A Lucifer-féle lázadás megítéltetésének időkerete
„Legyetek ravaszak, mint a kígyók (...)” – mondta Jézus.
Bevezetés
Az Urantia könyv olvasói körében nagy a bizonytalanság és jelentős véleménykülönbségek vannak Kaligasztia földi létpályájának folytatódását illetően. Némelyek egyenesen azt képzelik, hogy a Lucifer-féle lázadás ügyét már el is bírálták s hogy Kaligasztia és Daligasztia már nem is létezik.
Igen fontosnak tartom, hogy e kérdést az Urantia könyvben foglalt tanítások tükrében vizsgáljuk. Ha szerintünk e kérdésben az Urantia kinyilatkoztatás adja a legjobb és legmegbízhatóbb alapot, akkor minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk annak érdekében, hogy megtalálhassuk a mindannyiunk számára elfogadható értelmezést.
Amint azt látni fogjuk, az Urantia könyv szerzői egyértelműen figyelmeztetnek bennünket, hogy Kaligasztia és Daligasztia még hosszú ideig jelen lesz. A szerzők részletesen bemutatják azokat a világegyetemi irányelveket, melyek lehetővé teszik a dolgok ilyetén állásának kialakulását. Lévén, hogy a lázadók nem hajlandók elfogadni a velük szemben megfogalmazott ítéletet, ezért a lázadás ügyének megítélését mindaddig nem lehet teljesen lezárni, amíg a lázadás ügye melletti MINDENFÉLE rokonszenv ki nem vész, beleértve a halandói létszinten megmutatkozó támogatást is.
„Ha azonban e világegyetemi lázadó az igazság és a jóság valósága ellenére elutasítja az ítélet elfogadását, és ha a vádlott a szívében meglátja az ítélet igazságosságát, de elutasítja annak beismerését, akkor a Nappalok Elődeinek mérlegelése szerint a büntetés kiszabását el kell halasztani. És a Nappalok Elődei elutasítják bármely lény megsemmisítését mindaddig, amíg minden erkölcsi érték és az összes szellemi valóság kihuny mind a gonosztevőben, mind pedig az ő támogatóiban és a vele esetleg rokonszenvezőkben.” [54:3.3] kiemelés Ch.T.
A világegyetemünk irányítói nagyon is tisztában vannak mindazzal az emberi szenvedéssel, amit a lázadó lények jelenléte és hatása okoz, azonban a lázadás rövid időn belül való felszámolására nincs mód. A szabad akarat korlátozása csak rosszabbá tenné a dolgokat.
„Egykori halandókból lett Fenséges Hírvivőkből, valamint munkatársaikból veszélyhelyzeti tanácsot szerveztek a Jerusemen, melynek tagjai hasonló helyzetekben személyes tapasztalatokat szerzett, megdicsőült halandók voltak. Ők azon véleményüket közölték Gábriellel, hogy háromszor annyi lény fog rossz útra térni, ha kísérletet tesz önkényes vagy rögtönítélő módszerekkel való fellépésre.” [54:5.12] kiemelés Ch.T.
Miért olyan fontos ez?
Az Isten elleni lázadás nagyon veszélyes és halálos kimenetelű dolog. Az Urantia könyv úgy utal a Lucifer-féle lázadásra mint „a sötétség és a halál tobzódására”, ami igencsak találó jellemzése sok olyasminek, ami a világunkon végbement.
Kaligasztia a múltbeli küldetésévé tette, hogy aláaknázzon és meghiúsítson (lehetőleg) minden olyan emberfeletti kezdeményezést, melyet arra szántak, hogy e bolygó helyzetén javítson.
„Számomra e lázadás kapcsán az volt a legmegrázóbb esemény, amikor tudomást szereztem a fiúi besorolású lények közül a saját rendembe tartozók egyikének, Kaligasztiának a csalárd árulásáról, aki szándékosan és előre megfontoltan, módszeresen elferdítette és megmérgezte azokat a tanokat, melyeket abban az időben a bolygón működő tanhelyeken terjesztettek az egész Urantián. E tanhelyek összeomlása gyors és teljes volt.” [50:4.12] kiemelés Ch.T.
„Bár Kaligasztia és Daligasztia a gonosztevő hatalmuk nagyobb részétől már meg volt fosztva, azért minden lehetőt megtettek, hogy meghiúsítsák és akadályozzák a Kert előkészítési munkálatait.” [73:2.5] kiemelés Ch.T.
„Kaligasztia fondorlatosan és hatékonyan szegült ellene az ádámi küldetésnek (...)” [51:3.4] kiemelés Ch.T.
„Minden értelmes lény megértette, hogy az utolsó alászállás zajlik, és mivel már régóta tudomásunk volt a Satania csillagrendszerben lezajlott luciferi lázadásról és a Kaligasztia-féle hűtlenségről magán az Urantián, ezért teljesen tudatában voltunk ama küzdelem hevességének, mely urunknak az alacsonyrendű és a húsvér testhez hasonló alakban lévő halandóként az Urantián való megtestesülésekor fog bekövetkezni.” [119:7.4] kiemelés Ch.T.
„És a gyűlölet mindezen elképesztő megnyilvánulásának és a kegyetlenség mindeme példátlan megmutatkozásának minden eleme rossz emberek és gonosz halandók munkája volt. Nem a mennyei Isten akarta, és nem is Jézus főellenségei parancsolták azt, bár ez utóbbiak sokat tettek annak érdekében, hogy biztosítsák, hogy a meggondolatlan és rossz halandók így elutasítsák az alászálló Fiút.” [183:1.2] kiemelés Ch.T.
Ez a küzdelem nem ért véget Jézus kivégeztetésével. Szerintem biztosra vehetjük, hogy Kaligasztia ismét próbálkozni fog azzal, hogy „sokat” tegyen annak „biztosítása” érdekében, hogy az ötödik korszakos kinyilatkoztatást – s annak Jézus életét és tanításait bemutató tiszta képét – UGYANCSAK elutasítsák az emberek, álljanak is bármilyen eszközök a rendelkezésére.
Ha megszívleljük a tanácsot, hogy legyünk „ravaszak, mint a kígyók”, akkor számolnunk kell azzal, hogy ismét csak „fondorlatos és hatékony” tervet fog szőni, hogy „módszeresen elferdítse” és „megmérgezze” azokat a tanokat, melyeket az Urantia könyv formájában kaptunk.
„Mihály megtestesülését megelőzően a sötétség ezen urai az Urantia feletti fennhatóságuk megtartására törekedtek (...)” [53:8.7] kiemelés Ch.T.
Vajon „a sötétség ezen urai” letettek volna azon szándékukról, hogy a maguk céljai érdekében irányítsák az emberi ügyeket? Kétlem. Miért is tennék? Az idejük temérdek és semmi más dolguk nincs.
„Kaligasztia, a hitehagyott Bolygóhercegetek még mindig szabadon van az Urantián s gyalázatos terveinek kivitelezésén munkálkodhat (...)” [53:8.6] kiemelés Ch.T.
Nem azt sugallom, hogy Kaligasztia személy szerint bármelyikünkre nézve fenyegetést jelent. De hiszem azt, hogy hosszú távú tervet szövöget a bolygói fejlődés menetének megakasztására. A múltban egyértelműen ezen munkálkodott, és szerintem még jócskán tartogat meglepetéseket. A bolygó iránti felelős viselkedés elutasítására való készsége láthatólag korlátlan, irgalmat nem ismerő és megmásíthatatlan.
A Bolygóhercegként való működésre történő felkészítése során alapos ismereteket szerzett az emberi természet és a halandói fejlődés minden vetületéről, s ittléte óta közelről is megismert mindenféle emberi gyöngeséget és gyarlóságot. A lanonandek fiak az adottságaik okán csodálatos és hatékony bolygói vezetőkké képesek válni, de ezek az egyébként előnyös tulajdonságok most ellenünk dolgoznak.
„Az egységből kiszakadt eme Fiak nagy száma nem a teremtői működés hibáját mutatja. Lehettek volna ők istenien tökéletesek, de úgy teremtették őket, hogy képesek legyenek jobban megérteni és jobban megközelíteni az idő és tér világain lakozó evolúciós teremtményeket.” [35:9.7] kiemelés Ch.T.
„[M]indazon erőfeszítések, hogy az evolúciós világoknak rokonszenves vezetői legyenek, egyúttal ama veszély megnövekedésével járnak, hogy ezeket az emberekhez közeli személyiségeket rossz útra térítheti, ha nézeteiket a Legfőbb Urak akaratánál előbbre valónak tartják.” [50:1.2]
Az emberi faj ma is, miként Jézus korában is, három csoportra osztható:
- Vannak azok, akik támogatják Kaligasztiát (tudatosan vagy tudtukon kívül).
- Vannak azok, akik hűek a láthatatlan Atyához.
- Vannak azok, akik nem is tudnak semmit erről a konfliktusról vagy az emberfeletti valóságok létezéséről.
E csoportok között esetenként átfedések lehetnek, azonban a népesség nagy részét kitevő, a küzdelemről mit sem sejtő tömegeket Kaligasztia eszközül használhatja. Az egyik kedvenc trükkje az, hogy elhiteti az emberekkel, hogy ő nem is létezik. Tudatlanság = a megtévesztésnek és a manipulálásnak való kitettség.[1]
Kaligasztiáról megtudhatjuk, hogy „(...) a teremtésrész eme lázadója, megfosztva minden hatalmától, mellyel a korábbi alárendeltjeinek árthatna, az uverszai Nappalok Elődei által való végső megítéltetésre vár (...)” [66:8.7] kiemelés Ch.T.
Vajon ez azt jelenti, hogy Kaligasztia minden hatalmától meg van fosztva?
Az ő jelenlegi helyzetére vonatkozó egyéb leírásokkal akkor hozható összhangba a fenti kijelentés, ha kizárólag abban az értelemben tekintjük őt a hatalmától megfosztottnak, hogy többé már nem képes közvetlen módon közeledni az egészséges emberi egyénekhez – az ő „korábbi alárendeltjeihez”.
Pünkösd óta e világ halandói személyes védelemben részesülnek és egyéni útmutatást kapnak mind a Gondolatigazítók adományozása útján, mind az Igazság Szelleme által. Ez azonban nem jelenti azt, hogy Kaligasztia ne szeretné kiterjeszteni a befolyását az emberekre egyéb módon.
Megtudhatjuk azt is, hogy „Krisztus kereszthalála óta Kaligasztia viszonylagos tétlenségre kényszerült.” [53.8.9] kiemelés Ch.T.
A szerzők nem használnák a „viszonylagos” kifejezést, ha Kaligasztia befolyása jelentéktelen mértékű lenne. Ő többé nem a Bolygóhercegünk, viszont továbbra is egy emberfeletti képességű, 200 milliárd éves Lanonandek Fiú.
A befolyásolás módjai
Az emberi akarat szentségét és a szellemi hit erejét illetően a könyv szerzői kellőképpen megnyugtatnak bennünket. Vegyük például a következő idézeteket:
„Már azelőtt, hogy Mihály megtestesült az Urantián, sem Kaligasztia, sem pedig Daligasztia nem volt képes a halandókat sanyargatni vagy bármely egészséges egyént az emberi akarat ellenében bárminek a megtételére kényszeríteni.” [66:8.6] kiemelés Ch.T.
„Sem Sátán, sem Kaligasztia nem érinthette meg vagy közelíthette meg az Isten hű fiait; a hit hatékony vértezet a bűn és a gonoszság ellen. Igaz az, hogy: »Aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.«” [53:8.8] kiemelés Ch.T.
A Gondolatigazítónk is kellően távol tartja tőlünk Kaligasztiát és Daligasztiát:
„[P]ünkösd napja óta ezen áruló Kaligasztia és a vele egyenlő mértékben hitvány társa, Daligasztia meghunyászkodik a paradicsomi Gondolatigazítók isteni fensége előtt (...)” [53:8.7] kiemelés Ch.T.
A megnyugtatásunkra közölt dolgoknak azonban korlátjuk van:
„Kaligasztia, a hitehagyott Bolygóhercegetek[nek] (...) egyáltalán semennyi hatalma sincs ahhoz, hogy az emberek elméjét megszállja, és ahhoz sem, hogy a lelkükhöz férkőzve megkísértse vagy eltévelyítse őket, hacsak nem ők maguk ténylegesen is fel kívánják venni az ő gonosz jelenlétének átkát.” [53:8.6] kiemelés Ch.T.
És tudjuk azt is, hogy az embert elhagyhatja az Igazítója:
„Szellemi (lélek-) halál. Ha és amint a halandó ember végérvényesen elutasította a továbbélést, amikor az ember (...) szellemi értelemben csődbe jutottnak, morontiai értelemben tönkrementnek minősül, (...) akkor adnak parancsot az Orvonton urai az emberben lakozó Nevelő azonnali elküldésére. (...) Ez a halál jelentőségét tekintve végleges, függetlenül attól, hogy a fizikai és elme-rendszerek élő energiái még egy darabig megmaradnak.” [112:3.2] kiemelés Ch.T.
Kaligasztiának feltehetően nem okozna különösebb gondot az, hogy ilyen, az Igazító által magára hagyott embereket megkörnyékezzen, különösen olyan esetben, ha az illetők „ténylegesen fel kívánják venni az ő gonosz jelenlétének átkát”. Kaligasztia behívása, az ő személyes jelenléte lehet a „jutalom” a továbbélés tudatos elutasításáért – még az illető személy földi léte alatt. Ilyen súlyos döntés meghozatalához szükséges erőt nehezen tud elképzelni olyan ember, akinek intellektusa nem szenvedett komoly torzulást.
Az Igazítója által magára hagyott egyének tovább élhetik az életüket úgy, hogy a hatalmuk és befolyásuk „egy darabig még megmarad” s közben Kaligasztia bábjaként működnek. Kaligasztiával ellentétben az ilyen emberek gond nélkül tudnak együttműködni ama társaikkal, akikben Igazító lakozik.
Az Isten ellen és a világegyetem jobbléte ellen lázadók ugyan elkerülhetetlenül megtapasztalják a lelkük pusztulását, azonban fel is fedezik a hamis szabadság megrészegítő gőgjét, mely hamis szabadságban feloldanak minden korlátozást és kötelezettséget, melynek bármi köze lehet a becsületességhez, az őszinteséghez és az elszámoltathatósághoz. Az emberi lázadók lehetnek holtak szellemükben és ezzel együtt a fizikai létük tartama alatt még mindig hatalmas befolyással rendelkezhetnek az emberi ügyek menetére.
„[A]z Igazító elengedése semmiképpen nem befolyásolja a személyes vagy csoport-szeráfnak az Igazító nélkül maradt egyénnel szemben továbbra is fennálló kötelezettségeit.” [112:3.2]
Más szóval a továbbélés elutasítása nem vezet azonnal a test és az elme végromlásához. A személyiség továbbműködik, s közben a test és az elme is megmarad, azonban az ilyen személy egyedként való létének vége szakad, amint a személyisége beleolvad a Legfelsőbbe az illető fizikai halála után:
„Mivel az Atya akarata következtében jelent meg, ezért a személyiség eléri az Istenség-végzetet, de az embernek el kell döntenie, hogy jelen akar-e lenni vagy sem e beteljesülés elérésekor. Ilyen választás hiányában a személyiség közvetlenül eléri az élményelvi Istenséget, a Legfelsőbb Lény részévé válik. A kör előre elrendelt, de a benne való emberi részvétel választható, személyes és tapasztalási jellegű.” [112:5.2]
A lélek halála igazi lelki öngyilkosság. Ez a sajátakarat teljesen tudatos tettének eredménye. A továbbélés elutasítása szándékos, végleges és visszavonhatatlan döntést igényel.
„[M]inden sajátakarattal bíró lénynek igazi lehetőség adatik arra, hogy egyértelmű, tudatos és végleges döntést hozzon.” [112:5.9]
A fenti idézetekből láthatjuk, hogy az ember számára még ma is igencsak lehetséges választás Kaligasztia ügye mellé állni és segíteni őt a „gyalázatos terveiben”. Ennek csupán egy feltétele van: az illető kész legyen elveszíteni a lelkét.
Kaligasztia teljesen szabadon köthet stratégiai szövetségeket olyan emberi lényekkel – vagy emberek olyan csoportjaival – akik (amelyek) tudatosan kívánják az ő megrészegítő emberfeletti jelenlétét és csábító befolyását. A csalások mestere ő, s mint ilyen, valószínűleg ő volna az utolsó, aki rámutatna, hogy milyen örök következményei vannak annak, ha valaki az ő ügye mellé áll.
A lélekhalál talán nem tűnik túl magas árnak egy olyan ember számára, aki már tagadja az Atya létezését és nem hisz a halál utáni lét lehetőségében. A Kaligasztia ördögi terveiben és ámításaiban rejlő erős csábítás – s az általa kínált hatalom, gazdagság és egyéb tisztességtelen előnyök sora – az arra fogékony egyének számára nagyon könnyen jelenthet ellenállhatatlan kísértést.
Számíthatunk arra is, hogy NAGYON ravaszul és fortélyosan fog eljárni az emberi segítőinek kiválasztása során. Először is olyan, az átlagnál jóval értelmesebb embereket próbál találni, akik hajlandók szembefordulni Istennel és csatlakozni a lázadáshoz, miáltal elérheti, hogy a Gondolatigazítójuk távozzon. Elsődlegesen néhány ilyen egyén segítségével tud kapcsolatot teremteni az ügyéhez csatlakozók nagyobb csoportjával, akik aztán végrehajtják a terveit és elnyerik az ígért jutalmat.
Bármely nemzedéknél a táborához csatlakozó kevesek esetében a feltételen titoktartás kétségkívül alapvető jelentőségű, és persze ő maga is bizonyosan elrejti valódi szándékát az emberi „barátai” elől. Kaligasztia bőséges tapasztalattal rendelkezik az emberekkel való bánás területén.
„Hasonlóképpen könnyű volt megnyerni a kezdetleges elmével rendelkező evolúciós halandók támogatását is.” [67:4.6]
A befolyásolás fent említett közvetlen módszereire való figyelmeztetés mellett arról is tájékoztatnak bennünket a szerzők, hogy Kaligasztia képes „vak ügynökökön” keresztül is kárt okozni – olyan, egyébként tisztességes egyénekről van szó, akik azt hiszik, hogy helyesen cselekednek, mint ahogy Szerapatatia esetében is történt:
„Szerapatatia (...) [t]eljes mértékben becsületes és mélyen őszinte volt minden dolgában; sohasem volt öntudatos, még később sem, amikor a ravasz Kaligasztia körmönfontan, eszközül felhasználta őt.” [75:3.3]
Kaligasztia talán gonosz, de nem ostoba. Vélhetően nem fogja pazarolni az idejét kisebb vagy hatástalan rossztettekre, kivéve, ha annak eredményeként megtévesztheti és összezavarhatja az embereket az ő jelenlétét és valódi szándékait illetően.
„Általában, amikor valamely gyenge és romlott halandókról azt feltételezik, hogy ördögök és démonok befolyása alá kerültek, akkor pusztán arról van szó, hogy lényüket a saját eredendő és aljas hajlamaik uralják, a természetes hajlamaik vezetik őket rossz útra. Az ördögnek nagyon sokat rónak fel érdeméül olyan rosszért, mely ténylegesen nem is az ő érdeme.” [53:8.9]
A megítéltetés és annak előfeltételei
Az Urantia könyv ugyan nem ad pontos előrejelzést a megítéltetési folyamat teljes időkeretére, azonban a szerzők egyértelmű állításokat fogalmaznak meg az ebben érintett dolgokkal kapcsolatban és azokkal a feltételekkel kapcsolatosan is, amelyeknek a végső megítéltetést megelőzően teljesülniük kell, továbbá több becslést is közölnek az ehhez szükséges idő mértékére.
Az e kérdésekkel kapcsolatos zavar nagy része abból ered, hogy a lázadás ügye három különböző szinten kapott támogatást:
- A Satania csillagrendszer világain
- Az evolúciós világok emberfeletti igazgatási rendjéhez tartozók körében
- A halandói ügyekben az evolúciós világokon
A lázadás helyzetére vonatkozóan az Urantia könyvben közölt kijelentéseket mindig e három lehetséges eset tekintetében kell értelmezni. Például egy Melkizedek szemszögéből a lázadás „[a] bukott világokon akkor ér véget, amint az isteni Fiak megérkeznek.” [53:9.7]
Ez igaz, de csak az olyan világok emberfeletti igazgatási rendjéhez tartozók szemszögéből, mely igazgatási rend természetesen biztosítja ennek valamikori bekövetkezését a halandói szinten. Hasonló nézőpontot mutatnak az alábbi kijelentések is:
„És amikor Jézus lejött a Hermon-hegyi elvonulásából, a Lucifer-féle lázadást a Sataniában és a Kaligasztia-féle elszakadást az Urantián gyakorlatilag felszámolták.” [134:8.9] kiemelés Ch.T.
„Ott, a Hermon-hegyen a teremtésrész maga erejére utalt halandójaként találkozott az Urantia urának címét követelővel, Kaligasztiával, e világ hercegével, akit le is győzött. Azon az eseménydús napon a világegyetemi feljegyzések szerint a názáreti Jézus lett az Urantia Bolygóhercege.” [136:3.1] kiemelés Ch.T.
Amint a más „bukott világokon” az isteni Fiak megérkezése jelenti a lázadás végét, úgy ezen a világon Jézus vetett véget a lázadásnak, amikor szembeszállt a lázadókkal a Hermon-hegyen. Kaligasztiát végül megfosztották minden rangjától és hatáskörétől, és minden emberfeletti támogatóját (Daligasztiát kivéve) eltávolították a bolygóról.
„Nem szabad elfelejteni, hogy még mindig Kaligasztia birtokolta az Urantia bolygóhercegi címét (...). Egészen Krisztus Mihály Urantián töltött idejéig nem fosztották meg őt e címétől.” [75:2.2] kiemelés Ch.T.
