Az Urantia könyv fogalmi és szerkezeti rendje
Előszó
Az Urantia könyvnek már a nyelvezete is elháríthatatlan akadályokat képez a fennkölt tartalmat befogadni, vagy legalább megragadni igyekvő elme számára. A szerzők az így kialakult helyzet „felelőseként” azonban nem magukat, mint az írásokat összeállítókat s a mi világunkon közreadókat jelölik meg, hanem a világunkon használt emberi nyelveket, és persze minket, korlátolt halandókat. Így fogalmaznak például
– az Előszóban:
„A mindenségtudat tágítására és a szellemi felfogóképesség fejlesztésére irányuló erőfeszítéseink során rendkívül nehezünkre esik teljesebb fogalmakat és felsőbbrendű igazságokat bemutatnunk, amikor arra kényszerülünk, hogy a teremtésrész korlátolt nyelvét használjuk. (...)” [p.1 (Előszó:0.2)]
továbbá:
„Teljes mértékben tudatában vagyunk a megbízatásunkkal járó nehézségeknek; tudjuk, mennyire lehetetlen az isteniség és örökkévalóság fogalomnyelvét a halandói elme véges fogalmainak nyelvére lefordítani. (...)” [p.17 (Előszó:XII.13)]
– a paradicsomi Istenség három személyével, valamint az Istenség oszthatatlanságának igazságával kapcsolatos kérdésekben az 1. írásban:
„Egy pillanatra sem feledkezem meg arról, hogy nem ismerek olyan nyelvet, amely alkalmas lenne arra, hogy azon keresztül a halandói elme számára világosan elmagyarázzam, hogy e világegyetemi problémákat mi hogyan látjuk.” [p.31 (1:7.8)]
majd pedig a 10. írásban:
„Én azonban nem ismerek olyan nyelvet, mely révén képes lennék a korlátolt emberi elme számára bemutatni a paradicsomi Háromság teljes igazságát és örök jelentőségét és a három, végtelen tökéletességű lény soha véget nem érő társulásának természetét.” [p.112 (10:5.8)]
– s az eredeti, a tényleges és a magvábanvaló kapcsán is a 115. írásban:
„Az Urantián nem volt, ma sincs és nem is lesz soha a végtelenség valóságát vagy a valóság végtelenségét pontosan kifejezni képes nyelv. Az embernek, a végtelen mindenségrendben élő véges teremtménynek be kell érnie a határtalan, korlátlan, kezdet és vég nélküli létezés torz értelmezésével és durva közelítésű fogalmaival, mely létezés megértése valóban meghaladja a képességeit.” [p.1226 (115:3.1)]
A szerzők az emberi felfogóképesség korlátaival kapcsolatos súlyos kijelentéseik mellett azért több helyen – már az Előszóban is – említést tesznek az emberi elmét közvetve és közvetlenül segítő szellemi erőkről, és a 19. írásban a közzétett tudományos, bölcseleti és istentani ismeretanyag feldolgozásához még módszertani segítséget, egyfajta útmutatást is kap az olvasó:
„Az emberi elme rendszerint arra törekszik, hogy az eme kinyilatkoztatásokban közreadott mindenségrendi bölcseletet azáltal értse meg, hogy az egyszerűtől és végestől az összetett és a végtelen felé, az emberi eredetűtől az isteni végzetig halad. Ám ez az út nem vezet szellemi bölcsességhez. Az ember ezen eljárása nem más, mint a legkönnyebb út a fejlődéstörténeti ismeret egy bizonyos formájának elsajátítása felé, azonban ez a legjobb esetben is csak az ember eredetét tárhatja fel; igen keveset vagy még inkább semmit sem mutat meg az ember isteni végzetéből.
Még az embernek az urantiai élőlénytani fejlődésében is súlyos ellenérvek hozhatók fel azon megközelítés ellen, mely kizárólagosan történeti úton akarja magyarázni az ember mai helyzetét és jelenlegi problémáit. Bármely valós probléma – legyen az emberi vagy isteni, földi vagy mindenségrendi – helyes megközelítése kizárólag a világegyetemi valóság három szakasza közötti összefüggések teljes körű és elfogulatlan tanulmányozásával lehetséges: e szakaszok pedig az eredet, a történelem és a beteljesülés. E három élményelvi valóság helyes megértése szolgáltat alapot a jelen helyzet bölcs értékeléséhez.
Amikor az emberi elme azt a bölcseleti eljárást alkalmazza, hogy az alacsonyabb felől közelít a magasabb rendűhöz akár az élőlénytan, akár az istentan terén, akkor mindig fennáll a veszélye négyféle okfejtési hiba elkövetésének:
1. Teljesen figyelmen kívül hagyja a személyes előrehaladás vagy a mindenségrendi végzet végleges és teljes fejlődési célját.
2. A lehető legnagyobb bölcseleti baklövést követi el azzal, hogy túlságosan leegyszerűsíti a mindenségrendi fejlődési (élményelvi) valóságot, melynek eredményeként elferdíti a tényeket, kiforgatja az igazságot és félreértelmezi a végzeteket.
3. Az okozati viszonyok vizsgálata a történelem gondos tanulmányozása. De a lény változása mikéntjének megismerése nem jelenti szükségképpen az adott lény jelenlegi helyzetének és igaz jellemének avatott megértését.
4. A történelem egymagában nem mutatja megfelelően a jövőbeli fejleményeket – a végzetet. A véges eredetek hasznosak, azonban csakis az isteni okok tárnak fel végleges hatásokat. Az örök végek nem látszanak az időbeli kezdetekben. A jelent csakis az egymással kapcsolatban álló múlt és jövő tükrében lehet helyesen értelmezni.
Ennélfogva, ezen és egyéb okból is, az ember és az ő bolygói problémáinak megközelítéséhez azt az eljárást alkalmazzuk, hogy tér-idő utazásba kezdünk a minden személyiségi valóság és minden mindenségrendi létezés végtelen, örökkévaló és isteni paradicsomi Forrásától és Középpontjától.” [p.209 (19:1.5-12)]
Az olvasók többsége bizonyára egyetértene velem abban, hogy bár ez is valami, de azért további segítség is jól jönne a szövegek tanulmányozásához. Az alábbiakban olvasható vázlat éppen ilyesmi, mégpedig David Kantor munkája, aki azzal a céllal készítette, hogy Az Urantia könyv hatékonyabb tanulmányozásához megfelelő szerkezeti és fogalmi egységeket különítsen el.
Javaslata szerint négy szöveget külön érdemes olvasni. E négy szöveg: az Előszó, az 56. írás, a 118. írás és a 196. írás. Az Előszó és az 56. írás együtt sok mindent megvilágít, azonban a bemutatott dolgok úgy érthetők meg igazán, ha előtte alaposan áttanulmányozzuk az 1. írástól az 55. írásig terjedő részeket. A 118. írás az I., a II. és a III. részben közreadott ismeretanyag istentani vonatkozásait vizsgálja, és fogalmi kereteket ad ahhoz, hogy a racionális bölcseleti megközelítés és a személyes kinyilatkoztatás a későbbiekben együttesen segíthessen az istentani látásmód kiterjesztésében. A 196. írás a jézusi hitnek a saját szellemi életünkre való kihatásáról közöl elmélkedéseket.
Az Urantia könyv I. része – A világegyetemek mindensége
Előszó: Eligazító a szövegben használt fogalom- és viszonyrendszerhez
1-15. írás: Az Urantia könyvben alkalmazott valóságmodell elsődleges mindenségtani alapjai
1-5. írás: Az Isten természete
6-7. írás: Az Örökkévaló Fiú
8-9. írás: A Végtelen Szellem
10., 104. írás: A Háromság
11-15. írás: A mindenségrend helyrajzi leírása
16-31. írás: Bevezetés a jelen világegyetemi korszakban a személyes mindenségrend szerkezeti felépítését jellemző személyközi Istenség-viszonyokba
16-17. írás: Paradicsomi istenségi származású személyek
18-19. írás: Paradicsomi háromsági származású személyek
20-22. írás: Az Örökkévaló Fiútól származó személyek
23-29. írás: A Végtelen Szellemtől származó személyek
30-31. írás: A Nagy Világegyetemben tevékenykedő egyéb személyiségek
Az Urantia könyv II. része – A helyi világegyetem
32-40. írás: Bevezetés a Nebadon helyi világegyetem bemutatásához
32., 41-42. írás: A helyi világegyetemek fizikai mindenségtana
33-35. írás: A helyi világegyetem igazgatása
36-39. írás: A helyi világegyetemi segédkezési működési rend
40. írás: Felemelkedő személyek
41-42. írás: Fizikai energia
43-44. írás: A csillagvilágok igazgatása és műveltsége
45-48. írás (és az 55. írás): Bevezetés a helyi csillagrendszer bemutatásához
45-46. írás: A helyi csillagrendszerek igazgatása és műveltsége
47-48., 55. írás: A közvetlenül az urantiai létünk utáni műveltségszinthez tartozó élet
49-54. írás: Bevezetés a halandói léthez tartozó lakott világok bemutatásához
49-52. írás: A lakott világok igazgatása és műveltsége
53-54. írás: A Lucifer-féle lázadás
56. Összefoglalás – 56. írás: Az Urantia Írásokban feltárt valóságok mindenségrendi egységének természetéről szóló bölcseleti tanulmány. Az 56. írás különleges jelentőségű szöveg. Az 1-től az 55-ig tartó írások rakják le azokat az alapokat, amelyekre az 56. írás magasabb bölcseleti szintjei épülhetnek. Az 56. írás egyúttal összegzi is a megelőző írásokban bemutatott mindenségtani ismereteket. Az 56. írás és az Előszó együtt tanulmányozandó, úgy, mint az első 55 írásban közölt ismeretek egyfajta áttekintése.
Az Urantia könyv III. része – Az Urantia története
57-65. írás: Az evolúciós folyamatok emberfeletti szintről való irányítása
57-61. írás: Földrajzi és élőlénytani evolúció a bolygónkon, az Urantián
62-64. írás: A korai emberi törzsfejlődés
65. írás: Az evolúciós folyamatok értelmes irányítása
66-77. írás: A bolygói polgárosodás emberfeletti szintről való segítése
66-67. írás: A bolygónk polgárosodása érdekében az emberfeletti szintről kezdeményezett első beavatkozás
68-71. írás: Az emberiség társadalmi-politikai fejlődése
72. írás: Egy szomszédos bolygó kormányzati berendezkedése – a korabeli emberi társadalmi-politikai rendszerek burkolt bírálata
73-76. írás: Az emberfeletti szint második beavatkozása a bolygónk polgárosodásának ösztönzése érdekében – az „Édenkerttel” kapcsolatos hitrege
77. írás: A közteslények – A földön honos emberfeletti lényrend
78-92. írás: Az emberi intézmények fejlődése
78-81. írás: Embertani ismeretek, és a korabeli polgárosodott viszonyok kialakulása
82-84. írás: Családi élet, és a házasság intézményének fejlődése
85-92. írás: Az emberi vallás kialakulása
93-103. írás: A legutóbbi korszakos kinyilatkoztatások, és az Istenség természetével kapcsolatos mai istentani felfogások kialakulása
93-95. írás: A Melkizedek-féle látogatás
96-98. írás: A héber és a görög gondolkodás fejlődése Jézus fellépése előtt
99-103. írás: A korabeli emberi vallási intézmények bölcseleti alapú bírálata, és a személyes szellemi tapasztalás természete
104-118. írás: Az ötödik korszak fogalmi alapjai; a kinyilatkoztatók a legmagasabb rendű emberi istentan és bölcselet felhasználásával lerakják a jövőbeli bölcseleti és istentani fejlődés alapjait. Ennek részét képezi a szerves egységbe rendezett háromsági istentan és folyamat-teológia bemutatása is. Ha úgy tűnik, mintha a kinyilatkoztatók valamilyen meghatározott céllal rendezték volna éppen ilyen sorrendbe az egyes írásokat, akkor az olvasó felteheti a kérdést, hogy a Háromságról szóló rész és a Legfelsőbbről szóló rész közötti űrt vajon miért éppen a Gondolatigazítók és a bolygói felügyeletet ellátó szeráfok ismertetésével töltik ki.
104-106. írás: A fejlettebb vallásos mindenségtan kialakításához felhasználható megjegyzések
107-112. írás: A gazdag szellemi életszemlélet kialakítását támogató némely lételméleti valóság feltárása
113-114. írás: A polgárosodott viszonyok javításához igénybe vehető emberfeletti szintű segítség természetének bemutatása
115-118. írás: A Legfelsőbb Lény – „A mennyországról” szóló jézusi tanítás istentani kiterjesztése
118. írás: A jelen megítéltetési időszak hátralévő részében elérhető fogalmi fejlődés irányának kijelöléséhez szükséges mindenségtani alapok. A jelen megítéltetési időszak célja felismerni szerte a világon az „országnak”, a megjelenő Legfelsőbb valóságának a természetét. A világszerte elterjedő fogalmi alap alkotja majd azt az összefüggésrendszert, amelyet a Tanító Fiú is felhasználhat a következő megítéltetési korszak megnyitásához.
Ez az írás azzal, ahogyan a fogalmakat közli, egyúttal modellt alkot a fogalmi összhang megőrzéséhez Az Urantia könyv összeállításának korára jellemző tudományos, bölcseleti és istentani ismeretek szintjének meghaladása során is. Ennek alapját a 19. írás 1. rész 6. bekezdésének megközelítése szolgáltatja: „Bármely valós probléma – legyen az emberi vagy isteni, földi vagy mindenségrendi – helyes megközelítése kizárólag a világegyetemi valóság három szakasza közötti összefüggések teljes körű és elfogulatlan tanulmányozásával lehetséges: e szakaszok pedig az eredet, a történelem és a beteljesülés. E három élményelvi valóság helyes megértése szolgáltat alapot a jelen helyzet bölcs értékeléséhez.” [p.209 (19:1.6)]
119. írás: A jézusi eljövetel világegyetemi előzményei
Az Urantia könyv IV. része – Jézus élete és tanításai
120-134. írás: A názáreti Jézus halandói létpályája
120-121. írás: A jézusi élet körülményei, háttere
122-129. írás: Jézus élete a megszületésétől 29 éves koráig
130-134. írás: Ifjúkori utazásai és tanításai
135-158. írás: Jézusnak, az ember fiának a nyilvános működése
135. írás: Keresztelő János
136. írás: Személyes felkészülés a nyilvános segédkezésre
137-140. írás: A szűkebb apostoli csoport megszervezése
141-147. írás: A nyilvános működés elkezdése
148-151. írás: A vándor hitszónokok felkészítése, és a segédkezés folytatása
152-156. írás: A vallási vezetők erősödő ellenállása
157-158. írás: Az Átlényegülés Hegye
159-188. írás: Jézusnak, az Isten fiának a nyilvános működése és személyes életélménye
159-170. írás: A nyilvános segédkezés befejezése
171-182. írás: A Jézus elfogásához vezető események
183-188. írás: Jézus elfogása, elítélése és keresztre feszítése
189-193. írás: Feltámadás és a hívek előtti jelenések
194-195. írás: Az Igazság Szellemének adományozása
196. írás: A jézusi élettel kapcsolatos bölcseleti elmélkedések
Forrás:
- Kantor, David: The Conceptual Organization of The Urantia Book. The Urantia Book Fellowship. http://urantiabook.org/archive/readers/doc281.htm