A Fenségesek léte, helye és működése
1) A Napok, bolygók, holdak, a sötét gravitációs testek és más anyagi alkotók csillagászati léptékű rendszereket alkotva építik fel az evolúciós emberfajták által lakott, Paradicsom központ körül keringő hét nagy anyagcsoportot.
A lakott bolygók nagyobb csillagászati egységek részeiként léteznek. Az evolúciós életfejlődés útján lakottá tett bolygók legkisebb szervezett csoportja a csillagrendszer. A csillagrendszer – mint helyi világegyetemi igazgatási egység – nem azonos az egy nap körül keringő bolygók együttesével. Az emberi lények által lakott evolúciós eredetű bolygók – fokozatosan elérve az ezres nagyságrendű bolygószámot – alkotnak egy csillagrendszert. Több csillagrendszer közös otthona egy csillagvilág. A csillagvilágok csoportját pedig a helyi világegyetem fogja össze.
„A helyi világegyetem száz csillagvilágból áll, melyek mindegyikét a lakott világok száz csillagrendszere alkotja.” (32:0.1)
Szellemi oldalról nézve minden evolúciós bolygónak, minden csillagrendszernek, csillagvilágnak és helyi világegyetemnek van egy legfőbb vezetője. Amint az „(…) egyének beteljesülés-őrangyalokkal rendelkeznek; a bolygóknak, csillagrendszereknek, csillagvilágoknak, világegyetemeknek és felsőbb-világegyetemeknek is megvannak a saját urai, akik a rájuk bízott területek javát keresik.” (12:6.8)
„Az Atya a Fiain keresztül uralkodik; a vezetők a világegyetemi szervezeten át végighúzódó folytonos láncot alkotnak (…)”. (3:5.2)
Az evolúciós bolygókat – már az ősember idejétől – Bolygóhercegek (e világ fejedelmei) vezetik. A csillagrendszereket Csillagrendszer Fejedelmek irányítják, míg az egyes csillagvilágok élén a Csillagvilági Atyák háromtagú csoportja áll. Egy helyi világegyetem esetében pedig az evolúciós bolygókat, csillagrendszereket és csillagvilágokat megalkotó és összefogó Teremtő Fiú tekinthető a legfőbb vezetőnek.
A három Csillagvilági Atya közül váltásban mindig az egyikük a csillagvilág első számú irányítója, akit az ószövetségi Zsoltárok könyve Felségesnek, vagy fordítástól függően Fenségesnek nevez. De a csillagvilágunk Felségeseinek működésére vonatkozóan találhatunk közléseket Mózes könyvében, Ésaiás és Dániel próféták írásaiban is.
Azt, hogy a Felséges személye nem azonos az Egyetemes Atya személyével, a következő, Zsoltárok könyvéből vett idézet is jelzi:
„Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.” (Zsoltárok 91.1.)
„Korokon keresztül nagy zavar jellemezte az Urantián a különféle világegyetemi urakkal kapcsolatos felfogásokat. Sok későbbi tanító összekeverte a ködös és határozatlan törzsi istenségeiket a Fenséges Atyákkal. Később pedig a zsidók mindezen mennyei uralkodókból egy összetett Istenséget alkottak. Egy tanító megértette, hogy a Fenségesek nem a Legfelsőbb Urak, mert azt mondta, hogy »Aki a Fenségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak oltalmában nyugszik az.« Az urantiai feljegyzésekben olykor nagyon nehéz felismerni, hogy pontosan kire is utalnak a »Fenséges« fogalommal. Dániel azonban teljesen megértette e dolgokat. Azt mondta, hogy »A Fenséges uralkodik az emberek országán, és akinek akarja, annak adja azt.«” (43:3.4) Lásd: Dániel 4.14.; 4.22.; 4.29.; 5.21.; 7.25.
De ez a tartalom megjelenik a Mózesnek tulajdonított könyvben is, a következőképp: „Mikor a Felséges örökséget osztott a népeknek; mikor szétválasztá az ember fiait: megszabta a népek határait, Izráel fiainak száma szerint”. /5 Mózes 32.8./
„A Fenségesek nemigen érintettek az egyes emberek boldogulásának elősegítésében a lakott bolygókon; ők inkább az emberek országait uralják, mintsem az egyedek szívét.” (43:9.4)
A csillagrendszeri kormányzat „(…) az élőlények fizikai állapotával, élőlénytani kérdésekkel foglalkozik.” (33:6.3) A csillagvilág vezetői a bolygók és a csillagrendszerek társadalmi és kormányzási körülményeivel, azok egyesítésével és egyensúlyba hozatalával.
„A Fenségeseknek, a politikai fejlődés felügyelőinek az uralma olyan uralom, melynek rendeltetése, hogy előmozdítsa a legtöbb jót az összes ember legnagyobb sokasága számára a leghosszabb időtartamra.” (134:5.4)
„[A] Fenségesek bármikor beavatkozhatnak a lakott világok ügyeibe, s ezzel a csillagvilági uralkodók felsőbb rendű bölcsességét viszik az emberi birodalmak ügyeinek intézésébe.” (114:4.5)
„A Fenségesek számos mennyei erő és közvetítő útján uralkodnak az emberi világokon, de leginkább a szeráfok segítségére támaszkodnak.” (114:0.1) Elsősorban a nemzetek angyalainak „(…) szolgálatán keresztül valósul meg az, hogy »a Fenségesek uralkodnak az emberek országain«.” (114:6.8)
A korszakos kinyilatkoztatók közlése szerint, az Isten elleni lázadásnak az is egyik következménye a bolygónkon, hogy a szent könyveink „(…) nem tudtak egyértelmű különbséget tenni a paradicsomi Háromság személyiségei között, valamint a paradicsomi Istenség és a helyi világegyetemi teremtők és irányítók között.” (4:5.2)
Így, a szentnek tartott iratokban nincsenek világosan megkülönböztetve egymástól a Bolygóhercegek, a Csillagrendszer Fejedelmek, a Csillagvilági Atyák, a Teremtő Fiak, valamint a felsőbb-világegyetemek Urai.
Ebből aztán az is következik, hogy a feljegyzéseink egyes esetekben úgy mutatnak be angyali rendbe tartozóktól érkezett üzeneteket, mintha azok magától az Istentől jöttek volna.
Vagy például, amiket „(…) az ószövetségi feljegyzések úgy ismertetnek, mint Ábrahám és az Isten közötti beszélgetéseket, azok valójában Ábrahám és a Melkizedek közötti megbeszélések voltak. Később az írástudók a Melkizedek kifejezést az Isten hasonszavának tekintették. Az Ábrahámnak és Sárának »az Úr angyalával« való számos találkozását említő feljegyzés a Melkizedeknél tett többszöri látogatásukra utal.” (93:9.7)
„Az urantiai vallásos gondolkodásban még mindig keverednek az Istenség társszemélyiségei magával az Egyetemes Atyával úgy, hogy mindegyikükre egyazon megjelölés vonatkozik.” (4:5.2)
2) Az evolúciós úton lakottá vált bolygóknak és minden nagyobb csillagászati egységnek van neve és száma, mely lehetővé teszi, hogy a világegyetem más anyagi tényezőihez viszonyítva megkülönböztethetők legyenek.
A Föld bolygó világegyetemi neve: Urantia. Ez a hét nagy felsőbb-világegyetemi anyaghalmaz összes lakott bolygója közül az 5.342.482.337.666-os számot viseli (15:14.8). Ez azt jelenti, hogy amikor az Urantia bolygón megjelent az első állati eredetű emberi értelem, akkor a Paradicsom központ körül keringő hét nagy anyagcsoportban már öt billiónál is több értelmes emberi faj létezett. S az ilyen, állati eredetű emberi fajok által lakott bolygók száma azóta is csak növekszik, és majdan el fogja érni a hétbilliós számot.
[Aki a fenti – különböző fejlettségi szinteken álló – más lakott bolygók létére vonatkozó közlést a valóságtól túlságosan elrugaszkodottnak tartja, annak érdemes elgondolkodnia azokon a beszámolókon és felvételeken, melyek a bolygónk légkörében rendszeresen feltűnő, hivatalosan nem azonosított repülő eszközökre vonatkoznak, amikről leginkább azok hallgatnak a világunkon, akik a legtöbbet tudnák mondani róluk.]
Abban a csillagrendszerben, amelyben az Urantia található, a bolygónk a 606-ik, ha az emberi szintet elért értelmes fajok megjelenésének helyi sorrendjét vesszük alapul. A jövőben a csillagrendszerünk ezer, evolúciós úton lakottá tett bolygót fog majd magába foglalni. Ezeknek mind van, illetve lesz neve és száma, amint minden csillagrendszernek, csillagvilágnak és helyi világegyetemnek is van (15:14.6).
Az evolúciós bolygókat és csillagrendszereket magába foglaló nagyobb igazgatási egység a csillagvilág. Ezt a Csillagvilági Atyák háromtagú csoportja irányítja, akik – mint már volt szó róla – egymást váltják a csillagvilág legfőbb irányítójának munkájában.
Amint a bolygónk világegyetemi neve Urantia, úgy a csillagrendszerünk megnevezése Satania. A csillagvilágunk neve Norlatiadek, az általunk Jézusként megismert Teremtő Fiú helyi világegyetemének neve pedig a Nebadon.
Annak idején, még azelőtt, hogy Sátán a később lázadóvá lett Lucifer Csillagrendszer Fejedelem követőjévé vált volna, tiszteletből és elhivatottságból választotta a maga számára azt a nevet, mely a csillagrendszerünk megnevezésére hasonlít.
3) Az alábbiakban igyekszem magyarázattal szolgálni az atyaság rendszerére, valamint a Zsoltárok kiemelt szerepére, a Fenségesekre vonatkozó közlésekkel kapcsolatban.
a) A korszakos kinyilatkoztatók szerint, egy evolúciós eredetű halandónak, aki vállalja a szellemi felemelkedés útját és kalandját, tapasztalati úton hét apát kell azonosítania. Ezek:
1. Az élőlénytani apa – a húsvér test apa.
2. A teremtésrészbeli apa – a Bolygó Ádámja.
3. A szférák atyja – a Csillagrendszer Fejedelem.
4. A Fenséges Atya – a Csillagvilági Atya.
5. A világegyetemi Atya – a helyi teremtésrészek Teremtő Fia és legfőbb ura. [Ő a mi Jézusunk.]
6. A felsőbb-Atyák – a Nappalok Elődei, akik a felsőbb-világegyetemet kormányozzák. [Felsőbb-világegyetemből hét kering a központi világegyetem és a Paradicsom központ körül.]
7. A szellem- vagy Havona Atya – az Egyetemes Atya, aki a Paradicsomon lakozik, és a szellemét küldi el, hogy azon alacsonyrendű teremtmények elméjében éljen és munkáljon, akik a világegyetemek mindenségében lakoznak. (51:6.7-13) (A Havona, a Paradicsom Szigetét övező központi világegyetem megnevezése.)
b) Az Ószövetség írásai közül a Zsoltárok könyve az, melynek énekeiben a Csillagvilági Atyákról, vagyis a Fenségesről a legtöbbször szó esik. Ennek oka az, hogy a Zsoltárok közül többet azok írtak, akik a harmadik korszakos kinyilatkoztatást átadó Makiventa Melkizedek (Kr.e. 1980 - Kr.e. 1886) hátrahagyott tanításaiból merítettek.
A Melkizedek tanító tevékenységének központja Sálem volt. Az „(…) a város, melyből a Melkizedek eltűnése után Jebus lett, s amelyet később Jeruzsálemnek neveztek el.” (93:2.4)
A Zsoltárok könyve számos istendicsőítő énekét a sálemi hitterjesztők írták Mezopotámiában. Ezeket a kőbe vésett énekeket a babiloni fogság idején a héber papok megtalálták, majd beszerkesztették azokat a mára már zsidó szerzőknek tulajdonított dicsőítő ének gyűjteménybe /(1043.3) 95:1.8 - (1043.5) 95:1.10/.
4) A korszakos kinyilatkoztatások átadásának van egy rendje. A fő szempont a fokozatos ismeretátadás az adott evolúciós bolygó emberi lakói számára.
Minden korszakos kinyilatkoztató a világmindenség egyre nagyobb igazgatási egységeinek ügyeiről ad át ismereteket a bolygólakóknak. Eközben az adott igazgatási egység irányítójáról is beszél, akit a korszakos kinyilatkoztató úgy mutat be, mint aki az Egyetemes Atya imádata mellett szintén elismerésre méltó. Lásd az atyák fentebb sorolt rendszerét!
- Egy szabályosan fejlődő, lázadástól mentes bolygó esetében a kinyilatkoztatott vallás első korszakos tanításai többnyire a helyi csillagrendszer ügyeivel kapcsolatosak.
- A második korszakos kinyilatkoztatás a csillagvilág igazgatásának szintjéig terjed ki.
- A harmadik korszakos kinyilatkoztatás a kinyilatkoztatott vallás látóhatárát tovább tágítja, és eléri a helyi világegyetem ügyeinek a bemutatását.
- A negyedik korszakos kinyilatkoztatás egy szabályosan fejlődő bolygó emberi faja számára már felsőbb-világegyetemi tartalmakat is közöl. A mi felsőbb-világegyetemünk a Paradicsom Szigete körül keringő hetedik nagy anyagcsoportosulás. E hetedik felsőbb-világegyetem az Orvonton, a központi bolygójának neve: Uversza.
- Az ötödik korszakos igazság kinyilatkoztatás pedig már kiterjed a központi Havona nevű világegyetemre, és a Paradicsomra is.
Mivel a második korszakos kinyilatkoztatás átadására érkező Ádám és Éva vétkezett, így a csillagvilág igazgatási szintjéig terjedő kinyilatkoztatás átadása elakadt. Ezért a harmadik korszakos kinyilatkoztató, vagyis Makiventa Melkizedek a csillagvilág ügyeinek és vezetésének bemutatásával folytatta a korszakos kinyilatkoztatások átadásának sorát. Nem volt könnyű dolga, mivel egy fellázadt, és a bolygón továbbra is zavaró tényezőként működő első korszakos kinyilatkoztató, valamint egy vétkező második korszakos kinyilatkoztató hagyatékával kellett szembesülnie.
Melkizedek – a harmadik korszakos kinyilatkoztatás átadása során – a következő tervet követte. Egyrészről nem terhelte a kor babonás embereit a Lucifer-féle lázadás helyzetével, másrészről felvette az Ádám és Éva által elejtett tanítási terv fonalát, és a bolygónkat, valamint a csillagrendszerünket magába foglaló csillagvilágról kezdett tanítani.
„A Melkizedek az egy Isten, az egy egyetemes Istenség fogalmát tanította, de megengedte az embereknek, hogy e tanítást összekapcsolják a Norlatiadek Csillagvilági Atyjával, akit ő El Elyonnak – a Fenségesnek – nevezett.” (93:3.2)
Itt megint érdemes egy kis kitérőt tenni az érthetőség kedvéért. A héber vallás Isten felfogása több korai istenkép összeolvadásából alakult ki, vált egységessé. Így a héber vallás Isten felfogásához hozzá adódott a Melkizedek által tanított El Elyon istentartalom is.
A zsidó írásokban a formálódó istenkép tényére utal az, hogy az Istennek több elnevezése is megtalálható, úgymint a Jahve, a Fenséges, az El Shaddai és az Elohim. Ma ezek, egy hívő számára már egymást helyettesítő kifejezések, azonban hajdan – részben vagy egészben – eltérő tartalmi jelentésekkel bírtak.
- A Jahve eredetileg a korai Sinai nomád nemzetségek bálványistenének volt a megnevezése (142:3.3).
- A Fenségesre vonatkozó „(…) felfogást a mennyei Atyáról Melkizedek hirdette Ábrahámnak és Sálemből azok vitték messzire, akik később hittek ebben az Istenségre vonatkozó teljesebb, kiterjesztett eszmében. Ábrahám és a testvére a napimádat térnyerése miatt hagyta el Ur városát, és híveivé váltak az El Elyonról – a Fenséges Istenről – szóló Melkizedek-féle tanításnak.” (142:3.4)
- Az El Shaddai felfogás a mennyei Isten egyiptomi felfogása volt, melyet a héberek az egyiptomi fogság során ismertek meg. „Jóval a Melkizedek kor után e három istenkép egyesült és megalkotta a teremtő Istenségnek, Izráel Úristenének a tantételét.” (142:3.5)
- Az Isten Elohim felfogásáról pedig azt érdemes tudni, hogy az, a paradicsomi Háromságra vonatkozó ádámi tanítás továbbélése volt a babiloni fogság idején összeállított Írásokban.
