Hánókh és Illés nyomdokában: az Igazítóval való eggyé kapcsolódás útja

Hánókh és Illés nyomdokában: az Igazítóval való eggyé kapcsolódás útja

Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás a legtöbbünk számára távoli, elérhetetlen álomnak tűnik; olyan elérhetetlen, magasztos célnak, melyet ebben az életben nem lehet teljesíteni. Sokan úgy gondolják, hogy nem is nagyon érdemes foglalkozni az eggyé kapcsolódás gondolatával, még kevésbé van értelme ezért munkálkodni, mert úgy hiszik, hogy ahhoz legalább egy évezrednyi időre volna szükség. Képesek figyelmen kívül hagyni a Gondolatigazítóval való eggyé kapcsolódásban rejlő hatalmas lehetőséget, mert azt valamiféle önös ábrándnak tartják, mely túl valószínűtlen, semhogy időt érdemelne a tanulmányozása, szemben az örök üdvözüléshez vezető út keresésével, melynek bejárására felhívást kaptunk. Igaz ugyan, hogy az Igazítónkkal való eggyé kapcsolódást rendszerint lehetetlennek tartjuk ebben az életben s ezért hiány is van az olyan kerekasztal-beszélgetésekből, illetve vitafórumokból, melyeken az Igazítóval való eggyé kapcsolódáshoz vezető lépésekkel foglalkozunk, ennek ellenére nem egy valószínűtlen álomról van szó, és közelebb vagyunk e cél eléréséhez, mintsem gondolnánk.

Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás támogatását mint a felemelkedési terv beteljesülése előmozdításának egyik elemét a mennyei családunk a világegyetem legfontosabb rendeltetési céljai között tartja számon. Vegyük például az alábbi idézetet a 77. írásból:

„A magas rangú szellemek, az angyali seregek és a közteslény-társak teljes szervezete lelkesülten munkálkodik annak a paradicsomi tervnek a kivitelezésén, mely az evolúciós halandók fokozatos felemelkedésére és tökéletesség-elérésére irányul, mely terv a világegyetem egyik fenséges ügye – az a nagyszerű továbbélési terv, hogy az Istent lehozza az emberhez és azután, a társulásnak egy különlegesen nemes formája révén, az embert felvigye az Istenhez és még tovább, az örökkévaló szolgálatra és az isteniség elérésére – halandót és közteslényt egyaránt.” (77:9.12)

A 110. írásban a Független Hírvivő arról panaszkodik, hogy nem vagyunk elég állhatatosak az eggyé kapcsolódási cél követésében:

„Kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy sokan közületek túl sok időt és gondolatot pazarolnak az élet jelentéktelen dolgaira, miközben majdnem teljesen figyelmen kívül hagyják az örök fontosságú, lényeges valóságokat, éppen azokat az eredményeket, amelyek a közöttetek és az Igazítótok közötti egyezőbb munkakapcsolat kialakításával kapcsolatosak. Az emberi létezés nagy célja az emberben lakozó Igazító isteniségére való ráhangolódás; a halandói lét nagy eredménye az elmétekben várakozó és munkáló isteni szellem örök céljai iránti igaz, saját belátáson alapuló elhivatottság megjelenése. (…)” (110:3.4)

Gondolatigazítóink ugyancsak elhivatottan vezetnek minket az eggyé kapcsolódás felé. A könyvből megtudhatjuk, hogy az Igazító pályájának azok a nagy napjai, először is amikor a halandói társának sikerül átlépnie a harmadik lelki kört, melynek eredményeként a Nevelő működési köre kibővül, majd pedig amikor az emberi társa eléri az első lelki kört, mely révén képessé válik valamilyen mértékű kommunikációra az Igazítójával, végül pedig amikor a végső, örök egyesülés végbemegy. Csak ily módon nyerhetünk örök életet, és a Gondolatigazítónk csak így tehet szert személyiségre. Milyen ennél is életbevágóbb cél lehet még itt?

Előfutárok

Az Igazítóval való eggyé kapcsolódás akár ebben az életben, akár röviddel a lakóvilágokra érkezésünket követően talán magasztos cél, de sokkal inkább lehetséges, mintsem képzelnénk. Hánókh (vagy másként: Énok) volt az első halandó az Urantián, aki még a húsvér testi lét során elérte az egyesülést. (45:4.13) (…) [Ez az Énok Ádám és Éva első fiának, vagyis Káinnak a fia, akiről a Teremtés könyvének 5. fejezete tesz említést. Ez utóbbiról egyebek mellett a következők tudhatók meg az Urantia könyvből: Nod földjén, a második Édentől keletre élt, és az elámi nodfiak vezetője volt. Tartós békét teremtett az elámiak és az ádámfiak között. (76:2.9)]

Illés próféta volt a második halandó, aki eggyé kapcsolódás útján hagyta el a világunkat. Az Urantia könyv nagy tisztelettel úgy utal rá, mint „az egyik legnagyobb prófétára” (97:9.19) és mint „az Anyagi Fiú utáni korszakban ragyogó szellemi előmenetelt tanúsító átvitt lélekre” (45:4.15). A bibliai Királyok könyvében szereplő leírás szerint Illés próféta és csodatévő volt, aki „tűz által” élve jutott be a Mennybe (2 Kir 2:11). Az Urantia könyvből tudjuk, hogy a szellemi vezetői képességeik eredményeként Hánókh és Illés jelenleg a 24 fős tanácsadó testület tagjaként működik (45:4.13, 45:4.15). Mindketten nagyobb arányban részesültek a tiszta ibolyaszín emberfajta vérvonalából, mint a ma élő emberiség, mivel – a Biblia szerint – közvetlen leszármazottai az ádámi ősöknek. Ez a nemes genetikai örökség hosszabb életet is biztosított nekik, miáltal könnyebb volt elérni az eggyé kapcsolódást a földi létük során. Nekünk viszont itt van az ötödik korszakos kinyilatkoztatás, s így mi – velük ellentétben – tisztább képet alkothatunk a felemelkedési tervről és az Igazítóval való eggyé kapcsolódás céljáról. Hánókh és Illés példája azt mutatja, hogy soha fel sem merülhet, hogy csak Jézus – aki emberfeletti lényként volt az Isten Fia – lehetett képes elérni az eggyé kapcsolódást a halandói lét során.

Amikor a názáreti Jézus lement a Jordánhoz keresztelésre, akkor e teremtésrész olyan halandójaként tehette meg ezt, aki már eljutott a „szellemmel való azonosulásban az emberi (…) felemelkedés csúcsára” (136:2.2). Az Urantia könyvből azt is megtudjuk, hogy úgy állt ott a Jordánban, mint tökéletessé lett halandó, akiben „[m]egvolt a tökéletes összhang és a teljes körű kapcsolat (…) a benne lakozó szellemi Igazító[val]” (136:2.2), és aki mindezt 31 éves korára érte el. Persze Mihálynak, a mi Teremtő Fiúnknak nem volt szüksége az eggyé kapcsolódásra, viszont az emberi Jézus olyan egyenértékű tapasztalásban részesült ezáltal, amilyet az Isten által teremtett emberi megtestesülés megtapasztalhatott. Ő, János és Jézus két testvére is hallotta a magasból jövő hangot: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” (136:2.3) A keresztelés után Jézus 40 napra elvonult egymagában, hogy átgondolja a földi életének folytatását.

Hasonló eseményre számíthat mindenki, aki az Igazítóval való eggyé kapcsolódás várományosa. A 47. írásból megtudhatjuk, hogy amikor már a küszöbön áll a kifejlődő lélek és az isteni Igazító egyesülése, egy főangyal tesz bejelentést az illető személy társainak jelenlétében arról, hogy „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” E rövid szertartás után az illető számára negyven napot biztosítanak szellemi nyugalomban arra, hogy kiválaszthassa a Havona felé vezető útvonalak közül a számára megfelelőt. Talán az emberi Jézus is hasonló élményben részesülhetett a húsvér testben annak érdekében, hogy jobban megértse a felemelkedő halandók által átélt dolgokat és kitapossa az utat az utána jövők számára.

Nehéz lenne megmondani, hogy Hánókh és Illés óta hány halandó tudta elérni az eggyé kapcsolódást a húsvér testi létben, már ha történt ilyen egyáltalán. Ha többen is voltak ilyenek, arról bizonyára nem számoltak be a híradások. De az is elképzelhető, hogy akiknek már módjuk lett volna az eggyé kapcsolódásra, azok úgy döntöttek, még a bolygón maradnak, amíg csak lehet, mert így jobban tudják segíteni a világunkat, éppen úgy, ahogy az emberi Jézus is maradt még, miután elérte a tökéletes összhangot a benne lakozó szellemi Igazítóval, s így módjában állt teljesíteni a küldetését. Arról is olvashatunk, hogy vannak olyan halandók is, akik esetében ugyan már teljesült az Igazítóval való eggyé kapcsolódás minden feltétele, mégis mentesítik őket a másik létsíkra való átvitel alól annak érdekében, hogy továbbra is betölthessenek fontos igazgatási feladatokat idelent (55:3.18). Mások „az Igazítóval való eggyé kapcsolódás várományosaiként” töltik az idejüket, mert eljutottak a Gondolatigazítójukkal való jegyesség szintjére, de a tényleges eggyé kapcsolódásra még nem került sor. Az Urantia könyv így mutatja be ezt a 109. írásban:

„3. Olyan halandó társa van [az Igazítónak], aki meghozta a legmagasabb rendű döntést, az Igazítóval ünnepélyes és igaz jegyességet kötött. Az Igazító már előre úgy tekint a tényleges eggyé kapcsolódás időpontjára és olybá veszi az egyesülést, mint kész tényt.” (109:2.4)

Egyre több és több halandó képes az eggyé kapcsolódásra, amint a világunk a Fény és Élet korához közeledik; megtudhatjuk, hogy „(…) a természetes halál kevéssé gyakorivá válik, amint az Igazítók egyre nagyobb számban kapcsolódnak eggyé védenceikkel a húsvér testben eltöltött élet során.” (52:7.4)

Ez nem azt jelenti, hogy nekünk egyénileg addig kellene várnunk az eggyé kapcsolódásra való törekvéssel, amíg el nem jön a Fény és Élet kora. Minél több halandó lép előre ezen a téren, illetve jut el sikeresen az eggyé kapcsolódásig, annál közelebb kerülünk a Fény és Élet korának beköszöntéhez.

Miért érdemes már most is törekedni az Igazítóval való eggyé kapcsolódásra?

A legtunyábbak közülünk talán arra a következtetésre jutnak, hogy nem sok értelme van olyasmin dolgozni ma, amit később is megtehetünk a lakóvilágokon, azonban függetlenül attól, hogy hány halandó járt sikerrel, illetve hogy milyen státust értek el, nem sok kétségünk lehet afelől, hogy a földi lét során az Igazítóval elért eggyé kapcsolódás nagy segítséget jelent az isteni terv, valamint a fivéreink és nővéreink számára. Egy ilyen, a lélek számára megelégedést hozó teljesítmény nem csak hogy biztosítja az egyén továbbélését és betagozódását a felemelkedési rendbe, hanem örömet okoz az Istennek és optimális lehetőségeket biztosít ahhoz, hogy az illető hatékonyan szolgálhassa Mihályt és az Anyaszellemet idelent. Ha bármelyikünk nagyobb összhangot tud kialakítani az Istennel, akkor annak nagyobb pozitív szellemi hatása lehet a társadalomra nézve is. Az Urantia könyv olvasói részletes ismeretekkel rendelkeznek az eggyé kapcsolódás tekintetében, ezért megvan a lehetőségük, hogy modern előfutárokká váljanak azáltal, hogy javítják a saját, bensőséges egyéni kapcsolatukat az Istennel s így megkönnyítik az emberiség számára, hogy majdan együttesen eljuthasson a Fény és Élet korába. E sorok írója több Urantia közöség tagjaival folytatott baráti beszélgetések során nem egy olyan esetettel találkozott, amikor kiderült, hogy az illető személy állítása szerint már eljutott az Igazítójával való folyamatos szellemi összehangolódás magasabb szintjeire. Ezek az emberek az Igazítóval való eggyé kapcsolódás várományosainak tekintik magukat, már megtapasztalták e státusuk Igazító általi visszaigazolását. Ez az írás remélhetőleg ösztönzést ad azoknak, akiknek voltak már hasonló tapasztalataik és talán könnyebben fognak tudni beszámolni másoknak ezekről az élményekről, s így mindannyiunk számára világosabbá válik, hogy az ilyen szintű teljesítmény nem csak hogy kívánatos, hanem lehetséges is. Az eggyé kapcsolódás útján történő előrelépéshez fűződő személyes szellemi élmények megosztása megkönnyítheti az úton haladó más személyek szellemi gyarapodását.

Az eggyé kapcsolódás felé vivő fejlődési utunk kijelölése

Az Urantia könyv az ismeretanyagok bőséges tárházát jelenti azon szellemi szintek tekintetében, amelyeket az egyénnek el kell érnie, ha az eggyé kapcsolódásra pályázik. Ha meg tudjuk határozni, hogy pillanatnyilag hol is tartunk ebben a kidolgozott fejlődési rendben, akkor az ösztönzést és bátorságot jelenthet a fejlődési utunk folytatásához. De hogyan szerezhetünk bizonyosságot arról, hogy hol is tartunk mi magunk az eggyé kapcsolódás felé vezető fejlődési utunkon? A könyvből tudjuk, hogy az eggyé kapcsolódásra rendszerint az 5. vagy a 6. lakóvilágon kerül sor, és pontos leírást találunk arról is, hogy mely szellemi szinteket kell elérnünk és milyen követelményeket kell teljesítenünk az egyes, megelőző lakóvilági szinteken a továbblépés érdekében. Az 1. lakóvilág csaknem teljes egészében a hiányosságaink pótlásában való segédkezést szolgálja. Az e szférára érkező továbbélőket a teremtményi jellemhibák és a halandói tapasztalatok hiányának sokasága jellemzi. A biológiai eredetű nem-megfelelőségek kijavítására az 1. lakóvilágon kerül sor, a bolygói tapasztalathiányok körébe tartozóan a nemi élettel, a családi körrel és a szülői szerepekkel kapcsolatos tökéletlenségek kijavítása pedig vagy e szférán történik meg, vagy pedig későbbre, az Anyagi Fiak családjainál történő tapasztalatszerzés idejére lesz betervezve.

Az alapvető szociális készségek terén hiányosságot mutatók számára a 2. lakóvilágon munkacsoportok és egyéb közösségi szerveződési formák útján való munka kezdődik, és a továbbélők elsajátítják a közösségi lét alapjait. A 2. lakóvilág működtetői gondoskodnak az értelmi jellegű összeütközések feloldásáról és a mentális diszharmónia minden formájának megszüntetéséről. Az első két lakóvilágon történő felkészítés középpontjában leginkább a hiányosságok pótlása áll, legalábbis olyan értelemben, hogy itt egészíthetők ki a húsvér testi élet során elmulasztott tapasztalok.

A 3. lakóvilágon határozottabb oktatási munka kezdődik. A továbbélők itt ismerkednek meg a fokozatos fejlődést biztosító morontia kultúrával, képessé válnak jobban megérteni a morontia mota és a halandói logika közötti összefüggéseket, és gyakorlati betekintést nyernek a metafizikába. A felemelkedő halandókkal megismertetik a mindenségrendi jelentéstartalmakat és a világegyetemi viszonyokat, itt válnak „szellemtől születetté”, vagyis felfedezik az Istent magukban és Isten-tudatossá válnak.

A 4. lakóvilágon a felemelkedőket megismertetik egy új társadalmi renddel, mely a megértő rokonszenvből táplálkozó kölcsönös tiszteleten, az önzetlen szeretetből fakadó kölcsönös szolgálaton alapul, és nem a személyes gyarapodásra vagy az önző hódításra épül. A felemelkedők itt képessé válnak jobban értékelni a híradásokat és a helyi világegyetemi kultúra egyéb szakaszait, továbbá mind öntudatosan Istent ismerővé, Istent kinyilatkoztatóvá, Istent keresővé és Istent megtalálóvá válnak.

Az 5. lakóvilágon tartózkodókat megtanítják az uverszai nyelvre. A mindenségtudat igazi megszületése itt megy végbe, és a zarándokok itt válnak világegyetemi beállítottságúvá, itt kezdenek el igazi, tapasztaláson alapuló lelkesedést mutatni a havonai felemelkedés iránt. A tanulás önkéntessé, az önzetlen szolgálat természetessé és az istenimádat önkéntelenné kezd válni.

A 6. lakóvilágon kerül sor az első tanításra a világegyetemi igazgatási készség, valamint a várható szellemi létpályák tárgykörében, és rendszerint ekkor kerül sor az emberi elme és az isteni Igazító tökéletes eggyé kapcsolódására. Azon az örök továbbélésünket biztosító, dicső napon:

„A kifejlődő halhatatlan lélek és az örökkévaló, isteni Igazító eggyé kapcsolódását a feltámasztott túlélőket felügyelő felsőbb angyal, valamint azon főangyal szeráfi berendelése jelzi, aki a harmadik napon megítélendőkről készít feljegyzést; és ekkor, az ilyen túlélő morontia társainak jelenlétében e megerősítő hírvivők szólnak: »E szeretett fiúban nagy örömöm telik.« Ezen egyszerű szertartás jelzi, hogy egy felemelkedő halandó megkezdte a paradicsomi szolgálat örökkévaló létpályáját.” (47:8.4)

Nem nehéz áttekinteni az egyik lakóvilágról a másikra való áthaladás feltételeit, csak vizsgáljuk meg a fejlődési utunkat kellő nyitottsággal, és ennek révén vessük össze a személyes szellemi gyarapodásunk mértékét és a lakóvilági szinteket. Az alábbi felsorolás áttanulmányozása segíthet ebben az önértékelésben. Az említett felsorolás nagyon leegyszerűsített képet mutat, és nem is az a célja, hogy megvilágítsa az egyik lakóvilágról a másikra továbbhaladó halandók által meghozandó döntések összetettségét és széleskörűségét, de azért hasznos lehet a fejlődési utak feltérképezéséhez.

Ha az Isten-keresésben és a szolgálati lehetőségek felkutatásában kitartók vagyunk, ha már kialakult bennünk a világegyetemi létpolgárság tudata, ha már eljutottunk oda, hogy szeretünk önkéntelenül is elmerülni az istenimádatban, valamint ha tanulmányozzuk az Urantia könyvet, akkor talán már több olyan vonás is jellemez minket, melyek az 5. lakóvilághoz köthetők, és talán már közelebb vagyunk az eggyé kapcsolódáshoz, mint képzelnénk. Persze nem érdemes várni a lakóvilágok eléréséig azzal, hogy a fejlődésünk útjában álló akadályok lebontásával foglalkozzunk, illetve azzal, hogy kihasználjuk az időt még itt, a földön, és érdemi fejlődést mutassunk. A Gondolatigazítónak személyre szabott terve van arra, hogy a szellemi fejlődésben és gyarapodásban segítsen minket, és biztosak lehetünk afelől, hogy nagyon is akar segíteni bennünket az eggyé kapcsolódáshoz való eljutásban.

A lakóvilágok és azok rendeltetése

1. lakóvilág: A biológiai eredetű nem-megfelelőségek, a nemi élettel, a családi élettel és a szülői szerepekkel kapcsolatos tökéletlenségek kijavítása

2. lakóvilág: A mentális diszharmóniák megszüntetése és a korlátozott szociális készséges fejlesztése

3. lakóvilág: Az Isten-tudat kialakítása azoknál, akik még nem találták meg az Istent önmagukban

4. lakóvilág: Vágyat ébreszteni az Isten-keresés iránt, fejleszteni a rokonszenv mértékét és a szolgálat szeretetét

5. lakóvilág: Kialakítani a mindenségtudatot és elérni az istenimádat önkéntelenségét

6. lakóvilág: Elősegíteni az isteni akarathoz és az eggyé kapcsolódáshoz való jobb igazodást

Törekvés az eggyé kapcsolódásra

Ha az eggyé kapcsolódásra törekvés szempontjából ösztönzőleg hatnak rád a Hánókh és Illés sikeres átviteléről olvasottak, a mások tapasztalatairól szóló beszámolók, valamint az, hogy sikerült meghatározni a saját fejlődési utadat, akkor az Igazítóra hangolódással kapcsolatban alább közölt, az Urantia könyv 110. írásából származó javaslatok mind hasznosak lehetnek számodra:

  • Az isteni vezetés követése melletti elköteleződés, az életednek az igazság, a szépség és a jóság legmagasabb rendű tudatosságára való alapozása
  • Isten szeretete és a vágyakozás aziránt, hogy olyan legyél, mint ő
  • Az emberek szeretete és a szolgálatuk iránti őszinte vágy
  • A mindenségrendi létpolgárság és a világegyetemi kötelezettségek örömmel fogadása

Az egyéb stratégiák közé sorolható az, amikor naponta imádkozol segítségért, mely örömet okoz az Igazítódnak is, az isteni szüleidnek is. Rohammal vedd be az Országot, vonj be minden isteni segítséget az őrangyalaid, a közteslények és a mennyei család mindazon tagjai részéről, akik elérhetők számodra, tudván, hogy nagyon is készek segíteni neked. Olvasd el Jézus beszédét a költségek számbavételéről, s aztán a gyakorlatban törekedj az akaratodat hozzáigazítani az isteni akarathoz minden helyzetben. Kötelezd el magadat amellett, hogy a legjobb tudásod szerint fogsz megcselekedni minden olyasmit, amiről úgy gondolod, hogy az az Isten akarata, még akkor is, ha az kockázatot jelenthet az anyagi biztonságodra nézve, vagy nem feltétlenül kapja meg a családod jóváhagyását, vagy nem egyeztethető össze a társadalmi rangoddal, vagy nem felel meg a személyes vágyaidnak. Jézus azt mondja:

„Nektek, akik ettől kezdve követni akartok, hajlandóknak kell lennetek megfizetni annak árát, hogy magatokat őszintén az Atyám akarata megcselekedésének szentelitek. Ha a tanítványaim akartok lenni, akkor hajlandóknak kell lennetek elhagyni apátokat, anyátokat, feleségeteket, gyermekeiteket, fivéreiteket és nővéreiteket. Ha közületek valaki most a tanítványom akar lenni, akkor hajlandónak kell lennie még arra is, hogy az életét adja éppen úgy, ahogy az Ember Fia is arra készül, hogy felajánlja az életét ama küldetés befejezéséhez, melynek célja az Atya akaratának megcselekedése a földön és a húsvér testben.” (171:2.2)

(…)

Zárógondolatok

Ha tisztán hallhatnánk az Igazítónk hangját, akkor kivehetnénk az eggyé kapcsolódásra buzdítást, emlékeztetvén minket, hogy:

„Ma az Igazító udvarlási időszakát élitek át; ha megháláljátok annak az isteni szellemnek a belétek vetett bizalmát, aki az elmétekkel és lelketekkel való örök egyesülést keresi, akkor ténylegesen is el fog következni a morontia eggyé válás, az a felséges összhang, az a mindenségrendi mellérendeltség, az az isteni összehangolódás, az a mennyei eggyé kapcsolódás, az a soha véget nem érő azonosság-összevegyülés, a lényeknek az az egysége, mely oly tökéletes és végleges, hogy még a legtapasztaltabb személyiségek sem képesek soha részeire bontani vagy külön lényegi valókként megkülönböztetni az eggyé kapcsolódott társakat – a halandó embert és az isteni Igazítót.” (110:1.6)

Habár Jézus egy olyan korban tevékenykedett, amikor még nem volt általános, hogy a földi embereknek Igazítója legyen, ő mégis azt tanította a követőinek, hogy a Mennyország bennük van. Azóta eltelt kétezer év, és ma már minden egészséges elmével rendelkező halandó személyhez Igazító érkezik. Eljött az ideje, hogy a hívek végre megértsék, hogy nem csak hogy bennük van a Mennyország, hanem az Igazítónkkal való eggyé kapcsolódáson keresztül ott állunk az örök továbbélés kapujában, és egy olyan nagyszerű kaland vár ránk, amit el sem tudunk képzelni.

„(…) Végül minden teremtményben tudatosul az a tény, hogy Isten és egy közel határtalan világegyetem összes isteni serege áll az ő oldalán abban a mennyei küzdelemben, melynek célja az örök élet elérése és az isteniségi elismertség elnyerése. Az ilyen, hitben felszabadult fiak már bizonyosan felsorakoztak az idő küzdelmeiben az örökkévalóság legfelsőbb erőinek és isteni személyiségeinek oldalán; a járásuk során most még a csillagok is őértük harcolnak; végül belülről tekintenek végig a világegyetemen, az Isten nézőpontjából, és minden átalakul az anyagi elszigeteltség bizonytalanságaiból az örök szellemi fejlődés bizonyosságaivá. (…)” (101:10.9)

 

Forrás:

Szerző
Tenney, M.
Év
2016

Címkék

Hozzászólások