A-tól Z-ig

(Az ötödik korszakos kinyilatkoztatás alapján)

A) A gondolkodó ember válaszokat keres az emberi lét alapkérdéseire: mi a létének célja, hogyan érdemes élnie ahhoz, hogy boldog legyen, és miként szabadulhat meg az elmúlástól való félelemtől?

B) Jézus egy új tudat lehetőségével ajándékozta meg az embereket. Az apostolainak ezt mondta: „Egyszerűen csak menjetek és hirdessétek: ez a mennyország – az Isten a ti Atyátok és ti az ő fiai vagytok, és ez a jó hír, ha őszintén hiszitek, ez az örökkévaló üdvözülésetek.” (141:6.4)

C) A tékozló fiú visszafogadásáról szóló példabeszéd volt a legeredményesebb, „(…) melyet Jézus valaha is előadott abból a célból, hogy jól megértesse a hallgatóságával azt, hogy az Atya kész fogadni mindenkit, aki be akar jutni a mennyországba.

Jézus különösen szívesen adta elő e három történetet egyszerre. Az elveszett bárány történetét annak bemutatásául mondta el, hogy az Atya törődik azon elveszett emberekkel, akik nem szándékosan térnek le az élet ösvényéről, és ilyenkor kimegy a Fiaival, a nyáj igaz pásztoraival, hogy megtalálja az elveszett bárányt. Ezután előadta a házban elveszett pénzérme történetét annak szemléltetésére, hogy mily alapos az isteni keresés mindazok esetében, akik az anyagi gondok és az élet rájuk nehezedő súlya következtében össze vannak zavarodva, tanácstalanok vagy egyéb módon elveszítették a szellemi látásukat. Ezután kezdett bele az elveszett fiúról, a visszatérő tékozló ember visszafogadásáról szóló példabeszédbe, hogy rámutasson, milyen teljes az elveszett fiú visszafogadása az Atyja házába és szívébe.” (169:1.14-15)

D) Jézus a mindenség teremtő és fenntartó Istenét az egyes emberek atyjaként mutatta be, akinek alaptermészete a szeretet, a magától értetődő, természetes szeretet. Az Isten azért akarja magához emelni az embereket, mert minden embert egyénileg ismer és szeret. Mivel a szeretet ajándékozó, ezért az örökkévaló szellemi Atya olyasmit ajándékoz, ami a szeretett személyek örök javát szolgálja. Ezért segíti az Isten az ember szellemi felemelkedését. Azonban az egyén csak akkor tapasztalhatja meg az Isten támogató szeretetének valóságát, ha ő is törekszik olyan jelleművé alakulni, mint az Isten.

E) Jézus emberré lett, hogy megmutassa, milyen az Isten. Mivel Jézus emberként mutatta meg, hogy milyen jellemű az Isten, ezért a jézusi jellem az emberek által választható, Jézus követhető.

F) A Mester mondja: „Halandó ember nem láthatja a szellem-Atyát; ezért jöttem én el a világba, hogy megmutassam az Atyát a ti teremtményi szemeteknek. De amikor a szellemnövekedésben kiteljesedtetek, meglátjátok majd az Atyát magát is.” (180:6.8) „Jézus azt tanította az apostolainak, hogy bár sohasem képesek teljesen megérteni az Istent, bizonyosan képesek a megismerésére, éppen úgy, ahogy megismerték az Ember Fiát.” (169:4.4)

G) Az ötödik korszakos kinyilatkoztatás több közlése azt mutatja, hogy Jézus elsősorban az élete révén tanított, az élete által volt hiteles. A szavakkal elmondott tanításai csak alátámasztották azt, ahogyan élt. Jézus azért is kérte, hogy kövessék, mert nagyon szerette volna, hogy az emberként élt élete a követői által folytatódjon.

„Nem is annyira a szavaitok által, hanem az általatok élt élet révén fogják az emberek megtudni, hogy velem voltatok és megismertétek az ország valóságait.” (140:1.7)
„A ti világosságotok is úgy világítson az embereknek, hogy a jótetteitek látványa a mennyei Atyátok dicsőítésére késztesse őket.” (140:3.13)
„Tehát e parancsolatot adom nektek: szeressétek a másikat éppen úgy, ahogy én szerettelek titeket. És ha így szeretitek egymást, minden ember tudni fogja, hogy ti az én tanítványaim vagytok.” (180:1.1)
„Aki látott engem, az látta az Atyát.” (157:6.13)
„A világnak arra van szüksége, hogy lássa Jézust újra élni a földön a szellemtől született halandók életében, akik eredményesen kinyilatkoztatják a Mestert minden embernek.” (195:10.1)

H) Az Egyetemes Atya támogató módon él minden értelmes, erkölcsi döntésre képes személy elméjében. Ez a közvetlen, támogató jelenlét egy szellemrész az Istenből, a Gondolatigazító.

Jézus mondja: „Természeténél és eredeténél fogva lehet az ember porból vétetett, de amikor beléköltözik az Atyám szelleme, az ilyen ember a beteljesülési célját illetően istenivé lesz. Az Atyám adományszelleme bizonyosan visszatér az isteni forráshoz, az eredetének világegyetemi szintjére, és a halandó ember emberi lelke, mely e bent lakozó szellem újjászületett gyermekévé lett, az isteni szellemmel bizonyosan felemelkedik egészen az örökkévaló Atya színe elé.” (149:6.9)

I) De a jellemfejlődés útjára lépő ember más támogató szellemjelenlétekre is számíthat. Például:

az Igazság Szellemére, aki az Egyetemes Atya és a helyi világegyetem Teremtő Fiújának, vagyis Jézusnak a közös szelleme (194:2.16),
a Szent Szellemre, aki a Végtelen Szellem és helyi világegyetem Anyaszellemének közös szelleme (194:2.17),
és az ember számíthat az angyalok támogatására is.

A szellemi támogatások célja nem az ember pillanatnyi igényeinek a kiszolgálása, hanem a személy túlélésének az elősegítése. Azonban a szellemi gyümölcsöket termő személy a jól működő emberi társadalomnak, gazdaságnak és politikának is az egyik fontos feltétele, motorja.

J) Mi a hit? A hit a nyitott kapu az Isten jelenvaló szeretetének megtapasztalásához. A hit feltétele őszinte vágy az igazság ismerete iránt. A hit bizalom az isteni szóban, az Istennel való barátságba kerülés módja. A hit gyakorlati szempontból az ember jóvá alakulásának értelem és tapasztalat által támogatott útja. Személyes meggyőződés arról, hogy

a hálaadó ima békét kínál,
a dicsőítő ima örömöt nyújt,
az Isten akaratának tétele pedig megelégedést ad.

K) De mi az Isten akarata? Az Isten akarata az igazság, a szépség és a jóság eszményeinek gyakorlati érvényesítése. Azonban az egyén dönt arról, hogy az isteni eszmények – vagyis az Isten akarata – miként legyen képviselve, ábrázolva. Az ember így tartozhat a mindenség szellemi nemességéhez, lehet szabad és boldog, olyan jellemű, mint az Isten.

Hűnek lenni az igazhoz és bátornak lenni a jóban azt is jelenti, hogy én irányítok, én mérem fel az adott helyzetet, én döntök. De ahogy az ember egyre jobban megismeri az Istent, egyre inkább a tökéletes felé tör és isteni mintákat választ a döntései megjelenítéséhez. A szellemi felemelkedés nem marcangoló önvizsgálat, hanem az igaz, a jó és a szép – vagyis a helyes – napról-napra történő tudatosítása és törekvés ezek vonzó módon való képviselésére az ember hétköznapi körülményei között. Így a válhat a jó természetessé, lényünkből fakadóvá.

L) Jézus mondja: „Amikor az emberek elhiszik ezt az örömhírt, mely az Isten jóságának kinyilatkoztatása, az arra fogja késztetni őket, hogy önként megbánják minden ismert bűnüket. A fiúi elismertség megértése nem egyeztethető össze a bűn iránti vággyal. Az országban hívők ki vannak éhezve az igazságosságra és szomjazzák az isteni tökéletességet.” (150:5.5)

M) A Mester mondja: „Ha megvalljátok a bűneiteket, tiétek a megbocsátás; ezért legyen a lelkiismeretetek vétektől mentes.” (156:2.7)

De Jézus arról is beszélt, hogy a „(…) húsvér testben élő testvérednek való megbocsátással teremted meg a képességet a saját lelkedben arra, hogy a saját helytelen tetteidért való isteni megbocsátás valóságát befogadd.” (170:2.23)

N) Amikor az ember hinni kezd, a szellemi létállapotú Atya szellemi gyermekeként születik meg az anyagi testében. Elfogadta, hogy az Isten olyan atya, aki a gyermekeként szereti őt. Azonban a szellemi létállapotú valóságok elérésére megszületett új ember, a szellemi gyermek, akkor tesz a saját maga örök javára, ha szellemi értelemben növekedni kezd.

O) Aki az Istent a szellemi atyjának tekinti, magát pedig az ő gyermekének, a mennyországban élők működésmódját is a magáénak akarja. A mennyország működésmódjai a földön:

az életünk által megmutatni az Istenhez tartozás személyes értékeit, mivel a hívő egyre inkább így szereti önmagát, továbbá
tevőlegesen és tanítás által is támogatni azokat, aki őszintén vágynak az Istentől eredő válaszokra, ugyanis más, örök boldogságot kínáló, személyeket megelégíteni képes értelmes válaszok az Egyetemes Atya által felkínáltakon kívül nincsenek.

P) Jézus mondja:

„Némelyikőtök talán nem áll magasan a lélek és a szellem tényleges szintjein, de naponta léptek előre a hiten keresztül feltárult élő úton az Isten felé. Mindegyikőtökben óriási lehetőségek vannak a jövőre nézve. Sokkal jobb egy kis, de élő és gyarapodó hittel rendelkezni, mint nagy értelemmel bírni, melyben a világi bölcsesség és a szellemi hitetlenség halott tartalmai vannak.” (147:5.8)
„A tényleges teljesítményetek nem olyan fontos, mint az a tény, hogy a fejlődésetek iránya az Isten felé mutat. Amivé váltok, az napról napra végtelenül nagyobb fontossággal bír, mint az, hogy mik vagytok ma.” (147:5.7)
„A férfiaknak és a nőknek időre van szükségük, hogy gyökeres és általános változtatásokat hajthassanak végre a társas viselkedéssel, a bölcseleti alapállással és a vallási meggyőződéssel kapcsolatos alapvető és sarkalatos felfogásaikon.” (152:6.1)
„Az országba való belépés a személyes meggyőződéstől, a hittől függ. Az országban való megmaradás ára pedig a fokozatos felemelkedés (…)” (140:8.28).

Q) Mivel az Isten olyan Atya, aki azokat a gyermekeit is szereti, akik még nem ismerik őt, ezért minden ember az Isten gyermeke. Ne feledjük, az Isten nem azután kezdte szeretni a hívőt, miután hinni kezdett, hanem már előtte is ismerte és szerette. A „(…) mennyei Atya ugyanazzal az örökkévaló szeretettel szereti minden gyermekét.” (138:8.2) Ebből következően, az Egyetemes Atya előtt az emberek testvérei egymásnak. Az Egyetemes Atya szeretné, hogy minden gyermeke felismerje az Atyaság, a fiúi elismerés és a szellemi testvériség valóságát, hogy minél többen válasszák a személyiség kibontakozásának testi halálon túlmutató útját. A földi élet gyakorlatában a „(…) mennyország nem más, mint az Isten egyetemes atyaságának örökkévaló tényére épülő szellemi testvériség az emberek között.” (163:7.4)

Azt is érdemes már most tudatosítani, hogy az Egyetemes Atya ténye az emberi értelemmel bíró evolúciós fajok egyetemes testvériségének is a létforrása. A legfejlettebb evolúciós eredetű bolygók lakói a szellemi testvériség élő kapcsolatait tartják fenn egymással, függetlenül az eltérő, állati eredetű testi megjelenési formáktól.

R) A Gondolatigazító az Egyetemes Atya valóságos szellemjelenléte az erkölcsi döntések meghozatalára képes emberben. Az isteni Gondolatigazító csak az ember értelmével együttmunkálkodva tudja a lelket túlélővé, örök létezésre alkalmassá tenni. Vagyis a szellemi Atya egy részt ad az embernek magából, hogy az emberi lélek ehhez az ajándékba kapott istenrészhez felnőve, majdan azzal egyesülve, ténylegesen is örök életű lehessen.

S) Mivel az Isten egy kicsiny, de valóságos része benne él az emberben, ezért az Isten és a hívő ember oldaláról nézve is igaz az, hogy az Isten országa az emberben van. „»Az Isten országa bennetek van« – valószínűleg ez volt a Jézus által valaha is tett legnagyszerűbb kijelentés azon megnyilatkozása után, hogy az Atyja élő és szerető szellem.” (195:10.4) Mivel az Isten országa ott van, ahol őszintén hisznek benne, ezért egy ember is lehet a menny értékeit mutató »szellemi országrész«. Jézus a mennyországot megjelenítve élt közöttünk. A mennyország földi polgárától több és más várható el, mint a kereső emberektől vagy az Istent nem ismerő tagadóktól.

T) Az Isten nem csak megalkotta a szellemi és anyagi létezés rendjét, de fenn is tartja annak fejlődését. Ennek keretében adott, ad és fog adni tanításokat, korszakos kinyilatkoztatásokat a különböző emberi fajok fejlesztése érdekében.

Bár az állati eredetű evolúció menete bolygónként eltér és így az emberiként megjelenő értelem is különböző testi formákat ölt, azonban az Isten egyetemes családjához tartozó egyének „(…) szellem-reménye eredetében, természetében és beteljesülésében azonos.” (141:5.1)

A mi bolygónk számára eddig öt korszakos kinyilatkoztatást adtak át. Jézus mondta az apostolainak az elfogása és elítélése előtt: „A dolgok, melyekre ti most letekintetek, a végükhöz közelednek, de ez egy olyan új kezdet lesz, melyből az ország örömhíre eljut az egész világba és az üdve elterjed minden nép között. Amikor majd az ország teljesen kibontakozik, legyetek nyugodtak afelől, hogy a mennyei Atya nem fog elfelejtkezni arról, hogy meglátogasson titeket az igazság teljesebb kinyilatkoztatásával és az igazságosság bőségesebb megmutatásával, éppen úgy, ahogy már e világnak adta őt, aki a sötétség hercege lett, és aztán Ádámot, akit a Melkizedek követett, és e napokban az Ember Fiát. Az Atyám így fogja folytatni a kegyelmének megmutatását és a szeretetének kimutatását még e sötét és rossz világnak is.” (176:2.3)

Az előbbiekben az ötödik korszakos kinyilatkoztatás átadásának Jézus által való előre jelzéséről is olvashattunk.

U) Jézus a rossz jóval való legyőzését tanította és mutatta be. A Mester kétféle módon tanított: ahogy az életét élte, illetve szavakkal. Jézus azt szeretné, hogy akik hallgatnak rá, olyan életet éljenek, ami igazolja a szavaikat és vonzza az igazság ismeretére szomjazókat. Az emberek olyan értékrendet és életmintát keresnek, ami belülről kifelé irányulóan képes megelégíteni őket. A testi megelégedés korlátozott, eszköz jellegű. Az értelmi és a lelki-szellemi megelégedés viszont úgy növelhető, hogy e szellemi út felfelé vezető lépcsőfokai a megelégedés egyre magasabb szintjeiül is szolgálnak.

V) A földön élve a hívő ember is szenvedhet. Azonban vannak szellemi erőforrásai és a létének, küzdelmeinek örök értelme van. Jézus a következőket mondta Lázárnak, miután e barátját feltámasztotta a betegség utáni halálból: „Fiam, ami veled történt, azt megtapasztalja mindenki, aki elhiszi ezt az örömhírt, azzal a különbséggel, hogy dicsőbb alakban támadnak fel.” (168:2.7)

X) Az embert három hittartalom komolyan vétele vezeti el a szellemi boldogságra. Annak elfogadása, hogy

a teremtő és fenntartó Isten a személyeket atyaként szereti,
a hívő magát és a társait az Atya gyermekének tekinti,
minden gondolkodó és törekvő ember képes olyan jelleművé válni, mint Jézus, mint az Isten. Az ilyen jellem magatartás gyümölcsei alkotják a mennyország általános viselkedésmódját és képesek földi mennyországot elhozni az emberi közösségek számára is.

Y) A minákról szóló példabeszédet Jézus az apostoloknak mondta, a talentumokról szóló példázatot pedig a hívek sokaságának szánta.

„Nátániel volt az, aki igen jól tanította a két példázat jelentését a későbbi évek során, s ő a tanításait e következtetésekben foglalta össze:

1. A képesség az egyéni életlehetőségek gyakorlati kibontója. Sohasem fogják számon kérni rajtad a képességeidet meghaladó dolgok teljesülését.

2. A hűség az emberi megbízhatóság csalhatatlan kifejezője. Aki hű a kis dolgokban, az valószínűleg hűséget fog mutatni minden olyasmiben is, ami összeegyeztethető a képességeivel.

3. A Mester a kisebb hűségért kevesebb jutalmat ad, a különböző képességű emberek hasonló alkalmai esetén.

4. Hasonló hűségért hasonló jutalmat ad, még ha erre kevesebb alkalom adódik is.” (171:8.9-13)

Z) „Jézus késő estig ismertette az apostolok előtt az igazságot, miszerint a hitük biztosítja a helyüket a jelen és a jövő országában, nem pedig a lelkük sanyargatása vagy a test böjtölése.” (147:8.5)

„Az ország vallása személyes, egyedi; a gyümölcsei, az eredményei családiak, társadalmiak. Jézus soha nem mulasztotta el kiemelni az egyed szentségét, szemben a közösségével. De azt is hangsúlyozta, hogy az ember önzetlen szolgálat révén fejleszti a jellemét; hogy az ember az erkölcsi természetét a társaival való szeretetteljes kapcsolataiban bontakoztatja ki.” (170:3.10)

Az idézetek forrása az Urantia könyv

Szerző

Bucholcz, F.

Év

2023