Új kémiai elemek a periódusos rendszerben

2006-ban a Discover Magazine az év hat legfontosabb fizikai eseménye közé sorolta azt a kísérletet, amikor orosz és amerikai tudósok kalifornium és kalcium atomok ütköztetésével nagyon rövid ideig létező, új atomot hoztak létre. A 98 protont hordozó kalifornium atomok és a 20 protonnal rendelkező kalcium atomok 30.000.000.000.000.000.000 darabszámú ütközéséből mindössze három esetben jött létre az új atom, de ezek is csak a másodperc ezredrészéig maradtak meg. A kutatók további, még nehezebb elemek létrehozásának lehetőségével számoltak, s azok lehetséges élettartamát néhány órásra becsülték.

2010-ben egy orosz-amerikai kutatócsoport bejelentette, hogy kalcium-48 atomok és berkélium-249 atomok ütköztetésével hozott létre 117 protont tartalmazó elemet, mégpedig kétféle izotóp formájában. Az új elem izotópjainak felezési ideje kevesebbnek bizonyult, mint a másodperc tized része. 2012-ben az eredeti kísérletet sikeresen megismételték.

A szupernehéz elemek (a 104. rendszámtól felfelé) rendszerint radioaktívak és csaknem azonnal elbomlanak. A leghosszabb ideig megmaradónak bizonyult izotópok felezési időit figyelembe véve is megállapítható, hogy a 100. rendszám felett igen rövid életűek az atomok: a 101. rendszámú mendelévium-258 izotóp esetében mintegy 52 nap a felezési idő, a 103-105. rendszámú elemek esetében a felezési idő legfeljebb néhány óra, míg a többi, nehezebb elem esetében legfeljebb percekben, de jellemzően másodpercekben, ezredmásodpercekben mérhető. A mendeléviumot 1955-ben fedezték fel, a nehezebb elemeket pedig még később.

Az 1955-ben megjelent Urantia könyvben (melynek tartalma már 1942-ben „véglegesítve” volt és 1946-ra az első kiadás nyomólemezeinek véglegesített példányai már a nyomda birtokában voltak) szerepel az az állítás, hogy nagyon rövid életűek azok az atomok, amelyekben 100-nál több elektron helyezkedik el elektronpályákon:

„Az Orvontonban természetes körülmények között még sohasem képződött száznál több pályaelektront tartalmazó atomi rendszer. Amikor százegyet vittünk be mesterségesen a pályamezőbe, akkor az eredmény mindig a központi proton azonnali szétesése volt, melyet erőteljes elektron kisugárzás és más energiák felszabadulása kísért.” (42:7.7)

Felhasznált irodalom: