Jegyzetek a térről
1. Tér és végtelenség
A tér jelenti azt a (végleges) valóságot, amelyen belül az anyagi dolgok léteznek.
A tér láthatatlan és észlelhetetlen, azonban annak fizikai valósága megnyilvánul az anyaggal való társulásban. A tér a vele mozgó anyag sajátossága. A tér az anyaggal társul és az anyag mennyisége szükségképpen korlátozott (végtelen anyagmennyiség esetén a gravitációs erő hatására egyetlen geometriai pontba esne össze az univerzum). A tér, mint az abszolútat el nem érő szintű valóság a Paradicsom Szigetének adománya. Azaz a Paradicsom a tér valóságának forrása. A tér tekinthető az anyag egyik jellemzőjének – az abszolút kiterjedés tekinthető a Paradicsom egyik sajátságának. Az abszolút gravitáció a Paradicsom által meghatározott egyetemes inerciarendszerbeli (vonatkoztatás-rendszerbeli) körforgásban tartja az egész anyagi teremtést.
A mozgás nem tökéletesen folytonos átmenet a téridő egyik pontpillanatából egy másikba. Nem folytonos átmenet a téridő egyik feloszthatatlan egységéből egy másikba.
A tér végleges valóság és nem abszolút. Ha a tér abszolút volna, akkor elkülöníthető lenne végtelen számú geometriai ponttá. Mivel azonban a tér nem abszolút, nem is állhat geometriai pontokból. Lennie kell egy tovább már nem osztható téregységnek, mely nagyobb, mint egy geometriai pont.
Infinitezimális: a tetszőlegesen kicsiny és meghatározatlan mennyiség értendő, amely még mindig nagyobb mint nulla. A nulla nem tekinthető mennyiségnek, ha a végtelenség sem mennyiség. A nulla a mennyiség hiányára vonatkozó kvalitatív megállapítás. A nulla fogalma olyan térállapotot jelöl, amelyben nincs semmi megszámlálható – csak üresség van. A nulla egy minőségállapotra utal.
A teljes tér a tovább már nem osztható infinitezimálisak összessége, a teret tetszőleges nagy számú infinitezimális alkotja. A tér nem véges és nem is végtelen valóság. A tér végleges valóság. Az infinitezimálisak olyan transzcendens formák, melyek valósak, de mennyiségileg nem pontosan meghatározhatók.
Az univerzum minden létezőt magába foglal, vagyis semmi sincs a világegyetemen „kívül” ahhoz képest, amihez képest az univerzum mozoghat. A világegyetem egésze ezért szükségképpen abszolút nyugalomban van minden más kisebb fénysebesség-vonatkoztatási rendszerhez képest. Lévén, hogy a világegyetem mint egész abszolút nyugalomban van mind a fénysebesség-, mind az összes egyéb téridő-vonatkoztatási rendszerhez képest, ezért a világegyetem alkotja az egyetlen egy abszolút állandó vonatkoztatási rendszert. Egyedüli mozdulatlan egészként a világegyetem központja szükségképpen ugyancsak rögzült és abszolút állandó helyzetű.
Az egész világegyetem egy forgó nem-inerciarendszer, és ez a forgás csakis egy abszolút inerciarendszerben és ahhoz képest történhet. Ez az egyetemes forgó vonatkoztatási rendszer a tér valóságából áll, és persze mindabból, amit a tér magába foglal.
A fizikai tér mozgó infintezimálisakból (apró végtelenségekből) áll, melyek között nem tökéletes kiterjedés-mennyiségek vannak; a fizikai tér olyan transzcendens (tapasztalást meghaladó) valóság, mely nem végtelenül osztható.
Az abszolút kiterjedés tökéletesen pontos és nem mozgó helyekből áll, melyek között tökéletes kiterjedés-mennyiségek vannak; az abszolút kiterjedés végtelenül osztható. A Paradicsom Szigete az abszolút kiterjedés valóságában létezik. (A Paradicsom Szigetének van világegyetemi elhelyezkedése, de nincs térbeli helyzete.) A világegyetem galaxisai a fizikai térben vannak, amely lételméletileg különbözik az abszolút kiterjedéstől. Az abszolút kiterjedés és a fizikai tér egyaránt objektíve valós, azonban különböző lételméleti valóságszinteken léteznek egymás mellett.
2. A tér eredete
A tér észlelhetetlen. Az anyagi tárgyak közötti térbeli kiterjedés mennyiségi meghatározása az egyetlen mértéke a tér objektív valóságának. A tér mérhető az idővel és nem az idő a térrel. Az idő a Paradicsomhoz viszonyított mozgásból származik. A tér valósága nem létezhet a Paradicsomhoz viszonyított mozgás nélkül és az abszolút kiterjedés nélkül, melyben létezik. Az abszolút kiterjedés a végtelenség nem-anyagi megnyilvánulása. A tökéletlen fizikai tér számára a mintát a tökéletes abszolút kiterjedése adja. A tér végleges valósága a Paradicsom abszolút valóságából ered. A tér nem végtelen, még ha a Paradicsomról ered is; nem abszolút, mivel átjárja a Korlátlan Abszolút. Az anyag és a tér valóságai dinamikus társulást alkotnak, még ha a tér nem is erő, energia vagy erőtér.
Egy test belsejében lévő tér a testtel együtt mozog, amint a test áthalad a környező téren. A térnek a téren keresztüli mozgása lehetetlen volna, ha a tér pusztán „a világegyetemi dolgokkal való kapcsolat változatosságának értelmi megjelölése” lenne. Amikor egy bolygón belüli tér a téren keresztül halad, akkor a bolygón belül lévő térnek fizikai értelemben ki kell szorítania a környező teret. A térnek tér általi kiszorítása szükségessé teszi valami olyasminek a létezését, melyben ez a kiszorítás végbemehet. A tér valami olyasmi, amely képes mozogni és a mozgás csak olyasmihez képest lehetséges, ami nem mozog. A mozgó tér esetében ez a valami csakis abszolút és mozdulatlan kiterjedés lehet. Kísérletileg igazolva: Lense-Thirring hatás. (2004-ben a Gravity Probe B műhold mérte meg 650km magasságból.) Ez az első gyakorlati bizonyíték arra, hogy a testen belüli tér együtt mozog a testtel. Függő értelemben a tér úgy kezelhető, mint az anyagi testek egyik fizikai jellemzője.
A Lense-Thirring hatás kimutatta, hogy a tér az anyag egyik tulajdonságának tekinthető és a megfigyelés szerint az anyaggal együtt mozog a környező téren át. A világegyetem tágulásának csak valamilyen nem mozgó alap-vonatkoztatási rendszerhez viszonyítva van értelme tudományos szempontból, de a tudomány éppen azt állítja, hogy nincs ilyen nyugvó vonatkoztatási rendszer.
A tényleges energia nem jön létre egy kiterjedés nélküli geometriai pontból. Az energia az abszolút kiterjedés végtelenségében létező Paradicsom háromdimenziós valóságát alkotó abszolútum abszolút energiájának viszonylatában jelenik meg a fizikai térben. (A Korlátlan Abszolút végtelen lehetőségei a paradicsomi Sziget abszolútuma köré csoportosulnak.) A fizikai gravitáció közvetítő közegtől mentesen és pillanatszerűen fellépő erő-reakció az anyagi testek között.
3. Tér és tehetetlenség
A tér a geometriával való elméleti megfeleltetése ezer éven át makacsul tartotta magát. A teret csaknem teljesen lehetetlen felfognunk a geometriai eszménytől elkülönülten. A teret azért nem lehet pontosan megfeleltetni a geometriának, mert a geometria tökéletes és nem tökéletes mennyiségeket is magába foglal. A térben minden fizikai dolog mozog, és eredendően lehetetlen megmérni bárminek is a tökéletesen pontos helyzetét, amíg az a dolog mozgásban van. Az abszolút pontos távolság abszolút kiterjedésben mérhető. A fénysebességgel mérhető a térbeli távolság, ami nem más, mint a foton helyének időbeli változása. Az abszolút kierjedés viszont örökkévalón statikus, így az abszolút távolságot nem mérhetjük a fény sebességével. Az idő az abszolút állandó helyzetű és örökkévaló Paradicsomhoz viszonyított mozgásból ered. A Paradicsomon a mozgás olyan helyváltoztatás, mely nem jár együtt időbeli változással.
Az idő nélküli mozgás nem más, mint időtartam nélküli sorozat. A Paradicsomon van „idő”, mely olyan egymást követő események sorozatából áll, melyek között nincs időtartam. A paradicsomi örökkévalósági eseménysorok örökkévalósági kört alkotnak, és az örökkévalóság körei egy olyan magasabb egész végtelen köréhez képest térnek vissza, mely fokozatosan nyilatkoztatja ki az Isten örökkévaló céljait.
A Paradicsom az abszolútum alkotta állandó helyzetű anyagi test, s az abszolútum térpotenciálból származó „állandósult energia-rendszereket” takar. A térpotenciál az őse minden viszonylagos, működési nem-szellemi valóságnak – minden térerő-energia megnyilvánulásnak és az erőtér és az anyag mindenfajta szerveződésének. Ez a Korlátlan Abszolút megkérdőjelezhetetlen szabad térjelenlétének megnyilvánulása.
Ezeket a tökéletesen állandósult abszolútum-elemeket abszolút távolság választja el egymástól, s ezzel nyernek a helyek tényleges jelleget az abszolút kiterjedés valóságában. (A Paradicsom területein túl az abszolút kiterjedés megkülönbözhetetlennek látszik attól az absztrakt geometriától, mely az Örökkévaló Szigettől vetül ki semmiként.)
A térpotenciál elnevezése: Abszoluta. A térpotenciál abszoluta-elemeit mint a minden fizikai erő, energia és hatalom (erőtér) eredetét a fizikai valóság lehetősége, vagyis elő-valóság jellemzi. A Korlátlan Abszolút a kinyilatkoztatója, a szabályozója és a tára annak, aminek a Paradicsom a forrása és az eredete. A Korlátlan Abszolút egyetemes jelenléte egyenértékűnek tűnik a gravitációs kiterjedés magvábanvaló végtelenségével, a Paradicsomi jelenlét rugalmas feszültségének fogalmával. A pillanatszerűen és folyamatosan ható gravitációs erő az Egyetemes Abszolút elsődleges fizikai megnyilvánulása. Amikor a térpotenciál elő-valósága tényleges energiaként előbukkan a Korlátlanból, rögtön az Egyetemes Abszolút gravitációs szorításába kerül és érzékeny lesz a Paradicsom abszolút jelenlétére.
Abból, hogy az energia változó gravitációs választ ad a Paradicsomnak, arra következtethetünk, hogy a tehetetlenség az energia eredendő sajátossága. A tehetetlenség miatt halad az energia egyenes vonalban mindaddig, amíg valamilyen felsőbb erő hatást nem fejt ki rá. Tehetetlenség nélkül semmilyen energiaforma nem volna képes ellenállni a gravitáció Paradicsom irányában befelé vonzó hatásának. Ez azt is jelenti, hogy a tehetetlenségi sajátosság végső soron a Korlátlan Abszolút térpotenciáljából származik.
Forrás:
- Park, G.: A Paradicsom Örök Szigete – A kinyilatkoztatott kozmológia tudományos megerősítése
Hozzászólások