5) Amint a csillagrendszerünknek, a Sataniának az igazgatási központja a Jerusem nevű bolygó, úgy a csillagvilágunk igazgatási központjának Edentia a neve: és a Melkizedek sálemi tanulóinak „(…) többsége számára az Edentia volt a menny és a Fenséges volt az Isten.” (93:3.2)
A földi Édenkert, vagyis a fajnemesítő Ádám és Éva családjának lakhelye, az Edentia, a csillagvilági központunk iránti tiszteletből kapta a nevét (51:3.2).
Az ilyen tisztelet nem alap nélküli, ugyanis az Edentia bolygónak nagyjából a „felét foglalják el a Fenségesek páratlan szépségű kertjei” (43:6.2). Ez a közlés még érdekesebb annak fényében, hogy az Edentia a mi bolygónknál százszor nagyobb égitest (43:0.2). Természetesen egy Kert-bolygó létezéséhez az is szükséges, hogy az Edentiának igazi vize és légköre legyen (43:1.2-3).
„A légköri zavaroknak és az évszakok változásának a hiánya teszi lehetővé a szabad tér feldíszítését e különlegesen teremtett világokon (…)” (43:1.3), mint amilyen a mi csillagvilágunk központja is.
A csillagrendszerek, csillagvilágok és a helyi világegyetemek igazgatási központjai nem evolúciós úton alakultak ki. Ezek helyét tudatosan választják meg, és a méretük is tudatos döntés eredménye. Vagyis az ilyen központok mesterséges eredetű, teremtés által épített bolygók. Azonban a különböző emberi fajok által lakott égitestek a természeti törvények alapján jönnek létre, majd életbeültetést követően evolúciós úton fejlődnek.
A mi csillagvilágunknak – vagyis a Norlatiadeknek – a központi épített bolygója legalább 300 milliárd éves (57:3.8-9). E hihetetlennek tűnő számadat kapcsán érdemes tudatosítani három dolgot.
a) Amit ma tudunk a mindenségről, azt a tudományos ismereteink jelenlegi szintje szerint tudjuk. Mi emberek, a társadalmi, értelmi és szellemi fejlődés viszonylag korai szakaszában járó bolygón élünk. A korszakos kinyilatkoztatók által megadott hét lépcsős fejlődési skála szerint még csak a harmadik fejlődési szinten tartunk. Az emberi társadalom fejlődésének következő négy szintje még előttünk van. (50:5.4-10) Azt se feledjük, hogy pár száz éve egyes meghatározó elmék még meggyőződéssel hirdethették a Föld-középpontú, majd pedig a Nap-középpontú világképeket.
b) Az Isten ellenes lázadás következtében a lázadó hatalmi csoport a tudományt is igyekszik eszközként használni az érdekei szerint. Vagyis az általuk birtokolt katonai és ipari vállalatok révén megszerzett tudást csak nagyon részlegesen osztják meg a bolygó lakóival, illetve az új fejlődési korszak kibontására alkalmas ismereteiket és azok élvezhető gyümölcseit nem teszik elérhetővé az emberek számára. Továbbá az is tapasztalható, hogy az emberiség ellen összeesküvő hatalmi csoport, a titokban általuk már használt ismeretek és új technológiák ismételt felfedezését vagy nyilvános hasznosítását minden eszközzel gátolni igyekszik.
c) Amíg a tudomány művelői nem ismerik fel azt, hogy az anyagi mindenség „lélegzik”, vagyis hogy felváltva egy bizonyos ideig tágul, majd pedig egy szintig összehúzódik, és ez ritmikusan ismétlődik, addig az anyagi mindenség korával kapcsolatban téves adathoz fognak jutni, ha azt az időpontot gondolják az őskezdetnek, amit a jelenlegi tágulási helyzetből visszaszámolva lehet megkapni.
