek elérésével egyre nagyobb szabadság adatik a választásnak; a választás fokozatosan közelít az isteni szabadsághoz, amint a felemelkedő személyiség eljut az isteniségi állapotig, a világegyetem céljainak legteljesebb elfogadásáig, a mindenségrendi-bölcsesség kiteljesítéséig és az Isten akaratával és útjával való teremtményi azonosulás véglegességéig.” (118:7.8)

„Hosszú ideig fognak a földön élni olyan félénk, bátortalan és tétova egyének, akik így akarják a vallási vigaszaikat biztosítani, még akkor is, hogyha a tekintélyelvű vallásokkal sorsközösséget vállalva engedményeket tesznek a személyiség függetlensége terén, alábbadják az önérzetük méltóságát és végképp feladják azon jogukat, hogy részt vegyenek mind közül a legizgalmasabb és legösztönzőbb emberi tapasztalásban: az igazság utáni személyes kutatásban, az értelmi felfedezés veszélyeivel való szembenézés lelkesültségében, a személyes vallási tapasztalás valóságainak felfedezésére irányuló elhatározásban, ama legfelsőbb szintű megelégedettségben, mely az értelmi kétség feletti szellemi hit győzelmének tényleges felismerését eredményező személyes diadal megtapasztalásából fakad, amint azt az ember őszintén elnyeri a minden emberi lét legfelsőbb kalandjában – abban, hogy az ember keresi Istent, önmagáért és önmagaként, és megtalálja őt.” (155:5.10)

„És hasonlóképpen, amikor a nehézségeink felismerése megkívánja a régi önhittségünk visszafogását, az irigység beismerését vagy a mélyen gyökerező előítéletektől való megszabadulást, akkor az átlagember szívesebben ragaszkodik a biztonságról alkotott régi ábrándjaihoz és a biztonsággal kapcsolatosan régóta meglévő hamis érzéseihez. Az őszinte és józan elme feltárta dolgokat nyíltan beismerni és azzal félelmet nem ismerőn szembenézni csak bátor ember hajlandó.” (160:1.7)

[Simone DE BEAUVOIR: https://hu.wikipedia.org/wiki/Simone_de_Beauvoir]

[ref. T.A. 5/1/2019]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (V.)

»A gyűlöletben, miként a szeretetben úgy gyarapodunk, mint a töprengésünk tárgyát képező dolog burjánzása. A gyűlölt dolgokat szépen átültetjük a lelkünkbe.« – Mary Renault, angol írónő (1905-1983)

„Minden halandó ember igen jól tudja, hogy a szeretet, mely ha nemes volt is egykor, a csalódáson, a féltékenységen és a hosszú ideje tartó neheztelésen keresztül végül miként válhat tényleges gyűlöletté.” (177:4.11)

„De az, hogy a személyisége a magányos fajtába tartozott, önmagában és önmagától még nem okozott volna ilyen gondot Júdásnak, ha nem az lett volna a helyzet, hogy sem nem erősödött szeretetben, sem nem gyarapodott szellemi kegyelemben. Ekkor, mintha még fokozni akarná a rossz dolgokat, minduntalan olyan ellenérzéseknek adott teret és olyan lélektani ellenségeket támogatott, mint a bosszúállás és az az általánossá tett törekvése, hogy „leszámoljon” valakivel minden csalódásáért.” (193:4.2)

„Míg ennek az önközpontú és szerfölött egyéniség-hangsúlyozó apostolnak számos lelki, érzelmi és szellemi gondja volt, a fő nehézségeit ezek alkották: Személyében elszigetelt volt. Elméjében gyanakvó és bosszúálló. Vérmérsékletét tekintve mogorva és gyűlölködő. Érzelmileg szeretetlen és kérlelhetetlen. Közösségi értelemben gyanakvó és csaknem teljesen zárkózott volt. Szellemében önhitté és önzőn törtetővé vált. Életében semmibe vette azokat, akik szerették, a halálában pedig magára maradt.” (193:4.13)

[Mary RENAULT: https://hu.wikipedia.org/wiki/Mary_Renault]

[ref. T.A. 2/17/2019]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (IV.)

»Figyeljünk az Istenre elcsendesedve, mert amint mi már szóltunk hozzá, ő fog szólni hozzánk az imánk alatt.« – Jean-Pierre de Caussade, francia jezsuita pap (1675-1751)

„A felvilágosult imának nemcsak egy külső és személyes Istent kell elismernie, hanem egy belső és személytelen Isteniséget is, a bent lakozó Igazítót. Teljesen helytálló dolog, hogy az imádkozó ember törekedjen a paradicsomi Egyetemes Atya fogalmának megragadására; de a legtöbb gyakorlati cél elérése szempontjából eredményesebb eljárás az, hogy visszatér a közelebbi második énhez, éppen úgy, ahogy az ősemberi elme szokta tenni, s azután felismeri, hogy e második én képzete a puszta képzelgésből emelkedett arra az igazságra, hogy az Igazító tényszerű jelenlétével az Isten költözik a halandó emberbe annak érdekében, hogy az ember szemtől szemben beszélhessen, mondhatni, olyan valódi és igazi és isteni második énnel, mely őbenne lakozik és amely az élő Istennek, az Egyetemes Atyának a valódi jelenléte és lényege.” (91:3.7)

„Jézus azt tanította a követőinek, hogy miután elmondták imájukat az Atyának, egy ideig maradjanak a csendes befogadás állapotában, hogy jobb lehetőséget adjanak a bennük lakozó szellemnek arra, hogy beszéljen a figyelő lélekhez. Az Atya szelleme akkor szól a legjobban az emberhez, amikor az emberi elme hozzáállása az igaz istenimádat. (…)” (146:2.17)

[Jean-Pierre DE CAUSSADE: https://fr.wikipedia.org/wiki/Jean-Pierre_de_Caussade]

[ref. T.A. 1/8/2019]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (III.)

»Hazafiság az, amikor a saját néped iránti szeretetet tartod előbbre valónak; nacionalizmus az, amikor a saját népedtől különböző nép iránti gyűlöletet tartod előbbre valónak.« – Charles de Gaulle, francia tábornok, államférfi, az Ötödik Francia Köztársaság 1. elnöke (1890-1970)

„Egyetlen nemzeti alapokra épülő polgárosodott társadalom sem maradhat fenn, hacsak a nevelési módszerei és a vallási eszményképei nem ösztönzik az értelmes hazafiság és a nemzeti odaadás nemesebb fajtájának elfogadását. Ezen értelmes hazafiság és kulturális összetartás hiányában a szűk látókörű féltékenykedés és a helyi önérdekek eredményeként végül minden nemzet széthullik.” (81:6.35)

„A fogságban élők prófétája a népének hirdette a tant, valamint sok más nemzetbelinek is, akik a babiloni folyó mentén meghallgatták őt. E második Ésaiás sokat tett a megígért Messiás küldetésével kapcsolatos téves és faji jellegében önző felfogások közömbösítése érdekében. Ám e törekvésében nem tudott teljes sikert elérni. Ha a papok nem szentelték volna magukat az olyannyira helytelenül értelmezett hazafiság építésének, akkor a két Ésaiás tanításai előkészítették volna a terepet a megígért Messiás felismeréséhez és elfogadásához.” (97:7.14)

„Világbékét nem képesek fenntartani a szerződések, a külügyi tárgyalások, a külpolitikák, a szövetségek, az erőegyensúlyok vagy bármilyen más, a nemzeti érzület felségjogával való silány bűvészkedés. Világtörvényt kell létrehozni és azt világkormánynak – az egész emberiség főhatalmának – kell betartatnia.” (134:6.9)

[Charles DE GAULLE: https://hu.wikipedia.org/wiki/Charles_de_Gaulle]

[ref. T.A. 7/7/2019]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (II.)

»Nekem azt tanították, hogy a haladás útja se nem gyors, se nem könnyű.« – Marie Curie, lengyel származású, kétszeres Nobel-díjas francia fizikus és kémikus (1867-1934)

„Az emberiség Dalamatia és az Éden hatásaitól függetlenül is hajlamos volt hinni az emberi faj fokozatos felemelkedésében. Az evolúció ténye nem mai felfedezés; az ősök megértették az emberi fejlődés lassú és evolúciós jellegét. A korai görögök világos eszmékkel rendelkeztek minderről annak ellenére, hogy Mezopotámiához közel éltek.” (74:8.5)

„Ez a lényege a földi népek ama véges-végtelen küzdelmének, mely a polgárosodott társadalom létrehozására irányult Ádám kora óta. A mai műveltség ennek a tevékeny evolúciónak a tiszta eredménye. A nyomtatás feltalálása előtt a fejlődés viszonylag lassú volt, ugyanis egyetlen nemzedék sem volt képes gyorsan részesülni az elődök által elért eredményekből. De ma az emberi társadalom átadja magát a mindazon korábbi korszakokból felhalmozódott lendület erejének, mely korszakokon a polgárosodás átküzdötte magát.” (81:6.44)

„(…) a szellemileg megvilágosodott vallásos lélek tud, és most tud. Még e mély és határozott bizonyság sem készteti az ilyen józan vallásos hívőt arra, hogy valamivel is kevésbé érdeklődjön az emberi bölcsesség fejlődésének hullámhegyei és hullámvölgyei iránt, melynek anyagi vége a lassan haladó tudomány eredményeihez kapcsolódik.” (102:2.4)

„Annak során, hogy az emberi elme egyre nehezebben teljesíthető akadályokon jut túl sikerrel, ugyanezen alkotó formaterv biztosította a fáradságosan begyűjtött tapasztalásbeli alapra épülő bölcsesség faji örökségének lassú felhalmozódását is (…)” (118:8.5)

[Marie CURIE: https://hu.wikipedia.org/wiki/Marie_Curie]

[ref. T.A. 7/13/2019]

 

ÖSSZEVETÉSEK ÉS PÁRHUZAMOK (I.)

»A művészet olyasmi, mint amikor az ember szabadságra megy: olyan, ami lehetőséget ad arra, hogy másként lássunk dolgokat és változtassunk a nézőpontunkon.« – Paul Klee, svájci festő, grafikus (1879-1940)

„A bölcselet és a művészet területei beékelődnek az ember önnön valójának nem vallási és vallási tevékenységei közé. A művészeten és a bölcseleten keresztül az anyagi-elméjű ember belemerül az örökkévaló jelentéstartalmak szellemi valóságainak és világegyetemi értékeinek szemlélésébe.” (5:4.4)

„(...) Bármely művészet legfőbb küldetése, hogy ábrándjai révén egy felsőbb világegyetemi valóságot vetítsen előre, hogy az idő érzelmeit az örökkévalóság gondolataivá kristályosítsa.” (48:7.23)

[Paul KLEE: https://hu.wikipedia.org/wiki/Paul_Klee]

[ref. T.A. 7/25/2019]

 

 

Felhasznált irodalom:

Magyar fordítás:

  • Cseh Gábor (2019-2022). CC BY-NC-ND HU

Szerző:

Tárgykör:

Keletkezés éve:

Keletkezés hónapja:

Nyelv: