Az ötödik korszakos kinyilatkoztatás jövőbeli hitelességéről (1)

Egy írás hitelessége arra vonatkozik, hogy mennyire lehet komolyan venni, valósnak elfogadni a tartalmait.

Ha valaki elolvassa az ötödik korszakos kinyilatkoztatás negyedik részét, melynek témája Jézus élete és tanításai, bizonyságot szerezhet arról, hogy érdemes-e foglalkoznia a kinyilatkoztatás másik három részével is.

Számomra az írott formában átadott ötödik korszakos kinyilatkoztatás hitelét nem csak a tartalomjegyzékben sorolt írások adják, hanem olyan, különleges témákkal kapcsolatos közlések is, melyekről ma még kevés érdemi szó eshet, bár e témák a jövőben fontosak lesznek. Egyébként is, egy korszakos kinyilatkoztatás, melynek alkotói legalább ezer évre előre kívánnak fejlődést segítő útmutatást adni, éppen a hitelesség érdekében nem engedhetik meg maguknak, hogy hallgassanak olyan témákról, melyek a bolygónk jövőjében igencsak jelen lesznek.

Azonban a ma még háttérbe helyezett témákat úgy kellett átadni az 1930-as években, hogy a közreadott tartalmak lehetőleg ne sértsenek hatalmi érdeket, törekvést. Úgy látom, hogy a korszakos kinyilatkoztatók e kihívásnak úgy tettek eleget, hogy kis kitérőket tettek, úgy elrejtve a különleges közlendőt más tartalmakban, hogy az érzékeny téma jelenléte sem tartalmában, sem pedig a megfogalmazás módjában nem lett feltűnő. Illetve alappal feltételezték, hogy az itt-ott megjelenített tartalmakat a jövő olvasói majd összefüggésbe állítják.

Az egyik ilyen téma az űrutazás a mélyűrbe, vagyis a lakott bolygók távoláig vagy akár az anyagi és szellemi mindenség közepéig is.
Másik fontos téma az Isten Atyaságán alapuló egyetemes testvériség, amelyhez tartozva a fejlett emberi fajok feladatvégzés céljából rendszeresen látogatják a kevésbé fejlett bolygók emberi közösségeit.
A harmadik téma a Lucifer-féle lázadás hatása a bolygónk történelmére. Ez azért is kulcstéma, mert a hajdan Isten ellen kezdett lázadás mai képviselői jelenleg is befolyásolni és nehezíteni igyekeznek az emberi faj és az emberi társadalom fejlődését. Céljuk az isteni bolygófejlesztési terv végleges kisiklatása, az önző elképzeléseik megvalósítása.
A negyedik téma a világkormány létrehozása, amit az előbb írt Isten ellen lázadó csoport kényszerrel akar megvalósítani, azonban az csak a nemzetek önálló és szabad döntése alapján, az állampolgárok felhatalmazása nyomán válhat valósággá a bolygónkon.

Vannak más témák is melyekkel kapcsolatban a korszakos kinyilatkoztatók állításai újszerűnek tűnnek és eltérnek a ma terjesztett felfogásoktól, azonban most csak a fent jelöltekkel fogok bővebben foglalkozni.

A következőkben az ötödik korszakos kinyilatkoztatásból vett idézetekkel is alátámasztom a közléseimet, mely idézetek számomra egyértelművé teszik, hogy bár e kinyilatkoztatás elsősorban az egyén értelmi és szellemi fejlődését elősegítő mű, azonban a sorolt témák kapcsán is van közlendője a fajunk számára.

1) Távoli célok elérése az űrben

A teremtett világ – mivel teremtett, vagyis alkotott – működést segítő rend szerint épül fel. Azt már a mi tudományunk is felismerte, hogy a holdak bolygók körül keringenek, a bolygók pedig napok körül. Továbbá a nagyobb csillagászati egységek – melyek több, saját központ körül keringő rendszert is magukba foglalnak – szintén keringő mozgást végeznek a saját központi égitestük körül.

A korszakos kinyilatkoztatók azt közlik, hogy minden csillagászati rendszer, még a legnagyobbak is – melyek szükségszerűen más kisebb keringő rendszereket foglalnak magukba – mind keringő mozgást végeznek a mindenség anyagi és szellemi központja, a Paradicsom Szigetének nevezett központi égitest körül. Ezeket a keringő mozgásokat övszerűen végzik az adott keringési pályához tartozó anyagcsoportosulások. Az a rendszeröv, melyben a mi bolygónk is megtalálható, a hetedik nagy anyagcsoportosulás, és másik hat, hasonló nagyságú anyagcsoportot követve kering a Paradicsom Szigete körül.

Meglátásom szerint, a korszakos kinyilatkoztatók elég egyértelműen szólnak arról, hogy a mindenség anyagi-szellemi központja nem csak létezik, hanem bizonyos feltételek megléte esetén, az evolúciós bolygók lakói számára is elérhető, felkereshető. Mivel az anyagi és a szellemi mindenség közepe valóságos, ezért ez a központi égitest elérhető szellemi és anyagi úton is. A szellemi út a szellemi felemelkedésre vonatkozik, melynek keretében az Egyetemes Atya elérése az egyén szellemi fejlődésétől függ. De mivel a mindenség közepe anyagi szempontból is valóságos, ezért az elérhető fizikai módon, űreszköz használata által, utazás révén is.

A kinyilatkoztatók azt közlik, hogy

az utazáshoz szükséges életidő rendelkezésre állása,
megfelelő közlekedési eszköz,
szellemi felkészültség és
tájékozódást segítő útmutatás birtokában,

a mindenség anyagi közepe a bolygók evolúciós emberei számára is elérhető, felkereshető.

„Mi tökéletesen ismerjük az Egyetemes Atyához vezető legrövidebb utat. Ti nem vagytok képesek valami sokat megérteni az isteni székhelyről, mert az oly távol esik tőletek és a közbenső tér oly hatalmas; viszont azok, akik képesek felfogni ezen óriási távolságokat, azok oly bizonyossággal és szó szerint éppúgy ismerik Isten helyzetét és székhelyét, ahogyan ti tudjátok azt, hogy hol van New York, London, Róma vagy Szingapúr, mely városoknak jól meghatározható és földrajzilag behatárolható az elhelyezkedése az Urantián. Ha ügyes hajósok vagytok, akinek hajója, térképei és iránytűje is van, akkor könnyen megtalálhatjátok e városokat. Hasonlóképpen, ha lenne időtök és megfelelő közlekedési eszközötök, ha szellemi értelemben felkészültek lennétek és meglenne a szükséges útmutatás is, akkor mindez világegyetemről világegyetemre és körről körre vezérelne benneteket, s a csillagos tereken keresztül egyre beljebb haladnátok, míg végül ott állnátok az Egyetemes Atya szellemi dicsőségének központi ragyogásában. Az úthoz szükséges minden dologgal ellátva éppúgy lehetséges megtalálnotok az Isten személyes jelenlétét a minden dolgok középpontjában, mint amilyen könnyű megtalálnotok távoli városokat a bolygótokon.” (11:1.3)

Az idézett tartalmat „Az isteni székhely” című írásrészbe szőtték bele a kinyilatkoztatók.

2) Az egyetemes testvériség, a támogató kapcsolatok ténye

A kinyilatkoztatók szerint, a bolygónk „(…) jövőjét kétségkívül a vallási igazság – az Isten Atyasága és az összes teremtmény testvéri viszonya – tanítóinak megjelenése fogja jellemezni.” (92:5.16)

Az egyetemes testvériség kapcsolat rendszere magától értetődő meghívást kínál minden evolúciós eredetű faj számára, miután az adott faj felnőtt a magasabb felelősségek vállalására. „Isten minden egyes egyént úgy szeret, mint a mennyei család egy tagját. Isten ugyanakkor az összes egyént szereti; nem tesz különbséget a személyek között, és a szeretetének egyetemessége hozza létre a teljesség kapcsolatát, az egyetemes testvériséget.” (12:7.8)

Feltehető a kérdés, hogy léteznek-e olyan emberi fajok, amelyek már képesek lehetnek az űrben való utazás fejlett módjára, egymás meglátogatására vagy akár a szellemi-anyagi mindenség központi területének elérésére?

A kinyilatkoztatók szerint, az általunk Jézusként megismert Teremtő Fiú akarata nyomán létrejött Nebadon nevű helyi világegyetemben nagyjából 200 milliárd évvel ezelőtt váltak alkalmassá az első bolygók az evolúciós élet befogadására, az emberi fajok kinevelésére. „A Nebadon legidősebb lakott bolygói ezektől az időktől fogva léteznek.” (57:3.10)

A kinyilatkoztatók azt is közlik, hogy a Nebadon helyi világegyetem fiatalnak számít. „Helyi világegyetemetek, a Nebadon, a hetedik felsőbb-világegyetem, az Orvonton egyik viszonylag újabb teremtésrésze.” (12:1.12) A hetedik felsőbb-világegyetem anyagcsoportosulásában összesen százezer helyi világegyetem van (15:2.22-24). A százezer helyi világegyetemnek csak egyike az általunk Jézusként megismert Teremtő Fiú által megszervezett világegyetem, melyet a kinyilatkoztatók „viszonylag újabb” vagyis fiatal világegyetemnek mondanak.

