Remény a viharban

Ha tombol a vihar, azt kérdezem magamtól: ’Miért kevés a hitünk? És az imáinkat miért nem hallgatják meg?’

Bíznod kell a hitedben, az imád legyen őszinte, és emlékezz arra is, hogy „[a]z ima nem a küzdelem elől való kitérés módja, hanem sokkal inkább a lelki gyarapodás feszültség jelenlétében való ösztönzője.” (91:8.13)

Képes-e az őszinte ima elűzni a viharokat az életünkből?

Próbáld meg felidézni magadban az ima valódi célját, és „[c]sakis értékekért imádkozz, ne dolgokért; szellemben való gyarapodásért, ne önös megelégedésért.” (91:8.13)

Miért szenvednek az ártatlanok?

Attól, hogy jók vagyunk, a nehézségek még nem fognak elkerülni bennünket, de érdemes szem előtt tartani ezeket is:

„A legnagyobb mindenségrendi csapás az, ha valakit még sohasem ért csapás. A halandók bölcsességet csakis gyötrelmek megtapasztalása révén tanulhatnak.” (48:7.14)

„A halandó teremtmény által jó szerencsének tekintett dolgok nagy része valójában inkább balszerencsének minősíthető; az emberre rámosolygó szerencse a legnagyobb emberi sorscsapás lehet, ha az illetőt meg nem érdemelt pihenéshez és anyagi javakhoz juttatja;” (118:10.9)

Hogyan léphetünk túl a kudarcainkon, miképpen győzhetjük le a nehézségeinket és boldogulhatunk?

Ne csüggesszenek el a kudarcaitok, mindig emlékezzetek:

„Nem olyan fontos az, hogy milyenek vagytok ma ahhoz képest, hogy milyenekké váltok napról napra, az örökkévalóságban.” (111:1.5)

„A kifejlődő lélek nem a tette révén lesz istenivé, hanem a cselekvésre való törekvése által.” (48:7.24)

Mit tehetünk?

Mindig lesz lehetőségetek jót cselekedni és szolgálatot végezni, ne feledjétek, hogy „(…) tenni kell valamit és lenni kell valamivé.” (115:0.1)

„Élj hűségesen ma – növekedj – és a holnap gondoskodik magáról. Az ebihal számára a békává váláshoz vezető leggyorsabb út az, hogy minden egyes pillanatot ebihalhoz méltóan él meg.” (100:1.4)

„Azt se feledjétek, hogy az Isten akarata bármely földi foglalatosságban megcselekedhető.” (155:6.11)

És ha mégsem sikerül?

A távlati célra figyeljetek és ne aggódjatok:

„A kudarc egyszerűen csak egy tanulási mellékesemény – egy kulturális kísérlet a bölcsesség megszerzésében (…)” (160:4.15)

„A valódi sajátlényegedet megláthatod a vereség igaz képet mutató tükrében.” (156:5.17)

És ha úgy érezzük, hogy oda minden remény?

A remény sosem vész el igazán.

„Legyen hitetek – az isteni igazságosság és az örökkévaló jóság végső győzelmébe vetett bizalmatok.” (140:8.8)

„Úgy érzed talán, hogy kis ellenségek kerítettek be és számos akadály tartóztat fel, ám e világ és a világegyetem nagy és igaz dolgai a te oldaladon állnak.” (130:6.3)

„Istennel semmi – egyáltalán semmi – sem lehetetlen.” (26:5.3)

* * *

„Vajon a remény – a nemes bizalom – kívánatos? Akkor viszont az emberi tapasztalásnak állandóan a biztonságérzet hiányával és rendszeresen visszatérő bizonytalanságokkal kell szembesülnie.” (3:5.8)

Az eredeti mű: