Rejtélyes genetikai baleset eredménye vagyunk
Ausztrál genetikusoknak a Nature tudományos folyóiratban közzétett tanulmánya szerint 4500 éve egy rejtélyes esemény alapvetően megváltoztatta az ősi Európa lakóinak genetikai kódját. A kutatók Németországból és Olaszországból származó csontvázakat vizsgáltak meg, amelyeknek kora 2500 és 7500 év közé volt tehető. A különböző korokból származó leletek DNS-vizsgálata szerint valamikor 4500 évvel ezelőtt az Európát korábban keleti irányból meghódító és benépesítő ősi népek genetikai kódjában hirtelen éles változás következett be, amelynek okát egyelőre nem tudták megállapítani.
Az Urantia könyvből egyebek mellett a következőket tudhatjuk meg a központi európai vidékeken kialakuló fehér emberfajta történetéről:
„Bár e csoport magába foglalja a kék, a sárga és az andita fajtákat, azért döntően mégiscsak andonfi. Ezek az emberek rövid-széles fejformájúak, barnás bőrűek és zömökek. Ékként hatolnak be az északi és a földközi-tengeri emberfajták közé, úgy, hogy az ék széles alapja Ázsiára támaszkodik, a hegye pedig Kelet-Franciaországig ér el.2 (80:9.5)
„Az anditák csaknem húszezer éven át egyre messzebb, Közép-Ázsia északi részeibe szorították az andonfiakat. Kr.e. 3000-re a növekvő szárazság ezeket az andonfiakat visszaűzte Turkesztánba. Ez a déli irányú andonfi nyomás több mint ezer évig folytatódott, a Káspi- és a Fekete-tenger környékén szétvált, s a Balkán-félszigeten és Ukrajnán keresztül nyomult be Európa területére. Ebben az áradatban jelen voltak az ádámszoni leszármazottak megmaradt csoportjai és a beözönlés időszakának második felében nagy számban vonultak erre az iráni anditák, valamint nagy számban a szetfi papok leszármazottjai is.” (80:9.6)
„Kr.e. 2500-ra a nyugati irányú andonfi lökéshullám elérte Európát. És az egész Mezopotámiára, Kisázsiára és a Duna-medencére kiterjedő betörés, mely a turkesztáni hegyek vad népeinek tulajdonítható, hozta magával az addigi idők legsúlyosabb és legtartósabb műveltségi hanyatlását. A betörő népek határozottan andonizálták a közép-európai emberfajták jellegét, mely azóta is jellegzetesen alpesi maradt.” (80:9.7)
A fentiek alapján tehát a 4500 évvel ezelőtt Közép-Európában kulturális leépülést okozó vándornépek részben az andonfiak kései utódai voltak, akik keletről érkezve szállták meg e területeket és összekeveredtek a már ott élő, fejlettebb földműves népekkel. (Ez a súlyos genetikai örökség erősen rányomta bélyegét a közép-európai népek későbbi történelmének alakulására is.)
Igen fontos részeredménye a tanulmányban említett genetikai vizsgálatoknak az, hogy közeli rokonság mutatható ki a mai Németország területén élő legkorábbi földművesek, illetve a Közel-Kelet népei között, ami arra utal, hogy valószínűleg egy migrációs hullám váltotta le az addig uralkodó vadászó-gyűjtögető életformát. (És egyébként ezen ősi földműves népek genetikai örökségét szorították háttérbe a 4500 éve történt „rejtélyes” genetikai események.) A most publikált eredmények fontos érvet fognak jelenteni annak a tudományos vitának az eldöntésében, hogy a mezőgazdaság elterjedése vajon konkrét népvándorlással is járt-e, vagy csak az ötletek és a növénytermesztés kezdetleges technológiái, szerszámai terjedtek el.
A tudomány mai állása szerint a legkorábbi mezőgazdasági forradalom mintegy 10.000-11.000 évvel ezelőtt indult útjára a világban és a leletek tanúsága szerint Európa egyes részein már 7500 évvel ezelőtt virágzó földműves kultúrák létezhettek.
Az Urantia könyv egyértelműen azonosítja a fejlett földművelési módszereket Európában elterjesztő bevándorlókat: A Kr.e. 8000 – Kr.e. 6000 közötti időszakban az anditák három utolsó hulláma megindult a Folyóközből. A Mezopotámiából kiinduló e három nagy műveltségi hullámot a keleti hegyi törzsek nyomása és a nyugati síkságok népeinek terjeszkedése váltotta ki. Az anditák vándorlással egybekötött hódításai tovább folytatódtak egészen a végső szétszóródásukig. A Mezopotámiából való kirajzásukkal folyamatosan kimerítették a szülőföldjük biológiai tartalékait, s közben határozottan erősítették a környező népeket. És minden általuk meglátogatott nemzetnek adtak a humorukból, a művészetükből, a kalandvágyukból, a zenéjükből és az iparukból. Szakavatott állattenyésztők és kiváló földművesek ők. A jelenlétük rendszerint fejlesztőleg hatott a régebbi emberfajták vallási hiedelmeire és erkölcsi szokásaira. És így a mezopotámiai műveltség különösebb feltűnés nélkül elterjedt Európában, Indiában, Kínában, Észak-Afrikában és a csendes-óceáni szigeteken. (78:6.1; 78:5.8)
Felhasznált irodalom:
Hozzászólások