Születésnapi gondolatok (2019)
Augusztus 21., Jézus 2025. születésnapja alkalmából.
A mi fiatal, fejlődő helyi világegyetemünk terjedelme kb. 10.000 x 4000 fény, és kb. 40 millió napot tartalmaz; a központja tőlünk 1500 fényévre, az Orion-köd (M42) közelében található. Ebben a zsenge korú csillaghalmazban a tízmilliós kerethez képest jelenleg még csak valamivel több, mint 3.840.101 lakott bolygó van, közöttük a miénkkel, a Kereszt Világával, vagyis az Urantiával. (32:2.9)
A helyi világegyetemünk urára, a Teremtő Fiúra néha úgy szokás utalni, mint Krisztus Mihályra. (21:0.3) A Teremtő Fiúnk az Atya és a Fiú végtelen fogalmának megszemélyesülése (33:1.1), vagyis a világegyetemünk több milliónyi lakott világán élő sokmilliárd teremtmény számára ő jelenti mind az Atyát, mind a Fiút (6:8.3).
Egy Teremtő Fiúnak azáltal kell kiérdemelnie a világegyetemi főhatóságot, hogy a saját teremtményeihez hasonló alakban száll alá. (120:0.1) Minden egyes alászállási tapasztalásban az ő természetéhez hozzáadódik a teremtményi tapasztalás. (21:4.6) A názáreti Jézus a hetedik alászállását teljesítette, amikor a világunkon, az Urantián tartózkodott. (21:4.5) Jézus (Jósua) Kr.e. 7. augusztus 21-én, délben született meg, pontosan úgy, ahogy azt megelőzően és azóta is minden gyermek a világra jött, illetőleg jön.
Jézus a földi életét annak a nemes célnak szentelte, hogy az Atya akaratát megcselekedje, az emberi életet vallásosan és hit által élje meg. (196:0.14) Emberként minden felajánlás legnagyobbikát tette az Istennek azáltal, hogy a saját akaratát ajánlotta és szentelte az isteni akarat megcselekedése szolgálatának. (196:0.10) És a megpróbáltatásokat hozó élethelyzetekben mindig hűséget mutatott az Atya akarata iránt. (196:0.5)
Jézus „az élő Istenről” beszélve egy személyes Istenségre – a mennyben lakozó Atyára – utalt (1:7.1), s az ő vallása az Egyetemes Atyával való személyes szellemi kapcsolaton alapul. (196:0.4) Nem azt várja el a tanítványaitól, hogy higgyenek benne, hanem azt, hogy higgyenek vele, higgyenek az Isten szeretetének valóságában és teljes bizalommal fogadják el a mennyei Atyához fűződő fiúság bizonyosságának biztonságát. Élettörténete arra készteti a követőit, hogy ne csak azt higgyék, amit ő hitt, hanem higgyenek úgy is, ahogy ő hitt. (196:0.13)
A régi vallási felfogás helyébe egy olyat állított, melynek lényegét a szülő-gyermek viszony bensőséges, családi jellegű erkölcsiségének szeretetteljes szintje alkotja, melynél gyöngédebb és szebb a halandói tapasztalásban nincsen. (2:6.2) Jézus úgy nyilatkoztatta ki az Istent, mint minden egyes emberi lény Atyját. (2:6.4), s ezzel a mennyei Atya korábbi fogalmában foglalt tétlen szeretetet emelte egy magasabb rendű, tevékeny és teremtmény-szerető Isten szeretetének szintjére, ahol az Isten minden egyén Atyja, még a rossztevőké is. (5:4.15)
Az ember a benne rejlő lehetőséget tekintve szellemszemélyiség. A názáreti Jézus élete, melyben megcselekedte az Atya akaratát, az ember számára az Isten személyiségének legvalóságosabb kinyilatkoztatásává lett. Jézus egy valóban emberi tapasztalásban mutatta be és nyilatkoztatta ki az Isten személyiségét. (1:6.8)
Jézus azonban nemcsak az Istent nyilvánította ki az embernek, hanem új kinyilatkoztatást is tett az emberről önmaga és a többi ember számára. És az ember azért válik oly megkapóan valóssá Jézus életében, mert sok mindenben volt Isten-szerű, és az Isten megértése (felismerése) elidegeníthetetlen minden embertől és minden embernek lényeges része. (16:9.6)
A Teremtő Fiú által a jézusi húsvér testben megélt élethez köthető születésnapról való megemlékezés alkalmával illik felidézni a jézusi evangélium lényegét is: az Isten Atyaságát és az összes ember fiúi elismertségét, s az ebből következő testvériséget.
Isten a mi világegyetemi Atyánk, és mi mindannyian az ő gyermekei vagyunk a bolygón (5:6.13), a Teremtő és Tökéletes Fiú pedig a saját teremtésrészében, vagyis a helyi világegyetemünkben világegyetemi Atyaként működik. (20:1.14) Jézus szeretete az emberiség iránt kettős: emberi és isteni. Az Isten Fiaként atyai szeretettel szereti az embert, az Ember Fiaként pedig testvérként szeret bennünket. (140:5.2)
A számmal jelzett hivatkozások forrása az Urantia Írások.
Hozzászólások