A közteslények üzenetei (1943)
A Fórum előtt elhangzott 1943. június 19-én
[Megj.: Az alábbiakban olvasható üzeneteket először 1943. június 19-én olvasták fel a Fórum előtt. A szöveget a Fórum egyik nem egyértelműen azonosítható tagja jegyezte le. Emellett egyéb formában és némileg eltérő tartalommal is ismertek ezek a szövegek. A terjengős, diktált szöveg lejegyzése során óhatatlanul hibák is kerültek bele félrehallás, vagy a leírt szöveg későbbi téves kiolvasása révén. Kérdéses az is, hogy a zárójeles szövegrészek vajon az eredeti üzenetek részét képezték, vagy pedig a felolvasó személy magyarázó megjegyzései voltak. Az üzenetek több kijelentése ma már nem is aktuális.
Az üzenetek érdekessége, hogy egyes részei tartalmi párhuzamot mutatnak Emery Reves (szül. Révész Imre) 1942-ben megírt első könyvében (A Democratic Manifesto) foglaltakkal. [Emery Reves második könyve, A béke anatómiája (1945) világszerte elismerést kapott, számos nyelvre lefordították és tananyagként is használták az amerikai középiskolákban és egyetemeken.] A Reves-féle könyv és az üzenetek tartalmi párhuzamainak elemzését az érdeklődők megtalálhatják Matthew Block munkájában.
Az üzenetek további különlegességét az adja, hogy bizonyos tekintetben párhuzamba állíthatók Jézus úgynevezett urmiai előadásain elhangzottakkal. Jézus a harmincadik életévében (Kr.u. 25.) útban a Káspi-tenger felé néhány napos pihenőre és felüdülésre megállt Urmia régi perzsa városánál az Urmia-tó nyugati partján. Urmia közelében, a parttól nem messze elhelyezkedő szigetcsoport legnagyobb tagján egy nagy épület – egy előadóterem – állt, melyet a „vallási szellemnek” szenteltek; ez az építmény valójában a vallások bölcseletének temploma volt. Jézus felkérésre több előadást is tartott itt az Isten országáról és az emberek országainak kormányzásáról. Függetlenül attól, hogy a mai emberi viszonyok milyen nagy mértékben eltérnek a Jézus korabeliekétől, az előadások a mai és a jövőbeli nemzedékek számára is számos megszívlelendő megállapítást és intelmet tartalmaznak a kormányzással, a nemzeti és a nemzetek feletti önrendelkezési joggal, a szabadsággal és a függetlenséggel, valamint a világbékével kapcsolatban. Az urmiai előadásokkal kapcsolatos összefoglaló az Urantia könyv 134. írásának 4-6. szakaszában olvasható.
Ugyancsak érdemes elolvasni a P. A. Sorokin „A szeretet útjai és hatalma – Az erkölcsi átalakulás fajtái, tényezői és módszerei” című művének 23. fejezetét (A törzsi önzéstől az egyetemes emberbarátiságig), melyben a mindenféle törzsi altruizmus önző természetét, az elkerülhetetlen összeütközéseiket és a számtalan áldozatukat mutatja be. Majd pedig az ebből levont következtetések alapján egyértelművé teszi annak szükségességét, hogy minden törzsi összetartáson túl kell lépni az emberiség egyetemes összetartása révén, már ha az emberek közötti háborúskodást ki akarjuk küszöbölni az emberi világegyetemből.]
1. FELELŐSSÉG
1.1. A béke iránti teljes felelősség az angol nyelvű nemzetek vállán nyugszik. 1915 után ők kerültek fölénybe, de nem értették meg és nem fogadták meg a kötelesség szavát. Anglia és az Egyesült Államok hátat fordított a bolygói szolgálat nemes kiváltságának. Békét, jólétet és a nemzeti létük biztonságát kívánták, de kénytelenek voltak hanyatlást, munkanélküliséget, bizonytalanságot és 20 évvel később egy másik háborút megtapasztalni. Az Egyesült Államok milliószorosára növelte a nehézségeket és a megpróbáltatásokat azáltal, hogy igyekezett menekülni a felelősségvállalás elől.
1.2. A két háború között nem tettek semmit annak érdekében, hogy felkészítsék a nemzet gyermekeit és ifjúságát a közelgő felelősség vállalására – arra a szerepre, melyet a világ fejlődésében játszaniuk kell – és az ifjak közül sokan nem is voltak hajlandók felnőni. Hogy miért hanyatlott a demokrácia olyan gyorsan a két háború között? Anglia, Franciaország és Amerika szűklátókörűsége miatt. Sokan nem voltak képesek a saját személyes érdekeiken túllátni. Ezek az emberek néha a közhangulat ellen cselekedtek; de amikor leváltották őket, a helyükbe lépők hasonlóan cselekedtek. Kevesen voltak az igazi vezetők, és sokan voltak a szabadság iránt közömbösek. Látták Mussolini, Hitler és Todzsó fegyverkezését, de nem vették komolyan. A demokrácia nem volt hajlandó harcolni. A kellő időben egy 5000-25.000 fős hadsereg megakadályozhatta volna ezt a háborút. A demokráciák vonakodtak cselekedni, és teljesen szervezetlenek maradtak. Gyűlölték a háborút és vágytak a békére – de hogyan is lehetne egy céget vagy akárcsak egy háztartást ilyen rövidlátón vezetni? A demokrácia gyáva vezetői 2000 évvel forgatták vissza az civilizációs idő kerekét. De van esélyünk az újrakezdésre. Ma kevés a megvédendő demokratikus érték, és képesek vagyunk az alapoktól indulva egy új világrendet építeni; de ehhez el kell vetnünk az ellen nem állás politikáját. Egy testvérhez nem méltón fellépő személlyel nem viselkedhetünk olyannyira testvériesen, amennyire szeretnénk.
2. SZABADSÁG
2.1. A valódi probléma a következő: az ember szabadságot akar, mégpedig szabadságot egyenlőséggel; az egyenlőség azonban sohasem létezett. A szabadság egy eszmény. Nem létezik.
2.2. Az evolúció csak kényszerrel hozhat szabadságot. A korlátozás csak kényszer útján valósítható meg. Ez igaz az egyén, a közösség, az állam, a nemzet esetében, valamint a családi életben is. Nincs értelme a szabadság olyan tantételének, amely jogot biztosít a polgároknak a harcra és a demokrácia által nyújtott szabadságjogok elpusztítására. Nem lehet béke a földön, ha a népeknek joguk van megfosztani más népeket a szabadságtól és az önrendelkezési jogtól. Egyetlen nemzet sem emelheti magát a törvény fölé. A szabadság előmozdítója az emberies szabadelvűség és a kereszténység. Ami az egyik nemzedék számára szabadelvűség, az a következő számára maradiság. A szabadelvűség dogmatikussá vált, a demokrácia kiteljesedésének folyamata megtört. A demokrácia már nem tart lépést az ipari fejlődéssel. Az önkormányzás lassan eljut az önpusztításig.
2.3. A szabadságnak mindig harcosnak kell lennie, és habozás nélkül el kell pusztítania bármit, ami a szabadságot támadja, és nem szabad türelmet mutatnia az antidemokratikus dolgok iránt. Nem jár szólásszabadság azoknak, akik a szólás szabadságának elpusztítására törekednek. A szabadság eszközeit nem szabad úgy használni, hogy öngyilkossághoz vezessenek. A demokrácia által biztosított szabadság nem terjedhet ki annak megszavazására, hogy a szavazati jogot eltöröljék.
3. DEMOKRÁCIA
3.1. A demokráciát ma azok pusztítják, akik használni kívánják a demokráciát. A demokrácia nem valamiféle klub, melyhez csatlakozva örökké élvezhetjük annak védelmét. (Némely klubtagról tudni lehet, hogy loptak a büféből és csaltak a kártyaasztalnál.) Amíg a demokratikus alapszabadságok megvannak, addig a demokrácia létezik.
3.2. Helyes felfogás szerint a demokráciát a közös eszménnyel rendelkező, földrajzilag egy területen élő emberek csoportja alkotja. Ha megengedjük a németeknek, hogy itt éljenek és közben megtartsák a német állampolgárságukat, az olyan, mintha farkasokat engednénk a bárányok közé. Az állami hivatalokat olyan polgároknak kell betöltetniük, akik államigazgatási képesítést szereztek. Ezeket az iskolákat létre kell hozni.
4. NACIONALIZMUS
4.1. A nemzetek erős indusztrializmustól és nyomasztó nacionalizmustól szenvednek. A nacionalizmus a múltban még hasznos volt; a közös érdekek mentén, a törvény és a képviseleti kormányzás adta keretek között összehozta az embereket. De amint egy társadalmi eszmény politikai dogmává válik, rögtön útját állja a világ fejlődésének. A nacionalizmusból a patriotizmus olyan ereklyéje lesz, melyet egyetlen haladó szellemű próféta sem mer bírálni.
4.2. A nacionalizmus azért virul, mert nem támadják olyan modern felfogású, értelmes emberek, akik annak nem a lebontására, hanem az értelmes szabályozás révén való megmentésére törekednek. A mai idők nacionalizmusa a többistenhittel rokon. A nemzet és az emberfajta lett sok mai nép pogány istene. Eljött az ideje annak, hogy a nemzetköziség egyistenhitű politikája teret nyerjen. Az egyházaknak el kell határolódniuk a nacionalizmustól.
5. NEMZETKÖZISÉG
5.1. A nemzetköziség nem hozható létre paktumokkal, szerződésekkel, kiegyezésekkel, stb. Annak megteremtéséhez fegyveres erő szükséges. Ez az egyetlen járható út a civilizációs fejlődés elkövetkező 1000 évében. Nemzetközi törvényhozó testületeknek nemzetközi jogot kell alkotniuk, a jogot egy nemzetközi bíróságnak kell értelmeznie, és egy nemzetközi rendőrségnek kell betartatnia azt. A kisebb nemzeteket kényszeríteni kell a nemzetközi szövetségbe való belépésre. (Rhode Islandot New York állam és Massachusetts állam, vagyis a szomszédos államok kényszerítették az Egyesült Államokhoz való csatlakozásra. Nem kellett hozzá sok idő, és Rhode Island büszkén vállalta, hogy ott lehet a tagok között, és örömmel részesült a szövetség által nyújtott előnyökből és védelemből. A polgárháború kényszerítette a konföderációs államokat az unióban maradásra; rövidesen hű tagjai is lettek ennek a szövetségnek.)
5.2. Az elmúlt évszázadok során a keresztény világnak nem volt lehetősége a regionális nemzetköziség megteremtésére. Most, a totális háború után eljött az ideje egy nemzetközi kormány felállításának. A szocializmus, a kommunizmus és a többi világmozgalom elveszítette a befolyását. Most szigorú törvényre, valamint a törvényt megsértőkkel szemben biztosan alkalmazható jogkövetkezményekre van szükség. A nacionalizmus istene lesújtott a demokrácia szabadságára és a keresztény vallásra.
5.3. A nacionalizmus számára eljött a vég kezdete, hiszen az óceánt át lehet szelni hat óra alatt, de a vízumhoz hat hetet kell várni. Az ellenszegülő és önző nacionalizmust erővel kell rábírni a nemzetköziség elfogadására (mint ahogy a konföderációt belekényszerítették az unióba). Mostantól számított 25 év múlva már nem is fogja sajnálni.
5.4. A világon csak két realitás van – az egyén és az emberi faj. A kozmosz nem ismer nemzetséget, törzset, emberfajtát vagy nemzetet. A nemzeti háborúk akkor fognak véget érni, amikor felismeritek, hogy nem a nemzetek jelentik az emberi evolúció végső célját. (A vallásháborúk is véget értek, amint az egyházat és az államot szétválasztották.)
6. ÖNRENDELKEZÉSI JOG
6.1. Egyetlen egy eszme sem okozott annyi gyötrelmet, mint az önrendelkezési jog téveszméje. A felségjog a királyról a nemzetre szállt; olyan politikai dogma lett belőle, hogy az emberek jobbára úgy alkalmazták, ahogy a királyok. Milliók halnak meg ma és további milliók fognak nélkülözni a felségjog nemzeti eszméje miatt. Az önrendelkezési jog a nagynak nevezett francia forradalomban érte el a csúcsát, a halálos ágyát pedig ez a háború jelentette. A háborús győzteseknek megadatott az esély arra, hogy más formában élesszék újjá. Ez a más forma lehetne demokratikus is.
6.2. Hatalmas érdekszövetség munkálkodik az önrendelkezési jog aranyborjújának imádásán (politikusok, kormányzati alkalmazottak, döntéshozók, lobbisták, egyes nemzetek vallásai, stb.), mely gazdasági kisiklást eredményez. Mi lesz a hatása a visszatérő katonáinkra? A nemzeti kérdéseket a nemzeti felségjog révén, a nemzetközi ügyeket pedig a nemzetközi önrendelkezési jog által kell kezelni.
7. BÉKE
7.1. A béke lesz a nemzetközi kormányzás felügyeletének felelőse. Amint a féktelen kisebbségek megtanulják ezt, akkor fog a béke kibontakozni. A kiegyezés és az erkölcsi megalkuvás a békeszerető és önimádó nacionalisták szokása. A mai konfliktus akkor alakult ki, amikor a nemzetek bármi áron békét akartak. A demokrácia elmélete hitelesíti az egyenlőség eszméjét – de az egyenlőség eszméje olyan érdekütközéseket teremt, amelyek csak bírósági úton rendezhetők, hacsak a győztesek nem állítanak valamilyen nemzetközi felügyeletet azon kevésbé fejlett népek fölé, amelyek szabadságra és önkormányzatra vágynak. (A győzelem örök vállalkozás.)
7.2. Az egyenlőség álma csak fikció. Sem a nemzetek, sem az egyének viszonylatában nem igaz. Egy ilyen álom csak Isten előtt vagy egy bíróság előtt (oltár előtt és törvény előtt) válhat valóra. Az ember a törvény előtt tesz szert polgári egyenlőségre; egy felsőbb bíróság előtt minden nemzet egyenlő. Törvény nélkül nem lehet egyenlőség irányzatok vagy emberi alkotások között; és a kikényszeríthetőség hatalma nélkül a törvény csak tragikomédia. A törvény nélküli egyenlőség háborút jelent. Felsőbb törvény nélkül csak akkor lehet béke, ha a gyengébb aláveti magát az erősebb akaratának.
7.3. A világbéke iránti remény csak hiú ábránd marad, ha nincs mellette kényszerítő erejű nemzetközi törvény. A kötelező erejű törvénynek a kétségbevonhatatlan erő szerez érvényt. A béke nem más, mint a törvény uralma. A törvény pedig a megkérdőjelezhetetlen hatalom által igazságosan gyakorolt erő. Erő alkalmazása nélkül a béke nem lehet tartós. A békeszerzéshez meg kell vívni a jogszerű háborút. Különbség van a törvényen kívüli gyilkos és e gyilkost a bűnéért megölő sheriff között. A sheriff nem gyilkos – ő a rend őre.
7.4. A be nem avatkozás és a kiegyezés olyan, mint a régi korok egyeduralkodóinak hallgatólagos megállapodása. Mindegyik fél elfogadja, hogy a másik véghezviszi a maga becstelen terveit.
* * *
7.5. A háború az emberi faj nem-szellemi történelmének jelentős alkotóeleme. A mai korban a legfejlettebb népek úgy tekintenek a háborúra, mint a szükséges rosszra. A történelemben most először beszélnek a világbéke lehetőségéről. Az elmúlt 150 évben a háborúk egyre szörnyűségesebbek lettek, és az elmúlt 100 évben egyetlen kormány sem kapott teljes támogatást a néptől a háborús politikájához. A vezetők abból kiindulva indítanak háborúkat, hogy az országot meg fogják támadni, vagy már meg is támadták. Ha a többség véget akar vetni a háborúnak, akkor miért nem tesznek úgy? Ha a háború a bűntetthez hasonlóan az emberi érzelmek kifejeződése, akkor nem volna megszüntethető. Azonban a civilizált emberek megszüntették az egyéni bűntetteket. Egy másik nézőpont: ha egy bűnöző gyilkosságot követ el, akkor gyorsan különbséget tesztek a bűnöző, valamint az őt lelövő sheriff között. Biológiai szempontból mindkettő bűnös, de nem ez a helyzet társadalmi és erkölcsi nézőpontokból. Kétféle háború van: (1) bűnözői agresszió a közösség ellen, (2) jogos katonai ellenlépés a csoport részéről. (Az egyházaknak elvekkel kell foglalkozniuk, nem az elvek hasznosságával.)
7.6. Egy nemzetközi kormány képes (a) a háborút hatásában a legkisebbre mérsékelni, mint ahogy az igazságszolgáltatás működése a legkisebbre korlátozza a bűnelkövetéseket, valamint képes (b) jogos cselekedetté tenni a háborút azon feljogosított csoportok számára, amelyek az egész emberiségnek békét és biztonságot szeretnének. A háborút lehet és kell is legalizálni, hatásában a lehető legkisebb mértékűre korlátozni és emberiessé tenni. A mérgező gázok, a tengeralattjárók bevetését és a polgári lakosság bombázását meg lehet akadályozni. A nemzetközi rendőrséget békehadtesteknek kell nevezni. A háborúzás szabályait nem lehet betartani, ha katonákat soroznak be és a nemzetek az önrendelkezés jogáért harcolnak. Nem érvényesülhet nemzetközi jog anélkül, hogy létezne olyan nemzetközi erő, mely érvényt szerez a törvénynek. (A hivatásos hadseregeknek mélyen gyökerező hagyományaik vannak. A dolgokat azért teszik éppen úgy, mert az a szokás; sorozás alkalmazása esetén a hagyomány addig hígul, amíg végül egészen el nem tűnik.)
7.7. Az olyan nagy nemzetek mint az Egyesült Államok részéről felvállalt leszerelés közvetlen hozzájárulás a háborúhoz. Ha az angolul beszélő népek megmaradnak az értelmes és teljes fegyverkezés mellett, akkor felállíthatják a békehadtestet addig is, amíg a régiós és a nemzetközi bíróságok létrehozhatók. Az egyenlő mértékű felfegyverzettség illúzió. Vajon melyik nagyváros polgármestere engedné, hogy a bűnözők fegyvert viseljenek? A rendőrséget megfelelően fel kell fegyverezni, de a bűnöző elemek fegyverhez jutását meg kell akadályozni. A jóhiszemű, de korlátolt pacifisták régóta hirdetik, hogy „hadviselés útján nem nyerhető el a béke”. Pedig éppen ez az, amit tehettek és amit tennetek is kell a következő ezer évben.
7.8. A jogszerű háború nem más, mint a nemzetközi kormány joghatóságának gyakorlati érvényesítése – cselekvés a törvényben foglaltak alapján. A jogszerű háborút azért tervezik, hogy fenntartsák a békét, nem pedig azért, hogy fosztogassanak vagy elégtételt vegyenek. A háborút a nemzetközi kormány joghatóságán alapuló elrendelésből vívják a nemzetek közötti béke megőrzése érdekében. Kétféle küzdelem van, s a jogtalanul háborúzó nemzet reménytelen küzdelmet vív. Eljött az ideje annak, hogy a nemzeteket a törvény vezesse, ne pedig politikai ambíciók, egyedi szeszélyek és utasítások, zabolátlan nacionalizmus, fanatikus diktátorok vagy az önrendelkezési jog tévképzete. A modern tudomány elhozta a határterületen ügyeskedők aranykorának végét. (Ennek felismerése semmit sem jelent, hacsak nincs „fületek a hallásra”.)
7.9. A be nem avatkozás dogmája a modern nemzetek által elfogadott dogmák közül a leginkább civilizálatlan és következetlen. Mit gondolnátok arról a rendőrről, aki nem hajlandó segíteni annak a bajtársának, aki éppen egy bűnözővel szemben intézkedik? Éppen ilyen furcsa és embertelen viselkedés Amerika és a többi nagyhatalom részéről, hogy megengedik a gátlástalan diktátorok hatalomra jutását a világ más részein. A be nem avatkozás a régi korok uralkodói által alkalmazott „úriemberek megállapodásának” maradványa, amely tulajdonképpen az egyeduralkodók között létrejött megegyezés volt arról, hogy egymás háborúiba nem avatkoznak bele.
7.10. A mai kor tudományos, ipari, kereskedelmi, kommunikációs, stb. fejlődésével összeegyeztethetetlen a semlegesség dogmája. Ez a semlegesség teszi lehetővé (1) a politikák következetlenségét, (2) a korrupt sajtó működését, (3) a sztrájkok szítását, a szervezetlenséget, az egység megbomlását, a megosztást és az uralkodást.
7.11. Hat-nyolc évvel ezelőtt az amerikai nemzet észrevette, hogy az egyik európai nemzet felhagyott a gépkocsi-gyártással, és a repülőgép-gyártás, a polgárok besorozása, az iskolák átalakítása, az élelmiszerek jegyre adagolása, az adóztatás és a jövedelmek korlátozása felé fordult. Ezek 2000 mérföldre történtek, emiatt Amerika nem aggódott. Most mi is ugyanezt tesszük, akár tetszik, akár nem. A világ nem élhet félig szabadon, félig szolgaságban; vagy mindenki szabad, vagy mindenki szolga. Még mindig több ezer olyan amerikai van, aki nem úgy látja a dolgokat, amilyenek valójában. Várják a napot, amikor mindez véget ér, és ők visszatérhetnek a régi világhoz. Ők a szívük mélyén az elszigetelődés hívei, készek a leszerelésre és ismét csak elsüllyesztenék a hadiflottát. Nagyon keveset tanultak az utolsó háborúból (az első világháborúból), amikor a hadtengerészetet ért katasztrófának (a leszerelésnek) sokkal nagyobb ára volt, mint Pearl Harbornak.
7.12. Ha egy nagy nemzet eltűri, hogy az egyezményeket csak papírfecniknek nézzék, akkor azzal az összes nagy nemzet hiteltelenné válik. Manapság ha egyikük feladja az aranyszabályt, akkor mind feladja, olyan erősen függenek egymástól. (Minden nemzet tüsszent, ha az egyik nagyhatalom tubákol.) A világ gazdaságai olyan erősen függenek egymástól, hogy az árucikkek árát szükségképen a legkedvezőtlenebb körülmények között működő gyártó szabja meg. Ez pedig a szabadversenyben meghatározza az életszínvonalat, a kulturális színvonalat, az oktatás szintjét, a munkakörülményeket, a személyes szabadságot, az adóterheket, a kivitelt és a behozatalt, a védelempolitikákat és az erkölcsi normákat. A legkedvezőtlenebb körülmények között és a legalacsonyabb kulturális színvonalon élő nemzet fog meghatározó hatást gyakorolni az összes többi népre.
7.13. Az amerikai életszínvonal túlélésének egyetlen reménye az, hogy ezt az életszínvonalat amennyire csak lehet, el kell terjeszteni a többi népnél. Ha egy erős nemzet erkölcsi szintje alacsony, akkor nekünk sokkal többe kerül a miénk fenntartása. (Az adónk a N. Clark Street féken tartására fog elmenni, nem pedig a Northwestern University kampuszának bővítésére. Vagy keresztényekké leszünk, vagy megfizetjük az árát. Beleszaladunk a körülmények körfűrészébe.) A megszerzett nemes értékeket önző módon magának tartogató nemzet arra rendeltetett, hogy elveszítse azokat. A világ bármely elzárt területén fel fogják ismerni hosszabb távon, hogy a fennálló kormányzat szükségképpen fokozatosan lesüllyed a létező legalsóbb és legprimitívebb szintre. (Növelhetitek a legalsóbb lehetőségeit és a legfelsőbb szintűnek a lehetőségeit is csökkenthetitek.) Egy bűnöző, alsóbbrendű elem megjelenése bárhol egy közösségben képes eltévelyíteni jó szándékú ifjak tucatját. A demokráciáknak a saját védelmük érdekében életet, szabadságot és boldogságkeresést kell exportálniuk.
7.14. Ki hallott már semlegességről a helyes és a helytelen között? Hogyan is lehetnétek semlegesek a jó és a rossz közötti küzdelemben? Bármely eszményi küzdelemben végzetes dolog a semlegesség. A semlegesség azt jelenti, hogy az ellenség szabadon leszedhet titeket egyesével. (Éppen ez történt Európában.) A helyi önkormányzatnál a seriff a törvénytelen helyzet sürgős kezelésének igénye esetén bármely polgárt a helyettesévé tehet, de nemzeti léptékben ez a megoldás már nem működőképes. Ilyen eredményeket csak a nemzetköziség révén lehet elérni.
7.15. A tisztességes emberek nem viseltethetnek bizalommal a gazemberekkel szemben. A tisztességes nemzetek megtartják a szavukat és tartják magukat az általuk szerződésben vállaltakhoz. (A tisztességtelenek arra használják a szerződést, hogy időt nyerjenek a további rombolómunkájuk kivitelezéséhez.) A tisztességes kormányzat nem köt szerződést a tisztességtelen szomszédokkal. Ha a háborút törvénytelennek minősítik, akkor a semlegesség komédiájának véget kell érnie. Erkölcstelen és gyáva dolog a törvénytisztelő polgárok csoportjától, ha tétlenül nézik, ahogy egy polgártársukat feltartóztatják, megverik és kirabolják; egy nemzet számára pedig végzetes az efféle közömbösség. Hogyan minősíthetők azok a keresztény nemzetek, amelyek öntelten figyelik, hogy a világ banditái bombázzák és kifosztják a civilizált világot, gyilkolják és éheztetik a kisgyermekeket? Soha ne ismétlődjön meg ez!
7.16. A francia forradalom a személyes szabadság iránti küzdelemben csúcsosodott ki; az amerikai forradalom a nemzeti függetlenség iránti küzdelemben. A súlyos hiba elkövetésére akkor került sor, amikor a függetlenség szellemét az önrendelkezés képlete szerint formálták; és éppen egy amerikai elnök követte el ezt a baklövést, amikor mindössze ötven évvel korábban polgárháborút vívtak az önrendelkezés jogának megakadályozása érdekében. (Ha a délieknek megengedték volna a kilépést, akkor bármelyik megtévesztett állam is kiléphetett volna és saját kormányt alakíthatott volna, melynek eredményeként rövidesen szétesett volna a szövetségi unió. Ha feladták volna a szövetségi unióban rejlő erejüket, akkor kiszolgáltatták volna magukat valamelyik erősebb nemzet ármánykodásainak és erőszakosságának.) A kis nemzeteknek nem lehet több önrendelkezési joguk, mint amilyen mértékben teljes főhatalommal rendelkezik az unió bármely tagállama. (Amikor Texas különvált Mexikótól, és az Egyesült Államokhoz való csatlakozás lehetőségét kereste, akkor Anglia előbb elismerte a függetlenségét, mint mi – így működik a nemzetközi ármánykodás!)
