You are here

Lucifer előélete

1) „Feddhetetlen voltál útjaidban attól a naptól fogva, melyen teremtettél, míg gonoszság nem találtatott benned.” (53:1.1)

Lucifer az igazgatási ügyintézők azon csoportjába tartozik, akiket a helyi világegyetemi Teremtő Fiú és a helyi világegyetem Anyaszelleme alkotott meg. A Lucifer rendjébe tartozók nem felemelkedő lények, a feladatuk a helyi világegyetemhez és a csillagrendszerükhöz köti őket. Bár e kettős eredetű Fiak sokféle feladatot képesek ellátni a csillagrendszeri igazgatás rendjén belül, mégis leginkább a helyi világegyetem csillagrendszereinek uraiként, vagyis Csillagrendszer Fejedelmekként, illetve a lakott evolúciós bolygók igazgatási vezetőiként, vagyis Bolygóhercegekként működnek. (35:8.1).

A Jézus által alkotott helyi világegyetem egyik jellemzője, hogy egyes Csillagrendszer Fejedelmek széleskörű cselekvési jogkört és személyes belátáson alapuló hatalmat kapnak a csillagrendszer ügyeinek intézéséhez. Ezért esetükben a veszélye is nagyobb annak, hogy eltévelyednek, önállósítják magukat, eltérnek a rájuk bízott terület kormányzásának rendjétől. Ha e vezetők nem tévelyednek el, akkor az önállóság adottsága utóbb mindig több és jobb gyümölcsöt eredményez, mint amennyi kockázatot a széleskörű döntési szabadság a kezdeti időkben magában hordoz. Ilyen kockázat az önállósodásra, lázadásra való hajlam.

Lucifer Csillagrendszer fejedelem visszaélt a rábízott hatalommal, megtagadta és semmibe vette a szellemi feletteseit, és bár a szabadság isteneként lépett fel, az alárendeltjeitől engedelmességet követelt a maga számára (53:4.1).

Mivel a világegyetemi intézők azon rendje, melyhez Lucifer is tartozik, hajlamos a külön utas működésre, ezért e csoport minden tagjának előzetesen el kellett végeznie a helyi világegyetem tanítóinak, a Melkizedek fiaknak a képzését. E képzés végén, Lucifer és a társai vizsgát tettek és a Melkizedek-tanáraik

  • a képességeik,
  • a személyiségük és
  • a tanúsított előmenetelük alapján különböző igazgatási feladatok végzésére sorolták be őket.

E képzés során Lucifer nagyon jól teljesített, és a tizenkétmillió magas rangú igazgatási ügyintéző között az előkelő 37. helyet szerezte meg (35:8.3; 53:0.1). A bukása előtti működését is figyelembe véve, ezért is mondhatták rá, hogy szép és bölcs volt, hogy feddhetetlennek találták a dolgaiban mindaddig, amíg nem jelent meg benne a gonoszsággal párosult nagyravágyás.

A Nebadon helyi világegyetem 200 milliárd éves fennállása során (57:3.10), összesen három csillagrendszerben tört ki szellemi felsőség ellen indított felkelés, de a Lucifer-féle lázadás volt a legnagyobb kiterjedésű (45:2.1; 53:0.2), harminchét evolúciós bolygót érintett (53:7.1).

 

2) Lucifer elméjének békétlensége

  • Mielőtt Lucifer szembe fordult az Egyetemes Atyával és a helyi világegyetem Teremtő Fiával, vagyis Jézussal, már több mint ötszázezer éve betöltötte a Csillagrendszer Fejedelem tisztét a Satania csillagrendszerben (53:2.1). Földi időszámítás szerint ez azt jelenti, hogy Lucifer Kr.e. 700.000-től volt Csillagrendszer Fejedelem.
  • A probléma első jelei ötszáz évvel a lázadás kitörése előtt, vagyis Kr.e. 200.000 táján kezdtek mutatkozni és folyamatosan fennálltak a lázadás kitöréséig (53:2.3; 33:6.7). Ez a probléma Lucifer elméjének békétlensége volt. Bár nem volt béke az elméjében, de ezen ötszáz év során Lucifer tartózkodott attól, hogy a nagy nyilvánosság előtt bíráló megjegyzéseket tegyen.
  • A lázadás előtti időszakban többen is jó szándékúan igyekeztek felhívni Lucifer figyelmét az indokolatlanul erős önérzetére és a bírálgatásra való hajlamára. Azonban e segítő kísérleteket Lucifer helytelenül értelmezte és indokolatlan bírálatnak, valamint a személyes szabadságába való jogtalan beavatkozásnak tekintette. Az önzetlen segítőket Lucifer a saját erősödő önzése alapján ítélte meg. Úgy tartotta, hogy az indokolatlanul erős önérzet és a bírálgatásra való hajlam inkább azokat jellemzi, akik jelzést tettek felé (66:8.2).
  • Bár az elméje békétlenségével párhuzamosan „Lucifer egyre bírálóbban viszonyult a világegyetemi igazgatás egész tervéhez, de (magatartásában) mindig teljes hűséget mutatott a Legfőbb Urak iránt.” (53:2.4)
  • Az első lény, akit Lucifer beavatott a terveibe az első helyettese, vagyis Sátán volt. „Lucifer először Sátánnal közölte a terveit, de több hónapra volt szüksége ahhoz, hogy a rátermett és ragyogó társának elméjét mindezzel megfertőzze. Mihelyt azonban Sátán a lázadó elveket elfogadta, a »saját jogok és a szabadság« feltétlen és meggyőződéses híve lett.” (53:2.2)
  • Az Egyetemes Atya ellen kezdett lázadás előtt – Kr.e. 200.000 táján – Gábriel, aki a helyi világegyetem Teremtő Fiának és Anyaszellemének első számú képviselője volt, látogatást tett a Satania csillagrendszer központi bolygóján, a Jerusemen. Itt, a lázadás kitörése előtt néhány nappal, Gábriel olyan tiszteletlenséget tapasztalt Lucifer és az ő első segéde, vagyis Sátán részéről, amely alapján biztosra vette, hogy a lázadás kitörése küszöbön áll. Mivel félre nem érthető módon éreztették Gábriellel, hogy nem kívánatos személy, ezért egyenesen a magasabb igazgatási egység, vagyis a csillagvilág központjára, „(…) az Edentiára ment abból a célból, hogy tanácskozzon a Csillagvilági Atyákkal a nyílt lázadás esetén foganatosítandó intézkedésekről.” (53:2.4)

 

3) Tévedések és hazugságok – a Lucifer-féle lázadás

a) Lucifer kiinduló pontja az volt, hogyha tagadja a csillagrendszerből sem látható Egyetemes Atya létezését, akkor azok, akik az Atyára hivatkozva járnak el, mindannyian hazudnak. Lucifer egy saját maga által megfogalmazott hamis állításból – az Egyetemes Atya létezésének tagadásából – a hibás következtetések sorozatát vonta le.

A Lucifer-féle lázadás már a kezdetektől a valóság tagadásán alapult. Ugyanis a lázadás kitörésekor Lucifer nyilvánosan

  • tagadni kezdte az Egyetemes Atya létezését,
  • nem fogadta el feletteseinek azokat, akik az Atya nevében irányították a csillagrendszerek fölött álló igazgatási egységeket,
  • illetve hazugságnak tartotta az evolúciós eredetű személyek tökéletesedését.

Lucifer azt híresztelte, hogy a felemelkedők beteljesülése csak egy kitalált legenda, és az evolúciós eredetű felemelkedő lények csak hazudják azt, hogy jártak a Paradicsomon és találkoztak az Egyetemes Atyával.

Mivel Lucifer tagadta az Egyetemes Atya létezését, a nevében eljárókat pedig semmibe vette, ezért önmagát nevezte ki az igazság forrásának. Vagyis Lucifer bűnös magatartása önmaga felmagasztalásával kezdődött.

Nem véletlen, hogy az igazgatási és irányítási rangsorban felette állókat Lucifer nem volt képes megtéveszteni. De mivel a „tiszteletet és a tudatlanságot gátlástalanul kihasználta” (53:3.2), ezért elsősorban a rábízott személyeket befolyásolta és tévesztette meg.

 

b) Az Isten ellenes lázadás kezdetekor Lucifer és azok, akik a bolygónk első korszakos kinyilatkoztatójának emberi testű törzskarából követték őt, tisztában voltak azzal, hogy akit mi később Jézusként ismertünk meg, valóságosan létező személy, és a helyi világegyetem Teremtője, kormányzó ura. Nyilvánvaló volt számukra az is, hogy Lucifer „(…) az elsőszámú vezetője egy 607 lakott világból álló nagy csillagrendszernek.” (53:1.1) Tudták, hogy a halottak feltámadásának van egy rendje, hiszen az emberi testű törzskar lázadó tagjai is így váltak túlélővé. Továbbá teljes mértékben tudomásuk volt arról, hogy léteznek angyalok. – Mégis, a bolygónk emberi testben élt korabeli lázadói, sok csillagrendszeri társukkal együtt, elfogadták Lucifer tanait és fellázadtak a mindenség vezetői valamint a csillagrendszer igazgatási rendje ellen.

Aki a hazugságot igazságnak mondja, az sokat és egyre szélesebb körben kénytelen hazudni, hogy a hazugságot igazságként tarthassa fent. Lucifer mai követői igyekeznek mindent megtenni azért, hogy a bolygónk a hazugságaik zárt rendszerében létezzen.

Azonban hála a hűséges korszakos kinyilatkoztatók igazság közléseinek és az egyetemes testvériséghez tartozó barátaink segítségének, Lucifer mai követői már csak úgy képesek a hazugságokra épített hamis világukat fenntartani, hogy a teljes elzárkózás talajára léptek. Az emberek előtt tagadni kényszerülnek a személyes létezés fél-anyagi és szellemi síkjainak valóságát, valamint a többi evolúciós bolygó létezését. Az e területekről érkező igazság fény ugyanis könnyen rávilágíthatna a hazugságaikra. Lucifer mai követői arra kényszerültek, hogy a működőképességük fenntartása érdekében már a saját létezésüket is tagadják, a hatalmuk háttér jellegével együtt.

Vegyük a következő példát. Az ötödik korszakos kinyilatkoztatás eligazító tanításai kézzel foghatóan jelen vannak a bolygónkon. Hivatalosan mégsem vesznek róla tudomást. Azonban nem hivatalosan, az ősi emberi múlt feltárását és az e téren elért eredmények közzétételét szándékosan nehezítik, a földönkívüli evolúciós értelmek látogatásainak nyomait pedig eltüntetik és letagadják. De Lucifer mai követői – a háttérből működve – más módokon is igyekeznek visszafogni a bolygónk fejlődését. A valóság több elemét tagadva értékzavart erőltetnek a világunkra.

Egy korszakos kinyilatkoztatást tartalmazó írásgyűjteményt, amely a régmúltról és más evolúciós bolygók létéről őszintén beszél, egy Isten ellenes lázadás által nagymértékben befolyásolt bolygó vallása és tudománya – hivatalosan – nem vehet komolyan.

 

c) A szabadság nem csak jog, hanem felelősség is. Minél nagyobb az ember döntési és cselekvési szabadsága, annál nagyobb kell legyen a felelőssége. Ugyanis a felelősség, a szabadság széleskörű lehetőségeivel rendelkezők számára kötelesség is.

Az Isten a kötelességen keresztül közelít a szabadsághoz. Azt mondja, hogy minél nagyobb a szabadságod, annál több mindenhez van közöd. S minél több mindenhez van közöd, annál több mindennel kapcsolatban szükséges felelősen eljárnod, hogy a szabadságod ne a zűrzavar forrása legyen a világban. A hatalom szabadsága ugyanis pusztító, ha nem jár együtt a másokra is tekintettel levő felelősséggel. A felelősségből fakadó kötelesség pedig értelmetlen jó akarat nélkül, mivel a kötelesség – mint a helyes és szükséges hozzáállás kifejeződése – a természeténél fogva támogató megnyilvánulás.

