A magyar fordítás története
A könyvet számos nyelvre le kell fordítani.
A „hungáriaiak” által beszélt nyelvet úgy is hívják, hogy „magyar”, ugyanis az itt élők ősei alkották eredetileg a magyar néven ismert népcsoportot. A magyar a hunok egyik törzse volt. Vajon ezért nevezik őket a külföldiek „hun-gáriaiaknak”?
A magyar nyelv távoli rokona a finn és az észt nyelvnek.
1999 decemberében történt, hogy a fordításon dolgozó s e tisztükben névtelenségben maradni kívánó csoport megpróbálkozott egy rövid szövegrész magyarításával: „[Tanulj meg] örülni a bizonytalanságnak, erőt meríteni a csalódásból, felbuzdulni a nyilvánvaló vereségen, új erőre kapni a nehézségek jelenlétében, rettenthetetlen bátorságot mutatni a végtelenséggel szemben, és legyőzhetetlen hitet gyakorolni, amikor a felfoghatatlannal kerül[sz] szembe.” (26:5.3) Ez a kis rész aztán lendületet adott az egész könyv lefordításának. Csaknem hét évvel később, 2006 októberében a csoport bejelentette, hogy elkészült a magyar fordítás első munkapéldánya.
2006 decemberében a fordítás felülvizsgálatára munkacsoport alakult, melynek tagja lett Margo Sherwood, aki Magyarországon született és ott is nőtt fel s aki a könyv régi olvasójához, Will Sherwoodhoz ment férjhez az Amerikai Egyesült Államokban; Elmer Teleki (USA), aki az Urantia Alapítvány 2006. évi éves jelentésében olvasott a fordításról; valamint István Hargitai (USA), aki 2008 áprilisában csatlakozott a csoporthoz.
2008 márciusában a fordító s a felülvizsgáló munkacsoport, valamint az Urantia Alapítvány Kuratóriuma közösen úgy döntött, hogy a magyar fordítás HTML változata megjelenhet az Alapítvány honlapján.
Idén, vagyis 2009 májusában, csaknem kilenc és fél évvel a fordítási munka elkezdését követően a felülvizsgálatot végző és a fordítást elkészítő munkacsoport elvégezte a feladatát, és több ezer pontosításra és javításra tettek javaslatot. Átnézték és kijavították a hibás idegenszavakat és tulajdonneveket, egységesítették az írásmódot, megtalálták a kimaradt mondatokat és elkészítették azok fordítását, és összességében több mint 59.000 helyen pontosítottak sajátos kifejezéseket, mértékegységeket, tulajdonneveket, írásjeleket. A könyvben használt sajátos kifejezések közül 1.300 esetben került sor pontosításra.
Az így elkészült szövegek átolvasására és véleményezésére Bucholcz Ferenc (Magyarország) ajánlotta fel a segítségét.
Az eredeti mű:
- Michelson-Dupont, G.: The History of the Hungarian (Magyar) Translation
Hozzászólások