Ez a százezer helyi világegyetem alkotja azt a hatalmas anyagcsoportosulást, amelyik másik hat, hasonlóan nagy felsőbb-világegyetemmel együtt, egymást követve, ugyanazon a pályán kering a Paradicsom Szigete körül.

A kinyilatkoztatók közlései alapján számomra egyértelmű, hogyha a viszonylag fiatalnak mondott helyi világegyetemünkben az első lakott bolygók 200 milliárd évvel ezelőtt már ember típusú evolúciós lényeket hordoztak a felszínükön, akkor az idősebb helyi világegyetemek emberi lényei még korábbi, még idősebb értelmes alkotó fajokhoz tartoznak. De vegyük csak alapul az általunk Jézusként megismert Teremtő Fiú által megszervezett helyi világegyetem viszonyait.

Mivel az evolúciós bolygók folyamatosan jönnek létre, így az elsőket követően, vagyis 200 milliárd év óta folyamatosan vált alkalmassá az evolúciós élet hordozására és kinevelésére a többi, már létező evolúciós bolygó is a Jézusunk által megszervezett helyi világegyetemben.

Van egy adat arról, hogy egymillió év alatt hány evolúciós bolygón jelent meg az értelmes emberi élet a minket is magába foglaló, legkisebb rendszerként számon tartott teremtésrészben, mely teremtésrész nem keverendő össze a helyi világegyetemmel. (Egy helyi világegyetemben az ilyen rendszerből tízezer található.)

Tehát az egyik kisebb teremtésrész, melyből a helyi világegyetemünkben összesen tízezer lelhető fel, és amelyek közül az egyik ilyen a mi Földünket is magába foglalja, egy millió év alatt tizenhárom lakott bolygóval gyarapodott (49:0.3; 62:7.7).

Vagyis egymillió év alatt – csak a mi szűkebb, csillagok sokasága által alkotott rendszerünkben – tizenhárom bolygó került bele a lakott világokat tartalmazó nyilvántartásba. Tízezer hasonló, ugyanazon törvények szerint működő teremtésrészt alapul véve kimondható, hogy a mi Teremtő Fiunk által megszervezett helyi világegyetem egymillió év alatt közelítőleg 13.000 lakott bolygóval gyarapodott.

Visszatérve a helyi világegyetemünk 200 milliárd év óta fejlődő és folyamatosan megjelenő emberi fajaira. Vajon milyen fejlettségi szinten állhat például egy 195 milliárd éve fejlődő emberi faj? A kinyilatkoztatók is csak érzékeltetni tudják azt a fejlődést, mely a fény és élet korába lépett evolúciós bolygókat jellemzi. Egy ilyen világot „(…) ösztönösen úgy jellemeznétek – ha egy ilyen fejlődési szakaszban lévő bolygóra elutazhatnátok – mint földi mennyországot.” (55:3.1)

De ugyanebben a fejezetben írnak a kinyilatkoztatók arról is, hogy amint egy evolúciós bolygó belép a fény és élet korának negyedik fejlődési szakaszába, egészen addig, amíg a kisövezeti teremtésrész összes evolúciós bolygója nem éri el a fény és élet korának fejlettségét, minden magasan fejlett bolygó szellemi fejlődés mellett elkötelezett polgára köteles felkeresni a kevésbé fejlett bolygókat meghatározott feladat végzése céljából. Ezeknek a fejlődést támogató utazásoknak a kötelezettségéről így tudósítanak a kinyilatkoztatók. Amint egy fejlett evolúciós bolygó „(…) túljut a fény és élet (korának) harmadik fejlődési szakaszán, minden felemelkedő arra rendeltetik, hogy a kisövezet elérése előtt valamilyen átmeneti feladatot kapjon az evolúciós fejlődés egy korábbi szakaszában járó bolygón.” (55:3.11)

Mindenki megválaszolhatja az ismeretei és a tájékozottsága alapján, hogy vajon kihagyják-e a mi Földünk meglátogatását a segítő és támogató feladatokat is vállaló fejlett evolúciós eredetű testvéreink? S akkor még nem esett szó azon evolúciós eredetű emberi fajokról, akik bár képesek utazni a távoli bolygók között, de ezt nem olyan céllal teszik, hogy a felkeresett bolygókon testvéri indíttatásból segítő és támogató feladatokat végezzenek.