„(...) Mihály húsvér testben eltöltött élete alatt, e hitszegő herceg minden urantiai hatalmától végérvényesen megfosztatott.” [66:8.5] kiemelés Ch.T.
„A lázadó közteslények teljes csoportját jelenleg az edentiai Fenségesek rendelete alapján tartják fogva. Ma már nem járnak-kelnek e világon rosszra törve.” [77:7.8]
„[A] lázadó kerubok és szeráfok bizonyos egyede[i], akik szintén a földön tartózkodtak Krisztus halála és feltámadása idején.” [77:7.4]
Ekkor hozta létre Mihály a huszonnégy egykori urantiai személyből álló jerusemi bizottságot, hogy ellássák az ő képviseletét a karanténba zárt világokon.
„E tanács egyik tagja mint állandó főkormányzó folyamatosan jelen van az Urantián.” [114:1.1]
A világegyetemi rendhez hű emberfeletti igazgatás felállítása valamely halandói szférán nem változtatja meg azonnal vagy önkényesen az emberek gondolkodásmódját, beállítottságát. Ez nagyon fontos! A felsőbb világegyetemi hatóságok sohasem csorbítják vagy nyomják el az ember szabad akaratát. Az emberek szabadon, mindenféle korlátozás nélkül csatlakozhatnak a Lucifer-féle lázadáshoz, még a világegyetemi igazgatási rendhez hű emberfeletti irányítás mellett is.
Az Ember Fiaként Jézus kivívta és megmutatta az ember győzelmét a világegyetemi lázadás felett. A lázadás végleges felszámolására a világunkon abban a jövőbeli korban fog sor kerülni, amikor MINDEN halandó hasonlóképpen tesz majd, azonban ennek bekövetkezésére – amint ezt alább látni fogjuk – csak a távoli jövőben számíthatunk.
Azzal, hogy a lázadók megkísérelték ellehetetleníteni Mihály alászállási küldetését, elveszítették az ügyük minden támogatóját a Satania csillagrendszeri világokon, s ezzel csillagrendszeri szinten vége is lett a lázadásnak.
„Miután kísérletet tettek Mihály eltévelyítésére, amikor ő az alászállásbeli húsvér testben volt, a Lucifer és Sátán iránti minden rokonszenv végleg kihunyt az egész Sataniában, legalábbis a bűn által elszigetelt világokon kívül.” [53:8.2]
A lázadásnak csillagrendszeri szinten nem pusztán egy igazgatási döntés vetett véget. A lázadásnak azért szakadt vége, mert a lázadók elveszítettek minden rokonszenvet és támogatást. A lázadás vezetői melletti EMBERI rokonszenv azonban még NEM veszett ki, s ez az oka annak, hogy halandói szinten még mindig tart a lázadás.
„Mihály alászállása véget vetett a luciferi lázadásnak az egész Sataniában, kivéve a hitehagyott Bolygóhercegek bolygóit.” [53:8.3] kiemelés Ch.T.
Kaligasztiának és Daligasztiának tehát ezért kell szabadon maradnia:
„Kaligasztia, a hitehagyott Bolygóhercegetek még mindig szabadon van az Urantián (...)” [53:8.6] kiemelés Ch.T.
„A dolgok állása kétségkívül nem fog megváltozni a mostanihoz képest mindaddig, amíg az egész Lucifer-féle lázadást végleg meg nem ítélik és az abban résztvevő összes személy sorsáról nem határoznak.” [67:4.5] kiemelés Ch.T.
Kaligasztia és Daligasztia tudja, hogy a halandói szinten zajló lázadás fenntartása az utolsó esély az életben maradásukra, ezért érdekükben áll a lázadás éltetése olyan sokáig, ameddig csak lehetséges. A világegyetem vezetői mindeközben nem szándékosan késleltetik a megítéltetés lezárását:
„A rövidlátó és idő-korlátolta halandói elméknek nem illik bírálniuk a világegyetemi ügyek előrelátó és végtelenül bölcs intézőinek időbeli késlekedését.” [54:6.8]
„Nyilvánvaló, hogy Immanuel tanácsolta Mihálynak, hogy ne kerüljön közvetlen összeütközésbe a lázadókkal és engedje a lázadást az önpusztítás természetes útján végighaladni. És a Nappalok Szövetségének bölcsessége a paradicsomi Háromság egyesült bölcsességének időbeli tükröződése.” [54:5.8] kiemelés Ch.T.
A megítéltetés folyamatát egy megváltoztathatatlan világegyetemi elv határozza meg, s ez előírja, hogy a lázadók és megtévesztő álokoskodásaik iránt MINDEN rokonszenvnek el kell halnia:
„A Nappalok Hűséges Követője az Edentián az tanácsolta a Csillagvilági Atyáknak, hogy engedjék a lázadókat szabadon cselekedni egészen a végsőkig annak érdekében, hogy mindez gyökerestül kiirtsa az e gonosztevők iránti együttérzést a Norlatiadek minden jelenlegi és jövőbeli létpolgárának szívéből – legyenek ők halandók, morontiák vagy szellemteremtmények.” [54:5.9] kiemelés Ch.T.
Vegyük észre, hogy ez MINDEN – ma élő és majdan élő – halandóra vonatkozik s nem is csak az urantiaiakra, hanem minden halandóra a Satania összes lázadó bolygóján.
„A Jerusemen az orvontoni Legfőbb Végrehajtó személyes képviselője azt tanácsolta Gábrielnek, hogy teljesen adja meg a lehetőséget minden élő teremtménynek arra, hogy a Lucifer-féle Szabadság-nyilatkozattal kapcsolatos dolgokban ki-ki kialakíthassa a saját, végső álláspontját.” [54:5.10] kiemelés Ch.T.
„Ahhoz, hogy a Norlatiadek lényei előtt nyitva maradhasson a felemelkedés paradicsomi ajtaja, szükséges volt gondoskodni a lázadás teljes kifejlődéséről és biztosítani kellett, hogy az összes teremtmény egyértelmű magatartást tanúsítson, bárhogyan is érintett a fejleményekben.” [54:5.10] kiemelés Ch.T.
Az „egyértelmű magatartást tanúsítson” kitétel teljesen világos, és a „bárhogyan is érintett a fejleményekben” kitétel szintén az összes – ma élő és a jövőben megszülető – halandóra értendő.
Az Atya létének tudatos tagadása és a szándékos, tudatos rossz még mindig komoly szerepet játszik ezen a bolygón. Mindkettő a luciferi kiáltványból levezetett hamis szabadság kifejeződése. Kaligasztia mindkettőt támogatja.
A szándékosan, eltökélten vállalt rossz NEM vehető egy kalap alá a közönséges evolúciós rosszal, mint amilyen a kapzsiság, az önzés, a bosszúvágy, a minősített erőszakos cselekedetek, a következményekkel számolni képtelen élvhajhászás, stb. A rosszat szándékosan választó személy előtt nincsenek erkölcsi gátlások. Az Urantia könyv szóhasználatával élve: az ilyen személy átlépi a bűn és a gonoszság határát. Jézus így magyarázza ezt:
„A rossz eredendően megvan e világ természetes rendjében, a bűn azonban a tudatos lázadás olyan magatartása, melyet azokhoztak el e világra, akik a szellemi fényből a sűrű sötétségbe zuhantak.” [148:4.6] kiemelés Ch.T.
S ez az isteni válasz:
„A szalvingtoni Isteni Segédkező harmadik önálló nyilatkozatában elrendelte, hogy semmi olyat ne tegyenek, amely csak félig hozza el a gyógyulást, ami gyáván elnyomja, illetőleg egyéb módon elrejti a lázadók vagy a lázadás gyalázatos képét. Az angyali seregeket utasította, hogy a bűn kifejeződésének teljes kifejlésével és korlátlan lehetőségével, mint a leghamarabb célravezető módszerrel éljenek, mely elhozza a rossz és a bűn jelentette szörnyűségből való tökéletes és végleges felgyógyulást.” [54:5.11] kiemelés Ch.T.
Nyilvánvalóan NEM volna összhangban ezzel az irányelvvel, ha Kaligasztiát és összeesküvőtársait eltávolítanák még az előtt, hogy a „tökéletes és végleges felgyógyulásra” sor kerülhetne (azaz mialatt még képesek maguk vagy az ügyük iránt emberi rokonszenvet ébreszteni és támogatást szerezni hozzá).
A teljes időkeretre adható becslések
Vajon mennyi idő szükséges ehhez a „tökéletes és végleges felgyógyuláshoz”? Mikor lesz az, amikor a bűn és a rossz már nem lesz jelen az Urantián?
„[A]z uverszai bíróságok még nem hoztak végső döntést Gábriel kérelme ügyében, miszerint a lázadók elpusztítandók, de idővel a döntésük kétségkívül megszületik, mert a perbeli meghallgatások első körére már sor került.” [53:8.4] kiemelés Ch.T.
A következő idézetek azt sugallják, hogy az „idővel” kitétel jelenthet bármilyen, a 100.000 és a 800.000 urantia év közötti időtartamot, lehet az talán még az a bizonyos „valamely eljövendő kor” is, amikor a bolygónkon beköszönt a fény és élet kora.
Az alábbi szövegrész 100.000 évre utal:
„És ez még mindig jobban összevethető lenne Lucifer élettartamával, még ha az ő elítélése, mely most kezdődött, százezer urantiai év alatt sem zárulna le.” [54:5.13] kiemelés Ch.T.
A következő két részlet, így együtt olvasva, 800.000 évre utal:
„A tanácsosok teljes uverszai testülete egységesen azt tanácsolta Gábrielnek, hogy engedje a lázadást kifutni a maga természetes pályáján, még akkor is, ha egymillió évet vesz is majd igénybe a következmények felszámolása.” [54:5.12] kiemelés Ch.T.
„(...) Gábrielnek Lucifer elleni pere, melynek uverszai legfelsőbb bírósági bejegyzésére csaknem kétszázezer évvel ezelőtt került sor, ahogy ti az időt méritek (...)” [53:9.3] kiemelés Ch.T.
Az 1.000.000 évből (a teljes időtartamra vonatkozó becslés) levonva a 200.000 évet (az eddig eltelt időt) 800.000 évet kapunk. És itt van még a következő kijelentés is:
„Az is teljességgel lehetséges, hogy valamely eljövendő korban, amikor az Urantia a fény és élet korszakához közelít, miután már a Lucifer-féle lázadás és a Kaligasztia-féle elszakadás ügyeit véglegesen megítélték, tanúi lehetünk annak, hogy (...)” [93:10.8] kiemelés Ch.T.
A „fény és élet korszakához közelítő” Urantia összhangban van a másik két becslésben sugallt távoli időponttal. A szerzők nem használták volna a „véglegesen” kifejezést, ha erre a fejleményre a közeljövőben számíthatnánk.
A következő magyarázat is alátámasztja azt a feltételezést, hogy Kaligasztia még jó sokáig közöttünk maradhat:
„Az idő múlásával bővült a luciferi dőreségből származó jó dolgok köre; és mivel a megbüntetendő rossz teljes kifejlődése viszonylag rövid idő alatt ment végbe, ezért nyilvánvaló, hogy a végtelenül bölcs és előrelátó világegyetemi vezetők bizonyosan minél hosszabbra akarják nyújtani azon időszakot, amely alatt az egyre sokasodó jótékony következményeket arathatják. Eltekintve attól a számos további indoktól, mely a sataniai lázadók letartóztatását és elítélését késleltette, e nyereség önmagában is elegendő lett volna annak megmagyarázásához, hogy e bűnösöket miért nem fogták el előbb és miért nem ítélték el és semmisítették meg korábban.” [54:6.7] kiemelés Ch.T.
Másként fogalmazva, még hosszú idő van hátra a végső megítéltetésig. Mindeközben annak „egyre sokasodó jótékony következményei”, hogy Kaligasztia a bolygón maradhat, messze meghaladják az abból fakadó rövidtávú előnyöket, hogy őt esetleg e problémák teljes kibontakozása előtt önkényesen eltávolítanák.
Végkövetkeztetés
A luciferi bukás egyik figyelemreméltó következménye e világon egy olyan civilizáció kialakulása lesz, mely képes ellenállni bármilyen világegyetemi lázadásnak. Az Urantia végül el fog jutni a fény és élet korszakába a korábbi lázadó Bolygóherceg minden mesterkedése ellenében is.
A lázadás jelenlétében élni nyilvánvalóan azt jelenti számunkra, hogy ritka és értékes tapasztalást szerezhetünk a dolgok teljes rendjét illetően. Ez hatékony védőoltás minden lehetséges jövőbeli lázadás ellen. Számtalan urantiai tesz majd szert egyénileg erre a megerősítő bölcsességre minden eljövendő korban és az örökkévalóságban.
Forrás:
- Thurston, Chuck: The Lucifer Rebellion Adjudication Time Frame. In: Urantia Association International Journal. 19. évf. 4. sz. 2012 december. p.1,3-7. International Urantia Association, Chicago
[1] E tekintetben hasznos olvasmány Raul Chamanski Ne engedjétek ki Istent a ládából c. könyvecskéje. A szerző a könyv 9. fejezetben pl. így ír erről: „Az »ördög« számára az a legjobb és abból húzza a legnagyobb hasznot, ha az ember úgy hiszi, hogy nem is létezik – amit egyébként gyakran szoktak is mondani róla.” [a fordító megjegyzése]
Hozzászólások