„Az igaz szabadság az önuralom gyümölcse; a hamis szabadság önteltségből eredő önérvényesítés. Az önuralom önzetlen szolgálathoz vezet; az önimádat a mások kizsákmányolása felé visz, mert az ilyen, hibát vétő egyén önmagát felmagasztalva hajlamos a helyes utat feláldozni azért, hogy jogtalan hatalmat birtokoljon társai felett.” (54:1.6)

A szülői érzésektől eltekintve, az emberi jó akarat nem velünk született tulajdonság. Ahhoz, hogy a többi embert is értékesnek tudjuk látni, előbb az Egyetemes Atyát, mint az értékek személyes központját kell megismerni és megszeretni. Lucifer pedig pontosan az értékek személyes központjának a létezését, meghatározó voltát tagadta, miközben az embereket az önző magányosság irányába kezdte tolni.

 

d) Annak idején, a Lucifer-féle lázadás képviselői felszabadított világokról és egyenjogúsított személyiségekről beszéltek (53:6.5), a valóság azonban az volt, hogy aki nem értett egyet velük vagy nem akart nekik engedelmeskedni, azt az ellenségüknek tekintették. Ma is szabadságszeretetről és szabadgondolkodásról beszélnek, de valójában elnyomóként viselkednek. Lucifer mai követői túlértékelik önmagukat, azokat pedig, akik nem úgy gondolkodnak mint ők, lenézik.

A Lucifer-féle lázadás önbecsapáson és hazugságon alapul, és kétszázezer éve rányomja bélyegét a bolygónk működésére. S ez így is marad a lázadást kiszolgáló földi szervezők lelepleződéséig.

A szabadsággal való éléshez felelősség kell, mely csak széleskörű látásmódon és olyan fejlődésen alapulhat, aminek tapasztalatai segítik a személyes meggyőződésre jutást. A lázadók azonban egyre kevesebb lényeges tudást engedélyeznek és elhallgatják az Isten által kínált fejlődési út létezését az emberek elől.

Csak tapasztalatokon keresztül lehet szert tenni olyan fogalmi képességekre, melyek mély, lényegi megértést adnak. Az egyetemes értékek ismeretén alapuló egyéni tapasztalás, a másokat is figyelembe venni képes szabadság képességét munkálja az emberben. Azonban a lázadók el akarják venni az emberektől a széleskörű látás lehetőségét, vagyis a világegyetemi látásmódot, és a tapasztalás által való fejlődés helyett, először a szabadosság tapasztalatát akarják ránk erőltetni, azután az így elgyengült emberekre az elnyomás tapasztalatát.

Lucifer nem úgy tekint magára, mint aki ragaszkodik a bűnhöz. Ő abból indul ki, hogy a szabadságában korlátozzák. Egy túlságosan önző lény nem képes tárgyilagosan gondolkodni, csak a saját érdekeinek sérelmét látja. Mivel nincs tekintettel másokra, ezért a többi ember csak eszköz a számára. Őt segítő vagy őt gátló eszköz.

Az önigazolás kényszere odáig fajulhat, hogy az illető minden eszközt alkalmazhatónak tart, amiről úgy gondolja, hogy az ő érdekének és igazának érvényesülését segíti.

Aki tisztán akar látni, annak képesnek kell lennie arra, hogy az értelme által olyan mértékben tudjon elvonatkoztatni önmagától, hogy az adott helyzettel kapcsolatban mások véleményét a közlő szándéka szerint tudja értelmezni. Azonban a bűnhöz való ragaszkodás torzítja a személyiséget. Az állandó önigazolásra való törekvés az értelem független működését már nem teszi lehetővé.

Jézus mondta: „(…) komolyan óva intelek benneteket az önteltség, a szellemi gőg gyengeségeitől. Ha megértenétek Lucifernek, a gonosznak a bukását, akkor komolyan kerülnétek mindenféle szellemi önhittséget.” (163:6.6)

 

A számmal jelölt idézetek és tartalmak forrása: Az Urantia Írások

 

Szerző:

Tárgykör:

Keletkezés éve:

Keletkezés hónapja:

Nyelv: