Leleplezett téveszmék

Cikk: Tanulmányozás

Leleplezett téveszmék

A múltban gyökerező téveszmékkel talán nem is az a legnagyobb baj, hogy milyen károkat és értelmetlen szenvedést okoztak az egykor élt embereknek. A mai nemzedékek számára ennél nagyobb baj, hogy egyesek életben tartják és terjesztik a téves eszméket és gondolatokat annak ellenére, hogy az adott eszme vagy gondolat téves jellege számukra is bemutatásra került, megismerhetővé vált. Az alábbiakban felsorolt téveszméket és egyéb tévedéseket leleplező szövegek forrása az Urantia könyv. A leleplezéshez használt szövegek köre nem teljes; bizonyára egyéb cáfolatok is felsorakoztathatók az érvanyag részeként.

  1. Reinkarnáció (újratestesülés), lélekvándorlás-tan és karma-törvény
  2. A holtak visszatérése, „üzenetei”
  3. Asztrológia (csillagjóslás)
  4. Varázslás és babonaság
  5. „Választott nép”
  6. Az „eredendő bűn” és az ember „bűnbeesése”
  7. Megváltó („váltságfizető”)
  8. A múltbéli aranykor
  9. A haragvó Isten, és az Isten megbékítése
  10. Az Isten természetével kapcsolatos egyéb téveszmék forrása
  11. „Szárnyas” angyalok
  12. Nacionalizmus
  13. A Biblia Isten szava
  14. Démoni megszállás
  15. Spiritizmus, médiumság
  16. Istenbizonyítási módok létezése
  17. Az evolúció iránya véletlenszerű
  18. Mózesi teremtéstörténet
  19. A bibliai özönvíz története
  20. A tizenkét törzs
  21. Ábrahám mint minden zsidó ősapja
  22. Az Isten ad jót és rosszat
  23. Vízen járás
  24. Titusz fiának csodás meggyógyítása (csodajel)
  25. A víz borrá változtatása Kánában
  26. Az első csodás halfogás
  27. Az özvegyasszony fiának feltámasztása Nainban
  28. A vihar lecsendesítése a Galileai-tavon
  29. A templomi adó megfizetése a hal szájában talált pénzzel
  30. A második csodás halfogás
  31. A lelkiismeret hangja Isten szava
  32. A közönséges álmok a világ tükrei; jósolnak, tanítanak...
  33. A hit „hegyeket mozgat meg”
  34. Máté írta a Máté szerinti evangéliumot
  35. János írta a János szerinti evangéliumot
  36. A huszonnégy vén széke az Isten hét szelleme körül az Isten trónusánál (Jel 4:4-11)
  37. Pünkösd – a Szentlélek (Szent Szellem) kiáradása
  38. A betlehemi csillag
  39. Vezetettség, hangok, látomások és különös vallási szokások
  40. Külön papságok, szent családok
  41. A nemi önmegtartóztatás tisztelete
  42. Materializmus
  43. Szekuláris egyeduralom
  44. A személyiség megértése egyenlő a test működésének megértésével
  45. Minden ember egyenlőnek született
  46. A házasság: szentség; a házasságok a mennyben köttetnek
  47. Csak egy igaz vallás van
  48. Az idő és a tér relatív; az idő a tértől függ
  49. Vallási negativizmus
  50. Az érzelmek kimutatása férfiatlan dolog, a gyengeség jele
  51. A Jézusról szóló vallás
  52. A feltámadás igazságának alapja az „üres sír”
  53. Az isteni kegyelem emberszerű istenképet mutat
  54. A bűn megjelenésével vált lehetővé a szabad döntés
  55. A lélek a test éltető formája
  56. A földet művelni átok
  57. A léleknek súlya (tömege) van
  58. A magvetőről szóló példázat Bibliában szereplő értelmezése Jézustól származik
  59. A Védák isteni eredetűek
  60. Az Isten „az ember legnemesebb alkotása”
  61. A szeretet az Isten
  62. A világegyetem egy baleset
  63. Az isteni gondviselés anyagi szolgálat
  64. A természet Isten
  65. A „mennyei háború” fizikai csata volt
  66. Az élet fája csak egy legenda
  67. A sumér nyelv sémi eredetű
  68. Jézus Dávid leszármazottja volt
  69. Szent történelem
  70. Az ember Afrikából származik
  71. A galaxisok mozgásának kialakulásában nincs szerepe értelmes tervezésnek
  72. Az állampolgár legfőbb kötelessége élni és halni az állam iránt
  73. Az élet 3,5 milliárd éve jelent meg a Földön
  74. A Nap 4,6 milliárd éve keletkezett
  75. Jézus azonos Immánuellel
  76. A módosult tudatállapot keresésének téveszméi
  77. A Melkizédek turáni szkítha király volt
  78. Jézus örök főpap Melkizedek rendje szerint
  79. A Melkizedek ugyanegy lélek a Jézuséval
  80. A bibliai három napkeleti bölcs magyar volt
  81. A hiányzó láncszem az ember evolúciójában
  82. A Szentlélek (Szent Szellem) az Istenség harmadik személye
  83. Az állatoknak is lehet lelkük
  84. Jézus a keresztény vallás és egyház alapítója
  85. Emberből is válhat angyal
  86. A tudás maga bizonyosság
  87. A tudomány segítségével az ember is teremthet életet
  88. Az ember még a földi létben képes kiszabadulni a biológiai lét korlátai alól
  89. Jézus halandó emberi testben fog visszatérni másodszor
  90. Az „ítélet napja” egybeesik a világvégével
  91. Jézus személyesen fog visszatérni a világ megítélésére
  92. Az ember fizikai testben támad fel
  93. Jézus fizikai testben támadt fel
  94. „Az Úr angyala” rendszerint Isten fizikai megjelenését jelöli
  95. A szentek közbenjárnak Istennél az imádkozó ember érdekében
  96. Az ember szellemként támad fel
  97. Van könnyebb és rövidebb út is a Paradicsomba
  98. Az egészség a menny mosolya rajtunk, a betegség az Isten zord tekintete
  99. Isten nevében vívott szent háborúk
  100. Az anyagi jólét bizonyítéka az isteni kegynek
  101. Jézus halálának páskakronológiája van
  102. Évát az Isten utólag teremtette Ádám oldalbordájából
  103. A nemzetköziség szavatolja a világbékét
  104. A totális faji olvasztótégely
  105. Virágozzék együtt minden virág
  106. A szülői felelősség szabadon átruházható
  107. A férfi-nő családi életbeli együttműködésének létezik egyenértékű alternatívája
  108. A növényeknek és az állatoknak is lehet személyiségük
  109. Egy demokráciában az egyháznak joga és kötelessége véleményt nyilvánítani a társadalmat érintő politikai kérdésekben
  110. Szükséges és hasznos az egyházi jelenlét erősítése az oktatásban
  111. Az ember több millió évvel ezelőtt jelent meg
  112. A Lucifer fölött állók közül is részt vettek egyesek a lázadásban
  113. A bolygónk számos tekintetben kísérleti világ
  114. Az ember közvetlenül a majomtól származik
  115. A lélek az élet forrása és hajtóereje, ösztönzője
  116. Isten csak egy jelképes gyűjtőfogalma mindannak a jónak és szépnek, ami az emberben elrejtve volt (az ún. nem-teista humanizmus)
  117. Az emberi lélek a mindenség teremtésétől fogva létezik
  118. A halhatatlanság az emberi személyiség eredendő sajátossága
  119. A szeplőtlen fogantatás
  120. A hit alapja a vallás

 

1. TÉVESZME: » Reinkarnáció (újratestesülés), lélekvándorlás-tan és karma-törvény «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) A régebbi zsidó tanítók Platónnal, Philonnal és sok esszénussal együtt megengedték azt az elméletet, hogy az emberek az egyik megtestesülésben learathatják azt, amit a megelőző létezésben vetettek; így azt hitték, hogy az egyik életben levezekelhetők a megelőző életekben elkövetett bűnök. A Mester [Jézus] nemigen tudta elhitetni az emberekkel, hogy a lelküknek nem volt korábbi léte.” (Az Urantia könyv, 164:3.4)

„Az élethordozók által növényeknek és állatoknak adományozott élet a növény vagy állat halála után nem tér vissza az élethordozókhoz. Egy ilyen élő dolog eltávozó élete nem foglal magába sem önazonosságot, sem személyiséget; nem egyedileg éli túl a halált. Létezése során és az anyagi testben való tartózkodása alatt változáson ment keresztül; energia-evolúción esett át, és csak mint a világegyetem mindenségrendi erejének része él tovább; nem egyedi életként létezik tovább. A halandó teremtmények túlélése teljes mértékben a halandói elmén belül kifejlődő halhatatlan lélekre épül.” (Az Urantia könyv, 36:6.5)

 

2. TÉVESZME: » A holtak visszatérése, üzenetei «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„[Az ember a] halált követően sohasem mutat működő önazonosságot és semmilyen formában nem tart kapcsolatot a földi élőlényekkel. E (...) lelkek egészen és teljes mértékben öntudatlan állapotban maradnak a hosszú vagy rövid halálbeli alvás alatt. A továbbélés folyamatának lezárultáig semmiféle személyiség vagy képesség nem áll a rendelkezésükre a más személyiségekkel való kapcsolattartáshoz. (...) [Az innenvilágból átkerülőknek] nem engedtetik meg, hogy a szeretteiknek üzenetet küldjenek vissza. Szerte a világegyetemben tiltják, hogy (...) ilyen közléscsere folyjon.” (Az Urantia könyv, 112:3.7)

„A holtak szellemei nem térnek vissza abból a célból, hogy érintkezzenek a családjukkal vagy a még élő, egykori barátaikkal.” (Az Urantia könyv, 150:3.5)

 

3. TÉVESZME: » Asztrológia (csillagjóslás) «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Az ősember a mindennapos jelenségek magyarázatául nem volt hajlandó elismerni a természeti okokat.” (Az Urantia könyv, 81:2.8) „(…) Az ősök minden természeti jelenséghez valamilyen természetfeletti magyarázatot kerestek, mely kívül esett az ő személyes felfogóképességükön; és számos mai ember még mindig így tesz. Az úgynevezett természeti jelenségek személytelenítése hosszú időt vett igénybe, és e folyamat még ma sem fejeződött be. De az igazi okok nyílt, őszinte és bátor keresése a mai tudomány megszületéséhez vezetett: A csillagjóslásból csillagászat, a varázsvegytanból vegyészet, a varázslásból pedig orvostudomány lett.” (Az Urantia könyv, 81:2.9)

„A javas emberek erősen bíztak az előjelekben és a baljóslatú jelekben, mint amilyen az is, hogy »és mikor a szederfák tetején indulásnak zaját fogod hallani, akkor indulj meg«. A sámánok a faj történelme során már nagyon korán a csillagok felé fordították a figyelmüket. A kezdetleges csillagjóslás világszerte elterjedt hiedelem és gyakorlat volt; az álomfejtés szintén széles körben elterjedt. Mindezt hamarosan követte azoknak a heves vérmérsékletű sámánnőknek a megjelenése, akik azt állították magukról, hogy képesek kapcsolatba lépni a holtak szellemeivel.” (Az Urantia könyv, 90:2.5)

„A cézárok újra és újra elűzték a csillagjósokat, de azok mindegyre visszatértek, mert a nép hitt a hatalmukban. Nem lehetett kiszorítani őket, és a nyugati egyház és állam vezetői még a Krisztus utáni tizenhatodik században is a csillagjóslás pártfogói voltak. Értelmesnek tartott emberek ezrei még mindig hiszik, hogy az ember valamely szerencsés vagy szerencsétlen csillagzat alatt születik; hogy az égitestek együttállása meghatározza a különböző földi események kimenetelét. A hiszékeny emberek még mindig jövendőmondókhoz járnak.” (Az Urantia könyv, 90:2.7)

„A sálemi evangélium vereségét nyomban követte az Istár-tisztelet erőteljes térnyerése, mely szertartás már korábban meghódította Palesztinát Astoretként, Egyiptomot Íziszként, Görögországot Afroditéként és az északi törzseket Astarteként. Az Istár-imádás ezen újjáéledésével volt összefüggésben az, hogy a babiloni papok újfent a csillagok vizsgálgatása felé fordultak; a csillagjóslás ekkor élte meg az utolsó nagy fellendülését, a jóslás divat lett, és a papság évszázadokon át egyre jobban leépült.” (Az Urantia könyv, 95:1.7)

„E babiloni áltudomány a görög-római birodalomban fejlődött vallássá. Még a huszadik századi ember sem szabadult meg teljesen e babonás hiedelemtől.” (Az Urantia könyv, 121:5.5)

„A mennyek csillagai járásának egyáltalán semmi köze sincs a földi emberi élet eseményeihez. A csillagászat helyénvaló tudományos foglalatosság, a csillagjóslás azonban babonás tévedések halmaza, melynek nincs helye az országról szóló evangéliumban.” (Az Urantia könyv, 150:3.3)

 

4. TÉVESZME: » Varázslás és babonaság «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Az első emberi előrelátás a tűz, a víz és az élelem megőrzésére irányult. Az ősember azonban természeténél fogva szerencsejátékos volt; mindig mindent ingyen szeretett volna megkapni, és a szerencsét, mely a kitartó munka eredménye volt, végig e korai időkben túl gyakran tulajdonították a bűbájnak. A varázslat lassan adta át a helyét az előrelátásnak, az önmegtartóztatásnak és a kitartó szorgalomnak.” (Az Urantia könyv, 69:2.7)

„(…) A javas emberek voltak az első emberi lények, akiket felmentettek a fizikai munka alól; ők voltak az első hivatásos osztály. A kovácsok varázstevőkként a javasokkal versengő, kisebb csoportot alkottak. A fémekkel végzett szakértő munkájuk miatt az emberek féltek tőlük. A »fehérkovácsok« és a »feketekovácsok« adtak tápot a fehér és a fekete varázslattal kapcsolatos korai hiedelmeknek. Később e hiedelem részese lett a jó és rossz kísértetekkel, a jó és rossz szellemekkel kapcsolatos babonaságnak.” (Az Urantia könyv, 69:3.5)

„A szellemek szándékát és akaratát baljóslatú jelek, jóslatok és előjelek segítségével tanulmányozták. E szellemüzeneteket megérzés, jövőbelátás, varázslás, próbák és csillagjóslás révén fordították le. Az egész tiszteletfajta egy olyan rendszer volt, melyet arra terveztek, hogy a szellemeket ilyen burkolt megvesztegetésen keresztül kiengeszteljék, kielégítsék és lefizessék.” (Az Urantia könyv, 87:5.9)

„A varázslás az evolúciós vallási fa egyik oldalága volt, mely később meghozta egy tudományos korszak gyümölcsét. A csillagjóslásban való hit elvezetett a csillagászat kialakulásához; a bölcsek kövében való hit vezetett a fémművességhez, míg a varázserejű számokban való hit megalapozta a matematikát.” (Az Urantia könyv, 88:6.5)

„A tudomány fokozatosan megtisztítja az életet annak szerencsejáték jellegétől. De ha a mai nevelési módszerek csődöt mondanak, akkor csaknem azonnal visszafordulás következik be a varázslásban való kezdetleges hiedelmekhez. E babonák még mindig jelen vannak számos, úgynevezett polgárosodott néphez tartozó ember elméjében. A nyelv sok olyan kövületet őriz, melyek igazolják, hogy a faj sokáig mártózott a varázslással kapcsolatos babonaságban, mint például az olyan szavak, hogy megigézett, rossz csillagzat alatt született, megszállottság, sugalmazás, egy-kettőre eltűnik, szellemesség, elbűvölő, villámsújtott-megbabonázott, és csodálkozó. Értelmes emberi lények még mindig hisznek a jó szerencsében, a szemmel verésben és a csillagjóslásban.” (Az Urantia könyv, 88:6.7)

„A leölt állat belső szerveinek vizsgálata semmit sem mondhat az időjárásról, a jövőbeli eseményekről vagy az emberi ügyek kimeneteléről.” (Az Urantia könyv, 150:3.4)

„A szerencsetárgyak és a kegytárgyak hatástalanok a betegségek gyógyításában, a csapások elkerülésében vagy a rossz szellemek befolyásolásában; a szellemi világ befolyásolására szánt minden ilyen anyagi módszerben való hit nem más, mint tömény babonaság.” (Az Urantia könyv, 150:3.6)

„A sorsvetés, bár a kisebb nehézségek megoldásának alkalmas módja lehet, nem az isteni akarat feltárására kialakított módszer. Az ilyen dolgok kimenetelei tisztán az anyagi véletlen területéhez tartoznak.” (Az Urantia könyv, 150:3.7)

„A jövendölés, a boszorkánykodás és a bűbájolás a tudatlan elmék babonasága, miként a varázslás káprázata is az. A varázserejű számokban, a jó szerencsét ígérő előjelekben és a balszerencsét hozó hírnökökben való hit teljesen alaptalan babonaság.” (Az Urantia könyv, 150:3.8)

„Az álomfejtés főként tudatlan és valószínűtlen képzelgésre épített babonás és alaptalan rendszer. Az országról szóló evangéliumnak semmi köze sem lehet a kezdetleges vallás jövendőmondó papjaihoz.” (Az Urantia könyv, 150:3.9)

„A jó vagy rossz szellemek nem lakozhatnak agyagból, fából vagy fémből készült anyagi jelképek belsejében; a bálványok nem jelentenek többet, mint az anyag, melyből készültek.” (Az Urantia könyv, 150:3.10)

„A rontástevő emberek, a varázslók, a varázstevők és a boszorkánymesterek eljárásai az egyiptomiak, az asszírok, a babiloniak és az ősi kánaániak babonáiból erednek. A függőknek és a mindenféle ráolvasásnak semmi haszna a jó szellem védelmének elnyerése vagy a rossznak feltételezett szellemek elhárítása szempontjából.” (Az Urantia könyv, 150:3.11)

 

5. TÉVESZME: » „Választott nép” «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„A vallás mindig is főként szertartásos szokások és szabályok, parancsok, szertartásrendek és hittételek kérdése volt. Rendszerint beszennyezte azt a kiválasztott nép képzetét tükröző makacs és kártékony téveszme. Az igézés, ihletettség, kinyilatkoztatás, kiengesztelés, bűnbánat, vezeklés, könyörgés, áldozás, ima, gyónás, istenimádat, halál utáni továbbélés, szentség, szertartás, pénzbeli megváltás, mentesülés, megváltás, szövetség, tisztátalanság, megtisztulás, jövendölés, eredendő bűn – mind az elsődleges kísértetfélelem korai időibe nyúlik vissza.” (Az Urantia könyv, 92:3.2)

„(...) [A Földön] addig nem lehet tartós vallási béke, amíg minden vallási csoport önként le nem mond az isteni kegyeltséggel, a választott néppel és vallási főhatalommal kapcsolatos mindenféle képzetéről. Csak amikor az Atya Isten legfőbbé válik, akkor lesznek az emberek vallási értelemben testvérek és fognak vallási békében élni egymással a földön.” (Az Urantia könyv, 134:4.10)

„A vallási tanítóknak mindig emlékezniük kell arra, hogy az Isten szellemi főhatalma meghalad minden közbenső és közvetett szellemi hűséget. Egykor a polgári vezetők majd megértik, hogy a Fenségesek uralkodnak az emberek országai felett.” (Az Urantia könyv, 134:5.3)

„A Fenségeseknek az emberek országai feletti ezen uralkodása nem valamely különösen kegyelt halandói csoportok külön előnyét szolgálja. Nincs olyan, hogy »választott nép«. A Fenségeseknek, a politikai fejlődés felügyelőinek az uralma olyan uralom, melynek rendeltetése, hogy előmozdítsa a legtöbb jót az összes ember legnagyobb sokasága számára a leghosszabb időtartamra.” (Az Urantia könyv, 134:5.4)

 

6. TÉVESZME: » Az „eredendő bűn” és az ember „bűnbeesése” «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Az összes emberi betegségről és természetes halálról először azt hitték, hogy szellemi közrehatás eredményei. Némely polgárosodott emberfajta még a jelenkorban is úgy tekinti a betegséget, mint amelyet »az ellenség« okozott és a gyógyulást vallási szertartásoktól reméli. A későbbi és összetettebb istentani rendszerek a halált a szellemvilág tettének tulajdonították, mely rendszerek mindegyike olyan tantételekhez vezetett, mint az eredendő bűn és az ember bűnbeesése.” (Az Urantia könyv, 86:3.3)

„Az ősi ember úgy tekintette önmagát, mint a szellemek adósát, mint akinek megváltásra van szüksége. A vadak úgy látták, hogy a szellemek igazság szerint sokkal több balszerencsét hozhatnak rájuk. Az idő múlásával e felfogás a bűn és a megszabadulás tantételévé fejlődött. A lelket úgy tekintették, mint amely tartozással – eredendő bűnben – jön a világra. A lélekért váltságdíjat kell fizetni; bűnbakot kell találni. A fejvadász a koponyaimádás gyakorlásán túl a saját életéért cserébe fel tudott ajánlani valami mást, egy emberi bűnbakot.” (Az Urantia könyv, 89:0.1)

„Az áldozás legrégebbi eszméje a semlegesség biztosítása volt, melyet az ősi szellemek róttak ki az emberre; a vezeklés eszméje csak később alakult ki. Ahogy az ember távolodott a faj evolúciós eredetének felfogásától, (...) a bűn és az eredendő bűn felfogása széles körben elterjedt, s így a véletlen és személyes bűnért való áldozás átalakult a faj bűnéért való vezeklés keretében való áldozás tantételévé. Az áldozati vezeklés még az ismeretlen isten neheztelésére és féltékenységére is kiterjedő általános biztosítási eszköz lett.” (Az Urantia könyv, 89:4.5)

„Lévén, hogy [hiedelmei szerint] rengeteg sértődékeny szellemmel és mohó kísértettel volt körülvéve, az ősember a hitelező istenségek olyan seregével állt szemben, hogy egy egész életen át minden papra, szertartásra és áldozásra szüksége volt ahhoz, hogy a szellemi adósságát törleszthesse. Az eredendő bűnnek és a faj bűnének a tantételével minden ember a szellemi erők felé komoly tartozással kezdte a létét.” (Az Urantia könyv, 89:4.6)

„Nem történt olyasmi, mint »az ember bűnbeesése«. Az emberi faj története a fokozatos evolúció története, és az ádámi alászállás nagymértékben fejlettebb szintre emelte a világ népeit a korábbi élőlénytani állapotukhoz képest. (…)” (Az Urantia könyv, 75:8.2)

„A keresztény tanítók fenntartották az emberi faj elrendelés szerinti teremtésében való hitet, és mindez közvetlenül elvezetett az eszményített üdvösség valamikori aranykora feltevésének megalkotásához, valamint az ember vagy emberfeletti ember bűnbeesésére vonatkozó elmélet kialakításához, mely pedig a társadalom eszményinek nem nevezhető viszonyaira adott magyarázatot. Az életre és az embernek a világegyetembeli helyére vonatkozó kilátások a legjobb esetben is lehangolók voltak, lévén, hogy inkább a visszafejlődésben, mintsem a fejlődésben való hitre alapultak, és mert egy olyan bosszúálló Istenséget feltételeztek, aki az emberiségen töltötte ki a bosszúját, így büntetve azokat a hibákat, melyeket bizonyos egykori bolygói intézők követtek el.” (Az Urantia könyv, 74:8.13)

„(...) Pál elmélete az eredendő bűnről, az öröklött bűnösségről és a veleszületett rosszról, valamint az attól való megszabadulásról alkotott tantételei részben Mitrász-eredetűek voltak, kevés közös elemük volt a héber istentannal, Philón bölcseletével vagy Jézus tanításaival. Az eredendő bűnnel és a vezekléssel kapcsolatos páli tanítások némely része magától Páltól származik.” (Az Urantia könyv, 121:6.5)

 

7. TÉVESZME: » Jézus mint Megváltó („váltságfizető”) «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Jézus egy egész világegyetemért élt és halt meg, nem csak ezen egy világ emberfajtáiért. Bár a teremtésrészek halandói már azelőtt is üdvözültek, hogy Jézus (...) [a Földön] élt és meghalt volna, mindazonáltal tény, hogy az e világra való alászállása nagymértékben megvilágította az üdvözülés útját; a halála nagyban hozzájárult ahhoz, hogy mindörökre nyilvánvalóvá tegye a húsvér test halála utáni halandói továbbélés bizonyosságát.” (Az Urantia könyv, 188:4.6)

„Bár aligha helyes úgy beszélni Jézusról, mint áldozópapról, váltságfizetőről vagy megváltóról, teljes mértékben megfelelő dolog úgy utalni rá, mint megmentőre. Örökre világosabbá és bizonyosabbá tette az üdvözülés (a továbbélés) útját; jobban és bizonyosabban megmutatta az üdvözülés útját a (...) világegyetem minden világa összes halandójának.” (Az Urantia könyv, 188:4.7)

„Amikor egyszer majd megértitek az Istent igaz és szerető Atyaként leíró eszmét, azt az egyetlen fogalmat, melyet Jézus mindig is tanított, akkor haladéktalanul, teljes következetesség mellett végképp fel kell hagynotok mindama kezdetleges képzetekkel, melyeket Istenről, mint egy megsértett egyeduralkodóról, egy olyan zord és mindenható úrról alakítottatok ki, akinek a fő kedvtelése az, hogy leleplezze az alattvalói rossztéteményeit és gondoskodjon a megfelelő megbüntetésükről, hacsak valaki, vele csaknem egyenlő, nem vállalkozik önként arra, hogy értük szenvedjen, hogy helyettük és a helyükben meghaljon. A váltság és a vezeklés teljes eszméje összeegyeztethetetlen azzal az istenképpel, amelyet a názáreti Jézus tanított és az életével szemléltetett. Az Isten végtelen szeretete semmi másnak nincs alárendelve az isteni természetben.” (Az Urantia könyv, 188:4.8)

 

8. TÉVESZME: » A múltbéli aranykor «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„A »vissza a természethez« újkori, elcsépelt szólása nem más, mint tudatlanságon alapuló téveszme, a valamikori kitalált »aranykor« valóságába vetett hit. Az aranykor mondájának kizárólagos valóságalapja Dalamatia és az Éden történelmi ténye. De még ezek a fejlett társadalmak is igen messze voltak az eszményített álmok megvalósításától.” (Az Urantia könyv, 68:1.7)

„A keresztény tanítók fenntartották az emberi faj elrendelés szerinti teremtésében való hitet, és mindez közvetlenül elvezetett az eszményített üdvösség valamikori aranykora feltevésének megalkotásához, valamint az ember vagy emberfeletti ember bűnbeesésére vonatkozó elmélet kialakításához, mely pedig a társadalom eszménynek nem nevezhető viszonyaira adott magyarázatot. Az életre és az embernek a világegyetembeli helyére vonatkozó kilátások a legjobb esetben is lehangolók voltak, lévén, hogy inkább a visszafejlődésben, mintsem a fejlődésben való hitre alapultak, és mert egy olyan bosszúálló Istenséget feltételeztek, aki az emberiségen töltötte ki a bosszúját, így büntetve azokat a hibákat, melyeket bizonyos egykori bolygói intézők követtek el.” (Az Urantia könyv, 74:8.13)

 

9. TÉVESZME: » A haragvó Isten, és az Isten megbékítése «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) [A földi] emberek tovább szenvednek a kezdetleges istenképek hatásától. Azokról az istenekről van szó, akik viharként tombolnak; akiknek haragjától a föld rázkódik és akik mérgükben lesújtják az embert; akik az elégedetlenségüket úgy fejezik ki, hogy éhínséggel és árvizekkel sújtják az embereket – ezek a kezdetleges vallás istenei; ők nem azok az Istenek, akik a világegyetemekben élnek és kormányoznak. Az ilyen fogalmak azon idők emlékei, amikor az emberek azt feltételezték, hogy a világegyetemet ilyen képzelt istenek szeszélye irányítja és uralja. De a halandó ember már kezdi felismerni, hogy a viszonylagos törvény és rend területén él, már ami a Legfelsőbb Teremtők és a Legfelsőbb Szabályozók igazgatási elveit és gyakorlatát illeti.” (Az Urantia könyv, 4:5.3)

„Az a kezdetleges felfogás, hogy egy mérges Istent megbékítsenek, hogy egy megsértett Urat kiengeszteljenek, hogy az Istenség kegyét elnyerjék áldozatokon és vezeklésen, sőt akár véráldozaton keresztül is, egy teljesen gyerekes és kezdetleges vallást képvisel, olyan életfelfogást, mely méltatlan a tudomány és az igazság felvilágosult korához. Az ilyen hitbéli meggyőződések a legnagyobb mértékben visszataszítóak a világegyetemekben szolgáló és uralkodó mennyei lények és isteni vezetők számára. Isten elleni nyílt támadásnak minősül azt hinni, úgy tartani vagy azt tanítani, hogy ártatlan vérét kell ontani ahhoz, hogy az ő kegyét elnyerjük, vagy hogy a képzelt isteni haragot magunkról elhárítsuk.” (Az Urantia könyv, 4:5.4)

 

10. TÉVESZME: » Az Isten természetével kapcsolatos egyéb téveszmék forrása «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Az Isten természetét illető zűrzavar egyik legnagyobb forrása (...) [a Földön] annak a következménye, hogy a szent könyveitek nem tudtak egyértelmű különbséget tenni a paradicsomi Háromság személyiségei között, valamint a paradicsomi Istenség és a helyi világegyetemi teremtők és irányítók között. A papjaitok és prófétáitok, akik a múltban lezajlott megítéltetésekről csak részleges ismeretekkel rendelkeztek (...). Az alárendelt személyiségektől, mint például az élethordozóktól és a különböző egyéb angyali rendbe tartozóktól érkezett üzenetek közül sokat a feljegyzéseitek úgy mutattak be, mint magától az Istentől jövőket. A (...) [földi] vallásos gondolkodásban még mindig keverednek az Istenség társszemélyiségei magával az Egyetemes Atyával úgy, hogy mindegyikükre egyazon megjelölés vonatkozik.” (Az Urantia könyv, 4:5.2)

 

11. TÉVESZME: » „Szárnyas” angyalok «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Az angyalok szárnyakkal való felruházottságának téveszméje nem teljesen azokból a régi képzetekből fakad, hogy a repüléshez szárnyakra van szükségük. Emberi lények néha engedélyt kaptak arra, hogy megfigyelhessék a szeráfokat, amint azok éppen szállítási szolgálatra készülődtek, és e tapasztalatokból kialakult hagyományok nagyban meghatározták (...) [a földi] angyalfogalmakat. Ha megfigyelünk egy szállító szeráfot, amint éppen felkészítik a bolygóközi utazásra rendelt utas fogadására, akkor olyasmit láthatunk, ami úgy tűnhet, mint az angyal fejétől a lábáig terjedő kettős szárny. A valóságban e szárnyak energiaszigetelések – súrlódási pajzsok.” (Az Urantia könyv, 39:5.12)

 

12. TÉVESZME: » Nacionalizmus «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Az erőszakos nemzetieskedés a világbéke előtt álló fő akadály.” (Az Urantia könyv, 195:8.10)

„Világbékét nem képesek fenntartani a szerződések, a külügyi tárgyalások, a külpolitikák, a szövetségek, az erőegyensúlyok vagy bármilyen más, a nemzeti érzület felségjogával való silány bűvészkedés. Világtörvényt kell létrehozni és azt világkormánynak – az egész emberiség főhatalmának – kell betartatnia.” (Az Urantia könyv, 134:6.9)

„A közösségi biztonság sohasem fog békét hozni mindaddig, amíg a közösség magába nem foglalja az egész emberiséget.” (Az Urantia könyv, 134:6.12)

„A bölcs államférfiak valamikor majd az emberiség jóléte érdekében is fognak munkálkodni, azonközben, hogy a nemzeti vagy faji csoportjuk érdekeinek érvényesítésére törekednek.” (Az Urantia könyv, 52:6.6)

 

13. TÉVESZME: » A Biblia Isten szava «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Ezek az írások emberek munkáját képezik, némelyik írás szent emberé, más írások pedig nem annyira szenteké. E könyvek tanításai azon idők megvilágosodottsága szerinti nézeteket és mértéket képviselik, amely időkben keletkeztek. (...) Az Írások pontatlanok és teljes mértékben emberi eredetűek (...)” (Az Urantia könyv, 159:4.3)

„(…) soha ne engedd meg magadnak egy pillanatra se, hogy higgy az Írásban szereplő azon feljegyzéseknek, melyekben az áll, hogy a szeretet Istene vezette ősatyáidat a csatában az összes ellenségük – férfiak, nők és gyermekek – lemészárlására. E feljegyzések az emberek szavai, akik nemigen voltak szent emberek, és ezek nem az Isten szava. (...)” (Az Urantia könyv, 159:4.5)

„E héber papoknak és írástudóknak csak egy dolog járt az eszükben, mégpedig az, hogy a zsidó nemzet épségét helyreállítsák, a héber hagyományokat megdicsőítsék és a faji történelmüket magasabb szintre emeljék. Ha neheztelnétek amiatt, hogy e papok a téves nézeteiket oly nagy mértékben erőltették rá a nyugati világra, akkor emlékezzetek arra, hogy mindezt nem szándékosan tették; ők nem állították, hogy sugalmazás révén készítik az írásaikat; nem állították, hogy szent könyv írásán dolgoznak. Ők pusztán egy olyan szöveggyűjtemény elkészítésén munkálkodtak, melynek rendeltetése a fogságban élő társaik lankadó bátorságának megerősítése volt. Egyértelműen az volt a céljuk, hogy erősítsék a honfitársaik nemzeti szellemét és javítsák a közhangulatot. Csak a későbbi idők emberei vállalták azt a feladatot, hogy ezekből és egyéb írásokból tévedhetetlennek hitt tanításokat tartalmazó útmutatót állítsanak össze.” (Az Urantia könyv, 97:7.3)

 

14. TÉVESZME: » Démoni megszállás «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) [Pünkösd napja] óta már a fejletlenebb halandók gyengébb elméi is mentesek az ilyen befolyásolás lehetőségétől. A feltételezett ördögűzés az Igazság Szellemének megérkezése óta lényegében nem más, mint a démoni megszállottságban való hit összekeverése az önuralom kóros hiányával, az elmezavarral és a gyengeelméjűséggel. (…)” (Az Urantia könyv, 77:7.7)

 

15. TÉVESZME: » Spiritizmus, médiumság «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„[A] köztes teremtmények nem érintettek azokban a hitvány történésekben, melyek a »spiritizmus« általános megjelölése alá sorolhatók. (...) [A Földön] ma itt lévő közteslények, mindazok, akik tisztes rangban állnak, nem kötődnek az úgynevezett »médiumság« jelenségeihez (...).” (Az Urantia könyv, 77:8.13)

 

16. TÉVESZME: » Istenbizonyítási módok létezése «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Isten létezése sohasem bizonyítható tudományos kísérlettel vagy tisztán (...) [logikai] levezetés útján. Isten csak az emberi tapasztalásban ismerhető meg; mindazonáltal az Isten valóságának igaz fogalma (...) [a logika] számára ésszerű, a bölcselet számára hihető, a vallás számára alapvető és bármely személyiség-túlélési reményhez nélkülözhetetlen.” (Az Urantia könyv, 1:2.7)

„Az isteniségről sohasem lehet tudományos vagy oktani bizonyítékokat előtalálni. Az értelem egymaga sohasem képes igazolni a vallásos tapasztalás értékeit és jóságait. De mindig igaz marad az, hogy: bárki, aki meg akarja cselekedni az Isten akaratát, meg fogja érteni a szellemi értékek érvényességét. Ez a legjobb megközelítés, mely a halandói szinten alkalmazható ahhoz, hogy a vallásos tapasztalás valóságára bizonyítékokat kínáljunk. (...)” (Az Urantia könyv, 101:10.6)

 

17. TÉVESZME: » Az evolúció iránya véletlenszerű «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„A kezdetleges világokon a hét elmeszellem-segéd jelenléte határozza meg a szerves törzsfejlődés menetének feltételeit; ez a magyarázat az evolúció célirányos és nem véletlenszerű voltára. E segédek jelentik a Végtelen Szellemnek az értelmes élet alacsonyabb rendjeit a helyi világegyetemi Anyaszellem működésén keresztül elérő elme-segédkezését. A segédek a Világegyetemi Anyaszellem gyermekei, és a világok anyagi elméi számára ők jelentik az ő személyes segédkezését. Ahol és amikor ilyen elme megnyilvánul, ott és akkor e szellemek különböző működése figyelhető meg.” (Az Urantia könyv, 36:5.1)

„A lakott világokon az élethordozók, a fizikai szabályozók és a szellem-segédek együttes működése szabja meg a szerves törzsfejlődés menetét. És ez az oka annak, hogy az evolúció – (...) [a Földön] és máshol is – mindig célirányos és sohasem véletlenszerű.” (Az Urantia könyv, 65:0.7)

„De az életlétesítés sohasem kísérleti jellegű egyetlen világon sem annyiban, hogy valami még ki nem próbált és ismeretlen dologgal próbálkoznánk. Az élet kifejlődése mindig fokozatos, a különválás irányába vivő és változatos eljárás, de sohasem a vak véletlen irányítja azt, s nem szabályozatlan és véletlenszerűségi értelemben sem teljesen kísérletező jellegű.” (Az Urantia könyv, 65:4.2)

„A bolygói evolúció rendben és szabályozottan folyik. A felsőbbrendű élőlények kifejlődése az élet alacsonyabb rendű csoportjaiból nem véletlenszerűen megy végbe. Valamely kiválasztott faj által hordozott élet-sejtanyag bizonyos kedvezőbb ágainak kipusztulása néha időlegesen késlelteti az evolúciós folyamatot. Gyakran több korszaknyi időre van szükség ahhoz, hogy az emberi örökség valamely egyetlen felsőbbrendű fajtájának elveszése által okozott veszteség pótlódjon. Az élő ős-sejtanyag e válogatott és felsőbbrendű fajtáit féltőn és okosan óvni kell, ha egyszer már megjelentek. És a lakott világok többségén sokkal többre értékelik e felsőbbrendű életpotenciálokat, mint (...) [a Földön].” (Az Urantia könyv, 49:1.7)

 

18. TÉVESZME: » Mózesi teremtéstörténet «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Az ószövetségi teremtésről szóló beszámoló Mózes koránál jóval későbbről származik; ő sohasem tanított ilyen elferdített történetet. Ő inkább egy egyszerű és tömör beszámolót adott elő az izraeliták teremtéséről, mert azt remélte, hogy ezáltal fokozni tudja a Teremtő, az Egyetemes Atya imádatára való felhívásának erejét, akit ő egyébként Izráel Úristenének hívott.” (Az Urantia könyv, 74:8.7)

 

19. TÉVESZME: » A bibliai özönvíz története «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Általánosak azok a hagyományok, hogy volt idő, amikor az egész föld felszínét víz borította. Számos emberfajta tette a magáévá a valamikori régi időkben megesett világméretű özönvíz történetét. Noé, a bárka és az özönvíz bibliai történetét a héber papság találta ki a babiloni fogság idején. Ilyen általános áradás sohasem volt azóta, hogy (...) [a Földön] sor került az élet megtelepítésére. Egyedül a földtörténeti ősidő azon részében borította víz a föld teljes felszínét, mely a szárazföld megjelenését megelőzte.” (Az Urantia könyv, 78:7.4)

„De Noé valóban élt; bortermeléssel foglalkozott az Erek közelében fekvő folyóparti településen, Aramban. Évről évre napi feljegyzéseket készített a folyó vízszintjének emelkedéséről. Nagy nevetség tárgya lett azzal, hogy a folyóvölgyben fel s alá járva amellett érvelt, hogy minden házat fából, hajóformára kell építeni és hogy az áradási időszak közeledtével a háziállatokat éjszakára mindig a fedélzetre kell vinni. Még a szomszédos folyóparti településekre is elment minden évben és figyelmeztette őket, hogy ennyi meg ennyi nap múlva eljön majd az özönvíz. Végül aztán eljött egy esztendő, amikor az éves áradás vízszintjét a szokatlanul erős esőzés úgy megemelte, hogy a hirtelenül jött árhullám az egész falut elmosta; csak Noé és az ő szűkebb családja menekült meg a lakóbárkájukon.” (Az Urantia könyv, 78:7.5)

 

20. TÉVESZME: » A tizenkét törzs «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Az izraelitáknak sohasem volt tizenkét törzsük – csak három-négy törzs élt Palesztinában. A héber nemzet az úgynevezett izraeliták és kánaániak egyesülésének eredményeként jött létre. »És az Izráel fiai a kánaániak között laktak. És azok leányait vették maguknak feleségül, a saját leányaikat pedig odaadták a kánaániak fiainak.« A héberek sohasem szorították ki a kánaániakat Palesztinából, annak ellenére nem, hogy a papoknak az e dolgokról készített feljegyzései határozottan ezt állítják.” (Az Urantia könyv, 97:9.1)

 

21. TÉVESZME: » Ábrahám mint minden zsidó ősapja «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) Ábrahám nem minden hébernek volt a faji ősapja; még csak nem is ő volt az őse az összes, Egyiptomban fogságban tartott beduin szemitának. Igaz, hogy az Egyiptomból kivonuló utódai alkották a későbbi zsidó nép magját, azonban az Izráel nemzetségeibe bekerült férfiak és nők túlnyomó többsége sohasem élt Egyiptomban. Ők csak olyan, szintén vándorló népek voltak, akik úgy döntöttek, hogy követik Mózest, amikor Ábrahám gyermekei és a szemita társaik Egyiptomból elindulva áthaladtak Észak-Arábián.” (Az Urantia könyv, 96:2.3)

 

22. TÉVESZME: » Az Isten ad jót és rosszat «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) »Ha az Isten jósága végtelen, akkor hogy engedheti, hogy szenvedjünk a rossztól; és egyáltalán, ki teremti a rosszat?« Akkortájt sokan hitték, hogy az Isten jót és rosszat is teremt, de Jézus ilyen téves dolgot sohasem tanított. E kérdésre válaszul Jézus azt mondta: »Testvérem, az Isten szeretet; ezért jónak kell lennie, és az ő jósága oly hatalmas és valóságos, hogy a rossz kis és valótlan dolgait nem foglalhatja magába. Isten oly határozottan jó, hogy őbenne a tagadáson alapuló rossznak egyáltalán nincs helye. A rossz azok éretlen választása és meggondolatlan botlása, akik ellenállnak a jóságnak, elutasítják a szépséget és hűtlenek az igazsághoz. A rossz kizárólag az éretlenség helytelen alkalmazkodása vagy a tudatlanság bomlasztó és torzító hatása. A rossz az elkerülhetetlen sötétség, mely a fény esztelen elutasításának nyomában jár. A rossz az, ami sötét és hamis, és amelyet a tudatos befogadás és a szándékos támogatás bűnné formál.«” (Az Urantia könyv,:1.5)

 

23. TÉVESZME: » Vízen járás «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Megértve mindezt és tudván, hogy a Mester nem volt hajlandó az általa felállított természeti törvények ellen dolgozni annyiban, amennyiben a személyes viselkedéséről volt szó, most már bizonyosan tudjátok, hogy sohasem járt a vízen (...).” (Az Urantia könyv, 136:7.3)

 

24. TÉVESZME: » Titusz fiának csodás meggyógyítása (csodajel) «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) Bár Titusz egész háznépe, a barátaik, sőt még az apostolok is csodának tekintették e mellékeseményt, az nem csoda volt. Legalábbis nem testi betegség meggyógyításának csodája. Ez pusztán a természeti törvény alakulására vonatkozó előzetes ismeret volt, mely ismereteket Jézus oly gyakran vett igénybe a megkeresztelése után.” (Az Urantia könyv, 146:5.2)

 

25. TÉVESZME: » A víz borrá változtatása Kánában «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„De ez semmilyen értelemben nem volt csoda. Nem szegtek meg természeti törvényt, nem érvénytelenítettek ilyet, és még csak meg sem haladtak. Semmi más nem történt, mint az idő kiküszöbölésére került sor a bor elkészítéséhez szükséges vegytani elemek mennyei összeállításával összefüggésben. Kánában ez alkalommal a Teremtő közvetítői éppen úgy készítették el a bort, ahogy azt a szokásos természetes folyamatok révén is teszik, kivéve, hogy ekkor az időtől függetlenül tették, valamint a szükséges vegyi összetevők térbeli összegyűjtése esetében emberfeletti közvetítők beavatkozására került sor.” (Az Urantia könyv, 137:4.13)

 

26. TÉVESZME: » Az első csodás halfogás «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„De ez semmilyen értelemben nem volt csodás halfogás. Jézus a természet figyelmes tanulmányozója volt; tapasztalt halászként ismerte a Galileai-tóban élő halak szokásait. Ez alkalommal pusztán elvezette ezeket az embereket oda, ahol a halak e napszakban rendszerint lenni szoktak. Jézus követői azonban mindig is csodának tartották ezt.” (Az Urantia könyv, 145:1.3)

 

27. TÉVESZME: » Az özvegyasszony fiának feltámasztása Nainban «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) És természetesen függetlenül attól, hogy Jézus állítása szerint a fiú nem volt halott, mindenki kitartott amellett, hogy ez csodatétel volt, még a halott is feltámadt. Bár Jézus azt mondta nekik, hogy a fiú csak mély álomban volt, ezt azzal magyarázták, hogy Jézusnak ez a beszédmódja, és felidézték, hogy ő mindig is fokozott szerénységgel próbálta titkolni a csodatételeit.” (Az Urantia könyv, 146:6.3)

 

28. TÉVESZME: » A vihar lecsendesítése a Galileai-tavon «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) Jézus alig mondta el e feddő szavakat Péternek és a többi apostolnak, alig kérte meg Pétert, hogy törekedjen nyugalomra, mellyel lecsendesítheti háborgó lelkét, amikor a felkavarodott légtömeg, mely visszanyerte egyensúlyi állapotát, lecsendesedett. A haragos hullámok csaknem azonnal elültek, míg a sötét fellegek, melyek egy rövid ideig tartó záporban ki is merítették magukat, eltűntek, és az ég csillagai felragyogtak felettük. Amennyire meg tudjuk ítélni, mindez teljesen véletlen egybeesés volt; az apostolok azonban, különösen Simon Péter, sohasem tudtak másként tekinteni e mellékeseményre, mint természeti csodára. Az akkori kor emberei különösen könnyen hittek a természeti csodákban, minthogy erősen hittek abban, hogy minden természeti megnyilvánulás közvetlenül a szellemerők és a természetfeletti lények irányítása alatt álló jelenség.” (Az Urantia könyv, 151:5.5)

 

29. TÉVESZME: » A templomi adó megfizetése a hal szájában talált pénzzel «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Mindezt hallotta Dávid titkos hírnöke is, aki a közelben állt, és aki ez után jelzett a part közelében halászó társának, hogy jöjjön gyorsan. Amikor Péter épp el akart indulni halászni a csónakkal, e hírnök és a halász barátja néhány kosár halat adott át neki és segítettek azokat a közelben lévő halkereskedőhöz vinni, aki megvette a fogást, eleget fizetve érte, s a vételárat Dávid hírnöke kiegészítette, hogy az összeg kitegye a három emberért járó templomi adót. Az adószedő elfogadta a pénzt, s eltekintett a késedelmes fizetés miatti büntetéstől, mert egy ideig távol voltak Galileától.” (Az Urantia könyv, 157:1.3)

„Nincs semmi különös abban, hogy a feljegyzésetekben az áll, hogy Péter olyan halat fogott, melynek a szájában ott volt egy sékel. Azokban az időkben számos történet keringett arról, hogy valakik kincset találtak a halak szájában; e majdnem csodákról szóló mesék mindennaposak voltak. Így aztán amikor Péter otthagyta őket és elindult a csónak felé, Jézus félig tréfásan megjegyezte: »Különös, hogy a király fiainak adót kell fizetniük; rendszerint az idegent adóztatják meg az udvartartás érdekében, de kötelességünk, hogy ne gátoljuk a hatóságokat. Menj hát! Talán kifogod a szájában sékelt hordozó halat.« Lévén, hogy Jézus ezt mondta, és hogy Péter rövidesen megjelent a templomi adóval, nem meglepő, hogy e mellékeseményből később csoda lett, amikor a Máté evangélium írója lejegyezte azt.” (Az Urantia könyv, 157:1.4)

 

30. TÉVESZME: » A második csodás halfogás «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) Amikor a fogás már a parton volt, szerbe-számba vették a halakat, és 153 nagyobbat találtak. És megint csak elkövették azt a hibát, hogy e dolgot csodás halfogásnak tekintsék. Ehhez a mellékeseményhez semmilyen csoda nem járult. Ez pusztán a Mester korábbi ismereteinek alkalmazását jelentette. Tudta, hogy a halak ott vannak és ennek megfelelően utasította az apostolokat, hogy hová vessék ki a hálójukat.” (Az Urantia könyv, 192:1.7)

 

31. TÉVESZME: » A lelkiismeret hangja Isten szava «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Ne tévesszétek és keverjétek össze az (...) [emberben lakozó szellem] küldetését és befolyását azzal, amit általában lelkiismeretnek neveznek; e két dolog nincs egymással közvetlen kapcsolatban. A lelkiismeret emberi és tisztán lelki válasz. Nem szabad lebecsülni, de az aligha a léleknek szóló Isten hangja (...), ha e hang egyáltalán hallható lenne. A lelkiismeret, nagyon helyesen, jócselekedetre int benneteket; az (...) [emberben lakozó szellem] viszont ezen felül még arra is vállalkozik, hogy elmondja, valójában mi a jó; s teszi ezt akkor és úgy, amint és amilyen módon képesek vagytok érzékelni e Nevelő vezetését.” (Az Urantia könyv, 110:5.1)

„(...) A lelkiismeret, melyet nem tanít tapasztalás és nem segít értelem, sohasem volt és sohasem lehet az emberi viselkedés biztos és tévedhetetlen iránymutatója. A lelkiismeret nem isteni hang, mely az emberi lélekhez beszél. Az pusztán az adott létezési szakasz erkölcseinek a helyest és az erkölcsöst megjelenítő eredője; egyszerűen csak az ember által felfogott válaszadási eszménykép az adott körülmények között.” (Az Urantia könyv, 92:2.6)

 

32. TÉVESZME: » A közönséges álmok a világ tükrei; jósolnak, tanítanak... «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„[A] közönséges álomélményeitek tisztán élettani és lelki jelenségek. (...)” (Az Urantia könyv, 110:5.5)

„(...) Az álomélet képtelenségei nemcsak a ki nem fejezett érzelmekből eredő feszültség meglétét bizonyítják, hanem azt is jelzik, hogy az (...) [emberben lakozó szellem] által bemutatott szellemi fogalmak borzalmas torzulást szenvedtek. A ti saját szenvedélyeitek, késztetéseitek és egyéb belső hajlamaitok alakulnak képpé és foglalják el az isteni üzenetek iránt érzett kifejezetlen vágyaknak a helyét, melyeket a bennetek lakozó próbál lelki formában rögzíteni az elmétekben az öntudatlan alvás időtartama alatt.” (Az Urantia könyv, 110:5.4)

„(...) Az álomfejtés főként tudatlan és valószínűtlen képzelgésre épített babonás és alaptalan rendszer. (...)” (Az Urantia könyv, 150:3.9)

„(...) Az álmokat úgy tekintették, mint a lélek tapasztalásait, melyeket akkor szerez, amikor átmenetileg távol van a testtől. A vadember éppen olyan valósnak hiszi az álmait, mint az ébrenlét során szerzett tapasztalásainak bármely részét. (...)

Az idők során az emberek félelemmel vegyes áhítattal tekintettek az éjszaka jelenségeire, és ez alól a héberek sem voltak kivételek. Igazán hittek abban, hogy az Isten álmokon keresztül szól hozzájuk, noha Mózes parancsolatai ez ellen szóltak. Mózesnek igaza volt, mert a közönséges álmok nem tartoznak azon módszerek közé, melyeket a szellemi világ személyiségei alkalmaznak, amikor az anyagi lényekkel érintkezni akarnak.” (Az Urantia könyv, 86:5.10-11)

„Az ősök nem pusztán kíváncsiságból törekedtek a jövő megismerésére; el akarták kerülni a balszerencsét. (...) Ezekben az időkben az álmokat látnokinak tekintették, míg minden, a szokványostól eltérő dolgot rossz előjelnek tartottak. És a polgárosodott emberfajták még ma is meg vannak verve a jelekben, jelképekben és a régiek fejlett kísértettiszteletének egyéb babonás maradványaiban való hittel. (...)” (Az Urantia könyv, 87:5.14)

„(...) Mindezen lelki okoskodások azt a nagy veszélyt hordozzák magukban, hogy az ember a káprázatokat és az úgynevezett rejtélyes élményeket a rendkívüli álmokkal együtt az emberi elmének szóló isteni közléseknek tekinti. A múltban isteni lények megnyilatkoztak bizonyos, Istent ismerő személyeknek, de nem az ő ködös révületeik vagy torz látomásaik miatt, hanem mindezen jelenségek ellenére.” (Az Urantia könyv, 100:5.6)

 

33. TÉVESZME: » A hit „hegyeket mozgat meg” «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„[A]mikor imádkoztok, igen kevés hitet gyakoroltok. Az igazi hit a földi nehézségek olyan hegyeit mozdítja el, melyek történetesen a lelki gyarapodás és a szellemi fejlődés útjában állnak.” (Az Urantia könyv, 144:2.6)

„(...) Én vagyok a valódi szőlőtő, és ti vagytok az élő ágak. Aki bennem él, és én őbenne, az bőven termi a szellem gyümölcseit és megtapasztalja a szellemi szüretet eredményező legfelsőbb örömöt. Ha ezen élő szellemi kapcsolatot fenntartjátok velem, bőséges lesz a termésetek. Ha megmaradtok bennem és a szavaim bennetek élnek, akkor képesek lesztek szabadon tanácskozni velem, és akkor az én élő szellemem képes olyannyira átjárni titeket, hogy kérhettek bármit, amit a szellemem akar, és mindezt ama bizonyságban tehetitek, hogy az Atya teljesíti a kérésünket. (…)” (Az Urantia könyv, 180:2.1)

„De később sok szomorúságot eredményezett a Mester imával kapcsolatos fejtegetéseinek félremagyarázása. Kevés gond támadt volna e tanítások kapcsán, ha a szavaira pontosan emlékeznek és később pontosan jegyzik le azokat. De amint a feljegyzés elkészült, a hívek végül úgy tekintették a Jézus nevében való imát, mint a legfelsőbb rendű varázslat egy formáját, arra gondolva, hogy bármit megkapnak az Atyától, amit csak kérnek. Évszázadokon át őszinte lelkek hite futott zátonyra ezen az akadályon. Mikor fogja a hívek világa végre megérteni, hogy az ima nem a magunk útjának keresési folyamata, hanem inkább az Isten útja bejárásának programja, olyan tanulási tapasztalás, amely arra irányul, hogy miként ismerjük fel és hajtsuk végre az Atya akaratát? Teljes mértékben igaz, hogy amikor az akaratodat igazán hozzáigazítottad az övéhez, ezen akarat-egyesülés révén kérhetsz bármit, és az megadatik. Az ilyen akarat-egyesülés Jézus által és rajta keresztül teremtődik meg, éppen úgy, ahogy a szőlőtő élete az élő ágakba és azokon keresztül áramlik.” (Az Urantia könyv, 180:2.4)

 

34. TÉVESZME: » Máté írta a Máté szerinti evangéliumot «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Ezt az evangéliumot nem Máté apostol írta. Ezt Izador, az ő egyik tanítványa írta, aki az ezen események elbeszélésével kapcsolatos munkájában nem csak Máté személyes emlékeire támaszkodhatott, hanem egy bizonyos feljegyzésre is, melyet ez utóbbi készített Jézus mondásairól közvetlenül a keresztre feszítés után. A Máté által készített eme feljegyzés arámiul íródott; Izador pedig görögül írt. Nem szándékos csalást akartak elkövetni azzal, hogy a művet Máténak tulajdonították. Akkoriban szokás volt, hogy a tanítványok így tisztelik meg a tanítóikat.” (Az Urantia könyv, 121:8.5)

 

35. TÉVESZME: » János írta a János szerinti evangéliumot «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„A János szerint való evangélium nagyobbrészt Jézusnak a Júdeában és Jeruzsálem környékén végzett azon munkájához kapcsolódik, mely a többi feljegyzésben nem szerepel. Ez az úgynevezett János, a Zebedeus fia szerint való evangélium, és bár nem János írta, ő ösztönözte annak megírását. Az első megírása óta többször is átszerkesztésnek vetették alá annak érdekében, hogy úgy tűnjön, mintha maga János írta volna. E feljegyzés készítésekor János birtokában volt a többi evangélium, és úgy látta, hogy nagyon sok dolog kimaradt belőlük; ennek megfelelően Kr.u. 101-ben arra bátorította társát, Nátánt, egy cezáreai görög zsidót, hogy fogjon hozzá az íráshoz. A tartalom kialakításakor János a maga emlékanyagára és az akkor már létező három feljegyzésre hagyatkozott. Ő maga nem készített feljegyzéseket. Az »első jánosi« nevet viselő levelet maga János írta kísérőlevélként ahhoz a munkához, melyet Nátán az ő irányításával végzett.” (Az Urantia könyv, 121:8.10)

 

36. TÉVESZME: » A huszonnégy vén széke az Isten hét szelleme körül az Isten trónusánál (Jel 4:4-11) «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„A hét angyali tartózkodási kör közepén, a (...) [helyi csillagrendszeri központon] található (...) [a földi] tanácsadó testület, a huszonnégy tanácsos telephelye. Kinyilatkoztató János a huszonnégy vénnek hívta őket: »És a királyszék körül huszonnégy szék volt, és a székekben láttam ülni huszonnégy vénet fehér ruhákba öltözve.« A csoport közepén álló királyszék az elnöklő főangyal ítélőszéke, az egész (...) [helyi csillagrendszer] számára kegyelmet és igazságot hozó feltámadási számbavétel királyszéke. Ez az ítélőszék mindig is a (...) [helyi csillagrendszeri központon] volt, de az azt körülvevő huszonnégy szék nem több mint ezerkilencszáz évvel ezelőtt került a helyére, nem sokkal azután, hogy Krisztus Mihály elnyerte a (...) [helyi világegyetem] feletti teljes fennhatóságot.” (Az Urantia könyv, 45:4.1)

„[A] bölcsesség szelleme, az istenimádat szelleme, a tanácskozás szelleme, a tudás szelleme, a bátorság szelleme, az értelem szelleme, a belső meglátás – a gyors érzékelésképesség – szelleme (...) az »Isten hét szelleme«, »mint égő lámpások a királyiszék előtt«, melyeket a látnok a látomásában képletesen érzékelt. De nem látta e hét elmeszellem-segéd körül a huszonnégy őr székét. E feljegyzésben két beszámoló keveredik, ugyanis az egyik a világegyetemi központra, a másik pedig a csillagrendszeri központra vonatkozik. A huszonnégy vén széke (...) a lakott világok alkotta helyi csillagrendszeretek központján van.” (Az Urantia könyv, 34:4.10-11)

 

37. TÉVESZME: » Pünkösd – a Szentlélek (Szent Szellem) kiáradása «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Jézus két dolgot ígért meg akkorra, miután felemelkedett az Atyához, és miután minden hatalom a mennyben és a földön az ő kezébe adatott. Először is megígérte, hogy maga helyett elküld a világba egy másik tanítót, az Igazság Szellemét; és ezt pünkösd napján tette meg. (...)” (Az Urantia könyv, 176:4.3)

„(...) Az Egyetemes Atya és a Teremtő Fiú szelleme – az Igazság Szelleme, akit általában a Világegyetemi Fiú szellemének tekintenek.” (Az Urantia könyv, 194:2.16)

„Az Igazság Szellemének adományozása óta az embert háromszoros szellemi felruházottság tanító és iránymutató hatása éri: az Atya szelleme, vagyis a Gondolatigazító; a Fiú szelleme, vagyis az Igazság Szelleme; a Szellem szelleme, vagyis a Szent Szellem.” (Az Urantia könyv, 194:2.11)

„A ti szent írásaitokban az Isten Szelleme fogalom egyaránt használatos a paradicsomi Végtelen Szellemnek és a helyi világegyetemetek Alkotó Szellemének megjelölésére. Azonban a Szent Szellem a paradicsomi Végtelen Szellem ezen Alkotó Leányának szellemi köre. A Szent Szellem minden egyes helyi világegyetemben őshonos és működése az adott teremtésrész szellemi területére korlátozódik; a Végtelen Szellem viszont mindenütt jelenvaló.” (Az Urantia könyv, 8:5.3)

 

38. TÉVESZME: » A betlehemi csillag «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„E bölcseket [a mezopotámiai Urból való papokat] nem vezérelte csillag a Betlehem felé tartó útjukon. A betlehemi csillag csodálatos mondájának eredete a következő: Jézus augusztus 21-én délben született, Kr.e. 7-ben. Kr.e. 7. május 29-én a Jupiter és a Szaturnusz különleges együttállására került sor a Halak csillagvilágban. És figyelemre méltó csillagászati tény, hogy hasonló együttállásra került sor ugyanezen év szeptember 29-én és december 5-én is. E rendkívüli, de teljesen természetes események alapján az egymást követő nemzedékek jó szándékú vallási hívei megalkották a betlehemi csillag megható mondáját és azt, hogy a hódoló varázstevőket ez vezette a jászolhoz, ahol ráleltek az újszülöttre és ott imádták őt. A keleti és a közel-keleti elmék örömüket lelik a tündérmesékben és mindig ilyen szép hitregéket szőnek a vallási vezetőik és politikai hőseik élete köré. Nyomtatás nem lévén, amikor az emberi tudás javát szájról szájra adták át egymásnak a nemzedékek, nagyon is könnyen váltak a hitregék hagyományokká és lettek a hagyományok később tényként elfogadott dolgokká.” (Az Urantia könyv, 122:8.7)

 

39. TÉVESZME: » Vezetettség, hangok, látomások és különös vallási szokások «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) [Jézus] páratlan vallásos életének titka az Isten jelenlétének tudata volt; melyet értelmes imádkozás és őszinte istenimádat – az Istennel való töretlen közösség – által ért el, nem pedig vezetettség, hangok, látomások vagy rendkívüli vallási szokások révén.” (Az Urantia könyv, 196:0.10)

 

40. TÉVESZME: » Külön papságok, szent családok «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Jézus anyja és öccse is ott volt a százhúsz hívő között, és a tanítványok e közös csoportjának tagjaiként ők is részesültek a kiáradt szellemben. Ők sem kaptak többet a jó ajándékból, mint a társaik. Jézus földi családjának tagjai semmilyen külön adományt nem kaptak. A pünkösd a külön papságoknak és a szent családokban való mindenféle hitnek a végét jelezte.” (Az Urantia könyv, 194:3.15)

 

41. TÉVESZME: » A nemi önmegtartóztatás tisztelete «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) A nemi önmegtartóztatás tisztelete a csatába induló katonák szokásából ered; később a »szentek« szokása lett. E tiszteletfajta csak úgy tűrte meg a házasságot, mint a bujálkodásnál kisebb rosszat. Ez az ősi tiszteletfajta a világ sok nagy vallását érintette hátrányosan, de egyiket sem jobban, mint a kereszténységet. Pál apostol is e tiszteletfajta híve volt, és az ő személyes nézetei tükröződnek azokban a tanításokban, melyeket a keresztény istentanra erőszakolt rá: »Jó a férfiúnak asszonyt nem illetni.« »Mert szeretném, ha minden férfi úgy volna, mint én magam is« »Mondom pedig a nem házasoknak és az özvegyeknek, hogy jó nékik, ha úgy maradhatnak, mint én is.« Pál jól tudta, hogy e tanítások nem voltak részei a jézusi örömhírnek, és ennek elismeréséről tanúskodik az a kijelentése, miszerint »Engedéllyel szólok így, nem parancsolatra.« De e tiszteletfajta arra késztette Pált, hogy lenézze a nőket. És mindebben az a sajnálatos, hogy az ő személyes véleménye hosszú időn át befolyásolta egy nagy világvallás tanításait. Ha a sátorkészítő-tanító tanácsát szó szerint és általánosan kellett volna követni, akkor az emberi faj hirtelenül és dicstelenül eltűnt volna. Továbbá, ha egy vallás elfogadja a nemi önmegtartóztatás ősi tiszteletét, akkor az közvetlen háborúhoz vezet a házasság és az otthon ellen, ami a társadalom igaz alapját és az emberi fejlődés alapvető intézményét képezi. És nincs miért csodálkozni azon, hogy minden ilyen hiedelem táplálta a házasságot elvető papság létrejöttét a különböző népek számos vallásában.” (Az Urantia könyv, 89:3.6)

 

42. TÉVESZME: » Materializmus «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Az anyagelvűség hamis tudománya arra ítélné a halandó embert, hogy számkivetett legyen a világegyetemben. E részleges tudás magvában rossz (...).” (Az Urantia könyv, 2:7.4)

„Az anyagelvűség, az istent nem ismerés így a visszataszító dolgok csúcsa, a szép véges ellentételének kiteljesedése. (...)” (Az Urantia könyv, 56:10.4)

„Némely tanultnak mondott embernek a gépies működés elvét valló természetközpontúsága és az átlagember meggondolatlan világias elvszerűsége egyaránt csak és kizárólag a dolgokra irányul; nélkülöznek minden szellemi természetű valódi értéket, jutalmat és megelégedettséget, és hiányzik belőlük a hit, a remény és az örökkévaló bizonyosság is. A mai élet egyik nagy problémája az, hogy az ember úgy gondolja, túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy időt találjon a szellemi elmélyedésre és a vallási áhítatra.” (Az Urantia könyv, 195:6.7)

„Az anyagelvű gondolkodás a lélektelen báb szintjére fokozza le az embert és pusztán olyan számtani jelképpé teszi, mely kétségbeesve keres helyet egy sivár és működésközpontú világegyetem mennyiségtani képletében. De honnan származik ez az egész, hatalmas mennyiség- és tértani világegyetem, ha nincs egy Fő-mennyiségtanász? (...)” (Az Urantia könyv, 195:6.8)

„Ha az emberek csak gépek volnának, akkor többé-kevésbé egyformán válaszolnának egy anyagi világegyetemnek. Egyéniség nem létezne, személyiség pedig még kevésbé.” (Az Urantia könyv, 195:6.13)

„Ha ez csak egy anyagi világegyetem volna, akkor az anyagi eredetű ember sohasem lenne képes eljutni egy ilyen kizárólag anyagi létezés működéselvű felfogásához. Éppen hogy a világegyetemről alkotott ezen működésközpontú felfogás az, amely már magában is nem-anyagi elmejelenség, és az egész elme nem-anyagi eredetű, függetlenül attól, hogy mennyire tűnik anyagi értelemben meghatározottnak és működési szempontból szabályozottnak.” (Az Urantia könyv, 195:7.6)

„Ha a világegyetem csak anyagi volna és az ember csak gép lenne, akkor nem volna tudomány, mely arra buzdítaná a tudóst, hogy ragaszkodjon a világegyetem működésközpontúságához. A gépek nem képesek magukat megmérni, osztályozni vagy kiértékelni. Ilyen tudományos munkát csakis valamilyen gépfeletti besorolású entitás képes végezni.” (Az Urantia könyv, 195:7.11)

„Ha a világegyetemi valóság csak egy hatalmas gép, akkor az embernek a világegyetemen kívül és attól távol kell lennie annak érdekében, hogy egy ilyen becslés tényét felismerhesse, és hogy e becslés tárgyába való bepillantást magában tudatosíthassa.” (Az Urantia könyv, 195:7.12)

„Ha az ember csak egy gép, akkor ez az ember milyen eljárással képes eljutni odáig, hogy higgye vagy azt állítsa, hogy tudja, ő csak egy gép? Az emberben az önnön valójára vonatkozó, benne tudatosuló értékelés tapasztalása sohasem pusztán egy gép szükségszerű ismérve. Az öntudatos és magát a működéselvű világnézet hívének valló ember a lehető legjobb válasz eme világnézeti felvetésre. Ha az anyagelvűség tény volna, akkor nem létezhetnének öntudatos, gépies működést valló világnézetűek. (...)” (Az Urantia könyv, 195:7.13)

„(...) Egy gépies működésű rendszer leépülhet, de sohasem fejlődhet. A gépek nem gondolkoznak, alkotnak, álmodnak, vágyakoznak, eszményítenek, vágynak az igazságra vagy szomjazzák az igazságosságot. Nem hajtja életüket az a szenvedély, hogy más gépeket szolgáljanak és örökkévaló fejlődési céljukul az Isten megtalálását és az őhozzá hasonlóvá válásra való törekvést magasztos feladatul válasszák. A gépek sohasem értelmi, érzelmi, művészi, erkölcsi beállítottságúak, erkölcsösek vagy szellemiek.” (Az Urantia könyv, 195:7.14)

 

43. TÉVESZME: » Szekuláris egyeduralom «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Az anyagi elvű gondolkodás tagadja Istent, a világias rend egyszerűen nem vesz róla tudomást; legalábbis ez volt a korai hozzáállás. A világiasságrend újabban harciasabb magatartást vett fel, annak a vallásnak a helyét akarja betölteni, amelynek egyeduralmi rabszolgaságával egykor szembeszállt. A huszadik századi világias rend azt erősíti, hogy az embernek nincs szüksége Istenre. De vigyázzatok, az emberi társadalomnak ez az istentelen életfelfogása csakis nyugtalansághoz, gyűlölködéshez, boldogtalansághoz, háborúhoz és világméretű végromláshoz vezet.” (Az Urantia könyv, 195:8.5)

„A világias rend sohasem hozhat békét az emberiségnek. Az emberi társadalomban semmi sem veheti át az Isten helyét. (...) A világias rend nagy hibája ez volt: lázadt a vallási hatóságok által az élet felett gyakorolt, csaknem teljes ellenőrzés ellen, és miután kivívta az ezen egyházi zsarnokság alól való felszabadulást, a világias rend pártján állók folytatták a lázadást immár az Isten ellen, néha titkon, néha pedig nyíltan.” (Az Urantia könyv, 195:8.6)

„A világias rend eredendő gyengesége az, hogy félredobja az erkölcstant és a vallást a politikáért és a hatalomért. (...)” (Az Urantia könyv, 195:8.11)

„A világias társadalmi és politikai derűlátás hiú remény. Isten nélkül sem a függetlenség és a szabadság, sem a tulajdon és a vagyon nem vezethet el a békéhez.” (Az Urantia könyv, 195:8.12)

„A tudomány, az oktatás, az ipar és a társadalom teljes elvilágiasítása csakis összeomláshoz vezethet. A huszadik század első harmadában az (...) [emberek] több emberi lényt öltek meg, mint amennyit az egész keresztény megítéltetési időszakban addig az időpontig megöltek. És ez csak a kezdete az anyagelvűség és a világias rend szörnyűséges aratásának (...).” (Az Urantia könyv, 195:8.13)

 

44. TÉVESZME: » A személyiség megértése egyenlő a test működésének megértésével «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Az anyagi test nem nélkülözhetetlen a személyiséghez sem az ember, sem az Isten esetében.” (Az Urantia könyv, 1:5.12)

 

45. TÉVESZME: » Minden ember egyenlőnek született «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Az európai középkor időszakaiban kevés emberi jogot ismertek el; akkoriban minden ember valaki máshoz tartozott, és a jogok az állam vagy az egyház által adományozható kizárólagos kiváltságok, illetőleg kegyek voltak. És az ettől a tévedéstől való irtózás úgyszintén hibás volt annyiban, hogy ahhoz vezetett, hogy az embereket abba az irányba terelte, hogy azt higgyék, minden ember egyenlőnek született.

A gyengék és az alsóbbrendűek mindig is egyenlő jogokat követeltek maguknak; mindig ragaszkodtak ahhoz, hogy az állam kényszerítse az erőseket és a felsőbbrendűeket az ő igényeik teljesítésére és másként is tegyék jóvá azokat a fogyatékosságaikat, melyek túl gyakran a saját nemtörődömségük és tunyaságuk természetes eredményei.

Ám ez az egyenlősdi eszme a polgárosodás gyermeke; a természetben nem található meg. Még maga a műveltség is következetesen bizonyítja, hogy az emberek között eredendően egyenlőtlenség van, mégpedig amiatt, hogy éppen maguk az emberek rendelkeznek eltérő műveltségi képességekkel. A feltételezett természetes egyenlőség hirtelen és nem evolúciós megvalósítása gyorsan visszavetné az embert az ősi idők durva szokásai közé. A társadalom nem ajánlhat egyenlő jogokat mindenkinek, azonban azt ígérheti, hogy tisztességesen és méltányosan fogja segíteni a különféle jogok érvényesülését. A társadalom dolga és kötelessége, hogy a természet gyermekének tisztességes és békés lehetőséget biztosítson arra, hogy önmagát fenntarthassa, hogy közreműködhessen az önmaga átörökítésében, s ugyanakkor valamilyen mértékben élvezhesse a maga kedvére való létezés örömeit, mely három dolog együtt alkotja az emberi boldogságot.” (Az Urantia könyv, 70:9.15-9.17)

 

46. TÉVESZME: » A házasság: szentség; a házasságok a mennyben köttetnek «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„A legelső egynejűség a körülmények kényszerítő erejéből, a szegénységből fakadt. Az egynejűség műveltségi és társadalmi, mesterséges és nem természetes dolog, vagyis az evolúciós ember számára nem természetes. (...)” (Az Urantia könyv, 83:6.2)

„(...) Az ősök imádása mindig is segítette az egynejűséget, mint ahogy a házasságot szentségnek tartó keresztény tévedés is. (...)” (Az Urantia könyv, 83:6.3)

„Az otthonban kiteljesedő házasság valóban az ember legfennköltebb intézménye, de azért alapvetően emberi intézmény; sohasem szabad szentségnek nevezni. (...)” (Az Urantia könyv, 83:8.1)

„(...) A férj és feleség egyesülése a házasság-otthon kapcsolatban nem más, mint az evolúciós világok halandóinak anyagi működése. Az igaz, hogy komoly szellemi fejlődés származhat a férj és a feleség fejlődésre irányuló, őszinte emberi törekvéseiből, de ez nem jelenti azt, hogy a házasság szükségszerűen szent dolog. (...)” (Az Urantia könyv, 83:8.2)

„Szerencsétlen dolog az is, hogy bizonyos halandói csoportok úgy fogták fel a házasságot, mint amelyet isteni cselekedet teljesít ki. Az ilyen hiedelmek közvetlenül elvezetnek a házas állapot felbonthatatlanságához, függetlenül a körülményektől és a szerződő felek óhajától. De magának a házasság felbontásának a ténye jelzi, hogy Istenség nem vesz részt az ilyen egyesülésekben. Ha Isten egyszer bármely két dolgot vagy személyt összekötött, akkor azok együtt maradnak mindaddig, amíg az isteni akarat el nem rendeli a szétválásukat. De a házasság esetében, amely emberi intézmény, vajon ki meri megítélni, ki meri megmondani, hogy mely házasságok olyan egyesülések, melyeket a világegyetemi felügyelők hagytak jóvá és melyek azok, amelyek tisztán emberi jellegűek és eredetűek?” (Az Urantia könyv, 83:8.4)

„(...) Végül is az eszményi halandói házasság emberileg szent.” (Az Urantia könyv, 83:8.5)

„(...) [B]ár a házasságokat az égiek támogathatják vagy helyteleníthetik, azért a házasságok aligha a mennyben köttetnek. (...)” (Az Urantia könyv, 83:1.4)

 

47. TÉVESZME: » Csak egy igaz vallás van «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„A számos (...) [földi] vallás mind jó addig, amíg közelebb viszik az embert Istenhez és lehetővé teszik az Atya felismerését az ember számára. Bármely hívőcsoport tévedésbe esik, amikor úgy gondolja, hogy az ő hitvallásuk Az Igazság; az ilyen hozzáállások inkább istentani elbizakodottságról árulkodnak, mint hitbéli bizonyosságról. Nincs olyan (...) [földi] vallás, mely ne tanulmányozhatná haszonnal és ne fogadhatná be azon igazságok legjavát, melyek minden más vallásban megvannak, mert mind tartalmaz igazságot. A hívők jobban tennék, ha kölcsönöznének a szomszédaik élő szellemi hitének legjavából, minthogy kifogásolják a legrosszabbat a régóta meglévő babonáikban és elavult szertartásaikban.

Mindeme vallások az ember változatlan szellemi vezetésére adott változó értelmi válaszok eredményeként jelentek meg. A vallások sohasem remélhetik a hitvallások, a tantételek és a vallási szokások azonosságát – ezek értelmi dolgok; de megvalósíthatják, és egy napon meg is fogják valósítani az egységet a mindenek Atyjának igaz imádásában, mert ez szellemi, és örök igazság az, hogy szellemében minden ember egyenlő.” (Az Urantia könyv, 92:7.3-7.4)

 

48. TÉVESZME: » Az idő és a tér relatív; az idő a tértől függ «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Az idő a teremtményi tudat révén érzékelt, áramlásban lévő ideigvaló események sodrása. Azt a rendezett sorrendiséget jelöljük az idő megnevezéssel, mellyel az eseményeket felismerjük és megkülönböztetjük. Az állandó helyzetű Paradicsomon kívüli bármelyik belső nézőpontból szemlélve a tér világegyeteme az időhöz kötődő jelenség. Az idő mozgása kizárólag a térben nem időjelenségként mozgó dolgokkal kapcsolatban nyilvánul meg. (...)

Az állatok nem úgy érzékelik az időt, ahogyan az ember, és az idő még az ember számára is, az ember részleges és korlátolt nézőpontja miatt, események sorozatának tűnik; de amint az ember felfelé emelkedik, ahogy a középpont felé fejlődve halad, ezen eseményfolyam kitáguló látóköre egyre inkább a maga teljességében válik érzékelhetővé. Ami azelőtt események egymásra következésének tűnt, az teljes és a tökéleteshez közel álló körfolyamatként lesz szemlélhető; ily módon a körön visszatérő egyidejűség egyre inkább átveszi az egyenes irányú eseménysorrend egykori tudatának helyét.

Az idő által szabályozott térnek hét különböző felfogása létezik. A tér mérhető az idővel, és nem az idő a térrel. A tudósok tévedése a tér valóságának fel nem ismerésében áll. A tér nem pusztán a világegyetemi dolgokkal való kapcsolat változatosságának értelmi megjelölése. A tér nem üres, és az elme az ember által ismert egyetlen dolog, amely, ha csak részlegesen is, de meghaladja a teret. Az elme az anyagi dolgok térfüggő értelmezésétől függetlenül képes működni. Minden teremtményi besorolású lény számára viszonylag és összehasonlíthatóan véges a tér. Minél közelebb jut a tudat a hét mindenségrendi kiterjedés tudatosságához, annál inkább közelít a magvábanvaló tér felfogása a véglegességhez. A térpotenciál azonban csak az abszolút szintjén igazán végleges.” (Az Urantia könyv, 130:7.4-7.6)

 

49. TÉVESZME: » Vallási negativizmus «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) A személyiség alapvetően változhatatlan; ami változik – gyarapszik – az az erkölcsi jellem. A mai vallások nagy tévedése a hiánylényegűség. A gyümölcsöt nem hozó fát »kivágják és tűzre vetik«. Erkölcsi érték nem eredhet puszta elfojtásból – a »ne tedd« parancsának való engedelmességből. A félelem és a szégyen méltatlan késztetései a vallási életnek. A vallás csak akkor hiteles, amikor kinyilatkoztatja az Isten atyaságát és erősíti az emberek közötti testvériséget.” (Az Urantia könyv, 140:4.7)

 

50. TÉVESZME: » Az érzelmek kimutatása férfiatlan dolog, a gyengeség jele «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) Nagy tévedés arra tanítani a fiúkat és a fiatal férfiakat, hogy férfiatlan dolog gyöngédséget mutatni vagy kimutatni egyéb érzelmeket vagy a testi fájdalmat. A rokonszenv a férfinak és a nőnek is elismerésre méltó hozzáállása. Nem szükséges érzéketlenné válni ahhoz, hogy valaki férfias legyen. Ez a rossz útja a bátor férfiak teremtésének. A világ nagyszerű férfijai nem féltek szomorkodni. Mózes, a gyászoló, nagyobb ember, mint akár Sámson vagy Góliát. Mózes nagyszerű vezető volt, de ő a szelídség embere is volt. Az emberi szükségletre való érzékenység és fogékonyság igaz és tartós boldogságot teremt, s e kedves beállítottságok megvédik a lelket a harag, a gyűlölet és a gyanakvás pusztító hatásaitól.” (Az Urantia könyv, 140:5.16)

 

51. TÉVESZME: » A Jézusról szóló vallás «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) A Mester első követőinek második nagy melléfogása, amely tévedést egyébként minden későbbi nemzedék továbbvitt, az volt, hogy a keresztény tanítást olyannyira Jézus személye köré építették. Jézus személyiségének a kereszténység istentanában való túlhangsúlyozása végeredményben háttérbe szorította a tanításait, és mindez egyre nehezebbé tette a zsidók, a mohamedánok, a hinduk és egyéb keleti vallási hívek számára a jézusi tanítások elfogadását. Nem akarjuk kisebbíteni Jézus személyének helyét az ő nevét viselő vallásban, de nem engedhetjük, hogy az ilyen szemlélet beárnyékolja az ő ihletett életét vagy hogy pótolja az ő megmentő üzenetét: az Isten atyaságát és az emberek közötti testvériséget.” (Az Urantia könyv, 149:2.4)

„Ezeket az embereket arra készítették fel és oktatták, hogy az általuk hirdetendő evangélium az Isten atyasága és az ember fiúsága, ám a szellemi elragadtatás és személyes diadal e pillanatában a legjobb hír, a legnagyszerűbb újság, amelyre ezek az emberek gondolni tudtak, a Mester feltámadásának ténye volt. És így indultak el, a fentről való hatalommal felruházva, hirdetvén a jó híreket az embereknek – a Jézuson keresztüli üdvözülést is – azonban akaratlanul is abba a hibába estek, hogy az evangéliummal kapcsolatos tények némelyikével helyettesítették magát az evangéliumi üzenetet. Péter tudtán kívül járt elöl ebben a tévedésben, mások pedig követték egészen Pálig, aki egy új vallást teremtett a jó hírek új változatából.

Az országról szóló evangélium: az Isten atyaságának ténye, mellyel párosul az emberek közötti fiúság-testvériség eredő igazsága. A kereszténység pedig, ahogy az ama naptól fogva fejlődött: az Istennek, mint az Úr Jézus Krisztus Atyjának ténye, melyhez társul a feltámadt és megdicsőült Krisztussal való közösség hívői megtapasztalása.

Nincs semmi különös abban, hogy ezek a szellemmel eltöltött emberek szükségképpen megragadták annak lehetőségét, hogy a Mesterük elpusztítására és az ő tanításai befolyásának felszámolására törekvő erők feletti győzelem érzését kifejezzék. Egy ilyen időszakban könnyebb volt emlékezni a Jézussal való személyes közösségükre és megborzongani attól a bizonyosságtól, hogy a Mester mégis él, hogy a barátságuk nem szakadt meg, és hogy a szellem valóban éppen úgy jött el hozzájuk, ahogy megígérte.

E hívek úgy érezték, hogy hirtelenül egy másik világba kerültek át, az öröm, a hatalom és a dicsőség egy új létezésébe. A Mester beszélt nekik arról, hogy az ország hatalommal jön el, és némelyikük úgy gondolta, hogy már kezdik érzékelni, hogy mire is gondolt.

És amikor mindezt figyelembe vesszük, akkor már nem is oly nehéz megérteni, hogy ezek az emberek miként jutottak el oda, hogy Jézusról egy új evangéliumot hirdessenek az Isten atyaságáról és az emberek közötti testvériségről szóló korábbi üzenetük helyett.” (Az Urantia könyv, 194:0.3-0.7)

„(...) A Mester életét tanulmányozók nagy tévedése az, hogy némelyek teljesen emberinek fogták fel őt, míg mások kizárólag isteniként gondoltak rá. Ő a teljes tapasztalásában igazán emberi és isteni volt, és még most is az.

A legnagyobb hibát azonban ott követték el, hogy míg az emberi Jézusról úgy gondolták, hogy vallása van, az isteni Jézus (Krisztus) csaknem egy éjszaka alatt vallássá lett. Pál kereszténysége biztosította az isteni Krisztus imádását, de csaknem teljesen szem elől tévesztette a Galileából való, vitézül küzdő emberi Jézust, aki a személyes vallásos hitének bátorsága és a benne lakozó Igazító hősiessége révén emelkedett fel az emberi lényének alacsony szintjeiről odáig, hogy az isteniséggel eggyé váljon, s így azzá az új és élő úttá legyen, mely által minden halandó felemelkedhet az emberiségről az isteniségre. A halandók a szellemiség minden szakaszában és minden világon megtalálhatják Jézus személyes életében azt, ami erőt ad nekik és ösztönzi őket, amint a legalsó szellemszintekről felfelé fejlődve eljutnak a legfelsőbb isteni értékekig, eljutnak a minden személyes vallásos tapasztalás kezdetétől a végéig.

Az Újszövetség megírása idején nem csak hogy igen mélyen hittek a feltámadt Krisztus isteniségében, hanem odaadóan és őszintén hittek az ő közeli visszatérésében is, hogy a földön kiteljesíti a mennyországot. Az Úr azonnali visszatérésébe vetett ezen erős hitnek sok köze volt ahhoz, hogy hajlamosak voltak kihagyni a feljegyzésből azokat a hivatkozásokat, melyek a Mester tisztán emberi tapasztalásait és sajátosságait mutatták be. Az egész keresztény mozgalom eltávolodott a názáreti Jézus emberi képétől a feltámadt Krisztus, a megdicsőült és rövidesen visszatérő Úr Jézus Krisztus felmagasztalásának irányába.” (Az Urantia könyv, 196:2.3-2.5)

 

52. TÉVESZME: » A feltámadás igazságának alapja az „üres sír” «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„A Jézus feltámadásában való keresztény hit az »üres sír« tényén alapult. Csakugyan tény volt, hogy a sír üres, ám nem ez a feltámadás igazsága. A sír valóban üres volt, amikor az első hívek megérkeztek, és eme tény, melyhez a Mester kétségtelen feltámadásának ténye társult, hamis hiedelem kialakulásához vezetett: ahhoz a tanításhoz, hogy Jézus anyagi és halandói teste szállt ki a sírból. A szellemi valóságokkal és az örökkévaló értékekkel kapcsolatos igazság nem mindig építhető fel nyilvánvaló tények keverékéből. Az egyes tények lehetnek ugyan anyagi értelemben igazak, de ebből nem következik, hogy ezen tények társítása szükségképpen igaz szellemi következtetésekhez vezet.

József sírboltja üres volt, de nem azért, mintha Jézus testét helyreállították vagy feltámasztották volna, hanem mert teljesítették a mennyei seregek kérését és így azok véghezvihették a különleges és egyedi lebontást, végrehajtották a »pornak a porhoz« való visszatérését úgy, hogy az időbeli késedelmek ne játszanak közre és a halandói rothadás, valamint az anyagi bomlás szokványos és megfigyelhető folyamatai ne érvényesüljenek.

Jézus halandói maradványai az elemekre való lebomlás ugyanazon természetes folyamatán mentek keresztül, mint amelyben a földön minden emberi test is részesül, kivéve, hogy a felbomlás e természetes módját egy időpontban úgy felgyorsították, siettették, hogy az addig a pontig jutott, hogy csaknem pillanatszerűen ment végbe.

Mihály feltámadásának igaz bizonyítékai szellemi természetűek, jóllehet e tanítást alátámasztja a teremtésrész számos halandójának tanúsága, akik a feltámadott (...) [félszellemi alakot öltött] Mesterrel találkoztak, felismerték őt és bensőségesen társalogtak vele. Csaknem ezer emberi lény személyes élményének vált részévé, mielőtt végleg elhagyta volna (...) [a Földet].” (Az Urantia könyv, 189:2.6-2.9)

 

53. TÉVESZME: » Az isteni kegyelem emberszerű istenképet mutat «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) A meggondolatlan halandók úgy utaltak az isteni kegyelemnek és gyöngédségnek, különösen a gyengék irányában és a szükséget szenvedők érdekében való megnyilvánulására, hogy az egy emberszerű Isten képét mutatja. Mekkora tévedés! Az irgalom és a türelem e megnyilvánulásait az emberi lényeknek inkább úgy kellene tekinteniük, mint annak bizonyítékát, hogy a halandó emberben ott lakozik az élő Isten szelleme; hogy a teremtményt végeredményben az isteniség mozgatja.” (Az Urantia könyv, 26:11.5)

 

54. TÉVESZME: » A bűn megjelenésével vált lehetővé a szabad döntés «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Az (...) emberi gondolkodás egyik tévedése abban a felfogásban mutatkozik meg, hogy minden evolúciós halandó valamely fejlődő bolygón a paradicsomi létpályán való haladást választaná, ha a bűn nem sújtotta volna a világukat. A továbbélés elutasításának képessége azonban nem a luciferi lázadás óta van meg. A halandó ember mindig is rendelkezett a paradicsomi létpálya melletti szabad döntés képességével.” (Az Urantia könyv, 54:6.9)

 

55. TÉVESZME: » A lélek a test éltető formája «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„[A test] (...) [a]z ember anyagi vagy testi élő szervezete. Az állati természetű és eredetű, élő, villamos-vegytani működési rend.” (Az Urantia könyv, 0:5.7)

„(...) Az ember lelke élményelvi szerzemény. Amint a halandó teremtmény »a mennyei Atya akaratának megcselekedését« választja, úgy az emberben lakozó szellem az emberi tapasztalásban gyökerező új valóság atyjává lesz. Ugyanezen keletkező valóság anyja pedig a halandói és anyagi elme. Ennek az új valóságnak a lényege nem anyagi és nem is szellemi – hanem morontiai. E kiemelkedő és halhatatlan lélek rendeltetése a halandói halál túlélése és a paradicsomi felemelkedés megkezdése.” (Az Urantia könyv, 0:5.10)

„A lélek az ember önmagát figyelő, igazlátó és szellemérzékelő része, mely az emberi lényt mindörökre az állatvilág fölé emeli. Az öntudat, önmagában és magától, nem azonos a lélekkel. Az erkölcsi öntudat igaz emberi önkiteljesítés és ez alkotja az emberi lélek alapját, és a lélek az ember azon része, mely az emberi tapasztalás lehetséges továbbélési értékét jelenti. Erkölcsi választás és szellemi felemelkedés, az Isten megismerésének képessége és a késztetés, hogy olyanok legyünk, mint ő, ezek jellemzik a lelket. Az ember lelke nem létezhet erkölcsi gondolkodás és szellemi tevékenység nélkül. A tespedt lélek haldokló lélek. Az ember lelke azonban különbözik az elmében lakozó isteni szellemtől. Az isteni szellem az emberi elme első erkölcsi cselekedetével egyidejűleg érkezik, és ez a lélek születésének pillanata.” (Az Urantia könyv, 133:6.5)

 

56. TÉVESZME: » A földet művelni átok «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Az emberiséget nem kényszerítették a földművelésre büntetésül valamilyen feltételezett bűn elkövetése miatt. Az »orcád verítékével egyed a mezők gyümölcsét« nem valamiféle kiszabott büntetés volt, melyet azért róttak ki az emberre, mert osztozott a Lucifer-féle lázadás dőreségében (...). A talajművelés az evolúciós világokon létesülő fejlett polgárosodott társadalmak eredendő velejárója (...). A földdel dolgozni nem átok; ez inkább a legnagyobb áldás mindazok számára, akiknek így megadatik a minden emberi tevékenység legemberibbjének élvezete.” (Az Urantia könyv, 66:7.19)

 

57. TÉVESZME: » A léleknek súlya (tömege) van «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Az érett, megnemesedett és szellemivé lényegült emberi lélek a mennyei rendűséghez közelít annyiban, hogy az anyagi és a szellemi, az anyagi sajátlényeg és az isteni szellem közötti entitássá kezd alakulni. Az emberi lény kifejlődő lelkét nehéz leírni és még nehezebb kimutatni, mivel sem anyagi vizsgálódási, sem szellemi bizonyítási módszerekkel nem határozható meg. Az anyagi tudomány nem tudja kimutatni a lélek létezését, de a tisztán szellemi vizsgálat sem képes erre. Annak ellenére, hogy sem az anyagi tudomány, sem a szellemi alapelvek nem képesek felfedni az emberi lélek létét, minden erkölcsi tudattal rendelkező halandó tudja, hogy létezik az ő lelke, s ez valós és tényleges személyes tapasztalás.” (Az Urantia könyv, 133:6.7)

 

58. TÉVESZME: » A magvetőről szóló példázat Bibliában szereplő értelmezése Jézustól származik «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Egy pillanatnyi szünet után Péter azt mondta: »Mester, sokat beszéltünk a példabeszédről, és a következő értelmezés mellett döntöttünk: A magvető az örömhír terjesztője; a mag az Isten szava. Az útszélre esett mag jelenti azokat, akik nem értik meg az örömhír tartalmát. A megkeményedett földre esett magot felcsipegető madarak Sátánt, illetőleg a rosszat jelölik, aki ellopja azt, ami e tudatlanok szívébe vettetett. A köves helyre hullott mag, mely oly hirtelenül kikelt, azokat a felszínes és meggondolatlan embereket jelöli, akik hallván a jó híreket, örömmel fogadják az üzenetet; de mivel az igazság nem gyökerezik mélyen az értelmükben, odaadásuk rövidéletű a gyötrelem és az üldöztetés közepette. Amikor itt a baj, e hívek elbuknak; ha megkísértik őket, elveszítik hitüket. A bogáncsok közé esett mag azokat jelöli, akik szívesen hallgatják meg a szót, de hagyják, hogy a világ gondjai és a gazdagok csalárdsága elnyomja az igazság szavát, így az nem hoz termést. Míg a jó talajra hullott és harmincszoros, hatvanszoros és százszoros termést hozó mag azokat jelöli, akik meghallották az igazságot – az eltérő értelmi felruházottságuk szerint – különböző mértékben értékelik azt és így eltérő mértékben juttatják kifejezésre e vallási tapasztalást.«” (Az Urantia könyv, 151:2.2)

 

59. TÉVESZME: » A Védák isteni eredetűek «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„A sálemi hitterjesztők a Melkizedek egy Istenét, a menny Fenségesét hirdették. E kép nem különbözött teljesen az összes isten forrását képező Atya-Brahmá megjelenő felfogásától, azonban a sálemi tantétel nem szertartáskövető volt és ennélfogva éppen hogy szembehelyezkedett a brahman papság hitelveivel, hagyományaival és tanításaival. A brahman papok sohasem fogadták volna el az üdvözülésnek, az Isten kegye elnyerésének hiten keresztüli útjára vonatkozó sálemi tanokat szertartáskövető szabályok és áldozási szertartások nélkül.

Az Istenben való bizodalom és a hiten keresztüli üdvözülés Melkizedek-örömhírének elutasítása meghatározó fordulópontot jelentett India esetében. A sálemi hitterjesztők nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az emberek már kevésbé hittek az ősi védikus istenekben, azonban a vezetők, a védikus vallás papjai nem fogadták el az egy Istenről és az egyszerű hitről szóló Melkizedek tanokat.

A brahmanok a sálemi tanítókkal vívott harcban összeválogatták a koruk szent írásait, és e később felülvizsgált összeállítás érte meg a legújabb időket a Rigvédaként, a legősibb szent könyvek egyikeként. A második, a harmadik és a negyedik véda úgy követte egymást, ahogy a brahmanok egyre inkább arra törekedtek, hogy megszilárdítsák, formába öntsék és rögzítsék az imádási és áldozási szertartásaikat az akkori idők népeinél. Minden tőlük telhetőt megtettek, és ezek az írások a szépségfogalom és igazság-meglátás bármely hasonló természetű munkájának egyenrangú párját alkotják. De amint e felsőbbrendű vallás megfertőződött Dél-India ezer és egy babonaságával, tiszteletfajtájával és szertartásával, fokozatosan átalakult a halandó ember által valaha is kialakított legtarkább istentani rendszerré. A védák tanulmányozásával fellelhető a valaha megfogalmazott legmagasabb rendű és legalacsonyabb rendű Istenség-felfogások némelyike.” (Az Urantia könyv, 94:1.5-1.7)

 

60. TÉVESZME: » Az Isten „az ember legnemesebb alkotása” «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Az örökkévaló Isten végtelenül több, mint eszményített valóság vagy mint megszemélyesült világegyetem. Isten nem egyszerűen az ember legfelsőbb rendű vágya, a tárgyiasult halandói kalandcél. Isten nem is pusztán fogalom, az igazságosság hatalom-potenciálja. Az Egyetemes Atya nem a természet hasonszava és nem is a megszemélyesült természeti törvény. Isten minden másnál magasabb rendű valóság, nem pusztán az embernek a legfelsőbb értékekről alkotott hagyományos fogalma. Isten nem a szellemi jelentéstartalmak lélektani fészke és nem is »az ember legnemesebb alkotása«. Isten mindeme fogalmak bármelyike és mindegyike lehet, de ő mindennél is több. Ő üdvözítő személy és szerető Atya mindenki számára, aki szellemi békében él a földön és aki a halál személyiségben való túlélésének megtapasztalására törekszik.” (Az Urantia könyv, 1:2.2)

 

61. TÉVESZME: » A szeretet az Isten «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) [A]z Isten szeretete értelmes és előrelátó szülői ragaszkodás. Az isteni szeretet egyesült társulásban működik az isteni bölcsességgel és az Egyetemes Atya tökéletes természetének minden egyéb végtelen tulajdonságával. Az Isten szeretet, de a szeretet nem Isten. (...)” (Az Urantia könyv, 2:5.10)

 

62. TÉVESZME: » A világegyetem egy baleset «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Az Isten fennhatósága korlátlan; ez az összes teremtésrész alapvető ténye. A világegyetem nem volt elkerülhetetlen szükségszerűség. A világegyetem nem baleset, és nem is magától létezik. A világegyetem teremtésmunka, és ennélfogva teljes mértékben tárgya a Teremtő akaratának. Az Isten akarata isteni igazság, élő szeretet; ennélfogva az evolúciós világegyetemek tökéletessé váló teremtésrészeit a jóság – az isteniséghez közeliség, valamint a magvábanvaló rossz – az isteniségtől távoliság jellemzi.” (Az Urantia könyv, 3:6.2)

 

63. TÉVESZME: » Az isteni gondviselés anyagi szolgálat «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) [E világ] lakosai korszakokon keresztül félreértették az isteni gondviselést. Az isteni működésből eredően van egyfajta gondviselés a világotokon, de ez nem az a gyerekes, önkényes és anyagi szolgálat, ahogyan azt számos halandó elképzeli. Az isteni gondviselés lényege azon égi lények és isteni szellemek beavatkozó tevékenysége, akik a mindenségrendi törvénnyel összhangban szakadatlanul Isten dicsőségére és az ő világegyetemi gyermekeinek szellemi felemelkedése érdekében munkálkodnak.” (Az Urantia könyv, 4:1.1)

 

64. TÉVESZME: » A természet Isten «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) [A] természetet lerontja, a természet szép arcát elcsúfítja, tulajdonságait megnyirbálja azon teremtmények miriádjainak lázadása, helytelen viselkedése és téves gondolkodása, akik ugyan részei a természetnek, de akik hozzájárultak az ő elcsúfításához az időben. Nem, a természet nem Isten. A természet nem tárgya az imádatnak.” (Az Urantia könyv, 4:2.8)

 

65. TÉVESZME: » A „mennyei háború” fizikai csata volt «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„»És lett a mennyben háborúskodás; Mihály parancsnoka és az ő angyalai harcoltak a sárkánnyal (Luciferrel, Sátánnal és a hitszegő hercegekkel); és a sárkány és a lázadó angyalok küzdöttek, de nem diadalmaskodtak.« E »mennyei háború« nem olyan fizikai csata volt, ahogyan az efféle harcot az Urantián elképzelik. A küzdelem első időszakában Lucifer folyamatosan szónokolt a bolygó fogadótermében. Gábriel a közelben létesített főhadiszállásról szüntelenül megválaszolta a lázadói álokoskodásokat. A szférán jelenlévő különféle személyiségek, akik még nem voltak biztosak a választásban, a vitában a két oldalról elhangzott érveket figyelve jutottak döntő elhatározásra.

De e mennyei háború nagyon is szörnyű és igencsak valóságos volt. Ugyan nem jellemezték a test test elleni küzdelemnek az éretlen világokon szokványos embertelenségei, azonban a küzdelem jellege sokkal halálosabb volt; az anyagelvi harcban a testi élet forog veszélyben, de a mennyei háborúban az örök élet a tét.” (Az Urantia könyv, 53:5.6-5.7)

 

66. TÉVESZME: » Az élet fája csak egy legenda «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„A »jó és rossz tudásának fája« ugyan szókép, egyfajta jelképes megjelölése sokféle emberi tapasztalásnak, azonban az »élet fája« nem hitrege volt; valóban létezett és sokáig megtalálható volt (...) [ezen a világon]. (...)

E rendkívüli növény az állati lét öregítő elemeivel szembeni közömbösítő hatással bíró térenergiákat tárolt. Az élet fájának gyümölcse olyan volt, mint egy különleges vegyi erőtelep, mely, elfogyasztása esetén, megmagyarázhatatlan módon felszabadította a világegyetem élet-meghosszabbító erejét. E táplálékforma teljes mértékben hatástalan volt (...) [a] közönséges evolúciós lényekre, de hasznosnak bizonyult (...) [azok] számára (...), akik (...) [rendelkeztek azzal az] életpótlék[kal], mely révén képessé váltak arra, hogy az élet fájának gyümölcsét az egyébként halandói létük tetszőlegesen hosszúvá való tétele céljából igénybe vehessék.” (Az Urantia könyv, 73:6.3-6.4)

 

67. TÉVESZME: » A sumér nyelv sémi eredetű «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) A sumér nyelv, bár gyakorlatilag elveszett a világ számára, nem szemita nyelv volt; sok közös eleme volt az úgynevezett árja nyelvekkel.” (Az Urantia könyv, 77:4.7)

 

68. TÉVESZME: » Jézus Dávid leszármazottja volt «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) József nemigen hitte, hogy a fiukból Izráel királyi megszabadítója válik. Ezen kívül tudatában volt annak is, hogy ő maga [József] nem Dávid valódi leszármazottja; annak, hogy azért tartják őt számon Dávid sarjai között, mert az őseinek egyikét örökbe fogadta a dávidi leszármazási ág egyik tagja. (...)” (Az Urantia könyv, 123:0.5)

 

69. TÉVESZME: » Szent történelem «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„A történelem értelmezésében az emberi elmében uralkodó zavar nagyrészt abból a hagyományból ered, hogy a héberek tapasztalatait leíró feljegyzéseket szent történelemnek, a világ többi részének eseményeit pedig világi történelemnek tekintik. És e probléma abból adódik, hogy a zsidóknak nincs világi történelmük. Miután a babiloni száműzetés papjai elkészítették az Istennek a héberekkel való állítólagos csodás cselekedeteiről szóló új feljegyzést, vagyis Izráel szent történelmét, ahogyan az az Ószövetségben megjelenik, gondosan és teljesen elpusztítottak minden, a héberek dolgaival kapcsolatos, még létezett feljegyzést – az olyan könyveket mint az »Izráel királyainak cselekedetei« és »Júda királyainak cselekedetei«, valamint több, többé-kevésbé pontos feljegyzést a héber történelemről.” (Az Urantia könyv, 97:8.1)

„Az összes új keletű vallás súlyosan melléfogott, amikor az emberi történelem bizonyos korszakaihoz megpróbált valamilyen természetfeletti értelmezést adni. Igaz ugyan, hogy az Isten sokszor az Atya gondviselő-beavatkozó kezével belenyúl az emberi ügyek menetébe, de azért hiba úgy tekinteni a hittudományi tantételeket és a vallási babonaságot, mint valamiféle természetfeletti hordalékot, mely csodás tett révén tűnik fel az emberi történelem sodrában. Az a tény, hogy a »Fenségesek uralkodnak az emberek birodalmain« még nem teszi a világi történelmet úgynevezett szent történelemmé.” (Az Urantia könyv, 97:8.5)

„Az Újszövetség szerzői és a későbbi keresztény írók fokozták a héber történelem torz jellegét azzal, hogy jóhiszeműen megpróbálkoztak a zsidó látnokok érzékfölötti szintű tetteinek és szavainak magyarázatával. A héber történelmet így szerencsétlenül kihasználták mind a zsidó, mind a keresztény írók. A világi héber történelmet gyökereiben hitelvesítették. A szent történelem koholmányává alakították azt és kibogozhatatlanul összekötötték az úgynevezett keresztény nemzetek erkölcsi felfogásaival és vallási tanításaival.” (Az Urantia könyv, 97:8.6)

„A szent és a világi történelem közötti különbséget jól példázza a Dávid királlyá tevésének az Ószövetségben megtalálható két különböző története. (...)” (97:9.8)

„Nagyon gyakran előfordult, hogy a papok, miután képzelt beszámolót készítettek Istennek az Izráellel kapcsolatosan véghezvitt csodás tetteiről, nem törölték ki teljesen azokat a nyilvánvaló és tényszerű állításokat, melyek már benne voltak a feljegyzésekben.” (Az Urantia könyv, 97:9.9)

„És a zsidó népről szóló igazság azt mutatja, hogy sok minden, amit szent történelemnek tekintenek, valójában alig több a közönséges világi történelemről szóló beszámolónál. A judaizmus talajából nőtt ki a kereszténység, a zsidóság azonban nem volt rendkívüli nép.” (Az Urantia könyv, 97:9.29)

 

70. TÉVESZME: » Az ember Afrikából származik «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) [A] főemlősök területet foglaltak maguknak a mezopotámiai félsziget nyugati partján, mely akkoriban benyúlt a déli tengerbe, míg a kevésbé értelmes és velük közeli rokonságban álló törzsek a félsziget csücskén és keleti partvonala mentén éltek.” (Az Urantia könyv, 62:4.3)

„(...) [C]saknem kilencszáz nemzedéknyi fejlődés után, mely mintegy huszonegyezer évet jelent a korai emlősök eredetétől számítva, a főemlősök hirtelenül két figyelemre méltó teremtménynek adtak életet, az első igazi emberi lényeknek.” (Az Urantia könyv, 62:4.6)

„Ázsia az emberi faj szülőföldje. E földrész egyik déli félszigetén született (...) [az első emberpár]; a mai afganisztáni hegyvidéken alapított az ő leszármazottjuk (...) egy több mint félmillió éven át létezett, kezdetleges műveltségközpontot. Itt, az emberi faj északi gócpontjában váltak el a szangik népek az andoni törzstől, és Ázsia volt az első hazájuk, az első vadászterületük, az első csatamezőjük. Délnyugat-Ázsia volt a tanúja a dalamatiaiak, a nodfiak, az ádámfiak és az anditák egymást követő polgárosodott társadalmainak, és a mai polgárosultság csírái e térségekből terjedtek el a világon.” (Az Urantia könyv, 79:0.1)

 

71. TÉVESZME: » A galaxisok mozgásának kialakulásában nincs szerepe értelmes tervezésnek «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„A Nyilas-övezet, valamint (...) [a felsőbb-világegyetemünk] minden további övezete és osztálya (...) [a felsőbb-világegyetemünk központja] körül kering, és (...) [a földi] csillagászok számos tévedése azokból az érzékcsalódásokból és látszólagos torzulásokból ered, melyeket a következő, összetett forgómozgások keltenek:

1. (...) [A Föld] keringése a Nap körül.

2. Naprendsze[r] körforgása az egykori Andronover csillagköd magja körül.

3. Az Andronover csillagcsalád és a kapcsolódó csillaghalmazok forgása a (...) [helyi világegyetemi] csillagfelhő összetett forgási-gravitációs középpontja körül.

4. A (...) [helyi világegyetem] helyi csillagfelhőnek és kapcsolódó teremtésrészeinek körmozgása a kisövezetük nyilasbeli középpontja körül.

5. A száz kisövezet, közöttük a Nyilassal, forgása a nagyövezetük körül.

6. A tíz nagyövezet forgása, az úgynevezett csillagvonulatok, (...) [a felsőbb-világegyetemünk] központja (...) körül.

7. (...) [A felsőbb-világegyetemünknek] és hat felsőbb-világegyetem-társának mozgása a Paradicsom és a (...) [központi világegyetem] körül, vagyis a felsőbb-világegyetemi térszint óramutató járásával ellentétes irányú körmozgása.

E többszörös mozgás jellege is többféle: a bolygótok és a naprendszeretek űrbeli útvonalai fejlődésiek, vagyis az eredetükben rejlenek. (...) [A felsőbb-világegyetemünknek] az óramutató járásával ellentétes, abszolút mozgása úgyszintén fejlődési, a világmindenség építészeti terveiből fakad. Viszont a közbenső mozgások eredete összetett, ennek oka részben az anyag-energia felsőbb-világegyetem-alkotó rendeződése, részben pedig a Paradicsom erőszervezőinek értelmes és céltudatos munkája.” (Az Urantia könyv, 15:3.7-3.15)

 

72. TÉVESZME: » Az állampolgár legfőbb kötelessége élni és halni az állam iránt «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„A korszerű állam a csoporthatalom iránti hosszú küzdelmet túlélt intézmény. A felsőbb hatalom végül felülkerekedett, és létrehozott egy tényszerű teremtményt – az államot – azzal az erkölcsi hitregével együtt, hogy az állampolgároknak az állam iránt élni és halni a legfőbb kötelességük. De az állam nem isteni eredetű; még csak nem is a szabad akarattal rendelkező értelmes ember hozta létre; az állam tisztán evolúciós intézmény és a kialakulása is teljes mértékben önkéntelenül végbement folyamatok eredménye.” (Az Urantia könyv, 71:0.2)

„(...) Egykor a házasságot társadalmi kötelezettségnek tekintették; egy másik korban vallási kötelességnek; egy továbbiban pedig politikai kötelességnek ahhoz, hogy az állam számára állampolgárokat biztosítsanak.” (Az Urantia könyv, 82:3.4)

„(...) Szellemi imádatot ne mutassatok földi urak irányában; és a szellemi országért végzett küldetés előmozdítása során a fizikai erejét se alkalmazzátok azoknak a földi kormányoknak, melyek vezetőiből egyszer még hívek válhatnak.” (Az Urantia könyv, 178:1.3)

„Ideigvaló urakat ne imádjatok, és ne alkalmazzatok ideigvaló hatalmat a szellemi ország előmozdításában (...)” (Az Urantia könyv, 178:1.6)

 

73. TÉVESZME: » Az élet 3,5 milliárd éve jelent meg a Földön «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

550.000.000 évvel ezelőtt (...) megszerveztük és beindítottuk e világ eredeti életmintáit, és beültettük azokat a világ kedvező feltételeket biztosító vizeibe. A teljes bolygói élet (...) az általunk beültetett három eredeti, azonos és egykorú tengeriélet-mintából származott. E három beültetett életmintát úgy azonosítottuk, mint: a központi vagy eurázsiai-afrikai, a keleti vagy ausztráliai és a nyugati, mely magába foglalja Grönlandot és az Amerikákat.” (Az Urantia könyv, 58:4.2)

 

74. TÉVESZME: » A Nap 4,6 milliárd éve keletkezett «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

6.000.000.000 évvel ezelőtt került sor (...) a napotok születésére is, mely nap lett az Andronover második csillagcsaládjának utolsó sorozatából az ötvenhatodik csillag. A csillagköd magjának ezen utolsó kitöréséből 136.702 nap született, melyek többsége önmagában álló égitestté vált. Az Andronover csillagködből összesen 1.013.628 nap és naprendszer keletkezett. A naprendszereket alkotó napok száma 1.013.572.” (Az Urantia könyv, 57:4.8)

„A napotok már régen elérte a tágulási és összehúzódási szakasza közötti egyensúlyi állapotot, azon zavarok közötti egyensúlyt, mely a fiatalabb csillagok közül sok esetében a hatalmas lüktetéseket kiváltják. A napotok jelenleg éppen túllép a hatmilliárdodik évén. Jelenleg a legtakarékosabb időszakán megy keresztül. A jelenlegi hatékonysággal fog sugározni még több mint huszonötmilliárd évig. Valószínűleg ennél kisebb hatékonyságot fog mutatni a fiatalkori és az állandósult működési korszakai együttes hosszúságának megfelelő időtartamú hanyatlási létszakaszában.” (Az Urantia könyv, 41:9.5)

 

75. TÉVESZME: » Jézus azonos Immánuellel «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) Jézus a neki felkínált címek közül csak egy ellen tiltakozott: amikor egyszer Immanuelnak szólították, csak annyit felelt, »Az nem én vagyok, hanem a bátyám.«” (Az Urantia könyv, 128:1.11)

 

76. TÉVESZME: » A módosult tudatállapot keresésének téveszméi «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„A növényektől az azokból nyerhető bódító levük miatt először féltek, majd imádták őket. Az ősember azt hitte, hogy a mámor istenivé tesz. Az ilyen tapasztalásban valami szokatlan és szent dolgot véltek felfedezni. (...)” (Az Urantia könyv,:2.1)

„(...) A régmúlt idők embere (és némely mai ember) hajlamos a forrásait fényűzésre pazarolni. Az ősi emberfajták kábító italokkal és szerekkel is éltek.” (Az Urantia könyv, 69:5.11)

„(...) A részegséget a szellemi megszállottság egyik formájának tekintették; amikor egy vadember mulatni ment, falevelet tűzött a hajába azzal a céllal, hogy a tetteiért ne vállalhasson felelősséget. A mérgek és kábítószerek bűvtárgyi dolgokká váltak; úgy gondolták, hogy azok szellemi megszállottságot okoznak.” (Az Urantia könyv, 88:1.9)

„[N]em minden sámán volt önámító; sokuk agyafúrt és ügyes szélhámosként működött. (...) Gyakran éltek kábítószerekkel bizonyos fizikai állapotok előidézéséhez, mellyel a törzsbéli társaikra akartak mély benyomást tenni és el akarták ámítani őket. (...)” (Az Urantia könyv, 90:1.4)

„(...) A féktelen, ködös elragadtatás és a zabolátlan vallási önkívület nem az ihletettség bizonyítéka, ezek nem az isteni megnyilvánulásának valós bizonyságai.” (Az Urantia könyv, 91:7.4)

„(...) A múltban isteni lények megnyilatkoztak bizonyos, Istent ismerő személyeknek, de nem az ő ködös révületeik vagy torz látomásaik miatt, hanem mindezen jelenségek ellenére.” (Az Urantia könyv, 100:5.6)

„(...) Semmilyen körülmények között sem szabad vallási tapasztalatként gyakorolni az elmében kivetített tudatosság révületszerű állapotát.” (Az Urantia könyv, 100:5.8)

„(...) A rejtélyállapotnak kedveznek az olyan dolgok mint: a testi fáradtság, a böjtölés, a lelki egyensúly megbomlása, az elmélyült műélvezet, az eleven nemi ingerek, a félelem, a szorongás, a düh és a vad tánc.” (Az Urantia könyv, 100:5.10) „(...) Jézusnak nem voltak tudatalatti káprázatai vagy tudatfeletti képzelgései.” (Az Urantia könyv, 100:5.11)

„[A]mikor Jézus [a kereszten] megízlelte a bódító hatásúvá tett bort, bármily szomjas volt is, nem volt hajlandó inni belőle. A Mester úgy döntött, hogy a végsőkig megőrzi az emberi tudatát. Úgy akart szembenézni a halállal és győzedelmeskedni felette, még e kegyetlen és embertelen formában is, hogy önként veti alá magát a teljes emberi tapasztalásnak.” (Az Urantia könyv, 187:2.3)

 

77. TÉVESZME: » A Melkizédek turáni szkítha király volt «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„1.973 évvel Jézus születése előtt kapták meg az urantiai emberfajták [a Melkizedeket]. Az érkezése nem keltett feltűnést; az anyagivá lényegülésének nem volt emberi szemtanúja. Őt halandó ember először azon a nagy jelentőségű napon látta meg, amikor belépett Amdon, a sumér származású káld pásztor sátrába. És a küldetésének bejelentése abból az egyszerű kijelentésből állt, melyet e pásztornak tett, »Melkizedek vagyok, El Elyonnak, a Fenségesnek, az egyetlen Istennek papja.«„ (Az Urantia könyv, 93:2.1)

„Az Ábrahám idejében az Urantián élt Melkizedeket a helyiek úgy ismerték mint Sálem Hercegét, mert az igazságkeresőknek egy, a Sálem nevű helységben lakókból álló kis csoportját vezette. Önként vállalta, hogy a halandói húsvér testhez hasonló alakban megtestesül és a bolygó Melkizedek-megbízottainak jóváhagyásával így is tett, mert félő volt, hogy az élet fénye ki fog hunyni az egyre növekvő szellemi sötétség korában. És e korszakban ő táplálta az igazságot és biztonságban tovább is adta azt Ábrahámnak és társainak.” (Az Urantia könyv, 35:4.5)

„[A] héberek könyvének egyik írója megértette a Melkizedek küldetését, mert azt írta: »E Melkizedek, a Fenséges papja, a béke királya is volt; apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.« Ez az író úgy jellemezte a Melkizedeket, mint a Mihály későbbi alászállásának fajtájába tartozót (...).” [Azonban] ez az összehasonlítás nem volt egészen szerencsés (...)” (Az Urantia könyv, 93:9.11)

„Személyes kinézetét tekintve a Melkizedek hasonlított az akkori, kevert fajú nodfi és sumér népek embereire, mintegy 180 centiméter magas és tiszteletet parancsoló megjelenésű volt. Beszélt káldul és még hat másik nyelven is. A kánaáni papokéhoz nagyon hasonló öltözéket hordott (…)” (Az Urantia könyv, 93:2.5)

„Bár [a Melkizedek] a teremtésrész embereinek életmódját követte, sohasem házasodott meg, és nem is tudott volna utódot hagyni a földön. A fizikai teste hasonlított ugyan az emberi férfi testre, a valóságban azonban (...) különlegesen megalkotott testek mintájára készült, (...) nem tartalmazta egyetlen emberfajta élet-sejtanyagát sem. (...)” (Az Urantia könyv, 93:2.6)

 

78. TÉVESZME: » Jézus örök főpap Melkizedek rendje szerint «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„A Melkizedek azt tanította, hogy valamikor a jövőben egy másik Istenfiú jön el olyan húsvér testben, mint amilyenben ő maga is, de ő asszonytól fog születni; és ezért van az, hogy számos későbbi tanító Jézust »örökre a Melkizedek rendjéből való« papnak vagy segédkezőnek tartotta.” (Az Urantia könyv, 93:3.7)

„[Azonban az] szó szerint igaz volt, hogy Krisztus »a tizenkét Melkizedek-megbízott rendelkezései szerint« kapott átmeneti címet az Urantián, akik a világra való alászállásakor e feladatkörben szolgáltak.” (Az Urantia könyv, 93:9.11)

 

79. TÉVESZME: » A Melkizedek ugyanegy lélek a Jézuséval «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„E megtestesült Melkizedek Gondolatigazítót kapott, aki az emberfeletti személyiségébe az idő nevelőjeként és a húsvér test tanácsadójaként költözött, s ezzel szert tett arra a tapasztalásra és az urantiai problémák és a megtestesült Fiúba való költözés módjának gyakorlati megismerésére, melyek képessé tették az Atya e szellemét arra, hogy oly hősiesen működjön a későbbi Istenfiú, Mihály emberi elméjében, aki a halandó húsvér testhez hasonló alakban jelent meg a földön. És ez az egyetlen Gondolatigazító, aki az Urantián valaha is két elmében működött, és mindkét elme isteni és emberi is volt.” (Az Urantia könyv, 93:2.7)

„Valamivel több mint egy évvel a Názáretbe való hazatérés után a gyermek Jézus eljutott az első személyes és őszinte erkölcsi döntésének korszakába; és beléköltözött egy Gondolatigazító, a paradicsomi Atya isteni ajándéka, mely egykor [a] Melkizedeknél szolgált és nála szerzett működési tapasztalatot a halandói húsvér testhez hasonló alakban élő halandó-feletti lény megtestesülésével kapcsolatosan. (...)” (Az Urantia könyv, 123:2.1)

„És éppen ilyen Igazító lakozik az Urantián élő minden egészséges lényben azóta, hogy Mihály a világegyetemének vezető tisztére emelkedett, azzal a különbséggel, hogy Jézus Igazítója már előzőleg felkészítésben részesült az ilyen különleges küldetésre azáltal, hogy hasonlóképpen ott lakozott egy másik emberfeletti lényben, aki a halandói húsvér testhez hasonló alakban testesült meg, [a] Melkizedekben. (...)” (Az Urantia könyv, 136:2.2)

 

80. TÉVESZME: » A bibliai három napkeleti bölcs magyar volt «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„[Egy] szeráf a köztes teremtményeken keresztül tájékoztatta a káld papok egy csoportját, akiknek vezetője Ardnon volt. Isten e szolgái látogatták meg a jászolban fekvő újszülött gyermeket. (...)” (Az Urantia könyv, 119:7.6)

„(...) Sem pásztorok, sem semmiféle más halandó teremtmény nem jött hódolni a betlehemi gyermek előtt egészen addig a napig, amikor Urból bizonyos papok érkeztek, akiket Zakariás küldött Jeruzsálemből.” (Az Urantia könyv, 122:8.5)

„(...) Az Ur közelében élő káldok a keleti szemiták legfejlettebb népei közé tartoztak. (...)” (Az Urantia könyv, 96:2.1)

 

81. TÉVESZME: » A hiányzó láncszem az ember evolúciójában «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Bár a növényi élet törzsfejlődése nyomon követhető az állati életben, és bár fellelhetők olyan növény- és állatfajok, melyek a fokozatos fejlettségi szintek alapján sorba állíthatók a legegyszerűbbtől a legösszetettebb és legfejlettebb élő szervezetekig, mégsem fogjátok tudni megtalálni az összekötő kapcsot az állatvilág nagyobb osztályai között, sem pedig az ember előtti legfejlettebb állatfajták és az emberi fajok előemberei között. Az úgynevezett »hiányzó láncszem« mindörökre hiányzó marad azon egyszerű oknál fogva, hogy soha nem is létezett.” (Az Urantia könyv, 58:6.2)

„Korszakról korszakra az állati életnek alapvetően új fajtái jelennek meg. Ezek nem a kisebb változások fokozatos felgyülemlésének eredményeként fejlődnek ki; úgy jelennek meg, mint az élet kifejlett és új rendjei, és hirtelen tűnnek fel.” (Az Urantia könyv, 58:6.3)

„(...) Ázsia középső részén a kezdetleges majmok és a gorilla igazi válfajai is kifejlődtek, melyek egy ma már kihalt közös őstől származtak. De e fajok egyikének sincs köze az élőlények azon ágához, melyből később az emberi faj elődei lettek.” (Az Urantia könyv, 61:3.12)

 

82. TÉVESZME: » A Szentlélek (Szent Szellem) az Istenség harmadik személye «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„A ti szent írásaitokban az Isten Szelleme fogalom egyaránt használatos a paradicsomi Végtelen Szellemnek és a helyi világegyetemetek Alkotó Szellemének megjelölésére. Azonban a Szent Szellem a paradicsomi Végtelen Szellem ezen Alkotó Leányának szellemi köre. A Szent Szellem minden egyes helyi világegyetemben őshonos és működése az adott teremtésrész szellemi területére korlátozódik; a Végtelen Szellem viszont mindenütt jelenvaló.” (Az Urantia könyv, 8:5.3)

„(...) A Végtelen Szellem, az Istenség Harmadik Személye.” (Az Urantia könyv, 0:2.14)

 

83. TÉVESZME: » Az állatoknak is lehet lelkük «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Aznap délután Jézus és Ganid sokat játszott egy igen értelmes juhászkutyával, és Ganid tudni akarta, hogy vajon a kutyának van-e lelke, van-e sajátakarata, és a kérdéseire válaszul Jézus azt felelte: »A kutyának van elméje, melynek révén képes gazdája, az anyagi ember megismerésére, de nem ismerheti meg Istent, aki szellem; ezért a kutyának nincs szellemi természete és nem képes szellemi tapasztalás megélésére. A kutya rendelkezhet természettől kapott akaraterővel és ez fejleszthető, de ez az értelmi képesség nem szellemi erő, és nem is mérhető össze az emberi sajátakarattal, mivel nem gondolkodó — ez nem a magasabb rendű és erkölcsi jelentéstartalmak megkülönböztetésének eredménye és nem is a szellemi és örök értékek választásáé. A szellemi felismerésére és az igazság választására való képesség teszi a halandó embert erkölcsi lénnyé, olyan teremtménnyé, aki fel van ruházva a szellemi felelősség sajátosságaival és az örök továbbélés lehetőségével.« Jézus tovább fejtegette, hogy mindezeknek az értelmi képességeknek a hiánya akadályozza mindörökké az állatokat abban, hogy nyelvet fejlesszenek ki az időben vagy bármi olyasmit tapasztaljanak meg, amely a személyiség örök továbbélésével lenne egyenértékű. Az e napi okulás eredményeként Ganid soha többé nem hitt abban, hogy az emberek lelke állati testbe költözhet.” (Az Urantia könyv, 130:2.8)

 

84.TÉVESZME: » Jézus a keresztény vallás és egyház alapítója «

„(…) Pál, a keresztény vallás bölcselője, sőt talán az egyedüli alapítója.” (Az Urantia könyv, 128:3.6)

„(...) Pál olyan vallást alapított, amelyben a megdicsőült Jézus vált az imádat tárgyává és a testvériség az isteni Krisztusban hívő társakból állt. (…)” (Az Urantia könyv, 196:2.6)

„(…) A keresztény egyház valódi megalapítója Péter volt; Pál vitte el a keresztény üzenetet a nem-zsidókhoz, és a görög hívek juttatták el azt az egész római birodalomnak.” (Az Urantia könyv, 195:0.1)

„(…) Nem Jézus alapította az úgynevezett keresztény egyházat, de az ő természetével összeegyeztethető mindenféle módon támogatta azt, mint a földön teljesített életművének legjobb létező képviselőjét.” (Az Urantia könyv, 195:10.9)

„Jézus az Isten akarata megcselekedésében és az emberi testvériség szolgálatában való személyes tapasztalatszerzés vallását alapította meg (…)” (196:2.6)

 

85. TÉVESZME: » Emberből is válhat angyal «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Az angyali seregek a teremtett lények egy külön rendjét alkotják; teljesen különböznek a halandó teremtmények anyagi rendjétől, és a világegyetemi értelmek külön csoportjaként működnek. Az angyalok a teremtményeknek nem abba a csoportjába tartoznak, melyet az Írásokban »az Isten Fiainak« neveznek; és nem is a halandó emberek megdicsőült szellemei, akik átmentek, hogy a magasságbeli házakon keresztül haladva fejlődjenek. Az angyalok közvetlen teremtés eredményei, és ők nem szaporítják magukat. Az angyali seregek csak szellemi rokonságban állnak az emberi fajjal. Ahogy az ember a Paradicsomban lévő Atya felé való utazásban fokozatosan halad előre, egyszer átjut egy, az angyalok állapotához hasonló létállapoton, de halandó emberből sohasem lesz angyal.” (Az Urantia könyv, 167:7.2)

 

86. TÉVESZME: » A tudás maga bizonyosság «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Az idő állandó eleme az ismeretszerzésnek; a vallás az általa biztosított felruházottságokat azonnal hozzáférhetővé teszi, jóllehet a kegyelemben ott van a növekedés fontos tényezője, a vallásos tapasztalás minden szakaszában ott van a határozott fejlődés. A tudás örökkévaló kutatás; mindig tanultok, de sohasem lesztek képesek eljutni a tiszta igazság teljes megismeréséig. Önmagában a tudásban sohasem lehet teljes bizonyosságra szert tenni, csak a közelítés valószínűsége növekszik; viszont a szellemileg megvilágosodott vallásos lélek tud, és most tud. És még e mély és határozott bizonyság sem készteti az ilyen józan vallásos hívőt arra, hogy valamivel is kevésbé érdeklődjön az emberi bölcsesség fejlődésének hullámhegyei és hullámvölgyei iránt, melynek anyagi vége a lassan haladó tudomány eredményeihez kapcsolódik.” (Az Urantia könyv, 102:2.4)

„A tények a bölcsesség építményében az építőelemek, melyeket az élettapasztalat habarcsa köt meg.” (Az Urantia könyv, 111:6.6)

 

87. TÉVESZME: » A tudomány segítségével az ember is teremthet életet «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Az élet egyszerre működéselvű és életelvű – anyagi és szellemi. Ha (...) [a] fizikus[ok] és [a] vegyésze[k] meg is értik valaha a növényi és az állati élet ős-sejtanyagi formáit, sohasem lesznek képesek élő szervezetek előállítására. Az élet valamiben mindig különbözik mindenféle energia megnyilvánulástól; még a fizikai teremtmények anyagi léte sem magából az anyagból ered.

Az anyagi dolgok létezhetnek mindentől függetlenül, de élet kizárólag életből fakadhat. (...) A teremtmény előállíthatja az életformákat, de csak a teremtő személyiség vagy az alkotó hatóerő képes a megelevenítő életszikrát biztosítani.” (Az Urantia könyv, 36:6.1-6.2)

„A még nagyobb mértékű fejlődést és a további felfedezéseket követően, miután [a Föld] a maival össze nem mérhető nagyságú tudásra tett szert, bár esetleg szabályozni tudjátok majd az anyag villamos egységeinek energiaforgásait a fizikai megnyilvánulásaik megváltoztatásáig is – tehát minden ilyen lehetséges haladás ellenére a tudósok sohasem lesznek képesek arra, hogy (...) az anyagba valaha is olyasmit vigyenek be, amit életnek hívunk.

Az (...) élet adományozása az Egyetemes Atyának és az ő társ-Teremtő személyiségeinek előjoga. (...)” (Az Urantia könyv, 42:1.4-1.5)

 

88. TÉVESZME: » Az ember még a földi létben képes kiszabadulni a biológiai lét korlátai alól «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„A halandó ember egy gép, egy élő működési rend; gyökerei ténylegesen az energia fizikai világában erednek. Sok emberi válasz jellegét tekintve önmagától végbemenő; az élet nagy része gépies. De az ember, a rendszer, sokkal több, mint egy gép; az ember rendelkezik elmével, és szellem lakozik benne; és bár anyagi léte során sohasem lesz képes a létezés vegyi és villamos működéstanától megszabadulni, mégis egyre jobban képes megtanulni azt, hogy e fizikai-élet gépet miként rendelje alá irányító bölcsességének, melynek élményelvi alapját az a folyamat képezi, hogy az ember elméjét a bent lakozó (...) [isteni szellem] szellemi késztetéseinek megfelelő cselekvésnek szenteli.” (Az Urantia könyv, 118:8.2)

 

89. TÉVESZME: » Jézus halandó emberi testben fog visszatérni másodszor «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Jézus apostolai, az egyszerű embereket nem is említve, nem tudták megérteni ezen Isten-ember természetét és sajátosságait. Egyik későbbi nemzedék sem tudta felmérni, hogy mi ment végbe a földön a názáreti Jézus személyében. És sohasem lesz esélye sem a tudománynak, sem a vallásnak arra, hogy kivizsgálja e figyelemre méltó eseményeket azon egyszerű oknál fogva, hogy ilyen rendkívüli helyzet soha többet nem fordulhat elő, sem ezen a világon, sem a (...) [helyi világegyetem] bármely más világán. E teljes világegyetem egyetlen világán sem fog soha többé megjelenni egy lény a halandói húsvér testhez hasonló alakban úgy, hogy egyidejűleg megtestesíti a teremtő energia mindezen sajátosságait az időt és a legtöbb más anyagi korlátot meghaladó szellemi felruházottságokkal együtt.” (Az Urantia könyv, 152:1.4)

„Ti most gyengeségben és húsvér testben láttok engem, de amikor visszatérek, arra hatalomban és szellemben fog sor kerülni. A húsvér test szeme húsvér testben látja az Ember Fiát, de csakis a szellem szeme fogja meglátni az Atya által megdicsőített Ember Fiát, aki a földön a saját nevén jelenik meg.” (Az Urantia könyv, 176:2.4)

„[Jézus] azt nem mondta meg, hogy hogyan, hol vagy mikor fog újból eljönni a húsvér testbeni alászállási tapasztalásának e bolygójára. Egy alkalommal utalt arra, hogy míg a húsvér test szeme látta őt, amikor a húsvér testben itt élt, a visszatértekor (legalábbis az egyik esetleges látogatásakor) csak a szellemi hit szeme fogja látni.” (Az Urantia könyv, 176:4.3)

 

90. TÉVESZME: » Az „ítélet napja” egybeesik a világvégével «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„A minden ember által elérhető halhatatlanság tanítása túlságosan haladó volt az egyiptomiak számára. Csakis a királyoknak és a gazdagoknak ígértek feltámadást; ezért balzsamozták be és tartósították oly gondosan a testüket a sírban, számítva az ítélet napjára. Azonban az Ikhnaton által tanított üdvözülés és feltámadás demokráciája végül felülkerekedetett, olyannyira, hogy az egyiptomiak később még az állatvilág továbbélésében is hittek.” (Az Urantia könyv, 95:5.13)

„(...) Zoroaszter az egyiptomiakhoz hasonlóan tanított az »ítélet napjáról«, de ő ezen eseményt a világvégével hozta összefüggésbe.

Még a zoroasztrizmust Perzsiában követő vallás is viselte a hatását. A Zoroaszter tanainak megdöntésével próbálkozó iráni papok felélesztették az ősi Mitrász-imádást. És a mitraizmus elterjedt szerte a Levantéban és a földközi-tengeri vidékeken, és egy ideig kortársa volt a judaizmusnak és a kereszténységnek is. Zoroaszter tanításai így egymás után három nagy vallásra gyakoroltak komoly hatást: a judaizmusra és a kereszténységre, valamint ezeken keresztül a mohamedán vallásra.” (Az Urantia könyv, 95:6.6-6.7)

„[A Mitrász-tisztelet] követői barlangokban és más titkos helyeken imádták az istenüket, énekeltek dicsőítő énekeket, mormoltak varázsigéket, fogyasztották az áldozati állatok húsát és itták vérét. Naponta háromszor imádkoztak, a napisten napján külön heti szertartásrendjeik is voltak és Mitrász éves ünnepén, december huszonötödikén tartották meg a legkörülményesebb szokásukat. Azt hitték, hogy a szentségből venni biztosítja számukra az örökkévaló életet, a halál utáni azonnali megtérést Mitrászhoz, s üdvözültségben az ítéletnapig való ottlétet. Az ítéletnapon a menny mitraikus kulcsai kinyitják a Paradicsom kapuját, hogy a hűségesek beléphessenek; amire azután az élő és a holt meg nem kereszteltek megsemmisülnek Mitrásznak a földre való visszatérésével. Azt tanították, hogy amikor egy ember meghal, Mitrászhoz kerül megítéltetésre, és hogy a világ végén Mitrász az összes holtat összehívja a sírokból az utolsó ítélet megismerésére. A gonoszakat tűz emészti el, a jók Mitrásszal uralkodnak örökké.” (Az Urantia könyv, 98:5.4)

„Jézus több alkalommal és számos egyénnek kinyilvánította ama szándékát, hogy visszatér e világra. Amint a követői ráébredtek arra a tényre, hogy a Mesterük nem fog ideigvaló megszabadítóként működni, és ahogy a Jeruzsálem bukásáról és a zsidó nemzet összeomlásáról szóló előrejelzéseit hallgatták, magától értetődően kezdték társítani a megígért visszatérését e rettenetes eseményekkel. De amikor a római seregek a föld színével tették egyenlővé Jeruzsálem falait, elpusztították a templomot és szétszórták a júdeai zsidókat, és a Mester még mindig nem mutatkozott hatalomban és dicsőségben, a követői elkezdték kialakítani azon meggyőződésüket, mely Krisztus második eljövetelét végül összekapcsolta a korszak végével, sőt a világ végével.” (Az Urantia könyv, 176:4.2)

 

91. TÉVESZME: » Jézus személyesen fog visszatérni a világ megítélésére «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„De az Ember Fia újbóli megjelenésének időpontját csak a Paradicsom tanácsaiban ismerik; még a menny angyalai sem tudják, hogy mikor kerül erre sor. Azonban meg kell értenetek, hogy amikor az országról szóló ezen örömhírt terjesztik majd az egész világon minden nép üdvére, és amikor a korszak lezárul, az Atya egy másik megítéltetési adományt küld nektek, vagy az Ember Fia tér vissza, hogy megítélje a korszakot.” (Az Urantia könyv, 176:2.5)

„És most, miként e példázat visszautasított nemesembere, én is magamhoz szólítom a tizenkét szolgámat, különleges intézőmet, és mindegyikőtök kezébe egy-egy mina összeget teszek, s arra intem mindegyiketeket, hogy jól figyeljetek az utasításaimra, hogy bánjatok igyekvőn a rátok bízott vagyonnal, míg távol vagyok, annak érdekében, hogy legyen mivel igazolnotok az intézőségeteket, amikor visszatérek és számadást kérek tőletek.

És még ha ez az elutasított Fiú nem is térne vissza, egy másik Fiút küldenek majd, hogy átvegye ezt az országot, és e Fiú ezután elküldet majd értetek, hogy fogadja intézőségi beszámolótokat és öröme teljék a nyereségeteken.” (Az Urantia könyv, 171:8.4-8.5)

 

92. TÉVESZME: » Az ember fizikai testben támad fel «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„A halandói húsvér fizikai test nem része az alvó továbbélő újbóli összeállításának; a fizikai test visszaté[r] a porhoz. (...)” (30:4.15)

„(...) Jézus, Lázárt kézen fogva felemelte, s így szólt: „Fiam, ami veled történt, azt megtapasztalja mindenki, aki elhiszi ezt az örömhírt, azzal a különbséggel, hogy dicsőbb alakban támadnak fel. (...)” „(...) Gábriel (...) feljegyezte, hogy ez volt az első és az utolsó eset az Urantián, hogy egy halandó teremtményt feltámasztottak a halott fizikai testbeli alakjából.” (Az Urantia könyv, 168.2.7-2.8)

 

93. TÉVESZME: » Jézus fizikai testben támadt fel «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„[K]ét perccel három óra után, ezen a vasárnap reggelen, Kr.u. 30. április 9-én, a názáreti Jézus feltámadott morontia alakja és személyisége előjött a sírból.” „Miután a feltámadott Jézus kikelt a temetkezési sírhelyéből, a húsvér test, melyben csaknem harminchat évet élt és munkálkodott a földön, még mindig ott feküdt a sírfülkében, háborítatlanul és a lenvászon lepelbe göngyölve, éppen úgy, ahogy a testet József és társai péntek délután nyugalomra helyezték. (...) A templom őrei állandó szolgálatot láttak el; a római őrséget éjfélkor váltották. Ezen őrök egyike sem gyanította, hogy a virrasztásuk tárgya egy új és felsőbb rendű létformába emelkedett, és hogy a test, melyet őriztek, most már egy levetett burok, melynek semmilyen további kapcsolata nincs Jézus megszabadult és feltámadott morontia személyiségével.” (Az Urantia könyv, 189:1.1-1.2)

„[Jézus] anyagi vagy fizikai teste nem képezte részét az ő feltámadott személyiségének. Amikor Jézus a sírból előjött, a húsvér teste háborítatlanul a sírban maradt. (...)” „(...) Nem [is] úgy kelt ki a sírból, mint egy szellem (...).” „(...) József eme sírjából azok morontia személyiségéhez igen hasonló alakban jött elő, akik (...) e helyi csillagrendsze[r] első lakóvilágán lévő feltámadási csarnokokból mint feltámadott morontia felemelkedő lények emelkednek ki.” (Az Urantia könyv, 189:1.7-1.9)

„Ahogy Mária megpróbálta átkarolni Jézus lábát, a Mester azt mondta: „Ne érints meg Mária, mert nem olyan vagyok, amilyenként a húsvér testben ismertél. Ebben az alakban leszek veletek egy időre, mielőtt felemelkedem az Atyához. (...)” (Az Urantia könyv, 189:4.12)

 

94. TÉVESZME: » „Az Úr angyala” rendszerint Isten fizikai megjelenését jelöli «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„[A Ragyogó Estcsillagok] (...) mindig elkísérik a bolygói útjaira [Gábrielt, a Fényes Hajnalcsillagot] és az ő személyes képviselőiként is gyakran vesznek részt küldetéseken az egyes bolygókon. Ilyen megbízatásaik során néha úgy nevezik őket, mint »az Úr angyala«.” (Az Urantia könyv, 37:2.3)

„Az angyaloknak tulajdonított valóságosabb jelenségek közül sokat valójában a másodfajú köztes teremtmények vittek véghez. Amikor a jézusi örömhír első tanítóit börtönbe vetették a kor tudatlan vallási vezetői, »az Úrnak angyala« »éjszaka megnyitotta a tömlöc ajtaját, és kihozta őket«. De Péter megszabadulásának esetében, miután Heródes parancsára megölték Jakabot, egy másodfajú közteslény volt az, aki az angyalnak tulajdonított munkát elvégezte.” (Az Urantia könyv, 77:8.12)

„Amiket az ószövetségi feljegyzések úgy ismertetnek, mint Ábrahám és az Isten közötti beszélgetéseket, azok valójában Ábrahám és a Melkizedek közötti megbeszélések voltak. Később az írástudók a Melkizedek kifejezést az Isten hasonszavának tekintették. Az Ábrahámnak és Sárának »az Úr angyalával« való számos találkozását említő feljegyzés a Melkizedeknél tett számos látogatásukra utal.” (Az Urantia könyv, 93:9.7)

 

95. TÉVESZME: » A szentek közbenjárnak Istennél az imádkozó ember érdekében «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„E sötét és kétségbeejtő évszázadokban [vagyis az európai sötét középkorban] a vallás gyakorlatilag megint csak másodkézből valóvá lett. Az egyén csaknem elveszett az egyház mindenre kivetülő tekintélyének, hagyományának és kényszerének rendszerében. Egy új szellemi fenyegetés támadt a »szentek« gyülekezetének megteremtésével, akikről úgy tartották, hogy különleges befolyásuk van az isteni bíróságoknál, és akik ezért, amennyiben az ember eredményesen folyamodik hozzájuk, képesek közbenjárni az ember érdekében az Istenek előtt.” (Az Urantia könyv, 195:4.2)

 

96. TÉVESZME: » Az ember szellemként támad fel «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„A helyi világegyetemi életpálya különböző szakaszaira kiterjedő morontia élet az egyetlen lehetséges megközelítés, mely révén az anyagi halandók elérhetik a szellemvilág küszöbét. Ugyan miféle varázslattal bírhatna a halál, az anyagi test természetes elbomlása, hogy egy egyszerű lépésben azonnal átalakítsa a halandó és anyagi elmét halhatatlan és tökéletesített szellemmé? Az ilyen hiedelmek nem mások, mint tudatlan babonaságok és dajkamesék.” (Az Urantia könyv, 48:0.2)

„A továbbélő emberi lények esetében a halandó állapotot és az azt követő szellemi szintet mindig elválasztja e morontia átmenet. (...)” (Az Urantia könyv, 48:0.3)

 

97. TÉVESZME: » Van könnyebb és rövidebb út is a Paradicsomba «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Azokat a dolgokat, melyeket a földön megtanulhattatok volna, de amelyeket nem sikerült elsajátítanotok, e hűséges és türelmes tanítók gyámsága alatt kell megtanulnotok. Nincsenek királyi utak, rövidebb vagy könnyebb utak a Paradicsomra. Az út egyedi változatosságaitól függetlenül megtanuljátok az adott szféra tanításait, mielőtt a következő szférára tovább mehettek; legalábbis így van ez azt követően, ha egyszer elhagytátok a születésetek világát.” (Az Urantia könyv, 48:5.7)

 

98. TÉVESZME: » Az egészség a menny mosolya rajtunk, a betegség az Isten zord tekintete «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„A betegség és egészség dolgában tudnotok kell, hogy e testi állapotok anyagi okok eredményei; az egészség nem a menny mosolya rajtatok, és a betegség sem az Isten zord tekintete.” (Az Urantia könyv, 166:4.10)

„Az életetekben végbemenő események három csoportba sorolhatók:

1. Részesei lehettek ama szokványos történéseknek, melyek a ti és a társaitok által a föld színén élt élet részét képezik.

2. Áldozatául eshettek valamely természeti eredetű véletlen eseménynek, valamely emberi sikertelenségnek, melyekről tudvalévő, hogy az ilyen eseményeket semmiképp nem rendezik meg előre vagy idézik elő más módon a teremtésrész szellemi erői.

3. Learathatjátok a magatok azon közvetlen erőfeszítéseinek termését, hogy összhangban éltek a világot kormányzó természeti törvényekkel.” (Az Urantia könyv, 166:4.5-4.8)

„Az Atya emberi gyermekeinek egyforma képességük van az anyagi áldások befogadására; ezért adományozza a fizikai dolgokat az emberek gyermekeinek megkülönböztetés nélkül. (...)” (Az Urantia könyv, 166:4.11)

 

99. TÉVESZME: » Isten nevében vívott szent háborúk «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) A kezdetleges vallások mind szentesítették a háborút. A vallás csak a legutóbbi időben kezdte rosszallni a háborúskodást. (...)” (Az Urantia könyv, 70:1.14)

„E régi törzsek mindig is az isteneik parancsára, a vezetőik vagy a javas embereik utasítására viseltek háborút. A héberek hittek az ilyen „háborúk Istenében”; és a midiániakon való rajtaütésről szóló beszámoló jellemző képet fest az ősi törzsi háborúk szörnyű kegyetlenségéről; ez a támadás, amelyben előbb az összes férfit, majd az összes fiúgyermeket és az összes nem szűz nőt legyilkolták, kétszázezer évvel ezelőtt még bármely törzsfőnöknek erkölcsi érdeméül szolgált volna. És mindezt „Izráel Úristenének nevében” vitték véghez.” (Az Urantia könyv, 70:1.15 )

„(...) Az ilyen embertelenségekre nem az Istenség sarkallja az embert, függetlenül attól, hogy az ember hajlamos a felelősséget az isteneire hárítani.” (Az Urantia könyv, 70:1.16)

„[S]oha ne engedd meg magadnak egy pillanatra se, hogy higgy az Írásban szereplő azon feljegyzéseknek, melyekben az áll, hogy a szeretet Istene vezette ősatyáidat a csatában az összes ellenségük – férfiak, nők és gyermekek – lemészárlására. E feljegyzések az emberek szavai, akik nemigen voltak szent emberek, és ezek nem az Isten szava. (...)” (Az Urantia könyv, 159:4.5)

 

100. TÉVESZME: » Az anyagi jólét bizonyítéka az isteni kegynek «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) Ábrahám gyermekeinek hagyományos tanai szerint az (...) anyagi jólét bőséges bizonyítéka az isteni kegynek. Ám az ilyen anyagi javak és az ilyen világi jólét nem az Isten kegyét jelzi. Mennyei Atyám éppen úgy szereti a szegényeket, mint a gazdagokat; ő nem tesz különbséget a személyek között.” (Az Urantia könyv, 148:6.2)

 

101. TÉVESZME: » Jézus halálának páskakronológiája van «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) Nincs közvetlen kapcsolat Jézus halála és a zsidó páska-ünnep között. Igaz, a Mester ezen a napon, a páska-ünnepre való felkészülés napján adta életét a húsvér testben, és nagyjából akkor, amikor a páska-ünnepi bárányokat a templomban feláldozták. Ám ez a véletlen egybeesés semmilyen mértékben nem jelenti azt, hogy az Ember Fia halála a földön bármilyen kapcsolatban lenne a zsidó áldozási rendszerrel. Jézus zsidó volt, de az Ember Fiaként a teremtésrészek halandója is. A már elmondott és a Mester közelgő keresztre feszítésének ezen órájához vezető események elégségesek annak jelzésére, hogy az éppen ekkor bekövetkező halála tisztán természetes és ember által irányított történés volt.” (Az Urantia könyv, 186:5.1)

 

102. TÉVESZME: » Évát az Isten utólag teremtette Ádám oldalbordájából «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Évának Ádám oldalbordájából való teremtése két különböző dolog összekeveréséből leülepedett történet, az egyik Ádám megérkezése, a másik pedig az élő anyag cseréjével járó mennyei sebészeti beavatkozás volt, mely utóbbira a Bolygóherceg testtel bíró törzskarának eljövetelekor került sor több mint négyszázötvenezer évvel korábban.” (Az Urantia könyv, 74:8.3)

„[Több mint 450.000 évvel ezelőtt, a herceg bolygói székhelyén] (...) a száz emberi alanyt átadták a nagy felkészültségű avaloni önkéntes bizottságnak, akik az andoni leszármazottak élet-sejtanyaga egy részének kivonását irányították. Ezt az élő anyagot azután átvitték azokba az anyagi testekbe, melyeket a hercegi törzskar száz jerusemi tagjának használatára hoztak létre. Ezalatt a csillagrendszeri központról újonnan érkezett létpolgárokat a szeráfi szállítmányon alvó állapotban tartották.” (Az Urantia könyv, 66:2.7)

„Ádám és Éva a Kr.u. 1934. évhez képest 37.848 évvel ezelőtt jött el az Urantiára. Érkezésükre a Kert virágzása teljének időszakában került sor. Az élőlénytani nemesítők Urantiára való szállításával megbízott jerusemi személyzet által kísért két szeráfi szállítmány fényes nappal és bejelentés nélkül, lassan ereszkedett le a tengelye körül forgó bolygó felszínére az Egyetemes Atya temploma közelében. Ádám és Éva testének újra anyagivá lényegítését teljes egészében ezen újonnan létesített szentély területén végezték el. És az érkezésüktől számítva tíz napba telt, mire kettős alakban újrateremtették őket a világ új uraiként való bemutatásukhoz. Együtt tértek öntudatra. (…)” (Az Urantia könyv, 74:0.1)

 

103. TÉVESZME: » A nemzetköziség szavatolja a világbékét «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(…) A nemzetköziség – a Nemzetek Szövetségei – sohasem hozhatnak tartós békét az emberiségnek. A nemzetek világméretű szövetségei hatékonyan előzik meg a kisebb háborúkat és elfogadhatóan ellenőrzik a kisebb nemzeteket, de nem fogják megakadályozni a világháborúkat és nem is tudják ellenőrizni a három, négy vagy öt legerősebb kormányt. (...) Egy nemzetközi rendfenntartó erő a kisebb háborúkat megakadályozza ugyan, azonban nem lesz hatékony a föld nagy katonai kormányai közötti nagy háborúk, összetűzések megelőzésében.” (Az Urantia könyv, 134:5.10)

 

104. TÉVESZME: » A totális faji olvasztótégely «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Mindaddig, amíg a mai emberfajták olyannyira túl vannak terhelve alsóbbrendű és elfajzott vérvonalakkal, a nagymértékű fajkeveredés igencsak káros lenne (...)” (Az Urantia könyv, 82:6.7)

 

