A bolygónk rendjének visszaállítását célzó megítéltetési korszak termőre fordítása
Gyakran hallhatunk elképzeléseket az Urantia könyv olvasóitól arról, hogy miképpen lehetne segíteni a láthatatlan barátaink munkálkodását. A legtöbbször azonban csak addig jutnak el, hogy milyen lehet tartalékosnak lenni. Csakhogy vannak olyan nagyon mélyről fakadó szellemi igények és olyan mindenségrendi értelemben sürgető szolgálati lehetőségek a világunkon, melyek hatásai messze túlmutatnak ezen a földi léten.
Ez az írás bemutatja a jelenleg folyamatban lévő bolygói megítéltetési időszak hatterét és ismét előtérbe hozza a Mester által minden követője számára megfogalmazott kérést – az ország szolgálatára vonatkozó felhívást. Egy olyan elszigetelt világon, mint az Urantia, a fény és élet korának eljövetele szempontjából nagyon is sok múlik az elhivatott halandók mozgósításán.
A megítéltetési időszakok
Az Urantia könyv úgy írja le a bolygónk történelmét, mint megítéltetési korszakok sorozatát. Mi is a megítéltetési korszak? A 115. írás első szakasza foglalkozik a „világegyetemi keretekkel” – meghatározza azt a szövegösszefüggést, azokat a paradigmákat, illetve azt a vonatkoztatási rendszert, amelyen belül gondolkodhatunk. Fogjuk fel a megítéltetési korszakot egyfajta „meta-keretnek”, mely azokat az igazgatási célokat foglalja magában, amelyek a bolygó fejlődésmenetét egy adott fejlődési szakaszban vezérlik.
A bolygónk eddig négy megítéltetési korszakot élt meg:
- Az élethordozók kora
- A Bolygóherceg megítéltetési korszaka
- Az ádámi megítéltetési korszak
- Az Igazság Szellemének megítéltetési korszaka – a jelenlegi megítéltetési időszak
Egy megítéltetési korszak egyebek mellett a következőket biztosítja:
1. Mennyei irányítási eszköz a halandók útbaigazításához a felemelkedési létpályával kapcsolatban. A megítéltetési időszakok olyan strukturált fogalmi környezetet biztosítanak, amelyben az evolúciós növekedés végbe mehet. Az egyes megítéltetési időszakok kezdetén isteni Fiak teremtik meg az elvi lehetőségeket, melyeket aztán az adott korszak tartama alatt az emberfeletti segédkezést elfogadó halandók a gyakorlatban kibontakoztatnak.
2. Az emberfeletti szintű bolygói igazgatás működtetésének eszköze. A bolygói igazgatásban fontos szempontokat úgy rendezik, hogy azok az adott megítéltetési időszakhoz kijelölt közvetlen és távlati célokhoz igazodjanak. Egy új megítéltetési korszak kezdetén újjászervezik a bolygói igazgatás emberfeletti elemeit, figyelemmel a korszakot beindító isteni Fiú által meghatározott fejlődési célokra.
3. Eszköz a bolygói evolúciónak a lakóvilágok igazgatási ügyeivel való szerves egységbe rendezéséhez. A hiányosságok kijavítását biztosító rendszereket, a közösségi mechanizmusokat, az oktatási programokat, a bolygói és a helyi csillagrendszeri igazgatási eljárásokat – ezeket mind meg kell tervezni, ki kell alakítani, biztosítani kell a szükséges erőforrásokat és működtetni kell, hogy készen álljanak az evolúciós bolygókról származó új zarándokcsoportok érkezésére.
Lehetséges, hogy a megítéltetési korszakok eszközül szolgálnak a csillagvilági oktatási rendszerbe továbbhaladó csoportok igényeinek összehangolásához is.
A jelenlegi megítéltetési korszak az Urantián
A jelenlegi megítéltetési korszak az Urantián nem más, mint az alászállott Igazság Szellemének, a Vígasztalónak a megítéltetési időszaka; „[e]z az adományozott Vigasztaló az a szellemi erő, mely minden igazságkeresőt őfelé vonz, aki az igazság megszemélyesülése a helyi világegyetemben.” (34:4.5) Az Urantián sem a személyes szellemi tapasztalás, sem a társadalmi fejlődés soha többé nem lesz már ugyanaz.
Ebben az időszakban nagy szellemi erők váltak hozzáférhetővé az egyes halandók számára, beleértve az Igazság Szellemét, valamint a Gondolatigazítók általános elküldését. Azonban ezen erőforrások eredményessége a bolygó talpra állítása terén attól függ, hogy milyen fokú együttműködést mutatnak a bolygó anyagi és személyes környezetében élő halandók.
Mit fedezhetünk fel a jelenlegi megítéltetési korszakot meghatározó emberfeletti szándékokból? Ha áttekintjük a korszak meghatározó szellemi erejének, az Igazság Szellemének a céljait, akkor minden világos lesz.
„[Az Igazság Szellemének] rendeltetése, hogy az emberben éljen, és minden egyes új nemzedék számára újrafogalmazza a jézusi üzenetet annak érdekében, hogy a föld színén megjelenő halandók minden új csoportja az evangélium új és naprakész változatát kapja (…)” (194:2.1)
„[Az Igazság Szellemét] abból a célból adományozta a híveknek, hogy eredményesebben hirdethessék az országról szóló evangéliumot (…)” (194:3.5)
„Aztán az Igazság Szelleme azért is jött, hogy segítse a hívőt abban, hogy tanúja lehessen a jézusi tanítások és azon élet valóságának, melyet a húsvér testben megélt és amelyet most újra és újból megél az Isten szellemmel eltelt fiai minden múló nemzedékének minden egyes hívőjében.” (194:2.6)
„A szellem gyümölcsei, a ti őszinte és szeretetteljes szolgálatotok azok a társadalmi emelők, melyek a sötétségben élő népeket felemelik, és az Igazság Szelleme lesz az erőtöket megsokszorozó emelőpont.” (178:1.6)
„[A]mikor az Igazság Szellemével megkeresztelnek benneteket, bátran és örömmel indultok majd el, hogy megéljétek az Isten országában való örök élet jó üzenetének hirdetéséből fakadó új tapasztalásokat.” (191:5.3)
A jelenlegi megítéltetési időszak elsődleges feladata annak elősegítése, hogy az egész világ megismerje az országot. Jézus azt mondta, hogy: „(…) meg kell értenetek, hogy amikor az országról szóló ezen örömhírt terjesztik majd az egész világon minden nép üdvére, és amikor a korszak lezárul, az Atya egy másik megítéltetési adományt küld nektek, vagy az Ember Fia tér vissza, hogy megítélje a korszakot.” (176:2.5)
Ha elősegítjük, hogy az egész világ megismerje az országot, akkor ezáltal megteremtődnek azok az alapok, amelyekre a következő megítéltetési korszak kinyilatkoztatását építeni lehet. Azonban e világ talpra állítása nagymértékben függ majd attól, hogy a halandói nemzedékek hosszú sora mennyire lesz elkötelezett az ügy mellett és mennyit lesz hajlandó tenni érte.
Az Igazság Szelleme olyan erőforrás, mely megkönnyíti a Mester ama követőinek munkáját, akik úgy döntenek, hogy elfogadják a tőle kapott megbízást. A Mester személyes szellemi munkálkodásának eredménye a világban az, hogy ténylegessé válnak azok a rejtett lehetőségek, melyeket a túl hamar véget ért Megtestesülése során kialakított. Mi pedig tőle kaptunk megbízást arra, hogy az általa adományozott szellemmel együttműködésben tevékenykedjünk.
Mindehhez hathatós szellemi erőforrásokról gondoskodott – ilyen intézkedés az Igazság Szellemének adományozása és a Gondolatigazítók általános elküldése, és van még más is. Átszervezte a bolygó emberfeletti szintű kormányzatát annak érdekében, hogy az jobban elláthassa a feladatát. Ezen kívül egy korszakos kinyilatkoztatásban is részesített minket, egy olyan gyakorlati kézikönyvet adott az országról, mely tartalmazza mindennek az összefüggésrendszerét, és utasításokat és útmutatásokat is ad.
Vajon kellőképpen tudjuk-e értékelni azt, hogy a Teremtő Fiúnk személyesen kér minket arra, hogy segítsük őt ennek az elszigetelt, bűntől sújtott bolygónak a talpra állításában? Ahogy empatikusan mondta is a Hetveneknek: „Az országról szóló evangéliumot az egész világnak hirdetni kell (…)” (163:4.2)
Miben áll az ő tanításainak forradalmi jellege?
Jézus tanításai forradalmian új nézőpontból közelítettek a kora egyik legégetőbb kérdéséhez: „Mit kell tennem, hogy üdvözüljek?”
A héberek a mózesi törvényekhez való igazodást ajánlották a legalkalmasabb eszközként Jahve kegyének elnyeréséhez.
A rómaiak a politikai hűséget és az Államnak felajánlott szolgálatot tanították.
A görögök az erényeket emelték ki és azt tanították, hogy a lélek épülése felé a bölcseleti gondolkodáson át vezet az út.
A misztériumvallások a szertartásokra összpontosítottak.
Jézus a szellemi figyelmet átirányította a személyiségre, s ezzel végképp szakított a kora felfogásbeli, vallásjogi és szertartásbeli vallási paradigmáival. A tanításai által a hívő egy olyan közegben merül el, ahol a személyek között kapcsolatok elsődlegessége érvényesül – vagyis az Istennel való viszonyunké és a társainkhoz fűződő kapcsolatainké. És éppen a személyek közötti bensőséges szellemi közösség jelentette környezet az, melyben az ő szellemi országát megtalálhatjuk.
Az ókori görögökről azt tartják, hogy ők fedezték fel, hogy a racionális gondolkodás fejlesztőleg hat az elmére. Jézus tanításai viszont nem kevesebbet jelentenek, mint kinyilatkoztatást egy olyan személyiségről, melyre fejlesztőleg hat az önzetlen szolgálat.
Jézus személyes életfilozófiája
A Boldogságok Jézus személyes életbölcseletében is tükröződnek. Kiemelik a szellemi lény lényeges vonásait, mely eredendően részét képezi a tanításának. Légy alázatos, szomjazd az igazságot, légy szelíd és tiszta szívű (ld. 140:3.3-3.6). Ez a négy boldogság a személyes lényre vonatkozó eszményképeket írja le.
A közösségi lény vonatkozásában pedig azt értékeli különösképpen, ha az illető az embertársainak segédkezik, vígaszt nyújt másoknak, irgalmasságot mutat, békességet teremt, hajlandó kiállni az igazság mellett, inkább jócselekedettel győz, mintsem hogy ellenálljon a rossznak – és ebbe még belefér az is, hogy szeresse az ellenségeit.
A szellem gyümölcsei csak akkor mutatkoznak meg az ember életében, ha az illető ezeket a hozzáállásokat az életében személyesen is gyakorolja. Szeretetteljes szolgálat, önzetlen odaadás, bátor hűség, őszinte tisztesség, felvilágosult őszinteség, halhatatlan remény, gyanakvásmentes bizalom, irgalmas segédkezés, kimeríthetetlen jóság és megbocsátó türelem csakis a másokkal való kapcsolatainkban tapasztalható meg.
Jézus nem tantételt és nem ideológiát tanított. Nem is vallást akart alapítani. A mi megtestesült Teremtőnk azt mutatta meg nekünk, hogy milyen a valóság egy személyes világegyetemben; hogy miként gyarapodjunk és boldoguljunk személyként egy olyan világban, ahol rajtunk kívül más személyek is élnek. Magáról a személyiségről úgy tett kinyilatkoztatást, mint ami a lényünk valóságos alapját képezi. Az általa megnyitott megítéltetési időszak olyan, amelyben „(…) a rabszolgasorba taszított egyén kiemelkedik a szertartások és az önzőség szolgaságából az élő Isten felszabadult hű fiai testvériségének és közösségének szellemi örömére.” (179:5.2)
Ilyen volt a mi Teremtőnk, aki azért jött el hozzánk, „(…) hogy mindannyiunknak élete legyen és az bőségben legyen.” (157:6.2)
Részvétel
De azért figyeljünk fel arra is, hogy az Igazság Szellemének „(…) működését és hatalmát majdnem teljes egészében korlátozza, hogy az ember személyesen miként fogadja azt, ami az alászálló Fiú küldetésének összességét és lényegét jelenti.” (34:5.5)
Vajon mi lehet ez az „összesség és lényeg”?
„Azért jöttem, hogy hirdessem az Atya országának építését.” (137:8.6)
„Azért jöttem, hogy az országról szóló örömteli híreket hirdessem.” (137:8.14)
„Azért jöttem a világra, hogy kinyilatkoztassam az Atyát és megteremtsem az ő országát.” (145:3.9)
„Nem azért jöttem, hogy újjászervezzem e világ országait, hanem azért, hogy megalapítsam a mennyországot.” (140:6.6)
És milyennek kellene lennie a mi „személyes hozzáállásunknak” az ő küldetéséhez?
„[Jézus] [a]nnak a munkának szentelte magát, hogy kinyilatkoztassa a mennyei Atyát a halandó társainak és ugyanakkor elkötelezte magát annak nemes feladata mellett, hogy a halandói földi életét mindvégig ugyanezen paradicsomi Atya akarata szerint éli meg.” (129:3.5)
Az ő küldetésével kapcsolatos „személyes hozzáállásunk” – vagyis az, hogy a magunkévá tesszük az ő vallását – azt is jelenti, hogy az ő személyes szellemi céljai a mi életünkön keresztül megfogalmazódnak és kifejezésre jutnak. E tekintetben érdemes szem előtt tartani a következőket: „Ha valami a tapasztalásotokban vallássá vált, akkor magától értetődő, hogy már ama vallás tevékeny örömhírhozójává lettetek, lévén, hogy a vallásotok legfelsőbb fogalmát méltónak tartjátok az egész emberiség, minden világegyetemi értelem imádatára. Ha a vallásotoknak nem előrevivő és hitterjesztő örömhírhozói vagytok, akkor áltatjátok magatokat annyiban, hogy amit vallásnak hívtok, az csak hagyományos hiedelem vagy pusztán értelmi bölcseleti rendszer.” (160:5.3)
Nem csak az mozdítja elő a bolygó talpra állításának folyamatát, ha a személyes hozzáállásunk elfogadó az ő küldetésével szemben; a mi személyiségünk is valóságosabbá válik, amint közelebbi kapcsolatba kerülünk a jelenlegi megítéltetési korszakot jellemző szellemi irányvonalakkal és célokkal. A lelki körökön való áthaladáson keresztül végbemenő felemelkedés közvetlen összefüggésbe hozható ama személyes kihívásoknak való eredményes megfeleléssel, melyek az ország megteremtésével kapcsolatos feladatokból erednek. Itt, a húsvér testben élt életünkben az ország szolgálata és a személyes fejlődésünk egy olyan egységes létpálya-csomagban áll rendelkezésre, melyet megkaphatunk, ha akarunk.
Vajon képesek vagyunk kellőképpen értékelni a világegyetemi létpálya bejárásához nekünk felajánlott óriási lehetőséget? Olyan agondonterek vagyunk [vagyis olyan evolúciós saját akaratú teremtmények, akik képesek hinni anélkül, hogy látnának is, képesek állhatatosnak maradni elszigeteltségben is, és képesek legyőzni a leküzdhetetlennek tűnő nehézségeket még egyedül is (50:7.2)], akik arra kaptak meghívást, hogy csatlakozzanak a bolygó számára segédkezők testületéhez a Teremtő Fiú utolsó alászállásának és világegyetemi főhatalmának megszerzése nyomán folyó munkában; olyan halandók vagyunk, akiknek egy olyan korszakos kinyilatkoztatás adatott, mely tartalmazza a bolygó talpra állítását segítő hattárismereteket és irányelveket. Ott vagyunk az első vonalban, és rendelkezünk azzal a képességgel, hogy olyan közvetlen hatást gyakoroljunk az egyénre és úgy hozzuk mozgásba az emberi intézményeket, ahogy arra a láthatatlan barátaink bizony képtelenek.
A Teremtő Fiúnk azzal bízott meg bennünket, hogy munkálkodjunk az ő szellemi országának elhozatalán a földön – Milyen izgalmas kaland! Milyen nagy az ő hite mibennünk!
Az Igazság Szellemének működésével és a Mihály személyes szellemének semmihez sem fogható útmutatásával jellemzett megítéltetési korszak olyan nagy jelentőségű átalakulási időszakot fog jelenteni, mely alatt a mi összezavart világunk végre eredményesebben tudja majd követni a Nebadon fokozatos fejlődési pályáját. Ez a fejlődési út a fény és az élet felé visz, a Jézus által hirdetett ország teljes értékű megteremtése felé vezet, és mindez hathatós támogatást kap majd az ő számtalan nemzedéknyi hűséges követőjének mindenkori elköteleződése révén.
Vajon a te világegyetemi létpályád mit fog mutatni végül? Azt, hogy tevékenyen részt vettél mindebben? Vagy azt, hogy pusztán szemlélője voltál? Az egész Urantia várja, hogy kiderüljön.
Forrás:
- Kantor, David: Mobilizing a Dispensation of Planetary Rehabilitation. In: In: The Fellowship Herald, Summer 2019. The Urantia Book Fellowship, 2019. http://www.urantiabook.org/newsletter/Herald/Herald_Editions/2019Herald…