Az új tanító-vezetők

Az új tanító-vezetők

(kézikönyv)

 

1. Az elhívásunk

Az Urantia könyvben számos reménykeltő és lelkesítő kijelentés található, de közülük csak kevés mérhető az alábbi sorokban rejlő jövőbeli ígérethez és lehetőséghez:

„A vallásnak új vezetőkre van szüksége, olyan szellemi beállítottságú férfiakra és nőkre, akik mernek kizárólag Jézusra és az ő egyedülálló tanításaira támaszkodni. (…) [A] szellemi újjászületésnek meg kell várnia a jézusi vallás ezen új tanítóinak eljövetelét, akik kizárólag az emberek szellemi megújításának szentelik magukat. (…)” (195:9.4)

Gondoljuk csak tovább ezeket a csodálatos kijelentéseket. A kinyilatkoztatók arról tájékoztatnak bennünket, hogy a világunknak szüksége van Jézus vallásának új tanítóira. És előre jelzik is ezeknek az új tanítóknak az eljövetelét, azt jósolják, hogy ezek az új vallási vezetők szellemi megújhodást hoznak majd a mi „sötét és összezavart bolygó[nknak]” (75:8.4).

A kinyilatkoztatók a könyv számos helyén rámutatnak, hogy a mai világunk komoly gondokkal küzd. Ezek közül a legnagyobbak a materialista elvilágosiasodás, a folyamatos társadalmi átalakulások és a szellemi tespedtség. Azért van nagyon nagy szükség új vallási vezetőkre, mert ők azáltal oldják meg ezeket a problémákat, hogy a világunkat visszavezetik Jézus igaz vallásához.

Igen, valóban súlyos gondokkal szembesülünk, de nagy dolgok várnak ránk, s az ebben való részvételre kapunk elhívást. Arra hívnak minket, hogy mi is vágjunk bele egy nagy kalandba. A kinyilatkoztatók a következőképpen írnak arról, hogy mi fog történni a világunkkal s hogy milyen izgalmas lehetőségek adódnak számunkra a jövőben:

„A felhívás arra a kalandra, hogy az ember az ország jézusi testvériségének szellemi újjászületése révén egy új, átalakított emberi társadalmat építsen, mindenkit kell, hogy lelkesítsen, aki hisz őbenne, hiszen az embereket nem kavarta fel semmi azóta, hogy az ő húsvér testbeli társaiként jártak a földön.” (195:10.6) (kiemelések a szerzőtől)

Eljött az ideje Jézus új kinyilatkoztatásának! Ezen új kinyilatkoztatás vezetői fogják elérni azt, hogy Jézus testvérisége újjászülessen az országban. Egy nagyszerű, új szellemi újjászületést fognak beindítani. Három alapfeltételnek kell megfelelniük azoknak, akik hajlandóságot éreznek ezen új kinyilatkoztatás végig vitelére.

2. A három alapfeltétel

Az új tanító-vezetők

  1. legyenek „szellemi beállítottságú férfiak és nők”,
  2. „kizárólag az emberek szellemi megújításának szentel[jék] magukat”, és
  3. merjenek „kizárólag Jézusra és az ő egyedülálló tanításaira támaszkodni”.

Ha az új tanító-vezetők most formálódó testületének tagságára pályázunk, akkor érdemes elgondolkodnunk mindegyik feltételen. Rá fogunk jönni, hogy amilyen hatalmas a feladat, olyan nagyok a követelmények is. Az alábbiakban közöltek egyfajta útmutatóként és a kezdők kézikönyveként azoknak szólnak, akik új tanító-vezetővé szeretnének válni. Ha e nagyszerű kalandban betöltött szerepünkön gondolkodunk, akkor érdemes figyelembe venni, hogy mit várt el Jézus a követőitől:

„(…) A rátok bízott igazság szerint fogja az igazság Mestere a számonkérést elvégezni.” (176:3.7)

3. A szellemi feltétel

A legelső és legalapvetőbb feltétel az új tanító-vezetők esetében az, hogy „szellemi beállítottságú férfiak és nők” legyenek. Mit jelent az, hogy „szellemi”?

A szellemi beállítottság („spiritualitás”) az Istenhez való közelségünk tükröződése; annak mértéke, hogy mennyire tudtunk ráhangolódni a bennünk lakozó szellemre. Egyenes arányban áll a szeretet önző vetületeitől való megszabadulás mértékével. Főként pedig a szellemi segédkezésünk hatékonyságának fokmérője. A kinyilatkoztatók így fogalmazzák meg ezt:

„A szellemi beállítottság egyből annak jelzőjévé válik, hogy az egyén milyen közel jutott Istenhez és annak mércéjévé, hogy az egyén mennyire hasznos a lénytársai számára. (…)” (100:2.4) (kiemelések a szerzőtől)

A szellemtől születni

Ahhoz, hogy valaki szellemi személlyé váljon, az első lényeges lépés az, hogy „szellemtől szülessen”. Mit jelent, az, hogy „a szellemtől születni”?

A „szellemtől születni” olyan beállítottságbeli változás, melyre akkor kerül sor, ha őszintén úgy döntünk, hogy megcselekedjük az Atya akaratát. Amikor meghozzuk ezt a döntést, akkor az Atya bennünk lakozó szelleme világra (a hitünk fényére) jön. Jézus így magyarázta ezt Nikodémusznak:

„(…) A mennyei Atya szelleme már benned lakozik. Ha ez a fentről való szellem vezetne, akkor nagyon hamar látni kezdenél a szellem szemével, és azután a szellem-vezetés melletti őszinte választás révén megszületnél a szellemtől, hiszen az egyetlen életcélod az volna, hogy megcselekedd az Atyád akaratát, aki a mennyben van. (…)” (142:6.7)

Fontos tudni, hogy a szellemtől születés folyamata fokozatos, és többnyire tudatosan nem észlelhető. Amint azonban a folyamat befejeződik, annak csúcspontja egy „születésnap” lesz. A kinyilatkoztatók így írják le ezt:

„A vallás az emberi elmében működik és a tapasztalásban még azelőtt megjelenik, hogy az emberi tudatban felbukkanna. A gyermek már nagyjából kilenc hónappal azelőtt létezik, hogy megtapasztalná a születést. A vallás »születése« azonban nem hirtelen jellegű; az inkább fokozatos kiemelkedés. Mindazonáltal előbb-utóbb csak eljön egy »születésnap«. (…)” (103:2.1)

A szellem gyümölcseit teremni

De ha a szellemtől születés olyan fokozatosan végbemenő folyamat, mely többnyire nem észlelhető tudatosan, akkor honnan tudhatjuk, hogy megszülettünk a szellemtől? Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy ha megszületünk a szellemtől, akkor elkezdjük teremni a szellem gyümölcseit a hétköznapi életünkben. Jézus ezt monda erről:

„(…) akik szellemtől születtek, nyomban megmutatják a szellem gyümölcseit a teremtménytársaik szeretetteljes szolgálatában. (…)” (193:2.2)

„(…) De tévedés ne essék; míg az üdvözülés az Isten önkéntes adománya és mindenki megkapja azt, aki hit révén elfogadja, addig e szellemélet gyümölcsei megtermésének tapasztalása úgy mutatkozik meg, ahogy az életet a húsvér testben megélik. (…)” (193:1.2)

„(…) Ha a magukat hívőknek vallók nem hozzák az isteni szellem gyümölcseit az életükben, akkor halottak[.] (…)” (193:2.2)

Fel kell ismernünk azt is, hogy az Atya nem csak azt szeretné a hűséges követőitől, hogy teremjék a szellem gyümölcseit, hanem azt is, hogy gyarapodjanak és fejlődjenek a szellemi gyümölcsök termésében. Az Atya akaratának megélése során folyamatosan teremnünk kell a szellem gyümölcseit a személyes életünkben. Jézus így fogalmazta meg ezt:

„(…) Az Isten országában a menny felé fejlődve a szellem egyre több gyümölcsét kell teremnetek. (…)” (193:2.2)

„(…) Atyám a hites gyermekeitől a szellemgyümölcs bő termését igényli. (…)” (193:2.2)

Melyek a szellem gyümölcsei?

Melyek a szellem gyümölcsei? Alapvetően azok a jellemvonásaink, amelyek az Isten bennünk lakozó szellemével való kapcsolat eredményeként jelennek meg. Ezek az ismérvei annak a Szellemnek, mely rajtunk keresztüláramlik, s amelyet az élethelyzeteinkben kinyilvánítunk. Az Atya szelleme által az emberi életre kifejtett irányító hatással mindig együtt jár a jellembéli tökéletesedés útján való előrehaladás. Az alábbi felsorolásban a szellem néhány gyümölcséről olvashatunk. Az első felsorolás a Bibliából is ismerős lehet:

„(…) a szellem gyümölcsei a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a szelídség, a jóság, a hit, az alázatosság és az önmérséklet.” (34:6.13)

Jézus a feltámadása utáni utolsó megjelenései közül egy alkalommal egy további felsorolást közölt:

„(…) Az isteni szellemnek a szellemtől született és Istent ismerő halandók életében termett gyümölcsei ezek: szeretetteljes szolgálat, önzetlen odaadás, bátor hűség, őszinte tisztesség, felvilágosult őszinteség, halhatatlan remény, gyanakvásmentes bizalom, irgalmas segédkezés, kimeríthetetlen jóság, megbocsátó türelem és tartós béke. (…)” (193:2.2)

A szellem gyümölcsei voltaképpen azok a jellemvonások, melyeket Jézus a tökéletesen megélt földi életében megmutatott.

„(…) Amikor az ember megtermi „a szellem gyümölcseit” az életében, akkor egyszerűen csak feltárja ama vonásokat, melyeket a Mester a maga földi életében megmutatott. (…)” (194:3.1)

Tehát az első feladatunk a szellemtől születni, azonban ezt a szellemi születést nyomban követnie kell a szellemi gyümölcs termésének. Egész életünk során a maga természetes módján kell egyre bővebb szellemi gyümölcstermést hoznunk. Ez a mi örökös célunk és a szellemi előrehaladásunk mércéje. Az életünk megélése során mindig feltehetjük magunknak a kérdést: „Gyarapodik-e a szellem gyümölcstermése a hétköznapi életem során?” Ha a válasz igen, akkor bízhatunk abban, hogy megfelelő úton járunk ahhoz, hogy eredményes tanító-vezető váljék belőlünk. És ezen a hosszú szellemi utazáson hasznos dolog emlékeztetni magunkat arra, hogy:

„(…) [a]z ebihal számára a békává váláshoz vezető leggyorsabb út az, hogy minden egyes pillanatot ebihalhoz méltóan él meg.” (100:1.4)

Elérni a szellemi felnőttséget

Az országban nincs megállás. Haladnunk kell tovább, és az e téren való gyarapodásunk és előrehaladásunk végeredménye a szellemi felnőttség és érettség elérése. Új tanító-vezetőkként meg kell értenünk, hogy ahhoz, hogy Jézust eredményesen nyilatkoztathassuk ki, el kell érnünk a szellemi felnőttkort. Arra kapunk elhívást, hogy élő példát mutassunk arra az érett szellemiségre, melyre Jézus igaz követője szert tehet. Ő ezt tanította a szellemi felnőttségre és érettségre való felemelkedésről:

„(…) Gyermekként léphettek az országba, de az Atya megköveteli, hogy kegyelem révén felnőjetek a szellemi felnőttség végső fokára. (…)” (193:2.2) (kiemelések a szerzőtől)

„(…) A gyermeki bizodalom biztosít az ember számára belépést a mennyei felemelkedés országába, de a fejlődés teljes mértékben a kifejlett ember erős és biztos hitének hathatós gyakorlásától függ.” (102:1.1) (kiemelések a szerzőtől)

„Bár Jézus azt tanította, hogy a hit, az egyszerű, gyermeki hit a kulcs az ország kapujához, azt is tanította, hogy miután a hívő gyermek belépett a kapun, ott vannak az igazságosság egyre feljebb vivő lépcsőfokai, melyeken minden hívő gyermeknek fel kell mennie annak érdekében, hogy az Isten erős fiait jellemző szellemi képességek teljességének eléréséig növekedjenek.” (170:3.2) (kiemelések a szerzőtől)

Jézus újra él mibennünk

A szellemi felnőttség és érettség elérésével képesek leszünk a szellemiség egy még magasabb síkjáig fejlődni. Ezen a síkon Jézus – a benne lakozó Igazság szellemén keresztül – újra élhet mibennünk. A legsikeresebb tanító-vezetők ezt az emelkedett állapotot érik el. Ennek révén képessé válnak igazán hatékonyan képviselni Jézust és az ő eredményes segédkezőivé válni. Ennek a magas szellemi síknak az elérését igénylik a kinyilatkoztatók:

„A világnak arra van szüksége, hogy lássa Jézust újra élni a földön a szellemtől született halandók tapasztalásában, akik eredményesen kinyilatkoztatják a Mestert minden embernek.” (195:10.1) (kiemelések a szerzőtől)

Az új tanító-vezetők arra kapnak elhívást, hogy azt a szellemi síkot elérvén az életük természetes menete során tükrözzék Jézust és az ő szellemét. Éppen úgy, ahogy Jézus élő szemléltetője volt a maga vallásának ama kor számára, mi arra kapunk elhívást, hogy élő szemléltetői legyünk Jézusnak és az ő tanításainak a modern világunk számára. Úgy kell betöltekeznünk a szellemmel, hogy akik minket látnak, azok Jézust lássák.

A megfelelő szellemi beállítottság elérésének tanulmányozásához és átgondolásához javasolom az Urantia könyv 100. írását (Az ember által megtapasztalható vallás).

4. A szellemi megújítás feltétele

A másodikként vizsgált alapfeltétel nem más, mint az az irányelv, hogy „kizárólag az emberek szellemi megújításának szentel[jük magunkat]”. Vegyük észre, hogy ez az irányelv tiszta és világos célt állít elénk, mégpedig a többi ember „szellemi megújítását”. Erre a sajátos és nemes munkára hívnak minket, s ez áll az erőfeszítéseink középpontjában, ez ad erőt a küzdelmeinkhez.

Először is mi magunk újuljunk meg szellemileg

Ha igazi szellemi megújító erőt szeretnénk mutatni mások számára, akkor fel kell ismernünk, hogy meg kell újulnunk szellemileg ahhoz, hogy valóban hatékonyan segíthessünk másoknak. Csak miután megszülettünk a szellemtől és miután elégséges mértékű szellemi fejlődést mutattunk, akkor leszünk megfelelően felkészültek a többi ember szellemi megújítására.

Mások szellemi megújítása személyes kapcsolaton keresztül

Fel kell ismernünk, hogy a szellemi megújulás beindításához a legnagyobb erő nem a tanításainkon keresztül mozgósítható, hanem inkább azon keresztül, hogy a szellemmel eltöltött jelenlétünket másokkal megosztjuk. A mai világias és anyagias viszonyok közepette a szellem által vezetett életünk példájával tehetjük a legjobb szolgálatot mások szellemi megújulásának ösztönzése terén.

Miért kell kizárólag a szellemi megújulásnak szentelnünk magunkat?

Figyelembe kell vennünk azt is, hogy az elhívásunk arra vonatkozik, hogy kizárólag a szellemi megújulásnak szenteljük magunkat. Miért a kizárólagosság? Az alábbi szövegösszefüggésben találjuk ezt a kizárólagossági feltételt:

„(…) Ha a kereszténység kitart amellett, hogy figyelmen kívül hagyja a szellemi küldetését, miközben továbbra is a társadalmi és anyagi gondokkal lesz elfoglalva, a szellemi újjászületésnek meg kell várnia a jézusi vallás ezen új tanítóinak eljövetelét, akik kizárólag az emberek szellemi megújításának szentelik magukat. (…)” (195:9.4)

A fentiek alapján belátható, hogy nem más az oka annak, hogy magunkat kizárólag a szellemi megújulásnak szenteljük, mint az a tény, hogy a kereszténység az idők során egyre inkább elhanyagolta a szellemi küldetését, és mindinkább a szociális és anyagi problémákat helyezte a fókuszba. A magukat Jézus követőinek vallók eltávolodtak a tőle kapott megbízás lényegétől, vagyis attól, hogy ők „vigy[ék] véghez az emberiség egymást követő nemzedékeinek szellemi átalakítását.” (195:9.10)

El kell kerülnünk a kereszténység által elkövetett hibát. Nem szabad hagynunk, hogy eltérítsenek és eltereljenek minket a feladatunktól; mi egy kizárólag szellemi küldetésre kaptunk elhívást. Új tanító-vezetőkként az erőfeszítéseink középpontjába ezt az egy, világosan megfogalmazott célt kell állítanunk – az embertársaink szellemi megújítását.

Munkálkodni a szellemi megújuláson

Tehát hogyan fogjunk hozzá a szellemi megújuláson való munkálkodáshoz?

Az első lépés talán az lehet, hogy egyszerűen döntsük el, hogy e cél érdekében szeretnénk tevékenykedni. Ebből tudatos gyakorlatot alakíthatunk ki a hétköznapi életünkben. Ez jelenti azt is, hogy másként tekintünk másokra és azt is, hogy másképpen lépünk kapcsolatba velük. Vagyis nem a közöttünk lévő különbségeken át tekintünk rájuk, hanem inkább úgy, mint az Isten olyan gyermekeire, akiknek a szellemi fejlődését szeretnénk előmozdítani.

Az erőfeszítéseinket megkétszerezhetjük úgy, hogy imádkozunk azért, hogy mások szellemi megújulásának hajtóerejévé válhassunk. Imádkozhatunk azért, hogy Jézus újra bennünk lakozzon, és hogy rajtunk keresztül munkálkodjon azok szellemi ösztönzése és felemelése érdekében, akikkel kapcsolatba kerülünk. A kinyilatkoztatók a következőképpen mutatják be azt az eszményképet, amelyhez méltóvá kell válnunk:

„(…) Jézus tanítványainak hódítóknál többnek kell lenniük, minden ember számára az ösztönzés és a magasabb szintre emelt élet bőséges forrásainak kell lenniük. (…)” (195:10.1)

5. A kizárólag Jézusra támaszkodás követelménye

Az utolsóként vizsgált alapfeltétel az az irányelv, hogy „(…) mer[jünk] kizárólag Jézusra és az ő egyedülálló tanításaira támaszkodni (…)”.

Miért a feltétel kizárólagos jellege?

Vizsgáljuk meg ezt a kizárólagossági feltételt. Miért arra szólítanak fel, hogy merjünk kizárólag Jézusra és az ő egyedülálló tanításaira támaszkodni? Miért nem például a kereszténység legjobb tanításaira, melyről az Urantia könyv azt mondja, hogy „(…) a huszadik század vallásainak legjobbja (…)” (195:9.8)? Vagy miért nem a világ összes vallásából vett legnemesebb tanítások valamely szintézisére? 

Tegyünk különbséget Jézus vallása és a Jézusról szóló vallás között

Ezen irányelv kiadásának három különösen fontos oka van.

Az első ok abból a tényből ered, hogy a világ ma még csak a kereszténység tükrében ismeri Jézust. A legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy létezik egy olyan jézusi vallás, mely más, mint az a kereszténység, mely a kialakulása során egy Jézusról szóló vallássá lett. Az ő eredeti evangéliuma elsikkadt a nagy keresztény vallási üzenetben. Jézus igaz tanításait pedig sok nem-jézusi tanítással azonosítják.

Továbbá, a kereszténység már kezdettől fogva igyekezett Jézusnak az ő szellemi országáról szóló tanításait a múlandó keresztény egyházra értelmezni. Az országba való belépést, a szellemtől születést és az Atya akaratának megcselekedése melletti elköteleződést egyenlővé tették az egyházi tagsághoz szükséges keresztség felvételével. Így egy külső társadalmi szervezetre cserélték a belső szellemi országra vonatkozó jézusi felfogást. Ezen és több más okból kifolyólag szükséges világosan megkülönböztetnünk a jézusi tanításokat a keresztény üzenettől. Nekünk Jézus tanításaira kell összpontosítanunk és azokat kell előtérbe helyeznünk.

Jézus mással össze nem vethető tanításai

A kizárólag Jézusra és az ő mással össze nem vethető tanításaira támaszkodás feltételének másik okát magában az irányelvben találhatjuk meg. Az ő tanításai valóban páratlanok. Azok a legmagasabb rendű, a legnagyszerűbb és a legértékesebb tanítások, melyek a Föld bolygón valaha is megjelentek. Isteniek és tökéletesek. Minden más tanítást annak alapján kell megítélnünk, hogy azok mennyire egyeztethetők össze Jézus tanításaival. Ő az igazság próbaköve számunkra.

A jézusi tanításokat szemléltető élet értéke

Jézus tanításait akkor érthetjük meg a legjobban, ha tanulmányozzuk az ő tökéletesen megélt földi életét. Az ő személyiségének és jellemének tökéletessége, melyek formálásában egy nehéz és megpróbáltatásokkal teli földi élet megélése játszott közre, követendő eszményi példát jelent számunkra. Jézus élete azért olyan értékes, mert nem csak egy eszményi morális bölcseletre épült elméleti konstrukció, hanem élő szemléltetése az általa tanított szellemi jellemnek. Ebből számunkra az a legértékesebb tanulság, hogy miként tudta egyesíteni az eszményi jellemre vonatkozó tanítást és e jellemnek való megfelelést a való életben.

„(…) Minden emberi tudás közül az bír a legnagyobb értékkel, hogy az ember megismerje Jézus vallási életét és hogy miként élte azt.” (196:1.3)

Csak Jézusnak és az ő tanításainak van meg az erejük ahhoz, hogy elhárítsák a civilizációra leselkedő mai veszélyeket és elhozzák a szellemi megújulást

A harmadik oka a kizárólagossági feltételnek az a tény, hogy csak Jézusnak és az ő páratlan tanításainak van meg az erejük ahhoz, hogy elhozzák a szellemi megújulást. Az Urantia könyv azt mondja, hogy a kereszténység „(…) ténylegesen is a jóra törekvő legnagyobb erők egyike volt a földön (…)” (195:10.12). Elvégezte azon feladatát, hogy Jézus országának felfogását 2000 éven át, egészen a jelenlegi materialista és elvilágiasodott korunkig életben tartsa. De most már többre van szükség. Kizárólag Jézus és az ő személyes vallása adhat elegendő erőt nekünk ahhoz, hogy átlássuk azt a három nagy problémát, mellyel a világunk szembenéz: a szellemi pangást, a materialista világiasságot és a szüntelen társadalmi átalakulásokat. Csak Jézus és az ő tanításai adhatnak nekünk elég erőt ahhoz, hogy megőrizzük a tartásunkat ezekben a válságos időkben és legyőzhessük ezeket a civilizációs fenyegetéseket. Egyedül Jézuson és az ő tanításain keresztül fogunk eljutni a valódi szellemi megújuláshoz. A kinyilatkoztatók így írnak erről:

„A kereszténység valóban nagy szolgálatot tett ennek a világnak, de most Jézusra van a legnagyobb szükség. (…)” (195:10.1) (kiemelések a szerzőtől)

6. Hogyan munkálkodjunk a szellemi megújuláson úgy, hogy közben kizárólag Jézusra támaszkodunk?

Eddig több olyan érvet is felhoztunk arra, hogy miért kell kizárólag Jézusra támaszkodnunk. Most foglalkozzunk egy másik, idevágó kérdéssel. A hogyannal. Hogyan fogjunk hozzá a szellemi megújítás feladatának elvégzéséhez úgy, hogy közben mindvégig kizárólag Jézusra és az ő tanításaira támaszkodunk?

Ima és istenimádat

A Jézusra támaszkodás a benső életünknél kezdődik. Következetesen Jézustól kell várnunk a belső segítséget és útmutatást mind a személyes életünkhöz, mind a szolgálatunkhoz.

Jézus azt mondta, hogy „Én vagyok a szőlőtő, és ti vagytok az ágak.” (180:2.1) Ezen a csodálatos kijelentésen érdemes elgondolkodni. Emlékezzünk továbbá a „maradjatok meg bennem” (180:2.1) és az „éljetek a szeretetemben” (180:2.2) tanítására is. Arra biztat minket, hogy „szabadon tanácskoz[zunk] vel[e]” és hogy „ezen élő szellemi kapcsolatot [tartsuk fenn vele]” (180:2.1). Ha követjük ezeket a tanításokat, akkor erőt nyerhetünk belőlük a lelki életünk és a szolgálatunk terén. Tapasztalatom szerint sok erőt adhat az a gondolat, hogy képesek vagyunk szellemi kapcsolatot fenntartani Jézussal.

Az Igazság Szelleme a társunk és a vezetőnk

Világosan kell látnunk, hogy a Jézusról szóló keresztény tanításokat felváltó tényleges jézusi tanítások felélesztése gigantikus feladat, és nem lesz könnyű dolgunk vele. De vigaszt és bátorítást meríthetünk abból, hogy a Jézus kinyilatkoztatására irányuló erőfeszítéseinkben nem lesznek egyedül. Nem egyedül visszük véghez ezt a nagy munkát. Az Igazság Szelleme ebben a nagy vállalkozásban mindvégig ott lesz az oldalunkon és mutatja az utat. Az a tény, hogy Jézus kiárasztotta az Igazság Szellemét miránk Pünkösdkor, azt jelenti, hogy a küldetésünkhöz kellőképpen felszereltek minket. Voltaképpen a Jézus életéről és tanításairól általunk teendő kinyilatkoztatás részét képezi az Igazság Szelleme azon küldetésének, mely jelenleg is folyamatban van és amelynek célja Jézus kinyilatkoztatása a földi halandók minden új nemzedéke számára. A kinyilatkoztatók így utalnak erre:

„(…) az Igazság Szelleme azért is jött, hogy segítse a hívőt abban, hogy tanúja lehessen a jézusi tanítások és azon élet valóságának, melyet a húsvér testben megélt (…)” (194:2.6) (kiemelések a szerzőtől)

„(…) E szellemet abból a célból adományozta a híveknek, hogy eredményesebben hirdethessék az országról szóló evangéliumot (…)” (194:3.6) (kiemelések a szerzőtől)

Mindig emlékezzünk és merítsünk erőt abból, hogy Jézus általunk való kinyilatkoztatásával mindig együtt fog járni az ő Igazság Szelleme, mely bennünk és rajtunk keresztül munkálkodik. Nem egymagunkban küzdünk, hanem a világegyetem Istenével az oldalunkon. Jézus szelleme segíteni és vezérelni fog minket. A mi dolgunk az, hogy fenntartsuk vele a szellemi kapcsolatot és egyre fogékonyabbá váljunk az ő szellemi útmutatására.

Összpontosítsunk a Bibliából arra, ami a legjobb benne, Jézus tényleges életére és tanításaira

Ahhoz, hogy Jézus tényleges tanításait felélesszük, szem előtt kell tartanunk azt, hogy a világ csak a Biblián és a kereszténységen keresztül ismeri Jézust. Bárhogy szeretnénk is, Jézusnak és az ő tanításainak a szellemi megelevenedése nem úgy fog végbemenni, hogy az Urantia könyv igazságát világszerte elismerik. Egy olyan 2000 oldalas könyvnek az elfogadása a világban, mely új igazság-kinyilatkoztatásnak mondja magát, időbe telik, és majd csak azt követően valósulhat meg, hogy magunk mögött hagytuk a mai világválságot és beléptünk az új szellemi megújhodás korába. Meggyőződésem, hogy az Urantia könyv lesz ennek a majdani új korszaknak a Bibliája; mint egy harmadik testamentum, mely a jelenlegi materiális korszakot követő szellemibb korban útmutatásul fog szolgálni nekünk.

Ez azt jelenti, hogy az Urantia könyvre való hivatkozással nem tudjuk igazolni azt, amit Jézusról tanítunk. A rendelkezésünkre álló erőforrásokat kell igénybe vennünk, és a legelső és legalapvetőbb ilyen erőforrás nem más, mint a Jézus életéről és tanításairól szóló beszámoló, ahogyan az az újszövetségi evangéliumokban Máténál, Márknál, Lukácsnál és Jánosnál megtalálható. Ezek a beszámolók az Urantia Írásokhoz képest valóban szegényesek, de attól még a legalapvetőbb erőforrásunkat jelentik. Az újszövetségi evangéliumok mellett két másik nagyon fontos eszközünk van, melyek kiegészítik a bibliai beszámolók használatát. Először is itt van az Urantia könyv, mely segíti a Szentírás mélyebb és átfogóbb megértését, a tévedések kijavítását és a félreértések tisztázását. Másodszor itt van Jézus bennünk lakozó szelleme, mely utat mutat és segíti a szolgálatunkat, s a többi emberben munkálkodva segít nekik abban, hogy megértsék és elfogadják a tanításunkat.

(…)

7. A jövő

Mit tartogat a jövő? Milyen eredménye lesz az erőfeszítéseinknek? Az alábbiakban vázoltak azt tükrözik, hogy én miként látom a küldetésünk végkifejletét.

A célközönségünk a keresztény világ

Ha elkötelezzük magunkat eme vállalkozás mellet, akkor nem haszontalan először meghatározni a célközönségünket, vagyis azokat, akik a leginkább fogékonyak lehetnek az általunk megfogalmazott új (jézusi) üzenetre. Világosan látnunk kell, hogy a munkánknak elsődlegesen a keresztény világra kell irányulnia. Végül is a keresztényekhez állunk a legközelebb és az ő vallási meggyőződésükkel van a legtöbb kapcsolódási pontunk, mind erkölcsi, mind szellemi téren. A kereszténység az, mely felismeri és tanítja, hogy Jézus az Isten Fia és az ember Fia is. Ugyancsak a kereszténység az, amelynek óriási szüksége van a Jézussal való új kapcsolatteremtésre, valamint arra, hogy megszabaduljon attól a tévedéstől, melynek következtében a Jézusról szóló tanításokat hozzák előtérbe Jézus tényleges tanításainak kárára. Döntően pedig a keresztény egyház az, amely magában foglalja a jézusi tanításokra épülő tényleges ország lehetőségét – ama hívek isteni testvériségét, akik az Atya akaratának megcselekedése mellett döntöttek. A kinyilatkoztatók így jellemzik ezt a helyzetet:

Jézus országa jelenleg a keresztény egyházon belül létezik

„(…) Az úgynevezett keresztény egyház így válik azzá a gubóvá, amelyben a jézusi felfogás szerinti ország jelenleg szunnyad. Az isteni testvériség országa még életben van és a hosszas elszigeteltségéből végül és bizonyosan ki is fog törni, éppoly biztosan, ahogy a pillangó is előbújik végül az átalakulási fejlődésen áteső, kevéssé vonzó megjelenésű teremtmény szép kifejléseként.” (170:5.21) (kiemelések a szerzőtől)

E szavakból sok minden kiderül; három fontos felismerést tartalmaznak: Először is, a kinyilatkoztatók egyértelművé teszik, hogy Jézus testvérisége jelenleg a keresztény egyházon belül létezik. Másodszor, kinyilatkoztatják, hogy ez az isteni testvériség passzív, szunnyadó állapotban van, elmerülve a kereszténységben. Harmadszor pedig azt jelzik előre, hogy ez a testvériség egyszer majd fel fog ébredni, és egy nemesebb, fejlettebb formában fog megjelenni.

Összpontosítsunk a szunnyadó keresztény hívekre

Ez a prófécia az erőfeszítéseinkhez különleges fókuszpontot ad. Ennek a szunnyadó testvériségnek jelenleg ébredésre és szellemi újjászületésre van szüksége. Nekünk szól a felhívás, hogy új kinyilatkoztatást tegyünk Jézusról, melytől ezek a szunnyadó keresztények felébredve a szellemi életminőség magasabb szintjeit érhetik el. Az országbeli jézusi testvériség szellemi újjászületésének elősegítése lesz a mi első nagy lépésünk a szellemi megújulás beindításában. Ismét csak a kinyilatkoztatók által közölt felhívásra utalok:

„A felhívás arra a kalandra, hogy az ember az ország jézusi testvériségének szellemi újjászületése révén egy új, átalakított emberi társadalmat építsen, mindenkit kell, hogy lelkesítsen, aki hisz őbenne” (195:10.6) (kiemelések a szerzőtől)

Az egyesített keresztények segíteni fognak elvinni az új kinyilatkoztatást a világnak

A keresztény világ jelenleg számos felekezetre, szektára és kultuszra oszlik. A kereszténység egyesítésének egyetlen reménye abban van, ha visszatér Jézus eredeti evangéliumához, vagyis az Isten atyaságához és az emberek testvériségéhez. Ez is része a munkánknak. Ha kizárólag Jézus tényleges tanításaira összpontosítunk, akkor ezzel megteremtjük az alapját a különböző keresztény egyházak egyesítésének. És amint Jézus és az ő eredeti evangéliuma újjászületve eljut a kereszténységhez, sok hívő fog csatlakozni azon erőfeszítéseinkhez, hogy ezt az evangéliumot az egész világnak elvigyük. Az Urantia könyv szerint ez jelenti a nagy reményt a világunk számára:

„Az Urantia nagy reménysége Jézus új kinyilatkoztatásának lehetőségében van, mely az ő megmentő üzenetének új és teljesebb bemutatását jelenti, s amely szellemileg szeretetteljes szolgálatban egyesítené a magukat az ő követőinek vallók ma élő, számos családját.” (195:10.16) (kiemelések a szerzőtől)

Az Országról szóló evangélium

Mi is az a „megmentő üzenet”, mely szellemi értelemben egyesíthetné a különböző keresztény kultuszokat? Nem más az, mint Jézus eredeti evangéliuma az országról, az az örömhír, hogy mi mind az Istennek, a mi szerető mennyei Atyánknak a fiai és leányai, s így egymás testvérei vagyunk. Az Isten atyaságáról és az emberek közötti testvériségről szóló ezen egyszerű evangélium az, amelynek megvan az ereje a kereszténység egyesítéséhez.

A Jézus által tanított ország nem más, mint az Atya akaratának semmihez sem fogható érvényesülése a hívek szívében. Ebbe az országba úgy lépünk be, hogy hiszünk Jézus ama tanításában, miszerint az Isten a mi Atyánk, majd pedig úgy határozunk, hogy megcselekedjük az Atya akaratát. Jézus megmutatta az utat az országbeli élethez két nagyszerű imájában is: „a te akaratod legyen meg” és „Ne az én akaratom, hanem a tiéd legyen meg.”

A keresztre feszítés utáni első megjelenése alkalmával Jézus egyértelművé tette az összegyűlt hívek számára, hogy „[a]z Istennél való fiúi elismerés, hit révén, még mindig az országról szóló örömhír megmentő igazsága (…)” (193:0.4). Hangsúlyozta, hogy a világnak most leginkább azt szükséges megtudnia, hogy mi mind az Isten fiai és leányai vagyunk, és hiten keresztül ténylegesen is megélhetjük és naponta megtapasztalhatjuk ezt a nagy igazságot. A munkánk során mindig azt kell tanítanunk másoknak, hogy úgy tekintsenek magukra mint az Istennek, a mi szerető mennyei Atyánknak a fiaira, illetve leányaira.

A küldetésünk sikere

Vajon siker koronázza-e az erőfeszítéseink? Ehhez nézzük meg a kinyilatkoztatók néhány jövőbe látó kijelentését, melyek a bolygónk vonatkozásában Jézus vallásának történetét és jövőbeli fejlődését vázolják:

„Jézus tanításai, még ha erősen átalakított formában is, de túlélték a születésük korának rejtelemimádatait, a sötét korszakok tudatlanságát és babonaságát, és már most lassan győzedelmeskednek a huszadik század anyagelvűsége, működéselvű világnézete és világias rendje felett. (…)” (195:9.3) (kiemelések a szerzőtől)

„[A keresztény] egyház csak a bábállapota az akadályozott szellemi országnak, mely átviszi azt ezen az anyagi korszakon és még tovább, egy szellemibb megítéltetésre, ahol a Mester tanításai teljesebb körű lehetőséget kapnak a kiteljesedésre (…)” (170:5.21). (kiemelések a szerzőtől)

A következő két idézet a kedvenceim közé tartozik. Azt vetítik előre, hogy a materializmus és a szekularizmus erős hatalmasságai legyőzetnek, illetve hogy egy csodálatos, új szellemi korszak köszönt majd be:

„(…) A jézusi vallás egy új és teljesebb kinyilatkoztatása arra rendeltetett, hogy meghódítson egy anyagelvű világiasságrendre épített birodalmat és legyőzze a működéselvű természetközpontúságot a világban. (…)” (195:9.2) (kiemelések a szerzőtől)

„(…) Az Urantia most ott reszket a társadalmi újraigazodás, az erkölcsi megélénkülés és a szellemi megvilágosodás egyik legelképesztőbb és leglebilincselőbb korszakának küszöbén.” (195:9.2) (kiemelések a szerzőtől)

8. Menjünk előre

Tehát csak tovább, előre! Megvan a menetparancsunk és a végső győzelemre vonatkozó bátorító jövőképünk. Egy új kinyilatkoztatást kell tennünk Jézusról a világnak, olyat, mely érvényteleníti a Jézusról szóló tanításokat, és a helyükbe Jézus tényleges tanításait állítja. A munkánk egy fényes, új szellemi újjászületést fog beindítani. A szunnyadó keresztény híveket azzal fogjuk felrázni, hogy Jézusról egy ösztönzőbb víziót mutatunk és az ő eredeti evangéliumáról egy mélyebb, tisztább értelmezést adunk nekik. Ezek az újonnan magukra talált keresztények csatlakozni fognak hozzánk azon erőfeszítéseinkben, hogy Jézus igaz vallását mind a keresztény, mind a nem keresztény világba elvigyük.

Az Isten atyaságáról és az emberek közötti testvériségről szóló eredeti, jézusi evangélium felélesztése segíteni fogja a különféle keresztény egyházak egyesítését is. És az így egyesítettebbé váló kereszténység fogja segíteni Jézus és az ő tényleges tanításai elfogadását szerte a világon. Jézus vallása végül győzedelmeskedni fog és meghatározó világvallássá válik majd abban a közelgő új, szellemibb korszakban.

Az eredményes tanító-vezetővé válás követelményei nagyok és nem mindenki fogja elérni a szükséges mértékű szellemi beállítottság magas szintjét. De ettől még minden egyes személy tehet valamit a maga választotta felsőbb szint elérése érdekében. Ahogy Jézus követői között is voltak különbségek az odaadás mértékét illetően, úgy most is lesznek majd eltérések abban, hogy ki milyen mértékben tud közreműködni az új kinyilatkoztatás érdekében végzendő munkában. Akár nagy, akár kis mértékben, de mindannyian hozzájárulhatunk Jézus igaz vallásának közelgő győzelméhez. (…)

Ha e szólításra úgy érzed, hogy új tanító-vezetővé szeretnél válni, akkor az első lépés nagyon egyszerű. A csatlakozási szándékodat teljes szívvel erősítsd meg az Atya előtt magadban. Határozd el magad, majd erősítsd meg a szándékodat az Isten előtt, és imádkozz az útmutatásért és áldásáért.

A felkészítés első szakaszának középpontjában a „szellemi beállítottságú férfiak[ká] és nők[ké]” válás követelménye fog állni. Meg kell születned a szellemtől és be kell járnod a hosszú szellemi felemelkedést a gyermekkor, a kamaszkor, a felnőttkor és az érettség szakaszain keresztül, hogy eljuss arra a magas szintre, ahol az igazság szellemén keresztül Jézus számára lehetővé válik, hogy újra éljen tebenned. Ez lényegében azt jelenti, hogy következetesen az Atya akaratának megcselekedését kell választanod és egyre bővebben kell teremned a szellem gyümölcseit a mindennapi életed során.

Emlékezz, hogy új tanító-vezetőként a tanításra és a vezetésre egyaránt elhívást kaptunk. Azáltal tanítunk, hogy újra előadjuk Jézus tényleges tanításait és azáltal vezetünk, hogy meg is éljük azokat a tanításokat. Miként „egy kép többet mond ezer szónál”, úgy a mi szellemmel eltöltött jelenlétünk és az életünk példája lesz az, ami igazán hatékonnyá teszi a szolgálatunkat.

Váljunk tehát olyanokká, akik beteljesítik az Urantia könyvnek az új tanító-vezetők eljövetelével kapcsolatos próféciáját. Legyünk azokká, akik válaszolnak arra a hívásra, hogy a mi „sötét és összezavart bolygónk” számára Jézusról egy új kinyilatkoztatás és egy fényes, új szellemi megújulás jöjjön el.

 

Forrás:

Szerző
Thomas, P.
Év
2018

Címkék

Hozzászólások