A kötelességről tudni kell, hogy a legfejlettebb emberi fajok testvérként tekintenek a kevésbé fejlett evolúciós eredetű emberi fajokra. A szellemi testvériség komolyan vétele mindig magában hordozza a fajok közötti barátság lehetőségét. Márpedig a „(…) barátságbeli indíttatás meghalad minden kötelességbeli meggyőződést, és egy barátnak a barát iránti szolgálata sohasem nevezhető áldozatnak (…)” (180:1.6), kötelességnek.

S hogy miért csak sejthetjük a különböző film- és fényképfelvételek, valamint a különleges képi világú gabonakörök révén, hogy más bolygók lakói látogatnak bennünket? Mert jelenleg is a bolygónkon működik az a hatalmi csoport, melynek eszmei vezetője az a hajdani bolygóvezető, aki csatlakozott az Egyetemes Atya és az ő fejlesztési rendje ellen kezdett lázadáshoz.

3) A Lucifer-féle lázadás hatása

A kinyilatkoztatók szerint az, hogy a bolygónk első korszakos kinyilatkoztatója és később leváltott vezetője, a helyettesével együtt csatlakozott az Isten ellen kezdett botor lázadáshoz, máig ható módon határozza meg a bolygónk fejlődését.

Minden elvakultságtól mentes, józanul gondolkodni képes földi vezető és állampolgár felismerheti, hogy az emberiség sorsa nem az Isten ellenes lázadásnak való alárendelődés lesz. Ugyanis ezt nem akarják az új felismerésre tért földi emberek, nem akarják a csillagrendszerünkben munkálkodó, egyetemes testvériséghez tartozó fejlett emberfajták képviselői, nem akarják az Isten szellemcsaládjába tartozó különféle rendű rangú mennyei lények, és nem akarja ezt az Egyetemes Atya sem.

A korszakos kinyilatkoztatók szerint, a tudatosan terjesztett anyagias világnézet és az Isten szellemi családjával kapcsolatos téves felfogások változni fognak, az igazság ismerete teret nyer majd a bolygónkon. Mivel a lázadók Jézus földi élete óta nem állíthatják azt, hogy az Isten rossz, ezért inkább a létezését igyekeznek tagadni.

A lázadástól és a korszakos kinyilatkoztatók vétkétől mentes bolygókon az egymást követő korszakos kinyilatkoztatások és az emberi fajokkal együtt élő korszakos kinyilatkoztatók az egyetemes igazságok hiteles képviselői. Az ilyen bolygókon élő első- és második korszakos kinyilatkoztatók az adott bolygó emberi fajával együtt valósítják meg azt a szellemi-anyagi rendet, amely a bolygó minden polgárának jólétét hivatott biztosítani.

A mi bolygónk – az Isten ellenes lázadás és az ádámi vétek miatt – eddig háromszor kapott a megszokottól eltérőnek mondható korszakos kinyilatkoztatást. A magam részéről ilyennek tartom a Melkizedek által átadottat, Jézus küldetését, aki a Teremtő és fenntartó Fiú szerepkörét ideiglenesen átruházva született meg közöttünk, és ilyennek tartom a más bolygókon nem szokványos, írott formában átadott korszakos kinyilatkoztatást, az ötödiket is.

Mára az Isten ellen kezdett lázadás, az önáltatásból kiindulva, az önigazolás különböző kísérletein keresztül, a gátlások nélküli önérvényesítéssé torzult. A lázadás eszmei vezetőjét kiszolgáló csoport csak annyira tartja a többi embert, mint a szúnyogokat. Ezért is permetezik őket. Az ilyen cselekedet – sok más hasonló gonoszsággal együtt – az Istent elutasító és az embereket kihasználó önző felfogás rossz gyümölcse. Hol van ez a hozzáállás attól a mennyből való, Jézus által bemutatott eszménytől, hogy magunként szeressük az embertársainkat? Úgy, ahogy Jézus is szeretett bennünket: atyai és testvéri módon is. Jézus atyai szeretete látványos módon az önfeláldozásában nyilvánult meg.

A bolygónk Isten ellenes lázadói mára nagyon türelmetlenné váltak. Maga a lázadás is a türelmetlen önhittség miatt kezdődött, nagyjából kétszázezer évvel ezelőtt. Mivel az Isten ellen kezdett bolygói lázadás mostanra erőteljesen a lelepleződés felé tart, ezért annak önző vezetői minél hamarabb szeretnék a bolygó fölötti teljes hatalmat megszerezni.

4) A világkormány

Egy vezetés akkor elfogadott a vezetettek többsége által, ha a vezetettek azt tapasztalják, hogy a vezetés értük dolgozik, szolgálja őket.

Ha azonban a vezetés nem adni, hanem elvenni akar az emberektől, ezt észlelve a gondolkodó emberek megvonják a támogatásukat az ilyen vezetéstől.

Az Isten ellenes lázadás mai vezetői nem azért akarnak hatalmat szerezni, hogy a bolygó emberi társadalma számára biztonságot kínáljanak és jólétet teremtsenek. Az Isten ellenes lázadás vezetői nem szolgálni, hanem felhasználni és kihasználni akarják a többséget. Éppen ezért kényszeríteni és nem megnyerni akarják a nemzetek polgárait.

A világkormány rossz, ha az emberi faj elnyomását szolgálja. S a világkormány jó, ha azért kínál biztonságot, hogy a bolygó polgárainak jólétét és az emberi faj felemelkedését szolgálja.

A korszakos kinyilatkoztatók szerint, egy világkormány csak a nemzetek önkéntes és szabad döntése nyomán jöhet létre. Jelenleg egy világkormány létrehozásának a feltételei nem állnak fenn a bolygónkon. Előbb a nemzeteknek meg kell tanulniuk újra együttműködniük. Először nemzeti keretek között kell megtanulni a jóra törekvést. Először egész bolygót érintő erkölcsi átalakulásra van szükség ahhoz, hogy egy világkormány szükségessége nyilvánvalóvá váljon a nemzetek polgárai számára a közösségi cselekvés és a faji kibontakozás magasabb szintű eszközeként.

Az életképes, polgáraikra építő nemzetek a múltban is védekeztek és mindig védekezni fognak a megszüntetésükre irányuló külső támadások ellen. Aki értelmezve olvassa az ötödik korszakos kinyilatkoztatásban közölteket, megértheti, hogy a bolygónk világkormánya csak a nemzetek önkéntes döntése alapján jöhet létre, szabad és önkéntes feladat átruházás következtében.

„Addig nem köszönt be a béke az Urantián, amíg minden, úgynevezett független nemzet át nem ruházza a hadviselés jogát az egész emberiség képviseleti kormányára. A politikai főhatalom a világ népeinél van meg eredendően. Amikor az Urantia összes népe megteremt egy világkormányt, akkor nyerik el a jogot és a hatalmat arra, hogy az ilyen kormányt FÜGGETLENNÉ tegyék; és amikor ez a képviseleti vagy demokratikus világhatalom irányítja a világ szárazföldi és légi erőit, valamint haditengerészeteit, akkor jön el a béke a földön és érvényesül a jó szándék az emberek között – de előbb nem.” (134:5.12)

Jézus mondja: „Az országról szóló ezen evangélium állhatatos hirdetése egy napon minden nemzetet új és hihetetlen felszabaduláshoz, értelmi függetlenséghez és vallási szabadsághoz vezet.” (178:1.9) Amikor ez megtörténik, fognak készen állni a nemzetek arra, hogy hatáskörökről mondjanak le és hatásköröket adjanak át egy minden polgárt szolgálni tudó és akaró bolygói kormányzatnak.

„Az emberiség képviseleti kormányának politikai főhatalma tartós békét fog eredményezni a földön, és az emberek szellemi testvérisége mindörökre biztosítani fogja az összes ember közötti jó szándékot. És nincs más módja annak, hogy a béke a földön megvalósuljon és a jó szándék az emberek között érvényre jusson.” (134:6.13)

Vagyis a korszakos kinyilatkoztatók által a jövőre nézve előre vetített világkormány csak azt követően jöhet létre, hogy a bolygónkon megvalósul az emberek szellemi testvérisége, ami a tényleg hosszú távú bolygói együttműködés alapja lesz. Az emberek szellemi testvériségének hiányában egy világkormány csak elnyomó hatalom lehet.

„A közösségi biztonság sohasem fog békét hozni mindaddig, amíg a közösség magába nem foglalja az egész emberiséget.” (134:6.12)

Az idézetek forrása az Urantia könyv

Szerző

Bucholcz F.

Év

2023