Az Urantia rehabilitálása
Amikor egy új olvasó megkérdezi, hogy miért kaptuk az Urantia könyvet az Istentől, illetve az angyaloktól, akkor a válaszunk rendszerint a következő indokok közül egyet vagy többet is magában foglal: azért, hogy bemutassák az Isten, a mennyei Atya igazi természetét; hogy elmondják az igazságot a názáreti Jézus életével és küldetésével kapcsolatban; hogy teljes részletességgel beszámoljanak az univerzum és a világunk fejlődéséről; hogy bemutassák, milyen bámulatos élet vár ránk a halál után; vagy egyszerűen csak azért, hogy megmentsék a lelkünket. Ehhez hozzátehetjük, hogy az Urantia kinyilatkoztatás további kiemelt célja az emberi társadalom ösztönzése arra, hogy elinduljon a társadalmi és szellemi megvilágosodás útján, és hogy közelebb hozza ezen a világon a fény és élet bolygói szakaszainak elérését.
Az Urantia könyv ügyét ugyanazon rendbe tartozó isteni lények támogatták, akik a miénkhez hasonló emberi fajok által benépesített, a miénkhez hasonló világokban szállnak alá. A kinyilatkoztatás szokványos része az Egyetemes Atya és az Örökkévaló Fiú isteni tökéletesítési tervének. Az ő terveikben úgy szerepelnek az anyagi lények – vagyis mi – mint amelyek állati eredetű emberekként születnek, majd felnőnek az evolúciós szférákon, és az idő és tér világegyetemének számos szintjén áthaladva jutnak egyre feljebb. Az örökkévalóság és a végtelenség szellemi területein teszünk szert tökéletességre. A paradicsomi Atya Isten már az életünk elején egyedi személyiséggel ruház fel mindannyiunkat, és magából az Atyából is egy szilánkkal, a Gondolatigazítóval. A helyi világegyetemi Tökéletes Fiú és az Alkotó Anyaszellem elküldi a világunkra az ő „keringő szellemeiket”, az Igazság Szellemét és a Szent Szellemet (34:5.6).
Van egy további oka is annak, hogy a világunk miért éppen a mi korunkban kapott kinyilatkoztatást: ez a legutóbbi eleme azoknak a folyamatban lévő erőfeszítéseknek, melyek célja e világ rehabilitálása a több százezer évnyi káosz és zűrzavar után. Az isteni tervtől való eltérések okát éppen azoknak a lényeknek a lázadásában és hűtlenségében kell keresni, akik azt kapták feladatul, hogy tanítsák és nemesítsék a korai emberfajtákat az Urantián.
Az isteni tökéletesítési tervek
Meglepődünk-e, amikor azt halljuk, hogy a világunk, az Urantia mindenre kiterjedő rehabilitáláson megy keresztül? Vagy azon, hogy ezek a rendezési erőfeszítések már Ádám és Éva 37.000 évvel ezelőtti alászállása óta folynak? És hogy számtalan láthatatlan személy – sokan közülük isteni minőségében – szentelte magát ennek a szent küldetésnek? A tökéletesség elérésének isteni terve a paradicsomi Egyetemes Atyától ered, és „(…) három egyedi, bár csodálatosan összefüggő világegyetemi kalandos vállalkozásból áll:
1. A fokozatos haladási terv. Ez az Egyetemes Atyának az evolúciós felemelkedésre vonatkozó terve, az Örökkévaló Fiú által fenntartás nélkül elfogadott program, melyet akkor hagyott jóvá, amikor egyesült az Atyával annak a javaslatnak a végrehajtásában, hogy »Alkossunk halandó teremtményeket a saját képünkre«. Az idő teremtményeinek felemelésére vonatkozó ezen rendelkezés egyúttal a Gondolatigazítóknak az Atya általi adományozását jelenti, valamint azt is, hogy az anyagi teremtményeket felruházzák a személyiségi előjogokkal.
2. Az alászállási terv. A következő világegyetemi terv az, hogy az Örökkévaló Fiú és az ő mellérendelt Fiai hozzáfognak a nagy Atya-kinyilatkoztatáshoz. Ez az Örökkévaló Fiú javaslata, és abból áll, hogy ő az Istenfiak révén alászáll az evolúciós teremtésrészekbe, ahol megszemélyesül és tényleges formát ölt, megtestesül és valóságossá válik az összes világegyetemi teremtmény számára úgy, mint az Atya szeretete és a Fiú kegyelme. Az alászállási terv részét képezi, mint e szeretetszolgálat átmeneti jellemzője, az, hogy a paradicsomi Fiak úgy lépnek fel, mint helyreállítói annak, amit a félrevezetett teremtményi akarat szellemi értelemben veszélybe sodort. Ha valahol, valamikor késedelem nyilvánul meg a haladási tervben, ha esetleg lázadás hátráltatja vagy bonyolítja e vállalkozás előmenetelét, akkor azon nyomban érvénybe lépnek az alászállási terv veszélyhelyzeti rendelkezései. A paradicsomi Fiak elkötelezték magukat és készen állnak arra, hogy helyreállítóként működjenek, hogy a lázadók területének kellős közepébe is elmenjenek és ott helyreállítsák a szférák szellemi állapotát. (…)
3. A kegyes segédkezési terv. Amint a haladási terv és az alászállási terv elkészült és azt ki is hirdették, a Végtelen Szellem egyedül és önmagánál fogva kivetült és működésbe hozta a kegyes segédkezés hatalmas és egyetemes vállalkozását. (…) [É]s a Harmadik Forrás és Középpont szellemi személyiségei mind osztoznak a kegyes segédkezés szellemében, mely oly jelentős részét képezi az Istenség Harmadik Személye Természetének. (…)” (7:4.3-4.6)
„(…) Az Istenségek ily hatékonyan működnek együtt a teremtési, szabályozási, fejlődési, kinyilatkoztatási és segédkezési feladatokban – és ha szükséges, akkor a visszaállításban és a helyreállításban is.” (7:4.7)
És a fenti második sajátosság jelentőségét kiemelendő: „Ha egy Teremtő Fiú fennhatóságát vagy kormányzását kétségbe vonják, támadják vagy veszélyeztetik, akkor az ő örök kötelessége, hogy fenntartsa, védelmezze, megvédje, és ha szükséges, visszavonja a személyes teremtését.” (21:3.14)
Rehabilitálás alatt nem az ördög karmából való kiragadást értem, és nem is a világ Isten előtti megváltását Krisztuson keresztül, nem az Isten megbékítését. Egyénileg sohasem voltunk elszakítva az Atya Istentől; mi mindig is óvó szellemi felügyelet alatt álltunk és az isteni szeretet mindig is körülvett minket.
Az Urantia mint életmódosítási bolygó
Az Urantia könyv közreadását előidéző körülmények részben tükrözik az életmódosítási bolygói besorolásunkat, vagyis azt, hogy tízből egy világ eltér a helyi csillagrendszerünkben lévő lakott világok többségétől. A kinyilatkoztatások általában olyan látható vagy nem látható lények alakjában érkeznek, akik valamely időtartamra alászállnak, hogy a bolygó evolúciós emberfajtáit tanítsák. A mi kinyilatkoztatásunk egyedi és átfogó vállalkozás, legalábbis a „szabályos bolygókat” érintő kinyilatkoztatási alászállásokkal összevetve. E kinyilatkoztatás szokatlan formája – vagyis egy könyv – jól illeszkedik a kísérleti világon betöltött kísérleti egér szerepünkhöz.
Már jóval azelőtt, hogy az első emberpár, vagyis Andon és Fonta egymillió évvel ezelőtt kifejlődött volna, a világunkat úgy alakították, hogy olyan életmódosítási bolygó legyen, ahol az élethordozók mozgásteret kapnak a környezet szabályozására annak érdekében, hogy továbbfejlesszék az élő dolgok és lények szabványos fajtáit az Urantián. Ld. 65:1 és 36:3.7. Például a színes emberfajták egy közös családban jelentek meg és fejlődtek ki, nem külön, amint az a többi világon szokásos. A Bolygóherceggel egy időben érkeztek, 500.000 évvel ezelőtt. Holott a Herceg rendszerint Andonnal és Fontával egy időben jelenik meg a bolygókon. Ld. 65:4.7-4.8.
Az a másodrendű Lanonandek Fiú, aki Bolygóhercegnek jött az Urantiára, előzetesen azt kérte, hogy kísérleti világra küldjék ki, talán úgy gondolta, hogy ez nagyobb kihívást jelenthet számára ahhoz képest, mintha csak egy átlagos világra osztanák be. Ld. 66:1.3. Azonban 300.000 évnyi urantiai munkálkodás után Kaligasztia elveszítette a türelmét és elfogadta Lucifer, vagyis a Csillagrendszer Fejedelem ajánlatát, aki az egyén abszolút személyes szabadságát hirdette, és ennek eredményeként ellenszegült Mihály, vagyis a Teremtő Fiú kegyes hatalmának. Csatlakozott a helyi világegyetemi kormányzattal szembeni lázadáshoz, mely kiterjedt a csillagrendszer egészére.
A lázadó bolygók kommunikációs csatornáit azonnal leállították, és a bolygókat elvágták a világegyetemi szolgáltatásoktól. Ezeket a csatornákat mindaddig nem is fogják helyreállítani, amíg Lucifer ügyének tárgyalását a Nappalok Elődei le nem zárják az Uverszán, vagyis a felsőbb-világegyetemi központon (53:7.3). „Csak az alászálló Fiú képes helyreállítani a bolygóközi közléscserére használatos vonalakat (…)” (35:9.9). A normális társadalmi és biológiai fejlődésmenetet nagyban érintették Kaligasztia követőinek melléfogásai, valamint Ádám és Éva hűtlenségből eredő vétkezése is.
Az Urantia könyv nagy részletességgel mutatja be azt, hogy mi minden siklott félre, melynek eredményeként nem élvezhetjük azt a békét és fokozatos fejlődést, amelyben a többi világnak része van, figyelembe véve az emberi élet területére vonatkozó fejlődési ütemünk elmaradását azok fejlődési üteméhez képest, akik az evolúció ugyanezen szakaszánál tartanak a világegyetemben. Tekintve a történelmi hátteret, mi már sohasem leszünk szabályos világ. Viszont a fény és élet státusát képesek lehetünk elérni, és el is fogjuk érni annak a számos látható és láthatatlan lénynek a támogatásával, akik önként vállalkoznak arra, hogy eljönnek hozzánk és a színfalak mögött munkálkodnak a mi szellemi és társadalmi rehabilitálásunkon.
„Az evolúciós bolygón létesített élet kezdetétől annak végül a fény és élet korszakában történő kivirágzásáig (…) az emberi életnek legalább hét korszaka jelenik meg. [E] korok [vagy megítéltetések] az alábbi sorrendben jelennek meg:” (52:0.1) Az alábbi táblázatban az utolsó oszlop az Urantiára vonatkozó adatokat tartalmaz az összehasonlíthatóság érdekében:
|
Megítéltetések (Korok) |
Években mért átlagos időtartam |
Tartama az Urantián |
| 1. A Bolygóherceg előtti ember |
150.000 – 1.000.000 |
493.400 (52:1) |
| 2. A Bolygóherceg utáni ember |
500.000 |
500.000 (52:2) |
| 3. Az Ádám utáni ember |
25.000 |
34.875 (74. írás) |
| 4. Az Ítélkező fiú utáni ember |
25.000 – 50.000 |
1973 (Melkizedek)* (93:1) |
| 5. Az alászálló Fiú utáni ember |
10.000 – 100.000 |
2000 (Jézustól az Urantia könyvig) (IV. rész) |
| 6. A Tanító Fiú utáni ember |
1.000 vagy több |
– |
| 7. A fény és élet kora |
|
|
* Megjegyzés: A Melkizedek idején nem került sor megítéltetésre.
A melkizedekek szerepe a rehabilitálásban
Gábriel, a Nebadon főigazgatója után a Melkizedek Fiak a legmagasabb rendűek a helyi világegyetemi fiak között. A melkizedekek sok küldetésben vesznek részt az elszigeteltségben lévő bolygók rehabilitálásával kapcsolatban.
„A melkizedekeket széles körben ismerik veszélyhelyzeti Fiakként, mert a helyi világegyetemi világokon meglepően sokféle tevékenységet végeznek. (…) A Melkizedek Fiak ama képessége, hogy veszélyhelyzetekben és a világegyetem legkülönbözőbb szintjein működjenek, még akár a személyiség-megnyilatkozás fizikai szintjén is, az ő rendjük sajátja. (…)” (93:0.1)
„A világegyetemi fiúi besorolásúak Melkizedek rendje eddig rendkívüli tevékeny volt az Urantián. Az élethordozók mellett egy tizenkét tagú testület szolgált. Később egy tizenkét tagú testület lett a világotok megbízottjává nem sokkal a Kaligasztia-féle elszakadást követően, Ádám és Éva koráig, és meg is tartotta e megbízatását. (…)” (93:0.2)
„A tizenkét urantiai Melkizedek-megbízott hősies munkát végzett. Megőrizték a polgárosodott társadalom még megmaradt elemeit, és az ő bolygói vezetési elveiket Van [vagyis a Kaligasztiával szembenálló, a paradicsomi rendszerhez hű csoport vezetője] hűségesen alkalmazta is a gyakorlatban. (…)” (67:6.6)
A melkizedekek alkalmanként tanítói és kormányzói szerepkört is elláttak, így töltötték be a bukott Fiú és az őt következő személy közötti űrt, sőt még kinyilatkoztatási igazságokat is hirdettek az isteni Fiaknak, illetve az ő érdekükben. „A melkizedekek által Ádámnak adott utasítások szerint faji, földrészi és területi központokat kellett létrehoznia az ő [mármint Ádám] saját fiai és leányai vezetése alatt, míg neki magának és Évának e különféle világközpontokra tanácsadóként és szervezőként ellátogatva segédkeznie kellett a világméretű élőlénytani nemesítésben, értelmi haladásban és erkölcsi helyreállításban.” (73:7.4) Ádám és Éva „[t]eljes mértékben [hitt] a feltámadásukkal és a tisztükbe való visszaállítással kapcsolatos jó hírben, melyet a melkizedekek oly megindítóan tudattak velük.” (76:5.1) „E tizenkét Melkizedek Ádám és Éva vétkezését követően visszatért az Urantiára, és bolygói megbízottakként tevékenykedtek tovább egészen addig a napig, amikor a názáreti Jézus, az Ember Fiaként az Urantia címzetes Bolygóhercege lett.” (93:0.2)
A következő idézet bepillantást enged a világunk számára eredetileg kidolgozott tervbe – vagyis abba, hogy mi történhetett volna: „Gondoljátok csak el, hogy mit jelentene a világotokon, ha valahol a Levantéban lenne egy polgárosult világközpont, egy nagyszerű bolygói műveltségegyetem, mely 37.000 év óta megszakítás nélkül működött volna. Szánjatok időt annak átgondolására is, hogy egy ilyen ősi központ erkölcsi fennhatóságát milyen mértékben erősítené, ha attól nem messze létezne egy másik, még régibb központja a mennyei segédkezésnek, amelynek hagyományai 500.000 év összehangolt evolúciós hatáson alapuló erőt mutatnának fel.” (51:6.3)
Makiventa Melkizedek: Jézus előfutára
Négyezer évvel ezelőtt az Urantia egy veszélyhelyzeti alászállásban részesült egy Melkizedek Fiú, Makiventa Melkizedek részéről, aki emberi alakban jelent meg. 94 éven át élt és tanított azon a területen, melyet ma Jeruzsálem városa foglal el. A Makiventa-féle veszélyhelyzeti küldetés célja az volt, hogy feléledjen az egy Istenben való hit, s ezzel előkészítsék a terepet Krisztus Mihály csaknem 2000 évvel későbbi alászállásához. Az egy Isten felfogásának akkoriban – vagyis évezredekkel a Bolygóherceg, valamint Ádám és Éva bukása után – már csak halvány emlékei voltak az emberek elméjében. Ld. 93:1.1, 93:2.1.
„(…) A szellemi szférákban az angyali segítők a Gondolatigazítókkal együtt folytatták a küzdelmeket, mindegyikük hősies küzdelmet vívott az egyedek megmentése érdekében; de a világ általános jólétére vonatkozóan nem hirdettek átfogó terveket a földi halandók számára egészen Makiventa Melkizedeknek Ábrahám korában való megérkezéséig, aki, rendelkezvén egy Istenfiú hatalmával, türelmével és hatáskörével, letette a szerencsétlen Urantia további nemesítésének és szellemi jóvá igazolásának alapjait.” (76:5.6)
Mihály alászállása a názáreti Jézusként – Immanuel megbízása
Amikor Mihály arra készült, hogy a hetedik és egyben utolsó alászállás teljesítése és ezzel a Nebadon helyi világegyetem feletti teljes főhatalom elnyerése céljából elhagyja a Szalvington központi világát, a küldetéssel összefüggésben tanácsokat kapott Immanueltől, a „testvérbátyjától”. A Nappalok Szövetségei a paradicsomi Háromság követeinek szerepét töltik be a helyi világegyetemekben, és Immanuel ilyen minőségében adott Mihálynak „megtestesülési útmutatást” azzal kapcsolatban, hogy mit tartson szem előtt, amikor az emberi nem férfi egyedének alakjában alászáll az Urantia evolúciós világra. (120:0.6-0.7)
Immanuel egyik megbízása Mihály számára az volt, hogy: „(…) szembesülj Kaligasztia és Lucifer istenkáromló kérkedésével és ítéld meg azt és a felvett szerény állapotodban mindörökre vess véget a fény bukott gyermekei által hangoztatott szégyenletes hamisságoknak.” (120:2.2) Immanuel a korábbi lázadásokra utalva ezen kívül azt is kijelentette, hogy a Lucifer-féle ügy kezelésével Mihály „végeredményben lezár[ja] az összes korábbi felkelés még kivizsgálatlan ügyeit is, függetlenül attól a hosszabb-rövidebb időbeli csúszástól, ami ezek ténylegessé válásáig még hátravan. E [tette] révén a világegyetemedben fennálló, még elrendezetlen viszályok a lényeget illetően megszűnnek.” (120:2.2) Sokakat talán meglep, hogy még a két korábbi lázadás következményeit sem számolták fel teljesen.
A Kr.u. 26. év nyárutóján a harminckettedik életévében járó Jézus felment a Hermon-hegyre, hogy hat héten át a paradicsomi Atyjával lehessen. Az ottlétének utolsó hetében azt kérte, hogy megbeszélést tarthasson az ellenségeivel, Luciferrel, Sátánnal és Kaligasztiával. Mihály e három Lanonandek Fia sehogyan sem akarta feladni az álláspontját vagy megbánni a rossz cselekedeteit, ezért meg is maradtak lázadóknak. „(…) [A]z emberi hűség végső megmérettetés[ének] a lázadó személyiségek megtévesztései közepette (…) köze volt egy fenséges és dicsőséges világegyetem főhatalmához.” (134:8.6) „Ott, a Hermon-hegyen a teremtésrész maga erejére utalt halandójaként találkozott az Urantia urának címét követelővel, Kaligasztiával, e világ hercegével, akit le is győzött.” (136:3.1) „(…) [A] Nappalok Szövetsége őt az Urantia Bolygóhercegének kinevezte.” (114:1.1) „E nagy jelentőségű eredmény világegyetemi bejelentésére nem került sor egészen a megkeresztelése napjáig, mely hónapokkal később történt meg, valójában azonban minden azon a napon, a hegyekben ment végbe.” (134:8.9) „És amikor Jézus lejött a Hermon-hegyi elvonulásából, a Lucifer-féle lázadást a Sataniában és a Kaligasztia-féle elszakadást az Urantián gyakorlatilag felszámolták.” (134:8.9) Az Uverszán még mindig folyik a per, és majd az azt lezáró döntések megszületése után kerülhet sor az elszigeteltség megszüntetésére.
Megnyugtató dolog tudni, hogy „[a]z emberi és emberfeletti lények döntő többsége, akik a Lucifer-féle lázadás áldozatai lettek a Jerusemen és a különböző félrevezetett bolygókon, már régen őszintén megbánták a dőreségüket; és mi igazán hiszünk abban, hogy minden ilyen őszinte bűnbánó személyt valamiképpen jóvá igazolnak és ezek visszakerülhetnek a világegyetemi szolgálat valamely szakaszába, amikor a Nappalok Elődei végeznek a sataniai lázadás ügyeinek megítélésével, melyhez csak nemrégen fogtak hozzá.” (67:4.7)
„(…) A jézusi szeretet sohasem elégszik meg a puszta megbocsátással. A Mester szeretete elégtételt, örökkévaló továbbélést foglal magában. Teljesen helyénvaló úgy beszélni az üdvözülésről, mint váltságról, ha ez alatt ezt az örökkévaló elégtételt értitek.” (188:5.2)
Az Urantia kormánya – Az állandó főkormányzó
„A bolygó [vagyis az Urantia] kormányzása azonban eltér a Satania csillagrendszer, sőt az egész Nebadon minden más világáétól is.” (114:0.4) „Kaligasztia herceg bukását követően, a Lucifer-féle lázadás idején, az Urantia nem tartott fenn szilárd és rendezett kapcsolatokat a helyi világegyetemmel és annak igazgatási szerveivel egészen addig, amíg Mihály húsvér testbeli alászállását véghez nem vitte, amikor is a Nappalok Szövetsége őt az Urantia Bolygóhercegének kinevezte. E döntés végérvényesen és elméletileg mindörökre rendezte a világotok helyzetét, gyakorlatban azonban a Felséges Teremtő Fiú a bolygó ügyeinek igazgatásában személyesen eddig nem vett részt, azt kivéve, hogy létrehozta a huszonnégy egykori urantiai személyből álló jerusemi bizottságot, melyet felruházott azzal a joggal, hogy képviselje őt az Urantia kormányában és a csillagrendszerhez tartozó minden más zárlat alá helyezett bolygó kormányában is. E tanács egyik tagja mint állandó főkormányzó folyamatosan jelen van az Urantián.” (114:1.1) Ezen a világon minden egyes állandó főkormányzó szolgálati ideje száz év. A 45:4 szakasz felsorolja azokat az egykori urantiaiakat, akik jelenleg tanácsosként szolgálnak. E tanács tagjai között van Ádám és Éva is, akiket teljes mértékben rehabilitáltak. Ld. 45:4.3-4.18.
Az Urantia szellemi központjának és kormányzásának, valamint a főangyali főhadiszállásnak az elhelyezkedésével kapcsolatban (az emberi kapcsolattartó biztosok révén) tudható, hogy az a kaliforniai Yosemite Nemzeti Park Mariposa Grove nevű részének közelében van.
A főangyalok
A főangyalokat a helyi világegyetemi Teremtő Fiú és a világegyetemi Anyaszellem teremtette. Ld. 37:3.1. A főangyalok beavatkozása teszi lehetővé az élethordozók számára azt, hogy az elektrokémiai fizikai síkon is tudjanak működni. Ld. 65:1.6. „A [főangyalok közé tartozó] rögzítők ezen óriási csoportja azzal foglalkozik, hogy pontosan rögzítse az idő minden egyes halandójának útját a születés pillanatától végig a világegyetemi létpályán, amíg az egyed vagy elhagyja a Szalvingtont a felsőbb-világegyetemi rendbe való átlépéssel vagy »kitöröltetik a feljegyzett létezésből« a Nappalok Elődeinek rendelkezése nyomán.” (37:3.7) „A főangyalok (…) a teremtményi túlélésnek, valamint annak szentelték magukat, hogy az idő és tér halandóinak felemelkedési létpályáját előmozdítsák.” (37:3.2) A főangyalok indítják el a halandók megítéltetési feltámadását a lakott világokon. Ld. 37:3.6.
Röviddel Jézus feltámadása után működött „[a] főangyalok köre (…) első alkalommal az Urantiáról” (189:3.2). Amikor bolygói veszélyhelyzet alakul ki, akkor a bolygói kormány igénybe veheti a főangyali kört. A főangyalok vezetője naponta egyeztet az Urantia állandó főkormányzójával. Ld. 114:5.4-5.5. A „tisztán szellemi természetű ügyekre” korlátozódó helyzetekben a főangyalok parancsnokának kizárólagos döntési jogköre van. Ld. 114:4.3.
„[A] legutóbbi időkben a főangyalok egységparancsnokságot tartanak fenn az Urantián.” (37:3.3) Jogos a kérdés: „Vajon felfogjátok-e annak a ténynek a jelentőségét, hogy a ti szerény és összezavart bolygótok a paradicsomi felemelkedési rendhez kötődő főangyali tevékenységek világegyetemi igazgatási és irányítási egységparancsnokságává lett?” (37:3.4) A főparancsnokság felállításának időpontját nem ismerjük, csak annyit tudunk, hogy „a legutóbbi időkben”. Találgatásba bocsátkoznak a szerzők, amikor arról írnak, hogy a főparancsnokság létezése „(…) kétségtelenül jelzi az egyéb felemelkedői tevékenységeknek a Mihály alászállási világán való jövőbeli összpontosulását és egyúttal nagy és ünnepélyes jelentőséget ad a Mester személyes ígéretének, miszerint »újra eljövök«.” (37:3.4)
A bolygó felügyeletét ellátó főszeráfok
„Amikor az első főkormányzó az Urantiára érkezett, egy időben az Igazság Szellemének kiáradásával, a kíséretében a Szerafingtonon végzett különleges szeráfokból álló tizenkét testület is jelen volt, akiket a főkormányzó azon nyomban különleges szolgálatra rendelt a bolygón.” (114:6.1) E csoportok vezetői az állandó főkormányzó kabinetének is tagjai. Az említett csoportok:
1. A korszakos angyalok
2. A haladás angyalai (Az Urantia könyv ügyének felelősei a következő 500 évben.*)
3. A vallási őrangyalok (Az Urantia könyv ügyének felelősei az első 100 évben.*)
4. A nemzetlét angyalai
5. A fajok angyalai
6. A jövő angyalai
7. A megvilágosodás angyalai
8. Az egészség angyalai
9. Az otthon szeráfjai
10. Az ipar angyalai
11. A kikapcsolódás angyalai
12. Az emberfeletti szolgálat angyalai (114:6.4-6.16)
* Megjegyzés: A kapcsolattartó bizottságtól származó információ.
A beteljesülés tartalékos alakulata és a másodfajú közteslények
A főszeráfok tizenkét testületével működik együtt a beteljesülés tartalékos alakulata, melyet 1000 olyan élő emberi lény alkot, akiket „a bolygó beteljesülésének védelmezői közé választanak, [akik] (…) kulcsfontosságú [egyének] azokban a tervekben, melyeket a világ irányítói végrehajtanak (…)” (114:7.2). Mind olyanok, akik „[o]daadással valamely különleges társadalmi, gazdasági, politikai, szellemi vagy más ügynek szentelték magukat, és elfogadták, hogy a szolgálatukért semmilyen emberi elismerésben vagy jutalomban nem részesülnek.” (114:7.5).
A tartalékos testületek munkáját nem mutathatjuk be anélkül, hogy ne említenénk a másodfajú közteslényeket. Annak az 1111 hűséges másodfajú közteslénynek, akik túlélték a bolygói lázadás következményeit, ma már a feladata főként „(…) olyan észrevétlen, személyes összekötői társként való együttműködés, melyet a beteljesülés bolygói tartalékos alakulatát alkotó férfiakkal és nőkkel alakítanak ki.” (77:8.13) Ők voltak a benyújtói annak a kérelemnek is, mely ezt a kinyilatkoztatást lehetővé tette (77:8.7-8.9). A közteslény képes kapcsolatba lépni azokkal az Igazítókkal is, akik a „kapcsolattartó személyiségekben” lakoznak. „[A] jobb alkalmazkodásra képes másodfajú köztes teremtmények képesek különböző szintű kapcsolatot létesíteni bizonyos, arra alkalmas halandók Gondolatigazítójával azáltal, hogy ügyesen behatolnak az utóbbi tartózkodási helyét képező elmébe. (A mindenségrendi képességek épp ilyen váratlan társulása révén vált lehetővé az, hogy e kinyilatkoztatások angol nyelven megjelenhettek az Urantián.) Ezeket az evolúciós világokon élő, jövendőbeli kapcsolattartó halandókat különféle tartalékos alakulatokhoz mozgósítják, és bizonyos mértékben éppen ezeken az előretekintő személyekből álló kis csoportokon keresztül fejlődik a szellemi polgárosodott társadalom (…).” (114:7.9)
Az Urantia könyv kinyilatkoztatás szerepe a rehabilitálásban
Makiventa Melkizedek 1924-ben mutatta be az Urantia kinyilatkoztatást az emberi kapcsolattartó bizottságnak, és ő maga volt a közreadója az Urantia könyv néhány írásának. Bolygóherceg-helyettesi minőségben többször is ellátogatott a világunkra (észrevétlenül). Ugyanezen fiúi rendnek egy másik tagja, Mantutia Melkizedek igazgatóként szolgált az emberfeletti kinyilatkoztatási bizottságban, mely csoport az Urantia Írások kidolgozását irányította (119:8.9). Malavatia Melkizedek és Manovandet Melkizedek ugyancsak közzétett írásokat a könyvben (ld. az egyes írások szerzőségét).
Tudomásunk van arról is, hogy egy további Melkizedek Fiú járt a világunkon 1951-ben (ugyancsak észrevétlenül), miután befejeződtek az Urantia Írások nyomdai tördelési munkálatai, s a feladata az volt, hogy felügyelje a könyv megjelentetését és útnak indítását, valamint hogy utasításokat adjon az emberi kapcsolattartó biztosoknak a könyv megjelenését követő években tevékenykedő vezetők felkészítéséhez. Ő volt Norszon, aki az Urantia Bolygóhercege helyettesének Személyes Kormányzója címet viseli. Tőle származik az a közlés, mely a „Nyilvánosságra hozatalról szóló felhatalmazás” címet kapta, illetve amelyre úgy is szoktak utalni, mint „Az Urantia könyv megjelenésének időzítése” (forrás: az emberi kapcsolattartó bizottság). Lévén, hogy Mihály működését korlátozza a tér, ezért az Urantia címzetes Bolygóhercegeként nem lehet jelen egyszerre két helyen, így az uralkodását egy helyettesen, illetve kormányzón keresztül kell gyakorolnia. Ld. 34:3.5.
A bukott Bolygóherceg utódjaként akkor jelölnek ki valakit az adott elszigetelt világra, ha a lázadás következményeit már részlegesen felszámolták és kezelték olyan egyéb helyesbítő intézkedésekkel, melyeket a melkizedekek és más segédkező lények jóváhagytak. Ld. 36:9.9. A 114. írás nem említi, hogy áll-e, illetve állt-e valamilyen Lanonandek Fiú a bolygói kormányzat szolgálatában. Azonban Norszon 1951-ben történt megérkezése után volt egy másodrendű Lanonandek Fiú annak a „legfelsőbb tanácsnak” a szolgálatban, melyet az új kormányzó állított fel (forrás: az emberi kapcsolattartó bizottság). Ez utalhat arra is, hogy ő a felkészítés alatt lévő Bolygóherceg.
Az Urantia könyv nem más, mint helyesbítő intézkedés, négy kinyilatkoztatás egybefűzve. A rendeltetése az, hogy mérsékelje a lázadás és a vétek hosszú távú következményeit, valamint folytassa az Urantiának a Makiventa és a Mihály által megkezdett rehabilitálását. Csak éppen egy könyv egyszerre nagyon sok bolygói területet és számos különböző fajtájú emberi lényt képes elérni.
A korunkban élők közül sokak számára néha feltűnik, mint ahogy Makiventa korában is így volt, hogy a kinyilatkoztatott igazság „kihalásának veszélye fenyeget” (93:1.1). A könyv elküldésére nagyon korán került sor – még az előtt, hogy eljött volna az ideje a küldetésének – annak érdekében, hogy biztosítható legyen a vezetők és a tanítók felkészítése, hogy több ezer olvasókör alakuljon a könyv tanulmányozására, valamint hogy megszülessenek a megbízások a fordítások elkészítésére – mindez a következő kinyilatkoztató munkájának elkészítéseképpen. A legvalószínűbb az, hogy az isteni fiúi rendek közül az Avonal Fiak rendjébe tartozó Fiú fog eljönni hozzánk, mégpedig ítélőhatósági küldetésben, és ő fogja folytatni a világ rehabilitálását. Az Avonalok a paradicsomi Fiak egyik rendjét alkotják – ők a testvérei a Teremtő / Tökéletes Mihály Fiaknak – melyről a fenti alászállási terv tesz említést. Nem tudjuk, hogy mikor fog eljönni; lehet, hogy öt év vagy akár ezer év is eltelik, mire sor kerül az eljövetelére. Talán még egy másik látogatásra is sor kerül valamelyik Melkizedek Fiú részéről még az Ítélkező Fiú eljövetele előtt. „Az Ítélkező Fiakat [vagyis az Avonalokat] a lakott világok számára és e lakott világokon végzett minden munkájukban a helyi világegyetemi teremtmények két rendje segíti, a melkizedekek és a főangyalok, míg az alászállási küldetésekre a Ragyogó Estcsillagok is elkísérik őket, akik szintén a helyi teremtésrészekből származnak.” (20:2.9) A Ragyogó Estcsillagok rendelkeznek azzal a képességgel, hogy megmutassák magukat az embereknek (37:2.9).
A veszteségeink ellenére a világegyetemi felügyelők megtesznek minden lehetőt annak érdekében, hogy ellentételezést nyújtsanak a világunkat sújtó zűrzavarért és felfordulásért. „A Bolygóherceg testtel bíró törzskarának és az ádámi Fiú és Leány anyagi rendszerének hiányát részben pótolja a különleges szeráfi segédkezés és a köztes teremtmények nem mindennapi szolgálata. A Bolygóherceg hiányát hatékonyan pótolja a főangyalok, a Fenséges megfigyelő és a főkormányzó hármas jelenléte.” (114:5.3)
Ami a dolgok személyes vetületét illeti, van az elszigeteltséggel és a fejlődésbeli elmaradással ellentétes irányú fejlemény is. Agondontereknek nevezik azokat a halandókat, akik valamilyen mértékű hittel élik túl a testi halált. Agondonterek azok, akik képesek hinni úgy is, hogy nem látják a dolgokat; akik képesek kitartani és állhatatosnak maradni akkor is, ha egyedül vannak. Az ő jutalmuk az, hogy számos olyan megbízatást kapnak, melyhez megkérdőjelezhetetlen hitre és bizakodásra van szükség a túlvilági élet korai szakaszaiban. Ld. 50.7.1-7.2.
„Elszigetelt világotokról nem feledkeztek meg a világegyetemi tanácsokban. (…) Az Uverszától a Szalvingtonig és egészen a Jerusemig, sőt még a Havonában és a Paradicsomon is mindenki tudja, hogy itt vagyunk; és titeket halandókat, az Urantia mai lakóit éppoly szeretőn óvnak és éppoly hűségesen gondoskodnak rólatok, mintha a szférát sohasem árulta volna el hűtlen Bolygóherceg, sőt így még inkább. Örökkön igaz, hogy »maga az Atya szeret titeket«.” (114:7.17)
A feladatra választottak
1967. augusztus 4-én az Urantia Testvériség (Urantia Brotherhood) elnöke és egyúttal az egyik kapcsolattartó biztos, Emma L. Christensen („Christy”) beszédet intézett a küldöttekhez és a többi vendéghez az Illinois állambeli Chicago város 533 Diversey Parkway cím alatti helyszínen tartott rendezvényen. A beszédének utolsó bekezdéseiből kiderült, hogy létezik egy folyamatosan gyarapodó testület, melynek tagjait arra a feladatra választják, hogy együttműködjenek „a tartalékosokkal” és különböző angyali csoportokkal:
„Előzőleg már emlékeztettelek titeket arra, hogy az Urantia mennyei felügyelői a szellem által vezetett férfiak és nők kis csoportjait mozgósítják világszerte – minden nemzetnél – és ezek az igazság-csapatok, ezek a feladatra választottak számos olyan kulcsfontosságú vállalkozásra összpontosítanak, melyeknek a világ majdani rehabilitálásához van közük, miután a jelenlegi aggasztó konfliktusok véget érnek. Némelyek tudják is, hogy kik ezek a személyek.
És az Urantián a feladatra választott halandók alkotta összes veszélyhelyzeti testület közül egy sem kapott magasztosabb feladatot, mint a mi csoportunk. Annak a nagy munkának az elvégzésére kaptunk elhívást, hogy megtegyük az első lépést ahhoz, hogy az Isten szeretetéről egy új világosság, egy új kinyilatkoztatás tárulhasson fel a halandó ember előtt. A korábbi idők könnyen elsekélyesedő vallása többé már nem tud megfelelni a mai kor kihívásainak. Ha a jézusi életutat szeretnénk követni, akkor ahhoz a teljes elköteleződésből eredő cselekvésre, elhivatott szándékra, céltudatosságra és egy olyan életre hívó kürtjelre van szükség, mely nem köt kompromisszumot.”
Christy annak felsorolásával folytatta, hogy miképpen tehetünk mi mind még nagyobb szolgálatot: az Isten ehhez megadta a jövőképet és megtette az elhívást. Csak tőlünk függ, hogy miként válaszolunk. Megvannak azok a lépesek, melyek segíteni fognak abban, hogy megfelelhessünk ennek a kihívásnak:
„Először is, fejlesztenünk kell azon képességünket, hogy a lelki szemeinkkel megláthassuk, hogy mi a részünk a világ jobbá tételének feladatában.
Másodszor, hinnünk kell abban, hogy az Isten megszólíthat minket, hogy igénybe vehet bennünket és a képességeinket, és hogy el is hív minket a szolgálatunk területére.
Harmadszor, hajlandóknak kell lennünk rendelkezésre állni a jövőkép beteljesítéséhez.
Imádkozzunk, hogy mindannyian a körök bátor katonái lehessünk, akik készséggel beálltak ama halandók szoros kötelékébe, akik az igazságért és a megtévedés ellen folyó csatába vonulnak a fejlődés fenséges szeráfjainak biztos vezetése alatt.”
A közelgő megítéltetés
Egy másik alkalommal, mégpedig 1971. július 30-án egy nyári olvasói találkozó megnyitóján Christy utalást tett egy új korszak elközelgésére ezen a világon:
„Mi, a körök katonái rövidesen úgy kezdünk majd működni, mint akik részesei a közelgő megítéltetés szellemi megvilágosodásának és vallási újraigazodásának. Úgy hiszem, hogy a halandói emberfajtákat érintő súlyos politikai, társadalmi és erkölcsi zavarok mérséklődésének vagyunk a tanúi ezen a világon. Egy új korszak átmeneti megrázkódtatásai bizonyos területeken már tetőztek, és most indul a megítéltetési kiigazítással járó hosszú és lassú fejlődés.”
Forrás:
- Kendall, Carolyn: The Rehabilitation of Urantia. In: UAI Journal. Vol. 23, № 1, 2016. p.12-17. https://urantia-association.org/newsletter/journal-february-2016/
Hozzászólások