Kik a körök boldog-bátor katonái?

Cikk: Tanulmányozás

Kik a körök boldog-bátor katonái?

(előadásanyagokból szerkesztett szöveg)

1964. augusztus 20.

Amikor valaki megkérdezi tőlünk, ahogy az apostolok kérdezték Jézustól, mi a te vallásod? Mit hiszel? Örömmel válaszolhatjuk:

Hiszem, hogy az Isten az Atyám. Hiszem, hogy én az ő gyermeke vagyok.

Hiszem, hogy minden ember a testvérem és hogy segédkeznem kell számukra.

Hiszem, hogy ez a világ csak egyfajta előcsarnok, próbajárat, erőpróba a rám váró örök kaland előtt.

Hiszek a lelkem isteni országban való fokozatos fejlődésében.

Hiszem, hogy Jézus az Atyához vezető utat megmutatni jött el hozzánk, mert azt mondta: »Én vagyok az út, az igazság és az élet.«

Hiszem, hogy egy napon majd elérem a Paradicsomot és ott fogok állni szemtől szemben a mennyei Atyámmal.

Hiszem, hogy az örök életem elvezet majd olyan, még meg sem született világokra is, ahol abban a nemes kiváltságban lesz részem, hogy taníthatom az Atyáról azokat az igazságokat, melyeket az ő szeretett Fia kinyilatkoztatott nekem e világi létpályám során.

Hiszem, hogy úgy kell élnem az életemet, hogy az mindenki számára ösztönzést jelentsen, és hogy arra késztessem az embereket, hogy kérdezzenek tőlem az Atyáról. Jézus azt mondta: „Nem is annyira a szavaitok által, hanem az általatok élt élet révén fogják az emberek megtudni, hogy velem voltatok (…).”

Hiszem, hogy a bennem lakozó Szellem megmutatja nekem az utat, mert a vallásom bizonyosság arra, hogy „az előremutató küzdelem minden keresztútján az Igazság Szelleme mindig szólni fog, mondván, ’Ez a helyes út’.”

Kedves barátaim, kérem, tartsátok szem előtt, hogy a jókedv és a boldog mosoly a vallási igazságok terjesztésének egyik legerősebb és leghatásosabb eszköze.

Legyünk hát a körök boldog és bátor katonái.

1967. augusztus 4.

Tudjuk, hogy nem vagyunk profik, és mindannyian nagyon alkalmatlannak érezzük magunkat az Istenre és az ő világegyetemére vonatkozó azon kinyilatkoztatás terjesztésére, melyet az Urantia könyvben kaptunk. Kétségtelen, hogy Jézus apostolai alkalmatlannak érezték magukat arra, hogy elinduljanak és hirdessék az Isten országát a világnak úgy, ahogy Jézus meghagyta nekik. Mégis elindultak, és felforgatták az egész világot. Kétezer évvel később még mindig idézzük őket. Az apostolokhoz hasonlóan mi is nagy munkára kaptunk elhívást. Arra kaptunk elhívást, hogy új világosságot ajánljunk egy összezavart világnak. Mi vagyunk az Urantia-kinyilatkoztatás sója, az első fény, amely bevilágítja a szabadulás útját a jelenlegi bolygói dilemmával járó káoszból, zűrzavarból és sötétségből.

Kevesen ismerjük fel annak az időnek a nagy, ünnepélyes jelentőségét, amelyben most élünk. Az emberi társadalomban nagy jelentőségű, tartós változások mennek végbe. A nemzeti, faji, társadalmi, gazdasági és szellemi megrázkódtatások az egész világra kiterjednek. Úgy tűnik, hogy az egyházak angyalai állnak jelenleg a figyelem középpontjában, de közben a haladás szeráfjai már szervezik a tartalékaikat a nemzetközi zűrzavar és szellemi fásultság világméretű patthelyzete elleni közelgő fellépésükhöz.

Soha ne tévesszétek szem elől azt a tényt, hogy Mihály urantiai alászállásának legfőbb szellemi célja az Isten kinyilatkoztatásának előmozdítása volt. De számunkra még ennél is fontosabb, hogy azért is jött, hogy kinyilatkoztassa az embert az Istennek. A szentírás azt tanítja nekünk, hogy ő azért jött, hogy kinyilatkoztassa az Istent az embernek, de egészen addig, amíg az Urantia könyvet meg nem kaptuk, valahogy tudatában voltam annak, hogy azért is jött, hogy kinyilatkoztassa az embert az Istennek. Jézus valóban emberi és valóban isteni is, ezért számomra roppant fontos és nagyon megnyugtató, hogy ő bizonyos értelemben az ember kinyilatkoztatása és az Isten kinyilatkoztatása is.

Emlékezzetek, hogy Immanuel, amikor átadta az alászállással kapcsolatos tanácsait Mihálynak, azt is mondta: „A paradicsomi Atyáról az emberi és az emberfeletti fajtájú elméknek szóló új kinyilatkoztatásra és magasabb szintű magyarázatára irányuló segédkezéseddel egyenlő mértékben fogsz működni úgy is, hogy új kinyilatkoztatást tehess az emberről az Isten számára. Az egyetlen rövid életedben a húsvér testben úgy mutasd meg az Istent ismerő ember által a halandói lét rövid pályája alatt megragadható páratlan lehetőségeket, mint az egész Nebadonban addig még soha (…)” (Az Urantia könyv, 120:2.8)

Jézusban látjuk, hogy milyennek kellett lennie az embernek. Látjuk az általunk megtapasztalt emberi természet isteni lehetőségeit. Amit ma az embertársainkban megfigyelhetünk, az nagy büszkeséggel tölt el minket, de egy bölcs ember azt mondta egyszer: „Az ember emelkedőben van, apránként halad, sok kudarc mellett. Egy befejezetlen termék, mely lassan emelkedik rangra, mert örökkévalóságra született.”

Jézus ismerte az emberekben rejlő sötét mélységeket. De éppoly bizonyos, hogy ismerte azokat az isteni magasságokat is, ahová az ember fel tud emelkedni. Látta az ember dicsőségét, valamint az emberi természet alacsony, szomorú vetületeit, amikor a dolgok rossz irányt vesznek. A végsőkig megőrizte a reményét és a hitét, hogy Isten és ember összetartozik.

„A páratlan életében ő sohasem mulasztotta el kinyilatkoztatni az Istent az embernek. Most, a halandói létpályája ezen utolsó jeleneteiben és a későbbi halálában új és megható kinyilatkoztatást tett az emberről az Istennek.” (Az Urantia könyv, 186:2.11)

„Míg a mennyei Atya nem szeret bennünket jobban Mihály ezen alászállása miatt, minden más mennyei értelem igen. Ez azért van így, mert Jézus nem csak Istent nyilatkoztatta ki az embernek, hanem mert ugyancsak új kinyilatkoztatást tett az emberről az Isteneknek és a világegyetemek mindensége mennyei értelmeinek.” (Az Urantia könyv, 186:5.6)

Jézus evangéliumának csodálatos ténye, ahogy én látom, az, hogy az igazság, a világosság, a szeretet és Isten valósága képes áttörni egy olyan ember életén, aki őszintén és valóban emberi személy volt. Isten és ember is itt volt őbenne. Megnyilvánult benne a legistenibb rend szeretete, és benne vált valósággá az Isten országa a földön, miként a mennyben is megvan. Őt szemlélve látjuk, hogy milyen az Isten. Elsősorban arra van szükségünk, hogy képesek legyünk minél jobban értékelni Jézus személyiségének sokszínűségét és minőségét. Tényleg látnunk kell őt. Az élete történetének csodás elemére vonatkozóan kidolgozott magyarázatok olyan terjedelmesek lettek, hogy gyakran elhomályosították előttünk az ő valódi életének képét. Úgy gondolom, hogy nagyon hiányoltuk a közöttünk, emberek között élt életének dicsőségét és csodáját, és túlságosan elmerültünk a róla és az ő munkálkodásáról szóló történetekben, hogy átérezhessük a kinyilatkoztatásának izgalmát és erejét.

Az emberi szükségleteinknek megfelelő Isten lényeges vonása csak egy személyen keresztül tárulhat fel. A matematikai rend feltárulkozhat az atomokon keresztül. A szépség megmutatkozhat a szivárványokon és naplementéken keresztül. Az erkölcsi rend felismerhető lehet a történelem rostáján és megítélésén keresztül. De mi érezni akarjuk az isteni szív melegét és gyengédségét. Szeretnénk valakit, aki velünk van a gyötrelmeinkben és a veszteségeinkben, a küzdelmeinkben és a levertségünkben, a törekvéseinkben és a reményeinkben. Olyan Atya-Istent akarunk, aki törődő, és aki soha el nem engedő szeretettel szeret. És éppen ilyen Istent nyilatkoztatott ki Jézus.

Jézus bejárta ezt a világot, hogy hitet támasszon, életet nyugtasson, félelmet űzzön el, lázat csillapítson, elmében és testben, békességet és rendet hozzon a rendezetlen életekbe, a terhektől roskadozó lelkekbe és a zaklatott szívekbe. Birtokában volt a derű legfőbb titka. Mily nagy szükségünk van az ő megnyugtató érintésére ebben a rohanásban és sietségben, a problémáink és a gondjaink közepette!

„Ne alkalmazkodjatok” – mondta Pál, ami azt jelenti, hogy ne álljatok meg, ne álljatok le, ne ragadjatok bele a merev, megszokott formákba. Ösztönösen azt keressétek, ami létfontosságú. Legyetek folyamatos átalakulásban az elmétek állandó megújulása révén. Számomra a vallás új kezdetek sorozata – új remény, új hit, új szeretet, új meglátás, új szolgálat, új lehetőségek. „Nem mintha már elértem volna, vagy már tökéletes lennék, de követem.” – hangoztatta Pál, miközben a hit és a szolgálat egy újabb nyitott ajtaja felé nyomult. Nagy reményekkel nézhetünk a jövő elébe, ha elfogadjuk azt a régi hitbéli meggyőződést, hogy az életnek valódi, kegyes értelme és a világnak lényegében jó célja van.

Hihetjük, hogy van számunkra egy szféra, egy terület, egy hely az Atya egyetemes céljában. A mi elhívásunk egy olyan vallásra vonatkozik, amely lépést tart az igazság egyre bővülő felfedezésével, és alkalmazkodik a kiteljesedő emberi elméhez és a világban kibontakozó életlehetőségekhez; ezt a vallást, ezt a kinyilatkoztatást hozza el nekünk az Urantia könyv.

Előzőleg már emlékeztettelek titeket arra, hogy az Urantia mennyei felügyelői a szellem által vezetett férfiak és nők kis csoportjait mozgósítják világszerte – minden nemzetnél – és ezek az igazság-csapatok, ezek a feladatra választottak számos olyan kulcsfontosságú vállalkozásra összpontosítanak, melyeknek a világ majdani rehabilitálásához van közük, miután a jelenlegi aggasztó konfliktusok véget érnek. Némelyek tudják is, hogy kik ezek a személyek.

És az Urantián a feladatra választott halandók alkotta összes veszélyhelyzeti testület közül egy sem kapott magasztosabb feladatot, mint a mi csoportunk. Annak a nagy munkának az elvégzésére kaptunk elhívást, hogy megtegyük az első lépést ahhoz, hogy az Isten szeretetéről egy új világosság, egy új kinyilatkoztatás tárulhasson fel a halandó ember előtt. A korábbi idők könnyen elsekélyesedő vallása többé már nem tud megfelelni a mai kor kihívásainak. Ha a jézusi életutat szeretnénk követni, akkor ahhoz a teljes elköteleződésből eredő cselekvésre, elhivatott szándékra, céltudatosságra és egy olyan életre hívó kürtjelre van szükség, mely nem köt kompromisszumot.

Isten biztosította a jövőképet és az elhívást. A választ tőlünk várják. És mi megtehetjük azokat a lépéseket, amelyek segítenek megfelelni ennek a kihívásnak:

Először is, fejlesztenünk kell azon képességünket, hogy a lelki szemeinkkel megláthassuk, hogy mi a részünk a világ jobbá tételének feladatában.

Másodszor, hinnünk kell abban, hogy az Isten megszólíthat minket, hogy igénybe vehet bennünket és a képességeinket, és hogy el is hív minket a szolgálatunk területére.

Harmadszor, hajlandóknak kell lennünk rendelkezésre állni a jövőkép beteljesítéséhez.

Imádkozzunk, hogy mindannyian legyünk a körök bátor katonáivá, akik készséggel beálltak ama halandók szoros kötelékébe, akik az igazságért és a megtévedés ellen folyó csatába vonulnak a haladás fenséges szeráfjainak biztos vezetése alatt.

1971. július 30.

Mi, a körök katonái rövidesen úgy kezdünk majd működni, mint akik részesei a közelgő megítéltetés szellemi megvilágosodásának és vallási újraigazodásának. Úgy hiszem, hogy a halandói emberfajtákat érintő súlyos politikai, társadalmi és erkölcsi zavarok mérséklődésének vagyunk a tanúi ezen a világon. Egy új korszak átmeneti megrázkódtatásai bizonyos területeken már tetőztek, és most indul a megítéltetési kiigazítással járó hosszú és lassú fejlődés.

 

Forrás:

Szerző
Év

Hozzászólások