7.17. Minden egyes tagállam független minden tagállami ügyben, de a nemzetközi ügyekben a szövetségi kormányé a főhatalom, és békét teremteni csakis a törvényre alapozva lehet. A minden kis nemzet számára biztosítandó önrendelkezési jog eszméje nem eredményez mást, mint ipari bénultságot és társadalmi poklot. A nemzetköziség pusztító hatású a nemzeti ármány működésére nézve.
7.18. Függetlenséget nem lehet kívánni anélkül, hogy ne szembesüljünk a kölcsönös függőséggel, és tízből kilenc nemzet nem rendelkezhet gazdasági függetlenséggel anélkül, hogy ne csökkentené jelentősen az adott nemzet életszínvonalát. Az Egyesült Államok és Oroszország – a két legnagyobb hatalom a világban – gazdaságilag nem független. Az emberek teljes mértékben függőnek születnek. Mindegyik gyermek a függetlenedést keresi, de ahogy növekszik, megtanulja, hogy valójában másokra van utalva. A teljes függetlenség felfogása téves. Az életben van függőség, függetlenség és van értelmes egymásrautaltság is.
7.19. Az első világháború után a kis nemzeteknek az önrendelkezés terén ajánlott teljes függetlenség nem szolgálta a biztonságukat. Ezek a nemzetek aggodalmaskodók, gyanakvók lettek, és kínozta őket a biztonsághiány érzése. Az egyénnek és a nemzeteknek is meg kell tanulniuk az egymásra utaltság leckéjét. (A szabadság és a szabadosság fogalmai keverednek ezen a világon.) A teljes gazdasági függetlenség megteremtésére irányuló próbálkozás túltermeléshez, egyenlőtlen elosztáshoz, munkanélküliséghez és gazdasági visszaeséshez vezet. Sem a nemzet, sem a nemzetek kis csoportja nem remélheti, hogy teljes és független gazdasági szabadságot élvezhet.
7.20. A szellemi világban „senki sem él önmagának”. A nemzet sem élhet tovább önmagának. A gazdasági szabadságért küzdő állam bizonyosan és gyorsan lesüllyed a parancsuralmi állam szintjére. A fasizmus és a nácizmus a gazdasági szabadságra – a korlátok nélküli szabadságra, a kényszerek nélküli szabadságra – való törekvés eredménye. (Csang Kaj-sek tábornok felelősségként tekint a hatalomra. Azt állítja, hogy Kína haderejét semmilyen mértékben nem fogja bevetni a háború után annak érdekében, hogy ellensúlyozza a szomszédai erejét.) A tisztességesség az üzleti életben és az emberbarátiság a kormányzásban magas osztalékot fizet. Ha cserbenhagyjuk Angliát, akkor Anglia meg fogja találni a béke fenntartásához szükséges erős szövetségest Oroszországban. Ha viszont Kínát hagyjuk cserben, akkor vajon mennyi idő alatt fognak egymásra talán a kínai és az orosz kommunisták? Ha késlekedünk, akkor ehhez meglesz az elégséges mértékű kommunizmus Kínában és Oroszországban. Ha így alakul, mihez kezdünk majd? Folyton csak a védekező jellegű elszigeteltséget keresnénk. (Ez többe kerülne, mint a nemzetköziség.)
7.21. Le kell mondanunk a nemzeti önrendelkezésről és élnünk kell a nemzetközi önrendelkezéssel. Gondoljatok bele, hogy mennyire szabadok azok a tagállamok, amelyeknek nem kell külön foglalkozniuk a szövetségi ügyekkel. A nemzetek hasonlóképp nyernének több szabadságot, ha egy nemzetközi kormány irányítaná a világ ügyeit. A háború után már túl késő lesz ezt felvállalni. A Függetlenségi Nyilatkozatban ez áll: „Ha bármikor, bármely Kormányforma alkalmatlanná válik e célok (jog az élethez és a szabadsághoz, valamint a boldogságra való törekvésre) megvalósítására, a nép joga, hogy az ilyen kormányzatot megváltoztassa, eltörölje vagy új kormányzatot létesítsen, olyan elvekre alapítva és hatalmát olyan módon szervezve, amely jobban védi biztonságát, és jobban elősegíti boldogulását.”
7.22. Ma a föld nemzetei magas fokú bizonytalanságban és boldogtalanságban élnek. A nacionalizmus a halálos ágyát nyomja. A korlátlan főhatalom haldoklik. Eljött az ideje a nemzetköziség megszületésének. A beteg nemzeteknek követniük kellene az amerikai függetlenség atyáinak bölcs tanácsát. Vajon képesek lesztek-e eléggé megzabolázni a nacionalizmusotokat, hogy követni tudjátok az értelmes nemzetköziség eszméjét?
7.23. A diktátorok az hirdetik, hogy „mindig az erősnek van igaza”. A demokráciák abban hisznek, hogy az igazság hatalma győz. A világ szenvedését ezek a tévedések, illetve viszonylagos igazságok is okozzák. A szellemi ügyek érdekében nem lehet fizikai erőt alkalmazni, azonban az anyagi ügyekben a túléléshez szükség van fizikai erőre. Nagyon is helyes egyházat alapítani az első világháborús Nemzetek Szövetségének (Népszövetségnek) eszméire. Hogyan is lehetne fenntartani egy családot úgy, hogy minden egyes gyermeknek egyenlő szavazati joga van? Ha így volna, akkor az idő legnagyobb részét édesség, fagylalt és epres linzer majszolásával töltenétek. Amikor a Nemzetek Szövetsége (Népszövetség) nem alkalmazott erőt, valójában öngyilkossági kísérletet követett el. A háború jogszerű valóság. Ha nem alkalmazzák a törvény támogatásához, akkor a törvény megsértésére és a gazdasági igazságosság ellen fogják alkalmazni. Mily ostoba dolog hagyni, hogy nemzetközi banditák és bűnözők uralják a világot!
7.24. Válasszátok le az erőt az agresszió szolgálatából és kössétek az igazság törvényéhez. A jelmondatunk ezzel így módosulna: „az igazság hatalom által érvényesül”. Képezzetek lelkes kereszteslovagokat arra, hogy az új rend érdekében fáradozzanak. A demokráciának túl sok apostola van, de nincs elég kereszteslovagja. Ha két nemzetnek gondja támad egymással, akkor egyikük sem ítélkezhet a másik támadó fellépése fölött. Ez már egy nemzetközi bíróság feladata. A támadó fellépés akkor jó, ha az igazságtalanság ellen irányul. Hitler akkor követte el az első agressziós cselekedetét, amikor kijelentette, hogy „bármi helyes, ami a német nép érdekében áll”. Ez volt az az időpillanat, amikor le kellett volna sújtanunk. Az ítélkezés a csoport egyik működésmódja.
7.25. A demokrácia nem lehet statikus. A béke dinamikus. Amikor a törvénytisztelő polgár statikusan gondolkodik, akkor a törvényen kívüli dinamikusan. Abból kiindulva, ahogy ma létezünk, nem is létezhetünk másként, mint hadviselésben – olyan háborút kell vívnunk, mely a nemzetközi törvény érdekét szolgálja. A háború csakis az azonnali beavatkozásra kész nemzetközi rendőrség fellépésével akadályozható meg. Ha nem kerül sor a nemzetközi rendőrség felállítására, akkor a nemzetközi banditizmus lesz az úr. Amikor az első nemzetközi katonai erő dolga lesz szembeszállni a legelső olyan féllel, mely a nemzetközi törvény ellen mer fordulni, akkor köszönt be a béke kora.
7.26. A demokráciák szokás szerint tétlenül nézték a helyi banditák által elkövetett bűncselekményeket. Aztán egyszer csak megdöbbentek azon, hogy ezeket ott látják a közösség vezetői pozícióiban. A törvény tiszteletét egykor erővel kényszerítettük ki. Mostanra viszont olyan lett a világunk, ahol erő van, de törvény már nincs.
* * *
7.27. Az Isten ugyanaz a lény, utaljanak rá bármilyen névvel is. De egyazon Isten ismerete még nem biztosítja, hogy az istenimádat is ugyanolyan legyen. Az érzelmi egység nem teremthető meg a jóval kapcsolatos felfogások közötti kiegyezéssel. Éppen úgy, mint az esztétikai témák esetében, ahol a megértés az adott tárgyra vonatkozó közös megegyezéssel érhető el, az erkölcsi kérdésekben is a tiszteletre és a megbecsülésre vonatkozó közös megegyezéssel lehet megértésre jutni. Az érzelmi megértés mélyebb szintjeinek elérése érdekében az embereknek szükségük van az odafigyelés és a hit valamilyen egyszerű, jól megfogható jelképére. Ez az igény egyre növekszik, amint a világ kulturális fejlődése egyre inkább megkívánja a fokozottabb együttműködést a faji és a vérmérsékleti különbségek ellenében is.
Felhasznált irodalom:
- Praamsma, S., Matthew B. (eds.): Appendix VII, The Emery Reves Parallels. In: The Sherman Diaries with Letters, Notes and Other Writings. Vol. 3. Aftermath of Rebellion. p.428-475. Square Circles Pulishing. 2004.
Hozzászólások