Az Isten országa kibontakozásának öt földi szakasza az ötödik korszakos kinyilatkoztatás alapján

Cikk: Tanulmányozás

Az Isten országa kibontakozásának öt földi szakasza az ötödik korszakos kinyilatkoztatás alapján

Jézus, az általa elhozott szellemi ország kibontakozásának öt földi szakaszáról beszélt. Mint majd olvasható lesz, ezek a fejlődési szakaszok az önként gondolkodást váltó emberek fokozatos számbeli növekedését és a működésük térnyerését vetítik előre a bolygónkon.

Az Isten országa földi kibontakozásának egymást követő öt szakasza valójában egy növekedés megjelenítése. Így az első szakaszban benne van az utolsó, és az utolsó fejlődési szakaszban is jelen van az első.

Jézus a maga részéről az Isten országa földi kibontakozásának első és utolsó szakaszát is megvalósította egy földi élet során.

„A környezeti feltételek még egy elszigetelt világ esetében sem képesek meghiúsítani az egyes halandó személyes előrelépését; a názáreti Jézus, mint ember az emberek között, személyesen érte el a fény és élet rendjét ezerkilencszáz évvel ezelőtt az Urantián.” (55:11.7)

Ez azt jelenti, hogy Jézus olyan emberi működést tanúsított a földi élete során, ami a bolygón később bekövetkező fény és élet korában élő emberek nagy többségét is jellemezni fogja.

Isten országa nem bontakozhatna ki a földön azon érték-szövetség nélkül, melyet az emberek és a halandó feletti világ lényei közösen hoznak létre és tartanak fenn.

A következőkben először felsorolom az Isten országának Jézus által mondott öt földi fejlődési szakaszát, majd pedig minden egyes szakaszhoz további tartalmakat társítok.

1. „Az Atya Istennel való élő szellemi közösség személyes és bensőséges megtapasztalása az egyes hívő részéről.

2. Az evangéliumban hívők gyarapodó testvérisége, a magasabb szintű erkölcsöknek és a kibontakozó etikának ama társadalmi vetületei, melyek annak következtében jelennek meg, hogy az Isten szelleme az egyes hívek szívében uralkodik.

3. A láthatatlan szellemi lények halandó-feletti testvérisége, mely a földön és a mennyben érvényesül, az Isten emberfeletti országa.

4. Az Isten akarata tökéletesebb teljesítésének lehetősége, egy új társadalmi rend hajnala felé való elmozdulás, melyet a fejlettebb szellemi élet tesz lehetővé – az ember következő korszaka.

5. Az ország a maga teljességében, a fény és élet jövőbeli szellemi korszaka a földön.” (170:4.2)

A fentieket, más közlésekkel együtt úgy értelmezem, hogy az emberiség – az ötödiken kívül – még két korszakos kinyilatkoztatást fog kapni a fény és élet korának beköszöntése előtt. Az ötödik korszakos kinyilatkoztatást követő mindkét korszakos kinyilatkoztató csoport a Paradicsomról fog érkezni. Ők az Ítélkező Fiaknak nevezett korszakos kinyilatkoztatók, illetve a Háromsági Tanító Fiaknak nevezett korszakos kinyilatkoztatók.

I.) „Az Atya Istennel való élő szellemi közösség személyes és bensőséges megtapasztalása az egyes hívő részéről.” (170:4.2)

Minden eddigi korszakos kinyilatkoztatással megjelent valamilyen ismeret a mennyei Atya jellemére vonatkozóan, de Jézus volt az, aki Istenfiúként az atyai, emberként pedig a testvéri működést a legtökéletesebb módon mutatta be az emberek számára. Jézus hozta el és nyitotta meg az ember szellemi felemelkedését biztosító új utat is. Tőle, az emberré lett Istenfiútól tudhatjuk, hogy milyenek az emberi cselekvés isteni mintái a legkülönbözőbb élethelyzetekben. Hogy az emberileg nem látható mennyei valóságokra vonatkozó hit, valójában a szellemi tisztánlátás egyik működésmódja. S Jézustól tudhatjuk azt is, hogy melyek azok az emberi cselekvések, amik szellemi értékű gyümölcsöket teremnek. 

A szellemi értékű gyümölcsterméshez nem kell anyagi értelemben vett nagyberuházás, csak megváltozott gondolkodás, majd pedig ezt kifejező magatartás az éppen előttünk álló emberrel kapcsolatban. A hívő szellemi gyümölcstermése független attól, hogy az előtte állónak ki a mestere, vagy milyen működési mintát követ tudatosan, nem tudatosan.

Az Isten földi országa a következő feltételek megvalósulása által fog kiterjedni a bolygónkon (170:4.9 - -11): 

a) Az egyre több szabad akaratú egyén Istenre vonatkozó helyes ismerete és a vele kapcsolatos személyes tapasztalása következtében.

b) Majd pedig annak révén, hogy az előző pontban jelölt személyek az Atya Isten családjának tagjaként, a legmagasabb szintű földi megelégedést találják meg az emberek közötti szolgálatban.

Máshogy fogalmazva a fentieket: minél több olyan emberi magatartás lesz jelen a társadalomban, amely az egyének helyes istenismeretén és őszinte istenkapcsolatán alapul, annál kiterjedtebb és mások által is tapasztalható lesz az Isten országa a földön.

Az Isten országának földi kibontakozását nehezíti, hogy a bolygónk is részese a kétszázezer évvel ezelőtt kezdett Isten elleni lázadásnak. Ezt egy olyan vezető indította el, akihez a lázadás kezdetén 607 evolúciós bolygó felügyelete tartozott (53:1.1). Azonban a csillagrendszer vezető által kezdett lázadáshoz csak harminchét bolygó vezetése csatlakozott, közöttük a mi bolygónk vezetője, aki abban az időben az első korszakos kinyilatkoztató feladatát is ellátta. E lázadás ránk, emberekre nézve olyan pusztító csapással bírt, ami „(…) a bolygónak a fizikai szint feletti teljes történelmére alapvető hatással volt.” (67:0.1)

S mivel az Isten ellen kezdett lázadás mostanra csak a csillagrendszer központján zárult le, az érintett harminchét evolúciós bolygón még nem (53:7.15; 53:8.3), ezért az Isten elleni lázadás pusztító csapása nem csak a bolygónk korábbi történelmére volt hatással, hanem a bolygónk jelenlegi történéseire is hatással van.

Bár a csillagrendszer lázadó vezetője és a helyettese már lefogva, az ítéletére vár (54:4.8), a bolygónk első, bukott korszakos kinyilatkoztatója, a saját helyettesétől támogatva, még jelenleg is a földön tartózkodik és a „(…) gyalázatos terveinek kivitelezésén munkálkodhat (…)” (53:8.6). 

A bolygónk még szabadon levő főlázadója, a tervei kivitelezésének kísérletében olyan emberek tevőleges támogatására épít, akik önként és „(…) ténylegesen is fel kívánják venni az ő gonosz jelenlétének átkát.” (53:8.6)

Nagyobb időtávlatból szemlélve, az Isten ellen kezdett lázadás nem egy sikeres vállalkozás, ugyanis az első korszakos kinyilatkoztatónak és az ő helyettesének kétszázezer év alatt sem sikerült a bolygónk feletti teljes uralmat megszerezni. Amit sikerült elérniük a megosztó, embereket egymás ellen fordító működésükkel, az a szenvedések sorozata, melyet az embereknek okoztak és okoznak jelenleg is. 

Az embercsoportok megosztása és egymás ellen fordítása azért sikerülhet az Isten ellen lázadóknak, mert egyrészt megfosztják az embereket a tudományos és a vallási igazságokra vonatkozó fontos ismeretektől, másrészt pedig a főlázadót kiszolgálók olyan tartalmakkal látják el az embereket, melyek a tömegek félrevezetését célozzák.

A bukott, de jelenleg is a bolygónkon tartózkodó első korszakos kinyilatkoztató tevőlegesen járult hozzá Ádám és Éva küldetésének sikertelenségéhez (66:8.4), és minden tőle telhetőt megtett azért is, hogy Jézus küldetése se legyen eredményes (183:0.4).

2023-ban az látszik, hogy amit a tőlünk nyugatra levők képviselnek, az egyezik azzal, amit a tőlük még nyugatabbra levő hatalmi csoport szeretne. Amit pedig ezek akarnak, azonos azzal, amit a bolygónk Isten ellen fellázadt első korszakos kinyilatkoztatója kíván elérni általuk.

Az egyenjogúak társulása, ha ezt mindegyik alkotótag komolyan veszi, biztonságot eredményez – és ez igaz bolygói szinten is. A szembenállás bizalmatlanságot, elzárkózást munkál. Az elzárkózás, az ellenségkép építése régi, ösztönös emberi működés, a kisebb csoportok biztonságra törekvésének mára már elavult módja. A bolygónk Isten ellenes főlázadója a bizalmatlanság fenntartásának, az ember csoportok egymás ellen fordításának nagymestere.

Az Isten ellenes lázadást közvetlenül kiszolgáló emberi személyek helyzetét tekintve, abból a lelki gödörből, amely az önzésnek a gonoszságba szédülésével jár, ritkán van kiút, mivel az érzékzsibbasztó látszatok és az önigazoló törekvések az önbecsapás olyan páncéljába zárják az Istent elutasító embert, amely csak nehezen törhető fel belülről.

Az Isten mindenkit elfogad, aki hisz abban az együttműködésben, amely az egyének jobbá válását és a dolgok jobbá tételét célozza mindenki számára. Ezzel szemben az Isten ellen lázadók önző csapata csak kevesek számára akarja egyre jobbá tenni a dolgokat, ugyanis a céljuk az, hogy a nagyság látszatát élvezhessék a többség kárára.

Az Isten ellen kezdett lázadás elmélete: a „saját jogok és a szabadság” (53:2.2).

Az Isten ellen kezdett lázadás gyakorlata: a „saját jogok és a szabadság” (53:2.2) csak annak jár, aki másokat képes kizsákmányolni és fölöttük uralkodni.

Az Istennél elméletben és gyakorlatban is, a „saját jogok és a szabadság” (53:2.2) azt illeti meg a szeretet körén belül, aki azon dolgozik, hogy ezek minden jó akaratú személy részére biztosítva legyenek. 

Az Isten ellen lázadók nem azért zárnak ki sok embert az anyagi jólétből, mert a fejlettség általuk ismert szintjén nem lehetne biztosítani minden ember jogos szükségletét. Ők bizonyosan tudják, hogy van az anyagi fejlettségnek olyan szintje, melyet elérve már nincsenek nyersanyag, energia és előállítási problémák az alapvető és jogos szükségletek biztosítása érdekében.

Az Isten nem fél kifejteni és közzé tenni sem a saját, sem pedig az ellene lázadó álláspontját (53:3.2-6), a lázadó viszont nem vállalja fel nyíltan sem a saját létezést, sem a törekvése célját.

A fellázadt csillagrendszer vezető a lázadása előtt nem ismerte fel, a lázadását követően pedig már nem volt képes felismerni azt, hogy „(…) rendelkezett azoknak a szabadságoknak a többségével, melyeket keresett; a többit pedig a jövőben kapta volna meg.” (54:4.4)

A korszakos kinyilatkoztatók egyértelművé tették, hogy az ember további értelmi fejlődése és szellemi kibontakozása nem valósulhat meg az emberbe költözött, Egyetemes Atyából származó szellemrész, vagyis a Gondolatigazító, valamint az Isten családjába tartozó szellemi lények, illetve erők összehangolt támogatása nélkül. Ha viszont valaki tagadja az Istent, és tudatosan elutasítja azt a munkát, melyet Gondolatigazító szellemrész érte végez, el fog szigetelődni az Istentől, az élet forrásától és fenntartójától.

A kinyilatkoztatók szerint: „Az alászállt Igazítók nem kis mértékben működtek együtt más szellemhatásokkal a régmúlt korokban élt ősemberek leszármazottainak átformálásában és emberré alakításában. Ha az Urantia lakóinak elméjében tartózkodó Igazítókat kivonnák, akkor ez a világ lassan visszajutna az ősember korának számos élethelyzetéhez és szokásához; az isteni Nevelők a polgárosodott viszonyok kibontakozásának egyik igazi lehetőségét jelentik.” (109:4.4)

Akinek a földi léte szellemi értelemben csődbe ment, az ugyan élhet még a hústestében (112:3.2), de a teste halálát követően – ő, mint személy – már nem fog tovább létezni.

Az ilyen földi ember esetében – azért, hogy az anyagi létezését meghosszabbítsák – lehet próbálkozni a különböző fiatalító eljárásokon túl, az agy átültetésével vagy az emberi tudat energia-rendjének tartályban növesztett emberi testbe, esetleg valamilyen berendezésbe való telepítésével, azonban ezek – ha az anyag és az energia oldaláról nézve sikerülnének is – jelentős életminőség romlással járnak, mivel az ilyen fajta létezés nélkülözni fogja a szellemi támogatást.

Ezekkel szemben, az Isten fejlődési rendjében folyamatos előrehaladás van. Az isteni fejlesztés – az anyagi test halálát követően – egy könnyebb és jobb testet kínál, a cselekvés tágabb lehetőségeivel. A szellemi „technológiák” már régen megalkotásra kerültek és kiváló hatékonysággal működnek.

„Az anyagnak alávetett halandói elme sorsa az, hogy egyre inkább anyagivá váljon, majd pedig a személyiség kihunyását szenvedje el; a szellemnek engedő elme sorsa az, hogy egyre inkább szellemivé alakuljon és legvégül az irányító isteni szellemmel eggyé kapcsolódjon, s így a személyiségét megtartva jusson el a túlélésre és az örökkévalóságra.” (1:3.7)

A korszakos kinyilatkoztatók szerint, ha a társadalomban élő „emberek meg akarják tartani a szabadságukat” (70:12.6), akkor el kell kerülniük a következőket (70:12.7-18):

  • a hatalom jogtalan bitorlása és alkalmazása a végrehajtó vagy a törvényhozó hatalmi ág részéről,
  • a tudatlan emberek bujtogatása, ármánykodása,
  • a tudományos haladás gátlása,
  • a középszerű, ösztön és érzelem által vezérelt emberek túlzott befolyása,
  • a romlott, öncélú kisebbség uralma,
  • az okos, de önző személyek meghatározó szerepbe kerülése,
  • a pánik kialakulása,
  • a gátlástalan emberek által való kihasználás,
  • a polgárok túladóztatása,
  • tisztességtelen működés a társadalom és a gazdaság területén,
  • az egyház és az állam összefonódása,
  • a személyes szabadság elvétele vagy túlzott korlátozása.

A bíróságok pedig akkor függetlenek, ha a fentieket figyelembe véve tudnak működni.

II.) „Az evangéliumban hívők gyarapodó testvérisége, a magasabb szintű erkölcsöknek és a kibontakozó etikának ama társadalmi vetületei, melyek annak következtében jelennek meg, hogy az Isten szelleme az egyes hívek szívében uralkodik.” (170:4.3)

Úgy gondolom, hogy a fent írt fejlődési szakasz a szellemi látásmódot mellőző jelen korszak anyagi nézőpontjának kudarcát követően bontakozik majd ki, ami egybe fog esni az ötödik korszakos kinyilatkoztatás tartalmainak nagyobb nyilvánosságot kapó terjedésével.

A korszakos kinyilatkoztatók szerint, „az anyagelvű-világias fejvesztettség” (195:6.1) egyszer véget fog érni a bolygónkon: „egészen nyugodtak lehettek afelől, hogy az eljövendő korszakokban a Mester tanításai teljes győzelmet aratnak.” (195:6.2)

Jézus nem csak az egyén szellemi fejlődésének útját mutatta meg. Ennél többet tett. Megmutatta a szellemi testvériséghez vezető utat is. Azonban ennek a gyakorlativá tétele, vagyis a társadalmi testvériség megvalósítása a „személyes átalakulások és bolygói változtatások végrehajtásától” (52:6.2) függ.

A változtatások kivitelezésében nagy szerep jut a bölcs, előre látó vezetésnek. „A vezetés életbevágó fontosságú a fejlődés során. A bölcsesség, a szellemi meglátás és az előrelátás nélkülözhetetlen a nemzetek megmaradásához. A polgárosodott társadalom addig sohasem kerül igazán veszélybe, amíg rátermett vezetők irányítják azt.” (81:6.42)

„Nem az állam, hanem az állam által megtett dolgok azok, amelyek meghatározzák a társadalmi evolúció menetét. Végső soron egyetlen állam sem képes meghaladni az állampolgárainak azon erkölcsi értékeit, amelyeket az általuk választott vezetők mutatnak fel.” (71:3.1)

„A bölcs államférfiak valamikor majd az emberiség jóléte érdekében is fognak munkálkodni, azonközben, hogy a nemzeti vagy faji csoportjuk érdekeinek érvényesítésére törekednek.” (52:6.6) – mondták a korszakos kinyilatkoztatók 1934-ben.

 

Szerintük, a bolygó embercsoportjai közötti bizalmi kapcsolatok építése érdekében a következőkre érdemes törekedni:

  1. az egész bolygóra kiterjedő kapcsolatteremtő utazások fenntartása,
  2. nemzetközi sportrendezvények rendszeres megrendezése,
  3. a tanulók, tanítók, mesterségeket művelők és vallási bölcselők nemzetek és emberfajták közötti cseréje (52:6.3),
  4. közös nyelv kialakítása,
  5. a nemzetek és emberfajták irodalmának kölcsönös megismerése,
  6. az etikus működés fontosságának hangsúlyozása, alkalmazása és nyilvános számonkérése (52:6.5)
  7. a nemzetek és az emberiség jóléte érdekében munkálkodó politikai bölcsesség alkalmazása (52:6.6)
  8. az emberiség szellemi átalakítása a tények és az egyetemes igazságok ismertté tétele által.

A kereskedelem szintén fontos kapcsolatépítő. A világkereskedelem működése során nem csak árucikkek cseréje történik, hanem a kultúrák érintkezése is megvalósul. (70:3.4) „A békét az Urantián a nemzetközi kereskedelmi szervezetek messze jobban fogják támogatni, mint az elképzelt béketervezés mindenféle szenvelgő álokoskodása.”

Összegezve: a (81:6.19) „nemzetközi kapcsolatokat támogatni kell, legyen az nyelvi, kereskedelmi, művészeti, tudományos, játékos versenyre vonatkozó vagy vallási jellegű.”

Együttműködni csak etikus módon érdemes. Az etikus működés a nemzetek közötti kapcsolatok esetében azt is jelenti, hogy a nemzetek és a gazdasági csoportok érdekeltté teszik egymást a közös sikerek és eredmények elérésében. A nemzetek gazdasági és társadalmi összeomlását előidézni, hogy azokon a romokon immár más szabályok szerint lehessen valamit létrehozni, több mint etikátlan, ez már ördögi dolog (53:1.4).

Az embercsoportok korszakokon keresztül fejlődve igyekeznek biztosítani maguk számára az élelmet, a biztonságot és az anyagi jólétet. Van, aki egyénileg ma még csak eddig jut el, ám az emberiség felismeri majd a bölcsesség hasznosságát, ami lehetővé teszi az emberi társadalom számára a szellemi törekvések nagy lehetőségű korszakaiba való eljutást (50:5.4-10).

A fejlődés érdekében a jelen kor emberiségének biztosan meg kell haladnia a következőket (70:2.12-17):

  • a szellemi vakságot okozó anyagelvűséget,
  • a vagyon hatalmának imádatát, a szándékosan eltorzított értékeket,
  • a pazarlást,
  • a nemtörődömséget, a szolgálat iránti közömbösséget,
  • a gondolkodást és cselekvést érintő lustaságot, melyek a faj leépüléséhez vezetnek,
  • a személyiség kibontakozását gátló munkarabszolgaságot. Mert bár a munka nemesít, azonban (70:2.17) „a nehéz, szolgai munka megbénít.”

A megoldás akkor lesz gyökeres, ha az anyagelvűség kizárólagosságát megszünteti a szellemi igazságok és tények ismerete, tapasztalata. Ha az első gomb jól van gombolva, a többi is követni fogja azt.

Az anyagias világi rend eredményes volt annyiban, hogy szabadságot vívott ki az egyház mindenre kiterjedő ellenőrzésével szemben. Azonban az anyagias világi rend képviselői túllőttek a célon, mivel az egyház és az állam szétválasztását követően az Isten ellen is támadást indítottak. Az etika és a vallás elutasítása nem csak a társadalom biztonságos működését bénítja, de lehetetlenné teszi a béke és a társadalmi testvériség megvalósulását is.

„Egyszerűen nem teremthetitek meg az emberek közötti testvériséget úgy, hogy közben figyelmen kívül hagyjátok vagy tagadjátok az Isten atyaságát.” (195:8.11) – közlik a kinyilatkoztatók.

 

Az anyagias világ ritmusának felvétele nem csak zaklatottá tesz, de azt a képzetet is kelti, hogy az egyén „(…) túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy időt találjon a szellemi elmélyedésre és a vallási áhítatra.” (195:6.7)

A gondolkodó embernek nem csak az anyag megmaradásának hasznos törvényéről érdemes elmélkednie, hanem a lelke megmaradását biztosító feltételről is, ami törekvés az egyetemes jó, igaz és szép Forrásának megismerésére, képviselésére.

Ma a (195:10.1) „világnak arra van szüksége, hogy lássa Jézust újra élni a földön a szellemtől született halandók tapasztalásában, akik eredményesen kinyilatkoztatják a Mestert minden embernek.”

Az emberek fel fogják ismerni – és ezt majd a jövő oktatása is támogatni fogja – hogy az emberré válás egyik fontos célja a nemes jellem és a kiegyensúlyozott személyiség kialakítása.

Jézus azért is értékes számomra, mert nem akart megfelelni emberi elvárásoknak. Bár a mondandójának átadásakor törekedett arra, hogy igazodjon az emberek felfogó képességéhez, de nem kiszolgálni, hanem felemelni akarja az embereket az atyai jellem, értékek és célok bemutatása, elénk vetítése által. Az Isten atyaságában való hit valós tapasztalatokhoz képes segíteni az embert abban, hogy magát értékesnek, szerethetőnek tudja.

A felvilágosult ember anyagi, lelki és szellemi értékeket keres, melyek nem csak fenntartják őt az anyagi világban, de elégedetté is teszik és biztosítják a személye fennmaradását, további kibontakozását a hústest levetése utáni létszakaszban is.

A helyes irányú fejlődés fokozatosan gyorsuló lesz. Nem azért, mert kívülről gyorsítják, hanem azért mert a tények és igazságok ismerete, a lehetőségek, valamint az emberi tenni akarás ezt fogják eredményezni.

A földi nemzetek együttműködésének fontos ösztönzője lesz az, amikor nyilvános és nyilvánvaló lesz az a tény, hogy más emberi fajok is élnek az anyagi mindenség evolúciós bolygóin. Ez mindenképp ösztönző lesz egy közös földi képviselet kialakításához. Ahogy a mindenség kitárul az emberiség előtt, úgy a haza egyre inkább a bolygó közösségét fogja jelenteni, az emberi faj eredeti lakhelyét.

Az emberek be fogják látni, hogy nemes jellemre és a többi embert tisztelő etikus működésre van szükség ahhoz, hogy a mindenség számtalan emberi fajával is tiszteleten alapuló, együttműködést eredményező kapcsolatokat tudjunk kialakítani, fenntartani.

(195:4.5) „A vallás most a tudományos elmék és az anyagias hajlamok új korszakának kihívásával szembesül. A világi és a szellemi roppant küzdelmében Jézus vallása végül diadalmaskodni fog.”

(195:9.2) „Az Urantia most ott reszket a társadalmi újraigazodás, az erkölcsi megélénkülés és a szellemi megvilágosodás egyik legelképesztőbb és leglebilincselőbb korszakának küszöbén.”

III.) (170:4.4) „A láthatatlan szellemi lények halandó-feletti testvérisége, mely a földön és a mennyben érvényesül, az Isten emberfeletti országa.”

A mennyei értelmek és a tőlük jövő szellemi hatások segítik az embereket, akik pedig hisznek ebben, azok élvezni tudják ezeket az áldásokat. A hit az örök értékekről és a mellettük való emberi kitartásról szól akkor is, ha azok élő forrását, az Istent nem látjuk, csak az értelmünk és egyes tapasztalataink igazolják számunkra, hogy az Isten létezik, mert léteznie kell.

Majdan az emberek, sőt más evolúciós bolygók emberi értelmei között is csak azért jöhet létre testvéri szövetség, mert a láthatatlan szellemi lények halandó-feletti testvérisége már akkor létezett a helyi, Jézus által alapított világegyetemben, amikor annak első evolúciós fejlődésű bolygóján az emberi eredetű értelem éppen csak megjelent (57:3.10).

Lényegében a mennyei testvériség embereket szolgáló működése az a minta, melyet az emberi testvériségnek is érdemes alapul vennie. A korszakos kinyilatkoztatók és az angyalok nem kapnak fizetést azért, hogy vállalták, vállalják az emberek segítését. Az Egyetemes Atya és az ő ember gyermekei iránt érzett szeretet, a támogató szolgálatból fakadó megelégedés és a szellemi előrelépés lehetősége nem kevés ösztönzést jelentenek az öröklétű mennyei lények számára, amikor embereket segítő és szolgáló magatartást tanúsítanak.

Jézus – mint a bolygónk leghatékonyabb szellemi vezetője – egy alkalommal így fejezte ki az örömét. (163:6.3) „Ekkor történt, épp az estebéd elfogyasztása előtt, hogy Jézus az érzelmi elragadtatás ama pillanatainak egyikét élte meg, melyeknek a követői csak ritkán voltak tanúi. Azt mondta: »Köszönöm Atyám, menny és föld Ura, hogy míg e csodálatos örömhír el volt rejtve a bölcselkedők és az önelégültek elől, addig a szellem kinyilatkoztatta ezeket a szellemi dicsőségeket az ország gyermekeinek. Igen Atyám, bizonyára örömteli látvány lehetett ennek megtétele és én is örülök, tudván, hogy a jó hír terjedni fog az egész világon még azt követően is, hogy visszatértem hozzád és ahhoz a munkához, melyet elvégeznem kiadtál. Erősen megindít a felismerés, hogy minden hatáskört a kezembe kívánsz adni, hogy csak te tudod igazán, hogy ki vagyok, és hogy csak én ismerlek igazán, és azok, akiknek kinyilatkoztattalak. Amint befejeztem e kinyilatkoztatást a húsvér testben élő testvéreim számára, folytatom a kinyilatkoztatást a teremtményeidnek fent.«”

Jézus nem csak a mennyei Atya jellemét nyilatkoztatta ki az embereknek, de megnyitotta a felemelkedés új szellemi útját is a hívők számára. A lázadás következményeként, és mert a bukott első korszakos kinyilatkoztató ellene mondott, Jézus (52:5.5) „urantiai napjait megelőzően minden lélek a megítéltetési feltámadásokig vagy a különleges ezeréves feltámadásokig aludt. Még Mózest sem engedték át a másik oldalra”, csak egy különleges feltámadás során. Jézus volt az, aki személyesen járta ki azt a felemelkedési utat, melyet aztán a benne hívők is követhetnek, vagyis feltámadnak a harmadik napon fél-anyagi testben, az első fél-szellemi fogadó világon.

Mivel a teremtett világ jelszava a „Fejlődés”, ezért a fejlődő személyek esetében nagyon fontos a tanulás és a képzés. Az anyagtest halálát követő létezés – egészen a Paradicsom központ eléréséig – lényegében nem más, mint tanulás és tanítás. Amit a halált túlélő ember a létezése anyagfeletti szakaszain keresztül haladva már megtanult, azt mindig át kell tudni adnia az utána jövőknek ahhoz, hogy tovább léphessen a szellemi megelégedések átélésének útján.

A mennyei testvériséggel való emberi együttműködés kisebb-nagyobb mértékben mindig jelen volt a bolygón, mióta az emberi faj képviselői a korszakos kinyilatkoztatások nyomán kezdtek tiszta fogalmakat alkotni Istenről és a mennyei valóságokról. 

Úgy gondolom, hogy a ma emberének érdemes tudatosítania azt, hogy több szellemi tényező és hatás is együttműködik az ő javára. Ezek közül legfontosabbak a következők (101:3.2):

  • Az ember túlélő lelkét építő Gondolatigazító – egy szellemrész Isten valóságából – az Egyetemes Atya ajándéka.
  • Az emberi fajt jellemző értelem a Szent Szellem erőinek munkálkodása következtében alakult ki. Az ember saját értelme – amennyiben nem mond ennek ellene – a Gondolatigazítóval közösen vesz részt a szellemi létállapotúvá alakuló emberi lélek felnövesztésében.
  • Az alászálló Fiú ajándéka pedig az Igazság Szellemének elküldése, mely emlékeztet és segít az embernek a személyes szellemi bölcsesség kialakításában.

(108:4.3) „Úgy tűnik, hogy a Gondolatigazítók minden más szellemi jelenléttől függetlenül tevékenykednek; úgy tűnik, hogy olyan világegyetemi törvények szerint működnek, amelyek meglehetősen eltérnek az összes többi szellemhatás működését irányító és szabályozó törvénytől. De eltekintve az ilyen nyilvánvaló függetlenségtől, a hosszú távú megfigyelések vitathatatlanul kimutatták, hogy az Igazítók az emberi elmében tökéletesen egy ütemben és összhangban működnek együtt az összes többi szellem-segédkezéssel, beleértve az elmeszellem-segédeket, a Szent Szellemet, az Igazság Szellemét és a többi hatást.”

A többi szellemhatás közé tartozik az angyalok által embereknek végzett szolgálat is. Ez az emberek előtt ritkán tudatosul, azonban az egyéni és társadalmi fejlődéshez, a bolygónk jövőjéhez elengedhetetlenül szükségesek (113:3.1; 114:7.16).

Van továbbá egy olyan, félig szellemi létállapotú csoport is, melynek az emberiség nagyon sokat köszönhet. Ők, a származásukat tekintve közelebb állnak hozzánk, mint az angyalok. Például ők állították össze az ötödik korszakos kinyilatkoztatás Jézus életét és tanításait bemutató írásait is (121:8.14). A bolygónk egyik jövőbeli korszakában az emberek már képesek lesznek (55:4.8) „látni ezeket az addig láthatatlan unokatestvéreiket, akik a korai ádámi rendszerből származnak.”

IV.) (170:4.5) „Az Isten akarata tökéletesebb teljesítésének lehetősége, egy új társadalmi rend hajnala felé való elmozdulás, melyet a fejlettebb szellemi élet tesz lehetővé – az ember következő korszaka.”

Az emberiség következő korszakának megjelenését megelőzi az ötödik korszakos kinyilatkoztatás kibontakozása, majd pedig a hatodik korszakos kinyilatkoztatás is, mely utóbbi a Jézus által megnyitott korszak lezárása is lesz. 

A szabályosan fejlődő világokon, amelyek mentesek az egész bolygót érintő Isten ellenes lázadásoktól, egy korábbi korszakos kinyilatkoztatás lezárását az alvó továbbélők megítélése szokta kísérni. Nem így a mi, Isten ellenes lázadás által érintett bolygónkon. Nálunk, egyes veszélyhelyzeti korszakos kinyilatkoztatások esetében, mint amilyen a harmadik korszakos kinyilatkoztatást átadó Makiventa Melkizedek működése is volt, a kinyilatkoztató eltávozása nem jár együtt az alvó továbbélők megítélésével.

(93:10.2) „Makiventa az alászállását húsvér teremtményként éppen olyan hirtelen és mindenféle körülményesség nélkül fejezte be, ahogy megkezdte. Sem a megjelenésével, sem a távozásával nem járt semmilyen szokatlan bejelentés vagy különös esemény; sem feltámadási számbavétel, sem bolygói megítéltetés zárása nem kísérte az Urantián való megjelenését; az övé veszélyhelyzeti alászállás volt.” Véleményem szerint, az ötödik korszakos kinyilatkoztatás majdani lezárását sem fogja feltámadási számbavétel vagy bolygói megítéltetés kísérni. A hatodik korszakos kinyilatkoztatást azonban már igen. 

Még egyszer röviden: ezen fejezet nyitó idézetét én úgy értelmezem, hogy az emberiség következő korszaka, amely megelőzi a fény és élet korát, az ötödik és a hatodik korszakos kinyilatkoztatást is magába foglalja majd.

Fontos észben tartani, hogy a korszakos kinyilatkoztatások átadásának a bolygónk esetében alkalmazott sora eltér a lázadástól mentes, szabályosan fejlődő bolygók esetében alkalmazott korszakos kinyilatkoztatások rendjétől.

A mi bolygónk, vagyis az Urantia, az Isten ellenes lázadásban való részvétel következtében (52:3.6) „egy teljes megítéltetési időszakkal, vagy többel, el van maradva az átlagos bolygói ütemtervhez képest.” Valószínűleg ezt kívánja úgy kezelni az isteni vezetés, hogy a Jézus által megnyitott negyedik fejlesztési korszak eredményességét az ötödik korszakos kinyilatkoztatás átadásával javítják, a hatodikkal pedig kiegészítik, majd pedig lezárják.

Tekintettel a fentiekre, fontos hogy lássuk a korszakos kinyilatkoztatások átadásának sorát a szabályosan fejlődő bolygók, majd pedig a mi, Isten ellenes lázadástól sújtott bolygónk esetében.

A lázadástól mentes, szabályosan fejlődő bolygók esetében az egyes szellemi fejlődési korszakok azoknak az isteni Fiaknak a bolygói küldetéseihez kötődnek, akik egyben a soron következő korszakos kinyilatkoztatás átadói is (52:0.2-8).

 1. Ezek a kinyilatkoztatók és kinyilatkoztatások a szabályosan fejlődő bolygók esetében a következők:

  • A Bolygóherceg – az első korszakos kinyilatkoztató.
  • Ádám és Éva – a második korszakos kinyilatkoztatás átadói, egyben fajnemesítők.
  • Az Ítélkező Fiú – a harmadik korszakos kinyilatkoztató.
  • Az alászálló Fiú – a negyedik korszakos kinyilatkoztató.
  • A Tanító Fiú – az ötödik korszakos kinyilatkoztató.
  • A fény és élet korának elérkezése a bolygón.

2. A fenti rendhez képest, a mi bolygónkon a következőképp alakult az eddig átadott korszakos kinyilatkoztatások sora, illetve említést teszek a továbbiakban várható korszakos kinyilatkoztatásokról is:

  • A Bolygóherceg – az első korszakos kinyilatkoztató, aki a saját korszaka közben csatlakozott az Egyetemes Atya elleni lázadáshoz.
  • Ádám és Éva – a második korszakos kinyilatkoztatás átadói, akik nagyon hamar elbuktak (vétkeztek) az első korszakos kinyilatkoztató ármánykodásától megtévesztve, így a fajnemesítési küldetésük is felemásra sikeredett. 
  • Makiventa Melkizedek – a harmadik korszakos kinyilatkoztató. Veszélyhelyzeti kinyilatkoztatóként az ő feladata volt az igazság ismeretének fenntartása bolygón és egy olyan nép létrehozásában való közreműködés, amely egy Istenben hisz. Tevékenysége a negyedik korszakos kinyilatkoztatást is előkészítette. Makiventa Melkizedek, mint veszélyhelyzeti kinyilatkoztató, Ádám és Éva korszakához tartozott, az ő vétkük nyomán előállt szellemi veszélyhelyzeten igyekezett javítani.
  • Názáreti Jézus – a negyedik korszakos kinyilatkoztató. Alászálló Fiúként a mennyei Atya jellemének bemutatója, a szellemi felemelkedés új útjának megalkotója. Jézus nem kimondottan veszélyhelyzeti korszakos kinyilatkoztató, helyesebb úgy mondani, hogy veszélyhelyzetet is kezelő korszakos kinyilatkoztatóként volt jelen a bolygónkon. Az (52:5.1) „Urantián az alászálló Fiú, aki ráadásul a Teremtő Fiútok, az ádámi megítéltetési időszak végén jelent meg, holott ez nem szokványos dolog az események rendjében a tér világain.”
  • Az Urantia írások – az ötödik korszakos kinyilatkoztatás. Ezt kénytelenek voltak írásban átadni, hogy biztosítsák a korábbi korszakos kinyilatkoztatások tényeihez és igazságtartalmaihoz való változtatástól mentes hozzáférést, továbbá ösztönzést adjanak a jézusi jó hír további terjedéséhez, kibontakozásához. Az ötödiket én szintén veszélyhelyzeti korszakos kinyilatkoztatásnak tartom.
  • Várható az Ítélkező Fiú korszaka – a hatodik korszakos kinyilatkoztatás. Jelenlegi látásom szerint, a bolygónk negyedik-, ötödik- és a hatodik korszakos kinyilatkoztatása szorosan összekapcsolódik és a lázadás miatti fejlődési hátrányok behozását célozzák (52:3.6). A Jézus által megnyitott korszakot a hatodik korszakos kinyilatkozató Ítélkező Fiú fogja lezárni, azonban ez a lezárás még időben távolabb van: (176:2.6) „bölcsen kell hozzáállnotok egy korszak kibontakozásához; éberen kell figyelnetek az idők jeleit. Amikor a fügefa gyenge ágat hajt és meghozza a leveleit, tudhatjátok, hogy közeleg a nyár. Hasonlóképpen tudhatjátok majd, hogy amikor a világ átesett az anyagias beállítottság hosszú telén és látjátok egy új megítéltetés szellemi tavaszának közeledtét, akkor egy új látogatás nyárideje közeleg.”
  • A jelen fejezet nyitó idézetében írt „az ember következő korszaka” kifejezés véleményem szerint a Tanító Fiú korszakára vonatkozik, ami a hetedik korszakos kinyilatkoztatás lesz. Ez előzi meg és készíti elő a fény és élet korszakának beköszöntését.

Az emberiség következő korszakát, mely elvezet a fény és élet korához, elő kell készíteni, ami nem könnyű egy olyan bolygón, melynek lázadó vezetője még jelenleg is a (53:8.6) „gyalázatos terveinek kivitelezésén munkálkodhat”.

A fény és élet előtti korszak a Tanító Fiú kora lesz. Előtte azonban ki fogja fejteni a hatását az ötödik korszakos kinyilatkoztatás és el fog jönni az Ítélkező Fiú, hogy lezárja a Jézus által megnyitott korszakot: (176:2.5) „meg kell értenetek, hogy amikor az országról szóló ezen örömhírt terjesztik majd az egész világon minden nép üdvére, és amikor a korszak lezárul, az Atya egy másik megítéltetési adományt küld nektek, vagy az Ember Fia tér vissza, hogy megítélje a korszakot.”

Az ötödik- és a hatodik korszakos kinyilatkoztatás az irányváltás nagyjelentőségű időszakát segíti majd elő a bolygónkon. Ez az irányváltás – bármily furcsán is hangzik – Jézus földi életével, a negyedik korszakos kinyilatkoztatás átadásával kezdődött és az Igazság Szellemének kiáradásával folytatódott. Ez a szellemi kiáradás, azzal a ténnyel együtt, hogy innentől kezdve minden értelmileg alkalmas ember Gondolatigazítót kapott a bolygónkon, már eddig is igazoltan hatalmas változásokat eredményezett. A nagy létszámban megjelenő Gondolatigazítók és a Jézus által elküldött Igazság Szelleme – más szellemi segítő hatásokkal együtt – kétezer év alatt átalakították a bolygónk történelmét.

Elsősorban a jelzett szellemi működések hatására a bolygónk kétezer év alatt eljutott az ókor viszonyaitól a középkornak mondott időszakon keresztül az újkorig, majd belépett a legújabb korba. Legalábbis annak idején még így használtuk a korszak megnevezéseket a történelem órákon. S tette mindezt az emberi faj az Isten ellen lázadó első korszakos kinyilatkoztató zavaró, fejlődést fékező működése ellenére.

Ilyen nagy társadalmi és gazdasági változások ilyen rövid idő alatt korábban sohasem történtek a bolygónkon. Az ötödik korszakos kinyilatkoztatás e kétezer éve kezdődött változások további támogatója és segítője lesz.

Jézus, mint alászálló Fiú, az ötödik korszakos kinyilatkoztatás előmunkása is volt, hiszen az Urantia írások negyedik része az ő életének eseményeit és a tanításait is tartalmazza.

Az ötödik korszakos kinyilatkoztatás ható ideje alatt az Isten és az ő gyermekei ellen kezdett lázadás felszámolásra kerül. A fellázadt első korszakos kinyilatkoztatót és az ő helyettesét eltávolítják a bolygóról, a vezetésükkel folyó mesterkedések lelepleződnek. A már meglévő, de a nyilvánosság elől még elrejtett tudományos-technológiai vívmányok fokozatosan bevezetésre kerülnek. Az emberiség számára nyilvánvalóvá válik, hogy emberi fajként nincs egyedül az anyagi mindenségben. A fejlődés és fejlesztés új szempontjai kapnak teret és közösségi támogatást. Az oktatás tartalmi és formai megújulása tapasztalható módon, nemzedékről nemzedékre alakítja át a bolygónk társadalmát.

Az emberiség előtt több, egybehangzó forrás alapján is egyértelmű lesz az, hogy a szellemi fejlődés útja valóságos és nem csak a hústest letételét követően van jelentősége. (Ilyen források lehetnek: az ötödik korszakos kinyilatkoztatás, az Isten elleni lázadás nyilvánosságra kerülése, a fejlett evolúciós emberi fajok beszámolói, az ember szellemi-lelki működésének jobb megismerése és az ezzel járó személyes tapasztalatok, a tudományos fejlődés által szolgáltatott tények.)

Az emberiség túllép majd az anyagelvűség vakságán és jóval több minden válik nyilvánvalóvá a szellem-energia-anyag hármasának viszonyáról. Meglátásom szerint, az ötödik korszakos kinyilatkoztatás ezer év alatt kifejti az átalakulást segítő hatását (101:4.2) és teret ad a hatodik korszakos kinyilatkoztatásnak. 

Több olyan kijelentés is fellelhető az Urantia írásokban, amelyek azt jelzik, hogy az isteni vezetés a Jézus által megnyitott korszakon belül, a már átadott ötödik- és a jövőben átadásra kerülő hatodik korszakos kinyilatkoztatás bolygónkra gyakorolt fejlesztő hatását összekapcsolja, és általuk készíti elő a Tanító Fiú korának beköszöntét, ami meg fogja előzni a fény és élet korának kezdetét.

Vegyük rögtön ezen írás jelenlegi, IV. fejezetének és a következő, vagyis az V. fejezetének kezdő idézeteit az ötödik korszakos kinyilatkoztatásból. Ezek is azt közlik, hogy az emberiség mostani, Jézus által megnyitott korszaka, valamint a fény és élet korába való belépés között már csak egy fejlődési korszak lesz. 

a) (170:4.5) „Az Isten akarata tökéletesebb teljesítésének lehetősége, egy új társadalmi rend hajnala felé való elmozdulás, melyet a fejlettebb szellemi élet tesz lehetővé – az ember következő korszaka.

(170:4.6) Az ország a maga teljességében, a fény és élet jövőbeli szellemi korszaka a földön.”

Vagyis a mostani korszak lezárása után lesz egy következő, majd pedig a fény és élet kora következik a bolygónkon.

A fentiekkel összevetve, az alábbi idézet alapján is azt látom, hogy a Názáreti Jézus által kezdett, jelenleg is tartó negyedik kinyilatkoztatási korszakhoz a mennyei vezetés hozzárendelte az ötödik (veszélyhelyzeti) korszakos kinyilatkoztatást, amit majd egy Ítélkező Fiú zár le. Ezt követően fog beköszönteni a Tanító Fiú kora, ami elvezet a fény és élet bolygói korához.

b) (45:4.21) „Az Ítélkező Fiak és a Tanító Fiak korszakai, valamint a fény és élet korai eljönnek az Urantián”.

Az előbbiek mellett nem árt tudatosítani azt sem, hogy az elmúlt négyezer év során a bolygónk emberi társadalma három korszakos kinyilatkoztatást is kapott: a Melkizedek félét, vagyis a harmadikat; a Jézus által átadottat, vagyis a negyediket és az Urantia írásokat, vagyis az ötödiket.

A következő idézet szintén azt mutatja, hogy a jelenlegi, nagy átalakulást magában hordozó, szellemi hátrányokat leküzdő korszak, valamint a fény és élet korának megjelenése között már csak egy fejlődési korszaka lesz a bolygónknak:

c) (72:12.5) „Az Igazság Szellemének kiáradása biztosítja az alászállásban részesült világon élő emberi faj érdekében megteendő nagy előrelépésekhez szükséges szellemi alapokat. Az Urantia ezért sokkal jobban felkészült egy olyan bolygói kormányzat mihamarabbi létrehozására, mely törvényekkel, működési rendekkel, jelképekkel, egyezményekkel és közös nyelvvel rendelkezik – melyek összessége oly nagy mértékben képes hozzájárulni a világbéke törvényes megteremtéséhez, és amely elvezethet a szellemi törekvéseket kibontakoztató korszak valamikori beköszöntéhez; és az ilyen korszak jelenti a fény és élet eszményi korainak bolygói küszöbét.”

Ezt az idézetet is csak úgy tudom értelmezni, hogy a szellemi fejlődési alapra kerülés kora és ideje a jézusi korszakos kinyilatkoztatás, az Urantia kinyilatkoztatás és az Ítélkező Fiú együttes működése lesz a bolygónkon.

Az alábbi, negyedik idézet azt jelzi számomra, hogyha minden embercsoport szóba áll egymással és közös érdekként ismerik fel a béke és az együttműködés fontosságát, akkor az emberiségre gyors és nagyarányú fejlődés vár, ugyanis a fény és élet kora első szakasza elérésének az sem lehet akadálya, hogy a bolygónknak egy darabig még nem lesz egy közös nyelve, egy vallása, egy bölcselete és egy, teljesen összekeveredett emberi faja. A korszakos kinyilatkoztatók szerint mindez akkor is igaz, ha a bolygónk jelenlegi, (55:3.21) „nagy lemaradását a fény és élet magas bolygói rendeltetési céljának elérése terén a betegséggel, az elfajzással, a háborúval, a sokszínű fajjal és a több nyelvvel összefüggő nehézségek okozzák.”

d) (55:3.22) „Egyetlen evolúciós világ sem remélheti, hogy a fényben való megállapodottság első szakaszánál tovább fejlődhet, amíg nem jutott el oda, hogy egy nyelve, egy vallása és egy bölcselete van. Egyetlen emberfajta léte megkönnyíti az ilyen mértékű fejlődést, de az Urantia sok népének esete még nem zárja ki a felsőbb szakaszok elérését.” 

Vagyis a fény és élet korának első szakasza a mi világunk esetében elérhető egy közös nyelv, egy közös vallás, közös bolygói bölcselet és egyetlen emberi fajjá való összekeveredés nélkül is. Ami viszont elengedhetetlen a fény és élet bolygói kora eléréséhez, az a szellemi testvériségen alapuló társadalmi testvériség megteremtése.

Nem lehet elégszer ismételni, hogyha a nem keveredett emberfajták számára a legnagyobb érték a közös mennyei Atya lesz, aki minden más evolúciós eredetű emberi faj Egyetemes Atyja is, akkor a bolygónk több emberfajtájának egyidejű létezése nem lehet akadálya a jó irányú társadalmi fejlődésnek. Azért nem, mert ebben az esetben a bolygónk emberfajtái szellemi alapon álló testvériségben való együttélésre törekednek. S azért törekszenek erre, mert mindannyiuk Istenének ez a kedves, hiszen csak a szellemi alapú testvériség fenntartása szolgája az életet, a békét és a fejlődést.

Amint az emberek – fajtától függetlenül – felismerik azt, hogy a szellemi testvériség alapján álló társadalmi testvériség az általuk mindenek fölött valónak tartott Isten rájuk vonatkozó akarata, akkor erre, és nem háborúkra fognak törekedni. Vagyis jelenleg nem az emberfajták összekeverésére kell hangsúlyt tenni, hanem a szellemi alapú testvériség megvalósítására.

Azt a jézusi szándékot, amely az embereket a szellemi testvériség társadalmi megvalósítására akarja vezetni, az ötödik korszakos kinyilatkoztatás 1955-ös megjelenését követően a bolygónk szellemi főlázadója is egyértelműen felismerte. Ezért törekszik évtizedek óta folyamatosan arra, hogy emberi szembenállásokat gerjesszen és harcokat, háborúkat robbantson ki egy kiváltságos helyzetbe juttatott csoporton keresztül. Feltehető a kérdés, nem lenne-e egyszerűbb, ha az isteni vezetés egyszerűen elvinné ezt az Egyetemes Atya ellen lázadó bukott vezetőt és a helyettesét a bolygónkról? Úgy tűnik, hogy ennek jelenleg még nincs itt az ideje, mivel a mennyei vezetés másként gondolkodik arról, hogy mi előnyös az emberek számára. Valószínű, hogy a mennyei vezetés azt szeretné – mert ez szolgálja az érdekünket – ha az emberek és azok vezetői nem csak tudnának a béke fontosságáról és hasznairól, de tevőlegesen is akarnák ezt a békét és a vele járó együttműködést a bolygónkon.

A harmadik-, negyedik-, ötödik- és hatodik korszakos kinyilatkoztatások lényegében azt a célt szolgálták, szolgálják és fogják szolgálni, hogy az emberi fajnak a bolygói lázadás és vétek miatt elszenvedett fejlődési hátrányai részben kiegyenlítődjenek, vagyis a bolygó társadalma vállaltan élő szellemi alapokon álljon és működjön.

Mielőtt a bolygónk emberisége belépne a fény és élet korába, az embereknek mindenképpen előre lépést kell mutatniuk a következőkben (71:7.6-12):

  • Meg kell ismerniük a valóságra vonatkozó tényeket, dolgokat.
  • Meg kell érteniük a tények és a dolgok jelentéstartalmait.
  • El kell ismerniük az előbbiek nyomán feltáruló értékeket.
  • Kötelességként kell tekinteniük az értékteremtő munka végzésére.
  • A működésük szándékában erkölcsössé kell válniuk.
  • Az emberek jellemessé válásának együtt kell járnia az embertársak szolgálatának megszeretésével.
  • Az emberek többségének meg kell szereznie a szellemi alapú éleslátás képességét, birtokolniuk kell az egyetemes-szellemi látásmódot.

A jelen korszak lezárása után – melyet a hatodik korszakos kinyilatkoztató fog megtenni – az emberi faj következő, fény és élet korát megelőző korszaka a Tanító Fiú működése lesz.

(52:7.14) „Lényegtelen, hogy milyen az egyes bolygó sajátos természetes történelme, nem számít, hogy a teremtésrész teljes egészében elkötelezett volt-e, megfertőződött-e a rosszal vagy a bűn átka sújtotta-e – nem számít, hogy milyenek voltak az előzmények – előbb vagy utóbb az Isten kegyelme és az angyalok segédkezése elhozza a Háromsági Tanító Fiak eljövetelének napját; és a távozásukkor, a végső küldetésük teljesítését követően veszi kezdetét a fény és élet nagyszerű korszaka.”

V.) (170:4.6) „Az ország a maga teljességében, a fény és élet jövőbeli szellemi korszaka a földön.”

A bolygónk esetében a fény és élet korának első szakasza mintapéldája lesz annak, hogy miként tudnak együtt élni és együttműködni a különböző fajtájú, de egymás megértésére törekvő emberek azért (55:3.22), mert nem csak helyes ismereteik vannak az egy Istenről, de hisznek is ezen Isten egyetemes Atyaságában és az ő összes teremtménye testvéri viszonyában (92:5.16).

 

Az idézetek forrása az Urantia könyv

Szerző
Év

Hozzászólások