Igazság, szépség, jóság és szeretet
Az igazság, a szépség és a jóság nem más, mint mozgásban lévő szeretet. A Közteslény Bizottság mondta Jézusról:
„(…) Az Istennel egyenrangú jóságot nyilatkoztatott ki. Kiemelte a szeretetet – az igazságot, szépséget és jóságot – mint az isteni eszményképet és az örök valóságot.” (140:8.31)
A személyiség működési területén az elsőrendű valóságot a szeretet alkotja; ezért törekszik minden személy szeretetre. A szeretetre képes teremtmények mind maguk is akarják és másoknak át is adják a szeretetet. A szeretet elfogadására való egyetemes válasz előbb-utóbb a szeretet megosztásának vágyaként jelenik meg. A jóra való legnagyobb ösztönzés a szeretet, és nincs is ennél nagyobb élmény a személyek közötti viszonylatban. A hozzánk hasonló felemelkedő teremtmények számára a lehető legnagyobb szeretet az Atyával, a Szeretet Teremtőjével van összefüggésben.
Amikor a híres szakácsokat arról kérdezik, hogy mi az általuk használt titkos összetevő, akkor mind őszintén és sugárzó mosollyal azt feleli, hogy a szeretet. A nagy zenészek mind egyetértenek abban, hogy a legjobb zene a szívből jön. A szeretet bármilyen felajánlásnak is alkotóeleme lehet – ételnek, dalnak, fali szőttesnek, festménynek, ötletnek, sőt még egy pohár víznek is. Igényeljük, sőt szükségünk van az isteni szeretet fogadására és továbbadására.
„A szeretet a vágy arra, hogy másokkal jót tegyünk.” (56:10.21)
Az Atya szeretete szelíden kér (de sohasem kényszerít) minket arra, hogy mérjük fel és teljesítsük mások valós igényeit bármiféle jutalom ígérete nélkül is. Azonban a szolgálatból fakadó megelégedettség mindig együtt jár a jól teljesített szolgálattal. Ha igazán szeretünk, akkor megtanultuk felismerni, hogy mi az igazán jó a családunknak, a barátainknak, a társainknak, különösen pedig magunknak és a bennünk lakozó Isten-szilánknak. Szereteten keresztül megtaláljuk a legjobb és leghelyesebb utat az együttműködéshez azáltal, hogy odafigyelünk, meghallgatunk, elgondolkodunk, sőt tanácsot adunk, ha szükséges.
A szeretetet empátiával – könyörületes megértéssel – együtt kell gyakorolni, melyből mindig a megfelelő szolgálat fakad. Ha arra törekszünk, hogy a másik ember arra érdemes vágyait megismerjük és teljesítsük, akkor az azt jelzi, hogy megvan bennünk a szerető szellem és az empátiában való növekedés lehetősége. Ez az empátia egy olyan személyes univerzum meglétére utal, amelynek közepén egy szerető, isteni személyiség van. Jézus kijelentette, hogy az Isten szerető jellemének alapját az igazság, a szépség és a jóság alkotja.
„(…) A szeretet az elődje minden szellemi jóságnak, az a lényege az igaznak és a szépnek.” (192:2.1)
Ez a fogalomhármas biztosítja az állványzatot ahhoz az új és teljesebb életfilozófiához, mely révén egyre magasabb szellemi szinteket érhetünk el. Ha buzgalommal tanulmányozzuk és éljük az igazságot, a szépséget és a jóságot, akkor végül el fogunk jutni azok abszolút szintjéhez, még az Atyánkhoz is a Paradicsomon, aki az isteni szeretet forrása és középpontja.
A szeretetnek a szépséghez, a jósághoz és az igazsághoz való viszonyát vizsgáló bármely elemzés eredménye azért lehet kevéssé egyértelmű, mert az embernek előítéletes felfogásai vannak a szeretet elcsépelt fogalmának természetével, jelentésével és értékével kapcsolatban. Remélem, hogy a jelen tanulmány hozzájárul a zavar tisztázásához az isteni szeretet, a szellemi szeretet (a nyugati teológusok fogalomhasználatában az agapé) bemutatása révén, vagyis azon szeretet felfedezése révén, mely nem kér semmit, de megad mindent, mégpedig az Isten tökéletes, személyes, őseredeti és időtlen szeretetét.
„(…) az Isten szeretet; ezért jónak kell lennie (…)” (130:1.5)
A szeretet abszolút és tökéletes élő formája nem kevesebb, mint az Egyetemes Atyánk SZEMÉLYE, aki egyúttal a forrása, a mértéke és a beteljesülése is a szeretetnek. Az Atya szeretete hatalmas folyamokként áramlik ki a Paradicsomból és elárasztja mindegyik világegyetemet. A vízhez hasonlóan a szeretet állapota is változhat, azonban mindig megmarad szeretetnek, amint befutja a nagy kört az Atyától a hozzánk hasonló személyes teremtményekig, mindenütt tápláló erőt szolgáltat az útja során, s mindig szellemi gyümölcsöt hagy maga után. A szellemi szeretet átáramlik rajtunk és visszatér a forrásához, gazdagít mindenkit, mindig alkalmazkodik és sohasem apad el. Ezt az egyetemes szellemi öntözőrendszert az Isteni Kertész tervezte és működteti megállás nélkül, aki ráadásul a mi Atyánk, hiszen ő gondolta ki és teremtette a személyiségeket, a szeretetet, az időt és a teret.
„Amikor az ember szem elől veszíti a személyes Isten szeretetét, akkor Isten országa pusztán a jó országa lesz. (...)” (2:5.12)
Ha a szeretet középpontjában nincs ott az Isten, akkor az csak valamilyen korlátozott értékű és élettartamú emberi találmány lehet. A családtagok, a barátok és a házastársak közötti szeretet akkor a legvalóságosabb és a legtartósabb, ha az a mi szerető Egyetemes Atyánktól születik és általa áll fenn. Az Isten szeretete a legmegbízhatóbb, a legmesszebbre elérő, a legteljesebb és a legnagyobb megelégedést nyújtó. Ez a szeretet a minőségét tekintve tökéletes és páratlan, a mennyiségét tekintve pedig korlátlan, függetlenül mindazoktól a kapcsolatoktól, melyeknek működniük kell ahhoz, hogy a szeretet bejárhassa az elrendelt körét.
Az isteni szeretettel kapcsolatos ismereteink és tapasztalataink attól függenek, hogy mennyire helyesen tanulmányozzuk, határozzuk meg és ezáltal milyen jól éljük meg a szeretetet. Ezért olyan elengedhetetlenül fontos az egészséges életfelfogás ahhoz, hogy az Isten szeretete gyökeret verhessen és kibontakozhasson bennünk. Az igazság, a szépség és a jóság jelenti a három ágát ennek a szellemi életfelfogásnak. Ezek alkotják azt a szükséges fogalmi keretet, mely révén közelebb kerülhetünk az Atya tökéletes szeretetéhez az időben és a térben, valamint az örökkévalóságban.
A szeretettel járó számos jutalom egyike a valahová tartozás érzése, melyhez leírhatatlan béke és öröm társul. A szeretetet gyakorló nemes lélek másokhoz tapintattal és toleranciával viszonyul, elismerést és tiszteletet érdemel ki, türelmet gyakorol, hitet támaszt, baráti viszonyt épít és együttműködik a bent lakozó Atya-szilánkkal, mely szellemivé alakítja a gondolkodásunkat és a cselekedeteinket az élő szeretetben. A szeretet sarja a lelki megelégedés és a szavakon túli megértés képessége is. A szeretet által végzett munka az élő igazság olyan önzetlen jóságát tükrözi, mely mindig szép, függetlenül a megnyilvánulási formájától. És ne lepődjön meg senki azon, hogy ahol szeretetet találunk, ott alkotókészség is lesz.
A szeretet láthatatlan, megérinthetetlen, nem hallható, nincs se illata, se íze, mégis minden valóság közül ezt a legvalósabb. És az Atya nemes szeretete mindig ott van mindenütt. Senki sem ismeri az Atya eredetét, vagy az ő jó, szép és igaz szeretetének eredetét. Azonban a személyes és a korszakos kinyilatkoztatás azt állítja róla, hogy határtalan és bőséges; hogy az Isten szeretete megszakítás nélkül úgy áramlik át a mindenségrenden, mint egy hatalmas, meleg és gyengéd hullám. A szeretet gyógyító hullámai mindig elérik a mi földi és mennyei családunkat, mint ahogy a lelkünket is csordulásig tölti. Az Isten szeretete mindig szép a maga változatos megnyilvánulási formáiban. Lehet tragikus, lehet diadalmas, de mindig szép és mindig szellemi értéket hordozó.
Minden, ami méltó a szépség megjelölésére, a szeretet isteni szívének valamely vetületét mutatja meg nekünk. De azt senki nem tudja, hogy az Atya hol, mikor vagy hogyan teremtett szeretetet és rendelkezett úgy, hogy abból egyetemes beállítottság és családi próbakő legyen. Vagy hogy mi módon teremtette az Isten a szeretet érzékelésére, felismerésére és megosztására való képességet. Az Atya minden ajándéka közül az egyik leggyönyörűségesebb a szépség teremtésének képessége. Amikor a szeretet és az alkotókészség összedolgozik, annak mindig jó gyümölcstermés lesz az eredménye. Jézus mondta:
„(…) Az isteni szellemnek a szellemtől született és Istent ismerő halandók életében termett gyümölcsei ezek: szeretetteljes szolgálat, önzetlen odaadás, bátor hűség, őszinte tisztesség, felvilágosult őszinteség, halhatatlan remény, gyanakvásmentes bizalom, irgalmas segédkezés, kimeríthetetlen jóság, megbocsátó türelem és tartós béke. (…)” (193:2.2)
A szeretetet csak azért ismerhetjük, mert az Atya adni akar belőle és fogadni akarja azt. Az Isten biztosítja, hogy mindenki, aki őszintén törekszik rá, megismerheti az ő igazi szeretetét a húsvér testi létnek valamely pillanatában – hacsak határozottan vissza nem utasítja. Ezek a szeretetpillanatok alapvető jelentőségűek, olyan vallásos tapasztalások, melyekre az Istenségbe és a továbbélésbe vetett hit támaszkodik. A valódi szeretet ezen érzésének elfogadása és igénybevétele bőséges hitet biztosít és ebből következően szellemi gyümölcsöt terem. A szellemi gyümölcstermés nyilvánvalóan örömöt szerez az isteni palettának, mert a gyümölcstermést lehetővé tevő szeretet örökkön az Istentől ered s kiárad a szakácsokra, művészekre, munkásokra, szülőkre, még a mi igaz, jó és szép Atyánk minden őszinte és törekvő fiára és leányára is.
Vajon milyen kedvesség, odaadás és gondos odafigyelés váltja ki az Egyetemes Atyában, a minden lény és dolog közepében lévő Abszolút Szeretet Lényében azt, hogy egy ilyen elmondhatatlanul fenséges ajándékot kínáljon mindenütt egyszerre és örökké minden olyan fiúnak és leánynak, aki csak szeretné? Senki sem tudja. De előbb-utóbb mindenki, aki törekszik rá, meg fogja érteni, hogy az Atya igaz, jó és szép szeretete azt jelenti a mindenségrendi gyermeknek, mint amit az anyatej a csecsemőnek.
„Az igazság következetes, a szépség megkapó, a jóság állhatatossá tevő. És amint a valós dolgok ezen értékei személyiségi tapasztalásban összehangolódnak, az eredmény bölcsesség határolta és hűség korlátozta magasabb rendű szeretet lesz. (…)” (2:7.12)
Az isteni szeretet szabadon, bőségben és mindenütt elérhető, és ez a szeretet a legnagyszerűbb dolog a világegyetemben. Mindent megkaphatunk az időben és az örökkévalóságban azon a hihetetlenül alacsony áron, hogy csatlakozunk az Atyához az univerzumépítésben és a teremtői lehetőségek határainak felfedezésében (már ha léteznek ilyen határok), és mindezt erős és múlhatatlan szeretettel tesszük. Ez a szeretet az idővel és a térrel kapcsolatos örökké gyarapodó tapasztalás tüzében születik, edződik és erősödik meg.
Az Isten örömet adó és örömet mutató szeretetéért cserébe kért hitbeli ár nem más, mint az, hogy a mindenségrendi családnak hű tagjaivá váljunk, részt vegyünk az egyetemes család gyarapításának isteni tervében, fejlődést mutassunk az örök és véges jóság elsajátítása terén, emeljük a szellemi tudatosságunk szintjét és gyarapodjunk az isteni értékekben, egészen a tökéletességig.
Az Atya szabad akaratot kínál nekünk a végtelenség és az örökkévalóság felfedezéséhez, és mindössze önként, szeretettel vállalt együttműködést kér cserébe. Az együttműködésünkre az Atyának azért van szüksége, hogy működésbe hozza a felfoghatatlanul nagy és fenséges világegyetemi kibontakozási lehetőségeket, értékeket, célokat és személyiségeket. Úgy tűnik, hogy még az Isten sem tudja élvezni a szeretetet és a szolgálatot egymagában. Az isteni szeretet akkor tud életre kelni, ha van legalább két személy és van valami teendő is, akár emberi, akár isteni, vagy emberi és isteni. Az isteni szeretet mindig kerüli a gyűlöletet és az aljasságot.
„(…) Az igaz szeretet nem alkuszik meg a gyűlölettel és nem is nézi el azt; hanem megszünteti. (…)” (188:5.2)
Ha már hosszabb ideje élsz ezen a részlegesen felvilágosult és kétszer is vétkezett bolygón, akkor tudhatod, hogy a szeretet gyakran elsikkad a jó és a rossz, az igazság és a tévedés, az ego és a többi személyiség között naponta dúló küzdelmek során. A szeretet érvényesülésében rejlő lehetőségek eme korlátai lassan leépülnek a Földön, ahogy a félelmet és a tudatlanságot fokozatosan és fájdalmasan felváltja a szeretet, az igazság, a szépség és a jóság.
A miénkhez hasonlóan elszigetelt világ gyakran viharos szellemi vizein való navigálást segítendő hozzáférést kaptunk az „Igazság Szelleméhez”. Ez a Szellem nem más, mint Jézus örök adománya az emberiségnek, melyet csaknem 2000 évvel ezelőtt küldött el. Az Igazság Szelleme nem csak a helyes és a helytelen közötti választásban segít, hanem irányítja is a felemelkedő lelkek közötti szereteten alapuló együttműködést is. Az Igazság Szellemében egy érzékelőt, egy vigasztalót és a múlhatatlan testvéri szeretet előmozdítóját találhatjuk meg. Ez pedig „(…) az egyik emberi lénynek a másikkal való szeretetteljes kapcsolatát irányító Igazság Szellem[e] (…)” (180:5.11)
Mihály örökös szeretetadománya, a pünkösd napján kiárasztott Igazság Szelleme gyorsan rávezet minket az Isten által ösztönzött jóság igazságainak és szépségeinek megismeréséhez. A kedvesség éppolyan jól gyógyítja a kapcsolatokat, mint az orvosság a testet, a rokonszenvező megértés pedig nemes szívre utal. Miután betöltekeztünk az isteni jósággal és örömünket leljük benne, egyre szabadabban kezd áramolni az Atya szívéből a mi szívünkbe, majd pedig a társaink, a barátaink és a szeretteink szívébe és elméjébe – annak megfelelően, hogy mennyit tudunk átadni. E képességünk teljes mértékben attól függ, hogy mennyi bennünk az Isten-szerűség – hogy mennyi igazság, szépség és jóság lakozik bennünk.
Amint elfogadtuk a mindenségrendi családban betöltendő szerepünket és mihelyt az istenszerűségben való tökéletesség iránt olthatatlan vágyunk megjelent, egyre inkább mutatni fogjuk a szeretet egyetemes ismertetőjegyeit: a harmóniát, a tiszteletet, a boldogságot, a hűséget, a szolgálatot és a gondos odafigyelést a Szeretet ama Nemes és Személyes Forrásának kívánságai és akarata vonatkozásában, aki a mi jó, szép és igaz Atyánk. Az Isten jószándékú szeretete átfogja a világegyetemet, és ez az élő szeretet a szellemgravitáció révén végül megtalál és betölt minden helyet idelent és kielégít minden szeretetigényt.
„(…) A szellemi beteljesülés a hittől, a szeretettől és az igazság iránti odaadástól függ – az igazságosságra irányuló vágytól és szomjtól – azon őszinte vágytól, hogy az ember megtalálja Istent és olyan legyen mint ő.” (156:5.7)
A szeretet olyan az igazság, a jóság és a szeretet számára, mint a láng a tűz számára, vagyis elválaszthatatlanok egymástól. És a szeretet maga után vonja a személyest is, hiszen csak érző lények képesek szeretetet adni és kapni. Még az alsóbbrendű állatok is felismerik, elfogadják és megosztják a szeretetet. Az igazságot és a szeretetet meg kell élni, hogy létezhessenek, azonban a legmagasabb rendű igazság azt sejteti, hogy a szeretet finomítása terén isteni törvény és mindenségrendi bölcselet munkál. Annak érdekében, hogy számunkra és a bennünk lakozó Isten számára egyaránt hasznosítható legyen, az életfilozófiánk természetes módon magában foglal helyes felfogást (igazságot), pozitív hozzáállást (jóságot) és isteni alkotókészséget (szépséget). Ezek megélése a szeretet új megtapasztalásában teljesedik ki, rajta az egyedi személyiség-lenyomatunkkal.
Lévén, hogy az isteni már bennünk lakozik, ezért az Isten-szerűség elérését megkönnyítő szeretet is megvan bennünk. A szeretetben rejlő lehetőségek végtelenek, már amennyire ez tudható. És a szeretet végső, tökéletességbeli, paradicsomi rendeltetése távoli eszményképet jelent. Egy rejtélyes Atya azt kívánja tőlünk, hogy élő tapasztaláson keresztül fedezzük fel, még azáltal is, hogy egyesül velünk, ami pedig a végleges rendű szeretetbeli cselekedet.
De nincs semmi rejtelmes abban, hogy megtaláljuk az Atya mindig jelenlévő szeretetét istenimádaton keresztül, a bennünk lakozó isteni lénnyel való bensőséges közösségen keresztül. A mindenségrendi gyermekek már mérhetetlenül hosszú korszakok óta így tesznek. A tartós szeretet forrása bennünk van – mindegyre azt szeretné, hogy imádjuk az Istent és szolgáljuk az Ő családját. A szeretet az Atyából árad ki és elér bennünk mindent, ami szükséget szenved, amikor és ahol csak engedélyezzük az élérést.
A szeretet mindig az Isten-szerűség felé vezet, arra, hogy jót tegyünk, megéljük az igazságot és szépséget teremtsünk. Ez a hatás él és úgy erősödik, ahogy a szeretet természetével, értékeivel és céljaival kapcsolatos tudatosságunk gyarapodik. Minél több szeretetet ismerünk meg, annál több szeretetet jelentünk mi magunk. Az Atya szeretete mindig elérhető a szívünkben és az elménkben, és kint pedig a többi, Istent szeretőn keresztül, vagyis a földi testvéreinken keresztül. És ha olyan keresőkkel találkozunk, akik még nem leltek rá a bennük lakozó Isteni Szeretetre, akkor könnyebben megtalálhatják, ha látják, ahogy a szeretet ott él a szavainkban és a cselekedeteinkben.
Amikor a szeretet megjelenik bennünk az alkalmazott igazság, szépség és jóság eredményeként, akkor annak megnyilvánulási formái között ott a hűség, a barátságosság, az irgalom, a türelem, a megbocsátás, a bölcsesség, a lojalitás, az alkotókészség, a lelki béke, a megértésen túli megelégedés, az igaz istenimádat, a nemes és megmaradó emlékek, a nagy tettek és a tiszta lelki öröm. És ez csak egy rövid felsorolása azoknak az előnyöknek, értékeknek és örömöknek, amelyek elérhetővé válnak, ha keressük és alkalmazzuk a szeretetet.
Nem számít, hogy milyen szerepet töltesz be a kibontakozó világegyetemekben, egyre több és több szeretetet fogsz kapni a szerető Teremtőtől és ezt a szeretetet tükrözöd majd a családod, a barátaid és a társaid felé, ezzel teljesítve ki a szeretet mindenségrendi körét, mely a Paradicsomtól indul és tart feléd, majd pedig visszatér a Legfelsőbbhöz, a Véglegeshez és az Abszolúthoz.
„(…) E szeretetfogalom az ember lelkében előidézi az igazság, a szépség és a jóság meglelésére irányuló állatfeletti törekvést; és megtalálásukkor a befogadásukban dicsőül meg; eleped a vágytól, hogy megélje azokat, hogy igazat cselekedjen” (196:3.32)
Ahhoz, hogy a Szeretet Paradicsomon lakozó Atyját személyesen is megismerd és magadhoz öleld, előbb magadnak is igazsággá, jósággá és szépséggé kell válnod tettben és tökéletességben, ezeket a te egyedi személyiségedben kell egyesítened. El fogsz jutni oda (ha még nem ez a helyzet), hogy már akarod és igényled a tökélessé válást a szeretet megélésében. A paradicsomi gravitáció és az isteni szeretet mindig az Isten személyes jelenléte felé vonz, végig azon az úton, ahogy a Paradicsom felé, számunkra a határtalan szeretet állandó lakhelye felé tartasz.
A szeretet korlátai nem léteznek az isteni előnyök oldaláról nézve. A szeretettel örökké továbbmehetünk. Mindazonáltal a korlátozott szeretetet igénybe vehetjük és így is teszünk az időben és a térben – teljességében és tökéletességében pedig az örökkévalóságban és a végtelenségben. Ha úgy döntesz, hogy követed a szeretet útját, akkor bele fogsz nőni az abszolút és tökéletes szeretetbe az idő és a tér nagy szakaszain való áthaladás során, egyszerre mindig egy tapasztalást szerezve.
Elsőre talán nehezen fogadjuk el azt az isteni valóságot, hogy egy paradicsomi rangú és eredetű láthatatlan lény, az örökkévaló és végtelen Isten egy szilánkja bennünk lakozik és arra vár, hogy odafigyeljünk rá, és tökéletes, tartós szeretetet kínál – de ez bizony így van! Az Istennek tényleg van egy paradicsomi képviselője bennünk. Ez a Paradicsom felé mutató Irányfény igyekszik megmutatni a Hazautat, mindegyre feljebb és befelé vezet, a világegyetemi felemelkedés szellemi iskoláin át. És ez a folyamat biztosítja azt, amire a legnagyobb szükségünk van: tapasztalatszerzést a szeretet tökéletessé tétele terén.
Az Isten megismerésére irányuló benső életünkön és az Isten kinyilatkoztatásának külső megtapasztalásán keresztül a szeretet az igazság, a szépség és a jóság nyers minőségéből olyan hasznos értékekké alakul, melyeket mi magunk és a társaink jól kamatoztathatjuk azon élethelyzeteink végtelen sorában, amikor értékeket választunk és ismerünk meg – amikor gyarapodunk a szellemben.
Az Atyával, az angyalokkal és a földi családunkkal való szeretetteljes együttműködésen keresztül gyarapodunk a szeretetben és az igazi értékekben. A szeretet valós, és még valósabbá válik minden olyan döntésünkkel, amelyek a jó, az igaz és a szép irányába mutatnak. A jó döntések alkotják a Paradicsom eléréséhez vezető lépcsőfokokat.
„(…) Az igazság, a szépség és a jóság isteni valóság, és amint az ember a szellemi létben egyre feljebb jut, az Örökkévalónak e legfelsőbb jegyei egyre inkább összehangolódnak és egyesülnek számára az Istenben, aki a szeretet.” (2:7.10)
Ha az Atya nem találta volna ki a szeretetet és mi nem fogadnánk el azt, akkor nem is tudnánk megismerni, illetve továbbadni. A lelkünkben lévő jóság és szeretet tára azért mutatkozik meg a külső személyes életünkben, mert a tiszta szeretetnek tennie kell valamit. A jóság nem más, mint kivitelezett szeretet. A jóságtartalmunk mértéke és értéke azt tükrözi, hogy milyen minőségű és mekkora mennyiségű szeretetet hozunk létre annak eredményeként, hogy személyes hitünk van a bennünk lakozó Atya-szellemben és istenimádati kapcsolatban vagyunk vele – hogy mennyire tudatosítjuk és szeretjük az Istent – és hogy mindez miként vegyül össze az egész tapasztalásunkkal és miként módosul általa.
Ha bölcsen élünk a jóságunk megosztásával, akkor az szeretetteljes együttműködési módokat teremt közöttünk és a testvéreink között, függetlenül attól, hogy hány ilyen testvérünk lesz az örökkévalóságban. A szeretet elég nagy mindenki számára, és az Atya szellemi világegyetemében való létezés és cselekvés központja számára. Mihelyt ez a szeretetközpont megtelepedik a lelkünkben, attól fogva az Isten alkotókészsége egyre több egyedi jóság-kifejeződés megjelenését fogja segíteni bennünk és rajtunk keresztül. Ezek a kifejezési formák képesek korlátlan mértékben gazdagítani a kapcsolatainkat és fokozni a bölcsességünket a kellemes emlékekkel és a megtanult fontos leckékkel.
Az Isten nyilvánvalóan úgy képzelte el a szeretetet és úgy rendelkezett felőle, hogy az a jóság, a szépség és az igazság mércéje legyen. Az Atya képes ilyen meghökkentő dolgokra. Vagy talán a szeretet és a jóság egyszerűen csak eredendő része az Atya természetének. Akárhogy is, minden szeretet az Istentől ered és érkezik meg a miénkhez hasonló szerény világokra isteni látogatások formájában, valamint tényalapú, igazságtartalmú és mennyei hitelességű kinyilatkoztatások alakjában. A szeretetről szóló kinyilatkoztatások azért tartós hatásúak, mert az Atya-szilánk és az Igazság Szelleme is bennük lakozik, ténylegesen is bennük él és munkál. Az Atya alászálló fiai és leányai mindig azon fáradoznak, hogy kinyilatkoztassák nekünk a szeretetet a kinti valóságból, míg az Isten bennünk lakozó része bennünk munkálkodik. Egy isteni és üdvös szeretet-szövetség dolgozik értünk.
Az eredeti szeretet persze a Paradicsomról vetül ki, viszont annak története, hogy a szeretet mi mindent jelentett, jelent és fog jelenteni, az a valaha elmondott legnagyszerűbb történet azokról a megpróbáltatásokról és győzelmekről, melyek betetőzése a Legfelsőbb Lény. Annak a határtalan isteni ragaszkodásnak a története, amely az Atya-Forrásból árad ki minden pillanatban, örökké, és jut el minden helyre és szegletbe. Az Isten igazságának, szépségének és jóságának üzenete végül eljut minden világra, és annak hordozója mindig is a szeretet.
A szeretet hordozhatja ugyanazt az igazságot, szépséget és jóságot, de sohasem nyilvánul meg ugyanúgy. A szeretet és a könyörület azt igényli, hogy a kinyilatkoztatott igazság mindig alkalmazkodjon a tanítvány elméjéhez, és hogy annak kifejeződési formája kegyes legyen.
„(…) Amilyenek az emberfajtához vagy a nemzethez tartozó családok, olyan az ahhoz tartozó társadalom is. Ha jók a családok, akkor a társadalom is jó. (…)” (84:7.1)
Ami a sejt az emberi testnek, az a család a bolygói civilizációnak. Az egészség, a kiegyensúlyozottság és a növekedés teljes mértékben az elemi egységek, a család, illetve a társadalom jólététől függ. A szeretetben élő családok hozzájárulnak a jószomszédság kialakulásához. A jószomszédság szép és alázatos városokat teremt. A méltó városok összekötik a nagy nemzeteket, melyek végül más nemzetekkel együtt egy nagy és sokszínű családot hoznak létre, melynek a szándékai és a tettei is igazak, szépek és jók, azokat mindig a szeretet és az isteni testvériség vezérli. Ekkor teremtődik meg az igazi lehetőség a fény és élet korának beköszöntére.
Ideális esetben a gyermek jó családba születik és elkapja a „szeretet jó vírusát” a szüleivel és a testvéreivel való szeretetteljes kapcsolaton keresztül – már a születést megelőző időktől egészen a testi, mentális és szellemi érettség eléréséig. Az ilyen törődő, átfogó és gyöngéd nevelés hatására a szeretet vírusa átterjed a következő nemzedékekre is: ahogy ez az eszményi szeretet mind a földi, mind az isteni szülők irányában magasztos vonzalommá érik. Végül átfogó családi szeretetté fejlődik – azzá a vággyá, hogy mindenki számára jót tegyen, különösen az Isteneink számára, akiket képtelen vagyunk nem imádni, mihelyt egyszer már felismertük és elfogadtuk az ő valóságos voltukat.
Ha a szülő részéről a gyermek irányában mutatott nemes szellemi szeretet folyamatosan terjedni tud nemzedékről nemzedékre, akkor az elhozza a fény és az élet korát. Ez olyan korszak, amelyben a vallás, a tudomány, a bölcselet és az oktatás együttesen is a szeretet alkotóelemeinek – a szépségnek, a jóságnak és az igazságnak – a tanulmányozására és gyakorlására összpontosít. Ez már most is folyik a bolygónkon, családi szinten. A szellemi szeretet fentről való megnyilvánulásai – mint például az Urantia könyv – mindig gyorsítja a folyamatot.
„(…) Az igazságon keresztül az ember eljut a szépséghez és a szellemi szeretet révén felemelkedik a jóság szintjére.” (103:9.10)
Ha te nem valamilyen mértékben rendezetlen és szívfájdító neveltetésben részesültél itt, az Urantián, akkor a kevesek egyike vagy. Ha a felnőttkori életedet nem szegélyezték szörnyű tévedések, borzasztó tragédiák és romboló konfliktusok, akár saját, akár mások által elkövetett hibákból kifolyólag, akkor te a kivételek közé tartozol. Ha a hitedet és a szeretetedet mindezek meg sem érintették, akkor bizonyára Istengyermek lesz belőled, ha még nem volnál az már most!
A szellemi szeretet arra ösztönöz, hogy tagadd meg a múltat, oldozd el magad tőle. Amint megtetted, a szeretet megmutatja a napi feladatodat, azt a magasztos kötelességet, hogy vidd el az Atya szeretetét az isteni család többi tagjának. Ez a szeretet nemtől független, és a kifejeződését sem korlátozza a kreativitásunk. Viszont igenis fejlődik – a szeretet gyarapodik. A szeretetnek növekednie kell, különben nem szeretet többé. A szeretetet azáltal nyilatkoztathatjuk ki, ha folyamatosan megvan a hajlandóság bennünk arra, hogy mindenkivel jót tegyük és mindenkinek segédkezzünk. Ez az isteni szeretet mindig alkalmazkodik és gyarapodik, végül a mindenségrendben mindenkit a családunk részévé tesz.
Egyszer majd minden nemzedék eljut oda, hogy megismerje az isteni szeretetet annak lehető legnagyobb dicsőségében, és erre részben azért fog sor kerülni, mert úgy döntünk, hogy hordozóivá leszünk a szeretet jó vírusának. A szeretet útján azonban a Mester járt elől; kijelölte az utat a Szeretet Első Forrásához. Jézus nemesebb szintre emelte az arányszabályt, amikor kijelentette, hogy ha bármikor kétségünk támadna azzal kapcsolatban, hogy mi is a leginkább szeretetteljes válasz, akkor bármely körülmények között:
„[Azt mondom nektek:] Szeressétek az ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik utálnak benneteket, áldjátok meg azokat, akik átkoznak titeket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket. Amiről úgy gondoljátok, hogy én is megtenném az emberek érdekében, tegyétek meg azt ti is.” (140:3.15)
Jézus nemes és isteni Atyai szeretete nem vesz igénybe haragot, félelmet vagy gúnyt ahhoz, hogy motiválja a gyermekeit, inkább bölcsességgel, empátiával és könyörülettel él. Egy jó szülő a világegyetemek Atyjának irgalmas és megbocsátó szeretetét tükrözi. A szeretet a végtelen jóság és isteni szépség tápanyaga. A mindenségrendi család tagjait összekötő kapocs nem más, mint az Atya megismerése. Az Isten személyes, és az Isten Atya, ezért az Isten a legnagyszerűbb szülő. Az Isten atyai szeretet, személyes kapcsolat, könyörületes teremtő és a legjobb barát mindig.
„(…) Ha be akartok lépni az országba, akkor olyan igazságossággal kell rendelkeznetek, mely szeretetben, irgalomban és igazságban áll fenn – azon őszinte vágyban, hogy megcselekedjétek a mennyei Atyám akaratát.” (140:6.3)
Az Isten gyermeke számára a szeretetből szeretet fakad; ennélfogva valakinek kezdeményeznie kell azt, ahogy az Atya is tette. Valóban, Ő szeretet által uralkodik. A tökéletlen emberi viszonyokban a szeretet megkövetelhet irgalmat és megbocsátást. Az efféle összebarátkozás megörvendezteti a szívünket, közösségszeretővé alakítja az elménket és elbűvöli a szellemünket; következésképp az Isten szeretetével jól kell tartanunk a testvéri kapcsolatainkat. Az Atya akaratának megcselekedése, az irgalom mutatása és a megbocsátás felkínálása mind természetes módon elérhetővé válik az olyan mindenségrendi gyermek számára, akik mindig tudatosítja magában az isteni szeretet forrását és értékét. Az Atya akarata az Urantián mindig magában foglalja a valóban igényelt szeretet megtalálását és kielégítését úgy a magunk esetében, mind mások esetében.
A szeretetből fakadó törekvés, az általa jelentett ösztönzés a bölcs szolgálat útjára vezet minket. A bölcsen alkalmazott szeretet mindig nemes szolgálatot, önzetlenséget, hűséget, empátiát, nyíltságot, derűlátást, bizonyosságot, kedvességet, megértést, kiegyensúlyozottságot és természetes higgadtságot eredményez.
„(…) Jézus a szeretet Istenét nyilvánította ki, és a szeretet magába foglal minden igazságot, szépséget és jóságot.” (5:4.6)
Az Isten szeretet, de az Atya Isten több, mint szeretet, felbecsülhetetlenül több. A szeretet csak az egyik vonása az Atya természetének, de ez a meghatározó rész. Az Isten egy olyan üres helyet tölt ki a szívünkben szeretettel, melyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, illetve nem lehet semmi mással kielégítően megtölteni, mint valódi szeretettel. Ha minden szív ily módon megtelt, akkor a társadalom virágzásnak indul. A szeretet azért létezik, mert az Isten létezik. Ennélfogva a szeretet olyan mértékig létezik bennünk, amilyen mértékig beengedjük az Atyát a szívünkbe és az elménkbe.
A szeretet eredendően megvan minden gyermekben, de a gyermek dönthet úgy, hogy nem él vele. A szeretet az Isten határtalan könyörületén alapul, a családi társulásokban teljesedik ki és a világegyetemi közösség számára végzett felvilágosult szolgálatban csiszolódik. A szeretet az önzőséggel fordított arányban válik élővé. Az önzetlen szolgálat és a megbocsátás előmozdítja a testvériség ügyét. Ha megvan a tapintat, a türelem, a könyörület és az igazi szeretet minden testvérünk iránt, akkor ez mind azt jelzi, hogy tudatosul bennünk a szellemvalóság és gyarapodunk a szeretet köré épülő szellemi értékekben.
A barátaink és a tanítóink megválasztása meghatározza a szellemi szeretetben és a Kör teljesítésében való előrehaladásunk ütemét. A magas etikai és erkölcsi mérce szerint élőkkel fenntartott kapcsolataink segítségünkre vannak abban, hogy meghatározzuk a szeretet és az emberbarátság forrását saját magunkban, és meg is maradjunk ennél a forrásnál. Az ilyen szeretet aztán átadható az utánunk jövő testvéreinknek, azoknak, akik a Paradicsomhoz felvivő lépcső alsóbb fokain tartanak.
A szívélyes, baráti ismeretségek többszörösére növelik az élet örömeit és emlékezetessé teszik a sikereinket. A régóta fennálló – isteni és emberi – kapcsolatok képezik a jellem alapját és az élet felbecsülhetetlen kincseinek egyikét. A barátságok alkotják a közösségi lét kellemes velejáróját és az egyik olyan feltételt, melyre a léleknek szüksége van ahhoz, hogy leküzdje az élet által hozott összetett kihívásokat, eredjenek azok az Istennel vagy a társainkkal való kapcsolatokból. Semmi sem csillapítja úgy a szomorúságot, a bánatot és a fájdalmat, mint egy jóbarát nyugtató és vigasztaló segítsége. Ha van a közelünkben olyan, akiben megbízhatunk, akkor az tartalmasabbá teszi az életünket és gyarapítja az életünkben megmutatkozó valódi értékeket. A nemes önbecsülés a kifelé irányuló szeretetből és a mások – az emberek és az Isten – iránti tiszteletből születik.
Akik hajlanak arra, hogy megtalálják és megismerjék az Istent, és olyanná váljanak mint ő, azok a továbbélési programjuk alapján elindulva fejlődés útján érik el a szellemivé alakuló gondolkodás és cselekvés szintjét. A szeretet mindig mutatja az utat. Bölcsességnek kell megnyilvánulnia abban, ahogy a téridőbeli egyedi tapasztalásunkhoz igazodva megválasztjuk a helyes növekedési sebességet és az előttünk álló utat. Az út során minden lépésünk során biztosak lehetünk abban, hogy jelen van az Isten és az angyalok, és az ő szeretetük is velünk van, és hogy a szeretet a legvalósabb minden valóság közül, mert annak alkotóelemei – a jóság, az igazság és a szépség – az Atyától, a Világegyetem Nagy Szeretetétől származó adományok.
A szeretet éppen úgy átragad másokra, mint ahogy az öröm, a félelem, a nevetés és a kétségbeesés. Amikor a szellemi szeretetből és a teremtményi rokonságból fakadó mosolyunkat megosztjuk másokkal, akkor egy csipetnyi jóságot adunk az életükhöz, annyit, amennyi adakozásra késztet végig az életben. A lelkünk örömmel kapja el az Atya szeretetvírusát, hacsak a szabad akaratunk szerint végleg vissza nem utasítjuk ezt az örökkévalóságig szóló meghívást.
„A szeretet, egy apa szeretete a fia iránt, a Teremtő és a teremtmény világegyetemi kapcsolataiban a központi igazsággá válik – s nem egy olyan király igazságává, aki megelégedést keres a rossztevő alattvalójának szenvedéseiben és megbüntetésében.” (188:5.1)
Az igazi szeretet sohasem törekszik bosszúra vagy büntetésre, hanem visszavonul, ha elnyomják, és aláveti magát az igazságnak, ha elutasítják. Az Isten irgalmas szeretetének nincs szüksége erő alkalmazására. Amikor azonban a gazdaszemélyiség kiűzi a szeretetet a lélekből, akkor az igazság alkalmazásának jön el az ideje. A család egésze iránti szeretet, igazság és törődés nem engedheti meg a szeretetet elutasító és az Atya akaratát elbitorló tévelygő gyermeknek, hogy átgázoljon a teremtés többi részén. Az Isten azonban nem gurul méregbe, és nem igényli a megtorlást sem. Gondolhatunk az Atyánkra úgy, mint a szülői szeretet végleges rendű formájára. De vajon miként kezeli a Végleges rendű Szülő az olyan esztelen gyermeket, aki visszautasítja a szeretetet és a mindenségrend törvényét, az Atya igazságát és jószándékát?
„(…) Minden dolog szent azok életében, akiket a szellem vezet; vagyis akik az igazságnak alárendeltek, akiket a szeretet nemesít meg, akiket irgalom vezérel és akiket tisztességesség – igazságosság – korlátoz. (…)” (155:6.11)
Az Atya nagy és végtelen szeretete képes megbocsátani a rossz dolgokat, sőt még fel is tudja emészteni azokat. A rosszcselekedet iránti kísértést csökkenti, ha az ember szívében biztos az Isten iránti szeretet. Amikor hibázunk, az Atya először megbocsátást és irgalmat alkalmaz, majd pedig igazságot, de sohasem büntetést, kegyetlen vagy ellenséges fellépést. Legyen nyilvánvaló mindenki előtt, hogy a lét megszüntetése Isten számára az egyedüli alternatíva olyannál, aki a szeretetet és az irgalmat már egyértelműen, teljesen és feltétlenül elutasította.
A szeretetnek azért képezi alapját az igazság, a szépség és a jóság, mert ezek elválaszthatatlanok a szeretet egészétől. Az igazság az, hogy az Atya személyesen és egyénként szeret minket – úgy, mint a gyermekeit. Az Isten azt szeretné, hogy túléljük a [testi] halált és elfogadjuk a soha véget nem érő életet az ő jó világegyetemében. Valójában ezt volt a Mester fő üzenete:
„(…) Jézusnak a keresztelés utáni urantiai életét egyetlen dolog vezérelte, és az pedig a paradicsomi Atyjának egy jobb és igazabb kinyilatkoztatása volt; ő volt a legelső az Istenhez vezető új és jobb úton, a hit és szeretet útján. (…)” (138:6.4)
Ha a szellem vezet minket, akkor tudjuk, hogy az Isten nem pusztán az erény megfogalmazása, hanem az Atyánk VALÓS szerető személyiség, a legvalóságosabb mind közül. És az Atya szeretete mindig személyes kapcsolatokon keresztül valósul, továbbá azon erények, értékek és eszményképek tanulmányozásán és elsajátításán keresztül, melyeket a szeretetnek, az igazságnak, a szépségnek és a jóságnak a könyvben újradefiniált fogalmai képviselnek.
Ha az Atyát szerető személyek közül ketten találkoznak, akkor és ott az isteni szeretet kiterjed. Ha az Istent szeretők közül sokan összegyűlnek, akkor a kiterjedő szeretettől kifakadnak a béke és a testvériség rügyei; a fivéri és a nővéri szeretet általános lesz. Az Isten mindannyiunkat szeret, és ha hiszünk ennek tényszerűségében, akkor a szeretet életre kel a szívünkben és az elmét olyan nemesebb gondolkodásra és bölcsebb döntésekre ösztönzi, amelynek eredményeként kialakuló szeretetlepel mindent képes beborítani.
A kinyilatkoztatás szerint az isteni szeretet az Urantián egy napon majd főszabályként fog működni, az előfordulása többé már nem ritka és véletlenszerű jelenség lesz. Képzeljük csak el, hogy milyen lehet az Atya szeretete a Paradicsomon, ahol az isteni szeretet messze meghaladja azt a szintet, amikor valaki csak annak megismerésével és megélésével próbálkozik. Ott a szeretet teljes, abszolút és tökéletes. Azonban az igazság, szépség és jóság nélküli szeretet sohasem lehet abszolút vagy tökéletes, az csak egy érzés marad. Az Atya értékei nélküli szeretet múlékony, felszínes és elégtelen.
Ha a szeretet határtalan az Isten nézőpontjából, akkor vajon mi korlátoz bennünket abban, hogy a személyes szeretetünket munkába állítsuk mind a befogadás, mind a megosztás terén? Vajon naponta gyarapodik-e a szeretetünk kegyelemben, terjedelemben és nagylelkűségben – igazságban, szépségben és jóságban? A Szeretet Atyja azt szeretné és azt akarja, hogy minden gyermeke gyarapodjék az isteni szeretet elfogadásában és továbbadásában.
„A véges ember számára az igazság, a szépség és a jóság az isteniség valóságának teljes kinyilatkoztatását magába foglalja. Amint az Istenség szeretetalapú értelmezése szellemileg kifejeződik az Istent ismerő halandók életében, úgy megjelennek az isteniség gyümölcsei is: az értelemre épülő béke, a társadalmi haladás, az erkölcsi megelégedés, a szellemi öröm és a mindenségrendi bölcsesség. (…)” (56:10.20)
Az eredeti mű:
- Warren, R.E.: Truth, Beauty, Goodness In the Urantia Book. Chapter 5 ~ Love. In: UAI Journal. Vol 19, No. 2. April 2012. p.15-19. h https://urantia-association.org/documents/journal/2012/UAI-Journal_2012_vol-2_en.pdf
Hozzászólások