6) Az Edentia bolygó legszentebb helye egy hegyvidéki terület. Itt van annak a paradicsomi tanácsosnak a székhelye, aki a Csillagvilági Atyák mellett tanácsadó szerepben működik.
A paradicsomi tanácsosokról a következőket mindenképp érdemes tudni. Az ilyen tanácsadók nem működnek a lakott bolygók és a csillagrendszerek szellemi vezetői mellett. Azonban az ezeknél nagyobb világegyetemi területeket magukba foglaló, magasabb igazgatási egységek vezetői mellett már jelen vannak. Így a csillagvilági központokon is. A paradicsomi tanácsosok abban segítik a magasabb igazgatási egységek vezetőit, hogy a paradicsomi Atya akarata valósulhasson meg a helyi világegyetemekben, s ne a helyi világegyetemi gyakorlatot kezdjék a vezetők a paradicsomi Atya akarataként hirdetni.
A csillagvilági kormányok mellett működő paradicsomi tanácsos – a többi paradicsomi tanácsoshoz hasonlóan – kérés nélkül soha nem ad tanácsot, sőt még hangos véleményt sem formál, ha nem kérik ezt tőle.
Az a személy, akit mi Immánuelként ismerhetünk, a helyi világegyetemünk Teremtő Fiúja, az általunk Jézusként megismert személy mellett működik paradicsomi tanácsadóként. (120:0.9-10) A teremtményi alakban történt alászállásai idején Immanuel helyettesítette a Teremtő Fiút a világegyeteme vezetésében.
A paradicsomi tanácsosok jelenlététől függetlenül, a helyi világegyetemek Teremtő Fiainak megvan a lehetőségük arra, hogy kizárólag a saját elképzeléseik szerint vezessék a teremtésrészeiket, azonban ilyen esetben a mellettük levő paradicsomi eredetű tanácsos elhagyja az adott helyi világegyetemet. De ilyen kivonulásra eddig még nem került sor.
Amikor Lucifer megbízásából Sátán kísérletet tett arra, hogy Jézust eltérítse az Egyetemes Atya akaratának képviselésétől a bolygónkon, tisztában volt azzal, hogy a Teremtő Fiúnak van lehetősége arra, hogy a saját elképzelése szerint alakítsa a saját világegyeteme sorsát. Ha Jézusnak nem lett volna lehetősége arra, hogy az Atya akaratától eltérően a saját útját járja, akkor az Isten ellenségei nem próbálkoztak volna a megkísértésével.
A helyi világegyetemek Teremtő Fiainak hűsége az Egyetemes Atyához a felkészültségükön és a tisztánlátásukon alapuló szeretetükből következik.
Visszatérve az edentiai Fenségesek és az ószövetségi írások közötti összefüggések bemutatására.
E vezetőket azért mondják Fenségeseknek, „(…) mert az Isten Helyi Világegyetemi Fiainak összes rendje között a legfelsőbb szintű igazgatási bölcsességet testesítik meg, mely a legkörültekintőbb és legavatottabb hűséggel párosul. Személyes feddhetetlenségüket és a csoportjuk hűségét eddig még senki sem kérdőjelezte meg (…)” (43:3.1). A „(…) csillagvilágban egyetlen nagyobb jelentőségű irányelv végrehajtására sem kerül sor anélkül, hogy a kivitelezés részleteiben a három Fenséges ne értene egyet.” (35:6.3)
Egy csillagvilág vezetését legalább három Csillagvilági Atya végzi, akik a teremtmények Vorondadek rendjéből származnak. A Vorondadek Fiakat a helyi világegyetem Mihály rendű Teremtő Fiúja és az ő társa, a helyi világegyetem Alkotó Szelleme együtt teremti meg.
Tehát az Edentia legszentebb helye a Fenségesek, vagyis a Csillagvilági Atyák székhelyétől „(…) északra helyezkedik el és úgy nevezik, hogy a »paradicsomi gyűlés hegye«.” (43:4.5)
A Zsoltárok könyvéből és Ésaiás írásaiból a következők vonatkoznak a fentiekre:
a) „Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az ő szent helyén? Az ártatlan kezű és tiszta szívű, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.” (Zsoltárok könyve 24.3.-24.4.)
b) „Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál! Holott te ezt mondád szívedben; Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon.” (Ésaiás 14.12. – 14.13.)
Ez utóbbi közlés arra vonatkozik, hogy amikor „(…) a hűtlen Lucifer, a Satania egykori fejedelme bejelentette igényét a nagyobb irányítási befolyásra, megkísérelte elmozdítani a helyi világegyetem kormányzati tervében szereplő fiúi besorolásúak összes rendjét. Ezt tűzte ki célul a szívében, mondván: »Az Isten Fiai fölé helyezem ülőszékemet; a gyülekezet hegyén, északon fogok ülni; olyan leszek, mint a Fenséges.«
A száz Csillagrendszer Fejedelem rendszeresen eljön a csillagvilág jólétével foglalkozó edentiai nagytanácskozásokra. A sataniai lázadást követően a jerusemi főlázadók szokás szerint el akartak jönni ezen edentiai tanácskozásokra, ahogy azt a korábbi alkalmakkor is tették. Mindaddig nem volt mód megállítani ezt az öntelt, pimasz fellépést, amíg [a] Mihály [rendből származó Teremtő Fiú] alá nem szállt az Urantiára és ezt követően fel nem vette az egész Nebadon feletti korlátlan főhatalmat. Attól a naptól fogva e bűnre-bujtogatóknak nem engedik meg, hogy helyet foglaljanak a hűséges Csillagrendszer Fejedelmek edentiai tanácsaiban.
Hogy a régi korok tanítói tudtak e dolgokról, azt mutatják a feljegyzések is: »És volt egy nap, amikor az Isten Fiai a Fenségesek elébe járultak, és Sátán is eljött és megjelent közöttük.« Márpedig ez tényközlés, függetlenül attól, hogy milyen összefüggésben jelenik meg. [Lásd: Jób könyve 1.6.; 2.1.]
Krisztus győzelme óta folyik az egész Norlatiadek megtisztítása a bűntől és a lázadóktól. Valamivel [a] Mihály [rendű Teremtő Fiú] húsvér testben megélt halála előtt a bukott Lucifer társa, Sátán megpróbált részt venni az egyik ilyen edentiai nagytanácskozáson, azonban a főlázadókkal szemben megnyilvánuló erős ellenérzés olyan mértéket ért el, hogy a rokonszenv kapui gyakorlatilag mindenkinél zárva maradtak, s így a Satania ellenségeinek nem jutott egy talpalatnyi hely sem. Amint a rossz befogadásához már nincs nyitott kapu, akkor már nincs lehetőség a bűn befogadására sem. Az egész Edentia szíveinek kapui bezárultak Sátán előtt; az összegyűlt Csillagrendszer Fejedelmek egyhangúlag elutasították őt, és ugyanekkor történt meg az is, hogy az Ember Fia »meglátta Sátánt mint villámlást lehullani a mennyből«.” (43:4.6-9) [Lásd: Lukács szerinti evangélium 10:18]
7) Zárásként álljanak itt a Csillagvilági Felségesek, illetve a Csillagvilági Felséges létezésére vonatkozó további idézetek a Zsoltárok könyvéből:
a) „A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörűségem.” (Zsoltárok 16.3.)
b) „A Zsoltáros tudta, hogy az Edentiát három Csillagvilági Atya vezeti és eszerint beszélt az ő lakóhelyeikről: »Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Fenségesek legszentebb hajlékait.«” [43:3.3]
„Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.” (Zsoltárok 46.5.)
c) „Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!” (Zsoltárok 50.14.)
d) „Mégis folyvást vétkeztek ellene, és haragították a Felségest a pusztában;” (Zsoltárok 78.17.)
e) „Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan”. (Zsoltárok 82.6.)
f) „És ezt mondják a Sion felől: Mind ez, mind amaz ott született, és ő, a Felséges, erősíti azt.” (Zsoltárok 87.5.)
g) „Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá”. (Zsoltárok 91.9.)
h) „Mert ellenszegültek az Isten beszédének, és a Felségesnek tanácsát megútálták;” (Zsoltárok 107.11.)
A számmal jelölt idézetek és tartalmak forrása az Ötödik Korszakos Kinyilatkoztatás részét képező Urantia Írások.