105. TÉVESZME: » Virágozzék együtt minden virág «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Végül is az emberi fajra leselkedő valódi veszély az, hogy olyan helyzetben találja magát, hogy a különféle polgárosodott népek alsóbbrendű és elfajzott fajtaváltozatai korlátlanul sokasodnak (...)” (Az Urantia könyv, 82:6.11)

 

106. TÉVESZME: » A szülői felelősség szabadon átruházható «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) Ma az emberfajták gazdag társadalmi és műveltségi örökséggel rendelkeznek, és azt bölcsen és hatékonyan át kell adniuk a soron következő nemzedékeknek. A családot, mint nevelési intézményt fenn kell tartani.” (Az Urantia könyv, 82:0.3)

„[M]agának a társadalomnak a biztonsága még mindig az adott nemzedék azon erősödő hajlandóságán alapul, hogy a következő és a további nemzedékek jólétébe beruházzon. És bármely olyan próbálkozás, amely a szülői felelősségnek az államra vagy az egyházra való áthárítására irányul, a polgárosodott társadalom jóléte és fejlődése terén elkövetett öngyilkossághoz vezet.” (Az Urantia könyv, 84:7.27)

 

107. TÉVESZME: » A férfi-nő családi életbeli együttműködésének létezik egyenértékű alternatívája «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(…) Egy férfi és egy nő együttműködése, még ha a családról és az utódokról másként vélekednek is, a legtöbb szempontból jóval felsőbb rendű ahhoz képest, mintha két férfiról vagy két nőről lenne szó. (…)” (Az Urantia könyv, 84:1.9)

 

108. TÉVESZME: » A növényeknek és az állatoknak is lehet személyiségük «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Az élethordozók által növényeknek és állatoknak adományozott élet a növény vagy állat halála után nem tér vissza az élethordozókhoz. Egy ilyen élő dolog eltávozó élete nem foglal magába sem önazonosságot, sem személyiséget; nem egyedileg éli túl a halált. Létezése során és az anyagi testben való tartózkodása alatt változáson ment keresztül; energia-evolúción esett át, és csak mint a világegyetem mindenségrendi erejének része él tovább; nem egyedi életként létezik tovább. (...)” (Az Urantia könyv, 36:6.5)

 

109. TÉVESZME: » Egy demokráciában az egyháznak joga és kötelessége véleményt nyilvánítani a társadalmat érintő politikai kérdésekben «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(…) [N]incs mentség arra, hogy az egyház belekeveredik a kereskedelembe és a politikába; az ilyen szentségtelen szövetségek a Mester égbekiáltó elárulását jelentik. Az igazság valódi kedvelői nem egykönnyen fogják elfelejteni, hogy ez az erős, intézményesített egyház gyakran nem átallotta megfojtani az újszülött hitet és üldözni az igazság hordozóit, akik éppen nem óhitű köntösben tűntek fel.” (Az Urantia könyv, 195:10.13)

 

110. TÉVESZME: » Szükséges és hasznos az egyházi jelenlét erősítése az oktatásban«

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Az oktatás nem is olyan régen került át a papság ellenőrzéséből a jogászok és az üzletemberek kezébe. Végül át kell kerülnie a bölcselők és a tudósok kezébe. A tanítóknak szabad lényeknek, valódi vezetőknek kell lenniük annak érdekében, hogy a bölcselet, a bölcsességre való törekvés a fő oktatási tevékenységgé válhasson.” (Az Urantia könyv, 71:7.4)

 

111. TÉVESZME: » Az ember több millió évvel ezelőtt jelent meg «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Éppen 993.408 évvel ezelőtt (Kr.u. 1934-hez képest) történt, hogy az Urantiát hivatalosan is elismerték, mint emberi életnek otthont adó bolygót a (…) [helyi] világegyetemben. Az élőlénytani evolúció újra elérte a saját akarat emberi szintjeit; ember érkezett a (…) [helyi csillagrendszer] 606-os bolygó[já]ra.” (Az Urantia könyv, 62:7.7)

 

112. TÉVESZME: » A Lucifer fölött állók közül is részt vettek egyesek a lázadásban «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(…) Úgy hisszük, hogy az ötlet Lucifer elméjében bukkant fel és ott öltött alakot, és hogy bárhol lett volna, akkor is ilyen lázadást szít. (…)” (Az Urantia könyv, 53:2.2)

„(...) A bűn és a lázadás talán megzavarhatja a helyi világegyetemi köröket, de az Örökkévaló Fiú szellem-gravitációját semmi sem képes felfüggeszteni. A luciferi lázadás sok változást eredményezett a lakott bolygókból álló csillagrendszeretekben és az Urantián, de a megfigyeléseink szerint a lázadás következményeként a bolygótokra elrendelt szellemi vesztegzár a legcsekélyebb mértékben sem befolyásolta az Örökkévaló Fiú mindenütt-jelenvaló szellemének vagy az azt segítő szellem-gravitációs körnek a jelenlétét és működését.” (Az Urantia könyv, 7:1.7)

„Lucifer (…) a világegyetemi hatásköri rangsorban közvetlenül a csillagvilági Fenséges Atyák után állt. (…)” (Az Urantia könyv, 53:1.2)

„(…) [A csillagvilági] Fenségesek a luciferi elszakadás idején a lázadó világok bolygói fennhatóságának bizonyos területeit magukhoz vonták. E hatalom gyakorlását ma is folytatják és a Nappalok Elődei már régen jóváhagyták ezen ellenőrzési feladatkör gyakorlását az ilyen ellenszegülő világok esetében. Kétség sem fér ahhoz, hogy e felvett hatáskört mindaddig gyakorolni fogják, amíg Lucifer életben van. A hűséges bolygókon e hatáskör nagy részét rendszerint a Csillagrendszer Fejedelemre ruházzák.” (Az Urantia könyv, 43:3.7)

„Amikor a hűtlen Lucifer, a (…) [helyi csillagrendszer] egykori fejedelme bejelentette igényét a nagyobb irányítási befolyásra, megkísérelte elmozdítani a helyi világegyetem kormányzati tervében szereplő fiúi besorolásúak összes rendjét. Ezt tűzte ki célul a szívében, mondván: „Az Isten Fiai fölé helyezem ülőszékemet; a gyülekezet hegyén, északon fogok ülni; olyan leszek, mint a Fenséges.” (Az Urantia könyv, 43:4.6)

„A Fenségesek bevett ügyeleti rendjének alkalmazását (…) [a csillagvilági központon] a Lucifer-féle lázadás idejére felfüggesztették. Jelenleg ugyanazok az uraink, mint akik akkoriban szolgálatban voltak. Következtetésünk szerint a személyükben nem is lesz változás addig, amíg Lucifer és társainak ügye véglegesen le nem zárul.” (Az Urantia könyv, 43:5.1)

 

113. TÉVESZME: » A bolygónk számos tekintetben kísérleti világ «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Ne kerülje el a figyelmeteket az a tény, hogy az Urantiát életkísérleti világként jelölték ki a számunkra. E bolygón végeztük a hatvanadik kísérletet a (…) [helyi világegyetemi] élet-formaterv (…) [helyi csillagrendszeri] átvételének módosítása és lehetséges fejlesztése céljából, és a feljegyzések tanúsága szerint számos jótékony hatású módosítást vittünk véghez a szabványos életmintákon. Közelebbről, az Urantián kidolgoztunk és kielégítő mértékben bemutattunk nem kevesebb mint huszonnyolc életmódosítást, melyek az egész (…) [helyi világegyetem] számára hasznosak lesznek az eljövendő korokban.” (Az Urantia könyv, 65:4.1)

„A természet szűkebb értelemben az Isten fizikai szokása. Az Isten viselkedését vagy cselekedetét valamely helyi világegyetem, csillagvilág, csillagrendszer vagy bolygó kísérleti tervei és evolúciós mintái korlátozzák és átmenetileg módosítják. Isten egy jól meghatározott, változatlan és változhatatlan törvény szerint cselekszik szerte a széles világmindenségben; de módosítja a cselekvési mintáit annak érdekében, hogy az egyes világegyetemek, csillagvilágok, csillagrendszerek, bolygók és személyiségek összehangolt és kiegyensúlyozott működését előmozdítsa az evolúciós kibontakozás véges munkaterveiben foglalt általános és közvetlen helyi célkitűzéseknek és helyi terveknek megfelelően.” (Az Urantia könyv, 4:2.1)

„(…) [Az] élethordozók és összes segítőjük a melkizedekekkel együtt dolgozik a (…) [helyi világegyetembeli] tizedes bolygókra telepítendő élet módosításán és esetleges továbbfejlesztésén. Az Urantián most fejlődő élet megtervezésére és részletes kidolgozására részben éppen ezen a világon került sor, ugyanis az Urantia, lévén tizedes bolygó, életkísérleti világ. Minden tíz bolygó közül egyen az előírt élet formaterveknek a többi (nem kísérleti) világhoz képest nagyobb mértékű módosításai engedélyezettek.” (Az Urantia könyv, 36:2.15)

„(...) A kísérleti világok rendszerint eszményi feltételeket biztosítanak a jellemző életformáknak, és e tizedes bolygókon az élethordozók megkísérelnek jótékony változtatásokat végrehajtani a szabványos élet-formaterveken. Lévén, hogy a ti világotok is kísérleti világ, szembetűnően különbözik a (…) [helyi csillagrendszerbeli] testvérszféráitól; az Urantián számos, máshol meg nem található életforma jelent meg; és hasonlóan, számos általánosan elterjedt faj hiányzik a bolygótokról.” (Az Urantia könyv, 49:5.11)

„A bolygó tüzetes vizsgálata után a bizottság visszatért a (…) [csillagrendszeri központra] és kedvező tartalmú jelentést tett a Csillagrendszer Fejedelemnek, melyben javasolták az Urantia felvételét az életkísérleti nyilvántartásba. Bolygótok ennek megfelelően tizedes (…) besorolást kapott, és az élethordozókat értesítették arról, hogy engedélyt kapnak új gépies, vegyi és villamos életminták létesítésére, mihelyt megkapták az életátviteli és beültetési felhatalmazásaikat.” (Az Urantia könyv, 57:8.8)

„Az Urantiához hasonló világokból, életmódosítási bolygókból az egész (…) [helyi csillagrendszerben] mindössze hatvanegy van. A lakott világok többségét a szokásos eljárások szerint népesítik be; az ilyen szférákon az élethordozók csak kevés mozgásteret kapnak az élet-megtelepítési terveikhez. De nagyjából minden tizedik világot tizedes bolygóként jelölnek meg és az bekerül az élethordozók különleges nyilvántartásába; és az ilyen bolygókon engedélyt kapunk, hogy bizonyos életkísérleteket folytassunk annak érdekében, hogy az élőlények szabványos világegyetemi fajtáit módosítsuk vagy esetleg fejlesszük.” (Az Urantia könyv, 58:0.1)

 

114. TÉVESZME: » Az ember közvetlenül a majomtól származik «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

30.000.000 évvel ezelőtt kezdtek megjelenni az emlősök mai fajtái. (...)” (Az Urantia könyv, 61:2.8)

„Nagyjából ekkor figyelemre méltó dolog történt Észak-Amerika nyugati részén: itt jelentek meg először az ősi makik korai elődei. Jóllehet e család még nem tekinthető igazi makiknak, a jövetelük annak az ágnak a megjelenését jelentette, melyről később az igazi makik leváltak.” (Az Urantia könyv, 61:2.10)

„(…) India nyugati részétől egy kissé távolabb, egy ma már víz alatt lévő szárazföldi területen, a régebben kifejlődött észak-amerikai makifajták ázsiai kivándorlóinak utódai között hirtelenül megjelentek a korai emlősök. E kistestű állatok jobbára a hátsó lábukon jártak, és a testméretükhöz képest és a többi állat agyához viszonyítva nagy aggyal rendelkeztek. Ennek az életrendnek a hetvenedik nemzedékénél egy új és fejlettebb állatcsoport hirtelenül különvált. Ezek az új középemlősök – melyek az őseiknél testtömegüket és termetüket tekintve csaknem kétszer akkorák voltak és arányosan jobb agyi teljesítőképességgel rendelkeztek – csak akkorra tudtak jól megtelepedni, amikor a főemlősök, a harmadik alapvető másulat hirtelenül megjelent. (Ugyanekkor visszafejlődés is végbement a középemlősök törzsében s ennek eredményeként jelentek meg az emberszabású majmok ősei; és attól a naptól kezdve máig az emberi ág fokozatos fejlődésen ment át, míg az emberszabású majomtörzsek fejlődése megállt, sőt megfordult.)” (Az Urantia könyv, 61:6.1)

1.000.000 évvel ezelőtt jegyezték be az Urantiát lakott világként. A fejlődő főemlősök törzsében bekövetkező másulás hirtelenül két kezdetleges emberi lényt hozott létre, az emberiség valóságos őseit.” (Az Urantia könyv, 61:6.2)

 

115. TÉVESZME: » A lélek az élet forrása és hajtóereje, ösztönzője «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Isten – az Egyetemes Atya – az Első Forrás és Középpont személyisége (...)” (0:3.10) „AZ EGYETEMES Atya a teremtésösszesség Istene, minden dolog és lény Első Forrása és Középpontja. (...)” (1:0.1) „Az Első Forrás és Középpont ezért elsődleges minden területen: az istenivé tett vagy az istenivé nem tett területén, a személyes vagy a személytelen területén, a tényleges vagy a lehetséges területén, a véges vagy a végtelen területén. Egyetlen dolog vagy lény, semmiféle viszonylagosság vagy véglegesség sem létezik úgy, hogy az Első Forrás és Középpont elsődlegességével ne lenne közvetlen vagy közvetett kapcsolatban és ne függene tőle.” (Az Urantia könyv, 0:3.11)

„(...) Az ember lelke tapasztalás útján kibontakozó szerzemény. Amint a halandó teremtmény »a mennyei Atya akaratának megcselekedését« választja, úgy az emberben lakozó szellem az emberi tapasztalásban gyökerező új valóság atyjává lesz. Ugyanezen keletkező valóság anyja pedig a halandói és anyagi elme. Ennek az új valóságnak a lényege nem anyagi és nem is szellemi – hanem morontiai. E megszülető, halhatatlan lélek rendeltetése a halandói halál túlélése és a paradicsomi felemelkedés megkezdése.” (Az Urantia könyv, 0:5.10)

„(...) Az isteni szellem az emberi elme első erkölcsi cselekedetével egyidejűleg érkezik, és ez a lélek születésének pillanata.” (Az Urantia könyv, 133:6.5)

 

116. TÉVESZME: » Isten csak egy jelképes gyűjtőfogalma mindannak a jónak és szépnek, ami az emberben elrejtve volt (az ún. nem-teista humanizmus) «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„Isten elsődleges valóság a szellemvilágban; Isten az igazság forrása az elmeszférákban; Isten mindent elhomályosít szerte az anyagi területeken. Minden teremtett értelem számára Isten személyiség, és a világegyetemek mindensége számára ő az örök valóság Első Forrása és Középpontja. Isten nem emberszerű és nem gépszerű. Az Első Atya egyetemes szellem, örök igazság, végtelen valóság és atyai személyiség.” (Az Urantia könyv, 1:2.1)

„A személyiség adományozása az Egyetemes Atya kizárólagos működési körébe tartozik, ez pedig nem más, mint az élő energiarendszerek megszemélyesítése, melyeket felruház a viszonylagos alkotó tudatosság és annak szabad akaratú irányítása sajátosságaival. Az Atya Istenen kívüli forrásból nem ered személyiség, és az Atya Istenen kívül nem létezik személyiség. Az ember önvalójának alapvető sajátosságait, csakúgy mint az emberi személyiség tiszta Igazító-magját az Egyetemes Atya a személyes területre korlátozódó működése során adományozza a mindenségrendi segédkezés keretében.” (Az Urantia könyv, 5:6.4)

„Az Igazító a szellemi felemelkedés kútfője és az isteni jellem reménye bennetek. Ő a továbbélés hatalma, előjoga és lehetősége, ami oly nagy mértékben és mindörökre megkülönböztet benneteket a pusztán állati teremtményektől. Ő a magasabb rendű és igaz belső szellemi gondolat-ösztönzés, ellentétben azzal a külső, fizikai ingerrel, mely az anyagi test idegi-energia rendszerén keresztül éri el az elmét.” (Az Urantia könyv, 108:6.4)

 

117. TÉVESZME: » Az emberi lélek a mindenség teremtésétől fogva létezik «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„(...) Az ember lelke tapasztalás útján kibontakozó szerzemény. Amint a halandó teremtmény »a mennyei Atya akaratának megcselekedését« választja, úgy az emberben lakozó szellem az emberi tapasztalásban gyökerező új valóság atyjává lesz. Ugyanezen keletkező valóság anyja pedig a halandói és anyagi elme. Ennek az új valóságnak a lényege nem anyagi és nem is szellemi – hanem morontiai. E megszülető, halhatatlan lélek rendeltetése a halandói halál túlélése és a paradicsomi felemelkedés megkezdése.” (Az Urantia könyv, 0:5.10)

„Az emberi elmének az ilyen jellegű, kapcsolaton alapuló átszellemiesülése elkerülhetetlenül a lélek fokozatos megszületéséhez vezet, mely közös sarja az Isten megismerésére törekedő emberi akarat által uralt segédelmének és annak az entitásnak, amely az elmével munkakapcsolatban álló világegyetemi szellemi erőket az ellenőrzése alatt tartja, vagyis a teremtésösszesség Istene egy tényleges szilánkjának – a Titkos Nevelőnek. Így lépi át az önnön való anyagi és halandói valósága a fizikai-élet gép ideigvaló korlátait és nyer új kifejeződést és új azonosságot az önvaló folytonosságát jelentő kifejlődő hordozóban, a morontia és halhatatlan lélekben.” (Az Urantia könyv, 111:2.10)

„(...) Az isteni szellem az emberi elme első erkölcsi cselekedetével egyidejűleg érkezik, és ez a lélek születésének pillanata.” (Az Urantia könyv, 133:6.5)

 

118. TÉVESZME: » A halhatatlanság az emberi személyiség eredendő sajátossága «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

[A Melkizedek által hirdetett hét parancsolat:] „2. Ne kételkedj abban, hogy a hit az egyetlen feltétele az örök üdvösségnek!” (Az Urantia könyv, 93:4.8) „(…) a Melkizedek újból elhozta az Urantiára a jó hírt, miszerint az üdvözülés, az Isten kegye, hit révén nyerhető el.” (Az Urantia könyv, 93:6.4)

„A Mester mindvégig azt magyarázta az összezavarodott apostolainak, hogy az üdvözülés, melynek a világra való elhozatala érdekében ő eljött, csak hit, egyszerű és őszinte hit révén érhető el.” (Az Urantia könyv, 140:10.1)

„Jézus nagyon fontosnak tartotta azt, amit ő az országról szóló tanításokban az elsőrendű fontosságú két igazságnak nevezett, és ezek a következők: az üdvözülés elérése hit révén, és egyedül hit révén, melyhez az a forradalmi tanítás társul, hogy az emberi szabadság elérése az igazság őszinte felismerésén keresztül lehetséges, »Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket.«” (141:7.6)

[Jézus mondta:] „Az üdvözülés az Atya ajándéka és azt az ő Fiai nyilatkoztatják ki. A hit révén való elfogadás a részetekről az isteni természet részesévé, az Isten fiává és leányává tesz benneteket. Hit révén igazultok; hit révén üdvözültök; és ugyanezen hit révén haladtok előre örökmód a fokozatos fejlődés és az isteni tökéletesség útján.” (Az Urantia könyv, 150:5.3) „Ti mind tudjátok, hogy egy Atyánk van a mennyben, és hogy csak egy örömhír van az országról – az örökkévaló élet azon adományának jó híre, mely adományt az emberek hit által kapnak meg.” (Az Urantia könyv, 191:4.3)

„A hit által a felemelkedő zarándok olyan célbani tökéletességre tett szert, mely révén az idő gyermeke beléphet az örökkévalóság kapuin.” (Az Urantia könyv, 26:4.14)

„Az Igazítók elküldése, azok beköltözése valóban az Atya Isten kifürkészhetetlen rejtélyei közé tartozik. Az Egyetemes Atya isteni természetének szilánkjai magukban hordozzák a teremtményi halhatatlanság lehetőségét. Az Igazítók halhatatlan szellemek, és a velük való egyesülés örök élethez juttatja az eggyé kapcsolódott halandó lelkét.” (Az Urantia könyv, 40:7.1)

„[Mindezzel szemben az Atya ellen lázadók vezetője azt] (…) képviselte, hogy a halhatatlanság a csillagrendszerbeli személyiségek eredendő sajátsága[;] hogy a feltámadás természetes és önmagától végbemenő, és hogy minden lény örökké fog élni (…)” (Az Urantia könyv, 53:3.5)

 

119. TÉVESZME: » A szeplőtlen fogantatás «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„József-fia-Jósua, a zsidó gyermek ugyanúgy fogant meg és született a világba, mint minden más gyermek előtte és azóta is, azzal a különbséggel, hogy e különleges gyermek a nebadoni Mihálynak, a Paradicsom isteni Fiának, a dolgok és lények teljes helyi világegyeteme teremtőjének megtestesülése volt.” (Az Urantia könyv, 119:7.5)

 

120. TÉVESZME: » A hit alapja a vallás «

A TÉVESZME LELEPLEZÉSE:

„A kifejlődött vallás teljes mértékben hiten alapul.” (Az Urantia könyv, 101:5.12)

„Az evolúciós vallás csak a hit bizonyosságát és a lelkiismeret megerősítését nyújtja (...)” (Az Urantia könyv, 101:5.13)

„Az igaz vallás a hit és a tudás élménye, valamint a megelégedettség érzése is.” (Az Urantia könyv, 103:9.11) 

 

Szerző
Év

Hozzászólások