Mi vár ránk?
Ahogyan egyre jobban eltöprengek a Thomas Merton által használt, „a kimondhatatlan gonoszság” kifejezésen és a Fatimai Titokkal kapcsolatos „ördögi zűrzavar” féle fejtegetéseken, mindegyre a következő idézetek jutnak eszembe:
„Ma az emberi történelem egyik korszakalkotó fordulópontján élünk, amikor a jelenlegi kultúránk és társadalmunk alapvető formája – amit érzékelvinek nevezhetünk – nem csak hogy fogyatkozóban van, de már kezd más formát ölteni magára. Ezt az átalakulást hozó válságot rendkívüli háborúk, kulturális és társadalmi forradalmak jellemzik. Szerte a világon dúl az anarchia, a vérontás, és társadalmi, erkölcsi, gazdasági, politikai és szellemi tájékozatlanság uralkodik. Újra feltámadt a visszataszító kegyetlenség és állatiasság, és a kisebb-nagyobb emberi vívmányok ideiglenes megsemmisülése.” – Pitirim Sorokin, Crisis of Our Age
„A huszadik század lélektanilag meg nem állapodott napjaiban, a gazdasági fordulatok, az erkölcsi ellenáramlatok és a tudományos kor forgószélszerű átmeneteinek éles társadalomtani irányváltásai közepette ezer meg ezer nő és férfi vált emberileg összezavarodottá; aggódók, nyugtalanok, félénkek, bizonytalanok és zaklatottak; a világtörténelemben soha nem tapasztalt mértékben igénylik az egészséges vallás vigaszát és kiegyensúlyozó erejét. Az egyedülálló tudományos haladás és gépi fejlődés mellett jelenleg szellemi megrekedés és bölcseleti zűrzavar érvényesül.” – Az Urantia könyv, 99:4.6
Az egyéni érettség jele a következetes, mindhárom dimenzióban – tehát az elme, a test és a lelek szintjén egyaránt – arányosan kialakuló gyarapodás. Nem annyira a mennyiségi növekedés, mint inkább a jellemvonások arányos gyarapodása az, ami a kiegyensúlyozott és összeszedett személyiséget megkülönbözteti. A társadalmi érettség tekintetében annyiban más a kép, hogy a kívánatos egyensúlyi növekedés eléréséhez olykor évszázadnyi vagy még hosszabb időkre van szükség. Például a Sorokin-modell szerint úgy tűnhet, mintha a kultúra egymást ciklikusan váltó eszmei és érzékelvi formái egyfajta késleltetett reakciókként jelentkeznének a változó értékrendünkben. Néha évszázadok telnek el, mire egy bizonyos típusú kultúra kifejlődik, s felvált egy korábbit. Az empirikus szemléletűek úgy érzékelik, mintha a világ darabokra akarna hullani, s közben az eszmei gondolkodás egyre nyilvánvalóbban megmutatkozik, mint ahogyan azt David Korten A Nagy Fordulás című könyvében is olvashatjuk. Az már világosan látható, hogy az anyagi, haszonelvű ösztönzőktől egyre inkább az eszmei és önzetlen motivációk irányába távolodunk.
És itt jön a képbe az a nagy ideológiai összetűzés, amire az Urantia könyv megjelentetésére vonatkozó felhatalmazás is utal. A néhai katolikus püspök, Fulton Sheen szerint ennek a régóta tartó harcnak az 1917-ben bekövetkezett kritikus szakaszhatárát két esemény jelölte ki. Az egyik a bolsevista forradalom volt, a másik pedig egy (állítólagos) női szellemi entitás megjelenése Fatimában. (Ne felejtsük el, hogy az angyali lények a Szellem gyermekei és ezért jellemzően nőneműként utalnak rájuk.) Azt is tudjuk, hogy Makiventa Melkizedek először 1922-ben utalt az ötödik korszakos kinyilatkoztatás tervére. Bármi történt is, a fatimai esemény így kap egyfajta megerősítést 1922-ben, ugyanis az emberiséget erős szellemi késztetéssel kell rábírni arra, hogy a szellemi értékek keresésének útján elinduljon. Ez az ideológiai harc már két világháborúhoz vezetett és fennállt a közvetlen veszélye egy harmadik kitörésének is: 1952-ben az Urantia főkormányzója arról számolt be, hogy a bolygónkra érkezése után nyomban munkához kellett látnia, hogy egy világméretű háború kirobbanását megelőzze.
Megkockáztatom, hogy a kinyilatkoztatás közreadása óta a főszeráfok, a személyes szeráfi őrangyalok és a gondolatigazítók mindegyikének egyik fontos tevékenysége az, hogy mindegyre gyarapítsák a halandók tartalékos testületének létszámát annak érdekében, hogy megakadályozzák az emberi kultúra és civilizáció széthullását ezekben az átmeneti korszakokban és egyúttal lehetővé tegyék az emberiség továbblépését a materialista szekularizmusból egy önzetlen, ember-központú társadalom felé. Nem kétséges, hogy nagy kihívásoknak és hosszan tartó küzdelmeknek nézünk elébe.
Hozzászólások