Az Urantia helyreállítása

Az Urantia helyreállítása

Kevesen tudják, bolygónk, sőt helyi világrendszerünk számos lakott világa is, karanténban van kétszázezer év óta. Néha érdemes nagy távlatokban gondolkodni. Gyakran a rettegés és az ésszerűtlen félelem kelti fel némelyek érdeklődését az univerzum és az Isten titkai iránt. Persze nem ezt a hatást akarták elérni azok, akik miatt már rég óta kozmikus karanténban vagyunk. Úgy látszik a kulisszák mögött, a láthatatlan világban is folyamatos intézkedések észlelhetők. Közeledik a fátyol fellebbentése.

Az egész világkép, amit a mai napokban elébünk tárnak hamis valóság. A történelem kamu, a pénz kamu, a gazdaság kamu. Még a tudomány is részben hamis. Paul Craig Roberts, a Reagan kormány Helyettes Pénzügyminisztere írja: „Nyugaton mindenütt szörnyű nagy hazugságok megkérdőjelezetlenül állnak. Ezek a hazugságok intézményesítve vannak a történelemkönyvekben, a tanrendekben, a politikai nyilatkozatokban, a mozgalmakban és elvekben úgymint a történelmi emlékezetben.”

Napjainkban megkezdődött az inkvizíció a szabad gondolkodás ellen. Most azonban már tudjuk, kik a cenzorok, kik a megvásárolt vagy megzsarolt bábok. Az eddig homályban lappangó elbizakodott háttérhatalom pöffeszkedve az előtérbe lépett, a markában érzi a végső győzelmet. Megfenyegeti az egész világot. De amikor elérkezik a gőg, az önáltatás, az öndicsőítés tetőfoka, és amikor azt hiszik, hogy az egész világ letérdepel előttük, talán akkor fog eljönni az elszámoltatás, a korszak megítéltetésének ideje. Az Apokalipszis szó jelentése a fátyol fellebbentése, valaminek a feltárása, egy korszakos reveláció megjelenése. A világegyetemi igazságszolgáltatás asztalánál végre sorra került a Gábriel kontra Lucifer ügy tárgyalása, ami remélhetőleg még a századunk végéig befejeződik.

Bolygónk helyreállítása az evolúciós világok fejlődése normális medrébe, a nem karantén alatt lévő bolygók családjába való integrálása, több korszakon át eltarthat. Mindenesetre ennek az igyekezetnek hosszú folyamata valójában már elkezdődött még mielőtt názáreti Jézus visszatért volna a Szalvingtonra mint világrendszerünk szuverén uralkodója. Úgy tűnik, hogy a restaurációs folyamat négy évvel a keresztre feszítése előtt vette kezdetét, amikor Jézus Nathanielnek kijelentette, hogy sok időbe telik majd, hogy visszaállítsa világunkat a helyes irányba és azt is, hogy Ő már akkoriban elkezdte rendbe szedni a Lucifer lázadás okozta károkat. Azt is tudjuk, hogy hamarosan, miután a Teremtő Fiú Nebadon szuverén Uralkodójaként lett beiktatva, Lucifert egy börtönvilágra internálták a Satania rendszer egyik bolygójára. Továbbá arról is értesültünk, hogy az ötödik korszakos kinyilatkoztatás ideje alatt, tehát még 1955 előtt, Gábriel megkérvényezte Sátán őrizetbe vételét is, mivel az egekben a Gábriel kontra Lucifer ügy tárgyalása megkezdődött. Maga az új korszakos kinyilatkoztatás is kulcs szerepet játszik a helyreállítás folyamatában, mert az Alapítvány rövidesen megkapta a mandátumot a publikációra rövidesen Sátán őrizetbe vétele és a börtönvilágra való elszállítása után. 

A mai korban élesen látható az a társadalmi polarizáció, amiben Sátán és a fejedelmi tisztségéről megfosztott Kaligasztia követői képviselik az egyik pólust, míg a másik végen az ébredező szellemi újjászületés táborát szemléljük. Az elkövetkező években egyre többen fognak elfordulni az emberek a világiaselvűség szirénjének kábító dalaitól, egyre inkább hitelt adva a lélek benső kihívásának. Az ilyen emberek jelentős része egy „igazságos és együttérző világ” megteremtésén munkálkodik. Viszont ennek a pozitív jelnek az ellenére, a világias-rendtől a szellem-vezette testvériség által megalapozott társadalomig tartó átmenet bizony hosszú és viharos lesz. A kérdés az, hogy meddig dühöngenek még a rebellió követői? Mint látjuk, ez már több mint dühöngés, ez már őrjöngés.

Bolygónk több háborút és pusztítást látott az elmúlt 100+ év alatt, mint korábban az emberiség történelmében. A pusztítás fegyverei nemcsak a halottak millióit, hanem a sérülteket, a megcsonkítottakat, a lakóhelyüket elhagyni kényszerülteket és az éhezőket hagyják maguk után de a félelem által megbénítottakat is. Az önző, mohó nyerészkedők egymás után csődbe juttatják a társadalmakat. 

Kérdezzük tehát: Ezek lennének az idők jelei? Az ábra valójában arra mutat, hogy igen, de ezek a jelek azonban nem a világ végét jelzik, hanem egy hosszú és viharos átmeneti időszakot. Ebben az időben létfontosságú, hogy hiteles vezetőket válasszunk és messze látó fáklyavivőket találjunk. Rendkívül fontos, hogy biztosítsuk azt a fészket, ahol az ilyen vezetők napvilágot látnak, táplálkoznak és nevelkednek. A civilizáció alapegységére utalok - az otthonra, a családra. Ma a normális családot számos fronton támadják s ezért mindenáron meg kell védelmezni, meg kell segíteni. Az oktatási rendszert úgy kell átalakítani, hogy szabad gondolkodókat, cselekvőképes egyéneket és szellemileg illatozó személyeket állítson elő, akik a jogok puszta elvárása helyett kötelességtudattal is rendelkeznek. 

Ebben a viharos és gyakran ijesztő időkben fontos emlékeztetni magunkat arra, hogy kiváltságosak vagyunk abban, hogy a legizgalmasabb pillanatban élhetünk az emberiség tapasztalásában, amikor megvan a lehetőség, hogy hátat fordítsunk a szekularizmusnak és a spirituális gondolkodást ragadjuk meg helyette. Az ilyen viharos idők egy nagyszerű kinyilatkoztatásra fogják összpontosítani a legjobb emberi elméket. Mint eme kinyilatkoztatásnak a tanítványai szélesebb szemszögből látjuk majd az összefüggéseket és reálisabb jövőképet leszünk képes majd alkotni. Biztosra vehetjük, hogy a restaurációs projekt már lendületet mutat a látható, halandó arénában is. Igen, izgalmas idők ezek, a kísérletezések ideje, úgymint a sikereké de a kudarcoké is. Egyre inkább rájön az emberi faj, hogy keményen kötődünk egymáshoz és hogy gondoznunk, ápolnunk kell az egymáshoz kötő kapcsolatainkat. 

Az új kinyilatkoztatás így fogalmazza: „Az emberi fajnak meg kell békélnie a változások, átalakítások és alkalmazkodások folyamatával. Az emberiség egy új és ki nem nyilatkoztatott bolygói rendeltetés felé halad (...) A keresztény polgárosultság társadalmi újraalkalmazkodásai, gazdasági átalakulásai, erkölcsi megújhodásai és vallási felülvizsgálatai gyökeresek és forradalmiak lennének, ha Jézus élő vallása hirtelenül kiszorítaná a helyéből a Jézusról szóló istentani vallást (…) Minden emberi tudás közül az bír a legnagyobb értékkel, hogy az ember megismerje Jézus vallási életét és hogy miként élte azt.”

Bíznunk kell tehát abban, hogy lassan de minden bizonyossággal menetel tovább zűrös bolygónk tovább fejlődése. 

Pierre Teilhard de Chardin így fogalmazta: „A Világ kiútja, a Jövő kapui, az Ember-fölöttibe jutás nem néhány kiváltságosnak, nem is minden nép közt kiválasztott népnek nyílnak meg! Ezek az ajtók csak mindenkinek együttes nyomására engednek majd, olyan irányban, ahol mindenki együtt összekapcsolódhat (Még ha talán csak egyeseknek hatására és vezetésével is) és eléri beteljesedését a Föld lelki megújulásával, egy olyan megfiatalodásban, melynek immár pontosan meg kell rajzolnunk vonalait, és amelynek pszichés valóság-értékéről kell elmélkednünk.”

 

Szerző
Év

Hozzászólások